VILÁGSIKEREK

Peter James

A BOSSZÚ JÁTÉKA

GENERAL PRESS KIADÓ

ALAPÍTVA 1988 A m� eredeti címe

Not Dead Enough

Copyright Really Scary Books / Peter James 2007 Hungarian Translation ERDÉLYI ANDRÁS

GENERAL PRESS KIADÓ Fordította

ERDÉLYI ANDRÁS

Szerkesztette

TÓTH JUDIT

A borítótervet

GREGOR LÁSZLÓ

készítette

ISBN 978 963 643 023 8

Felel�s kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ

Irodalmi vezet� BESZE BARBARA

M�vészeti vezet� LANTOS KÁLMÁN

Felel�s szerkeszt� STIBINGER ÁGNES

Berti-nek, Sootynak és Phoebe-nek.

Köszönetnyilvánítás Roy Grace-sorozatom központi helyszíne a Sussexi Rend�rség, mindenekel�tt hálás köszönettel tartozom az itt dolgozó rend�rtisztnek és alkalmazottnak, amiért olyan kedvesen fogadtak, és támogattak a munkámban. A lista élére kívánkozik Joe Edwards f�kapitány, aki engedélyezte a kutakodásaimat. Moccanni sem tudtam volna bölcs és kiváló barátom, Dave Gaylor nyugalmazott f�felügyel� nélkül, aki éveken át mentorom volt a Sussexi Rend�rségnél, mi több, nem kis részben róla mintáztam regénysorozatom f�szerepl�jét, Roy Grace-t. � az én els� számú kutatóm, temérdek ötlet gazdája, és mindemellett angyali türelmével kimondhatatlanul sok segítséget adott ehhez a munkához és a korábbi regényeimhez is. Nélküle jóval üresebb lenne ez a könyv. Néhány további nevet is ki kell emelnem - és elnézést, ha valakit kifelejtenék Kevin Moore fantasztikus segít�készsége hatalmas lendületet adott, miközben Ray Packham, a High Tech részleg vezet�je és felesége, Jen briliáns ötletekkel segítette munkámat. Ahhoz, hogy mélyebb bepillantást nyerhessek Brighton alvilágának életébe - és az ezzel kapcsolatos rend�ri munkába Paul Grzegorzek felügyel� adott nagyon nagy segítséget. És persze Julian Clapp �rmesternek is sokat köszönhetek, aki néhányszor a frászt hozta rám, amikor végigkalauzolt az �rizetbe vételi eljárások labirintusában, akárcsak Mark Powless felügyel�, az azonosítási részlegt�l. Akik szintén köszönetét érdemelnek: Roy Apps, Paul Furnell f�felügyel�k, Matt Webster, Andy Parr nyomozók, Mark Baker �rmester, Peter Coll f�felügyel�; Phil Taylor �rmester, a High Tech b�nügyi részlegt�l, és John Shaw, aki korábban ugyanitt dolgozott, most pedig a Control Risks Groupot er�síti; Julie Page a PNC-t�l; Keith Hallet �rmester; Brian Cook tudományos ágazati vezet�; William Warner f�felügyel�; Stuart Leonard b�nügyi helyszínel�; Suzy Straughan vezet� elemz�; Jason Tingley nyomozó; Amanda Stroud és Louise Pye nyomozók; és külön meg kell említenem Tony Case f�munkatársat a B�nügyi Nyomozati F�osztályról, aki hihetetlen, mennyi idejét áldozta rám, és milyen lelkesen segített. Nagy-nagy köszönet illeti müncheni segít�im népes hadát: Walter Dufter b�nügyi felügyel�t, Ludwig Waldinger és Detlef „Ted” Puchelt a Bayerisches Landeskriminalamt f�felügyel�it; Franz-Joseph Wilfling b�nügyi f�tanácsost; Andyt és Sabinét a müncheni krimifesztiválról; Anette Lippert, aki nagyon keményen dolgozott, hogy Münchenben kiismerhessem magam, - és természetesen Hans Jürgen Stockerit, a Legnagyobb Él� Német Színészt, aki végtelen türelemmel vagy tízszer körbevitt Münchenen a megfelel�

helyszínkiválasztáshoz. Sok segítséget kaptam dr. Peter Dean essexi halottkémt�l, dr. Nigel Kirkham és dr. Vesna Djurovic patológusoktól, és dr. Robert Doriontól, a montreali igazságügyi fogászati laboratórium igazgatójától, aki egyúttal a „Bitemark Evidence” cím�, forrásmunkának számító szakkönyv szerz�je is. Nagyon nagy hálával tartozom a Brighton és Hove halottasház teamjének, nagyszer� barátaimnak, Elsie Sweetmannek, Victor Sindennek és Sean Didcottnak végtelen türelmükért, alaposságukért és megható kedvességükért Brian Ellis, dr. Andrew Davey, dr. Jonathan Pash, Tom Farrer patológiai technikusoknak ugyancsak itt a helye a köszön�listán, és Peter Bailey-é is, aki enciklopédikus tudásával Brighton jelenének és múltjának ismeretéhez adott nagy segítséget Az örökbefogadási szakkérdésekben pedig Chrissie Franklin tanácsai nélkül aligha tudtam volna eligazodni Köszönöm Chris Webbnek, hogy m�köd�képes állapotban tartotta a számítógépemet, továbbá köszönet illeti nem hivatalos szerkeszt�imet, Imogen Lloyd-Webbert, Anna-Lisa Lindebladot és Sue Ansellt, akik különböz� készültségi fokában olvasták a kéziratot, és felbecsülhetetlen érték� tanácsokkal láttak el. Köszönet a Midas Public Relations csapatának, Tony Mulliken, Margot Veale és Amelia Rowland kiváló közrem�ködésének. Carole Blake, csodálatos könyvügynököm nevét imáimba foglalom - arra pedig külön büszke vagyok, hogy hozzájárulhattam három csilliárdnyi divatcipell�jének gyarapításához, és persze itt van Julian Friedmann, a filmes ügynököm, akir�l szintén nem feledkezhetek meg. Rendkívüli megtiszteltetésnek tartom, hogy könyvem a Mcmillannél jelenhetett meg. Néhány nevet kiemelve: Richard Charkin, David North, Geoff Duffield, Anna Stockbridge, Vivienne Nelson, Marie Slocombe, Michelle Taylor, Caitriona Row, Claire Byrne, All Muirden, Richard Evans, Chloe Brighton, Liz Cowen, Lesley Levene, és végül, de nem utolsósorban Stef Bierwerth. Köszönetét kell mondanom német kiadómnak, a Scherznek is a fantasztikus támogatásért Dankel Különösen Peter Lohmann, Julia Schade, Andrea Engen, Cordelia Borchardt, Bruno Back, Indra Heinz és Andrea Diederichs érdemelnek külön köszönetét Mint mindig, most is köszönöm h�séges vadászebeimnek, Bertie-nek, Sootynak, és Phoebe-nek, hogy emlékeztettek rá: a dolgozószobám ajtaján túl is van élet A legeslegnagyobb köszönet az én drága Helenemet illeti - mert mindvégig hitt benne, hogy képes vagyok megcsinálni, és soha nem hagyott csüggedni. Végül pedig önnek szeretnék köszönetét mondani, Kedves Olvasó, aki arra

méltat, hogy elolvassa a könyveimet Köszönöm a leveleket és a kedves szavakat. Kimondhatatlanul sokat jelentenek ezek számomra! Peter James

1. fejezet Lassan sötétedett, de megérte várni. Az id� amúgy sem jelentett gondot a számára. Rá kellett jönnie, hogy az id� az élet azon dolgai közé tartozik, amib�l temérdek van, f�leg, ha más egyebe sincs az embernek. Márpedig, ha innen nézzük a dolgokat: � id�milliomos. Mit milliomos; milliárdos! Röviddel éjfél el�tt a n�, akit követett, letért az autópályáról, és behajtott egy BP benzinkút magányos fényudvarába. Oda nem ment utána; az út szélén, a sötétben állította le a lopott egyter�t, s a n� kocsijának féklámpáira bámult. Ahogy mereven nézte az ég�ket, úgy t�nt, mintha egyre fényesebben izzanának. Az izzó vörös a veszély színei! Vagy a szerencsééi! Vagy a szexé! A gyilkosságok áldozatainak hetvenegy százaléka ismeri a tettest. A statisztikai adat ide-oda lökdös�dött az agyában, mint amikor a játék automatában a golyó lyukat keres magának. Statisztikákat gy�jtött, s mint mókus a makkot, gondosan elraktározta az adatokat, tudva, hogy egy napon, amikor majd a hosszú téli álom véget ér, hasznát veszi a szerzeményének A kérdés csak az: ebb�l a hetvenegy százalékból vajon hány akad, aki tudja is, hogy meg fogják ölni? Ön, például, hölgyem? Elsuhanó járm�vek fényszórói villantak, egy kamion légörvénye megrázta a kék Renault-t, megcsörrentek a szerelvények a háta mögött. Mindössze két másik kocsi állt a benzinkútnál, egy Toyota kisbusz, mely éppen indulni készült és egy nagy Jaguár. Tulajdonosa, egy kövér fickó rosszul szabott szmokingban visszafelé tartott a kasszától, a tárcáját gyömöszölte a zsebébe. Egy BP tartálykocsi érkezett, majd az overallos sof�r kezdte letekerni a hosszú csövet, hogy feltöltse a benzinkút tartályait. Ha jó a megfigyelése, akkor mindössze egyetlen biztonsági kamera pásztázza a benzinkút területét. Nem t�nik leküzdhetetlen akadálynak.

A n� akarva sem választhatott volna jobb helyet a megálláshoz! Néma csókot dobott felé

2. fejezet A meleg nyári éjszakában Katie Bishop ellökte arcából fésületlen, lángvörös hajának rakoncátlan fürtjeit, nagyot ásított. Mérhetetlenül fáradtnak érezte magát. Nem is fáradtság volt ez, hanem inkább kimerültség (bár annak a lehet� legkellemesebb válfaja) - hálás köszönet érte! Úgy tanulmányozta a kutat, mint valami földön kívüli lényt, melyet kifejezetten az � megfélemlítésére küldtek a Föld nev� bolygóra - így érzett minden benzinkút láttán. Férjének a mosogatógép használati utasításaival voltak hasonló gondjai, mondván, hogy azt a szöveget valami megátalkodott, ismeretlen nyelven írták, amelyet csak a n�k tudnak felfogni. Nos, ami �t illeti, számára a benzinkutak feliratai íródtak kínaiul, vagy még pontosabban: pasas-nyelven. Nagy üggyel-bajjal - ez mindig így volt - végre sikerült letekernie a BMW tanksapkáját, majd rábámult a Premium és Super szavakra. Megpróbálta az emlékezetébe idézni, hogy melyik való a kocsiba, noha régóta élt a gyanúperrel, hogy erre a kérdésre igazából nem létezik helyes válasz. Ha a Prémiumot választotta, férje azzal állt el�, hogy tönkreteszi a motort; ha viszont a Super mellett döntött, azt kapta szemrehányásul, hogy szórja a pénzt. Ám e pillanatban ez egyáltalán nem számított. Egyik kezével a cs� végét tartotta, s görcsösen szorította a kioldószerkezetet, a másikkal pedig szélesen integetett, hogy megpróbálja magára vonni a kasszánál szunyókáló benzinkutas figyelmét. Brian egyre jobban idegesítette. Szörnyen fárasztó volt, amikor nagy patáliát csapott ostoba kis rögeszméi miatt - hogy áll a fogkefe a fürd�szobaszekrényen, miért nincsenek a konyhaasztal körül hajszálpontosan egyenl� távolságra egymástól a székek. Centiméterekr�l volt szó, nem méterekr�l! Ráadásul egyre hóbortosabbá vált; rendszeresen mindenféle bizarr dolgokkal teletömött csomagot cipelt haza a szexboltokból, és persze ragaszkodott is a kipróbálásukhoz. Katie-nek kezdett komolyan elege lenni bel�le. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy a tank közben megtelt, és a tölt� hirtelen kattanással kikapcsolt. Az asszony beszívta a benzinszagot, amit egyébként kedvelt, visszaakasztotta a tölt�fejet a helyére, a távirányítóval bezárta a kocsit - Brian figyelmeztette, hogy a benzinkutaknál gyakoriak a kocsilopások -, és elindult a pénztárhoz.

Amikor kijött, gondosan összehajtogatta a számláját, és belecsúsztatta a tárcájába. Kinyitotta a kocsit, beült, majd belülr�l magára zárta az ajtót, bekapcsolta a biztonsági övét, és indított. Újra megszólalt az Il Divo CD-je. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy leengedi a BMW tetejét, de aztán úgy döntött, jobb, ha mégsem. Már éjfél is elmúlt; nem teljesen veszélytelen ilyen kés�i órán Brighton- ban nyitott kocsival furikázni. Maradjon csak csukva; f� a biztonság! Kikanyarodott a benzinkúttól, és megtett vagy száz métert a kivilágítatlan úton, amikor furcsa illatra lett figyelmes. Egy jól ismert parfüm illata csapta meg az orrát, a Comma des Garcons-é. És akkor valami megmozdult a tükörben. Van rajta kívül valaki a kocsiban! Félelem szorította össze a torkát, keze ráfagyott a kormányra. Tiszta er�vel beletaposott a fékbe, a kocsi csikorogva megállt, Katie remeg� kézzel próbálta meg a sebváltót hátramenetbe kapcsolni, hogy visszatolasson a benzinkút biztonságába. De akkor megérezte a hideg, éles fémet a nyakán. - Hajts szépen tovább, Katie! - parancsolt rá a férfihang. - Nem voltál túl jó kislány, igaz? Katie kigúvadt szemmel próbálta kivenni az alakot a visszapillantó tükörben, de csak egy késpenge villanását látta. És aki hátulról figyelte, ugyanabban a visszapillantó tükörben egy halálra rémült, n�i szempárba nézett.

3. fejezet Marion azt tette, amit mindig: körözött az öblös üvegtálban, újabb feltérképezetlen kontinensek után kutatva egy felfedez� lankadatlan elszántságával hajózta körbe a maga világát. Állkapcsa le-fel mozgott, többnyire vizet nyelt, s csak id�nként csúszott le egy-egy mikroszkopikus méret� labdacs, amely, a haltáp árából ítélve, Roy Grace feltételezése szerint aranyhal körökben egy a Ritz szállóban elköltött pezsg�s vacsorának felelhetett meg. Grace lustán vetette magát el dönthet� karosszékében. A nappalit régen elt�nt felesége rendezte be még annak idején a Zen-minimalizmus jegyében, s amely a legutóbbi id�kig tele volt rá emlékeztet� tárgyakkal. De mára már csak néhány antik darab maradt, egy wurlitzer az ötvenes évekb�l melyet még együtt vásároltak és hozattak helyre, valamint egy tizenkét évvel ezel�tt Caprin készült fénykép ezüstkeretben, melyen Sandy csinos, napbarnított arccal kacsint a fényképez� lencséjébe felejthetetlen, pajkos kölyökmosolyával. Egy sziklaszirtnek támaszkodik,

hosszú sz�ke haja lebben a szélben, napfényben fürdik, akár egy istenn� - mint ahogy Grace számára az is volt A férfi belekortyolt jégkockákkal h�tött Glenfiddich whiskyjébe, szeme a képerny�re tapadt, egy régi DVD-filmet nézett. Ez a film az egyike volt annak a tízezernek, melyr�l legjobb cimborája, Glenn Branson kijelentette: na, ezt aztán totál nem hiszem el, hogy nem láttad! Branson egyszemélyes szellemi fels�bbrend�sége azonban újabban veszélybe került Grace nagy energiákkal vetette magát a tanulásba, hogy a m�veltségében tátongó hatalmas, fehér foltokat felszámolja, vagy legalábbis csökkentse a számukat. Az elmúlt hónapokban ugyanis ráébredt, hogy az agya jószerivel a rend�rségi segédkönyvek anyagának, valamint a rögbi-, motorverseny- és krikett eredményeknek a tárháza, de amúgy üresen kong. Márpedig ezen változtatni kell, méghozzá gyorsan! Hosszú id� után el�ször ugyanis megint randizik - jár valakivel, epekedik valaki után, testi vágyat érez - mi több, talán még szerelmes is. És hogy ekkora szerencséje legyen, azt szinte el sem akarja hinni. Csakhogy az illet� összehasonlíthatatlanul m�veltebb nála. Id�nként úgy t�nik, mintha a valaha is írt összes könyvet olvasta volna; látott minden filmet, ismer minden operát, és a m�vészetek valamennyi ágában meghitt otthonossággal mozog. És ha mindez még mindig kevés lenne, ráadásul a szabadegyetemen filozófiát tanul. Mindez magyarázatot ad a karosszék melletti kisasztalon tornyosuló filozófiakötetekre. Brighton és Hove valamennyi könyvesboltját és antikváriumát végigjárta ezekért a tartalmas könyvekért. Két, viszonylag közérthet�bb kötet feküdt a kupac tetején: A filozófia vigaszai, valamint a Zénó és a tekn�sbéka. Ezekb�l némi muníciót gy�jthetett magának, hogy legalább tudjon valamit blöffölni, ha Cleo történetesen efféle magasztos témákra terelné a szót. Ám amin maga is meglep�dött: kezdte érdekelni a dolog. Különösen Szókratész keltette fel a figyelmét. Magának való, zárkózott ember volt, akit a gondolatai és a tanai miatt végül halálra ítéltek, és aki egyszer ezt mondta: „A meg nem vizsgált életet élni sem érdemes”. No, aztán múlt héten Cleo elvitte �t Glyndeboume-be, Mozart Figaró házasságára. Nem merné állítani, hogy az el�adás minden egyes pillanatát maradéktalanul élvezte, de mind a zenének, mind a látványnak voltak olyan felemel�en gyönyör�séges pillanatai, amikor Grace kis híján könnyekre fakadt. Ez a most nézett fekete-fehér film is megragadta �t. A történet a háború utáni Bécsben játszódik. Ebben a pillanatban Orson Welles, aki egy Harry Lime nev�

feketéz� gazfickót játszik, Joseph Cotten társaságában egy óriáskeréken ül egy gondolában. Cotten korholja régi barátját, amiért b�nöz�vé vált Welles tromfol, éspedig ezekkel a szavakkal: „Itáliában a Borgiák idején harminc éven át háború dúlt, rettegés, gyilkolás, vérontás tombolt - de adtak a világnak egy Michelangelót, egy Leonardo da Vincit, és nekik köszönhetjük a reneszánszt. Svájcban testvéri szeretetben éltek; ötszáz éven át demokrácia és béke honolt, és mit tudnak felmutatni? A kakukkos órát.” Grace nagyot kortyolt a whiskyjéb�l. Welles kétségkívül rokonszenves figurát alakít, de Grace szemében mégsem volt az. A fickó b�nöz�, és Grace húszéves pályafutása során még sohasem találkozott olyan b�nöz�vel, aki ne próbálta volna meg igazolni a gaztetteit. Ferde gondolkodásmódjukkal mindig a világot hibáztatták, sohasem saját magukat. Grace nagyot ásított, kiürült poharában megcsörgette a jégkockákat, és a holnapi napra gondolt. Péntek lesz, és együtt vacsorázik Cleóval. Múlt péntek óta nem látta �t - a hétvégére egy nagy, családi összejövetelre utazott Surrey-be. A szülei harmincötödik házassági évfordulóját ünnepelték, és Grace kissé sértve érezte magát, hogy Cleónak nem jutott eszébe, hogy �t is magával vigye. Mintha távolságot tartana, jelezve, hogy kétségkívül randiznak, szeretkeznek is, de azért ez még nem elegend� indok az ünnepélyes beavatásra. Hétf�n aztán Cleo elment egy továbbképzésre. Jóllehet mindennap beszéltek, e-maileket küldözgettek egymásnak, Grace-nek átkozottul hiányzott a n� fizikai közelsége. És holnap reggel jelenése van kiszámíthatatlan f�nökn�jénél, a néha édes, néha mogorva Alison Vospernél, a Sussexi Rend�rség f�kapitány-helyettesénél. Hirtelen kimondhatatlan fáradtság tört rá, ezért azt kezdte latolgatni, vajon töltsön-e magának egy újabb pohár whiskyt, s nézze tovább a DVD-t, vagy legyen jó fiú, és holnap éjszakára is hagyjon valamit, de miel�tt döntésre jutott volna, megszólalt a cseng�. Éjfélkor ki az ördög lehet az? Újabb csengetés. Majd er�szakos kopogtatás. És megint kopogás. Tanácstalanul és aggódva állította le a DVD-t, felállt, s kissé bizonytalan léptekkel megindult az el�szoba felé. Újabb türelmetlen kopogás. Aztán megint a csengetés. Grace csendes, kertvárosias környéken lakott, a sorházas utca a hove-i tengerpartra vezetett Brighton és Hove éjszakai drogos bandái nem kimondottan errefelé szoktak randalírozni, de azért nem ártott résen lenni. Munkája során, a hosszú

évek alatt meglehet�sen sok gazfickóval gy�lt meg a baja; többnyire pitiáner b�nöz�kkel, de azért akadt köztük egy-két nagypályás is. Soknak volt törleszteni valója, ennek ellenére Grace nem vette a fáradságot, hogy kémlel�nyílást vagy biztonsági láncot szereltessen az ajtajára. Így hát önbizalmára hagyatkozva, melyet jócskán megnövelt az este folyamán benyakalt jelent�s mennyiség� whisky, hirtelen feltépte az ajtót. Az az ember állt vele szemben, akit - ha lehet ezt mondani - a világon mindenkinél jobban kedvelt; Glenn Branson felügyel�, a maga teljes százkilencven centi magasságában, feketén és kopaszon, mint egy meteorit. Csakhogy a megszokott pajkos vigyor helyett ezúttal mély bánat ült az arcán, és zokogva állt az ajtóban.

4. fejezet A penge keményebben nyomódott a nyakába, majd felhasította a b�rét. Az útfelület minden egyes zökken�jével egyre mélyebbre hatolt. - Még csak gondolni se próbálj arra, amit most a fejecskédben forgatsz - mondta a férfi nyugodtan, szinte kedélyesen. Vér serkent a nyakából, vagy csak az izzadság csörgedezett lefelé, vagy mindkett�? Nem tudta eldönteni. Próbált, kétségbeesetten próbált úrrá lenni félelmén, és igyekezett a helyzetet higgadtan átgondolni. Szólásra nyitotta a száját, figyelte a közeled� fényszórókat, nyirkos kezével szorította a BMW kormánykerekét, de a penge még mélyebbre hatolt. Hegyre kapaszkodtak, t�lük balra Brighton és Hove fényei. - Menj át a bal oldali sávba! A körforgalomból a második kijáratnál hajts ki! Katie engedelmesen ráfordult a széles, kétsávos Dyke Road Avenue-ra. Narancssárga izzással égtek az utcai lámpák. Magas házak mindkét oldalon. Tudta, hová mennek, s azt is tudta, tennie kell valamit, miel�tt odaérnének. És hirtelen felcsillant a remény. Az út túloldalán kék fények csillagrobbanása. Egy rend�rautó! Épp egy másik autót állítottak le. Katie keze a kormányról a fényszórókar felé mozdult. Keményen maga felé húzta a kart. Erre az ablaktörl�k kezdték csikorogva súrolni a száraz szélvéd�t.

A francba! - Miért kapcsoltad be az ablaktörl�t, Katie? Nem is esik - hallotta hátulról a hangot. Óh, hogy az az elbaltázotL. Rossz kart húztam meg! És elhaladtak a rend�rautó mellett. A fényeket elt�n� oázisként látta a visszapillantó tükörben megcsillanni. És látta a szakállas arc sziluettjét is, amelyet leárnyékolt a baseballsapka, és még jobban álcázott a sötét szemüveg, noha éjszaka volt. Idegen arc, idegen hang, de mégis... valahonnan oly nyomasztóan ismer�s! - Balkanyar jön Katie. Lassíts! Remélem, tudod, hol járunk. Az érzékel� a kocsi lökhárítóján automatikusan m�ködésbe hozza a kaput. Pár másodperc múlva a kapu elkezd kinyílni. És pár másodperc múlva Katie a kocsival áthalad a nyitott kapun, majd a szárnyak automatikusan bezárulnak mögötte, és bent lesz a sötétben mindenkit�l elzárva kettesben, a férfival a háta mögött. Nem! Ez nem történhet meg! Meg kell akadályoznia! Félrekaphatná a kormányt, és nekihajthatna egy lámpaoszlopnak. Vagy karambolozhatna egy szembejöv� kocsival. Ránézett a sebességmér�re. Próbálta kiszámolni. Ha er�sen ráfékez, vagy belerohan valamibe, el�rebukik, és a kés is el�relendül. Ez a jó megoldás. Nem jó! Ez az egyetlen esély. Óh, Jézusom, segíts! Valami jeges érzés, a jégnél is hidegebb mart a gyomrába. A szája kiszáradt. Aztán hirtelen a mellette lev� ülésen megszólalt a mobiltelefonja. Az a hülye hang, amelyet tizenhárom éves mostohalánya, Carly állított be, és úgy is hagyott, hogy bosszantsa �t. Az idióta „csirke dal”, amit�l falra mászik, valahányszor csak megszólal. - Eszedbe ne jusson felvenni, Katie - mondta a hang hátulról. Hát, nem. Ehelyett megadóan balra fordult, áthajtott az el�zékenyen kitárulkozó kovácsoltvas kapun, felhajtott a rövid, sötét makadámúton melyet kifogástalanul gondozott, hatalmas rododendron-bokrok szegélyeztek. Eszement áron Brian vásárolta �ket egy kertépítészeti központtól. Hogy takarjanak, mondta. Hát most aztán takarnak!

A lámpák éles fényében felderengett a ház homlokzata. Pár órával ezel�tt, amikor elindult itthonról, még ez volt az otthona. Mostanra viszont minden megváltozott. Egy idegen, ellenséges épület nézett le rá, s mintha azt sikoltotta volna: menekülj! De a kapu már bezárult mögötte.

5. fejezet Roy Grace pár pillanatig elképedve bámult Glenn Bransonra. A normális esetben kifogástalan megjelenés� nyomozó ezúttal kék, kötött fiúsapkát viselt, kapucnis melegít�fels�t, buggyos nadrágot és tornacip�t, arcát pedig többnapos borosta fedte. A legdivatosabb férfikölni helyett, mely szigorúan hozzátartozott az „aurájához”, most áporodott izzadtságszag lengte körül. Inkább útonállónak nézte volna az ember, semmint zsarunak. Miel�tt Grace megszólalhatott volna, a nyomozó átölelte barátját, szorosan magához ölelte, nedves arcát oda tapasztotta az arcához. - Roy, képzeld, kidobott! Óh, édes Istenem, kidobott! Grace valahogy, nagy üggyel-bajjal betámogatta Bransont a nappaliba, és leültette a kanapéra. Odaült mellé, átkarolta er�s vállát, és bambán ezt kérdezte: - Ari? - Kidobott. - Kidobott? Hogy érted ezt? Glenn Branson el�rehajolt, és könyökével a dohányzóasztal üveglapjára támaszkodva arcát tenyerébe temette. - Ezt nem élem túl, Roy! Segítened kell! Nem élem túl! - Hozok valamit inni. Whisky? Bor? Kávé? Mit kérsz? - Nekem Ari kell! Sammyt akarom! Remit akarom! - nyöszörgött, majd mély, szaggatott zokogás tört fel a torkából. Grace az aranyhalra meredt. Figyelte, ahogy Marion egy pillanatra megszakítja végtelenített világjáró körútját, száját nagyra tátja, majd összezárja. Grace úgy érezte, mintha a saját állkapcsa is ugyanezt a mozdulatsort követné. Aztán felállt, kiment a szobából, felnyitott egy palack Courvoisier-t, mely évek óta porosodott a lépcs� alatt, töltött bel�le egy öblös üvegpohárba, és Glenn húsos kezébe nyomta a poharat - Igyál egy kortyot, ez majd jót tesz - mondta.

Glenn megragadta a poharat, melengette a kezében egy darabig, belekémlelt, mintha valami üzenet után kutatna, melynek valamilyen csoda folytán a felszínen kellene kirajzolódnia. Végül rászánta magát és belekortyolt, el�ször még egész óvatosan, de aztán rögvest utána annál határozottabban küldte le a második, immáron jóval öblösebb nyeletet. Aztán letette a poharat, és komoran rámeredt - Beszélj! - szólalt meg Grace, s közben Orson Welles és Joseph Cotten kimerevített képét bámulta a képerny�n. - Mondd el, mi történt! Branson felnézett, és � is a képerny�re bámult. Majd motyogni kezdett: - A h�ségr�l szól, igaz? Barátságról. Szerelemr�l. Árulásról. - Mir�l beszélsz? - A filmr�l - dörmögte Grace. - A harmadik ember. Carol Reed rendezte. A zene. A citera. Sohasem felejtem el. Orson Welles korai sikere. Sohasem tudta felülmúlni, épp ez volt a tragédiája. Szerencsétlen flótás. Megcsinálta minden id�k egyik legnagyobb moziját És mégis, mi maradt meg a legtöbb emberben róla? Egy dagadt pasas, aki lik�röket reklámoz. - Nem értek veled teljesen egyet - ellenkezett Grace. - Domecq, úgy hívták. Domecq lik�r. Igen, azt hiszem. Kit érdekel? - kapta fel a poharát Glenn, s egy hajtásra kiitta a maradékot - Ma még vezetek, bassza meg! Grace türelmesen várt. Azt semmi esetre sem engedheti meg, hogy Glenn volánhoz üljön. Sohasem látta még a barátját ilyen állapotban. Glenn felemelte a poharát, de mintha egyáltalán nem lett volna tudatában, mit is tesz. - Kérsz még egy italt? Glenn újra leszegte a fejét - Bármit! - felelte. Grace töltött négyujjnyit. Alig két hónappal korábban Glennt megl�tték egy Grace által szervezett razzia során, s emiatt Grace-nek azóta is lelkiismeret-furdalása volt. A .38-as töltény csodával határos módon csak kisebb sebesülést okozott. De ha csak egy félhüvelyknyivel is arrébb találja el a barátját, már nem poharaznának itt. A golyó a hasüregbe hatolt be a bordák alatt, épp hogy elkerülte a gerincvel�t, az aortát, az alsó gy�jt�eret és a húgyvezetéket. A belli hurkok egy részét roncsolta

szét, s emiatt sebészeti beavatkozásra volt szükség. Kisebb szövetkárosodást is okozott a zsír- és izomszövetekben, s ezeket a sérüléseket is meg kellett m�teni. Glennt tíz nap után engedték ki a kórházból, és hosszú ideig lábadozott. Az esetet követ�en Grace két hónapon át minden áldott nap és éjszaka újra és újra lejátszotta magában a történteket. Minden el�zetes tervezés és el�vigyázatosság ellenére rosszul sült el az akció. Feletteseit�l nem kapott szemrehányást, de Grace lelkiismerete ett�l még nem nyugodott meg. Különösen bántotta, hogy éppen a legjobb barátja sérült meg a razzia során. Ugyanannak a m�veletnek egy korábbi szakaszában Emma-Jane Boutwood, a kapitányság egyik legtehetségesebb fiatal nyomozón�je még nála is súlyosabb sérüléseket szenvedett. Egy furgon ütötte el, amelyet megpróbált megállítani. Emma-Jane még a mai napig kórházban fekszik. Grace felidézte magában az utóbbi id�ben szerzett m�veltsége gyarapodó tárházából az egyik kedvenc, Soren Kierkegaard gondolatát „Az életet el�retekintve kell élni, de csak visszafelé lehet megérteni”. - Ari - kiáltott fel hirtelen Glenn. – Jézusom! Fel nem foghatom! Grace tudta, hogy barátja házassága már régóta válságban van. A szokásos foglalkozási ártalmak: egy rend�rtisztnek adott esetben, a legképtelenebb órákban is dolgoznia kell. Talán ha a házastárs is szakmabeli, akkor valamelyest megérti. Civilek ritkán. Sandy megértette, legalábbis sohasem perlekedett miatta. De lehet, hogy éppen emiatt t�nt el? Lehet, hogy egy napon elege lett az egészb�l, és úgy döntött, hogy odébbáll? Ez is egy lehetséges magyarázat arra a júliusi éjszakára, éppen Grace harmincadik születésnapján. Múlt szerdán volt a kilencedik évfordulója. Branson újra magába döntött némi konyakot, majd heves köhögés fogta el. Mikor nagy nehezen abbahagyta, Grace-re nézett tágra nyílt, vészjósló szemekkel. - Most mihez kezdjek? - Mondd el, mi történt! - Arinak elege lett, ez történt - Elege, jó, de mib�l?

- Bel�lem. Az életünkb�l. Mit tudom én. Azt tudom csak, hogy belekezdett ezekbe az önfejleszt� tréningekbe. Meséltem neked, hogy mindenféle hülye könyveket vásárol: A férfiak a Marsról jöttek, a n�k a Vénuszról, meg hogy Miért nem tudnak a n�k a térképen tájékozódni, és Miért nem találnak meg semmit sem a férfiak a h�t�ben, meg ilyesmiket. Érted? A lényeg, hogy Ari egyre jobban berágott, hogy kés�n jártam haza, � meg nem tudott elmenni a tanfolyamaira, mert a gyerekekre kellett vigyázni. Érted? Grace felállt, és töltött magának egy újabb whiskyt, majd azon kapta magát, hogy cigaretta után kotorászik. - De én úgy emlékszem, hogy éppen ö biztatott téged annak idején, hogy állj be rend�rnek, nem? - De igen. És most meg úgy tesz, mintha nem értené, mir�l van szó. Igazodj ki a n�kön! - De hát te tehetséges vagy, ambiciózus,, gyorsan haladsz fölfelé a ranglétrán. Ari nem látja ezt? Nem tudja, hogy a feletteseid milyen jó véleménnyel vannak rólad? - Szerintem rá sem hederít az egészre. - Szedd össze magad, Glenn? Gondolj bele, napközben biztonsági �rként dolgoztál, éjszakánként meg hetente háromszor kidobó emberként. Hová vezetett volna ez az élet? Te magad mondtad, hogy a fiad születése egyfajta megvilágosodás volt a számodra. És hogy arra gondoltál, nem akarod, hogy a fiad szégyellje magát az iskolában, hogy az � apja kidobó ember egy éjszakai bárban. Hogy karriert akarsz csinálni amelyre a gyerek büszke lehet majd. Igaz? Branson bambán belebámult a poharába, mely hirtelen megint üresnek bizonyult. - Mmmigen. - Akkor meg nem értem.. - Nem vagy egyedül. Látva, hogy az italtól valamelyest lenyugodott. Grace újratöltötte Branson poharat. Grace-nek saját pályakezd� évei jutottak eszébe, amikor házi perpatvarokhoz küldözgették rendet teremteni. Minden rend�r utálja az ilyen helyzeteket. Többnyire részeg párok ütlegelik egymást szóban és tettlegesen egyaránt, s persze ilyenkor a rend�rnek is kijut pár kedves szó vagy egy-egy önálló életet él� székláb. Annyi haszna volt mindenesetre ezeknek az „idilli” jár�rözéseknek, hogy Grace legalább a családjogban szerzett némi jártasságot - Volt olyan hogy er�szakosodtól Arival?

- Ne viccelj már! Soha. Soha! Semmilyen módon - utasította vissza a feltételezést Glenn a lehet� leghatározottabban. Grace hitt neki igazából nem is tudta volna elképzelni, hogy Branson bántson bárkit is, akit szeret. A nagydarab mackóban a világ legszelídebb férfija és legszeret�bb szíve lakozott. - Van jelzálog-kölcsönötök? - Igen. Arival közösen Branson letette a poharát, és újra felzokogott. - Jézusom! Bárcsak az a golyó egyenesen a szívembe talált volna! - Ne mondj ilyet! - Komolyan gondolom. Amikor napi huszonnégy órákat dolgoztam, az volt a baj, hogy nem vagyok otthon, most meg két és hónapig otthon voltam, az volt a baj hogy láb alatt vagyok. Grace elt�n�dött egy pillanatra - Nézd Glenn? Ez te házad. Ugyanúgy a te otthonod is, ahogyan Arié. Összebalhézhat veled, de azt nem teheti meg, hogy kirakja a sz�röd. Vannak jogaid. - Ja azok vannak. De te ismered Arit. Igen, Grace ismerte Glenn feleségét. Húszas éveinek végén járó roppant csinos, vonzó fiatal n�, de legalább annyira akaratos is; soha egy percig sem tette kétségessé, ki az úr a háznál látszólag Glenn hordta a nadrágot, de közben a legyek s a fejére piszkítottak. Majdnem hajnali öt volt, amikor Grace el�szedett valami leped�t meg takarót az ágynem�tartóból és megágyazott a pótágyon a barátjának. A whiskys és a konyakos üveg is nagyjából kiürült, és a hamutartó tele volt csikkekkel. Grace-nek már majdnem sikerült leszoknia a dohányzásról - miután a h�t�házban egy boncolásnál megmutattak neki egy láncdohányos tüdejét -, de egy ilyen szörny� éjszaka alkalmas volt arra, hogy megtörje az akaraterejét. Mintha csak most feküdt volna legalábbis ez volt az érzése, amikor a mobiltelefonja megszólalt. Ránézett a digitális órájára, és döbbenten látta, hogy tíz perccel múlt fél kilenc. Csaknem biztos volt benne, hegy bentr�l keresik; hagyta hogy párszor kicsörögjön, s közben próbálta köszörülgetni a torkát, hogy képes legyen valami

emberi hangot kipréselni magéból. Olyan érzése volt, mintha a fejében egy sajtreszel�vel dolgozták volna meg az agyát. Ezen a héten � volt az ügyeletes rangid�s tiszt, és igazából legkés�bb nyolc harminckor bent keltett volna lennie, hogy az aznapi nagyobb, váratlan események ne érjek felkészületlenül. Végül csak rászánta magát, és felvette a telefont. - Roy Grace - szólt bele. Nagyon komolyan egy fiatal diszpécser, Jim Walters jelentkezett az ügyeleti központból, akivel Grace beszélt már telefonon párszor, de személyesen még nem találkoztak, - F�felügyel� úr, a brightoni központból arra kérik önt, hogy menjen ki egy gyanús halálesethez a Dyke Road Avenue-ra, Hove-ba. - Tud részleteket az ügyr�l? - kérdezte, most már teljesen éberen. Ahogy letette a telefont, felkapta a köpenyét, kisietett a fürd�szobába, vizet engedett a fogmosó poharába, el�kapott két paracetamolt a fürd�szobaszekrényb�l, lenyelte, majd még kett�t el�vett, és bement a kisszobába, mely alkoholtól és barátja testszagától b�zlött. Felrázta Glenn Bransont- - Ébreszt�, itt a lélekgyógyászod, egyenesen a pokolból! Branson szeme résnyire nyílt, ahogy egy kürtcsiga kémlel ki a csigaház fedezékéb�l. - Mi a nagy büdös..? - nyöszörgött, és máris a fejéhez kapott - Úristen, mennyit ittam én az éjjel? A fejem, mint egy... Grace odanyomta az orra elé a poharat és a tablettákat - Ágyba hozom a reggelidet. És van két perced rá, hogy lezuhanyozz, felöltözz, és harapj valamit a konyhában. Megyünk melózni. - Felejtsd el! Betegszabadságon vagyok, van még egy hetem! - Törölve. A terapeutád így rendelkezett. Nincs több lábadozás. Vissza kell állnod a munkába, még ma, s�t azonnal! Megyünk hullát nézegetni. Branson lassan, fájdalmasan feltápászkodott a pótágyról. Grace látta a köldöke fölött a sebhelyet, ahol a golyó behatolt. Milyen kicsi! Alig fél hüvelyk az átmér�je. Hátborzongatóan apró! Branson bevette a tablettákat, lenyelt néhány korty vizet, majd feltápászkodott, s ott téblábolt az alsógatyájában, tétován vakargatva a lába közét - A fenébe is, de hát semmim sincs, csak ami tegnap rajtam volt. Mindenem b�zlik. Így nem mehetek emberek közé.

- A hullát már nem fogja zavarni - szellemeskedett Grace.

6. fejezet Skunk mobiltelefonja csörgött és vibrált Príííp-prfííp-bnnnnzzzz- príiíp-príííp-bmnnzzzzz. A mobil villogott, csörgött-zörgött a mosogató tetején, ahova letette, mint valami nagydarab, megkergült bogár. Fél percbe tellett, míg Skunk felébredt a zajra. Hirtelen felült, és mint rendesen, most is bevágta a fejét lakókocsija rézsútos tetejébe. - A rohadt anyját! A mobil leesett a mosogatóról, és tovább pörgött-zörgött a keskeny padlósz�nyegen. Skunk el�z� éjjel lopott egy kocsit, és abban találta a készüléket, ám a tulajdonos, eléggé el nem ítélhet� módon, elfelejtette ott hagyni a kezelési útmutatót, no meg a PIN kódot. Skunk nem tudta, hogyan lehetne elhallgattatni a masinát, kikapcsolni viszont nem merte, mivel nem ismerte a kódot, és így okkal tartott t�le, hogy nem tudja majd visszakapcsolni. Márpedig néhány hívást még mindenképpen le akart bonyolítani, miel�tt a tulajdonos rájön, hogy nincs meg a mobilja, és letiltana a számát. Többek közt a bátyját, Mick-et szerette volna újból felhívni, aki Sydneyben lakott, Ausztráliában, s akit ugyan egyszer már felcsörgetett, de mivel ott hajnali négy óra volt, Mick ellenségesen megszakította a vonalat A következ� zümmögés és rázkódás után a készülék végre elnémult. Szép darab volt, csillogó, rozsdamentes borítással; a legújabb Motorola-széria. Kiskereskedelmi ára kedvezmények nélkül legalább háromszáz fontra rúghatott Skunk úgy vélte, kis szerencsével s némi alkudozással huszonötöt csak megkap érte még ma délel�tt. Most vette csak észre, hogy egész testében remeg. És az a fekete, meghatározhatatlan homály beszivárgott az ereibe, átjárta testének minden sejtjét. Ahogy átizzadt alsónem�jében ott feküdt a leped�n, egyik pillanatban verejtékezett, a másikban hidegrázása volt. Minden reggel így: ébredt a világot ellenséges barlangnak érzékelte, mely bármelyik pillanatban ráomolhat, hogy eltemesse �t. Örökre. Egy skorpió mászott át a szemein. - AKURVANYÁDT�NJEL! Felült, megint bevágta a fejét, s felüvöltött a fajdalomtól. Nem skorpió volt; egyáltalán nem volt ott semmi sem. Csak a képzelete

szórakozott vele megint. Aztán meg úgy érezte, mintha férgek rajzanának a testén. Ezrével lepték el a b�rét, olyan szorosan, mintha páncélt képeznének. KOPJATOKLERÓLAMAKURVANYÁTOKAT! Lerázta magáról �ket, átkozódott, egyre hangosabban, aztán észrevette, hogy akárcsak a skorpiót, ezeket is csak a képzelete teremtette maga köré. Az agya. Megint sugallni akar valamit! Mindennap, ugyanaz! Hogy kellene valami barna - vagy valami fehér. Óh, Jézusom, mindegy, bármi! Meg kell szabadulnia ett�l a lábszagtól, a b�zös ruháktól, a megsavanyodott tejt�l! Gyerünk, felkelni, irány a hivatal! Bethany szerette így nevezni: az � hivatala. Azt hitte, vicces. Különös nevetése volt a lánynak; ilyenkor furán beszippantotta a fels� ajkát, és Skunk igazából sohasem tudta, hogy vele együtt, vagy rajta nevet. De a lány tör�dött vele. Skunk sohasem tapasztalt még ilyet korábban. Szappanoperákban látott ilyesmit a tévében, de hogy a valóságban is létezhet hasonló, azt csak az után tudta meg, hogy felcsípte a bigét pár hete az Escap-2-ben egy péntek éjszakán. Tör�dött vele, id�r�l id�re benézett hozzá, mint a kedvenc játék babájához. Hozott kaját, kitakarított, kimosta a ruháit, kezelte a gyulladásait, melyek id�nként felbukkantak a testén, és valamiféle ügyetlen szexféleséget is gyakorolt vele, miel�tt továbbrohant a nappali forgatagba, vagy bele az éjszakába. A szekrényhez botorkált, és kotorászni kezdett a polcon tetoválásokkal teli, vézna karjával. Talált is egy csomag cigarettát meg egy m�anyag öngyújtót, és egy alufólia hamutartót a rugóskése mellett, melyet kinyitva mindig a keze ügyében tartott. A hamutartóból kiszóródott pár csikk meg némi hamu, ahogy visszaimbolygott vele az ágyhoz. Kirázott a dobozból egy Camelt, rágyújtott, majd szájában a cigarettával visszad�lt gy�rött párnájára. Mélyen letüd�zte a füstöt, majd lassan, az orrlyukain át engedte ki. Édes, micsoda fantasztikusan édes íz! A homály egy pillanatra eloszlott. Érezte, ahogy a szíve er�sebben ver. Energiai. Kezdett életre kelni. Odakint, az irodája falain kívül mintha megélénkült volna az élet. Szirénahang közeledett, majd távolodott Egy busz csörömpölt el, felkavarva maga körül a leveg�t. Valaki türelmetlenül dudált Egy motorbicikli b�gött fel. Skunk a távkapcsoló után nyúlt, nyomogatni kezdte, míg rá nem talált a megfelel� gombra, és a tévé megszólalt. Az a fekete csaj, Thrisha, aki tulajdonképpen bejött Skunknak, faggatott egy zokogó n�t, akinek a férje épp most vallotta be, hogy homokos. A képerny� alatt a digitális óra tíz harmincat mutatott. Korán van. Ilyenkor még nincs fenn senki sem. Az üzlettársak közül még senki sincs bent az irodában. Újabb sziréna hangja. Skunk a cigit�l köhögni kezdett. Kikelt az ágyból, és

óvatosan elbotorkált egy alvó fickó mellett, akinek a nevére nem is emlékezett, csak arra, hogy a cimborájával együtt állítottak be valamikor az éjszaka folyamán, szívtak egy kis anyagot és megittak egy üveg vodkát, melyet még korábban egy raktárból emeltek el. Remélhet�leg lelépnek, ahogy felébrednek, és rájönnek, hogy se étel, se drog, se pia nincs már. Kinyitotta a h�t�szekrényt, és kivett bel�le egy üveg meleg Coca-Colát, az egyetlen dolgot mely még ott volt - a h�t� azóta nem m�ködött, hogy megszerezte ezt a lakókocsit. Halk sistergés, ahogy letekerte a kupakot; nagyon jólesett neki az ital. Mágikus! Aztán a mosogató fölé hajolt mely tele volt mosatlan edényekkel és kidobásra váró kartondobozokkal - majd Bethany megoldja, ha legközelebb jön -, és elhúzta a narancspettyes függönyt. Ellenséges lézersugárként éles napfény vágott az arcába. Szinte fájt úgy perzselte a recehártyáját A fény felébresztette Alt a hörcsögét. Noha az egyik mancsán rögzít�kötés volt talpra szökkent beugrott a malomkerékbe, és elkezdte tekerni. Skunk bekémlelt a rácsok közt hogy van-e elég vize és ennivalója a kicsi jószágnak. Úgy t�nt igen. Kiszedte az ürüléket az alomból; ez volt az egyetlen házimunka, amit valaha is hajlandó volt elvégezni. Aztán visszarántotta a függönyt ivott még egy kis kólát felvette a hamutartót a padlóról, s mélyet szívott a cigarettájából. Már a narancssárga filternél tartott úgyhogy kénytelen volt elnyomni a csikket. Megint rájött a köhögés, ez a hosszú, gyötr� ugatás, amely már napok óta kínozta. S�t, talán már hetek óta. Hirtelen megszédült belekapaszkodott a mosogatóba, majd az étkez�asztal székének széles támlájába, és nagy nehezen visszatámolygott az ágyhoz. Lefeküdt. Hagyta, hogy a küls� zajok kavarogjanak körülötte. Az � hangjai, az � ritmusai; az � városának lüktetése és zöreje. A város, ahol született, ahol az üzletek tömve vannak számára örökké elérhetetlen javakkal. A város, melynek m�vészete, kultúrája, golf klubjai, ingatlanügynökségei, ügyvédei, utazási irodái, konferenciaküldöttei, rend�rei - mind mind egy számára idegen, távoli világot jelentenek. Ami fontos, a napi túlélés. S ehhez lopni kell! Mindegy hogy kit�l, a lényeg, hogy azoktól, akiknek van! �k és én. �k, akiknek van! A van készpénzt jelent. És a készpénz egyenl� újabb huszonnégy órányi túléléssel. Húsz font a tegnapi mobil árából egy csomag barna vagy fehér anyagra megy

el - heroin vagy hasis, ami épp elérhet�. A maradék ötös, ha megkapja, kajára megy, italra és cigire. A pótlás meg abból jön majd, amit ma sikerül lopnia.

7. fejezet Pompás nyári nap ígérkezett, Angliában a legritkábbak egyike. Szell� sem lebbent, még a város magasabb pontjain sem. Háromnegyed tizenegyre a nap felszárította a harmatot a North Brighton Golf Club elegáns pázsitjáról, s a leveg� megtelt a frissen nyírt f� és persze a pénz szagával. A h�ség olyan er�teljes volt, hogy szinte vakarni lehetett a b�rr�l. Drága fémkarosszériák csillogtak a parkolóban, a csendet egy autóriasztó szaggatott parp-parp-parp süvöltése törte meg. A pályán tücskök ciripeltek, csattantak a titánüt�k a golflabdák gödröcskés felszínén, zümmögtek a felszereléseket szállító elektromos kiskocsik. Gyorsan elhallgattatott mobiltelefonok csörrenése hallatszott id�nként, meg egy- egy játékos fojtott káromkodása az elhibázott ütések után. A tájkép innen mintha a világ tetején állnál. Déli irányban Brighton és Hove teljes látképe, a háztet�k, a tengerparti toronyházak erdeje, a shorehami er�m� magányos kéménye, és a La Manche csatorna máskor szürke, ám e gyönyör� reggelen égszínkék vize, mely úgy tündökölt, mint a Földközi-tenger. Távolabb, délnyugaton Worthing elegáns tengerpartjának a képe remegett a h�ségben. Észak felé széles gabonaföldek nyújtóztak, az idilli képet csak egy-egy villanyoszlop törte meg. Néhol a friss aratás nyomán hatalmas sakktábla figuráiként hengeres bálák sorakoztak, másutt még épp folyt a betakarítás, a kombájnok innen, távolról apró játékoknak t�ntek. Ám a golfozók zöme annyira hozzászokott az idilli környezethez, hogy már meg sem látta benne a költészetet. Brighton és Hove úgynevezett elitje - társadalmi nobilitások, üzletemberek, és persze azok, akik ehhez a körhöz tartozónak szerették volna tudni magukat - gy�lt itt össze. Unatkozó úriasszonyok életének sarokkövét jelentette a klub, és jómódú aggastyánok élték itt öreg napjaikat. Bishop a kilenceshez készül�dött, izzadt mint mindenki más, a csillogó fehér labdára összpontosított, melyet most helyezett fel a tee-re. Meglazította a térdeit, körözött a csíp�jével, majd megszorította az üt�je fogantyúját, hogy el�készüljön a próbasuhintáshoz- Csak egyetlen próbát engedélyezett magának, ez elvi kérdés volt nála - önfegyelem kérdése. Egy dongó terelte el a figyelmét majd egy katicabogarat vett észre, mely váratlanul a lába elé szállt. Szemlátomást hosszabb tartózkodásra

kívánt berendezkedni, mert a szárnyait bevonta, és pettyes szárnyfed�it rájuk zárta. Volt valami a katicabogarakról, amit anyja mesélt régen, s amit most megpróbált magában felidézni. Egy hiedelem talán, hogy szerencsét hoznak, vagy pénzt? Na nem mintha Bishop babonás lett volna - legalábbis nem jobban, mint bárki más. Tudta, hogy három partnere közeledik, s hogy a játékosok már a greenre értek, így hát letérdelt keszty�s kezével gyengéden felemelte a kis pettyes teremtményt és biztonságosabb hely felé lódította. Aztán újra beállt a megfelel� helyzetbe, összpontosított nem hagyta, hogy megzavarja a lába el�tt saját árnyéka, nem vett tudomást a közelében köröz� dongóról – suhintott. Tvakkk. – Hoppá! - kiáltotta el magát Annak ellenére, hogy holtfáradtan érkezett ma reggel a klubba, briliáns formában játszott. Hárommal a par alatt az els� nyolc lyuknál - sem a partnerek, sem az ellenfelek nem hittek a szemüknek. Átlagos játékos volt éveken keresztül nem tudott elmozdulni a tizennyolcadik helyr�l, de ma reggel, mintha valami boldogságtablettát nyelt volna. Szokásos befelé forduló mogorvasága helyett harsányan viccel�dött még meg is tapogatta egyik-másik játékostársa vállát Mintha egy bels� démont sikerült volna ki�znie a lelkéb�l, legalábbis ma délel�ttre. Már csak ennek a kilencedik lyuknak a csapdáit kellett elhárítania, és akkor a pálya els� felét fantasztikus eredménnyel zárja. S�r� aljnövényzettel körülvéve hosszú facsoport húzódott jobb kéz fel�l, mely könnyen elnyelheti a labdát. Balra tág tér nyílt. Mindig biztonságosabbnak érezte, ha a lyukhoz képest kissé balra céloz. Ma azonban annyira magabiztosnak érezte magát, hogy nyílegyenesen a greent vette célba. Hátralépett a labdától, megsuhintotta a Big Berthát, s elengedte az ütést. Az elképzelhet� legédesebb sziszegéssel szárnyalt fel a labda, gyönyör� ívben a felh�tlen, kobaltkék ég felé, majd a greenhez egészen közel landolt. Közeli barátja, Glenn Mishon, aki hosszú, barna sörényével inkább egy öreged� rocksztárra emlékeztetett, semmint Brighton legsikeresebb ingatlanügynökére, rávigyorgott, és hitetlenkedve rázta a fejét - Akármit szedsz is, öregem, nekem is adjál bel�le - mondta. Brian oldalra lépett visszacsúsztatta az üt�jét a táskába, és figyelte, ahogy partnere el�készül az ütéshez. Egyik ellenfelük, egy apró, ír fogorvos, el�vette b�rrel borított flaskáját és meghúzta. El�tte persze szertartásosan körbekínálta, de senki sem élt vele, hiszen még tizenegy óra se volt. A másik ellenfél, lan Steel, drága bermudában és Hilton Head Island feliratú pólóban állt mellette. Bishop megragadta a kézikocsiját és egyedül indult el�re, elhatározva, hogy nem hagyja magát megzavarni fölösleges fecsegésekkel. Ha a kilencedik lyukat így be tudja fejezni, hihetetlen el�nyre tesz szert. Márpedig meg tudja csinálni! Egészen közel van a greenhez!

Bishop száznyolcvanöt magas, negyvenegy éves, h�vösen jókép� férfi volt zselézett, barna haját hátrafésülve viselte. Gyakran mondogatták, hogy a színész Clive Owenre hasonlít, s ez hízelgett is neki, kell�képpen táplálta amúgy sem jelentéktelen egóját. Mint mindig, most is alkalomhoz ill�en öltözött kigombolt nyakú Armani pólóinget viselt skótmintás nadrágot, hibátlanul fényezett, két színben csillogó golfcip�t és Dolce and Gabbana napszemüveget. Rendes körülmények között nem tudott volna id�t szakítani egy hétköznap délel�tti golfozásra, de miután beválasztották e nagy presztízs� klub vezet�ségébe - mi több, csapatkapitányi ambíciói is voltak -, fontos volt hogy megjelenjen a klub különböz� eseményein. Maga a csapatkapitányság túl sokat ugyan nem jelentett a számára, inkább a címmel járó el�nyök vonzották. Észak-Brighton alkalmas volt a jó, helyi kapcsolatok kiépítéséhez, és az üzletág számos befektet�je járt rendszeresen a klubba, és ami talán még ennél is fontosabb: Katie-nek jó ugródeszkát jelentett ambiciózus terveihez, melyekbe oly elszántan vetette bele magát. Katie mintha külön listát �rzött volna a fejében - egy képzeletbeli kézikönyvb�l kiollózva -, mely a társadalmi ranglétrán való felkapaszkodás receptjeit tartalmazta. Egymás után pipálta ki a tételeket golfklubtagság, klubelnökség, Rotary, elnöki jelölés a Rotary Klubban, lovaspóló szakosztály, elnökségi tagság a... stb. És legutóbb egy új listát nyitott, melyben jó egy évtizedre el�re megtervezte, kikkel kell Bishopnak kapcsolatokat ápolnia ahhoz, hogy egy szép napon megválasszák �t Kelet- és Dél-Sussex rend�rf�nökévé és f�kormányzójává. Bishop megállt, s tisztes távolból szemlélte elütött labdáját. Ahogy közelebb ért, akkor látta csak igazán, milyen jó is volt az ütése. A labda a greent�l alig három méterre landolt. - Remek ütés - szólalt meg az ír, és odakínálta a flaskát. Bishop intett hogy nem kér. - Köszönöm, Matt De nekem még túl korai. - Tudod, mit mondott erre Frank Sinatra? - vágott vissza az ír pasas. Bishop hirtelen a klub titkárára lett figyelmes, aki a klubház el�tt két férfinak magyarázott és éppen feléjük mutatott - Nem - felelte Bishop. - Mit mondott? - Azt mondta, hogy sajnálja azokat, akik nem isznak, mert amikor reggel felébrednek, ugyanúgy érzik magukat mint este, amikor befejezik a napot - Sohasem rajongtam Frank Sinatráért - jegyezte meg Bishop, s fél szemmel még továbbra is a három férfit figyelte, akik most elindultak feléjük. - Cukrozott bájgúnár.

- Nem kell ahhoz Frank Sinatra rajongónak lenni, hogy az ember szeresse a piát! Bishop figyelmen kívül hagyta a másodszor is felkínált flaskát és a nagy döntésre összpontosított: melyik üt�t is válassza. Az lenne az elegáns megoldás, ha a pitching wedge-et használná, és utána remélhet�en már csak egy rövid puttolás lenne hátra. De a sokéves tapasztalat megtanította rá, hogy százszázalékosan kell játszania, és ezen a száraz augusztusi felületen, egy jól megválasztott putter, még ha a labda nem is volt rajta a greenen, biztonságosabb megoldásnak t�nt. A makulátlan gyepsz�nyeg úgy festett mintha nem is f�nyíróval, hanem egy borbély élesre fent borotvájával nyírták volna le. Mint a filc a biliárdasztalon, és a greenek gyilkos módon gyorsak voltak ezen a délel�ttön. Látta, hogy a klubtitkár kék blézerében és szürke flanel nadrágjában megáll a green távolabbi oldalánál, és feléje mutat. A mellette álló két ismeretien figura - az egyik magas, kopasz, fekete férfi barna öltönyben a másik ugyancsak magas, de nagyon vékony, fehér b�r� fickó rosszul szabott kék öltönyben – bólintott. Mozdulatlanul álltak és figyeltek. Vajon kik tehetnek? Az ír fickó a bunkerbe ütötte a labdáját és hatalmasat káromkodott. Ian Steel volt a soron, tökéleteset ütött labdája mindössze pár hüvelykre ált meg a lyuktól. Bishop partnere, Glenn Mishon túl magasra ütötte a labdát, és a greent�l jó húszlábnyira csapódott a földbe. Bishop játszadozott a putterjével de aztán ügy döntött a titkár kedvéért klasszikus megoldást választ visszarakta a puttert a táskájába, és el�vette a pitching wedge üt�t. Felállt az ütéshez, magas, nyurga árnyéka rávetült a labdára, suhintott egyet próbaképpen, majd el�relépett és végrehajtotta az ütést. Az üt� túl hamar ért földet, kivágott egy gyepes rögöt és a labda, hozzá képest tökéletes derékszögben, berepült egy bunkerbe. Francba! A bunkerból, nagy homokzuhany kíséretében sikerült a labdát kiütnie, úgyhogy a lyuktói körülbelül kilenc méterre került. A puttolás viszont remekül sikerült, s így már csak egyméternyi választotta el a lyuktól, de eredménye par plusz egyre romlott Hitelesítették egymás eredménylapját. Bishop még mindig par alatt kett�vel volt a kilencesnél, de magában átkozódott. Ha a biztonságosabb megoldást választja, simán néggyel lehetne par alatt.

Ahogy megindult kerekes golftáskájával a green szegélye mentén, a magas, fekete fickó elébe lépett. - Mr. Bishop? - Kemény, mély hangja magabiztosan szólt. Bishop bosszankodva állt meg. - Igen? A fickó egy rend�rigazolványt mutatott fel. - Branson felügyel� vagyok a Sussexi Rend�rség b�nügyi osztályáról. � pedig a kollégám, Nicholl felügyel�. Válthatnánk pár szót önnel? Mintha s�r� fellegek gy�ltek volna a feje fölé: - Mir�l van szó? - Sajnálom, uram - mondta a rend�rtiszt s szabadkozása �szintének t�nt - De ezt inkább nem itt kint mondanám el. Bishop a játékostársaira nézett. Közelebb lépett Bransonhoz, és remélve, hogy letompított hangját a többiek nem hallják, így szólt: - Ez nem éppen a legalkalmasabb pillanat. Egy golfmérk�zés kell�s közepén vagyunk. Nem várhat az ügy addig, amíg befejezzük? - Sajnálom, uram - makacskodott Branson. - Ez nagyon fontos. A klubtitkár rejtélyes pillantást vetett Bishopra, majd hirtelen valami nagyon felkeltette a figyelmét a lábai el�tt lév� f�csomón. - De hát mir�l van szó? - kérdezte Bishop. - A feleségér�l kell beszélnünk önnel, uram. Attól tartok, elég rossz hírt hoztunk önnek, lekötelezne, ha bejönne velünk néhány percre a klubházba. - A feleségem? A felügyel� az épület félé mutatott - Ezt tényleg jó lenne zárt helyen folytatni, uram.

8. fejezet

Sophie Harrington gyors fejszámolást végzett, hogy számba vegye a holttesteket. Ezen az oldalon hét szerepelt. Visszalapozott négy oldallal ezel�tt tizenegy. Meg aztán az a négy, aki már az els� oldalon az életét vesztette, amikor egy autóba helyezett pokolgép felrobbant. Hárman egy Uzi gépfegyver tüzét�l haltak meg a kilencedik oldalon, hatan egy magánrepül�n a tizenkilencediken, ötvenketten egy willesdeni bombamerényletben a huszonnyolcadik oldalon. És most ez a hét kábítószeres egy elrabolt jachton a Karibi-tengeren. Kilencven eddig, és még csak a negyvenegyedik oldalán tartott a 136 oldalas forgatókönyvnek. Ez egy nagy rakás... Ennek ellenére a producer szerint - aki két nappal ezel�tt küldött egy lelkendez� e-mailt - Anthony Hopkins, Matt Damon és Laura Linney már elvállalták a szerepet Keira Knightley most olvassa, és a rendez�, Simon West, aki a Lara Croftot forgatta - Sophie szerint az rendben volt - és a Con Air is a nevéhez f�z�dik - Sophie azt kifejezetten csípte már arról fecseg, hogy megcsinálja a filmet. Igen, bizonyára. A metró berobogott egy állomásra. A vele szemben ül� rasztás, fekete srác rongyos gatyában, fülhallgatóval a fején továbbra is ütemesen összekoccantotta a térdeit, és rángatta a fejét a zene ritmusára. Odébb egy id�sebb férfi tátott szájjal bóbiskolt. Sophie mellett, egy csinos, fiatal ázsiai lány mélyült bele a magazinjába, szemlátomást lebilincselte, amit olvasott. A kocsi távolabbi végében egy kicsavarodott kapaszkodó és egy álláshirdetés alatt egy tiszti zubbonyos, hosszú hajú, szakállas fazon ült kapucnival a fején, sötét szemüvegben ingyen osztogatott Metro újságjába temetkezve id�nként megszívta a jobb kézfejét. Mostanában Sophie szokásává vált, hogy gyanakvó szemmel nézte az utasokat, vajon melyikük lenne képes elkövetni egy öngyilkos bombamerényletet. Lassan ez olyan rutinná vált nála, mint amikor az ember reflexszer�en körülnéz a zebránál, miel�tt lelépne a járdáról. Ezúttal azonban máshol járt a feje. Késésben volt mivel el kellett intéznie valamit miel�tt bejött a városba. Fél tizenegy volt már, és rendszerint már egy órával korábban bent szokott lenni az irodában. A Green Park állomásnál jártak, az ajtók sisteregve nyíltak. Sophie újra belemélyedt a forgatókönyvbe, melynek az olvasását el�z� este megszakították - hú, de micsoda megszakítás volt az. Atyaisten, még a gondolattól is egy másodperc alatt vészesen kívánóssá vált. Lapozott, és megpróbált a szövegre koncentrálni; maradt még pár perce a Piccadillyig. Az irodába érve azonnal neki kell látnia, hogy összefoglalót írjon a forgatókönyvr�l.

A történet eddig... Trilliárdos apa bele�rül a borzalomba, hogy húszéves, gyönyör� lánya kábítószer-túladagolásban meghal. Felbérel egy hajdani zsoldost, hogy göngyölítse fel a dílerhálózatot, és öljön meg mindenkit, a máktermel�t�l kezdve egészen addig a drogdílerig, aki a halálos dózist a lányának eladta. Nyilvánvalóan a Deach Wish és a Traffic koppintása. A szerelvény behúzott a Piccadillyre. Sophie visszagyömöszölte a fényl� piros borítóval ellátott forgatókönyvet a hátizsákjába, a laptopja és egy félig kiolvasott érzelg�s ponyva meg Harper and Queen augusztusi száma közé. Az utóbbi nem tartozott éppenséggel a kedvenc magazinjai közé, de a szerelme - a párja, ahogy diszkréten nevezte �t mások el�tt, kivéve két legközelebbi barátn�jét - pár évvel id�sebb, és kétségkívül trendibb is volt nála, úgyhogy Sophie mindent megtett azért, hogy lépést tartson a legújabb divattal, ruházkodásban, étkezésben, mindenben egyaránt, mert ez szemlátomást kell�képpen táplálta párja amúgy sem csekély egóját Pár perccel kés�bb már nyújtott léptekkel sietett a Wardour Street párás forróságában. Valaki egyszer azt mondta, hogy a Wardour Street az egyetlen utca a világon, melynek mindkét oldala árnyékos - ami jelképesen megfelel annak a körülménynek, hogy mind a zene, mind a filmipar legfontosabb személyiségei zömmel itt tanyáznak. Sophie mindig is érezte, hogy van benne valami. Huszonhét évesen, lenge, hosszú, barna hajával, csinos arcával, hetyke, fitos orral - Sophie nem volt az a klasszikus értelemben vett szépség, de kétségtelenül volt benne valami szexi. Könny�, khakikabátkát viselt, krémszín� trikót, b� nadrágot, edz�cip�t, és ahogy az irodához közelített, mint mindig, úgy most is bizakodva tekintett a mai napra, igaz, ma sajnos nélkülöznie kell �t, s azt sem tudja, mikor találkoznak legközelebb. Ráadásul itt van még a féltékenység kínzó ördöge is, hogy párja ezt az éjszakát a feleségével fogja egy ágyban tölteni. Sophie tudta, hogy túl sokat nem várhat ett�l a kapcsolattól, s nem is ringatta magát hiú ábrándokba, hogy a kedvéért párja elválna - még akkor sem, ha egyszer már elvált, s abból a házasságából van két gyereke. Mindezek ellenére imádta a férfit, ha akarta, ha nem. Teljesen bele volt zúgva. Minden porcikáját imádta. Mindent, ami hozzá kapcsolódott. Még a kapcsolatuk titkosságát is. Szerette, ahogy lopva körülnézett, amikor beléptek egy vendégl�be, még hónapokkal azel�tt, hogy el�ször lefeküdtek, ahogy ellen�rizte, nincs-e ismer�s, aki kiszúrhatná. A szövegeit. Az e-mailjeit. A szagát. A humorát. A nézését, ahogy rábámult, amikor váratlanul betoppant az éjszaka kell�s közepén. Ahogy tegnap is. Mindig lejött Sophie kicsi brightoni lakásába, amit Sophie kicsit furcsállott, hiszen a férfinak saját lakása volt Londonban, ahol egész

héten egyedül volt. Óh, a szentségig gondolta, ahogy az iroda ajtajához ért. Hogy milyen pokolian hiányzik! Megállt, és beírt egy SMS-t a mobiljába: Hiányzol! Tök imádlak! Vészesen kívánós vagyok! XXX Kinyitotta az ajtót, és félúton tartott felfelé a sz�k lépcs�házban, amikor a mobilja két éles hanggal új üzenetet jelzett. Megállt, és ránézett a telefon kijelz�jére. Azonban legnagyobb csalódására Holly jelentkezett: Ljssz bliba hnap ste? Nem, gondolta. Nem akarok semmilyen buliba menni holnap este. És máskor sem. Semmikor sem. Amit én akarok, az csakis... Mi a francot is akarok én? Az ajtón az orra el�tt a cég lógója: egy celluloidszalagba belehasító villám. Alatta árnyékolt bet�kkel: BLINDING LIGHT PRODUCTIONS. Belépett sz�k kis irodájába. Plexiüveg bútorok, kékeszöld sz�nyegek, s a falon poszterek, mind olyan filmekb�l, amelyek létrehozásában a cég részt vett. A Velencei kalmár Al Pacinóval és Jeremy Ironsszal. Egy korai Charlize Theron film, mely rögtön videóra került. Egy vámpíros produkció Dougray Scott és Saffron Burrows szereplésével. Kis el�térben állt az íróasztala egy narancssárga kanapéval szemben. Innen nyílt a közös irodahelyiség, ahol Adam, az üzleti és jogi ügyek gazdája, egy kopaszra borotvált fej�, szepl�s fickó görnyedt a számítógépe fölé, valami olyan szörny�séges ingben, amilyet Sophie életében nem látott, kivéve talán azt, melyet Adam el�z� nap viselt. Itt ült még Cristian, a pénzügyi igazgató, akit teljesen lekötött egy színes grafikon számítógépe képerny�jén. Mesésen drágának látszó, bújtatott gombolású selyeming-kollekciója egyik krémszín� darabjában ücsörgött, lábán egy antilopb�r surranóban. Rozoga bringájának fekete váza ott éktelenkedett mellette. - Reggelt, srácok! - mondta Sophie.

Válaszként mindkett� gyorsan intett egyet. Sophie a fejlesztési osztály vezet�je volt. Egyúttal titkárn�, teaf�z�, és mivel a lengyel takarítón� éppen gyereket várt, az iroda takarítását is Sophie végezte, és persze � volt a recepciós is. És minden egyéb más is. - Most olvastam egy csapnivaló forgatókönyvet - mondta. - A halál keze. Egy rakás szar. Egyikük sem reagált - Ki kér kávét? Teát? Ezzel végre sikerült szóra bírnia �ket. Természetesen mindketten kértek, és mindkett�t, ahogy mindig. Sophie kiment a f�z�konyhába, megtöltötte és bekapcsolta a vízforralót, belenézett a süteményes dobozba, ahol, mint rendesen, csak pár morzsa volt. Teljesen mindegy volt, naponta hányszor töltötte fel, a két imposztor azonnal kiürítette. Feltépett egy zacskó diétás csokit, és ránézett a telefonjára. Nem kapott választ. Felhívta a párját. Pár pillanat, és meghallja a hangját. A szíve hevesen vert. Micsoda érzés már csak az is, ha beleszól a telefonba! - Szia, én vagyok - mondta Sophie. - Most nem tudok beszélni. Visszahívlak. - A hangja jégnél is fagyosabb. A telefon elhallgatott. Mintha egy vadidegennel beszélt volna. Mintha nem is az a férfi lett volna, aki pár órája még az ágyában feküdt. Döbbenten nézett a telefonra. Meghatározhatatlan, mélységes rettegés kerítette hatalmába. Sophie irodájával szemben volt egy kávézó. A kapucnis, napszemüveges fickó, akire Sophie már a metrón felfigyelt, ingyen újságját hóna alá göngyölve állt a pultnál, és egy hosszú kávét rendelt. Nem sietett. Jobb kezét a szájába vette, és b�rét szívogatva próbálta enyhíteni a viszket� fájdalmat, mely olyan volt, mintha csalán csípte volna meg. Mintegy végszóra felhangzott egy Louis Armstrong dal. Lehet, hogy csak a fejében csendült fel a dallam, de az is lehet, hogy odabent a kávézóban. Nem volt

benne biztos. De nem is ez számított, hanem hogy Louis játszik, és csak neki! Az �, saját, kedvenc hangjait. A mantráját: We Have All the Time in the World. Dúdolta a dallamot, miközben átvette a kávéját, felkapott hozzá két süteményt, készpénzben fizetett, és letelepedett egy ablak melletti székre. We Have All the Time in the World - dúdolta magában újra. És valóban. A fenébe is, ha valaki id�milliomos, valamivel agyon keli ütnie a napot, az isten szerelmére! Tökéletes rálátása volt az iroda bejáratára. Egy fekete Ferrari t�nt föl az úton. A legújabb modell, egy F430-as Spider. Közömbösen nézte az autócsodát, ahogy megáll az orra el�tt, mert nem tudott tovább haladni egy taxiból kiszálló utas miatt. Az új kocsik nem igazán érdekelték. Nem izgatták fel, mint a legtöbb embert. Legalábbis nem úgy, hogy nekem feltétlenül kell ez az autó. De azért ismerte a modelleket. Számon tartotta az extrákat, és pontosan tudta, mennyibe kerülnek. Lám, ez is egy el�nye annak, ha az ember id�milliomos. Az alufelni küll�i közé bepillantva észrevette, hogy a gépkocsit Brembo fékrendszerrel tuningolták: 380 milliméteres kerámiatárcsákkal, elöl nyolcdugattyús, hátul pedig négydugattyús féknyergekkel. Ezzel több mint 20,5 kilogramm súlymegtakarítást lehet elérni az acél féktárcsákhoz képest. A Ferrari elhúzott Sophie a másodikon volt, de nem tudta biztosan, melyik ablak mögött. Nem számít, csak az az egy bejárat van, ahol a n� bement, tehát ott is fog kijönni. Louis még mindig játszott. Boldogan dúdolt vele.

9. fejezet A klubtitkár irodája a North Brighton Golf Clubban katonás hangulatot árasztott, ami megfelelt a titkár úr el�életének, aki nyugdíjas �rnagyként került e fontos pozícióba. Aktív katonaként annak idején sikerült túlélnie Falklandot, majd Boszniát, és ami a legfontosabb, még golfos hendikepjét is ellensúlyozni tudta katonás fellépésével. A fényes mahagóni íróasztalon rendben sorakoztak a hivatalos iratok, s mellettük két kis klubzászló állt �rt katonás fegyelemmel. A falakon bekeretezett fényképek lógtak golfozókról és golflyukakról, antik üt�ket fektettek párbajkardokként egymáson keresztbe.

Bishop egyedül ült a nagy b�rkanapén, és hol Glenn Branson felügyel�re, hol a másik rend�rre, Nick Nichollra bámult. Bishop még a golföltözékében volt, és er�sen izzadt, egyrészt a h�ségt�l, másrészt attól, amit hallott. - Mr. Bishop - mondta a magas, fekete felügyel�. - Sajnálom, amit mondanom kell. A takarítón�jük - Branson visszalapozott a noteszében -, Mrs. Ayala ma reggel nyolc harminckor érkezett a hove-i Dyke Road Avenue-n lev� házukba, és azt látta, hogy Mrs. Katherine Bishop ... - a felügyel� szünetet tartott, mintha a név meger�sítésére várna. Bishop bambán bámult maga elé. - Hm..., szóval, Mrs. Bishop, úgy t�nt, hogy nem lélegzik. A ment�kocsi nyolc ötvenkett�kor ért a helyszínre, és a ment�sök azt jelentették, hogy nem találtak életjeleket Mrs. Bishopnál. A törvényszéki orvos kilenc harminckor érkezett meg, és hivatalosan is megállapította, hogy az ön felesége halott. �szintén sajnálom, uram. Bishop kinyitotta a száját, arca rángatózni kezdett; szeme körben forgott, mintha elvesztette volna látását. Er�tlen nyögés hagyta el a torkát: - Nem! Ez nem lehet igaz. Nem! - arcát kezébe temette. Könyörgöm, mondják azt, hogy ez nem igaz! Hosszú csönd következett, melyet csak a férfi zokogása tört meg. - Kérem! - szólalt meg újra. - Ez nem igaz, ugye? Nem Katie az! Nem az én drága kincsem... A két rend�r roppant feszélyezetten, mozdulatlanul ült. Glenn Branson feje majd széthasadt a másnaposságtól, s átkozta magában Roy Grace-t, amiért belerángatta �t ebbe a melóba. Más esetben az erre kiképzett családvédelmi tisztek közölték a hozzátartozóval a tragédia hírét. Grace, illetve valamelyik közvetlen munkatársa csak akkor végezte maga ezt a kellemetlen kötelességet, ha gyanús körülmény merült fel, és a nyomozó látni akarta az illet� családtag reagálását. Ilyenkor a családvédelmisek csak kés�bb kapcsolódtak be a munkába. Amióta Roy felébredt barátja házában, az egész reggel olyan volt, mint egy lázálom. El�ször is ki kellett mennie a helyszínre. Egy csinos, vörös hajú harmincas n� feküdt az ágyon meztelenül. Két nyakkend�vel kötözték meg, s egy második világháborús gázmaszk hevert mellette az ágyon. Egy keskeny sérülésnyom látszott a nyakán, amely akár kötélt�l is származhatott valószín�leg megfojthatták, de korai lett volna biztosat állítani. Egy elfajult szexuális játék vagy gyilkosság? Csak a b�nügyi patológus, aki nagyjából most érkezhet a helyszínre, mondhat biztosat a halál okáról. Grace, ez a dörzsölt gazfickó, akit Glenn egyébiránt istenített - igaz, néha maga

se tudta - , miért utasította �t, hogy menjen haza, öltözzön át, és utána keresse fel a férjet a halálhírrel. Glenn visszautasíthatta volna, hiszen még betegszabadságon volt, és alighanem vissza is utasította volna, ha bárki más kérte volna erre. Grace azonban más... és bizonyos értelemben, bármilyen furcsán hangzik is, hálás volt érte, hogy az események elterelik a figyelmét a saját fájdalmáról. Így hát hazament Nick Nicholl kíséretében. Kollégája újdonsült apa volt, és végig az úton az apaság dicséretét zengte. Glenn legnagyobb megkönnyebbülésére Ari nem volt otthon. Glenn megborotválkozott, átöltözött, és most itt találta magát ebben a golfklubban, azzal a nem igazán hálásnak t�n� feladattal, hogy a halálhír közlése után figyelje meg a férj magatartását. Statisztikai tény, hogy az Egyesült Királyságban a gyilkosságok elkövet�inek mintegy hetven százaléka az áldozatok ismeretségi köréb�l kerül ki. Ebben az esetben kétségkívül a férj számított az els� számú vizsgálati alanynak. - Hazamehetek, hogy megnézhessem �t? Óh, drágaságom. Óh, én édesem... - Sajnálom, uram, de a házba addig nem léphet be, amíg a törvényszéki szakért�k nem végeztek. A feleségét valamikor a délel�tt folyamán fogják átszállítani a halottasházba. Ott lesz lehet�sége megnézni... s�t, kérni is fogjuk rá, mert szükséges, hogy azonosítsa a holttestet. Branson és Nicholl csöndben figyelték, amint Bishop visszaül a kanapéra, arcát tenyerébe temeti, és el�re-hátra hajladozik. - Miért nem mehetek be a házba? A saját otthonomba? A mi otthonunkba? - fakadt ki hirtelen. Branson Nichollra nézett, aki közömbösen bámult kifelé az ablakon, és figyelte a négy golfozót a kilences lyuknál. Mi lenne most a diplomatikus válasz? Branson keményen Bishopra nézett, és figyelte a férfi arcát, különösen a szemeit, majd megszólalt: - Részletekbe nem bocsátkozhatunk, de annyit elmondhatok, uram, hogy a házát b�nügyi helyszínként kezeljük. - B�nügyi helyszínként? - kérdezett vissza Bishop megrökönyödve. - Tartok t�le, igen - er�sítette meg Branson. - Mi... miféle b�nügyi helyszínként? Branson a megfelel� választ keresve elgondolkodott pár pillanatig. Nehezére esett kimondani: - Felmerült néhány gyanús körülmény a felesége halálával

kapcsolatban, uram. - Gyanús körülmény? Mir�l beszél? - Attól tartok, most még nem mondhatom el. Meg kell várnunk a törvényszéki orvos szakért� jelentését. - Törvényszéki orvos szakért�? - rázta a fejét Bishop hitetlenkedve. - De hát a feleségemr�l, Katie-r�l van szól. Nem mondhatja el nekem, hogyan halt meg a feleségem? A férje vagyok, könyörgök! - jajongott Bishop, és újra a tenyerébe temette arcát - Megölték? Ezt akarja mondani? - Részleteket e pillanatban nem árulhatok el, uram. - Dehogynem! Nagyon is elárulhat! Hiszen én vagyok a férj, következésképpen jogom van tudni a részletekét! Branson nyugodtan nézett vissza rá. - Ahogy mi is tisztán látunk, mindent meg fog tudni, uram. Egyel�re csak annyit kérünk önt�l, hogy fáradjon be velünk a kapitányságra, hogy végigvehessük az eseményeket. Bishop széttárta a karjait - De hát, egy golfverseny középén vagyok. Én... Branson ezúttal sokatmondó pillantást váltott kollégájával. Különös prioritás. Persze sokkhatás alatt az emberek gyakran mondanak furcsa dolgokat. Ebb�l még nem kell feltétlenül messzemen� következtetéseket levonni. Ugyanakkor Branson figyelmét elterelte az a korántsem elhanyagolható kérdés, hogy megpróbált visszaemlékezni, hány órával ezel�tt is vette be a fájdalomcsillapító tablettákat. Nem ártana egy kicsit ráer�síteni! Kotorászni kezdett a zsebében, el�halászott egy levél paracetemolt, majd kipattintott kett�t a fóliából. Víz nélkül, a nyálával próbálta lenyelni a gyógyszereket, de azok félúton elakadtak a torkán. - Elmagyaráztam a helyzetet a barátainak, uram. Megértik - mondta Branson, és próbált újra nyelni egyet. Bishop megrázta a fejét. - Rontom az esélyeiket. Ki fogják �ket zárni a versenyb�l! - Igazán sajnálom, uram - tárta szét a kezét Branson, s kis híján hozzátette: szar ügy. De a megjegyzést inkább magában tartotta.

10. fejezet A Blinding Lights épp egy horrorfilm el�készületein dolgozott, melyet majd Malibuban, Los Angelesben forgatnak. Gazdag gyerekekr�l szól a film, akiket egy malibui gyerekzsúron felfalnak az �rb�l érkezett mikroorganizmusok. Amióta kisgyerekként látta az Óz, a csodák csodáját, Sophie Harrington csakis a film közelében tudta elképzelni az életét. Most végre megvalósult az álma, hiszen olyan munkahelyen dolgozott, ahol filmesekkel, különböz� mozisztárokkal találkozhatott, még ha nem is feltétlenül a legnagyobbakkal, de azért nem is teljesen ismeretlenekkel. A két cukorral édesített tejeskávét Adamnek nyújtotta át, a jázminteát Cristiannek, majd letelepedve az asztalához maga mellé tette a saját bögréjét (tea két cukorral és tejjel), s hozzálátott végigböngészni beérkezett e-mail-üzeneteit. Mindegyikkel kellett volna foglalkoznia, de most igazából csak egyvalami volt fontos a számára. El�vette zsebéb�l a mobilját, s megint feltárcsázta a számot. Rögtön üzenetrögzít�re kapcsolt. - Hívj fel, ahogy tudsz! - hagyott üzenetet - Aggódom miattad. Nagyon. Egy órával kés�bb újból megpróbálta elérni a párját. Továbbra is csak a hangposta kapcsolt be. Közben egyre csak szaporodtak az e-mailek. A teája érintetlenül állt az íróasztalon. A forgatókönyv olvasásában egy sort sem haladt el�re. Ma reggel még nem csinált semmit sem. Elfelejtett asztalt foglalni a Caprice-ban holnapra a f�nökének, Luke Martinnak, és Adamnek. sem szólt, hogy törölték a délutáni megbeszélését Harry Hicks gyártásvezet�vel. Egyszóval, az egész napján totális káosz uralkodott. Aztán megszólalt a telefonja, és hirtelen rájött, hogy lehet ez még sokkal rosszabb is.

11. fejezet A holttest még nem árasztotta magából a bomlás jellegzetes szagát, ami azt jelezte, hogy a halál nem túl régen állhatott be. Persze a légkondicionáló is derekasan dolgozott Bishop hálószobájában, és ez valamelyest kordában tartotta a rekken�

augusztusi h�séget. A döglegyek - vagy szalonképesebben: húslegyek - még nem érkeztek meg, de alighanem már úton vannak. Már akár öt mérföldr�l is megérzik a halál szagát. Akárcsak a riporterek - utóbbiak közül egy máris a kapu el�tt várakozott, és próbálta faggatni az ott posztoló rend�rt, de a testbeszédb�l ítélve nem sokra ment vele. Roy Grace kapucnis, fehér, steril papírköpenyben, gumikeszty�ben és a cip�jére húzott nejlonzacskóban figyelte a b�nügyi riportert a szoba ablakából. Kevin Spinella, egy markáns arcú fickó a húszas éveinek elején járhatott, szürke öltönyt és rosszul megkötött nyakkend�t viselt, s jegyzetfüzettel a kezében rágta az elmaradhatatlan rágógumit Grace ismerte a riportert; a helyi újságnak, az Argusnak dolgozott, és kezdett szert tenni arra a hátborzongató képességre, hogy már órákkal a hivatalos rend�rségi közlemény kibocsátása el�tt megjelent a tetthelyen. Abból ítélve, hogy milyen gyorsan és pontosan jutottak el a hírek az országos sajtóhoz, Grace már régóta gyanította, hogy valaki a rend�rségt�l vagy az irányító központból szivárogtatja ki a híreket a fickónak. E pillanatban azonban Grace-nek kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Tiszteletben tartva a helyszínel�k által elzárt területet, keresztülment a szobán, és egyik hívást a másik után bonyolította a mobilján. Irodahelyiséget és íróasztalokat intézett a különleges csoport tagjainak, valamint tanácskozást szervezett a felderít� tisztekkel, hogy kialakítsák a nyomozás stratégiáját Ez az a helyzet, amikor minden pillanat számít. Az úgynevezett arany óra. Amit a tetthelyre érkezés els� órájában teszel, az nagyban befolyásolhatja a nyomozás végs� kimenetelét. És ebben a h�tött szobában, mely finom parfümillattal volt átitatva, a telefonhívások között egymás után többször ugyanazt a kérdést tette fél magának: vajon tényleg véletlen halálesetr�l van szó? Egy hóbortos szexuális játék fajult idáig? Vagy gyilkosság történt? A legtöbb gyilkosságnál az elkövet� kivetk�zik önmagából. Roy Grace a hosszú évek folyamán nem sok olyan tettessel találkozott, aki képes lett volna meg�rizni uralmát az idegei fölött - közvetlenül a tett elkövetése után semmiképpen sem. A legtöbb agyára vörös köd telepszik ilyenkor. Adrenalin szintjük az egekbe szökik, gondolataik összezavarodnak, cselekedeteiket - bármit terveztek is el magukban - meghatározza az a tény, hogy egyszer�en nem számolnak azzal a kémiai folyamattal, mely az agyukban ilyenkor törvényszer�en elindul. Grace nemrég látott a tévében egy dokumentumfilmet arról, hogy az emberi evolúció nem tud lépést tartani az emberi társadalom fejl�désével. Ha például valaki egy adóellen�rrel kerül összet�zésbe, elemi érdeke azt diktálná, hogy �rizze meg a

nyugalmát. Ehelyett feltámadnak a harci ösztönei - ugyanazok a primitív reakciók, melyek, mondjuk, a szavannában kerítik hatalmába az embert, ha egy éles fogú tigrissel találja magát szemben. Jókora adrenalin löket önti el a testet, remegni kezd és verejtékezik az illet�. Id�vel aztán az adrenalin hullám csillapul. Következésképpen a sikeres nyomozás kulcsa, ha az elkövet�t még ebben a kezdeti, önkívületi fázisban próbálod meg nyakon csípni. A hálószoba a ház teljes szélességét átfogta - a házét, melyr�l Grace minden irigység nélkül is pontosan tudta, hogy effélét soha nem engedhetne meg magának, és ha mégis, ami csak egy lottóf�nyeremény esetén lenne elképzelhet� - s ez már csak azért is valószín�tlen, mert hetek óta elfelejtett szelvényt vásárolni - nos, akkor sem ilyen házat vásárolna magának. Talán egy kedélyes, György korabeli birtokot egy tóval és pár száz hektárocskával. Valami olyasmit, amelynek el�kel� stílusa van. Igen. Grace lovag. Az ilyesmi után tudna egy kicsit sóvárogni, valahol a szíve titkos rejtekében. De nem egy ilyen közönséges, ál-Tudor giccshalmaz után a fehérre mosott falak és az elektromos szögesdrót kapuk mögött Brighton és Hove leghivalkodóbb útján, a Dyke Road Avenue-n. Semmi esetre sem! Az egyetlen, viszonylag tetszet�s dolog, melyet eddig felfedezett, az a garázsban egy véd�huzattal letakart, t�rhet�en felújított 3.8-as Jaguar Mk2-es volt, ami arra utal, hogy némi jó ízlés talán mégis szorult ezekbe a Bishopékba. A másik két autó azonban nyomban cáfolni látszott ezt a jóindulatú feltételezést Egy sötétkék BMW 3-as kabrio meg egy fekete Smart állt a felhajtón. Mögöttük, a kaviccsal felszórt körben, a ház el�tt a gyilkossági csoport négyszögletes járm�ve, egy rend�rségi kocsi, és a helyszínel� csoport tagjainak autói zsúfolódtak. És hamarosan csatlakozik hozzájuk egy sárga Saab, a b�nügyi patológus, Nadiuska De Sancha kocsija is. A szoba távolabbi végéb�l, az ágyból a tengerre és a teraszosan kiképzett kertre nyílt kilátás, melynek közepén egy úszómedence helyezkedett el, valamint egy díszes szök�kút a Mannequin Pis másolatával. A pisil� fiúcska minden bizonnyal színes sugárban könnyít magán az est leszállta után, gondolta Gracé, miközben egy újabb számot hívott. Ezúttal Norman Potting nyomozót próbálta meg utolérni - ugyan nem túl népszer� ember a csoport tagjainak körében, de Grace egy korábbi nyomozásnál megbizonyosodott róla, hogy nagy munkabírású és megbízható kolléga. Nyomban rá is hagyta az összes biztonsági kamera felvételeinek begy�jtését a tetthely két mérföldes körzetében, továbbá a Brightonból kivezet� utaknál. Ezt követ�en Grace

egy külön vizsgálócsoportot szervezett a közvetlen szomszédok kifaggatására. Majd figyelmét ismét a baldachinos franciaágy felé fordította. A halott n� karjait kifeszítették, s nyakkend�vel az ágy oszlopához kötözték, a széttárt karok látni engedték a frissen borotvált hónaljakat. Eltekintve egy piciny, arany nyaklánctól, melyen egy narancssárga katicabogár függött, valamint egy arany jegygy�r�t�l és egy jókora gyémántot tartalmazó eljegyzési gy�r�t�l, a n� meztelen volt. Csinos arcát vörös hajfürtök keretezték, szemei alatt fekete karikák húzódtak, melyek feltehet�en a mellette hever� második világháborús gázmaszktól keletkeztek. Grace azokat a szavakat ismételgette magában, melyek az évek során a számtalan gyilkossági helyszíneléskor szinte mantraként rögz�dtek benne. Mir�l árulkodik a tetthelyen fekv� holttest? Lábujjai rövidek voltak és tömpék, rózsaszín lakk fénylett rajtuk. Ruhái a padlóra dobálva, mint aki sietve vetk�zött. Egy kimustrált játék mackó feküdt a ruhák közt. A szeméremdomb körülötti alabástromszín� bikinivonaltól eltekintve a test mindenütt napbarnított volt, akár a hetek óta tomboló angliai nyárnak, akár egy tengerentúli nyaralásnak, vagy akár mindkett�nek köszönhet�en. Közvetlenül a nyaklánc fölött bíborszín� vonal húzódott a nyak körül; egy zsineg nyoma, mely a halál valószín�síthet� okára utalt, noha Grace óvakodott az elhamarkodott következtetésekt�l. A halott n�t bámulva Grace óhatatlanul is elt�nt feleségére, Sandyre gondolt Lehet, hogy veled is ez történt, drága kincsem? Legalább a hisztérikus takarítón�t eltávolították a házból. Azt csak a Jóisten tudja, mennyi bizonyítékot tett tönkre a helyszínen, amikor letépte a halott n�r�l a gázmaszkot és összevissza rohangászott, mint egy fejetlen csirke. Miután Grace nagy nehezen lecsillapította, sikerült kihúzni bel�le pár használható információt. Elmondta, hogy az áldozat férje, Brian Bishop a hétvégeket rendszerint Londonban töltötte, és hogy ezen a reggelen, egy golfversenyen vett részt Észak-Brightonban egy olyan drága klubban, melyet a legtöbb rend�r nem engedhetne meg magának - nem mintha Grace-t különösebben érdekelte volna a golf. Id�közben megérkezett a helyszínel� csoport, és a nyomrögzít�k keményen munkához láttak. Egyikük négykézlábra ereszkedve szövetrostokat keresett a sz�nyegen, egy másik ujjlenyomatok után kutatott a falakon és minden más felületen. Vezet�jük. Joe Tindall szobáról szobára vizsgáltatta át a helyszínt. Tindallt nemrég nevezték ki a csoport élére. És ugyancsak nemrég hagyta ott a

feleségét egy jóval fiatalabb lányért, s a magánéletében bekövetkezett változás elképeszt� átalakulást hozott Tindall külsejében. Grace alig akart hinni a szemének. Pár hónapja Tindall még egy örült tudóshoz, vagy legjobb esetben is egy szórakozott professzorhoz hasonlított: szerteszét álló hajával, szódásüvegtalp vastagságú szemüvegével. Most viszont a fejét simára borotválta, alsó ajkától az álla közepéig egy keskeny, függ�leges sz�rcsík szaladt le, négyszögletesre cserélt szemüvegkeretébe pedig kékes árnyalatú, sötétített lencséket rakatott. Grace, aki a felesége elt�nése után évekig magányosan élt, s csak mostanában kezdett kiépíteni egy új kapcsolatot, ugyancsak igyekezett magát küls�leg is valahogyan összeszedni, de be kellett látnia, hogy Tindallhoz képest sehol sincs az önmegújításban. A holttestet hirtelen fehér fényözönbe vonta a fényképez�gép másodpercenként felvillanó vakuja. A fotós, egy örök jó kedély�, negyvenes éveinek végén járó, ezüstös hajú férfi, Derek Gavin, korábban saját portréstúdiót üzemeltetett Hoveban, csakhogy a digitális technika beköszöntével kicsúszott a lába alól a talaj. Sajátos akasztófahumorával azzal vigasztalta magát, hogy a b�nügyi helyszínelés azért fekszik neki jobban, mint a portréfotózás, mert itt legalább nem kell amiatt aggódnia, hogy a modell bemozdul vagy nem mosolyog Az egyetlen jó hír ma reggel Grace számára az volt, hogy kedvenc patológusát rendelték ki az esethez. A spanyol születés�, orosz arisztokrata felmen�kkel büszkélked� Nadiuska De Sancha mókás, olykor túl fesztelen teremtés volt, de a munkáját els�rangúan végezte. Grace óvatosan körüljárta a holttestet, és akadt néhány olyan pillanat, amikor a zsineget szinte a saját nyakán érezte. Zsigerekig hatott a látvány. Miféle istenverte szadista szörnyeteg tette ezt? Grace szeme közvetlenül a vagina alatti kis foltra tévedt a fehér leped�n. Sperma szivárgott volna oda? Jézusom. Sandy. Rettenetes volt számára, valahányszor egy fiatal n� holttestéhez kellett kimenni, helyszínelni. Bárcsak valaki más tett volna ma az ügyeletes! A rokokó utánzatú éjjeliszekrényen volt egy telefon. Grace csaknem felvette a kagylót, hiába, a megrögzött szokásoktól nehéz megszabadulni. A rend�rségi szakirodalom legújabb kiadványai felhívták a nyomozók figyelmét arra, hogy a nyomrögzítésnek nem az a legjobb módja, ha a helyszínre érkez� rend�r rögtön a szobában található telefonhoz nyúl. Helyesebb, ha szól a nyomrögzít� kollégáknak, hogy rögzítsék az ujjlenyomatokat. Grace ennek megfelel�en áthívta az egyik szakért�t a szomszéd szobából, és szólt neki, hogy az összes telefonkészülékr�l

vegyék le az ujjlenyomatokat. Ezután régi, jól bevált szokása szerint elkezdte körbejárni a helyszínt, és a gondolataiba mélyedt. Szeme megakadt a falon lógó modern festményen. Kibet�zte a m�vész nevét Helen Steele. Vajon híres fest�? Kétségbeejt�, mennyire nem ért a m�vészetekhez, korholta magát már sokadszorra, amióta magával ragadta új kapcsolata. Aztán belépett az uszoda méret� fürd�szobába, és kinyitotta a zuhanyzókabin ajtaját. Akkora volt a fülke, hogy akár lakni is lehetett volna benne. Megkocogtatta a tusfürd�ket, géleket, samponokat. A tükrös fürd�szobaszekrény nyitva volt, Grace megszemlélte a különféle pirulákat is. Végig a takarítón� szavai jártak a fejében. Missze Bishop nem szók lenni héten. Nem vót éjjel. Tudom, mer vacsorát kelle csinyánom Misszi Bishopnak. � csak saláta. Ha Missze Bishop van, � szereti hús vagy hal. Én csinyáni nagy étel. Nos, ha Brian Bishop nem volt itt tegnap éjjel, akkor ki hempergett itt a feleségével? És ha Bishop ölte meg a n�t - akkor miért tette? Véletlen baleset? Mintha a zsineg nagyon távolról azt sugallta volna: „Nem"! És Grace ösztönei is ezt súgták.

12. fejezet A háború utáni építkezési láz számos épületéhez hasonlóan a dísztelen, négyszögletes, kétemeletes Sussex Ház sem tartotta magát túl jól. Az eredeti terveket szemlátomást az Art Deco korszak befolyásolta, és az építmény bizonyos szögekb�l úgy festett, mint egy kimustrált óceánjáró. Eredetileg kórháznak szánták, fert�z� betegségeket kezeltek itt az ötvenes évek elején. Ennek a célnak meg is felelt a hely elszigeteltsége Brighton külvárosában, úgyhogy a tervez� egyéni dics�ségét nem veszélyeztették környez� épületek. De az évek mostohán bántak vele. Ahogy a város terjeszkedett, az épület köré ipari övezet telepedett. Ma már senki sem emlékszik pontosan az okokra, de a kórházat bezárták, és egy készpénzszámláló gépeket gyártó cég vásárolta meg az ingatlant. Évekkel kés�bb egy fagyasztócég költözött ide, majd az American Express vette meg az épületet, és �k adták el a kilencvenes évek közepén a Sussexi Rend�rségnek.

Teljesen átalakították, megnyitásakor úgy mutatták be a közvéleménynek az új kapitányságot, mint a modern brit rend�rség zászlóshajóját. A közelmúltban ideköltöztették az �rizetes központot, hozzátoldottak az épülethez, ahova a cellákat költöztették, majd néhány egyenruhás alegységet is idehoztak. A parkolóhelyek számát ugyan kilencvenr�l négyszázharminc fér�helyre növelték, de nem mindenki gondolta úgy, hogy az épületegyüttes meg tud felelni eredeti rendeltetésének. Az elnevezés - Tanúkihallgatási Részleg - eléggé fellengz�sen hangzik a két kis szoba méretét tekintve, gondolta Glenn Branson. A kisebbikben csak egy monitor volt és két karosszék - innen lehetett kívülr�l figyelni a kihallgatásokat. A nagyobbik, ahol most Nick Nicholl nyomozó és a kétségbeesett Brian Bishop foglalt helyet, úgy volt kialakítva, hogy a tanúkkal, illetve a potenciális gyanúsítottakkal nyugodt körülmények között lehessen beszélni - annak ellenére, hogy a két beépített kamera egyenesen a kihallgatott személyre nézett. A szoba megvilágítása éles volt, a padlót szürke sz�nyeg borította, a falakat krémszín�re festették A nagy, déli fekvés� ablakon át rá lehetett látni Brightonra és Hove-ra egy ASDA bevásárlóközpont kockaépülete fölött. Három, vörös kárpittal bontott, öblös karosszék és egy elég jellegtelen kávézóasztal alkotta a berendezést, utóbbi, mintha egy végkiárusítás utolsó darabjaként került volna ide. A szobának új szaga volt, mintha a sz�nyeget épp most fektették volna le, és még a falakon a festék se száradt volna ki teljesen, de ez Branson emlékezete szerint mindig is így volt. Alig pár perce jött be ide, de már csorgott róla a veríték, akárcsak Nicholl nyomozóról és Brian Bishopról. Ez a baj az épülettel: a légkondicionáló nem m�ködik, az ablakok fele pedig nem nyitható. Branson bekapcsolta a videokamerát, bemondta a napot és az id�pontot. Nyomban hozzáf�zte Bishopnak magyarázatként, hogy ez csak afféle formalitás. Bishop beleegyez�en bólintott. A férfi teljesen maga alatt volt. Drágának látszó, ezüstgombos, cserszín� dzsekijében, melyet esetlenül húzott fel kék, kigombolt Armani pólóingére, fels� zsebébe csúsztatott napszemüvegével szánalmasan gubbasztott a széken. Skótmintás nadrágjával és golfcip�ivel az idegen környezetben, a golfpályán kívül, meglehet�sen furcsán hatott. Branson szíve megesett rajta. És közben nem tudta kiverni a fejéb�l, mennyire hasonlít a fickó Clive Owenre - mintha csak a Krupié cím� filmb�l lépett volna el�. Más körülmények között valószín�leg rá is kérdezett volna: nincs-e köztük rokonság. És habár a golf Bransont különösebben nem érdekelte, aligha állta volna meg, hogy meg ne kérdezze: miért van az, hogy a golfklubok egyfel�l oly aggályosán adnak a

formalitásokra, másfel�l meg úgy engedik kimenni a játékosaikat a pályára, mintha utcai pantomimm�vészek lennének? - Megkérdezhetem, Mr. Bishop, mikor látta utoljára a feleségét? A férfi tétovázott, miel�tt válaszolt volna. - Vasárnap este, nyolc óra körül - mondta udvariasan, de szenvtelenül, mintha el�tte hosszan gyakorolta volna, hogy lehet�leg minden érzelmet eltávolítson a hangjából. Branson nem tudta volna megmondani, vajon a pasas kiváltságos körökb�l származhat-e, vagy saját erejéb�l kapaszkodott fel. A piros Bentley, mely most is ott parkolt a golfklub el�tt, Bransonnak inkább valami futballistát juttatott az eszébe, semmint egy el�kel� személyiséget. Nyílt az ajtó, és Eleanor Hodgson, Roy Grace asszisztense - régen titkárn�nek hívták �ket - lépett be egy tálcával, melyen három kávéscsésze és egy pohár víz volt. Bishop rögtön lecsapott a vízre, s meg is itta, még miel�tt Eleanor elhagyta volna a szobát. - Vasárnap óta nem is látta a feleségét? - kérdezte Branson nem is titkolt csodálkozással a hangjában. - Nem. Hét közben rendszerint Londonban vagyok, az ottani lakásomban. Vasárnap este szoktam elutazni, és általában péntek este jövök haza - Bishop belebámult a kávéjába, majd aggályos precizitással kavarhatni kezdte az Eleanor Hodgsontól kapott m�anyag pálcával. - Szóval csak hétvégeken találkoztak? - Attól függött, hogy volt-e valami közös dolgunk Londonban. Id�nként Katie feljött egy vacsorára vagy vásárolni. Vagy bármire. - Bármire? - Színház, barátok. Kliensek. Szeretett feljönni, de... Bishop hosszan hallgatott. Branson kivárt, Nichollra pillantott, de látva, hogy az nem reagál, ö szólalt meg. - De? - Megvolt a maga társadalmi élete Brightonban. Bridzs, golf, jótékonysági tevékenység.

- Milyen jótékonyság? - Többféle szervezetben is benne volt. Kett�ben vagy háromban. Elhagyott feleségek, özvegyek... Katie-nek nagy szíve volt. Szeretett adni - mondta Brian Bishop, lehunyta a szemét, és arcát tenyerébe temette. - Óh, Jézusom! Mi történt? Kérem, mondják el! - Gyerekük van? - kérdezte Nick Nicholl váratlanul. - Közös gyerekünk nincs. Nekem van kett� az els� házasságomból. A fiam, Max tizenöt éves. A lányom, Carly tizenhárom. Max a barátjánál van Dél-Franciaországban. Carly a nagynénjénél, Kanadában. - Értesítsünk valakit a nevében, Mr. Bishop? - kérdezte Nicholl. A férfi zavartan rázta a fejét. - Kirendelünk egy szakembert a családvédelmisekt�l, aki mindenben segíteni fog önnek. Sajnálom, hogy pár napig nem térhet haza. Tud hova menni? - Ott van a londoni lakásom. - Szükségünk lesz magára az elkövetkez� napokban. Jobb lenne, ha itt tudna maradni Brightonban vagy a környéken. Talán egy barátjánál, vagy egy szállodában? - És mi lesz a ruháimmal? Kell a holmim.., tisztálkodó szerek, fehérnem�. - Ha elmondja a családvédelmisnek, hogy mire van szüksége, � mindent el fog hozni önnek. - Kérem, mondják el, mi történt! - Mióta voltak házasok, Mr. Bishop? - Öt éve. Áprilisban volt az évfordulónk. - Boldognak jellemezné a házasságukat? Bishop hátrad�lt, és hitetlenkedve rázta a fejét - Mi folyik itt? Miért vallatnak engem?

- Mi nem vallatjuk önt, uram. Csupán néhány alapkérdést teszünk fel önnek, hogy tisztábban láthassuk a családi hátterét. Az ilyesmi sokat segíthet a nyomozásnál. Rutinkérdésekr�l van szó, uram - Úgy gondolom, épp eleget elmondtam maguknak. Szeretném látni a..., a kedvesemet! Látni akarom Katie-t! Kérem! Kinyílt az ajtó, és egy magas férfi lépett be gy�rött, kék szín� öltönyben, melyhez fehér inget és kék-fehér csíkos nyakkend�t viselt. Világító kék szem�, s jobb napokat látott orra és borotválatlansága ellenére is bizalomgerjeszt� fickó volt, sz�ke haját egészen, rövidre vágatta. Er�s, érdes kezét Bishop felé nyújtotta. - Grace f�felügyel� vagyok g mutatkozott be. - Én vezetem a nyomozást ebben a... hm... ügyben. �szinte részvétem, Mr. Bishop. Bishop nyirkos kezével, hosszú ujjaival, melyek egyikén egy pecsétgy�r�t viselt, megszorította a feléje nyújtott kezet - Kérem, mondja el, mi történt! Roy Grace Bransonra pillantott majd Nichollra. Az elmúlt percekben a másik szobából figyelte a beszélgetésbe ezt nem akarta Bishop tudomására hozni. - Ma reggel golfozott uram? Bishop szeme hirtelen bal felé mozdult: - Igen, azzal kezdtem a napot - Megkérdezhetem, mikor játszott utoljára? Bishop megütközött a kérdésen. Grace, mint egy ragadozó madár figyelte a férfi reakcióját: a szemek egy pillanatra jobbra mozdultak, majd nagyon határozottan újra bal felé. - Múlt vasárnap. Grace most már tudta, mikor mond Bishop igazat és mikor hazudik. A szemmozgás figyelése bevált módszer, melyet neurológiai tanulmányai során sajátított el. Az ember agya két részre tagolódik; az egyikben található a memória, a másikat a kreatív oldalt, pedig a képzelet hozza m�ködésbe, vagy - éppen a hazugság. Ez a konstruktív oldal. Az oldalak egyénenként különböznek. Hogy kinek melyik a konstruktív oldala, azt egy látszólag ártatlan kérdéssel is meg lehet állapítani, ahogy ezt Grace éppen most tette. A jöv�ben tehát ha egy feltett kérdésre Bishop szeme balra mozdul, akkor igazat mond, ha jobbra, a konstruktív oldal felé, akkor nagy valószín�séggel hazudik. - Hol aludt ma éjjel, Mr. Bishop? Bishop meredten bámult maga elé, jelét sem adva érdekl�désnek vagy érdektelenségnek, így válaszolt - A londoni lakásomon.

- Tudja ezt valaki igazolni? A szemek izgatottan mozdultak balra. A memória oldala felé. - Gondolom a házfelügyel�, Oliver. - Mikor találkozott vele? - Tegnap este hét körül, amikor az irodámból hazaértem. És aztán ma reggel. - Hány órakor ért ki a golfpályára ma reggel? - Pár perccel kilenc után. - És egyenesen Londonból ment oda? - Igen. - Mikor indulhatott el? - Fél hat körül. Oliver segített bepakolni a holmimat a kocsiba - mármint a golfüt�ket. Grace elgondolkodott egy pillanatig. - Tudná igazolni valamilyen módon, hogy hol tartózkodott tegnap este hét óra és ma reggel fél hat között? Bishop szeme balra mozdult, a memória üzemmód felé, ami azt jelezte, hogy igazat mond. - Együtt vacsoráztam a pénzügyi tanácsadómmal a Piccadillyn. - És a házfelügyel� látta, mikor távozott, s mikor tért haza? - Nem. Hét után általában már nincs ott. Csak reggel jön megint - Mikor fejezték be a vacsorát? - Fél tíz körül. De mi ez az egész, boszorkányüldözés? - Dehogy, uram. Sajnálom, ha kissé sz�rszálhasogatónak t�nök, de ha önt tisztázzuk, akkor sz�kíthetjük a vizsgálatot. Elmondaná, kérem, mi történt a vacsora után? - Hazamentem a lakásomra, és kid�ltem.

Grace bólintott. Bishop zordan nézett rá, majd Bransonra és Nick Nichollra pillantott ellenségesen. - Micsoda? Maguk azt hiszik, hogy éjszaka visszajöttem Brightonba? - Ez kissé valószín�tlennek t�nik, uram - biztosította öt Grace. - Megadná nekünk a házfelügyel�je és a pénzügyi tanácsadója számát? És az étterem nevét? Bishop engedelmeskedett Branson jegyzetelt. - Megkaphatnám a mobilja számát, uram? És szükségünk lenne néhány, a feleségér�l mostanában készült fényképre is - kérte Grace. - Hogyne, természetesen. - Mr. Bishop, megengedné, hogy feltegyek önnek egy nagyon kényes kérdést? Ön természetesen nem köteles válaszolni rá, de ha megtenné, sokat segítene nekünk. A férfi tanácstalanul vállat vont. - Ön és a felesége szoktak szokatlan módon szexuális életet élni? Bishop felpattant – Mi a pokol ez? A feleségemet meggyilkoltak! Tudni akarom, mi történt tisztelt f�nyomozó..., f�f�felügyel�..., akárhogy is hívjak magát. - Grace f�felügyel� vagyok. - Miért nem válaszol, nekem erre az egyszer� kérdésre, Grace f�felügyel� úr? Túl nagy kérés, hogy egy ilyen egyszer� kérdésre tisztességes választ adjanak? - emelte fel a hangját Bishop, és egyre hisztérikusabbá vált. - Maguk közölték velem, hogy a feleségem meghalt, most pedig arra célozgatnak, hogy én öltem meg �t! Ez az, amit mondani akarnak? | A férfi szeme ide-oda cikázott. Valahogy le kell �t csillapítani. Grace hosszasan bámult rá. Nézte mulatságos nadrágját meg a cip�jét, mely leginkább azokra a kalucsnikra emlékeztetett, melyeket jobbára gengszterek hordtak a harmincas években. A gyász mindenkin máshogy lesz úrrá. Grace éppen elégszer megtapasztalta ezt, mind a munkájában, mind a magánéletében. Az, hogy a fickó ízléstelen házban lakik, és csiricsáré autót vezet, még nem teszi �t gyilkossá. Ett�l még derék, makulátlan állampolgár lehet. Nem szabad utat engedni az el�ítéleteknek, figyelmeztette magát a nyomozó. Az, hogy milliókat ér�, gusztustalan kéróban terpeszkedik, még nem zárja ki, hogy törvénytisztel�

állampolgár legyen, és zsákszámra gy�jtögethet szexboltokban vásárolt felszereléseket az ágynem�tartójában vagy pornómagazinokat az irodájában, az még nem jelenti azt, hogy gázmaszkot húz a felesége fejére, majd megfojtja. Persze nem is zárja ki. - Attól tartok, nem kerülhetjük meg ezeket a kérdéseket, uram. Higgye el, nem zaklatnánk ilyen kérdésekkel, ha nem tartanánk szükségesnek. Megértem, hogy nehéz ez önnek, és tudni akarja, mi történt. Biztosíthatom, hogy mindenr�l a megfelel� id�ben tájékoztatni fogjuk. Csak azt kérem, legyen egy kis belátással. Pontosan tudom, mit kell átélnie. - Igazán? Tényleg tudja, f�felügyel� úr? Van fogalma arról, milyen érzés az, amikor közlik magával, hogy a felesége halott? Grace-nek csaknem kicsúszott a száján: igen, sajnos van fogalmam róla, de fegyelmezte magát. Felfigyelt rá, hogy Bishop nem követelt ügyvédet, ami gyakran arra utalt, hogy a kihallgatott személy nem b�nös. De Grace-nek valami nem tetszett a pasasban. Rossz érzése volt, amit egyel�re nem tudott szavakba önteni, de egyfolytában ott motoszkált benne. Sarkon fordult, visszament az irodájába, és felhívta Linda Buckleyt, az egyik legjobb összeköt� tisztet a családvédelmi osztályon. Számos esetben dolgozott vele, és nagyon jó tapasztalatai voltak. Megkérte rá, hogy vegye kezelésbe Bishopot. - Közeli megfigyelés alatt akarom tartani a pasast. Jelentést kérek minden szokatlan megmozdulásáról. Ha kell, külön megfigyel� csoportot rendelek ki mellé - közölte Grace Lindával

13. fejezet

A pult mögött Clyde Weevels, egy magas, kígyó alakú fickó állt. Tüskésre zselézte fekete haját, s az ajkát szinte folyamatosan benedvesítette örökké kilógó nyelvével. Elégedetten szemlélte - pillanatnyilag üres - birodalmát Broadwick Street-i kiskereskedése közvetlenül a Wardour Street mögött, a Sohóban, ugyanazt a lényeget álcázó feliratot viselte, mint a környék tucatnyi hasonló, sötét kis árudája: Private Shop. Az iszapszín� bels� megvilágításban m�péniszek; síkosító olajok és zselék, illatosított kondomok, felfújható szexbábuk, tangabugyik, fügefalevélkék, korbácsok, bilincsek, pornómagazinok, DVD-k sorakoztak a polcokon minden mennyiségben. A

„keményebb" áru az üzlet hátsó szekciójában várta a megbízható, állandó kuncsaftokat. Minden segédeszköz fellelhet� volt itt egy pompás kis éjszakai kalandhoz heteroszexuálisoknak, melegeknek, biszexuálisoknak, vagy éppen magányos szado-mazochistáknak - mint amilyen ö maga is volt, noha ezt még saját magának sem vallotta volna be, nemhogy másnak, különösen nem Josénak. Csak éppen az igazira várt, mint oly sokan mások. De rá nem ezen a helyen fog ráakadni. Az igazi, talán éppen a magányos szívek honlapját böngészve odakint vár rá valahol. Egy olyan partner után sóvárgott, aki magas, karcsú, csodás táncos, s aki egyúttal a kickboxban is jártas. Merthogy mostanában Clyde ezt gyakorolja. Hátul, a biztonsági kamerák mögött szokott edzeni: körkörös rúgás, szemberúgás, oldalrúgás. És mindehhez még egy tízhüvelyes dákó is! Nem semmi! És itt aztán mindent megkapsz, amit csak akarsz. Csak mondd meg, mi kell! Nevezd meg! Milyen pornót akarsz? Játék kell? Drog? Minden van! A négyes kamerát kedvelte a legjobban. Az ajtó el�tt az utcát mutatta. Szerette nézni, ahogy beléptek az üzletbe, különösen az öltönyös pasik. Az a hanyag mozdulat, ahogy besurrannak az ajtón, mintha tulajdonképpen nem is ide készültek volna, csak valami fatális véletlen folytán vennének kilencvenfokos fordulatot, mintha egy láthatatlan mágnes vonzaná �ket, mely abban a pillanatban lépett m�ködésbe, amikor elhaladtak az üzlet el�tt. Mint ez a hajszálcsíkos ruhájú fazon a rózsaszín� nyakkend�jében, aki épp most akadt horogra. Ez igazából nem is én vagyok - valami ilyen pofával pillant a pult felé mindegyik, hogy aztán azzal a béna félvigyorral, amilyet a szélütésesek arcán lehet látni, meginduljanak a m�dákók, felfújható macák, láncos bilincsek birodalmába. Újabb kuncsaft érkezett. Ebédid� van, hiába, no. Na, ez egy kicsit másfajta volt. Kapucnis ürge, sötét szemüvegben. Clyde levette a szemét a monitorról, és figyelni kezdte az üzletbe lép� figurát. Klasszikus tolvajtípus. A kapucni takarja az arcát a kamerák el�l. És ez aztán tényleg furcsán viselkedik. Megáll az ajtónál, és kifelé bámul a homályos üvegen át az utcára, majd megszívja a kézfejét Aztán odajön a pulthoz, és megszólal, de nem néz a szemedbe. - Van gázmaszkjuk? - Gumi és b�r is - felelte Clyde készségesen, s az üzlet hátsó traktusa felé mutatott. Maszkok és csuklyák lógtak ott minden választékban, orvos, ápolón�,

stewardess, és Playboy-nyuszi jelmezek között, s�t még egy zsokét is felakasztottak, mint egy cs�dör herezacskóját. Ám a fickó, ahelyett, hogy hátraballagott volna, visszasietett az ajtóhoz, és újból kifelé bámult. Az utca túloldalán egy fiatal n�, Sophie Harrington állt egy olasz pékség pultjánál, és élénken beszélt a mobiltelefonjába. Hóna alatt képeslapot szorítva várt a ciabattájára, melyet épp most vettek ki a mikróból. A fickó elképzelte, milyen lesz majd, amikor rápróbálja a gázmaszkot.

14. fejezet

Mindig megfog ez a hely - riadt fel Glenn Branson csendes, borongós hangulatából, miközben balra indexelt, és lassított öreged�, gesztenyebarna Alfa Rómeójával. Elhaladt egy fekete tábla mellett, melyen aranybet�kkel ez állt: BRIGHTON ÉS HOVE VÁROSI HALOTTASHÁZ. - Nekik adományozhatnád az ócska zenegy�jteményedet - Nagyon vicces. Mintha csak a hely iránti tisztelet parancsolta volna, Branson el�rehajolt, és lehalkította Katie Melua CD-jét - Valahogy - mondta Grace védekez�n - én kedvelem Katié Meluát. Branson vállat vont. Aztán újra megrándította a vállát - Mi van? - nézett rá Grace. - Legjobb lenne, ha rám bíznád, hogy összeállítsam a zenei kollekciódat. - Tökéletesen meg vagyok elégedve a CD-immel. - Tökéletesen meg voltál elégedve a ruházatoddal is, amíg be nem bizonyítottam, milyen szerencsétlen vén majomnak nézel ki benne. És a hajaddal is tökéletesen elégedett voltál. Most végre elkezdtél hallgatni rám, és nézd meg: tíz évet

fiatalodtál. És még be is csajoztál, nem? Ráadásul nem is akármilyen n�d van! Kovácsoltvas kapu t�nt föl el�ttük téglaoszlopokkal. Mögötte egy hosszú, egyemeletes, villaszer� épület húzódott, melyet szürke, kavicsos habarccsal vakoltak be. Ebben a melegben mintha magukba szívták volna a hervasztó nyári nap minden forróságát. Fedett beálló húzódott az épület egyik oldalán, elég tágas ahhoz, hogy egy ment�autó vagy ami még gyakoribb: a halottkém sötétzöld, egyter� kocsija be tudjon állni. A másik oldalon a fal mellett kocsik parkoltak, köztük egy nyitott tetej�, sárga Saab, Nadiuska De Sancha autója, és ami Grace számára ennél is sokkal fontosabb volt, egy kis kék MG sportkocsi, ami azt jelentette, hogy Geo Morey ma szolgálatban van. És a reá váró borzalmak ellenére Grace hirtelen feldobódott. Eléggé illetlen dolog, de mit tegyen? Hosszú éveken át nagyon utálta, ha ide kellett jönnie. F�leg a kezd� rend�rtisztek kiképzésének része, hogy gyakran kell kilátogatniuk a halottasházba. Csakhogy Grace számára a hely mára már egészen mást jelentett. Váratlanul Bransonra mosolygott, s ezt mondta: „Ami egy hernyónak a világvége, azt a mester pillangónak nevezi". - Micsoda? - kérdezte Branson értetlenül. - Csuang Ce - ragyogott fel Grace, s próbálta barátját is emelkedett hangulatba hozni. - Kicsoda? - Kínai filozófus. Krisztus el�tt 275-ben halt meg - felelte Grace, de azt nem árulta el, kit�l szerezte értékes ismereteit. - És odabent van a hullaházban? - Ostoba nyárspolgár vagy - felelte Grace, miközben bekanyarodott a parkolóba, és leállította a motort. Branson némileg felélénkülve oldalra billentett fejjel válaszolt:- Óh, igazán? És mióta vagy így otthon a filozófiában, öreg harcos? A korára utaló megjegyzések mindig érzékenyen érintették Grace-t Épp most ünnepelte - már amennyire ez a helyes kifejezés a harminckilencedik születésnapját, és csöppet sem dobta fel a gondolat, hogy jöv�re már átlépi a negyedik x-et.

- Nagyon vicces. - Láttad az Utolsó császár cím� filmet? - Nem emlékszem. - Hát persze, mit�l is emlékeznél rá - gúnyolódott Glenn. - Csak kilenc Oscart nyert. Remek film volt. Vedd ki DVD-n, már amennyiben az id�d engedi, és nem vagy túl betáblázva a Született feleségek legutóbbi epizódjával. És - tette hozzá, miközben fejével a halottasház felé intett - még mindig pórázon tart? - Ehhez semmi közöd. A dologhoz persze Bransonnak nagyon is köze volt, mint ahogy mindenki mást is érintett, hiszen Grace új kapcsolata túlságosan is lefoglalta a f�felügyel� energiáit, és ez érezhet� volt a munkájában is. Grace hirtelen úgy érezte, jobb, ha témát vált - Na, és mit gondolsz? � ölte meg? - Nem kért ügyvédet - felelte Branson. - Látom, tanulsz - mondta Grace �szinte elismeréssel. Tény, hogy amikor letartóztatják a b�nöz�ket, többségük elég engedelmes. Azokról, akik hevesen tiltakoznak, utóbb gyakran kiderül, hogy ártatlanok - legalábbis ennél a b�ncselekményfajtánál. - De hogy � ölte-e meg a feleségét? Nem tudom. E pillanatban lövésem sincs róla - tette hozzá Branson. - Nekem sincs. - A szeme mit mondott? - Nyugodtabb helyzet kell hozzá. Hogyan reagált, amikor közölted vele a hírt? - Összeomlott. Elég �szintének látszott - Sikeres üzletember, mi? - jegyezte meg Grace. A t�zfalnál parkoltak egy borostyánbokor árnyékában. Légáramlat csapott be a nyitott tet�n és az ablakokon. Egy kicsiny pók ereszkedett le hirtelen a bels� tükörr�l. - Igen, szoftverekkel foglalkozik, vagy valami ilyesmi - mondta Branson.

- Tudod, melyik jellemvonás a legfontosabb ahhoz, hogy valaki jó üzletember legyen? - Bármi is legyen az, bel�lem hiányzik. - Szociopatának kell lenni. Magyarul ez azt jelenti, hogy nem szabad hogy legyen lelkiismereted. Branson lenyomta a gombot, hogy az ablakot lejjebb eressze. - A szociopata egyben pszichopata is, igaz? - kérdezte, s széles tenyerére vette a pókot, majd gyengéden kidobta az ablakon. - Ugyanaz jellemzi mind a kett�t, egyetlen lényeges eltéréssel: a szociopata uralkodni tud magán, míg a pszichopata nem. - Szóval - összegezte Branson -, Bishop sikeres üzletember, kövétkezésképp szociopata, ergo megölte a feleségét Bingó! A kör bezárult. Menjünk, és tartóztassuk le? Grace elvigyorodott - Egyes drogkeresked�k magasak, feketék és kopaszok. Te magas vagy, fekete és kopasz. Tehát drogdíler vagy. Branson elkomorult, majd széttárta a karját - Lebuktam. Tégy velem, amit akarsz. Grace kinyújtotta a tenyerét - Jó. El�ször is adj nekem azokból a kis pirulákból, melyeket reggel adtam neked - ha van még. Branson átnyújtott két fájdalomcsillapítót. Grace a keszty�tartóból el�vett egy palack ásványvizet, hogy leöblítse a torkán a gyógyszereket. Majd kiszállt a kocsiból, céltudatos léptekkel megindult a kékre festett bejárati ajtó felé, és megnyomta a cseng�t. Branson ott tornyosult mellette, bár a f�felügyel� e pillanatban nem bánta volna, ha szeretett kollégája néhány percre felszívódik, és hagy neki egy kis id�t a magánéletre. Csaknem egy hete nem látta Cleót, és nagyon vágyott már egy-két meghitt percre vele. Hogy legalább meg tudjon bizonyosodni róla, hogy a n� még most is úgy érez iránta, mint egy héttel ezel�tt. Pár másodperc múltán Cleo kinyitotta az ajtót, és Grace-t pontosan ugyanaz az érzés járta át, mely minden egyes alkalommal a hatalmába kerítette, amikor meglátta a n�t. Leírhatatlan gyönyör�ség járta át a zsigereit

Az új-beszéd szótára szerint, amelyet az úgynevezett politikai korrektség valamelyik elvetemült irodájában eszeltek ki, Cleo Morey hivatalos beosztása ez id� tájt „rangid�s anatómiai patológus szakember" volt. Régen ezt vezet� halottkémnek hívták, s az elnevezést mindenki értette. Na, nem mintha bárki is, aki ismerte Cleót, vagy látta az utcán sétálni, valaha is kitalálta volna a foglalkozását. A húszas éveinek végén járó, manöken alakú, hosszú sz�ke hajú teremtés egészséges önbizalomtól sugárzó mosolyával, akárhogy is nézzük - bár ez kétségkívül morbidan hangzik egy ilyen munkahelyi háttérrel egész egyszer�en haláli jó n� volt. Ahogy ott állt a halottasház kicsiny el�terében, összefogott hajjal, zöld sebészköpenye fölött súlyos véd�kötényben, fehér gumicsizmában, inkább egy kábítóan szép színészn�nek nézett ki, aki most lépett le a filmvászonról, semmint valóságos halottkémnek. Annak ellenére, hogy a kotnyeles és gyanakvó Glenn Branson ott lábatlankodott mellette, Grace nem tudott uralkodni magán, és tátott szájjal bámult a szépségre, és nem pusztán egy röpke pillanatig. Azok a lélegzetelállító, tágra nyílt, kerek, égszínkék szemek egyenesen a lelke legmélyére néztek, megtalálták és elringatták a férfi szívét. Grace azt kívánta, bárcsak Branson köddé válna, s elillanna. Ehelyett a gazfickó továbbra is ott állt mellette, hol rá, hol Cleóra nézett, és vigyorgott, mint egy idióta. - Helló - szólalt meg Grace kissé félénken. - Á, f�felügyel� úr, és Branson felügyel�, mennyire örülök mindkettejüknek! Grace �rülten szerette volna a karjaiba zárni és megcsókolni a n�t. Ehelyett kénytelen volt hivatalos arckifejezést ölteni, melyhez bárgyún mosolygott. Aztán megcsapta az orrát a Trigene fert�tlenít� émelyít� szaga, mely az egész helyet átjárta, s mindannyian bevonulok az ismer�s, kis irodába, mely egyúttal fogadóhelyiségként is szolgált. Teljesen személytelen szoba volt ez, Grace mégis kedvelte, mert Cleóhoz köt�dött. Ventilátor zümmögött a rózsaszín sz�nyeggel borított padlón. Rózsaszín falak tették bens�ségessé a helyiséget, L alakban karosszékek sorakoztak a látogatóknak, egy kis fémasztalon három telefon állt, és ott feküdt a legendás könyv, melynek piros fed�lapján aranybet�kkel ez állt HALOTTAK NYILVÁNTARTÁSA.

Az egyik falon bekeretezve Cleo diplomái lógtak egy kisebbik a közegészségügyi és higiéniai bizonyítvánnyal, s egy nagyobb keretben a Brit Balzsamozó Intézet tanúsítványa. A másik falon a biztonsági kamerák képeit játszó monitor, mely váltakozó kameraállásokból mutatta a bejáratot, majd körben az egész épületet. - Isznak egy teát, uraim, vagy azonnal fogjunk hozzá? - Nadiuska készen áll? Cleo tiszta, ragyogó szeme egy másodperccel hosszabban id�zött Grace-en, mint azt a kérdés indokolta volna. Mosolygós szemek. Melegséget sugárzó szemek. - Épp most ugrott ki egy szendvicsért. Tíz perc múlva kezdhetünk. Grace-nek belemart valami a gyomrába, figyelmeztetve, hogy aznap még nem evett semmit sem. Pedig már majdnem fél három volt - Én innék egy csésze teát. Van valami harapnivaló hozzá? - Keksz, Kit-Kat, Mars csoki? Keser� csoki vagy sima Leibniz? Fügetekercs? - kínálta Cleo a tálcát Grace-nek, majd Bransonnak, utóbbi azonban rázta a fejét - És milyen teát? English breakfast, Earl Grey, Darjeeling, kínai, kamilla, borsmenta, zöld tea? Grace elvigyorodott - Elfelejtettem, hogy valóságos Starbucks kávézót üzemeltetsz itt. Branson azonban nem osztozott Grace jó kedélyében. Arcát tenyerébe temette, és hirtelen visszazuhant a depressziójába. Cleo csöndes csókot dobott Grace felé. Grace kiemelt egy Kit-Katet, és letépte róla a csomagolást. Végre Grace legnagyobb megkönnyebbülésére, Branson hirtelen felállt: - Kimegyek átöltözni. Egyedül maradtak. Cleo becsukta az ajtót, átölelte Roy Grace-t, és szenvedélyesen megcsókolta. Hosszú, mély csók volt. Amikor ajkuk elvált, még mindig szorosan a férfihoz tapadt, s úgy kérdezte: - Hogy vagy? - Hiányoztál - felelte Grace. - Igazán?

- Igen. - Mennyire? Grace széttárta karját, amennyire csak bírta. Méltatlankodást színlelve Cleo visszakérdezett: - Csak ennyire? - És én hiányoztam neked? - Hiányoztál. Nagyon. Nagyon, nagyon. - Az jó. És milyen volt a tanfolyam? - Nem hiszem, hogy érdekelne. - Azért csak tegyél próbára! - biztatta Grace, s újból megcsókolta. - Vacsoránál elmondom. Grace imádta ezt. Imádta, ahogy Cleo átvette a kezdeményezést. Imádta, ahogy a n� elhitette vele, hogy igazán kell neki. Soha még nem érezte magát így senkivel sem. Soha. Sandyval sok évig éltek házasságban, szerették egymást, de Grace sohasem érezte ezt a fajta ragaszkodást. Nem érezte, hogy Sandynak ennyire szüksége lenne rá. Csakhogy most támadt egy kis probléma. Grace eredetileg úgy tervezte, hogy a lakásán vacsoráznak. Vesz valami készételt - f�zésben teljesen hasznavehetetlen. De közbejött Glenn Branson. Hármasban aligha jöhetne össze egy romantikus este, ha Glenn végig ott lábatlankodna körülöttük. Ugyanakkor mégsem teheti ki a barátja sz�rét, pláne nem ebben a helyzetben. - Hová szeretnél menni? - kérdezte Grace. - Ágyba. Kínaiból hozunk kaját. Jó a terv? - A terv kit�n�. De most hozzád kell mennünk. - És? Van valami gond a lakásommal? - Nem. Az enyémmel van. Kés�bb majd elmondom.

Cleo újra megcsókolta. - Ne menj sehová sem! - mondta, s kiment a szobából, majd visszajött egy zöld köpennyel, cip�re húzható kék nejlonokkal, maszkkal, fehér gumikeszty�kkel, s az egészet átnyújtotta a férfinak. - Azt hittem, kés�bb csípjük ki magunkat - mondta Grace. - Nem, kés�bb levetk�zünk - vagy egy hét után már elfelejtetted? Cleo újra megcsókolta a férfit - Mi van Glenn barátoddal? Úgy fest, mint egy beteg kölyökkutya. - Otthoni bajok. - Hát akkor menj, és vigasztald meg! - Próbálom. Megszólalt Grace mobilja. Bosszúsan szólt bele, hogy megzavarták. - Roy Grace. A családvédelmi összeköt� jelentkezett, Linda Buckley. – Roy! - mondta. - Itt vagyok a Hotel du Vinben, ahová Bishop egy órával ezel�tt bejelentkezett. A fickó elt�nt.

15. fejezet

Sophie anyja olasz volt. Mindig arra tanította a lányát, hogy a megrázkódtatás legjobb ellenszere az evés. Márpedig ebben a pillanatban, ahogy az olasz pékség pultjánál állt, nem is sejtve, hogy a sötét szemüveges kapucnis fickó a szemközti Private Shop opálos üvege mögül �t figyeli, Sophie, mobiltelefonjára tapadva, kétségtelenül komoly sokkhatásnak volt kitéve. A szokások rabja volt, de szokásai nagyban függtek hangulatától. Hónapokon át mindennap egy Itsu dobozban vitte be a sushi-ebédjét az irodájába, de aztán olvasott egy cikket arról, hogy a nyers hal fogyasztásától férget lehet kapni. Azóta rákapott a mozzarellás paradicsomra és a pármai sonkás ciabattára ebben az itáliai pékségben. Bizonyára nem olyan egészséges, mint a sushi, de nagyon finom. Az elmúlt hónapban mindennap elpusztított egy ilyen szendvicset ebédre. Ma pedig különösen nagy szüksége volt a megszokott ízek vigasztalására. - Mondd el, kedvesem, kérlek, mi történt!

A férfi összefüggéstelenül dadogott - Golf... Meghalt. Nem engednek be a házba... Rend�rség... Halott. Óh, Jézus Krisztusom, meghalt. Az alacsony, kopasz olasz a pult mögött hirtelen odalökte Sophie elé a becsomagolt, g�zölg� szendvicset. Sophie fogta a csomagot, s a mobilját még mindig a fülén tartva kilépett az utcára. - Azt hiszik, én tettem. Úgy értem... Óh, Istenem, Istenem! - Kedvesem, mit tudnék segíteni? Menjek oda? Hosszú csend. - Faggatnak..., vallatnak - fakadt ki Bishop. - Azt gondolják, én tettem. Azt hiszik, én öltem meg. Állandóan azt kérdezik, hol voltam az éjszaka. - De hát ez egyszer� - felelte Sophie. - Velem voltál, és kész. - Nem, igazán köszönöm, de ez nem lenne bölcs dolog. Nem kell hazudnunk! - Hazudni? - kérdezett vissza Sophie döbbenten. - Jézusom! - siránkozott Bishop. - Teljesen össze vagyok zavarodva. - Mit értesz azon, hogy nem kell hazudnunk? De hát nincs is szükségünk rá, hogy hazudjunk! Hallasz, drágám? Egy szirénázó rend�rautó száguldott el az úton. Bishop mondott valamit, de a lárma elnyomta a hangját. Ahogy a kocsi eltávolodott, Sophie megszólalt - Ne haragudj, nem hallottam. Mit is mondtál? - Az igazat mondtam. Phil Taylorral, a pénzügyi tanácsadómmal vacsoráztam, majd hazamentem, s lefeküdtem aludni - felelte a férfi, majd hosszabb szünet után zokogás hallatszott a telefonban. - Édesem, azt hiszem, valamit elfelejtettél. Kihagytad azt az apróságot, amit az után csináltál, hogy megvacsoráztál a pénzügyi tanácsadóddal. - Nem - mondta Bishop kissé meglepetten. - Halló! Tudom, hogy most sokkos állapotban vagy. De emlékezz csak vissza! Eljöttél a lakásomra. Közvetlenül éjfél után. És velem töltötted az éjszakát. És korán

reggel, öt körül mentél el, mert el kellett hoznod a golffelszerelésedet otthonról. - Nagyon drága vagy, igazán köszönöm - felelte a férfi. - De nem akarok hazugságokba bonyolódni. Sophie alig kapott leveg�t. Egy teherautó csörömpölt el mellette, majd egy taxi húzott el. - Hazugságba? Hogy érted ezt? Ez az igazság. - Édesem! Nincs szükségem kitalált alibire. Legjobb, ha az igazságot mondom. - Lassítsunk, csak egy kicsit! - mondta Sophie hirtelen összezavarodva. - Én az igazat mondom. Feljöttél hozzám, együtt aludtunk, s utána elmentél. Nem az a helyes, ha az igazat mondjuk? - Dehogynem. Abszolút! - Hát akkor? - Hát akkor? - visszhangozta Bishop. - Hát akkor az történt, hogy éjfél körül feljöttél hozzám, szeretkeztünk - elég vadul -, és reggel öt után elmentél. - Csak az a baj, hogy nem... - Mit nem? - Nem mentem fel hozzád. Sophie egy pillanatra eltartotta a fülét�l a telefont, rábámult a készülékre, majd újra a fülére szorította, s közben egy pillanatra az volt az érzése, hogy meg�rült. Vagy �, vagy a párja. - Ezt egyszer�en... nem értem. - Mennem kell - mondta Bishop.

16. fejezet Kis névjegykártya egy csinos, ázsiai lány csábító fényképével, valamint a

szöveggel: „transzszexuális szolgáltatások", és egy telefonszám. Mellette egy másik kártya egy nagyhajú n�r�l, b�rbe öltözve, korbáccsal a kezében. Vizeletszag csapott föl alulról, Bishop próbált nem belelépni a tócsába. Évek óta nem használt nyilvános telefont, és most, hogy itt állt a fülkében, semmi nosztalgiát sem érzett. A b�zt leszámítva, olyan volt, mint egy szauna. A kagyló egy darabja le volt törve, üvegszilánkok hevertek szerteszét, és egy láncon a hajdani telefonkönyv tépett maradványai lógtak. Egy teherautó állt meg odakint, a motorja úgy dübörgött, mintha ezer ember dörömbölt volna egy bádogviskó oldalán. Az órájára nézett. Délután fél három múlt egy perccel. Mintha ez lenne élete leghosszabb napja. Mit fog mondani a gyerekeinek? Maxnak és Carlynak? Érdekli majd �ket egyáltalán, hogy a mostohaanyjuk meghalt? Hogy meggyilkolták? Bishop exfelesége annyira ellenük hangolta a gyerekeket, hogy valószín�leg nem rendíti meg �ket a hír. És hogyan közölje velük a hírt? Telefonon? Vagy utazzon Maxhoz Franciaországba, és Carlyhez Kanadába, hogy személyesen mondja el nekik? Ide kell utazniuk a..., Óh Jézusom..., a temetésre. Tényleg itt kell lenniük? Vajon itt akarnának lenni? Hirtelen ráeszmélt, mennyire kevéssé is ismeri a saját gyerekeit. Jézusom, mennyi mindent át kell gondolnia! Mi történt? Óh, Istenem, de hát mi történt? Drága Katie-m, mi történt veled? Ki tette ezt veled? Kicsoda? És miért? Miért nem mond a rend�rség semmit sem? Az a colos, fekete zsaru. Meg az a nyomozó felügyel�, vagy f�felügyel�, vagy mi a franc, Grace, ahogy bámult rá, mintha � lenne az egyetlen gyanúsított, mintha tudná, hogy � ölte meg Katiet-t! Szédelegve lépett ki a Prince Albert Street perzsel� napsütésébe, szemben a városházával. Forgott körülötte a világ, és teljesen meg volt zavarodva az iménti telefonbeszélgetést�l. Vajon mi következik most? Olvasta valahol, hogy egy mobiltelefonnal mi mindent le lehet nyomozni az emberr�l: mikor, merre jártál, kivel beszéltél, kit hívtál, ki hívott stb. Épp ezért surrant ki a Hotel du Vin hátsó bejáratán, s használta a mobilja helyett ezt a b�zös nyilvános fülkét. És akkor itt van még ez az elképeszt�en furcsa beszélgetés is Sophie-val. De hát ez �rültség, hiszen velem voltál. Átjöttél hozzám, és együtt aludtunk... . De hát nem így volt! Az étterem el�tt elvált Phil Taylortól, portás leintett neki

egy taxit, hazavitette magát a Notting Hill-i lakásába. Hulla fáradtan bed�lt az ágyba, és rendesen ki akarta aludni magát a reggeli golfmeccs el�tt. Ki se mozdult otthonról, ez egészen biztos. Emlékezetkiesés? Sokkhatás? Err�l van szó? E pillanatban elementáris erej� szomorúság kerítette hatalmába és rántotta magával végtelen, üres sötétségbe. Mintha hirtelen teljes napfogyatkozás állt volna be, és megsz�nt körülötte a város minden zaja.

17. fejezet A boncterem a hullaházban valami olyan világot testesített meg Grace számára, melyet képtelen volt ésszel felfogni. Egy olyan hely, ahol az emberi lényt szerveire, adott esetben a legapróbb elemeire szedik szét. Nem számít, mekkora a tisztaság, a halál szaga ott lebeg a leveg�ben, beivódik a b�rödbe, a ruhádba, és viszed magaddal órákon át, bárhová is mész. Minden szürke volt itt, mintha a halál kilúgozta volna a színeket a környezetb�l, akárcsak magukból a holttestekb�l. Az ablakok opálszürkék voltak, hogy kívülr�l ne lehessen bekémlelni, a csempék a falon szürkék, akárcsak a járólapok, melyeken szürke dréncsövek kanyarogtak. Néha, amikor Grace egyedül járt itt, az volt az érzése, mintha maguk a világítótestek is éteri szürkeséget árasztanának, áthatva az áldozatok százainak lelkét�l, akik hirtelen halállal, vagy tisztázatlan körülmények között vesztették életüket, s akiknek a végs� megaláztatást e falak között kellett elszenvedniük. Két acél boncasztal uralta a termet, az egyiket a padlóhoz rögzítették, a másik, amelyiken Katie Bishop feküdt - arca már jóval sápadtabb volt, mint amikor Grace utoljára látta �t -, kerekeken gurult. A padlótól a mennyezetig ér�, acélajtókkal záródó h�t�kamrák el�tt, kékre festett hidraulikus emel� állt. Az egyik fal mentén mosdókagylók sorakoztak, s egy sárga cs� tekergett el�ttük. A másik falnál széles munkalap, fém vágóasztal, és egy hátborzongató „trófeás" szekrény állt a holttestekb�l kiszedett rettenetes dolgokkal telerakva - f�ként szívritmus-szabályozók és csíp�protézisek sorakoztak benne. Mellette a falon egy táblán fejlap lógott az elhunyt nevével, s alatta, oszlopokba szedve a részletek: az agy, a tüd�, a szív, a máj, a vese, a lép súlya. Pillanatnyilag egyetlen név szerepelt a fejlapon: KATHERINE BISHOP. Mint valami verseny boldog gy�ztese, gondolta Grace sötéten.

Akárcsak egy m�t�ben, semmiféle díszítés nem volt a teremben, semmi fölösleges vagy léha dolog; semmi, ami enyhíthette volna a hely zordságát. Csakhogy egy m�t�ben legalább ott a remény, itt azonban kizárólag a klinikai kíváncsiság az úr. Feladat, amit végre kell hajtani, a törvény lélektelen gépezete - m�ködésben. Abban a pillanatban, amikor az ember meghal, megsz�nik hitveséhez, partneréhez, szüleihez, testvéreihez tartozni. Elveszti minden jogát, a helyi halottkém fennhatósága alá kerül. Ha a halál gyanús körülmények között következett be, nem számít, hogy a hozzátartozó nem akarja a boncolást. Az sem számít, hogy a családnak hetekig, olykor hónapokig kell várnia a temetésre vagy a hamvasztásra. Nincs többé én; ami marad: pusztán egy biológiai lény. Bomlásnak indult nedvek, fehérjék, sejtek, rostok, szövetek, azaz olyan mikroszkopikus töredékek, melyek vagy mondanak valamit a halál körülményeir�l, vagy sem. Minden viszolygása ellenére Grace-t leny�gözte mindez. Borzongással vegyes tisztelettel szemlélte a patológusok kimeríthetetlen szaktudását. Nemcsak a halál okára következtettek vissza tudományos alapossággal, hanem számtalan más fontos részletet is feltártak, mint például a halál bekövetkeztének idejét, a gyomor tartalmát, vagy éppenséggel azt, hogy volt-e küzdelem, dulakodás, szexuális er�szaka tetthelyen. És némi szerencsével, talán egy szövetdarab vagy egy spermaminta vizsgálatával napjaink Szent Grálja, az elkövet� DNS-mintája is el�kerülhetett. Manapság bizony gyakran el�fordult, hogy egy b�ntény valójában a boncteremben oldódott meg. És pontosan ezért kellett most jelen lennie Grace-nek mint a nyomozást vezet� rend�rtisztnek Glenn Bransonnal és más kollégákkal együtt. A helyszínel�kt�l Derek Gavin is megérkezett, hogy minden szögb�l felvételeket készítsen, és ott volt a hivatalos halottkém is, egy jó negyvenes, �sz hajú egykori rend�rn�, aki olyan csöndben húzódott meg mögöttük, hogy szinte beleolvadt a szürke háttérbe, jelen volt továbbá Cleo Morey és kollégája, Darren, a patológiai asszisztens, egy jókép�, tüskés fekete hajú, huszonéves fiatalember. Egyébként a lehet� legideill�bb szakmában, nevezetesed hentesinasként kezdte pályafutását. Nadiuska De Sancha, a patológus és két technikus nehéz véd�kötényt viseltek zöld m�t�sruhájuk felett, továbbá gumikeszty� és gumicsizma is volt rajtuk. A többiek zöld véd�köpenyben és cip�re húzott nejlonban léptek a terembe. Katie Bishop holttestét fehér m�anyag leped�vel takarták le, kezére és lábára m�anyag zacskókat húztak, hogy épen maradjanak a körmök alá került esetleges bizonyítékok. Ebben a pillanatban a patológus levette a leped�t, és alaposan megvizsgálta a holttestet, hátha talál szövetszálakat, hajszálat, rostot, vagy hámsejtet a támadótól, melyek a tetthelyen végzett els� vizsgálatkor esetleg elkerülték a szakemberek figyelmét. Aztán a patológus a diktafonja felé fordult, hogy rögzítse az észrevételeit.

Nadiuska húsz évvel volt id�sebb Cleónál, de a maga módján ugyancsak felt�n� szépség. Csinos, méltóságteljes asszony, magasan ül� arccsontokkal, áthatóan tiszta zöld szemekkel, melyek halálosan komolyak is tudtak lenni, de egy pillanattal kés�bb már humortól szikráztak. T�zvörös haját gondosan felt�zte. Arisztokrata tartása már megjelenésekor sejtetni engedte, hogy egy orosz herceg lánya, és olyan jellegzetes szemüveget hordott, amilyet mostanában a média-értelmiségiek viselnek. A diktafont a mosdó szélére helyezte, majd visszatért a holttesthez, és óvatosan levette Katie jobb kezér�l a m�anyag zacskót. Amikor a n� testét teljesen lemeztelenítették, és mintákat vettek a körmei alól, Nadiuska a halott nyakán látható sérülésre fordította figyelmét. Pár percig nagyítólencsével vizsgálta a felületet, majd a szemeket kezdte tanulmányozni. - Roy, ez egy késsel okozott felületi sérülés - fordult Grace felé -, de ugyanott zsinegnyomokat is lehet látni. Nézd meg az ínhártyát, vagyis a szemfehérjét. Látod a bevérzést? - kérdezte Nadiuska jellegzetes, oroszos torokhangján. Grace zörg�, zöld köpenyében és a cip�jére húzott m�anyag zacskóban esetlenül közelebb lépett a holttesthez, s a nagyítólencsén át megnézte el�bb a jobb, majd a bal szemet. A szemfehérjén valóban tisztán látszottak a t�szúrásnyi bevérzések. Miután eleget látott, Grace hátralépett. Derek Gavin lépett el�re, s makrolencsével készített pár fotót a szemekr�l. - A szorítás elég er�s volt ahhoz, hogy összenyomja a nyaki vénákat, de az artériákat már nem - magyarázta Nadiuska fennhangon, mintha most már nemcsak Royhoz, hanem a teremben lev� összes többi emberhez is intézné szavait. - A bevérzés jól jelzi a fojtogatást vagy a légzés kimaradását. Ami viszont különös, hogy nincsenek egyéb nyomok a testen, melyek arra utalnának, hogy ellenállt volna a támadójának. Semmi horzsolás vagy karcolás, mely ilyen esetben várható lenne. Nadiuskának igaza volt Grace ugyanarra gondolt - Tehát olyasvalaki lehetett, akit ismert. Egy balul végz�dött szexuális játék? - kérdezte Grace. - Késpengével a nyakán? - kételkedett Glenn Branson. - Egyetértek - mondta Nadiuska. - A kett� nem feltétlenül illik egymáshoz. - Logikusan hangzik - adta meg magát Grace, s maga is elcsodálkozott, hogy egy ilyen nyilvánvaló körülmény elkerülte a figyelmét. Fáradtságára fogta a dolgot. A patológus most hozzálátott a boncoláshoz. Gumikeszty�s kezével felemelte Katie összegubancolódott haját, és a szikével hátul ejtett egy bemetszést, majd

körbehúzta az éles szerszámot, s a következ� pillanatban a skalp a hajkoronával úgy borult rá a halott n� arcára, mint valami borzalmas, tagolatlan maszk. És akkor jött Darren, az asszisztens, a körf�résszel. Grace maga köré fonta karját, szeme találkozott Glenn Bransonéva. Ez a legiszonyúbb pillanatok egyike volt - a másik pedig amikor a hasat vágták fel, s óhatatlanul kiszabadult az a leírhatatlan b�z. Darren megnyomta a gombot, a körf�rész felvisított, s az éles fogak belevájtak Katie koponyacsontjába. Grace legszívesebben a füléhez tapasztott tenyérrel rohant volna ki a teremb�l - felfordult gyomra, az iszonyú másnaposság, s még ez a rettenet, melyhez képtelenség hozzászokni, sok volt egyszerre. De természetesen tartania kellett magát. A fiatal technikus rendületlenül dolgozott a körf�résszel csontszilánkok repkedtek szerteszét, mint a faforgács egy asztalosm�helyben. Végre befejezte, és a koponyafedelet, mint egy teáskanna tetejét, most már le lehetett emelni. Feltárult a fényl� agy. Az emberek mindig úgy beszélnek róla, hogy az a szürke dolog. Grace azonban, noha sok boncoláson vett már részt, sohasem szürkének látta - inkább tejszínes barnának. Kés�bb lett szürke. Nadiuska el�relépett, és pár pillanatig tanulmányozta a látványt. Majd Darren átnyújtott neki egy vékony csontozókést mintha csak egy konyhaszekrényb�l halászta volna el�. A patológus belenyúlt vele a koponyaüregbe, elvágta az inakat és a szemidegeket, majd kiemelte az agyat, s átnyújtotta Cleónak, mint egy trófeát. Cleó a mérleghez ment vele, megmérte, és krétával feljegyezte a falitáblára: 1.6 kg. Nadiuska rápillantott - Megfelel a testmagasságnak, súlynak és életkornak - jegyezte meg. Darren most egy fémtálcát helyezett Katie lábfejéhez, miközben a patológus egy hosszú pengéj� henteskést vett az egyik kezébe, a másikkal pedig különböz� pontokon nyomkodni kezdte az agyat, majd a késsel lemetszett egy vékony szeletet bel�le. E pillanatban megszólalt Grace mobilja. Grace arrébb ment, hogy ne zavarja a többieket. Megint Linda Buckley jelentkezett - Helló, Roy - szólt bele. - Brian Bishop épp most jött vissza. Telefonáltam, és lefújtam a keresését. - Hol a pokolban volt?

- Azt mondja, csak elment egyet leveg�zni. Grace közben kiment a teremb�l a folyosóra. - A pokolba vele! Mindenesetre vedd el� a biztonsági kamerásokat, és nézzétek meg, mit rögzítettek a szálló körül az elmúlt pár órában. - Rendben, megnézzük. Mikor lesz a holttest olyan állapotban, bogy Bishop megnézhesse? - Eltart egy darabig. Még legalább három-négy óra. Majd oda szólok. Ahogy Grace letette, a telefon máris újra megszólalt. A számot nem ismerte fel, de a 49-es el�hívóval kezd�d� hosszú számsor azt jelezte, hogy külföldi hívás. - Roy! - szólt bele egy ismer�s hang. Régi cimborája és kollégája, Dick Pope szólt bele. Dick és a felesége, Lesley egykoron a legjobb barátaik voltak. Dick azonban munkahelyet változtatatott, s mióta elköltöztek, Grace sokkal ritkábban látta �ket. - Dick! De jó, hogy hallak. Hol vagy most? - Pillanatnyi tétovázás el�zte meg Dick válaszát. - Mi most Münchenben vagyunk Motoros túrán. Ellen�riz�k a bajor söröket! - Ez elég jól hangzik - felelte Grace, de kissé nyugtalanította az iménti bizonytalanság. Mintha lenne valami a barátja tarsolyában, amivel nem szívesen rukkol el�. Roy, nézd, az a helyzet…. Szóval lehet, hogy tévedtünk, és nem akarunk fölösleges izgalmakat okozni neked, de Lesley és én... szóval…, lehet, hogy láttuk Sandyt.

18. fejezet Skunk telefonja megint csörgött. Ahogy felébredt, egyszerre izzadt és rázta a hideg. Úristen, de rohadt meleg van itt! Göncei - elny�tt trikója és alsógatyája, ezekben aludt - teljesen átáztak. Egész testér�l ömlött a víz. Brííííp-bríííp-bríííííp.

Valahonnan a lakókocsi b�zös sötétjéb�l a cimbi hangja recsegett fel: - Kibaszott szar! Hallgattasd már el azt a kibaszott szart, vagy kivágom az egészet a kurva ablakon! Most nem az a telefon szólt, amit tegnap éjjel lopott, vette észre hirtelen. Hanem az üzleti telefonja! De hol a pokolban van? Felpattant, s közben visszaüvöltött a csávónak: - Ha nem tetszik, húzz el a picsába a lakókocsimból! Aztán a padlóra esett a pillantása, a buggyos nadrágjára, belekotort a zsebébe, és el�halászta a kis, zöld mobilt - Igen? - szólt bele. A következ� pillanatban már egy toll meg egy darab papír után kotorászott. A kabátjában lennie kell mindkett�nek, de hol a bánatban van a kabátja? Aztán az ágyban észrevette: a feje alá gy�rte éjszaka, azt használta párnának. El�kapott egy összerágott, ócska golyóstollat és egy tépett, nedves, vonalas papírlapot, gyorsan rátette �ket a mosogató szélére. A keze annyira remegett, hogy alig tudott írni, de végül nagy nehezen, szálkás bet�kkel feljegyezte, amit kellett, és letette a telefont. Ez jó! Pénz. Mullah! Macsó! És a belei is elég jól vannak ma. Nincs az a kínzó szorítás meg a hasmenés, ami napok óta gyötörte - egyel�re legalábbis nyugi van. A szája kicserepesedett, rohadtul vágyott egy kis vízre. Szédült és émelygett, odabotorkált a mosogatóhoz, megtámaszkodott a konyhaszekrényen, és kinyitotta a csapot De az már nyitva volt; a víztartály totál kiürült. Basszus. - Ki a franc hagyta nyitva azt a kibaszott csapot? He? Kicsoda? - üvöltötte. - Dugulj el! - felelte egy hang. - Majd én eldugtalak, haver! - ordította vissza, újra félrerántotta a függönyt, és szemébe vágott a vakító, kora délutáni napfény. Odakint egy n� babakocsit tolt. Egy loncsos sz�r� kutya szaglászott a letaposott f�ben, ahol napokkal ezel�tt egy cirkuszi sátor állt. Skunk visszahúzta a függönyt, és körülnézett a lakókocsiban. Egy harmadik test is mozgolódott - ezt eddig nem is vette észre. Mit kezdjen most ezekkel? Semmit sem, csupán abban reménykedhet, hogy mire visszajön, addigra elt�nnek. Aztán egy ritmikus skvík-skvík-skvík hangot hallott, és látta, amint Al, a hörcsöge megint beugrott a forgókerékbe, és �rülten hajtja. - Hát te sohasem fáradsz el? - kérdezte, s közel hajolt a ketrechez, de óvatosan, mert Al egyszer már megharapta. Pontosabban kétszer.

Egy út menti szemétkosárban találta a szerencsétlen jószágot, valami érzéketlen gazember hagyta ott ketrecbe zárva, látta, hogy a mancsai berepedeztek, megpróbálta kiemelni a szegény párát, de az beleharapott. Másik alkalommal meg akarta simogatni a rácsok között, de az állat megint megharapta. Máskor viszont kinyitotta neki a ketrec ajtaját, s a hörcsög rámászott a tenyerére, s békésen ült ott órákon át, csak néha odacsinált. Felkapta az Adidas gályáját és a kapucnis dzsekijét, melyet egy ASDA bevásárlóközpontból emelt el, meg a vadonatúj Asics edz�cip�jét - melyet Kep Town-ban próbált fel egy sportboltban, majd kirohant benne - megragadta a Waitrose táskáját, ebben a szerszámai voltak, és belehajította a mobilt, amit a tegnap ellopott kocsiból emelt ki. Kinyitotta a lakókocsi ajtaját, és visszakiáltott: - Mire visszajövök, senkit se lássak itt! Kilépett a Level park tikkasztó h�ségébe, Brighton Hove központjának keskeny zöld sávjába. Íme a város, melyet viccesen - nem mintha ez olyan vicces lenne - az irodájának nevezett. A cipzárazott mellényzsebébe gyömöszölt nedves papírlapon egy megrendel� címe volt, és egy kialkudott összeg. Még mindig rázta a hideg, de az élet hirtelen csodaszépnek t�nt. Ma annyi pénzre fog szert tenni, ami az egész hétre elég lesz. És még azt is megengedheti magának, hogy a mobiltelefon elpasszolásakor bekeményítsen az alkunál.

19. fejezet

Apám ma sírt. Sohasem láttam még sírni. Részegnek meg dühösnek láttam �t elégszer, s�t, majdnem mindig részeg és dühös; veri anyámat vagy engem, vagy pofon vágja anyámat vagy engem vagy mindkett�nket, attól függ, milyen a hangulata. Néha belerúg a kutyába, mert az az én kutyám, és apám nem szereti a kutyákat. Az egyetlen, akit nem ver, nem pofoz és nem rugdos, az Annie, a húgom, aki tízéves. Helyette más dolgokat csinál vele. Halljuk Annie sírását, amikor kettesben vannak a szobában. És Annie néha akkor is sír, amikor apám már kiment a szobából. Ma viszont � sír. Az apám. Mind a huszonkét galambja halott. Az a kett� is, melyek már tizenöt éve megvoltak. És a négy Birmingham Rollerje is, amelyek hanyatt is tudtak repülni, meg más légi trükköket is tudtak.

Mindegyiknek adtam egy nagy löket inzulint apám diabetikus cókmókjából. A galambok voltak a mindene. Furcsa, hogy ezeket a lármás, büdös madarakat mennyire tudta szeretni, minket meg hogy utál. Sohasem értettem, miért vannak neki gyerekei. Néha nyolcan is vagyunk itt. A többiek jönnek-mennek. Csak a húgom és én vagyunk itt állandóan. Együtt szenvedünk az anyánkkal. De ma végre � szenved. Rendesen padlóra került.

20. fejezet

Sophie ciabattája ott hevert az íróasztalán, szinte már teljesen kih�lt, és átáztatta a csomagolópapírját. Sophie-nak nem volt étvágya. Érintetlenül feküdt mellette egy Harpers and Queen. Sophie szívesen szemezgetett az �rjít�en szép modellek álomszép ruháival, és olykor elképzelte magát, amint el�kel�, gazdag hírességek között forog Brian oldalán, mondjuk a Cannes-i Filmfesztivál forgatagában fotóriporterek fényképez�gépeinek kereszttüzében. Ez az életstílus eddig fényévnyi távolságra volt szerény, vidéki neveltetését�l. Igazság szerint akkoriban, amikor Londonba felkerült, s beiratkozott egy titkárn�képz� tanfolyamra, nem is érdekelte különösebben az efféle csillogás. Egy bírósági végrehajtó irodánál kapott állást. A cég azzal foglalkozott, hogy adósságba keveredett emberek javait foglalta le. Nem szerette ezt a munkahelyet, kegyetlennek és lélektelennek találta a cég tevékenységét, így más lehet�ség után nézett. Böngészni kezdte az Evening Standard álláshirdetéseit, de azt legszebb álmában sem gondolta volna, hogy ennyire más világba csöppen. Ám ez a világ most hirtelen összeomlott. A feje kavargott, és próbált valami ésszer� magyarázatot találni az iménti elképeszt�en furcsa telefonbeszélgetésre, mely során Brian elmondta, hogy a felesége meghalt, és tagadta, hogy tegnap éjjel - vagy inkább hajnalban feljött hozzá, és szeretkeztek. Megszólalt az irodai telefon. - Blinding Light Productions - szólt bele a kagylóba, s titkon remélte. hogy Brian van a vonal végén.

De nem � volt. Az üzleti és jogi ügyek vezet�jét, Adam Daviest keresték. Átkapcsolta a hívást, aztán újra belemerült a gondolataiba. Az odáig rendben, hogy Brian különös ember. Az elmúlt fél év alatt, amióta ismeri, nagyon kevéssé tudta �t kiismerni. Egy adóügyi konferencián találkoztak, amelyet filmes befektet�knek szerveztek, s ahová Sophie-t a f�nöke küldte el. Brian rendkívül zárkózott ember volt, és nagyon nem szeretett saját magáról beszélni. Sophie nem igazán tudta megfejteni, mit is akar ez a férfi az élett�l, és ami ennél is fontosabb: mit vár személy szerint t�le. Kedves, nagyvonalú ember, remek partner. És ami csak nemrég derült ki: fantasztikus szeret�! De mégis, van benne egy fiók, melyet Sophie el�l következetesen zárva tartott. Sophie borzasztóan szerette volna tudni, mi történt a feleségével. Szegény Brian, nyilván teljesen kikészült. Sokkos állapotba került. És ezért tagad. Ilyen egyszer� lenne a magyarázat? Bárcsak a karjaiba zárhatná, vigasztalhatná, hogy kiönthesse a lelkét! Sophie-ban felsejlett egy terv. Még csak homályosan - annyira megrázta a ma reggeli telefonbeszélgetés, hogy képtelen volt tisztán gondolkodni -, de az, hogy terveket sz�, még mindig jobb, mintha csak ül itt tehetetlenül. A cég mindkét tulajdonosa, Tony Wattson és James Samson nyári szabadságon volt. Az iroda csendes, senkinek sem t�nik fel, ha ma korábban elmegy. Délután háromkor szólt Cristiannak és Adam- nek, hogy nem érzi jól magát, mire mindketten azt javasolták, hogy menjen haza. Megköszönte nekik, fogta magát, elmetrózott a Victoria pályaudvarra, és egyenesen a brightoni vonat felé vette az irányt. Amikor felszállt a vonatra, és helyet foglalt egy felforrósodott fülkében, sejtelme sem volt róla, hogy a kapucnis fickó sötét szemüvegben, aki most lépett be mögötte a vagonba, �t követi. A fickó egy piros m�anyag szatyrot szorongatott, melyben a Private Shop- ban vásárolt dolgokat cipelte, és fülhallgatóval a fején csendesen mormogta magának a Louis Armstrong-dal szövegét „We Have All the Time in the World".

21. fejezet

A müncheni mobilhívás után Roy Grace szédelegve ment vissza a boncterembe. Cleo elkapta a tekintetét s kérd�n nézett rá. Grace tompán intett neki, hogy nincs semmi baj. Úgy érezte, mintha gyomrában nedves cementet kevertek volna. Alig tudta figyelmét visszaterelni a soron lev� m�veletre, ahogy Nadiuska De Sancha szikével felnyitja Katie Bishop nyakát, és rétegr�l rétegre megvizsgálja a szöveteket, hogy nincs-e bels� horzsolás. Szeretett volna valahol máshol lenni. Egyedül egy csöndes szobában, hogy gondolkodhasson. Sandyr�l. Münchenr�l. Megtörténhetett? Sandy, a felesége, épp kilenc évvel ezel�tt t�nt el - Grace harmincadik születésnapán. Úgy emlékszik minden részletre, mintha csak tegnap történt volna. A születésnapokat mindketten komolyan vették. Sandy tálcán hozta be a reggelit, pici tortával, gyertyával, egy üveg pezsg�vel és egy komisz születésnapi jókívánsággal. Grace megnézte az ajándékokat, majd szeretkeztek. A szokásosnál kés�bb, csak negyed tízkor indultak el otthonról, és Grace megígérte, korán hazaér, hogy Dick és Lesley Pope társaságában együtt ünnepeljenek egy vacsora mellett. De csaknem két órával kés�bb ért haza, mint ahogy ígérte, mert a gyilkossági ügyben, melyen dolgozott, új fejlemények adódtak. Sandy ekkor már nem volt otthon. Grace el�ször arra gondolt, hogy felesége megorrolt a késés miatt, s mérgében elviharzott otthonról. A házban rend volt, de Sandy utazótáskája és kocsija elt�nt. Dulakodásnak semmi jele sem volt. Éveken át kereste mindenütt. Minden lehetséges módszert igénybe vett, a fotóját szétküldte az Interpolon keresztül. Még médiumokhoz is járt - s�t, még most is elmegy, ha hall egy újabb, megbízható illet�r�l. De semmi. Egyetlen jel sem! A felesége mintha elt�nt volna a föld színér�l. Senki sem látta �t. Egészen mostanáig.

Dick Pope és felesége, Lesley, egy müncheni sörkert csónakázótaváról pillantották meg. Az Englischer Gartenben. Mindketten megesküsznek rá, hogy �t látták, amint sokakkal együtt egy nagy társaságban énekelt egy bajor zenekar muzsikájára. Dick azt mondja, hogy rögtön kieveztek a partra, és kiáltottak neki. Dick kimászott a csónakból, és rohant feléje, de mire odaért, Sandy már elt�nt. Elnyelte a tömeg. Mindenesetre kilenc év telt el azóta, hogy Sandyt utoljára látták. És München nyáron tele van hosszú sz�ke hajú csinos n�kkel. Ugyanakkor Dick és Lesley megesküsznek rá, hogy a hasonlóság hátborzongató. És a n� úgy bámult rájuk, mint aki világosan felismerte �ket. És miért ugrott fel az asztaltól, és miért menekült el? Otthagyva a csaknem teli söröskorsóját az asztalon. Azok, akik az asztalnál ültek, azt állították, hogy sohasem látták a n�t korábban. Sandy szívesen megivott egy-egy sört a forró nyári napokon. Ez is az egyik olyan tulajdonsága volt a sok ezer egyéb mellett, amit Roy Grace imádott benne: hogy nagykanállal ette az életet Finom ételek, bor, sör. És szex. Ilyen növel Grace addig még nem találkozott. Sandy más volt, mint a többi. Mindenért tudott lelkesedni. A férfi ezt annak tudta be, hogy nem százszázalékosan angol Sandy nagymamája, akivel Grace sokszor találkozott a halála el�tt, s akit igazán kedvelt, német volt. Zsidó menekült, aki 1938-ban hagyta el az országot. Egy München melletti kis faluból származott. Jézusom. Most nyilallt belé el�ször a gondolat. Lehet, hogy Sandy visszament a gyökereihez? Gyakran beszélt róla, hogy el akar látogatni oda. Próbálta nagymamáját is meggy�zni, hogy együtt menjenek vissza, és mutassa meg neki élete hajdani színterét, de az id�s asszony számára az emlékek túl fájdalmasak voltak. Grace megígérte Sandynek, hogy egy napon együtt fognak odautazni. Éles reccsenés, majd egy roppanás térítette �t vissza a jelenbe. Katie Bishop mellkasát nyitották fel; a visszahajtott b�r alatt feltárultak a bordák, az izmok és a rekeszizom alatti szervek, csupaszon csillogott a szív, a tüd�, a vesék, a máj. A szív nem pumpált többé vért, csak egy vékony vérpatak csörgedezett lustán a homorú boncasztalra. Nadiuska egy metsz�ollóra emlékeztet� szerszámmal elkezdte elvágni a halott n� bordáit. Minden egyes csontig hatoló reccsenés különös, feszült némaságba dermesztette Grace-t és a teremben álló többi embert. Akárhány boncolást nézett végig

valaki, ez az, amit sohasem lehet igazán megszokni. Egy él� teremtmény, aki nemrég még lélegzett, élt, szeretett - henteskampóra akasztott hústömeggé redukálódott. Életében el�ször Grace úgy érezte, hogy ezt most nem képes végignézni. A Sandy körüli gondolatoktól teljesen megzavarodva kénytelen volt hátrébb lépni a boncasztaltól, s amennyire lehetett, visszahúzódott a terem sarkába. Megpróbálta összeszedni a gondolatait. Ezt a n�t majdnem bizonyosan megölték. Nyilvánvalóan többet érdemel annál, semhogy egy kilenc évvel ezel�tt faképnél hagyott zsaru a saját felesége elt�nésén keseregjen, ahelyett, hogy a gyilkos el�kerítésére koncentrálna. Grace megpróbálta ki�zni a fejéb�l az iménti telefonhívást, s elhatározta, hogy mostantól kezdve csak az ügyre összpontosít. Az áldozat férjére, Brianre gondolt. A viselkedésére a kihallgató szobában. Grace-nek valami nem tetszett a fickóban. És hirtelen rájött, mi az, amit a fáradt, agyongyötört agyával elfelejtett leellen�rizni. Valamit, amit nemrégen tanult, s ami nagyon meggy�z�en elárulja a számára, hogy Brian Bishop igazat mond-e vagy sem.

22. fejezet Sophie leszállt a vonatról a brightoni pályaudvaron, és végigment a peronon. Bérletével kiment a peron kijáratán, s belépett a várócsarnokba, melynek a padlóját nemrégiben fényezhették. Magasan felette egy magányos galamb röpködött a csarnokban a hatalmas üvegtet� alatt. Egy hangosbemondó információi visszhangoztak, egy fáradt férfihang sorolta egy éppen induló vonat megállóhelyeit. Er�sen izzadt a ragacsos, leveg�tlen h�ségben, és szomjúság gyötörte. Megállt egy újságosnál, hogy vegyen egy dobozos kólát, majd lepattintotta a fedelét, és két hajtásra kiitta az egészet. Mindenáron látni akarta Briant! Aztán hirtelen az orra el�tt megpillantotta az Argus cím� napilap szalagcímét: N�I HOLTTEST EGY MILLIOMOS HÁZÁBAN. Sophie kidobta az üres kólás dobozt a szemétkosárba, és felkapott egy újságot a standról. A f�cím alá színes fotót tettek be egy Tudor korabeli stílusban épült házról. A kocsifelhajtón és a kapu el�tt az utcán járm�vek, köztük rend�rautók, ment�kocsik

sorakoztak. Egy kisebb, fekete-fehér fotón Brian Bishop volt látható egy elegáns n�vel. A szöveg alatta így szólt: N�i holttestet találtak ma reggel egy gazdag üzletember, a 41 éves Brian Bishop és felesége, Katie (35) Dyke Road Avenue-i villájában. Igazságügyi orvos szakért�t rendeltek a helyszínre, és a holttestet hamarosan elszállították. A Sussexi Rend�rség nyomozást rendelt el Roy Grace f�felügyel� vezetésével. A brightoni születés� Bishop az International Rostering Solutions PLC ügyvezet� igazgatója, cége a Sunday Times idei 100-as listáján az egyik leggyorsabban növekv� brit vállalatként szerepel. Bishop nem nyilatkozott lapunknak. Felesége a brightoni Rocking Horse Gyermekalapítvány vezet�ségi tagja, és számos, helyi jótékonysági kezdeményezés támogatója. A boncolás eredménye ma délutánra várható. A gyomra tájékán er�s nyomást érezve Sophie mereven bámult az oldalra. Sohasem látta Katie Bishop képét korábban, fogalma sem volt róla, hogy néz ki valójában. Úristen, de hát ez a n� csodaszép! Sokkal szebb, mint �, vagy amilyenné valaha is válhatna. Olyan elegáns, szép és boldog... Visszadobta az újságot a többi tetejére, s ha lehet, még zaklatottabbá vált. Briannel mindig kerülték, hogy a feleségér�l beszéljenek. Ugyanakkor Sophie-ban mindig is élt a gyötr� kíváncsiság, hogy mindent megtudjon a n�r�l, noha lényének másik fele próbálta tagadni még a létezését is. Sophie-nak sohasem volt korábban n�s emberrel viszonya. Egyszer� erkölcsi törvény alapján igyekezett élni az életét: ne tégy másnak olyat, amit magadnak nem kívánsz! Mindez érvénytelenné vált abban a pillanatban, amikor Briannel megismerkedett. A férfi egyszer�en levette a lábáról. Megigézte �t. Pedig csak egy ártatlan barátságként kezd�dött. És lám, most els� ízben, szembesül a riválisával. És Katie nem az a n�, akire Sophie számított. Nem mintha pontosan tudta volna, hogy mire számítson, hiszen Brian alig beszélt a feleségér�l. Sophie valami megsavanyodott tyúkot képzelt el magában, aki kontyban hordja a haját. Valami rémes, vén csoroszlyát, aki valahogy rabul ejtette Briant egy örömtelen házasságban. És most íme, a letaglózó valóság: egy felt�n�en szép, magabiztos, sugárzóan boldog asszony. Sophie hirtelen teljesen elveszettnek érezte magát. Tulajdonképpen mi a francot keres � itt egyáltalán? Tétován el�húzta a mobiltelefonját a kézitáskájából - olcsó, citromsárga vászonretikül, amit a nyár elején vett, mert akkor divatosnak talált,

de most, hogy rápillantott, szánalmas kacatnak látta. Mint ahogy � maga is az, gondolta, ahogy megnézte magát egy fotóüzlet kirakatüvegében. Haza kellett volna mennie, lezuhanyoznia, ruhát váltania. Brian szerette, ha ápoltan jelenik meg. Mennyire rosszallóan nézett rá, amikor Sophie egy alkalommal kés�ig dolgozott bent az irodában, és utána, úgy ment el egy elegáns étterembe, hogy nem öltözött át. Pillanatnyi tétovázás után beütötte Brian számát, a telefont a füléhez tartotta, er�sen koncentrált, s még mindig nem vette észre a kapucnis fickót, aki alig pár lépésnyire állt t�le, és olcsó kiadású könyveket nézegetett a könyves standnál. A pályaudvari hangosbemondó újabb visszhangzó közleményt kezdett el ismertetni, miközben Sophie felpillantott a hatalmas, négyoldalas köztéri óra római számokkal jelölt számlapjára. Négy óra ötvenegy. - Helló! - szólt bele Brian, s a hangja meglepte Sophie-t, mert a kicsörgést nem is hallotta. - Szegénykém, mennyire sajnállak! - kezdte Sophie. - Igen - nyögte ki Brian fáradtan, színtelen hangon. Ez az üresen reccsen� „igen" itatóspapírként szívta fel Sophie el�bbi sajnálkozását. Hosszú, kínos csend következett, melyet végül Sophie tört meg. - Hol vagy most? - Egy hotelben. A rohadt rend�rök nem engednek be a házamba. A saját otthonomba nem engednek be! Nem árulják el, mi történt…, el tudod ezt képzelni? Azt mondják, hogy b�nügyi helyszín és ezért nem mehetek be. Én…, óh, Jézusom, Sophie, mi a fenét csináljak? - kérdezte, és a hangja zokogásba fulladt. - Brightonban vagyok - mondta Sophie csendesen. - Korábban eljöttem az irodából. - Miért? - Mert… én... úgy gondoltam, hogy talán.. nem is tudom... sajnálom, úgy gondoltam, tehetek valamit. Szóval, hogy segíthetek... - felelte Sophie, és hangja megremegett. Felnézett a díszes órára. Egy galamb szállt rá ebben a pillanatban.

- Nem találkozhatunk! - vágott közbe Brian. - Semmiképpen sem! Sophie hirtelen önmagában már azt is �rültségnek érezte, hogy ilyen ötlet az eszébe juthatott Mi a fenét képzelt? Hogyan tehette magát ennyire nevetségessé? - Nem - hagyta jóvá Sophie, s a férfi hirtelen nyersesége mélyen a lelkébe mart - Megértem. Csak annyit akartam mondani, ha bármiben segíthetek... - Nem, semmiben sem. Szép t�led, hogy hívtál, de most mennem kell. Azonosítanom kell a holttestet. Még a gyerekeknek sem mondtam meg. Én... A férfi elhallgatott Sophie türelmesen várt. Próbálta megérteni, mi mehet végbe a férfi lelkében, és közben ráeszmélt, mennyire kevéssé ismeri ezt az embert, s mennyire kívül áll az � életén. Kisvártatva Brian fojtott hangon hozzátette: - Kés�bb felhívlak, rendben? - Bármikor hívhatsz. Tényleg bármikor, érted? - biztosította �t Sophie. - Köszönöm - felelte Brian. - És sajnálom. Én... igazán... sajnálom. E beszélgetés után Sophie felhívta Hollyt, mert valakivel feltétlenül beszélnie kellett. De Holly telefonja ki volt kapcsolva, s a legutoljára felmondott hangposta üzenetét Sophie még az el�z�nél is bosszantóbbnak találta. Pár percig céltalanul �gyelgett a várócsarnokban, majd kisétált a vakító napsütésbe. Nem volt kedve hazamenni a lakására - igazából maga sem tudta, mihez kezdjen most. Napbarnított emberek áramlottak hosszú, tömött sorokban az állomás felé, sokan közülük trikóban, pólóban, sortban, strandszatyorral a kezükben - kirándulók, akik leugrottak a tengerpartra, s most hazafelé tartanak. Egy térdnél levágott farmert visel� hórihorgas férfi hatalmas rádiójából rapzene üvöltött. A fickó arca, karjai, mint a rák, olyan vörösre sültek, úgy t�nt, mintha az egész város nyaralna. Ez a nyári érzés nagyjából olyan messze volt Sophie hangulatától, mint a Jupiter a Naptól. Hirtelen megint megszólalt a telefonja. Megdobbant a szíve, hátha Brian az. De aztán meglátta a kijelz�n Holly nevét. Felvette a telefont - Helló! Holly hangját jócskán elnyomta egy folyamatos, sziréna vijjogását idéz� zaj. A fodrásznál ül, magyarázta, és éppen hajat szárít. Sophie kísérletet tett rá, hogy elmondja a történteket, de pár perc múltán feladta. Abban maradtak, hogy kés�bb beszélnek. Holly megígérte, hogy visszaszól, ahogy kijött a fodrásztól.

A csuklyás fickó tisztes távolságból követte Sophie-t Egyik kezében a piros nejlonzacskót fogta, másik kezét meg id�nként megszívta. Jó volt itt lent a tenger közelében a b�zös, fülledt londoni leveg� után. Remélte, hogy Sophie egyenesen a tengerpartra megy. Kellemes lesz majd ott letelepedni, és elmajszolni egy jégkrémet. Az idejébe igazán belefér. A lány követése közben az ebédid�ben vásárolt új szerzeményekre gondolt, és bizonyságképpen megrázta a nejlonzacskót. Zipzárazott zsebeiben, a pénztárca és a mobiltelefonja mellett egy tekercs szigetel�szalag is lapult, meg egy kés, kloroform és egy fiola „üt�s" Rohypnol drog. És még néhány egyéb apróság - az ember sohasem tudhatja, mikor jön jól ezek közül egyik-másik... A mai éjszaka nagyon jónak ígérkezik. Újra!

23. fejezet Cleo csak azt követ�en bizonyíthatta szakértelmét, hogy öt után pár perccel Nadiuska De Sancha befejezte a boncolást. Egy jókora mer�kanállal Cleo eltávolította a Katie rekeszizomzatára száradt vért, és becsurgatta az egészet a boncasztal alatti vályúba. A vér egy tartályba folyik az épület alá, ahol a vegyszerek lassan lebontják, miel�tt elvegyülne a város f� csatornarendszerében. Nadiuska közben lediktálta a jelentését, majd kitöltötte a boncolási, kórtörténeti jegyz�könyveket, és meghatározta a halál okát. Darren átnyújtott Cleónak egy fehér m�anyag zacskót, mely a holttestb�l eltávolított, majd mérlegen lemért életfontosságú szerveket tartalmazta. Grace, mint mindig, most is kissé csodálkozva figyelte, ahogyan Cleo visszailleszti a szerveket a testbe, mintha egy bontott csirkét tömne szárnyasaprólékkal. Közben továbbra is ott motoszkált benne az iménti, Sandyvel kapcsolatos telefonhívás. Törte a fejét. Vissza kell hívnia Dick Pope-ot, és ki kell szednie bel�le minden részletet: melyik asztalnál ült Sandy, beszélt-e Dick a személyzettel, egyedül volt-e Sandy, vagy valaki mással stb. München. A város mindig is furcsa képzettársításokat keltett Grace-ben. Részint Sandy családi kapcsolatai miatt, részint pedig azért, mert a bajor f�város rendszeresen a világ figyelmének el�terébe kerül. Hol így, hol úgy. Ott van az

októberi sörfesztivál, a nevezetes olimpiai stadion, aztán a BMW gyár központja és persze a történelem árnyéka: Adolf Hitler Berlin el�tt itt élt. Grace legszívesebben azonnal felült volna egy gépre, hogy átrepüljön. Milyen jól jönne ez a f�nökének, Alison Vospernek, aki a legapróbb alkalmat is felhasználja arra, hogy megforgassa benne a kést, és végre megszabaduljon Grace-t�l - erre már régóta készült. Darren kiment a teremb�l, majd egy fekete szemeteszsákkal tért vissza, mely összetépett adóügyi papírokat tartalmazott. Kivett bel�le egy maroknyi papírt, és kitömte vele a halott n� üres koponyaüregét. Közben egy zsákvarró t�vel és vastag fonállal Cleo szakszer�en összevarrogatta a szétnyitott mellkast. Amikor végzett vele, slaggal lemosta Katie-r�l a vérmaradványokat, és most kezd�dött az egész eljárás legkényesebb szakasza. Nagy m�gonddal sminkelni kezdte az arcot, óvatosan keverve a színeket némi pirosítót vitt fel az arcra, elrendezte a hajfürtöket, s a végén úgy festett a halott, mintha csak rövid id�re elszenderedett volna. Darren közben kitakarította a bonctermet, és lemosta a targoncát, amelyen Katie Bishop feküdt. Citromszagú fert�tlenít�t hintett szét, felsikálta vele a padlót, majd a fehérít�szer következett, utána Trigene fert�tlenít�, és végül Autoclave. Egy órával kés�bb bíbor halotti lepel alatt feküdt Katie, karjait összefonták a mellkasán, kezében egy kis csokor rózsaszín és fehér rózsa. Darren kitolta a halottat a szomszédos, kis, keskeny helyiségbe, ahol épp annyi hely volt, hogy a hozzátartozók körbe tudták állni a holttestet. A terem a hosszúkás ablak el�tt lógó takaros kék függönyökkel olyan volt, mint egy kis kápolna, de az oltárt egy m�anyag virágokkal teli kis váza helyettesítette. Grace és Branson odakintr�l, egy ablakon keresztül figyelték, amint a családvédelmis Linda Buckley bevezeti a terembe Brian Bishopot. Linda kellemes megjelenés�, rövid, sz�ke hajú harmincas n� volt, szolid, sötétkék kosztümjéhez fehér blúzt viselt. Figyelték, ahogy Bishop rámered a halott n� arcára, majd keresgélni kezd a lepel alatt. Kihúzza a kezét, megcsókolja, majd er�sen megragadja. Könnyek peregtek le a férfi arcán. Majd térdre esett, és teljesen átadta magát a fájdalomnak. Ez volt az a pillanat, melyet Grace túl sokszor tapasztalt meg hosszú rend�ri pályafutása alatt, s ilyenkor mindig arra gondolt, bárcsak valami más szakmát választott volna. Egyik osztálytársa például a bankszakmában helyezkedett el, s most egy nagy építési vállalkozás igazgatója, magas fizetést kap, s nyugodtan éli az életét. A másik horgásztúrákat szervez Brighton kiköt�jéb�l, és fütyül a világra.

Grace figyelte ezt az embert az ablak túloldalán, és képtelen volt kikapcsolni az érzelmeit, érezte, ahogy a gyász átszivárog a saját zsigereibe. Minden erejét össze kellett szednie ahhoz, hogy ne sírja el magát - A fenébe is, ez tényleg ki van ütve - jegyezte meg Glenn. Grace közömbösséget színlelve vállat vont, s a zsaru szólalt meg bel�le, nem pedig az érz� ember. – Lehet. - Jézusom, te egy lelketlen gazfickó vagy. - Nem mindig voltam az - felelte Grace. - Csak amióta hagytalak vezetni. - Nagyon vicces. - Jut eszembe, sikerült az emelt szint� vizsgád? - Meghúztak. - Tényleg? - Mmmigen. Túl lassan vezettem. El tudod ezt hinni? - Hogy nekem kéne elhinni? - Jézusom, te megint szívatsz. Bármikor felteszek neked egy kérdést, kérdéssel válaszolsz. Nem tudnál egyetlenegyszer kilépni ebb�l a rohadt zsaruszerepb�l? Grace mosolygott. - Ez egyáltalán nem olyan vicces. Feltettem neked egy egyszer� kérdést, hogy el tudod-e képzelni, hogy én túl lassan vezetek. - Hát, azt nem - felelte Grace, és ez volt az, amit tényleg nem tudott elképzelni. Eszébe jutott, amikor Glenn legutóbb gyakorolta a gyorshajtást a vizsgára, s � meg ott ült mellette a kocsiban. Amikor a végén Grace kikászálódott az autóból, s konstatálta, hogy ép b�rrel megúszta - inkább pusztán a szerencsének, semmint barátja vezet�i képességeinek köszönhet�en eldöntötte, hogy inkább érzéstelenítés nélkül kiherélteti magát, minthogy még egyszer beüljön egy olyan kocsiba, amit Glenn Branson vezet. - Pedig ez történt - panaszkodott Branson.

- Jó tudni, hogy van még ezen a világon pár józan ember. - Tudja, mi a maga problémája, Roy Grace f�felügyel� úr? - Miféle problémáról beszélsz? - Hogy miért nem csíped a vezetési stílusomat? - Ki vele! - Nem hiszel. - Benned vagy istenben? - Isten megállította a golyót, miel�tt behatolt volna a szívembe. - És te ebben komolyan hiszel? - Van jobb magyarázatod? - Grace nem felelt. Elt�n�dött. A hit kérdését mindig is bizonyos távolságtartással kezelte, és csak akkor foglalkozott vele, amikor nagyon szükségét érezte. Nem volt ateista, s�t még csak szabadgondolkodónak sem tartotta magát. Hitt valamiben - legalábbis akart hinni valamiben de sohasem tudta pontosan meghatározni, miben. Ahhoz mindig is gyengének érezte magát, hogy nyíltan elfogadja Isten létezését. De nyomban utána lelkiismeret-furdalása támadt. Csakhogy amióta Sandy elt�nt, és minden imádsága hiábavalónak bizonyult, a hite alaposan megfogyatkozott. Rohadt dolog ez. Rend�rként kötelessége az igazság kiderítése. És ez csak tényekre alapozva történhet. A hit, ahogy az összes többi kollégája esetében is - magánügy. Figyelte Brian Bishopot az ablak túloldalán. A férfi teljesen magába roskadt. Vagy nagyot alakít. Hamarosan meg fogja tudni, melyik változat az igaz. Feltéve, hogy nem kalandoznak el megint a gondolatai saját, személyes ügyére. Sandyre.

24. fejezet

Skunknak megfordult a fejében, hogy a lopott mobiltelefonon hívja fel a dílerjét, a saját telefonján ugyanis kimerült a hitelkerete, de aztán úgy döntött, jobb, ha nem haragítja magára a pasast. A díler nyilván nem lenne elragadtatva, ha a lopott mobilon meglátná a saját számát - f�leg, hogy a készüléken még túl is kell adnia. Ezért Skunk bölcsebbnek vélte, ha egy nyilvános fülkéb�l telefonál. Ahogy belépett a fülkébe, mintha egy forró kemencébe került volna. Lábával kitámasztotta az ajtót, hogy kapjon leveg�t, s úgy tárcsázott. A második csengés után a vonal túlsó végér�l kurta „igen” hallatszott. - Wayne Rooney vagyok - szólt bele Skunk, bemondva azt a nevet, amiben legutóbb megegyeztek. Minden alkalommal más nevet kellett használnia. A pasas kelet-londoni akcentussal beszélt. - Mmmmigen akkor a szokásos, ugye? Barnát akarsz? Tízfontos csomagét vagy húszast? - Húszast. - Mid van? Készpénz? - Egy Motorola Razor. T-Mobile. - A fülemen jön ki. Csak tízest tudok adni érte. - Ne kúrjál ki velem, bárhol kapok érte harmincat. - Akkor nem segíthetek, haver, sajnálom. Csá! Skunk pánikba esett, s belekiabált a kagylóba. - Hé, ne, ne tedd le, várj! Rövid csend következett. Majd a pasas hangja: - Sok a dolgom, nem érek rá. Az utcai árak mennek fölfelé, és hiány van. Két héten belül nem lesz semmi sem. Skunk nem vett tudomást a megjegyzésr�l. - Húszat meg kell kapnom érte. - Maximum tíz. Ennyit tehetek érted. Voltak persze más dílerek is, de a legutóbbi, akivel üzletelt, lebukott, és most

rács mögött ül. Egy másik valami szart adott el neki legutóbb. Megpróbálhatott volna még pár dílert felhívni, de egyre feszültebbnek érezte magát. Most azonnal szüksége volt valamire, ami a fejét összetartja. Mára volt egy melója, amely sokkal több lét fog hozni, mint ez a szar. Azon majd rendesen bevásárolhat. - Na, jó, oké. Hol talállak meg? A díler, akit csak Joe néven ismert, elmagyarázta az útvonalat. Ahogy Skunk kilépett a fülkéb�l, a nap perzsel� hévvel csapott le rá. Támolyogva verekedte át magát a zsúfolt Marlborough Place-en, s elhaladt a söröz� el�tt, ahol éjszakánként olykor Ecstasyt vásárolt a férfiklotyóban. Ha minden jól megy, ma estére talán megint lesz annyi suskája, hogy tud venni egy adagot. Aztán befordult a North Roadra, egy hosszú, forgalmas, egyirányú útra, mely meredeken vitt fel a hegyoldalba. Az alsóbb rész lepusztultabb volt, de feljebb, ahogy az ember elhagyott egy Starbucks kávézót, kezd�dött Brighton legdivatosabb negyede. A North Laine városrészt keresztül-kasul sz�tték a keskeny utcák, melyek zömmel az állomás fel�l szaladtak fel a hegyre. Bármelyik sarkon befordulsz, antik márványkandallókkal teli kirakatokkal találod magad szemben, vagy viktoriánus korabeli villákkal, melyeket annak idején vasutasoknak építettek a tizenkilencedik században, mára azonban trendi belvárosi házakká lettek átalakítva. De volt itt homokkal befútt homlokzat is, mely mögött hajdan egy gyár gépei zakatoltak, manapság azonban bohém városi népek lakják. Ahogy kapaszkodott felfelé a hegyoldalra, egyre meger�ltet�bbnek érezte a gyaloglást. Volt id�, amikor úgy tudott futni, mint a szélvihar, s nem okozott gondot elemelni egy zacskót, vagy valami árut egy boltból, és olajra lépni annak veszélye nélkül, hogy utolérnék. Mostanság azonban igencsak kockázatos lenne egy ilyen akció. Ügyet sem vetettek rá, kivéve két civil ruhás nyomozót, akik egy olyan helyen ültek a Starbucks kávézóban, hogy tökéletesen látták, mi történik az utcán. Ruházatuk alapján diákoknak gondolta volna �ket az ember, akik addig üldögélnek egy csésze kávé mellett, míg ki nem nézik �ket. Egyikük alacsonyabb, kövérkés fickó volt, simára borotválta a fejét és kecskeszakállat növesztett, s most fekete trikót és szakadt farmert viselt, míg a másik, a colos, military nadrágban és lazán kiengedett, b� ingben kavargatta a kávéját. Mindketten elég jól ismerték a brightoni alvilág arcait, és Skunk fényképe is ott díszelgett a Központban, a „dics�ségtáblán" vagy negyven visszaes� b�nöz� fényképe között. Brighton és Hove lakóinak zöme mit sem tudott Skunkról. Számukra láthatatlan volt a fickó. Skunk kamaszkora óta ugyanúgy öltözködött: gy�rött, nejlon,

kapucnis pulóvert húzott az elny�tt, narancssárga pólóra, buggyos gatyája alól edz�cip� látszódott. Kezeit zsebre vágta, s kissé el�regörnyedve, kaméleon módjára beleolvadt a városi forgatagba. Ez volt az egyenruhája a bandának, a VBC - Vagány, Belevaló Csávók - névre hallgató gyülekezetnek, mely a korábban összeállt TMC - Totál Men� Csávók - riválisaként grasszált a városban. �k nem voltak annyira elvetemültek, mint a TMC-sek, akiknél a beavatási szertartáshoz állítólag hozzátartozott egy zsaru megverése, egy n� meger�szakolása vagy egy ártatlan idegen megkéselése. De a VBC is sokat adott a fenyeget� megjelenésre. Többnyire bevásárló körzetekben tanyáztak, kapucnijukat a fejükre húzták, és mindent loptak, ami csak kézre esett. Kifosztottak bárkit, aki elég hülye volt ahhoz, hogy magányosan l�dörögjön, és a pénzt azon nyomban elköltötték alkoholra vagy kábítószerre. Skunk túl öreg volt már a bandához, mely f�leg tinédzserekb�l állt, de még mindig ugyanazt a ruhát hordta, mert ett�l úgy érezte, hogy tartozik valahová. Skunk b�rfej� volt - Bethany borotválta kopaszra a fejét mindig, amikor felbukkant és egy keskeny, egyenetlen sz�rcsík szaladt le az alsó ajkától az álla közepéig. Ez tetszett Bethanynek, azt mondta, az olyan titokzatossá teszi, különösen a bíbor napszemüveggel kiegészítve. De Skunk ritkán nézett tükörbe. Kisfiúként épp eleget bámulta az arcát, próbálva meggy�zni saját magát, hogy nem olyan rút, mint amilyennek az anyja és a bátyja mondja. De most már nem érdekelte. A csajokkal nem voltak gondjai. Néha azonban megijedt a saját képét�l: arca beesett volt, a b�re pedig száraz és pattanásos. Mintha szarupikkelyeket viselt volna a koponyáján. A teste rohadt - ehhez nem kellett orvosprofesszornak lenni, hogy megállapítsa. Nem a drogok, hanem a szennyez� adalékanyagok miatt, ezzel teszik tönkre a szállítók az embert. A feje majdnem mindig kóválygott, mintha influenzás lenne. Egyik pillanatban forró g�z venné körül, a másik percben meg téli köd hatolna a csontjáig. Az emlékezete, mint a szita: képtelen volt egy filmet vagy egy tv-show-t végignézni. Fekélyek borították a testét. Az ételt nem tudta megemészteni. Néha teljesen elvesztette a fonalat. Voltak napok, amikor arra sem emlékezett, hány éves. Huszonnégy, vagy a körül. Gondolta, hogy megkérdi a bátyját, amikor tegnap éjjel felhívta �t Ausztráliában, de nem jutottak odáig. A bátyja volt az - aki három évvel id�sebb volt nála és jó harminc centivel magasabb, aki el�ször Skunknak nevezte �t. Ez tetszett neki. A Skunk annyit jelent piszkos csirkefogó. Ebben volt valami vagányság. Nem tévesztend� össze a szó másik jelentésével: b�zös borz. Tizenévesként odavolt az autókért. Rájött, hogy minden nagyobb nehézség nélkül el tud lopni egy kocsit. És amikor híre ment e képességének, hirtelen

megszaporodtak körülötte a barátok. Kétszer letartóztatták, el�ször próbaid�re bocsátották, és eltiltották a vezetést�l, noha még nem is volt jogosítványa. Másodszor egy évre bevarrták a fiatalkorúak börtönébe. És ma délután, azon az átázott, gy�rött papírlapon a zsebében, egy új megrendelés állt. Egy új, lenyitható tetej� Audi A4-es, automata, kevés futott kilométerrel, metálkékben, ezüstben vagy feketében - ez volt a lecke. Nem kapott leveg�t, és hirtelen megfoghatatlan félelem kerítette hatalmába. Testh�mérséklete lezuhant, mintha egyik pillanatról a másikra egy fagyasztókamrába lépett volna. B�re viszketni kezdett, mintha hangyák milliói lepték volna el a testét. Meglátta a telefonfülkét. Menedék! Valamibe meg kellett kapaszkodnia. Belépett, de az er�feszítés, amellyel az ajtót kinyitotta, leszívta minden erejét. Leveg� után kapkodott. A szentségit! Nekid�lt a fülke falának, a fullasztó h�ségben kavargott körülötte a világ, a lába elgyengült. Megragadta a telefonkagylót, másik kezével a zsebéb�l el�kotort egy érmét, bedobta, és tárcsázta Joe számát. - Wayne Rooney beszél - mondta fojtott hangon, nehogy valaki meghallja. - Itt vagyok. - Add meg a számot, visszahívlak! Skunk egyre idegesebben várt. Eltelt pár perc, míg végre megcsörrent a telefon. Újabb instrukciók. A szentségit, ez a Joe egyre paranoiásabb. Vagy túl sok Bond-filmet néz. Kilépett a fülkéb�l, ment vagy ötven métert fölfelé, majd megállt egy üzlet el�tt, ahol megrendelésre habszivacsot árultak. Követve az utasítást, bámulni kezdte a kirakatot. A civil ruhás nyomozók felhörpintették kih�lt kávéjukat. Az alacsonyabb, zömök, aki Paul Packer névre hallgatott, középs� ujját áthurkolta a csésze fogantyúján. Azért a középs�t, mert a mutatóujjának legfels� ujjpercét nyolc évvel ezel�tt egy dulakodásban leharapta egy b�nöz�. Skunk volt az. Ez volt a harmadik cserebere, aminek egy órán belül tanúi voltak. Pontosan tudták, e pillanatban ugyanez megy végbe Brighton féltucatnyi másik forró pontján. A nap minden órájában, éjjel, nappal. A drogkereskedelem megfékezése egy ilyen városban olyasmi, mintha egy lavinát akarnál feltartóztatni úgy, hogy kavicsokat dobálsz a hógörgetegre. Ahhoz, hogy egy kábítószeres napi tízfontnyi anyaghoz hozzájusson, havonta három-ötezer fontot kell összeszednie, s ezt többnyire b�ncselekménnyel tudja csak

el�teremteni. A drogosok zöme nem éri be napi tízfontnyi anyaggal. Többségük húszas, ötvenes, százas, vagy még nagyobb napi adagokon élt. A dílerek gyakran cserél�dnek. Ha valaki lebukott, dominószer�en d�lt össze a hálózat, de pár nap múltán friss anyaggal új arcok jelentek meg az utcákon. Zömmel keletiek: bolgárok, oroszok, mindenfélék. Sokfélék, csak egyvalami közös bennük: busás hasznot húztak az ilyen szerencsétlen ördögökb�l, mint Skunk. Paul Packer és társa, Trevor Sallis azonban nem költöttek ötven fontot a rend�rség kasszájából egy informátornak azért, hogy egy ilyen kiskaliber� b�nöz�t, mint Skunk lebuktassanak. Kis hal volt � ehhez. Packerék nagyobb tétben játszottak. Skunktól csak azt remélték, hogy nyomra vezeti �ket. Alacsony, dagadt, tizenkét év körüli kölyök osont oda Skunk mellé. - Wayne Rooney? - suttogta fojtott, eltorzított hangon a szepl�s kép�, kefehajú kövér gyerek, átizzadt South Park feliratú trikójában. - Aha. A gyerek kiköpött egy celofánba csomagolt zacskót a szájából átadta Skunknak, aki azonnal a szájába kapta, majd cserébe áradta a gyereknek, a Motorola mobiltelefont. Abban a pillanatban a gyerek máris inaszakadtából futott a meredek utcán felfelé. Skunk pedig elindult vissza a lakókocsijához. Paul Packer és Trevor Sals kiléptek a Starbucks kávézóból, és Skunk nyomába eredtek.

25. fejezet A Sussex Ház els� emeletét szinte teljes egészében a súlyosabb ügyek felderítésére létrehozott operatív részleg foglalta el. Mágneskártyás leolvasóval felszerelt ajtón át lehetett bejutni a vezérkar tágas termébe. Roy Grace, ahányszor csak belépett ide, mindig úgy érezte, hogy mer�ben más a légköre ennek a részlegnek, mint a régi rend�rségi épületnek, vagy általában a rend�rkapitányságoknak. Kopott folyosók, elny�tt irodák helyett itt minden vadonatúj volt. Talán túlzottan is új. Túl modern, túl tiszta, túl rendes. Túl - lélektelen. Egy bank vagy egy biztosítótársaság irodáinak flancos ridegségét árasztották a falak.

Diagramok, tájékoztató táblák végig a falakon olyan tudnivalókkal melyeket egyébként minden nyomozónak kutya kötelessége kívülr�l fújni. Grace mindazonáltal szükségesnek tartotta minden egyes új nyomozás megkezdésekor újra átismételni a f�bb pontokat. Pontosan tudta, milyen könnyen válik az ember saját rutinja rabjává, s milyen hamar felejt el alapvet�en fontos dolgokat. Nemrég éppen err�l a témáról olvasott egy megdöbbent� esetet. A légi katasztrófák az elmúlt ötven évben szinte kivétel nélkül emberi mulasztás következtéb�l, még pontosabban a pilóta hibájából következtek be és ami még ennél is meghökkent�bb: nem kezd� pilótáról volt szó, hanem sok évtizedes szakmai múlttal rendelkez�, kipróbált szakemberekr�l. A cikk egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy a leghelyesebb, ha az ember el�ször megnézi hány éves a kapitány, és csak utána ül fel a repül�gépre. De ugyanez érvényes az egészségügyre is. Nemrég például ortopédsebész Sussexben mer� figyelmetlenségb�l egy egészséges lábat amputált. Rosszul értelmezett szakmai rutin, önelégültség. Nyilván itt is ez volt a háttérben. Grace tehát ezúttal sem röstellte átismételni a legfontosabbakat. Megállt a fülledt folyosón a parancsnoki központ bejáratánál, intett Bransonnak, és rámutatott egy táblára, melyen nagy bet�kkel legfölül ez állt: A LEGGYAKORIBB LEHETSÉGES MOTÍVUMOK. - Tulajdonképpen mit jelent az, hogy az aktív életstílus fenntartása - kérdezze Branson, ugyancsak a táblát böngészve. Egy nagy kör közepén ez a szó állt: Motívum. Körülötte a következ� szavakat sorolták fel: féltékenység, rasszizmus, harag/félelem, rablás, hatalom/irányítás, nyereségvágy, homofóbia, gy�lölet, bosszúvágy, pszichózis, szex és - az aktív életstílus fenntartása - Megölni valakit, hogy örököld a pénzét - felelte Grace. Glenn Branson nagyot ásított - Azért egyvalami hiányzik innen. Tulajdonképpen nem is egy, hanem kett�! - Éspedig? - Fölös energia. És tekintély. - Fölös energia?

- Igen. Azok a kölykök például, akik tavaly egy buszmegállóban felgyújtottak egy hajléktalan öregasszonyt… Emlékszel? Leöntöttek benzinnel, míg szerencsétlen aludt. Nem utálták �t, csak unatkoztak. Valamit csinálniuk kellett, hogy levezessék fölös energiáikat. Grace bólintott, gondolatai azonban máshol jártak. Sandy. München. Úristen, hogy és mikor fog túljutni ezen az egészen? Legszívesebben az els� géppel elrepült volna Münchenbe. - És a tekintély - folytatta Glenn. - Bekerülni egy bandába, hogy a többiek felnézzenek rád, érted? Grace továbbment a következ� táblához, melyen legfölül ez állt TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSTANI STRATÉGIA FELÁLLÍTÁSA. Alatta pedig: Lehetséges információk beszerzése, felderítés, tanúk Újraellen�rzés. Helyszínelési stratégia kialakítása és megvalósítása. A szeme sarkából hirtelen észrevett egy kifogástalan megjelenés�, ötvenes évei elején járó, roppant energikusnak látszó férfit. Sárgásbarna öltönynadrágot viselt, vajszín� inget, barna nyakkend�t Tony Case volt az, a kapitányság ellátó osztályának a vezet�je. Helló, Roy! - szólt Tony kedélyesen. - Kaptam egy sürg�s utasítást, és a szalagokat már el� is készítettem neked a rock and rollhoz - mondta, majd Branson felé fordult, és élénken kezet rázott vele. - Glenn! Örülök, hogy újra köztünk vagy. Azt hittem, egy darabig még betegszabadságon leszel. - Hát, kéne még! - Vigyáznod kell, ha iszol, mi? Hogy ki ne lövelljen a pia a lyukakon a gyomrodnál, mi? - Ja, valahogy úgy - felelte Glenn, nem is igazán véve a lapot, vagy azért, mert nem találta annyira viccesnek a dolgot, vagy pedig mert gondolatai egészen máshol jártak. - Itt leszek még egy darabig - folytatta Gase fesztelenül. - Bármire is szükségetek lenne, szóljatok - mondta, és megpaskolta a mobilját a mellényzsebében. - Friss ivóvíz? Kell majd ebben a nagy h�ségben - mondta Grace. - Már el�készítettük.

- Remek - nyugtázta Grace, és az órájára nézett. Több mint húsz perc volt még hátra a hat harmincra összehívott el�zetes tájékoztatóig. Bransonnal elindultak a kihallgatóhelyiség felé, ahol kora délután már jártak. Beléptek a kis, keskeny megfigyel�szobába, ahonnan a kihallgatószobára nyílt rálátás. Két, egymáshoz nem ill� karosszék volt a videomagnó kezel�pultja, illetve a monitorok mellett. Az üvegfal másik oldalán, magában a kihallgatószobában egy kisasztal és három, üres, piros karosszék állt. Grace elhúzta az orrát. Olyan szag volt, mintha valaki currys ételt evett volna, melyet valószín�leg a szemközti ASDA gyorsétteremben vásárolt. Grace-nek mindig is szüksége volt némi id�re a hullaházból jövet, amíg egyáltalán hozzászoktatta magát az étel gondolatához, s most, hogy röviddel ezel�tt látta Katie Bishop gyomrának a tartalmát, kifejezetten émelyít�nek találta a curry illatát Felkapta a szemétkosarat, és kirakta a folyosóra, amit�l a szag ugyan nem sz�nt meg, de Grace legalábbis valamivel jobban érezte magát. Aztán letelepedett a monitorhoz, és megnyomta a lejátszó gombot. Közben járt az agya. Egyfolytában járt az agya. Sandy szerette a curryt. Sült csirkével. Ez volt a kedvence. A képerny�n peregni kezdett a Brian Bishop kihallgatásáról készült felvétel. Grace el�retekerte a szalagot, s figyelte a sötéthajú férfit cserszín�, testre szabott, csillogó ezüstgombokkal díszített kabátjában, barna-fehér golfcip�jében. - Mintha ráköptek volna, már úgy értem a cip�jére - jegyezte meg Branson, amint odatelepedett Grace mellé. - Emlékszel azokra a harmincas években készült gengszterfilmekre? Some Like It Hot! Láttad? - kérdezte tompán. Hangjából ezúttal hiányzott a szokásos életkedv, noha igyekezett mindenáron vidámnak mutatkozni. Grace arra gondolt, milyen nehéz órákat élhet át a barátja. Normális esetben ilyenkor már otthon kellene lennie, és segítenie a két gyerek lefektetésénél. - És azt a másikat, Marilyn Monroe-val? Na igen, meg ott volt Tony Curtis, Jack Lemmon meg George Raft. Briliáns volt. Amikor betolják a kerekes asztalon a tortát, a fazon el�lép a géppisztolyával, és kinyír mindenkit, majd George Raft megszólal: „Vót valami a tortába, amit nem kellett von belerakni! - A trójai faló modern változata - tette hozzá Grace. - Úgy érted, hogy újrafeldolgozás? - kérdezte Branson meglepetten. - A Trójai

falónak? Nem emlékszem rá. Grace rázta a fejét - Nem a filmnek, Glenn! Hanem annak, amit a görögök csináltak, Trójában! - Miért, mit csináltak? Grace szigorúan nézett a barátjára. - Mondd, te az összes m�veltségedet kizárólag a filmekb�l szerezted? Történelmet sohasem tanultál? - Hát, nem eleget - felelte Branson védekez�n. Grace lelassította a szalagot. A képerny�n Glenn Branson épp ezt kérdezte: - Megkérdezhetem, Mr. Bishop, mikor látta utoljára a feleségét? Grace leállította a szalagot - Bishop szemére koncentrálok. Tudni akarom, hányszor pislog percenként. Nálad van az a híres NASA irányítóközpontos karórád, melyet az ócskapiacon vettél? Branson szóra sem méltatta a megjegyzést, de azért rákémlelt a csuklóján csillogó karórára. Egy nagy, divatos Casio ketyegett a kézfeje fölött annyi számlálóvá, mutatóval és gombbal, hogy Grace biztos volt benne, barátjának a felér�l fogalma sincs, mit mutat. - Oké. Akkor kezdjük! Glenn beállította az óráján a mutatókat, Roy pedig odatekerte a videoszalagot, ahol � kérdezett. - Hol aludt ma éjjel, Mr. Bishop1 - A londoni lakásomon. - Tudja ezt valaki igazolni? - Huszonnégy! - jelentette be Glenn Branson, miközben hol a képerny�re, hol az órájára pillantott - Biztos? - Igen. - Jó. Csináljuk meg még egyszer.

A felvételen megint Grace kérdezett - Hány órakor ért ki a golfpályára ma reggel? - Pár perccel kilenc után. - És egyenesen Londonból ment oda? - Igen. - Mikor indulhatott el? - Fél hat körül. - Megint huszonnégy! Grace leállította a szalagot - Érdekes - mondta. - Micsoda? - kérdezte Branson. - Ez egy kísérlet. Kipróbálok valamit, amit nemrég egy pszichológiai folyóiratban olvastam. A szerz� azt írja, hogy laboratóriumi kísérletekkel megállapították - ha jól emlékszem az Edinburghi Egyetemen, hogy amikor valaki igazat mond, többet pislog, mint amikor hazudik. - Tényleg? - 23,6 pislogás jut egy percre, amikor a kísérleti alany igazat mond, és 18,5, amikor hazudik. Tény, hogy aki hazudik, mozdulatlanul ül - ilyenkor er�sebben kell összpontosítani, mint amikor igazat mondunk -, és amikor er�sen gondolkodunk, nyugodtabban ülünk - magyarázta Grace, és el�retekerte a szalagot. Brian Bishop egyre izgatottabbnak látszott, mígnem végül felpattant, és hadonászni kezdett. - Stabil huszonnégy - állapította meg Branson - És a testbeszéde is azt sugallja, hogy igaza mond - tette hozzá Grace. Ugyanakkor pontosan tudta, hogy ez csak egy mér�eszköz. Egyszer már rosszul értelmezte valakinek a testbeszédét, és azért igen nagy árat kellett fizetnie.

26. fejezet

Uborkaszezon - így nevezik a sajtóban az augusztus hónapot. A parlament szünetel, majd mindenki nyári szabadságon van, a hírek csendesen csordogálnak. Az újságírók ilyenkor olyan kis sztorikat tupíroznak fel, melyek máskor rövid hírként se nagyon kerülnének be a lapba. Mi sem jön jobban ilyenkor, mint egy jó kis szaftos b�neset - minél hátborzongatóbb, annál jobb. Egyedül a b�nöz�k nem mennek szabadságra - �k ilyenkor sem ragaszkodnak a hivatalos nyitvatartási terminusokhoz. Na és jómagam - t�n�dött Roy Grace. Utoljára kilenc évvel ezel�tt volt rendes nyári szabadságon, amikor Sandyvel elrepültek Spanyolországba, és kibéreltek egy lakást Malaga közelében. Sz�kös kis szállás volt ez, s a hirdetésben beígért tengerre néz� panoráma helyett egy többemeletes parkolóházra nézett az ablakuk. És egész héten végig esett. Nem úgy, mint most, ebben az elképeszt� nyári kánikulában, amikor turisták és nyaralók ezrei özönlik el a brightoni tengerpartot. Tele vannak a szállodák, a fürd�helyek, a bárok, a söröz�k, a kávézók, és ez egyben azt is jelenti, hogy az utcai b�nözés paradicsomává vált a város és környéke. A b�nöz�k számára ez a legkevésbé sem uborkaszezon - éppen ellenkez�leg! Grace pontosan tudta, hogy ez az id�szak az, amikor egy ilyen gyilkossági ügy jóval nagyobb érdekl�désre számíthat a médiában, mint máskor. Egy gazdag n�t holtan találnak luxusvillájában, a háttérben szex, esetleg némi aberráció plusz egy jókép� férj. Aranybánya minden lapszerkeszt�nek, az ügy egy egész oldalra számíthat. Grace-nek tehát különös m�gonddal kell el�készítenie a sajtómunkát, s lehet�leg úgy, hogy a cikkek ne hátráltassák, hanem éppen ellenkez�leg, segítsék a nyomozást. Holnap reggel megtartja az els� nagyszabású sajtótájékoztatót, ám el�tte a nyomozócsoport ragjaival egyeztetnie kell a stratégiát. De bármekkora lesz is a felfordulás, valahogyan id�t kell szakítania arra, hogy átugorjon Münchenbe. Bármi áron! Muszáj! Rengeteg gondolat kavargott benne Sandy körül. Valóban ott ült egy söröz� kertjében? Talán a szeret�jével? Vagy mer� tévedés az egész? Összetévesztették valakivel? Ha bárki másról lett volna szó, alighanem az utóbbi lehet�séget fogadta volna el Grace. De Dick Pope kit�n� nyomozó, alapos ember, és nagyon jó az arcmemóriája.

Fél hét el�tt pár perccel Grace és Glenn Branson kiléptek a kihallgatóhelyiség stúdiószobájából a kicsi konyhában magukhoz ragadtak egy-egy csésze kávét az automatából és megindultak az 1. számú m�veleti terem felé, amelyet Tony Case el�készített számukra. Elhaladtak egy nagy, piros tábla mellett, melyen legfelül ez a cím szerepelt LISSZABON M�VELET, alá pedig egy gyér szakállú kínai férfi fényképét t�ztek ki s körötte egy csomó fénykép a Beachy Head néven ismert szikláról és a környékr�l. A Beachy Head lélegzetelállítóan gyönyör�, hófehér mészk�vel borított tájon magasodik, és kétes hírnevét annak köszönheti, hogy itt követik el a legtöbb öngyilkosságot Angliában. A meredek szikla 570 lábnyi magasságban nyúlik a la Manche csatorna fölé, és aki innen a mélybe veti magát, annak nem sok esélye van a túlélésre. Ennek a szerencsétlen kínainak a holttestét májusban találták a szikla lábánál, és azóta sem tudták azonosítani. El�ször azt hitték, egy újabb öngyilkossal van dolguk, de a boncolás során kiderült, hogy a férfi aligha önszántából vetett véget életének. Minden nagyobb nyomozás kap egy fantázianevet, melyet a Sussexi Rend�rség számítógépe véletlenszer�en választ ki. Ha a névnek bármi köze is van az adott ügyhöz, az csak a véletlen m�ve, és az ilyesmi elég ritkán fordul el�. Eltér�en a Sussex Ház többi részlegét�l - és általában véve a rend�rségi irodáktól - itt, az 1. számú m�veleti teremben semmilyen személyes holmi sem volt az íróasztalokon. Sehol egy családi fotó vagy vicces karikatúra, vagy hasonló. Minden - eltekintve a bútorzattól és a hardverekt�l - szigorúan a nyomozással állt kapcsolatban. És itt nem voltak csevegések, ugratások; csakis elmélyült koncentráció. Telefoncsörgés, klaviatúrák kopogása, papírlapok zizegése, ahogy a lézernyomtatóból el�bújnak, fiz összpontosítás csendje. Grace vegyes érzésekkel vette számba a csapatát ahogy besétált a terembe. Jó pár ismer�s arc láttán �szintén megörült hogy újra találkozhat velük. Bella Moy nyomozó �rmester például, a festett barna hajú, harmincöt éves, igen vonzó n�, aki el�tt mindig ott állt az asztalon egy felbontott Malteser csokoládédrazsés doboz, mert rabja volt az édességnek. Nick Nicholl, rövidre nyírt hajú, langaléta fickó, kigombolt rövid ujjú ingben - egy hathetes baba tésztakép� elgyötört apukája. Aztán Susan Gradley, egy kövérkés, hosszú barna hajú fiatal n�, különösen nagy munkabírással és hatékonysággal És Norman Potting, akin azonban nem árt, ha rajta tartja a szemét. Potting nyomozó �rmester ötvenhárom éves volt. A gyér hajzat alatt keskeny, jócskán barázdált arc megpattant hajszálerekkel, el�reugró ajakkal és bagózástól megsárgult fogakkal. Gy�rött sárgásbarna lenvászon öltönyt viselt fakósárga, rövid

ujjú inggel, melyen elég jól kivehet� volt, hogy mit ebédelt. Viszont szokatlanul napbarnított volt, ami tagadhatatlanul jól ált neki – ezt Grace kénytelen volt elismerni. Politikai inkorrektsége és n�kkel szembeni agresszivitása miatt azonban sokan tartottak t�le. Grace a csapattagok közül a legkevésbé Alfonso Zafferonénak örült. Mogorva, arrogáns, latinosan jókép� fickó volt, húszas éveinek a végén járt. Zselézte a haját, s jól szabott fekete öltönyt viselt fekete inggel, krémszín� nyakkend�vel. Legutóbb, amikor Grace együtt dolgozott vele, Zafferone ügyesnek bizonyult ugyan, de a viselkedésével komoly gondok voltak. Részint kényszerb�l került most a csapatba - Grace-nek a nyári szabadságolások miatt egyszer�en nem volt más választása részint némi pedagógiai célzat is vezette �t, hogy a fickót egy kissé megleckéztesse. Ahogy egyenként üdvözölte �ket, a nyomozó Katie Bishopra gondolt amint ott feküdt a Dyke Road Avenue-i ház hálószobájában ma reggel. Aztán a boncasztal… E pillanatban úgy érezte, hogy a meggyilkolt n� lelke átköltözött a szívébe, és ez óriási felel�sséggel nehezedett a vállára. Mindannyiuk vállára, akik itt álltak ebben a teremb�l, és bekerültek a csapatba. Éppen ezért Sandyt most át kell helyeznie agyának egy másik rekeszébe, s valahogy egy id�re le kell zárnia ezt a rekeszt. Az elkövetkez� órákban és napokban többet fog megtudni Katié Bishopról, mint bárki más a világon. Többet fog tudni róla, mint a saját férje, a szülei, a testvérei, a legjobb barátai. Lehet, hogy �k úgy gondolták, ismerték �t valójában azonban csak annyit tudhattak róla, amennyit Katie tudni engedett magáról. Valamit óhatatlanul is leplezett mások szeme el�l. Ahogy minden emberi lény. És az is elkerülhetetlen, hogy az áldozat magánélete, mint mindig, most is Roy Grace személyes ügyévé váljon. Azt azonban e pillanatban � maga sem gondolta, mennyire is személyes ügyévé…

27. fejezet

Skunk összehasonlíthatatlanul jobban érezte magát. A világ hirtelen kivirult. A heroin meglette hatását - bizsergett minden ízét melegség járta át, testét átmosták az endorfinok. Így kellene mindig élni, örökre ezt az állapotot kellene tartósítani.

Felbukkant Bethany, hozott csirkét, sült krumplit, salátát, egy tubus karamellkrémet. Szerencsére a múlt éjszakai seggfejek id�közben mind lefalcoltak a lakókocsiból. Skunk hátulról megfarkalta Bethanyt úgy, ahogy szerette - és ahogy a lánynak is jólesett masszív feneke ott táncolt a hasán és ránehezedett. Most pedig a tengerparton kocsikáztak. A lány anyja kis Peugeot-ját vezette, Skunk meg kényelmesen elterpeszkedett az anyósülésen, és bíbor szemüvegén át, elégedetten pásztázta irodáját. A parkoló kocsikat vizslatta. Mindenféle típus, amilyet csak akarsz. A tulajok a tengerparton. Skunk megint el�húzta a gy�rött, nedves papírt a mellényzsebéb�l - a „bevásárlólistát" -, hogy újból és újból átnézze, mert a memóriája kissé kihagyott. - Mindjá’ haza kell mennem. Anyámnak kell a kocsi. Bridzselni megy ma este - mondta Bethany. Van itt mindenféle kibaszott típus a parkolókban, csak épp az a rohadt kibaltázott nincs, amit éppen keres. Egy új Audi A4-es, lehúzható tet�vel, automata, kevés futott kilométerrel, metálkék, ezüst vagy fekete. - Kanyarodj fel a Shirley Drive-ra - mondta Skunk. Az óra a m�szerfalon hat tizenötöt mutatott. - Hétre tényleg haza kell érnem. Anyámnak kell a kocsi, megöl, ha kések - felelte Bethany. Skunk elismer� pillantással mérte végig. A lánynak rövid, fekete haja volt és vastag karjai. Mellei kitüremkedtek a buggyos trikó alól, és vaskos, barna combjaiból alig takart valamit a kék farmerszoknya. Skunk egyik kezét becsúsztatta a lány bugyijába, kitapogatta puha, nedves szeméremdombját és két ujját mélyen a lányba csúsztatta. - Fordulj jobbra! - utasította közben. - Megint felizgatsz! Még följebb csúsztatta ujjait. A lány pihegett - Skunk, hagyd abba! Skunk is kezdett újra kanos lenni. A lány jobbra fordult a következ� lámpánál, elhaladt a Victoria királyn� szobor mellett majd Skunk hirtelen felkiáltott. - Állj!

- Mi van? - Ott! Ott! Ott! - ragadta meg a kormányt fékezésre kényszerítve a lányt, mit sem tör�dve azzal, hogy a mögötte jöv� kocsi kis híján beléjük rohan. Fékcsikorgás, dudaszó. Ahogy Bethany megállt a kocsival, Skunk kihúzta az ujjait a lány hüvelyéb�l. – Fasza! Pont ez kell! - kiáltotta, kinyitotta a kocsi ajtaját, kiugrott, és anélkül, hogy visszanézett volna, elindult az út túloldalára, ahol egy sötét metálkék, felnyitható tetej� Audi A4-es parkolt. Kikapott egy golyóstollat a zsebéb�l, és egy darab papírra feljegyezte a rendszámot, majd a mobilján felhívott egy számot. - GU 06 LGJ - mondta be. - Meg tudjátok csinálni egy órán belül? Annyira meg volt elégedve magával, hogy észre sem vette, amint a Peugeot elhúzott mellette, Bethany pedig kiintegetett neki, és rövidet dudált. - Briliáns! - gondolta. - Ez az! És a kis, szürke Fordot sem látta, mely a járdaszegélyen parkolt pár száz méterrel mögötte. Egy öt kocsiból álló megfigyel� csoport egyikeként az elmúlt fél órában, mióta a lakókocsijából kilépett, minden mozdulatát nyomon követte.

28. fejezet Brian Bishop az ágy szélén ült a szállodai szobában, állát két kezébe támasztotta, és a tévét bámulta. A tálcán a tea már régen kih�lt, a celofánba csomagolt két keksz érintetlenül hevert a csésze mellett. Korábban kikapcsolta a légkondicionálót, mert már túl hideg volt a szobában, most azonban megint csepegett róla a veríték, miközben ott ült - még mindig golfruhában - a tévékészülék el�tt. Odakintr�l sziréna hallatszott, egy kamion motorjának tompa dübörgése, és egy autóriasztó id�szakos parp-parp-parp vijjogása. A világ mintha teljesen elszakadt volna t�le, miközben a képerny�n a saját házát látta - az otthonát! - a rohadt Sky News m�során. Tiszta szürrealizmus! Mintha egyszerre kívül rekedt volna a saját életén, idegenként szemlélte azt. S�t! Nem egyszer�en idegenként, hanem páriaként. Akkor érzett valami ehhez hasonlót, amikor a válása idején Zoe ellene hangolta két gyerekét, Carlyt és Maxot, akik közel két éven át szóba sem álltak vele.

Egy médiatenyészet tökéletesen bel�tt séróval, nagy fogait villogtatva odakint állt a háza el�tt a rend�rségi zárószalag túloldalán, és a mikrofonját lóbálta. - Ma délután került sor a boncolásra. Hatórás híradásunkban visszatérünk az eseményre. David Wiltshire, Sky News. Brian totálisan és végzetesen elveszettnek érezte magát. Megszólalt a mobilja. Nem ismerte a számot; nem vette fel. Ma délután majdnem minden hívás a sajtótól jött; valószín�leg a cége honlapján találták meg a számát. Érdekes módon Sophie-n kívül csak két barátja jelentkezett: Glenn Mishon és lan Steel, na meg üzleti partnere, Simon Walton. Simon, úgy hangzott, �szintén együtt érez vele, megkérdezte, tud-e bármiben segíteni, és igyekezett megnyugtatni Briant, hogy a cégnél minden rendben lesz, amiatt ne aggódjon. Brian több ízben is beszélt Katie szüleivel, akik Alicantéban voltak, Spanyolországban, ahol Katie apja új - majdnem bizonyosan kudarcra ítélt - vállalkozásba kezdett. Reggel jönnek haza repül�vel. Brian azon t�n�dött vajon felhívja-e az ügyvédjét - de hát minek? Semmit sem tett, ami miatt b�nösnek kellene éreznie magát. Egyszer�en nem tudta, mihez fogjon; ült egy helyben mozdulatlanul, és megbabonázva bámulta a képerny�n felt�n�, a kocsifelhajtón, a kerítésen kívül és az utcában összezsúfolódott rend�rségi kocsikat. Telefonokat kéne intézni, e-mailekre válaszolni, de annyira bénultnak érezte magát, hogy képtelen volt ilyesmire. Végül felállt, oda-vissza végigjárta a szobát néhányszor, aztán kiment a fürd�szobába, rábámult a törülköz�kre, felhajtotta a vécé ül�kéjét, vizelni akart. De nem ment Visszahajtotta a tet�t. A mosdókagyló fölött belebámult a tükörbe. Aztán a szeme megakadt a samponokon, testápolókon, tusfürd�kön. Elkezdte igazgatni a kis tégelyeket, míg egymástól egyenl� távolságban nem helyezkedtek el a polcon. Ett�l egy kicsit megnyugodott. Ma reggel tízkor még remekül érezte magát, remekül tudott összpontosítani, élvezte a csodás nyári id�t. Élete egyik legjobb golfmérk�zését játszotta az év egyik legszebb napján. Most pedig, mindössze nyolc és fél órával kés�bb, az egész élete romokban hevert. Katie halott! Az � imádott Katie-je! És a rend�rség elég egyértelm�en hozta a tudomására, hogy azt gyanítják, köze van Katie halálához. Jézusom!

A délután nagy részét két rend�rn�vel töltötte együtt, akik amolyan családi összeköt�kként voltak jelen. Kedvesek voltak, segít�készek, de Briant kimerítette a kérdez�sködésük, és szünetet kért t�lük. És aztán ez a kedves Sophie - mi a fene ez az egész? Mit akart mondani azzal, hogy együtt töltötték az éjszakát? De hát ez nem igaz! Abszolút nem igaz! Lehetetlen! Kétségkívül felkeltette a lány érdekl�dését, ezt már régóta észrevette. De hogy viszonyuk lett volna? Ugyan már! A volt feleségének, Zoének, igen, neki volt viszonya. Három éven át, csalta �t, s a fájdalom, amit Brian érzett, amikor rájött erre, csaknem elviselhetetlen volt. Brian képtelen lenne rá, hogy bárkinek is hasonló fájdalmat okozzon. Noha kétségkívül az utóbbi id�ben észrevette, hogy valami nem stimmel Katie-vel. Mindent megtett azért, hogy rendezze kettejük kapcsolatát, � legalábbis így érezte. Sophie-val flörtölt. Élvezte a lány társaságát. A pokolba is, mi van abban, ha az ember élvezi, hogy egy huszonéves lány szemlátomást odavan érte? De ennyi volt az egész, semmivel sem több. Persze lehet, hogy egy kicsit túll�tt a célon, és túl sok bátorítást adott a lánynak. Talán nem kellett volna meghívnia ebédre, miután egymás mellett ültek egy konferencián, ahol filmes beruházásokkal kapcsolatos adókedvezményekr�l volt szó. Találkoztak párszor, e-maileket váltottak, volt úgy, hogy kétszer-háromszor is egy nap. És Sophie e-mailjei egyre szenvedélyesebbekké váltak. Igazság szerint Brian- nek megfordult a fejében, hogy talán tovább is lehetne menni, különösen amióta Katie-vel egyre gyérebbé váltak szexuális együttléteik. De sohasem feküdt le Sophie-val. A fenébe is, hiszen még csak meg sem csókolta! Vagy igen? Tett valami olyat, amire nem emlékszik? Akadnak emberek, akik nem emlékeznek bizonyos cselekedeteikre. Egyszer�en kiesik a memóriájukból. Stressz hatására például komoly mentális problémák keletkezhetnek, leblokkolhatnak bizonyos agyfunkciók, és ami azt illeti, �t bizony elég sok stressz érte az utóbbi id�ben. Az üzleti ügyei plusz Katie... A cége, az International Rostering Solutions, melyet kilenc évvel ezel�tt alapított, egészen jól ment - s�t, túlságosan is jól. Egyre korábban kellett bemennie dolgozni, hogy az e-mailjeit - naponta legalább kétszázat - átnézze, és most, hogy New Yorkban, Los Angelesben, Tokióban, Sydneyben, Dubaiban, Kuala Lumpurban is irodát nyitottak, a nap huszonnégy órája is kevésnek bizonyult, hogy utolérje saját magát. Természetesen jó pár új embert is felvett, de igazából szeretett mindent saját

maga intézni. Lassan azon kapta magát, hogy egyre kés�bb jár haza, és otthon - Katie növekv� rosszallására - vacsora után is folytatta a munkát, s�t még a hétvégeken is dolgozott. Nyilvánvalóan ez nem tett jót a házasságuknak. Jótékonykodásai és a Rotary-klub iránti érdekl�dése ellenére Katie egyre jobban neheztelt az egyedüllétei miatt. Brian próbálta meggy�zni �t, hogy nem tart ez örökké - pár éven belül lejjebb veszi a tempót, vagy eladja az egész céget, és elég pénzük lesz ahhoz, hogy többé ne kelljen dolgozniuk. Katie azonban emlékeztette �t arra, hogy két évvel ezel�tt ugyanezt mondta. És két évvel azel�tt is... Katie egyre ingerültebben vagdosta a fejéhez, hogy munkamániássá vált, és semmi más nem érdekli az életben az üzleten kívül Brian elég gyámoltalanul hivatkozott a „drágaságára”, az 1962-es Jaguárjára, melyet annak idején szerelmetes m�gonddal újított fel. Mire Katie megkérdezte, emlékszik-e rá, mikor hozta ki a kocsit utoljára a garázsból. Briannek be kellett ismernie, hogy nem emlékszik rá. Arra viszont emlékezett, hogy amikor felbomlott a házassága Zoéval, az orvosa azt javasolta, hogy feküdjön be pár hétre, egy pszichiátriai klinikára, mert az állapota ezt jócskán indokolttá teszi. Brian nem volt hajlandó erre, és aztán valahogyan túljutotta válságos id�szakon. Vagy mégsem egészen? Kétségtelen, hogy az utóbbi id�ben ugyanolyan jeleket kezdett észrevenni Katie magatartásában, mint amilyenek Zoénál mutatkoztak, miel�tt Brian rájött, hogy a felesége megcsalja �t. De lehet, hogy csak a képzelete játszott vele. Az is elképzelhet�, hogy a mostani túlfeszített idegállapota miatt jutnak eszébe ilyesmik.

29. fejezet A kamera lassan, kissé imbolyogva pásztázta végig Bishopék hálószobáját. Pár pillanatra elid�zött Katie Bishop meztelen holttestén; mutatta a szétterpesztett lábakat, az ágy oszlopához kötött csuklókat, a zsineg nyomát a nyakon, és a holttest mellett hever� gázmaszkot. - A gázmaszk rajta volt, amikor rátaláltak - magyarázta Roy Grace a csoportjának, mely id�közben húszf�sre b�vült. Valamennyien összegy�ltek a m�veleti központ nagytermében, és figyelték a helyszínel�k által készített videofelvételt.

Az asztal körül huszonöt ül�hely volt, de szükség esetén további harminc ember befért volna még állva a terembe. Itt szokták tartani a nagyobb sajtótájékoztatókat ezért állt a terem távolabbi sarkában egy projektor, valamint egy hatalmas tábla a Sussexi Rend�rség honlapjának a címével és a fontosabb telefonszámokkal. - Ki vette le a maszkot, Roy? - kérdezte Kim Murphy, kollegiálisán, de nagyon határozottan. Grace dolgozott már együtt Kimmel egy elég rázós ügyben: egy nagymen� brightoni üzletembert sikerült bíróság elé állítaniuk b�nszövetkezetben elkövetett emberölésért, és Grace-nek jó tapasztalatai voltak a n� munkájával kapcsolatban, �t kérte helyettesének a mostani nyomozáshoz. Kim éles esz�, szikrázóan intelligens n� volt, harmincas éveinek közepén járt. Csinos volt; vállig ér� sz�ke haja nyit mosolygós arcot keretezett mely azonban - a b�nöz�k nem kis meglepetésére és sajnálatára - meglep�en keménnyé tudott válni. Korán elért magas rangja ellenére meg�rzött egyfajta kislányos pajkosságot. Ezen az estén nadrágja és pólója fölött sportos, vállpántos laza vászondzsekit viselt. Többnyire Harley-Davidsonjával közlekedett, melyet saját maga szervizeit - A takarítón� - felelte Grace. - És csak a Jóisten tudja, mennyi bizonyítékot barmolt még széjjel. Grace komoly bels� küzdelmet vívott saját magával ezen az estén. Egy jelent�s gyilkossági ügy felgöngyölítésével bízták meg, s vezet�ként az azzal járó minden felel�sség az � vállára nehezedett. Ugyanakkor gondolatai kényszer�en egy másik hely, egy másik város, egy másik nyomozás körül kalandoztak. Sandy, és csak ebben a pillanatban jutott az eszébe, hogy nem hívta fel Cleót, hogy hány óra körül végez este. Valahogy be kell pötyögnie egy üzenetet még a mostani értekezlet alatt. Érzései hirtelen összezavarodtak Cleóval kapcsolatban. Mi lesz, ha tényleg Sandy volt az Münchenben? Mi lesz, ha sikerül megtalálnia? Szedd össze magad! - Id�pont: augusztus 4. péntek, tizennyolc harminc - kezdte olvasni a jegyzeteib�l. Levette a zakóját, meglazította a nyakkend�jét, és kigombolta a két legfels� gombot az ingén. Pokoli volt a h�ség. - Ez az els� eligazítás a Kaméleon M�veletben - folytatta. - Egy harmincöt éves n�, bizonyos Mrs. Katherine Margaret Bishop megölésének ügyében nyomozunk, lakcíme Dyke Road Avenue 97, East Sussex. Az elkövetés utáni napon, ma reggel nyolc harminckor találták meg a holttestet. Összefoglalom az esetet.

Grace néhány percen át összegezte a történteket, s amikor a gázmaszkhoz ért, Norman Potting közbevágott. - Lehet, hogy a pasasnak krónikus szellentései voltak, s el�zékenységb�l adta rá a gázmaszkot - mondta Potting széles vigyorral, és elégedetten körbenézett. Senki sem mosolyodon el. Grace magában felnyögött - Köszönöm, Norman - mondta. - Sok a teend�nk. Próbáljuk meg humorizálás nélkül. Potting továbbra is vigyorogva nézett körül, nem zavartatva magát a többiek rezzenéstelen, komor arcától. - És jó lenne, ha a gázmaszkról semmi sem szivárogna ki - tette hozzá Grace. - Abszolút semmi! Mindenki megértette? Megszokott gyakorlat volt, hogy a tetthelyen felfedezett fontos információkat a nyilvánosság el�l visszatartottak. Ha a betelefonálok közül bárki megemlítené a maszkot, ezzel az egyszer� módszerrel csaknem bizonyosan tudni lehetne, hogy a hívó félnek komolyan köze van az ügyhöz. Grace újra sorra vette a csoport egyes tagjainak kiosztott feladatokat. Katie Bishop családi hátterének felderítésével még aznap reggel Bella Moyt bízta meg. Bella egy kinyomtatott lapról máris olvasta a jegyzeteit - Túl sok egyel�re nincs - monda. - Katie Bishop, született Katherine Margaret Denton, egyedüli gyereke egy Brightonban él� házaspárnak öt évvel ezel�tt ment feleségül Brian Bishophoz - ez a harmadik házassága, Briannek a második. Gyerek nincs. - Tudsz valamit róla, hogy miért nincs? - kérdezte Grace. - Nem - felelte Bella, kicsit meglep�dve a kérdésen. - Bishop, nak már van két gyereke az el�z� házasságából. Grace feljegyzett valamit a noteszébe. - Oké. - A n� többnyire Brightonban töltötte a napjait, legfeljebb egy-egy éjszakára utazott Londonba. Brian Bishopnak van egy londoni lakása, s hétf�t�l péntekig ott szokott lakni. - A kupija? - próbálkozott újból Norman Potting.

Grace nem válaszolt. De Potting rátapintott valamire, öt év házasság után nincs gyerek, s hozzá ez a meglehet�sen szeparált életmód nem éppen közeli kapcsolatra utal. Igaz persze, hogy �k Sandyvel kilenc évig éltek együtt, s mégsem született gyerekük, de ennek orvosi okai voltak. Grace megint feljegyzett valamit. Alfonso Zafferone rágógumit rágva, szokásos pökhendi arckifejezésével elkezdte ismertetni a számítógépes elemz�kkel kidolgozott feltételezéseket, és a gyanúsítottak listáját. Volt-e hasonló b�ncselekmény a közelmúltban a környéken vagy másutt? B�neset, melynél a gázmaszk szerepet kapott? Zafferone hátrad�lt a székében, kidomborodtak er�s vállizmai; nyilván gyúrni jár, gondolta Grace. És a többek példáját követve, Zafferone is levette a zakóját. Gyémánt-utánzatú mandzsettagombok csillantak meg, és arany karköt� villant ki fekete ingujja alól. Grace korábban Norman Pottingot bízta meg azzal, hogy szerezzen alaprajzot Bishop házáról, továbbá egy légi felvételt az ingatlanról és környékér�l, illetve az odavezet� utakról. Azonkívül egy részletes helyszínleírást is kért Pottingtól - függetlenül a helyszínel�k jegyz�könyvét�l -, beleértve a szomszédokkal készített interjúkat is. A szomszédok meghallgatása délután kezd�dött. - Megvan a n� mobiltelefonja, amit a kocsijában találtunk, Roy, és ellen�riztettem a hívásokat a telecomos részleggel. Egy üzenet volt rajta, tegnap éjjel tizenegy tízkor érkezett. Férfihang - mondta Potting, és a noteszébe nézett - Annyit mondott az illet�, hogy viszlát. - Ez minden? - kérdezte Grace. - A telecomosok próbálták visszahívni, de a szám titkos. - Meg kell tudnunk, ki volt az. - Voltam a telefontársaságnál - felelte Potting. - De hétf� reggelig, a hivatali órák kezdetéig nem tudom megszerezni t�lük a felvételeket. A péntek, a szombat és a vasárnap a legrosszabb napok egy nyomozás elkezdéséhez, morfondírozott Grace. A laboratóriumok és a hivatalok is zárva vannak. Pont akkor, amikor az embernek gyorsan értesülésekre lenne szüksége, eleve két-három sorsdönt� napot késnek. - Add oda a szalagot. Megkérdezzük Brian Bishopot, felismeri-e a hangot. Lehet, hogy az övé. - Már ellen�riztem - felelte Potting a kertész telefonált. - És felkerült a gyanúsított listádra?

- Nyolcvan körül jár, és kissé rozoga már. Eléggé alulra tettem. Ezen mindenki elmosolyodott. - Az én kalkulációm szerint a második lista alján a helye - jegyezte meg Grace, majd ivott egy korty kávét és némi vizet - Jó, pillanatnyilag minden fronton viszonylagos nyugalom van. Gondolja át mindenki, milyen segítségre van szüksége, aztán készüljünk fel a sajtókonferenciára. Tekintve, hogy uborkaszezon van, számíthatunk rá, hogy nagy médiaérdekl�désben lesz részünk. Keltsünk jó benyomást, és produkáljunk gyors eredményt - összegezte Grace, és nemcsak a közvélemény el�tti jó szereplésre gondolt, hanem arra is, hogy bizonyítania kell savanyú f�nökn�je, Alison Vosper rend�rkapitány-helyettes el�tt, aki alig várta már, hogy egy újabb baki után ráhúzhassa a vizes leped�t. Vosper új üdvöskéje, Cassian Pewe, a f�városból ide helyezett nyálas aranyifjú, aki most épült fel egy autóbalesetb�l, már ugrásra készen állt, hogy a helyébe léphessen. Rátért az igazságügyi orvos szakért� jelentésére, s érzékelte, hogy mindenki feszültebben figyel. Kihagyta Nadiuska De Sancha technikai felvezetését, és nyomban a lényegre tért - Katie Bishop fojtogatás következtében halt meg, egy vékony zsineget vagy drótot hurkoltak a nyaka köré. A nyakról vett szövetmintákat elküldtük a laboratóriumba további vizsgálatra, mely feltárhatja a gyilkos eszközt - magyarázta Grace. Újból belekortyolt a kávéjába. - Jelent�s mennyiség� ondót találtak az áldozat vaginájában, ami közvetlenül a halál beállta el�tt történt nemi közösülésre utal. - Halál jó muff volt - motyogta Norman Potting. Bella Moy szembefordult Pottinggal. - Hagyja már abba az ízléstelenkedését! Grace-t is elöntötte a méreg: - Norman, most már tényleg elég volt. Az értekezlet után beszélni akarok veled. Senki sem kíváncsi a gusztustalan poénjaidra. Megértetted? Potting lesütötte a szemét, mint egy megdorgált iskolásfiú. - Nem akartam senkit sem megsérteni, Roy - szabadkozott Igyekezvén napirendre térni a dolog fölött, Grace folytatta: - Az ondót elküldtük a laboratóriumba gyorsanalízisre. - Mikorra várható az eredmény? - kérdezte Nick Nicholl.

- A lehet� legkorábban hétf�n. - Kell egy DNS-minta Brian Bishoptól - szólt közbe Zafferone. - Már megszereztük ma délután - felelte Grace, és örült, hogy egy lépéssel el�bbre jár, mint az aranykarköt�s izompacsirta. Meger�sítést várva Glenn Bransonra pillantott. Glenn búskomoran bólintott, és Grace szíve hirtelen megesett a barátján. Szegény Glenn, nagyon romos állapotban volt. Talán mégsem kellett volna id� el�tt visszarángatni �t a melóba. A magánéleti megrázkódtatás, a l�tt seb okozta fizikai-lelki trauma plusz a másnaposság – alighanem sok ez neki, de hát most már kés� bánat! Potting szólásra jelentkezett - Roy, hm..., az ondó jelenléte…,úgy értem, nem lehet, hogy az áldozat halálában szexuális elem is közrejátszott, mondjuk, hogy meger�szakolták? - Norman - csattant fel Grace élesen -, két családvédelmi összeköt�, Linda Buckley és Maggie Campbell foglalkozik a... Éles telefoncsengés szakította félbe a mondatát, Nick Nicholl mobilja szólalt meg. A fiatal nyomozó bocsánatkér�en nézett Grace felé, s pár lépéssel arrébb ment a telefonjával. - Nicholl nyomozó - szólt bele. A szünetet kihasználva Zafferone szemügyre vette Potting arcát. - Nyaralni voltál, mi, Norman? - Thaiföld - felelte Potting büszkén. A hölgyekre pillantott, hogy kell�képpen értékelik-e egzotikus utazását. - Szépen lesültél. - Ó, az semmi - ragyogott fel Potting, s feltartva jobb kezét, megvillantotta gy�r�s ujján arany jegygy�r�jét - Azt a hétszentségit! Asszony állt a házhoz? - csapta össze tenyerét Zafferone. Bella belapátolt egy félig megolvadt csokidrazsét a szájába, és olyan hangon - könnyedén, de lényegre tör�en amit Grace nagyon kedvelt, megjegyezte: - Ez a negyedik felesége, igaz?

Bella összegubancolódott hajkoronája alatt néha olyan benyomást keltett, mintha egy másik világban élne, de közben nagyon is éles szemmel követte nyomon a dolgokat. És semmit sem hagyott ki. Úgy van - sugárzott Potting, mintha egy olyan teljesítményét emlegetnék, melyre méltán büszke lehet. - Azt hittem, többet nem n�sülsz meg Norman - szólt közbe Grace. - Tudod, hogy szól a mondás, Roy. A n�k kiváltsága, hogy egy férfi döntését megváltoztassák. Bella mosolyogva szemlélte a férfit, inkább szánalommal, mint szórakozva rajta, mintha valami különös, kissé groteszk lényt vizsgálgatna az állatkertben. - És? Hol csípted fel? - kíváncsiskodott Zafferone. - Bárban? Klubban? Masszázsszalonban? Potting hirtelen meghunyászkodva így feleit - Tulajdonképpen egy ügynökségen keresztül. Grace egy pillanatra a megalázottság keser�ségét vélte felfedezni ezen a férfiarcon. A szomorúságét. A magányét. - Oké! - tette el a telefonját Nick Nicholl, és visszaült az asztalhoz. - Kaptunk valami érdekes információt - mondta, s maga elé tette a noteszét - A többiek érdekl�déssel fordultak felé. - Gatwick repül�tér, biztonságiak. Ipari kamera az M23-as bevezet� felüljárónál. Egy Brain Bishop nevére regisztrált Bentley Continentalt észleltek tegnap éjjel tizenegy negyvenhétkor. A déli útpályán haladt Brighton irányába. Az északi kamerával m�szaki probléma volt, emiatt nem tudták rögzíteni, mikor hajtott vissza London felé, már persze, ha visszajött. Glenn Branson Grace-re pillantott. - Úgy fest, kijátszotta a pislogás-tesztedet, Roy. Hazudott! Azt mondta, Londonban aludt végig a saját ágyában. Grace-t azonban nem rázta meg a hír. S�t, hirtelen jókedvre derült. Ha ki tudnának csikarni egy vallomást Brian Bishopból, lehet�leg még ma éjjel, akkor kis szerencsével alighogy elkezdték a nyomozást, le is tudnák zárni. � pedig mehetne egyenesen Münchenbe - akár holnap korán reggel. A másik variáció, hogy Kim Murphyre kellene hagynia a nyomozást, aminek nem igazán örülne. Nem Kim miatt,

hanem azért, mert pontosan tudta, hogy az ördög a részletekben bújik meg. Éppen ezért szeretett minden apró részletet személyesen ellen�rizni. - Gyerünk, beszéljünk a technikusokkal - indítványozta. - Hátha megtudunk valamit a kocsijáról. És talán felfrissíthetjük egy kicsit Bishop memóriáját.

30. fejezet Negyed nyolckor a nap végre kezdte megadni magát a sussexi tengerparton. Az Id�milliárdos egy kávézó zsúfolt teraszán üldögélt, harmadik diétás kóláját szürcsölte, s id�nként belekanalazott pisztáciafagylaltja maradékába, hogy valahogyan elüsse az id�t. Költötte id�dollárjait, id�euróit, id�fontjait. Volt bel�lük elég, f�leg, hogy másra úgysem költhette. Jobb kezét a szájához emelte, és megszívta a kézfejét. A szúró fájdalom nem csillapult, s most már � maga sem tudta, hogy vajon csupán képzeleg, mindenesetre a halvány nikotinfolttal körülvett kis, vörös seb mintha valamelyest elkékült volna. Egy rezesbanda játszotta a „Napfényes sziget"-et valahol a közelben. Hát, igen. Neki is ez kéne. Egy napfényes sziget, végre. Az élet nagy ívben tett a fejére. Na nem, nem egészen. Ez így nem igaz. Nem az egész élet. Csak egyvalaki... Érezte a leveg� sós ízét. Megcsapta az orrát a hajókötelek szaga, a csónaklakké, a rozsdáé, és majd minden percben halvány vizeletb�zt sodort felé a szél. Ha majd a nap lemegy, feljön a telihold ma este. A férfiak lehugyozzák,.. Kifizetett számláját a hamutartó alá tette, a könny� tengeri fuvallattól id�nként meglebbent, mint egy pillangó szárnya. Mindig készenlétben állt a következ� mozdulatra. Sohasem tudta megjósolni a következ� pillanatot. Nem úgy, mint a nap. Azon t�n�dött, hová tart az okkersárga, néma égitest perzsel� gázfelh�ivel, és próbálta kiszámolni az id�zónákat. Hamarosan tizenháromezer és fél mérfölddel arrébb, Sydneyben, egy bíbor korong jelenik meg majd lassan a horizonton. Rio fölött vakítóan csillog majd egész délután. Akárhol is legyen éppen, a hatalom érzését nem ismerheti. Azt a hatalmat, melyet csak emberek ismernek A hatalmat, melyet saját magában érzett. A hatalmat élet s halál fölött.

Perspektíva. Minden ezen múlik. A néz�ponton. Ami az egyik embernek sötétség, az a másiknak világosság. Hogy lehetséges, hogy az emberek ezt nem ismerik fel? Vajon ez a néma lány, aki most ott ül a tengerparton nem messze t�le, s bámulja a parton fekv� embereket, az óceán lapos végtelenjét - vajon � is tudja ezt? Nézi a karcsú vitorlásokat, a windsurföz�ket, a tartályhajók szürkeségbe vesz� körvonalait. Az ostoba fürd�z�ket, akik azt képzelik magukról, hogy tiszta tengervízbe csobbannak, miközben egy mocskos vécé öblít�vizében pancsolnak. Vajon Sophie Harrington sejti-e, hogy utoljára látja mindezt? Hogy utoljára érzi az ázott kötelek, a csónakfesték szagát és az idegen emberek vizeletb�zét? Az egész átkozott tengerpart meztelen emberi testek pöcegödre. Testek, alig takarva. Fehérek, vörösek, barnák, feketék. Hivalkodnak. Némelyik n� félmeztelenül. Rohadt kurvák. Figyelte, ahogy az egyik körbekacsázik, kusza, vörös lobonca válláig ér, melle a hasát veri, hasa az ágyékáig lóg. Sörösüveget lóbál, dagadt segge kibuggyan acélkék nejlontangája alól, combjain narancsb�rös süppedések. Vajon milyen lenne gázmaszkban; milyen lenne bolyhos, vörös szeméremsz�rzetébe arcát belefúrni? Milyen szaga lehet odalent? Osztriga? Figyelmét megint az ostoba lány felé fordította, aki már több mint két órája ült a parton. A lány most felállt, cip�jét a kezében tartva rálépett a kavicsokra, s minden egyes lépésnél fájdalmasan összerezzent. Miért nem veszi fel a cip�jét? Tényleg ennyire hülye? Kés�bb majd, amikor majd kettesben lesznek a lány szobájában, és ráhúzza a fejére a gázmaszkot, s a hangja motyogva, tagolatlanul hallatszik majd a maszk alól - megkérdi t�le. Na nem mintha a válasz túlzottan érdekelte volna. Semmi más nem érdekelte igazából, csakis az, amit annak idején, tizenkét évesen feljegyzett a kék fedel� naplója hátoldalára. A napló azon kevés dolgok közé tartozott, melyet gyerekkorától �rzött. Egy kis fémdobozba tette, néhány egyéb olyan dolog mellé, melynek érzelmi értéke volt számára. A doboz nem messze innen, egy zárt garázsban volt. Hónapról hónapra bérelte a garázst. Kisgyerekkorában megtanulta, hogy az embernek találnia kell egy helyet, ami csakis az övé, legyen az bármilyen kicsi is. Ahol a saját dolgaidat �rizheted. Ahol leülhetsz, és csak a magad gondolataival foglalkozhatsz.

Egy ilyen magányos helyen jöttek azok a gondolatok is, melyeket tizenkét éves korában jegyzett föl a naplójába. Ha valóban fájdalmat akarsz okozni valakinek, ne öld meg, mert az csak rövid ideig fáj. Sokkal jobb, ha azt ölöd meg, amit szeret. Mert ez örökké fájni fog. Mantraként ismételgette ezeket a szavakat magában, miközben Sophie Harrington nyomába eredt, hogy biztos távolból kövesse �t. A lány megállt, felvette a cip�jét, majd végigsétált a tengerparti sétányon a helyi m�vészek galériáinak és a haléttermek kirakatainak hosszú sora el�tt. Elhaladt egy második világháborús akna mellett, melyet miután kimosott a tenger, egy talapzatra állítottak, meg egy üzlet el�tt, ahol szalmakalapokat, homokozó vödröket és lapátokat, és rudacskákra t�zött forgó szélmalmokat árultak. Követte a forgalmas Kings Roadra, ahol a lány balra fordult nyugatnak véve az irányt, elment a Royal Albion szálló, az Old Ship, az Odeon Kingwest, a Thistle Hotel, a Grand és a Metropole el�tt. Percr�l percre izgatottabb lett. A szell� belekapott a kapucnijába, és egy aggasztó pillanatig úgy t�nt, hogy lefújja a fejér�l. Er�sen visszarántotta a homlokára, majd el�halászta a mobilját a zsebéb�l. Fontos üzleti hívást kellett lebonyolítania. Megvárta, amíg egy rend�rségi kocsi szirénázva elrobog mellette, és tisztes távolba ér. Kíváncsi volt rá, vajon a lány az egész utat gyalog akarja-e megtenni, vagy buszra száll, esetleg fog egy taxit. Igazából mindegy volt. Tudta, hol lakik, és volt kulcsa a lakáshoz. És id�milliárdos volt Aztán hirtelen pánikba esett: csak most vette észre, hogy a m�anyag bevásárló zacskót, amiben a gázálarc volt, otthagyta a kávézóban.

31. fejezet Linda Buckley okosan választotta ki magának a helyet a Hotel du Vin nagy el�csarnokában, gondolta Grace, amikor Glenn Bransonnal belépett az épületbe. Linda elég közel ült a recepcióhoz egy kényelmes fotelban, hogy bármikor Bishop után érdekl�dhessen, ugyanakkor jó rálátása nyílt a bejáratra, s így szemmel tarthatott

mindenkit, aki a szállodába belépett, vagy aki onnan távozott. A családvédelmi tiszt kissé vonakodva tette le a könyvet, amit olvasott - Nicolette Jonestól „A Plimoll szenzáció" cím� könyvet, melyr�l a rádióban már hallott korábban majd felállt a két nyomozó láttán. - Helló, Linda - üdvözölte Grace. - Jó a könyv? - Kit�n�! - felelte Linda. - Stephen, a férjem, a tengerészetnél dolgozott, így konyítok valamit a hajókhoz. - A vendégünk a szobájában van? - Igen. Úgy félórája beszéltem vele, megnéztem, hogy van. Maggie elment pár telefont elintézni. Adtunk Briannek egy kis szünetet - kemény délutánja volt, f�leg a hullaházban, a felesége azonosításakor. Grace körülnézett a nyüzsg� el�csarnokban. Az összes szék foglalt volt a bárpultnál, akárcsak a kanapék és a fotelok. Elegáns hölgyek és urak gyülekeztek, mintha mindannyian valami bálba készül�dnének. Viszont egyetlen újságírót sem látott. - A sajtó nincs még itt? - Egyel�re nincs, hál1 istennek. Álnéven jelentettem be �t - Mr. Steve Brownként Grace elmosolyodott - Okos lány! - Nyerünk vele egy nap haladékot - folytatta Linda. - Aztán úgyis a nyakunkon lesznek. Viszont kis szerencsével Brian Bishop addigra rács mögött lesz, gondolta magában Grace. Elindult a lépcs� felé, majd hirtelen megállt Branson álmodozva bámult négy rendkívül csinos, húsz év körüli lányt, akik koktélokat iszogattak egy b�rkanapén. Grace intett a barátjának, hogy felhívja magára a figyelmét Glenn lassan odaballagott hozzá. - Csak eltöprengtem... - magyarázkodott Glenn. - A hosszú lábak természetrajzáról?

- Hosszú lábak? Glenn bamba arcáról lerítt, hogy észre sem vette a lányokat. A semmibe meredt. Grace atyáskodón átölte barátja derekát. A súlyzózástól karcsú, k�kemény dereka lett, inkább egy er�s fiatal fa törzséhez hasonlított, mint emberi törzshöz. - Túl leszel rajta, cimbora! - vigasztalta Grace. - Mintha nem is én lennék, ha érted, mire gondolok - panaszkodott Branson, ahogy kaptattak felfelé a lépcs�kön. - Mintha kiléptem volna a saját életemb�l, és tévedésb�l valaki más életét élném. Bishop szobája a második emeleten volt. Grace kopogott az ajtón. Semmi válasz. Újra kopogott, ezúttal hangosabban. Aztán odaszólt Bransonnak, hogy maradjon itt a folyosón, � pedig lement az ügyeletes menedzserhez, egy kifogástalanul öltözött, harminc körüli fiatalemberhez, hogy a pótkulccsal nyissa ki a szobát. A szoba üres volt. Fojtón meleg és üres. Nyomában Bransonnal Grace átsietett a szobán, és benyitott a fürd�szobába. Nem úgy nézett ki, mintha használták volna, eltekintve attól, hogy a vécé teteje fel volt hajtva.

32. fejezet Ahogy végigsétált a Kings Road széles, nyüzsg� sétányán, Sophie próbálta felidézni magában, mi van otthon a h�t�ben vagy a kamrában, amib�l valami vacsorát össze tudna ütni magának. Nem mintha túl nagy étvágya lett volna, de tudta, hogy valamit ennie kell. Egy bukósisakos biciklista húzott el mellette, majd két gördeszkázó srác csattogott a deszkáival. Nemrég egy regényben azt olvasta, hogy a rossz dolgok rendszerint ragyogóan szép napokon történnek. Most ezen a gondolaton t�n�dött. Szeptember 11. is egy csodaszép napon történt. Ha azok a gépek egy szürke, ködös reggelen csapódnak be az ikertoronyba, valószín�leg nem hatnak annyira elementáris er�vel az érzelmekre, mint így, hogy közben kék volt az ég és ragyogott a nap. Az ember valahogy azt várná, hogy a rohadt dolgok szürke napokon következnek be. Ma dupla szar vagy triplán szar nap volt. El�ször is a hír Brian feleségének haláláról. Aztán Brian elutasító ridegsége a telefonban, amikor megpróbálta

vigasztalni �t. És most a felismerés, hogy a hétvégére kitalált minden csodás terve kútba esett. Sophie megállt, rákönyökölt a fémkorlátra, és nézte a tengerpartot. Közvetlenül alatta egy kavicsos területen, amely hajdanán csónakázótó volt, gyerekek játszadoztak élénk szín� labdáikkal. Szüleik pár méterrel arrébb beszélgettek, közben egyik szemüket gyerekeiken tartották. Sophie mindig úgy gondolta, hogy jó anya lesz bel�le. Az � szülei is jók voltak hozzá. Aranyos emberek, még most harmincévnyi házasság után is szerelmesek egymásba; még mindig kéz a kézben sétálnak, ha együtt mennek valahová. Van egy kis üzletük: kézimunka csipkealátéteket, szalvétákat, asztalterít�ket importálnak Franciaországból és Kínából, és kézm�ves vásárokon értékesítik a csipkéket. Suffolkban, Orford mellett laknak kis, vidéki házukban, s az istállót használják raktárnak. Vonatra ülhetne, s holnap meglátogathatná �ket. Akkora örömmel fogadták mindig, de Sophie most nem ilyen hétvégére vágyott. E pillanatban igazából nem is tudta, mire vágyik. Csak annyit tudott - meglep� módon, és ismeretségük óta el�ször hogy nem Brian az... Briannek igaza volt, hogy ma nem akart találkozni vele. Azt meg el sem tudta képzelni, hogy ott üljön készenlétben, mint egy dögkesely�, és várja a temetést, meg a gyászid� leteltét, hogy aztán lecsapjon rá. Szerette �t. Valóban szerette. Mi több, imádta. Nem vitás, hízelg� volt, hogy egy id�sebb, rendkívül vonzó és sikeres férfi csapja neki a szelet, de ehhez hozzá kellett tenni azt is, hogy Brian fantasztikus szeret� volt, még ha kissé hóbortos is. Messze a legjobb, legalábbis az � kétségkívül nem túl gazdag tapasztalatai alapján. Egy dolog azonban továbbra sem fért a fejébe: miért tagadta Brian a telefonban, hogy tegnap éjjel együtt voltak? Attól tartott, hogy lehallgatják? Vagy a gyásztól rendült meg annyira, hogy illend�nek érezte a tagadást? Ahogy teltek az évek, Sophie kezdett ráébredni, hogy a férfiak néha egészen különös teremtményeknek bizonyulnak. De talán nem is néha - mindig. Sophie felnézett, s a játszótéren túlra, a tengerparti föveny felé tekintett. Tele volt párokkal. Szerelmesek csókolóztak, flörtöltek, sétáltak kéz a kézben, nevetgéltek, bolondoztak, készültek a hétvégére. Sok csónak volt még kint a vízen. Negyed nyolc múlt öt perccel, egy darabig még világos lesz. Pár hétig világosak lesznek az esték, miel�tt beköszönt a téli sötétség. Hirtelen megborzongott. Továbbsétált, elhagyta a nyugati móló maradványait. Mindeddig úgy tekintett

rá, mint egy szemet bántó csúfságra, de most valahogy megbarátkozott vele. Már nem egy összed�lt építmény maradványait látta benne. A t�zt�l elszenesedett tartószerkezet most egy tenger mélyér�l kiemelked� szörny csontvázára emlékeztetett. Egy napon Brighton lakói arra ébrednek, hogy a tengerpartjuk tele van ilyen lényekkel, t�n�dött egy pillanatra Sophie. Néha hasonló, furcsa gondolatok ötlöttek az eszébe. Lehet, hogy túl sok horror forgatókönyvet olvas. Lehet, hogy a lelkiismerete bünteti �t ilyen módon, azért, mert rossz dolgokat m�velt. N�s férfival tartott fenn viszonyt, igen, ez teljesen és végképp helytelen. Amikor legjobb barátn�jét beavatta a titokba, Holly el�ször lelkendezett. Az összeesküvés izgalma hozta lázba. De aztán amikor átgondolta a dolgot - Holly gyakorlatias n� volt -, csupa negatívummal jött el�. Valahol útközben, amíg vásárolt egy érett avokádót, pár szem bioparadicsomot és egy doboz kész Atlanti rákkoktélt, majd megérkezett lakása ajtajához, megszületett benne az elhatározás-, véget vet Briannel való kapcsolatának. Csak az alkalmas pillanatot fogja kivárni. Közben eszébe jutott az SMS, amit ma reggel kapott Hollytól, a holnap esti buliról. Ez a megoldás! Társaságba menni, és korban hozzáill� srácokkal bulizni. A lakása egy elég rozoga viktoriánus ház harmadik emeletén volt, a Church Road forgalmas üzletsoraitól nyugatra. A lakásajtó zárja körül úgy el volt rohadva a fakeret, hogy egy er�teljesebb lökéssel bárki kifeszíthette volna az ajtót. A háziúr, egy barátságos, apró termet� iráni, folyton ígérgette, hogy meger�síti a zárat, mint ahogy a vécélefolyó megjavítását is állandóan kilátásba helyezte, de persze soha egyik sem történt meg. Sophie kinyitotta a ház bejárati ajtaját, és megcsapta az orrát a sz�nyeg dohos b�ze meg a kínai gyorsétterem jellegzetes ételszaga. Egy földszinti lakásból frenetikus zene ritmikus basszushangjai dübörögtek. Ahogy kinyitotta a postaládáját, kid�lt bel�le az összes aznapi küldemény. Letérdepelt, hogy szétválogassa a postáját. A szokásos reklámcédulák tömege, pizzamenük, nyári leértékelések, lakásbiztosítások, és tonnányi hasonló értéktelen szemét között néhány levél és számlák. Sophie, a t�le megszokott gondossággal két halomba válogatta a postát, egyikbe a kidobni való reklámcédulákat, másikba a saját leveleit tette, majd megindult a lépcs�n fölfelé. Az els� emeleti fordulónál hallotta Mrs. Harsen tévéjének üvöltését stúdióröhögés harsant fel valami szórakoztató m�sorból. Mrs. Harsen kedves, öreg hölgy, túl a nyolcvanötön, és a legnagyobb szerencséjére süket, mint az ágyú így az alatta lakó zajos diákok legkevésbé sem zavarták nyugalmát. Sophie kedvelte a fels�

emeleti lakását, mely kicsi volt ugyan, de világos és jól szell�ztethet�. A tulajdonos szépen felújította odaill� bézs sz�nyegekkel, vajszín� falakkal, krémszín� vászonfüggönyökkel és sötétít�kkel. A falakat Sophie bekeretezett poszterekkel - a Blinding Light Productions repertoárjából - és kedvenc filmszínészeinek fekete-fehér portréival díszítette. Johnny Deep, George Clooney, Brad Pritt mellett ott volt a kedvence, Heath Ledger, a f� helyen természetesen, az ággyal szemközti falon. Bekapcsolta a tévét, váltogatta a csatornákat, míg rá nem talált kedvenc m�sorára, az American ldol-ra. Fölhangosította a tévét, hogy háttérbe szorítsa Mrs. Harsen készülékét, és hogy a f�z�konyhában is hallja a m�sort. Kivett egy palack új-zélandi sauvignont a h�t�b�l, kinyitotta, és töltött magának egy pohárral. Aztán el�vett egy avokádót is, felvágta, kiemelte bel�le a magot, majd préselt egy kis citromlevet a szeletekre. Fél órával kés�bb, egy frissít� fürd� után egy laza fehér pólóban bebújt az ágyba, egy tálcán ölébe vette az avokádóját, a ráksalátát és a harmadik pohár bort, és elindította, a Legyen ön is milliomos cím� vetélked� hét elején felvett adását, ahol egy szemüveges pasas hatvannégyezer fontért szállt harcba. És végül, mire az égbolt odakint, az ablakon túl fokozatosan besötétedett, kezdte jobban érezni magát. Azt nem hallotta, hogy a kulcs megfordul a bejárati ajtó zárjában.

33. fejezet

Roy Grace az üres szállodai szobában állt, és Brian Bishop mobilszámát hívta. Rögtön üzenetrögzít�re kapcsolt - Mr. Bishop! - hagyott üzenetet - Itt Grace f�felügyel�. Kérem, azonnal hívjon fel, ahogy ezt az üzenetet megkapta! - mondta, és meghagyta a számát is. Aztán Linda Buckleyt tárcsázta a hotel el�csarnokában. - Volt valami csomagja a barátunknak? - Igen, Roy. Egy kisebb utazób�rönd és egy aktatáska - egy laptoptáska. Grace és Branson átnézték az összes fiókot és szekrényt. Semmi. Bármit hozott is magával Bishop, azt el is vitte. Grace az ügyeletes menedzserhez fordult - Hol van a legközelebbi vészkijárat? A menedzser, akinek a kit�z�jén a Roland Wright név állt, végigvezette �ket a folyosón a t�zlépcs�höz. Grace kinyitotta az ajtót, és lenézett a vaslépcs� egy hátsó udvarba vezetett, mely tele volt szemetes konténerekkel. Er�s ételszag csapott föl alulról. Becsukta az ajtót, s mélyen elgondolkodott. Mi a bánatért lécelt le már megint ez a pasas? És hová mehetett?

- Mr. Wright - szólalt meg végül. - Ellen�riznem kellene vendégünk, Steven Brown telefonhívásait, mialatt itt tartózkodott. - Semmi gond, menjünk le az irodámba. - Tíz perccel kés�bb Grace és Branson a hotel el�csarnokában ültek Linda Buckleyvel. - Oké - összegezte Grace. - Brian Bishop öt húszkor kapott egy hívást - mondta, és az órájára nézett - Nagyjából két és fél órával ezel�tt. De azt nem tudjuk, hogy ki kereste. Kimen� hívása nem volt. Lehet, hogy a mobilját használta, de ezt legkorábban csak hétf�n tudjuk meg, amikor a telefontársaságtól megkapjuk a listát. A fickó valószín�leg a t�zlépcs�n falcolt le, hogy maga, Linda ne láthassa meg. De miért? - Nem igazán az ártatlanságát er�síti meg - jegyezte meg Glenn Branson. Grace, gondolataiba mélyedve, bágyadt fejbólintással nyugtázta a meglehet�sen nyilvánvaló következtetést - Két csomagot vitt magával. Vajon gyalog ment vagy taxival? - Attól függ, hová ment - mondta Branson. Grace azzal a nézéssel pillantott kollégájára, amelyet normális esetben a csökkent szellemi képesség�ek számára tartott fenn. - És szerinted hová mehetett, Glenn? - Haza? - próbálta hasznossá tenni magát Linda Buckley - Linda, szeretném, ha felhívná a helyi taxi-társaságokat. Ellen�rizze, hogy nagyjából ráillik-e valakire Bishop személyleírása; olyan utasra, aki öt húsz és öt harminc körül szállt be taxiba a hotel környékén. És kérdezze meg, hogy rendeltek-e ide taxit. Glenn, kérdezd meg a személyzetet, látta-e valaki Bishopot beszállni egy taxiba. Grace ezután Nick Nichollt tárcsázta. - Mit csinálsz most? A fiatal nyomozó kissé mintha zavarban lett volna. - Én..., hm.., éppen cserélem a fiam pelenkáját. Milyen rohadtul jó dolgod van! - gondolta Grace, de nem mondta ki hangosan. - Igazán sajnálom, hogy elszakítalak az otthoni teend�kt�l, de... - Jót teszel velem, Roy, hidd el!

- Ezt azért a feleséged el�tt ne nagyon hangoztasd! - tanácsolta Grace. - El kéne ugranod a brightoni vasútállomásra. Brian Bishop megint lefalcolt. Szeretném, ha ellen�riznéd a biztonsági kamerák felvételeit, hogy nem bukkant-e fel a csarnokban vagy valamelyik peronon. - Máris megyek! - rikkantott Nick Nicholl boldogan, mintha megnyerte volna á lottóötöst. Tíz perccel kés�bb saját esztelenségén elborzadva, Roy Grace barátja mellett ült egy jelöletlen rend�rségi Ford Mondeo anyósülésén. Glenn, miután elbukott a legutóbbi rend�rségi gyorshajtási vizsgán, nem adta föl a dolgot, és rendületlenül készült a következ� vizsgára. Feje tele volt hasznos elméleti ismeretekkel, sajnos azonban ezeket egyel�re nem nagyon sikerült a gyakorlatba átültetnie. Ahogy a sebességmér� mutatója túlhaladt a százason egy enyhe bal oldali kanyarnál az észak-brightoni golfklub felé vezet� szerpentinen, Grace csüggedten belegondolt már megint mire adta a fejét. Eszel�s gyorshajtó, hogy a fenébe ülhettem be mellé? Kimerült, másnapos, mélyen depressziós ember, akinek pillanatnyilag a legkevésbé sem drága az élete. Meg az enyém se! Bogarak ken�dtek szét a szélvéd�n, mint vérvörösre festett hópelyhek pettyezték az üveget. A szembe száguldó kocsik hajszálnyira süvítettek el mellettük. Az út menti sövény az �rületes sebességben elmosódva suhant el a kocsi mellett. Végre valahogyan, a fizika Grace által ismert törvényeit teljességgel meghazudtolva, mégiscsak megérkeztek a golfklubhoz, és csodával határos módon még mindig egészben voltak. A parkolóban a többi kocsi mellett még most is ott állt Brian Bishop sötétvörös Bentleyje. Grace kikászálódott az égett olajtól b�zl� Mondeóból, mely ráadásul kopogott, mint egy rosszul hangolt zongora. El�vette a mobilját, és felhívta William Warner felügyel�t a Gatwick repül�téren. Bill Warner a második csöngésre vette fel a telefont. Éjszakára hazament ugyan, de biztosította Grace-t, hogy azonnal riadóztatja a repteret, hogy figyeljék Brian Bishopot. Grace ezután az eastbourne-i rend�rséget hívta, mivel hozzájuk tartozott Beachy Head, és Brian Bishop e pillanatban akár öngyilkosságot is elkövethetett. Aztán végre felhívta Cleo Moreyt, hogy s�r� bocsánatkérések közepette törölje a ma

esti randevút, noha egész héten erre várt. Cleo megért�nek bizonyult, és meghívta Grace-t munka után egy kés�i italra, ha nem érzi majd magát túl fáradtnak. Ezután az egyik asszisztensét hívta fel az irodában, hogy értesítse a csoport összes tagját, hogy Brian Bishop elt�nése miatt este tizenegykor újabb megbeszélést tartanak a konferenciateremben. Majd pedig az ügyeletest tájékoztatta a legfrissebb fejleményekr�l, és a lelkére kötötte, hogy Bishop házánál különösen éberen �rködjenek, ha a férfi esetleg be akarna hatolni a Dyke Road Avenue-i lakásába. Ahogy visszatért a Mondeóhoz, eszébe jutott, hogy végig kellene hívnia Brain Bishop golfos barátait, akikkel ma reggel együtt játszott a klubban, de ahogy várható volt, miel�tt még újabb számot tárcsázhatott volna, megszólalt a telefonja. Az egyik helyi taxi-társaságot ellen�rz� munkatársn� jelentkezett, aki beszámolt róla, hogy egy sof�r valóban felvette Brian Bishopot a Hotel du Vinhez közel mintegy másfél órával ezel�tt.

34. fejezet Chris Tarrant a tenyerébe temette állát. A közönség elcsendesedett. Éles reflektorfények ver�dtek vissza a tudós kinézet� játékos ódivatú, nagy szemüvegér�l. A férfi, ha nyer, egy hétvégi házat vesz mozgássérült feleségének, legalábbis ezt nyilatkozta az imént, és most kövér izzadságcseppek gördültek le homlokán. Chris Tarrant megismételte a kérdést. - John, maga hatvannégyezer fontot nyert eddig - mondta, és meglobogtatta a csekket, hogy mindenki lássa. Majd letette, és így folytatta: - Százhuszonötezer fontért azt kell megmondania, hol található Monastir? A válasz: Tunéziában, B: Kenyában, G Egyiptomban, D: Marokkóban. A kamera most a versenyz� feleségét mutatta, aki egy kerekes tolószékben ült a közönség soraiban, és úgy festett szegény, mint akit egy krikettüt�vel jól fejbe vertek. - Nos - morfondírozott a tudóspofa -, nem hinném, hogy Kenyában. Sophie az ágyából figyelve a m�sort, belekortyolt a borába. - Nem Marokkó! - kiáltott fel. Földrajzi ismeretei korlátozottak voltak ugyan, de egyszer Marrakeshben nyaralt egy hétig, és elég tisztességesen tanulmányozta az országot, miel�tt elutazott. Monastir nem hangzott ismer�sen.

Az ablakot szélesre tárta. Az esti leveg� még mindig meleg volt és ragadós, de legalább kellemes szell� fújt a tenger fel�l. Nyitva hagyta a hálószoba ajtaját és az ablakokat, hogy legyen egy kis kereszthuzat. Folyamatos, irritáló bum-bum-bum-bum dübörgés törte meg az este csendjét. Talán az alatta lakó szomszédtól jött a zaj. - Van még két segítsége - mondta Chris Tarrant. - Azt hiszem, felhívnám az egyik barátomat. Csak képzelgett, vagy valóban megmozdult egy árny a hálószoba ajtajánál? Sophie felegyenesedett az ágyban, már csak fél szemmel nézte a képerny�t, s a bejáratot figyelte, miközben halvány félelem borzongott végig a hátán. A férfi a m�sorban egy Ron nev� barátját hívta. A telefon kicsörgött Nincs itt senki sem. Csak képzel�dik. Letette a poharát, felkapta a villáját, rát�zött egy szelet avokádót meg ráksalátát, és bekapta a falatot. - Jó estét, Ron! Itt Chris Tarrant beszél! - Helló, Chris. Parancsoljon! Ahogy lenyelte a falatot, az árnyék újra megmozdult. Nem, ez nem képzel�dés! Valaki mozog az ajtónál, valami zörgés is hallatszott, ruha vagy m�anyag. Odakint egy motorbicikli húzott el zajosan. - Ki van ott? - kiáltott Sophie, s a hangja elcsuklott a félelemt�l. Csönd. - Ron, itt ül velem szemben John, az ön barátja. Eddig megnyert hatvannégyezer fontot, és most százhuszonötezer font a tét. Hogy áll a földrajzzal? - Nos, hát elég jól, azt hiszem. - Oké, Ron, harminc másodperce van, s most indul az óra. Huszonötezer fontért azt kell megmondani, hol található Monastir... Sophie torka elszorult. Megragadta a távirányítót, és elnémította a tévét. Szeme újra az ajtó felé ugrott, majd a retiküljére: abban volt a mobilja, de túl távol volt t�le, a fésülköd�asztalon. Az árnyék megmozdult. Imbolygott. Valaki állt odakint, nem mozgott ugyan, de az imbolygását nem tudta leállítani.

Sophie megragadta a tálcáját. Ez volt az egyetlen fegyver a keze ügyében meg á kisvilla. - Ki van ott? - kérdezte kétségbeesetten. - Ki az? Aztán az illet� belépett a szobába, és Sophie hirtelen fellélegzett. Minden félelme elpárolgott. - Te vagy az? - kérdezte. - Jézusom, szörnyen rám ijesztettél! - Nem voltam biztos benne, hogy akarsz-e látni. - Hát, hogyne akarnálak! Én..., én tényleg örülök - felelte Sophie. - Annyira akartam veled beszélni, és találkozni. Hogy vagy? Én..., én nem hiszem... - Hoztam neked ajándékot

35. fejezet Grace gyerekkorában Brighton és Hove még két külön város volt. Meglehet�sen eltér� módon, de mindkett� elég szakadt volt. Virtuális határvonal választotta el egymástól a két várost, de olyan összevissza és logikátlan módon, mintha egy részeg kecske jelölte volna ki a nyomvonalat. Vagy inkább egy nagyon is józan emberekb�l álló városházi bizottság, gondolta magában Grace, amely éppenséggel még kevesebb bölcsességgel rendelkezik, mint egy részeg kecske. Mára a két várost örök id�kre összeboronálták, s a nevüket együtt kellett említeni: Brighton és Hove City. Minekutána az elmúlt fél évszázadot a gyengeelméj� várostervez�k jobbára Brighton közlekedési rendszerének szétverésével, valamint a mesés Regency tengerparti eleganciájának tönkretételével töltötték, megátalkodott tehetségtelenségükkel mostanság Hove városát vették célba. Valahányszor Grace végighajtott a tengerparton, és meglátta a Thistle Hotel rettenetes épülettömbjét, a Kingwestet, hátborzongató, aranyfóliás tetejével, valamint a Brighton Centre-t, amely nagyjából egy szigorúan �rzött fegyház építészeti kecsességével kelhetett volna versenyre, ellenállhatatlan vágy ébredt benne, hogy bemenjen a városházára, s az építészeti osztályon elkapja pár tervhivatalnok grabancát, hogy kirázza bel�lük a szuszt. Nem mintha Roy Grace utálta volna a modern építészetet - éppen ellenkez�leg. Sok modern épület volt, amit csodált, köztük a Londonban nemrég épült úgynevezett Gherkin. Amit azonban csak nagyon nehezen tudott elviselni, az szeretett városának

permanens megsemmisítése - aminek egyértelm�en a városháza tervosztályának falai mögött lakozó fantáziátlan középszer�ség volt az oka. Az alkalmi látogató számára Brighton és Hove határát, egy szárnyas angyalt ábrázoló szobor jelzi, mely egyik kezében egy földgömböt, a másikban egy olajágat tart: a Béke-szobor. Grace a Ford Mondeo anyósülésér�l kifelé bámulva most épp a szobor hatalmas sziluettjét látta kirajzolódni a sötéted� égbolton. A szemközti két sávban folyamatosan özönlött a kocsik áradata Brighton központja felé. Az ablakot lehúzta, így Grace minden egyes járm� zaját külön-külön hallhatta. Egy öreg tragacs blam-blam-ját, a kocsiba szerelt hangszórók bum-bum-bum dübörgését, s a triciklis taxik dadogó tak-tak pöfögését. Péntek este volt a pokol nyitánya Brighton belvárosában. Az elkövetkez� órákban a rend�rök mindent latba vetnek - f�leg a West Streeten nehogy a hely droggal feltöltött háborús övezetté váljon. Ez megy minden péntek éjjel. Saját, kezd� rend�rként történt eseteire visszaemlékezve Grace csöppet sem irigyelte az egyenruhás zsarukat, akik ma este teljesítenek szolgálatot. A lámpa zöldre váltott Branson sebességbe tette a kocsit, és lassan gördült el�re a forgalom áradatával. Grace nézegette a tizennyolcadik századi épületek finoman díszített krémszín� homlokzatait. A Norfolk Square-en jártak, olcsó bérlakások voltak errefelé. Diákok. Futóvendégek. Kurvák. És elszegényedett id�s emberek. A bal oldalon most kezd�dött az a városrész, amelyet Grace a legjobban kedvelt, a Hove Lawns szépen gondozott, nagy kiterjedés� pázsitjával a tengerparti sétány mögött. A felügyel� olykor elt�n�dött, vajon milyen lesz az öregkora? Hóbortos nyugdíjas lesz majd, aki örökké a múltban nosztalgiázik, a jelenen bosszankodik, és a jöv� meg már különösebben nem is érdekli? Vagy takaróval a térdén tolószékben ücsörög majd, egy másik, jelképes takaróval befedve a gondolatait? Sandyvel olykor viccel�dtek ezen. Ígérd meg, sohasem fogsz nyáladzani, bármilyen kripli leszel - szokta mondani Sandy. Ártatlan tréfálkozás volt ez két olyan ember között, akik biztosak voltak abban, hogy úgyis együtt fognak megöregedni, s együtt teszik meg majd a hosszú utat, ameddig csak lehet. Éppen ezért volt felfoghatatlan Sandy elt�nése. München. Oda kell mennie. Valahogyan oda kell mennie, méghozzá minél el�bb. Legszívesebben azonnal gépre szállt volna, de nem tehette. Felel�s volt ezért a nyomozásért, és az els� huszonnégy óra mindig sorsdönt�, és Alison Vosper itt liheg a

nyakában... Talán ha holnap jól alakulnak a dolgok, vasárnap átugorhat Münchenbe. Csak egyetlen napra. Talán meg tudja csinálni. De volt itt még egy probléma, mit fog mondani Cleónak? Glenn Branson vezetés közben a füléhez emelte a mobilját. Aztán hirtelen dühödten kikapcsolta, és visszatette a fels� zsebébe a telefont - Ari nem veszi fel - mondta, túlkiabálva az autórádióból harsogó zenét - Csak jó éjszakát akartam kívánni a gyerekeknek. Szerinted most mit tegyek? Branson egy helyi adót állított be Grace rádióján, ahol egy elviselhetetlen rapbanda sokkal hangosabban tette próbára a nyomozó idegeit, mint kellett volna. - Lehalkítanád már azt a rohadt rádiót? Branson levette a hangot - Gondolod, hogy vissza kéne mennem..., úgy értem azok után, ami történt? - Jézusom! - forgatta a szemét Grace. - Ha van valaki ezen a golyóbison, akit�l nem érdemes házassági tanácsot kérni, az én vagyok. Nézz rám, és az elcseszett életemre! - Jó, de ez mégis más. Úgy értem, hogy hazamehetnék, nem? - Törvény adta jogod. - Nem akarok jelenetet a gyerekek el�tt. - Szerintem hagynod kéne neki egy kis id�t. Várj néhány napot, és meglátod, hogy felhív-e. - Jó, de itt lógok a nyakadon. Biztos vagy benne, hogy nem barmolom szét az életed? Nem túl kényelmeden ez neked? Biztos vagy benne? - Totál - mondta Grace összeszorított fogakkal. Branson, érzékelve a lelkesedés hiányát, tovább kérette magát. - Elmehetek egy hotelbe, vagy valami hasonlóba, ha úgy gondolod. - A haverom vagy - felelte Grace. - Az ember gondoskodik a haverjáról. Branson befordult egy széles, elegáns fasorra, melynek mindkét oldalán György korabeli villák sorakoztak. Lassított, majd felhajtott a Lansdowne Place Hotel háromajtós bejáratához, s leparkolt.

A hely néhány éve még egy lepusztult kétcsillagos szálló volt, ahol többnyire egy-egy órára prostituáltak vettek ki szobát, s legfeljebb a tengerpartra kiránduló vékonyabb pénztárcájú csoportok szálltak meg lelakott szobáiban. Mára a város egyik legelegánsabb szállodájává alakították át. Kikászálódtak a kocsiból, és bementek a bíbor szövetek, krómozott és aranyozott giccsek tobzódásába, egyenest a recepcióhoz. Egy magas, szoborszer� hölgy fogadta �ket fekete kosztümben, hivatalos mosollyal. Aranyozott kit�z�jén ez állt GRETA. Grace felmutatta rend�rigazolványát - Grace f�felügyel� vagyok a Sussexi Rend�rségt�l. Kollégámmal azért jöttünk, hogy szót váltsunk az egyik vendégükkel, aki nemrég jelentkezett be magukhoz Mr. Brian Bishopról lenne szó. A hölgy mosolya egy pillanat alatt lehervadt, s komor arccal a számítógép képerny�jére meredt, miközben beütötte a nevet. - Mr. Brian Bishop? - Pontosan. - Egy pillanat, uraim - mondta, s felkapta a telefont, lenyomott pár gombot, majd egy fél perc múltán visszatette a kagylót a helyére. - Sajnálom, de az illet� úr úgy látszik, nem veszi fel. - Aggódunk miatta. Felmehetnénk a szobájába? A recepciós most már kifejezetten ellenségessé vált - Meg kell beszélnem az igazgatóval. - Hogyne - felelte Grace türelmesen. És öt perccel kés�bb megint ugyanabba a helyzetbe került - egy órán belül immáron másodszor hogy egy üres hotelszobába kellett belépnie.

36. fejezet Skunk péntek éjszakánként mindig az „irodájában" volt, hiszen a legjobb fogások ilyenkor ígérkeztek. Az emberek lazítanak, s ha lazítanak, akkor óvatlanok.

Este nyolcra a központi parkoló csaknem teljesen megtelt. Helybeliek és turisták tolongtak az öreg, keskeny utcákon, megteltek a söröz�k, bárok, éttermek, és hamarosan megkezd�dik a sorbaállás az éjszakai klubok el�tt. Egy nagy Tesco szatyrot lóbálva sodródott a nyüzsg� sokadalommal. A fülledt belvárosi leveg� megtelt ezerféle szaggal. Kölnik, parfümök, cigarettafüst, kipufogógázok, olívaolaj, f�szerek, serpeny�k és persze a sós, tengeri leveg� örök illata. Gondolatai másutt kalandoztak, szinte tudomást sem vett a körötte zajló lármás csevegésekr�l, nevetésr�l, a magas sarkú cipell�k klakk-klakk-klakk kopogásáról, az ajtókon, ablakokon át áradó zenér�l. Ma éjjel alig szentelt figyelmet a Rolex órákra, a napbarnított csuklókra, a gyémánt mellt�kre, nyakláncokra, gy�r�kre, a férfiak zakózsebében domborodó kövér tárcákra. Ma éjjel nagyobb hal kerül a horogra. Ahogy lefelé tartott az East Streeten, úgy érezte, mintha a közelg� dagállyal szemben haladna. Elhaladt a Lane étterem mellett, a Thistle szálló mögött, majd balra fordult a tengerparti sétány felé, elment egy üvölt� tinédzserlány mellett, aki egy zselézett hajú sráccal perlekedett, elhagyta az Old Shipet, a Brighton Centre-t, az elegáns Grand és Metropole szállókat - egyikben sem járt még. Végül teljesen átizzadva megérkezett a Regency Square-re. Kikerülve a bejáratot, ahol egy �r ücsörgött, felsétált a tér fels� részéhez, majd a vizeletszagú betonlépcs�kön lement a parkolóház második szintjére. A készpénzen, amelyet ezért a melóért kap, újabb csomag barnát vehet, és bármit, ami ezen az éjszakán adódik még a klubok valamelyikében. Semmi mást nem kell tennie, csak találni egy olyan kocsit, ami megfelel a nadrágzsebébe gy�rt bevásárlólistáján szerepl� adatoknak. A szatyrában volt két darab rendszámtábla, melyeket a korábban látott modellr�l másolt. Ha megtalálja a megfelel� kocsit, egy új, nyitható tetej�, automata Audi A4-est, melyben még csak kevés kilométer van, metálkék, ezüst vagy fekete színben, akkor egyszer�en csak fel kell helyeznie ezeket a táblákat. Így amikor a tulaj jelenti, hogy ellopták a kocsiját, a rend�rség egy másik rendszámú kocsit kezd majd keresni. Majdnem biztos, hogy itt rátalál a megfelel� autóra. Ha nem, akkor továbbmegy egy másik parkolóba. Legrosszabb esetben pedig az utcáról köt el egy járgányt. Gazdag luvnyák típusautója ez, és ebben a városban nincs hiány gazdag, hidrogénezett hajú vén kurvákban. Ami azt illeti, saját magának is el tudna képzelni egy Audit nyitható tet�vel. Látta magát, amint Bethanyvel a tengerparton suhannak egy forró, péntek éjszakán, bömböl a zene a hangszórókból, és az orrában érzi az új b�r szagát. Egyszer majd.

Egyszer, egy szép napon, minden más lesz majd. Perceken belül megtalálta a kocsit. A harmadik szinten, hátul parkolt. Egy színjátszó, sötétkék vagy zöld - a gyér világításnál nem tudta kivenni - Audi fekete tet�vel és krémszín� b�rülésekkel. A rendszámtáblája alapján nem lehetett hat hónaposnál öregebb, de amikor odaért a kocsihoz, megérezte a frissen égett olajszagot, ami azt jelezte, hogy a kocsi vadonatúj. Egy karcolás sincs rajta! És a tulaj kényelmesen, orral el�re állt be, közel egy oszlophoz. Skunk óvatosan körülnézett, s amikor megbizonyosodott róla, hogy nem látja senki sem, odasurrant az autó mellé, s a tenyerét rátette a motorháztet�re. Forró volt. Ez jó! Azt jelentette, hogy nemrég parkolhatott le, tehát kis szerencsével a tulaj pár órán belül nem tér vissza. De el�vigyázatosságból máris el�vette a két, magával hozott rendszámtáblát, s kétoldalas ragasztóval feler�sítette az eredeti táblák fölé. Aztán a szatyrából el�halászott egy szerkenty�t, amelyet bármelyik rend�r, ha megállítaná, tévé-távirányítónak nézne. Ráirányította a vezet� oldali ablakon keresztül a m�szerfalra, betáplálta a kapott kódot, és megnyomta a zöld gombot. Semmi. Újra próbálkozott. A piros lámpa égett a távirányítón, de azon kívül semmi sem történt. Basszus. Idegesen körbepillantott, majd a kocsi elejéhez kúszott, és letérdelt a jobb oldali fényszóró elé. Az autó és az oszlop fedezékében kicsit ellazított. Könny� lesz! Csinálta már ezt, Audival legalább tucatszor! Maximum öt perc az egész. El�vett egy csavarhúzót a m�anyag zacskóból, és elkezdte lecsavarozni a fényszóró foglalatát. Amikor készen lett, kiemelte a fényszórótestet, és hagyta lógni a huzalján. Aztán el�kapott egy harapófogót, benyúlt a lámpatestnek kiképzett üregbe, kitapogatta a kürt vezetékét, és elvágta a zsinórt. Tovább tapogatózott, s hirtelen felszisszent, ahogy keze véletlenül hozzáért a forró motorhoz. Ujjpercei megégtek, de tovább keresgélt, míg az automatikus zárrendszer vezérl�jére rá nem talált. Elvágta a drótokat, s ezzel hatástalanította a szerkezetet. Visszahelyezte a fényszórót, majd kinyitotta a vezet� oldali ajtót, azonnal beindítva ezzel a fényszórók irányjelz�inek villogását, amely a részlegesen megbénított riasztórendszer fegyvertárának egyetlen megmaradt eleme volt. Néhány pillanattal kés�bb kihúzta a biztosítéktáblából az irányjelz�k biztosítékát, és bedobta a

szatyrába. Ezután felpattintotta a motorháztet�t, és rövidre zárta az önindító behúzó tekercsét. A motor abban a pillanatban életre kelt. Mennyei zene fülének! Becsusszant a vezet�ülésre, er�teljesen elcsavarta a kormánykereket, hogy kioldja ezzel a kormányzárat. Aztán még jobban felderült, amikor észrevette, hogy egy kis bonusz is leesett neki ma éjszakára. A tulaj nagyvonalúan bennhagyta az anyósülésen a parkolójegyét. És Barry Spiker, ez a smucig gazfickó, hál' istennek kipengetett neki huszonhét fontot, a parkolócédula elvesztése esetén fizetend� legmagasabb összeget, hogy a garázsból a lopott kocsival gond nélkül ki tudjon hajtani. Hát, ezt most nem kell kifizetni! Két perccel kés�bb, a kijáratnál mindössze két fontot költve el a huszonhétb�l, boldogan kihajtott a rámpára, és máris huszonöt fonttal volt gazdagabb. Ett�l olyannyira jó kedve támadt, hogy megállt a rámpa tetején, jó hangosra föler�sítette a zenét, és leengedte a kocsi tetejét. Ez nem bizonyult túl jó ötletnek.

37. fejezet Hogy vagy? - kérdezte Sophie könyörögve. - Mi történt? Hogyan... - Próbáld fel - szakította meg a férfi nyersen, és a tálcára tette a csomagot. Odakintr�l szirénaszó hallatszott, pár pillanatra elnyomva a basszusdübörgés egyre idegesít�bbé váló bum-bum-bumját. Sophie meglep�dve és kissé megijedve a szokatlan hangtól, megadóan kibontotta a szalagot, és belekémlelt a csomagba. De egyel�re csak selyempapírt látott benne. Szeme sarkából látta a tévé képerny�jén Chris Tarrantet, szájáról Sophie leolvasta a kérdést - Ez a végs� válasza? A tudós kinézet� pasas bólintott nagy szemüvegében. Egy sárgán villogó szín vette körbe a Marokkó szót. Pár másodperccel ezután a zölden villogó szín a Tunézia szót jelölte meg helyes válaszként.

Chris Tarrant szemöldöke felszaladt a homlokán. A tolószékes hölgy, aki az imént még úgy festett, mintha krikettüt�vel kólintották volna fejbe, most olyan lett, mint akire egy légkalapács sújtott le. Mindeközben a férje egészen apróra zsugorodott össze a forgószékén. Sophie ezt olvasta le Tarrant szájáról: - John, önnek volt ugye az imént hatvannégyezer fontja... - Tévét akarsz nézni, vagy kinyitod végre az ajándékot, amit hoztam neked? - kérdezte gorombán a férfi. Sophie gyorsan eltolta magától a tálcát a vacsorájával, és készségesen felelt - Máris nyitom az ajándékot. De szeretném tudni, hogy érzed magad. Szeretném, ha elmondanád... - Nem akarok beszélni róla. Nyisd ki! - parancsolta a férfi olyan agresszíven, hogy Sophie hátrah�költ. - Jó, máris - felelte. - Hogy tudsz nézni ilyen szar m�sorokat? Sophie fél szemmel még mindig a képerny�re tapadt. - Nekem tetszik - felelte, s igyekezett lecsillapítani a másikat. - Szegény ember. A felesége tolókocsiban, és szegény most bukta el a százhuszonötezres kérdést. - Az egész m�sor egy átverés - mondta a férfi. - Nem, nem az! - Az egész élet egy nagy átverés. Nem jöttél még rá? - Átverés? A férfi a képerny�re mutatott. - Nem tudom, ki ez a fickó, és honnan bukkant el�. Pár perccel ezel�tt beleült abba a székbe, úgy, hogy nem volt semmije. Most meg elsétál harminckétezer fonttal, és még elégedetlenkedik, ahelyett, hogy üvöltene a boldogságtól. Mi ez, ha nem átverés? - Néz�pont kérdése. Úgy értem..., az � szemszögéb�l...

- Kapcsold már ki azt a kibaszott tévét! Sophie megint megdöbbent ett�l a hangnemt�l, de ezúttal ellenkez� hatást ért el nála a férfi durvasága: - Nem kapcsolom ki, mert én nézni akarom! - Így is jó. Ha akarod, elmegyek, és akkor nézheted a kibaszott m�sorodat. Sophie már megbánta iménti válaszát. Annak ellenére, hogy pont ma este határozta el, hogy szakítani fog Briannel, látva �t hús-vér valójában, kénytelen volt rájönni, hogy ezerszer inkább kívánja, hogy a férfi itt maradjon nála éjszakára, mintsem hogy bármilyen tévém�sort bámuljon. Meg aztán... Úristen, min kellett szegénynek keresztülmennie! Sophie fogta a távirányítót, és kikapcsolta a készüléket - Ne haragudj - mondta. A férfi úgy meredt rá, mintha most látná �t el�ször. Mintha köd szállt volna a szemére. - Tényleg ne haragudj, oké? Egyszer�en csak meglep�dtem, hogy betoppantál. - Szóval nem is örülsz, hogy itt vagyok? Sophie felegyenesedett, átkarolta a férfi nyakát, és megcsókolta. A férfi lehelete avas volt, a teste izzadtságszagú, de nem érdekelte. Férfiszagok voltak, az � szaga! Úgy szívta magába, mintha a világ legmámorítóbb illatát szippantaná be. - Nagyon-nagyon örülök - felelte. - Én csak... - Belenézett azokba a mogyorószín� szemekbe, melyeket olyannyira imádott - Én csak annyira meglep�dtem, tudod, azok után, hogy délután beszéltünk. Mondd el! Kérlek, mondj el mindent, mi történt! - Nyisd ki! - parancsolta a férfi durván. Sophie eltávolított egy selyempapírt, de mint egy kínai dobozban újabb réteg feküdt alatta, majd egy újabb, igyekezett a férfi haragját csillapítani, noha továbbra sem értette pontosan az okát: - Oké, megpróbálom kitalálni, mi van benne. Úgy gondolom, hogy ez egy... Hirtelen a férfi arca egészen közel került az övéhez, az orruk szinte összeért - Nyisd ki! - üvöltötte a férfi. - Nyisd ki, te kibaszott kurva!

38. fejezet

Ahogy Skunk belehajtott a bíborba mártózó sötétségbe, hirtelen két éles fényszóró villant a szemébe a visszapillantó tükörb�l. A semmib�l bukkantak el�, nem sokkal azután, hogy elhagyta a Regency Square parkolóházat. A kocsi most gyorsított, áthajtott a záróvonalon, és bevágott a kivilágítatlan BMW elé, amely eddig közvetlenül Skunk után haladt. Nem kell rögtön beszarni, nyugtatgatta magát Skunk. De ahogy a Brighton Pier el�tti körforgalomhoz közelített, egy utcai neon fényében egy futó pillanatra elkapta a sof�r mellett ül� férfi arcát, és pánikba esett. Nem esküdött volna meg rá, de rohadtul emlékeztetett a fickó arra a Paul Packer nev� zsarura, akinek annak idején leharapta az ujjpercét, miután elkötött egy járgányt, ami miatt aztán bekerült a fiatalkorúak börtönébe. Az autórádióból teljes hanger�vel szólt Lindsay Lohan száma, a „Megtört szívek vallomásai", de Skunk alig hallotta a szavakat, mert teljességgel arra összpontosított, hogy a körforgalomból melyik kijáratnál jöjjön ki. Négy közül választhatott. Az egyik út a városközpontba vezet, bele a dugóba. Túl kockázatos, könnyen csapdába kerülhet. A második, a Marine Parade rengeteg mellékutcával keresztezett széles útszakasz, mely egy gyorsforgalmi útba torkollik. A harmadik levisz a tengerpartra, itt azonban csapdába kerülhet, mert csak egy kijárat van az út mindkét végén, így aztán ide is könnyen beszorulhat. A negyedik kijáraton visszajut ugyanoda, ahonnan jött. Ott viszont útfelbontások vannak és nagy forgalom. Döntött, és nyomban padlógázt adott. Az Audi kil�tt, s pillanatok múlva már a Marine Parade-on száguldott, üzletsorok el�tt suhant el, és elhúzott a csiricsáré Van Allen épület mellett Belenézett a visszapillantóba. A Vectra sehol. Ez jó. Alighanem leragadt a körforgalomban. Piros lámpa. Élesen fékezett és káromkodott. A tükörben megint megpillantotta a Vectrát. Átment a szemközti a sávba, és �rült tempóban közeledett. Bevágott közvetlenül mögé. Egy centire volt a lökhárítója. Ragyogóan tiszta. Rádióantenna a tet�n. Két pasas a szélvéd� mögött. És most, a saját féklámpájának fényében tisztán felismerte az egyiket. Semmi kétség. Bassza meg! A tükörb�l Packer szemei meredtek rá, pontosan emlékezett rájuk: nagy, nyugodt szemek, melyek úgy tapadnak rá, mint a lézersugarak. Emlékezett arra is, amikor leharapta az ujjpercét, a szemei ugyanilyenek voltak, ugyanígy meredtek rá - se döbbenet, se fájdalom. Valami hátborzongatóan der�s tekintet - mintha a pasas gúnyolódna veled. Akkor is ilyen volt, és most is ugyanezt csinálja a fickó. Csak ülnek

ott mindketten, és nem úgy néz ki, mintha ki akarnának ugrani a kocsiból. Mi a kurva anyjuknak nem tartóztatnak le? Az idegei vitustáncot jártak, mintha valami tébolyult állat költözött volna a gyomrába, és egy trambulinon ugrálna. Valamit tennie kell! Próbálta kigondolni a legjobb útvonalat. Próbálta megfejteni, vajon a két zsaru miért nem pattant ki a kocsiból. A lámpa zöldre váltott. Beletaposott a gázba, majd a keresztez�dés közepénél élesen balra rántotta a kormányt, és ráfordult a Lower Rock Gardensre, kis híján frontálisan telibe kapva egy szembejöv� taxit. A tükörb�l látta, hogy a Vectra egyenesen továbbhajtott. Fellélegzett. Végighajtott az olcsó szállodákkal övezett úton, ám amikor a következ� piros lámpánál újra meg kellett állnia, megint megpillantotta a Vectrát �rült tempóban közeledett. És ha bármi kétsége is maradt volna, az mind eloszlott ezek tényleg �t követik. Két buszt látott közeledni balról, kivárta a legutolsó pillanatot, majd hirtelen beletaposott a gázba, bevágott az els� busz elé, és szélvészként száguldott tovább. Felhajtott az Egremont Place-re, iszonyatos sebességgel bevett egy S-kanyart, a tilosban megel�zött egy Nissant egy nem belátható saroknál, de szerencsére nem jött szemben semmi sem. Aztán aggódva várt a bedugult Elm Grove-nál, hogy megint kil�hessen. A két fényszóró hirtelen felvillant a sötétben, egyel�re azonban még elég messze voltak t�le. Ügyet sem vetve a forgalomra, hirtelen jobbra kanyarodott, s nem tör�dve a fékcsikorgásokkal, tülkölésekkel, villogó fényszórókkal, elt�zött Woodingdean külvárosi negyede felé. Megfordult a fejében, hogy megáll és visszacseréli a rendszámtáblát, mivel a lopást valószín�leg még nem jelentették, de nem kockáztathatta, hogy a Vectra megint utolérje. Ezért inkább gázt adott, és lekicsinyl� mosollyal nyugtázta a mögötte felvillanó trafipaxot. Tíz perccel kés�bb, kétmérföldnyire a newhaveni kiköt�t�l, bent a szárazföldön már csak a sötétséget látta a visszapillantó tükörben. A szélvéd� tele volt szétken�dött bogarakkal. Egy jobbkanyar után megpillantotta a táblát Meades Farm. Elhanyagolt sövény mellett vezetett az egy nyomtávú beköt�út egy aratásra váró kukoricaföld mentén, öngyilkos hajlamú nyulak ugráltak ki-be a kocsi által megvilágított útszakaszra. Elhaladt egy hajdani baromfitelep romjai mellett majd egy nyitott istállóhoz ért, ahol kimustrált mez�gazdasági gépek rozsdás alkatrészei hevertek szerteszét. Majd a fényszórók éles fénycsóvái egy vasajtóval elzárt hatalmas

istállóépület falát világították meg. Leállította a kocsit. Fény nem sz�r�dött ki az épületb�l, és egyetlen járm� sem parkolt odakint. Semmi sem utalt arra, hogy bármiféletevékenység is folyna odabent. El�vette a zsebéb�l a mobilját, és beütött egy számot, melyet már kívülr�l tudott. - Itt vagyok - csak ennyit mondott, amikor fölvették. Elektromos ajtó nyílt ki el�tte, éppen csak annyira, hogy be tudjon hajtani a kocsival. Fényesen megvilágított csarnok tárult fel a szeme el�tt, az ajtók azonnal záródtak mögötte. Legalább húsz kocsi állt a csarnokban, többségük egy-egy luxuskategóriájú sorozat legújabb modellje. Két Ferrari, egy Aston Martin DB9-es, egy Bentley Continentál, két Range Rover, egy Cayenne, aztán néhány kevésbé egzotikus járgány, többek közt egy Golf GTI, egy Mazda MX5-ös, egy klasszikus sárga Triumph Stag és egy újnak látszó MG TF. Némelyik kocsi teljesen érintetlennek látszott, de akadtak olyanok, amelyek a szétszerelés különböz� stádiumában voltak. A kései óra ellenére négy szerel� serénykedett kezeslábasban a járm�vek körül - kett� közülük nyitott motorháztet�k alatt matatott, a harmadik egy Lexus sportkocsit bütykölt, a negyedik egy Range Rover Sport karosszériaelemét illesztette a helyére. Skunk leállította a motort, és ezzel a zene is elhallgatott. Helyette egy Gene Pitney szám recsegett egy olcsó rádióból valahonnan a szerel�csarnok távoli sarkából. Egy fúró sivított fel. Barry Spiker kilépett üvegfalú irodájából, s miközben a mobilján beszélt, elindult Skunk felé. Rövid hajú, alacsony, izmos fickó volt, hajdani pehelysúlyú regionális bokszbajnok. Olyan arckifejezéssel közeledett, amely még egy befagyott tavon is léket vágna. Kék overallt és kötött mellényt viselt, és émelyít� arcszeszt�l b�zlött. Vastag aranyláncon egy nagy medál lógott a nyakában. Anélkül, hogy Skunkról tudomást vett volna, körbejárta a kocsit, de a telefonálást még most sem hagyta abba, dühösen vitatkozott valakivel. Ahogy Skunk kiszállt a kocsiból, Spiker befejezte a telefonálást, s a mobilt t�rként tartva megindult feléje. - Mi a szar ez? 3.2-es V6-ost rendeltem. Ez egy kétliteres bili. Semmire sem jó. Remélem, nem várod t�lem, hogy megvegyem! Skunk elsápadt - De hát nem… nem azt mondtad... - dadogta, és el�kaparta a zsebéb�l a gy�rött papírt, amelyre ma reggel leírta az utasításokat, és odatartott Spiker elé. Szálkás bet�kkel ez állt a cédulán: új Audi A4, kabrió, automata, kevés futott kilométer, metálkék, ezüst vagy fekete. - A motort nem határoztad meg - érvelt Skunk.

- Mondd, te melyik kibaszott fáról pottyantál le? Azok, akik frankó járgányt vesznek, frankó motort is akarnak hozzá! - De hát ez úgy megy, mint állat! - védekezett Skunk. Spiker vállat vont, s t�n�dve méregette a kocsit – Nem, ez nekem nem kell - biggyesztette le az ajkát, s közben megszólalt a telefonja. - A színe sem tetszik - tette hozzá, majd ránézett a telefon kijelz�jére, füléhez emelte, és minden átmenet nélkül beleszólt. - Nem érek rá, visszahívlak - mondta, és letette. - Hatvan font. - Micsoda? - hüledezett Skunk, aki legalább kétszázra számított. - Ha nem kell a pénz, vigyed. Skunk döbbenten nézett rá. A rohadt genyó mindig megtalálja a módját, hogy kikúrjon vele. Vagy egy karcolást talál a festésen, vagy kopást a gumin, vagy kipufogócserére hivatkozik. Valami kifogása mindig van. De most legalább Skunk zsebre vághat egy kis titkos hasznot abból a zsozsóból, amit az ürge a parkolóra adott. Nem túl sok, de nem is kevés. - Honnan kötötted el? - A Regency Square-b�l. Spiker bólintott. Alaposan szemügyre vette a kocsi belsejét, és Skunk tudta, miért. Keres valamit, egy foltot, vagy egy karcolást, amivel még lejjebb vihetné az árat. Aztán Spiker szeme hirtelen mohón felcsillant, mert meglátott valamit az anyósülés alatt. Kinyitotta az ajtót, behajolt, majd kikászálódva magasba tartott egy cetlit, mint valami trófeát. Tanulmányozni kezdte. - Remek! - mondta. - Pompás! - Micsoda? - Parkolószámla a Regency Square-b�l. Húsz perccel ezel�tt adta ki a gép. Mindössze két font. Jól csináltad, Skunk! Pont huszonöttel lógsz abból, amit adtam neked. Skunk nem gy�zte átkozni saját hülyeségét.

39. fejezet Sophie elképedt. Most már félt t�le, A férfi szeme üveges volt és véreres. Ivott?

Vagy valami drogot vett be? - Nyisd ki! - üvöltötte újra. - Nyisd ki, szajha! Sophie ki akarta kérni magának, hogyan merészel ilyen hangot megütni vele szemben, de aztán arra gondolt, milyen szörny� megpróbáltatásokon mehetett át szegény, s ezért inkább igyekezett valahogyan csillapítani a férfi dühét. Engedelmesen kibontott egy újabb selyempapírréteget. Hátborzongató játszma ez. El�ször ordítozunk és sértegetünk, aztán jön az ajándék, igaz? Újabb selyempapírt távolított el, labdává gy�rte, és a háta mögé hajította, az ágy mellé, de a férfi nem szelídült meg. S�t, még jobban eldurvult - Gyerünk, szajha! Ne húzd az id�t! Sophie-n félelem suhant át. Most már szabadult volna innen, csapdában érezte magát, rossz volt kettesben lenni vele a szobában. Fogalma sem volt, mi lehet a dobozban. Korábban nem kényeztette ajándékokkal, legfeljebb egy-egy szál virágot hozott az utóbbi id�ben, amikor feljött a lakására. Ez viszont most.., akármi is az, valami nem stimmel vele. A világ tengelye mintha hirtelen kifordult volna a helyér�l. És minden újabb réteg eltávolításával csak növekedett az aggodalma. De aztán elérkezett az utolsó réteg selyempapírhoz. Egy kis keménységet, egy kis puhaságot, hajlékonyságot érzékelt, mintha b�rb�l készült volna. Fellélegzett. Rámosolygott a férfira. Hatalmas k� esett le a szívér�l. - Egy táska! - ujjongott - Egy táska, igaz? Óh, édes, honnan tudtad, hogy pont erre van szükségem? Egy új táskára! Említettem valamikor? De a férfi nem mosolygott vissza. - Nyisd csak ki! - mondta ridegen. És ebben a pillanatban elillant az iménti rövidke megkönnyebbülés. Semmi melegség sem volt a férfi szavaiban. Sophie úgy érezte, a félelem a zsigereibe hatol. És milyen furcsa, hogy ez az ajándékozás éppen ma, a felesége holttestének felfedezésekor jut az eszébe! Levette az utolsó selyempapírréteget is. Ami elébe tárult.. Megdermedt t�le. Ez nem kézitáska, hanem valami egészen más. Valami furcsa, baljós kinézet�, sisakféle, vagy micsoda, szürke, és nagy, bogárszer� üveglencséi vannak, egy szíj, és bordázott cs� lóg ki bel�le, valami sz�r�félével a végén. Egy gázálarc, jött rá végül

elborzadva, olyan, amilyet az Irakban harcoló katonákon látott. Dohos gumiszaga volt. Sophie meglepetten nézett fel rá. - Légiriadó lesz, vagy micsoda? - Vedd fel! - Azt akarod, hogy ezt vegyem magamra? - Vedd fel! Sophie az arca elé tartotta a gázmaszkot de az orrát csavargatva rögtön utána le is engedte. - Tényleg azt akarod, hogy ezt viseljem? Így akarsz szeretkezni? - kérdezte, s kissé idétlenül elvigyorodott, ahogy a félelme valamelyest alábbhagyott - Ett�l izgulsz fel, vagy valami ilyesmi? Válasz helyett a férfi kitépte a kezéb�l a gázálarcot, odaszorította Sophie arcára, s a szíjat áthúzta a feje fölött, fájdalmasan meghúzva a haját. A szíj annyira szorította, hogy fájt. Sophie egy pillanatra teljesen elveszítette a tájékozódó képességét. Az er�sen kormozott lencsék koszosak és zsírosak voltak. Zöld ködön át alig látta a férfit meg a szobát. Hallotta a saját légzését, mint a tengermorajlás, úgy zúgott a fülében, amikor kilélegzett. - Nem kapok leveg�t - kiáltotta kétségbeesetten. Klausztrofóbia tört rá, s a hangja elakadt. - Dehogynem tudsz te lélegezni, te ribanc - sikította a férfi, és a hangja teljesen eltorzult. 5ophie-t páni rémület kerítette hatalmába, s megpróbálta letépni magáról a maszkot. De a másik lefogta a kezét, és olyan er�sen szorította, hogy az már fájt - Hagyd ezt abba, hülye kurva! Sophie sz�kölve könyörgött: - Brian, ez nem jó játék! A következ� pillanatban érezte, hogy a férfi hanyatt dönti �t az ágyban. Ahogy forgott körülötte a szoba - el�ször a falak, aztán a mennyezet -, még nagyobb pánikba esett - Neeeem! - Teljes er�b�l kapálózott, érezte, hogy a jobb lába valami keménybe ütközik. Hallotta, hogy a másik fajdalmában felüvölt Sophie a következ� pillanatban kiszabadította a kezeit, az oldalára gördült, és hirtelen leesett az ágyról. Fájdalmasan megütötte magát, ahogy a sz�nyegpadlóra zuhant.

- Kibaszott kurva! Sophie nagy nehezen feltérdepelt, kezeit a maszk fölé csúsztatta, megragadta a szíjat, ám abban a pillanatban iszonyú ütést érzett a gyomrán, amely az összes leveg�t kipréselte bel�le. A fájdalomtól kétrét görnyedt, s alig akarta elhinni, hogy mi történt vele. Brian megütötte �t. E pillanatban felfogta, hogy itt már tényleg nem babra megy a játék. Ez az ember meg�rült. A férfi ekkor visszadobta �t az ágyra, s Sophie bevágta a vádliját az ágy szélébe. Felsikoltott, de a hang a maszkon belül rekedt Meg kell szabadulnom t�le! - sulykolta magának. - Ki kell jutnom innen! Érezte, hogy a másik letépi róla a pólót. Egy pillanatra abbahagyta az ellenállást, s próbált valami tervet kieszelni. Légzése fülsiketít�én dübörgött. Le kell tépnem ezt a rohadt maszkot. A szíve fájdalmasat dobbant. El kell érnem az ajtóig, aztán le a lépcs�n, a srácok odalent segíteni fognak! Jobbra rántotta a fejét, majd balra, keresett valamit az éjjeliszekrényen, amit fegyverként használhatna. - Brian, kérlek, Brian.. A férfi keze oldalról lecsapott a gázálarcra, majd szorítani kezdte Sophie nyakát. Az éjjeliszekrényen volt egy könyv, egy vastag, keménykötés� tudományos munka Bill Brysontól, amelyet még karácsonyra kapott, s id�nként belelapozott. Hirtelen oldalra gördült, megragadta a könyvet, és teljes er�vel fejbe vágta a férfit. Hallotta, ahogy a másik felhördül a fájdalomtól és a meglepetést�l, és lecsúszik az ágy mellé. Sophie azonnal talpra szökkent, átrohant a hálószobán, ki a kis el�szobába. A gázálarcot magán hagyta, nehogy értékes másodperceket veszítsen. Megragadta a bejárati ajtó gombját, elforgatta, és rángatta kifelé. Az ajtó pár hüvelyknyire nyílt csak ki, de ott éles, fémes kattanással elakadt. Brian beakasztotta a biztonsági láncot. Jeges félelem öntötte el Sophie belsejét. Megragadta a láncot, visszacsukta az ajtót, megpróbálta kiráncigálni a kallantyút, de az beragadt. A rohadt szar, beakadt! Hogy akadhatott be? Sophie remegett, tompa, visszhangzó sikolyokkal sikított. - Segítség! Segítség! Segítség! KÉREM, SEGÍTSENEK!

Ekkor közvetlenül a háta mögött csikorgó, fémes hangot hallott. Hátrapördült, és meglátta, mit tart a másik a kezében. Sophie szája tátva maradt, ezúttal teljesen elnémult a félelemt�l. Ott állt, nyüszített a félelemt�l. Ügy érezte, mintha belül az egész teste összeomlott volna. A rettegést�l összepisilte magát.

40. fejezet Olvastam róla, hogy a lesújtó hírek különös módon hatnak az emberi agyra. Adott esetben kitörölhetetlenül befagyasztják az id�t és teret. Lehetséges, hogy mi emberi lények így vagyunk beprogramozva: így kapunk jelzéseket arról, hogy veszélyes zónába került az életünk vagy a világunk Én még akkor nem éltem, ezért nem kezeskedhetem érte, de egyesek azt állítják, hogy pontosan emlékeznek, hol voltak, és mit csináltak, amikor meghallották a hírt 1963. november 22-én, amikor John F. Kennedy merénylet áldozata lett Dallasban. Ami engem illet pontosan emlékszem, hol voltam, és mit csináltam, amikor meghallottam a hírt 1980. december 8-án, hogy John Lennont halálosan megsebesítette egy merényl� golyója. Arra is emlékszem, teljesen tisztán, hogy a dolgozószobámban ültem az íróasztalomnál, és egy 1962-es Mark II. Jaguár 3.8-as után böngésztem a neten azon a vasárnap reggelen, 1997. augusztus 31-én, amikor értesültem róla, hogy Diana walesi hercegn� halálos balesetet szenvedett egy párizsi alagútban. És mindenekfölött arra is pontosan vissza tudok emlékezni, hol voltam, és mit csináltam azon a júliusi reggelen, tizenegy hónappal kés�bb, amikor megkaptam azt a levelet, amely tönkretette az életemet.

41. fejezet

Roy Grace kis, leveg�tlen irodájában ült a Sussex Házban, múlatta az id�t a tizenegy órás értekezletig, és várta a híreket Brian Bishopról. Komoran bámulta az

ugyancsak komor tekintet� hét és fél fontot nyomó, kipreparált barna pisztrángot, mely az irodája falán ékeskedett egy üvegvitrinben. A pisztráng egy fakeretes kerek óra alatt kapott helyet, az órát még Sandy vette neki egy aukción, a régi, boldog id�kben. Hóbortból hozta magával a pisztrángot pár évvel ezel�tt egy Portobello Road-i kis üzletb�l. F�ként arra használta a becses darabot, hogy zöldfül� nyomozókollégáinak egyre fakuló szellemességgel tanmeséket tartson a türelemr�l és a nagy halról. Az íróasztalán dokumentumok tornyosultak egy Carl Venner nev� férfi ügyében, amelyeket alaposan át kell majd tanulmányoznia a pár hónap múlva esedékes tárgyalásig. Nála visszataszítóbb b�nöz�vel Grace eddigi pályafutása során nem sokkal találkozott �szintén remélte, hogy sikerült Vennert életfogytiglan bevarrni a rács mögé, de az ember sohasem tudhatja, mikor fog ki egy üt�dött bírót. Vacsorája, amelyet pár perccel ezel�tt vásárolta közeli ASDA áruházban, szintén ott feküdt el�tte az asztalon. Tonhalas szendvics átlátszó m�anyag dobozban, egy alma, egy Twix csokoládészelet és egy diétás kóla. Perceken át görgette le e-mailjei áradatát, néhányra válaszolt, a zömét törölte. Régen rájött már, teljesen mindegy, mennyit töröl, annál több érkezik be, és a megválaszolatlan e-mailjei már a kétszázas szám felé közelítettek. Szerencsére Eleanor foglalkozik a legtöbbel. És persze a naptárjára is ügyel a derék titkárn�: már megint dugig tele írta, egyedül a vasárnapot hagyta szabadon, emlékeztetve Grace-t, hogy délben jelenése van Jodie-nál, a húgánál, továbbá, hogy ne felejtsen el ajándékot venni a keresztlányának, Jaye Somersnek, aki jöv� héten lesz kilencéves. Grace-nek fogalma sem volt róla, hogy mit vegyen, de mivel Jodie-nak is ilyen korú gyerekei vannak, ezért úgy döntött, hogy t�le fog ötletet kérni a vasárnapi ebédnél. Persze csakis akkor, ha nem kell törölnie az ebédet a tervezett müncheni út miatt - emlékeztette magát Több mint tizenöt e-mail a rend�rségi rögbicsapat ügyében érkezett, amelynek �szt�l � tölti be az elnöki tisztét. Harsány figyelmeztetés, hogy bármilyen forró is volt a mai nap, alig négy hét múlva beköszönt a szeptember. A nyár hamarosan véget ér, a napok már érezhet�en rövidülnek. Ráklikkelt a Vantage szoftverre, a rend�rség bels� információs rendszerére, hogy átnézze a legutóbbi órák eseménynaplóját. Egyel�re nem akadt meg a szeme semmi érdemlegesen, túl korán volt még, a nagyobb balhék, verekedések, rablások kés�bb kezd�dnek. Egy bolti lopás a Boundary Road-i Tescóban, egy lopott kocsi egy benzinkútnál, egy elszabadult ló az A27-esen.

Megszólalt a telefonja. Guy Batchelor nyomozó �rmester jelentkezett, akit csak utóbb vett be a csoportjába, és akit azzal bízott meg, hogy beszélgessen el Brian Bishop ma reggeli golfpartnereivel. Grace kedvelte Batchelort. Mindig arra gondolt, ha megkeresné �t egy ügynökség, hogy ajánljon egy filmjelenethez egy középkorú rend�rtisztet, biztosan Batchelort nevezné meg. Magas, testes férfi rögbilabdaszer� fejjel, gyérül� hajjal és szívélyes, noha hivatalos modorral. Nem igazán nagydarab, mégis egy szelíd óriás benyomását kelti - nem annyira a fizikai adottságaiból, hanem inkább a természetéb�l fakadóan. - Roy, beszéltem a három pasassal, akik ma reggel együtt golfoztak Bishoppal. Gondoltam, érdekelni fog - mindegyikük azt állította, hogy Bishop kivételesen jó hangulatban volt, és olyan eszméletlené jól játszott, ahogy még sohasem. - Adott rá nekik Bishop valami magyarázatot? - Nem. Azt mondják, eléggé zárkózott ürge, ellentétben a feleségével, aki imádott fecsegni. Bishopnak nincsenek közeli barátai, és általában nem sokat beszél. Ma viszont egész reggel poénkodott. Az egyik golfozó, egy bizonyos Mr, Mishon, aki úgy t�nik, elég közelr�l ismeri �t, azt mondta, hogy olyan volt, mint aki boldogságtablettákat szedett be. Grace mélyen elgondolkodott. Halott feleség, nagy megkönnyebbülés? - Nem éppen olyan embernek a reakciója, aki épp most tette el láb alól a nejét, igaz, Roy? - Attól függ, mennyire jó színész. Miután Batchelor befejezte a mondandóját, hozzátéve még pár apró részletet, Grace megköszönte a hívást, s azzal búcsúzott, hogy várja a kollégát az éjjel tizenegy órás tájékoztatóra. Elt�n�dött azon, amit Batchelor az imént mondott, közben lefejtette a csomagolást a szendvicsér�l, és beleharapott. Abban a pillanatban elfancsalodott a képe a szendvicshez valami újfajta, egzotikus kenyeret használtak, amilyet még sohasem kóstolt, de nyomban rájött, hogy nem sokat vesztett vele. Most sem kellett volna kipróbálnia. Er�s köménymag íze volt, amit nem szeretett. Sokkal szívesebben evett volna közönséges szalonnás-tojásos szendvicset. Cleo azonban rávette, hogy próbáljon meg egészségesebben táplálkozni, és egyen több halat - annak ellenére, hogy Grace még az év elején felhívta a figyelmét egy cikkre a Daily Mailben, mely a halakban veszélyesen felhalmozódott ólomszintet ecsetelte. Ezután Grace megnézte az interneten a müncheni járatokat, hátha vasárnap

mégis át tudna ugrani úgy, hogy még aznap este vissza is tudjon jönni. Mennie kell, nincs mese, bármilyen bizonytalan is az információ, amit Dick Pope-tól kapott. Oda kell mennie, és saját szemével kell meggy�z�dnie a dolgokról. Pillanatnyilag ennyit tudott tenni háborgó gondolatai lecsillapítására. Az órájára nézett. Kilenc ötven. Németországban tíz ötven. De a fenébe is, Dick Pope ilyenkor még fenn szokott lenni, és különben is, szabadságon van. Biztos valami bajor söröz�ben ül, tele kriglivel a kezében. Tárcsázta Pope mobilját, de az azonnal üzenetrögzít�re kapcsolt - Dick, itt megint Roy beszél. Ne haragudj, hogy a nyakadba akaszkodom, de pár részletet szeretnék még kérdezni arról a sörkertr�l, ahol megláttátok Sandyt. Hívj vissza, ha tudsz! Letette a telefont, és egy pillanatig rábámult az öngyújtókészletére, mely ott sorakozott a parkolóra néz� ablak párkányán, s az emlékezetébe idézte, hogy Sandy mennyire szeretett ócskapiacokon, régiségkereskedésekben, turkálókban „kincsekre" vadászni. Az ilyen akcióknak vidám velejárója volt az alkudozás. Ha Grace kiszúrt egy tárgyat, elkezdte nézegetni, lopva Sandyra pillantott, s amennyiben egyetért� pillantással találkozott, alkudni kezdett rá. Ha az asszony elutasítóan reagált, Grace otthagyta a darabot. Irodája berendezését lényegében egy tévékészülék és egy videolejátszó alkotta, valamint egy kerek asztal négy székkel. A maradék helyet a folytonosan növekv� aktahegyek töltötték ki. Néha arra gondolt, hogy ezek éjszakánként, amikor magukra maradnak, osztódással szaporodnak. A padlón sorakozó aktahegyek mind egy-egy lezáratlan b�nügyet jelentettek. A gyilkossági ügyeket sohasem zárják le addig, amíg ítélet nem születik. De sok gyilkossági ügy nyomozásánál eljön az a pillanat, amikor minden nyom, minden ösvény, minden útvonal zsákutcába torkollik. Ez azonban sohasem jelenti azt, hogy a rend�rség feladná. Évek telhetnek el az után, hogy a m�veleti szoba ajtaja bezárul, és a nyomozócsoportot feloszlatják, ám az eset még mindig nyitva marad. A bizonyítékokat egészen addig tárolják, amíg csak esély mutatkozik arra, hogy az ügynek akárcsak egyetlen érintettje is életben lehet. Belekortyolt a diétás kólájába. Olvasta a neten, hogy az alacsony kalóriájú italok tele vannak mindenféle káros vegyszerrel, de e pillanatban rá sem hederített az információra. Lassan úgy fest, hogy bármit eszel vagy iszol, az inkább megöl, ahelyett, hogy egészséges tápanyaggal látná el szervezetedet. A következ� étkezési divathóbort talán az el�re megemésztett étel lesz. Megveszed a kaját, és egyenesen kidobod a klotyóba, anélkül, hogy meg kellene enned.

Ráklikkelt a repül�jegyekre. A British Airwaysnek van egy járata vasárnap reggel, ami reggel hétkor indul a Heathrow-ról. Kilenc ötvenkor Münchenben van. Úgy döntött, felhívja müncheni kollégáját, Marcel Kullen b�nügyi f�felügyel�t, hogy ráér-e. Marcel pár évvel ezel�tt hat hónapos továbbképzésen volt itt Sussexben, és ez id� alatt jól összebarátkoztak. Német kollégája azzal búcsúzott, hogy bármikor nyitva áll az ajtaja Grace el�tt Münchenben. Grace az órájára nézett. Kilenc ötvenöt Münchenben egy órával több, elég kés� egy ilyen híváshoz, de legalább jó esélye van, hogy eléri Marcelt. Ahogy nyúlt a kagyló után, megszólalt a telefon. - Roy Grace - szólt bele. Brian Bishop volt az.

42. fejezet Grace nyomban észrevette, hogy Bishop lecserélte a golfruháját. Fehér inge fölött drágának látszó fekete zakót viselt, kék nadrágot és sárgásbarna cip�t hozzá, zokni nélkül. Ebben a szerelésben inkább hasonlított egy éjszakai kiruccanásra induló playboyra, semmint gyászoló férjre. Mintha csak olvasott volna Grace gondolataiban, nyomban, ahogy nyugtalanul leült a kihallgatószoba piros karosszékébe, már mondta is: - Az öltözékemet az önök családvédelmi összeköt�je, Linda Buckley válogatta ki a ruhatáramból. Nem feltétlenül ugyanezeket választottam volna. Megmondaná, kérem, mikor térhetek vissza a házamba? - Ahogy lehetséges, Mr. Bishop. Remélem, pár napon belül felelte Grace. Bishop, mintha t�t döftek volna belé, felcsattant: - Micsoda? Ez most már igazán nevetséges! Grace egy elég friss horzsolást vett észre a férfi jobb kezén. Branson lépett be, három pohár vízzel, letette a poharakat az asztalra, és állva maradt.

Grace nyugodtan magyarázta: - Ez egy b�nügyi helyszín, Mr. Bishop. Ez id� szerint az a rend�rségi gyakorlat, hogy a tetthelyet igyekszünk maximálisan biztosítani. Kérem, értse meg a szempontjainkat, és segítsen nekünk a tettes kézre kerítésében. - Van már gyanúsítottjuk? - kérdezte Bishop. - Miel�tt erre rátérnék, megengedi, hogy rögzítsük a beszélgetésünket? Gyorsabban végeznénk, mintha jegyzetelnem kéne. Bishop kesernyésen elmosolyodott - Ez azt jelenti, hogy gyanúsított vagyok? - Egyáltalán nem - biztosította Grace. - Bishop kézzel jelezte a beleegyezését. Glenn Branson bekapcsolta a hang- és képrögzít� berendezéseket, majd tagoltan bediktálta: - Augusztus negyedike, péntek, huszonkét óra húsz perc Mr. Brian Bishop kihallgatása, jelen van Grace f�felügyel� és Branson nyomozó �rmester. - Van…. van már gyanúsítottjuk? - tette föl a kérdést újra Bishop. - Még nincs - felelte Grace. - önnek van ötlete, ki tehette ezt? Bishop szárazon felnevetett, mintha túlságosan is nevetségesnek találná a kérdést - Nem, nincs ötletem. Grace figyelte a szemét, és felidézte magában korábbi megfigyeléseit. Bishop a szemei balra mozdulásakor igazat mondott. Most, mintha túl gyorsan és túl der�sen válaszolt volna egy gyászoló férj hangulatához képest. Grace már tapasztalta korábban ezt a fajta reakciót, a hideg, gyors, betanult válaszokat, az érzelmek hiányát. Bishop egy gyilkos viselkedésének klasszikus tüneteit mutatta. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a tettet valóban � követte el. Aztán Grace pillantása a férfi jobb kezére esett. A kézfején látható horzsolás a hüvelykujjtól indult. Frissnek látszott. - Felsértette a kezét - jegyezte meg a nyomozó. Bishop a kezére pillantott, és hanyagul vállat vont - Hm..., igen, bevágtam a taxiba. - Arra a taxira gondol, amellyel a Hotel du Vin szállodából utazott a Lansdowne Place hotelbe?

- Igen. Mikor beraktam hátra a csomagomat. - Pech - mondta Grace, s megjegyezte magában, hogy meg kell majd kérdezni a taxisof�rt, emlékszik-e ilyesmire. Azt is észrevette, hogy válasz közben Bishop szeme jobbra mozdult Konstruktív üzemmód. Vagyis hazudik. - Elég csúnya horzsolás. Mit szólt hozzá a taxisof�r? - kérdezte - Grace, miközben Bransonra pillantott, aki helyesl�en bólintott. - Nyújtott els�segélyt, vagy történt valami hasonló? - kérdezte - Branson. Bishop hol az egyikre, hol a másikra nézett - Mi ez, fiúk? Úgy fest a dolog, mint valami inkvizíció. Én segíteni akarok maguknak. Hogy jön az egészhez egy nyomorúságos horzsolás a kezemen? - Tudja, Mr. Bishop, a mi munkánk olyan, hogy átkozottul sok kérdést kell feltennünk Ez néha nagyon fárasztó nekünk is, higgye el. De mit tehetünk, ilyen a munkánk Branson felügyel�nek, és nekem is, hosszú napunk volt, és biztos vagyok benne, hogy maga is nagyon kimerült. Kérem, legyen egy kis belátással, és válaszoljon a kérdéseinkre, mert annál hamarabb végzünk. Minél többet segít nekünk, annál hamarabb elkaphatjuk a felesége gyilkosát - magyarázta Grace, és ivott egy korty vizet - Aztán nyájasan folytatta: - Kissé kíváncsivá tett minket azzal, hogy elhagyta a Hotel du Vint, és átment a Lansdowne Place-be. Elmondaná, kérem, miért tette? Bishop szeme elkezdett cikázni, mintha egy bogarat követne, mely most szalad át a sz�nyegen. Grace követte a tekintetét, de nem látott semmit sem. - Miért? - kérdezett vissza Bishop, és hirtelen Grace szemébe meredt - Mit gondol miért? Mert azt mondták, hogy költözzem át. Most Grace-en volt a sor, hogy zavarba jöjjön. - Ki mondta ezt magának? - Hogy ki? Hát, a rend�rség. Maguk, ha jól sejtem. - Ezt nem értem. Bishop szélesre tárta karjait úgy t�nt, mint aki �szintén csodálkozik - Felhívtak a szobámban. A rend�r, aki telefonált, azt mondta, hogy a Hotel du Vin tele van riporterekkel, és hogy maguk helyesebbnek látnák, ha kiköltöznék. - Hogy hívták azt a rend�rt?

- Arra..., nos, arra nem emlékszem. Hm..., várjon csak, valami Canning. Igen, Canning felügyel�. - Grace Bransonra nézett - Tudsz te err�l valamit? - Semmit sem - felelte Branson. - Férfi volt vagy n�? - kérdezett tovább Grace. - Férfi. - És Canning felügyel�nek hívták? Egészen biztos benne? - Igen. Canning. Canning felügyel�. Azt hiszem felügyel�t mondott. És ezt a nevet Canning. Egészen biztos. - Egészen pontosan mit mondott önnek ez az ember? - kérdezte Grace, és er�sen figyelte Bishop szemeit. Megint balra mozdultak. - Azt, hogy maguk lefoglaltak nekem egy szobát a Lansdowne Place-ben. A hátsó kijáratnál vár egy taxi a személyzeti kapunál, a konyha mögött. És hogy a t�zlépcs�n menjek le. Grace feljegyezte a noteszébe a nevet: Canning felügyel�. - A mobilján hívta önt ez a rend�r, vagy a szálloda vonalas telefonján? - A vonalas telefonon - felelte Bishop némi t�n�dés után. Grace átkozódott magában. Ez nehezebbé teszi az ellen�rzést. A szálloda telefonközpontja rögzítheti a bejöv� hívások id�pontját, de a számokat már nem. - Mikor történt ez? - Fél hat körül. - Bejelentkezett a Lansdowne Piace-be, majd elhagyta a hotelt. Hová ment? - Lementem sétálni a tengerpartra - válaszolt Bishop, miközben el�húzott egy zsebkend�t, és törölgetni kezdte a szemét - Katie-vel szerettünk ott sétálni. Szerette a tengerpartot. Imádott úszni - mondta Bishop, és ivott egy korty vizet - Fel kellett hívnom a gyerekeimet - külföldön vannak mindketten, nyaralnak. Én…- hirtelen elnémult

Roy Grace is csöndben maradt. Canning nev� nyomozó nem volt a csoportjában. Elnézést kérve kiment a szobából, és lesietett az 1-es számú m�veleti helyiségbe. Pár másodpercig tartott mindössze, amíg ellen�rizte a számítógépen: ilyen nev� rend�r nem létezik a Sussexi Rend�rség állományában.

43. fejezet Röviddel éjfél el�tt ért Grace Cleo lakásához. A lány kigombolt, fekete selyemblúzban nyitott ajtót, mely épp hogy fedett kéthüvelyknyit hófehér, karcsú combjából. Már az ajtóban egy pohár karimáig töltött jeges Glehfiddich whiskyt nyújtott át Grace-nek. A blúzon kívül más nem volt rajta, csak valami �rjít�en mély, pézsmaillatú parfüm, és a legkihívóbb mosoly, melyet Grace valaha is látott n�n. - Ezt nevezem.. - kezdte Grace, miközben Cleo becsukta az ajtót, s a lenge ruhadarab lejjebb csúszott válláról, látni engedve jókora kemény melleit. Grace nyaka köré fonta karjait, s nedves ajkát a férfi szájára tapasztotta. A következ� pillanatban egy whiskyíz� jégkocka csúszott Grace szájába. Cleo szeme vidáman, elmosódva táncolt el�tte. Amennyire csak tudta, hátrabillentette fejét, de még így is egészen közei volt Grace arcához. Majd így szólt- - Túl sok ruha van rajtad! Saját poharat a férfi kezébe nyomva, elkezdte kigombolni az ingét, csókot nyomott a mellbimbójára, aztán a mellkasára, majd szájával egy újabb jégkockát nyomott a férfi hasához. Boldogságtól csillogott, ahogy altulról Grace-re pillantott, s szeme színe olyan volt, mint amikor a napfény megcsillan a jégen. - Elképeszt� vagy, Roy. istenem, olyan bámulatos vagy. Leveg� után kapkodva Grace szétharapta a jégkocka maradékát, s így szóit - Te és nagyon oké vagy. - Csak oké vagyok? - visszhangozta a n�, miközben hirtelen rántással kinyitotta a férfi övét, mintha a világ túlélése múlna ezen, majd leráncigálta róla a nadrágot és a bokszeralsóját a bokájáig. - Úgy értem, a leggyönyör�bb, legkáprázatosabb, legfantasztikusabb n� ezen a planétán.

- Tehát más planétán vannak nálam szebb n�k is? Fürge mozdulattal Cleo belemártotta ujjait a pohárba, újabb jégkockát rejtett a szájába, majd még több jeget markolt ki a pohárból, s azt Grace heréjéhez nyomta. Grace-nek elakadt a lélegzete. Gyomrába valami olyan bizsergés költözött, hogy az szinte fájt. Lehúzta a n� válláról a blúzt, arcát beletemette nyakának selymes ívébe, majd Cleo lassan lecsúszott a férfi ágyéka felé, és mélyen szájába vette péniszét. Grace mámorosán állt ott a forró éjszakában a n� parfümjének illatfelh�jében, és agyának valamely hátsó rekeszében azt kívánta, bárcsak végérvényesen befagyaszthatná ezt a pillanatot, s mindörökké így maradhatna, ahogy Cleo jeges ajkai reá tapadnak. Valahol azonban egy sötét árnyék lebegett a közelben. München. Elhessentette. Csak egy rossz szellem. Kísértet, semmi más. Kívánta ezt a n�t, Cleót, annyira kívánta! Nem csak erre a pillanatra, hanem úgy érezte, egész életére szüksége van rá. Olyan szerelmet érzett iránta, amilyet el sem tudott volna képzelni az elmúlt kilenc év szomorú sivárságában. Beletúrt a n� hosszú, selymes hajába, s alig jött ki szó a torkán: - Úristen, Cleo, te... ...hihetetlen... ...elképeszt�.... ..annyira... A következ� pillanatban bokáig letolt nadrágban, ingéb�l csak félig kibújva, már rajta is feküdt a n�n, a fényes tölgypadlóra terített vastag, hófehér sz�nyegen, s mélyen beléhatolt, hihetetlenül mélyen, s csókolta, ahol érte ezt az alatta vonagló, �rjít� teremtést. Érezte, ahogy körülöleli �t selymes b�re, érezte ezt a fantasztikusan arányos és ruganyos testet. Néha egy lélegzetelállítóan gyönyör� versenykancát látott benne, máskor - e pillanatban - ahogy hirtelen szemébe néztek azok az átható szemek, egy sebezhet� kislány jelent meg el�tte. - Ugye sohasem okozol nekem fájdalmat, Roy? - kérdezte a n� könyörögve. - Soha.

- Elképeszt� vagy, tudsz róla? - Te még elképeszt�bb vagy - felelte Grace, és újra megcsókolta. Cleo hátrarántotta a férfi fejét, ujjait olyan keményen nyomta az arcába, hogy az már fájt. – Azt akarom, hogy a szemembe nézz! - suttogta vadul. Valamivel kés�bb, amikor felébredt, a jobb karja pokolian fájt. Hirtelenjében azt sem tudta, hol van, és zavartan pislogott maga körül. Zene szólt Egy Dido-dal. Egy négyszögletes üvegtartályra bámult. Egy magányos aranyhal körözött egy miniat�r, görög templom romjai között. Marion? De hét ez nem is az � akváriumai. Próbálta megmozdítani a karját, de teljesen elzsibbadt, mint egy nagydarab kocsonya. Megrázta. Lötyögött. Aztán egy bozontos, sz�ke szeméremsz�rzet jelent meg a szeme el�tt. Majd egy pohár whisky kúszott be a képbe. - Egy életment� ital? - kérdezte Cleo, aki ott állt fölötte. Elvette a poharat, és belekortyolt. Úristen, de jólesett. Letette a poharat, s csókot nyomott a n� bokájára. Cleo lefeküdt mellé, és odasimult hozzá. - Minden oké, mormolta? A karja mintha kezdett volna életre kelni. Annyira legalábbis, hogy átölelje �t -Mennyi az id�? - kérdezte. - Tíz perccel múlt kett�. - Sajnálom. Én-…, én nem hittem volna, hogy elalszom rajtad. Cleo nagyon lassan csókot nyomott mindkét szemére. - Nem is rajtam aludtál el. Nézte ezt a gyönyör� arcot, a sz�ke hajat, és szívta magába az édes illatot, n�i kipárolgása édes illatát. Újra az aranyhalat nézte, ahogy boldog nyugalomban köröz az akváriumban. Gyertyák fénye csillogott. Növények vetettek árnyakat a falakra. Absztrakt festmények lógtak a falakon. Mennyezetig ér�, zsúfolt könyvespolcok álltak a fal mellett

- Nem akarsz az ágyba feküdni? - Jó ötlet - felelte. Megpróbált felállni, és csak akkor vette észre, hogy félig még mindig fel van öltözve. Egyik kezével Cleóba kapaszkodva, másikban a pohárral, odacsoszogott a két keskeny falépcs�höz, majd ráhengeredett az ágyon a leglágyabb takaróra, amit valaha is érzett az életben, miközben továbbra is szólt Didó zenéje. Cleo melléje gördült Keze lecsúszott Grace hasára, és rákulcsolódott a péniszére. - Álmos a Nagyfiú? - Egy kicsit. Cleo a férfi ajkához emelte a whiskys poharat. Grace úgy szürcsölt bele, mint egy kisbaba. - Na mesélj, milyen volt a napod? Vagy inkább aludnál? Grace próbálta összeszedni a gondolatait jó kérdés. Milyen is volt a napja? Melyik napja? Kezdte apránként, lassan felidézni az este történteket. A tizenegy órás rendkívüli értekezlet. Senkinek sem volt fontos jelentenivalója, kivéve �t. Brian Bishop átköltözött a Hotel du Vinb�l a Lansdowne Palace-be - és hozzá az a furcsa magyarázat. Bonyolult - mondta, miközben odadörgölte orrát a n� jobb melléhez, szájába vette a mellbimbóját, majd csókot nyomott rá. - Te vagy a legszebb n� a világon. Mondta már ezt neked valaki? - Te - vigyorgott Cleo. - Csak te. - Jellemz�. A többi pasasnak semmi ízlése. Cleo megcsókolta a homlokát - Lehet, hogy ez furcsán hangzik egy ilyen klassz n� szájából, de még nem próbáltam ki �ket Grace visszavigyorgott - És most már nem is kell kipróbálnod.

Cleo incselkedve nézett rá, arrébb húzódott, és egyik kezével állára támaszkodott - Nem? - Egész héten hiányoztál. - Te is hiányoztál - mondta Cleo. - Mennyire? - Nem árulom el, nehogy fejedbe szálljon a dics�ség. - Boszorkány! Cleo felemelte szabad kezét, begörbítette a mutatóujját, és incselkedve egy petyhüdt péniszt imitált. - Nem sokáig - ígérte a férfi. - Jó. - Feslett boszorkány. - Te teszel azzá - mondta pajkosan, és megcsókolta Grace-t, majd kissé hátrébb húzódva figyelmesen tanulmányozni kezdte az arcát - Tetszik a frizurád. - Tényleg? - Ühüm. jól áll. Tényleg tetszik. Grace kissé elpirult a bóktól. - Örülök. Köszönöm. Glenn Branson id�tlen id�k óta csesztette �t azzal, hogy változtasson a hajviseletén, míg végül Grace beadta a derekát, és elment egy Ian Habbin nev� nagyon men� fodrász szalonjába Brighton legdivatosabb negyedében. Hosszú éveken át egy régi vágású olasz borbélynál nyiratkozott, s nem sokat tör�dött a hajvágással. Kétségkívül új élményt jelentett, hogy ezúttal egy csinos, fiatal lány samponozza a haját, s közben sól a rockzene. Cleo most témát váltott. - Szóval akkor vasárnap ebéd a húgoddal, Jodie-val, igaz? - Igen.

- Mesélnél róla? Anyáskodik veled? Át kell majd mennem egy háromfokozatú vizsgáztatáson? Mit akar ez a vén banya az én bátyámtól-típusún? - kötekedett Cleo, de közben vigyorgott. Grace a poharához nyúlt, s jókorát kortyolt a whiskysb�l, hogy id�t nyerjen a válaszhoz. Majd újabb korty következett. Végül csak kibökte - Van egy kis gondom. - Éspedig? - Vasárnap Münchenbe teli mennem. - Münchenbe? Mindig is szerettem volna látni. A barátn�m, Anna-Lisa, tudod, aki stewardess, azt mondja, ott lehet a legjobb ruhákat vásárolni. Hé, mi lenne, ha veled mennék? Nézünk valami olcsó fapados jegyet az Easyjetnél, vagy egy másik társaságnál. Grace a poharát szorongatta. Újból belekortyolt, és azt latolgatta, mondjon-e valami kegyes hazugságot, vagy el�jöjjön az igazsággal. Nem akart hazudni Cleónak, de e pillanatban nem tudta rászánni magát, hogy mindent elmondjon neki. - Hivatalos ügyben kell odautaznom. Rend�rségi ügy, egy kollégámmal megyek. - Óh, kivel? Nézett rá Cleo keményen. - Egy nyomozóval egy másik osztályról. A hat hónapos csereprogramról tárgyalunk. Ez egy EU-s kezdeményezés. Cleo megrázta a fejét - Azt hittem, megállapodtunk, hogy sohasem hazudunk egymásnak, Roy. Roy rábámult Cleóra, majd lesütötte a szemét, érezve, hogy ara közben elvörösödik. - Ismerlek, Roy. Tudok olvasni az arcodról. A szemedb�l. Te tanítottál rá, emlékszel? A jobb meg a bal oldali szemmozgás. Memória és konstruktív oldal. Grace úgy érezte, hogy valami megszakad a szíve mélyén. Néhány másodpercnyi habozás után elmondta Dick Pope telefonját Sandyr�l. Hogy talán látták �t. Cleo hirtelen felegyenesedett és elhúzódott t�le. Egy pillanat alatt akkora távolság keletkezett köztük, mint amekkora a Földet a Holdtól elválasztja. - Hát ez szép - mondta Cleo. Hangja olyan volt, mintha citromba harapott

volna. - Cleo, muszáj odamennem. - Természetesen. - Nem úgy értem. - Nem? - Cleo. Kérlek! Én… - És mi történik, ha megtalálod �t? Grace reményvesztetten felemelte a kezét – Kétlem, hogy megtalálom. - És ha mégis? - er�sködött Cleo. - Nem tudom. Legalább megtudom, mi történt vele. - És ha újra akarja kezdeni? Ezért hazudtál nekem? - Kilenc év után? Cleo hátat fordított neki. - Ha egyáltalán � volt az, amit er�sen kétlek. Cleo csak hallgatott. Grace megsimogatta a vállát, de a n� még messzebb húzódott t�le. - Cleo, kérlek! - Szóval én arra kellek, hogy valahogy kihúzzad, amíg megtalálod a feleségedet? - Ugyan már, dehogy. - Biztos vagy benne? - Teljességgel, száz százalékig biztos vagyok benne.

- Nem hiszek neked.

44. fejezet

Az Id�milliárdos számítógépének a képerny�jén volt egy saját készítés� program. Hagyományos óraszámlapokat mutatott a világ minden id�zónájából. Ezt szemlélte most - T�zsdézzünk egyet! - rikkantott fel, és jót röhögött a saját viccén. Az ablakon át látra, amint a hajnali égbolt lassan kivilágosodik Brighton és Hove városa fölött Most öt óra van itt, Angliában. Nyolc Szentpéterváron. Tizenegy Bangladesben. Délután egy óra Kuala Lumpurban. Három Sydneyben. Az emberek most ébredeznek Angliában. Peruban meg most térnek nyugovóra. A világon mindenki alá van rendelve a nap mozgásának. Kivéve �t. Mert � szabad. Felszabadult! Számára közömbös, hogy nappal van-e vagy éjszaka, hogy a t�zsdék, a bankok szerte a világon nyitva vannak-e vagy zárva. Egy embernek köszönhette mindezt. De nem volt már keser�. Túl volt rajta. A múltat berakta egy dobozba, és a fedelét lezárta. Az életet pozitívan kell élni, és fontos, hogy legyenek céljaid! Talált egy internetes honlapot, ahol minden ott volt a hosszú életr�l. Azok, akiknek céljaik vannak, tovább élnek - ilyen egyszer� ez. És azok, akik elérik céljaikat - nos, azoké az örök élet! És � már két célját is elérte! Még több id�re tett szert, hogy arra pazarolhassa, amire csak akarja. G�zpamacsok göndörödtek-szálltak felfelé a teáscsészéjéb�l. English Breakfast tea, kevéske tejjel. Kézbe vette a kiskanalat, és hétszer megkavarta a teát. Fontos volt, hogy a teát mindig pontosan hétszer kavarja meg. Figyelmét ismét a számítógépre fordította. Egy másik programot indított el, melyet szintén saját maga készített. Sohasem volt megelégedve az internetes keres�programokkal - egyiket sem találta kell�képpen precíznek. Mindegyik a saját tetsz�leges sorrendjében lökte ki az információkat. Ezért összeállított egy olyan saját szoftvert, mely összekötötte az összes keres�programot, és a szerint válogatta szét az információt, ahogy � akarta! És ebben a pillanatban éppen egy 1966-os Volkswagen Karmann Ghia érdekelte. Megint késztetést érzett hogy megszívja a jobb kézfejét. A fájdalom nem

csillapodott, s�t, rosszabbodott, olyannyira, hogy az éles szúrásra ébredt és emiatt nem is tudott visszaaludni. Nem mintha amúgy túl nagy alvó lett volna. Enyhe duzzanatot látott a seb körül, mely most már gátolta a hüvelykujja mozgását is, de lehet, hogy csak képzelgett. És a mellkasa is szúrt. - Ringyó! - mondta ki hangosan. Bement a fürd�szobába, felkapcsolta a villanyt kigombolta az ingét és lehámozta a sebtapaszt. A karmolás nyoma hüvelyknyi hosszan húzódott s kezdett varasodni. Egy hosszú lábujjköröm vájt bele a mellkasába pár órával ezel�tt.

45. fejezet Roy Grace hajnali öt után pár perccel surrant ki Cleo házából - egy elegáns városközponti lakásból s igyekezett a lehet� legcsöndesebben becsukni maga mögött a bejárati ajtót. Borzalmasan érezte magát. A hajnali égbolt sötét márványos szürkéjével, elmaszatolódott bíbor erezetével egy megfagyott emberi test színeire emlékeztetett. Néhány madár belekezdett már pirkadati énekébe; magányos ciripelések törték meg olykor-olykor a hajnal csöndjét. Jelzések a többi madárnak, mint kallódó rádiójelek az �rben. Grace megborzongott, ahogy megnyomta a piros gombot a kovácsoltvas kapun, és kilépett az udvarról az utcára. A leveg� kezdett már melegedni, újabb tikkasztó nyári napot ígérve. A nyomozó lelkében azonban komor es�felh�k tornyosultak. Szemhunyást sem aludt Kapcsolatuk elmúlt két hónapja alatt Cleo és közte egy hangos szó sem hangzott el. Valójában az elmúlt éjszakán sem. De az ágyban forgolódva az utóbbi pár órában Grace pontosan érezte, hogy valami megváltozott közöttük. Az utcai lámpák még égtek, haszontalanul szórva narancssárga fényüket a gyorsan er�söd� nappali világosságba. Közvetlenül az orra el�tt foltos macska inalt át az úton. Grace parkoló autók mellett haladt fölfelé, egy eldobott kólás dobozt látott a szegélyárokban, mellette egy hányást, s egy kínai gyorsétteremb�l való ételes kartont. Elment Cleo harmattal belepett kék MG-je mellett, s odaért a saját kocsijához. Az Alfa Rómeón nem volt annyi harmat. Egy huszadik századi retrobútorokra specializálódott bútorkereskedés el�tt parkolt - az utóbbi id�ben már szinte megszokott helyévé vált. Beült a kocsiba, majd ráadta a gyújtást. A motor szörtyögve indúlt be, kellett pár másodperc, amíg a nedvességet felszántotta az elektronika, az ablaktörl�k könnyen lesodorták a hideg párát a szélvéd�r�l. A rádió sistergett, megnyomta a gombot, hogy

csatornát váltson. Valaki nyomta a szöveget, de Grace nem figyelt rá. Helyette visszanézett a bezárt kapura, s azon töprengett, nem kellene-e visszamennie, s mondania valamit. De mit? Cleo olyan fenyegetést látott Sandyben, amivel nem tudott mit kezdeni. Grace tudta, hogy meg kellene értenie �t, és ehhez bele kell képzelnie magét a lány helyzetébe. Mi lenne fordított esetben, ha Cleo férje t�nt volna el, s most a n� lenne az, aki Münchenbe készül, hogy felkutassa �t. Hogy érezné magát Grace? Fogalma sincs róla, ez az igazság. Egyrészt, mert halálosan fáradt volt és képtelen volt logikusan gondolkodni, másrészt, pedig azért, mert maga sem tudta, milyen érzések támadnának benne, ha Sandyt - habár erre kicsi az esély - mégiscsak meglátná. Tíz perccel kés�bb már a saját környékén járt, befordult a nyugodt, kellemes utcácskába, melynek mindkét oldalán többnyire Tudor-utánzatú sorházak sorakoztak, melyek többsége három hálószobás ingatlan volt egy beépített garázzsal. Némelyiket eléggé elrondították az utólagos toldozgatásokkal - nem úgy az övét - s a dupla üvegezéssel. Sandy elt�nése el�tt két évvel vásárolták közösen a házat. Grace-nek id�nként megfordult a fejében, hogy talán az asszony nem érezte igazán jól magát benne, és lehet hogy ennek is köze volt az elt�néséhez. Korábbi kis lakásukban Hangletonban annyira boldogok voltak, hogy valójában az volt házasságuk els� évének szerelmi fészke, de aztán mindketten beleszerettek ebbe a házba. F�leg Sandy, aki nagyon szeretett volna egy hátsó kertet. A házvásárlás azonban mindkettejük anyagi lehet�ségeit meghaladta, s volt mit dolgozniuk, hogy feltöltsék a családi kasszát. Grace akkoriban nyomozó �rmesteri rangban volt, ezért annyi túlórát vállalt, amennyit csak bírt. Sandy egy könyvel�cégnél dolgozott titkárn�ként, és éppenséggel � sem kímélte magát, ha túlórákról volt szó. Az asszony boldognak látszott, és nagy lendülettel kezdett bele a házbels� felújításába. Az el�z� tulajdonos több mint negyven éven át élt itt, és elég sötét, lelakott otthont hagyott maga után. Sandy napfényessé tette a lakást, nagy tereket nyitott, itt-ott Zen-elemekkel gazdagítva - úgy t�nt, nagyon büszke volt arra, amit véghezvitt. De a kert lett az igazi kedvtelése és öröme - noha mára bizony nagyon elhanyagolttá vált, korholta magát Grace, tele lelkiismeret-furdalással. Minden hétvégén elhatározta, hogy szakit rá id�t, de valahogy sohasem jött össze a dolog. A

füvet még csak-csak lenyírogatta, és azzal nyugtatgatta magát, hogy az elburjánzó gaz tulajdonképpen virág. Az autórádión, melyet eddig szinte meg sem hallott, most egy férfihang szónokolt az EU mez�gazdasági politikájáról. Grace beállt saját garázsa elé, kikapcsolta a motort, s vele a rádió is elhallgatott Aztán ahogy belépett a házba, gyászos hangulata hirtelen méregbe csapott át. Az alsó szinten az összes villany fel volt kapcsolva, akárcsak az antik wurlitzerje. Régi bakelitlemeze, egy eredeti Shadows, az „Apache" forgott a korongon. A t� elakadt és folyamatos recsegéssel szántotta az értékes, ritka lemez barázdáit. A sztereója is be volt kapcsolva, CD-kollekciójának tetemes része pedig szétszórva hevert a padlón számos becses Pink Floyd nagylemez társaságában, melyeket tasakjukból kihúzva dobáltak szerteszét. Nyitott sörös palackok, súlyzók, és mindenféle egyéb kacatok jelezték, hogy Glenn barátja rendesen elengedte magát az éjszaka. Grace felviharzott a lépcs�n, hogy lekapja a tíz körmér�l, de a lépcs� tetején megtorpant, és átgondolta a dolgot. Szerencséden ördög, alighanem megint kirakták a sz�rét otthon, miután megpróbálta magát visszakuncsorogni - a súlyzói nyilván így kerültek ide. Hadd Pihenjen! Grace az órájára nézett öt húsz. Rohadt fáradt volt, de úgysem tudna aludni, mert ahhoz túlságosan zaklatott volt. Úgy döntött, elmegy inkább futni egyet, kiizzadja magát és feltölt�dik energiával az el�tte álló kutya nehéz napra, mely nyolc harminckor egy értekezlettel kezd�dik, majd tizenegykor sajtótájékoztatóval folytatódik. És azután újabb menet Brian Bishoppal. Valami nagyon b�zlik az ürge körül. Bement a fürd�szobába. Az els�, amin a szeme megakadt, a fogkréme volt, mely kupak nélkül hevert a polcon. Jókora horpadás volt a tubus közepén, a fehér paszta kibuggyant a tubus szájánál, s tetemes foltot alkotott a fürd�szobaszekrényen. Pár pillanatig maga sem értette miért, de ett�l még jobban dühbe gurult, mint a lenti kuplerájtól. Amióta belépett a házba – és ez alig pár perce történt még csak -, egyre inkább úgy érezte magát, mintha valami régi televíziós szappanoperába csöppent volna, ahol megátalkodott agglegények közös lakásban gyötrik egymás életét. Aztán rájött, miért éppen a fogpaszta verte ki a biztosítékot. Ez azon kevés dolog közé tartozott, ami már Sandynél is irritálta. Az asszony is ugyanezt m�velte, örökké a közepén nyomta meg azt a rohadt tubust, és sohasem tekerte vissza rá a kupakot, úgyhogy egy jókora adag mindig kárba ment.

A másik meg a kocsi belseje – Sandy szemetesvödörként kezelte az anyósülést, amit sohasem kell kiüríteni. A rozoga, fekete VW Golfja úgy tele volt tömve eldobott blokkokkal, összegy�rt csoki papírokkal, üres bevásárlószatyrokkal, lottószelvényekkel és teherautónyi más limlommal, hogy célszer�bb lett volna csirkéket tartani benne, semmint közlekedni vele. A kocsi most is a garázsban állt Grace réges-rég kitakarította, s átvizsgált minden cetlit, hátha talál valami nyomravezet� jelet. De nem talált. - Korán felkeltél. Grace megfordult, s megpillantotta maga mögött Bransont fehér alsógatyában, vastag aranylánccal a nyakán és hatalmas búvárórájával a csuklóján. Meggörnyedve állt, de fizikuma így is dermeszt� formákat mutatott; rettent� izmok domborodtak csillogó b�re alatt. Arca viszont annál gyászosabban festett. - Ki kell takarítanom - utánad! - jegyezte meg élesen Grace. Branson - szándékosan vagy csak figyelmetlenségb�l - elengedte a füle mellett a megjegyzést, s csak rendületlenül mondta a magáét - Egy lovat akar. Grace megrázta a fejét, mint aki maga sem tudja, hihet-e a fülének. – Micsoda? - Ari – vonta meg a vállát Branson. – Azt mondta, egy lovat akar. El tudod képzelni az én keresetemb�l? - Környezetbarát; sokkal inkább, mint az autó – felelte Grace. – És valószín�leg a fenntartása is olcsóbb. - Nagyon vicces. - Hogy érted egész pontosan, hogy lovat akar. - Régen lovagolt – istállóban dolgozott gyerekkorában. Megint kedve támadt hozzá. Azt mondta, ha veszek neki egy lovat, visszamehetek. - Hol lehet venni egyet? Csapott le rögtön Grace. - Én komolyan beszélek. - Én is,

46. fejezet

Roy Grace-nek igaza volt. A sajtóban tényleg beköszöntött az uborkaszezon. A parlament nyári szabadságra ment és a legfontosabb esemény az elmúlt huszonnégy órában egy pakisztáni vonatbaleset volt. A bulvársajtó egy válogatott focista homoszexuális kapcsolatán csámcsogott meg azon, hogy Harry herceget lefotózták a tengerparton egy irigylésre méltóan csinos lánnyal. Az összes lapszerkeszt� valami szaftos sztorira ácsingózott és lehet-e annál jobb, mint egy gazdag, csodaszép n� meggyilkolása. A konferenciaterem a délel�tti sajtótájékoztatóra zsúfolásig megtelt, s�t néhány riporterb�l még a folyosóra is jutott. Grace rövidre fogta a mondandóját már csak azért is, mert túl sok új dolog nem volt a tarsolyában. Az éjszaka folyamán nem érkezett új információ, s az eddigi csoportértekezleteken inkább a feladatokat jelölték ki, nem a történteket értékelték. Az egyetlen fontos üzenet amelyet az újságírók tudomására kívánt hozni, az volt hogy a rend�rség szeretné minél tisztábban látni Mrs. Bishop utolsó napjainak és óráinak történéseit s ezért arra kérik a lakosságot, jelentkezzen, aki az utóbbi napokban találkozott vele. Kiosztották a sajtónak azokat a fotókat, melyeket Grace válogatott a Bishopék házéban talált képek közül. Az egyiken Mrs. Bishop bikiniben volt látható egy motorcsónak fedélzetén, a másikon egy BMW kabrió volánjánál, a harmadikon pedig hosszú, elegáns ruhában és kalapban az ascoti vagy az epsomi derbi el�kel� közönségének soraiban. Grace nagy m�gonddal válogatta a képeket, figyelemmel a lapszerkeszt�k szempontjaira. Olyan képek voltak ezek, melyek vonzották az olvasók tekintetét - gyönyör� n�, csillogó környezet, irigylésre méltó életstílus. Fontos volt, hogy ezek a fotók minél több emberhez eljussanak, hátha akad valahol egy szemtanú, akib�l akár koronatanú is lehet. A sajtótájékoztató végén Grace kislisszolt a teremb�l, mert szerette volna felhívni Cleót, még miel�tt beleveti magát a következ� feladatba: Brian Bishop délre tervezett kihallgatásába. Dennis Ponds-ra, a sajtóügyekért felel�s munkatársára hagyta az újságírókat. De még miel�tt odaért volna az irodája felé vezet� biztonsági ajtóhoz, a háta mögött valaki a nevén szólította. Megfordult, és bosszúsan látta, hogy Kevin Spinella, az Argus fiatal b�nügyi tudósítója szeg�dött a nyomába. - Maga mit keres itt? - kérdezte Grace. Spinella a falnak d�lt, közel az egyik tájékoztató táblához, mely a gyilkossági

ügyek nyomozási modelljét taglalta. A fickó rágógumit rágcsált s arcán pimasz félmosollyal készenlétben tartotta noteszét és tollát. Olcsó, sötét öltönyt viselt, melybe még szemlátomást nem volt ideje belen�ni, fehér inget, mely ugyancsak elég b� volt a számára, s hozzá vörös nyakkend�t nagy, idétlen csomóval. Rövidre nyírt haját bezselézte, s az „épp most keltem fel” divat szerint tüskés csomókba sodorta. - Szeretnék négyszemközt kérdezni valamit magától, f�felügyel� úr. Grace az elektromos zárhoz tartotta mágneskártyáját. A biztonsági zár kattant s Grace benyomta az ajtót. - Az el�bb a sajtótájékoztatón mindent elmondtam, ami a sajtóra tartozik. A jelen állásnál nincs több mondanivalóm. - Én meg azt gondolom, hogy van - mondta Spinella tenyérbe mászó vigyorral a képén. - Valamir�l megfeledkezett. Akkor forduljon a sajtóosztályhoz, Dennis Pondshoz. - A sajtókonferencián is megkérdezhettem volna - folytatta Spinelia. - De gyanítom, nem örült volna neki túlságosan. A gázmaszkra gondolok. Grace mint akit áramütés ért, megpördült a tengelye körül, s tett egy lépést a riporter felé, hagyva az ajtót becsukódni. - Mit mondott? - Azt hallottam, hogy találtak egy gázálarcot a tetthelyen. Lehet, hogy az elkövet� használta. Perverz rituálé vagy valami ilyesmi. Grace agya felpörgött. Majd szétvetette a düh, de rögtön tudta, a g�zt nem most kell kiengedni. Ez most nem segít, s�t.. Pár hónappal ezel�tt el�fordult már hasonló. Egy másik esetnél is visszatartottak egy dönt�en fontos információt hasonló megfontolásból, mint most de a dolog akkor is kiszivárgott az Argus-hoz. Most tehát újra... Vajon ki súgott? Ki a felel�s az információ kiszivárgásáért? A gond az, hogy akárki lehetett. Noha az információt valóban nem közölték a sajtóval, a Sussexi Rend�rség állományának fele tudott róla. Ahelyett hogy rárivallt volna Spinellára, Grace méregetni kezdte a fiatalembert. Eszes fickó, és a b�nözés kétségtelenül az � asztala. Nagy valószín�séggel pár éven belül a helyi laptól nagyobbhoz, talán országoshoz kerül, és semmi szükség arra, hogy Grace összerúgja vele a port - Oké, méltányolom, hogy nem hozta el� a dolgot a sajtótájékoztatón. - Tehát igaz?

- Ezt most jegyzetelni fogja? Spinella ravaszul becsapta a notesza fedelét - Nem. Grace tétovázott, még mindig nem látva tisztán, mennyire bízhat meg a fickóban. - Egy második világháborús gázálarcot találtunk a tetthelyen, de nem tudjuk, hogy van-e közvetlen kapcsolata a b�nténnyel. - És azért hallgatnak err�l, mert csak a valódi gyilkos tudhatott róla? - Pontosan, és sokat segítene azzal, ha maga sem tenné közhírré - egyel�re. - És nekem mi a hasznom ebb�l? - vágott vissza kapásból Spinella. Grace azon kapta magát, hogy belevigyorog a fiatalember képébe. - Zsarolni próbál? - Nézze, ha én most megvakargatom a hátát, az azt jelenti hogy maga tartozik nekem, valamikor, a jöv�ben. Számon tartom. Áll az alku? Grace hitetlenkedve megrázta a fejét, de vigyorgott. - Pimasz kölyök. - Örülök, hogy értjük egymást Grace sarkon fordult, s megindult az ajtó felé. - Csak még egy apróság - szólt utána Spinella. - Igaz, hogy maga és Alison Vosper rend�rf�nök helyettes fasírtban vannak? - Ezt most jegyzetelni fogja, vagy mondhatom m�soron kívül? - kérdezte Grace. Spinella buzgón felmutatta becsukott noteszét. - No comment! - felelte Grace legepésebb mosolyával, és ezúttal belépett az ajtón, majd lendületesen becsapta maga mögött. Tíz perccel kés�bb Bransonnal együtt a kihallgatószobában ült, szemben a meglehet�sen összetörtnek látszó Brain Bishoppal. Bishopot a hotelb�l ezúttal Maggie Campbell családvédelmi tiszt kísérte át, aki most odakint várakozott. Grace levette a zakóját, noteszét a kis kávézóasztalra helyezte, majd

zsebkend�jével letörölte homlokáról az izzadtságot. Branson friss, hófehér izompólót viselt könny� farmernadrágot, edz�cip�t, és kevésbé t�nt összetörtnek, mint el�z� nap. - Most is mehet a magnó, hogy id�t spóroljunk vele? - kérdezte Grace Bishopot - Ént�lem. Branson bekapcsolta a felvev�t - Id�pont- augusztus 5. szombat, tizenkett� óra három perc. Grace f�felügyel� és Branson nyomozó �rmester interjúja Mr. Brian Bishoppal. Grace ivott egy korty vizet és felfigyelt rá, hogy Bishop ugyanazt a ruhát viseli, mint tegnap, kivéve a zöld pólóingét. Sokkal lesújtottabbnak t�nt, mint tegnap, mintha a veszteség igazából csak most tudatosodott volna benne. El�z� nap a sokkhatás következtében talán megemelkedett az adrenalinszintje, ahogy ilyenkor gyakorta el�fordul. A bajra mindenki másként reagál, de vannak sémák és fokozatok. Sokk. Tagadás. Düh. Bánat Lelkiismeret-furdalás. Magány. Kétségbeesés. Fokozatos beletör�dés, és persze Grace saját nyomozói tapasztalatából tudta, hogy a legelvetemültebb gyilkosok között akadnak olyanok is, akik ezeket a stádiumokat Oscar-díjas alakításokkal képesek végigjátszani. Grace figyelte, ahogy Bishop el�rehajol a karosszékében, és rendkívüli intenzitással kavargatja a kávéját, melyet Branson hozott be egy m�anyag tálcán. Volt valami egészen furcsa ebben az elmélyült kavargatásban. A köröket számolja ez a pasas, vagy mi? - Hogy van a keze? - kérdezte Grace. Bishop felemelte a jobb kezét, s Grace láthatta, hogy hegesedik a seb. - Jobban, köszönöm. - Amúgy hajlamos az efféle balesetekre? - feszegette tovább a témát Grace. - Nem hinném. Grace bólintott, majd elcsendesedett Branson fürkészve nézett rá, de nem tör�dött vele. Ha Bishop ölte meg a feleségét, a sérülést akár a dulakodás közben is szerezhette. Vagy pedig csak valami kétbalkezes mozdulatnál sérült meg. De Bishop nem úgy nézett ki, mint egy kétbalkezes ember. Kétségkívül elképzelhet�, hogy a sokkhatás miatt vált szétszórttá, de a sérülésnek más magyarázatai is lehetnek. A legtöbb elkövet� idegei a tettük utáni órákban, felmondják a szolgálatot

Leszállt a vörös köd, Mr. Bishop? - Mennyit haladtak el�re a nyomozásban? - kérdezte váratlanul Brian Bishop kissé rekedtes hangon, s kíváncsian nézett a két nyomozóra. - Van sejtésük, hogy ki tehette? Óh, hogyne; van egy olyan sanda gyanúm, hogy az illet� itt ül velem szemben - gondolta magában Grace, de közben rezzenéstelen arcot vágott. - Attól tartok, nem sokkal jutottunk el�re tegnap este óta, uram. Önnek esetleg nem jutott eszébe valaki? Akadtak netán ellenségeik, önnek vagy Mrs. Bishopnak? - Nem, egyáltalán nem tudok ilyenr�l. Egyesek persze féltékenyek voltak ránk, gondolom. - Gondolja? - Nézze felügyel�, Katie és én... szóval, mi amolyan arany párosnak számítottunk a városban. Ne értse félre, nem vulgáris értelemben, vagy kérked� módon gondolom Csak az életvitelünk alapján… Ez tény. - Nehéz sors - jegyezte meg Grace ironikusan, és cinkos pillantást váltott Bransonnal. Bishop ridegen rámosolygott. - Nem, uram, mi döntöttünk így. Katie szerette a rivaldafényt. Mindig is komoly társadalmi ambíciói voltak. Egy légy repült át a termen, Grace pár másodpercig szemmel követte szaggatott röppályáját miel�tt újra megszólalt - Ezt a nem éppen hétköznapi Bentleyt ön választotta, vagy a felesége? Bishop megrántotta a vállát - Én akartam, de Katie beleszólt a színébe. Tetszett neki Grace megpróbált lefegyverz�en rámosolyogni Bishopra. - Jó diplomáciai érzékre vall az ön részér�l. A n�k elég negatívan állnak hozzá a fiús játékokhoz, ha nincsenek belevonva a dologba - mondta, sokatmondóan Bransonra nézett. - És ez persze néha fordítva is igaz. Branson grimaszolva nézett vissza rá. Bishop megvakarta a feje búbját - Nézze, az a helyzet, hogy kellene…, szóval, szükségem lenne némi segítségére a temetéssel kapcsolatban.

Grace együtt érz�én nézett rá. - Attól tartok, a holttest kiadása a halottkém döntését�l függ. De addig is talán meg lehetne bízni egy vállalkozót. Linda Buckley segíteni fog önnek ebben. Bishop belebámult a kávéscsészéjébe. Hirtelen gyámoltalan kisfiúvá alakult át úgy t�nt, ebben a pillanatban még az is a nehezére esne, hogy egy vállalkozóval tárgyaljon. - Ha megengedi, még egyszer végigszaladnánk az eseményeken, hogy ellen�rizzem: mindent pontosan értettem-e. - Hogyne - felelte Bishop szinte alázatosan. Grace a kisasztal fölé hajolt, és belelapozott a noteszébe. - A csütörtök éjszakát Londonban töltötte ugyebár, majd péntek reggel kocsiba ült, és leutazott Brightonba golfozni - mondta Grace, s egy pillanatig elmélyült a jegyzeteiben. - Reggel fél hatkor az ön portása, Oliver Dowler segített önnek berakni a kocsiba a golfüt�ket és a csomagját ügye, ezt mondta nekünk? - Igen. - És Londonban, miel�tt hazament volna aludni, együtt vacsorázott pénzügyi tanácsadójával, Mr Phil Taylorral? - Igen, Phil igazolhatja, hogy így volt - Már megtette, Mr. Bishop. - Akkor jó. - És a portás is igazolta, hogy segített önnek bepakolni a kocsiba reggel fél hat körül. - Örömmel hallom. - Ez idáig rendben van - nyugtázta Grace, és megint a noteszébe pillantott - Biztos benne, hogy a Mr. Taylorral elköltött vacsora, illetve a reggeli indulás között sehová sem ment el otthonról? Brian Bishop egy pillanatra tétovázott, mert eszébe jutott Sophie reggeli különös telefonja, amikor furcsa módon azt állította, hogy hozzá ment fel vacsora után, és együtt aludtak. De hát ennek semmi értelme! Teljességgel lehetetlen, hogy

másfél óra alatt levezessen Sophie-hoz Brightonba, majd vissza Londonba, s az egészb�l semmire se emlékezzék. Vagy mégis? Hol az egyik, hol a másik nyomozóra nézett. - Biztos vagyok benne, hogy nem! Teljesen biztos! Grace-nek nem kerülte el a figyelmét a férfi tétovázása. De még nem érkezett el az a pillanat, hogy feltárja azt az apró körülményt, hogy egy kamera rögzítette Bishop Bentleyjét a Brighton felé vezet� autópályán csütörtök éjjel tizenegy negyvenhétkor. Grace-nek számos kollégája volt a Sussexi Rend�rségnél, akiket speciális kihallgatási technikára képeztek ki, s akik, ha eljön a megfelel� pillanat, kell� nyomást gyakorolnak majd Bishopra. De erre csak azután kerülhet sor, ha Grace úgy dönt: Bishopot hivatalosan is gyanúsítottként kell kezelni. Grace úgy érezte, szélsebesen közeledik ez a pillanat.

47. fejezet A körzeti rádió kétórás hírm�sorában Katie Bishop meggyilkolása volt a F� téma, akárcsak valamennyi híradásban, melyeket az elmúlt huszonnégy órában elkapott. Minden egyes alkalommal, ahogy újrahallgatta a sztorit, egyre kerekebbé vált a történet, egyre választékosabb szavakkal ecsetelték a részleteket. Az volt az érzése, hogy óráról órára egy szappanopera bontakozik ki. Brighton társadalmi elitjének csillaga, Katie Bishop. A férj, Brian, gazdag üzletember. Fény�z� kastély a Dyke Road Avenue-n. A riporter, bizonyos Dick Dixon a hangja alapján fiatalembernek t�nt, habár a BBC honlapján közölt képe jóval id�sebb férfi képét mutatta. Az � fotója töltötte be most a számítógép képerny�jét Nem éppen bizalomgerjeszt� arc, messze nem ilyennek képzelné az ember a hangjából ítélve. Dick Dixon - a szerkeszt�i stábbal a háta mögött - igyekezett a maximumot kihozni a rendelkezésére álló információkból, és a hallgatónak az az érzése támadt,

hogy a nyomozás nagy áttörés küszöbén áll. A feszültséget fokozta az ügyes bevágás Roy Grace f�felügyel�vel a tegnapi sajtókonferenciáról. - Különösen visszataszító b�ncselekménnyel van dolgunk - magyarázta a f�felügyel�. - Az otthon szentségének meggyalázásával, brutálisan és tragikus végkimenetellel megfosztottak egy embert az életét�l. Mrs. Bishop fáradhatatlan harcosa volt a helyi jótékonysági kezdeményezéseknek, és a város legnépszer�bb polgárai közé tartozott. Mély együttérzésünket szeretném tolmácsolni az áldozat férjének és családjának, és megígérhetem, a nap huszonnégy órájában minden er�nkkel azon leszünk, hogy kézre kerítsük a sátáni lényt, aki ezt a gyalázatot elkövette. Sátáni lény. Miközben hallgatta a f�felügyel� szavait, megszívta a kézfejét. Egyre jobban fájt Sátáni lény. A duzzanat szemlátomást n�tt most már egyértelm�en látta, ahogy a két kezét összehasonlította, és volt még valami, ami ennél is jobban aggasztotta: mintha vékony, vörös vonalak indultak volna el a sebt�l a csuklója felé. Er�sebben megszívta a sebet, próbálva a mérget eltávolítani. Frissen f�zött tea g�zölgött az asztalán. Megkavarta, s közben er�sen összpontosított. Számolt. Egy, kett�, három, négy, öt, hat, hét. Dick Dixon beszélt megint, ezúttal a tiltakozó akcióról, mely egyre er�sebben bontakozott ki a Gatwick repül�térre tervezett harmadik terminál tervével szemben. Sátáni lény. Felállt, eltávolodott a munkaasztalától, ahol a számítógépes berendezések zsúfolódtak, autós és motoros magazinok tornyosultak, s keresztülment az alagsori szobán a kormos ablakmélyedéshez, melyet reluxa védett. Senki sem láthatott be, de � mindent látott kifelé. Ahogy most kinézett az odújából - magában így nevezte a búvóhelyét -, miniszoknyás, formás n�i lábakat látott éppen, melyeket alig takart valami. Megmozdult benne a vágy, de próbálta azonnal visszafojtani. Borzalmas.

Sátáni lény. Letérdepelt a vékony, megfakult poros sz�nyegre, arcát tenyerébe temette, és elmondott egy Miatyánkot. Amikor a végére ért újabb imádságba kezdett: „Édes jó Istenem, bocsásd meg nekem buja gondolataimat. Kérlek, ne hagyd, hogy útját állják terveimnek. Kérlek, ne engedd, hogy ezekre pazaroljam a drága id�t, melyet oly b�kez�en a rendelkezésemre bocsátottál.” Imádkozott még pár percig, végül felállt új életre kelt s boldog volt hogy Isten most már vele van idelent a búvóhelyén. Visszament az íróasztalához, s ivott egy korty teát. A rádióban valaki azt magyarázta, hogyan kell sárkányt eregetni. Soha életében nem eregetett még sárkányt még csak meg sem próbálta. De lehet, hogy meg kéne. Talán elterelné a figyelmét bizonyos terhes gondolatokról. Lehet hogy jó módszer lenne felhasználni egyre halmozódó idejét. Igen, sárkány! Ez jó! Hol lehet kapni? Sportboltban? Játéküzletben? vagy interneten? Nyilván! Nem túl nagy sárkányt, mert kicsi a hely idelent. Szerette ezt a helyet; ideális volt számára, annál is inkább, mert három bejárata volt, és ami ennél is fontosabb: három kijárata! Tökéletes egy sátáni lény számára. A szuterénlakás a Suckville Road egy forgalmas szakaszán helyezkedett el, közel a Portland Road-i csomóponthoz. Éjjel-nappal rengeteg járm� közlekedett itt. Elég lepusztult a környék, de pár mérfölddel arrébb, a tengerpart felé már elegánsabb negyed kezd�dik. Ez a rész viszont inkább az ipari negyedhez esik közel, szerény méret� viktoriánus és Edward korabeli házsorok húzódnak itt olcsó lakásokkal és irodákkal. Mindig nagy a nyüzsgés, sok a diák, de akadnak prostik, melegek, transzvesztiták, hajléktalanok, s id�nkét egy-egy drogdíler is erre téved. Olykor Hove egy-két középosztálybeli elszegényedett id�sebb hölgylakója is leereszkedik ide napközben, hogy az olcsó üzletekben vásároljon. A lényeg, hogy az ember bármikor felt�nés nélkül jöhet-mehet a környéken. És ez tökéletesen megfelelt a céljainak. Eltekintve az elavult radiátoroktól és a csöpög� víztartálytól. Ezeket id�r�l id�re � maga javítgatta, szerel�t nem akart beengedni ide. Nem lenne jó ötlet.

Egyáltalán nem lenne jó ötlet. Az egyik kijárat a bejárati lépcs�höz vezetett. A másik az alagsori lakáshoz tartozó kerten át a hátsó útra felé. A tulaj, egy zilált külsej�, torzonborz fickó a kertben igen sikeres rozsdatermelést és gyomnövénytermesztést folytatott. A harmadik kijárat az ítéletnapra szolgált, majd persze ha eljön az ideje. Furnérlemezb�l készült álfal mögött rejt�zött, s ugyanolyan virágmintás, sárgásszürke tapéta borította, mint a többi falat. De ide is, mint minden szabad falfelületre a szobában, újságkivágásokat ragasztott ki, fotókat és családfákat. Az egyik fotó egészen új kelet� volt - alig negyedórával ezel�tt ragasztotta ki. Roy Grace f�felügyel� szemcsés portréja volt, a mai Argus internetes oldaláról nyomtatta ki. Ezt a fotót nézte most hosszasan. Nézte a szúrós szemeket, az elszánt arckifejezést. Maga beleköpött a levesembe, Grace f�felügyel�. Gondom lesz magára. Majd kitalálunk valamit. Egy kicsit megleckéztetjük magát, jó? Ugyanis senki sem hívhat engem büntetlenül sátáni lénynek! Aztán hirtelen felkiáltott - Senki nem hívhat engem SÁTÁNI LÉNYNEK, megértette, Roy Grace f�felügyel� úr, a Sussexi Rend�rség állományából?!! Maga nagyon meg foga bánni ezt a kijelentését! Tudom, hogy kit szeret! Feldúltan állt a fotó el�tt, s közben bal kezét tornáztatta. Aztán sarkon fordult, s párszor körbejárta a szobát. Óvatosan lépkedett a magazinok, kézikönyvek, számítógép-alkatrészek dzsungelében, majd újra Visszatért a fotóhoz. Tudomásul vette, hogy a körülmények megváltoztak. Fizetési felhívás érkezett a bankjától; most már nem tarthatta magát id�milliárdosnak. Fogytán volt a készlete.

48. fejezet Négy el�tt pár perccel Holly Richardson ott állt Brighton egyik legproccosabb új butikjának a pénztáránál, s kifizette a gyémántokkal szegélyezett, meglehet�sen sz�kre szabott fekete estélyi ruhát, melyr�l hosszas tépel�dés után eldöntötte, hogy nélküle képtelen lenne megjelenni a ma esti partin. Az új Virgin hitelkártyájára vette meg a becses darabot, tekintve, hogy Barclay kártyájának kereteit már jóval korábban kimerítette, és szerény számításai szerint jelenlegi jövedelme az Esporta fitneszszalon recepciósaként pont arra lenne elegend�, hogy tartozásait úgy a kilencvenötödik születésnapja tájékán egyenlítse ki.

Egy gazdag pasassal kötend� házasság következésképpen nem tetsz�leges választás kérdése volt, hanem színtiszta szükségszer�ség. És talán ma este a Mr. Fantasztikusan Vonzó, Nagyon Gazdag Facér Férfi, Aki Egészen Enyhén Nagy Orrú, Göndör Feketékre Bukik minden remény szerint ott lesz azon a partin, amelyre Sophie-val együtt készülnek. A szóban forgó fickó sikeres zenei producer volt. Mór stílusú háza a tengerparton egészen közel feküdt ahhoz a villához, melyet Paul McCartney vásárolt exkedvesének, Heathernek. És, óh, a fenébe is! Most jutott eszébe, hogy tegnap megígérte Sophie-nak, hogy visszahívja, ha végzett a fodrásznál, de teljesen megfeledkezett róla. Kezében tartva méregdrága szerzeményét az üzlet sodrott spárgafogantyúval ellátott felvágós reklámszatyrában, kilépett az East Streetre, retiküljéb�l el�halászta legújabb típusú Nokia mobiltelefonját, és hívta Sophie-t. Üzenetrögzít� jelentkezett. Hagyott egy bocsánatkér� üzenetet, hozzátéve, hogy hét harminckor találkozhatnának egy italra, majd együtt taxizhatnának a partira. Utána Sophie otthoni vonalas telefonját is tárcsázta, de az is üzenetrögzít�re volt kapcsolva. Azon is hagyott üzenetet.

49. fejezet Roy Grace viszont nem hagyott újabb üzenetet. Egyet hagyott már Cleo otthoni telefonján, egyet a mobilján s egyet a halottasház üzenetrögzít�jén. Most megint Cleo bársonyos hangját hallotta - felvételr�l. Letette a telefont. Egyértelm�, hogy a n� nem akar beszélni vele, még mindig duzzog Sandy miatt. A rohadt életbe! Mérhetetlenül dühös volt saját magára, hogy ennyire otrombán kezelte az ügyet. Miért hazudott Cleónak, és miért kellett eljátszania bizalmát? Jó, kegyes hazugság akart lenni, bla-bla-bla. De a kérdés, amit Cleo feltett, ott lógott a leveg�ben. Egyszer� kérdés, mégsem tud rá válaszolni, még saját magának sem! Mi lesz, ha megtalálod Sandyt? Fogalma sem volt róla. Annyi minden várt tisztázásra. És annyiféle oka lehet egy ember elt�nésének, ha valaki, akkor � ezt pontosan tudja. Megtanította rá a

sokéves szakmai tapasztalat. Szíve mélyén sokáig élt benne a remény, hogy Sandyr�l kiderül, hogy amnéziában szenved. Csakhogy ennek a feltételezésnek az évek múltával egyre kisebb esélye maradt. Olyannyira, hogy szép lassan el is t�nt ez az utolsó szalmaszál is. Hófehér számokkal ellátott, rózsaszín számlapos svájci karórát dugtak az orra alá. - A kilencéves kislányomnak is ilyet ajándékoztam. A fellegekben járt t�le - próbált segíteni az eladón�. Sápadt, afro-karibi n� volt harmincas éveinek elején, csinos és udvarias, haja pedig úgy meredezett a fején, mint egy köteg elpattant órarugó. Grace a feladatra összpontosított. Húgától azt az ötletet kapta, hogy órát ajándékozzon a keresztlányának a kilencedik születésnapjára, így most ott sorakozott el�tte a pulton tíz különböz� darab. A rózsaszín volt a legcsinosabb a hófehér számokkal. - Nehéz egy kilencéves kislány fejével gondolkodni, vajon mit szólna egy ilyen ajándékhoz? - Oda lesz t�le. Totálisan. Most ilyet hordanak. Nem szokta nézni a négyes csatornán a vasárnap reggeli m�sort? Grace megrázta a fejét. - Múlt héten volt benne egy gyerek, ugyanilyen volt a karján. - A lányom meg�rült érte. - Mennyibe kerül? - Harminc font És egy szép doboz is jár hozzá. Grace bólintott, s el�húzta a pénztárcáját. Legalább egy gonddal kevesebb. Igaz, csak a legkisebbel. Voltak ennél sokkal nagyobb problémák, is melyek közül néhány terítékre került a Sussex Házban az esti hat harmincas értekezleten. Mindenki ingujjra vetk�zött - a huszonkét tagú csoportból legalábbis a férfiak. Az ajtót nyitva hagyták, hogy legalább az illúziója meglegyen valamiféle légmozgásnak, miközben két ventilátor forgott a fejük fölött zajosan, ám amúgy teljesen haszontalanul. A teremben mindenkir�l csörgött a verejték. Ahogy az utolsó érkez� is helyet foglalt, odakint megdördült az ég.

- Ez a mi hagyományos angol nyarunk - jegyezte meg Norman Potting nagy izzadságfoltokkal krémszín�, rövid ujjú ingén. - Két szép nap, aztán jön az égi áldás. Voltak, akik elmosolyodtak ezen, de Grace szinte meg sem hallotta, annyira lefoglalták a saját gondolatai. Cleo továbbra se hívta vissza. Grace már lefoglalta a jegyet a reggel hétórás müncheni gépre. Annak ellenére, hogy Marcel Kullennel talán négy éve beszélt utoljára, német kollégája egy órán belül visszahívta, és amennyire tört angolságából Grace ki tudta hámozni, Marcel várni fogja �t a repül�téren, s�t ragaszkodik hozzá, hogy személyesen ö fuvarozza be a városba. Aztán a vasárnapi ebéd lemondása - húga csalódottsága és Cleo néma dühe ellenére. - Id�pont; augusztus 5., szombat, hat harminc - olvasta fel Grace a papírlapról melyet Beanor Hodgson készített el� számára. - Ez a negyedik értekezhetünk a Kaméleon M�velet során, Mrs. Katherine Margaret Bishop halálának ügyében. A holttestet tegnap reggel nyolc harminckor fedezték fel. Összefoglalom az ezt követ� eseményeket. Grace rövidre fogta az összefoglalót, majd befejezésként dühösen közölte az egybegy�ltekkel, hogy valaki kiszivárogtatott egy dönt� fontosságú információt az Argus riporterének, Kevin Spinellá-nak. Feltette a kérdést körbenézve a teremben, van-e valakinek ötlete, hogy fordulhatott ez el�. Kifejezéstelen arcok néztek vissza rá. Grace amúgy is ingerült volt, részint a h�ség, részint Cleo miatt, s most még ez a rohadt kiszivárogtatás is - dühösen az asztalra csapott - Egy hónapon belül másodszor történik meg - vetett egy gyors pillantást helyettesére. Kim Murphy nyomozóra, aki helyesl�en bólintott - Nem állítom, hogy az itt ül�k közül lehetett valaki, de esküszöm, rá fogok jönni, ki a felel�s ezért. Arra kérek mindenkit, hogy tartsa nyitva a fülét! Általános egyetértéssel nyugtázták a kérését. Aztán a hirtelen támadt csendbe belecikázott egy villámlás, és egy pillanatra minden lámpa kialudt a teremben. A következ� pillanatban hatalmas dörgés rázta meg a leveg�t. - Egy szolgálati közlemény: holnap nem leszek itt az értekezletet. Murphy felügyel� vezeti. Kim Murphy újra bólintott. - Külföldre utazom pár órára - folytatta Grace - De mobilon végig elérhet� leszek, és a BlackBerrym is nálam lesz, úgyhogy e-mailt is lehet küldeni. Oké, akkor lássuk az egyéni jelentéseket - mondta, s a noteszébe tekintve végigfutott a feladatok

listáján, noha fejb�l is tudta, kit mivel bízott meg. - Norman? - Találtam valamit, ami fontos lehet, Roy - kezdte Norman Potting jellegzetes mély hangján, mély néha rekedtes mormogásba olvadt. Grace jelezte, hogy ki vele. - Azt kérted, hogy ellen�rizzem a biztonsági kamerákat a körzetben. A Vantage-en megnéztem az összes incidenst, amit csütörtök éjjel jelentettek és felfigyeltem egy vízvezeték-szerel� furgonjára, aminek az ellopását csütörtök délután jelentették Lewesb�l, és egy BP benzinkút közelében találtak rá tegnap reggel az A27-es nyugati csomópontjánál, két mérföldre Lewest�l keletre. Szünetet tartott, belelapozott a vonalas jegyzetfüzetébe, majd így folytatta: - Úgy döntöttem, hogy utánanézek egy kicsit, mert különösnek találtam... - Miért? - szólt közbe Bella Moy. Grace tudta, hogy a nyomozón� ki nem állhatja Pottingot, és minden alkalmat megragad, hogy akadékoskodhasson vele. - Nos, Bella, azért, mert arra gondoltam, hogy egy vízvezeték-szerel� furgonja tele csövekkel, töml�kkel meg csavarkulcsokkal nem feltétlenül a sétakocsikázó tolvajok els�dleges célpontja - felelte Potting némi derültséget keltve a teremben. Még Grace is elmosolyodott, de hogy elejét vegye a fölösleges élcel�déseknek, közbeszólt: - Maradjunk a tárgynál, ha lehet. Elég komoly ügyet kell megoldanunk! - Az volt az érzésem hogy valami nem stimmel. Ellopják egy szerel� furgonját. Nagyjából egy id�ben Mrs. Bishop megölésével. Nem tudom megmondani miért, de úgy éreztem, a kett�nek köze van egymáshoz, zsaruszimat - ennyi az egész. Grace-re nézett aki jóváhagyóan bólintott. Tudta, mire gondol Potting. A jó zsarunak ösztönei vannak. Intuíció! Szimat, hogy valami rendjén van-e vagy sem. Logikai magyarázat nincs erre. Bella csacska képet vágva bámult fel Pottingra, látszott, hogy legszívesebben megint belekötne. Grace megjegyezte magának, hogy kés�bb beszélnie kell vele a hozzáállásáról. - Ma reggel elmentem a BP benzinkútra, és megkértem, hogy mutassák meg a biztonsági kamera el�z� éjszaka felvételeit. A személyzet segít�kész volt, annál is inkább, mert volt két kuncsaftjuk, aki fizetés nélkül meglépett - magyarázta Potting s önelégülten Bella szemébe nézett. - A kamera minden harminc másodpercet egy filmkockában rögzít. Ahogy néztem a felvételeket, észrevettem, hogy egy BMW kabrió éjfél el�tt behajtott a tölt�állomásra, és felismertem, hogy a kocsi történetesen

azonos Mrs Bishop autójával. Mi több, a n�t is azonosítani tudtam, amikor bement a kasszához fizetni Mrs. Bishop volt az. - Ez fontos lehet - jegyezte meg Grace. - De van ennél jobb is - tette hozzá a veterán kopó, s most már láthatólag nagyon meg volt elégedve magával. - Utóbb átvizsgáltam a Mrs. Bishop kocsijának a belsejét Bishopék házánál a Dyke Road Avenue-n, és találtam egy csütörtök délutáni öt óra tizenegykor kibocsátott parkolójegyet Lewesban, a Southover Roadról. Az ellopott furgont a Cliffe High Streetr�l vitték el, mindössze ötpercnyi járásra onnan. Potting elhallgatott. Pár másodperc múltán Grace megkérdezte: - És? - Pillanatnyilag többet nem tudok hozzátenni, Roy. De van egy olyan érzésem, hogy a dolgok összefüggnek. Grace keményen nézett rá. Potting z�rös magánélete és olyannyira vitatható politikai nézetei ellenére, melyek a fél ENSZ-t kiborítanák, alapvet�en értette a dolgát, és komoly szakmai eredményeket tudott felmutatni. - Tartsd rajta a szemed! - mondta, és Zafferone nyomozó felé fordult. Alfonso Zafferone azt a fontos, de unalmas feladatot kapta, hogy az események lefolyásának id�pontjait ellen�rizze. A fiatal nyomozó rágógumival a szájában hanyagul jelentette, hogy Katie Bishop élete utolsó napját azzal kezdte, hogy személyi edz�jével edzett egy órán át. Grace feljegyezte, hogy ki kell hallgatni az edz�t. Utána Katie elment egy brightoni szépségszalonba manik�röztetni. Grace jegyzetelt: a személyzetet itt is ki kell kérdezni. Aztán ebéd következett a Havanna étteremben egy Caroline Ash nev� hölggyel, aki a gyermekeket támogató helyi Rocking Horse Appeal alapítvány szervez�je, hogy átbeszéljék a Bishopék villájában szeptemberre tervezett alapítványi fogadás részleteit. Grace felírta, hogy Mrs. Asht is ki kell kérdezni. - Mrs. Bishop dögleszt� napja - sorolta tovább Zafferone nem kis szarkazmussal - azzal folytatódott, hogy délután háromkor meglátogatta a fodrászát. Ezt követ�en elvész a nyom. Norman Potting információja viszont kitölti ezt az id�beli �rt. A következ� jelentést Grace csoportjának új tagja, a harmincas éveinek vége felé járó, éles szem� nyomozón�, Pamela Buckley tette - folyton összekeverték �t a családvédelmi összeköt�vel, Linda Buckleyvel, akivel úgy hasonlítottak egymásra, mintha testvérek lennének. Mindketten sz�kék, Linda azonban fiúsán rövidre vágatta haját, míg Pamela hosszú, felt�zött hajat viselt.

- Megtaláltam a taxisof�rt, aki Brain Bishopot fuvarozta a Hotel du Vinb�l a Lansdowne Place Hotelbe - mondta Pamela Buckley a jegyzetfüzetbe pillantva. - Mark Tuckwellnek hívják, és a Hove Streamline sof�rje. Nem emlékezett olyasmire, hogy Bishop keze megsérült volna. - Felsérthette a kezét anélkül is, hogy a sof�rnek tudnia kellett volna err�l? - Ez elképzelhet� uram, de nem valószín�. Megkérdeztem t�le. Azt felelte, hogy Bishop végig hallgatott az úton. Szerinte, ha megsérült volna, nem hagyja szó nélkül. Grace bólintott, feljegyzett valamit, noha nem volt meggy�z�dve róla, hogy ez a szál elvezethet valahová. Bella Moy következett Katie és Brian Bishop jellemrajzával. Katie Bishop nem jött ki túl jól ebb�l a jellemzésb�l. Két házassága volt már korábban, el�ször tizennyolc évesen egy bukott rockénekeshez ment hozzá. Négy évvel kés�bb vált el t�le, és hozzáment egy gazdag brightoni ingatlan-befektet�höz, akivel hat évig tartott a házassága. Bella megkereste mindkét férfit, akik egybehangzóan gátlástalan haszonles�nek jellemezték a n�t, akit csak a pénz érdekel. Két évvel kés�bb, harmincévesen Katie hozzáment Brian Bishophoz. - Kiderült, hogy miért nem volt gyereke? - kérdezte Grace. - Még a rockénekest�l volt két abortusza. Az ingatlan-befektet�nek pedig már volt négy gyereke, és nem akart többet. - Lehet, hogy Katie emiatt vált el t�le? - Igen, az ingatlanos ezt mondta nekem. - A váláskor sok pénzt kapott a n�? - Úgy kétmilliót a volt férj szerint - felelte Bella. Grace ezt is feljegyezte. Majd így szólt- - Brian Bishoppal öt éve voltak házasok. És nem tudjuk az okát, hogy ebb�l a házasságból miért nem született gyerek. Meg kell kérdezni a férfit. Valami egyezség lehetett köztük. Grace listáján a következ� nyomozó Guy Batchelor volt. A nyomozó �rmester többek közt azt a feladatot kapta, hogy alaposan kutassa át Bishopék brightoni otthonát, miután a helyszínel�k befejezték a munkát, s közben koordinátorként is

m�ködjön közre. - Találtam valamit, ami fontos lehet - kezdte Batchelor. Magasba tartott egy piros dossziét melyb�l összecsatolt A4-es lapokat húzott el� a HSBC bank lógójával. - Bishop dolgozószobájában találtuk egy kartotékszekrényben. Életbiztosítás. Hat hónappal ezel�tt kötötték Mrs. Bishop nevére. Hárommillió fontra.

50. fejezet A legtöbb ember életében eljön az a pillanat, amikor eszükbe villan a NAGY ÖTLET. A Heuréka pillanata ez! Más-más módon következik be, sok esetben véletlenül vagy úgy és ott, ahol a legkevésbé sem várnánk. Alexander Fleming például otthagyott valami baktériumot éjszakára a laboratóriumában, s másnap felfedezte a penicillint. Steve Jobs ránézett svájci karórájára, és hirtelen eszébe jutott a színes számítógép, ahonnan aztán egyenes út vezetett az Apple-hez. Bill Gates esetében is valami hasonló megvilágosodás történhetett. Ezek az ötletek akkor jutnak eszünkbe, amikor a legkevésbé sem várnánk: a fürd�szobában zuhanyozás közben, vagy éjszaka, amikor álmatlanul, nyitott szemmel fekszünk ágyunkban, vagy éppenséggel csak üldögélünk az íróasztalunknál. Az ötlet, mely addig senki másnak nem jutott eszébe. Az ötlet, mely gazdaggá tesz, és megszabadít a mindennapi robotolástól, a kínkeserves kenyérharctól. Az ötlet mely megváltoztatja életünket, és szabaddá tesz! Az enyém 1996. május 25-én, szombaton látogatott meg, éjjel tizenegy óra huszonötkor. Utáltam a munkámat, szoftvermérnökként dolgoztam egy Coventryben székel� cégnél, mely sebváltókat gyártott versenyautókhoz. Azon törtem a fejemet, mit kezdhetnék az életemmel, és rá kellett jönnöm, hogy túl sokra nem számíthatok azonkívül, amit harminckét éves koromra elértem. Egy chartergépre vártam, Spanyolországból jöttem volna hazafelé egy laza hétvégér�l, amikor a malagai repül�tér személyzete váratlanul sztrájkba lépett, és az összes gép ott rekedt A földi személyzet próbált minket elszállásolni éjszakára de a közeli szállók tele voltak. Reménytelennek t�nt. Egyetlen lány kapkodott a chartercég pultjánál, hogy 280 embernek szobát találjon. És a többi légitársaság pultjánál is ugyanaz volt a helyzet: három-négyezer ember rostokolt a váróban, és senki sem tudta, kihez forduljon segítségért. Lefeküdtem egy padra az indulási csarnokban. És akkor hirtelen bevillant! Kellene egy számítógépes szoftvert telepíteni az összes helyi szállodába és a repül�társaságokhoz, ezeket összekötni, és a probléma egy csapásra megoldódna. Azonnali profitot jelentene a szállodáknak; azonnali megoldást, pedig a törölt járatok

miatti repül�téri káoszra. És nemcsak ezekre. A modellt bármilyen szervezetnél használni lehetne, ahol sok ember elhelyezésér�l kell gondoskodni: utazásszervez� irodák börtönök, kórházak ment�k, katasztrófaelhárító szervezetek, fegyveres er�k, hogy csak néhány példát említsek a potenciális kuncsaftok körére. Rátaláltam az aranybányámra.

51. fejezet Közeledett a dagály Brighton és Hove partjaihoz, ám egy széles, iszapos sáv még mindig szárazon maradt a kavicsos sétány és a tarajos hullámok szegélyvonala között. Este fél kilenc volt már, a napkorong szinte elérte a horizontot, de még mindig rengetegen voltak a parton. A grillezés édeskés füstje keveredett sós, moszatos, kátrányos szagokkal. A parton rázendített egy zenekar, fúvósok hangjait sodorta végig a sétányon a langymeleg szell�. Két meztelen kisgyerek serénykedett m�anyag lapátjaival a homokban, s egy csúnyán leégett kövér férfi baseballsapkában és térdig ér�, idétlenül b� sortban segített nekik újabb rétegeket illeszteni a csodásán megépített homokvár falaihoz. Szerelmespár sortban, pólóban lépkedett mezítláb a h�vös, nedves, parti iszapban. Óvatosan kerülgették az éles kagylókat, az eldobott csalis dobozokat, üres konzerveket, m�anyag palackokat. Kéz a kézben haladtak szorosan egymás mellett, gyakorta megálltak csókolózni, aztán karjukat lóbálva andalogtak tovább. Mosolyogva szemléltek egy magányos öregurat, aki szorosan fejébe húzott gy�rött fehér kalapjában, fémdetektorral keresgélt valamit az iszapban. Aztán egy gumicsizmás, khakinadrágos fickó mellett haladtak el, aki kerti lapátjával csalinak való gilisztákra vadászott az ingoványos talajban. Nem messze el�ttük a West Pier baljós koszorúgerendái meredeztek a sötéted� égbolt felé. A víz egyre zajosabban követelt magának újabb szeleteket a partból, s a hullámok percr�l percre közelebb húzódtak. A lány felsikkantott, s próbálta barátját a part felé húzni, ahogy egy hullám váratlanul túl messzire szaladt, s ellepte meztelen lábfejét - Vizes leszek, Ben - kényeskedett. - Nem vagy cukorból, Tamara - ellenkezett a fiú, s megvetette lábát, hogy hullámtör�ként szilárdan állja a víz ostromát. A harmadik hullám már a térdéig csapott föl. A horizont felé mutatott, a bíbor napkorongra. - Nézd a naplementét! Ahogy eléri

a szegélyt, zölden sziporkázik. Láttál már ilyet? A lány azonban nem a napot nézte. Egy fatuskót figyelt, mely egyre közelebb sodródott a hullámok hátán. Egy tuskót, melynek egyik végén tengeri moszat hosszú indái lebegtek, furcsa farokrészt alkotva. Újabb nagy hullám érkezett, majd a tenger, hogy újabb lendületet vegyen, visszavonult, és visszaszippantotta magával a tuskót. De ahogy a tajtékos habok megforgatták a tuskót, a lány hirtelen egy arcot látott. Épp csak egy futó pillanatra. Meg karokat és lábakat. És akkor rájött, hogy amit tengeri moszatnak gondolt, az nem az. Hanem emberi haj. Felsikoltott. Ben elengedte a kezét és rohanni kezdett a vízben az emberi test felé. Egy hullám térden csapta, telefröcskölte az egész testét, az arcát, és bepermetezte a napszemüvege lencséit elhomályosítva a látását. A test megint gördült egyet, s ezúttal látszott, hogy egy meztelen n�i testet sodor a víz, b�re sápadt mint a faggyúzsír. Megint messzebb került Bent�l, az óceán újra visszakövetelte, mintha csak egy röpke bemutatóra akarta volna kisodorni a testet a partra. A fiatalember nyomult el�re, a víz már a derekáig ért, s egy újabb hullám az egész testét eláztatta. Sikerült elkapnia a csuklónál az egyik kart, s keményen húzta maga felé. A b�r hideg volt, sikamlós, mint egy hüll�é. Ben megrázkódott, de elszántan tartotta a kart. Törékeny testnek látszott, de az óceán szívóereje ólomsúlyúvá tette.- Tam! - kiáltott a fiú. - Hívj segítséget! Hívd a 999-et a mobilodon! Aztán hirtelen, még mindig a csuklóba kapaszkodva, hanyatt vágódott. Fülsiketít� hullám söpört végig az arcán, s a víz szörcsögve kavargott körülötte. És egy másik hang is megütötte a fülét, egy tompa, szaggatott nyüszítés, mely egyre hangosabbá, egyre áthatóbbá, egyre élesebbé vált. Tamara volt az. Meredten állt, szemei kigúvadtak, száját nagyra tátva a sikoly valahonnan nagyon mélyr�l tört föl bel�le. Ben csak ekkor eszmélt rá, hogy a kar, amit a kezében tart, leszakadt a testr�l.

52. fejezet

Cleo telefonja csörgött. A vonalas készüléke, otthon. El�red�lt a kanapén, így láthatta a kijelz�t. Grace mobilszáma...

Hagyta csörögni. Várt. Négy csörgés, öt. Hat. Aztán bekapcsolt az üzenetrögzít�, és a csörgés abbamaradt Ez volt ma Grace negyedik - de lehet hogy az ötödik - hívása. És a többi, amikor a mobilját hívta. Gyerekes dolog, hogy nem veszi fel, tudta jól, hiszen el�bb vagy utóbb úgyis válaszolnia kell, de egyel�re nem tudta eldönteni, mit is akar mondani neki. Szíve tele volt keser�séggel. Borospoharáért nyúlt és kissé meglep�dött hogy üres. Megint. Felemelte a chilei Sauvignon Blanc palackját és még nagyobb meglepetésére alig kotyogott az alján. Kitöltötte azt a keveset - jó, ha egy kortynyi került a pohárba. Ügyeletes volt ezen a hétvégén, ami azt jelentette, hogy nem ihat sokat, bármikor behívhatják, akár nappal, akár éjszaka. De ma nagy szüksége van az alkoholra. Rohadt egy nap volt. Tényleg nagyon rohadt Royjal való összet�zése után szemhunyást sem aludt, s a reggel azzal kezd�dött, hogy egy hatéves kislány holttestét hozták be a balottasházba. Sok mindennel szemben megkeményedett az elmúlt nyolc év alatt amióta ezt a foglalkozást �zte, de a gyermekholttest nem tartozott ezek közé. Ez minden esetben mélyen megrendítette. Rettenetes volt, amikor a temetkezési vállalkozó megjelent a kis koporsóval, és ennél is rettenetesebb volt, amikor végre kellett hajtania a kis testen a boncolást. A kislány hétf�n fog, sorra kerülni - újabb remek napnak néz majd elébe. Ma délután pedig a hove-i állomás mellé, egy sorházba hívták ki, ahol egy id�sebb hölgy tetemét kellett szemléznie, aki Walter Hordern kolléga becslése szerint - a döglegyek és lárvák parazitafert�zési szintjéb�l ítélve - legalább egy hónapja feküdt holtan. Amikor onnan hazaért, alig pár órával ezel�tt, kapott egy hívást a húgától, Charlie-tól, akit egyébként imádott, s aki most arról számolt be, hogy hat hónap után szakított a barátjával. Charlie a maga huszonhét évével - két és fél évvel volt fiatalabb nála - csinos és fergeteges volt, de valahogy mindig rossz lóra tett. Akárcsak �, t�n�dött keser�en. Október harmincadika. Legjobb barátn�je, Millie - �rült Millie, ahogy régen hívta, amikor iskolás korukban együtt lázadoztak - révbe érkezett egy extengerésztiszttel, aki konferenciák szervezéséb�l szedte meg magát, s most éppen a második gyermeküket várják. Cleo volt a keresztmamája az els�nek, Jessicának, akárcsak két másik, hajdani iskolatárs gyerekeinek. Hát, igen, úgy látszik ez a sors vár rá. A furcsa foglalkozású keresztmama, aki képtelen bármit is normálisan csinálni, még egy normális kapcsolatot sem tud fenntartani. Ott volt például Richard, az ügyvéd, akibe �rülten beleesett, amikor egy

gyilkosság! ügyben - ahol � volt a véd� - kijött a halottasházba megnézni a holttestet. Nagy szerelem volt, el is jegyezték egymást, aztán két évre rá jött a nagy meglepetés. Richard rátalált Istenre. És ebb�l lett a baj. El�ször Cleo azt hitte, hogy kezelni tudja a dolgot. Aztán néhány karizmatikus templomlátogatás után, ahol is az emberek földre vetették magukat, és hisztériáztak a Szent Lélekkel, rá kellett jönnie, hogy ez nem az � világa. Túl sok igazságtalan halált látott � ehhez. Túl sok gyermeket. Túl sok fiatal testet - szeretetre méltó emberét, akik autóbalesetben roncsolódtak össze. Vagy akik drogtúladagolásban pusztultak el, akár szándékosan, akár véletlenül. Vagy tisztes középkorú férfiakét, n�két, akik összeestek a konyhában, vagy lefordultak a székükr�l, vagy szelíd öregekét, akiken busz gázolt keresztül, amikor át akartak menni az úton, vagy szívinfarktus, agyvérzés terítette le �ket És ha nézte a híreket, egyre jobban telít�dött. Látta a tudósításokat fiatal n�kr�l Afrikában, akiket bandák er�szakoltak meg, majd kést dugtak a hüvelyükbe vagy pisztolyt, és elsütötték. Így aztán eljutott odáig, hogy azt kellett mondania Richardnak köszöni szépen, de � ebben nem tud hinni. A szeret� Istenben, aki mindezt hagyja megtörténni. Richard válasza az volt, hogy megragadta a kezét, és lelkére kötötte: imádkozzék, és könyörögjön az Úrhoz, hogy segítsen megérteni az � akaratát. Amikor kiderült, hogy kapcsolatuk nem m�ködik, Richard bombázni kezdte �t hol szeretettel, hol meg utálattal. És aztán jött Roy Grace, akit tényleg nagyon rendes embernek ismert meg, nem is beszélve arról, hogy mennyire vonzónak találta. És Roy egyszer csak - ezen a nyáron - részévé vált az életének. Lehet, hogy naivitás volt ezt gondolnia, de azt hitte, igazi lelki társ. Ma reggelig, amikor is rá kellett jönnie, hogy valójában pótléknak használta �t a férfi, egy kísértet átmeneti helyettesít�jének, és nem is várhat többet ett�l a kapcsolattól. A mai lapok, a Times és a Guardian olvasatlanul hevertek mellette a kanapén. Szeretett volna tanulni az egyetemi levelez� kurzusra, de képtelen volt koncentrálni. Megpróbált olvasni, de az sem ment. Régóta szemezett Margaret Atwood új regényével, s ma délután meg is vásárolta kedvenc könyvesboltjában, a hove-i City Booksnál. Négyszer kezdte el az els� oldal olvasását, de mind a négyszer feladta. Vonakodva ugyan, mert utálta elfecsérelni az id�t - márpedig a tévénézést üres id�pocsékolásnak tartotta kézbe vette a távirányítót, és elkezdte végigzongorázni a csatornákat. A Discoveryn kötött ki, remélve, hogy talál egy természetfilmet, de helyette valami megkövesedett professzor magyarázott a Föld rétegeir�l. Bizonyára

érdekes, de nem neki. És f�leg nem most Aztán újra megszólalt a telefon. Ránézett a kijelz�re. Nem írta ki a számot. Majdnem biztosan hivatalos hívás. Felvette. A rend�rség brightoni központjából jelentkezett egy diszpécser. Holttestet találtak a West Pier közelében, a tengerparton. Most viszik be a halottasházba, és kérik, hogy legyen ott. Miután letette a kagylót, gyors fejszámolást végzett. Mikor is nyitotta fel ezt az üveg bort? Hat körül. Négy és fél órával ezel�tt. Kétegységnyi alkohollal egy átlagos n� eljut a vezet�képesség határára. Egy üveg bor átlagosan hategységnyit tartalmaz. Óránként egyet bont le a szervezeted. Nagyjából rendben lesz, még volánhoz ülhet, döntötte el. Öt perccel kés�bb kilépett a házból, elindult felfelé az utcán, és kinyitotta sportkocsija ajtaját. Ahogy beült, és bekapcsolta a biztonsági övét, az egyik kapualjból egy alak bukkant el�. Tett pár lépést, és beült ott parkoló kocsijába. Cleo elfordította a slusszkulcsot, felb�gette az MG sportkocsi motorját, és elindult az úton. A kis fekete Toyota Prius halk elektromos motorjával csöndesen besorolt mögé a sötétben.

53. fejezet Mind ez idáig senki egy árva szót sem szólt a ruhára. Se Suzanne-Marie, se Mandy, se Cat - egyetlen barátn�je sem, akikbe az est folyamán belebotlott. Ami mer�ben szokatlan, lássuk be! Négyszázötven font, és senkit�l egy árva szó sem! Nyilván az irigység! Vagy olyan katasztrofálisan áll rajta? Fulladjanak meg! Hülye tyúkok! Átsétált a másik terembe, ahol színes fények villóztak, dübörgött a zene, a táncolók egymást taposták, a leveg�ben a hasis éles, gumiszer� szaga érz�dött Holly kihörpintette a harmadik barackos Martinije maradékát, és kezdte határozottan úgy érezni, hogy becsípett. De legalább a pasik észrevették �t. A fekete, gyémántos szegély� ruha mintha annyit sem takart volna, mint amikor az üzletben el�ször felpróbálta. Annyira nyitott volt elöl, hogy melltartót nem lehetett alá venni, és hát ami azt illeti, Hollynak volt mit megmutatnia, ahogy mondani szokás, szóval szép nagy mellei voltak. S ha már a természet ily b�kez�en bánt velük,

mutassunk is bel�lük valamit! És a lábakat sem kell rejtegetni, a gyémántos ruhácska belátást engedett csaknem a köldökéig. Mi tagadás, Holly elég jól érezte magát ebben a lenge öltözetben, mondhatni átkozottul jól! - Frankó ruha. Te honnét vagy? A pasas, aki útját állta, apró, éles fogain keresztül sz�rte a szavakat - egy piranjára emlékeztetett -, s cigarettája füstjét Holly szemébe fújta. Fekete b�rnadrágot viselt, fekete izompólót, hamis gyémántövet és nagy, arany fülbevalót. És olyan hülye hajat, amilyet Holly még életében nem látott. - A Marsról - felelte, és elfordult a fickótól, egyre aggodalmasabban kutatva Sophie után. - Észak vagy dél? - viccel�dött a pasas, de Holly szinte meg sem hallotta. Sophie nem válaszolt egyik üzenetre sem, melyeket azért hagyott neki, hogy találkozzanak a parti el�tt, igyanak valamit, s együtt üljenek taxiba. Már fél tíz volt. Rég itt kellene lennie! Átfurakodott a tömegen, kereste mindenütt a barátn�jét, aztán a nyitott erkélyajtóhoz ért, s kilépett a viszonylag nyugalmasabb teraszra. Egy eléggé elvarázsolt páros üldögélt a padon. Elmélyülten szívtak valamit, s közben üveges szemekkel a tengerpartot bámulták Holly el�halászta retiküljéb�l a mobilját, és megnézte, nem jött-e SMS-e, melyet esetleg elmulasztott. Nem jött. Újra hívta Sophie mobilját. Megint az üzenetrögzít�. Próbálta Sophie otthoni számát. Ott is. - Á, hát itt vagy! Ekeveredté... - bukkant fel a piranjafogú pasas. Az éles metsz�fogak démonian villantak meg egy színes fénynyalábban. - Kijötté leveg�zni? - És már megyek is vissza - fojtotta el a kezd�d� dialógust Holly, és sarkon fordult. Aggasztotta Sophie, mert nem szokott ilyet csinálni. Ha valamit megbeszéltek, ahhoz mindig tartotta magát. Ez nem rá vall. De azért annyira nem aggódott, hogy visszafogta volna magát a parti további élvezetét�l.

54. fejezet

Kisebb technikai probléma miatt a gép félórás késéssel indult. Roy Grace úgy ülte végig az utat, mintha nyársat nyelt volna, ugyanis elfeledkezett arról, hogy a széktámlát az utazómagasság elérése után már hátra szabad dönteni. Kibámult az ablakon, s bambán meredt a jobb oldali hajtóm� burkolatának szegecseire. A leveg�ben töltött, végtelennek t�n� két óra alatt képtelen volt összeszedni a gondolatait, s hogy valamivel lekösse magát, a müncheni városközpont térképét próbálta memorizálni. Hogy éhségét valamelyest csillapítsa, elrágcsálta a m�anyag fóliából kihámozott, borzalmas íz� sajttekercset, s megitta hozzá a keser� kávét. Az üres kávéscsészével és az összegy�rt csomagolópapírokkal teli tálca megremegett el�tte, ahogy a gép belefúródott a felh�rétegekbe, és megkezdte a süllyedést. Alig vette észre, hogy a stewardess energikus mozdulattal felcsapta az orra el�tt a lehajtható asztalkát, és ráfordította a kallantyút, miközben eltávolította a reggelije maradványait. A felh�k közül el�bukkant a föld. Mintha pillangók sokasága hemzsegett volna a gyomrában, ahogy megpillantotta a német tájat. A szántóföldek barna, sárga, zöld négyszögei végeláthatatlanul terültek szét a hatalmas síkságon. Fehér falu házakat látott vörös és barna tet�kkel, smaragdzöld fákat melyek olyan élénknek hatottak, mintha szórófestékkel mázolták, volna oda �ket. Aztán egy kisebb város, újabb házakkal, épületegyüttesekkel. Szánalmas pánik kezdett eluralkodni rajta. Felismeri-e Sandyt, ha egyáltalán alkalma lesz megpillantani �t? Voltak napok, amikor egyszer�en képtelen volt emlékezetébe idézni az arcát, csak úgy, ha megnézte a fényképét, mintha az id�, ha tetszik, ha nem, lassan kitörölné �t az emlékezetéb�l. És amikor megérkezik majd, s ott találja magát ezen a hatalmasan elterül� ismeretlen földön, merrefelé indulón, hol keresse? Hol élhet most Sandy? Talán valamelyik faluban ezen a széles síkságon? Ismeretien német háziasszonyként, akinek a múltját senki sem feszegeti? Egyre lejjebb ereszkedtek, az épületek egyre nagyobbak lettek. Gyorsan haladó autókat látott az úton. A kapitány a hangszórókon keresztül utasította a személyzetet, hogy foglalják el helyüket a landolás idejére. Ezután a gép parancsnoka megköszönte az utasoknak, hogy a British Airways járatát választották, és kellemes napot kívánt Münchenben. Grace számára München, egészen az elmúlt napokig, egy helységnév volt pusztán a térképen. Egy helységnév az újságok szalagcímeiben. A tévétudósításokban. Az iskolai történelemórákon. Egy

helységnév, mely nagyon távolról derengett Sandy rokonsága kapcsán. München, ahol annak idején Adolf Hitlert letartóztatták puccskísérlete után. München, ahol 1958-ban a Manchester United futballcsapata egy repül�gép-balesetben a hóval borított leszállópályán életét vesztette. München, ahol az 1972-es olimpián arab terroristák brutálisan lemészároltak tizenegy izraeli atlétát. A gép kerekei er�s csapódással értek földet, s pár pillanattal kés�bb a biztonsági öv belevágott Grace gyomrába, miközben a hajtóm�vek felb�gtek fékezés közben. A száguldás csendes gurulássá szelídült. Elhaladtak egy szélzsák, majd egy kimustrált rozsdás gép roncsai mellett. A hangosbemondóban a csatlakozó járatokat sorolta a stewardess. Roy Grace úgy érezte, hogy a gyomrában verdes� pillangók hirtelen elkezdtek a torka irányába tülekedni. A szomszédja, akit eddig szinte észre sem vett, bekapcsolta a mobilját. Grace is el�kotorta a magáét krémszín� zakójából és bekapcsolta, remélve, hogy üzenet várja Cleótól. Körülötte mindenhonnan jellegzetes bíííp-bííííp üzenetjelz� hangok hallatszottak. Hírtelen az ö telefonja is üzenetet jelzett. Szíve nagyot dobbant. Aztán elcsüggedt. Csak a német Telecom hivatalos SMS-e érkezett. Éjszaka többször felébredt, és azon törte a fejét milyen ruhát vegyen fel. Nevetséges aggodalom, hiszen lelke mélyén tudta, hogy kicsi az esélye annak, hogy Sandyvel találkozzon ma, még ha igaz is, hogy valahol itt él. De biztos, ami biztos, igyekezett a lehet� legjobb formáját hozni. Olyan akart lenni, ahogy Sandy emlékszik rá. Az asszony néhányszor Bulgari parfümöt ajándékozott neki, és még mindig �rzött egy üveggel. Ma reggel mindenütt alaposan behintette magát vele. Aztán egy fehér pólót vett föl a krémszín� zakójához. Könny� farmert, mert megnézte az id�járás-el�rejelzést, és Münchenre huszonnyolc fokot jósoltak, és kényelmes edz�cip�t választott, mert úgy gondolta, hogy sokat fog gyalogolni. De még így is meglepte a párás, ragacsos, kerozinszagú h�ség, amikor kilépett a gép ajtaján, és lement a lépcs�n, a betonon várakozó buszhoz. Pár perccel kés�bb már a kellemesen légkondicionált fogadócsarnokban találta magát, ahol azonnal észrevette Marcel Kullen magas, vidám figuráját. Rövid, hullámos fekete hajú német kollégája széles, szívb�l jöv� vigyorával közelített hozzá. Laza vasárnapi öltözéket viselt, könny� repül�s zubbonyt sárga ingpulóvere fölött, laza farmert és barna b�rmokaszint. Mindkét kézzel megragadta Grace kinyújtott kezét, és így szólt öblös akcentusával: - Roy, alig ismertelek meg! Megfiatalodtál! - Te is!

Grace meghatódott a szívélyes fogadtatástól, annál is inkább, mert igazából alig ismerték egymást. Nem egy érzelg�s alkat, de most valahogy azon kapta magát, hogy szinte könnyekig meghatódott. Tréfálkozva vágtak át a fekete-fehér mozaikkockákkal burkolt, csaknem üres várócsarnokon. Kullen jól beszélt angolul, de id�be telt, amíg Grace hozzászokott az akcentusához. Szétnyílt el�ttük az automata üvegajtó, kiléptek a fullasztó h�ségbe, s elhaladtak a krémszín� Mercedes taxik hosszú sorfala mellett. A parkoló felé tartva Grace összehasonlította a müncheni reptér csaknem kertvárosi nyugalmát Heathrow vagy Gatwick �rült nyüzsgésével. Mintha egy kísértetvárosba érkezett volna. A német kollégának nemrég született meg a harmadik gyereke, ezúttal kisfiú, és nagyon szerette volna, ha maradna id� rá, hogy vendége megismerkedjen családjával. Grace az öreg, de csillogó BMW 5-ös repedezett b�rülésén ülve azt válaszolta, hogy természetesen � is nagyon örülne, de közben arra gondolt, hogy minden értékes percet Sandy felkutatására kellene fordítania. Beindult a kocsi légkondicionálója, s kellemesen hús leveg�t fújt az utastérbe, ahogy elhagyták a reptéri parkolót, és ráhajtottak a békés szántóföldek mentén végigfutó útra. Grace a tájat bámulva hosszasan t�n�dött, s hirtelen ráébredt, hogy igazából nem is gondolta át ezt az egészet. Hogy a csudába is tudna Sandy nyomára bukkanni egyetlen nap alatt? Útjelz� táblák villantak fel kék alapon fehér bet�kkel. Az egyiken ez állt Franz Joseph Strauss repül�tér, ahonnan jöttek, míg a másikon: München. Kullen folytatta a csevegést, sorolta a kollégák nevét, akikkel Sussexben együtt dolgozott. Grace gépiesen válaszolgatott, s közben azon járt a feje, hogyan tudna pár órára gondolatban elszakadni a Katie Bishop gyilkosság nyomasztó terhét�l, a Cleóhoz f�z�d� kusza, megoldatlan kapcsolatától, és hogyan tudna végre a mai napon el�tte álló feladatra összpontosítani: Sophie megtalálására. Néhány másodpercig szeme az ezüstös gyorsvasutat követte, mely velük párhuzamosan száguldott. Kullen hangja hirtelen még élettelibbé vált. Grace fülét a futball szó ütötte meg. Az új stadion hatalmas, fehér tömbjét pillantotta meg, s a gumikereket formázó kék bet�s feliratot Allianz Arena. Mögötte pedig egy mesterséges kis domb és egy magányos szélmalom. - Egy kicsit körbeautózunk, hogy legyen valami képed Münchenr�l, aztán bemegyünk az irodába, majd onnan az Englischer Gartenbe. Jó lesz ez így? - kérdezte Kullen. - Kit�n�.

- Készítettél listát? - Igen, elhoztam. A hadnagy azt javasolta Grace-nek, hogy még miel�tt elindul, készítsen egy listát Sandy érdekl�dési körér�l, s annak alapján elmehetnek azokra a helyekre, ahol esetleg Sandy felbukkanhatott Grace a noteszére pillantott. Hosszú lista volt. Könyvek. Dzsessz. Rod Stewart. Tánc. Ételek. Régiségek. Kertészkedés. Filmek, f�leg, amikben Brad Pitt, Bruce Willis, Jack Nicholson, Woody Allen és Pierce... Hirtelen megszólalt a telefonja. El�kapta a zsebéb�l, rámeredt a kijelz�re, remélve, hogy Cleo számát pillantja meg. De nem írt ki számot.

55. fejezet Vasárnap délel�tt tíz tizenötkor David Curtis ifjú próbarend�r a második napját töltve a Brightoni Rend�rségnél részben letudta az aznapi szolgálatot. A tizenkilenc éves, magas, sötétbarna hajú fiatalember a Vauxhall sültkrumpli-szagú utasterében hallgatta a volánnál ül� id�sebb kolléga pedagógiai célzatú történeteit. Bill Norris �rmester, az ötvenes éveinek elején járó, göndör hajú, tésztakép� �rmester sok helyen megfordult már életében, sok mindent csinált, de semmit sem olyan jól, hogy az �rmesterségb�l akár csak egy rangfokozattal is feljebb tudjon lépni. Most, hogy már csak hónapok voltak hátra a nyugdíjig, úgy érezte, itt az ideje, hogy megossza gazdag élettapasztalatát a fiatalabb nemzedékkel, s maximálisan kihasználta a helyzetet, hogy a mellette ül� fiatalembernek nincs módja elmenekülni a sokszor hallott, viszonylag kevés tanulsággal szolgáló terjeng�s visszaemlékezések el�l. - Persze minden más volt akkor - magyarázta Bill Norris. - Megvolt mindenkinek a saját informátora, érted? Egyszer, amikor a drogcsoportnál voltam, a Waterloo Streetnél szimatoltunk két hónapon át. Kiszúrtam az emberemet. Szimat - tette hozzá, és megtapogatta az orrát. - Zsaruszimat, ha érted, mire gondolok. Az ilyet nem lehet megtanulni. Vagy van az embernek, vagy nincs. Erre te is rájössz hamarosan, fiam. Az utca végén, a tenger fel�l hirtelen szembesütött a nap. David Curtis napellenz�t formálva felemelte a kezét a szeme fölé, és úgy vizslatta a járdát meg a szembejöv� kocsikat. Zsaruszimat. Hát, igen. Semmi kétség, neki megvan ez a

képessége. - És er�s gyomor. Ez a másik - folytatta Norris. - Nekem öntöttvasból van - felelte magabiztosan az ifjú próbaid�s. - Na, szóval, ott ültünk egy elhagyatott házban, pont szemben a célobjektummal. Két hónapon át ültünk ott, és fáztunk, mert rohadt hideg volt. Még szerencse, hogy szereztem egy vasutas havertól egy vastag b�rkabátot, és azt magamra vettem, különben odafagyott volna a seggem, he-he-he. Két hónapig ültünk ott és skubiztunk. Éjjel-nappal stíröltük a helyet a távcs�vel. Lengettük a lámpást, így hívtuk ezt szaknyelven, tudod, öcsém! Na, egyik este aztán, mit ad isten, megmozdult a luxuskocsi... Ebben a pillanatban megszólalt a kocsiban az adóvev�, s a próbaid�s ifjonc ezúttal megmenekült attól, hogy harmadszor is végig kelljen hallgatnia a történetet. A brightoni diszpécserközpontból jött a hívás. - Sierra Oscar hívja Charlie Charlie 109-est - Itt 109-es, veszem az adást - válaszolt Davis Curtis a mellényére rögzített mikrofonba. - Kaptunk egy második fokozatú bejelentést. Most szabadok? - Igen, igen. Veszem az adatokat - A cím: Newman Villas 17, 4-es ajtó. A lakás bérl�je Sophie Harrington. Tegnap találkozója lett volna a barátn�jével, de nem veszi fel a telefonját, és nem nyit ajtót tegnap délután óta, ami állítólag nem jellemz� rá. Megnéznék a helyszínt, hogy levehessük a dolgot a listáról? - Ellen�rizzük a Newman Villas 17. szám alatti 4-es lakást? - kérdezett vissza Curtis. - Igen, err�l lenne szó. - Vettem. Máris megyünk. Végre történik valami, ez mindkett�jüket felvillanyozta. Norris megragadta a kormányt, és olyan élesen kanyarodott vissza a kocsival, hogy a kerekek majd kiestek. Aztán balra fordult a Western Road felé, és úgy beletaposott a gázba, hogy ez már túlzásnak t�nt az adott helyzetben.

56. fejezet

Grace elnézést kért Marcel Kullent�l, megnyomta a zöld gombot, és a füléhez emelte a készüléket. Bár ne tette volna. Savanyú hang szólt bele a vonal másik végén. - Hol van, Roy? Úgy csengett ki a telefon, mintha külföldön lenne. Alison Vosper rend�rf�nök-helyettes volt az. Grace átkozta magát, bár inkább hagyta volna csörögni a készüléket. Ez volt az a hívás, amire a legkevésbé számított, és nem is volt rá felkészülve. Már amikor otthonról hívta Marcelt, észrevette, hogy a megszokott kicsörgés helyett egy hosszú, vékony hang hallatszott a készülékben, egészen másfajta hang, mint az otthoni hívásoknál, úgyhogy nincs értelme hazudozni. Nagy leveg�t vett, és kibökte: - Münchenben vagyok. A vonal másik végér�l egy kisebbfajta nukleáris detonációhoz hasonlító robaj hallatszott, amit rövid csend követett. Majd megint Vosper hangja: - Leöntöttem magam kávéval. Mindjárt visszahívom. Ahogy megszakadt a vonal, Grace korholta magát, amiért nem gondolta át ezt a dolgot el�re. Egy normális munkahelyen persze magától értet�d� lenne, hogy az ember a hétvégén elutazik valahová, és az ügyeket a helyettesére hagyja, de Alison Vosper irányítása mindennek nevezhet�, csak normálisnak nem. A n� nem kedvelte Grace-t - pontosan nem lehetett tudni az okát - és fáradhatatlanul szorgoskodott azon, hogy befagyassza a felügyel� karrierjét, vagy áthelyeztesse �t valahová messze, az ország másik szegletébe. Egy ilyen alkalom, hogy egy fontos nyomozás harmadik napján a csoportja felel�s vezet�jeként Grace elhagyja az országot, kapóra jön a n�nek, hogy újabb adut tartson a kezében. - Minden rendben? - kérdezte Kulién aggódva. - Óh, persze. Megint megszólalt Grace mobilja. - És mit csinál egészen pontosan Németországban, ha szabad kérdeznem? - faggatózott Alison Vosper. Roy utált hazudni - nem is nagyon ment neki, ahogy ezt az el�z� napi események elég világosan bebizonyították most mégis jobbnak látta, ha nem ad

egyenes választ. Semmi kedve sem volt beavatni ezt a n�t a magánéleti problémáiba. - Egy nyomot követek. - Németországban? - Igen. - És egészen pontosan mikor lesz abban a helyzetben, hogy a csoport irányítását visszavegye itthon, Angliában? - Ma éjszaka - felelte Grace. - Murphy nyomozót bíztam meg a helyettesítéssel. - Remek - mondta a n�. - Akkor holnap, a reggeli értekezlet után nyomban fel tud keresni engem az irodámban, ugye? - Igen. Kilenc harmincra ott leszek. - Van valami jelentenivalója az ügyr�l? - Elég jól haladunk. Küszöbön áll egy letartóztatás. Már csak a DNS-teszt eredményét várom Huntingtonból. Holnapra valószín�leg meglesz. - Jó - felelte a n� szárazon. Majd kisvártatva megenyhülve hozzátette: - Úgy hallottam, nagyon jók a német sörök. - Nem tudom. - Én igen. Hamburgban voltam nászúton. Higgye el, nagyon jól csinálják. Ne mulassza el! Kilenc harminckor, holnap reggel. És letette. Anyád! - morogta magában Grace, és a nem várt hívásnál csak az bosszantotta jobban, hogy holnap reggelig ki kell találnia valami átkozott jó ürügyet, hogy magyarázatot adjon a kiruccanására. Futó pillantást vetett a BlackBerryjére, hogy kapott-e új üzenetet. Tucatnyi e-mail várt elolvasásra, ezek mind azóta jöttek, hogy leszállt a gépr�l, és többségük a Kaméleon M�velettel kapcsolatos. - A régi olimpiai stadion - szólalt meg Kullen. Grace balra nézett, és meglátta az építményt amelyr�l - a tervezés alapján - az

embernek egy félig beomlott sátortet� jutott az eszébe. Jobbra kanyarodtak, áthajtottak egy aluljárón, majd balra követték a villamossíneket. Grace szétnyitotta a térdén a térképet, hogy tájékozódjon. Kullen az órájára nézett. - Arra gondoltam – mondta, hogy talán nem is az irodába kéne mennünk el�ször, hanem a Seehausgartenbe. Sokan összejönnek ott ilyenkor, és nincs kizárva, hogy meglátod �t a tömegben. Mit szólnál, ha utána mennénk az irodámba? - Te vagy a f�nök, t�led függ! - felelte Grace. Egy kékre festett villamost figyelt melynek a tetejére egy Adelholzener hirdetést er�sítettek. Kullen félreértette Grace érdekl�d� pillantását s nyomban magyarázni kezdett, ahogy egy széles sugárútra értek. - Az ott a Modern M�vészetek Múzeuma - mondta. - Ott pedig a M�vészetek Háza - a galériát a Hitler-rezsim alatt építették. Pár perccel kés�bb elérték az Isar folyó fákkal szegélyezett partját, ahol hatalmas, régi villák sorakoztak a hosszú, egyenes sétány mentén. Gyönyör� város ez, állapította meg Grace, gyönyör�, és hatalmas. Hogy a csudába fog itt Sandy nyomára bukkanni? Arról nem is beszélve, ha az asszony nem akarja, hogy rátaláljon, akkor bizonyára talált magának biztos búvóhelyet Marcel lelkiismeretesen sorolta a látnivalók és a városrészek neveit amerre csak elhaladtak. Grace a térdére fektetett térképen próbálta nyomon követni az útvonalat. És közben járt az agya. Ha Sandy valóban ideköltözött, akkor vajon melyik városrészt választhatta? A központot? A külvárost? A villanegyedet? Valahányszor felnézett a térképr�l, minden járókel�ben, minden elhaladó kocsi utasában Sandyt kereste. Tudós kinézet� pasast látott sortban és laza ingpulóverben, újsággal a hóna alatt perecet ropogtatva. Van új férfi az életében? Ilyesféle, mint ez? - Az Osterwald Gartenbe megyünk. Az is egy sörkert, közel az Englischer Gartenhez. Parkolni könnyebb ott, és egy kellemes sétával át tudunk menni a Seehaushoz - jelentette be Kullen. Keskeny utcába értek, szép házak szegélyezték mindkét oldalon. Aztán egy borostyánnal befuttatott rózsaszín-fehér oszlopos épület mellett haladtak el. - Az anyakönyvi hivatal, sokan itt kötnek házasságot - magyarázta Kullen. Valami belényilallt Grace lelkébe. Házasság. Lehet, hogy Sandy újra férjhez ment, és új asszonynevet vett fel? A német kolléga behajtott a parkolóba, és nagy lendülettel elfoglalt egy éppen

megüresed� helyet. Leállította a motort - Oké, innen indulunk! Grace kissé gyámoltalanul bólintott. Nem volt benne biztos, hogy pontosan követte a térképen az útvonalat, s amikor Kullen segít�készen rámutatott a helyre, ahol parkoltak, Grace rájött, hogy egészen másfelé keresgélt. El�húzta a zsebéb�l a kinyomtatott térképmásolatot, melyet Dick Pope faxolt át neki, vastagon bekarikázva a helyet, ahol Sandyt megpillantották azon a napon, amikor a városban jártak. Átnyújtotta Kullennek, aki pár pillanatig tanulmányozta a lapot - Ja, oké, szuper - mondta, és kinyitotta az ajtót. Elindultak a nagy tó irányába, Grace minden egyes lépéssel egyre türelmetlenebb lett. Átkeltek egy fahídon, jobbra t�lük erd�s sziget terült el a tó közepén, balra s�r� erd�ség kezd�dött Grace magába szívta a zöld kipárolgás édes illatait, s élvezte a víz és a zöld lombsátor felöl érkez� h�s szell�ket. Vidáman csevegve két biciklista húzott el mellettük, egy fiatal lány és egy fiú, majd egy haragos férfi igyekezett nyomába érni szabadon engedett ölebének, utána pedig egy sportos hatvanas hölgy következett, t�zpiros edz�ruhájában elszántan �zte a nordic-walkin-got, fogait összeszorítva kopogott teleszkópos botjaival a tarmak-burkolatú ösvényen. Aztán egy kanyarulat után eléjük tárult a táj. Grace egy hatalmas parkot látott maga el�tt, tele emberekkel, és a sziget mögött a tó sokkal nagyobbnak látszott, mint amekkorának els� látásra elképzelte. Csónakok tucatjai ringatóztak a vízen, üvegszálas hófehér és kék vízibiciklik, és persze vadkacsák úszkáltak a tavon. A park tele volt pihen�, napfürd�z� emberekkel, fürd�ruhás testek nyújtóztak a padokon, a szépen gondozott pázsiton minden talpalatnyi helyet elfoglaltak a napozó, zenét hallgató, olvasgató feln�ttek s a játszadozó gyerekek. És sz�kék mindenütt. Tucatszámra, százszámra. Grace szeme ide-oda cikázott az arcokon. Távolabb egy jókora pavilont látott, mely angol zsúpfedeles nyaralóra emlékeztet�, ízléses stílusban épült, el�tte sörkert hosszú asztalokkal, s mindez közvetlenül a vízparton, egy kis csónakházzal és mólóval kiegészítve, ahol a csónakázók, ha gondoltak egyet, kikötöttek, s partra szálltak egy korsó jéghideg sörért. Vagy kett�ért… Grace szíve elkezdett hevesebben verni, mert hirtelen ráeszmélt, hogy ez az a hely! Ez az a hely, ahol Dick Pope és felesége, Lesley megpillanthatta �t! A tavon csónakáztak, és meglátták az ismer�s arcot a sörkertben. Grace megszaporázta a lépteit, és megel�zte Kullent. Odaértek a pavilonhoz, ahol Kullen rámutatott az elegáns menütáblára, melynek tetején ez állt- SEEHAUS IM

ENGLISCHER GARTEN. - Ne együnk valamit? Ha akarod, bemehetünk, ott h�vösebb van, de maradhatunk kint is. Grace végignézett a fakoronák árnyékában és a nagy, zöld sátortet�k alatt sorakozó asztalokon, s arra szavazott, hogy maradjanak inkább kint. - Rendben, valami itallal kezdjük, mit kérsz? - Német sört - vigyorgott Grace. - És egy kávét - Weissbier vagy Helles? Vagy egy Radlert inkább - az er�sebb vagy jöhet egy Russn? - Én egy nagy, jéghideg sört szeretnék! - Egy Masst? - Mi az, hogy Mass? Kullen egy közeli asztalra mutatott, ahol két pasas gyárkémény méret� söröskrigli mellett trónolt. - Valamivel kisebbet. - Fél Mass? - Tökéletes. Amit te kérsz. De én fizetek. - Nem, amíg német földön vagy, én fizetek - mondta Kullen ellentmondást nem tör�en. Az egész leny�göz�, gondolta Grace, ahogy körbenézett. Elegáns lámpaoszlopok szegélyezték a vízpartot, a küls� épületek, ahol a bár és az éttermi rész kapott helyet, frissen festett zöld-fehér színekben pompázott. Egy márványoszlopon bronzba öntött meztelen, kopasz ürge összefont karokkal és kicsiny fütykössel; külön szemétgy�jt� a m�anyagoknak, külön a papírhulladéknak és a sörösüvegeknek, és mindenütt udvarias német és angol feliratok. A pénztáros egy fatet� alatt ült, el�tte hosszú sor kígyózott, a pincérek és pincérn�k piros nadrágban és sárga ingben tisztították le az asztalokat a távozó vendégek után. Grace rábízta a sorbaállást német kollégájára, és a térképet kezdte

tanulmányozni. Azt próbálta kitalálni, vajon az asztalok melyikénél ülhetett Sandy. Több százan, talán félezren is ülhettek az asztaloknál, s csaknem minden vendég el�tt hatalmas krigli állt. Grace érezte a sör szagát a leveg�ben cigaretta- és szivarfüsttel, valamint sült krumpli és sült húsok csábító illataival keveredve. Sandy szeretett nyáron sört inni, és ilyenkor mindig nevetve hivatkozott német felmen�ire. Grace most kezdte megérteni a dolgot. És kezdte magát kissé furcsán érezni. Vajon a fáradtság tört ki rajta vagy a szomjúság miatt van, esetleg a helyzet szokatlansága okozza? Miért is akar � feltétlenül Sandy útjába állni? És alapvet�en mi keresnivalója van itt neki? Hirtelen azon kapta magát, hogy egy szigorú iskolaigazgató arcával néz szembe, amely mintha egyetért�en tekintene le rá. Egy hatalmas, szürke mellszobor el�tt állt, a k�b�l faragott szakállas arc ókori filozófusokéra emlékeztetett, olyan volt, mint amilyeneket kicsinyített változatban bolhapiacokon és ajándékboltokban lehet kapni. Aztán észrevette a talapzatra vésett nevet: PAULANER. Kullen ebben a pillanatban lépett hozzá, két sört és két kávét hozott egy tálcán. - Oké, eldöntötted, hová üljünk? - Ez a fickó, az a Paulaner, ez egy német filozófus volt? Kullen elvigyorodott. - Filozófus? Nem hinném. Paulanernek hívják az egyik legnagyobb sörf�zdét Münchenben. - Óh! - felelte Grace bambán, és kifejezetten gyengeelméj�nek érezte magát. - Értem. Kullen egy vízparton álló asztalra mutatott, ahol fiatalok egy csoportja szedel�zködött, és felszabadult némi hely. - Oda üljünk? - Hogyne, tökéletes. Ahogy odaballagtak, Grace asztalról asztalra végigmérte az arcokat. Mindenféle korosztály jelen volt a tinédzserekt�l a nyugdíjasokig, laza öltözetben, többnyire pólókban, ingpulóverekben, vagy éppenséggel félmeztelenül, sortban, farmerban, és persze napszemüvegben és baseballsapkában, lecsüng� karimájú fejfed�ben vagy szalmakalapban. Mass vagy fél Mass kriglikb�l itták a sört, sült kolbászokat, krumplit faltak hozzá, esetleg sült oldalasokat, vagy teniszlabda méret� sajtgombócokat vagy húspástétomot savanyú káposztával.

Vajon tényleg itt járt Sandy a héten? Tényleg ez lenne az a hely, ahol rendszeresen megfordult, végigsétált a kisfütykös� bronzférfi meg a filozófusnak vélt Paulaner mellett, hogy leüljön egy padra, sört igyon, és a tóra meredjen? És kivel? Egy új férjjel? Egy új baráttal? És ha valóban életben van, vajon mi járhat a fejében? Mit gondolhat a múltról, �róla, az együtt töltött évekr�l, a közös álmaikról és ígéreteikr�l? Megint el�vette Dick Pope térképét, és rámeredt az elmosódott körre, hogy tájékozódjon. - Fel a fejjel! - mondta Kullen repül�s napszemüvegében, és magasba emelte a korsóját Grace követte a példáját: - Skol! - mondta. A német barátságosan megrázta a fejét: - Nem, mi azt mondjuk: Prost! - Prost! - ismételte Grace, és koccintottak. - A sikerre! - mondta Kulién. - Vagy talán igazából nem is azt akarod? Grace kesernyésen felnevetett, s azon t�n�dött, vajon tudja-e a német, mennyire fején találta a szöget. És ebben a pillanatban, szinte végszóra, kett�t sípolt a telefonja. Üzenet érkezett Cleótól.

57. fejezet David Curtis próbarend�r és Bill Norris �rmester kiszálltak a jár�rkocsiból a megadott cím közelében. Newman Villas jellegzetes hove-i utca volt megkopott, viktoriánus házakkal. Egy-egy villának hajdanán egyetlen tulajdonosa volt, és a fenti lakásokban cselédek laktak, manapság azonban az épületeket kisebb egységekre darabolták fel. Ingatlanügynökségek reklámtábláival volt végig az utca kitapétázva, tucatszámra hirdettek kiadó lakásokat. A 17-es számú ház bejárati ajtaja valószín�leg évtizedek óta nem látott festéket, s a kaputelefon névjegykártyáin többnyire kézzel írott, megfakult nevek

szerepeltek. Az S. Harrington felirat azonban eléggé újnak t�nt. Bill Norris megnyomta a gombot - Tudod, fiam, annak idején négyen voltunk összesen a jár�rözésre. Ma meg legalább húszán. Egyszer bajba kerültem. Egy prostival gy�lt meg a bajunk. Azt írtam a jelentésbe: jó segg, formás cickók. Hát, amit én ezért kaptam a f�nökt�l! - szörnyülködött Norris, és újra megnyomta a cseng�t. Csendben vártak pár másodpercig. Megint nem jött válasz. Norris még kétszer csengetett, majd levonta a következtetést - Itt az ideje, hogy valakit felzargassunk a vasárnap reggeli lustálkodásából - mondta, s az órájára nézett - Lehet, hogy �nagysága templomba ment - tette hozzá kuncogva. - Igen? - szólalt meg a kaputelefonban egy rekedt hang. - A négyes lakásból vagyok. Elhagytam a kapukulcsomat. Be tudna engedni, legyen szíves? Pár pillanattal kés�bb éles, elektromos zörgéssel kinyílt a zár. Az �rmester benyomta az ajtót, s közben az ifjú kolléga felé fordulva, suttogva magyarázott - Soha ne mondd azt, hogy rend�rség, mert akkor nem nyitják ki - mondta, s összeesküvést sejtet� mozdulattal orrához emelte mutatóujját - Meg fogod tanulni! Curtis ránézett, és azon t�n�dött, vajon hány jár�rözést kell még elviselnie ezzel a seggfejjel. Végigmentek egy penészszagú folyosón, elhaladtak két bicikli és egy f�ként pizzareklámokkal teletömött postaláda mellett. Az els� emeletre érve lövéseket hallottak, majd James Garner er�s, átható hangját: - Jégre tettem! - A 2-es számú ajtó mögül jöttek a hangok. Felmásztak a második emeletre, elérték a 3-as számú ajtót, majd ahogy sz�kült a folyosó, a legfels� szinten végre megérkeztek a 4-es lakáshoz. Norris hangosan kopogott. Semmi válasz. Újra kopogott, még hangosabban. Majd próbaid�s kollégája felé fordult - Oké, fiam. Egy napon önállóan kell majd cselekedned! Mit teszel ilyenkor? - Betöröm az ajtót - kockáztatta meg Curtis. - És ha a hölgyike éppen kefélget odabent, he?

Curtis vállat vont. Erre nem tudott mit válaszolni. Norris újra megzörgette az ajtót - Halló! Ms. Harrington? Van itt valaki? Rend�rség! Semmi. Norris vállal nekifeszült az ajtónak, majd nagy lendületet véve nekirontott. Az ajtó nagyot reccsent, de nem engedett. Újra nekilendült, s az ajtó ezúttal jókora szilánkot hasítva ki a keretb�l felpattant, s az �rmester csaknem bezuhant a keskeny, üres el�szobába. Alig tudott megtámaszkodni a falban. - Halló, rend�rség! - kiáltott Norris, lassan el�relopakodott, majd hátrafordult az ifjú kolléga felé. - Csak a nyomomba lépj! Ne érj semmihez! Nem tesszük tönkre a bizonyítékokat! Curtis lábujjhegyen lépkedett, lélegzetét visszafojtva követte tanítómesterét a sz�k folyosón. Az �rmester kinyitott egy ajtót, majd dermedten megállt a küszöbön. - Azt a hétszázát! - nyögött fel Norris. - Azt a rohadt hétszázát! Ahogy az ifjú kolléga felzárkózott az �rmester mellé, s maga is benézett a szobába, hirtelen visszah�költ. Jeges érzés futott végig gerincén. Szeretett volna másfelé nézni, de nem tudott. A hivatásszer� kíváncsiságot messze meghaladó halálos igézet vonzotta tekintetét az ágy felé.

58. fejezet Roy Grace meredten nézte a mobilja kijelz�jén Cleo üzenetét: Szép napot Münchenben. Hívj fel, ha hazajöttél. Semmi aláírás. Semmi puszi, vagy ilyesmi, csak a nyers szöveg. De legalább végre válaszolt Grace megfogalmazott magában egy tömör SMS-t, de nyomban el is vetette. Aztán egy másikat, de azt is elvetette. Végül is megfosztotta Cleót egy hétvégi együttlétt�l, hogy Münchenbe utazzon a feleségét keresgélni. Mégis, mit várhat ezek

után? Talán egy csipetnyi együttérzést. Soha sem titkolta el Cleo el�l Sandy elt�nését. Mi mást tehetne az ember ilyen helyzetben? Feltehet�en mindenki más ugyanezt tenné a helyében, nem? A fáradtság, a stressz meg a h�ség, ahogy a nap közvetlenül a fejére t�zött, hirtelen Cleo elleni haraggá egyesült benne. A fenébe is, hát képtelen vagy felfogni? Elkapta Marcel Kullen tekintetét, és vállat vont: - N�k! - mondta. - Minden oké? Grace letette a telefont az asztalra, s mindkét tenyerével dédelgetni kezdte a söröskriglit - Ez a sör, igen, ez oké. Több, mint oké - tette hozzá, és meghúzta a kriglit. Majd beleszürcsölt a kávéjába. - De semmi más nem oké. A német kolléga tétován elmosolyodott, nem tudta, mit is mondjon erre. A szomszéd asztalnál egy férfi megtömködte hangafából készült pipáját, s rágyújtott illatos füst csapta meg Grace orrát, mely réges-régi emlékeket ébresztett benne. Apja is pipázott, s amikor kis halászladikkal kimentek a Palace Pier végére, vagy a Shoreham Harbourba, Roy figyelte a szélirányt, s igyekezett mindig úgy helyezkedni, hogy a finom füstpamacsok feléje szálljanak. Vajon most mit szólna az apja ehhez a helyzethez, ha élne? Jack Grace szerette Sandyt. Amikor betegen feküdt a kórházban s haldoklott - túl fiatalon, ötvenöt évesen halt meg végbélrákban -, Sandy órákon át ült az ágya szélén, mindennap felolvasta neki a Sporting Life híreit, együtt választották ki bel�le a napi fogadásokat, és vég nélkül csevegtek. A legjobb barátok voltak attól a pillanattól fogva, hogy Grace el�ször bemutatta Sandyt a szüleinek. Jack Grace mindig meg volt elégedve azzal, amije volt, nem vágyott többre, nem vágyott magasabb állásra, beérte az �rmesteri poszttal, s boldog volt, amikor szabadidejében elmehetett kocsikázni vagy lóversenyre. De alapos ember volt, amit elvállalt, annak lelkiismeretesen a végére járt, sohasem hagyott elvarratlan szálakat. Biztosan egyetértett volna Roy müncheni utazásával, s�t, � maga bíztatta volna erre a fiát. A rohadt életbe, gondolta Roy hirtelen. München tele van kísértetekkel. - Mondd, Roy - kérdezte Kulién. - Mennyire ismerte Pope nyomozó Sandyt?

A kérdés visszahozta Grace-t a jelenbe, és ráébresztette az el�tte álló feladatra. - Jó kérdés - felelte. - Pope-ék a legjobb barátaink voltak. Együtt nyaraltunk velük, éveken át. - Szóval, nem valószín�, hogy összevesztette - óh - összetévesztette volna �t valaki mással. - Nem, sem �, sem pedig a felesége. Magas, kisportolt, sárga inges és piros nadrágos fiatalember szedte le az üres korsókat a mellettük megüresedett helyekr�l. Divatosan zselézett sz�ke haja volt - Bocsásson meg - szólt oda neki Grace. - Beszél angolul? - Túl jól - vigyorgott a srác. - Maga ausztrál? - Talált, süllyedt - Remek! Talán tudna nekem sejteni. Itt volt csütörtökön? - Mindennap itt vagyok. Délel�tt tízt�l éjfélig. Grace a zakója zsebéb�l el�húzott egy fényképet Sandyról, és megmutatta neki. - Látta �t? Itt járt csütörtökön délid�ben. A srác átvette a fényképet, és alaposan szemügyre vette. - Múlt csütörtökön? - Igen. - Nem, cimbora, nem ugrik be. De ez semmit sem jelent. Több százan fordulnak meg itt mindennap - tette hozzá, majd elbizonytalanodott. - Fenébe is, annyi arcot látok, hogy összemosódik az egész. Ha gondolja, megkérdezhetem a kollégákat. - Megköszönném - felelte Grace. - Nagyon fontos lenne nekem. A fiú elment, s pár perc múlva egy egész csapatra való pincérrel tért vissza. - Sajnálom, testvér - mondta. - Ez itt a földgolyóbis leglököttebb népsége, de ennyit tehetek az ügyért!

- Persze, Ron, bekaphatod! - vágott vissza egy alacsony, zömök ausztrál fiú, akinek a haja t�párnaként meredezett az égnek. Majd Grace felé fordult - Ne is tör�djön vele, a haverunk kissé lökött. Születési hiba nála, de igyekszünk viccesre venni. Grace magára er�ltetett egy mosolyt, majd átadta a fényképet. - �t keresem. Valószín�leg itt járhatott csütörtökön déltájban. Csak azt szeretném tudni, nem ismeri-e fel �t valamelyikük? A zömök ausztrál átvette a fotót, s nézegette pár pillanatig, majd továbbadta. Mindegyikük rázta a fejét Marcel Kullen keresgélni kezdett a zsebében, és el�húzott fél tucat névjegykártyát, majd felállt, s mindegyikük kezébe nyomott egyet. Hirtelen mindegyikük elkomolyodott - Holnap visszajövök - mondta a német nyomozó. - Mindegyiküknek hozok egy másolatot ebb�l a képb�l. Ha a hölgy újra megjelenne, azonnal hívjanak a mobilomon, vagy a B�nügyi Nyomozó Hivatal számán. Mindkét szám rajta van a névjegykártyán. És ne feledjék, nagyon fontos! - Semmi gond - biztosította a felügyel�t Ron. - Ha a n� visszajön, azonnal hívjuk. - Nagyon hálás lennék. - Vegye tutira. Grace is megköszönte. Ahogy a fiúk visszatértek a dolgukra, Kullen felemelte a kriglijét, s mélyen Grace szemébe nézett - Ha a feleséged Münchenben van, ígérem, megtalálom neked, Roy. Hogy mondjátok ti Angliában? Törik, szakad? - Valahogy így - felelte Grace, megemelte a poharát, és koccintottak. - Köszönöm. - Készítettem egy listát neked - folytatta a német, és el�húzott a zsebéb�l egy kis noteszt - Ha feltételezzük, hogy tényleg itt él, akkor bizonyos szokásokat magával hozott Angliából, és nyílván vannak dolgok, melyeket hiányol. - Mire gondolsz? - Ételekre, például. Miket szeretett? Mi az, ami hiányozhat neki?

Grace pár pillanatig elgondolkodott – Marmite! - bökte ki végül. Mindennap azt evett reggelire, rákente a pirítósára. - Oké. Marmite. Van egy bolt a Viktualienmarkton, ahol angol ételeket árulnak, f�leg áttelepültek vásárolnak ott. El fogok menni oda kérdez�sködni. Volt valamilyen probléma az egészségével? Mondjuk allergia? Grace utánagondolt. - Allergiája nem volt, de a nehéz ételeket nem bírta a gyomra, öröklött hajlam. Szörny� szorulása volt, ha zsíros ételeket evett, s ilyenkor bevett valami gyógyszert. - Emlékszel a gyógyszer nevére? - Valami Chlomotil. Megnézem majd otthon a gyógyszeres szekrényben. - Ennek alapján ellen�rizni tudjuk a müncheni klinikákon, hogy kik írattak fel ilyen gyógyszert. - Jó gondolat. - Egy csomó hasonló dolognak utána tudunk nézni. Milyen zenét szeretett? Járt színházba? Kedvenc filmjei, filmsztárjai? Grace felírta magának a kérdéseket. - Sport! Sportolt valamit? Grace hirtelen ráeszmélt, hogy német kollégája milyen profi módon közelít a dologhoz. Ami pár órával korábban leküzdhetetlen akadálynak t�nt, az most megoldható feladatként kezdett testet ölteni. És arra is ráeszmélt, saját gondolkodása mennyire besz�kült. Mennyire igaz a régi mondás: nem látja a fától az erd�t – Úszás! - kiáltott fel, és maga is meglep�dött, hogyhogy nem jutott ez eddig az eszébe. Sandy megszállottan �rizte a kondícióját. Futni nem járt, mert volt egy maradandó térdsérülése, viszont az úszás annál inkább a szenvedélyévé vált. Mindennap lejárt a brightoni uszodába. Vagy a King Alfredbe, vagy a Regencybe, vagy ha elég meleg volt már, a tengerre. - Szóval, akkor meg kell néznünk a müncheni uszodákat. - Jó ötlet. Kullen a jegyzeteire pillantott - Olvasni szeretett?

- A pápa katolikus? - kérdezett vissza Grace. A német értetlenül nézett rá. - A pápa? - Felejtsd el! Csak egy angol mondás. Nagyon szerette a könyveket. F�leg a krimiket. Angolt, amerikait egyaránt. Elmore Leonard volt a kedvence. - Van egy könyvesbolt a Schelling Strasse sarkán, úgy hívják, Munich Readery. Amerikai a tulaj. Sok angol anyanyelv� jár oda, könyveket cserélnek, ilyesmi. Cserebere, így mondják, nem? - Igen. Nyitva van ma ez a bolt? Kullen megrázta a fejét - Ez Németország, nem Anglia. Vasárnap itt minden zárva van. - Más napot kellett volna választanom. - Holnap odamegyek, és körülnézek. Na, akkor most eszünk is valamit? Grace hálásan bólintott. Hirtelen hatalmas étvágya támadt Aztán újra pásztázni kezdte az arcokat, és egyszer csak megpillantott egy rövid hajú, sz�ke n�t, aki egy nagy társasággal éppen feléjük tartott, de hirtelen irányt változtatott, majd gyors léptekkel távolodott. Grace szíve majd’ kiugrott a helyér�l. Felpattant, félrelökött egy fényképez� japán turistát, átfurakodott egy újonnan érkezett csoporton, akik éppen most rakosgatták le a hátizsákjukat, s közben le nem vette a szemét az elsiet� n�alakról.

59. fejezet Cleo egy gy�rött, fehér pólóban üldögélt kedvenc helyén, egy kis sz�nyegen, hátát a kanapénak vetve. A vasárnapi újságok szerteszét hevertek körülötte, és egy félcsészényi langymeleg kávét szorongatott a tenyerében. Feje fölött a hal rendületlenül rótta végtelen köreit az akváriumban. Pár pillanatig lelassult a mozgása, mintha zsákmányra lesne, aztán hirtelen lecsapott valamire, talán egy haltáp-darabkára, vagy egy képzeletbeli ellenségre vagy szeret�re. A szobát besötétítette, de az ablakok nyitva voltak, s a kellemetlenül ragacsos forróság beomlott a szobába. Bekapcsolta a Sky Newst a tévében, de teljesen

lehalkította, csak a képek villogtak a képerny�n: fekete füstfelleg emelkedett a magasba, egy ugráló kézi kamera kétségbeesett asszonyt mutatott, amint egy holttestre borul; lerombolt épületek, kiégett kocsik, egy hordágyon vérrel borított férfi, s rohannak vele. Csak egy újabb vasárnap Irakban. Közben a saját vasárnapja is szép lassan leketyegett. Lassan dél felé járt, csodaszép id� volt odakint, s � csak heverészett az elsötétített szobában, körülötte szétszórt újságok, de ahhoz is lusta volt, hogy bármelyiket kézbe vegye. A lakásra ráférne egy alapos takarítás, de ehhez se kedve, se energiája nem volt. Ránézett a mobiljára, hátha jött valami válasz Roytól. A fene essen belé, gondolta, de igazából csak saját magát átkozta. Aztán felkapta a kagylót, s feltárcsázta legjobb barátn�jét, Millie-t Gyerekhang szólt bele. Hosszan elnyújtott, akadozó kislányhang: - Halló, itt Jessica, kivel beszélek? - Ott van a mamid? - kérdezte Cleo a keresztlányától. - Mami nem ér rá pillanatnyilag - felelte Jessica fontoskodva. Megmondanád neki, hogy Kilo, a keresztmamád keresi? - Millie kezdetekt�l fogva Kilónak hívta Cleót, a lány diszlexiás volt. - Nos, az a helyzet Kiló néni, hogy mami a konyhában van, mert egy csomó ember jön hozzánk ma ebédelni. A következ� pillanatban Cleo meghallotta Millie hangját - Hé te, mi a csuda van veled? Cleo röviden elmesélte, mi történt közte és Grace között. Millie-ben éppen azt szerette, hogy bármilyen fájdalmas igazságot kellett is kimondania, a n� sohasem köntörfalazott - Nem vagy normális, Cleo! Mégis, mi a fenét vársz t�le egy ilyen helyzetben? Te mit tennél az � helyében? - Hazudott nekem. - Minden férfi hazudik. Így m�ködnek. Ha hosszú távú kapcsolatot akarsz egy pasassal, akkor tudomásul kell venned, hogy genetikailag így vannak kódolva. Ez a túlélés darwini törvénye náluk, érted? Mindig azt mondják, amir�l úgy gondolják, hogy te azt akarod hallani.

- Remek. - Ez az igazság. A n�k is hazudnak, csak másképpen. Én például amióta az eszemet tudom, szinte mindig hazudok az orgazmusomat illet�en Robertnek. - Nem látszik túl szilárd alapnak egy tartós kapcsolathoz. - Én nem azt mondom, hogy minden hazugság. Én csak annyit mondok, ha túlzottan hajszolod a tökéletest, akkor óhatatlanul is az lesz a vége, hogy egyedül maradsz. Tudod mit? Csak azok a pasik nem hazudnak, akik már ott fekszenek a h�t�kamrádban, a halottasházadban. - Basszus! - kiáltott fel Cleo. - Mi van? - Óh semmi. Csak eszembe juttattál valamit, amit még meg kell csinálnom. - Figyelj ide, itt pillanatokon belül hatalmas vendégség szakad a nyakamba - Robert meghívott egy halom kuncsaftot ebédre. Jó az, ha este visszahívlak? - Persze. - Ahogy letette a kagylót, az órájára pillantott, és ráeszmélt, hogy annyira lefoglalták a Royjal kapcsolatos gondolatai, hogy a halottasházról teljességgel megfeledkezett. Darrennel úgy döntöttek korábban, hogy azt a n�i holttestet, melyet tegnap este vetett ki a víz a tengerparton, egy betegszállító targoncán hagyják, mert a h�t�kamrák mind tele voltak. Egy helyi temetkezési vállalkozó ma délben érkezik, hogy elvigyen két holttestet, s Cleónak kellene beengednie a halottasházba, hogy aztán a n� testét az egyik megüresedett helyre elhelyezze. - Nagy nehezen feltápászkodott. Volt egy üzenet a mobilján a húgától, Charlie-tól, aki tíz körül telefonált. Charlie nyilván a barátjával történt szakítás történetét akarja megosztani vele. Talán rá tudja venni a húgát, hogy találkozzanak a parkban vagy a tengerparton egy estebédre, s akkor már túl lesz � is a benti dolgokon. Tárcsázta Charlie számát, aki rögtön fel is vette, és szerencsére tetszett neki az ötlet. Cleo a nagy forgalom miatt csak félórával kés�bb érkezett a halottasházhoz, de a kovácsoltvas kapun át megkönnyebbülten látta, hogy a benti parkoló üres, tehát a temetkezési vállalkozó még nem érkezett meg. Lehúzott tet�vel vezetett, s hirtelen eszébe jutott valami, amit�l végre kissé felvidult. Roy Grace mondta pár héttel ezel�tt - akkor is leengedte a tet�t -, amikor egy

country-söröz� felé tartottak. Tudod, egy meleg nyári estén, nyitott kocsiban, veled, kettesben - ilyenkor nem nagyon tudom elképzelni, hogy a világgal bármi baj legyen! Cleo leállította a kocsiját a megszokott helyre, a halottasház bejáratával szemben, majd kinyitotta a táskáját, hogy el�vegye a telefonját, és szóljon a húgának, hogy kicsit késni fog. De nem volt ott a telefonja. - A fenébe! - mondta hangosan.. Hogy a pokolba felejthette otthon? Ilyen eddig még sohasem fordult el� vele. A Nokiája mintha egy láthatatlan köldökzsinórral lett volna hozzá kötve. Roy Grace, mi a fészkes fenét m�veltél a fejemmel? Noha csak pár percet szándékozott odabent eltölteni, felhúzta a tet�t, és bezárta a kocsit. Aztán a küls� biztonsági kamera alatt állva behelyezte a kulcsot a bejárati ajtó zárjába, és elfordította. Egy fekete Toyota Prius vált ki a tengerpart felé tartó kocsiáradatból a halottasház melletti mellékutcánál, majd parkolóhelyet keresve lassan felfelé kapaszkodott a hegy felé vezet� úton, a kis családi házak között. Az Id�milliárdos elvigyorodott. Meglátott egy éppen akkora üres helyet, ahová befért a kocsija. Mintha csak rá várt volna. Aztán megint megszívogatta a kezét. Egyre jobban fájt, s a feje is zúgott kissé. És a duzzanat mintha tovább n�tt volna az éjszaka folyamán. - Hülye kis kurva! - kiáltott fel hirtelen támadt haragjában. Nyolc éve dolgozott Cleo a hullaházban, de a szagokhoz még a mai napig sem tudott hozzászokni. És az a b�z, amely most az ajtónyitáskor megcsapta, valósággal letaglózta. Ahogy a halottasházban dolgozók általában, úgy Cleo is megtanult szájon át lélegezni, de a bomlásnak indult test szaga - savanyú, maró b�z - ezúttal láthatatlan ködként kavargott körülötte, szinte beszivárgott a pórusaiba. Amilyen gyorsan csak tudott, visszatartott lélegzettel átsietett a folyosón az öltöz�be, ahol gyorsan magára kapta a zöld m�t�sruhát, a fehér gumicsizmát, letépte a celofánt egy pár vadonatúj gumikeszty�r�l, és felhúzta a kezére. Aztán feltette a maszkot, nem mintha ez kisz�rte volna a szagokat, de valamit azért segített.

Felkapcsolta a villanyt a teremben, ahol az Azonosítatlan N�i Holttest feküdt, s hirtelen mély szomorúság telepedett a lelkére. Mindig ezt érezte, amikor meglátott egy holttestet, melyr�l ráadásul nem lehetett tudni, hogy kicsoda. A test egy rozsdamentes fémasztalon feküdt leszakadt karját a lábai közé helyezték, élettelenül hátrasimuló hajfonatába kisebb köteg tengeri zöldmoszat ragadt bele. Geo odalépett a tetemhez, heves mozdulattal elhessegetett vagy fél tucat döglegyet s a bomlás b�ze mellett most még valami más is megcsapta az orrát. Tengeri só szaga. Ahogy óvatosan leszedte a hajról a belegabalyodott moszatokat, hirtelenjében kételyei támadtak, hogy valóban a tengerparton akar-e találkozni délután a húgával. Aztán megszólalt a hátsó kapucseng�. Megérkezett a temetkezési vállalkozó. Cleo vetett egy pillantást a biztonsági kamera képerny�jére, miel�tt kinyitotta volna az ajtót, majd maga is segédkezett az alkalomhoz ill�en sötét öltönybe öltözött két fiatalembernek kivinni a két el�készített holttestet az udvaron parkoló diszkrét, sötétbarna furgonba. A halottaskocsi elhajtott, Cleo gondosan bezárta a hátsó ajtót, és visszament a terembe. A sarokban álló szekrényb�l el�vett egy fehér, m�anyag hullazsákot és visszasétált a testhez, utálta a vízbe fúlt holttesteket ez volt a legnyomasztóbb munka a számára. Bizonyos id� elteltével a b�r pikkelyessé vált és zsírosán fénylett. Adipocere - így nevezte a jelenséget a szakterminológia. Az els� boncmester, akinél Cleo annak idején a szakmát kezdte, enyhén beteges csillogással a szemében sírviasznak mondta a jelenséget. A n� ajkát szemeit ujjait részben az arcát melleit vagináját lábujjait már kikezdték a halak és az apróbb rákok. Brutálisan megcsonkított mellei ráncosán lógtak le az emberi méltóságától megfosztott test két oldalán. Ki vagy te? - kérdezte Cleo magában, ahogy kinyitotta a zsákot és óvatosan eligazgatta a tetem alatt. Tegnap éjjel, amikor két egyenruhás rend�r, egy nyomozó és egy rend�r �rmester, valamint Ronnie Pearson halottkém jelenlétében megvizsgálták a holttestet els�re semmi jelét nem találtak annak, hogy a n� gyilkosság áldozata lett volna. Mindössze kisebb horzsolásokat fedeztek fel, melyek akár attól is keletkezhettek, hogy az illet� leesett a szörfr�l. Hozzá kell tenni azonban, hogy a holttest bomlása már meglehet�sen el�rehaladott volt, ami egyben azt is jelenthette, hogy a fontos nyomok már elenyésztek. A halottkém mindenesetre indokoltnak látta a boncolás elrendelését, f�ként az

azonosítás érdekében. Az id�pontot hétf�re t�zték ki. Cleo újra alaposan átvizsgálta a tetemet, megnézte a nyakat, nincs-e nyoma fojtogatásnak, szemügyre vette a test felületét, nem lát-e valahol golyónyomot. A vízb�l kiemelt testeknél egy id� után az életkort nehéz megállapítani, Cleo mindenesetre huszonöt és negyven év közöttire saccolta a n� korát. Vízbe fúlt úszó lehetett, vagy talán egy csónakból esett ki? Netán egy öngyilkos? De az is lehetséges, hogy súlyt kötve a lábára, a tengerbe dobták, s a test id�vel elszabadult a nehezékr�l, habár az ilyen esetek eddig inkább férfiakkal fordultak el�. Vagy megint egy a több ezer elt�nt személy közül, akiknek minden évben nyoma vész? Cleo óvatosan felemelte a leszakadt kart, és áthelyezte a másik, üres fémasztalra. Majd gyengéden átfordította a testet a hasára, hogy a hátát is megvizsgálja. E pillanatban halk kattanást hallott az épületen belülr�l. Felkapta a fejét és fülelt pár másodpercig. Mintha a bejárati ajtó nyitódott-csukódott volna.

60. fejezet Sandy! - ordította Grace. - SANDY! A n� gyorsan távolodott. Mit távolodott fejvesztve rohant! Sima fehér póló volt rajta, kék biciklisnadrág, edz�cip� s egy övtáska. Grace utána vetette magát, s látta, amint a n� átverekszi magát egy zsivajgó gyerekcsapaton. Kikerült két egymást kerget� schnauzert majd egy elegáns úrlovast s egy hosszan kígyózó nordic-walkin-got �z� matrónákból álló csoportot. Roy most már bánta a megivott sört Patakokban csorgott az izzadság az arcáról, belefolyt a szemébe, alig látott. Két gördeszkás srác közeledett felé. Grace jobbra mozdult. Azok is ugyanabba az irányba. Balra korrigált - �k is. Megint jobbra, de a lába beakadt egy kiálló ágba, s a faágat maga alá gy�rve orra bukott - T’schuldigen! - szabadkozott az egyik srác, egy magas tinédzserfiú, s aggódva állt fölötte. A másik letérdelt, és kinyújtotta a kezét. - Semmi baj - kapkodott leveg� után Grace. - Maga amerikai?

- Angol. - Igazán sajnálom. - Semmi baj, rendben vagyok, köszönöm. Az én hibám volt - mondta Grace, elfogadta a kinyújtott kezet s hagyta, hogy a fiú segítsen fölállni. Ahogy felegyenesedett szeme máris Sandyt kereste. - Megvágta a lábát - mondta a másik fiú. Grace vetett egy pillantást a lábára.- a farmerja elszakadt, a bal sípcsontja vérzett de ügyet sem vetett rá. - Köszönöm, danke! - és kétségbeesetten nézett hol balra, hol jobbra. Sandy elt�nt. Az ösvény nyílegyenesen vitt tovább több száz méteren át a s�r� erd�n keresztül egy tisztás felé. De volt egy jobboldali elágazás is egy keskeny fémhídon át. A rohadt életbe! Öklével saját tenyerébe csapott. Gondolkozz! Vajon melyik irányba futott? Visszafordult a két gördeszkáshoz. - Elnézést, melyik a legrövidebb ösvény a legközelebbi úthoz? Egyikük a híd felé mutatott; - Erre a legrövidebb az út felé. S�t tulajdonképpen csak ez vezet oda. Grace megköszönte, átrohant a hídon, és igyekezett tudomást sem venni a lábában sajgó fájdalomról. Sandy nyilván kijáratot keres. Tömeget. Grace teljes erejéb�l futott tovább, kutyákat kerülgetett ágakat, napozókat, és közben egyfolytában a távolba meresztette a szemét, hátha meglátja a n� sz�ke haját Ott van! Profilból kapta el egy másodperce, az arcát nem láthatta tisztán, de ennyi elég volt � az, Sandy! Nem lehet más! És ha nem � lenne, akkor mi a fészkes fenének rohanna el�le? Grace futott tovább, kétségbeesetten próbálta elnyomni a lábában lüktet� fájdalmat. Ha már ilyen messzire eljött, akkor nem hagyja, hogy az utolsó pillanatban kicsússzon a kezei közül!

Hol vagy? Élesen villant a szemébe egy napsugár, majd alig száz méterre t�le egy autóbusz indult el az úton. Majd újabb villanás; ezúttal egy fényképez�gép vakuja, amint a busz mellett álló csoportból fotózott valaki. Sandy elt�nt A busz elhúzott, s Grace megint megpillantotta �t, jó száz méterrel maga el�tt. SANNNDDDDDDYYYYY! - Üvöltötte. Sandy egy pillanatra megtorpant, feléje pillantott, mintha azt kérdezte volna: nekem kiabálsz? Grace kétségbeesetten integetni kezdett, inaszakadtából rohant feléje, és közben egyfolytában kiabált Sandy! Sandy! Sandy! De a n� újra futásnak eredt, és elt�nt a kanyarban. Két lovas rend�r t�nt fel, Grace-nek egy pillanatra megfordult a fejében, hogy segítséget kér t�lük, de inkább rohant tovább, bár sejtette, hogy azok gyanakodva bámulnak utána. A távolban aztán megpillantott egy sárga épületet. A n� átrohant egy piros lámpánál, majd egy gyaloghídon, el az épület oldalánál parkoló buszok mellett. Végül megállt egy ott parkoló ezüst BMW mellett, s keresgélni kezdett a táskájában, nyilván a kulcsa után. Grace leveg� után kapkodva hirtelen ott állt mellette. - Sandy! - tört ki bel�le mámorosán. A n� feléje fordult, � is zihált, és mondott valamit németül. és ebben a pillanatban, ahogy Grace alaposabban szemügyre vette, rájött, hogy a n� nem Sandy. Nem, ez biztos, hogy nem �! A szíve leszakadt, mint egy lift, melynek elvágták a tartókábeleit. A profil ugyanaz, megszólalásig ugyanaz, de az arc szélesebb, laposabb, csúnyább. A szemét nem látta ugyan, mert a n� sötét napszemüveget viselt, de nem is kellett látnia. Ez nem Sandy! Nem az � szája; ez egy kicsi, vékony száj. Ez nem Sandy b�re, ez az arc tele van gyerekkori himl�hellyel. - Sajnálom..., nagyon sajnálom, igazán sajnálom!

Maga angol? - kérdezte a n� kedvesen mosolyogva. - Segíthetek valamiben? Közben megtalálta a kocsi kulcsát, megnyomta a távirányítót, s a zár kattant egyet. Kinyitotta a vezet� oldali ajtót, behajolt, s matatott odabent. Fémpénzek csörrenése hallatszott. - Sajnálom - Ismételte Grace. - Én... nos..., tévedtem..., összetévesztettem egy... ismer�sömmel. - Megfeledkeztem a parkolási id�r�l - magyarázta a n�, s a saját fejére paskolt, Jelezve, hogy mennyire szétszórt - Itt nagyon hamar büntetnek. Én meg csak két órát fizettem. - El�kapart egy maroknyi fémpénzt a keszty�tartóból. - Megengedi, hogy kérdezzek önt�l valamit, asszonyom? Járt ön itt.., úgy értem az Englischer Gartenben... csütörtökön? Nagyjából ugyanebben az id�ben? A n� vállat vont - Lehetséges. Ha ilyen az id�, gyakran lejövök - felelte, s egy pillanatra elgondolkodott. - Múlt csütörtökön? - Igen. A n� bólintott. – Biztosan. Igen, lent voltam. Grace megköszönte, és sarkon fordult. Ruhája átizzadva tapadt a testére. Jobb cip�jére vér szivárgott a sípcsontjáról. Nem messze Marcel Kullen bukkant fel, s tartott feléje. Grace teljesen összeomlott. El�húzta a mobilját, a füléhez emelte, miközben a n� a jegyautomata felé indult. Grace azonban ezúttal nem telefonált. Hanem fényképezett.

61. fejezet Cleo feszülten hallgatózott. Határozottan hallotta a kattanást. Félbeszakította a holttest átforgatását, gyengéden visszafektette a testet a hátára – Halló! - kiáltott, de a maszk letompította a hangját. Levette a szája el�l, és újra kiszólt hangosan: - Halló, ki van ott? Csend. Csak a h�t�kamrák halk zümmögése.

Komolyan félni kezdett. Nyitva hagyta volna a küls� ajtót? Nem, biztosan nem, sohasem fordult el� vele ilyenfajta feledékenység. Próbált logikusan gondolkodni. Amikor kinyitotta az ajtót, lehetséges, hogy a b�z miatt mégsem csukta be? Nem, semmiképpen sem lehetett ennyire ostoba. Mindig bezárta az ajtót, saját kez�leg. Persze, hogy most is bezárta! De miért nem válaszol az illet�, aki bejött? Mert az biztos, hogy van itt valaki. Lelke mélyén sejtette a választ, egy beteges figura osonhatott be, aki élvezetét leli a hullaházban. Régen elég sok ilyen eset volt, de a legújabb biztonsági rendszer, immáron jó tizennyolc hónapja, elijesztette �ket. Hirtelen eszébe jutott a biztonsági kamera, és felnézett a falra rögzített monitorra. Statikus fekete-fehér képet mutatott az ajtó el�tti térségr�l, a virágágyásról és a küls� téglafalról. Még a saját kocsija hátulja is belefért a képbe. Ebben a pillanatban halk ruhasuhogást hallott a folyosóról. Libab�r�s lett egész testén végigfutott a hideg. Agya lázasan dolgozott, mit is kellene most tenni. A polcon, a fiókos szekrény mellett volt egy telefon, de arra már nem volt id�, hogy odaérjen. Kétségbeesetten keresett valamit, amit fegyverként használhatna. Egy pillanatra abszurd ötletként még a holttest levált karja is felmerült benne, mint védekez� eszköz. Félelem járta át a talpától a feje búbjáig, úgy érezte, mintha valami fejfed�t viselne a koponyáján. A zizegés közelebb jött. Egy árnyékot látott mozogni a csempefal mentén. És akkor hirtelen dühbe csapott át a félelme. Akárki osont is be ide, semmi joga ahhoz, hogy itt tartózkodjon! Úgy döntött, nem hagyja magát megfélemlíteni egy átkozott beteges pszichopatától, aki élvezkedni akar a halottasházban. Az � halottasházában! Néhány gyors és határozott lépéssel elérte a fiókos szekrényt, el�kapta a legnagyobb trancsírozó kést s szorosan megragadva a nyelénél, odarohant a nyitott ajtóhoz. Ám ahogy odaért, iszonyú rémületére beleütközött egy magas figurába, aki narancssárga trikóban, halványzöld sortban állt ott és vasmarokkal ragadta meg Cleo mindkét karját. A kés csörömpölve zuhant le a csempézett padlóra.

62. fejezet Marcel Kullen a járdaszegély mellé húzódott a kocsival, és egy nagy, okkersárga épületre mutatott a szemközti sarkon. Roy Grace könyves kirakatot látott, s fölötte elegáns szürke bet�kkel a feliratot The Munich Readery. Alatta pedig: Second-Hand Books in English. - Csak meg akartam mutatni neked a könyvesboltot, amir�l beszéltem. Holnap bejövök kérdez�sködni - mondta a német nyomozó. Grace bólintott. Két nagy sört döntött le az imént, sült kolbászt evett savanyú káposztával és krumplival, és most alig tudta nyitva tartani a szemét az álmosságtól. - Sandy nagy könyvrajongó volt, ugye azt mondtad. Volt. A múlt id� használatára Grace felkapta a fejét. Nem szerette, ha Sandyról múlt id�ben beszélnek. De most nem helyesbített. Az igazság az, hogy � maga is egyre gyakrabban használta vele kapcsolatban a múlt id�t, még ha nem is szándékosan tette ezt, hanem valami tudatalatti késztetésnek engedelmeskedve. Grace hirtelen felélénkült - Igen, Sandy nagy könyvrajongó, mindig is az volt. Krimik, thrillerek, mindenféle misztikus regény. A biográfiákat is szerette, szívesen olvasott például a n�i felfedez�kr�l. Kullen sebességbe tette a kocsit és továbbhajtott. - Hogy is mondjátok angolul - fel a fejjel? Grace megpaskolta barátja vállát - Jó a memóriád! - Nos, akkor most bemegyünk a rend�rkapitányságra, és megnézzük az elt�nt személyek listáját. Van ott egy kedves kolléga, Sabine Thomas, rend�rtanácsos, � vezeti ezt az osztályt. Már vár minket. - Köszönöm - felelte Grace. - Ez igazán kedves t�le, hogy feláldozza a vasárnapját. Grace-re hirtelen megint rátört a rosszkedv. Az el�tte álló feladat súlyosan nehezedett a vállára. Nézte az üres utcákat, a kihalt üzleteket, a gyér forgalmat, a sétálókat. És arra gondolt, hogy Sandy tulajdonképpen bárhol lehet. Valamelyik lakásban a szemközti épület homlokzati fala mögött, egy elsuhanó autóban, bármelyik utcán a járókel�k között. És ez csak egyetlen város. Hány város, hány település van szerte a világon, és bárhol lehet, akit keres.

Megtalálta a könyökl�n a megfelel� gombot, és leengedte az ablakot. Fülledt, párás leveg� csapott az arcába. Az ostobaság érzése tört rá, amikor az üldözés után visszatért a söröz�i asztalhoz. Mostanra ez az érzés elt�nt ugyan, de mély reménytelenségnek adta át a helyét. Dick Pope telefonja után Grace sokáig abban a hitben ringatta magát, hogy valamiképpen ez az egész történet az Englischer Gartenhez köt�dik, és Sandyt meg is fogja találni ott. Hogy Sandy ott fogja várni �t és hogy Dick és Lesley Pope telefonja valójában egyfajta tapintatos üzenet a számára. Micsoda ostobaság! - Ha egyetértesz, egy kis kerül�vel útba ejthetjük a Marienplatzot, és megnézhetjük a Viktualienmarktot, ahol f�ként angolok vásárolnak. - Igen, ez jó ötletnek t�nik. - Utána pedig feljössz hozzánk, és bemutatom a családomat. Grace rámosolygott a barátjára, s azon t�n�dött, vajon Kullennek van-e fogalma arról, mennyire irigyli �t normális, hétköznapi családi életéért. E pillanatban megszólalt a telefonja. A kijelz�re pillantott. Magántelefonszám. Hagyta néhányat csörögni, közben habozott. Nyilván az otthoni nyomozás ügyében keresik, de most ez nagyon nem volt ínyére. Aztán gy�zött a lelkiismeret, és felvette a telefont. Glenn Branson volt a vonal túlsó végén. - Mi a helyzet? - Hol vagy most? - Münchenben. - Münchenben? Még mindig? - Alig pár órája érkeztem. - Mi a francot csinálsz ott tulajdonképpen?

- Ló után kajtatok. Neked! Hosszú csend a vonal túlsó végén. - Micsoda? - Aztán kisvártatva: - Ó, értem már! Nagyon vicces. Szóval München. Láttad az Éjjeli vonat Münchenbe cím� filmet? - Nem. - Carol Reed rendezte. - Nem láttam. De nem hiszem, hogy most filmekr�l kellene csevegnünk. - Jó, de a Harmadik embert csak láttad! Azt is � rendezte. - Ezért hívtál? - Nem - mondta Branson, miközben Kullen Grace felé hajolt, és egy elég ronda épületre mutatott. - Tartsd egy kicsit - mondta Grace, és befogta a mikrofont. - A Bierkeller, ahonnan Hitlert kidobták, mert nem fizette ki a számlát! - magyarázta Kullen - A pletyka szerint. - Ép? Adolf Hitler kricsmije mellett vagyok - tájékoztatta Grace Bransont. - Tényleg? Szerintem hajts tovább, van egy kis gondunk. - Ki vele? - Elég szar ügy. Tényleg mondhatom? - Csupa fül vagyok. - Fura a hangod. Beszívtál? - Nem - felelte Grace, és próbálta összeszedni magát - Kezdd már el. - Újabb gyilkosság történt. Sok a közös vonás Katie Bishop esetével. - Roy Grace hitelen kiegyenesedett, és a feje is kitisztult - Hogyhogy sok a közös vonás! - Egy fiatal n� az áldozat Sophie Harringtonnak hívják. Gázmaszkkal az arcán

találták meg. Grace gerincoszlopán jéghideg ujjak szaladtak végig. - Basszus! Mi van még? - Mit akarsz, mi legyen még? Van egy ötletem: pockolj haza, de rögvest! Elég nagy szükségünk van rád. - Ott van Murphy nyomozó. Tudja kezelni a dolgokat - Beugró színészn�. - Így is hívhatod. De szerintem inkább a kijelölt helyettesem, aki a távollétemben vezeti a nyomozást. - Tudod, mit mondtak annak idején arról a színészn�r�l, aki Greta Garbó helyett ugrott be? Grace próbált valamit az emlékezetébe idézni a nagy színészn� filmjeib�l, de mindhiába. - Nem tudom. Mit mondtak róla? - Azt, hogy Greta Garbó beugrója mindent tud, amit Greta Garbó, kivéve egyet: hogy mit�l lett Greta Garbóból Greta Garbó! - Ez igazán hízelg�. - Fogtad? - Fogtam. - Akkor rakd fel a seggedet a legközelebbi gépre! Alison Vosper már a kezében érzi a skalpodat. Fabatkát sem ér az a n� a szarkeverésével, rád viszont tényleg nagy szükségünk van. - Adtál enni Marionnak? - kérdezte Grace váratlanul. - Marion? - Az aranyhal! - Óh, a szentségit!

63. fejezet

Cleo kiáltani próbált, de nem jött ki hang a torkán. Tébolyultan küzdött, próbálta karjait kiszabadítani, a férfi arcát csak foltokban látta maga el�tt. Teljes er�b�l sípcsonton rúgta a férfit. És ekkor meghallotta a hangját. - Cleo! Fájdalmas nyöszörgés: - Geo! Én vagyok az! Minden rendben van! Tüskés fekete haj. A fiatat kellemes arcból döbbent tekintet mered rá. Laza narancssárga póló, fülhallgató a fülekben. - Óh, a fenébe! - sóhajtott fel Cleo. s abbahagyta a kapálózást. - Darren! A fiú nagyon óvatosan leengedte a karját, látszott rajta, hogy még mindig tart t�le, hogy Cleo esetleg belévágja a kést. - Jól vagy, Cleo? Cleo szíve úgy kalapált, mintha ki akarna ugrani a mellkasából. Tett egy lépést hátra, rámeredt kollégájára, majd a padlón hever� késre, aztán megint belenézett a dermedt barna szemekbe. - Szörnyen rám ijesztettél - suttogta kimerülten. Darren védekez�n felemelte a kezét, kivette a füléb�l a fülhallgatót, s hagyta lecsüngeni a fehér kábelen. Majd újra felemelte mindkét kezét, mint aki megadja magát. Egész testében remegett. - Ne haragudj? - szabadkozott Cleo remeg� hangon. - Ennyire ijeszt� vagyok? - nézett rá Darren �szinte megrökönyödéssel. - Én csak azt halottam, hogy nyílik az ajtó, aztán kattan egyet. Kikiabáltam, de nem jött válasz. Azt hittem, valami betolakodó… annyira megijedtem… - Heavy metált hallgattam - mutatott Darren a fülhallgatójára - bocs, de nem hallottalak. - Ne haragudj, megsérültél? - Hát, ami azt illeti, igen! De ne aggódj, túlélem - felelte Darren, s megmutatta a rúgás helyét a sípcsontján. - Ma reggel hirtelen eszembe jutott, hogy kint hagytuk azt

a hullát a folyosón, merthogy nem volt hely a h�t�kamrában. És ugye ebben a h�ségben... Hívtalak otthon is meg a mobilodon is, de ki volt kapcsolva. Úgyhogy végül úgy döntöttem, jobb, ha bejövök, és elintézem a dolgot. Cleo újra elnézést kért Darren vállat vont - Semmi baj, ne aggódj, csak éppen nem hittem volna, hogy a hullaházi munkához az önvédelmi sportok is hozzátartoznak. Cleo felnevetett - Tényleg nagyon sajnálom. De nagyon rohadt éjszakám volt, és... - Felejtsd el! Semmi baj. Cleo megint ránézett a vörös csíkra Darren sípcsontján. - Rendes t�led, hogy bejöttél. Köszönöm. - Legközelebb kétszer is meggondolom - felelte Darren tréfálkozva. - Lehet, hogy jobb lett volna, ha megmaradok az el�z� állásomnál. Az valamivel veszélytelenebb volt. Cleo felnevetett. Darren korábban hentessegédként dolgozott. - Rendes t�led, hogy feláldoztad a vasárnapodat. - Grillpartin voltam a barátn�m szüleinél - magyarázta Darren. De amióta itt dolgozom, valahogy nehezen viseli a gyomrom az ilyen sütéseket. - Nem vagy egyedül. A megégett hullák jutottak mindkettejük eszébe. Az ilyen áldozatok b�re általában megfeketedik, és mint a malacsült, ropogóssá válik. Cleo egyszer hallott róla, hogy a kannibál törzsek Közép-Afrikéban hosszú disznónak hívják a fehér embert. Tökéletesen értette, miért. Nem véletlen, hogy akik halottasházban dolgoznak, nem szívesen vesznek részt grillpartikon. Különösen akkor nem, ha disznóhús a menü. Nekiálltak Darrennel megfordították a hullát, és tüzetesen átvizsgálták a testfelületet, de nem találtak a háton tetoválást, anyajegyet vagy golyó ütötte nyomot. Némi megnyugvással becipzárazták a nejlonzsákot, és berakták a hullát a 17-es fagyasztóba. Holnap kerül sor a holttest azonosítására. Az áldozat ujjairól elt�ntek a könny� szövetek, így ujjlenyomatot nem tudnak venni. Az állkapocs sértetlen, a fogakról akadálytalanul tudnak mintát venni. A DNS-vizsgálat már egy hoszszabb folyamat lesz - át kell kutatni a számítógépes adtabázist, el kell küldeni a fotókat, a méreteket, a pontos leírást az elt�nt személyeket nyilvántartó osztályra. A Sussexi

Rend�rség felveszi majd a kapcsolatot mindazokkal, akiknek a családi vagy ismeretségi körében elt�nt személyr�l tudnak, s akire esetleg ráillik az áldozat leírása. Holnap reggel dr. Nigel Churchman patológus vezetésével megkezd�dik a halál okának felderítése. És ha bármilyen gyanús körülmény felmerülne menetközben, azonnal felfüggesztik az eljárást, s átadják a terepet Nadiuskának vagy dr. Theobaldnak, azaz a belügyi orvos szakért�knek. Addig azonban el�ttük áll egy napfényes vasárnap délután, s ezt Darren is és Cleo is igyekszik kihasználni. Darren távozott els�nek, beült kis, piros Nissanjába, hogy visszatérjen kétes élvezeteket tartogató grillpartijához. Cleo ott állt az ajtóban, és a lelke mélyén nagyon irigyelte a fiatalembert, aki tele lelkesedéssel mégiscsak egy boldog kapcsolatot tudhat magáénak csinos barátn�jével. Cleo arra gondolt, hogy maholnap betölti a harmincat. Szerette a munkáját, de aggódott is ugyanakkor. Gyerekekre vágyott, még miel�tt túl kés� lenne a szüléshez. De valahogy nem volt szerencséje a szerelemben. Roytól olyan sokat remélt! Igazán kedves, szeretetreméltó ember. De amikor már minden tökéletesnek látszott, nos, éppen akkor kellett el�kerülnie ennek az átkozott elt�nt feleségnek! Bekapcsolta a riasztót, kilépett az épületb�l, és bezárta az ajtót, közben abban reménykedett, hogy otthon talán üzenet várja Roytól. Odasétált kék MG-jéhez, ám útközben hirtelen megtorpant. A fekete vászontet�t valaki felhasította. Végig: a szélvéd�t�l a hátsó ablakig.

64. fejezet

A recepciós elébe tolt egy barnássárga formanyomtatványt. - Töltse ki, kérem, név, cím, többi adat - mondta fáradtan. A n� úgy festett, mint egy vitrinbe zárt múzeumi lelet, amelyet régóta elfelejtettek leporolni. Arcb�re fakósárga volt, régen láthatott napfényt, barna haja gondozatlanul csüngött az arcába, vállai, mint egy gy�rött függöny, melynek karikái összeakadtak a karnison. A Royal Sussex Megyei Kórház baleseti és sürg�sségi osztályán a recepciós pult fölött volt egy elektronikus kijelz�, melyen pillanatnyilag ez állt: VÁRAKOZÁSI ID�: 3 óra. Gondosan tanulmányozni kezdte az �rlapot. Név, cím, születési id�,

legközelebbi hozzátartozó. Külön rovatban kérdeztek rá az allergiára. - Minden rendben? - kérdezte a n�. Felemelte feldagadt jobb kezét - Nehéz így írni - mondta. - Kitöltsem magának? - Megoldom. Aztán ráhajolt a pultra, és az �rlapra bámult pár másodpercig. A feje zúgott, de igyekezett úrrá lenni a fájdalmán. Próbálta agyát gondolkodásra serkenteni, de valahogy nem ment. Hirtelen megszédült. - Nyugodtan üljön le, úgy könnyebb kitölteni. - MONDTAM, HOGY MEGOLDOM! - csattant fel hirtelen. Minden arc feléje fordult a váróban. Nem bölcs dolog, figyelmeztette magát. Nem bölcs dolog felt�nést kelteni. Sietve kitöltötte a személyi adatokat, majd amikor az allergia rovathoz ért, szellemeskedve beírta: „Fájdalom". De a recepciós, úgy t�nt, nem figyelt fel a megjegyzésre, amikor átvette a kitöltött �rlapot - Foglaljon helyet, kérem, hamarosan jön egy ápolón�, és megnézi magát. - Három óra múlva? - kérdezte. - Szólok nekik, hogy sürg�s - mondta a n� határozottan, és némi aggodalommal figyelte a különös férfit. Hosszú, loncsos barna hajú, s�r� bajszos, bozontos szakállas alak volt. Nagy, sötét szemüveget viselt, fehér ingéhez kötött mellényt, lötyög� szürke nadrágot vett fel, lábára pedig szandált húzott. Végül egy vérz� karú férfi és egy bekötött fej� id�sebb asszony közé ült le. A recepciós felvette a telefont. Az Id�milliárdos kivette a BlackBerryjét a tartójából, mely az övére volt csatolva, de miel�tt még bármit is kezdett volna vele, egy árnyék jelent meg fölötte. Kellemes külsej�, sötét hajú, jó negyvenes n� állt mellette. Kit�z�jén ez állt BARBARA LEACH - AMBULÁNS N�VÉR. - Helló! - mondta könnyedén. - Jöjjön velem, kérem! Egy kis helyiségbe léptek, ahol hellyel kínálta a férfit.

- Mi lenne a probléma? - A kezem. Felsértettem, miközben a kocsit bütyköltem. - Mikor történt? - Csütörtök délután - felelte a férfi némi tétovázás után. A n�vér alaposan szemügyre vette a sebet, majd összehasonlította a sérült kezet az egészségessel. - Úgy t�nik, elfert�z�dött - mondta. - Kapott mostanában tetanuszt? - Nem emlékszem. A n�vér újra megvizsgálta a sebet - Azt mondja, hogy autószerelés közben történt? - kérdezte elgondolkodva. - Egy régi tragacs. Próbálom felújítani. - Szólok a doktor úrnak, ezt miel�bb látnia kell. A férfi visszament a váróhelyiségbe, és újból a BlackBerryjével kezdett el foglalatoskodni. Rácsatlakozott a hálózatra, és megnyitotta a Google keres� programot. Ahogy feljött a nyitólap, beírta a címszót: MG TF. Ilyen kocsija van Cleo Moreynek. A kezébe nyilalló fajdalom és összevissza rajzó gondolatai ellenére kezdett kikristályosodni benne egy terv. Méghozzá egy eléggé jónak látszó terv. - Ez kurva jó! - tört ki bel�le hangosan, mert képtelen volt fékezni izgatottságát Aztán nyomban összehúzta magát, visszahúzódott a csigaházába. Megremegett. Ez annak a jele, hogy az Úr egyetért!

65. fejezet

Vonakodva ugyan, de Grace megkurtította müncheni tartózkodását, és sikerült átíratnia a jegyét egy korábbi járatra. Angliában egy nap leforgása alatt teljesen megváltozott az id�. Pár perccel hat után, amikor Grace kilépett Heathrow-n a gépb�l, s elindult a sokszintes parkolóház felé, már sötét fellegek gyülekeztek az égen, s hideg szél csapott az arcába. A hosszú, forró nyár szinte feledtette az emberrel, hogy Természet Anyának ilyen zord arca is van. Itt az �sz, a napok rövidülnek, aztán jön a tél, s szinte észrevétlenül elmúlt megint egy év. Grace kutya fáradtnak érezte magát, s azon t�n�dött, vajon elért-e valamit is ezen a hosszú napon azonkívül, hogy újabb fekete pontokat gy�jtött be Alison Vospernél. A parkolókártyát behelyezte az automatába, a sorompó felemelkedett. Ahogy gázt adott, a kocsi motorja mintha bágyadtabban pörgött volna a megszokottnál. Az egyik henger valószín�leg nem m�ködik. Akárcsak a gazdájánál... Szép napot Münchenben. Hívj fel, ha hazajöttél. Ahogy rátért az M25-ösre, beillesztette mobilját a m�szerfalra szerelt tartóba, és tárcsázta Cleót. Kicsöngött. Majd kissé elmosódottan meghallotta Cleo hangját; a háttérb�l dzsessz szólt. - Nos, Roy Grace f�felügyel� úr! Hol tanyázik jelenleg? - Most jöttem ki a Heathrow-ról. És te? - Én meg itt vagyok a kishúgommal az Archesnál, s éppen a harmadik, ó, nem is, az ötödik Tengeri Fuvallatot pusztítjuk. Fúj a szél rendesen, de remek dzsesszzenekar játszik. Gyere ide, és meglátod! - Tetthelyre kell mennem. Kés�bb? - Nem hiszem, hogy ma túl sokáig fenn leszünk! - Szóval ma nem vagy elérhet�? - A mának már vége. - Kés�bb megpróbálhatlak felhívni?

- Nem garantálom, hogy ébren leszek. De megpróbálhatod. Gyerekkorában a hove-i Church Road a brightoni bevásárlóközpont sötét hátországa volt, de az évek folyamán minden megváltozott a környéken. Egy csomó ismer�s üzlet neve elt�nt, helyettük újak költöztek ide. Ingatlanügynökségek tucatjai hirdettek el- és kiadó lakásokat, szinte minden épületre kitették a tábláikat. A 17-es számú ház sem tartozott a kivételek közé: egy Rand and Co. nev� ügynökség kínált egy két-hálószobás kiadó lakást. Az épület el�tt rend�r posztolt, s a járda egy részét rend�rségi kordonnal zárták le. Ismer�s járm�vek parkoltak az utcában. A b�nügyi helyszíneléshez használt furgon és számos kolléga kocsija állt dupla sorban a járda mellett, még jobban lesz�kítve az amúgy sem túl széles úttestet. És persze a riporterek hada a ház el�tt, közöttük a jó öreg Kevin Spinella. Grace feljebb húzott az Alfa Rómeójával, s a saroknál talált egy helyet, ahol leparkolt. Leállította a motort, s pár másodpercig elt�n�dött. Sandy. Az elmúlt órák eseményei. Most mihez kezdjen? Menjen vissza Münchenbe, s folytassa a keresést? Vagy tegye azt, amit Cleónak korábban megígért, hogy a hónap végén együtt elutaznak valahová, mondjuk New Orleansba, egy konferenciára? Nehéz kérdés. Ha Sandy valóban Münchenben van, akkor - ebben egészen biztos volt - meg tudja találni �t. Ez egy hülye nap volt, de pár óra leforgása alatt nem lehet csodát tenni. Viszont legalább belekezdett! Marcel Kullen jó szakember. Megbízható, és egészen biztos, hogy mindent megtesz érte. Ha visszamenne egy hétre Münchenbe, az bizonyosan eredményt hozna. Egy hét München, egy hét Cleóval New Orleansban. Ez nem rossz ötlet. Persze, ha Cleót is rá tudja venni. HA…! Ideje a soron következ� feladattal foglalkozni. A 17-es számú ház el�tt vártak rá a riporterek. Ahogy közelített a kapuhoz, már messzir�l kiabálták kérdéseiket. - A jelenlegi helyzetben nincs kommentár! - jelentette ki határozottan. Hirtelen Spinella perdült elé, s elállta útját - Már megint ezt játsszuk, f�felügyel� úr? - kérdezte halkan. - Mi az, hogy már megint? Spinella még halkabban folytatta: - Tudja, mire gondolok. Nem?

- Akkor nyilatkozom majd, ha saját szememmel láttam a helyszínt. - Semmi baj, f�felügyel� úr, ha maga nem, megteszi más - mondta Spinella tenyérbe mászón, és az orra hegyére mutatott.- Források! Grace egy pillanatra maga elé képzelte a riporter belapított orrát, szinte hallotta Spinella orrcsontjának reccsenését, ahogy az öklével találkozik, de aztán a józanabb utat választotta, félretolta a fickót, s aláírta a jelenléti ívet a kapuban posztoló rend�r listáján. Az �rmester tájékoztatta, hogy a legfels� emeletre kell mennie. Ahogy becsukta maga mögött a kaput, szimatolni kezdett a lépcs�házban. Csak penészszag, f�tt zöldségek szagával keveredve, régi épületek megszokott szaga, de a bomló test b�zét hál’ istennek nem érezte. Ez viszont azt jelenti, hogy nem sokáig feküdt itt a holttest Grace némi megkönnyebbüléssel látta, hogy a zárószalagokat mindenhová kifeszítették, a kiérkezett rend�röknek tehát helyén volt az eszük, így feltehet�en nem tettek tönkre bizonyítékokat. Ezt a hibát � maga sem akarta elkövetni, ezért el�húzta a mobilját és értesítette Kim Murphyt, hogy megérkezett, s itt van lent a lépcs�házban. Pár pillanattal kés�bb Murphy egy videokamerát tartva a kezében megjelent a lépcs� tetején, s vele jött a korán �szül�, rövid hajú Brendan Duigan f�felügyel� is. Ahogy Grace utóbb megtudta, Duigan volt az ügyeletes parancsnok a b�ntény bejelentésének id�pontjában. Azért értesítette Kim Murphyt, mert felt�n� hasonlóságot vélt felfedezni a Katie Bishop-féle gyilkossággal. Rövid kollegiális üdvözlés után Murphy lejátszotta Grace-nek a helyszínen készült videofelvételeket. Grace a kamera kis, hátsó képerny�jén nézte végig a videót. Oly sok év rend�ri munka után az ember azt gondolná, hogy ellenállóvá válik a borzalmakkal szemben, de ez a videofelvétel megint csak rácáfolt erre a naiv feltételezésre. Úgy látszik, vannak dolgok, melyekhez sohasem lehet hozzászokni. A kissé ugráló képsorokon el�ször a fehér köpenyes b�nügyi helyszínel�ket lehetett látni és Nadiuska De Sanchát, amint az ágy végénél térdel, majd a kamera végigpásztázta az alabástromszín� meztelen testet: egy hosszú barna hajú fiatal n� feküdt az ágyon arcán gázmaszkkal. Mintha csak a Katie Bishop holttestér�l készült felvételek kópiája pergett volna. Azzal a különbséggel, hogy Katie esetében dulakodásnak nem voltak nyomai. A kamera most olyan részleteket mutatott, melyek egyértelm�en azt igazolták, hogy ez

a fiatal n� egészen biztosan küzdött. Összetört tálak a padlón, az öltöz�asztal tükrének a szilánkjai, összetört parfümös üvegcsék törmelékei mindenütt, közvetlenül az ágy fehér fejlapja fölött, a falon vérfolt. A kamera most hosszasan elid�zött egy nyugágyakat ábrázoló absztrakt festményen, mely a padlón hevert, üveglapja szilánkokra tört. Brightonban sok gyilkosság történt az elmúlt években, de egyvalamit�l megkímélte a sors a várost: a sorozatgyilkosságtól. Eddig legalábbis. Odakintr�l egy kocsi riasztója hallatszott bíííp-biííp-bíiíp. Grace oda sem figyelt rá. A gyilkossági ügyekkel foglalkozó nyomozóknak tartott szimpóziumok jutottak eszébe, melyeket többnyire az Egyesült Államokban rendeztek. Próbálta felidézni a sorozatgyilkosságokról tartott szakel�adások közös tanulságait. Spinella - eddig legalábbis - tartotta szavát, s nem szivárogtatta ki a gázmaszkról szerzett értesülését. Az utánzás tehát valószín�tlen. Tisztán emlékezett az egyik el�adás azon pontjára, mely az adott közösségben a sorozatgyilkosság hírére elszabaduló pánikot taglalta. Nem vitás, hogy ezt célszer� megel�zni. Ugyanakkor a közösségnek joga van hozzá, hogy tudjon az ilyen súlyos b�ncselekmény megtörténtér�l, s�t a megel�zéshez szükség is van az információ közzétételére. Grace Duigan f�felügyel�höz fordult - Mit tudunk pillanatnyilag? - Nadiuska becslése szerint a fiatal n� körülbelül két napja halhatott meg. - Tudjuk már a halál okát? - Igen. - Kim Murphy el�retekerte a videofelvételt, és ráközelített az áldozat torkára. Sötétvörös csík szaladt körbe a nyakon, alighanem zsineggel történt fojtogatás egyértelm� nyoma, mely egy pillanatra még élesebben látszott, ahogy egy rend�rségi fotós vakuja megvilágította. - Akárcsak Katie Bishopnál - jegyezte meg Kim. - Tehát sorozatgyilkossal van dolgunk, bárhogy is írjuk körül a dolgot – vonta le a tanulságot Grace. - Amit eddig láttam, annak alapján túl korai lenne még bármit is mondani, Roy - felelte Duigan. - És ami azt illeti, jómagam nem vagyok kifejezetten a sorozatgyilkosságok szakért�je. - Akkor már ketten vagyunk így - mondta Grace, és mélyen elgondolkodott.

Két csinos n� megölése ugyanazzal a módszerrel huszonnégy órás különbséggel. - Mit tudunk a n�r�l? - A neve, ha minden igaz, Sophie Harrington - felelte Murphy. - Huszonhét éves volt, és egy filmprodukciós irodánál dolgozott, Londonban. Nemrég beszéltem telefonon egy Holly Richardson nev� fiatal n�vel, aki a legjobb barátn�jének mondja magát. Tegnap folyamatosan próbálta utolérni Sophie-t telefonon, mert úgy volt, hogy együtt mennek el egy esi partira. Holly péntek délután öt körül beszélt vele utoljára. - Ez nagy segítség - mondta Grace. - Annyit legalább tudunk, hogy ekkor még élt Kihallgatta már valaki Holly Richardsont? - Nick éppen úton van hozzá. - És nyilvánvaló, hogy Ms. Harrington felvette a harcot - tette hozzá Duigan. - Igen, a helyszín erre utal - er�sítette meg Grace. - Nadiuska talált valamit az egyik nagylábujj körme alatt. Egy kis darab húst. Grace-ben felszökött az adrenalin. - Emberi húst? - Úgy fest a dolog. - Lehet, hogy dulakodás közben hasította ki a támadójából? - Igen, elképzelhet�. E pillanatban Grace memóriája élesen kivetítette Brian Bishop sérült kezét - DNS-tesztet kérek a szövetdarabról, de azonnal. Gyorstesztet! Ahogy ezt kimondta, máris kezében volt a mobilja, s hívta Linda Buckleyt, a családvédelmi összeköt�t. - Hol van most Bishop? - Az anyósával és az apósával vacsorázik. Visszajöttek Alicantéból - válaszolta Linda. Grace elkérte a címet, és hívta Branson mobilját. - Helló, öregfiú, mi a dörgés?

- Mit csinálsz most? - Egy rohadtul egészséges vegetáriánus cannelonit tömök magamba, melyet a frigódban találtam, hallgatom a hülye zenéidet és bámulom az antik tévédet. Jóember, miért nincs neked széles képerny�d, mint a bolygó összes többi emberének? - Tedd félre most ezeket a gondokat! Meló van! - mondta Grace, és bemondta a címet.

66. fejezet A csendet futólag megtörte a teáskanál csilingelése, ahogy Moira Denton megkavarta a teáját gyöngyház csészéjében. Brian Bishop sohasem kedvelte igazán anyósát és apósát. Már csak azért sem, mert tudta, hogy a házaspár egymással sem igazán jön ki. Mindig eszébe jutott róluk egy mondás, amit valaha hallott: vannak, emberek, akik csendes kétségbeesésben élik le az életüket. Ennél kifejez�bben aligha lehetne leírni Frank és Moira Denton kapcsolatát, vélekedett róluk. Frank örökös vesztes volt, rendíthetetlen magabiztossággal bukta el egyik üzleti vállalkozását a másik után. Brian legutóbb egy kisebb lengyelországi biznisz nekibuzdulását támogatta, egy biodízelüzemet. Inkább családi szolidaritásból, semmint abban a hitben, hogy a befektetése valaha is megtérül. A vállalkozás természetesen ugyanúgy gallyra ment, mint bármi, amihez Frank hozzányúlt. Frank hetvenfelé járt és csak mostanában kezdett látszódni rajta a kor. Hosszúra növesztett haját valami rettenetes narancssága hajfestékkel színezte, bal szemhéja lomhán megereszkedett, olyan benyomást keltve, mintha folyton félig lehunyva tartaná. Régebben Brian-nek az apósáról egy nyájas, bohém kalóz jutott eszébe, de most, ahogy Frank magába roskadtan ült a karosszékében, a kis túlf�tött lakásban, borostásan, fésületlenül, gy�rött fehér ingben, nem volt más, mint egy szomorú, megtört öregember. Konyakospohara érintetlenül ált egy üveg Torres 10 Gran Reserva mellett. Moira vele szemben ült, a faragott kávézóasztal másik oldalán. A kisasztalon az Argus tegnapi száma hevert a borzalmas szalagcímmel. Moira, férjével ellentétben, sokat adott a külsejére, és ez meg is hozta gyümölcsét. Hatvanas éveinek közepén járva kifejezetten csinos asszonynak nézett ki, s még csinosabb lehetett volna, ha nem hagyja, hogy arcvonásain eluralkodjanak a keser�ség ráncai. Feketére festett haját tetszet�s kontyba t�zte, arcát diszkréten kisminkelte, egyszer�, laza fels�részt, tengerészkék szoknyát, lapos sarkú, fekete cip�t viselt. A tévé be volt kapcsolva, de a hangot levették, a képen egy amerikai jávorszarvas futott keresztül a mez�n. Mivel a Denton házaspár ideje nagy részét

újabban Spanyolországban töltötte, Angliát még a tikkasztó nyári h�ség közepette is elviselhetetlenül hidegnek találták. Ezért most is f�töttek, az ablakokat pedig szigorúan zárva tartották. Brian egy zöld bársony karosszékben ült és er�sen izzadt. Harmadik San Miguel sörét kortyolgatta, gyomra korgott, noha Moira nemrég tálalta fel az ételt. Alig nyúlt hozzá a hideg csirkéhez, a salátához és a desszertnek kínált szeletelt �szibarackhoz. Nem volt étvágya. És a társalgáshoz sem volt túl nagy kedve. Többnyire csak csendben üldögéltek azóta, hogy pár órája feljött hozzájuk. Mindössze azt beszélték meg, hogy Katie-t temessék-e vagy hamvasszák. Brian sohasem beszélt err�l a feleségével, Moira azonban ragaszkodott a hamvasztáshoz. Aztán a búcsúztatással kapcsolatos teend�k kerültek szóba - Frank és Moira tegnap látták a holttestet a hullaházban, miután a halottkém engedélyt adott rá. A beszélgetés ennél a pontnál könnyekbe fúlt. A szül�ket - teljesen érthet�en - sokkolta lányuk halála. Katie az egyetlen gyermekük volt, de több annál, az egyetlen kapocs kettejük életében - nélküle már régen elváltak volna. Egy rossz emlék� közös karácsonyon, amikor Moira túl sok pezsg�t ivott, amit Baileys-zel alaposan megfejelt, s ezért jócskán elázott, elárulta Briannek, hogy kizárólag Katie kedvéért volt hajlandó visszafogadni Franket a n�ügyei után. - Jó a sör, Brian? - kérdezte Frank. Kissé affektálva beszélt, így próbálta leplezni alacsony származását. Moira is hasonló mesterkéltséggel ejtette a szavakat, kivéve, ha túl sokat ivott, mert ilyenkor el�tört bel�le a hamisítatlan lancasteri tájszólás. - Igen, ízlik, köszönöm. - Direkt neked hoztuk Spanyolból. Min�ség! - magyarázta Frank Denton váratlanul felélénkülve, s magasba emelte a mutatóujját. - Nagyon olcsó ország - étel, ital, sörök! Vannak fejlettebb részei, de a lehet�ségek még mindig nagyok, feltéve, ha az ember tudja, mit akar csinálni. Brian gyanította, hogy Katie apja a gyász ellenére valami újabb üzleti tervvel akar el�hozakodni. Jól sejtette. - Az ingatlanárak minden öt évben megduplázódnak, Brian. Csak ki kell szúrni a megfelel� helyet. Olcsón tudsz építkezni, és a spanyol melósok nagyon hatékonyan dolgoznak Kiszimatoltam egy fantasztikus lehet�séget Alicante másik végében. Állítom neked, Brian, tuti aranybánya!

Ha valamihez végképp nem f�lött a foga Briannek, az egy újabb hagymázas ötletelés Frankt�i, aminek a vége ezerszázalékos biztonsággal megjósolható. A gyászos csend most kapóra jött - legalább elmerülhetett saját gondolataiban. Mikor újra belekortyolt a sörébe, észrevette, hogy csaknem kiürítette az üveget óvatosnak kellett lennie - tudta jól -, hiszen mit szól majd a családvédelmi összeköt�, aki odalent a kocsiban várakozik rá, ha megérzi rajta az alkoholszagot. - Mit csináltál a kezeddel? - kérdezte Moira váratlanul, miközben a friss, fehér tapaszra nézett. - Ó..., csak beütöttem..., ahogy szálltam ki a kocsiból - felelte Brian kitér�en. E pillanatban megszólalt a kapucseng�. A Denton házaspár egymásra nézett, Frank feltápászkodott, és kicsoszogott az el�szobába. - Nem várunk senkit sem - mondta Moira Briannek. Kisvártatva Frank visszajött a szobába. - A rend�rség - mondta, és furcsa pillantást vetett a vejére. - Elindultak fölfelé - tette hozzá, és továbbra Brianre bámult, mint akinek az imént az el�szobában ötlött az estébe egy baljós gondolat. Brian azon t�n�dött, vajon mondhatott valami mást is a rend�rség a kaputelefonban, amit�l az öregember hirtelen így megváltozott?

67. fejezet A tanúkihallgató helyiségben Glenn Branson bekapcsolta a hang- és képrögzít�t, és tisztán, érthet�en bemondta: - Augusztus 6. vasárnap, huszonkét óra húsz perc Grace f�felügyel� és Branson nyomozó �rmester interjúja Mr. Brian Bishoppal. A f�kapitányság kihallgatóterme kezdett nyomasztóan ismer�s hellyé válni Bishop számára. S�t, már az odavezet� utat is unta; a folyosói falakra kifüggesztett oktatótáblákat, a diagramokat, aztán a nyitott, közös irodahelyiséget, s végül az apró kihallgatóhelyiséget a három piros karosszékkel. - Befejezték a kutatást a házamban? - kérdezte, ahogy mindhárman leültek. - Mikor mehetek haza végre?

- Attól tartok, pár napig még várnia kell - felelte Grace. - Mindenesetre köszönöm, hogy bejött ma este. Elnézését kell kérnem, amiért megzavartuk a vasárnap estéjét - Hát, ez már kezd viccessé válni - felelte Bishop epésen. Aztán csaknem kicsúszott a száján, hogy tulajdonképpen hálával tartozik nekik, amiért megszabadították Frank legújabb üzleti tervének a végighallgatásától. - Mi újat tudnak mondani az üggyel kapcsolatban? - Sajnálom, de pillanatnyilag nincs új fejlemény. A DNS-analízis holnapra készül el, és akkor vélhet�en többet fogunk már tudni. De lenne pár kérdés, ami az eddigi nyomozásunk kapcsán merült fel, s ha megengedi, ezeket tennénk most fel. - Folytassa! Grace felfigyelt Bishop ingerlékenységére. Érezhet� változás következett be a magatartásában a legutóbbi kihallgatás óta, amikor még a méla beletör�dés jellemezte a férfit. De Grace azt is tudta, hogy az ilyesminek nem szabad túl nagy jelent�séget tulajdonítani. A düh természetes velejárója a fájdalomnak, és a gyászoló személy adott esetben, bárkibe belemar, aki a közelében van. - Kezdhetnénk azzal Mr, Bishop, hogy elmagyarázza nekünk üzleti tevékenysége lényegét? - A cégem logisztikai rendszerekkel foglalkozik. Szoftvereket gyártunk és telepítünk. Tevékenységünk magja a listázás. - Listázás? - Grace látta, hogy Branson is meglep�dik. - Mondok egy példát. Egy repül�gépnek adott id�ben el kellene startolnia Gatwickr�l, de valami miatt - technikai nehézség, id�járás, bármi - az indulás másnapra csúszik. A légitársaság hirtelen egy rakás problémával kénytelen szembenézni: háromszázötven utast kell elszállásolnia éjszakára, gondok lesznek a csatlakozásokkal, a személyzet id�beosztásával némelyek túllépik az engedélyezett szolgálati id�tartamot, gondoskodni kell az étkeztetésr�l s a kompenzációkról. Egy csomó utast át kell rakni más járatokra, hogy elérhessék a csatlakozásaikat. És folytathatnám. - Szóval ön számítógépes szakember? - Én üzletember vagyok. De igen, igaza van, otthon vagyok a komputeres technikában. Kognitív tudományokból diplomáztam a Sussexi Egyetemen.

- És gondolom, sikeres a vállalkozása? - Tavaly felkerültünk a Sunday Timesban a leggyorsabban növekv� brit cégek százas listájára - felelte Bishop alig leplezett büszkeséggel. - Remélem, ez az ügy nem veti vissza az üzletet - Most már teljesen mindegy - válaszolta Bishop komoran. - Mindent Katie-ért tettem. Én... - elcsuklott a hangja, s arcát zsebkend�jébe temette. Majd hirtelen kirobbant bel�le: - Kérem, kapják el azt a gazembert! Azt a mocskos, alávaló... - szavai zokogásba fulladtak. Grace várt néhány pillanatig, majd megkérdezte: - Szeretne inni valamit? Bishop tagadóan rázta a fejét, s tovább zokogott. Grace várt, amíg megnyugszik. - Sajnálom - mondta Bishop szemeit törölgetve. - Nem kell szabadkoznia, uram - mondta Grace, és valamivel több id�t hagyott, hogy a férfi megnyugodjon. Majd újra megszólalt - Hogyan jellemezné a feleségével való kapcsolatát? - Szerettük egymást. Jó kapcsolat volt. Úgy gondolom, kiegészít.. - elakadt a hangja, majd megint nekirugaszkodott: - Kiegészítettük egymást - Veszekedtek valamiért az utóbbi id�ben? - Nem, �szintén szólva, semmi ilyen nem volt köztünk, - Volt valami, ami esetleg bosszantotta a feleségét? Ami zavarta - Azonkívül, hogy lenullázta a hitelkártyáit? Grace és Branson udvariasan elmosolyodott, jelezve, hogy mindketten értik a humort. - Elmondaná, kérem, hogyan telt a mai napja? - váltott témát Grace. Bishop leengedte a zsebkend�jét - Hogy mit csináltam ma?

- Igen. - Reggel az e-mailjeimet próbáltam rendezni. Felhívtam a titkárn�met, és átnéztük azokat a programokat, amelyeket le kell mondanom. Úgy volt, hogy szerdán az Egyesült Államokba utazom, egy ügyféllel lett volna találkozóm Houstonban. Lemondtam a találkozót. Utána együtt ebédeltem egy barátommal és a feleségével, dél körül értem hozzájuk. - Tudják igazolni? - Jézusom, hát hogyne! - Van ez a kötés a kezén... - A barátom felesége ápolón�, s úgy gondolta, nem árt, ha beköti - felelte Bishop, és megrázta a fejét - De mi ez már megint? Újra a spanyol inkvizíció? Branson védekez�n maga elé emelte mindkét kezét - Csakis az ön egészsége miatt aggódunk, uram. Az emberek ilyen sokkhatás alatt gyakran elvétenek dolgokat. Pusztán ennyir�l van szó. Grace ennél a pontnál szívesen elmondta volna Bishopnak, hogy a taxisof�r, aki elvitte �t, tisztán emlékezett Bishopra, de semmi olyasmit nem látott, hogy Bishop megsértette volna magát. De jobb egyel�re szárazon tartani a puskaport - Már csak pár kérdés, Mr. Bishop, s be is fejeztük - mosolygott Grace biztatóan, de a másik sötéten nézett vissza rá. - Az a név, hogy Sophie Harrington, mond önnek valamit? - Sophie Harrington? - Egy fiatal hölgy, aki Brightonban él, és Londonban dolgozik egy filmprodukciós irodánál. - Sophie Harrington? Nem! - felelte Bishop határozottan. - Nem, nem ismerem. - Soha nem is hallott err�l a fiatal hölgyr�l? - makacskodott Grace. A férfi habozott, s ezt mindkét nyomozó azonnal észrevette. - Nem, nem hallottam róla. Bishop hazudik, Grace ezt azonnal tudta. A szeme kétszer is jobb oldalra

mozdult! - Kellene ismernem? - kérdezte tapogatózva. - Nem - felelte Grace. - Csak azért kérdezzük, hogy minden szálat elvarrhassunk. Az utolsó, amir�l ma kérdezni szeretném önt, az egy életbiztosítás, melyet ön Mrs. Bishop nevére kötött. Bishop tagadóan rázta a fejét, és úgy t�nt, �szintén meglep�dött. Vagy remekül játszotta a szerepét. - Hat hónappal ezel�tt, uram - mondta Grace. - Ön kötött egy hárommillió fontra szóló életbiztosítást a felesége nevére a HSBC banknál. Bishop bárgyún vigyorgott, és hevesen rázta a fejét - Semmiképpen. Sajnálom, de én nem hiszek az életbiztosításokban. Soha életemben nem kötöttem életbiztosítást. Grace t�n�dve vizsgálgatta a férfi arcát néhány pillanatig. - Jól értettem, uram? - szólalt meg aztán. - Ön azt állítja, hogy nem kötött életbiztosítást Mrs. Bishopra? - Abszolút nem! - Ezt könnyen ellen�rizheti. Javaslom, vessen egy pillantást a bankszámláira! Minden hónapban levonják a díjakat. Bishop rázta a fejét, és nagyon meglepettnek látszott. Ebben a pillanatban, a szemmozgásából ítélve Grace úgy látta, hogy a férfi nem hazudik. - Nos, itt hagyjuk abba. Többet egy szót sem vagyok hajlandó mondani! - jelentette ki Bishop. - Egyetlen szót sem, az ügyvédem jelenléte nélkül. - Azt hiszem, ezt okosan teszi, uram.

68. fejezet Pár perccel kés�bb Roy Grace és Glenn Branson a Sussex Ház el�tt álltak, és nézték, ahogy Bishop sötétvörös Bentleyje elt�nik a kanyarban. - Na, öregfiú, ehhez mit szólsz? - kérdezte Branson.

- El�ször is azt, hogy igyunk valamit! A patchami Black Lion söröz�be hajtottak, és a bárpulthoz mentek. Grace rendelt egy Guinnesst a barátjának, saját magának pedig egy nagy Glenfiddich-et kért jéggel. Aztán letelepedtek az egyik bokszba. - Nem igazodom ki ezen a fickón - mondta Grace. - Dörzsölt pasas. Hidegfej�. És az az érzésem, hogy ismerte Sophie Harringtont. - A szeme? - Láttad? - kérdezett vissza Grace, örömmel nyugtázva, hogy neveltje végre tanult t�le valamit - Ismerte. Grace ivott egy korty whiskyt és kotorászni kezdett a cigarettája után. A pokolba is! Még egy év, és a söröz�kben is megtiltják a dohányzást. Majd akkor leszokik. Odament az automatához, és vett magának egy doboz Silk Cutot. Letépte a celofánt, kivett egy cigarettát, majd visszament a bárpulthoz, hogy a csinos, fiatal mixern�t�l tüzet kérjen. Mélyen leszívta az els� slukkot, kiélvezve minden másodpercet, ahogy a füst átjárta a légútjait. - Le kéne szoknod! Árt az egészségnek. - Az élet árt az egészségnek - felelte. - Mindenkit megöl. Branson hirtelen elkomorult - Most mondd meg! Az a golyó. Egy hüvelykkel arrébb megy, és a gerincemnek annyi. Tolószékben élném le a hátralev� éveimet - mondta, megrázta a fejét, és jól meghúzta a söröskriglit. - Átmegy az ember ezeken a borzalmakon, és akkor ahelyett, hogy egy szeret� feleség gondoskodna rólad, mi vár otthon? Á, szar ez az egész! El�rehajolt, s tenyerébe temette az arcát. - Szerintem egyszer�en csak vegyél neki egy lovat! - mondta Grace vigasztalón. Branson nem felelt. - Nem tudom, mennyibe kerül egy ló meg a fenntartása, de a sebesülésedért kártérítést fogsz kapni - elég sok pénzt. Biztos, hogy futja bel�le egy lóra.

- A fiatal mixern�, aki az imént tüzet adott Grace-nek, váratlanul ott termett az asztaluknál. - Hozhatok még valamit? Hamarosan zárunk. Grace rámosolygott - Köszönjük, semmit sem. Aztán barátian átkarolta Branson vállát. - Tudod, mi a röhejes? - folytatta a kesergést Branson. - De lehet hogy ezt már mondtam neked. Azért léptem be a rend�rséghez, hogy a gyerekeim büszkék legyenek rám. Most meg attól is el vagyok tiltva, hogy esténként egy jóéjtpuszit adjak nekik. Grace kortyolt a whiskyjéb�l, és újabb cigarettára gyújtott. Ez is jólesett, de már nem annyira, mint az els�. - Figyelj rám, ismered jól a törvényt. Ezt nem teheti meg veled - mondta Grace, majd a hosszú bárpult felé nézett. Rábámult a fejjel lefelé lógó üvegekre, a mögöttük csillogó tükörre, az üres bárszékekre és a kiürült asztalokra. Hosszú napja volt. Nehéz elhinni, hogy délben még egy müncheni tó partján ebédelt. - Te! - kapta fel a fejét Glenn Branson hirtelen. - Még meg sem kérdeztem, mi volt Münchenben! - Semmi - válaszolta Grace csüggedten. - Abszolút semmi. - Ne kövesd a példámat Roy! Ne kúrd el a dolgot! Hidd el, nagy mázlid van Cleóval. Légy kedves hozzá, és becsüld meg! Csodás teremtés, de tényleg! Cleo teljesen össze volt törve, amikor Grace éjjel fél tizenkett�kor megérkezett a ház kovácsoltvas kerítéséhez. - Szükségem van a segítségedre! Úristen, hogy én milyen peches vagyok! - mondta a kaputelefonban Cleo. Mint amikor felhúzzák egy pisztoly ravaszát éles kattanással nyílt ki az elektromos zár. Grace belépett, s a sápadt neonfényben megindult a ház felé. Ahogy közelebb ért kinyílt a bejárati ajtó. Cleo mellett, mint valami hatalmas tengeri rák mutánsa, egy kék kocsitet� volt Grace megpróbált meghitt csókot adni Cleónak, de Cleo az arcát tartotta oda, jelezve, hogy a haragja még nem múlt el. - A kocsim kemény teteje. Valami rohadt gazfickó ma felhasította a vászontet�met. Segítenél felrakni?

Grace majd összerogyott, ahogy megemelte a tet�t - Neked nem esett bajod? - kérdezte többször is, ahogy nagy nehezen kiegyensúlyoztak a borzalmasan nehéz karosszéria-elemmel. Nem esett jól neki Cleo fagyossága. - Sokkal könnyebb, mint egy holttest - mondta Cleo kitér�en, miközben csaknem hanyatt esett a nehéz tárgy cipelése közben. Lebotorkáltak a sötét, csöndes utcán, elmentek Grace Alfa Rómeója mellett, míg végül odaértek Cleo MG-jéhez. Lihegve tették le a tet�t a földre. Grace megvizsgálta a szétszaggatott vászontet�t. - Rohadtak! - mondta. - Hol történt? - Ma délután a halottasháznál. Nincs értelme megjavíttatni, újra megrongálnák. Remeg� kézzel kereste meg a kocsi távirányítóját, kinyitotta az ajtót, és bemászott, hogy leengedje a vászontet�t, izzadva, káromkodva, küszködve próbálták a helyére illeszteni a nehéz tet�elemet. Minden erejükkel a feladatra összpontosítottak. Egyikük sem vette észre, hogy nem messze t�lük egy sötét alak áll az egyik kapualjban, és elégedetten vigyorogva figyeli a küszködésüket.

69. fejezet Roy Grace a hétf�t a hét harmincas értekezlettel kezdte az irodájában Kim Murphy, Brendan Duigan, Joe Tindall és Glenn Branson társaságában. Eleanor, a titkárn�je is ott volt. Duigan egyetértésével, fel órával eltolták a reggeli és az esti értkezlet kezdési id�pontját, így Grace ett�l kezdve a Murphy-féle csoport tanácskozásán is elnökölhetett. Ma reggel viszont ügy döntöttek, hogy közös értekezletet tartanak. Röviddel nyolc el�tt Grace lement a második kávéjáért, s amikor visszatért a szobájába, letöltötte a telefonjáról az Englischer Gartenben tegnap készített fotókat, majd írt egy e-mailt Dick Pope-nak, aki, ha minden igaz, nyári szabadsága után ma kezd el dolgozni. Dick, ezt a n�t láttátok múlt héten az Englischer Gartenben? Roy.

Aztán alaposan megnézte még egyszer a teljes méretre kinagyított fotókat a képerny�n, majd csatolta az e-mailhez, és elküldte az összeset. Ezután Marcel Kullennek írt egy újabb e-mait, és ahhoz is mellékelte ugyanazokat a fotókat. A telefonján már Münchenben megmutatta a képeket német kollégájának, de a számítógép képerny�jén mégiscsak más. Utána el�vette az eseménynaplót és átfutotta az éjjel történtek listáját. A vasárnap éjszakák viszonylag nyugodtabbak szoktak lenni, eltekintve a közúti balesetekt�l - a hétvége alatt kimerült autósok hazafelé tartva gyakran figyelmetlenül vezettek. Volt pár kisebb incidens, utcai verekedés, egy id�sebb járókel� bántalmazása, egy házi perpatvar Patchamben és még néhány hasonló eset. Semmi olyan, amit összefüggésbe lehetne hozni Katie Bishop vagy Sophie Harrington megölésével. Elküldött pár további e-mailt majd elkérte a nyolc harmincas értekezlet anyagát Eleanortól, és elindult a tanácskozóterem felé, ahol a két csoport tagjai - összesen több mint negyvenen - várakoztak rá. Bevezet�jében elmagyarázta, miért tartották szükségesnek a második csoport létrehozását és közölte, hogy a továbbiakban Kim Murphy a közvetlen felel�s a Katie Bishop-féle ügyért míg a másik nyomozást Sophie Harrington megölése ügyében Duigan nyomozó vezeti. A két csoport munkáját személy szerint � hangolja össze, tehát a két nyomozás els� számú vezet�je továbbra is � marad. Ezután közötte az egybegy�ltekkel, hogy levetítik a Sophie Harrington lakásán készült videót majd mindkét nyomozás állását ismertetik, hogy a nyomozók friss információkkal rendelkezzenek a másik csoport munkájáról. A vetítés végén rövid csend következett melyet végül Norman Potting tört meg, aki az asztalra támaszkodva ült gy�rött pecsétes vászonöltönyében. - Úgy t�nik, olyan gyilkost keresünk, akinek büdös a lába - dörmögte, majd önelégült vigyorral az arcán nézett körbe. Egy ember volt, aki visszamosolygott rá, Alfonso Zafferone. De � sem jó kedvében, sokkal inkább szánalomból - Köszönöm, Norman - mondta Grace h�vösen, és bosszantotta, hogy Potting megint ilyen tapintatlan és bunkó módon viselkedik. Eredetileg nem akart eltérni a napirendt�l, amelyet ma reggel Kim Murphy oly gondosan állított össze, de úgy döntött, hogy nem árt Normant kissé megleckéztetni. - Talán kezdhetjük is azzal, Norman, hogy elmondod nekünk, milyen bizonyítékokat gy�jtöttél be, amelyekkel alá tudod támasztani az iménti megjegyzésedet. Potting kiegyenesedett - igazgatni kezdte kirojtosodott nyakkend�jét, mely tökéletes összhangban állt torzonborz külsejével -, és magasztosan belekezdett: - Nos úgy gondolom, hogy sikerült olyasmire rábukkanni, ami kissé más irányba tereli a

dolgokat – mondta, és továbbra is a nyakkend�jével bajlódott. - Kíváncsian hallgatunk - mondta Grace élesen. - Kate Bishopnak viszonya volt! - jelentene be diadalmasan a veterán nyomozó. Ebben a pillanatban negyven fürkész� szempár fordult feléje. - Néhány kolléga talán emlékszik rá, hogy kinyomoztam, a Mrs. Katie Bishop nevére bejegyzett BMW kabrió rajta van egy biztonsági kamera felvételén. A videó egy BP benzinkútnál készült az A27-es-nél, két mérfölddel Lewest�l keletre, csütörtökön éjfél el�tt - azaz a gyilkosság éjszakáján - tette hozzá tudálékosan, emlékeztetve a többieket a dátumra, amellyel természetesen e nélkül is mindenki pontosan tisztában volt. - Ezt követ�en azonosítottam Mrs. Bishopot a videofelvételen a benzinkútnál. Majd pedig a jelzett gépkocsi átvizsgálásakor a Bishop rezidencián péntek délután találtam egy parkolójegyet a következ� id�ponttal - mondta, és újra ellen�rizte a kártyát -, öt óra tizenegykor, csütörtök délután bocsátották ki a Southover Roadon, Lewesben. Szünetet tartott, s megint birizgálni kezdte a nyakkend�jét Grace az ablakra pillantott. Odakint kék volt az ég és felh�tlen. Visszajött a nyár. Mintha tegnap délután csak egy kis üzemzavar csúszott volna be, valaki odafent rossz kart húzott meg. - Felhívtam John Smith barátomat a Telecoms Unitnál, aki tartozott nekem egy kis szívességgel - folytatta Potting. - Megnézte Mrs. Bishop telefonját, s a gyorstárcsázásra elmentett számok között rábukkant Mr. Barty Chancellor számára. Portréfest� a Southover Streeten, Lewesben. A pasas - ahogy megtudtam - rendelkezik némi nemzetközi hírnévvel. Potting most már roppant elégedett volt önmagával. - Felkerestem Mr. Chancellort tegnap délután négykor, és keresztkérdéseim súlya alatt beismerte, hogy úgy jó egy éve rendszeresen találkozgatott Mrs Bishoppal. A fest� urat mélyen megrendítette Mrs Bishop halálhíre, amelyr�l az újságokból értesült, úgyhogy szemlátomást hálás volt - ha szabad ezt a kifejezést használnom, hogy kiönthette a lelkét. - És mit tudtál meg t�le? - kérdezte Grace. - Nagyon úgy fest, hogy Bishopék valójában nem éltek olyan felh�tlenül boldog házasságban, ahogy a sz�kebb környezetük azt elképzelte. Chancellor szerint Bishop munkamániás volt, és nem sokat tör�dött a feleségével. Egyszer�en fel sem fogta, hogy a felesége közben egyedül van.

- Már bocsánatot kérek - szakította meg Potting eszmefuttatását Bella Moy indulatosan. - Ez a szöveg tipikus férfiduma, amivel egy pasi a viszonyát igyekszik igazolni. Óh, a férje nem értette meg, hogy magányos, ezért menekült szegény a karjaimba! - gúnyolódott a fiatal nyomozón� nekihevülten. - �szintén, hányszor hallottuk már ezt a szöveget? Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem minden esetben a férj a hibás, van úgy, hogy a n� egyszer�en félre akar… lépni - Nekem mondja? - reagált Potting - Háromszor n�sültem. - Bishop tudott a kapcsolatról? - szólt közbe Glenn Branson. - Chancellor úgy gondolja, hogy nem - válaszolta Potting. Grace elgondolkodva lejegyezte magának a nevet - Szóval akkor van egy újabb lehetséges gyanúsítottunk. - Elég jó fest�, illetve annak kell lennie - t�n�dött Potting - öt és húszezer között mennek el a képei. Baromi jó kocsit tud venni ennyiért. Vagy egy házat azon a vidéken, ahonnan a mostani feleségem származik. - Fontos ez most, Norman? - kérdezte Grace. - Ezek a m�vészfélék elég bogarasak tudnak lenni, csak erre gondoltam. Olvastam Picassóról, hogy még kilencvenévesen is kettyintgette a n�ket. - Ó, persze, ha valaki fest�, az már perverz is. Ezt akarja mondani, ugye? - csattant fel Bella Moy, aki ma különösen harapós kedvében volt, ha Pottingról volt szó. - Következésképpen ráhúzott egy gázmaszkot Katie Bishop fejére, és megfojtotta, igaz? Tulajdonképpen miért fecséreljük itt az id�nket? Gyerünk, fogjuk a bizonyítékunkat, irány az államügyész, és kérjünk azonnali letartóztatási parancsot Chancellor ellen! - Bella! - szólt rá Grace keményen. - Köszönöm, de ennyi elég! Bella metsz� tekintetet vetett Pottingra, arca csak úgy lángolt. Grace azon t�n�dött, vajon miért utálják ezek ennyire egymást. Volt köztük valami? Aligha. Ha ránéz az ember erre a vén, totyakos csatalóra és vele szemben az üde arcú, vonzó, harmincöt éves elvált nyomozón�re... Na nem, kizárt eset. - Szóval, felfedeztél valamit a környezetében, ami arra utal, hogy perverz a pasas? - kérdezte Kim Murphy. - Esetleg egy gázmaszk lóg a falon? Vagy belefestette az egyik képébe?

- Ami azt illeti, van néhány elég meredek meztelen kép a falán. Nem éppen olyan, amilyet, mondjuk, az anyukádnak megmutatnál. És van még itt egy elég érdekes körülmény, amit kiderítettem. A pasas együtt volt Mrs. Bishoppal csütörtök este. Majdnem éjfélig! - Be kell hoznunk �t kihallgatásra - mondta Grace. - Tízre jön. - Jó. Ki lesz veled? - Nicholl nyomozó. Grace ránézett Nick Nichollra. A fiatal, tejfölösszájú apa éppen egy ásítást próbált elfojtani, szemét alig tudta nyitva tartani. A baba nyilván ma éjjel se nagyon hagyta aludni. Grace nem tartotta jó ötletnek, hogy egy álomkóros zombi hallgassa ki az egyik legfontosabb tanút. Zafferonéra nézett. Utálta ugyan az öntelt ifjú bájgúnárt, de erre a feladatra keresve sem lehetne jobbat találni nála, gondolta. A fickó arroganciája bárkit ki tud hozni a sodrából, f�leg egy érzékeny m�vészt. Sok esetben ez a legjobb módszer arra, hogy kiszedjük az eltitkolt dolgokat a tanúból. - Nem! - mondta hangosan Grace. - Zafferone megy veled kihallgatásra. Grace ezután ránézett a napirendre, és megkérte Joe Tindallt, a helyszínel�k f�nökét, hogy tegyen jelentést. - Ma délutánra várom a Mrs. Bishop vaginájában talált ondóminta DNS-vizsgálatának az eredményét Huntingtonból. Ma délel�tt további mintákat küldünk laboratóriumi vizsgálatra, többek között emberi b�rszövetet, melyet a Ms. Harrington bal lábának nagyujjkörme alatt találtunk. Megvizsgáltatjuk továbbá az áldozat fejére húzott gázmaszkot, mely úgy t�nik, ugyanaz a típus, és ugyanattól a gyártótól ered, mint amit Mrs. Bishop házában találtunk. Joe Tindall meghúzta a vizes palackját. - Ruhaszövetmintákat is küldtünk a laborba Ms. Harrington lakásáról, valamint vérmintákat. Úgy gondoljuk, a vérminták különösen fontosak lehetnek. A falon is voltak vérfoltok, közvetlenül az ágy fejrésze fölött, ahol az áldozat feküdt, de ez nem vezethet� vissza egyértelm�en az áldozat sérüléseire. Tehát könnyen lehet, hogy a falon talált vérnyom az elkövet�t�l származik. Értékelhet� ujjlenyomatot egyik helyszínen sem tudtunk rögzíteni, ami arra utal, hogy az elkövet� mindkét esetben keszty�t viselt, vagy - és ez a valószín�bb - letörölte az ujjlenyomatait. Viszont a fürd�szoba járólapján vegyszeres vizsgálattal kimutattunk olyan lábnyomokat, melyek nem az áldozattól származnak. Ezek további

analízist igényelnek. Pamela Buckley következett a beszámolójával: � a Sussex megyei kórházaktól és rendel�intézetekt�l gy�jtött adatokat arra vonatkozóan, hogy kiket kezeltek az elmúlt napokban kézsérüléssel. Egyetlen eset sem emlékeztetett arra a sebesülésre, melyet Grace látott Brian Bishop kezén, és a bemutatott fénykép alapján egyetlen kórházi alkalmazott sem azonosította Bishopot. Guy Batchelor nyomozó vette át a szót, hogy a maga hivatalos modorában el�adja, hogy mire jutott. - Nos, azt hiszem, mi találtunk valami érdekeset - mondta, és elismer�en bólintott Norman Potting felé. - Norman jó munkát végzett, és okosan tette, hogy megkérdezte John Smith barátját a Telecoms Unitnál. Megérte, hogy mindketten feláldozták a vasárnapjukat. Kiderült ugyanis, hogy az utolsó szám, amit Ms. Harrington mobiltelefonjáról hívtak - Batchelor belepillantott a noteszébe -, a 07985541298-as szám volt - jelentette be a nyomozó, majd diadalmasan Roy Grace szemébe nézett. - Ez pedig nem más. Mint Brian Bishop mobiltelefonjának a száma!

70. fejezet Azt mondják, az életben a sikerhez egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék, gürcölés kell. Amikor az ember egy új vállalkozásba belekezd, még sejtelme sincs arról, milyen drága mulatság ez. Kell hozzá egy jogász és egy könyvel�, akik felállítják a cégedet. Aztán kell a Szabadalmi Hivatal, ahol levédeted az ötletedet. Aztán egy grafikai cég, amelyik megtervezi a lógódat, a céged arculatát és a csomagolást, feltéve, hogy nemzetközi piacra akarsz kilépni a termékeiddel. És természetesen a honlapodat is, a netre. Kell aztán egy iroda, bútorok, telefonok, faxok és egy titkárn�. Egyik sem olcsó. Tizenkét hónappal az után, hogy kipattant a fejemb�l a Nagy Ötlet, már százhúszezer fontot el is tapsoltam, de még mindig nem álltam készen a rock and rollra. De közel álltam hozzá. Újabb jelzálogot kellett ráíratnom a lakásomra, pénzzé tettem mindenemet, amit csak lehetett, és ráadásul, egy bankmenedzser jóval nagyobb kölcsönt engedélyezett, mint amekkorát valójában szabadott volna. Vagyis egy lapra tettem fel mindent. Az összes újság pénzügyi oldalát végigböngésztem, és el�fizettem minden létez� üzleti magazinra, hogy képben legyek azokban az üzletágakban, amelyeket szándékomban állt megcélozni. És ekkor jött a döbbenet. Kinyitom a Financial Times mellékletét, hogy elolvassam benne egy Gautam Malkani nev� újságíró cikkét a cégemr�l.

Egy az egyben leírta mindazt, amit kieszeltem. Ám a cég, amelyr�l szó volt, már létezett, és m�ködött. Csak éppen a cég neve különbözött attól, melyet én magamnak választottam. És a rózsaszín újságoldalról a saját fotóm nézett velem szembe. És a név, amely a saját képem alatt szerepelt, valaki másé volt; egy vadidegen emberé, akir�l még soha életemben nem hallottam.

71. fejezet Marija Djapic beütötte a kódot, s kinyílt el�tte a kovácsoltvas kapu. Reggel kilenc óra múlu néhány perccel. A kislánya miatt késett, noha ez nem volt rá jellemz�. Azonnal észrevette a férfit, aki az 5-ös számú bejárati ajtó el�tt várakozott. Zihálva a hosszú gyaloglástól, átbotorkált a kavicsos udvaron. Nehéz csomagjában, amelyet mindenhová magával cipelt, benne volt a munkaruhája, a cip�je, az ebédje és egy palack víz még hozzá. A h�ségt�l csorgott róla a veríték. Ideges volt a Danicával folytatott újabb veszekedése miatt. És bosszantotta ez az idegen férfi is. Mit akarhat t�le? Megint valami adósságbehajtó ügynök a hitelkártyáján felgyülemlett tartozások miatt? A harmincöt éves szerb asszony mindenhová gyalog járt, hogy megspórolja a buszjegy árát. Egyórás gyaloglással tulajdonképpen mindegyik kuncsaftjához odaért whitehawki bérelt lakásából, melyben tizennégy éves kis primadonnájával lakott együtt. Minden penny, melyet kínkeserves munkával keresett, arra ment, hogy itt, új, angliai életükben, erejéb�l a legjobbat biztosíthassa Danicának. Rendes, tápláló ételt igyekezett vásárolni neki, és olyan ruhákat, amiket a kislánya kiszemelt magának, s melyeket olykor mindenáron kikövetelt magának. És persze az egyéb dolgok, hogy lépést tarthasson osztálytársaival: számítógép, mobiltelefon, vagy például iPod, amit pont két héttel ezel�tt kapott a kis primadonna a tizennegyedik születésnapjára. És mi a hála mindezért? Ma hajnalban négy után tíz perccel jött haza a kis drágaság. Arcán szétmaszatolódott az arcfesték, pupillái kitágultak. És akkor most még a kapu közelében ez a csúszómászó pasas. Nyilván arra vár, hogy elvegye t�le azt a kevéske készpénzt, melyet háziasszonya, Ms. Cleo Morey rakott ki neki a konyhaasztalra a takarításért. Marija idegesen kotorászott a táskájában a kulcs után, közben fél szemét a férfin tartotta. Magas volt, barna haját hátrasimította. Tulajdonképpen egész jó vágású a maga módján. Valamelyik moziszínészre emlékeztetett, és elég rendes ruhát viselt fehér inget nyakkend�vel, kék nadrágot,

fekete cip�t, sötétkék zakót amolyan egyenruhafelét és egy kit�z� is volt a mellényzsebén. Marija kétségbeesetten pillantott körbe, hogy lát-e valaki mást is a környéken. Némi megkönnyebbülésére épp akkor tolta ki a biciklijét egy sportos öltözék� fiatal hölgy a szomszéd ház kapujához. Ett�l kissé megnyugodott s az id�közben megtalált kulcsot beillesztene a zárba, és elfordította. A férfi ekkor lépett oda hozzá. Egy fényképes igazolványt tartott maga elé, mely vékony zsinegen a nyakába akasztva lógott. - Bocsásson meg – mondta rendkívül udvariasan. – A gázm�vekt�l jöttem, megengedné, hogy leolvassam a gázórát? Marija ekkor vette észre, hogy egy kis nyomógombos szerkezet is van a férfinál. - Megbeszélte Miss Moreyval? – kérdezett vissza Marija élesen, s�t szinte támadóan. - Nem. Ezt a körzetet csinálom ma. Nem tart tovább pár percnél, ha megmutatná, hol találom a gázórát. Marija tétovázott A férfi elég rendesnek nézett ki, és igazolványa is van. Többször is el�fordult már a többi helyen, ahol takarít, hogy jöttek az óraleolvasók. Ez végül is rendjén van. Akkor persze, ha van igazolványuk, igaz, a háziasszonya szigorúan a lelkére kötötte, hogy senkit se engedjen be a házba. Talán fel kellene hívni Miss Moreyt és megkérdezni t�le. De hogy ilyen semmiséggel zavarja �t fontos munkája közben? Biztos nem örülne neki. - Megmutatná, kérem, még egyszer az igazolványát? A férfi újra felé nyújtotta az igazolványt Marija angol tudása elég hiányos volt, de látta a férfi képét és felismerte a szót: LEOLVASÓ. Fontosnak t�nt. Hivatalosnak. - Oké - mondta Marija. De azért óvatos volt, els�nek � lépett be a házba, és nyitva hagyta a bejárati ajtót. Utána pedig egyenesen a konyhába masírozott és egy pillanatra sem tévesztette szem el�l a fickót. A pénze ott volt a négyszögletes konyhaasztalon egy gyümölcsöstál alatt. Mellette egy kézzel írt üzenet Cleótól az aznapi teend�ket illet�en. Marija gyorsan magához ragadta a két húszfontos bankjegyet és betuszkolta a pénztárcájába. Majd egy kapcsolószekrényre mutatott a hatalmas, ezüstös h�t�szekrény fölött balra. - Azt hiszem, ott van a gázóra - mondta, s akkor látta meg el�ször a kötést a férfi kezén.

- Éles szegélyek! - magyarázta a férfi a takarítón� kíváncsi tekintetére reagálva. - Hihetetlen, hogy egyesek milyen képtelen helyekre rakatják a leolvasót! Veszélyességi pótlék járna ezért a munkáért - tette hozzá viccesen. - Tudna adni valamit, amire ráállhatok, hogy elérjem? Marija odahúzott egy konyhaszéket a férfi megköszönte, letérdelt hogy levegye a cip�jét de a szeme nem a leolvasót kereste, hanem a takarítón� kulcskészletét mely ott feküdt a konyhaasztalon. Azon törte a fejét hogyan tudná elterelni a n� figyelmét, amikor megszólalt Marija mobiltelefonja. A férfi figyelte, ahogy az asszony el�húz a táskájából egy zöld Nokiát ránéz a kijelz�re, és szemlátomást remegve beleszól: - Igen, Danica? Ezután valami ismeretlen nyelvre váltott és egyre indulatosabbá vált. Fel-alá járkált a konyhában, egyre hangosabban beszélt lábával nagyokat dobbantva felgyalogolt a nappaliba vezet� lépcs�n, ahol a telefonbeszélgetés oda-vissza üvöltéssé fajult. Marija alig egy percre vette le a szemét látogatójáról, ám ez b�ven elég volt ahhoz, hogy a férfi az asztalon hever� kulcsot megragadja, belenyomja a tenyerébe rejtett viaszos dobozba, majd a kulcsot visszahelyezze a konyhaasztalra.

72. fejezet A Malling House, a Sussexi Rend�rség f�hadiszállása negyedórányi autóútra volt Grace irodájától. A kusza épületegyüttes a kelet-sussexi Lewes küls� negyedében helyezkedett el. Innen irányították a megyei rend�rség ötezer alkalmazottját. Két nagy épület uralta a komplexumot. Egy háromemeletes, futurisztikus jelleg� csupa üveg palota, ahol az ellen�rz�központ a b�nügyi nyilvántartó és a nyomozati iroda, a diszpécserközpont és a fegyveres er�k parancsnoksága kapott helyet és itt tárolták a rend�rségi számítógépes hardverek zömét is. A másik, a Queen Anne palota, egy gyönyör�en felújított kastély volt. Valójában err�l az épületr�l kapta a nevét az egész f�hadiszállás. A két f� létesítmény körül mindenféle kiegészít� barakkok, el�re gyártott elemekb�l készült ablaktalan bódék sorakoztak, melyek azonban még inkább kiemelték a Queen Anne palota eleganciáját. Itt helyezkedett el a rend�rf�nök, a helyettese és az alparancsnok irodája. A rettegett Alison Vosper az épület elüls� oldalán, a földszinten dolgozott külön stábjával, és néhány id�szakosan vagy állandóan odarendelt rend�rtiszttel meger�sítve. Az iroda hatalmas tolóablaka egy kavicsos kocsifelhajtóra és egy szépen

gondozott kör alakú pázsitos parkra nézett. Ahogy Grace a f�nökn� asztalához közelített egy rigóra esett a pillantása, odakint a madárka egy locsolófej vízsugarában fürd�zött önfeledten. Gyönyör� faburkolatok borították a bels� helyiségeket, finoman megmunkált stukkódíszek, impozáns mennyezetek mindenütt, melyeket gondosan restaurálták, miután egy t�zvész pár évvel ezel�tt csaknem teljesen elpusztította a kastélyt. Látszott, hogy annak idején nagystíl� életvitelre tervezték a palotát, s persze arra, hogy a tulajdonos a vendégei el�tt kell�képpen hivalkodhasson gazdagságával. Kellemes 1ehet itt dolgozni, gondolta Grace, egy ilyen oázisban, távol a világ zajától, s a Sussex Ház zsúfolt irodáinak állandó, lármás nyüzsgését�l. Néha eljátszott a gondolattal, hogy éppenséggel el tudná vállalni az el�léptetéssel járó felel�sséget és a magasabb jövedelmet pláne, ha ilyen környezetben tölthetné napjait, de aztán eszébe jutott a dolog árnyoldala is: a politika. Ahogy magát ismeri, f�leg a mostanság oly er�szakosan megkövetelt úgynevezett „politikai korrektség" álságos gyakorlatával gy�lne meg a baja. E pillanatban persze nem kellett attól tartania, hogy a f�nöke magasabb beosztást kívánna ráer�ltetni - jó, ha megússza az ellenkez�jét. A szeszélyes Alison Vosperre pár évvel ezel�tt ráragadt a „27-esm gúnynév, ezen a számon lehetett ugyanis gyorsan megrendelni a helyi kínai étteremben az egyik édes-savanyú ételspecialitást mely jellegében igencsak emlékeztetett a f�nökn� széls�séges hangulatváltozásaira. Vosper egyik pillanatban b�bájos tudott lenni az emberrel, a másik pillanatban viszont átalakult a legrosszabb ellenségeddé. Egy ideje Grace kénytelen volt az utóbbi arcával szembesülni, de hogy miért azt nehéz lenne pontosan megmondani. Most is ezen t�n�dött, ahogy megállt a f�nökn� széles íróasztala el�tt. Eszébe sem jutott, hogy leüljön, hozzá volt szokva, hogy Vosper nem kínálja hellyel beosztottját. Az volt az alapelve, hogy így lényegretör�bben zajlanak a hivatalos megbeszélések. Annál inkább meglepte a nyomozót hogy a f�nökn� ezúttal anélkül, hogy felnézett volna az íróasztalán tornyosuló irathalmazból, az egyik üres szék felé intett jelezve, hogy foglaljon helyet. Grace ett�l a gesztustól, ha lehet, még idegesebb lett. A negyvenes éveinek elején járó rend�rf�nökn� kemény, de tagadhatatlanul csinos arcát rövid, sz�ke haj keretezte. Ropogós, hófehér ingblúzát a h�ség ellenére nyakig begombolta, testre szabott tengerészkék kosztümöt viselt, melynek egyik hajtókáján gyémánt mellt� díszelgett. Mint mindig, a reggeli lapok most is ott sorakoztak el�tte kiterítve. Grace érezte a n� parfümjének jellegzetesen fanyar illatát, mely az ablakon át beáramló friss leveg�vel s a frissen nyírt pázsit illatával keveredett.

Nem tehetett róla, minden alkalommal, amikor belépett ebbe az irodába, hirtelen elpárolgott az önbizalma, mint egy nebulónak, akit berendeltek az igazgatói szobába. Szorongása csak növekedett, ahogy teltek a másodpercek, és a n� még mindig nem akart tudomást venni róla. Szvis-szvis-szvis - surrogott odakint a locsolójej. A szomszéd helyiségben megszólalt egy mobiltelefon. Nyilván München lesz az els� számú támadási pont, de erre, ha nem is túl briliáns érvekkel, Grace fel volt készülve. Ám ahogy Vosper végre felnézett a férfi nem kis meglepetésére barátságos mosoly ült az arcán. - Elnézést Roy – mondta. - Olvasom ezeket a hülye EU-s direktívákat, hogyan kezeljük a menekülteket, akik b�ncselekményt követtek el, és nem szerettem volna elveszíteni a fonalat. Mekkora marhaság ez az egész! Egyszer�en nem akarom elhinni, hogy az adófizet�k pénzét - a magáét az enyémet - ilyen baromságokra költik. - Teljesen egyetértek! - reagált Grace a kelleténél talán kicsit lelkesebben, miközben várta, mikor komorodik el Vosper, hogy támadásba lendüljön ellene. Az asszony az öklével a leveg�be csapott - Nem hiszi el, mennyi id�m megy el ezekkel a fölösleges utasításokkal. Ahelyett hogy a valódi munkámmal, a rend�rség dolgaival foglalkozhatnék. Kezdem megutálni az EU-t. Na, itt van egy érdekes statisztika. Ismeri a Gettysburgi beszédet? - Igen. S�t talán még idézni is tudom, mert annak idején az egészet be kellett vágni az iskolában. Vosper nem tartott igényt a produkcióra. Ehelyett szétterpesztett ujjakkal rátenyerelt az íróasztalára, mintha lehorgonyozná magát, és folytatta megkezdett gondolatát: - Amikor Abraham Lincoln elmondta ezt a beszédet mely a szabadság és a demokrácia legszentebb alapelveivé vált az egész világon, és bekerült az Amerikai Alkotmányba, nos, mit gondol, hány szót tartalmazott ez a beszéd? - tette fel a szónoki kérdést Vosper, és hatásszünetet tartva ivott egy korty vizet. - Nos, megmondom! Háromszáz szót. És tudja hány szóból áll egy ilyen EU-s direktíva, ami itt van el�ttem? - Nem. - Hatvanötezer szóból, érti!? Grace vigyorogva csóválta a fejét. Vosper visszamosolygott rá, szívet melenget�bben, mint valaha. Grace azon t�n�dött, vajon a n� valami boldogságpirulát vett be. Ekkor az asszony hirtelen témát

váltott, de még mindig kedélyesen kérdezte meg: - Na, és milyen volt München? Grace-ben kigyulladt egy vészjelz� lámpa, de felkészült a válasszal: - Hát, tulajdonképpen olyan volt, mint a norvég homár. Vosper összevonta szemöldökét - Hogy mondta? Norvég homár? - Ez az én saját bejáratú szólásom, arra, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt reméltem. Vosper értetlenül rázta a fejét - Még mindig nem értem. - Pár évvel ezel�tt voltam egy söröz�ben Lancingben. Na, ott szerepelt az étlapon a norvég homár. Rendeltem egyet gondolva, hogy most belakmározom homárból. De tudja, mit hoztak ki? Három kis f�részes garnélarákot, akkorát, mint a kisujjam. - És reklamált? - Igen, mire kihoztak nekem egy �si szakácskönyvet melyben az állt, hogy ezeket a garnélarákokat hajdanán norvég homárnak hívták. - Úgy t�nik, ezt a vendégl�t jobb, ha elkerüli az ember. - Hacsak nem arra vágyik éppen, hogy csalódást szerezzen magának - Hát igen - mosolygott rá Vosper, de már h�vösebben, mint aki ismét megbizonyosodott róla, hogy � és ez az ember két külön világ, s ez örökre így is marad. - Szóval, ha jól értem, nem talált rá a feleségére Münchenben. Grace kíváncsi lett volna rá, honnan tudta meg a n�, hogy ez volt utazásának a célja, de csak rázta a fejét. - Hány éve is annak, hogy elt�nt? - Most volt kilenc. Vosper mintha mondani akart volna erre valamit, de helyette inkább újra töltötte ásványvízzel a poharát. - Kér egy kis vizet? Teát? Kávét? - Nem, köszönöm. Hogy telt a hétvégéje? - kérdezte, hogy elterelje a szót Sandyról, s még mindig nem értette, miért hívatta �t Vosper.

- Basingstoke-ban volt egy konferencia arról, hogyan javítsuk a rend�rségr�l alkotott képet a közvélemény szemében. Tudja, mindenféle marketinges guru szónokolt arról, hogyan kell trükközni az eredmények kozmetikázásával - mondta Vosper, s ebben a pillanatban megszólalt a mobilja. Ránézett a kijelz�re, de azonnal el is hallgattatta a készüléket. - De most mindennél fontosabb a gyilkosságok felderítése. Hogy áll a nyomozás? Azért kérdezem, mert részt veszek a ma reggeli sajtótájékoztatón. - Tényleg? - kérdezett vissza Grace felvillanyozódva, mert ezzel nagy tehert�l szabadult meg. Az volt az érzése, hogy a tizenegy órás sajtótájékoztató a második gyilkosság miatt korántsem lesz sétagalopp. - Adna egy gyors tájékoztatást, hogy állunk pillanatnyilag? Tudja, pár gumicsont kéne, amit odadobhatunk nekik. Vannak gyanúsítottak? És mi van ezzel a holttesttel, amit tegnap találtak? Van elég embere a felderítéshez, Roy? Kell esetleg valami extra forrás? Mázsás súlyok gördültek le a férfi válláról, hogy végre nem Münchenr�l kell beszélnie. Gyorsan összefoglalta a legfontosabbakat: Brian Bishop Bentleyjét felvette egy kamera csütörtök éjjel tizenegy negyvenhétkor Brighton felé tartva; aztán itt van a biztosítási kötvény... ennél a pontnál Vosper felemelte a kezét: - Ennyi elég is lesz, Roy. - Két tanú is meger�sítette Bishop alibijét. Az egyik a pénzügyi tanácsadója, akivel együtt vacsorázott. Ha a pasas igazat mond, akkor Bishopot nem vehette fel a kamera tizenegy negyvenhétkor. A másik személy a londoni ház portása, egy bizonyos Mr. Oliver Dowler, aki meger�sítette, hogy másnap reggel fél hat körül segített bepakolni Bishopnak a golfüt�ket a kocsija csomagtartójába. Vosper elgondolkodott pár pillanatra, hogy megeméssze a hallottakat. Majd megszólalt: - Hát akkor vannak még kérd�jelek Grace gondterhelten bólogatott. Megszólalt Vosper telefonja, a n� bocsánatkér�en felemelte az ujját s felvette a kagylót. Aztán Grace mobilja is jelzett, magánszám jelent meg a kijelz�n, minden bizonnyal munkával kapcsolatban keresték. Felállt s pár méterrel eltávolodott az íróasztaltól, s beleszólt a telefonba - Roy Grace. Guy Batchelor nyomozó jelentkezett - Azt hiszem, találtunk valami fontosat,

Roy. Épp most hívott Sandra Taylor a felderítést�l. Tudtad, hogy Brian Bishop priuszos?

73. fejezet Paul Packer a Pavilion Parade bárjának küls� teraszán ült, a Royal Pavilion bejáratánál, sört kortyolgatott, és figyelte a járókel�ket. Mosolygott. Tíz harminckor egy napfényes augusztusi délel�ttön, egy tengerparti teraszon üldögélni - rosszabb helyzeteket is el lehet képzelni ennél. És közben dolgozott. Na nem olyan értelemben, ahogy a pincérn� vagy bármelyik járókel� gondolhatta volna róla. Hiszen �k csak egy huszonéves, alacsony, tömzsi fickót láthattak, borotvált fejjel, kecskeszakállal, kinyúlt szürke pólóban, egy füzetet maga el�tt tartva, amibe valamit jegyzetelget. Vagyis egyet a sok száz diák közül, akik ellepik a várost ilyen id� tájt. Paulnak mindeközben semmi sem kerülte el a figyelmét. Minden arcot számon tartott bármilyen irányba is haladt. Fontoskodó üzletembereket, akik aktatáskáikkal valamilyen tárgyalásra igyekeztek. Turistákat, id�sebb párokat, akik próbáltak kiigazodni a térképeken: egyikük erre mutatott, a másik éppen ellenkez� irányba. Látott egy középkorú holland házaspárt elég nevetséges öltözékben, teletömött hátizsákokat cipeltek, mintha egyenesen szafarira indulnának. Aztán két kölyköt figyelt, akik buggyos nadrágban egy alacsony információstáblát ugrattak át gördeszkáikkal. Néhány hajléktalan is erre tévedt, akiket arcról már régóta ismert. Kiballagtak a pázsitra, ott aztán kifeküdtek, hogy teleszívják magukat napfénnyel, miel�tt m�anyag zacskóikkal, takaróikkal visszavonulnának valamilyen nyirkos, b�zös kapualjba. És persze Brighton alvilági életének elmaradhatatlan szerepl�i is megjelentek: drogdílerek és kuncsaftjaik - mind most kezdtek kibújni odúikból. Kezd�dik a pénzvadászat, mindegy, hogy honnan, csak összejöjjön a következ� adagra való. A pillanatnyi szélcsendet kihasználva Packer nyomozó valóban komoly feljegyzéseket írt a füzetébe. Írónak készült ugyanis, és jelenleg egy forgatókönyvön dolgozott éppen. Földönkívüliekr�l írt, akiknek meghibásodik a navigációs rendszerük, és a Földön kénytelenek landolni, s mit ad Isten, éppen Brighton közelében. Pár napot töltenek itt, de máris fejveszetten menekülnének. Kettejüket útonállók támadják meg, az �rhajójukat megrongálják, majd pedig megbüntetik �ket, mert rossz helyen parkolnak, nincs készpénzük, se hitelkártyájuk, úgyhogy a járm�vüket nem tudják elvontattatni, és enni sem tudnak, mert az itteni ételt

elviselhetetlennek találják. Packer olykor maga is meglep�dött, hogyan válhatott ennyire cinikussá, talán a munkája tette ilyenné. Aztán hirtelen visszarázódott a mindennapok valóságába. Szeme sarkából észrevett egy csapott vállú, ismer�s figurát arrafelé l�dörögni. És ez a szép délel�tt hirtelen még szebbé vált, amikor a fickó elhaladt el�tte, anélkül, hogy észrevette volna �t. Paul a girhes, beesett arcú, kapucnis, szakadt fickót undorral, viszolygással és némi szánalommal mérte végig. Fejét kopaszra borotválta, akárcsak �, vörösessz�ke hajszínér�l csak az alsó ajkától induló vékonyka kis sz�rcsík árulkodik. Paul nézte, ahogy a fazon merengve átsétált egy fiatalember fényképez�gépe el�tt, aki éppen a barátn�jét vagy a feleségét fotózta, majd egy turistacsoporton vágott keresztül ugyanolyan elvarázsoltan, tudomást sem véve a körülötte zajló világról. A nyomozó pontosan tudta, hová tart a fickó. A tér másik oldalán bankautomaták sorakoztak, és a fickó azt a helyet szúrta ki magának - kolduláshoz. S már meg is volt az els� célpontja, egy fiatalasszony, aki most helyezte be a hitelkártyáját a gépbe. Paul Packer megragadta az alkalmat, átvágott a téren, és pont akkor ért oda, amikor a fickó rekedt hangon elkezdte: - Tudna adni valami aprót, kedves? Packer odaugrott, s üdvözlés gyanánt felmutatta jobb kezének csonka mutatóujját - Helló, Skunk! Emlékszel rám? Skunk aggódva nézett rá. A n� a pénztárcájában keresgélt. - Rend�rnyomozó vagyok - folytatta a nyomozó. - A koldulást törvény tiltja. De amúgy is ez a fickó jobban ért az emberi hús begy�jtéséhez, jól sejtem, kis haver? - fordult ismét Skunk felé, s újra felmutatta csonka mutatóujját, majd összecsattintotta a fogsorát, hogy még jobban ráijesszen hajdani támadójára. - Nem tudom, mir�l beszél - hebegte Skunk. - Fel kell frissíteni a memóriádat, igaz? Nem baj. Egy nap az �rizetes cellában segíteni fog. Ott kissé nehezebb hozzájutni a napi drogadaghoz, nem igaz, cimbora? - Dugulj el! És kopj le rólam! Packer ránézett a fiatalasszonyra, aki teljesen tanácstalanul állt mellettük. Aztán a n� fogta a pénzét meg a hitelkártyáját, és elmenekült. - Tiszta Vagyok - mondta Skunk dacosan.

- Tudom, haver. Nem is akarlak bántani. Csak gondoltam, megosztasz velem egy kevéske információt. - Mir�l van szó? - Mit tudsz Barry Spikerr�l? - Sohasem hallottam róla. - Szóval az az Audi kabrió, amit péntek este kötöttél el lent a partnál, az a te kocsid volt. - Nem tudom, mir�l beszél. - Szerintem nagyon is jól tudod. A helyzet az, hogy egy jelöletlen rend�rségi kocsi végig követett, kispajtás. És nem fogod elhinni, én ültem benne. Amúgy egészen jól vezetsz - tette hozzá Packer elismer�en. - Még így sem tudom, mir�l beszél. Packer el�kapta csonka mutatóujját, és Skunk orra alá dugta. - Nekem viszont elég jó a memóriám, Skunk. Az ujjam már nem fog kin�ni, de arról gondoskodom, hogy a szaros kis életed maradékát megkeserítsem. Kivéve, ha... - Kivéve, ha? - Kivéve, ha segítesz valamiben. - Miben? - Óh, csak egy apró szívesség. Mindössze egy telefonhívásról van szó. Legközelebb, amikor Spiker újabb melót ad, szépen odaszólsz nekem. - És aztán? - És aztán kvittek vagyunk. - Maga meg letartóztat, mi? - Egy ujjal se nyúlunk hozzád. Nekem elhiheted. Megegyeztünk?

- Adnak valami pénzt ezért? Packer szánakozva ránézett a fickóra. Annyira szánalmas volt az alak, hogy a nyomozó hirtelen megsajnálta. - Valamit jutalom címén pengetünk majd neked utána. Rendben? Skunk ernyedten vállat vont. - Ezt a mozdulatot beleegyezésnek veszem.

74. fejezet Már a szombati sajtókonferencia is elég rosszul sikerült, de a mai még rosszabb volt ötven ember zsúfolódott össze a teremben, és jóval többen ácsorogtak odakint a folyosón, mint szombaton. Az egyetlen pozitívum, gondolta Grace, hogy most nagyágyúkkal vonultak fel. Alison Vosper közben ruhát váltott, s ezúttal frissen vasalt, makulátlan egyenruhában feszített. Mellette állt szintén egyenruhában, Ken Brickhill f�felügyel�, a brightoni rend�rkapitány. Meglehet�sen szókimondó rend�r volt, aki még a régi iskolához tartozott. Brickhillt nem érdekelte a „politikailag korrekt" lobbi szövegelése, a maga részér�l Brighton és Hove összes b�nöz�jét legszívesebben fellógatta volna, és ezt a véleményét nem is rejtette véka alá. Nem meglep�, hogy majdnem mindenki, aki alatta szolgált, a legnagyobb mértékig tisztelte �t. Néhány ablakot kinyitottak, de a teremben így is fullasztó h�ség uralkodott. Megérkezett Dennis Ponds sajtóf�nök is, átverekedte magát a tömegen az asztalhoz, s mormogott valami bocsánatkérés-félét a késésért. Ponds bemutatta a sajtótájékoztató résztvev�it, majd teátrális mozdulattal átadta a szót Grace-nek. Grace összefoglalta az elmúlt napok eseményeit, és elismételt, illetve meger�sített jó pár olyan információt, amir�l a sajtónak már tudomása volt. Ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a rend�rség várja azon tanúk jelentkezését, akik bármelyik áldozattal kapcsolatban álltak, vagy bármilyen információval rendelkeznek a gyilkosságokkal kapcsolatban. Aztán jöttek a kérdések. Egy n�i hang valahonnan hátulról - Grace magát a kérdez�t nem is látta - utalt arra a gyanúra, hogy minden jel szerint sorozatgyilkossággal kell számolni. -

F�felügyel� úr, hogyan tudja garantálni, hogy Brighton és Hove lakói ez id� szerint biztonságban érezhetik magukat? - kérdezte éles hangon. Grace-nek, mint mindig, most is gondjai voltak azzal, hogy hová tegye a karjait, miközben pontosan tudta, hogy a testbeszédnek milyen nagy jelent�sége van az ilyen szereplések alkalmával. Ellenállt a kísértésnek, hogy a kezeit összefonja maga el�tt, ehelyett mindkét karját szorosan a testéhez szorítva közelebb hajolt a mikrofonhoz. -Jelen pillanatban semmi sem utal arra, hogy sorozatgyilkossal lenne dolgunk. De természetesen nem árt, ha a szokásosnál egy kicsivel mindenki éberebb és óvatosabb. - Hogyan állíthatja, hogy nem sorozatgyilkosságról van szó, amikor huszonnégy órán belül két n�t öltek meg? - kötekedett vinnyogó hangon egy helyi lap kivénhedt tudósítója. - Mondja, Grace f�felügyel� úr, garantálni tudja Brighton lakóinak, f�leg az itt él� fiatal n�knek, hogy biztonságban érezhetik magukat? Kövér izzadságcsepp hullott Grace jobb szemére. - Úgy gondolom, legjobb, ha erre a kérdésre a város ügyeiért felel�s kollégáim válaszolnak - mondta Grace, és el�ször Alison Vosperre, majd Ken Brickhillre pillantott. Mindketten bólintottak, majd ellentmondást nem t�r� hangon a f�kapitány vette át a szót: - Senki sem adhat százszázalékos garanciát arra, hogy egy modern városban manapság mindenki biztonságban érezheti magát. De a rend�rség és a helyi közösség vezet�i minden t�lük telhet�t megtesznek annak érdekében, hogy miel�bb elfogjuk a gyilkost vagy gyilkosokat. - Tehát mégiscsak lehetséges, hogy egyetlen elkövet�vel van dolgunk? - makacskodott a riporter. Brickhill kitér�en válaszolt - Ha bárkinek gyanúja támad, forduljon a rend�rséghez. Meger�sített jár�rözést folytatunk. Bárki bármi gyanúsat észlel, hívjon minket. Nem akarunk pánikot kelteni. Rengeteg információforrásról gondoskodtunk, és mindent megteszünk Brighton és Hove polgárainak biztonságáért. Ekkor az emelvény közelében álló Kevin Spinella ragadta magához a kezdeményezést: - Hajlandó elismerni, f�felügyel� úr, hogy Brighton környékén egy �rült sorozatgyilkos ólálkodik? Grace igyekezett nyugodt hangon válaszolni, és áttekintést adott mindkét b�nügyi helyszínr�l. Majd hozzátette: - Egyel�re a nyomozás korai szakaszában vagyunk, de annyit valóban látunk, hogy felfedezhet�k bizonyos hasonlóságok a két eset között.

- F�felügyel� úr, van már els�dleges gyanúsítottjuk? - kérdezte egy fiatal riporter a Mid-Sussex Timestól - Számos nyomot követünk, és napról napra több információval rendelkezünk. Szeretnénk köszönetét mondani a város polgárainak az értékes bejelentésekért, amelyeket folyamatosan kapunk t�lük. Jelenleg is számos hívás érkezett, és az igazságügyi orvos szakért�ink hamarosan megkapják a vizsgálati eredményeket a laboratóriumból. Nyomozóink a nap huszonnégy órájában dolgoznak az ügyön. - Tehát ha jól értem, azt tanácsolja Brighton és Hove lakóinak - emelte meg Spinella a hangját -, hogy zárkózzanak be otthonaikba, és lehet�leg ki se lépjenek az utcára, amíg a gyilkost el nem kapják. Nem! - ellenkezett Grace -, én ilyet nem mondtam, az a tény, hogy az ügy felderítése folyamatban van, nem jelenti azt, hogy pánikot kellene kelteni - mondta, majd a f�nöke felé fordult. - Most pedig átadom a szót Vosper rend�rf�nök-helyettesnek, aki további részletekkel szolgál. Ha pillantással ölni lehetne, akkor Vosper futó mosolya Grace-t ott helyben kettéhasította és kibelezte volna. Egy földanya alkatú testes n� rikoltott fel a hátsó sorokból: - Mondja, rend�rf�nök-helyettes asszony, engedélyezni fogja Grace f�felügyel� úrnak, hogy médiummal konzultáljon? Nevetés hullámzott végig a termen. A drabális n� érzékeny pontot érintett. Grace pókerarccal figyelte Alison Vosper szorult helyzetét, de befelé mosolygott, s�t, valamelyest még élvezte is a dolgot. Egy korábbi gyilkossági ügynél pár hónappal ezel�tt valóban kérte egy médium segítségét egy dönt� bizonyíték, nevezetesen egy cip� azonosításához, és az eset napvilágra került a bírósági tárgyaláson. A sajtónak jó napja volt. És mondani sem kell: Alison Vospernek is - vele. - Nem állítható, hogy a rend�rségnél mindennapos gyakorlatnak számítana az efféle nyomozási technika - vágott vissza Vosper élesen: - Más kérdés, hogy bárkit�l érkezhet értékes információ, a mi dolgunk éppen az, hogy megfelel�en mérlegeljünk a nyomozás sikere érdekében. - Tehát akkor nem zárja ki a médiumot? - makacskodott a riporter. - Úgy gondolom, világos választ adtam - zárta le a témát Vosper, majd körülnézett a teremben. - Van még kérdés?

A sajtókonferencia végét ért, s ahogy Grace kifelé tartott a teremb�l, Alison Vosper galléron ragadta, és bement vele a legels� üres irodába. - Rajtunk a város szeme, Roy. Ha szándékában áll felkeresni valamelyik okkultista barátját, legyen szíves, tárgyalja meg velem a dolgot el�tte, jó? - Nem áll szándékomban médiumhoz fordulni, legalábbis az ügy pillanatnyi állásánál. Jóóó! - mondta Vosper elnyújtva, mint amikor egy kutyakölyköt megdicsérünk, hogy a megfelel� helyre pisilt. Egy pillanatra Grace arra gondolt, hogy Vosper megpaskolja a kobakját, és jutalomfalatot is tesz a szájába.

75. fejezet Félórával kés�bb Grace ott állt a halottasház sz�k öltöz�jében, és a zöld köpeny szalagjait kötötte össze, majd felhúzta a lábára a fehér gumicsizmát. Közben Cleo bedugta a fejét az ajtón. Arcáról Grace nem sokat tudott leolvasni, csak legfeljebb er�s másnaposságot. - Bocsánat a tegnap éjszakáért - mondta. - Nem akartam kiszúrni veled. Grace rámosolygott. - Mindig így kiütöd magad, ha a húgoddal találkozol? - Most szakított a fafej� barátjával, és ki kellett rúgnia a hámból. Nem lett volna szép t�lem, ha magára hagyom. - Értem. És hogy vagy? - Csak hajszállal jobban, mint ahogy Sophie Harrington kinéz. - Coca-cola-kúra. Az a legjobb ilyenkor. - Két kannával már megittam - mondta Cleo, és kérd� pillantást vetett Grace-re. - Azt hiszem, meg se kérdeztelek, mi volt Németországban. Megtaláltad a feleséged? Megvolt a boldog újraegyesülés? - Ha jól számolom, már ötször tetted fel ezt a kérdést. Cleo meglep�dött - És válaszoltál is?

- Mit szólnál hozzá, ha ma este együtt vacsoráznánk, és adnék neked egy teljes beszámolót? Cleo keményen nézett rá, s egy rémiszt� pillanatig Grace azt hitte, elutasító választ kap. Aztán a n� elmosolyodott - igaz elég h�vösen. - Rendben. Gyere fel. F�zök valami nagyon egyszer�t, kímél�t, de semmi alkohol! Azt hiszem, meg kell beszélnünk a dolgokat. - Röpülök hozzád, ahogy vége az esti értekezletnek - mondta Grace, majd tett egy lépést a n� felé, és váratlanul megcsókolta. Cleo el�ször er�teljesen eltolta magától. - Megbántottál, és nagyon haragszom rád, Roy. - Szeretem, ha dühös vagy - mondta a férfi. Cleo hirtelen megenyhült valamelyest. - Csirkefogó - mondta, és rámosolygott. Grace újra megcsókolta Cleót, ám ezúttal ebb�l egy hosszabb csók lett. A zöld köpenyek zizegtek, ahogy egymáshoz értek és egyre szorosabban összefonódtak. De Grace közben azért fél szemmel az ajtóra sandított, nehogy valaki rájuk nyisson. Aztán Cleo kibontakozott az ölelésb�l, és szégyell�sen elmosolyodott: - Nem szabadna ezt csinálnunk. Még mindig haragszom rád. Felizgat a helyzet, mi? - Jobban, mint a fekete selyem alsónem�! - Jobb, ha most inkább munkához lát, f�felügyel� úr. Nem hiszem, hogy jót tenne az imázsának, ha az Argus rajtakapná, amint a halottasház öltöz�jében csókolózik. Kiléptek a kicsempézett folyosóra. Grace-ben kavarogtak a gondolatok: Cleóról, Sandyról és a megoldandó ügyr�l. A sajtó feladta a leckét ma reggel, és nyilvánvaló, hogy ez az érdekl�dés csak növekedni fog. Egy fiatal n� megölése önmagában is hírérték�, de elszigetelt, személyes ügy maradhat. Két n� meggyilkolása már egy várost vagy egy egész országot pánikba kergethet. Ha a gázmaszk is nyilvánosságra kerül, akkor aztán tényleg elszabadul a pokol! Grace nem beszélt a sajtónak arról, hogy Sophie Harrington telefonált Brian Bishopnak, a Katie Bisoph-gyilkosság els� számú gyanúsítottjának. És azt is elhallgatta Grace, hogy Brian Bishop, ez a nagy tiszteletnek örvend�, gazdag, sikeres üzletember, Brighton és Hove megbecsült polgára, a golfklub elnökségi tagja - a hasonlóképpen nagy tisztelemek örvend� Rotary-klubtag, jótékonykodó, és mellesleg

rendszeresen félrelép� feleséggel a háttérben -, sajnos meglehet�sen kellemetlen priusszal rendelkezik. Tizenöt éves korában, a rend�rségi számítógépes adatbázis nyilvántartása szerint Bishopot két év letöltend� szabadságvesztésre ítélték a fiatalkorúak börtönében, mert meger�szakolt egy tizennégy éves lányt az iskolában. Aztán huszonegy évesen két év próbaid�t kapott egy n� bántalmazásáért és nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozásáért Úgy t�nt, minél mélyebbre ás Grace csapata ennek az embernek az életében, annál sötétebb dolgok kerülnek felszínre. És akkor itt van még Bishop makacs tagadása a feleség biztosítási kötvényével kapcsolatban. Ráadásul úgy t�nik, mintha a fickó ezúttal igazat mondana, vagyis meglep� hitelességgel tagad, ami még inkább megzavarta a felügyel�t. Zúgott a feje, legszívesebben félrevonult volna valami nyugodt helyre, hogy tövir�l hegyire átgondolja a kett�s gyilkosság valamennyi elemét. A helyszínel�k ott lesznek még jó pár napig Bishop házában, és ez mindenképpen megnyugtató. Nem árt, ha a fickó megszokott környezetéb�l kiszakítva kényelmetlenül érzi magát. Egy szállodai szobában - mint egy ketrecbe zárt állat - elbizonytalanodik, és így a keresztkérdésekkel könnyebb lesz �t sarokba szorítani. Gy�lt a terhel� bizonyíték Bishop ellen, de ez még mindig kevés volt az �rizetbe vételhez. Ha most letartóztatnák, csak huszonnégy órára vihetnék be, és vádemelés nélkül legfeljebb tizenkét órával hosszabbíthatnák meg a fogva tartását. Nincs elég bizonyíték a kezükben, s igaz ugyan, hogy a fickó alibije itt-ott támadható, de az egész vád egyel�re tele van kérd�jelekkel. Két független tanú állítja, hogy Bishop Londonban tartózkodott a gyilkosság elkövetésekor. Egy automata rendszámleolvasó kamera felvétele viszont az ellenkez�jér�l tanúskodik. Persze az is el�fordul - méghozzá elég gyakran hogy autótolvajok és egyéb gazemberek hamisított rendszámtáblákat használnak, és ebb�l megint csak kalamajka támadhat az esküdtszék el�tt: vajon valódi-e a felvételen látható rendszámtábla vagy hamisított. Aztán itt van még ez a fest�m�vész is, akir�l kiderült, hogy gyengéd szálak f�zték Katie Bishophoz. Nem vitás, � is felkerült a gyanúsítottak listájára. Ezekkel a gondolatokkal a fejében lépett be Grace a fényesen megvilágított boncterembe. Sophie Harrington holttestét zöld köpenyes alakok gy�r�je vette körül, feszülten figyelt mindenki - mint a diákok az osztályteremben - Nadiuska De Sancha magyarázatára. Ott volt a teremben Cleo, Darren és Duigan nyomozó is, továbbá Ronnie Pearson, egy az ötvenes éveinek elején járó nyugállományú rend�r, aki most a

halottkém mellett dolgozott. Grace-en, ahogy a boncasztal mellé lépett, ugyanaz a kellemetlen és megszokhatatlan érzés lett úrrá, mint minden esetben, amikor hulla közelébe került. Sophie Harrington holttestét id�közben hasra fordították. Nadiuska gumikeszty�s ujjával tucatnyi apró, sötétvörös lyukra mutatott az áldozat hátán. Mintha valami furcsa tetoválás borította volna a bomlásnak indult b�rfelületet - Ki tudják bet�zni, mit adnak ki a pöttyök? - kérdezte Nadiuska. Grace közelebb hajolt, de egyel�re csak egy kiolvashatatlan mintát látott. - A lyukak szabályosságából és egyenletességéb�l ítélve valamilyen gépi lyukasztóval csinálhatták - folytatta a patológus. - Még életében? - kérdezte Duigan nyomozó. - Vagy már a halál beállta után? - Úgy gondolom, az utóbbi - felelte Nadiuska, ahogy közelebb hajolt a holttesthez. - Mélyek a lyukak, és kevés vérzés látható. A szíve már nem pumpált vért, amikor ez történt Legalább ennyi könyörület jutott a szerencsétlennek, gondolta Grace. Majd hirtelen, mintha valami bels� fény gyulladt volna fel, olvashatóvá vált el�tte a rejtélyes ábra. Tisztán, kivehet�en látta maga el�tt a szavakat* MERT SZERETED �T.

76. fejezet A trampli takarítón� pár perccel fél egy után jött ki Cleo Morey házából. Az Id�milliárdos a Toyota Prius volánja mögött ülve feljegyezte az id�pontot. Jó volt az id�zítés; alig pár perccel a parkolójegye lejárta el�tt. Ahogy az asszonyság felfelé kaptatott a hegyoldalon, dühösen magyarázott a mobiltelefonjába. A volán mögött ül� azon t�n�dött, vajon a n� az elmúlt három és fél órát is telefonálással töltötte-e. Ez esetben Cleo Morey minden bizonnyal meglep�dik majd, mit kapott azért a pénzért, amit a takarítón�nek kifizetett. De hát ez legyen az � gondja! Sebességbe rakta a kocsit, és a Toyota halkan zümmög� motorjával csendesen elhúzott a takarítón� mellett, majd rákanyarodott a Queens Roadra, onnan le a toronyórához, ott pedig jobbra fordulva a tengerpartra ért.

Áthaladt Hove határán, megállt a Hove Street-i keresztez�désnél, majd jobbra fordult a Westboume Villas felé, ahol széles, nagy teraszos viktoriánus sorházak húzódtak. Ismét jobbra fordulva egy hosszú garázssorhoz ért. A 11-es és a 12-es számút � bérelte. Leállította a kocsit a 11-es számú garázs el�tt, és kiszállt. Kinyitotta a garázsajtót, felhúzta, belépett, felkapcsolta a villanyt, majd lehúzta a garázsajtót, mely visszhangzó dördüléssel záródott be. Aztán csend. Csak a két párásító berendezés zümmögött. Béke! Belélegezte a meleg szagokat: motorolaj, régi b�r szaga, régi karosszéria. Ez volt az � otthona. A szentélye! Ebben a garázsban - és a közvetlen szomszédban, ahol ponyvával borított pótkocsiját tartotta - sok-sok megtakarított órát töltött el. Tucatnyi órát! S�t, száz órákat is, minden hónapban. Sok ezer órát, ha éves szinten számoljuk! Szeretetteljes pillantása végigsuhant porvéd�vel letakart gyönyör�sége körvonalain. A holdk�zet-fehér, 1962-es évjáratú 3.8-as Jaguár Mk2-es szinte teljes szélességében elfoglalta a garázst, úgyhogy csak oldalazva fért el mellette. A falak tele voltak tökéletesen elrendezett, kifogástalan állapotban lév� szerszámaival, még úgy, ahogy a dobozból el�vette �ket. Minden a helyén volt. A kalapácsok, a villáskulcsok, a szorítógy�r�k, a tolómércék, a csavarhúzók - s mind-mind m�vészi alakzatba rendezve. A polcokon ugyanolyan makulátlan rendben sorakoztak a fényez�palackok, a keréktisztítók, a krómfényez�k, a b�rtisztítók, a szivacsok, a kefék, a cs�pucolók - és minden vadonatújnak látszott. - Helló, bébi! - suttogta, ahogy gyengéden végighúzta tenyerét a porvéd�vel fedett kocsitet� finom ívelésén. - Gyönyör� vagy! Annyira gyönyör�! Ez az � bébije. A szerelme. A mindene. Hét éven keresztül dolgozott rajta azt követ�en, hogy kiszabadította egy egerek és patkányok lakta elhagyott istállóból. Jobb állapotban volt most, mint új korában - több mint negyven évvel ezel�tt, amikor kikerült a gyárból. Tíz, a Concours d’Elégance versenyen szerzett els� díjas szalagcsokrot akasztott ki a garázs falára. Tucatjával nyerte a második, harmadik, negyedik helyezéseket is, ám ezek a szalagok egyenesen a kukába mentek. Ma még lesz egy kis dolga a lökhárítókon - emlékeztette magát -, azokon a bels� részeken, melyek a közönséges szemlél� számára amúgy láthatatlanok. De a bírák id�nként oda is bekukkantanak, márpedig a hónap végén lesz egy fontos Jaguár Club-os összejövetel, és ott tökéletesen kell megjelenni. De most, e pillanatban fontosabb feladat várt reá. A kulcsmásoló gép, barna

csomagolásán a TÖRÉKENY felirattal már néhány hónapja ott állt a munkapad mellett. Ez a nagy el�nye annak, ha az ember Id�milliárdos. El�re tud tervezni. És el�re tud gondolkodni. Olvasott egyszer egy Victor Hugo-idézetet egy újságban, mely így szólt: „Egyetlen dolog van, ami a világ minden hadseregénél er�sebb, ez pedig az id�zítés." Vagyis tudnod kell, mikor, minek van itt az ideje. Megtapogatta a zsebében a bádogdobozban lév� viaszt, mely Cleo Morey lakáskulcsának lenyomatát �rizte, majd arcán üdvözült mosollyal elkezdte kibontani a csomagot. Okos volt el�re megrendelni! És lám, most eljött az id�!

77. fejezet Grace befordult az Alfa Rómeójával a Royal Sussex Megyei Kórház parkolójába. Egy sérült munkatársát készült meglátogatni. Lassan körözött a parkolóban, hogy üres helyet találjon. Aztán türelmesen várakozott, amíg egy id�s hölgy kinyitotta Nissan Micrája ajtaját, bemászott a volán mögé, elszöszmötölt a biztonsági övével, nagy nehezen beletalált a slusszkulccsal a helyére, megigazgatta a visszapillantó tükröt, beindította a motort, s némi üggyel-bajjal berakta a sebváltót hátramenetbe. A következ� pillanatban torpedóként l�tt ki hátrafelé a kocsijával, centiméterekkel kerülve csak el Grace kocsijának az elejét. A felügyel� leveg� után kapkodott, majd ahogy az id�s hölgy elporzott, gyorsan beállt a helyére. Fél kett� múlt, a gyomra korogva emlékeztette �t arra, hogy ma még nem evett semmit sem. A hullaházban tett látogatásai nem fokozták az étvágyát, a mai látvány, a Sophie Harrington hátára tetovált szöveg, pedig több volt, mint felkavaró. MERT SZERETED �T. Mi a fenét akar ez jelenteni? Feltehet�en az áldozatra, Sophie Harringtonra vonatkozik. De kinek szól az üzenet? A barátjának? Megszólalt a telefonja. Kim Murphy tájékoztatta a legfrissebb fejleményekr�l. A legfontosabb hír az volt, hogy a huntingtoni laboratórium meger�sítette, kés� délutánra meglesznek a DNS-tesztek eredményei. Nyomban utána lelkesen jelentkezett Duigan felügyel�: - A szemközti házból átjött egy id�sebb szomszéd, és úgy egy órával ezel�tt beszélt a helyszínt biztosító rend�rök egyikével. Az öreg hölgy látott egy furcsa alakot péntek este nyolc körül Sophie Harrington háza el�tt A fickó egy piros csomagot tartott a kezében, és kapucni volt a fején. De azért a hölgy elég jó

személyleírást adott róla. - Látta az arcát? - Kiküldtünk valakit, hogy készítsen vele részletes interjút. De amit eddig elmondott a testfelépítésér�l és a magasságáról, az ráillik Bishopra. És ugye, jól emlékszem, hogy éppen erre az id�szakra nincs Bishopnak alibije? - Így igaz. A hölgyet berendelhetnénk azonosításra. - Mindenképpen az els� dolgunk lesz! Grace megkérte Duigant, próbálja kinyomozni, hogy Sophíe-nak volt-e szeret�je. A nyomozó azt felelte, hogy erre egyel�re nem találtak utalást, de hamarosan kihallgatják Sophie legjobb barátn�jét, aki az elt�nést jelentette, s t�le majd ezt is megtudakolják. Miután befejezték a telefonbeszélgetést, Grace megnézte az e-mailjeit a BlackBerryjén, de fontosat nem talált a nyomozással kapcsolatban. Visszacsúsztatta a készüléket a tokjába, és elgondolkodott Duigan szavain. Ha az öregasszony valóban azonosítaná Bishopot, az óriási el�relépés lenne a bizonyítékok összegy�jtése terén. Megint kordúlt egyet a gyomra. A nyitott kocsitet�n át a napfény élesen t�zött a fejére. Behúzta a tet�t, s egy pillanatra megkönnyebbült az árnyéktól. Aztán a benzinkútnál imént vásárolt szendvicsét kibontotta a celofánból, és beleharapott a sonkaízesítés� készítménybe, ami legnagyobb sajnálatára azonban semmiféle kulináris élvezettel nem ajándékozta meg �t. El�vette az Argus legfrissebb számát, amit a szendviccsel együtt vásárolt, és olvasni kezdte a címlapsztorit: BRIGHTON SOROZATGYILKOSÁNAK MÁSODIK ÁLDOZATA. Különösen vonzó képet közöltek Sophie Harringtonról, melyen a fiatal lány pólóban, egyszer� gyöngysorral a nyakán látható, s a napfény megcsillan hosszú, barna haján. Sophie bájosan mosolyog a kamerába. A cikket természetesen Kevin Spinella jegyezte. Terjedelmes tudósítás volt, mely folytatódott a második, s�t még a harmadik oldalon is. Katie Bishopról is közöltek képeket elegáns ruhában, proccos környezetben, és természetesen Sophie Harrington megtört szüleir�l is készültek felvételek. Egy kis képen Grace portréját is lehozták. Jellegzetes Spinella-dolgozat volt ez, a célja az volt, hogy minél nagyobb pánikot keltsen a városban, növelje az eladott példányok számát, és hogy az országos sajtóhoz vezet� rögös úton természetesen újabb hivatkozási pontokat gy�jtsön vele a Spinella-életrajzhoz. Grace nem hibáztatta a fiatalembert meg a szerkeszt�jét sem, a

helyükben nyilván � is ezt tenné. De azért az ilyen mondatok messze túll�ttek a célon, miszerint „Brighton rend�rf�nöke, Ken Brickhill azt tanácsolja a városban él� lányoknak és asszonyoknak, hogy jól zárják magukra az ajtót.” Ez azért durva volt. Már nyilván égnek a vonalak a kapitányságon a kétségbeesett betelefonálók rémült segélyhívásaitól. Letuszkolt a torkán még egy harapás szendvicset, leöblítette diétás kólával, a maradék szendvicset meg kidobta egy szemetesvödörbe. Kötelességszer�en vásárolt egy parkolójegyet, berakta a szélvéd� alá, majd bement a kórház melletti virágboltba, és kiválasztott egy kisebb csokrot. Aztán megindult az omladozó vakolatú f�épület felé. Roy utálta ezt a helyet. Dühítette, és szégyenteljesnek találta, hogy két ilyen jelent�s városnak, mint Brighton és Hove, ilyen lepusztult, ócska ispotálya legyen. Maga az intézmény patinás és nagyhír�, impozánsan terülnek el a régi épületek, s kétségkívül akadnak modern részlegek is, mint a kardiológia, de mindent egybevetve, az egész gyógyászati központnak nevezett romhalmaz egy harmadik világbeli országnak is szégyenére válna. Olvasta egyszer valahol, hogy a második világháborúban történt meg el�ször az emberiség történetében, hogy több katona halt meg tényleges sebesülése miatt, mint amennyi a kórházi kezelés alatt összeszedett fert�zésben. Brighton és Hove lakóinak fele irtózott attól, hogy betegye a lábát ebbe az intézménybe, mert korántsem alaptalan szóbeszédek keringtek arról, hogy többnyire nem is a betegségük miatt halnak meg itt az emberek, hanem amiatt, amit itt összeszednek. Nem az orvosi kar vagy az ápolószemélyzet hibája volt mindez, hiszen �k minden t�lük telhet�t megtettek - ezt maga Grace is többször tapasztalta -, hanem a vezetésé. És a kormányzat politikájáé, amely idáig züllesztette az egészségügyet. Grace elhaladt a kihalt recepciós pult mellett, ahol kopott tábla hirdette egy ócska, m�anyag virágcsokor szomszédságában: SAJNÁLJUK, A RECEPCIÓ ZÁRVA. Szerencsére Eleanor, Grace titkárn�je volt annyira el�relátó, hogy kinyomozta, a fiatal kollégan�t pár nappal ezel�tt az ortopédiáról átszállították az úgynevezett Chichester-részlegbe. Grace a falon lév� információstáblán megtalálta a helyet: ebben az épületszárnyban a harmadik emeletre kellett mennie. Grace felkapaszkodott egy csigalépcs�n, és felért egy linóleumborítású, nagyon baljós hangulatú folyosóra. Egy ázsiai ápolón�t�l útbaigazítást kért, aki a kelkáposzta- és krumplipürészagú folyosón egyenesen továbbküldte.

Gázpalackok hosszú sora el�tt ment el, belépett egy figyelmeztet� táblák sokaságával kidekorált üvegajtón, majd belépett a kórterembe, ahová legalább tizenhat ágyat zsúfoltak be. A napközis éttermek hangulatát idéz� iménti kelkáposzta- és krumplipürészag itt már er�teljesebben érz�dött, és vizeletb�zzel, valamint fert�tlenít� szagával keveredett. Régi linóleum borította a padlót, a falakon vastagon állt a kosz. Az ablakok tárva- nyitva, s így teljes rálátás nyílt egy másik kórházi szárnyra és egy kürt�re, amelyb�l g�zpamacsok szálltak fel. Borzalmas függönyök takarták egyik-másik ágyat. Vegyes osztály volt ez: többnyire geriátriai és pszichiátriai betegekkel volt tele. Grace egy pillanatra rábámult egy töpörödött, id�s nénikére, aki félig szundikálva, nyitott, fogatlan szájjal kókadozott. Több tévé is be volt kapcsolva. Egy fiatalember gügyögött magának hangosan az egyik ágyon. Közvetlenül Grace mellett egy aszott öregember feküdt félig öntudatlanul. Arcát többnapos borosta fedte, s az éjjeliszekrényén két, üres kólásdoboz állt. Csíkos, kigombolt pizsamát viselt, tisztán látható volt, ahogy petyhüdt pénisze rásimult szabadon lógó heregolyóira. És a mellette lev� ágyon, poros készülékekkel körülvéve Grace meglátta fiatal kollégan�jét, akit keresett. Emma-Jane Boutwood ugyanabban az akcióban sérült meg, amelynek során Glenn Bransont is megl�tték. Egy furgon és egy parkoló kocsi közé szorult. Súlyos bels� sérüléseket szenvedett, a lépét el kellett távolítani, több csontja el is törött. A huszonöt éves fiatal rend�rn� egy héten át kómában feküdt, és amikor levették �t az életment� gépekr�l, az orvosoknak még akkor is kételyeik voltak afel�l, hogy Emma-Jane képes lesz-e valaha lábra állni. Az elmúlt hét azonban hál’ istennek óriási javulást hozott, most már segítség nélkül is fel tudott állni, és lelkesen azt tervezgette, mikor állhat újra munkába. Grace �szintén kedvelte ezt a fiatal lányt. Tehetséges nyomozó volt, képességei alapján szép jöv� el�tt állt a rend�rségnél. De most, ahogy itt feküdt, és sápadtan Grace-re mosolygott, inkább úgy nézett ki, mint egy elveszett, gyámoltalan kisgyerek. Az amúgy is törékeny teremtés most szinte elt�nt a kórházi pizsamában, és a narancssárga azonosító szalag épp csak hogy le nem esett a csuklójáról. Sz�ke haja, mely mindig úgy ragyogott, most szalmasárgán, összetapadt fürtökben lógott a homlokába. Az éjjeliszekrényén jobbulást kívánó üzenetek, virágok, gyümölcsök tornyosultak. A fiatal lány szemei - miel�tt még megszólalt volna - mindent elárultak Grace-ben hirtelen elpattant valami. - Hogy vagy? - kérdezte a felügyel� maga elé tartva a virágcsokrot.

- Soha jobban! - mondta a lány, s próbált feltápászkodni. - Tegnap mondtam apának, hogy még a nyár vége el�tt megverem teniszben. Ami egyáltalán nem lesz könny�, mert baromi jól játszik! Grace elvigyorodott, és gyengéden megkérdezte: - Mi a francot keresel te itt ezen az osztályon? Emma-Jane vállat vont - Három nappal ezel�tt átköltöztettek ide. Azt mondták a másik helyen kell az ágy. - Szóval azt mondták És te mit szólsz ehhez? Itt akarsz maradni? - Nem igazán. Grace hátralépett, n�vér után kutatva körülnézett a kórteremben, majd odament egy fiatal ázsiai ápolón�höz, aki egy leped�vel bajlódott - Elnézést - mondta -,megtudná mondani, ki most itt az ügyeletes vezet�? Az ápolón� megfordult, és rámutatott egy fáradt, negyven körüli ápolón�re, aki felt�zte a haját, és nagy szemüveget viselt. Tudálékos arckifejezéssel épp most lépett a terembe egy kórlapot tartva a kezében. Grace határozott léptekkel odament hozzá, és elállta az útját. A n� kit�z�jén ez állt: ANGELA MORRIS, OSZTÁLYOS MENEDZSER. - Elnézést, válthatnék önnel pár szót? - Sajnálom - felelte a n� elutasító, enyhén fennhéjázó hangnemben. - Épp egy problémát szeretnék megoldani. - Nos, rögvest lesz egy másik problémája is - mondta Grace düht�l remegve, és a n� orra alá tolta rend�rségi igazolványát. A n� ijedten nézett fel rá. – Mi… mir�l van szó, kérem? - kérdezte jó pár decibellel szelídebben. Grace Emma-Jane felé mutatott. - Pontosan öt percet kap rá, hogy azt a fiatal n�t ott eltávolítsa ebb�l a b�zbarlangból, és elhelyezze egy tisztességes, egyágyas kórteremben. Megértette? A n�vér újra visszatért az iménti pökhendi hangnemhez: - Tudja, nem ártana, ha megértené, hogy vannak bizonyos nehézségeink ebben a kórházban, tisztelt

f�felügyel� úr. Grace megemelte a hangját, most már majdnem kiabált: - Ez a fiatal n� egy rendkívüli h�stettet hajtott végre. Kivételes bátorsággal az életét kockáztatta azért, hogy ezt a várost megóvja egy szörnyetegt�l, aki most rács mögött várja, hogy elítéljék. Ez a fiatal rend�rn� két ártatlan ember életét mentette meg, és csaknem feláldozta a sajátját! És ezek után maguk berakják ide egy vegyes elfekv�be, ahol a mellette lev� ágyról egy szerencsétlen öregember farka lóg a képébe? Azonnal intézkedjen, megértette? A n�vér zavartan körülnézett, majd kissé meghunyászkodva így válaszolt- - Majd megnézem, mit tehetek. Grace hangja még fenyeget�bbé vált- - Nem hiszem, hogy megértette, amit az el�bb mondtam. Nincs majd! Most van! És addig egy tapodtat sem mozdulok maga mell�l, amíg azt a fiatal lányt el nem helyezik egy olyan kórteremben, amit megfelel�nek találok! - kiabálta Grace, és el�vette a mobiltelefonját. - Hacsak nem akarja, hogy azonnal elküldjem e-mailen az Argusnak azokat a fotókat, melyeket az el�bb készítettem a kollégan�mr�l és ezekr�l a körülményekr�l. És az összes többi átkozott újságnak is szerte az országban, hadd lássák, a maguk elképeszt� alkalmatlansága miatt hogyan fosztják meg emberi méltóságától azt a rend�rt, akinek egy egész város tartozik hálával és köszönettel. - Itt nem használhat mobiltelefont és nincs joga fotókat készíteni sem. - Magának pedig nincs joga, hogy így bánjon a rend�rtisztemmel. Hívja ide a kórházigazgatót! AZONNAL!

78. fejezet Harminc perccel kés�bb Emma-Jane Boutwoodot áttolták a kórházi folyosók labirintusán át egy jóval korszer�bb épületszárnyba. Grace megvárta, amíg a fiatal nyomozón�t elhelyezik az egyágyas, napfényes szobában, melynek ablakai a háztet�kön túl a tengerre néztek, majd átadta a virágcsokrát. Csak azok után hagyta el a kórházat, hogy az intézmény Mr. Atyaúristene elefántcsonttornyából telefonon ígéretet tett, hogy Emma-Jane mindvégig ebben a szobában marad, amíg el nem hagyhatja a kórházat. A liftben együtt utazott egy zöld orvosi köpenyt visel�, fonendoszkópos férfival, akinek a kit�z�jén ez állt: Dr. RAJ SINGH, Baleseti és Sürg�sségi Osztály. Észrevette, hogy az orvos fürkészve néz rá.

- Meleg napunk van - mondta Grace udvariasan. - Igen, nagy a forróság - felelte a másik. Beszédén érezhet� volt, hogy tanulta az angolt - majd összevonta szemöldökét. - Bocsásson meg, hogy megszólítom, de annyira ismer�s. Nem találkoztunk már valahol? Grace meglehet�sen jó arcmemóriával rendelkezett, de a férfira nem emlékezett. - Nem hinném - felelte. A lift megállt, Grace kilépett, az orvos követte �t. - A mai Argus-ban nem az ön fényképe szerepel? Grace bólintott. - Így már értem! Pont most, pár perccel ezel�tt olvastam a cikket. Tulajdonképpen azon törtem a fejem, hogy fel kellene hívnom magukat. Grace késésben volt, s épp azon töprengett, milyen útvonalon ér vissza leghamarabb az irodájába, ezért csak fél füllel figyelt dr. Singh-re. - Valóban? - Nézze, lehet, hogy nem fontos, de az újságban azt kérték, hogy legyünk éberek, és jelentsünk minden gyanúsat, nem igaz? - De igen. - Nos, engem köt az orvosi titoktartás, de el kell mondanom, hogy tegnap volt itt egy férfi, aki nagyon furcsán viselkedett - Hogy érti ezt? Az orvos körülnézett az üres folyosón, és megvárta, amíg a liftajtó becsukódik - Szokatlan dolgokat m�velt. Például kiabált a recepcióssal. Ebben aztán semmi meglep� nincs, gondolta magában Grace. Alighanem ebben az intézményben elég sokan ragadtatják magukat erre, és meg is van rá minden okuk. - Amikor bejött hozzám - folytatta az orvos -, nagyon zaklatott állapotban volt. Ne értsen félre, sok emberrel találkozom, akik pszichiátriai problémákkal küszködnek, de ez valahogy egészen különös volt. - Milyen sérüléssel jött be?

- A kezén volt egy seb. Elfert�z�dött Grace erre felkapta a fejét - És mi okozta a sérülést? - Nos, azt mondta, hogy rácsukta az ajtót, de nekem nem úgy t�nt. - Rácsukta az ajtót? - kérdezett vissza Grace, és eszébe jutott Bishop magyarázkodása a taxi ajtajáról. - Igen. - És ön szerint mi okozhatta a sérülést? - Harapás. Mégpedig nagy valószín�séggel emberi harapás. Az a helyzet, hogy a kézfején és a tenyerén is voltak harapásnyomok, s�t a csuklóján és a hüvelykujján is. - Ha egy kocsi ajtaját vagy csomagtartóját csukta rá a kezére, akkor mindkét oldalon lehettek ilyen nyomok. - Igen, de nem kör alakban - vitatkozott az orvos. - Félhold alakban helyezkedtek el, követve a fogsor vonalát. És különböz� mélység�ek voltak a nyomok, ami megint csak fogakra utal. - Mib�l gondolja, hogy emberi harapás volt? Állattól is származhatott, nem? Egy nagy kutyától, például. Az orvos elpirult - Nézze, megvallom, én imádom a krimiket, ha van egy kis szabadid�m, csupa ilyet olvasok, és a tévében is nézem a Helyszínel�ket - magyarázta, és közben megszólalt a csipogója. Ránézett a készülékre, majd sietve folytatta. - De van itt még valami, ami miatt emberre következtettem. Ha kutyaharapás lett volna, akkor mi oka lett volna tagadni? Ha viszont emberi harapás, amit mondjuk egy támadás közben szenvedett el, akkor ugye már egészen más a helyzet Akkor már van ok a tagadásra. És amikor megláttam a borzalmas híreket az újságban err�l a megölt fiatal n�r�l, akkor összeraktam a mozaikkockákat. Grace elmosolyodott - Azt hiszem, magából jó nyomozó lenne. De hiányzik még egy mozaikkocka. Le tudná írni ezt az embert? - Igen. Úgy száznyolcvan magas, nagyon vékony, hosszú, barna hajú, sötét szemüveget hordott és a szakálla nagyon bozontos volt Az arcát nemigen lehetett látni. Kék vászondzsekit viselt krémszín� inget, farmert és tornacip�t. Elég szakadtnak látszott.

Grace lelombozódott, ez a leírás egyáltalán nem illett Bishopra hacsak nem vette a fáradságot a pasas, hogy álruhát öltsön, ami persze soha sincs kizárva. - Felismerné, ha újra látná? - Egész biztosan! - Nem lehetséges, hogy a kórház valamelyik biztonsági kamerája felvette �t? - Van egy kameránk a balesetin, az biztos rögzítette. Grace megköszönte az információt, felírta az orvos nevét és telefonszámát, és elindult a kórház biztonsági részlege felé, hogy megnézze a felvételt. Közben ellen�rizte a BlackBerryjén, hogy jött-e új üzenete. Dick Pope írt, arra az e-mailre válaszolt, melyet reggel küldött neki a Münchenben készített fotókkal. Grace megállt útközben, hogy elolvassa az üzenetet. Roy, ez nem az a n�, akit Lesley és én a múlt héten láttunk. Mindketten úgy gondoljuk, hogy valóban Sandyt láttuk. Üdv, Dick.

79. fejezet Majdnem fél négy volt, mire Nadiuska De Sancha végzett a boncolással, és elhagyta a halottasházat Duigannel és a halottkémmel együtt. A nyakon talált fojtogatási nyomok és a pontszer� bevérzések a szemen arra utaltak, hogy a szerencsétlen fiatal n�t megfojtották. De a zárójelentéshez szükség van még a vér toxikológiai vizsgálatára, a gyomortartalom teszteredményeire, a hólyagból vett folyadékminta vizsgálati eredményére, s csak ezek után lehet kizárni a többi lehetséges halálokot. A vaginában talált ondó arra utal, hogy a n�t meger�szakolták, vagy a halála el�tt, vagy a halál beállta után. Cleóra és Darrenre még többórás munka várt. Ott volt a tengerben talált „ismeretlen n�i test” is. Aztán a szombati autóbalesetben meghalt hatéves kislány. És további négy holttest, köztük egy Hív-pozitív fert�zésben meghalt, negyvenhét éves férfi, akinek a hulláját a lepecsételt, izolált teremben tartották. A kislány szülei tegnap kés� délután be akartak jönni, s Darren be is engedte �ket. Pár órával ezel�tt megint itt jártak, és ezúttal Cleo fogadta �ket. Még nem tért igazán magához ett�l a látogatástól.

Dr. Nigel Churchman, a helyi patológus, aki a kevésbé frekventált esetekben szokott eljárni, fél órán belül itt lesz. Christopher Ghent, a törvényszéki fogorvos, aki az ismeretlen n� azonosítása végett jött, már az irodában várakozott egy csésze tea mellett. Cleo és Darren kivitték a n�t a h�t�kamrából, és levették róla a zsákot A rothadás szaga abban a pillanatban betöltötte a helyiséget. Hagyták Ghentet, hogy végezze a munkáját. Ghent magas, szemüveges, negyvenöt körüli, kopaszodó férfi volt. Kétségkívül szaktekintélynek számított. Irt egy könyvet az igazságügyi fogászat kérdéseir�l, melyet a szakma együtt emlegetett Robert Dorion, a nemzetközileg is elismert montreali specialista A harapásnyom mint bizonyíték cím� alapm�vével. Ghent ugyanakkor lelkes ornitológus is volt, és a sirályok nagy ismer�je. Fotósorozatokat készített a fogakról mind hagyományos, mind pedig röntgensugaras kamerával, minden egyes fogrészletet bejelölt egy külön grafikonon, majd agyagmintákat vett az alsó és a fels� fogsorról. A halottkém utasításainak figyelembevételével mindezeket az anyagokat elküldi majd az összes fogorvosnak Brightonban és Hove-ban egy tizenöt mérföldes körön belül. Ha ez nem vezet eredményre, akkor kiterjeszti a kör sugarát. Ha szükséges, akkor az ország egészére. A koordinált fogorvosi nyilvántartásnak egyel�re nincs nemzetközi rendszere. Ha az Egyesült Királyság fogorvosai nem tudják azonosítani a mintákat, és az ujjlenyomatok, illetve a DNS-minták sem vezetnek eredményre, akkor a halottat Brighton és Hove városa költségeire fogják eltemetni, és az ismeretlen n� pusztán statisztikai adattöredékként marad fenn az utókor számára. Nigel Churchman nemrég kiszámolta, hogy az elmúlt tizenöt év során több mint hétezer boncolást végzett ebben a hullaházban. De még mindig ugyanazzal a mondhatni kisfiús lelkesedéssel közelített minden egyes holttesthez, mint az els� alkalommal. Churchman olyan ember volt, aki �szintén szerette, amit csinál,, és úgy vélte, hogy minden egyes személy, aki a bonckése alá kerül, a legjobbat érdemli t�le. Nigel jókép�, sportos férfi volt, imádta az autóversenyeket, és fiatalos arcával - melyet most eltakart a zöld maszk - jóval fiatalabbnak látszott a koránál, pedig mindjárt ötven volt. Elhessegetett néhány döglegyet a fémtálcára kihelyezett agy és a felnyitott mellkas közeléb�l, és hozzálátott a munkához. Egy hosszú pengéj� késsel óvatosan szeletelni kezdte az agyat azt vizsgálva, hogy nincs-e golyó- vagy késnyom, esetleg nem történt-e bevérzés, amib�l er�s ütésre lehetne következtetni. Az agy azonban

egészségesnek és sértetlenek látszott- A szemek, melyeket nagyrészt felemésztett a tenger, semmiféle információval nem szolgáltak. A n� szíve robusztus volt, mint az egészséges embereké, az artériákon nem voltak lerakódások. E pillanatban nem tudta volna pontosan megállapítani a n� életkorát. De a fogak színéb�l és az általános fizikai állapotból, illetve a részben elt�nt mellekb�l ítélve huszonöt és negyven közöttire becsülte. Darren a szívet átvitte a mérlegre, és feljegyezte a falitáblára a súlyát. Churchman bólintott, teljesen átlagos. A tüd� következett Churchman kivágta a mellkasból mindkét lebenyt, majd gumikeszty�s kezével ráhelyezte a vizsgálóasztalra, miközben sötét folyadék csöpögött a lebenyekb�l. Pár perc vizsgálódás után Cleo felé fordulva így szólt- - Ez különös. Nem fulladás okozta a halálát. Nincs víz a tüdejében. - Vagyis? - kérdezte Cleo. Ostoba kérdés volt, Cleo rögtön belátta. Az iménti megrázó élménynek tudta be, vagyis a halott kislány szüleivel való találkozásnak, meg a másnaposságának, meg a túlterheltségének, meg annak, hogy Sandy árnyéka oly nyomasztóan rátelepszik a kapcsolatukra. Miközben természetesen tudta a választ arra a kérdésére, mely az imént reflexszer�en kicsúszott a száján. - A n� már halott volt, amikor vízbe került. Attól tartok, ennél a pontnál kénytelen leszek megszakítani a boncolást. Tájékoztatni kell a halottkémet. Ügyészi jogkörrel rendelkez� halottkémnek - valószín�leg ismét Nadiuska De Sanchának - kell átvennie a boncolást. Ezzel az ismeretlen n�i holttest a gyanús körülmények között elhalálozott személyek listájára került.

80. fejezet

Roy Grace örök életre megfogadta magának, hogy meleg nyári napon soha többé nem fog közös helyiségben tartózkodni Norman Pottinggal. Egymás mellett izzadtak a monitor el�tt a kihallgatószobához csatolt parányi odúban. A kés� délutáni nap kíméletlenül ostromolta a lehúzott ablakred�nyöket, a légkondicionáló fabatkát sem ért. Grace-r�l csöpögött a veríték. Potting rövid ujjú fehér ingben, hónalja körül széles izzadságfolttal olyan szagot árasztott, mint egy átizzadt, vén kalap belseje. Az már csak hab volt a tortán, hogy er�sen fokhagymás ételt ehetett nemrégiben - efel�l kétséget sem hagyott a lehelete. Grace a szék támlájára helyezett dzsekije zsebéb�l el�halászott egy csomag mentolos rágógumit, és megkínálta

Pottingot, remélve, hogy ezzel tompít valamit leheletének halálos b�zén. - Nem élek vele, Roy, köszönöm - hárította el a kolléga -, kiszedi a töméseimet. Potting visszatekerte a szalagot Grace nézte a monitoron, amint Potting, Zafferone és egy harmadik férfi gyorsított mozgással hátrafelé kiosonnak a szobából, s egy pillanat alatt elt�nnek az ajtó mögött. Potting leállította a szalagot, majd elindította a lejátszást onnan, hogy a három férfi ezúttal már normális tempóban egymás után belép az ajtón. - Van neked MySpace-ed, Roy? - kérdezte Potting váratlanul. - MySpace? Szerintem ehhez én már kissé öreg vagyok. Potting tagadóan rázta a fejét - Ebb�l nem tudsz kiöregedni. Amúgy Li még csak huszonnégy. Csináltattunk egy közös oldalt Norma-Li névvel. Mit szólsz hozzá? Máris szerzett hozzá három thaiföldi barátot, akik itt élnek Angliában. Az egyik épp itt, Brightonban. Jó, nem? - Zseniális - felelte Grace, és nem is annyira a beszélgetés kötötte le a figyelmét, mint inkább az, hogy kikerülje Potting leheletét. - Tudod - kuncogott Potting van neki egy vidám kis tetkója is. Fhúúú! - Gondoltam, hogy bejött az új házasságod, látszik, hogy boldog vagy. Potting egy pillanatra valóban felh�tlenül boldognak látszott, gy�rött arca mintha felragyogott volna. - Hát ez a n� nem semmi öregem! Tanított pár új trükköt. Eszel�s! Voltál már ázsiai n�vel, Roy? Grace megrázta a fejét - De majd megfogadom a tanácsodat próbálta - lezárni a témát. Igyekezett Sandyt is ki�zni a fejéb�l, és a munkájára koncentrálni. Nem akármilyen felel�sség van a vállán, és sok minden múlhat azon a jöv�je szempontjából, hogyan boldogul az elkövetkez� napokban. Pontosan tudta, hogy most már nemcsak Alison Vosper kritikus tekintete szegez�dik rá. Az események a széles közvélemény el�tt zajlanak. A képemy�n egy szikár, csontos férfi foglalt helyet a három piros karosszék egyikében. Felt�n� arca volt, inkább érdekes, mint csinos, torzonborz haj és holland, telepes stílusú szakáll övezte arcát. B� hawaii inget viselt lazán, kívül hordva, farmert és b�rszandált. Arca sápadt volt, mint aki a nyarat inkább a négy fal között tölti. - Ez Katie Bishop szeret�je? - kérdezte Grace.

- Igen - válaszolta Porting. - Barty Chancellor. - Stricis név. - Maga a fickó is olyan - jegyezte meg Potting, és feler�sítette a hangot. Grace figyelte a kihallgatás menetét, ahogy a két nyomozó gyakran jegyzetel. Különc megjelenése ellenére Chancellor enyhén fens�bbséges, tanáros hangnemben beszélt, mozdulatai magabiztosságot tükröztek, az idegességnek egyetlen jele mutatkozott csupán: id�nként megcsavargatta textil karköt�jét a csuklóján. - Beszélt önnek valaha is Mrs. Bishop a férjér�l, Mr. Chancellor?- kérdezte Norman Potting. - Igen, természetesen beszélt róla. - Felizgatta ez magát? - kérdezte Zafferone. Grace elmosolyodott. Az ifjú, tenyérbe mászó nyomozó máris azt csinálta, amit Grace remélt is t�le - provokálta Chancellort. - Hogy érti ezt egészen pontosan? - kérdezett vissza Chancellor. Zafferone pimaszul meredt rá. - Úgy értem, hogy élvezte-e a helyzetet hogy olyan asszonnyal szeretkezik, aki megcsalja a férjét? - Nézzék, én azért jöttem ide, hogy segítsek a gyilkos kézre kerítésében, aki megölte az én imádott Katie-met. Nem hiszem, hogy az ön által feltett kérdés a tárgyhoz tartozna. - Nos, hogy mi tartozik a tárgyhoz és mi nem, azt mi döntjük el, uram - felelte Zafferone h�vösen. - Én önként jöttem ide - emelte meg a hangát Chancellor -, és nem tetszik nekem ez a hangnem. - Teljességgel megértem a felindultságát, Mr. Chancellor - szólt közbe Potting udvariasan, a klasszikus/jó zsaru szerepet játszva a Zafferone-féle rossz zsaru alakítás kontrasztjaként. - Át tudom érezni, min kell keresztülmennie. De nagyon sokat segítene azzal, ha egy kicsit beavatna minket Mr. és Mrs. Bishop kapcsolatába. Chancellor eljátszadozott pár pillanatig a karköt�jével. - Az az ember egy vadállat volt - jelentette ki aztán.

- Milyen értelemben? - kérdezte Potting. - Bántalmazta Mrs. Bishopot? - egészítette ki a kérdést Zafferone. - Er�szakoskodott vele? - Nem fizikailag, hanem mentálisan. Mindig bírálta �t valamiért - f�leg a háztartásbeli dolgokért -, s az igazság az, hogy a fickó egy kissé rögeszmés. És rettenetesen féltékeny volt - ezért is volt annyira óvatos Katie. És… - chancellor elakadt egy pillanatra, mint aki azon tétovázik, mondja-e vagy sem. - Nos, nem tudom, hogy ez ide tartozik-e, de Bishop egy kissé hangyás. - Milyen értelemben? - kérdezte Potting. - Szexuálisan. Kellékek, tudják - Milyen kellékek? - kíváncsiskodott Potting. - B�r, gumi, ilyesmi. - Ezt a felesége mondta magának? - kérdezte Zafferone. - Igen. - És maga ett�l bepöccent? - Miféle kérdés ez megint? - csattant fel Chancellor. - Felizgult olyankor, amikor Katie ezekr�l a dolgokról mesélt? - Én nem vagyok perverz, ha erre gondol - vágott vissza Chancellor. - Én arra lennék kíváncsi, uram - játszotta megint Norman Potting a jó zsarut -, hogy nem tett-e véletlenül említést Mrs. Bishop egy gázmaszkról? - Micsodáról? - Gázmaszkról, amit Mr. Bishop esetleg azok között a kellékek között tárolt, amelyekr�l az el�bb említést tett. A fest�m�vész elgondolkodott egy pillanatra. – Én… nem… nem emlékszem rá, hogy ilyesmir�l beszélt volna. - Biztos benne? - kérdezte Zafferone.

- Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy, könnyedén elfelejt. - Azt viszont maga elég könnyedén elfelejtette, hogy Katie férjes asszony volt - feszítette tovább a húrt Zafferone. - Na, azt hiszem ez az a pillanat, amikor ragaszkodnom kell az ügyvédem jelenlétéhez - közölte Chancellor. - Maga túllép minden határt. - Maga ölte meg Mrs. Bishopot? - kérdezte Zafferone higgadtan. Chancellor e pillanatban úgy nézett ki, mint aki szétrobban a düht�l: - MICSODA? - Azt kérdeztem, hogy maga ölte-e meg Mrs. Bishopot - Szerettem �t - azt terveztük, hogy életünk hátralev� részét együtt éljük le -, miért öltem volna meg? - Maga az el�bb azt mondta, hogy ügyvédet akar - folytatta Zafferone, mint egy rottweiler. - Tapasztalatom szerint ebben a szobában azok követelnek ügyvédet, akik b�nösök. - Szerelmes voltam bele. Én… - a férfi hangja elakadt. Hirtelen el�rehajolt, és arcát a tenyerébe temette. Felzokogott. Potting és Zafferone sokat mondó pillantást váltottak és vártak. Végül Barty Chancellor felegyenesedett, miután valamelyest összeszedte magát. – Elnézést. És ekkor Zafferone végre feltette azt a kérdést, amire Grace olyannyira várt: - Mondja, Mr. Chancellor, Mr. Bishop tudott a maguk kapcsolatáról? - Biztos hogy nem. Norman Potting megint közbeszólt - Mr. Bishop minden jel szerint nagyon éles esz� ember. Az ön viszonya Mrs. Bishoppal viszont már több mint egy éve tartott. Tényleg úgy gondolja, hogy a férj nem sejtett semmit sem? - Nagyon óvatosak voltunk - azonkív�l Bishop hét közben majdnem mindig Londonban volt. - Az is lehet, hogy tudott a dologról, csak nem szólt semmit sem - találgatott Zafferone.

- Lehetséges - engedett Chancellor kelletlenül. - De nem tar- tom valószín�nek. Katie legalábbis egészen biztos volt benne, hogy nem tudja. Zafferone visszalapozott a jegyzetfüzetében. - Ön azt mondta korábban, hogy nincs alibije arra az id�szakra, amikor Mrs. Bishop eltávozott önt�l, egészen a halál becsült id�pontjáig, amely vélhet�en egy órával kés�bb következett be. - Így van. - Elaludt? - Majdnem éjfél volt. Szeretkeztünk. Lehet, hogy maga soha sem szeretkezett? Ha egyszer sikerül kipróbálnia, meg fogja látni, hogy az ember utána elálmosodik - mondta Chancellor vitriolosan, és Zafferone szemébe nézett. Grace összegezte magában a hallottakat. A viszony, több mint tizenkét hónapja tartott. Hat hónappal ezel�tt Brian Bishop kötött egy hárommillió fontos életbiztosítást a feleségére. Bishopnak priusza van: er�szakos b�ncselekményeket követett el fiatal korában. Mi van, ha rájött, hogy a felesége megcsalja? Chancellor azt állítja, hogy Katie-vel együtt akarták tölteni életük hátralev� részét. Ez több mint egy kis félrelépés. Lehetséges, hogy Bishop képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy elveszti a feleségét. Kezdett összeállni a kép. A pasasnak van indítéka. Elképzelhet�, hogy Bishop hónapok óta gondosan készítgette el� a tervet. Megvan a tökéletes alibi Londonban, eltekintve attól az apróságtól, amir�l Bishop nem tud, vagyis hogy a kocsiját lefotózta egy rejtett kamera a Gatwick repül�térnél. Grace nézte tovább a kihallgatásról készült felvételt, ahogy Zafferone egyre jobban hergeli Chancellort. Nem vitás, a m�vész úr is lehetséges gyanúsított. Bele volt zúgva a n�be. Elég ok ez arra, hogy amennyiben a n� átverte, megölje �t? Talán. Elég dörzsölt a pali ahhoz, hogy a gyilkosság után a férjre terelje a gyanút? Ez sem zárható ki. Ám ebben a pillanatban a bizonyítékok súlya egyértelm�en Brian Bishop felé billentette a mérleg serpeny�jét. Az órájára nézett. Negyed hat. Magával hozta a videokazettát a kórház baleseti és sürg�sségi osztályáról, hogy a biztonsági kamera felvételeit feljavítsa, s a rend�rségi videolejátszón nézze végig. Még éppen annyi ideje maradt a hat harmincas értekezlet el�tt hogy belenézzen a kazettába.

A kórház biztonsági kamerájának alacsony felbontású felvételén alig lehetett kivenni a férfi arcvonásait, már csak azért sem, mert a hosszú haj, a sötét szemüveg, a bajusz és a szakáll szinte mindent eltakart. Viszont a rend�rség technológiájával sokat lehet javítani a képen. Ahogy kilépett a folyosóra, megszólalt a telefonja. Bella Moy jelentkezett izgatottan, alighanem egy maréknyi Maltesers drazséval a szájában. Katie Bishop DNS-tesztjének az eredménye megérkezett. Ahogy Bella közölte, mi áll a jelentésben, Grace ököllel a leveg�be csapott - de örömében!

81. fejezet A Brighton Lanes úton található Queen Anne Ház második emeletér�l ugyan csodás kilátás nyílt egy sz�k utcán át a tengerpartra, ám légkondicionáló nem volt. Robert Vernon irodájában. Egy aszfaltfúró gép rettenetes zaja akadálytalanul ömlött be a nyitott ablakon. Brian Bishop feje majd széthasadt a lármától, az újabb álmatlan éjszaka után amúgy is er�s fejfájás kerítette hatalmába. Amúgy kellemes, tágas iroda volt, a falak mentén törvénykönyvekkel és jogi iratokkal megtömött könyvespolcok álltak. Két, régi brightoni lenyomat díszítette a pasztellkék falakat, egyiken a móló, másikon az Old Steiner látképe. Az íróasztalon levelek tornyosultak, egy-kett� jutott a padlóra is. - Elnézésedet kérem, Brian - kezdte a mindig választékosán udvarias Vernon de ma jöttem be el�ször a nyaralás után, és azt sem tudom, hol áll a fejem. - Néha elt�n�döm, megéri-e egyáltalán szabadságra menni - felelte Bishop. - El�tte is �rülten kapkodsz, de amikor visszajössz, végképp összecsapnak a fejed fölött a hullámok. A finom porceláncsészében megkavarta a teáját - pontosan hétszer. Közben az íróasztal mögött az ablakpárkányon álló bekeretezett fényképet bámulta. Vernon felesége, Trish, egy csinos, sz�ke asszony, golfüt�t tartva a kezében pózolt a képen. Mellette ezüstkeretben három ovális lyuk, mindegyikb�l egy-egy gyerekarc mosolyog el�. A képek jó pár évvel ezel�tt készülhettek, mert Vernonék gyerekei azóta megn�ttek, tinédzserek mind. Hát igen, ilyen egy rendezett család, tört hirtelen a keser�ség Bishopra. Vernonnál minden a helyén van. Rendezett világban él. Nem számít, milyen problémákkal jönnek be hozzá az ügyfelek. Higgadtan áttanulmányozza a tényeket, osztogatja a tanácsait, aztán becsukja maga mögött az ajtót, beül a Lexusába, és gondtalanul, mosolygós arccal kihajt a golfpályára. Irigylésre méltó!

A hatvanas éveinek közepén járó ügyvédr�l sugárzott az elégedettség és az elegancia. Ezüstös haja mindig jól ápolt volt, ruházata konzervatív és kifogástalan, s egész lénye bölcsességet és magabiztosságot sugallt. �sid�k óta Vernon volt Bishopék családi ügyvédje, � intézte az összes hivatalos teend�t Bishop apjának halálakor, majd akkor is, amikor az édesanyja meghalt. Vernon volt az, aki már csaknem öt éve átnézte Bishop anyjának iratait halála után, és � volt az, aki az iratok között fölfedezett valamit. Valamit, amit eltitkoltak a férfi el�l. Bishopot örökbe fogadták. És Vernon volt az is, aki ezek után lebeszélte Bishopot arról, hogy útra keljen, és megkeresse vér szerinti szüleit. Csodás gyerekkora volt, magyarázta Vernon. Szülei, akik túl kés�n házasodtak ahhoz, hogy saját gyerekük legyen, tenyerükön hordozták a két örökbefogadott gyereket Bishopot és két évvel fiatalabb húgát, aki tragikusan hamar, tizenhárom éves korában, agyhártyagyulladásban meghalt. Egy parkra néz�, szép hove-i sorházban n�tt föl. Magániskolába járt, nyaranta külföldre utaztak vakációzni, és ahogy megszerezte a jogosítványát máris kapott t�lük egy autót ajándékba. Szeret� családi környezetben n�tt fel, és � is viszontszerette szüleit. Nagyon megviselte, amikor apja meghalt de ennél is mélyebben érintette anyja halála. Annak ellenére, hogy Katie-vel friss házasok voltak, hirtelen elképeszt�en magányosnak és elveszettnek érezte magát Aztán el�került az a bizonyos dokumentum az anyja hálószobájából. Vernon azonban csitította �t. Elmagyarázta neki, hogy szülei azért tartották titokban az örökbefogadást, mert úgy gondolták, hogy ez szolgálja a legjobban az érdekeit. Szeretetet és biztonságot akartak nyújtani, gondtalan jelent és biztos jöv�t. Nyilván attól tartottak, hogy az igazság feltárása csak fölöslegesen kavarná fel az életét. Ha elkezdene a múltban vájkálni, felkutatni igazi szüleit nem túl sok jó származhatna ebb�l. Vernon belátta, hogy ez régimódi gondolkodás, de ett�l még továbbra is ez volt a véleménye. Brian jói boldogult az életben, magabiztosnak látszott - kifelé legalábbis sikeres volt és elégedett. Lehetséges, hogy érzelmileg nagy elégtételt jelentene vér szerinti szülei megtalálása, de az is biztos, hogy mélyen felkavarná a lelkét. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha azok elutasítják a közeledését? Ennek ellenére az évek multával egyre er�södött benne a vágy, hogy felkutassa a családját. És egyre sürget�bbé vált a keresés annak tudatában, hogy az id� múlásával csak csökken annak az esélye, hogy igazi szüleit még életben találja.

Annyira megdöbbentett a hír, Brian - kezdte az ügyvéd. - Igazán sajnálom, hogy reggel nem értem rá, de a bíróságra kellett mennem. - Ugyan, Robert ez természetes. Semmi gond. Nekem is épp elég intéznivalóm volt. Az legalább lefoglalt valamennyire. - Hihetetlen ez az egész! - Igen - mondta Bishop, és nem tudta eldönteni, megemlítse-e egyáltalán Sophie Harringtont. Borzasztóan kikívánkozott bel�le, ugyanakkor érezte, hogy nem ez az alkalmas pillanat rá, hogy kiöntse a lelkét. - És hogy bírod? - Nehezen - mosolygott Bishop enerváltan. - Tulajdonképpen �rizet alatt állok. Napok óta nem mehetek be a saját házamba. A rend�rség nem engedi, hogy Londonba utazzak, ide vagyok kötve Bríghtonhoz. Az üzleti ügyeimet intézem, ez a legtöbb, amit tehetek. - Ha gondolod, Trish meg én szívesen látunk! Költözz át addig hozzánk! - Kedves vagy, de valahogy csak kihúzom. - És van már valami sejtésük, hogy mi történt? Hogy ki tette ezt a szörny�séget? - Abból, ahogy kezelnek, azt gondolom, én vagyok az els� számú gyanúsítottjuk. Az ügyvéd egy pillanatra rámeredt barátjára. - Nézd Brian, én nem vagyok büntet�jogász, de azt tudom, hogy az emberöléseknél el�ször mindig a közvetlen családtagokat veszik el�. És kizárásos alapon így haladnak tovább. - Biztos így van. - Zzóval emiatt nem kell aggódnod. Minél hamarabb kizárnak a gyanúsítottak köréb�l, annál hamarabb koncentrálhatnak a valódi tettesre. És mi van a gyerekekkel? - kérdezte az ügyvéd, de abban a pillanatban már szabadkozott is: - Bocsáss meg, eszem ágában sincs beavat… - Ugyan már, semmi gond. Max Dél-Franciaorszagban van egy barátjával,

Carly meg a nagynénjével Kanadában. Beszéltem mindkettejükkel, mondtam, hogy maradjanak ott. Minek jönnének most ide? A rend�rség annyit elárult hogy egy hónapig is eltarthat, amíg a… halottkém… - megremegett a hangja, és nem tudta folytatni. - Tudom, rengeteg formalitás van ilyenkor, a bürokrácia… Nagyon nehéz, amikor az ember egyedül szeretne lenni a gondolataival. Bishop bólintott el�húzott egy zsebkend�t, és megtörölte a szemét. - Beszéljünk inkább arról, mit kell elintéznünk ahhoz, hogy tovább tudj lépni! - javasolta az ügyvéd. - Igen. - El�ször is mi van Katie vagyonával? Van esetleg végrendelete? - Van itt valami- elég fura. A rend�rség azzal állt el�, hogy hárommillió font értékben kötöttem életbiztosítást Katie-re. Megszólalt a telefon az íróasztalon, de az ügyvéd nem vette fel. Bishopra meredt. - És nem kötöttél? Odakint az aszfaltfúró végre megkönyörült és abbahagyta a munkát. - Nem! Tényleg nem - legalábbis nem emlékszem semmi ilyenre. Pedig a memóriám átkozott jó. Vernon elt�n�dött pár pillanatig. - Mondd Brian, nem vettél fel mostanában új jelzálogot a Dyke Road Avenue-i házadra? Esetleg egy új befektetéshez készpénzre volt szükséged? Bishop t�n�dve bólintott - De, igen. Bishop cége meglehet�sen jól prosperált, s�t úgy is lehet fogalmazni, hogy túl jól, s ahogy a túl gyorsan növekv� vállalatoknál gyakorta el�fordul, készpénzhiány állt el�. Amikor néhány gazdag barátjával megalapították a céget, viszonylag kis alapt�kével indultak. A közelmúltban, hogy továbbléphessenek, új technológiai fejlesztést kellett végrehajtaniuk, és újabb, jól képzett számítógépes szakembereket kellett felvenniük. Bishop és barátai úgy döntöttek, hogy maguk teremtik el� a szükséges pénzösszeget, ahelyett hogy hiteleket vennének fel. Bishop, hogy a maga részét befizesse, újabb jelzálogkölcsönt vett fel saját házára.

- Nagyobb kölcsönöknél a jelzálogcég valamilyen életbiztosítási fedezetet szokott követelni. Lehet, hogy emiatt kötöttél életbiztosítást - mondta az ügyvéd. Vernonnak alighanem igaza van, gondolta Bishop. Így már rémlett valami az életbiztosításról. De az összeg így sem stimmelt. És az iratait sem tudja átnézni, mert mindent elzártak abban az átkozott házban. - Lehetséges - mondta Bishop bizonytalanul. - És igen, Katie végrendeletet is írt. Elég rövidet. A végrendelet egyik végrehajtója én vagyok, a másik pedig David Crouch, a könyvel�m. Ez a papír is a házban van. - Óh, persze, majdnem elfelejtettem. És volt valami vagyona is, ha jól emlékszem. Elég jelent�s vagyont hozott még az el�z� házasságából. Nem emlékszel a végrendelet tartalmára? - De, emlékszem. Pár fontot a szüleire hagyott, de a nagy részét én öröklöm. Robert Vernon fejében hirtelen megszólalt egy vészcseng�. Valamelyest elkomorult. Nem nagyon, csak kicsit. Bishop észre sem vette

82. fejezet Id�pont: tizennyolc harminc, augusztus hetedike, hétf� - hadarta Roy Grace a kötelez� bevezet�t a jegyz�könyvhöz. - Ez a második közös értekezletünk a Kaméleon és Misztrál M�velet keretében. A Misztrál elnevezést dobta ki a rend�rségi számítógép névadó programja a Sophie Harrington-ügyre. A Sussex Ház konferenciaterme megtelt a nyomozásban résztvev� rend�rökkel és a kisegít� személyzettel, s�r�n egymás mellett ültek az asztaloknál. Szinte kézzel fogható volt a feszültség a teremben. És most az egyszer még a légkondicionáló is m�ködött. Grace átfutott a jelentéseken, és a következ�vel kezdte: - Számos fontos el�relépés történt a nap folyamán, úgyhogy kezdjük is a beszámolókat! - mondta, és rögtön Nick Nichollnak adta át a szót - Kezdenéd, Nick? A paszulykaró fiatalember - egyben ifjú családapa - kigombolt ingben, meglazított nyakkend�vel hivatalos hangon olvasni kezdte a jegyzetfüzetéb�l: - Ma délel�tt tizenegy órai kezdettel kihallgattam Ms. Holly Richardsont a munkahelyén, a Trafalgar Road 71-ben. Állítása szerint Miss Harringtonnal iskolatársak voltak a titkárn�képz�ben, ott barátkoztak össze, és azt követ�en a legjobb barátn�kké váltak Ms. Richardson elmondta, hogy Sophie bizalmasan elárulta neki, hogy mintegy hat

hónapja titkos kapcsolatot tartott fenn Brian Bishoppal. Sophie panaszkodott, hogy az utóbbi id�ben Bishop meglehet�sen er�szakos magatartást tanúsított vele szemben, ami félelemmel töltötte el. A férfi különböz� szadista és perverz szexuális követelésekkel állt el�. Nicholl Összevonta szemöldökét majd továbblapozott a jegyzetfüzetében. - A Telecoms Unit technikusa, John Smith, miután megvizsgálta Miss Harrington és Brian Bishop mobilbeszélgetéseit arról tájékoztatott, hogy az elmúlt hat hónap során mindennap hosszú telefonbeszélgetéseket folytattak egymással. A legutolsó hívás Miss Harringtontól érkezett Mr. Bishop mobiljára péntek délután négy óra negyvenegykor, néhány órával halála becsült id�pontja el�tt. Grace megköszönte, majd Guy Batchelor felé fordult. A tagbaszakadt nyomozó beszámolt arról, hogy megvizsgálták Brian Bishop cégének, az lnternational Rostering Solutions PLC-nek a pénzügyi helyzetét és az alábbi következtetésre jutottak: - habár a cég nagy ütemben terjeszkedik, és jó hírnévnek örvend, Bishop nyakig úszik az adósságokban. Batchelor ezután ismertette, hogy milyen adalékokat gy�jtöttek össze a b�nügyi nyilvántartásból Bishop korábbi viselt dolgairól. Grace figyelte az arcokat. A feszültség egyre n�tt a teremben. Grace most lejátszotta a Norman Potting és Alfonso Zafferone által vezetett kihallgatás rövidített videofelvételét Barty Chancellorról. Potting szóban hozzáf�zte, hogy utánanézett az áldozatokon talált gázmaszkok eredetének. A gyártót sikerült azonosítani, és a gyártási számok alapján most várják a további információkat. Duigan következett azzal a hírrel, hogy kihallgatták a szomszédot Sophie Harrington lakásával szemben, és a tanú egyértelm�en azonosította az Argusban megjelent fotó alapján Bishopot, mi több, készségesen áll elébe egy további azonosítási eljárásnak. Jó dramaturgiai érzékkel az igazi csattanót a végére tartogatva, Roy Grace csak most adta meg a szót Bella Moynak. A nyomozón� el�húzott egy fényképfelvételt Brian Bishop Bentleyjér�l. A fotót egy biztonsági kamera készítette az M23-as autópályán, a Gatwick repül�tér közelében, csütörtökön éjjel tizenegy negyvenhétkor. Bella emlékeztetett Bishop alibijére, miszerint a férfi, saját állítása szerint Londonban tartózkodott a gyilkosság éjszakáján. De közben a fotó tanúsága szerint a kocsija Brighton felé tartott méghozzá olyan id�pontban, hogy lehetett elég ideje arra, hogy megölje feleségét, és még visszaérjen Londonba is.

Grace-nek azonban változatlanul kételyei voltak - noha ezt most nem mondta ki - a fényképfelvétellel kapcsolatban, mivel a fotó éjszaka készült. A rendszámtábla tisztán látható rajta, de a kocsi azonosítása már nem ilyen egyértelm�. Egy kezd� ügyvéd is bármikor játszi könnyedséggel hazavágja a bizonyítékot az esküdtszék el�tt. Mindazonáltal nem árt talonban tartani, másodlagos bizonyítéknak még jól jöhet a tárgyaláson. Bella arról is beszámolt, hogy Bishop otthoni számítógépét jelenleg Ray Packham vizsgálja a High Tech b�nügyi részlegénél, és várják az eredményt. Majd ekkor el�jött Bella az adu ásszal. - Megérkezett a laborjelentés a Mrs. Bishop hüvelyében talált spermaminta DNS-analízisér�l - olvasta Bella hivatalos hangnemben a jegyzeteib�l. - Az ügyészi jogkörrel felruházott patológus által a boncoláskor vett minták két különböz� spermaejakulációról tanúskodnak. A patológus szakvéleménye szerint az ondósejtek mobilitása alapján megállapítható, hogy néhány órás eltéréssel mindkét ejakuláció augusztus 3-án, csütörtökön éjjel történt. Az egyik spermaminta még azonosítatlan, de feltételezzük, hogy a DNS-teszt ki fogja mutatni, hogy Mrs. Bishop szeret�jét�l származik, aki beismerte, hogy csütörtök este nemi közösülést folytatott Mrs. Bishoppal. A másik vizsgálati eredmény százszázalékosan megegyezik Brian Bishop DNS-mintájával. Bella pillanatnyi hatásszünetet tartott, majd folytatta: - Ez természetesen azt jelenti, hogy Brian Bishop alibijével szemben, miszerint a gyilkosság éjszakáján Londonban tartózkodott volna, Bishop valójában Brightonban volt, és nemi közösülést folytatott a feleségével - mégpedig a halál beálltához nagyon közeli id�pontban. Grace türelmesen megvárta, amíg ezek az információk leülepednek. Érezte a teremben a feszültséget. - Remek munkát végeztek! Ma este �rizetbe vesszük Brian Bishopot felesége megölésének gyanújával. Arról azonban nem vagyok meggy�z�dve, hogy Sophie Harringtont is � ölte volna meg. Úgyhogy nagyon nem szeretném holnap reggel azt olvasni az Argusban, hogy mind a két gyilkossági ügyet megoldottuk. Világos, amit mondtam? A teremben néma csend jelezte, hogy mindenki felfogta Grace szavait.

83. fejezet A hotel fürd�szobájában Brian Bishop kilépett a zuhany alól, megtörülközött,

majd beletúrt a táskába, melyben otthonról Maggie Campbell hozott neki egy órával ezel�tt friss ruhákat. Sötétkék pólót vett el� és egy tengerészkék nadrágot. A nyitott ablakon át grillezés illata áradt be. Szívfájdító volt érezni ezeket az illatokat, miközben igazából nem is volt éhes. Nehezen fogadta el Glenn és Barbara Mishon vacsorameghívását, akik Katie legközelebbi barátai közé tartoztak. Normális körülmények között szerette a társaságukat, s amikor Barbara ma reggel felhívta, meg is gy�zte Briant hogy jobb, ha társaságban tölti az estéjét, mint a szállodai szoba magányában. Ám a délutáni megbeszélés Robert Vernonnal felnyitotta a szemét és most legszívesebben egyedül maradt volna, hogy valahogyan rendezze a gondolatait. De már elígérkezett, s ideje volt készül�dni. Barna papucscip�je ott hevert a padlón. Ahhoz túl meleg volt, hogy zoknit húzzon, ugyanakkor valahogy illetlennek, Katie emlékével szemben tiszteletlenségnek érezte a túlzott lazaságot. Odakint a hátsó kertben, ahová a szobaablaka nézett, vidám társaság nevetgélt, gyerekek zajongtak, zene szólt, Kopogtak az ajtón. Nyilván a szobaszerviz, gondolta, és ajtót nyitott. De tévedett. Két nyomozó állt az ajtóban, azok, akik pár nappal korábban Katie halálhírét hozták. A fekete férfi felmutatta rend�rigazolványát. - Branson felügyel� vagyok, � pedig Nicholl �rmester. Bejöhetünk, uram? Bishopnak nem tetszett az arckifejezésük. - Hogyne! - mondta, és kitárta el�ttük az ajtót. - Hoztak valami hírt? - Brian Desmond Bishop - szólalt meg Branson hivatalos hangon -, a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján kénytelen vagyok letartóztatni önt Mrs. Katherine Bishop megölésének alapos gyanújával. Jogában áll hallgatni, de a saját védekezését gyengíti, ha nem válaszol olyan kérdésre, amelyre kés�bb a bíróságon hivatkozni kíván. Ugyanakkor bármit mond, az bizonyítékként felhasználható ön ellen. Megértette? Bishop egy pillanatig hallgatott. Majd hitetlenkedve így szólt. - Ezt nem mondhatja komolyan. - A kollégám, Nicholl nyomozó, megmotozza önt. Bishop szinte gépiesen felemelte mindkét karját, hogy lehet�vé tegye Nicholl számára a m�veletet. - Már megbocsássanak… - hebegte Bishop -, de fel kell hívnom az ügyvédemet.

- Sajnálom uram, de ezt most nem teheti meg. Ahogy beérünk a fogdába, meglesz rá a lehet�sége. - Jogom van… Branson felemelte széles tenyerét - Uram, pontosan tisztában vagyunk a jogaival - mondta, majd leengedve a kezét lecsatolt egy bilincset az övér�l. - Kérem, tegye hátra mindkét kezét! Ami kevés vér volt Bishop arcában, ebben a pillanatban az is kifutott bel�le. - Ne bilincseljenek meg, kérem! Nem fogok elmenekülni. Félreértésr�l van szó! Fatális félreértésr�l! Mindent tisztázni fogok! - Kérem, tegye hátra a kezét, uram! Bishop teljesen kétségbeesve nézett körül a szobában. - De szükségem van néhány dologra. A kabátomra, a pénztárcámra. Kérem, hadd vegyem fel a zakómat! - Hol van a zakója, uram? - kérdezte Nicholl. Bishop a szekrény felé mutatott. - Az a drapp - mondta, majd a mobiljára mutatott és a BlackBerryjére az ágy melletti éjjeliszekrényen. Nicholl megtapogatta a zakó zsebeit, majd Branson intett, hogy Bishop felveheti, és zsebre rakhatja a mobilját, a BlackBarryjét és az olvasószemüvegét. Újra felszólította, hogy tegye hátra a kezét. - Mondja, tényleg szükség van erre? - könyörgött Bishop. - Annyira kínos ez. Mindenki szeme láttára fogunk átmenni a szállodán… - Már elintéztük a szállodaigazgatóval, hogy a vészkijáraton át menjünk ki. A keze rendben van, uram? - kérdezte Branson, ahogy rákattintotta a bilincset. - Ha rendben lenne, nem lenne rajta az a rohadt tapasz - vágott vissza Bishop. Még egyszer körbenézett a szobában, és pánikba esve kérdezte: - A laptopom? - Sajnálom uram, de azt kénytelenek leszünk lefoglalni. Nick Nicholl felkapta Bishop slusszkulcsát. - Az autója a parkolóban van, Mr. Bishop? - Igen, igen, ott van. Mehetünk azzal, szívesen vezetek, jöhetnek velem. - Tartok t�le, hogy igazságügyi szakért�i vizsgálat céljából a kocsiját is le kell

foglalnunk - mondta Branson. - Hát, ez hihetetlen - hüledezett Bishop. - Ez túl megy minden határon! Ett�l nem enyhült meg a két rend�r. Viselkedésük gyökeresen megváltozott a péntek reggeli magatartásukhoz képest, amikor Katie halálhírével beállítottak. - Fel kell hívnom a barátaimat, akik várnak vacsorára, hogy nem tudok menni. - A fogházból majd felhívja �ket valaki. - Igen, de vacsorával várnak - mondta Bishop, és a szállodai telefon felé mutatott. - Kérem, engedjék meg, hogy odaszóljak. Fél perc az egész. - Sajnálom, uram - ismételte Branson, mint egy automata. - Valaki fel fogja hívni �ket a fogházból. Brian Bishopra hirtelen rátört a parttalan rémület.

84. fejezet Bishop ott ült Nicholl mellett a szürke, jelöletlen rend�rségi Opel Vectra hátsó ülésén. Este nyolc múlt néhány perccel, de még világos volt. A város némafilmként suhant el a szeme el�tt, s úgy t�nt, mintha teljesen idegen helyen járna, nem abban a városban, ahol egész eddigi életét leélte. Mintha most látta volna el�ször ezeket az utcákat, tereket, üzleteket, fákat, parkokat. Egyik rend�r sem szólalt meg. A csendet csak a kocsi rádió adó-vev�je törte meg id�nkénti statikus zörejeivel és szolgálati közleményeivel. Mintha egy idegen világba csöppent volna, és kívülállóként bámulna egy olyan párhuzamos univerzumot, amelyhez alapjában véve semmi köze sincs. A kocsi hirtelen lassított. Befordult egy zöld acélkapu elé, mely lassan feltárult el�ttük. Magas, szögesdrót kerítést látott jobbra, és azon túl egy szürkésbarna, vigasztalan téglaépületet. Kék tábla mellett várakoztak, amíg a kapu elég szélesre nem nyílt, hogy behajthassanak. A táblán ez állt: BRIGHTON, GY�JT�FOGHÁZ. Aztán ráhajtottak egy meredek rámpára, majd balra fordulva egy sötét raktárfolyosóra emlékeztet� helyen találták magukat. Egy zöld ajtó el�tt álltak, melyen Bishop kis kémlel�nyílást

vett észre. Branson leállította a motort, és kiszállt. A kocsi bels� világítása felgyulladt ugyan, de ez alig változtatott a fényviszonyokon. Branson kinyitotta a hátsó ajtót, és kitessékelte Bishopot az autóból. Megbilincselt kézzel csak nagy nehézségek árán tudott kikászálódni. Ahogy a lába földet ért, Branson megragadta a karját, és segített neki kiegyenesedni. Kinyílt a zöld ajtó, és egy sz�k folyosóra léptek, ahol újabb vasajtóval néztek szembe. Bútorozatlan helyiségben találták magukat, csak egy hosszú pad állt a fal mentén. - Foglaljon helyet! - mondta Glenn Branson. - Jó nekem állva is - felelt Bishop dacosan. - Eltarthat egy ideig. Megszólalt Bishop mobilja, ösztönösen megmozdult, mintha megfeledkezett volna róla, hogy a keze bilincsben van. - Felvenné valamelyikük helyettem? - Sajnálom, uram, de ez tilos - felelte Nicholl, majd el�halászta Bishop zsebéb�l a mobilt, és elhallgattatta. Közelebbr�l szemügyre vette a készüléket, megnyomta a kikapcsolás gombot, és visszatette a mobilt Bishop zsebébe. Brian Bishop olvasgatni kezdte a falra függesztett tábla szövegét. Kék bet�kkel ez állt rajta: AZ �RIZETES TISZT MINDEN �RIZETBE VETT SZEMÉLYT ALAPOSAN ÁTKUTAT. HA BÁRMILYEN TILTOTT TÁRGY VAN ÖNNÉL, AZT KÖZÖIJE AZ �RIZETES TISZTTEL ÉS A LETARTÓZTATÁST VÉGREHAJTÓ HIVATALOS SZEMÉLLYEL A második ajtó fölött újabb figyelmeztet� szöveg: A FOGVA TARTÁSI TERÜLETEN MOBILTELEFON HASZNÁLATA TILOS

Egy harmadik tábla ezt közölte: ÖN LETARTÓZTATÁS ALATT ÁLL, HAMAROSAN UJJLENYOMAT- ÉS DNS-MINTAVÉTEL KÖVETKEZIK, MAJD FOTÓ KÉSZÜL ÖNR�L A két nyomozó leült Bishop állva maradt. Forrt benne a düh. De azzal nyugtatta magát, hogy két robottal van dolga. Semmi értelme, hogy ezek ellen lázadjon. Túl kell esnie a dolgon, és a végén úgyis minden tisztázódik. - Megmondanák, kérem, mi folyik itt tulajdonképpen? - szólalt meg kisvártatva. De közben kinyílt az ajtó. El�ször Branson lépett be, majd Nicholl intett Bishopnak, hogy kövesse. - Erre, uram! Egy nagy, kör alakú helyiségbe léptek, melyet egy parancsnoki központra emlékeztet� központi emelvény uralt mintha csak a Csillagok háborújából vettek volna kölcsön egy díszletet. A pult Katie eszel�sen drága, konyhai gránit munkalapjára emlékeztette Bishopot. Egyenruhás, fekete vállpántokkal díszített fehér ingben n�k és férfiak nyüzsögtek az emelvény körül saját íróasztaluknál. A fényesen megvilágított teremb�l újabb zöld vasajtók nyíltak, némelyikbe kémlel�nyílást vágtak, hogy a mögöttük lév� helyiségekbe be lehessen látni. Rend és a szakszer�ség nyugalma uralta a termet. Bishop észrevette, hogy úgy tervezték meg a központi emelvényt, hogy a külön íróasztalok mintegy meghosszabbított karokként funkcionáljanak némi elkülönülést biztosítva az ott dolgozóknak. Az egyik ilyen részben egy tetovált, kopaszra borotvált, buggyos nadrágú fiatalember ácsorgott két egyenruhás rend�r között. Egészen szürreális benyomást keltett a helyiség. Bishopot odakisérték a központi pulthoz, mely a nyakáig ért. A pult mögött egy rövid hajú, ingujjra vetk�zött, dagadt férfi ült. Fekete nyakkend�je egy English Rugby Team feliratú arany nyakkend�t�vel volt az ingéhez t�zve. Szemmagasságban egy monitoron Bishop ezt a szöveget olvasta: BRIGHTON GYÖJT�FOGHÁZ NE HAGYJA, HOGY A MÚLT B�NEI KÍSÉRTSÉK! LEGYEN �SZINTE A REND�RTISZTHEZ, ÉS ISMERJE BE MINDEN MÚLTBELI B�NCSELEKMÉNYÉT!

Branson ismertette az �rizetes tiszttel Bishop letartóztatásának körülményeit. Ezután az ingujjra vetk�zött fickó érzelemmentes, hivatalos hangnemben közvetlenül Bishophoz szólt az emelvényr�l. - Mr. Bishop, én vagyok az �rizetes tiszt. Ön hallotta az imént mondottakat. Megállapítom, hogy az �rizetbe vétel törvényes keretek között zajlott. Engedélyezem a fogva tartását a bizonyítékok biztosítása és meg�rzése érdekében, továbbá engedélyezem a kihallgatását az elhangzott állításokkal kapcsolatban. Bishop bólintott, és elmulasztotta a pillanatot, hogy bármit is mondhasson erre. Az �rizetes tiszt átnyújtott egy A4-es papírlapot: SUSSEXI REND�RSÉG, JOGOK ÉS JOGOSULTSÁGOK címmel. - Ez hasznos lehet önnek, uram. Joga van értesíteni valakit a letartóztatásáról, és joga van ügyvédet fogadni, igényt tart kirendelt ügyvédre, vagy van saját jogi képvisel�je? - Felhívná, kérem Mr. Glenn Mishont, és megmondaná neki, hogy ma este ne várjanak vacsorára? - Megkaphatom a telefonszámukat? Bishop lediktálta. Majd hozzátette: - Szeretnék beszélni az ügyvédemmel, Robert Vernonnal, az Ellis, Cherril és Ansell jogi irodánál. - Elintézem a hívásokat - mondta az �rizetes tiszt - és egyúttal engedélyezem az önt �rizetbe vev� tisztnek, Branson nyomozó �rmesternek, hogy motozza meg önt - tette hozzá, és el�vett két zöld m�anyag tálcát. Bishop legnagyobb rémületére Branson nyomozó sebész gumikeszty�t húzott a kezére. A fejénél kezdve elkezdte végigtapogatni Bishopot. A mellényzsebéb�l kivette az olvasószemüveget, és rátette a tálcára. - Hé! Arra szükségem van! Nem tudok olvasni nélküle! - tiltakozott Bishop. - Sajnálom, uram - felelte Branson. - A saját biztonsága érdekében el kell vennem. - Ne legyen már nevetséges! - A vizsgálati fogság kés�bbi szakaszában az �rizetes tiszt engedélyezheti

önnek a szemüveget, de most bele kell tennünk a személyes csomagjába. Ne legyen már ennyire fafej�, könyörgöm! Nem akarok öngyilkos lenni! És hogy a fenébe olvassam el ezt a dokumentumot szemüveg nélkül? - lobogtatta Bishop az A4-es lapot. - Ha olvasási nehézségei vannak, intézkedem, hogy valaki olvassa fel önnek. - Nézze, legyen már egy kicsit rugalmasabb! Branson erre már nem is válaszolt helyette elvette Bishop hotelkulcsát, pénztárcáját, mobiltelefonját BlackBarryjét és mindent rárakott a tálcára. Az �rizetes tiszt feljegyzett minden egyes darabot megszámolta a pénztárcában lev� készpénzt és külön lejegyezte az összeget. Branson elvette Bishop jegygy�r�jét és Marc Jacobs karóráját, továbbá egy réz karköt�t a jobb csuklójáról, és ezeket is a tálcára helyezte. Ezután az �rizetes tiszt átadta Bishopnak a nyomtatványt az átvett értéktárgyakról, és aláíratta vele a listát. - Nézzék - magyarázta Bishop, miközben kelletlenül aláírta az elébe tolt papírt -, én mindent megteszek, hogy segítsem az önök munkáját. De ami itt folyik, az már tényleg nevetséges. Elvették a munkaeszközeimet. E-maileket kell küldenem, telefonálnom kel!, szükségem van a szemüvegemre, az Isten szerelmére! Glenn Branson ügyet sem vetve rá közölte az �rizetes tiszttel: - Tekintettel a b�ncselekmény súlyára, kérjük a ruházat lefoglalását is. - Rendben van, engedélyezem - mondta az �rizetes tiszt. - Mi a franc ez? - kiáltott Bishop. - Mit képzelnek... Karját két oldalról megragadva Branson és Nicholl kivezették Bishopot egy másik zöld ajtón. Sötétbarna falak hosszú labirintusán át egy folyosóra értek, ahol cellák sorakoztak. Ahogy Bishop megpillantotta a cellaajtókat pánikba esett – Én… én klausztrofóbiás vagyok! Én… - Minden órában ellen�rizni fogja önt valaki - mondta Nick Nicholl szelíden. Megálltak egy félig nyitott cellaajtónál. Glenn Branson szélesebbre nyitotta az ajtót, és belépett Nicholl, er�sen fogva

Bishop karját követte �t. Az els�, amit�l Bishop visszah�költ a mindent átható fert�tlenít�szag. Rémülten nézett körbe a kis cellában. Rábámult a krémszín� falakra, a barna kövezetre, a kemény priccsre, a m�márvány felületekre és a priccsen hever� vékony, kék matracra. Nézte a rácsos ablakot, melyen nem lehetett kilátni, a kémlel�nyílást az ajtón és természetesen az elérhetetlen magasságban a mennyezetre szerelt biztonsági kamerát, mintha egy Big Brother valóságshow-ba csöppent volna. Korszer�nek látszó vécé volt a cellában m�gránit ül�kével és a falon öblít�gombbal, valamint egy meglep�en modern, ugyancsak m�gránit mosdókagyló. Észrevett egy bels� telefont két gombbal és egy ráccsal fedett ventilátort. Jézusom. Elszorult a torka. Nicholl felügyel� egy csomagot tartott a karján, melyet most bontogatni kezdett. Kék, papír kezeslábas került el� bel�le. Egy húsz év körüli fehér inges, fekete egyenruhás fiatalember jelent meg az ajtóban, és barna zacskókat nyújtott át Bransonnak. Branson becsukta a cellaajtót. - Mr. Bishop, kérem, vegye le az összes ruháját! A zokniját és az alsónem�jét is beleértve. - Követelem az ügyvédemet! - Már próbáljuk felvenni vele a kapcsolatot - mutatott Branson a bels� telefonra. - Ahogy az �rizetes tiszt utoléri, bekapcsolja a hívást. Bishop vetk�zni kezdett Nicholl minden egyes ruhadarabot külön zacskóba helyezett; még a zoknikat is. Amikor Bishop ott állt anyaszült meztelenül, Branson átnyújtotta a papír kezeslábast, és egy pár fekete fürd�papucsot. Ahogy magára öltötte a rabruhát, éleset kattant a bels� telefon, és máris hallatszott Robert Vernon nyugodt, magabiztos, de aggódó hangja. Bishop mezítláb odabotorkált a készülékhez: - Robert! Köszönöm a hívásodat! Igazán nagyon köszönöm! - Jól vagy, Brian? - kérdezte az ügyvéd. - Nem, egyáltalán nem vagyok jól. - Nézd, Brian, el tudom képzelni, mennyire megvisel ez az egész. Az el�bb

röviden beszéltem az �rizetes tiszttel, de nem ismerem az ügy részleteit. - Ki tudsz vinni innen? - Mindent megteszek, amit csak tudok, hiszen a barátod vagyok, de tudod, hogy nekem nem ez a szakterületem. A mi irodánk nem foglalkozik büntet�ügyekkel. De tudok ajánlani valakit, akiért kezeskedem. Leighton Lloyd. Nagyon jó hír� véd�ügyvéd. - Milyen gyorsan tudod beküldeni hozzám, Robert? - kérdezte Bishop, és hirtelen észrevette, hogy egyedül maradt a cellában, s az ajtót id�közben bezárták. - Megpróbálom most azonnal felhívni, remélem, nincs szabadságon. A rend�rség még ma éjjel meg akarja kezdeni a kihallgatásodat. Vádemelés nélkül csak huszonnégy órán át, tarthatnak fogva, és azt legfeljebb tizenkét órával hosszabbíthatják meg. Senkivel se beszélj, ne mondj semmit sem, amíg Leighton oda nem ér. - És mi van, ha nem éred el? - kérdezte Bishop kétségbeesetten. - Vannak más kiváló ügyvédek is. Ne aggódj. - A legjobbat akarom, Robert A lehet� legjobbat A pénz nem számít. Nevetséges ez az egész. Hogy kerülök én ide? Téboly! Egyszer�en nem is értem, mi folyik itt. - Azt hiszem, most az a legjobb, ha leteszem, Brian - mondta az ügyvéd lakonikus rövidséggel. - Telefonálnom kell. A te érdekedben. - Hogyne - mondta Bishop, és ismét megköszönte az ügyvédnek a hívást, majd a telefon elhallgatott. A cellában olyan néma csend volt, mintha hangszigetelt fülkében lett volna. Leült a kék matracra, és belebújt a strandpapucsba. Túl kicsi volt, lelógott róla a lába. Valami zavarta �t Robert Verrnon hangjában. Miért volt ilyen rideg a végén? Úgy hangoztak a szavai, mintha � már számított volna erre. De miért? Kinyílt az ajtó, és Bishopot elvezették, hogy fényképeket készítsenek róla, valamint ujjlenyomatot és DNS-mintát vegyenek t�le. Majd visszakísérték a cellájába.

Magára maradt kétségbeejt� gondolataival.

85. fejezet Némelyek számára a karrier a rend�rségnél állandó, és el�re nehezen megjósolható változások sorozatát jelenti. Az egyik nap még jár�rözik, a másik nap meg átkerül egy olyan egységhez, ahol letartóztatásokat kell foganatosítania, utcai zavargásokat elfojtania. Aztán megjön egy újabb áthelyezés, és a Gatwick repül�téren találja magát az ember, amint drog után szimatol a b�röndökben. Vannak aztán, akik rögtön a pályafutásuk elején találnak maguknak egy stabil búvóhelyet, ahonnan a következ� harminc évben ki sem mozdulnak, csak számolják a napokat az egyébiránt elég b�kez� nyugdíjig. Jane Paxton nyomozó �rmester az utóbbi kategóriába tartozott. A nagydarab, elég csúnya, negyvenes n�nek hosszú, barna haj keretezte arcát, és nyers, kellemetlen modora volt. Kihallgató-koordinátorként dolgozott, szinte azóta, hogy belépett a rend�rséghez. Pár évvel ezel�tt azzal lopta be magát a Sussex Ház n�i állományának szívébe, hogy pofon vágta Norman Pottingot - állítólag. Az azóta legendává duzzadt történetnek legalább féltucatnyi változata keringett, attól függ�en, hogy éppen kinek a szájából hangzott el. Az egyik változat szerint Potting egy f�nöki értekezleten rátette a kezét Paxton �rmester combjára, és ekkor csattant el a legendás pofon. Paxton most Grace-szel szemben ült a kerek asztalnál, hatalmas méret� blúzt viselt, melyb�l a feje úgy meredt el�, mint egy sátortartó cölöp teteje. Paxton két oldalán Nick Nicholl és Glenn Branson foglaltak helyet. Hétf� este volt, fél kilencre járt, s mindannyian tisztában voltak vele, jó, ha éjfél el�tt elszabadulnak a f�kapitányságról. Miközben Brian Bishop egyedül gubbasztott a cellájában, addig a nyomozócsoport a stratégiát igyekezett kidolgozni a küszöbön álló kihallgatásokhoz. Az volt a terv, hogy Branson és Nicholl - mindkettejük rendelkezett kihallgatástechnikaí speciális képzéssel - fogja vezetni a kihallgatást, Roy Grace és Jane Paxton pedig a megfigyel� helyiségb�l kíséri nyomon a fejleményeket. Három egymást követ� kihallgatást terveztek a rendelkezésükre álló huszonnégy órás fogvatartási id�re. Az els�re még ma éjszaka kerülne sor, ahogy a gyanúsított ügyvédje megérkezik. Ennél az epizódnál, hagynák beszélni Bishopot, s�t arra bátorítanák, hogy minél részletesebben adja el� a saját verzióját, tárja fel a családi hátterét, és számoljon be a felesége halálát megel�z� huszonnégy óra minden mozzanatáról.

A második kihallgatás, melyet holnap reggelre terveztek, azokra a speciális kérdésekre összpontosítana, melyek Bishop ma esti vallomása nyomán merülnek fel. A hangnem továbbra is udvarias és együttm�köd� maradna, de közben a nyomozók feljegyeznének minden ellentmondást, amire a vallomás során felfigyelnek. Ezt követ�en szünetet tartanának, a csoport visszavonulna, hogy az elhangzottakat értékelje, aztán jöhet a harmadik, sorsdönt� kihallgatás, ahol már le kell hullania a lepelnek. Itt már minden ellentmondásnak felszínre kell kerülnie, és a gyanúsított könyörtelenül szembesül majd saját hazugságaival. Abban reménykedtek, hogy a harmadik kihallgatás végére annyi információt sikerül kihúzni Bishopból, hogy mindezt a már rendelkezésre álló, illetve id�közben beáramló többi bizonyítékkal - például a DNS-vizsgálat eredményével - kiegészítve, a vádemeléshez elegend� bizonyítékot tudnak letenni az ügyész asztalára. A sikeres kihallgatás egyik titka mindig is az volt, hogy hogyan tudnak taktikázni a visszatartott fontos információkkal. Grace irodájában mindannyian egyetértettek abban, hogy a biztonsági kamera felvételét - vagyis Bishop Bentleyjér�l amint Brighton felé halad a gyilkosság éjszakáján - egészen a harmadik kihallgatásig nem említik. Aztán megvitatták az életbiztosítással kapcsolatos értesüléseket is. Grace emlékeztetett rá, hogy err�l már kérdezték Bishopot, így nyugodtan szóba hozhatják a témát, akár már az els� kihallgatás alatt. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a gázmaszk ügyét a második kihallgatáson kellene tárgyalniuk. Jane Paxton azt javasolta, hogy ezt a témát akkor hozzák el�, amikor Bishop és felesége szexuális életét vizsgáljak. A többiek jóváhagyóan bólogattak. Grace arról kérdezte Bransont és Nichollt, hogy általában milyen benyomást tett rájuk Bishop magatartása, és hogy viselkedett Bishop a letartóztatáskor. - Fura egy figura, annyi szent - kezdte Branson. - Hihetetlen volt, amikor Nick és én el�ször találkoztunk vele, és közöltük a felesége halálhírét. El�ször kétségkívül meglep�dött, s�t meg is döbbent, de tudod, mi volt aztán az els� reakciója? Közölte velünk, hogy ez nem éppen a legjobb id�pont, mert épp egy golfmérk�zés közepén zavarjuk. El tudod ezt képzelni? - Csak egyféleképpen, vagyis úgy, ha pont az ellenkez� oldalról magyarázzuk - felelte Grace. A többiek értetlenül néztek rá. - Hogy érted ezt, hogy ellenkez� oldalról? - kérdezte Branson.

- Ahogy én látom, ez az ember túl okos ahhoz, hogy ennyire nyilvánvalóan otromba és gyanús kijelentést engedjen meg magának. Ez inkább egy olyan embernek a reakciója, aki teljesen meg van zavarodva. Amib�l viszont az következik, hogy tényleg sokkhatás érte. - Azt akarja ezzel mondani, hogy a férfi ártatlan? - kérdezte Jane Paxton. - Nem. Azt akarom mondani, hogy ezzel az emberrel szemben meglehet�sen er�s bizonyítékaink vannak. És jobban tesszük, ha e pillanatban csakis a k�kemény tényekhez ragaszkodunk. Az ilyenfajta kommentárok jól jöhetnek kés�bb, a tárgyaláson - a vádhatóság használni tudja majd Bishop ellen az esküdtszék meggy�zéséhez. Most azonban ne hozakodjunk el� vele, mert elkezd védekezni, hogy félreértettük, és a dolog így elveszti a meglepetés erejét. - Úgy legyen! - mondta Nick Nicholl, és nagyot ásított, de rögtön bocsánatot is kért érte. Grace tudta, hogy Nicholl keveset alszik a kisbaba miatt, de azt is tudta, hogy most tulajdonképpen nem ez a legnagyobb problémája. A jelenlegi felállásnál Nick a jó rend�r Branson mellett, akinek a kemény fiút kell majd eljátszania. - A következ� pont a listámon - szólalt meg Jane Paxton - Bishop kapcsolata Sophie Harringtonnal. - Egyértelm�en a harmadik interjú tárgya - mondta Grace. - Nem, én úgy gondolom, el� kell hozakodnunk vele a második kihallgatás során - ellenkezett Branson. - Meg kell kérdeznünk t�le, hogy ismerte-e a n�t, és hogy milyen kapcsolatban állt vele. Ebb�l látni fogjuk, mennyire �szinte ebben az ügyben, vagy mennyire akarja tagadni a kapcsolatot. - Jó gondolatmenet - mondta Grace. - De a pasas pontosan tudja, hogy ellen�rizzük a telefonhívásait, ezért aztán hülye lenne tagadni. - Igen, de mégis csak meg kellene említeni a dolgot a második kihallgatáson - makacskodott Branson. - Mégpedig a következ� miatt. Van egy tanúnk a szemközti házból, aki pontosan azonosította �t, hogy ott járt Sophie Harrington megölésének id�pontjában. Attól függ�en, hogy a második kihallgatáskor hogyan válaszol a telefonálással kapcsolatos kérdésre, a harmadikban szembesíthetjük a tanúval. Grace Jane Paxtonra nézett, aki egyetért�en bólintott.

- Oké - mondta Grace. - Elfogadva. Megszólalt Grace asztalán a telefon. - Rendben, köszönöm, ott leszünk. Visszatette a kagylót, s a többiek felé fordult - Bishop ügyvédje fél kilencre érkezik - Rápillantott az órájára. - Háromnegyed óra múlva. - Ki az? - kérdezte Jane Paxton. - Leighton Lloyd. - Hát persze - vonta meg a vállát Branson. - Ki más is lenne. A megbeszélés végeztével mind a négyen elindultak a közeli ASDA bevásárlóközpontba, hogy feltankoljanak valami vacsoraféle gyorsétellel. Tíz perccel kés�bb már visszafelé tartottak Branson és Nicholl egyenesen a kihallgatószobába mentek, Jane Paxton és Grace pedig az irodáikba. Grace arra akarta felhasználni a maradék félórát, hogy elintézzen pár e-mailt, de el�tte még felhívta Cleót, aki még mindig a halottasházban dolgozott. - Hogy vagy? - kérdezte. - Fáradtan. De azért jó, hogy hívsz. - Szeretem a hangodat, amikor fáradt vagy. Ez a rekedtes hang - egészen édes! - Nem így gondolnád, ha látnál is hozzá. Teljesen szétesek. És te? Mi újság? Grace hamar beszámolt a legújabb fejleményekr�l, elmondta, hogy éjfél el�tt nem valószín�, hogy végez, de utána szívesen felugrana hozzá. - Nagyon szeretnélek látni, édesem, de ahogy kikerülök innen, beülök a kádba, és utána bezuhanok az ágyba. Mit szólnál a holnaphoz? Jól hangzik. - Ettél rendesen? - kérdezte Cleo anyáskodva. - Vacsoráztál? - Ettem valamit - válaszolta Grace mellékesen. - Egy ASDA f�tt nudlit, mi?

- Szendvicset. - Az nem egészséges! Milyen szendvicset? - Marhasülteset. - Bravó, Roy! Tele van zsírral és szénhidráttal. - Volt egy salátalevél is benne. - Ja, úgy már egészen más! - gúnyolódott Cleo. Aztán hirtelen megváltozott a hangja.- Tudod tartani egy percre? Valaki jár odakint - mondta aggódva. - Ki van bent veled? - Senki sincs, egyedül vagyok. Szegény Darren és Walter hajnali négy óta bent voltak. Nemrég hazaküldtem �ket. Kimegyek, megnézem, ki az. Visszahívlak, egy másodperc. A telefon elnémult.

86. fejezet Ma reggel kaptam egy levelet egy bizonyos Lawrence Abramson nev� ügyvédt�l a londoni Hartbottle and Lewis nev� ügyvédi irodából. Eléggé pimasz levél. Nemrég írtam annak az embernek, aki pont úgy néz ki, mint én, és aki elindította ezt a céget, és követeltem t�le, hogy fizessen szabadalmi díjat a bevételei után, mivel az én ötletemet valósította meg, és ezt tudom is igazolni a szabadalmi ügynököm, Mr. Christopher Pett révén, a Frank B. Dehn and Son ügynökségnél letétbe helyezett dokumentumaimmal. Mr. Abramson erre megfenyegetett, hogy beperel, ha az ügyfelét még egyszer zaklatni merem. Nagyon pipás vagyok. De tényleg!

87.fejezet Leighton Lloyd fáradtnak látszott, bizonyára nehéz napja volt. Enyhe szivarfüstszag lengte körül, ahogy leült az ablaktalan, leveg�tlen kihallgatószobában

drága, de gy�rött öltönyében, krémszín� ingjében és selyem nyakkend�jében. B�r aktatáskát helyezett maga mellé a padlóra, s egy fekete A4-es jegyzetfüzetet húzott el� bel�le. Lloyd magas, szikár, rövid hajú férfi volt. Éber, ragadozó tekintete Bransont kissé Robert Carlyle-ra emlékeztette A világ nem elég cím� Bond-filmb�l. Bransonnak persze mindig egy b�nöz� jutott eszébe valamelyik filmb�l, valahányszor ügyvédet látott, és úgy találta, hogy ezzel a képzettársítással képes tartani saját magában a lelket, amikor véd�ügyvédek keresztkérdéseire kell válaszolnia a bíróság el�tt. Sok rend�r akad, aki jól kijön az ügyvédekkel. Úgy fogják fel a dolgot, mint valami társasjátékot, melyben hol az egyik, hol a másik fél gy�z. Bransont azonban sokkal mélyebben érintette a kérdés. Természetesen � is tudta, hogy az ügyvédek csak a dolgukat végzik, és fontos szerepük van az igazságszolgáltatás egészének m�ködtetésében. De miel�tt a rend�rséghez belépett volna, közel egy évtizeden át éjszakánként kidobó emberként dolgozott különböz� bárokban, és nagyon sok alja népet látott. Valahogy személyes kötelességének érezte, hogy a saját gyerekei számára tisztább környezetet teremtsen, és úgy vélte, a pénzes gazfickókat tisztára mosó ügyvédek csak akadályozzák �t ebben a törekvésében. Nem javított éppenséggel Branson hangulatán, hogy az imént hosszas beszélgetést folytatott a mobilján feleségével, Arival. Szeretett volna jó éjszakát kívánni a gyerekeknek, de Ari azzal utasította vissza a kérését, hogy a gyerekek ilyenkor már régen alszanak. Éles szóváltás alakult ki kettejük között, mely azzal végz�dött, hogy Ari letette a kagylót. Nick Nicholl becsukta az ajtót, s leült Bransonnal szemben. Lloyd az asztalf�n foglalt helyet, mint aki ezzel is hangsúlyozni akarja fens�bbségét. - Nos, uraim, milyen információval tudnak szolgálni nekem? - kérdezte. Élénken beszélt, udvariasan, de határozottan. Fejük fölött m�ködésbe lépett a légkondicionáló, és zajosan fújni kezdte a hideg leveg�t. Lloyd bosszantotta Bransont. A nyomozó jól tudta kezelni a nyers, er�szakos fickókat, de a ravasz értelmiségiek mindig kihozták a sodrából. Ráadásul ez a kifürkészhetetlen pókerarc! Az ügyvéd tagoltan beszélt, minden szót külön hangsúlyozott, mintha gyerekeknek magyarázna, és nagyon meggondolná, mit is ejt ki a száján. - Az elmúlt négy nap során több alkalommal beszéltünk Mr. Bishoppal, és ez ellen feltehet�en önnek sincs kifogása. Tisztázni próbáltuk felesége megölésének a körülményeit. Ennek során tudomásunkra jutottak bizonyos tények, melyekre rá akarunk kérdezni, a soron következ� kihallgatásokon. Mindenekel�tt kíváncsiak

vagyunk Mr. Bishop tartózkodási helyére és mozgására a gyilkosság elkövetésének idején. Oké - mondta Leighton Lloyd, némi türelmetlenséggel a hangjában, mint aki éreztetni kívánja, hogy drága az ideje, és nem azért jött ideje, hogy üres szónoklatokat hallgasson. - Felgyorsíthatnánk a dolgot azzal, hogy elárulják, miért tartóztatták le a védencemet? Branson átnyújtott az ügyvédnek egy el�re odakészített kihallgatási forgatókönyvet. - Ha ezt elolvassa, szívesen válaszolunk a felmerül� kérdésekre. Lloyd áthajolt az asztalon, átvette az A4-es lapot, és csendben olvasni kezdte. Majd egy-egy részt hangosan is felolvasott: - Feltételezett fojtogatás zsineg által…, további patológiai vizsgálat tárgyát képezi… Van néhány DNS-bizonyítékunk, melyek szóba kerülnék a kihallgatáson. Egy pillanatra felnézett a két nyomozóra, majd hangosan folytatta, még gúnyosabban: - Okunk van feltételezni, hogy Mr. Bishop nem a teljes igazságot mondta. Ezért tisztázni kívánunk vele bizonyos kérdéseket. Az ügyvéd lazán ledobta a papírt az asztalra. - Elárulnák végre, valójában mir�l szól ez a fogalmazvány? - Mennyire tájékozott az ügyben? - kérdezte Branson. - Nagyon kevéssé. Természetesen a lapokban és a híradásokban nyomon követtem az ügyet, de a védencemmel még nem beszéltem. A következ� húsz percben Lloyd alaposan megizzasztotta a két rend�rt. El�ször a takarítón�r�l kérdez�sködött, és a tetthely részleteir�l. Glenn Branson igyekezett a minimumra szorítkozni az információk közlésekor. Leírta a helyszínt, ahol Katie Bishop holttestére rábukkantak, és a patológus véleményét a halál beálltának becsült id�pontjáról, de elhallgatta a gázmaszkot és esze ágában sem volt bármit is felfedni a DNS-bizonyítékról. Az ügyvéd megpróbálta Bransont behúzni a cs�be azzal, hogy keresztkérdéseket tett fel: miért gondolják, hogy Brian Bishop hazudik, de Branson nem hagyta magát. - Hivatkozott alibire a védencem? - kérdezte az ügyvéd. - Igen - válaszolta Branson.

- És feltételezem, ez önöket nem elégítette ki. A nyomozó �rmester tétovázott - Ezt a dolgot a kihallgatás során kívánjuk tisztázni. Lloyd feljegyzett valamit a noteszébe, majd rámosolygott Bransonra. - Van még valami közölnivalójuk, uraim? Branson Nichollra nézett, és megrázta a fejét. - Rendben. Akkor most szeretnék találkozni a védencemmel.

88. fejezet Odakint szinte teljesen besötétedett Roy Grace végignézte a számítógépén a legfrissebb bels� jelentéseket, de a két gyilkossággal kapcsolatosan semmi új fejleményt nem talált. Megnézte az e-mailjeit is, itt szokás szerint temérdek bejöv� üzenetet talált. Hozzálátott a gyors selejtezéshez, egy csomó fölöslegeset rögtön törölt, másokat félretett, hogy majd kés�bb válaszol rájuk. Közben az órájára nézett. Hirtelen görcs állt a gyomrába, és rádöbbent, mennyire aggódik Cleo miatt. Nem tudná elviselni, ha bármi baja esne! Ahogy Sandy annak idején, úgy Cleo is kezdett biztos ponttá válni az életében: er�s sziklává, melyhez lehorgonyozhatja az életét. Roy, ez nem az a n�, akit Lesley és én a múlt héten láttunk. Mindketten úgy gondoljuk, hogy Sandy volt az. Üdv, Dick. Istenem, mennyivel egyszer�bb lett volna, ha Dick azt válaszolja: igen, ezt a n�t láttuk mi is. Attól sem nyugodott volna meg teljesen, de legalább Münchent valamelyest lezárhatta volna. Így viszont egyfolytában ott motoszkált a fejében az újabb utazás kényszere. De e pillanatban egészen más foglalkoztatta. Cleo MG-jének vászontetejét tegnap, fényes nappal szaggatta szét egy vadbarom a halottasház parkolójában. Maga a hely sokféle aberrált figurát vonz, és Brightonban van ilyenb�l épp elég. De kocsitet�ket inkább éjszaka szoktak megrongálni, sötét mellékutcákban, részegek, drogosok, magukból kivetk�zött randalírozók. De hogy egy halottasháznál, vasárnap délután történjen ilyesmi! A kocsiból semmit sem loptak el. Egyszer�en csak

aljas, elvetemült vandalizmusból rongálta meg valaki. Valószín�leg irigység táplálta indulatból. De nem lehet, hogy épp ez a fickó ólálkodik most a halottasháznál? Telefonálj, Cleo! Kérlek, hívj már vissza! El�vette az aktatáskájából a New Orleans-i szakmai konferencia programját, és elkezdte olvasni, de képtelen volt odafigyelni rá. Végre megszólalt a telefon. Grace azonnal felkapta: - Na végre! De Jane Paxton szólt bele, s tájékoztatta Grace-t, hogy az ügyvéd találkozott Bishoppal, � maga pedig lassan visszaindul a fogház felé. Azt javasolta Grace-nek, hogy tíz perc múlva � is jöjjön át.

89. fejezet Brian Bishop némán gubbasztott a priccse szélén magányos cellájában, és maga elé meredt. Nem emlékezett rá, hogy valaha is ilyen mélyre zuhant volna az életben. Mintha a világ egyik fele ellene esküdött volna, a másik fele meg most kezdene elfordulni t�le. Még a tapintatos, el�ítéletekt�l mentes Robert Vernon is mintha gyanakvással teli hangon beszélt volna a telefonban. De miért? Miféle hírek kaptak lábra róla, hogy úgy kezelik, mint egy leprást? Glenn és Barbara lesz a következ�, akik elfordulnak t�le? És a másik házaspár, Ian és Terrina, akikkel oly sok id� töltöttek együtt négyesben, míg Katie élt. És kés�bb majd a többiek, akiket a barátaiknak vélt? Kék papír kezeslábasa sz�knek bizonyult a hónaljánál, és a fürd�papucsba csak félig tudta betuszkolni a lábát, de nem tör�dött vele. Az egész csak egy rossz álom, hamarosan felébred, és Katie ott lesz mellette az ágyban. Rámosolyog, és olvassa a Daily Mailben a kedvenc pletykarovatát, és minden olyan lesz, ahogy régen. Bishop kézbe vette a sárga papírlapot, amit odakint a kezébe nyomtak, s megpróbálta szemüveg nélkül kibet�zni:

SUSSEXI REND�RSÉG

JOGOK ÉS JOGOSULTSÁGOK

ÉRVÉNYESÍTSE JOGAIT! Hirtelen kicsapódott cellája ajtaja, és egy tésztakép�, harminc év körüli nyak nélküli fickó lépett be. Az óriáscsecsem� úgy festett, mint aki régen súlyt emelt, de abbahagyta a sportolást, s az izmok hájréteggé formátlanodtak. A börtön�rök fekete egyenruhájához fehér inget viselt fekete nyakkend�vel, és er�sen izzadt. Udvariasan, kissé elnyújtott hanglejtéssel szólalt meg, s rutinszer� távolságtartással kerülte a szemkontaktust - Mr. Bishop, megérkezett az ügyvédje. Most oda kísérem hozzá. Kérem, el�ttem menjen! Bishop úgy lépkedett, mintha hátulról irányítanák, s így vonultak végig a folyosók labirintusán át a kihallgatóhelyiségbe, melyet Branson és Nicholl id�legesen szabaddá tett, hogy Bishop négyszemközt tárgyalhasson az ügyvédjével. Leighton Lloyd kezet rázott Bishoppal, és hellyel kínálta. Majd ellen�rizte, hogy a videokamerát és a hangfelvev�t kikapcsolták-e. - Köszönöm, hogy befáradt - kezdte Bishop. Az ügyvéd együtt érz�n rámosolygott, amit�l Bishop egész lénye átmelegedett - jóllehet, pontosan tudta, hogy ebben a helyzetben, ha maga az ördög mosolyogna rá, azt is hálával fogadná. - Ez a munkám - mondta Lloyd. - Nos, kezdjük azzal: megfelel�en bánnak önnel? - Nincs összehasonlítási alapom - felelte Bishop némi öniróniával, de az ügyvéd nem vette a lapot. - Tulajdonképpen csak egyvalami zavar nagyon. Elvették az olvasószemüvegemet - Sajnos ez el�írás. - Hát ez remek. Szóval, ha kontaktlencsém lenne, azt viselhetném. Így viszont nem tudok olvasni. - Igyekszem közbenjárni annak érdekében, hogy miel�bb visszakapja a szemüvegét - mondta az ügyvéd, és feljegyezte a noteszébe, hogy el ne felejtse. - Nos, Mr. Bishop, tudom, hogy kés�re jár, és bizonyára nagyon fáradt. A rend�rség azonban még ma éjszaka ki akarja hallgatni. Igyekszünk persze a lehet� legrövidebbre fogni, de nem csak rajtunk múlik. És holnap reggel folytatják a kihallgatást. - Meddig kell bent lennem? Nem tudna kivinni innen? Óvadékkal, vagy

valahogyan? - Csak akkor kérvényezhetem az óvadék ellenében történ� szabadlábra helyezést, ha vádat emelnek ön ellen. A rend�rségnek joga van huszonnégy órán át vádemelés nélkül �rizetben tartani önt, és a fogva tartást tizenkét órával meghosszabbíthatják. Azt követ�en viszont kötelesek szabadlábra helyezni, és a továbbiakban vagy vádat emelnek, vagy a bíróságtól kérhetnek újabb hosszabbítást. - Szóval szerda reggelig biztos, hogy itt kell maradnom. - Attól tartok, igen. Bishop elhallgatott. Lloyd el�vett egy papírlapot - Ez itt a kihallgatás forgatókönyve - azokkal az információkkal, amelyeket a rend�rség hajlandó volt a tudomásunkra hozni a kihallgatás témaköreivel kapcsolatban. Ha gondolja, felolvasom hangosan. Bishop bólintott. Annyira elcsüggedt, hogy megszólalni sem volt ereje. Az ügyvéd felolvasta a lényeget, és hozzátette azokat az információkat, melyeket az imént sikerült Bransonból kihúznia. - Eddig érthet�? - kérdezte az ügyvéd, amikor befejezte. Bishop megint bólintott. Még inkább magába roskadt, ahogy mindezt végighallgatta. Ezt követ�en az ügyvéd röviden összefoglalta, milyen kérdések várhatók a kihallgatás során, és tanácsokat adott, hogyan célszer� válaszolni. Lehet�leg rövid, lényegre tör� válaszokat kell adni, s amennyiben olyan kérdést tesznek fel, amihez nincs joguk, az ügyvéd azonnal közbelép. Lloyd érdekl�dött Bishop egészségi állapota fel�l, s megkérdezte, igényel-e orvosi felügyeletet vagy bármilyen gyógyszert. Bishop megrázta a fejét. - És végül még egy kérdés, melyet sajnos kénytelen vagyok feltenni - mondta Leighton Lloyd szenvtelenül. - Maga ölte meg a feleségét? - Nem! Higgye el, nem! De hát ez nevetséges! Szerettem �t. Miért öltem volna meg? Nem, én tényleg nem! Hinnie kell nekem! Egyszer�en nem is értem, mi folyik itt! Az ügyvéd elmosolyodott - Rendben. Nekem ennyi elég.

90. fejezet Miközben Grace sietett vissza a Sussex Ház hátsó bejáratát a gy�jt�fogháztól elválasztó aszfaltúton a kihallgatóhelyiség felé, és fülén tartotta a mobiltelefonját, sötét gondolatok törtek rá. Szájpadlása kiszáradt az idegességt�l. Már húsz perc telt el azóta, hogy Cleóval beszélt. Sokadszor próbálta hívni, de mindig csak az üzenetrögzít� válaszolt a mobilján. Hívta a halottasház számát is, de a negyedik csörgés után ott is automatára váltott a készülék. Már azon volt, hogy kocsiba vágja magát, és odaszáguld, de ez felel�tlenség lett volna. Éppen a legfontosabb pillanatoknál nem hagyhatja ott a kihallgatást. Ezért inkább felhívta saját diszpécserközpontjukat, bemutatkozott, és elmagyarázta, miért aggódik. Szerencsére az adott körzetben éppen volt egy jár�rkocsi, és a diszpécser megígérte, hogy azonnal a helyszínre küldi. Grace megkérte, hogy szóljanak vissza, ha megtudnak valamit, illetve ha a jár�rkocsi a halottasházhoz ért. Rossz el�érzetei voltak. Nagyon rosszak. Még akkor is, ha tudta, hogy Cleo mindig zárva tartja a halottasház ajtaját, és biztonsági kamerák is �rzik az épületet. Nagyon nem jó, hogy Cleo egyedül tartózkodik a hullaházban az éjszaka kell�s közepén. És f�leg a tegnap történtek után! Jane Paxton már ott ült a kis megfigyel�helyiségben a színes képerny� el�tt, mely azonban még egyel�re sötét volt. A video- és hangfelvev� készülékeket csak akkor kapcsolják be, ha a kihallgatás ténylegesen elkezd�dik. Paxton el�re gondoskodott két üveg vízr�i. Grace egy jó er�s kávét kavargatott. Udvariasságból megkérdezte Paxtont, hozzon-e neki is kávét vagy teát a f�z�konyhából. - Nem élek vele - felelte a n� kímélten, enyhe megbotránkozással, mintha Grace legalábbis egy csomag A-osztályú droggal kínálta volna meg. Közben a monitor életre kelt. Branson, Nicholl, Bishop és Lloyd már bent ültek. A két nyomozó, valamint az ügyvéd is levetette zakóját s, ingujjra vetk�zve készen álltak az interjúra. A megfigyel�helyiségb�l két kameraállás közül lehetett választani. Grace azt a képet választotta, amelyik jobban mutatta Bishop arcát Elhangzottak a szokásos jegyz�könyvi bevezet�k és formulák, Bishop bólintva tudomásul vette mindezt - Mr. Bishop, átvehetnénk újra a lehet� legrészletesebben annak a huszonnégy

órának a történéseit, melyek oda vezettek, hogy Nicholl nyomozó kollégámmal együtt felkerestük önt a North Brighton Golf Clubban péntek reggel? Grace feszülten figyelt minden arcrezdülésre Brian Bishop beszámolója közben. Bishop elmondta, hogy a megszokott heti programja rendszerint a következ�képpen alakul: hétf�n reggel vonattal felutazik Londonba, az estéit Notting Hill-i lakásán tölti egyedül. Gyakorta kés� estig dogozik, és péntek este tér vissza Brightonba a hétvégére. Múlt héten azonban annyiban változott a program, hogy már péntek reggel visszautazott a golfklub centenáriumi ünnepségei miatt. Az el�z� hétvégén már vasárnap este felutazott Londonba, de ezúttal kocsival ment, éppen azért, hogy péntek reggel már korán egyenesen a golfpályára mehessen. Bishop a Hanover Square-en lév� irodájában töltötte a csütörtöki napot, az International Rostering Solutions PLC nev� cégénél, este együtt vacsorázott a pénzügyi tanácsadójával, Phil Taylorral a Wolseley nev� étteremben. Phil Taylor, magyarázta Bishop, éves személyi jövedelemadójának alakulásáról tájékoztatta �t. Vacsora után Bishop az étteremb�l egyenesen a lakására ment. Valamivel kés�bb, mint tervezte, és kicsivel többet is ivott a kelleténél. Rosszul aludt, részint a kés� este elfogyasztott két kávé miatt, részint a konyak miatt, részint pedig azért, mert aggódott, hogy el ne aludjon, s le ne késsé a másnapi golfpartit. Branson id�nként visszakérdezett egy-egy részletre, f�ként a személyekre vonatkozóan, akikkel Bishop a nap folyamán szót váltott. Megkérdezte Bishoptól, hogy a feleségével beszélt-e a nap folyamán. Bishop azt válaszolta, hogy délután kett� körül beszélt telefonon Katie-vel, aki amiatt hívta, hogy mit vásároljon a szeptember elejére tervezett kerti partijukra, melyen Bishop kollégáit kívánták vendégül látni. Bishop hozzátette, hogy felhívta a British Telecom ébreszt�szolgálatát, miután kés� este hazaérkezett a Phil Taylorral elköltött vacsoráról. Grace éppen ezeket az információkat jegyzetelte, amikor megszólalt a telefonja. Fiatalos hangú kolléga jelentkezett, aki David Curtis néven mutatkozott be. Tájékoztatta �t arról, hogy körülnéztek a halottasháznál, de a villanyok már nem égtek, és minden csöndesnek és rendben lév�nek látszott Grace kilépett a mobiljával a folyosóra, s ott kérdezett rá, hogy nem láttak-e egy MG sportkocsit a parkolóban. Curtis azt felelte, hogy a halottasház parkolója üres volt. Grace megköszönte a hívást, és letette. Azonnal hívta Cleo otthoni számát. Cleo a második csörgésre vette fel.

- Helló! - mondta könnyedén. - Mi újság? - Jól vagy? - kérdezte Grace hihetetlen megkönnyebbüléssel, hogy hallja végre a hangját - Én? Persze! Egy üveg bor a kezemben, és éppen készülök alámerülni a kádban! - mondta álmos hangon. - És te? - Rettenetesen ideges voltam miattad. - De miért? - Miért? Úristen! Azt mondtad, hogy valaki van odakint a halottasháznál! Azt ígérted, hogy rögtön visszahívsz! Én… azt hittem… - Csak pár részeg volt - mondta Cleo. - A Woodvale temet�t keresték, valamit hablatyoltak, hogy az anyjuk sírjához készülnek. - Máskor ne csináld ezt velem! - mondta Grace. - De hát mit? - kérdezte Cleo ártatlan hangon. Grace megcsóválta a fejét, és megkönnyebbülve elmosolyodott. - Most vissza kell mennem. - Persze, értem én. Grace nyomozó fontos ügyön dolgozik. - Te pedig menj, és pisilj egyet! - Már megvolt, amikor hazajöttem. Most a kádba megyek. Jó éjt! Grace visszament a megfigyel�szobába, s közben fejét csóválva mosolygott. - Lemaradtam valamir�l? - kérdezte Jane Paxtontól. A rend�rn� megrázta a fejét. - Branson nyomozó jó csinálja - mondta. - Ezt majd mondja meg neki is. Nem árt neki egy kis biztatás. Az egója padlót fogott - Mi a fene van állandóan a maguk egojával, férfiak? - kérdezte Paxton. Grace rápillantott a drabális n�személyre, amint feje rúdként csúcsosodik ki a

sátorponyvaként ráboruló ormótlan egyenruhából. Nézte laposra vasalt haját majd tekintete a kezére tévedt, dundi ujján feszül� jegygy�r�jére. - A maga férjének nincs egója? - Azt próbálja csak meg!

91. fejezet Az Id�milliárdos hallott a boldogságpiruláról. De sohasem élt vele. Nem volt rá szüksége. Minek is a boldogságpirula, amikor olyan élménnyel ajándékoz meg a sorsod, mint a tegnapi este. Hazaérkezel hétf�n este, és ott találod a postaládádban a 2005-os MG TF sportkocsi gyári kézikönyvét, amit csak szombaton rendeltél meg! El�z� évben készült a modell, még miel�tt az MG leállt volna a gyártással, vagyis miel�tt a kínaiak megvették volna a céget. Cleo Moreynek ilyen kocsija volt. Tengerészkék. Most felkerült rá a kemény tet�, miután egy vandál vadbarom szétszaggatta késsel a vászontet�t. Micsoda moslék alak! Söpredék! Istenverte alja nép! És most itt ez a kedd reggel! Ma nem jön az a nyomorult takarítón�, aki egész nap a mihaszna lányával perlekedett telefonon. Aztán itt vannak a legfrissebb hírek! Brian Bishopot letartóztatták. Az Argus a címlapján hozta. A helyi rádióállomás vezet� hírben számolt be róla. És egészen biztos, hogy benne lesz a tévében is. Talán még az országos lapok és csatornák is lehozzák. Körbe ér, ami körbe forog. Mint a kocsi kereke. Cleo Morey autójáé, például. Cleo Morey a márka topmodelljével rendelkezik, egy TF 160-assal. Most duruzsolt a fülébe! Az 1.8-as motornak csodás volt a hangja a kora reggeli h�vös leveg�ben. Nyolc óra. A n� most hagyja el a parkolóhelyét, elindul az utcán fölfelé, kissé meghúzatja egyesben, nyilván élvezi, ahogy a motor felpörög. A kapun bejutni abba a házba, ahol Cleo Morey lakik, nem volt nagy szám. Mindössze négy gombnyomás a kapcsolótáblán. Könnyedén kiszúrta a számokat a kocsijából a távcsövével, amikor a lakók hazajöttek. Az udvar üres volt. Ha valami leselked� szomszéd mégis kiszúrná sötétít� függönye mögül, ugyanazt a tisztes külsej� gázleolvasót látná, aki tegnap járt itt a mér�óra miatt, és azt gondolhatja, hogy vissza kellett jönni valamit ellen�rizni. Elvégre a gáz nem játék!

Frissen másolt kulcsa simán nyitotta a zárat. Istennek hála! Belépett a lakásba, és becsukta maga mögött az ajtót. A tágas nappaliban frissen darált kávé illata terjengett. Csak a h�t�szekrény halk zümmögése hallatszott. Körülnézett, szemügyre vett mindent, azokat a dolgokat is, melyeket tegnap a trampli takarítón� miatt nem tudott. A krémszín� falakon absztrakt festmények lógtak - ezeket nem értette. A fényes padlón két, modern mintájú sz�nyeg hevert. Két piros kanapé, feketére lakkozott bútorok, egy nagy tévékészülék, s egy igen komoly sztereóberendezés. A Sussex Life magazin egy példánya a kisasztalon. És gyertyák mindenütt. Tucatjával. Ezüst gyertyatartókban, üvegtálkákon, vázákban - mi a franc ez, valami vallási mánia? Feketemiséket tart ez a n�? Egy okkal több, amiért mennie kell! Isten örülni fog, hogy megszabadul t�le. És akkor meglátta az akváriumot egy kisasztalon. Aranyhal úszkált benne, s mintha egy miniat�r görög templom romjai között lebegett volna. - Ki kell engedni! - döntött az Id�milliárdos. - Nem szabad az állatokat bezárva tartani! Odalépett a padlótól a mennyezetig ér� könyvespolchoz, mely roskadásig tömve volt könyvekkel. Graham Green Brightoni sziklája, aztán James Herbert regénye. Egy Natasha Cooper krimi. Több könyv Ian Rankint�l és Edward Marstontól - történelmi thrillerek. - Hoppá! - kiáltott fel az Id�milliárdos. - Úgy t�nik, megegyezik az irodalmi ízlésünk! Milyen kár, hogy nincs alkalmunk elcsevegni a könyvekr�l. Ha más körülmények között találkoztunk volna, még akár jó barátságba is keveredhettünk volna. Aztán kinyitotta az egyik asztalfiókot. Parkolójegyek voltak benne, egy törött garázs-távirányító, egy magányos elem, és különféle borítékok. Átkutatta a fiókot de amit keresett, azt nem találta, visszatolta. Aztán körülnézett, és két másik fiókot is kinyitott de azokkal sem volt szerencséje. És a konyhai fiókokkal sem. A keze továbbra is fájt. A tabletták ellenére egyre rosszabb lett. És a feje is fájt. Állandóan lüktetett a halántéka, és mintha láza is lett volna. De olyan nincs, amivel � ne tudna megbirkózni! Lassan lépkedett fölfelé a lépcs�n - ideje, hál’ istennek, volt elég. Cleo Morey nemrég ment munkába. A világ minden ideje az övé. Ha akar, órákat tölthet itt! A fels� szinten talált egy kis fürd�szobát. Vele szemben volt a n� dolgozószobája. Kaotikus állapotok uralkodtak a helyiségben, itt is könyvekkel agyonzsúfolt polcok uralták a terepet - zömmel filozófiai munkák.

Az íróasztalon papírkupacok, középen egy laptop, és a szemközti ablakból szép kilátás nyílt a háztet�kre s azon túl a tengerre. Az íróasztal összes fiókját kinyitogatta, és alaposan átvizsgálta. Aztán a fém kartotékosszekrény fiókjai következtek. A hálószoba a csigalépcs� másik oldalán helyezkedett el. Belépett, és beleszimatolt a leveg�be. Aztán visszahajtotta a vörös takarót, és belefúrta az orrát a párnába. Mélyen belélegezte a szagot Ett�l merevedése támadt. Óvatosan lefejtette a takarót, és végigszagolta a leped� minden parányi négyzetcentiméterét. Még többet bel�le! Még, még! Semmi szagnyom Grace f�felügyel�t�l! Nincs ondónyom a leped�n! Csakis az � illata, csakis az � szaga! És ezt csak neki hagyta itt maga után, senki másnak! Visszahajtotta a takarót, gondosan kisimított rajta minden red�t. Senki sem fogja észrevenni, hogy itt járt. Volt egy feketére lakkozott modern öltöz�asztal a szobában. Kihúzta a fiókot, és lám, az ékszeres dobozok között megpillantotta azt, amit keresett! A fekete b�rfityeg�t az arany MB emblémával. A két fényl�, sohasem használt pótkulcsot egy karikára er�sítették. Szemét lehunyta, s mondott egy gyors hálaimát Istennek, hogy elvezette �t ide. Aztán ajkához emelte a kulcsokat s csókot lehelt rájuk - Csodaszépek! Becsukta a fiókot zsebre vágta a kulcsokat és lement a lépcs�n, majd tett egy kis kitér�t az akvárium felé. Felgy�rte a dzsekije ujját és belenyúlt a langymeleg vízbe. Mintha szappant akarna kihalászni a fürd�kádból. De aztán csak sikerült megragadnia a fickándozó, csúszós test� aranyhalat s ujjai rázárultak a kis hülye teremtményre. Aztán a földre hajította. Hallotta a verg�dést a padlón, miközben elindult a lakásajtó felé.

92. fejezet A Kaméleon és a Misztrál M�velet közös reggeli értekezlete röviddel kilenc óra után ért véget. Optimista hangulat uralkodott s mindenki megnyugodott kissé, hogy a gyanúsított �rizetben van. Ráadásul a Sophie Harrington lakásával szemben lakó id�sebb hölgy azonosította Brian Bishopot, és meger�sítette, hogy abban az id�szakban látta �t a ház

körül, amikor a gyilkosság történt. Ha szerencséjük van, a DNS-elemzés is azt bizonyítja majd, hogy a Sophie Harrington hüvelyében talált sperma is Bishoptól származik. Huntington gyorstesztre küldte a mintát, és az eredmény mára várható. Alig maradt kétség bárkiben is azzal kapcsolatban, hogy a két gyilkosság egymással összefügg, de ezt még nem akarták részletesen a sajtó tudomására hozni. Az els� kihallgatáson elhangzott nevek és id�pontok ellen�rzését már megkezdték, és Grace-t különösen az érdekelte, hogy a British Telecom meger�síti-e Bishop állítását, miszerint csütörtök éjjel, amikor hazatért a lakására, reggelre ébreszt�t kért. A hárommillió fontos biztosítási összeget illet�en alaposan utána kell nézni annak, hogy Bishopnak esetleg b�nsegédje is lehetett. Grace elhagyta a tanácskozótermet, és sietett vissza az irodájába, hogy lediktáljon pár levelet Eleanornak, a titkárn�jének, a legutóbbi, általa vezetett gyilkossági ügy vádlottjával, a végtelenül visszataszító Carl Vennerrel kapcsolatban, akinek küszöbön állt a tárgyalása. Meglepetésére az operatív központban az egyik aszta) körül vagy tucatnyian csoportosultak, köztük volt Gary Weston, a Sussexi Rend�rség f�felügyel�je is. Tulajdonképpen � volt Grace közvetlen f�nöke, annak ellenére, hogy Grace többnyire Alison Vospernek volt kénytelen jelenteni. Grace el�ször azt hitte, hogy egy születésnapi összejövetel, vagy valami hasonló lehet az oka a csoportosulásnak. De ahogy közelebb ért, látta, hogy nyoma sincs ünnepi hangulatnak, éppen ellenkez�leg. Mindenki döbbent arcot vágott, köztük Eleanor is, aki amúgy is hajlamos volt kétségbeesetten szemlélni a világot - Mi történt? - kérdezte Grace. - Nem hallotta? - kérdezett vissza Eleanor. - Micsodát? - Janet McWhirter! - A mi Janetünk, a számítógép osztályról? Eleanor határozottan bólogatott, mintha barkóbáznának, s így kívánná bátorítani Grace-t. Janet McWhirter a rend�rség számítógépes központjának felel�s vezet�je volt, negyven ember tartozott az irányítása alá. Csúnyácska, egyedül él� n� volt, harmincas éveinek közepe felé járt, csendes, halk szavú, szorgalmas, kissé régimódi teremtés, akit azonban mindenki kedvelt segít�készségéért és udvariasságáért. Négy hónappal

ezel�tt azonban nagy meglepetést szerzett a kollégáknak, amikor bejelentette, hogy lemond a pozíciójáról, mert úgy döntött, hogy az elkövetkez� egy évet utazással fogja tölteni. Aztán két közeli barátn�jének az osztályon elárulta, hogy megismerkedett valakivel, beleszeretett, s�t már el is jegyezték egymást, és hamarosan Ausztráliába utaznak, ahol összeházasodnak. Grace most döbbenten állt a többiek között. Brian Cook, a technikai részleg vezet�je fordult oda hozzá, látva tanácstalanságát. - Janetet holtan találták, Roy - mondta tompán. - Szombat éjszaka mosta ki a tenger a holttestét a partra. Elég régóta hányódhatott a hullámok között. Csak a fogminták alapján lehetett �t azonosítani, és úgy néz ki, már halott volt, amikor a vízbe került. Grace némán állt egy pillanatig. Nem akart hinni a fülének. Sokszor dolgozott együtt Janettel, és �szintén kedvelte �t. - Úgy néz ki, mégsem ment Ausztráliába - tette hozzá Cook keser�en. - És az oltár elé? Cook vállat vont. A v�legénnyel beszéltetek már? - Pár perccel ezel�tt kaptuk a hírt. Nincs kizárva, hogy a férfi is halott - mondta Cook, majd hozzátette: - Mondani kéne pár szót az embereknek az osztályon. Azt hiszem, nagy megrendülést fog okozni a hír. - Hogyne, beszélek velük, de el�bb hadd kapjak leveg�t. Ki vezeti a nyomozást? - Még nem tudom. Grace bólintott, majd intett a titkárn�jének, és visszavonult az irodájába. Alig tíz perce maradt a levelekre, s hogy visszaérjen a kihallgatószobába a Brian Bishoppal megvívandó második menetre. De folyamatosan Janet McWhirter járt a fejében. A legkedvesebb, legsegít�készebb ember volt, akit valaha is ismert. Ki ölhette meg, és mi oka lehetett rá? Egy beteges gyilkos? Nemi er�szak lehetett? Vagy valami, ami a munkájával kapcsolatos?

Próbálta összeszedni a gondolatait. Ez a kis n� eltölt tizenöt évet a Sussexi Rend�rségnél, szinte ki sem mozdul a számítógépteremb�l, aztán beleszeret valakibe, sorsdönt� lépésre szánja el magát feladja a karrierjét; az egész megszokott életét. Elbúcsúzik. Majd meghal. Grace mindig is hitt benne, hogy a legkézenfekv�bb dolgokból kell kiindulni. Ha � vezetné a nyomozást, most tudná, hol kezdje. De Janet McWhirter halála, bármilyen megrázó is, e pillanatban nem az � gondja. Grace legalábbis így gondolta.

93. fejezet Kúúúss legyen má’! Kapcsóóód má ki azt a kibaszott, kurva szart, vagy dugd fel a pudvás valagadba, vagy csinájja má’ vele valamit vazmeg! Egész kibaszott reggel ezt keee haaagatni, vazmeg! Skunk megpróbálta kinyitni a bal szemét, de olyan érzése támadt, mintha leforrasztották volna a szemhéját, az agyát pedig mintha sajtvágó f�résszel hasogatták volna szét. És az egész kurva tákolmány úgy imbolygott körülötte, mint valami lélekveszt� a viharos tengeren. Príííp-príííp,bnnnnzzzz-príííp-príííp-bnnnnnzzzzzz. Végre rájött, hogy a telefonja ugrál a padlón. Vibrál, villog, zörög eszeveszetten. - Vedd fel te, ha annyira zavar, faszfej! - hörgött vissza az iménti hang tulajdonosának. Megint valami nyomorult köcsög a brightoni éjszakából, akinek múlt éjjel teljesen bel�ve menedéket adott a lakókocsijában. - Ez nem a Hilton. Vazmeg! Nincs huszonnégy órás szobaszervizünk, vazmeg! - Ha én veszem fel, akkor azt feltolom a végbeledbe, vazmeg, de úgy, hogy menetet vág a torkodon, kishaver! Skunk kinyitotta a másik szemét is, majd lehunyta újra, mert a reggeli napfény, mint lézersugár hatolt át a retináján egyenesen fel az agyába, s a koponyáját odaszögezte a párnához, mint amikor egy legyet döfnek át egy gombost�vel. Lehunyta a szemét, és kísérletet tett rá, hogy felüljön, de rögtön vissza is hanyatlott, mert a fejét irgalmatlanul beverte az ágya fölötti kemény m�anyag tet�be. - A kurva életbe! Ez a hála, ha az ember befogadja ezeket a szarládákat! Az ütést�l teljesen

felébredt, s elkezdte mozgatni elgémberedett karját, mely idegen testrészként fityegett a vállán, mintha elhaltak volna a szövetek az éjszaka folyamán. Zsibbadt ujjakkal tapogatózott a padlón, míg végre rátalált a telefonra. Egész testében reszketve remeg� kézzel vette fel, majd megnyomta a zöld gombot, és füléhez emelte a mobilt - Mmmigen - nyögött bele. - Hol a kurvaanyádba vagy te szarházi? Barry Spiker hangja. Ett�l aztán tényleg magához tért mindenféle gondolatok rohanták meg az agyát. - Éjszaka van, vazmeg - morogta tompán. - A te bolygódon lehet te szarházi. Az enyémen délel�tt tizenegy van, te faszfej. Megint lemaradtál a gyónásról, mi? És akkor bevillant Skunknakl Paul Packer! A rend�rnyomozó Paul Packer! Így már kicsivel szebb a reggel. Lassanként felderengett benne az ígéret, amit Packer kicsikart bel�le. Hogy értesíti, ha Barry Spiker újabb melóval bízza meg. Végtére is, miért ne? Spiker a legutóbbi bulinál rendesen átkúrta �t. Packer viszont pénzt ígért a fülesért. Készpénz a rend�rségt�l - ez azért nem semmi! De ha igazán jól zsugázik, akkor Spikert is megfeji meg a zsarukat is. Igen, ez lesz a legjobb! Csing, csing, csing! Al, a hörcsög megpörgette taposómalmát, s annak ellenére tekert tekert ész nélkül, hogy a tappancsai ki voltak sebesedve. El kéne vinni megint a dokihoz! De ahhoz pénz kell. Amúgy is tartozott Bethnek. Két legyet egy csapásra! Spiker és Packer! Al és Beth! Könny�, mint az egyszeregy! - Most jöttem vissza a reggeli misér�l - mondta Skunk. - Remek. Van itt neked egy meló. - Csupa fül vagyok. - Na látod, ez a te bajod! Hogy csupa fül vagy baszod, de agyad az semmi!

- Na, akkor bökd ki, mi lenne az! Spiker elmondta. - Ma éjszakára kell! - tette hozzá. - Bármikor. Egész éjjel fenn vagyok. De egy óra ötvenre kész kéne lenni, hogy legyen mihez tartanod magad. Meg tudod csinálni? - Miért ne? - Ne kúrd el! A telefon elnémult Skunk izgatottan ült fel. És már megint beverte a fejét a tet�be, de úgy, hogy majd’ szétnyílt a koponyája. - Akurva…! - A te kurva anyádat, Jimmy! - jött a hang a lakókocsi másik végéb�l.

94. fejezet Glenn Branson tizenkett� húszra fejezte be Brian Bishop második kihallgatását. Utána magára hagyta Bishopot az ügyvéddel, s a csoport újra Összegy�lt Grace irodájában. Branson tartotta magát a forgatókönyvhöz. Ahogy tervezték, a nagy adukat a délutáni harmadik kihallgatásra tartogatták. Amint leültek a kerek asztal köré, Grace megveregette Branson vállát - Jól csináltad, Glenn, komolyan! De, hogy klasszikust idézzek emelte fel a mutatóujját Grace, és Alison Vosper kedvenc szavajárásával élt -, szar van a palacsintában. Mindhárman várakozásteljesen néztek rá. - Bishop alibije! A vacsora a Wolseley étteremben, Londonban, ezzel a Phil Taylor nev� fazonnal. Na, itt sántít a dolog! - A DNS-teszt eredménye viszont nyilván padlóra küldi az alibijét - mondta Nicholl.

- Én most az esküdtek fejével gondolkodom - morfondírozott Grace. - A dolog attól függ, mennyire hiteles fickó ez a Taylor. Abban biztosak lehetünk, hogy Bishop csúcsalakítást fog nyújtani. Amit csak lehet, azt mind kihozza ebb�l az alibib�l. A becsületes polgár kontra hóbortos tudomány felállás - ezt a kártyát fogja megjátszani, és valószín�leg ott lesz neki a British Telecomtól az igazolás, hogy Bishop lefekvés el�tt tényleg kért ébreszt�t másnap reggelre. - Én viszont úgy gondolom, Roy, hogy a harmadik kihallgatáson padlóra küldjük Bishopot - mondta Jane Paxton. - Sok minden van már a kezünkben. Grace bólintott, de közben egyre csak járt az agya. Nem volt teljesen meggy�z�dve arról, hogy minden ott van a tarsolyukban, amire szükségük lehet. Kett� után pár perccel folytatták. Roy Grace kissé aggódott hogy már csak hat órájuk maradt hátra. És ha nincs elegend� bizonyítékuk a vádemeléshez, akkor vagy hosszabbítást kell kérniük, vagy ki kell engedniük Brian Bishopot. Alison Vosper már negédesen érdekl�dött Grace-nél a dolgok állása fel�l. Egyel�re b�bájos kedvében… Az a tény, hogy a gyanúsítottat ilyen gyorsan �rizetbe vették, a média szemében mindenképpen pozitívum volt, és természetesen Brighton és Hove lakói is megnyugvással fogadták a hírt. A vádemeléshez azonban több kell. A pozitív DNS-eredmény nagyot lökne a szekéren, latolgatta Grace, de még mindig hiányzott bel�le a teljes bizonyosság. Hirtelen felharsant Glenn Branson er�teljes hangja a kihallgató- szobából, és a következ� pillanatban a kép is megjelent a monitoron, ahogy a négy férfi ott ült az asztal körül. Brian Bishop vizet szürcsölt a poharából, és olyan csüggedtnek látszott, mint egy beteg papagáj. - Augusztus nyolcadika, kedd, tizennégy óra három perc. Jelen vannak a hármas számú kihallgatáson: Mr. Brian Bishop, Mr. Leighton Lloyd, Nicholl felügyel� és jómagam, Branson felügyel� - mondta Branson, és egyenesen Bishopra nézett. - Mr. Bishop, ön azt mondta, hogy ön és a felesége boldog házasságban éltek. Tudott ön arról, hogy Mrs. Bishopnak viszonya volt? Szexuális kapcsolata egy másik férfival? Grace feszülten figyelte Bishop szemmozgását. A szemgolyók balra

mozdultak. Vagyis igazat fog mondani. Bishop vetett egy pillantást az ügyvédjére, mintha azt kérdezné, köteles-e válaszolni erre a kérdésre, majd visszanézett Bransonra. - Ön nem köteles válaszolni - mondta Lloyd. Bishop tétovázott néhány pillanatig, majd nehézkesen megszólalt. - Gyanakodtam, hogy van valakije. Ez a m�vész fickó Lewesb�l? Branson bólintott sót valami együtt érz� mosolyféleség is megjelent az arcán, tudva, hogy Bishop nehéz pillanatokat él át. Bishop a tenyerébe temette arcát, és némán ült. - Akar szünetet? - kérdezte az ügyvéd. Bishop megrázta a fejét és levette a kezét az arca el�l. Folytak a könnyei. - Jól vagyok. Semmi baj. Gyerünk, folytassuk ezt a rohadt mocsokságot! Óh, Jézusom! - nyögött fel, és keze fejével törölgette könnyeit. - Katie imádni való teremtés volt, de volt benne valami, ami démonként uralkodott rajta, örökké, mindennel elégedetlen volt - mondta, s megint zokogni kezdett. - Azt hiszem, szünetet kellene tartanunk, uraim - javasolta az ügyvéd. Magára hagyták Bishopot, majd tíz perccel kés�bb folytatták. Nick Nicholl játszotta a jó zsaru szerepét, s � tette fel az els� kérdést. - Mr. Bishop, elmondaná nekünk, mint érzett, amikor el�ször gyanút fogott, hogy a felesége megcsalja? Bishop keser� gúnnyal nézett a kérdez�re. - Úgy érti, hogy meg akartam-e ölni �t? - Maga mondta, uram, nem mi! - csapott le rá Branson. Grace figyelte Bishop érzelmi hullámzását Lehet, hogy csak azért hullatott az imént krokodilkönnyeket, hogy megtévessze a csoportot? - Szerettem �t - mondta Bishop elgyötörten -, sohasem jutott volna ilyesmi az eszembe. Az emberek félrelépnek, a világ már csak ilyen. Amikor Katie-vel megismerkedtem, mindketten házasok voltunk. Mi is megcsaltuk a házastársunkat. Azt hiszem, valahol a szívem mélyén tudtam, ha elveszem �t, valószín�leg rám is ez a

sors vár, azaz engem is meg fog csalni. - Ezért volt ön is h�tlen hozzá? - kérdezte Nicholl. Bishopnak id�re volt szüksége a válaszhoz. - Sophie Harringtonra céloz? - Pontosan. Bishop szeme megint balra mozdult - Nos, valóban flörtöltünk. Hízelgett a hiúságomnak, de ennyi volt az egész. Sohasem feküdtem le vele, habár úgy t�nik, vagyis úgy t�nt - javította ki saját magát -, hogy � élvezte a fantáziálást arról, hogy a dolog megtörtént. - Szóval azt állítja, hogy sohasem feküdt le Miss Harringtonnal? Egyszer sem? Grace nagyon figyelte a fickó szemmozgását Megint balra mozdultak a szemgolyók. - Egyszer sem. Soha! - mondta Bishop, majd zavartan elmosolyodott. - Nem állítom, hogy nem vágytam rá. De volt bennem egy erkölcsi gát. Igen, elismerem, udvaroltam neki, tetszett hogy érdekl�dik irántam, élveztem a társaságát, de ez volt minden. Ennél tovább sohasem mentünk. Korábban párszor már megégettem magam. Az ember lefekszik valakivel, s ha szerencséje van, akkor futó kaland marad az egész. Ha nincs szerencséd, akkor meg jönnek a bonyodalmak. És a bajok. Ez történt Katie és közöttem is. Egymásba gabalyodtunk. - Szóval azt mondja, hogy Ms. Harringtonnal sohasem feküdt le? - tért vissza az el�bbi kérdésre Glenn Branson. - Soha. Inkább azon voltam, hogy a házasságomat rendbe tegyem. - És úgy gondolta, hogy szexuális extrémitások révén tudja ezt elérni? - kérdezte Branson. - Tessék? Hogy érti ezt? Branson a noteszébe pillantott - Egyik kollégánk tegnap beszélt egy bizonyos Mrs. Diane Randdel. Mint kiderült a felesége egyik legjobb barátn�je volt. Igaz? - Naponta négyszer beszéltek egymással. A jóisten tudja, mir�l tudtak ennyit fecsegni! - Alighanem sok mindenr�l - reagált Branson, de nem humornak szánta

megjegyzését. - Mrs. Rand azt mondta a kollégánknak, hogy az ön felesége mostanában sokat panaszkodott, amiatt hogy maga egyre furcsább szexuális kívánságokkal állt el�. Ecsetelné nekünk ezeket a dolgokat? Leighton Lloyd azonnal és határozottan közbevágott. - A védencem erre nem válaszol! - Rendben van, de van egy nagyon fontos, konkrét kérdésem - er�sködött Branson. Az ügyvéd intett, hogy rendben van, tegye fel a kérdését - Mr. Bishopl Van önnek egy gázmaszkja? Még pontosabban; �riz ön az otthonában egy második világháborús gázálarcmásolatot? - Miért fontos ez a kérdés? - szólt közbe az ügyvéd. - Nagyon is fontos, uram - felelte Branson. Grace megint Bishop szemmozgását figyelte. A szemek ezúttal jobbra mozdultak. - Igen, van egy gázmaszkom - jött a válasz. - Használták önök ezt a maszkot Mrs. Bishoppal, amikor szeretkeztek? - Nem járulok hozzá, hogy a védencem válaszoljon. Bishop csillapítóan felemelte a kezét. - Hagyja csak – fordult az ügyvédjéhez, majd Bransonra nézett. - Igen. Beszereztem egy ilyen álarcot - mondta, majd megvonta a vállát, és elvörösödött. - Kísérleteztünk. Hallottam…, szóval olvastam valahol, hogy így lehet életben tartani az egymás iránti szexuális vonzalmat. A kezdeti izgalom után minden párkapcsolatban bekövetkezik bizonyos fokú lankadás. Azért vettem ilyen segédeszközt, hogy… szóval, hogy az újdonság erejével kicsit felélénkítsem a dolgokat - mondta, és az arca céklavörösre váltott. Branson ekkor a Phil Taylor pénzügyi tanácsadóval közös vacsorára terelte a szót - Mr. Bishop, az ugye megfelel a valóságnak, hogy az ön egyik autója egy sötétpiros Bentley Continental? - Umbriai vörös, igen. - Rendszáma: Lima, Juliet, Zéró, Négy, November, Whisky, Sierra? Bishop fülének szokatlan volt a rendszámot így hallania, de rövid gondolkodás után bólintott.

- Csütörtökön éjjel tizenegy negyvenhétkor ezt a gépkocsit lefotózta egy automata rendszámleolvasó kamera az M23-ason, Gatwick közelében. Tudna nekünk magyarázattal szolgálni, hogyan került oda a kocsija, s hogy ki vezette a járm�vet? Bishop az ügyvédjére nézett. - Itt van a fénykép? - kérdezte Leighton Lloyd. - Nem, de küldetek önnek egy másolatot - felelte Branson. Lloyd feljegyezte a noteszébe. - Ez valami félreértés - hüledezett Bishop. - Csakis az lehet fatális tévedés! - Valakinek kölcsönadta a kocsiját ezen az estén? - kérdezte Branson. - Soha nem adom kölcsön. Londonban volt a kocsi ezen az éjszakán, mert szükségem volt rá, hogy reggel egyenesen a golfklubba hajtsak. - Kölcsönvehette valaki a kocsit az ön engedélye vagy tudomása nélkül? - Nem. Legalábbis nem hinném. Teljesen valószín�tlen. - Kinek volt még kulcsa a kocsihoz önön kívül, uram? - Senkinek sem. A londoni lakásom mélygarázsában történtek bizonyos incidensek az utóbbi id�ben. Pár kocsit feltörtek. - Nem lehetséges, hogy szórakozásból vitték el egy körre a kocsit? - vetette fel Leighton Lloyd. - De, az lehetséges - mondta Bishop. - Ha szórakozásból elvisznek egy kocsit, azt általában nem szokták visszavinni - jegyezte meg Grace a megfigyel�szobában, s közben látta, hogy Lloyd felír valamit a noteszébe. Az ügyvéd úrnak lesz még dolga ezzel a kérdéssel. - Mr. Bishop - tért rá újabb témára Branson -, az ön házának átkutatásakor a Dyke Road Avenue 97 alatt, ahogy korábban már említettük önnek, találtunk egy biztosítási kötvényt a Southern Star Assurance Companyt�l. Egy életbiztosításról van szó, melyet az ön felesége nevére állítottak ki, az értéke pedig hárommillió font. Az egyetlen kedvezményezett a felesége halála esetén személyesen ön, Mr. Bishop.

Grace most az ügyvédet figyelte. Lloyd arca meg sem rezdült csak alig észrevehet�en a válla ereszkedett meg. Brian Bishop szeme eközben jobbra-balra cikázott a szobában, és a férfit teljesen elöntötte a kétségbeesés. - Nézzék, én már megmondtam maguknak, én…, semmit sem tudok err�l! Abszolút semmit! - Gondolja, hogy a felesége titokban kötötte meg ezt a biztosítást a maga tudta nélkül, pusztán szívjóságból? - keményített be Branson. Grace elmosolyodott; büszke volt a tanítványára, lám nem volt hiábavaló az elmúlt évek fáradozása Bransonnal! Bishop felemelte mindkét kezét, majd tehetetlenül hagyta alázuhanni az asztalra. - Kérem, higgyék el, semmit sem tudok err�l, - Hárommillió fonton már elég rendes prémiumot lehet kaszálni - folytatta Branson. - Gondolom, ezt majd pontosan le tudjuk ellen �rizni az ön bankszámláján, vagy Mrs. Bishopén, attól függ�en, hogy hová utalták, vagy valami rejtélyes jótev� van a háttérben? Leighton Lloyd most gyorsan lejegyzett valamit a noteszébe, arckifejezése mit sem változott. Közben odaszólt Bishophoz: - Nem kell rá válaszolnia, csak ha akar! - Semmit sem tudok a dologról - ismételte Bishop, s a hangja könyörg�re váltott - Tényleg semmit sem! Hát, ami azt illeti, most már összegy�lt itt pár dolog, amir�l ön semmit sem tud, Mr. Bishop - jegyezte meg Glenn Branson. - Nem tud semmit arról, hogy a kocsija Brighton felé tartott röviddel a felesége meggyilkolása el�tt. Nem tud semmit a hárommillió fontos életbiztosításról, mely fél évvel a felesége megölése el�tt köttetett - összegezte Branson, és belelapozott a noteszébe, majd ivott egy korty vizet. - A tegnap esti vallomásában ön azt állította, hogy július 30-án vasárnap reggel közösült utoljára a feleségével jól jegyeztem fel? Bishop kissé zavartan bólintott. - Akkor hogyan lehetséges, hogy a boncolás során augusztus 4-én, pénteken jelent�s mennyiség� spermát találtak Mrs. Bishop hüvelyében? Az ön spermáját! - Az nem lehet! - tiltakozott Bishop. - Teljesen ki van zárva! - Azt akarja mondani uram, hogy ön nem közösült Mrs. Bishoppal augusztus

3-án, csütörtökön éjszaka? Bishop szemgolyói határozottan balra mozdultak. - Igen, pontosan et akarom mondani! Londonban voltam azon az éjszakán, az isten szerelmére! - emelte meg a hangját, s az ügyvédje felé fordult. - Ez nem lehetséges! Egész egyszer�en kizárt! Roy Grace az évek folyamán sok ügyvédnek, látta már az arcát, amikor a védenc nyilvánvaló hazugságot közölt velük. Leighton Lloyd arca továbbra is kifürkészhetetlen maradt. A pasas jó pókerjátékos lehet, gondolta Grace. Öt után tíz perccel, miután Glenn Branson végigment az összes kérdésen, mellyel Bishopot szembesíteni akarták, a kihallgató tiszt úgy döntött, hogy minden fontosat kiszedtek Bishopból, amit ebben a helyzetben lehetett. Bishop három kulcskérdésben kötötte az ebet a karóhoz. Nem engedett a londoni alibijével kapcsolatban, valamint az életbiztosításra, és a feleségével folytatott utolsó közösülés id�pontjára vonatkozó kérdésben. Branson mindazonáltal elégedett volt. Bár kissé elfáradt. Bishopot visszakísérték a cellájába, s az ügyvéd ott maradt a két rend�rtiszttel. Lloyd jelent�ségteljesen az órájára nézett. - Feltételezem, hogy tisztában vannak vele, a védencemet három órán belül ki kell engedniük, hacsak nem terveznek vádat emelni ellene. - Hová megy innen, ügyvéd úr? - kérdezte Branson. - Vissza az irodámba. - Értesíteni fogjuk. A nyomozók ezután visszamentek a Sussex Házba, egyenesen Roy Grace irodájába, és körülülték az asztalt. - Remekül csináltad, Glenn - lelkendezett Grace. - Baromi jó voltál! - er�sített rá Nick Nicholl. Jane Paxton tétovázni látszott. Nem volt az a dicsér�s fajta. - Nos, akkor át kell gondolnunk a következ� lépésünket - mondta. Nyílt az ajtó, és Eleanor Hodgson lépett be, s néhány összet�zött papírlapot hozott magával. - Elnézést a zavarásért. Roy, de gondoltam, ezt látni kívánja. Most

kaptuk vissza a huntingtoni laboratóriumból. A DNS-vizsgalatról szóló jelentések voltak azok. Az egyik a Sophie Harrington hüvelyében talált spermavizsgálat eredményét tartalmazta, a másik annak a szövetmintának a tesztjét, melyet Nadiuska De Sancha talált a halott n� lábujjának a körme alatt. Mindkét minta tökéletesen megegyezett Brian Bishop DNS-ével.

95. fejezet Cleo Morey Darrennel együtt jött ki a halottasházból pár perccel fél hat el�tt. Bezárták a bejárati ajtót, és megálltak a ragyogó, forró napsütésben. - Mit csinálsz ma este? - Azt terveztem, hogy moziba megyünk, de ahhoz túl meleg van - mondta a fiatalember. - Úgyhogy lemegyünk inkább a kiköt�be, bedobunk pár italt. Van ott egy frankó új hely, a Rehab. Cleo gyanakodva nézett a fiúra. Húszéves mindössze, és tüskésre zselézett fekete hajával, kedves, ártatlan arcával oly könnyedén elcsábulhat, és rossz útra tévedhet a temérdek szerencsétlen, talajt vesztett, teng�d� fiatalember között a brightoni éjszakában. De talán van benne elég tartás! Hiszen olyan keményen és céltudatosan dolgozik. - Rehab? - kérdezett vissza Cleo. - Igen. Étterem és bár együtt. Tényleg frankó. Mondanám, hogy gyere velünk, de… Cleo elvigyorodott - És honnan veszed, hogy én egyedül töltöm a ma éjszakát? - Óh, igen? - derült fel a fiatalember. - Hát akkor hadd találjam ki a fickót! - Na, ehhez viszont már aztán semmi közöd sincs! - Nem a sussexi kapitányságon dolgozik véletlenül? - Mondtam, hogy nem rád tartozik! - Jó, de akkor nem kéne smárolnotok az elüls� irodában, nem gondolod? - kacsintott pajkosan Darren. - Micsoda? - kiáltott fel Cleo felháborodottan.

- Elfeledkeztél a biztonsági kameráról, mi? Széles vigyorral az arcán a fiú búcsút intett, és megindult a kocsija leié. - Leskel�d� Tomi - kiáltott utána Cleo. - Perverz alak! A fiú visszafordult, miközben kinyitotta kis, piros Nissanjának az ajtaját - Ha tudni akarod a véleményemet, egészen szemrevaló pár vagytok. Cleo legyintett egyet, majd hozzátette: - És ne igyál túl sokad. Ne felejtsd, éjjel ügyeletesek vagyunk! Cleo arcán percekig ott maradt a mosoly, ahogy vezetett hazafelé, s közben azon törte a fejét, milyen vacsorával vendégelje meg azt a bizonyos „fickót”, akivel - Tom kíméletlen szavaival élve – ott smároltak az elüls� irodában. Szép volt az id�, csodás este ígérkezett ezért úgy döntött, legjobb tesz egy grill a tet�teraszon. Roy Grace szereti a tengeri ételeket és a halat. Kiszúrt egy éppen megüresed� parkolóhelyet a halüzlet közelében, és leparkolt a kocsijával. Homárt vesz majd páncélban és tonhalszeleteket. Valami finom salátát hozzá, és persze egy üveg bort Rozét, mondjuk. De talán nem is csak egyet. Cleo nagyon várta már ezt az estét, és remélte, hogy Grace id�ben el tud szabadulni a munkából. Hiányzott már nagyon, hogy együtt tölthessenek egy igazi estét - hosszú volt ez a kihagyás München óta. Sandy persze változatlanul ott kísértett valahol a háttérben, de Cleo elhatározta, hogy végleg lezárja magában ezt a témát. El�z�, kudarcba fulladt kapcsolatából már megtanulta, hogy amikor az ember úgy érzi, hogy minden tökéletes maga körül - na, akkor rúg belé az élet a legnagyobbat.

96. fejezet Az alibije! - csapkodta Grace jobb öklével a bal tenyerét - komolyan kell vennünk! Mondtam már, ennél a pontnál van szar a palacsintában. Paxton, Branson és Nicholl az asztal körül ültek, és mindhárman elbambultak kissé. Jane szólalt meg els�nek: - Nem gondolja Roy, hogy elegend� bizonyítékot gy�jtöttünk? Az a körülmény, hogy Bishopot tegnap este vették �rizetbe, most elkezdett ellenük dolgozni. Ma este nyolckor lejár a határid�. A tizenkét órás hosszabbítást nem nehéz megszerezni, de ezzel most nem sokra mennek, hiszen éjszaka aligha tudnak

bármihez is kezdeni. Ha továbbra is rács mögött akarják tartani, ahhoz már a bíróság engedélye szükséges, és nem lenne okos dolog az éjszaka kell�s közepén felriasztani egy bírót egy kérvénnyel. Grace az órájára nézett. Öt óra harmincöt. Felkapta a telefont, és felhívta Kim Murphyt. - Kim, te hallgattad ki Phil Taylort, Bishop pénzügyi tanácsadóját. Sürg�sen kellene nekem Taylor száma! Meg tudod adni? Vagy még jobb fenne, ha te hívnád fel, és átkapcsolnád hozzám! Amíg a telefonhívásra vártak, a legutóbbi bizonyítékokat vesézték ki. Grace fenntartotta az álláspontját. - De hát itt van a Sophie Harrington-féle DNS-teszt, Roy! -érvelt Nick Nicholl. - Ez aztán eléggé meggy�z�, nem? Roy kezdte elveszíteni a türelmét, de próbálta türt�ztetni magát. – Nick, hát nem érted? Ha Bishop londoni alibije megállja a helyét, akkor cseszhetjük a DNS-tesztet! A védelem azzal fog érvelni, hogy a spermát valahogy odacsempészték. Ha elsietjük a dolgot, és túl korán kapcsoljuk össze a két gyilkosságot, akkor könnyen úgy járhatunk, hogy az egész DNS-tesztet kidobhatjuk a francba! Az igazságszolgáltatás - Grace ezt saját keser� tapasztalatából tudta - kiszámíthatatlan, csalóka, és csak ritkán m�ködik úgy, ahogy az ember elvárná. Túl sok tényez� van egy bíróságon, ami félreviheti a dolgot. Az esküdtek között gyakran ülnek olyanok, akiknek fogalmuk sincs a jogról, a törvényr�l, viszont tele vannak el�ítéletekkel, és igen könnyen félrevezethet�k. És maguk a bírók is sokfélék. Némelyik csak a száraz tényekhez ragaszkodik, de akad olyan, amelyik úgy viselkedik, mintha egy másik planétáról csöppent volna ide. Nem létezik bombabiztos ügy, nincs az a bizonyítékhalmaz a világon, amellyel biztosra lehetne venni a tettes elítélését. - De hiszen van egy tanúnk is, aki látta Bishopot a háznál - er�sködött Jane Paxton. - Tényleg? - kérdezett vissza Grace gunyorosan. Mit�l ilyen ingerült? A h�ség miatt? Vagy azért, mert dög fáradt? Vagy Sandy jár megint a igében, és teljesen szétcincálja az idegeit? - Nos, én úgy gondolom, ez a bizonyíték azért elég er�s lábakon áll - tette hozzá védekez�n Paxton.

- Nem ússzuk meg a tanú formális azonosítását. Ezt miel�bb meg kel tennünk, és duplán ellen�riznünk kell az összes id�pontot, miel�tt dönt� lépésre szánnánk rá magunkat. És lehet, hogy újabb bizonyítékok is el�kerülnek a következ� néhány napban. Ha Bishop ellen sikerül vádat emelnünk, akkor egy pillanatra fellélegezhetünk, mivel így id�t nyerünk Ms, Harringtonnal kapcsolatban. Legalább a sajtónak odadobhatunk valami gumicsontot. Megszólalt a telefon. Kim jelentette, hogy Phil Taylor van a vonalban. Grace felállt a tárgyalóasztaltól, és átkapcsolta a vonalat az íróasztalához. Ahogy letette, visszatért a többiekhez. - Kész találkozni velem ma este Londonban. Elég �szintének, t�nik a pasas - mondta, és Branson felé fordult - Kérünk egy tizenkét órás hosszabbítást Bishopra, s a hat harmincas értekezlet után irány London! Azt szeretném, ha velem jönnél. Ezután Grace felhívta Norman Pottingot, hogy intézkedjen a tizenkét órás meghosszabbítás ügyében. Majd újra három kollégájához fordult. - Oké, a hat harmincas értekezleten találkozunk, addig is köszönöm mindenkinek az eddigieket. Grace egyedül maradt az irodájában. Visszaült íróasztalához, és azon kezdte törni a fejét, hogyan oldja meg a soron következ� feladatot Ez sem volt egyszer�bb a többinél. Hogyan magyarázza meg Cleónak, hogy megint el kell mennie, s a legcsekélyebb esély sincs arra, hogy éjfél el�tt visszaérjen Londonból? Hál' istennek Cleo kellemes meglepetéssel szolgált, mert els� szóra megértette a dolgot - úgy t�nik, felfogta, hogy a rend�ri munka, ha tetszik, ha nem, ezzel jár. - Semmi baj, itt állok éppen a halas standnál egy rakomány friss homárral és fés�kagylóval a szatyromban. Ha lemaradsz, a te bajod. Ha nem jössz id�ben, egyedül falom fel az egészet. - Nézd Cleo, tényleg nagyon sajnálom. - Minden oké. Pontosan tudom, hogy a két gyilkosság felderítése fontosabb, mint egy homárvacsora. A lényeg, hogy siess vissza, és várlak! - Valószín�leg bekapok valamit útközben. Egy szendvicset a kocsiban. - Én nem az ételre gondoltam. Grace felnevetett. - Oké, én sem!

Ahogy letette, még mindig mosolygott, és nagy k� esett le a szívér�l, mert Cleo, úgy t�nik, túltette magát a müncheni kiruccanáson. De vajon � maga túl van rajta? A dolog attól függ, mit hoz Marcel Kullen nyomozása. Fura, de hirtelen Grace azon kapta magát, hogy annak örülne a legjobban, ha Kullen semmilyen nyomot sem találna.

97. fejezet

Ilyesmi ritkán fordult el�, de most nem volt üres hely az utcában Cleo háza közelében. Kénytelen volt egy kört tenni, hogy beállhasson valahová a kocsijával. Az Id�milliárdos biztonságos távolból követte �t, mereven figyelte a kék MG vörös hátsó lámpáit, az indexét, és közben mosolygott. És magában gyorsan hálát adott a Jóistennek. Mennyivel jobb ez az utca! A jobb oldalon magas, ablaktalan t�zfalak. Balra hatalmas építési terület, lelakatolt kapukkal. Egy tíz méter magas plakáton az itt felépül� lakások és üzletek tervrajza a következ�, bombasztikus felirattal:

LAINE WEST

Több mint lakópark,

Városi környezetbarát életstílus!

Cleo taták végre egy üres helyet, és betolatott. Mekkora öröm! Az Id�milliárdos a féklámpa vörös fényét bámulta. Ahogy hosszasan rámeredt egyre vörösebben fénylett. Izzó vörös: a veszély színe. A szerencséé. És a szexé! Szerette a féklámpa fényét. Úgy tudta nézni ezt a vörös izzást, ahogy mások az izzó parazsat bámulják. És mindent tudott Cleo Morey kocsijának féklámpájáról. Az ég� méretét, fényerejét, hogyan kell cserélni, hogyan csatlakozik a kocsi elektronikus rendszeréhez. Mindent tudott a kocsiról. Egész éjszaka a gyári kézikönyvet böngészte, és szörfözött a neten. Ez a frankó az internettel! Nem számít, hány óra van, éjszaka

vagy nappal, bármikor megtalálsz minden részletet egy 2005-ös MG TF 160-asról, amit csak akarsz! A n� kiszállt a kocsiból. Sz�k capri farmert viselt. Rózsaszín strandpapucs. Fehér póló. Három jókora Sainsbury bevásárlószatyor, és egy vállra vethet� vászon kézitáska. Ellépkedett mellette, és jobbra fordult az utca végén. Aztán megint jobbra, s most a ház bejáratához ért. Szerencsétlenkedett a szatyrokkal, miközben próbálta beütni a kódszámot a kapunyitó elektromos kapcsolótáblába. Végre sikerült, bement, és a kapu becsukódott mögötte. A fickó tett még egy kört a kocsijával, hátha a n�nek eszébe jut, hogy valamit lent hagyott az autóban. N�knél gyakran el�fordul az ilyesmi. Eltelt tíz perc, és az Id�milliárdos úgy döntött, hogy most már biztonságos. Priusával átmenetileg eltorlaszolva az utat, megállt egy koszos Volvo mellett, de szerencsére nem volt forgalom az utcában. Kinyitotta az MG ajtaját, beült a volán mögé, kiállt a parkolóhelyr�l, s rövid id�re leparkolt egy másik kocsi mellett. Visszaugrott a Priusba, beállt az MG megüresedett helyére a Volvo és a kis Renault közé. Ezzel meg is volnánk! Az els� rész lezárva. Kár, hogy az MG-re rákerült a keménytet�, gondolta, ahogy beült a volán mögé. Pedig milyen szép az este! A jóisten is arra teremtette, hogy leengedett tetej� kabrióval furikázzon az ember.

98. fejezet Ahogy a hat harmincas értekezlet véget ért, Grace felkapta a kocsikulcsot, melyet Tony Case készített oda neki, és Glenn Bransonnal az oldalán elviharzott az épület mélygarázsába. - Hadd vezessek! - Tudod, hogy frászt kapok a vezetési stílusodtól - ellenkezett Grace. - Illetve, szeretnék pontosítani! Keresztbe áll a szar bennem, ha te ülsz a volánnál. - Ó, igazán? - h�börgött Branson. - És te tudod, hogyan vezetsz? Mint egy

els�áldozó kislány. Nem is! Inkább, mint egy kivénhedt bakkecske. Egyébként az is vagy! - Téged viszont most húztak meg a rend�rségi gyorshajtási teszten. - Egy idióta vizsgáztatót fogtam ki. Különben is, az oktatóm szerint született tehetség vagyok padlógázos autós üldözésekben, - Az oktatód nyilvánvalóan pszichiátriai kezelésre szorul. - Hülye vagy! Grace odadobta a sluszkulcsot, miközben a Ford Mondeo felé lépkedtek. – Fogd vissza magad, ha megkérhetlek. - Láttad a Sebesen és tébolyultan-t Vin Diesellel? – kérdezte Branson boldogan. - Ilyen hülye névvel nem nézek filmet. - Tényleg? Gondolod, hogy � odalenne a tiédt�l? Grace csak most fogta fel igazán, mit tett az el�bb, amikor könnyelm�en odadobta barátjának a sluszkulcsot. Elment a józan eszem? – tette fel magának a kérdést Grace. Talán titokban abban reménykedett, ha Glenn a vezetésre koncentrál, akkor megúszható egy végtelen monológ elcseszett házasétetér�l. Tegnap éjjel a Bishop-kihallgatás után otthon meginit legurítottak egy üveg Glenfiddich whiskyt, és tövir�l hegyire újra végig kellett hallgatnia a történetet, melynek aztán újabb ismétlése következett a reggeli borotválkozásnál, majd pedig a zabpehelyb�l álló reggelinél. Csak súlyosbította a helyzetet, hogy a zabpehely alig enyhítette a szokásos másnaposságot. Ezúttal azonban Branson meglep�en szelíden vezetett, eltekintve a handcrossi emelked�nél el�adott attrakciójától. Itt százharminccal sikerült bevennie egy hajt�kanyart, s még kommentárt is f�zött hozzá: - Minden az útfekvésen múlik és a fojtószelepeken, értesz engem öregfiú? - mondta nyeglén. Amikor rátértek az M23-asra, Grace megint figyelmeztette kollégáját a radarra, és arra, hogy a közlekedésiek semmit sem imádnak annyira, mintha más ügyosztályokon dolgozó kollégákat megszívathatnak. Ez hatott. Branson kicsit lassított, s hogy közben valami hasznos tevékenységgel kösse le magát, a m�szerfalra rögzített tartóban lév� mobilon megpróbálta felhívni a családját.

- Szajha! - sziszegett. - Megint nem veszi fel. Jogom van beszélni a gyerekeimmel. - Glenn, neked jogod van ahhoz is, hogy hazamenj a lakásodba! - jegyezte meg Grace. - Legjobb lenne, ha ezt te mondanád meg neki. Grace megrázta a fejét - Nézd, amiben tudok, segítek, de ezt a csatát neked kell megvívnod. - Igen, igazad van. Hülyeségeket beszélek. Bocsi! - Mi van a lóval? - Ja megint el�jött vele, és most úgy döntött, hogy a díjugratást akarja kipróbálni. Tudod mibe kerül az? Grace magában arra gondolt, hogy a n�nek díjugratás helyett leginkább egy jó pszichiáterre lenne szüksége. Pár perccel kilenc után Branson leparkolt a Mondeóval az Arlington Streeten, közel a Ritz szállóhoz, a Caprice étteremmel szemben. - Szép járgány - jegyezte meg Branson, ahogy ellépkedtek egy ott parkoló Ferrari mellett. - le kéne már cserélned az Alfádat. Mit szólnál egy ilyenhez? Jót tenne az imázsodnak. - Aha. Csak száz leped� választ el t�le - felelte Grace. - Ráadásul az a körülmény, hogy a csapatomban vagy, jelent�sen csökkenti fizetésemelési esélyeimet. Az utca végén a Piccadilly sarkához értek. Rögtön jobbra megpillantottak egy impozáns épületet fekete és aranydíszítésekkel. Tekintélyes, boltíves ablakain át fényesen megvilágított termeket láttak. Sokan nyüzsögtek odabent. Libériás inas fogadta �ket a bejáratnál, s ír akcentussal köszöntötte �ket: - Jó estét, uraim! - Ez a Wolseley étterem? - kérdezte Grace kissé elfogódottan. - Száz százalékig uraim. Szívb�l örülünk a látogatásuknak! - mondta, s kitárta el�ttük az ajtót. Ahogy beléptek, s körbenéztek az elegáns étteremben, Grace els�

gondolata az volt, hogy Cleónak biztos tetszene a hely. Egyszer fel kéne ruccanni Londonba, és itt vacsorázhatnának. Na persze azért el�tte nem árt megnézni az árlapot! A recepciós pultnál fiatal n� mosolygott rájuk, majd egy vörös, göndör hajú fiatalember köszöntötte �ket - Segíthetek, uraim? - Mr. Taylorral beszéltünk meg találkozót. - Mr. Phil Taylorral? - Igen. A fiatalember a bár felé mutatott: - Erre, uraim, az els� asztal jobbra. Ha megengedik, odavezetem önöket. Ahogy beléptek a bárba, Grace meglátta a sárga pólóinget és kék vászonnadrágot visel�, negyven körüli férfit. Pontosan ilyennek képzelte. - Mr. Taylor? - Ó, igen! - mondta enyhe yorkshire-i tájszólással a férfi, miközben félig felállt. - Grace f�felügyel� úr, ha nem tévedek. - Grace vagyok, a kollégám, pedig Branson felügyel� - felelte Grace, s közben futólag szemügyre vette Taylort. A jókötés�, kissé túlsúlyos férfinak nyílt, barátságos arca volt, napbarnított orra, gyérül� sz�ke haja és igen élénk szemei. Közvetlen embernek látszik, gondolta Grace. Egy Ferrari emblémás kulcscsomó hevert az asztalon, s mellette egy hosszú pohárban átlátszó koktélféleség. - Nagyon örülök a találkozásnak, uraim. Foglaljanak helyet. Isznak valamit? A Mojitót ajánlom, igazán kit�n� - mondta, s máris intett a pincérnek. - Ami engem illet, én sajnos vezetek - mondta Branson. - Csak egy diétás kólát kérek. - Úgyszintén - tette hozzá Grace, jóllehet az is nyomban megfordult a fejében, hogy a hazafelé útra nem ártana valami töltet, ha arra gondol, mi vár rá megint Branson mellett az anyósülésen. - De természetesen mi fizetünk, uram. Igazán hálásak vagyunk önnek, hogy ilyen hamar a rendelkezésünkre állt. - Ó, semmi gond. Tulajdonképpen miben segíthetek?

- Megkérdezhetem, mióta ismeri Brian Bishopot? - kérdezte Branson, s az asztalra tette a noteszét. Grace figyelte a férfi szemmozgását Taylor elgondolkodott. - Úgy hat éve, igen, majdnem pontosan hat éve ismertük meg egymást. Branson feljegyezte. - Gyanúsítanak valamivel? - kérdezte Phil Taylor félig tréfásan, de nem minden aggodalom nélkül. - Nem - válaszolta Branson. - Csak néhány id�pontot szeretnénk pontosítani önnel. - De hát tegnap már a kollégájuknak mindent elmondtam. Tulajdonképpen mi a gond? Bajba keveredett Brian? - Err�l e pillanatban nem sokat mondhatunk - felelte Grace. - Hol ismerkedett meg Mr. Taylorral? - kérdezte Branson. - Egy P1-es találkozón. - P1-es találkozó? - Igen, ez egy klub az autómániásoknak, amit Damon Hill, tudják, a Forma-1-es pilóta üzemeltet. Éves díjat fizetünk a klubtagságiért, és ennek fejében különféle sportkocsikat használhatunk. Egy ilyen koktélpartin találkoztunk. Glenn Branson szeme a kulcstartóra tévedt - Az ott a maga Ferrarija az Arlington sarkán? - A 430-as? Igen. De ez a saját kocsim. - Szép darab - bólogatott Branson elismer�en. - Még szebb lenne azok nélkül az átkozott trafipaxok nélkül. - Beszélne egy kicsit saját magáról, Mr. Taylor? - kérdezte Grace gyorsan, hogy ne ragadjanak le az autós témánál. - Magamról? Mérlegképes könyvel�i diplomát szereztem, majd tizenöt évig az

Adóhivatal Különleges Nyomozó Osztályán dolgoztam. Közben rájöttem, hogy a független pénzügyi tanácsadói munkában több a fantázia. Anyagilag mindenképpen, úgyhogy irányt váltottam. És létrehoztam a saját cégemet, a Taylor Pénzügyi Tanácsadót. Sohasem bántam meg a döntésemet. Nem sokkal a cégalapítás után ismerkedtem meg Briannel. És � lett az egyik legértékesebb ügyfelem. - Hogyan jellemezné Mr. Bishopot? - kérdezte Branson. - Hogyan jellemezném? Kiváló ember - felelte, s egy pillanatig elgondolkozott, hogy megfelel� jelz�ket keressen. - Abszolút tisztesség és, okos, megbízható, hatékony. - Intézett neki mostanában életbiztosítást? - Uraim, tartok t�le, hogy kezdünk az üzleti titkok kényes terepére tévedni. - Értem - felelte gyorsan Grace. - Lenne itt azonban egy kérdés, amire nagyon szeretnénk választ kapni. Lekötelezne, ha válaszolna, de természetesen nem kötelez�. Azt is megértjük, ha nem felel. Intézett ön Brian Bishop feleségének valaha is életbiztosítást? - Erre a kérdésre határozott nemmel válaszolhatok. - Köszönöm. - Mr. Taylor, igaz az, hogy ön és Mr. Bishop a múlt héten, egészen pontosan augusztus 3-án, csütörtökön este együtt vacsoráztak? Méghozzá ugyanebben az étteremben? - folytatta a kérdezést Grace. - Igen, száz százalékig igaz - felelte Taylor, és most mintha kissé védekezett volna. - Gyakran jár ide? - kérdezte Branson. - Igen. Törzsvendég vagyok. Rendszeresen vacsorázom itt az ügyfeleimmel. - Vissza tud emlékezni, hogy ezen az estén Mr. Bishoppal mikor távoztak az étteremb�l? - Ennél jobbat tudok? - élénkült fel Phil Taylor és ravaszkásan kacsintott egyet. El�vette a tárcáját, s rövid matatás után diadalmasan el�húzott egy hitelkártya bizonylatot. A papíron rajta volt az étterem neve.

Grace alaposan szemügyre vette. Nyomban látta, hogy Bishop nem hazudott, amikor az elfogyasztott alkoholmennyiségr�l beszélt. Két Mojito-koktél. Két üveg bor. Négy konyak. - Úgy fest, tartalmas estéjük volt! - jegyezte meg Grace. Azt is nyomban észrevette - privát használatra ugyan - hogy az árak nem magasabbak, mint Brighton valamely jobb éttermében. Mégiscsak el kéne hozni ide Cleót. Tetszene neki! - Óh, igen, kellemes este volt Grace számolni kezdett. Tegyük fel, hogy a két pasas nagyjából ugyanannyit ivott. Bishop alkoholszintje a vacsora után jócskán a megengedett érték fölött lehetett, mint amivel még volán mögé ülhetett volna. Lehet, hogy a felesége h�tlensége miatt itta le magát? És az alkoholtól bátorodott fel annyira, hogy végül mégiscsak kocsiba ült és leszáguldott Brightonba? Grace újra a számlára nézett A tetején megtalálta a legfontosabbat, amit keresett: ID� 22.54. - Milyen hangulatban volt Brian Bishop ezen az estén? - kérdezte Taylortól. - Ó, remek hangulatban. Nagyon kedves volt. Igazán élveztem a társaságát. Másnap reggel golfpartija volt Brightonban, ezért nem akart túl kés�ig maradni. De azért nem siettük el a dolgot, ha értik mire gondolok - kuncogott Taylor. - Emlékszik arra, hogy a számla rendezése után még mennyi ideig maradtak az étteremben? - Óh, semeddig sem. Rögtön távoztunk. Láttam, hogy Brian sietne már, hiszen, ahogy mondtam, másnap korán kellett indulnia a golfparti miatt. - És hívott taxit? - Igen. Pontosabban John, a portás rendelte meg. Hagytam, hogy Brian az els� kocsival menjen el. - Szóval ez úgy tizenegy körül lehetett. - Igen, a körül. Nem tudom pontosan. Pár perccel talán tizenegy el�tt. Grace kifizette az italszámlát, a megköszönte a beszélgetést, és Bransonnal együtt távozott. Az Arlington Street felé tartva csendben töprengett. Aztán ahogy a Mondeóhoz értek, hirtelen rácsapott barátja vállára - Egyszer mindenkinek felvirrad a nagy nap -mondta, s Bransonra vigyorgott.

- Bocsi, öregfiú, de nem tudlak követni. - A vezetési zsenialitásodra gondolok, drága cimbora. Most itt a nagy alkalom! El�ször szépen, szabályosan elautókázunk Bishop lakásáig, a Notting Hillre. De utána, testvérem, tied a pálya! Hadd szóljon a bicikli! Kipróbáljuk, milyen gyorsan tehette meg az utat Bishtop Londontól Brightonig. Branson szélesen elvigyorodott. Valósággal ragyogott a boldogságtól.

99. fejezet Mi a kurva hétszentség van ebben a városban? Tegnap még minden sarkon belebotlottál egy MG TF-be, most meg sehol egy rohadt járgány! Skunk kezdte elveszíteni a türelmét. Kiguvadt szemekkel pásztázta a környéket a kis Peugeot szélvéd�je mögül. Bethnek szerencsére megint sikerült elkunyerálnia a kocsit az anyjától. - Dugjunk egyet! - nyöszörg�n Beth. - Vazmeg! - csattant fel Skunk. - El�ször találj nekem egy szaros MG-t! N�k! Mind ilyenek vagytok! Basszus! Fél tizenegy volt. Végigjárták a város összes parkolóját. Semmi. Egyetlenegy rohadt kocsi sincs, ami megfelelne Barry Spiker rendelésének. Márpedig a legutóbbi balhéból tanulva Skunk nem akarta ugyanazt a hibát elkövetni, hogy rossz modellt szállítson. MG TF 160-as. Kék szín�. Semmi speckó. Könny�, mint az egyszeregy! És mégsem! Skunk pokolian ideges volt. Kellene valami barna anyag, de sürg�sen! Két órával ezel�tt az összes maradékot bel�tte magának. Packer nyomozó belement az alkuba. Elköti a kocsit, és elviszi Spikernek. Packer várni fog addig, amíg Skunk átveszi a zsozsót Spikert�l. Minden le van vajazva. Packer holnap fizet. Az anyagot pedig meg tudja venni még ma éjjel a Spikert�l kapott léb�l. És akkor tessék, most baszik be! Nincs egy szaros MG TF 160-as ebben a tetves városban. Mintha porszívóval szipkázták volna le az egész tetves bolygó felületér�l. Hát, ilyen nincs, vazzeg! Felmentek a Shirley Drive felé. Volt itt minden, amit csak el tudsz képzelni: Mercedes, Porsche, Bentley, Ferrari. Range Rover, amit csak akarsz! Csak az nem!

- Fordulj jobbra - vakkantott Skunk. - Legalább ujjazzál meg! - Most nem lehet. Dolgozok! - Ilyen kés�n már nem kell az irodádban lenned! - zsörtöl�dött a lány. - Igazán? Tudod mit? Találj nekem egy kocsit, és egész éjszaka répázlak. Kis anyagot is szerzek hozzá, és együtt bel�jük. Mit szólsz? Bethany áthajolt és megcsókolta a fiút. Az ajkába f�zött gy�r� csiklandozta Skunk arcát. - Imádlak, mondtam már? Skunk a lányra nézett Bizonyos szögb�l egész csinos volt. Fitos orrával, rövid, fekete hajával. Egészen mélyen valami megmozdult Skunkban. Valami, amit nem ismert valami, ami egész rohadt gyerekkora alatt egyetlenegyszer sem érintette meg, s ami most kissé zavarba ejtette. Nagy leveg�t vett és könnyekkel küszködött. - Tudod, Beth, te vagy az egyetlen frankó dolog az egész elcseszett életemben - mondta és vállat vont. - Csak hogy tudd. De most vezess vazzeg! Meló van. A többit majd utána. Ahogy jobbra fordultak. Skunk hirtelen el�red�lt s majd kiesett a szélvéd�n az izgalomtól. A biztonsági öve élesen rántotta vissza - Gyorsíts! Gyerünk! Taposs bele! Bethany sebességet váltott, és a Peugeot nyílegyenesen kil�tt az Onslow Road sorházai mentén. Beérték az MG-t Skunk el�rebámult a fényszórók tisztán megvilágították a kocsit TF 160-as, sötétkék, szilárd tet�vel. Hogy miért nem a vászontet�t használja a tulaj ilyen kurva meleg nyárban - az rejtély, de ez végül is az � baja. Spiker biztosan meg lesz elégedve. A kemény tet�t felfoghatjuk bonusznak! Az MG kil�tt. - Kövesd! De ne vegye észre, hogy követjük! Ne veszítsd szem el�l! - Mi ez az egész, Bear? - kérdezte a lány, mert Bearnek becézte. A Skunk nevet nem szerette. - Dolgozom. Ne rinyálj már! Bethany élvezte a dolgot, és vigyorogva bevágott egy kocsi elé. Fékcsikorgás,

duda, fényszóró, ökölrázás. - Vazzeg! Te aztán tudsz vezetni, vazzeg! - Azt mondtad, kövessem! - De ne vegyen észre minket! A lány lassított. Az MG a széls� sávba húzódott, és megállt egy lámpánál. Bethany besorolt mögé. Skunk hátulról látta a sof�rt. Hosszú, sötét haja volt. Valószín�leg n�. - Mikor árulod el, mi ez az egész? - követel�zött Bethany. - Csak kövesd! És tartsd a távolságot! Az Id�milliárdos aggódott a mögötte haladó kocsi miatt. Követik? A rend�rség? A lámpa zöldre váltott, gázt adott, de szigorúan betartotta a sebességhatárt. Megkönnyebbülten látta, hogy a másik kocsi bennragad, majd nagyon lassan indul tovább. A következ� lámpánál az Old Shoreham Road-i keresztez�désnél, azonban megint felzárkózott mögéje. Most tisztán láthatta; egy Peugeot 206-os volt az. Biztos, hogy nem rend�rségi kocsi! Csak valami kutyaüt�. Ugyan már, hát ezt egy kiscsaj vezeti! Gond egy szál sem. Öt perccel kés�bb már Cleo Morey házának közelében járt és megállt a madárszaros Volvo mellett. Kitolatott Priusával a parkolóhelyr�l, majd az MG-vel beállt az eredeti helyre. Tökéletes! A ribanc még csak nem is gyanakodhat. Skunk az utca végér�l, egy sötét kapualjból figyelte a furcsa jelenetet. Nem értette, mi folyik itt. Mit m�vel ez a n� az MG-vel, mit szarakodik annyit és hogy jön ide ez a Prius, és mi a francnak állja el az utat a párhuzamos parkolgatással? Végül a n� kimászott a kocsiból, és Skunk akkor vette észre, hogy ez nem is n�, hanem egy szakállas fószer. Beszáll a Priusba, és elhúzott. Skunk visszaballagott a Peugeot-hoz, és felhívta Paul Packer nyomozót.

- Szeva’ kishaver! - szólt bele Packer. - Mi a helyzet? - Találtam egy kocsit. - Oké. De nekem most van egy kis gondom - közbejött valami fontos. Tudod egy kicsit halasztani? - Meddig? - Maximum pár óráig. Skunk a Peugeot órájára nézett Tíz ötven volt - Max! - mondta. - De többet tényleg nem tudok várni. - Add meg a helyet. Ahogy tudok, megyek! Skunk bemondta az utcanevet. Majd letette a telefont, és Bethany felé fordult - Vedd le a bugyidat! Nincs rajtam! - felelte a lány vigyorogva.

100. fejezet Grace az órájára nézett. Hét perccel múlt tizenegy. A sebességmér�re pillantott 135 mérföld per órával száguldottak. Grace nagyon figyelte az utat, és minden egyes kocsit, amelyhez közelebb kerültek, alaposan megnézett, mert nem akarta, hogy Glenn bajba kerüljön. Ezen az útszakaszon általában nagyon sok jelöletlen rend�rautó cirkál. Igaz, az éjszakai órákban kevesebb, mert ilyenkor inkább az a cél, hogy a rend�ri jelenlét jó felt�n� legyen az utakon. Ha bemérik �ket, korántsem lesz könny� elintézni, hogy Branson megússza büntetés nélkül. Adott esetben a jogosítványát is bevonhatják, hiába hivatkoznak arra, hogy rend�rségi feladatot láttak el. Hivatalos papírokkal is igazolni kell a dolgot, és a közlekedési kollégák nagyon kellemetlenek tudnak lenni ilyenkor. Grace önkéntelenül elvigyorodott, ahogy maga el�tt látta Branson döbbent ábrázatát, amint közlik vele, hogy sikerült összeszednie a lehet� legtöbb büntet�pontot, úgyhogy búcsút inthet a jogsijának. Nyomban el is szégyellte magát saját gonoszságán, de barátja már kiszúrta a vigyort az arcán.

- Mit röhögsz? - kérdezte Branson felemelve a hangját, mert kedvenc Búbba Sparxxx rapdalai természetesen maximális hanger�vel bömböltek a kocsi hangszóróiból. - A saját életemen - füllentett Grace. Nyolc perc telt el. Túl voltak a 8-as elágazáson, bármelyik pillanatban felt�nhetett a 9-es. Grace er�ltette a szemét, nehogy elmulassza az útjelz� táblát. - Az életeden? Eddig azt hittem, az életed szomorú. Vagy csak én nem vettem észre, hogy tele van fergeteges poénnal? - Te csak vezessél, jó? Éppen azt élem át, milyen az a - hogy is szoktad mondani - halál közeli élmény. Amikor az életed hirtelen lepereg a szemed el�tt. Ez van, amióta elhagytuk Notting Hillt. E pillanatban felt�ntek a 9-es leágazás kék alapon fehéren foszforeszkáló bet�i. Elszáguldottak mellette. Harminc másodperccel kés�bb Grace a sebességmér�re pillantva odaszólt Bransonnak: - Oké, most már lassíthatsz! - Szó sem lehet róla. - Ha nem lassítasz, beteszek egy Cliff Richard-lemezt! - fenyeget�zött Grace. Ez hatott Branson végre visszatért a normális tempóhoz. Grace számolni kezdett. Harminchat perc alatt tették meg az utat idáig. Ha a megengedett sebességgel jönnek, ez közel egy óra lett volna. Branson tényleg úgy jött, mint állat, az pedig, hogy nem meszelték le �ket, külön csodaszámba megy. Ha kisebb a forgalom, vagy más, könnyebb útvonalat választ az ember, akkor még öt-tíz percet le lehet faragni ebb�l a menetid�b�l. Ami viszont azt jelenti, hogy Bishop akár huszonhat perc alatt is elérhette ezt a pontot. Persze más bizonytalansági tényez�ket is figyelembe kell venni. Phil Taylor csütörtök esti hitelkártya-bizonylatán tíz óra ötvennégy szerepel. De a hitelkártya-leolvasó automaták nem feltétlenül percnyi pontosságúak, itt is elképzelhet� tehát néhány percnyi plusz-mínusz eltérés. Tegyük fel, Bishop javára, hogy az óra öt percet késett így Bishop nagyjából éjjel tizenegykor hagyhatta el az éttermet. A taxiút, ha nem volt különösebb forgalmi akadály, tizenöt percet vehetett igénybe. Tegyünk hozzá pár percet, amíg Bishop átszáll a saját kocsijába a mélygarázsban.

Tizenegy húszkor már b�ven a Westbourne Grove-nál lehetett. A 9-es csomópont biztonsági kamerája Gatwick közelében tizenegy negyvenhétkor rögzítette a kocsiját. Huszonhét perce volt tehát arra az útra, amit �k most harminchat perc alatt tettek meg. Csakhogy Bishopnak sokkal jobb kocsija van. A Bentley a világ leggyorsabb luxusautója. A biztonsági kamera id�mér�je sem feltétlenül hajszálpontos. Pár perc eltéréssel tehát itt is lehet számolni. Ami azonban a lényeg, Grace most már biztos volt benne, hogy az út ennyi id� alatt igenis megtehet�! Kikapcsolta a rádiót. - Hé! - tiltakozott Branson. - És meg ne próbáld ezt a szart lejátszani az én házamban, mert abban a pillanatban kiraklak a csirkeólba. - Nincs is csirkeólad. - Reggel veszek egyet. - Amilyen töketlen vagy, nem is tudnád összerakni. - Akkor imádkozz, hogy ne essen az es� - mondta Grace, majd komolyra fordítva a szót megkérdezte: - Milyennek látod Phil Taylort? - �szinte pasas. Ért a kocsikhoz és ez tetszik. És amúgy is. Szerintem megbízható ürge. - Nem lehet, hogy falaz az ügyfelének? Bishop életbiztosítási pénzére gondolok. Branson megrázta a fejét. – Nem olyan típus. Adóhivatalban dolgozott exnyomozóként. Miért tenne ilyet. Nekem �szintének t�nt. De a kocsija, apám. Azt rohadtul irigylem. - Én is �szintének gondolom. És szavahihet� tanú lesz a bíróságon. - Szóval? - Harminchat perc alatt tetted meg az utat. Úgy számolom, Bishopnak huszonhét percre lehetett szüksége, pár perc plusz-mínusz.

- Gyorsabban is mehettem volna. Grace-t még a gondolattól is kirázta a hideg. – Ez pont így volt jó. Tökéletesen csináltad. - Tehát? - Tehát vádat emelünk - mondta ki a végs� szót Grace, és el�vette a mobilját. Beütötte Chris Binns ügyész otthoni számát. El�z� nap beszélt már Binnsszel az esetleges vádemelésr�l. Most Grace tájékoztatta a ma esti fejleményekr�l. Emlékeztette az ügyészt, hogy Bishopnak másnap reggel lejár az el�zetes fogvatartási ideje. Azzal búcsúztak, hogy reggel hat harminckor találkoznak a Sussex Házban.

101. fejezet Cleo lent a nappaliban, a kanapén feküdt, mellette a padlón egy üres pohár és egy csaknem teljesen kiürült palack, alján pár cseppnyi roséval. DVD-n nézte az Egy gésa emlékiratai cím� filmet, de Cleo alig tudta nyitva tartani a szemét. Nem szabadott volna ma este innia, hiszen ügyeletben volt - ráadásul egy dolgozatot is meg keltett volna írnia a filozófia szemináriumra - de a látvány, amely hazaérkezésekor a lakásban várta, teljesen felkavarta. A hal élettelenül hevert a parkettán. Milyen furcsa is ez, hogy naphosszat holttesteket lát, s érzelmileg közömbös tud maradni - hacsak nem kisgyermekr�l van szó -, s lám, egy kis aranyhal látványa ennyire megviseli a lelkét. A hal ott hevert a tölgyfa parkettán, ragyogó arany színe tompa bronzzá fakult, élettelen szeme vádlón meredt Cleóra, mintha ezt kérdené: Miért nem jöttél haza, hogy megments. De hogy a csudába kerülhetett a padlóra ez a szerencsétlen kis teremtés? Ha tegnap történt volna, akkor a kétbalkezes takarítón�t lehetett volna okolni érte, aki tör-zúz mindent, amihez csak hozzáér. De hát Marija kedden nem volt itt. Egy macska surrant be a lakásba? Vagy egy madár repült be? Vagy szegény hal valami vad mutatványt akart kipróbálni? Cleo lenyúlt a borosüvegért, kitöltötte poharába az utolsó kortyokat, és lehajtotta. A képerny�n a gésa épp a szerelem m�vészetének új fogásaira tanította partnerét. Cleo felélénkült, s hirtelen elmúlt az álmossága. Azért tette be pont ezt a DVD-t, hogy tanuljon pár új dolgot, melyet majd Royon kipróbálhat. Ezért is öltötte magára a selyemköntöst és az áttetsz� csipkés bugyit, melyet

szombaton egy vagyonért vásárolt Brighton egyik szaküzletében. Fejben már minden készen állt. Ahogy ajtót nyit, megcsókolja Royt, hátralép, s hagyja, hogy a köntös kissé szétnyíljon. Alig várta már, hogy láthassa a reakciót. Valahol azt olvasta, hogy a férfiak szeretik a kezdeményez� típusú n�ket… De ebben a pillanatban, még nincs itt a várva várt alany, akin kipróbálhatna az elméletét. Pedig már éjfél is elmúlt, egészen pontosan nyolc perccel. Hol a csudában vagy? Mintha csak a kérdésre válaszolna megszólalt a telefon. Cleo füléhez emelte a vezeték nélküli készüléket, és meghallotta Roy hangját. -Hol vagy, te szegény ember? - Öt percre az irodámtól. Pár dolgot hamar összekapok reggelre, de fél órán belül ott vagyok nálad. Persze, csak ha nem túl kés�, hogy felmenjek. - Dehogy kés�, csak gyere! Jó kis italokkal várlak. Hogy ment a dolog? - Prímán. Nagyon jól. Fárasztó volt de megérte. Tényleg biztos vagy benne, hogy mehetek? - Abszolút biztos vagyok, édesem. Szeretkezni sokkal jobb kettesben, mint egyedül. Ekkor a telefon egy várakozó hívást jelzett és Cleo letette a kagylót. Abban a pillanatban újra megszólalt a készülék. - Halló? Nem, ez nem lehet igaz! - Cleo teljesen lelombozódott , ahogy meghallotta a hangot a vonal másik végén. Éppen most! A fenébe, de hát miért pont most? Ilyen nincs! Ez nem igazság!

102. fejezet Skunk mobilja bejöv� üzenetet jelzett. Kibontakozott Bethany meztelen karjaiból, és kétségbeesetten próbálta összekapni magát. Mély alvásból ébredt, gönceit maga alá gy�rte, s az istennek se találta azt az átkozott telefont. Közben egész testében remegett Viszont a szédülés nem múlt el. Mintha egy bogár mászott volna végig a bal

karján. Lecsapott rá. Erre még több bogár lepte el, de most már az egész testén mászkáltak. Csapkodta a mellkasát meg a nyakát. Aztán a gyomrába másztak be. - Takarodjatok! Hirtelen pánkba esett mert az jutott eszébe, hogy nem hozta magával a szerszámos készletét vajon a kocsiban hagyta? Vagy a lakókocsiban? Kiforgatta a zsebeit, de sehol sem találta. Nincs sehol, bassza meg! Aztán újra végigtapogatta a zsebeit és fellélegzett. Ott lapuit a készlet a dzsekije jobb zsebében, a kemény m�anyag dobozban. Ragadd meg! Ahogy odaért az MG-hez, hirtelen vakító fények gyúltak. Hallotta egy kocsi motorzúgását és félrehúzódott. Bethany húzott el mellette baromi hangosan egyesben pörgetve a motort és búcsút intett. Hülye tehén! - gondolta, de rávigyorgott. Nézte, ahogy a hátsó lámpák elt�nnek. Mire végre odaért a kocsihoz, kicsivel már jobban érezte magát. El�vette a szerszámkészletet a zsebéb�l, kihúzta az egyik záremel�t, beillesztette a zárba, és pár másodpercen belül kinyitotta az ajtót. Abban a pillanatban megszólalt a riasztó: éles vijjogás a fényszóró villanásaival kísérve. Meg�rizte a nyugalmát. Ezeket a kocsikat nem könny� elkötni, ütésérzékel� és immobilizer is van bennük. De a legfontosabb huzalozások közvetlenül a m�szerfal mögött találhatók. Ki tudod iktatni az ütésérzékel�t az immobilizert, s egyúttal a motort is be tudod indítani. Jó szaga volt belül: új kárpitozás, b�rülések és egy n� finom illata. Bemászott, az ajtót nyitva hagyta, égett a bels� világítás. Bebújt a m�szerfal alá, és azonnal megtalálta, amit keresett. Két másodperccel kés�bb elhallgatott a riasztó. Ám abban a pillanatban kiáltások hallatszottak. Egy n� kiáltásai, örült sikoltozás! - HÉ! EZ AZ ÉN AUTÓM! AZ ÉN ISTENVERTE AUTÓM! Cleo inaszakadtából rohant végig az utcán, forrt a vére. Sok volt ez mára! Mennyire vágyott erre az estére, mennyire készült rá! És akkor el�ször közbejön Roy váratlan londoni utazása, aztán az a rohadt telefonhívás bentr�l, mely aztán totál

tönkretett mindent… - találtak egy holttestet egy peacehaveni buszmegállóban, valami szerencsétlen részeget… És most, az egész betet�zéseként egy kapucnis tróger el akarja lopni a kocsiját. Csak ez hiányzott! Ha elkapja, széjjeltépi a fickót! Ám ebben a pillanatban csapódott a kocsi ajtaja, és felb�gött a motor. Felgyulladtak a hátsó lámpák. Cleónak elállt a szívverése. A rohadt gazfickó, a szeme láttára viszi el a kocsiját! Csikorogva húzott ki a parkolóhelyr�l, ám ahogy elhaladt a madárürülékkel borított Volvo mellett, hirtelen éles fény lobbant az MG bels� terében, mintha egy nagyon er�s fényszórót kapcsoltak volna fel. Semmi hang. Semmi robbanás. A leveg� hirtelen megtelt csönddel, és lángok csaptak fel az autó belsejében. Mint valami t�zijáték. Cleo megkövültén állt, és egy pillanatra az jutott eszébe, hogy ez a kapucnis alak nyilván egy örült vandál, aki szándékosan gyújtotta fel a kocsiját. De a dolog nem stimmelt, hiszen akkor nem ülne benne! Cleo odarohant a kocsihoz, elkapta a vezet� oldalán a kilincset, és meglátta a fickó kétségbeesett, kórosan sovány arcát az ablaküvegre tapadva. Szegény ördög belülr�l rángatta a kilincset, majd nekifeszült az ajtónak, hogy vállal kilökje, de mikor ez sem sikerült, ököllel kezdte verni az ablakot. Szemei segítségért rimánkodtak. Cleo látta, ahogy a fickó kapucnija lángra kap. És a szemöldöke is! és most már Cleo is érezte a pokoli h�séget. Rángatta � is kívülr�l a kilincset, de mindhiába. Hirtelen két férfi termett mellette. Rend�rök voltak fekete gyakorlóruhában és golyóálló mellényben. Az egyikük egy alacsony, tömzsi, kopaszra borotvált fej�, a másik, a magasabb, kefefrizurás. - Vissza, hölgyem, kérem, húzódjon hátrébb! - kiáltotta a zömök. Mindkét kézzel megragadta a kilincset, míg a másik rohanva megkerülte a kocsit, s a túloldali ajtót próbálta meg feltépni. Odabent, az utastérben már lángolt a fickó kapucnija, �rülten kapkodta a fejét, arca végs� rettenetbe torzult. A b�re Cleo szeme láttára hólyagzott fel. - Nyisd ki az ajtót! Skunk, nyisd ki az ajtót! - üvöltötte a tömzsi rend�r. A fickó szája mozgott odabent. - Az én kocsim! - ugrott oda Cleo és berakta a zárba a kulcsát, de nem tudta elfordítani. A rend�r is megpróbálta, de neki sem ment Feladta, s el�kapta a gumibotját. -

Álljon hátrébb, asszonyom! - mondta Cleónak. - Menjen még hátrébb! Tiszta er�vel belevágott az ablakba, de az csak megrepedt. Megint odacsapott, a bekormozódott üveg meggörbít. A következ� ütésre kitört az üveg, s a rend�r, mit sem tör�dve a kicsapó lángokkal, a s�r�, fekete füsttel, az ég� m�anyag fojtó b�zévei behajolt az ablakon, és belülr�l próbálta kifeszíteni az ajtót. Nem sikerült. Ekkor nagy leveg�t vett, behajolt az ég� pokolba, átkarolta a szerencsétlen alak testét, és a másik rend�r segítségével elkezdte kiráncigálni a fickót az ablakon keresztül. Lefektették az úttestre. Az összes ruhája lángolt. A fickó rángatózott, vonaglott, üvöltött, a legborzalmasabb agónia zajlott le Cleo szeme el�tt, amit valaha is látott. - Görgessék át! - kiáltotta Cleo, s rohant oda, hogy � is segítsen nekik. - Forgassuk át, hogy eloltsuk a tüzet! A két rend�r letérdepelt, és követve Cleo utasítását, újra és újra átgörgették a nyomorultat, egyre távolabb a lángoló kocsitól. A tömzsi rend�r közben mit sem tör�dött azzal, hogy a saját szemöldöke is megpörköl�dött, s az arca tele volt égési sebekkel. A megolvadt m�anyag fojtó b�zébe most már más szag is keveredett Cleo az égett hús félreismerhetetlen b�zét érezte. - Vizet! - kiáltotta, mert eszébe jutott, amit pár évvel ezel�tt egy els�segély tanfolyamon tanult. - Vízre van szüksége, és takaróra! - kiáltotta, és közben �rülten járt az agya, van-e valami leped�féle a csomagtartójában. - Igen, egy piknikes terít�, hátul a csomagtartóban! - kiáltotta. - Abba csavarjuk bele, hogy elfojtsuk a tüzet... Az egyik rend�r most felfelé az úton elrohant Cleo szánakozva nézte az elüszkösödött alakot. Remegett a nyomorult, vibrált, mintha elektromos áramot vezettek volna a testébe. Cleo attól félt, hogy ott hal meg a szeme láttára. Letérdepelt mellé. Meg akarta fogni a kezét, hogy vigaszt nyújtson, de a kéz is teljesen elüszkösödött - Rendbe fog jönni! - mondta gyengéden. - Minden rendben lesz! Már jön a segítség. Mindjárt itt lesz a ment�! Meglátja, jobban lesz! A szerencsétlen flótás ide-oda dobálta a fejét, száját nagyra nyitotta, ajkai felhólyagosodtak, torkából fájdalmas hörgés tört el�. De hát ez még gyerek! Talán ha húszéves! - Hogy hívnak? - kérdezte Cleo gyengéden. A srác alig tudott ráfigyelni.

- Meggyógyulsz! Minden rendbe jön! A rend�r rohant vissza, két kabáttal a kezében. - Segítsen ezt rácsavarni! - A m�anyag ráolvadt a testére, nem kellene el�bb azt valahogy leszedni? - kérdezte Cleo. - Nem, ezt tekeijük rá olyan szorosan, ahogy csak tudjuk! Sziréna hangzott a távolból, el�bb halkan, aztán pillanatokon belül egyre hangosabban. Majd egy másik. S azt követte a harmadik. A Prius belsejéb�l az Id�milliárdos komoran figyelte Cleo Moreyt és a két, térdepl� rend�rt. Hallotta a szirénákat. Kék fények villantak a szemébe. Nézte, ahogy megérkezik az els� rend�rautó. Két t�zoltó követte. Aztán megjött a ment� is. Mindent végignézett. Ráért. Ma éjszakára nem volt más programja. Hajnalig ült ott, amíg egy tréler is megérkezett, és figyelte, ahogy daruval ráemelik az MG-t a platóra. A kocsi belseje elszenesedett, de kívülr�l egész t�rhet�en nézett ki. Az utca hirtelen elcsendesedett. De a Prius utasterében az Id�milliárdos némán �rjöngött.

103. fejezet Már csak pár perc, és megszólal a hat harmincra beállított ébreszt�. De Roy Grace már teljesen ébren volt, és hallgatta a madarak kora reggeli kórusát. Cleo is ébredezett Roy hallotta, ahogy szempillája hozzádörzsöl�dik a párnához, miközben pislogott. Úgy feküdtek egymás mellett, mint két egymásba illesztett kanál. Roy er�sen szorította magához Cleo meztelen testét. – Szeretlek - suttogta. - Én is nagyon szeretlek - mondta a másik, ám a hangja tele volt félelemmel. Grace éjjel egykor még az irodájában volt, hogy felkészüljön az ügyésszel megbeszélt kora reggeli találkozóra. Ekkor jött Cleo telefonja. Rémiszt� volt a hangja szegénynek. Grace azonnal kocsiba vágta magát, és odaszáguldott. Próbálta vigasztalni a kedvesét majd nekilátott telefonálni, hogy megtalálja a két rend�rt, akik el�ször a helyszínre érkeztek. Végül talált egy Trevor Sallis nev� rend�rt a gépkocsi lopásokkal foglalkozó alosztályról, aki elmagyarázta, hogy mi történt valójában. A

lényeg, hogy egy bandavezérnek akartak csapdát állítani. Beszervezett a rend�rség egy pitiáner kis helyi autótolvajt, hogy a következ� „melójánál” adja le a drótot. Fatális véletlen, hogy a tolvajok ezúttal éppen Cleo kocsiját szemelték ki. A srác elszúrhatott valamit a vezetékekkel, amikor a motort beindította, és a kocsi ezért kapott lángra. Az MG TF-eket egyébként is nehéz ellopni - ez közismert. Cleót a magyarázat valamelyest megnyugtatta. Nem úgy Grace-t, aki nyomban érezte, hogy valami itt nem stimmel. A tolvaj e pillanatban a Royal Sussex Megyei Kórház intenzív osztályán feküdt - az isten irgalmazzon szerencsétlennek, gondolta magában Grace -, és pár órán belül, ha túléli, átszállítják az East Grinsted-i égési osztályra. A másik rend�r, Paul Packer ugyanabban a kórházban feküdt súlyos, de nem életveszélyes égési sérülésekkel. De hogy a francba tud egy autó kigyulladni? Egy piti kis tolvaj megbirizgálja a vezetékeket és a kocsi lángra lobban? Grace ezen törte fáradt agyát, amikor megszólalt az ébreszt�. Pontosan egy órája maradt rá, hogy hazamenjen, lezuhanyozzon, tiszta inget vegyen, és beérjen az irodába. - Csak ezt a napot éljük túl! - mondta. - Az jó lenne. Búcsúcsókot nyomott Cleo ajkára. Chriss Binns ügyészt, akit a Katie Bishop-ügyhöz kijelöltek, Grace már régr�l ismerte. Számos ügyben dolgoztak együtt, de túl nagy barátság nem szöv�dött közöttük. Grace úgy fogta fel a hivatását, hogy f� feladata a becsületes emberek szolgálata, és �ket védi azzal, ha a b�nöz�ket az igazságszolgáltatás kezére juttatja. Binns legf�bb törekvése ezzel szemben inkább arra irányult, hogy az ügyészséget - és persze saját magát - megkímélje az általa feleslegesnek ítélt munkától. Vagyis az összes olyan ügyt�l, amelynél némi er�feszítést is igényelt a gyanúsított b�nösségének bizonyítása. Másként fogalmazva szeretett tutira menni. A korai óra ellenére Binns frissen és üdén toppant be Grace irodájába. Magas, jól ápolt férfi volt a harmincas évei közepén, frizurájára nagy gondot fordított. Nagy karvalyorra leginkább egy zsákmányra les� ragadozó madárhoz tette hasonlatossá. Jól szabott szürke öltönyt viselt fehér inget élénk szín� nyakkend�vel és fekete f�z�s

félcip�t mely úgy ragyogott mintha egész éjszaka azt suvickolta volna. - Örülök, hogy látlak, Roy - mondta dölyfösen, és lanyhán odanyújtotta nedves, puha kezét. Leült a kerek tárgyalóasztalhoz, fekete borjúb�r táskáját maga mellé tette, és egy pillanatra úgy nézett le rá, mintha egy pincsikutyát parancsolt volna ül�helyzetbe. Aztán kinyitotta a táskát és el�húzott bel�le egy nagy, kemény fedel� jegyzetfüzetet a mellényzsebéb�l, pedig el�varázsolt egy Montblanc tölt�tollat. - Köszönöm, hogy ilyen korán befáradtál - mondta Grace, és alig tudott elfojtani egy ásítást szempillái teljesen elnehezültek a fáradtságtól. - Hozathatok egy teát, kávét vagy vizet? - Teát kérek tejjel, de cukor nélkül, köszönöm. Grace felvette a telefont és kiszólt Eleanornak, aki f�nöke külön kérésére ma szintén korábban jött be dolgozni. Saját magának egy méreger�s kávét kért. Binns átfutotta a feljegyzéseit majd felnézett - Szóval, hétf�n este nyolckor vettétek �rizetbe Brian Desmond Bishopot - Így igaz. - Összefoglalnád, kérlek, a bizonyítékokat? Mire alapoznánk a vádemelésünket? Grace ismertette a legfontosabb tényeket a DNS-vizsgálatokat a spermát melyet Katie Bishop hüvelyében találtak, a hat hónappal ezel�tt kötött életbiztosítási szerz�dést, továbbá a feleség félrelépéseit. Megemlítette Bishop két korábbi, n�k ellen elkövetett er�szakos b�ncselekményét. Beszélt Bishop alibijér�l, és nyomban el�húzta az id�pontokat feldolgozó táblázatot - melyet még az éjszaka gépelt le, miután Londonból visszaértek -, bizonyítva, hogy Bishopnak elegend� ideje volt arra, hogy Bentleyjén leszáguldjon Brightonba, megölje a feleségét majd visszahajtson Londonba. - El tudom képzelni, milyen fáradt lehetett a péntek reggeli golfpartin - jegyezte meg Chris Binns fakó hangon. - Igyekezett teljesen frissnek látszani - mondta Grace. Binns felhúzta a szemöldökét s Grace egy pillanatig attól tartott, hogy az ügyész követelni fogja a golfpartnerek vallomásait. Annál inkább megkönnyebbült, amikor pusztán ennyit f�zött hozzá: - Nyilván az adrenalin miatt.

Felkurblizta magát a gyilkossággal. Grace elmosolyodott. Örvendetes fejlemény, hogy ez egyszer az ügyész végre a b�nüldözés oldalán áll. Binns hirtelen karmozdulattal el�villantotta arany karóráját zakója alól. Összevont szemöldökkel vetett rá egy pillantást - Nos, akkor most mit teszünk? Grace figyelt az id�pontra, öt perc múlva hét. - A tegnap esti beszélgetésünket követ�en értesítettük Bishop ügyvédjét. Az ügyvéd hétkor találkozik védencével. Branson és Nicholl nyomozók is jelen lesznek, és vádat emelünk Bishop ellen. Hét harminckor Glenn Branson és Nicholl egy fogház�rrel együtt belépett a kihallgatóhelyiségbe. Brian Bishop és ügyvédje már ott ültek. Bishopnak sötét karikák húzódtak a szeme alatt, arcb�re átvette a jellegzetes börtönfakóságot. Megborotválkozott, de valószín�leg gyenge fény mellett és kapkodva, mert néhány sörte ott maradt az arcán. A haja sem volt már olyan rendezett, mint korábban. Mindössze harminchat óra telt el, s lám, igazi börtönlakó lett bel�le. Íme, ezt teszi a fogda az emberrel, gondolta Grace. Észre sem veszed, s hipp-hopp, máris magába szippantott. Leighton Lloyd várakozásteljesen nézett fel Bransonra és Nichollra. - Jó reggelt, uraim! Remélem azzal a hírrel jöttek, hogy szabadon engedik a védencemet. - Tartok t�le, uram, hogy az éjszaka folyamán megszerzett bizonyítékaink elegend�ek ahhoz, hogy vádat emeljünk védence ellen. Bishop egész teste megremegett; szája tátva maradt, és kétségbeesetten fordult az ügyvédje felé. Leighton Lloyd felpattant. - És az alibi? A védencem bizonyíthatóan végig Londonban tartózkodott a gyilkosság idején. - Mindent mérlegeltünk - közölte Branson. - Ez abszurdum! - tiltakozott hevesen az ügyvéd. - A védencem végig együttm�ködött magukkal. Minden kérdésükre �szintén válaszolt. - Ezt majd elmondhatják a tárgyaláson - felelte Branson. Majd hogy lezárja a vitát, egyenesen Bishop felé fordult - Brian Desmond Bishop! Önt azzal vádoljuk, hogy ez év augusztus 4-én Brightonban. Kelet-Sussex tartományban megölte

Katherine Margaret Bishopot. Joga van hallgatni, de gyengítheti a védekezését ha olyan tényt hallgat el el�ttünk, melyre kés�bb a bíróságon hivatkozni kíván. Bármit mond, az bizonyítékként felhasználható ön ellen. Megértette? Bishop megint az ügyvédjére nézett majd vissza Bransonra. - Igen - felelte, de alig jött ki hang a torkán. Branson most Leighton Lloyd felé fordult. - Védencét ma délután kett�kor a Brightoni Bíróság elé állítjuk, hogy a bíróság jóváhagyja a letartóztatást. - Óvadék ellenében azonnali szabadlábra helyezést fogunk kérvényezni - jelentette ki Lloyd, majd így folytatta: - A védencem a társadalom oszlopos tagjaként közmegbecsülésnek örvend. Biztos vagyok benne, hogy útlevelét a szabadlábra helyezés ellenében hajlandó beszolgáltatni, ugyanakkor anyagi helyzete lehet�vé teszi, hogy jelent�s óvadékot tudjon felajánlani. - Err�l már a bíró fog dönteni - felelte Branson, majd Nick Nichollal együtt visszatért a Sussex Házba, magára hagyva Bishopot az ügyvédjével és az �rökkel.

104. fejezet Miután az ügyész elment, Grace a bels� telefonon felhívta barátját és kollégáját Brian Cookot a technikai ellátó csoport f�nökét és érdekl�dött, hogy tud-e valamit arról a kiégett MG-ról, amit tegnap éjjel hoztak be a rend�rségre. - Még nincs kiadva a nyomrögzít�knek, Roy - magyarázta Cook. - Szinte mindenki szabin van, aki meg hadra fogható, az a két gyilkossági ügyön dolgozik. Miért gondolod, hogy köze lehet a nyomozásotokhoz? - Ó nem, csak érdekelt volna, hogy mi történt - felelte Grace. Legjobb tudomása szerint Glenn Bransonon kívül más nem tudott a kapcsolatáról Cleo Moreyval, és Grace nem is akarta nagydobra verni a dolgot, nehogy valamilyen ürüggyel belékössenek. - Úgy tudom, a kocsi Cleo Morey tulajdona. A n� a halottasházból - jegyezte meg Cook. Grace hirtelen nem tudta eldönteni, hogy ez szándékos célzás akart-e lenni Cook részér�l. De kollégája semmi kétséget sem hagyott efel�l, nyomban hozzá is tette: - Ha jól tudom, a barátn�d, igaz?

- Jóban vagyunk, igen. - Így hallottam én is. Jó neked! Nézd, Roy, rajta tartom a szemem az ügyön, és mindenr�l tájékoztatlak. Egy emberünket kórházban ápolják, és azt hiszem, � az, aki beszervezte a fickót. A szerencsétlent most gépekre kapcsolva próbálják megmenteni az intenzíven. Úgyhogy részletes jelentést fogok kérni mindenr�l. Nem is kérek, mást cserébe, csak dupla költségvetést, és még tíz embert a helyszínel�khöz! Grace megköszönte az információt, majd átfutotta az Eleanor által el�készített mai menetrendet. A reggeli sajtókonferenciára - mindenesetre - van a tarsolyukban egy komoly bejelentés. Kett�re a bíróságon kell lennie, nehogy Bishop további fogva tartása körül valami gond adódjon. Aztán hat harminckor a szokásos esti értekezlet. És utána végre talán hazamehet, és bed�lhet az ágyba, hogy kialudja magát, miel�tt összecsuklana a fáradtságtól, vagy komoly hibát követne el kimerültsége miatt. Nem állt messze ett�l az állapottól. A három bíró - két n� és egy férfi - helyet foglalt az Edward Street-i bíróság 3-as számú üléstermében. Kis helyiség volt ez, öreg, kopott fapadokkal rendezték be, és egy sz�k elkülönített részt tartottak fenn a közönség és a sajtó számára. Inkább iskolai osztálytermek hangulatát idézte, semmint a sussexi tárgyalótermek inkvizíciós légkörét. Brian Bishop visszaöltözhetett saját ruhájába, homokszín� zakójába, pólóingébe, de változatlanul nagyon összetörtnek látszott. Az emelvénnyel szemben az ügyész, Chris Binns foglalt helyet, továbbá Bishop saját ügyvédje, Leighton Lloyd, valamint Grace és Branson. Az elkülönített részben vagy harminc újságíró zsúfolódott össze. Grace csüggedten látta, hogy az elnöki tisztet ma a hidrogénezett hajú Hermione Quentin tölti be. Nagyon utálta ezt a bírón�t, különösen azóta, hogy pár évvel ezel�tt ugyanebben a tárgyalóteremben Grace egyik gyanúsítottjának a fogva tartását teljesen logikátlanul elutasította - ami Grace szerint a kés�bbiekben veszélyt jelenthet. Lehet, hogy ma is ezt fogja tenni? A meghallgatás hamar lezajlott Leighton Llyd el�adott egy szenvedélyes és meggy�z� érvelést Bishop óvadék ellenében történ� szabadon bocsátása mellett Chris Binns azonban pillanatok alatt lesöpörte az egészet. A bírók nagyon hamar meghozták a döntésüket, és Hermione Quentin máris szólásra emelkedett.

- A szabadlábra helyezést megtagadjuk - mondta tagoltan, minden egyes szót külön hangsúlyozva, s közben hol Bishopra, hol az ügyvédjére nézett - Az ok: a b�ncselekmény súlyossága. Úgy véljük, Mr. Bishop szabadlábra helyezése felveti a szökés kockázatát. Tudomásunk van róla, hogy a rend�rség egy másik súlyos b�ncselekmény ügyében is nyomoz. Mr. Bishop fogva tartása megakadályozza, hogy Mr. Bishop befolyásolhassa a tanúkat. Úgy ítéljük meg hogy ez alapvet�en fontos a közbiztonság szempontjából - magyarázta a bírón�, majd Bishop felé fordult s mintha valami hatalmas kegyet gyakorolna, a következ�t tette hozzá: - Mivel ön helybeli lakos, ezért úgy gondoljuk, kedvez�bb az ön számára, ha a lewesi börtönben foganatosítjuk a fogva tartását a tárgyalásáig. Következ� hétf�ig tart a letartóztatása, amikor is újra meg kell jelennie a bíróság el�tt. Ezzel a bírón� befejezte, tollat ragadott, és jegyzetelni kezdett. A tárgyalóterem lassan kiürült Grace elégedetten állt föl a padról. De ahogy elindult kifelé, és elhaladt a vádlottak padja mellett, Bishop odaszólt neki. - Válthatnék önnel pár szót, f�felügyel� úr? Lloyd abban a pillanatban felugrott a padról, és közéjük állt - Nem hinném, hogy ez okos dolog lenne - mondta a védencének. - Maga most jobb, ha hallgat, azok után, hogy milyen gyalázatos munkát végzett - fakadt ki Bishop. Majd Grace felé fordult. - Kérem, higgye el, nem én tettem! Kérem, higgyen nekem! - könyörgött - a gyilkos szabadlábon van odakint, � ölte meg mind a két n�t. Drága feleségemet és egy kedves barátn�met! Ne hagyja abba a nyomozást, kérem, csak azért, mert engem már lecsuktak! Keresse meg a valódi tettest, könyörgök! - Mr. Bishop! - szólt közbe Leighton Lloyd. - Megkérem, hogy hagyja ezt abba! Grace kiment a tárgyalóteremb�l, de Bishop szavai visszacsengtek a fülében. Találkozott már ilyen utolsó percben elhangzott, kétségbeesett könyörgéssel olyan gazfickók esetében, akikr�l aztán az eljárás során bebizonyosodott b�nösségük. Ezúttal azonban mélyr�l jöv� nyugtalanság vert gyökeret benne.

105. fejezet Brendan Duigan el�re figyelmeztette Roy Grace-t, hogy bizonyos problémák

várhatók a két csoport hat harmincas közös értekezletén. A rövid bevezet� után Grace nyomban át is adta a szót Adrienne Corbinnak, aki Duigan csoportjához tartozott, és aki részletes beszámolóval érkezett. Adrianne Corbin alacsony, tömzsi, fiús külsej� huszonnyolc éves nyomozón� volt, aki rövid hajával, fitos orrával, kerek képével apró majomra emlékeztette Grace-t. Kinézetre jóval agresszívebbnek t�nt, mint amilyen valójában volt, s hamarosan kiderült, hogy meglep�en lámpalázas, amikor nagyobb hallgatóság el�tt kell beszélnie. - Rekonstruáltam Brian Bishop mozgását augusztus 4. délutánján és estéjén a rendelkezésre álló adatok, tanúvallomások, biztonságikamera-felvételek, valamint a British Telecomtól kapott mobilhívások és mobiljelek alapján. Corbin megállt egy pillanatra, arca kivörösödött és er�sen izzadt. Az, hogy valaki jó nyomozó, nem jelenti feltétlenül azt, hogy jó el�adó is. Visszalapozott a jegyzetéiben, mintha ellen�rizni akarna valamit, majd folytatta. - Bishop mobiltelefonja augusztus 3. csütörtök huszonhárom óra húsz és augusztus 4. péntek hat óra harminchat között nem jelzett aktivitást. - Magyarázhatjuk ezt azzal, hogy Bishop nem változtatott helyet ezen id�szak alatt, vagy ha igen, nem vitte magával a mobilját, vagy pedig kikapcsolta? - kérdezte Grace. - Ha egy mobil készenléti üzemmódban van, vagy használják, állandó jeleket ad le a legközelebbi átjátszó állomásra - tulajdonképpen beszél hozzá, és elmondja a pillanatnyi tartózkodási helyét. A londoni átjátszó állomások hosszú jelsorozatokat észleltek. Ezek a jelek mutatják Bishop útját a Piccadillyt�l vissza a Notting Hillre, mégpedig huszonhárom óra és huszonhárom óra tizenöt perc között. Az utolsó jel huszonhárom húszkor jött a Bayswater állomásra, Nyugat-Londonban, a Notting Hillhez közel. A következ� viszont csak másnap hat harminckor, ugyanarra az állomásra, uram. Habár ez meger�síti a Phil Taylor által megadott id�pontot Bishop Wolseley étteremb�l való távozását illet�en, az információ igazából nem sokat ér, gondolta Grace, Bishop akár ki is kapcsolhatta a telefonját, és könnyen hivatkozhat arra, hogy egyszer�en azért tette, mert aludni akart. Amit azonban Corbin nyomozó a következ�kben mondott arra már kénytelen-kelletlen Grace is felkapta a fejét. - Bishop telefonjának augusztus 4-ei helyváltoztatásai egészen délután hat negyvenötig megfelelnek annak, amit a vallomásában el�adott és annak, amit mi magunk is tudunk. A mobiljelek azt mutatják, hogy Londonból egyenest a North

Brighton-i golfklubhoz hajtott, onnan pedig közvetlenül a Sussex Házba jött innen pedig a Hotel du Vinbe ment. Utána feltehet�en kikapcsolhatta a készüléket tizenkett� huszonnyolckor, és csak kett� tizenhétkor kapcsolta vissza. Ez az id�szak megfelel annak, amely Buckley családvédelmis kolléga jelentésében is szerepel Bishop elt�nésér�l a Hotel du Vinböl. Corbin elhallgatott, és körbenézett a teremben. Csend volt mindenki rá figyelt. Sokan jegyzeteltek. Grace bátorító mosolyt küldött felé. A tömzsi nyomozón� újra nekigyürk�zött. - Ugyanebben az id�szakban Bishopot lefényképezte három térfigyel� kamera. Az egyik a Dukes Lane és a Ship Street keresztez�désénél, nem messze a Hotel du Vintól, a másik a Szent Péter templommal szemben, míg a harmadik a Kings Parade-on, a Brighton Pierrel szemben. A távollétét Bishop azzal magyarázta, hogy leveg�zni ment. - Elég furcsa - vágott közbe Norman Potting -, hogy Bishop mindkétszer, amikor lelépett, kikapcsolta a telefonját. Grace bólintott majd intett Corbinnak, hogy folytassa. - Kett� tizenhétt�l hat negyvenhétig pénteken, augusztus 4-én a jelek statikusak voltak, ami azt jelzi, hogy Bishop a szobájában tartózkodott. Ezt alátámasztja Buckley nyomozó jelentése is, miszerint Bishop kett� húsz körül tért vissza a hotelbe. Minden ellen�rzéskor, a szobájában volt, Buckley utoljára hat negyvenötkor csörgött fel hozzá a bels� telefonon. Utána a mobiltelefon jeladása azt mutatja, hogy Bishop félmérföldnyivel arrébb költözött, ahogy azt Pamela Buckley jelentéséb�l, illetve az általa kihallgatott Mark Tuckweel taxisof�r vallomásából tudjuk, aki Bishopot a Lansdowne hotelbe szállította. A Hove Streamline Taxitársaság is igazolta ezt a saját eseménynaplójával - mondta Corbin, és Pamela Buckleyre nézett. - Igen, így volt - er�sítette meg Pamela. Corbin a következ� oldalra lapozott. - Bishop hét után öt perccel jelentkezett be a Lansdowne hotelbe, mindössze három órával az után, hogy a hotel recepcióján kaptak egy hívást egy azonosítatlan férfitól, aki Bishop nevére több éjszakára foglalt szobát. Grace gyorsan visszalapozott a saját jegyzeteiben. - Bishop azt állította, hogy egy rend�rnyomozó felhívta �t azzal, hogy át kell költöznie egy másik szállodába, és, hogy a taxi a hátsó kijáratnál várja �t, s így kikerülheti a f�bejáratnál várakozó riporterek hadát. Bishop megadta a rend�r nevét, egy állítólagos Canning nev�

nyomozó jelentkezett nála. Ilyen nev� ember azonban a Sussexi Rend�rségnél nem dolgozik. - És igaz az, Adrianne, hogy egyetlen, Bishop mobiljáról kezdeményezett hívásnak sincs nyoma a Lansdowne Place Hotelben? - kérdezte Duigan. - Igen, uram, így igaz - felelte Corbin, majd hozzátette: - És a Hotel du Vin is meger�sítette, hogy a bels� telefonjukról egyetlen hívás sem ment ki a Lansdowne hotelbe abban az id�szakban, amikor Bishop náluk tartózkodott. - Amikor meglépett! - kiáltott közbe Norman Potting izgatottan. - Amikor elment sétálni ebédid�ben, akkor telefonálhatott egy kártyás készülékr�l. - Érdekes gondolat - nyugtázta Grace. - Köszönöm, Norman. - A Lansdowne Place Hotel közelebb van Sophie Harrington lakásához, mint a Hotel du Vin - jegyezte meg Duigan -, és ez fontos szempont lehet! - Még valamit szeretnék hozzátenni - mondta Grace. - Lehetséges, hogy Bishopnak volt egy tettestársa, aki segített neki alibit kreálni Mrs. Bishop megölésének az éjszakájára. Lehet, hogy ugyanez a tettestárs áll a hotel váltás mögött is. - Roy, ez a feltevés kétségkívül meggy�z�nek látszik Mrs. Bishop megölésével kapcsolatban, f�leg ha az életbiztosítást is figyelembe vesszük. De vajon Sophie Harrington megöléséhez is kellett egy tettestárs? - Nem. De ne siessünk el�re. Duigan bólintott, és lejegyzett valamit. Adrianne Corbin folytatta az id�pontok ellen�rzésér�l készült jelentését. - Bishopot a szálloda személyzete hét harminc körül látta távozni. A mobilja azt mutatja, hogy nyugat felé tartott. Ezt támasztja alá egy térfigyel� kamera felvétele is a West Street és a Kings Parade sarkán. A felvétel nyolc el�tt öt perccel készült. Grace döbbenten nézett a nyomozón�re, s egy pillanatig azt hitte, rosszul hallotta. - Bishop a Lansdowne Hotelb�l visszafelé indult a Hotel du Vin irányába? De hát ez homlokegyenest ellenkez� irány, mint Sophie Harrington lakása! - hördült fel Grace. - Igen, uram - er�sítette meg Corbin.

- Duigan felállt, és bekapcsolta a videó monitorját. - Úgy gondolom, ezt mindenkinek látnia Kell! - mondta. Az els� felvétel színes képet mutatott Brian Bishopról a Kings Parade-on, mögötte emberek, és egy busz haladt el éppen, összetéveszthetetlenül az � arca volt. Grace emlékezett a ruházatára, ugyanez volt rajta azon az éjszakán az els� kihallgatáskor - fekete kabát, fehér ing, kék nadrág. És a ragtapasz a jobb kezén. - A tanú a szemközti házból mikor látta Bishopot Sophie Harrington házánál? - kérdezte Grace. - Majdnem pontosan nyolckor - felelte Duigan. - Onnan emlékszik rá, hogy akkor kezd�dött a tévém�sor, melyet meg akart nézni. - És hivatalosan is azonosította �t? - Igen, ma délután bejött, és átesett az azonosítási eljáráson. Abszolút biztosan felismerte Bishopot. - Mit mondott, milyen ruha volt Bishopon? - kérdezte Grace. - Azt mondja, sötét dzseki volt rajta, kamionos dzsekiféle. Grace a képerny�re nézett, hogy ellen�rizze Bishop ruházatát. - Mit gondoltok? Ezt a fekete kabátot össze lehet téveszteni egy kamionos dzsekivel? Alfonso Zafferone szólalt meg: - Este nyolc óra volt, sötétedett. Id�sebb emberek ilyenkor nem nagyon látják a sötét színeket. Szerintem igen, összetéveszthette. - Vagy pedig - mondta Guy Batchelor - Bishop felhúzott egy ilyen dzsekit, éppen azért, hogy védje a ruházatát - Mindkett� jó gondolat - mondta Grace, majd visszatért az id�pontokhoz. - A King Parade-ról tíz perc alatt taxival odaérhetett Ms. Harringtonhoz, ugye? Duigan megnyomta a távirányítót, és megjelent Bishopról a második felvétel. Ezúttal lent a tengerpartnál tartózkodott, kajakokat és a móló egy részletét lehetett látni a háttérben. Corbin visszavette a szót - Nyolc tizennégykor Bishopot felvette egy térfigyel�

kamera a mólónál. A mobilnapló azt mutatja, hogy Bishop nem mozdult el innen a következ� negyvenöt percben, utána visszaindult nyugat felé, a hotel felé. A tengerparti Pebbles bár személyzetéb�l ketten határozottan állítják, hogy nyolc húsz és nyolc ötven között Bishop ott volt náluk, a bárban. Azt mondják, két sört ivott és egy kávét, és nagyon idegesnek látszott. Többször is felállt, körbesétált, majd visszaült. A pincérek attól tartottak, hogy fizetés nélkül akar távozni. Bella Moy vágott közbe, ahogy a kollégan�je lélegzetvételnyi szünetet tartott - Roy - mondta Bella - nem úgy t�nik ez, mintha szándékosan fel akarta volna hívni magára a figyelmet? - De igen - felelte Grace. - Lehetséges. Viszont tipikus jele lehet annak is, amikor valaki nagyon zaklatott állapotban van. Duigan újra kattintott a távkapcsolóval. Ezúttal sötétebb kép jött fel. A felvételen hátulról látszott egy férfi, amint elhalad a móló mellett. Nagyon hasonlított Bishophoz. - Nyolc ötvennégy - olvasta fel Corbin. - Ugyanaz a térfigyel� kamera rögzítette Bishopot, amelyik nyolc tizennégykor, de ezúttal ellenkez� irányba ment. A mobilnapló szerint újra nyugat felé tartott, a Lansdowne Place Hotel felé. A szállodarecepciós úgy emlékszik vissza, hogy Bishop kilenc huszonöt körül ért vissza a hotelbe. A n� - a recepciós - átadta az üzenetet, hogy Grace felügyel� kereste, és kéri, hogy hívja vissza - mondta Corbin, és Grace-re nézett. - Ezután telefonált magának, kilenc harminckor. - Igen. - Utána kocsival bejött a Sussex Házba, ahol Grace f�felügyel� és Branson felügyel� kihallgatták. A kihallgatás tíz huszonkett�kor kezd�dött. A mobilnapló szerint Bishop kilenc negyvenkilencig nem hagyta el a szállodát. - Az út legalább negyedórát vesz igénybe - pár utcányira lakom a Lansdowne hotelt�l - f�zte hozzá Grace. - Mindennap megteszem, éjjel is, nappal is. Napszaktól függ�en tizenöt-húsz perc az út. Amib�l viszont az következik, hogy maximum tizennyolc perce maradhatott . Sophie Harrington megölésére. Lehetetlen, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy mit m�veltek azzal a szerencsétlen n�vel… azok a lyukak a hátán! Ezt nem tudta ennyi id� alatt véghezvinni, f�leg úgy nem, hogy még a nyomokat is el tudja tüntetni maga mögött. - Egyetértek - mondta Duigan. - Ez viszont azt jelenti, hogy szarban vagyunk - vonta le a következtetést

Grace. - Sophie Harríngtont vagy nem Bishop ölte meg, vagy volt egy tettestársa. Vagy… Grace elhallgatott.

106. fejezet Grace egyenesen Brian Cook irodájába sietett, és örült, hogy ott találja a technikai f�nököt. Cook éppen telefonált, hangjából ítélve valami közeli ismer�sével folytathatott meghitt magánbeszélgetést, de közben szívélyesen intett Grace-nek, hogy foglaljon helyet. - Roy, szóltam John Pringle nyomozónak, hogy keressen téged Cleo Morey kocsijával kapcsolatban. Hívott már? - kérdezte. - Nem. - Ma adtam ki neki a munkát, és szóltam neki, hogy közvetlenül neked jelentsen. - Köszönöm, Brian - mondta Grace, majd témát váltott. - Mondd, Brian, mit tudsz az ikrek DNS-ér�l? - Mi érdekel, közelebbr�l? - Mennyire hasonlít egymásra egy ikerpár DNS-e? - Tökéletesen megegyezik. - Teljesen? - Száz százalékig. Az ujjlenyomatuk érdekes módon különbözhet, de a DNS-ük hajszálpontosan megegyezik. Grace megköszönte az értékes információt, és visszament a saját irodájába. Pár pillanatig némán ült az íróasztala mögött, majd úgy döntött, felhívja Bishop ügyvédjét - Leighton Lloyd - szólt bele az ügyvéd harciasan, mintha el�re tudta volna, hogy ki van a vonal túlsó felén. - Grace f�felügyel� vagyok, ügyvéd úr. Nem hivatalosan válthatnánk néhány szót? Némi meglepetés érz�dött az ügyvéd hangjában. - Persze, ha gondolja. Van

valami új hírük? - Vannak bizonyos aggodalmaink - felelte Grace óvatosan, mert továbbra sem bízott ebben az emberben. - Tud arról esetleg, hogy a védencének lenne egy ikertestvére? - Eddig nem említette. Kifejtené b�vebben, hogy mir�l van szó? - Ebben a pillanatban nem. Egyel�re csak annyit mondhatok, hogy mindannyiunk számára hasznos lehetne, ha meg tudnánk er�síteni, vagy cáfolni tudnánk, ezt a feltevést. Meg tudná kérdezni az ügyfelét? Lehet�leg minél hamarabb. - Már vége a látogatási id�nek. El tudja intézni a börtönben, hogy telefonon beszélhessek a védencemmel? - Igen, máris intézkedem. - Óhajtja, hogy még ma este visszahívjam? - Nagyon megköszönném önnek. Ahogy Grace letette a kagylót, máris megszólalt a telefonja. - John Pringle vagyok, f�felügyel� úr, a helyszínel�kt�l, és azt a feladatot kaptam, hogy vizsgáljam meg a t�zkárt szenvedett MG-t, melyet ma hajnalban hoztak be. Brian Cook azt mondta, önnek jelentsek. - Igen, köszönöm, már vártam a hívását. - Most fejeztem be a járm� átvizsgálását, uram. A kiterjedt t�z néhány beltéri vezetéket is megolvasztott, emiatt nem tudok olyan átfogó jelentést készíteni, mint amilyet szeretnék. - Megértem. - Azt viszont elmondhatom, uram, hogy a tüzet nem az okozta, hogy a kocsit el akarták lopni, vagy meg akarták rongálni - mondta a helyszínel�, és hosszabb szünetet tartott. Grace szorosabban szorította fülére a kagylót, és feszült figyelemmel hajolt rá az íróasztalára. - Hallgatom. Nos, akkor mi okozta a tüzet? - A kocsit fel akarták robbantani. Ehhez volt el�készítve. Szándékos szabotázs,

semmi kétség. Egy külön üzemanyag-injektort építettek be, és úgy helyezték el, hogy a benzint közvetlenül a sof�r lábához fecskendezze, amikor az a gyújtást ráadja. Egy külön vezetéket hurkoltak az utastérbe a kormány alá, amely a motor beindításakor szikrázott. Ezt kombinálták azzal - habár e tekintetben nehéz bizonyosat állítanom, mivel a vezetékek egy része megolvadt -, hogy a központi zár huzalozását is megváltoztatták, hogy az ajtó becsukása után már ne lehessen kinyitni a zárat. Grace hátán jeges borzongás futott végig. - Nagyon ravaszul eszelte ki az elkövet�, és csakis olyan személy lehetett, aki pontosan tudta, hogy mit akar. Nem arról van szó tehát, hogy a kocsit meg akarták volna rongálni, f�felügyel� úr. Véleményem szerint kifejezetten a kocsi vezet�jét akarták szándékosan megölni. Grace a piros kanapén ült, Cleo szorosan befészkelte magát a karjai közé, mellettük ott állt az akvárium, még vízzel tele, de már aranyhal nélkül. Grace egyik kezével átölelte Cleót, a másikban egy pohár jégkockával h�sített Glenfiddich-et tartott Cleo haja frissen illatozott. Testét Grace melegnek érezte, él�nek, csodálatosan elevennek. És annyira sebezhet�nek. Grace pokolian féltette �t. Bizet Gyöngyhalásza szólt a hifikészüléken. Csodás zene, de szívbemarkoló, túlságosan is komor az adott pillanathoz. Grace csendre vágyott vagy valami vidámabbra. Maga sem tudta, mire. Annyit tudott, hogy szereti ezt a melegséget sugárzó, csodaszép teremtést, akit most ott tart a karjaiban. Mélyen és �szintén szerette �t, jobban, mint ahogy bárkir�l is el tudta volna képzelni Sandy után. Sandyt el kell engednie magától. Nem szabad most már, hogy erre az új, csodás kapcsolatára árnyékot vessen! Nem tudott másra gondolni, mint arra, hogy mi történt volna, ha az a nyomorult kis tolvaj, akinek még mindig küzdenek az életéért, nem töri fel Cleo kocsiját. Borzalmas volt még csak rágondolni is. Egy �rült meg akarta ölni Cleót, ez most már nyilvánvaló. De kicsoda? És miért?

És ha egyszer megpróbálta megtenni, akkor mi a biztosíték arra, hogy nem próbálja meg újra? Eszébe jutott a vasárnap délután, amikor valaki felhasította Cleo MG-jének a vászontetejét. Véletlen egybeesés vagy összefügg a két eset? Holnap egy nyomozó leül Cleóval, és sorra veszik azokat a személyeket, akikkel esetleg konfliktusba keveredhetett a munkája során. Az áldozatok hozzátartozói között mindig akadtak olyanok, akik bánatukat és kétségbeesésüket Cleón töltötték ki, és nem a halottkémen, aki valójában a boncolásról szóló döntést meghozza. Cleo kezdetben hitetlenkedve fogadta a feltevést, hogy halálos ellenségei lehetnének, de amióta hazajött, egyre inkább magába roskadt. - Amit nem értek - mondta, és megállt a mondat közepén, mintha valami hirtelen az eszébe villant volna -, szóval, ha valaki bekábelezi a kocsimat azzal a céllal, hogy felrobbantson, akkor miért nem úgy csinálja, hogy balesetnek t�njön a dolog? Hiszen nyilván tudja, hogy a helyszínel�k utólag mindent tövir�l hegyire átkutatnak. Az egész úgy t�nik, mintha az illet� nagyon is nyilvánvalóvá akarta volna tenni a célját. - Igazad van. Bárki is tette, nem rejtette véka alá a szándékát. Persze kétlem, hogy túl könnyen leplezhette volna. Nem vagyok m�szaki ember, de azért többr�l van itt szó, mint hogy valaki összecsomóz pár drótot - mondta Grace, s magában folytatta a gondolatot: sokkal ördögibb, és szadistább szándék vezérelhette az elkövet�t, de ezt nem mondta ki. És azt sem tette hozzá, hogy Cleo kocsiját már a b�nügyi helyszínel�k vizsgálják, és az eseményt a súlyos b�ncselekmények kategóriájába sorolták. Egy rangid�s nyomozót bíztak meg a vizsgálat vezetésével, s egy külön csoportot állítottak az ügyre. Cleo nagy, kerek szemekkel nézett föl rá. - Roy, hiába töröm a fejem, senki sem jut az eszembe, aki ezt elkövethette volna ellenem. - Mi a helyzet az exbarátoddal? - Richarddal? - Igen. Cleo megrázta a fejét. - Nem, ennyire biztos, hogy nem vetné el a sulykot. - Hónapokon át zaklatott. Bírósághoz kellett fordulnod, és külön végzést kellett

hozni, hogy leszálljon rólad. Az ilyen fickók, nehezen adják fel. - Nem, ezt egyszer�en nem tudom elképzelni róla. - Nem azt mondtad, hogy autóverseny� volt? - Igen, de abbahagyta, amikor fanatikus hív�vé vált. Megszólalt Grace mobilja. A kijelz�n Lloyd neve jelent meg. - Nos, beszéltem a védencemmel - mondta az ügyvéd. - Adoptálták. A vér szerinti szüleir�l semmit sem tud. - És a családi hátterér�l sem tud semmit sem? - Csak a nevel�szülei halála után tudta meg, hogy valójában örökbe fogadták. A nevel�anyja halála után átnézte az iratokat, és akkor találta meg az eredeti születési anyakönyvi kivonatát. Nagy megrázkódtatás volt ez számára - semmit sem tudott a dologról korábban. - És nem próbálta meg felkutatni az igazi szüleit? - Azt mondja, hogy mostanában készült erre, de még nem tett semmit sem. Grace egy pillanatra elgondolkodott. - Nem mondta meg véletlenül, hogy hol van most a születési anyakönyvi kivonata? - De igen. Az iratszekrényében van, a Dyke Road Avenue-n. A dossziéra az van ráírva: Személyes. Elárulná most már, hogy mir�l van szó? - Egyel�re nem - felelte Grace határozottan. - De köszönöm a segítségét. Ahogy el�bbre jutok, azonnal értesítem önt. Letette a kagylót, s rögtön utána hívta a Kaméleon M�velet operációs termét

107. fejezet Grace rettent� fáradt volt, ennek ellenére éberen aludt. Minden apró neszre id�r�l id�re felriadt, és addig nem nyugodott, míg meg nem bizonyosodott fel�le, hogy a zaj odakintr�l jött, és nem pedig Cleo lakásán belülr�l. Nyomasztó látomások kavarogtak a fejében. Egy ég� MG. Egy tetoválás. Egy

gázmaszk. Egy test, melyet a hullámok mostak ki Brighton partjaira. Janet McWhirter mosolygós, kedves arca a számítógépközpontban. Nézz az orrod elé! A szavak saját mentorától, a nemrég nyugdíjba vonult Dave Gaylor f�felügyel�t�l származtak. Gaylor, amikor el�ször találkoztak, Sussex legfiatalabb felügyel�je volt és a tizenkét év alatt, amíg Grace a beosztottjaként dolgozott, nagyon sokat tanult mesterét�l. Valami hasonló indíttatástól vezettetve igyekszik most Grace továbbadni a maga szakmai ismereteit Glenn Bransonnak, ahogyan azt annak idején Gaylor tette vele. Nézz az orrod elé! - a Sussexi Rend�rségnél szállóigévé vált a kiváló f�felügyel� szlogenje, s a jó tanács mindenekel�tt arra utalt, hogy a b�nügyi helyszínen semmi se kerülje el a figyelmedet, még akkor sem, ha az adott pillanatban az adott dolog jelentéktelennek t�nik. És azt is tanította Grace-nek, ha valamit hamisnak érzel, az rendszerint valóban hamis! Márpedig Janet McWhirter halála körül valami nagyon nem stimmelt ezt már az els� pillanattól fogva érezte Grace. Saját személyes jelmondata visszhangzott most a fejében.- ok és okozat. Ok és okozat. Ok és okozat. A n� tizenöt évet eltölt a rend�rség számítógépes osztályán, majd hirtelen szerelembe esik. Janet McWhirter egyik napról a másikra feladja a munkáját, megváltoztatja megszokott életét, és azt tervezi, hogy Ausztráliába költözik. Az ok valóban abban a férfiban keresend�, akibe beleszeretett? És az okozat, mely egyenl� a halálával? Furcsa történet. Odakint hajnalodott Grace sohasem félt a sötétben. Még gyerekkorában sem, mert tudta, hogy apja, aki rend�r, ott van mellette a szomszéd szobában, és megvédi �t. Az elmúlt órák sötétjében azonban kifejezetten aggódott. Aggódott Cleo miatt, és azon törte a fejét, vajon ki akarja bántani �t? A tébolyultan féltékeny exv�legénye? Richard Northrop-Turner. A fickó kíméletlenül és egyre mocskosabb módon zaklatta Cleót, egészen addig, míg a bíróság ki nem adott egy határozatot. Akkor elkotródott, legalábbis látszólag. Richard Northrop-Turner versenyautókkal foglalkozott és maga szerelte a kocsikat. Annak ellenére, hogy Cleo tiltakozott és nem tartotta elképzelhet�nek, hogy

exv�legénye arra vetemedjen, hogy megpróbálja megölni �t, Grace ma reggel, amikor bemegy az irodájába, azzal fogja kezdeni, hogy felhívja a nyomozás vezetésével megbízott Roger Pole figyelmét, hogy els� számú gyanúsítottként összpontosítsanak a fickóra. Cleo nyugtalanul forgolódott az ágyban. Grace csókot nyomott a homlokára, érezte a n� meleg leheletét. Az jutott az eszébe, hogy magával viszi Cleót a saját lakásába néhány napra, ami abból a szempontból is jó lenne, hogy így megszabadulhatna szeretett albérl�jét�l. Pár pillanatig, ahogy nyitott szemmel feküdt az ágyban, azon t�n�dött, vajon ki tudná-e cserélni Bransont Cleóval? Glenn idejönne - és vigyázná Cleo lakását, míg Cleo nála lakna. Pompás csere lenne! De amikor öltözködés közben el�állt az ötlettel, Geo nem igazán lelkesedett a dologért. - Itt biztonságos - mondta. - Egyetlen bejárat van csak, lent a kapu. Itt biztonságban érzem magam. - De ha kilépsz, már nem vagy biztonságban. Hány ügyeleti éjszakád van még? - Egész héten ügyeletes vagyok. - Ha éjjel hívnak, hogy be kell menned, jövök érted, és beviszlek! - Aranyos vagy, köszönöm. - A halottasház mennyire biztonságos? - Az ajtók állandóan zárva vannak. Darren folyton ott van velem, és Walter Hordem is majdnem mindig. - Jár�rkocsit rendelek oda éjszakára, és külön megfigyel�t állítok a halottasházra. Van egy nem túl régi fényképed Richardról? - Egy rakás - mondta Cleo. - A számítógépen. - E-mailezz át nekem egyet reggel. Olyat, amin jól látszik. Szétküldöm a helyi rend�röknek, hátha látják valahol. - Oké. - Ma hogy mész be?

- Darren erre jön a kocsijával. - Jó. Grace megígérte, hogy este, ahogy végez odabent, egy kínai gyorsétteremben vesz maguknak vacsorát és vásárol egy üveg bort. Cleo megcsókolta, s azt mondta, ez remek ötlet. A felügyel� háromnegyed hatkor lépett ki a házból, és épp annyi ideje maradt csak, hogy hazaugorjon, lezuhanyozzon, megborotválkozzon, és tiszta ruhát vegyen fel. Csendben osont be a lakásába, nehogy felébressze Bransont. Nem annyira a derék �rmester édes álmát féltette, inkább a szokásos kora reggeli lelkizést szerette volna megúszni. Persze mint mindig, Glenn most is disznóólát csinált a nappaliból. Tokjukból kihúzott CD-k, DVD-k hevertek szerteszét a padlón. Egy m�anyag dobozban valami borzalmas étel - olajos hal, vagy mi - maradványai b�zlöttek üres kólás dobozok és egy elhajított jégkrémes pohár mellett Grace összekapta magát, és kifelé menet csak addig id�zött a nappaliban, amíg felkapott egy általa ismeretlen rap-CD-t, becsúsztatta a hifilejátszóba, a hanger�t maximumra állította, amit�l öt mérföldes, körzeten belül bárkinek kiesne a fogtömése. És elhagyta a lakást. Ahhoz túl nagy volt a lárma, hogy hallja Glenn Branson üvöltését és káromkodását. Grace beszállt a kocsijába, és elhajtott.

108. fejezet Amikor hét óra el�tt valamivel belépett az irodájába, barna boríték feküdt az íróasztalán. Bella Moy kézzel írta rá: Brian Bishop születési anyakönyvi kivonata. Bella odaírta a gyámhatóság összeköt�jének nevét és elérhet�ségét is. Sárga papírlapon piros bet�kkel nyomtatott rovatcímek, fekete tintával írt részletes személyes adatok: Születés ideje és helye: 1964. szeptember hetedike, 3 óra 47 perc, Royal Sussex Megyei Kórház, Brighton Név: Desmond William Neme: fiú

Apa vezeték és utóneve: Anya neve és lánykori vezetékneve: Eleanor Jones. Alatta külön rovatban: örökbefogadott Aláírás: Albert Hole anyakönyvvezet�. Grace kinyitotta a második dokumentumot. Ezen a következ� felirat állt. Anyakönyvi bejegyzés hivatalos másolata. Az okmány legtetején pedig: örökbefogadott gyermekek nyilvántartásában szerepl� bejegyzés hitelesített másolata. Grace elolvasta a további rovatokat Bejegyzés id�pontja: 1964. szeptember tizenkilencedike, Az örökbefogadott gyermek neve: Brian Desmond Az örökbefogadott gyermek neme: fiú Az örökbefogadó(k) neve, címe és foglalkozása: Mr. Rodney és Mrs. Irene Bishop, Brangwyn Road, Brighton. Vállalatigazgató. A gyermek születési ideje: 1964. szeptember 7. Az örökbefogadási határozatot kiadó hatóság neve: Brighton Megyei Bíróság A bejegyzést hitelesít� anyakönyvvezet� aláírása: Albert Hole Grace újra figyelmesen átolvasta az iratokat, majd az órájára nézett. Túl korán volt még ahhoz, hogy a gyámügyi összeköt�t felhívja, ezért úgy döntött, majd a nyolc harmincas értekezlet után fog telefonálni. Loretta Leberknight - jelentkezett a vonal túlsó végén egy kellemes n�i hang. Grace bemutatkozott, és röviden elmagyarázta, milyen ügyben telefonál. - Ha jól értem, azt szeretné megtudni, hogy Brian Bishopnak van-e ikertestvére?

- Pontosan. - Rendben. Milyen információi vannak eddig? - Van nálam egy születési anyakönyvi kivonat meg egy örökbefogadási bizonylat. - Részletes vagy rövidített születési anyakönyvi kivonat? Grace ismertette a dokumentumot. - Remek - mondta a n�. - Ez a részletes változat, amely értelemszer�en több információt tartalmaz. Most azt kell megnézni, hogy Angliában vagy Walesben született-e az illet�? - Brightonban született - Felolvasná nekem, kérem, mit írtak a születés ideje és helye rovatba? Grace felolvasta. - Tehát azt mondja, 1964. szeptember hetedike, 3 óra 47 perc? - ellen�rizte a hölgy. - Igen. - És még egyszer a születés helye? - Brighton. Royal Sussex Megyei Kórház. - Máris megvan a válasz a kérdésére. - Igen? - Angliában és Walesben a születés id�pontját a születés napja mellé csak ikerterhesség esetén jegyzik be. Ebb�l következ�en, f�felügyel� úr, ön százszázalékosan biztos lehet benne, hogy Brian Bishopnak van ikertestvére.

109. fejezet

Pár perccel a tízórás nyitás után Nick Nicholl belépett a brightoni levéltár elegáns, pasztellkék csarnokába. A papírok, a b�r és a fából készült bútorzat illata iskolai éveire emlékeztette. Habár ez alig tudatosodott benne, mivel kisfia, Ben, jóvoltából újabb álmatlan éjszakát tudhatott maga mögött, és kimondhatatlanul fáradt volt. Az információs pulthoz ment, megmutatta a rend�rigazolványát, majd az egyik könyvtárosnak elmagyarázta, hogy mire lenne szüksége. Öt perccel kés�bb a fiatal nyomozó a mikrofilmes részleg képerny�je el�tt ült, és fáradt szemeivel az 1964-es év születési nyilvántartását böngészte. A segít�kész gyámügyi összeköt�, Loretta Leberknight útmutatását követve a nem férjes anyák között kereste a Jones családnevet. A CSENDET KÉRÜNK tábla ellenére egy kamasz fiú tele szájjal és nagyon hangosan magyarázott valamit az apjának. Nick megfogadta magában, hogyha már nagyobb lesz a kisfia, ilyesmit sohasem fog megengedni neki, hogy egy könyvtárban így hangoskodjon. Nick közelében egy ventilátor zümmögött, és lobogtatta az el�tte hever� papírlapokat. A nevek a képerny�n gyorsan peregtek a szeme el�tt. Végül rátalált a Jones névre. Belinda. Bernard. Beverley. Brett. Carl. Caroline. Aztán jöttek a D bet�sök: Daniella. Daphne. David. Davies. Dean. Delia. Denise. Dennis. Majd pedig a Desmond. Itt megállt Bishop anyakönyvi kivonatán ez szerepelt els� névként. Desmond. Az anya lánykori neve: Trevors. Született: Romfordban. Ez nem az. Desmond. Anyja neve: Jones. Született Brightonban. Desmond Jones. Anyja lánykori neve: Jones. Bingó! És más Desmond Jones nem szerepelt a listán. Most pedig már csak az anya keresztneve és leánykori neve között kellett az egyezést megtalálnia. Itt azonban komolyabb gond akadt, mint amire számított. Huszonhét egyezés volt. Mindegyiket kiírta, és átrohant a könyvtárból a legközelebbi telefonhoz, hogy felhívja Roy Grace-t, aki épp akkor lépett ki az iroda ajtaján. Öt perccel kés�bb már együtt ültek az anyakönyvvezet�i iroda sz�k

váróhelyiségében. Magas, ötvenes férfi viharzott a szobába, elegáns öltönyben, nyakkend�ben, részint a h�ségt�l, részint a sietségt�l verejtékezett. - Igen, uraim? - kezdte nagy sebbel-lobbal. Clive Ravensbourne vagyok, az anyakönyvi hivatal vezet�je. Igaz, hogy önök velem kívánnak beszélni? - Igen, és köszönjük, hogy azonnal Rendelkezésünkre áll – felelte Grace. - Ugye, megbocsátanak, ha rövidre fogjuk a dolgot, esketnem kell tíz perc múlva - mondta, s az órájára nézve helyesbített -, valójában kilenc perc múlva. - Az asszisztensének elmondtuk, miért személyesen önt keressük, gondolom, tájékoztatta önt. - Igen, igen, egy gyilkossági ügyben nyomoznak. Nicholl átnyújtotta a listát a huszonhét Jonesról. - Egy ikerpárt keresünk - magyarázta. - Azt szeretnénk megtudni, hogy err�l a listáról melyik fiú azonos Desmond William Jones ikertestvérével? Az anyakönyvvezet� kétségbeesetten pillantott a listára. - Hány név van ezen? - Huszonhét. Arra kérnénk, hogy egyeztesse a nyilvántartásával, és mondja meg nekünk, hogy melyik passzol a listánkhoz. Majdnem biztosak vagyunk benne, hogy az egyikük Desmond William ikertestvére. És nagyon sürg�sen tudnunk kell! A férfi újra az órájára nézett. - Sajnos nincs… Várjanak csak, tudják mit? Rövidre zárjuk a dolgot! Itt van önöknél Desmond William Jones születési anyakönyvi kivonata? - Másolatunk van az eredeti anyakönyvi kivonatról és az örökbefogadási dokumentumról - felelte Nicholl. - Elég az anyakönyvi kivonat! Van rajta egy iktatószám! Nicholl el�húzta a papírt a borítékból, és átnyújtotta. Az anyakönyvvezet� szétnyitotta, és rögtön rámutatott. - Itt van, látja - mutatott a bal sarokra. - itt várjanak! Rögtön visszajövök. A férfi elt�nt, majd hamarosan egy nagy, piros b�rkötés� anyakönyvvel tért vissza. Középtájon felütötte, és sietve lapozni kezdte. Aztán mintha kissé megkönnyebbült volna.

- Itt van! - mondta. - Desmond William Jones, anyja neve Eleanor Jones, született 1964. szeptember 7-én, három óra negyvenhétkor a Royal Sussex Megyei Kórházban, örökbe fogadott, igaz? Ez Ienne a maguk embere? Grace és Nicholl egyszerre bólintott. - Jó. Nos, akkor nézzük a következ� bejegyzést, ugyanennek a lapnak az alján! Frederick Roger Jones, anyja Eleanor Jones, született 1964. szeptember 7-én, négy és öt között a Royal Sussex Megyei Kórházban - olvasta, és diadalmas mosollyal felnézett. - Tizennyolc perccel kés�bb. Ez a maguk ikre! Frederick Roger Jones! Grace egész testét átjárta az izgalom. - Köszönjük önnek, ez óriási segítség a számunkra! Tudna további információt is adni róla? Az elegáns férfiú elutasítóan becsapta az anyakönyv fedelét. - Sajnálom, de ennyit tehettem önökért. Az örökbefogadási nyilvántartás szigorúbb védelmet élvez, mint a koronaékszerek, önöknek most a gyámhivatallal kell megmérk�zniük. Csak annyit mondhatok: sok szerencsét hozzá! - Tíz perccel kés�bb - ez az id� zömmel telefonálással ment el, miközben az egyik mellékr�l a másikra kapcsolták - Grace kezdte már érteni, hogy az anyakönyvvezet� mire célzott. És újabb eredménytelen öt perc eltelte után már úgy érezte, ölni tudna.

110. fejezet Húsz perccel kés�bb még mindig a városháza el�csarnokában állt, amikor végre bekapcsolták a gyámhivatal vezet�jéhez. Grace-nek minden erejét össze kellett szednie, hogy meg�rizze nyugalmát Próbálta higgadtan elmagyarázni, miért kell betekintenie az örökbefogadási nyilvántartásba. A férfi türelmesen végighallgatta a magyarázatát. - F�felügyel� úr, ön minden bizonnyal tisztában van azzal, milyen kivételes engedményr�l van szó a részünkr�l, amikor hozzájárulunk, hogy ön a nyilvántartásunkba betekinthessen. Ez amúgy teljességgel ellentétes az elveinkkel - magyarázta tudálékosan. - Csak rendkívüli esetben és nyomós okkal tehetünk ilyet. És természetesen szükségünk van biztosítékra is, mely azt igazolja, hogy a kiadott információt kizárólag az ön által megjelölt célra fogják felhasználni, vannak örökbe fogadottak, akik nem tudnak róla, hogy adoptálták �ket. Az ilyen hír közlése sokkoló hatással lehet rájuk. - Valószín�leg nem annyira sokkoló a hatása, mint amilyen sokkoló hatással volt a gyilkosság arra a két n�re, akiket a múlt héten megöltek a városunkban - felelte

Grace élesen. - Vagy amilyen hatással lenne a következ� áldozatra, aki szerepel ennek a dühöng� �rültnek a listáján. A f�hivatalnok elhallgatott a vonal túlsó végén. Majd rövid szünet után így folytatta: - És önök valóban úgy gondolják, hogy ez az ikertestvér Ienne a gyilkos? - Ahogy az imént említettem önnek, feltételezhet�, hogy � az elkövet�, és amennyiben ez igaz, akkor bármikor újra gyilkolhat úgy vélem, a közbiztonság ebben az esetben fontosabb, mint egy negyvenes éveit taposó feln�tt férfi esetleges lelki sérülése. - Ha a rendelkezésére bocsátjuk a kért információt, hogy megtalálhassa az illet�t, mi a további szándéka? - A szándékom? Nézze uram, nekem egyetlen szándékom van: megtalálni ezt az embert, méghozzá minél hamarább, hogy kihallgathassam, s ennek alapján tisztázzuk �t a gyanú alól. - Vagy letartóztassák. - Nem találgatnék De amennyiben a kihallgatás során olyan következtetésre jutunk, hogy az illet�nek köze van két ártatlan fiatal n� brutális meggyilkolásához, akkor szinte bizonyos, hogy letartóztatjuk. Vagyis a válaszom, uram:- Igen! Újabb hosszú csend következett. Grace megint érezte, hogy fogytán a türelme. Mint egy pitbull terrier, úgy feszítette a pórázát. És ez a póráz kezdett szakadozni. - Nehéz döntés ez számunkra. - Megértem, uram. De ha egy harmadik ember is áldozatul esik, és kiderül, hogy ez az ikertestvér a gyilkos - és ön megakadályozhatta volna a gyilkosságot -, akkor hogyan fog elszámolni a lelkiismeretével, uram? - Fel kell hívnom a jogi osztályunkat, és tisztáznom kell bizonyos törvényi feltételeket. Tudna várni öt percet? - Nézze, én itt állok a városháza el�csarnokában, és tudnom kell, hogy visszamenjek-e az irodámba, vagy �gyelegjek egyet a belvárosban - felelte Grace. - Tényleg csak öt percr�l van szó? - Nagyon gyors leszek, f�felügyel� úr, biztosíthatom önt. Grace arra használta fel az id�t, hogy gyorsan felhívta Roger Pole-t, és

érdekl�dött a Cleo elleni gyilkossági kísérlettel kapcsolatos nyomozás legújabb fejleményei fel�l. Két nyomozó ma reggel kiment Chichesterbe, hogy kihallgassa Cleo exv�legényét Richard Northrop-Turnert, mondta Pole, és úgy t�nik, a fickónak van alibije. Miel�tt befejezték volna a beszélgetést, Grace telefonja jelzett, hogy keresik. Megköszönte Pole-nak a tájékoztatást, és átkapcsolt a másik hívásra. - Nos, rendben van a dolog, f�felügyel� úr - jelentkezett be fontoskodva a gyámügyes f�hivatalnok. - Nem szükséges elmagyaráznia az okokat a munkatársunknak, már kiadtam neki az utasítást, hogy mutassa meg önnek a szóban forgó aktát, és adja meg a kért információkat. Ha jól értettem, azoknak a nevét kéri, akik Frederick Roger Jonest örökbe fogadták. Ez elegend� lesz önnek? - Kiindulásnak nem rossz - felelte Grace. - Köszönöm. Egy busz dübörgött el az els� emeleti sz�k kis tanácskozóhelyiség ablaka alatt. Grace és Nicholl már negyedórája ültek itt anélkül, hogy egy kávéval vagy egy pohár vízzel megkínálták volna �ket. A délel�tt elment, de azért valamit legalább haladtak el�re. Grace idegei pattanásig feszültek. Igyekezett az ügyre koncentrálni, de közben nyomasztotta a Cleo elleni merénylet. Nagyon aggódott érte. - Hogy van a kissrácod? - kérdezte a fiatal nyomozótól, aki éppen nagyot ásított. - Remekül! - felelte Nick. - Ben fantasztikus! Csak hát nem alszik túl jól. - Kezded megtanulni a pelenkázást, mi? - Világbajnok vagyok benne. Végre nyílt az ajtó, s egy fiatal n� lépett be. Arrogáns pillantása láttán Grace hátán azonnal felállt a sz�r, még miel�tt kinyitotta volna a száját. Harmincöt körüli lehetett, vézna, mint egy piszkavas, orra hegyes, csücsöri száját élénkvörösre rúzsozta, hidrogénezett haja kicsi, agresszív zselézett tüskékben meredezett a fején. Majdnem földig ér� muszlinruhát viselt és egy barnássárga dossziét hozott magával, melyb�l egy cédula kandikált ki. - Maguk jöttek a rend�rségt�l? - kérdezte ridegen, dél-londoni akcentussal, és smaragdzöld szemüvegkerete mögül pontosan megtalálta a két nyomozó közötti rést hogy egyikükre se kelljen ránéznie. Grace lassan felállt majd Nicholl is követte példáját - Grace f�felügyel�

vagyok, a kollégám, pedig Nicholl felügyel�, és a Sussexi Rend�rségt�l jöttünk - mondta. Anélkül, hogy viszonozta volna a bemutatkozást, a n� így folytatta: - Az igazgató azt közölte velem, hogy tudni akarják az 1964. szeptember 7-én született Frederick Jones örökbefogadás utáni nevét. A n� most egyenesen Grace-re nézett, de átható ellenszenve csöppet sem szelídült. - Igen, ez így van. El�re is köszönjük. A n� el�húzta a lapot az irattartóból, és átnyújtotta Grace-nek. Szép kézírással ez állt rajta: Trípwell, Derek és Joan. Grace megmutatta a lapot Nick Nichollnak, majd a dossziéra nézett. - Van más információ is, amivel segíteni tudná a munkánkat? - Sajnálom, de nincs rá felhatalmazásom - válaszolta a n�, és kerülte Grace tekintetét - Az igazgatója nem mondta el önnek, hogy gyilkossági ügyben nyomozunk? - Lehet, de ugyanakkor bizonyos emberek magánéletér�l is szó van - vágott vissza a n�. - Mindössze az örökbe fogadó szül�k címére lenne szükségünk - Derek és Joan címére, olvasta fel a neveket a sárga jegyzetlapról Grace. Majd fejével az iratdosszié felé intett. - Gondolom, abban benne van. - Nekem azt mondták, hogy a nevüket közöljem - felelte a n�. - Azt nem mondták, hogy bármi mást is kiadhatok maguknak. Grace ingerült pillantást vetett a n�re. - Nézze, nincs most id� arra, hogy err�l vitatkozzunk - lehetséges, hogy ezekben a pillanatokban is egy újabb n� élete forog veszélyben. - F�felügyel� úr, magának és a kollégájának az a dolga, hogy Brighton és Hove polgárainak a biztonságát védje. Nekem pedig az a dolgom, hogy az örökbe fogadott gyermekek érdekeit védjem. Világos? - Nos, akkor hadd tegyek én is valamit teljesen világossá - mondta Grace, s közben Nichollra pillantott, aki dühében összeszorította száját. - Ha ezek után bárkit is

megölnek ebben a városban, és kiderül, hogy maga olyan információt tartott vissza, amivel az újabb gyilkosság megel�zhet� lett volna, akkor visszajövök ide, és saját kez�leg fogom kilógatni magát az ablakon. Világos? - Állok elébe - mondta a n�, majd sarkon fordult, és elhagyta a szobát.

111. fejezet Grace Alfa Rómeójával felfelé hajtott a hegyoldalon, elhaladt egy ASDA üzlet és egy könyvesbolt el�tt, és már a Sussex Ház közeiéhez ért, amikor megszólalt a telefonja. Pamela Buckley hívta. Megállt - Nem tudom, hogy jó hír-e ez vagy rossz, de ellen�riztem a telefonkönyvet és a választói névjegyzéket. Egyikben sincs Tripwell név Brightonból és Hove-ból. Szélesebb körben kezdtem keresgélni. Egyet találtam Horshamben, kett�t Southamptonban, egyet Doverben és egyet Guilfordban. A guilfordi passzol az ön neveihez, f�felügyel� úr, Derekhez és Joanhoz. - És mi a címük? - Spencer Avenue 18. - Elmondaná, hogy jutok oda? Grace többször eltévedt útközben, és megesküdött magában, hogy az els� adandó alkalommal beszerelteti a kocsijába a GPS rendszert végül mégiscsak ráakadt a Spencer Avenue-ra - egy zsákutcára a katedrális közelében. Keskeny utca volt ez, mely a meredek hegyoldalra kapaszkodott mindkét oldalon kocsik parkoltak. Kis házak sorakoztak jobbra s balra is, végül bal fel�l, egy alacsony kerítés mögött pillantotta meg a 18-as számot Kicsit följebb leparkolt, majd visszasétált a kis ikerházhoz, melynek el�terében takaros kiskert díszelgett. Egy fekete-fehér macska húzott keresztül az orra el�tt csaknem átbukott rajta. Aztán megnyomta a kapucseng�t �sz hajú, apró asszony nyitott ajtót horgolt mellényben, b� farmernadrágban és gumicsizmában, kezén kertészkeszty�vel. Kedvesen üdvözölte az idegent. Grace felmutatta rend�rigazolványát: - Grace f�felügyel� vagyok a Sussexi

Rend�rségt�l. Az asszonynak leesett az álla. - Ó, Istenem, már megint Laura? - Laura? - Megint bajba került? - csücsörítette az asszony kis száját, mely így egy teáskanna cs�rére emlékeztette Grace-t. - Elnézést, ha rossz címre jöttem, de én Mr. Derek és Mrs. Joan Tripwellt keresem, akik 1964 szeptemberében örökbe fogadtak egy fiút, aki Frederick Jones névre hallgat. Az asszony hirtelen nagyon megzavarodott, szeme jobbra-balra cikázott. Kellett hozzá némi id�, hogy összeszedje magát - Nem, nem tévesztette el a címet. Óhajt bejönni? Elnézést a rendetlenségért, de nem vártunk látogatót. Keskeny el�szobán mentek át, macskát tartó id�s emberek dohos otthonának jellegzetes szaga érz�dött. Beléptek a kicsiny nappaliba, ahol egy háromrészes ül�garnitúra és egy nagy tévékészülék töltötte be a teret. Éppen krikett meccset közvetítettek. Id�s férfi ült a karosszékben, lábán skótmintás takaró, gyér, fehér haja a homlokába hullt, hallókészüléket hordott a fülében, s fakó arcszínéb�l ítélve akár halott is lehetett volna, noha csak szunyókált. - Derek! - keltegette az asszony. - Vendégünk van. Egy rend�rtiszt Az öregember egyik szemét felnyitotta. - Aha - nyögte, s máris visszahunyta. - Kér egy teát? - kérdezte az asszony. - Ha nem okoz gondot, megköszönném. Az öregasszony a kanapé felé intett. Grace letelepedett az öregember közelében, és amíg az asszony a konyhában serénykedett, szemügyre vette a szobát. F�leg a fényképek érdekelték, volt bel�lük szép számmal. Az egyiken Joan és Derek fiatalkorában két fiú és egy morcos kislány társaságában. Egy másik képen, a porcelánokkal tömött vitrin tetején, ezüstkeretben egy hosszú, sötét hajú tinédzserfiú öltönyben, nyakkend�vel, laza testtartásban. A fiúról teljességgel el lehetett képzelni, hogy így nézhetett ki Brian Bishop fiatal korában. Nagy felhördülés a tévében, majd ujjongás. - Idióta barom - szólalt meg váratlanul az öregember a karosszékben, aki eddig

szunyókálni látszott. - Jó, hogy nem a falon akarja átütni! Maga szereti a krikettet? - Nem igazán. Inkább a rögbit kedvelem. Az öreg felmordult, majd visszasüppedt korábbi állapotába. Az asszony nagy tálcával jött vissza a konyhából, rajta teáskanna, tejes csupor, cukortartó, csészék és csészealjak és egy tál sütemény. A gumicsizmáját közben lecserélte pomponos papucsra. - Te is kérsz teát, Derek? - kérdezte megemelt hangon, szinte kiabálva. - Beenged egy félesz� rögbimajmot a házamba - zsörtöl�dött, majd újra lehunyta a szemét. - Tej, cukor? - kérdezte az öregasszony, restellkedve, miközben letette a tálcát. Grace a süteményekkel szemezett, mert közben eszébe jutott, hogy ebédid� van, és ma még jóformán semmit sem evett. - Csak tejet, cukrot nem, köszönöm. Az asszony feléje nyújtotta a süteményestálat, és Grace mohón rávetette magát egy Penguin-falatra. Az asszony teát töltött Grace csészéjébe, majd a bekeretezett fényképre mutatott: - Nem szerettük a Frederick nevet, igaz Derek? Valamit morgott az öregember az orra alól. - Ezért átkereszteltük Richardnak. - Richard! - horkant fel az öregember, a nevet visszhangozva. - Richard Chamberlain, a színész után. Dr. Kildare. Látta a Dr. Kildare-t annak idején? - Valami rémlik - felelte Grace kitér�en. - Édesanyám nagyon szerette - tette hozzá, s megkavarta a teáját, miközben aggódott, nehogy leragadjanak ennél a témánál. - Két gyereket fogadtunk örökbe - magyarázta Joan Tripwell. - Aztán jött a sajátunk. Geoffrey. Vele minden rendben, hál’ istennek. Egy gyógyszerészeti cégnél kutató, a Pfizernél. Rákgyógyszereket kutat

- Szép hivatást választott - mosolygott Grace. - Laurával viszont annál több a gond. Azt hittem, miatta jön. Mindig bajba kerül. Drog! A sors iróniája. Geoffrey drogokat kutat, s kit�n�en boldogul egy gyógyszercégnél, míg Laura épp ellenkez�leg s bár szintén a drog miatt, de mindig meggy�lik a baja a rend�rséggel. - És Richard? Vele mi a helyzet? - kérdezte Grace. Az asszony kicsi szája összezárult, szeme megint, mint a pingponglabda, ide-oda ugrált, s Grace rögtön látta, hogy érzékeny pontra tapintott rá. Az öregasszony teát töltött magának, s az ezüstfogóval belerakott két cukrot. - Pontosan mi érdekli Richarddal kapcsolatban? - kérdezte gyanakodva. - Azt reméltem, megmondják, hol találom �t. Beszélnem kell vele. - Beszélni vele? - kérdezte a nénike meglepetten. - 437-es parcella, 12-es sor - vakkantott váratlanul az öregember. - Derek! - Miért? Hát nem ott találja meg? Mi bajod van, vén csoroszlya? - Bocsásson meg a férjemnek! - szabadkozott az asszony. - A mai napig sem tudta túltenni magát a dolgon. Igazából egyikünk se… - Túltenni magát? Micsodán? - tapogatózott Grace. - Koraszülött gyerek volt, ugyanúgy, mint a bátyja. Születési rendellenességgel jött a világra - deformált tüd�vel. Sohasem fejl�dött ki rendesen szegénynek. A mellkasa mindig is gyenge maradt. Gyerekkorában minden fert�zést elkapott. És súlyos asztmája is volt. - És mit tudnak a testvérér�l? - kérdezte Grace. - Azt, hogy meghalt az inkubátorban, szegény kis teremtés. Ennyit mondtak nekünk. - És az anyjuk?

Az asszony megrázta a fejét - A gyámhatóság borzasztóan titkolózik. - Nekem mondja! - jegyezte meg Grace epésen. - Azt is csak nagy nehezen tudtuk kideríteni, hogy leányanya volt - tudja ezt akkoriban eléggé szégyellték. Autóbalesetben halt meg, de a részleteket sohasem tudtuk meg. - És biztosak benne, hogy Frederick - óh, bocsánat, Richard testvére meghalt? - Tudja, a gyámhivatalnál soha, semmiben sem lehet biztos az ember. Nekünk mindenesetre ezt mondták annak idején. Grace megért�en bólintott. A tévében megint felmorajlott a közönség. - Meg tudná mondani, kérem, hol találhatom meg a fiukat, Richardot? - Az el�bb már megmondtam, a szentségit - hördült fel újra a vénember. - 437-es parcella, 12-es sor. A vénasszony minden évben meglátogatja. - Elnézést - szabadkozott Grace. - Ezt nem értem. - A férjem azt akarja ezzel mondani, hogy maga húsz évvel elkésett - felelte az asszony. - Elkéstem? - kérdezett vissza Grace megrökönyödve. - Huszonegy éves korában történt - magyarázta az asszony. - Richard elment egy partira, és elfelejtette magával vinni a Ventolin légz�készülékét. Pedig ezt mindig magánál kellett volna tartania. És akkor egy különösen er�s asztmarohamot kapott - mondta az asszony, s a hangja elcsuklott. Zsebkend�vel törölgette a szemét. - A szíve nem bírta. Grace elképedve nézett rá. Látva a nyomozó döbbent arcát, Joan Tripwell, mintegy magyarázatként hozzátette: - Szegény teremtés, meghalt. Igazából sose tudott élni.

112. fejezet Egyórás autózás után Roy Grace elég csüggedten jelentette a Kaméleon M�velet stábjának legújabb információit, majd leült, és elkezdte ismét áttekinteni a bizonyítékokat Brian Bishopra nézve.

Arról meg volt gy�z�dve, hogy Joan Tripwell igazat mondott, ám ebb�l egy sor kérdés következett. Újra ellen�rizte a gyámhivatalnál és az anyakönyvi hivatalnál beszerzett adatokat Brian Bishop tehát szeptember 7-én született három óra negyvenhétkor, tizennyolc perccel korábban, mint az öccse, Frederick Roger Jones, akit örökbefogadó szülei Richard névre kereszteltek át. Ez a Richard pedig huszonegy éves korában meghalt. De miért mondta a gyámhivatal Joan Tripwellnek, hogy az ikerpár másik tagja meghalt? Grace felhívta Loretta Leberknight gyámügyi összeköt�t, aki készségesen elmagyarázta, hogy abban az id�szakban a gyámügyi hivatalnoknál pontosan ez volt a gyakorlat. Ugyan nem szívesen választottak szét ikerpárokat, de nagyon hosszú volt a várólista. Ha a baba valamilyen problémával született, és bizonyos ideig inkubátorban kellett tartani, akkor az egészséges gyereket hamarabb kiadták az örökbe fogadó szül�knek, s ha a másik túlélte a betegeskedést, kegyes hazugsággal kiadták egy másik párnak, akik már régóta várakoztak. Nyilván itt is ez történhetett Fredericket odaadták Tripwellék-nek, és azt hazudták, hogy az ikertestvére meghalt az inkubátorban. Amit Grace aznap tapasztalt a gyámhivatalnál, annak alapján bármit el tudott képzelni róluk, ennél sokkal rosszabbakat is. Grace felrakta a térfigyel� kamera felvételeit a monitorra, és összevetette a mobilhívásokról készített Corbin-féle jelentéssel. A képerny�n látható ember Brian Bishop. Ez teljességgel bizonyos, hacsak nincs egy pontos hasonmása. De az id�pontok és a felvételeken látható mozgások olyan egybeeséseket mutatnak, hogy ilyen véletleneket nagyon nehéz elképzelni. A noteszébe nagy bet�kkel felírta a tettestárs szót, s mellé rajzolt egy nagy kérd�jelet. Elképzelhet�, hogy valaki veszi a fáradtságot, és plasztikai sebésszel átoperáltatja magát, hogy úgy nézzen ki, mint Brian Bishop? És utána valamilyen módon friss spermát szerez t�le? Hát ez lehetetlen! Grace töprengését egy nagydarab, szakállas fickó, Geirge Erridge szakította félbe, aki kezében egy fényképet lobogtatva közeledett. Erridge torzonborz szakállával mindig úgy festett, mint egy felfedez�, aki éppen most tért vissza az Antarktiszról. - Roy, ez a Royal Sussex Megyei Kórház térfigyel� kamerájának a felvétele,

melyet tegnap adtál nekem…! Tudod, a szakállas, napszemüveges, hosszú hajú fickó, aki jelenetet csinált a kórházban vasárnap… Grace már majdnem megfeledkezett err�l a felvételr�l. - Igen. És mi a helyzet? - Nahát, öregem, úgy néz ki, találtunk valamit! Átfuttattam egy szoftveren, amit az Elt�nt Személyek ügyosztályainak fejlesztettek ki. Tudod, hogy fel lehessen ismerni az illet�t öt, tíz vagy húsz év elteltével is. Érted, mir�l van szó! Szakállal, szakáll nélkül, hajjal, kopaszon, és így tovább. Nagy nehezen sikerült meggy�znöm Tony Case-t, hogy higgye el, megéri beruházni! - És? Erridge letette az els� fotót Grace asztalára. Szakállas, bajuszos, torzonborz figura látszott rajta hosszú, ápolatlan hajjal, nagy, sötét szemüveggel, buggyos nadrágban, kötött mellényben, szandálban. - A szoftverrel eltávolítottuk a hosszú hajat, a szakállat, a napszemüveget. - Értem - mondta Grace. Erridge diadalmasan csapta le az asztalra a következ� fotót. - Felismered? Grace döbbenten nézett Brian Bishop képére. Pár pillanatig hallgatott. Aztán megszólalt - Azt a hétszentségit! Ez szép munka volt, George. Hogy a francba varázsoltátok oda a szemeket a napszemüveg helyére? Erridge elvigyorodott. - Mázlink volt. Van egy biztonságikamera-felvételünk egy férfiklotyóból. Az emberetek épp leveszi a szemüvegét, hogy megtörölgesse. Hát, innen a bejátszás. - Köszönöm! Ez tényleg remek munka volt! - Ezt mondd meg annak a seggfej Tony Case-nek is, jó? Szükségünk van erre a szoftverre, most már ö is felfoghatja! - Oké, megmondom - felelte Grace, és rögtön keresni kezdte Adrianne Corbint, a fiatal nyomozón�t, aki a telefonhívások id�pontjait és a mobiljelzéseket követte nyomon. - Tudja valaki, hol van Corbin nyomozó? - kérdezte Grace a nagyteremben.

- Kiszaladt enni valamit - felelte Bella Moy. - Szólna neki, hogy sürg�sen szükségem van rá? Grace leült, és újra rábámult a két fotóra. Elképeszt� átváltozás! Teljes metamorfózis: egy nyájas, jókép� férfi átalakul szörnyeteggé, akivel nem szívesen találnád szembe magad az utcán. Vasárnap! Bishop a kórház környékén járt kés� délel�tt. Vasárnap délel�tt hasították fel Cleo kocsijának a vászontetejét. Grace átfutotta az id�táblázatot vasárnap délel�ttig. Bishop azt állította az els� kihallgatáson, hogy a hotelszobában tartózkodott, az e-mailjeivel foglalkozott egészen délig, amikor elment a barátaihoz ebédre. Robin és Sue Brown, akik vendégül látták, meger�sítették, hogy Bishop fél kett�kor érkezett hozzájuk, és valamivel négy után távozott. A házaspár egy Glynde nev� faluban él, tizenöt-húsz percnyi autóútra a Royal Sussex Megyei Kórháztól - latolgatta Grace. A térfigyel� kamera els� felvétele tizenkett� ötvennyolckor készült. Szoros az id�, de nem lehetetlen. S�t, nagyon is lehetséges! Ismét átnézte a reggeli id�táblázatot Linda Buckley ügyeletes családvédelmis azt jelentette, hogy Bishop délig a szállodai szobájában volt. Délben kijött, és azt mondta Lindának, hogy ebédre megy a barátaihoz, kés�bb majd visszajön. És elhajtott a Bentleyjével. Linda naplója szerint négy negyvenötkor tért vissza. Grace kétségei egyre n�ttek. Bishop könnyen a kórház felé fordulhatott, és a halottasházat is útba ejthette. De miért? Mi értelme lett volna az egésznek? Mi lehetett az oka? De hát ugyanúgy nincs ok Sophie Harrington megölésére sem! Adrianne Corbin loholt a terembe, lihegett és izzadt, tömzsi alkatával szemlátomást nehezen viselte a nagy h�séget. - Uram, hívatott? Grace elnézést kért, hogy megszakította a szünetét, s elmagyarázta, milyen id�pontokra van szüksége a mobilnaplókból, illetve a biztonsági kamera felvételeib�l. Azt az id�szakot szeretné világosan látni, amikor Bishop vasárnap délben elhagyja a szállodai szobáját, egészen addig, hogy megérkezik Brownék házához Glynde-be. - Öregfiú! - szólalt váratlanul meg Branson, aki eddig csendben üldögélt az

asztalánál. - Mi van? - Ha Bishopot kezelték a Baleseti és Sürg�sségi Osztályon, akkor alá kellett írnia a nyilvántartási jegyzéket, nem? E pillanatban Grace rádöbbent, hogy mennyire fáradt, hogy kimerültsége mennyire fékezi most logikus gondolkodását. Hogy a csudába nem jutott ez az eszébe? - Tudod mit? - fordult Branson felé. - Csupa fül vagyok. - Néha az a hihetetlen érzésem támad, hogy mégiscsak van valami a fejedben.

13. fejezet Átjutni a gyámhatóság bürokratikus akadályain gyerekjáték volt ahhoz a telefonos maratonhoz képest, mely a brightoni egészségügyi intézményrendszer labirintusában várt rájuk. - Grace ezt hamar felismerte. Glenn Bransonnak másfél órájába került, amíg egyik mellékr�l a másikra kapcsolgatták, s végül talált egy olyan embert, aki azért volt felel�s, hogy a páciensekkel kapcsolatos személyes információkhoz illetéktelenek ne tudjanak hozzáférni. És Grace-nek csak ezek után nyílt lehet�sége arra, hogy kérelmét egyáltalán el�adhassa. A következ� gondot az jelentette, hogy Bishop néven egyetlen beteget sem jegyeztek vasárnap a Baleseti és Sürg�sségi Osztályon, viszont kézsérüléssel tizenhét beteget kezeltek aznap. Szerencsére dr. Raj Singh éppen ügyeletben volt, így Grace elküldte Bransont a kórházba a térfigyel� kamera kinyomtatott felvételével, hátha Singh felismeri az arcot. Grace fél ötkor lépett ki a m�veleti központból, és nyomban felhívta Cleót. - Mi újság? - Nyugis nap - felelte Cleo fáradtan, de nagyon kedvesen. - Két nyomozó vigyáz rám, miközben a nyilvántartást rendezgetem. Darren itt van még, de hamarosan hazamegy. Veled mi van? Grace felidézte a délel�tti beszélgetését Pole nyomozóval. - Nem hinném, hogy Richard lett volna - mondta Cleo, s mintha valami fura

megkönnyebbülés érz�dött volna a hangjából. Grace-t ez bosszantotta. Nyilván túlérzékenység volt a részér�l, de azt vette észre, hogy valahányszor Cleo a volt barátjáról beszél, mintha valami melegség lenne a hangjában. Mint amikor valaki egy olyan megsz�nt kapcsolatról beszél, amely azonban mégsem sz�nt meg teljesen. - Sokáig dolgozol? - kérdezte Cleo. - Nem tudom még. Jön a hat harmincas értekezlet, és fene tudja, mi kerül el�. - Mit kívánnál vacsorára? - Téged. - És hogyan tálalva? - Meztelenül, csak egy salátalevéllel. - Akkor gyere fel, amilyen hamar csak tudsz. Kívánlak! - Szeretlek. - Én is, legalább annyira! Kihasználva, hogy végre van egy szabad pillanata, Grace átment az épület másik végébe a számítógépes részleghez, oda, ahol szegény Janet McWhirter élete nagy részét töltötte. A tágas teremben, ahol szép számmal dolgoztak civil számítógépes csoportok is, általában nagy volt a sürgés-forgás. Ezen a délutánon azonban letargikus hangulat uralkodott. Grace bekopogott a kevés iroda egyikébe. Ez volt korábban Janet McWhirter dolgozószobája, de most az új kiírás szerint Lorna Baxter, a Számítógépes és Ellen�rzési Részleg vezet�je költözött ide. Grace régr�l ismerte és kedvelte �t, akárcsak Janetet. Lorna harmincas éveinek közepén járt, és terhessége vége felé járt már. Hosszú barna haját egészen rövidre vágatta, s így elég idétlen szerzetesi tincsek keretezték arcát, melyen jócskán látszott a felszedett súly. Virágmintás, b� ruhát viselt, de látszott, hogy szenved a h�ségt�l. Épp telefonon beszélt, de barátságosan intett Grace-nek az íróasztala melletti karosszékre mutatva. Grace becsukta maga mögött az ajtót, és leült.

Kis, négyszögletes szoba volt ez, ha hárman beléptek, egynek ki kellett mennie. A falat gyerekrajzok díszítették, az egyiken egy nagy szív piroslott, alatta hatalmas, ákombákom bet�kkel: SZERETLEK, MAMI! Lorna befejezte a telefonálást - Helló, Roy! Örülök, hogy látlak! - aztán elkomorult. - Borzalmas, mi? - tette hozzá. Er�s dél-afrikai akcentusa még most is érezhet� volt, noha már tizenkét éve élt Angliában. - Janet? Lorna grimaszolt - Jó barátn�k voltunk. - Mi történt pontosan? Azt hallottam, hogy beleszeretett valakibe, és Ausztráliába készültek, hogy ott majd összeházasodnak. - Igen. Olyan boldog volt! Tudod, elmúlt már harminchat, és korábban sohasem volt igazán komoly kapcsolata. Már kezdett beletör�dni, hogy az életét magányosan kell leélnie. Aztán összetalálkozott ezzel a fickóval, aki teljesen levette a lábáról. Hetek alatt más személyiséggé formálódott. - Milyen értelemben? - Minden szempontból. Hajviselet, öltözködés, minden. És annyira boldognak t�nt. - És erre meggyilkolják? - Igen, ennyit láttunk kívülr�l. - Mit hallottál err�l a fickóról, a v�legényr�l? - Nem sokat Tudod, Janet eléggé zárkózott volt. Jó barátn�k voltunk, de nem tudtam róla sokkal többet, mint bárki más. Olyan volt, mint egy csukott könyv. Még azt is csak a vége felé árulta el, hogy randizik valakivel, pedig már jó ideje együtt jártak. Nem sokat beszélt a férfiról, csak azt sejttette, hogy nagyon gazdag az illet�. Nagy ház Brightonban, lakás Londonban. Az egyetlen bökken� az volt, hogy az illet� n�s volt. De el akart válni. - Janetért? - Ezt mondta neki.

- És Janet el is hitte? - Totálisan. - Arról tudsz valamit, hogy mivel foglalkozott a fickó? - Szoftverekkel. Valami listázással. Nagyon ment neki az üzlet Ausztráliában is terjeszkedett, és úgy döntött, hogy ott akar új életet kezdeni – Janettel. Listázás. Grace-nek beugrott valami. Listázás. Ezzel foglalkozott Bishop is. - A nevét nem említette? - Nem, Janet sohasem ejtette ki a nevét. Azzal indokolta titkolózását, hogy a férfi n�s, és megesküdött neki, hogy titokban tartja a kapcsolatukat. - Janet nem az a típus volt, aki megzsarolna valakit - mondta Grace. - És nem úgy festett, mint akit felvet a pénz. - Nem, egyáltalán nem. Egy öreg Vespán járt be dolgozni. - De mi oka lehetett a fickónak, hogy megölje Janetet? Feltéve, hogy tényleg � tette. - Szerintem az sem zárható ki, hogy mindkettejüket megölték, és egyel�re csak Janet holtteste került el� - morfondírozott Lorna. - Igen, ez is lehetséges. Valaki a fickót akarta, és Janet csak rossz id�ben rossz helyen volt. El�fordult már ilyen. Hallottál valamit a nyomozócsoporttól? - Egyel�re nem sokra jutottak. De rábukkantak egy apróságra, mely érdekes lehet. - Éspedig? - Ismered Ray Packhamet a b�nügyi high-tech részlegt�l? - Ismerem. Okos srác - Lefuttatott egy törvényszéki programot azon a számítógépen, amit Janet használt, és talált egy elektronikus naplót, amit Janet törölt, amikor kilépett t�lünk. Kopogtak az ajtón, majd egy fiatalember lépett be, akit Grace látásból már ismert. - Ne haragudj, Dermot - nézett fel rá Lorna -, sürg�s az ügy?

- Nem - felelte a fiatalember -, majd holnap újra benézek. Kiment, és becsukta az ajtót. Lorna üres tekintettel nézett maga elé. - Hol is tartottam? Janet naplójánál. - Ja, igen. Volt benne egy név, akit egyik�nk sem ismert. A bejegyzés tavaly decemberi volt. Janet ezt jegyezte fel: ivás, Brian. - Brian? - Igen. Grace hirtelen összerándult Brian. Listázás. Nagy ház Brightonban. Londoni lakás. Egy meggyilkolt n�. Agya lázasan dolgozni kezdett, fáradtsága egy szempillantás alatt elmúlt. Lehetséges, hogy emiatt ébredt fel az éjszaka közepén, s ezért járt a feje végig Janet McWhirteren? Az agya azt sugallta, hogy itt valami összefüggés van? - Úgy látom, ez mond neked valamit, Roy. - Lehetséges. Ki vezeti a nyomozást Janet ügyében? - Winter felügyel�, a kettes m�veleti központtól. Grace megköszönte Lorának a tájékoztatást, és elindult egyenesen a kettes m�veleti központ felé. Ott elmagyarázta a lehetséges összefüggéseket az általa két ügyben vezetett nyomozás és a most hallottak között. Utána visszatért az egyes központba, ahol csaknem összeütközött Glenn Bransonnal, aki rohanvást fordult be a sarkon, s diadalittasan lobogtatott egy darab papírt - Van egy nevem és egy címem! Grace követte �t a terembe. - A neve; Norman Jecks. A címe pedig: 262B, Sackville Road, Hove. Grace Bransonra nézett - Ez nem Bishop címe.

- Nem, nem az. De a pasas a kórházban vasárnap délel�tt ezt írta a Baleseti és Sürg�sségi Osztály adatlapjára. Az álruhás Brian Bishop. Lehet, hogy kett�s életet él? Grace-nek rossz érzése támadt. Sötét gondolatok kavarogtak a fejében. Lehetséges, hogy Brian Bishopnak van egy második otthona? Egy titkos lakhelye? Egy titkos élete? És ez lenne a valódi címe? - Bella ellen�rizte a választói névjegyzéket. Létezik egy Norman Jecks ezen a címen. Grace az órájára nézett, az adrenalinszintje érezhet�en megemelkedett. Hat óra múlt tíz perccel. - Felejtsd el a hat harmincas értekezletet! Nézz utána, ki az ügyeletes rend�rbíró, és kérj házkutatási parancsot. Aztán kapd össze a helyi er�sítést. Meglátogatjuk ezt a Norman Jeckset. Méghozzá nagyon hamar. Grace visszarohant a folyosók labirintusán át a számítógépközpontba. Lorna Baxter éppen kilépett az ajtón, amikor odaérkezett. - Lorna - lihegte Grace lélekszakadva. - Van egy perced? - A nagyobbik gyerekért kell mennem az uszodába - felelte Lorna, és az órájára nézett. - Hamar végzünk? - Pár perc csupán, de nagyon fontos, és ne haragudj, hogy téged zavarlak vele. Jól gondolom, hogy Janet McWhirter az egész adatbázisba bele tudott nyúlni? - Igen. Csak neki volt teljes kör� hozzáférése. - Belenézhetnék egy pillanatra a rendszerbe? Lorna elmosolyodott - Látom, nem csak pár percre van szükséged. Megkérek valakit, hogy hozza el Claire-t az uszodából - mondta, és el�húzta mobilját a táskájából. Aztán visszamentek Lorna irodájába, és hozzáláttak. - Oké. Szükségem van valakinek az anyagára. Milyen adatokat kell megadnom? - Név, életkor, lakcím. Ennyi. Grace lediktálta Brian Bishop adatait.

- Brian Desmond Bishop, született 1964. szeptember 7-én? - ellen�rizte Lorna a képerny�n. - Igen, � az. - Lorna közelebb hajolt a képerny�höz. - 1979-ben Brightonban a Fiatalkorúak Bírósága egy tizennégy éves lány meger�szakolásáért két év szabadságvesztésre ítélte. 1985-ben a Lewesi Bíróságtól két év felfüggesztettet kapott nemi er�szak kísérlete miatt. Kellemes fickó! - Nincs valami rendellenesség a belépés körül? - Rendellenesség? Hogy érted ezt? - Nem lehet, hogy valaki megbabrálta a fájlt? - Nos, van itt egy apróság, de ez máskor is el�fordul. Általában véve az ilyen régi nyilvántartások érintetlenül fekszenek a rendszerben. Csak akkor nyitják ki, ha id�közben valami új bizonyíték merül fel, a régi ítéletet hatályon kívül helyezték, vagy esetleg ki kell javítani valamilyen hibás bejegyzést. - Meg tudnád mondani, mikor nyitották ki a fájlt utoljára? - Hát persze! - bólintott Lorna határozottan. - Minden módosítást regisztrál a rendszer. És itt van egy módosítás. Grace kiegyenesedett - Tényleg? - Mindegyikünknek, akik a rendszerbe beléphetünk, van egy egyéni hozzáférési kódunk. Ha módosítunk egy nyilvántartást, a rendszer feljegyzi a belépési kódunkat és a módosítás id�pontját. - Akkor tehát meg tudod mondani, kinek a kódja ez? Lorna elmosolyodott. - Minden nehézség nélkül. Ez Janet kódja. A módosítás id�pontja pedig - Lorna közelebb hajolt a képerny�höz - ez év április 7. Grace adrenalinszintje most tényleg megugrott. - Komolyan? - Ühüm - felelte Lorna, majd összevonta szemöldökét, leütött pár billenty�t a klaviatúrán, és újra rámeredt a képerny�re. - Ez különös - mondta. - Ez volt az utolsó napja a hivatalban.

114. fejezet

Másfél órával kés�bb, röviddel nyolc el�tt Nick Nicholl egy Vauxhall Vectra rend�rségi autóval lassan hajtott fölfelé a Sackville Roadon. Grace golyóálló mellényben az els� ülésen foglalt helyet Nicholl mellett, Glenn Branson pedig mögötte ült, ugyancsak golyóálló mellényben. Figyelték a házszámokat az Edward korabeli sorházak sötét épületein. Mögöttük két rend�rségi Ford Transit jött helyi kommandósokkal megtömve. - Kétszázötvennégy - olvasta le a házszámot Glenn Branson. - Kétszázötvennyolc Kétszázhatvan. Kétszázhatvankett�! Itt vagyunk! Nicholl megállt egy poros Ford Fiesta mellett, a többi járm� besorolt mögé. Grace rádión utasította a kommandósokat, hogy tegyenek egy kört, biztosítsák a hátsó kijáratot, és azonnal tudassák vele, ahogy elfoglalták pozíciójukat. Két perccel kés�bb jött a jelentés, hogy a helyükön vannak. Kiszálltak a kocsiból. Grace utasította a helyszínel�ket, hogy egyel�re maradjanak a kocsiban, míg � maga elindult a betonlépcs�kön lefelé. Egy kuka mellett, majd elfüggönyözött, sötét ablakok alatt haladt el. Esteledett, de azért még jól lehetett látni, tehát az, hogy odabent nem égett a villany, nem jelentette szükségképpen azt, hogy a lakás üres. A homokfúvott üvegtáblákat keretez� bejárati ajtóra régóta ráfért volna egy festés, és a m�anyag ajtócseng� is látott már szebb napokat. Grace mindenesetre becsöngetett Semmi hang. Újra megnyomta a cseng�t. Csönd. Er�sen megzörgette az üvegtáblát. Majd bekiabált - Rend�rségi Nyissák ki! Semmi válasz. Még er�teljesebben újra zörgetett. - Rend�rségi Nyissák ki! - kiáltotta, majd Nichollhoz fordult, hogy szóljon a helyi er�sítésnek, hozhatják a faltör� kost. Csakhamar megjelent két tagbaszakadt kommandós, egyikük hozta a hosszú, sárga, henger alakú ajtótör� kost - Mehet, f�nök? - kérdezte Grace-t�l.

Grace bólintott. A nagydarab fickó nekisuhintotta a kost az üvegtáblának. Mindenki megrökönyödésére a henger visszapattant. Újabb lendület, újabb visszacsapódás. Branson és Nicholl elkomorultak. - Nem etted meg a spenótot gyerekkorodban, mi? - húzták a kossal bajlódó kollégát a többiek. Egy másik, jóval testesebb férfi lépett el�, s most � próbálta betörni az ajtót. A következ� pillanatban azonban � is kénytelen volt megjuhászodni, az üveg továbbra is ellenállt. A francba! Ez páncélozott üveg! - mondta, s ezúttal az ajtózárat célozta meg. Az ajtó szinte meg sem moccant. Újra nekilendült, majd újra, s most már kiütött rajta az izzadtság. Aztán Grace felé nézett. - Elég jól felszerelte magát a betör�k ellen – szellemeskedett. - Bizonyára a helyi b�nmegel�zési szakemberek látták el tanácsokkal - csipkel�dött t�le szokatlan iróniával Nick Nicholl. A nagydarab rend�r intett, hogy húzódjanak arrébb, s most hatalmas lendülettel az ajtó alsó felét vette ostrom alá. Faszilánkok repkedtek szerteszét. - Megvasalták - jegyezte meg komoran. Újra lendített, majd megint, újabb faszilánkok hasadtak le, s láthatóvá vált a faborítás mögött húzódó acéllemez. Újabb négy nagy ütés után a véd�lemez megadta magát annyira, hogy a résen be tudtak férk�zni. El�ször hat rend�r mászott be a helyi er�sítésb�l, hogy megállapítsák, van-e bent valaki. Pár perc múltán egyikük belülr�l kinyitotta a megrongált ajtót, és visszajött. - A lakás üres, uram. Grace megköszönte a helyi csapatnak a közrem�ködést, és megkérte �ket, hogy adják át a helyet a nyomrögzít�knek. Ahogy Grace belépett, s a kezére húzta a gumikeszty�t, egy kis, sötét, alagsori szobában találta magát, ahol a sz�nyegpadló szinte minden négyzetcentiméterét számítógép-alkatrészek, motoros magazinok és autós kézikönyvek borították. A leveg� dohos volt bent. A szoba távolabbi végében egy számítógép állt, el�tte billenty�zet feküdt. Mögötte az egész falat újságkivágások borították, és családfához hasonló vázlatok. Jobbra egy nyitott ajtó volt, mögötte sötét átjáró.

Grace átment a szobán, óvatosan lépkedve a padlón szétszórt magazinok és számítógép-alkatrészek között, mígnem elérte a gurulós karosszéket a számítógépasztal mellett. És akkor közelr�l is szemügyre vehette az újságcikkekkel teli faldarabot. És elállt a lélegzete. - Azt a kurva... - suttogta Glenn Branson, aki közvetlenül mögötte állt meg. Egy egész galériányi újságkivágás sorakozott a falon. A legtöbb cikket az Argus-ból és pár országos lapból vágta vagy tépte ki valaki. Ami közös volt bennük: mindegyik Brian Bishop karrierjét követte nyomon. Számos fénykép is volt róla, köztük egy esküv�i fénykép Katie-vel. Mellette egy cikk a Financial Timesból, mely az lnternational Rostering Solution PLC, azaz Bishop cégének meteoritszer� felemelkedését ecsetelte a kezdetekt�l egészen odáig, hogy a cég tavaly felkerült a Sunday Times rangos listájára, mely az Egyesült Királyság száz leggyorsabban növeked� cégét sorolta fel. Grace csak halványan érzékelte, hogy Branson és néhány gumikeszty�s nyomrögzít� sürgöl�dik körülötte, figyelmét azonban továbbra is a telet�zdelt fal kötötte le. Szeme most az Argus hétf�i lapszámának els� oldalas cikkén akadt meg. Egy nagyméret� fotót is közöltek a cikk mellett Brian Bishopról és a feleségér�l, és egy kisebbet, magáról Grace f�felügyel�r�l. Az egyik hasáb alján vörös tintával bekarikázva a sátáni lény kifejezés. Grace az egész bekezdést elolvasta: „Különösen visszataszító b�ncselekménnyel van dolgunk - mondta Grace f�felügyel� - megígérhetem, a nap huszonnégy órájában minden er�nkkel azon leszünk, hogy kézre kerítsük a sátáni lényt, aki ezt a gyalázatot elkövette. Nick Nicholl egy hivatalos iratot kezdett el hirtelen lobogtatni Grace orra el�tt Volt már sitten! Kétszer is Westbourne Villasban. - Hívd a m�veleti központot - mondta Grace. - Valaki töltsön ki gyorsan egy új elfogatóparancsot, és rohanjon el vele a bíróságra, utána pedig hozza ide! És mondd meg nekik, hogy szedjék a lábukat! Grace szeme ismét a piros tintával bekeretezett szavakra tévedt sátáni lény. És ekkor megszólalt Glenn Branson: - F�nök, azt hiszem, nem ártana, ha ezt megnéznéd! Grace egy rövid átjárón keresztül lejutott egy sötét, nyirkos, ablaktalan hálószobába. A helyiséget egy magányos, csupasz, huszonötös ég� világította meg, mely egy szál zsinóron lógott az ágy fölé. Az ágyat krémszín� paplannal szépen

leterítették. A paplanon egy barna paróka, bajusz, szakáll, egy fekete baseballsapka, és egy sötét napszemüveg hevert. - Jézusom! - jött ki Grace-b�l önkéntelenül. Glenn Branson válasz helyett Grace háta mögé mutatott. Grace megfordult. És amit most megpillantott, attól a vér megfagyott az ereiben. A fel tele volt kinagyított fotókkal, melyek alighanem teleobjektívvel készülhettek, már amennyire Grace a fotózási ismeretei alapján ezt megállapíthatta. Az els� képen Katie Bishop pózol. Bikinit viselt, és laza testtartásban egy jacht kormányának d�lt. Vörös tintával egy nagy keresztet rajzoltak fölé. A második képen Sophie Harrington volt. A fotó közelr�l mutatta az arcát, amint egy londoni utca forgatagában siet valahová. Fölötte is ott vöröslött a kereszt.

115. fejezet Cleo jéggé dermedt. Rettegve fordult meg. Nagydarab alak állt közvetlenül mögötte, jókora szeghúzó kalapácsot lóbált a kezében. Tet�t�l talpig olajzöld véd�ruhát viselt, melynek átható m�anyag szaga volt. Kezére gumikeszty�t húzott, a fejére pedig egy gázálarcot. Az arcából semmi sem látszódott. Két kerek, sötétített lencse villant el� a fejet borító gumiszer�, laza anyagból, melynek az alján fekete fémsz�r� lógott, mint egy ormány. Az egész lény valami rettenetes rovarmutációra emlékeztetett. A lencséken keresztül Cleo valamelyest láthatta a szemét. Ezek nem Richard szemei! Ezek teljesen ismeretien szemek, sohasem látta �ket. Cleo mezítláb, és teljesen védtelenül tett egy lépést hátra, k�vé dermedt testében valahol nagyon mélyen bent rekedt a halálos sikoly. Újabb lépést tett hátra, s közben megpróbálta összeszedni a gondolatait, de az agya teljesen leblokkolt. Hátát az ajtónak támasztotta, keményen nekifeszült, hátha kimenekülhet, és segítségért kiálthat. Csakhogy épp mos tette rá azt az átkozott biztonsági láncot. - Ne mozduljon, és akkor nem bántom magát - mondta a fickó, akinek a hangja

tompán recsegett, mint egy bebugyolált bádogdoboz. Hát persze, miért is bántanál. Itt állsz a lakásomban kalapáccsal a kezedben, és eszed ágában sincs bántani. - Ki…, ki…, ki… - nyöszörögte Cleo alig hallhatóan. Szemei vadul ugráltak föl-le, a dühöng� �rültr�l a padlóra, onnan a falakra, valami védekez� eszközt keresve. És akkor hirtelen tudatosult benne, hogy a kezében tartja a vezeték nélküli telefont. Volt rajta egy intercom kapcsoló, amivel a hálószobái melléket éles sivítással aktiválni lehetett. Kétségbeesetten próbált emlékezni rá, hol van a billenty�zeten a megfelel� gomb. Próbaként megnyomta az egyiket, de semmi sem történt. - Nagy mázlid volt, hogy megúsztad a kocsival, ugye, te ringyó? - reccsent epésen a bádoghang. - Ki…, ki… - megint csak ennyi jött ki Cleo torkán. Egész testében remegett, idegei csomókba rándultak, torka elszorult, mintha kötéllel fojtogatnák. Másik gombot nyomott meg. Abban a pillanatban éles visítás hallatszott felülr�l. A fickó egy pillanatra felkapta a fejét, s a mennyezetre nézett Cleo el�reugrott, és halántékon vágta a telefonnal. Hallotta a reccsenést. A fickó felhördült és úgy t�nt, oldalra zuhan. A kalapács kiesett a kezéb�l a tölgyfa padlóra. Nehéz innen bentr�l tisztán látni a dolgokat, ismerte fel az Id�milliárdos, ahogy hátratántorodott. Nagy hátrány, hogy a maszkból nem lehet oldalra kilátni. Nem látja azt a kurva kalapácsot. Csak a ringyót látja, amint felemelve tartja a széttört telefont. Majd el�relendül a padlón - ám akkor megcsillant a kalapács, közvetlenül a n� el�tt. Óh, nem, na, azt azért nem! Elkapta a n� meztelen jobb bokáját, mely el�villant a farmerjéb�l. Visszarántotta, és érezte, ahogy a n� er�sen vonaglik, küzd, mint egy nagy hal. A kalapács megint kikerült a látószögéb�l. Majd hirtelen villant valami a szeme el�tt, és a következ� pillanatban tüzes fájdalmat érzett a bal vállában. Rohadtul eltalálta ez a ribanc. Elengedte a lábát, el�regördült, és belekapott hosszú sz�ke hajába, és er�sen húzni kezdte maga felé. Egyre er�sebben húzta, ráncigálta, olyannyira, hogy egy pillanatig azt hitte, eltörte a n� nyakát. A n� sikított a fájdalomtól és a düht�l, mire keményen halántékon vágta. Látta, ahogy a kalapács megpördül a padlón. Megpróbált

utána nyúlni, de ezúttal sem sikerült, ám e pillanatban iszonyú fájdalom hasított a bal csuklójába. Az a szuka beleharapott! Próbálta kiszabadítani a kezét a fogai közül, s újra megütötte. De közben � maga is üvöltött a fájdalomtól. Roy! - imádkozott magában teljesen kétségbeesve, miközben egyre mélyebbre hatoltak a fogai, miközben próbálta leharapni a szörnyeteg karját. Kérlek, Roy! Könyörgök, gyere már! Istenem, itt voltál a telefonban! Ha egy másodperccel tovább beszélsz, csak egyetlen másodperccel. Ütés érte a bal mellét. Majd az arcát. A szörnyeteg most a fülét kapta el, és csavarta, egyre jobban csavarta, úristen, leszakítja! Felsikoltott, mire támadója kiszabadította a karját, de Cleo arrébb taszította magát, és megpróbálta megszerezni a kalapácsot. Ekkor a bokáján érzett egy borzalmas szorítást, majd egy rántást, amit�l hanyatt esett, s hirtelen a mennyezetet látta csak, minden más kikerült a látóteréb�l. Látta, hogy az eszeveszett fickó megint megkaparintja a kalapácsot, már fél térden áll, majd feltápászkodik. Nem, � akkor sem adja fel, nem fog meghalni, nem hagyja, hogy egy eszel�s �rült kalapáccsal agyonverje a saját lakásában. Nem, ez nem történhet meg, éppen most, amikor az élete kezdene végre egyenesbe jönni…, amikor olyannyira szerelmes… Fegyver. Milyen fegyver van a szobában? A borosüveg a padlón a kanapénál. A fickó már két lábon állt. Cleo a könyvespolcnál feküdt. El�kapott egy nagyméret�, keménytáblás könyvet, és térden vágta a fickót, amit�l az összegörnyedt. A következ� ütést a mellkasára mérte, amit�l az hátratántorodott, de a kalapács még mindig a kezében volt. Elindult feléje. Cleo kétségbeesetten nézett körbe. Meglátta az asztalon az akváriumot, odaugrott, megragadta és felemelte. Iszonyú nehéz volt, a víz lötyögött benne. Olyan

átkozott nehéz volt, hogy alig bírta tartani. A fickó felé lendítette, ráborította az egészet, a többgallonnyi vizet és a miniat�r görög romvárost. A ráöml� vízt�l a szörnyeteg hátrah�költ Cleo ekkor teljes erejéb�l hozzávágta az akváriumot. Térden találta, amit�l az elmebajos vadállat megint összecsukott. A kalapács még mindig nála volt, s valahogy sikerült neki megint feltápászkodnia. Cleo eszel�sen nézett körül, mit kaphatna még a kezébe. A konyhában a kések! De hogyan jut ki oda? A fickó az útjában volt. Az emelet! - villant az eszébe. Felszalad a lépcs�n, berohan a hálószobájába, és magára zárja az ajtót. Értékes másodperceket nyerhet. És ott van a telefon is! Nagy nehezen feltápászkodott, nem tör�dött az iszonyú fájdalommal, s csak nézte, ahogy a meztelen bokák szaladnak felfelé a lépcs�kön. Végtelen gy�lölet és csiklandós elégedettség kavargott benne. Testét mélyen átjárta a gyönyör. Semmi sincs odafent, szívszerelmem! A ház minden zegét-zugát ismerte. Véd�öltözetének zsebében ott lapult a tet�ablak kulcsa, és a hármas üvegezés� ablakok kilincse. A szuka mobilja ott feküdt a kanapén. Szépen fölépített küzdelem volt ez, akárcsak Sophie Harrington esetében, s ett�l nagy elégedettséget érzett. Eszébe jutottak az éjszakák, melyeket Sophie-val töltött. Amikor a kis ringyó mindvégig arra gondolt, hogy Brian Bishoppal szeretkezik. De a java csak most jön! Megbizsergett a gondolattól, hogy hamarosan Grace f�felügyel� kedvesét dönti hanyatt. Sátáni lény. Mostantól kétszer is meggondolod, Grace f�felügyel�, kit nevezel SÁTÁNI LÉNYNEK! El�rebicegett, bal sípcsontja pokolian fájt. Letérdelt, és kihúzta a dugót a vezeték nélküli telefon adapteréb�l. Ahogy újra fölegyenesedett, cikcakkos hasadást látott a bal lábán, közvetlenül a térde alatt. A sebb�l vér szivárgott. Ez baj! Most mit kezdjen vele? Óvatosan fellépett az els� lépcs�fokra. Korántsem volt ez olyan könny� m�velet, hiszen gázmaszkkal a fején nem látta pontosan, hová lép.

Az elmúlt napokban nem érezte túl jól magát. Még mindig lázas volt, és a gyógyszer ellenére, amit szedett, a keze sem akart gyógyulni. Nagy elhatározás kellett ahhoz, hogy a maszkot felvegye. De ellenállhatatlannak találta az ötletet, hogy a szukára halálosan ráijesszen. De még ennél is jobban tetszett neki a gondolat, hogy a gázmaszkkal teljesen hülyét fog csinálni Grace f�felügyel�b�l, mert egyértelm�en ki fog derülni, hogy a tévedhetetlen zsaru, lám, ártatlan embert csukatott le. Ez nagyon jó! Szó se róla, a gázálarc mesteri húzás volt! Köszönettel tartozik érte Briannek - amúgy véletlenül talált rá Bishop ágya mellett egy ruhásszekrényben, amikor játékokat keresett, amivel Katie-t elszórakoztathatja. Egész életében ez volt az egyetlen dolog, amiért köszönettel tartozott ikertestvérének. Cleo becsapta maga mögött a hálószobaajtót, a szíve majd kiugrott a helyér�l. Szinte vakon megragadta a viktoriánus kisszekrényt az ágya végében, és odatolta az ajtónak. Aztán nekifeszült a hatalmas ágynak, és megpróbálta azt is valahogyan odacsúsztatni. De a súlyos bútordarab meg sem moccant. Újra próbálta. Mindhiába. Szeme kétségbeesetten pásztázta a szobát, mit tolhatna oda barikádnak. A kis, fekete fésülköd�szekrényét ragadta meg, majd a karosszéket, melyet beillesztett az öltöz�asztal és az ágy között maradt üres helyre. Nem éppen bombabiztos, de több mint a semmi. Annyi id�t talán nyer vele, hogy felhívja Royt. Vagy el�bb inkább a 999-et, a segélyhívószámot. Igen, el�ször a 999, utána Roy. De ahogy megnyomta a telefon gombját, bénító félelem hasított belé. Nem volt vonal. És a rozsdamentes ajtókilincs e pillanatban elfordult. Lassan. Hihetetlenül lassan. Mintha egy lassított felvételt nézett volna. Aztán hangos BLAM-BLAM-BLAM az ajtón, ököllel veri vagy a kalapácsával? Cleo gyomra görcsbe rándult a félelemt�l. Az ajtó épp csak résnyire, de megmozdult. Hallatszott a faanyag repedése. Remegve látta, hogy a kisszekrény, a karosszék és a fésülköd�szekrény mindegyik fából készült - lassan repedezni kezd.

Rémülten rohant az ablakhoz. Két emelet magasság, talán megkockáztathatja az ugrást. Jobb, mint idebent meghalni. Lent az udvaron, ha sérülten is, de biztonságban lesz. És akkor újra rátört a vak rémület! Az ablak be volt zárva, és a kilincse sehol. Tébolyultan keresett valamilyen kemény tárgyat, amivel kitörheti az ablakot. Arckrémes tégelyek, hajlakk, cip�k. Mit? Mit? Mit? Ó, Istenem, segíts! Egy fém olvasólámpa állt az ágy melletti kisasztalon. Megragadta, és hozzávágta az ablakhoz. Visszapattant róla. Odalent meglátta az egyik szomszédját, egy fiatalembert, akivel olykor néhány kellemes szót váltottak. A srác éppen biciklizett ki az udvarról, s közben a mobiljával volt elfoglalva. De felnézett a zajra. Cleo �rülten integetett neki. A fiú kedvesen visszaintegetett, majd folytatta a telefonálást, és kerekezett kifelé az udvarról. Cleo háta mögött újabb dörömbölés: BLAM-BLAM-BLAM. És még több faforgács.

116. fejezet

Branson talált egy kis, ezüstszín�, kártyás Nokiát Norman Jecks matraca alá rejtve. Átadta Grace-nek, aki nyugtalanul nézett az órájára. Majdnem kilenc volt már, és egyre jobban aggódott amiatt, hogy Cleo egyedül van a lakásban, annak ellenére, hogy magát a házat viszonylag biztonságos kapu �rzi. - Zacskózd be! - vetette oda Bransonnak, miközben azon járt az esze, hogy egy jár�rkocsit kellene odaküldeni Cleóhoz, megtudni, hogy minden rendben van-e. Háromnegyed óra telt el azóta, hogy Nick Nicholl odaszólt a m�veleti központnak, hogy szerezzenek elfogatóparancsot Norman Jecks ellen, és rohanjanak vele a rend�rbíróhoz aláíratni. Maximum tíz percig tart: egy ilyen formanyomtatvány kiállítása, tizenöt perc a bíró lakása, és az aláírás az összes formalitással együtt nem tarthat tovább tíz percnél. Aztán mondjuk negyedóra, amíg ideérnek vele. Oké, lehet, hogy kissé türelmetlen - látta be Grace hiszen a forgalmi dugókat is figyelembe kell venni. De akkor is! Cleo miatt egyre jobban aggódott. A fickó odakint van! Az a gazfickó, akir�l mindeddig azt hitte, sikerült biztonságosan rács mögé dugni. Egy ember, aki a legvérfagyasztóbb dolgot m�velte egy n�vel, amit Grace

valaha is látott. MERT SZERETED �T. Ahogy Branson bezacskózta a mobilkészüléket, Grace-nek hirtelen eszébe jutottak a feltételezések a kártyás telefonról. - Várj csak, Glenn! Hadd nézzem meg! A jelenleg érvényes szabályok szerint minden lefoglalt mobilkészüléket érintetlenül át kell adnia a Sussex Ház telecomos egységének. De most nincs id� arra, hogy a valós élett�l fényévnyi távolságban lev�, idióta szabályalkotók minden hülye rendelkezését betartsa az ember. Keszty�s kezével bekapcsolta a mobilt, és örömmel nyugtázta, hogy a készülék nem kér PIN kódot. Aztán megpróbált eljutni a hívásinfóig, de itt feladta, és Bransonhoz fordult: - Hé, zsenikém, megmondanád, hol találom a legutóbb tárcsázott számokat? Branson megnyomott két gombot, és máris mondta az eredményt - Csak három hívása volt. - Csak három? - Ühüm. Az egyik számot ismerem. - Éspedig? - Ez a Hove-i Streamline Taxi - 202020. Grace leírta a másik két számot is, majd hívta a tudakozót. Az egyik a Hotel du Vin száma volt. A másik a Lansdowne Place Hotelé. - Úgy fest, Bishop igazat mondott - ismerte be tétován. - Ekkor az egyik helyszínel� kolléga odaszólt Grace-nek. - F�felügyel� úr, ezt meg kellene néznie! Sepr�knek, takarítóeszközöknek fenntartott kis kamra nyílt közvetlenül a konyhaajtó mellett. De szemlátomást régóta nem partvisokat �riztek itt. Grace elképedve nézett körül. Egy miniat�r vezérl�terem volt kialakítva a kicsiny helyiségben. Tíz kikapcsolt tévémonitor a falba építve, egy vezérl�pult mögött kis, forgó karosszék és egy halom video- és hangfelvev� berendezés. - Mi a búbánat ez? A biztonsági rendszeréhez tartozik? - kérdezte Grace.

- Három bejárati ajtó van - egyszer�en nem értem, miért kell neki tíz monitor - t�n�dött a technikuskolléga. - És nem találtam kamerát se kint, se bent. E pillanatban Alfonso Zafferone lépett be a Norman Jecks elleni elfogatóparanccsal a kezében. Nick Nichollt és a nyomrögzít�ket a helyszínen hagyva Grace és Branson útra keltek, és tíz perccel kés�bb már ott álltak a viktoriánus ikerházak széles utcájában a 11-12-es számú ház el�tt. A kékre festett bejárati ajtókat nehéz lakatok �rizték. A helyi er�sítés már készenlétben várakozott a ház el�tt. Csaknem teljesen besötétedett, és a ház baljós csendbe burkolózott Grace rövid eligazítást tartott a kommandósoknak, hogy az ajtó felnyitása után ne nyomuljanak be rögtön a házba, nehogy a helyszínel�ket értékes bizonyítékoktól fosszák meg. A sárga faltör� kos m�ködésbe lépett. Az ajtó közepét találta el, és a lakatot repked� faszilánkokkal együtt nyomban a padlóra küldte. Abban a pillanatban több elemlámpa fénye villant élesen, köztük Grace lámpája is. Odabent csend volt, gépolaj és b�r szaga. Grace felkapcsolta a villanyt, és két, meghökkent�en éles fény� ég� gyulladt ki a mennyezeten. A m�hely távoli végében egy munkapad tetején egy kulcsmásoló gép állt. A falon, gondosan elrendezett csoportokban nyers kulcsok sorakoztak. Szerszámok is lógtak a falakon, ugyancsak példásan elrendezve. Az egész m�hely makulátlanul tiszta volt. Túl tiszta, inkább valami kiállítási szalonra emlékeztetett, semmint garázsra. A padlón egy kicsi, kopott aktatáska. Grace felpattintotta a fedelét. Tele volt levelekkel, társasági dokumentumokkal, és legalul egy kék iskolásfüzet hevert 1976-os felirattal. Becsukta az aktatáskát, a tartalmát a csoport tagjai majd kés�bb alaposan átvizsgálják. Branson segítségével Grace lehúzta a kocsiról a véd�takarót, és egy csillogó, fehér 1962-es 3.8-as Jaguár Mk2-es autócsoda tárult a szemük elé. Olyan kifogástalan állapotban volt, hogy kora ellenére vadonatújnak t�nt. Mintha egyenesen a gyárból került volna ide, anélkül, hogy kerekei érintették volna a talajt. - Szép darab - csettintett Branson elismer�en. - Kellene egy ilyen neked is, öregfiú. Jól mutatnál benne. Emelné a renomédat.

- Köszi - vetette oda Grace, és felnyitotta a csomagtartót. Üres volt, s a belseje patyolattiszta. A f�felügyel� visszacsukta a fedelet, majd hátrament a garázs végébe a kulcsmásoló géphez. - Minek tart valaki otthon egy ilyen gépet? - Kulcsot akar talán másolni? - találgatott Branson nem túl elmésen. - De miféle kulcsokat? - Olyan helyekét, ahová be akar jutni. Grace szólt a kommandósoknak, hogy vegyék kezelésbe a következ� helyiség ajtaját. Ahogy az ajtót szilánkokra törték, az els�, amit Grace elemlámpájának a fénysugara megvilágított, egy rendszámtábla volt. Egyenesen odament, és leolvasta: LJ04 NWS. Brian Bishop Bentleyjének rendszáma. Valószín�leg az a rendszámtábla, melyet a sebességmér� kamera Gatwicknél lefotózott. Grace felkapcsolta a villanyt. Ez a helyiség ugyanolyan tiszta volt, mint az el�z�. A padló közepén egy emel�szerkezet állt, mely egy egész kocsit fel tudott emelni. Itt is szerszámok sorakoztak példás rendben a falakon. Amikor a munkapad széléhez ért, Grace észrevett valamit, s ett�l egy pillanatra megtorpant. Egy MG TF 160-as kézikönyve volt. Cleo kocsijáé. - Azt hiszem, helyben vagyunk - mondta baljósan Bransonnak, és el�vette a mobilját. Cleót hívta. Arra számított, hogy pár csörgés után felveszi, ahogy máskor is. De a telefon csak csörgött. Négyszer, hatszor, nyolcszor. Tízszer. Furcsa volt ez, már csak azért is, mert normális esetben az automata a nyolcadik kicsöngés után átkapcsol üzenetrögzít�re. Valami nem stimmel. Pár perccel kés�bb majd újra megpróbálja. Hátha vécére ment vagy a fürd�szobába. Újra vizsgálgatni kezdte az MG kézikönyvét. Egyes oldalak sárga ragasztós cetlivel voltak bejelölve. Az els� jelölés a központi zár fejezeténél volt. A második az üzemanyag-befecskendezésnél. Grace újból hívta a n� otthoni számát. Végtelenbe vesz�en csak csöngött. Próbálta megint a mobilját. Nyolc csöngés után bekapcsolt az üzenetrögzít� automata. Grace hagyott üzenetet kérte, hogy azonnal hívja vissza. Egyre idegesebb lett.

- Te is arra gondolsz, amire én? - kérdezte Branson. - Mire? - Hogy nem az igazit dugtuk rács mögé? - Nagyon úgy néz ki. - De ezt akkor sem értem. Te találkoztál Bishop ikertestvérének szüleivel. Azt mondtad, �szinte emberek, igaz? - Szomorú, id�s házaspár, igen, elég �szintének t�ntek. - És azt mondták, hogy a fogadott fiuk - Bishop ikertestvére – halott, igaz? - Igen. - Még a temet�i parcella számát is megadták, nemde? Grace bólintott. - Hát akkor, ha egyszer halott, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis itt van? Kísértettel van dolgunk, vagy mi? Szerintem ez a te felségterületed: ezotéria! Hogy látod? Ez egy szellem? Egy nyughatatlan lélek? - Olyanról még nem hallottam, hogy egy szellemnek ejakulációja legyen - felelte Grace. - Vagy hogy autót vezessen. Vagy hogy lyukakat fúrjon emberek b�rébe. Vagy hogy kézsérüléssel bukkanjon fel egy baleseti osztályon. - Halottak se tesznek ilyesmit - jegyezte meg Branson. - Vagy igen? - Nem. Legalábbis az én tapasztalataim szerint, nem. - Hát akkor, hogy a francban van az, hogy ez mégis...? Grace némi t�n�dés után válaszolt. - Úgy, hogy az illet� halott, de nem eléggé.

117. fejezet A barikád még mindig tartott valamennyire, de szemlátomást már nem sokáig bírja. Minden egyes ütéssel nagyobb és nagyobb rés támadt az ajtón. A karosszék már

összetört, és Cleo a saját testével próbálta helyettesíteni: hátával nekid�lt az ágynak, bár az ágykeret iszonyún törte a gerincét, a lábát pedig nekitámasztotta a fésülköd�asztal két fiókjának. De a kisasztal is kezdett már repedezni. Bármelyik pillanatban széteshetett, mint az imént a karosszék. Roy! Hol a pokolban vagy Roy? Roy! Roy! Roy! Ekkor meghallotta a mobil távoli csörgését a nappaliból. Nyolc csöngés, aztán csend. BLAM-BLAM-BLAM az ajtón. Halk jelz�hang odalentr�l, a mobil jelezte, hogy üzenete érkezett. BLAM-BLAM-BLAM. Újabb szilánk hasadt ki az ajtóból, és a rettegés újabb hulláma futott végig Cleo testén. BLAM-BLAM-BLAM. Megint egy letört szilánk, s ezúttal a kalapácsfej már befért a résen. Mit-tegyek-úristen-segíts! Ha feladja a támaszt, másodpercek kérdése csupán, hogy a gazfickó áttörje az ajtót. Ha kitart, akkor is csak pár perc, és az eszel�s �rültnek a lyukon átfér a keze, de lehet, hogy már a teste is, és be tud mászni. Roy! Kérlek, Roy, hol vagy, ó, Istenem, segíts! Újabb hatalmas ütés, és egy négyhüvelyknyi rés támadt az ajtón. Egy üveglencse villant meg a hasítékban. Egy szem halvány pislogása a lencse mögött. Cleót hányinger kerülgette. Hirtelen lepergett szeme el�tt az élete, közeli hozzátartozók jutottak eszébe. A húga, Charlie, az édesanyja, az apja, Roy… Sohasem láthatja �ket többé? Nem, nem, azért sem fogok meghalni! Éles csattanás, mintha fegyver dörrent volna. Egy pillanatra azt hitte, hogy a

gazfickó rál�tt. Aztán rájött, mi történt a jobb lába szakította át a fésülköd�szekrény falát. Talált egy újabb támasztékot az alsó fiókon. Egy pillanatra stabilnak látszott. Aztán az egész bútordarab elkezdett szétesni. Az Id�milliárdos fantasztikusan élvezte a helyzetet Olyan ez, mint amikor az ember megküzd egy nehezen nyitható szardíniás konzervvel. El�ször csak résnyire tudod kinyitni a tetejét, épp csak annyira, hogy bekukkanthass, és lásd a fed�lap alatt lapuló szardíniákat. Érzed a szagát, beindul a nyálképz�désed, de még nem kóstolhatod meg. De tudod, hogy hamarosan úgyis a tiéd lesz! A n� teljesen pánikba esett! Rád bámul, arca kivörösödött, szemei kiguvadnak, haja csimbókokban, teljesen átizzadva. Mekkora szeretkezés lesz ebb�l! Persze el�bb le kell csillapítani, és meg kell zabolázni. De nem nagyon. Hátralépett, és vasalt talpú bakancsával háromszor belerúgott az ajtóba. Jó hüvelyknyit engedett. Már csak néhány nekirugaszkodás. Egy-két perc, és a ringyó ott lesz a karjaiban! Megnyalta az ajkait. Már érezte szájában a szuka izét. A kalapáccsal már nem bajlódott tovább, inkább hátrébb lépett, és megint belerúgott az ajtóba. És akkor visítva megszólalt az ajtócseng�. Látta a változást a ringyó arcán. Ne aggódj, csillagom! Nem engedem be! Nem szeretnénk, ha bárki is megzavarná a mi kett�nk kis szerelmi játékát, igaz? Csókot dobott felé. Amit a n� persze nem láthatott.

118. fejezet Cleo ajtaján mindkét oldalon voltak ablakok, de a rolettákat úgy állították be, hogy csak belülr�l lehessen kilátni, aki kívülr�l kémlelt befelé, nem látott semmit sem. Grace aggódva állt az ajtó el�tt, és már harmadszor csengetett. Majd er�sen megzörgette az ablaktáblát. Miért nem válaszol? Újra hívta a mobilján. Pár másodperc múlva hallotta, hogy kicsöng a telefon

valahol a lakásban. Lent a nappaliban. Elment valahová, és otthon hagyta a mobilját? Lehet, hogy elment valami kajáért? Grace az órájára nézett. Fél tíz. Hátralépett, és próbált bekémlelni az ablakon. Lehet, hogy a tet�teraszon van, a grillt készíti el�, és nem hallja az ajtócseng�t? Grace még tovább hátrált, s hirtelen beleütközött egy leborotvált fej� fiatalemberbe, aki biciklis sortban és trikóban tolta maga mellett a mountain bike-ját - Óh, bocsásson meg! - szabadkozott Grace. - Semmi gond! Valahonnan ismer�s volt a srác. - Maga itt lakik, igaz? - kérdezte Grace. - Ühüm. Én is láttam itt már magát párszor. Cleo barátja, nem igaz? - Igen. Nem látta �t véletlenül ma este? Megbeszéltük, hogy jövök, de úgy t�nik, nincs itthon. - Tulajdonképpen láttam �t, de még korábban. Integetett az ablakból. - Integetett? - Igen. Hallottam valami zajt, és felnéztem, mi lehet az. És akkor megláttam �t az ablakban. Tudja, olyan szomszédüdvözlés. - És milyen hangot hallott? - Dörrenésfélét. Mint egy pisztolylövés… Grace megmerevedett - Pisztolylövés? - Azt hittem egy pillanatra. De nyilvánvalóan nem az volt. Grace-nél az összes vészcseng� megszólalt - Kulcsa ugye nincs a lakáshoz? A srác megrázta a fejét - Nincs. Csak a kilenceshez, de Cleóhoz nincs, sajnálom - mondta, majd az órájára nézett. - Most viszont rohannom kell! Grace megköszönte a tájékoztatást. Aztán ahogy a fiatalember elballagott a kerékpárját tolva, a nyomozó mintha távoli, tompa puffanásokat hallott volna valahonnan fölülr�l. Az eddigi aggodalma egy pillanat alatt rémületre váltott.

Körbepillantott hogy valami nehéz tárgyat találjon. Meglátott egy téglarakást az udvar másik végében egy laza, kék, vízhatlan vászon alatt. Átrohant az udvaron, felkapott egy téglát, majd ahogy rohant vissza, futás közben lekapta a zakóját és körbetekerte vele a téglát tartó kezét, és betörte Cleo bal oldali ablakát. Ha mégis csak vásárolni ment volna, hát akkor - pech. De még mindig jobb, mint kockáztatni, ennyit megér egy betört ablak. Szabad kezével benyúlt, és arrébb tolta a rolettákat. Amit most látott attól megfagyott benne a vér. Víztócsa a parkettán, az akvárium széttört darabjai, felfordított kávésasztal, könyvek szanaszét. - CLEO! - üvöltötte torkaszakadtából. - CLEEEEEE00000! - elfordította a fejét és meglátta a srácot a biciklijével, aki megállt a saját lakásának félig nyitott ajtajában, és elképedve bámult rá. - Hívja a rend�rséget! - kiáltotta oda neki Grace. Majd mit sem tör�dve az ablakkeretb�l kiálló üvegszilánkokkal, felugrott a peremre, és fejjel el�re bevetette magát a szobába. Átgördült az oldalán, és igyekezett minél gyorsabban talpra szökkenni. Vad tekintettel nézett körbe. Akkor meglátta a vérnyomot a lépcs� irányában. Eszeveszett tempóban rohant fel az els� szintre, benézett Cleo dolgozószobájába, de senki sem volt ott. Újra kiáltotta Cleo nevét. Közvetlenül a feje fölül meghallotta Cleo tompa és rémülettel teli hangját: - ROY, VIGYÁZZ! ITT VAN BENT! Grace felnézett a második szintre. Cleo hálószobája jobbra, a vendégszoba balra. És egy sz�k lépcs�, fel a teraszra. De legalább életben van, hála az Istennek! Visszafojtott lélegzettel figyelt. Semmi mozgás. Néma csönd, csak a szívdobbanásait hallja: bumf-bumf-bumf. Er�sítést kellene hívnia, de minden neszre figyelni akart. Lassan, nagyon óvatosan gumitalpú cip�jében megindult felfelé a lépcs�n a második emeletre. Miel�tt felért volna, el�húzta a mobilját és hívta a 999-et. - Itt Grace f�felügyel�, azonnali er�sítésre van szükségem… Egy árnyat látott, semmi mást. Majd egy hatalmas ütést érzett. A következ� pillanatban repült lefelé, örökkévalóságnak t�nt a pillanat, mígnem a lépcs� alján landolt, fejjel lefelé, lábai az alsó lépcs�fokon. Iszonyú fájdalmat érzett a mellkasában - alighanem eltört a bordája, gondolta, s ahogy felnézett, Brian Bishop arca meredt rá.

Bishop lépdelt lefelé a lépcs�n, olajzöld kezeslábast viselt szöghúzó kalapácsot tartott az egyik kezében, egy gázmaszkot a másikban. Csakhogy ez nem Brian Bishop volt. Már csak azért sem lehetett �, kavarogtak a gondolatok Grace fejében, mert Bishop börtönben ül. A lewesi fegyházban. Mégis Brian Bishop arca... Az � hajviselete. De az arckifejezése, az mégsem! Ilyen torz grimaszt sohasem látott Bishop arcán. Szinte féloldalassá vált a gy�lölett�l. Norman Jecks! Ez Norman Jecks, futott át Grace agyán. Csakis � lehet! A két tökéletesen egyforma ikerpár második tagja. Jecks, ahogy jött lefelé a lépcs�n, felemelte a kalapácsot, szeme izzott a gy�lölett�l. - Maga sátáni lénynek nevezett engem! - sziszegte. - Magának nincs joga ahhoz, hogy sátáni lénynek nevezzen engem! Jobb lenne, ha meggondolná, miel�tt ilyen jelz�ket osztogat Grace f�felügyel�! Grace mereven nézte a fickót, és remélte, hogy a telefonvonal él, és a diszpécseres minden szót hall odabent a központban. Ebben reménykedve elkiáltotta magát: - Gardener’s Yard 5, Brighton! A férfi szeme idegesen megvillant. Az emeletr�l hirtelen nyikorgás hallatszott. Norman Jecks ijedten nézett hátra. Ezt a pillanatot ragadta meg Grace. Könyökére támaszkodva teljes er�b�l felfelé rúgott a fickó lába közé. Jecks hétrét görnyedt a fájdalomtól, a kalapács kiesett a kezéb�l, a lépcs�re zuhant, és tompa puffanással landolt Grace feje mellett. Grace újból rúgni próbált, de Jecks, rettent� fájdalma ellenére, elkapta a feléje lendül� lábat, és iszonyú er�vel csavarni kezdte. Grace átfordult a bokája pokolian fájt, próbált együtt gördülni a csavarásokkal, nehogy a fickó eltörje a lábát. Visszahanyatlott a könyökére, de a szorítás egyre er�sebb lett, Grace már alig kapott leveg�t. A következ� pillanatban azonban a csavarás hirtelen abbamaradt Grace körbenézett majd meglátta, hogy miért. Két rend�r mászott be az ablakon. Rohantak fel a lépcs�n. - Jól van, uram? - kiáltotta egyikük Grace felé. Grace bólintott, feltápászkodott, s bár jobb lába és a mellkasa iszonyúan

sajgott, nekilendült � is, hogy feljusson a lépcs�n. Jecksnek azonban h�lt helyét találta az els� szinten. Kapaszkodott tovább a második emeletre, s ekkor megpillantotta Cleo arcát, amint rémülten les kifelé a szétzúzott, félig nyitott hálószobaajtó résein. Arca tele volt zúzódásokkal, s a homlokáról patakokban csörgött a vér. - Jól vagy? - lihegte Grace. Cleo még mindig rémülten bólintott. Odafentr�l robaj hallatszott Grace, mit sem tör�dve a fájdalmaival, rohant fel a tet�teraszra, és nekicsapta a leng�ajtót a falnak. Kilépett a faborítású teraszra, és a gyenge világításban meglátta az olajzöld kezeslábas villanását, amint a fickó lefelé mászott a t�zlépcs�n. Grace megkerülte a bográcsot, az asztalokat, székeket és cserepes növényeket, és elkezdett � is leereszkedni a fémlépcs�kön. Jecks ekkor már leért, és az udvaron át rohant a kapu felé. A nehéz vaskapu Grace orra el�tt csapódott be. Megnyomta a piros nyitógombot, feltépte a kaput, s nem várva meg a mögötte rohanó rend�röket, teljes er�b�l rohanni kezdett az utcán. Jecks jó százméternyire lehetett t�le, sántítva rohant végig az antikboltok, dzsesszt�l hangos söröz�k hosszú sora el�tt, keresztülvágva a járdát és részint az utat is elfoglaló italozók tömegén. Grace mindent egy lapra tett fel, hogy elkapja a gazfickót, és minden erejét összeszedve vetette utána magát. Jecks a York Place felé tartott. Sebesülése ellenére gyors volt, iszonyúan gyors! Grace ereje már fogytán volt, mellkasa égett, tüdejére mintha sziklák nehezedtek volna. Nem tudott közelebb jutni a fickóhoz, de legalább tartotta a tempót. Elrohant a St Peter templom mellett, majd egy kínai étterem el�tt. Hosszú üzletsor következett, buszok, furgonok, taxik húztak el mellette. Egy csoport fiatalba ütközött, de közben végig az olajzöld kezeslábasra függesztette szemét, noha egyre nehezebb volt nyomon követni a leszálló szürkületben. Jecks elérte a Preston Circus keresztez�dést. A lámpa piros volt, kocsisorok száguldottak el�tte. De így is átverekedte magát a London Roadra. Grace kénytelen volt megtorpanni, egy kamion dübörgött el az orra el�tt. Gyerünk már, gyerünk! Hátrapillantott, s látta, hogy a két rend�r is közelít. Grace letörölte a szemébe csorgó izzadságot, átrohant az úttesten, a kocsik �rülten dudáltak, villogtak rá. Grace rendszeresen futott, de most már kezdett kimerülni. Jecks kétszáz méterre lehetett t�le, lassított, hátranézett, s amint észrevette Grace-t, futott tovább.

Hová a pokolba tart? El�bb-utóbb úgyis elfáradsz, szarházi! Nem menekülhetsz! Az nem úgy van, hogy megsebzed az én drága Cleómat, és csak úgy le-falcolsz, kishaver! Jecks egy garázs el�tt rohant tovább, majd újra egy keresztez�désen vágott át, és újabb üzletsor következett. Végre felvijjogott egy sziréna Grace háta mögött. Legf�bb ideje, gondolta. Pár pillanattal kés�bb egy jár�rkocsi lassított Grace mellett, az utas fel�li oldal ablakát letekerték, s hallatszott az utastérb�l a rádiótelefon statikus zöreje. Grace lihegve nyögte ki a fiatal rend�rnek: - Ott, elöl, az a fickó, zöld kezeslábasban. Mindenáron állítsák meg! A kocsi csikorogva kil�tt, felvillant a kék fény a tetején, felhajtott a járdaszegélyre, majdnem közvetlenül Jecks orra el�tt és kicsapódott az ajtaja, miel�tt még a járm� megállt volna. Jecks megfordult, és most Grace irányába menekült. Majd levágott jobbra a Preston Park-i vasútállomás felé. Újabb sziréna harsant fel. Még több er�sítés. Helyes! Grace makacsul követte a fickót a meredek utcán felfelé. Az állomás el�tt néhány taxi várakozott, jobbra, több száz méter hosszan egy hepehupás beköt�út futott a sínek mentén, Jecks arra indult. Az els� rend�rautó elhúzott Grace mellett, és követte Jeckset. A fickó hirtelen visszafordult, talált egy sz�k átjárót a déli peronok felé, félrelökött két fiatal n�t és egy öltönyös férfit. Grace követte. Jecks már a peronon rohant. Egy indulásra kész vonat utolsó vagonjának ajtaja nyitva volt, a kalauz éppen szabad jelzést adott. A szerelvény elindult. Jecks leugrott a peronról, és elt�nt Grace szeme el�l. A vágányok közé ugrott? A vonat egyre gyorsult, a felügyel� már látta vörösen izzó hátsó lámpáját és ekkor megpillantotta Jeckset is, amint az utolsó kocsi korlátjába csimpaszkodik, lábát bizonytalanul az ütköz�re támasztva.

Grace odaüvöltött az ajtóból kinéz� kalauznak: - Rend�rség! Egy ember lóg a vonat hátulján! A kalauz - egy, rosszul szabott egyenruhát visel� tejfelesszájú ifjonc - csak bámult Grace felé, miközben a vonat tovább gyorsult. - Állítsa meg! Rend�rtiszt vagyok! Állítsa meg a vonatot! - ordította Grace a vasutas felé, aki egyre távolodott, de még hallótávolságon belül volt. A kalauz elt�nt a vagon belsejében, a következ� pillanatban megszólalt a riasztócseng�, a vonat hirtelen lassított, csikorogtak a fékek. S�rített leveg� sziszegett, s a szerelvény mintegy ötven méteren belül zökkenve megállt. Jecks kétségbeesetten nézett maga alá, átegyensúlyozott a jobb oldali ütköz� felé, majd elrugaszkodott, de nem vett elegend� lendületet, s lába a villanyvezetékre csúszott. Kék villanás, sercegés, füstgomolyag, Jecks üvöltése. Tompa puffanással a szomszédos vágányra zuhant, és úgy maradt, fekve. A kicsavart testhelyzetb�l, a lábak furcsa szögéb�l ítélve Grace azt hitte, meghalt. Fanyar, égett szag terjengett. - Hé! - üvöltötte a kalauz, aki leugrott a vonatról. - Jön az ellenvonat! A kilenc tizenötös! Grace már hallotta is a sínek panaszos nyüszítését, mint amikor egy hangvillát megpendítenek. - A Victoria Expressz! Jézusom! - remegett a kalauz, és lámpájával Jecks felé világított, aki megragadta a sínt, és próbálta magát feljebb húzni. Grace átlépett a villamosvezetéken, élve akarta a fickót! Jecks megpróbált feltápászkodni, de a következ� pillanatban orra bukott. - Ne! - üvöltött a kalauz Grace felé. - Nem tud átmenni, ne tegye! Grace hallotta a közelg� vonat dübörgését. Nem tör�dött a figyelmeztetéssel, a másik lábát is átlendítette a vezeték fölött, és megállt a két sínpár között. Ahogy balra nézett, megpillantotta az expresszvonat fényszóróit, amint egyenesen feléje száguldanak. Másodpercei maradtak, döntenie kellett! Megragadta a félig megolvadt

bakancstalpat a fickó törött lábán, és teljes erejéb�l húzni kezdte a testet. Jecks fájdalmas üvöltése a vonat sípolását is túlharsogta. Rengett a föld, fülsiketít�én kattogtak a kerekek. Már érezni lehetett, ahogy a vonat által keltett légáramlat megcsapta. Húzta a testet, nem tör�dött a fájdalmas üvöltéssel, a kalauz kiáltásaival, a szerelvény dübörgésével és sípolásával, húzta, ahogy csak bírta, hogy lerángassa a sínekr�l. A következ� pillanatban Grace lába alól kicsúszott a talaj, oldalra zuhant, arca alig pár hüvelyknyire volt a sínt�l. Vel�trázó emberi üvöltés hallatszott. A vonat elrobogott, a légörvény belekapott a ruhájába, a hajába, a kerekek dobhártyarepeszt�en kattogtak. Valami meleg, ragadós lövellt az arcára. Egy utolsó léglökés. Aztán csend.

119. fejezet A csend mint az örökkévalóság. Grace szédelegve hunyorgott bele egy elemlámpa fénysugarába. Még több meleg, ragacsos folyadék spriccelt az arcába. Mintha egy hosszú, szürke öntöz�csövön át vörös festéket lövelltek volna rá. Aztán rájött, hogy ez nem festék. Hanem vér. És az nem öntöz�cs�, hanem Norman Jecks jobb keze. Leszakadt Grace nagy nehezen feltápászkodott a térdére. Jecks remegve, hörögve, sokkos állapotban feküdt a földön. El kell szorítani az artériát, máskülönben perceken belül elvérzik. A kalauz ott állt mellette. – Jézusom! – szörnyülködött. - Jézusom! Két rend�r is csatlakozott hozzá. - Hívjanak ment�t! - mondta Grace. Felnézett a megállított szerelvényre, vonatablaknak nyomott arcokat látott. - A vonaton talán akad orvos! A kalauz Jecksre bámult, egyszer�en képtelen volt levenni a szemét róla. - VALAKI HÍVJA MÁR A MENT�KET! - ordított rá Grace a két rend�rre. A kalauz elrohant egy jelz�pózna telefonjához. - Már megtettük - mondta az egyik rend�r. - Jól van, uram?

Grace bólintott, de még mindig nehezen lélegzett valami érszorítót keresett. - Ellen�rizzék, hogy segít-e valaki Cleo Moreynek a Gardener’s Yard 5-ben! - mondta, és kezével a zakóját kereste, de közben rájött, hogy az ott maradt Cleo lakásában, valahol a padlón. - Adja ide a zakóját! - kiáltott rá a kalauzra. A fickó ijedten odaszaladt, és lekapta a kabátját, majd újra elinalt. Grace letépte a zakó mindkét ujját. Az egyiket, amilyen szorosan csak tudta, Jecks karjára kötötte rá, közvetlenül a karcsonk fölött. A másikat összetekerte, és mint egy dugót, úgy gyömöszölte be a sebbe. A kalauz loholt vissza. - Szóltam, hogy kapcsolják ki az áramot - jelentette lélekszakadva. - Pár másodperc, és meglesz. Öt perccel kés�bb Grace is beszállt a ment�kocsiba, hogy elkísérje a gazfickót a kórházba, ahol szigorúan �rzött szobába kerül majd, kizárva a szökés legcsekélyebb esélyét is. Nem mintha ebben a pillanatban tartani lehetett volna ett�l. Jecks leszíjazva feküdt, mindenhonnan csövek álltak ki bel�le, és alig volt öntudatánál. A ment�s tájékoztatta a felügyel�t, hogy a sérült súlyos vérveszteséget szenvedett, de nincs közvetlen életveszélyben. A ment�autó, egy rend�rségi járm�vel mögötte, szirénázva száguldott végig a városon, mert Grace semmit sem akart a véletlenre bízni. Kölcsönkérte a ment�s mobilját hogy felhívja Cleót, de nem vette föl egyik telefonját sem. A ment�s ekkor adó-vev�n összekapcsolta Grace-t a diszpécserközponttal. Egy ment�autó ott van a helyszínen a Gardener's Yardnál, mondta a központos n�. Két ment�orvos ellátta Cleo Morey sérüléseit, felajánlották neki, hogy kórházba viszik, de � vonakodott, s azt mondta, inkább otthon maradna. Grace átkapcsoltatta a vonalat a jár�rkocsihoz, amelyik szintén Cleo házánál tartózkodott, és utasította a két rend�rt, hogy addig el ne mozduljanak onnan, amíg oda nem ér. Egyúttal megkérte �ket hogy keressenek egy üvegest, aki mihamarabb beüvegezi az ablakot Mire befejezte a telefonálást a ment� megérkezett a Baleseti és Sürg�sségi Kórház bejáratához. Grace kimászott hátul, de közben egy pillanatra sem vette le a szemét Jecksr�l, még akkor sem, ha a fickó ájultnak látszott. Újabb rend�rautó érkezett szirénázva. Egy fiatal rend�r pattant ki bel�le, arca zöldes színárnyalatokat mutatott, szemlátomást a

rosszullét kerülgette. Rohant Grace felé, s egy vérrel átitatott zsebkend�ben hozott valamit - Uram! - szólította meg remeg� hangon Grace-t. - Mit hozott? - A férfi kezét, uram. Talán vissza tudják varrni. De pár ujja sajnos hiányzik. Valószín�leg a kerekek átmentek rajta párszor. Nem találjuk az ujjakat. Jeckset valamivel éjfél után hozták ki a m�t�b�l. A kórháznak nem sikerült utolérnie azt az ortopédspecialistát, aki sikeresen szokta visszavarrni az amputált végtagokat, az általános sebészorvos pedig, aki éppen akkor foltozott össze egy motorbalesetest, úgy ítélte meg, hogy a kéz túlságosan is szétroncsolódott. Grace mindenesetre megkérte �ket, hogy a kezet tegyék be a h�t�be, és legalább a törvényszéki orvos szakért�i vizsgálatig konzerválják. Utána ellen�rizte Jecks egyágyas különszobáját a negyediken. A kórteremnek kis ablaka volt, t�zlépcs� nem vezetett ide. A felügyel� intézkedett, hogy két rend�r a nap huszonnégy órájában felváltva �rködjön a kórterem el�tt. Végre-valahára elindulhatott vissza Cleóhoz. A bokája pokolian sajgott, de nem bánta, a kimerültségét mintha elfújták volna, éberen, vidáman és felszabadultan vezetett kedvese háza felé. Elégedetten látta az üres rend�rautót a ház el�tt, és azt is, hogy az ablakot beüvegezték. Ahogy felsántikált a bejárati ajtóhoz, hallotta, hogy odabent porszívóznak. Megnyomta a cseng�t Cleo jött ajtót nyitni. Ragtapasz volt a halántékán, és az egyik szeme körül fekete duzzanat. A két rend�r a kanapén ült, kávéztak, és a porszívó ott pihent a lábuknál a padlón. Cleo haloványan rámosolygott. - Roy, édesem, megsérültél! Grace csak most vette észre, hogy a ruháját Jecks rászáradt vére borítja. - Minden rendben van, nem sérültem meg, csak le kell vetk�znöm - mondta. Cleo mögött a két rend�r elvigyorodott. De Grace-t ez most a legkevésbé sem érdekelte. Cleót bámulta, és teljesen ellágyult attól a tudattól, hogy szerelmét épen visszakapta. Karjába vette, megcsókolta az ajkán, majd magához ölelte, de olyan szorosan, mint aki soha többé nem akarja elengedni. - Istenem, mennyire szeretlek - suttogta. - Nagyon, nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek - válaszolta Cleo, hangja rekedtes volt és gyenge, mint egy kisgyereké. - Annyira féltettelek - mondta Grace. - Annyira féltem, hogy valami… - Elkaptad? - Nagy részét igen.

120.fejezet Norman Jecks zordan bámult fel Grace-re. Ott feküdt az ágyon a kis kórteremben, jobb karja könyökt�l lefelé bepólyálva a csonkig, ahol a kezének kellett volna következnie. Bal csuklójára egy narancssárga kórházi azonosító cédulát kötöttek. Fakó arca tele volt horzsolásokkal, véraláfutásokkal. Glenn Branson Grace mögött állt, és két rend�r posztolt odakint az ajtó el�tt. - Norman Jecks? - kérdezte Grace. Bizarrnak találta, hogy Brian Bishop tökéletes klónja fekszik el�tte. Olyan volt az egész, mintha Bishop a bolondját járatná velük, s azzal trükközne, hogy egyszerre két helyen is képes jelen lenni. - Igen - felelte Jecks. - Ez a teljes neve? - Norman John Jecks. Grace leírta a noteszébe. - Norman John Jecks! Én Grace f�felügyel� vagyok, � pedig a kollégám, Branson nyomozó �rmester. Napvilágra került bizonyítékok alapján Ms. Sophie Harrington és Mrs, Katherine Bishop megölésének alapos gyanújával ezennel letartóztatom önt. Jogában áll hallgatni. De ha a feltett kérdéseinkre nem válaszol, és olyan tényt hallgat, el, amelyre kés�bb a bíróság el�tt hivatkozik, az gyengítheti a védelmét. Bármit mond, az ön ellen bizonyítékként felhasználható. Megértette? Jecks pár hüvelyknyire felemelte a bal karját, és fanyarul elmosolyodott - Nehézségei lesznek a megbilincselésemmel, igaz, Grace f�felügyel�? - Jó meglátás - vágott vissza Grace. - De így legalább meg tudjuk különböztetni a bátyjától.

- Mindig is meg tudott különböztetni az egész világ a bátyámtól - felelte Norman Jecks keser�en. - Mit�l olyan nehéz ez maguknak? - Hajlandó velünk beszélni, vagy ragaszkodik ügyvéd jelenlétéhez? - kérdezte Grace. Jecks elmosolyodott - Miért ne beszélgetnék magukkal? Id�milliárdos vagyok. Mennyi id�t óhajtanak? - Amennyit nélkülözni tud. Jecks megrázta a fejét - Nem, Grace felügyel�, nem hiszem, hogy maga ezt akarja. Magának fogalma sincs arról, mennyi id�t tartalékoltam én a magam számára. Higgye el, fogalma sincs róla! Grace odabicegett az ágy mellett álló üres karosszékhez, és leült. - Mit akart azzal mondani, hogy az egész világ megkülönböztette magát a bátyjától? Jecks arcán ugyanaz a hátborzongató, torz félmosoly jelent meg, amit Grace akkor látott, amikor Cleónál a lépcs�n közelített feléje a fickó. - Mert � ezüstkanállal a szájában született. Én meg… Tudja, hogy én hogyan jöttem a világra? Egy m�anyag lélegeztet� cs�vel a torkomban. - És hogyan tehette ez magukat fizikailag megkülönböztethet�vé? - Brian az els� pillanattól kezdve mindent megkapott. Egészséget, jómódú szül�ket, magániskolát. És nekem mi jutott? Fejletlen tüd�lebenyek és inkubátor életem els� hónapjaiban, ugyanebben, a kórházban! A sors iróniája, nem igaz? Kés�bb is mellkasi problémáim voltak. És miféle szüleim! Érti, mir�l beszélek? - Nem, tulajdonképpen nem igazán - mondta Grace. - Nekem úgy t�nt, nagyon rendes emberek. Jecks keményen meredt rá. - Igazán? És mit tud maga róluk? - Tegnap találkoztam velük. Jecks elvigyorodott. Ugyanaz a borzalmas vigyor. - Azt nem hinném, f�felügyel� úr. Hacsak nem valami beugrató kérdéssel próbálkozik. Az apám 1998-ban meghalt, hogy a Jóisten rohassza el a lelkét! Az anyám meg két évre rá patkolt el. Grace elhallgatott egy pillanatra. - Sajnálom, de van itt valami, amit nem értek.

- Mit nem ért? - csattant fel Jecks. - Bishopnak ölébe hullt egy csodás otthon, kit�n� iskolázás, minden, ami egy jó starthoz az életben szükséges. És tavaly a cég a Sunday Times listáján az Egyesült Királyság száz leggyorsabban fejl�d� cége között szerepelt. Azzal az ötlettel, amit t�lem lopott el! Nagy ember lett! Gazdag ember! Maga nyomozó, és nem látja a különbséget? - Milyen ötletet lopott el magától? Jecks megrázta a fejét - Felejtse el! Nem fontos. - Igazán? Miért érzem én úgy, hogy mégiscsak fontos lehet? Jecks hirtelen visszahanyatlott a párnájára és lehunyta a szemét. - Úgy gondolom, ennyi elég. Nem akarok többet mondani. Az ügyvédem nélkül semmiképp. És látja, itt a következ� különbség. Brian megkapta a legjobb ügyvédi képviseletet, ami pénzért egyáltalán megvásárolható. Én meg majd bevégzem egy másodosztályú kirendelt pancserrel. Igaz? - Nagyon jó kirendelt véd�k is vannak - jegyezte meg Grace. - Óh, hogyne, bla-bla-bla - mondta Jecks, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. - Ne aggódjon miattam, f�felügyel� úr. Más sem aggódott soha az életben. Még a Jóisten sem. Csak úgy tett, mintha.. Mintha szeretne. De közben végig Briant szerette. Menjen, és vidítsa fel azt a maga Cleo Moreyjét - tette hozzá Jecks dermeszt� hangon, és váratlanul hátborzongató nézéssel meredt rá Grace-re. - Mert maga szereti �t! Várakozásteljes hangulat uralkodott a tanácsteremben a péntek reggeli értekezlet el�tt. Jegyzeteit lapozgatva Roy Grace így kezdte: - Összefoglalom a f�bb eseményeket, melyek tegnap óta történtek azt követ�en, hogy letartóztattuk Norman John Jeckset. Ma reggel megkaptuk a törvényszéki fogspecialista, Christopher Ghent szakvéleményét, mely azt igazolja, hogy Norman Jecks levágott jobb kezén az emberi harapásnyom minden kétséget kizáróan Katie Bishoptól származik. Grace hatásszünetet tartott, hogy mindenkiben tudatosulhasson a bizonyíték fontossága. - Továbbá: Batchelor nyomozókolléga kiderítette, hogy Norman Jecks két éven át, egészen ez év márciusáig a Southern Star Assurance biztosítótársaság számítógépes programozójaként dolgozott. Az id�pontok fontosak, mivel

hozzávet�legesen négy héttel azt követ�en lépett ki a cégt�l, hogy Bishop állítólag hárommillió fontos életbiztosítást kötött a feleségére. Ellen�riztük Bishop valamennyi bankkivonatát, és sehol sem találtuk jelét annak, hogy a biztosítási összeget valaha is levonták volna. Azt feltételezem, hogy Bishop nem hazudott, amikor azt vallotta, hogy nem volt tudomása a tranzakcióról - mondta Grace, és belekortyolt a kávéjába. Pamela és Alfonso ellen�rizték Bishop b�nügyi nyilvántartását. Az id�szakban sem a helyi, sem az országos sajtóban nem találták nyomát azoknak az állítólagos b�ncselekményeknek, melyekért elítélték volna. Grace továbblapozott - Tegnap este egy razzia során Jecks bérelt garázsában megtaláltuk Brian Bishop Bentleyjének duplikált rendszámtábláit. Jecks Sackville Road-i lakásán, Hove-ban ugyanakkor olyan bizonyítékokat találtunk, melyek Jecks bátyjával szembeni beteges rögeszméjét igazolják. Volt ott egyebek között egy megfigyel�berendezés, amely az interneten keresztül Bishop bekamerázott brightoni és londoni lakását figyelte. Jecks egyébként a ma reggeli kihallgatáson Glenn Bransonnak és nekem beismerte, hogy kezdett�l fogva mély gy�löletet táplál bátyjával szemben. Grace folytatta az ismertetést azoknak a tárgyi bizonyítékoknak a felsorolásával, melyeket Jecks lakásán találtak, de nem beszélt a Branson által talált kártyás mobilról és a három tárcsázott hívásról, mivel a készüléket csak most adták át a telecomos egységnek elemzésre. Ahogy Grace befejezte, Norman Potting jelentkezett szólásra. - Roy, tudom, hogy szigorúan véve ez nem a mi ügyünk, de tegnap délután körbetelefonáltam a brightoni és hove-i utazási ügynökségeket, hogy nincs-e valahol nyoma Janet McWhirter ausztráliai repül�jegy-rendelésének. Van egy Aossa nev� ügynökség. Egy Lena nev� hölgy talált egy feljegyzést Janet McWhirter nevével. Az útitárs rovatban Norman Jecks neve szerepelt. Az értekezlet után Grace visszament az irodájába. El�ször is felhívta a Janet McWhirter-ügyben nyomozó kollégát, hogy elmondja neki, mit talált Potting. Utána feltárcsázta Chris Binnst, az ügyészt, hogy tájékoztassa a Katie Bishop-féle nyomozás legújabb eredményeir�l. Jóllehet a bizonyítékok egyre nyilvánvalóbban terelték Brian Bishop helyett az öccse felé a gyanút, egyel�re túl korai lett volna végleges következtetéseket levonni. Bishopnak hétf�n meg kell jelennie a bíróság el�tt a következ� meghallgatáson. Grace és Binns egyeztette a stratégiát. Az ügyész beszél Bishop ügyvédjével, és tájékoztatja

�t, hogy az ügyészségnek bizonyos nehézségei támadtak a legújabban napvilágra került bizonyítékok kapcsán. Feltéve, hogy Bishop hajlandó folyamatosan tájékoztatni a rend�rséget a tartózkodási helyér�l, továbbá hajlandó az útlevelét beszolgáltatni, az ügyészség a hétf�i meghallgatáson az óvadék elleni szabadlábra helyezés ellen nem emel kifogást. Miután Roy Grace befejezte az ügyésszel való egyeztetést, hátrad�lt a székében, és hosszasan elmerengett. A kirakós játék egy eleme még mindig hiányzott. Méghozzá egy jókora darabja! Az íróasztalán tornyosuló aktahegyek egyikéb�l el�húzta Brian Bishop születési és anyakönyvi papírjait, és el�halászta a testvére dokumentumait is. Nyílt az ajtó, Glenn Branson dugta be a fejét. - Lelépek egy kicsit, öregfiú - mondta. - Minek örülsz annyira? - kérdezte Grace. - Megengedi, hogy ma este én fektessem le a gyerekeket! - Húha! Ez igen! Értelmezhetem ezt úgy, hogy hamarosan visszakapom a lakásomat? - Aszmégnemtom. Egy fecske nem csinál nyarat. Grace újra rápillantott az örökbefogadási papírokra. Bransonnak igaza van. Egy fecske tényleg nem csinál nyarat. Mint ahogy két letartóztatott sem feltétlenül old meg teljességgel egy bonyolult rejtélyt. Norman Jecks ma reggel azt mondta, hogy élete els� hónapját inkubátorban töltötte. És hogy a szülei meghaltak. A szülei szerint viszont � halt meg. Miért hazudtak ezek oda-vissza egymásról?

121. fejezet Több mint egy hete, ami sokkal, de sokkal hosszabb id�nek t�nt, ez volt az els� eset, hogy Grace éjfél el�tt ágyba került. Ám most sem tudott igazán aludni, nyitott szemmel feküdt, kavarogtak a gondolatai. Közben persze ügyelt rá, hogy a lehet� legkevesebbet mocorogjon, nehogy megzavarja Cleo álmát, aki ott feküdt a karjaiban meztelenül, meleg testtel, és édesdeden aludt, mint egy csecsem�. Talán ha Norman Jecks végleg rács mögé kerül, akkor Grace is ellazulhat végre. De addig, amíg a Royal Sussex Megyei Kórházban fekszik a fickó, fennáll a

szökés veszélye, még akkor is, ha két rend�r �rzi a kórtermet. Grace feszült idegrendszere most minden szokatlan éjszakai zajt Norman Jecks lépteiként észlelt. Cleo talált a takarítószekrényében egy Black and Decker fúrót, mely mélyen felzaklatta. Nem mellesleg Grace-t is! Nyilvánvalóan Jecks szuvenírje volt ez, melyet látogatása emlékéül hagyott itt, jelképes ajándékként. MERT SZERETED �T. A fúró bekerült a biztonságosan lezárt bizonyítékos zacskóba, a súlyos b�nügyek bizonyítékait tároló raktárhelyiségbe. De amit jelképezett, és azok a szavak, melyeket Jecks a kórházi ágyán suttogott Grace-nek, hosszú ideig kísérteni fognak. Gondolatai visszatértek Sandyhez. Dick Pope és Lesley határozott állításához, hogy látták Sandyt Münchenben. Ha ez igaz, és tényleg elfutott el�lük, akkor mit üzent ezzel? Hogy új életet kezdett, és szakítani akar mindennel, ami a múlthoz f�zné? De hát miért? Annyira boldogok voltak együtt. Vagy ezt csak Grace gondolta így? Lehet, hogy Sandynek idegösszeomlása volt? Ebben az esetben Kullen nyomozókolléga javaslata, hogy minden müncheni kórházat és klinikát át kell fésülni, eredményt hozhat. És utána mi lesz? Megpróbálja Grace újra felépíteni a kettejük kapcsolatát, azzal a tudattal, hogy egyszer már elhagyta �t, legfeljebb elhagyja másodszor is? És mi lesz Cleóval? Egyszer�en eldobja, mint egy használt zsebkend�t? Természetesen fennáll a lehet�sége, hogy Dick Pope és a felesége tévedtek. Lehet, hogy csak egy Sandyhez hasonló n�t láttak, mint ahogy � is végigüldözött egy idegent az Englischer Gartenen. Kilenc év telt el! Az emberek változnak. Mostanában néha már az sem könny�, ha fel akarja idézni magában a felesége arcvonásait. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szíve mélyén már csak Cleo számított! Az a bizonyos Münchenben töltött nap kis híján tönkretette kettejük kapcsolatát. Most pedig kezdjen hozzá a város teljes átfésüléséhez, mozgósítson ki tudja, hány embert egy olyan kutakodáshoz, amelynek végkimenetele minden szempontból kérdéses? Kilenc éven át folytatta ezt az árnyékbokszolást Itt az ideje abbahagyni! És itt az ideje lezárni végre a múltat! Azzal az elhatározással aludt el, hogy ezt fogja tenni. Vagy legalábbis megpróbálja…

Két órával kés�bb szörny� lázálomból ébredt Sandy sikított valahonnan a sötétb�l. Segítségért kiabált A lázálom majd’ minden hónapban meggyötörte. Újabb egy órába telt, mire újból el tudott aludni Reggel hatkor felkelt, kocsival hazament, átöltözött a szabadid�ruhájába, és leballagott a tengerpartra. Majd minden porcikája sajgott, a bokája túlságosan is fájt ahhoz, hogy futni tudjon, ezért csak sántikált a sétányon, miközben mélyen beszívta a friss leveg�t hátha attól kitisztul a feje. Utána lezuhanyozott. Törülközés közben hallotta, ahogy Branson nyitja a hálószobaajtót, majd felemeli a vécé ül�kéjét. Pár pillanattal kés�bb olyan zubogás hallatszott a vécé fel�l, mintha egy tankhajó eresztené ki a fenékvizét. Aztán végre öblítés. Majd Branson hangja: - Teát vagy kávét? - Jól hallottam? - Igen. Úgy döntöttem, szeretnivaló feleséggé válók. - Elég, ha f�zöl egy teát A nászéjszakát elhagyhatod. - Tea rendel! Branson kedvesen dudorászott, ahogy felkapaszkodott a lépcs�kön, és Grace azon t�n�dött, vajon miféle boldogságpirulákat szedhetett be a barátja ma reggel? Aztán hozzálátott a borotválkozáshoz, s fejében elkezdte sorra venni az aznapi teend�ket. Nem sokkal tíz után a Brightoni Városháza anyakönyvi hivatalában várakozott egy dossziéval a hóna alatt. Pár perc múltán el�került az udvarias Clive Ravensbourne, a hivatal vezet�je. Kezet ráztak, Clive ezúttal jóval oldottabbnak látszott, mint pár nappal korábban, amikor el�ször találkoztak, noha kissé kíváncsian nézett Grace-re. - F�felügyel� úr, igazán örülök, hogy újra látom. Ezúttal miben segíthetek?

- Köszönöm, hogy szombaton befáradt a kedvemért, igazán hálás vagyok érte. - Nem tesz semmit, ez munkanap a számomra. - Ugyanarról a gyilkossági nyomozásról van szó, ami miatt csütörtökön kerestem önt. Akkor nagyon segít�készen a rendelkezésemre bocsátott néhány információt az ikrekr�l. Arra kérném, ha lehet, ellen�rizze ezeket. Nagyon fontos lenne a nyomozás szempontjából. Bizonyos dolgok ugyanis nem stimmelnek. - Természetesen, amiben tudok, segítek - felelte Ravensbourne a t�le megszokott el�zékenységgel. Grace kinyitotta a dossziéját, és rámutatott Brian Bishop születési anyakönyvi kivonatára. - Ugye emlékszik, arra kértem, hogy nézze meg, van-e ennek a Desmond Jones nev� fickónak egy ikertestvére, és ha igen, mondja meg nekem, milyen néven jegyezték be az anyakönyvi nyilvántartásba. Huszonhét hasonló név került el�. Ön azt mondta, hogy a születési anyakönyvi hivatalon szerepl� ügyiratszám alapján azonosíthatjuk azt, akit keresünk. Ravensbourne lelkesen bólintott - Igen, így igaz - Megkérhetném, hogy ellen�rizze még egyszer az adatokat? - Hogyne, természetesen. Ravensbourne átvette az anyakönyvi kivonatot, és elsietett vele. Pár perccel kés�bb visszatért a nagy, sötétpiros b�rkötés� anyakönyvvel, és óvatosan felnyitotta. Újra ellen�rizte a Grace-töl kapott dokumentumot - Desmond William Jones, anyja neve: Eleanor Jones, született a Royal Sussex Megyei Kórházban, 1964. szeptember 7-én, három óra negyvenhétkor. És örökbe fogadták, igaz? �róla van szó? - Igen, ez stimmel, de nézzük tovább az ikertestvérét! - Frederick Roger Jones? - olvasta az anyakönyvvezet� ugyanazon oldal aljáról. - Anyja neve: Eleanor Jones, született a Royal Sussex Megyei Kórházban, 1964. szeptember 7-én, négy óra ötkor. Utóbb öt is örökbe fogadták. Ez tehát az ikertestvér, Frederick Roger Jones. - Biztos benne? Nem tévedhet? Az anyakönyvvezet� odatolta a könyvet, hogy Grace a saját szemével lássa, öt bejegyzés volt a lapon.

- Az anyakönyvi kivonat, amit maga hozott, tulajdonképpen az eredeti másolata, az eredeti bejegyzés, pedig itt van ebben a könyvben. Érti már? - kérdezte Ravensbourne. - Igen - felelte Grace. - Pontos másolat. Ez itt az eredeti bejegyzés, öt bejegyzés van az oldalon, és az alján láthatja a keresett személyeket Desmond Williams Jones és Frederick Roger Jones adatait. Ravensbourne tovább lapozott - Látja, ezen az oldalon újabb öt bejegyzés… Hirtelen megszakította a mondatot, és visszalapozott majd újra el�re. - Ó, Jézusom. Atyaúristen! Ilyen még sohasem fordult el� velem! Csak a sietség lehetett az oka. Emlékszem, nagyon kapkodtam, amikor el�ször jöttek a kollégájával, és keresték az ikret… Nem, ilyen még sohasem történt velem… A következ� oldal tetején, szépen formált kalligrafikus bet�kkel ez állt Norman John Jones, anyja neve Eleanor Jones, született: Royal Sussex Megyei Kórház, 1964. szeptember 7-én, négy óra huszonnégy perckor. Grace ránézett a férfira. - Egyre gondolunk? Az anyakönyvvezet� zavart izgatottsággal bólintott - Igen. Tizenkilenc perccel kés�bb született. Ugyanattól az anyától. Abszolút biztos!

122. fejezet Roy Grace szeme el�tt sebesen pergett az Argus napilap oldalairól készült mikrofilmes tekercs a Brighton-Hove-i központi könyvtár archívumában. Az 1964-es lapszámokat kutatta, id�nként megállt egy-egy dátumnál. Végre 1964. szeptember 4-éhez ért, s onnan lassabban görgette a mikrofilmet. Szeptember 7-ét már alaposabb vizsgálat alá vette, de semmi fontosat nem talált. A szeptember 8-i számban azonban felfedezett valamit, ami felkeltette az érdekl�dését. El�ször egy fotót, amelyen három, apró csecsem� feküdt egy inkubátorban. A képbe beillesztve egy kisebb fotó egy kis, összetört autóról. A cím: Csecsem�k csodával határos túlélése egy borzalmas autóbaleset után. És még egy fotó: egy csinos, sötét hajú asszony, húszas évei közepén. Grace kétszer is elolvasta a cikket, majd megint megnézte az inkubátorban fekv� csecsem�k és az asszony képét. Aztán újra átolvasott minden egyes szót, hogy a szenzációhajhász jelz�kkel telet�zdelt

cikkb�l kihámozza a tényeket. A rend�rség nyomoz, hogyan változtatott irányt egy Ford Anglia az A23-ason a s�r� es�ben kora este, és ütközött össze egy kamionnal… Eleanor Jones egyedül él� kismama, tanárn�… ikrekkel várandós… depresszióval kezelték… nyolc és fél hónapos terhes, intenzív osztályon mesterségesen tartják életben… szülés császármetszéssel… az anya m�tét közben meghal… Grace megállította a gépet, kivette a mikrofilmet, visszahelyezte a dobozába, és átadta a könyvtárosnak. Majd szinte futva elindult a kijárat felé. Majd' szétvetette az izgalom, ahogy kocsijával visszahajtott a Sussex Házba. Alig várta, hogy láthassa a kollégák arcát az esti értekezleten, de mindennél jobban szerette volna Cleóval megosztani a felfedezését. Hogy elmondhassa neki, igen, most már egészen biztos, hogy a valódi tettest kapták el! De mindenekel�tt a segít�kész gyámügyi összeköt�vel, Loretta Leberknighttal akart beszélni, hogy dupla ellen�rzéssel végleg megbizonyosodjon az igazságról. Épp hívni akarta a n�t, amikor megszólalt a telefonja. Roger Pole jelentkezett, aki a Cleo elleni gyilkossági kísérlet ügyében nyomozó csoportot vezette. Pole megköszönte az értékes információt az MG TF kézikönyvének megtalálásáról, és közölte, hogy ezzel Norman Jecks vált az ügy els� számú gyanúsítottjává. - Nem is nagyon kell továbbmennetek - biztosította �t Grace, majd érdekl�dött az autótolvaj srác állapota fel�l. - Még mindig az intenzíven fekszik az East Grinsteaden, testfelületének 55 százaléka égett meg, de valószín�leg túléli. - Talán kéne vinnem neki egy csokor virágot, hogy megmentette Cleo életét - jegyezte meg Grace. - Ahogy hallom, egy csomag heroinnak jobban örülne szegény ördög. - És hogy van a rend�rkolléga, aki kimentette �t a kocsiból? - Parker nyomozó? Jól van. Kiengedték a kórházból, de súlyos égési sérülések vannak az arcán és a kezén.

Grace megköszönte az információkat majd felhívta Loretta Leberknightot. Ahogy Grace elmondta neki a felfedezését a n� együtt érz�n felnevetett. - Nem lep meg a dolog - mondta. - De egyvalami még mindig zavar engem - folytatta Grace. - A bejegyzésben ez a kett�s keresztnév áll- Norman John. Amikor el�ször beszéltünk, ön azt mondta nekem, hogy az örökbe fogadó szül�k megváltoztatják az eredeti neveket, vagy legalábbis felcserélik azokat. Ebben az esetben, azonban semmi ilyesmi nem történt. Van ennek valami jelent�sége? - Semmi - válaszolta Loretta. - Egyes szül�k ezt teszik, mások nem. Ha egy gyereket hosszabb ideig nem fogadnak örökbe, akkor árvaházba kerül, és ilyenkor valószín�leg megtartja az eredeti keresztnevét. Grace egyenesen Glenn Bransonba rohant, ahogy az irodája felé tartott. - Mit�l vagy így feldobva, öregfiú? - kérdezte Branson. - Jó hírem van. De ahogy elnézem, te sem panaszkodhatsz. - Igen, nekem is van pár jó hírem. - Éspedig? - Kezdd te! Grace megvonta a vállát. - Emlékszel arra az átkozott gyámügyesre, akit�l mindkett�nkben úgy felment a pumpa? - Arra a rózsaszín hajúra gondolsz, világító zöld szemüvegben? Sorozatgyilkos pofával? - Pontosan. - Randizol vele, mi? Jól tartja magát. Csak ne felejts el papírzsákot húzni a fejére! - Igen, randim van vele. És a f�nökével. Ma délután háromkor. Emlékszel, mit mondtam neki? Ha kiderül, hogy olyan információt tartott vissza, mely segítette volna a nyomozásunkat, saját kez�leg lógatom ki az ablakon?

Branson bólintott. - Aha. - Na, pontosan ezt fogom most tenni. Odamegyek, és kilógatom a szukát az ablakon. - Nem vagy te olyan bosszúálló fajta. - Én? Bosszúálló? Hah! - Grace az órájára nézett. - Tudod, épp most jövök a városi könyvtárból, s találtam ott néhány érdekes dolgot. Tetszeni fog neked. Kezd összeállni a kirakósunk Norman Jecks-r�l. Gyere, igyunk egy korsóval, és elmondom az egészet! - Oké, összehozzuk majd, de most rohannom kell. - Annyit azért árulj el, mi a te jó híred? Branson arca felfénylett. - Tulajdonképpen neked is jó hír, azt hiszem. - Megöl a kíváncsiság. Glenn Branson arcán földöntúli boldogság terült szét, olyan, amilyet Grace hónapok óta nem látott barátján. - Megyek lovat vásárolni.