P Á R H U Z A M O SN A P L ÓWEÖRES SÁNDOR ÉS NYISZTOR ZOLTÁNK E L E T IÚ T J AÖSSZEÁLL ÍTOTTA A SZÖVEGET GONDOZTA ÉSAZ UTÓSZÓT ÍRTASTEINERT ÁGOTATEREBESS KIADÓ1998 BUDAPEST

¨´

´ ´´

´´ ´

´´´ ´

´´

¨¨

A CÉLRÓL

Mit bánom én, hogy érdemes,vagy céltalan a dolgom?Patak vagyok: kérdjem-e, hogy habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiértés nem tudom, ki ellen.Nem kell ismernem célomat,mert célom ismer engem.

(1936)

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R5

´¨

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N7

CSÖNGE, 1937. JAN. 7.

Indulás elõtti nap. (A napokban befejeztem„Alvó leány” és „Fû, fa, füst” c. verseimet,örülök nekik. Ma kritikát írtam Jékelykönyvérõl, szeretettel csináltam, igen hamarment.) Fáj, hogy el kell menni, mint mindig, haegy helyet elhagyok. Az íróasztalnál ülök,kilátok a sövényre, sok veréb mozog rajta. Az égszürke, felhõs, az idõ aránylag langyos. Sokbosszúságom volt utam elõkészítésével, sokzûrzavar volt a valutákkal, papírokmegszerzésével, anyámnak elég kellemetlenségetokoztam vele. Elég kevés pénzzel utazom Kelet-Ázsiába; kár. Holnap alighanem szép idõm leszaz utazáshoz. Hó nincs, nem is igen volt eddigaz idén, kellemes telet hagyok itt.

„CONTE ROSSO”” FEDÉLZET, NÁPOLY UTÁN, JAN. 10.

Még látszik Capri és az olasz partok. – Eddig azút eléggé élménytelen volt. 8-án reggelcsatlakoztam Nagykanizsán a manilaieucharisztikus kongresszusra induló magyarcsoporthoz. Legtöbbjük pap, köztük Nyisztor

6

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Már hátunk mögött az elõkészület, az útiláz, a vízum- és valutabeszerzés minden gondja s a vonat kíméletlen dübörgéssel vágtat dél felé.Már messze süllyedt táj a haza földje,szerkesztõségem kis szobája a fázós kályhával s a széllel bélelt ablakokkal is már csak halványemlék, mely mindjobban elmosódik a lomhánnyújtózkodó ködben. Az ezer ideg, amellyelotthon figyelve és megfeszítve élünk, a vonatzúgásában szépen elpihen s a tengernyi gondbólmár csak egy érzés marad: szabad, költözõmadarak vagyunk, kik kifeszített szárnnyalszállunk Kelet felé.

A nap gyorsan pereg. Egy kis ismerkedés, egykis étkezés, egy gyors alsósparti a magyarútitársakkal, némi szundítás – és minden 3-4órában országhatár, útlevél – vagy vámvizsgálat– s az idõ pompásan telik. […]

A vonat már a Karszton liheg s az észre semvett nap egy nagyon is észrevehetõ éjszakábazuhan.

Trieszt! Hogy miért kell itt minden északróljött vonatnak 1-2 óráig megrekednie, sohsemértettem meg. Hacsak nem azért, hogy ebbe a szép, haldokló városba egy kis vérkeringést,idegenforgalmat, életet vigyen. Jaj! úgy irtózommindig ettõl a régen zajos, lüktetõ, ma kietlen,

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N98

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

szinte néptelen, halott várostól. Szerencse, hogy– irodalmi mecénások híján – legalább fizetõvendégeink, gavallér útitársaink vannak. A kétjó illatos feketét a Benyács, a kazánfolyadékszámláját a Taksonyi barátunk nyakába varrom.Elvégre Olaszországban vagyunk, ahol a levegõtse mérik már ingyen (hol vannak azok a régiidõk, amikor a bort „olvasatlanul” tették azasztalra!) s ha már õk I. osztályon utaznak,hadd ébredjenek az állapotból folyókötelességek teljesítésének tudatára. Nem igaz?!

S már itt az éjszaka. Bús-fekete és bús-keserves vasúti éjszaka! Ezen már csak a türelem, meg az akasztófahumor segít. A vonat veszettül zúg, szinte szélörvényeketkavarva fúrja magát elõre s szerencsére ponttengely fölött van a fülkém, minden mozgástszázszoros erõvel érzek. Ha katasztrófa lesz – vigasztalgatom magam – legalább én szerzekróla elõször tudomást.

Ám a magyarok nem adják meg mindmagukat ilyen könnyen a kikerülhetetlensorsnak. Nem is volnának igazi magyarok! A bátrabbja elindul cserkészni. Egyesek hosszúorral, letörve érkeznek vissza: lasciate ognisperanza! Mások sikerrel portyáztak, fõkéntazok, akik egy mukkot sem tudnak olaszul.

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N11

Zoltán, kinekpublicisztikaitevékenységét régebbrõlismerem; kedves,nagyképûségmentesember. Baj nélkülátjutottam azországhatárokon ésvámokon, semmitényleges ellenõrzésnem volt.Murakeresztúr után,Kotoribánál ért a vonatjugoszláv területre,Csáktornyán (Cakovecen) át értünkszlovén földre, itt kezdett változatosabblenni a vidék. Ptujromantikus szépségûvároska. Cilli utánbesötétedett,Ljubljanában sötét volt.Rakek és Posthumia közt mentünk át ajugoszláv-olasz határon.Velencéig, éjfél után

10

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Hiába, udvarias és lovagias nép a talián,megbecsüli az idegent! Valami bakaezred két nemes közlegénye kiürít például egy egészfülkét két bájos magyar hölgy számára. Hahazaérek, javasolni is fogom õket a magyarmentõérem kis bronzára a háborús szalagon.

Felteszem, hogy én is idegen leszek s nemfogok tudni taliánul. De lehet ezt a nyelvetmegtagadni? Mikor olyan észbontó édesen dalolmost is a folyosón, hogy a haldoklót vagy némátis megszólalásra bírja! Én nem is hiszem, hogylegyen itt néma egyáltalán; az lehetne a legnagyobb kín, amit – csodálom – hogyDante is az Infernóban nem említ. Na, muszájkimenni hozzájuk a folyosóra! „Anche io sonopittore!” – most érzem a felkiáltás súlyát ésfelemelõ tudatát.

De azért az éjszaka mégis csak éjszaka marad.A szó elfárad, a dal kihûl. Mint a kivert kutya,úgy húzódom vissza fülkémbe. Kezdõdik a komédia. Elsõ felvonás: az egyensúly rögzítése.Merev kerék, lecsüngõ láb. Nem jó, vissza!Görbe derék, kinyújtott lábak. Ez se jó!Feltámasztott fej (nálunk ez a legsúlyosabb!),laza derék, egymásra rakott, magasra polcoltlábak (alla Dél-Amerika). Pompás! – azaz, hogyez sem jó. Ki a párnát az ülés alól s be

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N13

egy óráig a vonat-folyosón egy Weisznevû 28 éves magyar-zsidó orvossalbeszélgettem fõleg,Genovába ment állástkeresni.Minderwertigkeits-gefühlös, intelligensember. Veneziatengerét, külsõiparvárosát és éjszakaifényeit láttam a vonatból, aztánbevonultam a fülkébe,ahol aludni próbáltam,de nem lehetett, mertútitársaim már mindenjobb helyet elfoglaltak.Végre is végigfeküdtema piszkos padlón, és ottaludtam néhány órát,Milánóig, ahová mégsötéttel érkeztünk.Nem voltam itt azállomáson kívül, de az impozáns, hatalmas

12

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

alomnak a derék és a fatámla közé. Így ni:alszik a baba, Zoló baba alszik. Dehogy alszik,– a láncos lobogóját annak a fapadnak. Úgynyom ez, mint valami vaspáncél. Újabbkísérletek: most már féltesttel fekszem, lábbal a levegõben lógok. Csuda alkalmasnak látszik,addig, amíg... Na, majd madárismeretségemtapasztalatait hívom segítségül. A fészeklakókrahiába gondolok; egy vasúti fülke még Nogállmama dacára sem fészek! A gólya nem jó, mertállni nem tudok s legfõként nem tudom a fejema hónom alá dugni. Már látom, itt csak egysegítene: a denevér alvási módja.Megkapaszkodni a csomagtartó szélében s hintázva, palintázva, álomországbankóborolva lecsüngeni! Hiába, tornában sohsemvoltam egyes!

Hogy a végén mi mindent próbáltam, márnem tudom. Az agyam – úgy látszik –hamarább mondta fel a szolgálatot s agyontörõdve s még nagyobbakat sóhajtva(kitûnõ gyógyszerem minden baj ellen!)elszenderedtem, […]

Mesebeszéd, hogy hosszú az éjszaka! Márvége is van. Kicsit gyûrötten s nem éppen díszespozícióban ébredek. De már reggel van s olyantündöklõ meleg tavasszal, olyan szikrázó

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N15

üvegtetejével, három-soros boltozatával.Nemsokára virradt,átmentünk a Pó-n,hegyek közé értünk, sokalagút volt. Szép volt az út vége, a reggelipárák közt kibontakozóGenova és öble.Genovában sehová setudtam elmenni, elteltaz idõ azzal, hogy ahajóra berakodás közbenelvették az útlevelemet,aztán hiába szaladgáltamórák hosszat amiatt,hogy útlevelemetvisszakaphassam 500lírás csekkem beváltásacéljából; mire azútlevelet megkaptam, délelmúlt, és a csekket nemtudtam beváltani,majdnem teljesen pénznélkül utazom. Du. 3-kor indult a Conte Rosso.

14

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

fényözönnel köszönt Génua, hogy még a magyar jegyzõegyesület elnökségének ismegbocsátok.

Már Génua vad lármája csattog a fülemben.A pacalárusok s cipõtisztítók majd lehúznak az utcán s mikor menekülni akarok elõlük egycsendes étterembe, kisül, hogy kizárólag pacal-vendéglõ. Itt más nincs, csak pacal – 1 lírától 7-ig; elkészítés, íz és minõség szerint.Mártírmódra megadom magam sorsomnak (eztmajd otthon is megpróbálom!) s rendelek egykis adag savanyú pacalt. Míg kanalazom a barna, rücskös, gilisztára vágott pacalt, valakivagy valami csiklandani kezdi a bokáimat. Azitt honos Au-felkiáltással rúgok egyet s dühösenaz asztal alá nézek. Az elõbb elzavartcipõpucoló angyali szelídséggel, de valamidiadalmas fölénnyel pislog vissza rám. Márkezelésbe vette elhanyagolt cipõimet. Hát lehetezekre haragudni? Tegyék az angolok, haérdemes és bírják!

De már rohanok a kikötõ felé, mertvalamelyik hajóduda nagyot bõdült s a miConte Rossónk is nyugtalanul, szintetürelmetlen idegességgel himbálódzik a szennyes hullámokon.

Addio, Ungheria! […]

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N17

Elõzõleg 2 éjjel nem aludtam (egyetaz úti készülõdés, másikat a vonatozásmiatt), korán lefeküdtem, és mélyenaludtam reggel 8-ig, így nem láttam a Nápolyba behajózást. 9-korkötöttünk ki Nápolyban, du. 2-korindultunk, közben megnéztem egyszobormúzeumot Lippayfõtisztelendõvel meg még valakivel; a szent Januarius-templomot is, mégelõtte. A templom gótikus, és mégismeleg tónusú, délies; benne festõienkidolgozott szobrok, barokk, késõbbidolgok. A múzeumban az otricoliZeust, farnesei bikát, bájosherculaneumi nõszobrokat, a feketétõltarkálló ephesosi Dianát, egyrobosztus, szép Herkulest láttam(utóbbi Michelangelóra emlékeztet);aztán láttam etruszk sarkophagokat és fejet, csupa groteszkül hatóõsnaturalizmus. Sok kisplasztika,római iparmûvészeti munkák. Szépvolt az indulás után kitáruló látkép, a nápolyi öböl, egyik oldalon az erõsenfüstölgõ Vezúvval, az öblöt hosszúfélkörben ölelõ Nápollyal, odább

16

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

De már indul is a hajó. A duda még egyszernagyot bõdül s a lomha nagy hajótest mintvalami ideges csikó, megremeg. A gépek ugyanmég csak „üresen” járnak, de oldalt márnekünk rugaszkodott egy csöppnyi kisvontatógõzös s kötélre fogva a mi óriásunkat,sûrûn gomolygó, szikrázó füsttel, fülsiketítõsistergéssel kezdi elrángatni a partoktól. A manõver sikerül: lassú, komor, kimértméltósággal már távolodunk a partoktól. A kisgõzös még jobban belefekszik a játékba, márféloldalra dõlt a vontató kötél felé s azembernek a gyerekkori játékra kell gondolnia,mikor az ilyen megfeszített kötelet hirteleneleresztettük. Hogy buknék orra ez a nagyosanerõlködõ parányi gõzös is, ha most váratlanulelvágnám a kötelet.

Génua azonban nem hagyja magát olyankönnyen lerázni. Csábító mosolyával vissza-vissza kényszerít. Mint a szépasszony, akiönmagáért hódít, száz és száz változatbankelleti magát utánunk. Büszke szépsége mindenfordulónál elevenebb, csábosabb és ingerlõbblesz, s mire elvész a láthatár szürkefelhõrongyaiban, már úgy fáj és sajog a szívünkutána, mint a késõn felismert s utánareménytelenül elvesztett kedves után.

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N19

Sorrento; sok kopár hegy látszik, rajtukitt-ott ernyõszerû píniák. Másikoldalon Capri bontakozott elõ és Ischiatávolodott. Az egész erõsenemlékeztetett arra, mikor Isztambulbóla Prinkipo-szigetekre vittek, csakhogyakkor a Marmara borostyánkõ-zöldekbe játszott, csakugyan „márvány”volt, most pedig a Tyrrheni sötéttisztakék. Capri így messzirõl isnagyon szép; misztikus-nyomasztó.Különben láttam már ezeknél szebbhelyeket, Nápoly közel sem olyancsodálatos, mint a híre; igaz, hogytélen látom, mikor se az ég, se a tengernem látszik elevenebb színekbe,nyáron és fõleg õsszel-tavasszalbiztosan sokkal szebb lehet itt. A hajóneléggé elhagyatottan vagyok, minteddigi útjaimon is. Az idõ elég hûvös,nem lehet se a hajón, se a szárazföldönkabát nélkül járni. A külföldi utasokközül egy nagyon szép maláj-németfélvér, korán hervadó asszonyt ésnéhány olasz fiút ismerek, legtöbbjükMassauában fog kiszállni,Abesszíniában vannak alkalmazásban.

18

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Elfordulok: akinek lágy, érzékeny a szíve, az ne érzelegjen!

Gyerünk inkább ismerkedni! Ez a kavargó,színes emberáradat, a fajok valóságos bábelével,bizonyára sok érdekességet rejt. Pláne most azindulás elsõ perceiben, amikor még nincs póz,alakoskodás, hanem az izgalom elfogulatlantermészetességében mindenki úgy adja magát,mint amilyen. Késõbb már csalás az egész s úgysem érdekes. Az emberek megszokják a szokatlant, ellesik és felöltik egymás fogásait sharmadnapra a gyakorlatlan kezdõ is úgyviselkedik (sõt az még igazán!), mintha ittszületett volna a mélységek és a hullámok felett.

A fajok színeiben és változatosságábansemmi hiány. Olaszok, németek, franciák,amerikaiak, lengyelek, kínaiak, filippínókbõven akadnak. Itt-ott a vérzõ Spanyolországbólegy-egy markáns spanyol arc.

Hangban persze az olaszok dominálnak.Elvégre ez a hajó még a tengeren vagy a messzeidegenben is egy darab Olaszország, mely nekikhazát és otthont jelent. A társaságuk kicsitegzotikus. Néhány hallgatag, aszkétikuskinézésû és viselkedésû urat és hölgyetleszámítva, a többiek csupa oroszlánvadásznakés állatszelídítõnek látszanak. Szemre a

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N21

Sok kínai utazik a Conte Rossón,nagyon zárkózottak. Sok a pap, köztük bíborosok és a pápai legátus, ez Nápolyban szállt be, és sorfalat állókatonasággal, ceremóniával fogadták.Kabinom jó, kabintársam egyszombathelyi festékkereskedõ; a kosztközepes. Az elsõ osztály elegáns éskényelmes, de ide én és a turistaosztálytöbbi utasai nem mehetünk. Erõsebbhajómozgás még nem volt. Hazaelõször Triestbõl írtam, ahol vonattaléjjel másfél óra hosszat álltam, az idõttöbb magyarral egy büfében töltöttemespresso mellett; Nápolyból is írtamhaza és még néhány helyre. A nápolyinép, gyermetegségével, lármájával,mozgékonyságával, nagyon kedves,tényleg. Az olaszok szimpatikusak.Ezen a hajón a személyzetbarátságosabb, mint amilyenekkeleddigi vízi útjaimon találkoztam.Lassan rájövök, hogy „szép vidék”tulajdonképpen nincs is; így futólagmegnézve egy táj se igazán szép,legföljebb érdekes, meglepõ,mulatságos vagy a körülményei révén

20

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

legmesésebb emberpéldányok: izmosak, frissek,rugalmasak, napbarnítottak, jókedvûek éselszántak. Szeretik az italt, kártyát és muzsikáts lármás beszédüktõl vagy egészségesnevetésüktõl harsog a fedélzet. Valami félig-meddig katonás ruhát viselnek, keménylábszárvédõvel. Az egyik már Génuábancsizmába és trópusi sisakba öltözött s olyanmarcona megjelenése van, hogy feltételezhetõlegCalábriában vagy Abesszíniában küldött márnéhány embert maga elõtt szolgának a másvilágra. Igazi fasiszták, akik mégkülsejükhöz is a mintát a fasisztanagyvezérkarból veszik: a Balbó- és a Grandi-szakáll a domináló. Milyen szerencse, hogyMussolini olimpuszi fejét, boltozatosgránithomlokát nem lehet utánozni, –különben fél Olaszország amolyan fiók-Mussolininak csípné ki magát.

Elég népes, de furcsa csoport a kínaiaké is.Sárga, mindig mosolygós s az udvariasságtólmajd szétesõ kis fiúk, kik mind egykorúaknaklátszanak; pedig egyik-másikról kisült, hogy nõsés boldog apa. Ha majd megismerkedünk velük, tán még az is kiderül, hogy a csupaszszájú, kisfiúnak tartott emberke rég nagyapa.Három hölgy is van közöttük, meg egy apró,

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N23

kedves. Nincs szép táj, csak szép formák és szép színek vannak, ezeketpedig bárhol és bármiben meglelheti azember; az a táj szép, amit alaposanmegismerünk, a legkisebb hajtásokig ésárnyalatokig, aminek formaadottságaités színlehetõségeit nemcsak meglátjuk,de át is éljük. Nápoly olyan, mintvalami grande dame, a sok ráirányulótekintet is lekoptatja róla a szépséget;rikító, kínálkozó szépség ez; az igaziszépség pedig hosszan várakoztatja azembert, míg végre hajlandóvá válik a föltárulásra. Olyan hely, ami nagyonnépszerû, és így nem nyújt módot azátélésre, csak a megtekintésre, talánnem is lehet igazán szép; de tagadhatatlan, hogy egy olyanlátványban, mint ami Nápoly és Capriközt a hajóról tárul, van valamirészegítõ, ami után hamar nosztalgiátérzünk, mint egy narkotikum után.Szeretnék néhány hónapig ilyennosztalgiát ébresztõ helyen,Sorrentóban vagy Prinkipóban lakni;akkor vagy leszámolnék vele, vagymérhetetlenül szépnek találnám.

22

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

mandulaszemû, kis cukorbaba, aki kétéveslétére bekóborolja az egész hajót,szemöldöktelen, mulatságos kis, szénfeketeszemével ráhunyorog mindenkire s esetlenülbájos gesztusokkal mindenkit az anyjakabinjához invitál. Egyik idegen nyelvekbenjáratlan magyar útitársunk rajta keresztülgyõzõdik meg a turáni rokonság valóságáról,miután a baba minden szókincse a „mama”ismételgetésébõl áll. De bõgni és bömbölnihamisítatlan turáni módra tud s már kilátásbais helyeztem neki a turáni fenyítéket, ha azéjszaka nyugalmát tovább is zavarni merészeli.

Sárga testvéreink nagyrészt egyetemihallgatók s jól beszélnek olaszul. De valamicsodálatos, mélyenfekvõ zárkózottság vanbennük. Lehetõleg csak egymás között érzik jólmagukat. Furcsa, sziszegõ fanyelvükön végtelenvitákat rendeznek, szenvedéllyel s félnapokigtartó elmerüléssel mahjongoznak, kártyáznakvagy gramofonoznak. Szinte nem hiszem, hogya hajó tespedõ és tespesztõ életében ennyi és ilymegfeszített figyelemre képesek legyenek. Ez a látszólagos nagy odaadás azt a gyanút ébreszti,hogy ezek vagy egész lélekkel tesznek mindent,vagy abszolút lélektelenül. Keletiekrõl lévén szó,félek, hogy az utóbbi az igaz.

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N25

Egyelõre úgy vagyok az ilyenvidékekkel, hogy amíg látom õket,rikító mivoltukkal kicsitellenszenvesek, amikor pedig elhagyomõket, kínzó vágyat érzek utánuk.

„CONTE ROSSO”” FEDÉLZET, JAN. 11.

Tegnap este 9 óra tájban a Strombolimellett haladtunk; a sötétben ferdecsíkban izzott a hegycsúcstól a tengerigomló láva. A Messinai-szoroson 11-tõléjfél utánig haladtunk át, így nemláttunk belõle egyebet, mint a két partsok villanyfényét és a kivilágított kisgyors kompokat és a világítótoronyerõs reflektorát, a világító bóják kék-zöld jelzéseit. Szicília felõl Messina, a kontinentális partról Reggioragyogott. Szép volt, de ezt az éjszakaivillanyfény-panorámát Pesten is lehetlátni valamelyik Duna-hídról. Manincs semmi látnivaló; elég hûvös van.Lehet, hogy Kréta szigete mellett iséjjel fogunk elmenni, abból se látunk

24

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Csak az európai technika s a kínai naciona-lizmus tölti el a lelküket. Tiszta materialisták,akiknél a lelket vagy a lelkiséget csak a nõ, a család s a haza fogalma képviseli.Zárkózottságukból csak akkor engednek fel, haaz ember kérdezi õket. Frissen, gyorsan,mosolyogva adják a válaszokat, de elnémulnak,mihelyst a kérdezõsködés megszûnik. Õkmaguktól semmit se kérdeznek. Mindenttudnak már vagy semmi se érdekli õket a valamikor mennyei, most gyakran ördögibirodalmon kívül? – azt egyelõre nem tudnámmegmondani.

A lengyelek mind papok és szerzetesek.Erõsen nemzeti életet élnek s vígan peregajkukról a sok ták-ták. Egyikük teológiai tanárlétére is reggeltõl-estig breviáriumozik. Az a gyanúm, hogy még így sem készül el vele. […]

De a legszomorúbb a német csoport. Nem iscsoport, egyes egyének, akik lassankint ittfedezik fel egymásban a sorsüldözött testvért.Valami kegyetlen nyomás s rémült levegõ vesziõket körül. A német természettel ellentétbenhalkan beszélnek s szerényen viselkednek.Félnek mindenkitõl, de talán legjobbanegymástól. Elvégre kém mindenütt akadhat s egy besúgás internálásra vagy börtönre is elég.

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N27

akkor semmit. Még eddig nemunatkoztam; ez az ólomszürke, kicsit hullámos tenger is szép egytengertelen magyarnak. Part sehol semlátszik, erõs hideg szél fúj, a hajó eléggéinog, de tengeribeteget még nem láttam.

„CONTE ROSSO”” FEDÉLZET, JAN. 12.

Tegnap délután 1 óra tájt egy hajófûtõöngyilkos lett, a tengerbe ugrott; a hajómegállt miatta, de nem tudtákkimenteni. – (Sciavoni magyarkapitánynak egy olasz alteregója van a hajón, emiatt sok burleszk félreértéstörtént velem; tegnap tisztázódott a dolog. Asztaltársam egy francia pap és Szekeres fõtisztelendõ (akit tévesenLippaynak gondoltam); ezeken kívülleginkább Faust és Nyisztor papokkal,Karácsonyi Gabriella grófnõvel, a Sciavoni házaspárral, Holzbachbanktisztviselõvel vagyok. Érdemeskülföldi ismeretség, úgy látszik, nemakad sajnos.) – Tegnap délután óta

26

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Elõször tapogatódzó kérdésekkel kikémlelik azembert s csak aztán kezdenek felszabadulvavallani. Csak most látom, mi lett ebbõl a tanításhoz, parancsoláshoz, uralkodáshozszokott népbõl! […]

Utazásunk harmadik napját egy szomorú éssajnálatos dráma zavarta meg. Már messze benta Földközi-tengeren járt a hajó s az utasok nagyrésze éppen ebédhez ült, mikor egy ijedt, rekedtkiáltás reszkettette meg a levegõt: „Uomo inmare!” – Ember a tengerben! Ez a hajószabályszerint az elsõ jel, amellyel jelezni kell, havalaki a fedélzetrõl a vízbe esett s ezt kellkiáltva mindenkinek, aki hallja tovább adnia,míg végre a hajó kürtje is leadja a háromdudajelt. Az utasok nagy része még nem igenvehette magának a fáradtságot a hajószabályokés vészjelek áttanulmányozására, mertugyancsak kevesen jelentek meg a korlátoknál,ahol pedig percek alatt egy szörnyû, vérestragédia játszódott le.

Egy elkeseredett matróz, aki már napok ótaöngyilkossági terveket hangoztatott, egy óvatlanpercben átvetette magát a korláton s hangos

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N29

a hajó eléggé hánykolódik, ma reggelrekicsit enyhült a mozgás. Soktengeribeteg volt. Tegnap este mozi volt,egy olasz gyarmati katonafilmet adtak,és Mussolini egy teljes beszédét. – A messinai szoros óta nem láttampartot; ma éjféltájt Port Saidba érünk.Ma van az elsõ „kabátnélküli” nap.

„CONTE ROSSO”” FEDÉLZET, A SUEZI-CCSATORNÁN, JAN. 13.

Tegnap délután a namuri püspökfogadta a magyarokat a hajó elsõosztályú társalgójában; a magyarokküldöttségileg megköszönték neki, hogylehetõvé tette, hogy a legközelebbieucharisztikus kongresszus Budapestenlegyen. – Még a hajószemélyzet se tudtamegmondani, hogy hánykor érünk PortSaidba, ezért nem feküdtem le; ma éjjel3-kor tûntek föl Port Said fényei, és 4 óra volt, mire a kikötés megtörtént.Érdekes volt, ahogy a hajó befutott a csatornába piros és zöld világítóbójáksora között. A suezi csatorna zsilip

28

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

kiáltással zuhant a felkorbácsolt s nyugtalanulgyüremlõ hullámok közé. Mire a mentõövetleoldották s utánavetették, már nem volt sehol;a viharos tenger nyomtalanul elnyelte. A megilletõdött legénység ugyan készenlétbenállott a mentõcsónakkal is, de le sembocsátották a tengerre. Az öngyilkost egyszersem vetették fel a hullámok: gyors és mély sírralelt a vihartól szántott tengerben.

A hajó is leállott percek alatt s kissé oldalrafordult, hogy az elmerülés helyét védje az újabbhullámtorlódástól. Mindhiába! A fekete víznyugtalanul háborgott s a taraján fehéren ésjátékosan fröccsent tovább a hab. A matróznincs többet, sötét titkát a tengerbe vitte.

A tisztek merev, kemény, zord arccal néztek,a legénység látható megrendüléssel. Az elõbbiekhivatásuknak megfelelõen ebben is csak„függelemsértést” láttak, mint állítólag a szegény öngyilkos matróz sok máscselekedetében, a matrózok viszonttengerészsorsot és sötét emberi tragédiát, melyminden helytelensége mellett is megfájdítja az ember szívét.

A legénység nehezen is tért magához a fájdalmas eseménybõl. Még délután is, amikor a szolgálat engedte, meg-megálltak a korlátok

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N31

nélküli átvágás az alacsony földszoroson,itt-ott kicsit kanyargós; 190 km hosszú. A kikötés után néhányan rögtön partraakartak szállni. Port Saidban, dacára azéjszakai sötétnek és hidegnek, és dacáraannak, hogy hajónk, kikötõ-vámmegtakarítása miatt, nem mólóra kötöttki, csak lehorgonyzott, ésmotorcsónakkal kellett a partot elérni.Végre is megvirradt, mire kiszállásilehetõség nyílt; ekkor néhányanbelesodródtunk véletlenül egy érdekesceremóniába: Douggherty bíboros, pápaivikárius, a kongresszus elnökeaudiencián fogadta a püspököket. A PortSaidból való indulás 13-án éjfél után 4-revolt kitûzve, vagyis akkorra, amikorérkeztünk; de Douggherty bíborosnakPort Saidban reggel 7-kor új katedrálistkellett felszentelni, és így alkalmunkvolt nappal látni ezt a kis várost.Sablonos európaias kikötõváros, de nekem mégis tetszett tropikusnövényzetével és sok kanálisával, megegzotikus embereivel. Nagyon szép,tintakéktengerû kora hajnalban vitt kimindnyájunkat a motorcsónak az új

30

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

körül s valami leverhetetlen révülettel és babonás félelemmel meredtek a hullámokközé. Azt mondják, hogy ilyenkor a legmerészebb tengerész is megrémülkenyeres pajtásától, a tengertõl.

Az öngyilkosról különben keveset tudtunkmeg. A hajó újra elindult s úgy vette továbbrais a tengeri csomókat, mintha semmi semtörtént volna. A személyzet meg szigorú,katonás fegyelem alatt áll s ilyenkorkülönösen némának kell maradnia. De egymásközt annál többet sugdolóztak s rémületbetorzult arcuk nem operett-öngyilkosságravallott. Csak néhány hangfoszlányt tudtamelcsípni: asszony, özvegy, két gyermek, kétárva! Meg még egy szót, mind sûrûbben, mindhangosabban: rimorsi – lelkiismeretfurdalás!Hogy ez zavarta meg a lelkét s vette el azeszét, míg végre magához húzta a gyilkosmélység. Többet nem sikerült megtudnom. De ez is elég volt ahhoz, hogy néhány napravalami furcsa, nyugtalanító árny boruljon a hajó víg élete fölé.

Különben hosszabb tengeri utaknálrendszerint „történik valami”. Elvégre a hajó2-3000 embert hord; akkora, mint egy tisztesfalu, melyben egy-egy hónap szintén nem

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N33

templom közelébe, a templomszentelés-rõl megléptem. Állandóan üldöztek a lármás arab árusok, rajokban jöttek, és lerázhatatlanok voltak; eleintemulattattak, de késõbb már a pokolbakívántam õket. Egy 20 líráért kínáltcigarettatárcát 4-ért vettem meg tõlük.Bélyegeket is vettem tõlük több ízben,ezzel egyszer be is csapott az egyik.Furcsa ötletekkel álltak elõ: az egyikjött, hogy 5 líra helyett 10-et adtam neki, adjak helyette 5 lírát; nyílván ígyakart hamis pénzt fél áron eladni. Egymásik a kabátomat akarta üveggyöngysorokért cserébe (valamikor Európaárasztotta el üveggyöngyökkel a barbárokat, ma talán megfordult ahelyzet). 11-kor indultunk Port Saidból,azóta cammogunk a Suezi-csatornánhihetetlen lassúsággal, ki tudja még,meddig. De nem baj: a kanális nagyonsok élményt nyújtott. Nemigen széles,nyílegyenes vonalban indul a csatornakét töltés között, amiken túl posványokvannak, és a tenger. Az Afrika felõlitöltésen fut a vasút-, távíró- ésautóútvonal. Port Said tulajdonképpen

32

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

múlik el eseménytelenül. A bokaficamodások, lábtörések, egy kis láz, kiújuló gyomor- vagyvesebajok napirenden vannak, de sokszor a nagyobb esetek sem hiányoznak. Egyismeretlen magyar urat például márBombayban súlyos betegen partra tettek, egymásik matrózon gyorslefolyású tüdõvész törtki s a halál csak annyiban volt kegyes hozzá,hogy megvárta a manilai partokat. A gyorsanváltakozó és nehéz idegen klímák iskiváltanak egy-két idegbomlást vagymegbolondulást. Hazajövet egy amerikaimilliomos õrült meg s úgy vették észre, hogydollárokat kezdett röhögve és tapsikálva a vízre bocsátani. (Bezzeg az emberek közöttjózanul sem jutott eszébe!)

A sajnálatos és megrendítõ matróztragédiá-nak azonban volt egy komikus epilógusa is.Ugyanaznap délután váratlanul megszólalt a hajókürt s ijedt egymásutánban adott le hatrövid jelt, ami a mentõöv felöltését s agyülekezõhelyre való szaladást jelentené, – deutána még egy hosszút. Az elsõ jelekre ugyanegy kicsit megállott a szívünk vére, de aztánmegnyugodtunk: ez az ismeretlen, a mielõírásainkban nem szereplõ jel, nem szólhatnekünk.

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N35

szigeten van, amit a csatorna két töltéseköt össze a tõle kb. 30 km-nyire kezdõdõszárazfölddel. Innen a csatorna kétpartja teljesen kontinentális jellegû:csupa homoksivatag, apró cserjékkel itt-ott; szélhordta homoktorlaszok; elvétvenéhány pálmafából álló kis oázisszerûterület. Dacára, hogy nem aludtam, hogyfogcsikorgató hideg van azon a délszakinövényzetû földön, és hogy erõs szél fúj:besötétedésig kinn voltam a fedélzetenés a hajóorrban, és lehetõleg mindentmegnéztem. A szíriai oldal majdnemegészen kopár, csupa futóhomok; a falvak, bár nem sûrûn, mind azegyiptomi oldalon vannak, ugyanezen az oldalon szép tuja- és pálmaerdõkakadnak. Csinosak a pár lapos tetejûházból álló beduin falucskák, pálmaligetközepén, karámban heverõ tevékkel,sötét szövettel fátyolozott, üldögélõ,gyerekdajkáló asszonyokkal. Szép minda két oldalon a távoli hegyláncokkörvonala. Egy európaias városka is vana csatorna mellett, Izmailia: csupakényelem, pompás utak, kertek,sporttelepek, pedig talán ha 20 házból

34

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Úgy is lett! Csak gyakorlat volt a legénységszámára, mely tényleg pillanatok alatt„beöltözött”. De nem úgy a gyöngébb idegzetûutasok, akiket anélkül is felzaklatott ésmegviselt a tengerész-öngyilkosság.Lerángatták a szekrények tetejérõl amentõöveket s hanyatthomlok menekültek a nyitott fedélzetre. Elsõnek persze egyikhórihorgas magyar társunk jelent meg, mintjármot lógatva nyakában a mentõkészüléket.Utána egy délceg amerikai prelátus feszengetta nyakörv alatt. Betyár egy komédia volt s hozzá még kacagni is csak befelé kuncogvalehetett – tekintettel a nyakörvösök korára ésméltóságára.

Mire a riadót lefújták, a nagy szalonbanpihegett minden élemedettebb úr és hölgy,térdükön vagy lábuk elõtt nem éppenesztétikusan ható mentõzsákkal. Képzelem, milesz ebbõl a komikus történetbõl az asszonyoknyelvén, ha egyszer mint hõsök hazatérnek!

Nápolytól Egyiptom felé megbokrosodott a tenger. Elõször csak valami hideg, kegyetlen,fagyos szél süvített felettünk s rázta két kézzel

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N37

áll. Láttam a szíriai oldalon pihenõkaravánt, rögtönzött lakóhellyel, soktevével (mind dromedár), lerakottmálhákkal. Teveháton utazóbennszülöttek és autók járnak amûúton. Két sóstavat szel át a csatorna;az elsõ nagyon szép, Izmailia mellett,valósággal pálmás kis Svájc, partjánakegy kopár részén egyiptomi stílusú,impozáns óriási emlékmû emelkedik ki a homokból, dupla obeliszk a csatornaépítés emlékére; a második tómajdnem akkora, mint a Balaton, itt értel az este. Nagyon szép naplemente volta pálmák fölött, narancs-aranyfelhõrétegen izzó-fehéres-citromsárgafelhõbojtok voltak, alattuk az ég affajtaéles-bordólila volt, ami minden emberikészítményen nagyon ízléstelen; odábbaz ég zöldeskékbe és zöldessárgábajátszott. – Most este 1/2 8 van; több mint8 órája úszunk a kanálisban, lehet, hogymár Suezhoz közeledünk. Haszerencsénk van, holnap márnapvilágnál érjük a Sínai hegyet.

36

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

az árbocokat, majd a tenger is megmozdult s a sima szõnyegbõl hánykolódó, acsarkodóbestia lett. Az elsõ ellen még könnyenvédekeztünk: lehúzódtunk a kabinokba s a fedett helyiségekbe, vagy az öreg Zakopányemintájára télikabátokba és meleg sálakbaburkolóztunk. Ámbár én bevallom, hogyakiben van egy kis hõsi vonás, az szeret kiállniszélben és viharban a puszta fedélzetre selgyönyörködni az elemek harsogó játékában!

A második, a felgerjedt tenger ellenazonban nincs menekvés. Hála a hajóépítésnagy technikájának, ma már csakelõvigyázatlanság vagy véletlen baleset folytánlehet hajótörést szenvedni, de ez nem jelentiazt, hogy egy tengeri vihar, még egy nagyobbhullámverés is ne tudná a legnagyobb hajót ismegtáncoltatni. Azon kár is gondolkozni, hogye nagy és mély vizek megmozdulását miokozza: külsõ erõ, mint amilyen a szél ésvihar, vagy belsõ, a tenger mélyén szunnyadóerõk, amelyek száz vagy ezer méterekrõl ütneka partokig és a felszínre? Annyi bizonyos, hogyütnek, vernek és tombolnak. Õk ütik a taktusts hajó és ember a hajó hátán szépengedelmesen járja hozzá a kánkánt. […]

´

39

A BAB EL MANDEB-EN

Alusznak az elsûlyedt városok:Svankélan, Cirpan, Tenuitian, jáspis Lamú, márvány Tiün-Kuin,déltáji jéghatáron õrködõMejáj-Vivi, soktornyú Vejvitahol a szerelmes kétszer élhetett,örök tudás pávája, Namru-Kor— ki tudja, hány és hol? ki tudja mind? —a dajkáló, kék, selymes ár alattálmatlan álmodik Gondvána földs fölötte álmos árbóc hajladoz. Így vándorlunk a heves ég alatt(balról arab föld, jobbról Afrika)a két part fátlan, mint a sarkvidék.Váratlanul néhány apró szigetdereng elõ a zöldes messzeségpáfrány-ölébõl, néhány hosszudadkoporsó-forma puszta sziklaroncs,homokkõ-tömbjük sárga hajlatánsok kréta-ránccá gyûlt az üledék. És háromszögben egy szigetcsoport,három kõ-test a tenger-sík fölött,mint óriási síremlék, álldogál. Egyik: oszlop-csonk, elbillent fatönk,gyengéd formává érett fájdalom,

38

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

másik: teknõc-héj, mind közt legnagyobb,erõlködõen domború tömeg,ügyetlensége szörnyeteg humor,idomtalan erõ, mely szinte báj, s a harmadik, a legszebb: kupola,alakja csúcsba-fejlõ, idegen, oly teljes összhang, hogy szívet szorít. Miféle rég-holt déva nyomta fölvégsõ kínjában ezt a szörnyü-széphármas jelet a tengerár fölé,amint az rátört és fölfalta õt?Õrt áll a tönk, a teknõc, a tetõ,mögöttük fokban záruló a partés összeér a tenger és az ég,zöld ég, kék tenger, ûr és villogás,játékos és forró ál-semmiség.Szines kristályok árnyát álmodójátékos, forró szemfedõ alatt,nehéz mélységben, ismeretlenülalusznak az elsûlyedt városok,csak õs nevük zúg, mint kagyló-üreg,mibõl kihullt az élõ és a gyöngy.Pihen, pihen Gondvána embere:vízbõl-jött, hártyás-ujjú óriás,ki saurusokkal küzdött, alkudottés bölcsõjében lelte sírhelyét.Kallódnak a sötétség térdeinW

EÖ

RE

S

SÁ

ND

OR

¨´

41

a hódítók, bölcsek, szerelmesek,kik eldobták a természet javát,a hús és nedv boldog parancsaitmaguk-faragta bálvány szörnyekért,az ésszel-élés gyötrelmeiért,a szép és édes rosszért, mely: övék,s isten vagy állat meg nem értheti.Meghalt a szobrász: szobra elveszett,akár a vályog-tégla, utcakõ —meghalt a költõ: verse elveszett, akár a tréfa-szó, káromkodás —így múlik mind a lény, a név, a mû,de fejleményük él és hat tovább:fölöttük száll a más kor embere,kiben új módon él a régi rossz,s veszett homok-partok, hegyek közöttdúdolva éli a hullámverést,mint hogyha benne saját közönyéthinné dobogni, míg a hant alattalusznak az elsûlyedt városok— ki tudja, hány és hol, ki tudja mind -— s a hármas emlék, a szigetcsoportõróluk hallgat és nem mondja el,hogy aki élt, az nem hiába élt.

(1937)

40

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

„CONTE ROSSO”” FEDÉLZET, A VÖRÖS-TTENGEREN, JAN. 14.

Csak annyit még a tegnapról, hogy este 9 és 10közt éjjel láttam Suez várost, a csatorna délivégét. Nem ébresztettek föl hajnalban a Sínaihegy megtekintésére; mire késõn fölébredtem,már csak az egyiptomi hegyek körvonalaitlehetett látni távolról. Elmentünk egy világító-torony mellett, ezen meg a távoli afrikai partonkívül ma még csak a vizet és nagy hajókatláttam. Végre kellemes meleg van, napsütés,erõs fény. A tenger igen sötét, mint valamizöldbe és kékbe játszó fekete zománc. Egyelõretenger van körös-körül, zúg, de nem hánytorog.– Beültettek bridzsezni, rosszul játszottam,mint mindig. (Epém néhány napja megint nemjó.) Ui. Suez semmi különös; elég nagy, európaikommerciális jellegû kikötõ, sok faházzal,erkéllyel, tornáccal. Programváltozás: 16-ánreggel érünk Massauába.

JAN. 15.Már áthaladtunk a Ráktérítõn. – Újhold volttegnap este: sose láttam még ilyen vékony, élesholdpengét; domborulatára fordultan izzottkeleten a tenger fölött. Sok csillag, merevek,

¨´

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

43

nem pislognak. Néha furcsa afrikai part- ésszigetkontúrok. Lippay meghívta a magyarokateste 9-re az elsõ osztályba, moziba. Az olaszcsapatok bevonulását mutatták Makalleabesszin városba, és egy történelmi filmetWellingtonról. Mindez még tegnap volt; manincs semmi említenivaló, az idõ kellemes-langyos. Jelenleg a tökéletes testi-lelki egyensúlyritka érzését élvezhetem.

„CONTE ROSSO”” FEDÉLZET, A BAB EL MANDEB ELÕTT, JAN. 16.

Élféltájt értünk Massauába, a hajó a kikötõtõlmessze vetett horgonyt a tenger közepén,motorcsónakok szállították a ki- és beszállókat.A többiek nem szállhattak partra. Sûrû-csillagos, de szurokfekete éjszaka volt, fülledt,párás, forró volt a levegõ, minden furcsántapadóssá vált, Massaua villanya élesen, de semmit meg nem világítva fénylett. Furcsaöltözetû négerek jöttek a motorcsónakokon a hajóra. Most reggel van; az afrikai part,Eritrea kopár, fátlan, sárga sivatagból emelkedõhegyvidéke mellett haladunk. Ma hûvösebb,szelesebb az idõ. – Tegnap Massauánál

42

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

figyeltem egy négert a motorcsónakban: kapottegy vödörnyi italt, amiben valami szilárddarabok úszkáltak (talán jeges ital volt), nagyonízlett neki, és társainak is folyton kínálgatta.Délutáni bejegyezés: du. 4 óra van, két órája a Bab el Mandeb-szorosban haladunk. Jobbrareggel óta látszik a Szomáli-félsziget partja, holtektonikus, hol kúpos hegységei; aztán Arábiapartja is föltûnt a másik oldalon, ez ishegyvidék, és mindkét part teljesen kopár.Rengeteg süvegszerû kialudt vulkán van úgy azafrikai, mint az ázsiai parton. Áthaladtunk a kisPerim-szigetek között. Balra nagyon mûvészihatást nyújt három egymás melletti szigetecske,olyanok így együtt, mint valami impozánsemlékmû a tenger közepén, mintha Gondvana-föld mausoleuma volnának, vagy a világ vége;mögöttünk Arábia foka, a Sheikh Syed, rajtuktúl az üres tenger. Szép, sivár látvány. A háromkis sziget közül a legmesszebbi oszlopcsonkhozhasonlít, vagy kibillent fatönkhöz; másik, mintegy mór kupola, és homlokráncszerûen meszesrétegek helyezkednek el rajta; harmadik, a legnagyobb, mint egy teknõsbéka domborúháta, rajta világítótorony. A jobb oldalon mégnéhány kis sziget szanaszéjjel. Növényzet sehol;elhagyatott, élettelen táj.W

EÖ

RE

S

SÁ

ND

OR

¨´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N45

„CONTE ROSSO”” 1937. JAN. 19.

Már napok óta nincs szárazföld;az arab tenger sík, nyugalmas.Mozi, bridzs stb.-vel telt az idõ.Holnap Bombayba érkezünk.

„CONTE ROSSO””, BOMBAY UTÁN, JAN. 22.

20-án ebéd után tûnt föl rengetegvitorlás és mögöttük a part.Hamar elõtûntek Bombay halványkontúrjai. A part itt nagyoncsipkézett, sok a sziget, Bombay isszigeten fekszik. Bombay fekvésenem különösebben szép: sokalacsony sziget és dombsor övezi;a város egy hosszabb földnyelvenkezdõdik, aztán a szigetkiszélesedik, a síkabb részen van a város nagy része, mögötte egydús zöldû magaslat, Malabar Hill. A hajó végigúszott a város mellett,skatulyaházak és két ízléstelenmór stílt utánzó épület, a Taj

44

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Már minden épkézláb ember a fedélzeten van.A kínaiak abbahagyták a kártyát s a rögtönzöttpolitikai konspirációkat s még ezek a Danteáltal bizonyára lassú megfojtásra vagyszurokhalálra ítélendõ amerikai görlök s kocsisnál neveletlenebb jampeceik is szünetettartanak a Portsaidtól éjjel-nappal meg nemszakadt flörtben. A korlátoknál ott tipródik azegész hajó utasserege s egy-egy jobb helyért,kedvezõbb kilátásért valóságos ökölharc folyik.Még a napi munka szürke egyhangúságábanelgémberedett matrózok is megelevenednek s a kikötés elõkészületeinek szapora lázábanfelcsillanó szemekkel kémlelnek a horizontonoly nehezen felbukkanó India felé.

A tündéri látvány gyönyörûsége helyettegyelõre mindenkit csak a bosszúság emészt. A jó öreg Conte Rosso megrögzött, bûnösszokása szerint most is késik. Reggel óta hiábakémlelünk mindenfelé, a várva-vártszárazföldnek nyoma sincs. Csak valamihomályos, szürke köd lebeg elõttünk, melyben a legtürelmetlenebbek néha felismerni vélik azindiai hegyeket. A személyzetet hiába faggatjuk,ezek is hûek maradtak önmagukhoz: mindegyikmást mond s a nagyobb nyomaték kedvéért egycirca-körülbelüllel vezeti be. Csak utólag

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N47

Mahal Hotel tömbje és az „Indiakapuja” nevû diadalív voltfeltûnõ, a sziget kontinens felõlirészén van a fõkikötõ, itt értünkpartot. A kikötõ épületénél tarkalátvány nyílott. Karvalyok tömegevette körül a hajót, szinte az ember feje körül keringtek. Az épület lapos tetején hindu-keresztény gyermekek énekkarafogadta a Conte Rossót, lenn lilafõpapok és fehér trópusi ruháspapok álltak, legtöbbjük szakállas.Egy zenekar is volt, fehér papvezényelt indulókat; a kirakodáslármája, hidak és elevátoroktologatásának csikorgásaminduntalan zavarta a muzsikát.Sok turbános, fezes, fehér ruhás és mindenféle tarka egzotikus néplepte be a kikötõt; az egészlátvány, az ósdi kikötõépülettel és tetején európai, hindu, arab ésegyéb színes néppel, régi franciaszínnyomatokra emlékeztetett.Kiszállás után néhányan magyarokkocsin elindultunk a párszi

46

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

igazolódott be kitérõ óvatosságuk: csekély ötórát késtünk, ami az olasz circánakmegfelelhet.

De nincs az a bosszúság, amit egy gyönyörûlátvány ne tudna kellõképp kárpótolni. A ködmégis csak hamarább unja el, mint mi s egyszercsak szikrázó fényességben, fehér mólóival,sûrû házerdejével, zöld vegetációjával megnyílikelõttünk India kapuja: Bombay.

Miután késõ délután volt, sürgõsenfogadtunk egy nyitott konflist, hogy idejébenkiérjünk még a Hallgatás tornyához, amilyenkomorságában s elrettentõ barbárságábanvalóban csak egy van az egész világon. Pedig a hely, ahol a Hallgatás tornya áll, Bombaynak,de talán a nagyvilágnak is egyik legszebb helye:egy messze elnyúlt, gazdag villákkal s felejthetetlen függõkertekkel teleszórt domb,melynek egyik legmeredekebb pontján áll a borzalom helye: a párszi temetõ.

Az árnyékos utcáról, melyen suhanvaszáguldanak az alkonyat örömeinek szántluxusautók, meredek kapaszkodó vezet fel a temetõ kapujáig, ahol egy fekete fezes,energikus fiatal hindu fogad. Foglalkozása utánítélve nem éppen elõkelõ kaszthoz tartozhatik(hacsak a temetõõrök nem avanzsáltak itt!),

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N49

temetkezõhely, a „hallgatás tornyai” felé. Átmentünk a városon, mely elég fiatal korúangol alapítású kikötõ lévén,ronda, de érdekes, piszkos, tarka,lármás, zûrzavaros. Fõ-roadjainfurcsa emeletes villamosok járnak.Lakosai mindenfélék: szép, szálas,méltóságteljes párszik (itt van a legtöbb párszi egy helyen);szunnita arabok, akik, mintmindenütt, itt is tolakodók,lármásak és szörnyû szemtelenek;angolok, kínaiak stb.; és nagyrészthinduk, ezek piszkosak és nyomorúságosak, lehetetlenülkeveredik rajtuk az európai éshindu öltözék, sok köztük a csonka, fekélyes és koldus, sokanegészen az utcán élnek, otttüzelnek, és ott is alusznak a járdán, és mindenütt guggolóhelyzetben ülnek, még a padokonis; homlokukon sokan sárga éspiros festett jelet viselnek, egyesekcsak kerek foltot, mások egészenszövevényes sárga ábrát; szép,

48

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

de fellépése, ellentmondást nem tûrõ határozottsága a párszik fölényét, sõt a brit világbirodalom egész félelmetes nagyságátérezteti. Elszedi a jegyeket, melyeken keserûszájjal olvassa, hogy ingyenes belépésrejogosítanak (ezen a savanyú mimikán márfelismertem a temetõõr lélektanát),leparancsolja a vállakról a fényképezõgépeket,mert itt fényképezni szigorúan tilos, villámlószemekkel förmed rá a legjámborabb magyarra,mert az éppen cigarettázni merészelt, majd kissémegenyhülve, de nélkülözhetetlensége teljestudatában magyarázatba kezd. Azaz csakkezdene, mert sasszeme (lehetne más itt a saskeselyûk között?) máris felfedezte az öregZakopányét, aki hûséges télisapkáját ide iselcipelve – az ég tudja, honnan, honnan nem?– váratlanul egy félkezû francia gyarmatitiszttel s egy vékony kis filippínóval mellénkfurakodott. Jegyük persze nincs s az éber õr a már fejünk felett vijjogó saskeselyûket istúlharsogva toporzékol. A Zakopánye mélyenlehúzott sapkája alatt úgy tûri a vihart, mintotthon a hóförgeteget, de a kis filippínó nemazért keleti, hogy ne ismerné az értelmes beszédkeleti fogásait. Kissé félrevonul a temetõõrrel s hosszas diplomáciai tárgyalásokba kezdenek.

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N51

szoborszerû, archaikus mozdula-tokkal, lassan énekelve végzik a dolgaikat, de legtöbbjük csak ülés bámul, ellentétben a sürgõ-forgó piros fezes arabokkal. A civilizáltabb hinduk külsõresemmiben sem különböznek a mai muzsikus cigányainktól;mindnek szép, nagy, sötét szemevan. A nõk haja hosszú, lelógó,sûrû, kékesfekete, és egzotikusanöltözködnek, míg a férfiaklegtöbbje egészben vagy részbeneurópai öltözékû, csak a fejfedõjük keleti. Amilyen kevertBombay lakossága, éppolyan azépítkezése. A fõutcákonkeletiesnek szánt angol paloták,középületek és bérházak,amerikaias és bau-stílusú újépülettömbök állnak. A villanegyedben fõleg gazdagpárszik és hinduk Európa-utánzóházai vannak. A nyomornegyedekszûk utcáiban tarka faházak,faerkélyekkel; épületek színesállat- és istenségszobrokkal;

50

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Az eredményt már elõre láttuk: két rúpiában (4 P) kiegyeztek. A vihar elmúlt s utórezgéseicsak a jó öreg lengyelben jelentkeztek, aki méga Hallgatás tornyánál is jégesõ módjára „keletirablókat és gazembereket” emlegetett.

A párszik valami perzsa eredetû faj, melyazonban Indiában teljesen megtelepedett sszellemi fölényével, alkalmazkodó képességévelés üzleti érzékével a lomha és befelé hajlóhinduk mellett hamar magához ragadta a vagyont és hatalmat egyaránt. Nem igazugyan, hogy a párszik mind gazdagok éselõkelõk, aránylag kis számuk mellett is bõvenakad köztük szegény ember, de a vérségi kötelékés összetartás, akárcsak a mi zsidóinknál – igenfejlett bennük s hatalmi túlsúlyukat is ennekköszönhetik. Minden mûveltségük ésviláglátásuk ellenére is pogányok, akik különpárszi templomaikhoz s vallási szertartásaikhoz– legalábbis külsõleg – görcsösen ragaszkodnak.Amennyire szeretik és áhítják az európaiakkalvaló érintkezést, sõt barátságot, annyiramerevek és titkolózók lelkivilágukban:templomaikba még kivételesen sem engednekbe idegent. Hogy temetkezési szokásukbanhogyan jutottak el ehhez az egyedül álló,kegyetlen és kegyeletlen módhoz, aránylag

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N53

a házak földszintjein iparosok és árusok butikjai; zsúfoltembertömeg és piszok mindenfelé,szabadon szaladgáló kutyák és mászkáló majmok. A fõutcákonsok bank és híres európai cégek(Singer varrógép stb.) fióküzletei;ahol az üzletek cégtábláin a cégtulajdonos neve szerepel, aztöbbnyire hindu vagy arab név,legtöbbször szanszkrit betûkkel iskiírva, néhol arab és párszibetûkkel is. A kültelkekenprimitív nádkunyhók, félmeztelenvademberek. Nagyon sok autó;arab lófogatok; zebufogatok és bivaly- és ökörfogatok, a kocsirúdon guggoló hinduval.Elindultunk a „hallgatás tornyai”felé, át a városon és Malabar Hillkókuszpálma-szegélyûtengerpartján. Gyalog, lépcsõnfölmentünk egy dús növényzetû,csupavirág kertbe; szerencsére 1/2 5elõtt érkeztünk; ezen túl senkitsem engednek be a tornyokhoz. AWaggons-Lits Cook kalauzolásával

52

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

könnyen magyarázható. A párszik szerint a földis és a tûz is szent elem, amit olyan tisztátalanvalami, mint a holttest, nem érinthet s ezért a hullákat a dögkeselyûk zsákmányául teszik ki,hadd végezzék el azok, amit Európában a föld,Indiában a tûz szokott.

A bevezetõ magyarázat ezzel véget is ér s misok kíváncsisággal, de a borzalomtól kicsitösszeszoruló szívvel, némán kapaszkodunk fel a lejtõn. A finom, fehér kaviccsal teleszórt utakszép öreg, lombos fák, dús cserjék s a tél dacáraélénken pompázó virágágyak között vezetnek el.Hallgatag munkások garaszolnak, öntöznek a virágok között s a hindu lassan parázslóérdeklõdésével kémlelnek utánunk. A magasbanyúló fák tetején már fel-feltünedezik egy-egyszürke, vékonynyakú saskeselyû, amint éles,görbe csõrét szimatolva vágja jobbra-balra.

Talán ott, hol a legbujább és legégõbb a virágágy s alig kõhajításnyira egy szürke, köralakú fal meredezik, a hallgatás valóban kõvémeredt elhagyatottságában vezetõnk megálljtparancsol. Elérkeztünk a Hallgatás elsõtornyához, vagyis a saskeselyûk elsõ számúdögteréhez. Innen tovább már senki sem mehet:sem idegen, sem párszi, sem pap, sem gyászoló.Idáig kíséri csak a halotti menet is a koporsót,

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N55

menõ utasok egy része elkésett. A párszi temetõgondnok vezetettbennünket, és angolulmagyarázott. Teraszosan egymásután következõ, nagy munkávalkészült „függõkerteken” átföljutottunk az öt fehér „torony”-hoz. Ezek inkább építettmedencék, mint tornyok;peremükön keselyûk tömegeüldögél. Az ápolt, nagy kertközepén a tornyok közvetlenkörnyéke teljesen elhanyagoltsûrûség, mert itt csak a hullavivõkjárhatnak, senki más nem léphet a tornyok közelébe. A kalauzunkmegmutatta a tornyok modelljét:kerek alkotmányok, kis feketevasajtóval, belül egy peremenhárom sor koporsónyi vájkó, a külsõ a férfiak, a középsõ a nõk,a belsõ a gyermekek hullái részére.Ezen a háromsoros kerületenbelül mélység van. Minden hullátde. 1/2 9-ig vagy du. 1/2 5-ig egy-egyvájkóba helyeznek, aztán 9-kor,illetve 5-kor nyitva hagyják

54

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

amelyet aztán átvesznek a tisztátalan hullavivõkulik, akik egy vas csapóajtón belépnek a toronyba s a három mezõnyre osztott belsõtéren a megfelelõ helyen leteszik a teljesmeztelenre vetkõztetett halottat: a toronytövébe a férfiakat, lejjebb a nõket s a legbelsõkörön a gyermekeket. Aztán õk is kivonulnak,becsapják a torony ajtaját s a temetésekidõpontját már csalhatatlanul ismerõdögkeselyûk rávetik magukat a halottakra.Állítólag néhány perc alatt végeznek velük s csak a meghagyott csontok fehérlenekkísértetiesen a rostélyokon. A többit elvégzi a nap és az esõ. Kiszárítják, kilúgozzák,elporlasztják a csontokat, amelyek az eresztékekcsatornáin aztán lefolynak a középen egynyitott tartályba, mely kellõ szûrések utánlevezet mindent a tengerbe. Az eljárásegészségügyi szempontból nem veszedelmes,fertõzés kizárva. – A tudós szerepében kéjelgõés ellentmondást nem tûrõ temetõõr legalább isazt állítja. Lelke rajta!

A magyarázat elhangzott s már fordulunk is új utak és virágágyak felé. A borzalom ugyan dohog bennünk, szeretnénk egy párméltatlankodó kifejezésben utat törni neki, de idegenben vagyunk s kímélni kell mindenki

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N57

a vasajtót a keselyûk számára, azokpillanatok alatt elfogyasztják a hullákat; aztán a hullavivõk acsontokat eldobálják a mélységbe.Egyik toronyba a szerencsétlenségek áldozatait,másikba az öngyilkosokat teszik, a többi nem tudom, hogy oszlikmeg 3 torony közt. Mondta a kalauz, hogy ezen a délután máregy férfi- és egy nõi hulla volt a tornyokban. Beleshettünk egypárszi szentélybe is, aholelkendõzött arcú papok fölváltvagondozzák éjjel-nappal a szentöröktüzet. Véletlenül alkalmunknyílt egy párszi temetéstvégignézni. Csupa férfi jött fölfeléa lépcsõsoron, vagy száz, egyformafehér ruhában és fehér sisakban;párjával jöttek, és egy-egy fehérkendõ két végét fogták; a hullafehér lepedõvel volt letakarva.Megható szép látvány volt a rengeteg növényzet közt ez a csupa fehér menet. – Ezutánmagyar csoportunk részben

56

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

érzékenységét, akin úgy sem tudunk segíteni. Haragos, de egyben ijedt kiáltás harsan felelõttünk. Vezetõnk visszafordult s fenyegetõleginteget valakinek hátra. Hát nem az öregZakopánye s a félkezû francia szakadtak elészrevétlenül tõlünk s közelítették meg mindentilalom ellenére lopva lépegetve alig néhányméterre a Hallgatás elsõ tornyát? A terv a vezetõéberségén meghiúsult s most szégyenkezvekullognak vissza.

Egy újabb kanyarnál csúnya, éles vijjogáshasít a fülünkbe. A fák között és a fák fölöttcsapatostul keringenek a keselyûk. Már közellehet a lakoma órája és finom szimatukkaléreznek is már valamit, mert nyugtalanul,idegesen, szinte a felfokozott szenvedélymohóságával gyülekeznek. Balra megint egy kistisztás nyílik s piszkos, szürke falával feltûnik a második torony. A hatás lehetõleg mégborzalmasabb és rettentõbb, mint az elsõnél. A falak peremén már sûrû tömegbengubbasztanak a sasok s hasogató vijjogásukkalbetöltik a levegõt. Már magyarázat nélkül issejtjük, hogy a temetés idõpontja itt van s a különös sírásók (ki tudná megmondani, hogyannakidején, a kezdetek kezdetén hogyanszoktathatták õket ide?) pontosan jelentkeznek.

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N59

szétoszlott; Lippay fõtisztelendõtmég a kiszálláskor meghívtauzsonnára egy fantasztikus-zöldruhás, gyöngysoros elõkelõhindu hölgyismerõse, ezért õlemaradt tõlünk, és a többiek egyrészének is dolga volt. Néhányantovábbkocsikáztunk, megnéztünkegy buddhista szentélyt, a bazárt,az álkeletiessége dacára isimpozáns Victoria pályaudvart és nem is tudom, mit még, aztánvisszatértünk a hajóra. Ekkor nemvolt több esti 7 óránál, hátelindultam egy filatelista üzletetkeresni, ahol magyarbélyegeimmel kezdhetnék valamit.Ahogy kiléptem egyedül, rögtöntömegestõl jöttek rám az arabok.Közismert szavakból állókeveréknyelven, amit csak a süketnem ért meg, kínáltak botot,bélyeget, nõt, meg hogy elvezetneka postára; egy meg a kocsijátkínálta, hogy üljek föl, nemfogadtam el, de azértrendületlenül kocsizott mellettem,

58

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

A levegõben keringõ csapatok is mint lejjebbereszkednek, lassú körökben szállnak a toronyfölé s dohogva, marakodva keresnek maguknakhelyet a falakon. A közelben nyitott ajtajú ház,valamelyik temetõõr lakása, ahonnan a hindukonyha erõsen fûszeres illata csap ki. Jóétvágyat!

Már néhány bálványszobor vigyorog kiutálatos grimaszával a virágágyak közül s a vezetõ félõs tisztelettel mutat egy kopott,földszintes, nagytornácú ház felé, melynekfeltûnõen széles nagy ajtaja mindkét oldalontárva-nyitva áll. Ez a párszi szentély, ahová a párszi papokon kívül belépni mindenkinektilos. Itt õrzik a szent tüzet, melynek élesztéséreés ápolására szabályos idõközökbenmegjelennek a soros papok. Most éppenszerencsénk van: az ajtónyílásban elsuhanva,fehér, földigérõ ruhában nagyszakállú párszipap jelenik meg s eltûnik az elõrészben, ahol az áldozati szent tûz ég. A borzalom trágárköltészete után ebben a tûzszolgálatban találokvalami felüdítõ poézist s kitartóan leskelõdömtovább az ajtó közelében. Néhány perc múlva a párszi pap nesztelenül kisurran, a szeme alattegész arcát és szakállát eltakaró fehér fátyollal.Nem tudom, hogy a tûz szentségét óvja-e még

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N61

és ha megálltam, õ is megállt. Bal-lagtam az utcán a sok arabtólkörülvéve, végre találtam egytrafikot, bementem, és a bélyegeimet mutogatvamegmagyaráztam, hogy mitakarok. A trafikos beültetett az arab kocsishoz, és annakmegmondta, hogy hova vigyen. Így mégis a tolakodó muzulmánkörmei közé kerültem, hát jóképet vágtam a dologhoz.Kialkudtam vele fél rúpiába, éselindultunk. Kikérdezett, hogy ki vagyok, megmondta, hogyAhmednek hívják, és kineveztemagát a testvéremnek, aztánszemérmetlenül tapogatni kezdett,és engem is biztatott hasonlóra,valószínûleg, hogy kizsebelhessen,de nem sikerült neki semmitellopni tõlem. Egy óra hosszatcipelt mindenfélenyomornegyedeken át, kíváncsianvártam, hogy mi lesz ebbõl; végrenagy nehezen mégis a bélyegüzlethez jutottunk, de

60

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

a saját leheletétõl is vagy a láng forrósága ellenvédi arcát és szakállát; de mind a kettõegyformán lehet.

Már azt hiszem, a párszi temetõ semmi újatnem tartogathat számomra s nyugodtan adomát magam az egész Bombayt átfogó nagyszerûkilátásnak, pedig csak most jön a véletlen nagymeglepetés. Mélyen alattunk sûrû, nehézlépések alatt csikordul a kavics s a zöld fákközött lobogva fehér foltok libbennek meg.Vezetõnk is csak most veszi észre, hogy a látogatás törvényes ideje rég letelt s már öt óravan, a temetések megszokott ideje.

Némán, szinte valami keserû és dacoshallgatással vonul a menet a meredekenkanyargó úton. Elõl a hullavivõk, magasan avállaikon hordva egyszerû fahordágyon a fehérlepelbe burkolt halottat. Utána lépked a kétpárszi pap, aztán vagy 100 férfi. Kettes sorokbanhaladnak, mindnyájan talpig fehérben,kezeikben fehér zsebkendõt tartva, melynekcsücskét ketten-ketten egymás közt kifeszítvetartják. Se ének, se sírás, se különösebb gyászvagy temetési szertartás. A keselyûk szûkölvemár úgyis felriadtak s rikácsolva kezdik a párszigyászzsolozsmát...

Már jó is volt leérni innen, mert a Hallgatás

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N63

addigra az már zárva volt. Innenpár perc alatt visszakocsizott a hajómhoz; örültem, hogyszerencsésen megszabadultam,kifizettem a kocsist, és még párpercnyi nagy barátkozás utánsikerült otthagyni. Sok ideje vanezeknek a keletieknek, mindentcsak nagy körülményességgellehet elintézni velük.Megvacsoráztam a hajón, aztánmi, magyarok elindultunkBombay éjszakájába, hindu zenéthallgatni valami mulatóhelyen.Céltalanul barangoltunk, éseredménytelenül, végre valaki azApollo Bundar ligetet ajánlotta;ez egy parkszerû rész, angolmulatóhelyekkel, mikben csakdzsessz van, és minden elõkelõ ésdrága. A magyarok kijelentették,hogy megunták a járkálást,bemennek. Bementünk, még a leülés is egy rúpiába kerül,angolok táncoltak elegánsteremben. Otthagytam õket,mondván, hogy nekem keleti

62

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

tornya állatiasan hangos lett s az ember esze,szíve és minden emberiessége lángolvatiltakozott az elvetemült barbárság ellen s sokunknak egyenesen már a gyomra isémelyedett.

Lent a népes utcán a halálról s annakborzalmairól mit sem tudva suhantak a gyönyörûbbnél-gyönyörûbb autók, amiknek a szakértõ szemével, de nem kisebb irigységévelbámultam utána. Gazdag, fejedelmileg gazdagváros kell hogy legyen, ahol a legfinomabb éslegdrágább autóknak ilyen tömege futkároz. S a legtöbben nem európaiak ülnek, a hódítóurak, hanem bennszülöttek, hinduk és párszik,népes, festõien kiöltözött családaikkal. Egyik-másik luxuskocsiban a szülõkön kívül 5-6gyermek feszeng.

De a gyalogosok is lebilincselik az embert. A férfiak ugyan meglehetõsen egyformák s legfeljebb a turbán és fez sokféleségekülönbözteti meg õket, a nõk azonban annálszínesebbek és festõiebbek. Csak úgy villog a sokféle színárnyalat s az arannyal és ezüsttelszegélyezett selyem pazar redõkben omlik végigtermetükön.

S gyermek mindenfelé: az utcákon, a tereken,az ablakokban s az emeletenkint kiszögellõ

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N65

zene kell; Karácsonyi grófnõ ésMocsáry kisasszony csatlakozotthozzám. A hölgyek kijelentették,hogy itt idegenek vagyunk, hátnekünk mindent lehet;belekötöttek egy angolba az utcán, és hindu mulatóhelyiránt érdeklõdtek. Az angol aztmondta, hogy ilyen csak a zugvárosrészekben van, ottpedig éjjel nem ajánlatoseurópaiaknak mutatkozni. Erreelálltunk ettõl a tervtõl, de semmiérdemes programot nem tudtunkkisütni, így visszatértünk az elsõtervhez. Megalkudtunk egy hindutaxisofõrrel (itt minden nem úrimunkát végzõ ember hindu vagyarab), hogy vigyen bennünket egyrúpiáért egy hindu zenés helyre.Egy mozi elé vitt bennünket;bementünk nézelõdni. Sok hindunyüzsgött a kerthelyiségben;szereztünk egy-egy angol ésszanszkrit mozimûsort. Addigérdeklõdtünk, hogy hol van itthindu zene, míg végre

64

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

nyitott folyosókon gyermekek. Aranyos, fekete-szemû, a gesztenyebarnától a hollófeketéigminden színárnyalatban pompázó gyerekek.Tágranyílt szemekkel bámulnak meg minket s aztán valami magot ropogtatva, apró kisszandáljaikban csoszognak tovább. De csaktávolról lehet õket megcsodálni, a közeledés ésbarátkozás már veszélyesebb. Vagy nincsenekhozzászokva vagy mások a formái, mintEurópában. Egy magyar bácsinak példáulnagyon megtetszett egy nénje csípõjén (itt a gyereket nem ölben, hanem csípõn hordják)hintázó kis hindu vitéz. Mosolyogva közeledettfelé s kedveskedve cirógatta meg az arcát.Keserves sírás s olyan rémület lett az ára a magyar kedveskedésnek, hogy három odasietõhindu férfi másfajta kedveskedéseinek ésajándékainak is alig sikerült az eltörött hegedûtmegállítani.

Lassú ügetéssel ereszkedünk vissza a városfelé. Szemmel látható, milyen élesen elkülönítikmagukat az európaiak a bennszülöttektõl s azokközt is az elõkelõbbek a szegényektõl.Városnegyedeik messze húzódnak el egymástól s még a legemberibb dolgok számára készültépítményeken is messze látszó felírás hirdeti,mi való csak aurópainak és csak hindunak.

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N67

a tulajdonos elé sodródtunk, az ishindu volt; nagyon elõzékenyvolt, mondta, hogy a darabszanszkrit zenés operett, üljünkbe az õ páholyába, és nézzükvégig, fizetni se kell; hallunkmajd hindu zenét. Elfogadtuk a meghívást, beültünk. A mozihárom különrekesztett részbõl áll,a vászonhoz legközelebb esõrekeszt valóságos rohammal vettebe a csõcseléknép, verekedve,egymás hegyén-hátán tolongva a jobb helyért; ugyanis a helyeknincsenek számozva, a háromketrecen belül mindenki oda ül,ahova tud. A második rekeszbenyugodtabb közönség került;páholyban, azt hiszem, nem is ültmás, csak mi, hárompotyapublikum. Megindítottaknekünk egy ventillátort; a cukorkaárus keleti türelemmelegyfolytában tukmálta ránk azédességeit, de nem vettünk tõle,mert csak európai gyártmányúdolgai voltak. A darab címe

66

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

A bennszülöttek borzalmas zsúfoltságban élnek.Minden ház bazár, azaz üzlet is egyúttal,melynek földszintjén egy-egy szekrénynek beillõhelyen zsúfolódnak egymás hegyén-hátán a kereskedések. A legtöbbe be sem lehet menni,hanem csak úgy az utcáról alkudozni. Magasratornyolt árui között ott guggol egész nap akereskedõ, ott eszik, alszik, dohányzik, köpköd,vakarja a hátát vagy piszkálja lábujjait, estefelévadászik hajában vagy pendelyében, még akkoris, ha történetesen élelmiszert, gyümölcsöt vagyaz annyira kedvelt töltött fánkot árulja is.

Különben õk a guggolás legnagyobbmûvészei. A nép fiai közül, aki véletlenül éppennem jár, az pihenésképpen föltétlenül mindguggol. Népes utcákon vagy széles tereken azelsõ percben azt hiszi az idegen, hogy a törpékországába tévedt. Itt se nem ácsorognak, se nemülnek, hanem guggolnak az emberek. Havalakinek nincs dolga, azonnal leereszkedik s térde mögött himbálva egész testét, akárórákhosszat kitart ebben az akrobatahelyzetben.Szállásomra érve én is tettem próbát e könnyûnek látszó keleti kényelemmel, demindannyiszor úgy nyekkentem hátra, mint egy lisztes zsák. Persze rajtuk kevés a hús s amennyire látom, fehér

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N69

„Dharmaver”, csupa hindu játszott benne, és színhelyeBombay volt. Jellemzõ volt a darab erre az európaiasodóIndiára. Egy virágárusasszonyrólszólt, akinek a férje nem-tudom-mi a bombay-i egyetemen. A férja humorista a darabban, féligagyonver egy öreg brahmint, aki a vízvezetékdíjat akarja behajtanirajta. A feleség, virágárulásközben, arcán európaifilmszínésznõ-csábmosollyal,elnyújtott hindu dalt énekel,közben megismerkedik egydúsgazdag, szép hindu orvossal,aki autójával a csõcselék közepébesodródik. Az orvos hazatér a lakására, európai bútorai,anatómiai faliképei közé;homlokán a kasztjelzés festettfoltja; szanszkrit írással szerelmeslevelet ír a virágárusnõnek.Vendégei jönnek, akik õrjöngveimádkoznak a bõrfotelok közt, az orvos úgy tesz, mintha velükimádkozna, de imakönyvébe be

68

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

holló a komolyabb domborulatainkat megadó háj.

A bazárok csak szemre egyformák, dealapjában véve nagyon különbözõk. Vannak itt kis helyeken nagy raktárakkalellátott kereskedések, ahová ha belép az ember,ládákból, pultok tetejérõl vagy mélyérõl annyisegéd és inas gurul elõ, hogy nálunk egynagykereskedést elláthatna. De vannak aztán –s ez a legtöbb – nyomorult, szegényes kisárufülkék. Akinek pár liter teje vagy két zsákkrumplija van, az itt már üzletet nyit; de akinek101 tökmagja vagy féldinnyéje van, az is felcsaplegalább alkalmi utcai árusnak. Láthatólaglegjobban a magkereskedõknek megy, akikmindenféle szívni, rágni és ropogtatni valómagocskát árusítanak feltûnõen nagy kelettel.De minden brancsot lepipálnak nagy számukkalés forgalmukkal a bétel-kereskedõk.Haragoszöld levelekre mindenféle színû ésillatú nedvet kennek, lehetõleg mindenrehasznált ujjaikkal, aztán négyrétösszehajtogatják a vevõnek, aki aztkimondhatatlan gyönyörûséggel tünteti el apofazacskójában. Egészen olyan, mint nálunk acigányok bagózása. Megrágcsálják, megforgatjáka szájukban, odadörgölik a fogukhoz,

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N71

van csúsztatva a saját szerelmeslevele, és hajbókolás közben azttanulmányozza; a publikumharsányan nevet. A virágárusnõaz egyetem folyosóján elájul,megjelenik az elegáns, gazdagorvos, aki autójára rakja, éselviszi. A humorista férj nemtudja, hogy hova lett a felesége,bánatában az utcán el akarjaüttetni magát az autókkal, denem sikerül; a közönség megintnagyokat nevet. A férj kimegy a homokos tengerpartra, feleségeképe hívogatja a vízbe; jól szabottutcai ruhájában, kezébensétabottal, nevetve és énekelvevad táncot lejt, közben farba dobegy kóbor kutyát és a vízbõlkiment egy gyereket. (Ez az énekés tánc nagyon szép volt, a hajamégnek állt tõle.) Itt vége lett az elsõ résznek. A hölgyek márhalálosan unták a darabot, és elkellett menni nekem is velük.Éjfél volt, már másfél órája menta darab, de taxink hûségesen várt

70

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

szájpadlásukhoz s aztán köpködnek tõle jóízûenolyan vörösöket, hogy néha vérezni látszik azegész utca s az egész nép. Egy hirtelen magyar,aki az események végét nem mindig várja be,nagy diadallal konstatálta már az elsõpercekben, hogy itt mindenkinek vérzik a foghúsa s igazán csak a véletlen akadályoztameg, hogy biológiai okát is nem adta a keletiklimatikus viszonyokban. Mi világosítottuk felkésõbb, hogy – miként nem mind arany, amifénylik – nem mind vérzés, ami piroslik.

De az alkony gyorsan leszáll s a bennszülöttnép tódul templomaiba... Sajnos, a legtöbbtemplomukban már a bejáratnál angol táblahirdeti, hogy csak hinduknak szabad a bemenets a koldusok és templomszolgák tömegeõrködik, hogy lábunkat a küszöbön át netegyük. Egy mecset felé fordulunk hát, aholszívesen látják az idegent is.

Közeledtünkre turbános, nagyszakállú öregekrohannak elõ s már húzzák is le a cipõinket a mohamedán templomi szokás szerint. A mecset a legnagyobb és legfõbb a bombayinyolcvan közül, gyönyörû faragásokkal, hófehér márványból az egész s mi tagadás, a kutya hõség, a sok talpalás után nagyonjólesik a hûs márványon és gyékényen

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N73

ránk díjtalanul. A mozi udvaránegy nagy, hatüléses autó állt,benne egy fezes gavallér; Mocsárykisasszony alighanem a szépvirágárusnõnek érezhette magát,az autótulajdonos pedig a gazdagorvosnak, mert odament hozzá, ésa „Conte Rosso”, illetve a kikötõholléte iránt érdeklõdött,elmondva körülményeit. A fezesgentleman udvariasanmagyarázott, de nem hívta meg az autójára. Ott tanácskoztunk a mozi elõtt, mikor a mesebeliherceg kitöfögött; a hölgyekakkora szemeket meresztettek rá,hogy végre is megállt, ésfölajánlotta, hogy hazaszállítbennünket. Kiderült, hogytényleg a mesebeli herceggeltalálkoztunk. A gentlemannekvolt egy kísérõje, jól szabott angolruhában, csak éppen az ingét a nadrágon kívül viselte: ezelmondta, hogy egy fejedelemvendégei vagyunk, õ a titkárja,különben Európában végzett

72

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

harisnyában végigcsoszogni. Ha nem szégyell-ném vagy nem botránkoztatnék meg senkit,bizony még azt a lábáztatást is megcsinálnám,amit az ájtatossághoz készülõ muzulmánok márott végeznek az oszlopos udvaron a hûsvízmedence partján.

Az emeleti folyosókon nagy, nehéz tölgyfaszekrényben õrzik a koránokat s az öregtemplomszolga rajongó szeretettel simogatjameg az ajtókat. Itt már elevenebb az élet s azájtatoskodók nagy része itt a folyosókon kezdiel imádságait.

A nagy imateremben fényes, szinte vakítócsillárok tükröznek a márványfalakon s ugyancsak terebélyes ventillátorok verdesikmozgásba a lomha levegõt. A padlón mindenüttgyékény, majd a szószék s a Mekka felé fordultimafülke közelében drága, finom, halk tónusúimaszõnyegek, közöttük szétszórva azájtatoskodók felüdítésére szánt sok legyezõ.

Senki sem törõdik velünk a kísérõ öregszolgán kívül s mi nyugodtan vehetjük szemre a termet és az ájtatoskodókat egyaránt. A teremhideg és hûvös a fehér márvány és az ürességmiatt, amit alig enyhít a remekbe készült,faragott szószék, s a folyosó felõli ablakokbavésett Korán-idézet. De az imádkozó hívek

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N75

mérnök; nemsokára Angliábamennek a koronázásra. A kéthölgy odáig volt a lelkendezéstõl,megígértették a fejedelemmel,hogy visszafelé jövet eljönBudapestre, és megadták neki a címüket. Erre a gentleman is megprezentált bennünket anévjegyével: Raja of Gamkhandi,Deccan. A hölgyek jobbról-balrólostromolták a rádzsát, aki egyrefanyarabbul és nemlegesebbülhangzó „yes”-szel mindentmegígért, még azt is, hogy induláselõtt meglátogatja õket a hajón ésajándékot küld. Végre leszállt a hotel elõtt, és a sofõrrel és a lobogó ingû mérnökkel a ConteRossóhoz autóztatott minket.Másnap a hölgyek igen el voltakszontyolodva, hogy a rádzsabarátunk se el nem jött, se cukrotés virágot nem küldött. – Másnapki akartunk mennimotorcsónakkal Elephanta-szigetre az õsi sziklabarlang-templom megtekintésére, de

74

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

annál meghatóbbak. Látni és érezni, hogy ezekaz emberek hittel és lélekkel imádkoznak.Leborulásaikban és felállásaikban, kiterjesztettkarjaikban s törökülésben végzetthajlongásaikban határozottan van szépség,nemesség és kifejezõ erõ. Sokan csókolják a padlót s kongva verdesik homlokukat aföldhöz. Van, aki elragadtatott mosollyal csakMekka felé néz s van, aki zümmögve, énekelvefújja az elõírt esti imát.

Vezetõnk még hangoztatja, hogy õk igaziegyistenhívõk s Jézus Krisztust is prófétánaktartják, csak – szinte sajnálkozva teszi hozzá –Mohamed volt az utolsó próféta. S miutánbaksisát megkapta, boldogan guggol le õ is a lépcsõ fölé.

Minden, ami szép, nagy és felemelõ, ami tiszta,rendes és kultúrált, az csak az angolok számáravan itt Indiában. Az õslakosság, a hindu, az a háttérben agyonzsúfolt bazárvilágában és mégzsúfoltabb házaiban húzódik meg. Ott elõl ahivatalos élet pihen vagy álmodozik, szórakozikvagy tündöklik, itt hátul a szennyben éspiszokban, a harácsoló gazdagságban vagy

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N77

a Cook-társaság is ekkor vitte ki a kundschaftjait, és lefoglaltaBombay összes kilencbérmotorcsónakját. Így megint a városba autóztunk. Voltunk aszékesegyházban és a mellettelévõ kollégiumban, ahol a trópusi-fehérbe öltözött angolpapok meghatóan õszinteörömmel fogadtak bennünket.Cipõ nélkül besétáltunk egymárvány-moséba. Voltunk kétbrahman templomban,mindkettõbõl kidobáltakbennünket, de ez senkit se zavart.Szegényes, kopár tornáctömkelegvolt mindkét templom, szemetzavaró összevisszaság, teleembertömeggel, bétellevelet rágóhindukkal, amitõl olyan lesz a szájuk, mintha véres volna, éspiros foltokkal köpködik tele ajárdát. Mindenütt sok az ember;Bombay sokkal kisebb helyenfekszik, mint Budapest, éskétmillió ember lakja. A kéttemplomban torz emberszobrok,

76

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

fojtogató nyomorban az õslakó, a bennszülöttkínlódik, verejtékezik vagy szövi a forradalomés a lázadás álmait.

Indiát szeretik titokzatos világnak tartani,ami igaz is lehet vallásilag vagy szellemileg,mely az európai elõtt még mindig nem egészenfeltárt terület, de politikailag nagyon is világosés egyszerû képlet. Egy éles szem, néhányindukció, analízis és következtetés leleplezi azegész politikai titkot. Az ember megnézi az elsõsarki rendõrt. Egészen eredeti, feltûnõ típus.Szálas, magas alak, hatalmas bajusszal, szakállal,hajjal, persze kifogástalan, szinte túlúriuniformissal s a színes, többszörösen csavartturbánnal. S ilyen az ötödik és a tizedik és a századik és az ezredik. Mind egyforma. Olyanpáratlanul egyforma, mintha már nem is csakegy fajhoz, hanem egy anyához tartoztak volnaés ikrek lennének. S köröttük és mögöttükhullámzik, tárgyal, alkuszik, terhet hord vagypihenve és napot lopva guggol a bennszülötthindu nép. Micsoda ellentét! Vézna, kimerült, a nap hevétõl s a robottól vagy rossztáplálkozástól kiaszott, szinte összetört testûemberek. Hát hogyan, ez a kettõ ugyanaz a fajvolna? S csak a kaszárnya konyhája hozná létreezt a felismerhetetlenségig menõ különbséget?

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N79

állatszobrok voltak, õrültnek látszó emberek, kopogó,egyhangú zene. Voltunk a „Princeof Wales” múzeumban, itt hinduszobrok és rajzok, nagyon szépperzsa festmények vannak, kínaidolgok, európai képek (Lawrencestb.), de legszebb egy kis japánképkollekció: Utamaro, Hokusaistb. dolgai, bámulatos színek,vonalak. Tegnap de. 1/2 12-korindultunk Bombayból, elmaradt apart és a sok part környéki szürkevitorlás halászbárka. Azutasközönség egy csomó hinduvaltarkult. Eddig egy négyéves kínaikislány volt a közönség favoritja,most egy szép szemû hindu fickókonkurrál vele. Messze vagyunk a parttól, fülledt hõség van, atenger nyugodt, sík. Láttam egyrepülõhalat és egy kistengerikígyót. Holnap délelõttCeylonban vagyunk. – Az indiaipénz: rúpia, áll 16 annából; 1 rúpia kb. 8 francia frank, 7 líra,2 pengõ; 1 líra = 2 anna.

78

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Dehogy is! A rendõr párszi, egy idegen népfaj,mely elsõnek adta be a derekát az angolvilágbirodalomnak s nem megvetendõszolgálataiért most övé Indiában mindaz, amiaz angol korona kegyeibõl idegennek és színesfajnak egyáltalán juthat. Õk a rendõrök és a katonák, õk a közigazgatási és egyéb államitisztviselõk s az angol szempontból megbízható,tehát favorizált nagy kereskedelmi vállalatoknakés bankoknak a bizalmi emberei.

S a többi, az igazi õslakosság, az kívül rekedtaz állami kedvezés és kegy korlátain. Az lophatja a napot, vagy túrhatja a földet, azgörgetheti verejtékben gyöngyözõ testével a nagyterhet, az boltot bérelhet a sûrû, szennyesbazárvilágban, tanulhat hindu iskolákban, vagyelbújhat buddhista kolostorokban, lehet olyannagy költõ, mint Rabindranath Tagore, lehetolyan bálványozott vezére és bölcse a népnek,mint Mahatma Gandhi, kívül marad az angolkorona kegyein s elõbb-utóbb a párszikgumibotjait vagy az angol börtön fegyelmétfogja megismerni.

Az igazságot kár volna tagadni: Indiábancsak a párszi szívvel-lélekkel az angoloké s a hinduk csak idegen és a legtöbbször plánekegyetlen megszállókat látnak bennük. Az

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N81

HINDU DAL

Add el nekem a szemedet:adok türkiszt helyette.Vigyáz rád, mint nyugalmas éga táncoló füvekre.

Add el nekem az ajkadat:rubint kinálok érte.Õrködni fog, mint vad tövisa gyönge sarju-rétre.

Add el nekem a fogadat:gyöngysort nyujtok cserébe.Ügyelni fog rád, mint az árnya vándor napsütésre.

Add el nekem a szívedet:legyen tiéd a kertem.Lombjával csókol, hogy sohane vágyj elhagyni engem.

(1937)

80

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

angol uralom az õ szemükben nem gazdaságivagy világpolitikai elõny, nem kívánatos ésfenntartandó jó, hanem kemény iga, amit elõbbvagy utóbb véres zavargással vagy vértelenforradalommal, aktív népfelkeléssel vagy passzívrezisztenciával, de le kell rázni a nép nyakáról.

A hangulat ebben a pontban egyetemes ésáltalános. A párszikat kivéve, akik életre-halálraeladták magukat az angoloknak, mindenkigyûlöli õket, pusztulásukat kívánja és azondolgozik. Ebben egy mindenki. Ebben semkasztrendszer, sem vallási ellentét nem választjael õket. Ebben a mohamedán vallású hindu egya buddhistával és egy a kereszténnyel. Szintemeglepett, amikor bennszülött hindu katolikuspapok ajkairól elõször hallottam az angolokiránti felháborodást felviharzani. Olyan éles ésfenyegetõ volt az a kritika és olyan perzselõensûvített elõ beszédjükbõl a szabadság ésfüggetlenség utáni vágy, hogy egészmegdöbbentett. […]

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N83

„CONTE ROSSO”” CEYLON UTÁN,JAN. 24.

Ma este elhagytuk Colombót. Ceylonnálszebb helyet láttam már, de bájosabbatés kellemesebbet, megnyugtatóbbataligha, mint most januárban ez a délsziget. Nagyobb hõség van most itt,mint nálunk nyáron, de ezt a hûsítõ szélnemcsak elviselhetõvé, de kellemesséteszi. Tegnap délelõtt tíz után érkeztünkColombóba. A tengerrõl nem voltkülönösebben szép az elsõ látvány,eléggé sík part, raktárszerû épületek, délinövényzet. Kiszállás után fejenként 9 rúpiáért tizenketten elmentünk autónKandyba, Ceylon közepére. Az út kb.120 km, 4 óra hosszat tartott oda is,vissza is. Gyönyörû út volt. A kikötõsivár látványa után a kitûnõen építettautóút pálmaligetek, elárasztottrizsföldek, teacserje-ültetvények közöttvezetett. Átjutottunk egy elég nagy folyóhídján (Victoria Bridge), egy óra hosszatsíkságon vitt az út, aztán kb. 2000 mmagas hegyek között; a hegyeken aligakad kopárság, mindenütt csodálatosan

82

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

Mióta Génuát és Nápolyt elhagytuk, nem akadtunk még szép kikötõre. Portsaid, Massaua, Bombay a tenger felõl igazán nemnyújtanak semmi különöset. Az emberfelcsigázott fantáziája szivárvány-színekbenfürdõ tündérvárosokat fest és ígér s kap helyettesivár, puszta lapályokat, melyekrõl a kikötõ ésváros épülettömbjei csak az utolsó percbenugranak a szem elé. Úgy látszik, Kelet varázsanem kirakati tárgy, melyet az elsõ pillantással a hajó fedélzetérõl meg lehetne vásárolni.

Ebbõl a szempontból Colombo sem kivétel.Kora reggel óta hiába nézzük ki a szemünkvilágát is, még a partok körvonalait sem sikerülfelfedezni. Pedig nagyon közel kell hogylegyünk. Öreg bárkánk most az egyszermegemberelte magát, kifutotta legjobb idejét s pontosan fog megérkezni.

A várva-várt part helyett azonban egyelõrecsak a trópus küldi hozzánk elsõ forróüdvözletét. Hüh! – pompás, szokatlan, de neméppen kívánatos meglepetés. Pillanatok alattelönti az embert a forróság s az arcán, tarkóján,hátán és végtagjain kövér cseppekben gurul azizzadság. Pedig az elõbb vettem hideg zuhanyt s patyolattiszta, száraz ruhát. Szellõs, szürke,tropikálöltöny fityeg rajtam s valamelyes

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N85

dús a növényzet. Legtöbb a kókusz-pálma; aztán piros bogyós szágófa; tízméter magasra is megnövõ ízelt szárúbambusznádak; papiruszcserjék, lepedõnagyságú levelekkel; léggyökeres fa, amirengeteg szövevényével kisebb erdõnekis beillik; liánok és nagy húsos levelûélõsködõ növények a fákon; banán-,kávé-, vanília-, akacia-(szentjánoskenyér, manna- stb.)eucalyptus-, narancs- stb. fák; rengetegtarka virág a fákon, a nagy kereklevéltányérokkal borított vizeken ésmindenfelé. Több elég nagy folyót, sokpatakot és tavat láttam, sok víz vanmindenütt. A hegyi tájak, sokvízesésespatakjaikkal az Alpokraemlékeztetnének, ha nem volna gazdagtropikus növényzet mindenfelé. Sokfalun mentünk át, nagyon sûrûn lakotta vidék, a falukban dögszagforma bûzvolt; a lakosság szinghál, hasonló a hinduhoz, de sötétebb bõrû. Láttam,amint fához láncolt elefánt erejévelirtottak fákat az út mellett; láttamelefántfürdetést, a nagy barmokélvezettel fetrengtek az iszapban, mint

84

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

számbavehetõ súlya csak a trópusi sisaknak van.Árnyékban állok s hirtelenül leöntök még egyjeges limonádét, de nem használ semmit. A belsõ átforrósodás még egyre fokozódik s a verejték úgy ömlik rólam, hogy akár egyjókora dézsát megtölthetnék. A hódító trópusieleganciának is ezzel végleg fuccs! Az ingemenkövér, folyton szélesedõ foltokban üt át a víz s vakítóan szép kemény gallérom máris olyan,mint egy mosogatórongy. Most már irigylem a hinduk és szingalézek harisnyát nem tûrõmezítlábát s azt a varratlan gyolcsot vagyselymet, amit olyan szellõsen tudnak a lábukközött egy vitézkötéssel megkötni s amilehetõleg összes ruházatuk.

A part már feltûnt s a haragoszöld, bujaháttér elõtt meglibbennek a móló épületei s azelsõ színes házak. A tenger benépesedikvitorlásokkal s a bennszülöttek apró, igazánlélekvesztõ kis csónakaival s a barna ésszénfekete legények vigyorogva vagy nagyhalihóval húznak el mellettünk. Néha felcsap a hajóra egy-egy enyhe szélroham, de különbenvakító, párás izzással süt a nap s rólunkrendületlenül csurog a verejték. Már olyanlucskos vagyok, mint a pólyás baba s a harciasoroszlánvadászból, aminek kiöltöztem, enyhület

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N87

a disznók, még a fejük is víz alatt volt,és periszkópszerûen fölnyújtottormányuk kilátszott a vízbõl, ígylélegeztek. A vizekben teknõsbékák,kígyók. Elõször, még a síkságon, egyszinghál állatgyûjteményénél álltunkmeg (majmok, kígyók, idomítottelefántok stb.) aztán beértünk a furcsahegyalakzatok közé. Kandy elõtt vanegy nagy növénykert, ceyloni fákból,cserjékbõl, virágokból; hihetetlenül dúsés szép. Aztán beértünk a városba, ezegészen a hegyek közt fekszik, elég hûs;szép zöld tó van a város közepén.Voltunk két buddhista templomban(ellentétben a brahmin Dekánnal, ittmajdnem tiszta buddhista a lakosság).Sok narancssárga tógás, borotváltbuddhista pappal találkoztunk;egyetlenegy sárga lepedõ az öltözékük,amit ügyesen magukra csavarnak ésösszetûzögetnek; nagyon artisztikusviselet. A szinghál lakosság többnyirecsak kis, elõl-hátul megkötöttkötényfélét visel, különben meztelenek.Sok autó jár, aztán ekhós szekerek;Colombóban és Kandyban a városon

86

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

után sóvárgó, önlevében fetrengõ kis féreg lett. Mire kellõ hatósági vizsgálatok után partraszállunk, már senkinek sincs kedve egytapodtat is gyalog tenni. Szerencsére annyi itt a jármû, a riksától az autóig, mint egyvilágvárosi korzón s a szingaléz sofõrökkel mégaz alku is könnyebben és becsületesebbenmegy, mint hindu kollégáiknál Bombayban.

Colombo kisváros a nagy keleti kikötõkhözképest, 300 ezer lakosával szinte szégyenkezniekell Bombay, Singapur vagy Shanghai mögött,de tropikus varázsa s tiszta csinja egy csodávalfelér s pillanatok alatt megejti az idegent.Lármás, kõrengetegekbe szorított, világvárosiutcája alig egy-kettõ van, de annál több parkja,tere, növénye, virága, fája, melynek sûrû,madárdalos, árnyas foltjaiban, mint boldogfészkek bujkálnak a szebbnél szebbbungalowok. S van egy olyan tengerpartja,gyepszõnyeggel, sétaterekkel, pálmaligetekkel s puha bársonyos strandokkal, amilyennel csakDél-Amerikában Rio de Janeiro dicsekedhetik.

A nagy, világvárosi utcákon üzlet üzlet hátán, melyekben Ceylon gyöngyei, elefánt-agyarai, csipkéi, krokodilusbõrei, batikoltselymei s titokzatosan vigyorgó Buddha-szobraikerülnek alku alá. Az ajtók és kirakatok

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N89

belüli forgalmat többnyire a riksabonyolítja le: kis kétkerekû kordé, amit ember húz. MegnéztünkKandyban két buddhista templomot,aztán visszatértünk; este 10-kor értünkColombóba. Ma délelõtt kellemes sétátcsináltam egyedül Colombóban,lesültem. A tengerpartra indultam; a part, finom homokjával és az elegánshotelekkel, internacionális, de csinos.Aztán beértem a bennszülöttnegyedbe.Kellemes kétórás séta volt eddig, csakaz nagyon idegesítõ, hogy a bennszülöttek folyton zaklatják azembert; riksahúzók félóra hosszat isképesek utánam jönni, mások a postára,múzeumba és tudjisten, hová akarnakelvezetni, van, aki egyszerûen csakpénzt kér, vagy szemérmetlen jeleket ésgorombaságokat mutogat. A bennszülöttnegyedben eltévedtem,hát elfogadtam egy riksás ajánlkozását;megalkudtam vele fél ceyloni rúpiában(itt az indiai rúpiával egyértékû, de másformájú rúpia van, 100 centbõl áll). A riksatulajdonos eldöcögött velem a füvészkertbe meg egy nagy buddhista

88

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

elõtt a becsalogató segédek, inasok és bolti-szolgák, akik a világ minden nyelvén hadarva,csábító mosollyal és még csábítóbb ajánlatokkalkerítik be az idegent. Bent az üzletbentömegével zümmög a ventillátor és széles,lapátszerû szárnyaival serényen verdesi a fáradtlevegõt.

Mint a falusi szatócs vagy a nagy áruházboltja, olyan mindegyik s az öblös fiókokból éspultokból a szandáltól a szappanig, azelefántagyartól a csillogó gyöngyig, a levelezõlaptól a cigarettáig minden kikerül.De az üzletek fõcikke, mely százféle alakban ésnagyságban, mindent lenézve és mindennek föléhelyezve – pesti zsargonban mondva: „mintcégünk reklámja” – trónol: az elefánt! Nemhiszem, hogy legyen még nép, melyállatvilágának legjellegzetesebb példányábólakkora kultuszt ûzne s egész mûvészetét annyiraegyre összpontosítaná, mint a ceyloni nép azelefántra. Kõbõl és fából, márványból ésagyarból, ezüstbõl és anyagból, de mindenüttelefánt. Mintha Ceylon ereje és hatalma,gazdagsága vagy boldogsága az elefántbanszimbolizálódnék! Vagy a buddhizmusdiadalának régi emléke ez?

Ha Bombayban még meglehetõsen sok volt

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N91

templomba. Itt láttam egy szentélyt ötóriás Buddha-szoborral; egy fekvõ, egyálló, egy ülõ, egy guggoló és egygyermek Buddha, mind mást jelképez.Két katonaszobor õrizte. (MégKandyban vettem egy szinghál írásúszentkönyvdarabot.) A riksás valaholletett, és három rúpiát akart; adtamneki a fél rúpia fölé egy csomó olaszaprópénzt, mondván, hogy ez többhárom rúpiánál; felet se ért. Rögtönelhitte. Amilyen kapzsi, szemtelen ésbecsületet nem ismerõ ez a nép, éppolynaiv, hiszékeny és könnyen becsapható.Kénytelen voltam a buddhistaszentélyek mutogatóit is többszörbecsapni, mert elõször azt mondják,hogy semmit se kérnek, aztán egyszerreborsos követelésekkel állnak elõ; ezellen csak úgy védekezhettem, hogymindenféle európai aprópénzt mintértéktárgyakat adtam nekik, és eztrögtön elhitték, pedig már lehettapasztalatuk. A riksás otthagyott,gyalog kikeveredtem a fõutcára; itt egybélyegüzletben néhány magyar bélyegetbe tudtam váltani ottaniakra; egy másik

90

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

az európai, itt már mutatóban is alig akad. A bennszülött szingaléz a domináló elem s szapora fajuk mellett szinte elvész a tamil,burgar, hindu és kínai. A koldustól hemzsegõ s kimondhatatlan piszokban kéjelgõ Bombayután valóságos felüdülés ezt a mosolygó,gyermeki kedélyû, tiszta fajt látni. Vígan,ragyogó fogsorukat mutogatva hunyorognak ráaz emberre s a segítésben és szolgálatban avégtelenségig készek. Hogy a Keleten szokásosbaksist õk is várják s a végzett szolgálat után õkis a markukat nyújtják, több mint érthetõ, desohasem szemtelenek és követelõzõk s hangosszóváltásra, huzakodásra, rendõri beavatkozás-ra, mint Bombayban, itt sohasem kerül sor. Sõtakadtam olyan szingalézre is, aki nem kisszívességért a borravalót sem akarta elfogadni.

Még európai szemmel nézve is, szép faj a szingaléz. A test arányosságában, a vonalakharmóniájában messze fölötte áll a hindunak.Ha Bombayban az elsõ percben a véznatermetrõl, kimondhatatlanul vékony, pipaszárlábról azt hiszi az ember, hogy ott mindenkibeteg, vagy legalább is degenerált, a ceyloniszingaléz viszont az egészséges faj benyomásátteszi. Tán a riksahúzók, akik egész nap égõnapsütésben trappolnak kétkerekû kordéjuk

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N93

bélyegüzletben nem fogadták el a ma-gyar bélyegeimet, de a hindutulajdonos, nem tudom, miért,ajándékul adott több mint ötven keletibélyeget; viszonozni akartam valahogy,erre azt magyarázta, hogy „à cinqueheure en Conte Rosso”; talán azt akartamondani, hogy 5-re eljön hozzám a hajóra, de nem jött. Furcsa népség ez,hiába. Beszálltam, 6-kor indult a hajó,eltûnt a part a nagy transzparenssel:„Ceylon for good tea”. UtazomSingapore felé, elõre rettegve az ottanimég kevertebb népségtõl.

MALÁJ ÁBRÁNDOK

1Ha egyszer hazatérek,bilincsben visznek el,ha másik létbe térek,csengõkkel ûznek el,bambusz-tetõm leégett,fiam sohase lesz,hazám holland pogányé,holttestem ördögé.

92

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

elõtt, talán csak õk az egyedüliek, akik sovány,kiaszott testükkel szánalmat keltenek. Aférfinép középtermetû, foglalkozása szerint erõsbarna vagy szénfekete, élénken villogó feketeszemmel, legtöbbször fantasztikusan nyírottvagy szabályos kontyba kötött hosszú hajjal,melyet a fejtetõn lehetõleg még egy messzekiálló, sárga körfésûvel díszit. A bajusz mindenalakjában dívik, a szakáll azonban már a nagyritkaságok közé tartozik. Ruházatuk szép, derendkívül egyszerû. Az alacsonyabb rendûpórnép hindu módra csak egy ágyékkötõt visel,amit oly feszesen húz meg maga körül, hogy a legszûkebb nadrággal felér. Felsõ teste éslábszára szabadon csillog a forró napsütésben s csak a fején visel még valami turbánszerûenmegkötött vásznat. Ily gyér öltözet mellettérthetõ, ha a tisztálkodás vagy a forróság ellenivédekezés is „teljes felszereléssel” történik.Számtalanszor láttam tengerparton ésfolyóknál, amint az egyszerû nép mindenvetkõzés nélkül egyenesen a hûs vízbe vetettemagát, amit annál is könnyebben megtehet,mert nemlétezõ zsebeikben nem hord magávalsemmi értéket s vizes ruháját fürdés utánnéhány perc alatt úgyis megszárítja a trópusinapsugár. Szinte feltûnõ, mennyire szeretnek

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N95

2A Hold kévéje zöldenérinti ágyamatés Záki földre-guggol,kõkorsót nyujt felém –a Hold kévéje fordul,elhagyja ágyamatés Záki sír a kuckón,mert csont és bõr vagyok.

3Manahe istenasszony,te illatos kezû,jól bánj kicsiny hugommal,ki hajlékodba tért,ujjait csókold sorra,mint anyja szokta rég,meg ne rémítse álmátegyszarvú homlokod.

4Nyugatról jött barátnõm,éles csõrû madár,oszdd meg velem a párnám,ülj tál mellé velem,hallgasd a gamelang-dalt,éles csõrû madár,

94

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

fürödni s milyen megható figyelemmel és gyöngédséggel fürdetik háziállataikat is: a kis zebutól az óriási elefántig. A víz felüdítõhatása nélkül elképzelhetetlen itt az élet s napközben még a népes utcákon és tereken isgyakori látvány, ahogy a kimelegedett, szintehõgutától kerülgetett bennszülöttek nagy kannavizekkel öntögetik egymás és állataik fejét.

A módosabbja a vitézkötésen kívül már ru-hát is visel. Egy szellõsen körülcsavart vászon-vagy selyemanyagot, mely szoknyaszerûen leér a bokáig s szép redõnyökben lengõ átvetésekkela felsõtestnek is juttat többet vagy kevesebbet.Kontyos hajukat és szoknyás ruhájukat tekintvea férfiak alig különböznek a nõktõl s eleinte az éber szem is zavarba jön, kit melyik nembenkönyveljen el. Pedig megvan ennek is a pontosdisztinkciója. Az egyszerûbb népnél például a nõk szoros, rövid kis mellénykét viselnek,mely azonban éppen csak mellüket szorítja le s a nyakat, hasat, derekat szabadon hagyja. Ezta bizonyos leibchent állítólag az angol kormánydiktálta rájuk, mert azelõtt a bennszülött nõkfedetlen felsõtesttel szépelegtek. Az elõkelõbbekpersze már finom selyemharisnyákat, elegánsszandálokat vagy félcipõket hordanak s a nemzeti viselet alapelemeinek megtartásával

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N97

táncolj, nevess, mig engemmegöl a fájdalom.

5Lángol a haj a máglyán,a fényben a virág,a kedv a szerelemben,a test a test alatt –magányosság vitéze,szép észak csillaga,kardod tüzes hegyévelégesd ki szívemet.

6Az ég cseréli színét,amint eljõ az éj,a föld cseréli álmát,amint eljõ az éj,de én semmit se látok,elnyúlok ágyamonés hasrafekve sírok,amint eljõ az éj.

7A koldustól irígylema mangót, rizslepényt,a kígyótól irígylem

96

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

szép és rafinált ízlést is tudnak kifejteni a ruházkodás terén.

A tisztaságra és csínyra való törekvésükkülönösen feltûnõ. A város és fõként a falvakköröskörül a sok, fehérre mosott és szárításrakiakasztott ruhák miatt olyanok, mint egy-egylobogó zászlóerdõ s mivel a ruhaanyag alakjátnem a varrás, hanem csak a kézi megkötés adja,nem olyan diszgusztáló látvány, mint hasonlóruhaszárítás az európai déli népeknél. Sajnos,egy dolog ellen a legbõségesebben használt vízis hatástalan: a Keleten kiirthatatlannak látszóféreg ellen. Engedelemmel legyen mondva, a bolha és tetû itt bizony háziállat, mely szépenfészket rak és a szingaléznél is szaporábbcsaládot ültet a hosszú, dús, selymes hajakba.Magányos pihenõ órákban a heverészésen kívülnincs is itt nagyobb élvezet, minthajtóvadászatot rendezni e paraziták után. Nemszégyelli ezt senki, mint ahogy a vadászat iscsak úgy élvezet és érvényes, ha lehetõleg azegész család egyszerre végzi. Borzongatóan üdítõlátvány, amikor egyszerre hárman-négyen esnekneki egy-egy buksi, boglyas fejnek s feltûnõodaadással kaparásznak benne, szálankintcsomózva a hosszú üstökökben.

A gyermekien kedves kedély mellett gyors

´

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N99

vackát, a sziklarést,a hamutól irígylem,hogy szétviszi a szél,a holttesttõl irigylem,hogy elmúlt és nem él.

(1937)

ÚTI JEGYZETA Malakka-szorosban, Szingapur és Penang közt,

a „Conte Rosso” hajón, 1937. február.

Kereszttel ékes déli ég,egyenlítõi éjszaka,te szédítõ betel-virág,te kéklõ homlokú bivaly,rettentõ fénnyel táruló,ki abroncsoddal átfogoda nyugtalan tenger körét,melyen mint zöldes és kereklevélen a kemény bogárhalad a testes gõzhajóa széllel szembe, hogy hajamszíjként csapkodja arcomat,így nézem a körödbe mégsötétlõ fogsorral maróSzumatra tömbös partjait,hol tornyok jelzõ-fényei98

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

felfogású és intelligens is a szingaléz faj. Azonnal felcsillanó szemmel követi az ember utasításait s ha egyszer munkába kezd, a végletekig kitartó s figyelme egy percig semlankad. Beszédes, közlékeny fickók s hiányosangol tudásukat gargarizálásnak hangzóanyanyelvükkel egészítik ki. Nemcsak felelnek a feltett kérdésekre, hanem õk maguk is nagyérdeklõdéssel és sûrûn kérdezgetnek. A sofõrvagy vendéglõs szereti tudni, kit tiszteljenvendégében s ahogy a távoli európai országoknevét hallja, iparkodik földrajzi ismereteitösszeszedni és esetleg egy kis politikaitörténelemmel is kiegészíteni. […]

Hanem Ceylon szigete és népe elképzelhetet-len a csavargó buddhista szerzetesek nélkül.Mint nálunk a veréb vagy a piaci légy, úgy lepikel és kóborolják be az egész országot. Azembernek már néha az a gyanúja, hogy ezeksehol sincsenek otthon s mindig úton vannak,akiknek életelemük a céltalan csavargás.Rövidre nyírott, födetlen fejük szörnyen elütezektõl a gyapjas, kontyos vitézektõl s a nyugtalanító hatást még csak fokozza a csakáltaluk viselt, rikító sárga vagy narancsszínûtóga, mely egész testüket befedi. Mezítlábbandukolnak az országutakon vagy álldogálnak

´

köröznek át a sík vizen,föl-fölvillanva siklanakalattad mozdulatlanuljátszó, ki díszeid közöttönzõn, magadba-szélülõnszikrázol: mondd, mi lesz velema tér forró páráibans a himbáló hajó elõtthabossá nyíló tengeren,e mozgó, érzéketlen éskopár tömeggel egymagam?Becsaptál, édes átkozott:eljöttem, hogy sallangomatletépd, megcsúfold, eltaposds mégtöbb pompába kárhozomfullasztó szépséged körén,káprázatos nyugalmu te!Tudom: ha majd a napsütött Penangba érkezem, aholtornácos szenthely udvaránsötét maláj leányaidpénzt és szerelmet várva, dúsfüzérrel ékesítenek:megcsókolom a szent tehénámbrát gõzölgõ homlokáts hiú virággal járuloka hatkarú bálvány elé.

100N

YI

SZ

TO

R

ZO

LT

ÁN

101

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

´

lélektelenül elmerülve a tereken, kikötõknél s minden felszerelésük egy legyezõ meg ernyõ,mellyel kopasz fejüket a nap ellen védik sesetleg kéregetés idején a még Buddha idejébõlszármazó nagy fekete cserépedény. Hogy miértcsavarognak s van-e célja a csavargásnak nemtudom; sehol sem prédikálni, sem társalogniegyet sem láttam, pedig vagy száz biztosanszemem elé került; látszólag a nép sem adózottnekik semmi tisztelettel, közömbösen vettetudomásul jelenlétüket. Állítólag rengetegenvannak, vagy 15 ezer kóborol szerteszét a szigeten s így érthetõ, hogy szinte mindenkilométerre jut egy belõlük. Szellemi színvona-luk és mûveltségük nagyon alacsony lehet, hiszátlag 8-10 éves korukban kerülnek kolostorba s 2-3 év alatt már végeznek is az összes világi és„isteni” tudományokkal. Templomaikban csakújholdkor, illetve holdtöltekor vannak vallásiszertartások s így könnyen ráérnek csavarogni is és esetleg – elmélkedni is.

Colombói pagodáik tiszták és rendesek.Rendszerint egy nagy, árnyas, fás kert, kaviccsalfelszórt tiszta utakkal. A kert közepén áll a búbos kemencére emlékeztetõ dagoba, melyteljesen befalazott s melyben Buddhavalamelyik relikviáját õrzik.

102 103

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

104 105

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

„CONTE ROSSO”” JAN. 29. A DÉL-KKÍNAI TENGEREN.

Az elõzõ oldalakon útitársam éssakkpartnerem, Szung kínai mérnökjegyzetei vannak. Huszonnyolc éves,Sanghaiban és Olaszországban tanult,Csing-taóba való. Németülbeszélgetünk, sok érdekeset mesélt a kínai vallásról, szellemiségrõl, életrõl.Kérésemre ide jegyzett a füzetembenéhány dolgot a kínai versformáról és ritmusról (ott „vertikális” és„horizontális” egytagú szavakváltakozása adja a ritmust; kb. 30 szó és az ezekhez hasonló „ping”, vagyishorizontális, a többi vertikális).Kifogástalan európai modora van, detúlzott udvariassága és az, hogy egy kb.50 éves embert ezzel tisztelt meg, hogy„Greis”-nek nevezte, elárulja a kínait.Egyáltalán, a hajón az összes kínainagyon szolgálatkész és kedves.

26-án éjjel Szumátra északi hegyfokamellett ment a hajó egész közel.Másnap az Aroa-szigetek két dúsnövényzetû, apró szigete mellett

106N

YI

SZ

TO

R

ZO

LT

ÁN

107

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

´

A dagoba körül áldozati asztal a virágokszámára s vasállványok az ájtatoskodók észarándokok fogadalmi mécseseinek. Az imaházviszont több, kisebb teremre osztott, szellõs, hûshelyiség Buddha monstruózusan nagy, fekvõ,ülõ vagy trónoló alakjaival, balján és jobbjánesetleg két istenszoborral s tanítványainakszimplán egyforma figuráival. Az áldozatipadokon itt is mindenütt virág, különösen a fehér lótusz-szirom s nagy perselyek a szívesadományok számára. A falakat gyakrankezdetleges, rikító festmények borítják, melyekBuddha életét ábrázolják, nem feledve ki átlag a paradicsomot se, amit bizony nem semminek,hanem a fantasztikus fátyolokban lebegõ szépnõk találkahelyének képzelnek. Nagyobbkontrasztot és komikusabb valamit mégelgondolni is alig lehet, mint egy-egy ilyen 5-6méteres Buddhaszobrot, a maga semmitmondó,szinte bárgyú arcával, s körülötte a csábosanlebegõ, nagyon is életbõ paradicsomihölgyekkel. Nem is hiszem, hogy a sok primitívmázolás mellé ezeket a kokott európaihölgyeket nem valami csúfondáros európai festõfestette nekik.

Európán kívül szinte szokatlan az a sûrûnépesség, mely ezt a szigetet megüli.

haladtunk el. 28-án reggel értünkSingapore-ba. Szép fekvésû város.Néhányan autó-körsétát csináltunkdélelõtt. A város kínai üzletekkel, kínaifölírásokkal van tele, föltûnõen sok a kínai gyerek. Szokatlanul tiszta város.Maláj semmittevõk, kínai riksások azutcákon. Láttuk délelõtt a múzeumot(maláj népi dolgok, hangszerek,bábjátékok, hindu istenszobrok,vadember-faragványok és fegyverek,kitömött állatok). Láttuk két gazdagkínai orvos testvérpár furcsa palotáját:újgazdag, amerikaias „protz” ízlésrevall, az elsõ benyomás olyan, minthavurstliba került volna az ember;kõtigrisek õrizte kapun át flamingó- ésegyéb állatábrázolásokkal zsúfolt kertbejutottunk, a kerítés egy része építettbarlangokból áll, beléjük építve kispagodáktól kezdve hollandi kislányokigminden; a palota belseje is nagyonköltséges és nagyon ronda, angolbútorok és keleti szobrok tömkelege.Voltunk egy növénykertben és a vízgyûjtõ bazeinnél, ez egy tó. Aztán avároson kívül gumifák közé kerültünk,

108N

YI

SZ

TO

R

ZO

LT

ÁN

109

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

´

Akármelyik irányban s akármilyen messze utazik is az ember, falu-falu után, ház-ház után kíséri. Mintha egyetlen nagy község volnaaz egész ország, olyan sûrûn telepednek a házakegymás mellé. Kitûnõ utak ágaznak szétmindenfelé s a sok autó és autóbusz egymáshegyén-hátán tolong elõre. Nem hiszem, hogy a pesti autóbuszvonalak bírnák a versenytpéldául a Colombo-Kandy útszakasszal, amelyikpedig bizony 120 kilométer. Igaz viszont, hogy utasban sincs hiány: zsúfolva gurulnak a kisméretû autóbuszok, hála az alacsonydíjszabásnak.

A vidék egyenesen paradicsomi pompájú.Már nem õserdõ és dzsungel a sûrû népesség ésa nagyfokú és belterjes mezõkultúra miatt, de azõserdõ báját és varázsát megtartotta még az utakmentén is. Szinte minden kanyarodóban új ésúj csoda bukkan az ember elé: itt kiterjedtrizsföldek az ültetés és érés különbözõstádiumaiban, amott már feketén sötétlõdzsungel-részlet. Lent még a pálmák ülnekorgiát, néhány száz méter magasságban a hegye-ken már drága tartalmukért sebesre hasítottgumifák ködlenek. Banán- és ananászbokrokigézetesen szép és terhes gyümölcseikkel s valami pálmafákon himbálódzó tök- vagy

ezeknek a kérge meg van hasogatva, ésedényekbe szivárog belõlük a tejszerû,hamar nyúlóssá alvadó kaucsukgyanta.Délután egy kínai útitársam idejeföláldozásával elkalauzolt a postára,aztán egyedül sétálgattam. Vettem egyananászkonzervet és kétbélyegsorozatot. Éjfélkor indultunk.Rekkenõ hõség volt egész nap.

„CONTE ROSSO””, MANILA ELÕTT. JAN. 31.

Holnap érkezünk Manilába, ma mégnem látszik semmi föld. A tengernekerrefelé olyan színei vannak,amilyeneket a japán impresszionistafestményeken látni, egész más színekvannak itt a vízen, mint másfelé.Tegnap nagyon szép alkonyat volt,csupa sárga szín volt az égen a Napkörül, és odább zöld ég bukkant ki a felhõk szövevényeibõl; a hajóvertehullám hátán az égi sárga színvisszfénye lendült kis darabon, másfeléa tenger mindenütt fehéren fénylõ

110N

YI

SZ

TO

R

ZO

LT

ÁN

111

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

´

dinnyeféle, amit itt papaiának neveznek s amiengem a dél-amerikai mamaóra emlékeztetett. A bennszülöttek különösen nagy becsbentartják ezt a gyümölcsöt; én azonban akár papájuknak, akár mamájuknak tartják is,egyforma undorral vetem meg.

A flóra szép, buja és elragadó, különösen a fákban és pálmákban, de változatosságbanvagy színben meg sem közelíti a dél-amerikaikontinens hasonló trópusi vidékét. Itt nincsannyi szín és árnyalat, mint odatúl, a pálmákkirályi koronája s pazar változatossága azonbanmindenért kárpótol. Az állatvilág is minthaszegényesebb volna és semmi esetre sem olyanszínes, mint Dél-Amerikában. Hol vannak itt a papagájcsordák, amik paradicsomi színeikkel,de reggel és este eszeveszett rikácsolásaikkalbetöltik az õserdõt és környékét? Mint ahogyhiába reklamálnók azt a felejthetetlenpillangóvilágot is, mely odaát még a városokatis ellepi. Itt bizony papagájt is csak kalitkábanláttunk, de annál több szemtelen, károgó feketemadarat, mely semmiben sem különbözik a mivarjainktól.

Felejthetetlenül kedvesek az utak szélén a nagy fák árnyékában megbújó kis szingalézfalvak. Ezek már nem egyszerû kunyhók,

tusfekete volt; késõbb a visszfény eltûnt a hab-ról, és az égen a sárga szín tea- és narancsszínbement át, egyre sötétebb sárgásvörösbe. Makobaltkék a tenger, a felszín alatt lila vékonycsíkok látszanak a hajóverte hullámokkalpárhuzamosan. Csoportosan szállnak a repülõhalak, mindig nagyon sok.

Elfelejtettem följegyezni, hogy Colombóbanláttam kígyóbûvölõt; semmi rendkívüli a kígyóbûvölés, olyan, amilyennek képzelhetõ.Singapore-ban voltam egy hindu Brahma-templomban a magyarokkal; beengedtekbennünket, csak a cipõt kellett levetni. A szenttehenek istállójában is voltunk.

„CONTE ROSSO””, FEBR. 10.

Febr. 1-én déltájban érkeztünk Manilába. Márelõzõ éjszaka látszottak Luzon partjai a világítótornyokkal. Manila hegyekkel övezettnagy öböl mélyén fekszik, maga a város semmikülönös. Nyolc napom elkenõdött itt, anélkülhogy bármi érdemlegeset is csináltam volna,mert már nem volt pénzem ahhoz, hogykörnyékére kiránduljak. Az elsõ napokbanbejártam a várost. A kikötõ hullámtörõjén és

112N

YI

SZ

TO

R

ZO

LT

ÁN

113

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

´

amiket az ember olyan szíve-sen képzel el az ilyen vad vagyprimitív népeknél. Apró, denagyon tisztességes kis házakezek, amiknek kultúrvonalaitsejtésem szerint nem azangolok ajándékozták nekik. A szegényebbnél csak egy-kétszellõs, esetleg árnyékos oldalrateljesen nyitott szoba, a módosabbnál nagytornácos,zsalugáteres szép ház, melynekegyike-másika szinte a vidékirégi magyar úriházakra éskúriákra emlékeztetett. […]

Kelet gyöngye, ezt azelragadtatott jelzõt hivatalosancsak Manila kapta meg, debátran lehet alkalmazni arra az egész gyönyörû trópusiszigetországra, amely Fülöp-szigetek neve alatt szerepel ides tova 500 éve a történelemben.Akár keletrõl, akár nyugatról

három nagyobb mólóján belül egy új, sivár kisvárosrész van, itt egyszer éjszaka megtámadtak a sofõrök, de talán rendõr közeledhetett, mertel is engedtek. A kikötõi városrész után a 400éves régi spanyol erõdök, várfalak következnek,körülveszik az „Intramuros” nevû ódon barokkspanyol városrészt. A várfalak teteje parkírozott;tunelek kötik össze alatta Intramurost a külsõrészekkel. Innen balra van a Santiago-erõd, a Magellán-emlékmû, egy szép pálmás sétány, a posta és a nemzeti könyvtár, ezeken túlhárom hídjával a Pasig folyó. A folyó állandóanzsúfolva van keleties vitorlásokkal, és nagylevelû élõ vízinövénycsomók úsznak a tengerfelé. A folyón túl a bankok és nagy üzleteknegyede van az Escolta és más, elég szûk utcák környékén. Ezeken túl vannak a piszkosnegyedek, a kínai nagy városrész, bárkákkalbeborított piszkos csatornákkal, furcsa, nyíltboltokkal, sok kínai fölírással; nagy, fedettpiacon húst, halat, rákot, teknõsbékát, férgetárulnak nagy mennyiségben, és az árusnõklegtöbbje szivarozik, de itt legtöbbször cigarettanagyságra és alakra összecsavart szivarokat látni.– Intramuros környékén az erõdökbõl sokhelyen ódon, zöld patinás ágyúcsövek állnak ki.Ettõl a résztõl jobbra van a Luneta tér, ahol az

114N

YI

SZ

TO

R

ZO

LT

ÁN

115

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

´

jön is valaki az óceánjáró nagyhajókkal s köt ki Manilában spillantja meg a Fülöp-szigetektitokzatosan csábító világát, a táj és a nép elsõ futólagosismeretére is készséggel, sõtmegkönnyebbülve ismeri el,hogy Kelet gyöngyével állszemközt.

A szót elsõsorban – de nemkizárólagos értelemben –földrajzilag kell érteni. Méggondolatnak is meghökkentõés elvarázsoló egy 7000 ésnéhány szigetbõl álló országotelképzelni. Egy országot, melya trópusi esõ bujavegetációjában pompázik ésminden nap reggeltõl estig azelemezhetetlenül szép, trópusinapsugár királynõi szépségébeöltözik és pompázik. Áldott,dús lapályok és õserdõkkoszorúzta, égbe furakodóhegyek. Lágyan zuhogófolyamok s kialudt vagy némánpipáló kráterek.

eucharisztikus kongresszus folyt, ettõl északrapedig a kiállítás bódéi. Az Old Lunetától jobbravan néhány elegáns hotel, ezeken túl többvillanegyed. Rekkenõ hõség volt Manilában, eza február eleje; azt mondják, itt április a legforróbb és augusztus a leghûvösebb hónap.Itt hirtelen, majdnem átmenet nélkül jön azéjszaka; éppily hirtelen jött minden harmadik-negyedik nap az erõs, rövid trópusi zápor is.Nagy víztömeg zuhog le pár pillanat alatt,utána valamelyest hûvösebb van, de nem sokáig.A klíma egészségtelen, sok itt a tüdõbeteg; a levegõ nyirkos-forró, fojtós, minden tapadóslesz tõle. Manila lakossága kb. 300 000, az elégsok kínait leszámítva katolikus; a Fülöp-szigetekbennszülöttei nagyrészt áttértek; a déli nagy sziget, Mindanao fõleg mohamedán, azészaki nagy sziget pedig, Luzon, amin Manilavárosa van, katolikus. Manilában elég kevés a fehér ember; az itteni lakosság furcsa keveréktípus, „tagalog”-nak hívja magát; nem nagyonszép race, alacsony, barna bõrû, lapított orrú,dús, kemény kékesfekete hajú. Keverék meszticnép; bennszülöttek, kínaiak, malájok,spanyolok keveredése; angolul, spanyolul éstagalog nyelven egyformán beszélnek, ittmindenki három nyelven tud. A Philippini-

116N

YI

SZ

TO

R

ZO

LT

ÁN

117

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

´

Az õstermészet vegetációban kifogyhatatlan remekei és az emberi kéz nyugatonismeretlen mezõgazdaságitermékei. Egy 30-40 fok körüljáró téllel és – az évrõl-évrehívatlan vendégkéntmegérkezõ s a mosolygóországot gyászba borítótájfunokkal.

De ez a szigetország Keletgyöngye marad akkor is, haembereit és népét vesszükszemügyre. A keleten szokásossunyi félénkség vagy kihívószemtelenség után egy bájos,szolid és szelíd barna nép, akikközött úgy érzi az ember magátaz elsõ perctõl kezdve, minthahazaérkezett volna s azidegenség érzete fel se tudmerülni. Ahogy – pláneünnepnapon – Manila népefelvonul az utcákon; a komoly,csodálatos összeszedettségeteláruló férfinép a magaartisztikusan szabott európai

szigetek bennszülöttei, tagalogok, hambalok ésegyebek (selypítve gyûjtõnéven „pilippino”-nakmondják magukat) nagyon sokféle fajhoztartoznak, valami kilenc vagy mennyibennszülött nyelv van itt, fõleg talán a malájfajhoz állnak közel. Manilában a katonaság és hivatalnokok egy része amerikai; vannakmindenféle nációbeli kereskedõk, még öt-hatmagyar is; én három manilai magyarralismerkedtem meg, mind gazdag emberek. A fehér emberek itt elég könnyen meg tudnakgazdagodni. A manilai elit a pénzarisztokráciából áll, ezek amerikaiak,spanyolok és néhány egyéb európai; a tagalogokki vannak zárva a jobb társaságból. A tagalogokközt tanult embertõl munkásig van mindenféle; de általában szegényebbek a fehéreknél. Sokmegy közülük a manilai egyetemre. Soktagaloggal ismerkedtem meg; üldögéltem a tengerparti gyepen bennszülött munkásokközött, valami keveréknyelven diskuráltunk, és elég jól megértettük egymást; kitüntetésnekérezték, hogy közéjük telepedtem, igyekeztekmindenfélével kedveskedni. Gyakranmegszólítottak manilaiak az utcán: látták, hogyidegen vagyok, és számukra egzotikum.Könnyen barátkozó, kedélyes, érzelmes,

118N

YI

SZ

TO

R

ZO

LT

ÁN

119

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

´

ízû és mégis nemzetileg formált pehelykönnyûselyemkabátjával; ahogy azasszonyok és lányok kecsesenellibegnek szinte vagyonokatérõ színpompás selyem-szoknyáikban és merevrekeményített, szinte páncélosformát öltõ csipkékkel,hímzéssel díszített tüllblúzaik-ban –, olyan színes kép az,aminek megbûvölten nézutána az idegen s amit sóhajtvasír vissza a ráváró keleti piszokés hanyagság közepette. […]

Mindaz, amit az ember a Fülöp-szigeteken és annakfõvárosában, Manilában talál,egyelõre még a spanyoluralomra emlékeztet. Manilaközpontja: az Intramurosnaknevezett belsõ városrész, egyhamisítatlan darabSpanyolország ma is; szûk kisutcáival, spanyol koloniálisstílusú csendes házaival,pátióival s templomaival.

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N121

´

jóindulatú, buta és tehetségtelen nép lehet a tagalog; a magyarnál civilizáltabb éskultúramentes, és a pénz szerzéséhez és megtartásához nem ért, hagyja magátkizsákmányolni Amerikától. A tagalogok nemrejtegetik az érzelmeiket, hamar ölelgetik azembert, hamar megbántódnak és ki isengesztelõdnek. Egy itteni szabó odajötthozzám az utcán, megmutatni a nõje fényképét,amint egy mûholdvilágon üldögél. Többszörtalálkoztam Ramon Garcia jogásszal,lefényképeztette magát velem együtt; többemléket adtunk egymásnak, és bélyegeketcseréltünk. Két elég helyes és intelligens tagaloglánnyal is megismerkedtem. Egy manilaimagyar elmondta, hogy a Fülöp-szigeteken elég erõs politikai mozgalom van az irányban, hogyaz USA-tól függetlenedjenek; ez a függetlenségipárt Japántól remél segítséget. A konzervatívpárt továbbra is az Egyesült Államok szárnyaialatt akarja tartani a Fülöp-szigeteket, arrahivatkozva, hogy az önállósulással az ittenitermények (cukornád, rizs, gyapot stb.) áranagyon leesne, és nem volna piaca többé a terményeiknek. Van egy bolsevista párt is, deez nem jelentékeny. Amerikanizmus, tõke,civilizáció diktatúrája van itt, a fehér

120

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

A 40 éve elterpeszkedõ amerikai hódítás csak a Binondónaknevezett üzleti részbenmutatkozik meg hatalmasáruházaival, lüktetõ iparával éskereskedelmével. Nincs egymûvészi emlék, ház, palota,templom vagy iskola, amit ez a nagypénzû amerikai hódítóemelt volna. De ahol lehetett,már a szabadságharcok idejénrommá lõtt minden kolostortvagy mûvészi értékben igazángazdag templomot. Manilaközelében egy dombon ma isott áll összelõve és elhagyatvaegy méreteiben bámulatoskolostor és kolostori templom;zöldpázsitos dombtetõn,repkénnyel, kúszó növényekkelés vad fákkal benõve mégromjaiban is a pusztulásnakodadobva; s még szerencse,hogy újabban valami németmegvásárolta, a telket elzárta, a kolostor épen maradtszobáiban lakást rendezett be

NY

IS

ZT

OR

Z

OL

TÁ

N123

´122

WE

ÖR

ES

S

ÁN

DO

R¨

´

magának s talán idõvel a további romlást is szánalomból vagy érdekbõlmeg fogja akadályozni. Ez azösszelõtt templom hatalmasméreteivel, merész íveivel ésoszlopaival szinte élesen ijesztõ képe és szimbóluma azamerikai hódításnak: elvenni a nép hitét és belsõ lelkikultúráját s adni helyettebányákat, vasutakat, aszfaltosutakat és amerikai áruházakat![…]

bevándoroltak érdeke és pénze diktál és mind-ezek mögött bontakozik a philippinonacionalizmus. A japán imperializmus hatása azitteniekre éppoly erõs, mint ránk, magyarokra a fasizmusé és horogkereszté. – Sehol akkoraautóforgalmat még nem láttam, mintManilában, különösen a hidak környékén; de aforgalom olyan ügyesen van szabályozva, hogy a közlekedés mégis simábban lebonyolítódik,mint nálunk; a gyalog járás se ütközikkülönösebb nehézségekbe. Az autón kívül mégaz egylovas, kétkerekû könnyû kocsi bonyolítjale a személyforgalmat; elõl egy ülés van a kocsisnak, hátul két utasülés.

Weöres Sándor 1937 januárjában, mint filozófiaszakos pécsi egyetemi hallgató – ekkor már a Nyugatban rendszeresen publikáló, Baumgarten-jutalmas (1935) és évdíjas (1936), két kötetes fiatalköltõ – 23 és fél éves korában indult el elsõ keletiútjára. Az út mintegy két és fél hónapig tartott, a Conte Rosso nevû olasz hajó fedélzetén. Azutasok Genova kikötõjébõl kihajózva, Szicília és azafrikai partok mentén elhaladva keltek át a Szuezi-csatornán, érintették Port Szaidot, majd Szuezvárosát, átszelték a Vörös-tengert, megálltakMasszuában (Eritrea egykori olasz gyarmat fõvárosaa Vörös-tenger délnyugati partján), majd az Arab-tengeren át eljutottak Bombay-be. Innen két napitartózkodás után Ceylonba utaztak, ahol majd egyhétig maradtak. Ezután Szumátra mellett a Malakkai-szoroson át a Maláj-félsziget délicsücskénél lévõ Szingapúr szigetére érkeztek, végüláthajóztak a Dél-kínai-tengeren és kikötöttekManilában, a Fülöp-szigetek fõvárosában. ManilábólSanghajba szállította õket a Conte Rosso, majd –feltehetõleg Hongkongot érintve – hazatértek.

125

STEINERT ÁGOTAU T Ó S Z A V A´

Nos, a keleti út – melynek anyagi fedezetéül az1936-ban elnyert 3000 pengõs Baumgarten-díjszolgált – ennek az õsköltõnek a találkozásátsegítette elõ az õsköltészettel, az olvasmányélményeket mélyítette el, tette közvetlenné, már-mármegfoghatóvá, érzékletessé. Mikor Cs. Szabó Lászlóegy interjúban megkérdezte az 50 éves Weörest,hogy „Indiának és Kínának a helyszíni ismeretebefolyásolta-e verseidet, költészetedet...” a költõ aztfelelte rá: „Feltétlenül hasznos volt, hogy láttam.Ezáltal az olvasmányok megelevenedtek,konkrétabbá váltak. Mindenesetre, amit a kínai éshindu irodalomból olvastam, az sokkal lényegesebb,mint hogy néhány napig vagy néhány hétig ottjártam, de sok színt, sok pillanatnyi vonást adtakezek az utazások.”4

Nyisztor Zoltán, a párhuzamos naplóbanszereplõ másik szerzõ, saját korában jóval ismertebbvolt a fiatal Weöres Sándornál, napjainkbanazonban csak kevesen hallottak róla. 1893-banszületett Debrecenben, egyszerû vasutas fiaként.Érettségi után a papi hivatást választotta, a szatmáriszemináriumban volt kispap, majd a rómaiCollegium Germanicum-Hungaricumban ésInnsbruckban folytatta teológiai tanulmányait.1913-ban Rómában doktorált filozófiából. 1917-benszentelték pappá, majd a szatmármegyei

127

A fiatal Weöres Sándor számára ez az út régivágyának beteljesülését jelentette, mert hiszen a keleti irodalom már 16 éves korától érdekelte,késõbb pedig a keleti bölcseletet is behatóantanulmányozta. 1933-tól szoros barátságban ésmunkatársi viszonyban állt Várkonyi Nándorral,akit épp a harmincas évek közepétõl foglalkoztatotta Sziriat oszlopai címû, „az emberiség régimûveltségérõl szóló”, „az elporladt kultúrákemlékeit nyomozó” munkájának1 megírása. A mûtényleges elkészítésére ugyan csak 1937-ben kerültsor – Weöres Sándor 1937 nyarán Várkonyi kérésérefogott a Gilgames eposz fordításába –, de eztmegelõzõen is napi beszélgetéseik tárgya volt akeleti filozófia és irodalom.2 Várkonyi Nándor errõla következõképpen vallott: „Weöres ismerte ugyanEgyiptomot, fõleg Maspero és Mahler mûveibõl, s jártas volt az ind Pancsatantrák és egyébszanszkrit iratok erdejében, de Babilonban újanyagot kapott. Ám alig hogy átvette, nyomban olyotthonosan mozgott benne, mint a hal a magatavában; rekonstruálta az egész vízözönkori világot,személyes ismeretséget kötött az istenek és hõsökseregével, kívülrõl tudta történetüket, fejükkelgondolkozott, lelkükkel érzett. A magyarázat perszeaz, hogy a benne lévõ õsköltõ találkozott azõsköltészettel.”3

126

talán éppen a hitleri Németországot bíráló nézetei,írásai segítettek rajta. Kiszabadulása után azonban a szovjet NKVD bosszúból elrabolta, mivel Nyisztorigyekezett az orosz katonák erõszakoskodásaitfeltárni. Fogságában megpróbálták rákényszeríteni,hogy a készülõdõ Mindszenty perben mûködjönközre a fõpap elleni bizonyítékok beszerzésében. E célból szabadon engedték, de õ követõit lerázva,barátai segítségével kiszökött Rómába, ahogy eztmegírta Vallomás magamról és kortársaimról(Róma, 1969) címû könyvében. Rómában rövidideig a vatikáni sajtóirodában dolgozott, majdMadridban lett káplán. 1946-ban Dél-Amerikábatelepült. Elõbb Kolumbiában volt kórházi lelkész,majd egy évig misszionáriusként az indiánok közöttélt az õserdõben. 1954 és 1961 között Venezuelábana caracasi magyar kolónia papjaként mûködött.1961-ben visszatért Rómába, ahonnan a nyugatimagyar emigráció lapjaiba és folyóirataiba küldterendszeresen írásait. Az „örök városban” érte a halál, 1979-ben.

Weöres Sándor és Nyisztor Zoltán teljesenvéletlenül és egymás közelebbi ismerete nélkülkerültek egy hajóra és váltak útitársakká. Weöres,mint írásából kiderül, olvasta Nyisztor cikkeit,Nyisztor azonban egyetlen egyszer sem jelzi, hogyWeöres Sándorral utazik együtt, feltehetõen nem

129

egyházmegyében mûködött teológiai tanárként,késõbbpüspöki titkárként. Az elsõ világháborúvégén, mikor a román csapatok bevonultakErdélybe, részt vett az ezt követõ magyar ellenállásimozgalmakban. Emiatt a román hatóságok leakarták tartóztatni, de õ elfogatása elõttszerencsésen Magyarországra szökött. Részt vett a Tanácsköztársaság bukása utáni katolikus hitéletújraszervezésében. Újságírói pályafutása a Szív címûlapnál kezdõdött, majd a Magyar Kultúrában, a Nemzeti Újságban, az Új Nemzedékben jelentekmeg hitvédõ írásai. 1924-ben a Magyar Kultúra címûhetilap, majd a Magyar Kurír szerkesztõje lett.Szoros baráti és munkatársi viszonyba kerültBangha Bélával, mindkettõjüket a „harcos katoliciz-mus” vezéralakjaként tartották számon. Nyisztorkitûnõ szónok volt, országszerte rendszeresen tartottnépszerû lelkigyakorlatokat. A harmincas évektõl a konzervatív katolikus mozgalmakat irányította,számos jezsuita kiadványt szerkesztett. Nagyérzékenységet mutatott a szociális kérdések iránt, e tárgykörben több mûvet is írt (A szociális kérdés,1919, A család méltósága és jogai, 1943, A munkaméltósága és jogai, 1943). Hitbéli kérdésekbenkülönösen a különféle szekták ellen emelte fel a szavát. 1945-ben harcos magatartása miattletartóztatták, a népbíróság azonban felmentette,

128

kötetben. A napló ebben az albumban a február 11-ibejegyzéssel befejezõdik, a további részek, haegyáltalán készültek, elkallódtak. Sajnos, azóta a már közölt anyag eredeti kézirata is eltûnt, így azta Károlyi Amy féle közlés nyomán adtuk közre.

Nyisztor Zoltánt, mint írta, vasutas gyermeke-ként ellenállhatatlanul vonzotta a messzeség, s márfiatalon, minden szünidõben sikerült eljutniaEurópa tájaira: Ausztriába, Németországba,Belgiumba, Franciaországba. 1935-ben BanghaBélával együtt egy missziós körutat tett Dél-Amerikába, amelyrõl Felhõkarcolók, õserdõk,hazátlanok (1935) könyvében is beszámolt.„Lassanként rájöttem, hogy engem igazában az õsikultúrák s az eredeti, vígkedélyû népekérdekelnek...” – állapította meg Vallomásaiban,ezért minden lehetõséget megragadott, hogyeljusson Távol-Keletre. „A budapesti eucharisztikuskongresszust a manilai elõzte meg, s így indokoltvolt, hogy valaki magyar jelen legyen azon ésbeszámolhasson annak lefolyásáról. A választás rámesett, aminek annál jobban örültem, mert így régiálmomat: Kínát és a magyar missziókat is útbaejthettem.”5 Nyisztor Zoltán háta mögött már egykiadott útirajzzal, s minden bizonnyal egy újabbmegjelentetésére készülve jegyezte fel tapasztalatait.Weöres Sándor csupán alkalomszerûen és

131

sokat jelentett számára a Nyugat fiatal költõjének a neve. Naplóikat egymástól függetlenül írták,csupán az én ötletembõl kerültek egymás mellé ekiadvány lapjain. A történteket Sanghajig váltakozókihagyásokkal, kisebb vagy nagyobb terjedelembentöbbé-kevésbé mindketten megörökítették.Sanghajban Nyisztor Zoltán kiszállt a hajóból éstovább utazott a kínai jezsuita missziókmeglátogatására: Nankingon, Pekingen, Tiencsinen,Tamingon, Tamingfun, Kaicsun, Hantanon,Hankauon, Csangsán, Paokingon, Kantonon átvezetett az útja Hongkongba, ahol ismét hajóraszállt, hogy hazatérjen. Ez a hajó azonban mártermészetesen nem a Conte Rosso volt, hanem egymásik, a Conte Verde. Keleti utazásának ezt a részétigen színesen és érdekesen ugyancsak megörökítette,de mivel ez már nem kapcsolható össze Weöresírásával, ezért itt ebbõl nem idéztünk. E feltételezettnapló alapján készült még ebben az évben (1937)megjelent könyve a Mandarinok, kulik és misszio-náriusok. Mindaz, amit kiadványunkban az õ nevealatt idézünk, ebbõl a kötetbõl való. Weöres Sándora hajón maradt, de hogy a Conte Rosso még holkötött ki Sanghaj után Kínában, azt nem tudjuk.Naplója, melyet sohasem szánt a nyilvánosságnak,elõször 1984-ben jelent meg a Weöres Sándor ésKárolyi Amy élete képekben címû dokumentum

130

doktori disszertációként A vers születése címûelemzõ alkotáslélektani, filozófiai munkáját, pécsibaráti köre – az õ segítségével – valódi alkotóimûhellyé vált, mely már a lapkiadás gondolatával isfoglalkozott). Végezetül még inkább elmélyítettevonzódását a keleti kultúrák és bölcseletek iránt(lefordította, pontosabban újraköltötte a Gilgameseposz egy részét, amely „tipikus, tömbszerûfundamentuma késõbbi költészetének. Az ötvenesévekben A Föld meggyalázása és a Mahruh veszéseerre a kõalapzatra épül.”6) S e vonzalom nemcsakmeghatározta fordítói munkásságának nagy részét,de mint „tiszta forrás” táplálta, gazdagította varázs-latosan szép, egyetemes költészetét is.

Jegyzetek

1 Az idézetek Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi éveic. tanulmányából valók (Magyar Mûhely, 1964/7-8. sz.),V. N. határozta így meg saját munkáját

2 Weöres Sándor 1975-ben 200 ív terjedelemben nyújtottabe a Magvetõ Kiadóhoz mûfordításait, melybõl én, mintkiadói szerkesztõ – a kiadó terjedelmi elvárásainakmegfelelõen – W. S.-sel közösen válogattam ki azEgybegyûjtött mûfordítások (1976) 110 ívnyi, háromkötetes anyagát. A hónapokig tartó munka során voltalkalmam vele a mûfordítások keletkezési körülményei-rõl is beszélni. Ezt az adatot tõle hallottam.

133

önmagának írta útinaplóját. A két írás jellegéttekintve is erõsen különbözik egymástól. Az újság-író-teológust elsõsorban a szociális és vallásikérdések, a meglepõ szokások, egzotikus érdekes-ségek, az emberi drámák ragadják meg, a költõt a kulturális és gondolkodásbeli sajátságok, a tájak és népek egyedi vonásai érdeklik. Élményeibõlidõnként verset ír, ezeket naplója kiegészítésekéntközöljük is.

A feljegyzések eltérõ szemlélettel, különbözõmegközelítéssel, de ugyanarról az utazásról szólnaks ezért összehasonlításuk rendkívül tanulságos. Nemelsõsorban a stílus elemzése miatt, hanem azért,hogy ki mit tart fontosnak, említésre méltónak, kihogyan látja, hogyan közelíti meg a leírt eseménye-ket, tájakat, jelenségeket. A két írás bizonyosértelemben kiegészíti egymást, így gazdagabbanismerhetjük meg a keleti út részleteit, bármindkettõ a maga nemében külön-külön is érdekes.Mégis, mi e kiadványunkkal elsõsorban WeöresSándor költõi fejlõdésének jobb megvilágításátkívánjuk elõsegíteni. Az 1937-es év és benne a keletiút – az õ életében volt rendkívül fontos. Beérkezett(megkapta a Baumgarten-díjat: költészetételismerték, megjelent harmadik kötete, A Teremtésdicsérete, ledoktorált s ezzel befejezte egyetemiéveit) munkássága egyre tudatosabbá vált (megírta

132

3 Várkonyi Nándor idézett tanulmánya4 Cs. Szabó László: Negyvenhat perc a költõvel. A BBC

interjú szövegét Cs. Szabó közölte a Magyar Mûhely1964/7-8. számában.

5 Nyisztor Zoltán: Vallomások magamról és kortársaimról(Róma, 1969)

6 Károlyi Amy megállapítása a Weöres Sándor és KárolyiAmy élete képekben (Magvetõ Kiadó, 1984) c. kötetben

Weöres Sándor naplójegyzetei kurzív (dõlt) betûvel szedvea páros oldalakon futnak, Nyisztor Zoltáné antikva (álló)betûkkel a páratlan oldalakon. (Kivétel a 39, 41, 43, 103 és 105. oldal, ahová WeöresSándor anyaga került.)

134

Kiadta a Terebess Kiadó Budapesten, 1998-banA kötetet tervezte és a kiadásért felel Terebess GáborSzerkesztette: Steinert ÁgotaMûszaki szerkesztõ: Bozzay KristófKészült a Szegedi Kossuth Nyomda Kft. üzemébenISBN 963 9147 10 9TE 46