tankonyvtar.hu · web view1 megjelölt – a szerződés legszigorúbb rendelkezéseinek békés...

Francia diplomáciai iratok 3.

Ádám, MagdaOrmos, Mária

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Francia diplomáciai iratok 3.írta Ádám, Magda és Ormos, Mária

Publication date 2007


TartalomElőszó ................................................................................................................................................. 181. Áttekintés ......................................................................................................................................... 12. IRATOK ................................................................................. Error: Reference source not found

1. 1920. július ........................................................................................................................... 231.1. PRAZNOVSZKY, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG FŐTITKÁRAMILLERAND-NAK, ABÉKEKONFERENCIAELNÖKÉNEK ............................................................ 231.2. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ....................................... 241.3. HAMELIN TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓVEZETŐJE LEFÈVRE FRANCIA HADÜGYMINISZTERNEK .................................................... 241.4. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 261.5. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 261.6. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 271.7. SEYDOUX-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEI ALIGAZGATÓJÁNAK ÉSZREVÉTELEI ...................... 281.8. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 291.9. PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 301.10. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 311.11. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 321.12. TELEKI MAGYAR MINISZTERELNÖK A SZÖVETSÉGESEKBUDAPESTI DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐINEK ............................................................................. 321.13. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 341.14. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 351.15. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ................................................................................. 361.16. PALÉOLOGUE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA FRANCIAORSZÁG KÜLÜGYI KÉPVISELŐINEK ................................................... 371.17. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ................................................................................. 381.18. MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FRANCIAORSZÁG KÜLÜGYI KÉPVISELŐINEK .................................................. 381.19. PALÉOLOGUE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAK BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERREL FOLYTATOTT TÁRGYALÁSÁRÓL KÉSZÍTETT FÖLJEGYZÉSE ....................................................................................... 401.20. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ................................................................................. 411.21. HAMELIN TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓVEZETŐJE A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ........................................................... 411.22. HAMELIN TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ



VEZETŐJE A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ....................................... 422. 1920. július ........................................................................................................................... 43

2.1. SAINT-SAUVEUR GRÓFNAK, A SCHNEIDER–CREUSOT-CÉG IGAZGATÓJÁNAK PALÉOLOGUE FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI FŐTITKÁR RÉSZÉRE KÉSZÍTETT JELENTÉSE ............................................................................................. 432.2. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 462.3. PHIPPS, AZ ANGOL KÜLÜGYMNISZTÉRIUM HELYETTES ÁLLAMTITKÁRA DERBY PÁRIZSI ANGOL NAGYKÖVETNEK ......................................................... 462.4. POZZI PRÁGAI FRANCIA ÜGYVIVŐ MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 472.5. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ................................................................................. 482.6. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 482.7. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ....................................... 502.8. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 512.9. PALÉOLOGUE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAKHALMOSSAL, A MAGYAR KORMÁNY PÁRIZSI MEGBÍZOTTJÁVALFOLYTATOTT TÁRGYALÁSÁRÓL KÉSZÍTETT FÖLJEGYZÉSE ......................................................................................................................................... 522.10. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 532.11. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 532.12. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 552.13. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 562.14. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 582.15. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ................................................................................. 592.16. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 592.17. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 642.18. MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER BILLY ATHÉNI ÉS PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVETNEK ....................................... 652.19. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 662.20. HALMOS FÖLJEGYZÉSE PALÉOLOGUE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA RÉSZÉRE ............................................................................................... 662.21. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 672.22. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 682.23. CHARLES-ROUX, RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 69

3. 1920. augusztus .................................................................................................................... 703.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA



MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 703.2. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 723.3. A PÁRIZSI ANGOL KÖVETSÉG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK .......... 733.4. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 733.5. LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAIALIGAZGATÓJÁNAK PRAZNOVSZKYVAL, MAGYARORSZÁG PÁRIZSIKÉPVISELŐJÉVEL FOLYTATOTT TÁRGYALÁSÁRÓL KÉSZÍTETT FÖLJEGYZÉS ................................................................................................................ 743.6. PALÉOLOGUE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRAFOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK ................................................................... 753.7. J. CAMBON FRANCIA NAGYKÖVET, A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAKELNÖKE PRAZNOVSZKYNAK, MAGYARORSZÁG KÉPVISELŐJÉNEK ...................................................................................................... 763.8. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 763.9. DERBY PÁRIZSI ANGOL NAGYKÖVET JEGYZÉKE LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 783.10. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 793.11. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 803.12. A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK ............................................................................................................. 813.13. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER DERBY PÁRIZSI ANGOL NAGYKÖVETNEK ........................................................................ 82

4. 1920. október ........................................................................................................................ 834.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 834.2. FÖLJEGYZÉS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK T. IONESCU ROMÁN KÜLÜGYMINISZTERREL FOLYTATOTT MEGBESZÉLÉSÉRŐL ........................................................................ 854.3. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 864.4. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVETNEK ................................................................ 884.5. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FRANCIAORSZÁG KÜLÜGYI KÉPVISELŐINEK ................................................... 894.6. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 904.7. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 914.8. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 924.9. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 944.10. TELEKI MAGYAR MINISZTERELNÖKA BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁGNAK ......................................................................................................... 954.11. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................ 964.12. A BUDAPESTI BRIT, FRANCIA ÉS OLASZ DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐNEKA MAGYAR KORMÁNYHOZ INTÉZETT SZÓBELI JEGYZÉKE ............................... 984.13. FÖLJEGYZÉS HALMOSNAK LAROCHE-SAL, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ALIGAZGATÓJÁVAL



FOLYTATOTT MEGBESZÉLÉSÉRŐL ....................................................................... 984.14. PRAZNOVSZKY, A MAGYAR KORMÁNY MEGBÍZOTTJA J. CAMBON FRANCIA NAGYKÖVETNEK, A NAGYKÖVETEK TANÁCSA ELNÖKÉNEK ....................... 99

5. 1920. november .................................................................................................................. 1015.1. FÖLJEGYZÉS A FRANCIAORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTTIPOLITIKAI KÖZELEDÉS INDÍTÉKAIRÓL, FÖLTÉTELEIRŐL ÉS CÉLJAIRÓL .................... 1015.2. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER PRAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR MEGBÍZOTTNAK ........................................ 1025.3. PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1035.4. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1045.5. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1065.6. PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1085.7. PRAZNOVSZKY PÁRIZSI MAGYAR ÜGYVIVŐA NAGYKÖVETEK TANÁCSA ELNÖKÉNEK .............................................................................................................. 1095.8. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA CSEH–SZLOVÁK ÉS ROMÁN KÜLDÖTTSÉG ELNÖKÉNEK, VALAMINTA SZERB–HORVÁT–SZLOVÉN KIRÁLYSÁG ÜGYVIVŐJÉNEK .......................................... 1135.9. P. CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1145.10. OSUSKÝ PÁRIZSI CSEHSZLOVÁK KÖVET J. CAMBON FRANCIA NAGYKÖVETNEK, A NAGYKÖVETEK TANÁCSA ELNÖKÉNEK .................... 1155.11. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1165.12. FÖLJEGYZÉS A MAGYARORSZÁGI FRANCIA POLITIKÁRÓL ................ 117

6. 1920. december .................................................................................................................. 1186.1. ROBIEN BUDAPESTI FRANCIA ÜGYVIVŐ LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1186.2. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS FÖLJEGYZÉSE ................... 119

7. 1921. január ........................................................................................................................ 1227.1. MONTILLE FÖLJEGYZÉSE A KISANTANTRÓL ........................................... 1227.2. DE ROBIEN BUDAPESTI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1257.3. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 126

8. 1921. február ...................................................................................................................... 1288.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1288.2. SFORZA GRÓF OLASZ KÜLÜGYMINISZTER BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERNEK ........................................................................................ 1298.3. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1308.4. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1348.5. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 135

9. 1921. március ..................................................................................................................... 1379.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1379.2. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1379.3. MAUGRAS BÉCSI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA



MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1389.4. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK .................................................................................. 1389.5. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1399.6. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 1419.7. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 1429.8. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRAA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 143

10. 1921. április ...................................................................................................................... 14410.1. J. CAMBON, A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK ELNÖKERAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR MEGBÍZOTTNAK .................................................................................... 14410.2. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK ................................................................ 14410.3. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 14510.4. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 14910.5. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 15010.6. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEK ...................................................................... 15010.7. BÁNFFY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTERA NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK ....................................................................................................................................... 15110.8. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 15210.9. FÖLJEGYZÉS A MAGYARORSZÁGI FRANCIA POLITIKÁRÓL ................ 15210.10. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 154

11. 1921. május ...................................................................................................................... 15411.1. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 154

12. 1921. június ...................................................................................................................... 15512.1. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FATOU ALTENGERNAGYNAK, A PORTO-ROSAI ÉRTEKEZLET FRANCIA KÉPVISELŐJÉNEK ....................................................................................................................................... 15512.2. FÖLJEGYZÉS TELEKI PÁRIZSI KIKÜLDETÉSÉRŐL ................................. 15812.3. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 16012.4. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 16112.5. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 162

13. 1921. július ....................................................................................................................... 16313.1. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER SIR MILNE CHEETHAM PÁRIZSI ANGOL KÖVETNEK .......................................................... 16313.2. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 163

14. 1921. augusztus ................................................................................................................ 16414.1. HAMELIN TÁBORNOK JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐL 16414.2. PRAZNOVSZKY, A MAGYAR KORMÁNY MEGBÍZOTTJA J.CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEK .................................................................. 17114.3. HALLIER TÁBORNOK, BÉCSI FRANCIA KATONAI ATTASÉ BARTHOU



HADÜGYMINISZTERNEK ÉS A HADSEREG VEZÉRKARÁNAK ...................... 17214.4. BETHLEN MAGYAR MINISZTERELNÖK FOUCHET BUDAPESTIFRANCIA FŐBIZTOSNAK .......................................................................................................... 17314.5. A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KÉPVISELŐK BETHLEN MAGYAR MINISZTERELNÖKNEK ........................................................................................... 17414.6. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 17514.7. SCHOBER OSZTRÁK KANCELLÁR LEFÈVRE-PONTALISBÉCSI FRANCIA KÖVETNEK ................................................................................................................ 176

15. 1921. szeptember ............................................................................................................. 17715.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 17715.2. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 17815.3. PERRETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMPOLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 17815.4. PERRETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAKIGAZGATÓJA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK ................................................................................. 17915.5. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ..................................... 18015.6. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 18115.7. EICHHOFF PÁRIZSI OSZTRÁK KÖVET J. CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEK ............................................................................................. 18215.8. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 18315.9. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 18315.10. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 18415.11. SCHOBER OSZTRÁK KANCELLÁR LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSIFRANCIA KÖVETNEK ................................................................................................................ 18515.12. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 18615.13. BÁNFFY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK .......................................................................................................... 18615.14. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA FOUCHETBUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK ÉS LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVETNEK .............................................................................................. 19015.15. LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉSKERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK EURÓPAI ALIGAZGATÓJAA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK ................................................................ 19115.16. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 19215.17. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZ-TERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK .................................................... 19315.18. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 19615.19. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 19715.20. SAINT-AULAIRE LONDONI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 19815.21. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA



MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 19815.22. CLÉMENT-SIMON BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ..................................... 19815.23. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZ-TERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK .................................................... 19915.24. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 20115.25. LAROCHE, AFRANCIAKÜLÜGYMINISZTÉRIUMPOLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAKEURÓPAI ALIGAZGATÓJA CLÉMENT-SIMON BELGRÁDIFRANCIA KÖVETNEK ........................................ 20215.26. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 20215.27. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 20315.28. A LENGYELORSZÁG ÉS CSEH–SZLOVÁKIA KÖZÖTT LÉTREJÖTTPOLITIKAI MEGÁLLAPODÁS KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYVE ............................................ 20415.29. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 20515.30. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRAA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK ................................................................ 20615.31. CLÉMENT-SIMON BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 20715.32. BENEŠ CSEH–SZLOVÁK MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER PH. BERTHELOT-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAK 20715.33. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 20815.34. BENEŠ CSEH–SZLOVÁK MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER PH. BERTHELOT-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAK 20815.35. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 20915.36. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 20915.37. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 21015.38. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK ................................................................ 21015.39. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 21115.40. PRAZNOVSZKY, A MAGYAR KORMÁNY ÜGYVIVŐJE J. CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEK .................................................................. 21215.41. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ..................................... 21315.42. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 213

16. 1921. október ................................................................................................................... 21416.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 21416.2. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 21416.3. A PÁRIZSI OLASZ NAGYKÖVETSÉG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK 21516.4. J. CAMBON, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKE PRAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR KORMÁNY PÁRIZSI MEGBIZOTTJÁNAK .......................................... 21616.5. BENEŠ CSEH–SZLOVÁK MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER J. CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEK ................................. 21716.6. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA BARRÈRE



RÓMAI FRANCIA NAGYKÖVETNEK .................................................................... 21916.7. A NAGYKÖVETEK TANÁCSA A SZÖVETSÉGES TÁBORNOKOKNAK, SOPRONBA ................................................................................................................ 21916.8. CLÉMENT-SIMON BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ..................................... 22016.9. LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK EURÓPAI ALIGAZGATÓJA AFRANCIAKÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK ............................................................. 22016.10. LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK EURÓPAI ALIGAZGATÓJA AFRANCIAKÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK ............................................................. 22116.11. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 22216.12. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 22216.13. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 22416.14. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 22416.15. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER BENEŠ CSEH–SZLOVÁK MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ..... 22716.16. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 22816.17. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 22916.18. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 22916.19. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 23016.20. A PÁRIZSI OLASZ NAGYKÖVETSÉG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK 23116.21. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRAA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK ................................................................ 23516.22. A SZÖVETSÉGES HATALMAK BUDAPESTI KÜLÜGYI KÉPVISELŐI BÁNFFY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTERNEK ..................................................................... 23516.23. A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ A HADSEREG VEZÉRKARA 2. IRODÁJÁNAK ............................................................................................................ 23616.24. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 23716.25. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 23816.26. DELENS BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 23916.27. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24016.28. BARRÈRE RÓMAI FRANCIA NAGYKÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24016.29. PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24116.30. A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE FOCH MARSALLNAK ....................................................................................................................................... 24116.31. J. CAMBON, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKE PRAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR KORMÁNY PÁRIZSI ÜGYVIVŐJÉNEK ............................................... 24216.32. DELENS BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24316.33. GHIKA PÁRIZSI ROMÁN KÖVET, MIHAJLOVIĆ, AZ SZ–H–SZ KIRÁLYSÁG



PÁRIZSI ÜGYVIVŐJE ÉS OSUSKÝ PÁRIZSI CSEHSZLOVÁK KÖVET BRIAND-NAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEK .............................................................. 24416.34. DELENS BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24416.35. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 24516.36. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24616.37. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24716.38. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24716.39. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 24816.40. A BELGRÁDI FRANCIA KATONAI ATTASÉ A FRANCIA HADSEREG VEZÉRKARÁNAK ..................................................................................................... 24816.41. FÖLJEGYZÉS PRAZNOVSZKY PÁRIZSI MAGYAR ÜGYVIVŐNEK ÉS LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGA ALIGAZGATÓJÁNAK A MEGBESZÉLÉSÉRŐL ............................................................................................... 24916.42. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 25016.43. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 25116.44. A NAGYKÖVETI TANÁCS HATÁROZATA ................................................. 25116.45. PÉTIN BUKARESTI FRANCIA KATONAI ATTASÉ A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAK ............................................................................... 25216.46. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 25316.47. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 25416.48. A NAGYKÖVETI TANÁCS HATÁROZATA ................................................. 25516.49. EICHHOFF PÁRIZSI OSZTRÁK KÖVET J. CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEK ............................................................................................. 25616.50. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 25616.51. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 25716.52. DELENS BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 25816.53. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 25916.54. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 26016.55. DELENS BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 26116.56. A NAGYKÖVETEK TANÁCSA A SZÖVETSÉGES HATALMAK BUDAPESTI KÜLÜGYI KÉPVISELŐINEK ................................................................................... 26116.57. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 26216.58. DUBAIL LISSZABONI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 26316.59. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA



MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 26416.60. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 26516.61. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 26616.62. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 26716.63. FÖLJEGYZÉS PRAZNOVSZKY PÁRIZSI MAGYAR ÜGYVIVŐNEK PERETTI DE LA ROCCÁNÁL, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGA IGAZGATÓJÁNÁL TETT LÁTOGATÁSÁRÓL .................................................................................................... 269

17. 1921. november ................................................................................................................ 27017.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 27017.2. OSUSKÝ PÁRIZSI CSEHSZLOVÁK KÖVET PERETTI DE LA ROCCÁNAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGA IGAZGATÓJÁNAK ..................................................................... 27517.3. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 27517.4. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 27617.5. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 27817.6. A SZÖVETSÉGES HATALMAK BUDAPESTI KÜLÜGYI KÉPVISELŐIA NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK ........................................................................... 27817.7. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 27917.8. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK .................................................................................. 27917.9. DOULCET BUDAPESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 28017.10. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 28117.11. DOULCET BUDAPESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK ...................................... 282

18. 1921. december ............................................................................................................... 28318.1. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA DOULCET BUDAPESTI FRANCIA KÖVETNEK ....................................................................... 283

A. Térképek ..................................................................................................................................... 284B. Névmutató ................................................................................................................................... 289

1. Ágoston Péter ..................................................................................................................... 2892. Albert főherceg (Albrecht Ferenc József) ......................................................................... 2893. Albrecht Ferenc József Károly ........................................................................................... 2894. Andrássy Gyula ifj. ............................................................................................................ 2895. Antonescu, Ion ................................................................................................................... 2896. Apáthy István ..................................................................................................................... 2897. Apponyi Albert ................................................................................................................... 2898. Averescu, Alexander ........................................................................................................... 2909. Avezzana, Romano Camillo ............................................................................................... 29010. Balfour, Arthur James ...................................................................................................... 29011. Baloghy György ............................................................................................................... 290



12. Bandholtz, Harry Hill ....................................................................................................... 29013. Bárczy István .................................................................................................................... 29114. Bánffy Miklós ................................................................................................................. 29115. Barrère, Camille ............................................................................................................... 29116. Bartha Albert .................................................................................................................... 29117. Barthou, Louis .................................................................................................................. 29118. Batthyányi Tivadar ........................................................................................................... 29219. Bédy-Schwimmer Róza ................................................................................................... 29220. Belitska Sándor ................................................................................................................ 29221. Beneš, Eduard .................................................................................................................. 29222. Berinkey Dénes ................................................................................................................ 29223. Berchtold, Leopold, gróf .................................................................................................. 29324. Berthelot, Henri ................................................................................................................ 29325. Berthelot, Philippe ........................................................................................................... 29326. Bethlen István ................................................................................................................. 29327. Bismarck, Otto von .......................................................................................................... 29328. Bleyer Jakab ..................................................................................................................... 29429. Bliss, Tasker Howard ....................................................................................................... 29430. Bolgár Elek ...................................................................................................................... 29431. Bonar Law, Andrew ......................................................................................................... 29432. Bonin-Longare, Lelio ....................................................................................................... 29433. Bonsal, Stephen ................................................................................................................ 29434. Böhm Vilmos ................................................................................................................... 29435. Buxton, Noel Edward ....................................................................................................... 29436. Brătianu, Ion I. C. ............................................................................................................. 29537. Brockdorff-Rantzau, Ulrich von ...................................................................................... 29538. Buchanan, George ............................................................................................................ 29539. Burián István .................................................................................................................... 29540. Cambon, Jules-Martin ...................................................................................................... 29541. Cambon, Pierre-Paul ........................................................................................................ 29542. Castagneto, Gaetano Caracciolo ...................................................................................... 29643. Cavallero, Ugo ................................................................................................................. 29644. Cecil, Robert, 1st Viscount Cecil of Chelwood ............................................................... 29645. Chelard, Raoul ................................................................................................................. 29646. Christescu, Constantin ..................................................................................................... 29647. Clemenceau, Georges Benjamin ...................................................................................... 29648. Clerk, George Russel ....................................................................................................... 29649. Coandă, Constantin .......................................................................................................... 29750. Contarini, Salvatore ......................................................................................................... 29751. Coolidge, Archibald Cary ................................................................................................ 29752. Crespi, Silvio .................................................................................................................... 29753. Crowe, Sir Eyre ................................................................................................................ 29754. Curzon, George ................................................................................................................ 29755. Cvijić, Jovan ..................................................................................................................... 29756. Csáky Imre ....................................................................................................................... 29857. Csekonics Iván ................................................................................................................. 29858. Csilléry András ................................................................................................................. 29859. Czernin, Ottokar ............................................................................................................... 29860. Daniélou, Charles ............................................................................................................. 29861. Day, Clive ......................................................................................................................... 29862. De Martino, Giacomo ...................................................................................................... 298



63. De Martonne, Emmanuel ................................................................................................. 29964. Diaz, Armando ................................................................................................................. 29965. Domony Móric ................................................................................................................. 29966. Domvile, Sir Barry Edward ............................................................................................. 29967. Drăghicescu, Dumitru ...................................................................................................... 29968. Dulles, John Foster ........................................................................................................... 29969. Dutasta, Paul-Arnaud ....................................................................................................... 29970. Emich Gusztáv ................................................................................................................. 30071. Erzsébet ............................................................................................................................ 30072. Ferdinánd, I. Hohenzollern .............................................................................................. 30073. Ferenc Ferdinánd .............................................................................................................. 30074. Ferenc József, I. ............................................................................................................... 30075. Ferrario, Carlo Antonio .................................................................................................... 30076. Foch, Ferdinand ............................................................................................................... 30177. Fouchet, Maurice ............................................................................................................. 30178. Franchet d'Esperey, Louis ................................................................................................ 30179. Friedrich István ................................................................................................................ 30180. Frigyes, Mária Albrecht ................................................................................................... 30281. Furness, Marmaduke ........................................................................................................ 30282. Garami Ernő ..................................................................................................................... 30283. Garbai Sándor .................................................................................................................. 30284. Goldis, Vasile ................................................................................................................... 30285. Gonda Béla ....................................................................................................................... 30286. Gömbös Gyula ................................................................................................................. 30287. Gratz Gusztáv ................................................................................................................... 30388. Grünn János ..................................................................................................................... 30389. Gunarisz, Demetriosz ....................................................................................................... 30390. György, V. ........................................................................................................................ 30391. Habsburg(ok) .................................................................................................................. 30392. Habsburg József lásd József, Habsburg főherceg ........................................................... 30493. Habsburg Károly lásd Károly, IV. ................................................................................... 30494. Hainisch, Michael ............................................................................................................ 30495. Haller István ..................................................................................................................... 30496. Hallier, André ................................................................................................................... 30497. Hamelin, Jules-Camille .................................................................................................... 30498. Hardinge, Charles ............................................................................................................. 30499. Haubrich József ................................................................................................................ 304100. Hegyeshalmy Lajos ........................................................................................................ 304101. Heinrich Ferenc .............................................................................................................. 305102. Héjjas Iván ..................................................................................................................... 305103. Henrys, Paul Prosper ...................................................................................................... 305104. Herbette, Jean ................................................................................................................. 305105. Hermitte, Louis .............................................................................................................. 305106. Herrmann Miksa ............................................................................................................ 306107. Hevesi Gyula .................................................................................................................. 306108. Hindenburg, Paul von .................................................................................................... 306109. Hlinka, Andrej ................................................................................................................ 306110. Hodža, Milan .................................................................................................................. 306111. Hohenzollernek .............................................................................................................. 306112. Holban, román tábornok ................................................................................................. 307113. Hohler, Thomas Beaumont ............................................................................................. 307



114. Hoover, Herbert Clark .................................................................................................... 307115. Horthy Miklós ................................................................................................................ 307116. Huszár Károly ................................................................................................................ 307117. Ionescu, Take .................................................................................................................. 307118. István, Szent I. ................................................................................................................ 308119. Jászi Oszkár .................................................................................................................... 308120. Jirásek, Alois .................................................................................................................. 308121. József, Habsburg ............................................................................................................ 308122. Juriga Nándor (Ferdinánd) ............................................................................................. 309123. Jusserand, Jean-Jules ...................................................................................................... 309124. Kalina, Antonín .............................................................................................................. 309125. Kánya Kálmán ................................................................................................................ 309126. Karagyorgyevics ............................................................................................................ 309127. Károly, IV. ...................................................................................................................... 309128. Károly, III. ...................................................................................................................... 310129. Károlyi Gyula ................................................................................................................. 310130. Károlyi Mihály ............................................................................................................... 310131. Kerenszkij, Alekszandr Fjodorovics .............................................................................. 310132. Kerr, Philip, 11th Marquess of Lothian .......................................................................... 310133. Khuen-Héderváry Sándor .............................................................................................. 311134. Klofáč, Václav ............................................................................................................... 311135. Korányi Frigyes ............................................................................................................. 311136. Kornfeld Móric, báró ..................................................................................................... 311137. Kossuth Lajos ................................................................................................................. 311138. Kramař, Karel ................................................................................................................. 311139. Kratochwill Károly ........................................................................................................ 311140. Kun Béla ........................................................................................................................ 311141. Kunfi Zsigmond ............................................................................................................. 312142. Kybal, Vlastimil ............................................................................................................. 312143. Ladik Gusztáv ................................................................................................................ 312144. Landler Jenő ................................................................................................................... 312145. Láng Boldizsár ............................................................................................................... 312146. Lansing, Robert .............................................................................................................. 312147. Laroche, Jules ................................................................................................................. 313148. Lefèvre, André Joseph ................................................................................................... 313149. Lehár Antal ..................................................................................................................... 313150. Lenin, Vlagyimir Iljics ................................................................................................... 313151. Le Rond, Henri ............................................................................................................... 313152. Lévai Oszkár .................................................................................................................. 314153. Leygues, Georges ........................................................................................................... 314154. Linder Béla ..................................................................................................................... 314155. Lindley, Sir Francis Oswald ........................................................................................... 314156. Lipót, II. ......................................................................................................................... 314157. Lloyd George, David ...................................................................................................... 314158. Loucheur, Louis ............................................................................................................. 314159. Lovászy Márton ............................................................................................................. 315160. Mackensen, August von ................................................................................................. 315161. Maniu, Iuliu .................................................................................................................... 315162. Mantoux, Paul ................................................................................................................ 315163. Marek, Ferdinand ........................................................................................................... 315164. Mária .............................................................................................................................. 315



165. Mária Terézia ................................................................................................................. 315166. Marinovich Jenő ............................................................................................................. 316167. Markovič, Rudolf ........................................................................................................... 316168. Martin-Franklin, Alberto ................................................................................................ 316169. Masaryk, Tomaš Garrigue .............................................................................................. 316170. Mayer János ................................................................................................................... 316171. Mayr, Michael ................................................................................................................ 316172. Mikes János .................................................................................................................... 316173. Millerand, Alexandre ..................................................................................................... 317174. Mišić, Živojin ................................................................................................................. 317175. Mittelhauser, Eugène ...................................................................................................... 317176. Monzie, Anatole de ........................................................................................................ 317177. Moşoiu, Traian ............................................................................................................... 317178. Nádosy Imre ................................................................................................................... 317179. Napóleon, I., Bonaparte ................................................................................................. 318180. Nemes Albert ................................................................................................................. 318181. Nicolson, Sir Harold George .......................................................................................... 318182. Ninčić, Momčilo ............................................................................................................ 318183. Nitti, Francesco .............................................................................................................. 318184. Normann gróf ................................................................................................................. 318185. Noske, Gustav ................................................................................................................ 318186. Obrenović, Miloš ........................................................................................................... 318187. Oláh Dániel .................................................................................................................... 319188. Orlando, Vittorio Emanuele ........................................................................................... 319189. Ostenburg Gyula ............................................................................................................ 319190. Osuský, Štefán ............................................................................................................... 319191. Ottó ................................................................................................................................ 319192. Paléologue, Maurice ....................................................................................................... 320193. Pašić, Nikola .................................................................................................................. 320194. Patek, Stanislaw ............................................................................................................. 320195. Peidl Gyula ..................................................................................................................... 320196. Pellé, Maurice ................................................................................................................ 320197. Perényi Zsigmond .......................................................................................................... 320198. Pešić, Petar ..................................................................................................................... 321199. Pichon, Stephen .............................................................................................................. 321200. Piłsudski, Józef .............................................................................................................. 321201. Pogány József ................................................................................................................. 321202. Poincaré, Raymond ........................................................................................................ 321203. Polk, Frank Lyon ............................................................................................................ 321204. Pór Ernő ......................................................................................................................... 321205. Presan, Constantin (Prezan) ........................................................................................... 322206. Prónay Pál ...................................................................................................................... 322207. Rákóczi Ferenc ............................................................................................................... 322208. Rakovszky István ........................................................................................................... 322209. Reclus, Élisée ................................................................................................................. 322210. Renaudel, Pierre ............................................................................................................. 323211. Renner, Karl ................................................................................................................... 323212. Romanelli, Guido ........................................................................................................... 323213. Romanovok .................................................................................................................... 323214. Róth Ottó ........................................................................................................................ 323215. Rubinek Gyula ............................................................................................................... 323



216. Salvago-Raggi, Giuseppe ............................................................................................... 324217. Sándor I. ......................................................................................................................... 324218. Schnetzer Ferenc ............................................................................................................ 324219. Schober, Johannes .......................................................................................................... 324220. Scialoja, Vittorio ............................................................................................................ 324221. Semsey László ................................................................................................................ 324222. Seydoux, Jacques ........................................................................................................... 324223. Seymour, Charles ........................................................................................................... 324224. Sforza, Carlo .................................................................................................................. 325225. Sigray Antal ................................................................................................................... 325226. Simonyi-Semadam Sándor ............................................................................................. 325227. Skirmunt, Konstanty ...................................................................................................... 325228. Smuts, Jan Christiaan ..................................................................................................... 326229. Somssich József ............................................................................................................. 326230. Sonnino, Sidney ............................................................................................................. 326231. Soós Károly .................................................................................................................... 326232. Sréter István ................................................................................................................... 326233. Szabó István (Nagyatádi Szabó) .................................................................................... 326234. Szabó István (Sokorópátkai Szabó) ............................................................................... 327235. Szapáry László ............................................................................................................... 327236. Tahy László .................................................................................................................... 327237. Tánczos Gábor ............................................................................................................... 327238. Tardieu, André ................................................................................................................ 327239. Teleki Pál ........................................................................................................................ 327240. Tisza István .................................................................................................................... 328241. Tittoni, Tommaso ........................................................................................................... 328242. Tomasi della Torretta, Pietro .......................................................................................... 328243. Trockij, Lev Davidovics ................................................................................................. 328244. Troubridge, Sir Ernest Charles ....................................................................................... 328245. Trumbić, Ante ................................................................................................................ 328246. Tusar, Vlastimi ............................................................................................................... 329247. Ullmann Adolf ............................................................................................................... 329248. Vaida-Voevod, Alexandru .............................................................................................. 329249. Vaitoianu, Artur .............................................................................................................. 329250. Vansittart, Sir Robert ...................................................................................................... 329251. Vass József ..................................................................................................................... 329252. Vázsonyi Vilmos ............................................................................................................ 329253. Venizelosz, Eleftheriosz ................................................................................................. 330254. Vesnić, Milenko ............................................................................................................. 330255. Viktor Emanuel. III. ....................................................................................................... 330256. Vilmos, II., Hohenzollern ............................................................................................... 330257. Vrangel, Pjotr Nyikolajevics .......................................................................................... 330258. Wekerle Sándor .............................................................................................................. 330259. Weygand, Maxime ......................................................................................................... 330260. Wilson, Thomas Woodrow ............................................................................................. 331261. Windischgrätz Lajos ....................................................................................................... 331262. Wirth, Joseph .................................................................................................................. 331263. Wittelsbach ..................................................................................................................... 331264. Wlassich Gyula .............................................................................................................. 331265. Zerkovitz Emil ............................................................................................................... 331266. Zita ................................................................................................................................. 332


ElőszóA forráskötet a Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről III. 1919-1920. című forrásgyűjtemény (ISBN: 9630584212) elektronikus változta.

Az eredeti könyv az Akadémiai Kiadó Rt. gondozásában jelent meg 2004-ben, Ádám Magda és Ormos Mária szerkesztésében.

A forráskötet a Documents diplomatiques français sur lhistoire du Bassin des Carpates 1918–1932 II. aout 1919–juin 1920, című francia nyelven megjelent öt kötetes sorozat második kötetének magyar vonatkozású válogatása, melyet Barabás József fordított magyarra.

A digitális forrásgyűjtemény - hagyományos név- és földrajzi mutató helyett - az iratokhoz kapcsolódó on-line életrajz, fénykép, térkép és tanulmány adatbázissal egészül ki.

A digitális levéltári dokumentumokra vonatkozó szabványok alapján létrehozott forrásgyűjtemény különösen hasznos lesz történészek, társadalomkutatók, politológusok, valamint a köz- és felsőoktatásban tanító történelemtanárok számára.

A források internetes publikálásától ugyanakkor azt reméljük, hogy a közelmúltban feltárt és a kötetben közzétett új tudományos kutatási eredmények közvetlenül eljutnak a történelem és a politika iránt érdeklődő széles közönséghez is.

Reméljük, hogy a mindenki által elérhető eredeti, hiteles forrásgyűjtemény segít a tévhitek eloszlatásában Trianonnal és a kisantanttal kapcsolatban. A köztudatban, de még a közoktatásban is, igen sok hibás, téves, megalapozatlan nézet gyökerezett meg, az ismeretek meglehetősen felületesek és hiányosak.

A kötet Magyarország napjainkig tartó történetéhez nyújt meghatározó forrásanyagot.

A kötet tartalma

Az iratok a Francia Külügyi Levéltárból (Archives Diplomatiques), a hadügyi levéltárból, (Service Historique de l'Armée de Terre) a Quai d'Orsay és a vincennes-i levéltárakból származnak, először jelentek meg magyarul.

A forrásgyűjtemény a versailles-i Közép-Európa történetében lényeges szerepet játszó - magyar vonatkozású - eseményeket, a két világháború közötti magyar külpolitikát, a trianoni békeszerződést és a szerződést meghatározó nemzetközi tényezőket, a dunai államok egymás közötti viszonyát, valamint a Kisantant létrejöttének körülményeit és történetét mutatja be eredeti forrásdokumentumokon keresztül.

A tárgyalt időszakban (1920-1921) a Kárpát-medence - a trianoni béke aláírása ellenére is - súlyos nemzetközi jelentőségű politikai és katonai konfliktusok színtere volt. Az iratok sokoldalúan és újszerűen mutatják azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szembenálló felek a kialakított statusquo megszilárdítása illetve módosítása érdekében fejtettek ki. Mindenek előtt azt a mindenre elszánt diplomáciai nyomást, amelyet a győztes nagyhatalmak és kis szövetségeseik Magyarországra gyakorolták a trianoni béke ratifikálása érdekében. Az olvasó betekintést kap abba vetélkedésbe, amelyet a nagyhatalmak a térség, így Magyarország, gazdasági pozícióinak megszerzéséért folytattak. E harcból, ha nem is maradéktalanul, de a franciák kerültek ki győztesen annak dacára, hogy e vezető szerephez nem voltak meg a gazdasági és pénzügyi feltételei.

A kötet sokoldalúan és részletesen mutatja be Franciaország "magyarbarát "politikáját, amely az után következett be, hogy Clemenceau eltűnt a politikai porondról, s amely a trianoni béke aláírását követően is egészen 1920 őszéig folytatódott. A francia külpolitika új vezetői, gazdasági, politikai és katonai megfontolásból fontosnak tartották Magyarország megnyerését mely a változásokat nem akarta tudomásul venni. A magyar politikai elit megnyerésük lényeges volt integrációs tervük végrehajtása szempontjából, amelynek központja - elképzeléseik szerint - Budapest lett volna. Magyarország körül ugyanis egyesíteni kívánták a szétdarabolt és életképtelenné vált térséget. Magyarország központi szerepe mellett földrajzi és közlekedési adottságai valamint kiépített bankrendszere szóltak. Magyarország katonai szempontból is értékes volt Párizs számára, hiszen készvolt aktívan részt venni a Millerand által tervezett szovjetellenes intervencióban.

Az iratanyagból kitűnik, hogy a magyar kormány örömmel fogadta, a francia elképzeléseket. Készek voltak


Előszó

átállni francia orientációra, megadni - ha nem is maradéktalanul - a kért gazdasági engedményeket, részt venni a térség gazdasági integrációjában és a tervezett bolsevikellenes katonai intervencióban.

A francia diplomaták jelentései szerint a magyarok készsége hátterében az a remény hózódott meg, mely szerint az aláírt, de még nem ratifikált Trianoni békét a franciák segítségével még sikerülhet némileg revideálni. E bizakodás nem volt alaptalan, hiszen a titkos tárgyalások során a franciák ezt kilátásba helyezték.

A kötet számos eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert dokumentumot közöl arról a nemzetközi visszhangról, amelyet a francia - magyar titkos tárgyalások kiváltottak. Anglia és Olaszország mellett a legélesebben Csehszlovákia Románia és Jugoszlávia tiltakozott. A három állam félretette a közöttük lévő ellentéteket - a francia támogatás révén reálissá vált - magyar veszély ellen. Összefogtak és katonai-politikai tömböt alakítottak, a kisantant.

Izgalmas olvasmányt jelentenek a francia politikusok, személyesen a miniszterelnök illetve külügyi főtitkár feljegyzései és táviratai, amelyek a kisantant megalakítása ellen tiltakoztak. Veszélyes, a térséget megosztó; Magyarországot Németország karjaiba kergető, lépésnek tartották. Az iratok arról is képet adnak, hogyan bukik meg a "magyarbarát francia külpolitika, hogyan áll át Franciaország az akarata ellenére létrehozott kisantant oldalára. Ebben a változásban, ahogy ez az iratokból kiderül, jelentős szerepet játszott Anglia, a kisantant, és a francia belső ellenzék.

A gyűjtemény számos dokumentumot közöl IV. Károly két restaurációs kísérletéről, a győztes nagyhatalmak és kis szövetségeseik ezzel kapcsolatos politikájáról, amely távolról sem volt konstans és következetes. Vonatkozik ez mindenekelőtt a nagyhatalmakra. Franciaország magatartásában, különösen az első királypuccs idején, erős kettősség volt tapasztalható. Anglia, háború kirobbantásától tartva, egyre határozathabban lépett fel az, ex- király Magyarországi tartózkodása és a kisantant háborús fenyegetései ellen. Olaszország ezzel szemben biztatta a tömb tagjait a Magyarország elleni fegyveres beavatkozásra.

A kötetben közölt okmányok azt bizonyítják, hogy, a kisantant, amely az eseményt cassus-belinek minősítette, kész volt Magyarország ellen háborút indítani. Az iratok ugyanakkor jelzik, hogy Románia álláspontja sokszor eltért szövetségeseik radikális magatartásától és időnként megkísérelte visszatartani kisantant-szövetségeseit az elhamarkodott, veszélyes lépésektől.

A publikált források arról tanúskodnak, hogy a brit diplomácia döntő szerepet játszott a válság megoldásában. Meghatározó szerepe volt abban, hogy Magyarország végül mégis detronizálta a Habsburg Ház összes tagját. Döntő szerepe volt abban is, hogy a kisantant végül kénytelen volt ezzel a lépéssel beérni és elállni a többi követelésétől.

A kötetben forrásértékű iratok találhatók a Nyugat-Magyarországi válsággal, Sopron és környékének hovatartozásával kapcsolatos eseményekről. Ezek alapján megbízható képet kapunk mind a konfliktusban közvetlenül érintett felek (magyar és osztrák) magatartásáról, mind pedig a nagyhatalmak és a kisantant politikájáról. A feljegyzések, a táviratok és a jegyzőkönyvek elénk tárják azt a diplomáciai és katonai csatározást, amely a terület hovatartozása körül folyt, és amely kompromisszumos megoldással végződött. Végül a nagyhatalmak által elrendelt népszavazás következtében Sopron és környéke Magyarországon maradt. Bekövetkezett tehát az első magyarokra nézve kedvező határmódosítás. Ebben Olaszország magatartása mellett jelentős szerepet játszott az a tény is, hogy a magyar politika ez esetben úgy döntött, hogy a figyelmeztetéseket és felszólításokat figyelmen kívül hagyva, valójában nem lép fel a különböző fegyveres csoportok harca ellen, s a területet nem üríti ki.

A gyűjteményben 325 francia eredetű dokumentum található. A közlési módszer azonos az I. és a II. kötetben alkalmazottal. Az iratokat teljes terjedelemben, kronológiai sorrendben publikáltuk. Az eredeti iratokban meglévő hibákat kijavítottuk. Minden iratnál feltüntettük a lelőhelyét, keltezésének helyét és időpontját (kivéve, ha ez megállapíthatatlan volt) illetve a tanácskozáson résztvevők nevét. Ha olyan dokumentumra történt utalás, amely a kötetben nem kapott helyet, de az összefüggések szempontjából fontos, akkor annak rövid tartalmát lábjegyzetben közöljük. A jegyzetek általában csak a legszükségesebb információkat tartalmazzák.

A kiadvány szerves folytatása az előző két kötetnek. Elénk tárja a Kárpát-medence - Versailles szellemében történő - teljes átrendezését, a győztesek rövidlátó politikáját, mellyel ki-ki a saját (vélt vagy valódi) érdekeit szem előtt tartva alkották meg a gazdasági és politikai szempontból egyaránt sebezhető Kárpát-medencét.


1. fejezet - ÁttekintésAz irat száma Keltezés Kitől kinek Keletkezési hely Az irat tömör tatalma

11920. július 1. Raznovszky

Millerand-nakPárizs Praznovszky, a

magyar Békeküldöttség főtitkára Millerand-nak, a békekonferencia elnökének

21920. július 1. Fouchet Millerand-

nakBudapest Fouchet budapesti

francia főbiztos Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

3Kelet Nélkül Hamelin Lefèvr-nek Budapest Hamelin tábornok, a

budapesti francia Katonai Misszió vezetője Lefèvr francia hadügyminiszternek

41920. július 1. Fontenay Millerand-

nakBelgrád Fontenay Belgrádi

francia követ Millerand francia miniszterelnöknek

51920. július 3 Fouchet Millerand-



61920. július 4. Daeschner

Millerand-nakBukarest Daeschner bukaresti

francia követ Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

71920. július 7. Seydoux észrevételei Spa Seydoux-nak, a

francia külügyminisztérium Politikai és Kereskedelmi Ügyei aligazgatójának észrevételei




Áttekintés

91920. július 13. Panafieu Millerand-

nakVarsó Panafieu varsói








121920. július 24. Teleki a

Szövetségesek budapesti diplomáciai képviselőinek

Budapest Teleki magyar miniszterelnök a Szövetségesek budapesti diplomáciai képviselőinek

131920. július 24. Daeschner

Millerand-nakBukarest Daeschner bukaresti





151920. július 27. Pellé tábornok a

francia hadügyminisztériumnak

Prága Pellé tábornok, a prágai francia Katonai Misszió vezetője, a csehszlovák Hadsereg Főparancsnoka a francia hadügyminisztériumnak

161920. július 27. Paléologue

Franciaország külügyi képviselőinek

Párizs Paléologue, a francia külügyminisztérium főtitkára Franciaország külügyi képviselőinek


francia Prága Pellé tábornok, a

prágai francia


Áttekintés

hadügyminisztériumnak

Katonai Misszió vezetője, a csehszlovák Hadsereg Főparancsnoka a francia hadügyminisztériumnak

181920. július 29. Millerand

Franciaország külügyi képviselőinek

Párizs Millerand francia miniszterelnök és külügyminiszter Franciaország külügyi képviselőinek

191920. július 29. Paléologue-nak

Beneš-sel folytatott tárgyalásáról készített följegyzés e

Párizs Paléologue-nak, a francia külügyminisztérium főtitkárának Beneš csehszlovák külügyminiszterrel folytatott tárgyalásáról készített följegyzés e


francia hadügyminisztériumnak


21 1920. július 31. Hamelin tábornok a francia hadügyminisztériumnak

Budapest Hamelin tábornok, a budapesti francia Katonai Misszióvezetője a francia hadügyminisztériumnak

22 1920. július 31. Hamelin tábornok a francia hadügyminisztériumnak

Budapest Hamelin tábornok, a budapesti francia Katonai Misszió vezetője a francia hadügyminisztériumnak

23 1920 augusztus 4. Saint-Sauveur Grófnak Paléologue Rés zére készített jelentés

Párizs Saint-Sauveur Grófnak, a Schneider–Creusot-Cég Igazgatójának Paléologue francia


Áttekintés

külügyminisztériumi főtitkár Rés zére készített jelentés

24 1920. augusztus 4. Fouchet Millerand-nak

Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

25 1920. augusztus 5. Phipps Derby párizsi angol nagykövetnek

London Phipps, az angol Külügymnisztérium Helyettes Államtitkára Derby párizsi angol nagykövetnek

26 1920. augusztus 6. Pozzi Millerand-nak Prága Pozzi prágai francia ügyvivő Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

27 1920. augusztus 6. Pellé Táborno a francia hadügyminisztériumnak




29 1920. augusztus 9. Couget prágai francia követ Millerand-nak

Prága Couget prágai francia követ Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

30 1920. augusztus 9. Daeschner bukaresti francia követ Millerand-nak

Bukarest Daeschner bukaresti francia követ Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

31 1920. augusztus 10. Aléologue-nak a magyar Kormány párizsi megbízottjával folytatott

Párizs Aléologue-nak, a francia külügyminisztérium főtitkárának Halmossal, a magyar


Áttekintés

tárgyalásáról készített följegyzés e

Kormány párizsi megbízottjával folytatott tárgyalásáról készített följegyzés e





34 1920. augusztus 15. Fontenay Belgrádi francia követ Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

Belgrád Fontenay Belgrádi francia követ Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

35 1920. augusztus 15. Fontenay Belgrádi francia követ Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

Belgrád Fontenay Belgrádi francia követ Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek



37 1920. augusztus 23. Pellé tábornok a francia hadügyminisztériumnak




39 1920. augusztus 23. Couget prágai francia követ Millerand-nak

Prága Couget prágai francia követ Millerand francia miniszterelnöknek és


Áttekintés

külügyminiszternek

40 1920. augusztus 24. Millerand Billy Athéni és Panafieu varsói francia követnek

Párizs Millerand francia miniszterelnök és külügyminiszter Billy Athéni és Panafieu varsói francia követnek



42 1920. augusztus 27. Halmos följegyzés e Paléologue részére

Párizs Halmos följegyzés e Paléologue, a francia külügyminisztérium főtitkára Rés zére

43 1920. augusztus 27. Daeschner bukaresti francia követ Millerand-nak




45 1920. augusztus 30. Charles-Roux, Római francia ügyvivő Millerand-nak

Róma Charles-Roux, Római francia ügyvivő Millerand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

46 1920. szeptember 5. Fouchet Millerand-nak


47 1920. szeptember 8. Daeschner bukaresti francia követ Millerand-nak


48 1920. szeptember 8. A párizsi angol követség a nagykövetek Tanácsának

Párizs A párizsi angol követség a nagykövetek Tanácsának


Áttekintés

49 1920. szeptember 12. Fouchet Millerand-nak


50 1920. szeptember 21. Laroche-nak Praznovszkyval folytatott tárgyalásáról készített följegyzés

Párizs Laroche-nak, a francia külügyminisztérium európai aligazgatójának Praznovszkyval, Magyarország párizsi képviselőjével folytatott tárgyalásáról készített följegyzés

51 1920. szeptember 24. Paléologue Fouchet budapesti francia főbiztosnak

Párizs Paléologue, a francia külügyminisztérium főtitkára Fouchet budapesti francia főbiztosnak

52 1920. szeptember 25. J. Cambon Praznovszkynak

Párizs J. Cambon francia nagykövet, a nagykövetek Tanácsának elnöke Praznovszkynak, Magyarország képviselőjének

53 1920. szeptember 25. Couget prágai francia követ Leygues-nek

Prága Couget prágai francia követ Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

54 1920. szeptember 20. Derby párizsi angol nagykövet jegyzéke Leygues-nek

Párizs Derby párizsi angol nagykövet jegyzéke Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

55 1920. szeptember 26. Fouchet Leygues-nek

Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

56 1920. szeptember 28. Fouchet Leygues-nek

Budapest Ouchet budapesti francia főbiztos Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


Áttekintés

57 1920. szeptember 29. A budapesti Szövetséges Katonai Bizottság a nagykövetek Tanácsának

Budapest A budapesti Szövetséges Katonai Bizottság a nagykövetek Tanácsának

58 1920. szeptember 29. Leygues Derby párizsi angol nagykövetnek

Párizs Leygues francia miniszterelnök és külügyminiszter Derby párizsi angol nagykövetnek

59 1920. október 4. Fouchet Leygues-nek


60 1920. október 5. följegyzés Leygues-nek T. Ionescu román külügyminiszterrel folytatott megbeszéléséről

Párizs följegyzés Leygues francia miniszterelnökés külügyminiszternek T. Ionescu román külügyminiszterrel folytatott megbeszéléséről



62 1920. október 12. Leygues Lefèvr-Pontalis bécsi francia követnek

Párizs Leygues francia miniszterelnök és külügyminiszter Lefèvr-Pontalis bécsi francia követnek

63 1920. október 14. Leygues Franciaország külügyi képviselőinek

Párizs Leygues francia miniszterelnök és külügyminiszter Franciaország külügyi képviselőinek






Áttekintés

66 1920. október 18. Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

Bécs Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

67 1920. október 19. Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

Bécs Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

68 1920. október 21 Teleki a budapesti Szövetséges Katonai Bizottságnak

Budapest Teleki magyar miniszterelnök a budapesti Szövetséges Katonai Bizottságnak



70 1920. október 26. A budapesti brit, francia és olasz diplomáciai képviselőnek a magyar Kormányhoz intézett Szóbeli jegyzéke

Budapest A budapesti brit, francia és olasz diplomáciai képviselőnek a magyar Kormányhoz intézett szóbeli jegyzéke

71 1920. október 27. följegyzés Halmosnak Laroche-Sal folytatott megbeszéléséről

Párizs följegyzés Halmosnak Laroche-sal, a francia külügyminisztérium Politikai és Kereskedelmi aligazgatójával folytatott megbeszéléséről

72 1920. október 29. Praznovszky,J. Cambon francia nagykövetnek

Párizs Praznovszky, a magyar Kormány megbízottja J. Cambon francia nagykövetnek, a nagykövetek Tanácsa elnökének

73 1920. november 1. följegyzés a Franciaország és Magyarország közöttipolitikai Közeledés ről

Hely Nélkül följegyzés a Franciaország és Magyarország közötti politikai közeledés Indítékairól, Föltételeiről és


Áttekintés

Céljairól

74 1920. november 5. Leygues francia miniszterelnök és külügyminiszter Praznovszkynak, a magyar megbízottnak

Párizs Leygues Raznovszkynak, a magyar megbízottnak

75 1920. november 5. Panafieu varsói francia követ Leygues-nek

Varsó Panafieu varsói francia követ Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

76 1920. november 6. Fouchet Leygues-nek




78 1920. november 8. Panafieu varsói francia követ Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

Varsó Panafieu varsói francia követ Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

79 1920. november 8. Praznovszky a nagykövetek Tanácsa elnökének

Párizs Praznovszky párizsi magyar ügyvivő a nagykövetek Tanácsa elnökének

80 1920. november 9. Leygues a Cseh–Szlovák és román küldöttség elnökének, valamint a szerb–horvát–szlovén királyság ügyvivőjének

Párizs Leygues francia miniszterelnök és külügyminiszter a Cseh–Szlovák és román küldöttség elnökének, valamint a szerb–horvát–szlovén királyság ügyvivőjének

81 1920. november 15. P. Cambon londoni francia nagykövet Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

London P. Cambon londoni francia nagykövet Leygues-nek

82 1920. november 17. Osuský párizsi csehszlovák követ J.

Párizs Osuský párizsi csehszlovák követ J.


Áttekintés

Cambon francia nagykövetnek, a nagykövetek Tanácsa elnökének

Cambon francia nagykövetnek, a nagykövetek Tanácsa elnökének



84 1920. november 24. följegyzés a magyarországi francia Politikáról

Párizs följegyzés a magyarországi francia politikáról

85 1920. december 9. Robien budapesti francia ügyvivő Leygues-nek

Budapest Robien budapesti francia ügyvivő Leygues francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

86 1920. december 11. Fouchet budapesti francia főbiztos följegyzése

Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos följegyzése

87 1921 január 14. Montille följegyzés e a Kisantantról

Párizs Montille följegyzés e a Kisantantról

88 1921 január 15. De Robien budapesti francia ügyvivő Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

Budapest De Robien budapesti francia ügyvivő Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

89 1921. január 31. Fouchet Briand francia miniszterelnöknek

Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

90 1921. február 5. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

91 1921. február 8. Sforza Gróf olasz külügyminiszter Beneš-nek

Róma Sforza Gróf olasz külügyminiszter Beneš csehszlovák külügyminiszternek



Áttekintés

93 1921. február 12. Daeschner bukaresti francia követ Briand-nak

Bukarest Daeschner bukaresti francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


95 1921. március 15. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


97 1921. március 16. Maugras bécsi francia ügyvivő Briand-nak

Bécs Maugras bécsi francia ügyvivő Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

98 1921. március 17. Couget prágai francia követ Briand-nak

Prága Couget prágai francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


100 1921. március. 29. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

101 1921. március. 30. Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter a francia külügyi képviselőknek

Párizs Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter a francia külügyi képviselőknek

102 1921. március 31. Ph. Berthelot, a francia

Párizs Ph. Berthelot, a francia


Áttekintés

külügyminisztérium főtitkára francia külügyi képviselőknek

külügyminisztérium főtitkára a francia külügyi képviselőknek

103 1921. Április 1. J. Cambon, a nagykövetek Tanácsának elnöke Raznovszkynak, a magyar megbízottnak

Párizs J. Cambon, a Nagykövetek Tanácsának elnöke Raznovszkynak, a magyar megbízottnak

104 1921. Április 2. Ph. Berthelot, a francia külügyminisztérium főtitkára a francia külügyi képviselőknek

Párizs Ph. Berthelot, a francia külügyminisztérium főtitkára a francia külügyi képviselőknek

105 1921. Április 4. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

106 1921. Április 6. Couget prágai francia követ Briand-nak




108 1921. Április 9. Briand Daeschner bukaresti francia követnek

Párizs Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter Daeschner bukaresti francia követnek

109 1921. Április 19. Bánffy magyar külügyminiszter a nagykövetek Tanácsának

Budapest Bánffy a nagykövetek Tanácsának


Párizs Couget prágai francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

111 1921. Április 20. följegyzés a magyarországi

Párizs följegyzés a magyarországi


Áttekintés

francia Politikáról francia Politikáról

112 1921. Április 27. Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter a francia külügyi képviselőknek


113 1921. május 3. Charles-Roux Római francia ügyvivő követ Briand-nak

Róma Charles-Roux Római francia ügyvivő követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

114 1921. június 3. Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter Fatou Altengernagynak, a Porto-Rosai Értekezlet francia képviselőjének

Párizs Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter Fatou Altengernagynak, a Porto-Rosai Értekezlet francia képviselőjének

115 1921. június 4. följegyzés Teleki párizsi kiküldetés éről

Párizs följegyzés Teleki párizsi kiküldetéséről

116 1921. június 27. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

117 1921. június 27. Couget prágai francia követ Briand-nak


118 1921. június 27. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

119 1921. július 8. Briand Sir Milne Cheetham párizsi angol követnek

Párizs Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter Sir Milne Cheetham párizsi angol követnek

120 1921. július 13. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és


Áttekintés

külügyminiszternek

121 1921. augusztus 1. Hamelin tábornok jelentése a magyarországi helyzetről

Hely Nélkül Hamelin tábornok jelentése a magyarországi helyzetről

122 1921. augusztus 17. Praznovszky J.Cambonnak

Párizs Praznovszky, a magyar Kormány megbízottja J.Cambonnak, a nagyköveti Tanács elnökének

123 1921. augusztus 23. Hallier tábornok Barthou hadügyminiszternek

Bécs Hallier tábornok, bécsi francia Katonai Attasé Barthou hadügyminiszternek és a Hadsereg Vezérkarának

124 1921. augusztus 28. Bethlen magyar miniszterelnök Fouchet budapesti francia főbiztosnak

Budapest Bethlen Fouchet budapesti francia főbiztosnak

125 1921. augusztus 29. A budapesti Szövetséges képviselők Bethlennek

Budapest A budapesti Szövetséges képviselők Bethlen magyar miniszterelnöknek

126 1921. augusztus 29. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

127 1921. augusztus 29. Schober Lefèvr-Pontalis bécsi francia követnek

Bécs Schober Osztrák Kancellár Lefèvr-Pontalis bécsi francia követnek

128 1921. szeptember 2. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

129 1921. szeptember 2. Charles-Roux Briand-nak

Róma Charles-Roux Római francia ügyvivő Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

130 1921. szeptember 2. Perretti De La Rocca Párizs Perretti De La


Áttekintés

a francia külügyi képviselőknek

Rocca, a francia külügyminisztérium Politikai és Kereskedelmi Ügyek Igazgatóságának Igazgatója a francia külügyi képviselőknek

131 1921. szeptember 3. Perretti De La Rocca a francia külügyi képviselőknek

Párizs Perretti De La Rocca, a francia külügyminisztérium Politikai és Kereskedelmi Ügyek Igazgatóság igazgatója a francia külügyi képviselőknek

132 1921. szeptember 4. Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Briand-nak

Bécs Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


134 1921. szeptember 5. Eichhoff párizsi Osztrák követ J. Cambonnak

Párizs Eichhoff párizsi Osztrák követ J. Cambonnak, a nagyköveti Tanács elnökének



Párizs Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


138 1921. szeptember 6. Schober Lefèvr-Pontalis bécsi francia

Bécs Schober Osztrák Kancellár Lefèvr-


Áttekintés

követnek Pontalis bécsi francia követnek

139 1921. szeptember 10. Briand francia külügyi képviselőknek


140 1921. szeptember 10. Bánffy Fouchet budapesti francia főbiztosnak

Budapest Bánffy magyar külügyminiszter Fouchet budapesti francia főbiztosnak

141 1921. szeptember 10. Peretti De La Rocca, Fouchet-nak és Lefèvr-Pontalis bécsi francia követnek

Párizs Peretti De La Rocca, a francia külügyminisztérium Politikai és Kereskedelmi Ügyek Igazgatóságának Igazgatója Fouchet budapesti francia főbiztosnak és Lefèvr-Pontalis bécsi francia követnek

142 1921. szeptember 14. Laroche a francia külügyi képviselőknek

Párizs Laroche, a francia külügyminisztérium Politikai és kereskedelmi Ügyek Igazgatóságának Európai aligazgatójaa francia külügyi képviselőknek


144 1921. szeptember 15. Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Briand francia Minisz-Terelnöknek és külügyminiszternek

Bécs Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Briand francia Minisz-Terelnöknek és külügyminiszternek

145 1921. szeptember 15. Briand a francia külügyi képviselőknek

Budapest Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter a francia külügyi képviselőknek


Párizs Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter a


Áttekintés

francia külügyi képviselőknek

147 1921. szeptember 17. Saint-Aulaire londoni francia ügyvivő Briand-nak

London Saint-Aulaire londoni francia ügyvivő Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


149 1921. szeptember 17. Clément-Simon Belgrádi francia követ Briand-nak

Belgrád Clément-Simon Belgrádi francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek



151 1921. szeptember 19. Briand francia miniszterelnök és külügyminiszter a francia külügyi képviselőknek


152 1921. szeptember 19. Laroche Clément-Simon Belgrádi francia követnek

Párizs Laroche, Afranciakülügyminisztériumpolitikai és Kereskedelmi Ügyek Igazgatóságánakeurópai aligazgatója Clément-Simon Belgrádifrancia követnek


154 1921. szeptember 20. Charles-Roux Római francia ügyvivő Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek

Róma Charles-Roux Római francia ügyvivő Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


Áttekintés

155 1921. szeptember 21. A Lengyelország és Cseh–Szlovákia között Létrejöttpolitikai Megállapodás Kiegészítő Jegyzőkönyve

Mariánské Lázné A Lengyelország és Cseh–Szlovákia között létrejött politikai Megállapodás Kiegés zítő Jegyzőkönyve



157 1921. szeptember 21. Ph. Berthelot a francia külügyi képviselőknek


158 1921. szeptember 21. Clément-Simon Belgrádi francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


159 1921. szeptember 22. Beneš Ph. Berthelot-nak

Prága Beneš Cseh–Szlovák miniszterelnök és külügyminiszter Ph. Berthelot-nak, a francia külügyminisztérium főtitkárának

160 1921. szeptember 22. Couget prágai francia követ Briand-nak


161 1921. szeptember 23. Beneš Ph. Berthelot-nak

Prága Beneš Cseh–Szlovák miniszterelnök és külügyminiszter Ph. Berthelot-nak, a francia külügyminisztérium főtitkárának

162 1921. szeptember 23. Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


163 1921. szeptember 24. Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Briand-

Bécs Lefèvr-Pontalis bécsi francia követ Briand


Áttekintés

nak francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek



165 1921. szeptember 24. Ph. Berthelot a francia külügyi képviselőknek



167 1921. szeptember 26. Praznovszky J. Cambonnak

Párizs Praznovszky, a magyar Kormány ügyvivője J. Cambonnak, a nagyköveti Tanács elnökének








172 1921. szeptember 27. A párizsi olasz nagykövetség a

Párizs A párizsi olasz nagykövetség a


Áttekintés

nagykövetek Tanácsának

nagykövetek Tanácsának

173 1921. szeptember 28. J. Cambon Praznovszkynak

Párizs J. Cambon, a nagyköveti Tanács elnöke Praznovszkynak, a magyar Kormány párizsi Megbizottjának

174 1921. szeptember 28. Beneš J. Cambonnak Prága Beneš Cseh–Szlovák miniszterelnök és külügyminiszter J. Cambonnak, a nagyköveti Tanács elnökének

175 1921. szeptember 29. Ph. Berthelot, a francia külügyminisztérium főtitkára Barr?re Római francia nagykövetnek

Párizs Ph. Berthelot, a francia külügyminisztérium főtitkára Barr?re Római francia nagykövetnek

176 1921. október 1. A nagykövetek Tanácsa a Szövetséges tábornokoknak, Sopronba

Párizs A nagykövetek Tanácsa a Szövetséges tábornokoknak, Sopronba

177 1921. október 1. Clément-Simon Belgrádi francia követ Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


178 1921. október 2. Laroche a francia külügyi képviselőknek

Párizs Laroche, a francia külügyminisztérium Politikai és Kereskedelmi Ügyek Igazgatóságának Európai aligazgatója A francia külügyi képviselőknek

179 1921. október 2. Laroche a francia külügyi képviselőknek

Párizs Laroche, a francia külügyminisztérium Politikai és Kereskedelmi Ügyek Igazgatóságának Európai aligazgatója a francia külügyi képviselőknek

180 1921. október 2. Fouchet Briand-nak Budapest Fouchet budapesti francia főbiztos


Áttekintés

Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek


2. fejezet - IRATOK1. 1920. július1.1. PRAZNOVSZKY, A MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG FŐTITKÁRAMILLERAND-NAK, ABÉKEKONFERENCIAELNÖKÉNEKiratszám: 1

irat típusa: 466. sz. irat

keltezési hely: Párizs,

keltezési idő: 1920. július 1.

Elnök Úr!

Azon jegyzékekben, amelyeket a magyar békeküldöttség a békekonferenciához, hasonlóképpen a nagykövetek tanácsához intézett, minden alkalommal hangsúlyozta, hogy a szövetséges és társult hatalmak által Magyarországra kényszerített békeföltételek sem a tartós békéhez, sem a gazdasági újjáépítés elindulásához nem segítik hozzá Közép-Európát, amely újjáépítés pedig nem csak a földrész e felében lakó népek életbe vágó érdekeihez szorosan kapcsolódó kérdések megoldása szempontjából, hanem – tekintettel a gazdasági élet bonyolult viszonyaira – a szövetséges és társult hatalmak szempontjából is kiemelkedő fontossággal bír.

A magyar békeküldöttség lemondásakor Apponyi gróf Nagyméltóságodhoz intézett jegyzékében kifejtette az okokat, amelyek arra kényszerítették nevezett küldöttséget, hogy megbízását visszaadja Őfőméltósága, Magyarország kormányzója kezébe. A magyar királyi kormány, amely a maga részéről bízik a Nagyméltóságod kísérőlevelében 1 megjelölt – a szerződés legszigorúbb rendelkezéseinek békés módon történő kijavítására lehetőséget biztosító – eszközök hatékonyságában, mégis úgy határozott: ellátja aláírásával az okmányt annak ellenére, hogy az első békeszerződés-tervezetbe foglalt föltételekben csak nagyon csekély változás történt.

Elnök úr minden bizonnyal értesült arról, micsoda elkeseredés ragadta magával Magyarország egész népét a nemzeti katasztrófa ezen törvényesítése láttán. A magyar királyi kormány minden tőle telhetőt elkövet, hogy csitítsa a fölháborodást, és azon fáradozik, hogy a tömegekbe is bizalmat öntsön, ugyanazt az érzést, amely a kormányt a trianoni békeszerződés aláírására késztette. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ennek a békeszerződésnek a rendkívül súlyos kikötései jelentik a legvégső határát annak, amit e kegyetlenül meggyötört nemzet még képes elviselni anélkül, hogy a legvigasztalanabb reménytelenségbe süllyedne. Amikor elfogadta ezt a békét, a magyar királyi kormány – ugyanúgy, mint az egész nemzet – azt remélte, hogy Magyarország azonmód visszakapja legalább azokat a területeket, amelyeket a békeszerződés neki ítélt, és amelyeket ennek dacára továbbra is idegen csapatok tartanak hatalmukban. Nevezetesen Pécs és Baja városokról és környékükről, valamint a Tisza–Maros által bezárt területről van szó, amelyeket a jugo-szlávok a mai napig nem ürítettek ki.

Ezt a bárminemű jogi alapot nélkülöző megszállás folytán kialakult helyzetet – amely már önmagában is elég fájdalmat okoz – még tovább súlyosbítja az a durva bánásmód, amelyben a megszálló hatóságok a szerencsétlen lakosokat részesítik.

Emiatt a magyar békeküldöttség már több ízben is bátorkodott a nagykövetek tanácsához fordulni (a f. év április 22-én kelt, 294. sz., a f. év május 20-án kelt, 325. sz. 21 és a f. év május 12-én kelt, 342.3 sz. jegyzékekben), anélkül hogy a legcsekélyebb eredményt elérte volna. Nagyon is érthető, hogy Magyarország annyi szerencsétlenség és sorscsapás után féltő aggódással védelmezi azt, ami szent javaiból megmaradt.

11A Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről 1919–1920 (a továbbiakban FDI) 2. kötet. Összeállította és szerkesztette Ádám Magda–Ormos Mária. Budapest, 2004 című kötetben a 119. sz. alatt közölt irat.22A kötetben nem közölt iratok.

33Ezzel kapcsolatban lásd a Documents diplomatiques français sur l’histoire du Basin des Carpates 1918–1932 (a továbbiakban: DDFBC). Volume II, aoút 1919–juin 1920. Documents réunis par Magda Ádám, György Litván, Mária Ormos (Budapest, 1995) című kötetben a 238. sz alatt közölt iratot


IRATOK

Kormányom utasítására mindazonáltal újfent azt kérem tisztelettel a nagykövetek tanácsától, hogy vegye tekintetbe a föntebb előadottakat, és érvényesítse roppant befolyását a belgrádi kormánynál annak érdekében, hogy az említett területekről vonja ki a jugo-szláv csapatokat.

Fogadja, Elnök úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 59, ff. 90–91.

1.2. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 2


keltezési hely: Budapest,

keltezési idő: 1920. július 1. 0 óra 19 (Érkezett: július 2. 10 óra 35)

Hivatkozom az ön 274. sz. táviratára.4

Ma reggel a külügyminiszter5 közölte velem, hogy néhány perccel előttem fogadta angol kollégámat.6

Ez utóbbi, kormánya utasítására, azt kérte Teleki gróftól, hogy válaszoljon a korábban Hohler által átadott szóbeli jegyzékre (lásd a 63. sz. táviratomat7), amelyben a brit főmegbízott:

1. fölhívta a figyelmét arra, hogy a vasúti ügylet összeegyezhetetlen a békeszerződés jóvátételi fejezetével;

2. arra kérte, tájékozódjon a francia kormánynál, vajon Franciaország megkérdezte-e Angliát a vasúti ügylet dolgában, és mi (volt) London válasza.

(A magam részéről) ismételten közöltem Teleki gróffal:

1. hogy a magyar kormánynak a legkevésbé sem kell (nyugtalankodnia) a vasúti ügylet lebonyolításával szemben kifejtett brit ellenállás miatt;

2. hogy ebben az ügyben az angol kormány tudomásom szerint mindeddig semmiféle tiltakozást nem juttatott el Párizsba;

3. hogy a francia kormány szándékainak megfelelően rövidesen minden tisztázódni fog, tehát a londoni kormányt pontosan tájékoztatni (fogják) a francia–(magyar) ügyekről.

Hálás volnék Nagyméltóságodnak, ha lehetővé tenné, hogy a külügyminiszternek adott válaszomat kiegészíthessem – már amennyiben ezt célszerűnek ítéli.


1.3. HAMELIN TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓVEZETŐJE LEFÈVRE FRANCIA HADÜGYMINISZTERNEKiratszám: 3


keltezési hely: Budapest ,

44A DDFBC II. kötetében a 279. sz alatt közölt irat.

55Teleki P.

66Hohler távollétében A. Jonhsont.

77Az FDI 2. kötetben a 139. sz. alatt közölt irat.


IRATOK

keltezési idő: (kelet nélkül)8

Úgy hiszem, föl kell hívnom figyelmét arra az igen érzékelhető változásra, amely Magyarország katonai helyzetében hozzávetőleg két hónapja történt. Előző havi jelentéseimben már jeleztem, hogy a magyar kormány katonai ereje növelésének útjára lépett. Folyik az áprilisban kidolgozott terv végrehajtása, és a végső megvalósítás csupán a hadifölszerelésen múlik.

A trianoni békeszerződés korlátozó kikötéseit a hadügyminiszter9 úgy értelmezi, hogy azok csak az országgyűlési jóváhagyást követő három hónapos határidő leteltével lépnek hatályba. Erre hivatkozva állítja, hogy addig szabadon folytatódhat a hadsereg szervezése a magyar érdekeknek megfelelően. Ezzel szemben a szövetséges tábornoki bizottság arra törekszik, hogy Magyarország katonai erejét már most a békeszerződésben meghatározott alapelveknek megfelelően szabják meg. Ám a miniszter, aki továbbra is kitart szándéka mellett, a tábornoki bizottságnak június 18-án adott válaszában azt bizonygatta, hogy egy erős magyar hadsereg létrehozására nemcsak az ország rendjének fönntartása miatt van szükség, hanem a nyugati hatalmak érdekei is ezt kívánják.

Az a tény, hogy a nagykövetek tanácsa sem ezekre a hozzá június 22-én eljuttatott nyilatkozatokra, sem a magyar kormánynak a Nyugati Szövetségben a […]1010 hadseregek ellen […]1111 irányuló kérelmére a mai napig nem adott, előttük csak igazolja az elkezdett vállalkozás jogosságát, és ösztönöz folytatására.

Az ország katonai helyzetét az alábbiakban lehetne összefoglalni:

1. A hadsereg szelleme. A magyar nemzeti hadsereget Horthy kormányzó ösztönzésére lelkileg és testileg a háborúra készítik föl. Készen kell állnia arra, hogy alkalmas időben megvalósítsa az ország nemzeti céljait. A tisztikarban a hadsereg különállásának szellemét táplálják, a tiszti állományra az ország intézményeinek szabályai nem vonatkoznak. A költségvetéssel – amely 6 milliárd koronára rúg – a hadsereg mit sem törődik.

Egyébiránt a katonai célú kiadásoknál egyáltalán nem számolnak a pénzügyi következményekkel.

2. Kinevezések és előléptetések. Horthy kormányzó néhány hete a magas rangú tisztek közül nagyon sokat léptetett elő. Így például augusztus 15-én egyidejűleg 8 altábornagyot, valamint 11 adminisztratív hadseregfőtisztet nevezett ki, miközben 78 ezredest visszarendelt tartalékos állományból. Ugyanakkor 1920-ban a Ludovika Akadémián 162 alhadnagy végzett.

A tényleges szolgálatot teljesítő – bármilyen rendfokozatú – tisztek létszáma meghaladja a 30 ezret.

3. A hadsereg szervezete, létszáma. A hét gyalogos és egy lovas hadosztály fölállítását célzó tervek megvalósítása folyik.

A hét gyalogos hadosztály fölállítása a tiszti és a személyi állományt illetően befejezettnek tekinthető. Nem igaz ugyanakkor ez az állítás sem a felszerelésükre (hadianyag, puskák, géppuskák, lőszer), sem a kiszolgáló egységekre nézve, amely utóbbiak még nem létezőnek tekinthetők, ekképpen […]1212 e hadosztályokat még korántsem […]1313 hadra fogni.

[…]1414 a magyar minisztérium rendelkezésére jelenleg csak egy jól-rosszul fölfegyverzett csoport áll.

Ám mihelyt a hadfölszerelés kérdésére megoldást találnak, előfordulhat, hogy a jelenlegi hét hadosztályból akár 14 is lesz, mivel csaknem a lakosság egésze részesült katonai kiképzésben, és tisztek, altisztek is korlátlan számban állnak rendelkezésre.

ÖSSZEFOGLALÁSUL

Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a magyar kormány jelenlegi álláspontja szerint a trianoni békeszerződés

88Valószínűleg július eleje.

99Soós K.

1010Olvashatatlan szavak.






IRATOK

katonai rendelkezéseit csak az országgyűlési jóváhagyást követő három hónapos határidő leteltével lesz köteles betartani (102. cikk).

Mivel azonban a szerződés törvénybe iktatására nem is gondolnak, a magyar hadsereg személyi állományban és hadfölszerelésben fokozatosan és mindennemű korlátozás nélkül gyarapodni fog.

A magyar kormány és a magyar nép továbbra is olyan hiú reményekkel áltatja magát, hogy a békeszerződést végül nem fogják alkalmazni. Igyekszik tehát időt nyerni arra az alkalomra vagy eseményre várva, amely megváltoztatja a helyzetet és vele együtt a békeszerződésben neki megszabott föltételeket.

levéltári jelzet: AD.Actes de la Conférence de la Paix vol. 146, ff. 121–123.

1.4. FONTENAY BELGRÁDI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 4

irat típusa: 250. sz. távirat

keltezési hely: Belgrád,

keltezési idő: 1920. július 1. 15 óra (Érkezett: július 1. 21 óra)

Várnom kellett, amíg Vesniæ visszaérkezik, hogy a Nagyméltóságod 518. sz.1515 és következő távirataiban foglaltaknak megfelelő értelemben tájékoztathassam magyarországi gazdaságpolitikánkról; (a hadügyminiszter)1616 , akivel ma este beszéltem, ezzel kapcsolatban a következőket válaszolta: „Mondja meg Millerand úrnak, hogy nagyon (örülünk).” Itt (nyugtalansággal) figyelték az angolok térhódítását Magyarországon, ezért most megelégedéssel veszik tudomásul, hogy Franciaországnak a jövőben módja lesz kézben tartani Magyarországot, amely szigorú felügyeletet kíván.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 59, f. 87.





Amikor néhány napja elküldtem a minisztériumba Stead budapesti megnyilatkozásairól beszámoló 96. sz. levelemet,1717 és ennek kapcsán céloztam a brit főbiztost1818 a magyarországi francia befolyás elleni állásfoglalásra fölszólító állítólagos utasításokra, nem gondoltam volna, hogy az események ilyen gyorsan igazolják régóta táplált gyanakvásomat. Június 10-én kelt, 96. sz. táviratomban már tájékoztattam Nagyméltóságodat Johnsonnak legutóbb, a külügyminiszternél1919 tett írásos közbenjárásáról, amely csupán Hohler több héttel korábbi demarsának a megismétlése. Így hát Nagyméltóságod előtt ismert az a csökönyös megátalkodottság, amellyel a brit kormány igyekszik kellemetlen helyzetbe hozni a magyar kormányt akképpen, hogy olyan választ próbál kicsikarni belőle, amelyet neki nem áll módjában megtenni. A budapesti kormány ugyanis nem tartozik Angliának igazolni azon tárgyalások törvényességét, amelyeket mi jónak láttunk Magyarországgal elkezdeni. Ezzel Teleki gróf is tökéletesen tisztában van, így szemmel láthatólag zavarba ejti Johnson sürgetése, amelyben

1515A távirat másolatát a bécsi, budapesti, prágai, szófiai, athéni, hágai, stockholmi, brüsszeli, washingtoni, varsói, bukaresti, krisztiániai, koppenhágai, lisszaboni, londoni, római és berlini francia külügyi képviselőknek is elküldték.1616Dr. Vašić 2

1717A kötetben nem közölt irat. Ezzel kapcsolatban lásd Fontenay 391. sz. jelentését: AD.Europe 1918– 40. Hongrie vol. 59, f. 147.

1818Th. B. Hohler távollétében A. Johnson.

1919Teleki P.


IRATOK

én hajlamos vagyok egy egyszerű megfélemlítési kísérletet látni Magyarország ellen, tekintve, hogy London – amint arról a minisztérium 274. sz. táviratából2020 értesültem – mind ez ideig semmiféle tiltakozást nem jelentett be Párizsnál a Creusot-csoportnak szóló opciólevelek aláírása ellen. Azonban mégiscsak igaz, hogy ennek a megfélemlítési kísérletnek itt rossz hatása van. A külügyminiszternek természetszerűleg azt juttatja eszébe: vajon a brit kormány nem fog-e az utolsó pillanatban akadályokat gördíteni a francia–magyar gazdasági közeledés útjába? Ráadásul az a kérdés, amelyet Hohler, majd Johnson a magyar kormány útján két alkalommal hozzám intézett a Nagyméltóságod által követett politikai irányvonalhoz való brit hozzájárulással kapcsolatban, számomra nyilvánvalóan visszafogott, ám vitathatatlan pökhendiségről tanúskodik, legalábbis a francia főbiztossággal szemben.

Egyébként Teleki gróf a reá jellemző végtelen egyszerűséggel arra szorítkozott, hogy választ kérjen tőlem, mire én újfent kijelentettem – amint arról a minisztériumnak már beszámoltam –, hogy a magyar kormányzatnak nem kell mást tennie, mint bizalommal ráhagyatkoznia a francia kormányra, továbbá hogy az angol kormány – tudomásom szerint – semmiféle tiltakozást nem tett Párizsnál, végül hogy szövetségeseinket a legközelebbi jövőben mindenképpen tájékoztatjuk új közép-európai politikánkról, amellyel kapcsolatban a legcsekélyebb kellemetlen meglepetéstől sem kell tartani. Erre nézve úgy véltem, hasznos emlékeztetnem az Entente Cordiale-on belül a két fél összetartozásának jelentőségére, amely megannyi közös és életbevágóan fontos érdeken, hasonlóképpen a franciáknak és az angoloknak egymás iránt érzett, az utóbbi évek során jelentősen megerősödött rokonszenvén nyugszik. Röviden, azon igyekeztem, hogy az újabb angol lépésnek csak másodlagos szerepet tulajdonítsak, és ekképpen a legjobb tehetségem szerint eloszlassam Teleki gróf aggodalmait.

Nagyméltóságod nálamnál jobban meg tudja ítélni a brit kormány valódi szándékait. Egy föltételezést azonban megengednék magamnak: az első ízben Hohler által átnyújtott jegyzék nem sajnálatos magánkezdeményezésének eredménye, hanem nagyon is London akaratát tükrözte, hiszen több hétre rá Johnson hasonlóképpen járt el. Mindenesetre e föltevésnek van bizonyos valószínűsége. A jelenleg Londonban tartózkodó Hohler alkalmasint sokat tett azért, hogy az ügyek ekképpen alakuljanak; a lényeg az, hogy a dolog megtörtént, és hogy a pillanatnyilag amúgy is gyenge lábakon álló magyar kormányt kedvezőtlenül érintette a brit főbiztosságnak ez az eljárása.

Egyébiránt biztosra veszem, hogy nem kell kellemetlen következményekre számítanunk. A dolgok már nagyon is előrehaladott állapotban vannak, és itt félreérthetetlenül Franciaország felé vették az irányt. Bármekkora legyen is angol szövetségeseink iránt érzett barátságunk és hálánk, amelyet a jövőben is éltetnünk kell, hiszen rászolgáltak, itt mégiscsak egy újabb – méghozzá meglehetősen gyermeteg – melléfogásról van szó, amely diplomáciájuk számlájára írandó. A blöffölés régi jó angol szokása nem tűnik el máról holnapra, jóllehet nagyot változtak az idők, és mi is visszavettük a bennünket megillető helyet Európában. Megjegyzem még, hogy a túlhajtott sportimádat korántsem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy megalapozza az angol fölényt a háború alatt, és a világ szemében egymaga elhomályosítsa a mi sokkalta komolyabb értékeken nyugvó új hatalmunkat.


1.6. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 6

irat típusa: 300–301. sz. távirat

keltezési hely: Bukarest,

keltezési idő: 1920. július 4. 13 óra (Érkezett: július 5. 11 óra 40)

Hivatkozom 292. és 293. sz. táviratomra.2121

(Take Ionescu) ismét elővette a mi Magyarországgal (való) (gazdasági) megállapodásunk kérdését, és kifejtette, attól tart, (a) budapesti kormány Franciaország támogatását elsősorban arra fogja (1 hibás írásjel), 2222 hogy a

2020A kötetben nem közölt irat.


2222Megfejtési hiány.


IRATOK

prágai kormányt rávegyék arra, hogy visszaadja Kárpátalját, (amelynek a) (1 hibás írásjel)2323 közös határt képez Lengyelországgal.

(A) külügyminiszter aggodalmai olyan értesüléseken alapulnak, amelyeket – állítása szerint – általában jól értesült forrásból kapott.

Take Ionescu kijelentette: határozottan ellenez minden ilyen jellegű kiigazítást. Álláspontja (szerint) Romániának életbevágóan fontos érdeke fűződik ahhoz, (hogy) Nyugat-Európával továbbra is a (megbízhatóság) elengedhetetlenül szükséges követelményeivel rendelkező közlekedési kapcsolatai legyenek, amit a Magyarországon vagy Szerbián áthaladó vonalak tartósan nem tudnak biztosítani.

Közöltem Take Ionescuval, hogy (az) Ön által a (szóban forgó) megállapodás kapcsán küldött értesítésben semmi ilyen irányú célzás nem található (2 hibás írásjel)2424 (.) Erre nézve szeretném arra kérni, hogy 563. sz. táviratának2525 második részét – amely hiányosan érkezett – még egyszer hibamentesen (szíveskedjék) elküldeni.


1.7. SEYDOUX-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEI ALIGAZGATÓJÁNAK ÉSZREVÉTELEIiratszám: 7

irat típusa: Szám nélküli irat

keltezési hely: Spa,


Úgy tűnik – már amennyire én ismerem az ügyet –, hogy Sir H. Lewick értesülései nem pontosak. 2626 Nem arról van szó, hogy kölcsönt folyósítanánk Magyarországnak, amelynek biztosítékául a dohányjövedék és a vasutak szolgálnának.

A Schneider-cég opciót szerzett a magyar államvasutakra; ez a tényállás nincs job-ban ellentétben a trianoni békeszerződéssel, mint az, hogy angol társaságok igen jelentős részesedéssel bírnak a dunai hajózási vállalatokban, amelyek jelentős vagyoni értéket képviselnek, és eszközállományukról a saint-germaini békeszerződés rendelkezik.

A gabonakérdést illetően semmiféle egyezményről nincs tudomásom. Éppen most kértük a francia élelmiszer-ellátást, vizsgálják meg, tudnának-e küldöttséget meneszteni a Duna melléki mezőgazdasági országokba, amely arról tájékozódna, lehetséges-e a gabonafelesleggel valamiféle ügyletbe fogni. Feltételül azt kötöttem ki, hogy amikor a dolog kialakulni látszik, megállapodunk Ausztriával arról, hogy vele egyetértésben kötjük meg az üzletet, mégpedig úgy, hogy elsősorban mi szállítunk neki. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Ausztriának mindössze 6 millió lakosa van, ebből csaknem 4 milliót saját maga is képes ellátni, valamint arról sem, hogy a dunai országokban jelentős élelmiszer-tartalékok állnak rendelkezésre.

Azonkívül Franciaország mindenekelőtt Magyarországgal egyezett meg annak érdekében, hogy a dunai országokban ésszerű gazdasági rendszert hozzon létre, vagy – job-ban mondva – hogy elősegítse a háború előtt már meglévő visszaállítását; e rendszer alapját az új államok termékeinek cseréje szolgáltatja; e tekintetben kívánjuk mozgósítani Magyarországot, amely annak előtte a dunai államok középpontjában egy mozdíthatatlan, mindennemű gazdasági kapcsolatot lehetetlenné tevő tömböt képezett.

Magyarországról mindig csak azt fogjuk igénybe venni, amit nem tud hasznosítani a szomszédos országokkal folyó árucserében. Hozzá kell tenni, hogy jelenleg főképpen kukoricája van, ám arra nekünk nincs szükségünk.



2525Az FDI 2. kötetében a 152. sz. alatt közölt irat.

2626Ezzel kapcsolatban lásd a DDFBC III. kötetében a 6. sz. alatt közölt iratot.


IRATOK

LAROCHE-NAK, AFRANCIAKÜLÜGYMINISZTÉRIUMEURÓPAI ALIGAZGATÓJÁNAK ÉSZREVÉTELEI

A francia kormány egyáltalán nem kötelezte el magát arra, hogy politikai előnyöket biztosítson Magyarország számára, és nevezetesen semminemű ígéretet nem tett a pozsonyi és kassai kerület visszajuttatására vonatkozólag, amiképp Erdély autonómiájára vonatkozólag sem. Az általa vállalt kötelezettségek – amelyeket többek között nyilatkozatában határozott meg – politikai szempontból a jószolgálat fölajánlására korlátozódnak, azokhoz a kiigazításokhoz, amelyekre a kísérőlevélben2727 megszabott föltételek figyelembevételével kerülhet esetleg sor. Való igaz, a magyarok átnyújtottak egy iratot Paléologuenak, amelyben a föntiekhez hasonló követeléseket fogalmaztak meg, azonban Paléologue semmiféle ilyen értelmű választ nem adott, és a magyarok birtokában levő egyedüli hivatalos francia okmány az ismert nyilatkozat.






Bethlen gróf, akit a kormányzó megbízott az új kormány megalakításával, egyúttal a menekültiroda elnöki tisztét is betölti. Megkérdezett, vajon hajlandó volnék-e meglátogatni több olyan helyet Budapesten, ahol meghúzzák magukat a Magyarország által a szomszédos országoknak átengedett területekről elűzött honfitársai. Így aztán Bánffy bárónak, a külügyminiszter kabinetfőnökének és Staag doktornak a társaságában több, teherkocsikból összeállított szerelvényt és egy iskolát kerestem föl, ahol e szerencsétlen emberek sokasága zsúfolódott össze.

A menekültek többsége ugyanis ezekben a kocsikban rendezkedett be, amelyekből Budapesten 1800, az egész országban 2400 található, míg a menekültek száma a fővárosban 6000, országos szinten pedig 10 000. Ez viszonylag kétségkívül nagyon csekélynek – jóformán semminek – tűnik, ha azokra a franciákra gondolunk, akik a megszállás elől elmenekültek, és akik – mind a mai napig – oly sok francia megye számára jelentenek terhet; ám ettől még nem kevésbé igaz, hogy az általam látott magyar menekültek nyomorúságos állapotban vannak, és méltóak a szánalomra. Ezeknek a sínen álló lakókocsiknak a belsejében nagyfokú találékonyságról tesznek tanúságot, amiről megismerszik, ki az ügyes és az ügyetlen, a tettre kész és a gyámoltalan közöttük, de az egész úgy, ahogy van, mindenképpen siralmas.

A menekültek túlnyomó többsége Erdélyből érkezett. Csaknem mindannyian kishivatalnokok, tanítók, tisztviselők, akik nem voltak hajlandók letenni a románoknak a hűségesküt, és emiatt kiutasították őket. Legföljebb néhány bútort vihettek magukkal, aminek következtében teljesen tönkrementek. Ha fölesküdnek, Besszarábiába küldik őket, ahol lényegében az itteniekhez hasonló mostoha körülmények vártak volna rájuk. Legalábbis ezt állította nekem Bánffy báró, aki talán eltúlozta a dolgokat. Ezek az emberek – akiknek többsége korábban szerény jólétben élt – most néha hatan is összezsúfolódnak ugyanabban a vasúti kocsiban. Egynéhány – valójában igen kisszámú – kiváltságos személytől eltekintve, a magyar kormánynak nincs lehetősége arra, hogy a városban biztosítson nekik lakást. Emiatt aztán végeláthatatlan vasúti szerelvényeket látni a Keleti pályaudvaron. Pillanatnyilag semmilyen más mód nem kínálkozik arra, hogy egyéb hajlékhoz juttassák őket.

A külügyminiszter – a három szövetséges megbízottnak a fehérterror tárgyában a miniszterelnökhöz intézett közös jegyzékét2828 ürügyül fölhasználva – a napokban a mellékelt levelet2929 küldte Cerrutinak, Johnsonnak és nekem, amelyben kér bennünket, járjunk közben kormányainknál, annak érdekében, hogy a menekültkérdésben segítséget nyújtsanak. Ennek kapcsán Teleki gróf kifejti, hogy milyen nagy segítség volna a magyar kormánynak, ha barakkokhoz tudna hozzájutni.

2727Az FDI 2. kötetében a 119. sz. alatt közölt irat.

2828A kötetben nem közölt irat. Ezzel kapcsolatban lásd a DDFBC II. kötetében a 275. sz. alatt közölt iratot.



IRATOK

Heti értekezletünk során megvitattuk ezt a kérdést, és úgy találtuk, hogy a megoldás legjobb módja nem barakkok ideszállítása (amelyekért a magyar kormány egyébként sem kínált fizetséget), hanem az összes menekült hazatelepítése volna. Bánffy báró – akivel az ügyről az imént beszéltem – szintén osztja ezt a véleményt.

Nagyméltóságod nálamnál jobban meg tudja ítélni, hogy vajon érdemes-e Bukarestnél, Belgrádnál és Prágánál lépéseket tenni annak érdekében, hogy ezek a menekültek visszatérhessenek otthonukba. Ezért csupán jóakaratú figyelmébe ajánlom a kérdést. Ugyanakkor első pillantásra úgy látszik, hogy a Magyarországgal szomszédos államok alkalmasint túlléptek jogaikon, amikor – minden valószínűség szerint kizárólag politikai jellegű – megalapozott vagy kevésbé megalapozott megfontolásokat szem előtt tartva elűzték ezeket a magyarokat. Leginkább a kisértelmiségi rétegek eltávolítására törekedtek. Hozzáteszem még, hogy Johnson és Cerruti hasonló értelemben tájékoztatják Londont, illetve Rómát. Ezért kérem Nagyméltóságodat, szíveskedjék e javaslat további sorsáról tájékoztatni.


1.9. PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 93030


keltezési hely: Varsó,


A külügyminiszter távollétében már június 25-én tájékoztattam a politikai igazgatót 3131 – a Nagyméltóságod 1047–1057. sz. távirataiban3232 foglaltaknak megfelelően – a Franciaország és Magyarország között kialakuló igen szoros gazdasági kapcsolatokról.

Amint azt sejteni lehetett, Okecki nagy örömmel vett tudomást a francia politika Magyarországgal kapcsolatos új politikai irányvonaláról, amely Lengyelország számára is lehetővé teszi, hogy közeledjen egy olyan államhoz, amellyel sem bonyodalomba, sem vetélkedésbe nem keveredhet. Az utóbbi hónapok során ország-világ előtt kölcsönös rokonszenv-nyilvánítások zajlottak le, túl mindazon a politikai érdeken, amely a két ország közötti szorosabb baráti viszony létesítése mellett szól.

Mindjárt az egyik első beszélgetésünk során, amelyet Varsóba való érkezése után Sapieha herceggel folytattam, tájékoztattam a Párizs és Budapest között megtartott tárgyalásokról, és a legnagyobb alapossággal és pontossággal ismertettem vele azok irányát és jelentőségét.

A külügyminiszter a legteljesebb megelégedettségének adott hangot a létrejött megállapodás kapcsán, ugyanakkor – legalábbis nekem úgy tűnt – némi kételyt táplál a román–magyar kapcsolatok azonnali javulásának esélyeit illetően. Ha jól értettem gondolatát, alapvetően fontosnak tartja, hogy Lengyelország szoros, baráti kapcsolatokat ápoljon Romániával, következésképpen azt szeretné, ha Bukarest és Budapest között közeledésről lehetne beszámolni. Az azonban szerinte nem volna kívánatos, ha a Lengyelország és Magyarország között egykönnyen barátivá váló viszony károsan befolyásolná a lengyel– román kapcsolatokat.

Bármennyire óhajtja is a tárgyalások megkezdését a budapesti kormánnyal, Sapieha gróf tétovázni látszik, és arra kért, tájékoztassam Nagyméltóságodnak az ügyben képviselt álláspontjáról. Válaszomban kifejtettem, a mostani megállapodás után szerintem semmi okunk, hogy gyanúsnak tartsuk a magyar kormány viselkedését vagy szándékait, és hogy a francia kormánynak valószínűleg semmi kifogása az ellen, hogy Lengyelország válaszoljon azokra a kezdeményezésekre, amelyeket – úgy látszik – Horthy ellentengernagy az államfőnél tett.

Mindamellett azt is közöltem vele, hogy az ügyről számot adok Nagyméltóságodnak, őt pedig tájékoztatom a fejleményekről.

3030Az iratot Budapestre és Bukarestbe is megküldték.

3131Okecki.

3232A kötetben nem közölt iratok.


IRATOK






Igaz, hogy Magyarország már aláírta a békeszerződést, ám törvénybe iktatásáról sem szabad megfeledkezni. Márpedig Teleki gróf tegnapelőtt az országgyűlésben elmondott programbeszédében olyan kijelentéseket tett, amelyeken nem lehet átsiklanunk. „Az országgyűlési jóváhagyás fölösleges – ez volt a lényege mondandójának –, mivel az antant is hajlik a békeszerződés módosítására, amely szerződés maga a teljes csőd.”

Az országgyűlés természetesen helyesléssel fogadta e szavakat, amiből a következő két következtetést vonom le:

1. Mégiscsak erős túlzás az antantról mint egy esetleges revízió védnökéről beszélni, ugyanakkor egy szót sem ejteni Franciaországról, az egyedüli nagyhatalomról, amelyik jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak, melynek pontjai – annak ellenére, hogy maradéktalanul tiszteletben tartják a békeszerződés többi aláírójának az érdekeit – nagy reményekre jogosítják a magyarokat előbb a gazdasági, később az etnikai viszonyok javulását illetően. Tegnapelőtt elküldött 119. sz. sürgönyömben már jeleztem a minisztériumnak: nem kielégítő az új miniszterelnöknek a Franciaország által Magyarországnak fölajánlott jószolgálattal kapcsolatban tett nyilatkozata. Egyébként a kérdésre jelen táviratomban is kitérek.

2. A magyarok azzal kecsegtetik magukat, hogy bizonyos körülmények közrejátszásával – melyek közül a bolsevik csapatok előretörése nem a legjelentéktelenebb – megúszhatják a békeszerződés országgyűlési jóváhagyását. Nagyméltóságodnak (1920. július 19-én kelt, 124. sz. levelemben 3434) már beszámoltam arról, hogy milyen izgalmat váltott ki errefelé a Vörös Hadsereg támadása, valamint arról is, hogy a magyarok milyen buzgalommal szeretnének a lengyelekhez csatlakozni, és lehetőséget kapni a Kárpátok mielőbbi megszállására. Ennek kapcsán korábban már jeleztem: ha a magyar hadsereg valamikor is engedélyt kap erre, bizonyosak lehetünk abban, hogy soha többé nem fog kivonulni. Maga a királyság kormányzója éppen tegnap közölte amerikai kollégámmal, hogy a magyar kormánynak valóban ez a szándéka. A dologról ma reggel számolt be nekem Grantsmith, aki nagy franciabarát. Mindenesetre erről a kérdésről – ha egy Európát valóban elözönléssel fenyegető bolsevik támadásra kerülne sor, ami egyébként egyáltalán nem valószínű – annak idején már nem lehet vitatkozni.

A magyar kormány addig is – többé-kevésbé titokban – mozgósít: ehhez kétség nem fér. Bármennyire óvatosan kell is kezelni a különböző híreszteléseket, tudomásunk van tagadhatatlan tényekről, mint a 20–30 éves férfiaknak kiküldött mozgósítási parancs (engem úgy tájékoztattak, hogy tíz korosztályról van szó). A tartalékosok már megkezdték a bevonulást. Arról is értesültem, hogy Esztergom közelében állítólag nagy tábort építenek, amely egy későbbi csapatösszevonás kiindulópontjául szolgál majd.

A magyaroknak egyébiránt több fegyverük van, mint gondolnánk. Természetesen nem kívánok a szövetséges tábornokok hatáskörébe avatkozni, ezért szándékom szerint csak a kérdés politikai vetületét vizsgálom; azonban Hamelin, Mombelli és Gorton tábornok a katonai és polgári megbízottak között hetenként sorra kerülő teljes üléseken több alkalommal is tárgyaltak a Németországgal folytatott fegyverkereskedelemről, amelyet a Dunán bonyolítanak le. És vajon Olaszországból nem érkeznek fegyverek? Hajlok arra, hogy a kérdésre igenlő választ adjak. Ha tekintetbe vesszük az összes kósza hírt – amelyből e kérdés kapcsán nem kevés van forgalomban –, az olasz hadianyag állítólag egyéb áruk alatt féltő gonddal elrejtve vagy pedig a Lengyelországnak címzett fegyver- és lőszerszállítmányokkal érkezik Magyarországra. Úgy mondják, hogy a vasúti kocsikat útközben szabadítják meg terhüktől. Akárhogyan áll is a dolog, Esztergomban jelenleg nagyszámú öszvér látható, amelyekről joggal tételezhetnénk föl, hogy Olaszországból érkeztek.

3333Az iratot M. Paléologue láttamozta.



IRATOK

Egyébiránt helyénvaló, ha óvakodunk attól, hogy túl sok – gyakorta fölösleges – részletet adunk meg olyan tényekkel kapcsolatban, melyeknek egy része minden bizonnyal koholmány, ám együttesen szépen beleillenek a mind jobban megizmosodó katonai párt és az összes magyar hazafi politikai irányvonalába, ily módon nagyobbrészt megfelelnek az igazságnak, és nagyon is jól mutatják a magyar politika fő áramlatait.

Itt sokan álmodoznak egy katonai kalandról, no nyilván nem az értelmes, világos fejű emberek, akikhez többek között a miniszterelnököt is számítom; ám abban az esetben, ha egy magyar katonai kezdeményezés nagy hirtelen fölébresztené a szomszédos államok érzékenységét, vagy ha Közép-Európában váratlanul a békés kapcsolatok fönntartását veszélyeztető feszültségek keletkeznének, vajon az antant nem lépne haladéktalanul közbe, és nem kerülne egy sor égető kérdés ismét szőnyegre? Lehet, némelyek úgy vélik, érdemes megkockáztatni a zavarkeltést, hacsak néhány kedvezőbb föltétel kicsikarása érdekében is. Ha ilyesmi előfordul, mi nyilvánvalóan semmit sem nyernénk a dolgon, amely legföljebb arra alkalmas, hogy ártson a Közép-Európa fölött fokozatosan és békés eszközökkel megszerezni óhajtott fönnhatóságunknak. Ezért nekünk inkább minden olyan okot távol kell tartanunk, melyek zavargásra és rendbontásra adnak alkalmat, hiszen ezek megnehezítik egy határozott és összehangolt módszer alkalmazását. Az események azonban nem állnak meg, és úgy látszik, a magyarok igyekeznek hasznukra fordítani a vörös fronton legutóbb történteket.





keltezési idő: 1920. július 24. 9 óra (Érkezett: július 25. 5 óra, illetve 6 óra 10) (Érkezett: július 25. 5 óra, illetve 6 óra 10)

(1 hibás írásjel)3535 Tegnap (hiányzó szó)3636 az új miniszterelnök3737 bejelentette, hogy Franciaország fölajánlotta jószolgálatait a (szomszédos) (államokkal) való gazdasági kapcsolatok szorosabbá fűzése érdekében. Ám ahelyett, hogy nyilatkozatának kellő hangsúlyt adott volna, éppen ellenkezőleg, azon igyekezett, hogy mellékes körülményként említse meg. Így aztán az ügynek semmi visszhangja sem volt az országgyűlésben, és a ma reggeli lapok is hallgatnak róla. Előző nap Teleki gróf elmondta nekem: szándéka szerint fölöttébb óvatosan kíván szólni a Magyarország által követendő (új) politikai irányvonalról. Én azonban tudom, hogy a miniszterelnöknek e rendkívüli elővigyázatosságát nem annyira abbeli óhaja magyarázza, hogy szeretné a parlamenti izgalmakat elkerülni, mint inkább az, hogy nem szeretné (az) (angol kormány) rosszallását kiváltani. Az angol ügyvivő még az elmúlt héten is több diplomáciai lépést tett azzal a céllal, hogy ráijesszen a magyar kormányra: valamifajta vétóval meg fogja akadályozni a gazdasági ügyletek nyélbe ütését.

Tegnapelőtt arra próbáltam meg rávenni Teleki grófot, dolgozzák meg erőteljesebben a magyar közvéleményt, hogy kedvezőbben viszonyuljon Franciaországhoz tekintettel azon előnyökre, melyeket módunkban áll Magyarországnak nyújtani. A visszafogottság, amelynek a miniszterelnök tanúbizonyságát adta, valójában azt a szándékot tükrözi, hogy átmenetileg elhallgatva ajánlatainkat, késleltessék vagy annak megfelelően mérsékeljék várható hatásukat, ahogyan Anglia kidolgozza konkurens politikáját. Szerencsére

sok segítségre számíthatunk a kormányban helyet foglaló Rubinektől (aki) teljesen magáévá tette nézeteinket. Doktor Halmos szintén ilyen irányban fog munkálkodni.


1.12. TELEKI MAGYAR MINISZTERELNÖK A SZÖVETSÉGESEKBUDAPESTI DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐINEK



3737Teleki P.


IRATOK

iratszám: 12




Főbiztos Urak!

A magyar miniszterelnökhöz3838 folyó hó 12-én intézett együttes jegyzékükben3939 egyebek mellett azt ígérték, hogy segítik a magyar kormányt azon nehézségek megoldásában, amelyek ellen küzdeni kénytelen.

A magyar kormány a legnagyobb lelkesedéssel fogadta a fölvetést, és folyó hó 15-én kelt válaszában 4040 – köszönetet mondva a kezdeményezésért – jelezte, hogy támogatásuk milyen formában nyilvánulhat meg a leghatékonyabban. A magyar kormányt válaszjegyzéke megfogalmazásakor mindenekelőtt két kérdés foglalkoztatta és foglalkoztatja jelen pillanatban is: az egyik az ország elszigetelése, a másik a menekültek sorsa. A magyar kormány ezen a területen kérte az önök segítségét, és ezen a területen számított eredményre.

A magyar kormánynak a legtöbb gondot továbbra is a menekültek sorsa okozza, és ennek a kérdésnek a megoldása nem tűr további halasztást. Ez az ügy ugyanis jelentős mértékben megnehezítette az ország helyzetét, mivel egyszerre okozott súlyos társadalmi és gazdasági válságot, és a magyar kormánynak a megoldás érdekében kifejtett erőfeszítései – ameddig a kiváltó ok fönnáll – eleve sikertelenségre vannak ítélve. A menekültek ínsége és nyomorúsága tetézi az ország nyomorúságát, és újabb viszályok és újabb bonyodalmak kiapadhatatlan forrása. A helyzet javulását egyedül a menekültek hazatelepítésével lehetne elérni. Ennek keresztülvitele azonban – amint önök is tudják – a románok ellenállásába ütközik. Míg arra várnak, hogy hazatérhessenek, a menekültek ezrei a fővárosban húzzák meg magukat, ahol már nincs több hely befogadásukra. A háború teremtette számtalan munkalehetőség, az általa véghez vitt pusztítás és rombolás valóságos népvándorlást indított el a főváros felé, melynek lélekszáma 1 000 000 főről 1 300 000 főre nőtt. Ám ezzel egyidejűleg mindenféle építőipari tevékenység megszűnt, ekképpen a főváros – amely felduzzadt lakóinak is túlságosan szűknek bizonyult – nem nyújthatott menedéket az elszakított területekről érkező szerencsétlen menekülteknek. Ezek tehát arra kényszerülnek, hogy az e célra nagy sietve összeállított, Budapest külső kerületeiben és a külvárosokban végtelen sorokban kígyózó vasúti kocsikban zsúfolódjanak össze. Több mint háromezer, a menekültek szállásául szolgáló teherkocsit kellett kivonni a forgalomból, amelyeknek hiányát az egész ország megérzi. Ráadásul a gördülőállomány ezen hiánya az aratási munkálatok elkezdődésével még nagyobb lesz: a gazdagnak ígérkező termést vasúti kocsik nélkül nem lehet majd a földolgozási helyre eljuttatni.

Úgy hiszem, világosan és a kellő pontossággal kifejtettem, milyen szoros összefüggés áll fönn a magyar menekültek sorsa és az ország jelenlegi helyzete között. E két kérdés kölcsönösen bonyolítja egymást, és egyikük sem megoldható a másik nélkül.

A mélységesen megalázott, a háború következményeitől továbbra is szenvedő, türelméből kifogyott magyar nép forrong, és ha elégedetlenségét a politikai intézményekre zúdítja, azokból semmi nem marad.

Mivel nagylelkű indítványukban saját maguk ajánlották föl támogatásukat, az ügy fontosságára való tekintettel bátorkodom sürgetve kérni önöket, Főbiztos urak, segítsék ezeket a menekülteket egyetlen óhajuk – hazatérésük – valóra váltásában.

Ha kívánságuknak – általános jellegű okok miatt – nem lehetne eleget tenni, akkor a magyar kormány azt tervezi, hogy elszállásolásukra barakkokat állít föl. E szándék megvalósítását úgy segíthetnék elő a leghatékonyabban, ha befolyásukat érvényesítenék kormányaiknál annak érdekében, hogy ideiglenes faépületek, építési anyag fölajánlásával vagy az építkezés megindítását előmozdító bármiféle egyéb segítséggel könnyítsenek a szerencsétlen menekültek sorsán.

Arról, hogy a magyar kormánynak miféle nehézségekkel kell megküzdenie, önök is minden további nélkül képet alkothatnak, ha emlékezetükbe idézik, hogy a békeszerződés erdeinek 80 százalékától fosztotta meg ezt az országot. Magyarország fenyőerdőit – melynek faanyaga a szóban forgó épületekhez egyedül használható – csaknem teljes egészében elvesztette. Nagyon hálás volnék, ha tájékoztatnának arról, hogy kormányaik milyen

3838Bethlen I.




IRATOK

döntésre jutnak.

Kérem, Főbiztos urak, fogadják megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését.






A kisantant terve – alighogy megszületett – haldokolni látszik: Take Ionescu számára – aki teljes odaadással dolgozott megvalósításán – ez óriási csalódás lesz.

Amint ön is tudja, a Cseh–Szlovákiával kötött egyezmény nem volt több egy írásbeli nyilatkozatnál, amelyben Beneš és Take Ionescu meghatározták azokat az általános politikai kérdéseket, amelyekben egyetértenek.

A román külügyminiszternek a varsói látogatás kiábrándulást hozott – amelyről önnek lengyelországi követünk4141 annak idején beszámolt: a Cseh–Szlovákiával kapcsolatosan Lengyelországban kifejtett vélemények hallatán ugyanis Take Ionescu számára világossá vált, hogy az idő nem alkalmas a két országnak egy közös érdekek alapján létrehozandó szervezetben történő egyesítésére.

Venizelosz bukásával a tervezett építmény újabb építőköve hullott alá: egyszerre vége lett a Görögország és Szerbia között kínkeservesen tető alá hozott egyezségnek, amelyben Take Ionescu olyan tevékeny szerepet vállalt, és elképzelhető, hogy a szerbek ismét Szalonikiről álmodoznak.

A tervre azonban a legnagyobb csapást a rapallói egyezmény mérte, valamint az azt kiegészítő titkos olasz–szerb barátsági szerződés, amely a jelenlegi vagy a későbbi Ausztria elleni közös védekezésről határozott. Az olasz fenyegetés fölléptével semmivé lesz vagy legalábbis módfelett megcsappan a román biztosíték jelentősége, és Take Ionescu megállapíthatja, hogy Belgrádot a kisantant ezentúl nem érdekli.

A helyzetet tovább bonyolítja a határincidensek és a kisebbségekkel való összeütközések újbóli megjelenése és kiéleződése.

Ennek oka román oldalról sajnos belpolitikai csatározásokra vezethető vissza: a szabadelvű pártnak – amint ön is tudja – a Bánság a vesszőparipája, és ágensei helyszíni tevékenységükkel igyekeznek nehézségeket okozni a kormánynak. Márpedig azokban az országokban, amelyekben afféle szemlélet uralkodik, mint Szerbiában és nemkülönben Romániában, könnyűszerrel ki lehet aknázni az ellenségeskedések kirobbantására alkalmas ürügyeket.

Néhány nappal ezelőtt – a bukaresti törvényhozás egynéhány képviselőjének részvételével több politikai gyűlést tartottak Temesvár környékén, amelyeken sértő kifejezésekkel ostorozták Szerbiát. A képviselőház szónoki emelvényéről pedig Sava képviselő a nemzetgyűlés éljenzése közepette fakadt ki a szomszédos ország területén rekedt román népességgel szemben megnyilvánuló szerb erőszakos cselekmények ellen.

A mérsékelt beállítottságú belgrádi román követ4242 olyan iskolai bánásmódról számolt be főnökének, amelyet a román kisebbséggel szemben a békeszerződések előírásainak megsértésével alkalmaztak. Mindkét fél visszatért a kölcsönös magyarázatkérés gyakorlatához, éspedig pontosan akkor, amikor Vesniæ leköszönt.

Take Ionescu számít Pašiæra , akivel – állítása szerint – „meg lehet egyezni” annak érdekében, hogy – legalább addig, ameddig újabb intézkedés nem történik – az iskolai és egyéb területeken a kölcsönösen egyenlő bánásmód kifejezett megkövetelésével elsimíthassák a nemzetiségi ellentéteket.

4141F. Panafieu.

4242Emandi.


IRATOK

Ugyanakkor már jelen pillanatban sem táplál vérmes reményeket a tervezett antant megvalósításával kapcsolatban, és – éppen ellenkezőleg – attól tart, hogy a Szerbia és Románia közötti kapcsolatok elmérgesednek.

Bizonyos román körökben uralkodó hangulat jellemzésére elegendő, ha megemlítem azt a tényt, hogy Brãtianu a háború után egymást követő szerb megbízottak névjegyküldését egyetlen alkalommal sem viszonozta. Igaz, hogy a közelmúltban érkezett ügyvivővel kivételt tett, „azért, mert – közölte vele – régóta ismerem önt, azonban – sietett hozzátenni – ön a legeslegutolsó szerb, akivel kezet fogok”.

És mindez néhány négyzetkilométernyi területért a Duna partján!

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Tchécoslovaquie vol. 65, ff. 172–173.





Július 23-án kelt, 109. sz. táviratomban4444 volt szerencsém beszámolni a minisztériumnak az új miniszterelnöknek4545 az országgyűlésben a múlt csütörtökön tett nyilatkozatával kapcsolatos első benyomásaimról. Nagyméltóságodnak tehát már tudomása van arról, hogy Teleki gróf a Magyarországgal kapcsolatosan újonnan elfogadott francia politikát tartózkodással fogadta, vagyis – érzésem szerint – nem pontosan úgy, ahogy várható volt tőle. Ahelyett, hogy nyíltan beszámolt volna a képviselőháznak a közeledésről, amely mostantól fogva kezd kibontakozni a magyar és a francia kormány között, Teleki gróf arra szorítkozott, hogy célzást tegyen az „egyebek mellett” Franciaország által fölajánlott jószolgálatra, nem feledkezve meg a többi szövetséges államról, ami – véleményem szerint – nem fejezi ki kellőképpen azt az új álláspontot, melyet Magyarországgal kapcsolatosan magunkévá tettünk. A köszönet, amelyet az új miniszterelnök címünkre közbevetőleg belecsempészett a beszédébe, nem kapta meg az országgyűlés előtt a nyomatékot, amellyel el kellett volna hangzania.

Mivel ismerem Teleki gróf aggodalmaskodó természetét, előző este fölkerestem, és elmondtam neki, hogy hatalomra kerülése minden bizonnyal kellemesen fogja érinteni Nagyméltóságodat, továbbá hogy alapos reményeink szerint ő lesz az, aki tartalommal tölti meg az új politikát, amelynek életbe léptetését kormányaink elhatározták. Ezen látogatásomat annál is inkább szükségesnek ítéltem, mivel a napokban a brit ügyvivő 4646 járt nála, és újfent tájékoztatta arról, hogy a londoni kormány rossz szemmel nézi a gazdasági ügyletek megkötését Franciaországgal.

Válaszában Teleki gróf biztosított arról, hogy semmiképpen sem téveszti szem elől az utat, amelyre különben önszántából lépett. Mindamellett ezt nem állította olyan határozottsággal, amely teljes mértékben megnyugtatott volna. Másnapi beszéde bizonyítékát adta annak, hogy továbbra is támaszra van szüksége.

Persze megijednünk azért nem kell. Manapság a dolgok már túlságosan előrehaladott állapotban vannak ahhoz, hogy a budapesti kormány visszavonulót fújjon. Ráadásul a tegnap óta birtokomban levő értesülések arra engednek következtetni, hogy néhány napon belül a miniszterelnök egyértelműbb álláspontra fog helyezkedni. Úgy látszik, hogy a parlamenti képviselők többségét külön-külön tájékoztatták a Magyarország és Franciaország között alakulóban levő kapcsolatok valóságos állapotáról. Egyébként is, azok az okok, amelyek befolyást gyakorolnak Teleki grófra, minden bizonnyal rövidesen semmivé lesznek.

Ezek közül az első – és szerintem a legfontosabb – abban az ellenállásban rejlik, amelyet Johnson kormánya nevében mind ez ideig a gazdasági ügyletek megkötésével szemben nagy hangon kifejtett. Márpedig Saint-

4343Az iratot Paléologue láttamozta.


4545Teleki P.

4646A. Jonhson.


IRATOK

Sauveur gróf nekem megerősítette, hogy tudomása szerint a londoni kormány mindeddig nem foglalt ilyen értelemben állást a francia kormánynál. Ezt valamelyest gyanítottam, nemcsak azért, mert a minisztérium 174. sz. táviratából4747 ilyen értelmű következtetést vontam le, hanem azon furcsa eljárás láttán is, amelyhez brit kollégám folyamodott, midőn két alkalommal azzal próbálkozott, hogy Teleki gróf közvetítésével valamiféle párbeszédet kezdeményezzen velem. Az efféle kísérletek elől természetesen kitértem, és továbbra is a legjobb tehetségem szerint igyekezvén meggyőzni a külügyminisztert az angolok magatartásának valódi következményeiről, fölhívtam a figyelmét arra, hogy végeredményben egyedül a londoni francia, illetve a párizsi angol követ jogosult ennek a kényes kérdésnek a megvitatására, már ha a brit kormányzat tényleg akkora fontosságot tulajdonít a dolognak, amint azt Johnson állítja. Saint-Sauveur gróf megerősítése tehát éppen kapóra jött, hogy állításomat a magyar kormánynál alátámasszam. A Creusot-cég megbízottja és jómagam együttesen és határozottan fölhívtuk mind Teleki gróf, mind Apponyi gróf figyelmét a brit kormány hallgatására Párizsban. Ennek következtében sokat veszítenek majd hatékonyságukból a megfélemlítésnek kollégám által – nyilvánvalóan utasításra – bevetett eszközei. Egyébként nem ez az első alkalom, hogy megfigyelhetem: külföldön a brit kormány, megbízottai segítségével, kerülőutakon valósítja meg politikáját, anélkül, hogy maga nyíltan színt vallana. Keleten való tartózkodásaim alkalmával már megtapasztalhattam ezt a sajátságos módszert.

A második ok, amely Teleki grófot nagyfokú óvatosságra készteti, az, hogy nehéz a helyzete az országgyűlésben. A kormányzó óhajának engedelmeskedve ugyanis ráállt arra, hogy törvényjavaslatot nyújt be, amely szerint előbbi jogot kapna az országgyűlés föloszlatására. Vajon mit szólnak majd a képviselők ehhez a javaslathoz? Ha a miniszterelnök a közeljövőben sikerrel veszi ezt az akadályt, egészen biztosan kedvezőbb helyzetben lesz ahhoz, hogy határozottabb formában nyilatkozzon érdekünkben az országgyűlés színe előtt.

Végezetül, Teleki gróf minden bizonnyal csak átmeneti időre tölti be a miniszterelnöki tisztet. Nem mintha visszavonulása – a tőle megszokott határozatlanság ellenére – igazából kívánatos volna számunkra, azonban – Saint-Sauveur grófnak tett bizalmas közlése szerint – arra készül, hogy néhány hét elteltével Bethlen grófnak engedje át a miniszterelnöki tisztet, és csak a külügyi tárcát tartsa meg magának. Bethlen grófra pedig fokozottabban támaszkodhatunk.

E helyütt csak futólag teszek említést a miniszterelnöki nyilatkozat többi részéről. Általánosságban elmondható, hogy az egész nagyon visszafogott volt. Teleki gróf természetesen szót ejtett a földreformról (lásd július 18-án kelt, 119. sz. levelemet4848), amelyet elengedhetetlennek tart, de amelyet tanulmányozásra egy bizottság elé utalt. És ami ennél fontosabb, bejelentette, hogy ezentúl a pénzügyminiszter nagyobb és pontosabban rögzített hatáskörrel rendelkezik majd, annak érdekében, hogy jobban kézben tudja tartani a kiadásokat. Takarékosságra szólított föl, és újfent kijelentette, hogy a békeszerződés bukásra van ítélve.

Ám számunkra mindennél fontosabb, hogy a legrövidebb időn belül megtörténjen a francia politikai irányvonal elfogadásának itteni bejelentése.


1.15. PELLÉ TÁBORNOK, A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE, A CSEHSZLOVÁK HADSEREG FŐPARANCSNOKA A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAKiratszám: 154949


keltezési hely: Prága,

keltezési idő: 1920. július 27. 7 óra 30

A miniszterelnök, a külügyminiszter, a hadsereg vezérkara, a legfelső vezérkari főnök irodája számára.



4949A táviratot Foch tábornoknak is elküldték, és továbbították a köztársasági elnöknek, a miniszterelnök nek, valamint a külügyminiszternek.


IRATOK

1. Mittelhauser tábornok, Szlovákia katonai parancsnoka a következő sürgönyt kapta Hamelin tábornoktól, a budapesti francia katonai misszió vezetőjétől. „Párizsi hadügy értesítése szerint Lengyelországban súlyos a helyzet. Magyar kormány attól tart, cseh– szlovák csapatok nem akarják vagy nem tudják megvédeni Kelet-Szlovákiában kárpátaljai hágókat. Ha ezek orosz hadsereg kezére kerülnének, megnyílna az út Magyarországra. Előfordulhat, magyar kormány Csehszlovákiától vagy Legfelsőbb Tanácstól kéri e négy hágó megszállását négy hadosztállyal. Számítva erre az eshetőségre, és annak érdekében, hogy tájékozódjam, mielőtt táviratozok hadügynek, kérem, tudassa velem:

1. hogy Cseh–Szlovákia megtette vagy meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket annak megakadályozására, hogy Vörös Hadsereg átkeljen a Kárpátokon;

2. hogy vajon képes-e erre a feladatra;

3.az ön véleményét a magyar hadsereg esetleges közreműködésével kapcsolatosan. Fölhívom a figyelmét, hogy a magyarok részvétele azzal járhat, hogy Németország előtt gyanúba keveri, és a [későbbiekben] 5050 az antant körébe juttatja az országot.”

Mittelhauser tábornok válaszul a következőket táviratozta: „Cseh–szlovák kormányzat minden intézkedést megtett a területére való behatolás megakadályozására a Lengyelországtól és Galíciától Szlovákiáig és Kárpátaljáig húzódó hágókon keresztül. Úgy vélem, nem lehet a foganatosított intézkedések hatékonyságát előre kétségbe vonni. A magyar közreműködés politikai következményeinek értékelésére nem vagyok illetékes, elfogadására különben semmi esélyt nem látok. Táviratát (továbbítom) Pellé tábornoknak, aki bizonyára tájékoztatni fogja önt a cseh–szlovák kormány álláspontjáról.”

2. Már egy hónapja is van annak, hogy Hamelin tábornok Ungvárra látogatott, ahol Paris tábornoknál érdeklődött a kárpátaljai lakosság Magyarország iránt tanúsított érzelmeiről és e területnek Magyarországhoz való esetleges visszatéréséről.

3.Hamelin tábornok figyelmét fölhívtam azokra a kellemetlenségekre és súlyos veszélyekre, amelyeket az – alárendeltjeimhez intézett – effajta közlések okozhatnak.

4. A külügyminiszter és a miniszterelnök5151 távollétében igyekszem a megfelelő tapintattal tájékoztatni Masaryk elnököt a magyar kormányzat esetleges szándékairól. Válaszáról értesíteni fogom önt. Azonban semmi kétségem nincs afelől, hogy a cseh–szlovák kormány a leghatározottabban visszautasítja a magyar hadsereg kárpátaljai közreműködésének lehetőségét.

5. Legutolsó párizsi utam alkalmával a miniszterelnök megerősítette a francia kormány határozott szándékát arra, hogy Magyarország és Cseh–szlovákia között fönntartja a békeszerződésben rögzített határvonalat.

Ami engem illet, úgy ítélem meg, hogy a határvonal sérthetetlenségét Kárpátaljának pusztán az időlegesnek beharangozott magyar megszállása is kérdésessé teszi. Azonkívül az a véleményem, hogy a jelenlegi katonai helyzet nem igazolná ezt a megszállást.

6. Mindamellett arra kérem, küldjön utasításokat föntiekre nézve.


1.16. PALÉOLOGUE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA FRANCIAORSZÁG KÜLÜGYI KÉPVISELŐINEKiratszám: 165252

irat típusa: … sz.5353 távirat. Szigorúan bizalmas


5050Rosszul olvasható szó.

5151E. Beneš.

5252A táviratot elküldték Budapestre (360. sz.), Londonba (5189. sz.), Rómába (2956. sz. ), Washingtonba (2092. sz.), Berlinbe (1532. sz.), Brüsszelbe (1679. sz.), Bukarestbe (722. sz.), Prágába (709. sz.), Varsóba (1169. sz.), Belgrádba (608. sz.) és Bécsbe (827. sz.).5353Lásd az előző jegyzetet.


IRATOK

keltezési idő: 1920. július 27. 17 óra

Mindenkinek, kivéve Budapestet: A következő táviratot küldtem Fouchet-nak, amelyet személyes tájékoztatásul önnek is eljuttatok:

Mindenkinek: A békekonferenciára kiküldött magyar megbízott két alkalommal is fölkereste a külügyminisztériumot, és bejelentette: kormánya kész arra, hogy hadosztályokat ajánljon föl a bolsevikok elleni együttműködésre.

Minisztériumom egyelőre arra szorítkozott, hogy tudomásul vegye ezt az ajánlatot.

Nyilvánvaló, hogy a magyar kormány azzal a hátsó szándékkal tette, hogy hasznot húzzon belőle. Mindazonáltal olyan helyzet is előállhat, hogy minden erőt, amely segíthet, Lengyelország köré kell összevonnunk. Ilyen esetben természetesen elsősorban szövetségeseinkre gondolunk, de az sem lehetetlen, hogy egy egész Közép-Európát fenyegető veszéllyel szemben a magyar ajánlatot is fölhasználjuk.

Ezért minisztériumom – annak ellenére, hogy jelen ajánlatot nem fogadja el – úgy ítéli meg, hogy Praznovszkyt nem volna célszerű elbátortalanítani.

Mindezt személyes tájékoztatásul közlöm.






Beszámoltam Masaryknak arról a Hamelin tábornok által közvetített javaslatról, mely szerint a magyarok katonai együttműködést ajánlanak föl a bolsevikok elleni harcban. Az elnök úgy véli, hogy az indítvány jól szemlélteti a magyar kormány politikáját, amely kapva kap minden ürügyön, hogy beavatkozást hajtson végre Szlovákiában. Rámutatott arra, hogy a szövetséges tábornokok ellenőrzésével végrehajtott leszerelési intézkedések ellenére Magyarország négy, a határain túl azonnal bevethető hadosztály fölött rendelkezik, nem beszélve azokról a csapatokról, amelyekre otthon van szükség. Az elnök reményét fejezte ki, hogy a helyzet megszilárdulásával, amely – úgy látszik – az orosz fronton végbemegy, megszűnik minden ürügy, melyet a magyar hadsereg beavatkozásra használhatna föl. Az is ide tartozik – ezért jelzem önnek –, hogy egy ideje fokozott tevékenységet fejtenek ki Szlovákiában a magyar kommunista ügynökök, akik más egyebek mellett azon mesterkednek, hogy aratás idején zavargásokat keltsenek a mezőgazdasági munkások körében. A vizsgálatok eredménye szerint a hivatalos magyar szervek néhány ilyen ügynök tevékenységét támogatták.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Tchécoslovaquie vol. 45, f. 7.

1.18. MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FRANCIAORSZÁG KÜLÜGYI KÉPVISELŐINEK5454

5555

5454A táviratot elküldték Prágába (735–741. sz.), Budapestre (365–371. sz.), Varsóba (1202–1208. sz.), Bukarestbe (742–748. sz.), Belgrádba (615–621. sz.), Rómába (3002–3008. sz.), Londonba (5230–5236. sz.), Washingtonba (2127–2133. sz.), Brüsszelbe (1698–1704. sz.) és Berlinbe (1579–1585. sz.).5555A táviratot elküldték Prágába (735–741. sz.), Budapestre (365–371. sz.), Varsóba (1202–1208. sz.), Bukarestbe (742–748. sz.), Belgrádba (615–621. sz.), Rómába (3002–3008. sz.), Londonba (5230–5236. sz.), Washingtonba (2127–2133. sz.), Brüsszelbe (1698–1704. sz.) és Berlinbe (1579–1585. sz.).


IRATOK

iratszám: 18

irat típusa: … sz.5656 távirat



Mindenkinek, kivéve Prágát: a prágai francia ügyvivőnek5757 a következő táviratot küldtem,

Budapestnek: amelyben utasításokat talál.

Mindenkinek:

Már továbbítottam önöknek a budapesti francia főbiztos5858 sürgönyét, amelyben a magyar kormány azon indítványa olvasható, hogy szeretne fölhatalmazást kapni a Kárpátok magyar csapatok által történő katonai megszállására.5959

Másfelől Pellé tábornok arról számolt be6060, hogy Hamelin tábornok érintkezésbe lépett a Szlovákiában parancsnokló Mittelhauser tábornokkal azért, hogy értesítse a magyar kormány szándékairól, és arra kérve, tudassa vele: hogy Cseh–Szlovákia megtette vagy meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket annak megakadályozására, hogy Vörös Hadsereg átkeljen a Kárpátokon;

2. hogy vajon képes-e erre a feladatra;

3. kérésünkre, hogy fejtené ki véleményét a magyar hadsereg esetleges közreműködésével kapcsolatosan, Hamelin tábornok azt is jelezte, hogy a magyarok részvétele azzal járhat, hogy Németország előtt gyanúba keveri az országot.

Mittelhauser tábornok azt válaszolta, hogy a cseh–szlovák kormányzat minden intézkedést megtett a területére való behatolás megakadályozására, továbbá hogy nem illetékes a magyar közreműködés politikai következményeinek értékelésére, amelynek elfogadására semmi esélyt nem lát.

Pellé tábornok – aki elfogadta az alárendeltje által levont következtetéseket – úgy ítéli meg, hogy Cseh–Szlovákia területi épségét Kárpátaljának – akár időleges – magyar megszállása is kérdésessé teszi.

Teljes mértékben osztom Pellé tábornok véleményét. A magyar kormány nyilvánvalóan azzal a hátsó gondolattal cselekszik, hogy hasznot húzzon a jelenlegi körülményekből, és kijátssza a békeszerződést, amelyet nemrégen írt alá. Nyilvánvaló, hogy nem egyezhetünk bele egy ilyen próbálkozásba.

Ezért úgy vélem, el kell vetnünk a budapesti szövetséges főbiztosok javaslatát, mely szerint bizottságot kellene meneszteni Kárpátaljára, amely sürgősen megvizsgálná a helyzetet a Kárpátoktól keletre azzal a céllal, hogy adott esetben egy szövetséges hadsereg vagy egy magyar hadsereg szállná meg Kárpátalját szövetséges tábornokok parancsnoksága alatt. A terv megvalósítása Cseh–Szlovákia belügyeibe való beavatkozással járna. A szövetséges kormányoknak ez utóbbi állammal közvetlen megállapodást kötve, vele teljes egyetértésben kellene szükség esetén területének védelmével foglalkozniuk.

Az ügyben éppen ma tárgyalt minisztériumom főtitkára6161 a cseh–szlovák külügyminiszterrel, aki ma este utazik haza Prágába. Beneš tisztában van azzal, milyen fontos országának, hogy a lehető legnagyobb erőkkel védelmezzék kárpáti határait, különösen Kárpátalján. Állítása szerint kormánya rendelkezik a hatékony védekezéshez szükséges eszközökkel. Attól tart azonban, nem lesz könnyű meggyőznie honfitársait Varsó támogatásának szükségességéről, tekintettel a Lengyelország és Cseh–Szlovákia között egy éve fölszínre került nézeteltérésekre, hiszen a sajtó még nemrégiben is azt írta, hogy Kijevből Prágába vezet az út.

Ezenkívül Beneš megosztotta Paléologue-gal azon aggodalmait, melyeket a magyarok által fölajánlott katonai

5656Lásd az előző jegyzetet.

5757J. Pozzi.

5858M. Fouchet.

5959A kötetben nem közölt irat. Ezzel kapcsolatban lásd a föntebb, 10. sz. alatt közölt iratot.

6060Ezzel kapcsolatban lásd a föntebb, 15. sz. alatt közölt iratot.

6161M. Paléologue.


IRATOK

együttműködés keltett benne. Azt a választ kapta, hogy határozottan visszautasítjuk ezt a – megítélésünk szerint is egyértelműen – hátsó gondolatok által sugallt indítványt; ám ugyanakkor – tekintettel Magyarországnak a dunai térségben elfoglalt központi helyzetére – rendkívül fontos, hogy képesek legyünk kordában tartani, adott esetben irányítani. Ha Cseh–Szlovákia hatékonyan gondoskodik a Keleti-Kárpátok védelméről, ha ennek érdekében szoros kapcsolatokat épít ki a román hadsereggel, minden ürügyet megszüntet a magyarok beavatkozására. Ellenben ha a bolsevikok megvetnék a lábukat a hágókon, ez olyan heves indulatokat váltana ki Európában, hogy a magyarok minden további nélkül a mentőangyal szerepében léphetnének föl. A cseh–szlovák kormányzatnak tehát alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a román vezérkarral együttműködve a lehető legrövidebb időn belül megszervezze a Kárpátok védelmét.

Beneš kijelentette, hogy teljes mértékben osztja ezt a véleményt.

Mindenkinek, kivéve Budapestet: jelen táviratot megküldöm a budapesti francia főbiztosnak.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 47, ff. 99. et 106.

1.19. PALÉOLOGUE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAK BENEŠ CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERREL FOLYTATOTT TÁRGYALÁSÁRÓL KÉSZÍTETT FÖLJEGYZÉSEiratszám: 19

irat típusa: 864. sz. följegyzés



Cseh–Szlovákia külügyminisztere, Beneš – aki ma este hazautazik Prágába – fölkeresett, és a boulogne-i értekezletről6262 érdeklődött. Nagy vonalakban ismertettem vele a helyzetet, majd a következőket mondtam neki: „A miniszterelnök6363 jelenleg azt vizsgálja, milyen gyakorlati következményekkel jár az általa kialakított álláspont. Nem rejtem el ön előtt, hogy konkrét cselekvési munkatervében az ön országának fontos hely jut. Föltételezem, hogy erről már ön is elgondolkodott.” „Igen, már gondoltam arra, mit kell tennünk, ha Lengyelország összeomlik a bolsevikok csapásai alatt” – válaszolta Beneš, majd így folytatta: „Úgy vélem, rendkívüli erőbedobással kellene védelmeznünk a kárpáti határt, különösképpen Kárpátalján, tehát az Uzsoki- és a Jablunkai-hágó között. A hatékony védekezéshez szükséges eszközök rendelkezésünkre állnak; biztosítom róla, hogy mindent meg fogunk tenni… Mindamellett emlékeztetnem kell önt azokra a súlyos nézeteltérésekre, amelyek egy éve pattantak ki Lengyelország és Cseh–Szlovákia között. Közvéleményünk azóta is gyanakvással eltelve tekint Lengyelországra. A tescheni ügyet – amely lassan megoldódik – nem is említve, hát hogyan felejthetnénk el, hogy alig néhány hónapja, az Ukrajna ellen folytatott lengyel támadás idején, a varsói lapok nagybetűvel szedve merészelték azt írni, hogy »Kijevből Prágába vezet az út!…« Ilyen körülmények között elég hosszú időre lesz szükségem, hogy megértessem honfitársaimmal: jelenlegi súlyos helyzetében támogatnunk kell Lengyelországot. Biztos lehet abban, hogy ennek a feladatnak habozás nélkül és minden erőmmel nekiállok…”

Ezután Beneš arról a katonai közreműködésről szólt, amelyet – úgy látszik – a magyarok Lengyelországnak és az antantnak föl kívánnak ajánlani. Az indítványban súlyos veszély sejt Kelet-Európa új berendezkedésére nézve. Azt feleltem, hogy a pesti kormány tényleg engedélyt kért az antanthatalmaktól a Keleti-Kárpátok esetleges – magyar csapatok által történő – katonai megszállására: „Mi is tisztában vagyunk, akárcsak önök – folytattam –, hogy milyen hátsó gondolat vezérli a magyar kormányt, és Millerand el van szánva rá, hogy elveti ezt a javaslatot. Mindamellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy Magyarország a dunai térségben vitathatatlanul központi helyet foglal el, és félelmetes robbanóerőt rejt magában. Ezt az erőt hatástalanítani nem áll módunkban, de kordában tartani, mérsékelni – és szükség esetén – irányítani igen. Ha önök meggyőző módon biztosítják a Keleti-Kárpátok hatékony védelmét, és további erősítése érdekében szoros kapcsolatra lépnek a bukovinai román hadsereggel, akkor megszűnik minden ürügy, amelyet a magyar hadsereg

6262Az értekezleten az Oroszország és Lengyelország között folyó háború következményeit vizsgálták, valamint azt, hogy milyen álláspontot kell vele kapcsolatban kialakítani.6363A. Millerand.


IRATOK

beavatkozásra használhatna föl. Ám ha éppen ellenkezőleg azt föltételezzük, hogy a bolsevikok megvetik a lábukat a hágókon, ez olyan heves indulatokat váltana ki Európában, hogy a magyarok minden további nélkül a mentőangyal szerepében léphetnének föl. Gondoljon csak arra, hogy a görögök micsoda hatalmas részt hasítottak maguknak azáltal, hogy a török nacionalizmus elleni harcra ajánlkoztak… Ezért melegen ajánlom, hogy a román vezérkarral együttműködve a lehető legrövidebb időn belül szervezzék meg Kárpátalja védelmét.”

Beneš kijelentette, hogy teljes mértékben magáénak vallja ezt a véleményt.






1. Megerősíthetem önnek, hogy nem jöhet létre támadó jellegű szövetség Cseh–Szlovákia és valamely más állam között. Az elnök és a külügyminiszter6565 ebbéli akarata felől biztos vagyok. Ez az akarat az egész nemzet kívánságával egybeesik.

2. Nem létezik semmiféle védelmi szövetségről szóló megállapodás sem az Sz–H– Sz Királysággal, sem Romániával.

Az Sz–H–Sz állammal kapcsolatban: prágai Sz–H–Sz-képviselők több ízben megerősítették, hogy ha a két ország közül valamelyiket támadás éri, a „szívek szövetsége” mindenfajta írásbeli megállapodást pótolni fog. A múlt évben folytak tárgyalások védelmi egyezmény kidolgozására a két következő meghatározott esetre nézve:

a) kölcsönös támogatás kilátásba helyezése, ha az egyik államot Magyarország részéről támadás éri;

b) ha az egyik ország egy harmadik féllel keveredne harcba, akkor a másik visszatartaná Magyarországot a beavatkozástól. Ezt alapként mindkét fél elfogadta, ám az egyezmény szövegében nem tudtak megegyezni. Az Sz–H–Sz állam – úgy tetszik – folytatni kívánja a tárgyalásokat. Ezzel kapcsolatban lásd a július 28-án elküldött, 626–628. sz. táviratokat.6666

4. Romániával is ugyanilyen alapon folytak megbeszélések, ám minden eredmény nélkül. Noha a román kormány hitet tesz a közös célok mellett, és a gazdasági kapcsolatok megerősítésének fontosságát hangsúlyozza, valójában cselekvési szabadságának megőrzésére törekszik. Romániának egyáltalán nincs Prágában diplomáciai képviselője. A legutóbbi Sokol-ünnepségre érkező népes román küldöttség fölöttébb tartózkodóan viselkedett.


1.21. HAMELIN TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓVEZETŐJE A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAKiratszám: 216767

irat típusa: 866. sz. távirat. Titkos


6464A távirat másolatát megküldték a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, a külügyminiszternek és Foch marsallnak.

6565E. Beneš.


6767A táviratot hasonlóképpen elküldték a külügyminiszternek, megkapta a köztársasági elnök, a miniszterelnök, valamint Foch marsall is.


IRATOK


A budapesti szövetséges katonai bizottság a nagykövetek tanácsának.

1. Magyarország csak a Duna vonalán védhető az orosz seregek ellen.

2. Következésképpen okvetlenül biztosítékokat kell kapnunk arra nézve, hogy Cseh– Szlovákiának megvannak-e az eszközei a Kárpátok védelmére, és késznek mutatkozik-e rá, ami fölöttébb kétséges.

3. Már most intézkedést kell hozni a tekintetben, hogy a helyzet súlyosbodása esetén fölkérjük Magyarországot: a nyugati hatalmak együttes érdekében vállalja magára a felelősséget.

4. Márpedig a magyar hadsereget jelenleg mindössze 30 ezer szervezés alatt álló fő alkotja, 36 zászlóaljnyi lovas katonával, 24, egyenként 250 lövetű, azonnal használható ágyúval. E közreműködés tehát teljességgel haszontalan volna, hacsak a szövetségesek nem segítik a magyar hadsereget tüzérséggel és lőszerrel, és nem engedélyezik a békeszerződésben meghatározott haderő és hadfölszerelés túllépését.

5. A magyar támogatás politikai következményeire, valamint azon változásokra való tekintettel, melyeket a békeszerződés által létrehozott helyzetben eredményezhet, a nagykövetek tanácsának kell sürgősen értesíteni a tábornoki bizottságot arról, hogy változtasson-e magatartásán a magyar hadsereg ellenőrzését illetően.


1.22. HAMELIN TÁBORNOK, A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAKiratszám: 226868




A budapesti szövetséges katonai bizottság a nagykövetek tanácsának. Július 27-i,

866. sz. táviratom folytatása.2 A magyar hadügyminiszter július 29-én kelt levelében az alább összefoglaltakat írta a szövetséges katonai bizottságnak:

„1. Magyarországot a fenyegető veszély elhárítása érdekében föltétlenül be kell venni az orosz bolsevizmus ellen alakuló szövetségbe. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha erős és jól fölszerelt hadserege van.

2. Mivel a harcok közvetlenül a határainál készülnek kitörni, hamarosan olyan döntések meghozatalára kényszerülhet, amelyeket az antant által kialakított állásponttól tesz majd függővé.

3. Semmivel sem tudunk védekezni repülőtámadások és a kommunizmus terjesztésére szolgáló röpiratok ellen.

4. Hadseregünket a megszállás – elsősorban a román – megfosztotta fölszerelésétől.

5. Mielőtt döntést hoznék, kénytelen vagyok a bizottság sürgős és határozott válaszát kérni a következő kérdésekre – melyek döntenek majd Közép-Európa sorsáról –, tudniillik arra, hogy az antant hajlandó-e:

a) magára vállalni Magyarország védelmét a légitámadások ellen, valamint repülőgépegységeket és légvédelmi ütegeket telepíteni Magyarországra?

b) ellátni a magyar hadosztályokat tüzérséggel, abban az esetben, ha az antant nem áll készen a hágók megszállására, vagy nem szándékozik azt végrehajtani; rendelkezésünkre bocsátani a szükséges hadianyagot és engedélyezni a kellő átszervezés azonnali végrehajtását.”

6868A táviratot hasonlóképpen elküldték a külügyminiszternek, megkapta a köztársasági elnök, a miniszterelnök, valamint Foch marsall is. 2 Lásd a föntebb, 21. sz. alatt közölt iratot.


IRATOK

A katonai bizottság válaszában tudatta, hogy a nyilatkozatot továbbítja a nagykövetek tanácsának.


2. 1920. július2.1. SAINT-SAUVEUR GRÓFNAK, A SCHNEIDER–CREUSOT-CÉG IGAZGATÓJÁNAK PALÉOLOGUE FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI FŐTITKÁR RÉSZÉRE KÉSZÍTETT JELENTÉSEiratszám: 236969



keltezési idő: 1920. augusztus 4

A) A Magyarországon elindított francia vállalkozások helyzete

1. A magyar vasutak

A magyar kormánynak, valamint a politikai személyiségeknek és a magyar vasutak vezetőinek nyújtott tájékoztatás eloszlatta az ügylet kapcsán fölmerült aggályokat.

Miután ez a fölvilágosítás megtörtént, a Schneider és Tsa vezette francia vállalatcsoport által Budapestre menesztett, az ügy gyakorlati részét lebonyolító munkacsoport az e célból létrehozott hivatalos magyar bizottsággal közösen megkezdhette, és kedvező föltételek között folytatja a magyar vasutak helyzetének, illetve a francia–magyar együttműködés megvalósíthatóságának a tanulmányozását.

2. A budapesti kikötő és a Duna–Tisza-csatorna

A Schneider-művek megbízottja folytatja az önköltségi árak és a várható forgalom alakulásának tanulmányozását, hasonlóképpen a megbeszéléseket a pénzügyminiszterrel7070 a munkálatok kifizetéséről annak érdekében, hogy az e munkálatokra vonatkozó végleges szerződést meg lehessen kötni.

Az ügylet sem a magyar kormány, sem a magyar közvélemény részéről semmiféle ellenállásba nem ütközik.

Az angolok – akiken teljes bizonytalanság lett úrrá látva, hogy éppen akkor esnek ki a versengésből, amikor már biztosra vették, hogy ők kaparintják meg az üzletet – közvetett úton ajánlatokkal környékezték meg a Schneider és Tsa megbízottját.

3. A Magyar Általános Hitelbank

Ezen ügylet már megvalósult.

Az Union Européenne Industrielle et Financière ugyanis élt a számára a 300 000 újonnan kibocsátandó részvényből 200 ezerre adott opcióval.

Augusztus 7-én tartják az országgyűlés rendkívüli ülését, amely valószínűleg jóváhagyja az ügyletet.

A Magyar Általános Hitelbank pénzügyi helyzete részletes vizsgálatának eredménye teljes megelégedettségünkre szolgált.

Ezt az ügyletet a legkülönbözőbb magyarországi körök igen kedvezően fogadták.

6969Az iratot Paléologue láttamozta.

7070Korányi F.


IRATOK

B) A magyarországi általános helyzet

Társadalmi vonatkozásban a helyzet jó.

Azon néhány – egyébként mind ritkábban előforduló – túlkapás ellenére, amelyet garázda tisztek követtek el a bolsevik forradalomért felelőssé tett izraeliták sérelmére, az országban rend uralkodik.

A valóban létező mindössze két politikai párt – a keresztény nemzeti párt és a kisgazdapárt – mindegyike monarchista, és csupán abban tér el a véleményük, hogy kit jelöljenek a magyar királyi trónra.

A keresztény nemzeti párt, amelynek a képviselői jelenleg hatalmon vannak, és amely a magyar arisztokrácia pártja, Károly királyt támogatja, ám az országgyűlésben kisebbséget alkot.

A kormányzó, Horthy tengernagy, osztja a keresztény nemzeti párt nézeteit, noha bizonyos, az utóbbi időben tapasztalható jelekből arra lehetne következtetni, hogy rájött a hatalom ízére, és nem volna ellenére, ha valamiféle jogcímen megőrizhetné.

A keresztény nemzeti párt – amelynek vezetői, eltekintve néhány igen ritka kivételtől, mint amilyen például Bethlen gróf, igencsak középszerű embereknek látszanak – kizárólag annak a támogatásnak köszönhetően van pillanatnyilag hatalmon, melyet a kisgazdapárttól Rubinek jelenlegi kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági miniszter, a párt vezetőjének személyében kap.

A kisgazdapárt a hadseregben és a parasztok között nagy népszerűségnek örvendő József főherceg mellett áll, akit – származása dacára – ezek nem tartanak Habsburgnak. A magatartásában keresetlenül egyszerű és szabadelvű József főherceg a magyar nép szemében azt a férfit testesíti meg, aki mindvégig az osztrák uralom ellen küzdött, és soha nem hagyta el az országot, a háborúban együtt harcolt a katonákkal a lövészárokban, és osztozott a bolsevik forradalom idején bebörtönzött honfitársai sorsában.

Az országházban többséget élvező kisgazdapárt élén az igen kiváló Rubinek áll, akinek bizalmas közléseiből arra lehet következtetni, hogy rövid időn belül meg kívánja szerezni a miniszterelnöki tisztséget, hogy aztán – amint lehetséges – József főherceget a magyar trónra ültesse.

Gazdasági szempontból a helyzet nagyon súlyos.

Új határai között és a szomszédaival megkötött gazdasági egyezmények nélkül Magyarország életképtelen.

Elvették nélkülözhetetlen nyersanyagait: nincsenek ércei, nincs szene, sem fája, sem kőolaja. A békeszerződés e nyersanyagoknak korábban birtokában levő csaknem teljes mennyiségétől megfosztotta. Következésképpen ipara szinte egészen megbénult.

Egyedül a mezőgazdaság őrzött meg valamit korábbi gazdagságából, így az ország lehetséges talpra állásának kiindulópontja lehet. Ugyanakkor idén legföljebb közepes termés ígérkezik, és gabonából jóformán semmi kivitel nem lesz.

Pénzügyi szempontból a helyzet ugyancsak igen komoly.

A Magyarországot egymás után sújtó nehézségek következtében – a háború, a bolsevik forradalom, a román megszállás – a pénzügyek siralmas állapotba jutottak.

Az amúgy sem elégséges adók nem folynak be. A bankjegyforgalom már elérte a tízmilliárdot, és csakhamar tizenötmilliárdnyi lesz. Az államkincstár szükségleteit csak folyamatos papírpénz-kibocsátással képes fedezni. Költségvetés nincs. Az összes feladat megoldásra vár. Korányi pénzügyminiszter az egész pénzügyi rendszer újjászervezésével próbálkozik, ám nem úgy néz ki, mintha képes volna véghezvinni ezt a munkát, amely a jelenlegi állapotok között ugyancsak keservesnek tűnik.

C) A közép-európai általános helyzet

A közép-európai államok többsége politikai és társadalmi szempontból aggodalomra ad okot.

Lengyelországban csaknem katasztrofális helyzet alakult ki a bolsevik betörés következtében, amely – bárhogy alakuljanak is a dolgok – maradandó nyomokat és társadalmi zavargásokat föllobbantó gyúanyagot hagy maga után.


IRATOK

Ausztriában a kormányzat, ha éppen nem is kimondottan bolsevik, de a bolsevizmussal rokonszenvező.

Cseh–Szlovákia iparvidékein gyakoriak a sztrájkok, és habár Csehországban vidéken nyugalom honol, nem mondható ugyanez el Szlovákiáról, ahol a forradalom után Magyarországról kiűzött magyar bolsevik elemek nyugtalanságot szítanak és zavargásokat keltenek, melyeket a bolsevikok lengyelországi előrenyomulása csak tovább súlyosbít.

Közép-Európa egyes államai különben is többé-kevésbé háborúban állnak egymással.

A nyugalom visszaállításának legcélravezetőbb módja talán a gazdasági kapcsolatok megteremtése volna e különböző államok között.

Mivel a maga lábán egyikőjük sem képes megállni, okvetlenül szükségesnek látszik egy gazdasági rendszer vagy szövetség megszervezése, amely az összes közép-európai és balkáni államot magába zárná.

Gazdasági szempontból a jelenlegi új helyzetben ezek a közép-európai és balkáni államok egy közösséget, egy teljes egészet alkotnak, melynek egységét nem lehet megbontani.

Nem lehet tehát magyar, cseh–szlovák vagy osztrák gazdaságpolitikát csinálni, ehelyett egységes irányítású „közép-európai” gazdaságpolitikára van szükség, amely szem előtt tartja a különböző érdekeket, és megfelelő egyezmények segítségével összeegyezteti őket.

Hasonlóképpen szükségesnek látszik, hogy e különböző államok kormányai mellé rendelt hivatalos képviselők ne egymástól elszigetelten cselekedjenek, vagyis ne úgy, hogy nem veszik figyelembe intézkedéseiknek a szomszédos országokra kifejtett hatását. Még kevésbé kívánatos, hogy e képviselők túlságosan pártfogásukba véve az állomáshelyükül szolgáló országot, arra ösztönözzék a kormányt, amely mellé kinevezték őket, hogy a szomszéd államok rovására erőnek erejével olyan előnyökre tegyenek szert, melyekre nem jogosultak, fönntartva és tovább mérgesítve ekképpen a Közép-Európában ténylegesen fönnálló háborús állapotot.

D) A magyar miniszterelnök és külügyminiszter, Teleki gróf kívánságai

1. Kezdődjenek minél hamarabb tárgyalások a Magyarországgal szomszédos államokkal, mindenekelőtt Romániával.

Teleki gróf azt szeretné, ha Franciaország elősegítené a tárgyalások fölvételét Romániával, és mihelyt a terepet sikerül megfelelően előkészíteni, Bethlen grófot Párizsba meneszti a tárgyalások megkezdésére.

2. A Csáky gróf által – Franciaországból való elutazása előtt – átadott jegyzékben fölsoroltak közül valamely kellőképpen fontos kérdésben Franciaország jószolgálata révén elégtételt nyerni Magyarország számára annak érdekében, hogy az eredményt a magyar közvélemény előtt Franciaország javára írhassák, valamint hogy nyíltan és határozottan kidomboríthassák Magyarország politikai tájékozódását a Franciaországhoz való közeledés irányában.

3. Tekintettel a bolsevizmusnak a szomszédos országokban való jelenlétére, ne kelljen végrehajtani a magyar hadsereg létszámának csökkentését az előírt 35 000 főre.

Teleki gróf mindössze azt kéri, hogy a francia kormány hunyjon szemet a dolog fölött, és Franciaországból semmiképpen se hangozzanak el ellenvetések ezzel kapcsolatban, mert azokat Magyarországon a francia orientáció ellen fogják fölhasználni.

Egyébként itt említem meg, hogy Rubinek – aki nagyon is a jövő emberének látszik és olyannak, akire a legnagyobb biztonsággal és bizalommal lehet építeni – egy meghitt beszélgetés során, benső barátjával, doktor Halmossal egyetértésben azt kérte, hogy a francia kormány addig semmilyen lépést se tegyen Magyarország érdekében, ameddig ő nem veszi át a miniszterelnökséget, amire – elmondása szerint – legföljebb néhány hét múlva sor kerül. Rubinek nyilvánvalóan azt szeretné, hogy egy Magyarország érdekében végrehajtott francia lépés eredményeiből az ő kormánya és nem a Teleki grófé tenne szert előnyre a magyar közvéleménynél.

Rubinek – aki teljesen őszintének látszik – a francia–magyar közeledés föltétlen hívének vallotta magát, kijelentve, hogy e közeledés megvalósulása érdekében tevékenyen kíván munkálkodni. Egyébiránt doktor Halmost munkájában egyedül Rubinek támogatta pillanatnyi megingás nélkül, még a francia ügylet ellen szervezett budapesti angol–német beavatkozás idején is.


IRATOK

A föntebb említett lényegbevágó kérdések mellett Teleki gróf miniszterelnök kifejtette: nagyon szeretné, ha egy-két francia tisztet Budapestre küldenénk, akik – bizonyos angol tisztek példáját követve – alkalmasak volnának arra, hogy a magyar arisztokrácia köreiben forgolódjanak.

Teleki gróf Henry ezredes és Le Gallet százados nevét említette. E két tiszt Franciaországban állítólag a magyar békeküldöttséghez beosztva teljesített szolgálatot, és udvariasságukkal megnyerték a küldöttség rokonszenvét.

A külügyminiszter végül abbeli szándékáról is beszámolt, hogy Magyarország hivatalos párizsi képviselőjéül – nyomban a békeszerződés országgyűlési jóváhagyása után – Csáky grófot fogja javasolni előzetes elfogadásra a francia kormánynak.





keltezési idő: 1920. augusztus 4.

A júl. 25-i, 125. sz. táviratom7171 folytatása.

A magyar kormány csekélyke bizalommal szemléli az oroszok és a lengyelek közötti tervezett fegyverszünet létrejöttének esélyeit. Ezért a miniszterelnök7272 a minap hivatalos levélben értesített arról, hogy miután az oroszok átkeltek a Kárpátoktól 130 kilométerre található Zbrucs folyón, a lengyelek pedig északnyugati irányban visszavonulnak, a hágók védelem nélkül maradtak. Arról is beszámolt, hogy a cseh hadsereget nem tartja megbízhatónak, továbbá hogy a jelenlegi magyar határokat a síkságon nem lehet megvédeni.

Befejezésül azt kéri, hogy a szövetséges hatalmak föltétlenül (biztosítsanak) legalább 7 hadosztálynyi magyar gyalogos és egy lovas hadosztály fölállításához szükséges fölszerelést.

Sem jogosult, sem illetékes nem vagyok arra, hogy fölbecsüljem a cseh hadsereg ellenállási képességét. Mindössze arra szorítkozom, hogy (megemlítsem): a háború alatt a cseh katonák nem vívták ki magyar bajtársaik csodálatát. Azonkívül úgy tartják, hogy a cseh hadsereg – még ha elvégzi is feladatát – nem tudhatja maga mögött a hátország támogatását a bolsevik erők ellen.

Ma reggel doktor Halmos Bécsbe és Párizsba vette útját, azért hogy tájékoztassa a minisztériumot ezrekről a katonai jellegű kérdésekről. Arra is föl kívánja hívni Nagyméltóságod jóakaratú figyelmét, hogy jelen körülmények között talán kedvező alkalom kínálkozik a Magyarország és Románia közötti tárgyalások megkezdésére.


2.3. PHIPPS, AZ ANGOL KÜLÜGYMNISZTÉRIUM HELYETTES ÁLLAMTITKÁRA DERBY PÁRIZSI ANGOL NAGYKÖVETNEKiratszám: 25


keltezési hely: London,



7272Teleki P.


IRATOK

Kegyelmes Uram!

Hivatkozással az ön július 22-i közlésére,7373 amelyben arról tájékoztat, hogy a magyar kormány a francia kormány jószolgálataiért kéri a Romániából és egyéb országokból ezen országok kormányai által elűzött korábbi magyar állampolgárok érdekében, van szeren

csém közölni, hogy Őfelsége budapesti főmegbízottja7474 beszámolt arról a neki eljuttatott jegyzékről, amelyben a magyar külügyminiszter7575 fölhívta a figyelmet az utódállamokból érkezett, jelenleg Budapesten és környékén tartózkodó menekültek sanyarú sorsára. A jegyzék szövegének átvételét követően Őfelsége bukaresti, 7676

belgrádi7777 és prágai7878 képviselői tájékoztatást kaptak arról, hogy Őfelsége kormánya támogatja Őfelsége budapesti főmegbízottjának korábban kifejtett nézetét, mely szerint nem volna kívánatos fölszólítani az érdekelt kormányokat a menekültek azonnali visszahonosítására. Ám mivel a nehézségeknek legalább egy része arra vezethető vissza, hogy ezek a kormányzatok lehetetlenné teszik a menekültek hazatérését, Őfelsége kormányának képviselőit fölkértük: adandó alkalommal hívják föl azon államok figyelmét, amelyekhez megbízatásuk szól, arra, hogy a magyar békeszerződés 61. cikkének értelmében mindazok a személyek, akik a korábbi Osztrák–Magyar Birodalom részét képező valamely területen állampolgári jogokkal rendelkeznek, ipso facto annak az államnak az állampolgárságát szerzik meg, amelyik az ilyen területen az állami főhatalmat gyakorolja. Az utódállamok – ebből következően – általánosságban nem jogosultak az ilyen személyek befogadását visszautasítani, és Őfelsége képviselőit fölkértük arra, hogy fejtsék ki a román, szerb–horvát–szlovén és a cseh– szlovák kormány előtt ezt az álláspontot, rámutatva egyúttal arra, hogy kívánatos volna a tárgyban közvetlen tárgyalásokat kezdeniük a magyar kormánnyal, azzal a céllal, hogy előmozdítsák a menekültek visszahonosítását. Ezenfölül az érdekelt kormányok figyelmébe ajánlottuk: legyenek tisztában azzal, hogy minden, otthonába visszatérő menekült jogosult lesz a trianoni békeszerződés 63. cikkében megfogalmazott opcióval élni.

Kérem, fogadja stb….


2.4. POZZI PRÁGAI FRANCIA ÜGYVIVŐ MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 26

irat típusa: 207–211. sz. távirat. Szigorúan bizalmas


keltezési idő: 1920. augusztus 6. 6 óra 20 Érkezett: augusztus 6. 23 óra 25)

Tekintettel a helyzet súlyosságára, Beneš lemondta belgrádi és bukaresti látogatását. Úgy határozott, Rennerrel fog tárgyalni, akivel holnap találkozik a dél-csehországi Táborban azzal a szándékkal, hogy összehangolja politikáját Ausztriáéval, melynek érdekei – amint előttem kifejtette – egybeesnek a cseh érdekekkel.

A találkozó célja – mutatott rá Beneš – „egyrészt a két kormány belpolitikai helyzetének megszilárdítása, másrészt közös akarattal azoknak az intézkedéseknek a kidolgozása, amelyeket magyar ellenséges szándék megnyilvánulása esetén foganatosítanának”.

A Magyarországon osztozkodó hatalmak érdekközössége már korábban valóságos szövetségi rendszerré erősödött, mely szövetség megkötése – amint arról Nagyméltóságodnak 202. és 203. sz. táviratomban7979

beszámoltam – Beneš tervezett romániai és szerbiai utazásának (célját) képezte. Az Ausztriában hatalmon levő pártok, bizonyos belpolitikai indítékok nyomásának engedelmeskedve – mint amilyen például a monarchia


7474Hohler Távolléte idején A. Johnson helyettesítette.

7575Teleki. P.

7676Sir A. R. Peel.

7777Sir A. Young.

7878Sir G. Clerk.



IRATOK

esetleges visszaállítása – kénytelenek lesznek tehát ugyanúgy cselekedni, mint a magyarok többi szomszédjai fognak abban az esetben, ha Budapest megkísérelne hasznot húzni a jelenlegi (hiányzó szó).8080

Úgy vettem észre, Benešt rendkívüli mértékben nyugtalanítja a bolsevik előretörés következtében kialakult helyzet. Ennek kezelésére – vélekedése szerint – egyetlen mód kínálkozik: tárgyalni; haladéktalanul és bármilyen áron tárgyalni.

Beszélgetésünk során Beneš a legteljesebb őszinteséggel nyilatkozott, ám mondanivalójáról ekképpen csak még érdekesebb beszámolnom. Szavát adta, hogy az országhatár esetleges megsértéséről mind ez ideig nem volt megbeszélés kormánya és a bolsevikok között, és egyébként is – tette hozzá – a bolsevikok ígéretét, hogy nem támadják meg a cseheket, komolytalan biztosítéknak tekintené. A lehetetlenre is vállalkozik annak érdekében, hogy megőrizze a legteljesebb összhangot az antanthatalmakkal és különösképpen (Franciaországgal); arra azonban technikai szempontból nem lát lehetőséget, hogy katonai erővel állítsa meg a csapatokat, melyeknek bevonulását Prágába – Varsó után – az antant vélhetőleg nem fogadná örömmel.

Beneš nyilván nem tartaná kívánatosnak, hogy a Közép-Európában a versailles-i és a saint-germaini békeszerződés következtében kialakult állapot a háborúskodás elhúzódása miatt kérdésessé válna, és arra törekszik, hogy – a bolsevikoknak valamit odavetve – e békeszerződések minden lényeges elemét – kiváltképp azokat, melyek saját országát közvetlenül érintik – képes legyen megmenteni.



irat típusa: 637–639. sz. távirat. Szigorúan titkos


keltezési idő: 1920. augusztus 6. 12 óra 30

1. Az egyik hírügynökség által kiadott, a Cseh–Szlovákia, Sz–H–Sz, Románia közötti szövetségről szóló értesülés túl korai.

Meglehet, indiszkréció történt. Ám a helyzet általában véve ugyanaz, mint amiről július 28-i, 629–632. sz. táviratomban8282 beszámoltam.

2. Ugyanakkor az Sz–H–Sz-szel folytatott tárgyalások olyannyira előrehaladott állapotban vannak, hogy – amint arról néhány napja a francia ügyvivőt8383 értesítettem – Beneš az egyezményt voltaképpen megkötöttnek tekinti.

3. Beneš a lengyelországi helyzetre való tekintettel elhalasztotta Belgrádba és Bukarestbe tervezett látogatását.

A kidolgozott egyezmény szigorúan védelmi jellegű, és csupán arra a föltételezett esetre vonatkozik, ha Magyarország megtámadná valamelyik szerződő felet, tekintet nélkül arra, hogy utóbbi már harcban áll valamely állammal vagy csak Magyarországról és a szerződő felekről van szó.




8181A táviratot a hadsereg vezérkara 2. irodájának, valamint Foch marsallnak is elküldték.

8282A föntebb, 20. sz. alatt közölt irat.

8383J. Pozzi.


IRATOK




A közvéleményt magától értetődően továbbra is foglalkoztatja a Kárpátokat keletről fenyegető veszély. Augusztus 4-én kelt, 136. sz. táviratomban8484 továbbítottam Nagyméltóságodnak a magyar kormány arra irányuló legutóbbi kérését, hogy öt8585 hadosztálynyi gyalogos és egy lovas hadosztály fölállításához szükséges fegyverzetet és fölszerelést kaphasson. Semmi kétség afelől, hogy itt bizonyos előkészületek folynak az ország területének esetleges védelme érdekében, amely lehetőség szerint a Kárpátok hágóin folyna. Erre három nappal ezelőtt egyértelmű célzást tett a miniszterelnök8686 a törvényhozásban. Szó szerint ezt mondta: „Mind külföldön, mind belföldön előkészületek történtek. Merem remélni, ismertek önök előtt az okok, melyek visszatartanak attól, hogy ezekről bővebben szóljak.”

A külföldet említve Teleki gróf nyilvánvalóan a makacs kitartásra gondolt, amellyel a szövetséges hatalmakat ostromolja annak érdekében, hogy lehetőség szerint minél határozottabb parancsot kapjon tőlük a bolsevikok elleni föllépésre. Ami a belföldet illeti, burkoltan beismerte, hogy megkezdődött a mozgósítás, amelyet a tartalékosok lakcímére küldött paranccsal rendelnek el, és melynek végrehajtásáról adott esetben egyetlen országos rendelet intézkedik. Ugyanakkor egészen bizonyos, hogy az antant segítsége nélkül a magyarok fegyverzet dolgában igen nagy szükséget szenvednének. Úgy vélem, nem avatkozom bele a katonai bizottság hatáskörébe, amikor jelzem: jelenleg a magyarok mindössze 24 tábori ágyúval rendelkeznek, amelyek egyenként 250 lövetűek. Ha föltételezzük, hogy a valóságban kétszer ennyi ágyújuk van, és hogy néhány nagyobb löveget is előkerítenek valahonnan, még akkor is csak azt mondhatjuk, hogy az ilyen tüzérségen legföljebb mosolyogni lehet.

A magyar kormányzat mindezzel tisztában van. Azon igyekezete, hogy a szövetségesekkel együtt kezdhessen hadműveletbe, minden kétséget kizáróan nem pusztán a vörös veszély miatt érzett félelméből fakad, hanem azon nyilvánvaló hátsó gondolatból is, hogy ha egyszer a magyar katonák már megvetették a lábukat a Kárpátokban, többé nem távoznak onnan, vagy egyszerűen megtagadva a visszavonulást, vagy pedig azért, mert Magyarország még egy olyannyira jelentéktelen közreműködésért is jutalmat érdemel. A békeszerződést következésképpen módosítani kell, legelőször is a csehek sérelmére. Azután meg minek is megállni, ha egyszer ilyen szépen beindultak a dolgok?

Az efféle megfontolásoknak fokozott éberségre kell inteniük az antantot. Ettől eltekintve azonban a Magyarországra leselkedő veszély valós, vagy egyhamar azzá válhat, ha a hadi sikereit a közeli fegyverszünet ellenére tovább gyarapító, vagy kis idő elteltével majd újrakezdő orosz hadsereg folytatja győzedelmes menetelését nyugat felé. Mivel Németország nagyon is hajlik arra, hogy kihasználja a bolsevizmust, anélkül azonban, hogy engedné magát általa bevenni és elözönleni, így az áradat természetszerűleg a magyar Alföld felé veszi majd útját, amelyen a betörő ellenséges hadak mindig is átvonultak. Igazat szólva nagyon meglepődnék, ha egy ilyen veszély fenyegető közelségével kellene számolnunk. E pillanatban inkább az valószínű, hogy az olyan kiváló tanácsadók, mint Jusserand és Weygand tábornok puszta jelenléte Varsóban – a brit bizottságot nem is említve – nagyban elősegíti az orosz hadsereg megállítását. Túlzás tehát az állítás – amely Budapesten gyakorta elhangzik –, hogy a Kárpátokat háromhetes ostrommal be lehet venni. Ám anélkül, hogy e szélsőséges esetből indulna ki, mi sem természetesebb, hogy a magyar kormány foglalkozik a fenyegető jövővel, hiszen a Kárpátok védelmét mind ez ideig egyedül a cseh katonaság biztosította. Márpedig a magyaroknak – okkal vagy ok nélkül – nincs semmi bizodalmuk a cseh hadseregben.

Ez a – meglehet, téves – vélemény egyfelől azokból a nem igazán hősies helytállást tükröző emlékekből táplálkozik, melyeket az osztrák–magyar hadsereg krónikái a cseh katonákról a mostani háborúban megőriztek, másrészt abból a – már fölbomlófélben levő magyar haderő által rendkívüli könnyedséggel végrehajtott – haditettből, amellyel még Kun Béla uralma alatt visszaszorították a cseh zászlóaljakat. Itt azóta sem tudtak napirendre térni az ügy fölött.

Fönti tényekhez továbbá az a meggyőződés járul, hogy Cseh–Szlovákia társadalma sincs olyan állapotban, amely kedvezne a katonai ellenállás kifejtésének, kiváltképpen a bolsevik betolakodókkal szemben. Természetesen a magyar kormány nem tanúsít kellő mérsékletet, amikor azt állítja, hogy a prágai kormányzat


8585Elírás. Teleki valójában hét gyalogos- és egy lovashadosztály felállítását kérte

8686Teleki P.


IRATOK

vörös politikát űz. Az emberek manapság mindenütt túlságosan hajlamosak arra, hogy összekeverjék a szocializmust a bolsevizmussal, és személyes meggyőződésem szerint Benešnek vajmi kevés köze van Leninhez vagy Trockijhoz. De amiben a budapesti kormányzatnak – attól tartok – igaza van, az annak megállapítása, hogy Szlovákiában a cseh rendszer hatására hallatlan gyorsasággal nyernek teret a haladó eszmék. Bármennyire elragadtassa is magát ezzel kapcsolatban a királypártinak és konzervatívnak megmaradt magyar, a szlovák népesség soraiban – úgy látszik – tényleg szocialista irányba tett, meglehetősen aggasztó fordulat ment végbe, amióta cseh uralom alá került. A magyarok megítélése szerint ez bizonyítja, hogy a csehek mennyire nem alkalmasak komolyabb hadműveletek végrehajtására, már csak a front utánpótlásának biztosítását és a hátországban uralkodó szellemet tekintve sem. Vajon téved-e a budapesti kormány e tekintetben? Ezt nem merném állítani.

Az egész ügy idővel attól válik roppant kínossá, hogy a kérdést elfogulatlanul és a békeszerződéstől – melynek végrehajtása nem lehet kétséges – függetlenül vizsgálva, Közép-Európában a magyar az a nép, amelyre manapság a legnagyobb bizotnsággal lehetne támaszkodni. Ha elvonatkoztatunk az e pillanatban még itt uralkodó zavaros helyzettől – amelyet csaknem kizárólag az ország összeomlása idézett elő –, a magyar, mindent összevéve, Közép-Európa és a Balkán legpallérozottabb és legegészségesebb nemzete. Természetesen nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha védőbeszédet mondanék egy olyan országért, ahol szórványosan bizony előfordulnak olyan sajnálatos események, mint amilyenek például a fehérterror idején történtek, és amelyek elképzelhetetlenek a mi nyugati nemzeteinknél, vagy mint azok a kíméletlen megtorlások és provokációk, amelyeknek nap mint nap tanúi lehetünk az új országhatárok mentén. Ezenkívül az is vitathatatlan, hogy – egészét tekintve – a magyar paraszti tömegek mélységesen műveletlenek és maradiak. Ám ha összehasonlítjuk a magyart az osztrákkal – most, hogy útjaik szétváltak –, az előző kétségbevonhatatlanul fölényben van az utóbbival szemben. Tehát ha mindent számba veszünk, a kettős monarchia igazi erejét a magyarok adták. Noha az olajozottan működő, megszokott osztrák közigazgatás hirtelen megszűntével az ország most átmenetileg balkáni képet mutat, nem kevésbé igaz ama tény, hogy korábban a birodalom magtára, egyben erőközpontja volt. Magyarország adta a kenyeret, a nyersanyagot és az embereket a monarchiának. Még ha az ősi építmény összeroskadtával most a fergetegben inogni is látszik Szent István királysága, a matéria, amelyből emelték, a mai nap is jó minőségű, vagy inkább kiválót mondanék, összehasonlítva azzal az építőanyaggal, amelyből a környező államokat összerótták. Noha mindezen országok közös jellemzője a vadság, amit sajnálattal, de tudomásul veszek, azonban Magyarországon tömegével állnak rendelkezésre elsőrangú műszaki szakemberek, amilyeneket – úgy hiszem – Romániában vagy Jugo-Szláviában hiába is keresnénk. A cseheket, akik szintúgy részesültek az osztrák közigazgatás jótéteményeiből, nem sorolom ide. Budapest valóságos kincsesbányája a kiváló pénzügyi szakembereknek és mérnököknek. Erről a mi nagyszabású gazdasági ügyleteink lebonyolítása céljából nem régen ide érkezett Saint-Sauveur gróf és Legrain már bizonyára tájékoztatta Nagyméltóságodat. Nem hinném, hogy Bukarestben és Belgrádban ilyen jó volna a helyzet. Persze nem azért tettem ezt az összehasonlítást, hogy kisebb szövetségeseink hitelét akár a legcsekélyebb mértékben is rontsam, hanem azért, hogy megkíséreljem Magyarország minden adottságát fölmutatni, hasonlóképpen azokat is, melyek Közép-Európában jobbára csak ebben az országban lelhetők föl.

Ilyen körülmények közt Magyarország együttműködését – legalábbis teljes mértékben – elvetni vélhetőleg bajos volna akkor, amikor a már most is aggasztó bolsevik veszély az egész földrészre nézve komolyan fenyegetővé válik. A visszautasítást itt nem értenék meg, sőt az óriási fölháborodást váltana ki, mi pedig önként lemondanánk az egész térségben talán legtöbbet érő közreműködésről.

A vészterhes nap – ismétlem – nyilvánvalóan még nem érkezett el, és még mindig szeretném azt remélni, hogy a bolsevik támadás – különböző politikai és katonai okoknak köszönhetően – csakhamar befejeződik, méghozzá anélkül, hogy a magyar békeszerződés ilyen vagy olyan részére váratlanul vissza kellene térni. A jövő azonban továbbra is bizonytalan, és sohasem árt, ha az értékeket önmagukban vesszük szemügyre, és különkülön vetjük őket össze a másodlagos dolgoktól elvonatkoztatva, nemkülönben bizonyos kényszerítő erőktől, amelyek a kérdés lényegét nem érintik. Csupán erre törekedtem, amikor azt próbáltam bemutatni, hogy a mostani független Magyarország olyan erőforrások fölött rendelkezik, melyeket semmi esetre sem szabad alábecsülnünk.


2.7. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 29

irat típusa: 221–222. sz. távirat. Titkos


IRATOK


keltezési idő: 1920. augusztus 9. 8 óra (Érkezett: augusztus 9. 10 óra, illetve 10 óra 40)

Az előző távirat folytatása.8787

…amit állítólag július (23-án) Gödöllőn írtunk alá,8888 amely Magyarország javára és Cseh–Szlovákia és Románia, illetve – kisebb mértékben – Ausztria kárára (jelentős) határmódosításokat határoz meg. A szöveget – amint hírlik – a magyar pénzügyminisztertől8989 lopta el egy titkár, és 10 000 koronáért eladta az osztrák kormánynak. Az ügyben Beneš azoknak az eljárásoknak a továbbélését látja, melyekkel – amint azt a Forgách-ügy, a zágrábi per stb. jól példázza – oly nagy előszeretettel éltek az egykori monarchiában. Föltételezése szerint mind a lopás, mind az iromány eladása jóváhagyással történt, és az iratot egy valóságos egyezmény szövegéből állították össze félrevezető szándékkal.

Beneš túlságosan is jól értesült Magyarországgal való tárgyalásaink állása felől…, így hát ezek az úgynevezett leleplezések a legcsekélyebb nyugtalanságot sem váltották ki belőle, azonban szükségesnek tartja, hogy – miután tudomást szereztünk a nekünk tulajdonított szerepről, meg a bomlasztási próbálkozásokról – fokozott óvatosságot tanúsítsunk Bécsben, kiváltképp a keresztényszocialistákkal szemben, és igyekezzünk föllépni azok ellen az igen határozott törekvések ellen, melyek bennünket az (hiányzó szavak) 9090 egyedüli sugalmazóiként tüntetnek föl. Benešnek határozott kívánsága, hogy senki ne gyaníthassa, hogy ezek az értesülések tőle származnak. Ma Rennerrel van találkozója, és igyekeznie kell, hogy féken tartsa túlságosan élénk képzelőerejét.






Amint önt arról 9-én már értesítettem,9191 a tájékoztatás, amellyel Politisz athéni követünknek9292 szolgált egy Szerbia, Cseh–Szlovákia és Románia közötti szövetség tervéről nem alaptalan, azonban pillanatnyilag még semmi nincs eldöntve, legalábbis ami a bukaresti kormányzatot illeti.

A terven már jó ideje dolgoznak, és Take Ionescu külügyminiszterként való hatalomra kerülésével megvalósítása új lendületet nyert.

A román államférfiak közül – ahogy ezzel ön is tisztában van – Take Ionescu a legeurópaibb, akinek politikai elképzelései nincsenek minden távlat nélkül. Vélekedése szerint Románia nem a szomszédai iránt tanúsított makacs gyanakvásával és örökös panaszkodásával fogja megszilárdítani helyzetét, és megőrizni – már amennyit részéről ennek érdekében közbenjárhat – a versailles-i béke által számára biztosított előnyöket. Bármiféle csalódást kiváltó okot is véljen föltalálni egynémely honfitársa ezekben a rendelkezésekben, ő a maga részéről úgy tartja, hogy a legfontosabb a békemű – és legelsősorban az általa létrehozott új államok – megszilárdítása, foganatosítva minden szükséges óvintézkedést azon államok ellen, melyek részéről kísérlet történhet az elmúlt


8888Saint-Sauveur gróf 1920. június 22-én, egy francia gazdasági küldöttség élén Budapestre érkezett, ahol tárgyalásokat folytatott a kormány tagjaival. Horthy Gödöllőn fogadta. Saint-Sauveur Budapestről való elutazását követően olyan hírek kaptak szárnyra, hogy Gödöllőn titkos egyezmény született, amely egyaránt vonatkozik a trianoni és a saint-germaini békeszerződés revíziójára. Ennek a „titkos megállapodásnak” a szövege – amely a DDFBC III. kötet 229. sz. iratának mellékletét képezi – vagy hamisítvány, vagy egy azon följegyzések közül, amelyek e tárggyal kapcsolatban ez idő tájt forgalomban voltak. Kutatásaink szerint Gödöllőn semmiféle francia–magyar egyezményt nem írtak alá.8989Korányi F.



9292Billy.


IRATOK

események visszafordítására. Ez a fenyegetés a legtovább Magyarország és Bulgária részéről várható, ezért van szükség arra, hogy a román, szerb és cseh–szlovák állam fölkészüljön a közös veszély ellen.

A versailles-i békemű egyik legkényesebb eleme a Németország, Ausztria és az oly bizonytalan jövő elé tekintő Lengyelország közé zárt cseh–szlovák állam fönntartása.

A Szerbiával való viszonyra vonatkozóan Take Ionescunak az a véleménye – amelyet nem is rejt véka alá –, hogy a Bánság kérdése másodlagos. Egynéhány négyzetkilométernyi román területtel, egypár román faluval több vagy kevesebb semmi ahhoz a veszélyhez képest, amelyet a Szerbiával való viszálykodás keltene.

Ami Cseh–Szlovákiát illeti, legfőképpen a magyar veszéllyel szemben kell ellensúlyt képeznie, és a külügyminiszter e gondolattól vezérelve nem habozott egy félhivatalos magyar küldöttnek – aki a napokban látogatta meg – a következőket kijelenteni: „Ha valaha is megtámadnák Cseh–Szlovákiát, azon nyomban mozgósítást rendelek el.”

Hasonlóképpen nyilatkozott a bolgár követ előtt, aki azért kereste föl, hogy kormánya jóindulatáról biztosítsa.

E két látogatójának ekképpen válaszolt:

„Szándékaik, melyekről előttem nyilatkoztak, meglehet, egybeesnek jelenlegi politikai irányvonalukkal, ám nem tükrözhetik valódi érzéseiket. Ez nagyon is természetes, tökéletesen megértem. Ám ne ütközzenek meg azon, ha tudomásukra hozom: bármelyik szomszédunk vagy szövetségesünk ellen indított támadás esetén Románia tüstént hadba lép.”

Take Ionescu ezen – egyébként a környező országok államférfiai előtt ismert – álláspontjának köszönhető, hogy a védelmi szövetség létrehozása érdekében folytatott tárgyalások az utóbbi időben igen közel kerültek a sikeres befejezéshez.

Take Ionescu a tervek szerint előbb Belgrádba, majd Prágába látogatott volna, de – legalábbis részben – a belpolitikai nehézségek miatt (a külügymisztérium mellett Take Ionescu ideiglenesen a pénzügyi tárcát is irányítja) elhalasztotta útját, mivel a szövetség létrehozását célzó elképzelésekhez a miniszterelnök vélhetőleg nem adta hozzájárulását. Averescu tábornok, akinek politikai nézeteit korántsem a széles látókör jellemzi, úgy látszik, legfőképpen azt tartja szem előtt, hogy ne vállaljon semmi olyan kötelezettséget, amely az országot kalandokba sodorhatja, ezért Take Ionescu tudomására hozta: jelenleg nem tartja elfogadhatónak elképzeléseit.

Így tehát a tárgyalásokat most fölfüggesztették, és Take Ionescunak az Averescukormányban elfoglalt helyzete sajnos nem eléggé szilárd ahhoz, hogy politikai terveit elfogadtassa. Amikor a parlamentben külpolitikai kérdésekről beszél, szónoki tehetsége és a tárgyalt kérdésekben való mindenki másnál alaposabb ismerete révén biztos sikert arat, ám ettől többre támogatóitól nem számíthat.

Take Ionescunak vélhetőleg az is megfordult a fejében, hogy rávegye Görögországot a tervezett szövetséghez való csatlakozásra. A görögök legutóbbi sikerei után ez lehetett volna, illetve ez lehetne a Bulgáriával szembeni viszontbiztosítás.

Mellesleg Take Ionescu igen szoros kapcsolatot ápol Venizelosszal, csodálattal adózik az általa játszott szerep és személyiségének kiválósága iránt, és – ahogy beszélik – némi irigységgel tekint babérjaira.


2.9. PALÉOLOGUE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAKHALMOSSAL, A MAGYAR KORMÁNY PÁRIZSI MEGBÍZOTTJÁVALFOLYTATOTT TÁRGYALÁSÁRÓL KÉSZÍTETT FÖLJEGYZÉSEiratszám: 31




IRATOK


Ma reggel Halmos keresett föl, miután megérkezett Pestről.

A Közép-Európát fenyegető bolsevik veszélyről szólva kijelentette: „A cseh–szlovákok képtelenek megvédeni a Kárpátokban húzódó országhatárukat. Szlovákiát már teljesen megfertőzte a bolsevizmus… Egyedül a magyar hadsereg tudná áthághatatlan akadályként a vörösök útját elállni. Megértjük a gyanakvást, amelyet esetleges részvételünk cseh–szlovák és román oldalról kivált. Készek vagyunk azonban Romániával olyan katonai egyezményről tárgyalni, amely minden szükséges biztosítékot megadna Bukarestnek.”

Azt válaszoltam Halmosnak, hogy az ilyen tárgyalásoknak a jelen körülmények között szerintem semmi esélye sincs a sikerre, továbbá azt ajánlottam neki, javasolja honfitársainak, hogy semmi olyasmibe ne fogjanak bele, ami azt a gyanút keltheti, hogy nincs szándékukban a békeszerződés tisztességes végrehajtása.





keltezési idő: 1920. augusztus 10. 10 óra (Érkezett: augusztus 12. 5 óra 30)

Csáky gróf a miniszterelnök9393 utasítására tegnap este Párizsba utazott. Azzal bízták meg, hogy Nagyméltóságoddal a keletről fenyegető bolsevik veszélyről beszéljen.

(Te)le(ki) (gróf) kívánságát két formában (1 hibás írásjel)9494:

1. egy cseh, román és magyar erőkből kiállított, francia parancsnokság alatt álló hadsereg – esetleg francia csapatok részvételével – szállja meg a Kárpátokat;

2. fegyver- és lőszerszállítás a magyar hadsereg részére.

A miniszterelnök ezenkívül arról is tájékoztatott, hogy – véleménye szerint – a bolsevik fenyegetés mellett tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy a Tiszától keletre (fekvő) (körzetben), ahonnan csak nemrégiben vonták ki a román csapatokat, még nem nyugodtak meg teljesen a kedélyek. Egyes, errefelé megnyilvánuló kártékony törekvések tovább fokozzák az északon a szlovák szocialista mozgalom támasztotta veszélyt.

Úgy vélem, Teleki gróf – a (Kár)pátok megszállásával kapcsolatos hátsó gondolatok hatása alatt – egészében véve eltúlozza a dolgokat. De azért mégiscsak igaz, hogy Magyarország súlyos helyzetbe (kerül)ne, ha hosszabb-rövidebb idő elteltével az orosz lovasság eléri a hágókat.

Egyébként legjobb tehetségem szerint igyekszem eloszlatni a miniszterelnök nyugtalanságát azért, hogy Nagyméltóságod döntései minél maradéktalanabbul érvényesülhessenek.




9393Teleki P.



IRATOK



Budapesten néhány napja szárnyra kapott a hír, hogy a cseh, szerb és román kormány ultimátumot intézett Magyarországhoz, amelyben a békeszerződés haladéktalan országgyűlési jóváhagyására szólítja föl. Azon nyomban tájékozódva megtudtam, a hír nem egyéb koholmánynál, ám jól jellemzi a Közép-Európát jelenleg hatalmában tartó ideges hangulatot.

Annak ellenére, hogy az országhatárokon uralkodó helyzetben többször is pillanatnyi javulás állt be, a felek részéről továbbra is feszült izgalom nyilvánul meg. Ez inkább

a magyaroknál erősebb, éspedig a szerbek által Pécs körzetében folyamatosan elkövetett visszaélések miatt, továbbá azon eljárások folytatása láttán, amelyekkel a románok megakadályozzák a magyar birtokosokat, hogy visszatérjenek erdélyi birtokaikra, végül a csehek durvasága, valamint az osztrákok szocializmusa miatt. A cseheknél, az osztrákoknál, a jugo-szlávoknál és a románoknál pedig mind erősebb a magyarokkal szembeni gyanakvás: „Magyarország fegyverkezik – mondogatják. A magyarok egész Európát lángra akarják lobbantani. Fogjunk össze, és fékezzük meg! Vegyük rá a békeszerződés gyors és maradéktalan végrehajtására!” És valóban: errefelé mindenki tisztában van azzal, hogy az egyes országhatárok mögött csapatmozdulatok folynak. Ezeket pusztán fenyegetésnek veszik, anélkül, hogy egyelőre különösebben nyugtalankodnának miattuk.

A magyar kormányzat ezt a helyzetet figyelembe véve szükségesnek ítélte, hogy a sajtóban tegnapelőtt hivatalos közleményt adjon közre, amelyben leszögezi, hogy Magyarország – a külföldi források által terjesztett híresztelésekkel ellentétben – nem folytat támadó politikát, továbbá a magyar kormány egyedüli célja az ország belső rendjének megszilárdítása, hasonlóképpen a budapesti kormány eltökélt szándéka, hogy semminemű kalandba nem bocsátkozik, csupán arra törekszik, hogy tevékenyen elősegítse a rend és a tartós béke megerősítését Közép-Európában. Ennek érdekében – zárul a közlemény – Budapest minden olyan katonai vagy diplomáciai kezdeményezéstől távol tartja magát, amely nem közvetlenül Magyarország érdekeit érinti. A közlemény szövegét egyébként mellékeltem elküldöm a minisztériumnak.9595

Teleki gróf kezdeményezése elismerést érdemel, hiszen azt mindenesetre nyilvánvalóvá tette a szomszédos államok számára, hogy a budapesti kormány valójában több józanságot tanúsít, mint amennyit tulajdonítanak neki. A mostani miniszterelnök kiválóságát dicséri, hogy a forrongó nyugtalanság közepette, amelyben élni kényszerül, ilyen rendületlen magabiztosságot, ennyi bölcsességet képes tanúsítani.

Egyébiránt Teleki grófot teljesen őszintének gondolom. Egészen bizonyosan arra törekszik, hogy hozzánk közeledjen, és kormányunk segítségét keresse abban a reményben, hogy valami kis jólétet vissza tud hozni Magyarországra, addig is, míg reményei szerint jobb idők jönnek a magyarokra. Egy hazafi esetében e várakozásnál mi sem természetesebb, és mindaddig nem is lehet szemére vetni, amíg országa jövőbeni újjáépítéséhez csak békés eszközökkel számol, és önként oltalmunk alá helyezi magát. Megjegyzem még, ha Teleki gróf valamiképpen kiesne a hatalomból, utódja – legyen bárki is az – nagyon valószínűen ugyanazt a francia irányultságú politikát viszi majd tovább.

Úgy látom tehát, hogy a csehek, az osztrákok, a szerbek és a románok e pillanatban ok nélkül aggodalmaskodnak amiatt, hogy vajon miben mesterkednek a magyarok. Mindamellett pontosan meg kell határozni, hogy mi az, amit megengedhetnek maguknak, és mi az, amit nem.

Mert itt tagadhatatlanul folyik a politikai taktikázás. El kell ismerni, Magyarország nem szűkölködik intrikákban. Ugyanezen postával küldök egy levelet, amelyet a legutóbbiak szerzőinek szenteltem. A különböző spekulációkat levelemben három csoportba osztottam.

Az elsőbe kerültek a pillanatnyilag legfontosabbak, tehát mindazok, amelyek a keletről fenyegető bolsevik veszéllyel kapcsolatosak. Ezek a tervek vagy a Kárpátoknak a magyar hadsereg által való megszállására irányulnak, vagy a mozgósítás titokban történő, de hatékony megvalósítására, vagy arra, mi módon lehet elérni, hogy az antant mindenképpen fegyvereket szállítson. Mi sem érthetőbb, mint a cseheknek amiatt érzett aggodalma, hogy magyar csapatok valamilyen ürüggyel esetleg beteszik lábukat az országukba. Kevesebb okuk volna a fölháborodásra, ha Budapesten csak azt fontolgatnák, hogyan védekezzenek a saját területükön és a saját eszközeikkel – amelyek ez idő tájt egyébként nem nevezhetők jelentősnek – egy esetleges orosz betörés ellen. Márpedig jelenleg csak erről lehet szó, és mindaddig csak erről lehet szó, ameddig a magyarok fölhatalmazást, fegyvert, lőszert nem kapnak tőlünk. És ha így áll a dolog, vajon mi szükség van arra, hogy a Magyarországgal



IRATOK

szomszédos államok összehangolt katonai intézkedéseket kezdeményezzenek?

A második csoportba soroltam a Pozsony és Kassa elfoglalására irányuló esztelen terveket. Errefelé tényleg akad néhány olyan őrült katona, aki komolyan latolgat egy ilyen kalandot. Ám az igazat megvallva nem hiszem, hogy ezek az elképzelések csakugyan veszélyesek volnának. Elég az hozzá, hogy – amint arról biztosítottak – ezek már készen álló, kidolgozott tervek. És ettől válik a dolog veszélyessé. Ezért úgy vélem, meg kell osztanom a minisztériummal az e tárgyban kapott értesüléseket, amelyek – anélkül, hogy minden részletre kiterjednének – olyasféle hadműveletre utalnak – csak nagyobb méretekben –, mint a Fürstenfeldnél oly sikeresen végrehajtott akció.

Sokkal inkább előrehaladott szakaszban vannak szerintem azok a mesterkedések, amelyeket a harmadik csoportba soroltam. Ezek az ausztriai restaurációra irányulnak. Amint tudomásomra jutott, Renner kancellárt erősen foglalkoztatja a kérdés, és minden oka megvan az aggodalomra. Nagyméltóságod már ismeri – mégpedig 123. sz., július 19én kelt levelemből9696 – azokat a bajor terveket, amelyek kivitelezését elősegítendő Magyarország állítólag hajlandó hadseregét átengedni. Ezekről az elképzelésekről tehát többet nem szólok, de nagyon is megértem a bécsi kormány aggodalmait.

Mit szűrhetünk le e sietve fölvázolt beszámolóból? Mindenekelőtt arra törekedtem, hogy pártatlanul foglaljam össze a helyzet állását egy olyan pillanatban, amelyet különösen vészterhessé tesznek a vörösök Lengyelországban elért sikerei. Közép-Európában – már csak ezen utóbbi események miatt is – arra kellene törekedni, hogy befejeződjenek a határtalan viták, véget érjen a gyűlölködés, az egymás elleni meddő vádaskodás, hogy könnyebben föl lehessen ismerni a jövő veszélyeit, és adott esetben szembeszállni velük. Ideje volna némi világosságot gyújtani ezekben a balkáni elmékben, akiknek egymással való marakodása annál kevésbé érthető, mert – és ez kétségtelen tény – a csehek, szerbek és románok elképesztő mértékben megszedték magukat. Mindannyiuk közül még a magyarok azok, akikről – némi részrehajló túlzással – megállapítható, hogy jelenleg ők képesek leginkább fölfogni a valóságos helyzetet. Ezért aztán az ember sajnálkozva látja, hogy a fojtogató hurok még tovább szorul körülöttük akkor, amikor a megbékélés és az egyetértés mindennél fontosabb volna.



irat típusa: 342. és 344–345. sz. távirat


keltezési idő: 1920. augusztus 15. 13 óra, 12 óra és 17 óra (Érkezett: augusztus 15. 19 óra, illetve augusztus 16. 02 óra

Tegnap Belgrádba érkezett Beneš, holnap (továbbutazik) Bukarestbe.

A cseh–szlovák külügyminiszter közölte velem: azért (jött) Belgrádba, hogy valóra váltsa (a) saját országa, Jugo-Szlávia és Románia közötti szövetség tervét, amelynek előkészületei már hosszabb ideje folynak, és amelyet a francia kormány támogat.9898 Értesült arról, hogy a horvátországi németbarát elemek és bolsevik ügynökök mozgalmat kezdeményeztek az oroszok elleni jugo-szláv (fegyveres) beavatkozás megakadályozására. E pillanatban szerinte csupán arról van szó, hogy a három országot megvédjék a németektől semmiben sem különböző magyarok esetleges támadásaitól. A belgrádi kormánnyal tegnap elkezdett tárgyalások jól haladnak ebbe az irányba.

Benešsel legközelebb Vesniænél találkozom.

Belgrádban Benešt nagyon szívélyes fogadtatásban részesítették.


9797A távirat másolatát a prágai, budapesti, bukaresti, bécsi, londoni, római, berlini, washingtoni, varsói és szófiai francia diplomáciai képviselőknek is elküldték.9898Sándor herceg.


IRATOK

Vesniæ ebédet adott, amelyre a legtöbb diplomáciai képviselet vezetőjét meghívta.

Este a herceg9999 ad vacsorát politikai személyiségek részvételével.

Beneš holnap, hétfőn gőzhajóra (száll), és a Dunán utazik Romániába, illetve Bukarestbe.

Vesniæ és Beneš közben lankadatlanul tárgyalt egymással, a megegyezést semmilyen nehézség nem hátráltatja.

Vesniæ az imént közölte, hogy este (aláírják) a Jugo-Szlávia és Cseh–Szlovákia közötti „politikai” megállapodást, amely kizárólag a magyar üzelmek elleni védekezés jegyében fogant. Az egyezményt katonai szerződés egészíti (ki), (amelyről) jelenleg is tárgyal egy cseh–szlovák tábornok és a Sokol-egyletek elnöke a jugo-szláv vezérkarral.






Tárgyaltam Benešsel, akihez korábbi ismeretség fűz, és a cseh–szlovák külügyminiszter elég hosszan beszélt terveiről.

Először is azt fejtegette, hogy miért kellett elhalasztani utazását, emlékeztetve arra, hogy Prágából való távolléte pontosan egybeesett volna a Lengyelország és Varsó számára válságos napokkal. Csak azután vállalkozott a látogatásra, hogy minden szükséges óvintézkedést megtett. „Nem lehet szó arról – mutatott rá –, hogy Cseh–Szlovákia és Románia fegyveres beavatkozást indítson az oroszok ellen – vélhetőleg Románia nem is képes a mozgósításra –, egyébként is minden országnak elege van már a háborúból, ám ha a bolsevikok mégis megtámadnák a Kárpátokat, ellenük küldjük Szlovákiában állomásozó 100 ezer emberünket.”

Beneš jól ismeri a jugoszláv népnek e kérdéssel kapcsolatos véleményét, én pedig tájékoztattam arról, hogy ezt a megelőző hadjáratot, amelyet Zágrábból indítottak, nagy erővel támogatják a horvátországi németbarát elemek és bolsevik politikai ügynökök. Beneš nem hiszi, hogy Németország együttműködne a bolsevikokkal, hiszen az a német uralkodó osztályok öngyilkosságát jelentené, egyébként is azt tartja, hogy a vörös csapatok Varsóban megállnak.

Beneš azért utazott ide, hogy – amint fogalmazott – valóra váltsa a Cseh–Szlovákia, Jugo-Szlávia és Románia közötti szövetség tervét, amelynek előkészületei már hosszabb ideje folynak, és amelyet Franciaország támogat; ennek révén Európa keleti felében egy szilárd, egybefüggő mag jön létre, amely hozzásegíti Franciaországot ahhoz, hogy visszaállítsa és fönntartsa a rendet és nyugalmat Közép-Európában. „Ha a magyarok megtámadnának bennünket, Szlovákiában állomásozó 100 ezer katonánk – akikről már említést tettem önnek – Budapest ellen indulna, és 48 óra múlva már be is venné a várost. A magyarok szakasztott olyanok, mint a németek.” Beneš úgy vélekedik, hogy Magyarország ismét Németország oldalára áll, akárcsak Ausztria – bármit gondoljanak is efelől azok, akik elhitték, hogy egy „német” államnak nem az a végzete, hogy Németország mellé szegődjön. A hármas szövetséget Beneš éppen a germánok és a zsoldjukba szegődő magyarok fenyegetése ellen akarja létrehozni, és tekintve, hogy Prága ugyanolyan jó viszonyt ápol Belgráddal, mint Bukaresttel, úgy gondolja, hogy Cseh–Szlovákia kapocsként szolgálhat közöttük. „Éspedig ügyelve arra, hogy ezt észre se vegyék” – jegyeztem meg, amire a miniszter ezt válaszolta: „Igen, igen, tisztában vagyok a kis népek érzékenységével.”

A jugoszláv kormánnyal való tárgyalások Beneš érkezését követően késedelem nélkül elkezdődtek, és – ahogyan tegnap este Vesniæ elmondta, ma reggel pedig Beneš elismételte – gyorsan és jól haladnak. Egyébként a megegyezést – a magyarok elleni védekezést véve alapul – könnyűszerrel tető alá lehet hozni, hiszen a

9999A francia kormánynak a Beneš elképzeléseivel kapcsolatos álláspontjára vonatkozóan lásd a 35. sz. alatt, alább közölt iratot.


IRATOK

félelmek és a várakozások mindkét részről azonosak. Ráadásul Belgrádban nem nyugtalankodnak a bolsevik kérdés miatt, mert tudják, Beneš nem azért jött ide, hogy belerántsa az országot egy olyan kalandba, amelytől óvták, és amelyben nem hajlandó jelenleg részt venni – így az itteniek számára a bolsevik veszély még távolinak látszik.

Beneš nem kételkedik abban, hogy egy Cseh–Szlovákia és Jugoszlávia között megkötött egyezmény hatékony támogatást jelent – legalábbis erkölcsi tekintetben – a jugoszláv diplomáciának az Olaszországgal rövidesen megkezdődő tárgyalások során, mivel nyilvánvalóvá teszi, hogy az elszigeteltségéből kilépett Belgrád ezentúl nem lesz kitéve a magyarok esetleges támadásainak.

Teschen kérdéséről is szót ejtett a külügyminiszter abban a vonatkozásban, hogy igenis egy országnak szüksége van államhatárokra, lehetőség szerint minél gyorsabban, még bizonyos áldozatok árán is. Rámutatott arra az erkölcsi erőre, amit a jelenlegi válságos időkben az a tény adott országának, hogy a határkérdést megoldották, akár elfogadható, akár vitatott eredménnyel, ez igazából nem lényeges: a fontos az, hogy egy ország területének a határai ki legyenek jelölve, hogy minden erejét belső rendjének megszervezésére fordíthassa. Beneš tehát nagyon is jól látja, milyen súlyos gondot okoz az európai béke szempontjából a bizonytalanság, amely e tekintetben továbbra is fönnáll Olaszország és Jugoszlávia között, és reméli, hogy hamarosan ez a kérdés is megoldást nyer.

Ezután Beneš az Sz–H–Sz királyság belpolitikai helyzetéről kért tőlem fölvilágosítást, a jelenlegi véget nem érő válságról, az új államot alkotó három nemzetrész egyesülése érdekében kifejtett erőfeszítésekről. Válaszom tartalma megegyezett azzal a tájékoztatással, amelyet Nagyméltóságodnak e tárgyban megküldtem.

Arról is beszámoltam neki, hogy a Jugoszlávia és Csehszlovákia közeledését célzó törekvések sikerét nagyban előmozdította Kalina belgrádi csehszlovák követ lankadatlan buzgalma, amellyel egy éve fáradtságot nem kímélve igyekszik jobban meg- és elismertetni honfitársait a meglehetősen gyanakvó és tartózkodó jugoszlávokkal. Kollégám, akinek nagyszámú diplomáciai személyzet áll rendelkezésére, makacs elszántsággal – esetenként talán túlzottan is nagy hévvel – végezte munkáját, és hogy kiválóan dolgozott, arról az eredmények tanúskodnak.

Ezt követően Benešsel Vesniæ ebédjén volt alkalmam találkozni, amelyre számos diplomáciai képviselet vezetője is hivatalos volt. Az ebéd befejeztével Beneš többek előtt újfent hangoztatta azon meggyőződését, hogy a bolsevik előrenyomulás ki fog fulladni, hozzátéve, hogy a németek – véleménye szerint – ez idő tájt nem fognak valamilyen külső kalandba bocsátkozni, tekintve, hogy Németország harci szelleme nem elég erős, és az ezzel tisztában levő vezetők, akik a visszavágás gondolatát ébren tartják, inkább várnak néhány esztendőt, amíg az ország gazdaságilag és politikailag talpra áll, hogy azután – és erre mérget lehet venni – nekifogjanak a versailles-i békeszerződés fölszámolásának.

Beneš arról a látogatásról is beszámolt, melyet Prágában Brockdorff-Rantzau gróf tett nála, aki afelől érdeklődött, miként kell cselekedni a Franciaországgal való megegyezés érdekében. Beneš erre a következő kérdéseket intézte hozzá: Elhatározták-e magukat a lefegyverzésre, és annak beismerésére, hogy vereséget szenvedtek? Képesek-e a közvéleményt úgy alakítani, hogy elfogadja a visszavágásról való lemondás gondolatát? Brockdorff-Rantzau gróf bizonygatta, hogy ami őt illeti, a két első kérdésre igenlő választ ad, ám az utolsó hallatán zavarba jött, hiszen a benne foglaltak megvalósítása mindenki részéről roppant erőkifejtést kíván, amely az egész németség lelki alkatának átformálását célozná. Brockdorff-Rantzau gróf a továbbiakban közölte: hamarosan visszatér az üzleti életbe. Kérdésemre, hogy vajon megbízik-e ebben a porosz junkerben, Beneš azt válaszolta: „Egyáltalán nem, hiszen a körülmények változásával gondolkozásmódja is meg fog változni.”

A cseh–szlovák külügyminiszter igen elítélően nyilatkozott a magyarokról, akik „menthetetlenül régi uraik, a főnemesek kezei közé kerültek”, és – nem egészen alaptalanul – azt is megjegyezte, hogy Magyarország az egyetlen a háborúban részt vevő államok között, ahol a gondolkodásmód és a politika terén semmi sem változott: minden ismét olyan, mint 1914-ben. Nem hallgatott arról a veszélyről, amelyet az osztrák határ mentén fölsorakozott, a Habsburgok hatalmának bécsi visszaállítását tervezgető tiszti különítmények háborús bosszúállást célzó törekvései, és az általuk előidézett nyugtalanság rejtenek magukban. Kárhoztatta a magyarok olyannyira keleti lelkületét, amely céljai elérésének érdekében nem habozik bármilyen eszközt igénybe venni. Ennek az ítéletnek a hallatán minden bizonnyal haragra gerjedt angol kollégám, 100100 a magyarok állhatatos gyámolítója. Végül Ausztriára vonatkozóan ismét említést tett azokról a törekvésekről, amelyek Bécs Németországhoz való csatlakozását célozzák, ha utóbbinak az érdeke ezt kívánja. Az új köztársaságnak inkább az állna érdekében, hogy türelemmel várjon, amíg kiegyenlíti háborús adósságait, „addig is – fordult Beneš

100100Sir A. Young.


IRATOK

Vesniæhez – gazdaságilag mindent megteszünk azért, hogy visszatartsuk Ausztriát, vegyen ez bármilyen hosszú időt igénybe”.

Román kollégám101101 megmutatott egy levelet, amelyet Bukarestből kapott, és amelyben kormánya megdicséri azért, amit Beneš bukaresti útjának megvalósulása érdekében tett, és amelyben ez olvasható: „Szükségünk van arra – és jobban, mint bármikor –, hogy szomszédainkkal nagyon jól megértsük egymást.” Ebből már következtetni lehet arra, hogy Benešt Bukarestben a lehető legnagyobb hajlandósággal várják.






Tegnapi, 149. sz. táviratomban102102 beszámoltam a minisztériumnak a miniszterelnökkel103103 folytatott legutóbbi, Csáky gróf és Láng báró párizsi útjával kapcsolatos megbeszélésemről, amelyre abban a reményben vállalkoztak, hogy Nagyméltóságod és Foch marsall kihallgatáson fogadja őket. A minisztérium tisztában van tehát e küldetés céljával, amellyel Teleki gróf bízta meg két barátját, és amely arra irányul, hogy 1. előadják Nagyméltóságodnak azokat a nehézségeket, amelyeket kül- és belpolitikai téren a Vörös Hadsereg diadalmas előretörése okoz a magyar kormánynak; 2. Foch marsallnak pedig beszámoljanak Magyarország katonai szükségleteiről, tekintettel a fenyegető veszélyre.

Belépve dolgozószobájába, a miniszterelnököt erősen fölindult állapotban találtam. Praznovszky távirata – tartalmáról egyébként nincs pontos tudomásom –, amelyből Nagyméltóságod azon döntéséről értesült, hogy nem fogadja a két magyar küldöttet, nyilvánvalóan személyének szóló rosszallásként érte. Ez annyira fölkavarta, hogy még lemondását is fölajánlotta a kormányzónak, akinek volt annyi politikai érzéke, hogy ezt visszautasítsa. Teleki gróf nekem elárulta, hogy kizárólag az irántunk érzett bizalom késztette arra, hogy két barátját Párizsba menessze, hogy a magyar ügy érdekében ott szót emeljenek „nagyobb eredménnyel – tette hozzá –, mint hivatalos képviselőnk”. Arról biztosított, hogy a történtekért csak határtalan naivságát okolhatja.

Válaszomban elmondtam a miniszterelnöknek, mennyire örültem, hogy Horthy tengernagy nem fogadta el a lemondását, és így továbbra is betöltve tisztségét, ő irányíthatja az országaink közeledését célzó politikát. Kifejtettem továbbá: annak ellenére, hogy csakugyan bölcsebb lett volna, ha segítek kipuhatolni kormányomnak a Csáky gróf és Láng báró utazásával kapcsolatos szándékait, semmi jelét nem látom annak, hogy a legcsekélyebb kétség fölmerült volna Franciaország Magyarországgal szemben újonnan elfogadott politikájának folytatását illetően. Végül emlékeztettem arra a személyes megbecsülésre, amellyel Nagyméltóságod viseltetik iránta, és megígértem, előadom a külügyminisztériumnak azokat az okokat, amelyek az adott helyzetben eljárása megválasztásánál befolyásolták.

Úgy hiszem, sikerült megnyugtatnom a miniszterelnököt. Így e zavaró mozzanatnak valószínűleg csak annyi lesz a következménye, hogy a budapesti kormány a jövőben fokozott óvatosságot tanúsít, és igyekszik jobban tisztába jönni a valóságos helyzettel, különös tekintettel a politikában kínálkozó lehetőségekre, valamint a nemzetközi kapcsolatok terén betartandó szokásokra és tapintatra. Mivel a magyarok mindig is Ausztria befolyása alatt álltak, számos területen kell még tapasztalatokra szert tenniük.

Mindazonáltal nagyon remélem, Nagyméltóságod úgy intézte a dolgokat, hogy – amint 149. sz. táviratomban e kívánságnak hangot adtam – Csáky grófot és Láng bárót legalább a külügyminisztériumnak valamelyik magas rangú tisztviselője fogadja, aki megerősíti a miniszterelnökkel folytatott legutóbbi megbeszélésem eredményét.


101101Emandi


103103Teleki P.


IRATOK




keltezési idő: 1920. augusztus 23. 5 óra

1. A külügyminiszter105105 tegnap belgrádi és bukaresti látogatása végeztével hazaérkezett Prágába.

2. Belgrádban védelmi szövetségi egyezményt írtak alá, amely csak magyar támadás esetén lép életbe; szövegét a prágai francia követ106106 továbbította a quai d’Orsay-ra.107107 A szerb vezérkar főnökét, egy tábornokot108108

vezérkari tisztekkel és szakértőkkel együtt a hét végére Prágába várják katonai egyezmény aláírása céljából, valamint azért, hogy tanulmányozzák hadianyag (kivehetetlen szó)109109 és lőszer rendelésének vagy beszerzésének a lehetőségeit.

3 Bukarestben a terep kevésbé volt előkészítve, és a közhangulat miatt még nem lehet szó egy olyan szabályszerű szövetség aláírásáról, amely (kivehetetlen szó)110110 a Jugo-Szláviával való közös föllépést is magában foglalja.

Ennek ellenére létrejött a megegyezés, amelynek fontosabb pontjairól a prágai francia követ adott tájékoztatást. A megállapodásban elért eredményeket emlékiratban rögzítették, amelynek példányait a két miniszter 111111

kicserélte, és amelynek előírásai egyelőre titokban maradnak. Mindkét fél ugyanis csak egy nyilatkozatot fog közzétenni, ennek szövegét közösen hagyták jóvá.

4. A lengyel–orosz háborút illetően mind Cseh–Szlovákia, mind Románia semleges álláspontra helyezkedik, és támadás esetén országhatáruk védelméről saját maguk gondoskodnak. Semminemű, a kölcsönös katonai támogatásra vonatkozó ígéret nem hangzott el.

5. Magyarországgal szemben ugyanolyan kötelezettségvállalásról született megállapodás, mint az Sz–H–Sz Királysággal, tehát határozott ígéret a kölcsönös katonai támogatásra magyar támadás esetén. Rövid időn belül katonai egyezményt szándékoznak kötni, ám határidőt nem határoztak meg.






104104A távirat másolatát elküldték Millerandnak és Foch marsallnak.

105105E. Beneš.

106106F. Couget

107107A szöveget lásd a DDFBC III. kötetben a 60. sz. alatt közölt irat mellékletében.

108108Bojević tábornok.



111111E. Beneš és M. Ninèić.

112112Az iratot elküldték a belgrádi, prágai, bukaresti francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

Július 10-én kelt, 110 sz. levelemben113113 már volt szerencsém beszámolni a minisztériumnak a korábbi magyar – jelenleg cseh, jugo-szláv és román – területekről érkezett nagyszámú menekültről, akiknek egy részét a magyar kormány több mint 2000 vasúti kocsiban kénytelen elszállásolni. Nagyméltóságodnak ugyanabban a táviratban beszámoltam arról a látogatásról, amelyet az egyik ilyen „vagonvárosban” – ahogy itt nevezik őket – tettem.

Bethlen gróf, az Országos Menekültügyi Hivatal elnöke éppen most juttatta el hozzám a mellékelt statisztikai táblázatot,114114 amely a budapesti menekültekre vonatkozik. Ezek

A budapesti menekültek számát részletező táblázat

A Magyarországtól elszakított területekről elűzött vasúti alkalmazottak számát részletező táblázat

Kiutasítva

14 év alatti gyermek

A menekültek teljes létszáma

Kiutasítva

Teljes létszám

Foglalkozás

április 1.előtt

április 1.után

férfi

nő

fiú

lány

értelmiségi

ipari

mezőgazdasági

egyéb

összesen

Erdély

6402

2722

1388

1330

11 842

1864

9 844


114114Lásd az irat mellékletét.


IRATOK

11 708

4889

1676

507

4636

11 708

Jugo–szlávterület

1122

597

281

253

2 253

682

1 571

2 253

758

368

23

1104

2253

Cseh–szlovákterület

1075

575

415

375

2 440

536

1 904

2 440

790

535

95


IRATOK

1020

2440

Összesen

8599

3894

2084

1958

16 535

3 082

13 319

16 401

6437

2579

625

6760

16 401

Alkalmazottak száma

Családtagok száma

Csehek

Szerbek

Románok

Olaszok

Az elűzöttek között található

általelfoglaltterületekrőlelűzöttek száma

hivatalnokok

alantasabb alkalm.

munkások

akik Magyarországon

alkalmazásban állnak

nem állnakalkalmazásban




IRATOK



8997

35 267

4432

2889

1563

113

850

349

2629

610

3455

1104

A Magyarországtól elszakított területekről elűzött magyar családok által elfoglaltvasúti kocsik számát részletező táblázat

Központi

Dúnántúli

Miskolci

Debreceni

Szegedi

Szombathelyi

Összesen

vasútigazgatóságkörzetében található kocsik száma

1575

116

259

83

310

78

2421

Jelenleg körülbelül 2400 vasúti kocsiban 11 000 személy tartózkodik. A budapesti ideiglenes barakképületekben 693 menekült lakik.


IRATOK

nek a száma összesen 16 401-et tesz ki; közülük 11 708-an Erdélyből, 2253-an Szerbiából, 2440-en Cseh–Szlovákiából érkeztek.

Amint Nagyméltóságod látni fogja, főleg értelmiségi foglalkozású személyekről van szó, akikkel szemben valamiféle eljárást foganatosítottak. Csaknem biztosra vehető, hogy ezeknek az embereknek az elüldözése kidolgozott terv szerint megy végbe azzal a céllal, hogy a Magyarországtól elcsatolt részeken megsemmisítsék a magyar propaganda kifejtésére alkalmas elemeket.

A menekültek elszállásolása céljából átalakított, tehát szállításra nem használható vasúti kocsik száma 2394.

Bátorkodom ismételten fölhívni Nagyméltóságod figyelmét arra, hogy – nézetem szerint – milyen fontossággal bírna Magyarország számára e kérdés szerencsés kimenetelű megoldása, az esetben, ha Bukarestben, Belgrádban és Prágában lépéseket lehetne tenni a többségükben minden bizonnyal komoly ok nélkül – és meglehet, egyáltalában minden ok nélkül – elüldözött magyarok hazatérése érdekében. Valójában nem túlságosan nagyszámú emberről és még kevesebb veszélyes emberről van szó. Az ország földarabolásán kívül, amely különösen mély fájdalommal tölti el a magyarokat, ez – és egyébként megannyi más efféle – az oka annak, hogy Magyarország és szomszédai között továbbra is olyan feszült a viszony. Minden, ami elősegíthetné e feszültség csökkentését, nagymértékben javíthatna Közép-Európa általános állapotán.

Ami a magyarországi menekültek összlétszámát illeti, az igen magas, mintegy 65–70 ezer főt tesz ki.


2.17. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 39



keltezési idő: 1920. augusztus 23. 4 óra 30, illetve 6 óra 30. Érkezett: augusztus 23. 19 óra 50, 19 óra 15, 23 óra 45, 23 óra 40) (

Beneš 22-én érkezett vissza belgrádi és bukaresti útjáról. Rögtön megérkezése után megbeszélést tartott Pellé tábornokkal, amelyről ő a következőképpen számolt be:

„A miniszter haladéktalanul rátért a Belgrádban megkötött egyezményre, amely megegyezik a korábban továbbított megállapodás szövegével. Minden simán ment. Az összes kérdésben egyetértésre jutottak. A szerb–horvát–szlovén katonai megbízottak a hét végén Prágába érkeznek, hogy megállapodjanak velem a katonai egyezmény pontjairól.”

Bukarestben a terep nem volt ilyen jól előkészítve. Beneš látogatását valamivel későbbre várták. Előbb Take Ionescut, majd Averescu tábornokot és a királyt115115 is meg kellett győzni. Végül is teljes egyetértés alakult ki. Mindamellett Beneš hangsúlyozta, hogy közlendői titkos jellegűek. Amint elmondta, Averescu tábornok igen nagy elővigyázatosságot tanúsít. A román közvélemény ugyanis egyelőre nem hajlandó elfogadni egy olyan hivatalosan megkötött szövetséget, amelybe beleveszik a jugo-szlávokat. Emiatt aztán nem tűnt célszerűnek az egyezmény aláírása. Mindössze annyi történt, hogy a két miniszter emlékiratban rögzítette azokat a pontokat, amelyekben megállapodásra jutottak. Kedden rövid nyilatkozatot tesznek közzé. Beneš nem akarta, hogy indiszkrécióval vádolják. Alább fölsorolok néhány pontot, amelyekről teljes hallgatást kér kormányunktól még a románokra vonatkozóan is.

A két állam megegyezett abban, hogy a jelenleg Lengyelország és Oroszország között folyó harccal kapcsolatosan ugyanazt az álláspontot képviselik. Ez pedig a semlegesség politikája. Ellene indított támadás esetén mind a két ország védelmezni fogja határait. Kérdésemre, hogy egy ilyen esetre nézve kilátásba helyeztek-e kölcsönös katonai támogatást, Beneš tagadólag válaszolt.

Viszont kölcsönös katonai segélynyújtásra kötelezték el magukat arra az esetre nézve, ha Magyarország részéről

115115I. Ferdinánd


IRATOK

érné bármelyiküket támadás. Ugyanolyan kötelezettségvállalásról van szó tehát, mint amilyenben Prága a jugo-szlávokkal állapodott meg.

Szigorúan titkosnak tekintendők a következő, Lengyelországra vonatkozó pontok:

A lengyel kormány a Kijev ellen indított támadás előtt szövetséget ajánlott Romániának abból a célból, hogy fölosszák egymás között Dél-Oroszországot. A románoknak Odessza jutott volna. A lengyelek arról nem nyilatkoztak, hogy keleten hol húznák meg a határt maguknak. Amikor Bukarest ez iránt érdeklődött, az 1772. évi határvonalat jelölték meg, ám anélkül, hogy erre határozott ígéretet tettek volna. Ekkor a románok visszautasították az ajánlatot.

Amikor a bolsevikok támadni kezdtek, a lengyel kormány román–magyar–lengyel hármas szövetséget ajánlott, amelyet a románok hasonlóképpen elvetettek.

Averescu tábornok és Beneš megállapodott abban, hogy Lengyelországgal kapcsolatban közös politikát folytatnak. Mindketten úgy vélik, Lengyelországnak függetlennek kell lennie, és kívánatosnak tartják, hogy csatlakozzon a csoporthoz, viszont azt nem akarják, hogy a … politika magával sodorja őket […]116116


2.18. MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER BILLY ATHÉNI ÉS PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVETNEKiratszám: 40117117

irat típusa: 540. sz. (Athén) és 1413. sz. (Varsó) távirat. Titkos



Elküldtem önnek Daeschner augusztus 22-i kelettel ellátott táviratát,118118 amelyben a Cseh–Szlovákia, Jugo-Szlávia, Románia és esetleg Lengyelország és Görögország közöt

ti szövetségről folyó tárgyalásról van szó, amely szövetség a balkáni béke fönntartását célozná. E tömb létrehozásának szándéka a Magyarország elleni védekezés jegyében fogant, sőt a szerb–cseh egyezmény rendelkezik is a magyarok elleni esetleges közös föllépésről.

Ez a politika azzal a súlyos hátránnyal jár, hogy elszigeteli a magyar kormányt, amely óhatatlanul kísértésbe esik, hogy újfent Németország oldalára állva keressen védelmet. Mi pedig éppen ellenkezőleg szüntelenül azon munkálkodunk, hogy – az összeütközések megelőzése érdekében – fölkutassuk azokat az elemeket, amelyek közelebb hozhatják egymáshoz az egyes közép-európai országokat, és előmozdíthatják az egyetértést közöttük. Elsősorban azért ösztönöztem a francia és a magyar vállalatok közötti gazdasági együttműködést, hogy hatékonyabban tudjunk e cél megvalósítása érdekében cselekedni. Úgy láttam, hogy a francia befolyás erősítése alkalmas arra, hogy a béke ügyét szolgálja akképpen, hogy minden közép-európai szövetségesünknek egyféle biztosítékot nyújt a magyar hódító politika újjászületése ellen.

Ilyen körülmények közt

Lengyelország (Varsónak)

Görögország (Athénnek)

csatlakozása a tervezett szövetkezéshez azzal a veszéllyel jár, hogy tovább fokozza Közép-Európa kettéosztottságát, megnövelve ezáltal az összeütközés esélyeit. Semmilyen érdekünk sem fűződik tehát ahhoz,

116116A távirat folytatása hiányzik.

117117Az iratot futárpostával elküldték a prágai, bécsi, belgrádi, bukaresti, budapesti, konstantinápolyi, római, londoni, washingtoni és berlini francia külügyi képviselőnek.118118A DDFBC III. kötetében a 62. sz. alatt közölt irat.


IRATOK

hogy a kormány, amelyhez megbízásuk szól, csatlakozzék egy ilyen helyzet kialakulását előidéző tömbhöz.

Kérem, vizsgálja meg, miféle különösen tapintatos eljárás kínálkozik arra, hogy fölhívja a lengyel (Varsónak)

a görög (Athénnek) kormány figyelmét az olyan politika alkalmatlanságára, amely elősegítheti a magyar és a német érdekek összekapcsolódását, akadályozva így a rendes kapcsolatok megteremtését a Habsburg Birodalom fölbomlása következtében kialakult államok között.





keltezési idő: 1920. augusztus 27. (Érkezett: augusztus 27. 16 óra 45)

A külügyminisztérium politikai igazgatója120120 reggel közölte velem, hogy olasz kollégám121121 – kormánya utasítását követve – csatlakozott a brit kormány által megfogalmazott, a (Franciaország) és Magyarország közötti gazdasági ügyletek megvalósítása ellen irányuló tiltakozáshoz. Ennek kapcsán elmondta, hogy meglehetős nyugtalansággal figyeli Olaszország lépéseit, tekintve, hogy Róma (körülbelül) három hét óta barátságtalan magatartást tanúsít (a) magyar kormánnyal szemben. Bécsi hírszerzőinek jelentései alapján

– amelyeket megbízhatónak tart – Kánya többek között azzal vádolja az olaszokat, hogy ők kezdeményezték Renner kancellár prágai, illetve Beneš belgrádi és bukaresti látogatását azzal a célzattal, hogy még szorosabban bekerítsék Magyarországot. Válaszomban hangsúlyoztam a politikai igazgatónak, hogy az angol–olasz kettős tiltakozás nem jár azzal a veszéllyel, amelytől tart, és megismételtem, hogy tudomásom szerint az angol kormány mind ez ideig semmilyen intézkedést122122 nem foganatosított Párizsban a gazdasági ügyletek lebonyolításának megakadályozására. Az olasz kormányra vonatkozóan pedig kifejtettem, hogy a római kabinet meglátásom szerint egészen biztosan föl fog hagyni mostani magatartásával, ha egy szép napon – miután az angolok megbékültek az adott helyzettel – magára marad. Végül jónak láttam még egyszer leszögezni, hogy a francia– magyar közeledés nem fog semminemű komolyabb nézeteltérést kiváltani Franciaország és Anglia között.


2.20. HALMOS FÖLJEGYZÉSE PALÉOLOGUE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA RÉSZÉREiratszám: 42

irat típusa: Szám nélküli följegyzés



Figyelembe véve földrajzi helyzetét, nem lehet kétséges, hogy Magyarország a balkáni országok kapuja.

Másrészről az is bizonyos, hogy a régi Magyarország teljes egészének gazdasági élete még nagyon hosszú ideig a mostani Magyarországra fog épülni, tekintettel

119119A távirat másolatát elküldték a londoni, római, belgrádi, bukaresti, bécsi, szófiai, prágai, varsói, berlini francia külügyi képviselőnek.

120120Kánya K.

121121Castagneto herceg.

122122Erre vonatkozóan lásd a DDFBC III. kötetében a 6. és 7. sz. alatt közölt iratot.


IRATOK

1. arra, hogy a Magyarországtól elszakított területek élelmiszer-ellátását csak az Alföld biztosíthatja;

2. arra, hogy a vízrendszer változatlan marad, tehát a folyók továbbra is a Dunába, illetve a Tiszába ömlenek;

3. a vasúthálózatra, amelynek központja és bázisa mindig is Budapest marad;

4. arra a tényre, hogy a régi Magyarország legtöbb ipari létesítménye Budapesten és környékén található.

A francia kormány, valamint különböző francia pénzügyi és ipari csoportok érdeklődését valószínűleg ezen főbb okok válthatták ki a magyar gazdasági élet és ipar iránt, amikor úgy látták, meg kell szerezniük a gazdasági és pénzügyi erőforrások fölötti ellenőrzés lehetőségét.

Az elképzelések szerint ez az ellenőrzés – amelyet olyan erősen óhajtana magának Anglia és Olaszország, és amelynek megkaparintásában még mindig reménykedik Németország – három területet érintene.

1. A magyar vasutak ellenőrzése.

A magyar vasutak fölötti ellenőrzés – figyelembe véve a vasúthálózat szerkezetét – jelentős befolyást biztosít a régi Magyarország vasúthálózatának egészére nézve. Mivel Magyarország az Európa keleti feléből a nyugati részbe vezető legrövidebb és legegyenesebb út mentén fekszik, vasútjainak kézben tartása egyben ennek a forgalomnak – legalábbis bizonyos viszonylatokat tekintve, mint amilyen a Dél-Franciaország és Oroszország, illetve Olaszország közötti közlekedés – az ellenőrzését is jelenti.

Azt teljes bizonyossággal leszögezhetjük, hogy a magyar vasutak fölötti ellenőrzés megszerzésével lehetővé válik a Németországból az összes balkáni államba és a Kis-Ázsiába irányuló forgalom ellenőrzése.

2. A dunai hajózás ellenőrzése. Az angolok úgy próbálkoztak meg ennek megszerzésével, hogy fölvásárolták a dunai hajózási társaságok részvényeit.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a magyarországi Duna-szakasz, különösen az összes hajó számára megkerülhetetlen budapesti kikötő fölötti ellenőrzés megszerzésével egy más szempontból hatékony befolyásra lehet szert tenni.

3. Az ipari létesítmények megszerzése.

Az ipari létesítmények 80 százaléka a Magyarországnak meghagyott részeken található. Tekintettel a pénzügyi és a szállítási nehézségekre, hasonlóképpen a nyersanyaghiányra, amelynek következtében még hosszú ideig nem lesz lehetőség új üzemek építésére, ezek az ipari létesítmények minden kétséget kizáróan hatással lesznek a régi Magyarország egész területén folyó ipari tevékenységre és termelésre.

A föntiekben vázolt elgondolás megvalósítása már megkezdődött.

Az Union Européenne Industrielle et Financière révén francia pénzügyi és ipari csoportok részesedést szereztek a Magyar Általános és Hitelbankban, amely egymaga 274 ipari vállalkozást ellenőriz a régi Magyarország egész területén, többek között az egész magyar nagyipart.

Más francia csoportok opciót szereztek a magyar vasutak üzembe vételére és helyreállítására, valamint a budapesti kikötő megépítésére és üzemeltetésére. Az opciókat jóváhagyta a magyar kormány, a kormányzó pedig kezességet vállalt értük.

Az opciók gyakorlása kizárólag annak a politikai tervezetnek a megvalósításától függ, amelynek alapjait a francia kormány által a magyar kormánynak 1920. június 27-én átadott jegyzékben vetették meg, amely jegyzék semmiképpen sem érinti a trianoni békeszerződés szerkezetét, hanem a közép-európai országok közötti megbékélést és az általános béke megszilárdítását célozza.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 60, ff. 56–59 (76–79).

2.21. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK


IRATOK

iratszám: 43123123



keltezési idő: 1920. augusztus 27. (Érkezett: augusztus 31-én 12 órakor, futárpostával)

Hivatkozom 349. sz. táviratomra.124124

A Beneš és Take Ionescu közötti tárgyalások eredményét a két miniszter aláírásával ellátott jegyzékben összegezték, amelyet a király és a minisztertanács elé terjesztenek. E jegyzéket szánják ugyanis a cseh–szerb megállapodást kiegészítő egyezmény alapjául.

A főbb pontok a következők:

1. Görögország részt vesz a szövetségben, Lengyelország pedig – ha kéri – a későbbiekben csatlakozhat, miután helyzete rendeződött. (Take Ionescu nem hajlandó olyan egyezményt aláírni, melyben a részt vevő felek többsége szláv.)

2. Ha bármely szövetségest Magyarország részéről támadás érné, a másik kettő – előre meghatározott erőkkel – haladéktalanul közbelép.

3. Megpróbálják rábírni Ausztriát a szövetségben való részvételre, és szükség esetén a szövetségesek gazdasági támogatásban részesítik.

4. Ha a bolsevikok megtámadják Romániát, Cseh–Szlovákia és Szerbia föltartja Bulgáriát, illetve Magyarországot.

5. Ha az antanthatalmak közreműködést sürgetnek egy Szovjet-Oroszország elleni föllépésben, a szerződő felek egyeztetnek, mielőtt válaszolnának.

6. A prágai kormány elismeri, hogy Romániának elsőrendű érdeke fűződik ahhoz, hogy közvetlen érintkezésben legyen Cseh–Szlovákiával, és közös határa legyen Lengyelországgal. </LI_Title>

7. Ilyen körülmények közt, ha Kelet-Galícia hovatartozása esetleg vita tárgyát képezné, a prágai kormány semleges marad.

8. A máramarosi /Maramorech/ körzettel kapcsolatos nehézségeket a helyi vasutak közös üzemeltetését és különleges vámtarifa érvényesítését célzó szabályozással fogják megoldani.






Amint a 161. sz. táviratomban126126 már volt szerencsém a minisztériumnak erről beszámolni, a

123123A táviratot elküldték a londoni, római, athéni, budapesti, bécsi, varsói, prágai, berlini, konstantinápolyi, szófiai, belgrádi és washingtoni francia külügyi képviselőnek.124124A kötetben nem közölt irat.

125125Az iratot elküldték a londoni, római, prágai, bécsi francia külügyi képviselőnek, valamint a nagykövetek konferenciájának. Az iratot Paléologue láttamozta.126126A föntebb, 41. sz. alatt közölt irat


IRATOK

külügyminisztérium politikai igazgatójának127127 – lévén a miniszterelnök128128 ugyanis már több napja gyengélkedő – múlt szerdán tett látogatása alkalmával arról értesültem, hogy az olasz kormány csatlakozott az angol kormányzathoz, így vele együtt tiltakozni fog a francia–magyar ügyletek esetleges megkötése ellen.

Kánya meglehetős izgatottsággal számolt be erről a fejleményről. Végül a magyar kormány hagyta meggyőzni magát arról, hogy a brit főbiztosság által Budapesten tanúsított ellenállás inkább színlelt, mint valódi, tekintettel a hallgatásra, amelyet a londoni kormány részéről Párizsban lehet tapasztalni. Az olaszoknak az angol tiltakozáshoz váratlan csatlakozása arra indította Kányát, hogy kifejtse, mennyire örülne, ha a francia kormány Londonban és Rómában igyekezne elsimítani azokat a nehézségeket, melyeket a francia–magyar közeledés válthat ki.

Amint arról Nagyméltóságod tudomással bír, a politikai igazgatónak adott válaszomban 1. türelmesen újból elismételtem minden korábban fölsorakoztatott érvemet, hogy megnyugtassam a magyar kormányt Angliát – Franciaország szövetségesét – illetően, amelynek egyébként is minden alapot nélkülöző tiltakozása egyelőre csak Budapesten hangzott el; 2. megpróbáltam bebizonyítani, hogy Olaszország – amint egyedül találja magát velünk szemben – föl fog hagyni jelenlegi magatartásával.

Végül is azt állapíthattam meg, hogy Olaszország nem okoz akkora fejfájást a magyaroknak, mint Anglia. Kánya ennek ellenére bevallotta: nyugtalanságot érez a római kormány megváltozott magatartása miatt, amelyet három-négy hete tanúsít országa iránt. Kifejezetten azzal vádolta meg Olaszországot, hogy Róma áll Renner kancellár prágai, illetve Beneš bécsi, belgrádi és bukaresti utazása mögött, amelynek eredményeként megszületett a „kisantant” – ahogyan itt a Szent István királyságának romjai ellen létrehozott új cseh–osztrák–szerb–román szövetséget tréfásan elnevezték.

Ha – amint hiszem – Kányát nem vezették félre bécsi forrásai, a Magyarországgal szemben olasz részről megnyilvánuló megváltozott magatartás azért mégis zavarba ejti az embert, hiszen a római kormányzat egészen a legutóbbi időkig itt élénk propagandát folytatott, és a magyarok egyetlen oltalmazójaként igyekezett magát beállítani, miközben hajbókolt a magyar kormánynak. Tette mindazt azzal a szándékkal – gondolom én –, hogy Magyarországban szükség esetén támogatót találjon a szerbek ellen. Vajon Kánya szavaiból arra kell következtetnünk, hogy Olaszország nagy hirtelen a sutba hajítja eddigi politikai irányvonalát egy másik kedvéért? Mindenesetre ez nem először fordulna elő.

Persze az olaszok mostani osztrákbarátsága csakúgy, mint azon törekvésük, hogy Ausztriát Németország karjaiba hajtsák, nyilvánvalóan nem kerüli el a magyar kormány figyelmét. Ám mégis meglepne, ha Olaszország fölhagyna mindazon erőfeszítésével, melyek magyarországi befolyásának növelését célozzák.

Inkább arra a föltételezésre hajlok, hogy Olaszország mostani magatartását egyszerűen irántunk érzett ingerültsége, mintsem a magyarok fölbosszantásának a szándéka váltotta ki. E tekintetben déli szövetségeseink semmiben sem különböznek brit szövetségeseinktől.

Azokkal a megbeszélésekkel kapcsolatban, amelyeket a francia kormány esetleg más antantkormányokkal a gazdasági ügyletek lebonyolítása dolgában folytat majd, jónak láttam kihasználni az alkalmat és emlékeztetni Kányát arra, hogy – mivel az általunk követett politikát mindig is az egyenesség és a nyilvánosság jellemezte – szándékaink e tekintetben semmit sem változtak. A magyar kormány részéről azonban, amely pedig oly türelmetlenül várta Nagyméltóságod jegyzékének hivatalos átadását, még csak egy célzás sem hangzott el ezekkel az ügyekkel kapcsolatosan a budapesti országgyűlésben, noha mi azt szeretnénk, hogy nyilvánosan hitet tegyen a franciabarát politika mellett. Ilyen körülmények közt nagyon is érthető, hogy mi is óvatosak vagyunk – tettem hozzá.


2.23. CHARLES-ROUX, RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 45129129

127127Kánya K.

128128Teleki P.

129129A távirat másolatát elküldték a londoni, washingtoni, brüsszeli, bécsi, budapesti, athéni, szófiai, prágai, varsói. bukaresti, berlini, konstantinápolyi, belgrádi francia külügyi képviselőnek.


IRATOK


keltezési hely: Róma,

keltezési idő: 1920. augusztus 30. 21 óra (Érkezett: augusztus 31. 0 óra 15, illetve 1 óra 40)

Hivatkozom bécsi követünk130130 256. sz., augusztus 20-án kelt táviratára.131131

Az elmúlt napokban az olasz újságok olyan jelentéseket tettek közzé budapesti és bécsi tudósítóiktól, melyek a Cseh–Szlovákia, Jugo-Szlávia és Románia közötti közeledésről számolnak be, valószínűsítve, hogy e csoporthoz Lengyelország és Görögország is csatlakozni fog. A lapok tudósítanak azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel Franciaország – Magyarország érdekében – akadályozni akarja ezt a szervezkedést. A Prága, Belgrád és Bukarest közötti közeledést az egyik tudósító „kisantantnak” nevezte el annak említése nélkül, hogy Franciaország ellen irányul, ugyanakkor világossá téve, hogy Franciaország nem fogadta tetszéssel a szövetkezést, mivel annak célpontja Magyarország. E jelentések közül kettőről levélben összefoglalást készítek, amely a következő postával érkezik.

Nem érhet meglepetésként bennünket az elégedettség, amellyel egyes olasz újságírók beszámolnak egy – vélekedésük szerint nekünk nem tetsző – politikai sakkhúzás sikeréről. Örömük okát elsősorban általános elkeseredettségükben kell keresnünk, amely rólunk alkotott ítéletüket megrendíti, másodszor pedig egyedi szempontjaikban.

Korábban nem mulasztottuk el, hogy szemrehányást ne tegyünk országuknak, amiért régi ellenségeket óvott, hozzájuk törleszkedett. Most visszafizetik a kölcsönt, fölróva nekünk, hogy Magyarországot kényeztetjük.

Féltékenységük abból fakad, hogy Bukarestben, Prágában és Belgrádban az övékénél nagyobb befolyásra, tekintélyre tettünk szert. Tudomást szereztek egy egyezményről, amely körül nem mi bábáskodtunk, és amelyről úgy vélik, nem kedvünkre való.

Végül megemlítem, hogy Magyarországot (illetően) különösen gyanakvóak, és nyugtalansággal fürkészték ottani tevékenységünket. Most pedig örvendeznek annak, hogy az ország – még ha önvédelmi okokból is – szomszédjai célkeresztjében van.

Az olaszok Bécsből és Budapestről terjesztett koholmányai ezekre az okokra vezethetők vissza.


3. 1920. augusztus3.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS MILLERAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 46



keltezési idő: 1920. szeptember 5.

A békeszerződés országgyűlési jóváhagyása Budapesten rendkívül kényes kérdésnek számít. Amikor a miniszterelnök132132 – még megbízatása kezdetén – a szerződés szövegét a parlament íróasztalára tette, egy képviselő az iránt érdeklődött, hogy vajon a kérdés megvitatását napirendre tűzik-e. Teleki gróf kurta „nem”-mel válaszolt. Azóta csönd van róla.

Ezért aztán a külügyminisztériumban tett legutóbbi látogatásom alkalmával célszerűnek láttam, hogy a személyes hangú, baráti beszélgetés során néhány kérdést tegyek föl Kányának, abban a reményben, hogy

130130P. Lefèvre-Pontalis.


132132Teleki P.


IRATOK

válaszul valamiféle érdekes közléssel szolgál. A politikai igazgató elmondta, hogy az ügy sok gondot okoz neki, hiszen a magyar kormány csak kényszerűségből és a reá nehezedő nyomásnak engedve írta alá a békeszerződést, továbbá hogy abban a levélben, amelyben a magyar kormány jelezte a szerződés elfogadását, fönntartásokat fogalmaztak meg, amelyek a Millerand-féle kísérőlevélben133133 Magyarország számára fölvillantott szebb jövőre vonatkoztak. Kánya azt is kifejtette, hogy a szerződés törvénybe iktatását nagyon nehéz lesz az országgyűlésben keresztülvinni, addig még két-három kormánynak meg kell buknia, és különben is még ezelőtt sokkal súlyosabb kérdésekre kell megoldást találni. Kérdésemre, hogy melyeket, azt válaszolta, hogy a pénzügyek kérdését.

Valóban, ez rendkívül súlyos kérdés, talán sokkalta súlyosabb, mint ahogy első pillantásra gondolnánk, jóllehet már magának a helyzetnek a puszta vizsgálata is nyugtalansággal tölti el az embert. A kérdésre visszatérek egy másik levélben, amelyet ugyanezzel a postával továbbítok. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a budapesti kormány rövidesen a bukás rémképét festi a nagyhatalmak elé, hogy ily módon csikarjon ki olyan változtatásokat, amelyek megkönnyítik az ország gazdasági talpra állását. A magyarok egyik legfőbb érve, hogy az új királyság nem életképes, mivel minden nyersanyagát […]134134tőle. Különben a magyarok túloznak, mert való igaz, hogy ásványi kincseik, erdeik túlnyomó részét elvették tőlük, ám a pécsi bányák náluk maradtak, és az ott kitermelt szén csaknem fedezni fogja jelenlegi szükségletüket. Ezenkívül övék maradt a rendkívül termékeny alföld, a virágzó ipar, a malmok és mindenféle, mezőgazdasághoz kapcsolódó ipar, mint példának okáért a konzervgyárak stb., amelyek – ha újjászervezik, helyreállítják őket – nemsokára tisztes jövedelmet fognak hozni. Budapesten azonban jelenleg olyan politikát folytatnak, amely a külföldnek azt üzeni: akkor a legjobb, amikor a legrosszabb. Ami mindennél fontosabb, hogy szánalmat ébresszenek. Ebben az inkább megbocsátható – ám a latin méltóságtól oly idegen – megnyilvánulásban a germán lelki alkat nyomait tapinthatjuk ki.

Akárhogy áll is a dolog, a magyar kormánynak nem sürgős a békeszerződés országgyűlési jóváhagyása, és ezt Kánya nyíltan meg is mondta. Mire én fölhívtam a figyelmét arra, hogy bármennyire elviselhetetlennek tűnnek is a békeföltételek a magyar hazafiaknak, egy már aláírt egyezmény törvénybe iktatása semmit sem rontana az ország helyzetén, mi több, a ratifikálás azzal az előnnyel is járna, hogy Magyarország visszakapná a pécsi körzetet, és az általános béke megteremtésének esélyei is javulnának. Kánya mindennek hallatán érzéketlen maradt.

Az országgyűlési jóváhagyást akadályozó egyik komoly tényező – bár erről nekem senki nem beszélt – a nyugati megyék Ausztriához csatolása. Tudnivaló ugyanis, hogy a ratifikálás egyik következménye a magyar csapatoknak a nyugati megyékből való kivonulása lenne ugyanúgy, mint a szerb csapatok kivonása Pécsről. Ajugo-szlávok kivonulása fölött érzett örömöt azonban a közvélemény előtt semmissé tenné annak a szégyene, hogy a nyugati megyéket átengedik az osztrákoknak. Ebből a szempontból tekintve, a kérdés nem egyszerű, amiként pénzügyi szempontból sem az.

Hideg fejjel megvizsgálva a helyzetet azonban arra az eredményre jutunk, hogy annak rendje-módja szerint – tehát az országgyűlési jóváhagyással – meg fog oldódni. Ennek érdekében persze szükség lesz némi nógatásra, hiszen a békeszerződés aláírása is ellenállásba ütközött. Amagyarok – követve a német módszert – a legutolsó pillanatig hiú reményekkel áltatják majd magukat a békeszerződés megváltoztatásának esélyeit illetően. Úgy vélem tehát, hogy a Budapestre gyakorolt nyomás helyett – amelyet itt rossz néven vennének – célszerű volna már most számba venni az újabb nehézségeket, még mielőtt itt a helyszínen megjelennek. Kívánatos lenne, hogy Magyarország olyan helyzetben találja magát, hogy érdeke fűződjék a békeszerződés országgyűlési jóváhagyásához, méghozzá olyan érdeke, amellyel szemben minden egyéb megfontolás – legalábbis részben – azonmód érvényét veszti. E tekintetben az új cseh–osztrák–szerb–román fenyegetés – amelyet nem mi, hanem egymaga Olaszország idézett elő – sokat érő ütőkártyának bizonyulhat a játszmánkban.

Azonban – még ha a kötelező ratifikálás utolsó fölvonásában csak nagyon jelentéktelen szerep jut is nekünk – nem szabad hiú reményekben ringatni magunkat a nyomában föltámadó, reményeim szerint csak időleges, franciaellenes érzelmeket illetően, mivel nagyon sok magyar mindig is bennünket fog tartani a nemzeti gyász előidézőjének. A magyarok fejében ez a meggyőződés csak tovább erősödik majd, ha brit kollégám135135 Rubinek kereskedelemügyi miniszternél eszközölt legutóbbi közbenjárásának – amelyről tegnapi, 164. sz. sürgönyömben136136 már beszámoltam a minisztériumnak – kifejezetten az volt a célja, hogy valamiféle zavart

133133Az FDI 2. kötetében, a 119. sz. alatt közölt irat.

134134Olvashatatlan szó.

135135A. Johnson.



IRATOK

idézzen elő kormányzati és parlamenti körökben.

A kedélyek lecsillapításának nagyon veszélyes módja az, ha alattomban arra buzdítják Magyarországot, hogy kérje a békeszerződés módosítását, és Anglia támogatását ígérik a jelenlegi békeszerződés törvénybe iktatásának elkerüléséhez, még ha Lloyd George nem szándékozik is túl messzire menni ezen az úton. És vajon mit szólhatunk akkor, ha ezek a meggondolatlan sugalmazások gyökeret eresztenek, és a későbbiekben ellenünk használják föl őket? Nem tehetek egyebet, mint hogy újból fölhívjam Nagyméltóságod figyelmét a britek csakugyan fölháborító magatartására, amelynek rosszhiszemű volta túlságosan is szembeszökő, ezért nekünk a legnagyobb elővigyázatosságot kell tanúsítanunk.






831. sz. táviratából137137 – amelyet csak a futárpostával kaptam meg – tudomást szereztem, milyen utasításokkal látta el athéni és varsói képviselőnket annak érdekében, hogy eltérítsék szándékuktól azon kormányokat, amelyhez megbízásuk szól, az alakulófélben levő cseh–szlovák–szerb–román csoporthoz való csatlakozástól.

Az utasítások alapjául szolgáló megfontolások – tudniillik hogy a tervezett szövetség Magyarország ellen irányul, és előidézheti Közép-Európa megosztottságának elmélyülését, továbbá növeli az összeütközések kialakulásának veszélyét – véleményem szerint túlmennek a terv kidolgozóinak elképzelésein, legalábbis ami a román külügyminisztert illeti.

Take Ionescu – és vele együtt az egész román közvélemény – még csak nem is gondol arra, hogy Magyarországgal viszályt keltsen, hiszen nagyon is jól tudják, hogy az kedvező eredményt nem hozhat, ugyanakkor meggyőződésük szerint a budapesti kormány mindent el fog követni annak érdekében, hogy megszabaduljon a békeszerződés pontjaiban rögzített kötelezettségektől, és az a határozott véleményük, hogy a magyar nemzetet kizárólag egy sziklaszilárd védelmi szövetség létrehozásával lehet fokozatosan lemondásra bírni.

Ettől eltekintve azonban a román kormány és különösen Take Ionescu minden törekvése arra irányul, hogy jó viszonyt ápoljon a szomszédos állammal.

Ezt a szándékot példázza Take Ionescu legutóbbi javaslata, amely a mindkét részről hozott politikai ítéletek által fölvetett égető kérdések sorát kívánja rendezni a foglyok kölcsönös szabadon bocsátásával. A külügyminiszter emellett kezdeményezte a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását is. Véleménye szerint ugyanis a határincidensekkel még hosszú időn át számolni kell, ám jelentőségük megszűnik, ha a felek kölcsönösen úgy határoznak, hogy nem tulajdonítanak ezeknek fontosságot.

Take Ionescu hasonlóképpen kész további gazdasági egyezmények megkötésére.

Annak a szövetségnek a létrehozásával, amelyre vonatkozóan korábban bővebb részletekkel szolgáltam, éppen a béke fönntartását, hasonlóképpen a versailles-i békekongresszus által kidolgozott szerződések eredményeinek megóvását kívánja elérni. Minél többen csatlakoznak a szövetséghez, az egyes szerződő felek érdekei annál inkább fékezik majd az egyik vagy másik tag részéről megnyilvánuló veszélyes elgondolásokat.

Take Ionescu és Beneš megbeszélésén éppen ezért határoztak úgy, hogy Lengyelország csatlakozását csak azután teszik lehetővé, hogy megbizonyosodtak politikájának valódi szándékai felől.

Nézetük szerint semmi ellenvetés nem merül föl azzal kapcsolatban, hogy majdan Magyarország is belépjen a



IRATOK

szövetségbe.

Szeretném fölhívni a figyelmét arra a szerepre, amelyet Take Ionescu vállalt magára az ügyben. Jelenleg egyébként Aix-les-Bains-ben időzik, onnan Párizsba és Londonba fog utazni, és minden bizonnyal megpróbálja majd elfogadtatni a szóban forgó bizottsággal kapcsolatos nézeteit. Némiképp aggasztó lehet, hogy néhány megbízottunk feladatul kapta e szövetség létrehozásának megakadályozását. A nekik adott utasítások tartalma valószínűleg kiszivárgott, erre utalnak ugyanis bizonyos francia lapokban megjelent, a román sajtó által is átvett cikkek. Ez azért is figyelemre méltó, mert a jelentősebb véleményformáló újságok – amint ön is tudja – liberális párti kézben vannak, és – ha nem tévedek – a párizsi román tudósítók legtöbbje, ha nem mindegyikük, ugyanehhez az irányzathoz tartozik. Így aztán nagyon is érthető, hogy a Take Ionescu által dédelgetett szövetség tervét ezek az újságírók pocskondiázzák. Ezekben a napokban egyébként a liberális sajtó egésze – a spai konferencia, a kárpótlás és a dunai kérdés kapcsán – rendkívül heves hadjáratot folytat az antant és Franciaország ellen, és az emberben az is fölmerül, hogy vajon ezzel nem a német érdekeket szolgálja-e.

Take Ionescu az Ausztria földarabolása nyomán létrejött államok közötti szövetség létrehozását egyebek mellett olyan tömb színre lépéseként fogja föl, amely támaszként fog szolgálni az antantnak, nevezetesen Franciaországnak ama veszély ellensúlyozásához, amelyet az újjáépített Németország, illetve az a még valóságosabb fenyegetés, amelyet e hatalomnak Oroszországgal és Olaszországgal való szövetkezése jelentene, aminek megvalósulását az olasz megbízottak – legalábbis itt Bukarestben – igyekeznek közelinek föltüntetni, miközben Romániát arra figyelmeztetik, hogy tartózkodjék a csatlakozástól.

Vajon Take Ionescu értelmezése nem érdemes arra, hogy fölfigyeljünk rá, és magunkévá tegyük?

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Tchécoslovaquie vol 65, ff. 66–67.

3.3. A PÁRIZSI ANGOL KÖVETSÉG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAKiratszám: 48




A brit nagykövetség ama tényre kívánja fölhívni a nagykövetek tanácsának a figyelmét, hogy a magyar kormány mindeddig nem iktatta törvénybe a trianoni békeszerződést, noha annak aláírása óta csaknem három hónap telt el.

Őfelsége kormánya kiemelkedő fontosságot tulajdonít annak, hogy az említett szerződés becikkelyezése semminemű indokolatlan késedelmet ne szenvedjen, és a brit nagykövetség bátorkodik indítványozni a konferencia tagjainak, sürgessék meg kormányaikat annak érdekében, hogy a békeszereződés ratifikálása ne szenvedjen további halasztást, egyúttal a tanács erélyes hangú tiltakozó jegyzékben szólítsa föl a magyar kormányt, hogy rábírja az ennek érdekében való cselekvésre.

Ami Nagy-Britanniát illeti, a parlamenti jóváhagyás – a remények szerint – a brit parlament ülésszakának októberi kezdete után – mihelyt lehetőség nyílik rá – meg fog történni.

levéltári jelzet: AD.Actes de la Conférence de la Paix vol. 144, f. 67.




138138Az iratot M. Paléologue láttamozta.


IRATOK


Szeptember 6-án kelt, 182. sz. levelemben139139 már beszámoltam a minisztériumnak arról a fölzúdulásról, amelyet az itt kisantantnak elnevezett cseh–osztrák–szerb–román szövetkezés híre támasztott a magyar közvéleményben. A mostani alkalommal bátorkodom azon – egyrészt kedvező, másrészt sajnálatos – következményekre rámutatni, melyeket szerintem ez a Magyarország körüli erőösszevonás előidéz.

A magyar kormányt továbbra is aggodalmak gyötrik. Ezen a héten Teleki gróffal, majd Kányával is találkoztam, s mindketten a kisantant tervei felől érdeklődtek.

Annak ellenére, hogy semmi jelét nem adták idegességüknek, nagyon is jól láttam, mennyire aggódnak. Nyugtalanságukat tovább fokozta a hír, mely szerint e hónap 15-én megbeszélések lesznek Bukarestben Sándor herceg, több szerb államférfi, cseh politikus és Venizelosz között. Ez utóbbi jelenléte a közeljövőben esedékes tanácskozáson azt sugallja a magyar politikusoknak, hogy a Beneš által javasolt szövetségi rendszer tovább bővül, és országuk jelenlegi elszigeteltségét ettől csak még ijesztőbbnek látják.

Mindezt figyelembe véve megállapítható, hogy jelen pillanatban kivételesen kedvező alkalom kínálkozik arra, hogy meggyőzzük a magyar közvéleményt a Franciaországhoz való – mindenki előtt nyíltan vállalt – közeledés szükségességéről. Teleki gróf – országgyűlési fölszólalásai alkalmával hellyel-közzel elejtett, ránk nézve kedvező, elismerő egynéhány mondatától eltekintve – mindeddig nem mert nyíltan állást foglalni. Ez azonban nem annyira határozatlanságára, mint inkább óvatosságára és – meglehet – politikai leleményére utal. Mindig is hozzánk húzott, és e vonzalom egyre erősebb; csupán arra törekszik, hogy rendkívüli módon tekintettel legyen egyrészt a még mindig meglevő németbarát pártra, másrészt a szélsőséges nézetű nemzetieskedőkre, ezekre a meglehetősen korlátolt magyarokra, akik – anélkül, hogy számot vetnének a valóságos politikai helyzettel – mindeneket túlharsogva a békeszerződés miatt érzett fölháborodásukat hirdetik, és a szomszédokkal szemben kérlelhetetlenséget követelnek. Úgy vélem, e pillanatban nagyon kevés kellene ahhoz, hogy a mérleg nyelvét a széles nyilvánosság előtt is a mi oldalunkra billentsük; e tekintetben azt hiszem leszögezhetem, hogy Csáky gróf és Láng báró Párizsban tett legutóbbi látogatása fölöttébb kedvező hatást gyakorolt. Ezt nagyon is egyértelműen megállapíthattam a miniszterelnök és a politikai igazgató szavaiból. Elsősorban azt találták kedvezőnek, hogy adott esetben föl tudnak mutatni valamit az országgyűlésnek, egy olyan bizonyítékot, amely kézzelfogható módon tanúskodik Franciaország jó szándékáról, ami éppen úgy megnyilvánul a Romániával való diplomáciai kapcsolatok újrafölvétele, mint a Láng báró előtt – a magyar hadseregnek juttatandó új fegyverzet ügyében – kilátásba helyezett lehetőségek kapcsán.

A magyarok jelenleg rendkívül elszigeteltnek, rendkívül gyengének érzik magukat, ezért különösen hajlanak arra – legalábbis kormányzati körökben –, hogy szorosabban kössék magukat hozzánk. Bármiféle – valamennyire is érezhető – segítség Franciaországtól most akár tízszeres hatást érhet el. A mostani pillanatot talán annál inkább szerencsés volna kihasználnunk, mert az üzleti körökben jelenleg – minden bizonnyal német kezdeményezésre – heves propagandahadjárat folyik a vasútügylet ellen. Erről egy másik alkalommal küldök jelentést a minisztériumnak.


3.5. LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAIALIGAZGATÓJÁNAK PRAZNOVSZKYVAL, MAGYARORSZÁG PÁRIZSIKÉPVISELŐJÉVEL FOLYTATOTT TÁRGYALÁSÁRÓL KÉSZÍTETT FÖLJEGYZÉSiratszám: 50140140




Szeptember 21-én Magyarország párizsi képviselője fölkereste az európai aligazgatót, hogy érdeklődjön néhány

139139A DDFBC III. kötetében a 82. sz. alatt közölt irat.

140140A följegyzést M. Paléologue láttamozta.


IRATOK

héttel korábbi közbenjárásának eredménye felől, amelyet annak érdekében tett:

1. hogy haladéktalanul hozzák létre a jóvátételi bizottság pesti részlegét;

2. hogy haladéktalanul nevezzenek ki vizsgálóbizottságot a más országokhoz csatolt, ezen országok által átengedett területeken a magyarok sérelmére elkövetett visszaélések megakadályozására.

Ezt az utolsó pontot illetően Laroche azon nyomban helyesbített rámutatva, hogy – emlékezete szerint – annak idején leszögezték: nem vizsgálóbizottságot hozunk létre, hanem a szövetségesek képviselői fognak – még meghatározandó formában – intézkedni. Bárhogy legyen is, megígérte, hogy tájékozódik az ügy jelenlegi állása felől, és hogy erre nézve választ fog adni a magyar megbízottnak.

Laroche megragadta az alkalmat, hogy megkérdezze Praznovszkyt: tud-e fölvilágosítással szolgálni arra nézve, hogy a magyar kormány mikor szándékozik a békeszerződést törvénybe iktatni.

Válaszában Praznovszky elismerte, hogy Magyarország késlekedik eleget tenni ezen alakiságnak, ugyanakkor emlékeztetett kormánya nehéz helyzetére, amelybe a tőle megkövetelt áldozatok miatt jutott, rámutatva, hogy föladatát éppen azzal lehetne megkönnyíteni, ha előzőleg a nagyhatalmak – és különösen Franciaország – jelét adnák jóakaratuknak.

Az európai aligazgató erre azt mondta, hogy a magyar kormány nyilvánvalóan nehéz helyzetben van, ám semmivel sem nehezebben, mint az osztrák és a bolgár, vagy maga a német kormány volt annak idején, amelyek mégis sokkal jobban igyekeztek a rájuk vonatkozó békeszerződés ratifikálásával. Nem hallgatta el Praznovszky előtt: Budapest figyelmeztetésre számíthat, hogy gyorsítsa meg a becikkelyezést; ilyen értelmű kérés már érkezett is a nagykövetek tanácsához a brit kormány részéről. Kifejtette, véleménye szerint Magyarország érdekében áll a békeszerződés törvénybe iktatása, annál is inkább, mert aláírni aláírta, és a ratifikálással minden kétséget kizáróan eloszlathatná a szomszéd országok részéről irányában megnyilvánuló gyanakvást, amely valószínűleg azért ébredt föl bennük, mert a becikkelyezés elhúzódását azon magyar remények bizonyítékaként értelmezik, hogy igenis rá lehet venni a nagyhatalmakat a békeszerződés megváltoztatására, amiről pedig természetesen szó sem lehet.

Praznovszky annak a véleményének adott hangot, hogy ha Magyarországnak mégiscsak sikerülne például Ausztriával megegyezni a nyugati megyék kérdésében, a nagyhatalmak ezzel kapcsolatban semmi kifogást nem emelhetnének. Laroche kifejtette, hogy e lehetőséget nem tartja nagyon valószínűnek, de Ausztria részéről mindenesetre addig ilyesmi föl sem merülhet, ameddig Budapest nem iktatja törvénybe a békeszerződést, továbbá hogy általánosságban vizsgálva a Magyarország és szomszédjai között elképzelhető megállapodásokat, ezek megkötésére nincs semmi esély, amíg a magyar kormány nem tartja tiszteletben aláírását azzal, hogy becikkelyezi a békeszerződést.


3.6. PALÉOLOGUE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRAFOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAKiratszám: 51141141



keltezési idő: 1920. szeptember 24. 21 óra 45

Mindenkinek, kivéve Budapestet. – A következő táviratot küldtem budapesti főbiztosunknak.142142

Mindenkinek. – Tegnapi ülésén a nagykövetek tanácsa úgy határozott, hogy baráti hangon, ám sürgetően fölhívja a magyar kormány figyelmét azokra a nehézségekre, amelyek a trianoni békeszerződés becikkelyezésének elhúzódásából következnek. A magyar békeküldöttség elnökének küldendő értesítés szövegét

141141A táviratot elküldték Rómába (3462. sz.), Londonba (5867. sz.) és Washingtonba (2387. sz.).

142142M. Fouchet


IRATOK

önöknek futárpostával továbbítom. Amint megkapják, egyeztessenek brit143143 és olasz kollégájukkal,144144 s esetleg az Egyesült Államok képviselőjével – akinek egyértelmű utasításokat kell kapnia Washingtonból –, és jelezzék a maguk részéről a budapesti kormánynak, hogy a nagyhatalmak milyen fontosságot tulajdonítanak a június 4-i békeszerződés mielőbbi törvénybe iktatásának.


3.7. J. CAMBON FRANCIA NAGYKÖVET, A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAKELNÖKE PRAZNOVSZKYNAK, MAGYARORSZÁG KÉPVISELŐJÉNEKiratszám: 52




Elnök Úr!

A magyar kormány abbeli késlekedése, hogy törvényerőre emelje a trianoni békeszerződést, olyan helyzetet teremt, amellyel a nagykövetek tanácsának kötelessége foglalkozni. A dolgoknak a jelenlegi állapotukban való maradása ugyanis hátráltatja egy hathatós közép-európai békerendszer megvalósítását, és érvényesülni engedi a bizonytalan helyzetet előidéző okokat, melyeknek további fönnmaradása nem áll egyik nagyhatalom érdekében sem.

Abban a meggyőződésben, hogy mindeme szempontok nem kerülték el figyelmét, a nagyköveti konferencia nevében tisztelettel kérem önt, adja a magyar kormány értésére, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítanak a hatalmak annak, hogy a trianoni békeszerződés ratifikálásához szükséges intézkedéseket haladéktalanul foganatosítsa.

Kérem, Elnök úr, fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését.


3.8. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 53145145




Az utóbbi időben a külföldi, különösen a francia sajtóban a kisantantnak szentelt, azt különféleképpen értékelő cikkek alkalmat adtak arra, hogy Benešsel való egyik mostani beszélgetésem során újfent erre a tárgyra térjek. Benešt igencsak meglepte, hogy művét némely újság váratlan – Franciaországnak és a szövetséges nagyhatalmaknak szánt, ha ugyan nem ellenük irányuló – függetlenségi nyilatkozatként értékelte. Úgy vélte ugyanis, hogy megértették a már a békekonferencia előtt többször kinyilvánított szándékát, mely szerint az Osztrák–Magyar Monarchiát – melynek fölszámolását szükségszerűnek ítélte – az utódállamaiból összeálló szövetséggel kell fölváltani, azzal a céllal, hogy meggátolja Közép-Európa balkanizálódását, amelyre a kettős monarchia fönntartásának hívei hivatkoztak, és hivatkoznak a mai napig a dunai szövetség támogatói. Terve

143143A. Johnson

144144Castagneto herceg

145145A távirat másolatát elküldték a berlini, berni, brüsszeli, konstantinápolyi, londoni, madridi, római, vatikáni, washingtoni, tokiói, athéni, belgrádi, bukaresti, budapesti, müncheni, szófiai, varsói, bécsi francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

megvalósítása során az egyszerűtől a bonyolult felé haladt; ekképpen először a Cseh–Szlovákiához már tartós kapcsolatokkal kötődő Jugo-Szláviával lépett szövetségre, majd Romániát kereste meg, amelynek – hasonlóan a két előző államhoz – készülnie kellett a trianoni békeszerződés becikkelyezésétől vonakodó, sorsába beletörődni képtelen Magyarország elleni védekezésre. Magyarországot – állítása szerint – hiába próbálnánk tapintatosan elszakítani Németországtól, az ilyen eljárást legföljebb zsarolásra használná föl, amint mutatja ezt az úgynevezett gödöllői megállapodás, amelyet rögtön azután eszeltek ki, hogy Franciaország úgy döntött, támogatja a francia tőke beáramlását a magyar gazdaságba, Andrássy és Apponyi grófnak az „El Sol” című spanyol lapban megjelent interjúi, illetve Teleki grófnak a „Tägliche Rundschau”-ban közölt nyilatkozatai. Magyarországgal tehát csak egyféleképpen lehet bánni: meg kell akadályozni, hogy árthasson. Azok a mesterkedések, amelyeket Szlovákiában folytat, nagyon is egyértelműek, és Beneš ez alkalommal beszámolt azokról a „Pravo Lidu” című lapban jelenleg folytatásokban közzétett iratokról, amelyeket magyar menekültektől Bécsben szereztek, és amelyek bőséges bizonyítékkal szolgálnak a fondorkodásokra. Arról is beszámolt, hogy bizonyos francia újságok állítólag részesültek azokból a pénzekből, amelyeket a volt császár, Károly, illetve Horthy tengernagy kormánya osztogatott.

Közép-Európa újjászervezési munkálatainak folytatása érdekében Beneš készen áll a Lengyelországgal való tárgyalásokra. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a jelenleg Prágában a tescheni határvonal megállapítását célzó megbeszélések biztatóan haladnak előre. Ugyanez mondható el a krakkói tárgyalásokról, amelyeknek tárgya a szén és a kőolaj elosztásának megszervezése. Az is fölmerült, hogy kölcsönösen küldöttséget menesztenek Prágába, illetve Varsóba, amelyek azt fogják meghatározni, milyen jog illeti meg a határ másik oldalán maradt cseh, illetve lengyel nemzetiségű lakosságot. Ehhez az elgondoláshoz Beneš elvi hozzájárulását adta, mindamellett azt a kívánságát is kifejezte, hogy túlságosan széles körű előjogokat ne kérjenek e népesség számára, mert akkor a két országban élő egyéb nemzeti kisebbségek – különösen a németek – még azt hinnék, hogy ezek követelésére ők hasonlóképpen jogosultak.

Ugyanakkor Beneš tisztán politikai szempontból a helyzetet inkább nehéznek látja. Először is, amíg Lengyelország keleti határvonalát nem határozzák meg, amíg nincs béke Oroszországgal, addig ugyanazon okok, melyek Romániát eltántorították a Varsóhoz való közeledéstől, minden olyan megegyezést veszélyessé tesznek, amely a másik felet beleránthatja a lengyel kormány által félelmeim szerint folytatandó kalandorpolitikába. Jugo-Szláviával kapcsolatosan is számolni kell egy harmadik féllel – hívta föl a figyelmemet Beneš –, mégpedig Olaszországgal. Róma egyébként elfogadta a Beneš által erre vonatkozóan Bordoranónak adott fölvilágosítást; azonban ha egy Olaszország és Jugo-Szlávia közötti összeütközés esetén Cseh–Szlovákiának az a szerep jutna is, hogy féken tartsa Magyarországot, egy ilyen viszálynak vajmi kevés a valószínűsége, és Prága kötelezettsége is szigorúan korlátozott maradna. Lengyelország tekintetében a dolgok másképpen merülnek föl, mivel Varsó esetében a harmadik fél Oroszország, és Beneš éppen emiatt nem hajlandó a lengyelekkel egy, a kisantanttal aláírt egyezménnyel megegyező szerződést kötni, amelyben azonban Magyarország szerepe Németországnak jutna.

Egyébként annak ellenére, hogy a cseh–szlovák sajtó mindenféle Lengyelország elleni támadást leállított, a lengyel lapok változatlanul ellenséges magatartást tanúsítanak Cseh–Szlovákia iránt, és a szövetségközi határmegállapító bizottság lengyel tagjai nyíltan hangoztatják, hogy a nagykövetek tanácsának Teschen fölosztására vonatkozó határozata semmit sem ér, ezért fölülvizsgálatra szorul, sőt egyesek azzal fenyegetnek, hogy az oroszokkal való háború végeztével a lengyel hadsereg majd Cseh–Szlovákia ellen fordul. Ezen a közhangulaton nyilvánvalóan változtatni kellene annak érdekében, hogy a két ország mindegyikőjük előnyére közeledhessen egymáshoz, ám varsói követünk jelentéseiből nem az világlik ki, hogy erre ott hajlandóság mutatkozik (l. a 381–382. sz. szeptember 10-én kelt táviratot146146).

A cseh–szlovák sajtó, amely kezdetben inkább mértékletesnek mutatkozott a kisantantra vonatkozó hírmagyarázatok dolgában, sokat foglalkozott azokkal a cikkekkel, amelyeket a mi lapjaink közöltek e tárgyban. A lapok megdöbbenésüknek adtak hangot az egyezményt ért bírálatok miatt, és odáig mentek, hogy fölvessék, vajon nem hagyta magát Franciaország máris túl messze elragadni azon az úton, amely a Magyarországgal való kibéküléshez vezet. Lothar Suchy, a „Venkov” párizsi tudósítója erről két indulatos cikket továbbított lapjának. Mellékelten megküldöm Nagyméltóságodnak Kramaø újságjának, a „Národní Listý”-nek a cikkét, valamint a „Èas” varsói tudósítójának levelét, akinek a külügyminisztériummal ápolt kapcsolatai jól ismertek.

Ami engem illet, én úgy tartom – ahogyan már szeptember 8-án kelt, 113. sz. jelentésemben 147147 kifejtettem –, hogy a kisantanttal az a legnagyobb baj, hogy nem a kellő pillanatban alakult meg. Mivel az egyezményt nem sokkal azután írták alá, hogy a cseh–szlovák kormány kinyilvánította semlegességét az orosz–lengyel


147147A kötetben nem közölt irat. Erre vonatkozóan lásd a DDFBC III. kötetében a 85. sz. alatt közölt iratot.


IRATOK

háborúban, pontosan akkor, amikor Magyarország – úgy vélem, inkább csak áltatásból – segítséget ajánlott az elfoglalt Lengyelországnak, úgy látszott, hogy a kisantant inkább a szovjetköztársasághoz hajlik, ami pedig nem állt az alapítók szándékában, hiszen ők mindenekelőtt arra a veszélyre összpontosítottak, amelyet a reakciós és militarista Magyarország jelent országukra nézve. Csatlakozom tehát ahhoz a szerintem nagyon is megalapozott véleményhez, amelyet bukaresti követünk148148 fejtett ki szeptember 8-i, 100. sz. levelében.


3.9. DERBY PÁRIZSI ANGOL NAGYKÖVET JEGYZÉKE LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 54149149

irat típusa: Szám nélküli jegyzék. Fordítás



Kormányom utasítására tisztelettel fölhívom Nagyméltóságod figyelmét azokra a mostanában terjedő híresztelésekre, melyek szerint tárgyalások kezdődtek a francia és a magyar kormány között. Mivel mind a francia kormány, mind Őfelsége kormánya egyaránt meggyőződéssel vallja, hogy az ellenséges hatalmakkal fönntartandó kapcsolatok terén, valamint a velük megkötött békeszerződések hatálybaléptetése érdekében szoros együttműködésre van szükség, Nagyméltóságod nagyon is megérti Őfelsége kormányának azon híresztelések fölött érzett nyugtalanságát, amelyek Franciaország és Magyarország között folyó különtárgyalásokról szólnak, annál is inkább, mivel jelen esetben – amint hallani – e tárgyalások olyan tényeket is érintenek, melyek a békeszerződés egyik cikkének küszöbön álló megsértését jelentik, mi több, végső soron a területi rendelkezések teljes fölülvizsgálatát vonnák maguk után. Őfelsége kormánya ilyen körülmények között nem maradhat közönyös e híresztelések iránt, mindazonáltal bizonyos abban, hogy Franciaország nem szándékozik Magyarországon önállóan, elszigetelt lépéseket tenni, ilyenképpen bizonyára nem veszi rossznéven, hogy Őfelsége kormánya megbízott engem, kérjem Nagyméltóságodat, szolgáltasson biztosítékot aggályainak eloszlatására.

Ezért kérem, engedje meg Nagyméltóságod, hogy fölsoroljam mindazon értesülést, amelyek Őfelsége kormányának tudomására jutottak, és amelyekről fölvilágosítást szeretne kapni.

Őfelsége kormánya május elején szerzett először tudomást bizonyos tárgyalásokról, amelyek állítólag a francia és a magyar kormány között kezdődtek. E tárgyalások célja – a híresztelések szerint – az volt, hogy az egész magyar vasút és a dohányjövedék fölügyeletét egy, a francia kormány támogatását élvező francia vállalatcsoport kezére adják. Annak érdekében, hogy a magyar kormányt rávegyék az ügylet engedélyezésére, megállapodás született, mely szerint a francia kormány megígéri: minden befolyását latba veti Cseh– Szlovákia és Erdély bizonyos részeinek Magyarországhoz történő esetleges visszacsatolása érdekében. Úgy látszik, a magyar miniszterelnök150150 és a pénzügyminiszter151151 – kellő homályba burkolva – megerősítette ezen értesülések valódiságát, sőt azt is értésre adta, hogy Őfelsége kormánya megkeresést kapott az ügyben, és jóváhagyólag tudomásul vette a javaslatokat.

Mondanom sem kell, hogy Őfelsége kormányától senki nem kért tanácsot. Ezenkívül arra is fölhívnám a figyelmet, hogy az efféle javaslatok valóra váltásából minden bizonnyal a békeszerződés 180. cikkének megsértése következne, továbbá hogy semminemű területi engedményre vonatkozó ajánlat nem tehető anélkül, hogy az ne vonná maga után a békeszerződés területi rendelkezéseinek teljes fölülvizsgálatát.

Teleki gróf június 7-én arról tájékoztatta Őfelsége budapesti főmegbízottját, 152152 hogy a magyar tárgyalók aláírásukkal olyan javaslatokat fogadtak el, amelyek alapul szolgálnak a francia kormánnyal folytatandó

148148Daeschner.

149149A jegyzék másolatát elküldték a budapesti, londoni, római, washingtoni, bécsi, prágai, bukaresti, belgrádi, berlini francia külügyi képviselőnek.150150Teleki P.

151151Korányi F.

152152Ebben az időben Th. B. Hohler.


IRATOK

tárgyalásokhoz. Az említett javaslatokkal kapcsolatosan ez idő tájt a következő híresztelések voltak forgalomban: a francia kormány a békeszerződés aláírásakor (sic!) 260 millió frankos kölcsönt hagy jóvá, amelynek fedezetéül cserébe megkapná a vasutakat és a dohányjövedéket. A francia kormány erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Magyarországot fölvegyék a Nemzetek Szövetségébe, a Nemzetek Szövetségénél és a cseh–szlovák kormánynál latba veti befolyását, hogy elérje a pozsonyi és a kassai kerület Magyarországhoz történő visszacsatolását, valamint egy önálló erdélyi állam létrehozását, amely bizonyos idő elteltével ismét Magyarország részét fogja képezni.

Eme híresztelések megerősítéseképpen a megbízott magyar közmunkaügyi miniszter július 16-án arról tájékoztatta Athelstan Johnsont, hogy az államvasutakra adandó opciót a következő föltételekkel hagyták jóvá:

1. a francia kormány megszerzi az antantkormányok jóváhagyását;

2. a magyar országgyűlés törvénybe iktatja az egyezményt;

3. Magyarország jelenlegi határait fölülvizsgálják.

Őfelsége kormánya úgy ítélte meg, nem vitathatja meg e kérdéseket a magyar kormánnyal, és hivatalos lépéseket sem tehet Budapestnél, tekintve, hogy a francia kormány ez ügyben nem tanácskozott Londonnal. Egyébiránt megnyugvással vette tudomásul, hogy az osztrák külügyminiszter153153 a múlt hónap közepén a parlament külügyi bizottságát arról tájékoztatta, hogy a francia követ154154 megerősítette: a Magyarország által Franciaországhoz intézett fölhívásnak – amely Magyarország jelenlegi határainak megváltoztatásához kér támogatást – nem lesz foganatja, mivel a francia kormány elhatározott szándéka, hogy tartja magát a békeszerződés területi rendelkezéseihez. Mivel ez az értesülés – legyen mégoly megnyugtató is – ennyire közvetett módon jutott el Őfelsége kormányához, nyilvánvalóan nem lehet akkora súlya, mint ha közvetlenül és kérés nélkül a francia kormánytól érkezett volna.

Következésképp Nagyméltóságod lekötelezne, ha tájékoztatna arról, hogy a bécsi francia követnek tulajdonított kijelentés továbbra is a francia kormány véleményét tükrözi. E kérésemet abbeli meggyőződésemtől vezérelve tolmácsolom, hogy Nagyméltóságod hasonlóképpen kívánatosnak tartja a kérdés egészének őszinte megvitatását minden olyan sajnálatos félreértés elkerülése érdekében, amely a tények pontatlan és hiányos ismeretéből fakad.

Kérem, fogadja stb….


3.10. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 55



keltezési idő: 1920. szeptember 26. 9 óra 30 (Érkezett: szeptember 27. 10 óra 30)

Szeptember 20-án kelt, 204. sz. táviratom155155 folytatása.

Csáky grófot nevezték ki külügyminiszternek Teleki gróf helyére, aki egyedül a miniszterelnöki tisztséget tartotta meg. Ez a kinevezés a franciabarát politikai vonal megerősítése, melynek végleges elfogadását a királyság kormányzójának három héten át tartó habozása előzte meg. Csáky gr. hatalomra kerülésével komoly vereséget szenvedett az idős Andrássy gr. által irányított parlamenti csoport, amely mindennek ellenére a német irányvonalat követte, és harcolt a mostani kinevezés ellen.


153153K. Renner.




IRATOK




keltezési idő: 1920. szeptember 28

Három nappal ezelőtt, amikor Csáky gróf külügyminiszteri minőségben a kormány tagja lett, a miniszterelnök beszédet mondott az országgyűlés külügyi bizottsága előtt. Teleki gróf a következő gondolatokat fejtette ki:

1 Hosszú időn keresztül élt a reménység, hogy a trianoni békeszerződésen bizonyos módosításokat fognak eszközölni. Ebben a reményben csalatkoznunk kellett. Minden, ez irányban tett próbálkozás hiábavalónak bizonyult. Teleki gróf a jelenlegi kétségbeejtő helyzetben az egység fontosságára hívta föl a figyelmet.

2. Az utóbbi hónapok során ez az egység nem nyilvánult meg kellő mértékben. Időnként a belső viszálykodások túlságosan is a felszínre törtek. A katonai párt fölöslegesen bujtogatott, nem tudta elérni, hogy félelem ébredjen a szomszédos államokban Magyarország iránt. Jobban mondva, a meggondolatlan cselekedetei által keltett gyanakvás csak a kisantant megalakulását segítette elő.

3. Magyarország talpra állásához tökéletes nyugalomra van szükség. Tartózkodni kell minden olyan kalandtól, amely végzetes következményekkel járhat. Teleki gróf egy időben még afféle gondolatokat is táplált, hogy Magyarországot esetleg megkímélik a törvénybe iktatás fájdalmas eljárásától, ám végül föl kellett adnia e hiú reményt. Erre vonatkozóan az új külügyminiszter, Csáky gróf nyilatkozatot készül tenni az országgyűlésben. De végül is ki kell mondani, hogy a békeszerződés törvénybe iktatása immáron elkerülhetetlenné vált.

4. Rövidesen gazdasági tárgyalások kezdődnek a románokkal, amelyek csak az ország javára válhatnak. Ezt az eredményt különben Franciaország segítsége nélkül nem lehetne elérni. Márpedig Párizs támogatni fogja ezen a téren Magyarországot. Abudapesti kormány Franciaországra kíván építeni, hiszen mostantól fogva ez a hatalom játssza a főszerepet Közép-Európában. Franciaországnak a szénellátás kérdésében, csakúgy, mint a Romániával való közeledés tárgyában elfoglalt álláspontja kétségbevonhatatlan bizonyítékkal szolgál az irántunk való francia jóindulatra.

Teleki gróf befejezésképpen helyénvalónak vélte, hogy más államokhoz is – persze inkább csak udvariasságból – néhány szívélyes kijelentést intézzen. Egyebek között szükségesnek tartotta leszögezni – nehogy túlságosan megriassza a németbarát pártot –, hogy Magyarországnak kitűnő a viszonya Németországgal, továbbá hogy a két állam közötti kereskedelmi kapcsolatokat a korábbi alapokra helyezik vissza. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy ….az Ausztria esetében megfigyelhető bolsevik törekvéseket, noha fölöttébb kívánatosnak tartja a Béccsel való megegyezést.

Teleki gróf lényegében ezeket mondta zárt ajtók mögött. A fölszólalást – úgy hírlik – meglehetősen élénk vita követte. Mindamellett nem kétséges, hogy a miniszterelnök által fölvázolt politika elnyeri az országgyűlés támogatását.

Amint Nagyméltóságod látja, Magyarország – a francia kormány tanácsainak, valamint a kisantant keltette, bizonyos mértékig jótékony hatású aggályok eredményeképpen – végül is a józanság – vagyis a megnyugvás és a lemondás – útjára lépett, legalábbis addig, míg a viszonyok jobbra nem fordulnak, hiszen – a forró nemzeti érzéstől áthatva és az őt körülvevő országokénál magasabb műveltsége tudatában továbbra is sokat remél a jövőtől. A budapesti kormány végül belátta, hogy az értelmetlen tiltakozások kora lezárult, hogy a valóság többet ér az álomnál, hogy a jövő mindig nyitva áll minden életerős nemzet előtt, amely békében kíván munkálkodni.

De a miniszterelnök fölszólalásában meglátásom szerint a leginkább figyelemre méltó az a nyíltan megerősített elhatározása, hogy a jövőben ránk kíván támaszkodni. Nagyméltóságod előző jelentéseimből tudja, hogy – Teleki gróf az őt átható mély becsületességtől, valamint azon határozott nézettől vezéreltetve, mely szerint hazájának valamely nagyhatalom támogatására van szüksége, ami nem lehet más, mint az európai szárazföldön immár legelső Franciaország – már korábban elhatározta: erre az útra lép. Mind a mai napig azonban – még zárt ajtók mögött is – vonakodott ennyire félre nem érthető módon megnyilatkozni. Jelenleg bizonyosra vehető,


IRATOK

hogy a miniszterelnök – Csáky gróf segítségével, aki határozottan és őszintén franciabarát érzelmű – politikáját hozzánk fogja igazítani. Befolyásunk ekképpen fölénybe kerül Magyarországon, ami nagy hasznára válik majd európai tekintélyünknek, hasonlóképpen gazdasági érdekeinknek. És csakugyan: miközben hűek maradunk a trianoni békeszerződéshez, és újabb bizonyítékát adjuk a világnak a nemzetközi kapcsolatok terén megnyilvánuló megbízhatóságunknak, semmi sem akadályozhatja meg, hogy kezet nyújtsunk egy olyan országnak, amely földrajzi elhelyezkedése, nemzeti tulajdonságai, szellemi fejlettsége folytán Európa ezen részének mindig is valamiféle központja marad, melynek befolyását és vonzását kevésbé civilizált szomszédainak – akarva, nem akarva – el kell viselniük.


3.12. A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAKiratszám: 57

irat típusa: 3.148/Prot. sz. irat



Az 1918. novemberi fegyverszünet óta a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság csapatai a mai napig megszállva tartják Baranya, Bácska és Bánság azon részét, amelyet az 1920. június 4-i békeszerződés Magyarországnak hagyott.

Mind ez ideig a szövetséges hatalmak eltűrték a megszállás fönntartását, és úgy látszik, a belgrádi kormány nem is fontolgatja csapatainak kivonását.

A budapesti szövetséges katonai bizottság már több ízben beszámolt a nagykövetek tanácsának azokról a súlyos következményekről, amelyeket a megszállás fönntartása idéz elő.

2276. sz., május 21-i (1. sz. melléklet)156156, 2523. sz., május 26-i (2. sz. melléklet), 2603. sz., június 26-i (3. sz. melléklet), 969. sz., augusztus 17-i (4. sz. melléklet) táviratában, valamint 2526. sz., június 24-én kelt levelében (5. sz. melléklet) számot adott a legkülönfélébb visszaélésekről, amelyekre a szerb megszállás szolgáltatott okot.

A nagykövetek tanácsának június 12-i ülésén hozott határozata (6. sz. melléklet) semmiféle eredménnyel nem járt.

Az Sz–H–Sz hatóságok által a magyar megszállt területen elkövetett túlkapások folytatódnak, anélkül hogy mérséklődésük volna tapasztalható, és elsősorban arra vezethetők vissza, hogy a területet igazgató polgári hatóság a belgrádi kormány utasításait hajtja végre, továbbá hogy a végrehajtó közegek ezen utasítások foganatosítása során zaklatásaikkal és alkalmanként még megvesztegethetőségükkel is súlyosbítják a helyzetet. Példaképpen csatoljuk a pécsi szövetséges katonai bizottság szeptember 12-én kelt heti jelentésének 2. szakaszát (7. sz. melléklet).

A térség kifosztását a különböző belgrádi minisztériumok irányítják oly módon, hogy a magyar terület lakosaival szemben ugyanazon eljárásokat alkalmazzák, mint amelyek a Szerbiában lakó ellenséges állampolgárokra érvényesek. Példa erre a szerb ipar- és kereskedelemügyi miniszter csatolt rendelete (8. sz. melléklet). Egyébként a megszállt magyar területeken a szerb törvények érvényesek.

Az adókat gátlástalan módon emelik, és nemcsak a megszállás időtartamára, hanem a megelőző adóévre (1917), sőt előfordul, hogy az elkövetkező évre nézve is.

Az Sz–H–Sz közigazgatás – mindezen adóterhek ellenére – nem folyósítja a hivatalnokok illetményét, nem járul hozzá a helyi közigazgatás – menhelyek, kórházak, vasutak stb. – költségeihez, és nem átallja Belgrád javára elvonni a kórházakból a gyógyszereket, ugyanakkor megakadályozza a Vöröskeresztet, hogy pótolja azokat (9. sz. melléklet).

156156A melléleteket nem közöljük.


IRATOK

A rangbeli személyekkel szemben olyan intézkedéseket hoz, mintha a területet végérvényesen elcsatolták volna (10. sz. melléklet).

Bátorítja a politikai és szélsőséges szocialista üzelmeket, továbbá Pécs körzetében – a magyar törvényekkel ellenkező szabályok alapján – választások megtartására bujtogat, hogy ilyen módon agitátorokkal válthassa föl a magyar tisztviselőket (11. sz. melléklet).

Az ürügyül szolgáló incidensekben vétlen magyar főtisztviselők ellen foganatosított megtorló intézkedések mindennaposak. Példaként szolgáljanak a pécsi szövetséges katonai bizottság heti jelentéseiből vett részletek, amelyek a 12. sz. mellékletben olvashatók.

A határrendészet irányítását egy rendkívül kegyetlen 22 esztendős fiatalemberre, Vascalinóra bízták, aki korlátlan hatalommal fölruházva hajtja végre a legzsarnokibb tetteket – beleértve a kínvallatást –, melyekhez nem a megszálló csapatok katonáit, hanem az alantas néposztályból való polgári személyeket alkalmaz (13. sz. melléklet).

Az a helyzet, amelybe a megszállt területek magyar lakosságát taszították, az önkényes letartóztatások, megtorlások, kilakoltatások sora, a fölforgató elemek bátorítása a polgárság és az arisztokrácia elleni föllépésre, a köz-és magánintézmények fokozatos lezüllesztése – mindez a jugo-szláv és a magyar nemzet között kiengesztelhetetlen gyűlöletet kelt, amely ebben az országrészben megakadályozza a gazdasági kapcsolatok újrafölvételét.

Ha a nagykövetek tanácsa azt nem látja is szükségesnek, hogy fölszólítsa az SZ–H– Sz Királyságot az általa Magyarországon még megszállva tartott területek visszaszolgáltatására, mindazonáltal a helyzeten nagymértékben lehetne javítani kieszközölve a belgrádi kormánynál, hogy Baranyában, Bácskában /Batcha/ és Bánságban állítsa vissza a megszállás esetében szokásosan alkalmazott rendszert, amely helyén hagyja a magyar közigazgatást, és csupán a biztonsági és ellenőrző intézkedésekre szorítkozna, amelyek a megszálló csapatok parancsnokságának hatáskörébe tartoznak.

A mai napon soros elnök

Hamelin

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Yougoslavie vol. 62, ff. 268–271.

3.13. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER DERBY PÁRIZSI ANGOL NAGYKÖVETNEKiratszám: 58




Folyó hó 25-én kelt levelével157157 – kormánya utasításának megfelelően – azokra a híresztelésekre kívánta fölhívni figyelmemet, amelyek a francia és a magyar kormány közötti kapcsolatok körül keringenek. Nagyméltóságod megosztotta velem az Őfelsége kormányában azok által a mendemondák által keltett aggodalmakat, melyek szerint Franciaország és Magyarország között olyan jellegű különtárgyalások folynának, amelyek ütköznek a békeszerződés egyik cikkével, és alkalmasak arra, hogy a területi rendelkezések teljes fölülvizsgálatát eredményezzék.

A francia kormány – amely soha nem szűnt meg hangoztatni abbéli akaratát, hogy az általa egyetemleges érvényűnek és az új európai rend alapjának tekintett békeszerződéseket maradéktalanul be kell tartatni – joggal lepődik meg annak láttán, hogy a brit kormány hitelt ad az efféle híreszteléseknek, méghozzá pontosan akkor, amikor a párizsi kabinet – miközben szövetségeseivel összefogva igyekszik rávenni a magyar kormányt a trianoni békeszerződés mielőbbi becikkelyezésére – budapesti megbízottjának is ilyen értelmű utasítást adott.



IRATOK

Megfelel a valóságnak, hogy franciák és magyarok között gazdasági megbeszélésekre került sor, amelyek ugyanolyan jogszerűek, mint egyes brit vállalatok azon törekvése, hogy részt szerezzenek a dunai hajózási társaságokban (amelyeknek jelentős vagyont kitevő eszközeiről szó van a saint-germain-en-laye-i békeszerződésben). A francia kormány

– amikor hozzájárult ahhoz, hogy állampolgárai hasonló körülmények között gazdasági tevékenységbe kezdjenek – a szövetségesek egybehangzó állásfoglalásának megfelelően Magyarország gazdasági talpra állásának előnyeit tartotta szem előtt, amely a közép-európai béke és gazdagság helyreállításának elengedhetetlen föltétele.

A francia kormány Magyarországnak semmiféle ígéretet nem tett, mindössze annyit jelzett, hogy – teljes összhangban a békeszerződéssel – kész előmozdítani minden olyan kísérletet, amely a Magyarország és szomszédai közötti baráti megegyezést célozza, annak érdekében, hogy minden, ellenségeskedést kiváltó tényezőt az érdekelt felek kölcsönös megelégedésére fölszámoljanak. Ez az álláspont – amelyről a Magyarországgal szomszédos szövetséges államokat a francia kormány kimerítően tájékoztatta – teljes mértékben megfelel a trianoni békeszerződés kísérőlevelében158158 foglalt pontoknak, amely pontokat – mint arról Nagyméltóságod bizonyára tudomással bír – a brit küldöttség kérésére fogalmazták meg.

A Franciaország és Magyarország között fönnálló kapcsolatokra vonatkozó minden egyéb változatot – többek között azt, amely a békeszerződés területi kikötéseinek fölülvizsgálatára tett állítólagos ígéretekre vonatkozik – a leghatározottabban cáfolok. Ha Budapesten lehet efféle híreszteléseket hallani, mi több, ha tekintélyes magyar személyiségek – számomra érthetetlen politikai okok miatt – ilyen magyarázattal akartak a létrejött gazdasági megegyezésekre szolgálni, mindennek csak annyi hitelt kell adni, mint azon hasonló mendemondáknak, amelyeket Budapesten terjesztettek a brit kormány Magyarországon folytatott gazdasági és politikai tevékenységéről.

Bizonyos vagyok abban, Nagykövet úr, hogy a brit kormány immáron kimerítő ismeretek birtokába került a francia kormánynak Magyarországgal fönntartott kapcsolatairól, amelyek teljes mértékben megfelelnek az egymással vállvetve megvívott nehéz csaták mindmáig friss emléke, valamint az emberiség közös érdekei és a világbéke iránt mindkét részről tanúsított közös figyelem által egységbe forrasztott két kormány elvárásainak.

Fogadja, Nagykövet Úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.


4. 1920. október4.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 59159159



keltezési idő: 1920. október 4.

Mivel a tegnapi napot Teleki és Csáky gróf társaságában töltöttem, kimerítően megtárgyalhattam velük a politikai helyzetet. Korábbi jelentésemben160160 már beszámoltam Nagyméltóságodnak arról, hogy Teleki gróf, aki a miniszterelnöki tisztségen túl a külügyminiszter feladatait is ellátta, utóbbi tárcát átadta közeli barátjának, Csáky grófnak. Csáky nyíltan franciabarát, még Telekinél is kezdeményezőbb e téren, aki – minden téren megnyilvánuló rendkívüli óvatossága folytán – kizárólag fontolva haladásra hajlandó, noha föltétlen tisztessége és kifinomult politikai érzéke már korábban arra késztette, hogy – alapos megfontolás után – Anglia és Olaszország helyett Franciaországot válassza támaszul annak az országnak, ami Szent István királyságából megmaradt. Teleki gróf azonban mindeddig csak az Országház folyosóin a parlamenti bizottságok tagjait


159159Az irat másolatát elküldték a bécsi, prágai, varsói, bukaresti, belgrádi, berlini francia külügyi képviselőnek.

160160A kötetben nem közölt irat. Erre vonatkozóan lásd a föntebb, az 56. sz. alatt közölt iratot.


IRATOK

célozva meg agitált mellettünk, és ügyelt arra, hogy nyilvános beszédei során egyetlen olyan mondatot se ejtsen ki, amellyel bizalmatlanságot kelthetne a megingathatatlan, megalkuvást nem ismerő magyar párt soraiban. „Azt szeretném – fejtette ki többször is ezzel kapcsolatban –, hogy a magyar országgyűlés színe előtt egyidejűleg valami kézzelfoghatót tudjak fölmutatni, olyan eredményt, amely Franciaországhoz való közeledésünk hozadéka, tekintet nélkül egyébként arra, hogy ez az eredmény milyen természetű.”

Csáky grófnak – aki ezekről a dolgokról hasonlóképpen gondolkodik, ám a tettek mezején sokkal fesztelenebbül mozog, és a közvéleményre is kevesebb figyelmet fordít – csak egyetlen kívánsága van: habozás nélkül elkezdeni és bevégezni a játszmát, a vesztésre is fölkészülve; de rendíthetetlenül hisz a győzelemben, amely hazája ügyét viszi előre, egyben megalapozza egész Közép-Európára kiterjedő, meghatározó befolyásunkat, ha legalább csak egy kicsit segítünk neki.

Kinevezésének puszta ténye irányunkba tett fordulattal volt egyenértékű. Akormányzó161161 ezt nyomban megértette, és ez volt a legfőbb oka annak, hogy külügyminiszteri kinevezése némi késedelmet szenvedett (lásd 204. sz. sürgönyömet162162). Horthy tengernagy – aki nagy hazafi, és aki már az opciólevelek aláírása és a francia kormány jegyzékének május 18-án általam tartott fölolvasása163163 óta hozzánk húz – végül is elszánta magát. Kormányzati körökben manapság mindenki Franciaországba veti reményét, így látva megvalósíthatónak a gazdasági kapcsolatok mihamarabbi fölvételét a szomszédokkal, hatékonyabb kisebbségvédelmet a Magyarország által átengedett területeken, a jelenleg szerb megszállás alatt levő Bácska és Baranya gyors visszatérését a békeszerződésnek megfelelően, pénzügyi és szociális támogatást Magyarországnak a magyar hadsereg újoncállítási rendszerét szabályozó rendelkezések módosítása által. Egyébként ismerem azokat az ellenvetéseket, amelyeket a magyar kormány által ezen utolsó pontban kifejezett óhajjal szemben fölsorakoztatnak.

Hát ilyen reményeket táplál Csáky gróf és vele együtt minden honfitársa. Tegnap azt kérdezte tőlem, vajon Millerand köztársasági elnökké való választása a Magyarországgal kapcsolatos francia politika megváltozását hozza-e magával, és következésképpen bánkódnia kell-e majd azon, hogy hatalomra kerülvén mindenét a francia kártyára tette föl. Újból hangsúlyozta, hogy szándékai föltétlenül békések, és minden gondolata akörül forog, hogyan állíthatná talpra – diplomáciai és törvényes eszközökkel – romlásba döntött hazáját. Kifejtette, hogy országunkkal teljes egyetértésben akar előrehaladni, föltéve, ha segítséget kap tőlünk, hogy – a közvéleményt lecsillapítására – a jelenleg gyakorlatilag lezárt határokon át újra megindulhasson a szokásos utas-és áruforgalom. Aratifikációval kapcsolatosan arról biztosított, hogy Praznovszkyt már utasította, adjon igenlő választ a nagykövetek tanácsának jegyzékére,164164 megjegyezve, hogy a magyar kormány válaszában különben sem kért haladékot, amit ha ő félhivatalosan kérne tőlem, annak kizárólag belpolitikai és parlamenttel kapcsolatos okai volnának. Ugyanakkor rámutatott – megismételve azt az elgondolást, amelyről föntebb már írtam –, hogy a magyar kormánynak az országgyűléssel szembeni helyzetét nagymértékben javítaná, ha a parlament előtt – a békeszerződés törvénybe iktatására vonatkozó kormányzati kéréssel egyidejűleg – a jövőre nézve valamiféle reménysugarat lehetne fölvillantani. Úgy vélem, föl kell hívnom a figyelmet arra, hogy csak tovább erősítené amúgy is növekvő félben levő befolyásunkat, ha itt e reménysugár megjelenését Franciaország külön közbenjárásának tudnák be.

Csáky grófnak azt válaszoltam, nagyon szeretném rábeszélni, hogy csak haladjon bátran tovább a megkezdett úton, azon, amelyik mind közelebb visz a kontinens vezető hatalmává lett Franciaországhoz. Arra is rámutattam, hogy Millerand-nak a Francia Köztársaság legmagasabb közjogi tisztségébe való emelkedése semmiféle változást nem fog okozni Magyarországgal kapcsolatos politikánkban, hiszen ez a politika mindig is minden állam iránt tökéletesen lojális volt, a jogszerűség, a megbékélésre való törekvés és az igazságosság szelleme hatotta át, és egész Közép-Európa újjászületését szolgálta. Ami a békeszerződés országgyűlési jóváhagyását illeti, ismételten megpróbáltam bebizonyítani neki, mennyire fontos volna a lehető leghamarabb túljutni egy ilyen megkerülhetetlen formaságon, amely nemcsak hogy semmiféle hátrányt nem okoz Magyarországnak, de a dolog természeténél fogva éppen elősegíti a királyság és szomszédai közötti normális kapcsolatok újrafölvételét. Végül azt tanácsoltam neki, semmit se változtasson azon az elképzelésén, hogy a jövőben nyilvánosan hangot ad Franciaország iránt érzett bizalmának, és ne habozzon – szándékának megfelelően – nyíltan reánk támaszkodni, hogy ekképpen lelje meg a Magyarország talpra állításához szükséges segítséget. Csáky gróf elmondta, hogy

161161Horthy M.


163163A budapesti francia főbiztos 1920. május 18-án ünnepélyesen fölolvasta a magyar kormánynak Paléologue nyilatkozatát, amely összefoglalja a Magyarországgal kapcsolatos francia álláspontot, és amely jelentős előrelépésnek számít a márciusban elkezdett francia–magyar tárgyalásokban. Ez az irat volt ugyanis az első hivatalos francia megnyilatkozás, amely elismerte a békeszerződés békés fölülvizsgálatának lehetőségét. Erre vonatkozóan lásd a DDFBC II. kötetében a 282. sz. alatt közölt iratot.164164A föntebb, 52. sz. alatt közölt irat.


IRATOK

örömmel hallja ezeket a szavakat.

Merem remélni, hogy Nagyméltóságod is jóváhagyja őket. Földrajzi helyzetéből, parasztságának erejéből, szorgalmából, pénzügyi szakembereinek és mérnökeinek kiemelkedő képességéből adódóan Magyarország még most is olyan erkölcsi és anyagi erőt képvisel, amely néhány év elteltével – pusztán fejlettebb műveltségi szintje folytán – jelentős vonzerőt fog kifejteni a szomszédos államokra, különösen a legalábbis közhivatalnokai többségét és csaknem a népesség egészét illetően primitívnek megmaradt Jugo-Szláviára és Romániára. Ebből az következik, hogy ez az ország mindenképpen arra hivatott, hogy újból egyfajta központtá, szellemi – szükség esetén katonai – hatalommá váljon, hiszen kiváló katonákkal rendelkezik. A magyarok mély rokonszenvét élvező Lengyelországgal együttműködve Magyarország – ha meg tudjuk nyerni magunknak – minden kétséget kizáróan szilárd támaszunk lehet Németország ellenében. E helyütt egyébként csak sűrített formában megismétlem a korábbi távirataimban gyakorta megfogalmazott gondolataimat, melyek teljes összhangban állnak a békeszerződésből eredő kötelezettségekkel, amely szerződés – miután Magyarország már törvénybe iktatta és végrehajtotta – semmiképpen sem akadályozhat bennünket abban, hogy Budapesten – amint másutt is – befolyásunkat baráti és üdvös módon tovább erősítsük.


4.2. FÖLJEGYZÉS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK T. IONESCU ROMÁN KÜLÜGYMINISZTERREL FOLYTATOTT MEGBESZÉLÉSÉRŐLiratszám: 60




Román szempontból jelenleg a legfontosabb kérdés a Besszarábiára vonatkozó szerződés aláírása. Álláspontunkat a francia külügyminisztérium az e tárgyban a fontosabb szolgálati helyekre, illetve Bukarestbe küldött táviratokban fogalmazta meg. Nagyon kívánatosnak tartjuk e szerződés aláírását. A francia kormánynak mindig is ezt volt az álláspontja. A részünkről különböző szempontok alapján esetleg megfogalmazható ellenvetések érvényüket vesztették, miután a román kormány kötelezettséget vállalt a besszarábiai földtörvény által megkárosított franciák kárpótlására.

A francia kormány azért nem azonnal az aix-les-bains-i találkozót követően írta alá a szerződést, mert úgy vélte, érdemes még egy utolsó fölhívást intézni az Egyesült Államokhoz, annak kiderítésére, hogy Washington aláírását adja vagy nem. Úgy ítélte meg, helyesebb – magának Romániának az érdekében is –, ha nem sérti meg az amerikai kormányt azzal, hogy úgy ír alá, hogy elmulasztja megtenni ezt a figyelmességet. Ekképpen döntött a nagykövetek tanácsa. Azonban egyidejűleg azt is elhatározták – egyetértésben a francia kormánnyal –, hogy egy meghatározott napon – például október 11-én – megejtik az aláírást, bármi legyen is az Egyesült Államok válasza. Ilyen körülmények közt továbbították október 4-én a megállapodás szövegét a román kormánynak, a szokásos eljárásnak megfelelően. Az Egyesült Államok mindeddig nem tett eleget e formaságnak.

A nagykövetek tanácsa ugyanakkor szükségesnek látta Romániát emlékeztetni: milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy aláírja az Osztrák–Magyar Monarchia földarabolása nyomán kialakult államok között előkészített szerződést, hasonlóképpen azt, amelyik meghatározza a Románia és Szerbia között a Bánságban húzódó határvonalat. Ez nem elengedhetetlen föltétel, azonban fölöttébb kívánatos, hogy a román kormány e két szerződés aláírása révén rendezze helyzetét.

Take Ionescut legfőképpen a kisantant kérdése foglalkoztatja. A legutóbb Rómában megtapasztalhatta, az olasz kormány nem látja akadályát, hogy Románia megegyezzen a csehekkel és a jugo-szlávokkal. Minden bizonnyal törekszik majd megerősítést nyerni arra nézve, hogy Franciaország hasonló nézeteket vall.

Egy másik, Romániát érdeklő kérdés a Wrangel tábornokkal való kapcsolatokra, illetve arra vonatkozik, hogy lehetséges-e békét kötni Oroszországgal.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Roumanie vol. 35, f. 24.


IRATOK





193. sz., október 8-i táviratomban165165 már beszámoltam a minisztériumnak arról, hogy milyen nagy hatást tett Budapesten Teleki gróf miniszterelnöknek és Csáky gróf külügyminiszternek a párizsi L’Éclairben körülbelül két hete megjelent nyilatkozata, amelyeket a magyar sajtó is lehozott. Nagyméltóságod számára mellékelten küldöm a két nyilatkozat szövegét.166166

Csáky gróf kijelentései az érdekesebbek. A külügyminiszter – összefoglalva főbb gondolatait, amelyeket korábban már ismertettem a minisztériummal – határozottan hitet tesz azon szándéka mellett, hogy normális kapcsolatokat alakítson ki szomszédaival, természetesen csak akkor, ha amazok is hajlanak erre. Ezek után kifejti, hogy a célt a mi támogatásunkkal, a mi oltalmunk alatt reméli megvalósítani. Végül azt hangsúlyozza, hogy Magyarország soha nem felejti el, hogy Franciaország segítő kezet nyújtott felé. A nyilatkozat hangvétele szívélyes, tartalma egyértelmű, őszinteségét nem lehet kétségbe vonni, részemről teljes mértékben jótállok érte.

Amint Nagyméltóságod bizonyára sejti, Csáky gróf célzást tett arra a jegyzékre, amelyet Millerand kérésére félhivatalos jelleggel május 18-án fölolvastam a Magyar Királyság kormányzójának, 167167 majd amelyet 1920. június 25-én hivatalosan átadtam Teleki grófnak, aki akkor a külügyeket irányította. Franciaországnak a magyarok felé nyújtott jobbja azt az ígéretet hordozza, hogy – bizonyos föltételekkel, melyek közül a legelső a békeszerződés következetes betartása – segít, a szomszéd államokkal kötendő egyezmények révén gazdaságilag talpra állítani Magyarországot, és a nemzeti kisebbségek hatékonyabb védelmével hozzájárul az általános béke helyreállításához. Ezzel kapcsolatosan csak azon korábbi jelentésemre hagyatkozhatom, amely e fontos – és a Creusot-konzorcium által éppen jelenleg tanulmányozott ügyletek előkészítésével szoros kapcsolatban levő – kérdést tárgyalja.

Nagyméltóságod előtt jól ismert, micsoda háborúságot indított el az opciólevelek aláírása. Millerand – a neki küldött részletes tájékoztatókból – követhette a magyar kormány minden egyes megingását ebben az időszakban, amikor a gazdasági ügyletek meghiúsítására törekvő – mert azokat talán magának megkaparintani akaró – brit kormány a Budapesten eladdig megőrzött meghatározó befolyásának a mi kárunkra való megőrzése érdekében munkálkodott. A magyar kormány az opciólevelek aláírását követően kötelezte el magát a francia orientáció mellett, akkor, amikor fölhatalmaztak arra, hogy hivatalosan átnyújtsam a budapesti kabinetnek a francia kormány nyilatkozatát. Csáky gróf hatalomra kerülésével és az itt mellékelt, nekünk kedvező nyilatkozatával – amely mindenképpen jó előjel arra nézve, hogyan viszonyul majd hozzánk országgyűlésbeli nyilvános állásfoglalásai alkalmával – e folyamatnak egy új és jelentős állomásához érkeztünk.

Ennek kapcsán röviden megvizsgálom, vajon milyen fogadtatásra számíthat Csáky gróf álláspontja. Az után a parlament folyosóin folytatott propaganda-hadjárat után, amelyet az előrelátó Teleki gróf hónapokon keresztül olyan ügyesen vezetett, az országgyűlés elképedését egészen biztosan nem fogja kiváltani. Noha Teleki gróf a maga részéről hivatalos beszédeiben – mindenekelőtt azért, hogy tekintettel legyen honfitársai érzékenységére – néhányszor tartózkodóan nyilatkozott Franciaországgal kapcsolatban, az országgyűlést mégis nagyon ügyesen fölkészítette arra, hogy fogadja el a segítséget, amelyben a mi országunk hajlandó részesíteni Magyarországot gazdaságának talpra állítása és – a békeszerződés szabta keretek között – nemzeti újjászületése érdekében. Csáky gróf ugyanúgy, mint Teleki gróf nagyon is megértette és tudomásul vette, hogy másról – legalábbis a jelenlegi időszakban – nem lehet szó, ám a jövő természetesen minden remény előtt nyitva áll, föltéve, ha ezek összeegyeztethetőek a szomszédos államok diplomáciai követelményeivel és jóakaratával. A külügyminiszter ekképpen gondolkozik a dolgokról, államférfihoz méltó tisztánlátással, és a valóságos helyzet mély átérzésével.



167167A jegyzék, amely összefoglalta Franciaország Magyarországgal kapcsolatos politikájának főbb irányelveit, komoly előrelépést jelentett a március óta folyó francia–magyar tárgyalásokban. Az első hivatalos gesztus volt a franciák részéről, amely implicite elismerte Magyarország területi igényeit, s érvényesítéseikhez támogatást ígért. AD.Europe 1918–1940 H. vol. 59 f. 203–212. Fouchet távirata Millerandnak 1920. június 10.


IRATOK

Ezeket az eszméket – hitem szerint – jelenleg az országgyűlés minden józan gondolkodású képviselője osztja.

A széles tömegeket illetően a dolgok kétségtelenül különböznek valamennyire, ám a magyar közvéleményt – leszámítva az egyébként nagyszámú és fölöttébb művelt elitet, a gyakran nem kielégítő oktatásnak, valamint a középszerű, de rendkívül erős hatást kifejtő és könnyűszerrel megvásárolható sajtónak köszönhetően – nem nehéz megdolgozni. Az a fontos, hogy a kormány cselekvőképes legyen, és legfőképpen, hogy hatalmon maradjon.

Ehhez két föltétel szükséges. Az első: legyen a kabinetnek elegendő ideje arra, hogy túlságosan sok nehézség nélkül keresztülvigye a ratifikálást, és eközben minden szükséges intézkedést tegyen meg, hogy az országot erre megfelelően fölkészítse. A második: legyen módja a magyar kormánynak arra, hogy bebizonyíthassa az országgyűlésnek, milyen sokat számít a francia támogatás. Ennek hatása máris megmutatkozhatna, mégpedig úgy, hogy megsürgetjük a román kormányt a Budapestre küldendő, türelmetlenül várt diplomáciai képviselet ügyében. A normális diplomáciai kapcsolatok esetleges újrafölvételétől a magyarok sok jót várnak: rövid időn belül megszűnhetnének a határincidensek, újraindulhatna a közlekedés, talán elkezdhetnék a jövőben megkötendő gazdasági megállapodások előkészítését, végül pedig egyfajta megbékülést remélnek, amely elviselhetőbbé tenné számukra azt a tudatot, hogy testvéreik román alattvalókká lettek, emezek pedig rögtön könnyebben viselnék az idegen igát, ha kíméletesebben bánnának velük. Kormányzati körökben tőlünk várják ezt a román–magyar közeledést, és a mostani helyzetben bekövetkező legkisebb javulás is az enyhülés érzetét keltené a magyarokban.

Ha Franciaország sikeresen végezné el ezt az igenis kivitelezhető és szükséges munkát, azon nyomban érezhetné a magyarok őszinte hálájának megnyilvánulását. Csáky gróf mellékelt nyilatkozata szolgáljon bizonyítékul arra, hogy itt a kedvező alkalom e kettős cél elérésére, vagyis arra, hogy több élettel töltsük meg Európának egy – még mindig háborgó – térségét; továbbá arra, hogy tovább erősítsük a még csak születőfélben levő, ám máris felénk irányuló rokonszenvét egy olyan népnek, amely a jövőben politikánk szilárd támaszává válhat.

MELLÉKLET

Teleki gróf miniszterelnök nyilatkozata

Az egész Európa parancsoló szükségét érzi a béke maradéktalan visszaállításának, melyben minden nemzet erkölcsi kiengesztelődést talál, és a hasznos munka korának beköszöntét üdvözölheti. Ahhoz, hogy az általános megbékélés megvalósuljon, Magyarország esetében két föltételnek kell teljesülnie; az első az, hogy Magyarország becsülettel ismerje el a valóságos helyzetet, a második pedig az, hogy a győztesek ezentúl ne a háborúval, hanem azzal törődjenek, hogyan lehet békésen újjáépíteni Európát, és megoldani mindazon nehézségeket, amelyek a háborús gondolkodásmód szüleményei. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Franciaország megtette ezen az úton az első lépéseket. E nemes gesztusával megnyerte Magyarország rokonszenvét; a magyarok mindig készek lesznek arra, hogy igaz és forró barátsággal válaszoljanak az irántuk tanúsított érdeklődésre.

Csáky gróf külügyminiszter nyilatkozata

Elhatározott szándékom, hogy mind a bel-és gazdaságpolitika, mind a külpolitika terén helyzetünk megszilárdítására fogok törekedni. A jó külpolitika alapföltétele a normális és baráti kapcsolatok helyreállítása a szomszédos országokkal. A magyar nemzet őszintén megfogadta, hogy jó viszonyban fog élni ezekkel a népekkel. Nincs semmi akadálya annak, hogy ezeket a kapcsolatokat baráti alapon állítsuk vissza, föltéve, hogy szomszédaink is hasonlóképpen gondolkoznak erről, továbbá hogy megértsék a mi jogos […],168168hogy biztosítékokkal rendelkezzünk arra nézve, hogy az ezekben az országokban levő magyar kisebbségeknek lehetőségük van a saját életüket élni és szabadon fejlődni. Arra számítunk, hogy Franciaország a jövőben is ugyanolyan jóindulattal viseltetik irántunk, mint amelyről már tanúbizonyságot tett. Tegnapi ellenségének Franciaország – fátylat borítva a múltra – lovagiasan kezet nyújtott, és lehetőségei szerint kész hozzájárulni hazánk gazdasági talpra állásához. Ezen a téren már érezhetjük a francia segítség jótékony hatását. Franciaország napról napra tevékenyebb szerepet játszik gazdasági életünkben, és ez az érdeklődés remélhetőleg tovább erősödik, aminek eredményeképpen kereskedelmünk, iparunk és pénzügyeink hatalmas iramú fejlődésnek néznek elébe. A magyar nemzet még a válságos időszakokban sem táplált és nem mutatott ellenséges indulatot Franciaország iránt, és harcolni is csak egészen közvetett módon harcolt ellene. A magyarok mindig hálásak lesznek Franciaországnak azért a támogatásért, amelynek jótékony hatását már kezdjük tapasztalni. Magyarország soha nem felejti el, [hogy] az összes ország közül a hatalmas francia nemzet nyújtotta



IRATOK

ki feléje erős és segítő kezét a háborús romok fölött, az a nemzet, amelyhez a magyarokat az évszázadok óta tartó barátság és a rajongás szálai fűzik.

Fouchet francia főmegbízott nyilatkozata

Magyarországra újjászületés vár. A háborús pusztítás és a bolsevizmus okozta szenvedések ellenére annyi nemzetmegtartó erőt őrzött meg magában ez az ország, hogy – új korszakot nyitva történelmében – újrakezdi életét. Legelőször a rendet kellett helyreállítani. Ezt sikerült is, köszönhetően a kormányzó fölvilágosult szemléletének és a hozzá lojális kormány részéről megnyilvánuló tetterőnek. A rend helyreállításával Budapest ismét hasznot húzhat előnyös Duna-parti fekvéséből, hiszen ez a folyó lesz az európai gazdaság fő útvonala, a bölcs és szorgos magyar paraszt pedig gazdag termést takarít majd be a párját ritkítóan termékeny földekről. Ne felejtsük el, hogy a lobbanékony természettel megáldott magyar nép, a tehetséges magyar értelmiség adta az Osztrák–Magyar Monarchia fő erejét. Magyarország egy igen szép civilizációt mondhat magáénak, amely újabb föllendülés előtt áll. Európának szüksége van erre az országra. A külpolitikai szempontokat tekintve megállapíthatjuk: azon elhatározásával, hogy helyreállítja a békét és fölújítja a normális kapcsolatokat szomszédaival, a magyar kormány minden kétséget kizáróan a legjobb módját választotta annak, hogy bizalmat ébresszen maga iránt, és nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában elősegítse az élet visszatérését. A béke és a haladás ügye iránt mindig is elkötelezett Franciaország örömmel segíti a magyar kormányt e feladat végrehajtásában.


4.4. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVETNEKiratszám: 62




Válasz 307. sz. táviratára.169169

Egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy szeptember 14-én Franciaország és Magyarország új megállapodást írt alá. A francia kormánynak kizárólag a június 20-án kelt 770. sz. és az azt követő táviratokban170170 jelzett megállapodásról van tudomása. A vasutakkal kapcsolatos megállapodás még nem nyerte el végleges formáját, ezért a tárgyalások a francia érdekelt fél és a magyar kormány között tovább folytatódnak.

Természetesen ez a gazdasági természetű, szigorúan magánjellegű egyezmény nem tartalmazhat a magyar hadsereg létszámának a békeszerződésben meghatározott keretet túllépő növelését célzó katonai rendelkezéseket. Erre vonatkozóan a francia kormány egyébként soha nem tanulmányozta valamiféle megegyezés lehetőségét a magyar kormánnyal. Ezzel kapcsolatban hivatkozom arra a nyilatkozatra, amelyről Millerand 779. és 780. sz. táviratából171171 szerezhetett tudomást.

Hozzáfűzöm még, hogy a magyar kormány valóban több alkalommal is próbálkozott, hogy nálunk e tárgyban puhatolóddzon, ám ezeket a kísérleteket minden alkalommal visszautasítottuk, fölszólítva Budapestet a békeszereződés maradéktalan betartására, egyszersmind sürgetve – nemcsak a többi szövetséges hatalommal összhangban, hanem saját kezdeményezésünkre is – a trianoni békeszerződés törvénybe iktatásának fölgyorsítását.

Ezek után immár módja van arra, hogy a leghatározottabban helyreigazítsa az osztrák sajtóban a Franciaország és Magyarország közötti kapcsolatok tárgyában közölt teljességgel megbízhatatlan értesüléseket.

169169P. Lefèvre-Pontalis 307. sz. táviratában arról számol be Leygues-nek, hogy az osztrák lapok állítása szerint szeptember 14-én megegyezés jött létre Franciaország és Magyarország között. AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 60, f. 39.170170A kötetben nem közölt iratok.



IRATOK

A következő futárpostával egyébként olyan iratokat juttatok el önnek, amelyek hasznosan egészítik ki a föntieket.

Mellesleg tegnap 931–932. számon egy újabb – a pesti főmegbízottnak küldött – táviratot 172172 továbbítottam önnek, amely a francia kormány álláspontját rögzíti azzal kapcsolatban, hogy Magyarország még nem iktatta törvénybe a békeszerződést.

4.5. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FRANCIAORSZÁG KÜLÜGYI KÉPVISELŐINEKiratszám: 63173173

irat típusa: … sz. táviratok174174


keltezési idő: 1920. október 14. 23 óra 45

Mindenkinek, kivéve Budapestet: A következő táviratot küldtem a budapesti francia főmegbízottnak:175175

Mindenkinek: Lord Derby október 13-án újból a nagykövetek tanácsa elé vitte a trianoni békeszerződés ratifikációjának kérdését.

Mivel a budapesti kormány által a nagyhatalmaknak adott biztosítékokat nem tartotta megnyugtatónak, a brit képviselő együttes föllépést sürgetett Budapestnél annak érdekében, hogy a leghatározottabban fölszólítsák a magyar kormányt, november 1-jéig iktassa törvénybe a békeszerződést; egyúttal azt is tudtára adják, mindaddig, amíg a ratifikáció nem történik meg, a magyar képviselő nem vehet részt a Duna-konferencián.

A francia és az olasz képviselő egymással egyetértésben úgy vélték, hogy az intézkedés a javasolt formában nem hajtható végre; mindamellett a trianoni békeszerződés mielőbbi törvénybe iktatása mindenki érdeke, elsősorban Magyarországé, amely külön kérte a nagyhatalmakat, érjék el Bécsnél a békeszerződés bizonyos pontjainak betartását. Egyébiránt a nagyhatalmak, mikor Magyarország javára kivételt tettek – amelyben még egyetlen ellenséges állam sem részesült – és hozzájárultak ahhoz, hogy képviselője egyes

bizottságokban, különösképpen a Duna-konferencián ülési joggal bírjon, noha a békeszerződés még nem lépett érvénybe, abból indultak ki, hogy a ratifikáció rövid időn belül megtörténik.

A nagykövetek tanácsa mindezeket figyelembe véve úgy határozott, hogy a nagyhatalmak budapesti képviselői kollektív demarsot tesznek a magyar kormánynál, melynek célja, hogy

1. tudomására hozzák a nagyhatalmak azon vélekedését, mely szerint fölöttébb kívánatos volna, hogy a békeszerződés törvénybe iktatása november 1-je előtt megtörténjék,

2. fölhívják arra a figyelmét, hogy az újabb késlekedés esetleg hatással lehet Magyarországnak a különböző tanácskozásokon, bizottságokban való képviseletére, amelyekben a magyar képviselők kizárólag egy még nem ratifikált békeszerződés kikötései értelmében rendelkeznek ülési joggal.

Kérem, haladéktalanul egyeztessen kollégáival e közös diplomáciai fellépés ügyében.

Bizalmas: Az a baráti közbenjárás, amelyet 506. sz. táviratom 176176 nyomán bizonyára megtett, remélhetőleg fölkészítette a magyar kormányt a nagykövetek tanácsának ezen újabb – immáron elkerülhetetlen – intézkedésére. Budapest ekképpen beláthatja, hogy saját érdekében áll – amint ön ezt már hangsúlyozta – a békeszerződés országgyűlési jóváhagyásának meggyorsítása, amivel elkerülheti, hogy a nagyhatalmak haragját


173173A táviratot elküldték Londonba (6093–96. sz.), Rómába (3677–80. sz.), Bécsbe (943–946. sz.), Belgrádba (818–821. sz.), Prágába (902–905. sz.), Bukarestbe (946–949. sz.) és Budapestre (507–510).174174Lásd az előző lábjegyzetet.

175175M. Fouchet.

176176A DDFBC III. kötetében a 118. sz. alatt közölt irat


IRATOK

magára vonja.






Nagyméltóságod szeptember 30-án kelt, 394. sz. levelében177177 elküldte a párizsi angol nagykövet178178 levelét,179179

amely a néhány hónap óta Magyarország irányában megnyilvánuló francia politika által brit kormánykörökben állítólag kiváltott bizonyos aggodalmakat tárgyalja. E levélből a francia kormány válaszát is megismerhettem, amely arról biztosította lord Derbyt, hogy a kötelezettségeinek mindenkor híven eleget tevő Franciaország semmiképpen sem kívánja ezeket valamiféle külön irányvonal követésével megszegni.

Nem hiszem, hogy hangsúlyoznom szükséges: mindig szigorúan az abban a jegyzékben kijelölt határok között maradtam, amelyet a Magyar Királyság kormányzójának180180 1920. május 18-án fölolvastam,181181 majd május 25-én hivatalosan átadtam Teleki grófnak, az akkori külügyminiszternek. Azok a teljesen hamis híresztelések, amelyeket a brit kormány budapesti ténykedésünkkel kapcsolatban összegyűjtött, az egy kicsit keleties és jobbára lobbanékony természetű magyarokban meglevő bámulatos könnyedségre vezethetők vissza, amellyel vágyaikat összekeverik a valósággal. A minisztériumnak egyébként már a legelején beszámoltam azokról a valóságot eltúlzó kijelentésekről, amelyeket talán kissé túlbuzgó franciabarát magyarok hangoztattak, anélkül azonban, hogy valaha is személyesen olyan állításokat hallottam volna, amilyenek a brit kormány nyugtalanságát kiváltották. Másodsorban pedig úgy vélem, hogy ezeket a túlzásokat a cseh, jugo-szláv és román ügynökök még jobban fölfújták. Azonfölül, ha ilyen torzítások valóban léteztek – amint az most már bizonyosnak látszik, és ami felől soha nem voltak kétségeim –, az angol főbiztosság olyan lankadatlan buzgalommal kutatta föl őket, amelynek teljes jóhiszeműségét illetően kétségeim vannak. A brit ügyvivő, Johnson ugyanis többször beszélt róluk, mégpedig a reá jellemző gyakran túlzott magabiztossággal. Minden alkalommal félreérthetetlenül tudtára adtam, hogy soha semmi olyat nem mondtam és nem sugalltam, ami ellentétes lehetne a békeszerződéssel. Ráadásul nekem a legjelentéktelenebb tényről sem volt hajlandó beszélni – ami mégiscsak becsületesebb lett volna –, ehelyett tökéletesen fölösleges koholmányokkal terhelt.

Nem haszontalan tehát, ha az alábbiakban beszámolok – a minisztériummal korábban már ismertetett tényeket összefoglalva – az angol megbízottak viselt dolgairól attól kezdve, hogy a francia–magyar gazdasági ügyek elkezdődtek.

A jelenleg szabadságát töltő angol főmegbízott, Hohler kezdetben semmit sem sejtett a Schneider-művek és a magyar kormány között folyó tárgyalásokról. Meggyőződve fölényéről, amelyben, úgy vélte – a dunai hajózás fölött megszerzett brit befolyás birtokában – bizonyos lehet, a tökéletes gentleman Hohler elismerésre méltó rendszerességgel hódolt a golfjátéknak, amikor egy szép napon tudomására jutott, hogy már egy idő óta opciólevelek várnak a magyar kormány aláírására. Éktelen haragra gyulladt kollégám akkor kertelés nélkül kijelentette, hogy márpedig ebből a dologból semmi sem lesz, mert ő majd igenis meghiúsítja, és ha kell, máris Londonba indul. Hohler végül nem utazott el, ehelyett táviratozott, és alig néhány nap elteltével megkapta az ajánlatok szövegét, amelyet azon nyomban a kormányzóhoz vitt – egyébként anélkül, hogy a tartalmukra és jelentőségükre nézve valami biztosat megtudhattam volna –, majd lázas tevékenységbe kezdett, egymás után végiglátogatta csaknem az összes minisztériumot, Horthy tengernagyot is fölkereste annak érdekében, hogy zátonyra futtassa az általunk megkezdett tárgyalásokat. Ami még ennél is súlyosabb: a dolgok még kiderítésre váró egybeesése folytán Fürstenberg gróf, a budapesti német képviselő ugyanebben az időben Teleki gróffal


178178Lord Derby.

179179A föntebb, 54. sz. alatt közölt irat

180180Horthy M.

181181Erre vonatkozóan lásd a DDFBC II. kötetében a 282. sz. alatt közölt iratot.


IRATOK

folytatott egy megbeszélést a Magyarország és Franciaország közötti gazdasági ügyletekről, amelyeknek létrejöttét nem tartotta kívánatosnak.

Mindennek ellenére az opcióleveleket aláírták. Erre föl Hohler, aki állítólag kilenc éve nem volt szabadságon, úgy érezte, okvetlenül pihenésre van szüksége. A békeszerződés törvénybe iktatása után követként fog Budapestre visszatérni – legalábbis Johnson tájékoztatása szerint. Mivel egy ilyen fejlemény elképzelhető, nincs egyéb dolgunk, mint szenvtelenül várakozni, ámbár az ő hatáskörén kívül vizsgált gazdasági ügyletek sikeres kimenetelét kétségkívül odaadó igyekezettel akadályozó Hohler – amint erről biztosítottak – errefelé gyakorta hangoztatta abbeli véleményét, hogy nincs teljes bizalommal a tönkrement Franciaország, sőt az Anglia és Franciaország közötti baráti viszony jövője iránt sem, abban az esetben, ha a későbbiek során Angliát valamilyen ellenállhatatlan erő Németország felé taszítaná. A tisztesség úgy kívánja, hogy ezeket a szavakat csak fönntartással adjam tovább, ámbár nem hiszem, hogy mindez puszta koholmány volna.

Johnson teljesen más, mint Hohler. Kellőképpen tehetséges, hosszú időn át a párizsi angol követségen teljesített szolgálatot; kitartóan gyakorolja magát a csalafintaság művészetében, amellyel igyekszik hazája javát szolgálni. Személy szerint Franciaország iránt – állításának megfelelően – rokonszenvvel viseltetik, ami egyébként nem okvetlenül összeegyezhetetlen azokkal a lépésekkel, melyeket minden bizonnyal kormánya utasítására Teleki grófnál – aki ezekről nekem minden esetben beszámolt – több alkalommal is tett, és amelyek során azt hajtogatta, hogy Nagy-Britannia határozottan ellenzi a gazdasági ügyletek lebonyolítását, amelyek ellentétben állnak a békeszerződés jóvátételi fejezetével. Azt még hozzáfűzöm, hogy Johnson – előttem nem igazán ismert okból – Teleki gróf közvetítésével az iránt érdeklődött, biztosan tudom-e, hogy a francia kormány kikérte a londoni kabinet véleményét, és vajon arról is értesültem-e, hogy mi volt az utóbbi válasza. Kérem Nagyméltóságodat, ítélje meg saját maga, vajon a brit diplomáciának Budapesten irántunk tanúsított magaviselete tökéletesen összhangban áll-e azzal a szellemmel, amelynek szerintem a brit–francia baráti viszonyt át kellene hatnia, és amelyhez a magam részéről a legmesszebbmenőkig hű maradtam annak a hathatós segítségnek az emléke iránti tiszteletből, amelyet angol szövetségeseink a harcmezőn nyújtottak.

Úgy látszik, a brit kormány képtelen egykönnyen belenyugodni itteni befolyásának csökkenésébe, amely azóta következett be, hogy gazdasági téren közeledni kezdtünk Magyarországhoz. Azon sem lepődnék meg, ha újfent hangoztatni kezdené ellenvetéseit a Creusot-konzorcium által éppen jelenleg tanulmányozott ügyletek végleges lebonyolításával kapcsolatban. „Meg kell akadályoznunk, hogy Franciaország megvesse a lábát Közép-Európában” – a londoni kormány minden bizonnyal ezt az utasítást adta magyarországi képviselőinek, amint arról a brit haditengerészet tisztje beszámolt az egyik sorhajóhadnagyunknak. A szóban forgó fiatalember nyilván nem ismerhette közvetlenül ezeket az utasításokat, ám amiért egy napon a célszerűségükről folyó vitában az általa csodált Franciaország mellé állt, az angol főbiztos lakat alá tette.






Nagyméltóságod biztosan tud arról, hogy a magyarok lázas igyekezettel próbálják szorosabbra fűzni kapcsolataikat a lengyelekkel, akik iránt itt őszinte rokonszenvet tanúsítanak. Korábbi jelentéseimben már többször céloztam a magyaroknak arra a törekvésére, hogy közös határuk legyen Lengyelországgal. Sőt ez az elképzelés egyik pillére volt annak a tervnek, amely – a bolsevik hadsereg legutóbbi, Varsót és talán a Kárpátokat fenyegető előrenyomulásakor – a magyarokat fölhatalmazta volna bizonyos cseh területek megszállására annak érdekében, hogy a Nyugat védelmét hatékonyabban lehessen biztosítani. Ha Magyarország megkapta volna ezt a fölhatalmazást, csaknem biztosra vehető, hogy hadereje nem vonul ki a megszállt területről. Ily módon egyetlen kardcsapás nélkül vissza lehetett volna foglalni a régi felségterület egy részét, és egyidejűleg megteremteni a közvetlen kapcsolatot Lengyelországgal.

182182A távirat másolatát elküldték a varsói, bécsi, prágai, belgrádi, bukaresti francia külügyi képviselőnek


IRATOK

Ám mióta Weygand tábornoknak köszönhetően visszapártolt a lengyelekhez a hadi szerencse, ez az álom pedig semmivé lett, ugyanezek a gondolatok titkon visszatérnek, és valóra váltásukat többé-kevésbé egyenes úton képzelik el. Az egyik ilyen kísérlet, amely a megvalósítás szakaszában van, a következő:

Burián báró, a magyar kormány volt minisztere, jelenleg a Lengyel–magyar Kereskedelmi Társaság elnökeként a Lengyelországhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok kiépítésén fáradozik. A magyar kormány állítólag őt bízta meg azzal, hogy – a lengyel kormánnyal egyetértésben – vizsgálja meg annak lehetőségét, hogyan működhetnének magyar katonák közre a lengyel hadsereg bolsevikellenes hadműveleteiben. Ez a kísérlet egyébként nem az első. Hasonlóval már korábban is próbálkoztak magyar megbízottak Varsóban, és – értesülésem szerint – Pi³sudski marsall vagy valamelyik fölhatalmazottja akkor ehhez elvi beleegyezését adta. A megvalósításra azonban nem kerülhetett sor, mi-vel a két ország között elterülő Kárpátalján nem engedték az önkéntesekből álló magyar csapatokat átvonulni. Biztos forrásból tudom – maga az egyik szervező számolt be nekem róla –, hogy egy ilyen csapatot valóban kiállítottak, mégpedig a kormány támogatása nélkül. Magyar tiszteknek erre a célra 5 vagy 6 ezer embert sikerült fölfogadniuk. Az volt az elképzelésük, hogy fölkérnek egy francia főtisztet, segítse a magyar parancsnok munkáját. Az ügynek a föntebb említett földrajzi ok miatt nem lett folytatása, no meg amiatt sem, mert a magyar hadügyminiszter,183183 Cseh–Szlovákia iránti elővigyázatosságból, melynek területét megsértették volna, ellenezte a terv végrehajtását.

Értesülésem szerint Burián bárót állítólag Varsóba hívták, hogy a helyszínen, gyakorlati szempontból tanulmányozza a lengyelekkel való együttműködés tervét. Arról nincs tudomásom, hogy valóban elutazott-e Lengyelországba, vagy hogy ez az utazás még mindig napirenden van-e.

Mindehhez hozzáteszem még, hogy miután a budapesti kabinet Párizshoz intézett többszöri kérése mindeddig nem talált meghallgatásra, a magyar kormány – abban az esetben, ha katonáinak a Kárpátokba való küldése időszerűvé válna – céljai eléréséhez más utat választana, tekintve, hogy a lengyel–magyar katonai együttműködés valóra váltásához mindenképpen szükséges a francia kormány beleegyezése. Nos, ez esetben a kérdést a varsói kormány közvetítésével vetnék föl ismételten Párizsban. Azt még azonban nem lehet tudni, miként fogadják majd ezt a budapesti indítványt a Visztula partján. Meglehet, hogy tetszeni fog a lengyeleknek, akiknek alkalomadtán jól jön egy itteni szövetséges a németek ellen, és akiknek a magyar együttműködés egyébként is biztosan sokat számítana. Ám az is előfordulhat, hogy hallgatva politikai érzékükre, úgy döntenek, jobb, ha a francia gyámkodással létrehozandó lengyel–magyar közeledés tervének megvalósítását távolabbi időpontra halasztják, figyelembe véve, hogy a trianoni békeszerződést a magyar országgyűlés még nem hagyta jóvá.

Akárhogy áll is a dolog, mind Budapesten, mind Varsóban valóban megvan a közeledés vagy inkább egy szövetségben való egyesülés iránti törekvés. Erre a most elmondottak mellett a korábbiakban fölsorolt tények csak további bizonyítékul szolgálnak. Nem kívánok a tárgyról esetleg megalapozatlan véleményt formálni, hiszen egyedül Nagyméltóságod rendelkezik a helyzet pontos megítéléséhez szükséges információkkal. Mindamellett a Budapesten élő szemlélő számára, akinek módjában áll követni az itteni eseményeket, a napnál világosabb, hogy Magyarország – ha egy napon ténylegesen egyesülne Lengyelországgal – komoly erőt jelentene Németországgal szemben. Attól fogva ez a mostanra 8-9 milliós lélekszámúra csökkent ország egy Franciaországgal baráti viszonyban levő állammal közös úton haladhatna. Azonkívül úgy látszik, hogy a magyarok hagyományos németbarátsága – noha még ma is létezik, és egy ideig még létezni is fog a porosz arisztokráciához sokban hasonlító magyar arisztokrácia körében – nem annyira a Németország iránt érzett természetes rokonszenvből, mint inkább a német propaganda által okozott, bizonyos fajta […]184184 torzulásból táplálkozik. Végül, a mágnások hatalma mindinkább csökkeni fog, és helyüket a különböző mezőgazdasági csoportok veszik majd át.

Itt a németeket önmagukért senki nem kedveli, és sokan utálják őket. A magyar parasztok, akik nem felejtették el a háború alatti „német megszállást”, továbbra is németellenes nótáikat fújják. Mindent összevéve, a németbarátság ebből az országból néhány esztendő elteltével elég gyorsan kihalhat, és átadhatja helyét a francia befolyásnak, már ha képesek leszünk azt egy valóban nemzeti és független Magyarországon tovább növelni. Mindez kétségkívül a jövő zenéje, ám egyben a jelen valósága is, hiszen úgy helyénvaló, ha a kecsegtető eredményeket jó előre képesek vagyunk kipuhatolni. Márpedig a lengyel–magyar közeledés hasznunkra válhat.


4.8. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET LEYGUES 183183Sréter I.



IRATOK

FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 66


keltezési hely: Bécs,


Köszönettel vettem Nagyméltóságodnak az én 307. sz. táviratomra185185 válaszul küldött október 12-i, 935. sz. táviratát.186186 Azon nyomban arra indított, hogy közzétegyem a bécsi lapokban a mellékelt sajtóközleményt, 187187

amely pillanatnyilag véget vetett ellenfeleink jól átgondolt, a közvéleménynek Magyarországgal fönntartott kapcsolataink valódi természetéről való félrevezetését célzó hadjáratának.

Azoknak az információknak a birtokában, amelyeket egyébiránt Nagyméltóságod október 14-én kelt, 677. sz. levelében188188 volt szíves velem megosztani, remélhetjük, hogy a Lord Derbyvel szeptember végén folytatott bizalmas eszmecsere eredményeképpen megszűntek mindazok a budapesti és bécsi brit politikai megbízottak körében elterjedt előítéletek, amelyek kis híján meghiúsították Franciaország minden szempontból jogszerű kezdeményezését a Duna-medence e térségében.

Ha már egyes angol diplomaták – nem annyira nemes buzgalommal – várhatóan továbbra is gáncsolni igyekeznek erőfeszítéseinket, legalább megtörtént-e minden szükséges elővigyázatossági intézkedés Londonban annak érdekében, hogy az afféle oldaltámadások, mint amilyeneknek a jóvátételi bizottság osztrák részlegében nem egy esetben ki vagyunk téve a brit küldöttség részéről, ne árthassanak érdekeinknek?

Nagyméltóságodnak a trianoni békeszerződés újabb halasztás nélküli törvénybe iktatása érdekében Budapesten tett ismételt közbenjárása csak megkönnyítheti a kormány dolgát, amelynek nehézségeivel természetesen tisztában vagyunk, ahogyan azzal is, hogy semmi előnyt nem remélhet a kivárási időszak végtelenbe való nyújtásáig, amit mellesleg Magyarország ellenségei – Ausztriában és másutt is – arra használnak föl, hogy szándékai iránt gyanakvást ébresszenek.

Az osztrák keresztényszocialistáknak a törvényhatósági választásokon aratott győzelme küszöbön álló változást jelez az osztrák külpolitikában, amely annál inkább törekedni fog a Magyarországgal való kibékülésre, mert úgy látszik, Budapest is hajlandó a kölcsönös egyetértés lehetséges területeit fölkutatni.

Ebből a szempontból nem érdektelen a Laroche és Praznovszky közötti megbeszélésen a külügyminisztérium október 1-jén kelt, 650. sz. levelében189189 összefoglaltak szerint elhangzottakat összevetni Teleki grófnak a nyugati megyékről tett nyilatkozataival, amelyekre október 12-i, 750. sz. levelemben190190 céloztam.

Az osztrák szocialisták már régóta hazafiatlansággal vádolják keresztényszocialista ellenfeleiket, mert állítólag a nyugati megyék ügyében jelentős engedményeket volnának hajlandóak tenni Magyarországnak.

Ilyen körülmények között fölmerül a kérdés: abban az esetben, ha a keresztényszocialistáknak jutna a külügyek irányítása, képesek volnának-e a nyugat-magyarországi megyékre vonatkozóan programjukat hiánytalanul megvalósítani. Részünkről nyilvánvalóan elfogadhatatlan mind a saint-germaini, mind a trianoni békeszerződés cikkeinek bármiféle módosítása, még ha a két fél egyetértésre jutna is ebben.

Érdekes mindenesetre arra fölfigyelni, hogy a nyugati megyék dolgában magyar részről mostantól fogva közvetlen megegyezést szeretnének elérni az osztrákokkal.

Egyáltalán az ilyen tárgyalások elvi fölvetése jóval kisebb gyanakvást ébresztene, ha a trianoni békeszerződés becikkelyezése befejezett tény volna, ám jelen körülmények között csak súlyos bonyodalmakat okozhatnak.

185185A kötetben nem közölt irat. A távirat összefoglalását lásd a föntebb, 120. sz. alatt közölt iratra vonatkozó jegyzetben



188188A kötetben nem közölt irat. A levél azt tudatja P. Lefèvre-Pontalisszal, hogy Derby párizsi brit nagykövet fölvilágosítást kért a francia–magyar kapcsolatok tárgyában.189189A kötetben nem közölt irat.



IRATOK

MELLÉKLET

A FRANCIA KÖVETSÉG SAJTÓKÖZLEMÉNYE



Bizonyos bécsi újságok egy állítólag szeptember 14-én, Franciaország és Magyarország között létrejött megegyezésről szóló híreket adtak közre. Ezek az értesülések egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Egyébiránt azok az egyezmények, amelyekről jelenleg még tárgyalások folynak, tisztán magánjellegűek és gazdasági természetűek, ekképpen nyilvánvalóan nem tartalmazhatnak a magyar hadsereg létszámának a békeszerződésekben meghatározott keretet túllépő növelését célzó katonai rendelkezéseket. Egy ilyen egyezségről Magyarországgal különben soha nem volt szó. A francia kormány ugyanis kizárólag a békeszerződések előírásainak szigorú betartását tartja elfogadhatónak, amit nem mulasztott el a magyar kormány számára nyilvánvalóvá tenni, egyben sürgetve – egyetértésben a többi szövetséges hatalommal – a trianoni békeszerződés mielőbbi törvénybe iktatását.


4.9. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 67




Figyelembe véve doktor Rennernek a kisantanttal kapcsolatban kezdettől elfoglalt álláspontját, magától értetődik, hogy Take Ionescu oly sikeres közbenjárása, valamint az ezt követő összes fejlemény nem volt igazán az osztrák külügyminiszter kedvére való.

Csakugyan nagy a távolság a szláv részvétellel Lengyelország és Magyarország ellen létrejött eredeti egyezmény – amiről Németország és Olaszország szövögetett álmokat, és aminek érdekében Renner Benešnél házalt –, illetve a Franciaország, valamint Románia fölfogásának megfelelő dunai antant között.

Azok körében, akik szerint mindenféle megállapodás elképzelhetetlen a Duna menti népek között, sokan alig bírják leplezni azt a titkos törekvésüket, hogy mindenáron az olasz és német elképzeléseket támogassák velünk szemben.

Egyébként a megegyezésnek ez a lehetetlen volta olyan sarkigazság, amely a tények súlya alatt azon nyomban összeroppan, és az ember meglepődve állapítja meg, mennyire elfogadhatónak tartják a gazdasági és kereskedelmi egyezmények gondolatát Európának ezen a részén éppen azok, akik szüntelenül egy dunai államszövetség rémképével ijesztgettek bennünket.

Mivel jelenleg a bolsevizmus elleni harc mindenkinek egyformán feladata, talán jog-gal remélhetjük, hogy az európai rend ellenségeivel összeálló erők veresége az ausztriai választásokon az osztrák külpolitika megváltozását fogja eredményezni, mégpedig olyan irányban, amely nem esik majd túlságosan távol az általunk követett úttól. Mindenesetre nem látszik valószínűnek, hogy Olaszország a jövőben igazán számíthat a keresztényszocialisták támogatására annak a politikának a továbbvitelében, amely Bécset közvetítővé tette Prága és Belgrád között, ellehetetlenítve így a Lengyelország érdekében indított francia kezdeményezéseket.

Doktor Renner – akivel ma délelőtt volt alkalmam találkozni – rosszkedvűen idézte föl előttem, hogy kizárólag a Saint-Germainben kapott tanácsokat követte, amikor közeledni próbált Cseh–Szlovákiához és Jugo-Szláviához, ezért aztán Franciaországnak Magyarországgal való hirtelen támadt bizalmas viszonya láttán teljesen elvesztette a fejét. Természetesen azt elfelejtette hozzátenni, hogy Saint-Germainben senki nem tanácsolta neki, hogy bojkottot szervezzen Magyarország ellen, sem pedig azt, hogy egyetértésre jutva Cseh–Szlovákiával megnehezítse a Lengyelország segítségére siető Franciaország dolgát.


IRATOK

De mindez a múlthoz tartozik, hiszen jó okunk van föltételezni, hogy néhány nap elteltével Renner nem lesz már a külügyek irányítója. Abbeli lázas és teljesen jogos igyekezetétől hajtva, hogy közeledjen Magyarországhoz, a mostani kormánynak igencsak tartania kell attól, hogy azt a kevéske rokonszenvet is elveszíti Prágában és Belgrádban, amelyet Renner politikájának sikerült megmentenie Ausztria számára. Persze ez a rokonszenv inkább csak elméletben létezik és fölöttébb viszonylagos, ezenkívül azt is el kell ismernünk, hogy eddig még soha nem nyílt alkalom arra, hogy Bécs hasznot húzzon belőle.

Ám ha ez a rokonszenv egyik pillanatról a másikra ellenségeskedéssé fajul, annak nemcsak Ausztria, hanem az összes szomszédos állam is kárát látná, hiszen az éppen csak megteremtett egyensúlyi helyzet újfent fölborulással fenyegetne.

Pontosan ennek kapcsán mutatkozik majd meg, mennyire hasznos volt a kisantantnak Franciaország által a kellő pillanatban adott ösztönzés, akkor, amikor a megerősödő szövetség kinyilvánította, hogy a békeszerződések érvényének fönntartása és a bolsevizmus elleni harc sokkal kívánatosabb, mint Magyarország közös erővel történő megsemmisítése.

Ausztria akkor cselekedne okosan, ha megpróbálna nem okot szolgáltatni szláv szomszédainak arra, hogy visszatérjenek korábbi előítéleteikhez. Egyébiránt lehet, hogy erre nem is kell nagyon kérni, mivel türelmét északi és déli határán már jó ideje próbára teszik. Éppen ideje volna már, hogy Prágában és Belgrádban tudomásul vegyék: a független és szabad Ausztria fönnmaradását – aminek szükségességét egyébként látszólag elismerik – csak az eddig követettnél valamivel több realizmussal és több jóindulattal áthatott politika biztosíthatja.


4.10. TELEKI MAGYAR MINISZTERELNÖKA BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KATONAI BIZOTTSÁGNAKiratszám: 68

irat típusa: …191191 M.E.I. 1920 sz. irat



3428/920. és 192192 090/920 M.E. III. sz. leveleimben193193 már bátorkodtam fölhívni figyelmüket a csehszlovák kormány által a Magyarországtól elszakított északi területeken folytatott igazolhatatlan és tarthatatlan politikára.

Azóta a felvidéki magyarok sérelmére bevezetett intézkedéseket sajnos nemhogy enyhítették volna, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban megszigorították. A nemzeti kisebbségeknek a békeszerződésben elismert és általa oltalmazott kulturális és nemzetiségi jogait semmibe veszik. A tíz évszázada ezen a vidéken élő – nemzetiségük miatt üldözött és mindennemű védelmet nélkülöző – magyarokat a Cseh–Szlovák Köztársaság másodrendű állampolgáraiként kezelik. Természetesen az ugyanazon nemzethez tartozó emberek összességét egymáshoz fűző vérségi, szellemi és történelmi kötelékeket nem lehet máról holnapra szétszakítani, és a cseh–szlovák kormányzatnak az uralma alá helyezett magyarokkal szemben követett politikája a közvéleményt az állandó forrongás állapotában tartja. A dolgok ilyen állapota miatt az ország határain belül élő, a teljes nemzeti összeomlás miatt amúgy is elkeseredett honfitársaink képtelenek a megnyugvásra, és ekképpen az általános európai helyzet megszilárdulásának egyik elengedhetetlen föltétele nem teljesül.

Ezért bátorkodom tehát az önök tudomására hozni a következő erőszakos cselekményeket, kérve önöket arra, hogy hozzanak meg minden olyan intézkedést, amellyel véget lehet vetni az alant fölsorolt bűntetteknek.

A kassai, pozsonyi, illavai, besztercebányai, josefstadti és spielbergi börtön tömve van magyar politikai foglyokkal. Csupán Besztercebányán 2300-ra rúg az internált vagy bebörtönzött magyarok száma. Ezek az emberek semmilyen törvénybe ütköző cselekményt nem követtek el, egyedüli bűnük az, hogy nem hajlandók megtagadni magyar nemzetiségüket.

191191Olvashatatlan számok.

192192Olvashatatlan szám.



IRATOK

A letartóztatásuk sok esetben a szervezett és külön erre a feladatra kiképzett provokátorok műve. Ezeknek a beugrató rendőrkémeknek az alkalmazása bizony szégyenteljes egy európai államra nézve. Azoknak az embereknek a jóhiszeműségével élnek vissza, akiknek ismerik erős nemzeti érzéseit, és akiket provokátorokkal próbálnak megfélemlíteni, és közreműködésükkel elérni azt, hogy ne érvényesíthessék nemzetiségi és legalapvetőbb kulturális jogaikat.

Példaképpen fölsorolok néhány nevet, olyan személyekét, akiket minden alapot nélkülöző följelentést követően vettek őrizetbe: dr. Szilassy Béla losonci földbirtokos, dr. Petrogalli Oszkár losonci ügyvéd (akit több hónapja fogságban tartanak), dr. Ciller János /Jean/ losonci ügyvéd, dr. Török Béla romhányi földbirtokos, dr. Dortsák Lajos /louis/ losonci ügyvéd.

Május végén a rendőrségi fölbujtók följelentése alapján hazaárulás vádjával letartóztatták, és hat héten át fogságban tartották a Gömör vármegyei Néhi194194 katolikus papját, Szántó Ferencet /Francois/. Néhány nappal később – képviselői mentelmi jogát figyelmen kívül hagyva – Szentiványi Józsefet vették őrizetbe, hasonlóképpen […]195195 Lajost /louis/, Kopeczky196196 Andrást /André/, Jansen Pált /Paul/, Darvas Pált /Paul/, Andrássy Zoltánt, ifjabb Szilárdi Istvánt, valamint egyéb, bizonyos ideig börtönben tartott személyeket.

A következő ügy hasonlóképpen rendkívüli mértékű kegyetlenségről árulkodik. A körtvélyesi búcsúról augusztus elsején kocsiján hazatérő Gaal197197 András szádalmási (Abaúj-Torna vármegye) körjegyzővel falujának vámtisztviselői gorombáskodtak, mivel elmúlt este kilenc óra. (Megjegyzés: ebben az időben este nyolc után tilos volt közlekedni.) A dologból egy jelentéktelennek mondható incidens alakult ki a jegyző és a vámosok között. A védelem nélkül maradt falut pár nappal később két századnyi cseh katona rohanta meg, és egynéhány védtelen és ártatlan falusit véresre vertek. A jegyzőre ugyanez a sors várt, majd megbilincselve, kocsisához és szomszédjához láncolva Torna községbe kísérték. Amint megérkeztek, a foglyokat korbácsütésekkel hajtották végig a falun, majd valószínűleg Lőcsére szállították őket.

A következő eset jól jellemzi a helyzetet. Tóth Ferenc molnárt otthonában minduntalan magukat magyar csavargóknak kiadó spiclik zaklatták, akik azt akarták kihúzni belőle, hogy tart-e fönn magyarokkal kapcsolatot. Egy alkalommal, amikor ismét a molnárnál időztek, cseh katonák jelentek meg [?] a kertben, mire föl az állítólagos csavargók, ijedtséget színlelve, bevették magukat a közeli erdőbe. A cseh fegyveresek pedig odamentek a házhoz két polgári személy átadását követelve, és azzal vádolva a molnárt, hogy besúgókat rejteget. Ezt követően letartóztatták, feleségével együtt elvezették, távollétében pedig más cseh katonák házát kifosztották.

Miután a bírósági tárgyaláson kiderült ártatlanságuk, szabadon engedték a házaspárt, ám a börtönből való szabadulásukkor katonák fogták el, és a börtönből a cseh ügyvédhez vezették őket, és csak 2000 korona kifizetése után nyerhették el szabadságukat.

Augusztus hó folyamán a következő személyeket internálták minden ok nélkül: Baldányi Jenő ügyvéd, Szabó Árpád bankigazgató, Halász Gyula – mindannyian a Bereg vármegyei Beregszászból való lakosok. Szeptember 25-én több más személyt tartóztattak le, közöttük Kegl Elemér ipolynyéki földbirtokost stb. Hangsúlyozom, hogy itt csak néhány ártatlan áldozatról teszek említést, hiszen számuk több százat tesz ki.

Másfajta erőszakos cselekmények is napirenden vannak. A Kassán lakó Jeneyt, a kassa–oderbergi vasút mérnökét annak ellenére kilakoltatták, hogy feleségével együtt a város egyik legrégebbi családjának a leszármazottja. Bérháztulajdonos Kassán. Most a megcsonkított Magyarországon tartózkodik, és a nyomor ellen küzd, mert a cseh hatóságok megtiltották, hogy hozzájusson a neki járó lakbérekhez. Csaláry Jánosnak, az eperjesi Tanítók Háza gondnokának 1919 júliusában kellett elmenekülnie. Családját kilakoltatták, ingóságait lefoglalták a lakásába beköltöző Gál Pál, a csehszlovák iskolák tanfelügyelője számára, aki a mai napig nem hajlandó visszaszolgáltatni őket tulajdonosának.


4.11. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

194194Valószínűleg elírás; helyes falunevet nem lehet megállapítani.

195195Olvashatatlan név.

196196Nehezen olvasható név.

197197Nehezen olvasható név.


IRATOK

iratszám: 69




A tegnap, október 24-én elküldött, 205. sz. táviratomban198198 már volt szerencsém a minisztériumnak arról a nem csekély nyugtalanságról beszámolni, amelyet a nagykövetek tanácsának a békeszerződés magyar részről való ratifikálását november elsejéig bezárólag megkövetelő jegyzéke váltott ki Budapesten. Nagyméltóságod tehát már ismeri azo-kat a fontosabb gondolatokat, amelyeket az ügy kapcsán a külügyminiszter 199199 előttem kifejtett, és amelyeket az alábbiakban sorolok föl:

1. Tárgyi természetű nehézségei vannak annak, hogy a nagyhatalmak kívánságának ilyen rövid határidőn belül eleget tegyenek. A képviselők között szétosztandó jelentés kinyomtatása még nem fejeződött be.

2. Politikai természetű nehézségei vannak annak, hogy a küszöbönálló földreform által keltett nyugtalanság közepette kérjék az országgyűléstől egy, a nemzeti büszkeség szempontjából mindenképpen fájdalmas szerződés soron kívüli megvitatását.

3. Személyi természetű nehézségek Csáky gróf részéről. Tudniillik a grófot – akinek hatalomra kerülése a francia orientáció végleges megpecsételést jelentette – máris heves támadások érik a közvélemény részéről, amely – hivatkozva az aláírásunkkal ellátott jegyzék fenyegető jellegére – úgy vélekedik, semmi nem indokolja, hogy a magyarok, országuk fölemelkedését célzó erőfeszítéseik során különleges bizalommal legyenek irántunk.

Ennek kapcsán Csáky gróf beszámolt arról, hogy milyen szorult helyzetbe került. Követelik tőle ugyanis, tárja föl azokat az okokat, amelyek arra késztették, hogy éppen Párizsban keressen támaszt. Adja elő, hogy milyen segítségre számít részünkről a jövőre

nézve; vajon miféle könnyítésekről – legyenek azok bármilyen csekélyek – határozott a francia kormány a győztesnek a legyőzötthöz benyújtott természetszerű – ám egy csapásra oly döntő fontosságot nyert – követeléseit illetően. Miközben némi éllel fölsorolta mindazon sürgős követeléseket, mellyel ostromolják, újfent a legteljesebb őszinteséggel hangot adott azon törekvésének, hogy megőrizze a békét a szomszédos államokkal, és tisztességgel végrehajtsa a békeszerződés előírásait. Végül kifejezte abbeli szándékát, hogy a békeszerződés ratifikálását csak az e fájdalmas eljárás lefolytatásához az általa legkedvezőbbnek ítélt időpontban kívánja kérni az országgyűléstől, vagyis az agrártörvény megszavazását követő pillanatnyi enyhülés idején, amikor már a parlamenti folyosókon folytatott propaganda-hadjárat is meghozta a kívánt eredményt. Úgy véli, hogy ez az időpont a november 15-e körüli napokra várható.

Válaszomban kifejtettem Csáky grófnak, semmi oka nem lehet arra, hogy a nagykövetek legutóbbi jegyzékéért elsősorban bennünket tegyen felelőssé, hiszen az okmányt Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország egyszerre írta alá. Ismételten fölhívtam figyelmét arra, hogy milyen sürgős volna ennek a – mindent összevéve végül is egyszerű – formaságnak az elintézése. Azt is hangsúlyoztam, hogy az ügy lezárásával nagymértékben meg fognak javulni Magyarország kapcsolatai a szomszédos államokkal. Továbbá fölhívtam a figyelmét, semmi nem indokolja, hogy kétségbe vonja a francia kormány jó szándékait a magyar kormány iránt, föltéve, ha utóbbi híven eleget tesz kötelezettségeinek, amiben én a magam részéről nem kételkedem. Végül biztosítottam arról, hogy mennyire fontosnak tartjuk Magyarország gazdasági talpra állását.

Csáky gróf tanácstalanságát látva tartanom kell attól, hogy nem sikerült a kellő segítséget megadnom neki ahhoz a küzdelemhez, amelyet az őt már-már magával ragadó áramlattal vív. Minden időben a legteljesebb nyíltsággal kötelezte el magát a mi oldalunkon, ezért érdekei azt kívánják, hogy mindaddig hű maradjon hozzánk, ameddig hajlandóak vagyunk – ha csak kismértékben is – támogatni. A saját – és a miniszterelnök – megrendült helyzetének megszilárdításához a francia kormány jóindulatát kimutató – bármilyen csekélyke, ám a közvélemény számára meggyőző – bizonyítékra volna szüksége. Abékeszerződés törvénybe iktatása után e bizonyítékot nyilvánvalóan egyszerűbb volna megtalálni és fölmutatni, de nem ártana már most utánanézni, mi lehetne is az. Szeretném fönntartani magamnak a jogot, hogy az ebből a szempontból számításba jövő különböző kérdéseket a közeljövőben egy tanulmányban összegezzem. Magyarországon nyilvánvalóan az a nagyhatalom szerez végül döntő befolyást, amelyik – a békeszerződés keretei között – hatékony segítséget nyújt


199199Csáky I.


IRATOK

neki.

Nagyméltóságod előtt egész eddigi levelezésemből világos, milyen nagy jelentősége van véleményem szerint a megbékélési politikának Magyarországgal – pontosan azért, hogy ez az állam a mi oltalmunk alatt és irányításunkkal szülessen újjá. Az erdeitől, sóbányáitól, vasércétől, szénvagyona legnagyobb részétől megfosztott, csaknem teljesen hadsereg nélkül maradt, ellenséges államok gyűrűjébe szorított Magyarországnak – hacsak nem ítéltetik Lengyelország sorsára – puszta létezéséhez is egy erős pártfogóra van szüksége, annál inkább ahhoz, hogy visszaszerezze a civilizációja, hasonlóképpen földrajzi helyzete – mint a közép-európai egyensúly egyik tényezője – révén őt megillető rangot. Számunkra, akik mindenekelőtt Németország ellen keresünk biztosítékot, ehhez a kissé elméleti okhoz még más egyebek is járulnak. Ekként említettem már jó néhányszor a magyar katona kiválóságát, Magyarország és Lengyelország egymás iránti kölcsönös rokonszenvét, a magyarok mély nemzeti érzését, amelyet bárki – ha szíves szóval, simogató kézzel közelít – elég könnyen megnyerhet magának és irányíthat. Ha ez utóbbi módszerhez folyamodnánk, az csaknem minden kétség nélkül a német befolyás végleges kimúlását hozná magával, melynek helyét akadály nélkül foglalhatnánk el, hiszen Anglia hatása már több hónapja módfölött visszaszorult, az olaszok próbálkozásai pedig csak akkor sikerülhetnek, ha mi esetleg gondatlanságból hagyjuk, hogy az általuk elvetett mag termést hozzon.


4.12. A BUDAPESTI BRIT, FRANCIA ÉS OLASZ DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐNEKA MAGYAR KORMÁNYHOZ INTÉZETT SZÓBELI JEGYZÉKEiratszám: 70200200

irat típusa: Szám nélküli jegyzék



A brit, a francia és az olasz diplomáciai képviselő – eleget téve kormányuk utasításának, és hivatkozva a nagykövetek tanácsa október 13-án hozott határozatának értelmében a párizsi magyar küldöttségnek elküldött jegyzékre201201 – tisztelettel fölhívja a magyar kormány figyelmét a békeszerződésnek a magyar országgyűlés részéről történő mielőbbi törvénybe iktatásának szükséges voltára. A nagykövetek tanácsa eredetileg a november 1-jei határidőt jelölte meg. A brit, a francia és az olasz kormány ennek ellenére megállapodott abban, hogy fölhatalmazzák budapesti képviselőjüket, közöljék a magyar kormánnyal, hogy a szoros határidőből adódó technikai nehézségekre való tekintettel a határidő november 15-éig meghosszabbítható, de ez az utóbbi időpont a legvégső, ameddig a ratifikációnak – a brit, francia és olasz kormány kérésének megfelelően – meg kell történnie.

Abban az esetben, ha november 15-éig nem történne meg az országgyűlési jóváhagyás, a brit, a francia és az olasz kormány kénytelen volna bejelenteni, hogy visszavonja azt a jóakaratú intézkedést, amely már most lehetővé teszi a magyar képviselők részvételét néhány nemzetközi bizottság munkájában.


4.13. FÖLJEGYZÉS HALMOSNAK LAROCHE-SAL, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ALIGAZGATÓJÁVAL FOLYTATOTT MEGBESZÉLÉSÉRŐLiratszám: 71



200200A jegyzéket Castagneto herceg, M. Fouchet és A. Johnson írta alá.



IRATOK


Október 27-én doktor Halmos fölkereste a külügyminisztérium politikai és kereskedelmi aligazgatóját, akivel a francia–magyar kapcsolatok kérdéséről kívánt tárgyalni. Halmos átadta Laroche-nak annak a följegyzésnek202202 a mellékelt másolatát, amelyet korábban a miniszterelnöknek nyújtott át.

Halmos ecsetelte azokat a nehézségeket, amelyekkel a magyarországi franciabarát pártnak kell megküzdenie. Elismerte, hogy a francia kormánynak egyáltalán nincs könnyű dolga, amikor kedvezően akar viszonyulni a magyar érdekekhez, anélkül, hogy megsértené szövetségeseinek érzékenységét, és fölkeltené gyanakvásukat. Mindazonáltal ragaszkodott bizonyos intézkedések meghozatalához annak érdekében, hogy a jelenlegi magyar kormány megvédhesse a Franciaországhoz való közeledés politikáját annak ellenzőivel szemben.

Legelőször doktor Halmos a jóvátétel kérdését vette elő, és amellett kardoskodott, hogy Budapest ne csak a jóvátételi bizottság egy osztályának legyen a székhelye. Ő egy különbizottságot szeretne francia elnökséggel.

Laroche megígérte, hogy tájékozódni fog az ügyben, ám úgy véli, ez a terv nehezen kivitelezhető, először is azért, mert nem illik össze a jóvátételi bizottság elgondolásaival, amely Pesten gyakorlati okokból csak a bécsi bizottságnak egy fiókját kívánja létrehozni; továbbá azért, mert semmi esélyünk arra, hogy az elnökség Pesten székeljen, mégpedig különböző okokból kifolyólag, és kiváltképpen azért, mert a francia kapcsolatok körül túl nagy hűhót csapó magyar kormány óvatlan lépései következtében a francia elnökség minden bizonnyal kútba fog esni.

Doktor Halmos beszámolója szerint Budapesten attól tartanak, hogy a bécsi jóvátételi bizottság szellemében osztrákbarát és magyarellenes lesz. Erre Laroche azt válaszolta, hogy a magyarországi részleget föltehetőleg más érzelmek fogják fűteni.

Doktor Halmos ugyancsak kérte, hogy Franciaország lépjen föl a Magyarországgal szomszédos államokban üldözött magyarok érdekében. Laroche azt felelte, hogy a békeszerződés törvénybe iktatása jelentősen megkönnyítené az ilyen jellegű beavatkozást.

A határmegállapító bizottság azonnali fölállítására vonatkozóan Laroche rámutatott, hogy erről csak a békeszerződés hatályba lépése után lehet szó. Ugyanakkor szerinte – hogy eleget tegyenek a magyar kormány kívánságának – mód nyílik majd arra, hogy a magyar országgyűlés jóváhagyását követően azonnal kinevezzék a bizottság francia megbízottait, és egyúttal nyilvánosságra hozzák kinevezésüket.

Ami a hadsereg kérdését illeti, Doktor Halmos ismételten azt a magyarázatot kapta, hogy a toborzási rendszer gondolata nem a franciáktól ered, ugyanakkor nem lehet a különböző, de egymással egységet képező békeszerződésekhez hozzányúlni. Ám ha a gyakorlatban sikerül egy, a békeszerződés szellemével egyező megoldást találni, annak tanulmányozására van lehetőség, de csak a későbbiekben és csak az efféle javaslatok megtételére kizárólagosan jogosult ellenőrző bizottságok fölállása után.

Erre föl Halmos igen erősen szorgalmazta, hogy vagy Weygand tábornok, vagy Desticker tábornok fogadja a jelenleg a párizsi Bedford Szállodában tartózkodó Láng báró ezredest, Horthy tengernagy kabinetirodájának vezetőjét, hogy ez kifejthesse elgondolásait a magyar hadsereg megszervezéséről.

Tekintettel arra, hogy doktor Halmos – éppen a franciabarát párt érdekében – igen nagy jelentőséget tulajdonít ennek a kihallgatásnak, végül is sort lehetne keríteni rá, hiszen Desticker tábornok dolga mindössze az volna, hogy végighallgassa az említett tisztnek a mondandóját. Persze annak is elejét kellene venni, hogy Budapesten valamilyen módon félremagyarázzák ezt a meghallgatást.

4.14. PRAZNOVSZKY, A MAGYAR KORMÁNY MEGBÍZOTTJA J. CAMBON FRANCIA NAGYKÖVETNEK, A NAGYKÖVETEK TANÁCSA ELNÖKÉNEKiratszám: 72





IRATOK


Elnök Úr!

A Magyar Királyság kormánya jóváhagyásra az országgyűlés elé terjesztette a trianoni békeszerződés törvénybe iktatására vonatkozó törvényjavaslatot. A Magyar Királyság kormánya e lépésével – amint különben egész magatartásával – bizonyságát adta annak, hogy a legbékésebb szándékok vezérlik, és minden erejével megegyezésre törekszik szomszédaival. Sajnos ugyanakkor az is megállapítható, hogy Magyarországnak ez a jóhiszemű magatartása nem készteti hasonló hozzáállásra a vele határos államokat, amelyek szüntelenül zaklatják a Szent István koronájától elszakított területeken élő lakosságot. A Magyar Királyság békeküldöttsége már több ízben fölhívta a békekonferencia és a nagyköveti konferencia figyelmét arra az üldöztetésre, amelynek a Magyarországtól elcsatolt részeken élő korábbi magyar állampolgárok ki vannak téve.

Nevezett két konferencia a Magyar Királyság békeküldöttségét – annak legnagyobb sajnálatára – egyetlen alkalommal sem tájékoztatta arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosított e lépések folyományaként. Annyi azonban megállapítható volt, hogy a korábbi magyar állampolgárokkal szemben alkalmazott kegyetlen bánásmódban nem történt semmi változás, amit látva Magyarország – noha elhatározott szándéka, hogy tisztességgel eleget tegyen a békeszerződés által reákényszerített összes kötelezettségnek – aggodalmát fejezi ki ezek miatt az embertelen, egyszersmind a békeszerződés betűjével és szellemével ellentétes cselekmények miatt, amelyek kétségessé teszik a kisebbségek jogaira vonatkozó előírások pontos betartását.

E tragikusan ünnepélyes pillanatban, amikor a magyar országgyűlésnek állást kell foglalnia egy olyan békeszerződés törvénybe iktatása mellett, amely Magyarországot ezeréves területének kétharmad részétől és leghűségesebb alattvalóinak millióitól fosztja meg, bátorkodom ismét a tiszteletre méltó nagykövetek tanácsához fordulni, kérve arra, hogy sürgős és erélyes föllépésével érje el a prágai, a bukaresti és a belgrádi kormánynál a Magyarországtól elszakított területek lakosai ellen folytatott mindennemű politikai üldözés beszüntetését, valamint a kisebbségi jogokról szóló szerződés előírásainak maradéktalan betartását.

Egyúttal veszem magamnak a bátorságot, hogy fölhívjam a tiszteletre méltó nagyköveti konferencia figyelmét a kísérőlevél203203 azon szakaszaira, amelyek értelmében határmegállapító bizottságokat küldenek ki, hogy meggyőződjenek arról, hogy a békeszerződésben „megvont határvonal esetleg nem felel meg mindenütt pontosan a népiségi viszonyok és a gazdaság által támasztott követelményeknek”. Az idézett dokumentumban ugyanis szó szerint ez áll: „Mihelyt azonban a határmegállapító bizottságok munkához látnak, és úgy ítélik meg, hogy egy bizonyos részen – amint erről föntebb szó esett – a békeszerződés rendelkezései igazságtalanságot eredményeznek, amelynek megszüntetése mindenkinek érdekében áll, lehetőségük lesz arra, hogy megállapításaikat a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé terjesszék. A szövetséges és társult hatalmak ezekben az esetekben hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szövetség Tanácsa – valamelyik érdekelt fél kérése esetén – fölajánlhassa jószolgálatait annak érdekében, hogy az eredeti határvonal kiigazítását illetően békés megegyezésre jussanak, minden olyan szakaszra nézve azonos föltételek mellett, ahol a kiigazítást a határmegállapító bizottság szükségesnek tartja. A szövetséges és társult hatalmak bíznak abban, hogy ez az eljárás megfelelő módszert biztosít minden olyan, a határok megvonása folytán támadt igazságtalanság megszüntetésére, amellyel szemben megalapozott ellenvetések állíthatók.”

Azt a nehéz feladatot, amely a békeszerződés ratifikálására vonatkozó törvényjavaslat benyújtásával a Magyar Királyság kormányára hárul, az oly kegyetlenül meggyötört ország közvéleményére való tekintettel nagyban megkönnyítené, ha a kormány egyidejűleg bejelenthetné az országgyűlésben, hogy az igazságosság szellemétől vezérelt nagyhatalmak:

1. >önmérsékletre szólították föl a szomszédos országok kormányait a korábbi magyar állampolgárokkal való bánásmódot illetően;

2. megtették a szükséges intézkedéseket annak érdelében, hogy a kísérőlevélben megfogalmazott rendelkezések a lehető leggyorsabban életbe lépjenek, és a határmegállapító bizottságok haladéktalanul megalakuljanak.

Nagyon hálás lennék Nagyméltóságodnak, ha tájékoztatna arról, hogy jelen levelem folyományaként a nagykövetek tanácsa milyen döntésre jut. Fogadja, Elnök úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.




IRATOK

5. 1920. november5.1. FÖLJEGYZÉS A FRANCIAORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTTIPOLITIKAI KÖZELEDÉS INDÍTÉKAIRÓL, FÖLTÉTELEIRŐL ÉS CÉLJAIRÓLiratszám: 73204204


keltezési hely: Hely nélkül,

keltezési idő: 1920. november 1.

Mivel a háború után Magyarország visszanyerte teljes cselekvési szabadságát, az ország vezetői új irányt kerestek a politikában. Megbeszélések kezdődtek tehát a francia kormány illetékeseivel, és megállapítást nyert, hogy Franciaország és Magyarország érdekei nagyobbrészt egybeesnek.

A francia kormány fölismerte, hogy gazdasági és politikai téren Magyarország milyen jelentős helyet foglal el. A magyar kormány pedig megértette, hogy érdekében áll országát Franciaországhoz közelíteni, hiszen Párizs nemcsak politikai függetlenségét, hanem gazdasági talpra állását is képes szavatolni.

A megkezdődött tárgyalások mindvégig a trianoni békeszerződés szabta kereteken belül folytak, és szigorúan a békeszerződéshez csatolt kísérőlevélben205205 meghatározott irányt követték.

Célként a következőket jelölték meg:

1. … Gazdasági megállapodások létrejötte Franciaország és Magyarország között.

2. A magyar politika francia orientációja annak érdekében, hogy a) mód nyíljon a békeszerződés etnikai és gazdasági igazságtalanságainak orvoslására, mégpedig a kísérőlevélben fölvázolt lehetőségek keretein belül;

b) föl lehessen tárni azokat a lehetőségeket, amelyek kiaknázásával megvalósulhat a Magyarország és szomszédai közötti kibékülés, valamint a volt Osztrák–Magyar Monarchia romjain létrejött államok kölcsönös együttműködése.

Miután a megállapodásokat megkötötték, elkezdődött végrehajtásuk.

A politikai tárgyalások eredményeképpen a francia kormány jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, Magyarországon pedig megerősödött a határozottan franciabarát irányzat, és a hatalom azoknak a kezébe került, akik a szóban forgó tárgyalásokat irányították, és akiknek politikai meggyőződéséhez nem fér kétség.

A magyar kormány tudatában van azoknak az akadályoknak, amelyek az óhajtott jóvátétel útjában állnak. Ezért fegyvere a kitartó türelem lesz, amelyre országának tragédiája kötelezi.

Másfelől elkerülhetetlen bizonyos kérdések azonnali megoldása, annál is inkább, mert nem kell tartanunk attól, hogy megoldhatatlan nehézségek merülnek föl. A haladéktalanul megoldandó kérdések a következők:

1. … Úgy látszik, hogy a jóvátétellel kapcsolatos kérdéseket a Bécsben székelő bizottság elé kívánják utalni. Tekintve, hogy e bizottság körül már régóta Magyarországgal szemben ellenséges személyek gyülekeznek, ez az elképzelés, ahelyett hogy megnyugvást hozna és megteremtené a bizalom légkörét, vég nélküli tiltakozásokat váltana ki. Azonkívül a Magyarország és a szomszédos országok közötti kapcsolatokra is – amelyek javítása pedig oly kívánatos lenne – károsan hatna.

A magyar kormány korábban már kérte és továbbra is kéri a francia kormányt, vesse latba minden befolyását annak érdekében, hogy a Magyarországot illető kérdések vizsgálatára Budapesten állítsanak föl egy – a bécsitől független, önálló – jóvátételi bizottságot.

204204A följegyzés szerzője ismeretlen, valószínűleg a magyar kormány állította össze.

205205A FDI 2. kötetében, a 119. sz. alatt közölt irat.


IRATOK

2. … Abban a keserves pillanatban, amikor a magyar kormány egy, az országot területének kétharmad részétől megfosztó békeszerződés törvénybe iktatására kényszerül, az emberek minden reményüket a kísérőlevélben és a francia kormány jegyzékében megígért határmegállapító bizottságokba vetik.

Ennélfogva rendkívül fontos lenne intézkedni e bizottságok azonnali létrehozása, valamint francia tagjaiknak késedelem nélküli kinevezése felől.

3. … Közvetlenül a békeszerződés rövidesen bekövetkező ratifikációja után nehéz feladat vár a magyar kormányra: a hadsereg újjászervezése.

Ezzel kapcsolatban két kulcsfontosságú kérdés vetődik föl:

A személyi állomány kiegészítésének a módja, valamint a fölfegyverzés és a hadseregszervezés módja.

Az állomány kiegészítésének a módjától függ a jövőben az ország társadalmi és gazdasági jóléte. Ha ugyanis a békeszerződésben előírt változat bevezetését valóban elrendelik, az mind társadalmi, mind pénzügyi tekintetben csődhöz vezet.

A fölfegyverzés és a szervezés módjáról való döntés szorosan összefügg Magyarország végérvényes politikai orientációjával.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy Magyarország – tekintettel földrajzi helyzetére és népiségi viszonyaira – nem maradhat semleges abban az esetben, ha az Európa sorsával kapcsolatos általános jellegű nagy kérdések vagy az inkább helyi, ám az országot közelről érintő kérdések fölvetődnek. Azt is fölösleges tagadni, hogy ha erre sor kerül, Magyarország azon fél mellé áll, amelyik föl tudja fegyverezni. És végül az is igaz, hogy kizárólag az az állam lesz képes majd fölfegyverezni Magyarországot, amelyiknek fegyverzeti és hadsereg-szervezési rendszerét Budapest már mostantól fogva elfogadja.

A franciabarát párt és az őszintén franciabarát kormány ezért határozott úgy, hogy ezen a téren Franciaország támogatásáért folyamodik, és – az augusztusban lezajlott előzetes tárgyalások után – ezért küldtek Párizsba egy bizottságot, amely várja a választ a hadseregre vonatkozó – legsürgősebb és legnagyobb horderejű – kérdésre.

Megjegyzendő még, Magyarország eltökélte, hogy maradéktalanul és őszintén betartja a békeszerződés előírásait, közöttük a hadseregre vonatkozó rendelkezéseket.

Egyáltalán nincs tehát szó arról, hogy túl akarná lépni a békeszereződésben meghatározott létszámot. Éppen ellenkezőleg, Magyarország kész minden lehetséges biztosítékot megadni arra nézve, hogy a hadsereg állományát a békeszerződésben meghatározott létszám alá csökkenti, ekképpen a francia kormánynak módja lesz e legkényesebb pontot illetően megnyugtatni Magyarország szomszédait, vagyis saját szövetségeseit.

A Franciaország iránt föltétlen bizalommal levő Magyarország azt szeretné, ha megegyezésre tudna jutni és együtt tudna működni szomszédaival.


5.2. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER PRAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR MEGBÍZOTTNAKiratszám: 74




Elnök Úr!


IRATOK

Október 29-én kelt levelében206206 volt szíves a nagykövetek tanácsát arról értesíteni, hogy a magyar kormány jóváhagyásra az országgyűlés elé terjesztette a trianoni békeszerződés törvénybe iktatására vonatkozó törvényjavaslatot.

Azt hangoztatta, hogy Magyarországot mindenkor békés szándékok vezérelték, hozzátéve, hogy azt a feladatot, amely a békeszerződés ratifikálására vonatkozó törvényjavaslat benyújtásával a kormányára hárul, nagyban megkönnyítené, ha a kabinet egyidejűleg bejelenthetné az országgyűlésben, hogy a nagyhatalmak eljárnak a szomszédos országoknál annak érdekében, hogy rávegyék őket a magyar nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, továbbá hogy készek haladéktalanul megtenni a határmegállapító bizottságok megalakítását célzó intézkedéseket.

A nagyköveti konferencia mindig is figyelmeztetett, hogy a közép-európai államok kötelesek tiszteletben tartani azokat a jogokat, amelyeket a nagyhatalmak oltalma alatt megkötött békeszerződések elismertek az etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségek számára. A szövetséges kormányok szilárd eltökéltséget mutatnak e politika folytatására, ám ön bizonyára tisztában van azzal, hogy feladatuk mennyivel könnyebbé válik e téren attól a naptól kezdve, amelyen Magyarország a trianoni békeszerződés törvénybe iktatásával megcáfolhatatlan ténnyel szolgál békés szándékaira nézve. A nagykövetek tanácsa azonban úgy határozott, hogy nem várja be ezt az időpontot, és újfent fölhívja a Magyarországgal szomszédos államok figyelmét, tartsák be a békeszerződések kisebbségvédelmi előírásait.

Ami a határmegállapító bizottságok létrehozását és az 1920. május 6-án a konferencia által a magyar békeküldöttséghez intézett kísérőlevélben207207 meghatározott hatáskörüket illeti, a szövetséges hatalmak e kérdéssel már foglalkoztak, ám nyilvánvaló, hogy e bizottságok csak akkor kezdhetik meg működésüket, amikor a békeszerződés hatályba lép, és ennek a hatályba lépésnek nélkülözhetetlen előföltétele az, hogy Magyarország törvénybe iktassa a békeszerződést.

Magyarországnak tehát – amint erre a nagykövetek tanácsa több ízben rámutatott – mind a két szempontból saját érdeke, hogy a ratifikáció meggyorsítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye.


levéltári jelzet: AD.Actes de la Conférence de la Paix vol. 144. f, 77.

5.3. PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 75



keltezési idő: 1920. november 5. 19 óra 50 (Érkezett: november 5. 22 óra, 21 óra 55)

Take Ionescu /Jonesco/, aki hétfőn érkezett Varsóba, tegnap egyenesen hazautazott Bukarestbe. Amint előrelátható volt, nem sikerült lefektetni egy esetleges megállapodás alapjait. A román külügyminiszter a lengyel kormány tagjaival folytatott megbeszélései során elsősorban szándékaik és terveik iránt látszott érdeklődni. Amint arról Sapieha herceg nekem beszámolt, Ionescu igen tartózkodónak mutatkozott, és csak általános jellegű szempontok megfogalmazására szorítkozott. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy a Cseh– Szlovákiával szemben táplált indulatok még nem csillapodtak le kellőképpen ahhoz, hogy Lengyelország csatlakozása a kisantanthoz szóba jöhetne. Másrészről azt is láthatta, hogy a lengyel kormányt mindenekelőtt a keleti, illetve a balti kérdések foglalkoztatják, amelyek Románia számára csak másodlagosak.

Take Ionescu közölte velem, hogy a lengyelek egy különmegállapodást szerettek volna kötni Romániával, amiről azonban nem lehet szó. Kijelentette, hogy Varsó kisantanthoz való csatlakozásának még nem érkezett el az ideje. Úgy vettem észre, hogy ideérkezésekor többre számított, ezért egy kicsit csalódott látogatásának eredményében. Valóban, gyakorlati szempontból ezeknek az eredményeknek nincs semmi gyakorlati következménye. A két fél fölvette a kapcsolatot egymással, fölismerték, hogy országaik érdekei egybeesnek,




IRATOK

nézeteltérésre semmi okuk, és politikájuk ugyanazon célt, a béke megerősítését követi. A búcsúebéden, amelyet tegnap adott Sapieha herceg, és amelyre hivatalosak voltak a külképviseletek vezetői, a herceg és Take Ionescu beszédei is egyértelműen ezt fejezték ki. (Mindössze) annyi derült ki elég gyorsan, hogy ennél többre nem lehet számítani.

Egyébként varsói fogadtatásával és a figyelmességgel, melynek jeleivel elhalmozták, a román külügyminiszter nagyon elégedett volt.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Roumanie vol. 63, ff. 2–3.





Ezen a héten hosszas megbeszélést folytattam József főherceggel. Korábbi leveleimből Nagyméltóságod már ismeri erről a megfontolt, közepes értelmi képességű, ám előrelátó, nézeteiben inkább szabadelvű, talpig becsületes és kötelezettségeit híven teljesítő hercegről szerzett benyomásomat. A Habsburg-család tagjaként osztozott annak viszontagságaiban. Mára csak a kitüntető, de semmire sem jogosító „Fenség” címe maradt meg, noha még mindig pompás budai palotájában lakik. Habsburg Józsefet, az általa nem sokra tartott volt császár208208

távoli unokafivérét – akire császári származásának köszönhetően a csaknem teljes egészében monarchista népesség tisztelettel néz föl – ebben az országban mindig is kizárólag magyar hercegnek tekintették, és a vidéki lakosság meg a városi középosztály körében élvezett népszerűségének nincs is más alapja. Gyakorta emlegetik Magyarország következő királyaként. Legutóbbi beszélgetésünk során egyértelműen kiderült, miféle becsvágy fűti. Ezért is számolok be hűen róla Nagyméltóságodnak.

„Ha valaki azt hiszi, hogy a mostani helyzet sokáig tarthat, az nagyon téved” – lényegében így fogalmazott József főherceg. „Nagyon téved Horthy tengernagy, aki az országgyűlésnek a trón kérdésében tanúsított türelmetlensége láttán a parlament föloszlatását fontolgatja, akár erőnek erejével is, mégpedig attól a gondolattól vezérelve, hogy csak akkor kell királyt választani, miután a nehézségek nagy részét már megoldottuk. Én ezzel szemben úgy vélem, hogy ebben az országban csak akkor lesz újból rend, ha a királyi hatalmat visszaállítottuk. Csak a királyi hatalom lesz képes az országot a jövőbe vezető úton elvezetni.

És vajon ki legyen a király? Habsburg király kell, mert mást nem akarnak az emberek. A legtöbben rám gondolnak. A nép, főleg a vidéki lakosság engem akar. Sok főnemes, persze nem mind – a legitimitás elvére hivatkozva – inkább unokafivéremet, Károlyt szeretné a trónon látni. Egyszóval, ha Franciaország föloldaná a Habsburgokat sújtó tiltást, csaknem bizonyosan állíthatom, hogy én leszek a király.

Tételezzük föl egy pillanat erejéig, hogy a körülményeknek köszönhetően hatalomra kerülök. Ez esetben azonnal kiáltványt teszek közzé, amelyben meg fogom erősíteni: 1. arra irányuló elhatározott szándékomat, hogy békében éljünk szomszédainkkal; 2. antantorientációnkat, vagyis közeledésünket Franciaországhoz, amelyet a szövetség vezetőjének tartok. Célul tűzöm ki, hogy egyezményeket írjunk alá a Magyarországot körülvevő államokkal, nevezetesen Romániával és Cseh–Szlovákiával. Ami Romániát illeti, úgy gondolom, hogy megértésre tudunk jutni, föltéve, ha kellőképpen tekintetbe vesszük a magyar közvélemény érzékenységét. Először gazdasági megállapodásokat kötünk majd, hogy a későbbiek során – a francia kormány segítségével – politikai engedményeket érjünk el Romániával Erdélyre vonatkozóan. Cseh–Szlovákiára nézve megbízható forrásból tudom, hogy Masaryk elnök jó szemmel nézné trónra lépésemet. Ezt bizton állíthatom, mégpedig azon megnyilatkozásai alapján, amelyeket egy szlovák barátomnak tett, akit tudta nélkül küldtem hozzá, azzal a kéréssel, hogy puhatolja ki a véleményét. Masaryk bölcs férfiú, akit nagyra tartok. Az ő hozzájárulásával létrejöhet a megegyezés országaink között.

Bizonyára arról is van tudomása, hogy rokonszenvvel viseltetünk Lengyelország iránt, amely azt viszonozni látszik. Ezért szeretném, ha Lengyelországgal is szorosabbra fűznénk kapcsolatainkat.

208208Habsburg Károly.


IRATOK

Most pedig szóljunk néhány szót Olaszországról. Mi Franciaország felé akarunk fordulni, mivel erősebb és hatalmasabb. Ha választanunk kell Párizs és Róma között, Párizs mellett döntünk, de ha Párizs eltaszít bennünket, Rómába megyünk. Megjegyzem, különösen szerencsésnek tartanánk, ha egyszerre támaszkodhatnánk Franciaországra és Ola

szországra, ám eközben Franciaország elsőbbséget élvezne. Ezek a főbb irányai annak a politikának, amelyet uralkodóként követnék. Fölhatalmazom arra, hogy mindezt tudassa Párizzsal. Kormányának a dolga eldönteni, hogy inkább unokafivérem, Károly mellett dönt, aki állítása szerint jelenleg a francia kormány támogatását élvezi.”

József főherceg mondanivalóját – amelyet egy órán át tartó beszélgetésünk során nagyon világosan fogalmazott meg – igyekeztem a legjobb tudásom szerint összefoglalni. Ezek után Nagyméltóságod eldöntheti, valóban olyan csekély tehetség szorult a főhercegbe, amint azt ellenségei állítják. Azt mindenesetre kétségbe vonom, hogy a volt császárnak ilyen határozott elképzelései volnának.

A főhercegnek – akinek előadását gyakran szakítottam félbe konkrét kérdéseimmel – azt válaszoltam:

1. hogy részemről a Habsburg-családra vonatkozóan az antantnak a magyar kormányhoz eljuttatott februári jegyzékét tekintem érvényesnek, mindamellett nagyon is jól tudom, az ország csaknem egységesen kiáll amellett, hogy egy, ebből a házból való uralkodó foglalja el a trónt;

2. hogy csak helyeselni tudom az általa fölvázolt politikát, amely a szomszédos államokhoz való közeledést és a jó kapcsolatok kiépítését szorgalmazza. Hozzátettem, hogy ez az elképzelés főleg Románia vonatkozásában lehet eredményes, és egyébként megegyezik a francia kormány politikájával. Egy konkrét kérdésre válaszolva még azt is kifejtettem, hogy a francia kormány továbbra sem táplál semminemű ellenséges érzést a békeszerződés törvénybe iktatására készülő és új helyzetét tudomásul vevő Magyarország iránt, sőt készek vagyunk támogatást nyújtani ahhoz, hogy rávegye Romániát a – Budapest számára fontos – gazdasági együttműködésre, hasonlóképpen a magyar nemzeti kisebbségekkel való jobb bánásmódra.

Végül kihasználtam az alkalmat arra, hogy méltassam Masaryk elnököt, valamint széles látókörű és békére törekvő politikáját.

3. Rátérve a Budapesten ez idő tájt annyira buzgólkodó Olaszország befolyásának kényes kérdésére hangsúlyoztam, hogy a mindig megbízható Franciaország egyik szövetségese ellen sem politizál, azonban – mint ahogy azt a főherceg saját maga elismerte – nagyobb tekintélyünk, nagyobb erőnk bizonyos előnyt biztosít számunkra, amelyet az általunk nyújtott komolyabb támogatás is indokol.

Végül megragadtam a kínálkozó alkalmat, és megkérdeztem a főherceget, mi az ő, illetve honfitársai véleménye Németországról. Íme a válasza:

„Lengyelország egymaga nem veheti föl a harcot Németországgal. A lengyel katona még az orosznál is kevesebbet ér, a német katonával szemben pedig ugyancsak alulmarad. Mivel a magyar segítség nem mentheti meg Lengyelországot, semlegesnek kellene maradnunk. Más volna azonban a helyzet, ha Lengyelországnak – német támadás esetén – Franciaország segítséget nyújtana a Rajnánál. Ez esetben a magyar hadsereg az önök támogatásával Németország ellen fordulna.” És mivel megkérdeztem tőle, hogy vajon a magyar katona hajlandó lesz-e korábbi fegyvertársa ellen fordulni, a főherceg ekképpen válaszolt:

„Ne használja azt a szót, hogy fegyvertárs! Hiszen 1866-ban Poroszország ellen küzdöttünk, a mostani háborúban pedig nem igazán voltunk megelégedve azzal, ahogy a német hadsereg Magyarországon viselkedett. A magyar paraszt ki nem állhatja a németeket. Ha úgy alakulnak a dolgok, igenis harcolni fogunk a németek ellen!”

Nagyméltóságod figyelmét bizonyára nem kerüli el, milyen jelentőséget nyernek József főherceg kijelentései, ha egyszer tényleg elfoglalja Magyarország trónját. Őszintesége felől nem lehetnek kétségeink; véleménye egyébként teljesen megegyezik legalábbis azzal, amit szabadelvű irányzatú pártjának a többsége hangoztat. Az biztos, hogy az egyszerű nép soraiból való magyarok, meg a magyar értelmiségiek körében – akkor is, ha utóbbiak még néhány esztendeig ki lesznek téve a német rendszerű egyetemi oktatás befolyásának, amelyet egyébként, ha úgy akarjuk, föl lehet számolni – a francia befolyás könnyebben érvényesül, mint a mágnások között. Egy bizonyos számú, jó helyzetértékelő képességű arisztokratától eltekintve, mint amilyenek a hatalom jelenlegi birtokosai, a németbarátság a főnemesség körében dívik erősen, tehát Károly király – már ha egyáltalán valaha is trónra kerül – nélkülözhetetlen bizalmasai körében. Úgy vélem, e megállapítás József főherceg


IRATOK

oldalára kell hogy állítson bennünket, már tudniillik abban az esetben, ha az antant nem tartaná fönn a Habsburgokra vonatkozó korábbi tiltását. Ezért megint csak azt tudom hangsúlyozni, hogy József – akit Bécsben nem néznek jó szemmel – mindenekelőtt magyar herceg. Könnyen elképzelhető, milyen kedvező hatást váltana ki József főhercegből és híveiből, ha elsőként nyilvánítanánk ki, hogy nem ellenezzük hatalomra kerülését. És vajon József nem különb az ifjonc és tétova Albrechtnél? Végül is, akad-e külföldi uralkodó, aki alkalmasabb volna Józsefnél?

Egyik legutóbbi, október 25-én kelt, 248. sz. táviratomban,209209 amelyben az olaszok budapesti ármánykodásáról számoltam be, célzást tettem egy olasz hercegre, akinek személyéről egyelőre semmit sem tudok, de akinek a jelöltsége egy csapásra annyira fontossá vált, hogy Castagneto herceg váratlanul hazautazott Rómába. Meglehet, ez a sakkhúzás – amelyről József főherceg bizonyára értesült – összefüggésben van ezen utóbbi beszélgetéssel, amelyet a főherceg nálam kierőszakolt, másfelől az általa olyan őszintén föltárt olasz ajánlatokkal, amelyek – ha elfogadják őket – kétségkívül befolyásunk igen gyors hanyatlását idéznék elő.

A helyzetet elég súlyosnak látom ahhoz, hogy sürgős vizsgálatnak vessük alá. Magyarország végleges politikai orientációja – amelyről rövidesen döntés születik – Közép-Európa egész jövője szempontjából meghatározó jelentőségű lesz, és a trón kérdése nagyban befolyásolja ezt az irányválasztást. Vajon ha a még mindig bizonytalankodó Magyarország végre hajlandó lesz elfogadni a mi védelmünket, miért ne tehetnénk meg, hogy egy olyan hercegnek egyengessük az útját, akinek a trónra jutása számunkra a legkevesebb kockázattal, hogy ne mondjuk azt, hogy a legtöbb biztosítékkal jár? Egy ennyire nyugtalan országban, mint ez, az események nagyon könnyen fölgyorsulhatnak. Magyarországot most kell megszerezni. Ugyanezzel a postával továbbított … sz. levelemben – úgy hiszem – az összes olyan, csaknem közvetlen hatást kiváltó politikai eszközt fölsorakoztatom, amely véleményem szerint alkalmas volna születőben levő népszerűségünk növelésére. Ezekhez az eszközökhöz, úgy vélem, még oda kell venni az uralkodó megválasztását, hiszen ez a személy – bárki legyen is ő – arra hivatott, hogy Budapesten fontos szerepet játsszon. Figyeljük vigyázó szemmel, hogyan érvényesül az olasz befolyás, amelyet rövid idő elteltével képtelenek leszünk majd Németország befolyásától elkülöníteni! Ügyeljünk arra, hogy ne támadhasson föl a német Közép-Európa, amely elzárná előlünk a Keletet, elszigetelné Romániát Lengyelországtól, és Cseh–Szlovákiát szorítóba fogva, a végén megfosztana bennünket a kontinens fölötti hegemóniától, amely pedig győzelmünknek köszönhetően bennünket illet.






Már számos alkalommal volt szerencsém fölhívni a minisztérium figyelmét arra, hogy magyarországi befolyásunk megszilárdítása és további erősítése szempontjából mennyire kedvező hatással járna bármilyen jelentéktelen tett, bármilyen jelentéktelen beavatkozás, amely Magyarország valamelyik vérző sebére hozna enyhülést. Teleki gróf gyakran kért tőlem effélét, és nemcsak azért, hogy az egész nemzetet fojtogató kétségbeesés idején a magyarok lelkiállapotában bármilyen csekély javulást előidézhessen, hanem azért is, hogy bizonyíthassa a közvélemény előtt, külpolitikai téren okvetlenül szükség van a francia orientációra. A következőkben, engedelmével, röviden ismertetek három pontot, amelyek megoldása haszonnal kecsegtethet bennünket, és amelyek közül minden egyes pont külön vizsgálat tárgyát képezhetné. Jelen levelemben tehát egy általános beszámolót adok, amelyre lehet, hogy a későbbiek során még visszatérek. Ilyenformán Nagyméltóságodnak legalább lesz összképe azokról a kérdésekről, amelyek a magyarokat pillanatnyilag foglalkoztatják, természetesen a fontosabb területi követeléseken kívül, amelyekre nem térek ki.

Következik tehát a mostanában legtöbbet tárgyalt három kérdés. Megoldásuk során kisebb-nagyobb nehézségek merülnek föl:

1. A közép-európai államok közötti gazdasági értekezlet terve.

209209A DDFBC III. kötetében, a 131. sz. alatt közölt irat.


IRATOK

Ismételten emlékeztetem a minisztériumot, hogy a békeszerződés Magyarországot megfosztja erdeitől, sóbányáitól, vasércétől és szénvagyonának háromnegyed részétől. A magyar ipar nincs többé, megszűnt létezni. Vajon föl lehet-e legalább részben támasztani? Ez ugyancsak kívánatos volna, hiszen Magyarországból tisztán mezőgazdasági ország lett, amelynek kivitelét a továbbiakban az időjárás viszontagságai fogják meghatározni. Október 30-ai, 225. sz. táviratomban210210 egyébként már kifejtettem, hogy a mostani erőforrásaira utalt Magyarország mindenképpen csak nagy nehézségek árán lesz képes fönnmaradni, tekintve, hogy mindig elsősorban exportáló ország volt, még 1914 előtt is, amikor az osztrák–magyar pénzügyi és vámuniónak köszönhetően aranykorát élte.

Megemlítem még, hogy nem csupán a magyar érdekek forognak kockán. Cseh–Szlovákiának – ipari ország lévén – nincs búzája, amelyet Ausztria is nélkülözni kénytelen. Végül pedig – ahogy én látom – erkölcsi szempontból szükséges volna egy olyan értekezlet összehívása, amely elősegíthetné a normális kapcsolatok helyreállítását, mindazon tilalom és korlátozás megszüntetését, amelyek jelenleg akadályozzák a szabad áruforgalmat Közép-Európa megsokasodott határain. Hajlok annak föltételezésére, hogy a különböző kisantantországok különböző kormányai a francia kormány ösztönzésére hajlandóak volnának egymás között, illetve Magyarországgal tárgyalni. Budapesten egy ilyen – a mi védnökségünk alatt összehívott – értekezletet nagyra értékelnének, és létrejöttét rendkívül kívánatosnak tartanák. Mindössze azon óhajuknak adtak hangot, hogy a találkozó színhelyéül ne Pozsonyt válasszák; a magyarok minden más várost készséggel elfogadnak, azonban korábbi fővárosuk kijelölése sértené nemzeti büszkeségüket.

2. Az erdélyi magyar kisebbség.

Bukaresti követünk211211 több, a minisztérium által rendelkezésemre bocsátott jelentése is teljes mértékben megerősíti személyes értesüléseimet az erdélyi magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmódot illetően. Jóllehet a békeszerződés értelmében a románoknak meg kellett volna hagyniuk a magyar iskolákat, a magyar lakosságnak a magyar közhivatalnokokat, tiszteletben tartaniuk az állampolgárság önkéntes megválasztására előírt határidőket, ám az iskolák nélkül maradt erdélyi magyarok rendszerint ki vannak szolgáltatva az erőszakos és lelkiismeretlen román tisztviselőknek, akik önkényes módon kiutasítják őket vagy szakadatlan zaklatásukkal kényszerítik őket távozásra. És ekkor még nem szóltam az újra meg újra előforduló erőszakos cselekményekről, amelyekről mellesleg Daeschnernek is bizonyára tudomása van.

Biztosra lehet venni, hogy Franciaországnak minden, ezen a területen nyújtott hathatós segítségét itt nagy örömmel fogadnák. A minisztérium 526. sz. táviratából212212 már értesültem arról az együttes diplomáciai közbenjárásról, amelyet az antant képviselői Bukarestben az erdélyi magyar népességgel szemben alkalmazott bánásmód javítása érdekében tesznek. Vajon nincs-e lehetőség arra, hogy ezt a közös föllépést – szükség esetén – a francia kormány saját, önálló kezdeményezése egészítené ki, mégpedig a budapesti kabinet által óhajtott irányban? Itt szívesen tekintik Franciaországot „a” vezető hatalomnak, amelynek minden lépése – még azok is, amelyek nem igazán figyelemre méltóak – kommentárt érdemel, és kedvezőbb megítélésben részesül, mint bármely más ország tettei.

3. Kárpátalja.

Végül egy kényes kérdésre térek rá, ha csak felszínesen is, és ez Kárpátalja kérdése. Nem mintha a magyar kormány – legalábbis ez idő tájt – követelné a ruszin területet, amelynek elvesztése egyébként igen érzékenyen érintette, ám nagy megelégedésére szolgálna, ha láthatná, kezdenek már beteljesedni az abban a levélben foglalt szavak, amelynek kíséretében Millerand a trianoni békeszerződést átadta a magyar kormánynak. Min-den magyar a szívébe véste ugyanis azt az ígéretet, mely úgy szólt, hogy Kárpátalja népességének lehetőséget biztosítanak végleges állampolgárságuk megválasztására. Könnyen elképzelheti Nagyméltóságod, hogy itt e szavakhoz – talán túlzásokba is esve – milyen reményeket fűznek. A magyarok – akik természetüknél fogva hajlamosak elsietetten ítélkezni – talán már azt képzelik, hogy nemsokára közös határuk lesz Lengyelországgal. Anélkül, hogy meggondolatlanul tápot nyújtanánk ezeknek a reményeknek, vajon nagyon nagy nehézségbe ütközne, hogy némi időszerűséget adjunk Millerand levelének? Meg kell mondanom ugyanis, kockázatos volna, ha hosszú hallgatásunkkal megfosztanánk a hitelétől egy olyan okmányt, amely nagy föltűnést keltett, és amelynek azt a néhány igazán békülékeny mondatát személyesen nekünk tulajdonítják. Mindenesetre a kérdést érdemes volna megvizsgálni!

Sok más egyéb magyar követelésre szándékosan nem tértem ki. Ilyen például az, amelyik a hadseregre


211211Daeschner.

212212A kötetben nem közölt irat


IRATOK

vonatkozik, és amellyel kapcsolatban egyébként a nagykövetek tanácsa nemrégiben már egy jó szándékú döntést hozott, anélkül azonban, hogy lehetővé tenné Magyarországnak, hogy az önkéntesek toborzásán kívül egyéb módon állítsa ki hadseregének személyi állományát.

Bárhogy fogadja is a minisztérium föntebb előadott három javaslatomat, ismételten szeretném fölhívni Nagyméltóságod figyelmét arra, hogy milyen jelentős mértékben járul hozzá befolyásunk erősödéséhez minden olyan francia kezdeményezés, amelynek célja, hogy bármilyen csekély elégtételt szolgáltasson ennek az országnak. Vigyáznunk kell, nehogy végső kétségbeesésében úgy döntsön, hogy – olasz politikai közvetítéssel – visszaáll Németország oldalára.


5.6. PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 78213213




507–508. sz. táviratomban214214 már beszámoltam Nagyméltóságodnak arról, hogy a román külügyminiszter tárgyalásai egészében véve eredménytelenül végződtek.

Take Ionescu már az első megbeszéléseken belátta, hogy az általa elképzelt, öt tagból álló szövetség a jelen körülmények között nem jöhet létre. A lengyelek ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a kisantantot, amelyet az öttagú egyesülésnek kellene fölváltania, a prágai külügyminiszter215215 tervelte ki, méghozzá pontosan akkor, amikor félő volt, hogy Lengyelország összeroppan a bolsevik csapatok támadásának nyomása alatt, és amikor Cseh–Szlovákia a legmélyebb részvétlenséget tanúsította a szomszédos ország iránt. A mai napig a csehek szemére vetik, hogy a katonai események szerencsétlen alakulását használták ki arra, hogy július végén a nagykövetek tanácsánál elérjék a sziléziai Teschen kérdésének országuk számára különösen hátrányos rendezését. A csehek és a lengyelek közötti kibékülésnek és a baráti viszony kialakulásának nyilvánvalóan a tescheni ügyben született megoldás a legfőbb akadálya. A közvéleményt elsősorban az érzelmek befolyásolják, a gazdasági összefüggéseket nem látja át, ámbár ha a felső-sziléziai népszavazás nem Lengyelország javára dől el, nem sok reménye lehet arra, hogy a karwinai kőszénmedence miatt kárpótlásban részesül, amely esetben pedig iparának jövőjét komoly veszély fenyegeti.

Végül azt sem bocsátják meg Cseh–Szlovákiának, hogy a júliusi és augusztusi válságos időszakban minden Lengyelországba irányuló szállítmányt leállított, lehetetlenné téve így, hogy a szovjet hadsereg elleni fegyveres harc folytatásához nélkülözhetetlen hadianyaghoz, lőszerhez és élelmiszerhez hozzájusson. A prágai kormány ilyen hozzáállása – amelyet ebben az esetben nemcsak a vasutasok, hanem a közvélemény egységesen támogatott anélkül, hogy egyetlen tiltakozó hang hallatszott volna – Lengyelország megsemmisítő vereségét idézhette volna elő. A lengyelek elkeseredését tovább fokozta, hogy mindez éppen a tescheni kérdés rendezése idején történt. Az természetesen meg sem fordult a fejükben, hogy a csehek segítségükre sietnek, de hogy határukat lezárják, arra semmiképp sem számítottak.

Ezenkívül jól értesült körökben az is nyilvánvaló volt, hogy a néhány nap múlva megalakuló kisantant pontosan Magyarország ellen irányul, tehát az egyetlen olyan közép-európai állam ellen, amelyik hathatós segítséget akart Lengyelországnak nyújtani, amikor veszélybe került, és amelyik mindvégig mély rokonszenvet tanúsított iránta.

E rövid összefoglalásból is kiderül, hogy a kormányzat, még ha – általánosabb szempontokat figyelembe véve – hajlandó lett volna is igent mondani Lengyelország csatlakozására a kisantanthoz, elhatározását nemcsak értetlenség, hanem rendkívül heves ellenkezés fogadta volna.

213213Az irat másolatát elküldték a bukaresti, belgrádi, athéni, prágai, budapesti, bécsi, berlini, helsinki /helsingforsi/, brüsszeli, londoni, római, washingtoni, tokiói francia külügyi képviselőnek.214214A föntebb, 75. sz. alatt közölt irat.

215215E. Beneš.


IRATOK

A reális szempontokat fontolgató lengyel kormány mindamellett a legnagyobb figyelemmel tanulmányozta a kérdést, mivel nem titkolta, érdeklik a román külügyminiszter 216216 szándékai, és megegyezésre akar jutni vele. Megvizsgálta tehát mindazt az előnyt, amelyhez Varsó a kisantantba való belépése által juthatna. Arra az eredményre jutott, hogy Lengyelországot két oldalról fenyegeti veszély. Először is a német fenyegetéssel kell számolni, amelytől a lengyeleken kívül csak a cseheknek van félnivalójuk, másodsorban a bolsevik veszéllyel, amely a románokra és a lengyelekre egyaránt leselkedik. Az első esetben a románoknak, a jugo-szlávoknak és a görögöknek semmitől sem kellene tartaniuk, ezért nincs okuk a beavatkozásra, és az összetartás szelleme vélhetőleg nem fog bennük olyannyira fennen lobogni, hogy minden erejükkel támogassák lengyel és cseh szövetségeseiket. A második esetben pedig, tehát akkor, ha a bolsevikok fenyegetnének, a csehek és megint csak a jugo-szlávok és a görögök volnának kiváltságos helyzetben, és nem tudnának és nem is akarnának bármit is kezdeni Oroszország ellen.

Mindkét esetben Lengyelország volna kitéve a legnagyobb fenyegetésnek, és rá esne a háborúskodás terheinek oroszlánrésze. Varsó tehát úgy ítéli meg, hogy a kisantantba való belépése nem járna a kívánatos előnyökkel, összehasonlítva a minden bizonnyal rá háruló terhekkel és kötelezettségekkel, többek között Jugo-Szlávia és Görögország viszonylatában, amelyeket hozzá semminemű közös érdek nem fűzi.

A lengyel kormány örömest tárgyalt volna Romániával egy különmegállapodásról, ám mivel Take Ionescu félreérthetetlenül kijelentette, hogy ezzel az eshetőséggel nem számol, a megbeszélések során a kérdésről természetesen alig esett szó.

Bármilyen erős legyen a két fél részéről megnyilvánuló jó szándék, ha az érdekek nem esnek egybe, ha a kölcsönös erőfeszítések eltérő irányt követnek, akkor nehéz az egyetértés alapjait lefektetni. Mivel a magyarok tervei Romániát ugyanazon okok miatt nyugtalanítják, mint Cseh–Szlovákiát és Jugo-Szláviát, ez a három ország egykönnyen egyezségre jut egymással. Lengyelországnak ezzel szemben csak nyugati és keleti szomszédjától kell tartania. Nyugaton nem tehet semmit, hiszen – a táviratom elején előadott okok miatt – jelenleg nem köthet külön egyezséget Cseh–Szlovákiával. Keleten azonban igyekszik megvédeni magát, és egyik legfontosabb feladatának tekinti egy külön politika kialakítását a balti államok és Finnország irányában. Ez a politika természetszerűleg nem érdekli Romániát, és annak ellenére, hogy mind Lengyelországgal, mind Oroszországgal közös határa van, a lengyel–román érdekek legföljebb Ukrajna kérdésében lehetnek azonosak.

Mivel Take Ionescu és Sapieha herceg az eltérő érdekeken nyugvó, egymástól különböző álláspontokból indult ki, nyilvánvalóan nem juthattak azonos következtetésre. Akárhogyan áll is a dolog, a külügyminiszter látogatása nem volt fölösleges. Azon kívül, hogy alkalmat adott a rokonszenv egyhangú kinyilvánítására, lehetővé tette, hogy Take Ionescu személyesen győződjön meg arról, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a lengyel kormánynak, egyszersmind azt is látni engedte, hogy semmiféle bonyodalom nem zavarja a két ország baráti kapcsolatát.


5.7. PRAZNOVSZKY PÁRIZSI MAGYAR ÜGYVIVŐA NAGYKÖVETEK TANÁCSA ELNÖKÉNEKiratszám: 79217217

irat típusa: 203. sz. levél



Elnök Úr!

A Magyar Királyság kormánya – hűen a trianoni békeszerződésben vállalt kötelezettségeihez – az országgyűlés elé terjesztette a trianoni békeszerződés törvénybe iktatására vonatkozó törvényjavaslatot. Megragadom ezt az alkalmat, és azzal a sürgős kéréssel fordulok a nagyköveti konferenciához, járjon közben a bukaresti, a prágai és a belgrádi kormánynál annak érdekében, hogy hagyjanak föl a Magyarországtól elszakított területeken élő kisebbségek üldöztetésével és a velük szemben alkalmazott embertelen bánásmóddal.

216216T. Ionescu.

217217Az irat másolatát elküldték a budapesti, bukaresti francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

Hogy az erre vonatkozó állításaimat alátámasszam, bátorkodom röviden fölvázolni, milyen siralmas állapotok között él a szóban forgó népesség.

A románoknak a Magyarországtól elszakított területek lakosságával szemben tanúsított magatartása nemcsak a trianoni békeszerződést, hanem a Románia és a nagyhatalmak között megkötött, a nemzeti kisebbségek jogait biztosító egyezményt is durván sérti. Ez alkalommal a román hatóságok által elkövetett számtalan önkényes intézkedés közül csak azokról a súlyos cselekményekről számolok be, amelyeket az [e] területeken élő magyar népességnek […]218218 legszentebb jogai és életbevágó érdekei ellen követtek el.

A román közigazgatás, amikor ezeknek a magyaroknak személyes szabadságát korlátozza, amikor magántulajdonuk háborítatlan birtoklásában zaklatja őket, akkor az emberi jogok legtermészetesebbikét, az életnek a lehetőségét [vonja]219219 kétségbe. A hatóságok úton-útfélen megnyilvánuló rosszindulata, a rendőrségi visszaélések, a megannyi tömeges letartóztatás, a jogsegély biztosítása nélkül hozott büntető ítéletek elviselhetetlenné [tették]220220 e szerencsétlenek számára az életet.

A politikai érdekeket megfogalmazó [különféle]221221 rendeletek alapjaiban forgatták föl […]222222 honfitársaink mindennapi életét, és tömeges elvándorlásukhoz vezettek, vagy kétségbeesett tetteket váltottak ki belőlük, amelyeknek számtalan esetben kiutasítás lett a vége. A békeszerződés rendelkezéseivel ellentétben, amelyek annak hatályba lépésétől számított egy éven [belül]223223 lehetőséget adnak az opció gyakorlására, a románok már néhány hónap elteltével hűségesküt követeltek. Mindazokra, akik nem voltak hajlandók letenni a hűségesküt, [kiutasítás]224224 várt, vagy pedig hosszan tartó hivatali zaklatások következményeképpen, végül kényszernek engedelmeskedve hagyták el az országot.

A városok elrománosítására ezenkívül más módszereket is igénybe vettek. Nagyszámú román család beköltözését támogatták – ezeknek elenyésző részét hivatalnokok vagy tisztek tették ki –, akiket az ott lakó magyaroktól lefoglalt lakásokban helyeztek el. Ezeket a szerencsétleneket nagyon sok esetben erőszakkal távolították el otthonaikból. Az ilyen intézkedések következtében nemcsak városuk elhagyására, hanem arra is rákényszerültek, hogy föladják állásukat, lemondjanak tulajdonukról, fölszámolják üzletüket, és egyik napról a másikra mindenükön túladjanak. A román kormány a magyarok kiutasításának meggyorsítása érdekében egy külön hatóságot hozott létre, a kiürítési kormánybiztosságot, amely a nemzedékek óta Erdélyben lakó családokat sem kímélte meg.

Mint arról Fouchet, a francia kormány budapesti főbiztosa volt szíves a magyar miniszterelnököt f. év szeptember 22-én tájékoztatni,225225 a francia kormány nem mulasztotta el fölhívni a Román Királyság kormányának figyelmét arra, hogy mindezek az intézkedések ellentétesek a trianoni békeszerződés rendelkezéseivel, továbbá hogy a kiutasított személyeknek jogukban áll visszatérni szülőföldjükre, és mindaddig ott tartózkodni, ameddig – élve az opció jogával – saját akaratukból nem döntik el, hogy kivándorolnak, vagy az országban maradva fölveszik a román állampolgárságot.

A Magyar Királyság kormánya nevében szeretném hálámat kifejezni ezért a – honfitársaimnak oly sokat jelentő – közbenjárásért, egyúttal tisztelettel fölhívom Nagyméltóságod figyelmét arra, hogy a román kormány könnyűszerrel meghiúsíthatja a francia kormány és a nagyhatalmak szándékát, ha – mint tette eddig is – tovább folytatja a magyarok lakásainak lefoglalását, közvetett módon kényszerítve őket így az országból való távozásra.

Nagyméltóságod figyelmébe szeretném ajánlani továbbá azon körülményt is, hogy a magyar közhivatalnokokat azért bocsátották el, mert nem voltak hajlandók letenni a hűségesküt, ekképpen a hazatérési engedélynek csak akkor vehetnék hasznát, ha vissza […]226226 venni hivatalukat, vagy legalább arra kapnának lehetőséget, [hogy] megélhetésük biztosítása érdekében valamilyen munkát vállaljanak.

A földreform végrehajtása a magyar nyelvű állampolgárok birtokain, vagy azokén, akikről föltételezik, hogy











IRATOK

Magyarországra fognak optálni, ugyancsak durván sérti a tulajdonjogot, és ellentétes a békeszerződés 63. cikkével. A földreformnak a békeszerződés törvénybe iktatása előtt történt életbe léptetése merőben igazságtalan, és az marad a ratifikációt követően is, ha csak azon személyekre alkalmazzák, akik Magyarországra fognak optálni.

Az elszakított területeken élő magyarok kénytelenek potom áron haszonbérbe adni földjeiket. Félő, hogy ezen intézkedés következtében birtokaik dobra kerülnek, vagy megcsappan jövedelmük, … azok a nemzeti kisebbségek, amelyek számára a Románia és a nagyhatalmak között megkötött szerződés biztosítja javaik korlátlan élvezetét. Föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezt a rendeletet csak a magyarok földjeire alkalmazzák.

A román hatóságok ezenkívül a magyarok földbirtokainak tönkretételéhez is segédkezet nyújtanak. Engedélyezik, hogy a román lakosság kivágja a magyarok erdeit, elpusztítsa a magyar földtulajdonosok terményeit, földjeiken büntetlenül legeltethessen. A román kormány reményei szerint ezeknek az eszközöknek a bevetésével az összes magyar földbirtokost sikerül majd romlásba dönteni.

A román kormány még saját törvényeit sem tartja tiszteletben. Ugyanis a földtörvény rendelkezései ellenére kisajátította a reformált egyházak, illetve az özvegyek és árvák tulajdonában levő 20 hold alatti birtokokat.

Egyik legfájdalmasabb csapásként éljük meg kultúránk és szellemi életünk tönkretételét, amely egyben súlyos támadás a kisebbségi jogok ellen.

A kolozsvári egyetemen a románok betiltották a magyar nyelvű oktatást. A magyar tanulóifjúság ezért arra kényszerül, hogy abbahagyja tanulmányait vagy Erdélyből átmenjen Magyarországra, amit csak akkor tehet meg, ha már most a magyar állampolgárságot választja, írásbeli kötelezettséget vállalva arra, hogy soha többé nem tér vissza Erdélybe.

A középiskolai oktatás területén hasonló irányzat figyelhető meg. Egyfelől románná tették a magyar népesség középfokú oktatását szolgáló állami intézményeket, másfelől megakadályozzák egyházi iskolák alapítását és működtetését, amelyek átvehették volna az említett elrománosított iskolák szerepét. Az erre a célra szolgáló helyiségeket ugyanis a román hatóságok kisajátítják, a tanárokat zaklatják és kiutasítással fenyegetik, visszatartják az iskoláknak járó állami támogatást, vagy egészen egyszerűen – politikai indítékból – megváltoztatják tanulmányi tervüket.

Ugyanez a helyzet az általános iskolai oktatásban, amelynek intézményeit hasonlóképpen elrománosították. Mi több, a románok azokat az iskolákat sem adják vissza az egyházaknak, amelyeket – azzal a föltétellel, hogy a magyar oktatás folytatódik, és az alapító egyház vallásán levő tanítók állása megmarad – korábban átmeneti jelleggel állami irányítás alá helyeztek.

A magyarok – a kisebbségi jogok alapján – elsősorban az egyetemi és középfokú oktatást szolgáló felekezeti iskolák létrehozásával próbálkoztak. Ám ezek nem bizonyultak működőképesnek, […]227227 jól mutatja annak a több felekezet által fölállítani kívánt egyetemnek a terve, amelynek megvalósítását kormányzati és közigazgatási intézkedésekkel tették lehetetlenné.

Az egyházi autonómiát fölügyelet alá helyezték, amely intézkedés működését ellehetetleníti, és megszűnésének veszélyét vetíti előre.

A kizárólag magyarok által létrehozott kulturális és emberbaráti intézményeket, mint amilyen a kolozsvári Nemzeti Színház meg az Erdélyi Múzeum stb., bezárták és javaikat a földtörvény végrehajtása során elkobozták.

Egyik legsúlyosabb sérelmünk az, hogy a magyar népesség a bíróságok előtt nem használhatja anyanyelvét.

A magyar kereskedelmi vállalatok erőltetett elrománosítását is meg kellene szüntetni. Ha ugyanis ezek nem kívánják magukat állandó zaklatásnak kitenni, vagyonuk vagy részvényeik egy bizonyos hányadát át kell adniuk a román nyelvű állampolgároknak, akiket az igazgatótanácsokban is be kell választani. Alaptőke-emelést csak abban az esetben lehet végrehajtani, ha az új részvényeket románoknak ajánlják föl. A magyar vállalatok magyar nyelvű cégtábláit románokkal kellett fölváltani. Azok a vállalatok, amelyek a román kormány által elbocsátott magyar közhivatalnokokat alkalmaznak, véget nem érő zaklatásoknak teszik ki magukat.

Jugo-Szláviának a korábban a magyar koronához tartozó területein (Bácska és Bánság) a nem szerb nyelvű – és



IRATOK

kiváltképp a magyar – lakosság ki van szolgáltatva a szerb hatóságok kényének-kedvének. Ami ott nap mint nap végbemegy, az a nemzeti kisebbségvédelem elvének nyilvánvaló megcsúfolása és tökéletes tagadása. A jugo-szláv hatóságok egyáltalán nem is titkolják abbeli szándékukat, hogy eltávolítsák ezekről a területekről a magyar lakosságot, mivel – fölfogásuk szerint – a szerb elem túlsúlya ebben a térségben létkérdés Jugo-Szlávia számára.

Ennek érdekében legelőször is kiutasítják azokat a magyar közhivatalnokokat, akik nem hajlandók hűségesküt tenni. Az ország minél gyorsabb elhagyására kényszerítik őket azért, hogy hátrahagyják holmijukat, bútoraikat, és ne legyen módjuk ingatlanjaikról rendelkezni. Az elüldözöttek száma máris több ezerre rúg. És a kiutasítás ellen még a hűségeskü sem nyújt minden esetben védelmet.

Ezzel kapcsolatban egy figyelemre méltó tény […]228228 rosszhiszeműnek tekintenek minden olyan föllépést, amelyet az elszakított területek lakóinak érdekében teszünk, mivel jugo-szláv állampolgárnak tekintik őket. Ugyanakkor a jugo-szlávok nagy számban üldöznek el közhivatalnokokat, olyanokat is, akik helyben születtek, aminek következtében – főleg, ha elfogadjuk fönti tételüket – képtelen helyzet áll elő, hiszen egyik állam sem távolíthatja el területéről saját állampolgárait.

Tekintettel erre az eljárásra, megemlítendő, hogy a jugo-szláv választási törvény 9. cikkének II. fejezete értelmében a Szerbián [és] Montenegrón kívül élő, az opció jogával bíró alattvalók nem tekintendők jugo-szláv állampolgároknak, ezért ki vannak zárva a választók sorából. Nyilvánvaló, hogy ezek a rendelkezések mindenekelőtt a magyarok ellen irányulnak.

A jugo-szláv hivatalos közlöny július 10-i számában közzétett rendelet előírja az ellenséges állampolgárok javainak összeírását és zár alá vételét. A rendeletet – ellentétben a békeszerződés 958. cikkének rendelkezéseivel – [legelőször] is a magyar földbirtokokra alkalmazták, amelyeket zár alá vettek vagy elkoboztak. Ezt az alkalmat egyben arra is fölhasználták, hogy egyes földbirtokosokat fölszólítsanak a hűségeskü letételére.

A magyar nyelvet teljesen száműzték az oktatásból. A tanítókat – azt a keveset leszámítva, akik letették a hűségesküt – kiutasították, és helyükre olyan szerbeket állítottak, akik képtelenek megfelelni hivatásuk követelményeinek. A tanítás szerb nyelven folyik. Egynéhány iskolában mindamellett párhuzamos osztályokat hoztak létre a kizárólag magyarul beszélő tanulók számára, ám egyúttal bejelentették, hogy ez nem több ideiglenes intézkedésnél, mert a párhuzamos osztályokat két év elteltével megszüntetik, ennyi idő áll rendelkezésre, hogy minden tanuló elsajátítsa a szerb nyelvet.

Az iskolák javainak kezelését a szerb hatóságok vették át.

Hasonlóképpen eltávolították, és szerbekkel helyettesítették az igazságügyi tisztviselőket. A peres felek csak kivételes esetekben használhatják a magyar nyelvet: kizárólag akkor, ha nem értenek szerbül.

A városi és megyei közigazgatás hivatalos nyelve ugyancsak a szerb.

A magyar nyelvű cégtáblákat, föliratokat mindenütt cirill betűsre cserélték.

A magyarokat korlátozzák szabad mozgásukban, útlevélhez vagy utazási engedélyhez ugyanis csak a legkivételesebb esetben – és akkor is hosszadalmas utánajárást követően – kapnak, míg a szerbek minden nehézség nélkül hozzájuthatnak.

A nemzeti kisebbségek védelmének elve minden kétséget kizáróan annak megakadályozására szolgál, hogy egy országban az uralkodó nemzet előnyöket élvezzen a többiek kárára. Márpedig Jugo-Szláviában ennek éppen a fordítottja tapasztalható.

A bácskai és bánsági magyar legföljebb másodrendű, éppen csak megtűrt állampolgárnak számít, akinek még arra sincs joga, hogy az elszenvedett igazságtalanságok és zaklatások miatt panaszt emeljen, hogy közhivatalt töltsön […]229229, és akinek az állása […]230230 a tulajdonjoga ugyancsak korlátozott. Egy ilyen szerződés231231

kizárólagos célja az, hogy választás elé állítsa a magyarokat: vagy megtagadják nemzetiségüket, elfelejtik nyelvüket és beletörnek a jugoszláv járomba, vagy minden jogtól megfosztottan, kisemmizetten megelégelik a jogrend teljes hiányát, és kivándorolnak.

228228A szövegből néhány szó hiányzik.



231231Rosszul olvasható szó. Lehet, hogy bánásmód.


IRATOK

A cseh–szlovák kormánynak a szlovákiai magyar népességgel szemben alkalmazott bánásmódja szöges ellentétben áll a békeszerződésben a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogokkal.

A cseh–szlovák hatóságok még a személyes szabadságuktól is megfosztják a magyar lakosokat. A magyar népesség legkiválóbb képviselőinek százai hónapok óta börtönben sínylődnek anélkül, hogy olyan vádat tudnának fölhozni ellenük, amely indokolna egy ilyen szigorú intézkedést.

A cseh–szlovák hatóságok Szlovákia megszállása óta folyamatosan utasítják ki a magyarokat.

A Magyar Királyság kormánya hálával szerzett tudomást a francia kormánynak a magyar menekültek hazatérése érdekében tett közbenjárásáról, mindazonáltal a legnagyobb sajnálatomra azt kell megállapítanom, hogy a kiutasítások Szlovákiában változatlanul folytatódnak.

A cseh–szlovák hatóságok intézkedései kétségessé teszik honfitársainknak a békeszerződésben ugyancsak biztosított tulajdonjogát.

Erre nézve mindenekelőtt föl kívánom hívni a figyelmet a cseh–szlovák kormánynak a földtörvény végrehajtásához kapcsolódó intézkedéseire, amelyek a magyar földtulajdonosok anyagi tönkretételét célozzák. Az erőszakolt haszonbérbe adás és birtokföldarabolás vagy a magyarok tulajdonában levő földbirtokok zár alá vétele mind ezen intézkedések következménye.

A cseh–szlovákok a békeszerződésben biztosított felekezeti iskolai oktatás és szabad vallásgyakorlás jogát sem tartják tiszteletben.

A magyarlakta területeken működő összes középfokú oktatási intézményben a cseh– szlovák nyelvet (sic!) tették kötelezővé a magyar nyelv rovására, ami – tanárok és diákok hiányában – az iskolák bezárásához vezetett. Ugyanilyen válságos állapot kialakulása fenyeget az általános iskolákban, ahol a magyar nyelvet fokozatosan szorítják ki az oktatásból.

Az egyházi rendek javait elkobozták, tagjaikat kiutasították.

A cseh–szlovák hatóságoknak az egyházi autonómiával szemben tanúsított magatartása minden vallásos érzelmet mélyen sért. A püspököket akadályozzák az egyházi bíráskodás gyakorlásában. Három püspököt is kiutasítottak, lehetetlenné tették, hogy egyházmegyéjükkel kapcsolatot tartsanak, az általuk kinevezett helynököket pedig fölmentették. A káptalan által kinevezett helynökök ugyanerre a sorsra jutottak. A kassai püspököt minduntalan kiutasítással fenyegetik. A püspökök javait kivétel nélkül zár alá vették, számos templomot megszentségtelenítettek, és nem tették lehetővé rendeltetésszerű használatukat.

Mindez, amit előadtam, csak a békeszerződések előírásainak legnyilvánvalóbb megsértését jelenti. Arra szorítkoztam, hogy a sérelmeknek a legfontosabb kategóriáit világítsam meg, anélkül hogy kitérnék a részletekre,232232 a konkrét esetekre. Készséggel szolgálok azonban pontosabb tájékoztatással, az egyes esetek fölsorolásával, ha Nagyméltóságod meg kívánja ismerni azokat.

E rövid összefoglalás alapján is leszögezhetjük, hogy az elszakított területek magyar népessége törvényen kívüli állapotban él, ezért helyzetének javítása – a különböző szerződésekben vállalt kötelezettségek érvényesítésén kívül – emberi kötelességünk.


levéltári jelzet: AD.Actes de la Conférence de la Paix vol. 144. ff, 79–84.

5.8. LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA CSEH–SZLOVÁK ÉS ROMÁN KÜLDÖTTSÉG ELNÖKÉNEK, VALAMINTA SZERB–HORVÁT–SZLOVÉN KIRÁLYSÁG ÜGYVIVŐJÉNEKiratszám: 80




IRATOK



Elnök Úr! (vagy Ügyvivő Úr!)

A nagykövetek tanácsának a figyelmét már többször fölhívták azokra a kivételes intézkedésekre, amelyeket állítólag a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar kisebbségeknek kell elszenvedniük.

A nagykövetek tanácsa – azon törekvéstől vezérelve, hogy biztosítsa a békeszerződések maradéktalan végrehajtását, továbbá hogy minél sikeresebben előmozdítsa az államok közötti békés kapcsolatok helyreállítását – szükségesnek látja, hogy az ön kormánya figyelmét ráirányítsa erre a kérdésre, amely – ha nem nyer kielégítő megoldást – bizonytalan időkig késlelteti Közép-Európa békéjének megteremtését.

A nagykövetek tanácsa – amely tisztában van azzal, hogy a béke helyreállítása egyedül a békekonferencia által kidolgozott békeszerződések betartásával lehetséges – nemrégiben fölszólította a magyar kormányt a trianoni békeszerződés lehető leggyorsabb, mindenesetre még november 15-e előtt bekövetkező törvénybe iktatására. Amikor ekképpen cselekedett, a tanács tudatában volt annak, hogy ezen eljárásával kapcsolatos fölfogását a (cseh–szlovák, a román vagy a szerb–horvát–szlovén) kormány teljes mértékben osztja. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a trianoni békeszerződés őszinte tudomásulvétele könnyebb lesz a magyar kormánynak és a magyar népnek, ha másfelől biztosak lehetnek abban, hogy a Magyarországgal szomszédos államokban tiszteletben tartják a magyar kisebbségek jogait.

A nagykövetek tanácsának meggyőződése, hogy a (cseh–szlovák, a román vagy a szerb–horvát–szlovén) kormány szilárdan elhatározta magát az ilyen értelemben vállalt kötelezettségek betartására. Ezért a tanács nevében kérem önt, járjon közben kormányánál, és szólítsa föl arra, hogy továbbítsa a szükséges utasításokat az érdekelt helyi hatóságok részére annak érdekében, hogy a területén lakó nemzeti kisebbségek élhessenek a békeszerződésekben részükre biztosított jogokkal.

Fogadja, Elnök úr (vagy Ügyvivő úr), legmélyebb tiszteletem kifejezését.


5.9. P. CAMBON LONDONI FRANCIA NAGYKÖVET LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 81233233




Miniszterelnök Úr!

Jóllehet Take Ionescu /Jonesco/ londoni látogatása óta már eltelt egy kis idő, talán mégsem lesz érdektelen, ha beszámolok Nagyméltóságodnak a román külügyminiszter itteni benyomásairól.

Ezeket egy angol barátjának tárta föl, és hálás lennék a minisztériumnak, ha figyelembe venné, hogy utóbbi bizalmával tüntetett ki, és tőle szerzett értesüléseimet ennek megfelelően bizalmasan kezelné.

Take Ionescu mindenekelőtt Lloyd George személyes szándékait szerette volna kipuhatolni. A miniszterelnök rögtön a tárgyalások megkezdése után a Románia és a szovjet kormány közötti kapcsolatokra terelte a szót. Tárgyalópartnerének kifejtette, hogy a bukaresti kormány bölcsen tenné, ha rendezné kapcsolatait a moszkvai vezetőkkel. „Ne hagyja, hogy a jelenlegi helyzet túl hosszú ideig elhúzódjon. Olyan módon kellene rendezni a dolgokat, hogy a jövőben senkit ne érhessen meglepetés.”

Take Ionescu – aki előtt Párizsban egészen más véleményeket hangoztattak – a következőket válaszolta: „Ha a szovjet kormány a csőd szélén áll – amint ezt sokan gondolják –, nincs érdekünkben, hogy tárgyaljunk vele. Azt

233233Az irat másolatát elküldték a budapesti, varsói, prágai, bécsi, belgrádi, berlini, szófiai francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

nem bocsátanák meg az utána következők. Ha viszont mégis hatalmon marad, még mindig lesz időnk tárgyalni vele.” Ugyanis a román államférfi vélekedése szerint – tekintetbe véve, hogyan közelítik meg a kérdést Párizsban és Londonban – Romániának egészen addig ki kell várnia, ameddig egy világosabb politikai irányvonal nem alakul ki.

Ezután Lloyd George a kisantantra és Lengyelországra tért rá, és értésre adta, hogy a varsói kormánynak a belépése ebbe a politikai szövetségbe inkább gyöngítő, mintsem erősítő tényező lenne. Válaszában Take Ionescu rámutatott: tökéletesen tisztában van a lengyel politikában és vérmérsékletben rejlő nehézségekkel, de pontosan miattuk tartja kívánatosnak az állandó együttműködés kialakítását Lengyelországgal. Sokkal könnyebben lehetne ugyanis segíteni Varsót egy tanácskozó testületen belül, mint ha megőrizné teljes cselekvési szabadságát.

Take Ionescu valójában úgy vélekedik, hogy Lengyelország jelenleg – tekintettel a lengyel–orosz határra és a csehek iránt táplált érzelmeire – nem válhat a kisantant tagjává. Ezt a véleményét azonban nem kívánta megosztani az angol miniszterelnökkel.

Ezt követően a román miniszter hiteleket próbált megszerezni országának. Az angol pénzpiac helyzete azonban sikertelenségre kárhoztatta, és így nem igazán elégedetten távozott Angliából.

Kérem, Miniszterelnök úr, fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését.


5.10. OSUSKÝ PÁRIZSI CSEHSZLOVÁK KÖVET J. CAMBON FRANCIA NAGYKÖVETNEK, A NAGYKÖVETEK TANÁCSA ELNÖKÉNEKiratszám: 82




Elnök Úr!

Köszönettel vettem az 1920. november 9-én kelt jegyzéket,234234 amelyben a nagykövetek tanácsa volt szíves tájékoztatni arról, hogy fölszólította a magyar kormányt: november 15-e előtt iktassa törvénybe a trianoni békeszerződést. A tanács ezen lépését a csehszlovák kormány örömmel üdvözli, mivel meggyőződéssel vallja, hogy kizárólag a békeszerződések gyors és maradéktalan végrehajtása vezethet el a normális viszonyok helyreállításához Közép-Európában.

A cseh–szlovák küldöttség mindazonáltal kénytelen szóvá tenni, mennyire meglepődött ugyanezen jegyzék néhány, a magyar vádaskodásokra célzó szakasza láttán, amelyek szerint „a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar kisebbségeknek állítólag kivételes intézkedéseket kell elszenvedniük”. Már több ízben tisztelettel fölhívtam a tanács figyelmét (pl. az 1920. február. 7-ei, illetve 1920. július 29-ei jegyzékben 235235) a Magyarország területén maradt cseh–szlovák kisebbség zaklatására és elnyomására, és ezen jegyzékeket olyan tényszerű esetek leírásával egészítettem ki, amelyek a kisebbségi jogoknak a magyar hatóságok részéről történt megsértéséről szólnak. Úgy látszik, a magyar kormány ezekre a pontosan megfogalmazott vádakra megnyugtató válasznak tartja, hogy a maga részéről zavaros panaszkodásba kezdjen a szomszédos államokban élő magyar kisebbségekkel szembeni bánásmóddal kapcsolatban.

A magyar kormány meglehetősen különös eljárást kíván a nemzetközi kapcsolatok területén meghonosítani, amikor ahelyett, hogy a pontosan körülírt vádakra válaszolna, beéri azzal, hogy zűrzavaros és az általánosságok szintjén megfogalmazott viszontvádakkal hozakodik elő. A cseh–szlovák küldöttség ennek ellenére reméli, a magyar kormány időt szakít magának arra, hogy világos és egyértelmű választ adjon a fönt említett jegyzékekre.

Végül arról kívánom az igen tisztelt nagyköveti tanácsot tájékoztatni, hogy – mivel a nagykövetek tanácsa




IRATOK

hivatalosan azt közölte a cseh–szlovák küldöttséggel, hogy a magyar kormány a magyar kisebbségek elleni „kivételes intézkedésekkel” vádolja a cseh– szlovák kormányt – a cseh–szlovák küldöttség, kormánya utasítására, ezennel kijelenti, hogy a Cseh–Szlovák Köztársaságban a magyar kisebbségeket semminemű kivételes intézkedés nem sújtja.

Kérem, Elnök úr, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését.






A kereskedelmi aligazgatóságtól érkezett október 29-én kelt, 21. sz. levélben, 236236 amelyet november 20-án kaptam kézhez, Nagyméltóságod aziránt érdeklődött, hogy milyen fontosságot kell tulajdonítani az olaszok jelenleg Magyarországon folytatott kereskedelmi tevékenységének. Nos, ennek a tevékenységnek az elősegítője és pénzügyi támasza állítólag az a nagyon tehetős trieszti izraelita Castiglione család által nemrégiben alapított Olasz–Magyar Bank, amely végeredményben nem más, mint a Milánói Kereskedelmi Bank valamiféle fiókintézete.

Korábban már alkalmam nyílt beszámolni a minisztériumnak arról (lásd az október 25-én kelt, 248. sz. levelem237237), hogy az olaszok – számtalan ügynökükkel – milyen tevékenységet folytatnak ebben az országban. Jobbára sok kis egyéni üzletről és nem jelentősebb vállalkozásokról van szó, noha azok a mostanában tapasztalható – Chelard által jelzett – erőfeszítések, amelyek a Fabank, az Adria Társaság és a lombard vasutak részvényeinek megkaparintását célozzák, már jóval merészebb elképzelésre utalnak. Ennek ellenére úgy látom, hogy a gazdasági terjeszkedés dolgában az olaszok nem mutatnak annyi vállalkozó kedvet, mint az angolszászok vagy jómagunk. Kedvelt módszerük a beszivárgás, amit leginkább ahhoz a katonai művelethez lehetne hasonlítani, melynek során apránként beveszik az összes stratégiai fontosságú pontot, hogy azután ellenőrzésük alá vonják, majd ténylegesen hatalmukba kerítsék az egész körzetet.

Ez a „csencselő” számítást a szemita ravaszkodással ötvöző olasz módszer igazi veszélyt jelent tehát, és annál inkább óvakodnunk kell tőle, mert a jelenleg érvényes külpolitikai irányzatnak megfelelően Olaszország föl kíván lépni befolyásunk ellen.

Korábbi leveleimben már igen gyakran céloztam azokra az olasz erőfeszítésekre, melyek ellenünk irányulnak. Budapesten összeszövetkeztek az angolokkal, hogy együtt szegüljenek szembe a francia–magyar gazdasági ügylet megkötésével (lásd 161. sz. táviratomat238238 és 172. sz. levelemet239239). A mostani olasz követ, Castagneto herceg elődje, Cerruti félreérthetetlen kijelentéseket tett az amerikai főmegbízottnak240240– aki nekem mindent visszamondott – arról, hogy országa Németországhoz kíván közeledni, és hogy kedvező fejleménynek tartaná Ausztriának a Német Birodalomhoz való csatlakozását, az „Anschlusst”, végül pedig azon okokról, amelyek miatt Olaszország jó viszonyban akar élni Németországgal, és azt szeretné, ha közös határa volna vele (lásd szeptember 5-én kelt, 178. sz. levelemet241241). Az ilyen politika természetesen franciaellenes, mi több, németbarát, amiből ésszerűen az következik, hogy a Magyarországon jelenleg csökkenőfélben levő német befolyás megerősítésén munkálkodik. Egyébként fölmerül a kérdés: vajon hogyan tudnánk itt tartani magunkat, ha Franciaországot légmentesen elzárná Magyarországtól a magát Bécsbe befészkelő Olaszország és Németország?





240240Smith.



IRATOK

Magyarországon jelenleg leginkább Németország újjászületésétől kell tartanunk. Ezért a Duna partján föl kell vennünk minden területen a harcot Olaszországgal csakúgy, mint Angliával. De vajon mit kell cselekednünk a siker érdekében?

1. Föl kell lendítenünk a veszélyeztetett helyzetben levő francia–magyar gazdasági vállalkozásokat. A vasutakra vonatkozó opciólevél november 11-én jár le (lásd a 276. sz. levelemet242242). Nagyon is tisztában vagyok mindazon technikai és pénzügyi nehézséggel, amelyet számunkra egy jelentős magyarországi tőkekihelyezéssel járó üzlet megkötése jelent. De vajon nincs-e lehetőség arra – kérdem én bizonyos személyes értesülések birtokában –, hogy valamely erős amerikai vállalatcsoport titkolt támogatásával kezdenénk újra az üzletnek? A Creusot-konzorcium erről föltételezhetően jobban tájékozott, mint én. Ami a dunai kikötőt illeti, annak megvalósításán egy francia mérnök, bizonyos Daudet munkálkodik nagy igyekezettel és hozzáértéssel. Szerencsére nemrégiben ideérkezett Cheysson pénzügyi felügyelő is, aki nagyon fontos tisztséget fog betölteni a Hitelbankban.

2. Arra kell ösztönözni a francia üzletembereket, hogy alapítsanak itt haszonnal kecsegtető nyersolajkutató, élelmiszer-földolgozó vállalatokat. Ezzel kapcsolatban korábban már írtam a minisztériumnak (lásd például április 14-i, 10. sz. levelemet243243). Magyarországon ezen a területen rengeteg még a tennivaló. Úgy veszem észre, hogy e tárgyban küldött jelentéseim ennek ellenére nem keltették föl a francia kereskedelmi és pénzügyi körök figyelmét.

3. Minél több francia árut kell Magyarországra exportálni, méghozzá közvetlen úton, nem engedve át – mint ahogy nagyon sok esetben most történik – a közvetítő szerepet az olaszoknak, akik természetesen a haszon nagy részét zsebre vágják.

4. Végül és legfőképpen nagy erővel folytatni kell Budapesten a politikai propagandát, amely néhány hónap alatt véget vetett az itteni angol befolyásnak, és megerősítette a mienket. Szerintem ennek a politikának kiemelkedő szerepet kell juttatni. Elegendő volna, ha különböző úton-módon – amelyeket az utóbbi időben többször is jeleztem és összefoglaltam a minisztérium európai igazgatósághoz intézett leveleimben – valamilyen kézzelfogható jelét adnánk Magyarország iránti jóindulatunknak anélkül, hogy kisebb szövetségeseinknek bármilyen kárt okoznánk vagy sértődésüket kiváltanánk. Utóbbiakat nagy szövetségeseink megállás nélkül ellenünk uszítják. Itt egy olyan mesterségesen előidézett állapotról van szó, amelytől szerintem könnyűszerrel meg lehetne óvni a Magyarországgal szomszédos államokat.

Elnézést kérve e miatt a talán kissé terjedelmesre sikeredett válasz miatt, amelyet a minisztérium kereskedelmi kapcsolatok aligazgatóságának 21. sz. levelére244244 adtam, végezetül azt szeretném hangsúlyozni, hogy az olaszok kereskedelmi, hasonlóképpen politikai tevékenységét fokozott figyelemmel kell kísérnünk Közép-Európában, mert ez a tevékenység németbarát irányzatú. Megvannak az eszközeink arra, hogy fölvegyük a harcot ellene, sőt – ha akarjuk – arra is, hogy elég könnyen meghiúsítsuk.


5.12. FÖLJEGYZÉS A MAGYARORSZÁGI FRANCIA POLITIKÁRÓLiratszám: 84245245

Szám nélküli följegyzés



A francia kormány magyarországi politikája mindenekelőtt gazdaságpolitika.

Közép-Európa népeit a természet rendje egymástól való kölcsönös függésre kényszerítette, amely összetartozást a történelmük során kialakult évszázados hagyományok tovább erősítettek. Ha egyikük gazdaságilag elszigetelődik vagy tönkremegy, létében fenyegetve érzi magát, ezért próbálkozni fog, hogy politikai támogatást




245245A följegyzés szerzője ismeretlen.


IRATOK

keressen szomszédai ellen, veszélyeztetve ezzel az általános békét.

A Magyarországon forrongó politikai szenvedélyek lecsillapításának leghatékonyabb módját a francia kormány pontosan a gazdasági segítségnyújtásban látja, melynek révén támogathatja az ország talpra állását. Ezért bátorította az egyes francia vállalatcsoportok által kezdeményezett tárgyalásokat, amelyek eredményeképpen ezek opciót kaptak a magyar államvasutak bérletére, a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő megépítésével kapcsolatos munkálatokra, vízi erőművek létesítésére, egy, a Csepel-szigeten létrehozandó kikötő kivitelezésére, a Duna–Tisza-csatorna megépítésére és a körülbelül 230 iparvállalatot ellenőrző Magyar Általános Hitelbank jelentős nagyságú részvénycsomagjára.

A francia kormány úgy vélekedett, hogy ekképpen cselekedve megkönnyíti a békeszerződés aláírását Magyarország számára, és az események bebizonyították, hogy számítása helyes volt. A magyar kormánnyal szemben követendő politikai irányvonalát Párizs abban a nyilatkozatban jelölte ki, amely hangsúlyozta a Magyarország és szomszédai közötti bizalmi kapcsolatok szükségességét, egyben – a békeszerződés és a hozzá tartozó kísérőlevél246246 által meghatározott keretek között – fölajánlotta jószolgálatait a békés megegyezés érdekében tett minden kezdeményezéshez.

A Magyarországgal szomszédos szövetséges államok kormányait tájékoztatták a francia kormány föntiekben megfogalmazott politikájáról és annak indítékairól.

Ez a békeszerződéssel a legteljesebb összhangban álló politika semmiképpen sem jelent beavatkozást Magyarország belügyeibe. Egyébként a francia kormány csatlakozott a szövetséges kormányoknak Magyarországhoz intézett különböző nyilatkozataihoz, többek között ahhoz, amelyik a Habsburgok hatalmának visszaállításától óvott.


6. 1920. december6.1. ROBIEN BUDAPESTI FRANCIA ÜGYVIVŐ LEYGUES FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 85



keltezési idő: 1920. december 9.

Válaszul Nagyméltóságod november 23-án kelt levelére247247 mellékelten elküldöm annak a levélnek248248 a másolatát, amelyet a magyar kormány a Schneider-csoporthoz, annak november 9-én a vasutak üzemeltetésére adandó opció meghosszabbítási kérelmére249249 válaszul intézett.

A magyar kormánynak a hat hónapra szóló meghosszabbítási kérelmet elutasító döntése hátterében vélhetőleg az az ajánlat áll, amelyet ebben az ügyben egy angol vállalatcsoporttól kapott (lásd 305. sz. táviratomat 250250), valamint azon törekvése, hogy a két cég közötti versengést kihasználva minél jobb föltételeket tudjon elérni.

Akárhogyan áll is a dolog, a külügyminiszter251251 határozott ígéretet tett arra nézve, hogy

– a mellékelt levél utolsó bekezdésében foglaltaknak megfelelően – Cheysson visszatéréséig a vasutak ügyében semmilyen intézkedést nem hoznak. Nem titkoltam előtte, hogy a francia kormány nagy jelentőséget tulajdonít az ügynek, és ismételten kifejtettem neki, hogy a Magyarország iránt tanúsított francia politikai jóindulat






251251Csáky I.


IRATOK

föltételét képezi a tényleges gazdasági előnyök biztosítása.


6.2. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS FÖLJEGYZÉSEiratszám: 86252252




A trianoni békeszerződés következtében Magyarország elvesztette területének kétharmad részét. Megfosztották nyersanyagkincsétől is: nem maradt fája, vasérce, sója. Szénvagyona – helyesebben az a szén, amely majd rendelkezésére áll, ha a szerbektől visszakapja a pécsi bányákat – csak éppen elegendő. Még most is megmaradt elég gazdag mezőgazdasági országnak, noha legjobb termőföldjeit Szerbiának adták. Politikai szempontból vizsgálva pedig megállapítható, hogy minden határa védtelen a támadások ellen, és a szomszédos államokhoz olyan – néhány esetben a mai Magyarország területével egyetlen egységet alkotó – területeket csatoltak, ahol hárommillió magyar él.

Ebből a helyzetből legelőször is az következik, hogy Magyarország – a mindennapi kenyeret leszámítva, amelyet elő tud teremteni – gazdaságilag életképtelen. Ipara halott, nincs többé.

A második következményt a fölfokozott nemzeti érzésben fedezhetjük föl. Cseh– Szlovákiában, Jugo-Szláviában és Romániában már kialakult a magyar irredentizmus. Ez a mozgalom, amelynek létrejöttét egyébként serkentette az ebben a három államban a kisebbségekkel szemben alkalmazott bánásmód, már jelen pillanatban is tűzvésszel fenyeget.

Magyarország tehát arra kényszerül, hogy külföldön keressen támaszt. Ez annyira nyilvánvaló, hogy néhány hónapja Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország is azon munkálkodik vagy munkálkodott, hogy meghatározó befolyásra tegyen szert ebben az országban. De ne feledkezzünk meg a tekintélyét vesztett Németországról sem, amely árgus szemekkel figyel a színfalak mögött, és titkon máris összepaktált Olaszországgal.

Az a nagyhatalom, amely megszerzi magának Magyarországot, Közép-Európa kulcsát is magáénak tudhatja. A magyar ugyanis – meglehetősen vad természete ellenére – az új Balkán legműveltebb népessége. A német egyetemeken hosszú évszázadok alatt szerzett ismeretei csakúgy, mint a francia szellemhez való könnyű alkalmazkodása révén hol a műszaki tudományok, hol a bölcselet terén nyújt kiváló eredményt. Katonának elsőrangú. A Duna partjain fekvő országa kivételes helyzetet élvez, hiszen valóban a Kárpátmedence központját foglalja el. A XIV. századtól Közép-Európa minden kereskedelmi útja – a földrajzi viszonyokból adódóan – szükségszerűen arra a helyre vezet, ahol ma Budapest emelkedik.

Közép-Európának ezt a kulcsát ezennel a győzedelmes Franciaországnak kell magához ragadnia, nem pedig Németországnak, amelyik Magyarországon a fegyverszünetig meghatározó szerepet játszott, és melyet újból szeretne megkaparintani. Az angolok főleg kétes ügyek körül szorgoskodnak, és politikájuk legfőképpen arra irányul, hogy a mienket semlegesítse, és megakadályozza, hogy a szárazföldön vezető hatalommá váljunk.

Németország olyan sakkbábu, amelyet Anglia még tartalékban tart, Olaszország pedig olyan, amelyet már tologat a táblán. Róma, amint föntebb rámutattam, a németbarátság mellett döntött, és arról álmodozik, hogy – Németországgal kézen fogva – keleti irányból elfoglal bennünket.

Holott eléggé könnyen nyert ügyünk lehet, vagyis könnyűszerrel lehetünk urak Budapesten, mégpedig olyan urak, akiket kedvelnek. Az ok, amely időnként visszatart bennünket – vagyis a Magyarországgal szomszédos államokkal ápolt baráti kapcsolataink – ugyanaz, amely legalábbis a kezdő lökést megadja a vállalkozás sikeréhez. Ha ugyanis a cseheken, a szerbeken, a románokon féltékenység vesz erőt minden, Magyarországon tett előrelépésünk láttán, ez utóbbi – éppen ellenkezőleg – teljesen ésszerűen hajlik arra, hogy a közvetlen ellenségeit oltalmazó nagyhatalomnál keressen támaszt. Pontosan ezért találta most úgy a magyar kormány, hogy reményeit Franciaországba vetheti. Vajon teljesíthetjük-e legalább bizonyos mértékig ezeket anélkül, hogy

252252A följegyzést Fouchet személyesen adta át a francia külügyminisztériumban.


IRATOK

jogos aggodalmakra szolgáltatnánk okot a másik oldalon?

A rendelkezésre álló eszközök, amelyeket részben vagy teljes egészében alkalmaznunk kell, két csoportra oszthatók:

I. Közvetlen eszközök

1. Nyugat-Magyarország: A magyar kormány – amelyet a nyugati megyék elvesztése igen fájdalmasan érint – jelenleg közvetlen tárgyalásokat folytat Ausztriával, amelyet arra próbál rábírni, hogy gazdasági engedményekért cserében mondjon le e megyék birtokbavételéről.

Természetesen a tárgyalások sikeres befejezéséhez időre van szükség. Ezért a magyar kormány azt kéri, hogy A) a szövetségesek ne sürgessék Budapesten e megyék kiürítését, hogy B) a francia kormány egyezzen bele abba, hogy Bécs tudomására hozza: nem ellenzi az Ausztria és Magyarország közötti közvetlen megegyezést semmiféle olyan kérdésben, amely a saint-germaini és a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos.

Van-e okunk arra, hogy útját álljuk az érdekelt felek közötti megállapodásnak, ha az egyik szövetségesünk érdekeit sem sérti?

2. Pécs kérdése.

A jugo-szlávok továbbra is megszállva tartják a pécsi bányákat. Kijelentették: joguk van arra, hogy a békeszerződés törvénybe iktatását követő három hónapon át fönntartsák a megszállást. Ugyanakkor a szénhiányban szenvedő magyarok mielőbb szeretnék birtokba venni ezeket a területeket, amelyeket jog szerint úgyis vissza kell kapniuk. Vajon nem tudnánk a szerbektől legalább arról bizonyosságot szerezni, hogy legkésőbb három hónap múlva visszaszolgáltatják a bányákat Magyarországnak? Egyébként úgy látszik, a jugo-szlávok a magyarok minden aggodalmát igazolják azzal, ahogyan a terület polgári közigazgatását – a nemzetközi jog semmibevételével – megszervezik. Nincs lehetőség arra, hogy – a magyarok kívánságának megfelelően – már most megkezdődjék a csapatok kivonásának az előkészítése? Már maga az igenlő válasz is kedvező fogadtatásra találna Budapesten.

3. A szénellátás.

Magyarországnak nincs télre szene. A ratifikáció után nem volna szabad megtagadni tőle e nélkülözhetetlen tüzelőanyagot, amelyből szállíthatna akár a fölső-sziléziai bizottság, akár Cseh–Szlovákia. Ez utóbbit a nagykövetek tanácsa már fölszólította arra, hogy lássa még el bizonyos ideig tüzelőanyaggal azokat az országokat, amelyek korábban a tescheni szénmedencétől függtek.

4. A magyar–román diplomáciai kapcsolatok helyreállítása.

A napról napra várt kapcsolatfölvétel továbbra is késik. A halasztás indoklására fölhozott román érvek manapság inkább kifogásnak látszanak: Popescu ezredes megtámadása és a politikai foglyok kicserélésének magyar részről történő halogatása. Tudnivaló, hogy egyrészt Popescu ezredes támadóit Budapesten elítélték, és az ítélet – amely enyhének látszik – nagyon is megfelel a hatályos törvényeknek. Másrészt, ami a fogolycserét illeti, az ügyintézéssel kapcsolatban fönnálló akadályok pontosan a diplomáciai kapcsolatok mielőbbi helyreállításának szükségességét mutatják, amelynek révén ezeket a nehézségeket is orvosolni lehet majd.

II. A késõbbiekben és hosszabb távon alkalmazható eszközök

1. A Millerand által aláírt levélben,253253 amely a magyar békeküldöttségnek elküldött trianoni békeszerzõdést kísérte, az áll, hogy a szükségesnek látszó kiigazítások végrehajtása érdekében Magyarország új határaira határmegállapító bizottságokat fognak kiküldeni.

Az ilyen bizottságok általában csak korlátozott hatáskörrel vannak fölruházva, amelynek olyanképpen való bõvítése, hogy az említett bizottság lényegében határmódosító bizottsággá váljon, a szóban forgó esetben minden bizonnyal nehézségekbe ütközik.

Az új magyar határokat mindamellett úgy jelölték ki, hogy a józan ész helyenként jelentõsebb mértékű kiigazításukat követeli. Például jelenleg az is elõfordul, hogy egyes településeket – amelyeknek a vasútállomását



IRATOK

a csehekhez csatolták – elzártak254254 saját állomásuktól. Más esetben (Salgótarjánban ) egy bánya lejárata Magyarországra esik, míg maga a bánya már a szlovákiai terület mélyén terül el. Végül sok helyütt olyan, kizárólag magyarok által lakott területeket csatoltak a csehekhez, amelyeknek a népessége összefüggõ tömböt alkot a mostani Magyarország népességével. Budapesten tisztában vannak azzal, hogy a Masaryk elnök javasolta elsõ demarkációs vonal nem volt annyira hátrányos Magyarországnak, mint az, amelyet késõbb elfogadtak. A helyzet rosszabbra fordulásáért itt a francia kormányt teszik felelõssé. A magyar közvélemény fölháborodása még tovább nõtt, miután még Prágában is több cseh nyilatkozott úgy nemrégiben magyar pénzembereknek, hogy támogatják bizonyos területek visszacsatolását Magyarországhoz.

Romániát – mindenekelõtt Aradot és Nagyváradot – szemügyre véve, megállapítható, hogy egynémely kérdést új vizsgálat tárgyává lehetne tenni.

A Millerand-féle kísérõlevél azt is kiköti, hogy Kárpátalja lakosságának joga lesz arra, hogy saját sorsáról véleményt nyilvánítson. Talán ezt a véleményt igazából nem is olyan könnyű pontosan meghatározni. Vajon létezik-e ilyen egyáltalán? Az itt élõ ruszinok (õk alkotják a többséget), ukránok, szlovákok, románok, zsidók és magyarok népek és vallások különös egyvelegét alkotják ezen a földön, amelyen át a nagy ellenséges betörések útvonala halad. A gazdasági életet tekintve azonban a ruszinokat a természetes kapcsok mindenkor Magyarországhoz kötötték. A közöttük legértelmesebbnek számító zsidók éppen ezért továbbra is Szent István királyságához akarnak tartozni. Megdöbbenve látták, hogy a csehekhez csatolják õket, akiktõl földrajzilag is el vannak vágva. Alétfenntartási szükségletek nyomására nemsokára e primitív népesség többi része is biztosan ugyanígy fog érezni.

És – félretéve ezeket a gazdasági és emberiességi szempontokat – miért is ne számolnánk mindazokkal az elõnyökkel, amelyeknek mi válnánk részeseivé, ha létrejönne a magyar–lengyel közös határ? Ezzel a magyarok és lengyelek számára egyformán kedvezõ megoldással a leghatásosabban tudnánk meggátolni azt, hogy Magyarország ismét a németek befolyása alá kerüljön, és közben magát Lengyelországot is fölvérteznénk Németország ellen. Ily módon egy olyan új tömb létrejöttét segíthetnénk elõ minden különösebb nehézség és erõfeszítés nélkül, amely alkalmasint a legjobban megfelel érdekeinknek, és amely a későbbiek során Románia elképzelhető csatlakozásával még tovább erősödhet.

Igaz, mindez ellen föl lehet hozni egy komoly kifogást: vajon a csehek elfogadják valaha is egy népszavazás megrendezését Kárpátalján?

De vajon szabad-e Franciaország aláírásával szembeszegülni?

2. Kisebbségvédelem.

A három szövetséges nagyhatalom Bukarestnek átadott legutóbbi jegyzéke – amelyben a románok által a magyarokkal szemben Erdélyben alkalmazott bánásmód ellen tiltakoztak – meggyőzően bizonyítja, hogy legalábbis Romániában nem tartják be a kisebbségvédelmi előírásokat. Ez annál inkább sajnálatos, mert Magyarország és Románia között minden bizonnyal egyfajta modus vivendit lehetne találni, ha Erdély különleges jogállást kapna. Egy ilyen megoldás nemcsak az általános béke érdekében volna fölöttébb kívánatos, de egy francia befolyás alatt álló Magyarország–Románia–Lengyelország csoport esetleges megalakulását is elősegítené.

A szerbek sem bánnak sokkal jobban a magyar kisebbséggel, mint a románok. Ezt a kérdést sem szabad szem elől tévesztenünk.

Összefoglalás

Ha ez a terv teljes egészében nem is valósítható meg, annak nincs akadálya, hogy legalább egyes részletei valósággá váljanak. Budapesten minden, ez irányban mutató tettünk – föltéve, hogy látható módon hajtjuk végre őket – a legkedvezőbb fogadtatásra fog találni. Sőt, úgy látszik, hogy Magyarországon élvezett tekintélyünket csak ily módon őrizhetjük meg. Mivel a háború nagy győztesei nyilvánvalóan mi vagyunk, a béke első számú felelősének is minket tartanak. Márpedig ez a mostani Magyarország – amelyik éhezni éppen nem fog, de amelyiknek ásványkincseit, erdeit és iparát elragadták – gazdasági életét tekintve a legteljesebb bizonytalanságra ítéltetett. Politikai szempontból, a nemzeti érzés rendkívül fölfokozott. Ez a nyers, bárdolatlan nép, amely ebben az országban él, és amely mindazonáltal az új balkáni nemzetek legműveltebbje, támogatásunk híján – amint föntebb már kifejtettem – kapva kap bármilyen külföldi segítségen, és ez végül Németországtól fog érkezni, hacsak nem foglaljuk el időben a most még üresen álló helyet.



IRATOK

Távolmaradásunknak egy másik – csaknem elkerülhetetlen – következménye is lesz: néhány éven belül előtör a magyarokból a túl sokáig visszafojtott harci kedv, hiszen Németország még hosszú időn át képtelen lesz arra, hogy Magyarország minden sebét gyógyítgassa. Ezek a háborúk különösen véresek lesznek, és vagy az egész mostani békerendszert teszik kérdésessé, vagy pedig – más néven – egy újabb lengyelkérdést fognak fölvetni, amelyet magyarkérdésnek hívnak majd. Ez volna egyébként a számunkra legkedvezőbb, noha mindenféle méltányossági elvvel szemben álló föltételezés abban az esetben, ha a francia kormány nem határozza el magát a Magyarországnak szükséges támogatás megadása mellett.

Magától értetődik, hogy a lehető legjobb – és egyúttal a francia kormányhoz legméltóbb – megoldásként a segítő közbeavatkozás jön szóba. Azonkívül úgy látszik, hogy erre – bizonyos óvintézkedések árán – biztonsággal vállalkozhatunk: legföljebb a terepen kell majd elővigyázatosságot tanúsítanunk.


7. 1921. január7.1. MONTILLE FÖLJEGYZÉSE A KISANTANTRÓLiratszám: 87


keltezési hely: Hely nélkül,255255

keltezési idő: 1921 január 14.

A) Beneš, valamint a cseh–szlovák és az Sz–H–Sz-kormány között Belgrádban megkötött egyezmény

A kisantantnak elnevezett politikai szövetséget a cseh–szlovák külügyminiszter hozta létre.

Annak érdekében, hogy a békeművet, nevezetesen a trianoni békeszerződés teremtette helyzetet megszilárdítsa, már 1919 végén fölmerült benne, hogy össze kellene fogni az újonnan létrejött, illetve azokat az államokat, amelyeknek a területe a háború befejeztével gyarapodott, hogy közösen léphessenek föl azon országokkal szemben, amelyek esetleg késztetést éreznének arra, hogy ne fogadják el a befejezett tényeket.

Cseh–Szlovákia 1920 júliusában aggodalommal figyelte, hogy Magyarország fölajánlotta szolgálatait a szovjet hadsereg ellen, és kinyilatkozta készségét a Lengyelországgal való katonai együttműködésre. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a magyar és lengyel csapatok egyesülése csak a Cseh–Szlovákia hatalma alá rendelt Kárpátalján keresztül valósulhat meg. Magyarország afölötti leplezetlen sajnálkozása, hogy elvették tőle Kárpátalját, elárulta a budapesti kormány hátsó gondolatait. A magyar együttműködés fölajánlása Lengyelországnak, csakúgy, mint a szovjet csapatok előrenyomulása veszélyt jelenthetett tehát az új közép-európai berendezkedésre.

Szerbia pedig a maga részéről némi nyugtalanságot érzett a magyar kormány háborús törekvései és főleg a Habsburg-uralom visszaállítása érdekében Budapesten kifejtett propaganda miatt.

Ezt a közhangulatot kihasználva Beneš Belgrádba utazott, ahol 1920. augusztus 15én egyezmény írt alá. Ez rendelkezik arról, hogy

1. a két ország védelmi szövetséget köt egy esetleges magyar támadás elhárítására;

2. a két szerződő fél kötelezettséget vállal arra nézve, hogy a másik előzetes értesítése nélkül harmadik országgal nem lép szövetségre;

3. az egyezmény két évig lesz érvényes, és katonai megállapodás fogja követni, amely meghatározza a védelmi szerződés technikai részleteit.

A megegyezést könnyűszerrel tető alá hozták. Mind az Sz–H–Sz, mind a cseh–szlovák kormány ugyanis úgy vélte, hogy a trianoni békeszerződés föltételeinek nyugodt tudomásulvételére képtelennek mutatkozó Magyarország cselekvőképességét meg kell bénítani. Ily módon mindkét állam védelemre talált egy közös

255255Valószínűleg Párizsban.


IRATOK

ellenséggel szemben, ugyanakkor – megszabadulva a magyar veszély fenyegetésétől – egyikük Olaszország, másikuk Lengyelország ellenében erősítette meg politikai helyzetét. A tárgyalt időben Teschen kérdése súlyosan terhelte a Cseh–Szlovákia és Lengyelország közötti kapcsolatokat. A prágai kormány mind az Oroszországgal, mind a Magyarországgal kapcsolatban követett általános lengyel politikai irányvonal alakulását ugyancsak aggodalommal kémlelte. Az Sz–H–Sz Királyság pedig a maga részéről – megszabadulva minden egyéb gondjától – teljes figyelemmel az adriai kérdésre kívánt összpontosítani.

B) Take Ionescu /Jonesco/ kisantantja

A belgrádi egyezmény megkötése után Beneš Bukarestbe látogatott.

A román fővárosban tapasztalhatta, hogy a kormányban megoszlanak a vélemények a kérdésről. Míg Take Ionescu külügyminiszter világosan látta, milyen fontos szerep jut egy ilyen egyezménynek a helyzet fönntartásában, a miniszterelnök, Avarescu /Avaresco/ tábornok nem fogta föl igazán a dolog jelentőségét.

Romániának ráadásul nem annyira Magyarország, mint inkább Bulgária és Szovjet-Oroszország katonai vállalkozásai ellen kellett magát biztosítania.

Végül pedig Bukarestet a Bánságban kialakult román–szerb kapcsolatok is gátolták abban, hogy minden fönntartás nélkül csatlakozzék a belgrádi egyezményhez.

Ezért tehát Take Ionescu – anélkül, hogy bármiféle ellenvetést hozott volna föl ezzel a trianoni békeszerződés maradéktalan végrehajtását követelő szerződéssel szemben – a Romániával a legteljesebb nézetazonosságot valló Görögország és esetleg Lengyelország meghívását javasolta a szövetségi rendszerbe.

Beneš és Take Ionescu között írásbeli megegyezés nem, mindössze egy elvi jellegű szóbeli megállapodás jött létre. Ez abban a jegyzékben fogalmazódott meg, amely leszögezte, hogy Cseh–Szlovákia és Románia:

1. megőrzi semlegességét a Lengyelország és a szovjet kormány között folyó háborúban;

2. Magyarország támadása esetén kölcsönös katonai segítséget nyújtanak egymásnak.

Take Ionescu azóta is kitart az öttagú szövetség mellett, a következő tagállamok részvételével: Románia, Szerbia, Cseh–Szlovákia, Görögország és Lengyelország. Ez a jelentős méretű – kizárólag védelmi jellegű – európai szövetség az egyes államok egyesített katonai eszközeivel gondoskodna a békeszerződések előírásainak betartatásáról. Millerand-nal való aix-les-bains-i találkozója alkalmával (1920 szeptembere) a román külügyminiszter ugyanezt az elképzelést visszhangozta.

Megvalósítása azonban, tehát az öttagú antant létrehozása, a mai napig nem járt sikerrel.

Az őt Venizeloszhoz fűző, megbecsülésen és barátságon alapuló kapcsolatok mindamellett elősegítették a „teljes egyetértés” kialakulását, amelyről Take Ionescu Aixben beszélt. A görög és a román uralkodócsaládot nemsokára összekötő kettős frigy minden bizonnyal tovább erősíti majd ezt a közös érdekeken nyugvó baráti viszonyt.

Miután Románia ilyen módon elbánt Bulgáriával, Bukarestben úgy vélték, a bolsevik veszély elhárítása érdekében meg kell egyezni Lengyelországgal. Ezek a tárgyalások jelenleg is folynak.

C) Az olasz és az Sz–H–Sz-kormány között megkötött (1920. november 12.) rapallói titkos szerződés

Annak ellenére, hogy Olaszországot a kisantant körüli tanácskozásokból kirekesztették, Róma a rapallói titkos szerződéssel mégis részesévé válik ezeknek a tárgyalásoknak.

Olaszország és Jugo-Szlávia ebben a diplomáciai megállapodásban – amelyet katonai és kereskedelmi egyezmény követ majd – kölcsönösen kötelezik magukat arra, hogy

1. figyelemmel kísérik a Saint-Germainben és Trianonban aláírt békeszerződés maradéktalan betartását.

2. szembeszegülnek mindenféle Habsburg-restaurációval Ausztriában és Magyarországon.

Olaszország attól a törekvéstől vezérelve írta alá ezt a szerződést, hogy vezető szerephez jusson a kisantantban, és módja legyen részt venni a közép-európai politika alakításában. Az olasz lapok leleplező cikkekben ítélték el


IRATOK

Franciaország magyarországi tevékenységét. Olaszországnak a sajtóhadjárat által csak még jobban fölkorbácsolt érzékenysége ebben a szerződésben megnyugvást és megelégedést találhat.

A Jugo-Szláviával megkötött egyezményt Olaszország egy közvetlenül Cseh–Szlovákiával aláírandó megállapodással szeretné kibővíteni. Beneš – aki nem tud kitérni a neki tett ajánlatok elől – a közeljövőben Rómába látogat, ám már előre jelezte, hogy nem hajlandó elfogadni az olasz politikai irányvonalat, legföljebb egy kereskedelmi egyezményről fog majd tárgyalni.

D) Összefoglalás

Röviden összegezve megállapítható, hogy a kisantantról mind ez ideig nem jött létre általános megállapodás, sem pedig olyan megállapodássorozat, amely a szerződő feleknek kölcsönös biztosítékot nyújtana [az] új Közép-Európa területi berendezését illetően.

A kisantant megléte mindössze a következőkben nyilvánul meg:

1. a cseh–szlovák kormány és az Sz–H–Sz-kormány között Belgrádban kötött megegyezés;

2. a Cseh–Szlovákia és Románia részéről a Lengyelország és a szovjet kormány között folyó háborúra vonatkozóan tett semlegességi, valamint a Magyarországgal szembeni álláspontjukat rögzítő bukaresti nyilatkozat;

3. a Románia és Görögország közötti – valószínűleg szóbeli – megegyezés, amelyről a francia külügyminisztériumnak nincsenek közelebbi értesülései;

4. végül a titkos rapallói egyezmény.Lengyelország a mai napig nem tagja a kisantantnak.Cseh–Szlovákiával fönntartott kapcsolatait továbbra is feszültségek terhelik. Varsó nincs tisztában a magyarok szándékaival, aggályai és törekvései nem a Duna irányában, hanem kelet felé fordítják. Ha valaha csatlakozik is tehát a kisantanthoz, az Románia közvetítésével fog történni, amelynek a … közös veszély: a bolsevik fenyegetés. Londonból Take Ionescu azzal a benyomással távozott, hogy Lloyd George nem támogatja Lengyelország belépését a kisantantba, sem bármiféle olyan megegyezés létrejöttét, amelyet úgy lehetne értelmezni, hogy fenyegetést jelent a szovjet-orosz kormányra nézve. Persze egyáltalán nem kétséges, hogy a román külügyminiszter túlteszi magát ezen, ha úgy látja, országa érdekei ezt kívánják. Egy szovjetekkel szembeni közös politikáról határozó egyezmény mindamellett nem fogja Lengyelországot okvetlenül közelebb vinni Cseh–Szlovákiához. Prága jóindulatára ugyanis Lengyelország annál kevésbé lesz ráutalva, minél biztosabb abban, hogy Bukarestét elnyerheti.

Azonban egy ilyen egyezmény – anélkül, hogy szakadást idézne elő a kisantantban – túllépne annak keretein, és egy kelet felé tájékozódó csoportosulás megalakulását segítené elő.

Olaszország egy másik irányba tájékozódik, és a rapallói szerződés révén az Ausztria–Magyarország romjain megalakult vagy területüket a néhai Monarchia hullájából gyarapító – legfőbb törekvésüknek a Duna középső folyásán újonnan kialakult állapotok megszilárdítását tekintő – államok csoportja fölötti vezetést igyekszik megszerezni. Itália csatlakozása a kisantanthoz ily módon – ahelyett, hogy megerősítené az öttagú szövetséget – éppen az egyensúlyi helyzet fölbillenését idézné elő, és tovább élezné a megosztás irányában ható véleménykülönbségeket.

A francia kormányra az a feladat vár, hogy az elszakadásra hajlamos két csoportot egymáshoz közelítse, de legalábbis rávegye őket arra, hogy erőfeszítéseiket – a béke mindennél fontosabb érdekében – hangolják össze.

A francia kormány kezdetben úgy ítélte meg, hogy a kisantant politikája igen kártékony, mert elszigeteli és arra kényszeríti a magyar kormányt, hogy Németországnál keressen támogatást. Ennélfogva az is valószínűnek látszott, hogy ez a politika elősegíti Közép-Európa két táborra való fölosztását, megnövelve így egy konfliktus kirobbanásának esélyeit.

Ám csakhamar mindenki számára érthetőbbé vált a szövetség megalakítását sugalló gondolat, amely egészen egyszerűen a kölcsönös biztonság szükségességét hirdette azon országokkal szemben, amelyek esetleg megpróbálnák a békeszerződés által teremtett békét megzavarni. Ezért aztán a francia kormány áldását adta rá, és a lengyel kormányt az öt tagból álló szövetség – Szerbia, Cseh–Szlovákia, Románia, Görögország és Lengyelország – megvalósítására biztatta, amely egyedül nyújthat tagjainak biztonságot mindennemű fenyegetés ellen, és egyedül képes – a német hegemóniát elutasítva, a bolsevik veszélytől védetten, valamint a szövetségesek és Franciaország nagyobb biztonsága érdekében – Közép-Európa békés újjáépítésére. Ekképpen


IRATOK

cselekedve, a francia kormány hagyományos politikai vonalvezetéséhez igazodott, amelynek célja mindenkor az európai kis népek szabadságának – egyesülésük révén megvalósított – védelme volt.


7.2. DE ROBIEN BUDAPESTI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 88

irat típusa: 9–12. sz. távirat. Sürgős


keltezési idő: 1921. január 15. 15 óra (Érkezett: január 15. 17 óra 40)

A diplomáciai képviselők a tábornokokkal tartott ma reggeli találkozójukat követően úgy határoztak, hogy fölhívják a nagykövetek tanácsának figyelmét egy Magyarország elleni bolsevik támadás veszélyére. Tekintettel a súlyos helyzetre, úgy hiszem, erről a kérdésről nekem is tájékoztatnom kell Nagyméltóságodat.

A cseh–szlovákiai, romániai és bukovinai szövetséges képviseletekhez eljutott hírek ugyanis föltűnő módon egybecsengenek a magyar honvédelmi minisztérium értesüléseivel, amelyeket – ha nem nyertek volna ekképpen megerősítést – irányzatosnak kellene tekintenünk.

E hírek kivétel nélkül arról szólnak, hogy a bolsevikok állítólag készen állnak a Duna völgyébe való benyomulásra, méghozzá az Oroszország felől érkező betörések szokásos régi útvonalán, a Kárpátok ruszin hágóin keresztül.

Politikai szempontból a bolsevikok az efféle, haszonnal kecsegtető hadjáratoktól a szerencsétlen orosz nép elégedetlenségére remélnek gyógyírt találni, és sikerük érdekében számítanak a békeszerződés következményeként létrejött állapotok megszűnését hőn óhajtó Németország támogatására vagy legalábbis semlegességére.

A választott útvonal katonai szempontból olyan előnyöket kínál, amelyek a térképre tekintve azon nyomban szembeszöknek: még ha föltételezzük is, hogy elszánja magát a vörösök elleni harcra, a cseh hadsereg a keresztirányban húzódó (utak) hiánya miatt nemigen lesz képes megvédeni a Kárpátokat. Ugyanezen okok miatt nem várhat segítséget a román hadseregtől sem, amelyik gyakorlatilag csak keleti irányban tud csapatösszevonást végrehajtani. A lengyel haderőnek – amelynek egy nagyon hosszan elnyúló(védelmi) (arcvonal) őrzését kell biztosítania – szintén nem lesz módja beavatkozásra. A vörös csapatoknak tehát lehetőségük (hiányzó szó)256256 arra, hogy – a tábornokok becslése szerint – három hadtest szélességű fronton nyomuljanak előre, hágónként egy-egy hadtesttel, anélkül hogy oldaltámadástól kellene tartaniuk.

Megemlítem még, hogy Kárpátalja, amelynek félig orosz lakosságát a moszkvai propaganda alaposan megdolgozta, a támadáshoz tökéletesen előkészített terepnek ígérkezik. A vörösök, ha már egyszer lejutnak a síkságra – ahol egészen a Dunáig nem akad védhető vonal – oldalba támadják Romániát meg Lengyelországot, és egy csapásra Közép-Európa uraivá lesznek. Még Budapesten is vagy százezernyi támogatóra számíthatnak. Amint 1. sz. (táviratomban)257257 már beszámoltam róla Nagyméltóságodnak, a vörösöket a Magyarországgal szomszédos területeken, többek között Szlovákiában, Bécsújhelyen és Pécsett működő kommunista központok is segíteni fogják tevékenységükkel.258258

A katonai missziók tájékoztatása értelmében a bolsevik csapatok létszáma (400) 000 fő, akik Vilnius és Odessza között a határvonalon állomásoznak; a jelenleg folyó csapatmozdulatok határozottan egy Vinnicja és Kamieniec-Podołski körzetében – tehát a ruszin hágókkal szemben – történő csapatösszevonásra utalnak.

A bolsevikok – akik ugyanazt a taktikát követik, amellyel sikerült 259259 Vrangel tábornok fölé kerekedniük, és



258258Az irathoz fűzött megjegyzés: Helyesbítés Budapest, 1921. január 10. 15 órakor. A 2. lapon az első szakasz utolsó sorában: Wien-Neustadt helyett Wie(n)-Neustadt olvasandó.259259Rosszul olvasható szó.


IRATOK

amely abból áll, hogy a vártnál korábbi időpontban kezdeményeznek harcot – állítólag nem tavasszal, mint ahogy azt mindenütt terjesztik, hanem már február 15-i kezdettel támadást fognak indítani. (Ebben) az időpontban a Kárpátok aljában elterülő síkság a nagy hidegek miatt jól járható, ellenben az olvadás igen megnehezíti a hadmozdulatok végrehajtását és az utánpótlás biztosítását. Az offenzíva pontos időpontjáról a francia hírszerzés több ügynöke is beszámolt.

Ha a nagyhatalmak nincsenek elszánva arra, hogy (saját) haderejükkel állítsák meg a bolsevikokat, alig egy hónap elteltével azon választás előtt találhatják magukat, hogy vagy hagyják, hogy a bolsevikok befészkeljék magukat Közép-Európába, vagy a közvetlenül veszélyeztetett államokhoz – nevezetesen Magyarországhoz – fordulnak, amely – a földrajzi viszonyokat figyelembe véve – egyedül látszik alkalmasnak arra, hogy megvédje a Kárpátokat. A békeszerződések jövője mindkét esetben veszélyben forog.

Megjegyzem, hogy a magyar hadsereg leszerelésének szintjét tekintve, túl nagy teljesítményt nem várhatunk tőle, ha netán nagy hirtelen kell igénybevételéről döntenünk. A tábornokok – akikhez erre vonatkozóan a főmegbízottak egy konkrét kérdést intéztek – ugyanis úgy vélekedtek, hogy a magyar haderő a létszámot tekintve csaknem elérte a békeszerződésben előírt értéket, de a hadianyag vonatkozásában jóval alatta van az engedélyezett mennyiségnek.

Nehéz időknek nézünk tehát elébe. Teljes (mértékben) osztom kollégáim és a tábornokok véleményét arról a veszélyről, amelyet testületünk elnöke ma a nagyköveti tanács (figyelmébe) ajánlott.

A jelenlegi helyzetben vajon tényleg siettetnünk kell Magyarország lefegyverzését, vagy talán helyesebb, ha hagyjuk elhúzódni a dolgokat? Kérem Nagyméltóságodat, nézze el nekem ezt a vakmerő javaslatot, amely hátráltatja (a) békeszerződés végrehajtását, de két rossz között a kisebbiket kell választanunk. Oroszországi tartózkodásom alkalmával volt szerencsém megismerni a bolsevikokat és az általuk alkalmazott módszereket. A helyszínt már jó előre gondosan aláaknázzák, azután meglepetésszerűen lesújtanak, zavart keltve így az ellenség soraiban, ami végül biztosítja számukra a győzelmet. A petrográdi bolsevik puccs néhány óra alatt zajlott le. Ügyelnünk kell, hogy ez alkalommal ne okozhassanak meglepetést az események, hiszen nem állhat (mindig) rendelkezésünkre egy olyan rendkívüli rögtönző tehetség, mint amilyennel Weygand tábornok már egyszer megmentette a művelt világot. Ezért tekintettem feladatomnak, hogy a legteljesebb őszinteséggel egy olyan kérdést tegyek föl, amelynek fontosságával nagyon is tisztában vagyok.


7.3. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 89



keltezési idő: 1921. január 31.

Nagyméltóságod hatalomra kerülése260260 nem maradt észrevétlen Magyarországon, ahol a tekintetek továbbra is Franciaországra szegeződnek, a trianoni békeszerződésben meghatározott föltételek – egyébként jelenleg semmiképpen sem megengedhető – enyhítésében reménykedve. Azonban a remény olyan erős gyökeret eresztett a magyarok szívében, és olyan nehezen képesek tudomásul venni vereségüket, hogy mindenen kapva kapnak, amivel tápot adhatnak hiú ábrándjaiknak, nehogy azok végleg semmivé váljanak az álmok világában. Az, hogy Nagyméltóságod az ellenvéleményeket is figyelembe vevő politikus hírében áll, valamint – a közelmúltban Budapesten járt, és az itteniekre olyan jó benyomást tett – Daniélou nevének fölbukkanása minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a már kialvófélben levő érzelmeket újraélessze.

Mindamellett nem szabad illúziókkal áltatnunk magukat a hozzánk fűzött remények eme – inkább csak érzékelhető, de egyértelműen nem kifejeződő – újraéledésével kapcsolatban. Miután tavaly tavasszal a magyarok – sokan a legnagyobb jóhiszeműséggel, míg mások leginkább azon mesterkedve, hogyan tudnának bennünket, beugratva és kompromittálva, a legjobban kihasználni – azt hitték, hogy a kedvükért minden a feje tetejére áll majd Közép-Európában, az akkori határtalan lelkesedésből mostanra a legmélyebb reménytelenségbe

260260Aristide Briand miniszterelnökké való megválasztásáról van szó.


IRATOK

zuhantak a Franciaországtól várható támogatást illetően. Ez a jellemző erre a népre. A múlt nyáron viruló, ám egyhamar hervadásnak indult franciabarátság mára egyfajta alattomos ellenséges érzületté vált. Akkor túlságosan is el voltak telve reményekkel, most pedig váltig azt hajtogatják, hogy már semmit sem hisznek el. Figyelemre méltó jelenség, hogy ismét divatba jött az a rossz szokás, hogy Izrael minden bűnéért – vagyis a trianoni békeszerződés minden szigoráért – személy szerint ránk hárítják a felelősséget.

Pedig milyen kedvező volt számunkra a helyzet, amikor Szegedre érkező és Budapestre továbbmasírozni kész katonáinkat megállították, semmibe véve azt az egyébként lázas türelmetlenséget, amellyel Magyarország fővárosában várták őket. Kis híja volt, hogy virágok nem hullottak rájuk, mint valamiféle titkon régóta óhajtott fölszabadítókra: lám, a félig keleti népek szemében ilyen nagy tekintélye van a győzelemnek. Így néz ki ez a félig öntudatlan lelkiállapot, amely – miután az Ausztriát vakon követő magyarokat a háborúba taszította – arra indította őket, hogy megtapsolják a cárok megannyi honfitársukat halálba küldő volt hadseregének a szövetségeseit. Az eseményektől való távolmaradásunkat ezért aztán szigorúan elítélték, sőt kis idő elteltével – igazságtalanul – már mint Kun Béla budapesti uralmának egyik – az is lehet, hogy szándékosan előidézett – okaként emlegették.

A helyzet egy csapásra megváltozott, amikor múlt májusban előálltunk gazdasági ajánlatainkkal. A magyarok úgy gondolták, hogy az a hatalmas tőke, amelyet be akarunk náluk fektetni, meg a magyar vasutak fölötti ellenőrzés megszerzése valójában a politikai hatalom birtokbavételének kezdetét jelenti. Egy új korszak következik tehát – vélekedtek. Előfordulhat, hogy még közvetlenül a békeszerződés aláírása előtt is jelentős engedményeket lehet elérni? És ha e tekintetben esetleg csalódniuk kell is, vajon nem remélhető, hogy a mi jövőbeni támogatásunkkal Magyarország nemsokára újjászületik, legalábbis a tőle elcsatolt területek egy részét csakhamar vissza tudja szerezni? Így csapongott ide-oda a magyarok képzelete.

Közben a Creusot-konzorcium úgy döntött, nem él a magyar vasutakra vonatkozó opcióval, másfelől a budapesti kikötő ügye jó úton halad; a békeföltételeket viszont minden fönntartás nélkül törvénybe kellett iktatni, aminek következtében a túlzott derűlátást végletes pesszimizmus váltotta föl, mégpedig azon okból, hogy a magyarok rá lesznek kényszerülve nacionalista politikájukat a békeszerződés által meghatározott keretek közé szorítani, és kénytelenek lesznek szomszédaikkal valamiféle megértést keresni az élet továbbviteléhez nélkülözhetetlen kérdésekben. Való igaz: ez az itt nem csekély riadalommal tudomásul vett sziszifuszi munka nem hasonlítható ahhoz a varázsütésre bekövetkező változáshoz, amelyik a legyőzöttet a győző rangjára emelte volna, csaknem azonos előnyöket biztosítva neki.

Azért domborítom ki a magyarok jellemének ezt az esetenként csaknem gyermeteg vonását, hogy megpróbáljam bebizonyítani, hogy e lelkesedésre és csüggedésre egyaránt könnyen hajló nép ügyét minden további nélkül ismét kézbe vehetnénk. Jóllehet nem helyes sem fölvetni, sem kijelenteni olyasmit, amivel megsérthetnénk kisebb szövetségeseink érzékenységét, de abban biztosak lehetünk, hogy az első adandó alkalommal, amikor valamelyik szomszédos ország egy szép napon bármiféle jelentéktelen, ám valódi kedvezményt nyújtana a magyaroknak, és tudni lehetne, hogy valami csekélyke közünk van a dologhoz, a népszerűség azon nyomban újból szárnyaira kapna bennünket. Akár egy talpalatnyi földdarab visszaadása bármelyik környező állam részéről, akár egy valamennyire is komolyan vehető biztosíték az új határok mentén élő magyar kisebbségekkel szembeni bánásmódra nézve azonnal temérdek szavazatot szerezne nekünk. Ilyenformán helyzetünk egyszeriben ismét jóra fordulna, és ezt a pozíciót – véleményem szerint – a lehetőségekhez képest minél jobban meg kellene erősítenünk Budapesten, természetesen nem a kisantant, hanem Németország ellenében, mert a jövőbe tekintve úgy gondolom, hogy a germán veszélyre egész Közép-Európában nagyon erősen oda kell figyelnünk.

Ez irányú félelmeimnek korábban már számtalanszor hangot adtam. Az Ausztria helyzetét – minden, megszilárdítására irányuló erőfeszítéseink dacára – övező bizonytalanságnak arra a veszélyre kell figyelmeztetnie bennünket, amelynek itteni befolyásunk lesz kitéve abban a pillanatban, amikor a Duna mentén előrenyomuló germán hatalom úgy ítéli meg, a magyar gyümölcs már eléggé érett ahhoz, hogy leszakítsa. Budapesten a német propaganda minden alkalmat megragad, hogy fokozza ellenünk irányuló tevékenységét.

Mostani levelemben egyébként csupán azon magyarországi körülményeket igyekeztem fölvázolni, amelyek közepette továbbra is a szövetségeseinknek tett ígéreteit betartó győztesként kell eljárnunk, anélkül azonban, hogy túlságosan heves ellenszenvet ébresztenénk magunk iránt, vagy módfelett elcsüggesztenénk a kedélyeket, hiszen mindezt az első alkalommal ellenünk használnák föl. E kérdés megoldása sok nehézséget vet föl, ám haladéktalan vizsgálata talán mégsem összeegyeztethetetlen a trianoni békeszerződést szigorúan betartó politikánkkal, hiszen elsősorban a jövőt illető problémáról van szó, és az események folyását mindig is megszámlálhatatlanul sok ismeretlen tényező alakítja.


IRATOK


8. 1921. február8.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 90



keltezési idő: 1921. február 5.

Apponyi gróf néhány napja tért haza Párizsból. Vele folytatott beszélgetésemet a következőkben foglalom össze Nagyméltóságodnak.

A neves államférfi legelőször is arról számolt be, hogy mi vitte Franciaországba.

Utazásának az volt a célja – amint arról a minisztérium már tudomással bír –, hogy jelen legyen a Nemzetek Szövetsége közelgő genfi konferenciáját előkészítő értekezleteken. Noha a szervezetnek Magyarország még nem tagja, Apponyi grófnak módja volt részt venni ezeken az előzetes megbeszéléseken, sőt számos javaslatot is beterjesztett, amelyeket megvitatnak majd a genfi tanácskozáson, vagy legalábbis továbbítják a konferenciának. Kijelentette, elégedett ezzel az első eredménnyel, mivel – szögezte le ismét – egyedül ennek érdekében látogatott Párizsba.

Ezután arról kérdeztem, milyen általános benyomásokkal tért vissza franciaországi útjáról. Egyébként erről – mint elmondta – amúgy is be kívánt számolni: benyomásait meglehetősen kedvezőnek nevezte. Persze nem arról van szó, mintha tárgyalófelem a legnagyobb megelégedésének adott volna hangot, amely megnyugtatólag hatott hazafias érzelmeire, ám kétségen fölül áll, hogy Párizsban nem találkozott azokkal a heves és állandóan visszatérő ellenséges megnyilvánulásokkal, amelyeket oly sok honfitársa minden bizonnyal nagyobb szenvedéllyel vet szemünkre, mint amelyet nekünk tulajdonítanak. Talán kitűnő megfigyelőképessége vezette annak megállapítására, hogy a Magyarországgal való foglalatosság nem számít országos gondjaink közé, és e meglátás azon fölismerést is megkönnyítette, hogy korántsem fűt bennünket olyan ádáz gyűlölet éppen a magyarok ellen, akik – mivel ellenségeink voltak – ma csupán akkori magatartásuk kétségtelenül nyomasztó nyűgét viselik. Úgy vélem, nem is olyan rossz dolog, ha egy ilyen magas rangú főnemes egyszer csak rádöbben arra, hogy nem kizárólag és csakis a magyar érdekek képezik az európai politika fundamentumát.

Apponyi gróf elmondta, hogy Párizsban fogadta őt Millerand, Poincaré, Berthelot, de Peretti, valamint Paléologue. Tárgyalópartnereinek beszámolója szerint kifejtette,261261. hogy a minisztérium előtt már ismert, korábbi leveleimben számtalanszor előadott politikai és gazdasági okok miatt a trianoni békeszerződést még hosszú időn át nem lehet végrehajtani: ilyen okok a civilizálatlanabb államok alattvalóivá lett nagyszámú magyar helyzetében bekövetkezett, számukra elfogadhatatlan hátrányos változás; az általános európai gazdasági helyzet összeomlása az adott térségben stb.

2. hogy oly sok terület elszakítása után különösen fájdalmas lesz a nyugati megyék Ausztriához való csatolása, annál is inkább, mivel Ausztria és Magyarország vállvetve harcolt a világháborúban, amelyben a magyarok kizárólag adott esküjükre való tekintettel vettek részt.

Különös ez az utóbbi érv, amelynek egyébként – ahogy én látom – elég erős lélektani gyökerei vannak. Bármit gondoljunk ugyanis a magyaroknak a háború kirobbantásában való felelősségéről, a főszerepet mindenképpen Ausztria játszotta. Ezért Magyarországnak nagyon nehéz tudomásul vennie, hogy még az az állam is megrabolja, amely pusztulásának legfőbb előidézője.

Apponyi gróf egyébiránt elkerülhetetlennek tartja az anschlusst Németországgal. Úgy vélekedik, hogy a szövetségesek minden arra irányuló igyekezete, hogy Ausztria hullájába életet leheljenek, csak késlelteti a szükségszerűen bekövetkező végkifejletet. „Vajon önöknek tényleg az áll érdekükben, hogy a nyugati

261261Az FDI 2. kötetében, a 119. sz. alatt közölt irat.2 A kötetben nem közölt irat.


IRATOK

megyékkel megnöveljék azt a területet, amely kis idő elteltével úgyis ősi ellenségeik kezére jut? Nem volna bölcsebb, ha – pontosan fordítva – azt oltalmaznák, ami még megmarad Magyarországból, amelyre esetleg támaszkodni tudnának?”

3. hogy Magyarország – az őt sújtó ezernyi csapás ellenére – el van szánva arra, hogy békepolitikát folytasson, valamint hogy alávesse magát a békeszerződés előírásainak. Teszi ezt annak érdekében, hogy – minden reményét a jövőbe és s kísérőlevél1 bizonyos kitételeiben vetve – újra megteremtse a bizalom légkörét.

A békeszeretet eme kinyilvánítása Apponyi gróf részéről nem lepett meg, hiszen ez csak ismétlése annak, amit nyár közepe óta a különböző magyar miniszterek nekem minduntalan hajtogatnak. Ezt a nótát fújta előbb Teleki gróf, majd utána Csáky gróf is. Amint arról a minisztériumnak már beszámoltam, doktor Gratz éppen a napokban ugyanezt a véleményt hangoztatta, amely megegyezik minden józan gondolkodású magyar nézeteivel. Úgy hiszem, hitelt adhatunk e kijelentéseknek, és nem volna szabad elbátortalanítani megfogalmazóikat. Jelenleg ennek az országnak – akár tetszik, akár nem – másféle politika folytatására amúgy sincsenek meg az eszközei.

4. hogy Magyarország a nyugati műveltséget a barbárságtól – de legalábbis az alsóbb rendű keleti mentalitástól – védelmező bástyának tekintendő. Beszélgetőtársam nyilvánvalóan a bolsevizmusra célzott, és persze az általa gyűlölt és megvetett románokra.

Ebben az egészben kétségtelenül nincs semmi új. Nagyméltóságod lényegében mindazt föllelheti benne, ami már eddig is elhangzott Magyarországról, illetve a magyarok szájából. Emlékeztetőül mégis elkészítettem ezt az összefoglalást, mégpedig azért, hogy a maga teljességében számot adhassak a neves államférfival folytatott megbeszélésemről. Főleg azokat a benyomásokat tartom érdekesnek, amelyeket Apponyi gróf Párizsból hozott magával. Amint föntebb rámutattam, ezek egészében kedvezőknek bizonyultak. Hozzáteszem még, hogy – a főnemesi és politikai körökben ismertté válva – e benyomások kedvező hatást fejtettek ki, amint arról február 2-án kelt, 30. sz. táviratomban2 Nagyméltóságodat már tájékoztattam.

Ám ha figyelmesebben megvizsgáljuk az elhangzottakat, megállapítható, hogy Apponyi gróf véleményében – és valószínűleg mindazokéban, akiknek szószólója és nézeteiknek hű tükre – a tavaly nyár óta eltelt idő számunkra kedvezőtlen változásokat hozott. Amikor kijelentettem, hogy Franciaország baráti politikájában nem történt változás, továbbá hogy mély valóságérzékétől vezettetve elsőként kellene belátnia, hogy nekünk kötelességünk megkövetelni a trianoni békeszerződés maradéktalan betartását, azt válaszolta, hogy a múlt és a jelen között mindenek ellenére jelentős különbség mutatkozik, mivel úgy veszi észre, ez idő szerint immár Prága képezi dunai politikánk tengelyét. Attól tartózkodott, hogy politikusainkról bármiféle értékelést adjon előttem, ám kétlem, hogy – ha már valóban meleg fogadtatásban, amire igazán nem számíthatott, nem is részesült – legalább azt a viszonylag szívélyes hangnemet föllelte volna náluk, amiben talán a békeszerződés törvénybe iktatását követően egy múló pillanat erejéig reménykedett.

„Én vagyok az itt tavaly nyáron divatban volt franciabarát politika egyik legutolsó képviselője” – jelentette ki beszélgetésünk során. Vajon Apponyi gróf tényleg volt valaha is franciabarát? Legföljebb olyan mértékben, amennyire azt országa érdekében állónak vélte, és így tekintve a kérdést, meglehet, még ma is az bizonyos fokig. Nálánál nagyobb megalkuvót ugyanis nemigen találni. És az igazat megvallva, Apponyi gróf – miután reményeit több hónapon át Franciaországba vetette – igazán már nem is tudja, mit gondoljon és mit tanácsoljon honfitársainak.

Azt hiszem, valójában kivár, miközben tekintetét gyakorta Németország felé fordítja.

Mivel minden alkalmat kihasználok arra, hogy hangsúlyozzam, Franciaország nem egymagában, hanem a többi szövetséges hatalommal egyetemben dolgozta ki a trianoni békeszerződést, ezúttal ennek kapcsán meglepetés ért.

Tudniillik Apponyi gróf elárulta, hogy tudomása szerint az Egyesült Államokat is terheli bizonyos felelősség azokért a tárgyalásokért, amelyek végül hazája földarabolásához vezettek, és erről ő mély fájdalommal és megdöbbenéssel értesült.

Nem sokkal ezután beszélgetésünk véget ért.


8.2. SFORZA GRÓF OLASZ KÜLÜGYMINISZTER BENEŠ


IRATOK

CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 91

irat típusa: Szám nélküli levél



Miniszter Úr!

A Nagyméltóságoddal folytatott megbeszélések során örömmel állapíthattam meg, hogy országaink külpolitikáját a teljes nézetazonosság és a főbb irányok tökéletes egybeesése jellemzi. Ez a tény egyenesen következik népeink érdekközösségéből, és még nagyobb hangsúlyt kap, amikor a békeszerződések alkalmazásáról, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaival szemben követendő politikáról van szó, hiszen a népeink biztonságát és boldogulását célzó törekvéseink a legteljesebb összhangban vannak.

E tényállás annál is inkább megelégedéssel tölt el, mert országaink között mélyebb egyetértést, hatékonyabb politikai együttműködést tesz lehetővé, mint amilyen egy megállapodás ez irányú rendelkezései következtében valósulhatna meg.

Tekintettel azonban arra, hogy az olasz határokat az Olaszország és a szerb–horvát– szlovén állam között megkötött rapallói szerződésben262262 állapították meg, továbbá hogy ez alkalommal a szerződő felek egy politikai jellegű különegyezményt is aláírtak, a cseh– szlovák kormány részére az ugyanezen szerződés 4. pontjában foglaltakról263263 eljuttatott tájékoztatás természetszerűleg azt kívánja jelezni, hogy a szerződésben foglalt megállapodások és kötelezettségek Olaszországra és Cseh–Szlovákiára nézve hasonlóképpen érvényesek.264264






Január 19-én kelt, 20. sz. levelemben265265 már tájékoztattam Nagyméltóságodat az új külügyminiszternek, doktor Gratznak egy kormánypárti gyűlésen elmondott beszédéről. A miniszter legutóbb az országgyűlésben ismételte el és fejtegette hosszasan ugyanazokat a külpolitikai nézeteket. Tekintve, hogy részletes programjáról, illetve a közép-európai helyzet egészére vonatkozó benyomásairól van szó, kötelességemnek érzem, hogy a következőkben ismertessem doktor Gratz újabb előadását, amennyire csak lehet, lerövidítve ezt az igen hosszúra nyúlt szónoklatot. Következtetéseimet majd beszámolóm végeztével vonom le.

Doktor Gratz az országgyűlésben hangsúlyozta – megismételve a kormánypárti értekezleten korábban elmondottakat –, hogy a vereség után Magyarország számára egyetlen politika lehetséges, nevezetesen az, hogy legelőször is lemond mindenféle olyan forradalmi kalandról, amely a békeszerződés semmissé tételét az alantas ösztönök anarchiára való fölbujtásával próbálná elérni.

262262Az Olaszország és Jugoszlávia között 1920 novemberében aláírt egyezmény előírta, hogy a szerződő felek kötelesek fölügyelni a saint-germaini és a trianoni békeszerződés betartását, illetve megakadályozni a Habsburg-uralkodóház restaurációját Ausztriában és Magyarországon. Lásd a föntebb, 87. sz. iratban.263263Az egyezmény 4. pontja a két államot a Habsburg-restauráció megakadályozására kötelezi.

264264Beneš még ugyanazon a napon – 1921. február 8-án – válaszolt Sforza grófnak, kijelentve, hogy elfogadja a javaslatot. A választ lásd: AD.Europe 1918–40. Tchécoslovaquie vol. 40, f. 65.265265A kötetben nem közölt irat.2 Az FDI 2. kötetében, a 119. sz. alatt közölt irat.


IRATOK

Ezután doktor Gratz a bolsevik támadás veszélyéről szólva azt hangsúlyozta, hogy véget kell vetni a közép-európai államokat megosztó vitáknak, amelyek a fönnálló rend ellenségeinek kedveznek. Magyarország ezer éven keresztül védelmezte Európát a barbárok ellen, és bizony az idők során előfordult, hogy ugyanúgy részekre szakadt, mint most, ám ezért az ügyért vívott harcát mégsem adta föl. Történelmi küldetését a jövőben is teljesíteni fogja, ezért elhatározta magát arra, hogy a világ békéjének és Európa nyugalmának érdekében meghozza a legnagyobb áldozatot, és beletörődik abba, hogy – a kísérőlevélben2 foglalt értelmezésnek megfelelően – elszenvedje a trianoni békeszerződés következményeit. Ugyanakkor fönntartja magának a jogot, hogy minden alkalommal tiltakozzon azon igazságtalanságok ellen, amelyeknek áldozatául esett, és bízik abban, hogy a Nemzetek Szövetsége egy napon ezeket jóváteszi.

Magyarország az antant jóindulatát ugyancsak szeretné kiérdemelni. Gratz emlékeztetett arra, hogy Briand francia miniszterelnök a szoros francia–angol szövetségben jelölte ki a francia politika alapját, és ő a maga részéről úgy véli, hogy e szövetségnek a többi ország politikáját is meg kell határoznia. „Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy e két országban, de különösen Franciaországban kezdik megérteni a magyarkérdést. A rokonszenv eme újabban tapasztalható megnyilvánulásainak kiemelt jelentőséget tulajdonítunk, és ezek után még határozottabban nyilatkoztatjuk ki azon szándékunkat, hogy a trianoni békeszerződés alapján minden erőnkkel folytatjuk a civilizáció védelmezését, miközben reménykedünk abban, hogy a magyar nép jogos törekvéseit a későbbiek során siker koronázza, ami meghatározó jelentőséggel bír az általános béke szempontjából… Végezetül azt szeretnénk, ha a rapallói szerződésben megfogalmazott, Magyarország ellen irányuló pontok elfogadását csupán egyszeri, többé nem ismétlődő incidensként emlegethetnénk, továbbá ha e kitételek nem befolyásolnák a réges-régi hagyományokon és a két nép akaratán nyugvó baráti kapcsolatainkat Olaszországgal.”

Ezután Gratz a magyar–cseh–szlovák kapcsolatokról beszélt, és válaszolt Beneš legutóbbi beszédére. Meglepetésének adott hangot, amiért a cseh–szlovák külügyminiszter azzal kérkedett, hogy kénye-kedve szerint irányítja a kisantant – mi több, alkalmanként az antant – akaratát, továbbá azzal dicsekedett, hogy legutóbb is mind a kisebb országok, mind a nagyhatalmak az ő kezdeményezésének megfelelően alakították ki Magyarországgal kapcsolatos álláspontjukat. Bármilyen szerepet játsszon is Beneš a szövetségesek tanácskozásain, kijelentéseit nem lehet válasz nélkül hagyni, ugyanis – jóllehet elismeri a közeledés és bizonyos szintű együttműködés szükségességét Magyarországgal – úgy tartja, hogy ez idő szerint erről nem lehet szó, mégpedig a következő két okból.

Az első a két ország politikai fejlettségének különböző foka. Mivel Cseh–Szlovákiában már végbement a társadalmi forradalom, ami Magyarországon még várat magára, Beneš úgy véli, hogy a határ két oldalán megfogalmazott bel- vagy külpolitikai elképzelések szükségszerűen ellentétben állnak egymással. Válaszul erre Gratz hangsúlyozta, hogy Magyarország napjainkban ugyanolyan demokratikus ország, mint Cseh–Szlovákia, ugyanolyan széles szavazati joggal és talán még demokratikusabb választási rendszerrel. Végül pedig a választás szabadságát illetően azt állította, hogy az Magyarországon jobban érvényesül, mint a szlovákiai részeken.

„Ha két, egymással szomszédos demokrácia politikai fölfogásában eltéréseket vehetünk észre, azok természetes okát egyfelől az ipari, másfelől a mezőgazdasági népesség egymástól különböző jellemében kell keresnünk. És ezeket a különbségeket csak az a tény magyarázza, hogy Magyarországon nem olyan politikai nézetek uralkodnak, amelyek Beneš szerint a társadalmi válságokat megelőző korszakot jellemzik, hanem éppen ellenkezőleg – doktor Gratz szerint –, egy már korábban lezajlott forradalom tapasztalataiból merítenek.”

A két ország közötti közeledés Beneš által jelzett másik akadályát a magyarországi kormányforma képezi. Amint arról Nagyméltóságodnak is tudomása van, a cseh–szlovák külügyminiszter valamely Habsburgnak a magyar trónra való lehetséges visszatéréséről beszélve leszögezte, hogy e visszatérést bizonyos hatalmak casus bellinek tekintenék, és azt is kifejtette, hogy ő azt tartaná kedvezőnek, ha Budapesten köztársaság alakulna.

Gratz elítélte azt, amit ő hazája belügyeibe való idegen beavatkozásnak tart. A trón kérdésében szerinte kizárólag a nemzet akarata dönthet, mégpedig anélkül, hogy bármilyen módon hagyná magát a külföld által befolyásolni. Mivel a különböző nemzetek már több mint egy évszázada föllázadtak a beavatkozás elve ellen, amikor az a monarchikus érdekek szolgálatában történt, vajon hogyan válhatna ma egyszerre elfogadhatóvá ugyanazon elv egy köztársaság megalakításának érdekében? „Arra kérem a cseh–szlovák külügyminisztert – emelte föl a hangját doktor Gratz –, hogy vonja le kijelentésének minden következményét: a békeszerződés pontjainak értelmében ugyanis Magyarország független állam, amely nemcsak jogosult, hanem köteles is állami függetlenségét védelmezni. A békeszerződés aláírásával Cseh–Szlovákia kötelezettséget vállalt e függetlenség tiszteletben tartására, és ha jobb kapcsolatokat szeretne velünk kialakítani, azt annak a ténynek a tudomásulvételével teheti meg, hogy az 1920. évi I. törvénycikk szerint Magyarország mostantól fogva


IRATOK

királyság… Ezért kötelességem, hogy a legnagyobb határozottsággal és ünnepélyességgel minden olyasmit visszautasítsak, ami Beneš beszédében támadást jelent Magyarország szuverenitása és függetlensége ellen.” A magyar miniszter e gondolatnál elidőzve még megjegyezte, hogy mostani tanácsai amúgy is fölöslegesek, hiszen maga is úgy vélekedik, hogy egyelőre minden, a trón kérdésével kapcsolatos vitát – éppen a békesség kedvéért – el kell halasztani.

Doktor Gratz ezzel szemben csatlakozott Beneš beszédének azon részéhez, amelyben a cseh–szlovák külügyek irányítója megállapítja, hogy a két állam jelenleg fönnálló gazdasági kapcsolatai sem jól fölfogott érdekeiknek, sem földrajzi helyzetüknek nem felelnek meg, és elismeri, hogy a két szomszédos országot olyan közös érdekek fűzik össze, amelyek megkövetelik a kereskedelmi forgalom mielőbbi újraindítását. Egyébként Gratznak az a véleménye, hogy e kapcsolatok újrafölvételében elsősorban Cseh–Szlovákia érdekelt, amely képtelen elhelyezni ipari termékeit, ám azt is elismeri, hogy a rendezés révén a maga részéről Magyarország is jelentős haszonra tenne szert. Reménykedik tehát, hogy a különböző közép-európai államok rövidesen véget vetnek jelenleg folytatott politikájuknak, amely abból áll, hogy a határokat lezárják egymás előtt, hiszen ezzel azt kockáztatják, hogy egész Európát az anarchia prédájául vetik.

Elvileg Magyarország készen áll tehát arra, hogy lehetőségeitől függően mindent megtegyen annak érdekében, hogy elősegítse Beneš kívánságainak beteljesülését. Gratz reményei szerint Cseh–Szlovákia a tárgyalásoknak kedvező légkört teremt majd azzal, hogy a békeszerződés végrehajtása során békülékeny hozzáállást tanúsít, ám főleg azzal, hogy tiszteletben tartja a kisebbségek jogaira vonatkozó előírásokat.

Ezek után a külügyminiszter az országgyűlésben Magyarországnak a szerb–horvát királysággal fönnálló kapcsolatait ismertetve leszögezte, hogy a legutóbbi hetek során a helyzet tovább romlott Baranyában. Tavaly év végén ugyanis nézeteltérés támadt a megszálló hatóságok és Pécs város kommunista vezetése között, és a szerencsétlen lakosokban – akik továbbra is a szerb elnyomatás igáját kénytelenek viselni – megcsillant annak a reménye, hogy legalább a polgárságot kíméletlenül sanyargató bolsevik városvezetéstől megszabadulhatnak. Az összeütközést a rendkívül súlyos helyi adók váltották ki, amelyek nemcsak hogy tönkretették az egész vidéket, de a megszállók abbeli félelmét is fölébresztették, hogy nekik semmi nem marad, amiből a megszállás költségeit fedezhetnék.

Kezdetben a szerb kormány nem volt hajlandó jóváhagyni ezeket az adókat, ám amikor a kommunista önkormányzat lemondással fenyegetőzött, saját anyagi érdekei ellen cselekedve meghátrált, mert attól tartott, hogy a lakosok magyar nemzeti érzelmű önkormányzatot választanak. Ezért nemcsak hogy fölhatalmazta az adók beszedésére a városban a hatalmat bitorló kommunistákat, hanem még négymilliós hitelt is jóváhagyott részükre.

Gratz – miután rámutatott azokra a veszélyekre, melyeket e „még az ördöggel is szövetségre lépő” politika magára Szerbiára nézve jelent – kijelentette, hogy „az Sz–H– Sz-kormány magatartását, amikor az egy jogtalanul elfoglalt magyar területen ilyen módon fölforgató elemeket támogat, aligha lehet Magyarország irányában barátságosnak nevezni”. A körzet lakosainak tiltakozása nem talált meghallgatásra, és a pécsi polgárok Belgrádba utazó küldöttségét még fogadni sem volt hajlandó a miniszterelnök. Éppen ellenkezőleg, Draškoviæ belügyminiszter baranyai látogatását követően az Sz–H–Sz-kormány – doktor Gratz szerint – tervbe vette, hogy azt a rendszert, amely alatt Pécs városa sínylődik, az egész térségre kiterjesztik egyfajta kormányzat fölállításával, amelynek tagjait a települések elöljárói adják, ám utóbbiakat – a demokrácia elveivel ellentétben – nem a lakosok választják, hanem a kormány nevezi ki.

Ez az elképzelés – hangsúlyozta a magyar miniszter – súlyosan megsérti a megszállás körülményeiről rendelkező hágai egyezmény pontjait. Egyébként a szerb kormány állítólag egy másik intézkedést is tervez, amely szöges ellentétben áll a hágai szabályokkal. Arról van szó, hogy saját pénznemét kívánja bevezetni a megszállt területen. Az intézkedés, a szerb kormány elgondolásainak megfelelő 1:12 váltóárfolyamot figyelembe véve tönkretenné a lakosokat, ezért mélységesen fölháborító.

Gratz beszámolt arról, hogy Pécs kérdése már a szerb sajtót is nyugtalanítja. A „Samouprava” című napilap éppen a közelmúltban hívta föl a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a Pécsett meggondolatlanul fönntartott bolsevik központ jelent. A város mostanra a Magyarországról elmenekült körülbelül 2000 kommunista gyülekezőhelyévé vált. Közöttük akadnak olyanok, akiket gyilkosként ismernek, meg olyanok, akik álnév mögé rejtőzve újabb társadalmi fölfordulást készítenek elő. Kezükben van a kommunista városvezetés, és más nem is jár a fejükben, mint hogy busás fizetéseket utaljanak ki maguknak. A „Samouprava” arról tudósít, hogy a város költségvetése nem egészen egy év alatt 14 millióról 123 millióra nőtt, és a rendkívül magas adókat – amelyek megbénítják az egész gazdasági életet – éppen e fölforgató ügynökök megélhetésének biztosítása érdekében vetették ki.


IRATOK

Gratz tehát az európai közvéleményhez fordul. „Külügyminiszteri minőségemben leszögezem – fogalmazott –, hogy a magyar kormánynak addig nem lesz nyugta, amíg Pécs városát és a törvénytelenül megszállt területeket az Sz–H–Sz-kormányzat nem juttatja vissza. Nem tudom elhinni, hogy a szerb kormánynak az volna a szándéka, hogy megszegje a trianoni békeszerződést, amely olyan előnyökhöz juttatta, amelyekről néhány éve még álmodni sem merészelt volna. Ám ha mégis erről volna szó, figyelmeztetésképpen emlékeztetek arra, hogy a szerződéseket nem lehet egyoldalúan megszegni, így részünkről mi is levonjuk egy ilyen hozzáállás összes következményét.” Gratz minden bizalmát az antantba helyezi, és igazságos megoldást vár tőle a szerb fenyegetések ellenére, amelyek erőszak alkalmazását helyezik kilátásba, mint ahogy nem haboztak erőhöz folyamodni a radkersburgi körzet esetében, valamint a karintiai népszavazás alkalmával. Abban reménykedik, hogy ez az újabb zsarolási kísérlet ugyanolyan eredménnyel végződik, mint az előző kettő, és beleütközik a nagyhatalmak akaratába.

Befejezésül a magyar miniszter a nyugat-magyarországi megyékről szólt.

Több részletet fölolvasott a magyar kormánynak a nagyköveti tanács jegyzékére adott válaszából, amelyek a kísérőlevélre hivatkozva arra kérték a nagyhatalmakat, ne hozzanak ebben a kérdésben végleges döntést, és könnyítsék meg a tárgyalásokat az osztrák kormánnyal egy olyan megegyezés kidolgozása érdekében, amely megfelel a két fél érdekeinek, és hozzájárul az európai béke fönntartásához.

Örömmel jelentette be, hogy az antant magáévá tette a magyar álláspontot, és fölolvasta a nagykövetek tanácsának a válaszát. Azt a következtetést vonta le belőle, hogy a kísérőlevél megfogalmazásakor a nagyhatalmak nem pusztán helyi módosításokra gondoltak a határvonallal kapcsolatban – amelyről egyébként maga a békeszerződés a 29. cikkben intézkedik –, hanem az volt az elképzelésük, hogy jelentősebb változtatások végrehajtására jogosítják föl a határmegállapító bizottságokat, azonban nem a […] 266266 saját elhatározásából, hanem kizárólag a kísérőlevélben meghatározott módon.

Éppen ezért úgy vélekedett, hogy a nagyköveti tanács levele igazolja a magyar nemzet reményeit, amikor egyértelműen elismeri a kísérőlevél hasonló értelmezését.

Az Ausztriával való határ sajátos esetét illetően a külügyminiszter végül megelégedését fejezte ki amiatt, hogy az antant kívánatosnak tartja a két ország közötti tárgyalások folytatását annak érdekében, hogy közös megegyezéssel elfogadható megoldást találjanak, és hangot adott abbeli reményének, hogy Ausztria erre hajlandóságot fog mutatni, amiben ő soha nem kételkedett.

Amint Nagyméltóságod is megállapíthatja, doktor Gratz figyelme főképpen a következő három kérdésre irányult:

1. Beneš beszéde.

Január 31-én kelt, 25. sz. levelemből267267 Nagyméltóságod már értesült arról, hogy milyen hatást váltottak ki itt a cseh külügyminiszternek a trón kérdésével, valamint a Habsburgoknak a nagy- és a kisantant részéről való kitiltásával kapcsolatos kijelentései. Ezek magyarországi körökben hatalmas fölháborodást keltettek, mert Beneš szavait itt a magyar függetlenség elleni támadásként értelmezték. Azonban doktor Gratz valamivel részletesebben tért ki Beneš beszédére. Abbeli igyekezetében, hogy bebizonyítsa: a magyar politikai rendszer ugyanolyan szabadelvű, mint a cseh–szlovák, egy nehezen igazolható paradoxont próbált meg fölállítani, elég csak összehasonlítanunk a magyar nép vallásos és monarchikus mentalitását a cseheknek az alkotmányos és társadalmi téren mutatott rendkívül haladó törekvéseivel. Egy pillanatig még arról is megfeledkezett, hogy ezt a két nép között nyilvánvalóan meglevő különbséget éppen a magyarok használják föl érvként, amikor a – korábban magyar alattvaló – szlovákokon sajnálkoznak, amiért a prágai kormány hatalma alá kerültek.

2. Baranya kérdése.

Pécs kiürítésének kérdése időszerűbb, mint valaha. Ugyanezzel a postával fog érkezni a minisztériumba egy elfogott táviratnak a másolata,268268 amelyet a belgrádi kormány intézett a baranyai szerb hatósághoz, és amely azt tanúsítja, többé nemigen lehet kétségünk afelől, hogy a jugo-szláv kormány alattomban azon munkálkodik, hogy módszeresen késleltesse e terület kiürítését. Doktor Gratz szavai ismét arról tesznek bizonyságot, mennyire szívükön viselik a magyarok Pécs kérdését, és az okokról is fölvilágosítanak: a szerb hatóságok legkülönfélébb



268268A másolat nem került elő


IRATOK

önkényes intézkedései, négymilliós szerb kormányzati kölcsön a város kommunista vezetésének. Miképpen Nagyméltóságod is láthatja, ez az ügy – amelyről Derain parancsnok számolt be, és amelyről Nagyméltóságod további fölvilágosítást kért de Robientől, aki korábban jelentést tett róla a minisztériumnak – mára közismertté vált, és a belgrádi kabinet valószínűleg nem fogja cáfolni. Ilyen körülmények között veszélyes helyzet alakulhat ki, ha az első adandó alkalommal nem küldünk erélyes fölszólítást, vagy legalábbis szigorú figyelmeztetést Belgrád címére, hogy meggyorsítsuk a Magyarországnak visszajáró terület legrövidebb határidőn belül történő kiürítését, hiszen a trianoni békeszerződést az összes aláíró állam természetszerűleg köteles betartani. Nincsenek kétségeim afelől, hogy ezt az álláspontot a minisztérium osztja, ezért nem kívánok mellette kardoskodni; mindössze egy olyan kérdésre szeretném fölhívni Nagyméltóságod figyelmét, amely korántsem elhanyagolható, ha elő szeretnénk segíteni a Magyarország és Jugo-Szlávia közötti jó kapcsolatok kialakulását.

3. Nyugat-Magyarország kérdése.

Miképpen Nagyméltóságod jól tudja, ez is egy olyan kérdés, amely érzékenyen érinti a magyarok önérzetét. Amennyire mély fájdalommal vennék Budapesten tudomásul a nyugati megyék Ausztriához csatolását, hiszen a magyarok – ha jól meggondoljuk – végül is Ausztriáért harcoltak, annyira nagy megkönnyebbülést okozna a magyar fővárosban egy, az osztrák kormánnyal e tárgyban megkötött bármiféle egyezmény.

Megjegyzem még, hogy a kérdésből doktor Gratz kissé személyes ügyet csinált, amellyel saját maga foglalkozik, és nagyon szeretné, ha elképzelése szerint oldódna meg.

Eltekintve e három kérdéstől, melyek érthető módon borzolják az idegeket Budapesten, az új külügyminiszter programbeszédével egészében véve igen elégedettek lehetünk: akarat a béke megőrzésére, akarat egy szerencsétlenséget rájuk zúdító békeszerződés elfogadására, amelynek jövőbeni enyhítésében bizakodnak a magyarok – meglehet, hiába – , mégpedig azon ígéretek alapján, melyekről továbbra is makacsul azt állítják, hogy bennefoglaltatnak a kísérőlevélben; akarat a szomszédos államokkal való jó kapcsolatok kialakítására és a közlekedés helyreállítására az egész dunai térségben. Vajon nem olyan törekvések ezek, amelyeket támogatnunk kell, és amelyek – legalábbis egyelőre – a biztonság valamiféle zálogát jelentik?


8.4. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 93269269



keltezési idő: 1921. február 12. óramegjelölés nélkül (Érkezett: február 13. 13 óra 45; február 12. 22 óra 15)

Sapieha grófot270270 (február) (18-ára) Bukarestbe várják.

Ghikát megbízták azzal, hogy olvassa föl önnek Take Ionescu /Jonesco/ üzenetét, amelyben az általa kidolgozott szövetség (tervezetének) pontjait ismerteti.

A tervezet a következőkre épül:

1. védelmi szövetség, amelynek célja a határok kölcsönös (biztosítása), tehát Románia esetében a párizsi békekonferencián, Lengyelország esetében a rigai békében megállapított határoké;

2. a szövetség esetleg kiterjeszthető a többi – a versailles-i békeszerződés eredményeképpen létrejött – (államra) azon területek védelme céljából, amelyeket (egyelőre) a saint-germaini és a trianoni békeszerződés ismert el.

A londoni román követ hasonló megbízást kapott. Azt is meghagyták neki – ugyanúgy, mint Ghika hercegnek –, hogy kérje ki a tervezet kapcsán megfogalmazódó észrevételeket vagy szükség szerint tanácsokat.

269269Az irat másolatát elküldték a londoni, varsói, római, berlini francia külügyi képviselőnek.

270270Helyesen: herceg.


IRATOK

Take Ionescu ugyanis föltételül szabta a lengyel kormánynak, hogy a tervbe vett szövetséget Franciaországnak és Angliának legalábbis az erkölcsi oltalma alá helyezik.

Ghika hercegnek azt is nyilvánvalóvá kell tennie, hogy a tervezett szövetség semmiképpen sem jár együtt (az) úgynevezett (kisantant-politika) föladásával.

Legfőbb (célja) a versailles-i békemű megszilárdítása és a béke fönntartása. Aromán kormány ugyanezen megfontolások következményeképpen (hagyott föl) azzal a szándékával, hogy esetleg megállapodást köt (a) szovjet kormánnyal.

Ami a lengyelekkel való egyezményt illeti, Take Ionescu annak a lehetőségét fontolgatja, hogy azt az aláírást követően egy (jegyzőkönyvvel) egészítenék ki, amelyet nem hoznak nyilvánosságra, és amelynek értelmében a szövetség csak akkor lép hatályba, miután Lengyelország békét köt Oroszországgal.

A Varsóból érkező jelentések ugyanis arról számolnak be, hogy továbbra is igen nagyra törő tervek vannak forgalomban, többek között Rozadowsky tábornok környezetében, ahol állítólag csak az alkalomra várnak, hogy újra megindulhassanak Kijev ellen.






Legutóbbi útjáról hazatérve, Apponyi gróf a Keresztény Nők Egyesületében tartott előadást a magyar külpolitikáról, amelyben jól kitapintható volt az a józan vonalvezetés, amelybe a magyarok – és maguk a főnemesek is – mind jobban beletörődni látszanak. Az elhangzottakat Nagyméltóságod tájékoztatására a következőkben foglalom össze.

Apponyi gróf arra kérte hallgatóságát, fogadják el átmenetileg a trianoni békeszerződést annak ellenére, hogy azt igazságtalannak és alkalmazhatatlannak tartja. Minden olyan kísérlet ugyanis, amelynek során Magyarország egymaga vagy volt szövetségeseivel erőszakkal próbálná meg a revíziót kikényszeríteni, biztos bukásra van ítélve, az antanthatalmaktól várni ezt a revíziót pedig balgaság volna, hiszen a békeszerződésnek az országra kényszerítése után ilyen kevés idővel nem lehet azt kívánni tőlük, hogy másítsák meg döntésüket.

Reménykedni azért szabad – tette hozzá Apponyi gróf –, és Magyarországnak békességben kell dolgoznia, és bizakodva kell várni a föltámadás óráját, mivel – ahogyan ő látja – a mostani helyzet nem lehet tartós, és a békeszerződésben – nem is annyira Magyarország, hanem inkább az egész Európa magasabb érdekében – föltétlenül módosításokat fognak végrehajtani.

A szónok kifejtette: Közép-Európában szilárd alapokra kell helyezni a békét annak érdekében, hogy az egymással szoros gazdasági függésben álló államok mindegyike jólétben élhessen, és úgy vélte, hogy ezt a békét erőszakra nem lehet alapozni, és puszta erővel nem lehet fönntartani.

A béke napjaink Közép-Európájában – abban, amelyet az 1919. évi békeszerződések hoztak létre – három, Magyarország hulláján fölhízott államon nyugszik. Apponyi gróf kétségbe vonja, hogy Európa békéjét tényleg ezekre az államokra lehet építeni, hiszen – tette hozzá – még a belső békét sem képesek biztosítani saját határaikon belül.

A régi Magyarország tökéletes földrajzi és gazdasági egységet alkotott, nemzeti egységének az alapja pedig a sok évszázadra visszanyúló közös múlt volt; mindössze az egységes etnikumot nélkülözte. Ám az őt kifosztó államokban sincs jelen nagyobb mértékben az egységes etnikum, és ráadásul ezek még földrajzi egységgel, közös történelemmel, az érdekek közösségével sem büszkélkedhetnek, tehát semmi olyasmivel, ami a régi Magyarországot megteremtette. Ezt értette meg az egyszeri szlovák földműves Trencsénből, akinek ahhoz


IRATOK

gratuláltak, hogy végre egyesülhet cseh testvéreivel, és aki erre megkérdezte, hogy vajon ezentúl a Vág folyása is megváltozik-e, és hogy a tutajok Budapest helyett majd Prágába úsznak-e le.

Apponyi gróf ettől a dolgok természetéből adódó gazdasági kényszertől várja a régi Magyarország visszaállítását.

Sokat remél honfitársainak a szomszédokénál magasabb műveltségi szintjétől is. Ennek alátámasztására azokat a megfigyeléseket hozta föl, melyekről három hónapos erdélyi tartózkodása után az unitárius egyház amerikai missziója számolt be. A küldöttség – leszögezve, hogy ebben az országrészben elviselhetetlen viszonyok uralkodnak – a románoknak alávetett magyarok helyzetét azzal az állapottal jellemzi, amelyben az amerikaiak találnák magukat, ha egy szép napon mexikói fönnhatóság alá kerülnének.

Ezeket az észrevételeket Apponyi gróf a magyar civilizáció fölmagasztalására használta, amely a kereszténységből sarjadt ki, és szorosan kapcsolódott a nyugati civilizáció fejlődésének minden szakaszához, a reformációhoz éppen úgy, mint a francia forradalomhoz. Arra is rámutatott, hogy ennek a hatásnak a magyar határoknál vége szakadt, az nem érintette meg a szomszédos országok félig keleti gondolkodásmódját, így ezek a nyugati szellemiség minden megnyilvánulásán kívül maradtak.

A múltban azonban Magyarország nem kereshet mást, mint bátorítást a jövőhöz. A szónok ezért arra buzdította hallgatóit, ne tekintsék elegendőnek az olyan eszméket terjesztő propagandát, amelyek előbb-utóbb maguktól utat találnak. Minden propaganda hiábavaló, ha nem a tényeken nyugszik. Magyarország egyedül a munka által születhet újjá, és úgy válik múltjára érdemessé, úgy építhet jobb jövőt magának, ha virágzó gazdaságával, társadalmi rendjével példát mutat a többi államnak. Magyarország nem érheti be mezőgazdaságának fejlesztésével; jelentős ipari és kereskedelmi hatalommá kell válnia, hogy közvetítőként léphessen föl Nyugat és Kelet között.

Magyarország csak mindezek teljesülésével keresheti az alkalmat, hogy kérje az elkövetett igazságtalanságok jóvátételét. A szónok leszögezte: nem igen bízik abban, hogy a Nemzetek Szövetsége siettetni tudná e pillanat bekövetkeztét. Az elgondolást jónak tartja, de nem abban a formában, amelyben a szervezetet létrehozták, és már annak is örülne, ha a Nemzetek Szövetsége képes volna rábírni a szomszédos államokat a békeszerződés kisebbségre vonatkozó előírásainak a betartására. Viszont minden reményét a békeszerződés módosításaiba veti, amelyek szerinte megkerülhetetlenek. Néhány hetes kihagyásokkal immár egymást követik a szövetségesek közötti megbeszélések, és ezek mindegyike újabb és újabb változást hoz a békeszerződésben. A jövőt azonban két nagy kérdés határozza meg: Amerika várható magatartása és az oroszországi helyzet alakulása. Magyarország bizakodva várja március elsejét, amikor az Egyesült Államok új elnöke elfoglalja hivatalát, és Apponyi gróf azt reméli, hogy Amerika hatékonyan támogatja majd országát, látva, hogy az milyen komoly erőfeszítéseket tesz fölemelkedése érdekében. Végül a szovjetek hatalmának előbb-utóbb bizonyosan bekövetkező összeomlása Oroszországban nyilvánvalóan következményekkel jár majd, amelyeket Magyarországnak saját hasznára kell fordítania.

Zárszavában Apponyi gróf megismételte, amit már beszéde elején is hangsúlyozott, tehát hogy Magyarország semmiképpen sem követhet más külpolitikát, mint azt, amelynek célja a békeszerződés pontos betartása, minden más orientációról lemondva, majd ekképpen folytatta:

„A nyugati országok közül tagadhatatlanul Franciaország tanúskodik irányunkban a legtöbb jóakaratról és megértésről. De azért emiatt nem szabad elhanyagolnunk a többi antantállammal vagy bármilyen más egyéb állammal aláírt politikai vagy gazdasági megállapodásainkat. Nem köthetjük jövőnket sem ilyen, sem olyan csoportosuláshoz, hanem csak Európa és az emberiség magasabb érdekeihez.”

Nagyméltóságod is láthatja, Apponyi gróf előadásában semmiféle újabb gondolattal nem állt elő. Ám ez az államférfi – talán először életében – bebizonyította, hogy tud következetes is lenni nézeteiben. Beszédéből három mozzanatra hívom föl a figyelmet:

1. A békepolitika megerősítése, aminek követését Apponyi gróf ismételten ajánlja.

2. Annak elismerése, hogy talán Franciaország képes leginkább arra, hogy megértse Magyarországot.

3. Egyértelmű megfogalmazása annak, hogy Magyarországnak minden nagyhatalom irányában óvatosságot kell tanúsítani. Nem nehéz kitalálni, hogy a burkolt célzás Németországra vonatkozik.

Apponyi gróf szüntelenül azoknak a lehetőségeknek a föltárásán munkálkodik, amelyek – a körülményekhez képest – elősegíthetik a jövőben a régi Magyarország visszaállítását.


IRATOK


9. 1921. március9.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 95271271



keltezési idő: 1921. március 15. 11 óra(Érkezett: március 15. 22 óra 15)

Március 9-én kelt, 52. sz. táviratom272272 folytatása.

Bizalmas (értesüléseim szerint) a miniszterelnök273273 és a külügyminiszter274274 mai, Benešsel tartandó megbeszélésén nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdések is szóba kerülnek.

Állítólag (ezek) között (hiányzó szavak)275275 (szerepel) egy másik területsáv Magyarországhoz való esetleges visszacsatolása, amely 80 kilométer hosszúságban, illetve 10 és 20 kilométer közötti szélességben a Nyitra folyótól (Kárpát)aljáig (terjed).

Informátorom úgy tájékoztatott, hogy e tárgyban a tárgyalásokat maga Beneš kezdeményezte, ám ezt az állítást nem áll módomban ellenőrizni. Elképzelhető, hogy csak azo-kat a (hibás írásjel)276276 célzatos híreszteléseket (hiányzó szó)277277, amelyekhez a (magyar) kormány állítólag elég gyakran folyamodik.





keltezési idő: 1921. március 16. 18 óra (Érkezett: március 17. 5 óra 50)

53. sz. táviratom278278 folytatása. A ma reggeli lapok közzétették a magyar kormánynak a brucki tárgyalások első eredményeit ismertető hivatalos közleményét.

Ennek értelmében Teleki gróf és Beneš a következő pontokban már egyetértésre jutott:

1. Kölcsönös amnesztia a politikai bűncselekményért elítéltek számára.

2. Az ilyen bűncselekmények miatt indított eljárások megszüntetése és az ugyanezen okból őrizetben tartott személyek szabadon bocsátásának kilátásba helyezése.

271271Az irat másolatát elküldték a prágai, londoni, római, bécsi, varsói, belgrádi, bukaresti francia külügyi képviselőnek.


273273Teleki P.

274274Gratz G.






IRATOK

3. A szomszédos állam területére menekült személyek lakhelyükre való visszatérését elősegítő megállapodás.

4. A prágai és budapesti diplomáciai képviselet követséggé alakítása egy közeli időpontban.

A (lapok) nagy megelégedéssel írnak a fejleményekről. Mindamellett a „Pester Lloyd” szerint célszerű volna nyilatkozni a kisebbségekkel való bánásmód, valamint a Cseh– Szlovákiának juttatott színmagyar lakosságú területek végleges sorsának kérdésében.


9.3. MAUGRAS BÉCSI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 97



keltezési idő: 1921. március 16. 9 óra 55

(Érkezett: március 17. 2 óra 20)

Az osztrák közvélemény nagy megelégedéssel értesült Beneš és a magyar miniszter279279 brucki találkozójáról, amelytől fontos eredményeket vár. Az újságok úgy vélekednek, hogy a két fél részéről (megnyilvánuló) jó szándék láttán a két ország közötti kapcsolatok valódi javulására lehet számítani, ami jelentős előrehaladást hozna magával az európai béke megteremtése és a különböző országok közötti gazdasági együttműködés terén.

Ebben az esetben a brucki találkozót a porto-rosai konferencia sikeres előkészítésének tekinthetjük, mint ahogy ez valószínűleg elmondható lesz az Ausztria és Cseh–Szlovákia között a közeljövőben kezdődő, egy kereskedelmi egyezmény megkötését célzó tárgyalásokról is.


9.4. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 98280280



keltezési idő: 1921. március 17.

A brucki megbeszélések eredményeiről – amelyekről 68. sz. táviratomban281281 már beszámoltam – Beneš a következő részletekkel szolgált.

A Magyarország és Cseh–Szlovákia közötti közvetlen tárgyalások tartását Szapáry gróf javasolta néhány hónappal ezelőtt. A volt fiumei kormányzó több utazást tett Prágába, ahol – állítása szerint – saját nevében járt el, ám később elismerte, hogy valójában a magyar kormány szóvivőjének szerepét tölti be.

Szapáry egy ilyen alkalommal találkozott Benešsel, és legelőször is azt kérdezte tőle, milyen területi engedményeket hajlandó Cseh–Szlovákia Magyarországnak tenni. Ám Beneš azon nyomban leszögezte, hogy ebbe az irányba nem hajlandó elindulni, hangsúlyozva, hogy kizárólag a békeszerződés alapján hajlandó tárgyalni, mégpedig annak alkalmazási módjait tisztázandó; területi engedményekről tehát szó sem lehet. Mivel

279279Teleki P.

280280Az irat másolatát elküldték a prágai, londoni, római, washingtoni, berlini, varsói, müncheni, budapesti, bécsi, bukaresti, belgrádi, szófiai francia külügyi képviselőnek.281281A kötetben nem közölt irat.


IRATOK

azonban a határok kijelölése olyan kérdés, amelynek megoldásáról a békeszerződés rendelkezik, hasonlóan a többi problémához, amelyek tisztázásához megállapodásokon át vezet az út, ez is vizsgálat tárgyát képezheti.

Miután a magyar kormány tudomásul vette Beneš álláspontját, a tárgyalások időpontját február 28-ára tűzték ki, majd a párizsi útjáról ebben az időpontban éppen csak hazatérő cseh–szlovák külügyminiszter kérésére március 28-ára halasztották.

A két fél tehát Harrach gróf Bruck melletti kastélyában találkozott, ahol Szapáry gróf mindent úgy rendezett el, hogy az ott-tartózkodás minél kellemesebb és kényelmesebb legyen.

Teleki gróf és doktor Gratz – a békeszerződés kísérőlevelére282282 hivatkozva – ismét elő akarta venni a területi engedmények kérdését. Beneš azonban vitatta, hogy a kísérőlevél tartalma olyan jelentőséggel bírna, mint amilyet a magyarok továbbra is tulajdonítanak neki, és amely – prágai fölfogás szerint – amúgy sem köti Cseh–Szlovákiát, hiszen nem vett részt megszövegezésében. Megjegyezte, hogy neki is – ugyanúgy, mint a magyar államférfiaknak – figyelembe kell vennie országának közvéleményét és a parlament álláspontját. Azt is elmondta, hogy Magyarország az egyetlen olyan állam, amellyel Cseh– Szlovákia még nem kezdett tárgyalásokat, és a többi szomszéddal korábban megkötött egyezmények birtokában Prága megengedheti magának, hogy kivárjon. Azzal a javaslattal állt elő – amelyet végül is elfogadtak –, hogy a megbeszéléseket kezdjék a kevésbé kényes kérdésekkel, hogy ily módon eloszlathassák a gyanakvás légkörét, amelyben a többire most úgysem tudnának megoldást találni.

Megállapodtak tehát abban, hogy a magyar kormány Szlovákiában és külföldön is megszüntet mindenféle Cseh–Szlovákia ellen irányuló propagandát, aminek nyomán kölcsönös amnesztia lép életbe, melyről előbb említett jelentésemben már beszámoltam; hogy Magyarország – amely elismerte, hogy az előírtnál jelenleg még 25–30 000 katonával többet tart fegyverben – le fogja csökkenteni fegyveres erőinek létszámát a békeszerződés hatályba lépésének idejére meghatározott 30 000 főre283283 (ennek kapcsán Beneš megbízott, adjam elő Nagyméltóságodnak azon kérését, hogy szorgalmazza a nagyhatalmaknál a trianoni békeszerződés lehetőség szerinti minél gyorsabb törvénybe iktatását); hogy Magyarország a dinasztikus kérdést meghatározott időre elnapolja; hogy a Magyarországon élő szlovák kisebbséggel a békeszerződésben előírt módon bánnak; hogy fölkérik a Nemzetek Szövetségét, menesszen mindkét országba egy bizottságot, amely megvizsgálja a cseh–szlovák, illetve a magyar kisebbség helyzetét.

Ezt követően úgy határoztak, fölállítják a legutóbbi jelentésemben említett négy bizottságot, tekintve, hogy egy határmegállapító bizottság megalakítása e pillanatban nincs napirenden. Beneš úgy tájékoztatott, hogy ezen a ponton hajlandó egynéhány engedményre, ám csak olyan mértékben, hogy azok ne jelentsék a békeszerződés kikötéseinek módosítását.

Beneš nagyon elégedetten nyilatkozott a tárgyalások eredményeiről, amelyektől elsősorban azt reméli, hogy a helyzet érezhetően csillapodik Szlovákiában, ahol a magyarok már nem tudják, mihez tartsák magukat, és úgy érzik, hogy a magyar kormány magukra hagyta őket.





keltezési idő: 1921. március 21.


283283A békeszerződés a hadsereget 35 000 főben állapította meg.

284284Az irat másolatát elküldték a londoni, római, prágai, varsói, belgrádi, bukaresti, bécsi francia külügyi képviselőnek, valamint Foch marsallnak.


IRATOK

52., 53., 56. és 58. sz., március 9-én,285285 14-én,286286 17-én287287 és 19-én288288 kelt távirataimban már tájékoztattam a minisztériumot a cseh–szlovák és a magyar kormány képviselőinek részvételével legutóbb Bruckban tartott tárgyalások fontosabb eredményeiről. Amegbeszéléseken a cseh–szlovák kormány részéről Beneš prágai külügyminiszter és kollégája, Hotovetz kereskedelmi miniszter, a magyar kormány részéről Teleki gróf miniszterelnök és doktor Gratz külügyminiszter volt jelen. A hivatalos magyar közleményből és doktor Gratz nekem tett személyes tájékoztatásából Nagyméltóságodnak már tudomása van arról, hogy húsvét elmúltával négy vegyes bizottság – jogi, pénzügyi, kereskedelmi és vasúti – ül majd össze, kettő Prágában, kettő pedig Budapesten, hogy a Cseh– Szlovákiát és Magyarországot egyaránt érdeklő időszerű kérdéseket megvitassák. Ezek közé tartozik a mindkét fél számára létfontosságú kereskedelmi forgalom ügyének tisztázása, ennek pénzügyi módozatai, a menekültek sorsának rendezése, illetve a Cseh–Szlovákiában lakó magyar kisebbségekkel való bánásmód kérdése.

E négy bizottság munkaterve elvileg készen áll, ám a részletek nem ismeretesek előttem. Valószínű egyébként, hogy a tárgyalások kezdetéig a program még nem is nyeri el végleges formáját. Meg kell várni, hogyan alakul menet közben a különböző bizottságok napirendje, csak azután lehet majd megítélni, vajon mekkora területet ölelnek föl a szőnyegen levő kérdések, és milyen kézzelfogható eredményeket hozhat vizsgálatuk. Ám az már most is tisztán látszik, hogy a magyar kormány bizonyos témák – különösen a kisebbségekkel való bánásmód – esetében hangsúlyozottan politikai és nem annyira jogi szempontú megközelítéssel próbálkozik – némi gazdasági színezettel fűszerezve.

Doktor Gratz ebből nem is csinált titkot előttem. „Erre a kérdésre több megoldást fogunk javasolni – fejtette ki. Nyilvánvalóan az volna a legjobb, ha bizonyos területeket – amelyeknek megtartása nem érdeke a prágai kormánynak – minden további nélkül visszaadnának Magyarországnak. Beneš, akinek ezt egész egyszerűen előadtam, azt válaszolta, ő maga sincs tökéletesen meggyőződve arról, hogy olyan jelentős számú magyar népességet kellene cseh igában tartani, ám a cseh–szlovák kormány – tekintettel a prágai parlamentre, valamint általános jellegű politikai megfontolásokra – efféle területvisszajuttatásokat jelen pillanatban nem tervez. Meglehet, Beneš nem téved – tette hozzá doktor Gratz –, ám mi mégis úgy gondoljuk, hogy erre a kérdésre a későbbiek során még mindig vissza lehet térni.”

A külügyminiszter röviden összefoglalva ezeket mondta erről a kényes ügyről. Fölmerül ugyanakkor a kérdés, hogy Beneš szavait vajon tényleg valódi jelentésüknek megfelelően értelmezte-e? Vajon doktor Gratz – akarva, nem akarva – nem követett-e el súlyos hibát, amikor kijelentette nekem, úgy látja, hogy valójában Beneš személy szerint osztja az ő véleményét a Magyarországnak esetleg visszajuttatandó területek dolgában, elvégre Beneš parlamenti és általános jellegű okokra hivatkozva adott tagadó választ egy talán kissé merész kérdésre? Őszintén megvallva, tartok tőle, hogy a külügyek jelenlegi irányítója – noha teljes mértékben hitelt adok szavainak – félreértett valamit, meglehet, önkénytelenül. A magyaroknak van egy súlyos hibájuk: túlságosan könnyen folyamodnak célzatos eljárásokhoz, amelyekkel az érdekeiknek kedvező irányba igyekeznek taszigálni, vagy kínos helyzetbe hozni tárgyalófelüket. E tekintetben szerfölött hasonlítanak azokhoz a zugügynökökhöz, akik egyszerű hétköznapi beszélgetést kezdeményezve vagy csupán udvarias szavakat hajtogatva igyekeznek belevinni az embert valamilyen ügyletbe. Noha doktor Gratz rendkívül realista és kétségtelenül becsületes ember, elképzelhető, hogy a népére jellemző eme hajlamtól ő sem mentes. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nem először hallok arról a bizonyos prágai körökben néhány hónap óta állítólag elterjedt vélekedésről, mely szerint esetleg szó lehetne valamiféle területi megállapodásról Magyarországgal. Ám egyfelől – amint értesültem – ehhez az állásponthoz inkább Masaryk áll közelebb, nem pedig Beneš, másfelől a magyar források megbízhatóságát – amelyek természetes módon az effajta híresztelésekről a nekik kedvező hangsúllyal számolnak be – mindenkor fönntartással kell kezelni.

Akárhogy áll is a dolog, a lényeg az, hogy a magyar kormány érdeklődésének homlokterében továbbra is a területi törekvések állnak, dacára mindazon erőfeszítésnek, amellyel itt a gazdasági kérdésekre próbáljuk a figyelmet ráirányítani. A magyarból – akit vérmérséklete inkább az élvezetek felé hajt – hiányzik a kereskedői tehetség. Kereskedelmi tevékenység helyett – melynek gondját a megvetett zsidóra hagyja – figyelmét egyedül a nemzet tekintélyének ápolása köti le, amit – valamelyest visszamaradt észjárással – bárminemű gazdasági szemponttól függetlenül, mindenekelőtt a katonai pompában és a maradéktalanul visszaállított Magyarországban vél fölfedezni.






IRATOK

Csakhogy ami ez utóbbit illeti, el kell ismernünk, elég érthető a magyarok gyásza, hiszen egyik vesztes országtól sem csatoltak el akkora területet, mint Szent István volt királyságától. Ezért tehát a magyarok erőfeszítései mindig is országuk területének teljes egészében való visszaállítására fognak irányulni. E ténymegállapítást jelentéseimben mindig is igyekeztem kellőképpen hangsúlyozni (lásd kiváltképp március 8-án kelt, 63. sz. levelemet289289), és ma nagyobb jelentőséget tulajdonítok neki, mint korábban bármikor, mi-vel a magyar nép ezen határozott törekvése a jövőben súlyos következményeket idézhet elő.

Ami a brucki tárgyalásokat illet, meg kell mondanom, hogy a találkozót Budapesten nagyon kedvezően fogadták. Őszintén örültek a Beneš által mutatott hajlandóság láttán, a magyar kormány pedig a maga részéről elhatározta, hogy a legmesszebbmenőkig békülékeny magatartást tanúsít. Az ember szinte bámulatba esik a feszültség ilyen váratlan enyhülése láttán, és azt szeretné, bárcsak hasonló következnék be a jugo-szlávokkal és a románokkal való viszonyban is. Nyilvánvalóan ez mindenki érdeke, következésképpen a mienk is, amely azt kívánja, hogy a dolgok mielőbb zökkenjenek vissza a rendes kerékvágásba. Ebben talán mi is közre tudunk működni. Itt szeretik azt állítani, hogy szerepünk lehet a cseh–magyar közeledés előmozdításában. Én erre soha nem mulasztom el megjegyezni, hogy valóban ezt a politikát követjük, remélve, hogy egy szép napon csöppnyi hálát mutatnak irányunkban.

Doktor Gratz úgy tájékoztatott, hogy az országgyűlésben nyilvánosan hangot ad majd a brucki találkozó fölött érzett elégedettségének, és azt is bejelenti, hogy kész hasonló tárgyalások megkezdésére a belgrádi, illetve a bukaresti kormánnyal.



irat típusa: 65–68. sz. táviratok. Nagyon sürgős


keltezési idő: 1921. március. 29. 14 óra, 15 óra (Érkezett: március 30. 5 óra 45, 6 óra, 9 óra 30)

Tegnap, húsvétkor vakmerő (restaurációs) kísérlet zajlott le.

Délelőtt Károly király megjelent a nyugat-magyarországi Szombathelyen, ahol Lehár tábornok hadosztálya állomásozik. Károly király – miután hiába kérte Lehárt, csatlakozna hozzá, a tábornok ezt ugyanis Horthy tengernagynak adott hűségesküjére hivatkozva visszautasította – két barátjával Budapestre indult, és 1 óra tájban a királyi palotába érkezett, ahol fölszólította a királyság kormányzóját, hogy adja át neki a hatalmat. Horthy tengernagy alkotmányos és politikai kifogásokat fölhozva kitért ez elől, és végül sikerült kierőszakolnia, hogy a király megígérje, visszautazik Svájcba.

Károly el is indult, kíséretében a miniszterelnökkel,291291 azonban rosszullétre hivatkozva ismét megállt Szombathelyen, és ott töltötte az éjszakát. (Ma reggel) 28 nem volt hajlandó elhagyni a várost, ez idő tájt állítólag azzal próbálkozik, hogy megnyerje ügyének az ott állomásozó alakulatokat.

Nagyon sürgős.

Ma délután megtárgyaltam a helyzetet brit292292 és olasz293293 kollégámmal. Úgy határoztunk, hogy este a brit főmegbízott – aki közöttünk a rangidős – fölkeresi a kormányzót, hogy barátilag emlékeztesse a szövetségeseknek a Habsburg-restaurációval kapcsolatos határozatára. Ha a magyar kormány Károly király eltökéltsége láttán bizonytalannak mutatkozna, ezt a föllépést holnap egy másik követheti, amelyet a három főmegbízott együttesen fog megtenni. Úgy látszik azonban, ezen eshetőség kivédésére nem kell majd

289289A DDFBC III. kötetében a 206. sz. alatt közölt irat..

290290Az irat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, berlini, washingtoni, bukaresti, belgrádi, varsói, berni, szófiai, konstantinápolyi, prágai, római, szentszéki, brüsszeli, madridi, müncheni francia külügyi képviselőnek.291291Teleki P.

292292Th. B. Hohler.



IRATOK

fölkészülnünk, tekintve, hogy a kormányzó és a kormány nagyon is tisztában van vele, milyen veszély származhat abból, ha a király eme kétségbeesett kísérlete sikerrel járna.

A (király) próbálkozása, hogy meggyőzze Lehár tábornok csapatait, eddig semmiféle eredményt nem hozott. Másrészt pedig a budapesti helyőrségnek egy jelentős létszámú alakulata a leghatározottabban a király visszatérése ellen foglalt állást.

A fővárosban teljes nyugalom uralkodik.

A királyság kormányzója éppen most kéretett magához.

Mindenről (pontosan) (tájékoztatni) fogom Nagyméltóságodat.

Nagyon sürgős.

Az előző távirat folytatása.

A kormányzó megerősítette azoknak a részleteknek a hitelességét, amelyeket már ismertettem a minisztériummal. Elmondta, milyen rendkívüli meglepetést okozott neki a király érkezése, aki – leszámítva két országgyűlési képviselőt – senkit (sem) tájékoztatott terveiről. A miniszterelnök pedig – aki Károly-párti – éppen vadászaton vett részt. A dolog még a legelkötelezettebb legitimisták körében is általános (megdöbbenést) váltott ki, Horthy eljárása (pedig), aki – igaz, hogy nagy nehézségek árán – végül rábírta a királyt Budapest elhagyására – a jelenlegi (körülményekre) való (tekintettel) – egyhangú helyeslésre talált. A király az államcsínykísérletre adott magyarázatában legfőbb indokként Nagyméltóságodnak – aki jelöltségét állítása szerint támogatta – a beleegyezését jelölte meg. Ugyanezen okból kötötte meg magát, és maradt tegnap Szombathelyen.

Egyébként a valóságot pontosan ismerő kormányzó és a magyar kormány (hiányzó szavak)294294 nem adott hitelt Károly kijelentésének.

A kormányzó megkért, legyek segítségére abban, hogy tájékoztathassa az uralkodót a francia kormány valódi szándékait illetően, és ekképpen – bebizonyítva a királynak, hogy félrevezették – rábírja (az) ország elhagyására. (Erre) föl – követve a minisztérium február 18-án (kelt) sürgönyében 295295 (az) utolsó helyen olvasható utasításokat – (azon) (nyomban) levelet296296 (írtam) (a) (külügyminiszternek),297297 amelyben szabatosan megfogalmazva ismertettem a francia kormánynak a Habsburgok kérdésében – a szövetséges kormányokkal egyetértésben – követett (politikáját). Tegnap este Andrássy gróf (és) Bethlen gróf Szombathelyre vitte ezt a levelet, hogy a király (elé) tárva, meggyőzzék őt. Ugyancsak tegnap este angol kollégám fölkereste a kormányzót, hogy – amint 66. sz. táviratomban jeleztem298298 – baráti módon figyelmeztesse, de Nagyméltóságod maga is láthatja, (hogy a) magyar kormány teljes józansággal és a békeszerződésnek megfelelően jár el. Tegnap elrendelte annak a két képviselőnek a letartóztatását, akik be voltak avatva a király tervébe, és azzal próbálkoztak, hogy egy katonai táborból csapatokat állítsanak mellé.

Az emberek között csak ma kezdett el terjedni az esemény híre. A városban továbbra is nyugalom van.


9.7. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTERA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKiratszám: 101299299




297297Gratz G.

298298Lásd a kötet elején.

299299A táviratot elküldték Budapestre (106–108. sz.), Londonba (1061–1063. sz.), Rómába (847–849), Rómába (Szentszék) (64–66. sz.), Bécsbe (173–175. sz.), Berlinbe (594–596. sz.), Washingtonba (647–649. sz.), Bukarestbe (224–226. sz.), Belgrádba (225–227. sz.), Varsóba (424–426. sz.), Bernbe (121–123. sz.), Szófiába (108–110. sz.), Konstantinápolyba (730–732. sz.), Prágába (160–162. sz.), Brüsszelbe (297–299. sz.), Madridba (150–152. sz.), Münchenbe (55–57. sz.). A táviratot hasonlóképpen elküldték a nagykövetek tanácsának.


IRATOK

irat típusa: … sz. távirat300300


keltezési idő: március 30. 20 óra 15

Másfelől továbbítom önnek Fouchet táviratait,301301 amelyek Károly császárnak – aki, úgy látszik, tévedésekbe ringatta magát a kisebb és nagyobb szövetségeseknek a Habsburgok akár Bécsbe, akár Budapestre való visszatérése ellen minden egyes alkalommal egyhangúlag és nyilvánosan hangoztatott álláspontját illetően – Magyarországon spontán végrehajtott restaurációs kísérletéről számolnak be. A francia kormány a maga részéről külön is határozottan kinyilvánította, hogy ellenez egy ilyenfajta restaurációt, bármilyen körülmények között menjen is végbe.

Teljes mértékben helyeslem a szövetséges főbiztosok302302 diplomáciai közbenjárását Horthy tengernagynál, annak érdekében, hogy emlékeztessék a szövetséges kormányoknak mindenfajta Habsburg-restaurációt elutasító, közösen hozott határozatára. Nem volna helyénvaló ugyanis, ha a magyar kormány bárminemű kétséget támasztana a szövetséges kormányoknak ezzel kapcsolatban kinyilvánított szilárd elhatározása felől.

Ma reggel az olasz nagykövet303303 fölkereste a politikai ügyek igazgatóságát, hogy erről a kérdésről beszéljen, és megtudakolja, milyen álláspontra fog a francia kormány helyezkedni. Azt a választ kapta, hogy a francia kormány – a szövetségesekkel egyetértésben – csak ellenvetését tudja ismételten kifejezni mindenféle Habsburg-restaurációs kísérlettel szemben.

Bizalmas: Mint érdekességet jegyzem meg, hogy szentszéki ügyvivőnk304304 egyik távirata (amelynek tartalmát a bécsi nuncius a következő napon cáfolta) március 28-án arról tájékoztatott, hogy – a bécsi érsek értesülése szerint, amelyről beszámolt a Szentszék ausztriai képviselőjének – Károly király Budapestre menet „az antant beleegyezésével” utazott keresztül Bécsen. Úgy látszott, Gasparri bíborost meglepte ez a kaland. Doulcet a leghatározottabban óvta a bíborost attól, hogy hitelt adjon annak az állításnak, mely szerint a restaurációt helyeselnék a szövetségesek.

A Károly császár és hívei által terjesztett, a szövetségeseket és különösképpen Franciaországot a restauráció támogatójaként föltüntetni igyekvő híresztelések hallatán világossá kell tennünk mind a magyar kormány, mind a magyar és osztrák közvélemény számára a szövetséges kormányoknak e tárgyban hozott elhatározását. AKároly császár visszatérésére adott állítólagos beleegyezésemre való célzás nem egyéb közönséges koholmánynál, amely minden alapot nélkülöz.


9.8. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRAA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKiratszám: 102305305

irat típusa: … sz. távirat306306 Sürgős


keltezési idő: 1921. március 31. 21 óra 30

A cseh–szlovák ügyvivő307307 fölkeresett és arról tájékoztatott, hogy kormánya értesítette a magyar kormányt: ha a

300300Lásd az előző lábjegyzetet.


302302M. Fouchet, Th. B. Hohler és Castagneto herceg.

303303Bonin-Longare gróf.

304304A. J. Doulcet.

305305A táviratot elküldték Londonba (1083. sz.), Rómába (868. sz.), Budapestre (114. sz.), Bécsbe (187. sz.), Prágába (175. sz.), Belgrádba (238. sz.), Bukarestbe (237. sz.).306306Lásd az előző lábjegyzetet.

307307Š. Osuský.


IRATOK

volt császár, Károly nem hagyja el haladéktalanul Magyarország területét, a cseh–szlovák kormány – a baráti országokkal egyetértésben – megteszi a szükséges intézkedéseket: először blokád, majd katonai erődemonstráció. A cseh–szlovák kormány meg fog állapodni a jugo-szláv kormánnyal a végleges intézkedésekről.

A cseh ügyvivőnek elmondtam: a szövetséges hatalmak egyhangúlag elutasítják a Habsburg-restaurációt. Beszámoltam neki a magyar kormánynál annak érdekében tett diplomáciai közbenjárásról is, hogy a volt császár, Károly távozzék az országból, és Ausztrián keresztül térjen vissza Svájcba.

A nagyhatalmak budapesti képviselőinek308308 közös és erélyes föllépéssel el kell érniük a magyar kormánynál, hogy rábírja Károlyt az azonnali távozásra, ha nem akarja magára vállalni a felelősséget az elkerülhetetlenül kirobbanó viszályokért és a trianoni békeszerződés tényleges megsértéséért.


10. 1921. április10.1. J. CAMBON, A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAK ELNÖKERAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR MEGBÍZOTTNAKiratszám: 103



keltezési idő: 1921. április 1.

Elnök Úr!

A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges hatalmak nevében van szerencsém közölni önnel a tanács ma elfogadott, következő nyilatkozatát, arra kérve önt, hozza azt haladéktalanul kormánya tudomására:

„A Magyarországon zajló események arra kényszerítik a szövetséges nagyhatalmakat, hogy fölhívják a magyar kormány és a magyar nép figyelmét az 1920. február 4-i nyilatkozatukban309309 foglaltakra. A szövetségesek – ragaszkodva az ebben a nyilatkozatban megfogalmazott elvekhez – kötelességüknek tartják ismételten leszögezni, hogy egy Habsburg visszatérése a trónra a békét alapjaiban ingatná meg, ezért ők ezt sem elismerni, sem eltűrni nem tudják.

A szövetséges hatalmak arra számítanak, hogy a magyar kormány – tudatában a helyzet súlyosságának, amit a volt uralkodó visszatérése Magyarország trónjára idézne elő – hatékony intézkedéseket foganatosít annak érdekében, hogy meghiúsítsa e kísérletet, melynek akár pillanatnyi sikere is végzetes következményeket hozhat Magyarországra.”

Fogadja, Elnök Úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.


10.2. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKiratszám: 104310310



310310A táviratot elküldték Londonba (1118. sz.), Rómába (894. sz.), Washingtonba (696. sz.), Berlinbe 618. sz., futárpostával), Brüsszelbe (313. sz., futárpostával), Madridba (174. sz., futárpostával), Bernbe (147. sz., futárpostával), Varsóba (443. sz.), Prágába (194. sz.), Bukarestbe (262. sz.), Bécsbe (208. sz.), Belgrádba (257. sz.), Budapestre (131. sz.), Münchenbe (74. sz., futárpostával).


IRATOK



keltezési idő: 1921. április 2. 20 óra 30

Mindenkinek, kivéve Varsót: A következő táviratot intézem a varsói francia követnek:312312

Mindenkinek: Kormánya utasítására, a román követ313313 fölkereste a politikai ügyek igazgatóját314314, és a következőkről tájékoztatta:

A budapesti román követet utasították, hogy csatlakozzon szövetséges kollégáihoz, 315315 és jelentse be: fölszólítást kapott, hagyja el az országot, ha nem vetnek azon nyomban véget Károly király próbálkozásának.

Ghika herceg azt is elmondta, hogy Take Ionescu /Jonesco/ a lépésről értesítette a lengyel kormányt, kifejezve azon óhaját, hogy Varsó is hasonlóképpen járjon el. Ennek kapcsán a párizsi román követ meglepetésének adott hangot, mivel az érdekelt szövetséges kormányok közül mind ez ideig a lengyel kormány az egyedüli, amely nem fejezte ki rosszallását I. Károly kísérlete miatt.

Figyelembe véve a francia, angol és olasz kormány együttes föllépését, amely a nagyköveti tanács határozatában316316 fogalmazódott meg, hasonlóképpen a budapesti cseh, jugo

szláv és román diplomáciai képviselő tiltakozását, kérem, közölje Sapieha herceggel, hogy Lengyelország tartózkodása nemtetszést váltana ki.






65–78. sz. távirataimból317317 Nagyméltóságod már megismerhette, milyen viszontagságokon ment keresztül Magyarország húsvét napjától, március 27-től kezdve, amikor is az Osztrák–Magyar Monarchia volt császára – mindenféle előkészítés, sőt leghűségesebb híveinek előzetes értesítése nélkül – arra tett kísérletet, hogy uralkodóként bevonuljon a budavári palotába. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért ezennel röviden összefoglalom a történteket.

Március 23-án, nagyhét szerdáján a miniszterelnök318318 vadászni ment Sigray grófhoz, akinek a kastélya Szombathely közelében fekszik. Tehát már 48 órája ott tartózkodott néhány barátja, valamint Grandsmith budapesti amerikai megbízott társaságában, amikor a 26-áról 27-ére virradó éjszaka közepe táján rendkívül fontos ügyben váratlanul Szombathelyre kérették.

Azonnal fölkelt, és Sigray gróffal autón Mikes püspökhöz hajtatott, ahol jelenlétét nélkülözhetetlennek mondták. Belépve, hirtelen Károly királlyal találta magát szembe, akinek


312312F. Panafieu.

313313Ghika herceg.

314314E. Peretti de la Rocca.

315315M. Fouchet, Th B. Hohler és Castagneto herceg.

316316A nyilatkozat szövegét lásd a föntebb, 104. sz. alatt közölt iratban

317317A föntebb, 100. sz. (65–68. sz. táviratok) és a DDFBC III. kötetében a 220. sz. (71. sz. távirat) alatt közölt irat, a többit nem közöljük.

318318Teleki P.


IRATOK

– Teleki gróf közlése szerint – sikerült magát Mikes püspököt is alaposan meglepnie. Ezt egyébként az erről a vidékről származó vallás-és közoktatásügyi miniszter, Vass kanonok is határozottan állítja, aki a húsvéti ünnepek alkalmából utazott haza rövidebb időre.

A király Erdődy gróffal érkezett. Ruháját belepte a por, kissé nyugtalannak, ám határozottnak tűnt. Teleki gróffal nyomban közölte, azért jött, hogy visszavegye királyságát; őt megerősíti miniszterelnöki tisztségében, és rövidesen továbbutazik Budapestre.

Erre föl Teleki gróf kifejtette az uralkodónak, mennyire képtelen vállalkozásba fogott, hiszen ha ragaszkodik terve végrehajtásához, úgy azt kockáztatja, hogy az országot azon nyomban idegen csapatok rohanják le. Kérve kérte, forduljon tüstént vissza Ausztriába, nehogy egy csaknem bizonyosan bekövetkező katasztrófába sodorja Magyarországot. Hogy rábírja a visszautazásra az uralkodót, a többi néhány jelenlevővel együtt esküvel fogadta, szigorúan titokban tartja az egész kalandos vállalkozást. A király hajthatatlan maradt. Hajnali öt óra körül járt az idő.

A megingathatatlan királyi akarat láttán Teleki gróf – mivel a kormányzónak ilyen korai időpontban nem telefonálhatott, meg attól is tartott, valamiképpen híre megy az eseménynek – úgy döntött, maga is Budapestre autózik, remélve, hogy nagy teljesítményű kocsijával maga mögé utasítja a királyt. Ám mivel útközben baj történt a motorral, azonkívül sofőrje sem ismerte ki magát a távolságot lerövidítő mellékutakon, csak 3 óra felé érkezett meg Budapestre. Habsburg Károly pedig már délután egykor a budai várban volt.

Horthy tengernagy családjával éppen asztalhoz ült, amikor egy szárnysegéd bejelentette a király érkezését. „Ön biztosan részeg!” – mondta erre a tisztnek. A termet elhagyva azonban maga is meglátta a királyt, aki, miután a – természetesen lezárt – lakosztályát követelte, egész egyszerűen a kormányzói lakosztályba kísértette magát, ahol arra kérte a kormányzót, hogy azon nyomban adja át neki a hatalmat.

Horthy tengernagy különösen nehéz helyzetben találta magát. A kormányzó – aki Ferenc József császár gondoskodásának köszönhetően végezhette el a katonai iskolát, majd a császár szárnysegédje volt, valójában a legitimizmus odaadó híve, ugyanakkor nagyon is tisztán látja, milyen roppant veszéllyel járhat a király meggondolatlan cselekedete – két lehetőség közül választhatott: vagy szembeszáll uralkodójával, vagy megszegi az alkotmányban rögzített kötelességét, és talán jóvátehetetlenül hazája vesztét okozza. Azzal az éleslátással, amely esetenként a tiszta lelkiismeretű emberek sajátja, ennek az inkább közepes tehetségű, ám becsületes és felelőssége tudatában levő férfinak megvolt hozzá a bátorsága, hogy szembeszálljon annak a személynek a határozott parancsaival, aki az ő szemében az isteni jog szerint addig a pillanatig Magyarország ura marad, ameddig nem látja el királyi kézjegyével a lemondási nyilatkozatot. Újfent elsorolta Teleki gróf összes érvét, és sürgősen magához kéretett egynéhány legitimista vezetőt, közöttük Andrássy grófot, hogy csatlakozzanak hozzá és támogassák. Rajtuk kívül, a titkos katonai hatalom képviseletében, eljött még Gömbös, Prónay és Ostenburg kapitány is, akiknek a meghívása egyébként egy ilyen alkalommal, úgy vélem, találóan jellemzi az itteni gondolkodást és az ország társadalmi viszonyait. Így álltak a dolgok, amikor megérkezett Teleki gróf. Heves vitatkozás után végül abban állapodtak meg, hogy a király haladéktalanul visszaindul Ausztriába. Erre ő határozott ígéretet tett, és két fiatal tiszttel gépkocsiba szállt, miután visszautasította Teleki gróf társaságát, aki fölajánlotta, hogy elkíséri a határig.

A miniszterelnök ekkor ismételten tanúbizonyságát adta a tőle megszokott helyzetfölismerő képességnek, hiszen rögtön átlátta, mi áll e visszautasítás mögött, és késedelem nélkül a király nyomába eredt, akinek kitalálta titkos szándékát, hogy nem kívánja elhagyni az országot. Úgy is történt: Habsburg Károly, rosszullétre hivatkozva, ismét megállt Szombathelyen. Még e pillanatban is ott tartózkodik, amikor e sorokat írom, noha rövidesen már elérkezik továbbindulásának az ideje.

Az összes fölsorolt részletet első kézből szereztem: vagy Horthy tengernagytól, vagy Teleki gróftól, vagy Khuen-Héderváry gróftól, akiknek minden szava egybevág.

Brit319319 és olasz320320 kollégámmal 28-án úgy döntöttünk, fellépünk a királyság kormányzójánál, hogy a leghatározottabban világossá tegyük a szövetségesek abbeli elhatározását, hogy nem tűrik el Károly király visszatérését. Jóllehet a magyar kormány őszintének látszik, azt nem lehetett teljes bizonyossággal kizárni, hogy végül nem fog meghajolni a királyi akarat előtt. Másfelől pedig az sem volna helyénvaló, ha egy nagyon bizonytalankodó, de egyébként láthatóan már a helyes úton haladó kormányt kizökkentenénk valamilyen alkalmatlan időben tett fenyegetéssel, okot szolgáltatva ezzel az érzésem szerint csupán kényszerűségből




IRATOK

megzabolázott legitimista szenvedélyek fölkorbácsolására. Ezért határoztunk úgy, hogy először rangidős kollégánk, Hohler, mindannyiunk nevében egyedül tesz egy baráti demarsot. Szükség esetén azután ezt egy másik követheti, amelyen immár mindhárman jelen leszünk.

Ez utóbbira azonban nem kellett sort keríteni. Horthy tengernagy ugyanis éppen akkor kéretett magához engem, amikor Hohlert fogadta, így az alkalom magától kínálkozott, hogy kifejtsem a magam álláspontját, és alátámasszam a kollégám által mondottakat. Amikor Vinci gróf, az olasz ügyvivő este értesült arról, hogy a kormányzó hívatott, úgy vélekedett, helyesen cselekszik, ha ő is fölmegy a Várba, és beszámol arról, hogy kormánya álláspontja megegyezik a londoni és párizsi kabinet fölfogásával.

A kormányzó igen nyugtalan lelkiállapotban fogadott. Látható volt, lelkifurdalás vagy inkább valódi fájdalom gyötri amiatt, hogy két esküje közül az időben korábbit föláldozta a későbbiért, azért, amelyet az országgyűlés előtt tett, és amelyet – kizárólag politikai okok miatt – a másik elé helyezett. Azonban Horthy tengernagynál a hazaszeretet győzedelmeskedett, és meg is mondtam neki, mennyire örülök annak, hogy ilyen jól megértette, melyek hazája igazi érdekei.

Főként azért kéretett, hogy beszámoljon bizonyos dolgokról, amelyeket a király mondott neki. Károly azt állította, hogy Nagyméltóságod személy szerint támogatja a Habsburgok visszatérését Budapestre, és ezt egy harmadik személy által tudatta is vele, akinek a kilétét egyébként nem volt hajlandó fölfedni.

A minisztérium 97. sz., február 18-án kelt sürgönyében 321321 található utasítások alapján nem volt nehéz biztosítanom a kormányzót arról – amiről egyébként maga is meg volt győződve –, hogy a királyt minden bizonnyal félrevezették, és a francia kormány minden körülmények között tartja magát a szövetséges hatalmak 1920. február 4-én tett nyilatkozatához,322322 amelyet legutóbb még a nagykövetek tanácsa is megújított. Mivel arra kért, adjak a kezébe olyan fegyvert, amelynek segítségével egyszer s mindenkorra fölnyithatja uralkodója szemét, fölajánlottam neki, hogy azon nyomban levelet írok a külügyminiszternek,323323 amelyben a lehető legvilágosabban megfogalmazva megismétlem a francia kormány azon elhatározását, hogy fönntartás nélkül csatlakozik az antantnak a Habsburguralkodóház visszatérését ellenző, közösen hozott döntéséhez. A levelet két óra múlva Andrássy és Bethlen gróf Szombathelyre vitte, hogy ott a királynak átadva, megpróbálják Károlyt jobb belátásra bírni.

Azonban az iromány láthatólag nem ingatta meg a gyermeki makacsságát talán csipetnyi rosszhiszeműséggel tetéző uralkodót, hiszen a magyar kormány és a volt király között Szombathelyen folyó végeérhetetlen alkudozások közben Teleki gróf két alkalommal is fölkért, tegyem tiszteletemet a királynál, és próbáljam rábírni a dolgok realistább szemléletére. A kérést – a Nagyméltóságod előtt már ismert okok miatt – mindkét esetben elhárítottam. Ezek:

1. egy ilyen lépést külön fölhatalmazás nélkül nem lehet megtenni; 2. közbenjárásomat az uralkodó eltávozását követően egészen biztosan fölhasználták volna Franciaország ellen, amelyet a német propaganda a trianoni békeszerződés legfőbb felelősének igyekszik föltüntetni; 3. egy ilyen közbenjárás – Teleki, Andrássy, Bethlen, Sigray gróf és mások hiábavaló próbálkozásai után – valószínűleg nem hozott volna sikert, a kudarc pedig még tovább bonyolította volna a helyzetet, és az eredménytelenséget sokan esetleg nagyon is valóságos, kézzelfogható tényeknek tulajdonították volna. A minisztérium 108. sz. táviratát324324 szem előtt tartva csupán abba egyeztem bele, hogy egy, a miniszterelnöknek írt levélben megerősítem: Nagyméltóságod ismételten „koholmány”-nak minősített minden neki tulajdonított, a francia kormány által nyíltan követett politikával ellentétes kijelentést.

Végre tegnap, április 3-án Hohler, Vinci gróf és jómagam fölkerestük a miniszterelnököt, hogy átadjuk neki a nagyköveti tanácsnak a minisztérium 121. sz. sürgönyében325325 továbbított újabb jegyzékét. Teleki gróf – aki a párizsi magyar képviselő révén már ismerte a jegyzéket – azt tökéletes nyugalommal fogadta, hiszen amúgy is teljesen egyetértett velünk. Újabb demarsunkról késedelem nélkül távirati értesítést küldött Szombathelyre.

A föntiek alapján, úgy hiszem, Nagyméltóságod valamelyes képet kialakíthat magának az elmúlt napok magyarországi eseményeiről. Ezek egyik helyszíne Szombathely, ahol a király megmakacsolja magát, és nem hajlandó elutazni, egyik pillanatban a legképtelenebb állítások valódiságára, a másikban pedig betegségre



323323Gratz G.




IRATOK

hivatkozva; a másik pedig Budapest, ahol a kormány fűhöz-fához kapkod, hogy megnyugtassa a közvélemény, és fönntartsa a fegyelmet a hadseregben. Eközben a fővárosban légből kapott híresztelések terjengenek arról, hogy a király – a kormányhoz mindennek ellenére továbbra is hűnek mondott – Lehár tábornok hadosztálya élén Budapest ellen indul, vagy arról, hogy a király inkognitó Budapestre érkezett, és másnap katonai puccsot fognak kirobbantani. Olyan hírek is lábra kaptak, hogy a szerbek a határ átlépésére készülnek, de ezt az állítást cáfolta előttem a szerb követ,326326 aki – mély bölcsességről téve tanúságot, és őszintén törekedve arra, hogy semmi olyat ne tegyen, amivel zavart keltene – az egész ügy lefolyása alatt mindvégig kapcsolatot tartott a szövetséges főbiztosokkal.

Azt kijelenthetjük, hogy a nyugtalanság mindenütt jelen volt; a katonaságnál helyenként minden bizonnyal kisebb zavargásra is sor került, hiszen nem valószínű, hogy a csapatok megőrizték volna teljes nyugalmukat, és ilyen értelmű jelentést nem is kaptam: mindazonáltal a zavargásokra sincs semmi bizonyítékom. Azt mindenesetre biztosan állíthatom, hogy Budapest lakossága meglepően közönyösnek mutatkozott. Ez utóbbi észrevétel kapcsán bátorkodom még néhány percre igénybe venni Nagyméltóságod figyelmét.

Az ember elgondolkozhatott azon, vajon a Magyarország trónját követelő két Habsburg – tehát a törvényes uralkodó és József főherceg – közül melyik képes a közvélemény érdeklődését jobban magára vonni. Mivel tisztában voltam azzal, hogy Károly király támogatói mindenekelőtt a főnemesség köréből kerülnek ki, én a magam részéről inkább József főherceget tettem volna az első helyre, még annak ismeretében is, hogy személyisége nem igazán magával ragadó. Nem föltételezem ugyanis, hogy a jelenleg az ország többségét képviselő kisgazdapártban élvezett valódi népszerűsége ellenére a magyar nép pusztán az iránta érzett szeretetből akárcsak a legcsekélyebb veszélynek is kitegye hazáját. Ám még e csaknem-közönyt is túlszárnyalja az a szinte tökéletes közömbösség, amely Károly személyét körülveszi. A budapesti lakosok, mihelyt ismertté vált előttük, nyíltan elítélték a király vakmerő lépését; és ha bizonyíték kell erre, azt az országgyűlés április elsején tartott ülésén történtek szolgáltatják, melyekről külön levélben számolok majd be Nagyméltóságodnak. A magyar képviselőház két egymást követő határozati javaslatban is egyértelműen IV. Károly visszatérése ellen foglalt állást: az egyik egyhangúlag mond nemet mindennemű államcsínykísérletre, a másik pedig, amelyet a kellő többséggel fogadtak el, Horthy tengernagynak fejezte ki köszönetét.

Amint már több ízben hangoztattam, Magyarország népessége mindenekelőtt magyar, sokkalta jobban magyar, mint legitimista és németbarát. Ezért – hibái ellenére, melyek a magyarokat félig nyugati, félig balkáni nemzetté tették – nem szabad hagynunk, hogy országukban érvényesüljön a német befolyás, amely, ha szabadjára engedjük, újra magához édesgeti, és néhány esztendő leforgása alatt – a saját hasznára – a maga oldalára állítja e népet.

Szombathelyen a király kalandos vállalkozása a végéhez közeledik. A budapesti kormány orvost küldött a dunántúli városba, hogy kikúrálja az utolsó pillanatban elképzelt alkalmi kórból ezt a nagyra nőtt koronás gyermeket. Úgy tudni, a Svájcba való utazását célzó tárgyalások Ausztriával a végső szakaszba léptek. Tegnap az uralkodó írásban megígérte, hogy elhagyja az országot. A miniszterelnök elküldte szalonkocsiját, amelyben a kárpitosok már 48 órája szorgoskodnak, hogy még utolszor kicsinosítsák azt a vasúti kocsit, amely elviszi Habsburg Károlyt. Utoljára még, a rövid utazás idejére, a dicsőség – igaz, csak talmi – fénye fogja övezni tehát az európai történelem egyik legnevesebb uralkodócsaládjának elfajzott, legyőzött és kicsit nevetséges ivadékát.

Ui. Nagyméltóságod tájékoztatására csatoltan megküldöm annak a hivatalos közleménynek lefordított másolati példányát, amelyet a magyar kormány a március 30-i lapokban tett közzé.

A MAGYAR KORMÁNY MÁRCIUS 30-ÁN KÖZZÉTETT HIVATALOSKÖZLEMÉNYE KÁROLY KIRÁLY BUDAPESTI ÚTJÁRÓL

IV. Károly király a 29-éről, szombatról 30-ára, vasárnapra virradó éjjel327327 fél 12-kor váratlanul Szombathelyre érkezett, és megszállt [a] püspöki palotában.

A vallás-és közoktatásügyi miniszter, Vass kanonok – aki azért utazott a városba, hogy egyházi szertartásokon vegyen részt – azonnal táviratozott Teleki grófnak, aki az ünnepeket Sigray gróf kormánybiztos ivánci kastélyában kívánta családjával együtt tölteni, kérve a kormányfőt, hogy siessen Szombathelyre.

A miniszterelnök hajnali 2 órakor kapta meg az értesítést, és napkeltekor érkezett meg Sigray gróf kormánybiztos társaságában Szombathelyre, ahol tájékoztatták a király jöveteléről.

326326Milojević.

327327Valójában 24 órával korábban.


IRATOK

Teleki gróf meg akarta előzni a 8 órakor útra kelő királyt, ezért reggel 7-kor Vass miniszterrel gépkocsin Budapestre indult, hogy a kormányzót a szükséges tájékoztatásban részesítse. Azonban motorhiba miatt csak a király után érkezett Budapestre.

A király azon nyomban Horthy Miklós kormányzóhoz sietett, és hosszas megbeszélést folytatott vele. A kormányzó az ország érdekeit hangsúlyozva meggyőzte arról, hogy el kell hagynia az országot. Az uralkodó hamarosan el is utazott a fővárosból anélkül, hogy bárki mással kapcsolatba lépett volna.

A király megjelenése miatt előállt nehéz helyzet megoldására a kormányzó megbeszélésre hívta össze a kormány tagjai, valamint a politikai pártok vezetői közül azokat, akik az ünnepeket Budapesten töltötték. Az értekezlet teljes megelégedéssel vette tudomásul a kormányzónak az ügy elrendezésére az ország érdekében tett eljárását.

A kormány Budapesten tartózkodó tagjai a kormányzó vezetésével tartott több tanácskozásuk eredményeképpen egyetértésre jutottak a foganatosítandó intézkedéseket illetően, és lépéseket tettek annak érdekében, hogy a király szabadon utazhasson át idegen államok területén.

Az erre vonatkozó biztosítékokra a király Szombathelyen várakozik, ahol Teleki gróf miniszterelnök személyesen gondoskodik a király biztonságáról, és ügyel arra, hogy látogatása minden vonatkozásban megőrizze magánjellegét.

Eddigi megállapításaink értelmében a király útjáról semmilyen magyar tényezőnek nem volt előzetes tudomása, és az arról való döntést felelőtlen elemek befolyásának kell tulajdonítani.

Az egész országban teljes a nyugalom.






A volt császár, Károly restaurációs kísérlete – annak ellenére, hogy nyilvánvalóan elbukott – politikai téren meglehetősen kellemetlen következményeket von maga után.

A brucki értekezlet jótékony hatása kétségtelenül semmivé lett. A múlt pénteken Beneš a szenátusban kijelentette, hogy Károly vállalkozásának komoly politikai háttere van, és minden bizonnyal befolyást fog gyakorolni a jövőben a Magyarország és Cseh–Szlovákia között fönnálló kapcsolatokra.

Bruck jelentős állomás volt a két ország közötti közeledés útján. Cseh–Szlovákia bizonyságát adta: valóban együtt kíván működni Magyarországgal, és olyan kérdésekről folytattak baráti légkörben tárgyalásokat, amelyek ez utóbbi ország számára egyebek mellett a pénzügyek szempontjából különös fontossággal bírnak.

A múlt héten történt események azonban mindezt kérdésessé tették, és újjáéledt a Magyarországgal szembeni gyanakvás. Beneš határozottan föllépett a magyar hivatalos körök azon újabb próbálkozásával szemben, hogy a Habsburgok restaurációját magyar belügyként tüntessék föl, és emlékeztetett arra, hogy a nagykövetek tanácsa két ízben is állást foglalt az efféle törekvések ellen. Cseh–Szlovákia minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a Habsburg-restauráció kérdését egyszer s mindenkorra lezárják, és a brucki tárgyalások folytatásáról csak akkor lehet szó, ha a helyzet e tekintetben egyértelműen tisztázódik.

Most, hogy a válság megoldódott, a cseh lapok egyhangúan annak örvendeznek, hogy az események alkalmat adtak a kisantantnak életképessége bizonyítására, és igazolták: szükség van arra a biztosítékra, amelyet a kisantant képvisel bármilyen támadó jellegű magyar megnyilvánulással szemben.


IRATOK





keltezési idő: 1921. április 7. 12 óra 20 (Érkezett: április 7. 14 óra 50)

Beneš arról tájékoztatott, hogy a magyarországi események miatt fölháborodott Take Ionescu /Jonesco/ fölajánlotta egy olyan katonai egyezmény és egy olyan hivatalos szövetségi megállapodás megkötését Cseh–Szlovákiával, mint amilyet ez az ország Jugo-Szláviával korábban már aláírt.

Beneš találkozót javasolt Take Ionescunak, amelyet állítólag a jövő héten a közös határon fognak megtartani.


10.6. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVETNEKiratszám: 108

irat típusa: 296. sz. irat. Titkos



Válaszul az ön 133. sz., április 5-én kelt táviratára.329329 Pesten semmilyen efféle természetű szerződés nem köttetett, sem tavaly július 23-án, sem más alkalommal.330330 A francia kormány soha semmilyen politikai egyezmény megkötését nem tervezte Magyarországgal. A Take Ionescu által bemutatott irat hamisítvány.

Ebben a vonatkozásban – a magyar kormánynak az általa jóváhagyott, bizonyos gazdasági ügyletekkel kapcsolatos opciók megadása alkalmával tett nyilatkozatot leszámítva – nem létezik semminemű más dokumentum. Ezt a Magyarországgal való békeszerződéshez mellékelt kísérőlevél331331 alapján megfogalmazott nyilatkozatot tavaly június 22-én a 653. és a 654. sz. táviratokban332332 küldtem meg önnek, egyidejűleg a 644–652. sz. sürgönyökkel,333333 amelyben a nyilatkozat kiadásának indítékát és célját tettem világossá az ön számára. Ön akkor azt az utasítást kapta, hogy avassa be a román kormányt a francia kormány gazdaságpolitikájába, és tárja föl előtte, hogy az milyen erővel és milyen irányban kíván hatni.

Kérem tehát, hogy a leghatározottabban erősítse meg Take Ionescunak, hogy a parlamentben elhangzott cáfolata teljes mértékben megalapozott volt.

328328Az irat másolatát elküldték a londoni, római, belgrádi, varsói, budapesti, bécsi, bukaresti, athéni, szófiai francia külügyi képviselőnek.


330330Április 5-i sürgönyében a bukaresti francia követ arról számol be, hogy a bukaresti parlamentben – kérdésre válaszolva – Take Ionescu román külügyminiszter határozottan cáfolta, hogy Franciaország és Magyarország között titkos politikai jellegű szerződés volna érvényben. Ugyanakkor átadta Daeschnernek egy Pesten, 1920. július 23-án, Fouchet által aláírt szerződés másolatát, amelyben Franciaország támogatását ígéri Magyarországnak a Monarchia utódállamaival fönnálló országhatárainak ezen államok kárára történő módosításához, szükség esetén katonai segítségét is kilátásba helyezve. Daeschner megjegyzi, hogy e szerződést a magyar vasutakra vonatkozó megállapodást követően írták alá.331331Az FDI 2. kötetében, a 119. sz. alatt közölt irat.


333333Az FDI 2. kötetében, a 151. sz. alatt közölt szám nélküli irat.


IRATOK


10.7. BÁNFFY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTERA NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAKiratszám: 109




Elnök Úr!

Öt hónap telt el azóta, hogy a szövetséges és társult hatalmak kényszerítő intézkedésekkel való fenyegetőzésének engedve a magyar kormány végül rászánta magát a trianoni békeszerződés törvénybe iktatására.

A magyar kormány eme végső döntését kizárólag a békevágyából fakadó törekvéseknek engedelmeskedve, valamint az anyaországtól elszakított hárommillió magyar sorsa fölött érzett aggodalmának szorító nyomása hatására hozta meg.

A Magyar Királyság kormánya hibázott, amikor olyan hiú reményekkel áltatta magát, hogy a békeszerződés országgyűlési jóváhagyásával megszűnik a gyűlölködés Közép-Európában, a rend, a nyugalom, az igazság lesz úrrá a térségben, és a győzők kényének kiszolgáltatott, üldözött magyar kisebbségek ezentúl elviselhető körülmények között, anyagi, társadalmi és vallási téren akadálytalanul fejlődve élhetnek.

Ám ebben a magyar királyi kormány alaposan tévedett. Pedig a legnagyobb hálával eltelve vette tudomásul a nagyköveti konferencia határozatát, amely szerint a Nemzetek Szövetségének továbbítják a magyar nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban megfogalmazott panaszait. Ugyancsak hálával értesült arról, hogy a Nemzetek Szövetsége úgy döntött: védőszárnyai alá veszi a nemzeti kisebbségeket. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa 1920. november 29-i ülésén jelesül úgy határozott, hogy a Jugo-Szláviában és Cseh– Szlovákiában élő kisebbségeket helyezi védelem alá. Ugyanakkor a Tanács úgy vélekedett, nem szükséges a védelmet a romániai magyar kisebbségekre kiterjeszteni, arra hivatkozva, hogy a Románia és a szövetséges főhatalmak között megkötött kisebbségvédelmi szerződés csak akkor lép életbe, ha a trianoni szerződést három nagyhatalom ratifikálja.

A magyar kormány le kívánja szögezni, hogy az idegen uralom alá került magyar nemzeti kisebbségek sorsa a ratifikálás ellenére csak még rosszabb lett. A szigorúan ellenőrzött kisebbségek nem gyakorolhatják legalapvetőbb jogaikat, és nem élhetnek szabadságukkal.

E pillanatban a Magyar Királyság kormánya nem kíván semmiféle tiltakozást megfogalmazni. Nem akarja az utódállamokat felelőssé tenni azokért a csapásokért, amelyek a magyar kisebbségeket sújtják. Nem áll szándékában, hogy vádat emeljen a prágai és a bukaresti kormány ellen, amelyeknek utasításai gyakran különös módon megváltozva, meghamisítva, eltorzítva érkeznek meg az elcsatolt területek tisztviselőihez. Vagy talán azt kell föltételeznünk, hogy hatalmas szakadék tátong az említett kormányok szavai és a tettei között? Ami a belgrádi kabinetet illeti, az továbbra is abban leli kedvét, hogy mindennel szemben a legszigorúbban föllép, ami magyar.

Mindazonáltal a magyar királyi kormány terjedelmes jegyzéket állított össze a sérelmekből, amelyet a Nemzetek Szövetsége elé terjeszt majd, ha a szervezet hajlandó lesz a panaszokat meghallgatni.

A mostani alkalommal a magyar kormány mindössze egyetlen általános jellegű észrevételt szándékozik a nagykövetek tanácsának tenni, és arra megoldást kíván javasolni.

Íme az észrevétel:

A kisebbségi előírások betartásától vonakodó állam – a kellemetlen következményeket elkerülendő – e jogtalanságot még azzal tetézi, hogy megakadályozza a nemzeti kisebbségeket abban, hogy a Nemzetek Szövetségénél panaszt tehessenek.


IRATOK

Ekképpen járnak el a románok, a jugo-szlávok és a csehek, amelyek mindannyian szétverik a kisebbségeknek biztosított jogok érvényesítése céljából létesült szervezeteket, szövetségeket, csoportokat. Az Erdélyben nemrég alakult „Magyar szövetségnek” a román hatóságok nem engedélyezték, hogy alkotmányozó gyűlést hívjon össze. Így számolnak föl minden cselekvési lehetőséget, így fojtanak el minden eszmei mozgalmat.

A helyzet orvoslására a magyar kormány azt javasolja, hogy ideiglenes jelleggel, ameddig a kedélyek megnyugodnak, azokat az államokat, amelyeknek állampolgárai idegen uralom alá kerültek, föl kellene jogosítani arra, hogy az elcsatolt népesség nevében a Nemzetek Szövetségénél föllépjenek. Abban az esetben, ha valamely államnál a kisebbségek iránt vállalt kötelezettségek megsértését állapítja meg, a Szövetségnek joga lenne büntető intézkedéseket foganatosítani, tehát a helyszínen minden kisebbségi jogsértésre kiterjedő vizsgálatot kezdeményezni anélkül, hogy az érdekelt államot előzetesen erről értesítené.

A magyar kormány nevében tisztelettel kérem önt, Elnök úr, hogy tegye megfontolás tárgyává eme indítványt, és ha helyénvalónak találja, terjessze a Nemzetek Szövetsége elé.

A magyar kormány reméli, hogy a nemes eszméket, amelyek a Nemzetek Szövetsége megalakításakor meghatározó szerepet játszottak, nem fogja megcáfolni a gyakorlat, továbbá hogy az igazság mérlegén – legyen szó államokról vagy egyénekről – a legkisebbek és a leggyöngébbek joga ugyanannyit nyom, mint a legerősebbeké.

E meggyőződéstől áthatva ragadom meg az alkalmat és kérem, Elnök úr, fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését.






Úgy látszik, egyelőre nem tartják meg azt a találkozót, amelynek tervéről 51. 335335 és 54.336336 sz. táviratomban számoltam be. A kezdeményező Take Ionescu /Jonesco/ állítólag Jugo-Szláviát is be akarta vonni a megbeszélésekbe, azonban az ennek érdekében folytatott belgrádi tárgyalásai során tapasztalt bizalmatlanság és a fölmerült aggályok végül is kudarchoz vezettek.

Románia tehát állítólag egy ugyanolyan egyezményt kötött Cseh–Szlovákiával, mint amilyen Bukarestet Jugo-Szláviához köti,337337 amennyiben ez is rendelkezik arról, hogy a két fél segítséget nyújt egymásnak egy harmadik fél támadása esetén. Ez a segítségnyújtás elsősorban azt kívánja megakadályozni, hogy Magyarország csatlakozzék a támadóhoz, vagyis még arra az esetre is érvényes, ha Oroszország indítana támadást Románia ellen.

Valódi hármas szövetségről így tehát még nem beszélhetünk, azonban Cseh–Szlovákiát ugyanazon kötelékek fűzik Romániához, mint Jugo-Szláviához, Prága pedig úgyszólván kapocsként köti össze e két országot.


10.9. FÖLJEGYZÉS A MAGYARORSZÁGI FRANCIA POLITIKÁRÓL

334334Az irat másolatát elküldték a londoni, római, belgrádi, varsói, budapesti, bécsi, bukaresti, athéni, szófiai francia külügyi képviselőnek.



337337Románia Jugo-Szláviával, később a csehszlovák–román egyezmény aláírása után egyezett meg. A csehszlovák–jugoszláv analógiájára készült szerződés csak abban tért el, hogy a trianonin kívül a neuillyi béke védelmére is kötelezte a szerződő feleket.


IRATOK

iratszám: 111338338




A trianoni békeszerződés aláírását megelőző hetekben a nagyhatalmak a békefeltételekkel szemben erős ellenállást kifejtő magyar kormány hajlandóságát igyekeztek kipuhatolni. Ezt az ellenszegülést – a francia kormány értesülései szerint – nemcsak a Magyarországra kényszerített területi áldozatok váltották ki, hanem még tovább növelte a magyarok azon félelme, hogy az egykori monarchia gazdasági rendszerének szétzúzásával hazájuk ugyanolyan bizonytalan állapotok közé jut, mint Ausztria.

Ez a helyzet nem kerülte el a különböző szövetséges kormányok figyelmét, és tudomásunk volt arról, hogy a szövetséges országok bizonyos vállalatai hajlandóságot mutatnak arra, hogy gazdasági és pénzügyi segítséget nyújtsanak Magyarországnak. Ám a budapesti kormány mindenekelőtt a helyzeténél és törekvéseinél fogva a legelfogulatlanabb Franciaország támogatására tartott igényt. Megkeresett tehát bizonyos francia ipari és pénzügyi csoportokat, és kilátásba helyezte, hogy igen jelentős nagyságrendet képviselő gazdasági ügyletekre fog opciókat nyújtani, ha ily módon megnyerheti a francia kormány jóindulatát. A maga részéről a francia kormány úgy vélekedett, hogy a legjobban úgy járulhat hozzá a Magyarországon dúló politikai indulatok lecsillapításához, ha támogatja az ország talpra állását. Ezért bátorította azokat a tárgyalásokat, amelyeket bizonyos francia csoportok a magyar államvasutak üzemeltetésére, a budapesti kikötővel kapcsolatos munkálatok elvégzésére stb. adandó opció megszerzése érdekében kezdeményeztek.

A magyar kormány olyan nyilatkozatot kért a francia kormánytól, amelyben utóbbi jóindulatáról biztosítaná a budapesti kabinetet. Az opció aláírásának napján egy nyilatkozatot nyújtottak át a magyar megbízottnak, amelyben a francia kormány abbeli hajlandóságát fejezte ki, hogy elősegíti a Magyarország és szomszédai között fönnálló kapcsolatok javítását, többek között jóváhagyja, hogy baráti tárgyalások kezdődjenek közöttük azzal a céllal, hogy az érdekelt felek között – mindannyiuk közös megelégedésére – az ellenségeskedés minden okát fölszámolják. (A nyilatkozat szövege mellékelve.)339339

A nyilatkozat megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy a szövetséges kormányok a végleges békefeltételek, illetve a magyar észrevételekre adott válasz átadásakor egy „kísérőlevelet” 340340 is átnyújtottak a magyaroknak, amelyben leszögezték,

1. hogy továbbra is a békeszerződésben meghúzott határok az érvényesek;

2. hogy a határmegállapító bizottságok mindazonáltal jelentést készíthetnek a Nemzetek Szövetsége Tanácsának (ha úgy ítélik meg, hogy egy adott szakaszon a békeszerződés rendelkezései etnikai vagy gazdasági igazságtalanságot eredményeznek, amelynek megszüntetése mindenkinek érdekében áll);

3. hogy ebben az esetben a Nemzetek Szövetségének Tanácsa – valamelyik érdekelt fél kérése esetén – fölajánlhatja jószolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határvonal kiigazítását illetően békés megegyezésre jussanak azokon a szakaszokon, ahol a kiigazítást a határmegállapító bizottság szükségesnek tartja.

A francia kormány kizárólag a kísérőlevélben meghatározott feltételek mellett kötelezte el magát föllépésre, tehát abban az esetben, amikor egy közös megelégedésre létrejövő megoldás érdekében tett, békés megegyezést szolgáló erőfeszítésről van szó, amelyik vagy valamilyen etnikai, illetve gazdasági igazságtalanság orvoslását, vagy a kisebbségek védelmét biztosító rendelkezések kiegészítését célozza. Hasonlóképpen támogatja a francia kormány a Magyarország és szomszédai közötti tárgyalások megkezdését, amelyek eredményeképpen igazságos módon rendeznék kölcsönös gazdasági kapcsolataikat.

A francia nyilatkozat mindössze ezeket foglalta magában. Egyes magyar pártok próbálkoztak azzal, hogy belpolitikai céllal félremagyarázzák az állásfoglalást, és elhitessék, Franciaország szövetségeseivel szemben Magyarországot támogatja. Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Franciaország mindig is kizárólag a magyar gazdaság talpra állításának a lehetőségét vizsgálta – amint ezt Ausztria esetében is tette –, de csakis a szomszéd szövetséges államokkal való legteljesebb egyetértésben.

338338A följegyzés a Quai d’Orsay-n készült.

339339A melléklet nem szerepel a kötetben. A nyilatkozat szövegét lásd az FDI 2. kötetében, a 151. sz. alatt közölt iratban.



IRATOK






A bécsi francia követ343343 arról tájékoztatott, hogy az osztrák kancellár344344 néhány héten belül módot ad rá, hogy a parlament megszavazzon egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi népszavazás kiírását a Németországhoz való csatlakozás tárgyában. Véleménye szerint ez legföljebb elméleti jelentőségű megnyilatkozás lesz, és az antanthatalmak amúgy is semlegesíthetik, ha nyomást gyakorolnak Németországra, és ha leszögezik a kérdésben elfoglalt álláspontjukat a Nemzetek Szövetségében.

Másfelől doktor Mayr a pángermánok támogatását igyekszik megszerezni, azt igyekezvén elhitetni, hogy legelőször is hiteleket kell szerezni az újjáépítéshez, és hogy az anschluss kérdése egészen biztosan csak azután fog majd fölmerülni.

Kétségtelen, hogy ez a kétértelmű magatartás fölöttébb megnehezíti a dolgokat. A nagyhatalmak ugyanis veszélynek teszik ki magukat, ha hagyják, hogy az osztrák parlament megszavazza a Németországhoz való csatlakozásról szóló népszavazást lehetővé tevő törvényt. Lefevre-Pontalis javaslata szerint az utódállamokat kellene fölbujtani arra, hogy félemlítsék meg Ausztriát.

Úgy gondolom, helyes volna fölhívni ezen államok figyelmét doktor Mayr magatartására, ám anélkül, hogy cselekvésre bíztatnánk őket, és egyben anélkül, hogy abban megakadályoznánk őket. Az ellenben föltétlenül szükségesnek látszik, hogy Franciaország, Anglia és Olaszország éljen a békeszerződésben biztosított jogával, és szólítsa föl bécsi képviselőit, lépjenek föl közösen a kancellárnál, és követeljenek tőle határozott ígéretet arra nézve, hogy ellenszegül a kérdéses törvény megszavazásának, különben annak teszi ki magát, hogy a nagyhatalmak megvonják tőle támogatásukat.

Kérem, járjon közbe annál a kormánynál, amelyhez megbízólevele szól, adjon ilyen értelemben utasítást ausztriai követének.

[Bécsnek, Prágának, Belgrádnak, Washingtonnak, Varsónak és Bernnek, Bukarestnek, Budapestnek, Brüsszelnek, Madridnak:]

Tájékoztatásul megküldtem önnek az alábbi táviratot, amelyet a londoni és római francia nagykövethez intéztem.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Autriche vol. 72, f. 158.

11. 1921. május11.1. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

341341A táviratot elküldték Londonba (1400–1401. sz.), Rómába (1202–1203. sz.), Bécsbe (303–304. sz.), Belgrádba (343–344. sz.), Varsóba (542–543. sz.), Prágába (260–261. sz.), Washingtonba (926–927. sz.), Bernbe (184–185. sz.), Budapestre (172–173. sz.), Madridba (241–242. sz.), Bukarestbe (339–340. sz.), Brüsszelbe (445–446. sz.).342342Lásd az előző lábjegyzetet.


344344M. Mayr.


IRATOK

iratszám: 113

irat típusa: 169. sz. irat. Titkos


keltezési idő: 1921. május 3.


751–753. sz., e hó elsején kelt táviratomban345345 tájékoztattam Nagyméltóságodat azokról a nézetekről, melyeket a királyi külügyminisztérium főtitkára346346 Ausztriának Németországhoz való csatlakozása kapcsán nekem előadott, és amelyeket lényegében egy ilyen – országára nézve általa nagyon veszélyesnek ítélt – eshetőséggel szemben a nyíltan hangoztatott ellenséges hozzáállás jellemez. Arról is beszámoltam, hogy néhány nappal korábban a bécsi olasz követ347347 ugyanilyen értelemben nyilatkozott, hozzátéve azon véleményét, mely szerint Ausztriában az ő országának és a mienknek tökéletesen egybeesnek az alapvető érdekei.

Contarini és della Torretta olyan tisztségeket töltenek be, amelyek – nézetem szerint – jelentőséget adnak a tárgyban mutatott hozzáállásuknak, és amelyek lehetővé teszik számukra, hogy befolyást gyakoroljanak az olasz kormányzat politikájára. Ezért bátorkodtam indítványozni, használjuk föl arra Sforza gróf londoni jelenlétét, akit útján della Torretta kísér, és esetleg az utóbbi párizsi tartózkodását visszatértében az angol fővárosból, hogy közös föllépést dolgozzunk ki az ausztriai pángermán kampány ellen, és olyan gyakorlati intézkedéseket hozunk, amelyek az osztrák köztársaság fennmaradását célozzák.

Ez eddig rendben is volna, ám nagyon jól tudom, milyen nagy Olaszországban a távolság a szavak és a tettek között, mennyire eltérő irányzatok alakítják az olasz politikát, végül minő nehézségek árán lehet itt valamiféle kézzelfogható, gyakorlati eredményre jutni, hogy ne kelljen az embernek azzal a lehetőséggel számolnia, hogy Contarini és della Torretta minden bizonnyal őszinte jóindulata megmarad jámbor óhajnak. Éppen ezért, látva a pángermán kampányt, amely korántsem rekedt meg a puszta elképzelés szintjén, hanem – pontosan ellenkezőleg – teljes erővel tombol, és egyre közelebb hozza az osztrák–német egyesülés pillanatát, ideje volna tájékozódnunk, hol találhatnánk Olaszországon kívül olyan közreműködőket, akikkel vállvetve megakadályozhatnánk e terv megvalósítását, és Olaszországot is rábírhatnánk a vele való ellenszegülésre.

Úgy gondolom, hogy a volt király, Károly legutóbbi – itt is nagy figyelemmel kísért – kalandja hasznos tanulságokkal szolgálhat. Az egyik tényező, amelyik a legnagyobb szerepet játszotta abban, hogy Budapesten azon nyomban elítélték Habsburg Károly vakmerő vállalkozását, illetve hogy az olasz kormány már az első pillanattól kezdve egyértelműen elutasító álláspontra helyezkedett – amennyire itt meg lehet ítélni –, az a bizonyosság volt, hogy a magyarországi Habsburg-restaurációt a szomszédos országok nem tűrik el, és ellene erőszakkal sem haboznának föllépni.

Ha sikerülne ugyanilyen helyzetet teremtenünk Ausztria és Németország föltételezett egyesülésére nézve is, tehát ha Bécsben és Rómában tisztában volnának azzal, hogy a terv megvalósítása Jugo-Szlávia, Cseh–Szlovákia és Románia hadseregének közbeavatkozását vonná maga után, nagyon valószínű, hogy az érdekeltek fontolóra vennék a dol-got, és még inkább valószínű, hogy Olaszország elszánná magát a határozott állásfoglalásra és a föllépésre. Rómában ugyanis fokozott figyelemmel kísérik, miként vélekedik és hogyan cselekszik a kisantant, amelyet Olaszország szeretne irányítani, és vezetőjeként kíván föllépni: ezért tehát kénytelen a nyomába szegődni.

Kérem, Miniszterelnök úr, fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Autriche vol. 73, ff. 14–15.

12. 1921. június12.1. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER FATOU ALTENGERNAGYNAK, A PORTO-


346346Contarini.

347347Della Torretta márki.


IRATOK

ROSAI ÉRTEKEZLET FRANCIA KÉPVISELŐJÉNEKiratszám: 114



keltezési idő: 1921. június 3.

Teljes megelégedésemre hajtotta végre Közép-Európa fővárosaiban az önre bízott feladatot, amely abból állt, hogy győzze meg az egykori kettős monarchia utódállamainak kormányait, járuljanak hozzá – a Legfelsőbb Tanács januárban kifejezett kívánságának megfelelően – a gazdasági értekezlet összehívásához. Az ebből az alkalomból Varsóba, Pesten, Belgrádban és Bécsben tett látogatása során kivívta a lengyel, magyar, jugo-szláv és osztrák kormány megbecsülését, és megnyerte bizalmukat, ugyanakkor személyesen megismerhette azokat az akadályokat, amelyekkel ezen kormányok útját állják a normális élet újrakezdésének, amikor mesterséges gazdasági korlátokat emelnek, sőt olyan intézkedéseket hoznak, melyek a határok föltétel nélküli lezárását eredményezik. Másrészről alkalma nyílt arra, hogy megismerje az előítéletek, az elfogultság, a történelem folyamán kialakult gyűlölködés hatalmát, amely tényezőket az ön számára kidolgozott utasításaimban figyelmébe ajánlottam, továbbá arról is meggyőződhetett, milyen mély ellenszenvvel viseltetnek e kormányok az iránt, hogy összefogjanak Porto-Rosáért, hogy ott olyan nagyszabású munkatervet fogadjanak el, amely a különböző államok széles körű és baráti együttműködését írja elő gazdasági téren.

Nem kell tehát hangsúlyoznom – most, amikor Porto-Rosába készül – küldetésének jellegét, sem pedig azt, hogy milyen módon biztosíthatja a közép-európai kormányok csatlakozását ahhoz a tervezethez, amelyet – az olasz kormánnyal egyetértésben – a francia348348 és az angol349349 nagykövet dolgozott ki Rómában.

Önnek békéltetni és meggyőzni kell majd, tehát ugyanazt a szerepet kell játszania, mint amelyet a közép-európai fővárosokban tett látogatása során alakított. Franciaország

– amely saját érdekeit nem kívánja érvényre juttatni – azzal kecsegtetheti magát, hogy meghallják szavát azok a fiatal államok, amelyeknek létrehozásában közreműködött, és amelyeknek mindenkor védelmezte érdekeit. Mi több, Párizs éppen ezen államok jól fölfogott érdekében fejezi ki azt az óhaját, hogy a porto-rosai értekezlet rendelkezzen végre a vasúti személy-és áruforgalom újraindításáról az összes állam között és minden tranzitvonalon, megszüntetve a még fönnálló tilalmakat; továbbá hogy ez az értekezlet dolgozzon ki egy általános érvényű megállapodást, amely szabályozza a gördülőanyag fölosztását az érdekelt államok között, a vasúti kocsik közlekedési rendjét, valamint a mozdonyok és vasúti kocsik bérbeadását a gazdagabb országok részéről a szegényebbek számára, végül pedig hogy nyilatkozni fog annak érdekében, hogy a magánkocsikat visszaszolgáltassák tulajdonosaiknak.

Nehezen volna érthető, ha a porto-rosai értekezletnek nem sikerülne e pontokat illetően egy új, teljesen biztonságos rendszert kidolgoznia, amely a Nyugat-Európa és Kelet-Európa közötti közlekedést a jövőben függetlenné tenné az átmenő forgalmat lebonyolító államok szeszélyétől vagy egymás iránti neheztelésétől. Közép-Európa gazdasági újjáépítésének alapja a normális közlekedés újraindítása. Ettől függ minden más terület gyarapodása, ezért az egykori Monarchia utódállamainak be kellene látniuk azt az igazságot, hogy a megtorlásként alkalmazott határlezárás elfogadhatatlan, mert tökéletesen bizonytalan állapotot eredményez, és olyan visszahatást gyakorolhat a nemzetközi kereskedelemre, amelynek következményei fölmérhetetlenek.

Megeshet, hogy a porto-rosai konferencia ülésein az utódállamok egyes képviselői majd azt bizonygatják, hogy a politikai szabadság semmit sem ér gazdasági szabadság nélkül, és hogy ezeknek az államoknak pontosan ez a gazdasági szabadság adja a győzelem legfőbb hozadékát.

Ön is jól emlékszik, hogy az ilyetén való érvelésre a legnagyobb figyelmet fordítottunk. Így hát az efféle okoskodásra fölhozhatja, hogy az értekezlet minden olyan napirendi pontjának elhagyására igent mondtunk, amelyet Közép-Európa gazdasági függetlensége ellen irányuló támadásként lehetett volna értelmezni. Kérem, mutasson rá, hogy az átmenő forgalom szabadságát, a közlekedésnek és az áruforgalomnak nyújtott kedvezményeket nem lehet a nemzeti követelések részévé tenni; végül pedig emlékeztessen arra, hogy a fegyverszünet aláírását követően azonnal helyreállítottuk és egy pillanatig sem szüneteltettük a Németországgal

348348C. Barrère.

349349Sir G. Buchanan.


IRATOK

való vasúti forgalmat, bármilyen panasz merült is föl korábbi ellenségünkkel szemben.

A porto-rosai tárgyalások ezen szakaszában különösen hasznos támogatást kap majd a második kiküldöttől, Leverve-től, az állami út-és hídépítési hivatal mérnökétől, aki egyben a közép-európai gördülőanyag-forgalmi bizottság elnöke, és akinek a tapasztalata, hasonlóképpen elismert tekintélye segítségére lesz feladata végrehajtásában. A föntebb érintett kérdésekre vonatkozó jelentéseket Leverve saját felelősségére fogja összeállítani.

A porto-rosai megbeszéléseknek okvetlenül a közép-európai közlekedési eszközök új chartájának megalkotását kell eredményeznie, ám a szövetséges nagyhatalmak közvéleménye csalódottan venné tudomásul, ha a konferencia nem mutatna föl valamilyen eredményt a kereskedelem és a gazdaság terén is. E tekintetben a program előirányozza a legfontosabb termékek forgalmát szabályozó egyezmények aláírását, mint amilyen az élelmiszer, szén, koksz, kőolaj, a különböző ércek és kohászati termékek.

Amikor majd ennek érdekében – egyetértésben az angol és az olasz képviselővel – szót emel, az utódállamok küldöttei biztosan nem fogják elmulasztani, hogy fölhozzák egyrészt az egyes pénznemek elértéktelenedéséből adódó bizonytalanságot, másrészt pedig hogy fölemlítsék mindazokat a kereskedelmi egyezményeket, amelyeket az utóbbi hónapok során egymás között aláírtak. Amint ön is tud róla, ezek az egyezmények főként a kontingensek és az exportengedélyek rendszerének alapján köttettek, amely rendszer nem annyira a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok erősítését, hanem inkább az államkincstár bevételeinek növelését segíti elő.

Ezenkívül arra is számítania kell, hogy az utódállamok küldöttei erős ellenszenvet tanúsítanak majd a római angol nagykövet javaslatával szemben, amelyet az utóbbi napokban fogalmazott meg, és amely kimondja: „Porto-Rosában keresni kell a megegyezés lehetőségeit annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a bizonyos készítmény-és árucikkféleségekre megállapított importengedélyezési vagy -tilalmi rendszer bevezetéséből adódó nehézségek.”

Feladata lesz tehát – egyetértésben az angol és az olasz képviselővel –, hogy föltárja, milyen feltételek mellett lehet ebben a szellemben két vagy több érdekelt állam között különegyezményeket tető alá hozni. Ennek kapcsán ne felejtse el majd hangsúlyozni, hogy bizonyos államoknak – például Cseh–Szlovákiának – törekedniük kell arra, hogy külkereskedelmi mérlegük egyensúlyát Németországon kívül próbálják javítani, hiszen ez az állam – a jóvátétel kifizetése érdekében – iparának súlyos megadóztatására és a szállítási díjak megemelésére fog kényszerülni. Egyébként azt is tisztán kell látnunk, hogy az előítéletek és a gyűlölködés fokozatos enyhülésével az 1918. novemberi események által szétszakított gazdasági kapcsolatok vissza fognak térni abba mederbe, amelyben Európának ezen a részén a kereskedelmi forgalom – a földrajzi viszonyoknak köszönhetően – mindig is lebonyolódott. Az osztrák kivitelben és behozatalban az idei évtől Cseh– Szlovákia foglalja el az első helyet, és Ausztriának, mint jelentős átmenő forgalmat lebonyolító országnak és ipari hatalomnak, fontos szerep jut majd a közép-európai államok között.

Az Osztrák–Magyar Monarchia egyes utódállamai között már számos egyezmény jött létre. Célszerű volna ezekről jegyzéket és mérleget készíteni, az érintett felekkel egyetértésben megvizsgálni, mit engedélyeznek, mit tiltanak, hogyan bővíthetők, végül pedig azt tanulmányozni, milyen újabb megállapodásokról kell majd még tárgyalni annak érdekében, hogy a gazdasági egyezmények olyan rendszere jöjjön létre, amely bátorítja a normális kereskedelmi élet újraindítását a térségben.

Megbízatása csak ezen kérdések megoldására szól, erőfeszítéseit kizárólag ezekre a területekre kell összpontosítania.

Előfordulhat ugyanis, hogy az egykori Monarchia összes utódállamából érkezett küldöttek gyűlése – éppen a porto-rosai konferencia ideje alatt esetleg bekövetkező események hatására – politikai jellegű eszmecserévé alakul. Ilyen esemény lehet például a tartományi hatóságok által az osztrák kormány akarata ellenére Stájerországban tervezett népszavazás vagy Nyugat-Magyarország kérdésének a megoldása.

E tekintetben a legnagyobb tartózkodást kell tanúsítania, és ha véleménynyilvánításra szólítanák föl, arról azonmód számoljon be római nagykövetünknek. A Szövetségközi Duna-bizottságban korábban mutatott teljesítménye alapján jó esélyt látok küldetése sikerére, amellyel Közép-Európában megbíztam. Az a megbecsülés és bizalom, amelyet előbbi feladatának teljesítése során kivívott ezeknél az államoknál, biztosítékot jelentenek számomra arra nézve, hogy megbízatásának második részét is a legnagyobb megelégedésre fogja végrehajtani.


IRATOK


12.2. FÖLJEGYZÉS TELEKI PÁRIZSI KIKÜLDETÉSÉRŐLiratszám: 115350350




A budapesti kormány megbízta Teleki gróf magyar miniszterelnököt, utazzon Párizsba, és számoljon be azokról a reményekről, amelyeket a magyar kormány bizonyos kérdésekkel kapcsolatosan táplál, hogy ekképpen kiegészítse a doktor Halmos által korábban hangoztatott félhivatalos kijelentéseket.

Ha a magyar kormányzat nem kapja meg Párizsban a várt támogatást, akkor állítólag a miniszterelnök, Bethlen gróf át fogja adni a hatalmat Andrássy gróf még mindig igen nagy befolyással rendelkező németbarát pártjának. Amennyiben ez a párt újra hatalomra kerül, minden reményét abba veti majd, hogy Németország újra megerősödik, Ausztria beleolvad a Német Birodalomba, Cseh–Szlovákiát pedig fölszámolják és beleszorítják az újjáalakított Mitteleuropába.

Teleki gróf a következő kérdésekre kívánja a francia kormány figyelmét ráirányítani: a nyugati megyék, a kisebbségek védelme és a csehekkel való tárgyalások újrafölvétele.

A nyugati megyék

Magyarország azt szeretné, ha szabadon megegyezhetne Ausztriával ezen területek fölosztásáról, nem is annyira komolyabb gazdasági érdekek alapján, hanem inkább nemzeti büszkeségből. Való igaz, hogy a nagykövetek tanácsa ez ellen határozott kifogást nem emel, ám úgy látszik, hogy az antant meglehetősen szűk határokat szabott a már megkezdett tárgyalások lehetséges következményeinek. A magyar kormánynak természetesen tudomása van a párizsi osztrák követnek351351 a nagyköveti tanácsnál tett közbenjárásáról, amelynek során valamiféle védelmet kért a magyar követelésekkel szemben. Ennek ellenére a miniszterelnök, Bethlen gróf reménykedik, képes lesz meggyőzni az osztrák kormányt arról, hogy lehetséges az olyan osztozkodás, amely tekintettel van a magyarok önérzetére, és Ausztria érdekeit sem sérti.

A kisebbségek védelme

A nemzetiségi kérdést illetően a budapesti kormány Erdélyt tekinti a legfontosabbnak. Már eddig is számos alkalommal tiltakozott az ellen a bánásmód ellen, amellyel a magyarokat sújtják ezen a most Romániához tartozó területen. A román kormány rendre azt válaszolta, hogy minden lakossal egyformán bánnak. Tény, hogy Erdélyben és a tulajdonképpeni Romániában két, egymástól különböző földtörvényt alkalmaznak. Az erdélyi jóval szigorúbb, tekintve, hogy a nagybirtokok a magyarok kezén vannak. Nagyon is kivételes elbánásban részesítik tehát az erdélyi magyarokat, amely igaz, nem személyükre, hanem a tulajdonukban levő földekre irányul.

A magyar kormánynak az a kívánsága, hogy az erdélyi magyarok a jövőben kedvező bánásmódban részesüljenek a román kormányzat részéről.

A csehekkel való tárgyalások

A csehekkel már korábban, Bruckban elkezdett, a jelenleg Magyarországot és az ipari termékeinek piacot nem találó Cseh–Szlovákiát hasonlóképpen sújtó gazdasági nehézségek megoldását célzó tárgyalások újrafölvétele iránt főleg a magyarok érdeklődnek.

A négy bizottságot, amelynek fölállításáról Bruckban határoztak, a prágai kormánnyal egyetértésben létre fogják hozni.

A budapesti kormány azt reméli, hogy a cseh–szlovák kormánnyal kötendő megállapodásokkal kapcsolatban

350350A följegyzést M. Piègre készítette.

351351J. Eichhoff.


IRATOK

tanúsított kedvező hozzáállása fejében hatékony rendszert fognak bevezetni a magyar kisebbségek védelmére.

TELEKI GRÓF LÁTOGATÁSA


Teleki gróf, korábbi magyar külügyminiszter kihallgatást kért a miniszterelnöktől.352352 Teleki gróf – aki magánemberként jeles földrajztudós – a Franciaországhoz való közeledés politikájának egyik leglelkesebb támogatója volt. E politikának egyébként olyan hangsúlyos jelleget adott, amely jóval meghaladta a francia kormány szándékait.

Mostani párizsi útján arról kíván bizonyosságot szerezni, hogy a francia kormány hajlandó-e a békeszerződés kísérőlevelének353353 – és következésképpen a francia–magyar gazdasági megállapodások aláírása alkalmával a francia kormány által kiadott nyilatkozatnak – magyar értelmezése mellett kiállni.

Ha Teleki gróf nem kap megfelelő biztosítékot a francia kormánytól, akkor – a hírek szerint – a hivatalban levő magyar kormány lemond, és Magyarország Németország felé fog tájékozódni, mégpedig abból a föltételezésből kiindulva, hogy Ausztria csatlakozik Németországhoz, az ekképpen körülzárt Cseh–Szlovákia pedig szétesik.

A párizsi magyar követ354354 a politikai ügyek igazgatójával355355 folytatott előzetes megbeszélése során kénytelen volt beismerni: Teleki gróf tulajdonképpen Franciaország segítségét jön kérni ahhoz, hogy Magyarország kivonhassa magát a békeszerződés végrehajtása alól.

Magyarország valójában nem kívánja nyugati megyéit átadni Ausztriának, hiszen a szomszédjával folytatandó, általa kezdeményezett tárgyalások célja nem kevesebb, mint hogy kétségbe vonja e területek átadásának szükségességét. És pontosan ez, ami aggasztó. Hiszen Cseh–Szlovákiával már tárgyalások folytak a többé-kevésbé normális viszonyok visszaállítása érdekében. Ha viszont Magyarország nem tarthatja meg a nyugati megyéket, akkor elkezdené a kisantanthoz tartozó államoknak átengedett területek egy részének visszacsatolását fontolgatni.

Peretti nem hallgatta el a magyar követ előtt, hogy Franciaországot adott szava kötelezi, és hogy Párizs nem térhet ki az elől, hogy megkövetelje Magyarországtól a békeszerződés végrehajtását.

Teleki gróf is találkozott Perettivel, ő azonban sokkal homályosabban fogalmazott. Egyébiránt ugyanazt a tájékoztatást kapta a politikai ügyek igazgatójától, mint Praznovszky.

Az biztos – amint Peretti is rámutatott –, hogy a magyar kormány nagymértékben eltúlozza a Magyarországnak 1920-ban tett francia nyilatkozat jelentőségét. Ebben a francia kormány ugyanis szigorúan a békeszerződés kísérőleveléhez tartotta magát, amely – mindennemű területi vagy etnikai igazságtalanság megszüntetése érdekében – lehetőséget ad baráti megegyezésre kisebb területi kiigazításokat illetően, de csak azután, hogy e kiigazítások kérdésében a Nemzetek Szövetségéhez fordultak. Természetesen a francia kormány arra is késznek mutatkozott, hogy elősegítse a tárgyalásokat Magyarország és a szomszédos államok között, azonban a francia nyilatkozat egyértelműen meghatározta, hogy kizárólag békés, kölcsönös előnyökkel járó megegyezésről lehet szó.

A magyar kormány álláspontját elfogadva Franciaország szembekerülne kisantantbeli szövetségeseivel. Még Ausztria esetében is nyilvánvaló – az ott megfigyelhető pángermán törekvések ellenére –, hogy nem szorgalmazhatjuk a békeszerződés egyik félreérthetetlen rendelkezésének a fölfüggesztését anélkül, hogy ne ébresztenénk ismét gyanút szövetségeseinkben. Ez ellentétes volna a Franciaország által követett általános politikai elvvel, amely a békeszerződések maradéktalan végrehajtásán alapul.

Ugyanakkor a főhatalmak soha nem ellenezték, hanem éppen ösztönözték, hogy Ausztria és Magyarország tárgyaljon egymással, és szükség esetén igazítsa ki a nyugatmagyarországi megyék határait. Magyarország azonban határmódosítással nem elégszik meg, hanem az e területek átengedéséről szóló rendelkezés érvénytelenítését szeretné elérni.

352352A. Briand.


354354I. Praznovszky.

355355E. Peretti de la Rocca.


IRATOK

Tekintettel az Ausztriában tapasztalható annexiós törekvésekre, természetesen az a kérdés is fölmerülhet, hogy nem volna-e célszerű javasolni a nagykövetek tanácsának: hozza az osztrák kormány tudomására, hogy mindaddig nem sürgetheti a békeszerződés végrehajtását a nyugat-magyarországi megyékre vonatkozólag, ameddig maga is nem teljesíti annak rendelkezéseit, vagyis ha nem lép föl az anschlusst célzó népszavazási követelésekkel szemben. Ugyanakkor ez az ügy kizárólag a nagyhatalmakra tartozik, és ebben a vonatkozásban Magyarországnak – úgy tűnik – semmiféle ígéretet nem lehet tenni. Csak arra buzdíthatjuk, hogy igyekezzék baráti kapcsolatokat kiépíteni szomszédaival, olyan tárgyalások útján, mint amilyenek már Cseh–Szlovákiával Bruckban lezajlottak.

Hasonlóképpen, a kisebb szövetséges országok által elcsatolt területeken élő magyar kisebbségek védelmét illetően, a békeszerződés a Nemzetek Szövetségének hatáskörébe utalta a beavatkozás jogát a kisebbségi előírások betartatása érdekében. A magyar kormány panaszait a nagyköveti tanács a Nemzetek Szövetségének továbbította. Aszövetségesek pusztán annyit tehetnek, hogy baráti módon fölhívják a kisebb szövetségesek figyelmét a magyarok helyzetére, ügyelve arra, nehogy föllépésünk egy korábbi ellenség érdekében tett közbenjárásnak látsszék.






Apponyi gróf keresett föl, akivel már hosszabb ideje nem találkoztam. Egyébként látogatásának nem volt határozott célja, de az idős államférfi a reá jellemző bőbeszédűséggel és szavaiból áradó kedvességgel fejtegette előttem az őt különösen érdeklő kérdéseket.

Legelőször is genfi benyomásairól számolt be, ahol a magyar kormányt képviselte a Nemzetek Szövetségének egyik értekezletén, amelyre a német küldötteket is meghívták. Ennek kapcsán elmondta, érzékelte Párizsnak ez alkalommal kifejezésre juttatott jóindulatát, hiszen Franciaország – alighogy Németország fejet hajtott követeléseink előtt – máris arra törekedett Genfben, hogy volt ellenségei számára nyilvánvalóvá tegye hajlandóságát a kibékülésre. Apponyi gróf ezen észrevételére érdemes fölfigyelni, hiszen Franciaországról beszélve – noha minden esetben korrektül nyilatkozik – szavaiból egy év óta már nem a korábbi érzelmek áradnak, hanem egyfajta fojtott keserűség, csaknem ugyanaz, amelyik sok magyarból mérséklet nélkül tör elő.

Apponyi gróf elmondta, nagyon szeretné, ha Magyarországot fölvennék a Nemzetek Szövetségébe. Úgy számítja, hogy erre szeptemberben kerülhet sor. Mindamellett tart bizonyos államok, nevezetesen a kisantant országainak ellenállásától, és nem titkolta előttem, milyen óriási csalódás volna számára, ha ellenséges és magyar részről minden kiváltó okot nélkülöző manőverek indulnának hazája belépésének késleltetésére abba a nemzetközi szervezetbe, amelynek feladata a világbéke megteremtése.

Erre azt válaszoltam Apponyi grófnak, hogy ebben az ügyben szívesen leszek szószólója Nagyméltóságodnál, és hogy a magam részéről azt szeretném, bárcsak teljesülnének kívánságai.

Beszélgetőtársam ekkor témát váltott, és legutóbbi párizsi útjáról kezdett el beszélni

– amelyik óta már elég sok idő telt el –, meg arról, hogyan fogadták a francia államférfiak. A franciaországi tartózkodása idején megismert álláspontokról igen megfontoltan nyilatkozott. Több elejtett szavából azonban arra következtettem, hogy e mérséklet inkább csak látszólagos, mint valódi, és hogy most már némi sértődöttséget táplál irántunk. Úgy éreztem, e megnyilvánulásokra válaszolnom kell, és kifejtettem neki, hogy a francia kormány kizárólag a trianoni békeszerződést tartja szem előtt, és nincs az a külföldi – akár a kisantantból való – államférfi, amelyik képes volna – ellentétben azzal, ahogy ő vélhetőleg gondolja – közép-európai politikánk irányvonalát megváltoztatni, vagy bármiféle elvakultságot belénk oltani. Arra a kétségbevonhatatlan nagyvonalúságra is emlékeztettem, amelyről egyébként Beneš tett tanúbizonyságot a Teleki gróffal és doktor Gratzcal való brucki tárgyalások alkalmával, hasonlóképpen arra is, hogy a cseh–szlovák külügyminiszter


IRATOK

mostani, marienbadi találkozója Bánffy gróffal sem tekinthető a következetesen ellenséges magatartás jelének. Apponyi gróf erre nem hozott föl ellenvetést, hanem – a beszélgetést általánosabb síkra terelve – merőben elméleti jelleggel, sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy végső soron Franciaország nem ismerte föl a maga teljességében, milyen értékes segítséget kaphatna Magyarországtól közép- vagy kelet-európai befolyásának kiterjesztéséhez és megszilárdításához. Jelezte továbbá, hogy egyébiránt teljesen tisztában van azzal, hogy a francia kormány különböző okok miatt semmit sem változtathat a békeszerződésen. Ő elsősorban a jövőbe tekint – hangoztatta –, amelynek az előkészítéséhez nyújtott jóindulatú francia támogatást nagyon sokra tartja. Ez alkalommal is elismételte, milyen sajnálatosnak tekinti a kísérőlevél 356356 körül kialakult félreértést, amelyet – többek között a Berthelot-val való találkozásakor – megpróbált Párizsban eloszlatni.

Ellenvetésemre, mely szerint egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy jelesül Magyarországgal szemben ellenséges magatartást tanúsítanánk, mindössze a békeszerződés rendelkezéseit kívánjuk pontosan betartani, mi több, arra is késznek mutatkoztunk, hogy – a Nagyméltóságod legutóbbi képviselőházi beszédében vázolt föltételek mellett – elősegítsük hazája talpra állását, az idős államférfi azt válaszolta, hogy igenis jelentős különbség mutatkozik a hazája iránt táplált jóindulatot illetően a francia képviselőházban, illetve az angol parlamentben a békeszerződés törvénybe iktatásával kapcsolatos vita során elhangzott beszédek között. Már vártam ezt a kijelentést, amely megerősíti azon félelmeimet, melyeknek 166. sz., június 12-én kelt levelem 357357

befejező részében e tárgyra nézve hangot adtam. Egyébként anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanánk Apponyi gróf ilyenformán megfogalmazott megítélésének – amelyet, és ebben biztosak lehetünk, sok vetélytársuk használ majd ki ellenünk a Duna mentén –, tartsuk meg emlékezetünkben, már csak azért is, hogy tisztában legyünk azzal, milyen könnyedséggel magyarázzák félre esetenként legjobb szándékainkat is, illetve azért, hogy a németek, az angolok és az olaszok erőteljes propagandatevékenységére – amelynek célja, hogy a mi hátrányunkra meghatározó befolyásra tegyenek szert Budapesten – megfelelő választ adhassunk.






Beneš tájékoztatása szerint a Bánffy gróffal és Teleki gróffal folytatott marienbadi megbeszélésen – amelynek eredményeit mai táviratomban358358 már röviden összefoglaltam – úgy találta, hogy a magyarok a Bruckban tanúsítottól igen eltérő fölfogásban tárgyaltak. Csakugyan, az azóta eltelt időszakban számos esemény – mint például Károly volt király kalandos vállalkozása és a kisantantnak ez alkalommal mutatott magatartása, a román– cseh–szlovák egyezmény aláírása, a Lengyelország és Cseh–Szlovákia között kirajzolódó közeledés, Teleki gróf párizsi és londoni utazása, amelyről, a Szapáry gróf által idézett szavai szerint, azzal a benyomással érkezett haza, hogy Beneš ellen nincs mit tenni – a magyarokat visszatérítette a valóság talajára.

A brucki tárgyalásokon úgy határoztak, hogy a március 16-án kelt beszámolómban359359 jelzett négy bizottság ülése után a miniszterek újra találkoznak, és megvitatják a bizottságok munkája során fölmerült, további tevékenységüket esetleg akadályozó kérdéseket. A volt király restaurációs kísérletét követően Beneš hallgatásba burkolózott, és – némi tétovázás után – a magyarok álltak elő azzal a javaslattal, hogy folytassák az eredeti terv megvalósítását, amibe Beneš beleegyezett, de csak azzal föltétellel, hogy ez alkalommal a magyar miniszter megy Cseh–Szlovákiába. Először Karlovy Varyra esett a választás, de végül – szabad szálláshelyek hiányában – Mariánské Lázné mellett döntöttek.

Benešnek a Bruckban tapasztalt békülékeny magatartása alapján a magyarok sokat reméltek, és úgy hitték, hogy a bizottságokban a teljes egyenlőség alapján tárgyalhatnak, így például a gazdasági bizottságban a Cseh–






IRATOK

Szlovákiába irányuló gabonakivitelt, illetve Magyarország megnyitását a cseh–szlovák ipartermékek előtt magyar engedményként tüntethetik föl, amelyért cserében hasonlókat követelhetnek. Ekkor Beneš Mariánské Láznéban fölhívta a figyelmüket arra, hogy nem így áll a helyzet, hiszen ő ragaszkodhat a békeszerződés alkalmazási előírásainak betartásához, amelyek elegendő előnyt nyújtanak Cseh–Szlovákiának, következőleg a megszületendő megállapodásokat éppen hogy Prága engedményeinek lehet majd betudni.

Számos egyéb kérdést is tisztáztak, mint amilyen például a kisebbségek védelme, a volt állami alkalmazottak helyzete, a korábban a Magyar Királysághoz tartozott cseh– szlovák területeken élő magyar alattvalók honosságának elismerése, a cseh–szlovák földtörvény alkalmazása a magyar állampolgárokra, akiket kormányuk megpróbált volna kivonni annak hatálya alól, a keleti vasút útvonala, amelyet a magyarok Pozsonyból Bruckba akartak átterelni.

A kölcsönös amnesztiát illetőleg Beneš leszögezte, hogy a maga részéről csak akkor kezd tárgyalni erről a kérdésről, ha a magyarok mindennemű propagandát beszüntetnek Szlovákiában, és föloszlatják az ilyen tevékenységet folytató szervezeteket, amire Bánffy gróf ígéretet tett.

Végül a tisztán politikai kérdésekhez érkezve Bück gróf azt kérte, hogy ezeket a többin kívül, külön tárgyalják, mert az ő helyzete Magyarországon tarthatatlanná válik, ha a velük kapcsolatos kijelentéseit beveszik a tárgyalásról szóló beszámolóba. Miután ezt elfogadták, kifejtette Benešnek, hogy a Habsburgok kérdését nyilvánosan nem ismerheti el nemzetközi kérdésnek, szeretné a róla való tárgyalást bizonytalan időre elhalasztani. Hozzátette: már intézkedéseket foganatosítottak arra nézve, hogy Károly volt királyt visszakísérik az országhatárra, ha újból megpróbálna Magyarországra visszatérni. Beneš válaszában előadta, hogy nem akarja megnehezíteni a feladatát, de a maguk részéről szövetségesei és jómaga korábban már minden olyan intézkedést meghoztak, ami szükség esetén ugyanezt eredményezi. Tudomásul kell tehát venni, hogy a kisantant haladéktalanul cselekedni fog, ha Magyarország három nap leforgása alatt nem hiúsít meg egy ilyen kalandot. Benešnek ugyanis meggyőződése, hogy Budapesten azért késlekedtek annyit a volt király visszaküldésével, mert a magyar kormány kivárta, miként alakul Károly próbálkozása, készen arra, hogy a siker valamelyes reménye esetén támogassa, és csupán a kisantant fenyegetésének hatására határozta el magát a volt uralkodó eltávolítására.

A Mariánské Lázné-i találkozón mindent összevetve sikerült rendbe tenni a dolgokat, világossá téve a magyarok számára, hogy az illúziók kora lejárt. A bizottságok folytatni fogják munkájukat, és egy újabb, a közeljövőben tartandó tárgyalás megtartását is tervezik.

Beneš tehát egy újabb lépést tett a közép-európai helyzet megszilárdításához vezető úton, tovább munkálkodva elképzeléseinek megvalósításán, vagyis olyan viszonyok kialakításán az utódállamok között, hogy ne vádolhassák többé Közép-Európa balkanizásával, és hogy ne lehessen többé semmiféle ürügyet fölhozni egy dunai szövetség megalakítása érdekében. Az érdekelt államok közötti kapcsolatok eléggé szorosak lesznek ahhoz, hogy élettel teljenek meg, ám a szálak Prágában futnak majd össze.

Ahhoz, hogy az általam Benešnek tulajdonított tervet meg lehessen valósítani, Ausztriának is helyet kell találni benne. Cseh–Szlovákia elsősorban ugyanis Béccsel tárgyalt, de azok az egyre súlyosabb nehézségek, amelyekkel az osztrákoknak meg kell küzdeniük, a kérdésnek más kereteket szabtak. Benyomásom szerint Beneš azért nem keresi a megoldás lehetőségeit, mert ez idő szerint ezzel a nagyhatalmak foglalkoznak, így nem kíván a nyomdokaikba lépni, ám a jövőben bármikor visszatérhet erre az ügyre. Azok a híresztelések, melyek szerint Masaryk elnök Capriból való visszatérte után találkozni fog Hainisch elnökkel, némi valószínűséget adnak e föltevésnek.





keltezési idő: 1921. június 27. 17 óra 30 (Érkezett: június 29. 11 óra)


IRATOK

A külügyminiszter360360 nagyon elégedetten tért haza Benešsel való találkozójáról, amelyre Marienbadban került sor. A megbeszélés (néhány) technikai kérdés tisztázását célozta, amelyek tanulmányozása során fölmerülő nehézségek gátolták a jelenleg Prágában és Budapesten folyó gazdasági és jogi tárgyalások előrehaladását. Bánffy gróf többek között a kisebbségi kérdésre vonatkozó egynéhány alapelvben jutott megegyezésre Benešsel.

A két miniszter úgy határozott, hogy ebben az ügyben a porto-rosai értekezletet követően újabb találkozót tart.


13. 1921. július13.1. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER SIR MILNE CHEETHAM PÁRIZSI ANGOL KÖVETNEKiratszám: 119361361




Követ Úr!

Július 4-én kelt levelében362362 volt szíves tájékoztatni arról, hogy a három madridi szövetséges nagykövetnek 363363

a Károly volt császár esetleges spanyolországi tartózkodására vonatkozó javaslatára adott válaszában a spanyol kormányzat beleegyezése egyik föltételéül azt kötötte ki, hogy a volt császár spanyolországi tartózkodása idején legyen képes saját és családja kiadásait fedezni. A brit kormány – amelynek minden oka megvan annak föltételezésére, hogy a volt császár nem rendelkezik személyes vagyon fölött, és amely ugyanakkor úgy látja, hogy a szövetséges kormányok semmiképpen sem nyújthatnak neki segítséget – úgy vélekedik, hogy ilyen körülmények között a magyar kormánytól kellene számára támogatást kérni.

Van szerencsém tájékoztatni önt, nem tartom célszerűnek, hogy egy ilyen jellegű közbenjárást tegyünk a budapesti kormánynál. Ha eltekintünk a megannyi kellemetlenségtől, amelyek egy efféle megkeresésből származhatnak – többek között attól, amely a magyarországi monarchista pártoknak a kérés kapcsán megfogalmazott értelmezéséből adódhat –, azzal is tisztában kell lennünk, hogy a spanyol kormány nem egyedüli okként hozta föl a volt császár pénztelenségét. Hivatkozott ugyanis még arra a nehézségre, amellyel a császár felügyelete járna, hiszen ezt csak a legnagyobb tapintattal lehetne megszervezni, azon különleges figyelmességre való tekintettel, amelyet a királyi családnak kellene Károly iránt tanúsítania. Ilyen körülmények között pedig ez a felügyelet – a francia nagykövet véleménye szerint – legföljebb látszólagos volna.

Úgy látszik, ez a megkeresés nagy zavarba hozta a spanyol kormányt, és valószínű, hogy a volt császár pénztelenségére való hivatkozás nem több puszta kifogásnál.

Fogadja, Követ úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.



360360Bánffy M.

361361Az irat másolatát elküldték a londoni, római, budapesti, berni, madridi francia külügyi képviselőnek.


363363Wilfeld, Fasciotti, Defrance.

364364Az irat másolatát elküldték a bukaresti, prágai, belgrádi, római, londoni, bécsi francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

irat típusa: 197. sz. irat. Bizalmas



A román követ365365 a napokban fölkeresett, és a trón kérdésében olyan álláspontot fejtett ki, amely meglepő volt számomra, és amelyről – úgy vélem – tájékoztatnom kell Nagyméltóságodat. Stircea ugyanis arról számolt be, hogy miután több hónapon keresztül ismerkedett a magyar viszonyokkal, a dolgok alapos megfontolása után úgy határozott, kormányát olyan értelemben tájékoztatja, hogy a királyság kérdésére a legjobb megoldást József főhercegnek a trónra való jelölése adná. Román kollégám véleményét meglehetősen érdekesnek tartom, tekintettel arra, hogy a kisantant mind ez ideig határozottan elzárkózott attól, hogy Budapesten bármelyik Habsburg is visszatérhessen a hatalomba.

Mint ismeretes, a minisztériumnak több ízben is – legutóbb a múlt év novemberében (lásd 264. és 277. sz., 1920. november 9-én366366 és 15-én367367 kelt távirataimat) – beszámoltam arról, hogy József főherceg magyar trónkövetelőként milyen kedvező benyomást tett rám. Nem hiszem tehát, hogy ismét ki kellene fejtenem akkor előadott – sem változtatásra, sem kiegészítésre nem szoruló – észrevételeimet e herceg jelleméről, jó szándékú törekvéseiről, megnyilatkozásainak többségére jellemző józanságról, végül pedig a parasztok körében élvezett népszerűségéről, akiknek szemében az ő személye egyesíti a monarchikus hagyományt a sokuk által már egyre inkább értékelt szabadelvű irányzatokkal.

Olasz kollégám368368 erről egyébként hasonlóan vélekedik (lásd a 174. sz., június 25-én kelt levelemet 369369) anélkül, hogy valaha is megpróbáltam volna meggyőzni egy olyan álláspontról, amelyet – mivel ellentétes volt a minisztériumtól kapott utasításokkal – én itt semmilyen helyzetben sem védelmeztem. Mégis úgy gondolom, hogy minden elfogulatlan és a trónkérdés budapesti megítélésének változásait közelről követő szemlélőnek végül óhatatlanul arra a véleményre kell jutnia, amelyet Castagneto herceg, Stircea és jómagam osztunk József főherceg személyére vonatkozóan.

Nem kívánok tovább boncolni egy olyan kérdést, amelynek megoldásáról legutóbb a főhatalmak ismét rendelkeztek, amikor a nagykövetek tanácsa április 2-i jegyzékében370370 újólag eltiltotta a Habsburgokat Magyarország trónjától. A nemzetközi politika szüntelenül és elkerülhetetlenül változó viszonyaira való tekintettel azonban szükségesnek tar-tom, hogy minden olyan újabb tényezőről késedelem nélkül beszámoljak, amelynek megjelenésével számolnunk kell, és amely befolyásolhatja az események jövőbeni alakulását. Erre való tekintettel Stircea legutóbbi javaslatát sem szabad elhallgatnunk, amelyben kormányánál József főherceg trónra való jelölését szorgalmazza.


14. 1921. augusztus14.1. HAMELIN TÁBORNOK JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐLiratszám: 121

irat típusa: 2446. sz. jelentés



I. Belpolitikai helyzet

365365T. Stircea.

366366A föntebb, 76. sz. alatt közölt irat, melynek pontos keltezése november 6.






IRATOK

A kormányzó.

Korrektsége és becsületes magatartása következtében Horthy tengernagy mind nagyobb tekintélynek örvend.

Szerte az országban tett utazásai során hangoztatott álláspontjával – mely szerint egy mezőgazdasági országnak a vidéki lakosságra kell támaszkodni – egyre inkább megnyeri a parasztok rokonszenvét.

Sok gondot okoznak neki a volt király, Károly visszatéréséről szóló híresztelések, amelyek az eseményt az augusztus 20-i Szent István-napra, a magyarok nemzeti ünnepére teszik.

Ez az időpont alkalmas volna arra, hogy a király annak a katonai mozgalomnak az élére álljon, amelyik szembeszegül Nyugat-Magyarország […]371371egyesülésével, és ekképpen nemzeti hőssé léphetne elő.

A kormányzó azonban nem habozna volt uralkodóját letartóztatni, ha ez a fölöttébb kétséges eshetőség bekövetkezne.

Horthy tengernagy igen szigorúan járt el, és ezáltal nyilvánvalóvá tette álláspontját, amikor a hónap elején fogadta, és királypárti magatartása miatt rendelkezési állományba helyezte Lehár ezredest, a szombathelyi katonai körzet volt parancsnokát.

A Bethlen-kormányt nagyon sok támadás éri a jobboldal, többek között Friedrich volt miniszterelnök részéről, aki mindenekelőtt antantbarát magatartását rója föl neki. Bethlen bukása és a Friedrich-kormány hatalomra kerülése a reakciós és németbarát magyar elemek győzelmét hozná magával.

Az antantnak érdeke, hogy segítse a Bethlen-kormány fönnmaradását az eme jelentés Nyugat-Magyarország c. szakaszában fölvázolt körülmények között.

Miközben a kormány – tisztességgel eleget téve a békeszerződés előírásainak – kitartóan törekedik megnyerni az antant jóindulatát, Bethlen gróf igyekszik nyilvánvalóvá tenni: a nemzet érdeke megköveteli, hogy Magyarország még a látszatát is elkerülje annak, hogy a nyugtalanság és a revansista törekvések fészkének tekintsék, amely bonyodalmakkal fenyegeti Európát. A belügyminiszter ennek megfelelően minden olyan irredenta szövetséget föloszlatott e hónap elején, amelyet elnevezése vagy alapszabályzata alapján provokatívnak lehetett tekinteni. Vagyonukat zárolták.

Annak még utána kellene nézni, hogy vajon ezek a társaságok nem alakultak más formában újjá.

II. Külpolitikai helyzet

A békeszerződés végrehajtása.

A kormány a békeszerződés rendelkezéseinek maradéktalan betartására irányuló szándékaival kapcsolatos – mind belföldi, mind külföldi – nyilatkozatait továbbra is fönntartja.

A Németországgal való kapcsolatok.

Ebből következően küzdenie kell az országgyűlés egy részének, illetve a sajtó csaknem egészének németbarátsága ellen, mely utóbbi a német propaganda zsoldjában áll.

Friedrich képviselő – aki korábban miniszterelnök volt – a kormány külpolitikájának ostorozásával és annak bizonygatásával szeretné magához ragadni az ellenzék vezetését, hogy Magyarországnak az immár a fölemelkedés útjára lépett Németországhoz kell kötnie a sorsát.

A sajtó igyekszik kiaknázni azt a hírt, mely szerint a hallei és a wittenbergi egyetemek rektorai elhatározták, diákokat küldenek Budapestre, hogy ezzel is ösztönözzék magyar egyetemisták kiküldését Németországba csakúgy, mint a háború előtti egyetemközi kapcsolatok újrafölvételét.

A Németországba vetett bizalom azonban már itt sem a régi.

Jellemző, hogy egy olyan országban, amelyet szigorú cenzúra tart ellenőrzése alatt, támadások jelenhetnek meg a német hírszerzés mesterkedései ellen – melynek tagjait nyilvánosan leleplezik –, valamint Schenk báró tájékoztató irodája ellen – melynek tevékenységére ráirányítják a közfigyelmet. Ezzel szemben soha a

371371Olvashatatlan szöveg.


IRATOK

legártatlanabb célzás nem hangzott el a francia hírszerzéssel kapcsolatban, noha létezéséről tudnak.

Kapcsolatok Franciaországgal.

Doulcet vatikáni meghatalmazott diplomáciai képviselőként való kinevezésében a sajtó annak a bizonyítékát vélte fölfedezni, hogy Franciaország milyen jelentőséget tulajdonít a Magyarországgal való jó kapcsolatok helyreállításának. Ugyanakkor a Fouchet főbiztos közeli távozásáról keringő hírek a legmélyebb sajnálkozást váltották ki. Főbiztosunk személyét ugyanis az egész magyar közvélemény, hasonlóképpen a szövetséges hatóságok rokonszenve övezi.

Ebben az országban az ilyen érzelmek jól megférnek egymással.

Az elkövetkező idők legerősebb hatalma Németország, a korábbi szövetséges lesz, melynek irányításával képezték ki azelőtt a magyar hadsereg tisztjeit, iparának vezetőit; az az állam, melynek föltámadása elő fogja segíteni, hogy a felsőpapság, a nemesség és a nemzeti hadsereg megőrizhesse előjogait. Úgy látszik, egyedül a Németországgal való szövetség biztosíthatja Magyarország függetlenségét, mi több, elveszett területeinek visszaszerzését az antant által a magyarok kárára létrehozott vagy megnagyobbított államoktól. Ez a Németország iránti tisztelet azonban nem egyenlő a rokonszenvvel.

Párizstól – mindaddig, amíg a kisantant foglya marad – semmire nem lehet számítani, mégis Franciaország marad az a nemes, lovagias, nagylelkű, önzetlen és eszményi gondolkodású nemzet, amelynek pályáját Magyarország mindenkor figyelemmel kísérte, megpróbáltatásait saját maga is átérezte.

Magyarország soha nem felejti és büszke arra, hogy annak idején részt vett a francia keresztes háborúkban, büszke az Anjou-uralkodócsaládra, az Erdélyben francia segítséggel, Ausztria ellen két évszázadon át folytatott küzdelemre, az 1848. évi, franciaországit követő forradalmára.

Még a franciaországi eseményeket illető bírálatok is a magyar közvélemény odaadó figyelméről tanúskodnak, és a leggyakrabban a történtek által kiváltott mély rokonszenv hatja át őket.

Az országba látogató összes francia előkelőségnek föltűnt az a megbecsülés, amellyel itt azon melegében körülvették őket, és amelynek jóformán minden alkalommal a legcsekélyebb ellenállás nélkül meg is adták magukat.

A magam részéről már hosszabb ideje kénytelen voltam lemondani az utazásokról, hogy elkerülhessem a rokonszenv-megnyilvánulásokat, amelyek teljes joggal sértenék kisantantbeli szövetségeseink érzékenységét.

Amikor egy kivételes alkalommal, 17-én vasárnap, turistaként és mindennemű értesítés nélkül Kecskemétre utaztam, a városi polgárok és a parasztok olyan őszinte és tüntető rokonszenvvel fogadtak, amilyet egy német tábornok megjelenése bizonyára nem váltott volna ki.

Ebben az országban a Franciaország részéről tett legcsekélyebb engedmény, a megbékélés irányában tett legapróbb lépés óriási visszhangot vált ki, amelyet – ha a folytatás elmarad – keserű csalódás némít el.

A francia parlament magyar baráti csoportjának megalakulása szerfölött hízelgett a magyarok hiúságának, és túlzott reményeket ébresztett bennük. Válaszul a külügyminiszter, Bánffy gróf az országgyűlésben azonnal fölvetette egy francia baráti csoport megalakításának az ötletét.

A békeszerződés törvénybe iktatása.

A trianoni békeszerződés ratifikációjának szenátusi vitája után – csakúgy, mint a képviselőházban lezajlott vita alkalmával – az összes, Magyarországgal szemben ellenséges megnyilatkozást megtáviratozták Budapestre, amelyeket azután a magyar lapok leközöltek. Egészen más lett volna az első benyomás – amely itt is, éppúgy, mint Franciaországban, a leggyakrabban a meghatározó –, ha az emberek ismerték volna, milyen fönntartásokat fogalmaz meg maga a törvényjavaslat előterjesztője, nevezetesen: hogy melyek azok a veszélyek, amelyeket a hivatásos hadsereg fölállítása rejt magában, hogy a Magyarország ellen hozott büntetőintézkedések csak attól a pillanattól lépnek életbe, amint Németországgal szemben foganatosítják őket, hogy a békeszerződés korántsem mentes a hiányosságoktól, továbbá annak megerősítése, hogy Franciaország a legkevésbé sem elfogult Magyarország kárára, sőt, hajlandó közeledni hozzá, és föleleveníteni mindazokat az emlékeket, amelyek a magyar néphez fűzik. Milyen lelkesedéssel fogadták volna itt Monzie kijelentését: „Magyarország Németország oldalán harcolt a háborúban, és vele együtt veszített: ezért fizetnie kell. Azonban mind Franciaország, mind az európai béke szempontjából alapvetően fontos, hogy az igazságosság követelményei szerint fizessen.”


IRATOK

A Nyugat-Magyarországnak Ausztriához – tehát Németországhoz – való csatolását ellenző állásfoglalása, a békeszerződésnek a „tudatlanság békéjeként” való megbélyegző meghatározása a közvélemény jelenlegi követeléseinek tömör összefoglalását adják.

Lamarzelle beszéde, melyben „a teljes egységét megőrző, a versailles-i béke által a háború előtti helyzethez képest még jobban megerősített Németországról” szólt – amely kép szerinte szöges ellentéte annak, amit az Osztrák–Magyar Monarchiának a sadowai lecke tanulságait semmibe vevő földarabolásáról festeni lehet – sokat használt Franciaország itteni megítélésének, amelynek lakosairól egyébként itt azt tartják, hogy – csakúgy, mint a magyarok – előszeretettel hadakoznak saját érdekeik ellen.

A miniszterelnök beszédéből csak azt a részt sürgönyözték meg Budapestre, amely „a tíz évszázada oly kegyetlenül elnyomott népek keserves jajgatására” hívja föl a figyelmet. Erre itt persze azonnal mélypontra zuhant Franciaország népszerűsége – amely állapot valószínűleg nem lesz tartós – , és éppen a demokratikus sajtó intézte a legélesebb támadásokat Párizs ellen. Ezek a lapok úgy vélekednek, hogy a beszéd – még akkor is, ha kizárólag csak francia szerzők munkái alapján készült – a történelem tökéletes félreismeréséről tanúskodik, és szemére vetik a miniszterelnökünknek, hogy fölcsapott a kisantantba tömörült népek szószólójának.

Megküldettem, és átnyújtottam a miniszterelnöknek, a külügyminiszternek és a honvédelmi miniszternek 372372 a „Journal Officiel” egy-egy példányát, amelyet olvasván megkönynyebülve láthatták, mi is valójában a francia álláspont. Ennek ismeretében szembe tudnak majd szállni a kormány politikája elleni várható támadásokkal.

Kapcsolatok Csehszlovákiával.

A gazdasági tárgyalásokat hátráltatják a magyar kisebbségekkel szembeni bánásmód miatt emelt kifogások. E kérdésben – a szövetséges tábornokok többszöri közbenjárása ellenére – már egy év óta semmiféle enyhülés nem tapasztalható.

Ezt bizonyítja, hogy a Kassán (Szlovákia) különösen szigorú körülmények között 1920 áprilisától kémkedés vádjával fogva tartott

Lindner ezredest

Radda (?) őrnagyot

Polloczek (?) építészt

Dr Kelemen ügyvédet január 28-án halálra ítélték, amely ítéletet a prágai katonai bíróság július 29-én helybenhagyta.

Az ügyben a budapesti szövetséges főmegbízottak a kisebbségi jogok alapján a nagykövetek tanácsához, illetve a Nemzetek Szövetségéhez fordultak.

III. A szövetséges katonai bizottság

Az Sz–H–Sz-csapatok által megszállt magyar területek kiürítése.

A nagykövetek tanácsa jóváhagyta a szövetséges tábornokok kiürítési tervét, a végrehajtás időpontját azonban mindeddig nem jelölték ki.

A pécsi szövetséges katonai bizottság július 26. óta van a szövetséges főmegbízottaknak alárendelve. A főmegbízottak indítványozták, hogy augusztus 20. és 25. között kezdjék meg a csapatok kivonását – amely művelet hét napot vesz igénybe –, mivel Nyugat-Magyarország kiürítése augusztus 31-én indul.

Az időpontot sürgősen ki kellene tűzni, tekintve, hogy a szerbek mindent, ami mozdítható, a saját területükre hurcolnak. Vasúti vontatóeszközökből és gördülőanyagból például csak azokat nem viszik el, amelyeket a jóvátételi bizottság a szövetséges hatalmak számára jelölt ki. Baranyában tehát semmi nem marad. Már fölkészültek a sínek és a talpfák fölszedésére. A kivetett adókat – rekvirálással fenyegetve – azonmód be is hajtják.

Az ide menekült és az Sz–H–Sz-hatóságok által mind ez ideig támogatott kommunisták kegyvesztetté váltak, és az ország elhagyására készülnek.

372372Belitska S.


IRATOK

A nagykövetek tanácsa az ellenőrző bizottság tagját, Grosset [?] angol ezredest nevezte ki a pécsi szövetséges katonai bizottság élére, amelynek munkájában a jelenlegi három tagon kívül még az osztrák–magyar, illetve az osztrák–cseh határmegállapító bizottságból választott négy tiszt fog részt venni.

A budapesti szövetséges katonai bizottság föloszlatása.

A Legfelsőbb Tanács által 1919 augusztusában kiküldött, a Magyarország és a szomszédos államok közötti nézeteltérések elrendezésére alakult szövetséges tábornoki bizottság július 26-án, a trianoni békeszerződés hatályba lépésének napján föloszlott.

IV. Nyugat-Magyarország átadása

Az átadás politikai következményei.

Arról, hogy az országrész elcsatolása mekkora hiba, már mindent megírtak a francia lapok, minden elhangzott a szenátusban, sőt maga Poincaré is mindent elmondott.

Nyugtalanságra ad okot annak megállapítása, hogy az összes budapesti szövetséges főbiztos és tábornok egyhangúlag meg van győződve ezen intézkedés időszerűtlen voltáról.

Egyre valószínűbbé válik az előző jelentésemben373373 megfogalmazott föltevés: az antant Németország karjába taszítja Magyarországot, és Berlin lesz annyira tisztában érdekeivel, hogy fölismerje: hűséges szövetségesre tehet szert, ha a megfelelő időben visszaadja a magyaroknak a nyugati megyéket.

Az elcsatolásról szóló döntést a magyar közvélemény és a kormány is annyira valószínűtlennek tartja, hogy arra számítanak, a nagyköveti tanács és Franciaország legalább addig elhalasztja a határozat gyakorlati érvényesítését, amíg Ausztria nem nyújt biztosítékokat arra nézve, hogy nem egyesül Németországgal.

A szövetséges tábornokok megbízatása.

A nagykövetek tanácsa július 12-én kelt utasításában teljhatalommal ruházta föl a szövetséges tábornokokat arra nézve, hogy „fölügyeljék az átadással kapcsolatos műveleteket”, a szövetséges főhatalmak nevében vegyék át Magyarországtól, és adják át Ausztriának a nyugati megyéket, a vonatkozó jegyzőkönyvekkel együtt.

Egyébként a soproni szövetséges katonai bizottság továbbra is szigorúan ellenőrzi az átadási műveleteket.

Az olasz megbízott.

Amint már korábban rámutattam, úgy látszik, Olaszország nem kíván részt vállalni ezen műveletek irányításában, nehogy kárba vesszen annak munkának az eredménye, amelyet ügynökei Magyarországon végeztek.

Az olasz kormányzat nagy sietve visszarendelte Budapestre Mombelli tábornokot, és először azt közölte, hogy a budapesti olasz katonai misszió vezérkari főnökének, Coppi alezredesnek a helyére nevezi ki.

Tekintettel arra, hogy e magas rangú tiszt egy éve a budapesti szövetséges tábornokok titkáraként tevékenykedik, Mombelli kinevezése csak nyilvánvalóbbá tette volna Olaszország visszavonulását.

Ezért a brit és a francia tábornok ragaszkodott ahhoz, hogy a három nagyhatalom együttesen vállalja a felelősséget, és a főbiztosok […]374374a nagykövetek tanácsánál egy olasz tábornok kinevezése miatt.

Az olasz kormány e föllépés hatására aztán július 18-án ki is nevezte Ferrario tábornokot, azonban ő nem érkezett meg Budapestre, sőt jövetelét sem jelentették be.

A szövetséges tábornokok bizottságának elnöki tisztét ekképpen Olaszország részvétele nélkül látom el, ami kárára van a francia és a brit érdekeknek.

Átadási terv.

A tervet a nagyköveti tanács közvetlen utasításai alapján a soproni szövetséges katonai bizottság dolgozta ki,




IRATOK

majd módosította. A jelenleg a katonai bizottság fölé rendelt tábornokoknak ezt ebben az állapotában kellett elfogadniuk, hogy az átadási műveletek ne szenvedjenek késedelmet. A tervet a nagykövetek tanácsa jóváhagyta.

Az átadás időpontjául a tábornokok augusztus 18-át javasolták, de a nagykövetek tanácsa a határidőt augusztus 27-re halasztotta.

Az átadásnak a következőképpen kell lezajlania:

Augusztus 6. Előzetes értekezlet Sopronban, melynek során a szövetséges tábornokok ismertetik az átadási műveletek tervét:

Davy osztrák megbízottal, a belügyi és közoktatási minisztérium osztályvezetőjével,

Sigray Antal magyar megbízottal, Nyugat-Magyarország főkormánybiztosával.

A két megbízott teljhatalommal rendelkezik a polgári és katonai hatóságok fölött.

Augusztus 18. A szövetséges tábornokok rendelkezésére bocsátott 30 antanttiszt értekezlete Sopronban; a már rendelkezésükre álló tiszteket a magyarországi ellenőrző bizottságoktól vezényelték.

Augusztus 19. A tisztek elfoglalják kijelölt szolgálati helyeiket.

Augusztus 20. Az osztrák és a magyar hatóságok által kidolgozott intézkedések összehangolása.

Augusztus 21. A magyar csapatok kivonásának megkezdése; a műveleteknek augusztus 21. és 26. között kell lezajlaniuk.

Augusztus 26. A magyar katonák, csendőrök és vámtisztviselők maradéktalanul kivonulnak Nyugat-Magyarország nyugati körzetéből, helyükre osztrák katonaság vonul be, nyomukban a köztisztviselőkkel.

Augusztus 27. A keleti körzet kiürítése azonos körülmények között. 16 órakor Sopronban aláírják az átadási jegyzőkönyveket.

Augusztus 27-től szeptember 4-ig. A magyar hatóságok átadják hivatalukat az osztrák hatóságoknak.

Szeptember 4. Az antanttisztek elbocsátása.

A magyar kormány magatartása.

A magyar kormány – mivel lassanként kezd rájönni, hogy reményei szertefoszlanak – erősen szorgalmazza a tárgyalásokat Ausztriával, amelyektől a tisztán magyar területek, egyebek mellett Sopron városának az átengedését kívánja elérni. Ha ez sikerül, kérni fogja a nagykövetek tanácsától a demarkációs vonal megváltoztatását, bármilyen nehéznek bizonyulhat is egy ilyen késői módosítás.

Valószínű egyébként, hogy Ausztria Nyugat-Magyarország átadása után a békeszerződés és a szövetséges hatalmak határozata mögé bújva fogja halogatni e területek átengedését.

Akárhogyan áll is a dolog, a magyar kormány szilárdan elhatározta, hogy tisztességgel végrehajtja a békeszerződést, azonban szakadatlan küzdelmet kell folytatnia a közvéleménnyel, a sajtóval, az irredenta pártokkal és az országgyűlés többségével.

Július 27-én a külügyminiszter, Bánffy gróf arról tájékoztatott, csak akkor tudja elhallgattatni az ellenzéket, ha bejelentheti az országnak, hogy megkezdődött a még mindig szerb megszállás alatt álló magyar területek kiürítése. Máskülönben kénytelen lesz lemondani.

A lemondását követő kormányválsággal, a Friedrich-féle németbarát és irredenta csoport valószínű hatalomra kerülésével minden kérdésessé válhat, és Nyugat-Magyarország átadása legalábbis késedelmet szenvedhet.

Érdekünkben áll tehát, hogy hasznunkra fordítsuk a jelenlegi kormány kedvező hozzáállását, és megkönnyítsük Bánffy gróf dolgát azzal, hogy határidőt tűzünk ki a szerbek által megszállt magyar területek kiürítésére.

A budapesti szövetséges külügyi képviselők ilyen értelmű kéréssel fordultak a nagykövetek tanácsához, amely


IRATOK

testület még nem ismertette döntését.

A szerbek arra hivatkozva tagadják meg a kiürítést, hogy mindaddig, amíg Nyugat-Magyarország átadása nem történik meg, valamiféle zálogra van szükségük; a magyarok pedig azzal érvelnek, hogy a szerbeknek semmi okuk nem lesz a távozásra, miután Budapest átadta a nyugati megyéket.

A kölcsönös gyanakvás eloszlatásának legjobb módja az volna, ha a két művelet végrehajtására egyidejűleg kerülne sor.375375

Milyen nehézségekre kell számítanunk?

Hitem szerint sikerült meggyőznöm a jelenlegi magyar kormányt arról, hogy érdekében áll a legnagyobb rend fönntartása az átadási műveletek idején. Úgy látom, eltökélte magát erre. Könnyű dolga persze nem lesz, hiszen a németek már három hónapja folytatják propagandájukat, és nem is siker nélkül.

Amint már korábban jeleztem, a jelenlegi helyzet fönntartását kívánja a magyar népesség (30%) és többek között a polgárság, az összes földbirtokos, valamint a mostani határ mentén élő német lakosság, amely csempészésből tartja fönn magát, és semmi kedve ahhoz, hogy a virágzó üzletet átengedje az új határ mellett lakó magyaroknak.

A német munkások mind csatlakozni akarnak Németországhoz. A két tábor hívei egy népszavazáson becslésem szerint 50–50 százalékot érnének el.

A magyar hatóságok nem csekély örömmel értesültek arról, hogy a szövetséges tábornokokat tüntetők fogadják majd, akik német zászlókat lobogtatva üdvözlik őket, és szegődnek kíséretükbe. Megállapíthatjuk tehát, hogy ugyancsak furcsa és inkább kellemetlen eredményre vezettek törekvéseink.

Mindenek ellenére az a véleményem, hogy a magyar kormány augusztus 16-ig, csapatainak kivonásáig, fönn fogja tartani a rendet. De hogy utána mi lesz?

A szerbek által Baranyába befogadott és mostanra kegyvesztetté vált kommunisták arra várnak, hogy a magyar katonaság, csendőrség, rendőrség kivonultával Nyugat-Magyarországra fészkeljék be magukat. A Bécsbe menekült kommunisták minden bizonnyal követik majd őket.

A bécsi zsidó kereskedők is nagyon várják a magyarok kivonulását, hogy aztán rávetve magukat az új tartományra, minden föllelhető gazdagságra rátegyék a kezüket, a jól jövedelmező üzérkedés reményében, amelyre – az osztrák fővárost sanyargató ínséget figyelembe véve – minden okuk megvan.

Magyarország pedig csak örülhet annak a fölfordulásnak, amelyre a terület augusztus 27-i átadását követően számítani lehet. A két rendszer összehasonlításának eredményét ugyancsak nagy tetszéssel fogadhatja.

Szerbiát és Cseh–Szlovákiát – amelyek (az olasz követség tájékoztatása szerint) a déli és az északi határnál már összevontak bizonyos katonai erőket – közös érdek hajtja, és úgy látszik, csak arra várnak, hogy rendfenntartás ürügyén bevonuljanak Nyugat-Magyarországra. Ily módon megvalósulna a kisantant terve a Magyarországot bekerítő folyosóról.

És vajon mit tesz majd Ausztria?

Az utóbbi időben is a teljes fejetlenség jeleit mutató Volkswehrben nincs bizalma, ezért bevetését nyilvánvalóan el akarja kerülni.

A rendfenntartáshoz nincs megfelelő csendőrsége. A soproni szövetséges katonai bizottság elnöke, Ivaldi ezredes szerint Nyugat-Magyarország átadása után Bécs a szövetséges tisztek tartózkodásának meghosszabbítását fogja kérni mindaddig, amíg nem képes biztonságos állapotokat teremteni. De hát katonaság és a szükséges eszközök nélkül vajon mit tehetnének a szövetséges tisztek? A helyzet bármelyik pillanatban veszélyessé és bonyodalmaktól terhessé válhat.

Ha válság törne ki, és bebizonyosodna az osztrák fegyveres erők tehetetlensége, akkor föl lehet majd tenni a

375375Az irathoz fűzött megjegyzés: éppen ezen jelentésem elküldése előtt (augusztus 3.) értesültem arról, hogy a nagykövetek tanácsa levelet juttatott el a párizsi magyar küldöttséghez, amelyben augusztus 27-ét jelöli ki a szerbek által megszállt magyar területek kiürítésének időpontjául. Ez a döntés – amelyről a diplomáciai képviselőket még nem értesítették – teljes mértékben megfelel a föntebb leírt kívánalmaknak… [a folytatás hiányzik].


IRATOK

kérdést, hogy vajon a cseh, a jugo-szláv vagy a magyar csapatokat célszerű-e inkább behívni, számolva azzal, hogy a behívottak biztosan maradni fognak, vagy ha nem kerül sor behívásukra, vajon az érdekelt államok – nemzetiségeik biztonságának védelme ürügyén – kezdeményeznek-e beavatkozást.


14.2. PRAZNOVSZKY, A MAGYAR KORMÁNY MEGBÍZOTTJA J.CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEKiratszám: 122




Elnök Úr!

A román–magyar határmegállapító bizottság augusztus elején, Párizsban tartott ülésén illetékessége alá tartozónak nyilvánította annak hiteles értelmezését, hogy mi képezi a trianoni békeszerződésben megszabott határok alapját, azt az alapot, amelyet akár a legcsekélyebb mérvű határkiigazítással sem lehet megváltoztatni. A bizottság a szóban forgó esetben megváltoztathatatlan alapnak nyilvánította az Arad–Kisjenő–Nagyszalonta–Nagyvárad–Érmihályfalva–Szatmárnémeti–Nagykároly vasútvonalat. Ennek következtében a bizottság úgy határozott, minden olyan határvonalra vonatkozó javaslatot eleve visszautasít, amely a föntebb említett alapot esetleg módosítaná. Abizottság ezenfölül azt is leszögezte, még ha jogi szempontból kétségbevonható volna is illetékessége egy ilyen megkérdőjelezhetetlen alap kijelölésére, ez a helyzeten valójában semmit sem változtat, hiszen az utasítások értelmében minden szavazattöbbséggel hozott döntés jogérvényes és megfellebbezhetetlen. A bizottság az úgynevezett alap módosítására irányuló minden javaslatot érvénytelennek és meg nem történtnek fog tehát tekinteni, méghozzá anélkül, hogy megindokolná az elutasítást.

A bizottság továbbá azt követeli, hogy minden határmódosításra vonatkozó javaslatot egy csomagban, f. hó 22-én terjesszünk be. Jóllehet tudomása van arról, hogy technikai okok miatt képtelenek vagyunk ezt a határidőt tartani, és az összes javaslatunkat egy tételben előterjeszteni, a kijelölt időpont lejártával nem hajlandó semmilyen indítványt elfogadni, és annak a lehetőségét is kizárja, hogy valamely visszautasított javaslatot mérsékeltebb változatban ismételten előterjesszünk. A dolgok intézésének ezt a módját persze lehetetlenné tudnánk tenni, ha Magyarország földarabolva, kis csomagokban szétosztva nyújtaná be javaslatait, és ekképpen valamelyik javaslat elvetése nem vonná maga után a többi visszautasítását is. A határmegállapító bizottság eljárása tehát csak megnehezíti a munkát. Maga a bizottság is úgy vélte, némi rugalmasságot kell tanúsítania a kérdésben, ezért úgy határozott, nem egyben, hanem több részre osztva utasítja vissza majd az indítványokat, amely részekkel külön-külön foglalkozik, hogy szükség esetén egyenként lehessen a Nemzetek Szövetsége elé terjeszteni azokat.

A szerb–magyar határmegállapító bizottság a román–magyar bizottságéval megegyező határozatot hozott. Ezen bizottság elnöke ugyanis kijelentette, hogy mivel Magyarországnak semmi reménye sem lehet arra, hogy a Nemzetek Szövetsége jelentősebb területi változtatásokat hagy jóvá a javára, Budapestnek az az érdeke, hogy olyan módosításokat javasoljon, amelyek csak jelentéktelen mértékben változtatják meg a trianoni békeszerződésben meghatározott határvonalat. Sőt, ha Magyarország lényegesebb változtatásokra tenne javaslatot, ezzel csak kárt okozna magának, hiszen egy ilyen indítvány visszautasítása után már nem formálhatna jogot arra, hogy kisebb jelentőségű engedményekért folyamodjon, mivel a határmegállapító bizottság a határvonal egészére nézve csak egyetlen javaslatot vesz figyelembe.

A bizottság elnöke azt is leszögezte, hogy csak azokat a javaslatokat áll módjában elfogadni és a Nemzetek Szövetségéhez továbbítani, amelyeknek tárgya nagy méretarányú térképen van föltüntetve a kataszteri adatok figyelembevételével. Ezen föltételnek semmiképpen sem tudunk eleget tenni, hiszen a telekkönyveket a trianoni békeszerződés az utódállamoknak ítélte oda, így azok nem állnak a magyar kormány rendelkezésére.

Ami pedig az augusztus 22-i időpontot illeti, a magyar küldöttek ilyen rövid idő alatt nyilvánvalóan képtelenek megvédeni Magyarország érdekeit.

A magyar kormány álláspontja szerint a határmegállapító bizottságok túllépték hatáskörüket, amikor fönti


IRATOK

határozataikkal a kísérőlevélnek376376 ilyen önkényes és szűk értelmezést adtak. Tekintettel arra, hogy még a bizottságon belül sem lehet föllebbezni, hiszen a nem érdekelt hatalmak képviselői kijelentették: döntéseik végérvényesek, a föntebb említett eljárás minden jelentősebb határmódosítást eleve kizár, és csakis egészen kicsi, tisztán helyi jelentőségű változtatásokra ad lehetőséget.

A határmegállapító bizottságok döntései és eljárása ellen ezennel a leghatározottabb tiltakozást jelentem be a magyar kormány nevében. A magyar kormány arra is fölhatalmazott, hogy megkeressem a nagykövetek tanácsát, arra kérve, sürgősen intézkedjen a tekintetben, hogy a határmegállapító bizottságok az 1920. május 6-án kelt kísérőlevél szellemével mindenben egyező utasításokat kapjanak.

Kérésem alátámasztására van szerencsém külön fölhívni a nagykövetek tanácsának figyelmét az imént említett kísérőlevél vonatkozó részeire, amelyekből kitűnik, hogy a nagyhatalmak – annak ellenére, hogy maguk is elismerik a trianoni békeszerződésben kijelölt határok igazságtalan voltát – csak azért nem változtatták meg azokat, mert a helyszíni szemle jelentős mértékben késleltette volna a békeszerződés aláírását. A kísérőlevélben ezenkívül az a kitétel is olvasható, hogy a határmegállapító bizottságoknak joguk lesz a Nemzetek Szövetségéhez fordulni, ha a helyszínen úgy találják, hogy a határok igazságtalanok. Ilyen megállapítást nyilvánvalóan csak alapos helyszíni vizsgálatot követően lehet tenni. A kísérőlevél szellemével szöges ellentétben áll tehát, ha a határmegállapító bizottságok előre – helyszíni vizsgálódás nélkül – végleges döntéseket hoznának, aminek következtében a békeszerződés folyományaként kialakult gazdasági és etnikai igazságtalanságok elmélyült és pártatlan tanulmányozása is lehetetlenné válna. Ez az eljárás a határmegállapító bizottságoknak adott, a nagykövetek tanácsa által jóváhagyott utasításokkal sem egyeztethető össze.

Nagyméltóságod nagyon lekötelezne, ha mielőbb tájékoztatna arról, hogy válaszul jelen megkeresésemre milyen intézkedéseket kíván hozni.



14.3. HALLIER TÁBORNOK, BÉCSI FRANCIA KATONAI ATTASÉ BARTHOU HADÜGYMINISZTERNEK ÉS A HADSEREG VEZÉRKARÁNAKiratszám: 123

irat típusa: 261/3. sz. irat



Úgy látszik, Burgenlandban a magyar államhatalom átadása Ausztriának különösebb incidens nélkül zajlik le. A szóban forgó területen mindeddig semmiféle nyugtalanságot nem jeleztek, és a budapesti kormány ösztönzésére, burgenlandi képviselői által szervezett tüntetések következmények nélkül zajlottak le. Burgenland megszállására és a rend fönntartására az osztrák kormány 1500 rendőrből és csendőrből álló alakulatot jelölt ki, ebből hatszázat Sopronba küldött. Erre a feladatra a Wehrmachtból mind ez ideig egyetlen egységet sem jelöltek ki.

Az osztrák kormányt sem Bethlen grófnak az országgyűlésben elhangzott heves kirohanásai, sem a magyar képviselők nagy részének harcias magatartása, sem a határ lezárásáról, valamint az Ausztria és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok megszakításáról szóló bejelentés, sem pedig az osztrák–magyar adósság azonnali fölszámolásának követelése nem rettentette meg különösebben. A magyarok viselkedését Bécs ugyanis nem annyira az Ausztria iránt táplált valódi düh megnyilvánulásaként, hanem a vezető körök által a magyar nép kétségbeesett nacionalizmusának tett engedményként értelmezi. Az osztrák lakosság túlnyomó része is magáévá teszi a kormány békülékeny magatartását, és abban bizakodik, hogy egyfelől az idő, másfelől Baranyának a Burgenland elveszítésével egyszerre történő visszatérése fölött érzett öröm lecsillapítja majd volt szövetségesének sértett hiúságát.

A magyarok által a nyugati megyékkel kapcsolatban terjesztett minden híresztelés ellenére – melyek szerint ez a terület csak terhére lesz Ausztriának anélkül, hogy mezőgazdaság szempontból bármilyen segítséget jelentene –



IRATOK

a legtöbb osztrák megelégedéssel veszi tudomásul Burgenland birtokbavételét. Gazdaságilag egyébként ez a vidék mindenkor Bécshez igazodott. Iparát és kereskedelmét mindig is a bécsi bankok segítették.

Mivel Burgenland és Bécs között megszűnt a közlekedés, a gazdasági élet jelenleg a legteljesebb pangás állapotában van. A soproni járásból például – ahonnan azelőtt havi 2000 hektoliter bort szállítottak Bécsbe – most a Magyarország által bevezetett védővám hatására egyetlen litert sem exportálnak. Tekintve, hogy Magyarország többi része mezőgazdasági terményekből önellátó, a nyugati megyékben megszűnt mindennemű kereskedelem. Burgenland osztrák fennhatóság alá kerülésével azonban a helyzet rohamos változáson megy majd keresztül. Mezőgazdasági szempontból a tartomány nagyon gazdag: búzából, zabból, rozsból, kukoricából a terméshozam többletet mutat. Betakarításkor mindig is bőséges termésre lehet számítani, az idei pedig minden várakozást fölülmúl.

Az osztrák fennhatóság alá kerüléssel járó nehézségeket elég gyorsan meg lehet majd szüntetni. Az ipari és kereskedelmi forgalomra nézve három havi, a bank-és takarékpénztári számlák esetében egy évi haladékot szabott meg az osztrák kormány a magyar koronáról az osztrák koronára való áttéréshez. E határidők vélhetőleg elegendőnek bizonyulnak majd a burgenlandi lakosok birtokában levő magyar hadikölcsön-és a magyar járadékszelvények beváltásához, ami minden bizonnyal költséggel jár majd Ausztria számára. Ahadikölcsönszelvények teljes értéke azonban valószínűleg nem haladja meg az egymilliárdot, és nagyjából ugyanennyire tehető a járulékszelvények által képviselt összeg.

A bécsi kormány és a pénzügyi szaktekintélyek egybehangzóan úgy ítélik meg, hogy Burgenland átvétele – mindent összevetve – nem terheli meg az országot, éppen ellenkezőleg, megszerzésével javulhat Ausztria általános gazdasági helyzete.


14.4. BETHLEN MAGYAR MINISZTERELNÖK FOUCHET BUDAPESTIFRANCIA FŐBIZTOSNAKiratszám: 124

irat típusa: 4836/Pol.1921. sz. levél



Főbiztos Úr!

Augusztus 6-án a Nyugat-Magyarország átadásával megbízott Sigray gróf a következő nyilatkozatot tette a soproni szövetséges katonai bizottság előtt:

„A magyar királyi kormány abban az esetben hajlandó végrehajtani a trianoni békeszerződés 71. cikkében foglalt, az Ausztriának átengedett nyugat-magyarországi területek átadására vonatkozó rendelkezéseket, ha ezen békeszerződés Magyarországra nézve kedvező – többek között az Sz–H–Sz-kormány csapatai által megszállt területek kiürítését előíró – rendelkezéseit hasonlóképpen végrehajtják.”

Sigray gróf nevezett bizottság f. hó 21-én, Sopronban megtartott ülésén a következőket is közölte:

„Kormányom utasítására van szerencsém önöket arról tájékoztatni, hogy az illetékes hatóságok minden intézkedést megtettek annak érdekében, hogy a Magyarország által Ausztriának átadandó területek kiürítése kellő időben megkezdődhessen.

A Magyar Királyság kormányának meggyőződése, hogy Ausztria hasonlóképpen tekintettel lesz Magyarország törvényes és a szóban forgó területek átadásából fakadó jogaira.”

A magyar királyi kormány – amint a fönti nyilatkozatok is mutatják – úgy véli, hogy a békeszerződésből fakadó kötelezettségeink szoros kapcsolatban állnak a belőle eredő jogainkkal, és azokkal elválaszthatatlan egységet alkotnak. Kötelezettségeink teljesítését tehát csak akkor lehet számon kérni tőlünk, ha egyben jogaink érvényesítésére is mód nyílik.


IRATOK

Ezzel összefüggésben a magyar kormány föl kívánja hívni a figyelmet arra, hogy az Sz–H–Sz-királyság megszálló csapatai mindeddig nem ürítették ki teljes egészében Baranya területét, sőt, több szakaszon is behatoltak a demarkációs vonal mögé, továbbá arra is, hogy a jugo-szláv parancsnokság megtagadta az átadási jegyzőkönyv aláírását.

Ami Nyugat-Magyarország kérdését illeti, a magyar kormány hajlandó a későbbi tárgyalások kiindulópontjául elfogadni az osztrák külügyi bizottság f. hó 27-én megtartott ülésén megfogalmazott javaslatokat, annál is inkább, mivel a magyar kormány mindenkor azt vallotta, és e véleményének több ízben is hangot adott, hogy meg kell kérdezni a kérdéses terület lakosságát, mielőtt jövőbeni sorsukról döntenének.

Ám mivel az említett bizottság javaslatai nem térnek ki arra, hogy e területek lakossága milyen módon adhatna hangot véleményének, és mivel e javaslatok amúgy sem tartalmazzák a jogaink érvényesítéséhez, valamint a terület átadása következtében keletkezett igen nagy értékű kinnlevőségeink érvényesítéséhez szükséges biztosítékokat, a magyar kormány – amelyik már Nyugat-Magyarország egész területéről visszavonta katonaságát – arra kényszerül, hogy amíg a szükséges garanciák nem állnak rendelkezésére, a magyar csendőrség kivonását az átadási terv 10. pontjában említett „A” vonaltól keletre fekvő területsávról ideiglenesen fölfüggessze.

Arra kérve, hogy föntiekről kormányát tájékoztassa, megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem legmélyebb tiszteletemet Nagyméltóságodnak.


14.5. A BUDAPESTI SZÖVETSÉGES KÉPVISELŐK BETHLEN MAGYAR MINISZTERELNÖKNEKiratszám: 125377377





Nagyméltóságod tegnapi levelében378378 a budapesti szövetséges követek tudomására hozta, hogy a magyar kormány arra kényszerül, hogy a nyugati megyék Ausztria részére történő átadásának tervében, a 10. pont alatt említett „A” vonaltól keletre fekvő területsávról a magyar csendőrség kivonását ideiglenesen fölfüggessze. Az intézkedést Nagyméltóságod a következőkkel indokolta:

1. a nagyhatalmak által Baranya kiürítésére és Magyarországnak való átadására fölszólított szerb csapatok a kijelölt vonalon túl bizonyos pontokon megtorpantak, sőt bizonyos helyeken ismét előrenyomultak. Ezenkívül a jugo-szláv katonai hatóságok megtagadták a kiürítési jegyzőkönyv aláírását.

2. az osztrák kormány közölte a magyar kormánnyal, hogy csak a későbbiekben kívánja folytatni Nagyméltóságoddal a tárgyalásokat a magyar államnak az osztrák állammal szemben fönnálló– a nyugati megyéknek Ausztriának történőátadása következtében keletkezett – követelései megóvásához az ön kormánya által szükségesnek tartott biztosítékok tárgyában.

Van szerencsénk ezennel tájékoztatni Nagyméltóságodat arról, hogy

1. a jugo-szláv csapatok ténylegesen kiürítették Baranya területét, leszámítva az ön által említett néhány pontot, amelyek az ideiglenes határként kijelölt vonal közvetlen közelében találhatók. Sem az ebből a helyzetből adódó, elhanyagolható jelentőségű jogvitákat, sem a föntebb említett jegyzőkönyv aláírásának pillanatnyi elhalasztását nem fogadhatjuk el a nyugati megyék – kitartó fáradozásaink árán elért – kiürítésének fölfüggesztését igazoló indokként.

377377Th. B. Hohler, M. Fouchet és Castagneto herceg.



IRATOK

2. Magyarország elfogadhatatlan föltételeket szab, amikor a közötte és Ausztria közötti tárgyalások pillanatnyi fölfüggesztésére hivatkozva akarja a nyugati megyék átadási műveleteit elnapolni, továbbá azt kéri, hogy Ausztria előbb a nyugati megyékben található magyar közvagyonért vállaljon kezességet. Egyfelől ugyanis a Magyarország és Ausztria közötti tárgyalások kérdése mindvégig független volt a nyugati megyék átadásának kérdésétől, másfelől némiképp elképedve kellett tudomásul vennünk, hogy a magyar kormány a két fél közötti különtárgyalásoknak a sikerét – amelyek fontosságáról egyébként bennünket soha nem tájékoztattak – mindig is az átadás kizárólagos föltételének tekintette. Arról kétségkívül tudomásunk volt, hogy az Ausztriával szembeni magyar követelések ügye folyamatosan ébren tartja a budapesti kormány figyelmét, azonban – ismereteink szerint – soha nem volt másról szó, csak a volt Monarchia – mind Ausztriát, mind Magyarországot megillető – vagyonáról, nem pedig a magyar államnak a nyugati megyékben maradt külön javairól, amelyek kérdése mindvégig homályban maradt. Az ön országa ráadásul még az Ausztriát és Magyarországot közösen megillető vagyonért sem kért mind a mai napig Ausztriától kezességet.

Még hozzá kívánjuk tenni, hogy szerintünk különösen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a magyar kormány a lehető leggyorsabban rendelje el a nyugati megyék kiürítésének folytatását, máskülönben félő, hogy a kivonulási műveletek fölfüggesztése következtében kialakuló bizonytalan helyzet zavargásokba torkollik azokon a területeket, ahol gyanús ügynökök már amúgy is fölszították a közhangulatot.

Arra kérjük Nagyméltóságodat, utasítsa a soproni magyar képviselőt,379379 folytassa a rábízott feladat végrehajtását, tehát fejezze be a nyugati megyék teljes kiürítését, és adja át őket az osztrák államnak. Ezenkívül Sigray grófnak sürgősen meg kellene tennie minden szükséges intézkedést a fölbujtó elemek eltávolítására a szóban forgó területről.

Ha Nagyméltóságod úgy vélekedne, nincs szükség Sigray grófnak ilyen értelmű utasítást küldeni, a sajnálatos helyzetből adódó – nemcsak a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek végrehajtásával, hanem Magyarország sajátos érdekeivel is kapcsolatos – esetleges következményekért minden felelősséget ráhárítunk.

Kérem, fogadja stb…





keltezési idő: 1921. augusztus 29. óramegjelölés nélkül, 12 óra 50 (Érkezett: augusztus 29. 20 óra 30, 21 óra 10, 20 óra 15)

Tegnap este fölkeresett Bánffy gróf, és bejelentette, lemond a külügyminiszteri tisztségről, mert nem kíván csatlakozni a magyar kormánynak ahhoz a határozatához, amelyben elrendeli a magyar csendőrség kivonásának fölfüggesztését a nyugati megyék legutolsó – a magyar katonaság által korábban már kiürített – övezetéből.

Kollégáimmal381381 együtt azon nyomban a miniszterelnökhöz382382 siettünk, aki kifejtette, a döntés Ausztria tegnapelőtt küldött elutasítása nyomán született, amelyben közli, nem hajlandó azonnali tárgyalásokra a nyugati megyékben levő magyar követelések rendezése ügyében. A magyar követelések tárgyát a vasutak, középületek stb. … képezik körülbelül három és fél milliárd korona erejéig. Bethlen gróf a magyar közhivatalnokok sorsáról is gondoskodni kíván. Végül arról panaszkodott, hogy a szerbek az általuk kiürített terület néhány pontját még mindig kézben tartják.

A miniszterelnöknek válaszul elmondtuk,

379379Sigray A.

380380Az irat másolatát elküldték a londoni, bécsi, római, belgrádi, washingtoni, prágai, bukaresti, varsói, berlini francia külügyi képviselőnek.381381Th. B. Hohler és Castagneto herceg.

382382Bethlen I.


IRATOK

1. hogy Baranyából csaknem teljes egészében kivonultak a csapatok, és rövidesen az utolsó részletkérdések is megoldódnak;

2. hogy Magyarországnak nincs joga az utolsó pillanatban váratlanul föltételeket szabni, és hogy az Ausztriával folytatandó tárgyalások kérdése nem függ össze a nyugati megyék átadásának a kérdésével;

3. hogy fölszólítjuk, mielőbb távolíttassa el a nyugati megyék szomszédságából a 184. sz. táviratomban383383

(említett) összes fölbujtó elemet;

4. hogy ha nem folytatják késedelem nélkül a kiürítést, Magyarországot nagyon veszélyes helyzetbe sodorhatják, amelyben a kisantant katonai beavatkozására is sor kerülhet. Egyébként a szövetséges tábornokok arról tájékoztattak, hogy a vérontás megakadályozása érdekében megállították az osztrák csendőrök előrenyomulását.

A magyar kormány fönntartja arra irányuló követelését, hogy a brit, francia és olasz kormány bírja rá az osztrák kabinetet, vállaljon haladéktalanul valamilyen formában kezességet a föntebb említett három és fél milliárd koronáért.

Ma kollégáimmal tanácskozásra gyűlünk össze, mert közös táviratot szándékozunk küldeni a nagykövetek tanácsának, azonban úgy gondoltam, fönti értesüléseimet késlekedés nélkül közölnöm kell Nagyméltóságoddal.


14.7. SCHOBER OSZTRÁK KANCELLÁR LEFÈVRE-PONTALISBÉCSI FRANCIA KÖVETNEKiratszám: 127

irat típusa: 4197/1B. sz. irat



Követ Úr!

Van szerencsém tájékoztatni, hogy a 4148. sz., f. hó 29-én kelt jegyzékemben384384 előadott eseményekre való tekintettel a soproni szövetséges tábornoki bizottsághoz fordultam azzal a kéréssel, hogy tájékoztasson, milyen magatartást kell tanúsítania az Osztrák Köztársaság szövetségi kormányának a nyugat-magyarországi kérdés jelenlegi szakaszában.

Gorton tábornok válaszolt kérésemre, és ma fél 11-kor volt szíves telefonon a következő – a szövetséges tábornoki bizottság által ma reggel hozott – határozatot közölni.

A nagykövetek tanácsának párizsi határozatával összhangban, a tábornoki bizottság feladata, hogy Magyarországtól augusztus 29-én 16 órakor Sopronban átvegye, majd ezt követően az Osztrák Köztársaságnak átadja a nyugati megyéket. Magyarország e megyéket az említett bizottságnak nem adta át, azonban nem Ausztriára hárul, hogy haderejével megszállja ezt a területet. Éppen ellenkezőleg, meg kell várnia, hogy Magyarország eleget tegyen kötelezettségeinek, és hogy a szövetséges tábornoki bizottságnak módjában legyen a kérdéses területet részére átadni.

Feleletül egy hozzá intézett kérdésemre, Gorton tábornok azt közölte velem, hogy az osztrák csendőralakulatoknak az „A” övezetben fönn kell tartani állásaikat, ám abban az esetben vissza kell vonulniuk, ha túlerőben levő csapatok támadnák meg őket. Válaszolva Gorton tábornok ez alkalommal tett észrevételére, mely szerint az osztrák csendőrség nem igazán nagy lelkesedéssel teszi ki magát a veszélyeknek, fölhívtam a figyelmét az áldozatokra, amelyeket alakulataink már eddig is hoztak, és ezenkívül azt is szóvá tettem, hogy több száz osztrák csendőr önszántából ajánlkozott arra, hogy bajba került bajtársai segítségére siet.




IRATOK

Végezetül fölhívtam a szövetséges tábornoki bizottság figyelmét arra, hogy mennyire szükségesnek tartom az Ausztria által Nyugat-Magyarország területén a jelenlegi helyzetben bevetett alakulatok megerősítését. Mivel a bizottság elismerte véleményem megalapozottságát, föltett szándékom, hogy megerősítsem csendőralakulatainkat – amely elhatározásomat Gorton tábornok jóváhagyta –, továbbá hogy parancsot adjak néhány zászlóaljnyi, az osztrák hadsereg soraiból gondosan kiválogatott katonának arra, hogy állomásozzon […]385385 Ausztria régi határa mentén, és adott esetben erősítésként segítse a csendőrséget Burgenland tartomány (az Ausztriának átadott Nyugat-Magyarország) ideiglenesen Nagymartonnál kijelölt határának védelmében.

Mivel e második tervezett intézkedés esetében a legteljesebb egyetértésben kívánok eljárni a szövetséges főhatalmakkal, tisztelettel kérem önt, járjon közben annak érdekében, hogy kormánya mielőbb hozzájárulását adja a kérdéses intézkedéshez.

Megragadom az alkalmat, és arra kérem, Követ úr, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem ismételt kifejezését.


15. 1921. szeptember15.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 128



keltezési idő: 1921. szeptember 2. 19 óra 20, 19 óra 30 (Érkezett: szeptember 3. 3 óra 20, 0 óra 15)

Bánffy gróf (azzal) (keresett) föl, hogy közölje, úgy gondolta, akkor cselekszik helyesen, ha visszatér a kormányba.

Jelen körülmények között szerencsésnek tartom, hogy ismét ő áll a külügyminisztérium élén. Már pusztán az a tény is, hogy – a magyar kormánynak (a) nyugati megyék kérdésében elfoglalt álláspontja iránti rosszallását kinyilvánítandó – (benyújtotta) (lemondását), világosan mutatja, hogy Bánffy gróf mérséklő tényező, akit a (minisztertanács) hajlandó visszafogadni.

A külügyminiszter beszámolt arról, hogy (a) tárgyalások újrafölvétele érdekében azonmód lépéseket tett a bécsi kormánynál, valamint arról is, hogy a magyar kormány néhány napon belül új javaslatokat (fog) eljuttatni az osztrák kabinethez. Utóbbiak fogadtatásával kapcsolatban inkább borúlátó vagyok, hacsak (a) nagyhatalmak nem vállalkoznak (közvetítésre), amely közvetítés egyébként a budapesti kormány által követelt kezességként is fölfogható addig is, amíg a későbbiek (során) megegyezés születik, mert gyors megállapodásra (valójában) nem számíthatunk.

Szerintem a nagyhatalmaknak – miután ráállnak a közvetítésre – igen erélyesen kellene föllépniük, például egyfajta ultimátum küldésével, amely valószínűleg meghátrálásra (bírná) a kormányt.

Bizonyos jelek ugyanis arra utalnak, hogy a sovén elemek hálójába került miniszterelnök386386 – most, hogy már (kezdi) látni magatartásának következményeit, és a szövetséges nagyhatalmak képviselőinek figyelmeztetéseivel szembesülve – hajlandó volna visszavonulót fújni. Végül pedig nem volna szabad megengednünk egy olyan helyzet fönnmaradását, (amely) fölbátoríthatja az amúgy is egyre zabolátlanabb katonai pártot.

A magyar kormány továbbra is makacsul tagadja, hogy köze volna a nyugati megyékben kitört zavargásokhoz, azonban – Bánffy gróf kivételével, aki igyekezett a szövetségesekkel szemben vállalt kötelezettségeinek eleget tenni – bűnrészességét bajosan lehetne kétségbe vonni.



386386Bethlen I.


IRATOK

15.2. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 202

iratszám: 129



keltezési idő: 1921. szeptember 2. 16 óra (Érkezett: szeptember 2. 19 óra 25)

Della Torretta márki az angol ügyvivővel387387 folytatott egyik megbeszélése során aggályainak adott hangot a nyugat-magyarországi helyzet, valamint a jugo-szlávok és a cseh– szlovákok által a határaiknál végrehajtott biztonsági intézkedések miatt, amelyek alkalmával – értesülései szerint – állítólag csapatösszevonásokra került sor. A külügyminiszter kijelentette, hasznosnak tartaná, ha az olasz, angol és francia képviselők közbenjárnának Budapesten, Prágában és Belgrádban azzal a céllal, hogy nyugalomra szólítsák föl a három kormányt, és óva intsék őket, nehogy elsietett intézkedéseket hozzanak. Valószínűnek tartom, hogy ilyen értelemben már telefonált is Párizsba és Londonba.


15.3. PERRETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMPOLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKiratszám: 130388388

irat típusa: … sz. távirat.389389 Sürgős


keltezési idő: 1921. szeptember 2. 21 óra

Bécsnek: A következő táviratot intézem Fouchet-hoz; kérem továbbítsa brit390390 és olasz391391

kollégájának, lényegét pedig ismertesse a kancellárral.392392 Mindenkinek: A nagykövetek tanácsától a szövetséges diplomáciai képviselőknek. A nagykövetek tanácsa arra kéri önt, hogy sürgősen adja át a miniszterelnöknek,393393

és a nyugat-magyarországi szövetséges tábornokokhoz is juttassa el e jegyzéket, melynek szövege a következő: „A szövetséges főhatalmak a legmélyebb sajnálattal szereztek tudomást a Magyarország nyugati megyéiben jelenleg folyó eseményekről; szerették volna azt hinni, hogy azok a tettek, amelyeket néhány fegyveres csoport követett el, csupán elszigetelt elemek műve, és a magyar kormányt ezekért nem terheli felelősség.

A nagykövetek tanácsának azonban sajnálatos módon meg kell állapítania, hogy a dolog nem így áll.

Jóllehet a magyar kormány többször is kinyilvánította abbeli elhatározását, hogy eleget tesz a trianoni békeszerződés aláírásával és törvénybe iktatásával vállalt kötelezettségeinek, a nyugati megyék kérdésében elfoglalt álláspontja sajnos semmi kétséget nem hagy azon törekvése felől, hogy szembehelyezkedjen a


388388A táviratot elküldték Budapestre (317–320. sz.), Bécsbe (499–502. sz.) és futárpostával továbbították Prágába (406. sz.), Belgrádba (589. sz.), Bukarestbe (522. sz.), Londonba (3163. sz.), Rómába (2748. sz.).389389Lásd az előző lábjegyzetet

390390Sir F. O. Lindley.

391391Biancheri.

392392J. Schober.

393393Bethlen I.


IRATOK

békeszerződések által Ausztriának juttatott területek átadásával.

A magyar hatóságok a szövetséges képviselők figyelmeztetései ellenére elnézték, hogy Friedrich belépjen Nyugat-Magyarország területére; az a Friedrich, aki a trianoni békeszerződés végrehajtását ellenző mozgalom élére állt, és büntetlenül érkezhetett a nyugati megyékbe, csakúgy, mint a különböző irredenta szervezetek vezetői, meg az a sok tiszt és polgári személy, akiknek semmi közük az átadásra kerülő vidékhez, és akiknek a fölforgató szándékaihoz semmi kétség nem fér. Mindezt figyelembe véve megállapítható, hogy a magyar kormányt súlyos felelősség terheli, és a szövetséges képviselők okkal hívták föl a figyelmet arra, hogy Magyarországot fogják felelősnek tartani, ha a nyugati megyékben akár az átadás előtt, akár utána zavargások törnek ki.

A nagykövetek tanácsa mindig is a legnagyobb figyelemmel viseltetett Magyarország jogos érdekei iránt: egy hónapos haladékot adott a békeszerződés nyugati megyékkel kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtására; sőt még tovább ment, amikor beleegyezett abba, hogy a nyugati megyék kiürítését előzze meg Baranya evakuálása.

Baranya csaknem egész területének kiürítése – bizonyos késlekedés és bizonyos nehézségek ellenére, amelyeknek elsimításán a nagykövetek tanácsa jelenleg is munkálkodik – figyelemre méltó incidens nélkül zajlott le; és mivel ebben a kérdésben a főhatalmak biztosították, hogy a békeszerződés Magyarország javát szolgáló rendelkezései teljesüljenek, nem fogadhatják el, hogy a maga részéről a magyar kormány ne tegyen eleget a rá háruló, hasonló jellegű kötelezettségeknek.

A szövetséges nagyhatalmak még mindig szeretnék remélni, hogy a magyar kormány – fölismerve a helyzet súlyosságát – elegendő erővel bír ahhoz, hogy mindenkit rákényszerítsen a békeszerződések betartására, valamint azt is fölismeri, hogy nemzetközi kötelezettségeinek maradéktalan teljesítése jelenti a magyar nemzet fönnmaradásának egyetlen hatékony biztosítékát.”

Az olasz követ394394 közvetlenül kormányától kap utasítást arra, hogy a föntebb kifejezett kérésnek – a brit képviselővel395395 és önnel együtt – eleget tegyen.


15.4. PERRETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAKIGAZGATÓJA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK396396

397397

irat francia száma: 204

iratszám: 131




Bécsnek: A következő táviratot intézem Fouchet-hoz, melyben tudomására hozom, hogy kiegészítést kell fűznie a nyugat-magyarországi megyékre vonatkozó jegyzékhez,399399 amelyet – a nagykövetek tanácsának megbízása



396396A táviratot elküldték Budapestre (324. sz.) és Bécsbe (504–505. sz.). Másolatát futárpostával továbbították Prágába (409. sz.), Belgrádba (591. sz.), Bukarestbe (524. sz.), Londonba (3169. sz.), Rómába (2755. sz.).397397A táviratot elküldték Budapestre (324. sz.) és Bécsbe (504–505. sz.). Másolatát futárpostával továbbították Prágába (409. sz.), Belgrádba (591. sz.), Bukarestbe (524. sz.), Londonba (3169. sz.), Rómába (2755. sz.).398398Lásd az előző lábjegyzetet.

399399A jegyzék szövegét lásd a föntebb, a 130. sz. alatt közölt iratban.


IRATOK

értelmében – a szövetséges diplomáciai képviselők a magyar miniszterelnöknek400400 adnak át. Kérem, továbbítsa ezt a kiegészítést brit401401 és olasz402402 kollégájának, és ne feledkezzen meg róla, amikor a kancellárral403403 majd ismerteti a jegyzék lényegét, amely tájékoztatás csak azt követően történhet meg, hogy Fouchet-nál megbizonyosodik arról, fölhatalmazták-e az olasz követet404404 a budapesti francia és brit405405 képviselőhöz való csatlakozásra, hogy a budapesti kormánynál együttes diplomáciai közbenjárást tegyenek.

Mindkettőjüknek: A nagykövetek tanácsától a szövetséges diplomáciai képviselőknek:

A nagykövetek tanácsa arra kéri önt, hogy a nyugat-magyarországi megyékre vonatkozó jegyzéket, amelyet – megbízása értelmében – a miniszterelnöknek kell átadnia, egészítse ki a következő szakasszal, amelyet az utolsó előtti, „…a rá háruló, hasonló jellegű kötelezettségeknek” szavakkal végződő, illetve az utolsó „A szövetséges nagyhatalmak még mindig szeretnék remélni…” szavakkal kezdődő bekezdés közé kell beiktatnia.

„A nagykövetek tanácsa jól tudja, hogy a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek végrehatása után még számos kérdés vár megoldásra. Ám mindaddig, amíg ezeket a rendelkezéseket nem hajtották hiánytalanul végre, a tanács nem kívánja megvitatni a magyar kormány által megfogalmazott kéréseket, azokat kizárólag a halogató taktika eszközének tekinti, amelynek segítségével a budapesti kormány igyekszik kibújni a trianoni békeszerződés maradéktalan végrehajtása alól.”


15.5. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK406406

407407

iratszám: 132



keltezési idő: 1921. szeptember 4. 16 óra, 16 óra 30, 16 óra 16 (Érkezett: szeptember 4. 20 óra 35, 20 óra 30)

A kancellár408408 – aki a szövetséges országok követségeinek szóló beszámolójában olyan újabb terrorcselekményeket is ismertet, amelyeket nemcsak a különböző bandák, hanem a Prónay-féle különítményhez tartozó egyének követtek el – a következő észrevételeket fogalmazza még meg:

„Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy Ausztria a nagyhatalmak ígéreteibe vetett föltétlen bizalommal és utasításaikat szigorúan követve lépett Nyugat-Magyarország földjére. Ezért történhetett, hogy csak néhány hadoszlopnyi csendőrt vezényelt oda, és nem vette igénybe a hadsereget. Ilyen körülmények között a nagyhatalmak bizonyára elismerik, hogy azok a veszélyek, amelyeknek az osztrák csendőrök kiteszik magukat, egyenesen következnek a feladat végrehajtásának számunkra meghatározott módjából.”

Következésképpen a kancellár azt kéri, hogy a nagyhatalmak minél gyorsabban és a leghatékonyabban cselekedjenek annak megakadályozására, hogy a magyar csoportok valóra válthassák fenyegetéseiket.

A kancellár úgy vélekedik, hogy – a dolgok jelenlegi állását tekintve – a csendőrök már képtelenek az általuk megszállt területen a lakosságot megvédeni. Egyetértésben a parlament külügyi bizottságának határozatával azt kéri, hogy a reguláris hadsereg (Wehrmacht) zászlóaljait vethessék be a ténylegesen osztrák közigazgatás alatt

400400Bethlen I.


402402Biancheri.

403403J. Schober.



406406Az irat másolatát elküldték a londoni, római, budapesti, belgrádi francia külügyi képviselőnek..

407407Az irat másolatát elküldték a londoni, római, budapesti, belgrádi francia külügyi képviselőnek..

408408J. Schober.


IRATOK

álló egész területen, a csendőrség támogatására és a lakosság védelmére a fegyveres csoportok minden újabb támadása ellen.

Hivatkozva korábbi távirataimra, szükségesnek tartom fölhívni Nagyméltóságod figyelmét arra, hogy az osztrák hadsereg beavatkozásával új helyzet jönne létre annak a területnek egy részén, amelynek egészét békésen kellene átadni az osztrák kormánynak. Vajon ez nem azt eredményezné, hogy a rendőri tevékenységet egyik pillanatról a másikra hadi tevékenység váltaná föl, annak a nyugati megyékre, de a két szomszédos országra is kiható minden káros következményével?

E megoldás elkerülése érdekében kollégáimmal együtt mindeddig csak azt ismételgettük a kancellárnak, hogy az egyetlen járható út a soproni szövetséges tábornoki bizottság utasításainak pontos betartása. Célszerű volna már ezeket pontosan meghatározni.

A budapesti francia követnek409409 másolatot küldtem.






Szükségesnek tartom, hogy a következőkben összefoglaljam a nyugati megyék ügyét, amint korábban a 184.,410410

189.,411411 192.,412412 199.,413413 203.,414414 207.415415 és 212. sz.416416 távirataimban beszámoltam róla, valamint a dolgok jelenlegi állása szerint. 209. sz., augusztus 5-én kelt levelemből417417 Nagyméltóságod már értesült a nyugati megyék Magyarország által történő kiürítésének és Ausztria számára való átadásának napra pontos menetrendjéről. Az átadási jegyzőkönyv aláírását augusztus 27-re tűzték ki. Mivel Baranyát a szerbeknek – az erre vonatkozó megállapodás értelmében – 48 órával azelőtt kellett visszaszolgáltatniuk, hogy a magyarok kiürítik a nyugati megyéket, és mi-vel a szerbek két nap késéssel kezdték meg csapataik kivonását Baranyából, augusztus 27. helyett végül is 29-ét jelölték ki a nyugati megyék átadási jegyzőkönyve aláírásának napjául.

Remélhetőleg az olasz kormány végül hozzájárul ahhoz, hogy követe418418 minden további késlekedés nélkül részt vehessen ezen az eseményen. Ha az aláírás nem szenved túl hosszú ideig halasztást, biztosak lehetünk a sikerben.

Másolatban csatolom Nagyméltóságod részére:

1. A magyar kormánynak a nyugati megyék megtartása érdekében kifejtett álláspontját tartalmazó, augusztus 28-án,419419 illetve szeptember 12-én420420 kelt két levelét;

409409M. Fouchet.













IRATOK

2. A szövetséges képviselők által az első levélre adott válasz leírt szövegét,421421 amely a miniszterelnökkel422422 az augusztus 28-ról 29-re virradó éjjel tartott megbeszélésüket rögzíti.


15.7. EICHHOFF PÁRIZSI OSZTRÁK KÖVET J. CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEKiratszám: 134




Elnök Úr!

A magyarok által az Ausztriának juttatott területeken elkövetett kegyetlenkedések száma napról napra növekszik. Hogy tájékoztassam a legfőbb hatalmak képviselőit arról, mi történik ezeken a területeken – melyeknek lakói csak azt kívánják, legyen már végre rend, törvényesség és béke –, csupán a legszembeszökőbb esetek fölsorolására szorítkozom:

Pusztaszentmihály község polgármesterét (a helyi tanács elnökét) csak azért tartóztatták le a lázító Prónay emberei, mert nem rejtette véka alá meggyőződését, mely szerint a vitatott területek békéje és gyarapodása kizárólag Ausztriához való csatlakozásuk révén képzelhető el. A polgármestert minden további nélkül kivégezték.

Egy bizonyos Horváthot, a rábakeresztúri magyar papot, az osztrák hatóságok azzal vádoltak meg, hogy minden egyes megölt osztrák csendőrért 50 000 korona jutalmat ígért. A vádat alapos indokok támasztották alá. Az osztrák hatóságok letartóztatták Horváthot, hogy bírói vizsgálatot indítsanak ellene. Augusztus 28-án azonban egy kétszáz fős magyar szabadcsapat tört be az említett faluba, elfogtak és Szombathely irányába elhurcoltak 12 csendőrt és négy vámőrt; még a Horváth ellen fölmerült súlyos gyanú bármiféle kivizsgálása vagy az alól való tisztázása előtt a pap azonnali szabadlábra helyezését követelik, azzal fenyegetőzve, hogy minden egyes napért, amelyet Horváth őrizetben tölt, fölakasztanak egy osztrák csendőrt.

Az erkölcs és az igazságosság legalapvetőbb követelményeibe ütköző efféle kegyetlenkedéseket a magyar szabadcsapatok tagjai fényes nappal és a magyar hatóságok szeme láttára követik el anélkül, hogy utóbbiak bármit is megpróbálnának tenni ellenük.

Ausztria a tekintetes nagyköveti tanács, az abban képviselt nagyhatalmak és az egész civilizált világ színe előtt fennhangon és határozottan tiltakozik e kegyetlenkedések és embertelen cselekmények ellen. Kéri, hogy a tekintetes nagyköveti tanács haladéktalanul járjon közben a budapesti kormánynál, hogy az vessen véget a magyar csoportok üzelmeinek az Ausztriának juttatott területeken.

Válaszul Ausztria arra irányuló sürgetésére, hogy védelmére és biztonságának szavatolására a szövetségesek küldjenek csapatokat, a tekintetes nagyköveti tanácsban képviselt nagyhatalmak kijelentették: az általuk foganatosított intézkedések elégségesek lesznek a békeszerződések végrehajtásával szemben kifejtett mindennemű ellenállás letörésére, hozzátéve, hogy a magyar kormány minden hatalmában levő eszközzel föllép azok ellen, akik erőszakkal igyekeznek megakadályozni, hogy kötelezettségeinek eleget tegyen. (Az 1920. december 23-án és az 1921. június 6-án kelt jegyzék.)423423

Ausztria úgy járt el a neki juttatott területek megszállásakor, hogy teljesen megbízott a tekintetes gyülekezet határozatában, ennek megfelelően katonaságot, így tüzérséget sem vetett be a művelet során. E vészterhes és súlyos megpróbáltatásokkal teli órában Ausztriát ugyanez a bizalom tölti el, amikor a világ békéje és igazságossága fölötti őrködést magukra vállaló legfőbb hatalmak gyors és erélyes közbeavatkozását sürgeti és várja.


422422Bethlen I



IRATOK







207. sz. táviratom425425 folytatása.

A mai napon brit,426426 olasz427427 kollégám és jómagam átadtuk a külügyminiszternek428428 a nagykövetek tanácsának jegyzékét,429429 amelyben a magyar kormányt a nyugati megyék kiürítésének befejezésére szólítják föl. Bánffy gróf válaszul mindössze annyit közölt, hogy a jegyzéket a miniszterelnöknek430430 továbbítja.


15.9. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 136431431



keltezési idő: 1921. szeptember 6. 3 óra (Érkezett: szeptember 6. 11 óra)

A kancellár432432 a szövetséges országok követségeit a következő eseményről tájékoztatta, amelyet az osztrák polgári és katonai hatóságok legfrissebb jelentései is megerősítenek:

„Egy körülbelül 2000 fős, a magyar reguláris hadsereghez (tartozó), szabad harcosokkal megerősített alakulat átlépte a régi osztrák határt anélkül, hogy a szövetségi haderő egyetlen katonája átlépte volna a magyar határt.

Az alakulat betört az alsó-ausztriai Kirchschlag környékére, nagy riadalmat keltve a lakosság körében.

Az osztrák rendőrség kénytelen volt Pörgölényből, Németszentgrótból, Létérből kivonulni; a szövetségi haderőnek (Wehrmacht) a magyarok betörését visszaverni próbáló két százada pedig több órán át tartó összecsapás után kényszerűen meghátrált a túlerőben levő magyarok elől.”

A kancellár a történtekből arra következtet, hogy a magyar kormány minden ellenkező állításával szemben magyar reguláris csapatok állomásoznak az „A” területsávban, és a jogot lábbal tiporva arra vetemednek, hogy betöréseket szerveznek a régi osztrák területekre.

424424Az irat másolatát elküldték a londoni, római, belgrádi, bécsi francia külügyi képviselőnek.




428428Bánffy M.

429429A jegyzék szövegét lásd a föntebb, 130. és 131. sz. alatt közölt iratban.

430430Bethlen I.

431431Az irat másolatát elküldték a londoni, római, budapesti, belgrádi francia külügyi képviselőnek.

432432J. Schober.


IRATOK

A kancellár a szövetségi kormány nevében arra kéri a szövetséges országok követségeit, hívják föl kormányuk legkomolyabb figyelmét a föntebb előadott eseményekre, és közöljék velük: erélyesen tiltakozik az államközi jog és a békeszerződés rendelkezéseinek ezen újabb nyilvánvaló megsértése (ellen).






Tegnapi, 240. sz. levelemben433433 beszámoltam a nyugati megyékben uralkodó állapotokról, attól a naptól kezdve, hogy a budapesti kormány utasítást adott Sigray grófnak a magyar csendőrség ezen területekről való kivonásának a fölfüggesztésére. Azt is kifejtettem, hogy tekintettel a fölháborodásra, amelyet a békeszerződés egy különösen fájdalmas pontjának a végrehajtása okozott a közvéleményben, továbbá egy bizonytalan és a térségben zavargásokat könnyűszerrel előidéző helyzet megszüntetése érdekében kívánatos volna, hogy az angol,434434 az olasz435435 követ és jómagam mihamarabb átadhassunk a külügyminiszternek436436 egy jegyzéket, amely a budapesti kormányt a rá háruló kötelezettségek minden tétovázás nélkül való teljesítésére szólítja föl.

Castagneto herceg ma reggel kapta meg Rómából a fölhatalmazást annak a szövegnek 437437 az aláírására, amelyet e célból a nagykövetek tanácsa küldött nekem, és amelybe be kellett iktatnom a minisztérium 324. sz. táviratában foglalt kiegészítő szakaszt.438438 Miután mind a hárman elláttuk aláírásunkkal a jegyzék alját, kora délután kollégáimmal együtt Bánffy grófhoz vittük.

A külügyminiszter – aki már több napja várta, hogy demarsot teszünk, és akit minden bizonnyal több helyről is figyelmeztettek – a legtermészetesebb módon és minden tiltakozás nélkül fogadott bennünket. Mindössze annyit közölt, hogy a jegyzéket a miniszterelnöknek439439 továbbítja.

Fölösleges volna találgatásokba bocsátkozni a dokumentum fogadtatását illetőleg. A mindig is a beletörődést hirdető Bánffy gróf, aki a kormány politikája elleni tiltakozásul egy ízben még a lemondását is benyújtotta, tegnap személyesen azt közölte velem, hogy Magyarország eleget fog tenni a nagyhatalmak jegyzékében foglaltaknak. A miniszterelnök ugyanakkor tegnapelőtt azt jelentette ki valakinek – aki nekem továbbmondta –, hogy a már általa is várt jegyzék hangnemétől függ, meghajtja-e vagy nem hajtja meg fejét Magyarország. Bethlen gróf tehát jóval kevesebb hajlandóságot mutat, mint Bánffy gróf, annak ellenére, hogy már négy vagy öt napja kezd lassan rájönni: hibájából veszélybe került a haza. Végül egyáltalán nem tudni, hogyan befolyásolja a dolgokat a nyugati megyékben maradt magyar fegyveres csoportok jelenléte, meg a második övezetben élő – többségében magyar – népességnek a legutóbbi események által végletekig fölzaklatott állapota.

Vajon a kiürítés – ha egyáltalán megtörténik – ezúttal a megfelelő rendben és módon fog lezajlani? Nem kell helyenként ellenállásra számítani? Köztudomású, hogy az osztrák csendőrök nem szívesen találkoznak ellenállókkal. De hát ilyen körülmények között ki fogja ezeket leszerelni? Lehet, hogy ekkor valósul majd meg az a terv – ez alkalommal a kormány szándékai ellenére –, amelyet a kabinet Friedrichhel egyetértésben készített elő az átadást követő időszakra. Olasz kollégám megbízható értesülései szerint ugyanis a budapesti kormány eredetileg nem arra készült, hogy az „A” vonalon leállítja a kivonulást, hanem arra, hogy a jegyzőkönyv aláírását követően fegyveres csoportokat szabadít az Ausztriához csatolt területre, hogy megakadályozza annak megszállását, és népfölkelést színleljen. A terv állítólag azért hiúsult meg, mert a kormánynak az utolsó




436436Bánffy M.

437437A jegyzék szövegét lásd a föntebb, 130. sz. alatt közölt iratban.


439439Bethlen I.


IRATOK

pillanatban tudomására jutott, hogy Friedrich – saját fönnhatósága alatt – a nyugati megyék önállóságának kikiáltására készül, ami miatt aztán vége lett az egyetértésnek. Így történt, hogy füstbe ment az összehangolt terv, amelynek megvalósításához Friedrich, nagy sietve, 24 órával a tervezett időpont előtt fogott hozzá, minek következtében az egész szétesett, és beigazolódott a kormány rosszhiszeműsége. A valóságban minden bizonnyal ezek szerint követték egymást az események.

Akárhogy áll is a dolog, most már csak azt kellene kiderítenünk, milyen gyakorlati következményei lesznek ennek a jól kigondolt, ám ügyetlenül kivitelezett tervnek. Ismétlem, egyáltalán nem kívánok jóslatokba bocsátkozni. Csak megvizsgáltam a kérdést, mindazon körülmények figyelembevételével, melyek között fölmerül.

Végezetül tételezzük föl a legszerencsésebb változatot, vagyis azt, hogy a magyar kormány föltétel nélküli engedelmességet fog tanúsítani. Jelenleg azonban ez súlyos erkölcsi válságot idézne elő az egész magyar társadalomban, és annak a stabilizációnak – legalábbis pillanatnyi – megtorpanását okozná, amely az utóbbi időben elkezdődött ennek az országnak a politikai helyzetében.


15.11. SCHOBER OSZTRÁK KANCELLÁR LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSIFRANCIA KÖVETNEKiratszám: 138

irat típusa: 4338/1B. sz. levél



Követ Úr!

Megkaptam 461. sz., f. hó 3-án kelt szóbeli jegyzékét,440440 amelyben Nagyméltóságod volt szíves elküldeni nekem a nagyköveti tanácsnak a budapesti szövetséges diplomáciai képviselők részére a nyugati megyék átadásával kapcsolatosan eljuttatott jegyzékét.441441 A szövetségi kormány és jómagam átérezzük, milyen különös jelentősége van a nagyköveti tanács arra irányuló szilárd elhatározása eme újabb megnyilvánulásának, hogy a békeszerződéseknek érvényt szerezzen. Végtelen nagy hálával vesszük tudomásul, hogy a legfőbb antanthatalmaknak eme tiszteletre méltó gyülekezetében egybesereglett képviselők Nyugat-Magyarország kérdésében ismét az osztrák állásponttal értenek egyet, és nem habozok Nagyméltóságodat arra kérni, hogy ezen érzéseket tolmácsolja illetékes helyen.

Anélkül, hogy kétségbe akarná vonni a nagykövetek tanácsa által elrendelt budapesti diplomáciai föllépés végeredményét, a szövetségi kormány kötelességének tartja ráirányítani az említett testület figyelmét arra, hogy már egy hét telt el azóta, hogy a saintgermaini és a trianoni békeszerződések rendelkezéseinek a végrehajtása a magyarok ellenséges föllépésébe ütközött. Amint arról a nyugat-magyarországi helyzettel foglalkozó korábbi jegyzékeimből Nagyméltóságod már értesülhetett, a térségben napról napra rosszabbodik a helyzet. Naponta súlyosabbnál súlyosabb gaztetteket követnek el, és annak érdekében, hogy véget lehessen vetni e vakmerő kísérleteknek […]442442a nagyköveti tanács határozataival, nagyon komoly veszélyt jelentenek Közép-Európa békéjére nézve, ezért bátorkodom Nagyméltóságod mindig oly lekötelező közvetítését igénybe venni, arra kérve, tegye meg a szükséges lépéseket az arra jogosult személynél avégből, hogy a nagykövetek tanácsa fontolja meg, nem lenne-e ajánlatos a magyar kormányt súlyosabb intésben részesíteni, pontos határidőt szabva neki a szóban forgó békeszerződések rendelkezéseinek végrehajtására.

A jelenlegi súlyos körülmények között azon meggyőződéstől vezérelve folyamodom Nagyméltóságod jóindulatához, hogy önnél jobban senki sem ismeri a valódi helyzetet, és hogy szakavatott ítélete magasabb helyeken is meghallgatásra talál.

Előre köszönetet mondva mindazért, amit a kérdéses ügy gyors és kielégítő megoldásának érdekében jónak lát





IRATOK

megcselekedni, kérem Nagyméltóságodat, fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését.



irat típusa: … sz. irat444444



Hivatkozással Károly volt császárral kapcsolatos korábbi közleményeimre, van szerencsém tájékoztatni önt arról, hogy a szövetségi tanács legutóbb közzétett jegyzékében beszámol arról, hogy augusztus 30-i ülésén milyen körülmények között határozott Károly király tartózkodási engedélyének ideiglenes jelleggel történő meghosszabbításáról, annak érdekében, hogy időt adjanak a spanyol kormánynak a volt uralkodó hozzá intézett, menedék iránti kérelmének megválaszolására. A jegyzékben a következők állnak:

„Május 14-én Károly magyar király arról értesítette a szövetségi tanácsot, hogy úgy határozott, augusztusban elhagyja Svájcot, és azt kérte, hogy tartózkodását addig az időpontig meghosszabbíthassa. Mint ismert, kérelmének a szövetségi tanács eleget tett.

Károly király ezután közölte, intézkedéseket foganatosított annak érdekében, hogy tartózkodási helyét más országba tegye át.

A spanyol követség július 12-én azt tudatta a szövetségi tanáccsal, hogy kormányához Károly királytól és a magyar kormánytól kérés érkezett. A spanyol kormány bejelentette, hogy a kérést a legnagyobb jóindulattal fogja megvizsgálni, ám e vizsgálat bizonyos időt vesz igénybe. Közben az iránt érdeklődött a szövetségi tanácsnál, hajlandó-e a tartózkodási engedélyt októberig meghosszabbítani. A szövetségi tanács a kérdésre beleegyező választ adott. A spanyol kormány mind ez ideig nem hozta meg döntését, amint az a szövetségi tanácsnak a spanyol követséghez intézett legutóbbi kérdése nyomán kiderült. A döntésre a közeljövőben kerül sor.

Augusztus 30-án tartott ülésén a szövetségi tanács a körülményekre való tekintettel – a politikai ügyosztály előzetes ajánlásával összhangban – úgy döntött, egyelőre meghosszabbítja Károly király tartózkodási engedélyét. A szövetségi tanács azt követően tér vissza a kérdésre, hogy a spanyol kormány ismertette döntését.”


15.13. BÁNFFY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAKiratszám: 140

irat típusa: 5091/Pol.1921. sz. irat



Főbiztos Úr!A külügyi képviselők tanácsa [nagyköveti tanács] folyó év szeptember 5-én kelt,

145/XII.b számú jegyzékében445445 arról tájékoztatott, hogy a szövetséges hatalmak legnagyobb sajnálatukra értesültek a Magyarország nyugati megyéiben zajló eseményekről. A magyar királyi kormány nevében

443443Az iratot elküldték Madridba (468. sz.), Rómába (1801. sz.), Budapestre (309. sz.), Londonba (2274. sz.), Bécsbe (381. sz.).




IRATOK

biztosíthatom önt arról, hogy a kormány teljes mértékben osztja a szövetségesek aggályait. A magyar kormány ugyanakkor szomorúan állapítja meg, hogy a nagykövetek tanácsa – amint kitetszik – ítéletét elsősorban a Magyarországgal szembenálló államoktól származó, vele szemben ellenséges értesülésekre alapozza.

Az elcsatolt terület „A” sávjában az utóbbi napok során történt sajnálatos események természetes módon következnek a hazafias érzelmű lakosok afölött érzett elkeseredéséből, hogy szülőföldjüket békeidőben elszakítják az anyaországtól, amelyhez tíz évszázadnyi, dicsőséges történelmi eseményekben bővelkedő közös múlt mindeddig soha el nem szakított kötelékei fűzik.

Távol álljon a Magyar Királyság kormányától, hogy tagadja: bizonyos számú, az elcsatolandó területen illetőséggel nem rendelkező egyén szivárgott be titkon Nyugat-Magyarországra, hogy csatlakozzon a lakosság fölkeléséhez.

A magyar kormány egy pillanatig sem habozott, hogy minden szükséges intézkedést meghozzon annak érdekében, hogy megakadályozza idegen elemek behatolását a szóban forgó területre, jóllehet nem könnyű föllépni azon polgártársaink ellen, akik a legtermészetesebb hazafias érzéstől vezéreltetve megkísérlik megakadályozni egy bizonyos terület átadását egy korábbi szövetségesnek. A kormány intézkedéseit a csatolt mellékletben részletezem.

Mindamellett szeretném fölhívni annak a vélekedésnek a téves voltára a figyelmet, mely szerint a magyar hatóságok képesek volnának teljesen megakadályozni, hogy idegenek léphessenek be erre a területre.

Így például az általunk követett demokratikus és parlamentáris elvekkel nyilvánvalóan nem lett volna összeegyeztethető, hogy Friedrichet – aki országgyűlési képviselő, és mint ilyen, mentelmi jogot élvez – erőszakkal akadályozzuk meg abban, hogy egy, egyelőre még magyar fönnhatóság alatt álló területet fölkeressen, mindaddig, amíg nem követ el büntetendő cselekményt. Friedrichnek a trianoni békeszerződés végrehajtása elleni harcot hirdető, erősen ellenzéki politikai programja önmagában nem szolgáltat törvényi alapot arra, hogy eljárás induljon ellene. Következésképpen Friderich büntetlenül utazhatott Nyugat-Magyarországra. Amint azonban a magyar kormány arról értesült, hogy fegyveres ellenállást próbál szervezni, haladéktalanul fölszólította a terület elhagyására, amely fölszólításnak augusztus 30-án eleget is tett.

A Magyar Királyság kormánya által foganatosított intézkedések hatékonyságát illetőleg a következő észrevétel merül föl: A kívánt cél maradéktalan megvalósítására az egyetlen, valóban hatékony intézkedés katonai zárólánc fölállítása lett volna az egész trianoni határvonalon.

Mivel azonban a magyar kormány már eleget tett a trianoni békeszerződés létszámra vonatkozó katonai rendelkezéseinek, nem állt módjában, hogy zárólánccal hermetikusan lezárja Nyugat-Magyarország 200 kilométer hosszú határát.

Ennek kapcsán bátorkodom arra is fölhívni a figyelmét, hogy az „A” vonal és a trianoni vonal között állomásozó csendőrök teljes létszáma – beleértve Ostenburg parancsnok három, illetve Rantzenberger százados két csendőrszázadát – mindössze 1900 fő.

Ennyi emberrel csak nagy nehézségek árán lehet fönntartani a rendet az említett két vonal közötti területen.

Föntiekből kitűnik, hogy a magyar kormány jó szándékát nem lehet kétségbe vonni, valamint az is, hogy lehetőségei szerint minden szükséges intézkedést meghozott.446446 Következésképpen a magyar kormány minden felelősséget elhárít magától a Nyugat-Magyarországon végbemenő sajnálatos eseményekért.

A magyar kormány őszinte háláját fejezi ki a nagykövetek tanácsának azért a figyelemért, amellyel Baranya kiürítése kapcsán Magyarország törvényes jogai iránt viseltetett; bátorkodik azonban rámutatni arra, hogy az a kiürítés még korántsem teljes, valamint arra is, hogy az Sz–H–Sz-hatóságok mindeddig elutasították az átadási jegyzőkönyv aláírását.

A magyar kormány a leghatározottabban kinyilvánítja, hogy kész a békeszerződés előírásainak végrehajtására, és a legkevésbé sem szándékozik kivonni magát a békeszerződésből reá háramló kötelezettségek alól. Lesz elegendő ereje ahhoz, hogy ígéreteinek mindenkivel szemben érvényt szerezzen. A magyar királyi kormánynak meggyőződése, hogy a szövetséges főhatalmak osztják abbeli véleményét, mely szerint Magyarországnak a nyugati vármegyék átadása révén keletkező jogai védelmére ugyanúgy szükség van, mint Ausztria területi jogainak biztosítására. A magyar kormány – tudomást szerezve arról, hogy ebben az ügyben a legfőbb

446446A magyar kormány intézkedéseire vonatkozóan lásd az irat mellékletét.


IRATOK

szövetséges hatalmak közbenjárást tettek a bécsi kormánynál – bátorkodik megjegyezni, hogy e föllépés semmilyen eredményt nem váltott ki a bécsi kormánynál, amely a szóban forgó területek azonnali átadását követeli, ugyanakkor a magyar követeléseket még elvben sem hajlandó tudomásul venni.

A mélységesen fölháborodott magyarországi közvélemény lecsillapítását kizárólag a Magyarországot és az Ausztriát megillető jogok egyensúlyának biztosításával lehetne elérni. Ennek megvalósítása a magyar királyi kormány meggyőződése szerint – a legutóbb fölmerült nehézségek ellenére – igen rövid időt venne igénybe. A magyar kormány köszönettel venné, ha a szövetséges főhatalmak tájékoztatnák azokról a lépésekről, amelyeket ennek érdekében Bécsnél tettek vagy tenni szándékoznak. A magyar kormány – amint a múltban – Nyugat-Magyarország vonatkozásában is hajlandó végrehajtani a trianoni békeszerződés rendelkezéseit, és folytatni a területről való kivonulást. Mindamellett – tekintettel a térségben jelenleg tapasztalható nehézségekre – úgy véli, célszerű volna, ha a soproni szövetséges katonai bizottság – a közvetlenül érintett két ország hatóságaival egyetértésben és az ő érdekeiket, csakúgy, mint a kérdéses terület érdekeit figyelembe véve – egy új, a megváltozott körülményekkel számoló átadási eljárást dolgozna ki. Magától értetődik, hogy az e szerint a terv szerint végrehajtott átadás befejezése után a magyar kormány azonnal aláírja a jegyzőkönyvet.

Fogadja, Főbiztos úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.

MELLÉKLET

A MAGYAR KORMÁNY KIVÉTELES INTÉZKEDÉSEI A NEM KÍVÁNATOSELEMEK NYUGAT-MAGYARORSZÁGI BEHATOLÁSÁNAKMEGAKADÁLYOZÁSÁRA447447



Augusztus 19. Miután olyan értesülések birtokába jutott, melyek szerint Sopronban zavargások kirobbanásától kell tartani, Bánffy gróf augusztus 19-én táviratilag fölszólította a magyar kormány képviselőjét, Sigray grófot, hogy a leghatározottabban lépjen föl minden kísérlet ellen, amely felelőtlen és zavarkeltő magyar elemek részéről fegyveres tevékenység megindítására irányulna

Augusztus 20. Nádosy országos rendőrfőkapitány a kerületi rendőrparancsnoknak telefonon parancsot adott arra, hogy vizsgálják át a Nyugat-Magyarországra induló vonatokat, és minden olyan személyt, aki nem tudja megindokolni, miért utazik erre a területre, szállítsanak le.

Augusztus 27. Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszter bizalmasan utasította a vasutak főigazgatóját, ne engedélyezze, hogy a Nyugat-Magyarországra induló szerelvények a szokásosnál több kocsival közlekedjenek.

Augusztus 27. A miniszterelnök, Bethlen gróf, táviratilag megbízta Sigray grófot, határozott parancsban utasítsa a csendőrséget arra, hogy a kiürítés során idegen egyének vagy csoportok jelenlétét a visszavonulás vonalában ne tűrjék meg. Az ilyen egyéneket szükség esetén erőszakkal kell eltávolítani.

Augusztus 27. Tekintettel arra, hogy Ferrario tábornok korábban arról értesítette az olasz követet, Castagneto herceget, hogy miután a katonaság kivonult Nyugat-Magyarország területéről, Sopronban – az éjszaka leple alatt – helyi fölkelés kitörésére vagy kisebb összecsapásokra lehet számítani, amelyeknek célja a város fölötti parancsnokság megszerzése, Bethlen gróf, miniszterelnök augusztus 27-én táviratilag utasította Sigray grófot, minden eszközzel akadályozza meg, hogy ilyesmire sor kerüljön, és abban az esetben, ha valaki rendbontással próbálkozna, minden eszközzel tartsa fönn a rendet, a rendbontót pedig tartóztassa le, majd kísértesse Budapestre.

Augusztus 28. A miniszterelnök, Bethlen gróf, a következőket táviratozta Sigray grófnak:

Kérem, a következő utasításnak a leghatározottabban szerezzen érvényt:

Friedrich és Héjjas vezérkarát, valamint mindazokat, akiknek állandó lakóhelye nem Sopronban vagy Nyugat-Magyarország szóban forgó részén található, haladéktalanul ki kell utasítani a még birtokunkban levő területről. Ha fegyver van náluk, le kell őket fegyverezni. Abban az esetben, ha a kiutasítási parancsnak ellenszegülnek vagy ha bármiféle ellenállást fejtenek ki, erőszakkal kell őket eltávolítani.

447447Az iratot Marinovich budapesti rendőrfőnök küldte Bethlen I. miniszterelnöknek.


IRATOK

Augusztus 29. A miniszterelnök távirati parancsa Sigray grófnak: „Tájékoztatom, hogy a holnapi naptól fogva csak azok a személyek kaphatnak az »Anschlussgebiet«-be menetjegyet, akik polgármesteri igazolással tanúsítják, hogy állandó lakóhelyük az említett területen található vagy akiknek utazását sürgős és halasztást nem tűrő okok teszik szükségessé.

Kérem, Főbiztos úr, ezen intézkedésnek a nyugat-magyarországi vasútállomásokon a legnagyobb szigorral szerezzen érvényt, és biztosítsa, hogy a szerelvényekre történő fel-, illetve az azokról való leszállás csak az ilyen igazolással rendelkező személyeknek engedélyeztessék.”

Augusztus 29. Minden főispánnak, minden rendőrfőnöknek, minden körzeti csendőrparancsnoknak, Budapest rendőrkapitányának.

Augusztus 30-tól fogva Nyugat-Magyarország átadandó részén hivatalos út esetén kizárólag a felsőbb hatóságok által kiállított nyílt paranccsal, magánút esetén a rendőrhatóság írásbeli engedélyével lehet utazni.

Az engedélyeket csak kivételes esetben, olyan megbízható személyeknek lehet kiadni, akik az utazás indokolt és sürgős voltát bizonyítani tudják. Az utazási engedélyek kiadását egyébként a B. M. 71.627/1921. sz. rendelet 5. szakasza szabályozza. Jelen parancsot haladék nélkül táviratilag továbbítani kell az alárendelt hatóságoknak, amelyek gondoskodnak kihirdetéséről. Budapest, 1921. augusztus 29-én. A miniszter nevében: Ladik államtitkár

s. k.

Augusztus 29. A Magyar Királyi Államvasutak főigazgatója



Kegyelmes Uram!

Tisztelettel jelentem Nagyméltóságodnak, hogy szigorúan betartjuk Nagyméltóságod augusztus 27-én kiadott bizalmas utasítását, melynek értelmében a Nyugat-Magyarországra induló szerelvények semmiképpen sem közlekedhetnek a szokásosnál több kocsival, valamint hogy saját elhatározásunkból minden óvatossági intézkedést meg kell tennünk annak érdekében, hogy felelőtlen elemek utazását megakadályozzuk.

Maradok stb… stb…

Keleti

Nagyméltóságú Doktor Hegyeshalmy Lajos

magyar királyi kereskedelemügyi miniszternek

Szeptember 1. A miniszterelnök szeptember 1-jén kelt távirata Sigray grófnak:

Hamelin tábornokkal egyetértésben – aki tegnap fölkeresett – azzal bízom meg önt, holnap kérje föl a szövetséges tábornokokat, bocsássanak rendelkezésére 10-15 – vagy ha szükséges, ennél több – antanttisztet, akik 2-2 melléjük beosztott magyar tiszt kíséretében szemlét tartanak majd az osztrákok által megszállt területen azzal a céllal, hogy távozásra bírják a még ott tartózkodó, de állandó ottani lakhellyel nem rendelkező felkelőket, és csillapítsák le azokat, akik helyben laknak.

Szeptember 2. A miniszterelnök szeptember 2-án kelt távirata Sigray grófnak:

Knobloch osztrák követ az imént távozott tőlem. Azon ígéretemre hivatkozva, hogy a törvényesség keretein belül minden tőlem telhetőt meg akarok tenni bármilyen lázadási kísérlet megakadályozására, és ennek érdekében minden javaslatát elfogadom, a következőkről tájékoztatott. A Körmend–Szentgotthárd közötti vonalon, a Rába mentén nagyobb létszámú, páncélautókkal, géppuskákkal fölszerelt szabadcsapatok szerveződnek. Ugyanezen értesülések szerint, a Rába völgyében, a Kuckmensegerbach és Szentmárton közötti vonalon állítólag felkelők állomásoznak. Kérem, állapítsa meg, mi igaz ezekből a híresztelésekből. Ha csak egy részük is igaznak bizonyul, kérem, haladéktalanul oszlassa föl és fegyverezze le ezeket a csoportokat, és a felkelőket küldje haza.


IRATOK

Szeptember 2. ...*

Kegyelmes Uram! Tisztelettel jelentem, hogy amint a budapesti királyi államrendőrség értesítést kapott arról, hogy bizonyos személyek Nyugat-Magyarország területi egységének védelmében arra készülnek, hogy a kérdéses területeken tartandó népgyűléseken tiltakozzanak az elcsatolás ellen vagy fegyveres erővel hiúsítsák meg e területek elcsatolását, késedelem nélkül ellenőriztettem mindazokat a személyeket, akik ilyen cselekményekkel gyanúsíthatók. Ezenkívül – egyetértésben a városparancsnokkal – katonai és különleges rendőri alakulatokat vezényeltem a Keleti, a Kelenföldi, valamint a Déli pályaudvarra azzal a céllal, hogy szigorú ellenőrzésnek vessék alá a Nyugat-Magyarországra induló összes vonat utasait, és ne engedjék őket elutazni, ha még a fölszállás előtt nem tudják megfelelően indokolni utazásukat. Hasonlóképpen rendőri kísérettel láttam el a Szombathelyre és Győrbe közlekedő szerelvényeket, és úgy rendelkeztem, hogy ha a közbeeső állomásokon olyan személyek szállnának föl, akik gyaníthatóan a felkelőkhöz kívánnak csatlakozni, le kell őket szállítani, és az állomás rendőrségének átadni. Mindezen óvintézkedések eredményeképpen 403 – a föntebb megjelölt céllal utazni szándékozó – fiatalembert letartóztattunk, és átadtuk őket a főkapitányságnak. E személyek kihallgatása során kiderült, hogy a Ráday utca 8. szám alatt található „Gábor Áron Erdélyi Munkásegylet” helyiségeiben csakúgy, mint az állami munkaközvetítő irodában a munkanélkülieket arra próbálták rávenni, hogy utazzanak Nyugat-Magyarországra, és tiltakozzanak az elcsatolás ellen. Természetesen ezeket a helyiségeket azonnal szigorú felügyelet alá helyeztük, valamint az Eszterházy utca 4. szám alatti házat is, ahol propagandagyűlést tartottak, melynek szervezőit figyelmeztettük, hogy a jövőben tartózkodjanak hasonló cselekményektől. A felügyelet továbbra is folyamatos, de ez utóbbi eset óta ilyen tevékenységet nem tapasztaltunk. Van szerencsém továbbá arról is beszámolni, hogy miután olyan hírek terjedtek el, hogy a Kelenföldi pályaudvaron egy teherkocsiban Nyugat-Magyarországra szánt géppuskák vannak, a városparancsnokkal egyetértésben azonnal intézkedtem lefoglalásukról. Hasonló módon jártam el, amikor augusztus hó 31-én Szombathely-re és Sopronba készülő teherautókat, illetve hadianyagot kutattunk föl és foglaltunk le. Az említett címek alatti helyiségek és a pályaudvarok továbbra is szigorú felügyelet alatt maradnak.

Kérem, fogadja stb… stb…


* Az eredeti iratban is hiányzik a levél szerzője és címzettje.

15.14. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA FOUCHETBUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK ÉS LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVETNEKiratszám: 141448448

irat típusa: 329–331. sz. távirat (Budapest) 510–512. sz. távirat (Bécs)



A nagykövetek tanácsa a következő jegyzéket juttatta el Praznovszkyhoz:

„A szövetséges nagyhatalmak a legnagyobb sajnálatukra értesültek arról, hogy a helyzet Magyarország nyugati vármegyéiben – várakozásuk ellenére – egyáltalán nem javult. Nemcsak hogy a „B” területsáv kiürítése nem kezdődött meg, de még az „A” övezetben is magyar fegyveres csoportok gyakorolják a hatalmat, rettegésben tartják a lakosságot, és számos alkalommal követtek el erőszakos cselekményeket az osztrák csendőrség ellen. Sőt, egy magyar alakulat a szeptember 5-ére eső napon – miután kiűzte az „A” övezetből az osztrák csendőröket – Kirchschlag körzetében átkelt a régi osztrák határon, és szétverte a szövetségi hadseregnek a betörést megakadályozni próbáló két századát […].449449

448448A táviratot futárpostával továbbították Londonba (3203. sz.), Rómába (2784. sz.), Belgrádba (598. sz.), Bukarestbe (530. sz.), Prágába (415. sz.).449449Olvashatatlan szavak.


IRATOK

A nagykövetek tanácsa kénytelen megállapítani, hogy a magyar kormányt mindezekért az eseményekért nagyon súlyos felelősség terheli.

Látva a magyar reguláris katonaság együttműködését az „A” területsávban ténykedő szabadcsapatokkal, nem gondolhatjuk, hogy a magyar hatóságok valóban helytelenítik ezeknek az alakulatoknak a működését. A reguláris csapatok betörése osztrák területre, ami a kirchschlagi ügyet kiváltotta, nyilvánvalóan arról tanúskodik, hogy a magyar kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy vállalt kötelezettségeinek eleget tegyen.

A kialakult helyzetért a nagykövetek tanácsa közvetlenül a magyar kormányt tartja felelősnek, és fölszólítja a nyugati megyék „A” és „B” övezeteinek azonnali kiürítésére. Abban az esetben, ha a magyar kormány továbbra is kitart jelenlegi magatartása mellett, és nem hajlandó teljes egészében Ausztriának átadni azokat a területeket, amelyekre már semminemű jogot nem formálhat, a szövetséges nagyhatalmak el vannak szánva arra, hogy megvizsgálják, milyen gazdasági vagy egyéb intézkedéseket célszerű foganatosítani a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek betartatása érdekében, amire kezességet vállaltak.”

A brit, az olasz és a francia kormány közösen fogja tanulmányozni, milyen gazdasági intézkedéseket célszerű foganatosítani arra az esetre, ha Magyarország továbbra sem mutatna hajlandóságot a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek betartására.

Budapestnek: Kérem, továbbítsa olasz és brit kollégájának450450 a jegyzék szövegét és a fönti tájékoztatatást.

Bécsnek: Hivatkozom az ön 505–508. sz. táviratára.451451

Föntiek alapján kérem, hívja föl a kancellár452452 figyelmét arra, hogy Franciaország milyen határozottan követeli Magyarországtól a nyugati megyék Ausztriának való tényleges átengedését. Ebben a tekintetben a francia kormány soha nem módosította álláspontját: mindig is úgy tartotta, hogy a vállalt kötelezettségek betartása a közép-európai béke legszilárdabb biztosítéka.


15.15. LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉSKERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK EURÓPAI ALIGAZGATÓJAA FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKiratszám: 142453453




Mindenkinek, kivéve Budapestet: A budapesti francia főbiztoshoz455455 a következő táviratot intéztem:

Mindenkinek: A nagykövetek konferenciája a szövetséges külügyi képviselőknek.

Megvizsgálva a magyar kormány javaslatait, valamint az ön vonatkozó indítványát, a nagykövetek tanácsa úgy határozott, hogy a következő észrevételeket tárja a szövetséges főhatalmak elé:

„A Magyarországot a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek végrehajtására kényszerítő lehetséges intézkedések vizsgálata.”

I. Gazdasági és pénzügyi intézkedések

450450Castagneto herceg és Th. B. Hohler.

451451Az 508. sz. távirat szövegét lásd a DDFBC III. kötetében a 314. sz. alatt, a többit nem közöljük.

452452J. Schober.

453453A táviratot elküldték Budapestre (336–342. sz.), Belgrádba (599–605. sz.), Prágába (416–422. sz.), Bécsbe (515–521. sz.), Bukarestbe (532–538. sz.), Londonba (3244–3250. sz.), Rómába (2826–2832. sz.).454454Lásd az előző lábjegyzetet.

455455M. Fouchet.


IRATOK

Magyarország hosszú időn át képes nélkülözni minden, külföldről behozott árut, lévén alapvetően mezőgazdasági ország.

Egy akár a szövetséges főhatalmak, akár a kisantant által szervezett zárlat tehát nagyon hosszú ideig hatástalan maradna. Ezenkívül az efféle gazdasági intézkedéseket nem lehet egyik pillanatról a másikra keresztülvinni, hiszen az fárasztó és hosszadalmas alkudozásokat kívánna főleg abban az esetben, ha bevezetésüket a Magyarországgal szomszédos államok határoznák el, még akkor is, ha ebben a kérdésben egyetértés alakulna ki közöttük. A szénbehozatal leállításával sem lehetne a kellő kényszerítő nyomást elérni, kiváltképp azután, hogy Magyarország ismét rendelkezik a pécsi kőszénmedence fölött.

Végül nem hozna eredményt a szövetséges országok bankjaiban elhelyezett magyar betétek zárolása sem, mivel vélhetőleg nem jelentős összegekről van szó, és azok is elsősorban magyar magánszemélyek birtokában vannak.

II. Katonai intézkedések

A legjobb megoldás mindenképpen a szövetséges főhatalmak csapatainak alkalmazása volna. Az erről való döntés a kormányokra tartozik.

A kisantant igénybevétele nem jöhet szóba megoldásként, tekintettel azokra a bonyodalmakra és előre nem látható veszélyekre, amelyeket ez előidézhet.

III. A magyar kormány javaslata az „A” övezet megtisztítására és a rend biztosítására

A javaslat nemcsak azért nem fogadható el, mivel a benne foglalt műveletek időtartama és tényleges hatékonysága fölöttébb kétséges, hanem azért sem, mert nem lehet megbízni a magyar kormány őszinteségében, és Budapestnek túlságosan is fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a későbbiek során újabb fegyveres csoportok behatolását ösztönözze. Még ha föltételezzük is, hogy a magyar tervet tisztességgel végrehajtják, arra nincs semmi biztosíték, hogy az eltűnt csoportok nem fognak újra fölbukkanni.

Másrészről, ha a nagyhatalmak határozott magatartást tanúsítva rá tudják kényszeríteni a magyar kormányt arra, hogy a visszatérésről egyszer s mindenkorra lemondva ürítse ki a nyugati megyéket, az ott tevékenykedő fegyveres csoportok önszántukból visszavonulnának.

IV. Ezen utóbbi érv fölöslegessé teszi annak tanulmányozását, hogy vajon ezzel a művelettel Ausztriát kell-e megbízni

V. Föntiekből tehát az következik, hogy

a) vissza kell utasítani a magyar javaslatot, amely csupán a budapesti kormány által bevetett újabb késleltető eszköznek tekintendő, amely azt célozza, hogy ne kelljen kivonulni a nyugati megyékből;

b) követelni kell a két övezet haladéktalan és teljes kiürítését, azzal fenyegetve meg a magyarokat, hogy ha a szövetséges tábornokok által megszabott rövid határidőn belül nem fejezik be a kivonulást, a szerb–horvát–szlovén kormány fölhatalmazást kap Baranya újbóli megszállására.

A nagyköveti tanács eredeti szándéka egyébiránt az volt, hogy a Baranyából való kivonulás Nyugat-Magyarország kiürítésével egy időben menjen végbe.

VI. A magyar kinnlevőségek és más egyéb – Ausztria és Magyarország között a nyugati megyék elcsatolása után fölmerülő – kérdések rendezésére vonatkozóan a szövetséges főhatalmak indítványozni fogják, hogy az e tárgyban, a kiürítést követően megrendezendő tárgyalások a budapesti kormány elnökletével folyjanak.

VII. Annak érdekében, hogy a tervezett diplomáciai közbenjárás a lehető leggyorsabban megtörténhessen, célszerű volna a jegyzéket közvetlenül Praznovszkynak Párizsban átadni.




IRATOK



keltezési idő: 1921. szeptember 15. 20 óra 05 (Érkezett: szeptember 17. 21 óra 15, 21 óra 30)

A nyugati megyékben a helyzet egyáltalán nem javult. A magyar kormány háza táján meglehetős nyugtalanság tapasztalható Beneš legutóbbi kijelentése miatt, ám tartani lehet attól, hogy – csakúgy, mint a nagykövetek konferenciája által közvetlenül a párizsi magyar képviselőnek456456 átadott jegyzéket457457 követően – (ez) az (aggodalom) nem bizonyul elégségesnek arra, hogy fölrázza a magyar kormányt a politikai bénultságból.

A kormány ez idő szerint egyébként csak nagyon nehezen tudja visszarendelni a fegyveres csoportokat, amelyeket beengedett a nyugati övezetbe, először azért, mert nem könnyű lecsillapítani azokat, akiket előbb föllázítottak, meg azért sem, mivel az „A” vonaltól nyugatra tényleg nem állnak rendelkezésre a cselekvéshez szükséges eszközök, hiszen ott törvényesen nem avatkozhat be az események alakításába. Mellesleg a budapesti kormány pontosan erre az eredményre számított, hogy ekképpen kitérhessen kötelezettségei teljesítése elől.

(Abban az esetben, ha) a szövetséges kormányok úgy határoznának, nem teszik lehetővé hivatalosan a magyar kormánynak, hogy reguláris csendőrsége néhány napnyi időtartamra újra megszállja a nyugati zónát (lásd 213. sz. táviratomat458458 ), akkor – véleményem szerint – helyénvaló volna legalább a szövetséges tábornokoknak szabad kezet adni, hogy a helyszínen megállapodhassanak a törvényes magyar hatóságokkal arról, (milyen) hatékony rendteremtő intézkedésekre van szükség a (szövetséges) [sic] csendőrök részéről. A teljes kiürítést ugyanis csak azután (lehet) folytatni, hogy a nyugati övezetben helyreállították a békét.

A magyar kormány a mérsékeltnek számító He(ge)dűs tábornokot küldte ki, hogy átvegye a térségben állomásozó összes katonai erő fölött a parancsnokságot. Ennek ellenére továbbra is úgy gondolom (lásd 203. 459459

és 205460460 sz. táviratomat), hogy Budapesttel a legerélyesebb hangon kell tárgyalni, hogy engedékenységre bírjuk a magyar kormányt, hiszen az antant tekintélye forog kockán.

Mindinkább úgy látom, hogy a kényszerítő eszközök alkalmazásával való fenyegetéshez kell folyamodnunk.


15.17. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZ-TERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 144




Amikor a minisztérium – olyan okokból, melyek vizsgálata nem rám tartozik – célszerűnek ítélte, hogy lecsökkentse táviratforgalmát, és ezzel egy időben elrendelte, hogy az eddig heti gyakoriságú futárjárat helyett csak kéthetenként érkezzen a futárpoggyász, akkor minden bizonnyal nem az volt a szándéka, hogy a diplomáciai képviseleteket tudatlanságban tartsa a rájuk vonatkozó fontos döntések felől, amelyekről mindenképpen késedelem nélkül kell értesülniük.

Nem okozott tehát meglepetést, hogy csak a mai napon, a menetrendszerű futárjárat érkezésekor szereztem tudomást arról a 2761–2764. sz. táviratról,461461 amelyet szeptember 6-án intéztek római nagykövetünkhöz.462462

456456Praznovszky I.






462462C. Barrère.


IRATOK

Ebből ismerhettem meg a nagyköveti konferenciának a magyarországi szövetséges tábornokok javaslatára vonatkozó döntését, amelyet azok a nyugat-magyarországi megyék Ausztria részére történő átengedését szabályozó eredeti menetrend módosítása tárgyában tettek. Annak következtében, hogy a határozat kimondja: Baranyát e műveletet megelőzően kell visszaszolgáltatni a magyar hatóságoknak – jóllehet a korábbi döntés értelmében a két terület átadását egyidejűleg, párhuzamosan kellett volna végrehajtani –, a helyzetben, tudtunkon kívül, Ausztria hátrányára gyökeres változás állt be.

Az ebből az eljárási módból elkerülhetetlenül származó nehézségek – amelyekre alkalmas időpontban e követség nem mulasztotta volna el a figyelmet fölhívni – mostanra oly mértékben nyilvánvalóvá váltak, hogy elegendő Nagyméltóságodat emlékeztetni rájuk, hogy tisztában legyen vele, milyen zavarba kerülhettem volna, ha az osztrák kormánynak nem lett volna komoly oka megbízni a francia kormány jóindulatában és diplomáciai képviselőjének egyenességében.

Mostani rövid bécsi tartózkodása alatt többször is alkalmam nyílt arra, hogy della Torretta márkival a nyugati megyék ügyéről eszmét cseréljek. Nem titkolta előttem, hogy milyen kedvezőtlen benyomást gyakorolt rá az első pillanattól fogva az eredeti menetrendnek az augusztus 5-i tervvel történő helyettesítése.

Azon is megütközött, hogy az antant budapesti képviselői elmulasztották figyelmeztetni a budapesti kormányt a rá háruló felelősségre, noha erre két ízben is alkalmuk nyílt: először akkor, amikor beleegyeztek a szövetséges tábornokoknak a nyugati megyékből való ideiglenes visszahívásába, majd pedig akkor, amikor rosszallásuknak adtak hangot Bánffy gróf hatalomba történő visszatérése miatt az azt követő napon, hogy a külügyminiszter – mintegy kollégáinak szóló ünnepélyes figyelmeztetésként – távozott a kormányból.463463

Della Torretta márki Bécsben sokat tett – meglehet, többet is, mint szándékában állt – annak érdekében, hogy a magyarokba lelket öntsön, az osztrákokat pedig elcsüggessze, amikor talán túlságosan is kihangsúlyozta, hogy Olaszország a maga részéről nem mérlegeli az antant katonai beavatkozását a nyugati megyékben, és még kevésbé a kisantant bárminemű ottani szerepvállalását, amitől mindennél jobban tart.

A kancellár464464 arról tájékoztatott, hogy az olasz külügyminiszternek a konfliktus gyors megoldását célzó javaslatai Ausztria számára mind előnytelenebbeknek bizonyultak azoknál, amelyeket Magyarország tett az asztalra. Azonban be kell ismerni – tette hozzá –, hogy soha nem számított arra, hogy Ausztriát éppen Olaszország húzza ki a bajból, jóllehet a jelen esetben kifogástalan magatartást tanúsít.

Kellőképpen értékelte azt is, ahogyan Olaszország szorgalmazta a többi nagyhatalomnál, szorítsák rá Magyarországot arra, hogy ne szabja a nyugati megyékből való kivonulása föltételéül Ausztriával szembeni követeléseinek előzetes elismerését.

Az osztrák kormánynak e követelésekkel kapcsolatos álláspontját a kancellár szóbeli jegyzékben ismertette a szövetséges hatalmak követségeivel, melynek másolatát jelen sürgönyhöz mellékelem.

Amennyiben a magyar kormány még mindig a Béccsel való közvetlen tárgyalásoktól várna e kérdésekre azonnali megoldást, nem úgy veszem észre, hogy az említett jegyzék […]465465

… amilyenek legnagyobbrészt a magyarok.

A nagyhatalmak együttes diplomáciai föllépésének hatékonyságát illetően a brit ügyvivő466466 nyugtalanságának adott hangot a Foreign Office azon javaslata miatt, hogy a nagyköveti tanács által a Magyarországnak a nyugati megyék kiürítésére eredetileg megszabott egyhetes határidőt kéthetesre hosszabbítsák meg.

Mit gondoljon egyébként az ember Olaszországról, amelyik – ahelyett, hogy a saintgermaini és trianoni békeszerződés végrehajtásán fáradozna – a többi nagyhatalom előtt titkolózva közvetítést ajánl föl Magyarország nevében Ausztriának úgy, hogy az utóbbitól területi engedményeket próbál kicsikarni.

Csatoltan megküldöm467467 Nagyméltóságodnak az osztrák kormány utasításainak fordítását, amelyeket római

463463Bánffy távozását a kormányból, majd visszatérését, a francia diplomácia érthetően pozitívan értékelte. Ennek ellentmond a fenti szöveg: lásd erről e kötet 125. és 126. sz. iratát.464464J. Schober.

465465A szövegből egy rész hiányzik.


467467Lásd a mellékletet.


IRATOK

képviselőjének della Torretta márki e javaslatával kapcsolatosan küldött.

Nyilvánvaló, hogy abban a szakaszban, ahová a magyarországi események mára eljutottak, már nem egyszerűen a nyugati megyék kérdéséről, hanem az egész trianoni békeszerződés megtartásáról van szó.

Az olasz külügyminiszterrel Bécsből való elutazása előtt tartott utolsó megbeszélésünk alkalmával egyetértettünk abban, hogy a magyarországi fegyveres csoportok általános lefegyverzésének kérdése nem választható el a nyugati megyék ügyétől.

A burgenlandi incidensek ugyanis valójában […]468468

MELLÉKLET

SCHOBER KANCELLÁR TÁVIRATÁNAK FORDÍTÁSA, AMELYET A RÓMAIOSZTRÁK KÖVETNEK KÜLDÖTT AZT KÖVETŐEN, HOGY DELLA TORRETTAMÁRKI FÖLAJÁNLOTTA, KÖZVETÍT A MAGYAR KORMÁNYNÁL

irat típusa: Szám nélküli távirat


keltezési idő: kelet nélkül.

Nyugat-Magyarország kérdésében a szövetségi kormány álláspontját az osztrák nemzeti tanács külügyi bizottságának döntései határozzák meg.

A szövetségi kormány e döntések értelmében – augusztus 27-ig – nem kezdhetett tárgyalásokat a magyar kormánnyal a nyugati megyékkel kapcsolatos kérdésekről azelőtt, hogy nem fejeződött be a saint-germaini és a trianoni békeszerződésben Ausztriának ígért és részeként elismert terület egészének átadása.

Augusztus 27. után a helyzetet az ismert események jellemzik, amelyek jellegében a mai napig semmi változás nem történt, abban az értelemben, hogy szakadatlanul ismétlődnek. Ezekért – előre kitervelt fondorlatai és kötelességmulasztásai miatt – kétségkívül a magyar kormány viseli a felelősséget.

A dolgok ilyetén állására való tekintettel Ausztria nem kezdheti újra a tárgyalásokat a magyar kormánnyal, hacsak nem akarja ekképpen megjutalmazni és dicséretben részesíteni magatartásáért, amellyel mérhetetlen kárt okozott Ausztriának, és amely az antant legsúlyosabb rosszallását váltotta ki.

Ezért próbálkozik a magyar kormány azzal, hogy rábírja Ausztriát, mondjon le Sopron városáról és annak környékéről. Ezzel kapcsolatban a következőkre szükséges fölhívni a figyelmet:

1. Sopron az egyedüli város, amelyet Burgenland fővárosává lehetne tenni.

2. Sopron a nyugati megyék vasúthálózatának központja, és rajta kívül egyetlen más város […] 469469

helyettesítésére. Sopron híján Ausztriának teljes egészében ki kellene építenie egy ilyen központot.

3. Ausztriának még számos követelése van Magyarországgal szemben, olyan jelentős követelések, amelyek már régóta fönnállnak, mint például azok, amelyek az elmaradt értékpapírszelvény-kifizetésekkel és hajók elkobzásával kapcsolatosak. Magyarország e követelések teljesítésének mindeddig nem tett eleget.

4. Ausztria a nyugati megyék késedelmes átengedése folytán újabb nagyarányú kiadásokra kényszerült, továbbá jelentős emberi és anyagi veszteségeket kellett elkönyvelnie, amely veszteségekért Magyarország viseli a felelősséget, ezért kétségkívül kártérítési és jóvátételi kötelezettség terheli.

Ha tehát a szövetségi kormány – ahelyett, hogy a sikert az antanthatalmak Magyarországgal szemben hozott intézkedéseitől várná – újból arra határozná el magát, hogy tárgyalásokat kezd Budapesttel, azt csak azért cselekedné, hogy eleget tegyen a szövetséges főhatalmak azon kívánságának, mely szerint baráti megegyezésre kell jutnia Magyarországgal.

A szövetségi kormánynak természetesen nincs módja arra, hogy megkerülje a nemzeti tanács külügyi

468468Az irat folytatása hiányzik.



IRATOK

bizottságának határozatait, mindamellett attól nem zárkózik el, hogy figyelembe vegye, és az elkövetkező napokban döntésre a külügyi bizottság elé terjessze a hozzá érkező javaslatokat. Tárgyalási alapul minden területi kérdésnél – tehát annál is, amely Sopronra és közvetlen környékére vonatkozik (amely terület kiterjedéséről még meg kell állapodni, és amely Nagycenket is magában foglalná) – csak az érdekelt lakosság kinyilvánított akarata szolgálhat. Egyedül ennek az elvnek az elfogadásával biztosítható, hogy ne kerüljünk ellentmondásba a külügyi bizottság határozatával.

Hasonlóképpen kívánatos volna,

A) hogy Magyarország késedelem nélkül megkezdje a saint-germaini és trianoni békeszerződés által […] 470470

kiürítését, és intézkedéseket hozna annak érdekében, hogy Ausztria minden fönnakadás nélkül végrehajthassa a terület megszállását;

B) hogy Ausztria és Magyarország egy paritásos alapon szervezett közigazgatási bizottságot küldjön ki és működtessen Sopronban. A bizottság elnökségével az antantnak egy képviselőjét bíznák meg, mellé Ausztria és Magyarország egy-egy küldöttet állítana;

C) hogy Sopront antantcsapatokból álló helyőrség szállja meg;

D) hogy a Sopron végleges hovatartozásáról folyó tárgyalások miatt ne halasszák későbbre az antantnak a nyugati megyék többi részének kiürítését célzó kezdeményezését; valamint hogy Magyarország sem közvetlen, sem közvetett módon ne rendelje el, illetve ne engedélyezze a hadseregbe szóló katonai behívók, behívóparancsok kiküldését.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Autriche vol. 89, ff. 6–7. és 125–127.


irat típusa: … sz. távirat.472472 Nagyon sürgős



A 3250. (London)2832. (Róma)

342. (Budapest)

605. (Belgrád)

422. (Prága)

521. (Bécs)

538. sz. (Bukarest) táviratom folytatása.473473

Mindenkinek, kivéve Londont és Rómát: A londoni474474 és a római475475 francia nagykövethez e következő táviratot intéztem.

Mindenkinek: Már megismerhették, milyen javaslatot tett a nagykövetek tanácsa a francia, angol és olasz


471471A táviratot elküldték Londonba (3256–3258. sz.), Rómába (2841–2843. sz.), Budapestre (344–346. sz.), Belgrádba (606–608. sz.), Prágába (424–426. sz.), Bécsbe (523–525. sz.) Bukarestbe (540–542. sz.).472472Lásd az előző lábjegyzetet.


474474P. Cambon.

475475C. Barrère.


IRATOK

kormánynak arra, hogy rákényszerítsék Magyarországot a nyugati megyékből való kivonulásra.

Rendkívül veszélyesnek tartom a budapesti kormányt – ellenállása esetén – azzal fenyegetni, hogy a szerbek újra elfoglalják Baranyát. Amíg ez utóbbiak megszállás alatt tartották Pécs környékét, addig lehetséges volt a nyugati megyék átadását Baranya kiürítéséhez kötni. Viszont ha fölidézzük, mennyi fáradságunkba került, míg a szerbeket végül rá tudtuk venni Pécs elhagyására, továbbá hogy csapataik kivonását a szerb közvélemény milyen óriási fölháborodással fogadta, akkor joggal föltételezhetjük, hogy fölvillantva a térség újabb megszállásának reményét a belgrádi kormány előtt, csak emberfeletti erőfeszítések árán érhetjük el majd a későbbiek során kiürítését, ürügyet szolgáltatva ezzel a magyaroknak arra, hogy újabb zavargásokat szítsanak, amivel csak tovább bonyolítjuk a már amúgy is éppen elég fejtörést okozó helyzetet.

Azt tartom tehát célszerűnek, hogy a ne fedjük föl a magyar kormány előtt a várható intézkedéseket, és a lehető legrövidebb választ adjuk neki, fölszólítva arra, hogy nyolc napon belül teljes egészében ürítse ki a nyugati megyéket, egyben visszautasítva arra irányuló javaslatait, hogy rendet teremt ezeken a területeken, és jelezve, hogy a nagyhatalmak hajlandóak elnökölni a Magyarország és Ausztria között sorra kerülő tárgyalásokon, amivel bizonyos mértékben eleget teszünk a magyarok kérésének, végül pedig leszögezve, hogy a nagyhatalmak – ha rövid időn belül nem kapnak választ – fönntartják maguknak a jogot arra, hogy szükség esetén minden indokolt kényszerítő intézkedést megtegyenek, beleértve Magyarország bizonyos területeinek megszállását is. Ilyen módon Budapest olyan fenyegetésnek lesz kitéve, amelyről tudni fogja, hogy a kisantant készen áll beváltására. Minden okunk megvan egyébként föltételezni, hogy – amint azt a nagyköveti konferencia is tartja – egyedül ez a fenyegetés is elegendőnek bizonyul, ugyanakkor vigyáznunk kell, ne kerüljünk kényszerhelyzetbe akkor, ha cselekedni kell, és szükségessé válik egy előre meghatározott, pontosan körülhatárolt intézkedés végrehajtása.

Kérem, sürgősen tárja ezen észrevételeket az

angol (Londonnak) és az

olasz (Rómának) kormány elé, és ismertesse az azokkal kapcsolatos véleményüket.






A magyar követ478478 fölkereste a külügyminisztériumot, hogy tudakozódjék a nyugati megyék kérdésének állása felől.

Azt a választ kapta, hogy már a szövetséges kormányok előtt fekszik a Magyarországnak szóló választervezet, amely minden valószínűség szerint fölszólítja Magyarországot a nyugati vármegyék legrövidebb időn belül történő kiürítésére, büntető intézkedésekkel fenyegetőzve, amelyek szükség esetén területi jellegűek is lehetnek. A magyar kormányt egyidejűleg arról is értesíteni fogják, hogy a nagyhatalmak – a magyar kérés kapcsán – hajlandóak elnökölni a Magyarország és Ausztria közötti tárgyalásokon. Praznovszky erre úgy nyilatkozott, egy pillanatig sem kétséges számára, hogy kormánya ilyen körülmények között aláveti magát a nagyhatalmak parancsainak, tekintettel arra, hogy a jegyzék második részében foglaltakat alkalmasnak véli a közvélemény lecsillapítására. Valójában inkább arról lehet szó, hogy az említett részt visszavonulásának fedezésére véli alkalmasnak.

476476A táviratot elküldték Rómába (2877. sz.), Londonba (3294. sz.), Budapestre (351. sz.), Belgrádba (612. sz.), Prágába (429. sz.), Bécsbe (527. sz.) Bukarestbe (546. sz.).477477Lásd az előző lábjegyzetet.



IRATOK


15.20. SAINT-AULAIRE LONDONI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 147




Válaszul az ön 3256–3258. sz. távirataira.479479

A Foreign Office Nagyméltóságodhoz hasonlóan úgy véli, súlyos következményekkel járna, ha Magyarországra Baranya szerb megszállásával próbálnánk nyomást gyakorolni.

A brit külügyminisztérium tegnap táviratilag utasította Lord Hardinge nagykövetet, indítványozza a nagykövetek tanácsának, hogy intézzenek fölszólítást Magyarországhoz, amelyben óvják az ellenállástól. Lord Hardinge fölhatalmazást kapott arra, hogy támogassa a kényszerítő eszközök alkalmazását, amelyet a többség vélhetőleg meg fog szavazni. A Foreign Office azonban – noha nem táplál hiú reményeket a gazdasági nyomásgyakorlás eszközeinek hatékonyságát illetően – csak nagy nehezen mondana igent a kisantant csapatainak beavatkozására.



irat típusa: 225. sz. távirat. Szigorúan bizalmas



Bizonyossággal állíthatom, hogy tegnap, 16-án reggel az olasz követ481481 jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak, amelyben az olasz kormány közvetítést ajánl Magyarország és Ausztria között. Úgy tudni, ez a közvetítés a nyugati vármegyék átadását követően kezdődne. Az olasz kormány törekvései arra irányulnának, hogy elérje Ausztriánál Sopron városának késedelem nélkül történő visszaszolgáltatását Magyarország részére. Brit kollégám,482482 akinek az értesülései (1 hiányzó szó)483483 az enyéimet, ugyanezt az információt táviratozta meg Londonba.


15.22. CLÉMENT-SIMON BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK484484

iratszám: 149 485485


480480A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, prágai, belgrádi, bukaresti, francia külügyi képviselőnek.




484484A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, bukaresti, prágai, budapesti francia külügyi képviselőnek.

485485A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, bukaresti, prágai, budapesti francia külügyi képviselőnek.


IRATOK



keltezési idő: 1921. szeptember 17. 22 óra (Érkezett: szeptember 18. 5 óra 30, 5 óra 45, 6 óra)

Mindeddig nem ismerhettem (meg) Nagyméltóságodnak a londoni486486 és a római487487 nagykövethez a nyugati megyék tárgyában intézett táviratát;488488 sem az eleje, sem a vége nem áll egyelőre rendelkezésemre. Megkaptam azonban a (hibás) sorrendben érkezett és rosszul rejtjelezett 599–607. sz. sürgönyök 489489 elsődleges megfejtését.490490 Nem akarok tovább várni, hogy fölhívjam a figyelmet arra: bizonyos (hibás írásjegy, hiányzó szavak)491491 szerepet, amelyet a nagyköveti tanács szerint Szerbia–Horvátország–Szlovénia játszhat.

Ez az ország rendkívül sérelmesnek tartja, hogy a nagyhatalmak követelésére még azelőtt ki kellett vonulnia Baranyából, hogy Magyarország kiürítette volna a nyugati vármegyéket. A bizalmatlanság, sőt az ellenséges érzület megnyilvánulását látta ebben, és úgy vélekedett, először a legyőzötteknek kellene a kellemetlenségeket elszenvedniük. Most, hogy már látja, hogy az általa tanúsított csaknem föltétlen engedelmességet a magyarok magukra nézve korántsem tekintik kötelezőnek, fölháborodása (nőttön-nő), és csak (akkor) fog majd csillapodni, ha Magyarországot ellentmondás nem tűrő módon rákényszerítik a behódolásra, (amit) a nagyhatalmak becsülete (ugyanúgy) megkövetel, ám – ha másért nem is, csak azért, hogy megőrizzük az erre az országra gyakorolt befolyásunkat – okvetlenül rá kell kényszeríteni Magyarországot a kiürítésre.

Az Sz–H–Sz Királysággal kapcsolatban elvárt kellő eredmény elérése érdekében a mostani helyzetben semmiképpen (nem) volna ajánlatos közreműködését igénybe venni. Ha arra kényszerülünk, hogy Közép-Európában nézzünk együttműködők után, akkor inkább a kisantanthoz volna ajánlatos fordulni, vagy pedig a Magyarországgal szomszédos három államhoz: az Sz–H–Sz Királysághoz, Cseh–Szlovákiához és Romániához, de nem egyedül az Sz–H–Sz Királysághoz.

Mindenesetre, ha fontolóra vennénk, hogy fölkérjük az Sz–H–Sz Királyságot, szállja meg a pécsi körzetet, föltételezve, hogy határidőre és parancsszóra ismét kivonulásra szólítjuk majd föl katonáit, akkor először is azt kockáztatjuk, hogy e második ponton szenvedünk kudarcot, és mindenképpen nagy kárt okozunk a szövetségesek és az Sz–H– Sz Királyság közötti kapcsolatokban, amelyek jelenleg válságos időszakban vannak, amint erről már korábban is beszámoltam (lásd 196. és 207. sz. jelentésemet492492).

Nem hiszek a gazdasági zárlat föltétlen hatékonyságában, de úgy vélem, első figyelmeztetésnek megteszi. A zárlatot – a Magyarországra (1 hibás írásjegy)493493 közlekedés leállításán túl – ki kellene terjeszteni a magyar állampolgárok vagy magyar vállalatok tulajdonában levő áruk, javak – ideértve a dunai hajókat is – lefoglalására, bankbetétek zárolására stb. És ha a nyugati vármegyéket Budapest két héttel a zárlat elrendelését követően sem üríti ki, akkor ( 1 hibás írásjegy)494494 a nagyhatalmak erőszakkal végrehajtott kényszerítő intézkedésekhez folyamodnának. Ennek költségeire a zárlat alkalmával lefoglalt javak szolgálhatnának fedezetül. Katonai erő alkalmazása esetén elengedhetetlen francia és angol csapatok bevetése; olasz, cseh–szlovák és szerb csapatok csak ezzel a föltétellel csatlakozhatnának a művelethez. Hangsúlyozni kell, hogy a részt vevő országok nem saját hasznuk érdekében cselekednek, hanem pusztán a békeszerződéseknek kívánnak érvényt szerezni.


15.23. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZ-TERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK

486486P. Cambon.

487487C. Barrère.

488488A föntebb, 146. sz. alatt közölt irat

489489A föntebb, 142. és 145. sz. alatt közölt iratok.

490490Az irathoz fűzött jegyzet: A rejtjelező iroda megjegyzése: A megfejtés ellenőrzése folyamatban van, az eredményt megküldjük.






IRATOK





Della Torretta márki bécsi látogatásának legnagyobb eredménye talán az volt, hogy újjáélesztette a szociáldemokraták reményeit. Az olasz külügyminiszter mindenesetre nem titkolta afölött érzett elégedettségét, hogy a köztársasági elnök által a tiszteletére adott hivatalos vacsorán találkozott Renner volt kancellárral, aki néhány hónapja nem félt a nyilvánosság előtt kijelenteni, hogy Ausztria számára csak egyetlen külpolitika lehetséges, mégpedig az, amelyik Olaszországra támaszkodik.

Tekintve azonban, hogy sem a Mayr-, sem a Schober-kormány nem kapta meg az antant hatékony támogatását, amelyre számított, a jelenleg még hatalmon levő párt jövője e pillanatban semmi biztatóval nem kecsegtet. A későbbiekben a szociáldemokraták biztosan megtalálják majd a kedvező időpontot arra, hogy előkészítsék visszatérésüket, miután már egy éve a leghatározottabban ellenszegültek a régi koalíció bármiféle fölújításának.

Pedig egyedül képtelenek az államügyek vitelére, mivel a parlamentben csak törpe kisebbséget alkotnak. Tartani lehet attól, hogy a körülmények a pángermánok karjaiba taszítják őket, hiszen a mostani kormány helyzete – a hitelek folyósításának elnapolása, illetve a nyugati vármegyék ügye miatt – napról napra tarthatatlanabb.

Ha valaki azzal számol, hogy doktor Renner vagy valamelyik szövetségese visszatér a politikai életbe, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy ő volt az, aki kancellárként a szövetségesek politikáját rothadt imperializmusnak merészelte nevezni, ő volt az, aki a múlt évben megszervezte Magyarország ellen azt az értelmetlen bojkottot, amely miatt Ausztria ez idő szerint olyan keservesen bűnhődik, és megint csak ő volt az, aki nem átallotta a moszkvai kormánnyal aláírni a koppenhágai egyezményt, miközben az általunk Lengyelországnak küldött fegyvereket és hadianyagot nem engedte át az országon.

Ez ugyanakkor történt, amikor Tommasini Varsóban, Borghese herceg Budapesten, della Torretta márki pedig Bécsben – megrettenve a szovjetektől – egymással vetélkedve hirdettek megbocsátást számukra, ugyanakkor, amikor Franciaország védelmi politikáját szigorú bírálattal illették.

Della Torretta márki a mostani alkalommal egyik informátorom előtt úgy nyilatkozott – ha hihetek szavainak –, hogy elfogadhatatlannak tartja Párizs Lengyelország iránt tanúsított részrehajlását Felső-Sziléziában, és hogy ezt az egész tartományt valójában Németországnak kellene visszajuttatni.

Úgy tudni, hogy az olasz külügyminiszter a Ballplatzon arról igyekezett meggyőzni vendéglátóit, nem érdemes katonai beavatkozást fontolóra venni a nyugati megyékben, mert Olaszország egymaga erre csak antantfölhatalmazás birtokában vállalkozna, amelynek megadását Franciaország bizonyosan ellenezné, közös föllépésről pedig ugyancsak nem lehet szó, mivel Franciaország egy ilyenben nem volna hajlandó részt venni.

Az olasz álláspont tehát – mint általában – ebben az esetben is elutasító, Franciaországgal kapcsolatban pedig – della Torretta márkinak irányunkban viseltetett ellentétes érzelmeit bizonygató megannyi állításával szemben – éppenséggel rosszindulatú.

Anélkül, hogy a szükségesnél nagyobb jelentőséget tulajdonítanék egy újságcikknek, amely miatt nem kívánom a felelősséget az olasz követségre hárítani, sajnálatosnak tartom, hogy a képviselet della Torretta itt-tartózkodásának idején cáfolat nélkül hagyta a „Neues Acht Uhr Blatt” szeptember 12-i számában megjelent cikket, amelynek fordítását mellékelem.496496

Az anschluss-szal kapcsolatban ugyan az olasz külügyminiszter nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy – mivel e megoldást ugyanúgy elutasítja, mint a francia kormány – csak elítélni tudja a nyugati megyékben történt incidenseket, ám az antantnak a Magyarország iránt kezdetben tanúsított részrehajlása, majd a melléfogások következményeinek elhárítása során megnyilvánuló lassúsága csak bátorságot öntött ellenségeinkbe, és végül elő fogja segíteni a […]497497 győzelmét.

495495Az irat másolatát elküldték a római, londoni, berlini, budapesti, varsói francia külügyi képviselőnek.

496496A mellékletet nem közöljük.



IRATOK

Mindenesetre Olaszország jól fölfogott érdekeit szem előtt tartva della Torretta márkinak be kellene látnia, hogy Tirol – most, amikor olyan engedelmesen követi a Münchenből jött utasításokat – korántsem a Habsburgok restaurációját, hanem – a Wittelsbachcsalád révén – a német hegemónia megerősödését kívánja elérni, abban a reményben, hogy ezáltal Bozent a lehető leggyorsabban Innsbruckhoz tudja csatolni.

Wirth kancellárnak a német parlamentben szeptember 15-én elhangzott leleplező szavai még a legelfogultabb szemlélők szemét is fölnyitották, és – jóllehet ez alkalommal éppen Berlinből érkezik annak megerősítése, hogy Bajorországban olyan politikai mesterkedések folynak, amelyek célja az egész Duna-vidék fölbolygatása – nekünk semmi okunk, hogy ezt ne fordítsuk a saját hasznunkra, és ne hívjuk föl szövetségeseink figyelmét arra, hogy a mindannyiunkra leselkedő veszély forrása Németországban keresendő, és elsősorban ott kell ellene küzdenünk.






Mindenkinek, kivéve Rómát: A római francia ügyvivőtől a következő táviratot kaptam:

(Az 1541–42. és 43. sz. római távirat szövege.)500500

Válaszul a következő táviratot intéztem Charles-Roux-hoz:

Londonnak: amely az ön számára egyben utasításul szolgál a brit kormánynál teendő demarsot illetően:

A többi képviseletnek, kivéve Rómát: amelyet tájékoztatás céljából közlök:

Rómának: Válasz 1541. sz. és következő távirataira:

Mindenkinek: Della Torretta márkival egyetértésben magam is úgy ítélem meg, jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy a volt császár, Károly távozzék Svájcból, és Spanyolországban találhasson menedéket, és – az olasz külügyminiszterhez hasonlóan – úgy vélem, a dolgok ismeretében biztosítani kellene a spanyol kormányt arról, hogy a volt uralkodó megfelelő anyagi javakkal rendelkezik.

Ugyanakkor a móddal kapcsolatban, amellyel a célt az olasz külügyminiszter el kívánja érni, kifogások merülnek föl. A francia kormány a maga részéről teljeséggel kizártnak tartja annak a lehetőségét, hogy járadékot folyósítson Károly császárnak, sőt annak is komoly akadályát látja, hogy nyomást gyakoroljon a cseh–szlovák kormányra a volt uralkodó állítólag Prága által zár alá helyezett javainak fölszabadítása érdekében.

Egy hasonló közbenjárás a szövetséges kormányoknál olyan politikai következményekkel járna, amelyeket célszerű inkább elkerülni.

A francia kormány ezzel szemben nem kifogásolja, hogy az angol és az olasz kormánnyal föllépve együtt kérjék Magyarországtól, sőt Ausztriától is a volt uralkodó e két országban található, zár alá vett javainak fölszabadítását, leszögezve, hogy az intézkedés kizárólagos célja Károly eltávolításának lehetővé tétele, továbbá hogy azon nyomban hatályát veszíti, ha a szövetségesek a volt császár magatartása alapján szükségesnek ítélik visszavonását.

Kérem, terjessze e javaslatot della Torretta márki elé. Saint-Aulaire-t arra kérem, hasonlóképpen járjon el a brit

498498A táviratot elküldték Rómába (2907–2909. sz.), Londonba (3314–3320. sz.), Madridba (420–426. sz.), Bécsbe (539–545. sz.), Budapestre (357–363. sz.), Prágába (436–442. sz.).499499Lásd az előző lábjegyzetet.



IRATOK

kormánynál.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 36. f. 30.

15.25. LAROCHE, AFRANCIAKÜLÜGYMINISZTÉRIUMPOLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAKEURÓPAI ALIGAZGATÓJA CLÉMENT-SIMON BELGRÁDIFRANCIA KÖVETNEKiratszám: 152501501




Válaszul 365. sz. táviratára.502502

Amint láthatta, az első pillanattól kezdve elvetettük annak gondolatát, hogy a magyarokat Pécs újbóli szerb megszállásával fenyegessük. A francia kormánynak ezt a véleményét mind az angol, mind az olasz kormány teljes mértékben osztja, és a Magyarországnak küldendő jegyzékben erről nem lesz szó.

levéltári jelzet: AG.7N3094 Dossier 3. sans f.





Szeptember 17-én kelt, 225. sz. táviratomban504504 már tájékoztattam a minisztériumot arról, hogy az olasz követ505505 – értesüléseim szerint – szeptember 16-án jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak, amelyben közvetítést ajánl a nyugati megyék ügyében azt követően, hogy e területeket átadták Ausztriának. Úgy látszik, a római kormány ezen a leleményes, ám meglepő módon kívánta közös nevezőre hozni egyrészt a londoni és párizsi kormánnyal való egyetértését a nyugati megyék azonnali kiürítését illetően, másrészt azt a szándékát, hogy olyan szívességet tegyen Budapestnek, amely kedvező feltételeket teremt az olasz befolyás megerősítésére Magyarországon.

Fölidézve az Olaszország által a nyugati megyék kérdésében a kezdetektől tanúsított magatartás különböző szakaszait, a római kormánynak ez a legújabb játéka különleges figyelmet érdemel. Még jól emlékszem olasz kollégám – egyébként az események által igazolt – fölháborodására, amely akkor kerítette hatalmába, amikor a magyar kormány bejelentette a budapesti szövetséges képviselőknek, hogy a nyugati megyék keleti övezetében fölfüggeszti a magyar csendőrök kivonását, ismertetve egyben előttük azokat az okokat, amelyek – úgymond – arra kényszerítették, hogy egy ilyen váratlan és vállalt kötelezettségeinek ellentmondó intézkedést tegyen. Jóllehet ennek hallatán az angol követ506506 és magam is megbotránkoztunk, ránk várt a feladat, hogy Castagneto herceget – némi nehézség árán – lecsillapítsuk. Előre tartottunk attól, hogy az olasz követ – akinek kevéssel

501501A távirat másolatát elküldték a nagykövetek tanácsának.


503503Az irat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi francia külügyi képviselőnek.





IRATOK

később rangidősként a jelenlétünkben és a nevünkben kellett beszélnie a miniszterelnökhöz507507 – túlságosan erős szavakat használ majd, amikor váratlanul arra kérte az ugyancsak meghökkent Hohlert, szólaljon föl ő helyette. Hitem szerint Castagneto herceg mindig is őszinte véleményének adott hangot, amikor szigorúan ítélte meg a budapesti kormány magatartását, és az említett esetben is, amikor – meglehet, nem túl sok tapintattal – Hohlert rögtönzésre kényszerítette, valójában nem tett mást, mint hogy hagyta magát a nemzetére jellemző vérmérséklet által elragadtatni. Ezt a különös mozzanatot – mint az olasz állhatatlanság szemléletes példáját – mégis megőrizte emlékezetem.

Castagneto herceget ugyanis a kezdetektől nyilvánvalóan az a kettős törekvés vezérelte, hogy ő maga ne sértse meg a magyar kormányt, ám egyben azt is elkerülje, hogy az új, meglehetősen ideges természetű külügyminisztere ne vádolhassa gyöngeséggel. És hogy jól számított, arra della Torretta márki utasítása a bizonyíték, amelyben megtiltja neki, hogy aláírja a magyar kormányhoz intézett első jegyzékünket, mondván, hogy az nem kellőképpen határozott hangú.

Della Torretta márki ezt követően – valószínűleg a francia és a brit kormány közbelépésének hatására – nagyobb mérsékletre mutatva hajlandóságot, más elhatározásra jutott, jóllehet annak visszautasítása, hogy föllépjen – ezúttal Belgrádnál – a szerb csapatok Baranyából való teljes kivonása érdekében, meggyőző bizonyíték arra, hogy valójában milyen nagy szigorral viseltetett továbbra is a magyar kormány iránt. Az olasz kormány ez idő szerint is támogatja a többi nagyhatalmat annak követelésében, hogy Magyarország adja át végre a nyugati megyéket Ausztriának, mindamellett – értesüléseim szerint – nem sokat habozna, hogy titokban meggyőzze Magyarországot: arra törekszik, hogy teljesítse Budapest leghőbb vágyát – amit azonban, az első vizsgálódás alapján, a jelen pillanatban még nem biztos, hogy kiérdemelt – vagyis Sopron városának csaknem azonnali visszajuttatását. Lényegében tehát arról van szó, hogy az olasz kormány – miután föllépett a végrehajtó hatalom szerepében – most arra készül, hogy a színfalak mögött, még mielőtt a nyilvános bemutatkozást vállalná, Magyarország védelmezőjének és megmentőjének a szerepében tetszelegjen, szemben a többi nagyhatalommal, amelyekhez – állítaná az előbbiekkel összhangban és a logika szabályai szerint – pillanatnyilag csak kelletlenül csatlakozott. Nagyon is úgy látom, hogy Olaszország most tényleg erre a játszmára adta a fejét. Legalábbis a Hohler és az én – egymást tökéletesen kiegészítő – értesüléseim alapján ezt nemigen lehet kétségbe vonni.

A titkos olasz ajánlatot föltételezésem szerint della Torretta legutóbbi bécsi útja alkalmával dolgozták ki és véglegesítették, melynek során Castagneto herceg is 24 órát az osztrák fővárosban töltött, hogy megbeszélést folytasson miniszterével. Már néhány nap-pal korábban sejtettem – nem egészen alaptalanul –, hogy valami ilyesmit forgat a fejében, de akkor az elképzelés még csak kiforratlan állapotban lehetett, és kollégám bécsi utazását használta föl arra, hogy végleges formába öntse.

Akár így történt, akár nem, a magyar kormány fölöttébb elégedettnek látszik. Bánffy gróf – azzal a magyarokra általában jellemző sietséggel, amellyel a hirtelen támadt reménybe kapaszkodnak – már 16-án képtelen volt örömét palástolni, a budapesti kormányt a nyugati megyékben egyelőre névlegesen képviselő Sigray grófot pedig még aznap este táviratilag a fővárosba rendelték, hogy egy „jó hírt” közöljenek vele, amelyről jóformán senki nem tudott semmit. Korántsem látszik lehetetlennek, hogy az olaszok ígéretei egyik percről a másikra utat nyitnak a nyugati megyék teljes kiürítése előtt, föltéve, hogy a magyar kormány megbízik bennük, és azt is el kell ismernünk, hogy Castagneto herceg ennek érdekében kifejtett erőfeszítései alkalmasint egy katasztrófának veszik elejét. Ugyanakkor nyilvánvalóan Nagyméltóságod is úgy ítéli meg, amennyiben közvetítésre kerülne sor, azt csak hármasban lehet keresztülvinni, fönntartva ilyen módon az antant egységének látszatát, hasonlóképpen a francia befolyást, amelyre nézve az olasz kezdeményezés – ha egymagában biztosítaná a magyarok által remélt eredményt – természetszerűen veszélyt jelent. Mindenesetre több mint érdekes lenne látni, amint a nyugati megyék kérdésében Magyarország iránt ez idő szerint különösképpen ellenséges magatartást tanúsító Olaszország egyik pillanatról a másikra – ugyanabban az ügyben – a magyar haza legfőbb oltalmazójaként jelenne meg a színen. Igaz, hogy Olaszország története ennek bekövetkeztével csak egy újabb fordulattal gazdagodna. A várható következményeket azonban jobb, ha időben elhárítjuk.


15.27. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 154

507507Bethlen I.


IRATOK

irat típusa: 1550–51., 1552. sz. távirat. Bizalmas


keltezési idő: 1921. szeptember 20. 20 óra 20 (Érkezett: szeptember 21. 0 óra 45, 0 óra 05, 3 óra 30)

Hivatkozom 2826–2831. sz. távirataira.508508

Bizalmas úton tudomásomra jutott, hogy az olasz kormány állítólag bírálatokat fogalmazott meg azokkal a javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket a nagykövetek tanácsa a (Magyarországgal) szemben nyomásgyakorlás céljából esetleg foganatosítandó intézkedésekre nézve tett. Nevezetesen két pont ellen hoz föl kifogást. Az olasz kormány célravezetőnek tartaná a zárlat elrendelését, mert szerinte legalábbis annak erkölcsi hatásától lehetne valamilyen eredményre számítani. Ugyanakkor ellenzi, hogy a nagyhatalmak katonaságát vessék be, mert úgy ítéli meg, hogy egyikük sem képes egy Magyarország elleni kényszerítő hadművelethez szükséges kellő számú erőt rendelkezésre bocsátani. Ebből pedig álláspontjának megfelelően az következik, hogy a nagyhatalmak elhatározásuk keresztülviteléhez kénytelenek lennének a kisantantállamok haderejét igénybe (venni), jóllehet nagyon is tisztában vannak egy ilyen megoldás alkalmatlan voltával, tekintettel arra, hogy ezen államok némelyike gyűlöletet táplál a magyarokkal szemben. Végül azt tervezi, hogy ez utóbbi esetben – megfelelő módon eljárva – a kisantant katonai (föllépését) úgy kell majd föltüntetni, mint amely a szövetségesek nevében történik.

Amint hírlik, az ilyen értelmű utasításokat tegnap elküldték Garbassónak.

[…]509509 Budapesten csak akkor remélhető, ha Magyarország beadja a derekát, és akkor kész a közvetítésre. Az olasz kormány nyilvánvalóan arra törekszik, hogy ebben az egész ügyben központi szerepet töltsön be, legyen szó akár tárgyalásról, akár kényszerítő intézkedések foganatosításáról. Ebből egyáltalán nem is csinálnak titkot, hiszen három napja della Torretta márki ugyanilyen értelemben nyilatkozott előttem.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Autriche vol. 89, ff. 71–72., 74.

15.28. A LENGYELORSZÁG ÉS CSEH–SZLOVÁKIA KÖZÖTT LÉTREJÖTTPOLITIKAI MEGÁLLAPODÁS KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYVEiratszám: 155510510


keltezési hely: Mariánské Lázné,


A Lengyel Köztársaság és a Cseh–Szlovák Köztársaság között létrejött politikai megállapodásban foglalt rendelkezések hatályba léptével, a két kormány pótlólagosan a következő kötelezettségeket vállalja :

a) A cseh–szlovák kormány kötelezi magát, hogy a lehetőségek szerint támogatja a Kelet-Galíciára irányuló lengyel követeléseket, és doktor Beneš külön kötelezettséget vállal arra, hogy – fölhasználva londoni politikai kapcsolatait – közbenjár a brit kormánynál Lengyelország érdekében. Beneš mindamellett kötelességének tartja megjegyezni, hogy fáradozásai hiábavalónak bizonyulhatnak, ha a lengyel kormány nem talál megoldást a ruszinok autonómiájának a kérdésére.

b) A cseh–szlovák kormány kötelezi magát, hogy semmiféle olyan kezdeményezést nem tesz, amely hátráltatná Lengyelországnak a rigai szerződésben megállapított keleti határaival kapcsolatos kérdés rendezését.

c) A lengyel kormány megengedhetetlennek nyilvánítja a Habsburg-uralkodóház tagjainak visszatérését Ausztria és Magyarország trónjára.


509509Az 1552. sz. távirat szövege hiányos.

510510A jegyzőkönyvet E. Beneš és E. Piltz írta alá.


IRATOK

Ugyanakkor – tekintettel arra, hogy a kormányformáról való döntés minden állam belügye – a magyarországi monarchikus államforma visszaállításának kérdése kapcsán a lengyel kormány és a cseh–szlovák kormány semmiféle közös föllépést nem helyez kilátásba.

d) A politikai megállapodás 2. cikkelye semmilyen esetben sem alkalmazható a Cseh– Szlovákia, Románia és Jugo-Szlávia között létrejött egyezményekre, melyek értelmében ezen államok arra szövetkeztek, hogy letörjenek minden, a trianoni békeszerződés megsértésére irányuló magyar kísérletet. Mivel Lengyelországot az említett egyezmény nem köti, e tekintetben semminemű kötelezettség nem hárul rá.

Kiállítatott két példányban, ……..-ban, 1921. ……… hó ..-én.





keltezési idő: 1920. szeptember 21. 17 óra

Mindenkinek, kivéve Rómát: Római nagykövetünkhöz513513 a következő táviratot intéztem:

Mindenkinek: A nagykövetek tanácsában a francia és a brit küldöttség megállapodott annak a jegyzéknek a szövegében, amelyet késedelem nélkül eljuttatnak a magyar kormánynak, hogy fölszólítsák a nyugati megyék kiürítésére. A jegyzék szövege a következő:

„A nagykövetek tanácsa a legnagyobb meglepetéssel vette tudomásul a magyar kormánynak a tanács korábbi, Burgenland kiürítésére vonatkozó jegyzékeire adott válaszait. A nagykövetek tanácsa megállapította, hogy a nyugati megyéket mind ez ideig magyar csapatok tartják megszállva, valamint azt is, hogy a magyar kormány nem hajlandó eleget tenni fölszólításainak.

A szövetséges hatalmak nem térhetnek napirendre afölött, hogy a csapatkivonás végrehajtására tett ígéretek – amelyek betartására ők kezességet vállaltak – nem teljesülnek. Követelik a magyar kormánytól, hogy a jelen jegyzék átadásától számított tíz napon belül – a szövetséges tábornokok által megszabott menetrendnek megfelelően – teljesen ürítse ki Burgenlandot, és írja alá az átadási jegyzőkönyvet.

Arra az esetre, ha ez nem történne meg, a szövetséges hatalmak fönntartják maguknak a jogot, hogy bárminemű kényszerítő eszközt bevessenek Magyarország ellen, amelyet célravezetőnek ítélnek, és amelynek alkalmazására a jelzett határidő lejárta után minden egyéb értesítés nélkül elhatározták magukat.

Másfelől a szövetséges hatalmak – a trianoni és a saint-germaini békeszerződés kezeseiként – a kiürítés befejeztével hajlandóak elnökölni a Magyarország és Ausztria között a nyugati megyék átadása következtében fölmerülő különféle részletkérdések rendezése ügyében tartandó tárgyalásokon.”

Ezt a szöveget az olasz küldöttség a következő két ok miatt nem fogadta el:

Először is az olaszok úgy vélik, a magyar kormány tudomására kell hozni, hogy a nagyhatalmak a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek végrehajtását fokozatosan szigorítandó gazdasági intézkedésekkel kívánják kikényszeríteni, amelyek a postai és távíróforgalom fölfüggesztésétől a teljes gazdasági zárlat elrendeléséig terjedhetnek.

Másrészről pedig úgy ítélik meg, nem szükséges közölni a magyar kormánnyal azt, hogy a nagyhatalmak

511511A táviratot elküldték Rómába (2937–2941. sz.), Londonba (3339–3343. sz.), Budapestre (373–377. sz.), Bécsbe (554–558. sz.), Belgrádba (627–631. sz.), Bukarestbe (555–559. sz.), Prágába (444–448. sz.).512512Lásd az előző lábjegyzetet.

513513C. Barrère.


IRATOK

hajlandóak elnökölni a Magyarország és Ausztria között a nyugati megyék átadása következtében fölmerülő kérdések rendezése ügyében tartandó tárgyalásokon.

Kérem önt, egyeztessen brit kollégájával514514 – aki kormányától az önével megegyező utasításokat fog kapni –, majd fejtsék ki della Torretta márki előtt, milyen fontos volna, hogy az olasz kormány magáévá tenné a mi álláspontunkat. Minden kétségen fölül áll ugyanis, hogy ha gazdasági büntetőintézkedéseket helyezünk kilátásba – azonkívül, hogy a fenyegetésnek esetleg semmi hatása nem lesz a magyar kormányra –, valóra váltásukhoz meg kell szereznünk a Magyarországgal szomszédos összes állam beleegyezését, ami nyilvánvalóan nagyon hosszú időt vesz igénybe.

Ami a nagyhatalmak azon javaslatát illeti, hogy elvállalják az osztrák–magyar tárgyalások vezetését, rá kell mutatni arra a tényre, hogy a trianoni békeszerződés Ausztriára nem vonatkozik, így vele szemben Magyarország semmiféle kötelezettséget nem vállalt. A nagyhatalmaknak – amelyek jelenleg közvetítőként vesznek részt Burgenland átadási műveleteiben akképpen, hogy Magyarországtól átveszik, majd Ausztriának továbbadják a területet – azokon a tárgyalásokon is el kell fogadniuk az elnökséget, amelyek a két – velük külön-külön szerződött, ám közvetlenül egymás iránt kötelezettséggel nem bíró – állam közötti kapcsolatfölvételt célozzák. Mi több, ezáltal alkalmas és elfogadható ürügyet szolgáltatunk a magyar kormánynak, amelynek leple alatt kényelmesen visszavonulhat, és amelyre hivatkozva országa közvéleménye előtt igazolhatja visszavonulását, miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nagyhatalmak milyen nehezen találják meg a hatékony kényszerítő eszközöket.

Kérem, sürgesse a külügyminisztert,515515 fogadja el az általunk, a brit kormány egyetértésével javasolt szöveget. Tekintettel arra, hogy a nagyhatalmak – és különösen Olaszország – nem kívánnak csapatokat vezényelni a nyugati megyékbe, minden rendelkezésre álló eszközt igénybe kell venniük annak érdekében, hogy rábírják Magyarországot vállalt kötelezettségei teljesítésére. A magyar kormányt nem az olasz kormány által javasolt félintézkedésekkel, hanem erélyes – és nagyon rövid határidőn belül beváltható – fenyegetésekkel lehet csak rávenni arra, hogy eleget tegyen kötelezettségeinek.

levéltári jelzet: AG.7N3094. Dossier 3. sans f.





Mindenkinek: Már ismertettem önnel az olasz kormány álláspontját azon intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket Magyarországgal szemben kellene foganatosítani abban az esetben, ha továbbra sem mutat hajlandóságot a nyugati megyék kiürítésére. Della Torretta márki indítványa szerint elegendőek lennének a gazdasági büntetőintézkedések; ezek a postai és távíróforgalom fölfüggesztésétől fokozatosan terjedhetnének a teljes gazdasági zárlat elrendeléséig.

Mindenkinek, kivéve Budapestet: Nyilvánvaló, hogy ilyen büntetőintézkedéseket csak a Magyarországgal szomszédos összes állam kormányának egyetértésével lehet meghozni, másfelől ezen intézkedések hatékonysága attól függ, hogy ezek a kormányok milyen szigorral alkalmazzák azokat.

Kérem tájékoztasson arról, hogy az ön véleménye szerint

1. hogyan fogadná adott esetbena szerb–horvát–szlovén, A cseh–szlovák, A román, Az osztrák kormány

a della Torretta márki által javasolt intézkedések bevezetését;



516516A táviratot elküldték Belgrádba (632. sz.), Bukarestbe (560. sz.), Prágába (450. sz.), Bécsbe (560. sz.), Budapestre (378. sz.).



IRATOK

2. mennyi időre volna szükség az említett intézkedések bevezetésére, és alkalmazásuk milyen szellemben valósulna meg.

Budapestnek: Kérem, tájékoztasson arról, hogy véleménye szerint a della Torretta márki által a budapesti kormány további engedetlensége esetére kilátásba helyezett intézkedések képesek lesznek-e jobb belátásra bírni a magyar kormányt.


15.31. CLÉMENT-SIMON BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 158518518

irat típusa: 376–378. sz. távirat. Bizalmas


keltezési idő: 1921. szeptember 21. 15 óra 30, 15 óra 20 (Érkezett: szeptember 22. 11 óra 40, 15 óra)

Hivatkozom 613–614. sz. táviratára.519519

Bizonyosnak látszik, hogy Olaszország arra akarja fölhasználni a nyugati megyék ügyét, hogy magához ragadja a vezető szerepet Közép(-Európában). Erre utalnak azok a titkos tárgyalások, amelyekről beszámolója szerint budapesti követünk520520 szerzett tudomást, hasonlóképpen della Torretta márki bécsi utazása, azután a belgrádi olasz követnek521521 (egy) helyi lap számára adott interjúja, amelyben az Olaszország és Jugo-Szlávia közötti katonai együttműködésre vonatkozó elképzeléseit fejtegeti, végül egyéb más körülmények is erről árulkodnak.

Valójában úgy néz ki a helyzet, mintha Olaszország nem határozta volna el véglegesen, melyik oldalra áll, hanem óvatosan az iránt próbálna tájékozódni, hogy itt vagy ott milyen lehetőségekre számíthat.

Az Sz–H–Sz Királyság aggodalommal venné tudomásul, ha a többi nagyhatalom (Közép-)Európában átengedné az ügyek irányítását Olaszországnak. Itt meg vannak győződve arról, hogy Olaszországot nem kötik meghatározó érdekek ehhez a térséghez, (továbbá arról is, hogy) ha itt befolyáshoz jut, azt arra fogja fölhasználni, hogy saját hasznára rendezzen el (egyéb), számára fontosabb ügyeket, mint amilyenek (például) az Adriaitengerrel kapcsolatos kérdések.

Szerb fölfogás szerint országukat Franciaországnak kellene megvédenie a gyámságtól, amely alá a római kormány szeretné Belgrádot erőltetni, és azt is fölróják nekünk, hogy a kelleténél jóval gyakrabban állunk az olaszok mellé.

Úgy gondolom, valóban nem áll érdekünkben, hogy engedjük, Olaszország túl nagy szerephez jusson a közép-európai politikában, és semmiképpen sem maradhatunk távol egyetlen olyan diplomáciai vagy egyéb megmozdulástól sem, amely ezt a politikát érinti. Olaszország hajlik arra, hogy önállóan, a mi tudtunk nélkül cselekedjék.


15.32. BENEŠ CSEH–SZLOVÁK MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER PH. BERTHELOT-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAKiratszám: 159


518518A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, budapesti, prágai, bukaresti, varsói, berlini francia külügyi képviselőnek.


520520M. Fouchet.

521521V. Galanti.


IRATOK



Magyar kormány fölkért, közvetítsek Nyugat-Magyarország ügyében stop Pénteken találkozom Schoberrel, aki beleegyezett, hogy a kérdésről tárgyaljon velem stop Tájékoztatni fogom önt a dolgok állásáról, és számítok segítségére, ha a Schoberrel való megbeszélés befejeztével elfogadom a fölkérést stop Remélem, ebben az esetben gyorsan lezárhatom az ügyet stop Kérem, egyelőre senkivel ne ossza meg ezt az értesülést.





keltezési idő: 1921. szeptember 22. 8 óra 50, 8 óra 30 (Érkezett: szeptember 22. 15 óra 40, 15 óra)

Hivatkozom a nyugati megyék megszállásával kapcsolatos távirataira.

Benešt (erősen) aggasztja az egyre nyugtalanabbá váló magyarországi közhangulat, valamint a katonaságnak vagy fegyveres csoportoknak már nemcsak a nyugati megyékben, hanem Pozsony környékén is megfigyelhető összevonása. Ha tovább késik a (nagyhatalmak) föllépése, és azon szándéka ellenére, hogy elkerüli a beavatkozást, attól tart, elővigyázatosságból mégis rákényszerül a nyugati megyék egy – Pozsonyt fedező – sávjának megszállására, sőt – a kisantanttal egyetértésben – további intézkedések foganatosítására is. Egyébként erre csak úgy kerítene sort, hogy kötelezné magát, azonnal befejez minden tevékenységet, mihelyt a nagyhatalmak erre utasítják, (hiányzó szavak)522522 vállalnák ezáltal a helyzetért a felelősséget. Mindamellett tart attól, hogy a jugoszlávokat, ha egyszer belevetik magukat a dolgokba, nem lesz könnyű kordában tartani.

(Valószínűleg) Beneš újabb közleményben fogja álláspontját a nagyhatalmaknak kifejteni. Meggyőződéssel vallja, ha eredeti – a 233. sz. jelentésemben523523 ismertetett – terve megvalósul, az egész ügyet néhány nap alatt el lehetett volna intézni, miközben az újabb fejlemények nemcsak a magyar kormányt, hanem Közép-Európa békéjét is fenyegetik.

levéltári jelzet: AG.7N3094 Dossier 3. sans f.

15.34. BENEŠ CSEH–SZLOVÁK MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER PH. BERTHELOT-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRÁNAKiratszám: 161




Ausztria és Magyarország elfogadta, hogy közvetítsek, és tudomásul vették az általam javasolt rendezési feltételeket is. Kérem, néhány napnyi időtartamra függesszék föl minden tevékenységüket. Egy újabb kezdeményezés az önök részéről meghiúsíthatná az enyémnek a sikerét. A trianoni békeszerződés minden rendelkezésére tekintettel leszek. Tartok attól, hogy az olaszok közbeavatkoznak. Jelen értesítés bizalmas, kizárólag önnek szól.




IRATOK





keltezési idő: 1921. szeptember 23. 19 óra, 19 óra 10

(Érkezett: szeptember 23. 21 óra 35, 22 óra 45, 21 óra 30)

Ezennel válaszolok 551–554. sz. táviratára,525525 hivatkozással az én 530–532. sz. sürgönyömre.526526

Nyilvánvalónak látszik, hogy a nagykövetek tanácsába kiküldött olasz képviselő527527 azért szállt szembe kollégái indítványával, amelyben azok a nagyhatalmak közvetítését ajánlották föl Ausztriának és Magyarországnak a nyugati megyék átadásának folyományaként föllépő részletkérdések rendezésére, mert az olasz államtanács közben azt várja, milyen fogadtatásra találnak az ő közvetlen javaslatai, melyeknek kiindulópontja az, hogy Sopront (Oedenburg) meg kell hagyni magyar fönnhatóság alatt.

530. sz. és következő távirataimban tájékoztattam Nagyméltóságodat arról, miként vélekedik a kancellár 528528

Torretta márki ezen javaslatáról.

A holnap induló futárpoggyásszal Nagyméltóságod kézhez kapja a kancellárnak a római osztrák követhez intézett utasításait, amelyek alapján ismertethette az olasz kormánnyal az osztrák kormány álláspontját.

Megjegyezni kívánom még, hogy amikor célzást tettem a kancellár előtt arra, hogy a nagyhatalmak esetleg közvetítenének a részletkérdések megoldásában, Schober láthatólag ugyanolyan kedvezően fogadta a közlést, mint tette azt Praznovszky Nagyméltóságod hasonló értelmű kijelentése hallatán.

Noha az olasz kormány – amint erről római nagykövetünk529529 is beszámolt – nyilvánvalóan arra törekszik, hogy ebben az ügyben – hasonlóan megannyi más kérdéshez – mindvégig főszerepet játsszon, jó volna legalább azzal tisztába jönni, vajon e pillanatban miért bátorítja minden lehetséges módon a magyar kormányt vagy úgy, hogy titkon közvetítőként ajánlkozik Ausztria és a békeszerződések rovására, vagy úgy, hogy Budapesten és Bécsben azt sugallja, hogy minden kisantant-beavatkozást meg fog akadályozni, és mivel saját maga úgy határozott, katonai erővel nem lép közbe, így a főhatalmak fegyveres beavatkozására sem kell számítani.





keltezési idő: 1921. szeptember 24. 1 óra (Érkezett: szeptember 24. 5 óra)

524524A távirat másolatát elküldték a római, londoni, prágai, belgrádi, budapesti francia külügyi képviselőnek.


526526A DDFBC III. kötetében, 335. sz. alatt közölt irat.


528528J. Schober.

529529C. Barrère.

530530A távirat másolatát elküldték a római, prágai, budapesti, londoni, bukaresti, belgrádi francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

Az olaszok különjátszmáját váratlanul megzavarta Beneš színre lépése. Az osztrák kancellár531531 és a cseh–szlovák külügyminiszter ma Marcheggben találkozott. Schober szerfölött meglepődött, amikor Beneš közölte vele, hogy a magyar kormány fölajánlotta: kivonul a nyugati megyékből, ha ennek fejében visszakapja Sopront (Oedenburg), és ehhez az ő közbenjárását kérte.

Lelepleződött tehát ekképpen a magyarok mesterkedése, akik külön-külön a nagyantant, majd a kisantant egy-egy államát célozták meg, hogy elvágva szövetségesi kötelékeiket, megnyerjék ügyüknek őket.

Schober beszámolt arról, milyen élénken tiltakozott az olasz ügyvivő532532 a magyarok eljárása ellen, amikor a Marcheggben történtek tudomására jutottak. Biztosan elnézőbb lett volna, ha a dolgok továbbra is az olasz elképzelések szerint alakulnak.

A két tűz közé szorult Schober kancellár tőlem kérdezte, mit tegyen: vajon továbbra is kövesse a nagyköveti konferencia utasításait, vagy pedig hagyja, hogy egyes, saját kezdeményezésükre cselekvő országok ráerőltessék a magyar kormány akaratát?



irat típusa: 148. sz. távirat. Bizalmas


keltezési idő: 1921. szeptember 24. 19 óra (Érkezett: szeptember 24. 23 óra 30)

147. sz. táviratom534534 folytatása. Tegnap, pénteken Beneš megtartotta előre bejelentett találkozóját Schober kancellárral. A burgenlandi kérdésről volt szó.

Bánffy gróf már korábban elküldte Szapáry grófot Benešhez, hogy fölkérje, közvetítsen Magyarország és Ausztria között. Beneš azzal a föltétellel vállalta el a békítő közbenjárást, hogy a békeszerződés rendelkezéseit végrehajtják, továbbá hogy cselekvési szabadságát fönntartja arra az esetre, ha valamelyik fél nem tenne tisztességgel eleget a létrejövő megállapodásnak. Mivel ezt mind Ausztria, mind Magyarország elfogadta, Beneš magával vitte Pozsonyba Bánffy gróf megbízottját, és a Schober kancellárral való megbeszélés alatt végig kapcsolatban maradt vele.

Beneš beszámolója szerint a tárgyaláson úgy határoztak, hogy Magyarország tíz napon belül kiüríti és átadja a szövetséges tábornokoknak a nyugati megyéket, Ausztria pedig – miután birtokba vette őket – a Moson megyében nyújtandó kárpótlás fejében visszajuttatja Sopront Magyarországnak, miközben a határmegállapító bizottságnak továbbra is feladata a határnak ezeken az alapokon való kijelölése. Beneš úgy ítéli meg, hogy e megoldás nemcsak a békeszerződéssel, hanem a nagyhatalmak fölfogásával is összhangban van …


15.38. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKiratszám: 165535535

531531J. Schober

532532Biancheri.

533533A távirat másolatát elküldték a varsói, londoni, római, berlini, bécsi, budapesti, belgrádi, bukaresti francia külügyi képviselőnek.


535535A táviratot elküldték Bécsbe (576–578. sz.), Prágába (460–462. sz.), Belgrádba (651–653. sz.), Bukarestbe (573–575. sz.), Londonba (3388–3390. sz.), Rómába (2993–2995. sz.), Berlinbe (1886–1888. sz.), Budapestre (389–391. sz.).


IRATOK




Londonnak, Berlinnek, Budapestnek és Rómának: A bécsi, prágai, belgrádi és bukaresti francia diplomáciai képviselőhöz a következő táviratot intéztem;

Mindenkinek: A nagykövetek tanácsa megvizsgálta, milyen intézkedésekre van szükség Magyarország ellen arra az esetre, ha október 4-ig, a magyar kormánynak a Burgenlandból való kivonulásra adott határidő lejártáig a kiürítés nem fejeződik be, és az átadási jegyzőkönyvet nem írják alá.

A nagykövetek tanácsa a következő gazdasági intézkedésekről határozott, amelyeket fokozatosan vezetnének be:

a) a postai és távíróforgalom fölfüggesztése;

b) a vasúti és folyami hajóforgalom fölfüggesztése;

c) az exportforgalom fölfüggesztése;

d) az importforgalom fölfüggesztése.

Tekintve, hogy fönti intézkedések mindegyikének bevezetéséhez szükség van a Magyarországgal határos négy állam kormányának egyhangú belegyezésére, a nagykövetek tanácsa minél előbb szeretné megismerni e kormányok idevonatkozó álláspontját.

Ami az esetleges katonai intézkedéseket illeti, ezeket jelenleg a szövetséges kormányok katonai képviselői tanulmányozzák.

A nagykövetek tanácsa szilárdan ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar kormány hiánytalanul végrehajtsa a trianoni békeszerződés rendelkezéseit. Álláspontja szerint e cél eléréséhez mindenképpen szükség van a szövetséges államok egyetértésére, ezért úgy ítéli meg, hogy a szövetséges főhatalmak jóváhagyása nélkül egyik érdekelt államnak sem szabad semminemű önálló politikai vagy gazdasági, vagy katonai intézkedést hozni.

Kérem, egyeztessen brit és olasz kollégájával, és mihelyt erre ők is megkapják az utasítást, nyújtsák át jelen jegyzéket annak a kormánynak, amelyhez megbízólevele szól.

levéltári jelzet: AG.7N3094. dossier 3. sans f. Télégrammes A.E.





Tegnap este fölkeresett Bánffy gróf. Bizalmasan elolvastatta velem az olasz követ537537 följegyzésére írt válaszát. (Ennek) a fontosabb pontjai a következők:

1. a nyugati magyar megyék azonnali kiürítése, Sopron és környéke (kivételével);

2. az osztrák csendőrök bevonulása a soproni terület kivételével, amelyet magyar csendőrök támogatásával olasz csendőrök fognak megszállni;




IRATOK

3. általános amnesztia minden olyan lakosnak, akik ellenséges magatartást tanúsítottak Ausztriával szemben;

4. a magyar köztisztviselők egy, a későbbiekben megállapítandó határidőig (megtarthatják) hivatalukat;

5. az osztrák katonaság kizárása a nyugati magyar megyék területéről egy bizonyos – Bánffy (gróf) fölfogása szerint hosszabb – időtartamon át;

6. a népszavazás fölösleges, ám a magyar kormány mégis elfogadja, ha a nagyhatalmak szükségesnek ítélik.

A magyar külügyminiszter egyébiránt arról is tájékoztatott, hogy a volt király vagyonáról folytatott legutóbbi megbeszélésükön Beneš fölajánlotta Szapáry grófnak: közvetítene Bécsben a nyugati magyar megyék kérdésének barátságos rendezése érdekében. Állítólag (Beneš) már tárgyalt is Schober kancellárral, aki (erősítette meg Bánffy gróf) már el is fogadta egy ahhoz hasonló egyezmény (alapjait), mint amelyiken az olasz kormány jelenleg is dolgozik.

A külügyminiszter kijelentette, nagyon hálás Benešnek a (közbenjárásért), akivel mindamellett közölte, hogy mivel már (elkezdett) Olaszországgal (tárgyalni), úgy véli, célravezetőbb, ha további intézkedésig a római kormány utasításait követi.


15.40. PRAZNOVSZKY, A MAGYAR KORMÁNY ÜGYVIVŐJE J. CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEKiratszám: 167




Elnök Úr!

Siettem tájékoztatni kormányomat a nagyköveti tanács válaszáról,538538 amelyet Nagyméltóságod f. hó 23-án volt szíves nekem Nyugat-Magyarország tárgyában eljuttatni.

Kormányom utasítására tisztelettel közlöm Nagyméltóságoddal, hogy időközben, miután a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság kormányának álláspontja – Olaszország budapesti539539 és bécsi540540 meghatalmazott diplomáciai képviselője kezdeményezésének köszönhetően – érezhetően közeledett egymáshoz, Beneš fölajánlotta jószolgálatait a Magyarország és Ausztria között fönnálló vitás kérdések rendezése érdekében. Az Osztrák Köztársaság kancellárja, Schober által is elfogadott közbenjárás eredményeképpen egy olyan közös alap jött létre, amelyen mind a két felet kielégítő megegyezés fog nagyon gyorsan létrejönni. Magától értetődik, hogy ezt az egyezményt a magyar királyi kormány jóváhagyás végett a nagykövetek tanácsa elé kívánja majd terjeszteni. Tekintve, hogy e testület mindig is olyan megoldást tartott kívánatosnak, amely – amellett, hogy figyelmet fordít a békeszerződés végrehajtására – a budapesti és a bécsi kormány közötti megállapodáson alapszik, merem remélni, hogy a föntebb említett jegyzékben meghatározott határidőn belül hozzájárulását adja a szóban forgó rendezési módhoz. Annak kijelentésére is fölhatalmaztak, hogy a Magyar Királyság kormánya minden körülmények között szigorúan tartja magát a nagyköveti konferencia határozataihoz.

Megbízásomnak megfelelően szeretném továbbá a magyar kormány háláját kifejezni, amiért a nagyhatalmak megkülönböztető jóindulatuk jeléül készségüket nyilvánították ki arra, hogy elnököljenek a Magyarország és Ausztria között a nyugati megyék átadása következtében fölmerülő kérdések megoldását célzó tárgyalásokon.





540540Biancheri.


IRATOK

15.41. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK541541





irat típusa: 150. sz. táviratom543543 folytatása.

Táviratait a 465. számúig544544 bezárólag vettem.

Beneš (most) utazott el Brnóba, ahol Bánffy gróffal találkozik. Elmondása szerint Schober a legkevésbé sem volt meglepve, amikor beszámolt neki a magyar javaslatról, és tegnap meg is kapta az osztrák kancellár beleegyezését a közvetítéshez.

Arról is beszámolt, hogy e közbenjárással kapcsolatosan (azon)nyomban jegyzéket küldött a párizsi, londoni és római cseh–szlovák képviselőknek azzal az utasítással, hogy haladéktalanul nyújtsák át a három kormánynak.

Beneš ismételten hangoztatta, hogy miután magyar és osztrák részről hivatalosan fölkérték a közvetítésre, (és) miután tisztázta az ügy körülményeit (hiányzó szó),545545 azt a szövetséges nagyhatalmak elé terjeszti, és azonnal (fölhagy) a folytatással, ha ez utóbbiak alkalmatlannak ítélnék kezdeményezését.

A Beneš-féle tervben – az osztrák ügyvivő546546 tájékoztatásával szemben, amelyről föntebb említett táviratomban beszámoltam – nincs szó Ausztriának juttatandó (kárpótlásról) Sopron visszajuttatása fejében.





keltezési idő: 1921. szeptember 27. 8 óra 20 (Érkezett: szeptember 27. 11 óra)


A Bánffy gróffal való megbeszéléséről visszatérve Beneš elmondta: tekintve, hogy nagyon ügyelt arra, nehogy olyasmit tegyen, ami nincs teljes összhangban a szövetségesek álláspontjával, a kérdést jogi síkra terelte. Kijelentette tehát a magyar miniszternek, hogy Magyarországnak legelőször is eleget kell tennie mindazon föltételnek, amelyeket a nagykövetek tanácsa legutóbbi – már az ő békítő közbenjárásának megkezdése után átadott – jegyzékében549549 megfogalmazott. Bánffy gróf megígérte neki, hogy – a fegyveres csoportok (kivételével), amelyekért ő nem visel felelősséget – végrehajtják a kiürítést, és megkérdezte, vajon úgy kell

541541A távirat másolatát 1921. szeptember 29-én elküldték a hadsereg vezérkarának.





546546F. Marek.





IRATOK

tekintenie, hogy a cseh–szlovák miniszter nem kívánja folytatni jószolgálatát. Beneš biztosította, hogy nincs ilyesmiről szó, és beszámolt arról, hogy tervéhez Schober már elvi jóváhagyását adta, ám azt is hozzátette, hogy neki még tájékoztatnia kell a nagyhatalmakat, és a folytatás az ő helyzetértékelésüktől függ.


16. 1921. október16.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 170550550



keltezési idő: 1921. szeptember 27. óramegjelölés nélkül (Érkezett: szeptember 28. 14 óra 45, 13 óra 35)

Ma reggel fölkerestem a külügyminisztert,551551 aki most érkezett haza Brünnből. Elmondta, hogy (ezt) a váratlan utazást elővigyázatosságból tette, attól tartva, hogy az olaszok közvetítésre tett (ajánlatának) nem lesz folytatása. Benešt biztosította arról, hogy a magyar kormány hálás lesz közbenjárásáért, föltéve ha megkapja hozzá a nagyhatalmak jóváhagyását. Beszámolója szerint Beneš azt válaszolta neki, hogy kijelentéséről haladéktalanul tájékoztatja a szövetséges kormányokat.

Ezt követően (Bán)ffy gróf arról igyekezett meggyőzni, hogy – tekintettel (a) közvetítői ajánlatokra, valamint azokra a nehézségekre, amelyek a fegyveres csoportoknak a nyugati magyar megyékből való kivonásával kapcsolatban tapasztalhatók – okvetlenül meg kell hosszabbítani (a) Magyarországnak (a) kiürítésre megszabott határidőt. (Siettem) fölhívni Bánffy gróf figyelmét arra, hogy a (szövetséges) országok (legutóbbi) jegyzékét teljesen függetlenül kell kezelni (ezektől a) közvetítési próbálkozásoktól, hangsúlyozva (hogy) a tíznapos határidő (lejártával) a (magyar) kormánynak mindenféleképpen rá kell szánnia magát az együttműködésre, (különben) életbe lépnek a nagyhatalmak által hozott intézkedések. Igyekeztem ezt a kellő nyomatékkal tudomására adni, (leszög)ezve, (hogy) minden felelősséget (el)hárítok magamról egy hazájára nézve ilyen súlyos ügyben arra az esetre, (ha) Magyarország (nem) hajlik meg (a) szövetségesek akarata előtt. Egyébként még azt is hozzátettem, (nem) értem, (miért) habozik még most is a magyar kormány, amikor a nagyhatalmak hozzájárultak, hogy a kivonulás után (újrakezdődjenek) (a) tárgyalások (Ausztriával).

(Erre) a külügyminiszter kijelentette: Budapest elhatározta magát arra, hogy a reguláris katonaságot kivonja a nyugati magyar megyékből. A legteljesebb fönntartással szólt a fegyveres csoportokról, amelyekkel szemben – (bizonygatta) nem minden igazság nélkül – a központi hatalom jelenleg tehetetlen.






Olaszország minden bizonnyal nem úgy fogja megvalósítani a kisantanttal kapcsolatos nagyravágyó tervét – tudniillik, hogy a szövetség vezetőjévé váljon –, hogy amikor csak alkalom nyílik rá, jelét adja a tagországok iránt táplált, minden alapot nélkülöző bizalmatlanságának.

550550A távirat másolatát 1921. október 8-án elküldték a hadsereg vezérkarának.

551551Bánffy M.


IRATOK

Magatartásával már a Porto Rosa-i konferencia552552 szervezésekor is megsértette őket. Most pedig, amikor azzal próbálkozik, hogy megakadályozza a közvetlen kapcsolatok fölvételét Bécs és Prága között, újabb tévedést követ el, amelyet pedig elkerülhetett volna.

Arról már beszámoltam Nagyméltóságodnak, hogyan próbálta della Torretta márki az osztrák kormányt megfélemlíteni, amikor annak Cseh–Szlovákiával szívélyesebbé vált a viszonya. Az olasz ügyvivő553553 meg úgy találta jónak, hogy ezt az igyekezetét még nyilvánvalóbbá tegye, ezért minisztere elutazását követően megkísérelte megakadályozni, hogy Schober kancellár a hallstadti találkozó befejeztével udvariassági látogatást tegyen Benešnél.

Pedig tudhatta volna, valójában mi a kancellár álláspontja, amelyet előttem sem titkolt, amikor a nyugati megyékben végrehajtott első magyar támadások után arra hívtam föl a figyelmét, hogy ezeknek az összecsapásoknak legalább annyi hasznuk van, hogy Ausztria és néhány utódállam között bizonyos érdekközösséget hoznak létre. „Pedig én azt nem ebben az irányban kerestem – válaszolta. Ön nagyon is tisztában van vele, hogy én Magyarországgal szerettem volna a legjobb kapcsolatokat kiépíteni és fönntartani.” Amikor erre megjegyeztem, hogy Ausztria – mindent összevéve – nem lehet érzéketlen az egyik vagy másik szomszédja által tanúsított barátságos megnyilvánulásokra, a kancellár végül azt felelte, hogy országa igenis tudni fogja, hogyan tegyen különbséget az egyes államok magatartása között.

Mindenesetre Olaszország nem akképpen fogja ráerőszakolni akaratát Ausztriára, hogy a kisantanttal való minden kapcsolattól eltiltja. Vajon az elővigyázatosság olyan nagyfokú tartózkodásra szorítja ezt az országot, hogy egyes utódállamoknak kell majd az efféle követelések tarthatatlanságára rámutatni? Nem hiszem ugyanis, hogy van a Duna mentén még egy állam, amelynek képviselője ki meri jelenteni – amint azt a volt bécsi olasz követ554554 oly gyakran és oly meggondolatlanul hajtogatta –, hogy Európának ebben a felében egyedül csak az ő országának vannak érdekei.

A nyugati megyék kérdésében való olasz közvetítést minden kétséget kizáróan ennek az elvnek megfelelően tárgyalták meg titkon Magyarországgal. Ha hihetünk a bécsi magyar követnek, 555555 Castagneto herceg állítólag a következők alapján ajánlotta föl Budapestnek Róma közvetítését: „A nyugati megyék átadása az antantnak, minek fejében Olaszország írásban vállal kezességet arra, hogy az átadást követő nyolc napon belül Sopront egy öt-hat kilométer széles területsávval együtt visszaadják Magyarországnak.”

Az olasz ügyvivő csak szeptember 25-én tett előttem célzást az olasz közvetítésre, amikor a bécsi lapok – Beneš Schobernek tett indítványát követően – már cikkezni kezdtek róla.

A cseh–szlovák külügyminiszter kezdeményezését bírálva Biancheri szóba hozta della Torretta márki korábbi békítő közbenjárását, amelynek sikerét Beneš javaslata csak akadályozhatja. Meglepetést színleltem, úgy téve, mintha nem tudtam volna az olasz közvetítésről, aminek láttán Biancheri zavart arckifejezéssel közölte, hogy erre valóban sor került, ám della Torretta márki – miután a folytatás elmaradt – nyilvánvalóan nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Erre én az iránt érdeklődtem, vajon az ügyről tájékoztatták-e az antantkormányokat. Biancheri kitérő válaszából annál is inkább arra következtettem, ráeszmélt, milyen helytelenül járt el a kormánya, mert végül azt kérdezte tőlem, vajon nem lett volna jobb minden közbelépést mellőzve hagyni, hogy a nagyköveti konferencián elhatározottak szerint rendezzék az ügyet.

Biancheri jobban tette volna, ha ezt a kérdést néhány nappal korábban saját minisztériumának teszi föl.


16.3. A PÁRIZSI OLASZ NAGYKÖVETSÉG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAKiratszám: 172

1624. sz. jegyzék

552552Erre vonatkozóan lásd a DDFBC III. kötetében a 260. sz. alatt közölt iratot.

553553Biancheri.


555555Masirevich Sz.


IRATOK



Bánffy gróf egyeztető indítványt tett della Torretta márkinak, amelynek alapját a nyugati megyék Ausztriának való átadása, illetve – ezt követően – Sopronnak és környékének Magyarország számára történő visszajuttatása képezi. E területcseréhez Bánffy gróf della Torretta márkitól személyes kezességet kér. Della Torretta márki értesülése szerint az osztrák kormány elvben elfogadja az elképzelést, azzal a feltétellel, hogy Sopronban és környékén népszavazást tartanak. Della Torretta márkinak az a benyomása, hogy ezekről az alapokról megegyezés jöhet létre. Azt szeretné, ha a szövetséges kormányokat erről értesítenék, és – anélkül, hogy szándéka volna bármilyen módon a nagykövetek tanácsa által elfogadott eljárási rend és a Magyarországnak tíz napban megszabott határidő betartását veszélyeztetni, továbbá kinyilvánítva hajlandóságát, a két érdekelt kormány kérésének megfelelően, a személyes kezességvállalásra – arra kéri a szövetséges kormányokat, vizsgálják meg vele együtt a megegyezés tervezetét, valamint azokat a módosításokat, amelyeket a két fél érdekében célszerű volna meghozni. Egyúttal a végrehajtás módozatait is megvizsgálhatnák.


16.4. J. CAMBON, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKE PRAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR KORMÁNY PÁRIZSI MEGBIZOTTJÁNAKiratszám: 173556556




Elnök Úr!

A nagyköveti tanács nevében köszönettel nyugtázom f. hó 28-án kelt jegyzékének 557557 vételét. A tanács részéről semmi kifogás nem merült föl azzal kapcsolatban, hogy válaszoljanak a közvetítési ajánlatokra, föltéve, hogy az osztrák kormány hasonlóképpen elfogadja azokat.

Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy a nagykövetek tanácsa fönntartja a f. hó 22én kelt jegyzékében558558

megfogalmazott kéréseket, amelyek értelmében a magyar kormány az említett jegyzék átvételétől számított tíz napon belül – a szövetséges tábornokok által megállapított menetrendnek megfelelően – köteles teljesen kiüríteni a nyugati megyéket, és aláírni az átadási jegyzőkönyvet. Egy harmadik állam részéről fölajánlott közvetítés semmiképpen sem idézhet elő késedelmet vagy módosulást a saint-germaini és a trianoni békeszerződés maradéktalan és föltétel nélküli végrehajtásában, és a nagykövetek tanácsa kénytelen figyelmeztetni a magyar kormányt arra, hogy sem az Ausztria és Magyarország közötti, valamely közvetítő által vezetett esetleges tárgyalásokat, sem az ilyen tárgyalások eredményeképpen létrejövő megegyezést nem tekintheti a nyugati megyék kitűzött határidőn belül és feltétel nélkül végrehajtandó kivonásában bekövetkező késedelem indokának.

Amennyiben a két érdekelt kormány, a sorra kerülő tárgyalások eredményeként, a nagyon közeli jövőben egyetértésre jut a békeszerződésben megállapított határvonalon eszközlendő kiigazításokat illetően, a nagykövetek tanácsa – azt követően, hogy a magyar kormány végrehajtotta a trianoni békeszerződés rendelkezéseit – hozzájárulását fogja adni ezekhez a módosításokhoz.

A nagykövetek tanácsa egyszersmind tudomásul veszi az ön jegyzékében foglalt ígéretet, mely szerint: „A Magyar Királyság kormánya minden körülmények között szigorúan tartja magát a nagyköveti konferencia határozataihoz.” A tanács meg van győződve arról, hogy ilyen körülmények között a magyar kormány kiadja a szükséges utasításokat Burgenland azonnali kiürítésére, illetve az átadási jegyzőkönyv aláírására. Azt is elvárja,

556556Az iratot A. Briand elküldette a bécsi (596–598. sz.), prágai (473–475. sz.), belgrádi (659–661), bukaresti (583–585. sz.), londoni (3441–3443. sz.), római (3031–3033. sz.), budapesti (406–408. sz.) francia külügyi képviselőnek.557557A kötetben nem közölt irat.



IRATOK

hogy vessenek véget a nyugati megyékben működő fegyveres csoportok tevékenységének. A nagykövetek tanácsa ezen meggyőződés által vezérelve utasítja a Sopronban tartózkodó szövetséges tábornokokat, haladéktalanul vegyék föl a kapcsolatot a magyar hatóságokkal annak érdekében, hogy az átadás legkésőbb október 4-én megtörténjen.

Jelen jegyzékről az osztrák kormány másolatot kap.



16.5. BENEŠ CSEH–SZLOVÁK MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER J. CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEKiratszám: 174

irat típusa: KB–2.048. sz. irat



Elnök Úr!

Mellékelten küldöm annak a jegyzéknek a másolatát,559559 amelyet a Cseh–Szlovák Köztársaság kormánya a burgenlandi események tárgyában a szövetséges hatalmak kormányainak küldött.

Arra kérve önt, hogy az iratot ismertesse a tiszteletre méltó nagyköveti tanáccsal, megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem legmélyebb tiszteletemet Nagyméltóságodnak.

MELLÉKLET

A CSEH–SZLOVÁK KORMÁNY JEGYZÉKE A SZÖVETSÉGES HATALMAKHOZ

irat típusa: Szám nélküli jegyzék



A cseh–szlovák kormány kötelességének tartja, hogy Burgenland kérdésében a következő értesüléseit megossza a szövetséges hatalmak kormányaival.

Beneš külügyminiszter szeptember 21-én találkozott egy magyar politikussal, Szapáry gróffal, akivel korábban már több különböző, a magyar kormányt illető kérdést volt alkalma megtárgyalni. Rátérve a Burgenlandban kialakult helyzetre, Szapáry annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Magyarország és Ausztria között fönnálló ellentétet csak valamiféle közvetítéssel lehet elsimítani, és megkérdezte Benešt, nem volna-e kedve a kérdés megoldásában tevékenyen részt vállalni. Beneš azt válaszolta, hogy bárhol kész a cselekvésre, ahol a béke ügye forog kockán, annál is inkább, mert ebben az esetben Cseh– Szlovákia közvetlenül is érdekelt féllé válhat, ha a köztársaság kormányának kényszerítő intézkedéseket kellene elrendelnie Magyarországgal szemben, amennyiben ez utóbbi nem hajtaná végre a trianoni békeszerződés összes rendelkezését. Beneš kijelentette, hogy kormánya minden lépését az a szándék vezérli, hogy érvényt szerezzen a békeszerződéseknek, és kizárólag ezen az alapon hajlandó foglalkozni a kérdéssel.

Szapáry előadta, hogy szerinte hozzávetőleg milyen alapokon jöhet létre a megegyezés:

1. Burgenland azonnali kiürítése, és a békeszerződés végrehajtása;

2. a terület átadása a szövetséges tábornokoknak;



IRATOK

3. valamivel később Sopron és környékének Magyarország részére történő átadása;

4. déli irányban történő határkiigazítás lehetőségének vizsgálata a határmegállapító bizottság hatáskörén belül.

A cseh–szlovák kormány álláspontja a következő volt:

1. mindenekelőtt a békeszerződést kell végrehajtani;

2. a cseh–szlovák kormánynak először meg kell ismernie a két kormány álláspontját;

3. erről tájékoztatnia kell a szövetséges kormányokat, valamint a két másik kisantantállam kormányát, és

4. csak ezt követően foglalkozhat tevékenyen a kérdéssel, egyetértésben az összes érdekelt féllel.

Beneš ismertette Schoberrel a Szapáry által mondottakat, majd megállapította, hogy az elképzeléssel Schober elvben egyetért, azzal a fönntartással, hogy előbb tájékoztatja a parlament külügyi bizottságát. Schober megígérte Benešnek, ismerteti vele a bizottság döntését, amit szeptember 25-én, vasárnap napközben meg is tett. A válasz nem volt elutasító a magyar kérésekkel szemben, azonban fönntartásokat fogalmaz meg, hatékony biztosítékokat sürgetve a fölfegyverzett csoportok és szabadcsapatok ellen, és követelve e csoportok távozását Burgenland területéről.

Beneš szeptember 24-én, Prágába való visszaérkezésének napján a csehszlovák követségek útján beszámolót küldött a szövetséges államok és a kisantantországok kormányainak arról, ami Prága és Budapest között történt.

Szeptember 27-én Szapáry táviratilag arról értesítette Benešt, hogy tájékoztatta a minisztert, Bánffy grófot a vele folytatott megbeszélésen elhangzottakról, továbbá hogy Bánffy nagyon szeretne vele hétfőn találkozni. Egy másik sürgönyben, amely szeptember 25-én érkezett Prágába, Szapáry a magyar kormány hálás köszönetét tolmácsolta Benešnek Schobernél tett közbenjárásáért, amelynek eredménye teljesen megfelel Budapest várakozásainak. Szapáry arra kéri Benešt, utazzon hétfőn, szeptember 26-án Brnóba (Brünn), hogy ott Bánffyval tárgyaljon.

A találkozóra szeptember 26-án Brnóban (Brünn) került sor.

Beneš összefoglalta, milyen intézkedések, események történtek addig a napig, majd meghatározta, milyen jogi alapon szándékozik föllépni. Megállapította, hogy a szövetségeseknek a magyar kormányhoz intézett jegyzéke megfogalmazza a kiinduló kérdést, és hogy legelőször is ezt a kérdést kell megoldani.

A jegyzék értelmében

1. először is – legkésőbb október 4-ig – ki kell üríteni Burgenlandot;

2. föl kell kérni a szövetségeseket a tárgyalások vezetésére, hiszen kifejezték segítő szándékukat.

Bánffy arra kérte Benešt, foglalkozzon továbbra is a kérdéssel, mire Beneš megígérte, minden érdekelt hatalmat tájékoztat a történtekről, beleértve egy Magyarország és Ausztria közötti esetleges megegyezés föltételeit is, hangsúlyozva, hogy ezután is követi jól ismert politikai irányvonalát, és teljes önzetlenséggel kívánja szolgálni a béke ügyét.

Bánffy miniszter igen részletes beszámolója során kijelentette Benešnek, hogy a magyar kormány – hacsak nem jön létre a megegyezés – a legnagyobb jóakarat mellett sem képes hatalmát a Burgenlandban tevékenykedő lázadó fegyveres csoportokra kiterjeszteni, amelyek fegyverrel akadályozzák meg a terület átadását az osztrákoknak. A magyar miniszter hangoztatta, hogy a magyar kormány – amennyiben sikerülne az osztrák kormánnyal egyezségre jutnia – mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a lázadókat rábírja a terület elhagyására, amelyet a trianoni békeszerződés értelmében ki kell ürítenie.

A két miniszter megállapította, hogy a területet – a szövetségesek jegyzékében foglaltaknak megfelelően – október 4-ig bezárólag mindenképpen ki kell üríteni, ám kívánatos volna, ha Ausztriának és Magyarországnak sikerülne egymás között előzetesen megegyezésre jutni. Beneš Bánffy tudtára adta, ha e két eshetőség közül vagy az egyik vagy a másik nem következik be, a cseh–szlovák kormány minden további nélkül a szövetséges nagyhatalmak álláspontjára fog helyezkedni a trianoni békeszerződés végrehajtása érdekében foganatosítandó intézkedéseket illetően.


IRATOK

A cseh–szlovák kormány – amelynek fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a szomszédságában és általában egész Közép-Európában nyugalom uralkodjék, és amely minden időben készen áll arra, hogy tetteivel elősegítse a viszály békés megoldását – szükségesnek tartotta, hogy föntiekről tájékoztassa a szövetséges hatalmakat.


16.6. PH. BERTHELOT, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FŐTITKÁRA BARRÈRE RÓMAI FRANCIA NAGYKÖVETNEKiratszám: 175




Ezennel válaszolok 1624. sz. táviratára.560560

Szeptember 27-én az olasz nagykövet561561 jegyzékben562562 fordult a nagykövetek tanácsához, melynek szövegét a futárpoggyászban megtalálja. A jegyzékben della Torretta márki az osztrák és a magyar kormány közötti megegyezést célzó indítványt terjesztett a szövetséges kormányok elé, amelynek végrehajtásáért személyes felelősséget is hajlandó vállalni.

Az egyezség alapját a nyugati megyék Ausztriának való átadása, illetve – ezt követően – Sopronnak és környékének Magyarország számára történő visszajuttatása képezi. Az osztrák kormány azzal a feltétellel fogadja el ezt a megoldást, hogy Sopronban népszavazást tartanak.

Bonin-Longare gróf a nagykövetek tanácsának szeptember 28-i ülésén az említett jegyzékre hivatkozva arra kérte kollégáit, támogassák az olasz közvetítést, és a tanács elnökének a magyar kormányhoz intézendő levelét úgy fogalmazzák meg, hogy mind della Torretta márki, mind pedig Beneš kezdeményezéséről szó essék.


16.7. A NAGYKÖVETEK TANÁCSA A SZÖVETSÉGES TÁBORNOKOKNAK, SOPRONBA563563





A nagykövetek tanácsa arról értesült, hogy az olasz kormány javaslatot terjesztett a szövetséges főhatalmak elé, amely – ha a főhatalmak elfogadják – a tanács asztalára kerül, és amely arra irányul, hogy osztrák és magyar meghatalmazott diplomáciai képviselők Rómába utazzanak, és ott az olasz külügyminiszter565565 közvetítésével egyezséget dolgozzanak ki a nyugati megyék kérdésében. Ha a javaslatot a szövetséges főhatalmak magukévá teszik, és az osztrák, illetve a magyar kormány is elfogadja, Magyarországnak – a tárgyalások sikeres befejeződése érdekében – nyolcnapos határidőt biztosítanak a kiürítésre.

Hivatalosan még nem terjesztették az ügyet a nagykövetek tanácsa elé. Számítva azonban e javaslatra, a tanács


561561Bonin-Longare gróf..


563563A táviratot a szövetséges országok budapesti és bécsi követeinek is elküldték.

564564A táviratot a szövetséges országok budapesti és bécsi követeinek is elküldték.



IRATOK

úgy ítéli meg, hogy ha a szövetséges tábornokoknak a Magyarországnak megszabott, október 3-án éjfélkor lejáró határidőig nem lesz módjuk az átadási jegyzőkönyvet aláírni, továbbra is maradjanak Sopronban, és ott várják meg a nagyköveti tanács határozatát.


16.8. CLÉMENT-SIMON BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEK566566


irat típusa: 388–389. sz. távirat. Bizalmas


keltezési idő: 1921. október 1. 14 óra

(Érkezett: október 1. 17 óra, 18 óra)

Hivatkozom az ön 662. sz. táviratára.568568

Korábban már több alkalommal beszámoltam arról, hogy az itteni közvélemény milyen (rendkívül) kedvező véleményt táplál a szövetségesek, és jelesül Franciaország iránt, amelyre mint a nagy és segítségre mindig kész (barátra) néznek föl.

A Baranyából való kivonulást nem egykönnyen vették tudomásul. Az efölött érzett kétségbeesés most egyre növekszik annak láttán, hogy a magyarok viszont nem hajlandóak kiüríteni Burgenlandot, és ellenállásuk azzal az eredménnyel jár majd, hogy Magyarország a végén még megtarthatja a nyugati megyék legjelentősebb városát.

A Bulgáriára vonatkozó legutóbbi döntések sem találtak kedvezőbb fogadtatásra, nevezetesen az, amely megengedi a bolgároknak, hogy (hadrendben) tarthatják a reguláris hadsereg ötödik harclépcsőjét.

Tartok tőle, hogy az albán kérdés miatt tetőfokára fog hágni a szerbek elkeseredése. Az igaz, hogy határkiigazítást hajtottak végre az ő javukra ugyanakkor, amikor Olaszország megkapta Sassenót, mégis úgy vélik, a mérleg nincs egyensúlyban, mivel […]569569 a határkiigazítás az ő számukra […]570570 egyáltalán nem az olasz érdekeket, ezzel szemben Sasseno olasz (megszállása) lehetővé teszi, hogy Olaszország lezárja az Adriai-tengert, és ennek következtében Szerbia elveszíti azon előnyök túlnyomó részét, (amelyekhez) néhány adriai-tengeri kikötő birtoklása révén jutott. És ha Olaszország ezenkívül Albániában is valamilyen módon kiváltságos helyzethez jut (föltételezésem szerint a nagykövetek tanácsa által górcső alá vett elképzelés ennek felel meg), itt csaknem biztosan határtalan lesz a (fölháborodás).

Ezeket a (különböző) intézkedéseket valószínűleg magasabb (szempontok) indokolják. Ugyanakkor a francia kormánynak azt is föl kell tudni mérnie, hogy itt milyen következményeket vonnak maguk után.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Autriche vol. 90, f. 1–2.

16.9. LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK EURÓPAI ALIGAZGATÓJA AFRANCIAKÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKiratszám: 178571571

566566A távirat másolatát elküldték a londoni és a római francia külügyi képviselőnek.

567567A távirat másolatát elküldték a londoni és a római francia külügyi képviselőnek.




571571A táviratot elküldték Prágába (495. sz.), Rómába (3075. sz.), Londonba (3436. sz.), Berlinbe (1923. sz.), Bécsbe (612. sz.), Bukarestbe (591. sz.), Belgrádba (670. sz.), Budapestre (428. sz.) és Varsóba (1355. sz.).


IRATOK




Az olasz külügyminiszter573573 javaslatot terjesztett a nagykövetek tanácsa elé, amely arra irányul, hogy menesszenek haladéktalanul Rómába egy osztrák és egy magyar meghatalmazott diplomáciai képviselőt, hogy azok az ő irányítása mellett megegyezésre jussanak Burgenland kérdésében.

A nagyköveti tanács elfogadta az indítványt, mert úgy ítélte meg, hogy az – figyelembe véve a della Torretta márki által kezdeményezett tárgyalások során már eddig elért eredményeket – alkalmas arra, hogy elősegítse az ügy rendezését, amelyet a két egy időben folyó közvetítés esetleg veszélybe sodort.

A tanács – a francia képviselő javaslatára – mindamellett úgy döntött, köszönetét tolmácsolja Benešnek békítő közbenjárásáért és arra irányuló erőfeszítéseiért, hogy az

Kérem önt, tegyen említést jelen táviratról a cseh–szlovák kormánynak.


16.10. LAROCHE, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK EURÓPAI ALIGAZGATÓJA AFRANCIAKÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKiratszám: 179574574




Prágának: A következő táviratot intéztem Budapestre.

Mindkettőnek: „A nagykövetek tanácsa a szövetséges hatalmak diplomáciai képviselőinek.

A tanács tudomásul vette a Sopronban tartózkodó szövetséges tábornokok helyzetével kapcsolatban tett észrevételeit.

Álláspontja szerint abban az esetben, ha Magyarország a megszabott időben nem írná alá az átadási jegyzőkönyvet, a szövetséges tábornokoknak erről haladéktalanul értesíteniük kell a tanácsot, és mindaddig Sopronban kell maradniuk, ameddig nem kapják meg annak utasításait.

Amennyiben a két érdekelt kormány aláírja a jegyzőkönyvet, a tábornokok késedelem nélkül hagyják el Sopront.

Ha Magyarország aláírja az okmányt, Ausztria viszont nem, a szövetséges tábornokoknak Sopronban kell bevárniuk a nagyköveti konferencia utasításait. Ebben az esetben legyenek tisztában azzal, hogy Magyarország aláírása – amellyel hivatalosan tanúsítja a trianoni békeszerződés Ausztriát kedvezményező rendelkezéseinek végrehajtását – semminemű felelősséget nem ró rájuk egy olyan terület igazgatásában, amely fölött a rendelkezés jogilag már a trianoni békeszerződés hatályba lépésének pillanatában Ausztriára szállt. Jelenlétüknek csupán erkölcsi hatása lehet, amelynek révén – mint eddig tették – a helyi hatóságok és a lakosság előtt a továbbiakban is érvényt szerezhetnek befolyásuknak amellyel a szövetséges kormányok képviselőiként rendelkeznek.


573573Della Torretta márki. érdekelt felek álláspontját – a nyugati megyék kérdésének békés rendezése érdekében – közelebb hozza egymáshoz.574574A táviratot elküldték Prágába (497–498. sz.) és Budapestre (426–427. sz.).



IRATOK

Kérem önt, jelen döntést haladéktalanul hozza a szövetséges tábornokok tudomására.”






244.,577577 6.,578578 7.,579579 8. és 249.580580 sz. táviratomban már volt szerencsém Nagyméltóságodat tájékoztatni arról, hogy a nyugati megyék ügyében Beneš közvetítést kísérelt meg Magyarország és Ausztria között. A váratlan hír elég nagy meglepetést váltott ki Budapesten, de legalább olyan mérvű elégedettséget is okozott, hiszen táplálta a magyaroknak azt a talán túlzottan is makacs reményét, hogy rövid időn belül elfogadható megegyezésre juthatnak Ausztriával.

E békítő közbenjárás előzményeiről a következőket mondhatom:

A külügyminiszter581581 szeptember 24-én arról tájékoztatott, hogy megbízta Szapáry grófot, tárgyaljon Benešsel a volt király ügyéről. Többek között arra kívánta fölhívni a cseh miniszter figyelmét, mennyi előnnyel járna, ha IV. Károlynak visszajuttatnák magánvagyonát.

Bánffy gróf beszámolója szerint a beszélgetés során magától értetődően szóba került Nyugat-Magyarország ügye is, és mivel Beneš úgy nyilatkozott, a nagyhatalmak jóváhagyásával szívesen közbenjárna Bécsnél, szavairól Szapáry gróf beszámolt a budapesti kormánynak. Úgy tudni, hogy erre föl Bánffy gróf hálás köszönetét fejezte ki Benešnek az indítványért, ám hozzátette, csak azután kívánja elfogadni, hogy élt az olasz kormány valamivel korábbi ajánlatával. Ez alkalommal még azt is kifejtette nekem, hogy Beneš esetleges közbenjárására csak mint amolyan tartalékra tekint, ha az olasz közvetítés történetesen nem járna sikerrel.

Azonban Beneš – még mindig Bánffy gróf beszámolója szerint – már a Szapáryval folytatott első tárgyalás befejeztével úgy értelmezte, fölhatalmazása van a Schoberrel való megbeszélésre. Ilyen módon a dolog – hogy úgy mondjam – teljesen magától indult el, és a magyar külügyminiszter – az előző nap előttem föltárt szándékai ellenére – 25-én nagy hirtelen Brünnbe utazott, hogy Benešsel találkozzon.

24-én Bánffy gróf tehát nyilvánvalóan arról igyekezett engem meggyőzni, hogy a kezdeményezés Beneštől indult el. A miniszterelnök582582 két nap elteltével egyébként ugyanilyen értelemben nyilatkozott […]583583




576576Az irat másolatát elküldték a római, prágai, londoni, bukaresti, bécsi, belgrádi francia külügyi képviselőnek.




580580A föntebb, 170. sz. alatt közölt iratok.

581581Bánffy M.

582582Bethlen I.

583583Az irat folytatása hiányzik.


IRATOK

keltezési hely: Budapest, 1

921. október 2.

251. sz., szept. 20-án kelt levelemben584584 már beszámoltam Nagyméltóságodnak arról, hogyan próbálta az olasz kormány a nyugati megyék fölosztásának kérdésében Ausztria és Magyarország között titkon a közvetítő szerepét játszani, miközben csatlakozott a szövetséges hatalmaknak a budapesti kormánynál tett különböző diplomáciai lépéseihez.

Szeptember 27-én az olasz követ585585 azt közölte teljesen váratlanul az angol követtel586586 és velem, hogy kormánya úgy döntött, ha lehetséges, közvetít a két ország között, és – úgy téve, mintha irántunk táplált bizalmának akarná tüntetően bizonyságát adni – fölolvasta kormányának a párizsi587587 és londoni588588 olasz követhez intézett előző napi táviratát, amelyben a római kabinet arra utasítja őket, terjesszék a kérdést a francia, illetve a brit kormány elé. Ezután a legközvetlenebb modorban ismertette velünk az olasz külügyminiszterrel 589589

Bécsben folytatott múltkori megbeszélésének néhány részletét, azt is előadva, hogyan győzte meg lassanként főnökét, érdemes volna fontolóra venni a közvetítés lehetőségét, amire végül is – állította – a római kormány csak hosszas bizonytalankodás után szánta el magát. Egyszóval, azon igyekezett – noha ezt inkább leplezni próbálta –, hogy a magyar kormánnyal egy nagyon is jól körülhatárolható tárgykörben folytatott tárgyalásait pusztán személyes jellegű megbeszéléseknek tüntesse föl előttünk.

Castagneto herceg ugyanaznap este átadta Hohlernek és nekem annak a két iratnak7 a másolatát, amelyeket mellékeltem Nagyméltóságod részére. Az egyiken az osztrák, a másikon a magyar javaslatok olvashatók. Első látásra azt hihetnénk, hogy ez a két, ilyen módon párosított irat egymáshoz szorosan kapccsolódik. Pedig nem így van. Ugyanis a magyar dokumentum a budapesti kormánynak az olasz följegyzésre készített válasza, amelyet nekem 24-én este Bánffy gróf megmutatott. Erről 23590590. sz. táviratomban591591 egyébként már beszámoltam a minisztériumnak.

Castagneto herceg minden magyarázkodását magától értetődően a legkisebb ellenvetés nélkül fogadtuk el angol kollégámmal. Egyszerűen tudomásul vettük, hogy íme, Olaszország előbújt a sötétből, és ezentúl nyíltan fogja közvetítői szerepét játszani.

De amint a nyilvánosság színe elé került, ez a békítő közbenjárás máris elveszteni látszik a sikerre való esélyeinek legalábbis egy részét. Egyfelől ugyanis az olasz követ még soha nem tanúsított akkora elhatározottságot, mint most a tekintetben, hogy rákényszerítse Magyarországot a nyugati megyék kiürítését előíró antantrendelkezés végrehajtására, sőt tudomásom szerint a legutóbb nagyon határozott hangon nyilatkozott erről Bánffy gróf előtt; másrészről pedig Beneš váratlan színre lépésével – aki e pillanatban is Bécsben egyeztet – olyan versenytárs jelent meg, akire Olaszország egészen biztosan nem számított. Majdnem azt mondhatnánk, hogy az olasz közvetítési kísérletre hirtelen – mintegy megrendelésre – a kételkedés árnya borult, előjeleként a valószínűleg bekövetkező kudarcnak, melynek eltitkolása jelenleg mindennél fontosabbnak látszik. E pillanatban mindez persze csak föltételezés a részemről, hiszen a dolgok más irányban is alakulhatnak. Mindössze a külső szemlélő által látható jeleket próbálom számba venni. A várható következményeket pedig a következőképpen lehetne meghatározni:

A magyar kormány, amikor megnyerte Benešt a tárgyalásokra, vagy éppenséggel hagyta, hogy őt magát megnyerjék, először is arról tett bizonyságot, hogy bármennyire örvend az olasz közbenjárásnak, koránt sincs meggyőződve annak eredményességéről. Bánffy gróf előttem elmondott szavai – melyek szerint „a cseh közvetítésre mint amolyan tartalékra tekint” – pontosan ezt az értelmezést erősítik. Azután meg – meglehetősen váratlan ellenhatásként – bizonyos ingerültség támadt magasabb politikai körökben a római kormánnyal szemben, amiért az rendre csatlakozott a nagyhatalmak által Magyarországnak átadott fenyegető hangvételű jegyzékekhez, miközben több, Budapestnek kedvező titkos ajánlatot tett. Itt inkább bosszantónak tartják e kettős játékot. Meglehet, a magyarok nincsenek egyedül ezzel a véleményükkel.





588588D. de Martino.





IRATOK

Röviden összefoglalva: azt nem lehet megjósolni, milyen kézzelfogható eredményt hoz majd végül az olasz közvetítési ajánlat, ám azt már most is nyugodtan kijelenthetem, hogy Castagneto hercegnek az utóbbi napokban nyújtott alakítása itt Budapesten mindenkit meghökkentett, ugyanakkor még nem látni, vajon kezdeményezése tényleg olyan haszonnal jár országára nézve, mint amilyenre számított.





keltezési idő: 1921. október 3. 19 óra 40 (Érkezett: október 4. 4 óra)

Ezennel válaszolok 610. és 611. sz. táviratára,593593 amelynek tartalmát kollégáimmal együtt tudomásul vettük.

Az olasz kormány tegnap elnyerte (közvetítéséhez) (az) osztrák kormány hozzájárulását. Miután della Torretta márki tájékoztatta Schober kancellárt, Bánffy gróf elvben beleegyezett abba, hogy olasz közvetítéssel tárgyalásokat tartsanak Velencében, a kancellár közölte: a kellő időben ő is ott lesz a találkozón.

Biancheri e hírről beszámolva azt is elmondta, tudomása szerint az olasz közvetítés alapeszméje az volt, hogy Sopron – bizonyos, Ausztriának nyújtandó gazdasági ellentételezés fejében – magyar fennhatóság alatt marad.

Értesülésünk szerint a kancellár tegnapelőtt magánjellegű megbeszélésen egy, a következő pontokon nyugvó kompromisszumról tárgyalt Gratzcal:

1. A nyugati megyék egész területéről kivonják a magyar reguláris csapatokat és a fölfegyverzett csoportokat.

2. Sopronban és Nagycenken /Zinkendorf/ népszavazást rendeznek. Ha ez Magyarország számára kedvező eredménnyel jár, úgy e kerület Budapest fönnhatósága alatt marad, megőrizve az osztrák területen érvényes gazdasági és vámigazgatással megegyező rendszert.

3. Minden egyéb függő kérdés – úgymint a kereskedelmi egyezmény, az Abstallmedence cseréje a baranyai (hibás írásjel)594594 ellenében, illetve a jóvátételre való jogosultság – barátságos rendezése.

Kárpótlás nélkül Ausztria még akkor sem engedi át (Sop)ront és Nagycenket /Zinkendorf/, ha a népszavazást elveszti, tekintettel a zűrzavaros állapotra, amelybe Magyarország a nyugati megyék egész területét taszította.






592592A távirat másolatát elküldték a londoni, római, budapesti, prágai francia külügyi képviselőnek.



595595Az irat másolatát elküldték a kisantantállamokban állomásozó, valamint a római, londoni, berlini, madridi, brüsszeli, washingtoni, szófiai, athéni, müncheni, varsói francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

Legutóbbi, szeptember 20-án kelt, 252. sz. jelentésem596596 óta Nagyméltóságodat a 230., 597597., 7., 244.,598598 6.,5 252.599599 4.,600600 8., 9. és 261.601601 sz. táviratban tájékoztattam arról, miként alakult az utóbbi két hétben a nyugati megyék Ausztria részére történő átadásának kérdése. Ma a legutóbbi eseményeket foglalom össze, mielőtt levonnám belőlük azokat a megállapításokat, amelyekre a jelenlegi helyzet vizsgálata alapján jutottam.

Az utóbbi heteket főleg a fegyveres csoportok tevékenységének fokozódása jellemezte a szóban forgó megyék nyugatra eső sávjában. A szabadcsapatok – fölbátorodva az osztrák csendőrök magatartása láttán, akik a Kirchschlagnál és Ágfalvánál végrehajtott vakmerő támadás után visszavonultak – végül az „A” vonaltól nyugatra fekvő terület egészét teljesen birtokba vették, méghozzá úgy, hogy – néhány kivételes, egyedi túlkapástól eltekintve – jobbára rendben, fegyelmezetten nyomultak előre. A Sopronban tartózkodó szövetséges tábornokok egyhangúan állítják: a fegyveres csoportok – amelyek mellesleg a hivatalos magyar hatóságok titkos, ám kétségbevonhatatlan felügyelete alatt állnak – csaknem minden esetben kifogástalan magatartást tanúsítottak. Gyakran csatlakoztak hozzájuk jól-rosszul álcázott csendőrök, és elég nehéz volna kétségbe vonni, hogy Sigray gróf és Ostenburg parancsnok gyakorta érintkezett a szabadcsapatok vezetőivel.

E fegyveres csoportok száma sajnálatos módon igen megszaporodott. Jóllehet teljes biztonsággal pontos adatot lehetetlen megadni, azt állíthatom, hogy jelenleg körülbelül 3000–5000 kiválóan fölfegyverzett és elszánt harcos tevékenykedik ezekben az egész területen szétszórt szabadcsapatokban. A magyar kormánynak a szövetséges képviselőkhöz intézett minden ezzel kapcsolatos tiltakozása ellenére nyilvánvaló, hogy az utóbbi időszakban folyamatosan érkezett az önkéntesekből álló erősítés Nyugat-Magyarországra.

Ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy a Sopronban tartózkodó szövetséges tábornokok a magyar reguláris csapatoknak a nyugati megyékből való kivonásakor esetleg egészen visszás helyzetbe kerülhettek volna, miután Ausztria előre kinyilvánította: az adott körülmények között nem hajlandó aláírni az átadási jegyzőkönyvet. Mivel nem rendelkeztek semmiféle katonai erővel, úgy látszott, teljesen ki lesznek szolgáltatva a fegyveres csoportok kénye-kedvének, miközben – legalábbis azon fölfogás szerint, amelynek érvényességét a minisztérium 254., 255. és 256. sz. táviratában602602 cáfolta – jogi szempontból egy olyan terület birtokosaivá válnak, amelyet nem is áll módjukban átadni az ellenszegülő Ausztriának. Márpedig, mindennemű személyes biztonságra vonatkozó kérdést félretéve, indokolt annak fölvetése, hogy vajon ez a helyzet összeegyeztethető-e a szövetséges tábornokok tekintélyével. Végül egyáltalán nem biztos, hogy a lakosság valóban nincs kitéve semmiféle fosztogatásnak vagy visszaélésnek, még akkor sem, ha a fegyveres csoportokat arra utasították, hogy a legkifogástalanabb magatartást tanúsítsák.

Ekképpen vélekedtek a dolgokról a szövetséges tábornokok azután, hogy a nagyköveti konferencia két utolsó jegyzékét átnyújtotta603603 a magyar kormány párizsi képviselőjének.604604 A budapesti kormány ugyanis egyértelműen kijelentette, hogy a nagyhatalmak által kitűzött határidő lejártáig minden szükséges intézkedést megtesz a magyar katonaságnak a nyugati megyékből való kivonására, leszámítva a fegyveres csoportokat, amelyekkel szemben – mellesleg nem minden túlzás nélkül – tehetetlennek mondta magát.

Szerencsére tegnap, október 3-án a kérdés némileg eltérő módon merült föl a valóságban, miután a szövetséges tábornokok és a magyar kormány képviselője – az osztrákok távolmaradása ellenére – ellátta kézjegyével az átadási jegyzőkönyvet. Brit605605 és olasz606606 kollégámmal együtt ugyanis sikerült bebizonyítanunk a tábornokoknak, hogy – a bécsi kormányra való tekintet nélkül és azon álláspont ellenében, amelyet egy ideig megpróbáltak védelmezni – mindenképpen kötelesek aláírni Magyarországgal a jegyzőkönyvet.

Különben mindezen kérdésről annak idején különböző távirataimban már beszámoltam Nagyméltóságodnak, így nem térek vissza rájuk. Ami azt a kínos helyzetet illeti, amelybe a tábornokok kerültek, nos az tegnap a




599599A DDFBC III. kötetében a 366. sz. alatt közölt irat..




603603Erre vonatkozóan lásd a föntebb, 141. és 156. sz. alatt közölt iratot.





IRATOK

következőképpen oldódott meg:

Először is minisztérium 426. és 427. sz. távirata607607 világossá tette előttük, hogy Ausztria – noha nem írta alá a jegyzőkönyvet – pusztán a trianoni békeszerződés végrehajtása következtében a nyugati megyék törvényes birtokosává vált, miután Magyarország hivatalosan lemondott erről a területről. Következésképpen a nyugati megyék fölött jog szerint már nem a tábornokok rendelkeznek; nekik csak az a feladatuk, hogy a továbbiakban is ellássák az antant képviseletét Sopronban egészen addig, amíg Ausztria nem veszi ténylegesen birtokba a térséget. Másodsorban pedig a tábornokok kénytelenek voltak a magyar hivatalos hatóságoktól azt kérni, bocsássanak rendelkezésükre egy zászlóaljnyi csendőrt – akik tegnap óta szövetséges tisztek parancsnoksága alatt állnak –, mivel előfordulhat, hogy védelmet kell nyújtani Sopron lakosságának, nevezetesen az izraelita városlakóknak, akik ellen pogrom van készülőben. Így tehát Gothié francia ezredes vezénylete alatt körülbelül 800 magyar csendőr maradt Sopronban, hogy megakadályozza a zavargások kitörését, amelyek – a tábornokok határozott állítása szerint – zsidók leöldösésével kezdődnének.

Megvallom, a nyugati megyékben tartózkodó katonai antantképviselők e kezdeményezését – amint arról 261. sz. táviratom tanúskodik – kollégáimmal együtt némiképp meghökkenve vettem tudomásul, és siettünk fölhívni a figyelmüket arra, mennyire ellenkezőnek tartjuk eljárásukat a nagyköveti tanács utasításaival, hiszen a terület kiürítését tulajdonképpen mindaddig nem lehet tényszerűen befejezettnek nyilvánítani, amíg – bármilyen ürügy alatt – egy magyar csendőrzászlóalj állomásozik a helyszínen. A tábornokok vis maiorra hivatkoztak, és azzal érveltek, hogy az általuk viselt felelősség tudatában kényszerültek erre a lépésre, amellyel elsősorban a várható, valószínűleg véres eseményeknek kívánják elejét venni. Ebben a helyzetben nem tehettünk mást, minthogy magunk is elfogadjuk az intézkedés szükségességét, és beszámoljunk róla a nagykövetek tanácsának.

Mindenesetre ma, október 4-én, egy nappal azután, hogy a magyar reguláris csapatok befejezték a nyugati megyék kiürítését, a fegyveres csoportok továbbra is ott tartózkodnak, és – Sopron városát leszámítva – a terület egészét hatalmukban tartják. Ausztria e csapatok jelenléte miatt utasította vissza az átadási jegyzőkönyv aláírását. Föltehetjük tehát a kérdést: Magyarország – jóllehet azt állítja, tehetetlen a fegyveres csoportokkal szemben – valóban teljesítette-e a nagyhatalmak ultimátumát?

Kezdetben, amikor megalakultak az első fegyveres csoportok, nem kételkedtem a magyar kormány – legalábbis hallgatólagos – cinkosságában. A kormány akkor még elfojthatta volna a mozgalmat ahelyett, hogy rosszindulatból és attól az eléggé gyerekes elképzeléstől vezérelve hagyja megerősödni, hogy segítségével lehűti az osztrákok lelkesedését. A katonai párt azonban – amint arról távirataimban beszámoltam –, mihelyt szabad kezet kapott, egy-kettőre magához ragadta az események irányítását, és – számolva a ténnyel, hogy a magyar kormány nyilvánvalóan túloz, amikor azt állítja, hogy már magának a kormányzónak608608 sincs semmilyen hatalma a nyugati megyékben szétszórt szabadcsapatok fölött – megállapíthatjuk: való igaz, hogy csak nagy nehézségek árán lehetne rábírni a fegyveres csoportokat mostani – csaknem ugyanolyan jövedelmező, mint amilyen kellemes – életmódjuknak az egyik napról a másikra való föladására, hiszen – a magyarokra jellemző kalandvágytól hajtva – megszállókként viselkednek anélkül, hogy egy csöppet is tartaniuk kellene az osztrákoktól.

Minthogy meggyőzéssel e fegyveres csoportoknál nem sokra lehet menni, hacsak az antant nem tanúsít kellő türelmet, e rebellisek megrendszabályozására nem marad más eszköz, mint az erőszak vagy az eredményes közvetítés Magyarország és Ausztria között. Az erőszak alkalmazásával szemben számos ellenvetés merül föl, mint amilyen az osztrákok erkölcsi és anyagi gyöngesége, valamint az az óriási veszély, amelyet a kisantant fegyveres beavatkozása hozna Közép-Európa békéjére. Nem hiszem, hogy ez utóbbiról részletesen kellene szólnom. Nézetem szerint ezt az eszközt csak a legvégső esetben lehetne bevetni, mert – a magyar közhangulat mostani állapotát figyelembe véve – az ország valószínűleg egy emberként lázadna föl, nem törődve a végső nemzeti katasztrófa fenyegetésével.

A közvetítés tehát alkalmasabb eszköz lenne. Sajnos, Beneš kezdeményezése megbukott a jugo-szláv kormány ellenállásán, legalábbis az én értesüléseim szerint. A magam részéről ezt nagyon sajnálom, mert Beneš sikeres közreműködése nemcsak a mostani fölzaklatott szenvedélyek lecsillapítását segítette volna elő, hanem Magyarország és Cseh– Szlovákia közeledésére is jótékony hatást gyakorolt volna.

Marad tehát az olasz közvetítés. Bizonyos jelekből néhány napja még arra következtettem, hogy ez iránt Budapest legföljebb mérsékelt bizalmat tanúsít, ám amikor Castagneto herceg – talán kissé elsietve a dolgot – bejelentette Bánffy grófnak, hogy a római kormány azt indítványozza Ausztria és Magyarország képviselőinek,


608608Horthy M.


IRATOK

utazzanak Rómába vagy Velencébe, és olasz irányítással egyezzenek meg, a budapesti kormány azon nyomban minden reményét fönntartás nélkül ebbe a kezdeményezésbe vetette.

A legutolsó hírek szerint, amelyeket Nagyméltóságodtól távirati úton kaptam, ez a közvetítés jól halad. Sőt úgy tudni, már a nagykövetek tanácsa is az olasz kezdeményezés mellett foglalt állást, azt szabva föltételül, hogy Anglia is kimondja a végső igent. A ma-gam részéről nagyon szeretném, ha Lord Curzon jóváhagyná a nagyköveti konferencia ezen döntését. Egy olyan békítő közbenjárás ugyanis, amely – a rendelkezésemre álló legutóbbi értesülések szerint – Sopront valószínűleg meghagyná Magyarországnak, csaknem abban a pillanatban megnyugtatná a magyar közhangulatot, egyben megszüntetné a fegyveres csapatok nyugat-magyarországi tartózkodásának legfőbb okát. Ez lenne a legjobb biztosíték arra, hogy Magyarország teljesen kiüríti, Ausztria pedig birtokba veszi a nyugati megyéket, vagyis arra, hogy Magyarország végrehajtja a békeszerződés még egyetlenként hátramaradó rendelkezését, leszámítva – egyébként az ellenfél beleegyezésével – az egyedül Sopron városára vonatkozó részt. Ezzel szemben, ha az olasz közvetítés nem járna sikerrel, a mostani nehézségek fönnmaradásával, sőt az is lehet, hogy súlyosbodásával kell számolnunk.

Végezetül azt vizsgálom meg röviden, vajon Olaszország a remélt sikeres megállapodás esetén tényleg olyan nagy hasznot húzhat az ügyből, mint szeretné.

Az eseményeket közelről figyelemmel kísérő magyar államférfiak egy ideig minden bizonnyal hálásak lesznek a római kormánynak, ám ezt az érzést a tudatlan és Olaszországgal szemben nagyon ellenséges érzelmű tömegek nem fogják osztani. Sőt a kezdeti lelkesedés elmúltával a politikusokon is egyhamar a gyűlölet lesz ismét úrrá, amit egyébként igaztalanul táplálnak egy olyan ország iránt, melynek katonáit végül is haderejük nem tudta megállítani. Megjegyzem még, az olaszok megbízhatatlansága a tárgyalások folyamán és már a legelső naptól kezdve oly mértékben nyilvánvaló volt, hogy még a legtájékozatlanabbaknak is valószínűleg föltűnt, és a magyar kormány tagjaira nem lehet rámondani, hogy ez utóbbiak közé tartoznának. A gyakorlatban a fortélyokkal dolgozó olasz diplomáciának mindig van egy oldala, amely nem egyéb szemfényvesztésnél, és mivel ez túlságosan is szembeszökő, nem alakulhat ki – mint a tekintély alapját képező igazi erő láttán – bizalom iránta. Úgy hiszem tehát, nem kell arra számítanunk, hogy déli szomszédainkra már a legközelebbi jövőben mint Európa első számú hatalmára tekintenek majd Budapesten – amire pedig oly nagy elszántsággal törekednek –, még akkor sem, ha az események hajszálpontosan terveik szerint alakulnának.


16.15. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER BENEŠ CSEH–SZLOVÁK MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 184

Szám nélküli levél




Tájékoztatom, hogy az olasz külügyminiszter609609 javaslatot terjesztett a nagykövetek tanácsa elé, amelyben egy osztrák és egy magyar meghatalmazott diplomáciai képviselő azonnali kiküldését indítványozza Olaszországba, hogy azok az ő irányítása mellett megegyezésre jussanak Burgenland kérdésében.

A tanács a della Torretta márki közvetítésével szeptember közepe óta folytatott tárgyalásokat követő javaslatot – figyelembe véve a megbeszélések során elért eredményeket – alkalmasnak tartotta arra, hogy elősegítse az ügy rendezését, amelyet az egy időben folyó két közvetítés – meglehet – veszélybe sodort. Ezért a nagyköveti tanács elfogadta az indítványt, és erről haladéktalanul tájékoztatta a két érdekelt kormányt.

A tanács azért fogadta el a hozzá benyújtott indítványt, hogy elősegítse a középeurópai békét – elhúzódása esetén – súlyos következményekkel fenyegető viszály mielőbbi rendezését, ugyanakkor igen nagyra tartja a cseh–szlovák kormány kezdeményezését, amely – a tanácshoz hasonlóan számot vetve az ellenségeskedés



IRATOK

lehetséges kihatásaival – a helyzet gyors megoldása érdekében készséggel vállalkozott közvetítésre. A konferencia nevében köszönetemet fejezem ki önnek, amiért e célból fölajánlotta jószolgálatait, újabb bizonyítékot szolgáltatva a cseh–szlovák kormány azon törekvésére, amelyet az európai béke helyreállítása érdekében velünk együttműködve kifejt.






keltezési idő: 1921. október 13. 19 óra (Érkezett: október 14. 1 óra 15, 2 óra 15, 3 óra 40)

Hivatkozom az ön 454. sz. táviratával továbbított bécsi táviratra.611611

Bizonyos, hogy Horthy tengernagy támogatja Prónay ezredest, amint az is biztos, hogy a magyar kormány összejátszik a fegyveres csoportokkal. Azonban a kormányzó, miután szabadjára engedte a mozgalmat, a fölhevült hazafias érzés, illetve a haszon miatt, amelyhez a szabad harcosok mindennapjaik során hozzájutnak (hiányzó szavak)612612 ura.

A fegyveres csoportokat a következőképpen lehetne a legegyszerűbben visszahozni Magyarországra:

1. egy olyan megállapodás aláírásával Ausztriával, amely lecsillapítaná a magyar közvéleményt

2. egy olyan általános intézkedés bevezetésével, amely a fegyveres csoportokat vezénylő és azok állományának egy részét kitevő szabadságos magyar tisztektől megvonná a zsoldot. Állítólag a magyar kormány egy részüknek már megszüntette járandóságát, ám ezek a megszállt területen, illetve az ott élő egyes arisztokrata családok révén jutnak ellátáshoz.

Mindazonáltal a magyar kormányt ezzel együtt továbbra is (felelősnek) kell tartani a csoportok működéséért. Ezért az a véleményem, ha a jelenlegi helyzetben nem történik változás, akkor nagyon határozottan föl kell lépnünk a budapesti kormánynál. Ám annak érdekében, hogy ne mérgesítsük el a helyzetet, amely már sokat javult, célszerű volna még egy ideig türelemmel lenni.

Prónay ezredesnek az autonómiát kinyilvánító felsőőri bejelentését csak annyira kell komolyan venni, mint Friedrich kismartoni /Eisenstadt/ kiáltványát. Ezzel szemben továbbra is valódi veszélynek látom azt, hogy Prónay ezredes fegyveresei rajtaütnek Bécsen (lásd 253. sz. táviratomat613613).

Egy délben kiadott félhivatalos közlemény szerint a nyugati megyék ügyében tárgyaló velencei értekezleten a következő eredmények születtek:

1. leszerelik és visszavonják a fegyveres csoportokat;

2. ennek végrehajtását a szövetséges tábornokok ellenőrzik;

3. a ténymegállapítást követő nyolc nap elteltével a tábornoki bizottság fölügyelete alatt népszavazást tartanak Sopronban és környékén, beleértve Ágfalvát és Brennbergbányát;

4. két héten belül Bécsben tárgyalásokat kezdenek pénzügyi kérdésekről. Amennyiben újabb két hét elteltével

610610A távirat másolatát elküldték a bécsi, római, londoni francia külügyi képviselőnek.

611611A kötetben nem közölt irat. Erre vonatkozóan lásd P. Lefèvre-Pontalis a DDFBC III. kötetében a 386., 388–390. sz. alatt közölt táviratait.612612Megfejtési hiány..

613613A DDFBC III. kötetében a 366. sz. alatt közölt irat


IRATOK

nem sikerül az ellentéteket elsimítani, a felek vegyes döntőbírósághoz fordulnak.

Az eredményről a lapok elégedetten nyilatkoznak.





keltezési idő: 1921. október 14. 18 óra 20 (Érkezett: október 14. 21 óra 10)

A kancellár615615 ma reggel érkezett haza Velencéből, és beszámolt nekem utazása eredményéről. Ajegyzőkönyv – amelynek aláírásába azzal a kikötéssel egyezett bele, hogy az kormányát a parlamenti jóváhagyásig semmire sem kötelezi – szerinte ellentétben áll az Ausztriának biztosított jogokkal, melyek értelmében Bécsnek anélkül kellene átvennie a nyugati megyéket, hogy hatalmát bárminemű területi vagy egyéb korlátozás csorbítaná.

A kancellár abból az okból látta el kézjegyével a jegyzőkönyvet – mégpedig minden szükséges óvintézkedést figyelembe véve annak érdekében, hogy (hiányzó szó)616616 közvetítő ne arra következtessen, amint ezzel már több ízben megpróbálkozott, hogy Bécs elfogadta a feltételeket –, hogy lehetőséget biztosítson az osztrák parlamentnek a hivatalos szövegre vonatkozó állásfoglalásra.

A parlament pedig csak abban az esetben hozhat döntést, ha a szövetséges kormányok osztoznak az olasz kormánnyal a della Torretta márki Schobernak tett kijelentése iránti felelősségben:

„Vegye tudomásul – idézte a kancellár az olasz külügyminiszter szavait –, hogy (nem egyedül) Olaszország szól önhöz, hiszen fölhatalmazást kaptam az antanttól. Ha nem fogadja el az általam az antant nevében előterjesztett föltételeket, ne feledje, Ausztria ezt meg fogja bánni.”

A kancellár arra kért, tudakoljam meg Nagyméltóságodnál, vajon egyetért az idézett szavakkal, továbbá hogy mindebből vajon az osztrák kormánynak arra kell következtetnie, hogy az antant egészének nyomására kell olyasmit elfogadnia, amit Bécs a saintgermaini békeszerződésből fakadó jogai megsértésének tekint.

levéltári jelzet: AG.7N3094. Dossier 3.





A külügyminiszter,618618 aki tegnap érkezett haza, ma délelőtt – addig is, amíg átadja a velencei egyezmény hivatalos szövegét – megerősítette nekem mindazokat az eredményeket, amelyekről 275. sz. táviratomban 619619

614614A távirat másolatát elküldték a hadsereg vezérkarának.

615615J. Schober.



618618Bánffy M.



IRATOK

már beszámoltam. Azonkívül azt is (bejelentette),

1. hogy Magyarország három hét haladékot kapott a fegyveres csoportok visszavonására. A határidőt attól a naptól számítják, amelyiken az osztrák parlament törvénybe iktatja a velencei egyezményt;

2. hogy a közhivatalnokokra vonatkozó fontos kérdésben Schober kancellár beleegyezett abba, hogy ne kerüljön sor tömeges elbocsátásokra, valamint abba is, hogy a már elbocsátott közhivatalnokok nyugellátásban részesülhessenek.

Bizonyítékom van arra, hogy a magyar kormány a mai naptól fogva erélyes intézkedéseket foganatosít a fegyveres csoportok föloszlatására. Ám annak érdekében, hogy ezek az intézkedések mielőbb eredményt hozzanak, szükség volna az egyezmény sürgős törvénybe iktatására az osztrák parlamentben.

Egyelőre úgy látszik, Budapesten mindenki elégedett.


16.19. CHARLES-ROUX RÓMAI FRANCIA ÜGYVIVŐ BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKiratszám: 188620620





Megkaptam a Nagyméltóságod által elküldött, a kísérőjegyzéken 1927. és 1941. számmal jelzett két jelentést, amelyeket a prágai,621621 illetve a bécsi622622 követünk készített, és amelyek Olaszországnak a kisantant iránt táplált gyanakvásáról és féltékenységéről adnak számot.

Az Ausztria és Magyarország közötti olasz közvetítés alkalmával történtek nyilvánvalóan alátámasztják Couget és Lefèvre-Pontalis egybehangzó állításait. Amikor Beneš a közvetítésre vállalkozott, della Torretta márki magától értetodően nem örült annak, hogy elesik a szereptől, amelyre áhítozott, és amelyet már hetek óta magáénak tudott. Az embernek az a határozott érzése volt, hogy a színen vetélkedés, kötélhúzás és – egy rövid időn keresztül – versenyfutás folyik, amely Beneš visszalépésével félbeszakadt. Az általában jó szimatú olasz lapok fölvillantottak valamit abból a szorongásból, amely a királyi kormányt a cseh–szlovák kezdeményezés láttán hatalmába kerítette. Tartani lehetett attól, hogy az ajánlattal a csehek elébe kerülnek Olaszország külügyminiszterének, aki a magának remélt erkölcsi hasznot és a siker fölött érzett elégtételt kénytelen lesz egy vetélytársnak átengedni. Az olasz újságok a velencei értekezlet befejezésekor nagy hangsúllyal írtak Beneš della Torretta márkinak címzett gratulációiról, másnap pedig egy rövidke közleményben méltatták a Cseh–Szlovákia és Olaszország között fönnálló nyílt és baráti kapcsolatokat. Éppen az a dicséretes igyekezet bizonyította, hogy a jelen esetben valóban vetélkedés folyt, amellyel ezt a tényt palástolni szerették volna.

Ha della Torretta márkit csak az osztrák–magyar ellenségeskedés békés megoldása érdekelte volna, akkor bizonyára mindegy neki, hogy ő vagy Beneš játszhatja a közvetítő szerepét. De először is lehet, hogy úgy gondolta, jobban fog közvetíteni, mint a cseh– szlovák miniszter, és hogy a későbbiek során, éppen a gyakorlati eredményre való tekintettel tartotta fontosnak, hogy ő vállalja a közvetítést. Az sem kétséges, hogy közreműködésével növelni kívánta Olaszország tekintélyét és befolyását a Duna-medence térségében, egyidejűleg kormánya tekintélyén is javítani akart. Ezek az okok érhetővé teszik, hogy miért nem volt hajlandó átengedni a cseh–szlovák miniszternek a közvetítő szerepét, amelyre ő titokban már egy ideje készült.

Della Torretta márki azon törekvése, hogy a dunai államok előtt országának kiváltságos helyzetet biztosítson, nemcsak nyilvánvaló, hanem elismert tény is. Nekem többször is kifejtette, mennyire természetes, hogy az

620620Az irat másolatát elküldték a londoni, prágai, belgrádi, bukaresti francia külügyi képviselőnek.

621621F. Couget.



IRATOK

azelőtt Ausztria–Magyarország legfőbb ellenségének számító Olaszország tevékenyen és főszereplőként óhajt részt venni a volt ellenfele szétesése következtében fölmerült kérdések megoldásában, amelyekhez egyébként fontos olasz érdekek fűződnek.

Amint arról Barrère és jómagam gyakran meggyőződhettünk, Sforza gróf is azonos álláspontot foglal el a kérdésben. Az államtanács összes tagja szintúgy hasonló nézeten van, és a közvéleménynek – amely hiúsági, becsületbeli ügynek fogja föl a dolgot – ugyancsak ez az akarata. Nyilvánvaló, hogy ez az egyébként eléggé jogos igény a kormányt a kisantanttal való egyfajta vetélkedésre készteti, amelyet nem szabad számításon kívül hagyni, amikor azt vizsgáljuk, melyek az e politikai szövetség tevékenységére irányuló kitüntetett érdeklődésének megnyilvánulásai.

Olaszország tehát a nagyantantnak tolmácsa és – bizonyos mértékben – eszköze kíván lenni a dunai térségben. Egyszersmind a kisantant védelmezőjeként, irányítójaként és szükség esetén mérséklő tényezőjeként óhajt föllépni. Úgy vélem, politikáját ezek a törekvések alakítják.

Amióta a magyar nyugati megyék ügye napirendre került, mind della Torretta márki, mind a politikai ügyek igazgatója és volt prágai követ, Lago részéről több alkalommal is megfigyelhettem mennyire aggódnak amiatt, hogy ha esetleg a kisantant venné kézbe a kérdés rendezését, akkor Magyarországot rövid úton elintézik. Mindketten fennen hangoztatták, mennyire tartanak attól, hogy Cseh–Szlovákia, Románia és Jugo-Szlávia – ha rájuk hagynák az ügy katonai vagy akár diplomáciai rendezését – a magyarellenes indulatok hatása alá kerülve, a konfliktust csak elmérgesítenék, kiterjesztenék, és nem oldanák meg, vagy pedig éppenséggel hogy túl radikálisan oldanák meg. Vajon őszintének tekinthető ez az aggodalom? Vagy csak azért színlelték, hogy nagyobb jelentőséggel ruházzák föl a Rómából jövő javaslatokat? És ha őszinte volt, volt-e valami alapja? Fogalmam sincs. Az viszont tény, hogy az olaszok értésre adták: a kisantant államaiból bizonyos esetekben hiányzik az olyan kérdések megoldásához szükséges tárgyilagosság, amelyekben közvetlenül érdekeltek.

Lefèvre-Pontalis és Couget jelentését olvasva ezeket az észrevételeket vetettem papírra. Kiegészítik, ám nem mondanak ellent korábbi megállapításaimnak, amelyek elsősorban a kisantant tettei és megnyilatkozásai, valamint törekvései iránt itt tapasztalható fölfokozott figyelemről szóltak. Errefelé a sértődékenység és a bizalmatlanság csaknem mindig jól megfér a másik iránt tanúsított figyelemmel, sőt a megbecsüléssel is. Mi erről éppen eleget tudunk, mi, akikre minduntalan rászegeződik az olaszok tekintete, mi, akiket olyan elmélyült figyelemmel követnek, hogy gyakran már viselkedésünket is utánozzák, miközben lelkük mélyén fortyog az irántunk táplált féltékenység és bizalmatlanság.

A kisantant tehát figyelemre méltó befolyással van, és valószínűleg lesz is Olaszországra. Előfordulhat, hogy ellenségessé válik a viszony vele, amikor itt úgy látják, hogy kikezdi Róma tekintélyét, és erre minden esély meglesz akkor, ha a hatalmon levő kormány – akárcsak a mostani – a nacionalistákat szeretné magának megnyerni. Azonban az biztos, hogy kétszer is meggondolják, hogy szembeszegüljenek vele, és kívánságait, javaslatait sem fogadják majd megvetéssel. A kisantantra Rómában biztosan nem fogják idézni a közmondást: „de minimis non curat praetor”.

Innét támadt Barrère-nek az a gondolata, hogy nekünk viszont fokozott figyelmet kell fordítanunk a kisantantra. Ő a maga részéről rokonszenvvel követte születésének körülményeit annak dacára, hogy az olasz lapok állítása szerint ellenünk hívták életre, és hogy bizonyos francia újságok tartózkodóan vagy pontosabban fogalmazva ellenszenvvel fogadták. A kisantant mindenképpen tényezőnek számít a kontinensen, abban az Európában, amelyben túl sokan játszanak Franciaország ellen, és abban a történelmi pillanatban, amikor túl gyakran kényszerülünk arra, hogy a földrészen kívül keressünk magunknak támogatókat. Az ebben a csoportosulásban részt vevő államoknak – akárcsak nekünk – az az érdekük, hogy fönntartsák az 1919. évi békeszerződés által teremtett állapotokat. Ez a két ok elégséges arra, hogy azt kívánjuk: erősödjön meg a kisantant, szilárduljon meg egysége, ébredjen tudatára jelentőségének, és döntéseit hangolja össze a mi politikánkkal!

Kérem, Miniszterelnök úr, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését.


16.20. A PÁRIZSI OLASZ NAGYKÖVETSÉG A NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAKiratszám: 189



IRATOK



Az olasz küldöttség mellékelve623623 megküldi a nagyköveti tanács főtitkárságának a Velencében 1921. október 13-án aláírt, a nyugat-magyarországi kérdés rendezésére vonatkozó jegyzőkönyvet.

Az olasz külügyminiszter624624 utasította Őfelsége párizsi nagykövetét,625625 hogy hívja föl a nagyköveti tanács figyelmét a következő pontokra:

1. A 2. fejezet 4. bekezdésében ez áll: „Az olasz külügyminiszter megteszi a szükséges intézkedéseket arra, hogy Sopronba szövetséges csapatokat vezényeljenek. „ Schober kancellár ugyanis ragaszkodott annak elvi megerősítéséhez, hogy Sopron városát és környékét szövetséges csapatok fogják megszállni; ugyanakkor a kancellár elismerte, hogy erre a megszállásra nincs lehetőség, már csak azért sem, mivel a velencei egyezmény végrehajtására legföljebb három hét áll rendelkezésre, és ennyi idő alatt nyilvánvalóan képtelenség lenne szövetséges csapatokat a helyszínre irányítani.

2. Kezdetben a magyar küldöttség kitartott amellett, hogy szükség van a magyar nyugati megyék határainak kiigazítására; a későbbiek során ahhoz ragaszkodott, hogy a határmegállapító bizottság minél hamarabb fejezze be munkáját, továbbá hogy végleges döntéseket hozzon.

E javaslatokat – mint amelyek ellentétben állnak a békeszerződés rendelkezéseivel – sem az osztrák küldöttség, sem della Torretta márki nem fogadta el. Abba azonban della Torretta márki beleegyezett, hogy fölhívja a szövetséges hatalmak figyelmét: az Ausztria és Magyarország közötti mindennemű bonyodalom elkerülése érdekében célszerű volna meggyorsítani a határmegállapító bizottság munkáját.

Della Torretta ezen ígérete a 2. fejezet 15. bekezdéséből következik: „Tekintettel arra, hogy az Ausztria és Magyarország közötti határ megállapításával megbízott szövetségközi bizottság tevékenységét a lehetőségek szerint minél jobban föl kell gyorsítani, a külügyminiszter ennek érdekében meg fogja tenni a szükséges lépéseket a nagykövetek konferenciájánál.”

Ugyanakkor a határmegállapító bizottságnak nem szabad munkáját a velencei egyezmény végrehajtása előtt, tehát azelőtt bevégezni, hogy Burgenlandban nem állították helyre a békét, és a területet nem adták át Ausztriának.

3. A magyar küldöttség kérésére és nyilvánvaló okokból arról is határoztak, hogy titokban tartják a magyar kormány kötelezettségvállalását, melynek értelmében igyekszik befolyást gyakorolni a sajtóra, hogy az kedvező hozzáállást tanúsítson a nyugati megyék kiürítésével kapcsolatban.

Schober kancellár kijelentette, hogy az egyezménynek erről a részéről nem fogja tájékoztatni az osztrák törvényhozás külügyi bizottságát.

Az olasz külügyminiszter azt kéri a nagyköveti tanácstól, vegye figyelembe arra irányuló lankadatlan törekvését, hogy ne térjen el a békeszerződés rendelkezéseitől. Azt ugyanis határozottan leszögezte, hogy a nyugati megyék területének Ausztria részére történő békés és tényleges átadását minden egyéb intézkedést megelőzően végre kell hajtani. A jelenleg a szövetséges tábornoki bizottság által kormányzott Sopron városának és környékének átadása a későbbiek során és a népszavazás eredményének megfelelően fog végbemenni, amely eredmény adott esetben jogi alapot teremt majd a magyar fönnhatóságnak.

Az egyezmény végrehajtására kitűzött háromhetes határidőt a szövetséges katonai bizottság elnöke, Ferrario tábornok véleményének megfelelően állapították meg, aki éppen hogy elegendőnek ítélte ezt az időtartamot. Rövidebb határidő megnehezítené az egyezmény végrehajtását.

MELLÉKLET

A Velencében 1921. október 13-án aláírt, A nyugat-magyarországi kérdés rendezésére vonatkozó

JEGYZŐKÖNYV





IRATOK

Nagym. della Torretta márki olasz külügyminiszternek a párizsi nagyköveti konferencia határozata által jóváhagyott, és az osztrák és magyar kormány által elfogadott közvetítési ajánlatát követően, október 11-én és 12-én, Velencében összeültek a két kormány képviselői, hogy közös akarattal megoldást találjanak a saint-germaini és a trianoni békeszerződés értelmében Ausztriának juttatott nyugat-magyarországi területekkel kapcsolatos kérdésekre.

Ausztriát Johannes Schober szövetségi kancellár és a szövetségi külügyminisztérium irányítója ;

Magyarországot Nagym. Bethlen István gróf miniszterelnök és Nagym. Bánffy Miklós gróf királyi külügyminiszter képviselte.

Miután Nagyméltóságú della Torretta márki elnökletével mélyreható vizsgálatnak vetették alá a kérdést, fönt említett képviselők a következő – a szóban forgó terület Ausztriának történő békés átadása érdekében szükségesnek tartott – intézkedésekről állapodtak meg.

– I –

A magyar királyi kormány részéről a nyugat-magyarországi béke helyreállítása érdekében foganatosítandó intézkedések:

Tegyen közzé falragaszokon kiáltványt az egész területen, amelyben tájékoztatja a lakosságot arról, hogy Velencében igazságos megegyezés született, és fölszólít minden magyart, hogy tekintse legfőbb hazafias kötelességének az egyezmény betartását, és segítse a kormányt abban, hogy eleget tudjon tenni az elfogadott feltételeknek.

A kiáltványban emellett szólítsa föl a lázadókat arra, hogy – a legszigorúbb büntetés terhe mellett – azonnal tegyék le a fegyvert, a nem nyugat-magyarországi illetőségű személyeket pedig arra, hogy haladéktalanul hagyják el a területet.

Utasítsa a sajtót, hogy a velencei egyezményre vonatkozó közlemények megjelenését követően változtasson eddigi magatartásán.

Ezt követően rendelet útján hozza minden, a magyar kormánynak alárendelt, tényleges állományú vagy nyugállományú köztisztviselő és hivatalnok tudomására, hogy a törvényben kiszabható legsúlyosabb következményekkel kell számolniuk, ha a felhívásnak tíz napon belül nem tesznek eleget. Helyezzen kilátásba amnesztiát mindazok számára, aki a fölkelés ideje alatt megsértették a törvényeket, de engedelmeskednek a felhívásnak. A közkegyelem a köztörvényi bűncselekményekre nem terjed ki.

Rendeletben hirdesse ki, hogy a felkelésben részt vevő egyetemi hallgatók, diákok tíz napon belül jelentkezni kötelesek egyetemükön vagy iskolájukban. Afölhívásnak nem engedelmeskedők elveszítik a félévet.

Rendeletileg tegye közzé, hogy mindazon személyekre, akik továbbra is pénzbeli vagy természetbeni támogatást nyújtanak a felkelőknek, a magyar büntetőkönyvnek a tiltott sorozás esetére vonatkozó rendelkezéseit alkalmazzák.

A jelenlegi kordont alkotó helyőrségek részleges cseréje.

Fönti intézkedésekre háromhetes határidő áll rendelkezésre, azonban a szövetséges tábornokok – ha lehetőséget látnak rá – ezt lerövidíthetik.

A béke helyreállítását célzó minden egyes intézkedésről a szövetséges tábornokokkal egyetértésben döntenek.

A magyar kormány általánosságban kinyilvánítja, hogy a rendelkezésére álló eszközöknek megfelelően hajlandó a szövetséges nagyhatalmak kívánságainak eleget tenni. A magyar kormány elfogadja azt az elvet, hogy minden, a szövetséges kormányok által a béke helyreállítása érdekében hozandó intézkedés a békeszerződés rendelkezéseinek végrehajtását célozza, ennek megfelelően a magyar kormány nem tekinti ezeket ellenséges megnyilvánulásnak. Azt, hogy ezen intézkedéseket tényleg a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban hajtják végre, a budapesti antantképviselők és a Sopronban tartózkodó tábornoki bizottság fogja majd ellenőrizni, mindenekelőtt a föntebb említett intézkedések szellemét véve figyelembe.

– II –


IRATOK

Megállapodás született arról, hogy a kérdéses területet a fegyveres csoportok kivonulása után Ausztria szállja meg, és veszi birtokba a legteljesebb háborítatlanságban és biztonságban.

A Sopronban tartózkodó tábornoki bizottság feladata lesz annak megállapítása, hogy a területen helyreállt a béke, és hogy ennek következtében Ausztria végrehajthatja az említett megszállást.

A közigazgatás irányítását a soproni tábornoki bizottság fogja végezni, amely mellé egy osztrák és egy magyar megbízottat osztanak be.

Az olasz külügyminiszter megteszi a szükséges intézkedéseket arra, hogy Sopronba szövetséges csapatokat vezényeljenek.

Nyolc nappal azután, hogy a szövetséges tábornokok bizottsága megállapítja, hogy a területen tökéletes nyugalom uralkodik, Sopron városában és környékén népszavazást rendeznek.

A tábornoki bizottság feladata lesz a lebonyolítás módozatainak olyképpen való megállapítása, hogy a népszavazást a legegyszerűbben és a leggyorsabban lehessen megtartani; ennek érdekében a bizottság máris nekilát a szükséges előkészületeknek.

A Sopron városában tartandó népszavazást előbb bonyolítják le, mint a város környékit, azonban a népszavazás végeredményét a két szavazás együttesen adja majd.

A népszavazás a következőkben meghatározott területre terjed ki:

Egy, a Fertő tó azon pontjától kiinduló vonal, ahol Fertőrákos (Fertö Rakos) község északi határvonala eléri a tavat.

A népszavazásra bocsátott terület határvonala ettől a ponttól a jelzett községi határvonalat követi addig a pontig, ahol ez a vonal találkozik Sopron (Oedenburg) határának vonalával, innét e vonal mentén folytatódik addig a pontig, ahol a városi határvonal találkozik Ágfalva (Agendorf) község északi határvonalával, követi ezt az északi vonalat ad-dig a pontig, ahol az ismét csatlakozik Sopron (Oedenburg) város határvonalához, ettől a ponttól népszavazásra bocsátott terület határvonala követi Sopron (Oedenburg) vonalát addig a pontig, ahol az eléri Harka (Harkau) község déli határvonalát, majd ennek mentén halad a Kópháza (Kohlenhof) déli határvonalával való csatlakozásig, addig a pontig, ahol az találkozik Nagycenk (Nagy Czenk, Zinkerdorf) nyugati határvonalával, amelyet addig a pontig követ, ahol az csatlakozik a trianoni határvonalhoz, e ponttól a határ a trianoni határvonalon folytatódik addig a pontig, ahol az eléri a Fertő (Neusiedel) tavat.

Ausztria és Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy elismeri a népszavazás eredményét. A népszavazás eredményének kihirdetése után nyolc nappal a terület az arra jogosult fél fennhatósága alá kerül.

Magyarország elvben elismeri a Nyugat-Magyarország késedelmes átadása folytán Ausztriának okozott összes kárt.

E károk részletes megállapítására, hasonlóképpen a Nyugat-Magyarországgal kapcsolatos egyéb, mindeddig függőben maradt pénzügyi kérdések tisztázására a kérdéses területek átadását követő tizenöt napon belül kell közös megegyezéssel sort keríteni.

Ha ez a megegyezés egy újabb tizenöt napos határidő leteltével sem jön létre, az említett kérdéseket a trianoni békeszerződés 239., valamint a saint-germaini békeszerződés vonatkozó cikkében megfogalmazott rendelkezéseknek megfelelően fölállítandó döntőbíróság elé kell utalni.

Tekintettel arra, hogy az Ausztria és Magyarország közötti határ megállapításával megbízott szövetségközi bizottság tevékenységét a lehetőségek szerint minél jobban föl kell gyorsítani, a külügyminiszter ennek érdekében meg fogja tenni a szükséges lépéseket a nagykövetek konferenciájánál.

Ausztria kötelezi magát arra, hogy e határmegállapító bizottság döntéseit a lehetőségek szerint elfogadja. Arra az esetre nézve azonban, amelyben mégis föllebbezni kényszerülne a bizottság határozatai ellen, Ausztria kinyilatkoztatta, hogy kész elfogadni a Nemzetek Szövetsége által ajánlott döntést.

A Magyarország által Ausztriának átengedett terület egyetlen lakosa ellen sem lehet eljárást indítani, vagy bárkit zaklatni a szóban forgó terület tényleges átadásának időpontja előtt tanúsított politikai magatartása miatt.


IRATOK

Az osztrák kormány emberbaráti megfontolásokból elvileg vállalta, hogy az átengedett terület tényleges átadásakor hivatalban levő tisztviselők esetében tömeges és politikai okokból való elbocsátást nem hajt végre. Jelenlegi hivataluk megtartását az egyedi vizsgálatok eredményétől teszi majd függővé.

Az osztrák kormány elvileg vállalta, hogy gondoskodik a tisztviselőit megillető nyugellátásról, a részleteket a két kormány külön megállapodásban fogja szabályozni.

Ausztria és Magyarország meghatalmazott diplomáciai képviselői a leírtakkal egyetértve kötelezik magukat, hogy minden befolyásukat latba vetik annak érdekében, hogy a föntebb megnevezett rendelkezések országuk alaptörvényeinek megfelelően a gyakorlatban megvalósuljanak.

(aláírta) Torretta – Schober – Bethlen – Bánffy

Kiegészítő szakasz

Abban az esetben, ha Sopron városa és annak környéke a népszavazás eredményeként Magyarországhoz kerülne, a magyar kormány vállalja, hogy Ausztriának minden szükséges segítséget megad a határon átmenő személy-és áruforgalomnak a városon és környékén áthaladó vasútvonalon történő lebonyolítására.

Magyarország hasonlóképpen minden lehetőséget megad Ausztriának a föntebb említett vasútvonalak igénybevételére, akár használati díj fejében, vagy bármilyen egyéb, célszerűnek ítélt elv alapján.

E kérdés részleteit a két kormány megállapodásban fogja szabályozni.

Aláírta: Torretta – Schober – Bethlen – Bánffy

Kiállíttatott Velencében, 1921. október 13-án, három eredeti példányban.



irat típusa: … sz. távirat.627627 Nagyon sürgős



Mindenkinek, kivéve Budapestet: Kérem, tájékoztassa a kormányt, amelyhez megbízólevele szól, hogy budapesti képviselőnkhöz628628 a következő táviratot intéztem:

Mindenkinek: Tekintettel a volt király, Károly kísérletére, kérem, a közös cselekvés érdekében egyeztessen kollégáival, megfelelően korábbi utasításainak, amelyek értelmében minden Habsburg-restaurációs kísérlettel szemben határozottan föl kell lépnie.

A nagykövetek tanácsa hétfőn ül össze, hogy döntsön arról, milyen intézkedéseket foganatosítsanak az ügyben a szövetségesek.


16.22. A SZÖVETSÉGES HATALMAK BUDAPESTI KÜLÜGYI KÉPVISELŐI BÁNFFY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 404

626626A táviratot elküldték Budapestre (473. sz.), Londonba (3573. sz.), Rómába (3199. sz.), Bécsbe (662. sz.).


628628M. Fouchet.


IRATOK


irat típusa: Szám nélküli levél.



Miniszter úr!

Tekintettel arra, hogy ma reggel tudomásunkra jutott a volt magyar király630630 Magyarországra való visszatérésének híre, sietünk tisztelettel fölhívni figyelmét a nagyköveti konferencia utolsó, általunk a magyar kormánynak a konferencia nevében még április 3-án átnyújtott nyilatkozatára, 631631 amely kinyilvánítja az antanthatalmak arra irányuló határozott és föltétlen akaratát, hogy föllépnek valamely, Habsburg-házból való herceg trónra emelése ellen. Ez az április 3-i nyilatkozat a következőképpen hangzott:

„A Magyarországon zajló események arra kényszerítik a szövetséges nagyhatalmakat, hogy fölhívják a magyar kormány és a magyar nép figyelmét az 1920. február 4-ei nyilatkozatukban 632632 foglaltakra. A szövetségesek – ragaszkodva az ebben a nyilatkozatban megfogalmazott elvekhez – kötelességüknek tartják ismételten leszögezni, hogy egy Habsburg visszatérése a trónra a békét alapjaiban ingatná meg, ezért ők ezt sem elismerni, sem eltűrni nem tudják.

A szövetséges hatalmak arra számítanak, hogy a magyar kormány – tudatában a helyzet súlyosságának, amit a volt uralkodó visszatérése Magyarország trónjára idézne elő – hatékony intézkedéseket foganatosít annak érdekében, hogy meghiúsítsa e kísérletet, melynek akár pillanatnyi sikere is végzetes következményeket hozhat Magyarországra.”

Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország diplomáciai képviselői remélik tehát, hogy a magyar kormány kiadja a szükséges utasításokat annak érdekében, hogy a volt uralkodó haladéktalanul hagyja el az ország területét, tekintettel a rendkívüli veszélyre, amely további tartózkodása esetén a közép-európai békét fenyegetné. Minden felelősséget elhárítanak tehát magukról azon rendkívüli eseményekért, amelyeket a magyar kormány vonakodása, hogy kérésüknek eleget tegyen, idézne elő

Föntebb idézett nyilatkozatból adódóan azon kötelezettség hárul ránk, hogy a leghatározottabban fölszólítsuk a magyar kormányt, haladéktalanul hozzon meg minden intézkedést a volt királynak régi országa területéről való eltávolítására. Nagyméltóságod minden bizonnyal belátja, hogy jelen megkeresésünket mindenekelőtt kormányainknak a közép-európai béke megőrzésére irányuló szándéka indokolja, ezért bízunk benne, hogy a magyar kormány késedelem nélkül annak megfelelően fog eljárni.


16.23. A BUDAPESTI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ A HADSEREG VEZÉRKARA 2. IRODÁJÁNAKirat francia száma: 406

iratszám: 192

irat típusa: 2536. sz. távirat. .



629629Az iratot Th. B. Hohler, M. Fouchet és Castagneto herceg írta alá.

630630IV. Károly.


632632Az említett határozatot a nagykövetek tanácsa 1920. február 2-án fogadta el. Szövegét lásd a DDFBC II. kötetében, a 163. sz. alatt közölt iratban.


IRATOK

I. A 2534. sz. távirat633633 megerősítése.

II. A szövetséges országok követei ma reggel fölkeresték Horthy kormányzót. A kormányzó tájékoztatta őket, hogy Budapest körzetében Nagy tábornok parancsnoksága alatt vidéki csapatokat von össze, hogy megakadályozza Ostenburg bevonulását Budapestre.

III. Horthy ugyanakkor nyugtalannak látszott, és hiányában volt a tetterőnek, amely korábbi nyilatkozatai alapján elvárható lenne. Abban reménykedik, hogy a Károlyhoz csatlakozott katonákat engedelmességre lehet szorítani, azonban láthatólag nincs meg benne a szilárd elhatározás arra, hogy ha kell, harcba szálljon.

IV. Hamelin tábornok Pozsonyból jelezte, hogy nemsokára visszatér Budapestre.


16.24. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 410


irat típusa: 283. sz. távirat.


keltezési idő: 1921. október 22. 18 óra (Érkezett: október 23. 6 óra 20)

Ma reggeli, 282. sz. táviratom635635 folytatása.

Brit636636 és olasz637637 kollégámmal azon nyomban közös levelet fogalmaztunk, amelyben a leghatározottabb formában figyelmeztetjük a magyar kormányt a nagyköveti tanácsnak (a) Habsburgok magyar tróntól való eltiltása (tárgyában) küldött, általunk április 3-án átadott jegyzékében638638 foglaltakra. A levelet délben átnyújtottuk Bánffy grófnak, aki azon nyomban a teljesen egyértelmű álláspontunkról már értesült minisztertanácsba vitte azt.

Ezután mind a hárman fölkerestük a királyság kormányzóját,639639 hogy szóban is közöljük a levelünkben megfogalmazottakat.

A király – bejelentésével ellentétben – ez ideig még nem érkezett meg Budapestre, valószínűleg még úton van (hibás írásjegy, hiányzó szó).640640

Horthy tengernagy és Bánffy gróf arról (biztosított) bennünket kollégáimmal, hogy határozottan elítélik a király újabb kísérletét, amelyről semmiféle hír nem jutott el hozzájuk, noha a karlisták több hónapja tartó mesterkedéseiről nagyon is jól voltak értesülve.

E kijelentésük nekem is, kollégáimnak is teljesen őszintének tetszett. A Horthy tengernaggyal való megbeszélésről ennek ellenére inkább kellemetlen benyomásokkal távoztam. A kormányzó ugyanis, aki kevéssel korábban úgy nyilatkozott, letartóztatja Károly császárt, ha még egyszer visszatér, ma reggel arra kért bennünket, ne kényszerítsük, hogy kezet emeljen arra az emberre, akire még mindig törvényes uralkodójaként tekint.


634634A távirat másolatát elküldték a prágai, belgrádi, bécsi, római, londoni francia külügyi képviselőnek.





639639Horthy M.



IRATOK

A kormányzó a következő intézkedéseket hozta eddig:

Budapesten összevonta a vidéki ezredek nagyobb részét; ezek azon csapatok elébe indultak, amelyeket a volt (uralkodó) Nyugat-Magyarországon a maga oldalára tudott állítani. A kormányzó úgy véli, a rend fönntartása szempontjából jelenléte hasznosabb Budapesten. A csapatokat ekképpen Nagy tábornok vezényli. A tengernagy ugyanakkor kifejtette nekünk, nem kerülhet sor rá, hogy magyar katonák egymás ellen harcoljanak, és elsősorban arra számít, engedelmességre tudja majd bírni a király csapatait.

Ami engem illet, nem hiszem, hogy ilyen súlyos helyzetben a meggyőzés elégséges eszköz volna. Ezért kollégáimmal együtt minden erőnkkel igyekeztünk megerősíteni Horthyt abbeli elhatározásában, hogy fegyverrel szálljon szembe.


16.25. COUGET PRÁGAI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 412


irat típusa: 165–167. sz. távirat.


keltezési idő: 1921. október 23. 9. óra, 19 óra 30, október 24. 8 óra 20 (Érkezett: október 23. 11 óra 40, 23 óra, október 24. 11 óra)

Beneš rendkívül súlyosnak értékeli a Károly volt király újabb kísérlete következtében előállt helyzetet, és föltett szándéka, hogy egyszer s mindenkorra lezárja a magyar kérdést. Még akkor is biztosítékokat fog követelni – mint amilyen például az összes Habsburg trónfosztása –, ha a magyar kormány azonnal kiutasítja a volt uralkodót. Ezenkívül úgy vélekedik, hogy a Burgenlandra Velencében kidolgozott eljárást érvénytelennek kell tekinteni, a békeszerződést pedig szigorúan végre kell hajtani.

Ha a volt király nem távozik, vagy ha a átadják kezébe a hatalmat, a cseh–szlovák kormány – egyetértésben kisantant-szövetségeseivel, akikkel jelen pillanatban is tanácskozik – el van szánva a leghatározottabb – akár katonai – intézkedések megtételére is. Egyébként azt sem tartja lehetetlennek, hogy a magyarok Kassa lerohanására készülnek, ezért – Masaryk elnök hozzájárulásával – megtette a szükséges lépéseket egy esetleges mozgósítás elrendelésére.

Annak érdekében, hogy Beneš a közvéleményt a maga oldalára tudja állítani, Franciaországnak ki kellene nyilvánítania, hogy Prágával azonos álláspontot képvisel.

A ma reggeli minisztertanácson döntést hoztak a hadsereg mozgósításáról. Az erről szóló rendeletet még a köztársasági elnöknek is alá kell írnia. Szerb–horvát–szlovén kollégám642642 szerint Belgrádban hasonló intézkedéseket hoztak. Úgy látszik, a két ország egyre inkább hajlik az ügy minél gyorsabb elintézésére.

A magyar követ643643 fölkereste Benešt, és közölte vele, országa szembeszáll Károly kísérletével. Beneš fölemlítette neki Bánffy gróffal folytatott megbeszéléseit, továbbá azt, hogy a brucki és marienbadi tárgyalások alkalmával jó szándékáról biztosította Magyarországot (lásd a 152. sz. jelentésemet)644644 annak fejében, hogy Budapest ígéretet tett: semmi olyat nem tesz, amit Cseh–Szlovákia kénytelen volna (2 hibás írásjel) 645645 …nek tekinteni.

Kijelentette, most már nemcsak Károly eltávolítását fogja követelni, hanem a Habsburgok trónfosztását és a trianoni békeszerződés maradéktalan végrehajtását, beleértve Magyarország lefegyverzését, hasonlóképpen –

641641A távirat másolatát elküldték a bécsi, londoni, római, bukaresti, belgrádi francia külügyi képviselőnek.

642642K. Vošnjak.

643643Tahy L.




IRATOK

semmisnek tekintve a velencei megállapodást – Burgenland átadását. Arra is (fönntartja) magának a jogot, hogy követelje a jelenlegi események folytán Cseh–Szlovákiára háruló kiadások megtérítését.

A prágai közvélemény rendkívüli mértékben föl van háborodva, különösen ami a szocialistákat illeti, akik fennen hangoztatják, hogy a kérdést már csak a fegyverek erejével lehet megoldani. A különböző lapok vagy saját kútfőből, vagy egy Reuter-táviratot közzéadva ismét azt taglalják, hogy Károly számíthat legalábbis bizonyos francia körök támogatására.

Az újságok állítása szerint egyébként Olaszország (a kisantanttal egyetértésben) már sürgős diplomáciai lépéseket tett.

Amint 165. sz. táviratomban646646 jeleztem, mindenféleképpen célravezető volna, ha Nagyméltóságod – például egy sürgönyben – kinyilvánítaná Benešnek, hogy osztja a cseh–szlovák kormány álláspontját.


16.26. DELENS BELGRÁDI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 414




keltezési idő: 1921. október 23. 21 óra (Érkezett: október 23. 23 óra 55, október 24 4 óra, 6 óra)

Tegnap este az ideiglenes miniszterelnök648648 magához kérette Cseh–Szlovákia649649 és Románia650650 diplomáciai képviselőjét, hogy a Magyarország elleni közös föllépésről tárgyaljanak, tekintettel Károly volt király visszatérésére. A kisantant budapesti követei651651 már tegnap tiltakozást adtak át a magyar kabinetnek anélkül, hogy kormányaiktól erre külön utasítás érkezett volna. A Trifković belgrádi irodájában megtartott tanácskozáson egy, a három kormány által küldendő jegyzékről született javaslat, amelyben a magyar kormánytól Károly azonnali kiutasítását követelnék. E határozat végrehajtására a magyar kormánynak nagyon szoros – 2 vagy 3 napos – határidőt szabnának, amelynek pontos megállapítása még hátravan. E határidő lejártával a kisantantkormányok katonai intézkedéseket fognak hozni. Ez alkalommal nem lehet szó arról – mint Károly első kísérlete alkalmával –, hogy a közös katonai föllépés előtt gazdasági rendszabályokat léptessenek életbe. Az Sz–H–Sz állam a maga részéről már tegnap este fölfüggesztette a vasút forgalmat Magyarországgal.

Itt arra várnak, hogy megérkezzen Prága és Bukarest válasza a kidolgozott javaslatokra. (A) cseh–szlovák kollégámhoz intézett első táviratok arról tanúskodnak, hogy Beneš a gyors és határozott föllépés híve. Evvel szemben a belgrádi román követ inkább mérséklő szerepet játszik.

Bizalmas.

Olasz kollégám652652 egyébiránt tegnap azt közölte Trifkovićtyal, hogy Olaszország – az Sz–H–Sz állammal kötött egyezménynek megfelelően – követelni fogja Károly király kiutasítását. A nyilatkozatot a belgrádi kormány megelégedéssel fogadta. Tudnivaló ugyanis, hogy nemcsak az itteni közvélemény, hanem a kormány is mindeddig úgy vélekedett, hogy Olaszország támogatni kívánja Károlyt vállalkozásában, és az egész kalandért jóformán Rómára hárították a felelősséget.

646646Az irat első része.

647647A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, prágai, bukaresti, budapesti francia külügyi képviselőnek.

648648Trifković.

649649A. Kalina.

650650Emandi.

651651K. Feismantel (Csehszlovákia), T. Sircea (Románia) és Milojević (Jugoszlávia).

652652V. Galanti.


IRATOK






keltezési idő: 1921. október 24. 18 óra 35 (Érkezett: október 24. 22 óra 30, 21 óra 40, 22 óra)

A külügyminiszter654654 arról tájékoztatott, hogy tegnap este magához kérette Magyarország diplomáciai képviselőjét,655655 akihez igen erélyes hangon beszélt, kérve, hogy a közölteket haladéktalanul sürgönyözze meg Budapestre. Fölhívta Nemes gróf figyelmét arra, hogy Magyarországnak a saját érdekében is határozottan föl kell lépnie Károly volt császár újabb kísérletével szemben, és meg kell hiúsítania (azt). A budapesti kormánynak végre rá kellene eszmélnie arra, hogy az egymással és a kisantantkormányokkal összhangban cselekvő antanthatalmak nem fogják eltűrni, hogy semmibe vegye akaratukat. A miniszter emlékeztette Nemes grófot arra, hogy a Habsburg-restaurációt Prágában, Bukarestben és Belgrádban „casus bellinek” tekintik, amire megvan a joguk.

Della Torretta márki azt is elmondta, hogy a magyar kormány magatartása értesülései szerint mindeddig megfelel a kívánalmaknak. Több kétség merül föl a Horthy tengernagy és miniszterei rendelkezésére álló, szembeszegülésre alkalmas eszközökkel kapcsolatosan, mint szándékaik felől. Úgy ítéli meg azonban, hogy a volt uralkodó e pillanatban legföljebb 1500 embert tudhat (maga) mellett, a budapesti kormány pedig számíthat a parancsnoksága alatt álló csapatok hűségére.

Mindezek alapján a külügyminiszter azt reméli, hogy a próbálkozás újfent meghiúsul, ennek ellenére aggodalommal figyeli az eseményeket. Célzást tett előttem a kisantant intézkedéseire, amely szervezet fegyveres beavatkozást hajthat végre, ha a mostani helyzet elhúzódik. Azokra a biztosítékokra is kitért, amelyek segítségével a jövőben meg lehet akadályozni, hogy ez a kaland újrakezdődjék. Hogy miből álljanak e biztosítékok, arról még nem alkotott véleményt. Úgy véli, a kisantant kormányai evvel kapcsolatban biztosan előállnak valamilyen javaslattal.

Beszélgetésünk során több ízben is rámutattam a nagyantantnak a kisantanttal való közösségvállalására abban a helyzetben, amelyet Károly volt uralkodó újbóli próbálkozása teremtett. Tettem ezt azért, hogy kiderítsem, van-e valamilyen fönntartása, de della Torretta márki semmi ilyesmivel nem hozakodott elő.

Ennek ellenére nagyon is éreztem, leghőbb vágya, hogy a válságot a magyar kormány maga oldja meg, mert úgy véli, Magyarország szomszédjai nem bánnának kesztyűs kézzel Budapesttel, és legföljebb csak egy dinasztikus kérdést zárnának le.


16.28. BARRÈRE RÓMAI FRANCIA NAGYKÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 418

iratszám: 197


653653A távirat másolatát elküldték a londoni, berni, bécsi, berlini, bukaresti, prágai, belgrádi, varsói francia külügyi képviselőnek.


655655Nemes A.


IRATOK


keltezési idő: 1921. október 24. (Érkezett: november 2. 10 óra 30, futárpostával)

Della Torretta márki a következőképpen beszélt nekem az Ausztria és Magyarország közötti közvetítésről:

„Nem felel meg az igazságnak – amint azt egy, az osztrák kancellárnak 656656 a bécsi külügyi bizottság előtt tett kijelentéseit tartalmazó beszámoló hangoztatja –, hogy nyomást gyakoroltam volna rá Velencében, azt állítván, hogy az antantkormányok nem hajlandók mostani állapotában végrehajtani a trianoni békeszerződést, mint ahogyan az sem, hogy az Ausztriának nyújtandó hitelek kérdését a nyugati megyék ügyének kölcsönös engedményeken alapuló rendezésétől tettem volna függővé. A valóság az, hogy Schober Velencébe érkezve nyomban kijelentette, hogy – meghívásomnak eleget téve – eljött, ám tenni semmit sem tehet. Azt válaszoltam neki, hogy e véleményét nem tudom elfogadni, hiszen korábban már ismertettem vele a magyar javaslatot, és ő hajlandó volt ezen az alapon kiegyezni, tehát közvetítésemre az ügy ismeretében mondott igent. Egyáltalán nem állítottam neki, hogy az antanthatalmak vélekedése szerint nem lehet a trianoni békeszerződést jelen állapotában végrehajtani. Továbbá azt sem jelentettem ki, hogy Ausztria, ha nem tesz engedményeket, nem fog hitelekhez jutni. Mindössze azt fejtegettem előtte, hogy Ausztriának gazdasági és pénzügyi érdeke is fűződik a Magyarországgal fönnálló viszályának mielőbbi megoldásához. Mint korábban, úgy jelenleg is az a meggyőződésem, hogy Ausztriának biztosítani kell az önálló állami léthez szükséges föltételeket, amint azt közös érdekünk – az önöké és a mienk is – parancsolja. A Bécsben pontatlanul állítottak vagy leírtak ellen nem akartam tiltakozni, hogy ne tetézzem Schober amúgy is súlyos nehézségeit. A helyesbítéseket azonban megküldettem neki, kifejezve abbeli reményemet, hogy a törvényhozásban majd figyelembe veszi őket. Két elődje, Renner és Mayr tárgyalásokat folytatott Magyarországgal, hogy megegyezésre jusson Burgenland ügyében. Ellenzékbe kerülve azonban jobbnak látták ezt elfelejteni, Schober pedig jobbnak látta, hogy rám hárítsa a felelősséget, ahelyett, hogy erre emlékeztesse őket. Nekem ez végül is mindegy, és emiatt nem teszek szemrehányást Schobernek.”

Miután a külügyminiszter figyelmét fölhívtam arra, hogy Renner visszatérése a hatalomba a Németországhoz való csatlakozást támogató álláspontja miatt nem igazán kívánatos, ebbéli egyetértését kifejezve újfent hangot adott azon óhajának, hogy Schobert nem szabad újabb nehézségek elé állítani.


16.29. PANAFIEU VARSÓI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 420





A külügyminiszter658658 tegnap utasította a budapesti lengyel követet, hozza a magyar kormány tudomására, hogy a lengyel kormány megengedhetetlennek tartja Károly király visszatérését. Egyúttal arra is fölszólította, tartson szoros kapcsolatot Franciaország diplomáciai képviselőjével,659659 és magatartását igazítsa az övéhez.


16.30. A PRÁGAI FRANCIA KATONAI MISSZIÓ VEZETŐJE FOCH MARSALLNAK

656656J. Schober.

657657A távirat másolatát elküldték a budapesti, bécsi, berlini, római, londoni, prágai, belgrádi, bukaresti francia külügyi képviselőnek.

658658C. Skirmunt.

659659M. Fouchet.


IRATOK




keltezési hely: Prága, keltezési idő: 1921. október 24. 18 óra 30

1. – Tegnap este 17 órakor kiadták a parancsot a cseh–szlovák hadsereg mozgósítására: az öt legfiatalabb korosztályt és az összes korosztály szakcsapatokhoz tartozó állományát hívják be szolgálatra.

2. – A mozgósítás első napja október 27-én 0 óra 1 perckor kezdődik.

3. – A kormány ezen döntése a cseh–szlovák népesség általános helyeslésével találkozott, és megerősítette Beneš miniszterelnök hatalmi helyzetét.

4. – október 25-én kerül sor összekötő tisztek cseréjére a belgrádi vezérkarral, amely hasonló intézkedéseket foganatosított, és előkészíti az 1. és a 4. jugo-szláv hadsereg összevonását.

5. – Kétséges és bizonytalan, hogy Románia csatlakozik-e a prágai és belgrádi kormány által hozott katonai intézkedésekhez.

6. – Ezen értesítést óvatosságból visszatartottam, hogy eleget tegyek az általános érvényű parancsnak, mely szerint661661


16.31. J. CAMBON, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKE PRAZNOVSZKYNAK, A MAGYAR KORMÁNY PÁRIZSI ÜGYVIVŐJÉNEKirat francia száma: 423

iratszám: 200

irat típusa: Szám nélküli irat.

keltezési hely: Párizs, keltezési idő: 1921. október 24. 19 óra

Ügyvivő úr!

A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges hatalmak nevében tisztelettel megküldöm önnek a tanács által ma elfogadott nyilatkozatot. Jóllehet a szövetséges hatalmak budapesti képviselői megbízást kaptak, hogy közvetlenül adják át azt az ön kormányának, arra kérem, ön is a lehető legsürgősebben továbbítsa részére a deklarációt.

„A szövetséges hatalmak fölhívják a magyar kormány figyelmét az április elsejei nyilatkozatukban662662 foglalt kikötésekre.

Tekintettel arra, hogy a volt uralkodó továbbra is magának követeli a trónt, melynek személye általi birtoklása a legsúlyosabb következményekkel járna Közép-Európa békéjére nézve, a szövetséges hatalmak fölszólítják a magyar kormányt, hogy

1.) haladéktalanul mondja ki Károly volt király trónvesztését;

2.) tartóztassa le a volt királyt, aki a szövetséges kormányok által meghatározandó föltételek között fogja elhagyni majd Magyarország területét.

660660A távirat másolatát továbbították Briand francia miniszterelnöknek és külügyminiszternek.

661661A 6. pont francia szövege értelmezhetetlen.



IRATOK

A szövetséges hatalmak ezennel a leghatározottabban kinyilvánítják, amennyiben a magyar kormány nem tesz késedelem nélkül eleget jelen fölszólításnak, minden felelősséget elhárítanak magukról a Magyarországgal szomszédos államok beavatkozását és annak következményeit illetőleg.”

Fogadja, Ügyvivő úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.663663



iratszám: 201



keltezési idő: 1921. október 24. 22 óra (Érkezett: október 28. 11 óra 35, 10 óra 15, október 25. 11 óra 05)

Tegnap este az ideiglenes miniszterelnök664664 magához kérette a politikai pártok vezetőit, akik kivétel nélkül pártjuk parlamenti támogatásáról biztosították a kormányt az Sz–H–Sz (állam) Károly magyarországi visszatérése által veszélyeztetett érdekeinek védelmét (célzó) erőfeszítéseiben.

Az Sz–H–Sz államban eddig a következő katonai intézkedésekre került sor: riadókészültségbe helyezték az 1. és a 4. hadsereget, valamint két lovas hadosztályt, amelyek a magyar határ irányában vonulnak föl, ahol összevonják őket. Ezen kívül a hadügyminiszter665665 először arra kapott fölhatalmazást, hogy több korosztály részleges mozgósításával hadi állományra emelje az 1. és a 4. hadsereget, majd a tegnap este tartott minisztertanácsot követően továbbá arra, hogy egy teljes korosztály lépcsőzetes mozgósítását elrendelje.

Az 1. és a 4. (hadsereg) hadosztályai föltöltésére szánt állományt kizárólag Ó-Szerbia területéről hívják be megakadályozandó, hogy horvát vagy szlovén tartalékosok kerüljenek a magyar határ szomszédságába vezényelt csapatok személyi állományába.

A kisantantállamok között egyelőre nem teljes az egyetértés: várni kell még Románia válaszára, amely mind ez ideig nem érkezett meg.

Kevéssel ezelőtt járt nálam a román követ,666666 és rendkívül visszafogottan (nyilatkozott). Úgy vélekedett, a Magyarországgal (szemben) a kisantant részéről foganatosítandó intézkedések dolgát nem szabad elsietni, hanem – a nagyhatalmak álláspontját is figyelembe vevő – minden részletre kiterjedő egyeztetésre van szükség a három kormányzat között.

663663A nyilatkozat szövegét J. Cambon, a nagyköveti tanács elnöke a kisantantállamok diplomáciai képviselőinek is elküldte:

Követ úr!

Ügyvivő úr!

A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges hatalmak nevében tisztelettel megküldöm önnek a következő nyilatkozatot, amelyet a tanács mai ülésén fogadott el, és megbízta a szövetsége hatalmak budapesti képviselőt, hogy adják azt a magyar kormány tudomására.

[Következik a nyilatkozat szövege.]

Kérem önt, fönti nyilatkozatot ismertesse kormányával. A nagyköveti konferencia nevében egyúttal arra is kérem, adja kormánya értésére, hogy a szövetséges nagyhatalmak meg vannak győződve arról, hogy a román kabinet – a többi kisantantállam kormányához hasonlóan – egy ilyen súlyos helyzetben semmilyen döntést nem hoz, és semmilyen lépést nem tesz mielőtt nem egyeztetne a nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges hatalmakkal.

Fogadja, Követ úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.

AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 36, f. 215.664664Trifković.

665665Doktor Vasić.

666666Emandi.


IRATOK

Szerinte például a mozgósítást célzó intézkedéseket csakis egyidejűleg kellene a három országban elrendelni.

Tegnapelőtt, amikor Trifković (hiányzó szavak)667667 magához kérette a cseh–szlovák ügyvivőt668668 és a román követet (lásd a 410–411. sz. táviratomat),669669 hogy a három kormány közös álláspontot alakítson ki, az Sz–H–Sz kormány miniszterelnöke azonnali mozgósításról beszélt. Emandi (azon) (igyekezett), hogy csillapítsa ezt a buzgalmat, és mérsékletre intett.

A román követ, beszámolva erről az értekezletről, kétségeinek adott hangot az Sz–H–Sz kormány kellő megfontoltságát illetően: „ha egyszer a szerbek nekiindulnak – mondta – nem lehet (tudni), mi történik”.


16.33. GHIKA PÁRIZSI ROMÁN KÖVET, MIHAJLOVIĆ, AZ SZ–H–SZ KIRÁLYSÁG PÁRIZSI ÜGYVIVŐJE ÉS OSUSKÝ PÁRIZSI CSEHSZLOVÁK KÖVET BRIAND-NAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEKirat francia száma: 425


irat típusa: Szám nélküli levél.

keltezési hely: Párizs, keltezési idő: 1921. október 24.

Elnök úr!

A Magyarországon jelenleg zajló eseményeket a román, a jugoszláv és a csehszlovák kormány a burgenlandi események következményének tekinti. Ezeket az eseményeket a trianoni békeszerződés ellen irányuló támadásnak minősítik, amely békeszerződést e kormányok – azon törekvéstől vezérelve, hogy megőrizzék a békét Közép-Európában – tisztességgel végrehajtottak.

E kormányok nem csak Károly visszatérte, hanem a magyar kormány magatartása miatt is fenyegetve érzik magukat, amely kormány nyíltan támogatta és bátorította a burgenlandi eseményeket. Fönt említett kormányoknak meggyőződése, hogy az európai béke biztosítása érdekében mindent meg kell tenni – még a legerélyesebb lépésektől sem riadva vissza – a Habsburg-kérdés végleges megoldásáért, illetve a békeszerződések végrehajtatásáért. Reménykednek abban, hogy elnyerik a szövetséges nagyhatalmak támogatását, különösen ami a békeszerződések szigorú betartására vonatkozó kérdéseket illeti.

Fönti álláspontját a román, a jugoszláv és a csehszlovák kormány ezúton hozza a szövetséges főhatalmak szíves tudomására, biztosítva őket arról, hogy az említett kérdések mielőbbi és egyértelmű rendezése, valamint a közép-európai béke végleges helyreállítása érdekében minden szükséges intézkedést meg fognak tenni, attól a meggyőződéstől vezéreltetve, hogy minden olyan megoldás, amely nem hozza magával az említett kérdések végleges lezárását, a legnagyobb veszélyt jelenti Európára nézve.

Fogadja, Elnök úr, megkülönböztetett nagyrabecsülésünk kifejezését.




668668A. Kalina.


670670Briand valójában Franciaország miniszterelnöke és külügyminisztere volt, míg a nagyköveti tanács elnöki tisztét J. Cambon látta el.


IRATOK




keltezési idő: 1921. október 25. 24 óra (Érkezett: október 26. 3 óra, 2 óra 15, 2 óra 30, rádiótávírón)

Ma reggel fölkerestem a miniszterelnöki hivatalt, hogy a Nagyméltóságod 710–711. sz., valamivel korábban érkezett táviratában672672 előírtaknak megfelelően közbenjárást tegyek az Sz–H–Sz kormány(nál). A kormány tagjai éppen minisztertanácsot tartottak, és Benešnek arról a javaslatáról vitatkoztak, mely szerint a magyar kormánynak – Nagyméltóságod (előtt) már bizonyára ismert – öt pontból álló jegyzéket kell küldeni, követelve:

1. a trianoni (békeszerződés) maradéktalan végrehajtását;

2. a Habsburg-kérdés végleges megoldását;

3. Magyarország lefegyverzését;

4. a velencei megállapodás érvénytelenítését;

5. a kisantant által elrendelt mozgósítással járó költségek megtérítését.

Trifković azonnal fogadott. Tájékoztattam a nagyköveti tanács határozatáról, amelyről még nem volt tudomása. Igyekeztem azt is beláttatni vele, hogy a kisantantkormányoknak mindaddig semmiféle döntést nem szabad hozniuk, amíg nem jutottak megállapodásra a szövetséges hatalmakkal. Trifković elmondta: addig nem ígérhet semmit, míg nem tájékoztatja a kormány többi tagját a szövetséges hatalmak képviselői (által) Budapestnek átadott jegyzékről, valamint a velem folytatott megbeszélésről.

Este 6 órakor a kormány még semmilyen döntést sem hozott, és – amint arról tájékoztattak – Párizsból sem érkezett távirat az Sz–H–Sz állam ügyvivőjének673673 átadott közleményről.

Egyébként már nem kell tartanunk az Sz–H–Sz kormány valamiféle elszigetelt kezdeményezésétől. Trifković többször is egyértelműen kijelentette, hogy a belgrádi kormány csakis Prágával és Bukaresttel összhangban fog cselekedni. Nem így áll azonban a helyzet egy, a szövetséges hatalmaktól független kisantant-kezdeményezést illetőleg.

Erre ugyanis sor kerülhet. A közvélemény támogatását (élvező) (szerb) kormány fölfogása szerint Belgrád – Cseh–Szlovákiához és Romániához hasonlóan – közvetlenül érdekelt Magyarország ügyeiben, következésképpen – ahogy itt tartják – e három kormányra tartozik, hogy saját érdekeiknek megfelelő döntést hozzanak megakadályozandó egy olyan helyzet újbóli kialakulását, amely veszélyeztetné országaik biztonságát, és fölborítaná költségvetésüket.

A (belgrádi) kormány, amely (inkább) hajlik arra, hogy megkérdőjelezze a szövetséges nagyhatalmak gyámkodását (1 hibás írásjel),674674 megakadályozhatja a kisantantot a helyzet által megkövetelt intézkedések gyors meghozatalában, és tekintettel a szövetséges hatalmak arra vonatkozó (hivatalos) fölszólítására, hogy nélkülük semmiféle lépésről ne határozzanak, talán önszántából e bölcs határozat mellé áll. Mindamellett úgy vélem, a legjobb biztosítékot arra, hogy a kisantantállamok megfogadják a szövetséges hatalmak tanácsait, a kormányaik között az önálló kezdeményezéshez szükséges összhang megteremtése jelenti.


16.35. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKirat francia száma: 433

671671A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, budapesti, bukaresti, prágai, varsói francia külügyi képviselőnek.


673673Mihajlović.



IRATOK


irat típusa: … sz. távirat.676676



Mindenkinek, kivéve Prágát, Belgrádot és Bukarestet: A következő táviratot intéztem a prágai, belgrádi és bukaresti francia diplomáciai képviselőkhöz:

Mindenkinek: A budapesti francia megbízott677677 megerősítette a hírt, amelyről a sajtó útján már értesülhettek, és amely szerint a volt királyt, IV. Károlyt a magyar kormány csapatai rövid üldözés után foglyul ejtették. A volt uralkodót a Balaton mellett található tihanyi apátságban internálták ideiglenes jelleggel, ameddig a szövetséges hatalmak nem döntenek sorsáról.

A magyar kormány ebben a helyzetben határozottságának és lojalitásának egyértelmű jelét adta.

Tekintettel fönti körülményekre, kérem, ismételten hívja föl a kormány figyelmét, amelyhez megbízólevele szól, a szövetséges hatalmak kormányainak azon kívánságára, hogy jóváhagyásuk nélkül semminemű intézkedést ne foganatosítson Magyarországgal szemben. Lehetőség szerint angol és olasz kollégájával összehangoltan lépjen föl, ügyelve arra, hogy közölnivalója hangsúlyozottan baráti hangú jó tanácsként hasson. Nyilvánvaló ugyanis, hogy sem a kisantantállamoknak, sem a főhatalmaknak nem érdeke, hogy bármi olyat cselekedjenek, amivel lángra lobbanthatják a magyarok nemzeti elkeseredését, aláásva evvel a kormány tekintélyét, amely pedig kétségbevonhatatlan jelét adta a nagyhatalmak iránti engedelmességének csakúgy, mint a béke iránti elkötelezettségének.







A 209. sz. táviratom679679 folytatása.

Ma este valószínűleg a Balaton mellett található tihanyi apátságba kísérik a volt királyt, ahol három század fogja őrizni.

A Károly által kinevezett kormány tagjait szintén letartóztatták. Rakovszkyt, Andrássy grófot és doktor Gratzot – hogy csak az ismertebbeket említsem – Budapestre szállítják, ahol őrizet és bírósági ítélet vár rájuk.

Horthy tengernagy kiáltványban hirdetett közkegyelmet a királyi csapatok közkatonáinak és altisztjeinek. A parancsnokokat hadbíróság elé állítják. Holnap egy kormánymegbízott keresi föl a volt uralkodót, hogy azonnali lemondásra bírja. Ha erre nem mutat hajlandóságot, összehívják az országgyűlést, amelytől a kormány (kérni)

675675A táviratot elküldték Prágába (543–522. sz.), Belgrádba (713–714. sz.), Bukarestbe (624–625. sz.), Londonba (3585–3586. sz.), Rómába (3213–3214. sz.), Bécsbe (671–672. sz.), Budapestre (481–482. sz.), Varsóba (1411–1412.), futárpostával Bernbe (364. sz.), Brüsszelbe (1060. sz.), Berlinbe (2025. sz.).676676Lásd az előző lábjegyzetet.

677677M. Fouchet.

678678A távirat másolatát elküldték a római, bécsi, prágai, belgrádi, bukaresti, varsói, berni, berlini, brüsszeli, madridi francia külügyi képviselőnek.679679A kötetben nem közölt irat.


IRATOK

fogja az uralkodó trónvesztésének a kimondását.

A fővárosban és az egész országban teljes a nyugalom. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az egész nemzet közönnyel kíséri a volt uralkodó sorsát.


16.37. DAESCHNER BUKARESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 435




keltezési idő: 1921. október 25. óramegjelölés nélkül (Érkezett: október 28. 10 óra 15, rádiótávírón)

Bukarestbe csak tegnap, vasárnap jutott el a volt magyar király681681 újabb kísérletének a híre, amikor a (kormány) legfontosabb (tagjai) nem voltak a városban.

A minisztertanács ma délután ül össze, amint visszaérkezik a miniszterelnök.682682

Közben Take Ionescu /Jonesco/ mérsékletre intette a szerb és cseh–szlovák683683 követet, akik azért keresték föl, hogy a kormányaik által hozott vagy (rövid időn belül) hozandó katonai intézkedésekről tájékoztassák.

A külügyminiszter azt javasolta, hogy mielőtt bármilyen tényleges intézkedés végrehajtására kerülne sor, a kisantant ajánlja (föl) csapatait Horthy tengernagynak, hogy (segítségükkel) kiűzhesse (Károlyt) Magyarországról.

Főleg azt hangsúlyozta, hogy semmilyen lépést nem szabad anélkül tenni, hogy kikérnék a nagyhatalmak véleményét.

Take Ionescu nagyon súlyosnak ítéli meg a helyzetet, és mérsékletre intő tanácsai fönntartásával úgy véli, már most számolni kell Magyarország újabb megszállásával.

Ugyanakkor a fordulat igazán (nem) lepte meg, hiszen a budapesti román követ684684 jelentéseiben már jó ideje megjósolta bekövetkeztét, állítva, hogy a nagyhatalmak követei túlságosan derűlátóan ítélik meg a helyzetet.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 36, f. 234–235.


iratszám: 207



keltezési idő: 1921. október 25. óramegjelölés nélkül (Érkezett: október 26. 9 óra 01)

680680A távirat másolatát elküldték a londoni, római, belgrádi, bécsi, budapesti francia külügyi képviselőnek.

681681IV. Károly.

682682Averescu tábornok.

683683F. Vevereka.

684684T. Sitrcea.


IRATOK

A tegnap este tartott minisztertanácsot követően (minden) előkészítő intézkedést (megtettek) annak a hat hadosztálynak a mozgósítására, amely Budapest majd ellen vonul, ha a magyar kormány (nem) (tudja) (teljesíteni) Károly volt királlyal kapcsolatban (tett) (ígéreteit).

A (király) elfogásának ma reggel érkezett hírére elhalasztották (ezeknek az) intézkedéseknek a végrehajtását.

A kormány tervei (1 hibás írásjel)685685 szerint (1 hibás írásjel)686686 mozgósítanának, amelynek föladata (1 hibás írásjel )687687 Burgenland (megszállása) lesz, abban az esetben, ha az (általános) (helyzet) szerb és (cseh–szlovák) (csapatok) küldését (követelné meg) erre a (területre).

Take Ionescu továbbra is óvja kisantantbeli kollégáit mindennemű elsietett intézkedéstől.

Ami Lengyelországot illeti, a (varsói) kormány arról biztosította Bukarestet, hogy egy esetleges Habsburg-restaurációval kapcsolatban teljes mértékben osztja a kisantant véleményét.



iratszám: 208

irat típusa: 318–319. sz. távirat. Szigorúan bizalmas.


keltezési idő: 1921. október 25. óramegjelölés nélkül (Érkezett: október 26. 9 óra)

Tegnap este a cseh–szlovák ügyvivő688688 Beneš következő ajánlatát ismertette Take Ionescuval /Jonesco/: a kisantantállamok küldjenek egyidejűleg jegyzéket a magyar kormánynak, amelyben követelik:

1. – a Habsburgok trónvesztésének azonnali kimondását;

2. – a velencei értekezlet határozatainak megtárgyalását (sic);689689

3. – a Habsburg-család tagjainak kiutasítását;

4. – a (mozgósítás) költségeinek megtérítését;

5. – a kisantant közvetlen és hatékony részvételét a lefegyverkezés (ellenőrzésének) végrehajtásában.

Az ügyvivő azt is elmondta, hogy Cseh–Szlovákiában a mozgósítást mostanra már bizonyosan végrehajtották.

Take Ionescu válaszában kifejtette: teljes mértékben egyetért avval, (hogy) egyszer s mindenkorra meg kell oldani a Habsburg-kérdést, valamint avval is, hogy követelni kell Magyarország tényleges (lefegyverzését), (azonban) egy ilyen ultimátum küldését elhamarkodottnak tartja.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 36, f. 237–238.

16.40. A BELGRÁDI FRANCIA KATONAI ATTASÉ A FRANCIA HADSEREG VEZÉRKARÁNAK




688688F. Veverka.

689689Az irathoz fűzött megjegyzés: A megfejtésben szó szerint „megtárgyalás” szerepel, amelyet tévedésből – úgy látszik – „megerősítésnek” olvastak.


IRATOK


iratszám: 209




1) A kialakult helyzet miatt jelenleg minden politikai párt fölsorakozott a kormány mellé, amelynek határozott magatartását a közvélemény is támogatja.

2) Politikai és katonai körökben úgy vélik, gondoskodni kell róla, hogy ne ismétlődhessék690690 meg a volt király kísérlete. Általános vélemény szerint ezt Baranya újbóli megszállásával lehetne elérni.

3) A mostani becslések szerint a magyarok százhúsz ezer főt képesek hadra fogni, közülük legalább 60 ezret Jugo-Szlávia ellen vetnének majd be. Jelenleg a Balatontól délkeletre legföljebb két zászlóaljnyi, Szeged körzetében egy zászlóaljnyi fegyveres erő állomásozik.

4) Az általános hadműveleti terv szerint Budapest ellen három hadoszlop vonulna, ebből egy-egy erősebb seregtest a Dunától keletre, illetve nyugatra haladna előre.

5) A következő erők bevetését irányozták elő: A) a 2. hadsereg két hadosztályával megerősített 1. hadsereg. B) a teljes 4. hadsereg. C) az 1. hadseregből egy (hibás írásjel)691691 vagy (2 hibás írásjel)692692 tartalékban (egy hibás írásjel)693693 a (főhadiszállás) rendelkezésére. D) 2 (lovas hadosztály). E) a teljes 3. hadsereg Albániát és Bulgáriát vigyázza. F) Repülőgépből legföljebb tucatnyi van. G) Komolyabb erőfeszítés kifejtése az elégtelen lőszerkészletek miatt csak két hétig lehetséges.


16.41. FÖLJEGYZÉS PRAZNOVSZKY PÁRIZSI MAGYAR ÜGYVIVŐNEK ÉS LAROCHE-NAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGA ALIGAZGATÓJÁNAK A MEGBESZÉLÉSÉRŐLirat francia száma: 439

iratszám: 210

irat típusa: Szám nélküli följegyzés.



Magyarország ideiglenes ügyvivője korábban már fölkereste a politikai ügyek aligazgatóját, hogy tájékoztassa: kormánya már az incidens legelső órájában utasította, közölje a francia kormánnyal, hogy a legerélyesebb intézkedésekkel fogják meghiúsítani Károly volt király kísérletét.

Mivel akkor nem érhette el a nagyköveti tanács ülésén részt vevő Laroche-t, ez alkalommal kíván az utasításnak eleget tenni, és megerősíteni, hogy a magyar kormány tisztában volt avval, hogy a király restaurációs kísérletével szembeszállva országának érdekeit védelmezi.

Laroche válaszában hangsúlyozta, hogy a magyar kormány részéről megnyilvánuló erőfeszítés és határozottság






IRATOK

a legkedvezőbb benyomást keltette, és azt mindenki a békeszerződés végrehajtására, valamint a béke megőrzésére irányuló akarat bizonyítékaként értelmezi. A kisantant néhány képviselőjével folytatott beszélgetése alapján Laroche megállapíthatta, hogy bennük is ugyanez a benyomás alakult ki. Egyébként a magyar kormány éppen saját országának érdekében cselekedett, hiszen nem titok, hogy ha Károly próbálkozását siker koronázza, a nagyhatalmak minden további nélkül szabad kezet adnak a kisantantnak, föltételezhetően valóságos katasztrófába döntve evvel Magyarországot. Ekképpen a magyar kormány jogosan állíthatja, hogy jól szolgálta az ország érdekeit.

Laroche ezután azt hangsúlyozta, hogy a magyar kormánynak most a nagyhatalmak határozatába foglalt másik követelésnek kell eleget tennie, nevezetesen annak, hogy szüntesse meg Károly király uralkodói jogait. A magyar ügyvivő kijelentette, hogy ez az országgyűlés dolga lesz. Laroche erre azt mondta, hogy a magyar kormánynak a lehető leggyorsabban a parlamenthez kell fordulnia, evvel is bizonyságot adva törekvésének, hogy a szövetséges főhatalmak kívánságát maradéktalanul teljesíteni kívánja.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 37, ff. 14–14bis.





keltezési idő: 1921. október 26. 2 óra, 9 óra (Érkezett: október 26. 11 óra 10, 11 óra 25)

Beneš szerint Károly letartóztatásával nem oldódott meg a helyzet. Biztosítékokat követel a jövőre nézve, nevezetesen Károlynak és fiának országgyűlési jegyzőkönyvbe foglalt lemondását, valamint parlamenti határozatot arról, hogy a többi Habsburg sem jogosult a trónra, vagy pedig az egész család trónvesztését kimondó nyilatkozatot. Azt szeretné, hogy (a királyt) adják ki a cseh–szlovák hatóságoknak, amelyek a nagyhatalmaknak a személyére vonatkozó döntéséig internálnák.

El akarja érni ezenkívül a békeszerződés maradéktalan végrehajtását mind Burgenlandra, mind a lefegyverzésre vonatkozóan. Ez utóbbi kapcsán azt az igényét fogalmazta meg, hogy a közvetlenül érdekelt felek képviselőiből hozzanak létre egy, a budapesti lefegyverzési bizottság mellé rendelt albizottságot, amely előbbit információkkal látná el, és megbizonyosodna (1 hibás írásjel)695695 arról, hogy a bizottsági munka során kellő körültekintéssel járnak el. Ez a (kívánság) – úgy vélem – megalapozott: az albizottsági ellenőrzés megnyugtatja majd a cseh–szlovák közvéleményt, egyben a kisantant megelégedésére is szolgál. Tudniillik a szövetségben úgy látják – miért kellene tagadnunk? –, mintha a nagyhatalmak nem érzékelnék jelentőségének megfelelően a veszélyt, amelyre ők viszont nagyon is fogékonyak.

Beneš egyébként egyetlen intézkedését sem szándékozik visszavonni – legkevésbé a mozgósítást –, és föl fogja vonultatni csapatait a határon. (hiányzó szó)696696 tőle, hogy Horthynak az (1 hibás írásjel)697697 ügyben tanúsított magatartását valóban jóhiszeműnek ítéli-e. De azért az mégis csak (tény), hogy (1 hibás írásjel) 698698 rossz (2 hibás írásjel)699699 (kormány) (2 hibás írásjel)700700enland [Burgenland] megkönnyítette a volt király vállalkozását, és általában véve a kormányzásnak az általa követett módja, lankadatlan éberségre kényszeríti Magyarország szomszédjait. Beneš továbbra is követeli Budapesttől a mozgósítási költségek megtérítését: az elszámolásról hajlandó (egyezkedni), de az elvhez ragaszkodik.

694694A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, belgrádi, budapesti francia külügyi képviselőnek.








IRATOK

Cseh–Szlovákiában (a) politikai pártok egy emberként állnak szemben Magyarországgal, és a közvélemény is egyhangúlag követeli az erélyes és a helyzetet egyszer s mindenkorra megoldó intézkedések foganatosítását.


16.43. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 444





keltezési idő: (Érkezett: október 26. 17 óra 50)

Károly király ügye kapcsán tegnap élénk vita bontakozott ki a nemzeti tanácsban, amelynek végeztével a következő határozatot szavazták meg egyhangúlag:

A nemzeti tanács jóváhagyólag tudomásul veszi a kancellár702702 fölszólalását, egyetért a kormány által tervezett lépésekkel, és fölszólítja a következő intézkedések megtételére:

1. – Töltse föl a Wehrmachtot az engedélyezett létszámra, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy fölszerelése hiánytalan legyen. Kérje föl a Nemzetek Szövetségét, járjon közben annak érdekében, hogy Ausztriában bevezethessék a népfölkelő rendszert.

2. – Kezdeményezzen megbeszéléseket a nagyhatalmakkal annak érekében, hogy a nyugat-magyarországi megyék ténylegesen Ausztriához kerüljenek, továbbá hogy megtörténjék Magyarország lefegyverzése – mivel az e téren tapasztalható késlekedés hátráltatja a nyugati megyéknek a békeszerződésben előírt átadását –, végül hogy Magyarországról semmiféle újabb összeesküvés ne fenyegethesse a szövetségi köztársaságot.

3. – Indítson szigorú vizsgálatot annak kiderítésére, vajon osztrák állampolgárok is részt vettek a magyarországi restaurációs kísérletben, és a bűnösökkel szemben alkalmazza a törvényekben és rendeletekben kiszabott összes büntető rendelkezést.

4. – Utasítson ki minden olyan osztrák területen tartózkodó magyar állampolgárt, akik részt vettek az utolsó összeesküvésben, vagy – ha ez nem lehetséges – rendelje el internálásukat.


16.44. A NAGYKÖVETI TANÁCS HATÁROZATAirat francia száma: 448


irat típusa: C.A. 147 (I). sz. irat.



A burgenlandi kérdés

701701A távirat másolatát elküldték a budapesti, római, londoni, prágai, bukaresti, belgrádi francia külügyi képviselőnek.

702702J. Schober.

703703A távirat másolatát elküldték a budapesti, londoni, bécsi, római, prágai, belgrádi, bukaresti francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

Elhatároztuk, hogy

1.) jóváhagyjuk az 1921. október 13-án Velencében, a burgenlandi kérdés rendezéséről aláírt jegyzőkönyvet, arra kérve az olasz nagykövetet,704704 szolgáljon magyarázattal néhány pontot illetően.

2.) az osztrák és a magyar kormány tájékoztatjuk fönti jóváhagyásunkról.

3.) a cseh–szlovák, szerb–horvát–szlovén és román kormánynak (a 2. oldalon olvasható, a sajtónak adott utasításokra vonatkozó szakasz kivételével) eljuttatjuk a jegyzőkönyvet, tudomásukra hozva a tanács jóváhagyó határozatát.

4.) a határmegállapító bizottság számára utasításokat kidolgozó földrajzi szakbizottságnak is elküldjük a jegyzőkönyvet.

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Autriche vol. 91, ff. 78.

16.45. PÉTIN BUKARESTI FRANCIA KATONAI ATTASÉ A FRANCIA HADÜGYMINISZTÉRIUMNAKirat francia száma: 449





1) A román hadügyminiszter és a vezérkari főnök a következőkről tájékoztatott: A) Ez ideig semmilyen, mozgósítást vonatkozó intézkedést nem hoztak. B) Amennyiben mozgósítást rendelnek el, ez részleges mozgósítás lesz, abból a föltételezésből kiindulva, hogy csak Magyarország ellen indul háború.

2) A mozgósítás a 6. és 7. hadtestre vonatkozik majd, és a hadszíntéren egy hadseregvezérkar, két hadtestvezérkar, négy gyalogoshadosztály, két vadászhadosztály, az első lovashadosztály, három hadtestbeli lovasdandár és egy, gyakorlatilag a román légierő egészét magában foglaló repülőhadosztály fog ténykedni.

3) A 6. és 7. hadtest 3. vadászhadosztályának mozgósítása csökkentett létszámmal az állomáshelyén történik majd, hogy fönntarthassa az erdélyi területek rendjét és biztonságát.

4) A parancsot a fölkészülésre tegnap 24 órakor minden érdekeltnek kiadták. A király706706 aláírására váró mozgósítási parancsot saját szememmel láttam.

5) Christescu tábornok fölhívta a figyelmemet arra, hogy a részleges mozgósításra irányuló lépéseket ő a maga részéről pusztán egyszerű védelmi intézkedésnek tekinti.

Úgy véli, a magyarországi események semlegesítésére nem lesznek elegendőek, ha esetleg katonai beavatkozásra volna szükség. Ebben az esetben föltétlenül jóval hatékonyabb eszközöket fog kérni a kormánytól.

6) Meggyőződése, hogy Magyarország – ha megelőző csapásra szánja el magát a kisantant (1 hiányzó írásjel)707707 szemben – először a csehek ellen fordul. Ennek kapcsán azon határozott szándékának adott kifejezést, hogy ennek az összecsapásnak nem maradnak tétlen szemlélői, hanem a cseh erők oldalán ugyanazon a csatatéren fognak majd küzdeni.

7) Itt kampány indult avval a céllal, hogy bennünket mind a románok, mind szövetségeseink szemében Károly


705705A távirat másolatát elküldték A. Briand-nak és Foch marsallnak.

706706I. Ferdinánd.



IRATOK

király támogatóinak tűntessenek föl. Christescu tábornok nem titkolta előttem, hogy olasz kezdeményezésről van szó.

9) E Párizshoz intézett táviratot Belgrádba és Prágába is továbbítottam.



iratszám: 215



keltezési idő: 1921. október 27. 13 óra 30, 17 óra 45

keltezési idő: (Érkezett: október 28. 11 óra 35, 16 óra 55, 12 óra 40)


Tegnap este előbb a külügyminiszter,709709 (majd) a miniszterelnök710710 kéretett magához, hogy hangot adjanak nyugtalanságuknak a kisantanttal kapcsolatban a következők miatt:

1. – az 1895-1899 közötti korosztályok mozgósítása október (27-től) 31-ig Csehországban;

2. – a vasúti forgalom állítólagos fölfüggesztése Romániával;

3. – hasonló intézkedés Jugo-Szlávia (részéről), valamint a mozgósítás első ütemének elindítása;

4. – (magát) félhivatalosnak (nevező) forrás által idézett belgrádi távirat, amelyben a kisantant negyvennyolc órás ultimátumot (intéz) Magyarországnak a volt király711711 kiadására stb…

Válaszomban kifejtettem a (két) (miniszternek), hogy fönti értesüléseket csupán a (legutóbbi) események következményének kell tekinteni, és hogy a volt uralkodó (letartóztatása) bizonyára változást hoz majd a kisantant magatartásában. Elmondtam továbbá, hogy már Nagyméltóságodnak is beszámoltam arról, milyen eréllyel és határozottsággal cselekedett a magyar kormány, bizonyítékát adva evvel eltökéltségének, amelyet ezek után a francia kormánynak is el kell ismernie.

Bevallom, mindamellett bizonyos nyugtalansággal hallgattam szerb (kollégám)712712 tájékoztatását (arról) a feszült légkörről, amely Belgrádban uralkodik, és amely – tudomásom szerint – Prágát is jellemzi. Bizonyos jelekből kiindulva – mint amilyen a Cseh–Szlovákiában mozgósítást elrendelő parancs érvényben tartása, vagy a szerb követ egyes megnyilatkozásai – (még) az is fölmerült bennem, vajon ebben a helyzetben nem fordulhat-e elő, (hogy) a kisantant egyik pillanatról a másikra kivonja magát a nagyhatalmak ellenőrzése (alól). Márpedig én minden olyan lépést merőben jogtalannak tartok, amely jelen pillanatban Magyarország megszállásához vezetne, azok után, ahogyan a magyar kormány cselekedett.

Bánffy gróf egyik kérdésére válaszolva óva intettem attól, hogy Magyarország bármiféle mozgósításra utaló intézkedést tegyen, amellyel (1 hiányzó szó)713713 ürügyet szolgáltatna a szomszédos államoknak. Biztosított, követni fogja tanácsomat, hozzátéve, hogy már egyébként is minden, IV. Károly miatt kivezényelt csapatot visszarendelt állomáshelyére. Ugyanakkor arra is fölhívta a figyelmemet, milyen nagy felelősséget vett magára


709709Bánffy M.

710710Bethlen I.

711711IV. Károly.

712712Milojević.



IRATOK

evvel országa színe előtt, kifejezve abbeli reményét, hogy a későbbiek során ezt nem kell majd megbánnia.

Mivel a kormánynak a volt király mellé rendelt megbízottja ez idáig semmit nem közölt Károly lemondásával kapcsolatban, ma reggel erősen sürgettem a külügyminisztert, minden további késlekedés (nélkül) (követeljék) (meg) az uralkodó lemondását, (hogy) megelőzzenek minden, a kisantanttól érkező fölszólítást.

Ma éjjel a három (1 hibás írásjel),714714 a francia, az angol és az olasz – (a) jóhiszeműségét kinyilvánítani szándékozó kormány, valamint az uralkodót (veszélyben) tudó karlista párt megelégedésére – a tihanyi apátságba látogatott.

Jóllehet (a kormány) teljes győzelmet aratott, úgy (vélem), rendkívül fontos volna, (hogy a) volt uralkodót minél előbb elszállítsák Magyarország területéről – akár egy ideiglenes tartózkodási helyre is –, ekképpen előzve (meg) a (közhangulat) újbóli fölforrósodását. Evvel kapcsolatban az olasz követ 715715 fölvetette, hogy a királyi párt (sürgősen) a pármai hercegnőhöz (kellene) vinni, a Pisa melletti (Pi)anoróba. Az ötlet mindenesetre jó, és megvalósításával a kisantant nem tarthatná tovább fönn álláspontját, mely szerint az uralkodó (jelenléte) Magyarországon ok a megszállásra, amennyiben nem hajlandó (lemondani).

A végleges döntés megszületéséig a francia kormány (figyelmébe) ajánlom tehát a pianorói ideiglenes tartózkodási helyet.


16.47. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEKirat francia száma: 452




1921. október 27. 21 óra 30

Prágának, Belgrádnak, Bukarestnek: A következő táviratot intéztem Budapestre.

Mindenkinek: A nagykövetek tanácsa a szövetséges hatalmak diplomáciai képviselőinek.

„A nagykövetek tanácsa megelégedéssel vette tudomásul, hogy a magyar kormány erélyes és határozott föllépésével meghiúsított egy restaurációs kísérletet, amely immár másodízben fenyegette Közép-Európa békéjét.

A nagykövetek tanácsa – a helyzet mélyreható vizsgálatát követően, és azon törekvéstől vezérelve, hogy elejét vegye a bonyodalmaknak, amelyek a volt királynak718718 Magyarország területén való huzamosabb tartózkodása következtében esetlegesen fölléphetnek – úgy határozott, fölszólítja a budapesti kormányt, adja át az uralkodót a brit flottilla jelenleg Budapesten tartózkodó parancsnokának, aki egyébként parancsot kap arra, hogy a szövetséges főhatalmak nevében gondoskodjék biztonságáról mindaddig, amíg utóbbiak döntésre jutnak állandó tartózkodási helyét illetően.

A nagyköveti tanács ezennel tájékoztatja döntéséről a magyar kormányt, egyben emlékezteti a legutóbbi jegyzékében foglaltakra, és követeli Károly király uralkodói jogainak haladéktalan megszüntetését.



716716A táviratot elküldték Budapestre (493–494. sz.), Prágába (551–552. sz.), Belgrádba (718–719. sz.), Bukarestbe (629–630. sz.).


718718IV. Károly.


IRATOK

Az ön és kollégái személyes tájékoztatására közlöm, hogy a volt uralkodót Galacba szállítják, ahol egy brit cirkálón nyer elhelyezést.”

Bukarestnek, Belgrádnak: A nagyköveti konferencia nevében arra kérem, szólítsa föl – a román

– a szerb–horvát–szlovén

kormányt, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy Károly király minden nehézség nélkül áthaladhasson

– Románia

– a szerb–horvát–szlovén állam

területén.

Belgrádnak: …….. és hívja föl figyelmét ……..

Prága: Kérem, hívja föl a csehszlovák kormány figyelmét

a 24-én kelt táviratomban719719 foglaltakra, amelyben a nagykövetek tanácsa fölszólította a kisantantkormányokat, hogy a szövetséges főhatalmakkal való egyeztetés nélkül semminemű katonai intézkedést ne hozzanak Magyarországgal szemben. A magyar kormány határozottsága és a nagyhatalmak közvetlen beavatkozása fölöslegessé tesz minden egyéni kezdeményezést, amelynek mindössze egyetlen következménye volna: a béke veszélyeztetése.


16.48. A NAGYKÖVETI TANÁCS HATÁROZATAirat francia száma: 454

iratszám: 217

irat típusa: C.A. 147 (II). sz. irat.



A magyarországi helyzet

Elhatároztuk, hogy

1.) elfogadjuk a brit javaslatot, melynek értelmében Károly volt királyt átadják a budapesti brit flottilla parancsnokának, aki Galacba viszi, hogy ott egy brit cirkálón nyerjen elhelyezést.

2.) a budapesti szövetséges hatalmak képviselői útján táviratot intézünk a magyar kormányhoz, amelyben a nagyköveti tanács kifejezi megelégedését a magyar kormánynak a király restaurációs kísérleteivel szemben tanúsított határozott magatartása miatt, és amelyben fölszólítjuk, hogy adja át Károlyt a budapesti brit flottilla parancsnokának, és késedelem nélkül mondja ki trónvesztését.

3.) jelen táviratot a szövetséges hatalmak képviselői útján továbbítjuk a cseh–szlovák, a szerb–horvát–szlovén és a román kormánynak.

4.) fölszólítjuk a szerb–horvát–szlovén és a román kormányt, könnyítse meg a Károly volt királyt Budapestről Galacba szállító hajó útját.

5.) emlékeztetjük a szerb–horvát–szlovén és a cseh–szlovák kormányt a nagyköveti tanácsnak a szerb és a csehszlovák képviselőhöz október 24-én intézett táviratában foglaltakra, és fölhívjuk figyelmüket a magyar kormány által tanúsított határozott magatartásra.



IRATOK

6.) a nagykövetek tanácsában képviselt államok elé terjesztjük az osztrák semlegesség elismerésének és biztosításának a kérdését.

7.) az osztrák követség 1921. október 26-án kelt jegyzékére 720720 a föntebb, az 5. és a 6. pontban jelzett értelemben válaszolunk.

8.) fölhívjuk a szövetséges kormányokat, lisszaboni képviselőik útján puhatolóddzanak a portugál kormánynál, hogyan fogadná, ha Madeirát jelölnénk ki a végleges internálás helyszínéül.

9.) fölkérjük az olasz nagykövetet,721721 számoljon be a nagyköveti tanácsnak azokról a tárgyalásokról, amelyeket kormánya Károly volt császár létfönntartási költségeivel kapcsolatosan kezdeményezett a korábbi Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaival.


16.49. EICHHOFF PÁRIZSI OSZTRÁK KÖVET J. CAMBONNAK, A NAGYKÖVETI TANÁCS ELNÖKÉNEKirat francia száma: 457

iratszám: 218

irat típusa: 5616. sz. irat.



Elnök úr!

Hivatkozva a tekintetes nagyköveti tanácshoz f. hó 26-án, 5580. sz. levelemben 722722 intézett, hasonlóképpen a Nagyméltóságod által tegnap este számomra engedélyezett kihallgatás alkalmával tett megkeresésre, kormányom hangsúlyozni kívánja, hogy kérése, amellyel a legfőbb hatalmak elé járult, kizárólag az osztrák államszövetség területének védelmére vonatkozik egy Európa közepén kirobbanó fegyveres konfliktus esetén. Kormányomnak tehát, amikor e közbenjárásról határozott, semmiképpen nem volt szándékában, hogy akár a legkisebb bizalmatlansággal viseltessen a cseh–szlovák kormány törekvései iránt. Ellenkezőleg, az osztrák kormány állandó és szoros kapcsolatot tart fönn a cseh–szlovák miniszterelnökkel és külügyminiszterrel, 723723 és éppen ő vállalt kötelezettséget Ausztriával szemben arra, hogy a maga részéről nemcsak hogy tiszteletben tartja utóbbi semlegességét, de minden erejével igyekszik elérni, hogy Magyarország is hasonlóképpen cselekedjen.

Következésképpen az osztrák kormány úgy hiszi, hogy – a kizárólag a magyarok magatartása által ébresztett félelmek hatására elhatározott – diplomáciai föllépését Beneš cseh–szlovák kormányfő támogatni, és a legfőbb hatalmak jóindulatába ajánlani fogja.

Kérem, Elnök úr, fogadja stb…

levéltári jelzet: AD.Europe 1918–40. Hongrie vol. 37, f. 119bis.

16.50. LEFÈVRE-PONTALIS BÉCSI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 459

iratszám: 219




723723E. Beneš.


IRATOK




Számítva egy Magyarországhoz intézendő kisantant-ultimátum lehetőségére, az osztrák kormány ezennel kinyilvánította teljes semlegességét.

Annak ellenére, hogy a közvélemény úgy hiszi, joggal támogathatja a kisantantot a velencei határozat érvénytelenítésére irányuló követelésében, a kancellár724724 kijelentette, hogy – ígéretéhez híven – hajlandó folytatni a megállapodás végrehajtását, amennyiben minden föltétel teljesül, és avval az alkotmányos fönntartással, hogy a parlamenti jóváhagyás megtörténik.

Brit kollégám725725 – aki ma reggel a kancellárnál járt – ezt az ígéretet hozta magával.






keltezési idő: 1921. október 28. 12 óra, 13 óra (Érkezett: október 28. 20 óra 15, 18 óra 50, 20 óra)

November 1-jével Cseh–Szlovákiában befejeződik a mozgósítás. Beneš még ez előtt az időpont előtt szeretné elnyerni a nagyhatalmak jóváhagyását a következő négy föltételhez, amelyeket Magyarországnak kell tejesíteni.

1.) Az összes Habsburg trónvesztésének kimondása;

2.) A békeszerződés maradéktalan végrehajtása;

3.) A lefegyverzés olyan módon történő végrehajtása, hogy a szövetséges bizottság munkájában – albizottsági vagy egyéb formában – a kisantant képviselői is részt vehessenek. Evvel kapcsolatban Beneš először is arra hivatkozik, hogy egyedül a szomszédok ismerik a magyarok fegyverkészleteit, meg azokat, amelyeket az országba csempésztek, továbbá hogy ez a közreműködés megnyugtatná a közvetlenül fenyegetett országok közvéleményét.

4.) Annak az elvnek az elfogadása, hogy Magyarország kártalanítja szomszédjainak azon kiadásait, amelyekre Károly kísérlete miatt kényszerültek, és kész arra, hogy megegyezzen a tényleges kifizetésekről. E föltételek között már nem esik szó a burgenlandi (hiányzó szó).727727 Beneš úgy véli, célszerűbb elhalasztani a kérdést, tekintettel a (várható) véleménykülönbségekre, annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy egy ideig még nem lehet népszavazást tartani, hiszen az csak újabb összeütközésre adna okot. Másfelől Beneš már egyáltalán nem akar Horthy és rendszere ellen (föllépni). Programjából (tehát) mindent (törölt), ami esetleg nem nyerné el a nagyhatalmak jóváhagyását. Nyilvánvalóan az az óhaj vezette, hogy szorosabbra fűzze velük a kapcsolatokat, meg talán Románia tartózkodó magatartása, amely – miközben biztosította szolidaritásáról – a következő kitételeket fogalmazta meg:

1. – Javasolni kell a szövetséges nagyhatalmaknak, hogy érjék el a Habsburgok trónvesztését. Ha ez nem történik meg, Románia készséggel vesz részt, együttesen a nagyantant megbízottjaként föllépő kisantant többi

724724J. Schober.

725725Sir O. Lindley.

726726A távirat másolatát elküldték a római, budapesti, bécsi, londoni francia külügyi képviselőnek.



IRATOK

államával a katonai megszállásban.

2. – Egy kisantant-képviselőt kell (a) budapesti szövetséges bizottság mellé rendelni (ezt az együttműködési formát a (1 hibás írásjel)728728 szövetségesek még Beneš álláspontja szerint sem tartoznak elfogadni).

3. – Románia úgy ítéli meg, hogy a velencei döntést nem lehet érvénytelennek tekinteni.

4. – Evvel szemben úgy tartja, hogy az érdekeltek joggal követelik költségeik megtérítését.

Ha Beneš az általa támasztott föltételekhez keddig megkapja a nagyhatalmak jóváhagyását, úgy föllépését elodázhatja, és a mozgósítást a nagyhatalmak segítségével korlátozhatja. Magyarországot rákényszerítik a föltételek elfogadására, a teljesítésüket célzó tárgyalások pedig – ugyancsak nagyhatalmi közbenjárás eredményeképpen – kényelmes ütemben folyhatnak majd. Viszont ha Beneš hiába vár erre a hozzájárulásra, már kedden kénytelen lesz a parlamentben olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek belehajszolják a közvélemény által követelt lépésekbe.

Nagyon remélem, hogy a nagyhatalmak a Beneš által most megfogalmazott föltételeket elfogadhatónak fogják minősíteni. Jóváhagyó válaszuk a leghatékonyabb eszköznek fog bizonyulni arra, hogy a kisantantot – ha erre még egyáltalán szükség van – az önmérséklet ösvényére tereljék, és fölhívják a figyelmet: jelen vannak, és tetteikkel hatnak Közép-Európában.




keltezési hely: Begrád,

keltezési idő: 1921. október 29. 2 óra (Érkezett: október 29. 15 óra, 13 óra 55, 13 óra 20)

Az előző számú távirat folytatása.729729

Trifkovićot hasonlóképpen (emlékeztettem) – az ön 719. sz. táviratában 730730 foglaltaknak megfelelően – a nagyköveti konferencia folyó hó 24-én kelt ajánlására,731731 amely fölszólítja a kisantantkormányokat, semmilyen kezdeményezést ne tegyenek (anélkül), hogy (előzetesen) egyeztettek (volna) a szövetséges (főhatalmakkal). Olasz (kollégámmal)732732 együtt (tehetségünk) (szerint) mindent elkövettünk, hogy meggyőzzük Trifkovićot ennek (a) magatartásnak a helyes voltáról, egymás után sorakoztattuk föl azokat az érveket, melyekről úgy gondoltuk, hatni fognak rá. Sir Alban Young valóban kapott egy táviratot prágai kollégájától, 733733 akinek tudósítása szerint Beneš azon fáradozik, hogy megpróbálja a szövetséges hatalmak jóváhagyását megszerezni a Magyarországgal szemben a cseh–szlovák és az Sz–H–Sz kormány által támasztott követelésekhez, ám ha október 31-ig nem érkezik meg a nagyantant hozzájárulása, a cseh–szlovák miniszterelnök tovább lép, és november 1-jén ultimátumot fog intézni Magyarországhoz. Mivel maga Trifković jelentette ki előttünk, hogy a kisantantkormányok közötti egyezményt november 1-jén kötik meg, biztosra vehetjük, hogy a belgrádi kormány készségesen követi a prágai vezetés vakmerő politikáját. Egyébként az angol követ734734 tájékoztatást kapott kormányának a cseh–szlovák és az Sz–H–Sz kabinet által kért biztosítékokra vonatkozó álláspontjáról. Eszerint Őfelsége kormánya általánosságban súlyos rosszallását fejezte ki e garanciákkal kapcsolatban. Szükségesnek láttuk tehát, hogy tovább győzködjük Trifkovićot, és fölhívjuk figyelmét mindazon hátrányra, amely országát a már elrendelt mozgósítási intézkedések miatt sújtja, hasonlóképpen azon kellemetlen következményekre,




731731Az ajánlást lásd a föntebb, 423. sz. alatt közölt irathoz fűzött jegyzetben.

732732V. Galanti.

733733Sir G. Clerk.

734734Sir A. Young.


IRATOK

amelyeket egy, a szövetséges hatalmak jóváhagyása nélkül indított kisantant-intervenció vonna maga után. Úgy gondolom, kitartó igyekezetünk némiképp megrendítette Trifkovićot, azonban a buzdítás, amelyben a megbeszélésünket kis idő múltán (követő) minisztertanácsban valószínűleg részesült, de még inkább a Prágából érkező bátorítás hatására kételyei minden bizonnyal egy-kettőre semmivé foszlanak. A szerbek ugyanis úgy tartják, hogy (Károly) visszatérését maga Horthy tengernagy kormánya készítette elő, és Budapest csak a szomszédos országok katonai beavatkozásának fenyegető veszélye láttán engedett. Állítják, nemsokára módjuk lesz bizonyítani, hogy a Horthy-kormány összejátszott Károllyal, és Belgrádban az egész jelenlegi magyar rendszerrel akarnak végezni.



iratszám: 222



keltezési idő: 1921. október 29. 21 óra 45 (Érkezett: október 30. 0 óra 30, 3 óra 30)

Ezennel válaszolok 3232. sz. táviratára.735735

Della Torretta márki nagyon örült annak, hogy a nagykövetek tanácsa jóváhagyta a velencei határozatot. A jelenlegi helyzetben ezt a kiegyezést szükségesebbnek tartja mint valaha.

Megkérdeztem tőle, vajon a kisantantkormányok kétségbe vonják-e közvetítésének az eredményét. Azt felelte, hogy erről nincs szó, azonban azt kérik, hogy a végrehajtást halasszák későbbre. Úgy gondolja, hogy ezeknek az államoknak nincs joguk beleszólni egy olyan megállapodásba, amely Olaszország, Ausztria, Magyarország aláírását viseli, és amelyet a szövetségesek szentesítettek. Ami pedig a végrehajtás elhalasztását illeti, azt teljesen fölösleges kikötni, hiszen jelenleg a határozat megvalósítása gyakorlatilag amúgy sem lehetséges.

Fölhasználtam az alkalmat, hogy megkérdezzem della Torretta (márkit), hogyan vélekedik a magyar kérdés jelenlegi állásáról. Valójában arra voltam kíváncsi, mennyire felelnek a valóságnak a cseh–szlovák követ 736736

benyomásai (lásd 1706–1709. sz. távirataimat737737). A külügyminiszter szavaiból arra következtettem, véleménye nagyon is megegyezik (1 hibás írásjel),738738 amit Doktor Kybal tulajdonított neki.

Amint kifejtette, szerinte (mindenkinek) az a jól fölfogott (érdeke), hogy megakadályozzák egy konfliktus kitörését Magyarország és szomszédai között, akik mintha úgy látszana, hogy bele akarnak kötni. Úgy gondolja, hogy a (naponta) elrendelt mozgósítás (réme) a király kiadásával megszűnt.

Fölfogása szerint, azt a „casus bellit”, amelyet ő is annak tekint, egyedül a volt uralkodónak a magyar felségterületen való tartózkodása szolgáltatta. A még esetleg hátralevő kérdések megoldásához – amint állította – sem mozgósításra, sem a lerohanással való fenyegetésre nincs szükség. A kisantantállamok követeléseivel kapcsolatosan a következő észrevételeket tette, amelyek gyakorlatilag megannyi ellenvetésnek tekinthetők. Ezeknek az országoknak az a igénye, hogy Magyarországgal fizettessék meg mozgósítási költségeiket, a jóvátételi bizottság hatáskörébe tartozik. Magyarország lefegyverzésének kérdésében a budapesti szövetséges ellenőrző bizottság az illetékes. Annak eldöntése pedig, hogy a kisantant képviselői csatlakozhatnak-e az ellenőrző bizottsághoz, nem a magyar kormánytól, hanem a szövetségesektől függ. Amikor a trianoni békeszerződésből fakadó ilyen vagy olyan kötelezettséget akarnak megerősíttetni, akkor éppen hogy meggyöngítik a szerződést.

Ezt követően della Torretta márki (rátért) a dinasztikus kérdésre. Újfent elmondta, hogy erről a tárgyról


736736Doktor Kybal.




IRATOK

(Velencében) Bethlen gróffal és Bánffy gróffal folytatott megbeszélést. Ezek az urak azt állították, hogy ellenzik Károly visszaültetését a trónra, és határozott szándékuk, hogy adott esetben követelni fogják saját és közvetlen örököseinek a lemondását. Ha a volt király ezt megtagadja, a kormány az országgyűléstől fogja kérni, hogy szüntesse meg IV. Károly uralkodói jogait. Ennek megtörténtével azt szeretnék, ha némi időt (egy-két esztendőt) szánhatnának arra, hogy az ország jövőbeni rendszeréről gondolkodjanak, és valamiféle egyensúlyt teremtsenek az egymással szembenálló irányzatok között, amelyek jelenleg megosztják a pártokat. Az olasz külügyminiszter nem fejtette ki előttük véleményét, (csak) arra biztatta őket, hogy szálljanak szembe Károly esetleges restaurációs kísérletével. Most azonban, amikor a magyar miniszterek – ígéretüknek eleget téve – letartóztatták és kiadták a volt uralkodót, della Torretta márki úgy gondolja, hogy a kérdés a király és örökösei lemondás(ával) (hiányzó szó)739739 trónvesztésével megoldást nyer.

Erre föl megkérdeztem della Torretta márkit, vajon nem tart-e attól, hogy egyszer csak ingoványos talajon találja magát, ha a kisantant – az 1919. évi békeszerződésekre és az olasz–jugo-szláv egyezményre hivatkozva – esetleg az egész Habsburg-ház trónvesztésének kimondását fogja követelni. Nem válaszolt nemmel, és anélkül, hogy fölvetésemet kétségbe vonta volna, avval zárta le a dolgot, hogy mivel a magyar kormány kiigazította irányvonalát, ezt méltányolni illik.

Tekintettel arra, amit a cseh–szlovák követ mondott nekem, joggal tartok attól, hogy rövidesen megbízást kap, tudakolja meg az olasz külügyminisztertől, vajon az olasz kormány különbséget tesz-e a volt király és családjának többi tagja között, és amint a kétértelműség tisztázódik, azonnal láthatóvá válik majd az álláspontok közötti különbség. Nem lepődnék meg, ha az olasz kormány (a) kisantanttal folyó vitájában a nagyköveti tanács háta mögé bújva próbálná a maga helyére a nagyantantot állítani, ami ellentétes Franciaország saját érdekeivel. Hitem szerint föl kell tehát hívnom Nagyméltóságod figyelmét erre az eshetőségre azért, hogy megtehessük a kellő óvatossági intézkedéseket, és hogy előmozdíthassuk – amennyiben nincs kifogásunk vele szemben – a kisantant kívánságának megvalósítását.



iratszám: 223



keltezési idő: 1921. október 29. 20 óra 10, 20 óra 40 (Érkezett: október 30. 16 óra 10)

A szövetséges hatalmak diplomáciai képviselői a nagykövetek tanácsának:

Ma reggel a külügyminiszter740740 közölte velünk, hogy a kisantant képviselőitől jegyzéket kapott, amelynek a pontos szövege a következő:

„A román, az Sz–H–Sz és a cseh–szlovák kormány fölkéri a magyar kormányt, haladéktalanul intézkedje(n) annak érdekében (hogy) a Habsburg-család minden tagjának trónvesztése a lehető legrövidebb időn belül megtörténjék. Máskülönben olyan intézkedések megtételére kényszerülnek, amelyeknek elsőként a magyar kormány fogja kárát látni.”

E fölszólítás kapcsán – amely maga nem ultimátum, ám mégis ultimátum érkezését látszik hírül adni – két fontos észrevételt tehetünk:

1. – Időpontjának megválasztása vitatható, tekintve hogy (a) volt uralkodót hamarosan átadják a nagyhatalmaknak.

2. – Az összes Habsburg kizárását követelő, nagy általánosságban való megfogalmazás avval a


740740Bánffy M.


IRATOK

következménnyel járhat, hogy József főherceg számos országgyűlésbeli híve a kisantant ellen fordul, aminek hatására igen veszélyes, (országos méretű) tiltakozási hullám (indulhat el). IV. Károly trónvesztésének rövid időn belül való kinyilvánítását viszont a kormány könnyűszerrel el tudja (érni) a parlamentnél.

Következésképpen úgy véljük, a nagyköveti tanácsnak Prágánál, Belgrádnál és Bukarestnél sürgős demarsot kell tennie azért, hogy e három kormány mostani követelését a volt király személyére korlátozza. Ráadásul még az is előfordulhat, hogy az uralkodó – engedve az erre irányuló sürgetésnek – végül hajlandó lesz lemondani, ami az ügy legkedvezőbb megoldását jelentené.

Mindenesetre úgy gondoljuk, a nagyhatalmaknak minden eszközt be kell vetniük, hogy megakadályozzák egy rendkívül veszélyes helyzet elmérgesedését.



iratszám: 224




A 414–415. sz. táviratom741741 folytatása.

Az Sz–H–Sz államban jelenleg a következő mozgósítási intézkedések vannak folyamatban:

1.) október 24. óta: az 1918., 1919. és 1920. évi három korosztály részleges behívása két hadosztálykörzet(ből). Ezekkel a behívottakkal a bevetésre kijelölt ezredek közül hatot töltöttek föl.

2.) az elmúlt (az október 28-áról 29-ére virradó) éjszaka óta: ugyanazon három korosztály részleges behívása hét másik körzetből, és ezenfölül egy korosztály behívása öt körzetből.

Minden csapatösszevonást és mozgósítást célzó intézkedés végrehajtása a legnagyobb rendben zajlik.


16.56. A NAGYKÖVETEK TANÁCSA A SZÖVETSÉGES HATALMAK BUDAPESTI KÜLÜGYI KÉPVISELŐINEKirat francia száma: 472

iratszám: 225




A nagykövetek tanácsa, amely megelégedéssel nyugtázta, hogy a magyar kormány minden szükséges intézkedést meghozott Károly volt király újabb kísérletének azonnali meghiúsítására, egyúttal azt is megállapíthatta, hogy a magyar kormány mind ez ideig nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határozatának, amely a király trónvesztésének kimondását követeli. Károly lemondása, amelyre a magyar kormány rábírni igyekszik a volt királyt, nem tekinthető ezen határozat végrehajtásának.



IRATOK

A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges kormányok aggodalommal figyelik a Magyarországgal szomszédos államokban az újabb restaurációs kísérlet nyomán egyre erősödő nyugtalanságot, amelynek lecsillapítására mindent elkövetnek.

Ezennel fölszólítják a magyar kormányt, hogy ugyanezen cél érdekében haladéktalanul szüntesse meg Károly volt király uralkodói jogait, és egyúttal e trónvesztést terjessze ki a Habsburg-uralkodóház minden egyes tagjára, a nagyköveti tanács 1920. február 4-ei742742 és 1921. április 1-jei743743 határozatának megfelelően. A nagykövetek tanácsa elvárja, hogy a magyar kormány e határozat késedelem nélküli végrehajtásával segítse elő az általános béke megőrzését.






keltezési idő: 1921. október 29. 23 óra.

Mindenkinek, kivéve Prágát, Belgrádot és Bukarestet: A következő táviratot intéztem a prágai, belgrádi és bukaresti francia diplomáciai képviselőkhöz:

Mindenkinek: Beneš levélben746746 fordult Briand-hoz, amelyben arra kéri, távozása előtt a csehszlovák kormány kívánságainak megfelelően rendezze a Károly király kísérlete nyomán támadt kérdéseket. Követeli „az összes Habsburg trónvesztését, a trianoni békeszerződés végrehajtását, Magyarország lefegyverzését, a lefegyverzés végrehajtásának ellenőrzésében való részvételi lehetőséggel a szövetséges nagyhatalmak oldalán és végül a kormánya által foganatosított mozgósítási intézkedésekre fordított kiadások legalább részleges megtérítését.”

Beneš még hozzáteszi: ha a szövetséges főhatalmak az említett pontokban nem tudnak megegyezni kormányával, tartani lehet attól, hogy a cseh–szlovák közvélemény háborúba sodorja az országot.

Briand a levelet a nagykövetek tanácsa elé terjesztette, amely a következő választ intézte Benešhez:

„A nagykövetek tanácsa tudomásul vette a cseh–szlovák kormánynak Briand francia miniszterelnökhöz benyújtott kéréseit.

A Habsburg-ház minden tagjának trónvesztésére vonatkozóan a nagyköveti tanácsnak az az álláspontja, hogy 1920. február 4-ei747747 és 1921. április 1-jei748748 határozatának értelmében a trónvesztés kérhető a magyar kormánytól.

A tanács, amelynek feladata a békeszerződések végrehajtatása, továbbra is fölügyeli a trianoni békeszerződés, valamint az annak folyományaként az Osztrák–Magyar Monarchia egyes utódállamai között létrejött

742742A DDFBC II. kötetében, a 163. sz. alatt közölt irat.


744744A táviratot elküldték Prágába (567–571. sz.), Budapestre (506–510. sz.), Belgrádba (734–738. sz.), Bukarestbe (643–647. sz.), Rómába (3251–3255. sz.), Londonba (3619–3623. sz.), Bécsbe (695–699. sz.), futárpostával Varsóba (1438. sz.), Berlinbe (2057. sz.), Madridba (472. sz.), Bernbe (372. sz.).745745Lásd az előző lábjegyzetet.


747747Erre vonatkozóan lásd a DDFBC II. kötetében, a 163. sz. alatt közölt iratot.



IRATOK

egyezmények tiszteletben tartását.

A lefegyverzési műveletek ellenőrzésére a nagyhatalmak által e célból a békeszerződéseknek megfelelően kinevezett bizottságok hivatottak.

A nagykövetek tanácsa, amely Magyarország tényleges lefegyverzését kívánja elérni, mindenképpen célravezetőnek tartja, hogy az ellenőrző bizottságok – a trianoni békeszerződés rendelkezéseivel összhangban – fölhasználják a kisantantországok kormányai által szolgáltatott értesüléseket. Egyébiránt a tanács fönntartja magának a jogot, hogy átadjon a kisantantországok kormányainak olyan adatokat, amelyek az ellenőrző bizottságok tevékenysége során elért eredményekre vonatkozóan érdeklődésükre igényt tarthatnak.

Végül pedig – mivel a nagykövetek tanácsa korábban már több alkalommal fölhívta a Magyarországgal szomszédos országokat, tartózkodjanak mindennemű intézkedéstől, mielőtt a nagyhatalmakkal egyeztetnének, és mivel a magyar kormánynak sikerült saját eszközeivel véget vetnie IV. Károly volt király kísérletének, méghozzá a szövetséges hatalmak által kielégítőnek minősített körülmények között – az a követelés, mely szerint Magyarországgal kellene megtéríttetni a szomszédos államok mozgósítási költségeit, minden alapot nélkülözni látszik.

Tekintettel a magyar kormányzatnak a jelen helyzetben tanúsított korrekt magatartására, a nagyhatalmak egyöntetű álláspontja szerint semmi nem igazolná a katonai föllépést, amelyről Beneš ír Briand-hoz intézett levelében. A nagykövetek tanácsa, bízva a cseh-szlovák kormány megfontoltságában, hasonlóképpen a béke iránti elkötelezettségében, fölszólítja a mozgósítás befejezésére. Eme jegyzéket a jugo-szláv és a román kormány is megkapja.”

Kérem, föntieket a nagyköveti tanács nevében ismertesse angol és olasz kollégájával, tudomásukra hozva, hogy a tanács hármójuk összehangolt föllépését kívánja azon kormánynál, amelyhez megbízólevele szól. Tájékoztassák a kabinetet az Osuský közvetítésével Benešnek intézett levélről, és szólítsák föl, hogy tegyen eleget a nagyköveti konferencia kívánságának, amelyet a katonai intézkedések befejezésével kapcsolatban fogalmazott meg.

Közölje továbbá, hogy a nagyköveti tanács ugyanazon az ülésén elhatározza, követelni fogja Magyarországtól a Habsburg-ház összes tagjának a trónvesztését.

A tanács kéri, tájékoztassa kollégáit, jelen közlés számukra is utasításként szolgál.


16.58. DUBAIL LISSZABONI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 477

iratszám: 227


keltezési hely: Lisszabon,


Miután az angol és az olasz követ kormányától azt az utasítást kapta, hogy egyeztessen velem Károly volt császár Madeira szigetére történő internálása tervéről, és annak ellenére, hogy én erre vonatkozólag még nem kaptam instrukciót, megbeszélést folytattunk, amelynek (hiányzó szó),749749 megállapíthattuk, hogy a nekik küldött utasítás a három következő pontban eltérést mutat:

1. Az olasz küldöttnek szóló utasítás azt kérdezi a portugál kormánytól, hajlandó-e, „magára vállalni az őrzést”, míg az angol követnek küldött instrukció csupán „lakóhely rendelkezésre bocsátásáról” szól.

2. Az olasz utasítás volt uralkodókat említ, többes számban, az angol csak (a) volt császárról, Károlyról beszél.



IRATOK

3. Az angol egyértelműen leszögezi, hogy a költségek nem a portugál kormányt fogják terhelni, míg az olasz követ utasításában erről egyáltalán nem esik szó.

Tudomás és miheztartás végett szükségesnek tartottam, hogy tájékoztassam Nagyméltóságodat fönti eltérésekről, amelyekről a két követ a maga részéről beszámol kormányának.



iratszám: 228



keltezési idő: 1921. október 30. óramegjelölés nélkül (Érkezett: október 31.13 óra, … írón, 17 óra, …izén)

A szövetséges hatalmak (diplomáciai képviselői) a nagykövetek tanácsának:

Ma reggel a külügyminiszter750750 közölte velünk, hogy Beneš tegnap este 8 órakor magához kérette (a) prágai magyar külügyi képviselőt,751751 és fölszólította, adja át a magyar (kormánynak) a következő föltételeket, amelyeket legkésőbb november 1-jén, kedden déli 12 óra előtt kell elfogadnia:

1. – a magyar kormány kinyilatkoztatja, (hogy) a Habsburg-uralkodóház összes tagjának uralkodói jogait megszünteti, és érvényteleníti a Pragmatica Sanctiót.752752 E kettős nyilatkozatot utólag az országgyűlés is jóváhagyja.

2. – (Magyarország) beleegyezik abba, hogy maradéktalanul végrehajtja a lefegyverkezést, és a trianoni békeszerződés összes rendelkezésének eleget tesz. Erre nézve a cseh kormány megelégszik egy elvi jóváhagyó nyilatkozattal, a végrehajtásról közvetlenül a nagyhatalmakkal fog megállapodni.

3. – hasonlóképpen elvi beleegyezését adja ahhoz, hogy a cseh kormánynak okozott minden mozgósítási költséget megtérít. Ennek megtörténtével a cseh kormány engedékeny hozzáállást fog tanúsítani a fizetési módozatokat illetően. A költségek természetben való kifizetése is elképzelhető. Beneš úgy fogalmazott, hogy e három pontra Magyarországnak hivatalosan a nagyhatalmaknak kell választ adnia. A maga részéről megelégszik egy félhivatalos értesítéssel a jelzett határidőn belül.

Úgy gondoltuk, e különös eljárásra föl kell hívnunk kormányaink figyelmét.

Beneš kijelentette, hogy a magyar kormány kedvező válasza esetén Cseh–Szlovákia és Jugo-Szlávia mindennemű mozgósítással kapcsolatos intézkedést leállít, és a prágai, illetve a belgrádi kormány a legnagyobb körültekintéssel fogja megvizsgálni a kisebbségek védelmének kérdését.

Ha viszont a budapesti kormány visszautasítja a föltételeket, vagy nem ad választ rájuk, ultimátumot intéznek Magyarországhoz, majd a cseh, valamint a szerb csapatok november 2-án belépnek az ország területére, és a teljes behódolásig bizonyos területeit megszállva fogják tartani. (Abban az) esetben, ha nem szűntetik meg haladéktalanul a Habsburgok uralkodói jogait, a (csehek) a velencei megállapodást sem tekintik érvényesnek.

Beneš (még) arról is biztosította a prágai magyar követet, hogy az ügyben tájékoztatást küldött a nagyhatalmaknak.

E súlyos helyzetben azt tanácsoltuk a magyar kormánynak, bízza magát minden további nélkül a nagyhatalmak

750750Bánffy M.

751751Tahy L.

752752VI. Károly német-római császár (mint III. Károly magyar király) 1713. április 19-én hirdette ki a Habsburg-ház trónörökösödési jogát leányágra is kiterjesztő rendeletet, a Pragmatica Sanctiót. A rendeletet a magyar országgyűlés 1723-ban iktatta törvénybe, egyúttal azt is kinyilvánítva, hogy a Habsburg Birodalmat „föloszthatatlanul” kell kormányozni.


IRATOK

gondjaira. A külügyminiszter kevéssel előbb arról tájékoztatott bennünket, hogy (a) (minisztertanács) ilyen értelmű (döntést) (hozott), és még az ország védelmében (sem) tesz semmiféle intézkedést.

Ilyen körülmények között úgy látjuk, okvetlenül szükség van a nagyhatalmak azonnali és határozott föllépésére Prágánál és Belgrádnál, hogy megakadályozhassuk azt a roppant igazságtalanságot, amely területének lerohanása következtében Magyarországot a jelenlegi helyzetben érné. Az a véleményünk ugyanis, hogy ha Budapest teljes jóhiszeműséggel a nagyhatalmak gondjaira bízza magát, Cseh–Szlovákiának (és) (Szerbiának) semmi indoka nem lesz az ország megtámadására, (amely) mellesleg éppen most adta cáfolhatatlan bizonyítékát az antant iránti lojalitásának, amikor fegyverrel akadályozta meg IV. Károlynak a trónra való visszakerülését. A volt uralkodót egyébként kedden reggel Bajánál egy angol hadihajóra ültetik, ilyenformán a szövetségesek korlátlan hatalmat gyakorolhatnak a személye fölött.




irat típusa: 312–313. sz. távirat. Sürgős.


keltezési idő: 1921. október 31. 17 óra 50, 17 óra 55 (Érkezett: november 1. 9 óra, 9 óra 40)

A szövetséges hatalmak budapesti diplomáciai képviselői a nagykövetek tanácsának:

„Ma reggel a miniszterelnök754754 magához kéretett bennünket, és a külügyminiszter,755755 valamint a honvédelmi miniszter756756 jelenlétében vázolta a (vész)jósló helyzetet, amelyet a (cseh) és szerb támadás november 2-ára való kilátásba helyezése váltott ki.

Ha ugyanis a magyar csapatoknak azt parancsolja, hogy ne tanúsítsanak ellenállást a betörő idegen katonasággal szemben, akkor nemcsak (a) lakosság körében okoz riadalmat, hanem a hadsereget is demoralizálja, aminek következtében az egész ország anarchiába süllyedhet.

Ha viszont parancsot ad az ellenállásra, (az) – az elégtelen létszám, fegyverzet és lőszer miatt – valószínűleg nem tarthat sokáig, már csak azért sem, mert a magyar kormány – megfogadva tanácsunkat – (semmiféle) mozgósításra irányuló intézkedést nem foganatosított.

Mindhárman nyomatékosan azt tanácsoltuk Bethlen grófnak, ne változtasson eddig tanúsított bölcs magatartásán, és továbbra is bízza teljesen magát a nagyhatalmak gondjaira. Válaszában kifejtette, hogy a vállaira nehezedő hatalmas felelősség ellenére hajlamos volna e végső megoldás elfogadására, ha a nagyhatalmak a jelenlegi helyzetben szavatolni tudják, prágai és belgrádi föllépésükkel képesek lesznek Magyarország csorbítatlan függetlenségét megőrizni, és azt elérni, hogy (hiányzó szavak)757757 arról a néhány pontról, amelyeket a cseh és szerb hadsereg meg tudna szállni.

Abban az esetben, ha a magyar kormány – kérésünknek engedve – semmiféle ellenállást nem fejte(ne) ki, valamint mindarra való tekintettel, amit már eddig is (tett), hogy bizonyítsa jóhiszeműségét, hasonlóképpen arra irányuló törekvését, hogy föltétel nélkül alávesse magát a szövetséges főhatalmak akaratának, ez utóbbiaknak nyilvánvalóan parancsoló erkölcsi kötelessége, hogy védelmében föllépjenek, és sikeresen akadályozzák meg a kisantant szerencsétlen és fölösleges katonai beavatkozását.

Következésképpen azt reméljük, a nagykövetek konferenciája mielőbb megerősít bennünket abban, hogy a

753753A távirat másolatát elküldték a londoni, római, belgrádi, prágai, bécsi, bukaresti francia külügyi képviselőnek.

754754Bethlen I.

755755Bánffy M.

756756Belitska S.



IRATOK

magyar kormánynak adott tanácsunk nemcsak az óvatosság, hanem az igazságosság kívánalmainak is megfelel, tekintettel arra, hogy mostantól fogva a mi kormányaink dolga, hogy határozott föllépéssel védelmükbe vegyenek a kisantanttal (szemben) egy teljesen lefegyverzett és nekik föltétel nélkül engedelmeskedő országot.

Néhány órán belül ismételten fölkeressük a miniszterelnököt, hogy rábírjuk a föntebb előadottaknak megfelelő cselekvésre.



iratszám: 230

irat típusa: 315–317. sz. távirat. Sürgős.


keltezési idő: 1921. október 31. óramegjelölés nélkül, 21 óra 40, 12 óra 40 (Érkezett: november 1. 10 óra 50, 11 óra, 17 óra 45, rádiótávírón)

A szövetséges hatalmak diplomáciai képviselői a nagykövetek tanácsának.

A miniszterelnök758758 ma délutáni (megbeszélésünkön) kijelentette,

1.) hogy a magyar kormány új(hiányzó írásjel)759759 a nagyhatalmak gondjaira bízza magát;

2.) hogy nekünk bejelentést (tesz), (hiányzó szó),760760 értelmében a Habsburg-család minden tagjának megszüntet(ik) uralkodói jogait;

3.) Ezt az írásban megerősített nyilatkozatot a volt uralkodónak a nagyhatalmak részére történő átadását követő héten az országgyűlés elé terjesztik; ez a határidő november 1-jétől számít.

4.) hogy a magyar kormány reméli, a nagyhatalmak viszonzásképpen mindent elkövetnek azért, hogy megakadályozzák a cseh–szlovákok és a szerbek Magyarország elleni támadását;

5.) hogy a magyar kormány – amennyiben a prágai és a belgrádi kormány nem hajlandó azonmód alávetni magát az antant akaratának – szorgalmazza a nagyhatalmaknál, tegyenek határozott ígéretet arra, hogy a cseh–szlovák és a szerb csapatok rövid időn belül kiürítik azokat a pontokat, amelyeket Magyarország területén esetleg elfoglalnak;

6.) hogy a magyar kormány kéri a nagyhatalmak közbenjárását annak érdekében, hogy a csapataik magyarországi bevonulása (során) okozott (károkért) a cseh–szlovák és a szerb kormányt tekintsék felelősnek.

Amint azt már táviratilag jeleztük, a magyar csapatok semmiféle ellenállást nem fognak kifejteni.

Úgy ítéljük, meg, a föntiekből kitűnik, hogy a Habsburg-kérdést illetően a prágai és a belgrádi kormány teljes elégtételt nyert. A többi kérdésben a döntés a nagyhatalmakra tartozik. Kérjük tehát a nagykövetek tanácsát, haladéktalanul lépjen közbe a prágai, illetve a belgrádi kormánynál, és akadályozza meg, hogy november 2-án részükről bárminemű hadmozdulat történjen. Ha pedig ilyenre mégis sor kerül(ne), követeljék meg az ez alkalommal megszállt magyar területek rövid határidőn belül történő kiürítését. Nagyon szeretnénk, ha erre nézve biztosítékokkal (tudnánk) szolgálni a magyar kormánynak.

A (magyar) kormánynak a kollégáim előtt és (előttem) ma (délután) tett nyilatkozatai a legnagyobb reményekre (jogosítanak) arra nézve, hogy a szövetséges főhatalmak meg fogják gátolni Magyarország terület(ének) elözönlését. A korábban fölsorakoztatott szempontokon túl az antant tekintélyére nézve is rendkívül fontos, hogy

758758Bethlen I.




IRATOK

megálljt parancsoljon a cseh és a szerb kormány szerencsétlen és fölösleges vállalkozásának.

Ami bennünket, franciákat illet, a legnagyobb nyomatékkal kell fölhívnom a kormány figyelmét arra, hogy ha holnapután a cseh csapatok francia (tisztek) (parancsnoksága) alatt betörnek Magyarországra, akkor egyszer s mindenkorra föl kell hagynunk a reménnyel arra nézve, hogy valamiféle befolyást fejthetünk ki ebben az országban, amelynek ettől kezdve minden rokonszenve Olaszországra fog irányulni. Arra az esetre, ha a cseh csapatok támadást intéznének Magyarország ellen, szeretném javasolni tehát, hogy tisztjeinket utasítanák, ne vegyenek részt az egyébként sem különösebb megpróbáltatással, sem dicsőséggel nem kecsegtető hadműveletekben.






keltezési idő: október 31. 17 óra (Érkezett: november 2. 11 óra)762762

A nagykövetek tanácsának.

A tegnapi napon, vasárnap – az ön 598. sz. és következő távirataiban 763763 foglalt utasításnak megfelelően – angol764764 és olasz765765 kollégámmal demarsot tettünk.

Beneš megkért bennünket, hogy a következő választ juttassuk el a nagyköveti tanácsnak:

Elnök úr!766766

A Cseh–Szlovák Köztársaság nevében tiszteletteljes köszönetemet fejezem ki a nagykövetek tanácsának az imént kézhez kapott határozatáért.767767 A cseh–szlovák kormány mélységes megelégedéssel veszi tudomásul a nagyköveti tanács döntését, tekintve hogy teljesült a legfontosabb követelése, mely szerint Magyarország köteles a Habsburg-ház minden tagjának trónvesztését kinyilvánítani. Hasonlóképpen megnyugvással értesült arról, hogy Habsburg Károlyt a legrövidebb időn belül eltávolítják Magyarországról, és átadják a szövetséges hatalmaknak.

Az utóbbi időben bizonytalan volt a helyzet Közép-Európában, mivel a kisantantországok közvéleménye úgy érzékelte, hogy a trianoni békét nem ugyanavval a szigorral hajtják végre, mint a versailles-i és a saint-germaini békeszerződést.

A cseh–szlovák kormány ezért tekinti különösen fontos biztosítéknak a nagyköveti tanács döntését, mely szerint a nagyhatalmak el vannak szánva a trianoni béke rendelkezéseinek szigorú betartatására.

A cseh–szlovák kormány meghatározó szerepet tulajdonít Magyarország lefegyverzése kérdésének. Tanúja volt annak ugyanis, hogy a magyar kormány miként akadályozta ez idáig a trianoni béke eme pontjának végrehajtását. A kisantant tagjai – akiknek szomszédként mindenről tudomásuk van, ami Magyarországon történik, és különösen jól ismerik a magyar hatóságok politikai módszereit – úgy gondolták, eredményesen

761761A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, budapesti, belgrádi, bukaresti francia külügyi képviselőnek.

762762A [párizsi] cseh–szlovák követség közvetítésével, futárpostával.


764764Sir G. Clerk.

765765A. Ch. Bordonaro.

766766J. Cambon.

767767A nagyköveti tanács határozatát lásd a föntebb, 476. sz. alatt közölt iratban.


IRATOK

segíthetik elő Magyarország lefegyverzésének nehéz feladatát anélkül, hogy a rájuk nem tartozó dolgokba beleavatkozni, a békeszerződés előírásain pedig bármilyen módon változtatni szándékoznának.

A nagyköveti konferencia határozata elvben hozzájárul e közreműködéshez, mégpedig olyan megfogalmazásban, amellyel a legmesszebbmenőkig egyetértünk, és ezért igen hálásak vagyunk neki. Döntése értelmében ugyanis a későbbiekben sorra kerülő tárgyalásokon kell majd tisztázni az együttműködés formáját, amely – természetszerűleg és szükségszerűen – összhangban fog állni a békeszerződés előírásaival.

A nagyköveti tanács a kisantantországok kérésének negyedik pontját teljességgel elvetette. Bátorkodom a tanács figyelmét egynéhány olyan tényre fölhívni, amelyek esetleg módosítják valamelyest e kérdésben elfoglalt álláspontját.

A szövetséges államok budapesti képviselőinek október 22-én, szombaton tett első közbenjárása Horthy tengernagynál – amint az a szövetséges nagyhatalmak előtt ismert – csaknem eredménytelennek bizonyult, mivel a kormányzó visszautasította, hogy bármit is tegyen a volt király, Károly ellen. A szövetséges nagyhatalmak egyes magyarországi képviselőinek pedig elsősorban azért sikerült a későbbiek során rábírni Horthy tengernagyot és a Bethlen-kormányt a karlisták elleni erélyesebb föllépésre, mert hivatkozhattak a cseh–szlovák és a jugo-szláv mozgósításra, és fölhívták a figyelmet a belőle esetleg következő súlyos veszélyekre.

A cseh–szlovák kormánynak mélységes meggyőződése, hogy a magyar kormány ezen határozott intézkedések hiányában nem szánta volna rá magát azokra a lépésekre, amelyeket ma korrekt magatartásként értékelnek. A kabinetnek annál is inkább ez az álláspontja, mert a burgenlandi kérdéssel kapcsolatos tárgyalásaimon jómagam is nyilvánvaló bizonyítékokat szerezhettem arról, hogy a magyar kormány nagyban segítette a nyugat-magyarországi fegyveres csoportokat, valamint arról, hogyan próbálta – még előttem is – tevékenységüket a békeszerződés megváltoztatása érdekében fölhasználni.

Márpedig a burgenlandi ügy – amely az utolsó szakaszában teljesen karlista üggyé vált – Károly volt király vállalkozásához nemcsak a szükséges alapot adta, hanem annak föltételét is jelentette. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Hegedűs tábornok, Károly seregének vezére korábban a burgenlandi tábornoki bizottságban a hivatalos magyar küldöttség vezetőjének tisztét töltötte be. Károly volt király kormányának pénzügyminisztere, Gratz pedig Magyarország hivatalos küldötteként vett részt a az Ausztria és Magyarország között Burgenland kérdéséről folytatott tárgyalásokon, és a Porto Rosa-i értekezletre is Magyarország hivatalos képviselőjének nevezték ki. A miniszterelnök, Bethlen gróf két nappal Károly volt király Magyarországra érkezése előtt karlista beszédet mondott, amelyben nyíltan azt hangoztatta, csak a kedvező alkalomra vár, hogy Károly visszatérhessen. Mindez a nagyköveti tanácsnak a Habsburgokra és a békeszerződésekre vonatkozó ismételt határozatai ellenére történt. Nem kívánok magyar államférfiak számtalan olyan megnyilatkozásából idézni, amelyek mind meggyőző bizonyítékul szolgálhatnának a magyar politika kétkulacsosságára.

Mindezeket az érveket azért bátorkodom a tiszteletre méltó nagyköveti tanácsnak előadni, mert – úgy hiszem – a burgenlandi ügy megoldását célzó kezdeményezésem bizonyos mértékig följogosít erre.

Október 11-én kelt levelében768768 a nagyköveti konferencia elismerőleg szólt a cseh–szlovák kormány békés szándékairól, és megköszönte a béke érdekében tett szolgálataimat. Amint az ön előtt is ismert, Elnök úr, mindenáron el akartam kerülni, hogy a burgenlandi fölkelés és a békeszerződésnek magyar részről való be nem tartása miatt összeütközésre, vagy akár gazdasági büntetőintézkedésekre kerüljön sor Magyarországgal szemben. A nagykövetek konferenciájához intézett szeptember 12-i jegyzékemben769769 bátorkodtam fölhívni a tiszteletre méltó nagyköveti tanács figyelmét mindazokra a kellemetlen következményekre és számottevő veszélyekre, amit a fegyveres csoportok uralma, illetve a békeszerződés végrehajtásának Magyarország részéről való módszeres szabotálása vonhat maga után, amennyiben a szövetséges főhatalmak nem foganatosítanak erélyes intézkedéseket.

Az, hogy mostanra valósággá lett a Habsburgok általános trónvesztése, hogy Károlyt eltávolították és véget vetettek politikai pályafutásának, hogy immáron érvényesülnek a békeszerződések rendelkezései, mély meggyőződésem szerint nemcsak a nagyhatalmak eltökéltségének és a budapesti kormánynál eszközölt föllépésének köszönhető, hanem igen nagy mértékben azoknak a határozott intézkedéseknek, amelyeket országunk érdekében, hasonlóképpen a közép-európai béke érdekében voltunk kénytelenek meghozni.

Sőt, az a véleményem, hogy az általunk elrendelt mozgósítást igen jelentős mértékben igazolta a




IRATOK

nagyhatalmaknak Károly volt király ügyében hozott Magyarországra vonatkozó határozata, mely szerint, amennyiben Budapest nem tesz eleget a nagyköveti tanács kérésének, engedélyezni fogják a szomszédos országok beavatkozását. Arra törekedtünk, hogy a szövetségesek rendelkezésére állhassunk, amint ők ezt szükségesnek ítélik.

Bátorkodom tehát összefoglalni föntebb előadott érveimet, arra kérve a nagykövetek tanácsát, még egyszer vizsgálja meg a kártalanításra vonatkozó kérelmünket. Teljes meggyőződéssel vallom ugyanis, hogy erre erkölcsileg minden jogunk megvan. Legalább elvi elismerést kérek, hiszen anélkül úgy nézne ki, hogy Magyarország jutalomban részesül azért, mert nem hajtotta végre a békeszerződést.

A kisantantországok többi követeléseinek a nagyköveti konferencia olyan mértékben eleget tett, hogy a katonai föllépést pillanatnyilag le kell állítanunk.

A cseh–szlovák kormányzat ennek megfelelően késedelem el fogja rendelni a hadsereg leszerelését célzó előkészületeket. A cseh–szlovák kormány – a magyar kormány politikai módszereinek ismeretében – mindazonáltal úgy vélekedik, hogy legelőször is teljes mértékben eleget kell tenni a nagyköveti tanács által támasztott első föltételnek, vagyis meg kell szüntetni a Habsburgok uralkodói jogait. Ennek gyorsan a végére kell járni, ha békét akarunk Közép-Európában. Ha most azonnal hozzálátnánk a hadsereg leszereléséhez, a magyarok ismét elkezdenék alattomos játékaikat. Ilyen tekintetben a cseh–szlovák kormánynak semmi bizalma nincs a magyarokban. Úgy gondolja tehát, a szövetségeseknek meg kellene szabniuk egy rövid határidőt a magyaroknak a nagyköveti konferencia által támasztott föltételek teljesítésére. A cseh–szlovák kormányzat egyébként ugyanezen okból tartja szükségesnek, hogy közöljék a magyar kormánnyal: köteles lesz megtéríteni a mozgósítás költségeit, ez esetben ugyanis iparkodni fog majd, hogy megfeleljen a nagyköveti tanács támasztotta követelményeknek, és nem kezdi el újra a korábbi játékait. A cseh–szlovák kormányzatnak népe iránti kötelessége, hogy e kérdést végérvényesen és most azonnal megoldja, hogy ne kényszerüljön ismételten olyan intézkedéseket foganatosítani – ha a magyarok esetleg újrakezdenék a dolgokat –, amelyek sokba kerülnének, és ismét veszélyeztetnék a békét Közép-Európában.

A cseh–szlovák kormány mély tisztelettel fejezi ki újból köszönetét a nagykövetek tanácsának, amiért e súlyos válság alkalmával olyan nagy megértéssel viseltetett Cseh–Szlovákia és a kisantantkormányok érdekei iránt, egyszersmind biztosítja a tekintetes tanácsot arról, hogy nem kezdeményez semmi olyan lépést, amelyet az összes szövetséges állam közös érdekei ellen irányulónak lehetne értelmezni, és amely kiválthatná a nagyhatalmak helytelenítését. Cseh–Szlovákia minden tevékenysége a béke megőrzésére, a nagyantant tekintélyének további erősítésére fog irányulni, valamint arra, hogy a szövetséges főhatalmakkal a legteljesebb egyetértésben cselekedjen. A cseh–szlovák kormányzat reméli, hogy a föntebb előadott érvei – újbóli megfontolást követően – a tekintetes tanácsnál meghallgatásra találnak.

Kérem, Elnök úr, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését.

Beneš

miniszterelnök,

külügyminiszter


16.63. FÖLJEGYZÉS PRAZNOVSZKY PÁRIZSI MAGYAR ÜGYVIVŐNEK PERETTI DE LA ROCCÁNÁL, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGA IGAZGATÓJÁNÁL TETT LÁTOGATÁSÁRÓLirat francia száma: 492

iratszám: 232




IRATOK


A magyar kormány el van szánva arra, hogy kiadja a királyt,770770 és végrehajtsa az antant határozatait.

Beneš közölte a prágai magyar követtel,771771 hogy 30-án elkezdődött és november 2-ára befejeződik a cseh–szlovák és a jugo-szláv csapatok összevonása, és abban az esetben, ha a magyar kormány nem fogadja el a kisantant föltételeit, a cseh–szlovák és jugo-szláv csapatok 2-án átlépik a határt.

Az ultimátumot 1-jén küldik el, és fölszólítják a magyar kormányt, hogy a Habsburg-uralkodócsalád minden tagjának mondja ki a trónvesztését. Ezenkívül a magyar kormány felel a mozgósítás költségeinek a megtérítéséért.

Ami az uralkodói jogok megszüntetését illeti, Beneš megelégedne egy elvi nyilatkozattal, amíg a magyar országgyűlés nem hagyja jóvá a trónfosztást.

Ami a lefegyverzést illeti, Beneš megelégedne a magyar kormánynak a nagyhatalmakhoz intézett nyilatkozatával, és a lefegyverzés módozatairól, valamint a békeszerződés rendelkezéseinek végrehajtásáról ő maga jutna megállapodásra a nagyhatalmakkal.

Ami a mozgósítási költségek megtérítését illeti, Beneš nem kívánja Magyarországot anyagi romlásba taszítani, ezért a természetben történő kifizetéssel is megelégedne, és minden lehetséges kedvezményt megadna.

Beneš úgy gondolja, ha a magyar kormány teljesíti ezeket a föltételeket, akkor elkerülhető a fegyveres beavatkozás. Visszautasításuk esetén azonban a cseh–szlovák és a jugo-szláv hadsereg Magyarország bizonyos területeit a föltételek maradéktalan teljesítéséig megszállva fogja tartani.

A magyar kormány köszönetet mond mindazért, amit a nagyhatalmak eddig tettek, és arra kéri a szövetségeseket – mindenekelőtt Franciaországot –, járjanak közben a föltételek enyhítése érdekében, tekintve hogy a magyar kormány magatartásával nem szolgált rá a Beneš által támasztott követelésekre. Mellesleg Budapest semmiféle katonai intézkedést nem rendelt el.

Úgy látszik, a kisantant elhatározta, hogy a nagyhatalmak jóváhagyása nélkül cselekszik.

Azt válaszoltam, hogy a nagyhatalmak már kialakították és ismertették álláspontjukat a kérdésben, amelyről semmi okom föltételezni, hogy a kisantant elutasítaná, ha Magyarország elfogadja. Megjegyeztem még, hogy a magyarok válaszát különben is a nagyantant juttatja el Benešhez.


17. 1921. november17.1. FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOS BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 493

iratszám: 233




Tegnap reggeli, 277. sz. levelemben772772 már előadtam Nagyméltóságodnak – néhány részletre is rávilágítva – azokkal a föltételekkel kapcsolatos észrevételeimet, amelyek elfogadását a cseh–szlovák és a szerb kormány követeli a budapesti kabinettől, minek fejében eltekintenének Magyarország lerohanásától. A prágai és a

770770IV. Károly.

771771Tahy L.



IRATOK

belgrádi kormány ezen fölszólítása nyomán kialakult itteni tragikus helyzetben – a dolgok természetes rendjéből adódóan – tegnap újabb fejlemény állt be, amely – úgy vélem – számot tarthat Nagyméltóságod érdeklődésére.

Az e tárgyra vonatkozó különböző távirataimból773773 a minisztérium már tudomást szerzett arról, hogy tegnapelőtt a magyar kormány közölte kollégáimmal és velem, hogy ezennel a nagyhatalmak gondjaira bízza magát, és e döntésről azon nyomban értesítették a prágai magyar követet 774774 azzal, hogy erről tájékoztassa Benešt. Ez az első válasz azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy kellően tisztázza a kérdést, tekintettel a cseh–szlovák és a szerb kormány részéről – a 276. sz. levelemben775775 korábban kifejtett okok miatt – megnyilvánuló rendkívül ellenséges és a legcsekélyebb jóhiszeműséget is nyilvánvaló módon nélkülöző magatartásra. Tegnap délelőtt 11 órára tehát a miniszterelnök776776 Castagneto herceggel és Hohlerrel együtt irodájába kéretett, ahol a külügyminiszter777777 és a honvédelmi miniszter778778 is jelen volt.

Bethlen gróf először is előadta, hogy ismeri azokat az óvatosságra intő tanácsokat, amelyekkel mindhármunk ellátta a magyar kormányt, figyelmeztetve: ne rendeljen el semmiféle mozgósítási intézkedést, amely ürügyül szolgálhatna a szomszédos államoknak arra, hogy november 2-án megtámadják Magyarországot. Hozzátette, kiválónak tartja nagyon is ésszerű javaslatunkat, ám ha igaz, hogy amint lelki törekvéseinknek, úgy a diplomáciának is megvannak a mozgatórugói, azért még nem kevésbé igaz, hogy a nemzetek, csakúgy, mint az egyének egy meghatározott lélektani és anyagi valóság határain belül élnek. A jelen esetben számára úgy merül föl a kérdés, vajon csakugyan le kell mondania minden ellenállásról, és ilyen értelemben kell utasításokat kiadnia, vagy pedig – hallgatva a hazafiság természettől való érzésére – éppen az a kötelessége, hogy magától értetődő módon parancsot adjon a betolakodók elleni küzdelemre.

Úgy gondolja, az első lehetőség szerint cselekedve egyszerre két hibát is elkövetne: nemcsak a magyar nemzet jogos fölháborodását zúdítaná magára éppen azon eset után, melynek során magyar katonák volt uralkodójuk ellen fordították fegyverüket, hanem a hadsereget is demoralizálná, amelynek mind ez ideig magától értetődő módon arra volt parancsa, hogy szükség esetén védje meg az ország területét. Az a véleménye, hogy ebből hatalmas fölfordulás keletkezne. Egyébiránt a második eshetőség csak végzetes következményeket hozhat magával: először is egy csomó embert kellene a halálba küldeni, hiszen komolyabb ellenállásról gyakorlatilag szó sem lehet, aztán meg valódi háború robbanna ki, noha – meglehet, némileg túlzó derűlátással – azt is föltételezhetnénk, hogy a cseh és a szerb csapatoknak csak néhány határhoz közel fekvő pont megszállására van parancsa. Miután mindezt – ebben a hazája sorsára és az ő személyes felelősségére nézve oly tragikus helyzetben – a legtökéletesebb nyugalommal előadta, a miniszterelnök véleményünket kérdezte.

Amikor rám került a sor, nagy nyomatékkal a mi ösztönzésünkre elfogadott eddigi irányvonal folytatását javasoltam Bethlen grófnak, tehát azt, hogy továbbra is szegüljön ellen mindennemű, mozgósítást célzó intézkedésnek. Megpróbáltam meggyőzni arról, hogy miután Magyarország a nagyhatalmak gondjaira bízta magát, semmi olyan meggondolatlan lépést nem szabad elkövetnie, amellyel ebben a neki oly előnyös helyzetben valamilyen változást idézhetne elő. Avval ugyanis, hogy Budapest engedelmességet tanúsítva ekképpen cselekedett, az antantra hárul a feladat, hogy elsimítsa a Magyarország és szomszédai között ilyen váratlanul és éppen akkor támadt viszályt, amikor a magyar kormány eleget tett a nagyköveti konferencia kérésének a volt király779779 további sorsát illetően. A magyar hadsereg – egyébként is sikertelen – ellenállása csak csökkentené a budapesti kormánynak a nagyhatalmak iránti bizalom jegyében fogant döntésének a hatását, egyúttal alkalmat szolgáltatna a kisebb szövetséges államoknak arra, hogy a hadiállapotra, mint vis maiorra hivatkozva mélyen benyomuljanak az ország területére, ahelyett, hogy a határok közelében maradnának. A Nagyméltóságodtól érkezett információk alapján biztosítottam a miniszterelnököt, tudomásom van róla, hogy a francia kormány a maga részéről nem helyesli a cseh–szlovák és a szerb kormány katonai terveit, továbbá hogy a mostanihoz hasonló esetben elkerülhetetlen egy olyan ország, mint Franciaország beavatkozása angol és olasz szövetségesei oldalán. Ekkor még nem érkezett meg a 493. sz. távirat, 780780 amelyben Nagyméltóságod továbbította a nagyköveti tanács kollégáimnak és nekem szóló utasításait arra nézve, hogyan alakítsunk ki közös álláspontot egy ilyen súlyos és kényes ügyben. Így kollégáim és a délelőtt is jelen levő személyek jelenlétében csak délután tájékoztathattam a magyar kormányt – Nagyméltóságod utasításának megfelelően – a távirat rá


774774Tahy L.


776776Bethlen I.

777777Bánffy M.

778778Belitska S.

779779IV. Károly.



IRATOK

vonatkozó részéről.

Annak hatására, hogy Hohler és Castagneto herceg ugyanazokat az érveket sorakoztatta föl, mint én, és látván a részünkről megnyilvánuló teljes összhangot, a magyar kormány végérvényesen elkötelezte magát a föntebb jelzett értelemben, így rátérhettünk az uralkodói jogoknak a Habsburg-család összes tagjára vonatkozó megszüntetésének a kérdésére, megfelelően a nagyköveti tanács utasításainak, amelyek Nagyméltóságod 495. sz. táviratában781781 olvashatók. Néhány, jobbára a részleteket érintő, elsősorban jogi természetű, illetve a kérdés kezelésének mikéntjével, valamint avval kapcsolatos ellenvetést követően, hogy milyen módon lehet a kívánt eredményt az országgyűlésnél elérni, a miniszterelnök, a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter közölte velünk, hogy – tekintettel a rendkívül súlyos helyzetre – tovább kívánják folytatni az egyeztetést, így tanácskozásunkat közös megegyezéssel berekesztettük avval, hogy néhány óra múlva visszamegyünk Bethlen gróf irodájába.

Majdnem négy óra volt, amikor mindannyian visszatértünk Budára. Jóllehet – mint föntebb jeleztem – a magyar kormány tagjait már tájékoztattam a nagyköveti tanács leveléről, amelyet Beneš levelére válaszolva Osuskýhoz intézett, megelégedéssel vettem tudomásul, hogy közlésem milyen kedvező hatást gyakorolt Bethlen és Csáky grófra, hasonlóképpen Belitska tábornokra. Eddig ugyanis mind a hárman attól tartottak, hogy a cseh–szlovák és a szerb kormány kezdeményezésére nem kerülhetett volna sor a szövetséges nagyhatalmak jóváhagyása vagy legalábbis valamiféle bátorítása nélkül. Így aztán csaknem egyik pillanatról a másikra enyhülés állt be abban a feszült drámai légkörben, amelyet az idegen betörés fenyegető veszélye szokásosan előidéz. Az óriási felelőssége tudatában levő magyar kormány most már a nagyhatalmak valamiféle erkölcsi támogatásával a háta mögött láthatott tehát hozzá minden további késlekedés nélkül a Prága és Belgrád által támasztott – mellesleg az antant jóváhagyását is élvező – legfőbb követelés, nevezetesen az összes Habsburg-herceg tróntól való eltiltásának a megvitatásához. Bethlen gróf megígérte kollégáimnak, hogy a magyar kormány haladéktalanul nyilatkozatot ad ki nekünk, amelyben kihirdeti az összes Habsburg trónvesztését. Elmondása szerint ezt a nyilatkozatot az országgyűlés nyolc napon belül jóvá fogja hagyni, amely határidőt attól számítanak, hogy a volt királyt ténylegesen a nagyhatalmak kezére adják, vagyis attól a naptól, hogy IV. Károly a Bajánál rá várakozó angol hajóra száll. A szóban forgó nyilatkozatot tartalmazó levelet az este folyamán megkaptuk. E fontos okmány másolatát782782 csatoltan megküldöm Nagyméltóságodnak.

Ekképpen az amúgy továbbra is igen súlyos helyzetben – legalábbis diplomáciai téren – egy csapásra kedvező változás következett be, hiszen a Cseh–Szlovákia és Jugo-Szlávia által megszabott többi föltétel dolgában – amint azt a miniszterelnök előttünk újból hangsúlyozta – Magyarország minden fönntartás nélkül a szövetséges főhatalmakra bízta magát. Abban is megegyezés született, hogy az ország ellen intézett támadás esetén a magyar hadsereg semmilyen ellenállást nem tanúsít a cseh és a szerb csapatokkal szemben. E kérdést illetően azonban fölmerül néhány – a következőkben kifejtendő – észrevétel, lévén hogy a katonai terület még nem látszik annyira áttekinthetőnek, mint a diplomáciai.

Ugyanis miképpen a szövetséges hatalmak budapesti követeinek nem volt lehetőségük arra, hogy biztosítsák Bethlen grófot: holnap, november 2-án Magyarország területének egyik pontját sem éri majd támadás, úgy a miniszterelnöknek – a jelen esetben nyilvánvalóan meglevő jóhiszeműsége ellenére – nem áll módjában, hogy biztosan ígérje: egyetlen magyar alakulat sem fejt ki itt vagy ott valamilyen ellenállást a betolakodókkal szemben, vagy azért, mert az új – a régiekkel ellenkező – parancsok egyszerűen nem érkezhettek meg hozzá időben, vagy pedig azért, mert a hazafiság fennkölt érzése olyan cselekedetekre ragadhatja az embereket, melyeket senki sem képes teljes bizonyossággal meggátolni.

A helyzet tehát mindaddig nyugtalanító marad, ameddig Prágában és Belgrádban nem csillapodnak le a kedélyek, és a magam részéről most is csak azt kívánhatom, hogy a cseh és a szerb kormány lássa be végre: a jelenlegi körülmények között teljesen értelmetlen a fegyveres beavatkozás, föltéve, hogy tényleg nincsenek eltitkolt céljaik. Való igaz, miután Magyarország a nagyhatalmak védelmébe helyezte magát, nem tételezhető föl, hogy eleget tesz a lefegyverkezésre és a mozgósítási költségekre vonatkozó föltételeknek. Mivel azonban a nagyköveti tanács már leszögezte evvel kapcsolatos álláspontját, úgy vélem, van okunk reménykedni abban, hogy a testület továbbra is érvényesíti majd befolyását a kisantantra, amely nélkül ez a szervezet – a legutóbbi eseményekből ítélve – egyelőre képtelen külügyeinek vitelére. Hozzáteszem még, hogy jelen esetben a nagyhatalmak tekintélyéről van szó. Ez ugyanis nagyon erősen megfogyatkozna, ha Cseh–Szlovákia és Jugo-Szlávia ilyen hirtelen kivonná magát pártfogóik kényszerű fölügyelete alól, tekintve hogy Közép-Európában ez idő szerint uralkodó rendkívül visszás és bizonytalan állapotok hathatós ellenőrzést követelnek, ha a legrosszabbat el akarjuk kerülni.


782782Lásd az irat 3. sz. mellékletét.


IRATOK

Ui. Jelen sürgönyhöz Nagyméltóságod tájékoztatására mellékelem:

1.) az október 30-án tett nyilatkozatot, amelyben a magyar kormány a nagyhatalmak gondjaira bízza magát;783783

2.) a prágai magyar követ táviratának a Beneš által Magyarországgal szemben támasztott föltételekre vonatkozó részét.784784

1. SZ. MELLÉKLET

TAHY PRÁGAI MAGYAR DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐ BÁNFFY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTERNEK785785

irat típusa: Szám nélküli távirat.



Este nyolc órára Beneš magához kéretett, és közölte, […]re786786 mindeddig semmilyen választ nem kapott, jóllehet a budapesti cseh–szlovák képviselő útján tudtul adta, hogy a Habsburg-kérdés azonnali megoldásának elmaradását háborús oknak tekinti.

Tájékoztatott arról, hogy ma elkezdődik és keddre befejeződik a csapatok összevonása a határok mentén. Az ultimátumot november 1-jén küldi el, a cseh–szlovák és jugo-szláv alakulatok november 2-án lépik át az országhatárt.

Beneš szerint a békét még meg lehet menteni abban az esetben, ha a legkorábban kedden kézhez kap egy kötelező érvényű nyilatkozatot Károly király és az egész Habsburg-ház uralkodói jogainak megszüntetéséről. A nyilatkozat országgyűlési megerősítésére, illetve a Pragmatica Sanctio érvénytelenítésére értelemszerűen a későbbiekben kerül majd sor.

Ami Magyarország lefegyverkezését és a trianoni békeszerződés pontos végrehajtását illeti, Beneš beéri egy elvi jóváhagyó nyilatkozattal, a végrehajtásról ő fog a nagyhatalmakkal fog megállapodni.

Hasonlóképpen megelégedik egy olyan nyilatkozattal, amely kimondja, hogy Magyarország magára fogja vállalni a cseh–szlovák mozgósítás költségeit. Nagyon megértőnek mutatkozik majd a fizetési módozatokat illetően, mert nem akar bennünket tönkretenni. Gabonát, élelmiszereket, más egyebet is hajlandó elfogadni.

Ha föltételeit nem fogadjuk el, a csapatok átlépik a határt, és az ország bizonyos területeit mindaddig megszállva tartják, ameddig követelései nem teljesülnek.

Ha viszont eleget teszünk kikötéseinek, Beneš azt szeretné, hogy e tényt hozzuk a nagyhatalmak tudomására, és ennek megtörténtéről őt félhivatalosan értesítsük.

Ígéretet tett a mozgósítás és minden egyéb katonai intézkedés leállítására, és ezenkívül – arra az esetre nézve, ha a mozgósítást nem sikerülne teljes egészében és azonnali hatállyal leállítani – kilátásba helyezte, hogy a későbbi katonai intézkedések költségeit nem hárítja ránk.

Elismeri a velencei megállapodást, melyre nézve állítólag olyan megállapodásra jutott Olaszországgal, hogy ez a határozat csak a Habsburgok saját elhatározásunkból való trónfosztásának megtörténte után léphet hatályba.

Beneš kötelezettséget vállalt arra, hogy Magyarország belügyeibe sem a kormányzás alkotmányossága, sem a társadalmi kérdések vonatkozásában nem avatkozik be.

Amennyiben ezeknek a föltételeknek a jövő keddig eleget teszünk, Beneš biztosítékot szolgáltat arra, hogy meggátolja a szerb támadást.



785785Az iratot a magyar kormány eljuttatta a nagyhatalmak budapesti képviselőinek.



IRATOK

Úgy vélem, esetleges ellenintézkedéseinkkel csak siettetnénk a kisantant beavatkozását.

Beneš tájékoztatása szerint a párizsi, római és londoni kormány már értesítést kapott arról, hogy november 8-án elkezdődnek a hadműveletek.

2. SZ. MELLÉKLET

A MAGYAR KORMÁNY A NAGYHATALMAK BUDAPESTI KÉPVISELŐINEK

irat típusa: 6559/Pol. sz. irat.



Avval, hogy a magyar kormány átadja Benešnek, a Cseh–Szlovák Köztársaság miniszterelnökének a királyi külügyminisztériumhoz intézett távirati értesítését, Budapest teljes egészében a nagyhatalmak döntésére bízza a jelenlegi válság megoldását.

A magyar kormány egyidejűleg azt is kinyilvánítja, hogy – követve a szövetséges főhatalmak budapesti képviselőinek tanácsát – eltekint mindennemű katonai intézkedés foganatosításától. Következésképpen védelem nélkül áll, ezért arra kéri a szövetséges nagyhatalmak kormányait, hárítsák el Csehszlovákia, valamint az Sz–H–Sz Királyság támadását, és nyújtsanak neki olyan biztosítékokat, amelyek megvédik Magyarország jogait és érdekeit szomszédjai agressziója esetén.

3. SZ. MELLÉKLET

BÁNFFY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER FOUCHET BUDAPESTI FRANCIA FŐBIZTOSNAK

irat típusa: 6583/Pol. sz. irat.



Főbiztos úr!

Folyó hó 31-én kelt, 177. sz. jegyzékében787787 Nagyméltóságod volt szíves tájékoztatni a nagyköveti tanács azon nyilatkozatáról, amely fölszólítja a magyar kormányt, hogy – a nagyköveti tanács 1920. február 4-én, 788788 illetve 1921. április 1-jén789789 hozott határozatának megfelelően – haladéktalanul mondja ki Károly volt király trónvesztését, és egyidejűleg terjessze ki e trónvesztést a Habsburg-ház összes tagjára. Egyidejűleg fölhívta a figyelmem arra, hogy a tanács elvárja, hogy a magyar kormány az általános béke fönntartásának érdekében késedelem nélkül lásson hozzá ezen határozat végrehajtásához.

Válaszolva az említett jegyzékre, kérem, tájékoztassa a nagykövetek tanácsát a következőkről:

A magyar kormány minden fönntartás nélkül tudomásul veszi a nagyköveti konferencia határozatát, és kötelezettséget vállal arra, hogy késedelem nélkül hozzálát végrehajtásához. E célból haladéktalanul összehívja az országgyűlést. A magyar kormány arról is kezeskedik, hogy a Károly király és a Habsburg-uralkodócsalád összes tagjának trónvesztését kimondó törvény tervezetét az országgyűlés legkésőbb nyolc napon belül megszavazza.

Az ön ugyanezen a napon érkezett későbbi jegyzékének megfelelően fönti határidő azon a napon kezdődik, amelyen Károly király ténylegesen a nagyhatalmak kezére kerül, tehát akkor, amikor a Dunán rá váró angol hajóra szállítják.

Fogadja, Főbiztos úr, legmélyebb tiszteletem kifejezését.



788788A DDFBC II. kötetében, a 163. sz. alatt közölt irat.



IRATOK

17.2. OSUSKÝ PÁRIZSI CSEHSZLOVÁK KÖVET PERETTI DE LA ROCCÁNAK, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGA IGAZGATÓJÁNAKirat francia száma: 501

iratszám: 234

irat típusa: Res.749/1921. sz. levél.



Miniszter úr!

Tekintettel arra, hogy a magyar kormány olyan híreket juttatott el a szövetséges hatalmakhoz, melyek szerint a csehszlovák kormány – miközben folytatja tárgyalásait a szövetségesekkel – 1921. november 1-jén ultimátumot intézett volna Magyarországhoz, Beneš, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere megbízásából a következőkről tájékoztatom önt:

1. – a csehszlovák kormány soha nem intézett ultimátumot a budapesti kormányhoz;

2. – az „ultimátum” szó soha nem hangzott el;

3. – attól kezdve, hogy a nagyhatalmak vették kézbe a Habsburg Károly Magyarországra való visszatérése folytán fölmerült kérdések rendezését, a budapesti csehszlovák diplomáciai képviselő 790790 egyáltalán semmilyen lépést nem tett, és semmiféle utasítást nem kapott arra, hogy tegyen valamilyen lépést;

4. – azok az információk, melyeket a magyar kormány az állítólagos ultimátumról adott a budapesti szövetséges főbiztosoknak,791791 Tahy prágai magyar képviselő kormányának küldött jelentésein alapulnak, ám ezek a tényekkel ellenkező és teljes mértékben hamis képet nyújtanak a helyzetről (a november 1-jén, kedden Benešsel folytatott megbeszélése során egyébként Tahy maga is elismerte, hogy félretájékoztatta kormányát).

Tekintettel fönti körülményekre kormányom megbízott, hogy a legerélyesebben tiltakozzam a francia kormánynál azon mód ellen, ahogyan a magyar kormány a jelenlegi súlyos helyzetben a szövetséges hatalmakat tájékoztatta, valamint hogy arra kérjem a francia kormány, ne adjon hitelt azoknak az információknak, amelyeknek a nyilvánvaló célja, hogy viszályt keltsenek, és ekképpen megnehezítsék a nagyantant és a kisantant országai közötti együttműködést.

Kérem, Miniszter úr, fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését.






keltezési idő: 1921. november 3. óramegjelölés nélkül (Érkezett: november 4. 6 óra 35, rádiótávírón)

790790K. Feismantel.


792792A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, budapesti, prágai, belgrádi, varsói francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

Angol793793 és olasz794794 kollégámmal – az ön 647. sz. táviratában795795 foglalt utasításnak megfelelően – tegnap (fölkerestük) Take Ionescut /Jonesco/, és tájékoztattuk a nagyköveti (tanács) Beneš (levelére) adott válaszáról.

(Take Ionescu) megelégedéssel (1 hibás írásjel),796796 és azt reméli, hogy e válasz hatására kisantantbeli szövetségesei (lecsillapodnak) és a (békét) (1 hibás írásjel).797797

Ugyanakkor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a lehető leggyorsabban (történjék meg) a Habsburgok uralkodói jogainak megszüntetése.

Mivel Románia nem rendelt el mozgósítást, a költségek megtérítésének kérdése (őt nem érdekli). Mindamellett Take Ionescu úgy ítéli meg, hogy a csehek részéről – legalábbis részben – indokolt volt, hogy (az) (ügy) kirobbanásakor – Szlovákia kényes helyzetére való tekintettel – azonnal védelmi intézkedéseket foganatosítottak, és hogy ebben a vonatkozásban kártérítési követelésük szerinte megalapozott.

Ami a lefegyverkezés felügyeletét illeti, a nagyköveti tanács válaszából úgy olvassa ki, hogy már csak a megfelelő eljárási mód kidolgozása van hátra, amelyet a kisantantnak is el kell majd fogadnia.


17.4. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 504

iratszám: 236



keltezési idő: 1921. november 3. 7 óra 30

(Vették a „La Fayette” hajó rádiótávíró-készülékén)

Ma reggel Loucheur fogadta a francia C.G.T. szakszervezet küldötteit, akik a német munkásszervezetek képviselőjének, Silberschmidtnek a társaságában érkeztek. A küldöttség javaslatot tett – a wiesbadeni egyezménynek megfelelően – tizenegy falunak, közöttük Chaulnes-nak és környékének az újjáépítésére. A munkálatok – német munkaerőt és építési anyagot igénybe véve – azonnal kezdődhetnének. Állításuk szerint teljes az egyetértés közöttük és a károsultak között.

A javaslathoz Loucheur avval a kikötéssel adta elvi beleegyezését, hogy előbb a belügyminiszterrel és Somme megye prefektusával tisztázni kell, milyen rendőrségi intézkedésekre van szükség.

Ugyancsak ma reggel tanulmányozta a nagykövetek tanácsa Beneš levelét, aki elégedettségének adott hangot a tanácsnak a trónfosztással, a békeszerződés végrehajtásával, valamint a magyar lefegyverkezés ellenőrzésében való kisantant-közreműködés módozataival kapcsolatos határozatát illetően. Beneš sürgette a mozgósítási költségek megtérítésére vonatkozó követelésének legalább elvi jóváhagyását. Bejelentette, hogy előkészületi intézkedéseket tett a hadsereg békeállományba helyezésére, amit azt követően fog elrendelni, hogy a magyarok maradéktalanul végrehajtották a Habsburgok uralkodói jogainak megszüntetését célzó követeléseket. Kezességet vállalt azért, hogy a kisantant kormányai semmi olyat nem tesznek, ami ellentétes volna a szövetségesek közös érdekeivel, és továbbra is a nagyhatalmakkal összhangban cselekednek.

793793Sir A. R. Peel.

794794A. Martin-Franklin.





IRATOK

Másfelől a magyar miniszterelnök798798 bejelentette a szövetséges megbízottaknak,799799

1. – hogy a magyar kormány a nagyhatalmak gondoskodására bízza magát, és semmiféle intézkedést nem tesz egy esetleges kisantanttámadás elhárítása érdekében;

2. – hogy kimondja a Habsburg-család minden tagjának a trónvesztését;

3. – hogy a kormánynak eme – írásban is megerősítendő határozatát – az országgyűlés a november 1-jétől számított egy héten belül szentesíteni fogja.

A nagyköveti tanács határozatában megállapította, hogy a magyar kormány engedelmes magatartást tanúsít, és tudomásul vette a trónvesztés kimondását, követelve annak írásban történő azonnali megerősítését, továbbá kikötve, hogy az országgyűlési jóváhagyásnak november 7. előtt meg kell történnie. Egyben megbízta a szövetséges megbízottakat, hogy ügyeljenek e határozat pontos végrehajtására.

A nagykövetek tanácsa tájékoztatta Benešt a határozatáról, és elégedettségének adott hangot amiatt, hogy Prága kellő tiszteletet tanúsít a szövetséges kormányok iránt, egyben sürgette, hogy – tekintettel a kialakult helyzetre – helyezze békeállományba a hadsereget. Ezt Weygand tábornok szerint el lehet kezdeni, mivel a végrehajtáshoz körülbelül egy hétre van szükség, és ennek elteltével lejár a Magyarországnak megszabott határidő. A mozgósítási költségeket illetően a nagykövetek tanácsa nem talált jogi alapot a megtérítés jóváhagyására, és azt javasolta Benešnek, igényeljen a békeszerződésben meghatározott követelésekből, amelyekkel a jóvátételi bizottság foglalkozik.

A lisszaboni kormányt arra kívánják fölkérni, engedélyezze, hogy a volt király, Károly feleségével és gyermekeivel együtt Madeirán telepedhessen le, ahol a helyi rendőrség egyedül az ő személye fölött fog felügyeletet gyakorolni.

A felső-sziléziai határmegállapító bizottsághoz intézendő utasításban arra kívánják fölhívni a bizottságot, tevékenységét a gazdasági egyezményekkel összhangban végezze, és mindenekelőtt lásson hozzá a határvonal kijelöléséhez, ekképpen gyorsítva a gazdasági tárgyalások előrehaladását.

Végül figyelmeztetni kívánják a szerb és az albán kormányt, fölszólítva őket arra, hogy kölcsönösen tartózkodjanak az egymás ellen irányuló katonai lépésektől.

Curzon lord köszönetét fejezte ki amiért olyan készségesen intézkedtünk Blochnak az Ír Köztársaság kormányához intézett levele kapcsán.

A múlt szombaton összeült a Porto Rosa-i értekezlet; a tárgyalások franciául folynak az olasz Avezzana báró elnökletével.

Úgy látszik, az ankarai kormány elérte az örményországi szovjet kormánynál, hogy a jelenlegi határvonaltól délre eső területekre formált minden igényéről lemondjon.

Curzon lord arról számolt be Saint-Aulaire-nek, hogy Gunarisz már nem viszolyog annyira a közvetítés gondolatától. Úgy hiszi, Athénban végül elfogadják a közvetítést, mégpedig azokkal a föltételekkel, amelyeket még júniusban ő javasolt Párizsban. Curzon lord nagyon világosan leszögezte Gunarisznak, hogy mind London, mind Párizs békét akar Keleten. Attól is óvta, hogy a görög kormány a szövetségesek közötti véleménykülönbségekre spekuláljon, figyelmeztetve, hogy olyan javaslatokra kell fölkészülnie, amelyek nemcsak Kis-Ázsiában számolnak áldozatokkal, hanem minden bizonnyal a Tráciában húzódó határvonal kiigazításának szükségességét is fölvetik. Megállapította, hogy azok a kijelentések, amelyeket ön tett a görög miniszterelnöknek,800800 rendkívül jótékony hatást gyakoroltak rá.

A konstantinápolyi amerikai főbiztos az iránt érdeklődött Pellé tábornoktól, nem gondolja-e, hogy a görög–török békét Washingtonban kellene fedél alá hozni. Kifejtette neki, hogy szerinte a józan ésszel ellenkezik egy leszerelésről szóló értekezletet a földkerekségnek éppen azon az egyetlen pontján megtartani – hacsak addig nem sikerül békét teremteni –, ahol még mindig dúl a világháború, megjegyezve, hogy az Egyesült Államok fontosnak tartja a Dardanellák kérdését.

798798Bethlen I.


800800Gunarisz.


IRATOK

Tuozzi olasz konzul Ankarába érkezett, hogy elismertesse az Olaszországnak a háromhatalmi egyezményben biztosított kedvezményeket, vagy pedig méltányos kárpótlással váltsa meg őket.

Jusserand megerősítette a Foch marsall fogadtatásáról szóló sajtóbeszámolókat. Nem felel meg a valóságnak, hogy Wilson elnök nem kívánta a marsallt fogadni, ugyanis éppen az ágyat nyomta, amikor a tábornagy leadta névjegyét.






keltezési idő: 1921. november 4. 22 óra 30

A prágai francia képviselő803803 tájékoztatása szerint a csehszlovák kormány – szemben a magyar forrásból származó értesülésekkel – soha nem intézett ultimátumot Magyarországhoz. Hogy egy ideig úgy hittük, hogy másképp áll a dolog, az a prágai magyar követ804804 téves információjának köszönhető. Utóbbi ugyanis egy Benešsel folytatott megbeszélést követően azt közölte a szövetséges hatalmak képviselőivel, hogy a csehszlovák csapatok november 2-án átlépik a határt, ha a magyar kormány nem teljesíti Beneš négy követelését. Kormányát hasonló értelemben tájékoztatta, mire föl az megriadt, vagy úgy tett, mintha megütközött volna, és a hírt a szövetséges megbízottak tudomására adta.

Beneš későbbi kijelentéseiből ugyanakkor az derül ki, hogy amikor a négy pontot átadta a magyar követnek, mindössze azt kérte, hogy november 2-ig küldjék meg a választ.

A párizsi csehszlovák küldöttség egyébként föntieket hivatalosan is megerősítette.

A magyar kormány tehát egy szándékosan előidézett tévedéssel vagy a dolgoknak az eltúlzásával próbálta fölingerelni a szövetséges kormányokat Csehszlovákia ellen.

A prágai magyar követ, akit Beneš magához kéretett, egyébként egyértelműen beismerte, hogy pontatlanul tájékoztatta Budapestet a csehszlovák kormány álláspontjáról.


17.6. A SZÖVETSÉGES HATALMAK BUDAPESTI KÜLÜGYI KÉPVISELŐIA NAGYKÖVETEK TANÁCSÁNAKirat francia száma: 511

iratszám: 238805805 806806

801801A táviratot elküldték Budapestre (541–542. sz.), Bukarestbe (674–675. sz.), Belgrádba (770–771. sz.) és futárpostával Varsóba (1453. sz.), Bécsbe (719. sz.), Rómába (3294–95. sz.), Londonba (3656–57. sz.).802802Lásd az előző lábjegyzetet.

803803F. Couget.

804804Tahy L.


806806A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, belgrádi, prágai, bukaresti, washingtoni francia külügyi képviselőnek.


IRATOK

irat típusa: 322–323. sz. távirat. Nagyon sürgős.


keltezési idő: 1921. november 5. 12 óra 10, 12 óra 30 (Érkezett: november 5. 17 óra 15, 19 óra 50, rádiótávírón)

A szövetséges hatalmak diplomáciai képviselői a nagykövetek tanácsának.

„Tegnap este a cseh ügyvivő807807 ismertette a külügyminiszterrel808808 Beneš azon kívánságát, mely szerint a Habsburgok trónvesztését kimondó törvény szövegében kössék ki, hogy – a hatályát vesztett Pragmatica Sanctiót helyettesítő jogszabályban meghatározott szabad (királyválasztás) elvének megfelelően – Habsburg-házból való herceget soha nem lehet királlyá választani.

Annak ellenére, hogy a cseh kérés nagyon megkésve érkezett – hiszen már folyik a törvénytervezet vitája –, valamint hogy a túl erős nyomásgyakorlás (ráadásul) a kabinet helyzetét is lehetetlenné teheti a parlamentben, Beneš kívánságát nagyon erősen a magyar kormány figyelmébe ajánlottuk azt javasolva, kezdeményezzen olyan módosítást, amely eleget tesz a kérésnek.

Megállapodtunk, hogy – abban a nagyon is valószínű esetben, ha a miniszterelnök809809 úgy ítéli meg, nem fogadhatja meg tanácsunkat, mert az a kabinet bukását vonná maga után – a (magyar) kormány a törvény szövegének (hivatalos) ismertetésével egy időben írásos nyilatkozatot (fog) átadni nekünk, amely kimondja, hogy – a nagyhatalmak akaratának megfelelően – Magyarország trónjától minden Habsburg-házból való herceg egyszer (s) mindenkorra megfosztatik. Ezenkívül a magyar kormány rövid időn belül egy olyan büntetőtörvényt fog kidolgozni, amely bűnvádi eljárást rendel el minden olyan személy ellen, aki (bárminemű) propagandát folytat valamely trónigénylő érdekében.

Reméljük, föntiek Beneš teljes megelégedésére szolgálnak.”






keltezési idő: 1921. november 9. 18 óra 30 (Érkezett: november 9. 23 óra)

Hivatkozom 196. sz. táviratomra.811811

Tegnap, november 7-én elrendelték a hadsereg békeállományba helyezését. Ez holnap kezdődik az 1897 előtt született katonák elbocsátásával, és szakaszosan folytatódik.


17.8. BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖK ÉS KÜLÜGYMINISZTER A FRANCIA KÜLÜGYI KÉPVISELŐKNEK

807807K. Feismantel.

808808Bánffy M.

809809Bethlen I.

810810A távirat másolatát elküldték a londoni, római, bécsi, budapesti, belgrádi, bukaresti, washingtoni francia külügyi képviselőnek.



IRATOK






November 16-i ülésén a nagykövetek tanácsa megállapította azokat a föltételeket, amelyek – az október 29-i jegyzékében814814 foglaltaknak megfelelően – a kisantant-képviselők és az ellenőrző bizottságok együttműködését szabályozzák mindazon területen, amely a trianoni békeszerződés katonai és légi rendelkezéseinek a magyar kormány által történő végrehajtását illeti.

A nagyköveti konferencia a magyarországi ellenőrző bizottságokat a következő utasításokkal látta el, amelynek szövegét a párizsi csehszlovák, szerb–horvát–szlovén és román küldöttségnek is megküldték:

1.) Az ellenőrző bizottságok gyűjtsék össze a kisantantkormányok Magyarországon működő diplomáciai és katonai képviselői által részükre küldött információkat. A saját szolgálataik által beszerzett fontos értesülések összehasonlításához, kiegészítéséhez, megerősítéséhez vegyék igénybe e képviselők szolgálatait, irányítsák és hangolják össze tevékenységüket.

2.) A nagykövetek tanácsa fölhatalmazza a magyarországi ellenőrző bizottságok elnökeit arra, hogy az elnöki tanácsüléseket követően minden olyan információt átadjanak a kisantantkormányok Magyarországon működő diplomáciai és katonai képviselőinek, amelyek – megítélésük szerint – számot tarthat azok érdeklődésére a trianoni békeszerződés katonai és légi rendelkezéseinek a magyar kormány által történő végrehajtására vonatkozóan.

Mindezen intézkedéseket a nagykövetek tanácsa annak érdekében hozta, hogy eloszlassa a Magyarországgal határos szövetséges államok kormányainak jogos aggodalmait. A tanács egyszersmind arra törekedett, hogy ez utóbbiak rendelkezésére álló vizsgálati módszerek alkalmazását írja elő, ügyelve azonban, hogy ne szegje meg a trianoni békeszerződés 113. cikkét, amely egyedül a szövetséges főhatalmak képviselőinek hatáskörébe utalja a magyar kormányt ellenőrző műveletek irányítását és végrehajtásuk biztosítását.

(Prágának:

(Belgrádnak:

(Bukarestnek: Kérem, jelen táviratról tájékoztassa a

(csehszlovák

(szerb–horvát–szlovén

(román kormányt.


17.9. DOULCET BUDAPESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 541


812812A táviratot elküldték Prágába (651–653. sz.), Belgrádba (834–836. sz.), Bukarestbe (710–712. sz.), Budapestre (584–586. sz.) és futárpostával Rómába (3398. sz.), Londonba (3750. sz.), Bécsbe (759. sz.), Varsóba (1505. sz.), Berlinbe (2139. sz.), Brüsszelbe (1092. sz.), Madridba (511. sz.), Konstantinápolyba (1815. sz.), Szófiába (286. sz.), Athénbe (396. sz.).813813Lásd az előző lábjegyzetet.


815815A távirat másolatát továbbították a hadsereg vezérkarának.


IRATOK



keltezési idő: 1921. december 18. 20 óra 10 (Érkezett: december 19. 19 óra 15, 12 óra 40, rádiótávírón)

A népszavazás eredménye szerint Magyarországra a szavazatok kétharmada, Ausztriára egyharmada jut.

Az utóbbi időkben megtartott (csaknem) minden egyes népszavazáshoz (hasonlóan) (Allenstein, Marienwerder, Schleswig második övezete {1 hibás írásjel},816816 Klagenfurt, Szilézia) a szavazók többségét úgy látszik, itt is a régihez való ragaszkodás érzése befolyásolta, tehát az, hogy ne kerüljenek más állam hatalma alá.

A lakosságot a bécsi zavargások, valamint a teljesen a Bécs magasabbrendűségét hirdető elemek kezébe 817817

csúszott ellenszenves propaganda is befolyásolta

A (népszavazás) a legnagyobb rendben és biztonságban zajlott le, amit a szavazók rendkívül magas száma is mutat, hiszen a jogosultak 90 százaléka adta le voksát. A választás titkosságát is teljes mértékben biztosították, betartva az osztrák és magyar megbízottak által előzetesen elfogadott és aláírt (szabályokat). A tábornokok kétségkívül nagy gondot fordítottak a teljes pártatlanság biztosítására. A nagykövetek tanácsához (december) 15-én intézett 485. (sz.) sürgönyükben818818 joggal állapíthatták meg, hogy a pártatlanság a választás légkörét és gyakorlati oldalát tekintve is megvalósult. Ez azért sikerülhetett, mert a legkedvezőbb lélektani pillanatot ragadták meg, (rögtön) a szövetséges katonák megérkezése után, amikor a közhangulat (rövid időre) lecsillapodott. A katonaság jelenléte azonban – az alacsony létszám miatt – (nem) lehet elegendő a békés légkör fönntartásához.

Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, (hogy) a zavargások mindkét oldalon újult erővel kezdődnének újra, ha a népszavazás eredményével kapcsolatban kételyek támadnának. A magyar nemzeti erőket ez esetben nem lehetne megfékezni, a szövetséges csapatokat támadások érhetnék, azonban a helyzet kézben tartásához hiányzik a kellő erejük. Szükség (volna) tehát azonnali megerősítésükre. Szeretnék emlékeztetni a szövetséges tábornokok és diplomáciai képviselők november 22-én kelt, 352. sz. táviratára,819819 amelyben a helyzet elhúzódásának veszélyeivel kapcsolatban fölhív(ták) a nagyköveti tanács figyelmét arra, hogy ebben az esetben a béke biztosítása nagyobb erőket (és) több áldozatot kívánna a nagyhatalmaktól.

Le kell szögeznem, hogy a magyarok az utóbbi egy hónapban minden olyan kérésünknek eleget tettek, amelyet a velencei egyezmény végrehajtására vonatkozóan hozzájuk intéztünk, és amelyek közül egy sem az ő érdekeiknek kedvezett. Velük szemben az osztrákok rossz partnernek bizonyultak: módszerük az állandó csűrés-csavarás, a kötekedés, olyannyira, hogy az embernek az a benyomása, hogy nem is Béccsel, hanem Berlinnel van dolga.











820820A távirat másolatát elküldték a bécsi, budapesti, londoni, római francia külügyi képviselőnek, valamint Foch marsallnak és a hadügyminisztériumnak (a hadsereg vezérkara – 2. sz. iroda).


IRATOK

Tekintettel arra, hogy Bánffy gróf a magyar országgyűlésben elhangzott – Benešnek a Tahyt bíráló kritikájára (lásd december 15-én kelt, 293. sz. jelentésemet)821821 válaszoló – beszámolójában célzást tett arra az iratra, amelyet a prágai magyar követ Károly volt király legújabb kísérlete alkalmával nekem átadott, célszerűnek ítéltem, hogy csatoltan megküldjem Nagyméltóságodnak e dokumentum másolatát,822822 melynek tartalmát egyébként már 191. sz. táviratomban823823 taglaltam.

MELLÉKLET

TAHY PRÁGAI MAGYAR KÖVET FÖLJEGYZÉSE


keltezési idő: 1921. október 31. hétfő

Jóllehet kormányomtól nem kaptam ilyen értelmű utasítást, október 29-én, szombaton, este fél kilenckor személyes kezdeményezésemre fölkerestem Benešt, hogy a mostani válság legcélszerűbb megoldási módjairól tárgyaljak vele.

Beneš a következő négy pontot ismertette velem:

1. Az egész Habsburg-uralkodóház trónfosztása.

2. A trianoni békeszerződés végrehajtása.

3. A mozgósítási költségek megtérítése.

4. Lefegyverkezés.

Ha a magyar kormány november 1-jéig, keddig bezárólag nem fogadja el e négy pontot, november 2-án a csehszlovák és a jugoszláv csapatok átlépik a magyar határt.

Beneš föltételeiről vasárnap hajnali 3 órakor értesítettem kormányomat.

Aznap déli fél egykor (a Budapestről október 30-án hajnali fél háromkor érkezett utasításnak megfelelően) közöltem Benešsel, hogy a magyar kormány teljesíti a nagyköveti tanácsnak a Károly király trónfosztásra vonatkozó kérését.

Válaszában Beneš kijelentette, hogy Károly király trónfosztása nem elegendő a válság megoldására. Megismételte a szombat este mondottakat, leszögezve, hogy semmi hozzátennivalója nincs, és hogy egy esetleg kirobbanó fegyveres összeütközésért elhárít magáról minden felelősséget.


17.11. DOULCET BUDAPESTI FRANCIA KÖVET BRIAND FRANCIA MINISZTERELNÖKNEK ÉS KÜLÜGYMINISZTERNEKirat francia száma: 546

iratszám: 243




A magyarok, akik nagyon szeretnek az álmok világában élni, nem szívesen vesznek tudomást a válóságról. Így álmodták meg azt is, hogy szoros szövetségre lépve Lengyelországgal bástyát alkotnak majd a bolsevikok ellen,





IRATOK

kiérdemelve evvel a Nyugat rokonszenvét.

A lengyel–cseh egyezmény824824 megkötése azonban széttépte illúzióikat, és a meglepetés erejével hatott rájuk. Egy ideig nehezteltek Lengyelországra, diplomáciai képviselőjük825825 elutazott Varsóból, és egyelőre nem tudni, visszatér-e egyáltalán, hiszen IV. Károly hűséges követőjéről szó.

A most megkötött osztrák–cseh megállapodás826826 újfent kijózanította a magyarokat ábrándjaikból. Miközben Magyarország külső segítségről álmodozott, most rá kellett döbbennie arra, hogy már minden szomszédja szövetséget kötött egymással, és teljesen körbezárták. Egy újságíró evvel kapcsolatos érdeklődésére Bethlen gróf úgy fogalmazott, hogy a Bécs és Prága között létrejött megállapodás a meglepetés erejével hatott rá. A miniszterelnök az egyezmény politikai részét azokkal a biztosítékokkal magyarázza, amelyeket a csehországi német kisebbségnek nyújthat egy német nyelvű állammal kötött megállapodás. Az egyezményből azonban szerinte az is következik, hogy a jövőben Ausztria már nem panaszkodhat arra, hogy a saint-germaini békeszerződést erőszak hatása alatt írta alá. Ausztria magától értetődően nem csatlakozott a kisantanthoz, ám a külpolitika terén valójában Beneš irányítása alá rendelte magát.

Magyarországgal kapcsolatban Bethlen gróf kijelentette: Budapest mindenekelőtt gazdasági téren mutat érdeklődést Ausztria iránt, és egy ilyen irányú megállapodás még a Lányban aláírt egyezmény827827 létrejötte után is lehetséges. Nem Magyarországon múlott, hogy az utóbbi egyezményt előbb hozták tető alá, és a budapesti kormány komolyan törekszik arra, hogy a Porto Rosa-i értekezlet határozatai megvalósuljanak.


18. 1921. december18.1. PERETTI DE LA ROCCA, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTÉRIUM POLITIKAI ÉS KERESKEDELMI ÜGYEK IGAZGATÓSÁGÁNAK IGAZGATÓJA DOULCET BUDAPESTI FRANCIA KÖVETNEKirat francia száma: 552




keltezési idő: 1921. december 31. 0 óra 50

Ma, 30-án az osztrák követ829829 közölte a nagykövetek tanácsával, hogy az osztrák államszövetség elnöke 830830

„azért, hogy a nagyhatalmak iránti lojalitásának és engedelmességének újabb tanújelét adja, valamint hogy a velencei egyezménnyel kapcsolatos álláspontját egyértelművé tegye” jóváhagyta a velencei megállapodást.


824824Csehszlovákia és Lengyelország november 6-án politikai megállapodást kötött, amelyben az aláíró felek kötelezték magokat új közös határuk tiszteletben tartására. Ezenkívül a két állam arra is kötelezettséget vállalt, hogy harmadik állam támadása esetén egymás iránt semlegességet tanúsítanak.825825Csekonics I.

826826A Lányban 1921 decemberében Csehszlovákia és Ausztria között megkötött egyezmény leszögezi, hogy az aláíró felek politikájának az alapját a saint-germaini és a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek betartása képezi. Közös akarattal kimondták, hogy szembeszállnak minden, a régi rend visszaállítására irányuló kísérlettel. A gazdasági megállapodások keretében Csehszlovákia 500 millió cseh korona hitelt folyósított Ausztriának.827827A csehszlovák és az osztrák kormány között Lányban megkötött megállapodásról van szó – lásd az előző lábjegyzetet.


829829J. Eichhoff.

830830M. Hainisch.


A. függelék - TérképekMagyarország közigazgatása (1886–1914)

Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Bp. 1991.

Magyarország nemzetiségei a századfordulón

Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Bp. 1991

Az Osztrák–Magyar Monarchia, 1867–1918

Pándi Lajos (összeállította): Köztes-Európa, 1763–1993. (Térképgyűjtemény) Osiris-Századvég, Bp. 1995.

Az Osztrák–Magyar Monarchia országai és tartományai 1913-ban

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Bp. 2005.

Az Osztrák–Magyar Monarchia államalkotó nemzetei, 1910


Az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségei a XX. sz. elején


Európa politikai térképe, 1914


A Nagy Háború, 1914–1918


Az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó területszerzése, 1918


A balkáni front összeomlása 1918 őszén

Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918–1920. Kossuth Könyvkiadó, 1983.

Ideiglenes határvonalak Magyarországon 1918 végén

Zeidler Miklós (szerk.) Trianon. Nemzet és emlékezet. Osiris Kiadó, 2003.

A soknemzetiségű Magyarország felbomlása

Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918–1920. Kossuth Könyvkiadó, 1983.

A katonai helyzet 1919. április 16-án

Ormos Mária: Padovától Trianonig, 1918–1920. Kossuth Könyvkiadó, 1983

Demarkációs vonalak és semlegességi övezetek terve Magyarország és Románia között


A katonai helyzet 1919. május 2-án



Térképek

A Tanácsköztársaság háborúja, 1919. május–július


A magyar Vörös Hadsereg északi hadjárata


A magyar és szovjet vöröscsapatok helyzete 1919. március és június között


Magyarország fokozatos megszállása az első világháború után, 1918–1919

Zeidler Miklós (szerk.) Trianon. Nemzet és emlékezet. Osiris Kiadó, 2003

A magyar nemzetállam az első világháború után


A nyugat-magyarországi szláv korridor terve, 1919


Az Osztrák–Magyar Monarchia felosztása, 1918–1920

Zeidler Miklós (szerk.) Trianon. Nemzet és emlékezet. Osiris Kiadó, 2003

Az antant-közvélemény Európa átrendezéséről, 1914–1916


Strobl Miksa terve Magyarország kantonizálásáról, 1918. december


R. W. Seton-Watson 1916-os elképzelése Kelet-Közép-Európa nemzetállamokká alakításáról


Charles Seymour 1918. áprilisi terve a Monarchia föderalizálásáról


A háború utáni Kelet- és Közép-Európa az orosz Novoje Zveno szerint


Magyarország szomszédainak területi követelései a párizsi békekonferencián, 1919. február


Az amerikai békedelegáció javaslata Magyarország határairól, 1918. október


R. W. Seton-Watson ún. szürke zónái és 1918. decemberi javaslata Magyarország új határaira

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Bp. 2005

A brit békedelegáció 1919. február 8-i javaslata Magyarország új határaira

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Bp. 2005


Térképek

A történelmi Magyarország nemzetiségei J. E. Pichon víziója szerint (1918)


Gróf Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján („Vörös térkép”), 1920

Trianon. A magyar békeküldöttség tevékenysége 1920-ban. A bevezető tanulmányt írta és az iratokat válogatta Pomogáts Béla. A forrásokat szerkesztette és sajtó alá rendezte Ádám Magda és Cholnoky Győző. Lucidus Kiadó, Bp. 2000.

A bukaresti szerződésben Romániának ígért magyarországi területek, 1916. augusztus 17.


http://www.blogkiado.hu/images/42.htm

Szakértői javaslatok és az elfogadott magyar–román határvonal a párizsi béketárgyaláson


A magyar–román határ megállapítása


Nagy-Románia létrehozása az első világháború után


Románok Erdélyben, 1910, 1930 és 1977


A Bánát felosztása, 1919–1920


http://www.blogkiado.hu/images/47-R.jpg

Szerb területi követelések az I. világháború alatt


A londoni Jugoszláv Bizottság a délszláv állam határairól, 1917


A nagyszerb állam létrehozása az első világháború után


A Bánát felosztása, 1919–1920


A magyar–jugoszláv határ megállapítása


I. világháborús olasz területi követelések az adriai térségben


T. Masaryk 1915-ös elképzelése Csehszlovákiáról és az ún. szláv korridorról


Térképek


A nyugat-magyarországi szláv korridor terve. Beneš előterjesztése a Tízek Tanácsában, 1919. február


Délszláv és cseh elképzelések a szláv korridorról


Csehszlovákia létrehozása az első világháború után


Az etnikai Szlovenszko, 1918


Árva és Szepes problémája az első világháború után P 165


A magyar–csehszlovák határ megállapítása


A magyar–osztrák határ kialakulása


A történelmi Magyarország vasútvonalai


A békekonferencián vitatott magyar vasútvonalak és vasúti csomópontok


A trianoni békeszerződés gazdasági vonatkozásai

Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Bp. 1991.

Magyarország területi igényei a francia–magyar tárgyalások során, 1920 április–május


Magyarország végleges határainak kialakulása a Határmegállapító Bizottságok tevékenysége nyomán, 1921–1925


A magyar nemzetállam az első világháború után


A magyar nemzet Magyarországon, 1920


A történelmi és trianoni Magyarország nemzetiségei 1920-ban


http://www.blogkiado.hu/images/hetven-Z.htm


Térképek

Európai határváltozások és népmozgások az első világháború után


A Versailles teremtette kisebbségek Köztes-Európában


Államnemzetek aránya az európai nemzetállamokban, 1930


A Nemzetek Szövetsége, 1919–1932

Rothermere lord etnikai alapú határjavaslatának első (1927. június 21.) és javított (1927. június 30.) változata


http://www.blogkiado.hu/images/hetvenot-Z.htm

Gömbös Gyula revíziós terve (1934. április 10.)


Magyarország területi nyereségei 1938–1941 között


Románia kialakulása

http://lazarus.elte.hu/hun/maps/ke2500.gif

Közép- és Délkelet-Európa nemzetiségei térképe (Sebők László)

http://lazarus.elte.hu/hun/maps/ke2500.gif

Magyarország felosztása a trianoni békeszerződés szerint


B. függelék - Névmutató1. Ágoston Péterjogtudós, miniszter (1874-1925)

Életrajz

Fénykép A Peidl-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haubrich József, Ágoston Péter, Peidl Gyula, Garbai Sándor, Knaller Győző. Álló sor: Peyer Károly, Miákits Ferenc, Szabó Imre, Knittelhoffer Ferenc

2. Albert főherceg (Albrecht Ferenc József)3. Albrecht Ferenc József Károlymagyar királyi herceg, ausztriai főherceg (1897-1956)

Életrajz

4. Andrássy Gyula ifj.gróf, politikus, a Monarchia utolsó külügyminisztere (1860-1929)

Fénykép

Festmény Ismeretlen magyar festő, 19. sz.

Életrajz

Fénykép Ifj. Andrássy Gyula szónokol a Ferencvárosban az Országos Alkotmánypárt egy gyűlésén, 1913. Volt egyszer egy Magyarország. Szerkesztette: Gerő András-Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke, Balassi Kiadó-Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1996, 33. kép.

Fénykép Ifjabb Andrássy Gyula gróf, belügyminiszter, 1890 körül. Baji Etelka-Csorba László: Kastélyok és mágnások. HG és Társa Kiadó, Budapest, 1994, 91. oldal. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára.

5. Antonescu, Ionromán ezredes, a hadműveleti iroda vezetője (1882-1946)

Életrajz

Életrajz angolul

Életrajz románul

6. Apáthy Istvánzoológus, erdélyi főkormánybiztos (1863-1922)

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Lambrecht Kálmán: Magyar tudós sorstragédiája

7. Apponyi Albertgróf, a magyar küldöttség vezetője a versailles-i békekonferencián (1846-1933)


Névmutató

Festmény Kandó László: Gróf Apponyi Albert. Nagy képes millenniumi arcképcsarnok.

Életrajz

Fénykép

Fénykép

Festmény László Fülöp: Gróf Apponyi Albert portréja

Fénykép

Fénykép

Fénykép

Fénykép

Zeidler M. Apponyi A. a nemzet ügyvédje

Életrajz

Apponyi és Teleki

8. Averescu, Alexanderromán tábornok, miniszterelnök (1859-1938)

Fénykép

Fénykép

Életrajz angolul

9. Avezzana, Romano CamilloOlaszország egyik képviselője a porto-rosai értekezleten (1867-1949)

Életrajz olaszul

10. Balfour, Arthur Jamesbrit külügyminiszter (1848-1930)

Életrajz

Életrajz angolul

Irodalom

11. Baloghy Györgyjogász, igazságügyminiszter (1861-1931)

Életrajz

Fénykép A Friedrich-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Rubinek Gyula, Heinrich Ferenc, Friedrich István, Baloghy György, Grünn János. Álló sor: Beniczky Ödön, Csilléry András, Bleyer Jakab, Pekár Gyula, Schnetzer Ferenc, Ereky Károly, Haller István, Oláh Dániel, Sokorópátkai Szabó István

12. Bandholtz, Harry Hilltábornok, a budapesti szövetséges katonai bizottság amerikai tagja (1864-1925)

Irodalom


Névmutató

Ungváry Krisztián tanulmánya

L. Nagy Zsuzsa: A főváros román megszállás alatt

Fénykép Bandholtz tábornok szobrának avatása Budapesten

Fénykép Bandholtz tábornok szobra Budapesten

13. Bárczy Istvánpolitikus, igazságügyminiszter, volt budapesti főpolgármester (1866-1943)

Életrajz

Életrajz: 1.old., 2.old.

Fénykép A Huszár-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Rubinek Gyula, Somssich József, Huszár Károly, Beniczky Ödön, Korányi Frigyes, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Peyer Károly, Bleyer Jakab, Friedrich István, Heibrich Ferenc, Bárczy István

14. Bánffy MiklósGróf, külügyminiszter (1874-1950)

Életrajz

Életrajz

Ormos M.: Civitas Fidelissima. Bánffy kompromisszumjavaslata

Fénykép Bánffy Miklós sírja

Fénykép Bánffy Miklós tervei saját művéhez, A nagyúr c. drámához, 1942.

Politikusportrék. BM karikatúrái Balassi kiadó

Festmény Glatter Gyula festménye

Életrajz

15. Barrère, Camillerómai francia nagykövet (1851-1940)

Fénykép

16. Bartha Albertkatonatiszt, honvédelmi miniszter (1877-1960)

Életrajz

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old.

17. Barthou, Louisfrancia hadügyminiszter (1862-1934)

Életrajz franciául


kép


Névmutató

kép

kép

kép

kép

18. Batthyányi Tivadargróf, politikus, miniszter (1859-1931)

Életrajz


19. Bédy-Schwimmer Rózafeminista, pacifista, svájci követ (1877-1948)

Életrajz

Életrajz angolul

Életrajz németül

20. Belitska Sándora Bethlen-kormány hadügyminisztere (1872-1939)

Életrajz

kép Bethlen-kormány (1921.IV.14-1931.VIII.24.) Az eskütétel után, 1921. április 15. Bernolák Nándor, Nagyatádi-Szabó István, Belitska Sándor, Ráday Gedeon, Bethlen István, Bánffy Miklós, Hegedűs Lóránt, Tomcsányi Vilmos Pál, Vass József, Hegyeshalmi Lajos

21. Beneš, Eduardcsehszlovák miniszterelnök és külügyminiszter (1884-1948)

Életrajz

Életrajz

Ádám M. - J. Hanzal: Edvard Beneš

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz csehül

Beneš feleségével, 1921.

Beneš a kisantantról

22. Berinkey Dénespolitikus, miniszterelnök (1871-1948)

Életrajz

Életrajz


Névmutató

23. Berchtold, Leopold, grófpolitikus, a Monarchia külügyminisztere (1863-1942)

Életrajz németül

Életrajz angolul

Életrajz angolul

24. Berthelot, Henritábornok, a francia dunai hadsereg parancsnoka (1863-1931)

Életrajz angolul

Irodalom

25. Berthelot, Philippea francia külügyminisztérium európai aligazgatója, majd főtitkára (1866-1934)

Életrajz angolul

kép Alexis Léger (a gauche), Aristide Briand (au centre), Philippe Berthelot (a droite)

kép Le cabinet du ministre des Affaires étrangères, pendant la Première Guerre mondiale : Louis Hermitte, Philippe Berthelot, le comte Peretti de la Rocca (?), Henri Ponsot. 1914-1918

26. Bethlen Istvánbethleni, gróf, miniszterelnök (1874-1946)

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old. 3.old. 4.old. 5.old. 6.o 7.old. 8.old. 9.old.

kép Diósy Antal: Bethlen István, 1920-as évek Nagy képes millenniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerkesztette: Rácz Árpád Rubicon-Aquila könyvek, Budapest, 1999, 291. oldal. Fotó: Gottl Egon Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

kép

kép

Romsics I.: Bethlen István miniszterelnöksége

kép Bethlen István. sírja

kép Bethlen István miniszterelnök megérkezik a Parlamenthez, 1925. június

kép Bethlen István, 1922 körül. Nagy képes millenniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerkesztette: Rácz Árpád Rubicon-Aquila könyvek, Budapest, 1999, 292. oldal. Fotó: Gottl Egon Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

A brit külügyminisztérium a bethleni konszolidációról

27. Bismarck, Otto vonorosz-német politikus, birodalmi kancellár (1815-1898)

Életrajz

Életrajz németül


Névmutató

Életrajz angolul

28. Bleyer Jakabirodalomtörténész, miniszter (1874-1933)

Életrajz

Honlap

29. Bliss, Tasker Howardamerikai tábornok, a Legfelsőbb Haditanácsban az USA képviselője (1853-1930)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Sírja az arlingtoni temetőben

kép American Peace Delegates. Left to right are Col. E. M. House, Robert Lansing, President Wilson, Henry White, and General Tasker H. Bliss. The photograph was taken at the Hotel Crillon in Paris.

30. Bolgár Elekjogász és történész, egyetemi tanár, (1883-1949)

Életrajz

Irodalom

31. Bonar Law, Andrewbrit politikus, miniszterelnök (1858-1923)

Életrajz angolul

Életrtajz angolul

32. Bonin-Longare, Leliogróf, párizsi rendkívüli és meghatalmazott olasz követ (1859-1933)

Életrajz olaszul

33. Bonsal, Stephenamerikai őrnagy, diplomata, író, Wilson elnök tolmácsa a békekonferencián (1865-1951)

Életrajz angolul

Irodalom

34. Böhm Vilmosszociáldemokrata vezető, hadügyminiszter, a Vörös Hadsereg főparancsnoka (1880-1949)

Életrajz

Irodalom

35. Buxton, Noel Edwardbrit liberális politikus (1869-1948)


Névmutató

Életrajz angolul

Életrajz angolul

36. Brătianu, Ion I. C.román politikus (1864-1927)

Életrajz románul

Életrajz románul

Életrajz angolul

kép

Honlap

37. Brockdorff-Rantzau, Ulrich vongróf, német diplomata, külügyminiszter (1869 -1928)

Életrajz németül

Életrajz angolul

Irodalom

kép

kép Der Außenminister und der Generalkommissar mit einigen Mitgliedern der deutschen FriedensdelegationAußenminister Ulrich Graf Brockdorff-Rantzau (sitzend, links) und Generalkommissar Walter Simons (sitzend rechts), 1919. DHM, Berlin, Do 75/290 I

kép17.05.1919 parteiloser Außenminister Ullrich Graf von Brockdorff-Rantzau (Leiter der Deutschen Delegation) erhält den Entwurf der Siegermächte (Konferenz seit 18.01.1919 in Paris)

38. Buchanan, Georgerómai angol nagykövet (1854-1924)

Életrajz angolul

39. Burián Istvándiplomata, a Monarchia volt közös külügyminisztere (1851-1922)

Életrajz

Életrajz

kép Gróf Burián István közös külügyminiszter. Az első világháború és a forradalmak képei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977, 848. kép.

40. Cambon, Jules-Martinfrancia diplomata, a nagykövetek tanácsának elnöke (1845-1935)

Életrajz angolul


41. Cambon, Pierre-Paullondoni francia nagykövet (1843-1924)


Névmutató

kép "His Excellency the French Ambassador" Vanity Fair Prints.


Életrajz angolul

42. Castagneto, Gaetano Caracciolobudapesti olasz követ (1879-1923)

kép

43. Cavallero, Ugotábornok, a Legfelsőbb Haditanács olasz tagja (1880-1943)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

44. Cecil, Robert, 1st Viscount Cecil of Chelwoodbrit politikus, diplomata (1864-1958)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

45. Chelard, Raoula budapesti francia követség kereskedelmi attaséja, író, újságíró

Irodalom

46. Christescu, Constantinromán tábornok (1866-1923)

Életrajz románul

47. Clemenceau, Georges Benjaminfrancia politikus, miniszterelnök (1841-1929)

Életrajz



Életrajz angolul

Irodalom

Honlap

kép Attending the Paris peace conference at the Palace of Versailles in 1919, (from left to right) British prime minister David Lloyd-George, Italian prime minister Vittorio Orlando, French premier Georges Clémenceau and US president Woodrow Wilson.

kép British prime minister Lloyd George, French prime minister Clemenceau, and US president Woodrow Wilson in Versailles for the signing of the peace treaty with Germany.

48. Clerk, George Russel


Névmutató

a Legfelsőbb Tanács budapesti különmegbízottja (1874-1951)

kép

Irodalom

49. Coandă, Constantinromán tábornok, a békekonferencián részt vevő román küldöttség tagja (1857-1932)

Életrajz angolul

50. Contarini, Salvatoreaz olasz külügyminisztérium főtitkára (1867-1945)

Életrajz olaszul

Életrajz olaszul

51. Coolidge, Archibald Caryamerikai diplomata, történész (1866-1928)

Életrajz angolul

52. Crespi, Silvioolasz élelmezésügyi miniszter, a békekonferencián részt vevő küldöttség tagja (1868-1944)

Életrajz olaszul

53. Crowe, Sir Eyrea brit külügyminisztérium másodtitkára (1864-1925)

Életrajz angolul

54. Curzon, Georgebrit külügyminiszter (1859-1925)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

kép George Nathaniel Curzon. Vanity Fair Prints

kép George Nathaniel Curzon, Marquess Curzon of Kedleston, KG (1859-1925) By Frederick Cullen, after Philip de László (László Fülöp 1869-1937)

Irodalom

55. Cvijić, Jovanszerb földrajztudós, a békekonferencián részt vevő jugoszláv küldöttség területi bizottságának vezetője (1865-1927)

Életrajz angolul

Életrajz szerbül

Cvijić Pécsett


Névmutató

56. Csáky Imrekülügyminiszter (1882-1961)

Életrajz

kép Az első Teleki-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Korányi Frigyes, Csáky Imre, Teleki Pál, Ferdinandy Gyula, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Benárd Ágoston, Stréter István, Tomcsányi Vilmos Pál, Bleyer Jakab

57. Csekonics Ivánvarsói magyar követ (1876-

Életrajz: 1.old., 2. old.

58. Csilléry Andrásorvos, politikus, népegészségügyi miniszter (1883-1964)

Életrajz


kép A Friedrich-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Rubinek Gyula, Heinrich Ferenc, Friedrich István, Baloghy György, Grünn János. Álló sor: Beniczky Ödön, Csilléry András, Bleyer Jakab, Pekár Gyula, Schnetzer Ferenc, Ereky Károly, Haller István, Oláh Dániel, Sokorópátkai Szabó István

59. Czernin, Ottokargróf, osztrák-magyar politikus, külügyminiszter (1872-1932)

Életrajz

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Irodalom

60. Daniélou, Charlesfrancia parlamenti képviselő (1878-1953)


kép Charles Daniélou sírja Locronanban (Finistère megye, Bretagne)

Irodalom

61. Day, Cliveamerikai egyetemi tanár, a békekonferencia román és jugoszláv bizottságának a tagja (1871-1951)

Életrajz angolul

62. De Martino, Giacomoolasz diplomata, londoni követ (1868-1957)

Életrajz olaszul


Névmutató

63. De Martonne, Emmanuelfrancia földrajztudós, a békekonferencia francia küldöttségének szakértője (1873-1955)


E. de Martonne et la Roumanie

Irodalom

Derby, Edward George Villiers Stanley

17th Earl of, brit politikus, párizsi nagykövet (1865-1948)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Irodalom

64. Diaz, Armandoolasz tábornok (1861-1928)

Életrajz

Életrajz olaszul

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

65. Domony Mórica Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. Vezérigazgatója (1872-1944)

Életrajz

66. Domvile, Sir Barry Edwardbrit tengerésztiszt, a londoni konferencia résztvevője (1878-1971)

Életrajz angolul

67. Drăghicescu, Dumitruromán diplomata, szenátor (1875-1945)

Életrajz románul

68. Dulles, John Fostera békekonferencia amerikai küldöttségének tagja (1888-1959)

Életrajz angolul

69. Dutasta, Paul-Arnaudberni francia követ, a párizsi békekonferencia főtitkára (1873-1925)



Névmutató

Életrajz németül

70. Emich Gusztávgazdasági szakember, miniszter, diplomata (1866-1927)

Életrajz

kép A Simonyi-Semadam-kormány. Álló sor: balról jobbra: Soós Károly, Sokorópátkai Szabó István, Bleyer Jakab, Haller István, Benárd Ágoston, Nagyatádi Szabó István. Ülő sor: Ferdinandy Gyula, Simonyi-Semadam Sándor, Emich Gusztáv, Rubinek Gyula, Korányi Frigyes

71. Erzsébetmagyar királyné (1837-1898)

Életrajz

Életrajz németül

Honlap

72. Ferdinánd, I. HohenzollernRománia királya (1865-1927)

Életrajz angolul

Életrajz románul

Életrajz románul

73. Ferenc Ferdinándosztrák-estei főherceg, osztrák és magyar trónörökös (1863-1914)

Életrajz

Életrajz németül

kép Ferenc Ferdinánd admirálisi egyenruhában. A Habsburgok. Egy európai dinasztia története. Szerk: Brigitte Valcha. Gulliver Kiadó, Budapest, 1995, 458. oldal.

74. Ferenc József, I.magyar király, osztrák császár (1830-1916)

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Életrajz németül

kép

kép Horthy Miklós, I. Ferenc József szárnysegédje

Források

75. Ferrario, Carlo Antoniotábornok, a budapesti tábornoki tanács olasz tagja, a szövetséges katonai bizottság elnöke


Névmutató

kép A nemzetközi Katonai Ellenőrző Bizottság vezetői Sopron visszacsatolásakor, 1922. január 1-jén (balról jobbra): Gorton angol tábornok, Hamelin francia tábornok, Guilleaume Árpád honvéd tábornok és A. Ferrario olasz tábornok

Honlap Népszavazás Sopronban 1921.

J.C. Swanson: The Sopron Plebiscite of 1921. A Succes Story

Irodalom

76. Foch, Ferdinandfrancia marsall, a szövetséges hadseregek főparancsnoka, a szövetséges katonai bizottság elnöke (1851-1929)

Életrajz


Életrajz angolul

kép Ferdinand Foch, David Lloyd George und Aristide Briand auf der Londoner Konferenz, Photographie, London, 21. Februar-14. März 1921, DHM, Berlin, F 52/2229

kép Foch és Pershing tábornok az I. világháború idején

kép Ferdinand Foch commanded the French Army Group of the North during the Somme battles of World War I.

kép Foch tábornok szobra a párizsi Trocadéro téren

kép I wojna światowa, naczelny dowódca armii sprzymierzonych, Ferdinand Foch (stoi za stołem) przyjmuje kapitulację Niemiec, 11 XI 1918 r.

kép Foch tábornok szülőháza Tarbes városában

77. Fouchet, Mauricebudapesti francia főbiztos

Anne Orde: France and Hungary in 1920

78. Franchet d'Esperey, Louisfrancia tábornok, a keleti szövetséges hadseregek főparancsnoka (1856-1942)

Életrajz


Életrajz angolul

A belgrádi katonai konvenció

79. Friedrich Istvánlegitimista politikus, miniszterelnök, hadügyminiszter (1883-1951)

Életrajz

Életrajz


Életrajz angolul


Névmutató

kép

kép A második Friedrich-kormány, 1919. augusztus 27. A magyarok krónikája. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Officina Nova, Budapest, 1995, 566. oldal.

80. Frigyes, Mária Albrechtfőherceg (1856-1936)


Életrajz angolul

81. Furness, Marmaduke1st Viscount Furness brit üzletember (1883-1940)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

82. Garami Ernőszociáldemokrata vezető, miniszter, író (1876-1935)

Életrajz

Irodalom

Irodalom

83. Garbai Sándorszociáldemokrata politikus, miniszter (1879-1947)

Életrajz

Életrajz

kép A Peidl-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haubrich József, Ágoston Péter, Peidl Gyula, Garbai Sándor, Knaller Gyõzõ. Álló sor: Peyer Károly, Miákits Ferenc, Szabó Imre, Knittelhoffer Ferenc

Filmhíradó

84. Goldis, Vasileromán politikus (1862-1934)

Életrajz románul

85. Gonda Bélamérnök, egyetemi magántanár, vízügyi szakíró (1851-1933)

Életrajz

86. Gömbös Gyulajobboldali politikus (1886-1936)

Életrajz

Életrajz


Névmutató

Életrajz

Gergely J.: A Gömbös-szindróma

Irodalom

kép Pólya Tibor: Gömbös Gyula portréja, 1930-as évek. Nagy képes milleniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerkesztette: Rácz Árpád. Rubicon-Aquila könyvek, Budapest, 1999, 302. oldal. Fotó: Gottl Egon. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

kép

kép

Források

87. Gratz Gusztávközgazdász, politikus, államtud.-i és tört.-i író, külügyminiszter (1921. jan.-ápr.) (1875-1946)

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz németül

88. Grünn Jánosközgazdász, pénzügyminiszter (1864-1932)

Életrajz


89. Gunarisz, Demetrioszgörög politikus, miniszterelnök (1867-1922)

kép

90. György, V.Nagy-Britannia és Észak-Írország királya (1865-1936)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

91. Habsburg(ok)Honlap

Életrajz

Életrajz németül

Honlap

Életrajz németül

Életrajz németül


Névmutató

92. Habsburg József lásd József, Habsburg főherceg93. Habsburg Károly lásd Károly, IV.94. Hainisch, Michaelosztrák államférfi, szövetségi elnök (1858-1940)

Életrajz németül

Életrajz németül

Életrajz angolul

95. Haller Istvánkeresztényszocialista politikus, miniszter (1880-1964)

Életrajz

kép A Huszár-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Rubinek Gyula, Somssich József, Huszár Károly, Beniczky Ödön, Korányi Frigyes, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Peyer Károly, Bleyer Jakab, Friedrich István, Heibrich Ferenc, Bárczy István

96. Hallier, Andrétábornok, a bécsi francia katonai misszió vezetője

kép Hallier tábornok (J.-B. Tournassoud felvétele)

97. Hamelin, Jules-Camilletábornok, a budapesti francia katonai misszió vezetője (1866-1958)

kép A nemzetközi Katonai Ellenőrző Bizottság vezetői Sopron visszacsatolásakor, 1922. január 1-jén (balról jobbra): Gorton angol tábornok, Hamelin francia tábornok, Guilleaume Árpád honvéd tábornok és A. Ferrario olasz tábornok

98. Hardinge, Charles1st Baron Hardinge of Penshurst, brit diplomata, párizsi nagykövet (1858-1944)

Életrajz angolul

99. Haubrich Józsefnépbiztos, hadügyminiszter (1883-1939)

Életrajz

kép A Peidl-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haubrich József, Ágoston Péter, Peidl Gyula, Garbai Sándor, Knaller Győző. Álló sor: Peyer Károly, Miákits Ferenc, Szabó Imre, Knittelhoffer Ferenc

kép Stromfeld Aurél vezérkari főnök, Haubrich József hadtestparancsnok és Böhm Vilmos hadtestparancsnok

100. Hegyeshalmy Lajoskereskedelemügyi miniszter, pénzügyminiszter (1862-1925)

Életrajz

Életrajz


Névmutató

kép A Bethlen-kormány. Az eskütétel után, 1921. április 15. Bernolák Nándor, Nagyatádi-Szabó István, Belitska Sándor, Ráday Gedeon, Bethlen István, Bánffy Miklós, Hegedűs Lóránt, Tomcsányi Vilmos Pál, Vass József, Hegyeshalmi Lajos.

101. Heinrich Ferencnagykereskedő, kereskedelemügyi miniszter (1866-1925)

Életrajz

kép A Huszár-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Rubinek Gyula, Somssich József, Huszár Károly, Beniczky Ödön, Korányi Frigyes, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Peyer Károly, Bleyer Jakab, Friedrich István, Heinrich Ferenc, Bárczy István

102. Héjjas Ivánkatonatiszt, a nyugat-magyarországi szabadcsapatok egyik parancsnoka (1890-1950)

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old

kép Héjjas Iván Kémery Nagy Imrével

Honlap Népszavazás Sopronban 1921

Ormos M.: Civitas Fidelissima. A nyugat-magyarországi felkelés

ifj. Sarkady S.: A nyugat-magyarországi felkelés...

Fiziker R.: Operettháború vagy hatalmi harc?

Fiziker R.: A soproni népszavazás


Varsányi Péter I.: Magyarország vagy Ausztria?

Honlap

kép

103. Henrys, Paul Prosperfrancia tábornok, a francia keleti hadsereg, a későbbi magyarországi francia hadsereg parancsnoka (1862-1943)

Életrajz angolul

104. Herbette, Jeana Le Temps c. lap munkatársa (1878-1960)

Irodalom

Irodalom

105. Hermitte, Louisa francia külügyminisztérium tisztviselője

kép Cabinet du ministre (1915-1916) : Henri Ponsot, Philippe Berthelot, Louis Hermite, Auguste Bréal, de Béarn, Albert Kammerer, de Ravignan


Névmutató

kép Le cabinet du ministre des Affaires étrangères, pendant la Première Guerre mondiale : Louis Hermitte, Philippe Berthelot, le comte Peretti de la Rocca (?), Henri Ponsot. 1914-1918

106. Herrmann MiksaHermann, egyetemi tanár, kereskedelemügyi miniszter (1868-1944)

Életrajz

Életrajz: 1.old, 2.old.

107. Hevesi Gyulaközgazdász, népbiztos (1890-1970)

Életrajz

Irodalom

108. Hindenburg, Paul vonnémet tábornok, köztársasági elnök (1847-1934)

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz: h1.old. 2.old.

109. Hlinka, Andrejszlovák katolikus pap, politikus, a Szlovák Néppárt alapítója (1864-1938)

Életrajz

Életrajz

Életrajz szlovákul

Életrajz angolul

kép

kép

110. Hodža, Milanszlovák politikus, képviselő a magyar országgyűlésben (1878-1944)

Életrajz angolul

kép Milan Hodza, 1906. Volt egyszer egy Magyarország. Szerkesztette: Gerő András-Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke, Balassi Kiadó-Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1996, 55. kép.

Irodalom

111. Hohenzollerneknémet uralkodóház

Életrajz


Névmutató

112. Holban, román tábornoka Budapestet megszálló román csapatok parancsnoka

L. Nagy Zs.: A főváros román megszállás alatt

113. Hohler, Thomas Beaumontbudapesti brit főmegbízott (1871-1946)

Források

Források

Irodalom

114. Hoover, Herbert Clarkaz Európát segélyező amerikai szervezet vezetője, az USA 31. elnöke (1874-1964)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Honlap

115. Horthy Miklósvitéz nagybányai, tengerésztiszt, Magyarország kormányzója (1868-1957)

Honlap

Honlap

Honlap

Életrajz

Életrajz

kép Horthy Miklós, I. Ferenc József szárnysegédje

Hunyady József, gróf, legitimista politikus, IV. Károly főudvarmestere (1873-1942)

Életrajz

Életrajz

116. Huszár Károlypolitikus, miniszterelnök (1882-1941)

Életrajz


117. Ionescu, Takeromán külügyminiszter (1858-1922)


Névmutató

Életrajz angolul

Életrajz románul

Életrajz románul

118. István, Szent I.(967-977?-1038)

Honlap

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Életrajz

119. Jászi Oszkártársadalomtudós, politikus, miniszter (1875-1957)

Életrajz

Életrajz

Források

Ihász I.: A dunai megbékélés apostola

Irodalom

Irodalom

120. Jirásek, Aloiscseh író és történész (1851-1930)

Életrajz angolul

Életrajz csehül

Irodalom

121. József, Habsburgfőherceg (1872-1962)

Életrajz

kép

kép

kép

kép

kép Spányik Kornél (1858 - 1943) József főherceg

kép József főherceg palotája a Szent György tér nyugati oldalán (1900-as évek)


Névmutató

122. Juriga Nándor (Ferdinánd)szlovák nemzetiségű országgyűlési képviselő (1871-1950)

Életrajz


123. Jusserand, Jean-Juleswashingtoni francia nagykövet (1855-1932)

Életrajz angolul


kép Jean-Jules Jusserand

124. Kalina, Antoníncseh politikus, belgrádi követ (1870-1922)

Életrajz németül

125. Kánya Kálmándiplomata, a külügyminiszter állandó helyettese (1869-1945)

Életrajz: 1. old. 2.old. 3.old.

Életrajz angolul

Életrajz németül

126. Karagyorgyevicsszerb uralkodócsalád

Honlap

Életrajz angolul

127. Károly, IV.magyar király, osztrák császár (mint I. K.) (1887-1922)

Életrajz

Szász Z.: Habsburg Károly életútja

Életrajz

Életrajz angolul


Perjési Zs.: Esküszik a király

Boldoggá avatás


kép IV.Károly a második királypuccs idején

kép IV. Károly a második királypuccs idején ezzel a repülővel érkezett Magyarországra


Névmutató

kép IV. Károly ezzel a hajóval távozott Madeira szigetére

kép

kép

kép IV. Károly második puccskísérlete

A legutolsó aranyágacska letörése

IV. Károly Kálvária, Tihany

Irodalom

Romsics I.: A királykérdés rendezése (Bethlen I.)

Irodalom

Irodalom

Pöschek, A.: Der erste Restaurationsversuch

Habsburg Ottó az európai örökségről

128. Károly, III.magyar király, osztrák császár (mint VI. K.) (1685-1740)

A pragmatica sanctio

kép A Pragmatica Sanctio első oldala. Bertényi Iván-Diószegi István-Horváth Jenő-Kalmár János-Szabó Péter: Királyok könyve. Officina Nova, Budapest, 1993, 168. oldal.

129. Károlyi Gyulapolitikus, miniszterelnök, külügyminiszter (1871-1947)

Életrajz

Életrajz

130. Károlyi Mihálypolitikus, miniszterelnök, köztársasági elnök (1875-1955)

Életrajz

Életrajz

Források

Honlap

131. Kerenszkij, Alekszandr Fjodorovicsorosz politikus, miniszterelnök (1881-1970)

Életrajz

Életrajz angolul

132. Kerr, Philip, 11th Marquess of Lothianbrit politikus, diplomata (1882-1940)


Névmutató

Életrajz angolul

133. Khuen-Héderváry Sándordiplomata (1881-1947)

Életrajz

134. Klofáč, Václavcseh politikus, hadügyminiszter (1868-1942)

Életrajz angolul

Életrajz csehül

135. Korányi Frigyesgazdaságpolitikus, pénzügyminiszter (1869-1935)

Életrajz

Filmhíradó

136. Kornfeld Móric, bárónagyiparos, bankár, politikus (1882-1967)

Életrajz

Életrajz

Források

137. Kossuth Lajosállamférfi, Magyarország kormányzója (1802-1894)

Életrajz

Életrajz

138. Kramař, Karelcsehszlovák miniszterelnök (1860-1937)

Életrajz angolul

Életrajz csehül

Életrajz lengyelül

Gulyás L. - Tóth I.: K. Kramař Közép-Európa terve

Irodalom

139. Kratochwill Károlyvezérkari tiszt (1869-1946)

Életrajz

140. Kun Béla


Névmutató

a Tanácsköztársaság tényleges vezetője, külügyi és hadügyi népbiztos (1886-1938)

Életrajz

Életrajz

Életrajz angolul

Magyar Tanácsköztársaság

Életrajz

kép

Életrajz

kép Kun Béla, 1920 körül. Nagy képes milleniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerkesztette: Rácz Árpád. Rubicon-Aquila könyvek, Budapest, 1999, 278. oldal. Fotó: Gottl Egon. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

Irodalom

141. Kunfi Zsigmondpolitikus, népbiztos, miniszter (1879-1929)

Életrajz

Irodalom

Irodalom

142. Kybal, Vlastimilrómai csehszlovák követ (1880-1958)

Életrajz csehül

Életrajz csehül

kép

143. Ladik Gusztávjogász, belügyminisztériumi államtitkár (1860-1959)

Életrajz

144. Landler Jenőügyvéd, a Vörös Hadsereg főparancsnoka (1875-1928)

Életrajz

Életrajz

145. Láng Boldizsárbáró, politikus, Horthy kabinetirodájának vezetője (1877-1943)

Életrajz

146. Lansing, Robert


Névmutató

amerikai politikus, külügyi államtitkár (1864-1928)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

147. Laroche, Julesdiplomata, a francia külügyminisztérium európai aligazgatója (1872-1961)

Források

Források

Források

148. Lefèvre, André Josephfrancia politikus, hadügyminiszter (1869-1929)


149. Lehár Antalbáró, katonatiszt (1876-1962)

Életrajz

Irodalom



ifj. Sarkady S.: A nyugat magyarországi felkelés...


Életrajz románul

Források

Források


150. Lenin, Vlagyimir Iljicsszovjet-orosz politikus, a Népbiztosok Tanácsának elnöke (1870-1924)

Életrajz

Életrajz

Életrajz oroszul

Életrajz angolul

151. Le Rond, Henrifrancia tábornok

kép


Névmutató

152. Lévai Oszkárvörösőr-parancsnok (1890-1920)

Életrajz

153. Leygues, Georgesfrancia politikus, miniszterelnök, külügyminiszter (1857-1933)



Életrajz angolul

Irodalom

154. Linder Bélavezérkari ezredes, miniszter (1876-1962)

Életrajz

Irodalom

155. Lindley, Sir Francis Oswaldbécsi brit követ

Irodalom

156. Lipót, II.belga uralkodó, felesége József nádor leánya volt (1835-1909)


157. Lloyd George, Davidbrit miniszterelnök (1863-1945)

Életrajz

Életrajz angolul

kép

Életrajz angolul

kép

Irodalom

158. Loucheur, Louisfrancia politikus, a felszabadított területek minisztere (1872-1931)


Irodalom

Irodalom


Névmutató

kép

159. Lovászy Mártonújságíró, politikus, miniszter (1864-1927)

Életrajz

Életrajz

160. Mackensen, August vonnémet marsall (1849-1945)

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz angolul

161. Maniu, Iuliuerdélyi román politikus (1873-1953)

Életrajz

Életrajz románul

Életrajz angolul

162. Mantoux, Paula francia delegáció tolmácstisztje a Négyek Tanácsának tárgyalásain (1877-1956)


Források

Források


163. Marek, Ferdinandprágai osztrák ügyvivő, majd követ (1881-1947)

Irodalom

164. Máriaromán királyné (1875-1938)

Életrajz románul

Életrajz angolul

Életrajz románul

165. Mária Teréziamagyar és cseh királynő (1717-1780)

Életrajz


Névmutató

Életrajz

166. Marinovich Jenőbudapesti rendőrfőkapitány (1868-19??)

Életrajz

167. Markovič, Rudolfszlovák politikus, ügyvéd (1868-1934)


168. Martin-Franklin, Albertobukaresti olasz követ (1876-1943)

Életrajz olaszul

169. Masaryk, Tomaš Garriguecseh filozófus, államférfi, Csehszlovákia elnöke (1850-1937)

Honlap

Életrajz

Életrajz csehül

Irodalom

Források

170. Mayer Jánoskisgazda politikus, miniszter (1871-1955)

Életrajz

Életrajz: 1.old 2.old.

171. Mayr, Michaelosztrák szövetségi kancellár (1864-1920)

Életrajz németül

Életrajz németül

Életrajz angolul

Ormos M.: Civitas Fidelissima. Egyezkedések a Mayr-kormány idején

172. Mikes Jánosszombathelyi püspök (1876-1945)

Életrajz

Bakó B.: Megemlékezés gr. Mikes János püspökről



Névmutató

Életrajz


173. Millerand, Alexandrefrancia miniszterelnök és külügyminiszter (1859-1943)


Életrajz angolul

Életrajz angolul


Irodalom

174. Mišić, Živojinvajda, szerb vezérkari főnök (1855-1921)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz szerbül

175. Mittelhauser, Eugènefrancia tábornok, a szlovákiai csehszlovák csapatok parancsnoka (1873-1949)

Életrajz csehül

176. Monzie, Anatole defrancia politikus (1876-1947)


Életrajz

Irodalom

Irodalom

Irodalom

177. Moşoiu, Traianromán tábornok, hadügyminiszter

Életrajz románul

178. Nádosy Imreországos rendőrfőkapitány (1872-1935)

Életrajz

A frankhamisítási botrány

Filmhíradó


Névmutató

179. Napóleon, I., BonaparteFranciaország császára (1769-1821)

Honlap

Életrajz

Honlap


Honlap

180. Nemes Albertgróf, római követ (1866-19??)

Életrajz

Életrajz

181. Nicolson, Sir Harold Georgebrit diplomata, történész, a csehszlovák ügyek bizottságának tagja (1886-1968)

Életrajz angolul

182. Ninčić, Momčilojugoszláv külügyminiszter (1876-1949)

Életrajz szerbül

Életrajz angolul

kép

183. Nitti, Francescoolasz politikus, miniszterelnök (1869-1953)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

http://opac.bibl.u-szeged.hu/opac

184. Normann grófÉletrajz

185. Noske, Gustavnémet szociáldemokrata politikus (1868-1946)

Életrajz németül

Életrajz angolul

186. Obrenović, Milošszerb fejedelem (1780-1860)


Névmutató

Életrajz angolul

187. Oláh Dánielvasmunkás, kereszténydemokrata politikus, miniszter (1881-1923)

Életrajz


188. Orlando, Vittorio Emanueleolasz politikus, miniszterelnök (1860-1952)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

kép (Left to right) The "Big Four": David Lloyd George of Britain, Vittorio Orlando of Italy, Georges Clemenceau of France, and Woodrow Wilson of the United States, the principal architects of the Treaty of Versailles.

189. Ostenburg Gyulakatonatiszt, a nyugat-magyarországi szabadcsapatok egyik parancsnoka (1886-1944)

Életrajz





Gyurácz F.: A nemzeti önbecsülés képei


Honlap



190. Osuský, Štefánpárizsi csehszlovák követ (1889-1973)

Életrajz csehül


Irodalom

191. Ottóosztrák főherceg (Habsburg Ottó) (1912-)


Névmutató

Honlap

Életrajz

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz angolul

192. Paléologue, Mauricea francia külügyminisztérium főtitkára (1859-1944)


Életrajz angolul

Irodalom

Irodalom

Ignotus: A Paléologue naplói

193. Pašić, Nikolaszerb miniszterelnök (1845-1926)

Életrajz angolul

Életrajz szerbül

Életrajz szerbül

194. Patek, Stanislawlengyel diplomata, külügyminiszter (1866-1944)


195. Peidl Gyulaszociáldemokrata politikus, miniszter (1873-1943)

Életrajz

Életrajz


kép A Peidl-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haubrich József, Ágoston Péter, Peidl Gyula, Garbai Sándor, Knaller Gyõzõ. Álló sor: Peyer Károly, Miákits Ferenc, Szabó Imre, Knittelhoffer Ferenc

196. Pellé, Mauricetábornok, a prágai francia katonai misszió vezetője (1863-1924)

kép

A. Hrdina: Z dĕjin československé armády

197. Perényi Zsigmondbáró, politikus, miniszter (1870-1946)


Névmutató

Életrajz

Életrajz

198. Pešić, Petartábornok, a szerb-horvát-szlovén hadsereg vezérkari főnöke, hadügy- és haditengerészeti miniszter (1871-1944)

Életrajz angolul

kép

199. Pichon, Stephenfrancia politikus, külügyminiszter (1857-1933)


Életrajz angolul

200. Piłsudski, Józefmarsall, Lengyelország államfője (1867-1935)

Honlap

Életrajz angolul


201. Pogány Józsefkommunista politikus, népbiztos (1886-1939)

Életrajz

Életrajz

202. Poincaré, Raymondpolitikus, francia köztársasági elnök (1860-1934)

Életrajz



Források

Irodalom

Ignotus: A politika mögül. M. Poincaré

203. Polk, Frank Lyonamerikai diplomata, párizsi nagykövet (1871-1943)

kép

204. Pór Ernőkommunista politikus (1888-1939)


Névmutató

Életrajz

205. Presan, Constantin (Prezan)román tábornok, hadsereg-főparancsnok (1861-1943)

Életrajz románul

Életrajz angolul

kép

206. Prónay Pálkatonatiszt, a nyugat-magyarországi szabadcsapatok egyik parancsnoka (1874-1946)

Életrajz

Életrajz

Honlap




Gyurácz F.: A nemzeti önbecsülés képei


Imposztorok, rendező: Máriássy Félix

Források

Rehabilitálták Prónayt




207. Rákóczi Ferencerdélyi fejedelem, Magyarország vezérlő fejedelme ((1676-1735)

Életrajz

Életrajz

208. Rakovszky Istvánpolitikus, a nemzetgyűlés elnöke (1858-1931)

Életrajz

209. Reclus, Éliséefrancia földrajztudós (1830-1905)


Források


Névmutató

210. Renaudel, Pierrefrancia szocialista politikus (1871-1935)


kép

211. Renner, Karlosztrák szövetségi kancellár és külügyminiszter (1870-1950)

Életrajz németül

Életrajz németül

Életrajz angolul

Honlap

Stehler Gy.: Karl Renner a nemzetiségi kérdésről

212. Romanelli, Guidoalezredes, a budapesti olasz katonai misszió vezetője (1876-1973)

Szabó M.: Ki volt Guido Romanelli?

Guido Romanelli, un eroe italiano a Budapest

kép

L. Nagy Zs.: A főváros román megszállás alatt

Források

Életmentő alezredes

A budapesti misszió. Dokumentumfilm, rendező: Sós M.

213. RomanovokIrodalom

Életrajz angolul

Az utolsó Romanov

214. Róth Ottóa Bánsági Nemzeti Tanács vezetője

Bánsági Köztársaság

215. Rubinek Gyulaföldművelésügyi, illetve kereskedelemügyi miniszter (1865-1922)

Életrajz

1.old. 2.old. 3.old. 4.old. 5.old.

kép A Huszár-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Rubinek Gyula, Somssich József, Huszár Károly, Beniczky Ödön, Korányi Frigyes, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Peyer Károly,


Névmutató

Bleyer Jakab, Friedrich István, Heibrich Ferenc, Bárczy István,

Rubinek Gyula sírja

216. Salvago-Raggi, Giuseppeolasz politikus, a békekonferencia központi területi bizottságának tagja (1866-1946)

Életrajz olaszul

217. Sándor I.jugoszláv király (1888-1934)

Életrajz angolul

Életrajz szerbül

A Jugoszláv Királyság

218. Schnetzer Ferenctábornok, hadügyminiszter (1867-1944)

Életrajz


219. Schober, Johannesosztrák szövetségi kancellár, külügyminiszter (1874-1932)

Életrajz németül

Életrajz németül

220. Scialoja, Vittorioolasz külügyminiszter (1856-1933)

Életrajz olaszul

Életrajz spanyolul

Irodalom

221. Semsey Lászlógróf, politikus, a békeküldöttség tagja (1869-1943)

Életrajz

222. Seydoux, Jacquesa francia külügyminisztérium politikai és kereskedelmi ügyeinek aligazgatója

Irodalom

Irodalom

223. Seymour, Charlesamerikai történész, a békekonferencián részt vevő amerikai küldöttség tagja (1855-1963)


Névmutató

Életrajz angolul

kép

224. Sforza, Carloolasz külügyminiszter (1872-1952)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz olaszul

Források

Irodalom

225. Sigray AntalNyugat-Magyarország főkormánybiztosa (1879-1947

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old. 3.old.




kép Sopron a népszavazás idején

A legutolsó aranyágacska letörése

kép



226. Simonyi-Semadam Sándorpolitikus, miniszterelnök (1864-1946)

Életrajz


Életrajz

Életrajz

227. Skirmunt, Konstantylengyel diplomata, külügyminiszter (1866-1951)


Irodalom


Névmutató

228. Smuts, Jan Christiaandél-afrikai tábornagy, miniszterelnök, a békekonferencia résztvevője (1870-1950)

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

229. Somssich Józsefgróf, diplomata, külügyminiszter (1864-1941)

Életrajz


Életrajz

230. Sonnino, Sidneyolasz külügyminiszter (1847-1922)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

231. Soós Károlytábornok, hadügyminiszter (1869-1953)

Életrajz


232. Sréter Istvánhonvédelmi miniszter (1867-1942)

Életrajz

Életrajz: 1.old. 2.old. 3.old.

kép Az első Teleki-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Korányi Frigyes, Csáky Imre, Teleki Pál, Ferdinandy Gyula, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Benárd Ágoston, Sréter István, Tomcsányi Vilmos Pál, Bleyer Jakab,

233. Szabó István (Nagyatádi Szabó)politikus, miniszter (1863-1924)

Életrajz

Életrajz: 1.old 2.old

kép A Teleki-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Korányi Frigyes, Csáky Imre, Teleki Pál, Ferdinandy Gyula, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Benárd Ágoston, Stréter


Névmutató

István, Tomcsányi Vilmos Pál, Bleyer Jakab

234. Szabó István (Sokorópátkai Szabó)politikus, miniszter (1878-1938)

Életrajz

Életrajz: 1.old 2.old.

kép A Teleki-kormány. Ülő sor: balról jobbra: Haller István, Korányi Frigyes, Csáky Imre, Teleki Pál, Ferdinandy Gyula, Nagyatádi Szabó István. Álló sor: Sokorópátkai Szabó István, Benárd Ágoston, Stréter István, Tomcsányi Vilmos Pál, Bleyer Jakab

235. Szapáry Lászlódiplomata, politikus (1864-1939)

Életrajz

Ignotus: A politika mögül

236. Tahy Lászlóprágai követ (1881-1940)

Életrajz

Életrajz

237. Tánczos Gábortábornok, az ideiglenes Friedrich-kormány külügyminisztere (1872-1953)

Életrajz

238. Tardieu, Andréfrancia politikus, miniszterelnök (1876-1945)


Életrajz angolul

Tardieu-javaslatok

239. Teleki Pálgróf, politikus, miniszterelnök, külügyminiszter, földrajztudós (1879-1941)

Életrajz

Életrajz

Életrajz németül

Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján

Honlap



Irodalom


Névmutató

Ablonczy B.: Az ország élén

Irodalom

Török B.: Értjük-e Teleki Pál nagyságát?

Irodalom

kép Gróf Teleki Pát sírja

240. Tisza Istvángróf, politikus, miniszterelnök (1861-1918)

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Virág L.: Néhány szempont Tisza István gróf...

kép Tisza István. Balló Ede másolata Benczúr Gyula festményéről

kép Tisza István gróf szobra Debrecenben

Irodalom

Irodalom

241. Tittoni, Tommasoolasz diplomata, külügyminiszter (1855-1931)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

Életrajz olaszul

242. Tomasi della Torretta, Pietroolasz diplomata, külügyminiszter (1873-1962)

Életrajz olaszul

Életrajz olaszul

J.C. Swanson: The Sopron Plebiscite of 1921: A Succes Story

243. Trockij, Lev Davidovicsszovjet politikus (1879-1940)

Életrajz

244. Troubridge, Sir Ernest Charlesbrit tengernagy, a dunai hajózás parancsnoka (1862-1926)

Életrajz angolul

245. Trumbić, Antejugoszláv külügyminiszter (1864-1938)


Névmutató

Életrajz angolul

Életrajz angolul

246. Tusar, Vlastimicseh politikus, Csehszlovákia miniszterelnöke (1880-1924)

Életrajz angolul

Életrajz csehül

247. Ullmann Adolfbáró, a Magyar Általános Hitelbank elnöke (1857-1925)

Életrajz

248. Vaida-Voevod, Alexandruromán politikus, miniszterelnök (1872-1950)

Életrajz angolul

Életrajz románul

Források

V. Ciobanu: Activitatea diplomatică ... la Paris

249. Vaitoianu, Arturromán tábornok, miniszterelnök (1864-1957)

Életrajz angolul

250. Vansittart, Sir Robertbrit diplomata (1881-1957)

Életrajz angolul

Irodalom

kép

251. Vass Józsefkalocsai nagyprépost, közélelmezési, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter (1877-1930)

Életrajz


252. Vázsonyi Vilmospolgári liberális politikus, miniszter (1868-1926)

Életrajz

Életrajz

Irodalom

kép


Névmutató

253. Venizelosz, Eleftherioszgörög miniszterelnök, hadügyminiszter (1864-1936)

Honlap

Életrajz angolul

Életrajz angolul

254. Vesnić, Milenkojugoszláv miniszterelnök, külügyminiszter (1862-1921)

Életrajz angolul

A Jugoszláv Királyság

255. Viktor Emanuel. III.olasz uralkodó (1869-1947)

Életrajz olaszul

Életrajz angolul

256. Vilmos, II., Hohenzollernporosz király és német császár (1859-1941)

Életrajz

Életrajz németül

Életrajz németül hang- és filmdokumentumokkal

Életrajz angolul

kép

257. Vrangel, Pjotr Nyikolajevicsorosz tábornok (1878-1928)

Életrajz angolul

Életrajz oroszul

258. Wekerle Sándorpénzügyminiszter, miniszterelnök (1848-1921)

Életrajz

Életrajz

Szabó D.: Wekerle Sándor a válságmenedzser

kép

259. Weygand, Maximefrancia tábornok (1867-1965)

Életrajz


Névmutató


Életrajz angolul

Irodalom

260. Wilson, Thomas Woodrowamerikai politikus, az Egyesült Államok 28. elnöke (1856-1924)

Életrajz

Életrajz angolul

Életrajz angolul

Életrajz angolul

261. Windischgrätz Lajosherceg (Windischgraetz), nagybirtokos, miniszter (1882-1968)

Életrajz


kép

262. Wirth, Josephnémet birodalmi kancellár, külügyminiszter (1879-1956)

Életrajz németül

Életrajz németül

Életrajz angolul

263. Wittelsbachnémet uralkodóház

Életrajz

Életrajz angolul

264. Wlassich Gyulabáró, jogász, miniszter (1852-1937)

Életrajz

Életrajz

kép

265. Zerkovitz Emilújságíró, hajózási kormánybiztos, a hadügyi népbiztosság tagja (1870-1923)

Életrajz

Életrajz


Névmutató

266. Zitamagyar királyné és osztrák császárné (1892-1989)

Életrajz

Életrajz németül
