Beköszöntött a nyár LasVegasba és a vele járó káni-kula, ami azt jelenti, hogy100F (38C), sõt már 104Ffölé is szaladt a hõmérõ hi-ganyszála. Azonban ma-napság nem használnakilyen régimódi mérõesz-közt, pedig azok bizonyárapontosabbak, mint az új,digitális kacatok.

Egykoron magam is hõ-mérõkészítõ voltam, az'50-es évek elején, Buda-pesten, a LaboratóriumiFelszerelések Gyára Tûzol-tó utcai telepén. Az ott ké-szült hõmérõk garantáltanpontosak voltak, ma isazok lennének, feltéve, hanem törtek volna össze az-óta.

Késõbb azután Chicagó-ban négy színes televíziósképcsõgyárban is dolgoz-tam mérnöki minõségben,barátaink hajómérnöknekneveztek, ui. az amerikaipartok felé közeledõ hajóndöntöttem el, hogy mérnökleszek az Újvilágban.

A négy híres elektroni-kus üzem, a Zenith Corp.,az Admiral Corp. és aMotorola, majd végül aGriffiths Electronics utánchicagói társammal önállócéget alapítottunk CRTMfg. néven, ahol újjáalakí-tottuk a használt színesképcsöveket.

Nem tudom, miért köz-löm ezt a tényt mint újdon-ságot az olvasókkal, telje-sen másról készültem írni,de valami késztetett arra,hogy feltárjak bizonyos dol-gokat az amerikai múltam-ból. Ennyi év után azt is be-vallhatom, hogy a neves cé-geknél soha nem kértek tõ-lem diplomát, egyszerûenelfogadták tényként, hiszenel tudtam látni a munká-mat.

Amirõl írni készültem,amelyhez most lassan hoz-záfogok, az egy érdekes, azemigrációban megjelentmagyar könyv ismertetése.A kötet címe Város a ho-mályban, szerzõje dr. Po-gány András, a kiadója pe-dig a Patria Publishing Co.Ltd. Torontóban. A kiadásdátuma 1969, éppen az év-ben, amikor megismertema szerzõt, aki az OrszágosSzabadságharcos Szövet-ség elnöke volt.

Nemrég, talán négy-öthete írtam a Magyarságban

egy visszaemlékezésfélétaz 1969-ben, Chicagóbantartott szabadságharcos ta-lálkozóról, amelyet az otta-ni csoport rendezett aMontrose Avenue-n lévõ, amártír Tóth Ilona nevét vi-selõ helyiségben.

Az országos vezetõk kö-zül dr. Pogány András el-nök, Gereben István és dr.Szimonisz László alelnö-kök, Lovas György titkár,valamint Pásztor László ésSzalay József vezetõségi ta-gok voltak jelen. A többieknevét az idõ könyörtelenülkimosta az emlékeimbõl.

A chicagóiak elnöke Csá-szár Gábor volt, az alelnökJurasits János, a pénztárosSzendrõi Pál, jómagam pe-dig az egyik titkár. A felso-roltakból már csak LovasGyörgy és én vagyunk azélõk között. Éppen a napok-ban beszéltem Lovas Gyuri-val telefonon, örültünk egy-másnak, fõleg annak, hogymindketten élünk, Lovas84, jómagam pedig 80 évesleszek hamarosan.

Pogány András könyvé-bõl, az Elõszó a magyar ki-adáshoz címû fejezetbõlidézem a következõket: „AVáros a homályban kézira-ta elõször 1964-ben látottnapvilágot a torontói Ma-gyar Élet hasábjain. Har-mincnyolc héten keresztül,cikksorozat formájábanmutatkozott be a magyarolvasóközönségnek.

Oly kedvezõ fogadtatás-ban részesült, s oly nagy ér-deklõdés mutatkozott irán-ta mind Amerikában, mindEurópában, hogy megje-lentetése könyv formájá-ban indokoltnak látszott.

1965-ben erre különbö-zõ okok miatt nem kerül-hetett sor, 1966 szeptembe-rében viszont az angolnyelvû kiadás jelent meg „Acity in the darkness” cím-mel, a magyar szabadság-harc tízedik évfordulójára,az American-HungarianLiterary Guild kiadásában.

Hároméves késéssel,most tudunk eleget tenniannak a sok megtisztelõ ké-résnek, amely a könyv ma-gyar kiadásának megszüle-tését sürgette. Az életképekma már kortörténelmi emlé-kek, de a körülménye, az el-nyomás és a magyar népembertelen szenvedésemind a mai napig nem vál-tozott.

Szép szülõvárosom, Bu-dapest ma is az elnyomás ésvilágközöny kettõs éjszakaisötétségbe burkolódzik, samíg így van, minden jajki-áltás, minden erõfeszítés,mely a világ figyelmét egyezeréves nép tragédiájárairányíthatja, szükséges éselengedhetetlen valameny-nyiünk számára.

Ezt szolgálta a Város ahomályban angol nyelvûkiadása, és ezt kívánja szol-gálni ez a magyar nyelvûkiadás is. South Orange,New Jersey, 1968. október23-án, a magyar szabadság-harc tizenkettedik évfordu-lóján, Pogány András.”

A 207 oldalas kötet 17hosszabb-rövidebb fejeze-tet tartalmaz, amelybenegy fiatal gyakorló ügyvédírja le saját történeteit, vál-tozatos, érdekes és irodal-milag is kitûnõ stílusban.

Ahogy Pogány Bandiszabharcos barátom írja,könyve 8. oldalán: „Tizen-hét kevéssé összefüggõ tör-ténetet fognak olvasni az el-következõ oldalakon. Nemügyvédekrõl és nem jogiproblémákról szólnak. Élet-képek Budapestrõl 1947 és1956 között. A történetekigazak, és megtörténtek azelmúlt tíz esztendõ során.Változtatásokat csak a ne-vekben és ott végeztem,ahol azt a szereplõ szemé-lyek biztonsága feltétlenülmegkívánta. Ezek a változ-tatások azonban lényegtele-nek, s nem érintik a mon-danivaló egészét.

Lesz közöttük elképesz-tõ történet, nem egyszermosolyognivaló: de vala-mennyibõl láthatják ésérezhetik egy ország, egyegész nemzeti társadalomkétségbeesett harcát az el-len, amiben élni kénysze-rült. Ebben a harcban,ahogy az elkövetkezõ törté-netek világosan bizonyít-ják, nem volt különbségmagyar és magyar között, snincs ma sem.

Tanult és tanulatlan, hí-võ és hitetlen, városi lakos,proletár vagy vidéki parasztegy volt és elválaszthatatlanaz ellenállásban. Mindenkiott, ahová a sorsa állította, solyan mértékben, ameny-nyire a józanész határainbelül lehetséges volt. Mikoraztán kesergésünk odáignõtt, hogy ledöntötte a jó-zan latolgatás korlátait,megszületett a huszadikszázad erkölcsileg legtisz-tább felkelése, az 1956-osmagyar szabadságharc.”

A kötetben elõfordulnak

híres magyar egyéniségek,például a szerzõ sógornõje,Szörényi Éva, aki az akkoriidõkben a Nemzeti Szín-ház vezetõ színésznõjevolt. Szörényi – báró Lersch– Éva testvérhúga PogányAndrás felesége, amikor akitelepítési határozat meg-érkezett, az állapotos asz-szonynak már három gyer-meke volt: az öt éves Ani-kó, a négy éves Ildikó és akét éves ifjú András.

Szörényi Éva éppen az-nap délután próbálta Melin-da szerepét a Nemzeti szín-padán. A bemutatóra azigazgató, Major Tamásmeghívta a kormány és apárt vezetõit. Amikor Szö-rényi az utolsó percben be-futott a fõpróbára, Majornekiment: „Isten szerelmé-re, kérem, hol volt? Majdmegõrültem az idegesség-tõl! Az egész kormány ittlesz ma este, külföldi ven-dégek, többek közöttmoszkvaiak... Hogy tehe-tett ilyet, Éva?

Szörényi nem hisztizett,hanem egyszerûen végig-vágódott a padlón. Majorrögtön orvost hívott, Szöré-

nyi pedig megszólalt: nembírom túlélni, Tamás – zo-kogott Éva. – Nem tudokdolgozni, amikor egyetlentestvérhúgomat és családjátdeportálják.... Nem vagyokszívtelen állat, Tamás.... –aztán megint elájult.

Szörényi nagyszerû szí-nésznõ, inkább mûvésznõvolt, nem volt nehéz elájul-nia, hiszen oroszlánkéntharcolt azért, hogy meg-mentse testvére családját,ami végül sikerült.

A herceg címû fejezet-ben a szerzõ arról írt,

K Ö Z É L E T – 9. oldal2015. június 27. – 26. szám

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

Zöldbe borultak a Duna-parti gesztenyefák

hogy miként tudta meg-menteni Róbert Félixwürttembergi királyi her-ceg ausztriai vagyonát arevolvert rángató, ordíto-zó orosz ezredes elõl.

A 155. oldalon pedig Azõrgróf, 1955 c. fejezet vál-totta ki érdeklõdésemet,amelyben Pálinkás Antalõrnagy és felesége válópe-rét intézi az ügyvéd. Az ira-tokból kiderült, hogyMindszenty József fogság-ban volt, s a kiszabadításá-ra Pálinkás Antal vezetésé-vel a Rétságon lévõ páncé-los laktanyából katonákmentek a kiszabadításáért.A forradalom bukása utánKádár pribékei kivégeztékaz ártatlan õrnagyot. A bû-ne az volt, hogy õrgrófnakszületett.

Folytathatnám a rémesemlékeket, az egyszerû bu-dapesti emberek szörnyûéveit. Az utcalányból állam-ügyésszé avanzsált ném-bert, a kitelepített idõs em-bereket kényszermunkávalkínzó vidéki tanácselnököt,vagy éppen Weisz bácsit,akit száz Napóleon-arany

miatt vetett börtönbe a ha-talom. Én azonban olyansorokkal akarom befejeznia cikket, amit férfiolvasóimbecsülni fognak, sõt talán ahölgyek is.

A 41. oldalon lévõ feje-zetben a következõket ol-vastam: „Emlékszel-emég, nyájas olvasó a pestimájusra? Mikor zöldbeborultak a Duna-partigesztenyefák, és bimbótvetettek a margitszigetirózsabokrok? Május leg-végére, mikor még a vénDuna is megifjodva sür-gölõdött medrében solyan csodálatos, pezsdítõillatot árasztott, hogymegrészegítette azt, akiszürcsölhetett belõle?

Mikor a Duna korzó te-raszán színes terítõs asztal-kák sorakoztak, mint meg-annyi pipacs a tavaszi me-zõn? Eltûntek a kopott bun-dák, a viseletes télikabátok,s a kora nyári erõfényben,a meleg májusi nap simo-gató palástjával borítva ottragyogott, pompázott a vi-lág legcsodálatosabb te-remtménye: a pesti nõ.”

Szörényi Éva

Pálinkás Antal õrnagy (balról) és Mindszenty József bíboros

Pogány András könyvének címoldala

Áder János szerint népvándorlás következhet

Rohamosan változik a klímánkA Kárpát-medencében

erõsebb a klímaváltozás ha-tása, mint máshol Európá-ban – mondta a köztársasá-gi elnök Budapesten, a Né-metvölgyi Gondozási Köz-pontban tett látogatásán.Áder János szerint ez azt je-lenti, hogy a Kárpát-meden-cében élõk gyorsabban, in-tenzívebben, nagyobb mér-tékben érezhetik a klíma-változás hatásait.

Áder János mindenkit ar-ra kért, csatlakozzon awww.elobolygonk.hu hon-lapon elindított kampányá-hoz, melynek célja, hogy adecemberi párizsi klíma-csúcs résztvevõit minél am-biciózusabb megállapodás-ra ösztönözze.

Arra hívta fel a figyelmet,ha nem sikerül megállapod-ni, annak beláthatatlan kö-vetkezményei lehetnek, ígypéldául a klímaváltozás ha-tására népvándorlás indul-hat el, és az ENSZ azzal isszámol, hogy akár háborúkis kezdõdhetnek az ivóvi-zek birtoklásáért.

Jelezte, egyre gyakrab-ban látni a televízióban ter-mészeti katasztrófákat, me-lyek Magyarországot semkerülik el. Elmondta, a Du-na árvízszintje a II. világhá-ború elõtt Budapestnélnem haladta meg a 8 mé-tert, de a két évvel ezelõttimár közel járt a 9 méterhez.

A köztársasági elnök ar-ról is beszélt, Magyarországvízkészlete „isteni adott-ság”, amivel jól kell sáfár-kodni, amire vigyázni kell.Szerinte a magyar ivóvízelõbb-utóbb exporttermék-ké fog válni.

Az államfõ kijelentette:Magyarország joggal lehet

büszke a környezetvéde-lemmel kapcsolatos teljesít-ményére, hiszen az elmúlt25 évben a szén-dioxid-ki-bocsátást 39 százalékkalcsökkentette, az energiafel-használást 20 százalékkal,miközben a magyar GDP31 százalékkal nõtt. Ezt vi-szonylag kevés országmondhatja el magáról.

A párizsi klímacsúcsra,az ott elfogadandó megálla-podásra utalva arról be-szélt, hogy miközben ahelyzet világos és egyértel-mû, tehát a célokban egyet-értés van, az egyes orszá-gok érdekei különbözõek.

Az államfõ május elejénjelentette be a magyar inter-netes honlap elindítását, mi-után konzultált Al Gore voltamerikai alelnökkel, a nem-zetközi kezdeményezés el-indítójával. Al Gore - akitkörnyezetvédelmi munkájá-ért Nobel-békedíjjal tüntet-tek ki - célja az, hogy kam-pányának egymilliárd támo-gatót szerezzen, azaz elekt-ronikus aláírást gyûjtsön apárizsi klímacsúcs elõtt.

Magyarország volt az el-sõ ország, amely egy sajáthonlappal csatlakozott a vi-lágméretû összefogáshoz.

Áder János