2012. DECEMBER

A József Attila Gimnázium és

Szakképző Iskola lapja

VIII. évfolyam, 3. szám

Az a pillanat, amit már az első naptól, amint az iskola ajtaján beléptünk, vártunk. Az a pillanat, amire szeptember óta lázasan készülődtünk fá-radhatatlanul, gyakoroltuk a tánclépéseket, elképzeljük, ho-gyan zajlik le egy ilyen nagy esemény!

És elérkezett! Három hónap

készülődés és kemény, fáradtsá-

gos munka után a mi Szalagava-tónk napja, november 30-án. Végre elmondhattuk magunkról, hogy mi is szalagos JAGSZI-s gimnazisták vagyunk.

Négy–öt évvel ezelőtt irigy-kedve néztük a végzős diákokat, akik büszkén viselték a szalagot. Ezek után mi is büszkén viseljük a szalagot a végzősök védjegyét. S most már a következő nagy eseményt várjuk, a ballagást, s

majd aztán az érettségit. De addig még sokat kell tanulni. De a tanulás mellett részt veszünk az iskola által szervezett prog-ramokon, valamint az itt szerzett barátainkkal is eltöltjük az elkö-vetkezendő pár hónapot.

Az érettségiig pedig sokat, sokat, sokat kell tanulni!!!

Nagy Dorina, 12–13. G

És végre eljött

a pillanat!

2

Ez tör té nt 2012. DECEMBER

A csibeavató egy tizedik osztályos szemszögéből Október 17-én a csibeavató egyik szervezőjével,

Piszával készítettem interjút. Sok érdekes dologról

beszélgettünk, például arról, hogy szerinte miért jó ez

a program, és hogyan találták ki a diákoknak az

„avatós” feladatokat.

– Szerinted a csibeavató jó program a diákok számá-ra? Ha igen, akkor miért?

– Szerintem nagyon jó program, mert összehoz minden egyes osztályközösséget, jókat nevetgélünk a feladato-

kon, és azon, hogy mennyire gonoszak vagyunk a csibék-kel szemben. Persze nem egymáson, hanem egymással

nevetünk. – Te mennyire vetted ki a részed a szervezésben?

– Senki sem maradt ki a szervezésből, így én sem. Te-hát a tizedik osztályos tanulók egyaránt részt vettek a

szervezésben, mivel ez is a csibeavatóhoz tartozó móka része. Néhány tanórán még azt is megengedték, hogy a

kellékeket előkészítsük a feladatokhoz az avatásra. – Amint már megszokhattuk, pár nappal a csibeavató

előtt is kaptak feladatokat a kilencedikes tanulók. Mesélj nekem erről!

– Pelenkaként szolgáló zsákot kellett hordaniuk a ki-lencedikeseknek. A zsák széleit pedig levágtuk, és ezt a

fejükön hordták három napon keresztül. A csibékkel el-lentétben mi nagyon élveztük ezt.

– Melyik volt a kedvenc feladatod?

– A kedvenc felada-tom az volt, amikor

egy rúdról répákat lógattunk le, és tejszín-

habot is nyomtunk rá nekik, aztán ezt le kel-

lett nyalni a répáról a csibéknek.

– Már eltelt egy kis idő a csibeavató óta,

de ettől függetlenül felejthetetlen marad

mindenki számára. Van olyan feladat, amin utólag módosítanál valamit?

– Szerintem mindegyik feladatot remekül kitaláltuk. Az egész osztály szívét-lelkét beleadta a szervezésbe,

úgyhogy szerintem egyik feladat sem szorul módosításra. – Számodra a tavalyi vagy az idei csibeavató volt élve-

zetesebb? – Nincs különbség köztük. Mind a kettő egyaránt élve-

zetesre sikerült, és mind a két csibeavatón vicces felada-tokat kaptak a diákok.

– Milyen feladatot kaptál tavaly? – Énekelnem kellett. Ugyan nevetséges volt, de szá-

momra nem volt brutális és megoldhatatlan feladat.

Andrási Nikolett, 12.A

Interjút készítettem Vidéki Viviennel, egy ki-lencedik osztályos tanulóval, „csibével” a Csi-beavatóról.

Hogy érezted magad a csibeavatón? Nagyon jól. Szerintem nagyon jó dolog a csi-

beavató, mivel jobban megismerhetjük az osztály-társainkat, összehoz bennünket, és nagyon jókat nevetünk, szórakozunk egymással.

Melyik feladat tetszett a legjobban, illetve me-lyiket nem csináltad volna meg?

Bekötött szemmel kellett a fiúkat kirúzsozni. Ez a feladat volt a kedvencem, nagyon sokat nevet-tem rajta, és azt is élveztem, ahogy a fiúk

„nyávognak” sminkelés közben. Az almás-tésztás feladatot nem szívesen csináltam volna meg, mert mindenütt lisztes lettem volna.

Te melyik feladatot kaptad? Nekem az Opda Gangnam Style-ra kellett

táncolnom. Féltél-e a Csibeavatótól? Nem igazán. Úgy gondoltam, ez egy jó alka-

lom arra, hogy jobban megismerjem a többieket, és hogy egy jót szórakozzak.

Téged ugrattak-e a tizedikesek a Csibeavató előtti napokban? Ha igen, mit kellett csinálnod?

Igen, kaptam feladatot tőlük. Elég vicces volt. Vonalzóval ki kellett mérnem 2 cm füvet, és olló-val „fűnyíróztam”.

Mi volt a véleményed a csibék ruhájáról? Elég kényelmetlen volt. Hordtam rendszeresen,

mert azt mondták a tizedikesek, hogy akin nem lesz rajta, az büntetést fog kapni. A Csibeavatón kiderült, hogy aki nem hordta, az sem kapott plusz feladatot.

Megkönnyebbültél, miután vége lett? Igen. Az volt a legjobb az egészben, hogy nem

kellett a zsákot hordanom. Jövőre te fogsz „gonoszkodni” a csibékkel? Biztosan, ez így van rendjén.

Antal Alexandra, 10. A

„Gonoszkodás” a csibékkel

3

TALÁLKO ZÁ- SO K 2012.

„Hiszek abban, amit csinálok” - Beszélgetés Sóvágó Mihállyal

OO któber 24któber 24--én Sóvágó Mihály Ta-én Sóvágó Mihály Ta-

nár Úrral készítettem egy inter-nár Úrral készítettem egy inter-

jút. Misi bácsiról tudni illik, hogy Polgáron jút. Misi bácsiról tudni illik, hogy Polgáron

ő az egyik legnagyobb sporszerető ember. ő az egyik legnagyobb sporszerető ember.

Rengteg sporttal kapcsolatos rendezvényt Rengteg sporttal kapcsolatos rendezvényt

szervezett eddig szervezett eddig –– például a vízitábort például a vízitábort ––, és , és

plusz idejében a kajakosok edzését is vál-plusz idejében a kajakosok edzését is vál-

lalja. Tehát inspirálta a fiatalokat és a fel-lalja. Tehát inspirálta a fiatalokat és a fel-

nőtteket is egyaránt a sportolás szeretetére. nőtteket is egyaránt a sportolás szeretetére.

A JAGSZIA JAGSZI--s diákok nagy része ismeri őt, s diákok nagy része ismeri őt,

mivel a polgári általános iskolában is taní-mivel a polgári általános iskolában is taní-

tott testnevelőtanárként. A vele készített in-tott testnevelőtanárként. A vele készített in-

terjúban a kajakterjúban a kajak--kenu fontosságáról és a kenu fontosságáról és a

sárkányhajóról beszélgettünk. Szóval olyan sárkányhajóról beszélgettünk. Szóval olyan

témákról esett szó, amelyek fontosak lehet-témákról esett szó, amelyek fontosak lehet-

nek egy diák számára.nek egy diák számára.

– Mesélne nekem a sárkányhajózásról? Milyen célt szol-

gál, és kik vehetnek részt a sárkányhajóversenyeken? – Polgáron ezt én kezdtem el megismertetni. Ennek célja részemről a kajak-kenura való ösztönzés volt. Azt szerettem volna tudatni az emberekkel, hogy Polgáron van vízisport is. Tehát úgy gondoltam, hogy ha az embe-rek kipróbálják a sárkányhajót, akkor kedvet kapnak magára a kajak-kenura is. Szóval ez motivációs célt szol-gált, de ez nem ad rendszeres sportolási lehetőséget az embereknek. Polgáron kétszer szerveztem meg sárkányhajóversenyt, amelyek kétségkívül nagyon jól

sikerültek. Először is én ismertettem meg a polgári embe-rekkel ezt a tömegsportot, ahol mindenki kipróbálhatta a sárkányhajózást, másodszor pedig a gimnazisták vehettek részt ebben a programban. A TKKSE profi módon szokta megrendezni, de ez már show-jellegű találkozó lett mos-tanság. Ettől függetlenül a sárkányhajót, mint tömegspor-tot jó dolognak tartom. – A kajak-kenu témájára térve, a lehetőség ezek szerint adott a diákoknak a kajakozásra Polgáron? – Persze! A polgári gimnáziumból is járnak hozzám diá-

kok. Például Kacsa János az egyik legjobb ebben a vízisportban. És említhetném Horváth Kornélt is. ­ Milyen rendszerességgel kell edzésre járniuk? – Heti három–négy alkalommal van edzés tavasszal és nyáron. Ősszel és télen viszont hetente kétszer kell edzés-re járniuk. – Szavakkal leírva, hogyan néz ki egy edzés? – Az edzőhely a kosárpálya körül van kialakítva, ahol kondigépek és tornaszerek segítségével végezhetik a kajakozáshoz szükséges, megfelelő speciális gyakorlato-

kat, például hasizomfejlesztő gyakorlatokat. Ezen kívül van súlyzópadunk meg gyűrűnk és kéziszereink is. A leg-jobb dolog, hogy a környezet közvetlen részévé válhat-nak, mikor edzés közben a napfény melegíti őket, és ami-kor kajakozás közben a csöndes tájban gyönyörködhet-nek. Voltaképpen nemcsak a melegebb évszakokban, hanem télen is kint edzünk, meg futunk. – Minden évszakban tudják használni a sportszereket a kajakosok? – Természetesen. Én azt szoktam mondani, hogy nincs

rossz idő, csak rosszul van az ember felöltözve. Tehát az időjárásnak megfelelően kell felöltözni. – Egyébként hány éves kortól lehet elkezdeni a kajak- kenut? – El lehetne kezdeni nyolc éves kortól. Polgáron ezzel egy gond van, nincs uszoda. Mostanság nem mehetünk át a strandra, így nem tudtam őket tanítani az úszásra. Tehát

ha valaki kajakozni szeretne, csak úgy tudom fogadni, ha tud úszni, mivel ez nagyon fontos a kajakozás szempont-jából. A jelenlegi tanítványaimat úgy tudom szinten tarta-ni, hogy a tóban úsznak. – Viszont a tóban csak nyáron tudnak úszni. – Igen, csak nyáron. Általában eleveznek a bójáig, és a hajóból kiborulva, önmentést gyakorolva visszaúsznak a stéghez. Ez nagyon fontos gyakorlat lehet, ha véletlenül borulnának a versenyeken. – Mivel biztatná a diákokat arra, hogy elkezdjék űzni

ezt a sportágat? – Én a mai napig is sportolok, evezek, és azt mondom, hogy nekem még most is az a munkám, ami a hobbim is. Ha azt akarják, hogy egészségesek maradjanak, és a kórházat minél később látogassák, akkor mozogjanak és sportoljanak sokat a diákok. A gyerekek, akiket tanítok, látom, hogy jó közösséget alkotnak. Az a baj, hogy ma-napság sokan alkoholizálnak és dohányoznak, ami egyál-talán nem jó, de ezt nekik is fel kellene fogni. Ha a káros szenvedélyek helyett sportolnának, egészségesek lenné-

nek. Emellett a számítógépes játékok és az internet sem előnyős számukra, mert néha éjszakákat töltenek el előtte, ami miatt fáradtak lesznek másnap. Az én tanítványaim-nak néha a kezébe nyomok egy könyvet az edzés végén – amiben természetesen van valami tanulságos dolog –, és mondom, hogy vigye haza, aztán a következő edzésen megkérdezem, mit tanult belőle. Ezzel tudatosan akarok rájuk hatni. – Szeretne még valamit elmondani Tanár Úr? – Szerintem mindenkinek kell egy olyan dolog, amiben

hisz. Én hiszek abban, amit csinálok, és mindig is hittem benne. Ezáltal úgy gondolom, sok emberrel jót tettem, és mindig próbálom a gyere-kekkel együtt végezni a felada tokat. Mivel nem csak szó-ban, hanem gyakorlatban is szemléltetni kell szerintem.

Andrási Nikolett, 12/A

4

EGÉSZSÉ GÜNK 2012. DECEMBER

K á r o s s z e n v e d é l y Miért isznak a mai fiatalok?

A kutatás számos ellentmondásra mutat rá.

Például tíz megkérdezett ember közül kilenc azt

állította, hogy mértékletes alkoholfogyasztás egyéni döntés eredménye. Ezzel szemben a mér-

téktelenséget a saját példájukból kiindulva ki-

emelkedően magas (76%-os) arányban gondolták. A buli hangulatát, vagy a barátok ösztönző, báto-

rító magatartását csak 39%-uk tartotta számotte-

vőnek. A mértéktelen alkoholfogyasztás okait általá-

nosságban vizsgálva kiderült az is, hogy a válasz-

adók az önfegyelem, az önkontroll hiányát emlí-

tik legnagyobb arányban (78%), és csak ezt köve-tően jelennek meg a családi, párkapcsolati problé-

mák, az anyagi gondok, a munkahelyi stressz. A

kérdésekre adott válaszokba megfigyelhető egy-fajta hárítási mechanizmus. Mikor a válaszadók

saját magukról vettek példát, akkor a külső ténye-

zőkre helyeztek hangsúlyt. De mikor általános véleményük kinyilvánításakor egyértelműen elő-

térbe hozták az önfegyelmet és az önkontroll hiá-

nyát.

A magyar középiskolások negyede, az egyete-misták harmada veszélyeztetett alkoholfogyasztó

– ez derült ki egy most befejeződött kutatásból.

A válaszokból kiderült, hogy könnyebben megy a beilleszkedés, a fiatalok körében, ha valaki alko-

holt fogyaszt. A kor előrehaladtával illetve a sze-

mélyiség fejlődésével előre kerülnek a problémák

előli menekülés. A válaszokból az is kiderül, hogy az alkoholi-

zálás oka, hogy jó érzés. Az egyetemisták, és a

középiskolások körében elsősorban a jókedv ér-zése miatt isznak.

Mint azt a múlt század húszas éveinek elején

bevezetett amerikai alkoholtilalom is megmutatta, a totális tiltás semmit nem ér. Inkább csak olaj a

tűzre.

Tekenős Nóra, 11. B

Andrási Nikivel, egy tizenket-tedikessel beszélgettem arról, hogy mit gondol a szalagava-tóról, a ballagásról, illetve az érettségiről.

– Milyen végzősnek lenni? – Jó és rossz is egyben. Azért

jó, mert a következő évben már máshol kezdek, új emberekkel ismerkedek meg, és az újságírás rejtelmeibe is belemerülhetek, mivel média szakon fogok tanul-ni. Viszont annyiból rossz, hogy nem leszek már a JAGSZI tanu-lója, sok ember és a tanárok tanítási módszere is hiányozni fog. Az is abszurd a számomra, hogy elköltözök egy másik vá-rosba az egyetem miatt, de re-ménykedem benne, hogy ezt is megszokom majd.

– Te hogy élted meg az előre-hozott érettségit?

– Egészen az osztályozó vizs-gáig ideges voltam, viszont utá-na elillant minden félelmem az érettségivel kapcsolatban. Sze-rintem nem olyan nehéz az érett-ségi, mint amennyire eleinte fél-tem tőle.

– Hogy készülsz az idei érettsé-gire?

– Ugyanúgy, mint az előreho-zottra, sok fakultációra és korre-petálásra járok. December és január környékén pedig a szó-beli tételeket kell tanulnom. Töriből, magyarból, angolból. Emellett még nyelvvizsgázni is akarok, ezért erre is tanulnom kell.

– Várod-e a szalagavatót? Mi-lyennek képzeled?

– Nem igazán. Az érettségi gondolata foglal le a leginkább. Mivel már láttam szalagavatós videókat, így nagyjából tudom, mire számítsak. Eddig annyit tudok róla, hogy minden osztály táncos produkcióval készül.

– Hogy fogod ünnepelni a bal-lagásodat?

– Nem vagyok bulizós típus, így a szüleimmel kirándulni fo-gunk, valószínűleg a Balatonnál.

– Milyen elképzeléseid vannak a továbbtanulással kapcsolatban?

– Az első helyre Debrecent fogom beírni. A második és a harmadik hely még kérdéses, de valószínű, hogy Nyíregyháza és Gödöllő lesz. A Debreceni Egye-temhez húz a szívem, mert ott vannak ismerőseim, illetve a DE-IK által már ismerem az egyete-met.

Antal Alexandra, 10. A

Egy végzős diák

T A L Á L K O Z Á S O K

5

KEDVTELÉSEK 2012. DECEMBER

A macska (más néven házimacska) a vadmacska

fajához tartozik. Bár a mai rendszertanban kezdik

inkább külön fajnak tekinteni, például a viselkedése és

a kinézete miatt. Ügyes ra-

gadozó, emellett meglehető-

sen intelligens, beidomítható

egyszerű parancsok végre-

hajtására, ill. képes önállóan

is kisebb feladatok betanu-

lására.

Körülbelül 10 000 évvel

ezelőtt kezdett az ember

társaságában élni. A cicák-

nak számos fajtája és szín-

változata létezik. Csupasz és

farok nélküli változatai is

kitenyésztették. A cirmik több

mint 100 féle hangjel és testbeszéd segítségével kom-

munikálnak. Az önállóan élő macskák kisebb kolóniákat

alkotnak.

Az egypitomiak szent állatként tisztelték őket. A

feltételezések szerint Bastet királynő teremtette meg a

macskák tiszteletének hagyományát Egyiptomban.

Számos ősi vallás szerint felemelkedett lelkek, melyek

az emberek társai vagy vezetői. Egyes hiedelmek sze-

rint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek,

szellemek, gonoszság észlelésére.

Sportos alkatúak, jó futók, rövidtávon képesek

elérni az

50 km/h-s

sebességet

is. Emellett

igen jó az

egyensúly-

érzékük is.

A napi al-

vásigényük

12–16 óra.

Körülbelül az életük 30%-át tisztálkodással töltik. Ami

náluk az életkort tekintve 1 év, az az embernél 15–16

évnek felel meg. Nagyon szerethető állatok, és ha

kellőképpen bánunk velük, és feltétel nélkül szeretjük

őket, ők is viszonozzák egy odabújással vagy egy

dorombolással.

Híres macskabarátok:

VI. Pál pápa,

II. Miklós,

Weöres Sándor,

és Ernest Hemingway.

Ő az én Cicám volt,

aki már sajnos nincs közöt-

tünk. Hanem valahol az

örök egérmezőn egerészik.

:(

Bíró Réka, 11. B

A macskák

Mindig nagy dilemma, hogy az iskolába

készülve hogyan sminkeljük magunkat. A

körsatírt és a füstös szemet hagyjuk meg a

bulikra, hiszen ha hétköznapokra is azt hasz-

náljuk, semmi meglepetés nem éri a bulikon a

barátainkat, mert már

megszokták, hogy

ilyen a sminked. In-

kább dobd fel egy

pici csillámmal vagy

pigmenttel, legyen

színes, és egy jó spirál

is csodákra képes.

Nappalra egy szolid

tusvonal sűrű spirálo-

zással, egy szép színű

szájfény, pici arcpiro-

sító és alapozó bőven

elegendő.

Hozzávalók:

alapozó,

szájfény,

szemhéjtus,

szempillaspirál,

arcpirosító.

Bíró Réka, 11. B

Iskolai smink

6

A s zó a l ó l 2012. DECEMBER

amugy.hu

Kósa Zsuzsanna

P mint Éva

Polgár Tóth Tamás

Szín, k, aszfalt

tarkábbak a sárba tapsolt színek,

s a haj, ha lustán kőre omlik

szőkén. fekszik – most is nézlek,

lábam elhagy, porc se mozdul,

tépett szavak, vérző képek

rémült arcom megragadják,

s én látlak téged, ahogy

aszfaltra magad rajzolod:

ez voltál, s amott

a színek összefolynak,

jövőt, emlékül a múltnak,

aztán lángra gyúlnak

szőkén.

Farkas Evelin

Égalatt és hófölött

Fázós hangod összébb húzod,

Csendre nyílnak kéklő ajkaid,

de tüzed bennem

ég.

Tükörsima felültetések,

arcoskodó, jégvirágos íriszek.

Borzongva mászik odébb a takaró,

talpam alatt ropog a tested.

Erdei Orsolya

Kutyavalóság

a hiúság macskakövébe

belevájtam karmom

és most csapkod retteg

és csöpög a helye és

ér csattan mindenhol

pumpáló kéj lohol

hirtelen egy kutya

megragadja kezem

foszló fáslit köt rá

együtt érez velem

ezért béke borít

fent örül az öreg

álomkóros nyállal

Kósa Zsuzsanna

Karácsonyi hexameterek

I.

Két kereken megy az asztali áldás ünnepek éjén,

intve köszönti ki látja a szárnyát még éppen. Ma

nincs hatalom mely emberi szívben megleli mását.

II.

Surran a templomi csendben a nesz, mint tolvaj a házban

nem menekülhet a szentek elől, hisz kísérik léptét,

megszökik óvatlan mégis, míg hangzik az ‘Ámen’.

III.

Múlik az este de nem jön a hálás, békecsináló

úri megváltás. Pedig készen a lelkünk erre a

napra, csak süketek vagyunk az angyali szóra.

7

Gondolkodó 2012. DECEMBER

A Facebooknak rengeteg előnye és hátránya van. Például ha egy diákot veszünk szemügyre, a tanulást általában hanyagolja a Facebook miatt. Nemcsak a tanulást, az alvást is. Másnap karikás szemekkel fog iskolába menni, és nem ért meg semmit abból, amit a tanár magyaráz a tanórán.

Az állandó facebookozás rontja a helyesírást is. Nem gondoljuk át, hogy kell leír-ni helyesen a szavakat, és a mondatokat sem tudjuk majd ér-telmesen megfogalmazni.. Ezzel az a baj, hogy ha mások meg-osztásaikban helytelenül írnak le bizonyos szavakat, azt mi is úgy fogjuk megjegyezni. Nekem rendszeresen segítenem kell az ismerőseimnek például az önélet-rajzuk megfogalmazásában.

Elméletileg tizenhárom éves kortól lehet erre a közösségi ol-dalra regisztrálni, de szerintem tapasztaltuk már, hogy még az óvodás gyerekeknek is csinálnak facebookot. Természetesen nem az eredeti születési dátumot ad-ják meg a gyermeküknek. Nem az a szomorú, hogy regisztrálják a gyermeküket, hanem az, hogy meg is tanítják a használatára. Egy óvodásnak pedig nem feltét-lenül van szüksége a netezésre. Engem nemrég bejelölt egy négyéves kislány. Feltételezem, hogy nem ő, ha-nem a szülei töltenek fel róla képeket, tehát nem sok értelme van egy olyan profilt üzemeltetni, amit nem a tulajdonosa használ. Gondoljunk csak bele, mintha ellopnák a telefonunkat, mi pedig bejelentkezve maradtunk volna Facebookon, a tolvaj pedig a mi adatlapunkat nézegetné a be-leegyezésünk nélkül.

Számos betegség alakulhat ki az embereknél, ha sokat ülnek a gép előtt. Például rengeteg gyermeknek gerincferdülése van, vagy a szemé-vel jár orvoshoz, esetleg még szemüveges is lehet a gépezéstől.

Említhetném a vírusokat is. Ha a Facebookon

játszani kezdünk, esetleg használjuk az alkalma-zásokat, nagyon komoly vírust kaphat a gépünk. Helyreállíthatjuk újratelepítéssel, de az sincs ki-zárva, hogy új gépet kell vennünk emiatt. A hi-bámból okulva nem kattintok rá arra a rengeteg játékfelkérésre, amit naponta kapok. Ez azért van, mert amikor egyre rákattintottam, jött is az értesítés a vírusirtótól, hogy vírusos lett a gépem. Újra kellett telepítenem a gépemet, ami nem olcsó mulatság ahhoz képest, hogy egészen egyszerű ez a művelet.

Ezeken kívül a legnagyobb hátrány az ismerke-dés. Nem lenne ezzel különösebb probléma, ha a

fiatalok nagy többsége nem be-szélne meg találkozót számukra ismeretlen emberekkel. Ez akár halállal is végződhet. Vegyük Szita Bence példáját. Az a leg-borzasztóbb, hogy ő egy számá-ra jól ismert emberrel találkozott, miután interneten megbeszéltek egy találkozót. A hátrányok mellett természete-sen előnye is van a Face-booknak. A tőlünk távol élő roko-nainkkal is tudjuk tartani a kap-csolatot, akikkel egyébként nem tudnánk találkozni. Fontos infor-mációkat tudhatunk meg a posz-tokból. Mindemellett érdekes képeket is feltölthetünk magunk-ról. No meg csoportokat is ala-píthatunk, ahová egy adott té-mában lehet feltölteni alkotáso-kat, sztárokról információkat. Az eseményemlékeztető akkor lehet hasznos, ha például érettségi után a „nagybetűs életbe” kerül-

nek a diákok. Négy év után pedig egy esemény létrehozása segítségével megbeszélik az osztály-találkozó időpontját Facebookon.

Mindent egybevéve a Facebook az eddigi leg-jobb internetes közösségi oldal. Világméretű isme-retsége van, tehát a külföldi nyelveket is tudjuk gyakorolni ez által a csoportokban. Tehát érde-mes regisztrálni erre az oldalra a sok hátrány ellenére is. A lényeg, hogy figyeljünk oda gyer-mekünkre és magunkra, is, vagyis csak szórako-zásból használjuk ezt az oldalt, ne pedig kapcso-latteremtésre – maximum a rokonokkal, barátok-kal.

Antal Alexandra, 10/A; Andrási Nikolett, 12/A

A l e g i s m e r t e b b k ö z ö s s é g i

o l d a l – a F a c e b o o k

A Myvip és az Iwiw után mostanság

Facebook-mániában szenvednek a diákok és a felnőttek is egyaránt. Ráadásul ma-

napság az iskolai élethez is hozzátartozik, mivel a zárt csoportokban meg lehet oszta-

ni az aktuális adattárakat, videókat és ké-peket az osztályközösségekről.

8

Jó a vé ge 2012. DECEMBER

DiákZsemle

A József Attila Gimnázium és Szakképző Iskola lapja.

Szerkesztőség: Polgár, Kiss Ernő út 10.

Megjelenik 60–70 példányban.

Főszerkesztő: Kerényi György.

A szerkesztőbizottság tagjai: Andrási Nikolett, Antal Alexandra, Bíró Réka, Nagy Dorina, Tekenős Nóra, Tokaji Bettina.

Hét kisállat utazik egy autóbuszban. A maci vezeti az autót, amikor is észreve-szi hogy az út szélén ott a hal, és stop-pol. Maci megáll, felszáll a hal, de mondják neki a többiek: “Ne haragudj hal, de Neked már nincs szabad ülő-hely, csak állni tudsz!” Mondja a hal: “Nem gond, jó lesz nekem úgy is!” Elin-dulnak, pár perc után felkiált a maci: „Úristen! A NYOLCADIK UTAS, A HAL ÁLL!”

Te hány éves vagy? – kérdi a kis-

egér az elefántot.

– 5 éves vagyok.

– Érdekes! – méri végig az elefán-

tot, majd önmagát az egérke. – Én

is 5 éves vagyok. Igaz, 2 hétig

beteg voltam.

Az egérkislány hazaviszi a barát-

ját bemutatni a családnak:

– Mama, ez itt a barátom!

– Ez? Bolond vagy te, lányom? Hi-

szen ez egy denevér!

– Denevér? Nekem azt mondta,

hogy pilóta!

Találkozik a kismalac a bátor nyuszikával.

– Szia, bátor nyuszika! Te tényleg nem félsz a rókától?

– Tényleg.

– Veled tarthatok? Hallottam, hogy pont erre vadászik, és nagyon félek.

– Gyere.

– Te bátor nyuszi, már érzem, hogy itt a róka a közelben. Biztos nem félsz?

– Biztos.

– Már látom is, ott vicsorog. Hogyhogy téged nem esz meg?

– Néhanapján viszek neki egy malacot.

Nagy csata után rettenetes állapotban tér haza a lovag. Horpadt a páncél-ja, lerepült a sisakja, száz sebből vérzik, szinte kizuhan a nyeregből. Csak sánta lova viszi nehézkesen a király elé. – Hát veled mi történt, vitéz lovagom? – Felség, hűséges maradtam hozzád, becsülettel harcoltam érted, és az el-lenséget visszaűztem nyugatra. – Nyugatra?! – kérdi emelt hangon a király – Hiszen nyugaton nem is voltak ellenségeim! – Nem? – réved el a lovag. – Hát most már vannak!