wityi zoltán - Újabb adatok a horogszegi szilágyiakról

5/17/2018 Wityi Zoltán - Újabb adatok a Horogszegi Szilágyiakról - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/wityi-zoltan-ujabb-adatok-a-horogszegi-szilagyiakrol 1/3

W.Vityi Zoltán (Mátészalka ) MÁTYÁS KIRÁLYA ANYAI ROKONSÁGA

Újabb adatok a Horogszegi Szilágyiakról

Mátyás királyunk anyjának, horogszegi Szilágyi Erzsébetnek a családját korán eltemette a magyar családtörténeti irodalom. Teleki József,a Hunyadiak korának jeles kutatója –a Magyar Tudományos

Akadémián 1851.május 21-én elhangzott „Hunyadi János eredete “ című tanulmányában –a családot „magtalanul elhaltnak “ minősítette.Nagy Iván, akinek nélkülözhetetlen családtörténeti köteteit –reprint kiadásban is megjelent, hasonlóanvélekedett:„kihalt a család. “ Kempelen Béla még tömörebben nyilatkozott:„Kihalt “. Az egybehangzó szakvélemények ellenére a megjelent „Nyíregyháza és Szabolcsvármegyeközségei ” valamint a kiadott „Szabolcs vármegye “ című monográfiában –történetesen Nyírgelsénés Nyírmihálydin –mégis számos, magát Horogszegről nevező Szilágyival találkozunk a személyiadattárakban mi több, arra is találunk utalást, hogy az érintettek azonos famíliából származnakHunyadi János kormányzó feleségével, Horogszegi Szilágyi Erzsébettel.Kihalt-e valóban a horogszegi Szilágyi család, amint azt a szakirodalom véleményezi,vagy a Szabolcsmegyei Szilágyiak leszármazása a 14.században élt Szilágyi Lórándtól,a család első név szerintismert ősétől valóban bizonyítható? Erre kívánunk e szűk keretre szabott dolgozatunkban most választadni. Külön örömünkre szolgál, hogy kutatási eredményeinket, első alkalommal, éppen a Magyar

Történelmi Társulat Archeográfiai,Heraldikai és Genealógiai Szakosztályának és a Szabolcs-Szatmár Megyei Öregdiákok Klubjának együttes ülésén mutathatjuk be,egyszerre szolgálva mind a megújulómagyar genealógiai kutatást,mind az örvendetesen fejlődő szabolcs-szatmári helytörténetírást!

Elöljáróban rögvest ki kell jelentenünk, hogy a horogszegi Szilágyiak nem haltak ki, s anyírgelsei, nyírmihálydii Szilágyiak joggal vallották magukat a 14.században élt Szilágyi Lóránd utódainak! Az okleveles adatok bemutatása előtt azonban, essék szó arról is,ami évtizedeken átfoglalkoztatta a kutatót,történetesen,hogy a mai utódok őséről,Szilágyi László mester,bácsiispán,szreberneki várnagy és felesége,Bellyéni Katalin legkisebb fiáról,Osvátról és utódairól,miértnem maradt fent annyi okleveles és irodalmi emlék,mint a szűkebb és tágabb rokonsága többitagjáról? A Hunyadiak, majd a Jagellók korában ugyanis,a Hunyadi és a Szilágyi atyafiság-sógorság –aHunyadi,a Horogszegi Szilágyi,Dengelegi Pongrácz,Szentgyörgyi és kövendi Székely,Oláh,Ecsedi

Báthory,Vingárti Geréb,Maróthi,Szentmiklósi Pongrácz, Suky,Somkereki Erdélyi stb.család –szintevalamennyi tagja országos tisztséget viselt. Egymást érték birtokadományaik, míg Szilágyi Osvátrólmindössze néhány adatunk maradt, utódai közül is csupán Jusztina leányát,előbb szentmiklósiPongrácz László,majd Suky Pál,végül Somkereki Erdélyi János feleségét ismeri a magyartörténettudomány. A kérdés megválaszolásához Szekfű Gyulának az a felismerése nyújt némi fogódzót, miszerint I.Mátyás király a nyugati orientáció szélesítése érdekében, annak már származásuk és birtokaik miatt is híveit nevezte ki országnagyokká ugyanis: „nyugati érdeklődést egyrészt a dunántúli nagybirtokosokban tételez fel, másrészt humanistamű velts égű főpapjaiban “,míg „Szilágyi bukása és török fogságban történt kegyetlen halála utánkérlelhetetlen logikával hagyja el atyja és nagybátyja régi embereit, kiknek török gyűlöletét alig használhatja fel többé. “

Ez a tendencia valóban megfigyelhető, de arra mégsem ad választ, hogy a kiterjedt atyafiságbólSzilágyi Osvát mindvégig egyedül maradt mellőzött,és két gyermeke,Ferenc és Magdolna nevévelokleveles forrásainkban a már említetteken kívül csupán 1597-ben találkozunk. A megoldáshozúgy tűnik akkor jutunk közelebb,ha abból a felismerésből indulunk ki,hogy Mátyás- Szilágyi Mihálybannemcsak a trónját megszerző rokonát tisztelte, hanem a nagyhatalmú kormányzóban az országospolitika irányításából részt igénylő,potenciális ellenfelét is félte. Ezért korántsem lehet véletlen,hogyanyai nagynénjeit és azok családját gazdagon ellátta királyi kegyeivel,de a két nagybátyját,ifjabbSzilágyi László nándorfehérvári kapitányt és öccsét Osvátot,akik minden bizonnyal a kormányzótszolgálták,sohasem részesítette adományban társadalmi érvényesülésüket elő nem segítette. Mitöbb,Szilágyi Mihály halálát követően, annak ősi családi birtokait:Horogszeget,Virághátat,Tófőt,Kis –ésNagyposárost, Kis –és Nagybeszerményt, mint „reászállt birtokokat “ 1462-ben a Rozgonyiaknakadományozta.

Csánki Dezső a „Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában “ című munkája utolsókötetében két ízben is megemlíti, hogy Szilágyi Jusztina, előbb szentmiklósi Pongrácz László, majd



Suky Pál,végül Somkereki Erdélyi János felesége egyes oklevelek szerint „a horogszegi Szilágyi László vagy más oklevelek szerint: Ozsvát ,sõt egy ízben az Ozsvát fia Ferencz leánya “ volt.

Utóbbi forrására azonban nem hivatkozik. Magunk,a Megyery Károlytól közzétett Alsó-Fehér vármegyei regeszták között akadtunk I.Mátyásnak egy 1479. május 28-án Budán kiadottiktatóparancsára, amelyben Suky Pál nejét, Jusztina aszszonyt a „Horogszeghi Zylágy Ferenc fia Ozsvát [!]leányának,özvegy Zolnai Pangracz Lászlónénak “nevezik . Fentiek szerint Mátyáskirályunk kancelláriájában tehát, néha előfordultak tévedések, elírások,s egy ízben erre maga a királyis felfigyelt.Ugyancsak Csánkinál olvashatjuk, hogy 1478.augusztus 1 -án „új oklevelet állíttat ki Mátyás király

Jusztina asszony részére a gernyeszegi vár és a kolozsvármegyei Suki- fél e birtokok

ügyében,mivel az írnok az előbbi oklevelében utóbbi birtokokat név szerint nem sorolta föl,a Jusztina

név helyett pedig Juliánnát írt .

Az idézett, egymásnak ellentmondó adatok miatt,továbbra is kérdéses maradt Szilágyi Osvátutódainak pontos leszármazása, mígnem az előttünk még ismeretlen Szatmár megyei Szilágyiág egyik tagjával történt véletlentalálkozás alkalmával,1972-ben,elő nem került egy 10 oldalas, még a múlt század derekán készült,s „A Horogszegi Szilágyi Család “ címet viselő családtörténet.

Szerkesztője nem jegyezte fel a nevét, de kétségtelen, hogy ő is a Szatmár megyei ág tagja volt. A nagy gonddal készített „tanulmány “ –eredeti oklevelek betűhív közreadásával, illetve néhány okirattartalmi ismertetésével –a Horogszegi Szilágyi László és Bellyéni Katalin fia, Osváttól származó szabolcsi és szatmári ág származásrendjét vázolta fel a 19.század derekáig. Közzétett okleveleiaz egykori családi levéltár darabjai voltak, a tartalmi kivonatokat a váradi káptalan levéltárából,s annakhiteles másolataiból idézte. Közülük –a származásrend megállapítása szempontjából az az osztályosegyezség a legfontosabb, amelyet Horogszegi Szilágyi Zsigmond fiai,János és Gáspár kötöttekBáthory Zsigmond erdélyi fejedelem előtt Kolozsvárott,1597.február 24-én,a Gut-Keled nembeliSzokoly János és Horogszegi Szilágyi Magdolna fiával, Benedekkel. Az oklevélből egyértelműenkitűnik, hogy az osztozó felek az egykori bácsi ispán és szreberneki várnagy, Szilágyi László mesterés felesége: Bellyéni Katalin leszármazottai;az említett Szilágyi Zsigmond apja, Ferenc,a fentibácsi ispán fia:Osvát volt és az említett Szokoly Jánosné Szilágyi Magdolna,e Ferencnek volt azédestestvére. Az egyezségben egyébként Szokoly Benedek nemcsak a maga, hanem a név szerintmeg nem említett testvérei, nővérei,fiai és leányai nevében is eljárt a Fehér megyei Tótfalva, Bokaj,Szentimre és a Hunyad megyei Nagydeng, Kisdeng, Martondeng és Piskenc részeinek, továbbáaz 1455 második felében megölt ifjabb Szilágyi László bárhol fellelhető birtokainak amegosztásánál. Az osztályos egyezség hitelessége alig vitatható. A benne szereplők származási kapcsolatait további oklevelek igazolják. Történetesen egy másik osztályos egyezség, amelyetSzabolcs megye törvényszéke előtt kötött Apagyon,1545. június 20-án,a néhai Parlaghy Lászlóleánya, Klára, horogszegi Szilágyi Zsigmond felesége,a testvéreivel, Parlaghy Györggyel ésPállal. Az ekkor szerzett birtokokat Szilágyi Zsigmond 1565-ben a váradi káptalan előttsógorainak zálogba vetette. Az 1597.évi kolozsvári egyezségben szereplő horogszegi Szilágyi Gáspárnak a Szabolcs megyeiŐrmezőn,1612.április 22-én,–Brebiri Melyth István, Gombos Tamás, Bégányi Zsigmond, HerczegFerenc és Thuray Péter előtt tett végrendeletéből pedig újabb családtörténeti adatokról szerezhetünk

tudomást. Az örökhagyó ugyanis, minden vagyonát, azokat is,amelyek az elhalt feleségétől,NagyAnnától,továbbá az elhalt testvérbátyától,Szilágyi Mátyástól örökölt, a szintén néhai

testvérbátyja, János kapitány fiának, Zsigmondnak és e Zsigmond Gáspár nevűfiának,Horogszegi Szilágyi Zsigmond és Parlaghy Klára egyetlen unokájának hagyományozta.

A családtörténet a továbbiakban feljegyzi, hogy egy,a Bereg megyei Bag, Remete és Agyagásó nevűközös puszták felosztásáról intézkedő,1841.február 15-én kelt,véghatározathoz tartozó „nagy leszármazási,törvényesen is megállapított tábla “ szerint,a már több ízben említett Szilágyi Jánoskapitánynak a felesége Csókási Zsuzsánna volt,a fiúknak, Zsigmondnak pedig Szalay Erzsébet

nevű feleségétől született a korábbiakban említett Gáspár nevű fia. Ennek felesége,PetneházyIlona,1631 január elsején nyugtatta Félegyházy Ferencet a nagyanyja,Félegyházy Erzsébet leány negyedéről. Egyetlen gyermekük, Péter , Szomoray Zsuzsánnát vette feleségül, akitől Dániel nevű,korán árvaságra jutott fia született. A korán özvegységre jutott Szomoray Zsuzsánna már 1679-ben végrendelkezett a váradi káptalan előtt, hihetőleg rövidesen meg is halt. Az árvaságban felnőtt Szilágyi Dánielnek, –Szabolcs vármegye 1716-ban, Halászban tartott

gyűlésének kiadványa szerint –családi oklevelei nagy része elveszett, ezért nemességét a közgyűlésigazolta. Feleségétől, Haranghy Annától, három fia maradt: ifjabb Dániel,György és Mihály.Közülük Dániel és Mihály Szabolcs vármegyében maradt,míg György utódait a szatmár megyei



Királydaróc és Gebe birtokosaiként sorolja fel a családtörténet szerzője. Utolsó soraiban aSzatmár megyei Szilágyiak akkor használt címerét is leírta: „...paizs tetején korona .A paizs alján zöld mezõbe emelkedik a hármas halom kereszttel. A zöld mezőből a kékbe emelkedő oroszlán kardot tart az jobb oldal fele nézve, szemben az félhold, melyhez vágni készül. Az ősök ezt használták -e? – Bizonytalan .“

Az ősök nem ezt használták és ez bizonyos! Jól ismerjük azt a címert, amelyet Zsigmond királyadományozott 1409.február 24-én mecsenicei Garázda Miklósnak és rokonának, Szilágyi Lászlónak.

Ezt vallotta magáénak a család Szabolcs megyei ága is. A horogszegi Szilágyi család egykorilevéltárának a töredékét mindössze néhány évvel ezelőtt sikerült kezünkbe venni. Nyírgelsén őrizték.

Az alig több mint 100 darabos iratanyag többsége a Szabolcs megyei ág 18-19.századi okleveleiből áll

és csupán néhányat kelteztek az 1700-as évek előtt. Akad viszont három oklevélgyűjtemény is azokiratok között, történetesen Szabolcs vármegye és a váradi káptalan levéltárainak hiteles kiadványai,amelyekben további, közel 60 darab 18.század előtti oklevélmásolatot, illetve oklevélkivonatot tettekközzé. Összevetve az okleveles anyagot a szatmári ág ismertetett családtörténetével, megállapítható,hogy a levéltári töredékben –az 1597.február 24-én,Kolozsvárott kiadott BáthoryZsigmond-féle és az 1716-ban Halászban kelt megyei testimoniális levelen kívül –mindazok azokmányok megtalálhatók, amelyeket a csalástörténet szerkesztője felhasznált. Egyrészűk eredetiben,mások hiteles másolatokban.

Az iratanyag egyes darabjaiból pedig nagy valószínűséggel következtetni lehet az ismertetettcsaládtörténet összeállításának a körülményeire is! 1762.május 20-án Nagykállóban, a szatmári ágősének,Szilágyi Györgynek a fiai,Ferenc és János,több rendbéli családi levelet vett át ifjabbDánieltől,az édesapjuk testvérétől, aki akkor –a legidősebb atyafi lévén –a családi levéltárat őrizte. Azátvett oklevelek között volt az a két korábban említett okirat is, amelyeket ma már az iratanyagbannem találtunk.

Alig hetven évvel később,1836.június 27-én,Gelsén,az „Udvari Nagy Magyar Kancelláriához “ címzettkeresetben,horogszegi Szilágyi Lajos és Ferenc,ellentmondást jelentett be azoknak a Szilágyiaknakaz eljárása ellen,akik –mint előadják – „egy Nagy Atyánk testvérének lenni minden tudtunk nélkül,alattomba kívánnák magokat maradéknak esmértetni “ . Felkérték továbbiakban a Kancelláriát, gátolja meg a „pénzen szerzett levelekkel megnemesedni akarók “ törekvését, s a „kezekre játszott leveliket “ adassa vissza, ellenük pedig rendeljen el „fiscalis actiot “. Az említett keresetösszeállításával egy időben készülhetett a levéltárnak az a fiúági származási táblája is,amely ezt a

címet viseli: „A Horoghszeghi Szilágyi Nemzetségnek Szilágyi Ferencztől és Zsigmondtól lettleszármazási táblája “. Ebben azonban a szatmári ág őse,György,s a családi leveleket 1762-benátvevő két fia,Ferenc és János neve nincs feltüntetve! Úgy tűnik nem véletlenül! Az 1762 és az 1836(74 év) között eltelt évtizedekben a szabolcsi Szilágyiaknak minden kapcsolata megszakadt a Szatmár megyei ág tagjaival,és megtagadták közös származásukat. A kérdéses peres eljárás kimenetelét, részleteit ma még nem ismerjük. Azt azonban nagy valószínűséggel feltételezzük, hogy a szatmáriSzilágyiak családtörténete éppen a bizonyítás célját szolgálta és azt –remélhetően –érdemben elérte. Megkésett bizonyításként –dolgozatunk mellékleteként –magunk is összeállítottuk a HorogszegiSzilágyiak genealógiai tábláját, amelyhez –a rendelkezésünkre álló okleveles anyag mellett –felhasználtuk az egyes egyházi anyakönyvek hiteles adatait is.

wityi zoltán - Újabb adatok a horogszegi szilágyiakról

Documents