Forgách András: MIZANTROPOLÓGIA 1P. Müller Péter: A KELLEMETLEN FÉLMÚLT 2Magyar Krisztina: AZ IGAZSÁGÁLARCA(Moliére: A mizantróp) 4

Jan Kott: A RENDEZŐKÉS A SZELLEM 7Forgách András: HAMLETBOROTVAÉLEN(Shakespeare: Hamlet) 8

Márton László: A ZSARNOKVÉRTANÚHALÁLA

(Forgách András: Vitellius) 14Csáki Judit: LENN(Wehner Tibor: És tsa;Odze György: Lordok Háza) 17Stuber Andrea: KABARÉVÁLOGATOTT(Masteroff-Kander-Ebb: Kabaré) 18Szántó Judit: EGY ESTE A ZÓNÁBAN(Grumberg: Szabad zóna) 21Zappe László: AZ EGÉRFOGÓVISSZACSAP?(Ivo Brean: Paraszt Hamlet) 23Szűcs Katalin: MARAD AMŰSORFÜZET...(Csehov: Cseresznyéskert) 25Földes Anna: „CSAK NEMAZ ÉLETEM ILYEN ÉRDEKES?"(Barry Kyle: Zúzódás) 27Sándor L. István: A LELEPLEZETTKOMÉDIA

(Machiavelli: Mandragóra) 29Budai Katalin: CSAK A LÁTVÁNY... (Diótörő; Akék madár) 32

Kompolthy Zsigmond: HANGOKA SÚGÓLYUKBÓL 35

Peter Brook: AZ ÖRDÖG NEVE:UNALOM I. 37

Szigethy Gábor: ANNO 1962 45

Dagmar Ruljančić: KREJČA OTTHON 47

Kabarék (18. oldal)

Zúzódás a Bud?pesti Kamaraszínházban(27. oldal)

Peter Brook beszélgetései Az üres térről(37. oldal)

XXV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM1992. MÁRCIUS

Főszerkesztő: Koltai TamásA szerkesztőség:Csáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)Móricz Gyula (tördelőszerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H-1054Telefon: 131-6308, 111-6650Kiadja az Arany János Lap- és Könyvkiadó Kft.Budapest V., Báthory utca 10. 1054. Telefon:111-3286.Felelős kiadó: Varga Józsefné. Terjesztia Magyar Posta. Előfizethető bármelyhírlapkézbesítő postahivatalnál, a Postahirlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetésiés Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest Xlll.,Lehel út 10/A 1900, közvetlenül vagypostautalványon, valamint átutalással a HELIR215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetésidij egy évre 576 Ft, fél évre 288 Ft. Egy példányára: 48 Ft. Külföldön terjeszti a KultúraKülkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf.149.

Szedte a Diamant Kft.Felelős vezető: Bede István ügyvezető igazgatóA nyomtatási és kötészeti munkálatokatAz Akadémiai Nyomda végezte (92.20887)Felelős vezető: Freier László igazgatóHU ISSN 0039-8136A folyóirat Budapest Főváros FőpolgármesteriHivatala színházi alapjának támogatásávalkészül

Megjelenik havonta DRÁMAMELLÉKLET:Moliére: A mizantrópFordította: Petri György

A címlapon:Máthé Erzsi A szabad zónábanKemény György terve

Volt egy pillanat ebben az előadásban, amitnagyon szerettem. A második rész eleje tájánLukáts Andor a színpad jobb oldalán, a zöldenvilágoló akvárium alatt ül sötétben, az üreslakásban; kintről behal-latszik valami világvárosizajzene (Mártha István), ami a felvonásközökbenjátszott Tom Waits-zenék párja, egyenes folytatása(pálya-udvar, autócsikorgás, stadionmoraj,motyogott szavak). Lukáts ül a sötétben és nemgondol semmire. Vagy tűnődik - de nem is tűnődik,ha-nem réved -, iszonyatosan töri a fejét valamin,amire nincs felelet, háttérben az a „révedőzene",ahogyan magamban elneveztem; szürke téli es-ték borzongatóan csikorgó utcazaja.

Később, amikor félmeztelenre vetkőzik,hogy előre megfontolt dühvel szétverje alakást, nyilván Céliméne szolgájába kellütköznie (dühe voltaképpeni tárgya, Céliménehelyett), akinek kezében a tejesibrikbőlmenekülés közben kilötykölődik a tej, ésAlceste arra eszméi gyilkos mozdulata közben,hogy a bárpultnak szorított rémült szolgáraemeli a porszívócsövet - a kép dinamikájaleginkább Max Ernst metszetkollázsairaemlékeztetett -, mintha álomból ébred-ne.Ugyanez megismétlődik, amikor Alcesteszolgája kezd félmeztelenre vetkőzni azominózus levelet keresve. - Mit csinálsz? -kérdi rémülten és dühösen tőle a félmeztelenAlceste; mintha tükörben látná önnönértelmetlenségét, révületét.

Egész sereg mikrorealitás vezet a leszereltporszívócsőig. A porszívó azért került a színre,hogy a kép elején egy búcsú erejéig feltűntálarcosok után fel lehessen takarítani. S ahogya szódásszifon hörög, a porszívógép isegykedvű-en zúg, valamint felszörcsög akávéfőző automata.

Alceste az előadás eleje táján egy gyufásska-tulyát vág a barátjához. Gyerekes dühében, ön-tudatlanul, hisz nem gondolhatja, hogy óriási se-bet tud ütni a zörgő doboz.

Számosan kiskanállal kapargatnak valamimüzliszerű (nyilván nagyon egészséges és kor-szerű) ételt öblös, fehér ázsiai tálkák aljáról.Köz-ben beszélnek is, és a kiskanállalhadonász-nak.

Alceste szánalmas, kimerült gesztussal pénz-érmét ráz ki a cipőjéből (lyukas a zsebe?).

A hatalmas hodályt egy sarokban álló, folytonizzó fűtőspirál próbálja meg, ha nem is befűteni,de legalább jelezni, hogy kísérlet történik rá.

Két ajtófélfa között irreálisan keskeny tükör.De idetartozik Törköly Levente (Baszk, Céli-

méne inasa) Satie-szerű improvizatív zongora-játéka a háttérből. Valósággal vegetatív lenyo-matot kapunk egy életformáról - az embergyű-lölő irracionális dühei csak ebből a pontos maga-feledtségből értelmezhetők.

Lukáts Andor nem tudja, mi történik vele. Va-lami előtt áll: türelmetlensége a stuporhoz ha

sonlatos állapotokkal váltakozik: nem csupánazért ül a nézők között, mert ő „egy miközülünk",hanem azért is, mert „néz". Nézései drámai ala-kításának egyenrangú szerepformálói. Kilép averbalitásból, képekben éli meg, ami történikve-

Lukáts Andor (Alceste), Bezerédi Zoltán (Oronte)és Börcsök Enikő (Céliméne)

Börcsök Enikő és Molnár Piroska (Arsinoé)

MIZANTROPOLÓGIA

Szalma Tamás (Acaste), Lukáts Andor, SzulaLászló (Clitandre) és Magyar Attila (Philinte)(Ilovszky Béla felvételei)

le. Persze hogy irritálja minden szóbeliség - aszó árulás. Amikor Oronte szattyánbőr dosszié-jában kényeskedve lapozgat, nem is az ingerli,hogy rossz verset fog hallani, hanem az, hogyvalaki még egyáltalán versírással foglalkozik,amikor a döntő kérdésre nincs felelet, sőt, aztsem lehet biztosan tudni, hogy mi is ez a kérdés.Porszívócsővel a kezében Andor engem egy ret-tegő-szorongó elmebetegre emlékeztetett. Azapámra.

Moliére: A mizantróp (kaposvári Csiky Gergely Szín-ház)Fordította: Petri György. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez:Szakács Györgyi. Zene: Mártha István. Világításterve-ző: Bányai Tamás. Segédrendezö: ZnamenákIstván. Rendezte: Ascher Tamás.Szereplők: Lukáts Andor, Magyar Attila, Bezerédi Zoltán,Börcsök Enikő, Nagy Mária, Molnár Piroska, KelemenJózsef - Szalma Tamás, Szula László, Törköly Levente,Simon Mihály, Znamenák István, Dunai Károly.

Zengő érc vagyok és pengő cimbalom!Rohadjon meg mindenki. Gyűlöllek.

Esterházy Péter: A szív segédigéi

Nincs bennem szeretet.Kertész Imre: Jegyzőkönyv

Amikor a Moliére halálának háromszázadikévfordulójáról megemlékező angol NemzetiSzínház 1973-ban műsorra tűzte Amizantrópot, az új fordítás és az előadás adarab cselekményét azősbemutatónál háromszáz évvel későbbre,1966-ba helyezte át.

Hasonló dolog történik Ascher Tamás kapos-vári Mizantrópjában is. Az előadás nem a jelenvagy a múlt, hanem a félmúlt dimenzióját idézi. Adarab elején Philinte (Znamenák István) és Al-ceste (Lukáts Andor) vastag talpú szódásüveg-ből spricceli poharába a vizet. Az első részt zárókonfettis, szerpentines, lampionos házibuli-jele-net után Éliante (Nagy Mária) szovjet Rakétaporszívóval takarítja ki a hallt. A második részbengőzokádó kávéfőző okoz kis zavart. A kellékekegy része mellett ezt a félmúltat jelöli Khell Zsoltdíszlete is. A színpadkép tágas és magas nagy-városi lakás hallja, szürkére koszolódott falakkal

P. MÜLLER PÉTER

A KELLEMETLEN FÉLMÚLTMOLIÈRE: A MIZANTRÓP

MIZANTROPOLÓGIA

Lukáts Andor (Alceste) és Bőrcsők Enikő (Céli-méne) (Ilovszky Béla felvétele)

és kétszárnyú ajtókkal, a múltból itt maradt búto-rokkal.

Ez a jelenig érő múlt egyszerre kelti az isme-rősség és idegenség, a másság és az azonosságérzetét, egyszerre vonz és taszít, egyszerre le-hangoló és komikus. A félmúlthoz való viszonytdiszkomfortérzés kíséri. A közeles távlat zavarbaejt és nevetésre ingerel. Ez az érzelmi aura öveziAscher Mizantrópját.

Hogy mi tartozik a jelenhez és mi a múlthoz,mindig viszonylagos. Vannak társadalmak ésszubkultúrák, ahol az említett kellékek még a je-len használati eszközei, s vannak, melyekbenezek már múzeumi darabok. Az előadás olyantárgyakat is használ, amelyek számunkra itt mamég nem a félmúlt részei. Mint a papír kóláspo-harak vagy Céliméne (Börcsök Enikő) bevásár-lásból hazahozott papírszatyrai, a fogyasztói tár-sadalom egyszer használatos környezetbaráthulladéktárgyai.

Az idő tehát, melyet az előadás látványvilágamegidéz, félúton van a jelenvaló és az elmúlt kö-zött. A játék tere éppígy köztes helyszínre utal.Arra, amelyben a legszorosabb egymásmelletti-ségben és a legmerevebb szétválasztottságbanél(t) együtt két világ: a hiány miatt mindent meg-őrző és felhalmozó, valamint a túlkínálat miattmindent kidobó és újra cserélő. Ez az európainagyváros számos magyar művész „zarándok-helye" volt a -vanas, -venes években, ahol -mint egyikük mondta - „mindig jókat lehetettszorongani."

Ebben a közegben jelenik meg egy belvárositársaság a maga belterjes mikroklímájával. Céli-méne ad állandóan nyitott otthont a kis csoport-nak, melyben a magánélet a társasági nyilvános-ság előtt zajlik. A lakásban élveteg élet folyik. Aház asszonya vagy a vendégek általában itallalállítanak be, a bárpulton mindig van nassolniva-ló. A ház úrnője ebben a körben fesztelenül mu-tatkozik (fél)meztelenül, s oldott közönségessé-ge már első színre lépésekor jelzi az áthidalha-tatlan távolságot Alceste és imádottja között. Azelőadás szerint a mizantróphoz Éliante illene.Ezt mutatja az unokahúg viselkedése és az,hogy ők ketten szemüvegesek.

Piti játszmák, olcsó hízelgések, taszító plety-kálkodások szövik keresztül-kasul a társaságot,melyben Alceste-et kettős tükörben látjuk. Egy-felől bizonyos megbecsülés övezi, mivel kitar-tóan őrzi kívülállását a pletykáló-hízelgő vi-lágban; másfelől puritanizmusa, intoleráns

Udvaros Dorottya (Céliméne) és CserhalmiGyörgy (Alceste) a Katona előadásában

MIZANTROPOLÓGIA

erkölcsbajnoki harcmodora kirekesztetté és ne-vetségessé teszi.

Míg a társaságból legtöbben a jelen foglyai,akiknek a napi divat, a legújabb öltözet vagy haj-viselet, a legfrissebb pletykák adják az élet tétje-it, addig Alceste a múlt követe és kövülete. A sze-reposztás korosztályi tagolódása éppúgy jelziezt, minta címszereplő öltözéke és viselkedése.Alceste lehet őszinte, de ebben a környezetbennem lehet igaza. E társaság számára az ő morál-ja elavult.

Az ezzel a korszerűtlenséggel való végsőszembesülés, Alceste végső veresége az elő-adás zárójelenetében a kaposvári Mizantróp le-gösszetettebb képe. Lukáts Andor karjában tart-ja Börcsök Enikőt, aki átöleli a férfi nyakát, s mi-közben Lukáts a világból való közös elvonulástervéről beszél, Börcsök némán sír. Amikor azajánlatra megadja a választ, akkor szemfestékétmár széjjelmosták a könnyek. A szakítás intimi-tása jelenik meg itt. Az elválás önsajnáló meghitt-sége, melyre groteszk ellenkép válaszol. Zna-menák István is karjába kapja Nagy Máriát, hogyezzel a gesztussal próbáljon hitelt adni apótkap-

1988-ban Székely Gábor Petri György újfordításának felhasználásával rendezte meg Amizantrópot a Katona József Színházban. Petrimunkája merőben újszerű vállalkozás, mely-nek a XX. században két elismert elődje van:Szabó Lőrincé és Mészöly Dezsőé. Szabó Lőrincmunkájában a századelő magyar polgári lírájá-nak hangja szólal meg. A fordítás tükrözi mind-azt, ami költészetének sajátja volt: a lirizált élő-beszédet, a tapasztalaton alapuló realitásigényt. Mészöly Dezső fordítása a hetvenes évekelején született, azzal a gyakorlati céllal, hogy azakkori bemutatóhoz, saját megfogalmazásaszerint, „jobban mondható" szöveget készítsen.Ami korántsem jelenti azt, hogy átdolgozta volnaaz eredetit. A fordítás tökéletesen szöveghű ma-radt, a különbség csak annyi, hogy kicsitfrissebben pereg. V n o s László akkorújszerűnek mondható vállalkozása (a MadáchKamara 1971-es bemutatója), amelyben levetteAlceste fejéről az allonge-parókát, ésmegfosztotta a számára oly becses zöldszalagoktól, Mészöly

csolatnak. De nő testhelyzete itt éppen fordí-tottja az előzőének Ott a feje volt legfelül, itt a tér-de és feneke.

Az előadás elején a nyitott színpadra bejövőPhilinte a néző:eret fürkészve a rendező helyéntalálja Alceste-et. Ebből a székből megszólalva,majd felállva kapcsolódik a játékba a címszerep-lő. Ennek az előadást indító rendezői gesztusnaktöbbféle értelme van. Kiterjeszti a játékteret, bő-víti az előadás érvényességi körét, erősíti a „ró-lunk szól a mese" befogadói élményét, jelezhetiAlceste „játékmesteri" szerepét a kibontakozótörténetben. S végül rendezői önvallomásnak, acímszereplővel való azonosulás jelzésének is te-kinthető.

E gesztusnál átfogóbb érvényű és teljesebbértékű vallomás azonban Ascher Mizantrópjá-nak egésze, mely öntörvényű alkotás, s melynekhatása ugyana , mint az alceste-i lét végkifejle-te: a kivonulá (vágya) ebből a közönséges,amorális világól. Abból, ahol a félmúlt értékeikellemetlenségükkel kísértenek, s ahol a szemé-lyiség nemiger mondhat mást, mint amit fentmond a mottó.

Dezső interpretációján alapult. Szegény Alces-te! Elképzelem, ahogy barna zakójában és fehérgarbójában a ki vetkezőképpen fakad ki barátjá-nak:

Epém fakasztja föl a város és az Udvar,Én már torkig vagyok minden szabályzatukkal!

(I. felvonás 1. jelenet)Azt hiszem, égiscsak jobban állt volna neki

az az allonge-p. róka, a csipkés aljú bugyogó, ésjobban álltak vo na a színes szalagcsokrok is. Ittnem a fordítót b rálom, ő igazán nem tehet a „ru-haváltásról", és nem is a rendező modernizálókoncepciójának értelmét vonom kétségbe, csaka félmegoldásokat figyelem kissé kétkedően.

A moliére-i .zöveg beszélt irodalmi nyelv,amely a maga abályrendszerét az írott irodalminyelv szabál rendszeréből építi fel, miközbenazért, Malherbe nyelvi reformjának következté-ben, a beszélt n, elvhez is közelít. A mesterkélt-ségnek és a természetességnek ez akettőssége jól megfigyelhet,' Moliére-nél, ésverses formába ágyazva a komi um egyikforrása (azt azért te-

gyük hozzá, hogy nem minden Moliére-darabíródott versben).

Szabó Lőrinc és Mészöly Dezső fordítása, mi-közben megpróbál beilleszkedni saját kora iro-dalmi hagyományába, arra törekszik, hogy min-den vonatkozásában hű maradjon az eredeti-hez. Vámos László rendezését azért említettemmeg, mert véleményem szerint ezek az átdolgo-zatlan és szöveghű fordítások nem alkalmasakmodern színpadon való megszólaltatásra, mégakkor sem, ha egyesek szerint a modernizáláslényege a színpadi anakronizmus. Számomra azilyen anakronisztikus megoldások hiteltelenekés erőltetettek. Hogyan várhatjuk el a nézőtől,hogy elvonatkoztasson, mikor azt látja, hogy egyzakóba bújtatott alak a francia udvar hízelgő ne-mességét szidja? A jelmez, a díszlet, mind, mindmeghazudtolja a szöveget. Ha már mindenkép-pen korszerűsíteni akarunk, találjunk hozzámegfelelő nyelvet! Pontosabban találjunk olyanfordítót, aki az eredeti kultúrkört képes egyolyannal kicserélni, amelyik a maga belső vi-szonylataiban hasonló az eredetihez. És úgy lát-szik, akadt fordító, akit nem riasztott el ez a vak-merő vállalkozás.

Petri György szövege számomra kizár min-denféle korhű előadást. A szöveg annyira élő ésannyira modern, hogy szinte már színpadra is ál-lítja önmagát. A hétköznapi nyelv és a verses for-ma ellentéte már Moliére-nél is a humor egyikforrása, Petrinél pedig még inkább azzá válik: aköltő meghagyta a verses formát, és ebbe ágya-zott egy korántsem irodalmi, pontosabban nemhagyományosan irodalmi nyelvet.

Nézzük, hogyan vág vissza Céliméne Arsi-noénak, állítólagos barátnőjének, miután az fi-gyelmeztette, hogy a társaság a szájára vette:

Viszonzom a baráti szívességet,jobb, ha tudod te is, hogy rólad mit beszélnek.Minap egy társaságban valahol vitáztunk azerkölcs nagy problémáiról, hogyan válasszukel a jót s a rosszat, s ennek kapcsán téged isszóba hoztak: prüdériádat, aszkéta életed - snem hoztak kedvező ítéletet. Az okoskodás,mondták, dől belőled, mintha csupa erkölcsikérdés volna az élet, és ha valamit a nevénneveznek, elpirulsz és a kezed idegesenreszket. Szerénykedő mosoly, szánakozótekintet hivatott hirdetni; mennyire megvetszminket. Fantáziádban a világnak piszka leszminden, ami ártatlan és tiszta. Csak azértmondom, hogy fölvilágosítsalak, sajnos, aközutálat tárgya vagy. Konkrétan aztbeszélik, hogy vered és nem fizeted ki acselédeidet. Fölrótták azt is, hogy atemplomot divatbemutatónak gondolod,

MAGYAR KRISZTINA

AZ IGAZSÁG ÁLARCAA MIZANTRÓP ÚJ FORDÍTÁSÁRÓL

MIZANTROPOLÓGIA

hogy felöltöztetnéd az aktokat,de vetkőznél szívesen te magad..............................

jobb volna, ha másokkal kevesebbet törődnél,és inkább a saját ajtód előtt söpörnél;

(III. felvonás, 4. jelenet)

Nézzük, hogy hangzik ugyanez Szabó Lőrinc-nél, illetve Mészöly Dezsőnél:

Követem a nemes példát, s én magam isKözlöm, amit önről a társasága hisz.A minap, bizonyos helyen, látogatóban,Egy nagyon érdemes kis kör vendége voltam,S hogy az igaz lélek volt a témánk s a jó,Asszonyom, egyszerre önre fordult a szó. Ésott bizony kegyed sok buzgó kitörésétS jámborságát nem túl szent példaként idézték;S a komoly külsőt, mit magára kényszerít,Folyton tisztességről zengő beszédeit,Árnyaló sikolyát s a sok fintort, amit vág,Jelezni gyanútlan szók kétértelmű titkát,Önhittségét, melynek szárnyán égbe lebeg,Szánó tekintetét, melyet másokra vet, Örökkegyességét, és azt, hogy kritikája A tisztadolgokat oly fanyaron bírálja, Mindezt, haszabad az igazat mondanom, Egyértelműencsak megrótták, asszonyom. Mit ér, mondták,ez a szánó arc s ez a halk hang, Hogyhaagyonüti, ami mögötte lappang?

Máté Gábor (Philinte), Cserhalmi György ésBalkay Géza (Oronte) (MTI-fotó)

Olvasója gyorsan és pontosan pereg. Decselédjét veri, s fizetni nem szeret! Mindenszent hely buzgón láthatja esdekelni Dekendőzi magát és szép szeretne lenni.Képeken födeti a csupaszságokat,De rendkívül vonzzák a valóságosak.

Jobb volna, ha - mással kevesebbet törődve -Ön inkább saját háza előtt söpörne;

(Szabó Lőrinc)

Most én is követem - csábít a példakép - Selmondom: önt hol is tárgyalták és miképp. - Amúltkor egy igen jó háznál tisztelegtem, Hola vendég-sereg egészen feddhetetlen: Erénys morál volt ott a téma jobbadán - S egyszercsak önre tért a társalgás, Madame. Bizony,szenteskedő, vakbuzgó harci kedvét Nemépp kivánatos például emlegették. A tettetettszigor arcán és termetén;Ajkán az örökös tisztesség, szent erény;Az, hogy fel-felsikolt és hápog forgolódvaEgy-egy ártatlanul kettős értelmű szóra; Atisztelet, mellyel magának áldoz itt,Ahol a társakon csupán sajnálkozik;

S fanyar leckéi és rossz ízű kritikái,Melyekkel kész egy-egy jó ügynek odavágni -Mindez- kimondom én, már nem halaszthatom -Csak közutálatot váltott ki, asszonyom. „Mitér - mondták azok - az édeskés alázat, Haközben másokat ugyancsak jól eláztat? Habuzgó ujjain az olvasó zizeg,De szolgáit veri, s egy vasat sem fizet.Lám. minden kegyhelyen nagy áhitattal ott van,De képe puderes: szépítkezik titokban! Aktotnem tűr sehol, még kőbe metszve sem, Debezzeg kell neki az élő meztelen!"..............................

Jól tenné, ha nem a világgal szállna perbe,Inkábbcsakasajátkisportájánseperne.(Mészöly Dezső)

Petri szövege egyszerűbb és modernebb, eznyilvánvaló. De a fordítás nemcsak a szöveg mo-dernsége miatt válik korszerűvé, hanem az ere-deti kultúrkör „elkenése" következtében is. Petriszövegében eltűnik az udvar, és eltűnnek az ud-vari élethez kapcsolódó „maniérák". Az I. felvo-nás első jelenetéből idézzük ismét Alceste-et,Petri György fordításában:

Két seb a két szemem. Ez a világ rohad. Nemmerek szétnézni, mert elhányom magamat.

MIZANTROPOLÓGIA

Kétségbe esek és beteg leszek, halátom, hogy élnek az emberek!

Moliére Alceste-je nem a világ ellen fakad ki,hanem a város és az udvar ellen, és nem az ke-seríti, hogy általában hogyan élnek az emberek,hanem, hogy az udvarnál hogyan élnek. Éppazért válik nevetségessé, mert korlátozott ta-pasztalata indítja arra, hogy az egész világ ellenkikeljen. Petri az udvarnak a világgal való helyet-tesítésével elveszi a darabot Moliére-től. Kiemelia szereplőket jól meghatározott, konszolidáltkörnyezetükből. Ugyanebben a jelenetben egyhelyütt ezt mondatja Philinte-tel: „Tudod, ahogyígy elnézem magunkat, az a Moliére-darab jut azeszembe, / a két testvér..." Az eredeti szöveg-ben a Moliére-darab címe szerepel: a Férjek is-kolája. A mizantróp megírása előtt Moliére mártöbbször kísérletezett a megcsúfolt féltékeny té-májának színpadra vitelével. Ennek a kísérletso-rozatnak volt A mizantróp előtti utolsó állomása aFérjek iskolája. Így a saját művére történő utalásnemcsak pompás önirónia, hanem visszatekin-tés is életművének erre a vonulatára, számvetés,hogy honnan is indult, és hová érkezett. Ám míg akorabeli közönség kétségtelenül ismerte a Fér-jek iskoláját, a mai közönségnek vajmi kevesetmondhat ez a cím. Ezért Petri egy fokkal általá-nosabbá teszi Philinte kijelentését. Ezzel az uta-lással elveszi a darabot Moliére-től, de ugyanak-kor emlékeztet is rá, párhuzamot von. A XVII.századi Philinte két korabeli komédiahőshöz ha-sonlítja magát és barátját. A XX. századi Philinteegy három évszázaddal korábbi darab hőseihez,amely darab a humorra fogékony olvasó vagynéző számára A mizantróp is lehet. A XX. száza-di hősök netalántán XVII. századi megfelelőik-hez hasonlítják magukat? Tehát Moliére él ésköztünk van, autentikusabban, mint bármely ko-rábbi fordításban.

A darabot olvasva úgy tűnik, következetes akultúrkör-áthelyezés, pontosabban „elkenés". AIII. felvonás 2. jelenetében viszont, amikor Alces-te, Oronte szonettjét támadva, egy népdalt adelő, kibújik a szög a zsákból:

Szólna Henrik, a király:Párizst adom néked, Decserébe csere jár, Add aszeretődet - Szólnék:Henrik, jó király, A nagyPárizs túl kis ár, Túl kis ármegkapni, hej, Az énszeretőmet!

Mit kezdjünk, mit kezdhetünk egy francia nép-dallal? Túl konkrét, és sehogyan sem illik bele aképbe. De hát a játék, mármint a Petri és Moliéreközötti, kezdettől fogva tiszta. Ezidáig leginkábbPetri rúgott labdába. Innentől kezdve Moliére-nek lesz több esélye. A Ill. felvonás 5. jeleneté-

ben például úja megjelenik az udvar. Arsinoémindenféle udvari kegyről beszél, amiből szerinteAlceste-nek részesülnie kellene. Alceste erremegmagyarázza, miért nem kérő ezekből a ke-gyekből:

Nem áldott neg olyan természettel az ég,hogy elbírjan az udvar légkörét.Hiányoznak )előlem a szükséges erények,hogy ott helytálljak és előrelépjek.

Abban persze neked van igazad,hogy címet és rangot csak ott osztanak.Viszont, ha ezekről végleg letettem,legalább nem vergődök idétlen szerepekben.Nem kell elviselnem durva sértéseik,magasztalnom Izé úr verseit,Hogyishívják kisasszony bájait,és tűrnöm sc k barom szeszélyeit.

Újra megjelennek a nemesurak és hölgyek, arangok és a címek, a XVII. századi Franciaor-szág a maga egész társadalmi valójában! Ajátszma, úgy látszik, mégiscsak Moliére javáradől el; kérdés, mennyire „hibás" ebben a fordító!Ki mondja meg, hogy meddig mehet el? S hogymeddig tartunk valamit fordításnak, nem adaptá-ciónak?

Petri, elődeivel ellentétben, nem Moliére-nekakar megfelelni hanem Moliére-re akar felelni.Úgy, hogy ellesi többé-kevésbé sikeresen, a já-tékszabályokat. Moliére-t, három évszázad táv-latából, partnerének tekinti, nem pusztán átgyúr-ni való nyersanyagnak. Partnerkapcsolatukegyenlőségen alapszik: hol az egyik enged, hol amásik.

Moliére Alceste-je szerencsés irodalmi ésszínházi figura, ugyanis sokféle interpretációraad lehetőséget. Mindenki kiolvashat belőle vala-mit önmagára és saját korára nézve; ezért voltszázadokon keresztüI olyan közkedvelt Francia-országban és más országokban is. A színészi já-téktól függően A ceste lehet pozitív vagy negatívfigura, s ez bizonyos szempontból megkönnyíti afordító dolgát, viszont nagy felelősséget is ruházrá, mert megacja neki a jogot a saját inter-pretációjára. Petri Alceste-je más, mint Moliére-é, más, mint Szabó Lőrincé vagy MészölyDezsőé. Sokkal inkább fittyet hány az arisztokra-tikus jómódorra, mint akár francia, akár magyarelődei (pedig már Moliére-nek is felrótták a magakorában, hogy Alceste-je semmibe veszi a kívá-natos jómodort). Érezhetően Petri nem sajnálta„hősét", nem fon :a köré a megnemértettség tra-gikus pátoszát, mint azt a romantikusok tették.Talán fellelte benne fiatalkori lázadó rosszked-vét, de ugyanúgy fellelhette későbbi groteszk vi-láglátását, majd józanabb tárgyilagosságát is.Alceste sokkal szintetikusabb figura, mint gon-

dolnánk. Képviselhet egy-egy életszakaszt (le-het fiatal vagy öreg), de képviselhet egyszerreegy egész életutat is, melynek egyszemélybentézise, antitézise és szintézise. Petri jól láthattaezt, amikor szájába adta ezt az első olvasásrameghökkentően merész szöveget, amely nemkímél se barátot, se szerelmest. Az ő szájábanMoliére tömjénezőjéből seggnyaló válik, Célimé-ne udvarlóinak csapatából csürhe, és szabadonröpködnek a takarodj-ok, kuss legyen-ek és ha-sonlók. A sok hülyézés, a nem-vagy-te-normális-ok olvasása közben nem győzzük kapkodni afejünket: hová kerültünk? A szereplők nyakra-főre tegezik egymást (Szabó Lőrinc és MészölyDezső csak egy relációban engedte meg magá-nak a tegező formula használatát: Philinte és Al-ceste között). Petri alakjai jóval szűkszavúbbak,mint Moliére-nél, rövidebb úton „intézik el egy-mást", mint XVII. századi, hol kényeskedő, holzengzetes és patetikus elődeik. Karmaik hosz-szabbak és élesebbek, az argumentumok dur-vábbak, a humor pedig fokozottan érvényesül averses forma révén. Ez különösen ott érezhető,ahol egy-egy „mocskos" szó (mint például a mo-csok) rímhelyzetben szerepel:

ALCESTE Mondom: visszautasított.Kiselejtezett, szemétre dobott.

CLITANDRE Ne gúnyolódj, te mocsok.(Ill. felvonás, 1. jelenet)

A rímeknek egyébként igen fontos szerepükvan Moliére-nél, nem pusztán prozódiailag, ha-nem a karakterrajz szempontjából is. A rímekmutatják meg, hogy egy karakter mennyire szel-lemes, mennyire ura egy adott helyzetnek stb. Azegyes argumentumokban (és ez A mizantróprakülönösen érvényes) a vitapartnerek rímekkelcsatáznak. Hasonlóan fontos a verselés is (A mi-zantróp a hagyományos francia alexandrinus-ban íródott); ettől peregnek az argumentumok,ez teszi valódi színpadi partnerekké a vitázókat.Úgy érzem, Petrinél az argumentumokban néha -szándékosan persze - kizökken a ritmus, hely-lyel-közzel „elcsámpulnak" a rímek, s ennek kö-vetkeztében a partnerek elvesztik egyenrangú-ságukat. Aki nem mestere a nyelvnek, Moliére-nél nem vitapartner.

A fordítások összevetése igen tanulságos.Ugyanis felveti a kérdést: melyik marad meg leg-inkább a köztudatban? Petri György fordításá-nak van esélye: merészsége és újító ereje általképes lehet rá, hogy felrázza közönségét, és újszínt vigyen műfordító hagyományainkba is.Olyan ember önismeretéről tanúskodik, aki nemszégyelli felfedni gyengéit sem. Ahogy Moliéresem szégyellte. És Alceste sem. Az érem két ol-dala: Moliére tragédiákat akart írni, és komédiá-kat írt. Élni akart megtanulni, művészként. Petriugyanezt teszi: ma. Úgy látszik, vannak, akikneknem megy másképp.

J A N K O T T

A RENDEZŐK ÉS A SZELLEMHamlet Szelleme sokáig nyugtalanitotta a

Shakespeare-kutatókat. Nem tudták biztosan,hogy a pokolból jött-e vagy a tisztítótűzből,melyik, a protestáns vagy a katolikus teológiaszerint, és mennyire hihet neki a diák, aki mostérkezett Wittenbergából, ahol filozófiát tanult.Még több bajuk van a Szellemmel arendezőknek. A Szellemnek ugyanis fontosdramaturgiai funkciója van, de még fontosabb az,hogyan nézzen ki. Úgy, mint egy szellem. Dehogyan néz ki egy szellem? Az elhunyt királyszellemének nemcsak a vártoronyban őrködőketés Horatiót kell megrémisztenie, hanem anézőkben is félelmet kell, hogy ébresszen, leg-alábbis nem szabad nevetségessé válnia. Egyrozsdamarta páncélban zörgölődő Szellemetnem lehet komolyan venni. Peter Hall Hamletjé-ben - vagy húsz éve lehetett - a Szellemet ját-szó színész egy elbújtatott statiszta vállán ült, akibiciklivel járt-kelt. Ily módon a Szellem zajtalanulsuhant, mintha a levegőben úsznék. Így mozog agésát játszó onnagata a japán kabukiban. Ám arendezői trükk egy szempillantás alatt leleplező-dött, és a bicikliző Szellemet a jelenet végéig anézőtér nevetése kísérte. Másképp is lehet. Lát-tam Szellemet gólyalábon, láttam olasz Szelle-met vetítővásznon, a színpad hátsó részén - s eSzellem nem volt más, mint Hamlet hatalmas,megvilágított árnyéka. De mint Szellemet, ezt azárnyat sem találtam meggyőzőnek az alájátszotthanggal.

Lehet, hogy a Szellemnek egyáltalán nem úgykellene kinéznie, mint egy szellemnek. Lehet,hogy éppen úgy kellene megjelennie, ahogyan aholtak jelennek meg álmainkban? Annak is több,mint tíz éve már, hogy Jonathan Miller bemutattaNew Yorkban a Hamletet oxfordi és cambridge-iegyetemistákból álló színházi csoportjával -egyáltalán nem amatőr módon. Ez volt az egyiklegmélyebb és leganalitikusabb Hamlet-elő-adás, amelyet valaha láttam. Minden színész fe-kete ruhában volt, hatalmas fehér nyakfodorral,Velázquez királyi udvarában viseltek ilyet. Ham-let is ilyen ruhát hordott. És ugyanilyen fehérnyakfodros ruhában, széles karimájú, nagy feketekalapban jelent meg a Szellem is. Az előszín-padon kis pad volt, ezen beszélgetett a SzellemHamlettel, úgy, mint apa a fiával. A vállára tette akezét és magyarázott. Nagyon szelíden. Minthacsak beszélgetnének. És épp a Szellemmel foly-tatott beszélgetés eme hétköznapisága voltmegrázó.

Swinarski vissza akart térni Hamletjében aSzellem hagyományos ábrázolásához. Az elő-dás díszlettervezőivel, Lidia és JerzySkaržyńskival folytatott beszélgetésből -amelyet Opalski pontosan feljegyzett - tudjuk,hogyan jelent meg ez a Szellem. A Szellemneknemcsak teljes fegyverzetben kellett lennie, devértezete alól ki kellett látszania „oszlásnakindult, gennyes,

lüktető testének",. „Az öreg Szellem olcsó trükkjeez - mondják Skaržyńskiék, nyilván Swinarskitismételve --; fiatal, naiv fia szívét veszi célba,hogy megindítsa és bosszúra tüzelje." E koncep-ció szerint a Szellem, ha hihetünk a Beszélgeté-seknek, e páncélozott, oszló hulla, az öreg Ham-let feudális rablóháborúit személyesíti meg,amelyekkel az újfajta, pragmatikus diplomáciátfolytató, megfontolt Claudius felhagyott. Pace!Még a legkiválóbb rendező elméleti fejtegetései-ben sem bízhatunk vakon. De Swinarski, a magabámulatosan mély intuíciójával, ráérzett a Szel-lem másik szerepére is. A Szellem felhívás amúltból. Arra szólít fel, hogyne felejtsük el a múl-tat.

Ennek is van már vagy tíz éve: láttam aHamletet Dubrovnikban. Augusztus volt.Dubrovnik szinte izzott a napfényben. A várostma is falak veszik körül. Szihte nem is látni atengert. Köves

Lukáts Andor (Hamlet atyja Szelleme) és MátéGábor (Hamlet) az 1986-os kaposvári előadás-ban (Fábián József felvétele)

kis strandok vannak a városon túl. A városban,ebben a napsütésben, a felhevült, fehér falakközt a klausztrofóbia gyötrelmes érzése fogja elaz embert. Mintha nem lenne hova menekülni.Mindig ugyanazok az arcok. És ugyanazok ahangok. Még este is, amikor enyhül ugyan a hő-ség, de a fehér falakból sugárzik a láz. Késő éj-szaka a szűk utcákban félbeszakadt kiáltásokhangzanak, különböző nyelveken. Éjszaka sirá-lyok gyülekeznek Dubrovnikban. A dalmát hie-delmek szerint a sirályok fiúk, akik szerelmüketárulják.

Dubrovnikban, a városon kívül van egy régi,félig romos vár. Ebben a várban minden nyáronbemutatják a Hamletet. Ezek az előadások né-ha, a helyszín miatt, igen hatásosak. Az a Hamletis ilyen volt, amelyet vagy tíz éve láttam, jól em-lékszem rá. Késő este voltak az előadások a vár-udvaron, ahová, szemben a deszkákból ácsoltdobogóval, fapadokat állítottak. Amikor megje-lent ezen a színpadon a királyi udvar, egy pilla-natra úgy tűnhetett, mintha a nézőtéri padokbólmentek volna fel a nézők a színre. Gertrud ésClaudius olyan volt strandruhára és estélyireemlé-

▲ HAMLET ▲

keztető színes köntösében, mintha úgy jönnénekHelsingőrbe, ahogy a számtalan dubrovniki gos-tionica egyikébe tér be az ember rostélyosra ésvörös borra. Ophelia mezítláb volt, az akkoribandivatos piros bikini szinte teljesen fedetlenülhagyta formás kis keblét. Az udvaroncokat és azudvarhölgyeket mintha a velencei farsangból he-lyezték volna váratlanul a nyár közepébe. A Szel-lem akkor jelent meg, amikor a színpad már üresvolt, a romos lépcső tetején állt, ahol kanyarodotta várfal. Csíkos lágerrabruhában volt. Hossza-san visszhangzott a háromszoros „Eszedbe jus-sak!" a várromok között. De pusztába kiáltott szómaradt. A rabruhás Szellem a reflektorok fényé-ben a múlt kísértetének tetszett. A múlténak,amelyet ott, Dubrovnik-Helsingőrben mindenkiörökre el akart felejteni.

De nem a Szellem volt az egyedüli vendég, akia várba érkezett három nappal azután, hogy az újkirály feleségül vette bátyja nemrég megözve-gyült feleségét. A másik idegen a fényűző euró-pai vakációk eme új udvarában Hamlet volt. Anézők és a színészek között, akiket még egya-ránt hevített ezen a késő estén a délutáni nap ésa bor, ő is a holt ideológiák anakronisztikuskísértetének tűnt fekete pelerinjében. E hosszúhajú, sovány, Wittenbergából jött ellenzékiszarkazmusa itt egyáltalán nem tűnthelyénvalónak. Sére lmét - kizökkent a világ, ésezt neki kell helyre-hoznia - időszerűtlenarroganciának érezték. Dubrovnikban még nemvoltak Hamletek a néző-téren.

Jonathan Miller több, mint tíz évvel ezelőttiHamletjében és Swinarski utolsó próbáin ugyan-az a színész játszotta a Szellemet és Fortinbrast.Ez a szereposztás nem volt számomra világos,és nem is találtam meggyőzőnek. De megtanul-tam az évek során, hogy inkább a rendezőknekhiggyek, mint a Shakespeare-kutatóknak. A fia-tal Goethétől, aztán a német és afrancia romanti-kusoktól kezdve egészen a naturalistákig, a mo-dernistákig és a korai és késői dekadensekigHamlet nemcsak a dráma központi alakja, ha-nem mindig kortárs is. Újra meg újra saját jellem-vonásaikra, reményükre, kétségbeesésükre ésbukásukra ismernek benne. A dráma összestöbbi szereplője nemcsak másodlagosnak szá-mított, hanem történelminek is. De a legutolsóévtizedben, vagy tán már előbb is, egyre na-gyobb figyelmet fordítanak a Szellemre és For-tinbrasra. Es, azt hiszem, nem csak azért, mert acselekmény és a szerkezet logikája szerint a hel-singőri tragédia a Szellem színrelépésével kez-dődik, és Fortinbras érkezésével végződik. ASzellem és Fortinbras egyre szembetűnőbb je-gye a történelemnek. És nem csak Helsingőrtörténetének. A történelemének, amely volt, ésamely megint eljöhet. Néhány évvel a dubrovnikilágerrabruhás Szellem után láttam a Hamletet alondoni Nemzeti Színház előadásában; a Szelle-men hosszú, egészen földig érő, golyó lyuggatta

katonakabát volt, amely tán még az első világhá-borúból maract. Egy másik, szintén angol Ham-letben pedig Fortinbras járőrei horogkereszteskarszalagot viseltek. Lehet, hogy ezek a túlzottaktualizálások erőltetettek és feleslegesek. Akortárs rendező számára azonban a Szellem ésFortinbras ismét ott áll ante portas.

A svéd Hamlet, amellyel idén nyáron Bergmanrövid időre New Yorkba utazott, reflektorfény-ben, recsegő tévékészülékekkel végződik. For-tinbras katonát összerakják és megszámolják ahullákat. Módszeresen. Mint a harctéren. Ham-letről mindenki elfeledkezik. És senki sem viszi ki

Olyan e ladás ez, amelyikre vissza tudmenni ember. Mintha ott felejtett volnavalamit. Vagy csak kíváncsiságból. Azegysze néző tapsa nem igazi siker - azaz előa''ás nevezhető sikeresnek, amelyikvisszahivja : nézőjét. Ha olyan nézői támad-nak, akik az elv re tudott pillanat megismétlődé-sétől várják az érvényesség érzetét (lásd még:katarzis).

Ebben a Hamletban vannak forró és süketpillanatok.

Az első ilyen e akkor rezzentem össze, mikorBernardo, az ő , a félhomályos színpad közepénrohamot kap a zellem megérzett közelségétől -„Itt van! Itt v . n! Itt v a n ! - üvölti, szinte tajtékothányva a félelemtől és csak Marcellus karjábannyugszik meg úgy-ahogy. Ezek élő pillanatok, azember szinte fe -di, hogy színházat lát, s ha néhaát is üt rajtuk a szándékoltság (talán mert nemegy igazi Egész részei), egy új Hamletközepébőlszólítják meg a embert.

Ám ezeknek : pillanatoknak ára van, ára az új-donság érzeté -k. Bernardo (Varga Zoltán) fel-vonagló üvöltése csak egy szinte bosszantóanszikár kezdet ut: n születhet meg. Egy olyan kez-det után, mely t' ntet az egyszerűségével. Tort ülitt a természetes dikció, a csöndes, értelmezőbeszéd, miközb-n, a jelenetben, hideg van, hisz-téria van, kételkedés van. Már annyirakeresetlenek ezek az őrö és Horatio, hogy biztosvagyok benne, hogy ez rendezői ötlet, szándék,terv és norma. Ott lepleződik ez le leginkább,ahol a keresetlenség mi denféle furcsaságokbatorkoll (mondjuk, miko az udvaroncokcinkosan, üre-

a vállán. A Hamletben, Swinarski tervei szerint, aSzczepański téren kell gyülekezniük a csapatok-nak, még az előadás előtt. Aztán a végén be kelljönniük, de nemcsak a színpadra, hanem anéző-térre is, mindenfelől, minden ajtón, a térrenyíló ablakokon át és a páholyokból is, ahonnankötélen ereszkednek le a nézők fejére.

„A többi, néma csend." De a mű nem Hamlethallgatásával, hanem Fortinbras fülsiketítő dob-szójával zárul.

Stony Brook, 1988. augusztusFordította: Pálfalvi Lajos

sen, álbeavatottan mosolyognak vagy gimnasz-tikai gyakorlatokat végeznek a király és alattvalóivagy a színésztrupp érkezésekori - ezerszer lá-tott - pszichologizáló riadalomban). Hiába, harendezőileg kell a felvetett testközeli és puritánstílt meghosszabbítani (mert hiányzik hozzá akomplett Udvar és a nagyszínpad csalókatávolságai), akkor a legtapasztaltabbrendezőnek is csupán közhelyek jutnak azeszébe. Vagy ha nem közhelyek, akkorgyakorta asszimilálhatatlan ötletek. MivelZsámbéki és Fodor Géza egy csomósegédegyenest eltöröltek (ezt kellett tenniükválasztott terükben), a velük vesző tartalmakvisszaállítása gyakorta inkább rutin, pedagógusirutin, „nagyszínházi reflexek", mint valóbanelmélyült elemzés eredménye.

„Kemény hideg van s nem jól vagyok" -mondja szinte unott, ültébeni toporgás után Ka-szás Gergő mint Francisco -, idegessége, úgytűnik, annak szól, mért nem kezdődik már az elő-adás; az előbb keltek fel mellőle színésztársai,akik a darab legkülönbözőbb szerepeit fogjákjátszani (egymás mellett ül Claudius és Hamlet,Máté és Ternyák, félhalkan beszélgetnek valamiprivát dologról - ezt színészek imádják színpa-don csinálni); mondhatni, nagy-nagy ökonómiá-val felmondja Francisco szerepét. Komoly jel-zést kapunk az előadás és minden rész kezdeté-nél, összesen háromszor, hogy ezek színészek:csöndben ülnek a nyolcszögű színpad hat olda-lán, egymással szemben; ülnek, koncentrált,meditatív csöndben, kezük a combjukon, és hall-gatnak. Fényváltáskor mind hangtalanul kisiet-nek, kivéve, akiknek dolguk van a kezdődő jele-

FORGÁCH ANDRÁS

HAMLET BOROTVAÉLENSHAKESPEARE: HAMLET

▲ HAMLET ▲

netben. Ám hiába tudom, hogy ezek "színészek",ha bizonyos helyzetekben a konvenció, amely-nek módszeres bomlasztása a szemünk előtt fo-lyik, ilyen felemás módon nem igazán megkerül-hető. „Fázogatnak" színészeink a színpadon,összehúzzák köpenyüket magukon, de csakannyira, hogy jelezzék: „hideg van".Másodízben nem zavart ez annyira: mintha(mintha) beleszivárgott volna egy-egy jólválasztott gesztusba a várfok éji hidege - de azolvasó ember hangsúlyaival felmondott szöveg,hiába oly természetes, már-mártermészetellenessé válik, ha hamissá nem is.Nem tudok szabadulni ama kínos érzéstől, hogyvalamit szándékolnak velem, akarják, hogyvalahogyan nézzem őket (épp azáltal, hogylátszólag nem akarják).

De kár a kákán is csomót keresni, ha egyszerez a Kamra igazsága, az intimitás, a bensősé-gesség: ez a tér nem bír ki pátoszt, itt nincs mithasogatni, minden látszik, tér és színészarcmeztelen. És jó, hogy az. Néző nézőt lát, a teremnégy sarkában, egymás nyakában ülünk, nyolc-van megkülönböztethető arc. Az imént emlege-tett bernardói pillanatban maga Molnár Gál Péterszuszogott a fölöttem levő sorból tetszést nyilvá-nítva a fülembe (később is eligazítottak minden-tudó szusszanásai), de amott ül, öklébe tá-masztva arcát, Nánay, fölötte két sorral RadnótiSándor az arszlánsörényével, szemben velemVárady Szabolcs, imitten Duró Győző, amott Al-mási Miklós, szemközt Heller Ágnes és FehérFerenc, tarkómon pedig a rendező visszafojtottlélegzete.

Polonius és Claudius a nézők közé ülnek,meglesni Hamletot és - mikor Hamlet durván aföldre löki Opheliát, Vajda, az apa, egy pillanatrafeláll, megcsillan szemüvege, de aztán engedel-mesen visszaül; Máté végig szenvtelen tárgyila-gossággal figyel - látom Máté arcát a Váradyémellett, ugyanúgy néz, nincs különbség, csodá-latos ez a tiszta figyelem. Mikor Hamlet az anyjá-hoz indult, Vajda a térdemhez telepedett, egyirányba fordult a tekintetünk, csak aztán ő várat-lanul felriadt és segítségért kezdett kiáltozni,meg is halt, a szemüvege berepült a színpadra,azonosítás végett.

Hiába, no, mikor Horatio egy ajtókon beáradó,vándorló hideg fénypászmába nézve próbálja le-írni a semmit, vagy megállítani (nincs tétje, ez afénypultnál dől el), az elakad a nagy- és kisszín-pad közötti félúton. Viszont Bernardo pillanatasok mindenben eligazít, s meglehet, a vad önkí-vület meg se születhetne az azt megelőző forszí-rozott ökonómia, e nyomatékos hangsúlytalan-ság nélkül.

Ám ez sem tarthat örökké, a csöndes, értel-mező beszéd kinél-kinél egyszer csak átcsapvalami másba. Varga Guildensternként is csupaelfojtott feszültség, szikra becstelenség sincsbenne, csak igyekezet, hogy minta kutya, teljesí-

Hamlet: Ternyák Zoltán

teni tudja, amit kérnek tőle, nyakszirtjét a királykeze alá igazítja; dühös vérebként az aktatáská-jával püföli a király színe elől kikergetett színé-szeket (erről még lesz szó), de pont ilyen igyeke-zettel konferálta be őket előbb. (Nyitva hagyvamég a z t a - nekem nem túl rokonszenves -ö s z szefüggést is, hogy a színészek érkezésenem véletlen. Erre utalna a Színészkirály-Szellem azonossága is? Papp Zoltán játsszamindkettőt. Vagy ez csak sanda gyanú? Őegyszerűen hangfekvésileg legalkalmasabbmindkettőre? vagy ez valami világszerkezetetsejtet? Operai eszme?) Varga MásodikSírásóként nagyváros-alji, szinte holdbéliennyomorult véglény, ökölbe szorított kézzel,dülöngélve, élő csontvázként, halálsápadtan áll,hang alig jön ki a torkán. Örök társa, Vajdai(Marcellus, Rosencrantz) első sír-ásói orránszemüvegroncs fityeg, s csak úgy tud beszélni,ha befelé szívja a levegőt. Jelenetük végénhihetetlen bohóctréfát adnak elő: Vajdai

Varga szájába kotorja a semmit (földet) - lapát-ját végighúzza a sírt jelképező fekete fadobozon- a hang földszagú és hátborzongató -, élve el-temeti társát Ophelia mellé. Igazi stílbravúr, ad-dig csinálhatnák e radikálisan hiperrealistaclownok, ameddig kedvük szottyan: Vargalégszomjasan tátog, Vajdai viszont, ugyebár,vak - de jő a fényváltás, ők felugranak,összetolják a két részből álló feketefaalkotmányt és kitolják a színpad szélére(Gertrud és a méregkehely számára), hogyhelyet adjanak a vívóteremnek. Hamletszerencsés visszaérkezése után, Hamlet ésHoratio kamaszos, balsejtelmek nélkülicsevelye közben - meglepő, ahogyan Horatio aseggén ügetve vidáman temeti a halálra adottRosencrantzot és Guildensternt: ebben a bo-hóckodásban kibukik egy kisebb formátumúHamlet belőle - épül a ringre emlékeztető vípá-lya. A „bedíszletező" fehér nadrágos, fehér kötöttpulóvert viselő urakat már többféle szerepkör-bén láttuk (Voltimand, Cornelius, színészek,udvaroncok - Takátsy Péter és Rajkai Zoltán f.h.-k, róluk is lesz szavam: ez azért elgon-

▲ H A M L E T ▲

dolkodtató, hogy mindenkiről van mit mondani):Hamlet sorsa épül. Jól időzített bakugrással kellhelyet adnia az alágörgetett pástnak (a szolgákúgy néznek rá, mint potenciális halottra), miköz-ben Osrick még be sem lépett, hogy mérgezettajánlatát megtegye. A szolgák mérges, keménypillantásai itt jobban a helyükön vannak, mint adarab elején látható cinkos vigyoruk - talánazért is, mert cselekvényhez kapcsolódnak(nézést cselekvényhez, cselekvényt nézéshez).

Telitalálat ez a pályakijelölés, jelentésgazdagez az átmenet, bár a díszletkép szinte pofonvág-ja az embert a direktségével. Azt kéneelemezni tudni, hogy mi kell ebben azelőadásban ahhoz, hogy bizonyos ötletekmegszűnjenek ötletek len-ni. Hogy hol van az apont, ahol az ötlet „elveszti tett nevét". Pedig afénydramaturgiában zseniális megelőlegezésétlátjuk a vípályának: ugyan-ezen a fényfolyosónjárkált az imént Claudius és

Csomós Mari (Gertrud) és Máté Gábor(Claudius)

Laertes fel-alá, miközben ostoba tervüket szö-vögették. (Bódy Gábor szíves közlése: Laertesbuta.)

A fehér urak füttyöngetnek, hangulatot csinál-nak, mint egy bokszmeccs előtt (a díszlet találókelléke ez a hangkulissza), de bennem élednikezd a gyanú, hogy a lebonyolitás és egy szug-

gerált értelmezés kedvéért épül ez a pálya, nemcsupán Hamletnak. Nem is csalatkozom, amikora méregkehely fineszesen áttáncol a ring túlfelé-re és Claudius két meztelen pengétől akadályoz-va nem jut el hozá, és nem tudja kiütni a királynékezéből - ügye 4 , de nem elég igaz. Etűd. Adrámai és térbeli determináltság didaktikuskeveredése. A mindentudó ürességbe egybizonyos dolgokra alkalmas tanpálya épül.Kár.

Direktségével különben az aktatáskás püfö-lés sem igaz. Ki van találva. Fekete Doboz ésVencel téri titkosrendőrök rémlenek fel - a mé-dia rémuralma, hogy amiket innen-onnan látunk,az mind, olykor emésztetlenül, a forma része kí-vánna lenni.

Ezzel szemben milyen finom, mikor a Heku

ba-monológ közben Vajdai mint Rosencrantz,mellén összefont karral, szemhunyvaelszenderül (mint tőle három lépésnyire egyigazi néző), majd felriad, és újra elszenderül afolytatásnál; vagy Guildenstern, akit mélyenelgondolkodtattak a hallottak (belesápad atöprengésbe), mondani szeretne Hamletnakvalamit, vagy kérdezni tőle, de ő erre nemkíváncsi, elküldi őket álürügygyel. Ez a két aprómozzanat pompás, viszont megint csaktúlértelmezettnek tűnik a két hold-béli vagymanhattani sírásó (a Boweryből vagy a Délipályaudvarról): ugyanis annyira ki vannaktalálva, minden ízükben (Beckett Sámuel, irgal-mazz nekünk): annyira túlformáltak. Bravúrosalakításokról, mi több, érvényes gondolatról vanszó, tehát elgondolkodtatnak. De nem tudom el-fojtani az érzést, hogy megint akarnak tőlem va-lamit: valahogyan lássam őket. Okoskodjam.Három előadásnyi elemzés szorult ide egy he-lyett - holott én csak egyetlen előadást tudokvégignézni.

Hamlet pedig? Mint hal a vízben.E helyenként alul-, helyenként túlrendezett

előadásban neki, mintha csak személyisége el-lentmondásaiból táplálkozna, minden megszó-lalása a helyén van, neki nem kell egyenletes, fa-nyar hányingerétől, kissé borízű, rekedtes hang-jától eltérnie; motyoghat is, ha akar, értem. Amondatok élni kezdenek a szájában, igazságukvan. Mikor a darab elején Claudius karjába omlik,mint egy rongycsomó, az majdhogynemmester-kélt, mégis jó pillanat, a színészre vanszabva, kulcs a figurához, meglep, a legjobbértelem-ben. Nem könnyű megfejteni. De nemis kívánom megfejteni. Nem kényszerít arra,hogy megfejtsem, csak jelez, sugall, a helyénvan. A darab legvégén Horatio ugyanígyvonszolja sokáig tehetetlenül a kezébencsüngő Krisztusian lemeztelenedett ésélettelen testet fel és alá a vastag kötelekközött, míg a fény ki nem huny (s jöhet a sípályakötelei közé rendezett változatos tapsrend).Claudius nem nagyon tud mit kezdeni a testtel,talán undorodik is tőle - meglepődni nemlepődik meg: Mátéban komoly teleologikustehetség van, előre lát; a dolgok irányításánakképessége szkepszissel és rómaias jellemmelpárosul benne; néha olyan, mint egy orvos,néha olyan, mint egy politikus. Amikor a Gon-zago-jelenetnél feláll és bemegy a színpad kö-zepére: „Hát elérkezett", ez van lényére írva,de megrendülés, felindulás nem leolvasható.Bútorhuzatból vagy kárpitból szabott fehér há-ziköntösét a végső jelenetben maga veti lemagáról és áll Hamlet mérgezett pengéje elé.Hm. Mikor első találkozásukkor a kezéberoskadt testet leteszi az egyik padra, Hamletpofátlan könnyedséggel ül fel, olvad vissza ko-rábbi pózába - mint egy visszafele tekert fil-men -: ökölbe támasztott fej, lanyha gondol-kodópóz, rosszmájú figyelem, valami halványkrakéleríz, de nem nagyon megvesztegethető.

▲ HAMLET ▲

Nincs is mivel megvesztegetni: ez a Hamlet, hanem is gondolkodóként, de élő-szenvedő test-ként túl van a Hamlet-problematikán, vissza tudnézni rá, van benne valami koravén elhasznált-ság, s hozzá egy tizenhárom éves kisfiú izomza-ta, de szőrös mellkas és has: kentaur, megfog-hatatlan, kisiklik az értelmezés hatálya alól. Ön-maga. Fekete velúrdzseki, kopott, fekete selyem-ing lóg rajta; fekete nadrág, fekete zokni: civilruhái is lehetnének. Bejött egy civil és hangosangondolkodik. (Mindenki olcsón, háziasan, néholkevert stílben öltözködik, kivétel a Színészkirály-nő és Színészkirály szándékoltan „korabeli" ru-h á z a t a - a közelség nem minden ruhának hasz-nált, sok „jelmezt" láttam, de igazán csak Laertesvadonatúj sálja, válltömése, inge, zöldje voltszembántóan idegen, ám meglehet, a színész-szel volt bajom.)

Hamlet külön bejáratú kellékei is hozzásza-bottak - csak néha sejlik fel szándék (sötét),majd mondom, mikor, sajnos a döntő pillanat-ban. A „Mért nem hígul és enyész"-áriánál (a hú-zások - mint mondtam - az opera felé közelítik adarabot) hanyag mozdulattal hajít el magátólvalami öngyújtószerű fémdobozkát, egy nekifontos, talán kabalatárgyat - Horatio ezután lép

Csomós Mari, Varga Zoltán (Rosencrantz)Vajdai Vilmos (Guildenstern) és Máté Gábor

be hozzá, Hamlet előbb tigrisként a torkának ug-rik, később átöleli, de mikor az felvenné a földönfekvő, titokzatos rendeltetésű tárgyat, elrúgjaelőle (nagy egyszerűséggel, mintha iskolafolyo-són ugratna valakit), felveszi és a zsebébe süly-lyeszti. Később csodálatosan írja fel noteszébe afelismert igazságot („mosolyoghat és..."): nemviccelek, ahogyan maga elé tartja a parányi no-teszt, amibe tényleg felírja, ami eszébe ötlött ésnézi: ura a gesztusainak. Bruno Ganz ködlött felmajd tízévnyi messzeségből: egy palatáblára ír-ta fel nyiszergő krétával a szavait, felírta, meg-nézte, és az meg volt nézve és fel volt írva. Mes-tere ő a minden szót külön hangsúlyozni bíróegyszerűségnek. Ternyáknál is felfigyel az em-ber a szavakra, újra végig lehet hallgatni Hamle-tot és gondolkodni rajta. Mikor hozzávetőlege-sen hadonászik a színészeket okítva, hogy mitne tegyenek, akkor nem mutatja meg nekik pon-tosan, mit ne, ennek nincs jelentősége: az, aho-gyan nem engedi meg, hogy túl határozottkontúrokat képzeljünk köré, már azzal tanít. Nelegye-

tek túl karakteresek - valami ilyesfélét dünnyög.Ezért aztán majdnem rendben van, ahogyan va-lahonnan, minta bűvész (Egy jenki Arthur királyudvarában?) piciny igazolványképet húz előHamlet-papáról, és hozzá, valahonnan, egydíszletzugból, Claudiusról készült, fekete anyag-ra nagyított kellékképeket kotor elő. (Klasszikusvitatéma, hogy mit mutat ilyenkor Hamlet.Pénzt? Régi veretűt és újat?) Igazi álkellékekezek az anyagfotók, ámbár hitelesen igaz, aho-gyan Máté bejön, a földön heverő összegyűrt ké-peket észreveszi, fölszedegeti, kisimítja, össze-hajtogatja. Jó húzás: nem új jelenet kezdődik(IV/1), hanem Claudius belép a királyné önkívül-létébe, felméri, mi történik, de erővel kell kivonniaaz előző jelenet oidipuszi fülledtségéből magát,amit a fedetlen keblét leplező Gertrudról olvas-hat le. Ám a parányi személyiigazolvány-képmeg a sarokból kikotort fekete fotók nem jönnekössze - be vannak készítve, passz.

Ez a „bekészítés" furcsamód leginkább adíszletben oly honos kardoknál tetten érhető. A„nézősarok" négy oldalán vannak lecsaphatószékek, és kétfelől, lazán, természetesen, kar-dok vannak bekészítve, bármikor előkaphatók.És mégis, szegény Horatio, mikor Hamlet kezé-

▲ HAMLET ▲

Ophelia: Söptei Andrea

ből kicsavarja a kardot, kénytelen (miért?) abbaa halvány fénykörbe helyezni, a színpad köze-pén, ahol majd Hamlet megtalálja (ezért).Ugyanez a játék megismétlődik Claudius imájá-nál is. Szegény Claudius, nem is imádkozik,ha-nem csuklásszerű finom köhögésekethallatva

(sír? nevet? - mindkettő) vonszolja magát kör-be-körbe. Hamle fölötte áll, úgy véli, imádkozik(másodszor már nem zavart annyira, hogy nem

imádkozik, nem akartam, hogy zavarjon, inkább

elhittem, hogy ő igy imádkozik), és ezért nemdöfi le, viszont gondosan otthagyja színésztár-sának a kardot (miért?), hogy az majd megtalál-hassa és elgondolkodhasson rajta (ezért).

Ezek a pillanatok talán sohasem fognak szervül-

ni, ötletek maradnak. Ha csak egy méretarányos

kicsinyítés (nagyszínpadról kisszínpadra) létre

nem jön a darabban. (Előadásban, mondaná

most Ács, a kettő nem ugyanaz. De a darab szót

könnyű mondani.)

A Százados Fortinbras nélkül - Stohl András

(Fortinbras) csak a végén jöhet be, de ő meg

Százados nélkül, egy szál maga; vagy koncep-

ció okán, vagy mert egyszerre fut a Hamlet és

O'Casey, és A vég kezdete nem ér idejében vé-

get - szóval a Százados (magányos közlekedési

rendőrnek álcázva - Papp játssza, ami kioltja,

remélem, a Szellem és a Színészkirály közötti

spirituális-hangfekvési összefüggést), szóval a

Százados elejt valamit, Hamlet felveszi (talán

azonosítási fémlapocska, amilyent az amerikai

hadsereg katonái viselnek? másodszor sem tud-

tam kivenni, mit), azzal játszadozik, miközben az

előcsarnokból besütő hideg reflektorfénybe néz.

Kézreálló kellékei vannak tehát, s ha nem is

érzem helyénvalónak mindegyiket, Ternyák jól

bánik velük. Jól bánik azzal a kellékkel is, ami

végképp felbosszantott. Maga az állatorvosi ló

az a parányi jelenet.A Horatio elől elrúgott fémdobozka ugyanis

új-fent előkerül egy váratlan pillanatban, éspediga „Lenni vagy nem lenni"-monológban. Mintsejthető (?), két zsilettpenge van benne. (A kardmár leszerepelt, később még van egyletudandó vívás, de azt mégse lehetzsilettpengével, mint a kültelki cigányok.) Hamletmaga elé húz egy feketére festett, külön adíszlethez passzintott zsámolyt (kettő vanbelőle, az egyiket rakoncátlanul Polonius elé lökia színielőadás előtt, a másikra ülni szokott), és,ingét feltűrve, a két zsilettpengét beszorítja azsámolyon levő átlós illesztések-be, s csuklóját akét pengére nyomva kezdi a monológotmondani. (Mondanom sem kell, hogy a monológvégén nettül elpakol maga után, mikor jönnihallja Opheliát.) Kommentárként csak egy,szünetben hallott, rosszmájú anekdota: beszél-getőtársamnak a Gábor Miklós-féle Hamlet utánmondta valaki csöpögő rosszindulattal: „Te, el-mondta ez a ,Lenni vagy nem lenni'-t?" Amivelarra akart célozni beszélgetőtársam, hogy a zsi-lettpengéket talán csak azért rendezte bele aZsámbéki, hogy biztosan emlékezzünk rá. A do-log nem ilyen egyszerű, ez egy színházidegengondolat, de rámutat valamire. Az ellentmondásfennáll.

Ehhez a monológhoz ugyanis nagyvalószínűséggel nem kellenek külön kellékek.(Pedig nem rossz ötlet a zsilett, de Ternyák,mondjuk, elővehette volna egy narkós eldobhatóinjekcióstűjét is akár, az is érdekes lett volna.) Demégis kellenek kellékek, mert a díszletpuritánsága egy ponton sterilitásba csap át, tudj'Isten miért, az embert idegesíteni kezdi a tökély,el akarja csúfítani a szépséges arcot, meg

akarja mutatni, hogy bár-mit megtehet, még azellenkezőjét is. Meg ez az

▲ HAMLET ▲

irdatlan közelség is csábító, hogy egy ilyen pará-nyi micsodával eljátszadozzon - és nem is rosz-szul. Mintha a kellék és nem a színész mondanáel a nagymonológot a maximumot, nem tudom,de abban biztos vagyok, hogy a csiklandó pen-gék nem fognak a húsába vágni. Miért? Bár netennék. E pengék oly valódiak, hogy megzavar-nak - mit akarnak, hogy mire gondoljak? Hogyez egy modern fiú, aki beül egy kád forró vízbe,hogy fájdalommentesen elvérezzen, közbenpezsgőt iszik és Tom Waits-et hallgat hozzá? Mi-re kell gondolnom?

A második általam látott előadáson Réz Pál(az első szünetben) röviden összefoglalta az elő-adás addigi mondanivalóját. (Tőle tudtam megazt is - a színlap nem tájékoztatott -, hogy aszövegen itt-ott - egyébként helyeselhető eru-dícióval - Várady Szabolcs igazított. Csak ritkánlóg ki a lóláb: „Fülhézagomba" - annyira vártam,ehelyett „fülembe" jött: nyilván igazuk van, van,ami komikusan-idegenül hangzik már, deAranyon mégsem lehet túllépni.)

Egyébként a második előadáson is jótékonyimpulzusokat kaptam nézőktől: jobb felől a ka-posvári Céliméne kaccantásai igazítottak el, fő-leg Ternyák otthonias csínyjei felől; szemközt amár emlegetett Réz Pál hajtotta szép komoly fe-jét a botjára és Csomós színészi visszatérésé-ben gyönyörködött; amott Margitai Ági nézte fél-tőn, szinte anyaian a markáns Mátét: nézőketnézni, Kosztolányi, Ascher módjára, nem kis ta-nulság, mulatság - és itt az ember fejét sem kelltekergetni hozzá.

A Király és Királyné egyébként minden figyel-met megérdemelnek. Máté és Csomós (ki, ha őknem ?) megteremtik azt a fajta testközeli atmosz-férát, amire itt van szükség: provokatívan kibá-mulnak a nézőkre; Máté szüneteit tanítani lehet-ne: minden pillanatát élvezi, az evidenciák birto-kában van, fura tartásában nincs semmi fenye-gető (karja, háta, lába impotensen lóg valahogy),ám hirtelen kitör belőle a dolgokat fizikailag isirányítani képes uralkodó: látszólagszórakozottan veszi ki Gertrud kezéből Hamletversét, aztán le-teszi maga mellé, a másikoldalra; valósággal ki-tépi Opheliát Gertrudkarjából; Polonius hallgatása közben a combjaközé helyezi Gertrud kezét - ki az imént, akövetek érkezése előtti pillanatbanszenvedélyesen bontogatni kezdte volna akirály övét, térdre hullva előtte; a temetésen kité-pi Gertrud kezéből Ophelia „gyom-ékszerét", ka-lászcsokrát, a földhöz vágja és Gertrudot elpen-deríti a sírtól. Sok közönségesség van benne, dea nyugodt figyelme nem mindennapi: hallgatagpillanatai erősek: teret teremtenek köré. Hamlet-ra ráadásul úgy tud nézni, mint ifjúkoritévedésé-re, hisz maga is játszta egykoron.

Szóval Réz szerint az előadás (az első szüne-tig legalább) az újabb generációkról mondanale-sújtó véleményt. Hogy az idősebbekromlottak

ugyan, de a fiatalok impotensek. Esélyük sincsrá, hogy átvegyenek hatalmat, akármit.

Szerencsére nem így van. Mármint az elő-adás egyáltalán nem ezt sugallja. Hanem inkábbazt, hogy van rá esély, az intim közelségű szín-házban is van esély végiggondolni egy olyan tör-ténetet, egy olyan kozmikus Egészt, minta Ham-let.

Zsámbéki talányos tudású rendező. Egymajdnem guru. Egyrészt „mindent" tud a szín-házról - tudnivaló, hogy díszítőként kezdte aKatona József Színházban hajdan, és változá-sokat levezényelni például az egész országbannála jobban nem tud senki, tetszőleges technikaiproblémát meg tud oldani -, másrészt színiigaz-gatóként is többszörösen bizonyított - ámbár azáltala alapított színházak legnagyobb sikereiketnem feltétlenül az ő rendezéseivel és nemis min-dig az ő vezetése alatt aratták. Legutóbbi rende-zéseit megnézve egyrészt azt lehet látni, hogyminden színészi hamisság kegyetlen inkvizítora,másrészt didaktikus hatások kedvelője: ha taní-tani tud valamivel, nem jön rá rögtön, hogy eset-leg rövidebb út is van vagy érdekesebb kerülő. AGonzago-jelenetet csípőből úgy meg tudja ren-dezni, ahogy szerintem ma rajta kívül senki: deott védve van: a színház a színházban éppen azta játszi idézőjelet kívánja, amit ő máshol ismindig szívesen (és brechtien) kitesz: tanárosan,hogy úgy mondjam, aggályosan, hogy úgymondjam: tanítványai és hívei legnagyobbépülésére. Sokaknak talán fel sem tűnik, hogyvégig élő zene szól a darabban (Sáry Lászlómestermunkája), a színészek maguk zenélnek,tiszta és erős effektusok hangzanak fel. Azegyetlen mikroport Papp Zoltánra akasztvatökéletesen illik a klasszikus tisztasággalmegoldott Hamlet-Szellem találkozáshoz. Nemlátja, mi látjuk, látja, mi nem látjuk - a jelenetbena hamletológia minden ambivalenciája bennevan - a mikroportban is, ami a parányi teretbarlangzengéssel tölti be (mint a láthatatlanszobor a Times Square-en).

Nagy segítséget tud nyújtani az egyébkéntminden téveszmével ellentétben borzalmasannehéz Ophelia-szerepet játszó színésznőnek isZsámbéki: Söptei, ha iskolásan is, de természe-tes bakfis, csupa valódi játékosság, nincs bennesemmi félelem, felkacag a színjáték alatt és a fejefölé mászó „gonosz kígyót" érdeklődve nézi:megőrülése hátborzongatóan pontos: obszceni-tás és ártatlanság riasztó keveréke, valódi tanul-mány egy bolond lányról, minimális számú klisé-vel. Csak a kis Polonius-család zokogását érez-tem Hulzinga-illusztrációnak (lásd műsorfüzet):az a fajta érzelmi túltengés ott, azon a ponton,szándékcsupán, kiindulópont lehetne egy színé-szi gyakorlathoz. Nem Vajdán múlik, aki jó Polo-nius (jótékonyan szikár Polonius), hogy azérzelmeknek, a mutatott érzelmeknek nincs megaz a súlya ott, ami talán lehetne. Egyszerűennincs

egységes stílvilág. Ha előbb Claudius és nejemint cirkuszigazgató és neje léptek fel (éppcsakaz ostor hiányzott Máté kezéből), és járkáltak akörkörös porondon, akkor ezen a porondon a zo-kogás a bohóc zokogása lesz - hacsak nemolyan szabálytalan alkatú színész az illető, mintHamletünk.

Nála nem tudom, mért kezdene el sírni - ősírhat is. És itt az egyik probléma gyökere:Ternyák jó Hamlet, de nem sugárzik ki, mintnagy színész, minden másra, mint afféle de-miurgosz. Demí-demiurgosz legalább, félig az:mozdulatai, szavai hullámverést kelte-nek, de elis halnak - helyette, mellette kell a rendezőneksok mindent megoldani: olyas-mit is, ami csakvele összefüggésben értelmezhető. Ternyáknem impotens, éppenséggel élhetne is tovább:de örök királyfi, mert nem akar király lenni. Ésez jól is van így. Őhozzá tizenöt' koponyát iskigörgethetne a Sírásó, minddel tudna kezdenivalamit. Hogy mért olyan szaporák a koponyák?I t ta kellé-kek, úgy tűnik, osztódássalszaporodnak. Amit elvesztünk a vámon

(nagyszínpad), azt visszanyerjük a réven(kellékszám). Dara-bokra is törnek szegénygipszöntvények a brutális golfütőtől - Ternyákotez sem hozza zavarba: egy gipszdarabbaléppoly folyékonyan el tudna csevegni.

Kaszás Gergő nagy pillanata nem a pantomim(gumiállatka nyiszegésű) kopulációja, hanemosricki szemforgatása: amikor visszatér a lassanhullakamrává átalakuló színpadra és jobbra-bal-ra néz, arcát el sem fordítva: igazi színészszemeilettek, ő volt középen. Takátsy és Rajkai, mintmár említettem f. h.-k és jó helyen vannak. Rajkaielképesztő fizikai adottságokkal rendelkezik ah-hoz képest, hogy magyar színész (ha Corneliusjátssza a gonosz kígyót, remélem, nem tévedek).Stohl után második. Aki O'Casey-ből jőve, mintakiről mázsás terhek hulltak, könnyeden súlyos,loboncos, fürge beszédű Fortinbras. Neki enge-delmeskedni fognak. Egy szökellő kamasz. Még ajelmezét sem volt időm megnézni. Sebaj, majdlegközelebb. Majd harmadszorra. „Menjetek,készüljetek."

(Az előadást levették a műsorról. Az okokravisszatérünk. A szerk.)

Shakespeare: Hamlet (Katona József Színház,Kamra)Fordította: Arany János. Tér: Khell Csörsz m. v. Jel-mez: Szakács Györgyi. Zene: Sáry László.Koreográfia: Mladen Vasary m. v. Dramaturg: FodorGéza. A rendező munkatársa: Litvai Nelli. Fény:Bányai Ta-más, Pető József. Rendezte:Zsámbéki Gábor.Szereplők: Ternyák Zoltán, Máté Gábor, CsomósMari, Söptei Andrea, Lengyel Ferenc m. v., VajdaLászló, Gazdag Tibor, Varga Zoltán, Vajdai Vilmos,Papp Zoltán, Kaszás Gergő, Takátsy Péter f. h., RajkaiZoltán f. h., Bertalan Ágnes, Stohl András.

MÁRTON LÁSZLÓ

A ZSARNOK VÉRTANÚ HALÁLAFORGÁCH ANDRÁS: VITELLIUS

Vitellius figurája kamaszkorom óta izgatjaképzeletemet. Ő a legtalányosabb arómai császárok közül. A többiek valahogyegyértelműbbek, még a bonyolultjellemek is - a hatalomszomjas törte-tőkrőlkezdve az őrjöngő tirannusokon és a példásállamszervezőkön át ajámbor és unalmas fi-lozófusig, mindegyiknek van egy vezérmotívuma(mint tudjuk, még a Dürrenmatt által favorizáltNagy Romulusnak is), amelyből éppoly könnyűmegmagyarázni történelmi jelentőségüket, minta történetírók által ránk hagyományozott gesztu-saikat.

E gesztusokat aztán az újkor színpadi szerzőiképességeikhez mérten szorgalmasan kiaknáz-ták; a Julius Caesarról és Néróról írt drámákpuszta címfelsorolásával meg lehetne tölteni egykisebbfajta telefonkönyvet, akadnak azonbandrámák a Julius-Claudius dinasztia más tagjairólvagy a Severus-família szörnyetegeiről is: a his-tória tálcán kínálja önmagát példázatok és lecke-fölmondások vagy éppen világmély víziók szá-mára.

Vitelliusról nemigen születtek drámák, vagyha születtek is, nem vergődtek különösebb jelen-tőségre. Ez tulajdonképp nem meglepő. A törté-nelem egészét nézve Vitellius az ormótlan epi-zódszereplők egyike: éppoly gyorsan és dicste-lenül tűnik el, mint ahogy érkezett a hatalom csú-csára, ahol néhány hónapig is csak azért marad-hatott, mert a Néró pusztulása után kialakult poli-tikai vákuumot az ő formátlan és puffadt szemé-lyisége töltötte ki (hogy azt ne mondjam, testesí-tette meg). Számottevő gondolatokkal vagy tet-tekkel nem írt aranybetűket az emberiség emlé-kezetébe; viszont pojácának nem volt eléggé öt-letes, tékozlónak nem eléggé kifinomult, tömeg-gyilkosnak nem eléggé koncepciózus. Ahhoz,hogy szánalomra méltó legyen, túlságosan ke-gyetlen; ahhoz, hogy kegyetlen, túlságosan pu-ha; viszont ahhoz, hogy példaszerűen gyáva le-gyen, túl messzire megy el, sokkal messzebbre,minta bátrak. Komédiát nem lehet írni róla, a tra-gédiához meg - legalábbis ahogy a történet-írókmegjelenítik - nem eléggé tragikus.

Másfelől nem győzök csodálkozni rajta, hogy amagyar (és talán nemcsak a magyar)irodalomban Forgách Andrásig senkinek semjutott eszébe Vitellius figuráját színre vinni és (amiezzel jár) a színpadon komolyan venni. Vitellius,a Suetonius és Tacitus által megörökítetttörténelmi alak: igazi modern, sőt posztmoderndrámai hős. A dráma egyik kulcsmondatát -„Semelyik döntésed ne legyen végleges" -történelmileg is telje-sen hitelesnek érzem:Vitellius a légüres tér hő-se. Nem csak a politkaivákuumra gondolok: az átmeneti állapotmámorának messzemenő egzisztenciáliskonzekvenciái vannak, és a cézár-életrajzoktanúsága szerint éppen Vitellius volt az, akiezeket le tudta vonni. Az értelmetlenség

eufóriája, a szakrális tartalmától megfosztott vi-lág belső szakadékai, a „sem elmenni, semittmaradni"-érzés démonikus fölénye, az „és mégmindig én vag ok a császár"-féle felkiáltásokdiadalmas de essziója: ez az, amit Vitellius minttörténelmi igura eleve tud, s amire Forgách isláthatóan ko centrált a dráma megírásakor.

S ha csak e nyit tudna, már akkor is fontosdrámai figura v Ina. A döntések halogatása, ki-mondása, majd visszavonása (ami persze fény-évekre van a Fabius-féle hannibálverő kunktá-torságtól) a legszárazabb krónikás előadásmód-ban is létezésünk egyik fókuszpontjává tenné Vi-telliust. Ha Forgách egy kapkodó, határozatlan,kissé romlott embert írt volna meg, aki az ölébepottyant óriási hatalommal nem tud mit kezdeni;vagy ha egy cinikus politikai bűnözőt látnánk, akiaz elkerülhetetlen pusztulás tudatában méggyorsan lerombol minden lerombolhatót: ez isegy számottevő dráma lehetőségét hordaná ma-gában. Forgách azonban tudja és érezteti, hogya történelmileg ránk hagyományozott figurábólennél valami sokkal fontosabb is kiolvasható: atörténelemhez való közvetlen viszony.

A történelem végpontjához közel, amikor atörténelem egészének kitűzött célja még vagymár túl van a láthatáron - ilyenkor legalábbisszentnek kell lenhie ahhoz, hogy valaki a történe-lemmel közvetle viszonyba kerülhessen. Csak-hogy a császári rónon és környékén nincsenekszentek. Vitellius - azért kivételes tünemény,mert a legkevésbé se szent, és a létezés isteniszférájáról sejtelme .incs, mégis mélymeggyőződéssel mondhatj: Forgách színpadán:„Vagyok, aki vagyok." Am re a nála sokkalrátermettebb, jobb szándékú, nagyobb szabásúcsászároknak semmi esélyük, :z megadatik anevetséges dilettánsnak: kidughatja fejét azesemények sodrából. Kilóg belőlük. Övé aszabadság végtelen pillanata.

Ugyanakkor a ért annyira nevetséges, azértoly förtelmes pa cser, mert kilóg. A jellemvoná-saiban megmutatkozó komikum nem hangoliránta jóindulatra Amilyen komikus, annyira utá-latos; egész lénye kész röhej - önmagához ké-pest túl van mére ezve. A pogány aktivitás nem akifinomult bölcse -tben, hanem ebben a bárgyúkarikatúrában te intett egy pillanatra túl önma-gán, s próbálta k: reszténységgel versenyre kel-ni. Suetonius leírásából az derül ki, hogy Vitelliusa visszataszító b nök sorát lényegében alázat-ból követte el; a császári hatalmat, amelyhez azutolsó előtti pillanatig ragaszkodott, az utolsó pil-lanatban úgy tagadta meg, mint az evangélium-ban Péter a mesterét; halálát pedig (amelynekábrázolásáról a d ama lemond) úgy olvashatjuk,mint a passió gr. eszk, elkapkodott paródiáját.

Vitellius a világtörténelemben, Vitellius a Cse-répfalvi Kiadónál és Vitellius Pécsett, a színpa-don: az ítéletnap isszavétele, ugyanakkor ko

molyan gondolt, komikus pótléka. Ezért aztánéppoly értelmetlen, amilyen elkerülhetetlen az anéhány kérdés, amelyet előadás után egyes né-zők bizonyára fölvetnek, hogy tudniillik vajon „megfelel-e a darab a történelmi hűség-

nek?" (mert például Vitellius nem az utolsó pilla-natban öleti meg az anyját, ha egyáltalán meg-öleti: egyik fia nem vak volt, hanem csak félsze-mű, a másik nem süket, hanem beszédhibás, delegjobb esetben is néma stb., stb.); „a szerző Ceauşescut vagy inkább Gorba-

csovot akarta-e megírni?" (kommentár szükség-telen) és végül, de főként: „mik a darab műfaji előzményei?" (mivel

éppúgy kapcsolódik a francia klasszicista tragé-diához, minta második világháború utáni nihilistaparabolához, amelyek viszont nem említhetőkugyanabban a mondatban; a magyar irodalom-ban éppúgy rokonítható Spiró békecsászárával,mint Teleki László Kegyenczével, amelynek mű-faji előzményei szintén tisztázatlanok).

A pécsi előadás másféle kérdéseket vet föl.Mindenekelőtt azt, hogy egy ilyen bonyolult dra-maturgiára és érzékeny dialógusokra épülő mű-vet (amelynek eléggé nagy részét ki kell húzniterjedelmi okból) miképpen lehet úgy színre vin-ni, hogy a szöveg érzékenysége és intellektuálisfeszültsége ne nyomja el magát a játékot, mégismegmaradjon; s hogy ne boruljon föl az a belsőegyensúly, amelyre Forgách az egyes jelenetekmegírásakor is meg a darab ívének kidolgozása-kor is szemlátomást gondosan ügyelt.

A válasz aránylag egyszerű. Kell egy formátu-mos színész, aki el tudja játszani Vitelliust. Ez aszínész megvan: Koltai Róbert.

Csakhogy rögtön föltolakszik a következő kér-dés: föltéve, hogy Koltai bírja szusszal és árnya-latokkal (ugyanis bírja), és parádésan végigviszi ajutalomjátéknak is tekinthető szerepet - ezesetben hogyan kerülhető el, hogy a darab affélekibővített monodráma legyen, ahol a többi sze-replő jóformán csak a díszlet része? UgyanisForgách darabja monodrámának hosszú, bo-nyolult és túlságosan fordulatos; miképpen ke-rülhető el tehát, hogy az előadás minősége kizá-rólag a főszereplő felkészültségétől és diszpo-náltságától függjön, valamint, hogy az előadásintenzitása kizárólag a főszereplő gesztusainaksummájából adódjék? Ha így lenne, Koltai bár-mennyire kedvelné is a darabot és a szerepet,gesztusait kénytelen volna a végletekig fölerősí-teni, nehogy válaszgesztusok híján teljesen ha-tástalanul puffanjanak el.

Erre a kérdésre is egyszerűnek látszik a vá-lasz: kellenek olyan színészek, akik játékukkalsegítik a főszereplőt. Itt azonban eljutottunk amegírás egyik sebezhető pontjához. A főszerep-lő és a többi szereplő viszonyában a darab gon-dosan kimunkált arányai veszélybe sodródnak.Nem az a baj (ha egyáltalán „baj" van), hogy Vi-

KRITIKAI TÜKÖR

tetlius jóformán minden jelenetben ott van aszín-padon, és több a szövege, mint az összestöbbi szereplőnek együttvéve - az a baj, hogy atöbbi figura jelentőségben még csak meg semtudja közelíteni. Az ő jellemének háromdimenziója van, a többiek epizódszereplők vagystatiszták: pontok vagy legföljebb rövid vonalak.Így viszont a klasszikus értelemben vettkonfliktusnak még a lehetősége is elvész.

Hangsúlyozom: ez nem feltétlenül „baj". For-gách darabja nem olyasmikről szól, amiket klasz-szikus konfliktusok által kellene kifejezni vagybonyolítani. Vitellius a vákuum hőse: elmegy akonfliktusok mellett. Ám elmenni csak olyasmikmellett lehet, amik vannak, s a vákuum hőse ak-kor válnék emberfölöttivé, ha másféle hősöket isláthatnánk mellette. Érzésem szerint nem ártottvolna némi ellensúly: ám ha ez létrejött volna, ak-kor nyilvánvalóan nem ennek a darabnak az elő-adásáról írnék.

Konfliktusok és konkurens figurák híján a For-gách által megírt és Koltai Róbert által megjelení-tett Vitellius nemcsak főhős, hanem a játéktérsúly-és középpontja is. Az ő személyében futnak

Jelenet a Vitelliusból

össze a darab erővonalai. (Ezért a játéknak az ishasznára válik, ami máskülönben talán hiba vol-na: a díszlet szerénysége és a jelmezekmester-kélt eklektikája.) Koltai nagyon sokat tuda szerepről; az volta benyomásom, hogy amit aszerepről tud, azt önmagából tudja. Amikorföntebb a figura háromdimenziós voltárólbeszéltem, nemcsak a játék erőteréregondoltam, hanem arra is, hogy Koltaiellentétes tulajdonságokat tudott nagyintenzitással összesűríteni a figurában.

A játék akárhány pillanatában bárgyúnak ésostobának bizonyul; mégis minden jelenetbenelébevág az okos Lucius és a még okosabb Tit-kár legfürgébb gondolatainak is. Romlott ésalantas, mégis a naivság és az emelkedettséglátszatát tudja kelteni; amikor pedig rátipor Sabi-nusra, az idős városparancsnok emberi méltó-sága belülről válik semmivé. Modernértelemben vett zsarnok, a cinikus ész lovagja,aki sajnálja

még ki sem hűlt áldozatát, mert „milyen jó túszlett volna belőle"; súlypont, aki a színpadon geo-metrikus alakzatokba rendezi maga köré a súly-talan alattvalókat (lehetnek azok írnokok, kony-hatündérek, szenátorok, testőrök vagy éppenfláviánus gyilkosok) - ugyanakkor ártatlan gyer-mek, aki az összeomlás pillanataiban is csak ajátékszereivel törődik; szakállas csecsemő, akivárja, hogy megetessék, és aki, ha nem gondos-kodnak róla, bepisil. Iszonyatos és ugyanakkorszeretetre méltó.

Mindez persze színészi mutatvány maradna,ha nem erre épülne a jelenetek dramaturgiája. Ajáték egésze tulajdonképpen statikus. Mindenjelenet Vitelliusra (illetve Koltaira), az ő egy-egyhelyzet szülte szeszélyére épül; eljut a nyilván-való súlypontig, amelyet legtöbbször egy-egyemlékezetes szentencia is aláhúz, majd gyorsanszétesik, és átadja helyét a következő jelenet-nek. Két ebből adódó veszélyt - azt, hogy a játék„szétessen", illetve „leüljön" - Koltai szerepépí-tésének jóvoltából kerül el az előadás. Ugyanisaz, ami az egyes szituációban szeszélynek lát-szik (például a Nevelő megöletése, pecsételés

KRITIKAI TÜKÖR

Bereczky Júlia (Sextilia) és Koltai Róbert (Vitel-lius) (MTI-fotók)

az etruszk Jós levágott ujján levő gyűrűvel, a ru-hapróbálások, a véletlenül odasodródó figurák- ács, kém, borbély - megpörgetése és ki-pöckölése stb.), valójában a hatalom démóniájá-nak törvényszerű kivetülése. Vitellius/Koltai ezthalálpontosan tudja, a többiek (hiába okosab-bak, tehetségesebbek, becsületesebbek) nemtudják, ezért engedelmeskednek neki; s mivelengedelmeskednek neki, Vitelliusnak szükség-képp meg kell változtatnia elhatározását.

Különös módon még az a jelenet is az enge-

delmességről szól, amikor Vespasianus katonáielhurcolják: Vitellius nagyvonalúan lehet gyáva,irdatlan őszinteséggel próbálhat hazudozni:nem esik ki a szelepből (mint, mondjuk, a meg-alázott Sabinus); ó csak azt csinálja, amit mindigis csinált, a démor ok még bukásában is az ő dé-monai. Számára n ncs is bukás; helyette - törté-nelmileg - tapsrend a Sóhajok Lépcsőjén. Így azsem meglepő, hogy a Koltai által hozott figurá-ban van valami zavarba ejtően erős feminin vo-nás (a homo- és interszexualitás közhellyé váltszínpadi allúziói néIkül): a légüres tér mohó és ki-számíthatatlan primadonnákat nevel.

A többiek játéka természetesen arról szól,hogy kiszámíthatják a főhőst, és kielégítikmohó-

ságát. Mindkét műveletben a Bánky Gábor általalakított Titkár jut legtovább. Ő az, aki valameny-nyire követni tudja Vitellius észjárását, ugyanak-kor mindig előhozakodik valamilyen „ésszerű"megoldás lehetőségével; játékának lényege,hogy a két dolgot nem tudja összeilleszteni, ésettől szenved. Másik oldalról nézve ugyanezt úgylehet mondani, hogy ő az, akit Vitellius sem le-nyelni, sem kiköpni nem tud, ő az árnyék. Ennekmegfelelően látványos fülbevalója és hidegenfénylő, szürke öltönye van, amely női kosztümrehasonlít (ellentétben Koltai csíkos trikóval kombi-nált bíbortógájával); lénye egyértelmű tribádsá-got sugall, mintha egy lidérces Fassbinder-film-ből lépett volna elő.

Vitellius bátyja, Lucius (Barkó György játssza)ugyancsak árnyék, de nem Vitellius, hanem aTitkár árnya. Marcona férfi, racionális elme; ab-ból, ami történik, nem ért semmit. A tragikus hőskarikatúrája: hátulról kapja a halálos döfést, hol-ott elölről is elfogadná. Játéka azokban a pillana-tokban emlékezetes, amikor kézzelfogható dol-gokba bonyolódik bele, mondjuk abba, hogy aVitellius elé hozandó Apródnak retkes a nyaka(„hogy a lényeggel kezdjem").

Az Apródot Steiner Zsolt játssza, aki tíz-tizen-két éves lehet, mégis a felnőttekkel egyenértékűszereplő. A rettegés, az odaadás és a fölény rit-kán látható keverékét produkálja. Tehetséges.Egyébként a két másik gyermekszereplő, Vitel-lius két fia is jól meg van oldva; rövid mondataikszámukra nyilván közömbösek, a nézőt viszontmár-már sokkolják.

Sabinus alakítója Faludy László. Merev ésméltóságteljes; elhiteti velünk, hogy valamikornagyon régen rend volta világban. Jól tartja ma-gát, mármint az általa hozott figura.

Bereczky Júlia Sextiliája halványabb a kelle-ténél. Beszéd közben túlságosan összeszorítja aszáját. Mintha hinné is meg nem is, hogy ötven-két évvel ezelőtt ő hozta világra Koltait. Egyéb-ként neki is van egy jó mondata.

Nem vagyok megelégedve Kőmíves Sándor-ral mint Nevelővel; többre volna képes. Amit Fa-ludy jól csinál, azt ő nem jól csinálja; tudományátés paedagogus voltát nem hozza viszonyba Vi-telliusszal, holott ő mutathatná föl, mit ér a huma-nista tradíció a zsarnokság forgószelében. Póz-nára tűzött feje hatásos látvány, viszont egy ki-csit élethűbb is lehetne.

Igen figyelemre méltó teljesítményt nyújt Fe-kete András a Harmadik Írnok szerepében (az ír-nokjelenetet különben is az előadás egyik csúcs-pontjának érzem): ő a mintatúlélő, a tökéletesenértetlen kisember, akiben már csak a lecsupaszí-tott életösztön működik, de annak sincsen irá-nyultsága. Nincs eldöntve, hogy írnok-e vagyírástudatlan, vagy egyszerre mindkettő; lehunytszemmel simul Koltai mellkasához, és héjastuleszi a narancsot.

KRITIKAI TÜKÖR

Kifogástalanul működik a játéktér: a pené-szes okszerűséget sugalló falak és a nevetségesbaldachin kissé megtámasztják a vákuum hősé-nek handabandázását és a darab lepusztult,mégis nagyjából szabatos nyelvét. Azt, hogy aszínpad a nézőtér felől is megközelíthető, s hogyközépen is van játéklehetőség, egy kicsit jobbanis ki lehetett volna használni.

A jelmezek szándékosan, de talán nem telje-sen végiggondoltan szedett-vedettek: a kato-náknak zörgő bakelit mellvértjük van, más sze-replők egyszerűen rongyosak, a szenátorok fe-hér tógásak, a párkaszerű öregasszonyok exp-resszionistán redőzöttek. Engem az eklektikanem zavar; kérdés, hogy a szereplőknek ad-e fo-gódzót.

Szándékosan nem írtam le eddig a rendező,Vincze János nevét, s úgy tettem, mintha nembeszélnék a rendezésről, holott nagyrészt arrólbeszéltem. Az, hogy az előadás egészének ha-tározott szellemisége van, mindenekelőtt a ren-dező érdeme. Vinczét mostanáig nem ismertem,rendezéseit nem láttam, de ez az én hibám ésveszteségem, de nyilván azzal is magyarázható,hogy Vincze jellegzetesen rejtőzködő rendező -ami, ha meggondoljuk, ritkaság és furcsaság. AVitellius pécsi előadása arról győz meg, hogyVinczében nemcsak nagyfokú szenzibilitás ésbeleérzés van, de megvan a kellő erély is ahhoz,hogy egy fegyelmet és összpontosítást kívánóprodukciót határozott kézzel egybetartson. Lá-tomása van a figuráról és a játékról, és - ami leg-alább ennyire fontos - ez nagyjából egybevágForgách írói szándékaival. Lehet, hogy Vinczeműködésére jobban oda kellene figyelni, akkoris, ha nem állítja előtérbe magát.

A fentiek alapján nem túl nehéz eldönteni,hogy e sorok írójának egészében véve tetszett-eaz előadás vagy sem. Igazából ez nemis különö-sebben érdekes. Amit a teljesítményen túl példa-szerűnek tartok: a szerző, a rendező és a fősze-replő maximális involváltsága, tartós egymásratekintése és egymásra találása. Alighanem ezál-tal lehetne elérni, hogy a mai magyar dráma és amai magyar színház ne legyenek ellentétes fo-galmak. Hiszen, mint láttuk, vannak esetek, ami-kor a zsarnok figurája és a mártírhalál sem zárjaki egymást; s mindez nem a zsarnokság megdi-csőülését jelenti.

Forgách András: Vitellius (Pécsi Nemzeti Színház)Játéktér: Horgas Péter. Jelmez: Benedek Mari.Dramaturg: Duró Győző. A rendezőmunkatársa:Muschberger Ágnes. Rendezte: Vincze János.Szereplők: Koltai Róbert, Bereczky Júlia, BarkóGyörgy, Bánky Gábor, Steiner Zsolt, Faludy László,Várnagy Zoltán, Kőmíves Sándor, Kovács Dénes, Fü-löp Mihály, Szivler József, Krajcsovits Csaba, SzebeniJános, Csalami Csaba, Németh János, Bella Lajos,Trimmel Ákos, Fekete András, Pilinczes József, Dimu-lász Miklós, Krizsik Alfonz, Bank Tamás,, Péter Gizi,Takács Margit, Krasznói Klára.

Keresi magát ez az új szinház, a Komédium, ésez bizonyára eltart egy ideig. S bár az igazgató-mindenes, Verebes István nem mulasztotta el

sűrűn a tudtunkra adni, hogy vállalkozásáhozkritikusokra van a legkevésbé szüksége, esorok írója most mégis el akarja mondani, megakarja üzenni ne-ki, hogy: ez A mélyben, ezrossz, ez tehetségtelen, ez félrefogott. Ebből akét egyfelvonásosból „igazi" színpadon semszülethetne színház - igaz, ott talán eszébe sejutna senkinek bemutat-ni -, nemhogy egy igazipincében, majdnem benne egy igazicsatornában, ahol az első egy-felvonásos,ugye, játszódik.

Kedves igazgató úr, mindkét darab nagyonrossz. Van jó sok pocsék szavunk - mostaná-ban születettek - arra, hogy mi ez a csatorna,meg mi ez a mai „Nachtasyl": ez, kedves Vere-bes István, a tényvalóság, rögvalóság, meg amitakar. Lapos közhelyek, melyek hétköznapi, átté-telmentes igazsága senkit nem győz meg arról,hogy ezt meg kell nézni, még kevésbé arról, hogyszínházba kell menni érte. Demszky Gábor láto-

Madaras József (Hajmanek) és Farády István (Re-

hus) a Lordok Házában

gat ilyen helyekre néha - nem jókedvéből -, smi vele megyünk, ha muszáj, egy percre a tévé-híradóval. (Onnan, a Komédiumból elmentek né-hányan a szünetben a bemutató utáni első elő-adáson. Én nem fizettem a jegyért: kötelessé-gemnek éreztem maradni. De irigyeltem a néha-nyakat.)

Van magában ambíció már régóta arra, hogynem is oly finoman, de azért művészien jókorapofont keverjen le kis közönségének - én ezt azambícióját díjazni szoktam, rendben van, szín-házban helye van a pofonnak. Ez a két darabazonban olyan arculcsapás, melyet a nem mű-vészi és nem tehetséges indulat generál; ez,ugye, kedves Verebes István, nem „színházi"pofon. A Mrožeké, az igen. Az ő elemeltsége -hogy ne mondjam: tehetsége - kell a belvárosifekete (per analogiam kaposvári szürke) kikeve-réséhez, meg aztán a többieké, Taubé, Gáspárémeg Eperjesé.

Mert ebben A mélyben, ebben ők sem voltakjelen, de nem ám. Itt a rendezés legnagyobb ta-lálmánya az volt, hogy középre tette a ménkű-vastag csövet, benne majdnem sikeresen elrej-tette a kellékest, aki a mindenfélét feladogattaMadaras Józsefnek, aki a rémes közhelyek mű-indulatból való elővezetése közepette majnem

C S Á K I J UDIT

L E N NA MÉLYBEN

KRITIKAI TÜKÖR

Madaras József a Wehner-darabban(Kaczur György felvételei)

hibátlanul ügyelt arra, hogy a nézőtér mindkéttérfelének egyformán jusson. Kijusson. Tanult éskorosabb kollégáim azt mondják, hogy a hatva-nas években volt divatja nálunk ennek a hangef-fektusos sokkolásnak, a nagy csapkodásnak-reccsenésnek-döndülésnek, sőt, akkor valamitapintható is járt hozzá, legjobb esetben kicsi víz -de ez eddig még mind csak rossz volt, rossz,rossz, rossz.

Hanem aztán a Lordok Háza - mely Odzeéletművében sem fog a főhelyen szerepelni -,az aztán alulmúlta. Itt még az ízlése is cserben-hagyta magát, hisz egyébként legalább egyszermegtiltotta volna Maros Gábornak a szódavíz-ri-tuálé közben elővezetett hatalmas-naturalistabüfögést (az általános iskolában komoly verse-nyek voltak e tárgyban, teljesítményvoltát teháthajlandó vagyok elismerni, de hogy itt ez legyen aszínészet?!). Vagy levetített volna neki (meg atöbbieknek is) egy dokumentumfilmet (lásd né-hány FMS-, BBS-produkció) ezekről az embe-rekről: ha mára megformálás képessége hiány-zik, legalább az utánzásé működhetett volna.Mondandó itt sem volt, a „couleur locale" sablon-jai lettek ajátéktérre víve - ahogyan azt Móricka,maga meg én, tehát mindazok, akik sose jártunkilyen helyen, viszont jól fűtött, összkomfortos la-

kásainkból indultunk a színházba aznap este, el-képzeljük.

A nehezen feledhető este után szívesen meg-nézném - meg is fogom, alkalomadtán - a többiprodukció'"t, mert valóban érdekeI, mire megyebben a nekem egyébként nagyon tetszőkisszínházban. „Technikai okokból" néha elma-rad egy-egy előadás - értem én, de remélem,maga is érti. Ne habozzon - nem is habozik, tu-dom - a csatornatisztító meg a társadalom peri-fériája helyett elegáns díjkiosztó ünnepségek

Röpke néhány hónap alatt háromszínházunk mutatta be a Kabaré című musicalt.Első és naiv megközelítésben aztgondolhatnák a dologról, hogy nyilván nemvéletlenülhalmozódnak a Kabarék. Bizonyára rejlikvalamiféle a ktualitás a darabban, ha nagyjábólegy időben több színház műsorra tűzi. Talán„benne van a 'nű a levegőben". Az előadásokláttán azonban hajlok arra a véleményre, hogy aKabaré-torlódás nem magyarázható tartalmimotívumokkal. Azok prózai: a darab zenés. Rá-adásul a jobbak <özül való. S mert a színházaklázasan keresgél k a biztosan sikerre vihető mű-veket, természetszerűleg eljutottak ehhez is.

A Kabarét persze mindenki ismeri Bob FosseOscar-díjas filmje alapján. Ez a színrevitelre néz-vést legalább akkora hátrány, mint amekkoraelőny. Mindenekelőtt Liza Minnelli adta fel a lec-két azon kolléganőinek, akik Sally Bowles meg-formálására válla koznak. Minnelli azonban ma-gasra tette a lécet. Aki fel akarja venni vele aversenyt, annak remekül kell énekelnie éstáncolnia. Nem amatőr színvonalú, szorgalmasigyekezet-tel, hanem meggyőző profizmussal. Ésmég ez is kevés. Emellett nőnek kell lennie. Ezugyan evidencia, de például ami fiatalszínésznőink között meglehetősen kevés anőforma nő. S csak elvétve akad köztük o yan,aki női - ha úgy tetszik: színésznői -minőségében képes lehet létre-hozni a SallyBow es-i varázst. Ékesen példázza ezt az ajelenet, e melyben Sally beállít Cliffhez. Egyszerlátta életében, s most jön számolatlancsomagjaival, hogy hozzáköltözzék. Öt percalatt felmorzsolja az ellenállást. S bizony lehen-gerlően bűvös-bá osnak kell lennie ahhoz, hogy

elegáns fogadásait megrendezni addig is, mígmegfelelő opuszokat és művészeket talál ehheza deprimáló, rémes, magyar rögvalósághoz. Hamár egyszer ezt akarja.

A mélyben - két egyfelvonásos (Wehner Tibor: Éstsa; Odze György: Lordok Háza) (Komédium)Diszlet, jelmez, rendező: Verebes István. A rendezőmunkatársa: Piti Attila.Szereplök: Madaras József, Maros Gábor, Andics Ti-bor, Farády István.

a néző elhiggye: a regényírásnak veselkedőamerikai fiatalember nem dobja ki ezt az izgágaleányzót.

A Kabaré színrevitelének elengedhetetlenszemélyi feltétele: Sally Bowles, de van itt mégmás is: szükség van továbbá Konferansziéra. Aző játékának ugyancsak sine qua nonja a magasszintű ének- és tánctudás, s hozzá még valamidelejes erő, karizmatikus kisugárzás igényelte-tik. Neki ugyanis szövege alig van, inkább csakdalszövege - magyar változatában az is kínosanbotladozó, de erről majd alább -, tehát meg-jelenésével, személyiségének súlyával kell(ene)rezonőrré válnia. S itt még mindig nem ér véget afeltételek lajstroma. A filmváltozat több pontonjelentősen eltér a színpaditól, például negligáljaa Schneider kisasszony és Schultz úr közötti, el-reménytelenülő szerelmet. (Schultz úr egészenkívülrekedt a mozin.) A színházban viszont ez avonulat majdhogynem egyenrangú Sally és Clifftörténetével, legalábbis köré tekeredik a fősztori-nak. Amiből következik, hogy mindennek tetejé-be még Schneider kisasszonyt meg Schultz uratis kér a bemutató. Két korosodó színészt, aki ka-rakter, s képes megszerettetni magát. (Ugye aztmár mondanom sem kell, hogy táncolní, dalolnise szégyelljen.) Végül és utolsó sorban az is kí-vánatos, hogy legyen egy jóképű, érzékeny Cliff.(Ének, tánc stb.)

Eddig csak a Kabaré színészigényeit sorol-tam, de hasonlóan fontos a koreográfus szere-pe. Neki kell a Kit Kat Klub műsorát kiötölnie.Alapvetően rajta múlik, hogy pazar, látványosbetétszámokat Iátunk-e avagy ötlettelen tánci-kálást, esetlen ide-oda lépegetéseket, netán a

STUBER ANDREA

KABARÉVÁLOGATOTTMASTEROFF-KANDER-EBB: KABARÉ

KRITIKAI TÜKÖR

Paudits Béla (Konferanszié) és Hirtling István(Cliff) a Madáchban (Koncz Zsuzsa felvétele)

filmbéli koreográfia gyenge utánzatát. Végezetülpedig nem árt, ha valaki meg is rendezi a dara-bot. Jó lehetőséget ad rá, hogy a betétszámokmeglehetősen „mobilak", szinte tetszés szerintihelyre illeszthetők. S a rendezőre vár az a feladatis, hogy eldöntse, mit kezd a mű igen erőteljeshátterével: a fasizálódó Berlinnel. Vagy a fasizá-lódással magával.

És most nézzük, hogy a fenti szigorú, ám a filmközismertsége és közkedveltsége miatt termé-szetes elvárásoknak miként felel meg a zala-egerszegi, a békéscsabai és a Madách színházielőadás.

Zalaegerszegen a Kabaré színrevitele amatragikus tévedésen alapul, miszerint PalásthyBea eljátszhatja Sally Bowles-t. S egyáltalánnem túlzás tragikusnak nevezni ezt a félreértést,mert arról van itt szó, hogy némely peches szí-nésznők esetében a külső és a belső alkat szinteköszönőviszonyban sincs egymással. Palásthyegészen apró termetű, szőke, kislányos típus.Pályakezdő korában a rendezők álmukból feléb-resztve is azonnal ráosztották a naivaszerepe-ket. Ő pedig mindig érdesebb, karcosabb, ke-ménykedőbb hangot ütött meg, mint az a szere-péből megnyugtatóan következett volna. Vala-mennyi alakítását érdekesnek találtam. És har-cosnak, minthogy tükrözte azt a heroikus küzdel-met, amelyet a színésznő a külső adottságai el-len folytatott. Hanem ennek a hadjáratnak is kell,hogy legyenek határai. Ekkorát, mint ez a SallyBowles-vállalkozás, nem szabad tévedni. Élek agyanúperrel, hogy Palásthy ötlete volt az egész(vö. Liza Minnelli). S a színrevívők talán elhittékneki, hogy menni fog. A végeredmény siralmas.Palásthy igyekszik vonaglani és szexiskedni, deúgy fest, mint egy elsőáldozó, aki vampnak pró-bálja kiadni magát. Hol vörös, hol fekete, hol sző-ke parókát kap, hogy izgalmasabb legyen, de aműhajmódszer hatékonysága nem számottevő.Ráadásul természetes bája helyett valami gör-csös nyegleséget mutat. Merev és agresszív.Szerethetetlen. Azt már szinte restellem hozzá-tenni, hogy ének- és táncmutatványaiban sincssok köszönet.

A Madách Színházban vendég, Básti Juli kap-ta Sally szerepét, mindenki megelégedésére.Ám alakítása - számomra legalábbis -- csalódástokozott. Azt tudhattuk előre, hogy valamelyestgyengébben táncol és énekel majd, mintMinnelli. De arra joggal számíthattunk, hogyjáté-kával ezt feledteti. Remélni lehetett, hogy érvé-nyesülnek színészi kvalitásai, s e sajátos hangú,eredeti egyéniségű és tehetségű színésznő egysajátos hangú, eredeti egyéniségű Sallyt teremt.Nem Minnelli-Bowles-t, de Básti-Bowles-t. Ez

sajnos nem történt meg. Maradt a tisztes igyeke-zettáncban-éneklésben, s kósza és elhaló kísér-letek (színészi) partnerkapcsolat teremtésére. Anézőben pedig maradt néhány elragadó kaca-gás emléke, és más semmi. (Zárójelben meg-jegyzem, amit tapintatból szeretnék elhallgatni,

de nem megy. Arról van szó, hogy Básti Juli jó párévvel idősebb a szerepnél. A bajok ott kezdőd-nek, hogy ez érzékelhető. S ott folytatódnak,hogy az érett asszonyiság nem fér bele Sally fi-gurájába. Ő huszonéves hebrencs, bolondosnőszemély, aki arról álmodozik, hogy színésznő

KRITIKAI TÜKÖR

Jelenet a zalaegerszegi Kabaréból (Zóka Gyulafelvétele)

lesz. Harminconéves korára vagy megvalósultez az álma, vagy pedig iszákos konzumnővéstrapálódott le. De harmincegynéhány évesenmár biztosan nem lesz ott EZ a Sally EBBEN aKabaréban.)

Örömmel jelentem, hogy volt szerencsémigazi Sallyhez is. A sorozatos Kabaré-bemutatók egyetlen autentikus Bowleskisasszonyát Békéscsabán üdvözölhettük. RétiAndrea személyében sikerült olyan színésznőttalálni, aki nem egyszerűen abszolválja azéneklést, hanem azt

csinál a hangjával, amit akar. Tökéletes techni-kával és mély érzéssel dalol. „Görlösen", pajko-san, líraian, drámai erővel, ha kell. S mindezt te-szi egy varázsla.os fruska képében, aki szeszé-lyes, könnyed, szeleburdi és elragadó. Réti nyil-vánvalóan mixelt: összevegyített némi Minnellit,némi Somát és (alighanem) némi Réti Andreát, selőállított egy Sally Bowles-t. Parádés mutat-vány.

Mármost a Kcnferanszié-helyzet még vigasz-talanabb. Adottságai alapján a Madách színháziszereplő, Paudits Béla ideálisnak tűnne, ha ké-pes lenne felhagyni a maga „Joúska, levelethozott a poústa" fémjelezte énekstílusával.

De nem képes. Ahogy Józsefként kuplémodor-ban hajlítgatta a hangját, úgy most is. E tekintet-ben közömbös számára, hogy mit (kít) játszik.Ennek következtében ez számomra is indiffe-renssé vált. Zalaegerszegen R. Kárpáti Péter tá-gabb lehetőséget kap a játékra, mint Konferan-szié kollégái, hiszen itt az egész történet a Kit KatKlubban játszódik. A Konferanszié - mint-egydemonstrátori rangban - maga vezényli le ahistóriát. R. Kárpáti Péter azonban a szerepmegnövekedett súlya ellenére is súlytalan. Bé-késcsabán Zubornyák Zoltánnak ugyancsaknem sikerül nemhogy elénekelni a szerepet, demég eljátszani se. Mindketten meglehetősenmereven téblábolnak a táncszámokban, s alakí-tásukat a könnyedség, az elegancia és a fölényteljes hiánya jellemzi.

Zalaegerszegen Egervári Klára és SiménfalvyLajos játssza az idősecske párost, amolyan„echt" énekes szerepként. Felfogásuk egyéb-ként nem mond ellent a rendezői koncepciónak,minthogy a vendég Vas Zoltán Iván - ahogy em-lítettem - a történet egyetlen színhelyévé a ka-barét tette meg. S mivel Schneider kisasszony ésSchultz úr énekszámai beékelődtek a Kit KatKlub műsorába, nem kifogásolhatjuk, hogy ope-rettstílust vesznek fel az előadók. Legfeljebb saj-náljuk, hogy ez a modor elidegeníti őket tőlünk.Nem kifejezetten szívet melengetőek.

A Madáchban Psota Irén remek Schneider kis-asszony. Lágy, esendő, szeretnivaló. Ráadásulnagyszerűen énekel. (Nem tudom, miért, deezen mindig meglepődöm.) Szegény Schultz úr,vagyis Garas Dezső nemigen győzi követni. Pe-dig folyton váltogatja az oktávokat, hogy valame-lyikben elbírjon a szólammal. Garas amúgy ked-ves, bájos, de a született Schultz urat ugyancsaka békéscsabaiak prezentálták. Jancsik Ferencmindent kihoz a szerepből, amit lehet, annál mégtöbbet is. Kifogástalanul, s egyben a figura lelkü-letéből fakadó esetlenséggel énekel. Elragadó-an tartózkodó, feszengő és szerény. Tartásá-ban, apró kézmozdulataiban - például ahogy azakója zsebét babrálja - jellem mutatkozik. Té-tovaságával, rendíthetetlen emberségével sor-sot formái. Jancsik után számomra nincs másSchultz úr. Felkai Eszter - némi kezdeti bizony-talankodás után - hozzáillő partner.

A Cliff -csapat kevés mondanivalót kínál: Hirt-ling István (Madách) és Horváth Lajos (Békés-csaba) megfelelőnek mutatkozik. Hirtling bizto-sabban dalol, Horváth bensőségesebben ját-szik. A zalaegerszegi Tóth Loon amatőr benyo-mását kelti. Összességében tehát a legjobbak:Sally és Schultz úr és esetleg Cliff Békéscsabá-ról, Schneider kisasszony a Madáchból, ErnstZalaegerszegről - mert Kulcsár Lajos volt náci-nak a legkeményebb - és Konferanszié - jobbhíján - a Madáchból. Réti, Jancsik, Horváth(vagy Hirtling), Psota - ez a forduló válogatottja.

KRITIKAI TÜKÖR

Zalaegerszegen és Budapesten playback ésfélplayback technikával szólaltatták meg a zenét,Békéscsabán eleven zenekar húzta, amit amagam részéről méltányolok. (A körúton KocsákTibor mintha lelassította volna a melódiákat.) AMadáchban és a Hevesi Sándor SzínházbanBlum Tamás dalszövegei hangzottak el, Békés-csabán G. Dénes György fordítását énekelték.Egyik sem az igazi. Meglehetősen szegényesek,hogyne mondjam: primitívek a strófák. Sok ben-nük a magyartalanság, prozódiailag döcögősek,rosszul énekelhetők. Ideje lenne már valakinek akezébe adni a Kabaré dalait, fordítaná le rende-sen. (Ajánlanám például Verebes Istvánt.)

A koreográfusok mindhárom helyen megle-hetősen szerény igényeket támasztottak a sze-replőkkel szemben, nyilván nem véletlenül. Segyikük sem tudott (akart) teljesen elszakadni afilm táncjeleneteitől. A betétszámok megkompo-nálásában a legtöbb eredetiséget a zalaeger-szegi előadás mutatta. Stefán Gábor koreográfi-ája látványosságával, fantáziagazdagságávaltűnt ki a többi közül. S az is kétségtelen, hogy azalaegerszegi produkció mélyén munkálta lege-rőteljesebb rendezői szándék. A Madách Szín-házban Szirtes Tamás inkább revüként, mintmusicalként vitte színre a Kabarét. Természete-sen itt állt rendelkezésre a legnagyobb, leggaz-dagabb és legpraktikusabb díszlet (Vayer Ta-más munkája). Ennek ellenére többet hozott ki aszínpadképből Menczel Róbert díszlettervező ésBischof Sándor szcenikus Zalaegerszegen.(Például az igen szellemes, világító fal a revü-pompát éppúgy képes volt imitálni, mint az elha-ladó vonat fényeit.) A Madách színházi gazdagkiállítás egyébként problematikus, mert kétséges,hogy illik-e egyáltalán a darabhoz. Végtére is agazdasági válság idején vagyunk Berlinben, s aKit Kat Klub aligha fényűző lokál. Nyilván nemvéletlenül nevezik a szereplők maguk is ócska le-bujnak. Ilyeténképpen a Tasnádi Márton rendez-te békéscsabai előadás szűkebb, szegényesebb,pénztelenebb színpadképe bizonnyal adekvátabbhelyszín, mint a Madáché. Vayer díszlete alapjánez a Kit Kat Klub akár a Moulin Rouge is lehetne.S ha így van, akkor nem is el-képzelhetetlen az,amiről Sally oly hiábavalóan ábrándozik: hogyegyszer majd betéved Max Reinhardt. De én jobbszeretném, ha a békés-csabai Kabaréba tévednebe.

Masteroff-Kander-Ebb: Kabaré (békéscsabai JókaiSzinház)Fordította: Szinetár Miklós. A verseket fordította: G.Dénes György. Díszlet: Horváth Éva m. v. Jelmez: CsíkGyörgy m. v. Koreográfus: Hegyesi Aranka m. v. Kore-ográfusasszisztens: Novák Éva. Korrepetitor: BátkaiJózsef. Karmester: Hajdú Sándor.Rendezőasszisztens: Szeli Ildikó. Rendezte:Tasnádi Márton.Szereplők: Zubornyák Zoltán, Horváth Lajos,Tornanek Gábor, Felkai Eszter, Bökönyi Laura,Jancsik Ferenc, Réti Andrea.

Zubornyák Zoltán, a békéscsabai előadásKonferansziéja (Ilovszky Béla felvétele)

Kabaré (zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)Forditotta: Szirtes Tamás. A verseket fordította: BlumTamás. Diszlettervező: Menczel Róbert. Szcenikus:Bischof Sándor. Jelmeztervező: Laczó Henriette. Dra-maturg: Faragó Zsuzsa. Zenei vezető: Fekete Máriam. v. Koreográfus: Stefán Gábor. Korrepetitor: HajdúSándor. Asszisztens: Tompa Gábor. Rendezte: VasZoltán Iván m. v.

A bemutató előadáson harom sorralmogöttem sűrűn hallatott úgynevezettate-lier-nevetéseket egy kevésbé ismert ifjúszakmabéli, s ilyenkor két sorral mögöttemegy nem szakmabéli értelmiségi fel-háborodvapisszegett. Szemmel láthatóan illet-lenségnektartotta, hogy valaki heherésszen, amikor aszínpadon halálos veszélytől fenyegetettüldözöttek sorsa kel életre.

Mindkettőjüknek igaza volt.A beavatott értékelte a Katona kiváló színé-

szeinek most is szellemes és tetszetős szakmai

Szereplők: R. Kárpáti Péter, Tóth Loon, Kulcsár Lajos,Egervári Klára, Kocsis Ági, Siménfalvy Lajos, PalásthyBea.Cabaret (Madách Színház)Fordította: Szirtes Tamás. A verseket fordította: BlumTamás. Díszlet: Vayer Tamás. Jelmez: Schäffer Judit.Dramaturg: Springer Márta. Koreográfus: László Péter.Próbavezető balettmester: Sebestyén Csaba. Zeneivezető: Kacsák Tibor. Rendezte: Szirtes Tamás.Szereplők: Paudits Béla, Hirtling István, Laklóth Ala-dár, Psota Irén, Györgyi Anna, Garas Dezső m. v.,Básti Juli m. v.

megoldásait, amelyeket ebben a színházban ak-kor is szabad volt honorálni, ha világraszóló tétekforogtak kockán„ a laikus pedig ösztönösen ráér-zett, hogy itt egy ízig-vérig realista életszelet szá-mára bontották ki a negyedik falat, tehát a néző-nek illik úgy reagálnia, mintha ő is részese volnaa színpadra áttett életvalóságnak.

Ilyen darabot azonban a Katona eddig nem-igen játszott. Schwajda vagy Spiró hipernatura-lizmusa is egészen más dolog, mint az a kézmű-ves lírai kisrealizmus, amelynek Jean-ClaudeGrumberg meglehetősen jól ismert képviselője.

S Z Á N T Ó J U D I T

EGY ESTE A ZÓNÁBANJEAN-CLAUDE GRUMBERG: SZABAD ZÓNA

Nem hinném, hogy a Katona

József Színház-nak illúziói volnának arokonszenves francia színész-író alkotói súlyátilletően. Grumbergnek vannak kvalitásai;finoman, nagy beleéléssel és melegemberséggel mutatja fel a történelmicsapdahelyzetekbe került kisemberek hétköz-napjait, azokat a szokványosnak tűnő epizódo-kat, amelyek végső soron mégis nagy katakliz-mák mágneses erőterébe rendeződnek, s mint

a legtöbb színész-írónak, van érzéke helyzetek,s még inkább szerepek iránt - de jelentős írónaknem nevezhető, ényegében azért, mert nincs fi-lozófiája. Amit elmond, csak önmagáért beszél.Eddigi két legsikeresebb művét, a Dreyfust és Avarrodát - mindkettőt számos külföldi színház isműsorára tűzte - az tünteti ki, hogy itt tudta alegkoncentráltabban egy történetbe (Dreyfus),illetve egy eseménysorozatba (A varroda) fogni agyengéden ábrázolt és ügyesen tipizált kisem-beri portrékat, és itt a legerősebb a kapcsolat aszínpadi történés és a század iszonyú drámája, aholocaust között, amely Grumberg, az ember és

az író meghatározó alapélménye. Metaforikusérvénye, önmagán túlmutató jelentése, azaz filo-zófiája azonban e két darabnak sincs.

Ismétlem, ezzel a színrevivők nyilván tisztá-ban voltak, mint ahogy azt is érzékelhették, hogya Szabad zóna, Grumberg legújabb műve, nem-hogy nem emelkedik ki az életműből, de mégalatta is marad a Dreyfusnak és A varrodának(mely utóbbi éveken át szerepelt a Vígszínházműsortervén, de aztán megmaradt a kispadon).Dramaturgiája A varrodáénak felel meg: cselek-mény nélküli, az alapszituáció, vagyis a bujkálásfeszültségéből táplálkozó életképsorozat szán-dékosan aluldimenzionált, szeretetre méltó, dejelentéktelen emberekről. Mellesleg a kiélezettés jelképessé stilizált, s ennyiben Grumbergmunkásságában újszerűnek tekinthető befeje-zés sem igazán sikerült; mondanivalója, a min-den üldözött melletti, válogatás nélküli kiállásegyfelől közhelyszerű, másfelől hibás, mert bár-mily szánnivalóan, gyermekien ártatlannak mu-tatja is Stohl András a német kiskatonát, ki tud-hatja, mi van a füle mögött, s éppúgy megérdem-li-e a segítséget, mint a Maury gazda által bujta-tott zsidók. (Ezt a kétes értékű közhelyet a rende-zés az előadás záró mozzanataként még megfe-jeli egy hasonló, bár legalább vitathatatlan igaz-ságú banalitással, Simon és Maury, üldözött ésgyámolító közös fényképének kivetítésével, amijelzi, hogy Ács János érezte egy frappáns befe-jezés hiányát, de azt is, hogy a mű nem csalt előbelőle különösebb találékonyságot a hiány betöl-tésére.)

A darabválasztás igazi okát tehát másutt,vagyis nem az anyag elsöprő erejű minőségébenkell keresni. És ebből a szempontból a Szabadzóna elvben nem is rossz választás. Már maga acím is olyan ironikus jelentéstartománnyal bír,amilyet - rosszmájúan szólva - a mű meg semérdemel; hiszen ez a szabad zóna a maga rela-tív, éppen zónaszerű szabadságában igazából aszabadság megcsúfolása - maga a hebehur-gyán, félszívvel megszervezett ideiglenesség,amelyben a kényes egyensúly bármikor átbillen-het a szabadság ellentétébe (és soha nem a va-lódi szabadságba). Vagyis Pétain marsall vichyiFranciaországa épp annyira volt „szabad" zóna,mint például, ugyanebben az időszakban,Horthy-Magyarország, és e párhuzam felmuta-tása ma éppen nem fölösleges. Aztán vannakközvetlenebbül kínálkozó aktualitások is: a fel-éledő antiszemitizmus, illetve, ezen túlmenőenés ezt magába foglalva, mindennemű kisebb-ségellenes és idegengyűlölettől vezérelt indula-tok és áramlatok, amelyek ellen művészi szótemelni igazán méltó feladat a Katona JózsefSzínház számára.

Nem mondható, hogy az előadás kizárja azilyen asszociációk fellépését, hiszen a Katonaközönsége még elébe menni is kész e lehetősé-

Bodnár Erika (Léa) és Rudolf Teréz(Mauricette)

KRITIKAI TÜKÖR

KRITIKAI TÜKÖR

geknek; de az sem mondható, hogy Ács Jánosrendezése sokat tenne e mögöttes tartományokkijelölése érdekében; beéri vele, hogy bízik -nem alaptalanul - a néző továbbgondolási haj-lamában, ami e téma esetében már pavloviautomatizmusnak is beillik; de ez azautomatizmus a kulcsszavak tételesfelsorolásával is kiváltható. Amúgy a darab éscsakis a darab van eljátszva, ami remekműesetében esetleg elég (bár akkor sem öröm), eközépszerű zsánerképsorozatnál viszontcsalódást keltően kevés, és az olyannyi-rakézenfekvő továbbgondoláshoz sem ad meg-felelő mennyiségű és minőségű impulzust semaz érzelmek, sem az értelem számára.

Mint általában a magyar színészek, a Katonatagjai is elsősorban az úgynevezett lélektanirealista játék területén otthonosak, noha éppenitt számos alkalommal tágítottak e stílushatárain, s időnként át is lépték őket. Grumbergdrámája, Ács János rendezése szigorúan belülmarad e stíluson, ami elvben nem zárná ki remekhagyományos teljesítmények létrejöttét. Furcsamódon ez mégsem következik be. A színészekhite-lesen bontják ki a legnagyobbjátéklehetőséget: az állandó nyomás alatt élő kiscsoport jellegzetes reakcióit, a hiszterizálódást,az egymással szembeni rejtett agresszivitásalkalmankénti ki-töréseit, s az ellentétesfolyamatot, amely a szolidaritás, azegymásrautaltság késztetéseit mozgósítja. Afeladat azonban láthatóan még-sem hozta lázbaaz együttest, és így nem születnek - vagy 1992-ben és épp a Katonában tán már nemisszülethetnek? - a kisrealista stíluson belül olyanteljesítmények, amelyek a kiváló színészekpályáján új, emlékezetes állomást jelölnének ki.Bodnár Erika, (Léa) Végvári Tamás, (Simon)Horváth József (Maury) finoman, érzékenyen,színesen játszanak, méltón a nevük képviseltemárkához, de többhöz, úgy tűnik, nem kaptakihletést a sajnos már hosszabb ideje fáradtnaktetsző Ács Jánostól. A rendező formáját méginkább jelzi, hogy a megfelelő irányítássaltündökölni is képes Szirtes Ági (Maury menye)milyen halovány, hogy Ujlaki Dénes, szegény,egyetlen árnyalattal sem képes gazdagítani ska-tulyafiguráját, a most épp Paul névre hallgatócsendőrt, hogy a Benedek-féle Kamra-orfeum-ban olyan sokat ígérő Rudolf Teréz f.h. (Mauri-cette) ki sem tud bontakozni, s hogy az egyetlenmerészebb szereposztási ötlettel bevont BlaskóPétert (Apfelbaum) soha még ilyen külsőséges-nek nem láttam; igaz, hogy a figura is mintegystatisztikai okokból került a darabba, hogy az asz-szimilált, elvilágiasodott, szkeptikus zsidó típu-sa, Simon mellett a fanatikus gettózsidóságnak ismeglegyen a maga képviselője. A két remek,friss, őszinte gyerekszínész mellett csak MáthéErzsi (Mme Schwarz) tud valóban frappírozni,aki jiddische mameként minden másod-percében hiteles és mégis meglepő, kontrasztoslétezést teremt a színpadon.

Végvári Tamás (Simon) (Koncz Zsuzsa felvételei)

És ismét remekel Antal Csaba, akinek díszletemaga a „zone libre", a beszorított, nyomorúsá-gos ideiglenesség és a szabadság illúzióját fel-villantó természeti végtelenség ellentmondása.Ebben a díszletben többet is el lehetett volna ját-szani, mint a Silberstein-Girard család másodikvilágháborús hányattatásait; ide valamennyienbefértünk volna.

Minthogy nem vagyok se rendező, se szín-igazgató, gyakran jut eszembe, hogy harendező vagy igazgató volnék, most Ka-rinthy Ferenc Házszentelőjét venném elő.Hiszen a darab gyönyörűen példáz-za, hogy a dzsentroid mentalitás, az úri virtus,azaz az uralkodó osztály s főképp az uralkodómentalitás simán túléli a rendszerváltásokat. Azostobaság és az erőszak nem rendszerspecifi-kus. De minderre csak azért gondolok, mert nemvagyok se rendező, se színigazgató. Ha az len-nék, biztosan tartanék attól, hogy szándékomatfélreértik, hogy a nézők egyszerűen az imént le-tűnt rendszer bírálatát, szidalmazását vennék

Jean-Claude Grumberg: Szabad zóna (Katona JózsefSzínház)

Forditotta: Réz Pál. Díszlettervező: Antal Csaba. Jel-meztervező: Szakács Györgyi. Szakértő: Dr. DománIstván. Rendezte: Ács János m.v.

Szereplők: Horváth József, Bodnár Erika, Máthé Er-zsi, Rudolf Teréz f.h., Tóth Barna/Bódy Gergely, Vég-vári Tamás, Gero Gábor/Korbuly Máté, Blaskó Péter,Szirtes Ági, Ujlaki Dénes, Borbély Sándor, StohlAndrás.

csak észre. Nem lenne akkora önbizalmam,hogy elhiggyem: olyan előadást tudnékteremte-ni, amely nem a múlt kommunistavezetőiről szól-na, hanem azokról azemberekről, akik mindig csak felhasználják azéppen kurrens ideológiát, de lényegében attólfüggetlenül bármely rend-szerben megragadjáka hatalmat itt, Európa keleti felében.

Babarczy Lászlónak volt bátorsága ehhez.Csak éppen Ivo Brešan darabját, a ParasztHamletet vette elő, amelyet egyszer mármegrendezett - egyébként ugyanabban azesztendőben, 1979-ben, amikor KarinthyFerenc darabját is bemutatták -, igaz, nemkőszínházban, hanem

Z A P P E LÁSZLÓ

AZ EGÉRFOGÓ VISSZACSAP?IVO BREŠAN: PARASZT HAMLET

KRITI K A I TÜKÖR

Jelenet a kaposvári Paraszt Hamletből (IlovszkyBéla felvétele)

a boglári Vörös kápolna előtti szabad térben.Brešan Hamlet-parafrázisa, illetve az, ahogyanDonja Mrduša megye Blatusa falujában aHamletet előadják, a frissen berendezkedőkommunista hatalomról szól, s korábbielőadásában nem is hallhattunk ki belőle igazánmást. Legfeljebb tudhatta, aki akarta, hogy azértMate Bukara jelszavai, mindig az adottpillanathoz igazított primitív pártzsargonja nemazonosak a rendszer élméletével. A figuragyakorlata persze nem nagyon különbözött anagypolitikáétól. A mű azonban akkor is szóltarról a mélységesen mély ostobaságról,elmaradottságról, megfélemlítettség-ről,kiszolgáltatottságról, amelyben minden esz-me,ideológia eltorzul, csakis hatalmi, manipulatíveszközként, a sötétségben, igénytelenség-benélő, a napi robotban szinte öntudatlanul tengődőtömeg megtévesztésének, elnyomásánakeszközeként létezhet.

A mostani kaposvári előadás a réginél ishangsúlyosabban szól erről a balkáni elmara-dottságról, durvaságról, civilizálatlanságról.Brešan darabja ugyanis több szálon fut. Lebo-nyolódik nagyjából, fővonalaiban az eredetiHamlet története, folynak a Hamlet előadásánakpróbái, s közben lejátszódik a szereplőkkel egyottani, falubeli eset is, amely nagyon hasonlít adán királyfiéhoz. Ebből szinte automatikusankövetkezik, hogy az egérfogó visszacsap. NemHamlet állítja ugyanis a csapdát, hanem a szö-vetkezet elnöke, aki egyben a falu párttitkára is,amikor mérhetetlen ostobaságában és elbizako-dott gőgjében színházi előadás szervezésére

vetemedik. Legfeljebb a tanító gyanúsítható az-zal, hogy nem véletlenül osztotta Claudiust ahelybeli kiskirály, Gertrudot az özvegy kocs-márosnéra, Poloniust az elnök és titkár hűségescsatlósára, a népfrontelnökre, Opheliát pedig alányára, aki szerelmes egy hamis váddal börtön-be zárt ember fiába. S erre a fiúra jut természete-sen Hamlet szerepe.

Csakhogy Európának ezen a felén az egérfo-gó bármerre nyíljék, nem fog semmit. A leleple-zésnek, az igazságnak nincs jelentősége, nincsszerepe. Senkit sem érdekel igazán, semmi semkövetkezik belőle. Veszett részegségbe, vadtáncba, trágár nótázásba fullad a tragédia. Nincsa dráma végén tömeghalál, csak őrjöngő kóló. Abűn, a világ kiforduIása nem pusztítja el sem azo-kat, akik kifordíto ták, sem azokat, akik helyreakarnák tolni. Csakis vétlen, balek áldozatokvannak. A sikkasztásért ártatlanul elítélt, a bör-tönben öngyilkos lesz, a falu bolondja pedig any-nyira beleéli magát a viharos eseményekbe, nomeg a mulatozásba, hogy izgalmában felakaszt-ja magát. Nincs katarzis, nem tisztul meg a világa bűnösöktől, és nem tisztul meg nézői lelkünksem. De jól az eszünkbe véssük Mate Bukarael-ragadtatott szavait arról, hogyha monarchialen-ne, akkor is ő lenne itt a király.

Régmúltból való szöveg könnyen igazíthatómai mondanivalóhoz. Szinte magától értetődik,hogy kell lennie időszerű olvasatának. A közel-múltról szóló drám esetében ez nehezebb. Ba-barczy azonban n mcsak, s talán nem is első-sorban, politikai d ámát rendezett, hanem em-beri történetet is. Nemcsak politikai szimbólu-mok jelennek me a színen, nemcsak az adotthatalmi-hierarchik s rendszerben elfoglalt pozí-

ciók tűnnek fel. Hanem emberek, akik ebben a vi-lágban élnek, szenvednek, s éreznek mindent,ha nem is értenek semmit. Szinte statisztai sze-repekben a színház kitűnő epizodistáit láthatjuk.Tóth Béla vezeti a férfiak karát, s mellette egy-egy karaktert formái meg Csapó György, Gőz Ist-ván és Simon Mihály. A parasztlányok közül fon-tos szerepe van Nagy Marinak, aki ismét remek- néma - alakítást nyújt; apránként véteti észremagát, amint megformálja a bolond lányt, akireaz előadás csattanója vár. Kristóf Kata és Né-meth Judit főképp egy énekes-táncos betétbőlbontja ki azt a félöntudatlan nemtörődömséget,amely ezt a társadalmi közeget jellemzi.

Kelemen József szinte főszereppé avatja a fa-lusi tanító alakját. Az értelmiségi megalkuvásminden fajtáját, fázisát eljátssza, s közben foly-vást dühödten tiltakozik a teste, a lelke egyaránt.Szalma Tamás Bukara-Claudius szerepébennemcsak dölyfös demagóg és dörzsölt manipu-látor, de a kocsmai verekedések békebírójánakszerepét is jól érti. A lázongó Hamletnek sorozat-ban kínált kegyes megbocsátásával mindinkábbeljelentékteleníti annak vádjait, családi veszeke-dések, ivóbeli késelések szintjére süllyeszti le azerkölcsi kérdéseket. Molnár Piroska eleven ke-déllyel tölti ki a Gertrudot játszó, terebélyes öz-vegy szerepét, Szula László mint népfrontelnökés Polonius főképp a fel-felhorgadó, de mindigelszunnyadó lelkiismeret-furdalást érezteti, Ba-csa Ildikó a legénnyel évődő, férj után sóvárgóparasztlány sablonjából fejleszti ki Andja-Opheliabesugótragédiáját. Sztarenki Pál együgyű dü-höket és félelmeket jelenít meg a Laertes szere-pét játszó szövetkezeti bizottsági elnökként,Rázga Miklós pedig mint kommentátor, aki a fa-luból egyedül látta valaha Zágrábban az igazi da-rabot, az átértelmezés alaphangját adja meg.Lelkes, naiv és végtelenül ostoba. Mindent a leg-közvetlenebb biológiai oldaláról szemlél. TörkölyLevente viszont a falusi legény elemi szenvedé-lyeibe az igazi dán királyfi gyötrődéseinek mély-ségét csempészi bele olykor.

Szegő György díszletében egy népszínművetis el lehetne játszani, s éppen a stilizált naturaliz-mus paradoxonával járul hozzá a groteszk tragé-dia hatásához. Ugyanaz igaza Hevesi András ál-tal összeállított zenére, valamint Szigeti Szilviafigurákat jellemző öltözékeire is.

Ivo Brešan: Paraszt Hamlet (kaposvári Csiky GergelySzinház)Fordította: Sády Erzsébet és Eörsi István. Versek:Eörsi István. Zene: Hevesi András. Díszlet: SzegőGyörgy m.v. Jelmez: Szigeti Szilvia. Világítástervező:Bányai Tamás. Segédrendező: Hunyadkürty Györgyés Hornung Gábor. Rendezte: Babarczy László.Szereplők: Szalma Tamás, Szula László, Bacsa Ildikó,Molnár Piroska, Sztarenki Pál, Törköly Levente,Kele-men József, Rázga Miklós, Csapó György, GőzIstván, Tóth Béla, Simon Mihály, Nagy Mari, KristófKata, Németh Judit.

KRITIKAI TÜKÖR

Nem tudom, a román vendégrendező, Victor-loan Frunzá maga választotta-e a darabot,vagy Csehov Cseresznyéskertjénekmegrendezésére szólt a Nemzeti Színházmeghívása. Nincs különösebb jelentőségeennek az előadás értelmezése szempontjából,pusztán azért érdekelne, mert a színpadonlátottak alapján számomra rejtély maradt, miértéppen ezt a darabot vitte színre a ven-dégművész. Ha így szólt a megrendelés, akkorpersze érthető. Ezt a gyanút látszik egyébkéntalátámasztani a színház direktorának, AblonczyLászlónak a műsorfüzetben olvasható kérdése:

„Egy új igénybejelentéssel munkáját kezdő szín-háznak, húsz esztendeje, hogy Csehovot ját-szott, ugyan mit jelenthet a Cseresznyéskert?''Ez az, amit viszont az előadás alapján én nemtudok megfejteni.

A nézőt fogadó s a forgószínpadra építettdíszlet (az ugyancsak vendég Grand Adrianamunkája) mint látvány meghökkentő és töpren-gésre késztető. Metaforái viszonylag könnyedér

Grand Adriana díszlete a Cseresznyéskerthez

feloldhatók ugyan, marad azonban a kérdés, va-jon hogyan fognak a színészek az egymás he-gyére-hátára hordott, ember és állat formájú tor-zók, bútorok, biliárdasztal, szekrény, kövek ésegyéb, meghatározhatatlan formájú kacatok kö-zött mozogni, játszani. Mielőtt azonban erremegkaphatnánk a választ, újabb ámulatot okoz-nak az ugyancsak Grand Adriana tervezte jelme-zek, amelyek jelentésének kihámozása már ko-rántsem olyan könnyű, minta díszleté. Az ugyan-is könnyen belátható, hogy egy élet kidőlt-bedőltrelikviái s a szobortorzó-kompozíciók, a lombta-lanul magasba nyúló, emberi karokat idéző fákálomvilágot mintáznak, vagy inkább rémálomké-pet, emlékképeket. azt az asszociációs bázist,amit Frunzá számára a darab hangulatilag jelent.De hogy mivégre az absztrakt festészet és ageometria elemei ihlette ruhák?! (Azon túl, hogya mozgást szemlátomást akadályozzák?!Meglehet persze, hogy ez a mozgásbelikorlátozottság, ez a kényelmetlenségérzet iscsupán eszköz a darab közvetítette világérzékivé tételére.) Mindenesetre Grand Adrianaszínpadán a díszlet

SZŰCS KATALIN

MARAD A MŰSORFÜZET...CSEHOV: CSERESZNYÉSKERT

KRITIKAI TÜKÖR

nem játéktérként, nem eszközként, hanem adráma ihlette, véghangulatot sugalló képzőmű-vészeti alkotásként funkcionál - bár annakmeglehetősen közhelyes -, ugyancsak erősennehezítve, kényszeredetté, egyszersmind kon-centrálttá téve a színészek mozgását. A Ra-nyevszkaját alakító Béres Ilonának például erő-sen kell vigyáznia, hogy hová lépeget a mester-séges göröngyök között, amikor pedig sikerülegy antik vonalú díszletelemen méltóságteljestartását megőrizve megtelepednie, ugyancsakkomoly erőfeszítésébe kerülhet hintázni ezen az

Sinkovits Imre (irsz) és Béres Ilona (Ra-nyevszkaja) (Koncz Zsuzsa felvételei)

e célra teljesen alkaImatlan, mert a padlóra élé-vel támaszkodó ül alkalmatosságon.

Ranyevszkajáé lidércesnek mondható, múltbarévedő álo világa tehát kézzelfogható,megismerhető, sz mben azokkal az emberek-kel, akiknek a lelk ben, szívében, agyában él.Látszólag talán mé többet, mást is megtudunkróluk, mint amit Cs hov az ő rafináltan sokrétegű

dialógusaiban sejteni enged. Frunzá rendezésé-ben mintha a szereplők tudatalattija elevenednékmeg, vetülne rá a külvilágra. Vélhetően ezért anyomasztó, idillinek semmiképpen sem mond-ható emlékképek, a gyerekkort idéző poros ka-catok; ezért találkozik és beszélget több ízbenegy kislány és egy kisfiú képében gyermekkoriénjével a testvérpár, Ranyevszkaja és Gajev;ezért jelenik meg nem csupán Ranyevszkajaszavaiban, de a színpadi valóságban is halottédesanyjuk alakja; és legfőképp: feltehetőenezért közeledik egy óvatlan pillanatban Petya

KRITIKAI TÜKÖR

Trofimovhoz, meghalt gyermeke egykori tanító-jához asszonyi fellobbanással Ranyevszkaja, s aszöveggel ellentétesen talán ezért közeledik fizi-kailag is egymáshoz Anya és Trofimov, miköz-ben arról szónokolnak, hogy ők ketten fölötte áll-nak a szerelemnek. Aminthogy Dunyasa is nyil-ván ezért fetreng magát felkínálva Jasával, akiviszont éppen arról prédikál, mennyire nem úridolog, ha egy nő csak úgy odadobja magát vala-kinek. Kendőzetlenül megmutatkoznak tehátminduntalan az ösztönök, a vágyak, de ettől nemtudunk meg többet, mást a szereplőkről, mint ed-dig, csupán egyértelművé redukálva rágják aszájunkba egy lehetséges értelmezés néhánymorzsáját. Mert hogy mi következik ezekből amozzanatokból a darab egészére vonatkozóan -erre nincs utalás. Ahogyan arra sem, hogy amegszokottól eltérően a Peremartoni Krisztinamegformálta Varja miért nem emlékeztet a leg-kevésbé sem egy vénkisasszonyságra ítélt zár-daszűzre; miért veri ököllel, brutálisan az időelőtt megjelenő s ezzel fájdalmas emlékeket fel-kavaró Trofimovot; s hogy mit kezdjünk ezzel aszöveggel ellentétben nem szánalmas külsejű,nem pápaszemes, ellenkezőleg, Végh Péterszemélyében villogó tekintetű, lobogó hajú Trofi-movval vagy az alig leplezetten hideg és szere-tettelen Ranyevszkajával? Netán az ő megjele-nésük, viselkedésük is csupán a tudatalattijukmegelevenedése volna? S a szertefoszló álom-világ helyén örömmel ocsúdó, éledező realitás-érzék maga a megtestesült „hurráoptimizmus"?Kik ezek az emberek, honnan és hová tartanak?No és mit kezdjünk emberileg a Sára Bernadettejátszotta, múlt és tán jövő nélküli karikatúrával,Sarlottával, akiről csak éppen azt nem tudhatniebben az interpretációban, hogy milyen emberkarikatúrája, és főként hogy miért az? És akkoraz öreg Firsz, Sinkovits Imre kabátján fityegőcsengettyűket még nem is említettük.

Csak irigyelni tudom a színészeket, akik -meglehet - választ kaptak ezekre vagy hasonlókérdésekre a próbák során a rendezőtől, amikor„egy-egy emberi-színészi szerepsors a magagyökereit kereste" - ahogyan a műsorfüzetbenAblonczy László fogalmaz. Nekünk maradnak azugyancsak itt olvasható magvas gondolatok adarabról Strehlertől, Harag Györgytől, Brustein-től, Fergussontól...

Csehov: Cseresznyéskert (Nemzeti Színház)Fordította: Tóth Árpád. Diszlet- és jelmeztervező:Grand Adriana m. v., Zeneszerző: Orbán György.Dramaturg: Bereczky Erzsébet. Játékmester: TatárEszter. Rendezte: Victor-loan Frunža m.v. Szereplők:Béres Ilona, Hámori Eszter, m. v., PeremartoniKrisztina, Fülöp Zsigmond, Csíkos Gábor, VéghPéter, Mihály Pál, Sára Bernadette, Pathó István,Bartal Zsuzsa, Sinkovits Imre, Tahi József, Botár End-re, Kun Tibor.

Barry Kyle Zúzódása nem szerepelt a Buda-pestiKamaraszínház idei műsortervé-ben. Barry Kyle

nevét hiába kerestem a VilágirodalmiLexikonban és a különböző Ki kicsodákban.Hírlapi forrásokból derült ki, hogytöbbesztendős liverpooli és yorki rendezőigyakorlat után, a Royal Shakespeare Companyhuszonöt esztendős újoncaként, be-mutatkozásul vállalkozott a Sylvia Plath életébőlés műveiből általa komponált dokumentumjátékmegjelenítésére az 1973/74-es évadban. Az ős-bemutatón a költő Három nő című rádiópoémá-jával együtt bemutatott álomjáték hírét, előadá-sának ötletét, majd húsz év után, az Izraelből ér-kezett magyar vendég, az akkoriban még Angliá-ban élő Pártos Géza hozta el Budapestre. Az őszemélye és a mű hőse (egyszersmind költőiszövegeinek szerzője) jelenthették a garanciát aszínháznak a merész vállalkozásra.

Merésznek nem a szerző ismeretlensége mi-att mondanám a bemutatót, hanem mert költé-szettől elforduló korunkban alig képzelhető elveszélyesebb ölet egy (bármilyen emelkedett)rendhagyó irodalomóránál. Veszélyforrást je-lenthet az a körülmény is, hogy hiába vált a bos-toni születésű, de Cambridge-ben (is) nevelke-dett nagy tehetségű amerikai költőnő tragikusankorai, önkéntes halála után legendahőssé - ez alegenda Magyarországon csak kevesek élmé-nye. Ami pedig az életrajzi dráma szövetének sú-lyosabb részét alkotja: Plath lírája, érzelmekfűtötte, démonokkal viaskodó, metaforikusköltészete - elmélyült olvasást követel, nempedig színpadot.

Erre utaltak annak idején az ősbemutató kriti-kusai is, akik szerint a drámai dimenziókat nélkü-löző, színvonalas felolvasás valójában nemváltott ki olyan emóciókat, amelyek anyomtatott szöveggel való találkozás nyománmegszülethettek (Time), Még MichaelBillington is meg-jegyzi - bár ő elfogadja ésdicséri Sylvia Plath

F Ö L D E S ANNA

„CSAK NEM AZ ÉLETEM ILYEN ÉRDEKES?"

BARRY KYLE: ZÚZÓDÁS

Pártos Géza

KRITIKAI TÜKÖR

verseinek színvonalas és látványos előadását -,hogy e költészet befogadásához időre és erő-feszítésre lenne szükség, és ez a közvetlen ha-tásra építő előadás valahogy úgy hat a nézőre,mintha robogó expresszvonatból gyönyörköd-nék a tájban (Guardian).

Nem kétséges, hogy Pártos Géza ennek akockázatnak a tudatában választotta a Zúzó-dást. Barry Kyle biográfikus közelítése és tiszte-lettudó irodalmi antológiája nyilván csak kiindu-lópont volt számára, ugródeszka a képzeletnek.Pártost minden valószínűség szerint a démo-nokkal viaskodó, érzékeny és beteglelkű tehet-ségek (ismerős) tragédiája, Sylvia Plath verscí-mével élve „A bezárulás bátorsága" foglalkoztat-ta. A léttagadásával kezdődő halhatatlanság. Az

üvegbura című megrendítő önéletrajzi regényidézett jelenettöredékeinél jobban izgatta a min-den öngyilkosság nyomában felkavarodó miér-tek crescendója; az a kérdés, amit Pártos Dom-ján Edit, B. Nagy László, Latinovits és oly sokmás kortársa beteljesült tragédiája nyomán isfeltett magának. És a válasz, bár Sylvia Plath

Jelenet a Zúzódásból (Koncz Zsuzsa felvételei)

amerikai világában környezetében másként je-lenik meg, mélylé ektani szempontból, érzé-kenység tekintetében analóg: az elviselhetetlenelviselésére való al almatlanság.

Színpadi álomjá ék és irodalomtörténeti do-kumentum - a ne látszólagos ellentmondástPártos Géza kitűnő stílusérzékkel és rendezőifantáziával oldja fel. Sajátos módon megkönnyítiezt számára a szer. nek azaz önkényes és nemis túlságosan erede i ötlete, amellyel három sze-repre bontja Sylvia lath személyiségét. Valószí-nűleg nem én lehettem az egyetlen a nézőtéren,akiben ellenkezést, idegenkedést ébresztett ezaz eljárás, amely a .kizofrénia didaktikus kivetí-tésének gyanújába keveredik, és amelyet azegyre divatosabbá optatott „három nővér"-mo-tívum éppoly kevés.é indokolhat, mint a SylviaPlath költészetére gyébként mélyen jellemző,

megrendítő Három ő című kompozíció. Az elő-adás azonban - menet közben - lesze

relte a nézői ellenkezést; elfogadtatta, hogySylvia Plath szélsőségek közt csapongó alkatá-nak, érzelmi gazdagságának megjelenítésére

hárman fognak össze. Három, egy testbe zárt lé-leknevében, három hangon szólal meg egyetlenember, a létet igenlő és tagadó, megélni és fel-idézni is képes poéta. E magyarázat mellett szólaz is, hogy az egymásra rímelő (meglehetősenfantáziátlan) ruhákban megjelenő színpadiSylviák nem életkorban, nem funkcióban, nem iséletkori különbségeik jelentősége okán, hanemleginkább még a világra való reagálásuk tekinte-tében különülnek el.

Az élményeit intellektuálisan feldolgozó, elbe-szélő, emlékező Sylvia, a költő és saját sorsánaksúlyos lelki terheket hordozó krónikása: VenczelVera. A derűs, naiv, az élet dolgairaközvetlenebbül reagáló, minden porcikájábanlányos-asszonyos Sylviának (Csonka Ibolya)Kyle jóval kevesebb drámai lehetőséget kínált,minta színpadon is egyes számmal jelöltSylviának (Murányi Tünde), aki a gyermekéveketés az anyaságot is fel-idézi, s tragikusérzékenységével az elviselhe-

KRITIKAI TÜKÖR

tetlen üvegburába ütközik; ez az a Sylvia, aki azirodalmi köztudatban és a legendában is a leg-plasztikusabban van jelen.

De ők hárman együtt ebben a természetetmeghazudtoló szellemi szimbiózisban is valósá-gosabbak, mint a körülöttük kavargó vagy tüll-függönyök mögé rejtett, ritkán barátságos, több-nyire taszító, s a szellem magaslatáról tekintvegroteszk kisvilág, amelyet egyébként a makro-kozmoszban otthonosabb költő nagyon is éle-sen, nőies precizitással és intellektuális iróniávallát. E képességének köszönhetőek az álomjátékdisszonáns, szatirikus momentumai, a lírai lebe-gést meg-megszakító, realitásukban abszurd,remek zsánerképek, amelyek mellesleg kont-raszthatásukkal stílusosabban illeszkednek aköltői kompozícióba, mint a sablonszövegeketés irodalomtörténeti tényeket korrektül közlőnarrátor (Cs. Németh Lajos).

A színpadon az is a valóság része, ami csak aköltő (és a rendező) képzeletében született: alángoló tulipánok színorgiája, a vésztjósló ár-nyak imbolygása, a táncoló méhek fenyegetőzümmögése, a papírcsákós kritikusok torz vi-gyora. Ezeknek a Sylvia Plath életrajzában ésköltészetében gyökerező látomásoknak a meg-jelenítése - elmondva - riasztóan giccsveszé-lyes, Pártos azonban a közreműködő táncosoksegítségével, sejtelmes világítással, esetenkéntnémi iróniával elkerüli a csapdát. Ahol mégis be-leesik, az éppen a kompozíció túlsó, ellenkezőszélsősége, a színpadra telepített, közvetlen va-lóság. Amikor a hazai öngyilkospanteon fotósmegjelenítésével, Latinovits és mások felnagyí-tott fényképével didaktikussá szegényíti az elő-adás egyébként szuggesztív, magyarázatranem szoruló üzenetét.

Mivel Barry Kyle költői oratóriuma konstrukci-ójában nem dráma, a népes szereplőgárdábólkevesen kaptak igazán hálás szerepet. PártosGéza színészvezető erényeinek hála, e korláto-kon belül Holl Jánosnak (az apa) és Dunai Ta-másnak (Ted Hughes, Sylvia költő-férje) sikerültsovány szövegéből körüljárható karakterszere-pet formálni. Szellemes gúnyrajz kerekedett azAnyák Egyesületének összejöveteléből is.

Ennek ellenére attól tartok, hogy esztendőkmúlva, amikor Az üvegbura torokszorító feszült-sége még mindig elevenen él bennünk, a Buda-pesti Kamaraszínház sikert érdemlő bemutató-jának egyetlen momentumára, pontosabban vo-nulatára fogunk csak visszaemlékezni; arra,hogy Venczel Vera érzékeny, sorsával alig pere-lő és Csonka Ibolya telivér, bájos Sylviája mel-lett megszületett az a nőalak, aki túlnőtt aszövegkönyvön, aki nem Barry Kyle, hanem aversek Sylviája. Murányi Tünde, aki egyetlen.félelmetesen emelkedő, majd zuhanó ívbe szer-kesztette a költő sorsát, s megőrzött gyermekinaivitása, riadalma ellenére elhiteti, hogy az őlel-

kéből, kavargó szenvedélyeiből szakadtak kiazok a sorok, amelyek túlélik a kárhozatot. Fi-gyelemre méltó a fiatal színésznő gesztusainakkifejező ereje; a lovaglójelenetben mosolyra fa-kaszt, az anyaság örömét idézve elérzékenyít,szerelmesen a telefonkagylót is átforrósítja, s abetegágyon néhány elcsukló szótaggal megren-dít.

Ha Barry Kyle Pestre látogatna, nyilván PártosGézának és Murányi Tündének mondana asikerért köszönetet. De csak azért, mert nemhallaná,

Játékszín Mandragóra-előadásán többszörelőkerül egy kis kötet. Machiavelli! - mondjajelentőségteljesen az egyik szereplő a könyvremutatva. Mások értetlenül néznek, gyanakodvavizsgálgatják a könyvecskét, mely - úgy tűnik -magának a da-rabnak a szövegét tartalmazza. Kiez a Machiavelli? Mi is van valójában ebben aműben? Reneszánsz életörömmel telivígjátéknak tekinthető-e a szöveg vagy inkábbkeserű szenvedélylyel megírt komédiának?

Egy olyan világban élünk - gondolhatta Ma-chiavelli a XVI. századi Itáliáról -, amelyber atények és a látszatok összetéveszthetők, mert amorál nélkül maradt emberiség, az energikus, depusztán az önérvényesítést célzó cselekvések-ben tobzódó ember maga sem tud különbsédettenni a hamisság és a hitelesség között. Talánnem is tartja fontosnak ezt a distanciát. „Az em-berek annyira együgyűek és annyira a pillanatnyiszükség irányítja a magatartásukat, hogy akicsalni akar, mindig talál valakit, akit becsaphatés megtéveszthet" - olvassuk A fejedelemben,de mindezt akár a Mandragórához csatolhatódramaturgiai értekezés kiinduló tételének is te-kinthetjük. Ennek szellemében maga Machiavel-li is megtéveszteni igyekezett olvasóit: súlytalan,kis csalatásokkal teli történetté alakította a min-den értéket negligáló machináció keserű komé-diáját.

Egy olyan világban élünk - gondolhatta DanMicu rendező -, amelyben a látszatok egyre re-ménytelenebbül igyekeznek eltakarni a zűrza-vart. A Játékszínben látható Mandragóra-elő-adás rendezője nemcsak a komédia mélyére né

amit mi: hogy Tandori Dezső költői magasfe-szültséget érzékeltető, hiteles és leleményesfordítása a magyar fordításirodalom remeke.

Barry Kyle: Zúzódás (Budapesti Kamaraszínház)Fordította: Tandori Dezső. Díszlet: Kentaur. Jelmez:Bartha András. Rendezte: Pártos Géza.Szereplők: Csonka Ibolya, Venczel Vera, MurányiTünde, Dunai Tamás, Réti Szilvia, Holl János, lllyésMária, Szőke Pál, Horváth Ferenc, Kóti Katalin, Rei-senbüchler Sándor, Mihók Éva, Lestyán Katalin, Cs.Németh Lajos.

zett, nemcsak a felszín alatti rétegeket kutatta,hanem túl is tekintett a művön. Nemcsak akeserűséget látta meg a darabban, hanem egyszét-esett világ ábrázolására használta fel adrámát.

Ehhez elemeire bontotta a szöveget, és önál-ló, szuverén előadásegységként építette újra.(Inkább Mandragóra-variációnak tetszik a pro-dukció, s nem interpretációnak.) Módszerében -s nem stílusában - sokban hasonlít a Mand-ragóra ezen színpadra állítása Taub JánosPlautus-rendezéséhez, A hetvenkedőkatonához. Mindkét előadás szabadon kezeli aklasszikus szöveget, apró betoldásokkal,kiszólásokkal egészíti ki a választottfordításokat. A szereplők mindkét játékbanidőnként kívülállóként tekintenek a helyzetekre,ironizálják a szituációkat, szüntelenül aszínpadi helyzet paradoxonaira hívják fel afigyelmet. Ezáltal a játék fontosabbá válik, mintamegjelenített történet, a középpontba helyezettszínjátszás fölébe kerekedik az iro-dalomtiszteletnek. A színház ebben az értelme-zésben nem az illúziókeltés helyszíne, hanem ajáték terepe. Nincsenek korhű jelmezek, miliőtfestő díszletek, lényegében üres térben, kortalan(modern) ruhákban jelennek meg a szereplők.

Közös módszert említettünk pusztán, hiszenstílusában jelentősen különbözik a két produk-ció. A Taub-színház stilizációja a színészjátékára épül. A testtartás, a gesztus, a mimikakinagyított pillanataiból születik az előadássajátos játékmodora. Dan Micu inkább ahelyzeteket ironizálja, idegen elemekbeiktatásával a szituációk és a figurákabszurditását hangsúlyozza. Ligurio (BalkayGéza) és Callimaco (Alföldi Róbert) találkozásátpéldául egy kávéházba helyezi, ahol

SÁNDOR L. ISTVÁN

A LELEPLEZETT KOMÉDIAMACHIAVELLI: MANDRAGÓRA

KRITIKAI TÜKÖR

Kézdy György (Nicia mester)

egyszer csak megjelenik egy kellékes, és elviszia szék karfájára fektetett kabátot. Ki vagy? -kérdezi tőle Ligurio. Senki! - válaszolja amaz, smegy tovább a felöltővel. Mintha mi sem történtvolna, folytatódik tovább a játék, de a kabát hiá-nyából állandó ruhacserék, átöltöztetések kö-vetkeznek, s közben minden szereplő zavaro-dottan figyeli, melyik ruhadarab kié, ki kinek öltö-zik éppen, valójában melyikük melyik? Sirót(Margitai Ági) fiúszerepből nővé alakítja a rende-ző, megnövelve jelentőségét. Callimaco pótma-mája Timoteusz barát szeretője lesz; Liguriónakviszont mintha az ellenlábasa volna. Amikorszembetalálkoznak, rutinszerűen sziszegikegy-másnak: Lotyó! Szemét! „Engedjétekhozzám az asszonyokat!" - mondja a női nemnagy kedvelője, Timoteusz barát. Megbízásárólis megfeledkezve simogatja Lucrezia (JónásRita) lábát, vetkőztetni kezdené a lányt, aki báreleinte tiltakozik a terv ellen, hogy egy idegennelháljon, a jelenet végén, a belátás lendületébenazonnal dobálná le magáról ruháit. Ne most! -kiáltanak rá többen.

Többször felbukkan az előadásban egy némafigura, egy bánatos, fehér arcú bohóc (SzokolaiPéter). Azzal kezdődik a játék, hogy középen egyszéken ülve hosszan, szomorúan néz a közön-ség felé. Máskor a trombitáját fújja. Ez mi? -kérdezi Nicia mester. Egyfajta zene - vála-szolja Ligurio, s néznek tovább mindketten a

semmibe. Máskor tükröt tart a bohóc a szereplőkelé. Azok megnézi magukat benne, s azt kérde-zik egymástól: te ki vagy? Én én vagyok! Az elő-adásban akkor ölte ek reneszánsz jelmezeket aszereplők, amikor a szöveg szerint álöltözetetvesznek magukra.

Mindezek a rés letek talán érzékeltetik DanMicu rendezői eljárását, amely egyszerre bom-lasztja és építi újra . darab elemeit. A hetvenkedőkatona és a Mandragóra stíluskülönbsége mögöttmódszerbeli eltérés érzékelhető. Taub Plautus-rendezése elfogad a cselvígjáték konvencióit,Micu kételkedéssel szemléli ezeket. Azt érzékel-teti, hogy az átve ések rendkívül átlátszóak.Csak a vak nem lá atja, hogy mi történik tulaj-donképpen. Rendezésében fokozatosan lelep-leződik a komédia Mi van, ha Lucrezia nemakarja bevenni az állítólagos mandragórafőze-tet? - kérdezi Call maco. És hogy lehet, hogyNicia mester nem is eri fel a fiút, amikor elraboltolaszként a feleség: ágyába cibálják. Az esemé-nyek időnként meg is akadnak, nem működikpontosan a gépezet. Timoteusznak egyszercsak elfogynak az érvei, zavarodottan néz körül,majd az említett kö , vecskéből lesi ki a hatásosmondatokat Lucrezi meggyőzéséhez. Ligurio isMachiavelliből puskázva igyekszik elrendezni alesben álló szereplőket. De semmi nincs a he-lyén. Dühöngve ord bálja: itt én vagyok a kapi-tány és a rendező! Majd a nézők felé fordul,szét-tárva karját. „És...?' - mondja, mintha aztkérdezné: mi van akko ? Majd idegesen lapozzaa Mandragóra-kötetet hogy lehet, hogy semminem úgy van, mint . hogy itt le van írva? Végül

mégis megszólal a gitárszó, folytatódhat a törté-net. De másnap reggel Nicia, Callimacót keres-ve, nyomatékosan kérdezi: hol a doktor? És avégén semmi kétségünk, hogy mindent tud. „Mi-csoda ember!" - mondja a becsapott férj fejcsó-válva a fiúnak. Mindez ámuló elismerésként ésszemrehányásként is értelmezhető. Machiavellidarabzárásában egy együgyűségére büszkeember hálálkodik, de az előadás Nicia mestereezeket a szavakat saját balgaságának tudatávalmondja ki. Lemondó gesztussal adja át a szoba-kulcsot Callimacónak, mintha a feleségét is átru-házná rá. Ő maga pedig az anyósával, Sostratá-val (Borbás Gabi) vigasztalódik.

Micu tehát kritika alá vette a darabban terem-tett (s az eseményeket alapvetően meghatáro-zó) látszatokat, felülbírálta a komédia konven-cióit, azt állítva, hogy mindezek sem emberileg,sem dramaturgiailag nem hitelesíthetők; TaubHetvenkedője viszont épp ezeket a látszatokatteremtette újjá az önfeledt játék magával ragadólendületével. Ez az eltérés nem a két rendezőszemléleti különbségéből következik, hanem azelőadások eltérő keletkezési idejéből. 1988-banA hetvenkedő katona teljes joggal vállalta egyönelégült látszatvilág működésrendjének re-konstruálását, bízvást tüntethette fel a színjáté-kot (fogalmazzunk egyértelműbben: a ripacsko-dást) a világ lényegi meghatározójának. 1991végén Dan Micu rendezésében egy szétbomlottlátszatvilág nyomán támadt űr nyomaszt ben-nünket, amelyet a szereplők többsége fásult ki-ábrándultsággal vesz tudomásul. Teljes a zűrza-var.

Zavarodott alakok mozognak a bizonytalanulváltozó térben, ide-oda imbolygó falak között,Szorongva kergetőznek, fásult cselszövésekkelkerülgetik egymást. Kihasználják, felhasználjákegymást, közben elveszetten is menekülnénekegymáshoz. Ne hagyj magamra! - mondja Cal-limaco Liguriónak. - Félek! - Én is - válaszoljaközömbösen a megszólított. A szereplők szán-dékaiban a közönségesség és az eszményi ke-veredik groteszk játékká, amely külső viszonyí-tási pontok, emberi mértékek híján csak a kókler-ségben válhat egységessé. Valamennyienkényszereikből és ambícióikból építenek ma-guknak szerepeket, miközben zavarodottan fi-gyelik, hol is vannak, mi is történik velük, kik is őkvalójában.

Balkay Géza alakításában Ligurió mindentmozgat, de ritkán élvezi az intrikát. A legciniku-sabb, de a legfájdalmasabb alak is az előadás-ban. Fölényesen figyeli a többieket, de végülcsak ő marad magára. És én? - kérdezi, amikormindenki párjára lel, s mint egy rossz litániáténekli el befejezésül a Shakespeare-szonettet:fáradt vagyok, ringass el, óh, halál.

Kézdy György Nicia mestere keserű iróniávalfigyeli, hogy a többiek a balek szerepét szánják

KRITIKAI TÜKÖR

neki, s végül szomorú bölcsességgel látja be:semmit sem érdemes kimondania abból, amittud. Minek leplezné le magát azzal, hogy leleple-zi a többieket? Így legalább ő is kiismerhetetlenmarad.

Hollósi Frigyes Timoteusza önmagával sincstisztában. Állandóan zavarodottan figyeli magát:már megint mibe keveredtem, már megint mitcsinálok? Sóhajt egyet, s azt mondja magában:igen, ez vagyok én. Alföldi Róbert Callimacójanem szélhámoskodásra hajló hősszerelmes, ha-nem elveszettségében légvárakat ostromló,gyámoltalan fiú. (Jó látni, hogy a fiatal színészszabadulni látszik a túlfűtött alakok megformálá-sa közben korán ráragadt maníroktól.) Jónás Ri-ta Lucreziája egyik varázslatból a másikba esik,eddig sem tudta, kicsoda ő valójában, ezután

Margitai Ági (Siro) és Hollósi Frigyes (Timoteusz)(Koncz Zsuzsa felvételei)

sem fogja megkérdezni. (Sajnálatos, hogy a szí-nésznő most is túlhangsúlyozza groteszk mimi-káját, s az alakot most is egy eszelős gesztusai..

val ruházza fel.) Margitai Ági Sirója többet tudmindenkinél, de belátja: jobb, ha a háttérbe hú-zódik, úgyis az történik, amit maga is tenne.

Az előadásban ábrázolt, szétesett világ szín-padi megjelenítése azonban esetlegességetmutat. Mintha a koncepciót rögtönzések, alkalmiötletek sorozatával próbálta volna megtölteni arendező. Nem elég koherens a produkció, aszétesettségnek nincs világos rendszere. Ahangnemváltások sem épülnek az egész elő-

adást átfogó hangulattá. Nem elég mulatságo-sak, nem igazán magával ragadóak az ötletek, apoénok. Az alapvetően jó teljesítményt nyújtószínészek is nehezen találják az egyensúlyt a tri-viális humor é az intellektuális bohóctréfa kö-zött. Néhol úgy tetszik, hogy csak alkalmazkod-naka rendezői elképzeléshez, de nem mindig ér-zik pontosan ajátékmodort. Stílusteremtő kész-séggel bíró rendező és tehetséges színészcsa-pat találkozásából ezúttal tehát a lehetőségeinélerőtlenebb előadás született.

Machiavelli: Mandragóra (Játékszin)Fordította: Karinthy Ferenc. Díszlet-jelmez: PuiuAntemir. Rendezte: Dan Micu. Szereplők: BalkayGéza, Margitai Ági, Kézdy György, Borbás Gabi, Jó-nás Rita, Alföldi Róbert, Hollósi Frigyes, SzokolaiPéter.

KRITIKAI TÜKÖR

BUDAI K A T A L I N

CSAK A LÁTVÁNYDIÓTÖRŐ - A KÉK MADÁR

zépség, látványosság, vígság, gyönyör-ködtető mesék - ezt ígérte két, kará-csony környéki bemutató, egyik Kapos-váron, másik Budapesten. Elsősorban agyerekeknek, szünidőre időzítve. Nem-

csak ez, de a klasszikus alapvetés s a várt, mi-nőségelvű közelítés is egymás mellé sorolta aprodukciókat, a Kapecz Zsuzsa és Gothár Péterátdolgozta Diótöröt és Maeterlinck A kék madárcímű művét; hiszen az Arany János Színház azúj környezetben nívós művekkel, alkotótársakkaligyekszik erősíteni, Kaposvárról pedig nemtudunk nem jót várni, hiába, be-lénk ivódott.

Miért keltenek mégis zavarodottságot e jó-szándékú, gyermekeket mulattatni vágyó pro-dukciók? Vagy kevésbé naivan: valóban agyerekeket célozták meg, valóban az ő szívükreakartak hatni? Mert a felemás, fura vég-eredmények láttán még ez is megkérdőjelező-dik.

Diótörő

Felújítás, néhány évvel ezelőtt már kedvesked-tek vele a kicsiknek Kaposváron. Most új szerep-lők, pesti vendégjáték avatja bemutatóértékűvé aprodukciót. Magára valamit adó család kará-csony másnapján a Diótörő-balettra viszi el cse-metéjét. Fülbemászó zene, megelevenedett,kedves báb, kicsiny ármánykodás: kész. Igaz, E.T. A. Hoffmann-nál, ennél a rejtélyes lelkű németromantikus írónál az emberi psziché riadtabbanszűköl: de nincs olyan feldolgozás, amely ne tud-ná megszelídíteni vagy éppen eldurvítani, ámmindenképp elhomályosítani az eredőket.

Selmeczi György, a zeneszerző csak mottóulhasználja a Csajkovszkij-balettzene néhány tak-tusát: aztán végig szól valami, ami éppen az őpályáját ismerve, elismerve, igencsak kevéske.Ritmikus, funkcionális akár: ám dúdolható, visz-szaidézhető „slágernek" alkalmatlan. S a szövegsem segít emlékezetessé rögzíteni a hallottakat -pedig „zenés játéknál", „mese-musicalnél" ez

Hunyadkürti György, Varjú Olga és LugosiGyörgy a Diótörőben (Fábián József felvétele)

S

elengedhetetlen. Az is különös, hogy a műfajban(s lírában, prózában is) otthonos Kapecz Zsuzsasem érte el saját legjobb színvonalát: „nem ka-pok - meghalok"-szerű refrének, „sajtocska,szalonna"-kiabálások, redukált párbeszédek s aföldközeliséget jelezni hivatott „na, menjél csakinnen"-felszólítások (közvetlen csatlakozássalérkezve a Mohácsi-féle Dürrenmatt-darabból)fűszerezik a szöveget.

KRITIKAI TÜKÖR

S ezzel el is jutunk a fő gondhoz, a színpadimű zavaros világához, Gothár Péter hol dezil-luzionáló, hol túlzottan hatásvadász rendezőifelfogásához. Itt az egérbirodalom bornírtsá-gának érzékeltetése is folyik, ezért van szük-ség két „hajléktalan" csőlakó egér vagy egyvad „rocker"-egér szerepeltetésére, ezekre aszórakoztatónak szánt, mégis otromba ma-gánszámokra.

Néhány momentum homályba vész: példá-ul hol is vagyunk és mikor. Nagypapa idejébenés régimódi faházikójában vagy modern bér-leményben? A ruhák - szellemesen - ezutóbbit sugallják, a környezet kevésbé. Ésmégis a látvány az, ami a soványka történé-seken, felduzzasztott, vég nélkül szaporíthatóbetétek monotóniáján túl tud lendíteni. PauerGyula (aki a jelmezeket is tervezte) a kinagyí-tott, kétféle léptékű díszlettel meg tudta oldaniazt, amire szöveg és játék nem volt képes: át-emelt az irracionálisba.

„És minden láb volt, csupa láb" - ahogyanSzabó Lőrinc Lócija látott: mindent alulról,mindent túlméretezettnek, úgy nő meg Pauerszínpadán polc, ágy, hőmérő, ólomkatona,baba. Ez az igazi másik világ, a babákvetélkedő éjszakai magánélete, azólomkatonák huzakodása: azaz a dolgoklelke, titkos élete. Ezt kéne valahogy tudni,ismerni; nem azt, hogy elképzelhetőmikrofonba üvöltöző, bőr-ruhás egér is.Egyébként Maeterlinck is ezt akarta tudni éstudatni, ezért írta meg A kék madarat. Paueris, Maeterlinck is hitte, hogy a gyerekek mégképesek erre a látásmódra.

Titkok létezéséről itt jobbára revü- vagykabarészinten értesítenek, persze biztosminőségben, technikai tudással, lendülettel.Hiába minden megszokott, bejáratott eszközMolnár Piroska, Csákányi Eszter, Serf Egyed,Spindler Béla vagy Dánffy Sándor (az elsőszerep-osztás résztvevői ők) gazdagtárházából, vagy a frissen végzett BörcsökEnikő és Znamenák István temperamentumostánca: vala-mi mégsem születik meg, a Diótörőnem töri fel a titkok burkát - hiába ölti fölvégezetül egy kedves, gátlásos siheder, a „fiúa házból" hét-köznapi, szerethető alakját.

A kék madár

Valami nagyon „lenn marad" a szintén sokat ígérőMaeterlinck-műnél is. A kék madár - csak-úgy,mint a szerző többi, mára kissé megfakult,erősen lirizált drámája - nehéz „dió". Maeter-linck sem kifejezetten gyerekíró, legalábbis Do-

Álomhajó A kék madárban(Keleti Éva felvétele)

nald-kacsa vagy He-man értelemben semmi-képp. Olyan, mára már szinte eltűnt fogalmakathasznál, mint emlékezés, a láthatatlan dolgok ki-tapintása, árnyak, otthoni meleg, öröm stb.

Szikora János vendégként rendezte meg adarabot. Fel is készült a feladatra: aggályosanprecíz minden. Gyönyörű, megkomponált, pon-tos munka, alapos, körültekintő partitúrábóldirigálva. Egyes megoldásai - a majdanmegszüle-

tő gyermekek birodalma, a fák megjelenítése, adíszleteket húzó-vonó angyalka-fiúcska alakja,a nehéz bútordarabnak tetsző Éj asszony-palo-ta, ez a Gaudi templomait idéző szekrény-kated-rális - székhez szögezően lenyűgözőek. Hores-nyi Balázs, a díszlettervező s az itteni munkájá-val bemutatkozó Velich Rita, a jelmeztervezőki-tűnően dolgozott. Csak mégis: a szemnek szólitt minden, a szöveg rétegei vagy maga azemberlét

KRITIKAI TÜKÖR

sehogy sem férnek el a színpompás, manierista-eklektikus zsúfoltságban. Éppen ezért sikerülneklegjobban az álomjelenetek: ott valóban alátvány az elsődleges; akció, kapcsolat má-sodlagos.

Meglepően járatlannak mutatkozik viszontSzikora a család, a kék madarat kergető két kis-gyermek otthonának ábrázolásában. Egy vékony,ideges úriembert (Karsai István) látunkóraláncával és csibukjával vesződni, és egy té-tova, ideges asszonyt (Maday Emőke) össze-vissza ugrálni, az indító, értelmetlen némajá-tékban. Képtelenek a gesztus szintjén érzékel-tetni, hogy ennek a szegényes háznak, ahová azidén még karácsonyfa sem került, van meg-tartó,visszahívó ereje. (A rendezői intenció szerintnincs. A szerk.) Mindehhez időnként habanéraszól s egyéb, indokolatlanul összemixelt zenék.

A megszólaló, valódi mivoltát mutató Kutya,Macska, Világosság, Kenyér, Cukor, Víz és Tűznem válnak igaz barátokká a két gyermek szá-mára. (Itt is érezhető a rendezői szándékosság.A szerk.) (Még azon is elfelejtenek meglepődni,hogy a kéményből alászálló Berylune tündér aszomszédasszonyra hasonlít, sőt, hogy egyál-talán ott terem.)

Talán Csuja Imre az egyedüli - kétségkívül aleghálásabb szerepben, a Kutyáéban -, aki él-ni,mozogni, egyedíteni mer a színpadon.

Rezdülések, egy-egy pillanat, egy-egy képmegkapó: de az amúgy is - gyerek számára ki-váltképp - nehezen dekódolható filozófia: ahétköznapiság és az „ittlét" magasabb értelmeközti feszültség felfejtetlen marad.

Hogy a szépséges látvány, illetve az elérhe-tetlen kék madár-gondolat önmagában is hatá-sos, azt az előcsarnokban kiállított gyerekrajzokmutatják. Mindazonáltal a két gyerekszereplőérintetlennek tűnik e tárgyban, noha a jelenlétszintjén jól teljesítenek, s legalább nemhercigeskednek. Érzékelhetően különösebbbensőséges magyarázat nélkül kell végezniükfeladatukat, ami nem csekély: a spirituális és amateriális létezés közti távolság áthidalása. Mégaz apróbb hibák, az életkorukból adódósajátosságok sem egyedítik teljesítményüket.Gyenes Péter, Thomka Zsuzsa, Szegedi Athinaaz általános hideg eklektikába illesztve nehezentudják megőrizni bájukat, életszerű re-akcióikat,pedig láthatólag képesek lennének erre is.

Kissé sápatag szerzőnek tűnik Maeterlinckmára, kétségtelen: a századvég káosza nemrímeltethető pontosan a mi ezredvégi káo-szunkra; de a közvetített értékek ama tesztelése,vajon ismerjük-e még, azaz ráismerünk-e mégvalamelyikükre: lényeges. Szikora János valamitvalahol elveszített, elmulasztott közülük ezalkalommal.

Diótörő. E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály címűmeséje alapján írta: Kapecz Zsuzsa, Gothár Péter(kaposvári Csiky Gergely Színház)Díszlet-jelmez: P. uer Gyula m. v. Zene: SelmecziGyörgy. Koreográfus: Gesler György. Segédrendezö:Czeizel Gábor. Rendezte: Gothár Péter.Szereplők: Börcsök Enikő, Németh Judit, Dunai Ká-roly, Kelemen József, Dánffy Sándor, TörkölyLeven-te, Hunyadkürti György, Szula László, NagyMária, Márton Eszter, Mclnár Piroska, Varjú Olga,Bezerédi Zoltán, Spindler Eéla, Helyey László,Magyar Attila, Csákányi Eszter, <ristóf Katalin, SerfEgyed, Lipics Zsolt, Rázga Mik ós, Pál Tibor, TóthBéla, Csapó György, Tyeplik Béla, Gőz István,Kisvárday Gyula, Sztarenki Pál, Hoc László, TóthEleonóra, Bacsa Ildikó, Karácsony Ta ás, Tóth Géza,Kósa Béla, Cseszá-

rik László, Ottlik Ádám, Lugosi György, Quintus Kon-rád, Znamenák István, Némedi Árpád, Szücs Ágnes,Karsai Edina, Kovács Zsuzsanna, Pálffy Zsuzsanna,Gráf Csilla, Szigethy Brigitta, Varga Anikó.

Maeterlinck: A kék madár. (Arany János Színház)Fordította: Benedek Marcell. Díszlet: Horesnyi Balázsm. v. Jelmez: Velich Rita f.h. Rendezte: SzikoraJános m. v.Szereplők: Gyenes Péter, Thomka Zsuzsa, VárhegyiTeréz, Csuja Imre, Földesi Judit, Frajd Edit, KocsisGyörgy, Pasqualetti Ilona, Kisfalvy Krisztina, Kszel At-tila, Karsai István, Maday Emőke, Szabados Zsuzsa,Kanda Pál, Major István, Hannus Zoltán, KeményIstván, Kardos Róbert, Sáfár Zoltán, JanovicsSándor, Pille Tamás, Szegedi Athina.

KOMPOLTHY ZSIGMOND

HANGOK A SÚGÓLYUKBÓLNEGYEDIK ESTE

Hőseink egy január 16-i, szolnoki Szép Heléna előadás másnapján gyüle-keznek törzskocsmájukban, a Súgólyukban... De hát néminemű változá-sok estek meg itt tavaly óta. Eltűnt a cigányhangászkar, viszont a tajvani té-véből lendületes rap-music zúdul a vendégek nyakába: irdatlanul kövérszínes bőrű férfiak és nők böködik mutatóujjaikkal a képernyő peremét; azárakat beszorozták kettővel, egyidejűleg a választékot a felére csökken-tették; fröccs nincs, csak palackozott bor. Miközben a megszeppent értel-miségi kvartett helyet foglal a tévé alatti asztalnál, két pincér arról beszél-get, hogy „a Józsi tegnap majdnem ravatalra tette az új verdáját"

FURORICUS (üveges szemekkel motyogja maga elé) „La Vie parisien-ne..." Jézusom! Hova kerültem?! Je suis un szerencsétlen flótás!

FLEGMATICUS Ne szenvelegjen már állandóan! Inkább azt mondja meg,mit akar inni, tihanyi vagy hajósi cvejgeltet?

FURORICUS Mintha nem lenne édes mindegy... Úristen, inkább a cigány-zene, mint ez a selyemgatyás EMSZÍ Hammer!

CRITICUS Jól van már, majd a jövő héten keresünk valami másik helyet.PRUDENS Most meg én mondom, hogy teljesen mindegy. A Súgólyukbennünk van.FLEGMATICUS Nocsak. Ad notam Thomas Mann Doctor Faustus?! „Ahol

te vagy, ott van Kaisersaschern?"CRITICUS Ejnye, hogy fitogtatjuk a műveltségünket...FURORICUS Tisztelt úr, eme jéghideg, fogínysorvasztó vörösbor fogyasz-

tása közben ünnepélyesen felszólítom, hogy hallgasson! Maga csakhallgasson, tisztelt úr! Ezt a szolnoki kirándulást nem fogom elfelejtenimagának.

CRITICUS Miért, talán nem maga a szenvedélyes Offenbach-rajongó?!Mit üvöltözik itt?!

FLEGMATICUS Elég volt! Csak nem fognak összeverekedni ilyen hülye-ségek miatt?!

FURORICUS Hülyeségek... Jól van, megengedem. A „hülyeség hatvány-ra emelése", ahogy azt egyik vezető kritikusunk idézte Karl Kraustól -többek közt velünk kapcsolatban is. De a vonatút, az már nem volt hü-lyeség. Fűtetlen fülkék, több évtizedes, levakarhatatlan kosz azablakokon - helyjegyváltás kötelező! WC-papír helyett a vízöblítőberendezés működésének nagyméretű vázlata! (Akár Tiborc, azasztalon a fejét görgeti)

FLEGMATICUS Legalább megtudhattuk belőle a fojtószelep rendeltetés-szerű üzemeltetésének elvi alapjait...

PRUDENS Továbbá az egyik budifeliratból értesülhettünk egy „néző" vé-leményéről, aki szerint „a legmocskosabb cég a MÁV!"

CRITICUS Azt elfelejtette megemlíteni, hogy egy másik állampolgár mégodabiggyesztette: „és a kormány..." Látom, megzápult a hangulat.Hogy kissé felvidítsam és egyidejűleg ama esti beszélgetés tárgya felétereljem magukat, engedjék meg, uraim, hogy feltegyek egy találós kér-dést önöknek! Mi a különbség Kalkhasz és egy savanyú uborka között?

FURORICUS Téved, ha azt hiszi, hogy kérdésével újabb őrjöngési nagyro-hamba fog hajszolni. Metsző gúnnyal vágom arcába a választ: a különb-ség annyi, hogy a savanyú uborka sós, míg Kalkhasz ellenben jós! Ésmost tessék, uraim, akinek van még elég bátorsága nevetni!

FLEGMATICUS De hát Criticus semmi mást nem tett, mint idézett aSchwajda-féle Szép Heléna-szövegből. És egyidejűleg nagyon fino-man érzékeltette az előadás szellemi nívóját is.

PRUDENS Nono. Azért ne legyünk teljesen igazságtalanok. Az említetttalálós kérdés egy spártai vetélkedőn hangzik el, így azokat aközállapotokat jellemzi, melyekben egy ilyen bárgyú kérdés egyáltalánfeltehető. Az egész agytorna, amolyan belső jellemzésként funkcionál:íme, lássa mindenki, hová süllyedt a műveltség Hellászban. Spártábanmindenki idióta. Hülyék a királyok, a görög mitológia dicsőséges hősei,hülye a papság és az arisztokrácia, az egész államgépezet avégletekig elbu-

tult, és tökfejek gyülekezetévé vált már maga az egyszerű nép is, hiszenaz összes kérdés megválaszolására csak egy messziről jött idegen, azálruhás Parisz képes. És mivel tudjuk, hogy Offenbach szatírája márszületésekor, vagyis a második császárság korában sem a görögségre,de saját társadalmának romlottságára, irányult...

CRITICUS ...akkor levonhatjuk a végkövetkeztetést, hogy a Schwajda-féle szolnoki változat meg a mai magyar közállapotokat kísérli megkigúnyolni, kritikailag ábrázolni? A magam részéről ebben atörekvésben látnám az előadás egyetlen célját és értelmét.

FLEGMATICUS És erre a Meilhac-Halévy által írt kanavász sokszorosanmegadja a lehetőséget. Hangsúlyozom, hogy kanavászról és nem egy-szer és mindenkorra véglegesre írt színdarabról van szó. Az ilyesfajtaszínjátszásnak legfőbb éltető eleme az aktualitás. A naprakész szelle-miségnek a zsinórpadlásig át kell járnia a színpadot. Valamiféle nyilvá-nos újságírás ez, a rikkancslelkület megformáltsága, a nagy boulevard-ok örök csatangolójának apoteózisa. Erről a problematikáról elolvas-hatják Walter Benjamin mestertanulmányát: Baudelaire Párizsa a má-sodik császárság korában.

FURORICUS Baudelaire, Benjamin, a nagy boulevard-ok... Mon Dieu, mi-ről beszél maga?! Nem akarna egy kicsit körülnézni? De hagyjuk Buda-pestet, maradjunk, ha maguknak jobban tetszik, Szolnokon. Hát mi kö-ze lehet ennek a városnak, de mégis tqvábbmegyek, ennek az ország-nak Offenbach korának zseniális frivolitásához, agyafúrt szellemi sze-szeihez, egész kolosszális modernségéhez? Nem, tisztelt uraim, ah-hoz, hogy Offenbachot előadjuk, hogy képesek legyünk átvenni, és akára legcsekélyebb módon adoptálni körmönfont cinizmusát, gall-zsidó ra-finériáját, nos, mindezekhez egy egészen más pszichéjű és szociologi-kumú társadalom szükségeltetik. Ott és akkor, abban a társadalombantúltengett az egészség, oly mértékben, hogy képes volt bevallani és anyilvánosság elé hurcolni lappangó betegségeit is, és vállalta, hogy es-ténként legalább kéozeletben felfeküdjön az offenbachi színpad kináltapszichoanalitikus díványra. A „magatokon röhögtök!" gogoli kiáltásaminden szatirikus érzület alapja kell legyen; egy valamennyire ép lelkü-letű társadalomnak képesnek kell lennie arra, hogy becsületes módonkiröhögje önmagát.

CRITICUS Ez persze cinizmus, ki is tagadhatná?FURORICUS Cinizmus, persze hogy az, de ez nekem vigasz! Hiszen

vala-milyen módon mégis garantálja egy velejéig modern társadalomműködését.

FLEGMATICUS És maga szerint, ha jól sejtem, itt van ez a velejéig híg-mély magyar, végletekig frusztrált, betegesen öncsaló, ábrándkergető, adélibábok hőseit szakmányban előállító, azokat tárt karokkal váró, deegyidejűleg azonnal meg is gyilkoló, zsákutcás fejlődésű, a különbözőfasizmusok által megalázott és megszomorított, önmagát és szerepétegyszerre alá- és fölébecsülő, az arányérzék kóros hiányában szenve-dő, egyszóval súlyosan egészségtelen magyar társadalom. Nos, haigaza maga maszkjában előadott ariettám, akkor le kell vonnunk a vég-következtetést: ez a jelenlegi magyar világ nem alkalmas szellemilegarra, hogy Offenbach szatirikus irányával azonosulva nevetve váljonmeg nemhogy múltjától, de bármitől.

FURORICUS Lelkemből leledzett Flegmaticusom! Magánbeszéde utánoly mértékben megbízom önben, hogy felszólítom: közölje helyettem apincérrel, hogy a vörösbort, kivéve persze a Beaujolais-t, 16-18 Celsius-fokra temperálva kelletik felszolgálni.

CRITICUS A tárgyra, uraim, a tárgyra! Nagy vonalakban egyetértek ma-gukkal, de továbbra is azt gondolom, hogy egy bátor és radikális, sze-mérmetlenül aktualizált szöveggel kísérletet kellett volna tenni a maimagyar állapotok szatírájának megrajzolására. Így Schwajda mind-össze annyit állít, hogy a Spártát vezető emberek hülyék, vagyis a ma-gyar kormány sem Einsteinek gyülekezete. Maguk azt állítják, hogy

• SÚGÓLYUK •

Ujlaki László és Győry Emil a Szép Helénában (Ilovszky Béla felvétele)

offenbachi szatírára Magyarországon esély sem mutatkozik - ezt éntúlzásnak és féligazságnak érzem. Ha netán Spiró megírta volna Legú-jabb Zrinyiászát, lehet, hogy most másképpen beszélnének.

FLEGMATICUS De nem írta meg...PRUDENS Tudja, Criticus, hogy ki próbálta megvalósítani azt, amire naga

oly mértékben vágyik? Nem volt az más, mint Gáspár Margit, azOperettszínház igazgatónője 1949-1956 között. Ez a szellemes hölgyvalóban Offenbachból indult ki, amikor lefektette a szatirikus hajlamúzenés színház hármasszabályát: 1. realizmus, 2. szatirikus hajlam, 3.opt mizmus. Íme, pedig programja: „Vissza kell vezetni az operettet arraaz út-vonalra, amelyen mint zenés-mókás műfaj kétezer éven át haladt.Viszsza kell vezetni természetes mecénásához, a néphez."

FLEGMATICUS Ez zseniális! Gondolom, mindenki hasát fogva röhögött,amikor a kopasz-köpcös kis Rákosi maszkjában egy túlkapásairól híresvidéki párttitkár jelent meg a színen.

PRUDENS Hát, sajnos, nem egészen így történt. A saját társadalmánakszatirikus ábrázolása nem fért bele az ambíciózus igazgatónő szír háziterveibe. Így aztán Offenbach Gerolsteini nagyhercegnőjének átigazí-tott változatában a Marshall-tervükkel csúfos kudarcot vallott imperia-listákon nevethetett a közönség. És akkor még nem beszéltem a ma-gyar „termelési operettekről." Így aztán nem volt mit tenni, 1954-ben bekellett mutatni a Csárdáskirálynőt. Bóni gróf avas és acél országában iselpusztíthatatlannak bizonyult.

FLEGMATICUS Vagyis történeti visszatekintése is csak minket igazcl. „AChamps-Elysées Mozartja", ahogy Rossini nevezte, örök idegen ma-radt hazánk táján.

CRITICUS Mindamellett ebből a frivol Mozartból nem sokat érzékelhettünk

a szolnoki előadás során. A szedett-vedett zenekar több sikertelen kí-sérletet tett néhány tonikai akkord megszólaltatására, aztán megadtákmagukat saját dilettantizmusuknak. Se énekelni, se táncolni nem tudószínészek - hiányoztak egy zenés színházi előadás alapfeltételei.

PRUDENS Emlékeznek? A mellettem ülő fiatal párocska - ketten együttnem voltak harmincévesek - a második felvonás közepén hirtelen fel-ugrott, és kisietett a nézőtérről.

FLEGMATICUS És én nagyon remélem, hogy szeretkezni rohantak.FURORICUS Így aztán a szolnoki előadás után együtt kiálthattuk a

Költővel: „A Tisza parton mit keresek?" La vie parisienne - ez több, mintegy jelzős szerkezet, ez több, mint egy Offenbach-operettcím, ez amodern világ formává dalolt édes-katasztrofális látomása: „le galopinfernal." (Könyvet ránt elő a zsebéből) Ahogyan azt a 19. századlegnagyobb francia írója megfogalmazta: „A korai hideggel a reggelinapfény is be-áramlott. Mindenki csodálkozva kiáltott fel, aztán csöndlett. A sárga gyertyalángok már haldokoltak, megrepesztve tokjaikat; apadlón mindenféle szalag, virág és elszórt gyöngy hevert, a tükrök aljacsak úgy ragadt a puncs és a frissítők nyomától; a falikárpit csupaszenny volt, a jel-mezek gyűröttek, porosak; a hölgyek hajfonataiziláltan csüggtek a vállukra, s a málló arcfesték mögül, amelyegybeolvadt a verejtékkel, sápadt arcok tűntek elő, pislogó, vörösszemhéjjal."

Flaubert szavain fellelkesülve felugrálnak az asztaltól, és rázendítenek az„Orfeusz" híres pokolgaloppjára, miközben a dermedt pincérek sorfalaközt kikánkánoznak a végsőkig lezüllött vendéglátóipari egységből. Ésmég sokáig visszhangzik az éjszakai utcán:

Ce bal est original,D'un galop infernalDonnons tous le signalVive le galop infernal!

P E T E R B R O O K

AZ ÖRDÖG NEVE: UNTALOMBESZÉLGETÉSEK AZ ÜRES ÉRRŐL

1991. március 9-én és 10-én a francia kulturálisminisztérium szervezésében találkozásra kerültsor a vincennes-i Cartoucherie-ben, ArianeMnouchkine Napszínházának székhelyén PeterBrook és egyes francia gimnáziumokban szín-házi és drámaírási ismereteket oktató művészekés pedagógusok között. A beszélgetés BrookAzüres tér című könyvéből indult ki, amely a szóbanforgó osztályokban érettségi tétel.A kétnapos találkozó anyagát 1991-ben jelentet-te meg a Cahiers Théátre/Éducation sorozat.

Első nap

tapasztalat tanított meg rá, milyenjelentőségteljes kapcsolat alakul ki egybeszélő személy és az őt hallgatócsoport között - és ilyen kapcsolat mostamiénk is. Az üres tércímű könyvem

azokon az előadásokon alapult, amelyeket egyangol egyetemen tartottam. Egy szép napon otttaláltam magam egy dobogón, szemközt egynagy, sötét üreggel, amelynek mélyén valaholemberek ültek, s ami-kor megszólaltam,éreztem, hogy mindaz, amit mondok, mindenszó, amely ajkamon formálódik, tökéletesenérdektelen. Ha az ember beszél, egyszersmindmindig hallgatja is önmagát - így hát egyrejobban elcsüggedtem! Képtelen voltammegtalálni azt a nyelvet, azokat a képeket, azt atermészetességet, amellyel közvetíteni tudnékbármit is. Az emberek úgy ültek ott, mint aziskolában vagy az egyetemen; kialakult az a jólismert merev összefüggés, amikor valaki, akifenn a magasban foglal helyet, tehát bizonyosértelemben eleve hősnek számít, szemben talál-ja magát egy csoport passzív szerencsétlennel,akik öntudatlanul is unatkoznak, és mégis kény-telenek figyelni.

Szerencsére volt bennem annyi bátorság,hogy azt kérjem: tartsunk szünetet, és keres-sünk egy másik termet. A hallgatók felfedezőútraindultak az épületben, és végül rábukkantak egyszűk, kényelmetlen kis helyiségre, ahol azonbannagyon intenzív kapcsolat alakulhatott ki. Ésamikor itt újra megszólaltam, azonnal éreztem,hogy magam is kicserélődtem. Nem én eszkö-zöltem a változást; ez a köztem és a jelenlévőkközötti viszony átalakulásának volt köszönhető.Ettől kezdve nemcsak én tudtam jobban beszél-ni, de párbeszéd is kialakulhatott; mind a kérdé-sek, mind a válaszok sokkal természetesebbenfogalmazódtak meg.

Kevés ilyen hatékony leckét kaptam a tér je-lentőségéről, és a tanulságot fel is használtamazokban a kísérletekben, melyeket később a Pá-rizsban 1970-ben megalakult nemzetközi szín-házi alkotóközpontban valósítottunk meg.

Első kísérleteinket a színházon kívül hajtottuk

végre. Az első három év folyamán száz meg százelőadást tartottunk mindenütt, csak színjátszáscéljára létesült épületekben nem. Játszottunkkávéházakban, lakásokban, az utcán, iráni ro-mok között, afrikai falvakban, amerikai köztere-ken, bisztrókban... Sokat tanultunk, de a revela-tív élmény a színészek számára az volt, hogytapasztalhatták: mennyire más játszani akkor, halátják a nézők arcát. Többen közülük előzőlegmár sokat játszottak nagy klasszikus színházak-ban, és mélységesen megrendítette őket, amikorpéldául Afrikában közvetlen kapcsolatba kerül-tek a közönséggel, és egyetlen fényforrásuk: anap is egyformán világított meg mindenkit. Em-lékszem, Bruce Myers azt mondta nekem: „Tízévet töltöttem hivatásos színházakban, és egy-szer sem láttam az arcát azoknak, akiknek ked-véért ennyit dolgoztam. És most egyszer csak lá-tom őket. Ha ezt ezelőtt egy évvel mondják ne-kem, elfogott volna a pánik; úgy éreztem volna,hogy meztelenre kell vetkőznöm, és elveszítemlegfontosabb védelmi eszközömet, vagyis azt,hogy csak a munkámra és a partnerre koncent-rálhatok. Azt mondtam volna: isten ments, hogylássam ezeket az embereket!" És most egyszercsak rájött, hogy éppen ez a látvány ad új értel-met az ő és a többiek játékának. De erre a kér-désre később talán még visszatérünk. Mostkezdjük inkább a legelején!

A cím lefordítása

Vagyis hadd mondjam el mindenekelőtt: meny-nyire megindít, hogy önök itt mind egy könyv: Azüres tér kedvéért gyűltek egybe. Ez a cím magá-ban foglalja mindazt, amit a könyvben megpró-báltam elmondani. Ha egyformán akarjuk értel-mezni az írás kiindulópontját és lényegét, egyet-értésre kell jutnunk abban, amire a cím utal.Vagyis: ahhoz, hogy minőség szülessen, előszöris létre kell jönnie egy üres térnek. Az üres tér te-szi lehetővé, hogy valamilyen új jelenség életrekeljen. Ha a színjáték bármely területét veszikszemügyre, a tartalmat, az értelmet, a kifejezést,a szöveget, a zenét, a gesztusokat, az egymásközötti viszonyokat, a hatást, vagy akár azemléket, amely az emberben megmarad -mindez csak akkor jön létre, ha az új, a frissélmény lehetősége is megszületik. Márpedigsemmilyen új és friss élmény nem születhet, habefogadására nem jön először létre egymezítelen, tiszta, szűz tér.

Néhány szót magáról a címről... Így keresztel-tem el néhány évvel korábban azt az előadásso-rozatot, amelyet több egyetemen tartottam. Ami-kor a könyvet befejeztem, több címet is ajánlot-tam a kiadónak, és hónapokon át leveleztünk etárgyban. Egy szép napon, miután újabb soro

zat címet küldtem neki - bonyolult, figurás, ro-mantikus címek voltak -, roppant udvarias le-vélkét kaptam tőle - az angol kiadók semmibesem szeretnek erőszakosan beleavatkozni -:„Mi lenne, ha a könyv címe ugyanaz lenne, mintaz előadásaié: Az üres tér?" Nagy szemeketmeresztettem; ez soha nem jutott volna eszem-be. Bizonyos értelemben ez is ugyanazt bizonyí-totta: hogy tudniillik milyen könnyű ezt a teretbármivel betölteni.

A könyv először angolul jelent meg, TheEmpty Space címen. Amikor az Éditions du Seuilelhatározta, hogy Franciaországban is megje-lenteti, felmerült a fordítás kérdése. A kiadó be ismutatott egy fordítót, nagyon kedves, lelkes em-ber volt, aki első találkozásunkkor elmondta,hogy regényíró. Úgy emlékszem, írt egy regényt,amit a Seuil nem jelentetett meg, és valamiképpvigasztalásul ajánlották fel, hogy fordítsa le azénkönyvemet. Találkozásunkkor először is meg-tudtam, hogy egy szót sem beszél angolul. „Deez nem számít - közölte -, majd kapok egynyersfordítást." Erre megkérdeztem: „És a szín-házat szereti-e?" „Nem, soha nem járok szín-házba, nemis értek hozzá... de milyen izgalmas,ha az ember fejest ugorhat valamibe, amirőlsemmit sem tud, nem ismeri sem a nyelvet, sema hivatkozásokat - fantasztikus lesz!"

Hat hónap múlva megjön a fordítás. Na, gon-dolom: „Hiszen ez csodálatos! Ezzel az úrralmintha maga az üres tér repülne be hozzám!"Kész katasztrófa volt! Olyan boldog volt, hogyegy számára teljesen ismeretlen területre léphet,úgy áthatotta a tisztelet, hogy a szóválasztásárnyalatai révén dogmává változtatott mindent,ami az angolban csak javaslat, csak jelzés volt -márpedig a javaslat természetéből fakad, hogyegy kicsit az ellenkezőjének a lehetőségét is ma-gában hordozza. És mindezt a lehető legjobbszándékkal követte el, hű akart lenni egy műhözés szerzőjéhez, én pedig dermedten fedeztemfel minden egyes mondatban a kinyilatkoztatást,az abszolút igazságot, amelyben a kétértelmű-ség leghalványabb lehetősége sem bujkált.

A pontos kifejezés

A fordítás magavolta képtelenség, merthogy énlegkevésbé sem színházi szabálygyűjteménytakartam összeállítani, hanem épp ellenkezőleg:arra szerettem volna buzdítani, hogy létesülje-nek mindenütt üres terek, ahol az olvasó felidéz-heti saját benyomásait, átgondolhatja saját ötle-teit, megkérdőjelezheti és ezzel felfrissítheti sa-ját elképzeléseit. Az eredmény egy mesterkur-zus lett, nekem pedig új fordító után kellett néz-nem. De hiába: újra meg újra a régi problémábaütköztünk. Azok, akik önök közül tudnak angolul,

A

azt is tudják, milyen nehéz az angolt franciárafordítani, mert az angolban az ember mindig a le-hető legkétértelműbb megfogalmazásra, kifeje-zésre törekszik. Angolban az a pontos kifejezés,amelyik minél pontatlanabb. És ezért kerülünkmindig bajba, ha arra a nyelvre akarunk fordítani,amelynek legfőbb ékessége a világosság, a tisz-taság, az áttetszőség, a transzparencia, ahol az apontos kifejezés, amely pontosan azt fejezi ki,amit mondani akarunk. Angolban bátran lehetutalásokkal vagy argóval élni, az írott mondatbízvást végződhet a köznapi beszéd stílusában.Ebből bizonyos könnyedség fakad, és a felvetettgondolat megszabadul minden dogmatikus íztől.Mindezt fordításban rendkívül nehéz visszaadni.

Több fordítóval is kísérleteztünk, s ennek so-rán újabb lenyűgöző tartalmi tapasztalatra tet-tem szert. Azt mondja nekem az egyik fordító:„Franciában nem lehet ,üres térről' beszélni,mert a tér mindig üres. Nevetséges hatást kelte-nénk: a ,tér' szó magában hordozza a betöltet-lenséget. Ha valami be van töltve, akkor az márnem tér. Így hát legyen a cím egyszerűen csak Atér!" „Jó, jó - feleltem -, csakhogy én éppen-séggel nem ezt akarom mondani, ez borzalmaslenne." „Hát akkor legyen a cím az, hogy Az űr!" -

mondja erre.Minél jobban belemelegedtünk a vitába, annál

inkább láttam, hogyan lép ismét működésbe azüres tér fogalma mögött megbúvó princípium: aszavakon nyargalva mi magunk töltöttük meg új-ra ezt az „üres teret", amelynek értelme valójá-ban igazán világos, közvetlen és közérthető, sőtnaiv. Ha viszont, épp a nagyobb pontosság ked-véért, túlelemezzük, egy bizonyos határon túléppen ez az értelem kezd szétfoszlani. Így hátvégül mégiscsak megegyeztünk a L'Espace vi-

de-ben, vagyis Az üres térben. És most lapoz-zunk. Jön az első fejezet, a Deadly Theatre (holtszínház) - a fordításban: „théátre bourgeois"(polgári színház)!

Gyászos és elviselhetetlen

Ennek az első fejezetnek a célja nagyon egysze-rű: csupán néhány elképzelést akar megingatni.Úgy éreztem, nem mehetek tovább, ha nembolygatok meg jó néhány bevett közhelyet, nemszámolok le energikusan a színház élettelennévált elemeivel. A színház létjogosultságánakegyetlen igazolása az élet; mivé lenne a színházaz élet lendülete nélkül?

De létezik egyáltalán élettelen színház? Saj-nos meg kell állapítani, hogy létezik, mégpedigmindenfelé. Mivel könyvemmel inkább laza ér-deklődést akartam ébreszteni, semmint hevesrohamokat indítani, olyan elnevezést kerestemerre a fajta színházra, amely híján van az ag-resszivitásnak. Az angol köznyelvben van egy

nem különösebben irodalmias jelző, a ,deadly";

elítélést sugall, de elnéző elítélést.Először megk séreltük „moribond"-nak (hal-

dokló) vagy „mortel"-nek (halálos) fordítani,csakhogy itt egyszerre két dologról van szó:dead is, azaz halott, de inkább élőhalott, és töb-bé-kevésbé, de mégsem egészen, de így, demégsem egészen így... és mégiscsak el kell fo-gadni! És a végén a könyv ezzel az undorítómegoldással je le i meg: deadly theatre helyett„théátre bourgeo s".

Itt most óvatosságra kell, hogy intsek. Elméle-tileg a „bourgeois" szót valóban lehetne szimbo-likus jelzőként is értelmezni, mint ami olyan szel-lemi állapotot evc kál, amelyet joggal minősíthe-tünk gyászosnak megrekedtnek, súlyosnak, avalóságtól elszigeteltnek, túl kényelmesnek,élettelennek, álmosnak. Csakhogy 1968 és 1970között, abban az dőben, amikor a könyv megje-lent, ez a jelző szűk politikai értelmet kapott.

Azóta két olyan fordítást is találtunk, amelye-ket megfelelőbbnek érzek. Az első az „elviselhe-tetlen". A franciák olyasmire mondják, ami elvi-selhetetlen, még s elviselik! Ez már majdnemolyan, mint egy angol szó: az ember kimond va-lamit, ami ugyan kor az ellenkezőjét is jelenti. Aszínházban például az ember odafordulhat aszomszédjához, kivált ha csinos fiatal lány az il-lető, és azt mondja neki: „Hiszen ez elviselhetet-len", és ő visszhangozza: „Igen, ez elviselhetet-len", és mégis ott maradnak mind a ketten! A má-sik szó, amely a minőségre is utal, megvan ben-ne a humor, egyszerre könnyed és súlyos, a„gyászos" („lugutre"). „Milyen volt az előadás?"„Gyászos!" Csakhogy a szóban benne rejlik,hogy azért az emt er még nem dob csóvát aszín-házra. Sajnos ezek a szavak akkor senkineksem jutottak az eszébe, és így a három fordítómeg-egyezett a „théátre bourgeois"-ban.

A céhek ellen

Az első fejezet hadat akart üzenni mindazoknakaz érveknek, ame yek nevében az egyik színházicéh jogot formál a másik megítélésére, mintha azelevenség az egyik vagy a másik kizárólagos tu-lajdona volna.

A könyv megírása idején - de azt hiszem, ezazóta is így van - egy bizonyos népi színházképviselői szilárdan hitték, hogy ami népi, az au-tomatikusan életszerű, ellentétben az úgyneve-zett „elitszínházza ", amely eleve élettelen. Az in-tellektuális színház művelői, akik kis színházak-ban, nehéz, bonyolult szövegeket mutattak be,úgy vélték, hogy az ő szellemi kalandjuk éles el-lentétben áll a bulvárszínház beteges, élettelenszellemiségével. Hasonlóképpen azok, akik aklasszikus szövegekre a magas kultúrára ala-

pozták színházukat, arról győzködték magukat,hogy a magas kultúra összehasonlíthatatlanulpezsgőbb anyagokkal tölti fel a társadalom ér-rendszerét, mint amit a közönség egy vulgáriskomédiától kaphat. Az évek során felhalmozó-dott tapasztalatom viszont arra tanított, hogy eb-ből semmi sem igaz.

Amikor a színházhoz kerültem, szerencséreteljességgel tudatlan voltam. Olyan országbandolgoztam, ahol nem volt iskola, nem volt mes-ter, nem voltak példák. A német színházat egyál-talán nem ismerték, Sztanyiszlavszkijt alig,Brechtet kevéssé, Artaud-t sehogy sem. Elméletnem létezett, és a színházi emberek természete-sen közlekedtek az egyes műfajok között. A leg-nagyobb színészek felváltva játszottak Shakes-peare-t és bulvárbohózatot vagy musicalt. A kö-zönség és a kritikusok pedig ugyanilyen magátólértetődő módon mentek utánuk, és eszükbe semjutott, hogy árulást kiáltsanak. Ez a változatos-ság számunkra egyenesen üdvös volt.

Espresso Bongo

Hadd hivatkozzam ennek kapcsán egy anekdo-tára... Egyszer Moszkvában vendégszerepel-tünk a Hamlettel; Paul Scofield játszotta a cím-szerepet, aki már akkor is nagy színésznek szá-mított. Már vagy tíz éve játszott vezető szerepe-ket, és Angliában a kor egyik legragyogóbb fiatalszínészének tartották. Az az Oroszország, aholfelléptünk, még teljesen zárt volt, sőt, azt hiszem,mi voltunk az első ott fellépő brit társulat. Rendkí-vüli esemény volt, és Scofield olyan viharos si-kert aratott, mint egy mai popsztár.

Angliából hazatérve egy darabig még együttdolgoztunk, eljátszottunk egy Eliot-, majd egyGraham Greene-darabot. Amikor a szezonunkmár véget ért, Scofieldnak egy napon felajánlot-ták, hogy játsszon el egy „cockney" impresszári-ót egy musicalben - az Espresso Bongóban,amely a rockkorszak első előhírnöke volt. Paulizgatottan állított be hozzám: „Hát nem csodála-tos? Ahelyett, hogy még egy Shakespeare-da-rabot ajánlottak volna fel, eljátszhatom az Esp-resso Bongót!" Lelkes volt, én is biztattam, és azelőadásnak szép sikere lett. A széria közbenegyszer csak megérkezik egy húsztagú moszk-vai küldöttség: színészek, színésznők, rende-zők, színigazgatók. Mivel ott olyan meleg fogad-tatásban volt részünk, kimentem eléjük a repülő-térre. Első kérdésük Scofielddal volt kapcsola-tos: „Mit csinál? Láthatjuk valamiben?" Hát per-sze, mondtam, jelenleg épp az Espresso Bongó-

ban lép fel. Lefoglaltuk a jegyeket, és ők elmen-tek az előadásra.

Az oroszok általában, de az idő tájt különösen,megtanulták, hogy ha valamilyen színházi ügy-

ben zavarba jönnek, egyetlen szó kihúzhatjaőket a pácból; azt kell mondani, hogy „érdekes".Így hát megnézték az előadást, találkoztak Scofi-elddal is, nagyon meg voltak elégedve, igazán„érdekes" volt. Egy év múlva kaptunk egy köny-vet; a delegáció vezetője, a moszkvai egyetemShakespeare-szakértője írta az utazásról. Ésegyszer csak felfedezek a könyvben egy pocsékfényképet Scofieldról, fején az Espresso Bongó-ban viselt kalapjával, és a következő kísérőszö-veggel: „Valamennyiünket megrendített, milyentragikus a színész helyzete a kapitalista orszá-gokban. El sem képzeltük volna, micsoda meg-aláztatás érheti korunk egyik legnagyobb színé-szét, aki, hogy eltartsa feleségét és két gyerme-két, arra kényszerült, hogy az Espresso Bongó-ban lépjen fel."

A színház az élet

Azért meséltem ezt el, hogy rávilágítsak, mi isfoglalkoztatott engem az előadások során, ame-lyeket könyvem megírása előtt tartottam. Minde-nekelőtt arra törekedtem, hogy megosszam hall-gatóimmal azt az alapvető elképzelést, miszerinta színház elsősorban élet. Más kiindulópont nemlétezhet; és bennünket nem érdekelhet más,mint ami része az életnek, a szó legszélesebb ér-telmében. A színház - az élet maga.

Másfelől nem mondhatjuk, hogy élet és szín-ház között ne volna különbség. 1968-ban talál-koztunk olyanokkal, akik - igencsak jó okkal, el-csigázva, megundorodva a sok gyászos, hal-dokló, halálos és „deadly" színháztól - azt állí-tották, hogy „az élet maga a színház", vagyis mű-vészetre, művészi fogásokra, struktúrákra sem-mi szükség; „a színház ott van mindenütt, minde-nütt színházat csinálnak - mondogatták-, min-den ember színész, tehát bármit csinál az emberbárki előtt, abból színház lesz". De nincs ebbenaz elgondolásban valami gyanús?

Egyfelől való igaz, hogy a színházban az éle-tet akarjuk viszontlátni, de ha a színházon kívüliés a színházon belüli élet semmiben sem külön-bözik egymástól, akkor a színháznak semmi ér-telme többé, fölösleges foglalkozni vele. Ha vi-szont elfogadjuk, hogy a színházban az élet lát-hatóbb, áttekinthetőbb, mint a színházon kívül,akkor ugyanazt mondjuk, és mégis kicsit más-képpen.

Ezen az alapon néhány további megállapításttehetünk. Az első, hogy ez az élet azért áttekint-hetőbb és intenzívebb, mert koncentráltabb. Mármaga a tér leszűkítése, az idő sűrítése is kon-centrációhoz vezet.

Az életben az ember beszélget, fecseg, és eza természetes kifejezési mód mondanivalónk tu-lajdonképpeni tartalmához képest mindig sokkaltöbb időt igényel. Mégis így kell kezdeni, mint

ahogy a színházban az ember az elején improvi-zál, vagy valamilyen túl hosszú szöveggel dolgo-zik. De vajon hogyan történik a sűrítés?

A sűrítés abból áll, hogy mindent eltávolítunk,ami nem feltétlenül szükséges, hogy egy lapos,ízetlen jelzőt felcserélünk egy erőssel, miközbenmegőrizzük a természetesség látszatát. Ha ezsikerül, az lesz az eredmény, hogy míg a valóéletben két embernek három órára van szükségea közléshez, a színpadon ez három percig tart.Jól megfigyelhető ez az olyan kristálytisztastílusú szerzőknél, amilyen Beckett, Pinter vagyCsehov.

Csehovnál az a benyomásunk, hogy a szöve-get magnóra vették, annyira magába szívta amindennapi élet idiómáit. Holott Csehovnakegyetlen mondata sincs, amelyet ne munkált vol-na meg, ne cizellált és alakított volna a legna-gyobb műgonddal; csakhogy ezt a művészetolyan fokán tette, hogy a színész is úgy érzi: úgybeszélhet, „mint az életben". Ám aki úgy játsszaezt, mint az életben, az nem Csehovot játszik. Aszínésznek és a rendezőnek ugyanazt az utatkell megtennie, mint előttük az írónak, vagyis rákell jönniök, mennyire csalóka az egyes szavak„ártatlansága". Magában a szóban csakúgy,mint a megelőző és az utána következő csend-ben egy egész jelenet rejlik, a szereplők közöttielmozdulások komplex gazdagsága. Ha ezt si-kerül megtalálni, és ráadásul megleljük a művé-szi eszközöket is, hogy elrejtsük, amit megtalál-tunk, nos, akkor valóban úgy tudjuk elmondaniezeket az egyszerű szavakat, mintha magábólaz életből vettük volna őket. Mert hiszen valóbanaz élet lüktet bennük, csak éppen egy koncent-ráltabb, rövidebb, térben és időben tömörítettélet. És ezzel ismét visszatértünk a tér kérdésé-hez.

Másodpercenként egy szikra

A lényeg az, hogy megvan-e az a szikra, amely afent említett, koncentrált másodpercet valóbanintenzívvé teszi - vagy nincs. Mert a tömörítésés a sűrítés még nem elegendő. A túlírt, fecsegőszöveget bízvást meghúzhatjuk úgyis, hogy attólmég unalmas marad. Bámulatos, milyen telhe-tetlenül sokat követel a színház mint műforma:az élet apró szikrájának másodpercről másod-percre ki kell gyulladnia.

Mindez csak a színházban és a moziban vanígy. A könyvben lehetnek hézagok, de ha a szín-házban csak egyetlen jelenet tempóját elvétik, aközönség egyik másodpercről a másikra elveszí-ti a kontaktust. Ha én most elhallgatok, szintehallani a csendet, és mindenki figyel; de bármi-lyen semmiség elegendő, hogy ez a figyelemmegszakadjon. Szinte emberfölötti erőfeszítéstkíván, hogy az érdeklődést szüntelenül ébren

Paul Scofield -,Hamlet (1955)

tartsuk, és másodpercről másodpercre megta-láljuk a szükséges újszerűséget, frissességet,intenzitást. Ez az oka, amiért a többi művészet-hez képest csak olyan kevés színházi remekműlétezik a világon: mert minden pillanatban fenye-get a veszély, hegy a szikra kialszik. Ha megakarjuk őrizni, nagyon pontosan kell elemezni,miért is tűnik el bizonyos pillanatokban. Ehhezazonban az egész jelenséggel tisztába kell jön-nünk.

Ezért éreztem nagyon fontosnak, hogy köny-vem első fejezetében szüntelen ide-oda mozog-jak: a klasszikus színháztól a bulvárszínházig, ahónapokon át próbáló színésztől addig a társáig,akinek csak néhány nap áll rendelkezésére, egybizonyos színházfajta kritikájától egy másik szín-házfajta lehetséges kritikájáig, és foglalkoztam aprodukció gazdasági feltételeivel is: mit lehet ki-hozni sok pénzből, és mit, ha nagyon kevés apénz... Egyszerre akartam felidézni mindent:megmutatni, ami csakis színpadon mehet vég-be, díszletek között, világítással, és mi az, amicsak szabadtéren, díszlet és világítás nélkül tör-ténhet meg. Mindezt azért, hogy bebizonyítsam:a színház mint élő jelenség nem kötődik külső fel-tételekhez. Megnézhetünk egy jelentéktelen té-májú, banális színdarabot, amely viharos közön-ség- és kasszasikert arat egy merőben konven-cionális színházban, és mindebből néha sokkalmeggyőzőbben pattan ki az életszerűség szikrá-ja, mint amikor Brechten és Artaud-n felnőtt,anyagilag jól ellátott intézményekben dolgozó,szcenikailag képzett, a darabelemzéshez mes-terien értő emberek produkálnak valami kulturálisszempontból minden tiszteletet megérdemlőteljesítményt.

Mamadou Dioume és Bakary Sangaré a WozaAlbertben (Párizs, 1989)

Az ilyen színjáték nézője nagyon is könnyenrészesülhet egy „gyászos" estében, amelyenmindent megkap, csak az életet nem. Fontos,hogy ezt hidegen, könyörtelenül, egyértelműenleszögezzük, főleg ha el akarjuk kerülni, hogybennünket is megfertőzzön ezeknek az állítóla-gos „kulturális" kritériumoknak a sznobizmusa.Ezért hangsúlyozom ebben az első fejezetben aveszélyt, amelyet egy Shakespeare-hez foghatóóriás vagy az operairodalom remekművei jelent-hetnek. Önmagában a mű kulturális minőségeéppúgy elvezethet a legjobbhoz, minta legrosz-szabbhoz. Minél magasabb a mű színvonala, an-nál hevesebb lehet az unalom, ha az előadásnem olyan, amilyennek lennie kellene.

Az emberi anyag

Mindezt nagyon nehéz beismerni azoknak, akikgyakran nagy nehézségek közepette küzdöttekazért, hogy minden erőforrást és művészi esz-közt mozgósítva bemutassanak egy kulturálisszempontból nagyértékű művet - amelynél aközönség végül közömbösnek mutatkozik. Azember szinte kötelességének érzi, hogy akísér-letet védelmébe vegye; és gyakran fog ela csalódás, amiért a közönség a föld mindenpontján elutasítja ezeket az alkotásokat, éshelyettük

olyasmit részesít kegyeiben, amit mi hitványabb-nak vélünk. Ha azonban jobban megfigyeljük, ki-

derül, hogy a remekmű ugyan színre került, de azélet hiányzik belőle. És ha az elemzést - azegyedül érvényeset - végigvisszük, ismét visz-szakanyarodunk az üres térhez.

Ha bizonyos automatizmusnak engedve elfo-gadjuk, hogy a színházhoz mindenekelőtt szín-pad kell, darab, rendezés, díszlet, világítás, ze-ne, nézőtéri ülések - ha mindezt evidenciánaktekintjük, akkor téves útra lépünk. Ez igaz lehet amozira nézve, ahhoz valóban kell legalább egykamera, filmszalag és laboratórium, ahol afilmet kidolgozhatjuk - de ahhoz, hogyszínházat csináljunk, hogy szemügyrevehessük és megérthessük a színházlényegét, csak egyvalamire van szükség: azemberi anyagra. Ez nem azt jelenti, hogy a többine volna nagyon is fontos - de a lényeg nembennük rejlik.

Talán látták tavaly a Théátre des Bouffes-du-Nord-ban a mi dél-afrikai szezonunkat, amelykét darabból állt: a Sarafinából és a Woza Albert-ből. Az egyik alkotó, mielőtt Dél-Afrikában és má-sutt fehér társulatoknál dolgozott volna, egy kistársulatban működött, amely huszonöt év ótacsakis Sowetóban játszik. Ott együtt dolgozottGibson Kente-te , ezzel a nagyszerű rendezővel,aki megalapította a fekete színházi mozgalmat.Igazi népszínház ez, sok zenével, a hétköznapiélet elemeivel. Játszottak mindenütt, ahol csaklehetett, mert a fekete városrészekben seholsincs színházépület. Nos, ez az ember mélysé-gesen megrendített és felkavart, amikor azt

mondta nekem: „Mind olvastuk Az üres teret, ésez valóban nagyon sokat segített nekünk."

Az elsőmondat

Túl az örömön, amely ilyen bók hallatán eltölti azembert, elgondolkodtam rajta: ugyan mit jelent-het ez a könyv a fenti feltételek között dolgozószínészek számára? Elvégre legnagyobb részétakkor írtam, amikor még nem jártunk sem Afriká-ban, sem más távoli vidékeken, és mindvégigcsak londoni, párizsi vagy New York-i példákrahivatkoztam... Ugyan mi hasznosat találhattakháta szövegben? Hogyan jutottak a gondolatra,hogy ez a könyv nekik is szól? Fel is tettem a kér-dést, ők pedig azt felelték:

„Az első mondat miatt!"„Vehetek akármilyen üres teret, és azt mond-

hatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztül-megy ezen az üres téren, valaki más pedig figye-li; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy Színház ke-letkezzék."*

Addig az volta meggyőződésük, hogy az ő kö-rülményeik között élni és színházat játszaniszükségszerű nyomorúság, lévén hogy a dél-af-rikai néger városrészekben nincs semmiféle„színházépület". Úgy érezték, nem juthatnaksokra, nem vihetnek végbe semmi komoly dol-got, ha nincsenek ezer férőhelyes, függönnyel,zsinórpadlással, színes világítással és reflekto-rokkal ellátott színházaik, mint a johannesburgifehéreknek vagy a mitikus nemzetközi nagyvá-rosoknak, Párizsnak, Londonnak, New Yorknak.Olyanok voltak, mint az egy szem furulyás, aki aberlini szimfonikus nagyzenekarról álmodozik.És ekkor egyszer csak kezükbe kerül egy könyv,amely első mondatában kijelenti: ,,...ha van va-lahol, akárhol, egy ember, aki keresztülmegy atéren, és egy másik, aki nézi, akkor minden meg-van. Minden készen áll ahhoz, hogy színházatcsináljatok." És végtelen megkönnyebbülés fog-ta el őket.

Tekintet és találkozás

Számomra ez ennél is több: ez maga az alap.Akkor azt írtam: ,,...ha valaki keresztülmegyezen a téren, valaki más pedig figyeli őt, ez márelegendő ahhoz, hogy színház keletkezzék". Mahozzátenném, hogy szükség van egy harmadikszemélyre is. Ha valaki feláll, és másvalaki nézi,ez már aktus. Megvan benne minden - feltéve,ha itt nem áll meg. Ezután kell jönnie a találko-zásnak. Három elemre van szükség: valakire,aki figyel, aki néhány másodpercig egyedül is le-het, és egy harmadik személyre, hogy kapcsolat

* Koós Anna fordítása

jöjjön létre. Itt már keringeni kezdhet az élet, ésnagyon messzire is eljuthatunk.

Ez az oka, hogy az „one man show" csak na-gyon ritkán győz meg. A kabarébeli előadó, akár-csak az elbeszélő, könnyen teremt közvetlenkapcsolatot a közönséggel. Ha egy ember köz-vetlenül fordul más emberekhez, és e kölcsönöskapcsolat, e kommunikáció keretében elmondvalamit, ez lehet csodálatosan kidolgozott ésnagyon hatásos, de engem személy szerintsoha nem elégít ki. Ezt a kapcsolatot nemnevezném „színháznak", mert nem az életet idézifel. Vala-mi mindig hiányzik: az, ami két emberközött történik a közönség jelenlétében.

Vegyünk egy példát. Ha két ember találkozik,és mintha próbán volnának, senki nem nézi őket,fennáll a kísértés és a veszély, hogy ezt a kap-csolatot tekintik egyedül létezőnek. Ilyenkor köny-nyű beleesni a narcisztikus és teljesen értelmet-len belső koncentráció csapdájába. Vannak tár-sulatok, amelyek olyan sokat próbálnak, hogyvégül már nem tudják megtalálni azt az energiát,amely a harmadik elem: a közönség jelenlétébőlszületik. A próba feltételei azonnal jobbak lesz-nek, mihelyt magunkon érezzük egy harmadikszemély tekintetét.

Mi gyakran használunk a próba terepéül egyszőnyeget, és ilyenkor a színész tisztában van akonvencióval: ami a szőnyegen kívül van, az amindennapi élet, ott azt csinálhatnak, amit akar-nak, elfecsérelhetik energiájukat, mozoghatnakúgy, hogy az semmit se jelentsen, vakarhatják afejüket, elalhatnak, mindennek semmi jelentősé-ge; de mihelyt a szőnyegre lépnek, világosszándék kell, hogy vezérelje őket,mondhatnám, át kell lépniök egy intenzív életbe.Ez pedig közönség jelenlétében sokkalkönnyebben megy.

Próbáljuk ki. Két ember menjen át a téren, ésköszöntse egymást.

(Egy férfi és egy nő feláll, és átmegy a téren.)NŐ Jó napot!FÉRFI Jó napot!

Ismételjék meg!NŐ Jó napot!FÉRFI Jó napot!

Nagyon kedves volt, de elmondhatjuk-e, hogyez az öt másodperc olyan finom, olyan tiszta volt,olyan minőséget képviselt, hogy minden másod-perce örökre emlékezetes marad? Megesküd-nének-e önök mint nézők, hogy amíg csak élnek,megőrzik emlékezetükben ezt az öt másodper-cet? Ha igennel válaszolnak, s egyszersmindúgy érzik, hogy amit láttak, „természetes" is volt,akkor a látott cselekvés valóban színházi ese-ménnyé alakult.

A nó színházban a színész ugyanezt az utat ötperc alatt teszi meg; ez esetben nem természe-tes stílusról, hanem konvencióról van szó. Miértolyan ellenállhatatlan az a színész, aki ugyanaztcsinálja, mint önök, csak kétezerszerte lassab-

ban? Miért rendít meg, miért nyűgöz le a látvá-nya? Miért érezzük úgy, hogy követnünk kell őt?S miért hat ránk a nó valamelyik igazi mesterszí-nésze még ennél is ellenállhatatlanabb erővel?Miben rejlik a különbség?

És itt egyelőre még csak nem is tartalomrólvan szó, hanem csupán, egy igen egyszerű moz-dulatról. Alapvető különbség van a köznapi és azéletet átizzító, átlelkesítő gesztus között. Ebbenaz egészen egyszerű mozzanatban, amikor iskét színész üdvözli egymást, mintegy nagyítóalatt láthatunk és vizsgálhatunk meg mindent.Ha a viselkedésük pontos és igaz, minden egyesmásodpercben a megvilágított, értelmezett élet-tel lesz dolgunk.

Ne legyünk tetszőlegesek

Mindez pontosan meghatározott tényezők függ-vénye, elsősorban azé a tényé, hogy néznekbennünket. A közönség figyelő tekintete az elsőszámú segítség. Ha ezt a tekintetet úgy fogjukfel, mint követelést, hogy semmi ne legyen öncé-lú, elmosódott, hanem éber és átgondolt, akkorvilágossá válik, hogy a közönség funkciója ko-rántsem passzív. Ahhoz, hogy részt vegyen a já-tékban, nincs szükség rá, hogy beavatkozzék,hogy „megnyilvánuljon": figyelmes jelenléténélfogva vesz részt a játék minden pillanatában. Je-lenlétét pozitív kihívásként kell érzékelnünk, mintafféle mágnest, amelynek erőterében nem visel-kedhetünk tetszőlegesen.

A mindennapi élet abból áll, hogy tetszőlege-sen viselkedünk. Ha az ember vizsgázik vagyegy képzett értelmiségivel beszél, akkor gondo-latai, szavai nem lesznek tetszőlegesek, de ateste, a mozdulatai már igen. Ha egy beteggelkerülünk kapcsolatba, akkor érzelmi magatartá-sunk az, ami nem lehet tetszőleges: gyengédekleszünk, figyelmesek, de gondolataink és tes-tünk közben bizonytalanok, zavarosak marad-nak. Ha viszont varrunk vagy más, nagyon finom,kézműveshez vagy óráshoz illő munkát vég-zünk, akkor minden testrészünket, egészen az:ujjunk hegyéig, mozgósítjuk, de gondolatainkközben elkalandozhatnak. És ha azt akarjuk,hogy szándékaink, melyeket egy másik személy-lyel megosztunk, intellektuálisan egyértelműeklegyenek, anélkül, hogy érzelmeinket meghami-sítanánk, és közben arra törekszünk, hogy tes-tünk is pontosan és kiegyensúlyozottan visel-kedjék, nos, akkor világos, hogy a lényünket al-kotó három elem - gondolat, érzelem, t e s t - kö-zül egyik sem viselkedhet tetszőlegesen.

Most már talán világos, hogy az említett pél-dában - „valaki átmegy a téren és találkozik egymásik személlyel, miközben egy harmadik sze-mély figyeli őket" - d u p l a vagy semmi a tét. Hogynyerjünk, hogy teljesítményünk kapcsán „művé-

szetről" lehessen beszélni, ahhoz pontosan megkell tudnunk különböztetni, mi az, ami ezen azaktuson belül megteremti az élet mozgását, ésmi az, ami útját állja az életszerűségnek.

Most azt szeretném, ha önök is megszólalná-nak, ha az eddig elhangzottakról kicserélhet-nénk nézeteinket.

- Nem gondolja, hogy a nyugati színészek-neknehezebb megteremteni a jelenlét bizonyosminőségét, mint másoknak, például a nó-színé-szeknek?

A legfőbb elem a test, márpedig ha nem Mars-lakókról van szó, bolygónk valamennyi fajánaknagyjából azonos a teste. Az alkatban, a színek-ben megfigyelhetők bizonyos különbségek, deami a lényeget illeti, a fej mindig a vállak fölöttvan, és az orr, a szem, a száj, a has, a láb is min-dig ugyanazon a helyen található. A test minteszköz világszerte azonos, csak a stílusok, a kul-túrák mások.

A japán nők és a karmester

Amikor először jártunk Japánban, szerveztünkjapán művészekkel egy beszélgetést Az üres térkapcsán. Nem is hittem volna, mennyire része eza fogalom a zennek, az egész, a tér és az üres-ség fogalmán alapuló japán kultúrának. Mi, nyu-gatiak is fel tudjuk fogni az űr fogalmát, és érté-keljük is, de a keleti ember egészen másképpértelmezi. Vannak nézőink a Bouffes-du-Nord-ban, akik ami terünk láttán azt mondják: „Á, a ke-leti stílus!" Nem sértődöm meg ezen, csak éppennem igaz. Akár Keleten vagyunk, akár Nyugaton,a tér azért üres, mert bizonyos okok megkövete-lik, hogy az legyen.

Megfigyelhető, hogy a japán gyerekek testeösszehasonlíthatatlanul fejlettebb, mint a migyerekeinké. A japán gyerek már kétéves korá-ban megtanulja, hogy tökéletes egyensúlyi álla-potban tudjon leülni. Két- és hároméves kora kö-zött elkezd rendszeresen hajlongani, ami fan-tasztikusan hasznos testgyakorlat. A tokiói szál-lodákban nagyon csinos fiatal lányok állnakegész nap, nyolc órán át a liftajtó előtt, és vala-hányszor az ajtó nyílik vagy csukódik, meghajol-nak. A látvány meghökkentő, de ha egy ilyenlányt egy szép napon meglátna és leszerződtet-ne egy színházi rendező, elhihetik, hogy a testetökéletesen fejlett és rugalmas lesz.

Nálunk csak a karmestereknek van kilencven-éves korukra olyan jól kifejlődött testük, mint Afri-kában mindenkinek. A karmester egész életén át- anélkül, hogy ezt tornagyakorlatnak tekintené- bizonyos mozdulatokat végez; elsősorban fel-sőtestét hajlítja meg. Neki is, minta japánoknak,erős hasra van szüksége, mert csak így tud testetöbbi részével olyan hihetetlenül kifejező mozgá-

Nó-színész

sokat végezni. Az akrobatával vagy a tornásszalellentétben ezek a mozgások nem valamilyen fe-szültségből erednek; az érzelem és a gondolatpontossága szervesen összekapcsolódik ben-nük. A gondolat pontosságára azért van szük-ség, nehogy a zene egyetlen részlete isveszendőbe menjen; az érzelmet a zeneminden mozzanatában nyomon kell követnie;tekintetének az egész zenekart át kell fognia;teste pedig szüntelen hajlik, emelkedik, karja,mint az úszóé, szüntelen mozog. Mindennekköszönhetően a kar-

mesterteste még kilencvenéves korában istökéletesen rugalmas.

Pedig hát ő nerr táncol úgy, mint egy fiatalafrikai harcos, nem hajlong úgyüdvözlésképpen, mint a japánok. A századelején egy nagy angol karmester azt állította,hogy „a kontinensen azért felkészültebbek akarmesterek, mert ha nővel találkoznak,lehajonak, hogy kezet csókoljanak". És az angolfiatalembereknek is azt ajánlotta: ha nőveltalálkoznak mindig hajoljanak meg, éscsókoljanak kezet...

Így hát önnek igaza van: a test kifejlődésébenvalóban van különbség Kelet és Nyugat között.Amikor a lányomat három- vagy négyéves korá-

ban beírattam egy tánctanfolyamra, elképedtemés megrémültem, milyen állapotban van a gyere-kek teste a mi társadalmunkban. A vele egykorúgyerekekből már kihalt a ritmusérzék, testi fejlő-désük máris megrekedt. A ritmus nem holmi kü-lönleges adottság; hároméves korban éppolymagától értetődő, akár a mozgás természetes-sége, legalábbis a hagyományos társadalmak-ban. De amikor a városi gyerekek, akik egészéletüket mozdulatlanul töltik a televízió előtt, há-roméves korukban eljutnak a balettiskolába, tes-tük már tökéletesen leblokkolt.

A test érzékenységeés tipizáltsága

Nem tagadhatjuk, hogy a test mint eszköz a migyerekeinknél és fiataljainknál nem olyan fejlett,mint Keleten, tehát nyilvánvaló, hogy edzeni kell.A színésznek pedig tisztában kell lennie vele,hogy noha nem táncos, ezeket a nehézségeketmégis kompenzálnia kell.

Ami ami színházunkat illeti: attól, ha a színészhihetetlenül nehéz gyakorlatok árán éppoly ru-galmas és mindenre kapható fizikumra teszszert, minta táncos, még nem lesz szükségkép-pen jobb színész. A táncosban van bizonyosanonimitás; a színésznek típust kell megjeleníte-nie. A táncosoknak - és itt most a balett, aklasszikus tánc művészeiről beszélek - megle-hetősen anonim módon kell követniök a koreog-ráfus utasításait. A színészeknél másképp áll ahelyzet: nagyon fontos, hogy fizikailag jellegze-tesek legyenek, legyen köztük kis kövér, hosszúsovány, gyorsmozgású vagy nehézkes... Erremegint csak azért van szükség, mert az életetmutatjuk be, a belsőt és a külsőt (az egyik a másiknélkül nem áll meg). Ahhoz, hogy kifejezhessük akülső életet, típusok kellenek, mint ahogy mind-nyájan valamilyen férfi vagy női típust képvise-lünk. De lényeges - és ebben kell hasonlítanunka keleti színészre -, hogy a test, legyen bár kö-vér, suta vagy élénk, gyors, fiatalos, mindenkép-pen érzékeny és fogékony legyen.

Akrobatikus gyakorlatainkat nem a virtuozitáskedvéért végezzük, s nem is azért, hogy ragyogóakrobatákká váljunk (ámbár időnként ez is pom-pás és hasznos lehet), hanem érzékenységün-ket akarjuk ily módon fejleszteni. Angliában egybizonyos nagyon nagy színészt, aki soha nemvégez testgyakorlatokat, „váll fölötti színésznek"hívnak. Valóban, nyelvünkkel, arcunkkal, ujja-inkkal színészkedni nagyon is könnyű; de a testtöbbi részének: a lábaknak, a hátnak, a farnak azérzékenysége nem velünk született adottság,ezt meg kell szerezni. Az érzékenység azt jelenti,hogy a színész minden másodpercben egésztestével kapcsolatot tudjon tartani, és amikor ne-kilendül, tudja, hol keresse a testét.

Törzsi harci tánc

A Mahábháratában volt egy nagyon veszélyesjelenet, amelyben mindenki fáklyát hordott asötétben. A láng igazi volt, csorgott az olaj, és ajelmezek könnyű selyemből készültek, mi pedigminden alkalommal reszkettünk a balesetve-szélytől. Így hát nagyon sok fáklyás gyakorlatotvégeztünk, hogy valamennyien minden másod-percben tudjuk, éppen hol a láng. Természetes,hogy az első perctől Yoshi, a japán színész moz-gott a legnagyobb biztonsággal, mert bármilyenmozdulatokat kellett is végrehajtania, ő mindigtudta, hol a lába, a keze, a szeme; ő soha semmitnem bíz a véletlenre. Ha viszont egy nyugati szí-nészt szólítunk fel, hogy egy mozdulat közepénhirtelen merevedjék meg, és mondja el, hol a lá-ba vagy a keze, a legnagyobb zavarba jön. Amitehát a Távol-Keleten vagy Afrikában hozzátar-tozik a természetes fejlődéshez, azt nekünk gya-korlatokkal kell elsajátítanunk. És hogy erre ké-pesek lehetünk, az annak köszönhető, hogy ne-künk is éppolyan a testünk, mint nekik.

- Mondana valamit az űrrel szemben érzett

félelemről? Hiába van már az embernek tapasz-talata, valahányszor újra kezdi, és ott áll a sző-nyeg szélén, újra meg újra megretten a bennemagában tátongó űrtől csakúgy, mint az üres tér-től. Vajon nem azért igyekszünk-e kitölteni ezt azűrt, hogy végre legyen mit mondanunk vagy csi-nálnunk, és leküzdhessük ezt a félelmet?

Érdekes gondolat. Minden színésznek fontos,hogy felismerje és néven nevezze az akadályo-kat, ez pedig valóban természetes és jogos aka-dály. Ha megkérdezünk egy japán színészt, őmindig hangoztatja, hogy játéka az üres térből in-dul ki. Nem azért játszik jól, mert egy előzetesenkidolgozott szellemi konstrukciót sikerül megva-lósítania, hanem azért, mert sikerült kitöltenie azűrt.

A chauu-szertartás

Egy bengáliai faluban részt vehettem egy nagyonerős hatású szertartáson, amelynek chauu aneve. A színészek - csupa falubéli - harci je-leneteket adtak elő, s lábukat kissé behajlítva ésszéttárva apró szökellésekkel vonultak felénk.Egyenesen előre szegezett tekintetükben egé-szen kivételes erő, hallatlan intenzitás volt. Elakartam lesni a „trükköt", s ezért megkérdeztemvezetőjüket: „Hogy csinálják ezt? Mire koncent-rálnak, hogy ilyen erővel tudnak nézni?" Ő így fe-lelt: „Nagyon egyszerű: azt kérem tőlük, hogynegondoljanak semmire, csak nézzenek maguk elé

Afrikai színpadi gyakorlatok

Mahábhárata (1985)

tágra nyitott szemmel." És elhihetik: ennek a fan-tasztikus intenzitásnak valóban nem volt semmi-lyen más trükkje. De soha nem sikerült volnamegvalósítaniok, ha az űrt gondolatokkal akarjákkitölteni, és arra koncentrálnak, hogy „mit is kellmost csinálnom?"

Milyen elemek zavarják meg az űr kitöltését?Egyfelől a túlzásba vitt felkészülés és gondolko-dás. A nagy nekikészülésnek majdnem mindigazaz oka, hogy az ember így akarja leküzdeni azűrtől való rettegését. A konvencionális színészektöbbnyire azt szeretik, ha az ember már az elsőpróbán közli velük a rendezés minden részletét,és utána többé nem zaklatja őket. Számukra ezaz abszolút boldogság; és ha a bemutató előttkét héttel az ember módosít egy részleten, telje-sen kiborulnak. Sajnos magamnak is volt sze-rencsém ilyenfajta színészekhez, holott én imá-dok változtatni, akár az előadás napján is, ésképtelen vagyok az efféle színészekkel dolgozni;nekem olyanok kellenek, akik éppúgy szeretik arugalmasságot, mint én. De még köztük is akad,aki azt mondja: „Nem, ez már késő, most márnem tudok változtatni" - és csakis azért beszélígy, mert fél. Úgy érzi: ha egyszer sikerült felállí-tania bizonyos struktúrát, és azt kihúzzák alóla,akkor neki vége, el van veszve. Ilyenkor semmiértelme azt mondani neki, hogy csak ne féljen -éppen ettől ijed meg a legjobban. Ehelyett, egészegyszerűen, rá kell vezetni, hogy ez nem igaz.Csupán a hiteles és rendszeres tapasztalatgyőzheti meg róla, hogy ha biztonság helyett akreativitásra törekszik, akkor lehet játéka jóeset-ben igazán őszinte.

És itt merül fel a kérdés: ki az igazi művész?

Elmondható, hogy igazi művész az, aki számos

áldozatra kész egyetlen másodpercnyi kreativi-

tás kedvéért. A középszerű művész inkább nem

kockáztat; ezért marad mindig konvencionális. A

konvenciókba kapaszkodó középszerűség min-

dig ezzel a félelemmel függ össze. A konvencio-

nális színész „összecsapja" a dolgokat, még-

hozzá önvédelemből. „Építkezem", hogy meg-

védjem magam.

A igazi forma

A kérdés nagyon messzire vezet. A figuraépítés,az úgynevezett megkomponálás fokozatos épít-kezést jelent. Szerintem azonban ez nem alkotómódszer. Az igazán kreatív módszer számosideiglenes konstrukcióból tevődik össze, miköz-ben az ember tisztában van vele, hogy hiába érziúgy: most megtalálta a figurát - ez csak ideigle-nesen érvényes; csak az aznapi legjobb megol-dásra sikerült rábukkannia, de az igazi formamég nincs a birtokában. Azt csak az utolsópillanatban találhatja meg; vagy még akkorsem. Születési, keletkezési folyamatról vanszó. Az igazi forma nerc tévesztendő összeegy ház megépítésével, ami egymást követőlogikus mozzanatok sorczatánakvégeredménye. Ellenkezőleg: az igazi építkezésifolyamat egyszersmind mindig egyfajtarombolás is, azaz, mint mindig, ha rombolunk,egyre inkább a félelem felé visz az utunk. Újabbűrt teremtünk, kevesebb a mankónk, atámasztékunk, egyre nagyobb veszélynektesszük ki magunkat.

Megjegyzendő, hogy még ha egy improvizá-ció során, egy próbán vagy az előadáson sikerülis eljutnunk az igazi kreativitás pillanataihoz, ak-kor is mindig fenr áll a veszély, hogy a megtaláltformát leromboljuk, összezavarjuk.

Itt van például a közönség reagálása. Ha az

ember közönség jelenlétében improvizál (más-

képpen nincs értelme), és a nézők nevetnek,

félő, hogy ez a nevetés más irányba viszi el, mint

amerre különben indult volna. Kiválthatók más

olyan szubjektív elemek is - például a tetszeni

vágyás vagy a félelem -, amelyek ugyancsak

megtörik a kreativitást.

A lényeg az, hogy ezeket a jelenségeket tuda-

tosítsuk magunkban. Ha tudjuk, mi ingerel fél-

elemre, már választhatunk: módunkban áll ezt

az impulzust eltűrni vagy épp elfogadni, s véde-

kezhetünk is ellene. Ugyanígy megfigyelendők a

biztonságba ringató elemek is, hogy küzdhes-

sünk ellenük. Itt van például az a színész, aki lus-

taságból vagy félelemből „mechanikussá" válik.

Az ilyen előbb-utóbb mindig ugyanazt csinálja

anélkül, hogy kialakulna a partnerhez való finom

és érzékeny kapcsolata, és amikor néz, csak úgy

tesz, mintha nézne. Az elgépiesedés oka is a biz-

tonság utáni vágy.Mindez a rendezőre is vonatkozik. Erős a csá-

bítás, hogy már az első próba előtt kidolgozzarendezését. Ez részben természetes; magam isszázával készítem a vázlatokat a díszletekről, azakciókról, és csak az vigasztal, hogy mindeztetűdnek tekintem és tudom: másnapra mindeb-ből semmit nem veszünk majd komolyan. Felké-szülésnek nagyon is hasznos, de ha megkíván-nám a színészektől, hogy valósítsák meg azt,amit a próba előtt három hónappal vagy háromnappal felskicceltem, akkor magam vágnám elmagam attól, ami csak a próbán derül ki vagymutatkozik életerősnek. Tehát erre a fajta felké-szülésre szükség van - akárcsak arra, hogyazonnal el is ejtsük.

És ha a rendező mégsem ejti el? Nos, ez is afélelemből fakad. Csak aki hadat mer üzenni afélelemnek, az tudja elfogadni az alapszabályt:egészen a legutolsó pillanatig semmi sincs kész,semmi nincs bevégezve. Tisztában kell lennünk aválasztás kényszerével. A félelem szükség-szerű, de kettőt tehetünk ellene: vagy a bizton-sághoz menekülünk, vagy elutasítjuk azt. Detudnunk kell azt is, hogy bárhogyan döntsünk, adöntés soha nem végérvényes.

És ezen a ponton talán szükség lenne egy kis

szünetre.

- Visszatérhetnénk még az üres térhez,

amelyet potenciális térnek is nevezhetnénk?Nem kell-e hozzápárositani a feszültség és anyom fogalmát? A japán mester szerint úgy kellazonosulnunk a térrel, hogy önmagunkban isüres teret hozunk létre. Vajon nem az-e a céljaezzel, hogy valamilyen nyom jelző feszültségjöjjön létre?

Ez a kérdés is azt bizonyítja, mennyire ránk férnéhány perc gondolkodás...

(Folytatjuk)Fordította: Szántó Judit

SZIGETHY GÁBOR

KÍSÉRLET EGY TÖRTÉNET PONTOS LEÍRÁSÁRATalán 1962 márciusában történt. Arra pon-

tosan nem emlékszem, melyik napon.Díszletező munkás, azaz díszítő voltam azIrodalmi Színpadon, aznap négy óra-korkezdődött a munkaidőm. Este hétkorelőadás, tizenegytől hajnalig próba.

Hat órakor már állt a Giccsparádé díszlete,társammal átballagtunk a Sztálin út (Magyar Ifjú-ság útja, Népköztársaság útja, Andrássy út) haj-dan elegáns palotájának földszintjén találhatóÁdám étterembe, vacsorázni. Füstös-koszosmúlt századi restire emlékeztetett az étteremhátsó része, elöl közönséges kocsma, de állva islehetett meleg ételt fogyasztani, s nem volt túlsá-gosan feltűnő, ha kopott munkaruhánkban lép-tünk be a néha csendben, olykor ordibálva sö-rözgető atyafiak közé. A derékszíjamon csüngődíszítőkalapács legfeljebb az utcán váltott ki né-mi érdeklődést. Proletármivoltomat amúgy igye-keztem feltűnően választékos modorral ellensú-lyozni, alkalmanként röhögésre ingerelve a te-nyeres-talpas kiszolgálólányt, amikor a pultratett lábasból bádog merőkanállal a műanyag tá-nyérba löttyintette lebbencslevesemet (ára egyforint hatvan fillér), s én aziránt érdeklődtem, ele-gendő kakukkfüvet és szerecsendiót tettek-é alevesbe, mert az igazi lebbencs csak úgy jó.

Állva, gyorsan kanalaztuk az ételt, az egy fo-rint tíz fillérért vásárolt, mézesnek becézett raga-csos süteményt már az utcán visszafelé faltukbe.

Ettünk valamit. De mindig azt mondtuk: va-csoráztunk.

Ez a háttér. Nem díszlet.Negyed hétkor a színházban még csend volt,

az előcsarnok sötét. A parányi büfében pohara-kat mosogatott a banya (háta mögött mindenkiígy nevezte a büfés öregasszonyt), az ügyelő pa-pírjaival zörgött, matatott, valahol az emeleti öl-tözőben valaki becsapott egy ajtót.

Pici színház: minden hallatszik.A Giccsparádé a színház akkor legsikeresebb

előadása volt. Minden este telt ház. Amit másholtilos volt vagy nem illett játszani, azt láthatta itt -úgymond, görbe tükörben - a nagyérdemű: régioperettet (Fekete Péter), népszínművet (A falurossza), kapitalista krimit (Egérfogó), ódivatúkuplékat, Szabó család-paródiát, ilyesmiket.Részleteket. Kiss Manyi ábrándosan dalolta aHoldvilágos éjszakánt, a nézők sírtak, nevettek,a királyfi ugyanitt sem jött el az epekedő leányért,de Agárdi Gábor és Csákányi László lelkesennyerítettek a színfalak mögött: ripán, ripán- eny-nyi maradt a hófehér paripából. Rátonyi Róbertmint falu rossza döngette a színfalakat, MezeiMária „fonákjáról" énekelt sanzont, s az inárcs-kakucsi téeszcsé gondjairól mesélt, amúgy sza-bócsaládosan.

Kis naplemente négyszáz, nagy naplementenyolcszáz, ugyanaz két lemenő nappal ezer -hirdette a kikiáltó. Mindenki remekül szórakozott.Az elvtársak is. A színház dicséretet kapott: ittena művészek alaposan kifigurázzák a kispolgárigiccset.

Holdvilágos éjszakán... a szocializmus útján.Akkor este Mezei Mária háromnegyed hét

után három perccel érkezett a színházba. Buda-keszin lakott, döcögött az autóbusz, délután ki-csit tovább aludt, elnézte az órát - késett. Tény.Fél hétkor az igazgató - aki az előcsarnokbanszerette fogadni az érkező színészeket -, mégnyugodtan sétálgatott, majd ahogy múltak a per-cek, egyre izgatottabban járkált a csöppnyi tér-ben föl s alá.

Hol a M e z e i ? - kérdezgette hangosan, s vá-laszt nem várva, rögtön válaszolt magának: ké-sik.

S amikor tizennyolc óra negyvennyolc perc-kor Mezei Mária lihegve, fújtatva berobbant azelőcsarnokba, az igazgató idegességét nemtudván palástolni, gorombán ráripakodott a szí-nésznőre:

Emlékszem a hangsúlyra, nem emlékszem aszavakra.

Mezei Mária idegesen, ingerülten riposzto-zott, fölrohant az öltözőjébe, s magára zárta azajtót. Amíg nem kér bocsánatot, nem lépek szín-padra - a színpad alatt, a süllyesztőben is hal-lottuk a színésznő sivító hangját. Aztán csendlett.

Húszéves voltam. Hétéves korom óta én is aszocializmust építettem. Így aztán sok mindentnem tudtam, sok mindent nem értettem.

Mezei Máriát a Madách Színházban az ötve-nes évek végén - Thornton Wilder: Hosszú út-láttam először színpadon; Sabina elbűvölt, ka-maszrajongással csodáltam a színésznőt. Sem-mit nem tudtam arról, mekkora sztár volta háborúelőtt, hírét sem hallottam sem a franciás, sem azsoltáros Mezeinek; a városligeti Liliputi Szín-házban elsenyvedett hathetes száműzetésérőlsem tudtam, a Liliputi Színházról, ligeti mutatvá-nyosokról, kikiáltókról is csak az öregek mesél-tek, hogy volt ilyesmi, de a kommunisták eltakarí-tották. 1962-ben történelmi távlatok, megalapo-zott történeti ismeretek és ideológiai vértezett-ség nélkül egyszerűen nagy színésznőnek tar-tottam Mezei Máriát, s a világ legtermészete-sebb dolgának, hogy egy színésznő hisztis. Hakésik, különösen. Valahogy csak meg kell nyug-tatni feleslegesen felzaklatott idegeit az előadásmegkezdéséig.

S mert a szocializmus nevelt, azon sem cso-dálkoztam, ha egy igazgató ostoba, hiú és fogal-

ma sincs arról: színházban színésznőt tíz perc-cel előadás előtt direktorok nem szoktak lete-remteni. Utána akár ordíthat is a késni merészelőprimadonnával; előadás elődcélszerűbb pátyol-gatni a művésznő lelkét.

Azt viszont megint csak nem tudtam 1962-ben, hogy az igazgató amúgy derék kommunis-ta, mára háború előtt is az volt, smunkásmozgalmi érdemei elismerésekéntigazgathatja a parányi színházat.

S amikor múltak a percek, s Mezei Mária öltö-zőjének ajtaja csak nem akart kinyílni, s az igaz-gató egyre felháborodottabban körözött a szín-házban, s mindenkinek drámai hangon pana-szolta: nem öltözik a Mezei, késik, s még aztakarja, hogy én kérjek bocsánatot tőle- amikorhozzánk ért, a két tejfelesszájú díszítőhöz, csen-desen annyit mondtam: talán bocsánatotkellenekérni! Az igazgató - amúgy igazából ember-számba sem vett - megállt, rám nézett, talánegy pillanatra meghökkent, majd furcsán többér-telmű hangsúllyal visszakérdezett: Gondolja?Mielőtt megszólaltam volna, otthagyott.

Hét óra, harmadik figyelmeztetés - hangzottaz ügyelő hangja a hangszóróból.

Állt a levegő a színházban.Belém bújta kisördög. Az igazgató után men-

tem, aki akkor jött visszafelé az emeleti öltö-zőből, eredménytelenül rázogatva a bezárt ajtókilincsét, bocsánatkérés helyett kioktató hang-nemben utasítva a színésznőt: Öltözzön, Mária,mindjárt kezdődik az előadás! Mezei Mária vála-szolt: Addig nem öltözöm, amíg bocsánatot nemkér!

Patt. Tétován álldogáltunk. Talán bocsánatotkellene kérni- mondtam halkan.

Nem voltam bátor, csak...S bár már akkor is úgy gondoltam: az igazgató

roppant korlátolt, buta ember, akinek ráadásulcsipetnyi érzéke sincs a színházhoz, eszembenem jutott évek múltán sem, hogy ezt a csattanó-jával Mezei Máriára oly jellemző történetet papír-ra vessem.

A magyar színháztörténetben kutakodvaegyetemi hallgatóként hamar megtanultam: voltszínházigazgatómnak múltja van - munkás-mozgalmi múltja. Mezei Máriának viszont polgárimúltja van. Amiből egyértelműen következik -éppen pangtunk! -, hogy Mezei Mária, miután„hétévi padlómosás" után, 1956-ban visszatér-hetett a prózai színházak színpadára, lehetett új-ra nagy, sőt nagyon nagy színésznő, s művészirangjára tekintettel olykor hisztis különcködéseit(lásd: polgári manír!) is elnézik neki, de egymunkásmozgalmi múlttal rendelkezőigazgatóból még akkor sem lehet írásban,nyilvánosan bohócot csinálni, ha amúgy azelvtárs ostoba bohóc-ként viselkedett is.

L Á D A F I A

A franciás Mezei? A zsoltáros Mezei?

Nem létezett olyan bikkfanyelven adatkörmölőszínháztörténész, aki e történettel bármit tudottvolna kezdeni: az igazgató tekintélyét véd-te amúltja. És a párt.

Nevek, pontos tények nélkül viszont csak szí-nes-kedves anekdotává silányodik e történet, el-veszítve minden színháztörténeti érdekességét.Hisz fontos, hogy mindez 1962-ben történt, aGiccsparádé előadása előtt, s a kulisszák mögöttiszínjáték főszereplője Mezei Mária volt, el-lenlábasa pedig egy munkásmozgalmár antiszí-nidirektor.

Amikor - jó tíz év múlva - végre megértettem,hogy az ilyen s ehhez hasonló történetektárgyszerűen, történeti hűséggel megírhatatlanok,s közölhetetlenek, felhagytam a színikritika-írássals elmenekültem a múltba.

De hol kezdődik a múlt?És ma, 1992 márciusában múlt, félmúlt, rég-

múlt vagy elbeszélő múlt mindaz, ami 1962-bentörtént?

Demokrácia van, többpártrendszer van, saj-tószabadság van: a harminc évvel ezelőtti szín-házi történet csonkítás nélkül hitelesen elmesél-hető.

És?Mennyit ér ma egy harmincéves történet?Tíz évvel ezelőtt, húsz évvel ezelőtt kellett volna

valahogy ügyesen-körmönfontan megírni akommunista direktor packázását a nagy szí-nésznővel! Akkor kellett volna hitelesen, tény-

fűtött, játszó embernek. Néha kapott választ, né-ha nem. Egyik igazgatója válaszul gorombánmegfenyegette őt: elveszi tőle élete legkedve-sebb szerepét, és nyugdíjba küldi, ha továbbrendetlenkedik.

Egy kishivatalnok föláll a sámlira, és megdá-dázza a zsenit.

Teszi, mert teheti. Védi őt a rendszer. Őt védi,nem Mezei Máriát. Mindig őt védi, soha nem Me-zei Máriát.

Ma is zsörtölődő öreg szomszédunk e gorom-ba bolsevik, őt nem nyűtte el az elmúlt negyvenév. É I , bár roskatag, de virul. És nyilván harag-szik, ha valaki goromba bolseviknak nevezi őt.

A magamfajta íródeák meg ül az írógépe előtt,s azon töpreng: érdemes-e elmesélni, mi történt1962 márciusában az Irodalmi Színpad egyikelőadása előtt. Amikor Mezei Mária néhány per-cet késett, s a színház igazgatója otromba mó-don letorkolta őt.

Mi, akkor, ott csak a nagy színésznőnek druk-koltunk az ostoba direktor ellenében.

Nem tudtuk, hogy mindez csak apró közjátékabban a nagy élethalálharcban, amelyet ebbenaz országban a tehetséges értelem vív a rend-szer által pallosjoggal felruházott ostobaság el-len.

Később megtanultuk. Harcolni, okosan har-colni is megtanultunk.

Én akkor ott este Mezei Máriától.Mert az igazgató csak szaladgált föl az eme-

letre, egyre idegesebben kopogtatott az öltözőajtaján, egyre hangosabban fenyegetőzött, debelülről mindig ugyanaz a válasz érkezett: Addignem öltözöm, amig bocsánatot nem kér!

Hét óra kilenc perckor - ahogy mondani szo-kás - pattanásig feszült a húr. A nézők mára he-lyükön ültek, az előcsarnok kiürült, a nézőtérenegy-egy tétova tenyér is összecsapódott.

És Mezei Mária öltözőjének ajtaja még mindigzárva volt.

Szegény direktor falfehér lett, megértette: ki-abálhat, fenyegetőzhet, rángathatja a kilincset,Mezei Mária nem fél tőle. És ha tőle nem félnek,akkor ő nincs.

Mint megvert kutya sompolygott hét óra tizen-egy perckor a színésznő ajtajához, és halkan,nagyon halkan - pici színház: minden hallatszik -bekopogtatott: Nagyon kérem, Mária, bocsássonmeg - és kérem, öltözzön... Abban a pillanatbankivágódott az öltöző ajtaja, s ott állt Mezei Máriafelöltözve, kifestve és indult lefelé a lépcsőn aszínpadra. Még visszafordult: Megbocsátok.Kezdhetünk.

Szájtátva állt az igazgató, valami olyasmit he-begett: De hisz maga már felöltözött... Még ak-kor sem értette meg, hogy Mezei Mária már ak-kor tudta, mi fog történni, amikor nagy dérrel-durral magára zárta az öltöző ajtaját.

szerűen elmesélni: ilyen ostoba direktorokuralkodnak színházinkban (is)! Ha akkor nemjutott eszembe ez a történet, most, amikornyugodtan szidhatja bárki a kommunistákat,nem biztos, hogy olyan fontos előkotorniemlékezetem poros csücskéből ezt a hajdani,színfalak mögötti szín-játékot. Még akkor sem,ha amúgy Mezei Mária kiváló színészi alakítástnyújtott e néhány perces közjátékban.De most jutott eszembe.

Tornyosulnak íróasztalomon Mezei Máriakéziratos naplói, édesapjának írott fiatalkori le-velei, emlékkönyve, cédulái, levélfogalmazvá-nyai, önálló műse rainakvázlatai, változatai.Kéz-iratok: egy színésznő életének írásosemlékei. Elfelejteném az Irodalmi Színpadigazgatójának packázásait, Mezei Mária isbizonyára elfelejtet-te... de most olvasom aszínésznő 1953-ban Révai Józsefnek írcttsegítséget kérő, esedező levelét:Miniszter Úr!

Mezei Mária már a megszólításkor célt té-vesztett.

A levélfogalmazvány hátoldalára későbboda-írta: Nem jött válasz.Hányszor nem kapott választ?Hányszor nem kaptunk választ?

Levelek: a Madách Színház igazgatójának,a Petőfi Színház igazgatójának, a NemzetiSzín-ház igazgatójának. Mindegyik levél - bárkülönböző időpontokban, különböző előadásokkapcsán íródtak - mindig ugyanarról szól: aszínésznő arra kéri direktorát, nemunkagépnek, hanem művésznek tekintse őt.Érzékeny, túl-

D A G M A R R U L J A N Č IĆ

K R E JČA O T T H O NOtomar Krejča cseh rendező nevét a hatvanasévekben vette szárnyára a világhír; színházá-nak, a prágai Za Branounak Csehov- és Nest-roy-előadásait Európa-szerte a klasszikusoklegérvényesebb modern tolmácsolásakéntünnepelték.Az 1968. augusztusi katonai beavatkozás ésaz azt követő „normalizáció" következtébenKrejča elvesztette színházát, és utazó rendezőlett Nyugat-Európában. Hírnevének köszön-hetően bőségesen el volt látva munkával, deigazi bázisát: társulatát és hazai közönségételveszítette. Odahaza az új nézői nemzedé-keknek csak homályos elképzelése lehetettmunkásságáról, Nyugaton pedig csak egyiktagja volt az emigráns kelet-európai művé-szek széles táborának.A bársony forradalom utána művész hazatért,és ismét színháza élére állt. Prága környéki vil-lájában nyilatkozott a zágrábi dramaturg-új-ságírónőnek, még 1991 elején.

lőlről akarok kezdeni mindent, mégpedigsaját elhatározásomból; senki nemkényszerít rá. Kellemes meglepetéskéntért, amikor a frissen szerveződöttSzínházi Szövetség képviselői

megkerestek, hiszen úgy éreztem, Prágábanmár idegennek számítok. A Kommunista Pártideológusai feketítettek be, de a felelősség csakfélig az övék, ugyanolyan hibásak a sajátkollégáim, akik meg-alkudtak a színháziéletünkre kényszerített feltételekkel. Állandókapcsolatban álltam az időköz-ben felnőttnemzedékhez tartozó fiatalabb szín-háziemberekkel, és nem győztem a szemükre vetni:hogyan engedhették, hogy a cseh színházelveszítse a hatvanas években kivívott magasszínvonalát; hogyan tűrhették, hogy a színházatpolitikai kabarévá redukálják. A politikai kabarépersze önmagában nem rossz műfaj, de ha egyország valamennyi színpadán ezt űzik, az a szín-ház halálát jelenti.

Ön tehát mára novemberi felkelés előtt iskapcsolatot tartott az otthoni színházi emberek-kel?

A „bársony forradalmat" már megelőzte afokozatos politikai változás időszaka, bizonyostabuk szükségképpen eltűntek. A rendszer meg-gyengült, és igyekezett visszahozni egyes szín-házi embereket, együttműködésre bírni őket.Nekem is felajánlotta a kulturális minisztérium,hogy jöjjek haza; azt mondták, ott dolgozhatom,ahol akarok. Az ajánlatot visszautasítottam.

Most pedig mégis itt dolgozik. Milyen leszaz új Krejča-színház?

Én nem sikeres produkciókra törekszem,hanem dolgozni akarok a színészekkel. A szín-padi színészet különleges dolog. Nem igaz pél-dául, hogy a filmes vagy televíziós színészet ép-pen csak egy válfaja a színpadi színészetnek. El-

Otomar Krejča

lenkezőleg: minél markánsabban formálódnak kiezek a médiumok, annál nagyobb lesz a különb-ség a színpadi színészethez képest. Las-

san fogunk dolgozni, s munkánk középpontjábaa színészi mesterség kerül. Ön azelőtt kísérletező rendező volt, mára,

egyesek szerint, konzervatív lett. Milyenek lesz-nek az új Krejčarendezések? Külföldön azért lehettem sikeres, mert so-

ha nem törődöm á divatáramlatokkal. Én nemalkalmazkodom, csak dolgozom a színészekkel,nagy drámák színrevitelén. Az ötvenes évek ótaszilárdan hiszem, hogy ha a színház valóbanművészet akar lenni, nem nélkülözheti a költőt,és mindig két szempont vezérelt: szolgálni aköltőt és figyelni a színészekre. Nagyszövegekkel dolgozunk majd, és igyekszünkminél mélyebben elolvasni őket, hogy felfedjükbelső rendjüket, eljussunk ama is érvényes ősiarisztotelészi szabályokhoz. Szerencsére KarelKraus személyében elsőrangú dramaturggalrendelkezünk. Csak klasszikusokat fognak játszani? Igen, Csehovot és Shakespeare-t. És sze-

retnék újra Beckettet is rendezni. Amikor Fran-ciaországban rendeztem a Godot-t, Roger Blin,az ősbemutató rendezője még élt, és folyton azt

Godot-ra várva - Krejča rendezéseE

SUMMARY

mondogatta nekem: „Túl sokat lát bele a darab-ba. Az egész világot, az egész emberi sorsot ke-resi benne, holott hiába keresi: ez csak egy intel-lektuális bohózat, semmi egyéb." Ez volt a véle-ménye Beckettnek is. Először Avignonban ren-deztem meg a darabot, és utána még négyszer,és mert a rendezésem realista volt, mert Godot-ra konkrét jellemek vártak, az abszurditás mégkézzelfoghatóbbá vált. Avignonban két nyáron átjátszották az előadást, és háromezer ember ültevégig feszült figyelemmel a pápai palotaudvarán. Utána eljátszottuk Párizsban is, azAtelier-ben. Igazi élő színház volt.

- Mit gondol, vajon Cseh-Szlovákiában élet-ben marad-e a színház? Az embereket csak apolitika izgatja, és a korábban zsúfolt szinházakmost üresen tátonganak...

A MÉRTÉK Építészeti Stúdió Kft. és a MagyarNapló szerkesztősége pályázatot hirdet Ör-kény István születésének nyolcvanadik évfor-dulója alkalmából prózaírók számára. Maxi-mum tíz gépelt oldalas (26X60 leütés) kis-prózákat várunk, egy pályázótól legfeljebbhármat (lehetőleg három példányban).

A pályázaton részt vehetnek mindazok,akiknek 1991. december 31-ig nem jelentmeg önálló kötetük. A pályázat célja a legú-jabb prózai törekvések feltérképezése, ezértelsősorban fiatal, pályakezdő írókjelentkezésére számítunk.

A pályamunkákat a Magyar Napló szer-kesztői bírálják el.

- Nehéz ezt megmondani. Ez a forradalomutáni szakasz, amelyet most átélünk, nem ne-vezhető tipikusn k. A közönségnek más gondjaivannak, és a szí házi emberek helyzete ismeg-változott. Mára últban is, hiába volt a„vasfüggöny", hiába hiá yzott a fizikaikontaktus lehetősége, azért beár: miatt a sokhülyeség. Most ez még sokkal kön yebbé válik,és a színházi emberek tisztában vannak vele,féltik is a színház jövőjét. A politikai .zínházmodellje mindenesetre kimerült. Világosanészleltem ezt Moszkvában, ahová húszévnyiszünet után most kétszer is el-látogattam. Ők inagyon rossz színházat csinál-nak.

Euromaske, Ljubljana, 1991. őszFordította: Szántó Judit

A MÉRTÉK Építészeti Kft. által felajánlottdíjak: egy első díj 35 ezer Ft; egy második díj,25 ezer Ft, egy harmadik díj, 10 ezer Ft.

A szerkesztőség a díjazott és az arra érde-mes munkák első közlésének jogát fenntartja.Minden beérkező kéziratot megőrzünk.

A beküldés határideje: 1992. április 5. Akéziratokat az a alábbi címre kérjük:Magyar Napló szerkesztősége, 1426Budapest Pf. 108.

A borítékra kérjük ráírni: Örkény-pályázat.Eredményhirdetés és díjátadás: a Könyv-héten.

The issue opens with three contributions rela-ted to Moliére's The Misanthrope, recently re-vived in Kaposvár: András Forgách and Péter P.Müller write about the production, Krisztina Ma-gyar about the (almost) new translation by poetGyörgy Petri.

Jan Kott's essay on the Ghost in Hamletintro-duces András Forgách's review on a revival ofthe play at the Chamber, small experimentalhouse of the Katona József Theatre.

In our column of reviews of current plays,László Márton, Judit Csáki, Judit Szántó, AndreaStuber, László Zappe, Katalin Szűcs, Anna Föl-des, István Sándor L. and Katalin Budai give theiropinions on respectively András Forgách's Vitel-

Ilus (Pécs), Tibor Wehner's and György Odze'sone-act plays (Komedium), Jean-Claude Grum-berg's Free Zone (Katona József Theatre), threeversions of the musical Cabaret(Madách Theat-re, Nyíregyháza, Zalaegerszeg), Ivo Bresan'sPeasant Hamlet (Kaposvár), Chekhov's The

Cherry Orchard (National Theatre), Barry Kyle'splay on poet Sylvia Plath (Budapest ChamberTheatre), Machiavelli's La Mandragora (TheStage) and two children's plays, The

Nutcracker (Kaposvár) and Maeterlinck's The

Blue Bird (Arany János Theatre).The column is closed by Zsigmond Kom-

polthy's fictitious critical dialogue on Offenbach'sLa Belle Héléne, revived at Szolnok.

We begin to publish the material of a two-dayencounter in 1991 between Peter Brook andFrench drama teachers, under the title The De-vil's Name is Boredom.

Theatre historian Gábor Szigethy sets (orthhis special column with a significant event of act-ress Mária Mezei's career.

In our international column we publish Dag-mar Ruljancic's interview with Czech directorOtomar Krejca.

Szalai Judit: Bán JánosA fiatal fotóművész színészportréja lehet civilfotó, de lehet a művész egyik szerepe is; az arc,a bánattal átitatott tekintet, a merész képkivá-gás a CLOWN képmását sugallja.

A MAGYAR NAPLÓ ÖRKÉNY-PÁLYÁZATA

Kedves Olvasóink!

Örömmel értesítjük Önöket, hogy megszületett a SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY. AKereskedelmi Bank Rt., a Magyar Színházművészeti Szövetség és a SZÍN-HÁZszerkesztősége által létrehozott alapítvány elsőc leges célja a SZÍNHÁZ című lapfolyamatos megjelentetésének biztosítása.

A SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY kuratóriumának elnöke Szigethy Miklós, a KereskedelmiBank Rt. első vezérigazgató-helyettese, tagjai: Babarczy László, Géher István, KoltaiTamás, Spiró György.

Mostantól: elsősorban a szakma, olvasóink támogatásában bízunk! Jogi ésmagánszemélyek, társaságok, társulatok és egye ületek bármilyen (csekély) összegűbefizetése csatlakozást jelent alapítvá yunkhoz.

A SZÍNHÁZ Alapítvány számláját az OKHB V. ker., któber 6. u.-i fiókjában vezetik;száma: 216-24669.

A szerkesztőség