2010. január-február

„Világ proletárjai, egyesüljetek!”

A Marx Károly Társaság időszaki lapjaAlapította: Ferencz Lajos

XIV. évfolyam 1. (124.) szám 2010. január-február

Tagságunkhoz, támogatóinkhoz!Kérjük, hogy nehézségekkel küzdő Társaságunkat és a Dialektika folyamatos megjelenését támogassák legalább a2010. évi tagsági díj (2500 Ft/év), illetve (nem tagjaink esetében) az előfizetői díj (1500 Ft/év) befizetésével. Adományokatis szívesen fogadunk. (A Dialektika egy számának nyomdai és postai költsége már 150 ezer Ft.) Postai csekket mellé-kelünk, de a költségek csökkentése érdekében lehetőleg egy OTP-fiókból utaljanak a mi OTP számlánkra. Számlaszámunka Dialektika utolsó oldalán is megtalálható.

Egy éve tart már a válság. De mond-hatunk két évet is, hiszen 2007 nyaránváltak nyilvánvalóvá az ingatlanvál-ságnak, a globális válság előjátékánakjelei.

A válságtól sújtott gazdag orszá-gokban vita folyik az annyira óhajtottkilábalásról, összefüggésben bizonyosnegyedévi mutatókkal, amelyek eny-he javulást jeleznek, vagy arra utal-nak, hogy lassult a visszaesés üteme.Több közgazdász megállapítja, hogya válság elmúlt, és örömmel hirdetimeg a közeli, erőteljes javulást. A tár-gyilagos elemzés azonban arról ta-núskodik, hogy ez az optimizmuscsupán a tudományosság látszatábaburkolt jóslat, és a globális válság –az 1929-es óta a legmélyebb – egyál-talán nem múlt el, sőt, olyan erőkethordoz ma is, amelyek még nagyobbpusztítást okozhatnak, és sok megle-petést tartogathatnak, különös tekin-tettel azokra a jellegzetességeikre,amelyekkel régebben nem találkoz-tunk. A jelenlegi válság nem tekint-hető az 1929-es megismétlődésének:szerves egysége az élelmiszer-, ener-giai, szociális és pénzügyi válságnak,a globalizálás magas fokán, a világ-gazdaságot elárasztó „mérgezett”, fe-dezet nélküli vagyontárgyakkal, hi-hetetlenül bonyolult pénzügyekkel(az adóparadicsomok, a beruházásibankok, kockázati alapok, biztosítótársaságok áttekinthetetlen ügyeivel).Ezeknek a „vagyontárgyaknak” a reá -lis összege nem ismeretes, és nincssemmiféle nemzetközi szabályozás,amely fékezné ennek a mintegy 600

billió dollárra becsült hatalmas pénz-halmaznak a mozgásait.

A kilátásokról többféle véleményhangzik el. A közgazdászok egy részeúgy hiszi, hogy a javulás vérszegénylesz, és valószínűleg megismétli a ja-pán gazdaság 1990 és 2005 közöttipangását; mások rámutatnak, hogyvannak még egyéb pénzügyi buboré-kok is, amelyek szétpattanhatnak, éskülönféle tényezőkkel párosulva,„kettős lejtmenetet” idézhetnek elő.A közgazdászoknak ez az utóbbi cso-portja 2010-re újabb drámai zuhanástjósol, magas inflációval, amely a Bush-és az Obama-kormányzat hatalmasösszegű dollár-mentőcsomagjainak, aköltségvetési hiány óriási növekedé-sének és általában a 12,5 billióra rúgóközületi eladósodásnak tulajdonítha-tó; ez az összeg egyenlő az USA GDP-jével.

Vessünk egy pillantást a globálisválság szociális költségeire. Az élel-miszerárak emelkedése – a jelenlegiválság egyik jellegzetes alkotóeleme– 2005 és 2008 között mintegy 200 mil-lió embert taszított mélyszegénység-be, és ez a szám a becslések szerint2009-ben 55–90 millióval emelkedik.A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet(ILO) adatai 30–50 millióra teszik amunkanélküliek számának a válsághatására bekövetkező emelkedését.Az Élelmezési és MezőgazdaságiSzervezet (FAO) arról számol be, hogyaz éhezők száma 2009-ben 1,02 mil -liárdra emelkedik, azaz 170 millióvalnő 2007-hez képest. – Végül, a Világ-bank megállapítja, hogy a válság kö-

vetkeztében 2009 és 2015 között200 000 – 400 000-rel nőhet a gyer-mekhalálozás, amely már jelenleg istöbbmilliós. Másrészt, egy 2008-as je-lentés szerint, a világ kb. 80 000 szu-pergazdagja közül – akik a Föld la-kosságának 0,001 részét teszik ki, ésaz összvagyon 10 százalékának tulaj-donosai – alig érzékelnek valamit aválság csapásaiból. Vagyonuk 2005-ben 33,4 billió, 2008-ban 32,8 billiódollárra rúgott, és „elszegényedésük”leginkább abban mutatkozik meg,hogy a műkincs-árveréseken a bevétel1 milliárd dollárral csökkent, az au-tószalonokban pedig 21 százalékkalvisszaesett a Lamborghini luxusautókforgalma.

Ami az amerikai gazdaságot illeti,még a szokványos optimista helyzet-megítélések sem adnak okot arra,hogy erőteljes javulásra számíthat-nánk. Ami a horizontokon megfigyel-hető, az az infláció és a rendkívül ma-gas adósságállomány negatív kombi-nációja további pénzügyi buborékok-kal, valamint az a lehetőség, hogy ahanyatlás 2010-ben megismétlődik.Ez a veszély összefügg egyrészt azUSA kormánya által mentőcsomagokformájában kihelyezett hatalmas dol-lártömeggel, másrészt azzal a pénz-mennyiséggel, amelyet évtizedekenkeresztül vidáman osztogattak, hogyműködésben tartsák a veszteséget ter-melő, élősdi gazdaságot. Vegyük hoz-zá, hogy az USA az egyetlen ország,amely importja költségeit és fizetésikötelezettségeit egyszerűen dollár-bankjegyek nyomtatásából fedezheti.

Osvaldo Martínez: Ez a válság különbözik a korábbiaktól*

*A szerző a Kubai Világgazdasági Kutatóközpont igazgatója. Cikkét, amely a „Granmá”-ban, a Kubai Kommunista Párt központ lapjában jelentmeg, kisebb rövidítésekkel közöljük.

2010. január-február 2 Dialektika

Ez a művelet fokozza a dollárinjek -cióknak és az amerikai gazdaság ál-talános legyengülésének válságger-jesztő hatását. Nincs messze az idő,amikor a dollár mint világpénz kivált-ságos helyzete tarthatatlanná válik.

A fellendülésnek útjában áll az is,hogy nem az ingatlanbuborék volt azutolsó. Az ellenőrizetlen spekuláció,amelynek termékeny talaja a neolibe-rális környezet, más buborékokat isfelfújt, s ezek bármelyik pillanatbanszétpattanhatnak. Egyikük az a fajtaingatlanbuborék, amelyik a lakóépü-letektől eltérő rendeltetésű épületek(irodák, szállodák, szupermarketek)szektorában keletkezett, miután az ál-taluk szolgált gazdasági tevékenysé-gek válságba kerültek. A FinancialTimes hívta fel a figyelmet erre a szek-torra, rámutatva, hogy ez lehet a la-kóépületi szektorban bekövetkezettingatlanpiaci összeomlás után a pénz-ügyi válság legközelebbi láncszeme.A lap szerint 6,7 billió dollárnyi va-gyon van veszélyeztetve ebben a szek-torban.

Milliárdos nagyságrendűre becsü-lik a hitelkártya-buborékot is. A pro-paganda hosszú időn át ösztönözteaz amerikaiakat, hogy hitelre vásárol-janak, sőt, legyen minél több hitelkár-tyájuk. – Az olajárakkal folytatott spe-kuláció, amelynek arányai messzemeghaladják a kereslet és a kínálatvalódi viszonyát, szintén buborékotgerjeszt. Az olajárak 2008 nyarán el-érték hordónként a 145 dolláros szin-tet, majd decemberben 33 dollárra es-tek; azóta ismét 70 dollár fölé emel-kedtek, bár ez az ár aligha felel mega gazdaság (a kereslet) reális helyze-tének és a várható kilátásoknak.

A válságra vonatkozó legkomo-lyabb elemzés Nouriel Roubini ame-rikai közgazdásztól származik: ő voltaz egyetlen az Egyedült Államokban,aki előre jelezte a jelenlegi válság va-lódi méreteit. Szerinte a kilábalásnaképpen csak a kezdetén vagyunk, és anövekedés legalább két éven át na-gyon gyenge lesz. Különböző okokrahivatkozik: a családok mértéktelenüleladósodtak, többet kell megtakaríta-niuk; a pénzügyi rendszer erősen sé-rült. Számos bank nem maradhatnatalpon kormánytámogatás nélkül, ésnem teljesíti leglényegesebb szolgál-tatását, a hitelnyújtást. Ebben az év-ben 89 amerikai bankot söpört el aválság, és az év második negyedében305-ről 416-ra nőtt a veszélyben forgópénzintézetek száma.

A hitel hiánya visszaveti a fogyasz-tást és a magánberuházásokat. A ke-reslet világméretekben csökken, amikülönösen feltűnő a meghatározó or-

szágokban, ahol a költekezés szintjehagyományosan magas (USA, Egye-sült Királyság, Ausztrália, Új Zéland).Ezt a kiesést nem tudja kiegyenlítenia takarékosabb országok (Kína, Japán,Németország) kereslete.

A válság legsúlyosabb hatásaazonban a második visszaesés lesz,amely a jelek szerint 2010-re várható.Ha az USA kormánya emelné az adó-kat, és visszafogná a kiadásokat –ami a növekvő katonai kiadások mi-att teljesen valószínűtlen –, akkor agyenge élénkülés is megszakadna;ha pedig továbbra is halmozni fogjaa hiányt, és pénznyomtatással növeliaz inflációt, akkor az emelkedő ka-matláb állja majd útját a kilábalásnak.Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy

Kína nem szándékozik olyan mér-tékben vásárolni USA-kötvényeket,mint korábban, és kormánya javasol-ja a dolláralapú nemzetközi pénz-ügyi rendszer átalakítását. Ráadásul,az olaj- és élelmiszerárakat a speku-láció gyorsabban növelheti, mint areális kereslet, és ez is visszavethetiaz amúgyis gyenge élénkülést.

Akik azt hiszik, hogy a 2008-2009-es válság már mögöttünk van, kese-rűen csalódhatnak. A jelenlegi válságnem azonos a korábbiakkal: napjainkkapitalizmusa oly szorosan kombi-nálja a kizsákmányolást, az egyenlőt-lenségeket, a spekulációt és a környe-zetkárosítást, hogy a kilábalás – gaz-dasági, szociális és környezeti érte-lemben – lehetetlennek tűnik.

A várható új válság, amelynek előjeleinapról napra fenyegetőbbek, viharo-sabbnak és pusztítóbbnak ígérkezika 2008-asnál. Angela Merkel kancellárés kormányának pénzügyminisztere,Wolfgang Schäuble (mindketten aCDU – Kereszténydemokrata Unió –tagjai) leszögezték, hogy a gazdaságiválság korántsem ért még véget.„Mindmáig sikerült korlátoznunk aválságnak a lakosságra gyakorolt ha-tását, de a neheze még csak ezutánjön” – jelentette ki pártjának egy ösz-szejövetelén Merkel. Hasonlóképpennyilatkozott egy frankfurti bankár-konferencián Jean-Claude Trichet, azEurópai Központi Bank elnöke, éshozzátette: „Demokráciáink nem fog-ják még egyszer megengedni, hogy apénzintézetek megsegítésére ellopjukaz adózók pénzét.”

A várható új összeomlás legna-gyobb kockázati tényezőjének tovább-ra is azt a hatalmas spekulációs bu-borékot tekintik, amely a részvénypia -cokon alakult ki a közelmúltban. Alegfontosabb tőzsdeindexek – a Dow-Jones, a japán Nikkei és a német DAX– tavaly március óta 50-60 százalékkalemelkedtek. A nyersolaj, a réz és másnyersanyagok részvényárfolyamatöbb mint kétszeresre nőtt. Ezek azóriási növekmények nem támaszkod-nak semmiféle reálgazdasági élénkü-lésre. Ellenkezőleg: sok országban ha-nyatlott a gazdasági tevékenység, ésszámos vállalat továbbra is vesztesé-ges.

Az árfolyamok növekedése annaka hatalmas pénztömegnek tulajdonít-ható, amelyet a kormányok és a köz-

ponti bankok szivattyúztak be a gaz-daságba. A pénzintézetek korlátlanulés csaknem nulla kamattal kölcsönöz-hetnek pénzt a központi bankoktól,és ezen az úton tekintélyes spekulá-ciós nyereségekre tehetnek szert. To-vábbá, az adófizetők pénzéből szár-mazó ezermilliárdokat, amelyekneka gazdaság felélénkítését kellett volnaszolgálniuk, nem beruházásokra for-dították, hanem spekulációs tevé-kenységre, a részvényeseknek fizetettosztalékok felduzzasztására és a ban-károknak folyósított mértéktelen pré-miumokra. „A tőzsdei árfolyamokazért kúsznak fel, mert a pénznek elkell jutnia valahová, nem pedig azért,mert a részvényeket a közönség von-zónak találja” – írta a Wirtschaftswochec. ismert német gazdasági hetilap.

A válság következtében a munká -sok százezrei vesztik el munkájukat– az Egyesült Államokban hónaprólhónapra magasabb a munkanélküli-ség –, a foglalkoztatottak kénytelenekcsökkentett bérekért dolgozni, a szo-ciális programok széles körben leé-pülnek. A társadalmi skála felső fo-kain ugyanakkor tombol a gazdago-dási őrület, a vagyonok jócskán felül-múlják a válság előtti szintet. 2009-ben a nagybankok és a spekulációsalapok több mint 100 milliárd dollárprémiumot fizettek ki személyzetük-nek. A Goldman Sachs 17 milliárd dol-lárt tartalékolt erre a célra. A harminclegnagyobb német vállalat azt tervezi,hogy 2010 tavaszán újabb 20 milliárdeuró osztalékot fizet részvényeseinek.Ez tiszta profitjuk 71 százaléka – 26százalékponttal magasabb, mint 2007-

A válság folytatódikPeter Schwarz cikke a LE MONDE 2009. december 5.-i számában.

(Rövidített szöveg.)

Dialektika 3 2010. január-február

ben volt. Ennyivel is kevesebb jut újberuházásokra. Merkel, Schäuble ésTrichet figyelmeztetései mögött felis-merhető az a félelmük, hogy a pénz-oligarchia esztelen tobzódása és apénzpiacok ezzel kapcsolatos új vál-sága ellenőrizhetetlen szociális lázadáso-kat válthat ki.

A második pénzügyi összeomlástszámos elemző elkerülhetetlennek lát-ja. A Der Spiegel 12 oldalas cikket kö-zölt „A milliárdok bombája” címmel,kifejtve, hogy nem az a kérdés, kipuk-kan-e a jelenlegi buborék, hanem csakaz, hogy mikor. „A világgazdaságiválság kellős közepén a pénzügyi elitújból azzal foglalatoskodik, hogy mil-liárdokat gereblyézzen össze” – írja acikk, majd rámutat a pénz rohamosértékvesztésének, az 1920-as évekbenátélt német hiperinfláció megismét-lődésének veszélyére, és egy magasbeosztású angol pénzügyi funkcioná-riust idézve, rátér a válság ideológiaihatásainak taglalására. Nemcsak abankok kerülnek válságba, hanem agondolkodásmód is: „az a felfogás,hogy az árak fontos információkatközvetítenek, hogy a piacok racioná-lisan működnek, és irracionalitás ese-tén korrigálják magukat – mindez kér-désessé válik.” Másképpen szólva, akapitalizmus és a szabadpiacra épülőgazdaság teljességgel hitelét vesztet-te.

A cikk élesen támadja az USApénzügyi apparátusát. „Az amerikaifináncipart maga a fináncipar szabá-lyozza, nem a pénzügyminiszter” (akincstári államtitkár); sokan a bankihierarchiában kezdték pályájukat

(például a Goldman Sachsnál), onnankerültek a kincstári államtitkárság hie-rarchiájának legfelső fokaira, vagyObama elnök közvetlen környezetébe.James Galbraith amerikai közgazdászszerint – akire a cikk egyetértően hi-vatkozik – lehetetlen nem észrevenni,hogy a hatalmat egy politikusokból ésbankárokból álló oligopólium gyakorolja,a Wall Street és Washington vezető sze-mélyiségeit a szálak sokasága fűzi össze.

A Der Spiegel éles támadása az ame-rikai pénzügyi politika ellen kétség-kívül összefügg azzal, hogy az USAbankrendszerébe pumpált óriásipénzmennyiség és a felduzzadó ál-lamadósság lenyomja a dollár értékét;az olcsó dollár pedig veszélyezteti anémet exportot, amelynek nemzet-gazdasági súlya világviszonylatban alegnagyobbak közé tartozik. A cikk-ben kifejtett álláspont a német ural-kodó köröknek azt a csoportját jel-lemzi, amely minél hamarabb végetakar vetni az inflációgerjesztő intéz-kedéseknek, az olcsó pénz politikájá-nak, és drasztikus megtakarításokatkövetel a költségvetéstől. Ami nyilvánmaga után vonná a szociális progra-mok kíméletlen megnyirbálását, a so-rozatos bankcsődöket, a tömeges el-bocsátásokat – de sokan úgy vélik, ezmég mindig jobb, mint a gazdasághirtelen összeomlása a maga kiszá-míthatatlan társadalmi következmé-nyeivel. Ez az álláspont megegyezika kormányéval. A Merkel-kormányzathatározottabban akarja folytatni aztaz utat, amelyen már a szociáldemok-raták megtették az első lépéseket: szi-gorú takarékosságra törekszik, hogy

a jelenleg 86 milliárd euró államadós-ság 2016-ig 10 milliárdra, vagyis – azEU követelményeinek megfelelően –a GDP 3 százalékára legyen csökkent-hető. A megszorító politika perszekockázatos, elindíthatja a CDU támo-gatói bázisának erőteljes lemorzsoló-dását.

Mindez figyelmeztetés a dolgozólakosság számára – fejezi be a Le Mon-de-ban megjelent írását a német szerző–: a világválság elérte azt a pontot, aholszociális és politikai kompromisszumranincs többé lehetőség, és a dolgozóknakheves társadalmi harcokra kell felkészül-niük.

Ismertetés a neves közgazdász előadásáról,amely a Május Elseje Társaság és négymásik civilszervezet közös összejövetelénhangzott el 2010. január 12-én.

Az egészséges gazdaságpolitikánakhárom területe van: a költségvetési(fiskális) politika, a pénzügyi (mone-táris) politika és a termelést érintőágazati politika. A rendszerváltás ótaazonban egyoldalúan a költségvetésipolitika van előtérben, az ágazati(szerkezeti) politikáról nem esik szó,sőt a pénzügypolitikáról is kevesetbeszélnek az ország irányítói. Vajonmi ennek az oka?

A valódi ok az, hogy a gazdaságfelmerülő gondjait a társadalom ká-rárára, tehát a költségvetési kiadásokcsökkentésével akarják megoldani.

A rendszerváltáskor Magyarorszá-gon az egyoldalúan exportvezérelt, kifelényitott gazdaságpolitikát választották, ab-

ból kiindulva, hogy hazai tőke hiá-nyában a gazdaságot csak külföldi tő-ke bevonásával lehet működtetni. Va-lójában e stratégia alkalmazása kolosz-szális hiba. Ugyanis ebben a modellbennem biztosítható az ország külső fizetésimérlegének egyensúlya. Az elmúlt nyolcévben a külföldi tulajdonosok jöve-delmének (profitjának) kivonása és akülkereskedelmi mérleg hiányaegyütt 47 milliárd eurós hiányt oko-zott Magyarország nemzetközi fize-tési mérlegében. (Ez az összeg na-gyobb, mint az állami költségvetés hi-ánya ugyanebben az időszakban.) Anemzetközi fizetések hiányát csakújabb hitelfelvételekkel, így újabb el-adósodással nem lehetett finanszíroz-ni. A jelenlegi gazdaságstratégia tart-hatatlanságát az eladósodás növeke-dése mutatja a legvilágosabban.

Miért sikerült az elmúlt évtizedek-ben az újonnan iparosodott ázsiai or-

szágoknak az exportvezérelt straté-gia? Mert ők egyben piacvédelmet al-kalmaztak, az export importtartalmaalacsony volt. Magyarországon vi-szont a termelés importtartalma nem-zetközi összehasonlításban igen ma-gas. (A fogyasztásban is rendkívülmegnőtt az importhányad: 7%-ról 36-ra.) Tulajdonképpen Magyarországonnem is exportvezérelt stratégiát való-sítunk meg, hanem rendkívül kevésúj értéket létrehozó bérmunkát vég-zünk. A hozzáadott érték nem elég ahhoz,hogy fedezze a külföldi tőke profitját ésaz importot.

A helyzet kilátástalan! Most a Baj-nai féle megszorítás nyomán úgy tű-nik, hogy jobb az ország egyensúlya.Ez azonban ideiglenes, mert egyolda-lúan a belső fogyasztás visszafogásánalapul. Középtávon a jelenlegi gazda-sági modell újra meg újra felszínrehozza a nemzetközi fizetési mérleg

Róna Péter szerint a helyzet kilátástalan

Újdonsült amerikai munkanélküli


egyensúlytalanságát. Az ország adós-sága 7-9 évente megkettőződik akkor is,ha az állami költségvetés hiánya nulla.

A külső hiány oka tehát alapvetőennem az állami költségvetés túlkölte-kezése. A fő ok nem az állam, hanema magánszféra. Tulajdonképpen osz-tályok harcolnak, ezzel magyarázható amegszorítások politikája: a gazdaságigondokat a társadalomra hárítják.

Egyre csak azt hajtogatják – nyil-vánvalóan ideológiai okokból –, hogy

az állam vonuljon ki a gazdaságból.Az persze jogos kívánság, hogy a költ-ségvetésnek ne legyen hiánya (és ezzel– viszonylag laza – gazdaságösztönzőpénzpolitikát lehessen folytatni). Azazonban már nem igaz, hogy a kis állama jó állam. A GDP-nek a költségvetésenkeresztül történő központi újraelosz-tása akár 50% fölött is előnyös lehet.

A gazdasági felzárkózáshoz tőke,mégpedig olcsó tőke kell. Ez azonbanlehetetlen a Nemzeti Bank által meg-

határozott magas alapkamat mellett,amely az utóbbi tíz év átlagában 6%felett volt, és főleg a bankszférát jut-tatta hatalmas extra jövedelemhez.

A magas kamat és a jelenlegi bete-ges „exportvezérelt” gazdasági mo-dell fennmaradása esetén 50%-os va-lószínűsége van annak, hogy Magyaror-szág négy éven belül újból fizetésképtelenlesz.

(Az elhangzottakat lejegyezte ésösszefoglalta: F.P.)

… Amikor azt javaslom, hogy akit mégnem bolondított meg a mindent meg-oldó, országot-világot egy kézmozdu-lattal rendbe tevő Vezér mítosza, azigenis szavazzon balra – akkor tudom,hogy sokat kérek. Nem mást, minthogy a demokratikus köztársaság éssaját jó sorsunk védelmében válasszuka kisebbik rosszat. Ez a kisebbik rossz,nevezzük nevén: a szocialista párt.

… mint mondom, tudom, sokat ké-rek. Nem kell végigmenni 2002 óta azeseményeken, ismeretesek. Most nem-csak és nem elsősorban a párthoz kö-tődő piti senkikről, kis sikkasztókról,simlisekről beszélek, már csak azértsem, mert akármennyire is az ő nevü-ket harsogja a jobbra igazodó média, aFidesz oldalán legalább ennyi efféle,ha nem sokkal több van. (Gondoljunkcsak a külföldi bujkálásban elfogott sik-kasztó, Varga Tamás fideszes gazdaságitanácsadóra, Simicskára, a felfüggesz-tett börtönre ítélt Várhegyi államtitkár-ra, Kaya Ibrahimra, Schlecht Csabárameg az egész elképesztő bandára.)

Nem a pártokon élősködő, haszon-leső nímandokról kell beszélnünk (le-gyenek bármely politikai oldalon, för-telmesen visszataszítóak), hanem arraemlékezzünk, hogy a 2006-os erősza-kos puccskísérlet botrányától kezdve,a szocialista párt és a szocialista több-ségű kormány kezéből kicsúszott min-den, az államhatalom jóformán meg-szűnt létezni, kapkodás, zűrzavar, té-tovaság, tehetetlenség riasztotta halál-ra polgártársainkat. Tudom – a másikoldal zeng az üvöltéstől, hogy őszödibeszéd (amit súlyos bűncselekményelkövetésével, egyszerűen elloptak) –,én az őszödi beszédről csak egyetlenmondatot mondok. Néhány kifejezéskivételével, az őszödi beszédnek csakegyetlen hibája van: hogy GyurcsányFerenc ezt nem a Kossuth téren, szá-zezer ember előtt mondta el. … Aztánmár nem volt megállás. Volt tévészék-

ház gyújtogatás, aztán volt, hogy a Fi-desz, elnököstül, teljes vezérkarávalnapokig uszított és prédikált a kome-nistázástól és zsidózástól dübörgőKossuth téren, az összevissza kapkodóállamhatalomnak pedig nem volt eszeés ereje ahhoz, hogy csírájában fojtsael ezt az egész skandalumot.

… A jobboldalnak könnyű dolgavolt. Rendelkezett már a harmincasévek nyilas lapjaira emlékeztető gyű-löletsajtóval; s attól a pillanattól kezdve,amikor Orbán Viktor a 2002-es vereségután arra vetemedett, hogy a sokaságviharos tetszése mellett kijelentse, „ahaza nem lehet ellenzékben”, vagyis őmaga és a Fidesz, s csak ők egyenlőkMagyarországgal, a hangját vesztett,összekuszálódott baloldalnak minderrenem volt válasza, tétlenül nézte, hogyszerte az országban milyen játszvamegy a vakhitre amúgy is hajlamos sza-vazótábor mozgósítása és szélesítése.

… a kormányra készülő politikaierő bejelentette: amire készül, az „többlesz, mint kormányváltás”. Ezzel a de-mokráciában értelmezhetetlen, fenye-getően csengő üzenettel kilátásba he-lyezte az egész magyar alkotmányosberendezkedés teljes felforgatását,amelyen belül egy korántsem valószí-nűtlen kétharmados többség birtoká-ban bevezethetik a fél (vagy teljes) el-nöki rendszert, hat-, nyolc- vagy akártízévenkénti látszatválasztásokkal, két-vagy hároméves költségvetéssel. Ésbejelentette mindenekelőtt a szó fizikaiértelmében vett leszámolást. Félre neértsük! Minden tisztességes ember he-lyesli, ha tolvajok, csalók meg cigá-nyokat gyilkoló gazfickók oda kerül-nek, ahová valók: a bíróság elé. Csak-hogy! A feljelentésnek – ügyészség,rendőrség, bíróság adva van –, aminta bűnösök ügye napvilágra kerül,azonnal mag kell történnie. Ha a Fi-desznek a le-, fel- és elszámoltatáshozkormányváltásra, vagyis a politikai

hatalom megszerzésére van szüksége,akkor itt nem igazságszolgáltatásról,hanem közönséges politikai koncep-ciós ügyekről van szó. Ami kiválóanalkalmas a késlekedő, gazdaságot ja-vító intézkedések helyett a vérbosszúlátványosságát váró hívek (átmeneti)elszórakoztatására, s a jobboldallalegyet nem értők megfélemlítésére.

Egyetlen pillanatra se higgyük,hogy a pereken innen és túl a Fideszidegenkedni fog életművek, egziszten-ciák összezúzásától, a másképp gon-dolkodók meghurcolásától, és minde-nekelőtt a szabad sajtó elnémításától.No meg (lásd az 1998 után történteket)a parlament silány látszattá degradá-lásától. Orbán nem rejti véka alá szán-dékait, amikor ezt mondja: „A hata-lomba visszatért posztkommunista elitezúttal nem tudja elkerülni, hogy min-den cselekedetéért kiméressék rá a jogszerinti felelősség. Ha máskor nem, akövetkező hatalomváltás pillanatábanminden ügyről lehull a lepel, ebbennincs alku, nem 1990-et írunk.”

… Szóval, alapul véve a Fidesz ki-nyilvánított üzeneteit, valahogy ígyfog festeni a darutollas új Magyaror-szág. És senki ne reménykedjen abban,hogy majd az Unió meg a demokrati-kus világ meg fog védeni bennünket.Ugyan! Majd lesz néhány ejnye-bej-nye, netán néhány, Magyarországraigen súlyosan ható büntető szankció,de senki ne higgye, hogy majd menny-ből az angyal, vagy a Kossuth térre le-ereszkedő NATO-deszantosok fogjákhelyrepofozni az ország demokratikusrendjét. Abban a gyermetegségbenmeg végképp nem hiszek, hogy az ör-dögöt Belzebubbal fogjuk kordábantartani, azaz a kétharmados parlamen-ti többséghez a Jobbikkal való nyíltvagy leplezett együttműködés akadálylesz. Nem lesznek szégyenlősek. Em-lékezzünk 1998-2002 Torgyánjára ésCsurka Istvánjára.


Mihancsik Zsófia, az ismert újságíró, ér-dekes és fontos cikket tett közzé a „Gala-mus” elnevezésű liberális hírportálon.Az írást a „Magyar Narancs” 2010. ja-nuár 28-i száma is közölte. Ismertetjük acikk néhány gondolatát.

2002-ben a francia elnökválasztásmásodik fordulójára két jelölt maradta ringben: Jacques Chirac és a szélső-jobboldali Le Pen. A francia demok-raták és liberálisok között elterjedt ajelszó: „A csalóra szavazz, ne a fasisz-tára!” (A „csaló” jelző Chiracra vonat-kozott.) „Végszükségben nincs másmegoldás” – mondták a fasizmus el-lenfelei, és úgy határoztak: inkább gu-mikesztyűben és szájmaszkban men-nek szavazni Chiracra, de nem enge-dik a fasisztát az elnöki székbe. „Atávolmaradás a hülyék csapdája” – ezvolt az elterjedt vélemény.

Megszólaltak a francia értelmiséglegjelesebb képviselői, de híres spor-tolók is, mint Zidane és más neveslabdarúgók: „azért kampányoltak –írja Mihancsik Zsófia –, hogy a franciaválasztók mutassanak fel piros lapotLe Pennek.” „A számomra legkedve-sebb felzúdulást akkoriban egy nyu-gat-franciaországi kis település, Diracfutballcsapatának játékosai és vezetőiprodukálták, amikor úgy döntöttek,hogy feloszlatják az egyesületüket,így tiltakoznak az ellen, hogy telepü-lésükön a szavazóképes lakosság(1375 fő) tizenegy és fél százaléka LePent támogatta voksaival.” Ez szá-

munkra etikai kérdés – mondta a saj-tónak a klub 24 éves elnöke.

Mihancsik áttér ezután a magyarvonatkozásokra. „Orbán Viktor éspártja nem fasiszta és nem náci …Csak együttműködik a szélsőjobbal(mint tette 1998 és 2002 között), bese-gít a szélsőjobb szervezésébe (minttette ezt a Jobbikkal), helyi szövetsé-geket köt vele (mint 2006-ban, ugyan-csak a Jobbikkal), pártjában szótlanulmegtűri a fajgyűlölőket, uszítókat ésantiszemitákat, ha a politikai-hatalmiérdekek megkívánják. És eddig mégmindig megkívánták. A franciák általutált Chirackal és a francia jobboldal-lal ellentétben, nem húzott és nemhúz éles határvonalat önmaga és aszélsőjobboldal közé, így híveinek isszabad választást biztosít olyan ideo -lógiák és nézetek ügyében, amelyeksehol Nyugat-Európában nem szalon-képesek, és amelyek sehol Nyugat-Európában nem választhatók szaba-don és következmények nélkül.”

„A képletben tehát mégiscsak Or-bán Fidesze áll Le Pen és pártja he-lyén. Chiracén meg a szocialisták. Azelviselhetetlen, tűrhetetlen, siralmasMSZP.” „Az a párt, amelynek egyet-len épkézláb mondata sincs arról, mi-lyen embereket, milyen belső hajtóe-rőket, milyen értékrendet, milyen táv-latokat képzel el a 21. századi Ma-gyarországon.” „De van egy vonása,amelyet – különösen ellenfelével ésalternatívájával szemben – nem leheteléggé értékelni. Hogy békén hagy. …

nem hívja ki naponta személyes ér-tékrendemet, nem kényszerít arra,hogy állami és egyházi erőkkel – éshatalmi pozícióból feltüzelt honfitár-saimmal – szemben harcolnom kelljena meggyőződésemért és a személyesszabadságomért. … Nem teszi tönkretudatosan, szándékosan, cinikusan aközmorált, a közgondolkodást és aközbeszédet. (A korrupció külön ügy:kései történész utódaink a dokumen-tumok birtokában – ha maradnak ilye-nek, hiszen már a kormányülés-jegy-zőkönyvek is hiányoznak az 1998-2002 közti időszakból – majd eldöntik,ebből a szempontból volt-e minőségiés mennyiségi különbség a rendszer-váltás első húsz évének politikai ala-kulatai közt.).” Ne felejtsük el továb-bá, „hogy a szocialisták a polgári de-mokrácia alapjait és intézményeit méghatalmi végszükségben sem kérdője-lezték meg soha az elmúlt húsz évben,szemben ellenfeleikkel, akik gátlásnélkül azonnal megteszik, mihelyt eztlátják a hatalomszerzés aktuálisan leg-hatékonyabb eszközének.”

Egyszóval – fejezi be cikkét Mihan-csik – jó lenne, ha minden elbizony-talanodott liberális és baloldali sza-vazó megfontolná a francia elnökvá-lasztás népszerű jelszavát. „Legfeljebbmég egy dologban követjük majd afranciákat: ahogy ők tették, amikorChiracra kellett voksolniuk, mi is gu-mikesztyűben, orvosi csipesszel, száj-maszkban megyünk el szavazni. Vég-szükségben nincs más megoldás.”

Akár szájmaszkban is

A Dialektika előző számában TamásGáspár Miklós kifejtette a véleményétarról, hogy kire szavazzunk az áprilisiválasztásokon. Cikke határozottan bí-rálja a kapitalista rendszert, a speku-lációs tőkét, a Magyarországon kibon-takozott neokonzervatív gazdaság- ésszociálpolitikát: ez a politika „nyo-morba dönti a munkásosztályt”, éselősegíti a szélsőjobb térnyerését – an-nál is inkább, mert hiányzik az erős,valódi baloldal.

De milyen is a valódi baloldal, éshogyan cselekedhetne a legcélszerűb-ben? TGM szerint „a kicsiny, de azértnémi politikai-ideológiai jelentőséggelrendelkező, szétszórt és megosztottmarxista baloldal előtt két cselekvésiséma áll”. Az egyiket „a Zöld Baloldalés a gerincét képező MagyarországiMunkáspárt 2006” választotta: ez a

szerveződés „kimondva vagy kimon-datlanul a németországi DIE LINKEpéldáját és az Európai Baloldali Pártprogramját követi. (És ennek a kidol-gozására és érvényesítésére invitáljaszeretettel a még habozó marxistákat!)Nem szabad zsákbamacskát árulni:ez nem kommunista, hanem baloldaliszociáldemokrata elképzelés, amelyelvileg fenntartja a szocializmus pers-pektíváját, de alapvetően a tőkés ál-lamon belül képzel el nagyobb egyen-lőséget, erőteljesebb újraelosztást azállami beavatkozás fokozásával (be-leértve a részleges államosításokat).”A DIE LINKÉ-hez hasonlóan, „a ZöldBaloldal is helyet ad saját kebelén be-lül forradalmi (így pl. kommunista)irányzatoknak, de ezek aligha lesznekmeghatározók. Parlamenti, tehát vég-ső soron polgári politikában nyilván-

valóan ennyi a maximum, amely ma,itt némi eséllyel képviselhető. HabárMagyarországon ez is szélsőségesnek,utópisztikusnak számít.”

Amit tehát TGM, elismerést érdem-lő nyíltsággal és őszinteséggel, a bal-oldal egyik lehetséges útjaként ajánl,az nem más, mint a kapitalizmus né-mi megreformálása. A vázolt refor-mokra azonban – úgy gondolom –semmi garancia és példa nincs. Eztigazolja Németország és más európaiországok gyakorlata. A kapitalizmusjavítgatását, reformját célul kitűző(opportunista) pártprogramok a tör-ténelem során mindig csak a kapita-lizmus továbbélését, s nem a munka-vállalók helyzetének érdemi javulásáteredményezték.

A másik baloldali lehetőség, amitTGM a választással kapcsolatban fel-


vet, az MSZP támogatása – amit azon-ban ő ellenez, leszögezve, hogy gya-korlati tevékenysége alapján az MSZPmár nem szociáldemokrata, hanem li-berális párt. Ebben valóban sok azigazság. Az MSZP vezette kormányoktevékenységét nem lehet kiragadniabból a politikai és gazdasági felté-telrendszerből, amelyet a rendszer-váltás egész folyamata teremtett. E fo-lyamat során a nemzeti vagyon jelen-tős részét mélyen értéke alatt eladtáka külföldi tőkéseknek; a munkanél-küliség a rendszerváltás előtti majd-nem nulláról hatszázezer főre emel-kedett, később csökkent, most újraennyi. Az ország eladósodása meg-ugrott, azóta sem tudták a kormányoka trendet visszafordítani. Hazánkromlásában és lecsúszásában tagad-hatatlan az MSZP súlyos felelőssége.

Ennek ellenére semmiképpen semtudok egyetérteni TGM-nek azzal azállásfoglalásával, hogy a legközelebbiválasztáson nem szabad szavazata-inkkal az MSZP-t támogatni. A TGMáltal favorizált Zöld Baloldal esélyte-len. A Zöldek rendkívül heterogéncsoportjának politikai hovatartozásátfelmérni sem lehet. Vezetőjüket, a Du-na-körös Droppa Györgyöt, a lakos-ság nagy része nem ismeri, a Zöld Bal-oldal pedig – mint TGM maga is írja– a választáshoz szükséges minimáliseszközökkel sem rendelkezik, nincsse pénze, sem apparátusa, ezért vá-lasztási kudarca „nagyon is elképzel-hető”. Ezt nem cáfolom. De ha ígyvan, akkor a Zöld Baloldal támogatá-sa, amit TGM javasol, gyakorlatilagazt jelentené, hogy leadott szavazata-inkkal mi magunk növeljük az újná-cizmussal kiegészült jobboldal győ-zelmi arányát; esetleg éppen mi ma-gunk segítjük őket hozzá a kétharma-dos többséghez.

Akármennyire elítéljük is azMSZP-t, akármennyire megvetjük elv-telenségeit és árulásait, választási ma-gatartásunk eldöntésekor nem lehetfontosabb szempontunk, mint ez:minden egyes megválasztott MSZP-s képviselő elfoglal egy parlamentihelyet a Jobbik és a Fidesz elől; azMSZP-re leadott minden egyes sza-vazat gyengíti a Fidesz és a Jobbikkétharmados többségének esélyeit. Hatekintettel vagyunk a realitásokra,akkor ezt kell elsősorban szem előtttartanunk.

Dr. Antal Zoltán,a Marx Károly Társaság alapító tagja

Egy tavalyi felmérésből, amely Vásár-helyi Mária szociológus irányításával18-30 éves fiataloknak a magyar tár-sadalomról alkotott véleményét vizs-gálta, kiderült, hogy a megkérdezet-tek határozottan úgy gondolják: a maiMagyarország a létező világok leg-rosszabbika, „a Horthy-, a Rákosi- ésa Kádár-rendszerben is jobb volt élni,mint ma”. Ezt a véleményt a szocio-lógus egy vele folytatott interjúbanfőleg annak tulajdonította, hogy a szü-lők közül sokan a rendszerváltás vesz-teseinek érzik magukat. „A rendszer-váltás egyik legnagyobb tapasztalata az,hogy az emberek számára még az anyagijólétnél is fontosabb a biztonság.” (Aszerk. kiemelése.)

A kutatás eredményei szerint a maimagyar fiatalok 47 százalékára „na-gyon erős antikommunista beállított-ság a jellemző. Emellett ugyanezek afiatalok élesen piac- és versenyellene-sek. És rendkívül jelentős hatással vanrájuk a rendszerváltás-ellenes retori-ka. … Úgy vélik, eljött az ideje, hogyigazságot szolgáltassanak az elmúlthúsz év veszteseinek.” Ezek a fiatalok„erősen ellenzik a magántulajdont, amultikat, a privatizációt”. „A megkér-dezettek 17 százaléka szintén egyetértaz »új rendszerváltás« szükségessé-gével, de náluk nem játszik az anti-kommunista attitűd nagy szerepet.”„Egy nagyon szűk réteget kivéve, tel-jes az összhang abban, hogy sokkalerősebb központi hatalomra, államralenne szükség.”

A mai helyzetből a kiutat „egy sa-játos, magyar harmadik útban” lát-nák. „A szocializmusba nem vágynakvissza, de a mai kapitalizmust semakarják. A propaganda azt sugalljanekik, hogy a mi nemzetünk számáralétezik egy különleges, csak nekünkmegadatott fejlődési lehetőség. Egykommunisták nélküli szocializmus,egy tőkések és magántulajdon nélkülikapitalizmus.”

A fiatalok és a felnőttek felfogásaa rendszerváltásról és a mai életkö-rülményekről szinte teljesen azonos.„Az egész társadalom gondolkodásá-

ban folyamatosan erősödik egy olyanantikommunista attitűd, amelyneknincs különösebb tartalma, csak any-nyi, hogy jó valakit bűnbakká tennimindazért, ami történt. És olyan el-lentmondások is jól megférnek a fe-jekben, hogy egyrészt sokkal jobb,igazságosabb, emberségesebb arany-korként emlegetik a Kádár-kort, más-részt követelik, hogy vonják felelős-ségre azokat, akik ezt a rendszertfenntartották. Teljes a káosz.”

A kutatás bizonyította, hogy a rasz-szizmus mély gyökereket eresztett amai magyar ifjúság szemléletében. Afiatalok között a cigányellenesség ésaz antiszemitizmus feltűnő módonegyütt nő az iskolai végzettséggel: mi-nél képzettebb egy fiatal, annál elő-ítéletesebb. A kutatásvezető szerint ezrészben azzal magyarázható, hogy aziskolázottabbak „nyilván többet gon-dolkodnak ezeken a problémákon”.„Az iskolai végzettség ráadásul össze-függ a lakóhellyel, talán a kisvárosok-ban élő diplomás fiatalok a legfruszt-ráltabbak. Ők fektették be a legtöbbmunkát a diploma megszerzésébe, ésaz ő elvárásaikat választja el a legna-gyobb szakadék attól, amit a társada-lom nyújtani tud számukra. Ez azzaljár, hogy keresni kell valakit, aki fele-lőssé tehető nehéz életkörülményei-kért. Ez nyomja őket a populizmus ésa szélsőségek irányába.”

Vásárhelyi Mária kitért az interjú-ban annak a kutatásnak az eredmé-nyeire, amelyet 2009-ben végeztek ela Sziget Fesztiválon. „Ott nyilván azátlagosnál magasabb státuszú, közép-osztálybeli, képzettebb, a világra nyi-tottabb fiatalok vannak többségben.Kiderült, hogy az ő körükben jóvalnagyobb az új megoldásokat keresőLMP („Lehet Más a Politika” – a szerk.)és a Jobbik támogatottsága. És az iskiderült, hogy ezeknek a fiataloknakmár nem Orbán Viktor a megoldás.Arra a kérdésre, hogy a mai politikaiéletben ki a számukra legellenszen-vesebb szereplő, a legtöbben Orbántemlítették.” (A szerk. kiemelése.)

Az ifjúság társadalomképéről


Könnyű annak, aki elveket vall, és kö-vetkezetesen hozzájuk igazodik. Azviszont, akinek nincs más életcélja,mint befalni és felhabzsolni a hatal-mat, bizony nem engedheti meg ma-gának, hogy elvei legyenek. Kivált ak-kor nem, ha – rajta kívüli okokból –még demokratának is kell mutatkoz-nia. Itt vannak például a választások:szavazókat kell megnyerni, ha törik,ha szakad. A szavazók azonban sok-félék: az egyik szegény, a másik gaz-dag; az egyiket a megélhetési hajszaviseli meg, a másikat a pénzhajsza; azegyik nem szívesen válna meg a bőré -től, amit a másik állhatatosan le akarnyúzni róla. Hogyan lehet ennyiféleembernek a kedvében járni?

Akad persze néhány aranyszabály:ígérj szociális javulást az „alsóknak”,és biztosítsd a „felsőket”, hogy ezeketaz ígéreteket nincs okuk komolyanvenni; ha nyilvánosan beszélsz, ködösáltalánosságokra szorítkozzál (mertaz ígéretekre nincs fedezet), a konkrétmondandót pedig hagyd a „felsők”zártkörű összejöveteleire, ahol emeltfővel kifejtheted, milyen készségesenszándékozol eleget tenni hallgatóidelvárásainak.

A kétszínűség az ideológiában iskötelez. Mert ugyebár, te magad ízig-vérig demokrata vagy, de szeretnédzászlód alá szippantani a rasszisták,újnácik, újnyilasok népes táborát is.Nyilvánosan csupán diszkrét odaka-csintásokkal jelezheted, hogy rokon-

szenvezel velük; a nyílt színvallástmár inkább közvetítőkre kell bíznod,mondjuk, „polgári körökre”, amelyekolyan húrokat is pengethetnek nagyhangerővel, amilyeneket te éppencsak sóhajtásnyira szólaltathatsz meg.(Még az árpádsávos zászlókat is aján-latos volt kitanácsolni gyűléseidről,noha ki ne tudná róluk, hogy dicsőtörténelmi ereklyék.) Ez a rejtőzködésazonban nem tarthat örökké: a töme-gek annál türelmetlenebbül követelika színvalló nyílt beszédet, minél ke-vésbé tudnak megbirkózni napi gond-jaikkal. Válság van, sürgetik a felelő-sök megnevezését és eltakarítását. „Amultik, azok szívják el a magyar le-vegőt!”

Hát, van benne igazság. De a multitnem lehet elzavarni, inkább marasz-talni kell: mihez is kezdenénk kenyér -adó gazdánk nélkül? Ezért van szük-ség bűnbakra, a valódi felelősök pót-lékára, akin haladéktalanul leverhetőa mai kiszolgáltatottság minden keser-ves dühe: így lesz politikai létszükség-letté a cigány és a zsidó (meg a gyur-csánybajnai természetesen). Mármost:a Fidesz, amelynek a kormányhatalomvárományosaként tekintettel kell len-nie a nemzetközi közvéleményre, ön-gólt lőne a nyilvános rasszizmussal(vannak is már erről tapasztalatai), aJobbik ellenben szavazatokat nyer vele.Mégpedig elsősorban a Fidesztől. AJobbik a Fidesz belvilágából csusszantki, és egy darabig az anyapárt gyám-

sága alatt állt; ahogy azonban erősö-dött a bűnbakszükséglet és vele a rasz-szizmus iránti kereslet a politikai pia-con, úgy serdült a gyermek gyámko-dást nem tűrő, ökölrázó kamasszá. Si-kereit annak köszönheti, hogy kimond-hat bármit, amitől a Fidesznek célsze-rűbb óvakodnia; IMF-re, világtőkére,alsóbbrendű fajok piszlicsáré akadé-koskodásaira rá se bagózva, fesztelenszociális és rasszista demagógiával szó-líthatja meg azokat a tömegeket, ame-lyek a Fideszt immár langyosnak éstúl simulékonynak találják. O. Viktorelőtt figyelmeztető tábla meredez: „Vi-gyázz, ha jön a Vona!”

Viktor most kapaszkodik fel pályá-ja csúcsára. A jelenlegi papírformaszerint borítékolni lehet, hogy fölény-nyel nyeri a választást, kormányoznifog. Micsoda boldogság! Csakhogy akormányzás – cselekvés, nem pusztaszódurrogtatás. Cselekedni pedigcsak azt lehet, amit a kényszerpályadiktál, amit a nemzetközi tőke éspénzügyi végrehajtó szerve, az IMFelőír. Vagyis ugyanazt, amit Gyur-csány elkezdett, Bajnai folytatott. Istennem ver bottal: most majd visszaszáll-nak Viktorékra mindazok az útszéliátkok és trágárságok, amiket ők zú-dítottak Gyurcsányra és Bajnaira. AVezér talán meg sem fog lepődni, haazt kell majd érzékelnie, vélhetőlegmár az őszi önkormányzati választá-sokon – ha lesznek–, hogy a csúcs egy-szersmind a lejtő kezdete. R. E.

1. Részlet egy interjúból. amit O.Viktor (Az Ember, Aki Sohasem Ha-zudott – a továbbiakban: AEASH)adott 2003 májusában.

Riporter: Alakult egy új párt, a Jobbik– pontosabban, átalakult párttá. Fölve-szik-e velük, vagy fölvették-e velük a kap-csolatot?

AEASH: Én ismerem a szervezőkjó néhány erőteljes figuráját. Nagyonnehéz helyzetben vagyok, amikor aztkérdezik, mert furcsa dolog egy negy-venedik életévében járó embertől ta-lán, de ilyen bátorító szeretettel, vagynem is tudom, hogyan nézem azt, amitők csinálnak.

R: Nem akarta azt mondani, hogyatyai?

AEASH: Hát igen, szóval az bántólett volna. Hát nézze, nagyon sok min-denben nem értünk egyet. Tehát be-szélgettünk velük például a Szövetséga Nemzetért Polgári Körnek az ülésén,hiszen ott is néha fel szoktak bukkan-

ni, sőt képviseltetik ott magukat tagiminőségben is. De látom, érzem a bő-römön keresztül mindazt, amit velünkkapcsolatban érezhettek Antall Józse-fék tizenegynéhány évvel ezelőtt. Te-hát nagyon nehéz elfogulatlan véle-ményt mondani. Szerintem amit énlátok, becsületes, rendes, nemzeti ér-dekek iránt elkötelezett, az élet mé-lyebb értelmét kereső fiatalokról vanszó. Én nagyon kívánom nekik, hogylegyenek sikeresek az életben, és itt aközéleti próbálkozásaikat is siker ko-ronázza. Hogy éppen pártot kellett-enekik alapítaniuk? Hát nekem más ta-nácsom lett volna. De én sem hallgat-tam akkortájt más tanácsára, tehát azidő lehet, hogy őket fogja igazolni.

2. Egy mondat Kövér László nyi-latkozatából (2010 február 18.):

„… A Jobbik az elmúlt nyolc év kor-mányzásának szükségszerű következ-ménye, s nem a Fideszre nézve kihívás,hanem a demokrácia szempontjából.”

Szigorúan elvi politikaFidesz-atyák nyilatkozatai legJobbik gyermekükről


Kedves demokrata, antifasiszta ba-rátaim!

A szervezők nevében szeretnémmegköszönni önöknek, hogy ebben arossz időben is eljöttek erre a fontosdemonstrációra.

Nem csupán az volt a célunk, hogyellentüntetéssel tiltakozzunk a szél-sőjobboldali hetvenkedők arcátlan fel-vonulása ellen, ahol – országunk szé-gyenére – legálisan ünnepelhetik anáci és nyilas csapatok maradványa-inak 1945-ös budai kitörési kisérletét.

Nem: mi azokra kívánunk emlé-kezni, akik méltók a tiszteletre és azutókor megbecsülésére. Mi a fasiz-mussal szembeni ellenállás hőseireemlékezünk. A polgári-katonai ellen-állás hőseire, akik felismerték, hogymit kíván tőlük hazájuk és nemzetükérdeke, és életüket adták érte – minta Kiss Jánosok, Tartsay Vilmosok,Bajcsy-Zsilinszky Endrék; a kommu-nista és szociáldemokrata hősökreemlékezünk, akik bátran felléptek azértelmetlen háború ellen. És emléke-zünk a holokauszt szörnyűségeinekáldozataira, halottakra és túlélőkre,zsidó és cigány honfitársaink milliós,névtelen tömegére; tisztelettel gondo-lunk mindazokra, akik megjárták apoklok poklát, majd túlélőkként ha-zatérve, képesek voltak visszaillesz-kedni abba a közegbe, amely hallga-tással tűrte, végignézte és nemegyszeraktívan előmozdította az elhurcolá-sukat, barbár, vadállati, megkínzásu-kat és lemészárlásukat; azokat tisztel-jük, akiknek ilyen előzmények utánvolt erejük az utcán belenézni a szem-bejövők arcába, nem tudva ki, hogyanés mennyire vétkes a közönyben,amely nagyban hozzájárult az ő sor-suk alakulásához. Ők a magyar népigazi hősei, ők érdemesek az utókorelismerésére és tiszteletére!

A mai megmozdulásra tehát nemaz okot, csupán az alkalmat szolgál-tatta az újnácik és újnyilasok immárszinte megszokott, felháborító és hi-vatalosan legalizált kezdeményezése.

A Magyar Antifasiszta Liga, sokmás antirasszista, humanista beállí-tottságú, a polgári demokratikus ke-reteket féltő szervezettel együtt, rég -óta kongatja a vészharangot, hívja fela figyelmet az egyre gátlástalanabbfasiszta jelenségekre és folyamatokra,

amelyek ma már szégyenletesen el-árasztják a magyar közéletet. Ezek ajelenségek és folyamatok a legkevésbésem elszigeteltek vagy véletlenek, ésnem tegnap kezdődtek. Régóta köve-teljük – láthatólag nem sok eredmény-nyel – az állam rendfenntartó kötele-zettségének teljesítését.

Fussunk csak át az előzményeken,persze messze nem a teljesség igényé-vel:

százas vagy inkább ezres nagyság-rendben rehabilitáltak náci és nyilasháborús bűnösöket;

semmibe veszik, hogy a Párizsi Bé-keszerződés tiltja a fasiszta szerveze-tek engedélyezését, a fasiszta iroda-lom és ideológia terjesztését. (Felmen-tették pl. a Gede-testvéreket az ilyenirodalom un. reprint kiadásának vádjaalól, szabaddá téve ezzel az utat a fa-siszta szenny terjesztése előtt);

a rendfenntartó erők nemegyszertétlenek maradnak a fasiszta durvaságés rasszizmus nyílt utcai grasszálása-kor;

sorozatosan zátonyra futottak –olykor magas közjogi szereplő bea-vatkozásával – azok a többszöri pró-bálkozások, hogy lehetséges legyenbüntetőjogilag felelősségre vonni agyűlöletbeszédet, az emberi méltóságbecsmérlését, az egyes kisebbségekkelszemben elkövetett csoportos izgatást;

sorozatban gyilkolták a cigányokat,egyértelműen etnikai alapon, aljas in-dokból.

És hogy az eszkalálódás legutóbbijeleit és töretlen „fejlődését” is bemu-tassam, íme néhány kiragadott pél-da:

a Libella kávézóban szilveszter tá-ján előzmény nélküli bántalmaztakegy „zsidónak tűnő” férfit;

életveszélyesen megfenyegették aMEASZ elnökét (hozzáteszem: az ef-fajta fenyegetések ma már minden-naposak, úgyszólván hozzátartoznakaz ország „normális” életéhez);

aztán az utóbbi idők egyik legkirí-vóbb cselekménye, a Hangácson el-követett aljasság, amelyben nem isannyira a verekedés kialakulása adöntő, hanem maga a szörnyű bru-talitás, az egyértelmű gyilkos ösztön,amelynek felokádása semmiképpensem vonatkoztatható el az áldozatoketnikai hovatartozásától;

A fasizmussal nincs párbeszéd!2010. február 17-én délután 17 órától 21 óráig antifasiszta tüntetés volt a bu-dapesti Hollán utcában 4-500 résztvevővel, a Baloldali Feminista Hálózatés a Magyar Antifasiszta Liga szervezésében. Jelen voltak – többek közt – is-mert tudósok, írók, közéleti személyiségek (pl. Lendvai Ildikó, az MSZP fő-titkára és Mesterházy Attila, a párt miniszterelnök-jelöltje). Az alábbiakbanközöljük Hirschler Tamásnak, a Magyar Antifasiszta Liga elnökének megnyitóbeszédét.


a környezet részéről tapasztalhatóközöny, a helyi közvéleményt meg-jelenítő polgármesternek és helyi ön-kormány zatnak az életben maradt ál-dozattal, a feleséggel szemben tanú-sított, undorító elfogultsága és a fel-háborító hatósági hozzáállás.

Új helyzettel állunk szemben: aneo-hungarista szélsőjobb már nemis tartja szükségesnek takargatni a ma-ga rasszista, irredenta nézeteit – sőt,büszkén, melldöngetve vallja és követiőket. Eljutottunk a fasiszta szellemiségintézményesülésének szakaszába. Mi-csoda szégyen, barátaim! Ezért kellszerintünk az eddiginél jóval erőtel-

jesebben követelnie minden demok-ratának, antifasisztának és antirasszis-tának, hogy törvény büntesse a holo-kauszt-tagadást (vagyis a holokauszt-ra jellemző társadalmi és állami ma-gatartásformák igenlését), a gyűlölet-beszédet, a közösség elleni izgatást ésaz emberi méltóság megsértését.

Ezért választottuk mai megmozdu-lásunk jelmondatává: „Fasisztákkalnincs párbeszéd!”

Ösztönöznünk kell a társadalmat,hogy ébressze fel önvédelmi reflexeit,figyelmeztetnünk az államot rend-fenntartási kötelezettségeire.

Közeledik a politikai megméretés:

a társadalom többségének – teljes jog-gal – lesújtó véleménye van a politikaihatalmi elit tagjairól és szervezeteiről,akármelyik oldalon álljanak is. Én pl.a magam részéről nem is látok lényegikülönbséget a két nagy vetélkedő pártközött abban a tekintetben, hogymindegyikük a hazai, de főleg a nem-zetközi tőkés körök érdekeit szolgáljaki. Mégis, van közöttük egy fontospolitikai és ideológiai különbség: azegyik nagyjából elutasító a fasisztagyakorlattal és ideológiával szemben,a másik összekacsint vele. Személyespolitikai döntésemben engem ez a kü-lönbség fog vezérelni.

Hogyan zajlott a nácitlanítás az NSZK-ban és az NDK-ban – a mindennapok-ban és a fejekben? Ezt elemezte izgal-mas előadásában Dalos György, a Né-metországban élő neves író, költő ésesztéta, a Magyar Antifasiszta Liga, azMKT és több más civilszervezet feb-ruár 4-i összejövetelén. – Ismertetjüknéhány gondolatát.

Az NSZK-ban öt kategóriába soroltáka fasiszta bűnösöket; a legsúlyosabbbűnök elkövetőit táborokba vitték amegszálló atlanti hatalmak. A nürn-bergi per a tudat átalakítását és a voltfasiszták megfélemlítését is szolgálta.A Deutsche Volksunion keretébenigyekeztek átalakítani a kisnácik gon-dolkodását. Bizonyos foglalkozásoktól,állami pozícióktól eltiltották a korábbifasisztákat. A történelemoktatásbanazonban csak az 1944-es tiszti puccs-kísérletet tárgyalták, holott az csak anáci rendszer szalonképesebbé tételétszolgálta, s a legkövetkezetesebb el-lenállók a kommunisták voltak.

A születő NDK-ban a legszigorúb-ban háttérbe szorították a volt fasisz-tákat. A kisnácik megnyerését szolgáltaa Nemzeti Demokrata Párt létrehozása,amelynek keretében átnevelő munkafolyt. Ide vezethető vissza, hogy azNDK-ban formailag többpártrendszeralakult ki. Itt is részben egyoldalú volta történelemszemlélet, mert eleinte azolyan jeles antifasisztákról is elfelejt-keztek, mint Niemöller lelkész.

Az NSZK-ban azonban sohasem voltolyan következetes a nácitlanítás, mint azNDK-ban: a hidegháborúval kibontakozóantikommunizmus határt szabott a fasisz-ták eltávolításának. A Kelet-Európábólbevándorló sokmillió „népi német” isnyomást gyakorolt. Rengeteg korábbináci került vállalati és állami vezetőpozícióba, csak nagyobb botrány eseténváltották le őket. Már 1951-ben (!) ki-

engedték a háborús bűnösök többségét.Egymásután születtek a többé vagy ke-vésbé nyíltan nacionalista, neonáci ten-denciájú szervezetek. Ezek közül a leg-erősebb a 7%-ot elérő Nemzeti Demok-rata Párt (NPD) volt. A kormányzatmegtűrte a hitleri Wehrmacht segéd-egyleteinek működését. Az NPD lapja800 ezer példányban jelent meg. S ami-kor ezek a szervezetek a jólét növeke-désével meggyengültek, a hatvanas-hetvenes években az antiszemitizmusa törökellenességnek adta át a helyét.

Az NSZK-ban 1963-65-ben tartottákaz Auschwitz-pereket. Igazából ez azeseménysorozat rázta fel a német ér-telmiség lelkiismeretét. Talán ugyan-ezzel a lelki válsággal magyarázható,hogy az NDK ugyan hivatalosan tá-mogatta a Varsói Szerződés csapatai-nak csehországi bevonulását, és jelen-tős csapatösszevonást hajtott végre, ahatárt mégsem lépte át.

Amikor Willy Brandt 1970 decembe-rében Varsóban térdet hajtott a gettólá-zadás áldozatainak emléke előtt, meg-kezdődött a német-német közeledés. AzNSZK-ban emlékművek, múzeumoknyíltak a tragikus történelmi múlt be-mutatására. Úgy tűnt, hogy a közhan-gulat véglegesen antifasiszta lett.

1982-ben azonban a CDU került kor-mányra, Helmut Kohl lett a kancellár.Fő ideológusa, Nolte, a nacionalistaszellem újjáélesztésére törekedett. Eb-ben a szemléletben a hitleri koncent-

rációs táborok már a „sztálini táborok”miatt, mintegy válaszul jöttek létre. Eza hiteltelen magyarázat nagy port vertfel, és kibontakozott a „történészvita”.Habermas verte vissza leghatározot-tabban a történelemhamisítást.

Az NDK-ban „minden normálisab-ban zajlott” – tette hozzá DalosGyörgy. A haladó kultúrörökség egyreszélesebb rétegeit vitték be a köztu-datba, a tág értelemben felfogott anti-fasiszta ellenállástól 1848 emlékén ke-resztül a reformáció fontosságánakhangsúlyozásáig.

A rendszerváltással (az egységes ál-lam létrehozásával) Németország nyu-gati és keleti felén is fellángolt a nacio -nalizmus, újra előkerültek a náci jel-képek. A helyzet azonban a volt NDK-ban volt súlyosabb, ahol az elszegé-nyedés, a munkanélküliség nagy trau -mát okozott.

Mindenhol van Európában szélső-jobb, de nem olyan erős, mint Magyar-országon. „Féltem a demokráciát” –jelentette ki Dalos. Németországban anyílt nácizmus lényegében kiiktattamagát. Magyarországon viszont a szó-lásszabadság tekintetében „liberálisbarátaim teljesen helytelen álláspontotfoglaltak el a rendszerváltás után” –hangsúlyozta az előadó. S ezzel a gon-dolattal fejezte be előadását: amígnincs szociális béke, amíg nincs mini-mális védettség, amíg félelem van, ad-dig a Jobbik erősödni fog.

Alekszandr Zinovjev az árulásrólAz alábbiakban három részletet ismertetünka szerző „Az árulás tényezője” c. cikkéből,amelyet a Comité Valmy nevű francia de-mokratikus folyóirat tett közzé 2009 dec-emberében. Maga a szerző, aki 2006-banhunyt el Moszkvában, orosz író volt és filo-zófus, a logikatudomány neves művelője, a

második világháború veterán vadászpilótája.Miután a „létező szocializmus” erőteljes bí-rálata miatt hazájában kizárták a kommu-nista pártból és megfosztották állásától, 1977augusztusában családjával az NSZK-baemigrált. Az emigrációban szerzett élményeiéles kritikára késztették a Nyugattal és az


ott élő disszidensekkel szemben. Kataszt-rojka c. könyvében ízekre szedte a gorba-csovizmust. Többször hazalátogatott, majdhazatelepült; írásaiban – anélkül hogy fel-hagyott volna a szovjet rendszer fogyaté-kosságainak bírálatával – következetesen vé-delmezte a Szovjetuniót és a kommunizmuseszméit.

A történelem legnagyobb árulása

A történelem legnagyobb árulásaaz, ami a Szovjetunióban ment végbeGorbacsov hatalomra kerülésétől a Jel-cin által megszemélyesített, 1991-93-as ellenforradalomig. Ennek a folya-matnak a fényében szerintem újra kellgondolni a 30-as évek sztálini megtor-lásainak megítélését. Nem vitás: voltakvisszaélések, tévedések, bűnök, szá-mos ártatlan ember szenvedett és el-pusztult, és mindenféle gazfickó sze-mélyes hasznot húzott ebből. De azokokat magában a valóságban kell ke-resnünk. Az új társadalmi rendszerépítését különböző frakciók heves har-ca kísérte; az emberek ellentétes tábo-rokra oszlottak, és a harc logikája magasodorta a résztvevők egy részét az áru-lás útjára.

A háború kezdetén, 1941-42-ben,nagy létszámú katonai egységek, oly-kor egész hadseregek adták meg ma-gukat az ellenségnek. Magam is tanújavoltam ilyen eseteknek. Sztálin dönté-sére különleges alakulatokat szerveztekés vezényeltek ekkor a kevéssé meg-bízható egységek mögé a dezertőrökfeltartóztatására és megsemmisítésére,és ez a védelmi intézkedés szerintemteljesen helyes volt. Nem arról van szó,mintha nem léteztek volna hősök, minta Panfilov-hadosztály katonái, vagyBreszt védői. De éppúgy léteztek gyá-vák is, fosztogatók és élősdiek. A há-borút megnyertük, és kijelenthetem,hogy a győzelmet elsősorban a szovjettársadalmi rend és a sztálini vezetéstette lehetővé. Általa formálódottugyanez a vegyes minőségű, erkölcsileg he-terogén tömeg a győzelem legfontosabb té-nyezőjévé. A sztálini vezetés hű maradta kommunizmus országához és esz-ményeihez. Könyörtelen háborút hir-detett az árulás minden formája ellen.Gondoljuk csak meg: mi történt volna,ha a sztálini vezetés meginog, és azárulás útjára lép? Nem kétséges, hogymár 1941-ben megsemmisítettek volnaminket.

A hruscsovizmus és a Brezsnyev-korszak

Hruscsov Sztálin lakája volt; ő ésSztálin híveinek milliói egyik pillanat-ról a másikra váltak aktív antisztálinis-tákká. Emlékezetem szerint egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy nyilvá-nosan bárki is kifejezte volna hűségétSztálinhoz. A sztálintalanítást a hatalom

csúcsán határozták el, és csaknem azegész szovjet lakosság részt vett benne;megmutatkozott, mennyire sebezhetőa szovjet társadalom ideológiai és er-kölcsi szempontból, ha a hatalom ka-landorok és idióták kezére kerül. A tö-megek készséggel hajlottak a hatalomszavára, amikor az ország vezető cso-portja fellazította a velük szemben tá-masztott feszes követelményeket, és le-tompította a kommunizmusért folyta-tott történelmi harc erejét. A hideghá-ború nyugati szervezői azonnal felfi-gyeltek erre.

Brezsnyev alatt feltartóztatták és el-fojtották a Hruscsov által elszabadítottárulási járványt. De a betegség vírusainem pusztultak el: gyorsan szaporod-va, új csatornákon át fertőzték a szovjettársadalom szervezetét. Ilyen csatornavolt a liberális értelmiség szervezettlázongása, a szamizdat-áradat, azemigrációs hullám. Belső ellenségein-ket hatalmas külső ellenség támogatta,anyagilag és egyéb eszközökkel. Anyugati titkosszolgálatok magas kép-zettségű, jól tájékozott személyzetetalkalmaztak erre a célra, és nagy erőketfordítottak a Szovjetunióban tevékeny-kedő ötödik hadoszlop létrehozására.Kiválasztottak például olyan szemé-lyeket, akik kiemelkedtek a tudomány,a művészet és az ideológia területén,kivételes bánásmódban részesítettékőket, magasztaló hírverést csaptak kö-rülöttük a médiában; szovjetunióbelikollégáikat pedig lecsepülték és nevet-ségessé tették. A kivételezetteknekpublicitást biztosítottak Nyugaton, dí-jakat, kitüntetéseket, jó állásokat adtaknekik, kiállításokat, hangversenyeketszerveztek számukra – hadd irigyeljékőket hazai kollégáik. Hosszú évekenát mindent megtettek, hogy elkápráz-tassák és magukhoz csábítsák a szovjetértelmiséget, megfertőzzék a szovjettársadalmat a szovjet- és kommunis-taellenesség ragályával.

Gorbacsov és Jelcin

Az árulás Gorbacsov és Jelcin kor-mányzása alatt lavina módjára temettemaga alá a szovjet országot. A szov-jethatalmat manipuláló külső erőktervszerűen bátorították, propagandá-jukban üdvösnek tüntették fel az áru-lást, az országban pedig nem voltolyan erő, amely a hatalmat elítéltevolna kapitulációs magatartásáért, ésmegtette volna vele szemben a szük-séges intézkedéseket. Az árulás észre-vétlen és büntetlen maradt, mert kez-deményezői és vezetői belevonták eb-be a folyamatba a szovjet polgárok tíz-millióit, mintegy belemosva saját áru-lásukat a tömegek árulásába. A lakosságvagy cinkosa és eszköze volt az árulásnak,vagy passzív és közömbös szemlélője. Atöbbség meg sem értette, mi történik;

amikor pedig sejteni kezdte az igaz-ságot, az árulás már végbement. Sze-repe volt ebben annak, hogy a szovjetnép hetven éven át viselte egy törté-nelmi küldetés rendkívül súlyos terhét,és belefáradt. Az ellenforradalmi for-dulatot úgy észlelte, mint szabadulástettől a tehertől, és támogatta a fordulatot,vagy legalábbis passzívan tudomásul vette,anélkül hogy számot vetett volna a követ-kezményeivel. Meg sem fordult a fejébensenkinek akkoriban, hogy a szovjetnép harc nélkül meghódol ellenségeielőtt, vagyis árulást követ el önmagávalszemben.

Ennek a magatartásnak a kialaku-lásában közrejátszott az ország társa-dalmi szerkezete. A társadalmi és politi-kai kezdeményezés teljességgel a ha-talom monopóliuma volt, gyakorlására atömegeknek nem volt lehetőségük;maga a hatalom pedig a csúcson össz-pontosult. A lakosság feltétlenül meg-bízott a hatalomban, eszébe nem jutottvolna senkinek, hogy a legfelsőbb ve-zetők árulást fognak elkövetni. Ezértmaradhatott az árulás jó ideig észre-vétlen.

Gorbacsov és Jelcin árulása a leg-nagyobb az emberiség történetében.Világtörténelmi következményei fel-mérhetetlenek. Ha minket, oroszokat,megfosztottak attól az érdemtől, hogyfelfedezői lehetünk az emberi fejlődésúj útjának, a kommunista útnak, annyittalán még elismerhetne rólunk a világ,hogy az árulásban bajnokok vagyunk.Tartok tőle azonban, hogy ebben a vo-natkozásban visszahajítanak minket abábuk sorába, amelyeket globális mű-veleteik eszközeiként használtak fel anyugati világ urai; példátlan árulásunklevezénylőit pedig – Gorbacsovot ésJelcint – az intellektuális kreténség ésaz erkölcsi hulladék fogalma alá fogjáksorolni, érdemük szerint.

A mi orosz tragédiánk szörnyűségétmegsokszorozza az a tény, hogy nincsbenne semmi hősies, semmi magasztosés felemelő. Hitvány, megalázó folya-mat volt ez, amely beletaszított minketa korrupció, a gyávaság és aljasság sza-kadékába. Tehetetlenül sodródtunk áta történelmi porondról a semmibe,anélkül hogy nemes harcban, az antiktragédiák pátoszával védtük volna egynagy nép életét és méltóságát. Kezeitcsókolgatjuk egy érzéketlen ellenség-nek, amely tapos rajtunk, és undorítótalpnyalásunk fejében odavet elénk va-lami sovány alamizsnát. Tragédiánk abecstelensége miatt is példa nélküli.


Botrány: Port-au-Prince-nek, Haiti fő-városának repülőterén az amerikaiparancsnokok elirányították az ENSZVilágélelmezési Programjának járata-it, amelyek a lakosságnak élelmiszert,az Orvosok Határok Nélkül nevűszervezetnek pedig egészségügyi be-rendezést szállítottak. Úgy gondolták,hogy e szállítmányokkal szemben el-sőbbség illeti a leszálló amerikai csa-patokat. Noha az utcákon a helyzet-hez mérten viszonylag kis mérvű afosztogatás, sokkal inkább türelem ésszolidaritás tapasztalható, az ameri-kaiak mégis biztonságteremtésről be-szélnek. Ez a megközelítés összecsenga Haiti felett gyakorolt amerikai el-lenőrzés hagyományaival.

Az utóbbi napokban világosabbávált egy másik motiváció: az USA Hai -ti teljes tengeri blokádjába kezdett,hogy megakadályozza az Egyesült Ál-lamokban menedéket kereső mene-kültek tengeri exodusát. És még egyjellegzetes tény: míg a walesi tűzoltók

és a kubai orvosok életmentő mun-kájukba kezdtek, az amerikai 82. ej-tőernyős hadosztály azzal volt elfog-lalva, hogy katonái leereszkedtek Hai -ti elnöki palotájának romjai közé. Va-jon hány szerencsétlennek a halálátokozták Haitin ezek a megdöbbentő-en perverz prioritások?

Senki sem vitatja, hogy az iszonyatoshalálos veszteség fő oka a nyomor. Ezta szörnyű gyarmati múlt és a közelmúlttörténelme magyarázza. Miután a tár-sadalmi igazságosság programjával fel-lépő felszabadítási teológust, Aristide-et választották meg elnöknek, két kül-földről támogatott puccs zajlott le, azUSA inváziót hajtott végre, a segélyeketés kölcsönöket felfüggesztették; 2004-ben Aristide végleges száműzetésbekényszerült. Azóta ENSZ-katonák ezreigondoskodtak a diszkreditált politikairendszer biztonságáról.

Harminc évvel ezelőtt Haiti mégönellátó volt fő terményében, a rizs-ben. Az 1990-es évek közepén a Nem-

Seumas Milne:

Haiti szenvedése az elnyomorításkövetkezménye

A japánok barátot bérelnek

A túlságosan elfoglalt japán párok,amelyek nem érnek rá, hogy normálistársasági életet éljenek, egyre gyak-rabban bérelnek fel színészeket, hogyéletük legfontosabb eseményein őkjátsszák el a barátaikat. Több ügynök-ség kínál színészeket esküvőkre, sőttemetésekre is. Az első bérvendég cé-get 9 évvel ezelőtt alapították, és ez acég mostanra tucatnyi “barátot” tudkülönböző családi eseményekre köl-csönözni. Az egyik barátkölcsönzőcég, a Hagemashi Taj (ami azt jelenti:“Fel akarlak vidítani”), 100 angol font-nak megfelelő összeget kér mindenegyes bérvendégért. Egyéb szolgálta-tásokért, például a menyasszony vagya vőlegény felköszöntéséért, többlet-költséget kell fizetni. A legnagyobbbérbarát cég biztosítja prospektusábanügyfeleit, hogy alkalmazottai jól vég-zik a dolgukat, és az esküvő előtt min-dent megtanulnak kívülről a meny-asszonyról vagy a vőlegényről. A cégalapítója elmondta: az általuk kölcsön-zött bérbarátoknak munkaköri köte-lességük, hogy arcuk boldogságot su-gározzon, öltözékük pedig jómódróltanúskodjék. (MTI)

Fasiszták Magyarországon nem lé-teznek!

Bakács Tibor újságírót egy rádióadás-ban feltett kérdése miatt elítélték. „Nami van, gój motorosok, na mi van, fa-

siszták? Nem ismeritek a történel-met?” – tette fel a kérdést pár hónapja,és per lett a vége; a bíróság elsőfokúítélete becsületsértésnek minősítettea gój motorosok lefasisztázását. „Vé-gigviszem ezt az ügyet, harcolok azigazamért. Pedig nincs, aki kiálljonmellettem. Az autómat például az el-múlt másfél évben háromszor tettéktönkre, a kerekeit is kiszúrták. Há-romszor tettem feljelentést, de a rend-őrség eredmény nélkül lezárta a nyo-mozást. Leginkább a gyerekeimet fél-tem.” „Felhívtam egy volt magas be-osztású rendőri vezetőt, hogy adjontanácsot, mit tehetnék. Tudod, mitmondott? Azt, hogy forduljak a helyimaffiához. Ilyen országban élünk.”Bakács választhatott: vagy fizet 150ezer forint pénzbírságot, vagy börtön-be vonul 150 napra. „Bemegyek a bör-tönbe, és leülöm. Az ügyvédem mega strasbourgi bíróságig is elmegymajd” – nyilatkozta.

Mégis Bős-Nagymaros?

2009. december elsején, a TV1 „Mareggel” c. műsorának vendégeként,Mártha Imre, az MVM vezérigazga-tója ezt nyilatkozta: „Magyarország-nak az egész Bős-Nagymarosi kérdéstát kell gondolnia!... Óriási baklövésvolt ezt nem megépíteni! Lásd: szlo-vákok! Ők évek óta horribilis pénzttudnak ezzel keresni!” (MTV honlapja)

Chávez fontos beszéde

Venezuela Egyesült Szocialista Párt-jának (PSUV) első, 2009. novemberirendkívüli kongresszusán Cháveztöbbek között arról szólt, hogy a tö-megek türelmetlenek és csalódottaka forradalom lassúságával, és elége-detlenségüket néha sztrájkokkal feje-zik ki. „A munkásosztály öntudata akulcsa a szocializmus elépítésének” –mondta. Hangsúlyozta, hogy az államVenezuelában megmaradt kapitalis-tának, és ez a forradalom központiproblémája. Chávez felmutatta és el-olvasásra javasolta hallgatóságánakLenin „Állam és forradalom” címűmunkáját, leszögezve, hogy mélysé-gesen egyetért Leninnel: a burzsoá ál-lam helyén meg kell teremteni a for-radalmi államot, ez a feladat pedigVenezuelában még hátravan. A jelen-legi kolumbiai konfliktussal kapcso-latban fegyveres népi milícia szerve-zését sürgette a forradalom védelmé-re. Kijelentette továbbá, hogy eljött azidő egy világméretű új (V.) Internacio -nálé létrehozására. A kongresszusróltudósító Alan Woods, a NemzetköziMarxista Irányzat (International Mar-xist Tendency) vezetője szerint „Chá-vez egyértelműen arra akarja ösztö-nözni a kongresszust, hogy új életetleheljen a forradalomba. Remélhető-leg megkezdődik ezzel a Bolivári For-radalom új szakasza, amely radikáli-san szakít a kapitalizmussal, csapá-

zetközi Valutaalap rászorította a Portau Prince-i kormányt a vámtarifákmegnyirbálására, az USA pedig sajáttámogatott rizstermesztésének fölös-legével árasztotta el Haitit; ma már arizs nagy részét importálni kell. A rizs-termelők tízezreit a főváros hulladék-anyagból épült nyomornegyedeibekergették. A Haiti-i kormányokat rá-kényszerítették, hogy privatizáljanak,alacsonyan tartsák a minimálbéreket,emeljék az áram árát, visszanyessékaz amúgy is minimális egészségügyi,oktatási és közületi infrastruktúrát –olyan országban, ahol a legtöbb emberkevesebb mint napi két dollárból él.

Nyilvánvaló, milyen éles a kont-raszt a piacosított egészségügyet vá-lasztó Haiti és Kuba között; pedig azutóbbit ötven éve sújtja az USA gaz-dasági blokádja. A csecsemőhalandó-ság aránya ezer főre számítva Haitinmintegy 80, Kubában 5,8 körüli; Hai-tin a felnőttek közel fele írástudatlan,Kubában ez az arány 3% körül van.És: míg a múlt évi pusztító hurriká-nokban Haitin nyolcszázan haltakmeg, Kuba négy embert vesztett. (TheGuardian, 2010. január 20. alapján.Ford.: Szende Gy.)

NAGYÍTÓ


sokat mér a reakciós oligarchiára, va-lódi munkásállamot szervez, és elin-dítja a forradalmi hullámot az ameri-kai kontinensen.” (Magyar-VenezuelaiSzolidaritási Társaság)

Visszatér Pinochet szelleme Chilé-be?

Mint ismeretes, a parlamenti válasz-tást kis többséggel a jobboldal jelöltje,Sabastián Piñera multimilliárdosnyerte meg. Piñera a Nemzeti Meg-újulás pártelnökeként a pinochetistanézeteket sem elutasító, sőt támogatóFüggetlen Demokratikus Unióval lé-pett választási koalícióra („SzövetségChiléért” néven). A politikai erőviszo-nyokat az első forduló eredményeimutatják: a jobboldal 44 %-ot szerzett,az eddig kormányzó középbaloldali(szociáldemokrata) erő, a Concerta -ción jelöltje, Eduardo Frei, 29,6 %-otkapott. A függetlenként induló, de azöldek és a humanisták által támoga-tott Marco Enríquez-Ominami 20,1százalékot, a negyedik baloldali jelölt,Jorge Arrate, akit a Kommunista Párttámogatott, 6,2 százalékot szerzett. AChilei Kommunista Párt három kép-viselője jutott a parlamentbe: Guiller-mo Tellier és Lautaro Carmona, a pártkét vezetője, valamint Hugo Gutiérrezemberjogi ügyvéd. (Magyar-VenezuelaiSzolidaritási Társaság)

Lula pro és kontra

A párizsi „Le Monde” szerint 2009-benaz év embere Luiz Inácio “Lula” daSilva brazil elnök volt. Lula azzal ér-demelte ki a francia lap elismerését,hogy sikeresen irányít egy olyan bo-nyolult országot, mint Brazília, szemelőtt tartja a gazdasági fejlődést, demint egykori szakszervezeti vezető,küzd az egyenlőtlenségek ellen és akörnyezet védelméért is. (A lap nyil-ván azért dicséri a brazil elnököt, mertviszonylag haladó – noha persze nemellentmondásmentes – politikát foly-tat anélkül, hogy a kapitalizmus ke-reteit feszegetné. A szerk.). A helyzetrejellemző, hogy a földjeik kisajátításaés az őserdők irtása ellen küzdő brazilSzegényparasztok Ligájának (LCP)két néptanító aktivistáját nemrég tar-tóztatták le állítólagos fegyverviselé-sért Brazília délkeleti részén, MinasGarais államban. A forradalmi irány-vonalat képviselő Szolidaritás a Nép-pel Brazil Központ (Cebraspo) szerinta hatóságok kriminalizálni akarják ez-zel a lépéssel a népi mozgalmat és ak-tivistáit. (M-VSZB, Cebraspo: www.ceb-raspo.org.br)

Menjünk moziba, ezt meg kell néz-ni!

A hazai mozikban most bemutatott„Kapitalizmus: szeretem!” c. filmjében

Felelős kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel.: 352-1068Szerkeszti: a SzerkesztőbizottságOTP számla: 11711041-20859590

Nytsz.: 75/763/1997Internet: http://dialektika.extra.huFelelős szerkesztő: dr. Rozsnyai ErvinNyomás: Vasas-Köz Kft. Budapest

A Marx Károly Társaság időszakos lapja

Michael Moore ismét azt a vissza-visz-szatérő problémáját boncolgatja, hogymiként hat a kapitalizmus az ameri-kaiak mindennapjaira. A kérdés annális időszerűbb, mert a 2008-as világ-válság kirobbanása óta a sokak által“amerikai álomként” ismert csodaegyre inkább “amerikai rémálomnak”tűnik. Vajon milyen árat kell még fi-zetnie az USA-nak a kapitalizmusimádatáért? Családok mennek tönkre,az emberek sorra vesztik el állásukat,otthonukat, felélik megtakarításaikat.Moore elvezet minket az átlagembe-rek otthonába, kiknek az élete fene-kestül felfordult, de elindul Washing-tonba is, hogy megkeresse a felelősö-ket. (Hivatalos ajánló szöveg)

Egyre több amerikai éhezik

Megbízható felmérések szerint 17 mil-lió amerikai háztartásnak, tehát a né-pesség közel 15 százalékának jelentgondot a mindennapi élelem előte-remtése. A gazdasági válság kirobba-nása előtt még „csak” 13 millió ház-tartásnak, vagyis a lakosság 11 szá-

zalékának volt ilyen gondja. Másfél-szeresére nőtt azoknak a családoknaka száma, amelyekben a szülők és agyerekek egyaránt rendszeresen éhez-nek. (The New York Times alapján:http://globusz.net/node/3330)

Vallanak a titkosított iratok

A berlini fal leomlásakor a nyugatiországok vezetői valóban megígértéka Szovjetuniónak, hogy nem bővítikKelet felé a NATO-t – állítja a „DerSpiegel”, Németország egyik legna-gyobb példányszámú hetilapja, ko-rábban titkosított levéltári feljegyzé-sekre hivatkozva. Oroszországbanegyre többen viseltetnek ellenérzések-kel a NATO-val szemben. Egyes vé-lemények szerint Moszkvának fel kel-lene függesztenie az együttműködéstaz észak-atlanti szervezettel. DmitrijMedvegyev is utalt rá a hetilapnakadott novemberi interjújában, hogy aNATO megszegte a szavát a korábbiKGST-tagállamok felvételével. (DerSpiegel alapján: http://globusz.net/no-de/3393)

Központi Fórumunkon 2010 január 15-énMurat Celik, hazánkban élő kurd hazafi,„9 év egy török börtönben” címmel meg-rendítő, személyes hangú, marxista szem-léletű előadást tartott a kurd nép törté-netéről, a törökországi kurdok elnyoma-tásáról, a különböző országokban élő, ha-zájuktól megfosztott kurdok szabadság-harcáról és (elsősorban osztálykülönbsé-geikkel összefüggő) nézeteltéréseiről.

Lapzárta után, 2010. február 19-én, „Ki-re szavazzanak a kommunisták, a balol-daliak?” címmel kerekasztal-beszélgetésttartottunk. Bevezetőül Tamás Gáspár Mik-lós és Tenner György ismertették gondola-taikat. TGM e tárgyban írt cikkét a Dia-lektika 2009. novemberi számában közöl-tük.

Az MKT következő központi fórumát– mint mindig –, a hónap harmadik pén-tekén, legközelebb március 19-én 16 óra-kor tartjuk.

A Marx Károly Társaság kiskonferen-ciát rendezett Joszif Visszarionovics Sztálinszületésének 130. évfordulója alkalmából,2009. december 18-án. Morva Tamás elő-adását Balta Csaba, Benedikt Szvetlána, Dol-mány Balázs, Hirschler Tamás, Rozsnyai Er-vin és Vígh László korreferátumai követték.

A „Dialektika” hamarosan megjelenteti né-hány előadás rövidített változatát.

Társaságunk vezetősége március 13-án 9órakor rövid tanácskozást tart a Zsig-mond téri helyiségben. Társaságunk min-den tagja részt vehet.

A MARX KÁROLY TÁRSASÁG ÉVESRENDES KÖZGYŰLÉSÉT 2010. MÁRCI-US 13-ÁN, SZOMBATON 10.30-TÓL 14ÓRÁIG TARTJUK. Rozsnyai Ervin, Tár-saságunk elnöke, politikai beszámolóttart. A közgyűlés Társaságunk mindentagja számára nyitott, mindenkit szere-tettel vár a vezetőség.

A Magyar Egyesült Baloldal (MEBAL)mozgalom közös tanácskozásra hívta abaloldali civilszervezeteket 2010. február5-én a Kossuth Klubba. Az MKT-t FarkasPéter ügyvivő képviselte. Egyetértés voltaz együttműködés elmélyítésének szük-ségességéről. A jelenlévő szervezetekmegállapodtak, hogy kidolgozzák egyközös internetes újság tervezetét. A ME-BAL honlapján naptárt tesznek közzé aminden érdeklődő által megtekinthetőközös rendezvényekről. A tanácskozásonBenyik Mátyás beszámolt a 2010. évi Eu-rópai Szociális Fórum előkészületeiről; azeseményre Isztambulban kerül sor.

A MARX KÁROLY TÁRSASÁGKÖZLEMÉNYEI

2010. január-február

Documents