Vig Tamás

Polányi Károly – A nagy átalakulás – TÖ

Polányi műve a piacgazdaságról szól. Kezdetnek definiálja is azt: olyan gazdaság, amelyet csak piaci árak irányítanak. Ezután egy Adam Smith-től származó gondolatra hívja fel a figyelmet(„a társadalomban a munkamegosztás az embernek attól a hajlamától függ, hogy egy dolgot közvetlenül, vagy közvetve elcseréljen egy másikra”) mondván, hogy az téves. Továbbá azt is állítja, hogy a miénk előtt nem létezett olyan gazdaság, amelyet piacok irányítottak volna. Majd áttér a gazdasági rendszerek és piacok történetének részletezésére. Itt azt állítja, hogy a gazdaságtörténészek hajlamosak voltak a történelemnek azt a szakaszát figyelni, amelyben valamennyire számottevő volt a cserekereskedelem és az árucsere. Felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a legújabb kutatások szerint az ember gazdagsága általában társadalmi kapcsolataitól függ, majd azt állítja, hogy minden tett mögött társadalmi érdekek állnak (legyen szó bármilyen közösségről). Példának hozza a Trobriand-szigetlakók gazdaságát. Ugyanis náluk nincs nyereségmotívum, se fizetségért végzett munka és semmiféle gazdasági indítékon alapuló intézmények sem létezik. Polányi ezek után felteszi a kérdést: „hogyan biztosítják így a termelés és elosztás rendjét?” Erre a reciprocitást és a redisztribúciót adja válaszul. Ez előbbi a családban, rokonságban nyilvánul meg, az utóbbi pedig a területi jellegben a szigetlakók életében. A reciprocitás elvének lényege az, hogy biztosítja a termelést és a család ellátását. A redisztribúció elve pedig arról szól, hogy az adott törzs főnöke elraktározza az összes termék jórészét és idővel elosztja. Polányi még két újabb fogalmat társít ehhez: a szimmetriát és a centricitást. A szimmetria a reciprocitást segíti. Egy egyszerű példával szemléltetve: a pertmanti falvaknak megvan a sziget belsejében lévő megfelelője, és ezáltal köztük erősebb gazdasági kötelék is áll fenn. Ide sorolható még a Kula-kör is, amiről később még szó lesz. A centricitás pedig a redisztribúcióba épült bele. Segít a javak, szolgáltatások összegyűjtésében, raktározásában, újraelosztásában. Polányi azt állítja, hogy ez a két fő elv nem csak kis közösségekre korlátozódik. Majd részletezi a Kula-kört, mint a reciprocitás elvének megfelelő példát. Ebben a gazdaságinak nevezhető tevékenységben nincs nyereség, nem halmoznak, birtokolnak (tartósan) javakat, nincs alkudozás és nincs termék- vagy árucsere. Ezeket leszámítva Polányi hangsúlyozza, hogy mégis kereskedelemről van szó. Mi is történik a Kula-körben? Tudni illik, hogy a szóban forgó szigetcsoport szigetei mondhatni nagyjából egy kört formálnak. A különböző szigetek lakói pedig ékszereket (nyakláncokat, karkötőket) készítenek egymásnak, és ezeket ajándékozzák oda a szomszéd sziget lakóinak. Polányi állítása szerint legfeljebb 10 év után az adott ékszer visszatér az ajándékozóhoz. Ezek mellett még megemlíti, hogy szóba jöhet viszonzás is. A redisztibúcióra is hoz egy példát: a főnök elosztja a zsákmányt. Megjegyzi, hogy a nagyobb méretű redisztibúció már a pénzt használó gazdaságokra is kiterjedt. Mindezek után felhívja a figyelmet arra, hogy van még egy harmadik elv is: az önellátás. Ennél Polányi azt állítja, hogy annak ellenére, hogy úgy tűnhet, ez a fajta elv régóta létezik, igazából nem így van, mert ez többnyire a földművelés fejlettebb szintjén valósulhat meg zárt csoport formájában. Tehát néhány hiedelemmel szemben ez nem egy ősi dolog, ugyanis az ember – tudomásunk szerint – mindig is közösségekben élt, ez a harmadik elv, az önellátás pedig nem olyan régen jelent meg. Ezután áttért a piaci séma evolúciójának részletezésére. Itt azt állítja, hogy a cserekereskedelem és az árucsere hatékonysága a piac működésétől függ, így a gazdasági rendszert a piac irányítja. Ebből pedig arra következtet, hogy a társadalom a piac függelékeként működik. Polányi ezután arról ír, hogy az emberek nem ismerték fel a piaci séma korlátozottságát és azt, hogy az nem hajlamos a terjeszkedésre. Éppen ellenkezőleg az a hiedelem állt/áll fenn, hogy terjeszkedik. A 19. századi mítoszt, miszerint a piac és/vagy a pénz megléte, illetve hiánya hathat egy primitív társadalom gazdasági rendszerére Polányi cáfolja. Továbbá állítása szerint a piacok a gazdaságon kívül működnek, mivel a távolsági kereskedelem találkozóhelyei. Végül háromfajta kereskedelmet különböztet meg egymástól. A kiegészítő kereskedelem a földrajzi távolság függvénye. A külkereskedelem az éghajlati övek közti árucserén alapszik. A belső kereskedelmet pedig a különböző forrásokból származó hasonló javak eladásának versengése jellemzi. Mindhárom kereskedelem szervezett városi közigazgatási területeken foglal helyet vagy helyi, vagy távolsági kereskedelemként.