1

VÁROSOK MAGYARORSZÁGON, AVAGY

AZ URBANISZTIKA VÁLTOZÁSA

Budapest, 2000

2

VÁROSOK MAGYARORSZÁGON, AVAGY

AZ URBANIZÁCIÓ VÁLTOZÁSAI A magyar állam szerepe a városrendezés, az építésügy és a lakáspolitika terén

Tanulmány

A jelen tanulmányt Hélène BLAIS és SZESZLER Zsuzsa (BATI International) készítették. Köszönetet mondunk ACZÉL Gábornak, Budapest Fõváros korábbi fõépítészének, a Magyar Urbanisztikai Társaság Elnökének, a SCET Hongrie Rt. vezérigazgatójának; HORVÁTH Gábornak, Veszprém város fõépítészének és KERESZTÉLY Krisztinának, aki Budapest urbanisztikai kérdéseirõl készített doktori értekezést.

Budapest, 2000 július

3

Elõszó

Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás politikailag gyors változást hozott Magyarországon is, mint a többi kelet-európai országban. A demokrácia gyakorlása a sebesen átalakuló gazdaság feltételei között nem kis feladatott rótt a törvényhozókra. A kézben tartott elemzés pillanatfelvételnek tekinthetõ. A magyarországi város- és lakáspolitikáról, valamint az építésügyrõl szól, és azt vizsgálja, hogy az átalakulás óta eltelt évtized végén az állam milyen eszközökkel rendelkezik az adott szektorok fejlõdésének kézben tartására. Ez a tanulmány kezelhetõ terjedelemben betekintést ad az adott területeken a múltból maradt örökség és a társadalmi átalakulás külsõ szemmel látható és nem látható jelenségeinek leírására. Az olvasó áttekintést kap arról, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a területfejlesztés országos és területi döntései, továbbá részletes magyarázatot talál a városfejlõdést, az építési tevékenységet és a lakásállomány alakulását a település szintjén szabályozó új magyar törvényekrõl és jogszabályokról. Magyarországon mára a gazdaság mintegy 80%-a magánkézbe került. E gyors átalakulás óriási változást hozott az épített környezetben. A tanulmányt elolvasva képet kapunk a magyarországi városok terület- felhasználási problémáiról és az ingatlanpiac legfontosabb jellemzõirõl. Külön fejezet foglalkozik a fõváros, Budapest és agglomerációjának speciális kérdéseivel. Az áttekintõ tanulmányt a városfejlõdés, a lakáspolitika és az építési tevékenységekrõl az utóbbi tíz évben született, Magyarországra és más közép-európai országokra vonatkozó szakirodalom gazdag jegyzéke egészíti ki. A francia és magyar nyelven megjelenõ írást mindazok figyelmébe ajánlom, akik a címben szereplõ témák magyarországi helyzetérõl tájékozódni szeretnének.

PAKSY Gábor a VÁTI vezérigazgatója

4

Tartalomjegyzék Bevezetés

A. A magyarországi városok, néhány tényadat……………………………………. 5 B. Városfejlõdés és a szocialista örökség…………………………………………. 6

Magyar városok a szocializmus alatt…………………………………………… 6 A központosítás, mint tervkészítési elv…………………………………….…… 7

C. Az átmeneti korszak és a várospolitikára gyakorolt hatása……………….…… 8

I. VÁROSRENDEZÉS, JELENLEGI VÁROSPOLITIKÁK: ELVEK, TÖRVÉNYI KERETEK, PROBLÉMÁK………………………………………. 10 A. Az önkormányzati törvény…………………………………………………… 11

A feladatkörök megoszlása az önkormányzati törvény szerint………………… 11 Az állami ellenõrzés fennmaradása……………………………………………… 13 Pénzügyi önállóság és helyi adók……………………………………………….. 14

Értékelés………………………………………………………………………… 15 B. Az állam szerepe : területfejlesztés és várospolitika………………………… 16

C. Az építési törvények (1996-1999) : a várospolitika operatív eszközei ?……. 19 II. LAKÁS- ÉS ÉPÍTÉSÜGY……………………………………………… 24 A. Lakásügy……………………………………………………………………….. 25 A lakásprivatizáció és következményei………………………………………… 27 Lakáspolitika ?………………………………………………………………….. 27

Kölcsönök és lakástámogatások………………………………………………… 28 Szociális lakásokat támogató intézkedések ?……………………………………. 30

B. Építésügy………………………………………………………………………... 34 Az építkezések és a kereskedelmi tulajdon hatása, a külföldi befektetések szerepe az építésügyben………………………………………………………… 36

Irodák……………………………………………………………………. 37 A bevásárlóközpontok fellendülése……………………………………… 38 III. Urbanisztika a gyakorlatban. Egyes városok példái………………………… 39

A törvény alkalmazása : a gyakorlat és a problémák Veszprém példáján……….. 40 Néhány példa……………………………………………………………………. 42 Az ipari termelésre berendezkedett városok átalakulása………………………… 42

Ózd………………………………………………………………………. 42 Turisztikai fejlesztés és az épített történelmi örökség megóvása……………….. 44 Kõszeg…………………………………………………………………… 44 A demokratikus módszerek beépülése a várostervezésbe………………………. 45 Szolnok………………………………………………………………….. 45

IV. Városfejlesztés Budapesten…………………………………………………… 47 A. A fõváros mûködése, a szerepek megosztása……………………………… 48 Budapest, a kerületek és az agglomeráció települései…………………… 50 Az állam ellenõrzõ szerepe……………………………………………… 51 A budapesti helyi adózás………………………………………………… 52

B. Budapesti várostervezés…………………………………………………….. 53 C. Lakáspolitika : állam, fõvárosi és kerületi önkormányzatok………………. 55 D. Fõvárosi építkezések………………………………………………………… 58 Nagy út- és közmû beruházások……………………………………………. 59

5

IRODALOMJEGYZÉK………………………………………………………….. 61

Angol és francia nyelvû irodalom……………………………………………….. 61 Általános cikkek és tanulmányok Közép-Európáról……………………….. 61 Magyarországról…………………………………………………………… 62 Budapestrõl………………………………………………………………… 63 Kiegészítés : esettanulmányok más Közép-európai országokból…………. 64 Magyar nyelvû irodalomjegyzék………………………………………………… 67 Néhány Internet oldal címe……………………………………………………… 73 TÁBLÁZATOK

1. táblázat: Lakások száma (ezer) használói jogcím szerint……………….. 2. táblázat: Az 1000 fõre jutó építkezések száma Magyarországon, a budapesti agglomerációban 1990 és1998 között……………. 3. táblázat : Az 1991 és 1998 között épített lakások száma építtetõk szerint 4. táblázat : Lakásállomány és lakásépítések Budapesten és Magyarországon 5. táblázat : A lakásépítés üteme……………………………………………

6

Bevezetés

1989 A magyarországi városok, néhány tényadat

Magyarország területén 218 városi státusszal1 rendelkezõ település van, ezekben él a

népesség kétharmada (10 millió lakosból kb.6millió), de nyugati követelményrendszer szerinti

nagyvárosnak lényegében csak a fõvárost érezzük. Budapest közigazgatási területén 1,8 millió

lakos él, ami az ország lakosságának 20%-a (a fõváros agglomerációjában 2,5 millióan élnek),

míg a második legnagyobb városban, Debrecenben, csak 210 ezren laknak. A magyar városok

többsége kisváros2, és a fõváros országos szinten meghatározó. Budapest az egyetlen olyan

város az országban, amely nemzetközi kisugárzással rendelkezik. A fõváros olyannyira nagy

fontosságú az ország életében, hogy sokan a „Budapestország” 3 kifejezéssel illetik, amely

kifejezés jól mutatja azt a polarizálódást, mely az ország meghatározó városát jellemzi.

Minden közlekedési hálózat Budapest felé tart, az autópálya hálózat is a fõvárosból

kiinduló befejezetlen szakaszokból áll. Csak a Bécs felé vezetõ autópálya készült el teljes

hosszában, a többi néhány 10 km-re Budapesttõl megszûnik autópálya lenni. Az ország

legnagyobb városait a fõvárossal nem köti össze autópálya.

Országos léptékben bizonyos regionális különbségek érzékelhetõk, még akkor is, ha a

városok az egész ország területén megtalálhatók. A nyugati és az északi területeken (a

dombos és az alacsony hegyek vidékein) a városok kicsik és egymáshoz közel találhatók, míg

a nagy Alföldnek nevezett síkságon nagyobb kiterjedésûek és egymástól távolabb fekszenek.

A magyar népesség száma csökkenõ, aminek a városokra is van hatása, nevezetesen a

lakáspolitika terén. 1981 óta a halandóság nagyobb az élve születések számánál, és ma a 60 év

fölöttiek száma meghaladja a 14 év alattiakét. A demográfiai helyzet ugyanakkor a

városokban kedvezõbb képet mutat, mint az országos átlag (1999-ben - 48 ezer fõ).

1 A lakosok száma nem meghatározó. Magyarországon a város nem adminisztratív kategória, a „város” címet pályázat alapján ítélik oda azoknak a településeknek, melyek regionális vonzással bírnak, vagy megfelelõ infrastruktúrával rendelkeznek. 2 A legnagyobb városok lakosainak száma: Miskolc:190 000, Szeged: 180 000, Pécs: 173 000. 3 Lásd Lengyel László: „Budapestország mítoszai”, az Urbanisztika 2000 c. tanulmánykötetben, 111-117 old.

7

B. Városfejlõdés és a szocializmus öröksége

A magyar városok a szocializmus idõszakában

A városok szerkezete és a jelenlegi városhálózat nagymértékben magukon hordozzák a

szocializmus ideje alatti városfejlõdés nyomait. A két meghatározó alapelv a központi

tervezés és az állami tulajdon. A városokkal kapcsolatos döntések a sok központi döntés

között szerepeltek, s teljes egészében a központ, az állam kompetenciájába tartoztak.

Ugyanakkor ezen alapelvek érvényesülése mellett is Magyarország a volt szocialista országok

között sajátosan fejlõdött. Hozzávetõlegesen két különálló politikai szakasz különböztethetõ

meg, melyeknek eltérõ hatásai voltak a városfejlõdésre és a lakáspolitikára.

1945 és 1968 között Magyarországot a szovjet típusú fejlõdés jellemzi. Elsõbbséget

élvezett a nehézipar, amelyet a regionális fejlõdés, következésképpen a városfejlõdés

motorjának tekintettek. Ebben az idõben városok születtek a semmibõl az ipari körzetekben,

elsõsorban a középhegységek vidékén, (vagyis ott, ahol a nyersanyagokat termelték ki).

Egyetlen, a fémfeldolgozásra épült város települt a Szovjetunióból vízi úton érkezõ

nyersanyagra a Duna partjára; Sztálinváros, ma Dunaújváros). Ezek a városok, melyek

kizárólag a nehézipar szempontjait figyelembe véve szovjet építési normák szerint épültek,

ma erõsen szennyezett környezetben az átállás problémáival küszködnek. Ugyanebben a

periódusban az egyenlõsítés és az egyformaság jegyében Budapest iparosítását és növekedését

szándékosan fékezték.

1968 és 1980 között kialakul egy sajátos magyar modell, melyet bizonyos liberalizáció,

az életszínvonal emelésének és az infrastruktúra fejlesztésének kinyilvánított szándéka

jellemez. Az utolsó szocialista város a 60-as évek végén épült, az olajipar és már nem a

fémfeldolgozás számára (Leninváros, ma Tiszaújváros). Az 1970-es években a hangsúly a

vidéki városok fejlesztése felé tolódott, melyek sorában a megyeszékhelyek élveztek

elsõbbséget. Ebben az idõszakban épültek a modernizáció és az életszínvonal emelésének

szándékát szem elõtt tartó nagy lakótelepek az egész országra érvényes szabványok szerint,

melyek építészetileg a funkcionalitás és monumentalitás alapelveit tükrözik. Ma ezek a

lakótelepi városnegyedek4 a magyar városok külsõ övezeteiben leromló félben vannak. Ezzel

párhuzamosan, a hatvanas évek végétõl a magyar állam lehetõvé tette a magántulajdont,

magánszemélyek is építhettek városi lakásokat egyénileg, vagy társasházakba tömörülve. Az

1980-as évek a magántulajdon gyors fejlõdését hozták, a piacgazdaság felé való korlátozott

nyitás új korszakot indított el, amit az 1989-es radikális változások megszakítottak.

4 Ezen lakótelepek lakásait, a franciaországi helyzettel ellentétben, sok esetben azok a középosztálybeli lakosok lakják, akik számára a lakások épültek.

8

A központosítás, mint tervkészítési elv

Várostervezési szempontból a szocializmus idõszakát a központi döntések és a

hierarchikus gondolkodás jellemzi. A városokkal kapcsolatos döntések tejes mértékben az

állam kezében voltak. A tervezés országos, regionális, városi és vá roson belüli szinten zajlott.

Regionális szinten a célokat a térségben folyó gazdasági tevékenységek érdekeihez

igazították, melyeket a KGST keretei között határoztak meg. Ezeket a regionális terveket

egészítették ki a települési tervek, melyek célja lényegében az urbanizációs folyamat kézben

tartása és ellenõrzése volt. Valójában a tervezésnek az volt a szerepe, hogy térbeli

szabályozást adjon a gazdasági fejlesztéseknek, és nyugatai értelemben vett várospolitika5

nem létezett.

Így a szocialista korszak elsõ évtizedeiben a hangsúly a nagyszabású iparosításon volt,

városok születtek mezõgazdasági területeken az új ipartelepítések igényinek megfelelõen. Az

uralkodó eszme az egyenlõség volt, egy modern városi társadalom felépítése, mely minden

állampolgárának azonos elõnyöket kínál.

Az 1960-as évektõl a célokat a fogyasztói társadalom szükségleteit figyelembe véve

felülvizsgálták, ugyanakkor a centralizáció meghatározó alapelv maradt, amivel az ország

másodlagos központjai jártak rosszul. A városfejlesztés szigorú tervek alapján és szigorúan

meghatározott övezeti rendszer szerint folyt, ami az új lakások illetve az iparterületek számára

kijelölhetõ területeket is szabályozta. Ez az az idõszak, amikor Budapest növekedését

ellensúlyozandó öt növekedési pólust jelöltek ki az országban: így Miskolc, Debrecen,

Szeged, Pécs és Gyõr városai a hatalmasra nõtt fõváros ellenpontjaivá váltak.

1968-ban az Új Gazdasági Mechanizmus a döntések terén is bizonyos decentralizációt

eredményezett, s rugalmasabbá vált a helyi tervezés. Az 1971-es Tanácstörvény a helyi

tanácsok számára juttatott némi önállóságot. Hasonlóképpen az 1970-es évek közepén a

nagyobb egyensúly megteremtésének céljából decentralizációs törekvéseket kíséreltek meg

Magyarországon (míg Csehszlovákiában például a tervezés továbbra is rendkívül merev volt).

1971-ben a kormány elfogadott egy városhálózat fejlesztésérõl szóló tervet. A 2000- ik év

távlatában gondolkodó terv a települések hierarchiáját és a központok kialakulását segítõ

városszerkezeti fejlesztéseket irányozott elõ. Ilyen módon kilenc hierarchikus szint jött létre,

amelyben a településnek a településhierarchiában elfoglalt helyét a régió szempontjából

játszott központ-szerepe határozta meg. Valójában ez azt jelentette, hogy csak a legfontosabb

5 Sykora 1999

9

központi települések részesültek pénzügyi támogatásban, következésképp a nagy városok

fejlõdtek, míg a kis falvak elnéptelenedtek. 1985-ben új terv készült, melynek célkitûzése e

helyzet javítása, s a mezõgazdasági térségek fejlesztése volt. Ezzel együtt a területi

egyenlõtlenségeket nem sikerült kiküszöbölni.

Az 1945 és 1989 közötti fejlõdés ellenére így elmondható, hogy az állam a

területfejlesztés és a várospolitika szinte minden eszközét központosította és kézben tartotta.

Az állam rendelkezett a földtulajdonnal, rendeleteket hozott, elosztotta a pénzügyi forrásokat

és ellenõrizte az építésügyet. A szocialista városfejlõdésre, a többi volt szocialista országhoz

hasonlóan, Magyarországon is a rendkívül gyors iparosítás, az infrastruktúra hálózat

kiépülésének hiányosságait tekintve pedig a befejezetlenség jellemzõ. Országos léptékben a

városok kevésbé különböznek egymástól, mint a kapitalista országokban. A magyar városok

60-as és 70-es években készült negyedeit építészetileg - az állami típustervezõ irodák tervei

szerint megvalósított – monoton, ismétlõdõ formákkal épült házak, az anyagok silánysága és a

rossz minõségû kivitelezés jellemzik. Ugyanakkor számos magyar városban számot tévõ

történelmi értékû épületállomány található, amit ugyan nem állítottak helyre, de nem is

romboltak le. Így sok magyar város központja építészetileg és jellegében a Habsburgok

uralkodásának idejét idézi. Budapesten az osztrák-magyar monarchia idején épült számos

középület megléte korlátozta a sztálini idõszak monumentális építészetének létrejöttét.

Magyarországon tehát úgy tûnik, hogy a kommunista vezetés alatt folyó városfejlõdés nem

annyira a városok átalakításában, mint a tervezési és városirányítási szokások

meggyökeresedésében öltött testet, ami a rendszerváltás után is problémákat okoz.

1989 Az átmeneti korszak és a várospolitikára gyakorolt hatása

1989 óta a magyar városfejlõdésben két lényeges szempont játszik meghatározó

szerepet. A rendszerváltás demokratizálódást hozott, ami egyben teljes szakítást jelentett a

városfejlesztés és a lakáspolitika terén négy évtizeden át meghatározó központi irányítással.

Meg kellett határozni a különbözõ szintek illetékességét. Ezzel egyidejûleg a piacgazdaságba

való átmenet alapjaiban rengette meg a városfejlõdés szabályait. Ma az állam szerepe csak az

oktatásügyre, az egészségügyre és a közigazgatásra terjed ki. Minden egyéb területet a

változások a kompetenciák újrafelosztásának szándéka jellemez.

A régi intézményrendszer azonnal megszûnt, újakkal való helyettesítése azonban lassan,

gyakran kaotikus módon történt. Ez különösen igaz a tervezésre, amit gyanakvással, s gyakran

mint a piacgazdasággal össze nem egyeztethetõ tevékenységet kezeltek. A várospolitika

kérdése minden korábban szovjet típusú berendezkedésû országban hasonló módon vetõdik

10

föl, utat kap a fék nélküli, liberális fejlõdés. Magyarországon a körülményekhez igazodó,

inkább települési szintû tervezés, mint a hosszú távú stratégiai elképzelések készítése mellett

döntöttek. A helyi városrendezési tervezést kiegészíti egy új, városfejlesztési stratégiai

elképzeléseket tartalmazó tervfázis, ami a települések helyi gazdasági fejlõdéséhez kíván

hozzájárulni.

1989 óta a privát és a közszféra közötti kapcsolat radikális változáson ment át. A

privatizáció után az alapvetõ változás a magántulajdon térhódításában és a piac külföldiek

elõtt való megnyitásában öltött testet (megjegyzendõ, hogy magántulajdon 1968 óta a

korábbiakban is létezett). A városok (és európai értelemben vett régiók) a befektetések

kitûntetett helyeivé lettek. Ezentúl a területi fejlõdésének nem a tervezés, hanem a

magánszektor szabja meg az irányát. Az itt vázolt gyors átmenet nem minden probléma

nélkül zajlik. A korábban is létezett egyenlõtlenségek az ipari régiók gyors hanyatlása és a

külföldi befektetések egyenlõtlen térbeli elhelyezkedése következtében felerõsödtek. A

befektetések elsõsorban a fõváros, a nyugati határ menti térség és a fõbb infrastrukturális

tengelyek menti területek felé irányulnak.

A privatizáció és a döntések helyi szintre való áthelyezésén kívül urbanisztikai,

lakáspolitikai és építésügyi szempontból az 1990 és 2000 közötti idõszakot a szabályok

leépítése, sok kiigazítás és meglehetõsen visszafogott városfejlesztési politika jellemezte, míg

a körülmények által felvetett problémák (pl. lakásfinanszírozás, környezetvédelem a

városokban) épphogy csak kezdenek a politikai viták részévé válni.

11

1989 VÁROSRENDEZÉS, JELENLEGI VÁROSPOLITIKÁK: ELVEK, TÖRVÉNYI KERETEK, PROBLÉMÁK

Magyarország a többi Közép-európai országhoz képest annyiban különleges, hogy itt

már 1989 elõtt is voltak változások, melyek a decentralizációt és a települések értékeinek

újrateremtését eredményezték. Az ország valójában fokozatos reformokon ment keresztül a

döntéshozatal bizonyos értelemben vett decentralizációja és a mennyiségileg ugyan nem

meghatározó, de 1968-tól mégis jelen lévõ magángazdaság révén. A változások másnapján a

központból irányított tervezést mindenestül elutasították. Ebben az idõszakban tehát a

várospolitika nincs napirenden, az új szabályozás kialakításának prioritásai mások voltak. A

piaci mechanizmusok érvényesülése kihangsúlyozza a területi különbségeket, a nyugati

beruházások 80%-a Budapestre koncentrálódik. Az 1995-tõl kidolgozott területi tervezés

bevezetése hozza meg a várospolitika alakításának lehetõségét. Ezt megelõzõen az állam a

város- és a lakáspolitika minden kérdésétõl távol tartotta magát, azokból kivonult, mert úgy

tartották, hogy ezek nem tartoznak a legfontosabb politikai eszközök körébe. Az e téren való

beavatkozás törvényi kereteit az 1990-ben megszavazott önkormányzatokról szóló törvény

határozta meg.

Ez a törvény egyebek közt megalapozta a városfejlesztés terén lehetséges

beavatkozásokat. Az összefüggések magyarázatot adnak az eredetre: Közép-Európában 1989

után az Önkormányzatok Európai Kartájának alapelvei szerint fogalmazták meg a

törvényeket. A szocializmus idõszakára jellemzõ központosított rendszerrel szemben

megjelent az óhaj, mely szerint a különbözõ vezetési szintek közötti erõs hierarchiának el kell

tûnnie és elõtérbe kell kerüljön az alapegység, a település. Így a települések autonómiát és

széleskörû feladatokat kaptak. Ezzel szemben a köztes hierarchia-szint, a megyék

(Magyarországon 19 megye van), melyek korábban a kommunista párt decentralizált

szerveiként mûködtek, a változások után elvesztették legitimitásukat, feladatkörüket

szándékosan korlátozták.

A rendszerváltozás után minden volt szocialista országban – a korábban egyesített

települések szétválásával – nagy számú új település született. Magyarországon számuk

megkétszerezõdött, számuk elérte a 2920-at. Tehát a település vált a magyar politikai rendszer

alapegységévé, az állam várospolitikai szerepe jelenleg csak a települések ellenében, vagy

jobb híján jelenik meg. Ez az oka annak, hogy mielõtt az állam urbanisztikai téren játszott

politikai és igazgatási szerepét vizsgáljuk, elõször e törvényt mutatjuk be.

12

A. Az önkormányzati törvény

Az 1990/XVI. Sz. önkormányzatokról szóló törvény kiemeli a községekben, városokban

és Budapest kerületeiben élõ állampolgárok alkotmányos jogát ahhoz, hogy választásuk által

közvetlenül, és választott képviselõiken keresztül közvetett módon részt vegyenek a helyi

vezetésben és a helyi döntések meghozatalában. A vezetés alapegysége az önkormányzat,

melynek szabályozási és vagyonkezelési joga van és önálló gazdálkodást folytathat a helyi

adóbevételei és a saját vagyonával való szabad rendelkezése folytán. (Ez utóbbi nagyrészt az

állami vagyon önkormányzatoknak való átruházásából keletkezett.) Önkormányzati

választásokat négy évente tartanak. Az önkormányzati testületek tagjait, a polgármestereket és

Budapest fõpolgármesterét közvetlenül választják. A megyei közgyûlés elnökét azonban

közvetett módon, titkos szavazással a megyei képviselõk választják.

Önkormányzatoknak tekintendõk:

- 19 megye 6

- 2920 település

- 173 város

- 22 megyei jogú város

- a Fõváros

- a fõváros 23 kerülete

Megjegyzendõ, hogy a 3156 települési önkormányzat közül 2844-ben a lakosok száma nem

éri el az 5000 fõt.

A feladatkörök megoszlása az önkormányzati törvény szerint

Az önkormányzatok egyidejûleg önálló, a he lyi ügyeket szabadon kezelõ szervezetek,

ugyanakkor az állam adminisztratív képviseletei, a közigazgatás részét képezik.

Feladataik: a települési önkormányzat köteles biztosítani az ott élõk egészséges

ivóvízzel való ellátását, biztosítaniuk kell az alapfokú oktatást (óvoda, általános iskola alsó és

felsõ tagozat), az alapfokú szociális és egészségügyi ellátást, a közvilágítást, a helyi utak

karbantartását és a kisebbségek jogainak megõrzését.

A megyék feladatai kevésbé jól körülírtak. Azok a közszolgálati funkciók tekinthetõk a

megyék hatáskörébe tartozónak, melyek hatása a megye nagy vagy egész területére kiterjed,

6 A magyar államalapító István király által a XI. sz. elején, a magyar törzsek befolyásának ellensúlyozására megalkotott vármegyerendszer utóda.

13

mint a középfokú oktatás, a speciális alapfokú oktatás, egészségügyi szociális és kulturális

intézmények. A megye felelõs a területfejlesztéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáért

is. De az önkormányzatok a megyével kötött, illetve a települések közötti együttmûködési

megállapodások alapján jogosultak ezeket a feladatokat magukra vállalni.

A települések közötti együttmûködést illetõen a törvény igen rugalmas és széles körû

együttmûködési lehetõséget nyit meg az önkormányzatok elõtt az egyszerû adminisztratív,

emberi és pénzügyi erõforrás-összevonástól az önkormányzati testületek politikai

egyesüléséig.7 A települések közötti együttmûködési stratégiákat az állam is támogatja egy

speciális költségvetési alapból, amelyre egyre nagyobb szükség van, ahogy az állam

pénzügyileg kivonul a települési költségvetésekbõl. Számos település annyira szegény, hogy

egyedül nem képes iskolát fenntartani, s még kevésbé arra, hogy kézbe vegye

településrendezési tervének megvalósítását.

Így a településfejlesztés és a lakásépítések fejlesztése terén a felelõsség szinte teljes

mértékben a települési önkormányzatokra hárul, melyek az alábbi feladatokat kötelesek

ellátni:

- településfejlesztés és rendezés

- az épített és a természeti környezet védelme

- lakásgazdálkodás

- vízvezeték hálózat és csatornaépítési munkák

- a közutak és közterületek karbantartása

Ezekben a témakörökben a megye csupán egyes feladatok közötti koordinációs feladatokat lát

el, elsõsorban az épített örökség védelme és a megyei turisztikai fejlesztések terén.

Létezik Magyarországon egy sajátos szint, ez pedig a „megyei jogú városoké”8 , melyek

száma 22. Ezek a 18 megye székhelyei (Budapest kivétel, mert a fõváros ugyan Pest

megyének székhelye, mégis speciális státusszal bír) és az 50 000-nél nagyobb lélekszámú

városok, melyek képviselõtestületük által kérvényezték a Parlamentnél a megyei jogú várossá

nyilvánítást. Ezek a városok igazgatásilag nem függenek a megyéktõl, ugyanakkor települési

funkcióikon kívül jogosultak megyei funkciók ellátására. Minden olyan hatáskörrel

7 Daussin, 1998 8 Megyei jogú városok: Békéscsaba, Debrecen, Dunaújváros, Eger, Gyõr, Hódmezõvásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pécs, Salgótarján, Sopron, Szeged, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Veszprém és Zalaegerszeg.

14

rendelkeznek, ami nem az állam feladatkörébe tartozik. A megyei jogú városok és a megyék

akcióinak összehangolására egy közös bizottság jön létre, melyben egyenlõ mértékben

vesznek részt a megyei jogú város és a megye képviselõi, s melynek elnöki tisztét felváltva

tölti be a város polgármestere illetve a megyei közgyûlés elnöke.9

Az állami ellenõrzés fennmaradása

Az állam, visszavonulása ellenére továbbra is ellátja az önkormányzatok jogi

ellenõrzését. Ezt az ellenõrzési feladatot 1990-ben a 8 Köztársasági Megbízott látta el, ma ez

a funkció a Közigazgatási Hivatalok kezébe került. A korábbi funkció magas szintû állami

tisztség volt, a Köztársasági Megbízott államtitkári rangban volt, a Köztársaság Elnöke

nevezte ki a Miniszterelnök javaslatára. A Köztársasági megbízottak az ország 8 vidékén

gyakorolták tisztségüket, abban az idõben, amikor Magyarországon megkezdõdött a régiókról

való gondolkodás. Ma a Közigazgatási Hivatalok vezetõit a belügyminisztérium pályázat

útján nevezi ki. A Közigazgatási Hivatalok minden megyében és a Fõvárosban is

megtalálhatók. Mûködésük célja, az önkormányzati döntések feletti jogi ellenõrzés

gyakorlása. Ellenõrzési feladatuk körébe tartozik annak vizsgálata, hogy a helyi döntések

megfelelnek-e a törvény, illetve az alkotmány elõírásainak, kötelezhetik az önkormányzatokat

döntésük felülvizsgálatára illetve pert indíthatnak ellene.

Az önkormányzatokon belül a hivatal mûködéséért10 felelõs jegyzõ (aki a francia

rendszernek megfelelõen a polgármester mellett fõtitkári teendõket végzi) látja el az állam

törvényességi felügyeletét. A jegyzõ olyan önkormányzati alkalmazott, akinek szerzõdése

határozatlan idõre szól (a jegyzõnek Államigazgatási Fõiskolai vagy jogi egyetemi

végzettséggel kell rendelkeznie.) A polgármesterrel osztozik a szabályok belsõ hierarchia

szerinti ellenõrzésének feladataiban. A Polgármesterrel együtt aláírója az önkormányzati

határozatoknak és törvényesség megsértése esetén arra fel kell hívja a Közigazgatási Hivatal

(az állam decentralizált szerve) figyelmét. Elsõfokú hatóságként a jegyzõ írja alá az építési

engedélyeket. A törvényesség õrzésére hivatott jegyzõ önkormányzati alkalmazott, akit

posztjára a küldöttek tanácsa javasol, kinevezése és bérezése az önkormányzati hivatal

feladata, ami a döntései függetlenségét gyakran nem teszi könnyûvé.

9 Daussin, 1998 10 Daussin, 1998

15

Pénzügyi önállóság, helyi adók

Az 1990-es törvény az önkormányzatok kezébe utalja az önkormányzati költségvetés

készítését, az önkormányzati jövedelmeinek kezelését, a helyi adók kivetését és beszedését.

Az állam megszûntette a szocializmus évei alatt jellemzõ közvetlen irányítást. A központi

állami támogatásokat a települések a pénzügyi tervükben lefektetett jövedelmeik után kapták.

1990-ben megújították az újraelosztás elveit: az állami támogatás többé nem a helyi források

„kiegészítésére” szolgál, hanem statisztikai adatok (demográfiai adatok, a településen

található intézmények száma) alapján meghatározott kvóták szerint, illetve speciális

támogatások esetén, pályázat útján kerül elosztásra. Ilyen módon a települések pénzügyi

önállósága megnõtt, ugyanakkor a kvóták megállapítása révén az állam megtartja ellenõrzõ

szerepét.

Általánosságban elmondható, hogy az önkormányzatok pénzügyi forrásaiban a központi

források csökkennek, míg a helyi források növekednek. Az állami rész (a fejkvóta és a

felosztott jövedelem) az önkormányzati költségvetésekben az 1991-beni 79%-ról, 1999-re

64%-ra csökkent, szerepe azonban továbbra is meghatározó. Egyébként az állam

visszavonulása kiemeli a települések közötti egyenlõtlenségeket. Történtek arra irányuló

kezdeményezések, hogy a pénzek elosztásánál figyelembe vegyék a települések egymáshoz

viszonyított gazdagságát, de ezek vizsgálatok még folyamatban vannak.

Az 1990-es önkormányzati törvény garantálja az önkormányzatok viszonylagos

önállóságát és teljes pénzügyi függetlenségét. Az önkormányzatok joga a helyi irányítással

kapcsolatos ügyek szabályozása, az ingatlanvagyonnal való rendelkezés, a tulajdonjog

gyakorlása (vannak olyan ingatlanok, melyek nem adhatók el, mint a közterületek és néhány

épület), szabadon dönthetnek jövedelmeik felhasználásáról és helyi adók kivetésérõl;

végezhetnek kereskedelmi tevékenységet, részt vehetnek vállalkozásokban, valamint saját

szabályozást alakíthatnak ki, amennyiben az a törvénnyel nem ütközik. De az

önkormányzatok függetlenségének a helyi pénzügyi rendszer határt szab. Dacára annak, hogy

joguk van helyi adókat kivetni, az önkormányzatok kevéssé élnek ezzel az eszközzel (az

iparûzési adó kivételével), mert ezek az intézkedések nagyon népszerûtlenek, így továbbra is

erõsen függenek a központi hatalomtól. Hogy pénzhez jussanak, kölcsönöket vesznek fel és

eladják ingatlanvagyonukat (amely forrás kimerülõben van). Az utóbbi években a települések

egyre nagyobb érdeklõdést mutatnak azon gazdasági fejlesztési stratégiák iránt, melyek

elõnyben részesítik a nagy területû kereskedelmi létesítmények építését és az üzleti

16

beruházásokat, vagyis az adóból származó bevételek növelését11. Ugyanakkor ezen stratégiák

megalkotásához kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A SCET Hongrie nevû társaság, melyet a

francia megfelelõje hozo tt létre, igyekszik pénzügyi konstrukciókat ajánlani azoknak a

városoknak, melyek a SEM-ekre, (a köz- és magántõkével létrehozott városfejlesztési

társaságokra) alapozva önfinanszírozással szeretnének városfejlesztési beruházásaikat

megvalósítani. De ezen városfejlesztési társaságok létrehozása óta még túl kevés idõ telt el

ahhoz, hogy a mérleg megvonható legyen.

Értékelés

Azt, hogy az építési engedélyeket a polgármester mellett az önkormányzati fõtitkári

teendõket ellátó, a hivatal mûködéséért is felelõs jegyzõ adja ki, az érdekek összefonódása

miatt sok szakember vitatja. Az építési engedélyek kiadása voltaképpen egy városi

alkalmazott joga. Készültek javaslatok arra, hogy e jogosítványokat vegyék át az állam

decentralizált szervezetei, melyeknek a helyi érdekektõl való függetlensége garantált.12

Másfelõl a kritikák hangsúlyozzák, hogy a törvény nem határozza meg egyértelmûen a

két önkormányzati szint, a megye és a település közötti jogosítvány-megosztást, s a megyék

csak azokat a feladatokat láthatják el, melyek rájuk maradnak, mert az önkormányzatok „nem

tudják, vagy nem akarják” azokat ellátni.

Ezen felül a települési önkormányzatok közötti kistérségi együttmûködések problémái

gyakran felvetik az állam és a települések közötti középsõ szint hiányát.

A folyamat hasonlít az európai országok sorában Franciaországban az 1980-as években

megvalósított decentralizációhoz, s a mai magyar rendszerrel kapcsolatos kritikák szinte

megismétlik a francia decentralizáció ellenzõinek érveit. A kritikák kiemelik a települési

önkormányzatok közötti együttmûködések nehézségeit, a nagyságrendi problémát, (minthogy

minden települési önkormányzat, méreteitõl függetlenül, azonos jogokkal rendelkezik), és az

urbanisztikai kérdésekben képzetlen képviselõk jogosítványait.

Magyarországon a kérdés annál is inkább alapvetõ jelentõségû, mivel a folyamat egyik

napról a másikra, erélyes döntés nyomán változott meg, és nem a demokratikus szokásokban

gyökerezik (noha a helyi jogosítványok kiszélesítése feltételezi a helyi demokrácia hatékony

mûködését). Az új törvényi keretek létrehozása a helyi várospolitikák automatikus

kialakulásához nem elegendõ. Az olyan folyamatok esetében, mint a városfejlesztés, az idõ-

tényezõnek meghatározó szerepe van.

11 Sykora, 1999 12 Interjú Horváth Gáborral, Veszprém város fõépítészével

17

B. Az állam szerepe : területfejlesztés és várospolitika

1989-tõl kezdve az állam tehát visszavonult a helyi ügyektõl, hagyományos feladatait az

önkormányzatokra átruházva. A településfejlesztés terén az önkormányzatok meglehetõsen

önállóak. Végül is a területfejlesztés városokkal kapcsolatos állásfoglalásán keresztül

rajzolódik ki a magyar állam várospolitikában játszott szerepe. Az állam nevének

megemlítése mindössze a regionális tervezésrõl szóló törvény városokról szóló fejezetében

fordul elõ.

Az Alkotmány szerint a Parlament feladata a területfe jlesztési elhatározásokat

tartalmazó terv határozatainak és megvalósítási eszközeinek jóváhagyása. A terv „statisztikai”

régiókra osztja az országot, melyek az európai irányelvekkel összhangban egy megyék fölötti

szintet képviselnek.13 A regionális fejlesztéseket Regionális fejlesztési tanácsok, az állam által

felállított szervezetek irányítják. A tanácsok a különbözõ érintett igazgatási szervek

jogosítványait egyesítik. Az 1996-os törvény elõkészítésekor kikérték a helyi fejlesztések

szereplõinek és az érintett minisztériumok (Földmûvelésügy, Belügy, Közlekedés,

Egészségügy, Pénzügy, stb.) képviselõinek vé leményét. Az Országos Területfejlesztési

Tanács elnöke a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (ma Földmûvelési és

Vidékfejlesztési Minisztérium)14 vezetõje. Az alapdokumentum az Országos

Területfejlesztési Koncepció, melyet hat évenként át kell dolgozni.

A Területfejlesztésrõl és Területrendezésrõl szóló elsõ elképzelés az 1996-os XXI. Sz.

törvényben jelent meg, ezt módosította az 1998-as 35-ös határozat, mely 1999 november 15-

én lépett életbe.

13 Az 1996-os törvény hét régiót határolnak le, melyek az európai NUTS II-es szintnek felelnek meg. A 7 régió: Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld. 14 1989 elõtt volt egy Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM). Feladatait részben a rendszerváltáskor alakult Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) vette át 1998-ban az építésügyért és területfejlesztésért felelõs államtitkárság a Földmûvelési Minisztériumban találja magát, melynek neve ez után Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM). A változás az új miniszter akaratának eredménye, aki a Kisgazdapárt elnöke. A minisztérium nevének szó szerinti fordításában nem szerepelhetne a vidékfejlesztés helyett a „regionális fejlesztési” összetétel, de az angol elnevezés mégis így szól.. A mezõgazdasági és vidéki jelzõk ellenére, melyeknek egyrészt belpolitikai, másrészt az európai uniós támogatásokhoz való hozzájutásban vannak az okai, ez az a minisztérium, amely az építésügyért, a területfejlesztésért és rendezésért és a településfejlesztésért és rendezésért is felelõs. Ugyan az e témakörökkel foglalkozó államtitkárság gyakorlatilag függetlenül mûködik, ez a struktúra problémákat vet föl, különösképpen az általános politikai prioritások szempontjából.

18

Az 1996-os Területfejlesztésrõl és Területrendezésrõl szóló törvény meghatározza a

területfejlesztési politikát. A 2. cikkelyben meghatározott célok között találjuk a következõ,

városokra vonatkozó irányelvet:

„- a Fõváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott

térségek és települések közötti jelentõs különbségek mérséklése.”

„az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejõdésének elõsegítése.”

Az 1996-os törvény tehát megszabja az állam által választott, városokkal kapcsolatos

politika fõbb irányvonalait. A törvény alapján készült Országos Területfejlesztési Koncepció

szövege kiemelten fontosnak tartja, hogy megszûnjék az ország fõváros-központúsága. Ez a

piacgazdaság kiépülésének is az érdeke. Az irányelvek között találjuk a következõket:

„Az innováció térbeli terjedésének elõsegítése…”

„A túlzottan Budapest központú térszerkezet oldására a növekedésre képes központok

fejlesztésének elõsegítése.”

Hogy az ország polarizációja megszûnjön, az egyensúly érdekében új intellektuális,

gazdasági és kereskedelmi központok fejlesztésére van szükség. A koncepció készítõje nem

szabhatja meg elõre ezek számát (5 és 15 között), és emlékeztet arra, hogy az állam szerepe

nem e városok számának meghatározása, hanem a versenyképes városok támogatása.

A területfejlesztés keretei között a városokra vonatkozó stratégiai megközelítés eltérõ a

települések mérete és funkciója szerint.15 A városhálózat az 1997-ben készült Országos

Területfejlesztési Koncepció szerint a következõképpen alakul:

• A fõváros

A törvény hangsúlyozza, hogy Budapest csak akkor töltheti be nemzetközi központ

szerepet, ha megoldja a város urbanizációs problémáit.

• Megyeszékhelyek és megyei jogú városok

A törvény kiemeli a városok szerepének jelentõségét a területi fejlõdésben, valamint a

szegregáció és a feszültségek elkerülésének fontosságát. Ezen a helyen megemlítésre kerül,

hogy a városok közötti különbségek csökkentek, hogy több megyeközpont lakosainak száma

elérte a 100 000 fõt (Kecskemét, Nyíregyháza, Székesfehérvár), és hogy több kisebb

megyeszékhely jelentõsen fejlõdött (Salgótarján, Szekszárd, Veszprém, Szolnok és

Zalaegerszeg). Más városok egyes funkcióik révén váltak a megyeszékhelyekkel

egyenrangúakká, mint Sopron, Nagykanizsa, Baja, Hódmezõvásárhely és talán Dunaújváros.

15 Regional Development in Hungary (Regionális Fejlesztés Magyarországon), 1996.

19

Az Országos Területfejlesztési Koncepció tehát e városoknak a valóságos szerepük szerint

tulajdonít jelentõséget, még akkor is, ha ez nem felel meg szerepkörüknek. Az említett

városok azok, melyek a jövõben a fõváros ellensúlyozására alkalmasakká válhatnak.

• A többi város (218 közül 192)

A törvény pontosítja, hogy az új városok létrejötte, amint ez volt a múltban, nem kívánatos.

Ezen a szinten az állam arra ösztönöz, hogy szorosabb együttmûködési kapcsolat alakuljon ki

e városok és környezetük között. Különös figyelemben részesülnek a közepes és

nagyközségek (lakosaik száma 10 és 40 ezer fõ közötti), melyeket eddig elhanyagoltak.

• A falvak és a tanyák.

Végül az Országos Területfejlesztési Koncepció több pontot is szentel a

környezetvédelemnek. A városokra és környezetükre vonatkozó irányelvek a

következõképpen fogalmazódnak meg:

„az agglomerálódó térségekben különösen az egészséges környezet, a mûvi és a természeti

környezet egyensúlyának és összhangjának megteremtését célzó területfelhasználás

kialakítása, az extenzív növekedés mérséklése”

Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban foglaltak megvalósítása érdekében az

1996 XXI. Sz. törvény elõírja az Országos Területrendezési Terv elkészítését. Ennek elsõ

változata 2000 tavaszán készült el a VÁTI-ban (Magyar Regionális Fejlesztési és

Urbanisztikai Közhasznú társaság), az állam megbízásából. Ennek a tervnek két fõ része: a

térszerkezeti terv és a területrendezésre vonatkozó szabályozási elõírások összessége. A terv

feladata a területfejlesztéssel kapcsolatos térbeli problémák megjelenítése és megfogalmazása.

A terv szerzõi kartográfiai dokumentumokon tüntették fel az ország térszerkezetének erõs és

gyenge pontjait. A városok szerepét az ebben a térszerkezetben betöltött funkciójuk határozza

meg. Az erõsségek között találhatók: az ország városok hálózatával való lefedettsége,

Budapest fõváros nemzetközi világvárosi színvonala, a megyei jogú városok régióikban

betöltött központi funkcióiknál fogva igazolják kiemelt besorolásukat, a fõváros körüli észak-

nyugati és észak-keleti tengely fejlõdése az európai térszerkezet fejlõdésébe illeszkedik. A

gyenge pontok között szerepel a beépített területek gyors növekedése a mezõgazdasági

termelést szolgáló területek rovására, illetve a régi beépített területek jobb újrahasznosítása

helyett.

Az 1996-os Területfejlesztésrõl és Területrendezésrõl szóló törvény, a nyomában

született Országos Területfejlesztési Koncepció, valamint a magyarországi

20

területfejlesztésben a városok által felvetett speciális problémák tükrében a városokkal

kapcsolatos politika legfontosabb pontjai: a piacgazdasághoz való alkalmazkodás elsõbbséget

élvez, fel kell újítani a szocializmus évtizedei alatt jelentõségüket vesztett történelmi

helyszíneket, kezelni kell a környezetvédelem által felvetett új problémákat.

Az 1996-os Területfejlesztésrõl és Területrendezésrõl szóló törvény 1998-ban

jóváhagyott módosítása értelmében a regionális fejlesztési tanácsokban minden minisztérium

képviselõje helyet foglal, a gazdaság szereplõit képviselõ kamarák szavazati joga megszûnik

(konzultatív szerepüket megõrzik), ugyanakkor a törvényesség felügyeletének feladatával

rendelkezõ, az államot képviselõ tagok vétó joggal rendelkeznek.

Az állam tehát decentralizált szervezetein keresztül újra kinyilvánítja területfejlsztési

kérdésekben betöltött szerepét, miután a liberális hullám megmutatta határait. Valójában a

területfejlesztési politikát és a regionális fejlõdést nagy mértékben és egyre inkább az Európai

Unió pénzalapjaihoz való hozzájutás által megszabott követelményrendszer határozza meg. A

magyarországi régiók létrehozásának egyetlen oka az Európai Unió normáival való összhang

megteremtése érdekében szükségesnek tartott keret létrehozása. Az állam politikája e

régiókkal kapcsolatban valósul meg.

1999-ben a városfejlesztés terén semmilyen módosítás nem született. Városrendezõk és

építészek az állam városokkal kapcsolatos politikájával kapcsolatban feltett kérdésre azt

válaszolják, hogy az nem létezik. A városokkal kapcsolatos politika a központosított tervezés

ellensúlyozásában került meghatározásra, vagyis a liberalizmus elvének alkalmazásában

minden szinten. Ma törvény szabályozza a jogi rendszert, a környezetvédelem országos

fontosságot nyert, ugyanakkor a megvalósuló beruházások e szabályok szellemétõl

meglehetõsen függetlenül valósulnak meg.

C. Az építési törvények (1996-1999) : a várospolitika operatív eszközei ?

Az urbanisztikával kapcsolatos politikai akarat szerint a merev tervkészítés

hagyományával minden áron szakítani kellett. A várostervezéssel kapcsolatos egyes elemek

törvényekben és speciális alkalmazási rendeletekben láttak napvilágot : az 1997. évi LXXVIII

sz. törvény16 a településrendezésrõl és az építésügyrõl, melyet módosított az 1999. évi XCV

sz. törvény megszabja az épített környezet alakításával és védelmével (1996) kapcsolatos

kompetenciák megosztását. Ezek a törvények a következõ területeket szabályozzák :

16 Alkalmazás : OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények (1997/253 rendelet), szabályozási példát és az OTÉK kivonatát lásd a mellékletben.

21

- tervezés

- építésügyi szabályozás

- épített környezet védelme

- zöldterületek védelme

A parlament az alkotmány alapján törvényeket kell hozzon az épített környezet

védelmérõl, meghatározva a közérdek követelményrendszerét is. Az állam feladata az

építésüggyel kapcsolatos intézményrendszer felállítása és biztosítania kell a feladatuk

ellátásához szükséges pénzeszközöket. Az állam alakítja ki a jogi szabályozást (1989 óta

nincs Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, amely a lakásépítésért is felelõs lenne, a

szakterület több minisztérium között oszlik meg : Pénzügy-, Gazdasági, Szociális és

Családügyi, Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztériumok). Az önkormányzatok feladata

a településrendezési tervek készíttetése, felülvizsgálata és módosítása, melyek tartalmát a

törvény határozza meg. A településrendezési tervekre vonatkozó új szabályokat 1997-ben

alkották meg. A korábbi törvény 1964-ben született, tehát 1989 után még 8 évig érvényben

volt, és az anyagi lehetõségek szûkössége miatt alkalmazása a közelmúltig jelen volt.

Az 1997-es törvény a településrendezési tervek több szintjét határozza meg :

1) Elõkészítõ fázis, településfejlesztési koncepció.

Egy olyan településfejlesztési koncepcióról van szó, amely a késõbb készítendõ

városrendezési terv programját adja. A településfejlesztési koncepciót a település

képviselõtestülete fogadja el.

2) A Településrendezési eszközök :

Településszerkezeti terv

(hasonlatos a francia SDAU-ra és a POS-ra, a korábbi magyar általános és részletes rendezési

tervre), a település fejlõdésének fõbb irányait és infrastrukturális szerkezeti elemeit, a

települési külterület és belterület határát jelöli ki és meghatározza a település belterületének

övezeteit, s azok beépítési lehetõségeit. Egyes övezetek élvezhetnek különleges védettsége t. A

tervet az országos érdekekkel és a szomszédos önkormányzatok városépítési szabályozásával

is összhangba kell hozni. Ez a dokumentum a hosszú távú koncepciót is rögzíti.

A tervet közszemlére teszik és az állam építésügyi hatóságaival való egyeztetés után a

település képviselõtestülete hagyja jóvá.

22

Szabályozási terv

Az 1997 évi LXXVIII sz. törvény végrehajtási utasítása pontosítja, hogy a települési

szabályozásnak szem elõtt kell tartania a közbiztonság és a közegészség ügyének

szempontjait, a demográfiai helyzet alakulását, a lakásépítés, a szabadidõ eltöltés és az

egyházak igényeit, továbbá figyelembe kell vennie az épített és a természetes környezet

védelmének szempontjait. Nagyobb beruházások kapcsán készülõ néhány tömbre terjedõ

szabályozási elõírások készítése elõtt kötelezõ hatástanulmány készítése (forgalmi terhelés,

zajkibocsátás, szennyezés, stb. vizsgálat.) .

A szabályozási terv a település egészére, vagy csak egy bizonyos területre készül. Külön

szabályozási terv készítendõ a következõ esetekben:

- újonnan beépítendõ területre vagy egy régen is beépített terület újjáépítése,

- különös figyelmet igénylõ területen (történelmi városközpontok, kórházak, stb.)

- ha a helyi építési szabályok azt elõírják.

A szabályozási terv kartográfiai dokumentuma rögzíti a beépíthetõ területegységek

határát, a tömböket számozással látja el, meghatározza a maximális beépítési lehetõségeket,

megszabja az elõvásárlási jogot élvezõ területeket. A szabályozási terv lefekteti a közterületek

és a magánterületek határát. (Ez Magyarországon új elemnek tekinthetõ, hiszen a

szocializmus évtizedei alatt az alapfokú ellátást biztosító intézmények és a kereskedelmi

létesítmények közintézménynek számítottak. )

A szabályozási elõírások a helyi szabályozás elemeit szövegesen is rögzítik, az

önkormányzat képviselõtestülete által megszavazott szabályok helyi törvényeknek

minõsülnek.

A gyakorlatban a településtervezésre érvényes szabályok alkalmazása nem kevés nehézségbe

ütközik. Kötelezõ kartográfiai dokumentum készítése új városnegyedek építése vagy felújítása esetén,

valamint speciális beruházások létesítésekor (termál létesítmények, természeti védelmet élvezõ

területek). Ezeket a térképeket a földhivatali bejegyzéseket tartalmazó hivatalos alaptérképekre kell

készíteni, amelyek 1989 óta nincsenek mindig napra készen. (A helyi urbanisztikai szabályozást

meghatározó döntéseket kötelezõ a földhivataloknak bejelenteni, amely azokat az alaptérképre

átvezeti. A változások bejelentésének hiánya ugyanakkor semmilyen szankciót nem von maga után.)

23

A településrendezési eszközöknek az új elõírások szerinti elkészíttetése sokszor

nehézségekbe ütközik, noha 2003 végétõl az állami támogatásokra való jogosultság e tervek

elkészítéséhez van kötve. A szakemberek kiemelik, hogy sok az átmeneti korszakkal

kapcsolatos mûködési zavar.

Egy hosszú idõn át a tervgazdasághoz és a központi irányításához szokott országban a

várossal kapcsolatos mesterségek viszonylag újnak tekinthetõk. A polgármesteri hivatalokban

nincs külön városrendezéssel foglalkozó osztály. A nagyobb városokban van egy fõépítész,

akit ritkán segít egy neki dolgozó munkacsoport, s akinek feladatai közé nem tartozik a tervek

megvalósítása. A városok, az ellenõrzés jogát fenntartva, általában független tervezõirodákat

bíznak meg a rendezési tervek készítésével. Valójában a fõépítész feladatának meghatározása

idõnként nem egyértelmû. A kritikusok kiemelik, hogy az önkormányzatok csak azt várják

tõle, hogy a helyi városrendezési szabályokat igazítsa a gazdasági programokhoz. 17

1989 óta igen sok magántársaságként mûködõ építésziroda alakult, az önkormányzatok

ezektõl rendelik meg városrendezési terveik elkészítését. E tervezõirodák közül némelyek

közvetlenül a régi rendszerben állami tervezõintézetekbõl, azok privatizációja útján jöttek

létre. A szocializmus korszakában az állami tervezõintézetek mûködtek jól meghatározott

profillal: középületeket, lakóépületeket, ipari épületeket, kereskedelmi épületeket tervezõ

irodák, s Budapestnek volt saját tervezõirodája. Az 1950-ben alapított VÁTI-nak az volt a

feladata, hogy városrendezési terveket és tanulmányokat készítsen Budapest kivételével az

egész ország területére (Budapest várostervezési feladatait egy másik állami iroda látta el,

mely BUVÁTI néven mûködött). A VÁTI az egyetlen tervezõiroda, amelyet az 1989 utáni

változások során nem privatizáltak, még ha ennek lehetõsége felvetõdött is, s így helyzete

évekig bizonytalan volt. 1997-ben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési (ma

Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési) Minisztérium döntése alapján ez a tervezõintézet

megmaradt, ma 100%-os állami tulajdonú közhasznú társaságként mûködik. Jelenleg a VÁTI

(Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú társaság) megrendeléseinek 80%-át

állami, többnyire a minisztériumból jövõ megrendelések adják, míg a bevételek 20%-a

önkormányzatoktól és egyéb területekrõl származik. A VÁTI specializálódott a térinformatika

alkalmazására, adatokat dolgoz fel, elemez és tart napra készen a területfejlesztés és a tervezés

számára. A VÁTI-ban készültek a parlament elé kerülõ tervek, mint az Országos

17 Lásd Locsmándi Gábor: „A településtendezés szabályozásának kérdéséhez” – Urbanisztika 2000 pp. 145-153

24

Területfejlesztési Koncepció és az Országos Területrendezési Terv. Ezen kívül a VÁTI a

szocializmus évtizedeiben mûködött állami tervezõirodák archívumának is kezelõje, feladatai

között van továbbá egy urbanisztikai dokumentációs központ kialakítása is.

Egy 1996-ban megalkotott törvény (LVIII/1997) meghatározza azon szakemberek körét,

akik jogosultak terveket készíteni; õk az Építész-, vagy a Mérnökkamara tagjai. Jelenleg az

önkormányzatok elsõsorban mélyépítõ mérnököket alkalmaznak az úthálózattal és

közmûvekkel kapcsolatos feladatok ellátására, gyakran azonban az alkalmazottak nem

rendelkeznek a városokkal kapcsolatos ismeretekkel és a széleskörû rálátással.

Magyarországon nincs egyetemi kifejezetten urbanisztikai képzés, van azonban

településmérnök képzés. Urbanisták azok a szakemberek, akik annak mondják magukat.

Legtöbb esetben építészmérnökök, akik néhány évet a városokkal kapcsolatos gyakorlatban

töltöttek. Veszprém város fõépítésze például elmondta, hogy a városrendezõi szakmát

gyakorlatban tanulta, mikor fõépítészi funkciójába lépett. Az urbanisták egyesülete, a Magyar

Urbanisztikai Társaság azért küzd, hogy a városfejlesztéssel és rendezéssel foglalkozó

szakembereket akreditálják, így a szakma kapjon elismerést, ami a tervek minõségét is

garantálná. A nagy befolyású Építész Kamara nem áll e kezdeményezés mellett.18

A szabályozás egyik legfontosabb problémája az, hogy az építési engedélyeket nem a

polgármester, hanem a jegyzõ (az önkormányzati hivatal mûködéséért felelõs alkalmazott) írja

alá. Õk az önkormányzati hivatalok törvényes mûködéséért felelõsek, de ez a garancia nem

akadályozza meg azt, hogy olyan tervek szülessenek, melyeket magánérdekek mozgatnak. A

városrendezési terveket szabály szerint az Önkormányzat rendeli meg, de sok esetben az

állami támogatások csökkenése és az eladható ingatlanvagyon kimerülése következtében az

önkormányzatok nem rendelkeznek a tervek megrendeléséhez szükséges pénzeszközökkel,

így gyakran a befektetõk (érdekeiket érvényesítve) finanszírozzák a beruházás elõtt

elkészítendõ településrendezési terveket. Szinte minden beruházás városrendezési terv-

módosítással jár. A módosítást az önkormányzati testületnek kell megszavaznia, amely ezt

megtagadhatja vagy elnapolhatja, de ezzel politikai kockázatot vállal, amennyiben a tervet a

potenciális befektetõ finanszírozta. Ez a helyzet a fõépítészek számára is igen kellemetlen.

Általában a városrendezési terv elkészülése elõtt aláír egy megállapodást a befektetõvel,

amelyben kijelenti, hogy a képviselõtestületi döntést nincs módjában garantálni.

A törvény megszabja a városrendezéssel kapcsolatos jogi kereteket, de a városrendezés

helyi ügy és a döntések a helyi önkormányzat kezében vannak. Pénz híján vagy politikai

18 Aczél Gáborral, a MUT elnökével 2000 május 15-én folytatott interjú

25

okokból a városfejlesztéssel kapcsolatos döntések igen gyakran a befektetõk kezébe kerülnek,

akik rendelkeznek a városfejlesztési és rendezési tervekhez szükséges anyagi eszközökkel.

„Várjuk a befektetõket”- ez a gyakran elhangzó mondat foglalja össze legjobban azt a

településfejlesztési politikát, amit a mai magyar városok és községek magukénak vallanak19.

A városok fejlesztésén dolgozó szakemberek számára a legnehezebb feladatok közé tartozik

az, hogy olyan követelményrendszert határozzanak meg és érvényesítsenek, amely esetleg a

gazdasági logikának ellentmond „ A város képe nem a fõépítésztõl függ, az önkormányzati

testület dönt, a fõépítész végrehajt”20.

II. LAKÁS- ÉS ÉPÍTÉSÜGY

A lakáskérdés és az építésügy áttekintése elõtt fontos alapinformáció, hogy a

rendszerváltást követõen az állam az önkormányzatok területén lévõ lakástulajdonát

átruházta az önkormányzatokra, és ezek a javak fokozatosa privatizálásra kerültek. A késõbbi

privatizáció perspektívájával és a decentralizáció szellemében az állam önkormányzatoknak

juttatott tulajdonának átruházását az önkormányzatokról szóló 1990-es törvény, valamint az

állami javak önkormányzatokra való átruházásáról szóló XXXIII/199121 sz. törvény

szabályozta. Magyarországon a lakás-privatizáció már húsz éve legális volt, a 80-as évek

végén erõsen felgyorsult. A rendszerváltás pillanatában a lakások 80 %-a már magánkézben

volt. Ez a jelenség ugyanakkor elsõsorban a vidéki térségekben volt igaz, a városi lakások

nagy része állami tulajdonban volt. Budapesten a köztulajdonban lévõ lakások aránya 1990-

ben 52 %, ez az arány 1999-re 12 %-ra változott.

Bár a magántulajdon önmagában nem volt újdonság, általánossá válása azonban

alapvetõ változásokat hozott, amelyek a következõk:

- Megjelent az ingatlanpiac, annak minden jellemzõjével, (adás-vételek, spekuláció,

stb.)

- Az állam elvesztette ellenõrzését a lakásszektor felett.

19 Aczél Gáborral, a MUT elnökével 2000 május 15-én folytatott interjú 20 Horváth Gáborral, Veszprém város fõépítészével 2000 május 4-én folytatott interjú 21 Lengyelországhoz és Szlovákiához hasonlóan, ellenben Romániában a kormány maga adta el a tulajdont.

26

A. Lakásügy

A lakásprivatizáció és következményei

A lakást a szocializmus idõszakában szociális alapon járó juttatásnak tulajdonították, ami

részben magyarázza a privatizáció végbemenetelét, vagyis azt, hogy a bentlakóknak a

lakásokat minden konkurenciát kizáró alacsony áron adták el. Ezen felül Magyarország

sajátos helyzete is befolyásolta e privatizáció módozatait. Már a szocialista állam megkezdte a

lakásvagyon igen kedvezõ feltételek melletti eladását a bent lakó bérlõknek. A 80-as években

lakásvásárlási céllal az állami tulajdonú Országos Takarékpénztárnál nagyon alacsony

kamatozású (3 %) kölcsönöket lehetett felvenni. E kölcsönöket elsõsorban azok a

középosztálybeli lakosok vették fel, akiknek nem jutott állami lakás. Ezeket az elõnyöket az

1990-es évben politikai okokból nem lehetett megváltoztatni, tehát kezdetben a privatizáció a

80-as években bevezetett pénzügyi feltételekkel folytatódott.

Az állam 1990-ben ingatlanvagyonát átruházta az önkormányzatokra azzal, hogy ez

utóbbiak a lakásokat magánkézbe fogják adni. Az állam meghatározta a vásárló (elsõsorban a

bent lakó bérlõ) számára igen elõnyös általános szabályokat. A lakások értékbecslése a

terület, a komfortfokozat és a mûszaki állapot alapján történt (a lakás helyét nem vették

figyelembe), s az önkormányzatok jóval ez alatt az ár alatt értékesíthették tulajdonukat. 1993-

ban egy privatizációról szóló új törvény (XXVIII/1993) kötelezte az önkormányzatokat arra,

hogy adják el a lakásokat mindazon bérlõknek, akik azokat meg óhajtják venni. Az

önkormányzatok maguk alakították áraikat azzal a megkötéssel, hogy az árnak a piaci ár 50%-

a alatt kellett maradnia. 1990 és 1998 között Magyarországon a fogyasztási javak árszintje

400%-kal nõtt, míg az ingatlanárak csak 80 %-os emelkedést mutattak.22. 1998 óta a

négyzetméterenkénti lakásárak gyorsan emelkednek, ami fõleg a külföldiek befektetéseinek

tulajdonítható, hiszen az ingatlanvásárlást Magyarországon (elsõsorban Budapesten) egész

Európa-szerte jó befektetésnek tartják. Az árak gyors emelkedése rövidesen módosíthatja a

piacot.

Hasonló a köztulajdonban lévõ lakások bérletével kapcsolatos logika is. (Bár ez utóbbi

kevés lakásra vonatkozik, hiszen a legtöbb lakásban tulajdonosa lakik. A saját tulajdonban

lakók aránya kb. 85%.) 1991 óta az önkormányzatok maguk szabhatják meg bérleti díjaikat,

ezzel együtt a lakbérek kevéssé emelkedtek, hiszen egyrészt a bérlõk nem tudnák fizetni a

magasabb díjakat, másrészt ezen a téren a piaci törvények és a szociális szempontok

22 Üzleti 7 (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hetilapja) 2000. március 2-i szám

27

ütköznek. A lakásbérlõk jelentõs jogokkal rendelkeznek, még akkor is, ha a kilakoltatások

száma növekszik. Ez utóbbiak nagyon népszerûtlenek egy olyan országban, ahol a lakáshoz

való jogot évtizedeken át alapvetõ szociális jogként kezelték.

A bérlakás szektor gyengesége a munkaerõ helyváltoztatásának szabadságát is

akadályozza, hiszen nehéz a városokban bérlakást találni. Jelenleg a piaci lakásbérlet lassan

fejlõdik, és meg kell jegyezni, hogy fõleg Budapesten létezik egy külföldi bérlõkre építõ

magánkézben lévõ bérlakás-állomány, amelynek árai a magyar középosztály számára

elérhetetlenek.

1. táblázat: Lakások száma (ezer) használói jogcím szerint

1970 1980 1990 1996

tulajdonos 2017 2435 2714 3366

bérlõ 993 964 958 366

albérlõ 16 10 2 0

Egyéb 8 8 14 35

ÖSSZESEN 3034 3417 3688 3767

Valójában a vásárlás útján való lakáshoz jutás általánosnak mondható (1999-ben a

lakások 98%-a magánkézben van). A tulajdonszerkezet változása azonban az új, immár

magántulajdonban lévõ épületek karbantartásának és kezelé sének problémáit vetette fel.

Hiszen számos bérlõ számára a kedvezõ vásárlási feltételek lehetõvé tették, hogy lakásuk

tulajdonosává váljanak, de sokan vannak, akik anyagi lehetõségeik miatt nem képesek az

épületek karbantartásához szükséges költségeket fizetni.

Másrészt az a több évtizeden át beidegzõdött megszokás, hogy az ingatlankezelést az

állam végzi, megnehezíti a mai tulajdonviszonyoknak megfelelõ társasházi tulajdonos

közösségek felállását23. A társasházakra egészen 1997- ig a régi rendszerben alkotott jogi

keretek vonatkoztak. Minden privatizáció során felvetõdött a magántulajdonosok

közösségének kérdése. Igaz, a magyar jogban 1977 óta létezett a társasházak alakításának

joga, de a társasház nem számított jogi személynek, ami például lehetetlenné tette, hogy egy

társasház a felújításhoz kölcsönt vegyen fel. A korábbi társasházi törvényben szerepelt az

egyes tulajdonosok vétójoga is. Ezt a törvényt ugyan 1997-ben módosították, de számos

23 Banks, „Privatized Housing…” 1996

28

probléma fennmaradt, hiszen az új tulajdonosok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy az

általuk használt épületek közös tereinek karbantartásáért is felelõsek. A tulajdoni hányad, a

birtokolt terület arányában való szavazás bevezetése például nehézségekbe ütközik, jelentõs

szemléletváltozást igényel. Az ingatlankezelési és karbantartási tevékenységek iránti kereslet

ugyan növekszik, de nem mûködik zavartalanul. Elõfordul, hogy az önkormányzat marad az

eladatlan épületek vagy privatizált épületek eladatlan részeinek tulajdonosa, így a társasházi,

tulajdonközösség tagjaként a társasházak fenntartását végzõ vállalatokat is ellenõrzik.

Lakáspolitika ?

Az átmenet elsõ éveiben az alaphelyzet az államnak a lakásépítési szektorból való

kivonulása volt. A karbantartási és felújítási problémák nyilvánvalóvá teszik, hogy a

kormányoknak nagyobb részt kell vállalniuk a lakás- és város-rehabilitációs politikában.

Alapelvek

Az 1997-ben jóváhagyott Országos Területfejlesztési Koncepció kiemeli

elkötelezettségét a lakáspolitika, mint a területfejlesztés egyik fontos eleme mellett. Különös

figyelmet kell fordítani az építések és felújítások térbeni megoszlására, ezzel közvetve

mérsékelve a régiók közötti különbségeket (a piacgazdasággal egyeztethetõ kölcsönökkel, és

támogatásokkal ). Hosszú távon az a cél, hogy a lakásépítés önfinanszírozó legyen. Az állam

ösztönözni kívánja az új építkezéseket és a meglévõ lakásállomány felújítását. Az

országgyûlés 1998 II. 20-i 35. sz. határozata a következõ megállapításokon alapul: az állam

régi hitel- és kölcsönszabályozási szerepét átvették az önkormányzatok és a piac, ami az

egyenlõtlenségek fokozódásához vezet, minthogy az állam újraelosztó szerepe többé nem

mûködik. Az államnak tehát újra vállalni kell bizonyos szerepet: . „ A lakáspolitika feladata a

lakásépítés és felújítás élénkítése, önfinanszírozó lakásrendszer kialakítása a

lakástakarékossági formák támogatásával, és a saját erõbõl nem piacképes rétegek és

csoportok támogatása. Megkülönböztetett kezelést igényel a lakásállomány rehabilitációja, az

iparosított építésmóddal épített lakóövezetek felújítása, valamint a mûemléki illetve mûemlék

jellegû lakóépületek felújítása.”(OTK IV. fejezet 2. pont).24

A határozat kimondja azt is, hogy az állam és az önkormányzatok pénzügyi forrásainak

összehangolásával külön lakásépítési programokat kell indítani.

24 35/1998 (III. 20) Határozat

29

Lakásfinanszírozási politika

A mai helyzetet a szociálpolitika újraindítása jellemzi, ami azonban jelenleg a

lakásvásárlásokhoz nyújtott finanszírozási politikára korlátozódik. Magyarországon szociális

lakás nincs, csupán a kölcsönök visszafizetéséhez szerezhetõ differenciált támogatás.

Az 1990-es évek közepe óta a kormányok lakáspolitikában való részvétele csak a

finanszírozási politikák bevezetésén mérhetõ. Az állam a többgyerekes családok lakáshoz

jutásának támogatását választotta. A lakásvásárláshoz nyújtható támogatás erõsen kötõdik a

gyermekek születését támogató politikához. A támogatás lényege abban áll, hogy a kölcsön

visszafizetéséhez nyújtott támogatás a második vagy a harmadik gyermek születéséhez van

kötve. Ennek érdekében az állam megá llapodásokat kötött bankokkal és más intézkedéseket

vezetett be, amelyek nem mûködnek jól egyrészt mert a lehetõségek ismertetése nem

megfelelõ, másrészt pedig a támogatások a piacgazdasággal nehezen összeegyeztethetõk, ami

igaz mind a kölcsönt adóra, mind a kölcsön fölvevõjére.

Kölcsönök és lakástámogatások

Elsõ lépésben a hangsúly az új lakások építésére helyezõdött. 1994-ben megszûnt a

meglévõ házak felújítására és a lakás-rehabilitációra nyújtott kölcsön, az új építkezésekhez

nyújtott kölcsönöket pedig két részre osztották. Az állami segítség elsõsorban hiteltörlesztési

támogatás volt, az állam bankokkal kötött megállapodásai alapján. Ezeket a lakáskölcsönöket

más, tisztán banki intézkedések is kísérték. Így 1994 márciusában az OTP bank lehetõséget

kínált a hitelfelvevõknek a kölcsön egy részének halasztott törlesztésére. Ezt a lehetõséget

egyeseknek felajánlották, de az OTP alkalmazottai azt rosszul magyarázták, így 1994-ben

mindössze 800 halasztott törlesztésû kölcsönszerzõdés jött létre. Ez a lehetõség fõleg azokat a

családokat vonzotta, amelyek épp gyerekük születését várták, számukra a törlesztés halasztása

valóságos megkönnyebbülés volt.

A jelentõs veszteségek miatt e kölcsön feltételeit módosították. A támogatás csak az új

építkezésekhez volt igénybe vehetõ, az állami támogatás csak kis összegekre vonatkozott, ami

azt eredményezte, hogy igénybevételére csak azokon a vidéki településeken volt mód, ahol az

építés olcsó volt. Így a pénz azokhoz került, akik mindenképp vettek volna házat. A Diamond

nevû amerikai fejlesztési ügynökség vizsgálata megállapítja, hogy a lakásépítésnek ez a

30

támogatása valóságos pénzkidobás volt. Ráadásul a támogatás új ház építéséhez volt kötve,

amit nem lehetett szociális lakásépítésnek nevezni25.

1996 novemberében szakértõi értekezletet hívta össze annak érdekében, hogy

megvizsgálják egy új lakástámogatási rendszer26 lehetõségeit. A bizottság megállapította,

hogy Magyarországon nincs mennyiségi lakáshiány. Az új lakások építésére szánt segítséget

tehát az önkormányzatokhoz kell juttatni, hogy azok azt segélyként legszegényebb lakosaik

lakáskérdésének megoldására fordíthassák. A kormány a választások elõtt semmit nem akart

tenni. Az 1998-as választási kampányban minden párt beszélt a lakásépítés támogatásáról

hiteleket ígérve az ágazatnak. A választások után ígéreteiket felülvizsgálták. A lakáspolitika

terén az egyetlen változás az átszervezés volt, jelenleg a stratégia kialakításával a Gazdasági

Minisztérium, míg a költségvetési részletekkel a Pénzügyminisztérium foglalkozik. Vállalták,

hogy a szakértõi bizottság útmutatása szerint fognak dolgozni.

Ezzel párhuzamosan a banki rendszer is színesedett. 1997-ben új politikát vezettek be,

az osztrák és német bauspar mintájára új Lakás Takarék Pénztárak jöttek létre. A bank

nagyon alacsony kamatokat ajánl. A kölcsönt azonban nem csak új lakások építéséhez lehet

felvenni, hanem minden fajta rehabilitációra is, ami Magyarországon újdonságnak minõsül.

Ezt a rendszert jelenleg csak mint takarékossági formát használják.

Állandó problémát jelent az, hogy ezek a hitelrendszerek nemigen nyerik el a potenciális

lakásvásárlók tetszését. A lakásvásárlásoknál a kölcsönök szerepe csökken: míg a Nyugat-

európai országokban a megvásárolt lakások hitelekbõl finanszírozott része 80 %, ez a szám

Magyarországon 10 % alatt van. Vajon ez a bankok magatartásából, vagy az eladósodástól, a

tarozástól való félelembõl ered ? A vélemények megoszlanak. Hegedûs és Várhegyi27 vitatják

a Diamond azon megállapítását, hogy a magyarok nem kedvelik a kölcsönöket. Az a

probléma, hogy akiknek kölcsönre van szükségük, azok azt nem engedhetik meg maguknak,

mivel nem tudnak megfelelõ garanciát nyújtani. S valóban, a bankok tartózkodásának fõ oka

az, hogy a fizetni nem képes kliensek nem tudnak garanciát felmutatni. A jelzálogkölcsön

rosszul mûködik, mivel a kölcsönt felvevõk nem érdekeltek, és mert a lakások jelenlegi árát a

kölcsönt adó szervezetek nem tartják megfelelõ garanciának.

25 Diamond, 1999 26 Diamond, 1999 27 Hegedûs és Várhegyi, 1998

31

Így a privatizáció csak a piaci alapon mûködõ lakásépítés útját nyitotta meg.

Ugyanakkor az építkezések száma csökkent, a lakásállomány leromlása folytatódott,

megjelentek a fenntartás problémái. A fenntartási költségek megterhelték a tulajdonosok

jövedelmét és a nem fizetõk valóságos szociális problémát jelentenek. Ezek a megállapítások

rávilágítanak az 1999-ig folytatott lakáspolitika korlátaira. Jelenleg új intézkedéseket vezettek

be.

Szociális lakásokat támogató intézkedések?

A 2000. évi költségvetési törvénynek lakásfejezete a lakásvásárláshoz fölvett kölcsönök

kamattörlesztésének támogatását tûzi ki célul. A központi költségvetés új lakás vásárlására

szánt összege 43 milliárd forintról 60 milliárdra nõtt. Lényeges változás, hogy az új

lakástámogatási rendszer nem csak az új lakás vásárlását segíti, hanem a régi építésûekét és

a korábban vásárolt lakások felújítását is. A központi költségvetés 3 %-át jelzáloghitelekre

fordítják. A kormány megegyezésre törekszik a bankokkal a támogatások kamatairól,

amennyiben a bankok vállalják, hogy ezt a pénzt csak lakásbérlet céljára használják. Másfelõl

az új lakások építésére is biztosítanak támogatást. Az állam a fiatal házaspárok elsõ lakásának

építéséhez felvett kölcsön kamatainak 50 %-át vállalja át, a többieknek ugyanez a támogatás a

kölcsön visszafizetésének elsõ öt évében 40 %, majd a következõ 5 év alatt fokozatosan

csökken 25 %-ig. A lakóház-építési beruházások számára nyújtott támogatásokat is

módosítják. Idáig a támogatás összege a gyermekek számától függõ fix összeg volt. 1999-ben

az erre a célra szánt összeg 35 milliárd forint volt, ami a megelõzõ évi összegnél 30 %-kal

magasabb. Ehhez az önkormányzatok saját pénzeszközeikbõl 10 %-ot adnak hozzá. Az

önkormányzatok a támogatásokat a családok anyagi helyzetének függvényében ítélik oda.

Ezt a törvényt a kormány szociális lakásprogramként mutatták be. Az intézkedéseket a

kormány 2000. február 1-tõl léptette életbe28. Legfontosabb célkitûzésük az, hogy támogatást

nyújtsanak a lakásvásárlásokhoz felvett kölcsönök kamattörlesztéseihez, amire kettõs

lehetõség is van: egyrészrõl segítsége t ad a törlesztéshez, másrészrõl pedig „speciális”

szociális támogatás azon családok számára, akik egy gyermekkel többet ígérnek. E

kölcsönökhöz megfelelõ törlesztési garancia biztosításának igazolása esetén lehet hozzájutni,

a lakás vételárának a törvényben meghatározott összeg keretein belül kell lennie (ami reálisan

megállapított átlagár) és a lakás szobáinak száma család tagjainak számától függõen van

28 Népszabadság , 2000. január 15.

32

szabályozva. Bizonyos támogatások az önkormányzat megítélésétõl függenek (építési segély,

rászoruló családok számára nyújtott támogatás), ezen kívül támogatásokkal kívánják segíteni

a társasházakat is a felújítási munkák elvégeztetéséhez29.

Az elsõ értékelések szerint ennek a törvénynek a problémái a kölcsönök megítélésének

feltételeiben vannak30, hiszen ezeknek csak azok tudnak megfelelni, akiknek jövedelme

messze az átlag fölött van. Az új szabályok életbe lépése utáni elsõ hónapban a kölcsönért

folyamodók mindössze 25 %-a felelt meg a feltételeknek. Ugyanakkor a kölcsönökhöz való

hozzájutási lehetõség óta az építési árak 8 – 10 %-kal emelkedtek.

Az új törvény új lehetõségeket biztosít azzal, hogy a meglévõ lakásállomány

felújításának és rehabilitációjának lehetõségével is számol. „Szociális lakás” téren

ugyanakkor egyetlen meghatározó döntés sem született. Természetesen még korai az új

lehetõségek értékelése, de az elsõ elemzések azt mutatják, hogy a kölcsönökhöz való

hozzájutás nehezen kielégíthetõ feltételei és a lakásépítési költségek folyamatos emelkedése

mellett a rendszer kevesek számára lesz elérhetõ.

A támogatási rendszer módosításával egyidejûleg új jelzálogkölcsönök is indultak.

Építésügyi szakemberek azt várják, hogy növekszik majd a családok számára megfelelõ

alapterületû lakások száma városi lakóépületekben, s ezzel a bérlakások köre bõvül (s a

bérlakás többé nem csak a leggazdagabbak által megfizethetõ luxus villákat fogja jelenteni).

A kérdés már csak az, hogy ez a fejlõdés csak Budapestet fogja-e érinteni vagy igaz lesz-e a

világváros mellett más városokra is.

29 Lásd mellékelten a támogatási feltételekrõl szóló táblázatot a hatályba lépés idõpontjában (Népszabadság, 20000. január 15). Az elsõ hat hónap folyamán a támogatások odaítélésének feltételeit több ízben felülvizsgálták, a támogatásokhoz való hozzáférés könnyítésével (például: az adható kölcsön összegének növelése, a korhatár megszûntetése). 30 Üzleti 7, (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hetilapja) 2000. március 20.

33

ÖSSZEFOGALALÓ TÁBLÁZAT A 2000. FEBRUÁR 1-JÉTÕL IGÉNYELHETÕ LAKÁSCÉLÚ TÁMOGATÁSOKRÓL

Támogatás típusa Támogatás jellege

Ki veheti igénybe?

Feltételek Összeg, mérték Hol lehet kérni? Mit kell a kérelemhez benyújtani?

1. Lakásépítési kedvezmény (ú.n. szocpol.)

Egyszeri állami támogatás, nem kell visszafizetni

Mindenki, akinek eltartott gyermeke van és ilyen támogatást még nem kapott

A méltányolható lakásigényen belül lakásépítésre, új lakás vásárlására. Az adók és járulékok megfizetését is igazoló anyag- és munkabérszámlák bemutatása

Gyermekenként 200 0000 Ft, kivéve a 2. és 3. gyermeket, akik után 1 000 000 Ft. A kedvezmény összege max az építési költség, vagy az eladási ár 65 %-a lehet.

Az önkormányzat jegyzõje igazolja a személyi jogosultságot Annál a banknál, amelynél az építtetõ, vagy vásárlás esetén a vállalkozó a lebonyolításról megállapodik. A készültségi fokkal arányosan folyósítják a kedvezményen kívüli források egy részének felhasználását követõen

A jegyzõnél a feltételek teljesülését személyi és egyéb okmányokkal kell igazolni.

2. Lakásbõvítési kedvezmény (fél-szocpol.)

Egyszeri állami támogatás, nem kell visszafizetni

Mindenki, akinek eltartott gyermeke van és szocpol támogatást vagy lakásépítési kedvezményt még nem kapott

A méltányolható lakásigényen belül lakásbõvítésre, amely a lakást alapterület növeléssel legalább egy szobával bõvíti.(A tetõtér beépítés kizárt 1-2 gyermek esetén)

Lakásépítési kedvezmény fele: vagyis 100 000, 500 000 és 150 0000 Ft.

Úgy, mint a lakásépítési kedvezményt

A lakásépítési kedvezmény építésre vonatkozó szabályai szerint

3. Adóvisszatérítési támaogatás

Állami támogatás, nem kell visszafizetni

Mindenki, aki saját lakást épít, építtet vagy vásárol

A méltányolható lakásigényen belüli lakás legyen

Lakásonként max. 400 000 Ft, de a megfizetett ÁFA max. 60%-a

A készültségi fokkal arányosan a bizonylatok alapján

A jegyzõ eljárását kivéve azonos a lakásépítési kedvezményre vonatkozó szabályokkal

4. Akadálymentesítési támogatás

Egyszeri állami támogatás, nem kell visszafizetni

Mozgássérültek vagy az õ elhelyezésükrõl gondoskodó közvetlen hozzátartozók

Legalább 67 5-os munkaképesség-elvesztés és új lakás építése, vásárlása, akadálymentesítése

Új lakás építéséhez, vásárlásához max. 250 000 Ft, akadálymentesítéshez max. 100 000 Ft

Bármely banknál, a megkötött lebonyolítási szerzõdés alapján

A Mozgáskorlátozottak Egy esületei Országos Szövetségének javaslatát

5. Általános kamattámogatás

A kölcsön forrásául szolgáló jelzáloglevélhez kapcsolódó évi 3%-os kamattámogatás, amely a törlesztés elsõ 5 évében jár.

Lakáscélra bárki Lakás építéséhez , új vagy használt lakás megvásárlásához, bõvítéséhez, korszerûsítéséhez, ,társasház közös részei felújításához

Egy lakáshoz kapcsolódó max. 30 millió Ft kölcsönhöz

Bármely banknál, amely a Földhitel- és Jelzálogbankkal szerzõdést kötött

Bankonként különbözõ lehet, de általában a hitelképességet és az igénybevétel célját kell igazolni

6. kiegészítõ kamattámogatás

Banki hitel igénybevételéhez a törlesztés elsõ tíz évében, mértéke lehetõvé teszi, hogy az adós kb. 8% kamatot fizessen

Fiatal házaspár. 3 vagy több gyermekes házaspár vagy egyedülálló 2 gyermekes, de a harmadik gyermek megszületését három éven belül vállaló házaspár

Fiatal házaspárnak elsõ, közös, önálló lakása megszerzéséhez. Új lakás építésére vagy megvásárlására az elismert lakásigényen belül

Legfeljebb 8 millió Ft összegû bakkölcsönhöz

Az önkormányzat jegyzõje igazolja a személyi jogosultságot. Ezt követõen bármely banknál felvett kölcsönhöz nyújtható, amelyik a jogszabályi feltételekkel hitelez

A jegyzõnél a feltételek teljesülését személyi és egyéb okmányokkal kell igazolni. A banknál a hitelképességet és a hitelcélt kell igazolni

7. Önkormányzati támogatás

Kamatmentes kölcsön és vissza nem térítendõ támogatás

A rászoruló családok

Lakótelek, új, használt lakás megszerzése, lakásbõvítés, -felújítás, -fenntartás, lakáscélú kölcsön törlesztése vagy bármely lakásköltség viselése

Az önkormányzat döntése alapján

Az önkormányzatnál kell kérni, de a támogatást az önkormányzattal megállapodást kötõ bank folyósítja

Az önkormányzat döntése szerint, de általában a rászorultságot igazoló iratokat

34

viselése 8. Társasházak és lakásszövetkezetek lakóház felújításának támogatása

Kölcsöntörlesztéshez nyújtott kamattámogatás

Társasházak vagy lakásszövetkezetek tulajdonostársai

Négyéves elõtakarékoskodás után a közös tulajdonú épületrészek felújításához

Öt évig a kamat 70 %-a, a következõ öt évben a kamat 35 %-a

Bármely banknál A tulajdont és a költségeket igazoló iratokat

9. Vízi közmû létesítésének támogatása

Kölcsöntörlesztéshez nyújtott kamattámogatás

A közmûtársulat A közmû megépítéséhez, a költség lakossági hozzájárulásából fedezett részéhez

A teljes futamidõre a hitelkamat 70%-a, de a számítás alapjául szolgáló kamat a jegybanki alapkamat 1,3-szerese

Bármely banknál megállapodás alapján

A közmûtársulatra, a hozzájárulási hányadokra vonatkozó iratok

35

B . Építésügy

Az építési tevékenységgel kapcsolatos irányelveket és szabályokat a CXV/1999 sz. Az

épített környezet alakításáról szóló törvény határozza meg. Minden fejlesztéshez építési tervet

kell készíteni, amit az illetékes szerveknek jóvá kell hagyniuk és a megvalósításhoz építési

engedélyt kell beszerezni. A magyar polgári törvénykönyv lényegében meghatározza az

építési tervezéssel és kivitelezéssel kapcsolatos szerzõdések szabályait. Az építési

engedélyeket az önkormányzatok mûszaki irodái készítik elõ. A beépítésnek összhangban kell

lennie a hatályos helyi városrendezési szabályozással, a folyamat magában foglalja a víz-,

elektromosság, gáz- bekötés engedélyeztetését is. A nagy építési beruházásoknál el kell

készíteni az új építmény környezeti hatásvizsgálatát is, amit az építési törvény határoz meg.

Az épített környezet mûemléki épületeinek védelmét és megõrzését az önkormányzatoktól

független hatóság szabályozza.

Általánosságban az önkormányzatok feladata a városrendezési eszközök elkészíttetése,

de a pénzhiány gyakran a terv módosításában érdekelt magán-befektetõkkel kötött

kompromisszumhoz vezet, akik hajlandók azt kifizetni kívánságaik figyelembevétele esetén…

Az iparûzési adónak meghatározó szerepe van abban, ahogy az önkormányzatok lemondanak

településfejlesztéssel kapcsolatos döntéseikrõl.

Az építési tevékenység terén a törvény megkerülése meglehetõsen széles körben

alkalmazott gyakorlat. Az XL/1995 Közbeszerzésekrõl szóló törvény kimondja, hogy az

állam, az önkormányzatok és mindazon szervezetek, amelyek közpénzekbõl gazdálkodnak,

minden építési tevékenységre pontosan meghatározott szerzõdési feltételekkel ajánlatadási

felhívást kell közzétegyenek. Ugyanakkor gyakori, hogy nagyobb beruházások esetén az

állam vagy az önkormányzatok a megvalósításra kereskedelmi társaságot alapítanak, amely

már nem köteles kivitelezõi pályázatot kiírni.

Az építési tevékenység vizsgálatakor fontos tudni, hogy a népesség 1980 óta csökken.

Budapest és a nagyvárosok vesztettek lakosságukból. E tendencia alól csak a fõváros

környéke kivétel, a budapesti agglomeráció népessége 1990 és 1998 között 9 %-kal

növekedett, ami a budapestiek kiköltözésébõl és más vidékekrõl való áttelepülésbõl adódik.31

A Budapestrõl kiköltözõk legtöbbször saját családi házba költöznek a Budapest körüli

31 Biggeorge’s Property Watch, 1/2000; Soóki-Tóth Sándor, Bedöcs Bernadett, „Housing Market” pp. 4-5.

36

települések egyikében, ami megfelel a szuburbanizáció klasszikus folyamatának. Az 1980-as

évek óta a városokban végbement családi házépítések hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest és

az ország más városainak külsõ területei falusias karaktert öltöttek, a lakótelepek a

külvárosoknak csak egyes területeit foglalják el. A családi házépítés továbbra is jelentõs. Az

építkezések számának a budapesti agglomerációban mára már stabilizálódott enyhe

emelkedésétõl eltekintve az újonnan épített lakások száma 1990-tõl csökken32. A

lakásállomány nagysága 1980-ban 3 542 418, 1990-ben 3 853 288, 1999-ben 4 047 813

lakásból állt. A lakások átlag alapterülete növekedett. Ez alatt az idõszak alatt az egy lakásban

lakók száma 3,02 fõrõl 2,69-re, majd 1999-re 2,49-re csökkent 33.

2. táblázat: Az 1000 fõre jutó építkezések száma Magyarországon, a budapesti agglomerációban 1990

és1998 között 34

A lakáspiac ma lényegében csak a magánépítkezések miatt létezik. A közületi szektor

építési tevékenységének hanyatlása az állam építésre szánt költségvetési forrásainak

megszûnésével a 80-as években kezdõdött, s az 1990-es években folytatódott.

A fõvárosban a magán építési tevékenység lényegében a módosabb rétegek számára

épülõ lakóparkok építésében jelentkezik. Így míg az állam és az önkormányzatok által épített

lakások száma 1998-ban például majdnem nulla, a magáncégek és a magánszemélyek egyre

több lakást építenek.

Ma körülbelül 70 000 magáncég dolgozik az építésügyi szektorban, s az építõipar

Magyarország bruttó nemzeti össztermékének 6 %-át adja. Az építõipari vállalkozások

túlnyomó többsége kisvállalkozás (63 551 vállalkozás 10 fõnél kevesebb alkalmazottat

foglalkoztat, s csak 23 építési vállalkozás alkalmaz 300 fõ feletti létszámot). Az állam

lakásépítésben vállalt része országos szinten gyakorlatilag nulla, nem létezik.

32 Népszabadság 1999 július 21. 33 Lakás statisztikai évkönyv 1999. KSH 34 Biggeorge’s Property Watch, 1/2000; Soóki-Tóth Sándor, Bedöcs Bernadett, „Housing Market” pp. 4-5.

37

3. táblázat : Az 1991 és 1998 között épített lakások száma építtetõk szerint35

Magyarországon Budapesten

Magánszemély 86 % 61 %

Magánvállalkozás 12 % 32 %

Önkormányzat 2 % 5 %

Állam 0 % 2 %

Összességében az újonnan épített lakások száma is csökken (1990-ben 6985,,1999-ben

2945 lakás). Az építkezések számának csökkenése Budapestre inkább jellemzõ, mint az

országra, s az agglomerációban nem olyan erõs, mint az országos átlag, de Nyugat-Európához

hasonlítva az építkezések száma nagyon alacsony36. A szakma képviselõi (Építõipari

Vállalkozások Országos Szövetsége) szerint évi 40 000 lakást kellene építeni ahhoz, hogy

elérjük az európai szintet; ez eddig soha el nem ért mennyiség.

Az építési szektort ma fõleg az irodák és a kereskedelmi létesítmények kivitelezése

tartja életben. Ezeken a területeken az állam szerepe minimális. Az építési szektor számára

fontos szereplõk a külföldi befektetõk.

Az építkezések és a kereskedelmi tulajdon hatása, a külföldi befektetések szerepe az

építésügyben

Sykora37 rámutat, hogy Közép-Európa városaiban a területhasználatot elsõsorban a

kereskedelmi tulajdon határozza meg. A szocialista városok kapitalista városokká

alakulásának legfontosabb és legerõsebb mozgatórugója a kereskedelmi tulajdon fejlõdése. A

kereskedelmi fejlesztések fontos eleme az ingatlanbefektetés. Legnagyobb fejlõdés az

irodapiacon történt. A városok területhasznosítási szerkezetében új kereskedelmi épületek

megépítése és a régiek felújítása eredményezte a legnagyobb változásokat.

A dinamikus fejlõdést a városközpontokban lévõ irodák iránti kereslet indította meg. A

kereskedelem, a bevásárlóközpontok és az áruraktárok késõbb a városok körüli övezetekbe

települtek. Az új, színvonalas kereskedelmi hasznosítású terek létrehozói és fogyasztói

elsõsorban a külföldi cégek. Ezek s cégek a településfejlesztési folyamatok és a törvények

35 Lakás statisztikai évkönyv, 1999 - KSH 36 36 Biggeorge’s Property Watch, 1/2000; Soóki-Tóth Sándor, Bedöcs Bernadett, „Housing Market” pp. 4-5. 37 Sykora, 1998

38

ismeretének hiányában és a kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos szabályozás lassú

fejlõdése miatt számos nehézséggel találkoznak.

Irodák

A Közép-európai országok közül Magyarországra jött a legtöbb befektetõ, és az

országba jövõ beruházásoknak több, mint 2/3-a Budapestre koncentrálódott. Az irodapiac

1990-ben lendült föl. Az irodapiacon kétfajta iroda található; a nemzetközi igényeknek

minden tekintetben megfelelõ új irodák (A kategória), illetve a régi vállalati központok

felújításával létrejött irodák (B kategória). Az A kategóriájú irodapiac vonzza a külföldi

ügyfeleket, a gyengébb minõségû irodák bérbeadása nehezebb.

Az 1990-es években a keresletet elsõsorban a külföldi vállalatok jelentették. A

kockázatvállalás csökkentése érdekében az elsõ idõkben bérirodákat kerestek. A telítõdés

gyorsan bekövetkezett, így megkezdõdtek az új irodaépítések. A nemzetközi színvonalú

minõségi irodák építésének 95 %-át külföldiek finanszírozták.

Az irodapiacot az osztrákok uralják. A helyi befektetések csekély mértéke a fejlõdés

gátjának minõsül, ugyanakkor a magyar bankok nem szívesen adnak hiteleket kereskedelmi

hasznosítású épületek vásárlásokhoz. Általában az ellenõrzést és az építést is osztrák és német

vállalkozások végzik, az építõanyagok és a szerkezetek is gyakran osztrák vagy német

eredetûek. Az irodák használói a külföldi cégek vagy a vegyes vállalatok. 1996-ig az irodák

iránti keresletet az új vállalatok alapítása növelte. Ma a kereslet növekedése e cégek

növekedésével magyarázható.

Az irodaépítés elsõsorban a fõvárosra jellemzõ. A piac elõször a pesti Nagykörút és a

Duna által bezárt hagyományos városközponti területre korlátozódott. Ennek az övezetnek a

belsõ részén található az V. kerületi Kiskörút által lehatárolt belváros. Az igazgatási épületek,

a bankok és számos üzlet már korábban is az V. kerületben volt. Ebben a körzetben rendkívül

nagyszabású felújítási munkák mentek végbe, a külföldi vállalatok a régi épületek

rehabilitációjába is befektettek. Jelenleg a cégek egyre inkább elismerik, hogy irodáiknak nem

Budapest belvárosa a legmegfelelõbb hely. Egyre több vállalat számára fontos a könnyû

megközelítés, a parkolási lehetõség, az olcsóbb irodabér vagy a kisebb építési költség. Az

irodapiac terjeszkedése az agglomeráció felé megkezdõdött38. Az V. kerület szélétõl Vác felé

induló Váci út az irodapiac leginkább fejlõdõ tengelye, a jelenlegi budapesti bériroda-terület

810 800 m2-ébõl ma itt található 66 900 m2 39. A gyors fejlõdés második korszaka a

38 Ako g. Washio, „The out-of-towners”, Budapest Business Journal, VII/12 2000 június 39 Coölliers International Kft., Éves Piaci Jelentés 1999.

39

központtól 10 km-re levõ Budaörsön zajlott, ahol egyre több irodaépület épül (Tetrapack,

Artonyx), itt lesz a székhelye több újonnan érkezõ vállalatnak, de számos korábban a

belvárosban székelõ vállalat is kiköltözik ide (pl. a Pannon GSM). Ma már csak a bankoknak

és a kereskedelmi szolgáltatásoknak fontos a belvárosi elhelyezkedés. A külvárosokban való

letelepedés választásának egyik meghatározó oka a mérsékelt irodabérleti díj, másik pedig az

alacsony iparûzési adó, amellyel a fõváros környéki települések igyekszenek a befektetéseket

ösztönözni. (Míg az 1990-es évek közepén az irodabérleti díjak elérték a legmagasabb: 60

DM/m2 /hó árat, a 2000 év elsõ felében az árak megállapodtak 30-35 DM/m2/hó szinten, 10-

15 DM/m2/hó árszint különbséggel a belváros és a külsõ területek között.) A földrajzi

távolság ma már nem jelent akadályt, Noha ha a Dél-Budára vezetõ metró-vonal

megépítésének terve a Budapest fõváros és a kormány közötti politikai harcok miatt

késedelmet szenved, a munkaadók saját autóbusz-járatokkal szállítják ki alkalmazottaikat, s

még így is megtalálják számításukat a központból való kiköltözéssel.

A bevásárlóközpontok fellendülése

Az 1990-es évek második felétõl az építési szektor leggyorsabban fejlõdõ ágazata a

bevásárlóközpontok építésének piaca, ami egyben a magyar városokban is a leginkább

meghatározó építészeti változást jelenti.

1996-ban például a városok (Budapesten a kerületek) még az üzlethelyiségek

többségének birtokosai voltak a hagyományos kereskedõutcákban. A bérleti viszony egy

speciális jog, az ú.n. bérleti jog alapján történt, ami apránként normál bérleti viszonnyá

alakult, kivéve azt az esetet, amkor a bérlõ meg kívánta venni az általa bérelt üzlethelyiséget.

A fõvárosban az üzletek nagy része Pesten a belvárosban, a nagykörúton belül található. A

régi épületekben lévõ üzlethelyiségeket alapvetõen megváltoztatni nem lehet. Néhány üzlet

létesült az új irodaépületek földszintjén. De az utóbbi öt évre mégis a bevásárlóközpontok

gyors fejlõdése nyomta rá a bélyegét.

Valójában több hatalmas bevásárlóközpont épült a város belsõ területén, néha

nagyszabású városfejlesztési akciókhoz kapcsolódóan. A magyar városokban ezek az

üzletközpontok az 1989 óta bekövetkezett változások legláthatóbb jelei. Ilyen például a West

End City Center, amely egy magyar-kanadai vegyes vállalat által épített bevásárlóközpont a

város szívében, a Nyugati Pályaudvar mellett, egy a Magyar Államvasutak társaság által

eladott területen. A bevásárlóközpont 1999 novemberében nyílt meg. A beruházás

megvalósításának keretében a pályaudvaron is történtek fejlesztések, hiszen a beruházás nem

korlátozódik a bevásárlóközpontra. Irodaépületek készülnek a Váci út túloldalán is. Tervben

40

van egy új vasútvonal létesítése a nemzetközi repülõtér és a pályaudvar (vagyis a

bevásárlóközpont) összekötésére is, ami egyben Budapest nemzetközi repülõtere és a

városközpont közötti jobb összeköttetést szolgálná.

Egyre több másodlagos bevásárlóközpont épült a városok körüli nagy forgalmú

csomópontok közelében. Budapesten ez a fõvárost elkerülõ M0 és az M1 autópályák

találkozásánál fekvõ terület. A kereskedelmi létesítmények nagy része nemzetközi üzleti

csoportok kezében van (Metro, Cora, Auchan, IKEA, stb.) Ezek a hatalmas üzletek

kihasználják a területek adottságait, jó közúti kapcsolatukat a városközpontokkal. A Cora

Hypermarket Kft. például 2002-re Magyarország középsõ részén, az M5-s autópályán

megközelíthetõ Kecskemét városában tervez megnyitni egy 10 000 m2 területû

hipermarketet.

E bevásárlóközpontok óriási sikert könyvelhetnek el, látogatottságuk állandóan

növekszik, gyakorlatilag a hét minden napján nyitva tartanak és néha a városok társadalmi

életének is színtereivé válnak. Azok a befektetõk, akik erre az üzlettípusra alapították

fejlesztési elképzeléseiket, még jó néhány évig jelentõs haszonnal fognak tevékenykedni.

A gazdasági élet koncentrációja bizonyos értelemben revitalizációt eredményez,

ugyanakkor új problémákat is fölvet. Budapesten a parkolási gondok óriásiak, a város elérte a

telítettségi értéket. Ma azonban már megkezdõdött kereskedelem városközpontokon kívüli

területekre települése40 is. A piaci törvények itt meghatározóak, az önkormányzatok

készséggel engednek az iparûzési adóból, hogy területüket vonzóvá tegyék. Ebben a változási

folyamatban az állam szerepe meglehetõsen gyenge, mondhatni nem létezõ. A West End

beruházással kapcsolatban készült hatástanulmány például hiába mutatott rá arra, hogy a már

amúgy is zsúfolt csomópont körül a közlekedési problémák súlyosbodni fognak, az építkezés

megakadályozására nem volt jogi lehetõség, miután az illetékes kerület (VI. kerület)

önkormányzata az üzletközpontot is magába foglaló területfelhasználási módosítást

jóváhagyta.

40 Ez a nyugat-európai városokban észlelhetõ tendencia nem mondható általánosnak Közép-Európában. Például Varsóban sok üres terület van még a városon belül, amelyekért nagy verseny indult a kereskedelmi beruházók között.

41

III. Urbanisztika a gyakorlatban. Egyes városok példái 1989 óta a városok problémái és azok megoldása is helyi, vagyis önkormányzati szinten

vetõdik fel. Nincs általános városokkal kapcsolatos politika, a válaszok esetrõl esetre

egyenként születnek meg.

A településfejlesztés szereplõi az állam által meghatározott törvényi keretek között, de

meglehetõsen nagy szabadsággal tevékenykednek, ami egyrészt a törvényekbõl, (az

önkormányzatok önállóságának elve), másrészt az aktuális körülményekbõl fakad. A

kidolgozás alatt álló szabályozási keret kevés kötöttséget tartalmaz ahhoz, hogy szilárd

támasz legyen. Az önkormányzatok még ma is gyakran a régi rendszer szerint mûködnek. A

törvény új, és a végrehajtással kapcsolatos elvek sok problémát vetnek fel. A szabályozási

kereteket tekintve a helyi gyakorlatot is figyelembe kell venni. A gyakorlatban látszik

leginkább, melyek a felvetõdõ kérdések és azokra az önkormányzatok esetenként milyen

válaszokat adnak.

A törvény alkalmazása : a gyakorlat és a problémák Veszprém példáján

Az urbanisztika terén az átmenet még folyamatban van, a törvény alkalmazása technikai

és anyagi akadályokba ütközik, amit a területfejlesztésért és a településrendezésért felelõs

szakemberek mindig hangsúlyoznak.

Veszprém 65 000 fõs város Budapesttõl 100 km-re a Balaton felé, ma turisztikai és

szolgáltató központ. A városban folyó tevékenységet korábban a hadiipar és a vegyipar

jellemezte, ma a szolgáltatásokra specializálódott. A fõépítész hangsúlyozza, milyen

nehézségeket támaszt az új kormányzati intézkedések alkalmazása. A város utolsó általános

rendezési terve 1994-ben készült, s kidolgozása a régi szabályok alapján történt. Mint minden

önkormányzatnak, a települések rendezésérõl szóló 1997-es törvény alapján Veszprémnek is

2003 vége elõtt felül kell vizsgálni rendezési tervét. A fõ nehézséget az okozza, hogy a

törvény az önkormányzatok pénzhiánya miatt nem alkalmazható. Ráadásul nem vették

figyelembe az átmeneti idõszakban elkerülhetetlen módosításokat, így ebben az idõszakban a

problémákra új megoldásokat kell találni. Minden illetékes szakember kialakítja a maga

módszereit. Így Horváth Gábor, Veszprém város fõépítésze elõször mintegy 50 szakértõtõl

rendelt meg tanulmányokat hogy összeállítsa az elsõ dokumentumot, a város fejlesztési

koncepcióját. A szerteágazó gazdasági-társadalmi viszonyokkal kapcsolatban elkészült

42

tanulmányok összesen 500 oldalt tettek ki, abban a formában nehezen voltak használhatók. A

fõépítész felkért egy tervezõirodát, hogy készítsen azokból egy összefoglalót, amely megfelel

a város állapotfelvételének. Ezt az új, mintegy 50 oldalas dokumentumot azután szétküldte a

képviselõknek, önkormányzati tisztviselõknek és a város különbözõ intézményeibe. A

dokumentumot átolvasó személyek megjegyzéseit figyelembe vették a végleges dokumentum

összeállításánál, amelynek a képviselõtestület általi jóváhagyása 2000 júniusára várható.

Õsztõl kezdõdik a településrendezési terv kidolgozása, amelyet alapjaiban kell megváltoztatni

az 1998-as törvény értelmében. Itt a fõépítész megint a várostól független tervezõirodát fog

megbízni. A fõépítész értékeli, hogy a terv készítése során számos egyeztetésre van mód,

ugyanakkor hiányolja a törvénybõl a választási követelményeket, továbbá azt, hogy a törvény

nem számol az átmenettel. A jelenleg felmerülõ fejlesztésekhez a „foltozásos” módszert

választja, amikor is az érintett telkekre és közvetlen környezetükre kisebb részletes rendezési

terveket készíttet. Ezek a résztervek már a településrendezési eszközöket meghatározó új

szabályok szerint készülnek. Ugyanakkor számos helyen hiányzik az összhang, s ezekre senki

nem tud azonnali megoldást találni. A fõépítész jogi kérdések rendezése érdekében az állam

decentralizált szervezetéhez, a Közigazgatási Hivatalhoz fordul, s ilyenkor az állam

képviselõjével is együttmûködik. Megállapítása mégis vegyes érzelmeket tükröz: „Átmeneti

idõszakban vagyunk, amely a törvénybõl kimaradt. Ahány terv, annyi megoldás”.

A konkrét projektek megvalósításánál a legfõbb probléma a gazdasági érdekek

figyelembe vétele. Minthogy az önkormányzatok saját forrásai nem teszik lehetõvé a tervek

finanszírozását, a módosításokban érdekelt befektetõk vállalják azok anyagi terheit, ami

lehetõvé teszi, hogy a kívánt módosításokat elérjék. A fõépítész ezt sajnálja és kiemeli, hogy

az így létrejött tervek gyakran a város hosszú távú érdekeivel ellentétesek. A fõépítész

lehetõségei csekélyek, hatalma nincs. Így például, amikor a Tesco nagyáruház bejelenti

letelepedési szándékát a városban, munkahelyeket és a helyi adókon keresztül a város

finanszírozásához való hozzájárulást ígér, s a beruházással kapcsolatos népszavazás céljára

rendelkezésre bocsátnak egy ingyen hívható telefonvonalat, a fõépítész számára nem az a

kérdés, hogy a terv elfogadható-e vagy sem, hanem az, hogyan fogadtassa el a

környezetvédelmi szempontból legelõnyösebb követelményeket: „A kérdés politikai és nem

településrendezési szinten dõl el.” Még ha a város és a befektetõ közti tárgyalásokon a

szerepe fontos lehet is, véleménye csak konzultatív jelentõséggel bír.

Ez nem azt jelenti, hogy a gazdasági szereplõk megjelenése feltétlenül negatív hatású. :

„Veszprémben nem a multinacionális ipari vagy kereskedelmi cégek fejlesztési tervei okozzák

a legtöbb gondot. Ezek a befektetõk a saját törvényeik és szabályaik szerint cselekszenek,

43

melyek gyakran nagyon is elõnyösek mind környezetvédelmi, mind építészeti szempontból.

Erre jó példa a kivitelezés alatt álló Valeo üzem épülete, amely igen szépen illeszkedik a

városba. Sokkal több a gondunk a magyar kis- és középvállalatokkal.”

Néhány példa

Néhány településrendezési terv példáján jól bemutathatók a 90-es évek

Magyarországának a szocialista korszak örökségével kapcsolatos speciális problémái. Három

témacsoportot vizsgálunk : - az ipari termelésre berendezkedett városok átalakulása, - a

turisztikai fejlesztés és az épített történelmi örökség védelme, - a demokratikus folyamatok a

településtervezésben.

Az ipari termelésre berendezkedett városok átalakulása

A piacgazdaságba való átmenet és az elengedhetetlen gazdasági alkalmazkodás mély

válságba sodorták a magyar ipari városokat. A probléma a nyugat-európai gyakorlatból is

ismert, de itt annál is élesebben jelentkezik, hogy számos várost kifejezetten a nehézipar

igényeinek megfelelõen építettek. Ózd esete erre példa.

• Ózd

Ózd városa a Bükk hegységtõl észak-keletre, a szlovák határon fekszik. Lakosainak

száma 42 000, a környezõ településekkel együtt 78 000. A megye második legnagyobb

városa, melynek fejlõdését a nehézipar alapozta meg. A helyszín elég sajátos. Ózd völgyben

fekszik, ahol több falut egyesítettek. A mai város egy óriási egyutcás falunak tekinthetõ, ahol

az üzem és még két ipartelep úgy helyezkedik el a város közepén, mint a folyóban a zátony.

Az rendszerváltás elõtti utolsó városrendezési terv 1986-ban, az ipari fejlõdésre

alapozva készült. A dokumentum tartalmazott gazdasági és ipari fejlesztési programokat,

valamint a város központi szerepének megerõsítését. A külterületek szabályozása nem

szerepelt tervben. 1996-ban az önkormányzat az általános rendezési terv teljes

felülvizsgálatát rendelte meg egy miskolci tervezõirodáktól. Az elõkészítõ tanulmány és a

fejlesztési program bemutatja a kohászati tevékenység megszûnését kísérõ problémákat:

- gazdasági bizonytalanság, a munkalehetõségek hiánya

- a munkanélküliség emelkedése

- szociális és kisebbségi problémák

- a minõségi változások hatása a város lakóira

- környezetet romboló ipari maradványok

44

A város erõsségeinek tekinthetõ adottságok:

- képzett ipari munkaerõ

- az ipartörténet számára értékes területek

- védelemre érdemes lakóövezet

- szép táji környezet

A gyár Ózd közepére, a lakófunkció szempontjából legértékesebb területre épült. Az ipari

üzemhez legközelebb esõ területek vesztettek értékükbõl, a központ egy része karakter

nélküli, üres terület. A terv a városi utak hálózatának újjáépítését javasolja és elkerülõ út

építése révén a kamionforgalom elterelését tervezi a határ felé.

A településszerkezeti terv az övezeteket a környezeti adottságok figyelembe vételével a

következõk szerint határozza meg:

- az ipari övezet helyének kijelölése

- a zöld védõgyûrû helyének meghatározása

- a helyi ipar fejlesztésére ipari park terület kijelölése kellemes környezetben

- városközpont szerkezeti elemei helyének kijelölése (gyalogos zóna, építési terület,

parkolók)

- a védelmet igénylõ területek lehatárolása

- a rekreációs övezet helyének kijelölése

- szabadidõközpont helyének lehatárolása

- a környezõ területek erdõsítése

Szabályozási terv meghatározza:

- a közterületek helyét és határát

- a városi területek helyét és határait

- az ipari területekre vonatkozó korlátozásokat, a környezetterhelési szabályokat

- a védelemre érdemes lakókolóniák szabályozását.41

A szerkezetátalakítási tervek a környezet minõségének javításával az új vállalkozások

megnyerését célozzák meg. Ez Magyarországon új megközelítés. Megvalósítása ugyanakkor

41 Lásd mellékelt terv. A részletes tervlap az épületek funkciójának és állapotának vizsgálata (intézmény, ipari épület, jó állapotú, közepes állapotú, rossz állapotú, bontandó épület.) Az övezeti tervlap feltûnteti a lakó, ipari, és zöldövezeteket, a tömbök lehatárolását.

45

eléggé bizonytalan, minthogy a gyors szerkezetváltáshoz szükséges anyagi eszközök nem

állnak rendelkezésre, a terület rohamosan romlik.

Turisztikai fejlesztés és az épített történelmi örökség megóvása

A magyar történelmi városok védelme az egyik adu, melyre a mûemléki épületekkel

rendelkezõ önkormányzatok építenek. Általában az épített örökség védelméhez turisztikai

fejlesztés kapcsolódik. Ennek egyik példája Kõszeg.

• Kõszeg

Kõszeg 11 000 fõs kisváros a nyugati határszélen, mûemlékekben igen gazdag. Egyike

azon ritka magyar városoknak, melyek megõrizték középkori városszerkezetüket. A város 160

épülete mûemléki védettséget élvez. A XIII. sz- i várnak a város életében meghatározó szerepe

van. A történelem folyamán a templom, a piac, a patríciusok házai az erõdítmény mellé

épültek. Az egymásra merõlegesen futó utcák által alkotott belvárost fal veszi körül, azon

kapuk biztosítják a kapcsolatot a külsõ területekkel. A XVIII. században a várárok beépült,

kertes házakkal. Ez a mai Várkör. A XIX. Század végén épült vasút megindította a város déli

részének fejlõdését. A város viszonylagos elszigeteltsége miatt a háborúk megkímélték a

rombolástól, s így újjáépítésre sem került sor. 1985-ben a városközpont tehermentesítésére

elkerülõ út épült a várostól délre.

Az 1995-ben az Urbanitas tervezõiroda által készített részletes rendezési terv gyalogos

övezet kialakítását és a mûemléki környezet védelmét javasolja. A közlekedési elemek

hierarchiájának felállítása során a gyalogosforgalom és a központi funkciók fontos helyre

kerültek.

A terület- felhasználási koncepcióban a földszinti terek megközelíthetõsége és a

kereskedelmi hasznosítású épületrészek kapcsolata fontos szerepet kapott akkor is, ha az

épületekben található emeleti lakások magán kézbe kerültek. A belváros turisztikai

hasznosításra építõ fejlesztése a kereskedelmi vendéglátási egységeken kívül az egyéb

nagyközönség által látogatott épületeket (pl. zsinagóga) is magába foglalja.

A terv ajánlásokat tartalmaz az övezetek és az utcák kialakítására, a városközpont

gyalogos övezetté minõsítésére.42

42 Lásd a mellékelt dokumentumot: az 1995-ben készített övezeti terv még „közintézmény és intézményterületet” jelöl a jelmagyarázatban, ahol a kereskedelem a közintézményekhez tartozik. A terv az 1997-ig érvényben levõ

46

Kereskedelmi turizmus és fejlesztés

Komárom43 városszerkezeti terve

A tervet 1998-ban egy magán tervezõiroda készítette. Célja a korábbi, 1983-ban készült,

és 1991-ben csak részlegesen felülvizsgált rendezési terv helyett új településrendezési terv

készítése. Komárom és a Duna túlpartján, Szlovákiában található Komarno iker-települések,

ahol a rendszerváltás óta megélénkült a kereskedelmi forgalom. A város Magyarországnak

egy olyan régiójában található, amely rohamosan fejlõdött, s amelyben számos külföldi

befektetõk által finanszírozott beruházás jött létre. Tekintettel a folyami közlekedés és a

Szlovákiával való kapcsolat bõvülésének lehetõségeire a terv a város növekedésével számol,

noha népessége a 80-as években, (az elõzõ terv megvalósulásának idején) stagnált. A terv

szerint legfontosabb fejlesztési célok; a vasútvonal modernizálása, s a határátkelést is

biztosító és a városközpontot elkerülõ út megépítése, új kikötõ építése a Dunán, a termál

létesítmények környezetének minõségi javítása valamint a régi katonai erõdítmények

felújítása és hasznosítása. A terv hangsúlyozottan fontosnak tartja a kereskedelmi turizmus

fejlesztésének elõsegítését a zöldterületek megsokszorozásával és a városközpont

életkörülményeinek javításával.

A demokratikus módszerek beépülése a várostervezésbe

A változások a tervezés szemléletének változását is magukkal hozták. A központosítás

és önkényes döntések emlékével társuló, kezdetben mindenestül elutasított tervezés újra

megjelenik, de már más módszerekkel, ami a magyar településtervezési gyakorlatban

újdonságnak számít.

• Szolnok

A város önkormányzata elhatározta, hogy felülvizsgálja az 1994-ben készített általános

rendezési tervet. Noha a 80-as években született intézkedések érvényben voltak, a tervezési

módszerek változása, a piacgazdaság fejlõdése, a tulajdonviszonyokban és a gazdaságban

bekövetkezett változások mind befolyásolták a városi területek felhasználását és a korábbi

meghatározások érvényüket vesztették (változott például az iparterület jelentése, vagy a

katonai területek megközelíthetõsége). A változások megkövetelik a tervezési gyakorlat

szabályok szerint készült, amikor még nem tettek különbséget magán- és közterület ill. tulajdon között. „Köz”-nek neveztek minden olyan helyet, amelyet a nagyközönség látogat. 43 Lásd csatolt dokumentum

47

megújulását, új módszerek kellenek az elõkészítéshez, az összhang megteremtéséhez és a

felhasználáshoz.

A VÁTI által javasolt tervezési metodika egy lépést jelentett a felé a szabályozás felé,

amit két évvel késõbb valósítottak meg. A módszer hangsúlyozza a társadalmi részvétel

fontosságát a tervezési folyamatban. Elfogadtatása érdekében a fokoza tosság elvét

érvényesítik. A vélemények begyûjtése és egyeztetése egyre inkább a lakosok dolga. A

kérdõív ilyekor hasznos eszköz. A válaszok hozzásegítenek a legfontosabb közcélú

beruházások kiválasztásához és szabályozásához.

Szolnok 80 000 lakosú város megyeszékhely, foglalkoztatási, kulturális, kereskedelmi és

szolgáltatási központ. A 60-as, 70-es évek ipari fejlesztései a környéken jelenlévõ munkaerõre

alapultak. Ez az adottság ma, a munkanélküliség idején azt eredményezi, hogy az emberek

nem maradnak a városban, visszamennek lakni a falujukba.

Szolnok nem osztozik azon városok sorsában, amelyek fejlõdésüket kizárólag a

nehéziparra alapozták (Miskolc, Ózd, Dunaújváros). Szolnok másik kedvezõ adottsága a

Tisza és a Zagyva partjára épült belváros és a folyók szép természeti környezete. Ugyanakkor

a település vezetõi számára problémát jelent az, hogy a város lakóinak egy része nem érzi

magát „szolnokinak”. A legtöbb ipari területen megszûnt a termelés, a vasútvonal a várost

átszeli és ketté vágja, a belsõ úthálózat kapacitása elégtelen, a csatornahálózat kiépítése és a

víztisztítás nem befejezett, az épített környezet minõsége kiegyenlítetlen. A terv44 által

megfogalmazott egyik legfontosabb cél a város imázsának megújítása.

44 Lásd mellékelt dokumentum

48

IV. Városfejlesztés Budapesten

Városfejlesztési szempontból az önkormányzati törvény minden településnek egyenlõ

jogokat biztosít, még ha nem rendelkeznek is azonos eszközökkel. Ebbõl a szempontból a

budapesti problémák és azok megoldásának módozatai igen sajátosak. Ezen felül az ország

települési struktúrája a fõvárosnak sokkal nagyobb jelentõséget ad, mint az más európai

országokban van, így a városfejlesztés is sok szempontból egyedi. Maga a törvény is külön

kezeli Budapestet és a többi várost.

A többi Közép-európai fõvárostól eltérõen Budapest szerkezetében a szocializmus

idõszaka nem hozott alapvetõ változást, a fejlett város számos lehetõséget nyújtott a központi

igazgatási szervezetek elhelyezésére. Ez alól kivétel a kommunista párt központi

bizottságának Pesten, a Duna partján emelt épülete, a szocialista intézmény-építészet tipikus

példája, mai funkciója szerint a képviselõk háza.

A szocializmus évtizedei alatt a város fontosabb változásai az iparterületek bõvítéséhez

és a tömeges lakásépítésekhez kapcsolódtak (lakótelepek épültek alapfokú szolgáltatásokkal

pl. Óbudán és Kelenföldön), melyek megvalósítása a 70-es években érte el csúcsát.

Ugyanakkor, minthogy a magántulajdon is lehetséges volt, a lakótelep-építésre alkalmatlan

területeken a társasházak, az elõvárosokban a családi házak építése jellemezte a város

fejlõdését, így a fõváros kiterjedt külsõ övezetei gyakran falusias képet mutatnak.

Ha a Budapest fõváros körüli urbanizált területet vizsgáljuk, három igazgatási szintet

különböztethetünk meg: az agglomerációs települések önkormányzatait, a fõváros

önkormányzatát és a fõvárosi kerületek önkormányzatát. A budapesti agglomeráció hivatalos

területe 2 538 km2, amibõl a fõváros igazgatási területe 525 km2, a többi az ú.n. budapesti

agglomeráció területe. Az agglomerációban 78 település van, ezek közül 17 város. A

budapesti agglomerációban él az ország népességének körülbelül egy negyede, és az

agglomeráció lakosságának két harmada a fõvárosban lakik, noha egyre többen költöznek ki a

városból az agglomerációba. A mai Budapest a régi város és a környezõ települések fokozatos

összenövésével jött létre. Az 1950-es évek voluntarista várospolitikájának eredményként a

korábbi ipari elõvárosokat a fõvároshoz csatolták, ekkor születtek az akkor 22 kerületbõl álló

fõváros külsõ kerületei. 1971-ben meghatározták a fõvárosi agglomeráció határait, 44

település tartozott az agglomerációba. A határokat 1997-ben felülvizsgálták, és a budapesti

49

agglomerációhoz tartozónak minõsítettek további településeket, ezek összessége alkotja a mai

agglomerációt45.

A szocializmus évtizedei alatt Budapest csupán az ország igazgatási egységeinek

egyike, a város nem volt önálló, költségvetése az állami költségvetésnek volt része. Az 1950-

es törvény értelmében Budapest megyei rangra emelkedett, a kerületeket pedig településeknek

tekintették. 1989-ben az egyik legfontosabb politikai cél a fõvárosi önkormányzat

függetlenségének megteremtése volt.

Különösen 1990-ben jutott kifejezésre az a szándék, hogy Budapest a Kárpát medence

regionális központjává fejlõdjön, ugyanakkor nem voltak megfelelõ anyagi lehetõségek ennek

megfelelõ városfejlesztési projektek finanszírozására. A magyar fõvárosból regionális

fõvárost létrehozni kívánó szándék számos szóbeli megnyilvánulást eredményezett („a kelet

és a nyugat között elhelyezkedõ kapu”, vagy „közép-európai központ”), melyek megújulnak

és a városról szóló gondolkodás kezdetének visszatérõ motívumai.

A. A fõváros mûködése, a szerepek megosztása

A fõváros igazgatási rendszerének kereteit az 1990-es önkormányzati törvény, majd az

1991-ben életbe lépett Budapest fõváros és kerületeire vonatkozó külön törvény határozták

meg. Az elfogadott modell két problémára igyekezett megoldást adni: egyrészt kifejezõdik

benne az a szándék, hogy a fõváros visszanyerje a szocializmus elõtti autonómiáját, másrészt

a kerületeket megtartja önálló politikai és igazgatási egységként, ami által ez utóbbiak nem

veszítenek a szocializmus évtizedeiben élvezett jogaikból. A fõváros 23 kerületi

önkormányzatból (1989-ben Budapesten 22 kerület volt, majd 1994-ben a XX. kerület

kettéválásától 23) és egy fõvárosi önkormányzatból áll. Az utóbbi tíz év során a fõvárosban

megvalósuló városfejlesztési tevékenység az önkormányzati szintek közötti bonyolult szerep-

és hatalommegosztás eredményeként megy végbe.

A különbözõ szintû önkormányzatok feladatai eltérõek, de jogaik azonosak. Az 1990-es

törvény alapelvei szerint a kerületek önálló jogi egységek, az önkormányzatok között nincs

hierarchikus beosztás (ez igencsak eltér a francia rendszertõl, amelyben az 1982-es Paris-

Lyon-Marseille törvény úgy határozza meg a kerületeket, hogy azok a települési

önkormányzatok alegységei, tehát nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel). Elvileg a

kerületi önkormányzatok a települési önkormányzatokkal azonos feladatokat látnak el,

biztosítaniuk kell területükön az alapvetõ szolgáltatásokat. A Fõvárosi önkormányzatot illetik

45 A budapesti agglomeráció települései önálló igazgatási egységek. Problémát jelent a Budapest Fõvárosi önkormányzattal közös területi problémák kezelése.

50

azok a feladatok, melyek több kerületet érintenek, mint a fõúthálózat, vagy azok a hálózatok,

melyek a fõváros sajátosságaiból fakadnak.

Az önkormányzati szintek közötti mûködési gyakorlatban igen sok az ellentmondás és a

szembenállás. A 90-es évek elsõ felében a Fõvárosi önkormányzat úgy mûködött, mint egy

23. kerület, a körülményeket nehezítette a kerületek önállósága és a politikai harcok a

kerületek va lamint a kerületek és a fõváros képviselõtestületei között. Az önkormányzati

törvény lehetõvé tette, hogy az egyes kerületek saját elképzelésekkel lépjenek fel. Ez a helyzet

tapasztalható azoknál a külsõ kerületeknél, melyek korábban önálló települések vo ltak és az

1950-es fõvároshoz csatolás óta nem rendelkeztek önállósággal. Az önállóság ugyanakkor

elszakadási kísérleteket is eredményezett. 1993-ban például a XXI. kerület, Csepel sziget

megpróbált leválni a fõvárosról. A népszavazás eredményeként elvetették ugyan a

különválást, de az eset jól mutatja, hogy a kerületek rendelkeznek eszközökkel, mikor

akaratukat a fõvárossal szemben érvényesíteni akarják.

A felelõsség és a hatalom egyensúlyának megteremtése érdekében az 1990-es törvényt

1994-ben módosították, ennek nyomán megerõsödött a fõvárosi önkormányzat szerepe. A

Fõvárosi Önkormányzat kötelezheti a kerületeket arra, hogy szabályozásaikat összehangolják,

rendeleti úton juttathat pénzt a kerületeknek (korábban évente vita keretében döntöttek a

pénzek elosztásáról), kerületi fejlesztések részére pénzalapokat hozhat létre, melyekhez a

kerületek pályázat útján juthatnak. A fõvárosi képviselõtestületben megszûntek a kerületi

képviselõi helyek (korábban a 88 képviselõbõl 22 a kerületek küldöttje volt), a

Fõpolgármestert pedig közvetlenül választják. A módosításban az a cél fejezõdik ki, hogy a

Fõváros valóságos politikai hatalommal rendelkezzék, amely a német tartományokéhoz

hasonlítható. Megjegyzendõ, hogy a reform nem független a politikai helyzettõl, abban az

idõszakban született, amikor a fõváros azonos politikai oldalon állt, mint az országot 1994 és

1998 között vezetõ szocialista-liberális kormány, tehát a hatalom növelését az állam is

támogatta.

A re-centralizációs törekvésnek tûnõ reform bevezetése ellenére az 1994-es széleskörû

önállóságot biztosít a kerületeknek: önálló területfelhasználási tervet és szabályozási

elõírásokat készíthetnek, a kerületi önkormányzatok adják ki az építési engedélyeket, a nem

magánkézben lévõ lakások, az alsóbbrendû utak és a közintézmények a kerületi

önkormányzatok tulajdonában vannak.

51

Budapest, a kerületek és az agglomeráció települései

A három különbözõ önkormányzati egység (budapesti agglomeráció, Fõvárosi

önkormányzat, kerületek) jelenléte folytán összesen 102 önkormányzat található a közös

területen. Ezek közül 78 a fõvároson kívü, az agglomeráció területén található. E települések

számos területen kölcsönösen függenek egymástól, de nincs közöttük igazgatási kapcsolat. A

Budapestet körülvevõ urbanizált övezetben hiányzik a közös irányítás.

Valójában az önkormányzati törvény nem ír elõ semmiféle adminisztratív kapcsolatot a

város és agglomerációja között. Ellenkezõleg, ugyanolyan kompetenciákat juttat a környezõ

településeknek, mint a fõváros önkormányzatainak. A környezõ településeket a fõvároshoz

kapcsoló számos demográfiai és gazdasági összefüggés ellenére az agglomeráció települései

adminisztratív szempontból Pest megyéhez tartoznak. Az 1994-es reform ezt a szemléletet

erõsítette, a fõvárosi önkormányzat szerepének növelésével a város adminisztratív határa is

nagyobb hangsúlyt kap. Így az agglomeráció települései ugyanolyan jogosítványokkal

rendelkeznek, mint a fõváros, és a kerületeknél erõsebbek.

A fõváros körüli települések együttmûködéséhez jogi lehetõséget biztosít a

településcsoportok alakításának törvényben meghatározott lehetõsége (amit a törvény

ösztönöz, de nem tesz kötelezõvé). Mostanáig kevés a megvalósult települések közötti

társulás. A létezõ együttmûködések általában esetiek, meglévõ infrastruktúra-hálózatok

mûködtetésére és nem újak építésére jönnek létre. Többször szembekerültek a Fõvárosi

önkormányzattal, ahol az ellentétes érdekek politikai ellentétek formáját öltötték (ilyenek

voltak: a külsõ kerületek társulása 1994-ben, vagy a Csepel szigeti települések társulása). Az

egyetlen társulás, melyet a Fõvárosi önkormányzat kezdeményezett, nem volt mûködõképes.

Több megoldási terv született; közöttük az egységes régiók megalkotása, amelynél

felmerül a központosítástól való félelem, vagy a francia modell szerinti kötelezõ településközi

együttmûködés. Az 1996-os területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló törvény erre a

problémára részleges megoldással szolgál, minthogy két sajátos régió, a Budapesti

agglomeráció és a Balatoni üdülõövezet számára elõírja a regionális fejlesztési tanácsok

felállítását. Az 1998-as 35-ös határozat pontosítja a célokat és a problémák felosztását.

Ahhoz, hogy Budapest világvárossá váljon, két problémakörre kell megoldást találnia: az

egyik problémakört a belsõ gondok jelentik (leromlott városnegyedek, társadalmi szegregáció,

stb.), ezeket helyi szinten kell megoldani. A másik problémakört a város egészének szintjén

kell orvosolni (közmûvek, közlekedés, szennyezés). Ez utóbbiakat csak a fõváros és a

környezõ települések összehangolt cselekvésével lehet megoldani, amit a törvény is

52

szorgalmaz (azzal, hogy kötelezõvé teszi a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsának46

megalkotását).

1997-ben tehát megalakult a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsa, melynek

feladata az agglomeráció fejlesztési stratégiájának megalkotása, az együttmûködések

elõsegítése és pályázatok kiírása. A tanács 25 tagja közül 11 a kormányt képviseli, ami jól

mutatja az állam azon törekvését, hogy a fõváros ügyeivel kapcsolatos döntések

meghozatalában része lehessen. A fõváros körüli problémák megoldásának érdekében történõ

koordináció folyamatába az állam belépését kiemelten fontos feladatként kezelték.

Ugyanakkor a Tanács lehetõségei korlátozottak: csak területfejlesztési kérdésekkel

foglalkozhat, ugyanakkor nem rendelkezik önálló pénzügyi eszközökkel.

A területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló törvény 1999-es módosítása kötelezõvé

teszi a statisztikai- tervezési régiók megalakítását. Ilyen módon a Budapesti Agglomeráció

Regionális Fejlesztési Tanácsa helyébe a Központi régió lép. Ez az intézkedés az Európai

Unió területi egységeihez való alkalmazkodás érdekében született, de megszûnteti az

agglomeráció speciális problémaival foglalkozó tanácsot (a Központi régió magában foglalja

Pest megyét).

Az állam ellenõrzõ szerepe

Mint a megyékben, a fõvárosban is mûködik egy közigazgatási hivatal, amelynek

feladata a fõvárosi önkormányzatok döntései feletti törvényességi felügyelet47 gyakorlása.

Budapesten ez a hivatal tehet igazságot a kerületek és a fõvárosi önkormányzatok vitájában,

amikor egy konfliktus kapcsán felmerül a törvényesség kérdése. A Közigazgatási Hivatal

lehetõségei ugyanakkor azért csekélyek, mert határozataikat utólag hozzák, azok nem

kerülnek gyakorlati alkalmazásra.

Budapesten az új építkezések szabályozása a XIX sz. végétõl rendszeres. Ebben az

idõben a Közmunkák Tanácsa állt a fõvárosi fejlesztések élén, szabályozták a késõbbi

nagykörút nyomvonalát és a beépítések homlokzati vonalát, olyan beruházásokat szerveztek,

mint a rakpartok, a terek, piacok, vízellátási és szennyvízelvezetési hálózat, számos olyan

érték, amely a mai Budapest szerkezetét is meghatározza. A szocializmus idõszakában is 46 Az 1996-os törvény lehetõvé teszi régiók alakítását, csupán két esetben teszi azt kötelezõvé: Budapest és a Balaton esetében. 47 A törvényesség feletti felügyelet módot ad a törvények interpretációjára is. Így történt ez 2000 júliusában, amikor a Budapesti Közigazgatási Hivatal újonnan megbízott vezetõje a külföldiek fõvárosi ingatlanvásárlásaival kapcsolatban numerus clausus-t vezetett be, a külföldiek által megvehetõ lakásingatlanok számát korlátozta, a vásárló állampolgársága szerint országonként évi 20 lakás vásárlásához adja hozzájárulását. (A lakásvásárlási kérelmek alapján jelenleg az országonkénti évi átlag igény kb 200). Ezt a döntést az teszi lehetõvé, hogy a kérdést a törvény nem pontosa szabályozza).

53

megmaradt a szigorú szabályozási gyakorlat, amely alól néhány terület bizonyára kivétel volt,

így történhetett az erdõs dombvidék beépítése, ahová az 1960-as, 70-es években a pártvezetõk

villái is épültek (például a Guggerhegy). Buda erdõvel borított dombjain a szabályozási

elõírásokat még ma is igen esetlegesen alkalmazzák, luxus villák épülnek beépítési tilalom alá

esõ területeken, de sem a kerületi önkormányzatok, sem a fõváros nem vet be eszközöket a

szabályokkal ellentétes építkezések megakadályozására.

A budapesti helyi adózás

A törvény szerint a kerületi önkormányzatok önálló, külön költségvetéssel

rendelkeznek, ugyanakkor vannak olyan bevételek, amelyeket a fõvárossal meg kell

osztaniuk. Ilyen az állam által visszajuttatott fõre vetített adóhányad, az iparûzési adó, az

idegenforgalmi adó vagy az építményadó. Ezeket a fõvárosi önkormányzat szedi be és

visszajuttatja a kerületekhez. A visszajuttatás az évente meghatározott normák szerint

történik, a viták során megjelenik a politikai versengés és erõsen kitûnnek a különbségek a

gazdag és a szegény kerületek között. A kerületi önkormányzatok költségvetési forrásai a

saját jövedelmeikbõl és a központi elosztású juttatásokból táplálkoznak. Általánosságban

elmondható, hogy a központi költségvetésbõl jövõ pénzek a rendszerváltás óta eltelt 10 év

alatt folyamatosan csökkentek.

Budapesten a kerületek és a fõvárosi önkormányzat költségvetései némileg eltérnek

egymástól. A kerületi önkormányzatok bevételeinek legnagyobb részét az állami költségvetés

által statisztikai kvóták (pl. lakosok száma, stb.) szerint visszautalt összegek teszik ki, míg a

nagy budapesti közintézményekért felelõs fõvárosi önkormányzathoz kerültek az állami

vagyon átruházásából származó privatizációs bevételek. A fõvárosi önkormányzat

költségvetésében is nagy szerepet játszik az állami költségvetésbõl származó bevétel. A

kerületi önkormányzatok is részben a saját bevételeikbõl gazdálkodnak. A fõvárosban

rendkívül élénk politikai küzdelmek folynak. 1998 óta a fõvárosi önkormányzat vezetése a

jelenlegi kormánykoalícióval ellentétes politikai oldalon áll, ami a város költségvetése

szempontjából nagy hátránynak számít.

Az állami költségvetésbõl származó források csökkenése mellett az önkormányzatok

saját bevételei nõnek a fõvárosi önkormányzatnál és a kerületeknél egyaránt. A fõvárosi

önkormányzat jelentõs és kimerülõben lévõ forrása a fõvárosi vállalatok privatizációjából

származó bevétel. Ezek egy része részvények formájában kerültek befektetésre (például a 4-

es metró-vonal finanszírozására).

54

Végül vannak közös jövedelmek, melyek megoszlanak a fõvárosi és a kerületi

önkormányzatok között. Ilyen a jövedelemadó állami visszajuttatásából származó bevétel

vagy az iparûzési és az idegenforgalmi adók. Ezek a források elõbb a fõvároshoz kerülnek,

majd az továbbosztja a kerületeknek az éves statisztikai normák szerint, ami mindig vitákat

szül és ahol a politikai hovatartozásnak lehet jelentõsége. A fõváros jogait megerõsítõ 1994-es

reform óta a fõvárosi önkormányzat jogot kapott arra, hogy a közös bevételek egy részét

speciális célú pénzalapokba helyezze. A fõvárosi közgyûlésben nem ülnek kerületi

képviselõk, így könnyebb a forráselosztási rendeletek megszavazása. De az újraelosztáskor a

viták fellángolnak, mivel a kerületek megõrizték betekintésüket a fõváros ügyeibe, vitákra ad

okot , ha felmerül a gyanú, hogy az elosztásba politikai szempontok is vegyülnek (a hasonló

politikai oldalon álló önkormányzatok preferálásának feltételezése). A városfejlesztési

projektek valamint a fõváros és a kerületek közötti feladatmegosztás szempontjából tehát a

budapesti önkormányzatok adózási politikájának mûködése meghatározó jelentõséggel bír.

B. Várostervezés Budapesten48

Az igazgatási szintekhez hasonlóan a budapesti várostervezés is kétszintû: az általános

érdekeket és a fõvárosi önkormányzat kompetenciájába tartozó feladatokat szem elõtt tartó

szint, és a kerületekhez tartozó egyéb kérdéseket tisztázó tervszint. A fõvárosi szintû tervek

készíttetése a fõvárosi önkormányzat feladata. A dokumentumok meghatározzák a város

mûködési övezeteit és a fõváros közérdek szempontjából jelentõs területeit. A kerületek

feladata a kerületi tervek elkészíttetése, mely az építési engedélyek alapjául is szolgál. Az

állam nem avatkozik a folyamatba, mindössze véleményezi a fõváros általános rendezési

kerettervét, ami azonban a városra nézve nem jelent kötöttséget. Budapest területén valójában

a kerületi önkormányzatoknál van az engedélyezési hatósági jogkör.

A szocializmus idõszakában érvényben lévõ 1989-ban és 1994-ben is felülvizsgált

Budapest általános rendezési tervhez képest a terv új eleme a fõváros megújult övezeti

rendszere. Az 1994-es terv a bemutatott övezeti rendszert új városmodellként 49 tûntette fel. A

program a koncentrikus lakó és munkahelyövezetek helyett az övezetek városszerkezeti

funkcióit, elhelyezkedését és történetét is figyelembe veszi. Ilyen módon öt övezetet és öt 48 Lásd mellékelt dokumentum, részlet Budapest szabályozási kerettervébõl: az 1998-ban jóváhagyott terv lefekteti a település határait, a szabályozási övezeteket, a speciális szabályozást igénylõ területeket, a vasúti területeket, a parkolókat, a zöldfelületeket és parkokat. Ez a terv a természeti és az épített környezet védelmére vonatkozó szabályokat is tartalmaz. A tervdokumentáció kartográfiai részei két léptékben: 1:4000 és 1:10 000 méretarányban készültek. Az összes adat digitalizált formában van. 49 Lásd a fõváros 1994 évi általános rendezési programtervét

55

szektort határoztak meg: a belvárosi (történelmi) övezet, az átmeneti övezet (régi vegyes

hasznosítású és funkcióváltást igénylõ iparterületek), a budai dombvidék övezete, a külsõ

vagy periférikus városrészek övezete (a ma külsõ kerületeket alkotó régi külvárosok,

korábban város környéki települések a fõváros és az agglomeráció között), és a folyam

mindkét oldalán húzódó Duna-parti sáv (funkcióváltás, zöldterület, rekreáció). Ezeket az

övezeteket a körutak és a sugárirányban futó fõútvonalak választják el egymástól. A

programterv fõ célkitûzésként a történelmi városközpont revitalizációját, az átmeneti zóna

funkcióváltását, az elsõsorban a budai dombvidéken található zöldterületek megõrzését és a

Duna parti sáv rendezését jelöli meg.

Az épített környezet alakításáról szóló LXXXVIII/1997 sz. törvénynek van egy

Budapestrõl szóló fejezete (14. paragrafus). A terminológiát a feladatoknak megfelelõen

módosították. Az általános rendezési tervet a városszerkezeti terv követte, mely a fõváros

távlati fejlesztési elképzeléseit fogalmazta meg, a kerületekre háruló kötelezettség nélkül. Ez a

terv a Fõvárosi Szabályozási Keretterv és az önkormányzati rendelet útján kihirdetett

általános építésügyi szabályozás50 alapja, mely meghatározza a övezeteket és a kerületek által

kötelezõen szabályozandó területeket. Az önkormányzatok elkészíttetik a saját rendezési

tervüket területfelhasználási javaslatokkal és szabályozással. Jogkörük tehát megnõtt. Az

övezeti besorolást a szabályozási elvekkel összhangban maguk határozzák meg.

Budapest városának helyi szabályozása eltér a többi magyarországi településétõl, hiszen

a kerületi terv51 elkészülése elõtt a fõvárosi önkormányzat elfogad egy szabályozási

kerettervet, amely a Budapestre általánosan kötelezõ prioritásokat fekteti le. A szabályozási

keretterv megjelöli az 1994-es besorolásoknak megfelelõ, Budapestre vonatkozó övezeti

elõírásokat :

- közérdeket szolgáló területek (ide tartoznak a zöldterületek, a közlekedési területek

és a késõbbi fejlesztésre fenntartott területek), vagyis a város érdekeit szolgáló

területek. Ezen területek szabályozását teljes mértékben a fõváros végzi.

- Vegyes övezetek, ahol a közös érdekek és a helyi, kerületi érdekek is jelen vannak

(fürdõk, Duna-part, történelmi városmag, rehabilitációs zóna). Ezen területek

szabályozásánál a kerületeknek figyelembe kell venniük a fõváros utasításait.

- A fõváros szempontjából nem meghatározó területek. Ezeknél a keretterv csak laza

megkötéseket ír elõ. Ebbe a kategóriába tartozik Budapest legnagyobb része.

50 1998-ban aktualizálva, lásd mellékelt dokumentum 51 Gide, Loyrette et Nouel ügyvédi iroda gépelt jegyzete a „Magyarországi városrendezési szabályokról”

56

Tehát nem annyira a terület, mint a kompetenciák felosztásáról van szó. A fõbb övezeti

határokat a hálózati elemek (fõút-hálózat, városi közmûvek gerincvezetékei) és a fõváros

városfejlesztési beavatkozásának súlya határozzák meg. A szabályozási kerettervben

meghatározzák, melyek azok a szabályozási elemek, amelyek a fõváros feladat- és jogkörébe

tartoznak, lehatárolva azokat a területeket, amelyek a közüzemek mûködéséhez

nélkülözhetetlenek (szolgalmak, fõútvonalak szabályozási vonalai, vízmûvek

szivattyútelepei), vagy közterületek.

A tervek harmonizációjának problémája nemcsak a fõvárosi önkormányzat és a

kerületek, hanem Budapest és az agglomeráció települései között is felvetõdik. E térség

problematikájának kezelése a központi régió (az 1996-os törvény szerint a Budapesti

agglomeráció régiójának) fejlesztési tanácsának hatáskörébe tartozik.

Budapest fõváros önkormányzata a városfejlesztési keretterven kívül egyes kérdésekben

megfogalmazhatja prioritásait, így például 1998-ban elkészült a Város Rehabilitációs

Stratégiája, vagy 1999-ben a Budapesti Közlekedésfejlesztési Stratégia 2015- ig.

A Fõváros építési szabályozásában a legnagyobb üres, állami tulajdonban lévõ

fejlesztési területek sorsát a jogi hézagok uralják52. Ezeket a területeket érinti leginkább a

privatizáció is. A kerületekre vonatkozó rendezési terveket a kerületi önkormányzat készítteti,

a befektetõkkel egyeztetve… Így Budapest egyes városfejlesztési döntéseire a befektetõk

nagy befolyást gyakorolnak. Budapest fõváros ilyen fejlesztésekkel szemben felmerülõ

kifogásai érvényesítésére nem rendelkezik szabályozási eszközökkel.

C. Lakáspolitika : állam, fõvárosi és kerületi önkormányzatok

A rendszerváltozás után az állam lakásvagyonát az önkormányzatokra ruházta át, ami

Budapesten azt jelentette, hogy a köztulajdonban lévõ lakások a kerületi önkormányzatokhoz

kerületek (1989 elõtt a bérlakásokat a kerületi tanácsok kezelték, míg a tulajdonjog az államé

volt). 1990-ben a fõvárosi lakások 51,9 %-a köztulajdonban volt, ezek a lakások a kerületei

önkormányzat tulajdonába kerültek. Nagyok voltak a különbségek az egyes városrészek

között, és a privatizáció is eltérõ feltételekkel zajlott. Összességében a külsõ kerületekben már

korábban is sok családi ház magánkézben volt. Ezek az önkormányzatok tehát nem tettek

szert hasonló bevételekre, mint a belsõ kerületek.

52 A készülõ Nemzeti színház körüli viták és bonyodalmak illusztrálják, milyen nagy a harc a különlegesen értékes városi területekért. A 2000 tavaszán született döntés, mely szerint az abbahagyott Erzsébet téri építkezés helyett a IX. kerületi területet választották, számos ellenállást váltott ki.

57

A kerületi önkormányzatok egyidejûleg a lakáspolitikáért is felelõsek lettek

(privatizáció, építés, rehabilitáció, szociális lakások fenntartása). Szabadon határozhatták meg

a lakbérek mértékét, dönthettek építésrõl és a privatizációból származó jövedelmek sorsáról.

Az állam csupán az általános szabályokat szabta meg, vagyis azt, hogy a lakásokat a

bentlakóknak a piaci érték alatti áron kell eladni. Ami a többi kérdést illeti, ezektõl a

kérdésektõl az állam kezdetben meglehetõsen távol tartotta magát. Sok kritika érte a

lakásprivatizációt a szabályok hiánya miatt, illetve azért, hogy az önkormányzatokat nem

kötelezték a lakások eladásából származó bevételeik visszaforgatását a lakás-szektorba. Az

1993-as privatizációs törvény (XXVIII/1993) erre a problémára részleges megoldást hozott;

szabályozta a budapesti kerületek lakásvagyonának eladásából származó jövedelem

felhasználását, mely szerint a lakáseladásból származó önkormányzati bevételek 50 %-át a

lakáskérdés megoldására kell fordítani, az összeg másik felét pedig át kell utalni a fõvárosi

önkormányzatnak, amely abból lakásalapot képez. Ez a törvény indította el a privatizáció

utolsó nagy hullámát, a legtöbb önkormányzati lakást 1994-ben adták el.

Budapesten a lakásprivatizáció világított rá legjobban a kerületek közötti különbségekre.

Kisebb volt a privatizáció a szegényebb (VI., VII., VIII.) kerületekben, vagyis a belsõ

leromlott városnegyedekben és azokban a külsõ kerületekben, ahol nagy lakótelepek

találhatók (IV., XVIII.), és ahol a bérlõk nem rendelkeztek elegendõ pénzzel ahhoz, hogy

lakásaikat megvegyék. Az önkormányzatok autonómiája a szegregációs folyamat

elmélyüléséhez vezetett, s mivel a lakáspolitika gyakorlása szinte kizárólag a kerületi

önkormányzatok hatáskörébe került, gyakran a választási érdekek érvényesülnek. Vannak

városrészek, ahol nagy szükség volna szociális lakáspolitikára. Ezek a problémák láthatóvá

válnak a város külsõ képében. A fõváros központjában vannak olyan nagyon rossz állapotú

városrészek, melyek a tulajdon típusa szerint különböznek a többitõl. Például a Parlament

környékén, a Lipótvárosban az épületek nagy részét magáncégek vették meg és sok épületet

felújítottak (megindult a lakók kiválasztódása, az ú. n. dzsentrifikáció). Ugyanakkor a VIII.

kerületben (ahol a lakosság 10 %-a cigány), a lakásokat bérlõ lakosok nem tudták megvenni

lakásaikat, így azok nagy része önkormányzati tulajdonban maradt. Az épületek állapota

gyakran drámai, és az önkormányzatok nem rendelkeznek a felújításukhoz szükséges

pénzeszközökkel. Egyébként a központi városrészek rehabilitációs politikája, a redisztribúció

igénylése és elutasítása, élénk vita tárgyát képezi a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok

között53.

53 Barta, Keresztély: Courrier de l’Est; 1999

58

Az állam közremûködése az 1993-as törvény megfogalmazására korlátozódott. A

fõváros rehabilitációs pénzalapja szimbolikus; 1993-ban és 1994-ben mindössze 2 vagy 3

épület! rehabilitációjára elegendõ pénz jutott az alapba. Azóta a fõváros rehabilitációs

kérdéseire különös figyelmet fordítanak. 1998-ban készült egy Rehabilitációs program,

amely felújításokat tervez a lakás-szektorban és a fõváros leromlott övezeteiben. A

rehabilitáció igen jelentõs szerepet kapott az 1999 végén befejezett Budapest Fejlesztési

Stratégiában (sõt a 2000. évi költségvetési törvény országos szinten is támogatja a

rehabilitációt). Jelenleg csak olyan kiemelt útvonalak, mint például az Andrássy út, mentén

folyt komolyabb rehabilitáció. A város belsõ kerületeiben mintegy 400 tömb szorul

felújításra.

A szövegekben kétféle rehabilitációról van szó: az egyik, amely során a városnegyed

lakói kicserélõdnek, a rehabilitáció gazdagabb rétegek odaköltözését eredményezi, s a másik a

szociális rehabilitáció, mely célul tûzi ki azt, hogy a korábbi lakók maradjanak a

városrészben. Az elsõ típusú rehabilitációt elsõsorban magántõkébõl illetve külföldi tõkébõl

finanszírozzák, míg a második típusút társadalmi feladatnak tekintik. Ugyanakkor nincs

megfelelõ anyagi támogatás és a tulajdonosok sem képesek saját részüket finanszírozni.

Egyetlen komoly, egész városrészre kiterjedõ rehabilitáció valósult meg Budapesten, a

IX. kerületben, a Ferencvárosban, ahol a IX. kerületi önkormányzat és a francia Caisse des

Dépôts et Consignations együttmûködése nyomán 1992-ben létrejött a SEM IX

városfejlesztési társaság. Egyszerre volt szó városfejlesztési koncepcióról és pénzügyi

konstrukcióról azzal az alapötlettel, hogy egy adott városrész rehabilitációját a saját

forrásaiból finanszírozzák54. A SEM IX azt javasolta az önkormányzatnak, hogy foglalkozik a

lakások értékesítésével és a bevételek befektetésével, az így keletkezett jövedelmet pedig a

városrész rehabilitációjára fordítja. A korábbi tömbönkénti rehabilitáció helyett a

rehabilitációs akciót a közterületekkel, a gyalogosövezetek, parkolók és zöldterületek

kialakításával kezdték meg. A magántõke bevonását55 is magába foglaló konstrukció lehetõvé

tette a rehabilitációt, a közterületek igényes kialakítását és a lakásépítés56 finanszírozását is.

54 A társaságot azért a IX. kerületben alapították, mert egyrészt a területe a városközponthoz közel van, másrészt ott már volt egy 1989 elõtt állami finanszírozású megkezdett rehabilitáció, így a SEM IX mûködése egy megkezdett akció folytatása. 55 Miután a SEM IX igen eredményesen mûködött, vezetõi megalapítottak egy másik társaságot (SCET Hongrie néven), melynek célja hasonló szolgáltatás nyújtása más magyar önkormányzatoknak. A SEM típusú társaságok olyan önkormányzatoknak ajánlják a városfejlesztési akciókat, melyek nem rendelkeznek sok pénzzel, magánbefektetõket bevonásával indítanak városfejlesztési akciókat, a projektek megvalósulását folyamatosan figyelemmel kísérik. Mai napig két új társaságot alapítottak, az egyiket Kazincbarcikán (ipari város), a másikat Zalaegerszegen. 56 1992 és 1998 között a területen megvalósult akció keretében 60 épületben 616 lakás épült, 16 épület és bennük 291 lakás került felújításra, 44 épületet bontottak le, amelyekben 303 lakás volt, épült két szálloda, egy

59

A fõváros 2000. évi költségvetése változásokat hozott az elosztás elveiben és

Budapesten aktívabb lakáspolitikát tervez: az újraelosztás megtervezésekor figyelembe veszik

az egyes kerületek lakásgondjait, a budapesti önkormányzat szeretné támogatni a leromlott

állapotú lakásállománnyal rendelkezõ kerületeket (a belsõ kerületek közül a VII., VIII., IX.,-

et, a külsõk közül a XVII., XIX., XXI. és XXII. kerületeket), melyek így 15 %-os bevétel-

növekedéshez jutnak. Ezek a változások nem minden vita nélkül zajlanak, elõfordul, hogy az

ilyen támogatást nem kapott és magukat becsapottnak érzõ kerületek nem állnak a fõvárosi

önkormányzat politikájával azonos oldalon.

D. Fõvárosi építkezések

Az 1990-es években az új építkezések nem egyenletesen oszlottak el a város 23

kerületének57 területén. A pesti oldalon elsõsorban a város szélén volt sok építkezés, ahol a

telekárak sokak számára még elfogadhatóak voltak. Számos építkezés folyt a XIV. kerületben

(Zuglóban). A budai oldalon a II. kerületben és a XII. kerületben sok új lakóépületet építettek

a magas piaci értékû kategóriában (jó minõség és magas ár). Az a növekvõ építési ütem, ami a

rendszerváltás után közvetlenül elindult, ma országosan és Budapesten is lassulni látszik.

4. Táblázat : Lakásállomány és lakásépítések Budapesten és Magyarországon58

Lakásszám

(ezer)

1990/1999

Száz lakásra

jutó lakosok

száma

Az 1998-ban

épült lakások

száma (ezer)

A lakások átlagos

mérete

(m2)

Budapest 794/822 224 1,6 100,2

Magyarország 3853/4048 249 37,4 96,9

5. Táblázat : A lakásépítés üteme

Épített lakások száma 1 990 1995 1997 1998

Budapesten 6 985 3 354 3 211 2 945

Más városokban 19 640 10 844 11 174 9 494

Összesen (falvakkal

együtt)

43 771 27 718 28 130 20 323

betonépítõ vállalat székháza, egy óvoda, egy zárda, a Posta szimfónikus zenekarának székháza és egy irodaépület. 57 Biggeorge’s Property Watch, 2000/1 szám; Soóki-Tóth Gábor, Bedöcs Bernadett: „Housing Market” 4 –5 old. 58 Az építésügyi szektor helyzete – Tanulmány , Magyarországi Francia Nagykövetség, 1999 december

60

Nagy út- és közmû beruházások

A lakáskérdés kezelése átkerült a kerületekhez, ugyanakkor a nagy vonalas beruházások

a fõvárosi önkormányzat feladatkörébe tartoznak. A nagy vagyonátruházáskor a fõvárosi

önkormányzat lett a Gázmûvek, a Víz és a Csatornázási mûvek a Távfûtõmûvek, Elektromos

mûvek és a Budapesti Közlekedési Vállalat tulajdonosa. A közmûvállalatok többsége a

szocializmus örökségeként monopol helyzetben van.

A fõvárosi önkormányzat feladata az alapinfrastruktúra-hálózat karbantartása és

fejlesztése. Gondot jelent a finanszírozás. Ennek egyik forrása a fogyasztók díjfizetése

(vagyis a közüzemi ellátásban részesülõk fizetnek).

Ebben a kérdésben az állam szerepe nem egyértelmû. 1994- ig a közüzemi díjakat az

állam szabályozta. Az állam speciális támogatásokat nyújt, de ezek összege évrõl évre

csökkenõ. A kerületek részvétele a törvényeknek megfelelõen ugyancsak korlátozott.

Valójában az 1990-es önkormányzati törvény kimondja, hogy az egy kerületnél nagyobb

területet érintõ közmûszolgáltatás a fõváros feladata. De a törvény nem ír semmit a

kerületekrõl. Ez tehát egy másik konfliktus-forrás. Hiszen a hálózatfejlesztések hatósági

eszközei a kerületeknél vannak (például az építési engedélyek kiadása). Ezek a problémák

fõleg a külsõ kerületekben jelentkeznek, ahol a hálózatok igen hiányosak, s azok bõvítése nem

fejezõdött be). A külsõ kerületek nagyobb beleszólást igényelnek a közmûfejlesztési

politikába.

A fõvárosi önkormányzat számára az úthálózati felújítások döntõ politikai

fontosságúnak tûnnek. A 2000 tavaszán a város több helyszínén megindított útfelújításokat

elsõ ízben kísérte információs és kommunikációs akció, a város szépülését és a hálózatok

minõségi javulását hirdetõ szórólapokat59 osztottak szét a lakosság körében. Ez a

kezdeményezés is mutatja, hogy a közmunkákat nagy figyelem kíséri, azokat átláthatóan kell

végezni, s hogy a városfejlesztés a politika eszköze is lehet. Ugyanakkor gyakorló urbanisták

kiemelik, hogy a városfejlesztési projektekben az egyeztetések egy határon túl nem

lehetségesek, még akkor sem, ha a szükséges közérdekû beruházást nyilvánvaló helyi

ellenérdekek akadályozzák. Aczél Gábor60 szerint Magyarországon olyan az egyeztetési

rendszer, hogy számos városfejlesztési projekt elakad. Ilyen például a Budapest központját

tehermentesítõ út, a fõvárost elkerülõ körgyûrû ügye, melynek nyomvonala egyre távolabb

kerül a várostól a nélkül, hogy a környezõ települések hozzájárulnának az út területükön való

átvezetéséhez. A város déli részén épült új hídnak nincs az autópályára rávezetése, noha ez

59 „A Margit körút felújítása” a Fõvárosi Önkormányzat által 2000 márciusában közzétett szórólap 60 Aczél Gáborral való beszélgetés 2000 május 16-án.

61

volt a cél, mert a környezetben lakó lakosok a várható ártalmak miatt ellenezték azt. A

városrendezõ szakember hangsúlyozza, hogy kompenzációs megoldásokat kellett volna

javasolni a lakosoknak, de ez nem történt meg, csak az egyeztetésig jutottak el.

Budapesten és kisebb mértékben Magyarország más városaiban is a városfejlesztési

politika keresi a helyét. Az 1989 óta bekövetkezett változások a célok állandó felülvizsgálatát

és a szocializmus ideje alatti beidegzõdések alapvetõ megváltozását teszik szükségessé. A

rendszerváltozás után 10 évvel, egy olyan évtized után, amelyben kezdetben a korábbi

rendszer ellenpontjaként a liberalizmust tartották a mindenre gyógyírt kínáló egyetlen

megoldásnak, s ahol a piacgazdaság felé való átmenet nehézségei miatt a városfejlesztést

másodlagos problémának tekintették, mára az állam szerepe is kezd letisztulni. A város a

politikai érvrendszer részét képezi, a lakáskérdés pedig különösen foglalkoztatja a

politikusokat. Ugyanakkor az Európai Unióba való belépés közeledtével egyre gyakrabban

kerül szóba a környezetvédelem és a városi környezet alakítása. Valószínûleg ez lesz a

következõ évtized egyik legnagyobb tennivalója, melynek során az európai szabályokhoz

illeszkedõ várospolitika, az építési szabályozás és a lakásépítés kiemelt szerepet kapnak.

62

IRODALOMJEGYZÉK Angol és francia nyelvû irodalom

Általános cikkek és tanulmányok Közép-Európáról

ÁBEL, I., SZÉKELY, I. (1997) Retail banking services in Central and Eastern Europe. Külgazdaság, 6.

BARKS C., O’LEARY S., RABENHORST C.(1996): Privatized housing and the development of condominiums in Central and East Europe: the cases of Poland, Hungary, Slovakia and Romania. Review of urban and regional development studies 8 (1996), pp.137-155.

BUCKLEY, R. M. (1989) Housing Finance in Developing Countries ( A Transition Cost Approach). Development Economics, The World Bank, December, WPS 347.

BUCKLEY, R. M, GURENK, E.N. (1996) Housing Finance in Transition Economies: When can it Work. The World Bank, March, Washington, D.C.

CHAPMAN M., MURICE A.(1996) Full of eastern Promise. Understanding Housing privatization in post-socialist countries, Review of urban and regional development studies 8 (1996), pp.156-170.

CORRIGAN, J., SÜLI-ZAKAR, I. and BÉRES, C. (1997) The Carpathian Euro-region: an example of cross-border co-operation, European Spatial Research and Policy 4, 1: pp. 113-124.

ENYEDI, G. (1990) New Basis for Regional and Urban Policies in East-Central Europe, Pécs, Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences.

ENYEDI, G. (1994) The transition of post-socialist cities, European Review, 3, 2: pp. 171-182.

ENYEDI, György (1998) : Transformation in Central European Postsocialist Cities, Centre for Regional Studies, Pécs.

FARAGÓ, L. (1994) The competitive development concept of the South Transdanubian region, in Z. Hajdú and G. Horváth (eds) European Challenges and Hungarian Responses to Regional Policy, Pécs: Centre for Regional Studies.

FASSMANN, H., LICHTENBERGER, E. (1996) Transformation in East Central Europe Real Estate, Housing and Labour Markets. Acta Facultatis Rerum Naturalium Universitatis Comenianae, Geographica, no.37 (1996): pp.16-33.

GROCHOWSKY (1997) Public administration reform: an incentive for local transformation?, Environment and Planning C: Government and Policy 15,2: pp. 209-218.

HEGEDÜS, J. - TOSICS, I. (1996) Disintegration of East-European Housing Model in: Housing Privatization in Eastern Europe ( Clapham, d. - Hegedûs, J. Kintrea, K. - Tosics I.) Greenwood, 1996.

HEGEDÜS, J., MAYO, S.E. and TOSICS, I. (1996) Transition of the Housing Sector in the East central European Counties. In: Review of Urban & Regional Development Studies 8. 1996. (pp. 101-136.)

HORVÁTH, T. M. (1997) Decentralization in public administration and provision of services: an East-Central European view, Environment and Planning C: Government and Policy 15,2: pp. 161-175.

63

Jones Lang Wootton (1995) City Reviews: Budapest, Prague, Warsaw. Budapest, Prague, Warsaw, Jones Lang Wootton.

LARKHAM, P.J. (eds) Building a New Heritage: Tourism, Culture and Identity in the New Europe, London: Routledge, pp. 178-200.

LICHTENBERGER, E. (1996) The geography of transition in East-Central Europe: Society and settlement systems, in F. W. Carter, P. Jordan and V. Rey (eds) Central Europe After The Fall of the Iron Curtain: Geopolitical Perspectives, Spatial Patterns and Trends, Frankfurt am Main: Peter Lang, pp. 137-152.

PARSA, A. R. G. (1995) An Investigation into the Process of Change in Property Development Industry in Central Europe Post 1989. Research report presented to the Real estate Research Institute.

REY, Violette, dir (1998) Les territoires centre -européens . Dilemmes et défis, éd. La Découverte & Syros.

SYKORA, L.(1996): Commertial Property Development in Budapest, Prague et Warsaw, in Enyedi (ed.), Social Change and Urban Restructuring in Central Europe, Budapest, Akadémiai Kiadó, pp. 109-136.

SYKORA, L.(1999): Regional Policy and Planning in Transition States of East-Central Europe, in Balchin, P., Sýkora, L.,Bull,G., Regional Policy and Planning in Europe, London, Routledge.

Magyarországról

Act XXI of 1996 ( IV. 5. ) On Regional Development and Physical Planning ( Hungary)

BARTA Gy. , KRALIK M., PERGER E (1997).: Achievements and Conflicts of Modernisation in Hungary, European Spatial Research and Policy ,vol. 4. n.2,1997, pp. 61-82.

BARTA Gy., KOVÁCS Z.(1997): Economic and social changes in Hungary, Bulletin de géographie,XLVI/1-2/1997, pp.87-95.

BARTA, Györgyi - KOVÁCS, Zoltán(1997) Economic and social changes in Hungary, in: Földrajzi értesítõ, XLVI/1997. 1-2, pp.87-95.

DAUSSIN-CHARPENTIER (1998) Les Collectivités locales en Hongrie, étude, Ambassade de France en Hongrie.

DIAMOND, D. (1998) A transitional state in housing finance in Central and Eastern Europe. Progress and Prospects: Housing Finance in Hungary, Conference of Urban Institute and the Metropolitan Research Institute 11 and 12 November 1998.

DIAMOND, D. (1999).: The Evolution of the Housing Finance Policy in Hungary: 1993-1999, Raport for theUS Agency for International Development, East-European Regional Housing Sector Assistance Project 180-0034 (11p.)

DTZ Hungary (1995) Real Estate Market in Hungary. Cantral European Real Estate Network Bulletin (summer 1995): pp.7-12.

Economic Intelligency Unit (EUI): Business operations report Hungary: 3rd quater 1999: Chapter 6: Sales and marketing: Quaterly focus: retailing.

ENYEDI, G. (1990) Private economic activity and regional development in Hungary, Geographia Polonica 57: pp. 53-62.

64

FARKAS, J. (1995) Housing supply in the mid- 1990s. Hungarian Central Statistics Office.

Governement of Hungarian Republic: National Development Concept, 1997.

HAJDÚ, Z. (1993), Local government reform in Hungary, in R. J. Bennett (ed.) Local government in the new Europe, London and New York: Belhaven Press, pp. 208-224.

HASTENBERG (van), Hans (1999): Foreign direct investment in Hungary, Ultrecht University.

HEGEDÜS, K., MARK and TOSICS, I. : Uncharted Territory: Hungarian Housing in Transition In: Economic Restructuring of the Former Soviet Block: The Case of housing (ed.: Raymond J. Struyk) The Urban Institute Press, Washington D. C.; pp. 71-139.

HEGEDÜS, VÁRHEGYI (1998) The Crisis in Housing Financing in the 1990’s in Hungary,

texte de la conférence organisée en novembre 1998 par l’Institut Urbain et l’Institut de

Recherche Metropoitain, Washington, p.21.

HORVÁTH, G. (1995) The regional policy of transition in Hungary, European Spatial Research and Policy 3,2: p. 3955.

MERP (1996), National Regional Development Concept (Extract) Draft, Ministry of Environment and Regional Policy.

PÁLNÉ KOVÁCS, I. (1993), The current problems of local/regional government in Hungary, in Z. Hajdú (ed.) Hungary: Society, State, Economy and Regional Structure in Transition, Pécs: Centre for Regional Studies, pp. 55-67.

Budapestrõl

ALM, J., BUCKLEY, R. M. ( 1994 ), Decentralization, privatization, and the solvency of local governments in reforming economies: the case of Budapest, Environment and Planning C: Government and Policy 12, 4: pp. 333 - 346.

BARTA, Györgyi - KERESZTÉLY, Krisztina (1999), Budapest: dynamisme et déséquilibres , in: Le Courrier des Pays de l’Est, n. 436, janvier 1999, pp.35-51.

BARTA, Györgyi (1999), Industrial restructuring in the Budapest agglomeration, Center for Regional Studies, Pécs.

Budapest, métropole subversive (1999), in. R. Brunet et V. Rey ( sous le direction de) Europes orientales, Russie, Asie central, Belin- Reclus, Paris – Montpellier.

Colliers International Hungary (1995), The Budapest Office Space Market. Estate News. (December/January 1994/95): pp. 22-23.

DOUGLAS, M. J. (1997), A Change of System: Housing System Transformation and Neighborhood Change in Budapest, Utrecht: Urban Research Center.

ENYEDI, György - SZIRMAI, Viktória (1992), Budapest, a Central European Capital, Belhaven Press, London.

ENYEDI, György (1994), Budapest and the European Metropolitan Integration, in: GoeJournal, 32.4/1994, pp.399-402.

65

GIMESI, Judit - KERESZTÉLY, Krisztina (1999), Le rôle de la taxe professionelle dans la

politique de développement local des communes de l’Agglomération de Budapest,

communication au Colloque „Les acteurs locaux dans la construction de territoires” tenu le

20 mai 1999 par ENS-Géophile, Fontenay-aux-Roses, site Internet de ENS-Géophile, 1999.

GORZELAK, G. (1996), The Regional Dimension of Transformation in Central Europe, Regional Policy and Development Series 10, London: Regional Studies Association and Jessica Kingsley Publishers.

Jones Lang Wootton (1996) City Profile Budapest. London, Jones Lang Wootton.

KERESZTÉLY K., RAMOND I. (1998), Budapest, capitale en avance de transition, in V. Rey (ed) Les territoires centre-européens – dilemmes et défis, La Découverte, Paris, pp.246-262.

KERESZTÉLY; K, RAMOND; I (1999), Etude des nouvelles tendances d’évolution de l’agglomération de Budapest, Rapport DATAR.

KOVÁCS, Z. - WIESSNER, R. (1994), Housing Market in Transition: The Case of Budapest. Paper presented at the Regional Conference of International Geographical Union, Prague, August 22-26, 1994.

SZIRMAI, V., FAYMANN S. (1993), Budapest, géopolitique et développement urbain (Rapport final), ACT consultans, Paris, 1993.

Kiegészítés : esettanulmányok más Közép-európai országokból

Act no. 50/1976 on Physical Planning and the Building Act ( the Czech Republic)

BARTOSZEWICZ, D. (1995), Developing Jerozolimskie. The City Voice: The Warsaw Voice Free Supplement, no. 23 (October 22, 1995): p. 7.

BELNIAK, S. (1995) The Emerging Rael Estate Market in Poland. EMERGO: Journal of Transforming Economies and Societies, 2, no. 2. (1995): pp. 90-95.

BLAZEK, J. ( 1996 ) Regional Patterns of Adaptability to Global and Transformation Processes in the Czech Republic, Acta Facultatis Reneum Naturalium Universitatis Comenianae - Geographica, 37: pp. 61 -70.

BLAZEK, J. (1994 ) Changing local government finances in Czech Republic - half way over?, GeoJournal 32, 3: pp.26 - 267.

BLAZEK, J. and KÁRA, J. ( 1992 ) Regional policy in the Czech Republic in the period of transition, in G. Gorzelak and A. Kuklinski ( eds ) Dilemmas of Regional Policies in Eastern and Central Europe, Warsaw: University of Warsaw, pp. 7- 94.

BLAZEK, J.( 1997 a ) The Czech Republic on its way towards the West European structures, European Spatial Research and Policy 4, 1: pp. 37 - 62.

BLAZEK, J.( 1997 b ) Orientation paper on regional policy in the Czech Republic for PAU of the Ministry of Regional Development, manuscript

BLAZEK, J., HAMPL, M. and SYKORA, L. ( 1994 ) Administrative system and development of Prague, in M. Barlow, P. Dostál and M. Hampl ( eds ) Development and Administration of Prague, Amsterdam: Universiteit van Amsterdam, pp. 73 - 87.

BOEL, S. van de ( 1994 ) The challenge to develop a border region: German-Polish co-

66

operation, European Spatial Research and Policy 1, 1: pp. 57 - 72.

BREZINOVÁ, O. (1995) The Real Estate Market in the Czech Republic. EMERGO: Journal of Transforming Economies and Societies, 2, no.2 (1995): pp. 96-102.

CARTER, F. W. (1979) Prague and Sofia: an analysis of their changing internal city structure, in R. A. French, F. E. I. Hamilton (eds) The Socialist City: Spatial Structure and Urban Policy , Chichester: John Willey & Sons, pp. 425-459.

COUDERQ & KUBAS (1995) City Report Warsaw 1995-1996. International Property Bulletin. Warsaw, Couderq & Kubas and Bourdais in collaboration with the City of Warsaw.

DOSTÁL, P. and KÁRA J. (1992) Territorial administration in Czechoslovakia: an overview, in P. Dostál, M. Illner, J. Kára, M. Barlow (eds) Changing Territorial Administration in Czechoslovakia: International Viewpoint, Amsterdam: Universteit van Amsterdam, pp. 17-32.

DRBOHLAY, D. - SYKORA, L. ( 1996 ) Gateway Cities in the Process of Regional Integration in Central and Eastern Europe: The Case of Prague. Paper prepared for WIFO-OECD seminar in Vienna, February 1996.

DTZ (1996) Poland: Market Overview. Estate News (April 1996):p. 24.

HAMMERSLEY, R. (1997) Environment and regeneration’s in the Czech Republic, International Planning Studies, 2, 1: pp.103-122.

HAMMERSLEY, R. and WESTLAKE, T. (1994) Urban heritage in the Czech Republic, in G. J. Ashworth and

HOFFMANN, L. M. (1994) After the fall: crisis and renewal in urban planning in the Czech Republic, International Journal of Urban and Regional Research 18, 4: pp. 691-702.

Jones Lang Wootton (1996 ) City Profile Warsaw, 1996. London, Jones Lang Wootton.

JUDGE, E. (1995) Warsaw, in J. Berry, S. McGreal (eds) European Cities, Planning System and Property Markets, London: E & FN Spon, pp. 345-370.

KÁRA, J. (1992) Prague, the city growth and its administration, in P. Dostál, M. Illner, J. Kára and M. Barlow (eds) Changing Territorial Administration in Czechoslovakia: International Viewpoint, Amsterdam: Universteit van Amsterdam, pp. 33-38.

KÁRA, J. (1994) New Czech regional policy, in M. Barlow, P. Dostál and M. Hampl (eds) Territory, Society and Administration: The Czech Republic and the Industrial Region of Liberec, Amstredam: Universteit van Amsterdam, pp. 67-83.

KÁRA, J. and BLAZEK, J. (1993) Czechoslovakia: regional and local government reform since 1989, in R. J. Bennett (ed.) Local government in the new Europe, London and New York: Belhaven Press, pp. 246-258.

KORTUS, B. (1996) Recent economic transformation in Poland, in F. w. Carter, P. Jordan and v. Rey (eds) Central Europe After The Fall of the Iron Curtain: Geopolitical Perspectives, Spatial Patterns and Trends, Frankfurt am Main: Peter Lang, pp. 217-236.

LENGYEL, I. (1993) Development of local government finance in Hungary, in R. J. Bennett (ed.) Local government in the new Europe, London and New York: Belhaven Press, pp. 225-245.

LORENTZEN, A. (1996) Regional development and institutions in Hungary: past, present and future development, European Planning Studies 4, 3: pp. 259-277.

PAVLINEK, P. (1992) Regional transformation in Czechoslovakia: towards a market

67

economy, TESG - Tijdschrift voor economische en sociale geografie, 83, 5: pp. 361-371.

PERLIN, R. (1996) Local Govenment - Process of Rebuilding in the Czech Republic, Acta Facultatis Reneum Naturalium Universitatis Comenianae - Geographica, 37: pp. 141 -147.

REGULSKA, J. (1987) Urban development under socialism: the Polish experience, Urban Geography 8,4: pp. 321-339.

REGULSKA, J. (1997) Decentralization or (re)centralization: struggle for political power in Poland, Environment and Planning C: Government and Policy 15,2: pp. 187-207.

RUBENSTEIN, J. M. and UNGER, B. L. (1992) Planning after the fall of Communism in Czechoslovakia, Focus 42, 4: pp. 1-6.

SEDEK, S. - DOBROWOLSKI, G. (1995) Real Estate Market in Poland. Central European Real Estate Network Bulletin, (Summer 1995): pp. 3-6.

STRYJAKIEWICZ, T. - POTRZEBOWSKI, G. (1995) The Newly Emerging Banking System in Poland and its Spatial Organization. Geographische Zeitschrift, 83, no.2 (1995):pp. 87-99.

SYKORA, L. - SIMONÍCKOVÁ, I. (1994) Form Totalitarian Urban Managerialism to a Liberaliezed Real Estaet Market: Pragues Transformations in the Early 1990s. In: Barlow, M. - Dostál, P. - Hampl, M. (eds): Development and Administration of Prague. Amsterdam, Universiteit van Amsterdam, Instituut voor Sociale Geographie. Pp.47-72.

SYKORA, L. - SIMONÍCKOVÁ, I. (1996) The Development of a Commercial Property and its Impact on Urban Development in The Context of Transformation from Command to a Market Economy: The Case of the Czech Republic and Prague. EMERGO - Journal of Transforming Economies and Societies, 3, no.3 (1996): pp. 74-88.

SYKORA, L. ( 1995 ) Prague. In Berry, J. - McGREAL, S. (eds) European Cities, Planning Systems and Property Markets. London, E & FN Spon. 321-344.

SYKORA, L. (1993) City in Transition: The Role of Rent Gaps in Prague Revitalization. Tijdschrift voor economische en sociale geografie 84, no.4 (1993): pp. 281 - 293.

SYKORA, L. (1994) Local Urban Restructuring as a Mirror of Globalization Processes: Prague in the 1990s. Urban Studies, 31, no. 7. (1994): pp.1149-1166.

SYKORA, L. (1996) The Czech Republic. In: Balchin, P. (ed.): Housing Policy in Europe. London, Routledge. Pp.272-288.

SYKORA, L. -STEPÁNEK, V. (1992) Prague. Cities, 9, no. 2 (1992): pp. 91-100.

68

Magyar nyelvû irodalomjegyzék

– SZ - : Pénzügyi konstrukciók a lakáshelyzet javítására . - Építési Piac, 1997 N° 16-17, pp. 5-8.

– SZ -: Módosult a lakáscélú támogatásokról szóló rendelet . - Építési Piac, 1997. N° 18., 3- p. 4.

A jelenleg érvényben lévõ lakástámogatási és finanszírozási rendszer . - Építési Piac, 2000. N° 3, pp. 7-9.

A legújabb lakástámogatási és –finanszírozási rendszer . - Építési Piac , 1999. N° 22, p. 7.

A szakmai színvonal már európai: EU normák a magyar építõiparban . - Európai Unió. Világgazdaság - Melléklet 1998. N°5.

A településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályairól szóló 16/1998 (VI: 3.) KTM rendelet . - Építési Piac, 1998 N° 15, p. 13.

A telt ház csak álom: építõipar a ’90-es években .– Figyelõ, 1997. N° 11., pp.25-30.

ÁGOSTONNÉ ALPÁR Vera: A lakáskérdés és a városi szociális problémák okai, intézményesülése és jogrendszere 1998. - Szociális munka Európában. –– Budapest.: ELTE, 1998. pp.13-25.

Az építés- felügyelet újraszabályozása . - Építési Piac, 1998 N° 8, p. 10.

Az építési piac helyzete és a várható kilátások . - Építési Piac, 1998 N° 16-17, p. 4.

Az építésügyi igazgatás területét érintõ álláspontokról . – Építési Piac, 1997 N° 3, p.23.

Az Építõipar 1997. évi gazdasági folyamatai. Az ipar és az építõanyagipar 1997.évi teljesítménye és az idei kilátások . - Építési Piac, 1998 N° 7, pp. 28-32.

Az építõipar 1997. I. félévi gazdasági folyamatai . - Építési Piac, 1997. N° 18, p. 17.

Az építõipar 1997. I. negyedévi teljesítményei . - Építési Piac, 1997 N° 13 , pp.25-28.

Az épít[ipar 1997. I-III. Negyedévi gazdasági folyamatai. Az ipar és az építõanyagipar 1997. I-III. Negyedéves teljesítménye - Építési Piac, 1997. N° 24, pp. 25-28.

Az építõipar 1998. I-III. Negyedévi gazdasági folyamatai. Az ipar és építõanyag- ipar 1998. I-IX. Havi teljesítménye . - Építési Piac, 1998 N° 24, pp. 10-14.

Az építõipar 1999. Elsõ negyedévi teljesítménye, várakozások az év egészére. Az ipar és építõanyag- ipar 1999. Elsõ negyedévi teljesítménye és az idei kilátások . - Építési Piac , 1999. N° 12, pp. 13-20.

Az építõipar 19998. Elsõ félévi gazdasági folyamatai. Az ipar és építõanyag- ipar 1998. Elsõ félévi teljesítménye . - Építési Piac, 1998 N° 20, pp. 22-25.

Az építõipar és a lakásépítés fõbb tendenciái . - Építési Piac, 1997 N° 6, p. 28.

Az építõipar I. negyedévi teljesítménye, várakozások az év egészére. Az ipar és építõanyag-ipar 1998. elsõ negyedévi teljesítménye . - Építési Piac, 1998. N° 15, pp. 16-20.

Az építõipar változása a kilencvenes években, nemzetközi összehasonlításban. - Építési Piac , 1999. N° 14, pp. 34-40.

Az ipar és építõanyag- ipar 1999. I-III. Negyedévi teljesítménye. Az építõipar 1999. I-III.

69

Negyedévi teljesítménye. - - Építési Piac, 2000. N° 2, pp. 12-18.

Az ipar és építõanyag- ipar elsö félévi teljesítménye és az idei kilátások. - Építési Piac, 1999.N° 22, pp. 16-20.

Az ipar, építõanyagipar 1996. évi teljesítménye és az idei elõrejelzés . - Építési Piac, 1997 N° 7., p. 22.

Az Országos Építésügyi Kollégium javaslata: Lakásépítést ösztönzõ áfa-kedvezmény - Építési Piac, 1999. N° 14, pp. 2-3.

B. VARGA Judit: Rosszkedvünk éve elmúlt: Építõipar– Cégvezetés, 1997. N° 3., pp.180-182.

BARTA Györgyi; Társadalmi-gazdasági feltételek és folyamatok elõrejelzése, , in. I. Tosics, K. Pallai (ed) Budapesti városfejlesztési koncepció, Metropolitan Research Institute, Budapest, 1998.

BARTA, Györgyi - BELUSZKY, Pál (dir.): Társadalmi-gazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban , Regionális Kutatási Alapítvány, Budapest, 1999.

BINDER István: : Kormánybiztost neveznek ki. A kutatók szerint hibás a lakáspolitika. - Világgazdaság , 1997. N° 218, p.6.

BOJÁR Iván András: Házdivatok . - HVG , 1997. április 5., N° 14– pp. 73-78.

BORBÉLY, Szilvia (dir.): Dinamikus települések a Budapesti Agglomerációban, kézirat, MTA Regionális Kutatások Központja, Budapest, 1999.

Construma melléklet . - Napi Gazdaság, 1999. N° 84, pp. I-IV.

DÁVID Zsuzsa: Lakástámogatás és társadalmi újraelosztás . - Közgazdasági Szemle, 1997. N° 10., pp. 848-877.

DÉNES György: Gondolatok az építésügy, illetöleg az építésügyi igazgatás fejlõdésének tükrében I. - Építésügyi Szemle, 1999. N° 6, pp. 161-171.

DÉNES György: Gondolatok az építésügy, illetõleg az építésügyi igazgatás fejlõdésének tükrében II. - Építésügyi Szemle, 2000. N° 1, pp. 11-18.

Házi feladat: Lakástakarék-pénztárak: Mérték-tartás. Változó állami támogatás - Figyelõ , 1997. N° 4., pp. 13-15.

DEZSÉRI Katalin: A monetáris unió és a lakástakarék-pénztárak. - Bank és Tõzsde, 1997. N° 24., p..5.

DOBSZAY János: Építõanyag-piac. Bebetonozva . HVG , 1997. 5 avril, N° 14 – pp. 67-71.

DÓRA Ilona: A fiatalok lakáshoz jutásának esélyei a kilencvenes években - A gyerekek és az ifjúság helyzete. Tanulmányok, szerkesztette: FALUSSY Béla .- Budapest.: KSH, 1997., pp.204-215.

Építõipari prognózis . - Építési Piac, 1999. N° 8, p. 2.

Építõipari prognózis . - Építési Piac , 1999.N° 16-17, pp. 3-4.

Építõipari prognózis 1999. November . - Építési Piac , 1999. N° 21, pp.2-3.

Építõipari várakozások, 1999. Június - Építési Piac, 1999. N° 15, pp. 2-3.

FARKAS János, SZABÓ Márta, SZÉKELY Gáborné: A lakásállomány minõsége, állapota – Budapest.: KSH, 1998.

FARKAS László, GERENCSÉR Ferenc, HEGEDÜS György, SZIROTA István : Jelentés a

70

helyi önkormányzatok lakás és nem lakás célját szolgáló ingatlanvagyonával való gazdálkodásának ellenõrzésérõl– Állami Számvevõszék, 1997.

Fekete milliárdok lakásépítésre. – Világgazdaság, 1997. N° 102., p.4.

FÉLIX Péter: Ingatlanpiaci boom. Palotaforradalom – HVG, 1999. június 19 . N° 24, pp. 129-135.

Fokozott kockázat, magas kamatok: Lakáshitelpiac 1.– Bank és Tõzsde, 1999. N° 44, p. 6.

GÁSPÁR Anna: A BAU-DATA jelentés a magyar építési piacról. 1996. 3. Negyedév. Az európai lakásépítési piac 1996-1997-ben. Budapest, BAU-DATA, 1996.,pp. 1, 21.

GILYÉN Ágnes: Lakástakarék-pénztári kínálat. Az egyik 19, a másik... – HVG , 1997. június 21, N° 25., pp. 133-135.

GILYÉN Ágnes: Leépülö lakástakarék-pénztári piac .– HVG, 1998. június 13, N° 23, pp. 117-118.

GLATZ, Ferenc (dir.): Budapest, nemzetközi város, MTA, Budapest, 1998.

GÖBÖLYÖS József: Engedély nélküli építkezések. Tervátültetés. Mibe kerül a szabálytalanság? Az új építési törvény .– pp. 71-73.

GÖBÖLYÖS József: Ököljog a lakáspiacon. Gyilkos szerzõdések– pp. 75-77.

Gondolatok a szakma jövõjérõl az építési szabályozás tükrében . - Építési Piac, 1997 N° 13, p.19.

GYÁNI, G. (1992) Bérkaszárnya és nyomortelep. A budapesti munkáslakás múltja (Tenement buildings and slums: The history of workers’ housing in Budapest .) Budapest: Magvetõ Press.

GYENIS Ágnes: Ingatlanértékesítési csapdák. Hívök és vivök. Lakásvásárlás Pannóniában. – 1999. február 27. N° 8, pp. 131-132.

HACSEK Tamás: Technológiai újdonságok. Boom bele. - , 1997. április 5., N° 14– pp. 82-83.

Harmincezer otthon épülhet: Jövõre növekszik az új építkezések támogatása - Világgazdaság, 1997. N° 183, pp. 1, 3.

Hazai lakáspiac: Szállj fel, magasra . - HVG , 2000. N° 10, 69-p. 93.

HEGEDÜS András: A lakásfinanszírozás válsága. Hitelképtelen konstrukciók. – HVG, 1998. november 21., N° 46, pp. 165-166.

HEGEDÜS József, TOSICS Iván: A közép-kelet-európai lakásrendszerek átalakulása - Szociológiai Szemle, 1998. N° 2 , pp. 5-33.

HEGEDÜS József, VÁRHEGYI Éva: A lakásfinanszírozás válsága a kilencvenes években - Közgazdasági Szemle, 1999. N° 2, pp. 101-102.

HEGEDÜS József: A magyar lakásszektor piaci átalakulásának ellentmondásos folyamata.– INFO – Társadalomtudomány, 1998. N° 43, pp. 49-58.

Hiányoznak a hitelkonstrukciók . - Világgazdaság, 1998. N° 50, p. 10.

HORVÁTH Béla: Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezõkre alapozott kidolgozásához III. rész - Építési Szemle, 1999. N° 5, pp. 135-143.

HORVÁTH Béla: Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezõkre alapozott kidolgozásához . - Építésügyi szemle, 1999. N° 3, pp. 76-84.

71

HORVÁTH Béla: Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezõkre alapozott kidolgozásához II. Rész. - Építésügyi Szemle, 1999. N° 4 , pp. 97-107.

HORVÁTH Sándor: : A magyar építõipar a kilencvenes években . - Építési Piac, 2000. N ° 2, pp.2-5, et N° 3, pp. 2-5.

HORVÁTH Sándor: Horváth Sándor: Lakásépítés és –felújítás a ’90-es években. - Építési Piac, 1997 N° 20, pp. 3-5.

HORVÁTH, B. (1998) Jelzálog-hitelezés Magyarországon / Mortgage lending in Hungary. In: Khon, M. Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok. Osiris Press and International Banking School.

JAKUS Ibolya: Lakástakarék-pénztárak start el[tt. Vissza! Számlázás! - HVG 1997. január 25., N° 4.

JAKUS Ibolya: Lakás-takarékpénztárak. Berendezkedtek.– HVG, 1997. november 14 , N° 46, pp. 127-131.

JAKUS Ibolya: Lakástakarék-pénztárak. Kulcsra kész. - HVG , 1997. április 12., N° 15, pp. 129-131.

K.T.: A szakmunkások házat, a diplomások lakást terveznek . - Építési, 1999. N° 20, pp. 4-5.

K.T.: építöipar a mérlegen . - Építési Piac , 1999. N° 22, pp. 2-3.

Kilábalás a válságból ? - Napi gazdaság , 1998N° 39, pp.I-IV.

Köszegfalvy, György. : Mekkora a budapesti agglomeráció ?, Budapest 1995., KSH

KOVÁCS, Z. (1993) A társadalmi-gazdasági átalakulás hatása Budapest városfejlõdésére The impact of socio-economic transformation on the urban development of Budapest. Földrajzi értesítõ, XLII N° 1-4: pp. 41-50.

KOVÁCS, Z. and DOUGLAS, M. (1996) A városépítés idõzített bombája - avagy a magyar lakótelepszindróma társadalomföldrajzi megközelítésben The clock work of urban construction or socio-geographical approach to the syndrome of social housing . Földrajzi Értesítõ 1-2. Pp. 101-107.

Közlemények a Budapesti Agglomerációról, 1998, KSH

KURUNCZI Sándor : Kisebbségi szociális lakásépítés. - Építés, Felújítás, 1997. N° 6, p. 12.

LACKÓ, L. (1994) Settlement development processes and policies in Hungary, in Z. Hajdú and G. Hováth (eds) European Challenges and Hungarian Responses to Regional Policy, Pécs: Centre for Regional Studies.

LADÁNYI, János – SZELÉNYI, Iván : Szuburbanizáció és gettósodás , in. Kritika, Budapest, 1996.

Lakás- és kommunális ellátás. ( Housing statistics and public utilities) 1997. – Budapest.: KSH (Office National des Statistiques), 1998.

Lakásépítés az év elsö felében . - Építési Piac, 1997 N° 19, p. 7.

Lakásstatisztikai évkönyv. (Yearbook of housing statistics) 1998. – Budapest.: KSH (Office National des Statistiques), 1999.

LAKATOS Miklós: A városok és a nagyvárosok lakótelepi lakásai és lakói. - Területi Statisztika, 1999. N° 2, pp. 148-169.

Lakossági aktivitás: Az ECOSTAT a lakásépítésrõl . - Figyelõ, 1999. N° 46, pp. 18-19.

72

MAGYAR Mária: Az építésügyi hatósági ellenõrzésröl . - Építési Piac, 1999. N° 4, pp. 23-25, N° 5, N° 7, pp. 13-16, N° 8. pp. 9-13, N° 10, pp. 5-9., N° 11, pp. 4-7, N° 12., pp. 8-10.

MAKARA Magdolna: Az építõipar a magyar gazdaságban. - Építésügyi Szemle, 1999. N° 5, pp. 129-135.

MAKARA Klára: Ingatlaneladás bontott számlával. Területek áfásítása . - HVG, 1998. szeptember 5., N° 35 pp., 131-132.

MÁRKUS Gábor: Önerõs lakásépítés, fenntartható fejlõdés .. - Építési Piac, 1997 N° 11, pp. 2-3.

Megváltozott az eljárásrend az építésügyben . - Építési Piac, 1998 N° 3, p.7.

Melléklet: Építkezõk - HVG, 1997. április 5., N° 14, pp. 65-96.

Melléklet: Építkezõk: - HVG, 1997. N°14., pp. 65-83.

Melléklet: Építõkedv, 1998. április 18., N° 15, pp. 69-92.

Melléklet: Ingatlanok .– HVG, 1999. március 13. , N° 10, pp. 67-83.

Melléklet: Ingatlantrendek .– HVG, 1998. március 28., N° 12, pp. 70-93.

MIKLÓSSY Endre: Lakásprobléma Magyarországon és megoldási javaslat . - Építésügyi Szemle, 1997. N° 4., pp.105-110.

MOLNÁR Patrícia: Erö híján. Szociális lakásépítés .– HVG (, 1997 N° 19., pp.105-106.

MOLNÁR Patrícia: Lakóparkok . - HVG, 1997. április 5., N° 14– pp. 71-73.

NAGY Andrea: Közvetítõk piaca. Börzebánat– HVG Ingatlan Melléklet pp. 69-73.

NAGY Katalin: : Lakáspiac: hiteldopping az építtetõknek . - Cégvezetés, 1999. N° 12, pp. 180-185.

NAGY Katalin: Luxusbérlakás-piac . – HVG Ingatlan Melléklet pp. 79-81.

Növekvõ magánberuházások: hazai építési piac.– Világgazdaság , 1996. N°25., p.7.

Önerõnléti problémák . - Figyelõ, 1998 N° 13, pp. 31-34.

ORLAYNÉ PAMINER Krisztina, DÜRR Béláné: Az építési piac helyzete, várható kilátások . - Ipari Szemle, 1998.N° 1, pp. 64-66.

ORLAYNÉ PAMINER Krisztina, DÜRR Bé láné: Az építési piac helyzete, várható kilátásai .. - Ipari Szemle, 1999. N° 2, pp. 67-70.

Otthonteremtés: Bõvülõ paletta = bankó . Világgazdaság Melléklet 2000. március 14.

PERGER, Éva : A budapesti agglomeráció közigazgatási problémái, doktori disszertáció Budapest, 1994

PETSCHNIG Mária Zita : Elõrejelzés a 2005-ig várható gazdasági folyamatokról, Pénzügykutató Rt., Budapest, 1997.

PETZ Raimund : Építõipari várakozások 1999. Március .– 1999. március - Építési Piac, 1999. N° 7, pp. 2-3.

Bau-Data jelentés: Európa építési piaci kilátásai 1997-ben. Sajtótájékoztató. Az 1996. Decemberében megrendezett 42. Euroconstrukt Konferencia összefoglalása. Gépirat. 1996. Budapest, 1996. p. 4.

RÁTH György: A településrendezés . - Építési Piac, 1998. N° 24, pp. 3-5.

73

RIBA István: Törvénytervezet a balatoni építkezésekrõl. Kontármunka . HVG 1999. március 27. N°. 12, pp. 114-115.

s.k.: Lakásgazdálkodás. Kedvezõbb feltételek. A támogatási keret nagy része megmaradt.– Autonómia , 1999. június pp. 8-9.

S.n.: .: Lakásépítés. Csúcs volt.– pp. 65-67.

S.n.: Építõipari helyzetkép. Kvázi fejlõdés . – pp. 83-89.

S.n.: Panelfelújítás. Lemerült telepek . HVG , 1997. április5., N° 14 - pp. 83-86.

SÁGI, Zsolt – TRÓCSÁNYI, András : Szegregáció a budapesti agglomerációs övezetben , in. Földrajzi Értesítõ, XLVII/1998/2. pp.235-248.

SCHWEITZWE András: Ingatlanértékesítés. Matematikai logika . – HVG Ingatlan Melléklet pp. 75-79.

–SZIL -. A lakóparki beruházások üteme nem csökken . - Építési Piac, 1999. N° 22, pp. 8-10.

–SZIL -: A hazai lakáshelyzet alakulása I.rész . - A hazai lakáshelyzet alakulása I. rész - Építési Piac , 1999. N° 2., pp. 9-11.

–SZIL- : Indulhatnak a lakás-takarékpénztárak . - Építési Piac, 1997 N° 9, pp. 14-15.

–SZIL - : Jóléti lakásprogram, alacsony árakkal . - Építési Piac, 1999. N° 7, p. 28.

–SZIL-: A lakásépítés alakulása 1998-ban és 1999 elsö felében.. - Építési Piac, 1999. N° 16-17, pp. 6-7.

SZIL: Elsö helyen a vállalkozói lakásépítés piacán . - Építési Piac, 1998 N° 24, pp. 16-17.

SZIL: Kevesebb számú, de magasabb komfortfokozatú lakás épül . - Építési Piac, 1998 N° 18 , pp. 12-16.

SZIRMAI, Viktória : A budapesti agglomeráció társadalmi problémái , in. Társadalmi Szemle, 1998/7, pp.18-28.

SZÜCS Zoltán, GRATZL Ferenc, Lakások, lakáskörülmények . - Statisztikai Szemle, N° 1997. 8-9, pp. 669-688.

Tájékoztató az otthonteremtési koncepcióról. Mi várható az új lakástámogatási és –finanszírozási rendszertõl? - Építési Piac, 1999. N° 19, pp. 3-8.

Tanulmány a lakásépítés és felújítás finanszírozásának fejlesztésérõl: A lakásépítés és felújítás finanszírozásának fejlesztési koncepciója. - Pénzügyi Szemle, 1996. N° 1., pp.747-791.

TELEKES György, SEBESTYÉN Ágnes: A lakásépítés. –felújítás, -fenntartás és korszerûsítés a lakásszektorban . - Építési Piac , 1999. N° 14, pp. 22-25.

TRENCSÉNI Dániel: Önkormányzati lakáskörkép. Drága lakások, kevés támogatás . – Autonómia, 1999. június, pp. 4-6.

Új elemek a lakástámogatási rendszerben . - Építési Piac, 2000. N° 2, p. 12.

Új lakástámogatási és –finanszírozási rendszer . t - Építési Piac , 1999. N° 16-17, p. 8.

UJJ Attila: Helyzetkép és javaslatok a lakáspolitika megújításához. - Építési Piac, 1998.N°19, pp. 37-39.

UJJ Attila: : Lakáspolitika. - Építésügyi szemle, 1997.N° 4, pp.97-98.

UJJ Attila: A lakásügy aktuális kérdései . - Építési Piac 1997 N°16-17, pp. 2-4.

74

UJJ Attila: A lakóépület felújításához és korszerûsítéséhez nyújtható hitelek, állami támogatások. - Építésügyi Szemle, 1999. N° 2, pp. 39-43.

UJJ Attila: A lakóépület felújításához és korszerûsítéséhez nyújtható hitelek, állami támogatások . - Építési Piac , 1999. N° 8, pp. 23-25.

UJJ Attila: Az épített környezet és a településfejlesztés, lakásépítés és –felújítás - Építési Piac, 1999. N° 7, pp. 17-19.

UJJ Attila: Az épített környezet és a településfejlesztés. Lakásépítés és –felújítás. - Építésügyi szemle, 1999. N° 2, pp. 36-39.

UJJ Attila: Lakáspolitika és energiagazdálkodás 2000-ben. - Építésügyi, 2000. N° 1, pp. 18-23.

Urbanisztika 2000, tanulmányok CSONTOS János et LUKOVICH Tamás szerkesztésében – Budapest 1999, Akadémiai Kiadó

VAJDA Angéla, Döntés elõtt a lakáspolitikai koncepció. Több figyelmet fordítanak majd az épület felújítására is . – 1999. június pp. 6-7.

VÁMOS Dominika: Lakás, ház, település. Beszélgetés Bíró János építésszel . - Építés, Felújítás, 1997 N° 6, pp. 28-33.

Várakozó állásponton: Lakásépítés Magyarországon . – Figyelõ, 1998 N°50, pp.13-14.

VARGA Dénes: Az állami szerepvállalás hatékony módjai és optimális mértéke a lakáspolitikában (lakásépítés és felújítása) = Lakáspolitika, lakásfinanszírozás idõszerû kérdései címû konferencia és vitafórum. - 1996. szeptember 26. Budapest, a Gazdálkodási Tudományos Társaság szervezésében, Közzétette a METESZ: 1996., pp.32-69.

VARGA Dénes: Lakásépítés a Bau-Data elemzése alapján - Építési, 1997. N°10, pp. 25-26.

75

Néhány Internet oldal címe Magyarországról információ található a Világbank és az Európai Unió honlapjain A magyar állami kormányzati honlapjai (a legtöbb honlapnak van angol nyelvû változata is): Miniszterelnöki Hivatal http: //www.meh.hu Gazdasági Minisztérium http: //www.gm.hu Belügyminisztérium http: //www.b-m.hu Környezetvédelmi Minisztérium http://www.ktm.hu Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium http://www.fvm.hu Más hasznos címek: Hungary Today http: //www.centraleurope.com/hungary today (Informations nombreuses, revues de presses, etc.) VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság http://www.vati2.ktm.hu A Középeurópai Egyetem értesítõje http: //www.ce-review.org GRID (Global Resource Information Database) Budapest http://www.gridbp.meh.hu National Informatics Strategy of Hungary (NIS, draft proposal) Programme de l’université technique de Budapest. http://www.mtesz.hu A Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Földrajztudományi Tanszéke http://www.lazarus.elte.hu Térképészeti és Geodéziai Intézet (FÖMI). http://www.fomi.hu Magyar Kereskedelmi és Iparkamara http: //www.pmkik.hu

76

ÖSSZEFOGALALÓ TÁBLÁZAT A 2000. FEBRUÁR 1-JÉTÕL IGÉNYELHETÕ LAKÁSCÉLÚ TÁMOGATÁSOKRÓL

Támogatás típusa Támogatás jellege

Ki veheti igénybe?

Feltételek Összeg, mérték Hol lehet kérni? Mit kell a kérelemhez benyújtani?

1. Lakásépítési kedvezmény (ú.n. szocpol.)

Egyszeri állami támogatás, nem kell visszafizetni

Mindenki, akinek eltartott gyermeke van és ilyen támogatást még nem kapott

A méltányolható lakásigényen belül lakásépítésre, új lakás vásárlására. Az adók és járulékok megfizetését is igazoló anyag- és munkabérszámlák bemutatása

Gyermekenként 200 0000 Ft, kivéve a 2. és 3. gyermeket, akik után 1 000 000 Ft. A kedvezmény összege max az építési költség, vagy az eladási ár 65 %-a lehet.

Az önkormányzat jegyzõje igazolja a személyi jogosultságot Annál a banknál, amelynél az építtetõ, vagy vásárlás esetén a vállalkozó a lebonyolításról megállapodik. A készültségi fokkal arányosan folyósítják a kedvezményen kívüli források egy részének felhasználását követõen

A jegyzõnél a feltételek teljesülését személyi és egyéb okmányokkal kell igazolni.

2. Lakásbõvítési kedvezmény (fél-szocpol.)

Egyszeri állami támogatás, nem kell visszafizetni

Mindenki, akinek eltartott gyermeke van és szocpol támogatást vagy lakásépítési kedvezményt még nem kapott

A méltányolható lakásigényen belül lakásbõvítésre, amely a lakást alapterület növeléssel legalább egy szobával bõvíti.(A tetõtér beépítés kizárt 1-2 gyermek esetén)

Lakásépítési kedvezmény fele: vagyis 100 000, 500 000 és 150 0000 Ft.

Úgy, mint a lakásépítési kedvezményt

A lakásépítési kedvezmény építésre vonatkozó szabályai szerint

3. Adóvisszatérítési támaogatás

Állami támogatás, nem kell visszafizetni

Mindenki, aki saját lakást épít, építtet vagy vásárol

A méltányolható lakásigényen belüli lakás legyen

Lakásonként max. 400 000 Ft, de a megfizetett ÁFA max. 60%-a

A készültségi fokkal arányosan a bizonylatok alapján

A jegyzõ eljárását kivéve azonos a lakásépítési kedvezményre vonatkozó szabályokkal

4. Akadálymentesítési támogatás

Egyszeri állami támogatás, nem kell visszafizetni

Mozgássérültek vagy az õ elhelyezésükrõl gondoskodó közvetlen hozzátartozók

Legalább 67 5-os munkaképesség-elvesztés és új lakás építése, vásárlása, akadálymentesítése

Új lakás építéséhez, vásárlásához max. 250 000 Ft, akadálymentesítéshez max. 100 000 Ft

Bármely banknál, a megkötött lebonyolítási szerzõdés alapján

A Mozgáskorlátozottak Egy esületei Országos Szövetségének javaslatát

5. Általános kamattámogatás

A kölcsön forrásául szolgáló jelzáloglevélhez kapcsolódó évi 3%-os kamattámogatás, amely a törlesztés elsõ 5 évében jár.

Lakáscélra bárki Lakás építéséhez , új vagy használt lakás megvásárlásához, bõvítéséhez, korszerûsítéséhez, ,társasház közös részei felújításához

Egy lakáshoz kapcsolódó max. 30 millió Ft kölcsönhöz

Bármely banknál, amely a Földhitel- és Jelzálogbankkal szerzõdést kötött

Bankonként különbözõ lehet, de általában a hitelképességet és az igénybevétel célját kell igazolni

6. kiegészítõ kamattámogatás

Banki hitel igénybevételéhez a törlesztés elsõ tíz évében, mértéke lehetõvé teszi, hogy az adós kb. 8% kamatot fizessen

Fiatal házaspár. 3 vagy több gyermekes házaspár vagy egyedülálló 2 gyermekes, de a harmadik gyermek megszületését három éven belül vállaló házaspár

Fiatal házaspárnak elsõ, közös, önálló lakása megszerzéséhez. Új lakás építésére vagy megvásárlására az elismert lakásigényen belül

Legfeljebb 8 millió Ft összegû bakkölcsönhöz

Az önkormányzat jegyzõje igazolja a személyi jogosultságot. Ezt követõen bármely banknál felvett kölcsönhöz nyújtható, amelyik a jogszabályi feltételekkel hitelez

A jegyzõnél a feltételek teljesülését személyi és egyéb okmányokkal kell igazolni. A banknál a hitelképességet és a hitelcélt kell igazolni

7. Önkormányzati támogatás

Kamatmentes kölcsön és vissza nem térítendõ támogatás

A rászoruló családok

Lakótelek, új, használt lakás megszerzése, lakásbõvítés, -felújítás, -fenntartás, lakáscélú kölcsön törlesztése vagy bármely lakásköltség viselése

Az önkormányzat döntése alapján

Az önkormányzatnál kell kérni, de a támogatást az önkormányzattal megállapodást kötõ bank folyósítja

Az önkormányzat döntése szerint, de általában a rászorultságot igazoló iratokat

77

viselése

8. Társasházak és lakásszövetkezetek lakóház felújításának támogatása

Kölcsöntörlesztéshez nyújtott kamattámogatás

Társasházak vagy lakásszövetkezetek tulajdonostársai

Négyéves elõtakarékoskodás után a közös tulajdonú épületrészek felújításához

Öt évig a kamat 70 %-a, a következõ öt évben a kamat 35 %-a

Bármely banknál A tulajdont és a költségeket igazoló iratokat

9. Vízi közmû létesítésének támogatása

Kölcsöntörlesztéshez nyújtott kamattámogatás

A közmûtársulat A közmû megépítéséhez, a költség lakossági hozzájárulásából fedezett részéhez

A teljes futamidõre a hitelkamat 70%-a, de a számítás alapjául szolgáló kamat a jegybanki alapkamat 1,3-szerese

Bármely banknál megállapodás alapján

A közmûtársulatra, a hozzájárulási hányadokra vonatkozó iratok