A JÖVŐÉVTIZED REGÉNYE

ÚJÉVIAJÁNDÉKKÖNYVE

GLOBUS BUDAPEST

1930-1940

Valamikor évezredek, majd évszázadok múlásajelentett ú] korszakot. Ma azonban olyan rohanóa tudás és technika haladása, hogy egy-egy évtizedis új megismerések és történések korszaka lenét.Bízvást nevezhetjük például az elmúlt utolsó kétévtized közül az elsőt (a háború és forradalmakborzalmán túl) a repülés, a másodikat, a rádió kor-szakának.

Vájjon mit hozhat az 1930-al útnak indulóévtized? Erre próbálnak felelni e könyv írói...

Az út az

ichorig— Levél a szerkesztőhöz —

Írta: Móra Ferenc

Kedves barátom,szeretettel ölellek mingyárt a levelem elején, mert ami biztos, az biztos. Semmi okom föltenni, hogy mármost rossz szándékkal volnál hozzám s elhárítanádmagadtól az ölelésemet. Utóvégre kétszáz kilométertávolságból azt is ki lehet bírni. Még az se elképzel-hetetlen, hogy mikor meglátod az asztalodon az ex-presszborítékot a rúnáimmal, akkor hátraszólsz azarcképemnek a falon:

— Látod, mégis csak rendesebb ember vagy te,mint amilyennek látszol.

Nono, én vállalóm ezt is, mert nem szeretekellentmondani. Hanem azért attól tartök» hogy mi-kor megemeled a kéziratot, revízió alá veszed à ró-lam való véleményedet, úgy jársz, mint aki egy zsákaranyért hajol le — gondolom, neked is ez a reggeliszobatornád — aztán csak egy marék falevelet emelfel. Nem lehet nagyon kellemes érzés s vagyok olyanmegértő lélek, hogy nem veszem rossz néven, hakebelembe vágod a szerkesztői ollót. Márhogy az arc-képemébe ott a hátad mögött. Kétszáz kilométerrőlezt is ki lehet bírni.

De azért egyelőre ne siesd el a dolgot, kedvesgazdám. Ilyen jó emberhez, mint te vagy, nem illikaz igaztalan bosszú. Ne félj, teszek én még nekedolyan ígéretet is, amit a magam hibájából nem tar-

6

tok meg, akkor aztán majd kiadhatod rajtam a jogosmérgedet. Most azonban mártírhalált szenvednék ineffigie. Majd belátod azt magad is, ha egy kicsit to-vább haladsz az olvasásban, úgy emlékszem, halot-tak napja körül volt, mikor letelefonáltál nekemSzegedre. Diplomatásan kezdted, ahogy nagytapasz-talatú szerkesztőhöz illik. Azt kérdezted:

— Szervusz, öregem, szervusz, kérlek alássan,esik-e nálatok az eső?

Tudom, hogy ti pesti szerkesztők, minden kér-désetekre határozott és szabatos választ szoktatokkapni. Ennélfogva lelkiismeretesen feleltem.

— Mingyárt megkérdezem a Jánost. A pók-hálók és az időjárás figyelemmel kísérése az ő ügy-körébe tartozik. Az időjárással határozottan jobbanszeret foglalkozni, várj csak, mingyárt kapunk tőlehiteles információt.

Te arra azt mondod, ne fáradj ak~~ mert csak aztakarod tudni, ásatok-e még. De ha János itthon van,akkor nincs ásatás, s bizalommal közölheted velem,hogy van számomra valami nagyszerű témád.

Kétszer is meghajoltam a telefon előtt. Egyszerneked, egyszer a nagyszerű témának.

— Halló, hallgatom.— A Magyar Hírlap újévre jövendőmondó

könyvet ád az olvasóinak. Kiváló szakemberek állít-ják föl benne a ránk következő decennium horosz-kópját. Politikusok, tudósok, üzletemberek, gazdákmondják el, milyen változásokat lehet várni a világ-ban 1930-tól 1940-ig. Jó gondolat, nem?

— Nagyon izgató.— Halló! Kérlek, ez a legokosabb emberek

7

ankétja lesz. És ha már ennyi okos ember lesz együtt,azt gondoltam, hogy talán te is ...

Egész füstvekni vágódott a számból a telefon-tölcsérbe. A szerkesztői elismeréstől még a káposzta-levélből sodort szivar is lobbot vet.

— Kérlek, parancsolj velem. A kora népvándor-láskori gepida-temetők rendszeres feltárásának vár-ható eredményei, különös tekintettel a ...

— Pardon, kérlek, nem erre gondoltam. Hiszenmondom, okos ember van már itt elég, hanem ...izé...

— Szóval most már egy nem okos ember kellene,úgy-e?

— Igen, igen, körülbelül erről van szó. Olyanköltőféle kellene, aki a fantázia aeroplánján fölülrőlnézi azt, ami felé a gyakorlati emberek gyalog bak-tatnak. Olyan kis regény kellene, tudod, amibenbenne lenne minden, a miniszter, az útkaparó, a sze-relem, a diplomácia, a titkos választójog, az atom-rombolás, a hosszúszoknya, a galambdúc, a Pán-európa, az élet egész boszorkánytánca. Mit szólnálhozzá?

— Hm. Volna egy ötletem. Nem halasztanád eltíz évvel ezt a megbízást? Most csak előjegyeznéd,hogy el ne felejts majd 1939-ben szólni nekem, mi-lyenek a kilátások 1950-ig. Szavamra mondom, hogyazt sokkal szívesebben vállalnám.

Első szóra elhitted ezt nekem, de azért nemhonoráltad az ötletemet. Azt mondtad, mindenféleváratlan akadályok jöhetnek közbe addig.

Persze. Hiszen éppen ezeket akartam elkerülnijavaslatommal. Hogyha időközben megkapom a be-

8

hívót, akkor azt mondhassam, hagyjanak nekem bé-két, én egy ígéretet tettem a szerkesztőmnek s kiégnea szemem a mennyei nagy irodában, ha azt kiabálnádutánam, hogy adósod maradtam a kézirattal. Látod,gondoltam én terád is, mikor azt az életrevaló pro-pozíciót tettem!

Sajnos, nem fogadtad el s abban maradtunk,hogy mégis csak most írjam meg a jövő évtized regé-nyét, ne tíz év múlva.

De csak most mondom, hogy sajnos, mikor azámenre értem. Akkor, mikor nekifogtam, úgyéreztem magam, mint a jó Isten abban a percben,amelyikben rászánta magát, hogy megteremti a vilá-got. De alighanem kevélyebb is voltam egy kicsit.Hiszen nem mondom, az is valami, semmiből terem-teni. De hírül se lehet olyan izgalmas, mint a mábólkikövetkeztetni a holnapot, a gyökérszálacskákból ki-növeszteni a tízméteres mangófát, a ma hulló eső-cseppeket úgy rázogatni a markomban, hogy az író-asztalom lámpafényében már most elkápráztassanakazzal a szivárvánnyal, amin a többi emberek majdcsak tíz esztendő múlva álmélkodnak el. Már nem aszivárványon, hanem azon, hogy milyen vátesz vol-tam én.

Abban nem volt semmi kétségem, hogy eztgyerekjáték lesz megcsinálni. Számszerű pontosság-gal: tízszer könnyebb, mint a jövő század regényétmegírni. Nem kell megmártani a szalmaszálat a szap-panhabos pohárban, csak éppen hozzá értetni. Nemkívántatódik hozzá a Jókai tüdeje, ehhez elég az énpáj slim is.

Az első kísérlet már meggyőzött róla, hogy

9

néha könnyebb egy mázsás vasrudat fölemelni aparkettről, mint egy apró gombostűt. Amazt meglehet markolni, de emezen nincs fogás. Mikor máregész biztosra veszi az ember, hogy megvan, akkoris ott marad a földön a két ujja vége közt. De azért,ha sokáig ügyeskedik az ember, a kezébe kerítheti.Hanem akkor tessék vele labdázni ! A vasrúddal lehet;annak, aki erővel győzi, meg számítani tud, se fejére,se lábára nem esik. De a könnyű gombostűnek azesését nehéz kiszámítani s minél erősebben szorítjaaz ember a markába, annál mérgesebbet szúr.

Először azért szúrt meg a gombostű, mert hazaigyártmány volt.

Gondoltam, mi közünk nekünk a világűr problé-májához, elég szép lesz tőlünk, ha a magunkét meg-oldjuk 1940-ig. Annak pedig azt a módját eszeltemki, hogy itthagyjuk Európát cum gentibus, marad-jon magának a népszövetségével együtt, mink hazá-megyünk Kincsőbe, vagy hova, az őshazába, ahon-nan kár is volt kijönnünk. Hogy mit csinálunk ott?Hm. Hát amit itthon. De hát akkor minek megyünkki? Megreformálni a varchonita nemzet közigazga-tását, amely még ma is abban az állapotban van,ahogy Dzsingisz kán hagyta. Azt hiszem, ez olyantéma, amelyre mindenki rámondja a placet-et. Igen,itthon. De a regény végén kitűnt, hogy a varchonitanemzet nem egyesül bele a közigazgatás reformjába.Azt mondja, az övé modernebb, Már most is, hátmég 1940-ben!

Ezzel meg kellett térnem az őshazából. De atémát nem ejtettem el, csak fordítottam rajta egyet.Nem mink megyünk ki Kincsőbe, hanem a várkún

10

testvéreket hozom be. Van már hely KárpátoktólAdriáig. Szinte több a hely, mint az ember. Azegyke-rendszer orgiát ül, már a dinasztiát is féltenikell a kihalástól. Valóságos megváltás lesz vagymásfélmillió fajtiszta szittyával keveredni, akik ottaz Altai-hegyek zugaiban megmaradtak Góg és Ma-góg vérének, legföljebb világbíró Nagy Sándorcsöppentette közéjük a magáét, Stein Aurél is meg-mondhatja. De azt vállaljuk örömmel, hát csak haddjöjjenek azok a turáni testvérek. A határig el isjönnek, ott azonban hal tot parancsol nekik a honitörvény. Először megvizsgálják az útleveleiket. Az-tán átkutatják a motyóikat. Tevéiket, bivalyaikatállategészségügyiig feltekintik. Lótej es tömlőikbebelekóstolnak a fináncok s mustrát küldenek a vegy-vizsgáló állomásnak, az döntse el, szesz gyanántvámolandó-e a kumisz, vagy tej gyanánt. Végül más-félmillió lelket igazoló eljárás alá vetnek, hogy hogyviselték magukat a forradalom alatt. Ez, ha mindensimán megy is, föllebbezések nélkül is eltart leg-alább negyven esztendeig. S még azután jön a hono-sítási eljárás megindítása. Azzal pedig igazán nemlehetnek készen még a második milleniumra se.Hogy szerkesztem akkor én meg ebből a jövő évtizedregényét?

Fölhagytam a hazai gyártmányú gombostűkpróbálgatásával s nemzetközi témáért néztem körül.

Egy brazíliai vállalkozón akadt meg a szemem,aki 1935-ben ajánlatot tesz az Európai Egyesült Álla-mok kormányának, hogy megveszi üzleti értékesítéscéljaira a világháború összes tömegsírjait. Az aján-latot elfogadják. Először azért, mert a legtöbb sír-

11

nak már úgyse viseli gondját senki és a hivatalos kö-rök humanizmusát bántja ez a kegyetlenség. Másod-szor, mert nagyon kell a pénz a küszöbön levő máso-dik világháborúra, amelyet méreteiben és díszleteibensokkal grandiózusabbnak terveznek, mint az elsőt,—az majd produkál friss tömegsírokat, amelyeken atömegek kielégíthetik kegyeletszükségletüket. Egyéb-ként a brazíliai franciért se lehet kegyeletsértésselvádolni. Nem azért termeli ki a temetőkből a hősökcsontjait, hogy valami grandiózus tekepályát ren-dezzen be belőlük az ó- és újvilág stadionjaiban, ha-nem spódiumégetés és subiek-gyártás céljaira hasz-nálja őket. Ez teljesen megfelel a kor szellemének, denem számol a kor előrehaladott tudományával. HálaConan Doyle csüggedetlen kitartásának, a spiritiz-musnak akkorára éppen úgy nem lesz semmi titka,mint a diplomáciának s a szellemek zavaros világaolyan tiszta lesz, mint egy képviselőválasztás. A spi-rituológiát már az elemi iskolában is úgy tanítják,mint a katekizmust s ha az egyik gyerek kiégetinagyító-lencséjével a másiknak a nadrágját, azzaligazolja magát a tanító előtt, hogy azt nem ő csinálta,hanem a felelőtlen szellemek pajkossága, akik any-nyian vannak, hogy a palavessző végén tízezer fér elbelőlük. A felelőtlen szellemeket a bírósági gyakor-lat is el fogja ismerni s az illető pajkosok megbünte-tését diplomáciai úton kéri a szellembirodalom fele-lős hatóságaitól, amely a légtenger felsőbb régióibantalálható s úgy aránylik az emberek világához, mintez a békateknőkéhez. A szellemek nagyköveteket istartanak idelent, ami nem kerül nagy megerőlteté-sükbe, mert ezek a nagykövetek csak dióhéjban lak-

12

nak és a maguk szárnyán gyüszmékelnek. Nem külön-vonatokon. Doyenjük Sherlock Holmes s ő viszi mega hírt a hősök lelkeinek, hogy a földi barbárok márbe is vezették az új spódium- és fénymáz-részvénye-ket a börzére. Ebből aztán az lesz, hogy mikor a gyár-telepek házszentelőjén egy kis próbapirítást rendez-nek az égető kemencékben, a csontokhoz tartozó lel-kek elkezdenek onnan felülről kormányozható mén-küket hajigálni s olyan gázözönt produkálnak, hogyabban úgy ellobban a földgolyó, mint egy gyújtásközben letört monopóliumos gyufa-fej.

Nagyon tetszett nekem ez a pokoli fantáziaaddig, míg készen nem lettem vele. Hanem akkorrájöttem, hogy szándékom ellenére is megloptam alegkedvesebb szentemet, János evangélistát. Sokkalszebben megírta ő ezt az Apokalipszisban. Abbanmég az is benne van, akit én kifelejtettem a vízióm-ból: a babiloni világ-asszonya, aki nem éppen hosszúszoknyában jár.

Hát akkor keressünk eredetibb témát és nap-sütésesebbet. Olyant, amelyik nem ejti gondolkozóbaaz anyamagzatot, hogy érdemes-e neki megszületni.Olyant, amelyikre konstruktív, destruktív magyaregyformán azt mondja, hogy „ez már igen, éppenez kellene nekünk.”

No ebből aztán nagyon kis regény lett. EngiTüdő Vince híres szegedi boszorkánymesterrel olyantükröt csináltattam, amelyik mindenkit annak muta-tott, ami. Nem volt előtte senkinek semmi titka. Aki-nek felé fordította, annak a szíve fölött szétnyílt afüggöny s meglehetett látni, mi van a legtitkosabbkamrájában, A huszadik sorban már kiütött a pol-

13

gárháború, a miniszterek egymás torkának estek,minden béres vasvillát fogott a másikra s mindenfeleség nadragulyát főzött az urának. A harmincadiksorban azonban észretértek az emberek. Máglyánégették meg az igazlátó embert, de előbb megétettékvele a porrá tört igazságmutató tükröt. Okosan istették. Inkább az igazság vesszen el, mint a társada-lom. Megírta azt már Gárdonyi Géza is egy nemnagyon emlegetett versében. Igazság a földön. Per-sze, hogy ő se tud vele mást csinálni, minthogy föl-akasztatja, szegényt.

Nem vagyok benne bizonyos, fölvették-e ezt akeserű legendát az egri remete összegyűjtött munkáiközé. Persze, azt ő is itt írta, Szegeden, még pedigújévi könyvnek. Éppen ez ejtett gondolkozóba. Én iskiadjak a kezem közül olyan írást, ami halálom utánis kárt tehet a presztízsemben? Már ha az életemetnem tudom okosan igazgatni, legalább a halálomután való érdekeimre vigyázok.

Megint új árkus papírt kellett felszeletelnem újtémához. Éreztem, hogy most találtam meg az igazit.

Mi kell az én fajtámnak a legközelebbi tíz esz-tendőben? Egy olyan nagy ember, amilyen még sosevolt. Egy ideál, aki költő és hős, próféta és kalmár,renesszánszosan nagy és biblikusán jó. Valaki, akit atörténelem úgy könyvelne el, mint angelosz-t. Ej,beszéljünk magyarul: egy diktátor kell ide. Olyan,aki tíz esztendő alatt megtaláltassa a népével a jövőszázad ichor-ját. Hát én megtaláltam ezt a hőst smegírtam róla a tíz fejezetes kis regényt. Az elsőbenösszebékíti egymással a franciákat, meg a némete-ket. A másodikban egymás keblére borultatja az

14

európai hadvezéreket és az emberevő pápuák torzs-főnökeit. A harmadikban ráveszi az összes sark-kutatókat arra, hogy elismerjék egymás igazát. Anegyedikben összetestvéresíti a zsidókat a többinációkkal. Az ötödikben kibékíti a zsidókat az ébredőmagyarokkal. A hatodikban kibékíti a magyarokat amagyarokkal. A többi aztán könnyen megy. A hete-dik esztendőben proklamálják a világbékét, amelykötelező a családi tűzhelyeken is. A nyolcadikesztendőben rakéta-repülőkkel annektáljuk a holdat.A kilencedik esztendőben összesógorosodunk, komás-kodunk a többi bolygókkal. A tizedik esztendőbengyászünnepet ül az egész kozmosz, gyászindulót zenga szférák zenéje s még a tejút emeleti ablakaiból ismeghatva nézik, amint a diktátor leveszi csillag-koszorúját, ráteszi egy sírra és azt mondja meghaj-tott fejjel:

— Apapám, téged illet ez, mert te neveltél engemdiktátornak.

Mert természetes, hogy ez az egész mindenségetmegváltó diktátor csak az én unokám lehet.

Hiszen ez rendben is van, de nem lesz az egykicsit stílustalan, hogy a diktátor ott az én síromfelett elkezdjen gügyögni? S hogy aki ércszavávalhaptákba állítja még a csillagokat is, ott az egészbel- és külföld füle hallatára elkezdjen apapázni?

Nem hiszem, hogy ezen felakadhatna a kritika.1940-ben ifj. Ferenc tizennégyésféléves lesz. Ebbena korban még meg van engedve a szentimentálisgügyögés a nyilvánosság előtt is. Nagyobb baj az,hogy eszerint ezeket a hőstetteket egy kis gyerekvinné véghez. Köztük a legképtelenebbet, a magya-

15

rok összebékítését egymással — tíz éves korában. AmiApponyi Albertnek még nyolcvanhárom éves korá-ban se sikerült! Nem, ezt nem hiszik el nekem mégazok se, akik Jókainak az egész Jövő század regé-nyét elhitték.

Nini, a Jókai regénye! Meg vagyunk mentve,barátom-uram, szerkesztőm! Hiszen abban a század-ban ez a mi bizonytalan tíz esztendőnk is bizonyosanbenne van! Nézzük csak!

Hm. Persze, hogy benne van. De csak úgy„alattomban értetődik”, mint a hiányos mondatbanaz alany.

A jövő század regényét Jókai 1952-ben kezdi.Akkor találja meg Tatrangi Dávid az ichort. ő akkorlehet olyan húszesztendősforma legényke, mertéppen a katonaévét szolgálja. Tehát 1930-tól 1940-ignem igen lehetett több rábízva, mint most az énunokámra. Úgy kereste az ichort, hogy kék tintátöntött a kávéjába. *

Ennek a tíz esztendőnek a hőse tehát nem a kisTatrangi, hanem az öreg Tatrangi Mózes, hiszenemlékszel rá, a törött arccsontú röpülő. A Szent-lélekúristen a lipótmezei Szentháromságban.

Hogy került oda, mi zavarta meg az elméjét?Jókai csak annyit mond, hogy leesett az aerodrómjá-ról, mikor próbát repült vele. De ebből is ki lehet sej-teni, hogy más baj volt itt. Azért nem sikerült arepülés, mert már akkor fölbillent valahol a lelkiegyensúlya Tatrangi Mózesnek. Valahol 1930 és1940 közt. Jókai erről a decenniumról hallgat. Azthiszem, nem azért, mintha közelre nem látott volnaolyan jól, mint messzire. Csak nem mert róla beszélni,

16

éppen azért, mert közelebbről nézte és tisztábbanlátta.

Édes barátom, ne kívánd te azt öreg szolgádtól,hogy bátrabb legyen, mint Jókai Mór volt. Aki pedignem is 1929-ben nézett a jövőbe, hanem 1872-ben!Majd adnának neki máma, ha olyanokat merne bennelátni, mint akkor ! össze tudnék szedni a kilenc kötet-ből három kötetre való aforizmát, amik közül egyértis kihordanák ma a határból. (Azt nem mondom,hogy bevernék az ablakát, mert ahhoz hozzá voltszokva.)

Nem nézek én többet a jövőbe, pajtás, elég voltnekem belőle 1918. Akkor szerkesztettem én egykalendáriumot, az volt a címe: Igazmondó Naptár.Nem volt abban egyéb jövendőmondás, csak ez a kétsoros mottó:

Kilencszáztizenkilencben kit agyon nem vernek,Tarthatja az magát húszban szerencsés em-

bernek.És engem kétszer is majd agyonvertek ezért a

jövendőmondásért. 1919-ben is, meg 1920-ban is.Hát ne szerencsétlenkedjünk, öregem. Mégis

csak jobb lesz a jövő évtized megálmodását az okosemberekre bízni.

AZ EMBER A TÁRSADALOMBAN

Joseph Caillaux:A civilizáció sorsa*

Franciaország volt miniszterelnöke,a nagy békepolitikus ebben az írásá-ban élesen bevilágít az emberiség jövősorsába.

ivilizáció! Mi a mélyebb értelme ennek a szó-nak, amelyet annyit használunk, de amelyfölött olyan keveset gondolkodunk? Valóban

úgy lesz, ahogy barátom, Sully Prudhomme,az elegáns költő, aki úgy gondolkodik, mint a filozó-fusok szoktak, egy nap megjegyezte előttem: „azemberek közt a legtöbb félreértésnek az az oka, hogynem látják be a szükségességét annak, hogy minde-nekelőtt pontosan definiálják a fogalmakat”.

C

Hogyan lehetne a legjobban definiálni a civilizá-ció fogalmát? Elegendő talán annyit mondani, mintahogy a legtöbben szokták, hogy ez a fogalom egy sortürelmesen kidolgozott egyezmény-kombinációt jelent,amelyet az emberek csak azért találtak ki, hogyembertársaikkal kellemesebbé tegyék a viszonyukatés ezzel eleve kizárják a bizalmatlanság, az irigységés a félelem motívumait? Bevallom, az én elgondol-lásom nem helyesli ezt a tág meghatározást. Szerintemez csak nagy körvonalakat rajzolja meg és a felszí-

18

nem marad, ahelyett, hogy a dolgok mélyére hatolnale. Ehelyett én sokkal egyszerűbb definíciót ajánlanék,még hozzá olyat, amely sokkal tágabb értelmű is. Éna civilizáció legjobb meghatározásának azt találnám,hogy ez voltaképpen erkölcsi és materiális jólétünkszervezete. Azt hiszem, ez a definíció, amely a lehető-ségekhez képest a legjobban ragad meg egy olyangondolatot, amely az idők szárnyán száll, nem fogtúlságosan nagy ellenkezést kiváltani a filozófusoknál.Annyi bizonyos, hogy végeredményben nem lehetnehéz feladat megegyezni a civilizáció fogalmánakmeghatározásáról. Ezzel szemben a civilizáció hala-dásának meghatározása, amely annyiszor szerepel alegkülönbözőbb pártárnyalatú politikusok beszédei-ben és amellyel ezerszámra foglalkoznak az újságokcikkei, már nem határozható meg olyan könnyen,hogy azt mindenki egyértelműleg helyesnek fogadjael, miután minden ember szemében mást és mástjelent a haladás gondolata.

Leghelyesebb lesz, ha katalogizáljuk és osztályoz-zuk éppen ezért az egyes csoportokat. Hadd szóljakelőször talán egyetlen szót — nem többet, mint egyet-len egyet — azokról a politikusokról és gondolkozók-ról, akiket egyszerűen tradicionalistáknak fogoknevezni azért, hogy ne használjak velük szemben túl-ságosan szélsőséges jelzőt. Ezek azt tartják, hogy acivilizáció csiak úgy haladhat előre, ha abban azárnyékban lapul meg, amelyet a nagy elődök vetnek.Ezek véleménye szerint a civilizációnak mindig azelmúlt évszázadok hatása alatt kell maradnia és hala-dása attól függ, hogy a fantomok hosszú sorozatauralkodik-e felette. Azt hiszem, felesleges talán azembereknek ezzel a csoportjával hosszasabban foglal-kozni. Elég annyit megjegyeznem, hogy ha csak azokszavára szabad hallgatni, akik régen távoztak körünk-ből, teljes terméketlenségre lenne kárhoztatva gon-dolkodásunk.

Szerencsére abban a formában, ahogyan azt az

19

imént jellemeztem, csak igen kevesen vallják magu-kénak ezt a felfogást. Ma már az emberek, ha nemis hagyják kialudni az ősi tűzhely lángját, nem túlzot-tan rajonganak a hamujáért. Más szóval: azt vallják,hogy csak úgy marad az ember hűséges a múlt időkemlékéhez, ha előretekint és előrehalad a jövő felé.Ezek között ismét két csoportot lehet megkülönböz-tetni. Az egyik csoportot a realistának nevezném.Ezek túlnyomó többsége a politikusok táborából kerülki, míg ezeknek az embereknek másik csoportját rövi-den utópistáknak nevezem. Nem szabad természe-tesen ezeket a meghatározásokat nagyon is betűsze-rinti értelemben venni, de, azt hiszem, körülbelül eza legkevésbé helytelen kifejezése gondolataimnak..

Realistának tartok minden embert — és ezektúlnyomó többségben vannak —, akiknek szemébena civilizáció haladása mindenekelőtt a termelés foko-zását jelenti. Ezek azt tartják, hogy az ember helyzeteolyan arányban javul, amilyen arányban egyre na-gyobb mértékben tudott úrrá lenni a természetfölött. Ezek azt mondják, hogy új erők felfedezése ésrabigába kényszerítése, a melegnek, a víz folyásának,a dagálynak és az apálynak szabályozása az embertegész sor új, lélektelen szolgával ajándékozta meg,úgyhogy ma már vasból való rabszolgák helyettesítika húsból·vérből formált rabszolgákat. Ujabb száz,vagy kétszáz esztendő múlva — és ugyan mit jelentez a világ éleiében?! — a természetet már annyiraleigázta az ember, hogy az egész emberiség, vagy leg-alább is majdnem az egész emberiség óriási patriciá-tusban fog élni, amely kizár majd minden fél-függő-séget az államtól, vagy fél-ráutaltságot másokra, mintahogy azt ma a bérmunkások esetében látjuk.

Az utópisták kevésbé bíznak a jövőben és nem isakarják a fejlődést teljesen az időre bízni. Ezekbebeszélik maguknak, hogy pusztán az emberi akaratis javítani tud az emberiség sorsán. Ezek nem helyes-lik azt, hogy nagy vagyonok koncentrálódnak kevesek

20

kezében és minduntalan szembeállítják a tunya gaz-dagság botrányát a szegények nyomorúságával ésmindenáron törvények útján akarják az életfeltétele-ket kiegyenlíteni. Szerintük a civilizáció haladásánakelősegítésében az igazságtalanságok megszüntetése azelső feladat. Ezek azt is vallják, hogy — ha egyszerez sikerül — az emberiség általános boldogsága márönmagától be fog következni.

Igyekeztem teljesen leegyszerűsíteni a kérdést,hogy egészen világossá tudjam tenni a különbözőgondolatmeneteket. A valóságban a realisták és utó-pisták azonban sokkal közelebb állanak egymáshoz,mint ahogy azt az ember az első pillanatban hihetné.Nem hiszem, hogy lenne olyan realista, aki ne tudná,milyen nagy előnyökkel járna a magántulajdon helyeseloszlása, viszont nem hiszem, hogy akadna olyanutópista, aki ne ismerné el, hogy a termelés fokozásamilyen nagy jótéteményt jelentene az egész emberi-ségre. Minden felvilágosult ember csak helyeselhetiJaurès szavait, aki olyan társaságok megalakulásátkövetelte, amelyek teljes összhangban élnek a töb-biekkel, ahelyett, hogy, mint manapság, egymássalszembenálló csoportokba tömörülnének az emberek.Mind a két csoport végeredményben ugyanazt akarjaés csak az eszközök tekintetében vannak különbségekközöttük.

De éppen itt jelentkezik a legkényesebb kérdés.Úgy az utópisták, mint a realisták ugyanabba ahibába esnek, mert akármit is mondjanak, mindkettő-jüknek legfőbb célja az emberek anyagi jóléte. Mind-kettőjük szemében a civilizáció haladása voltaképpencsak élelmezési kérdés.

Azt is mondják, hogy egyetlen céljuk a kultúraterjesztése, az emberi méltóság emelése és az embe-riség közelebbhozása egymáshoz. De vájjon az az út,amelyen haladnak, valóban ahhoz a célhoz vezeti-eőket, melyet maguk elé tűztek? Tényleg észre sem ven-nék, hogy milyen nagy veszedelmet rejt magában az

21

a felfogás, amely egyedül a létfentartás egyszerűbbététele felé halad? Vájjon hogy fogják majd később atömegek lelkéből kiverni azt az elfogultságot, amelylassan-lassan teljesen elhatalmasodott az emberek lel-kületében?

Azt hiszem, ha egyetlen pillantást vetünk ma-gunk körül, tiszta képet kaphatunk erről a veszede-lemről.

A világ egyik leghatalmasabb birodalma, azAmerikai Egyesült Államok, tisztán a realizmus szem-szögéből néz minden kérdést. Miután gyors eredmé-nyeket akarnak elérni, a lassú tudományos utakonjáró haladást organizációval akarják pótolni és pedigelsősorban az egyes iparágak nagyszerű megszervezé-sével. De nemcsak az ipart akarják megszervezni,hanem a munkát is. És vájjon milyen eredményekrevezet ez? Nem tagadom, a miénknél kétségkívül ma-gasabb anyagi civilizáció jár ennek nyomában. Ezmindenesetre jelentős teljesítmény és én vagyok azutolsó, aki le akarnám becsülni ennek az értékét,hiszen én magam hirdetem úton-útfélen, hogy bárminél többet tanulna az óvilág az Amerikában muta-tott példától.

Hangsúlyozom azonban azt a szót, hogy „ta-nulna”. Vagyis nem szabad egyszerűen válogatás nél-kül mindent lemásolni. Szomorúnak tartanám, hanagy hazám, Európa, szó nélkül átvenne olyan mód-szereket, amelyek talán megfelelőek — és még ezt aszót is megkérdőjelezném — új vagy félig új orszá-gok számára, de amelyeket nem lehetne a maguk vál-tozatlanságában bevezetni öregebb országokban, anél-kül, hogy az ne járna a legnagyobb veszedelmekkelezeknek az öregebb országoknak civilizációjára. Hogycsak egyetlen példát hozzak fel, a Taylorizmus szol-gai átplántálása Európába végzetes lenne munkás-osztályunkra, amennyiben nemcsak az iparcikkekterén jelentene tömegtermelést, hanem az emberi gon-dolkodás szempontjából is.

22

Hadd magyarázzam meg szavaimat kissé bő-vebben.

A munkás képességeinek az okos kihasználásafelemelő hatással van a munkásra, ezzel szembenugyanannak a mozdulatnak a lehető legrövidebb időalatt való végtelen megismétlése a legszomorúbbszellemi süllyedésekkel jár. A gondolkodó munkásbólez az eljárás szomorú automatát csinál az emberiségközösségének és magának a munkásnak vesztére.

A közösség vesztére? Anélkül, hogy túlozni akar-nék, megállapíthatom, hogy a legtöbb mai találmányta napi munkák névtelenségében dolgozó munkások-nak köszönhetjük. Az első mechanikai szövőszéketannak a nagyszerű agymunkának köszönhetjük,amely a takácsok fejében játszódott le. Monge, a nagyfrancia geometriatudós is kijelentette, hogy alkalma-zott geometriájának elemeit a kőművesek tudatosanszabályszerű formákban elhelyezett kőkockái fektet-ték le. Bátran leírhatjuk azt a tételt, hogy a legtöbbprogresszív technikai gondolat a gondolkodó munká-sok munkájából született meg. Az emberiség általánosjóléte nem gazdagodna többé a munkások jóvoltábólattól a perctől, amikor egyszerűen csak állati munkaelvégzésével bíznák meg a munkásokat.

Tudom, hogy lesznek, akik azt szögezik szembeezekkel a fejtegetéseimmel, hogy ez a rendszer nagy-mértékben megrövidítené a munkások dologidejét ésennek megfelelően sokkal magasabb lenne a napi-bérük. Minden munkás automobilt vásárolhatna ma-gának és mindenki élvezhetné a mozik és a többi,ehhez hasonló szórakozás örömeit... Elismerem,hogy ez mind így van, de vájjon ezek a triviális szó-rakozások — majdnem azt mondtam, hogy közönsé-ges szórakozások — felemelő hatással lennének-e amunkások lelkére? A munkás hat-hét vagy nyolc óraibrutális gépszerű munka után pusztán a körülményekfolytán egészen mechanikus emberré válna.

Mi lenne ennek a kövekezménye? Mindig kissé

23

veszélyes fellebbentem a fátyolt a jövőről, mindazon-által megpróbálom, hogy jóslásokba bocsátkozzam.

Előre látom, hogy a munkások egy ideig megelé-gedettek lesznek, ha aranyjászolban tálalják elibük aszénát, de eszeveszetten rohannak majd lefelé azelpusztulás meredek útján, magukkal ragadják majdigazgatóikat, akik szintén nem tudják majd kivonnimagukat az általános tudatlanság alól, hiszen a jövő-ben csak engedelmes, alázatos, karakternélküli, ellent-állásra képtelen tömegeket kell majd vezetniök. Eznem vezethet másra, miint hogy monotonul egyforma,ostoba élet vár az emberek millióira és a civilizációrugóra fog járni.

Ha szabad hasonlattal élnem, a mai gyönyörűfalusi tájképek mindenütt átadják helyüket a végtelenkonyhakerteknek. Én megvallom, nem szeretnék répa-és káposztatenger közepette élni, távol a büszke he-gyek meredek szakadékaitól, ahol ugyan kétségkívülfennáll az a veszély, hogy lezuhanhatok, de ahol leg-alább élvezhetem a természet váratlan meglepetéseités ahol küzdhetek az elém tornyosuló akadályokkal.

Megnyugtathatom magamat, hogy ha ténylegrépatenger venne körül minket, rövidesen ugyanazokaz érzések ébrednének más emberekben is, mint ame-lyek bennem élnek, mert ellenkezik az emberi termé-szettel az, hogy teljes mozdulatlanságban, ölhetettkezekkel éljen hosszú ideig. Azok, akik arra vannakkárhoztatva, hogy ilyen életet éljenek, előbb-utóbbfellázadnak sorsuk ellen. És ez az a pont, ahol félel-meim határozott alakot öltenek.

A szériagyártásban termelt emberek nem foglal-koztatott agyvelői hamarosan vad szólamok és jelsza-vak zsákmányai lennének. Felügyelőik is tehetetleneklennének velük szemben, hiszen az ő gondolkodásukis éppen úgy eltompulna az idők folyamán, mint a mun-kásoké. Azok kerekednek majd hamarosan felül, akiktudatosan rossz tanácsokkal szolgálnak az emberiség-nek. Az unalom és a változatosság utáni vágy arra

24

bírná az emberi automatákat, hogy félrerúgják arugóra járó civilizációt és akkor olyan földszakadászúdulna a világra, amelynek szomorú példáját mostOroszországban láthatjuk.

Most pedig térjünk át a jóslásokról a tényekre.Mint ahogy Európa nyugatán egy fiatal nemzet

türelmetlensége nem akar semmit sem az időre bízni,a termelést túlfokozza és a realizmusból túlságosannagy hasznot akar húzni, — éppen úgy Európa kele-tén egy csoport ember, túltömve könyvekből merítetttudással, makacsul keresztül akarja vinni még erősza-kos fizikai eszközök igénybevételével is azt, hogy utó-pisztikus gondolatok testet öltsenek. Nem mondom,hogy ezeket teljesen figyelmen kívül kell hagyni, deszerintem, mielőtt bármit is megvalósítanának mind-ezekből, meg kell várni, míg leszűrődnek a tanulsá-gok, úgy, mint ahogy az újbort is forrni kell hagyni,mielőtt inna belőle az ember.

Tisztában vagyunk azzal, hogy alapjában vévecsak nagyon kevés részletet tudunk arról, ami Olasz-országban történik. Mindazonáltal úgy látjuk, hogy eza nagy nemzet szakadékba zuhant. Hogy viszont mégegyáltalán él Oroszország, tisztára annak köszönhető,hogy saját zsírjából táplálkozhatik. Akárhogy is állazonban a dolog, Oroszország teljesen elerőtlenedett,és majdnem ott tart már, ahol Kína, amelyet teljesanarchia fenyeget. Annyira igaz az, amit mondok,hogy a jelen pillanatban, amikor a civilizáció fejlődé-séről irok, kénytelen vagyok elismerni, hogy a világegy igen tekintélyes része, amely még történetesenNyugat-Európa legközvetlenebb szomszédja is, olyanbélpoklossággal van megfertőzve, amelyhez hasonlópusztította el annak idején, jóval a császárság bukásaelőtt, a római birodalom határállamait.

Vájjon Herbert Spencer és Ernest Renan jóslataarról, hogy „a világ visszaesik a barbarizmus kor-szakába”, a beteljesülés küszöbén áll-e?

Biztosan lesznek sokan, akik azt mondják, hogy

25

ez a veszedelem csak egyesek fantáziájában él, énazonban ezzel homlokegyenest ellenkező felfogástvallok. Én úgy látom, hogy az a veszedelem, amelyetaz angol szociológus és a francia filozófus előre látott,egyáltalán nem képzelet-rém. Úgy látom, hogy a micivilizációnk nagyon is törékeny jószág és az ia fejlő-dés, amely tisztán az anyagi jólétet tartja szem előttés amelyet úgy az utópisták, mint a realisták egyarántideálnak vallanak, alapjában fenyegeti civilizációnkat.

De hogyan tudnók felvenni a harcot ilyen lehe-tőségekkel? — kérdezheti joggal ia szürke polgár —hiszen a mi civilizációnk, amely alapja a tudomány-nak, sokkal biztosabb alapokon nyugszik, mint azoka civilizációk, amelyek a múltban elpusztultak?!

A tudomány? Éppen ez az, ami a legnagyobbgondot okozza nekem!

Hallgassák csak meg fejtegetéseimet. Ma kétség-kívül a legköznapibb téma arról a hatalmas változás-ról beszélni, amelyet a tudomány okozott az utolsóévszázadban. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy atudomány volt még a legsötétebb korszakokban is azemberiség materiális fejlődésének főtényezője. Aztsem tagadhatjuk, hogy a jövőben döntően nagy sze-repet fog vinni e tekintetben a tudomány. Az utópis-ták és a realisták egyformán építhetnek erre teó-riáikban.

De vájjon tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyennagy veszedelmeket rejt ez magában? A tudománylegalább olyan könnyű szerrel tud pusztítani, mintépíteni. A tudomány a tragikus konfliktusok borzal-mait csak még jobban felfokozza. Holnap talán méga maiaknál is ezerszerte borzalmasabb titkokat tárfel az emberek előtt, olyan titkokat, amelyek mindentekintetben messze túlhaladják azokat a fölfedezése-ket, amelyeknek olyan véres hasznát vették egyeseka múltban. Ha nem állunk résen, a tudomány nem-csak a civilizációt fogja elpusztítani, hanem magát azemberiséget is és ismét bebizonyosodik, hogy milyen

26

igaz az az ősrégi mítosz, amely arról az apáról beszél,aki tulajdon gyerekeit falja fel.

Az egyetlen menekvés: a tudománynak tisztánés egyedül a népek békés fejlődését szabad szolgálnia.Vájjon hogyan lehet ezt elérni? „A tudomány lelki-ismeret nélkül a lélek halálát jelenti”, — mondtaRabelais, olyan igazságot fejezve ki ezzel, amelyettalán a következő aforizma magyaráz meg jobban: Azemberiség üdvössége megköveteli, hogy a lelkiismerettartson lépést a tudománnyal.

Ami engem legjobban izgat és ami, azt hiszem,mindenkit legélénkebben foglalkoztat, akik komolyanveszik ezeket a kérdéseket, az, hogy a tudomány,amely az utolsó száz esztendő alatt óriási ugrásokkaltört előre, maga mögött hagyta a moralitást, amelyegyszerűen megállt a haladás útján, ha ugyan nemhaladt egyenesen visszafelé. Érthető, hogy embertár-saink érdeklődését a modern idők szenzációs találmá-nyai egészen lekötik. Gondolkodásunkat valósággalelkápráztatja a tudomány alkalmazása a gyakorlatiéletben. Éppen ezért, amikor be kellett volna követ-keznie az egészséges reakciónak, az utópisták épúgy,mint a realisták, egy nevezőn találták magukat. Dics-himnuszokat zengve egyrészt a termelés hallatlanfokozódása, másrészt a javak helyesebb elosztásafölött, az emberiség egész civilizációját az anyagijólét javulásának számlájára írva, az embert mélyenmeghajtották a föld felé, ahelyett, hogy szemét az égfelé. irányították volna.

Szerencsére a földön minden mulandó és a hitek,a meggyőződések hamarosan megváltoznak, annál isinkább, miután sohasem hiányoztak és bizonnyal nemis fognak a jövőben sem hiányozni a kalmárok, akikelveszik majd ia templomokat. Elkerülhetetlenek idő-közönként a nagy megújhodások. Minél élénkebb szí-nekkel festik azt a halálos veszedelmet, amely az em-beriség feje fölött függ és minél harsányabb hangonfigyelmeztetjük embertársainkat, hogy mentsék meg

27

lelkeiket, annál nagyobb remény van a barátság ésszeretet evangéliumának megerősítésére. Meggyőződé-sem: ha azok, akikről szólottam, nem fojtogatnáktöbbé egymást és nem harcolnának olyan eszközök-kel, amelyek fojtogatnak, hanem a civilizáció haladá-sának helyes útjáról száműznék a realizmus, az utó-pizmus és az anyagi jólét jelszavait és a szeretetjegyében találkoznának egymással, — közös erőfeszí-tésüket siker koronázná. Szent hitem, hogy semmisem boldogíthatja jobban az embert, mint az, ha újmotívumok alapján maradhat hűséges ősi erényekhez.

Életünk külső változásai semmik sem azokhoza változásokhoz képest, amelyek gondolatainkbanmennek végbe.

(Tolsztoj)*

A nevelés művészetének egyik elve, amelyetszem előtt kellene tartaniok mindazoknak, akik-nek gyermeknevelő terveik vannak, a következő:gyermekeket nem az emberi nem jelenlegi álla-pota szerint kellene nevelni, hanem a jövőbenlehetséges jobb állapot szerint, vagyis az em-beriség eszméje és egész rendeltelése szerint.Ez az elv rendkívül nagyfontosságú. A szülőkrendesen úgy nevelik gyermekeiket, hogy amai, bármily romlott korba beilleszkedhesse-nek. De jobbra kellene őket nevelni, hogy ajövőben ezáltal jobb állapotok keletkezhesse-nek.

(Kant)

Ignotus:A polgár tíz

évepolgár dolga nem áll rosszul, mert a világmindinkább őneki áll. Ezt furcsa hallani most,mikor a fekete tehén rég nem taposta meg így,

de ez is azért van, mert minden világutaknakkeresztútján áll. Kezd igaza lenni Marxnak, ki magais bourgeois volt s azt magyarázta, hogy egy kutya:mindenki, aki nem proletár, egyformán bourgeois.Legfeljebb, hogy nem bizonyos, hogy a proletár isnem az-e? Legalább is ma, mikor teszem Ameriká-ban munka után a proletár saját kis Fordján töfögsaját kis polgári vityillójába? Ugyanezen Amerikábanott dolgozik, nem tudom melyik ipari vállalatnál, azutolsó német császár egyik unokája, még pedig nemparádénak, mint ahogy Nagy Péter volt valamikorhajóács, nem is kiböjtölni a trónt, mint ahogy LajosFülöp tanítóskodott egy darabig Svájcban, hanemmert élni csak kell és manapság így

szokás élni. Ezaz Amerika, hol az emberek ma így

élnek, egyben avilágnak is ura: egy földteke számára s foganatosab-ban diktálva az élet rhythmusát, mint valaha diktál-hatta Róma az ő gyarmatainak. Mialatt Európábanutolsót töredezik a feudalizmus s világmegváltó hiva-tással kínozza magát a proletarizmus, Amerikábankialakult s Amerikából elindult a bourgeois világ-hatalma. A világ minden bizonnyal haladni fog, mi-vel már az egész földteke egy város s kultúrák nempusztulhatnak el úgy elszigetelten s valamely barbáráradattól elöntve, mint elpusztult volt a babyloni vagy

A

30

az egyiptomi. S amint halad a világ és terjed s egyen-lősödik a műveltség s a gazdagság, aszerint nem lesza világon más ember, mint polgárember. A kiváltsá-gos rétegek a polgárságba hanyatlanak le, a feltörekvőrétegek a polgárságba emelkednek fel, — ez elől nincsmenekvés. De nem is kell, mert hiszen, inkább, ez amenekvés az egész emberiség számára.

Az ezer év alatt, melynek rendjén a mai Európaés Amerika, s szorításától vagy mintájára az egészvilág, kialakult, két dolog bizonyosodott be.

Az egyik: hogy a polgári foglalkozások? vagy ren-deltetések nem oly átfutóak vagy hervadékonyak,mint valamennyire azok az uralkodói, harci vagy azegektől való függést képviselő hivatások, melyek kö-rül ezelőtt alakultak társadalmi uraságok. Ma is van-nak monarchiák, de vannak, ugyebár, republikák is.Ma is van nagybirtok, de nem annak fejében, hogyfegyveresen védi az országot. Ma is van katonaság,de ki tudja, hogy meddig, mikor a világ tempójátmegszabó nagyhatalomnak és osztálynak: Ameriká-nak s a polgárságnak zsebérdeke lett az örök béke?S ma is van vallás, egyház, papság, de már nincs megaz a principátusa, mint volt az emberiség egész eddigitörténetében. Ami ellenben a polgárnak foglalkozása,mívelkedése, hivatása, mintegy a történelembe magá-val hozott hozománya: az mindig kellett az emberek-nek, s minél fejlettebbek, annál inkább kell. Tudo-mány, művészet, mesterség, ipar, kereskedelem,pénzzel való gazdálkodás: mindez nemcsak, hogy nemcsökken jelentőségében, de minden telő nappal nö-vekszik. Még ami, mint állítják, nem is polgári, aföldmívesi és az ipari munka: az sem lehet meg pol-gári értékesítés vagy vezetés és szervezés vagy mind-kettő nélkül. A történelem s a politika, ma már csakis

31

és csupa olyasmi körül forog, csakis és csupa olyas-mitől szabatik meg, ami a polgárság hozományábavág. Nem véletlen, hogy a legnagyobb junkernak,Bismarcknak utódja a legnagyobb gyáriparos-titkárvolt: Stresemann.

A másik, ami egyre világosabb: hogy az emberiideák és ideálok közül a polgáriak azok, miket nemlehet agyonverni, mik minduntalan feltámadnak, mikaz emberiség megtartó ideáinak s ideáljainak bizo-nyulnak. Nyolcvan esztendőnek csudaforradalmaiután, a gazdaság gyökeres szocializálódása, a szocia-lizmus páratlan diadalai után ez a szocializmus otttart, hogy legfejlődésében transpozíciója a magán-tulajdonnak, formula a kapitalizmus számára. S mi-nek utána kipróbáltatott a hadi diktatúra, ki a civil-diktatúra s ki a proletárdiktatúra, ki a felvilágosodottautokrácia, a rendi népalkotmány s a mongol zsar-nokság: egyetlen megállhatóság, ami megmutatkozik,a demokrácia. Az angol monarchia demokratikus, azausztráliai munkásuralom demokratikus, a dán pa-raszturalom demokratikus, az amerikai polgáruralommeg éppen demokratikus. Valahol parancsuralom él:előtte szakadék gyanánt sötétlik, kiút gyanánt de-reng a demokrácia. A demokrácia megkerülhetetlen,a demokrácia elkerülhetetlen. Már csak azért is, hogyakik a polgárságba lehanyatlottak, ne mint koldusoklegyenek kénytelenek kéregetni, hogy akik a polgár-ságba fölemelkedtek, ne mint jött-mentek legyenekkénytelenek tolakodni, hanem egyenlő jogon s egy-forma lehetőséggel vessék meg a lábukat. A demokrá-cia az, amivel minden tanya és mezőváros a magaéletet élheti, a demokrácia az, amiben egyesülhetnekvilágbirodalmak, a demokrácia az, amiben, ha idejemegjő, az egész földteke egybeszervezkedhetik. A ka-pitalizmus, mely nem szégyelli, hogy az a demokrá-

32

cia, mely a mások tiszteletét azon kezdi, hogy tiszteliönmagát: ez a jövő tíz év fejlődésének, még perij?annál rohamosabb fejlődésének útja, mert a fejlő-dés, mint szabad esés, minden újabb fázisában meg-nő az elébb letelteknek sebességével. A jövő tíz évrohanni fog afelé, hogy minden ember polgár legyen.Nem mondom, hogy ez fenékig tejfel lesz a pol-gár számára. Minden egy polgárral több: több egykenyérfogyasztóval, több egy versenytárssal, többegygyeí, ki az egyenlő startból tehetsége erejévelelőretörve, a többieket, mint vezér, tehetetlenségbenmarasztalhatja. Mint ahogy a rabságnak megvannaka maga kényelmei, például a felelőtlenség, úgy van-nak meg a szabadságnak a maga kényelmetlenségei,például a felelősség. Mindazonáltal éppen szabadság-dolgokban a polgár nem taktikázhat s nem spekulál-hat, — a liberalizmust, mellyel a történelemben elsőhelyre jutott, nemcsak hogy nem tagadhatja meg, deszét kell terjesztenie — egyaránt azzal, hogy az őosztálya az, melyben a többi felivódik — osztálygon-dolatból emberiségi gondolattá. Nem mintha a pol-gárságnak nem volnának rétegei, melyek a tekintélyts a megszorítást legalább is úgy tudják kezelni, minta régi urak, s amelyeknek egyenes érdekük talánéppen ez volna. Sőt inkább: mihelyt a polgárság fel-szabadul s szabadon dolgozhatik, igen hamar kitej-feledik, hogy úgy mondjam, egy felső, gazdag, tehe-tős s ennek megfelelően hatalmas rendje, melyetminden arra csábít és szorít, hogy e lehetőségét s ahatalmát kiváltságokkal bástyázza, jobbágyokkal ül-tesse körül. Ám ha ezt tenné, azzal el is veszítenémagát, mert zsarnoki ellentétbe jutna saját osztályá-nak óriási többségével: a vagyontalanokkal, az intel-lektuálisokkal s a vagyontalan intellektuálisukkal, sProletariátusba s az ipari s paraszti proletariátussal

33

közös kilátástalanságba szorítván őket, olyan hagyforradalmat nevelne maga ellen, melyhez képest az1781-iki gyerekség volt. Mivel a polgári uralom azeddigi történelemben az első olyan uralomnak ké-szül, mely nem uralom, hanem szervezettség, emiattélettörvényei is mások, mint az eddigi uralmaknakvoltak. A polgár öngyilkos, ha hűtelenné válik a sza-badsághoz, az egyenlőséghez, a testvériséghez.

Még a testvériséghez is. A jótékonyság — ebbenigazuk van a marxistáknak — valójában rabszolga-tartás, garasos váltság kincses kiváltságokért. Ám azemberiség: az más, az emberség, testvéri osztozkodása közös lehetőségeken. „Enrichissez-vous!” biztattáka polgárt első vezérei, „gazdagodj meg!”, magyaráztanéki Guizot, ez a hugenottába való áttétele az egy-szerre üzletes és irgalmas puritanizmusnak, melyAmerikát egykor megteremtette. Ma sem lehet egyebetmondani: gazdagodj meg, polgár, hogy teljék gazdag-ságodból emberségre és igazságra, gazdagodj meg,hogy veled gazdagodjék, akivel együtt dolgoztok, tehátidestova mindenki. A XIX. századnak három negyedeértékteremtő munkában telt el annak helyébe, amielső negyedében s a forradalmi és napóleoni háborúkalatt elpusztult volt. Ezzel telik el majd, csak nagy-ban, csak az egész földteke számára, a polgár mostkövetkező tíz éve, a világháború értékpusztításai után.

* * *

A kapitalizmus fogjamegvalósítani a szocializmuscéljait

Írta: Normann Angellangol munkáspárti képviselő, a „Rossz üzlet a háború”szerzője

*

A szocialisták és kapitalisták véleménye csodá-

ul latosképpen teljesen megegyezik abban, hogy-ha erről a két különböző rendszerről beszél- nek, mindketten úgy állítják fel a maguk

tétéleit, mintha ezt a két rendszert nemcsak kitűnőenmeg lehetne különböztetni egymástól, hanem egybenhomlokegyenest ellenkeznének is egymással. Aszembeállítás olyan tökéletes, mintha két szembenállószociális rendről vagy rendszerről lenne szó. Ez annálcsodálatosabb, mert ha valami világos a modern tendenciák között, a legvilágosabb éppen az, hogy a kapi-talizmus terjeszkedése azt a rendszert valósítja megfokozatosan, amit mi, bármiféle definíciót véve alapul,szocializmusnak szoktunk nevezni.

Akármilyen szociális kísérletezést tekintsünk is —akár ha Moszkvát is vesszük például — rögtön lát-nunk kell, hogy az a szocializmus, mely élni akar,vagy amiről egyáltalán szó lehet, szükségszerüleg ma-gába foglalja a legnagyobb részét annak, amit mi makapitalizmusnak, vagy individualizmusnak nevezünk.Ez annyira igaz, hogy a régi vita a kapitalizmus ésszocializmus között, ami a rivális metódusokat illeti,egyre többet veszít jelentőségéből. Ha csak rövid pil-lantást vetünk a két rendszer történeti múltjára, állí-tásaim nyomban világosakká válnak.

Amikor még szekérrel szállították világszertemindenütt az árut, bárkinek módjában állott egy·

34

szerűen két lovat és egy szekeret vásárolni, azutánszomszédaival alku útján megállapodni a szállításidíjakban. Ez a vállalkozás valóban teljesen magánügyvolt és a lakosság közösségének, amelyet az államokés kormányok szoktak képviselni, nem volt alkalmaa beavatkozásra. De mi történt akkor, amikor a gőz-gép feltalálása lehetővé tette a vasutak építését? Ez azúj szállítási eszköz életképtelen lett volna a lakosságközösségének segítsége nélkül, vagyis, csakhamardöntő szó illette meg ezekben a kérdésekben az álla-mot, illetve a mindenkori kormányokat.

Mielőtt az első vasút megépülhetett volna, az em-berek közösségének ki kellett terjesztenie ellenőrzésétegész sor gazdasági tevékenység fölé. Az első vasútnem épülhetett meg, mielőtt a magántulajdon elvétteljes terjedelmében nem vették revízió alá. A föld-birtokost, aki nem engedte meg, hogy a vasutat az őterületén keresztül vezessék, egyszerűen félretolták azútból és ezzel a magántulajdon elvét oldalba rúgták.De nem lehetett volna a vasút építéséhez szükségestőkét sem összegyűjteni a kollektivizmus megvalósí-tása nélkül, hiszen még a korlátolt felelősségű társa-ságok is a kollektív társadalmi rendszer alapján ala-kultak meg. Ez azután új elveket vezetett be az adósés hitelező viszonyába és törvényeket kellett hozni,amelyek újabb csorbákat ejtettek a magántulajdon él-őén. Az államnak újabb beleszólása nyilt az árakmegállapításába, olyanformán, hogy a személyes teherdíjtételének helybenhagyása tőle függött, majd idő-vel az állam állapította meg ezeknek a társulatoknakmegengedett hasznát is.

A vasutak értéke végeredményben tisztára a tör-vényhozástól függ és ma már a vasúttársaságok nye-resége voltaképpen csak olyan vám, amelyet az állam-polgárok közössége a részvényeseknek engedélyez. Eza vám ma már egyedül a szavazóktól függ. Ilyen kö-rülmények között ostobaság lenne a „magántulajdonszentségéről” beszélni, vagy pedig arról, hogy az

35

államnak nincsen joga beavatkozni az egyes emberekjogaiba. Egyáltalán nem is lehetett volna vasutakatépíteni az állam beavatkozása nélkül. Pillanatig semélhetett volna egyetlen egy vasúttársaság sem, ha amagántulajdon továbbra is szentség marad. És amiigaz a vasútakra vonatkozólag, az még nagyobb mér-tékben igaz a biztosító társaságoknál, a banknál és aközüzemeknél, mint amilyenek például a világításiüzemek, a vízművek, vagy más egyéb energiaforrá-sok.

Az állampolgárok közösségének ez az ellenőrzésefőképpen a tőke szocializálása terén azonban nemcsakilyenformán nyilvánul meg. Ma már az individuálisfüggetlen munka helyett minden téren kollektív meg-mozdulásokat láthatunk és enélkül egyetlen iparág selenne életképes. Nyugodtan állíthatjuk, hogy kollek-tivizmus nélkül sohasem lehetett volna összehozni azo-kat az óriási tőkéket, amelyekre a mai iparnak szük-sége van.

Még a legindividuálisabb foglalkozási ágban, aparaszt munkájában is egyre nagyobb szerepet kezdjátszani a kollektivizmus, hiszen láthatjuk, hogy világ-szerte mindenütt mennyire terjed a termelőszövetke-zetek eszméje. Nemcsak az olyan országban, mintDánia, — ahol a parasztok nagyszerűen megszervezettfogyasztási szövetkezetekbe tömörülve, termelnek ésadják el azután árujukat — lehet látni ezt, hanem akormányoknak is egyre inkább az a céljuk, hogy ezta tendenciát elősegítsék. A nagyon is individualistaAmerikában éppen az utolsó évek folyamán lehettünkszemtanúi a farmerek kollektív termelési és kollektíveladási rendszerének és Amerika példáját lassan min-denkinek követnie kell, aki nem akar alul maradni aversenyben.

Más téren vizsgálódva, azt látjuk, hogy a nagykapitalista trösztök szintén szocialistákká válnak,amennyiben ők is magukévá teszik a kooperációs el-vet. Éppen úgy, mint ahogy a gyapottermelők szövet-

36

kezetének megvannak a fűszerüzletei, vagy ahogy afarmereknek megvannak a szalonnagyáraik, éppen úgymeg vannak a nagy acél- és vasműveknek a magukszénbányái. A szabad versenyt egyre jobban kiküszö-bölik az áregyezmények és azok között az árak kö-zött, amelyeket az állam állapít meg, vagy amelyeketaz állam közbelépésének veszélyétől tartva, a nagytrösztök szabnak meg, ma már a gyakorlatban na-gyon kevés különbség van.

Egyre több olyan kapitalista szervezetet talál-hatunk, amelyek ma már hallgatólagos beleegyezés-sel olyanok, mintha közszervezetek lennének. A Bankof England például, — amely teóriában magántársu-lat — nem azért változtatja meg időnként a kamat-lábat, mert ez nagyobb hasznot fog hajtani a részvé-nyeseknek, hanem azért, mert a köz érdeke azt köve-teli meg. A gyakorlatban ma már a részvényesek ér-deke csak legutolsó sorban jön számításba. Hasonlóa helyzet a világ legnagyobb biztosító vállalkozásánál,a Lloydsnál is.

Ilyen körülmények között, úgy-e, nem lehet be-szélni „egyéni vállalkozásról”, „magántulajdonról”,„laisser faire”-ről, „szabad versenyről” és más egyébehhez hasonló, hangzatos jelszavakról, hiszen azok azelvek, amelyek a modern gazdasági életet szükség-szerűen kormányozzák, nevetségessé teszik ezeket adolgokat, ha szemügyre vesszük a nagy ipari, keres-kedelmi és pénzügyi szervezeteket, a vasúttársaságo-kat, a biztosítókat, a hajóstársaságokat és a közüze-meket. Ezek igazán nem magántársaságok többé, ha-nem kollektív vállalkozások, amelyeket a törvény-hozás ellenőriz és az áruikért követelt árakat nem aszabad verseny szabja meg, hanem vagy közös meg-egyezés, vagy pedig a törvény szava.

A modern ipar nem születhetett volna meg a kor-mány beavatkozása nélkül, éppen ezért nem is von-hatják ki magukat a kormány beavatkozása alól. Haigaz az az állítás, hogy a szocializmus minden vállal-

37

kozási kedvet megöl, úgy végeredményben a nagykapitalista vállalkozások sem élhetnének, mert ők iscsak ugyanazokkal a pszichológiai problémákkal ta-lálják magukat szemközt, mint a szocializmus. A bü-rokrácia átka: a kezdeményezési szellem hiánya azállami vállalkozásokban, a legnagyobb ellensége aszocializmusnak is. Mindazonáltal azt látjuk, hogyvannak olyan vasúttársaságok, amelyek olyan hatal-masak, mint apáink országai voltak és olyan óriásibürokrácia és olyan beláthatatlan hivatalnoksereg állmögöttük, hogy itt egyéni vállalkozásról szó sem le-het. Mint láthatni tehát, a kapitalizmusnak még a leg-nagyobb problémája is ugyanaz, mint a szocializ-musé.

Azok a tendenciák, amelyek a kétlovas szekérbőlóriási kollektív közüzemeket alakítottak, ma is élnekés nyilván nem fognak megállani ott, ahol ma tarta-nak. Ahhoz, hogy fejlődésük boldogságot hozzon azemberiségre, új pszichológiának kell ébrednie ben-nük. Ez az új pszichológia nem lesz többé olyanegyéni, mint a múltban, hanem szociálisabb célokattart majd szem előtt. Lehetséges, hogy az ember nemelég szocialista ahhoz, hogy ezt meg tudja, valósítani,de ebben az esetben nemcsak a szocializmus van ha-lálra ítélve, hanem éppen legkarakterisztikusabb for-májában a modern kapitalizmus is. Viszont, ha a kapi-talizmus meg tud majd küzdeni ezzel a főnehézséggel,egyben megoldotta ezáltal a szocializmus legnagyobbproblémáját is.

*

Mi valósult megaz utópiákból?

Írta: Zsolt Béla

emrég egy társaságban rádiót hallgattunk —Algerből nyögdécselt orientális búbánattalegy beduin chansonnier — s mint mindig,

most is akadt valaki, aki feltette a kérdést:mit szólna egy XIX. századvégi fizikus, professzor,vagy feltaláló, ha sírjából felkelne s belépve a szobába,szembetalálná magát a broadcastinggal? Több, ilyen-kor szokásos feltevés után megjegyeztem, hogy ameglepetés korántsem lenne olyan nagy, mint aztáltalában hiszik; idéztem H. G. Wellset, aki szerint aXX. század első negyedének technikai eredményeicsak a laikusra hatnak frappánsan, mert a XVIII. ésXIX. század tudománya hipotézisben és elvben leg-nagyobbrészt megoldotta, illetve előkészítette mindazt,ami az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag (megvalósult.Néhány hét előtt egy igen kitűnő tudományos tárca-írónk retrospektív méltatást írt Jókai „Jövő századregényé”-ről s megállapította, hogy Jókai nem annyirasaját képzeletéből, mint inkább korának tudományosromantikájából merítette fantasztikus anyagát. Ahogymanapság legalább havonként egyszer érkeznekhíradások a rák kórokozójának, vagy szérumánakküszöbön álló felfedezéséről s ahogy olvashattunk ahiganyból aranyat varázsoló német alchimistáról, vagyEdison útmenti giz-gazból készítendő olcsó gumijá-ról, atlantióceáni betonszigetekről, holdrakétáról,

Ν

40

ugyanúgy olvasott-hallott a korabeli közönség repülés-ről, tengeralattjáróról, füstnélküli lőporról, drótnélkülitelegráfról. Ezek a híradások természetesen a kuriózu-mok között szerepeltek s a laikusnak semmi támasz-pontja nem volt ahhoz, hogy komolyan vegye azokat,de a tudomány számára valóban kézenfekvő feladatvolt, hogy például a szélnek kiszolgáltatott ballonnalmegcsinálja ugyanazt a csodát, amit Fulton a szélnekkiszolgáltatott vitorláshajóval. Az elektromos hullám-elmélet plauzibilis következményeit Marconi vontale, amikor a drótnélküli távírót lerögzítette s egytovábbi lépés logikusan elvezetett a rádióhoz és mégegy lépés a televízióhoz. Aki ma álmélkodik Jókaiprovidenciális zsenijén s a technikai „utópia” valóra-válásán, egyszerűen nem ismerte a háborút megelőzőkorszak fizikájának, kémiájának teoretikus eredmé-nyeit, ahogyan például ma sem ismeri az atomenergiafelszabadításának vagy a relativitás elméletének tudo-mányos anyagát, amelyekből két-három évtized utánbizonyára egész sereg praktikus eredmény születik.

A találmányoknak tudományos előkészítettségükmellett a társadalom követelő szükséglete a legfőbbbábája. Egy tudományos megoldás sokszor évtizedekigvesztegçl a teória méhében, mert a társadalom gyakor-lati szükséglete nem provokálja valósággá. A repüléspéldául a háború előtt a kísérleti stádiumból · aligmozduló sport volt, s ha fejlődött, inkább az akroba-tizmus felé (looping the loop), mint gyakorlati, mond-juk, közlekedési irányban. A háborúnak kellett elkö-vetkeznie ahhoz, hogy a repülés magára koncentráljaa teremtő tudományos és gyakorlati elmék érdeklő-dését s csakugyan, hétről-hétre újabb és újabb ténye-

40

zők járultak a kormányozható léghajó és a repülőgépstabilitásának és időtartambeli teljesítményének foko-zásához. Aminthogy a háború véres ágyán születtek asebészeti plasztika bravúrjai s a kolera és kiütésestífusz világában egész sereg gyógyászati, főként kol-lektív higiéniai eredmény, amelyeket ott, ahol a nép-egészségügyre komoly gondot fordítanak, nemcsak,hogy átmentettek a békébe, de tovább is fejlesztettek.A háború élesítette ki a rádió iránt való érdeklődést,a háború adott lendületet a kémia határtalan fejlődésé-nek (gáz- és robbantóanyagok) — a pokol tornácavalóban jószándékkal volt kikövezve. Ma tulajdon-képpen nem történik más, mint a XIX. századbelitudományos eredmények háborútól kikényszerítettpraktikus következményeinek a békeszükségletekhezvaló idomítása, illetve fejlesztése, s mindez bizonyoskétértelműséggel és misztikus háttérrel. Mert alaikusnak még mindig az a gyanúja, hogy az igaziatout-kat nem játsszák ki s vannak effektusok, ame-lyeket csak akkor engednek szabadjára, amikor nemhasználni, hanem ártani lehet velük.

*

A háború tehát fokozta az exakt tudományokgyakorlati produktivitását s csakugyan, néha sikerültmegközelíteni az utópista célt: a természet erőit le-győzni, s helyettesíteni az emberivel. Igaz, hogy ezta célt főként negatív irányban közelítették meg; azember majdnem olyan tökéletesen tudott pusztítanicivilizációjával, mint a természet a földrengés, a tűz-hányó, a villámcsapás és a járvány őserőivel. Atlantiselsüllyedt az Óceánban; két év előtti légi hadgyakorlat

41

volt London felett, s kiderült, hogy ha a játékot valóraváltják, egyetlen ház és egyetlen ember sem menekül-het az utópisztikussá fejlett repülés és kémia jóvoltából.Még Anatole France kecskéi sem legelhetnének Párizsfehér kövén, ha a megvalósult technikai utópia offen-zívén lépne fel velük szemben. A földrengés meg-kegyelmez a bogárnak, a láva a madaraknak; az em-ber tudományos mindenhatósága nem ismer irgalmat,ha kicsúszik alóla a humanizmus talaja.

Vannak, akik azt állítják, hogy offenzív hadi-tudomány egyenrangú erőfeszítésekre inspirálja adefenzív haditudományt: a Londonra leselkedő légi ve-szedelmek ugyanolyan eredményeket provokálnakLondon megvédésére. Kétségtelen, hogy a gáz gyil-koló erejével arányban tökéletesedik a gázmaszk, ahadirepülők eredményességéhez mérten az elhárítóágyúk biztossága. Bizonyos kiegyenlítődés valóbanlétrejön: a rombolók rombolnak s a rombolókat rom-bolják. Mindenesetre riasztó, hogy az ember teremtőintelligenciája ehhez a borzalmas circulus vitiosushoz,ehhez az elkerülhetetlenül pokollal végződő kultur-remishez odaadja leggazdagabb invencióját.

*

Az utópisták álmaiban kétségkívül nagy tere-pük volt fantasztikus technikai eredményeknek, ámezek amellett, hogy a költőknek az ember korlátlanteremtőerejébe vetett hitét szimbolizálták, többnyireolyan eszközökként szerepeltek, amelyek az embervegetatív és társadalmi életét hivatottak megjavítani.Az utópisták álmaiban a technikai civilizáció fantaszti-kussá fokozódása szebbé, kényelmesebbé és gazda-

42

gabbá varázsolta az emberi sorsot. A kultúra, amely-nek reális változata a civilizáció, szerintük tulajdon-képpen szabadságharc az Istennel, a természettel: azősi és lényegükben kifürkészhetetlen adottságok foko-zatos helyettesítése, emberi erő alkotta, áttekinthető éstörvényszerűen szabályozható szurrogátumokkal. Van-nak utópisták, akik a technikai civilizáció tökéletesíté-sének ösztönét úgy magyarázzák, hogy az embernem tud beletörődni abba, hogy megrekedt az onto-lógiai fejlődés mai fokán és homo sapiensből, homoomnipotenssé akar emelkedni. A folyton tökéletesedőszerszámra való törekvés tulajdonképpen a testi éslelki szervek relatív tökéletlenségének hiányait akarjapótolni. A lassú láb gyors akar lenni, az elcsökevénye-sedett kopoltyú géppel szurrogálja magát a tengeralatt, a tollatlan állat — az ember — maga gyártjaszárnyait. Mindez az utópisták álmaiban segítőeszközeaz ember fokozatos lelki, szellemi, erkölcsi és társa-dalmi felszabadulásának és megjavulásának.

Az utópisták azonban rosszul· álmodtak. A tech-nikai civilizáció minden mindennapi képzeletet felül-múlóan kibontakozott, de az ember lelkileg, erkölcsi-leg és társadalmilag nem lett szabadabb és nem lettjobb. Akik a technikai eredményeket társadalmi hely-zetüknél fogva elsősorban birtokolják, nem ihletődtekmeg ezektől a csodáktól, hanem besorozták azokat régifegyvereik, szerszámaik és luxuscikkeik közé. Az újhadi technika és az új hadi orvostudomány ugyanúgya legősibb ösztönök és a változatlan nemzeti, faji és ha-talmi érdekek szolgálatában áll, mint a primitív idők-ben. A racionalizált gépüzem nem tudta áthidalni atőke és munka között tátongó ellentéteket, s ha többet

43

és olcsóbban is termel, nem tudta közelebb hozni acsodát, hogy ne legyenek szegények, akiknek a ter-melés áldásaiból semmi hasznuk. Az autókban ésrepülőgépekben általában nem ülnek szellemilegmagasabbrendű, lelkileg egészségesebb és társadalmi-lag öntudatosabb és mérsékeltebb gazdagok, mint ahintókban és a gyorsvonatok hálókocsijaiban. A dolgokcsakugyan tökéletesebbek lettek, de az ember lemaradtmellőlük és többé-kevésbé lealacsonyítja azokat oly-módon, hogy a bennük manifesztálódó nagyszerű el-vek tudomásulvétele nélkül igénybeveszi őket, minthaTsten és a kiváltságos emberi intelligencia csak arravaló lenne, hogy a csorda vegetatív érdekeit s alantashedonizmusát kiszolgálja.

*

Az utópiákból tehát nem valósult meg semmi.Néhány nagyszerű gép, néhány nagyszerű igazság,néhány nagyszerű műremek, amelyek tulajdonképpenmár el voltak vetve az elmúlt századok méhében, sparadoxul, ártalmas erők irritálására születtek meg. Atömegember belőlük is éppen azt stabilizálta, ami lel-kileg és társadalmilag egyenesen akadálya továbbfej-lődésének. A fizika és kémia fegyvernemekké lettek scsak mintegy kivételesen állnak rendelkezésre az át-meneti békeidőkben. Van-e remény arra, hogy azörök béke utópiája erősebb lesz az utópisztikus ered-ményeknél, melyeket a haditudomány megvalósított?!És van-e remény arra, hogy azokat az ellentéteket,amelyeket a termelés tökéletesedésének fokozása ki-élezett, át lehet hidalni, van-e remény az osztálybékeutópiájának megvalósulására?!

44

Szerintünk korunknak két aktuális utópiája: anemzetek közötti béke és a társadalmi béke álma. Εkét utópia valóraválása nélkül hiába szalad a tudo-mány előre a másik glóbuszig, nem fogja elérni cél-ját: az emberi sors javítását, az emberi szenvedésenyhítését. Az emberi élet rangja és értéke az elkövet-kező évtizedben nem attól függ, hogy Opel· rakétája el-jut-e a Marsra, de sokkal inkább attól, hogy a Nép-szövetségből kibontakozik-e egy egyoldalú hatalmiérdekeltségnél, pillanatnyi taktikák sugallta látszatokfenntartására való szervezetnél több, élőbb, a nemzeti,faji konvenciók fölé emelkedő politikai és erkölcsihatalom, amely biztosítani tudja a békét. Minden gép-csodánál fontosabb a jövő évtized szempontjából, hogyolyan érdemes kezdeményezéseknek, mint amilyeneka kapitalista oldalon Melchette viscount-éi, munkásoldalon a MacDonald-éi, lesz-e gyakorlati találkozá-suk, hogy az utópista Marxizmusnál és az engesz-telhetetlen kapitalizmusnál eredményesebben tudjákbiztosítani a társadalom egyensúlyát.

Mindezek egyelőre utópiák és utópiák maradtak,annak ellenére, hogy repülünk, hogy algíri arab bú-bánatnál szórakozunk, hogy távolról fotografálunk,hogy Lindbergh átrepülte az Óceánt, hogy Eckenernégy nap alatt kormányozta el FridrichshafenbólTokióba léghajóját, s hogy Byrd ezredes átrepülte aDéli sarkot. Mindezek a nagyszerű eredmények a há-borúra és a kiegyenlítetlen osztályharcokra szántmillióknak alig jelentenek többet érdekes újsághírnél,vagy izgalmas spektákulumnál, de sorsukon alig javí-tanak egy árnyalatnyit. Amíg az exkluzív emberi zse-nialitás csak exkluzív kisebbségek érdekében termel-

45

heti nagy ajándékait, az utópia: a boldog emberekboldog világa nem kerül hozzánk közelebb.

A nemzetek közti béke és a társadalmi béke ál-mának megvalósítása az első lépés az utópia betelje-sülése felé s erre a lépésre kell a következő évtized-ben megtanítani, az autó és repülőgép ellenére is té-velyegve támolygó emberiséget, amely hamarabb kö-zelítette meg a csillagokat, mint saját emberségét.

**

Az emberiség — mondotta a múlt század egyikgondolkozója — olyan ember, aki mindig tanul.Egyes emberek meghalnak ugyan, de az az igazság,melyet kimondottak, nem pusztul el velük. Az em-beriség megőrzi azt kincseskamrájában és az embergyarapszik a halottak sírjából azzal, amit kivívott.Mindnyájan olyan hitek és eszmények légkörébenszületünk, melyek az egész emberiség munkájánakgyümölcsei; és az emberiség életéhez mindenkihozzájárul valami többé-kevésbé értékessel, melyetaz emberek örökölni fognak. Az emberiség nevelésea Kelet piramisainak felépítéséhez hasonlóan mentvégbe, mely gúlákra minden arra haladó emberegy követ tett. Mi, akik csak rövid ideig lakunk itt,továbbmegyünk, mert hívnak bennünket, hogynevelésünket máshol egészítsük ki, de az emberi-ség nevelése, amely valamennyiünk előtt jelentke-zik, a maga egészében teljes egésznek lepleződik le,a hajnalpírhoz hasonlóan, amely minden ragyogá-sával, ha lassan is, de egyre erősebben, állandób-ban lép fel.

(Mazzini)

V i c t o r M a r g u e t i t i e:

A Holnap nőjeA kitűnő francia író elmondjavéleményét a nők felszabadulá-sóról és a nemek viszonyánakkialakulásáról

*

A

modern nőnek a szabadságért való küzdel-

méről, mely évről évre, napról napra határozot-tabb lesz, a világ közvéleménye azt hiszi, hogycsak forradalmi megmozdulás, vadhajtás atársadalmi haladás fáján. Pedig a férfiak uralma alólvaló felszabadulás vágya benn élt a nőben a világtör-ténelem legelső fázisai óta. Ilyen irányú tünetek idő-ről időre megnyilvánultak, de, mint tudatos mozga-lom, csak a francia forradalommal kezdődött meg. Amodern feminizmus ebben a forradalomban és ennßkszabadság felé törekvésében gyökerezik.

Ezek mellett az eszmei okok mellett van még egymásik, ugyanolyan erős ok is: a gépipar elterjedésé-ből származott gazdasági állapot. A mechanikai talál-mányok általános felhasználása mindinkább szüksé-gessé és a férfiakéval sok tekintetben egyenrangúvátelte a női munkái. Ez az átalakulás a háború alattlett teljessé és olyan helyzetet teremtett, melyet nemlehetett félreismerni és amely lehetetlenné tette a visz-szatérést az előző állapotokhoz.

Mikor az emberek visszatértek a háborúból ésismét el akarták foglalni helyeiket a gyárakban, üzle-tekben és hivatalokban, észrevették, hogy változásállolt be és a nők nem hajlandók visszaszoríttatni ma-gukat abba a helyzetbe, amelyben a háború előttiidőkben voltak. A nők felismerték saját erejüket és

47

nem akartak megint a férfiak uralma alá kerülni,akiknek legtöbbjében átöröklött rabszolgatartói ösz-tönök élnek.

A nők követeléseinek jogosságát jelentős mér-tékben elismerték a világ egy részében és pedig azészaki és az angolszászok által lakott országokban.Mi, latinok, nem vagyunk ilyen előrehaladottak. Bára mi nőink is bátran megtették kötelességüket már aháború előtt is, éppen úgy, mint a nehéz, rettenetesnapokban és nem maradtak el más országok nőitől,a hazatért férfiak nagyon is könnyen hajlandóakvoltak elfelejteni a másik nem küzdelmeit, áldozataités önzetlenségét. De már a latin nő is belekóstolt aszabadságba és függetlenségbe. Először talán mégnem tudta, hogy mihez kezdjen ezekkel az új szerze-ményekkel és senki sem vette magára a felelősséget,hogy megadja neki a szükséges felvilágosításokat.

Bizonyos passzív ellenségeskedés fejlődött így kiés ennek eredményekép született meg az úgynevezettgarconne-típus: azé a nőé, aki visszaél szabadságávalés miután nem talál ebben kielégülést, indíttatva érzimagát, hogy visszatérjen a polgári élethez. Ezt a nő-típust, melyet „La Garçonne” című könyvemben leír-tam, a keserűség és ellenségesség érzésének egyneme vezette arra, hogy olyan dolgok iránt érdeklőd-jék és olyan élvezetekben merüljön el, amelyek eddig .tilosak voltak előtte. Következéskép túlzásokba estek,amelyeket a hosszú szolgaság visszahatásának kell tu-lajdonítani. A mindennapi szólásmódot használva, anőnek fejébe szállt az új szabadság. Ez a háború utánitípus, (melynek leírásáért hevesen támadtak engem,sőt még a Becsületrend szalagjától is megfosztottak)még ma is megvan Párizsban, csak változásokon mentkeresztül és már nem teljesen az, ami volt.

A garconne-típus, amelyért a háború, az erköl-csöknek e nagy szétrombolója felelős, a modern nő-nek csak átmeneti alakja volt. Most már állandóanhalad és egyáltalán nem kell félnünk tőle. Sok nevelő

48

munka kell majd ahhoz, hogy kifejlődjék, de márközeledünk ennek az emberi ideálnak megvalósulá-sához.

Ha majd az ember és asszony közötti viszonytolyan világosan és általánosan tanítják iskoláinkban,mint azokat a törvényeket, amelyek a növények ésvirágok életét irányítják, — a szexuális élet folyama-tait, mint tudományos neveltetésük egy részét, ismer-tetik meg az ifjúsággal, hogy ne legyenek többé etémakörről olyan hibás fogalmai, amelyekhez titokbanjutott, s amikor majd a férfi és a nő tiszteletreméltójogait nem vallási dogmák, hanem emberi viszonyok-hoz mért törvények fogják szabályozni, — akkor aházasság kétségtelenül nem lesz többé lakatokkal, re-teszekkel és rácsokkal ellátott börtön, hanem két sze-rető embernek egyesülése. A házastársak egyike nemteheti majd egész életére szerencsétlenné a másikat ésnem tarthatja leláncolva a törvény bilincseivel. Azegyik fél kérésére is fel fogják bontani a házasságotés az állam arról is gondoskodni fog, hogy a leány-anya házasságon kívül született gyermekével együttne legyen alávetve azoknak a következményeknek,amelyeket most kell megsínylenie.

Akkor majd kibontakozik és virágzik az új nőtípusa. Ez tiszteletreméltó, becsületes, őszinte és nyíltlesz, tehetségesebb, vagy kevésbé tehetséges, jobb,vagy rosszabb, mint a megfelelő férfitípus, de min-denesetre egyenrangú azzal emberi értékben és társa-dalmi hasznosságában. Hogy ez nem utópia, nemegy költő agyának képzelődése, személyes tapasztalat-ból tudom. Három nőgenerációnak történetét mond-hatom el. A nagyanya házassága boldogtalan volt éselvált, az anya szintén boldogtalan életet élt, miutánférje elhalt; ez a két nő abban lelte meg életcélját,hogy unokáját, illetve leányát nevelte és átadta nekiélettapasztalatait. Ez a leány, a harmadik generációképviselője már egészen más elveken nevelkedett.Védve van az élet megpróbáltatásai ellen, amelyek

49

anyját és nagyanyját védtelenül találták. Fel van fegy-verezve ellenük és a bátorság és optimizmus lelkiálla-potában, nyitott szemmel jár a maga útján. Kész meg-küzdeni az élettel és mindig szabad akarata szerintfog cselekedni a saját boldogsága érdekében. Ez aleány a jövendő asszonyának prototípusa, aki függet-len és erős jellemű lesz és bizonyára boldogabb, mintelődei.

Az antifeministák azt mondják, hogy a nő csaka férfi utánzására használja fel szabadságát. Ez azutánzás csak az átmenetnek egy tünete, a nő elsőreagálása az élet forgószelére, amelybe készületlenülkerült bele, ellenségességgel körülvéve és szabadságraéhesen, anélkül, hogy pontosan tudná, mihez kezd-jen vele. A Holnap nője azonban nem fog az úgy-nevezett férfias típushoz tartozni. A férfi egyenrangú,de különböző természetű társa lesz, aki ismeri sajátértékeit, tudja, hogy mikép művelje és fejlessze azokat.Nő lesz, aki gyermeket hoz a világra, mint azelőtt, demost már meg fogja választani gyermekeinek apjátszabad akarata szerint, menten bárkinek erkölcsi,vagy anyagi befolyásától. Szeretni fog és jobban fogjamegérlelni szerelmének gyümölcseit, mint az a nő,akinek gyermekei akarata ellenére születtek, az apju-kat nem szeretik, mert csak a társadalmi, vagy csa-ládi körülmények erőszakolták reá.

A Holnap nője nem fogja tűrni, hogy a római jogelavult törvényei uralkodjanak fölötte. Ha már nemszereli a férjét, el fogja hagyni, ugyanúgy, ahogy maaz hagyja el őt, ha megunta. Családi tragédiák, mintma, nem lesznek a jövőben.

Az az új társadalom, amelyben majd ez a nő él,nem fogja rákényszeríteni a gyermeket az olyan szü-lőkre, akik képtelenek felnevelni őket. Az ilyen gyer-meket az állam fogja gondjaiba venni. Akik semmimás szempontot figyelembe nem véve azt állítják,hogy a gyermekek nevelése kizárólag a szülők fel-adata, azoknak jó lesz megjegyezni, hogy gyakran

50

nem is lehetne rosszabb helyet találni a gyermekekszámára, mint otthonukat. Sok szülő nem méltó anevelés nagy munkájára. A szerencsés gyermekekviszont, akiknek szülei alkalmasak felnevelésükre, ajövőben is otthon fognak nevelkedni.

A jövő társadalmi berendezkedése a bűnözést iscsökkenteni fogja, miután a leányanyák nem lesznekkénytelenek a gyermekelhajtáshoz folyamodni, hogyelkerüljék a szégyent és társadalmi kiközösítést.

A Holnap nője nem lesz rászorulva, hogy a férfieltartsa. Függetlenül és boldogan él majd kiválasztottpárjával, akivel nem a törvény fogja összekötni,hanem a kölcsönös szerelem és becsülés.

A felszabadult nőnek már nem egy típusa él kö-zöttünk. Hogy mennyi idő kell még teljes kifejlődésé-hez, azt nem lehet megjósolni. Lehet, hogy csak évek,lehet, hogy századok, de az eredmény biztos. És minélközelebb érünk ennek az eszménynek kiteljesüléséhez,annál kevesebb hazugság és képmutatás lesz a világon.

Napjainkban rengeteg megismerésre méltódolog halmozódik fel. Képességünk nemsokáraelégtelen, időnk pedig túlságosan rövid lesz ah-hoz, hogy kikeressük közülük a legfontosabba-kat. Bőségesen ajánlkoznak olyan kincsek, ame-lyek befogadása miatt sok haszontalan lomotki kell hajigálni. Jobb lett volna meg se terhelnivelük magunkat.

(Kant)

A kapitalizmus jövő célja —a szocíál-kapitalizmus

Írta: Hantos Elemér

A nemzetközi racionalizálási mozgalom, amely

az utóbbi években a világ nyersanyag-gazdálko-dását és ipari termelését hatalmába kerítette,a legközelebb életrehívandó Nemzetközi Bank-kal pedig a pénz- és hitelügy terén is győzedelmesenelőrenyomult, nem maradhatott hatás nélkül a fenn-álló kapitalista gazdasági rendszerre nézve sem. „Szo-cialista tervgazdaság” — hangzik az egyik oldalon,— „szervezett kapitalizmus” — hallatszik a másikoldalon, míg a két véglet között sokan abban a tompaérzésben élnek, hogy elkövetkezett az éjszaka, amelya kapitalizmus alkonyát ia szocializmus hajnalávalváltja fel. Űj világrend kezdete-e ez az átalakulás,amely a nemzetközi racionalizálással megindult és haigen, a szocialista gazdasági rendszer lépcsőfoka, vagya kapitalista gazdálkodás újabb formája-e?

Ez a kérdés áll a gazdasági problémák előteré-ben, mióta Werner Sombart a német szociálpolitikaiegyesület zürichi kongresszusán 1928-ban megállapít-hatni vélte, hogy a kapitalista gazdasági rendszerbena kimerülés tünetei jelentkeznek, amelyek arra mu-tatnak, hogy a kapitalizmus fénykorából a hanyatlókapitalizmus korszakába léptünk, ahonnan az út ön-magától siklik a szocialista gazdálkodási rendszerfelé.

Habozás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a gazda-sági élet szellemében és szervezetében ezidőszerintalapvető változások mennek végbe, amelyek nemcsakmennyiségi, hanem minőségi átalakulást is jeleznek.Kétségtelen továbbá, hogy a gazdasági átalakulás

52

szoros összefüggésben áll az előretörő racionalizálás-sal.

Ezzel szemben mégis korai dolog volna új gazda-sági rendszerről, vagy akár csak új gazdasági fokozat-ról beszélni, amely lépcsőfoknak volna tekinthető aszocialista alkotmány felé.

A gazdasági fejlődés, adott gazdasági helyzetbőlmásik helyzetbe történő átmenet Schumpeter szerinthárom módon történhetik. Egyrészt a népesség és atermelőeszközök növekedése útján, másrészt a gaz-daság körén kívül álló események hatása alatt, ame-lyek a gazdasági életre természeti jelenségként hatnak,végül akként, hogy egyesek a gazdasági tapasztalato-kon és megszokott formákon felülemelkedve az adottgazdasági viszonyokban új lehetőségeket ismernekfel és valósítanak meg.

Mindhárom most említett fejlődési mód feltalál-ható1 á mai gazdasági helyzetképben. A termelési appa-rátus túlméretezettsége a válságnak legnyilvánvalóbbtényezője, másrészt a háború és utórezgései nagy-mérvű szociális eltolódásokat és iá gazdasági életbentörténő politikai beavatkozásokat vonták magukután, végül a racionalizálási törekvések soha nemsejlett mértékben segítették elő új lehetőségek felis-merését és megvalósítását.

Mindezek ellenére is korai volna a meglévő gaz-dasági rend alkonyáról és új rendszer megszületésérőlbeszélni, mert a kapitalista gazdasági rend lényegét ajelzett átalakulások nem érintik. A kapitalizmus lé-nyege a magántulajdon, a szerződési szabadság, a nye-reségre való törekvés és a szabad verseny. A kialakulóúj rend a most említett tényezők egyikét sem veszé-lyezteti, egyikét sem kapcsolja ki.

Látszólag ugyan a folyamatban lévő hatalmaskoncentrációs folyamatnak legerősebb mozgatója aszabad verseny mellőzésére való törekvés. A legtöbbnemzetközi gazdasági alakulat tényleg az erősödő ver-seny nyomása alatt jött létre. A nyereségre való tö-

53

rekvésen alapuló gazdaságnak piacra van szüksége,amelyen az ár kialakul és a piaci áralakulás előfelté-tele a verseny. Korántsem szükségszerű azonban, hogya verseny vad, atomizált verseny legyen, amelynél azegyes csoportok nem egyenlő fegyverekkel küzdenekés amelynél a gazdaságilag legjobbak győzelme sem-mivel sincsen biztosítva. A kartelleknek és hasonlószervezeteknek taz a célja, hogy a mértéktelen versenyhelyébe szabályozott versenyt léptessenek. „Kartellekés hasonló alakulatok nem a konkurrencia kiküszö-bölői, hanem csupán a verseny célszerűbb formái”,mondja Weber Adolf, aki csatlakozik Liefmannakahhoz a véleményéhez, amely szerint a szükségleteklegteljesebb kielégítését az a szervezet biztosítja, amely

„bizonyos tekintetben monopólium, a szabad versenyalapján a legolcsóbb kínálat monopóliuma, amelynélazonban a monopolisztikus helyzet kihasználásakor aháttérben mindig a verseny lehetősége áll. A versenyelve lappangva mindig hatályos és minden időben ár-harcokhoz vezethet, amely így a monopolisztikus helyzetkihasználását akadályozza. Monopólium és az ilyenértelemben vett verseny, vagyis az álarc lehetősége kellhogy bizonyos tekintetben mint labilisán ellensúlyozotttényezők egymás mellett fennálljanak.”

Ennek az ellensúlynak megteremtéséről külön-böző körülmények gondoskodnak. Először is teljesmonopolizálás eddig egyetlen iparágban sem történtmég, másodszor a kíméletlen áremelések állandóan le-hetővé teszik újabb versenytársak jelentkezését és ígyönműködő féket teremtenek. Végül a nagy koncentrá-ciós alakulatokon belül bizonyos érdekcsoportoknakmindig lesznek szétágazó érdekeik, ami az árpolitiká-ban egy középvonal betartására vezet. A nemzetközikartellek nem törekednek monopolisztikus helyzetükkiaknázására, hanem az árak stabilizálására és nyu-godt fejlődésére az irracionális verseny és mindenek-előtt a dumping kiküszöbölése révén.

54

A megsemmisítő nemzetközi konkurrenciávalkapcsolatos károk kiküszöbölése ezért egyáltalánnem jelenti a verseny kiküszöbölését. A kapitalistaversenygazdaság megmaradt, a verseny formáinakváltozása mellett. Ez a változás azonban elegendőahhoz, hogy a fejlődés nyugodt egyenletességét biz-tosítsa.

De vájjon ez az egyenletes fejlődés nem fog-ea kezdeményező energiáknak, a kapitalista vállalko-zói szellemnek megbénulásához vezetni? Sombart akérdést igenlően dönti el. A racionalizálással megcsap-pan a régi igazi vállalkozókban rejlő bátorság, azüzleti és vállalkozási merészség és kíméletlenség. Azüzletvezetésben összébb szűkül a sajátos kezdemé-nyező vállalkozói szellem, az üzleti érzéknek és anyereségtörekvésnek jelentősége. A kapitalista szellemteljesen „át fog racionalizálódni” és ez a szellem márnem lesz kapitalisztikus, más oldalról viszont a nagynemzetközi vállalkozói kapcsolatokat a féktelen egyéninyereségvágy szülöttjeként bélyegzi meg, vezetőiketpedig, mint a világfogyasztás monopolisztikus kizsák-mányolóit, a hatalmi vágy elvakultjait, akik az egyesországok közgazdaságán túlemelkedni kívánnák, hogyazokat uralmuk alá hajthassák.

Ezekkel az ellentmondó felfogásokkal szembenigazolható, hogy a konszernek vezetői nem tekinthetőka marxista hagyaték végrehajtóinak, sem az imperia-lista hatalmi politika hagyományosainak. A kapita-lista vállalkozói rendszernek elkanyarodása egyikirányban sem állapítható meg és attól sem kell tar-tani, hogy a nagy vállalkozói egyéniségek, vagy jelen-tőségek megszűnnének.

A vállalkozói tevékenység problémája a mai világ-gazdaságban éles megvilágítást nyer gr. Degenfeld-Schomburg bécsi nemzetgazdász műveiben. EllentétbenSombarttal, aki a hanyatló kapitalizmusnak mostmeginduló átmeneti periódusában a vállalkozói egyé-niségek háttérbeszorulását látja és ellentétben Schum-

55

peterrel, aki nem csupán a vállalkozói típusok meg-változását, de a vállalkozói egyéniségek jelentőségé-nek csökkentését is megállapítja, gr. Degenfeld-Schom-burg a legújabb fejlődés eredményéből arra következ-tet, hogy az üzemnek és vállalkozásnak konkurren-ciája egyes vállalatok hatalmi pozíciójának és ezzelkapcsolatosan a vállalkozói egyéniségeknek jelentő-ségét fokozta. A modern gazdasági vezér gondolkodás-módja mindenesetre megváltozott. A vállalkozás ren-tabilitálására való törekvés ma is főszempontja ugyan,ezzel azonban a legszorosabb kapcsolatban jelentke-zik a közérdek figyelembe vétele. Bizonyos veszélyekfennforgása azonban nem tagadható. Megtörténhetik,hogy a közvélemény nyomása alatt az államnak amunkavállalókkal szemben és a gazdasági biztonságszükségleteinek hatása alatt a vállalkozóknak önma-gukkal szemben létesített megkötései olyan erősek éssúlyosak lesznek, hogy a vezetői tevékenységet telje-sen megbénítják. Ilyen körülmények között azután alegzseniálisabb és önállóságra törekvő vezető sem fejt-hetne ki tulajdoni vállalkozói tevékenységet, hanemmunkája igazgatási tevékenységre korlátozódnék. Eb-ben az esetben persze a vállalkozói egyéniség jelentő-sége megszűnne, de nem azért, mintha a gazdaságnaknem volna rá szüksége, hanem mert külső béklyókakadályoznák meg tevékenységében. Ekkor azután atiszta tervgazdaság temetői nyugalmában a közgazda-ság is sírját lelné.

Az eddigi fejlődésnek előítéletektől ment szemlé-lete azt mutatja, hogy egyelőre sohasem törekszenekolyan megkötésekre, amelyek szükségszerűleg viszneka szocialisztikus értelemben vett tervgazdasághoz. Azorosz szocializálás példája mindenütt kijózanítólaghatott. A racionalizálási mozgalom keletkezése éscélja merőben különbözik az internacionális tervgaz-daságra való törekvéstől. Ezúttal a közhatalom bir-tokában kívánja az egész gazdasági élet egységes sza-bályozását, míg a racionalizálás elsősorban a vállal-

57

kozók kívánsága és nem egyszer az állami akaratmegkerülésével igyekszik célja felé. A nemzetközitervgazdaság, amiként azt a történelmi materializ-musban élő szocializmus, vagy a gazdasági élet tör-vényszerűségeit félreismerő állami szocializmus óhajtja,a világgazdasági racionalizmus kerülő útján nem va-lósítható meg. Ezt ma már szocialista részről is fel-ismerik és óvakodnak annak a feltevésnek elfogadá-sától, mintha a kapitalizmus szervezkedése önmagá-ban a szocializmus előkészítését jelenthetné. Ez a fel-tevés nem venné figyelembe azt, hogy a kapitalizmusszervezése a világgazdaság keretében új és erős ha-talmi pozíciókat teremt és ezáltal ellentálló erőbennyer. A szocialista ideát tényleg nem is lehet a maigazdasági épület újabb felülépítményeként megvaló-sítani, hanem ú| alacsony megalapozásra van szük-sége, amit némelyek etikai szempontból talán szívesenlátnának, de aminek gyakorlati megvalósulása a fej-lődési lehetőségeket egy évszázaddal vetné vissza.

Ha a racionalizálást ezek szerint nem is lehet aszocializmusra való átmenetnek tekinteni, mégis aszociális ideálok megvalósításának úttörője lehet ésegyre szélesebb köröket részesíthet a nagy vállalatokeredményében. A racionalizálás a fokozott stabilitásés produktivitás útján a termelésben résztvevők szá-mára a termelés eredményéből állandóbb és meg-felelőbb részt és ezáltal fokozott munkakedvet biz-tosít. Ennek felismerésére vezethető vissza az, hogya szocialista munkainternacionálénak 1928-ban meg-tartott bruxellesi kongresszusa a pártot a koncentrációstörekvések és a racionalizálás támogatására hívta fel.

A kapitalizmus a racionalizálási folyamatból nemkerült ki meggyengültén, sőt az utóbbi idők bizonyoseseményei arra mutatnak, hogy a legnagyobb telje-sítmények kora még csak ezután következik. A dele-lőjére jutott kapitalizmus vállalkozási bátorságát pél-dául egy Ivar Kreugertől elvitatni alig lehet.. Tevé-kenységének súlypontja a gyufagyártás, Emellett

56

azonban saját gyárai vannak gépek készítésére, fűrész-telepei, papírgyárai, litográfiái intézete, elektrotech-nikai telepei. Nagy erdőségek, több vasútvonal, jelen-tős kereskedelmi hajópark és számos erőmű felett ren-delkezik. Mindezeken felül azonban — és ez jellemzőa racionalizálásra — gondol Kreuger arra is, hogy afejlődés folyamán a gyufa iránti kereslet megcsök-kenhet és ezért trösztjéhez nagy ércérdekeltségeket ishozzákapcsol, hogy minden eshetőségre készen, mű-ködési területet biztosítson magának.

A jövőről és a vállalat folytonosságáról való gon-doskodás a mai idők megfontolt vállalkozóját arrabirja, hogy személyes igényeit a vállalat anyagi szük-ségleteinek alá rendelje. A munka eredményének fo-kozatosan emelkedő részét engedi át vagy magánaka vállalatnak, vagy a hozzá közelálló konszerneknek.A munka egyre növekedő része akkumulálódik.

„Racionalizálásunk szellemében az a legkülönösebb— írja Julius Hirsch, — hogy a jövő generációnakfogyasztó-készségét korlátlanul magasra értékeli. A ra-cionalizálásnak ez a jövőre gondoló tendenciája rend-kívül valószínűtlenné teszi azt a jóslatot, hogy az újgazdasági rend tartama a depresszió idejétől függ. Üjkonjunktúra-hullám, amelyet talán a népesség szapo-rodása, nagy jelentősége, új technikai kombinációk,vagy a gazdaság dinamikájának más mozzanatai idéz-nek elő, nem fog bennünket a kötetlen gazdaság holt-nak vélt formáiban visszavetni.”

Ilyen fejlődésnek azonban ellent mond az a tény,hogy a nemzetközi összműködésre vezető racionali-zálás nem átmeneti jelenség, hanem folytatólagos fo-lyamat, habár el kell ismerni, hogy a legerősebb fej-lődés a gazdasági krízis idejére esik és ha a nemzet-közi kapcsolatokban csupán a piac befolyására irá-nyuló rendszabályokat látnánk, feladatuk akkor semkorlátozódik a depresszió idejére, ellenkezőleg a kon-junktúrának kifejezetten fölfelé irányuló periódusá-

58

ban is nagy jelentőséghez juthat, amikor is a válsághullámai folytán történő visszahanyatlástól valófélelem váltja ki a rizikó elosztására irányuló törek-véseket.

A racionális piacpolitika mellett a nagy nemzet-közi szervezeteknek racionális beruházási és termelőpolitikát is kell követniök, amely a konjunktúra min-den alakulatában együttes eljárást kíván meg.

„A gazdaságtalanság ellen folyó modern harc —írja Bente — nem csupán a munkamódok tökéletesíté-sére irányuló kísérlet, hanem annak az alapvető válto-zásnak kifejezése, amely a gazdasági élet szellemébenés struktúrájában magának utat tör és az individualista,szabad kapitalizmusnak a közgazdaságilag organizáltkapitalizmus által történő felváltására irányul.”

Ezt a közgazdaságilag szervezett kapitalizmust azeddigi individualisztikus kapitalizmussal szemben szo-ciál kapitalizmusnak nevezném, nem az új, talán ellent-mondó kifejezés kedvéért, hanem mert úgy rémliknäkem, mintha a specifikusan kapitalista rendszer leg-erősebben szociális szellemében változott volna meg ésjövője is attól függene, hogy ebből a szociális szellem-ből mennyit tud magáévá tenni.

A rendszer szellemének megváltozása az emberitényezőnek magasabb értékelésében jut kifejezésre.Nagy szervezetek vezetői fokozott munkakedvet nyer-nek, mert az a gondolat, hogy állandó cél szolgálatá-ban működnek, nagyobb vonzóerőt gyakorol reájuk.A vállalatoknak a munkásnak megtartására irányulóérdekei is emelkednek, mert a racionalizált munkamódszerei speciálisan képezett munkáskezeket igényel-nek. A racionalizálás kétségtelenül a munka mechani-zálását, átmenetileg pedig a munkanélküliséget ismaga után vonja. Ezzel szemben leveszi a munkások-ról a durva manuális munkaterhét, amely a munkaidőmegrövidítését, míg a meggyorsított munkatempó azelbocsátott munkásoknak újból munkába állását teszi

60

lehetővé. Az emberi munkaerő ökonómiájának kérdéseteljesen a racionalizálás területéhez tartozik, sót egye-nesen ez az alapja. A világgazdaság csak alulról fel-felé, csak az egyes vállalatokon keresztül racionalizál-ható és az egyes vállalatok ismét csak alulról felfelé azemberi erőknek és képességeknek takarékos felhasz-nálása útján racionalizálhatok.

Az emberi tényezőnek a racionalizálás előreha-ladása útján történő magasabb értékelése az emberi-ség jobb sorsát fogja megteremteni és a kapitalizmusés szocializmus között tátongó szakadékot összébbfogja szűkíteni. Christian Eckerttel együtt a kapitaliz-mus aggkori gyengeségéről szóló tannal szemben megkell állapítani, hogy a gazdasági szellem, amely a nye-reségre való törekvést szociális megértéssel nemesítimeg, a legmagasabb technikai teljesítmény mellett akapitalizmus igazi virágkorát hozhatja meg.

Szociális tartalomban megerősödve és teljesítő-képességben megnövekedve a kapitalizmus ereje ínégmindig emelkedőben van. Ez nem jelenti azt, hogy akapitalizmus örök kategória és hogy a kapitalistarendszer az egyetlen elképzelhető gazdasági rend. Ta-lán eljön az idő, amikor a társadalmi rend a maitóleltérőleg nem az emberi egoizmus szerint igazodik,amikor a szociális szellem fogja az egoizmust, mint agazdasági tevékenység mozgatóját helyettesíteni. Eb-ben az esetben a gazdaság rendje is alapjában meg fogváltozni. Korlátozott időre kiszabott emberi létünkazonban nem engedi meg, hogy gazdasági rendszere-ket ilyen jövendőbeli eshetőségekre építsünk. Be kellérnünk az adott előfeltételekkel és meg kell kísérel-nünk a meglévőből a legjobbat kihozni, amikor a szo-ciális cél felé törekszünk, hogy minden embernekanyagilag és erkölcsileg emberhez méltó létet biztosít-sunk. A kapitalizmusnak új rendszere, a szociál-kapitalizmus az út e cél elérésére.

Milyen lépéseknek kell meg-előzniök az Európai EgyesültÁllamok megalakulását?

Írta: Yves le Trocqueurvolt francia közmunkaügyi miniszter

*

gyre többen hirdetik az Európai Egyesült Álla-mok megalakulásának szükségességét és egyrejobban terjed a meggyőződés, hogy ez azegyetlen módszer arra, hogy biztosítsuk a

világbékét. Én is meg vagyok győződve arról, hogyezzel a legjobb eredményeket fogjuk elérni és azegész világ csak nyerni fog, ha valóra válik a terv, detudom azt is, hogy lehetetlenség mindaddig meg-alkotni az Európai Egyesült Államokat, amíg Európagazdasági fejlődését ezer vámtarifa és más egyébnehézség akadályozza.

Kétségkívül el kell ismernünk, hogy a háborútbefejező békék, amelyeket tíz év előtt írtak alá Párizskörnyékén, bármilyen politikai célokat is akartakszolgálni, gazdaságilag egészségtelenek voltak ésEurópa új térképe csak még több vámhatárt vontmeg. Ha magunk elé tesszük Európa térképét, láthat-juk, hogy míg 1914-ben csak 26 vámhatár szelte ke-resztül-kasul Európát, tizenháromféle pénzrendszervolt a különböző országokban, addig a különbözőpárizsi békék nem kevesebb, mint harmincöt vám-határt állítottak fel s a békekötések következtében mahuszonhétféle pénzrendszer van érvényben Európá-ban. Több mint 6000 kilométernyi új határvonal vá-lasztja ma el Európa országait egymástól, annak elle-nére, hogy a háború és a háborút követő évek elvi-

Ε

61

tathatatlanul bebizonyították, hogy a gazdasági életcsak akkor virágozhatik, ha a legnagyobb koncentrá-:ciót valósítjuk meg. Németország kétségkívül meg-tanulta ezt a leckét még a mozgósítás előtt és enneka gondolatnak fejlődése alkalmasint nem állott volnameg, ha nem lép közbe a háború. Késégtelen, hogy azazóta bekövetkezett események a koncentráció szük-ségességét még jobban aláhúzzák, sőt most már égetőszükség van az összefogásra, miután Amerika gazda-sági elhatalmasodása egyre fenyegetőbb mérveket ölt.

Lehetetlen észre nem vennünk, hogy az EgyesültÁllamok óriási gazdasági előretörésüket annak kö-szönhetik, hogy az Unió területén ismeretlenek a vám-határok és semmiféle akadályok nem meredeznek azipar és kereskedelem elé. De kétségtelen az is, hogycsak akkor vehetjük fel a győzelem reményével a ver-senyt az amerikai iparral és kereskedelemmel, haugyanezekkel ia módszerekkel dolgozunk mi is ide-haza. Mint Lucien Romier csak legutóbb is mon-dotta: „nem kétséges, hogy Európa túlságosan fel vandarabolva és ha az európai piacok nem szervezik átmagukat teljesen, az amerikai ipar termékei valóság-gal el fogják árasztani az óvilágot.”

Csak néhány statisztikai adatot szeretnék ennekaz állításnak a bizonyítására felhozni. Míg — meny-nyiségileg beszélve — a világ termelése 1913-malszemben 1925-ben 117 percentet tett ki és az Észak-amerikai Egyesült Államok eszerint a statisztika sze-rint a háborúval szemben 126 percenttel szerepelnek,addig Európa termelése 1925-ben csupán 105 száza-lékot tett ki 1913-mal szemben. Az Egyesült Államok1913-ban a világ termelésének 26 százalékát tették kiés ez a szám 1925-ben már 28.7 V2 százalékra emelke-dett. Ugyanezalatt az idő alatt Európa termelése 43százalékról 38 százalékra esett. 1913-mal összehason-lítva, Amerika exportja és importja 137.6 százalékraemelkedett s Európa importja és exportja 93 száza-lékra, illetőleg 84 százalékra esett vissza. Ilyen körül-

62

mények között világos, hogy bármennyire bálványoz-zák is egyesek az öreg fétist, amelyet gazdasági füg-getlenségnek is kereszteltek el, teljesen forradalmasí-tani kell mostani gazdasági életünket és mindenerőnkkel a gazdasági koncentráció megvalósítása ér-dekében kell dolgoznunk, mert csak ez teheti verseny-képessé Európa népeit Amerikával szemben. Nagyonszépen fejtette ki ezt a gondolatot Spinasse képviselő-társam a francia kamara egyik ülésén. Spinasse kol-légám a következőket mondta:

„Európa bővelkedik mindenféle nyersanyagban, decsak akkor, ha a kontinens minden természeti forrásátösszefogjuk. Eladópiacaink is elég nagyok, de perszecsak akkor, ha egyszersmindenkorra szakítunk a mostanigazdasági rendszerekkel és ledöntjük a vámhatárokat,amelyek most darabokra szabdalják a kontinens testét.Európa sohasem szerezheti vissza gazdasági függetlensé-gét és mi továbbra is arra a lassú és költséges termelésiprocesszusra leszünk kényszerítve — vagyis osztályter-melésre —, amely annyi konfliktusra ad okot emberekés fajok között s mindaddig alacsonyak lesznek amunkabérek, amíg Európa gazdasági egységét nemvalósítjuk meg. Mindaddig nem lehet reményünk a bol-dogulásra, amíg a Rajna továbbra is „a száz vár folyójalesz”, mint ahogy Michèle nevezte el és mindaddig, míga Visztula két táborra osztja Európát, mindaddig, míg anemzetek nem jönnek rá arra, hogy nagynehezen össze-gyűjtött tőkéjüknek bel- és külháborúkban való elpusz-tításával fölöslegesen fogyasztják erejüket és hogy egé-szen olyanok, mint a mitológiai Sziszifusz, akit az iste-nek azzal büntetnek, hogy elképzelhetetlen erőfeszítéssela magasba kelljen hengeríteni egy sziklát csak azért,hogy az a túlsó oldalon ismét a mélybe gördüljön.”

Még csak néhány év előtt is lehetetlen lett volnaFranciaországban ilyesmit mondani és hogy ma nyíl-tan kifejezést adhat bárki ennek a véleményének, azannak köszönhető, hogy ma már egyre érezhetőbbéválik a közhangulat megmozdulása, amely szélesebbértelmezést akar adni úgy gazdasági, mint politikai

63

szemszögekből nézve egyformán a világ nagy problé-máinak. Ezért van az, hogy annyi kormány hirdetima már népei vágyakozásának tolmácsolásaképpen,hogy le kell dönteni a vámkorlátokat, de le kell dön-teni a szociális válaszfalakat is, mert csak ezeken azalapokon épülhet fel Európa rekonstrukciója. Ezértvan az, hogy a szabadkereskedelem felé kezd ma mártájékozódni mindenki, hogy a genfi gazdasági világ-konferencia olyan nagy támogatásra talált és hogyEurópa egyetlen állama sem állíthat ma már többéújabb korlátokat a kereskedelem elé.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy azokat anagy eszményeket, amelyeket magunk elé állítottunk,nem lehet csak fokozatosan megvalósítani. Ezzel aztakarom mondani, hogy bármennyire is kívánom avámuniót és bármennyire meg is legyek győződvearról, hogy csak ez mentheti meg Európát, nemvagyok vak és látom, hogy mennyi bajjal járna, hamáról holnapra szüntetnék meg ia vámhatárokat, sőttisztában vagyok azzal is, hogy az esetleg súlyos krí-zist is idézhetne fel. Európát különböző sorscsapásoknagyon súlyosan érintették, így nem kockáztathatjukmeg, hogy egyszerre lépjünk elő ilyen radikális rend-szerváltozással, mert különben talán még a teljesösszeomlás sem lenne kizártnak tekinthető. Éppenezért óvatosan kell előrehaladnunk és tekintettel kelllennünk minden ország egyéni érdekeire.

Ma minden nemzet arra törekszik, hogy úgy biz-tosítsa jövőjét, hogy minden szükségletét maga lát-hassa el, legalább is addig a mértékig, ameddig azállam jóléte és ipara azt megköveteli. A háború tanul-ságait tényleg nem szabad elfelejteni és ameddig van-nak országok, amelyek erődöket építenek, flottákattartanak fenn és hadseregeket tartanak fegyver alatt,nem is volna logikus, ha azt várnánk tőlük, hogytegyenek le a gazdasági függetlenség gondolatáról —legalább is, ami a legfontosabb terményeket illeti —és legyenek a szomszédos országokra ráutalva, ame-

64

lyek esetleg már holnap ellenségekként állanak velükszemközt.

Louis Loucheur kollégám és barátom legutóbbaz interparlamentáris unió párizsi ülésén fel is vetetteezeket az aggályokat s a következőket mondta:

„Ha az Európai Egyesült Államok gondolata való-sággá is válnék s ha minden vámhatárt eltörölnének,vájjon hova gravitálna például az acélipar? Természete-sen csak oda, ahol megtalálnák a megfelelő szénrétege-ket, ahol a legkönnyebb lenne kokszot gyártani és aholmegtalálnák a szükséges ásványokat is. A természet örökszabályainál fogva ez a hely ott lenne, ahol gazdaságiszemszögből nézve, a legkönnyebben, a leggyorsabban ésa leggazdaságosabban állítható elő az acél. Ez is csak aztjelentené, hogy egyetlen nemzet szerezné meg az acéliparfeletti teljes hatalmat és pedig az a nemzet, amely gaz-daságilag a legalkalmasabb arra, hogy a termelési lehe-tőségeket a legteljesebben kihasználhassa. Ha politikaiszemszögből nézzük a problémát, kétségtelen, hogy ezena korlátolt területen a legfélelmetesebb fegyver kerülneegy bizonyos nép kezébe. Ha tekintetbe vesszük mindezt,világos, hogy a legfontosabb probléma mindenesetre az,hogy minden nemzet számára egyforma biztonságotlehessen nyújtani.”

Ha figyelembe vesszük ezeket az aggályokat, két-ségtelen, hogy csak lassan szabad előrehaladnunk ésnem szabad elfelejteni, hogy a világot sem egyetlennap alatt teremtette az Isten s hogy a történelem isazt tanítja, hogy a vámuniókat, amelyek közelről semterjednek olyan nagy területekre, mint egész Európa,csak lassan lehetett megvalósítani. Poroszország pél-dául a híres Zollverein megvalósításához 1819-benkezdett már hozzá és 1828-ban Bajorország Württen-berggel karöltve már meg is valósította a délnémetvámszövetséget, 1833-ban pedig ez a két vámszövetségegyesült és mégis azt kellett látnunk, hogy csak közelhetven év múlva, 1888-ban valósult meg Németországvámpolitikai egysége, mert csak ekkor adta fel Brémaés Hamburg önálló vámpolitikáját.

65

A küszöbön álló gazdasági forradalom előnyeirőlés érdemeiről éppen ezért nem lehetünk kétségben ésminden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy ezminél előbb megvalósuljon, mert senki sem vitatjatöbbé, hogy a gazdasági koncentrációk századábanélünk. A gazdasági koncentráció megkönnyíti, sőtparancsolólag előírja a specializációt és ennek ered-ményeképpen olcsóbb és jobb árucikkekkel láthatjukel a piacot, tehát olcsóbban lehet konkurrálni a nagyvilágpiacon és nagyobb vevőkört lehet biztosítani azárúknak. Nem hat-e ilyen körülmények között para-doxonképpen az, hogy vámhatárokat állítunk, ame-lyek mindenképpen gátat állítanak az intenzív terme-lés elé? Már ma is egyre jobban közeledünk az iparientente-ok felé, amelyek különböző országok termelőitegyesítik és egész sor nemzetközi szindikátust terem-tenek — mint például a német-francia káliszindiká-tust, a nyersacélkartelt és a nemzetközi vasúti trösz-töt —, amelyeknek egyenesen kimondott céljuk a ter-melés racionalizálása és a nemzetek közötti kímélet-len árharc megakadályozása.

Röviden összefoglalva: a közeljövő gazdaságiirányításának főcéljai a következők: Kereskedelmiés ipari entente-ok megteremtése, a vámhatárok foko-zatos ledöntése, a termelők és fogyasztók érdekeinekösszeegyeztetése. Amint láthatják, ezeknél nincs alkal-masabb eszköz a béke megóvására és az EurópaiEgyesült Államok gondolatának megvalósítására,Ennek a szolgálatára minden erőnkből a legkomolyab-ban kell törekdnünk is. Az Európai Egyesült Államokmegvalósításánál nincs könnyebb feladat, hia egyszera nemzetközi közvéleményt fel tudjuk világosítaniarról, hogy a világbéke biztosításának egyetlen módjaa nemzetközi gazdasági egység és megértés megvaló-sítása.

Európa 1940-benírta: Feleky Géza

óslatokat felállítani mindig hálátlan feladat. Ki-vált pedig a politika és a gazdasági élet területénéri gyakran baleset a jövendőmondást.

Például most tíz éve olyan iskolázott fej ésolyan éles szem, mint Walter Rathenau, úgylátta, hogy legalább 20, de inkább 30 millió németnekkell kivándorolnia, mert a háború és a békefeltételeksúlya alatt összeroppant német birodalom csak 40millió embert tarthat el. Körülbelül ugyanezt a diagnó-zist állította fel Hoover, mikor lemondott az élelme-zési diktátor hivataláról és hazatért Amerikába.Hoover híres jelentése szerint Európa gazdasági ésszociális válsága megoldhatatlan lesz addig, amígnem sikerül a régi világot megszabadítani százmilliósemberfölöslegétől. Száz millió olyan embertől, akik-nek nem tud többé kenyeret adni Európa.

J

Az azóta eltelt évtized kissé megcáfolta ezeket atételeket. Akármennyire stabilizálódott a munkanél-küliség Angliában: a munkanélküliek száma a család-tagokkal együtt nem éri el a 3 milliót, és jóval a 3millió alatt mozog ez az „emberfölösleg” a német bi-rodalomban. Franciaország pedig az elmúlt évek alattállandóan kénytelen volt „importálni” külföldieket amunkásszükséglet fedezése végett. Hoover 100 milliófölösleges embere helyett 10 millió alá süllyedt azemberfölösleg Európában és a német nép helyzete ismásként alakult, mint ahogy azt Rathenau gondolta.

*

Nem elég szilárd alap a következtetések felállítá-sára az sem, hogy az abszurd, vagy az irracionálishelyzetek csak rövid életűek lehetnek.

67

Nem Clemenceau és Foch tábornagy aratták alegnagyobb francia győzelmet a német nép fölött. Akissé elfelejtett Richelieu bíbornok kisebb áldozatok-kal ért el nagyobb eredményeket, mikor odahaza ki-építette és Németországban összetörte a nemzeti egy-séget. Európa legtöbb politikusa azt hitte 1648-ban:a vesztfáliai béke rendelkezései nem maradhatnak so-káig érvényben. Pedig 223 év telt el, amíg Szedánmásnapján feltámadt az egységes, akcióképes né-met birodalom. És 223 éven át kisebb-nagyobb válto-zásokkal érvényesült a Richelieu által felállított elv:Németország felaprózása egyenként tehetetlen, egy-séges fellépésre nem alkalmas mozaik-darabokká.

Clemenceau elgondolása érthetővé válik, haszámbaveszi valaki, hogy Richelieu politikájának eza letéteményese 30 éves volt Szedán, és 25 éves König-graetz napján. Az ilyen ember számára eleven emlékvolt az az idő, mikor a német nagyhatalom még nemszerepelt Európa térképén és politikájában. Az újnagyhatalom tehát csak III. Napoleon elhibázott poli-tikájának kellemetlen következménye volt Clemen-ceau szemében: kínos epizód, nem pedig fellebbezhe-tetlen szükségszerűség.

*Mi fog történni? Ez a kérdés jogosulttá teszi a

másik kérdést: mi történhetett volna?1871-ben a német birodalom lakossága alig volt

nagyobb, mint Franciaországé. 1914-ben pedig 70 szá-zalékkal több volt a német, mint a francia. Német-ország egyre erősebb embertöbbletének nagy szerepjutott a francia háborús pszichózis kiváltásánál: ésa német embertöbblet „ellensúlyozása” volt a franciapolitika számára a legsúlyosabb kérdés 1919-ben.

Ezért szabad ma már mérlegelni: vájjon nemhozott-e túlnagy áldozatokat az egységért, és az oszt-hatatlanságért a háború másnapján a német politika?Mert sok minden fordulhat másként, ha 1919-ben

*

68

kettészakad a német birodalom és Berlintől elválikDél-Németország, mely akkor felszívta volna azosztrák köztársaságot. A közös vámterület és a közösvaluta megbolygatására Münchenben nem gondoltsenki. Gazdasági hátrányai nem lettek volna a ketté-válásnak: annak, ha a délnémet és katolikus orszá-gok külön csoportosulnak München vagy Bécs köré.És mit változtatott volna az ilyen politikai fordulat anémet kultúra összetartozásán? Clemenceau békéjehelyett egészen más békeszerződés aláírására kerülsor 1919 nyarán, ha egy 20 vagy 25 milliós Dél-Németország válik el Berlintől: és nem csupán a né-met-osztrák köztársaság. Ha ez megtörténik, a fran-ciák számára nincsen többé német „veszedelem”. Anémet munka, a német kultúra, a német gazdaságiboldogulás pedig nyugodtabb utakon halad előre.

*

Talán nem egészen jogosulatlan Európa jövőjé-nek, vagy holnapjának nagy kérdésével kapcsolatosanidézni az ilyen elmúlt lehetőséget. Mert sokáig volta szociológia tudományának a csalhatatlanság hírévelfelruházott pápája Herbert Spencer, aki felállítottatöbbek közt a „differenciálódás és integrálódás” el-méletét. Ez Európára nézve annyit jelentene mar:részekre bomlani, és azután egyesülni.

A holnap prófétái közül például Wells is itt keresiaz igazi megoldást. Egy nagy gazdasági egység fel-építésével, a nemzeti kultúra összeforrasztásával el-végezték igazán fontos hivatalukat a nacionalista elvalapján életrekelt új nagyhatalmak. Az már kár volt,és hiba volt, hogy féltékenységek, irigységek, hiúsá-gok miatt egymás ellen fordultak a „nemzeti gondo-lat” nevében ezek a nagyhatalmak, ötmilliós, 10milliós, vagy 20 milliós államok még a realitások ésa józanság alapján állanak. Ilyen keretek közt politi-kai jelszavak nem győzhetnek az élet törvényei fölött.De a keretek szélesedésével egyenes arányban nő meg

69

a hiúsági szempontoknak és a lármás jelszavaknakereje a reális meggondolásokkal szemben.

Szóval: osztódás nélkül nincsen összeforrás. 22állam „szövetsége” helyett legyen négy vagy öt államszövetsége a német birodalom, de ez a négy vagy ötállam jusson szabadabb mozgáshoz, nagyobb politi-kai függetlenséghez. A német egység legyen gazda-sági, kulturális, történeti keret, de ne lehessen többéa hiúsági, az érzékenységi, a féltékenységi szempontokhadműveleteinek alapja. Ha ez a „differenciálódás” az-után kialakulna Franciaországban is, egészen máselőfeltételekkel és lehetőségekkel indulhatna útjára az„Európai Egyesült Államok”, mint akkor, ha nagy-hatalmak és kis országok keverednek össze, a nagy-hatalmak gyámsága és gondnoksága alá helyezve akis országokat.

*

Wells sokszor és sokféle módon rajzolta meg,milyen új világ fog épülni a régi helyére. Az egyikelgondolás végigvezeti Európa parcellázását, mintEurópa összefoglalásának előfeltételét. Egy példánillusztrálva az így megálmodott jövőt: az olasz fél-szigeten intern határvonalak rajzolódnának ki. Milanolehetne újból Lombardia fővárosa, vagy Turin körécsoportosulna Észak-Olaszország. Firenze következ-nék azután, mint Toscana fővárosa. Hét-nyolc millióolasz helyezkednék el Róma körül és a régi nápolyikirályság helyére lépne a nápolyi állam.

A négy új „ország” természetesen szoros kap-csolatban maradna, a közös ügyek egész sorára nézve,de mindegyik széles önkormányzatot kapna és különparlamentet választana. Az ilyen parlamentek nemtévednének le a reálpolitika ösvényéről és jobban,racionálisabban gazdálkodnának, mint az olyan tör-vényhozás, amelynek 35 vagy 40 millió ember sorsátkell intéznie. A hiúsági szempontok, a presztízsérde-kek, a nagyhatalmi jelszavak elvesztenék erejüket. Azfev elképzelt Olaszország aligha kezdett volna hábo-

70

rút 1915 májusában és aligha áldozott volna néhányszázezer emberéletet olyan területekért, melyekneknagy részét békésen, ingyen kínálták volna fel neki.

Négy vagy öt német parlament, Berlinben, Ham-burgban, Drezdában, Münchenben, Boroszlóban: ésFranciaországot nem tenné idegessé a német nyomás.A gazdasági és a kulturális egységet pedig nem bon-taná meg és nem csorbítaná az, ha igazi államszövet-séggé alakulna át a német birodalom.

Angliára bajos volna alkalmazni ezt a módszert,mert London egy világbirodalom fővárosa és nemcsupán az angol szigeté. De Anglia amúgy sem kap-csolódhatik az „United States of Europa” keretébe,mert Ausztrália és Kanada nem vállalnák az ilyentársulást. Az angol világbirodalom és az EgyesültÁllamok mellett, mint harmadik, nagy egység szere-pelne Európa akkor is, ha Anglia és Oroszország el-szakadnak tőle. És mivel a negyvennyolc állam erő-sen kiépített autonómiája mellett egész szép utat tettmeg fölfelé Amerika, akkor Európa számára semvolna nagy kockázat, ha akár negyvennyolc állammáoszlik szét. Amennyiben ez a negyvennyolc államtársul egymással és összefogva dolgozik.

Kissé egyoldalú beállítás az, amely a racionalizá-lás alatt a keretek folytonos szélesítését érti. Tízmillióember józanabbul, tájékozottabban, több felelősség-gel és több előrelátással kormányozza magát, mint40 vagy 70 millió ember. Kis államok, nagyobb állam-csoportok és fölöttük az Európai Egyesült Államok:ez a háromemeletes szerkezet volna az igazi meg-oldás.

De az ilyen megoldás leküzdhetetlen érzelmiakadályokkal áll szemben. „La France une et indi-visible” volt az a jelszó, amelynek jegyében vérrelöntözték az egységes, oszthatatlan Franciaország föld-jét a jakobinusok. És száz német között nem akadtegy, aki 1919-ben jobb békét akart volna vásárolni,olyan áron, hogy épüljön ki a rajnai köztársaság: és

71

lazítsa meg a kapcsolatot Berlinnel Dél-Németország.Pedig amint igazi német érdekek védelmére lettvolna szükség: München és Köln egész bizonyosanegyütt masíroztak volna Berlinnel. A vér azonbankülönös folyadék, és kár harcolni olyan célokért,amelyek a vér összetételénél fogva elérhetetlenek.

*

Tehát? A legfőbb és a legfontosabb lépés Európareorganizálása felé az a gazdasági összetartozás,amely egyre láthatóbban bontakozik ki a német biro-dalom és Franciaország között.

Furcsa, de így van: Elzász-Lotharingia vissza-kapcsolása indította meg ezt a fejlődést. A századoksorán át ez a két tartomány volt a válaszfal Párizsés Berlin között. Amikor azonban Elszász-Lotharingiatíz év előtt visszakerült Franciaországhoz, nem lehe-tett többé teljesen lebontani azokat a gazdasági kap-csolatokat, amelyekkel negyvenhét év sorsközösségeforrasztotta a német birodalomhoz ezt a kicsiny, deértékes területet. Elzász-Lotharingia vasércmedencéiültették a zöld asztal mellé a német és a francia ne-hézipart. Amint a kálimezők közvetítették a közele-dést a német és a francia nagyipar között. Tardieu-ea francia miniszterelnök, vagy Briand, vagy Daladier:ez a kérdés kevésbé lényeges, mint amilyennek látszik.Azért, mert a német-francia gazdasági kapcsolatokma már döntően fontosak, és a francia frank nemindulhat többé rohamra a márka ellen.

A tegnap még nem halt meg, de él már a holnap.Ez a holnap pedig összeforrasztja Németországot afrancia köztársasággal. Innen, és így fog a realitásokútjára indulni Európa reorganizálása.

A jövő háború képeAmit mindenkinek tudnia kellene.

Írta: Bleier Mór ηγ. ezredes.

repülés technikájának és a vegyi harcieszkö-zök gyártásának óriási fejlődése olyan mér-tékben változtatja meg a hadvezetés módját,

hogy ezzel a nagy nyilvánosságnak is be-hatóan foglalkoznia kell, hiszen nem utolsó sorbanmindnyájunk testi biztonságáról és jólétéről van ittszó. A háborúkban eddig az volt a vezérelv, hogy felkell keresni, meg kell verni az ellenséges hadsere-get így történt ez az ókorban és a középkorban sígy cselekedett Napoleon is. A stratégia törvényeimindig ugyanazok maradnak, csak eszközei változ-tak és változnak az idők folyamán.

Az a tény, hogy most a világháború után a né-pek inkább szólhatnak bele a hadüzenet és békekötéskérdéseibe, a világ ebben az irányban tehát demo-kratizálódott, továbbá az a körülmény, hogy a had-vezetés teljes mértékben függ az országok ipari ésáltalános gazdasági termelőképességétől, arra vezetett,hogy a háborús akarás központja nincs többé a had-seregben, amely a dinasztia, vagy a kormány eszközevoll, hanem a parlamentben, mint a néphangulat ki-fejezőjében. Ebből következik, ami már a világ-háború vége felé is megtörtént, hogy a jövő hadveze-tés nemcsak a hadseregek, hanem az ellenség orszá-gának egész területe s így az összes fegyvertelen népellen fog mindinkább fordulni. Ez az oka a légi ésvegyi háború egyre nagyobbodó szerepének.

A repül őfegyvernem minden eddigi teljesítményecsak gyermekjáték ahhoz viszonyítva, amire az egy jö-vőbeli háborúban képes volna. Pershing, az északame-

A

72

rikai Egyesült Államok hadseregfőparancsnoka, aztírja egy nemrég közzétett könyvében, hogy „a három-dimenziós — a föld felületén és a levegőben — valóhadviselés objektuma nem annyira a katona, mint afegyvertelen, védtelen polgár. Tehát valósággal nemháborúról, hanem egyszerűen lemészárlásról lehet szóa jövőben”. Angol katonai körök és főleg Richardsontábornagy véleménye szerint néhány órával a háborúkitörése után bombavető repülőnaszádok, amelyekelhomályosítják az eget, fognak az ellenséges országfővárosai és gazdasági centrumai fölött eldübörögniés óriási lövedékek ledobása által olyan pánikotidéznek majd elő, hogy az emberéknek a pincékbe ésegyéb földalatti helyiségbe kell menekülniök.

Ezzel a lehetőséggel számolva Oroszországbanúj házak építésére csak úgy adnak engedélyt, ha azépítkező kötelezi magát, hogy földalatti betonozott,robbanás és gáz behatolása ellen mentes helyiségeketis építtet. A bombavető naszádokat követik a gáz-naszádok, amelyek a legveszélyesebb mérges gázok-kal árasztják el az emberlakta vidékeket és onnanminden életet, — még a növényeket is — kipusztí-tanak.

Nagy városok elgázosítása tekintetében igen el-térőek a vélemények. Német szaktekintélyek nemhisznek ebben a veszélyben, mert azt vélik, hogv pél-dául Berlin elgázosítására nem kevesebb, mint ezertonna méreganvagra volna szükség, amelyet csakháromezer repülőgép tudna szállítani. Ilyen nagy-számú aeroplánt egy célra felhasználni még Francia-ország sem volna képes, amelynek pedig a világ leg-hatalmasabb légiflottája van. A németekével szembenaz angolok véleménye az, hogy a legújabb mérgesgázok olyan szörnyű hatásúak, hogy ezer apró gáz-fejlesztővel, amely már tíz repülőgépen is elfér, egészLondont el lehetne pusztítani.

A nézetek tehát, mint látjuk, igen eltérőek. Hamélyebben bepillantunk e nézetkülönbség motívu-

74

maiba, könnyen kitalálhatjuk ennek okát is. Német-országban nem beszélnek a legmodernebb gázokról,de joggal föltehetjük, hogy ismerik őket. Ezek a leg-újabb mérges gázok hatásukban sokszorosan felül-múlják azokat, amelyekről a német szakkörök a fentioptimisztikus módon nyilatkoznak. Az angol szakem-berek pedig ama régi angol szokás szerint járnak el,hogy a nép előtt sohasem festik kisebbre a veszélyt,mint amilyen. De feltéve, hogy az angol vegyészekerősen túloznak a szóbanforgó mérges gázok hatásátilletőleg, mégis bizonyos, hogy aránylag igen csekélyszámú — és így nem könnyen észrevehető — repülő-gép is elegendő volna az angol főváros elpusztítására.

Most természetszerűleg az a kérdés merül fel,hogy a megtámadott időt enged-e az ellenségnek,hogy irtózatos munkáját nyugodtan elvégezhesse,vagy hogy milyen védőeszközökkel igyekszik elhárí-tani az őt fenyegető nagy veszélyt?! Hogy erre nézvetámpontokat nyerjenek, az utolsó években úgy Angol-országban, valamint különösen Franciaországbannagy légi hadgyakorlatokat rendeztek fővárosaik fe-lett. Az ezekből nyert tapasztalatok bizony igen lehan-golok voltak. Megállapítást nyert mindannyiszor, mi-szerint hogy ma még az a helyzet, hogy a repülők igenerős fölényben vannak a földi harcieszközökkel szem-ben. Bár a védelem, amelyben nemcsak a légi támadástelhárító tüzérség vesz részt, hanem a repülők isközreműködnek, több ellenséges gépet lelőne, mégsemsikerülne a fővárosokat a végveszélytől megóvni. Hi-szen aránylag kevés repülő is óriási pusztításokatvolna képes véghezvinni az igen erős hatású mérgesgázokkal, amelyek ellen alig lehet védekezni. Vannakpéldául gázfajták, amelyek csekély mennyiségben isalkalmazva arra kényszerítik a megtámadottat, hogygázálarcát lerántsa magáról; a lélegzés folytán mostmár szabadon hatolhat be a gáz a tüdőbe, ahol ha-lálos roncsolást idéz elő. Az yperit nevű gáz, melyellen csak teljes gumiruha nyújthatna védelmet, be-

75

lélegzéskor azonnali halált okoz, de ha nem is jut bea szervezetbe, a levegőn cseppfolyóssá válik, ezáltalazután a ruhán keresztül a bőrre jut, amelyen haláltokozó fekélyek keletkeznek általa.

A szárazföldön nem lehet nagyobb csapattestek-kel egymás mellett észrevétlenül elhaladni, a levegő-ben azonban aránylag kis repülőgépnaszádokkal lehetláthatatlanul operálni. A légűr mérhetetlenül nagy ésa benne való haladás nincs utakhoz kötve; felhők— újabban mesterségesek is — és egyéb légköri befo-lyások, valamint a sötétség számtalan lehetőségetnyújtanak arra, hogy meglepetésszerű légi támadástintézhessen az ellenség.

Hogy az említett három nagy állam milyen kö-vetkeztetéseket fog levonni a rendezett légi gyakorla-tok tanulságaiból, azt egyelőre még nem lehet tudni,annyi azonban máris megtörtént, hogy légügyi költ-ségvetésüket erősen fölemelték. Az érdekelt katonaikörök kétfélét kívánnak: az aktív irányban haladókazt mondják, hogy a légi haderőket épp olyan hatal-masokká kell tenni, mint a tengerieket, a passzív irá-nyúak pedig követelik, hogy földalatti helyiségeketkell mindenfelé tervszerűen építeni, amelyekben nem-csak a katonaság, hanem az összlakosság és a hasz-nos állatok is biztos menedéket találjanak bombákés mérges gázok ellen.

De nemcsak ezek a nagyhatalmak, hanem máskisebb országok is számolnak a modern hadvezetéseshetőségeivel és készülnek a védelemre. Így példáulLengyelország az elmúlt nyáron valóságos légi táma-dást rendezett fővárosa, Varsó ellen s ezelőtt a szószoros értelmében „ad oculos” demonstráltatta a kár-tékony gázok hatását. Ugyanis könnyeket fakasztógázzal, amely múló kellemetlenségeket okozott, deegyáltalában nem volt veszélyes, lövette a szép lát-ványt nyújtó manőverek nagyszámú nézőközönségét.Lett erre rövid ideig tartó nagy rémület, amelyneksemmi komolyabb káros következménye persze nem

76

volt, de általánossá tette azt a meggyőződést, hogymúlhatatlanul szükséges megalakítani egy nemzetiaeroegyesületet, hogy ez a társadalmi intézmény leg-főbb feladatakép a katonai légi védelmet támogassa.Ugyancsak a fenti, talán kissé drasztikus légi propa-ganda hatása alatt a fővárosi tanács ülésén azt ajavaslatot terjesztették elő, hogy minden lakást gáz-biztos kamrával kell ellátni.

Szovjetoroszországban már évek óta fennáll egyfélig hivatalos, félig magánintézmény, mely az egészországban a városok és falvak lakosságát úgynevezett„vegyi egyesület”ekbe tömöríti össze. „Vegyi város-kák”nak nevezett telepeken állandóan folynak mér-ges gázokkal való kísérletek, amelyeken a .gáztáma-dást és az ezek elleni védekezést gyakorolják. Ε gya-korlatokban nemcsak a katonaságnak, hanem a pol-gári lakosságnak is turnusokban részt kell vennie.

Hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról,hogy technikailag a tökéletesség milyen magas fokánállanak a modern hadirepülőgépek, álljon itt annak ahidroplánnak a leírása, amelyet az angol admiralitásmost állított be a szolgálatba és amely első lépésétjelenti a repülő hadihajók megvalósításának. Ez a gép450 lóerejű Napier—Blackburn-hidroplán, amely alevegőben 320 és a vizen 150 kilométer óránkéntisebességgel tud előrehaladni. Alvázát két mahagóni-fából épített csónaktest alkotja, amelyek között egyóriási — 900 kilogram súlyú — torpedólövedék vanelhelyezve. Attól a pillanattól kezdve, amint ez a re-pülőgép a tenger felszínét érintette, a pilótának mód-jában áll, hogy a torpedót egy vékony lánc meghúzásaáltal kilőhesse. A gép ezenkívül két Lewis-rendszerű,nehézkaliberű gépfegyverrel van fölszerelve és bom-bavetésre is alkalmazható. Legfélelmetesebb tulaj-donsága azonban könnyű mozgathatósága, amellyelbiztosítani tudja elérhetetlenségét. Ugyanis képesarra, hogy leggyorsabb repülése közben egyszerrelecsap a vízre, és miután kilőtte a torpedót, azonnal

77

irányt változtat, vagy ismét fölemelkedik a levegőbe,még mielőtt a légelhárító tüzérség akcióba léphetne.Hasonló torpedórepülőgép van Franciaországnakis, amelyet a Levasseur-gyárak készítenek és amelybe600 lóerős Renault-motor van beépítve. Alvázánakkét kereke között 700 kilogram súlyú torpedólövedékvan fölszerelve, amellyel együtt a repülőgép összsúlyaközel 4000 kilogramot tesz ki. Óránként 170 kilomé-ternyi sebességgel halad, nyolc perc alatt 1000 és har-minchat perc alatt 3000 méter magasságra tud föl-emelkedni. Itt a gép lassítja menetsebességét, hogyjobban lehessen célozni, s azután leejti tíz méterhosszú torpedóját, amely vízszintes helyzetben ér aföldre és ott felrobban. Ε levegőtorpedó a jövő há-ború egyik legborzasztóbb fegyvere lesz.

De nemcsak a levegőben és a vizén fog megvál-tozni a jövő hadviselés módja, hanem a hadseregekúgynevezett motorizálása következtében a szárazföl-dön is. Eltekintve attól, hogy a tüzérség többé nemlovasfogatokat, hanem géptraktorokat fog használnis ennekfolytán gyorsabb és mozgékonyabb lesz, avilágháború óta egyre tökéletesbedő gépharcikocsik— tankok — fognak elsőrendű szerepet játszani. Ed-dig háromféle tankot gyártottak: könnyű, középnehézés nehéz harckocsit. Míg az első kettőben 2—4 em-ber, 1—2 könnyű ágyú és 2—4 gépfegyver fér el s20—30 kilométeres sebességgel haladhatnak, addig aa nehéz harckocsi ugyan tíz kilométert bír csak meg-tenni egy óra alatt, de befogadóképessége 10—12 em-ber, 2—3 nehéz ágyú és 5—8 gépfegyver. Ez utóbbitankok joggal nevezhetők el mozgó erődöknek, ame-lyeknek védelme alatt egész hadseregrészek felvonul-hatnak. Útjukban nem ismernek akadályt, mert a szóSzoros értelmében árkon-bokron, kisebb folyókonés erdőparcellákon keresztül haladhatnak, magukalatt mindent össztiporva. Különösen Amerikábanés Angolországban van sok híve a nehéz tankoknak.Ez utóbbi államokban az elmúlt nyáron Sheffieldben

78

mutattak be olyan nehéz tankot, amely megérdemli aszárazföldi cirkáló nevét. Ε tank valóságos földi pán-célos hajó, amely tíz méter hosszú és rendkívül bo-nyolult hernyókerékszerkezet segítségével igen gyor-san és ügyesen mozoghat előre, hátra és oldalt, bár-mily alakulatú terepen, miközben 23 angol mérföldetképes megtenni óránként. Belsejében nagyszámúkönnyű és nehéz ágyú, valamint gépfegyver van el-helyezve, amelyet közel harminc ember kezel. Anglia,amely a hadseregmotorizálás terén első helyen áll avilág összes államai között, eddig 17 ilyen tankször-nyeteg felett rendelkezik, amelyeknek mindegyikekörülbelül 10.000 font sterlingbe, vagyis közel három-százezer pengőbe került.

Még — mint már említettük, — Angliában és azészakamerikai Egyesült Államokban inkább a nehéztankokat kultiválják, addig Franciaországban az úgy-nevezett teknősbéka-tankkal fegyverzik fel nagyszám-ban a hadsereget. Ez csak egy katonát fogad be, akilábával kormányozza a tankot és kezeivel a gépfegy-vert irányítja. Elképzelhető, hogy tüzelésétől elte-kintve, milyen óriási lélektani hatással bír az ilyenpáncélemberekből álló, gyors rohanással előretörővaserdő olyan csapatra, amely nincs így motori-zálva.

A távolból irányított harckocsi is megvalósult:Amerikában és Európa nyugati államaiban már ré-gebben végeznek eredményes kísérleteket a távolrólautomatikusan vezetett, irányát és sebességét változ-tató katonai páncéljárművekkel.

A jövő háborúja ezeket az egyáltalában nemutópisztikus képeket tárja elénk. Ezekkel a témák-kal nemcsak a katonai szakirodalom, hanem a nagyállamok tudományos folyóiratai és a polgári sajtó isszüntelenül, behatóan foglalkozik már a világháborúbefejezése óta. És ez nagyon jól van így, mert haismerjük egy esetleges jövő háború rémségeit, akkortalán előkészületeket tehetünk a sikeres védekezésre,

79

amire különösen olyan kis országoknak van szük-sége, amelyeket már békében húszszoros katonai túl-súlyban lévő államok öveznek körül s amely arányeurópai háború kitörésekor még sokszorosan rosszab-bodna is.

Ostwald, a nagy német természettudós, a kémiaiháborúról írt nemrég megjelent könyvének zárósza-vában ezt mondja: „Eddig volnánk tehát! Kérdés:mit fogunk tenni? Őrülten fegyverkezünk-e szörnyűharcokra a levegőben való uralomért, vagy elbúvik azemberiség földalatti gázkamrákba? Vagy elkövetkezika népek akarata, vagyis az igazi, hatalmas népszövet-ség által kierőszakolt vilgbéke?”

Gondolkodjatok el rajta, hogy mit tartotok ki-csiny, válogatott könyvtáratokban. Egy sereg rend-kívül bölcs és méltó ember, akiket minden civi-lizált országból évezredek alatt ki lehetett válogatni,a legteljesebb rendben hagyta rátok tanulmányaités bölcsesége eredményeit. Az emberek maguk na-gyon begombolkodnak. Hozzáférhetetlenek, különélnek s türelmetlenekké válnának, ha az emberháborgatná őket, azonkívül a társadalmi szokásokis elválasztják őket tőletek, de gondolatuk, amelyetlegjobb barátukkal se közöltek, értelmes szavak-kal meg van őrizve itt számunkra, bár ránk nézveidegen emberek és egy másik korhoz tartoznak.(Azokat a legnagyobb jótetteket, amelyek fenkölt,eszes cselekvésből fakadnak, könyveknek köszön-hetjük.)

(Emerson )

Modem HistóriaÍrta: Marczali Henrik

*

A görög szó, eredetileg kutatást, utánajárást jelen-

tett. Csak később korlátozódott a történetekelbeszélésére. A görögök közt tudtommal Po-lybius használja először e kifejezést, a ró-maiak közt Tacitus. Azóta általánossá vált, mindeneurópai nyelv befogadta.

Feladata: igazán elmondani, mi történt. A nagyklasszikus írók után krónikások következtek, több-nyire barátok, csak a reformáció kora óta vált ez astúdium világivá. Főtárgya az uralkodók tetteinekelbeszélése volt, de nagy teret foglaltak el a felekezetikérdések is. Természetes, hogy minden nemzet, min-den vallás a maga felfogása és érdeke szerint ítéltemeg a történteket: elfogulatlan igazságról, bármeny-nyit hajtogatták, alig lehetett szó. Az első moderntörténetíró Macchiavelli; még két századnak kellett el-fogynia, hogy Gibbonnak a római birodalom hanyat-lásáról szóló nagy művében méltó folytatást találjon.

Le kellett számolni a középkorral, a feudaliz-mussal és az egyházpolitikai irányokkal, hogy elfogu-latlan belátásra, ítéletre juthassunk. Rokonszenvesegyüttérzés kellett, úgy a gyakran felületes felvilágo-sodással, mint a felekezeti hittel szemben, hogy való-ban szabad és tudományosan megállható történet-íráshoz jussunk. Ez a romanticizmus történelmi ér-deme. Ranke iskolája teremtette meg a modern tör-ténetírást.

„Századok ültének el” és alattuk egyre tágult atörténetek tere. Amerika felfedezése és gyarmatosí-tása, az Indiához vezető utak feltalálása és felhaszná-lása, Oroszországnak az európai közösségbe lépése,

90

a keresztyén és mohamedán ellentét, mind roppantúj anyagot nyújtott, mely tudományos feldolgozásravárt az addig uralkodó babonák és mesék helyett,így tudományunk nemcsak terjedelemben növeke-dett, hanem értékben is. Az európai nemzetek sorsamind szorosabban fűződött egymáshoz: igazi, egye-temes históriáról csak azóta lehet szó. Mihelyt meg-volt az anyag, méltó feldolgozásban sem volt hiány.

Ismételjük: ez az iskola hatotta, alakította áttudományunkat. A nagy angol és francia elbeszélőkkora után a lelkiismeretes kutatóké következett. Atörténelmi szemináriumok, elsősorban Waitz GyörgyéGöttingában, majd Berlinben a mesterhez méltó ta-nítványokat neveltek és példájukat az angol és fran-cia egyetemek is követték.

De tudomány-e a mi mesterségünk, vagy csakfable convenue vagy éppen szatíra, minőt AnatoleFrance írt a pinguinekról?

Nem tapasztaljuk-e napról napra, hogy a legegy-szerűbb, mindennapos tényeket annyiféle árnyalattaltárják elénk, hogy még a szem- és fültanú is bajosantudja meg az igazságot? Amit évszázadokon át ájtatoshittel környezett nemzeteknek, korszakoknak hagyo-mánya, azt mesének, igen csekély történetalkotó ré-szeket magában foglaló mondának mutatja ki a tudo-mányos megrostálás. Hol keressük a kétkedésnek, hola tudományos meggyőződésnek határát? Pedig annak,mihez komoly kérdés fér, igen kevés köze van a törté-nelemhez.

Az analizáló bírálat szétszedni igyekezett, külön-böző korok alkotó részére bontotta azt a könyvet,melynek minden betűjét szent igazság gyanánt tisz-teli a népek nagy része. De ami benne igazán törté-neti: a prófétai lélek ihletése, az egy-isten uralommegalapítása e földön, az szilárd és igaz marad, minta kőszikla. Niebuhr óta milyen keveset fogadunk eligaznak abból, mit Livius Róma alapításáról és növe-kedéséről beszél. A nevek és számok kétesek, de

82

Róma katonai és politikai, jogi és gazdasági világ-uralma századokon át, meg nem dönthető valóság.Sivár és üres a középkor első századainak, évköny-veinek és krónikáinak irodalma. De ebben a sötét kor-ban ment végbe a modern népek elhelyezkedése, ál-lami szervezkedése és ami e homályos századokbantörtént, annak mai napig is érezhetők következései.

Az eszmék és intézmények alkotják a történelemszilárd gerincét; az egyes személyek, kiknek jelentő-ségét kisebbíteni éppen nem akarjuk, inkább jelzőia társadalmi, politikai és szellemi átalakulásoknak.

Az úgynevezett exakt tudományoknak egyoldalúanművelt bajnokai bizonyos lenézéssel tekintenek a miaprólékos, könyvmolyos vesződségünkre. Holott nemtagadhatják, hogy amit elértek, akár mathematika,akár technika, az épp úgy a történeté, mint a gőz-hajó, vagy a repülő.

*

Térjünk vissza tárgyunkhoz. A XIX. század atörténettudományok nagy evolúciója volt, csak úgy,mint a természettudományoké. Alig maradt valamifelkutatlan, feldolgozatlan. Megvolt már anyag ésmethódus egyformán. Emlékművek, sírok, feliratoka legkülönbözőbb népekből, országokból, mind tanul-mányt, méltatást követelt. Az egymást követő kon-gresszusok megadták a kellő keretet: feltüntetve, mitörténik, minek kell még sorra kerülnie. A historio-gráfia egysége máris létrejött.

Ebbe a csöndes, buzgó munkásságba sújtott beléa nagy háború mennyköve. Megérezte, megsínyletteezt a csapást az egész földteke és egybeforrott. Egye-temes történelem csak most jött létre, azon az alapon,mint ahogy a régi görög bölcs mondta minden dol-gok szülőjének a háborút.

Az alkalmak közül, melyekben túlteng a hazug-ság, nem felejtik el a háborút sem. Nekünk pedigkötelességünk, életcélunk az igazságnak kihámozása

83

és feltüntetése. Ε kötelesség alól nem oldhat felsemmi, a nagy háború sem.

Mit fogadunk el igaznak, mit nem: abban csaklelkiismeretünk és értelmünk dönt. Tudnunk kell,mennyi anyagon kell átrágódnunk, hogy legalábbnagy és fontos tárgyakban lehetőleg kerülhesse a té-vedést és ne ismételjük, amit mások már elvégeztek.

Értenünk kell ahhoz, miről szólunk, vagy írunk.A historikus, ki ezt a háborút ismeri és ismertetniakarja, nem elégedhetik meg politikai és közgazda-sági műveltséggel, jártasnak kell lennie a matema-tikában és bizonyos mértékig a technológiában is.így a történetíró szemhatárának tágulnia kell. A há-ború emberi dolog és követnünk kell a latin mon-dást: ember vagy s semmit, ami emberi, nem tartokmagamtól idegennek.

Nem szabad megfeledkeznünk a háborús iroda-lomról sem, a katonanótákon át a diplomáciai jegy-zékekig. Noha, olvasmányaim szerint ítélve, ennek azirodalomnak belső értéke megfordított arányban állszörnyű terjedelmével.

Sűrűn, mint a srapnell és gránát pergőtüze, hullfelénk a háborús diplomácia egész levéltári készlete.Nagy részét már elolvastam. Az eljárás nem egyenlő.Nekünk meg a németeknek mindent át kellett ad-nunk. Szerencsére, mi, hála Tisza Istvánnak, ép-kéz-láb menekülhettünk. A győztesek azonban csak aztadják ki, amit jónak látnak. Itt is van különbség. Anagy angol kiadás, melyet MacDonald indított megelső miniszterelnöksége idejében és melyet Foch ésTemperley urak, barátaim, adnak ki, feltétlen bizal-mat érdemel eddig megjelent öt kötetével. Teljesenmegbízhatók a Szovjet archívumainak közlései is,már csak azért is, hogy a bukott cári rendszer hibáités bűneit tiszta kárörömmel lehessen élvezni. Sajnos,a győztes államok többi készülő kiadásai iránt, azeddigi tapasztalások után, nem bízhatom feltétel nél-kül. Kívánnám, hogy csalódjam.

84

Ismeretes, hogy a háborús bűn itt a főszempont.Világos, hogy minden állam lehetőleg a maga ártat-lanságát és az ellenség bűnét iparkodik kimutatniés megegyezés ezen a téren igen bajosan érhető el.A sok, részben igen érdekes emlékirat is gyakranmegtévesztő, mire Paléologue mutat példát.

Oly komoly és általános érdekű ez a feladat,hogy magam helyett Lord Brycet szólaltatom meg.„A historikusra mindig kötelező volt egy kötelesség,melynek most nagyobb és mélyebb a jelentősége,mint valaha. Igazság és csak igazság egyetlen célunk.Nekünk, mint historikusoknak feladatunk tényeketvizsgálni és feljegyezni, anélkül, hogy nemzetünknek,vagy másnak kedveznénk. Hódolatunk az igazságiránt kapcsol minket együvé, úgy hogy nemzeti fél-tékenység nem választhat el egymástól, mert mind-nyájunkat egyformán lelkesít a tudományos kutatásszelleme. Mert noha ebbe semmi más érzelem nemtolakodhatik, mégis, nagyon is tisztában vagyunk az-zal, hogy az ilyen féltékenység és félreértés fennáll ésidőről időre fenyegeti a nemzetek egyetértését. Mi-vel munkánk által képesek vagyunk tovább néznihátra és köröskörül, mint legtöbb polgártársunk,nem vagyunk-e, mint történetet tanulmányozók leg-inkább hivatottak a nemzetközi rossz érzelem forrá-sainak csökkentésére?

Mint historikusok tudjuk, hogy mily kevés há-borúra volt igazán szükség, és hogy a legtöbb háborútöbb rosszat okozott, mint jót. Mint historikusok aztis tudjuk, hogy minden jelentékeny nemzetnek van-nak jellemző hibái, jellemző érdemek mellett. Egyiksem szolgált reá különösen rosszalásra, mindegyiktett szolgálatot az emberiségnek. Nekünk van legtöbbokunk tudni, mennyivel tartozik egyik a másiknak,hogy mindegyikre nézve nemcsak mindegyiknekanyagi fejlődése, hanem értelmi és szellemi haladásas mennyire lényeges a többinek nagysága és jóléte ésközös barátsága. Nem remélhetjük-e mi és épp úgy

85

a természettudományok művelői, kik a maguk terénszintén a tudományt művelik és épp úgy meghajla-nak az Igazság fenséges alakja előtt, mint mi, hogyközösen megalkotjuk a közös rokonszenv kötelékéta nemzetek közt. Így segíthetjük a nemzeteket annakmegértésére és értékelésére, mi a többiben legtöbbetér, keresvén az utat béke és jóakarat felé az egészvilágon.”

Ettől még, sajnos, távol vagyunk, de jól esiktudnunk, hogy közeledhetünk. Csak elfogulatlan ku-tatás vezethet belátáshoz, a részrehajlatlanság tehátlegfelső kelléke a történetírónak. A második, és erre anagy háború taníthatott meg gigászi méreteivel, — azeseményeknek általános, magas és nem szűk látókör-ből való tekintése és megítélése, nemzetközi kérdések-ben csak az egész emberiségnek, nemzetiekben csak anemzet egészének érdeke lehet az a kritérium, mely-ben az egyes jelenségek értékét és jelentőségét mér-jük. Minden banalitás kiküszöbölendő. Igaz, hogy ilymagasról nézve sok részlet eltörpül, elcsenevészedik,mihez a lent állónak szeme elbűvölve kötve marad, dea nagy áttekintést csak az emelkedettség adhatja meg.

Ilyennek óhajtom, remélem, a jövő történetírá-sát. Nem mondhatom el felőle másnak felfogását,mint a magamét. Ez pedig nemcsak az utolsó évektapasztalatán alapul, hanem leszűrődése egész életemmunkájának.

A rajongó néha egészen helyes pillantásokat veta jövőbe, de magát ezt a jövőt nem tudja kivárni.Szeretné gyorsítani ezt a jövőt és szeretné, ha őgyorsíthatná. Amihez a természetnek évekre vanszüksége, annak az ő rövid emberéletének pillanataalatt kellene megérnie.

(Lessing )

Mit várhatunk a nők teljesegyenjogúsításától a legközelebbiévekben?

Írta: Mrs. Cecily: Corbett-Fischer *

legközelebbi évtized politikai, társadalmi és gaz-dasági kialakulásában minden valószínűség sze-rint és — hozzátehetjük, hogy minden remény-

ségünk szerint — észlelhető lesz Angliában sbizonyára a többi nemzeteknél is, a nők teljes egyen-jogúsításának hatása. Éppenséggel nem akarnám aférfi és a nő közt levő különbségeket általánosítani,mert végeredményben minden egyénben vannak emberierények és emberi hibák.

De minthogy a nők élete rendszerint más viszo-nyok közt folyik le, mint a férfiak élete, elképzelhető,— feltéve, hogy mindenben teljesen egy en jogosítottegyének lesznek — hogy az emberi közösségre gyako-rolt befolyásuk és hatásuk más lesz, mint a férfiaké. Ha

* Cecily Corbeít-Fisher nemrégiben, mint a Nők Választó-joga Világszövetségének k épviselője a Feministák Egye-sülete 25 éves jubiláris közgyűlésén Budapesten volt, egyik ve-zéralakja az angol suffrage-mozgalomnak, melyet már legfiata-labb éveiben nagy szónoki képességgel és vonzó egyéniégénekminden bájával szolgált. Már édesanyja is élénk részt vett uküzdelemben és serdülő leánya is készül nyomába lépni; nő-vére a Világszövetség nemzetközi elnöke. Mrs. Cecily CorbettFisher a politikai életben a Labour-Party egyik nagyon értékestagja és mint boldog feleség és 3 gyönyörű gyermek anyja alegtökéletesebben betölti emberi és női hivatását egyaránt.

A

87

a nők összességét tekintjük, akkor talán azt mondhat-juk, hogy a női egyéniség invenciózusabb, alkalmaz-kodóbb és bizonyos értelemben józanabb, mint általá-nosságban a férfi; a szorgalom, leleményesség, a szen-tesben való panasztalan tűrés és kitartás a nőnélmutatkozik nagyobb mértékben.

Nézzük elsősorban a nőt, mint háziasszonyt, szük-ség van-e arra a képességére, hogy a kevésből sokatcsináljon, hogy a kevésből mindenkinek jusson?! Mertminden nehézséggel nekik kell megküzdeniök, gyak-ran alkalmatlan segédeszközökkel is be kell érniök.Ebből fejlődik ki az. alkalmazkodnitudás, a lelemé-nyesség, a józan ítélkezés!

A nő, mint anya, érzi a felelősséget családjánaktesti-lelki jólétéért. Neki kell gondoskodni az élelem-ről, ruházatról, a gyermekek neveltetéséről és szóra-kozásáról. A mindennapi élet minden aprólékos rész-lete az anyára tartozik, ő van hivatva arra, hogy békétteremtsen a gyermekek között és ugyancsak neki kellgondoskodnia arról, hogy az apának békéjét és ké-nyelmét a gyermekek meg ne zavarják. így fejlődikki psychológiai érzéke, tapintata, iniciatívája és másokegyéniségének megértése.

A kenyérkereső nő viszont rendszerint nincs fel-mentve a háztartási felelősség alól, mert önmagárólés néha még hozzátartozóiról is neki kell gondoskod-nia. A kenyérkereső nő, akár ipari, akár kereskedelmipályán dolgozik, rendszerint dupla munkát végez:házban és házon kívül. Ez fejleszti ki kemény munka-bírását, ügyességét és gyorsaságát. Azt látjuk, hogybár mindeddig a nő rendszerint kevésbé alapos kikép-zésben részesült, mint a férfi, s ezért sok kérdésben

88

nem volt önálló véleménye, mégis mindinkább növe-kedő azoknak a nőknek száma, kik megállnak a ma-guk lábán, saját utaikat járják, szembeszállnak elő-ítéletekkel, megedződnek a bírálatokkal szemben ésezért elszániabbak és bátrabbak lesznek. Az a nő, akia régi tradícióval szembehelyezkedett az egyik irány-ban, valószínűleg más kérdésekkel szemben is — ame-lyek iránt érdeklődése felébredt — függetlenebb ül ésönállóbban ítélkezik. Eddig is látjuk, hogy teljes oda-adással, nem egyszer önfeláldozással viseltetnek azokiránt az ügyek iránt, melyeknek szentelik magukat.Gyakran tapasztalhatjuk, hogy ha nők politikai, em-berbaráti vagy szociális munka szervezését vállalják,kiváló gyakorlati érzékű szervezőknek bizonyulnak.Nemrégiben egy angol napilap hírt adott arról, hogyegy városi bizottság férfitagjai panaszt emeltek azellen, hogy amióta nőt választottak polgármesteriszékbe, gyakran megesett, hogy ha nem a legnagyobbpontossággal érkeztek a tanácskozáshoz, a tárgyalásbe volt fejezve, még mielőtt ők odajöttek. Gyakrantapasztaljuk Angliában a politikai pártok munkájában,hogy ha a férfiak és nők által alkotott vegyes bizott-ságokban elhatároznak valamely ténykedést, a férfiakazt javasolják, hogy most alakítsanak egy csak nőkbőlálló bizottságot, mely a határozatokat keresztülvigye; mindig a nőkre bízzák az új tagok szerzését,pénzgyüjtés megszervezését, rájuk bízzák az apró-lékos, de annál fontosabb hangyamurikát.

Rendszerint o. női szónokok nívója is igen kieégítő.Mert valójában csak akkor emelik fel szavukat, havalami lényeges mondanivalójuk van. Ezért van köz-tük kevesebb rossz szónok.

89

A szélesebb alapokon nyugvó politikai és szociálisproblémák megoldásánál, minden országban, ahol anők egyenjogúsított polgárok, azt látjuk, hogy élénkenrésztvesznek a munkában energiával, elszántan, bát-ran, gyakran mély és alapos szakismeretek latbaveté-sével. A háztartási gondok és bajok közt megedzettegyéniségük a közösség érdekeit védő munkára képe-síti őket és gyakran bátorítólag, ösztönzőleg hatnakférfikollégájukra is.

A nagybritanniai békemozgalomban is azt látni,hogy a nők vezérszerepet töltenek be, tehetséggel éseredménnyel és ugyancsak nők alkotják a követökszéles táborát is.

A szociális törekvéseket szolgáló különböző szer-vezetekben is vezető szerepet visznek a nők és nagytömegekben csatlakoznak azokhoz. A vallási szerve-zetek is nagy erőt merítenek női tagjaik buzgalmábólés odaadásából. Amióta női egyházi szónokok is van-nak, a közvélemény azt tartja, hogy a szónoklatoknívója nagyban emelkedett.

Minden politikai párt nagy súlyt fektet rá, hogyaz új női szavazókat, akik még eddig párthoz nemcsatlakoztak, saját pártjának megnyerje. A nőknekmindinkább emelkedő műveltsége ítéletüket önállóváteszi és minden párt keretén belül érvényt tudnakszerezni az őket különösen érdeklő gyermekvédelemés embervédelem fontos problémáinak.

Néha azt halljuk, hogy a mai modern lányok él-nek ugyan a nekik jutott teljes szabadsággal, de nemvállalták egyúttal az azzal járó felelősséget; én azon-ban úgy látom, hogy a mostani generáció nem rosz-szabb a régiéknél. Ha elérkezik az ideje annak, hogy

90

saját életükért felelősek legyenek és mint egyenjogú-sított polgárok szolgálják szavazatukkal a közösségérdekeit: alaposabb kiképzésük, tágabb látókörük ki-egyensúlyozottabb ítéletre képesíti őket, amely, egybe-kapcsolva a családi életben kialakult tapasztalataik-kal és képességeikkel, arra vezeti őket, hogy különösodaadással szolgálják a családok összességének érde-keit is, a nevelés, a közegészség és a gyermekvédelemterén.

Minden országban, ahol a világháború megtaní-totta az embereket arra, hogy az ország gazdaságiélete a férfiak és a nők munkáján ^egyaránt nyugszik,megadták a nőknek a politikai jogokat és a nők közre-működése tudatosan törekszik — nem erőszakos meg-rázkódtatásokkal, hanem kitartó és szakadatlan előre-törekvéssel — jobb életviszonyok és helyesebbközigazgatás felé. Angliában a nők teljes egyenjogúsí-tása, amely 5 millió nőnek megadta a szavazójogot,eredményül hozta azt az angol parlamentet, melybenolyan határozottan megnyilvánul a békeakarat ésamely nagy szociális reformok nyélbeütését tűzte kimagának feladatul.

Ismétlem azonban, hogy nem akarok általánosí-tani a férfi és nő között levő különbségek megállapítá-sában. Tagadhatatlanok azonban a női szavazók köz-reműködésének jó eredményei és ha igazuk van azok-nak, kik azt mondják, hogy új seprő jól söpör, akkorörüljenek annak, hogy most sok új söprőt kaptunk.

Mindez jóslás is egyúttal abban a tekintetben,hogy mit várhat a civilizáció a legközelebbi évekbena nők teljes egyenjogúsításától!

A jövő évtized fáradt embereÍrta: dr. Décsi Imre

I. Fáradt idők, fáradt emberek

Nemcsak üres beszéd, hogy tömegek, népek,

korszakok is lehetnek egészségesek, betegek,fáradtak, vagy frissek. Amit ezekről az álla-potokról egymáson észre szoktunk venni, aztolyan szembeszökően mutatják néha országnyi ember-tömegek, hogy kár más szókat keresgélnünk, ha megakarjuk mondani, mi van velük. Még ezeknek az álla-potoknak a lefolyása is hasonlítani szokott ahhoz,ahogyan az egyes emberek esnek át rajtuk. Csak kétdolog lehetetlen a tömegek fáradt vagy beteg álla-potaiban: a népek se meg nem halnak, se pedig ágybanem felehetnek. A népek élete jól-rosszul, de tevéke-nyen folyik tovább, akármi éri őket, akármiben szen-vednek és mivel nem tudnak semmibe belehalni,végül mindenből meg is gyógyulnak. Legalább ameny-nyire egy nemzedék a maga tapasztalásával át tudtekinteni korszakokat — az ükapáktól az ükunokákig,mert ami régibb, az már szaktudomány, ami messzebbvan a jövendőben, az már költészet — addig seholsincs sír, hol nemzet süllyed el... És amikor egyezredévi szenvedés kér éltet vagy halált: lehetetlendilemmát ad fel a gondviselésnek. Mert a népekneknincs menekülésük a halálba, ők csak életet kaphat-nak s vállalniok kell azt a küzdelmet, ami velejár,akár még egy ezredévig vagy akárhányig.

Mint például most. Akármi a tudományos fel-fogásunk a tömegélet jelenségeiről, — valósággal át-érezni, a szemléletünkkel felfogni csak úgy tudjuk,ha a magunk életéről való érzéseinkhez mérjük őket.„Antropomorfizmus”: a népek nem fértek a „bőrük-

92

be”, megmámorosodtak, meggondolatlan izgalomban,bolondul cselekedtek, részegek voltak, kijózanodtak,kimerültek, betegek lettek, még most is nyugtalanok,fáradtak, ingerlékenyek, reszketősek, szorongósak,még mindig indulatokban törnek ki, iránytalanulszeszélyeskednek, modortalanul követelők, vagy mél-tatlanul gyávák — s az emberek, egyenként, mindigtöbben érzik és mindig egykedvűbben vallják be,hogy fáradtak. A nagy rohanásnak vége s az a nyug-talanság, ami nem engedte észrevenni, hogy márfáradtak vagyunk: az is kezd elmúlni. Háború volt,fegyverszünet volt, tájékozatlan, szorongó reményke-dés, vad tánc a kijózanodás ellen — amíg végül min-denből el nem kezdett fogyni az erő, még a kétségbe-esés ereje is s most már az emberiségnek mindignagyobb része szeretne ágyba feküdni, aludni, pihenni,bevenni valamit, hogy legalább egy kis ideig ne tud-jon semmiről, — szeretne, vállalna már akármit, csakaz a mindennapi feszültség csökkenjen már egy kicsit.Az a feszültség, amivel ébred és álmatlan ágyábahanyatlik a kortársaink szerencsétlen és szerencsésfele egyformán, az a bizonytalanság, aminek a híjáértvagy csak kisebb fokáért érezzük olyan elérhetetlenülboldognak azt a letűnt békebeli világot, amelybenpedig szintén volt éppen elég bajunk mindnyájunk-nak. Csak éppen, hogy akkor pihennünk lehetett. Akimegadta az árát, az leülhetett, lefekhetett, nyaralnimehetett, másra gondolhatott, — tudta körülbelül,hogy mire ébred, mire kel, mire érkezik vissza, mireeszmél tíz perc, vagy két hónap múlva. Ma úgy alszikaz európai ember, mint a posztján az őrségbe küldöttkatona. Meglehet, hogy akkor ébred fel, amikor kell,meglehet, hogy semmi szükség se lesz az éberségére,hogy ellenség nem támad, föllebbvaló nem vizsgál.Meglehet. De az is meglehet, hogy támadásra, vesze-delemre, fogságra, szörnyű mulasztás jogos vádjáraébred, csak azért, mert aludt, amikor testének-lelké·nek olyan nagyon kellett már, de amikor mégsem

93

engedte az embertelen élet. így alszik ma a békés,munkás polgár és úgy mulat, úgy szórakozik, úgynyaral, mint a szabadságos katona: olyan mohón,olyan zajosan, mértéktelenül, olyan szorongó elszánt-sággal, olyan pihenéstelenül, olyan nagy félelemmel akijózanodás napjától. . . Túl síp-dobon, riadó kürtönát ötszáz halott éneke veíte el az álmát Eduárd király,angol királynak; aki nem tudja, miért olyan hangosmindenhol a világon minden éjjel a szaxofon: arraa tízmillióra gondoljon, aki a mi nemzedékünk fülébemég mindig énekli hangosan a vértanúk dalát. Ezértnem alszik a mi nemzedékünk olyan üdítő, nyugtatóálmot, amilyenből pihent erővel, friss kedéllyel ébred-hetne. Ezért fáradt, fásult, vagy izgatott nappal. Ezértáll olyan lassan helyre a „békebeli” élet ott is, aholmajdnem minden külső feltétel meg volna, vagy méga békebelinél is bőségesebben meg van hozzá. Amibiztonságot, nyugalmat, reménységet, beteljesülést apolitikai, gazdasági, társadalmi élet csak adni tud: azmind csak abban keltheti a nyugalom, a biztonság, aremény érzését, akinek megvan, vagy aki vissza-szerezte hozzá a fogékonyságot. A mi álmatlan vilá-gunkból ez a fogékonyság hiányzik még, s amikorraez vissza kezd térni: a fáradt világ igazi pihenésemajd csak akkor kezdődhetik el.

II. Sietős világ, sietős lelkek

Abban az évtizedben, amelynek a sötét kapualjábamost próbálunk bepillantani, a „harmincas években”ezt a folyamatot csak lassanként várhatjuk ... Milesz egyáltalában a fáradságunkkal, a pihenésünkkel,hogyan lesz ebből a nemzedékből megint a békebeliember? — azt jósolni könnyű, de igazán sejtenünk selehet. A százesztendő előtti nagy korszak utánEurópaszerte a Biedermeier következett, a kedves,felületes, kényelmes, nyugodalmas állapotok kultusza.Mint a gömbölyű hátú karosszékek: ennek a korszak-

84

nak a szellemi alkotásai is az évtizedes hajszában el-fáradt emberek pihenésére szolgáltak. A franciák aromantikus költészetről, az angolok a házias, kövérkirálynőről nevezték el azt a stílust, amely azért voltigazi, mert nem íróasztaloknál, vagy műtermekbenkészült, hanem egy kimerült világrész egész fáradtlakosságának legbenső lelkében. Az a félős-bizalmaspolgári nyugalom ezért van benne annak a stílusnakminden alkotásában olyan nagyon, hogy még abbólis csak úgy árad, amiben nincs semmi művészet...Nem ez teszi ma, éppen ma divatossá a Bieder-meiert? ... Csakugyan, mintha éppen ezt a mi szá-munkra egyelőre elmerült és valószínűleg örökrevisszanyerhetetlen kellemetes lelki lustaságot keres-nénk azokban a bútorokban, amiket lenéztünk a friss,bizakodó lendület évtizedeiben. Persze: arra számíta-nunk se lehet, hogy több is, mint az ilyen szimbolikuskísérlet, visszatérhessen hozzánk abból a korból. Nemis kell se büszkén, se lemondással szavalnunk azautomobil, a gyorsvonat, a repülőgép dicséretét, vagyátkát, hogy látnunk kelljen, milyen lehetetlen mindenvisszatérés a lassúbb életformákhoz. Az a technika,aminek az igazi tempóját nem is a versenyek mutat-ták meg, hanem a háború; sokkal jobban keresztül-kasul nőtt az életünkön, még a legkicsinyesebb magán-életünkön is, mint hogy valaha is remélhetnők belőlea kibontakozást. Ahova valamikor egy nap alatt döcö-gött velünk a szekér, oda most talán két és hamaro-san nyilván már egy óra alatt is elérünk — de mégel se mult a haladáson való legelső örömünk, márrajtunk is van örök kényszerűségül és már nemcsakhogy nem kell egy óránál többet rászánnunk, de nemis érünk rá többre. Csak egészen rövid ideig volt agyorsvonat lehetőség, hogy rögtön kényszerűséggéalakuljon át, ami ellen akkor se cselekedhetünk, hajobban esnék ... Akik autóbuszon, taxin, fürge apró,vagy rohanó hatalmas automobilokon annyiszorkívántuk vissza a lovak csöndes bandukolását, akik

95

sokszor úgy szerettünk volna megnézni valamit azuccán, amikor a gyors gurulás csak úgy elrántotta aszemünk előtt a két sor házat — akik irigyen láttuknéha azt az egy-egy fogatot, egy-egy igazi „úr” mara-dék nyugalmának talán büszke, de talán csakdicsekvő jelképét, s akik talán megpróbálhattuk egy-szer az úri lassúságnak ezt a kellemes formáját aszegényemberek, vagy a felkapaszkodottak sietéseközben: egyszerre csak azon kellett érnünk magunkat,hogy csalódtunk benne, hogy nemcsak a kocsijaink,hanem a lelkeink is hozzáalakultak a sebességhez éshogy a két szép sötétpej háthullámzását már ráérőidőnkben se tudnánk azzal az örömmel nézni, mintamikor még a fiáker volt a sietés eszköze. Az igaziurak, annak az egy-egy fogatnak az igazi gazdáivájjon mást éreznek-e, amikor a régieknél simábbutakon a régi tempóban gördülnek a két szép izmosállat nyomában? Akik még gördülnek, bizonyosantöbb elkeseredéssel, mint örömmel hajtatnak el abenzinkutak mellett és semmiesetre sem érezhetnekúri nyugalmat a tülkölések között, amivel mindunta-lan elrebben mellettük a nyugtalan korszak idegesnépe. Nem, nincs ma lehetősége a postakocsik stílusá-nak s azt a nyugalmat, amire a világunknak és egyen-ként valamennyiünknek is szüksége van, csak abbana tempóban találhatjuk meg, amiből egyelőre nincsmenekülés.

III. Nyugtalan korban nyugodtemberek

Nincs. Aki talán megteheted, hogy leülsz nyugal-mas, meleg otthonodban, talán régi nyugalmas búto-raid között, talán személyesen gondtalan, izgalmatlanéleted egy nyugodalmas, pihenésre szánt órájában,talán régi költőket akarsz olvasni százesztendős ki-adásokból, talán még a szemed világának azt az áldo-zatát is meghozod a hangulatod nyugalmáért, ami

96

most Angolországban divatos: hogy nem csavarodmeg a villamos kulcsot, hanem igazi szép, kézzel vertkandeláberben szép, karcsú, igazi stearingyertyángyújtasz világot: nem menekülhetsz a motorok tempó-jából, amely eközben úgy rohan veled és az egésznyugalmas magánéleteddel tovább, mint ahogy a földvisz a hátán a házaddal és a házaddal együtt milliókilómélerekkel a nap körül. Nem kell többet hozzá-tenned, mint a föld mozgásához és éppenúgy nem isfáradsz el tőle, — de éppenúgy nem is menekülhetszbelőle. A sorsodat éppenúgy megszabja a gyorsvonat,a villamos lámpa és a repülőgép, ha sohase ülsz rá ésha gyertyát gyújtasz is, mint hogyha rájuk alapítanádaz életedet. Pihenhetsz, ahogy akarsz és egészen bizo-nyos, hogy az a legjobb pihenés, amit az ember egy-szerűen az ösztönével maga érez annak. De csak haigazán, nem politikai meggyőződésből érzed pihenés-nek a stearingyertyát: csak akkor gyújtsd meg. Haarra akarod használni, hogy magadban tüntess azidők folyása ellen, akkor, mint az országúton aparasztszekér mellett, minduntalan türelmetlen, meg-vető tülköléssel, rossz szagokkal, porfelhővel szalad elmelletted a le nem tagadható technikai élet, a leve-gődben észrevétlenül is folyvást áradnak a villamoshullámok és minduntalan elszalasztasz valamit, hanem hallgatsz rájuk, a drótok, csövek, vasúti sínekmindenhol körülfognak és irányítanak mindent, amithallgatnod, látnod, enned, — még amit gondolnod iskell... Nem menekülhetsz tőlük, mert nemcsak afáradságod, hanem a pihenésed is tőlük származik éscsak velük lehetséges. De velük aztán igen: és a har-mincas évek nagy pihenési programjának éppen aza feltétele, hogy ezt tanuljuk meg: a pihenés módjátúgy, hogy a kerekeket ne is próbáljuk megállítani.Hogy sikerülhessen belőle, ami lehetséges, előbb lekell mondani arról, ami lehetetlen. Az új Táblabíró-világ lehetetlen. Mi következhetik hát?

97

IV. Az elszabadult gépekés a menetrend

Föl kell tennünk, hogy a technikai haladás nem-csak a rosszabbik, hanem a jobbik irányban is két-oldalú, — hogy a sebeket, amiket ütött, gyógyítani istudja. Az elfáradásunk méretei tőle származnak;amennyivel a nagy háború irtózatosabb, véresebb,általánosabb, rohanóbb, kimerítőbb volt a régieknél,azzal nem mi lettünk se kegyetlenebbek, se erőseb-bek, se bátrabbak, se gyávábbak az elődeinknél, ha-nem csak a közlekedési, támadó, védekező, gyilkolóés gyógyító eszközeink toldották meg a kezünk és azeszünk munkáját, de még az akaratunk erejét is amaguk milliónyi lóerőivel, biztonságával, sebességé-vel akkorára, hogy ilyen háborút viselhettünk velük.A gyorsvonat százkilométeres sebességgel visz a célodfelé, de ugyanolyan gyorsan megy neki a meglódultsínnek is; aki a mozdony emeltyűit fogja és aprómozdulatokkal tudja nekiereszteni a diadalmas sebes-ségnek, az minden erejével se tudja megállítaniveszedelem előtt. A jól nekiindított, de aztán elszaba-dult gépek vittek bennünket a háborúba és uralkod-nak az életünkön most is. A technika szabadított mega kényszerűségtől, hogy hamarabb vessük végét aháborúnak és tudott még mindig elég fegyvert adni Hkezünkbe, még táplálni is bennünket szokatlan, egész-ségtelen módon, de mégis úgy, hogy nem kellett meg-adni magát az egyik félnek se, amikor még a fele éltannak a veszendő tízmilliónak. A technika világítnekünk kényelmesen, egészségesen, szabályozhatóerősséggel és mindenféle szépségvágyunk, jó, vagyrossz ízlésünk szerint való diszkrét, vagy hivalkodóragyogással, de azon az áron, hogy amikor egy mű-helyben meglazul egy tengely, akkor egyszerre száz-ezer ember marad menthetetlen sötétségben. Ugyan-ezek a kényelmei, a szépségei és ugyanez a rabság azára mindannak, amivel a technika szolgál bennünket,

98

egészen addig a gramofonig, amely a zene mindennagyszerűségét elhozza a lakásunkba, amely általazonban most már nem a szomszédok cselédei, hanemvilághíres tenoristák harsogják el az otthonunk csönd-jét... És mindezeken túl: a menetrend, az órák éspercek szerint való élet sok fölösleges fáradságtólment meg bennünket, de attól is, hogy valaha, pihené-sül legalább ráfelejtkezhessünk egy kicsit a magunkösztönszerű életritmusára. Járhatunk egyszer-egyszerlassabban is, de sohase úgy, hogy az órákra ne kell-jen néznünk. Megszűnt a reggel, az estefelé, a nem-sokára, az egy kicsit későbben, a körülbelül. A vona-tunk indulása, a találkozásunk, a munkánk kezdeteóra szerint pontos s aki nem ér oda, annak a zsebébenszemrehányóan ketyeg a csalhatatlan lelkiismeret. Atárgyilagos stílű sima zsebóránk talán nem is tud pon-tosabban járni, mint ősei, a kis órásmesterek cizelláltremekművei, de mi magunk vagyunk kénytelenekvele, hogy mindennap hozzáigazítsuk a középeurópaiidőhöz és jártunkban-keltünkben, álltunkban, dol-gunkban-pihentünkben folyvást számontartsuk ésmég az érzéseink között is helyet adjunk a hozzá valóengedelmességünknek. A testi-lelki jóérzésünk min-denféle természetes fizikai, erkölcsi, hiúsági, szellemiés állati feltételei között kiirthatatlanul ott van a pon-tosság, vagy az elkésés érzése. A pontosan érkezőember rangja magasabb, mint azé, aki nem számí-totta ki, hány lépésre lakik az állomástól és hogyhány percenként megy, a közlekedési zavarok eshe-tőségeinek hozzászámításával, a villamos. És ezt arangot nemcsak a pontos ember érzi, hanem a pon-tatlan is és azért a lelki szabadságért, amivel valamiszép dolog láttára el mert felejtkezni jövetközben azsebórájáról: a megbízhatatlan, gyönge ember érzésé-vel fizet, — akinek talán megbocsátanak, akivel szem-ben talán kíméletességből nem néznek a zsebórájukraa pontos, megbízható, erős emberek, amikor belépKözéjük: aki azonban azért tudja, hogy most kíméle-

99

tességre szorul, most — íme — ilyen olcsón jótettetművelnek vele s hogy ezt az alamizsnát zsebre is kény-telen vágni. A pontos idő, a jó zsebóra, a rádiós időjel-zés és a menetrend is a technika vívmánya, tehát nekiis megvan az a két oldala, hogy lehetségessé teszi azidővel, tehát az élettel való takarékosságot, de hogvugyanakkor már végképpen és menthetetlenül rab-jaivá is tesz ennek a takarékosságnak és már egy-általában minden költekezést, egy kis ünnepi köny-nyeíműséget örökre meg is tilt és meg is büntet. Ébrena zsebórád, álmodban az ébresztő óra képében szaka-datlanul a nyomodban van korbácsával a percekrekiszabott technikai idő, s ha jól aludtál és reggel mégkéjcsen akarsz nyújtózkodni egyet: miközben azizmaid feszülése csöndet csinál egy pillanatra a gon-dolataid között, a csöndben újra hallod a hálószek-rényről annak a kis kegyetlen gépnek a serény,szemrehányó, érzéketlen zaját. Nincs menekülés.

V. A menekülés ígéreteNincs, — vagy az egyetlen: engedelmeskedni.

Pontosnak lenni: az egyetlen menekülés az idő haj-szája elől. Az út, vissza a kényelmesebb időkbe, el-tűnt, — hogy jobbak voltak-e ezek az idők, vagyrosszabbak, már nem érünk rá és nem is érdemeskérdezni, mert erre a kérdésre úgy sincs más felelet,mint hogy „ízlés dolga”. Vége az időknek, amikor agyorsaság fényűzés volt, most már a gyorsvonaton isvan harmadik osztály, de már a gazdag nagyurak sautazhatnak váltott lovakon. A szegény ember nemülhet ki a háza elé esténként, a gazdag ember nemmehet üdülni, ahol nincs a szobájában telefon, foly-vást vigyázni messziről is a gazdagságára, amely szin-tén gyorsvonaton jár, azon jön, azon tud távozni is.A pihenést ebben a világban kell megtalálnunk s eza világ is próbál bennünket vigasztalni a pihenésnekkét hamisítványával. Az egyik: a szórakozás azon a

100

módon, mint ahogyan gyerekkorunkban ültünk azországos vásár körbeszaladó falován, s próbáltuk röp-tűkben elkapni a karikát. Aki elkapta, leeshetett alóról, de legalább a kezében volt. Aki ügyetlen volt,az már messze járt tőle, mire észrevette. A szórako-zás, a mulatság, még az üdülés, még valami gyógyí-tásféle is minden nyugság nélkül, csönd nélkül; sport-hajsza, mindennapra szenzáció, sokféle szín, sokmozgás, váratlan ötletek, rikító mutatványok; nyug-hatatlan, idegen emberek sokadalma, ahol pihennikellene, gyárszerű gépsokaság, berregés, hajtószijakcsattogása, ahol gyógyulni akarunk. És a határidő, amenetrend, az előre megszabott percnyi program —ha két napig esik, a jövő évig megint hiába minden, aszabadság-ringlispil csak egyet fordul egy évben scsak jövőre próbálhatunk megint elkapni egy kari-kát ... A világlátás, a szép tájékokban, idegen váro-sokban való üdítő gyönyörködés a technika ajándéka,mint az a sok friss levegő, sok napsugár is, amit agyorsvonatok adtak ajándékba a sötét zugok lakói-nak. De csak azon az áron adhatták, hogy minden-hova millióit vitték a nyughatatlan embereknek shogy ezáltal az ajándékaik egy részét — éppen a nyu-galmat megint vissza is vették. A turistaosztályosnagy gőzösök, az egymás nyomában guruló Puli-mann-kocsisorok még nem oldották meg azt a kér-dést, hogy mitől aludhatja ki nagy fáradságát a har-mincas évek kimerült fia? ...

A másik illúzió üvegcsövekben lakik, tarka cédu-lák alatt — a tarka cédulákon az egészség, a pihenésígérete. Amikor nappal a gondoktól, este a mulattatásmesterműveitől izgultál és belefekszel akármilyen jólvagy rosszul megvetett ágyadba: csak egy szemet kellbevenned, hogy álomtalan-mélyen elaludj és föl seébredj, amíg kezed-lábad, szíved, de még a rosszatgondoló, izgatott lelked is új erőre nem kapott azigazi jó pihenéstől. Nincs számodra fáradság, még fáj-dalom sincs, a fogfájástól a boldogtalan szerelemig,

101

még a kedves halottaid siratásáig is mindent csillapít,kínzó kétségeidet megoldja, elvesztett hitedet vissza-adja — egyszóval: az idegességeden segít az orvosság,a világraszóló kémiai ipar valamelyik mesterműve.Amióta tudjuk, hogy a nyugtalanság, a szorongás, alelkiismeretfurdalás, a rossz szándék, a boldogtalan-ság: betegség, azóta természetesnek érezzük, hogy azorvostól kérjünk ellene patikaszert. Természetesen:patikaszert, receptet, mert úgy tanultuk az apáinktól,hogy a betegségek patikaszerektől gyógyulnak. Ez azősi hit virágzó üzlete milliárdos gyáraknak; nemcsoda, hogy a bibliai példányszám dolgában az igazi-val vetekednek és hogy a misszionáriusai világszertebőséges eszközökkel terjesztik a pasztillák és injek-ciók evangéliumát. A kétségeiben, szerencsétlenségei-ben, csalódásaiban, kudarcaiban, nélkülözéseiben,hajszoltságában kimerült, ideges embernek már eszébese jut egészséget még csak kívánni se, hanem csakvalami jó csillapítószert kíván az orvosától, azt, amitaz orvos kapuja alatt automata is árulhatna. A pasz-tillák híve nem pihenni akar, nem aludni szeretnetudni, hanem csak bevenni szeretne valamit, amitőlmost az egyszer hamarosan elaludjon, ami egy kiskábultsággal most az egyszer hamarosan becsapja agondjai felől... Amit a költők — ne keressük most,mennyi igazsággal — a borról énekeltek, azt, a kémiaigyárak ügyes propagandája nyomán, most a pasztil-láktól várja a rossz gondolatoktól kóválygó fejű,fáradt ember: a bizakodó, felfrissült lelkiállapotot, ajókedvet, vagy az üdítő, mély álmot. Tudja róluk,hogy nem adják olcsón. Elégszer hallotta, talántapasztalta is már, hogy azt a nyugalmat, amit sze-retne, nem kapja tőlük, legföllebb izgatott kínlódáshelyett leverő bágyadtságot. És hogy még ezt is csaknéhányszor, aztán már eleinte többet kell venni belő-lük, végül pedig már egyáltalában semennyi se hat.És hogy valahogyan el is használják még ennek akevésnek a fejében is belülről, hogy amikorra a velük

102

szemben való közömbösség, az „immunitás” beáll,addigra elfogyasztottak egy kicsit az életerejéből is.Ami a morfinizmus, az alkoholizmus, meg a többi anagy betegségek között, ugyanannak az alig kisebbí-tett mása az altató pasztillákhoz való hozzászokás.Amennyivel enyhébbek az ilyen szerek hatásai, annyi-val kevesebb jó érzést adnak is érte. Néhányszor ter-mészetesen alszik, néha talán még jót is alszik tőlükaz ember. De mire annyira vitte, hogy gyakran szo-rulna rájuk, addigra már hiába szedi őket.. . Emlék-szünk a régi hímzett házi áldásokra? . . . Ha majd alányaink újra ráérnek a kézimunkára, úgy hímezhe-tik a mindennapi valóság szerint, hogy „Ahol azaltatószer, ott az álmatlanság”. Egy darabig alsziktőlük az ember, aztán már nem, végül pedig már azalvás igazi nagy akadálya az a tudat, hogy esstleg, hamásképpen nem sikerül az elalvás, ott a fiókban a kisüvegcső. És néha már az is elég igazi altatószernek,hogyha az embernek van annyi lelkiereje, hogy ki-dobja az orvosságot s ne féljen azzal a rászánássalfeküdni az ágyába, hogy legföllebb egynéhányszornem alszik. Hányan meglepődtek már, amikor ettőlegyszerre csak aludni tudtak! . .. Azt lehet ígér ai,hogy tíz közül, aki megpróbálja, egypár nap múlvakilenc okvetlenül aludni tud tőle. Mégis: miért próbál-ják olyan kevesen? .. .

VI. Szabadságharc az egészségértAz a hittérítő munka, amit a kémiai ipar a kémiai

orvosságok terjesztésére végzett, nemcsak éppen hogyfogyasztókat szerzett, hanem, mint minden jól '«ittüzlet: a szükségletet is megcsinálta, fokozta, az embe-riséget a rászorulásra nevelte, — piacot teremtett ahálószekrények millió fiókjában, a szegény fáradtemberek agya velejében. A rászorulás legjobb nevelőjeaz elkényeztetés: amikor a rosszul alvó ember egyszertapasztalta, hogy nem muszáj álmatlanul heverni, ha

102

beveszi az első szem vigasztalást, — akkor már el-kezdte a hozzászokást a mi korszakunk legnagyobbbetegségéhez: ahhoz a tudathoz, hogy semmit se kelleltűrni, ami ellen van pillanatnyi segítség, akármilyenáron. A háborúval, járványokkal, tönkremenésselkeresztül-kasul mángorolt emberiség nem edzettebblett, hanem kényesebb. Miközben még mindig szám-űzöttek vagyunk a békebeli polgári nyugalmunkból,már belül a bujdosó királykisasszonyhoz akarunkhasonlítani, aki huszonnégy derékaljon keresztülmegérezte a borsószemet. Nem arra vagyunk büszkék,amit bírunk, hanem arra, amitől szenvedünk. Nem arászánás a rang, hanem a kényesség Nemcsak apasztillák szaporodtak el világszerte, hanem a patikákés az orvosok is. Több orvosság fogy, több az orvosimunka. És a fáradt világ még mindig nem pihenni,nem gyógyulni, az izgatott emberiség még nem csilla-podni akar, hanem csak azt keresi, ami nincs: akönnyű biztonságot a pillanatnyi kényelmetlenségekellen. Azt, amit a pasztillák evangéliuma ígér, amitazonban nem tud megtartani s amit mi se tudunkadni. Hanem mi is majd csak akkor, amikor a fáradtemberiség hajlandó lesz igazán nekiállni az igazipihenésnek és hajlandó lesz megadni az árát. Aki mármost megadja, az már most pihenhet, üdülhet, gyó-gyulhat. Az ára olcsó, de forradalmi: szabadságharca pillanatnyi könnyebbségek s velük a pasztillák zsar-noksága ellen. Aki jókedvvel tud egyszer álmatlanulfeküdni, a/ másnap alszik magától, aki titokban tartjaa tejfájását, annak estére elmúlik, aki egyet koplalaz elrontott gyomrára, az harmadnapra jóétvággyaleszik. Minden száz között egy csak harmadnapragyógyul meg, minden ezer között egy igazán beteg ésigazán orvosra szorul — talán még orvosságra, talánmég pasztillára is. Ami mellett azonban majd vissza-tér a háztartásokba a türelmetlenség üvegcsöveihelyett a borogatás, a melegített födő. ami talán villa-mos termofor lesz, meg az a sokféle házi orvosság,

103

amiből tudunk már sok újat is és meg fogjuk rájuktanítani az emberiséget, amint hajlandó lesz meg-tanulni tőlünk . . . Vissza fog térni nyilván a háziorvosis, akitől nem a specialisták címtárát fogják önökkövetelni, hanem a család minden egészséges és betegtulajdonosának intim ismerését és azt a tanácsot, amitcsak az ilyen ismerés alapján lehet adni... És egy-általában: ne tessék ránk tekintettel lenni! Akármeny-nyire megfogadjuk Forel kollégánk tanácsát, hogyfölöslegessé iparkodjunk magunkat tenni: ez a jószándékunk úgyse sikerülhet soha. Nekünk ad Istendolgot e földön mindig s efelől nyugodtan ajánlhat-juk, hogy tessék csak mindenkinek minden erejévelegészségesnek lenni. És tessék csak szégyen nélkül ésbűntudat nélkül enni jóízűen; ha ezzel kevesebb lesza beteg étvágy, majd mi megélünk azokból is, akik-nek ez se használ. És megélnek a kémiai gyárak is— majd más piacok után néznek, találnak is okvet-lenül. Mi pedig, a fáradt, fásult, beteg emberiség, az-alatt kipihenjük magunkat és meggyógyulunk.

Az ember történetében a legfontosabb, hogymire törekedett. Mindaz, amit az ember véghezvitt, mindig a legnagyobb mértékben véletlenkörülményektől függött és csak a legjobb eset-ben jelentette szándékai legcsekélyebb megvaló-sulását. És a legnagyobb emberek élete inkábbtörekvéseikben és igyekezeteikben nyilvánultmeg, mint törekvéseik teljesülésében. Ezért iscsak törekvéseik és érzéseik alapján lehet ítélniróluk, nem pedig annak alapján, hogy mit sike-rült megvalósítaniuk.

(John Ruskin)

Örök békeÍrta: Dr. Fülöp Zsigmond

*

z

öreg Pickering, minden idők egyik legnagyobbcsillagásza, mélyen elgondolkodva ült a kandallóelőtt. Ráncos arcán a bölcsesség derűje ömlött el.Az égbolt titkainak kutatását már jó néhány éve

abbahagyta. A nyolcvanadik éve felé járt, szemei gyengékvoltak már a megerőltető munkához, reszkető kezei pedigalkalmatlanok a finom műszerek beállítására.

Belenyugodott, hogy a tudományos kutatást abba kel-lett .hagynia. De azért logikus gondolkodáshoz és összefüg-gések kereséséhez szokott elméje most se pihent. Valamitmég tenni akart az emberiség érdekében, mielőtt ez azagyvelő megszűnik működni. Még pedig valami nagyonnagyot. Ezen törte már a fejét hónapok óta s most végremegtalálta, amit olyan régóta keresett. A gondolat véglegesés kidolgozott formát öltött elméjében. Most izgatottanfészkelődött a karosszékben, bölcseséget sugárzó kék szemeiszokatlanul fiatalos tűzben ragyogtak.— Igen, ezzel megpróbálkozunk, — morogta.Amint így elhatározásra jutott, behívta az intézet jelen-legi igazgatóját, kedves volt tanítványát s minden szót jólmegfontolva, előterjesztette neki a nagy tervet. Ez eleintemeghökkenve hallgatta, d,e aztán lelkesen helyeselt és meg-ígérte a támogatását.

*

1935 tavaszán a világ összes csillagvizsgálóintézeteimeghívót kaptak, hogy a Washingtonban május hó folya-mán tartandó rendkívüli nemzetközi kongresszuson okvet-lenül képviseltessék magukat, mert nagyon fontos dolgok-

A

106

ról lesz szó. Miután a meghívó aláírója Pickering volt, atudomány egyik legnagyobb és köztiszteletnek örvendőtekintélye, a siker nem is maradhatott él.

Mikor a kitűzött időre a meghívottak, a nemzetközitudomány legszebb és legismertebb nevei összegyülekezteka kongresszusi teremben, ahová csak szigorú igazolás utánengedtek be mindenkit, az ajtókat gondosan bezárták s azősz Pickering megnyitotta az ülést:

— Uraim! Annak a valóban világraszóló akciónak asikere, melynek érdekében összehívtam önöket, a tökéletestitoktartástól függ, ezért elsősorban is ezt kérem önöktőlminden kívülállóval szemben ... Ugyanis nem kevesebbrőlvan szó, mint hogy elérkezettnek vélem az időt arra, hogymi, a tudomány önzetlen művelői, megvalósítsuk végre aplátói ideált: hogy a bölcsek kormányozzák a világot! Végetkell vetnünk annak az állapotnak, mely a történelmi időkkezdete óta uralkodik: hogy politikusoknak és diplomaták-nak nevezett, folyton a népekre hivatkozó, de csupán amaguk önző érdekeit hajhászó népboldogítók intézzék avilág és a. valóban jobb sorsra érdemes emberiség sorsát.Azok az események, melyeket az iskolában mint történelmieseményeket tanítottak nekünk, s tanítanak még ma is amai nemzedéknek, csak az imperialisztikus történelem ese-ményei és epizódjai, de nem az emberiség igazi történelme.Mert igazat kell adnunk Ostwaldnak, hogy az emberiségtörténete a nyers természeti erők létrehozásáért folytatottküzdelmek, más szóval a civilizáció története. A kisebb-nagyobb úgynevezett történelmi események között egyetlenegy sincs olyan, mely csak egy kis lépéssel is előbbre vittevolna az emberi kultúrát, ellenkezőleg, minden ,,törté-nelmi” esemény csak visszavetette. De egyik se olyan mér-tékben, mint a fél emberöltővel ezelőtt lefolyt úgynevezettvilágháború melynek nyomorúságát nemcsak hogy mégmosi is Szenvedjük, hanem ha így megy tovább, a civili-záció egész bizonyosan belepusztul... Úgy érzem, uraim, a

107

mi kötelességünk ezt megakadályozni s nekünk kell végremegvalójítani a plátói ideált, hogy a bölcsek vezessék azállamot. Én azt hiszem, megtaláltam a megvalósítás mód-ját s meggyőződésem, hogy az önök kellő támogatásával asiker el nem maradhat. Hallgassák meg tehát a tervemettürelemmel...

Az érdemes öreg tudós erre előterjesztette a tervet...Amint az első elképedés elmúlt, a kongresszus mindentagja lelkesen ujjongott és helyeselt s tőle telhető támoga-tást és diszkréciót ígért.

Pár héttel később a New York World hátborzongató ésmegdöbbentő szenzációt pattantott ki a világba. Nem keve-sebbről volt szó, minthogy az öreg Pickering a világhírű ..csillagász, a Nap méreteinek meghatározásával foglalkozva,arra a hihetetlennek tetsző megállapításra jutott, hogy aNap látszólagos átmérője 80.000 kilométerrel rövidebb,mint volt a legutolsó meghatározás alkalmával. Évtizedekenát számtalanszor megmérték a Nap átmérőjét s azt mindencsillagász mindig pontosan 1,390.000 kilométernek találta,mint ez minden csillagászati évkönyvben, sőt kalendárium-ban is olvasható. És most csak 1,310.000 kilométer volt!

A cikk elmondotta még, hogy Pickering eleinte nem isbízott mérései és számításai helyességében s éppen ezértkollégáival is közölte a dolgot ellenőrzés céljából. Ezek ismértek és számítottak, de végül is nem tudtak egyebet,mint megerősíteni a megdöbbentő tényállást. Sőt akadt egy-kettő olyan is, aki a Pickering egy héttel ezelőtt történt mé-rését máris túlhaladottnak találta, mert azóta a Nap látszó-lagos átmérője e még 1000 kilométerrel csökkent.

Az interjú mingyárt foglalkozott a jelenség lehetségesokával is: Valószínűleg a múlt évben ittjárt nagy üstökösgravitációs hatása idézte elő, hogy a Föld eltávolodott aNaptól — mert az átmérő csökkenése nem jelenthet mást

108

— s most már nem 149,500.000 kilométernyi távolságravan tőle, hanem jóval távolabb, körülbelül 180,000.000 kilo-méternyire, ezért is látszik az átmérője rövidebbnek és akorongja valamivel kisebbnek, bár ez szabad szemmel márcsak azért se vehető észre, mert nem lehet a Napba nézni.

A rendkívüli szenzáció természetesen bejárta az egészvilágsajtót s huszonnégy óra múlva már nem írtak egyéb-ről az újságok. Valamennyi riporter a csillagászok nyakárajárt, vájjon igaz-e a dolog, nem csupán amerikai humbug-ról van-e szó? Ezek pedig nem adhattak más választ, minthogy a hír, igenis, megfelel az igazságnak, mert az első hírhallatára ők maguk is elvégezték az aránylag egyszerű mé-rést és számítást s nem tehetnek mást, mint hogy meg-erősítik Pickering adatait.

Az újságolvasó emberiség már így is lúdbőrzött, hátmég amikor jöttek a magyarázatok, hogy mi mindenfelekövetkezményekkel járhat a csodálatos jelenség! Ha a Földeltávolodott a Naptól, akkor ez elsősorban azt jelenti, hogya Föld ezután a távolodás arányában kevesebb meleget kapa Naptól. Már pedig kevesebb meleg kevesebb életet jelent.Hiszen minden elemi iskolás könyvben ott áll, hogy a földiélet egyetlen és ősi forrása a napmeleg. A Naptól kapottmeleg nélkül nincs növényi élet és nincs állati élet se. Smivel az esők mennyisége is attól függ, hogy a Nap me-lege mennyit párologtat el az óceánok vizéből, a csapadék-mennyiség is lényegesen csökkenhet, úgy hogy lehetetlennéválik a földmívelés.

Majd következett annak a fontos kérdésnek a fejte-getése: vájjon a Földnek ez a távolodása megszünt-e márs a Naptól való mostani távolsága végleges-e, vagy pedig azeltávolodás még folyton tart s így nem tudni, „hol áll meg,kit hogyan talál meg”? Ha a távolodás tovább tart, akkora földi élet egyetlen forrása teljesen el fog apadni s azemberiségre a lassú hideghalál vár... Rettenetes gondolat!

Mikor aztán a lapok kifogytak a tudósoktól kapható

109

fölvilágosításokból, az emberek maguk is okoskodni kezd-tek ... Valóban, az elmúlt tél és nyár feltűnően hideg volt;ők persze csak egy kis időjárási rendellenességre gondoltak,amilyen máskor is előfordult már ... borzalmas elgondolni,hogy ez az időjárási rendellenesség most már állandp, sőttalán folyton fokozódó lesz s hamarosan bekövetkezik egyúj jégkorszak, amilyen volt már kettő-három az ősidők-ben ... de míg amazokból volt visszatérés a normálisvilághoz, ebből az új halálból nem lesz feltámadás!

*

A kultúremberiség egy darabig vonaglott és nyöször-gött: most csakugyan itt a világ vége! Most nem tudatlanjósnők és szélhámosok állítják, hanem komoly hozzáértők:csillagászok és geológusok!

Az első kábulat hamarosan elmúlt és fölülkerekedetta józan ész: lehet-e valamit tenni a világkatasztrófa elhárí-tására és ha igen: mit? Nem lehetne-e legalább a jelenlegiés a legközelebbi két-három nemzedék életét elviselhetővétenni a rendelkezésre álló más energia-források okos és cél-tudatos fölhasználásával? Hiszen ott van a Föld, belső me-lege, a szél energiája, az intenzívebb kitermelés mellett ismég mindig néhány évtizedre elegendő hatalmas szén- éspetróleum-készletek, a tenger hullámaiból és árapályábólnyerhető és könnyen meleggé alakítható villamos energia.Nem lehetne ezek segítségével egy kis életmeghosszabbítástelérni, legalább két-három nemzedékre valót?

És most egyetlen, de ellenállhatatlan erejű kiáltásmorajlott végig a földön: legyen vége a népek kicsinyes ésegyügyű veszekedéseinek, az imperialisztikus politikának ...α tudósok és technikusok vegyék kezükbe az emberiségsorsának irányítását, mert ezen a világveszedelmen csakaz összes erők egyesítésével lehet, ha még egyáltalánlehet — segíteni!

*

110

És így történt, hogy ennek a kiáltásnak lett is foganatja.Már egy év múlva, 1936 tavaszán, megszűntek az egyes

országok közötti politikai határok, mert a hágai békepalotá-ban valóban a bölcsek foglalták el a népboldogító diploma-ták helyét és ettől kezdve valóban ők kormányozták nemaz országok, hanem az Ember sorsát.

Pickering elérte, amit akart. Csak egy kicsit rá kellettijeszteni a megkótyagosodott emberiségre, hogy eszéretérjen.

Láttatok-e már fazekaskorongot? Igen értékesdolog. Ezékiel próféta falánál is öregebb. Gyorsanforog, s gyönyörű edényekké formálja a durva,ragadós anyagot. Most gondoljatok el egy hallat-lanul ügyes fazekast, akinek nem volna korongja.Gondoljátok el, hogy fazekakat kellene készítenie,de a kezével kellene kiformálnia őket. Ilyen faze-kassá válna a sors, ha az emberi lélek örökké elé-gedett volna s neon kívánna dolgozni, nem kívánnáaz izgalmakat. A lusta, közönyös embernek a leg-kedvezőbb sors sem válik hasznára, mint ahogyana legügyesebb fazekas sem formálhat mást, mintagyagkupakokat, légyen még olyan szorgalmas is— ha nincsen korongja. Hiába festi bármilyen tar-kára, hiába aranyozza, hiába zománcozza, a kupakcsak kupak marad.

El ne feledjék a lusták.(Carlyle)

AZ E G É S Z S É G ÚTJA

AZ ÚJ

népegészségügyi kultúra

szelleme és jövőjeÍrta: Kovrig Béla

Dr. Kovrig Béla, az OrszágosTársadalombiztosító keretében, mintannak egyik igazgatója, egyik har-cosa a népegészségügynek s az ez-zel összefüggő lakáspolitikának.

Különös hüllők lepték el a partot. Tágra meredt

szemük bizonytalan színekben opalizált a délinap fényében, dermedt szárnyaiknak sárgaságabelevilágított az őket buján átölelő növényzetzöldszín variációiba. Konokul vert gyökeret lábukabba a televénybe, melynek hevét, tüzét, erejét, ízét,zamatát mohón szürcsöli kifinomodott ajkaival aCalvet nedűit fogyasztó nagyvárosi connaisseur.

Földségünk új korszak kezdetére virradt, hogyfecfdig ismeretlen formájú lényeket vet ki mélyéből azAtlanti óceán? Nem, csak Bordeauxban vagyunk,szemben a XX. század emberének legújabb alkotásá-val — a ma házával. A kornak, melyben megszület-tek, ideges összevisszaságában bukkannak ki a kör-nyezet zöldelő keretéből azok a sokszínű, hüllőszerű,vakító szemű, csupa üvegházalakok, melyeknek do-

112

mináló színe nem a bordeauxi szőlőtermelő vidékpolitikai jellegének megfelelő agrárdemokratikus zöld,sem a szocialisztikus haladásnak vöröses színárnyalata,hanem az üvegnek kiismerhetetlenül, napszakonként,a háttér szerint változó kifürkészhetetlen színe. (Ural-kodó tónusa olyan tehát, mint születésének századáé.)Ezek a levegőt lélegző, napba-tekintő, földtől elugró,légben úszó, fényben csillogó üvegkockák Le Corbusierés Jeanmaret mérnökök új házformái, ezek hirdetika levegőt, tért és fényt követelő emberi természetnektürelmetlen és örökös eleven törekvését az emberiéletszükségleteknek megfelelő ház, lakás, egyéni éscsaládi életkeret után. Természetes élettörekvése ezazoknak az embermillióknak, akik sok esztendő va-kondélete, a lövészárkok, a gránátmentes fedezékek,a kavernák után fékezhetetlen, egészséges, igazi em-beri vágyakozással akarják a fényt, a levegőt, a napot,az életet. Űj formákban tör ki iaz európai szellemvágyakozása az egészséges lelki, szellemi, fizikai életután. A XX. század gótikája Montmagny és Raincytemplomaiban már vasbetonban megjelenítve hirdetia sursum corda szellemét. A francia elpusztított terü-letek helyén — az „idegenforgalmi csemegének” fenn-tartott részektől eltekintve — új, egészséges, friss köz-ségek élik a tőkét gyűjtő kispolgárias francia életü-ket. Loucheur törvénye 260.000 lakással gazdagítja agall társadalmat, Lurçat építész kubizmusa Párizs-ban keresi az új világkörnyezethez megfelelő ház-formákat. Az alkotó francia zseni türelmetlenül ter-mel és most is, mint történelmében mindenkor, prak-tikus, mert termelése: a tömegek otthonosítása a nem-zetet erősíti, a társadalmat fejleszti. De a nagy törté-nelmi rivális sem tétlen. Németországban Stuttgartműegyeteme diktálja az új építő iramot. Hindenburga neve a térnek, amely méltó képviselője a 30-asévek úi építőművészetének. A kék, sárga, zöld, pirosfoltok művészi színpompájától tarkított stuttgarti vá-rosképpel méltó versenyre kel Breslau, Hamburg, Ber-

113

lin és Frankfurt. A boroszlói Messehofnak világrekor-dot tartó betonkupolája, a hamburgi Ballin-Haus,Afrika-Haus, Chile-Haus, a Mönckeberig-Strasse újüzletpalotái, az újonnan beépített vogelwiesei Bürger-heimek Dresdában mind, mind, mind az új európaiszellem építőalkotásai. De az európai szellem élesztőjesem maradt tétlen. A Grachus szecesszióról híresMonte Sacro ismét nevezetes, a legmodernebb rómailakótelep színtere. De míg Franciaország, Németországés Hollandia merész ötletekkel és a szociális követel-mények százszázalékos realizálásával diktálja az újépítő irányt, sajátos, hogy Pirandello hazája, bár újRómát épít, ujságírónegyedet emel a Janiculuson ésRómában a Garbatellan, Milánóban a Gitta di Fiori-ban jelentős kolóniákat létesít, még nem érlelteki a maga modern építészeti irányzatát.

Győző és legyőzött, a világpolitika napos és ár-nyékos oldalán élő és szenvedő nemzetek, gazdaság-ban és szegénységben egyaránt termelnek, építenekházat, lakást, otthont. A modern Európa új otthontkeres. Ε téren is irracionális, mint minden, ami erős.Mit akar, mire tör ez az építő, otthont-teremtő, al-kotó Európa? Hát nem tudja, hogy reá az Untergangvár? Hát nem veszi tudomásul, hogy nincs értelme1,270.000 házat építeni tíz esztendő alatt az angolnakés kétmillió lakást a németnek azon a földségen,melyre csupán a történelmi devalváció vár? Nem.Európa él és iaz élet megköveteli a maga jogait. Azéletet a történelem-bölcselet nem érdekli. Mindenegészséges szervezet kitermeli az organizmus létfen-tartását biztosító szerveket, anyagokat és képessége-ket. Az élet puszta léte jogot ad az életre. Az európainemzetek életükkel jogcímet szereztek a nemzeti éle-tekre. A létező nemzetek életfejlődését célozzák azoka közületi szociális lakáspolitikák, melyeknek dogma-tikus alapelve, hogy az élethez való jog velejárója ajog az egészséghez, az utóbbi kettős korolláriuma pe-dig a jog a családhoz és az utóbbi joga otthonához.

114

Európa minden modern államában a nemzetbelső, népi erőinek fejlesztése érdekében kezdetétvette a társadalmi sejtek, a családok otthonosításánakpolitikája.

Az új szociális lakáspolitika egy tudatos racioná-lis és egy ösztönös, lelkes motívum interferenciájánakeredménye. A tudatos, észszerű eszmeáramlat a pre-ventív irányú társadalomegészségi politika primátusáthangsúlyozza, mondván, hogy az orvosi rendnek min-den tudása és önfeláldozása, a társadalomnak új kór-házak építésében megnyilatkozó áldozatkészsége semelegendő a bajok leküzdéséhez, ha a nélkülözhetetlengyógyító szolgálat mellett nem érvényesül a legátfo-góbb, a bajok gyökeréig ható preventív politika. Igaz,kevés a kórházunk, számos tüdőbeteggondozót nélkü-lözünk, de akármennyit építünk, a legsivárabb gaz-dasági viszonyok mellett bármily összeget fordítunkegészségi viszonyaink feljavítására, amíg a magyar-ság fele földes padlójú házakban lakik, a 20.000-nélnépesebb városok lakosságának a fele harmadmagá-val lakik egy szobában és Budapest kereken 45.000padlás- és pincelakást számlál, a gümőkór és cse-csemőhalandóság, mint két szüntelen pusztító tömeg-baj, a centrum censeoként fog figyelmeztetni bennün-ket annak igazságára, hogy a bajok leküzdésének leg-behatóbb módja azoknak megelőzése és a legdrágábba kendőzésnek, a legolcsóbb pedig a megelőzésnekpolitikája. Ez a modern, szociális lakáspolitika szel-lemének észszerű motívuma. Az ösztönös lelki mo-tívum ellenhatásoktól, gátlások leküzdésének izgalmá-tól terhes. A gyárba, üzembe, műhelybe, büróba be-gyömöszölt újkori robotosok, a civilizáció által a ter-mészeti környezetből kiszakított embernek vissza-vágyódása a természetes környezet után. Le Corbu-sier, Gropius, Taut hatalmas ablakfedelű, világos, te-rasszos házskatulyái, a Bauhaus ennek az igaz em-beri természetakarásnak épületformái. Az új építészetcélja, hogy minimális építőanyaggal és optimális tér-

115

kihasználással teljes napbehatást és tökéletes szellőz-tetést biztosítson. Ebben az elvben találkozik a szo-ciális lakáspolitikának közegészségi megfontolásokbólés szabadság utáni törtető emberi vágyakból táplál-kozó, megújhodt szelleme. Ennek a szellemnek alkotó-ereje hozta létre Franciaország, Anglia, Németország,Olaszország és Ausztria tisztviselő- és munkáskoló-niáit, ez bocsátja a nap ultraviolett-sugarainak özönéta nagyvárosok rachitisfenyegette gyermektársadal-mára, a csecsemőelhalálozást apasztó egészséges ház-formák igyekeznek ellensúlyozni az iparosodássalfordított arányban csökkenő natalitást, ez termeli kiazokat az elmés szellőztető, levegőt mozgató eljáráso-kat^melyek megszabadítják az ember légkörnyezetéta test melegleadását akadályozó szénsavtól és pára-terítéstől. Ennek a lakásépítő szellemnek munkájútólvárjuk és reméljük a családok egészségének izmoso-dását, a társadalom erősödését, a nemzet életerejénekgyarapodását. Ez a szellem azonban csak akkor érvé-nyesülhet, ha nemcsak ia célszerű, érett alaprajzok-ban, egészséges és az anyagi lehetőségekkel számolóépületformákban jelentkezik, hanem érezteti a magaelevenítő hatását a közület parcellázó, városrendező,telekjogi, közlekedési és iaz építkezéseket finanszírozópolitikájának minden vonatkozásában.

Mert egyet ne tévesszünk szem elől: célját tévesz-tett minden lakáspolitika, mely a szociális védelemreszoruló népesség átlagos keresetének átlagosan egy-ötödéért nem tud egészséges otthont teremteni, leg-ojübb a többgyermekes családoknak. Ennek a célnakkimunkálása azonban nemcsak mérnöki feladat,ennek eléréséhez a közület pénzügyi erejének igénybe-vétele, a szociális érdekekkel számoló közlekedésügyiés tervszerűen rendező, fejlesztő várospolitika kell. Afrancia Lex Loucheur, az osztrák Wohnbauförde-rungsgesetz és az olasz Instituto per le Case Popolari-akciónak pénzügyi megalapozása megmutatta a szo-ciális lakáspolitika finanszírozásának módjait. Mi-

116

után a magyar kormány a gazdasági válság öt súlyosesztendejében 65 millió pengőt fordított lakáspolitikaicélokra, remélhetjük, hogy a tőkepiacok nemzetközifeszültségének enyhülésével, a szociális lakáspolitiká-nak — a nemzet életszervezetét tápláló — érhálóza-tába fogja irányítani azt a külföldi tőkét, melynemzetgazdasági érdekeinkkel harmonizáló formábanjelentkezik.

V.

Annak, akinek az emberek közt kell élnie,nem szabad elvetnie semmiféle más egyéniséget,még a legrosszabbat, leg szánalmasabbat, vagylegnevetségesebbet sem. Hanem ellenkezőleg:olybá tekintse az ilyen egyéniséget, mint valamiváltozhatatlant, amelynek egy örök és meta-flzakai elvnél fogva olynnak kell lennie, amilyenés súlyos esetekben ezt gondolja magában azember: „Ilyen fura embernek is kell lenni.” Haaz ember ellenségesen viselkedik velük szemben,helytelenül cselekszik és az ilyen kitagadottakatélet-halál harcra hívja ki. Mert a maga igaziegyéniségét, vagyis a morális jellemét, megismerőképességét, temperamentumát, arckifejezését sen-kisem tudja megváltoztatni.

Ha tehát az ember elítéli irgalom nélkül lé-nyüket, akkor nem marad más számukra, mint-hogy ellenünk, mint halálos ellenségek ellen har-coljanak, mert létjogosultságukat csak azzal afeltétellel ismerjük el, hogy meg fognak vál-tozni, holott váltóztathatatlanok.

Ezért tehát, hogy emberek közt élhessünk,el kell tűrnünk, hogy mindenki adott egyénisé-gével éljen és érvényesüljön, semmi esetre semlehet megváltozásukban reménykedni, sem őketegyszerűen elítélni.

(Schopenhauer)

Dr. Péterfi Tibor:Milyen eredmények várhatóka biológiai kutatások terén

Dr. Péterfí Tibor, a világhírű magyar tu-dós, a „mikromanipulator” feltalálója aberlin—dahlemi „Kaiser Wilhelm Institut”-ban folytatja nagyjelentőségű kutató tevé-kenységét. Péterfi tanár tudományos ered-ményeire és munkáira a Biológia terüle-tén Amerikában csakúgy, mint Európában,minden biológus hivatkozik és támaszko-dik. Péter fi a szerkesztője különben a „Zen-tralblatt für Biologie” folyóiratnak.

Ha

egy kertész egy cserfapalántát elültet, aligha

tudná előre megmondani, melyik hajtásokfognak leggyorsabban fejlődni, mely ágakfogják a korona és a lombozat alakját meg-szabni, mely gyökerek hatolnak legmélyebbén azanyaföld tápláló nedveibe. Ha megfogamzott is a pa-lánta s terebélyes fa lett belőle, a gyerekek, kik árnyé-kában játszanak, mire felnőnek, alig ismernek ráöreg barátjukra. Fiatal mellékhajtásokból erőteljeságak nőttek, a korona legjellegzetesebb ágai közülegyiket vagy másikat már kitörte a vihar, vagy elkor-hasztotta az idő s az évszakok változó rendjében meg-megujuló élet új formákba kényszeríti a természetalkotó erőit.

A tudomány haladása is, történelmi perspektívá-ból tekintve, ilyen szerves fejlődés képét mutatja. Agyökérzet labyrinthusa, mellyel a humus éltető ned-veit, az általánosan emberi és a speciálisan nemzetikultúrák megtermékenyítő hatását magába szívja, amaga földalatti szálaival csak nehezen követhető és

118

a tudományok koronája olyan bonyolult szövedéke azágak erezetének, hogy alig mondható meg, melyágak tartják a koronát s még kevésbé, melyek fogjáka következő évtizedekben a lombozat fejlődésénekirányait megszabni.

Egy bizonyos tudományág vagy tudományterület,mint pl. a Biológia, fejlődésének irányvonalait meg-jelölni már csak ebből az általános, minden kultűr-történelmi kutatásnál közös okból is bizonytalan vál-lalkozás volna. Megnehezíti e feladatot azonban abiológia esetében még az a körülmény is, hogy az,amit általában Biológiának neveznek, igen laza össze-foglalása különböző természettudományi diszciplínák-nak s nemcsak a laikus közönség, de maguk a ter-mészettudományok művelői is igen különböző érte-lemben használják a Biológia elnevezést. Voltakép-pen, mint a neve is mutatja, a Biológia az összes élet-tudományok közös gyűjtőneve volna, amely ma atudományos kutatás erős tagozódása és specializáló-dása mellett önálló, külön kutatóterületet nem isképviselhetne. Az első lépés az élettudományok el-határolása terén az volt, amikor az ű. n. normáliséletjélenségeket; elhatárolták a kórosoktól s így aBiológiával szemben felállították a Pathológia kere-teit. Azután kialakult egy kutatási irány, amely csak-nem kizárólag az élőszervezetek alaki tulajdonságai-val, a külalak és a belső szervezet szabadszemmel isvagy csak nagyítóval látható jellegeivel s azok fejlő-désével foglalkozik (Morphológia) s ezzel szemben amásik tudománycsoport, mely csak a szervezetbenlefolyó életfolyamatokat, az anyag- és erőcsere tör-vényszerűségeit kutatja (Physiologia). A múlt századközepén a nagy német physiológus, Johannes Müllerhatása alatt megindult emez alapvető tagolódása aBiológiának a XIX. század végéig mind messzebb-menő differenciálódásra vezetett, úgy a Morphológia,mint a Physiologia terén. Néhány évtized multán mármint” külön szaktudományokat kezdik tanítani az

119

egyetemeken az Anatómiát, mely főleg az Ember mor-phológiáját tárgyalja, az összehasonlító Anatómiát,mely az állatvilág alaktanát foglalja össze, a sejt- ésszövettant (Cytológia és Histológia), melyek a szerve-zetek finomabb mikroszkopikus struktúrájával foglal-koznak és a fejlődéstant (Embryológia), az egyénifejlődés folyamatairól; viszont a Physiológia terénelkülönül előbb a tulajdonképpeni Physiológia azéletvegytantól s amaz az életműködések mechanizmu-sát, ez a mechanizmushoz szükséges anyag- és erő-csere vegyi folyamatait foglalja össze. Hamarosanazonban ezek a tudományterületek is újabb tartomá-nyokra, speciális egységekre különülnek el, mert afelvetődő problémák tömegét, az egyre gyarapodó is-meretek halmazát, a folyton szaporodó kutatási eljá-rások technikáját egy szakma keretében sem átte-kinteni, sem tanítani nem lehet többé. Mialatt aBiológia ily módon speciális kutatási területeire tago-zódik, hasonló folyamat megy végbe a múlt század60-as éveitől kezdve Virchow, Cohnheim, Pasteur, R.Koch és P. Ehrlich hatása alatt a Pathológia terén.A kóros életfolyamatok lefolyásának megállapításá-hoz és az okozati összefüggések kiderítéséhez a Pa-thológusok igénybe veszik a Biológia eszközeit éskutatási módszerét: Virchow a mikroszkópot, Cohn-heim a physiológiai kísérletezést, Ehrlich az életvegy-tan eljárásait, míg Pasteur és R. Koch egy új tudo-mányágat tárnak fel: a Bakteriológiái s ezzel újabbutakat nyitnak meg a pathológiai kutatás számára.

Az élettudományok fejlődése tehát a XIX. szá:

zadban egy messzemenő differenciálódás képét mu-tatja* És mint ahogy magát a tudománytörténelmifejlődést az egyre kifejezettebb tagozódás és speciáliskutatóterületek elhatárolódása jellemzi, úgy az egyesterületeken folyó búvárkodás alapjellege szintén atudományos anyagnak mindinkább apróbb tárgy-körökre való taglalása és osztályozása, vagyis a rend-szeres anyaggyűjtés az analízis. Az ilyen módon össze-

120

gyűlő tények és adatok halmaza alig három ember-öltő leforgása alatt azonban a tudományos részletekolyan rengetegévé szaporodik, hogy a múlt századvégén és a jelen század elején alig akad már gondol-kodó elme, amely őket összefoglaló, általános bioló-giai elméletté egyesíteni tudná. Akik ilyen, a philo-sophia határmesgyéjén mozgó elméletek felállításátmegkísérlik, vagy egyoldalú, bizonyos alaptételekkedvéért lekerekített theóriákat adnak, melyekneklogikai vagy tárgybeli fogyatékosságai csakhamar ki-világlanak, (Haeckel, Verworn és a századvégi ú. n.materialista iskola) — vagy hamarosan rájönnek,hogy az eddigi kutatás rendszere helyett, illetőlegemellett, új célkitűzésre, módszerben és felfogásbanúj irányokra, a meglevő anyag új szempontok sze-rint való csoportosítására és kiegészítésére van szük-ség, hogy az életrejtélyek lényegét közelebbről fel-ismerhessük. (Roux, Driesch, J. Loeb, v. Uexküll)

A XIX. század biológiai kutatásainak egész fejlő-dési menetén két nagy általános elmélet felépítésérekoncentrálódik voltaképpen mindaz az energia, melya tudományt művelő generációk munkáját irányítja:az egyik a sejt elmélet, a másik a Darwin és Lamarcknevéhez fűződő fajfejlődési elmélet. Az élet egységesleszármaztatásának tanát foglalja magába mind akettő, a sejtelmélet, amidőn azt tanítja, hogy mindenélő szervezet legegyszerűbb élőlényekből, a sejtekbőlépül fel, a fajfejlődési elmélet, amikor felállítja alap-tételét, hogy a legegyszerűbb életformák és a legdif-ferenciáltabb szervezetek között egy történelmi kap-csolat, egy fejlődési folytonosság állapítható meg.Alig van tudományos kutatás a XIX. század folyamánakár a növénytan és az állattan, akár a Morphológiaés a Physiológia terén, mely közvetve vagy közvetle-leriül ne járult volna hozzá e két nagy elmélet kiépí-téséhez s ne állott volna a két uralkodó elmélet be-folyása alatt. Mind a két tan azonban elsősorban aleíró, vagyis a tényeket regisztráló tudományos mun-

121

kában gyökerezett s kiépítésüknél a minél gazdagabb,minél szélesebb körű anyaggyűjtés volt döntő fontos-ságú. Ennek a két tannak köszönhető az élettudomá-nyok páratlan fellendülése s az élőlények csodálatosváltozatosságú rendszerének az az alapos ismerete,amellyel a XIX. század az emberiséget megajándékoztas amelyen felépül és továbbfejlődik a huszadik szá-zad biológiai kutatása is. Ε két vezérlő eszméje aXIX. század élettudományi kutatásának a század végénazonban — mint ahogy az már megállapítható —elérte célját és tudománytörténelmi rendeltetését be-fejezte. Az, ami a sejttanban és a faj fejlődési elmé-letben maradandó tudományos igazság volt, már ajelen század küszöbén leszűrődött és — mint mindenklasszikus tudományos igazság, — csak biztos alapotjelenthetett a további kutatás számára, de nem azta mozgató erőt többé, amely a kutatás szellemét to-vább élteti és jövendő irányait megszabja. Lassankintaz új század kibontakozásával mind világosabbá válta különböző tudományterületeken kutató elmék előtt,hogy a sejtelmélet és a darwinizmus jegyében eddigfolytatott munka a maga módszerével és széles ala-pokra fektetett adatgyűjtésével még azokon a terüle-teken, ahol hatása a legközvetlenebb és leggyümöl-csözőbb volt, — mint a Morphológia és a fejlődéstanterén — sem vezethet egy bizonyos határon túl azalapproblémák tisztázására s ennél a határnál újabbés újabb problémák merülnek fel, amelyeknek meg-fejtéséhez nem a leíró, de a kísérletező, nem az anyag-gyüjtő és részletező, de az oknyomozó és összefoglalómunka szükséges. Kiderült továbbá, hogy a múlt szá-zad kutatóit az egyes élettudományi diszciplínák ki-építése annyira lefoglalta, hogy nagyobb súlyt helyez-tek speciális tanszakok elhatárolására, mint a termé-szetadta kapcsolatok tanulmányozására a Biológia ésPathológia vagy a Morphológia és Physiológia kö-zött. Ennek folytán az élettüneményeknek egész nagyterületei maradtak feltáratlanul a tudományos kuta-

122

gyűlő tények és adatok halmaza alig három ember-öltő leforgása alatt azonban a tudományos részletekolyan rengetegévé szaporodik, hogy a múlt századvégén és a jelen század elején alig akad már gondol-kodó elme, amely őket összefoglaló, általános bioló-giai elméletté egyesíteni tudná. Akik ilyen, a philo-sophia határmesgyéjén mozgó elméletek felállításátmegkísérlik, vagy egyoldalú, bizonyos alaptételekkedvéért lekerekített theóriákat adnak, melyekneklogikai vagy tárgybeli fogyatékosságai csakhamar ki-világlanak, (Haeckel, Verworn és a századvégi ú. n.materialista iskola) — vagy hamarosan rájönnek,hogy az eddigi kutatás rendszere helyett, illetőlegemellett, új célkitűzésre, módszerben és felfogásbanúj irányokra, a meglevő anyag új szempontok sze-rint való csoportosítására és kiegészítésére van szük-ség, hogy az életrejtélyek lényegét közelebbről fel-ismerhessük. (Roux, Driesch, J. Loeb, v. Uexküll.)

A XIX. század biológiai kutatásainak egész fejlő-dési menetén két nagy általános elmélet felépítésérekoncentrálódik voltaképpen mindaz az energia, melya tudományt művelő generációk munkáját irányítja:az egyik a sejtelmélet, a másik a Darwin és Lamarcknevéhez fűződő fajfejlődési elmélet. Az élet egységesleszármaztatásának tanát foglalja magába mind akettő, a sejtelmélet, amidőn azt tanítja, hogy mindenélő szervezet legegyszerűbb élőlényekből, a sejtekbőlépül fel, a fajfejlődési elmélet, amikor felállítja alap-tételét, hogy a legegyszerűbb életformák és a legdif-ferenciáltabb szervezetek között egy történelmi kap-csolat, egy fejlődési folytonosság állapítható meg.Alig van tudományos kutatás a XIX. század folyamánakár a növénytan és az állattan, akár a Morphológiaés a Physiológia terén, mely közvetve vagy közvetle-lehül ne járult volna hozzá e két nagy elmélet kiépí-téséhez s ne állott volna a két uralkodó elmélet be-folyása alatt. Mind a két tan azonban elsősorban aleíró, vagyis a tényeket regisztráló tudományos mun-

121

kában gyökerezett s kiépítésüknél a minél gazdagabb,minél szélesebb körű anyaggyűjtés volt döntő fontos-ságú. Ennek a két tannak köszönhető az élettudomá-nyok páratlan fellendülése s az élőlények csodálatosváltozatosságul rendszerének az az alapos ismerete,amellyel a XIX. század az emberiséget megajándékoztas amelyen felépül és továbbfejlődik a huszadik szá-zad biológiai kutatása is. Ε két vezérlő eszméje aXIX. század élettudományi kutatásának a század végénazonban — mint ahogy az már megállapítható —elérte célját és tudománytörténelmi rendeltetését be-fejezte. Az, ami a sejttanban és a faj fejlődési elmé-letben maradandó tudományos igazság volt, már ajelen század küszöbén leszűrődött és — mint mindenklasszikus tudományos igazság, — csak biztos alapotjelenthetett a további kutatás számára, de nem azta mozgató erőt többé, amely a kutatás szellemét to-vább élteti és jövendő irányait megszabja. Lassankintaz új század kibontakozásával mind világosabbá válta különböző tudományterületeken kutató elmék előtt,hogy a sejtelmélet és a darwinizmus jegyében eddigfolytatott munka a maga módszerével és széles ala-pokra fektetett adatgyűjtésével még azokon a terüle-teken, ahol hatása a legközvetlenebb és leggyümöl-csözőbb volt, — mint a Morphológia és a fejlődéstanterén — sem vezethet egy bizonyos határon túl azalapproblémák tisztázására s ennél a határnál újabbés újabb problémák merülnek fel, amelyeknek meg-fejtéséhez nem, a leíró, de a kísérletező, nem az anyag-gyűjtő és részletező, de az oknyomozó és összefoglalómunka szükséges. Kiderült továbbá, hogy a múlt szá-zad kutatóit az egyes élettudományi diszciplínák ki-építése annyira lefoglalta, hogy nagyobb súlyt helyez-tek speciális tanszakok elhatárolására, mint a termé-szetadta kapcsolatok tanulmányozására a Biológia ésPathológia vagy a Morphológia és Physiológia kö-zött. Ennek folytán az élettüneményeknek egész nagyterületei maradtak feltáratlanul a tudományos kuta-

122

tás előtt, mert a múlt században megszabott keretekezeknek a kutatására alig nyújtottak lehetőséget. ígypl. mindaz, ami a környezet, a szervetlen és szerveskülvilág és az élőlények kölcsönhatására, a földrajzitényezők, a klíma és talaj befolyására vonatkozik, —ami a természetben található nagy életközösségek: amező, az erdő, a tavak, hegységek és tengerek élet-világát jellemzi s az itt lefolyó létért való küzdelemkereteit megszabja: egy új világot jelentett a tudo-mányos kutatás számára, mely aztán Oekológia ésBiogeographia néven kezd az utolsó évtizedekbenmint önálló tudományág kialakulni. Hasonlóképpenállott a helyzet a határterületen az élettan és a lélek-tan között, ahol mind világosabbá vált, hogy egyfelőla morphológiai alapon folytatott idegélettani kutatá-sok aligha vezetnek lélektani kérdések kielégítő meg-oldására, másfelől, hogy a fajfejlődési elmélet segé-lyével összehasonlító lélektant nem lehet folytatni,amelyben az emberi lélek és az állatvilág hasonlóéletmegnyilvánulásai közvetlen összefüggésben tár-gyalhatók, hanem az Ember lélektanát mint különönálló kutatási területet principiálisan el kell válasz-tani az állatok viselkedésével foglalkozó vizsgálatok-tól s ezeket az Emberre való minden vonatkoztatásnélkül külön kísérleti feltételek mellett kell lefoly-tatni. Legalább is egyelőre és belátható időn belülnem lehet az állatok viselkedését az emberi lélektan-ból kölcsönzött fogalmakkal megmagyarázni, mintazt számoló lovak és önfeláldozó kutyák esetébentöbbször megpróbálták s az ilyen anthropozentikusmagyarázatoknál lényegesen fontosabb először is tisz-tázni a környezeti hatásokat, amelyekre az állat rea-gál s megállapítani a módot, amelyben ez a reakciótorvényszerűleg bekövetkezik.

Mint ahogy a lélektan terén bebizonyult, hogy agondolatokat nem lehet egyszerűen a dúcsejtek anyag-cseretermékének minősíteni, úgy a Biológia egyébterületein is egyre több kétely merült fel, hogy vájjon

123

lehet-e a magasabbrendű élőlények élet jelenségeit asejtelmélet értelmében egyszerűen csak a sejtműkö-dések összegének tekinteni. Az élővilágot végső ele-mekre bontó irányzat, mely aztán az életjelenségeketaz így feltalált elemekből, mint épületkockákból fel-építeni törekedett, a mikroszkópiai láthatóság határánmozgó Biológia, mely a maga elméleteihez éppenolyan elemi egységeket keresett, mint amilyeneket azexakt természettudományok, a physika és a chemiaaz atomokban és molekulákban már megtaláltak, ab-ban a pillanatban meddőnek bizonyult, mikor kide-rült, hogy a magasabbrendű élőlények minden élet-jelensége az őket alkotó sejtekből ered ugyan, ezek-nek a kölcsönhatása azonban olyan bonyolult s olyanvégtelenül szétágazó, hogy igen sok esetben és gyakranépp a legfontosabb életjelenségeknél nem állapíthatómeg: melyek azok a sejtek, amik voltaképpen azegész jelenségért felelősek?! Az ilyen jelenségeket,melyeknél az egész élőlény vagy egész szervcsoportokszerepeltek, mint egységes tényezők, — mint azt aszerológusok az Immunitás kutatásával kapcsolatban,a pathológusok a belsőelválasztású mirigyek működé-sénél tapasztalták — sem módszertanilag nem lehe-tett, de meg nem is volt szükséges bizonyos sejtekrevisszavezetni, mert teljesen megfelelő magyarázatotnyújtott a tüneménynek a maga egészében való tanul-mányozása.

Ebből a néhány kiragadott példából már felis-merhető, hogy a jelen század elején a Biológiábanegy általános tudományos felfogás keletkezett, amelyaz életjelenségek tanulmányozásánál nem az élőlénytalkotó elemekre, a sejtekre, hanem az élőlényre amaga egészében fekteti a fősúlyt, nem elemi részle-tekből akarja mozaikszerűleg felépíteni a tüneménymagyarázatát, hanem éppen azt kutatja: mi az, amia tüneménynek mint egységes jelenségnek a magaspeciális, a sejtműködéseknél magasabbrendű jellegétmegadja?! Ez a felfogás és irányzat érvényesült a

124

Testalkattanban (Konstitutionslehre), a Serológiábanaz Endokrinológiában, a kísérleti Lélektanban s ha-tása egyre jobban érezhetővé válik az orvosi tudo-mány terén is, amelyre ezek az említett tudomány-ágak gyakoroltak éppen az utóbbi évtizedekben leg-erősebb hatást.

Mint .ahogy a XIX. század biológiájának vázolá-sánál egy bizonyos párhuzamot állapítottunk meg atudományok specializálódása és a tudományos kutatásanalytikus jellege között, úgy most viszont hasonlópárhuzamra mutathatunk rá a jelen században meg-indult synthetikus kutatásirány és ama összeolvadásifolyamat között, mely különálló kutatási területeketközös egységekké összeforraszt, mint ahogy a leíróAnatómiából, az Átörökléstanból, az Embertanból ésaz Endokrinológiából a Testalkattan, vagy a Bak-teriológiából és Kórtanból a Serológia, a földrajzból,növénytanból és állattanból az Oekológia s az Oeko-lógiából és Idegélettanból az állatok viselkedésétkutató tan kialakult.

A jelen század biológiai kutatásának egyik leg-jellemzőbb általános vonása tehát, hogy a múlt szá-zad biológusaitól átvett rengeteg gyűjteményét a rész-letadatoknak nagyobb és egységesebb keretekbe ol-vasztja össze s ezáltal az élet megnyilvánulásainaknemcsak közvetlenebb, de mélyebbre ható magyará-zatát is adja. Ebben az összeforrasztó munkában az-tán kiderül, melyik részletadat illeszkedik be harmoni-kusan egy, a biológiai tudományok mai állásánakmegfelelő egységes képbe s hol mutatkoznak hiányokés hézagok, amelyeket vagy új irányban és új mód-szerekkel, vagy a régieket tovább folytatva, pótolnikell.

Ehhez a felépítő munkához azonban mindenek-előtt szükség volt a biológiai tudományok terén egyegységes alapra, egy tudományterületre, amelyenmegtalálható mindaz, ami minden életjelenségben ál-talános jellegű, és nemcsak egy bizonyos körre vagy

125

fajra, állatra vagy növényre, gerinctelen vagy gerin-ces állatra jellemző. Így alakult ki a tudományos Bio-lógiának mint önálló tudományágnak a maga meg-szabott kerete, amely az individuális élet anyag- ésalakcseretüneményeit és az általános ingerhatásokat,valamint az életközösségek (Biocoenose) viszonyát aszervetlen és szerves külvilághoz foglalja össze.

Javarésze ennek a természettudományi probléma-körnek már foglalkoztatta a XIX. század biológusaitis. Minden egyes u. n. biológiai tudományágnak meg-volt a maga általános fejezete, amelyben általánosnövénytan, általános állattan stb. cím alatt az illetőtudományszakma alapproblémáit és általános törvény-szerűségeit tárgyalta. A mai értelemben vett tudomá-nyos Biológia első öntudatos megnyilvánulása mégisa XX. század első évtizedére esik, amikor 1906-banO. Hertwig tankönyve „Allgemeine Biologie” cím alattmegjelenik. Ez a könyv ugyan még javarészt csak amúlt század két vezető elméletével, a sejt- és a faj-fejlődési elmélet lényegével foglalkozik, de már ezek-nek a keretében is rámutat azokra az általános ösz-szefüggésekre, melyek az élővilágra egységesen jel-lemzők. Csakhamar követik ezt Driesch: Die Biologieals selbstständige Grundwissenschaft und das Systemder Biologie (1911) és Nicolaus Hartmann: Philoso-phische Grundfragen der Biologie (1912) c. program-matikus munkái, melyekből a mai Biológiának mintönálló kutatási iránynak célkitűzései és elméleti alap-jai világosabban kibontakoznak. Hogy aztán egy ne-gyedszázad folyamán az így megindult szervező ésépítő munka hova vezetett és hogyan épült fel az arendszer, mely az élettudományok speciális ágazataitegyfelől a philosophiával és az exakt természettudo-mányokkal, másfelől egymással egy szerves egésszéösszekapcsolja, legjobban kiviláglik Max Hartmann:„Allgemeine Biologie” című kétkötetes művéből, mely1925—1927-ben, tehát a legutóbbi években jelent meg.

A mai biológiai kutatást a megelőző generációk-

126

nak elsősorban leíró irányzatával szemben az oknyo-mozó kutatás jellemzi. Az anyaggyűjtés és rendszere-zés korszakát logikusan követi az okkutató munka,mely nem elégedhetik meg a jelenségek pontos ésrészletes leírásával, hanem ki kell hogy derítse azo-kat a végső okokat, amelyek az élővilág alapjelensé-geit létrehozzák és törvényszerű kapcsolatokat terem-tenek meg közöttük. A leíró kutatási irányzat bizo-nyos életjelenségeknél természetszerűleg megállott sezeket mint természetadta végső tényeket kezelte, ígypl. hogy az élőlényeknek fajilag jellemző külalakjas belső szerveződése van, hogy az egyén és faj szapo-rodik, öregszik és elhal, hogy a szaporodás egy bizo-nyos fejlődési fokon túl a nemek kialakulásához s kétkülönböző nemű individumm párasodásához vankötve, hogy a párosodásból származó utódok az elő-dök tulajdonságait öröklik s hogy az átöröklődötttulajdonságok, azoknak fennmaradása vagy változásaa fajfejlődésben döntő szerepet játszik. Hogy azonbanmi is lényegében az, ami átöröklődik s milyen tör-vényszerűségek szabályozzák ennek az örökségnekhatását az utód-generációk kialakulásában, azt da-cára számos erre vonatkozó elméletnek, a XIX. századfolyamán tisztázni nem sikerült, s itt volt a fajfejlő-dési elmélet — úgy a darwinizmus, mint a lamarckiz-mus — leggyengébben megalapozva. Hiányzott ugyanisa tudományos kísérleti módszer, amellyel az átörök-lődés jelenségeit egyszerű elemi egységekre lehessenbontani, s ezeknek sorsát, szerepét, hatását a tulaj-donságok átöröklődésének mechanizmusában lépés-ről lépésre követni tudjuk. Gregor Mendel, a brünniágostonrendi apát ugyan már 1866-ban leírta mód-szerét, amellyel különböző borsófajták kereszteződé-sénél egyes legegyszerűbb tulajdonságok átöröklődé-sét pontosan követni, sőt előre megállapítani tudta,de vizsgálatairól kora vezető biológusai alig vettektudomást s csak 1900-ban fedezik fel de Vries, Cor-rens és Tschermâk Mendel kísérleti módszerének

127

döntő fontosságát az átöröklődés kutatására nézve steremtik meg Johannsen, Batesson, Davenport, Wil-son, Ε. Bauer, R. Goldschmidt, Morgan és számos mástudós közreműködésével az ú. n. induktív Átöröklés-tant vagy Genetikát. Ez a rohamosan fejlődő tudo-mányág, mely a Gregor Mendel borsókísérleteiből in-dult ki s ezért gyakran mendelizmusnak is neveztetik— a mai tudományos biológiai kutatásnak úgyszólváncentrális kutatási területévé lett. Az általános élettü-nemények centrális problémáit tartalmazza nemcsakazért, mert könnyen érthető módon a praktikus ter-mészettudományokkal, a növény- és állattenyésztésselvagy a gyógytudományokkal közvetlen kapcsolatbakerült, nem is pusztán azért, mert a faj fejlődési elmé-letre döntő hatásai volt s szükségszerűleg a darwi-nizmus revíziójához vezetett, hanem elsősorban azért,mert kiderült, hogy az élet legáltalánosabb és talánleglényegesebb jellegéhez tartozik, hogy minden újon-nan keletkező élet fejlődése és lefolyása már előreszigorúan meg van jelölve egy örökség által, melyaz elődökről az utódokra átszármazott. Talán még mé-lyebb jelentőségű aztán az a megállapítás, hogy ezaz örökség egy meghatározott anyaghoz, a szaporító-sejtekben rejlő csíraplazmáhaz van kötve, mely csak-nem változatlanul öröklődik a szülőkről az utódokras a faj különböző generációi között anyagi folytonos-ságot létesít. Voltaképpen minden élőlény biológiaiértelemben véve csaknem teljesen különböző, báregymással szorosan összefüggő részből áll: a csíra-plazmából, abból a mikroszkopikusan parányi anyag-ból, amit a női és a hím szaporítósejt a megtermé-kenyítés pillanatában az új élőlény kezdősejtjében, amegtermékenyített petesejtben egyesít, s aztán a testösszes többi alkatelemeiből, sejtjeiből, szöveteiből,szerveiből, melyek mint burkolat körülveszik a csíra-plazmát s őrzik és táplálják, míg elérkezik a bioló-giai pillanat, hogy ezt egy új generációra szállítsákát s ezzel az életfolytonosságot a faj keretében fenn-

128

tartsák. Mint ahogy a stafétafutásnál egyik staféta amásiknak átadja a botot, úgy adja át az idők forga-tagában egy generáció a másiknak a faj állandó élet-energiáit, mint örökséget a csíraplazmában koncent-rálva. Ez a fajilag meghatározott energiakészlet ter-mészetesen döntő befolyással van az őt körülvevővédő és tápláló burkolat, vagyis az egész szervezet ki-fejlődésére, annak minden legapróbb részletében is,viszont azonban az egyéni szervezet, a test („soma”)életmukája csak végtelen csekély mértékben hat acsíraplazma állapotára és a benne deponált öröklődőtulajdoságok jellegére. Mélyreható kóros behatások-tól (lues, alkoholizmus, tuberkulózis) eltekintve, —melyeknek jelentősége még mindig nincs véglegesentisztázva, — generációk hosszú sorozata szükségesahhoz, hogy az öröklődő tulajdonságok jellege modi-fikálódjék s még az így kiváltott modifikációk is több-nyire csak néhány generáció tartamára állandósul-nak. Olykor-olykor azonban hirtelenül s végső okai-ban ma még megmagyarázhatatlan módon egyszerregyökeres változások, ú. n. Mutatiók lépnek fel, új jel-legek, melyek a faj továbbfejlődése folyamán állan-dóaknak bizonyulnak. A mai felfogás szerint a faj-fejlődésben ezeknek a Mutatióknak tulajdonítható alegdöntőbb befolyás s kevésbé azoknak a tényezők-nek, melyekre Lamarck és Darwin elméletüket fel-építették.

Mint látható, a csíraplazmával az átöröklődésproblémáinak lényeges része a szaporítósejtekre s azezekből keletkező csírasejtekre, vagyis újból csak asejtnek nevezett elemi életformára koncentrálódik.Hogy aztán az ebben rejlő latens életenergiák, az ú. n.Poíentiák mi módon „determinálják” és szabályoz-zák az egész fejlődést és a kialakuló élőlény alaki ésfunkcionális tulajdonságait, azt egy másik jellegzeteskutatási irány jellemezi: a kísérleti Fejlődéstan, azú. n. Fejlődésmechanika, mely a Roux, Driesch, Braussés Spemann által megjelölt utakon és módszerekkel

129

igyekszik kimutatni: milyen belső, a csírában magá-ban rejlő tényezők (az ú. n. Determinatorok és Orga-nisatorok) és milyen külső tényezők (mint pl. a gravi-táció, elektromos feszültségek, hőhatások vagy a táp-láló nedvek physikalis és chemiai hatásai) szabjákmeg az egész fejlődés rendjét és formáját. Ε belső éskülső tényezők között közbeeső helyet foglalnak el aHormon-hatások, melyeket akár maga a fejlődő szer-vezet mirigyei és általános anyagcseréje termelnek,akár kívülről, a tápláló anyaszervezetből jutnak a fej-lődő élőlényhez.

Természetes ezek után, hogy a Fejlődésimecha-nika kutatásainak gócpontja is egy sejtnek, a megter-mékenyített petesejtnek szervezetében rejlik s ígyezen a tudományterületen is az alapproblémák újbólés újból a sejthez vezetnek vissza. Döntőfontosságútehát, hogy ezt a mikroszkopikusan kicsiny szerveze-tet minden tulajdonságában, legyen az physikalis-chemiai vagy alaki, a lehető legalaposabban megis-merjük, még pedig nemcsak úgy, ahogy már a múltszázadban átkutatták, vagyis élettelen állapotban,kész mikroszkópi praeparatumok alakjában, hanema maguk élőállapotában és életmegnyilvánulásaiban is.Ezen a téren aztán három ujabb kutatási eljárás lé-nyegesen elősegítette a vizsgálatokat: a szövettenyész-tés, az anyagcserevizsgálatok alkalmazása a sejtekreés szövetekre és végül az ú. n. Mikrurgia. A szövet-tenyésztés, mint azt Harrison, Carrel, A. Fischer ésRh. Erdmann megalapozták, lehetővé teszi, hogynemcsak az összes szöveteket a maga természeteskapcsolatukban és állapotukban egész életlefolyásukalatt tanulmányozhassuk. A Hill és Warburg általkidolgozott anyagcsere-vizsgálati módszer a sejt és szö-vet életerőinek forrásait mutatja ki exakt chemiaianalízis segítségével, míg a Mikrurgia, melyet Schou-ten és Barber úttörő munkái alapján Chambers és esorok írója dolgoztak ki, lehetővé teszi, hogy a sej-tekben mikroszkóp alatt éppen úgy kísérletezhessünk

130

és operálhassunk, mint a physiológus az ő kísérletiállataival az operációs asztalon. Mindezekkel és mégszámos más kísérleti eljárással — melyek közül mégfel kell említenünk az ú. n. vitális festési eljárásokatis (Schulemann, v. Moellendorff, Keller, Karezag ésmég mások számosan), — sikerült megállapítani,hogy a sejtben végbemenő életfolyamatok messzeme-nőleg visszavezethetők physikalis-chemiai vagy tisz-tán chemiai törvényszerűségekre és így a sejtéletelemi tényezői az exakt természettudományok mód-szereivel quantitative is meghatározhatók. Az élő sejt-test, a protoplazma nem egyéb, mint egy sajátos kol-loid, melynek természetét csak exakt természettudo-mányi alapon a kolloidkémia segítségével lehet meg-állapítani s melynek folyékonyabb vagy kocsonyá-sabb halmazállapotától függnek úgy a sejtben láthatóstruktúrák kialakulásai, mint a sejtélet legjellemzőbbmegnyilvánulásai is, pl. az alakátváltozások, a sejt-mozgás, a sejtoszlás stb. A protoplazma halmazálla-potára viszont a physikalis-chemiai és vegyi hatásokegész sorozata gyakorol befolyást; az ionok vándor-lása a környezetből a sejtbe, vagy fordítva; a Hormo-nok, a sugárzó energiahatások (pl. az ú. n. mitogene-tikus sugarak) stb. így aztán a külső physikalis-che-miai és vegyi tényezők meg a sejtben magában rejlő,részben ilyes természetű, részben tisztán biológiai té-nyezők (mint pl. a már említett Determinatorok ésOrganisatorok, melyeket eddig physikalis-chemiaialapon megmagyarázni nem lehetett) teremtik megkölcsönhatásuk révén azt a labilis, egyre felbomló ésújból kialakuló egyensúlyi helyzetet, amit sejtéletneknevezünk.

A mai biológiai kutatás tehát egyfelől a sejtélet-től függetlenül a magasabbrendű életjelenségeket, mintpl. a konstitúció, az immunitás vagy állati viselkedéstörvényszerűségeit a maguk egységes mivoltábanvizsgálja, másfelől visszatér a sejthez és igyekszikannak életműködését az exakt természettudományok

131

módszereivel physikalis-chemiai vagy chemiai alapokravisszavezetni. A két különböző irányzat közöttazonban mindig és mindenütt megvan az egységeskapcsolat: az evolutio elve, melynek értelmében min-den életjelenség csupán egy közös dynamikus folya-mat pillanatképe s e dynamikus folyamatnak, a faj-fejlődésnek elemi tényezői, az átöröklés és a fejlődés-mechanika mozgatóerői javarészt a csírasejtekbenrejlenek.

Ezekben az itt nagy vonásokban vázolt irányok-ban halad a biológiai kutatás néhány évtized óta selőreláthatólag ezek fogják uralni a közel jövőben is.Természetes, hogy ezek mellett lankadatlanul folyikazért tovább a múlt században fellendült leíró ésrendszerező biológiai munka is s jelentőségében annáltöbbet nyer, minél inkább áttér a mai Biológia az ál-talános törvényszerűségek megállapításáról a fajilagspeciális jelenségek, mint pl. egy bizonyos meghatá-rozott növény- vagy állatfaj átöröklődési jelenségei-nek, fejlődésmechanikájának vagy Oekológiájának atanulmányozására. Időszakonként egyik vagy másikkutatási irány nagyobb vonzó erőt gyakorol a kuta-tókra, úgyszólván divatosabbá válik, többen foglal-koznak vele, többet beszélnek róla. A tudomány fej-lődése szempontjából azonban az ilyen pillanatnyikonjunktúráknak vajmi kevés jelentősége van, mertegy-egy lépést előre a tudományos biológia terén csakemberöltők termelésével lehet felbecsülni. Ezért az-tán azt is nehéz megállapítani, merre fog a közel jövő-ben ez a kutatás vezetni s annak, ami ma talán sokatvitatott és méltatott eredmény, mi lesz a hatása párév múltán?! A Gregor Mendel példáján láthattuk, hogyolykor virágzó tudományágak hajtanak ki olyan csí-rákból, melyek évtizedekig ismeretlenül rejtőztek atörténelem mélyén. Annál nehezebb ma bármineműjóslásba is bocsátkozni, mert a háború óta hihetetlenfellendülésnek indult a biológiai kutatás, főleg azAmerikai Egyesült Államokban és Németországban,

132

s az irodalmi termelés világszerte évről évre fokozó-dik. 1926 és 1927 folyamán együttesen kb. 20.000biológiai munka jelent meg a világ biológiai szak-lapjaiban. Ha a közlemények tartalmát tekintetbevéve, az 1927. év irodalmi termelését a három fő ku-tatási területre szétosztjuk, nagyjából a következőarányszámokat kapjuk:

Alaktan (ideértve a leíró sejt- és szövettant, leírófejlődéstant, rendszeres növény- és állattant), kerek-számban: 4000.

Élettan (ideértve az anyag- és alakcserefolyamat-tant s ez utóbbinál a szaporodás és fejlődés és átörök-lés dynamikáját) kerekszámban: 6000.

Oekologia és Biogeographia, kerekszámban: 3000.Azt tapasztaljuk tehát, hogy ma kétségtelenül a

kísérleti élettani irányzat van előtérben s minden valószínűség szerint így marad ez a következő évek-ben is.

Amióta az emberiség fennáll, mindig és mindennépnek, voltak oly tanítói, akik tudományba foglal-ták, amit az emberiségnek leginkább szükséges tud-nia. Ez a tudomány mindig azt tanította, hogy mi-ben áll minden ember és minden egyes ember ren-deltetése és ezért igazi üdve. És csak e tudományalapján lehet megítélni minden egyéb ismeret fon-tosságát.

A tudománynak megszámlálhatatlan tömegű tár-gya van; és ha nem tudjuk, miben áll minden emberhivatása és üdve, akkor nincs mód rá, hogy a vég-telen sok tárgy közül válogathassunk. Épp ezértennek tudása nélkül, minden tudás és művészet ha-szontalan és ártalmas időtöltés, mint ahogy ná-lunk tényleg is az. (Tolsztoj)

Dr Hűltl Hümér:Fejlődhet-e a sebészeta jövő 10 év alatt?

Eszembe jut egy középkorbeli híres zsidó bölcs

és orvos mondása, akihez az Úr így szól:„Kettős sövényt tettem a nyelved elé, a foga-kat és az ajkakat, hogy jól meggondold, hajósolni akarsz.” És eszembe jut az is, hogy ide s tovaszáz éve annak, hogy az első magyar sebészeti műtét-tan idősebb Réczey tollából megjelent. Az előszóbanazt mondja Réczey: „a sebészet elérte a tökélynekazon fokát, ahonnan már tovább nem fejleszthető”.A jóslatnak épp az ellenkezője következett be, mertaz érzéstelenítés, a vértelen műtevés és az aszepsisáltal a sebészet soha meg nem sejthető, soha el nemképzelhető magaslatra emelkedett.

Mindez nem akadályoz meg abban, hogy ne ad-jak kifejezést annak a nézetemnek, hogy a sebészeta jövő 10 évben tért fog veszíteni. Amit ma a sebészeta beteg szervezetnek nyújt, főleg, ha nem is kizárólag,mégis inkább csak mechanikai segítség. Kiemeli a be-horpadt koponyacsontot, összeilleszti, vagy varrja atört végeket, egyesíti a szétszaggatott lágyrészeket, szű-kületek esetén új utakat nyit, beteg szerveket és idegentesteket eltávolít és több efélét végez.

Ez mind megmarad a jövőben is, sőt az eljárásokkiépítése által még sokkal tökéletesebb is lesz. Denagyon is remélhető, hogy a kórélettan előbb vagyutóbb meg. fogja találni a betegségek megakadályo-zásának módját, amikor azután nem lesznek tályo-gok, nem lesz kötőszövetgyulladás, daganat stb. Sokbetegség gyógyításának útja már ma is párhuzamo-

134

san: belgyógyászatilag és sebészetileg fejlődik. Példaerre annyi van, hogy csak néhányat lehet kiragadni.A golyvát és a Basedow-betegséget belgyógyászati éssebészeti úton meg lehet szüntetni és nem lehet két-séges, hogy az orvosszerekkel, klimatikus eljárások-kal, diétával való gyógyítás a helyes és ez a jövőirányzata. Ezen a területen a sebészet háttérbe fogszorulni.

Negyven év előtt minden sebészeti osztályon szá-mos gümős nyaki mirigyet operáltak. Ma ilyenfélemirigyek úgyszólván sohasem kerülnek a kés alá,mert számuk a hygienikusabb lakásviszonyok követ-keztében megfogyott és mert a kifejlődötteket leg-többször elmulasztja a röntgen-sugár.

Így lesz a tüdősebészetben is, különösen a gümő-kórt tekintve. Azok a súlyos nagy beavatkozások,melyek a beteg tüdőnek nyugalmát kívánják biztosí-tani, mint amilyenek a mellüregnek levegővel való fel-fúvása, a rekeszideg kiszakítása, a bordák csonkolásastb., feleslegesekké fognak válni, mert hiszen előbbvagy utóbb mégis sikerülni fog kipusztítani a tuber-kulózist. Részint azáltal, hogy a fertőzést megakadá-lyozzuk, részint azáltal, hogy a betegeket meggyógyít-juk. Az elsőre vonatkozólag hatalmas gondolata ésterve volt egy német sebész-tanárnak, Essmarch-naka 90-es években. Azt tanácsolta, hogy a németek ve-gyék meg Málta-szigetét és egyszerre telepítsenek kioda három millió beteg németet. Ezek csak akkorkerültek volna haza, amikor már nem fertőznek. Való-színű, hogy ennek a bátor, majdnem emberfeletti terv-nek megvalósulása után a tüdőgümőkór sebészete nemfejlődött volna arra a magaslatra, ahová Németország-ban ma tényleg került. A másodikra jó példa a konyha-sómentes diéta, vagy amint felfedezője után hívják, a

135

Hermansdorfer Gerson-féle étrend. A teljes konyhasóelvonásra és bizonyos egyéb sók adagolására a lupus(bőrtuberkulosis) úgyszólván mindig, a csont- ésízület-tuberkulózis pedig a legtöbbször simán meg-gyógyul. A tüdővész még nem. De meggondolandó,hogy az egész diéta csak 10 éves. Nagyon is remél-hető, hogy a jövő 10 év alatt ez az eljárás úrrá lesza tüdőkor felett is.

Ma a gyomorfekély gyakran szolgál operációokául. Azért, mert belesebbet nem tudunk vele elkez-deni. De az már is kétségtelen, hogy a gyomorfekélynem sebészeti, hanem belgyógyászati megbetegedés.Az is biztos, hogy sokkal több gyógyul meg helyesétrendre és gyógyításra, mint ahány műtét által.Hiszen már most is csak azt a gyomorfekélyes bete-get operáljuk meg, akivel a belgyógyász már nem boldo-gul tovább. Mert nem gyógyítás az, ha a gyomornakegy nagy darabját kivágjuk, vagy új nyílást készítünka megszűkült helyett. Ez legfeljebb segítség. Persze,hogy ezek áldásdús és csodás eredményű műtétek. Dekétségtelen, hogy a haladás útja nem ez lesz. Azepekő-betegségnél is a jövő a belgyógyászaté, nem asebészeté. A kő tudniillik nem maga a tulajdonképpenibetegség, hanem a betegségnek csak terméke és jele. Asebészek a kőhöz csak akkor nyúlnak, ha bajt csinál,például izgatás, vagy pangás által gyuladást, az epe-utak eltömeszelése által sárgaságot, a bélben meg-akadva, bélelzáródást okoz. A lényeg azonban, ahon-nan a kérdést meg kell majd fogni, az, hogy az alkatotkell megváltoztam, nehogy kő termelődjék benne. Ezis meg lesz.

És előbb-utóbb megoldják, ha nem a jövő év-tizedben, hanem talán később, a rák-kérdést is. Εpercben több, mint negyvenezer orvos foglalkozik a

136

rák-rejtély kifürkészésével. Ha őszinték akarunklenni, meg kell, hogy valljuk, hogy a gyógyítás szem-pontjából a vizsgálódások teljesen eredménytelenekmaradtak. Itt még ma is korlátlanul úr a kés! Befolyá-solni azonban a rákot máris lehet kés nélkül is. Maa rák az emberiségnek legnagyobb ellensége: vagy mikészülünk el vele, vagy ő készül el velünk! Így tes-sék a dolgot elképzelni: az ember élő teste tulajdon-kép egy köztársaság, a- sejtek köztársasága. Vala-mennyi sejt tudja, hogy mi a kötelessége, mi a munka-köre és főleg, hogy a többi sejt mit kíván tőle. Tudja,hogy neki alkalmazkodnia kell a többihez és hogy alávan vetve a központi vezéreszme („Nevezd, ahogycsak tetszik: Lélek! Szív! Szerelem! Isten! Nekemszavam reá nincsen!”) uralmának. A rákos megbete-gedésnél egy sejt, vagy egy sejt-csoport fellázad a köz-pont ellen. Megtagad minden céltudatosságot, nemviselkedik figyelemmel és tekintettel közeli és távo-labbi szomszédjai iránt. Ezek kárára szaporodik, bur-jánzik, nő és nő, míg csak az egész szervezetet magá-val rántja a pusztulásba. Valódi anarchia ez a köz-társaságban. Bár nagyon sok mindenfélét tudunk aráksejtről, tudjuk azt, hogy hogyan él, hogyan lélek-zik, miként táplálkozik, mik az anyagcseréjének ter-mékei, de azt az egyet még nem tudjuk, hogy miértlázad fel a sejt, és hogy hogyan és miként szabadulfel a központ uralma alól!

Aki ezt a kérdést megfejti, az úrrá lesz a rákfelett is és ekkor a sebészet mai működésének legszebbés egyik legáldásosabb területét fogja elveszíteni.Hogy ez így legyen, azért mindenkinek, aki ma életedelelőjén van („nel mezzo del cammin di nostravita”), imádkoznia kell. Máskép a jövő tíz évben ismég mindnyájunk felett Damoklész-kardként csüng asebész kése!

Mit várhatunk a gyógyszerekés a gyógyszeres terápia teréna következő évtizedben?

Írta: Prof. Dr. Eichholtz, Königsbergi. Pr.

*

Ritka eset, hogy a gyógytudomány eredményei

előre kijelölt utakon jönnének létre. A leg-több esetben egészen egyéni és nagyon külö-nös történetük van.

Egyes gyógyeljárások éppúgy a véletlen termékei,mint a nép által ismert ősi gyógyszerek s annak kö-szönik a keletkezésüket, hogy valami eddig ismeret-len anyag egy orvosművésznek, vagy akár egy javas-asszonynak a kezeibe került s ezek fölismerték na-gyon értékes gyógyító tulajdonságát. Modern példákrá a Luminal epilepszia-gyógyító és a Yatren gyógyítóhatása amőbáknál. (Ezek okozzák pl. a vérhast.)

Ám az ilyen véletlennek előfeltétele, hogy azorvos — akár.a falusi orvos is — kritikus tár-gyilagossággal tudja megfigyelni az egészséges

és beteg szervezet működését,

hiszen érzékei edzve vannak ahhoz, hogy ismertgyógyszereknek eddig még ismeretlen új hatásaitészrevegye. Az újabb orvosnemzedékek érzéke ilyenirányban mindjobban ki van fejlesztve és így többreménységgel nézhetünk a szerencsés véletlenek elé.

Viszont a gyógyítás-tudomány más eredményeinéha úgy hullanak az ölünkbe, hogy már régóta tar-tottuk a kötényünket a fa alá, mert már régen vártukaz érlelődő gyümölcsöt. Csak ezzel magyarázható aza különös tény, hogy ugyanazt a dolgot egyszerretöbb helyen és egymástól látszólag teljesen függet-lenül is fölfedezik. Ezért olyan gyakoriak a tudomá-

138

nyos irodalomban a fölfedezés elsőségéért folytatottviták, sőt harcok. Közben persze a vitatkozók megfe-ledkeznek arról, hogy ők is csak azokon a nyomokonjártak, amelyeket már előttük tapostak ki a hasonlócél felé törekvők. Milyen óriási munka előzte megpéldául az Inzulinnak, a cukorbetegség eme legfonto-sabb gyógyszerének fölfedezését! Előbb állatkísérle-tekkel döntötték el a hasnyálmirigy szerepét. Ezek akísérletek évtizedekig tartottak; de éppen olyan las-san dolgozták ki azokat a módszereket is, amelyekkelma a cukor mennyiségét a vérben meghatározzuk;mindezekkel párhuzamosan fejlődtek azok a vegy-tani, szövettani és orvosi 'ismeretek, amelyek a problé-mát előbbre vitték. Néhány német tudós már közelvolt a végleges megoldáshoz, mikor kitört a háború ésmegakadályozta a további munkát. Ezért lett a fölfe-dezés érdeme két kiváló kanadai tudósé, Bantingé ésBeste. És ekkor mindazoknak, akik éveken át erejükjavát fordították a hasnyálmirigy titkainak kifürké-szésére, csak úgy távolról kellett szemlélniök, hogymások fejére kerül az a babérkoszorú, melyet őkkezdtek fonni.

A nagy fölfedezők zsenialitása az elkövetkezőévekben is abban fog megmutatkozni, hogy az

ezernyi probléma közül fölismerik azokat, ame-lyek megértek a megoldásra.

És ha most érőfélben lévő gyümölcsöket kere-sünk a gyógyszertan kertjében, melyben a gyógyítófüvek mellett a legmérgesebb növények burjánzanak,akkor, úgylátszik, mintha különösen kiadós korszakotélnénk. Nemcsak a gyakorlati orvostudományé, hanema gyógyszertané, a vegyi gyógyászaté és más rokon-tudományé is az érdem, hogy mérő figyelemmel kí-sérik a szervezet beteges folyamatait és megteremtik« gyógyító hatás megítélésének alapjait. Továbbá igennagy érdemei vannak ezen a téren a szintetikus vegy-tannak, amely a mesterségesen előállított vegyianya-gok beláthatatlan tömegét bocsátja az orvostudomány

139

rendelkezésére, hogy ezekből válogassa ki a megfelelőgyógyhatású anyagokat.

De bizonyos, hogy nem apadt el az a csodálatosforrás se, amellyel a népies gyógyászat szolgál, úgyhogykellő válogatással innen is sok értékes dolgot lehetmég majd meríteni.

Mai fölfogásunk szerint a gyógyszeres gyógyításhaladása — legalább is jóréazben — azon alapúi,hogy pontos gyógyszertani és klinikai vizsgálatokkalmennyiségileg meg tudják állapítani egy új orvosság-nak a hatását. Ezért is mindazoknál a betegségeknél,melyeknél ilyen módszereket már kidolgoztak, előbb,vagy utóbb új gyógyítási vívmányokkal számolha-tunk.

Így aztán annak számára, aki mélyebben bele-lát ezekbe a dogokba, nem csoda és nem vélet-len, hogy az Ehrlich által kidolgozott módsze-rekkel folyton újabb és újabb gyógyszereket ta- lálnak a vérbaj ellen.

Így például az a modern módszer, mely szervesarzénvegyületeket olt az izmok közé, vagy nehezenoldható bizmutvegyületeket alkalmaz a vérbaj gyógyí-tásánál, máris nagyobb előnyt mutat föl a régebbiSalvársan-higannyal való gyógykezeléssel szemben.Éppígy nem meglepő, ha hirtelenében nagyon hatá-sos gyógyszerek bukkannak föl az amőbás vérhasellen, mely elég fontos betegség Közép-Európában ésmely még rövid idővel ezelőtt is gyógyszerekkel nemvolt befolyásolható. Ma már pontosan meg tudjukállapítani, hogy egy új gyógyszer hatásos-e s ígyjutottunk birtokába a Yatren-nek, a Rivanol-nak, aSfouarsol-nak és néhány indiai népies gyógyszernek,Imelyek mind azzal gyógyítják az amőbás vérhast,hogy a beleket dezinficiálják.

Ha most a következő évek lehetőségeit és kilá-tásait akarjuk kutatni anélkül, hogy álmodozá-

sokba és jóslásokba tévednénk,

140

azt a kérdést kell fölvetnünk:melyek korunk legfontosabb problémái és meg-vannak-e a technikai előfeltételek a problémák

megoldásához?

A küzdelem a mámorító mérgek, az alkoholiz-mus, a morfinizmus és a kokainizmus ellen — az el-következő évek egyik legfontosabb feladata.

Ami először is a morfiumot illeti, kiváló tudósoknagyon fontos vizsgálati módszereket dolgoztak ki, me-lyek remélni engedik, hogy a morfiumot rövidesenmás fájdalomcsillapító szerrel pótolhatjuk. A Verá-mon és a Compral alakjában máris rendelkezésünkreállanak olyan anyagok, melyek kisebb fájdalmaknálháttérbe szoríthatják a morfiumot. Ma már mind rit-kábbak az olyan esetek, amikor a lelkiismeretes or-vosnak vagy magához a morfiumhoz, vagy enneknem kevésbé veszedelmes származékaihoz kell nyul-nia. Remélhető, hogy az elkövetkező években a mor-fium teljesen el fog tűnni a gyógyszerkincsből, vagy.alkalmazása csak egészen különleges esetekre fogszorítkozni.

Ugyanilyen fejlődésen megy át mostanában akokain-kérdés. Ez a méreg talán még a morfiumnális veszedelmesebb s mint társasági élvezeti cikk, külö-nösen a fiatalabb nemzedéknél okoz súlyos és helyre-hozhatatlan ártalmakat. A kokaint legtöbb alkalma-zási területérői már kiszorították modern pótszerei,különösen a novocain; amellett a nyálkahártyákérzéstelenítésére ma már rendelkezésre áll a tutocainis A kokain eddig csak ott nem pótolható, ahol egy-idejűleg a véredények niegszűkülésére is szükség van,mint például a szemoperációknál. Ennek a nagy lépés-nek a megtevése is a következő évekre vár.

A narkózis területén két nagy ellenfél vetettemeg a lábát:

Az egyik a belélegzési narkózis, melyről, ügy lát-szik, hogy a kéjgáz, etilén, acetilén stb. néven ismert

141

gázokban végére jutott a fejlődésének, mert a gyakor-lott narkotizáló kezében teljesen ártalmatlanok ezeka gázok, bár viszont gyakorlatilag kikerülhetetlenkövetkezményeket támasztanak a páciens ellenállóképességével szemben. A másik oldalon ott vannak apszichét kímélő narkotizáló módszerek, melyeknél abódító anyagot nem a tüdőbe, hanem a bélbe, vagyegyenesen a vérbe vezetik be. A legkiválóbb kutatóktapasztalatai arra mutatnak, hogy ezen a téren mégnagy haladásra számíthatunk. Még pedig nem úgy,hogy majd újabb és jobb vegyszereket találnak, —mert az ilyen szerek iránt támasztott követelményeknagyon is fokozottak, — hanem olyan módon, hogyaz eljárásokat technikailag tökéletesítik, vagyis kiku-tatják azokat a legjobb feltételeket, melyek mellett anarkotizálás történhetik.

Ezen a helyen különös melegséggel emlékezhe-tünk meg a gyógyszertan és íz elmebetegségek

egymáshoz való viszonyáról,

mert itt azokról a szegény emberekről van szó, akik-ről még nem is olyan nagyon régen azt tartották,hogy gonosz szellemek szállották meg őket. Ismerünkolyan vidékéket, ahol még csak 15 évvel ezelőtt is azördögöt akarták kiűzni az ilyen sajnálatraméltó be-tegekből. Ma már tudjuk, hogy egyes elmebajoknálaz anyagcserének bizonyos helyi zavarairól van szóés hogy egyes idiótákból a megfelelő kezeléssel nor-mális embereket lehet csinálni. Közismert dolog az is,hogy epileptikusoknál brómmal vagy még inkábbluminállal jelentékeny javulást lehet előidézni. Sőtolykor egyes elmebetegek erkölcsi defektusait is lehetgyógyszerékkel befolyásolni. Szinte kétségtelen, hogya legközelebbi évek nagyon szép eredményekkel fog-nak szolgálni ezen a téren.

Hormonoknak nevezi a tudomány azokat a cso-dálatos vegyi anyagokat, melyeket maga atest termel, illetve ennek egyes szervei. Ezek az

142

anyagok a vérkeringés útján szétjutnak azegész szervezetbe és az anyagcserét szabá-

lyozzák.

Az adrenalin, inzulin, hipofizin stb. neveket mamár még laikusok is ismerik. A testben végbemenőlegtöbb folyamatot ilyen hormonok szabályozzák,csökkentik vagy fokozzák. Az egyes belső elválasztási}mirigyekből (mellékvese, pajzsmirigy, tobozmirigy,hasnyálmirigy stb.) már egész sereg hormont állítot-tak elő, melyeket vegyi természetük, de még élettanihatásaik szerint is el tudnak különíteni egymástól.Már látunk hormonokat, amelyek a szív működésétés a vérkeringést befolyásolják, az anyagcserét reáli-san szabályozzák, de egyúttal a vér cukortartalmát isleszállítják bizonyos fokra ... már ismerünk hormo-nokat, melyek a vese működését gátolják s keresnekmás hormonokat, melyek ugyanezt élénkítik. Ismerttudósok már arra gondolnak, hogy hormon-altatósze-rekfit állítsanak elő. Ezen a téren óriási perspektívanyílik meg az orvostudomány előtt.

Ezzel szemben úgy látszik, hogy a vitataminekfölfedezése egyelőre lezárult.

Kétségtelen, hogy a legfontosabbakat ma már bizto-san ismerjük, köztük azokat is, melyek angolkórvagy a felnőttek csontlágyulásai, beri-beri, skorbut,pellagra stb. ellen hatásosak. De míg pontosan tud-juk, hogy ezek a szélsőséges betegségek okozati ösz-szefüggésben vannak a vitamin-hiánnyal, addig a vi-tamin-hiányos táplálkozás könnyebb szimptómái te-rén még sok a kutatnivaló. így Brauer a tavaszi fá-radság-érzetet legújabban a skorbut-vitamin hiányáravezeti vissza. Táguló tudásunkkal kétségtelenülegyütt fog járni a gyümölcs és friss főzelék nagyobb-mértékű fogyaszása is. Ezenkívül pedig a lakásainkbatöbb levegőt és napfényt fogunk beengedni, mint eddig.Ezzel végigtekintettünk azon a gyógytudományi

143

haladáson, amely á legközelebbi években fog megérni.Viszont

látunk óriási területeket, melyeken hallatlanenergiával dolgoznak anélkül, hogy az aratásidőpontját biztonsággal meg tudnánk jelölni.

Pedig éppen ezek, az évtizedes harcban lassanmegérlelődő problémák nyújtják a legfelemelőbb lát-ványt. Kétségtelen, hogy a tuberkulózis elleni harckorunk tudományának egyik legnagyszerűbb fejezete.

De talán még nagyobb energiával, fordultakkorunk legfenyegetőbb ellensége: a rák ellen

és egyéb rosszindulatú daganatok ellen is. Ma mármesszemenőén ismerjük az ilyen elfajult szövetekbenvégbemenő folyamatokat, ezeket a szöveteket mes-terségesen tovább tudjuk tenyészteni üvegben, tud-juk, hogy ezeknek a lényege a korlátlan burjánzás segyik állatról át tudjuk őket oltani a másikra. Sokattudunk ezeknek a rosszindulatú képződményeknek asajátszerű anyagcseréjéről is. Többek között kimu-tatták, hogy a sejtek réz-tattalma is szerepet játszik sígy olyan anyagokkal, melyek a rezet ártalmatlannáteszik, az anyagcserét közelebb lehet hozni a normá-lishoz.

Ε haladás ellenére is, úgylátszik még mindig nemjutottunk el e szörnyű betegségek gyökeréig és ígymég mélyebb bepillantást kell nyernünk a sejt üze-mébe, hogy elegendő biztonsággal tudjunk uralkodnia rosszindulatú elfajulások mechanizmusa fölött. ígytehát ezen a területen a legközelebbi években mégmindig a sebészi, röntgen- és rádium-eljárásoknaklesz legsúlyosabb szavak, amelyek hovatovább mindigjobb eredményeket mutatnak föl.

De mint ahogyan Ehrlich csak az arzén-sorozat-tal folytatott, évekig tartó kísérletezés után jutott el aSalvarsanig, mint ahogy a Farbenindustrie elberfeldivegyi-gyógyászati laboratóriuma 15 évig dolgozott,

144

míg a Bayer 205 készítménnyel nagy eredményt értei egyik pusztító trópusi betegség ellen, — ugyanúgyvegyészeink fáradhatatlan kutató munkájának egyszép napon mégis csak sikerülni fog úrrá lenniéghajlatunk leggonoszabb járványai fölött.

Mindezek után biztosra vehetjük, hogy a leg-közelebbi évek fontos új gyógyítószerekkel

fognak szolgálni.

Mindazáltal nagy tévedés volna, ha ebben lát-nánk a gyógyítási tudomány legnagyobb haladását,így a tuberkulózis és a rák elleni harcot sok esetbenmár majdnem megnyertük, ha idején megvan a he-lyes diagnózis.

Másrészt foglalkoznunk kell azzal az éppenolyan égető kérdéssel, vájjon a páciens szem-pontjából fontosabb-e a gyógyszerkincs gyara-pítása, vagy ellenkezőleg inkább a meglévőtigyekezzünk tisztogatni és racionalizálni?

Ha meggondoljuk, hogy ma már körülbelül20.000 speciális gyógyszer van forgalomban és hogyezeknek a legnagyobb részét — csábítóan adjusztálva— csak a lelkiismeretlen propaganda terjeszti, no megaz ismerősök és a kritikanélküli orvosok ajánlják,akkor mérlegelhetjük azt a nehéz helyzetet, melybenaz orvosok nagy többsége manapság van. Mert közü-lük csak nagyon kevésnek van módja és alkalmaarra, hogy ebben az anyagi érdekek által megfertő-zött dzsungelben külön tanulmányok révén iga-zodjék el.

Ám ez a beláthatatlan gyógyszerkincs — kellőkritika mellett — a valóban hatásos és semmifélekellemetlen kísérő jelenséget nem mutató orvosssá-goknak nagyon kicsi csapatára olvad le. így példáulmindenképpen tagadóan kell felelnünk arra a kérdésre,hogy a most olyan nagyon ajánlott sok százféle vas-készítmény jobb-e, mint a régebbről ismertek.

145

Itt rá kell mutatnunk arra, hogy a gyógyszerekvilágában is vannak inkompatibilitások, vagyis olyanvegyi anyagok kombinációi, melyek egymást hatás-talanítják vagy egymással egyenesen mérgekké ve-gyülnek. Sok gyógyszernél, mint például a szívbajokellen alkalmazott digitális-levélnél elég egy kis vízhozzáadása, hogy ezt a fölbomlást előidézzük. Má-sokra megint a napfény van ilyen nem kívánatoshatással.

Amellett nagyon fontos szerepet játszik a gyógy-szerek helyes adagolása is. Sokszor a legnagyobbadagot alkalmazzák, mert egészen biztosra akarnakmenni, sokszor megint a legkisebbet, mert abbanbíznak, hogy ennek is hatással kell lennie. Ezzelszemben ma már nem is kétséges, hogy a legtöbbgyógyszernél csak egy bizonyos adag egy bizonyosidőtartamra elosztva nyújt biztonságot abban azirányban, hogy a beteg károsodása nélkül érjük el alegkedvezőbb gyógyulási eredményt. A receptírásnakez a szanálása még éveket fog igénybe venni.

Viszont el kell ismernünk, hogy sokszor a leg-jobb gyógyszer a leggondosabb adagolás mellett

se idézi elő a kívánt eredményt.

Az ilyen kudarcoknak azonban nem a gyógyszer,de nem is a helytelen orvosi adagolás az oka, hanema beteg szervezetének valamiképen megváltozott mű-ködése, így például a sóban szegény táplálkozás mó-dosíthatja egyes gyógyszerek hatását, olykor fokozza,olykor csökkenti. Ugyancsak nagy különbséget jelent,hogy ezek a gyógyszerek egy jól táplált vagy pedigkiéhezett szervezetre hatnak-e? így például az antimonnélkülözhetetlen gyógyszere bizonyos trópusi betegsé-geknek, melyeket férgek okoznak; de hogy eredmé-nyeket érjünk el vele, majdnem a mérgező adagokigkell elmennünk. Kis adagok csak ártanak, anélkül,hogy gyógyítanának. így aztán éppen az ilyen anya-goknál pontosan kell tudnunk, hogy a beteg testnek

146

milyen véletlen változásai fokozhatják-a mérgező ha-tást, hogyan védekezik maga a test a mérgezés ellenés ennélfogva hogyan lehet az ilyen gyógykezelésnélelkerülni a veszélyeket;”

Az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladatalesz az, hogy a legfontosabb gyógyszerek hatás-

föltételeit tanulmányozza.

De ha a gyógyanyagok hatás-föltételeinek ala-posabb ismerete ellenére is sok esetben csődöt mondaz orvosi művészet és ha a haldokló a legjobban be-vált gyógyszerekre se reagál többé — a gyógyszertanszámára akkor elevenedik meg a jövőnek egy újproblémája.

Mint ahogyan az orvosoknak minden egyéniéletért küzködnie kell, úgy a gvógyszertudós egy ma-gasabb szempontból kutatja azokat az alapvető anyag-cserováltozásokat, melyek az életből átvezetnek a ha-lálhoz. Sok esetben már ismerjük ezeket, mintpéldául a cukorbetegségnél. De egyébként ma mégmély titok borítja ezt az átmenetet.

Az olvasók közül talán sokan aggodalmasnakfogják tartani, hogy tisztán orvosi problémákrólilyen behatóan beszélünk a nagy nyilvánosság előtt.Az orvosi tudománynak és különösen a gyógyszer-tannak azonban nincs mit rejtegetnie. Ellenkezőleg,büszkén mutatnak rá azokra az óriási sikerekre, me-lyeket éppen az utolsó évtizedben értek el a helyesenfölismert úton, és különösen arra a tényre, hogy agyógyszertan ma már sok esetben életmentő orvossá-gokat hozott létre.

A gyógyszertan az elkövetkező években is továbbfog dolgozni azokon a legmagasabb problémákon,melyek körül folyik a küzdelem az emberi nem egész-ségéért. Ezek a problémák talán a legfontosabb té-nyezői a haladó tudománynak.

Mi várható a közeljövőben abelgyógyászat haladásától?

Írta: Kövesi Géza dr.kórházi igazgató-főorvos

*

z emberi haladás lehetőségei az utóbbi évekbenúgyszólván korlátlan határokat tártak fel.Hogy éppen csak néhányra utaljak, a kor-

mányozható léghajó minden veszéllyel da-colva, rövid idő alatt teszi meg világkörüli útját; márúszó szigeteket terveznek az óceánban, hogy meg-könnyítsék a repülőgépek útját. Ezeket cölöpökrelógják építeni, épületekkel és a modern technika min-den szükséges fölszereléseivel. Rövid néhány évtizedalatt teremtődött meg a villamos közlekedés a legna-gyobb távolságra is, megindul az első autó, melynektökéletesítése és elterjedettsége lerombolja a határokat,a rádió csodája, mely szabaddá teszi a hang átvitelétkorlátlan méretekben, a beszélő-film, mely megörö-kíti az ember mozgását, hangját, úgyszólván teljeséletét és legújabban a rakétalöveg szárnypróbálgatá-sai, amelyek a légűr végnélküli meghódítását céloz-zák. És mindezzel a megvalósult csodával, a technikaitudományok ezen mérhetetlen haladásával szembenvájjon époly gyors tempót tart-e a természettudományés főként az orvostudomány is?

Ebben a szédületes, forgatagos technikai haladás-ban kétségtelenül nem maradt tétlen az orvostudo-mány sem. Minden téren igyekezett értékesíteni, ösz-tönzést nyerni a technikai haladásból is, bár természet-szerűleg az eredmény nem oly szembeötlő, nem olykábító. Bár lázas a törekvés az élettartam meg-hosszabbítására s az öregségi tünetek elhárítására irá-nyuló eljárások a legkülönfélébb változatokban áraszt-

A

148

ják el a napisajtót, hirdetve, hogy megvan az egyedülibiztos eljárás, de erre egyelőre még csüggetegen kellválaszolnunk. Ennek a célkitűzésnek gyakorlati meg-valósulása, ha egyáltalán lehetséges, még nagyon tá-vol áll, bármenyire fájdalmas is ez a tudat a maikor emberére. De semmiesetre sem jogosult, hogyebből a csalódásból az emberiség, a tudományos ma-terializmus biztos talaját elhagyva, szükségképpenbabonákra, tévtanokra és amint most sok esetben lát-juk, mind nagyobb számban a miszticizmus karjaibavesse magát, az orvos pedig a reális orvostudományhelyett inkább tág teret adjon- a természetbölcseletiirányzatnak.

Az utóbbi évtizedek orvostudományi eredményeitnem szabad lekicsinyelni. Csak vissza kell tekinteni afertőző betegségek tanára, hogy a múltban a legkülön-bözőbb fertőző betegségek (cholera, typhus, diphte-ria, scarlatina stb.) milyen számban szedték áldozatai-kat és éppen a sűrűnlakta városokban a forgalomilymérvű megnövekedése ellenére a modern higiéniamily jelentős mértékben szorította vissza a betegségekpusztításait! Legragyogóbb példa ebben az irányban alezajlott világháború, mely a higiénikus intézkedésekszakszerűségének tűzpróbája volt. Amikor az orvositudomány haladásáról esik szó, a közönség körében[mindenkor a modern sebészet frappáns sikereit emlí-tik fel; nem akarom tagadni, hogy egy Lister, Sem-melweis, Langenbeck, Billroth és még hosszú sora akiváló sebészorvosoknak egész új területeket tárt fels új, majdnem csodálatos lehetőségeket teremtett. Ezta káprázatos haladást betetőzte a múlt század vé-gén Röntgen zseniális fölfedezése. És mégismeg merem kockáztatni azt a meggyőződésemet,hogy a sebészet elérte teljesítőképességénektetőfokát és talán további felfeléhaladás csak oly mó-don volna lehetséges, ha a szervek átültetésének mód-szere új megoldási eszmével gazdagodna, mertmaga Sauerbruck, a kiváló berlini sebész egyik legutóbbi

149

előadásában beismeri, hogy „a sebésznek, aki oiy ki-tűnően tud segíteni ott, ahol valemely mechanikaiprobléma megoldásáról Van szó, be kelleti látni?.,hogy művészete csődöt mond akkor, ha a betegségnemét és lefolyását bonyolult és nehezen felismer-hető feltételek határozzák meg”.

Nem lehet kétséges ezért, hogy az orvostudománytovábbi haladásának reményei mindinkább a bel-gyógyászati kutatások felé fognak fordulni, természe-tesen a chémia, bakteriológia, serológia kiváló ered-ményeinek felhasználásával. Vegyük tekintetbe, hogya modern diétás gyógyítás a legutóbbi években feltud mutatni sarkalatos, jelentős sikereket. Ezen azalapon van-e kilátás arra, hogy a megkezdeit útonhaladva, a közel jövőben a gyógyító művészet, melytulajdonképpen végcélja az orvostudománynak, biz-tató eredményeket szolgáltathat-e?

Az oly nagy elterjedtségű népbetegség, a tüdővészelleni küzdelemben az eddigi eredmények, a fejlettszanatóriumi és dispensaire-kezelés ellenére bennün-ket még korántsem elégítenek ki. Újabban ugyan azelőhaladoítabb esetek csodálatos technikával keresztül-vitt sebészi kezelése számos, már-már elveszettnekhitt életet mentett meg, ezek a számadatok azonbana betegség nagymérvű elterjedtségéhez képest el-enyészőek. Egy általánosan könnyen keresztülvihetőgyógymódra volna szükség, melynek nagy tömegekenvaló végrehajtása nem üíközik nehézségbe és nem isvonja el az illetőt hosszú ideig mindennapos foglal-kozásától. Ez az utóbbi körülmény ugyanis egyikigen fontos tényező a tuberkulózis leküzdésében.Ennélfogva nem csodálandó, hogy a várva-várt remé-nyek beteljesülését látta az orvosi világ, amikor egyolyan tekintély részéről, mint Sauerbruck, elhangzotta kijelentés, hogy a tüdőtuberkulózis legnagyobbszáma egyszerű diétás rendszabályok útján gyógyít-ható és kifejtette, hogy egy német vidéki orvos,Gerson, a táplálkozás megfelelő összeállításával a

149

tuberkulózis legkülönbözőbb eseteit meggyógyította:a bemutatott esetek reá olyan meggyőző hatást gya-koroltak, hogy egyik munkatársát, Herrmansdorfertkiküldötte a kérdés tanulmányozására és ez referátu-mában szintén az eredmények kitűnő voltáról számolbe. Az eljárás egymagában eléggé egyszerű lenne:ugyanis az étrend teljesen sómentes, igen hosszúidőn át természetesen, és emellett „Mineralogen” el-nevezésű gyógyszert ad a betegeknek, mely azonbansemmi egyéb, mint szervetlen sók keveréke. Még in-kább fokozza a bizalmat az eljárás hatásossága irántaz a körülmény, hogy Jesionek, a német bőrgyógyá-szok egyik legkiválóbbja tanúságot tett, hogy az olyannehezen gyógyítható bőrtuberkulózis-(lupus-)esetekezen egyszerű étrendi rendszabályok után soha eddignem látott gyógyulási hajlandóságot mutattak. Ez afelfedezés is, mint oly sok egyéb orvosi újítás, túl-korán került, sajnálatos módon, a napisajtóba, épúgy,mint annakidején körülbelül 35 év előtt a Koch-féletuberkulin-kezelés, mely azután ilyen módon avatat-lan kezekbe kerülve, jelentős károkat okozott s az el-járás diszkreditálasára vezetett; pedig ha nem isjelentette a tuberkulózis legbiztosabb gyógyszerét, dekellő kritikával alkalmazva, Kochnak ez a leg-nagyobb értékű tudományos eljárása ma is számosbeteg számára hoz gyógyulást. A Gerson-féle el-járás, úgy látszik, hasonló sorsra van ítélve. Az elsőlelkesedés lezajlása után az eredmények kritikai mél-tatása kapcsán lassanként kijegecesedni látszik valódiértéke; semmiesetre sem tekinthető a tüdővész kivé-teles hatású gyógyszerének és az a tudományos bizott-ság, melyet a bécsi egyetem a közelmúltban a kérdéskritikai tanulmányozására Durig tanár vezetése alattkiküldött, arra a végső következtetésre jutott, hogytényleg a bőr- és csontrendszer tuberkulózisos megbete-gedéseinél az eredmények számottevőek és az eljárás-nak további tökéletesítése egyes beteganyagon min-denesetre kívánatos, de a tüdővész eseteiben már nem

151

mondhatott ilyen kedvező ítéletet, mert Gerson ue-bemutatott eredményei nem tudják eléggé meggyőzni.Ha a Gerson-féle kezelés^ nem is hozta meg azannyira remélt biztos gyógyeljárást a tuberkulózisellen, mindazonáltal . a tuberkulózisos fertőzés elleniküzdelembe újabb elvet vitt be, melynek hatásosságaa tuberkulózis egyes alakjainál kétségtelen s amelytalán a közel jövőben némi módosításokkal értékesít-hető lesz à tuberkulózis elleni általános küzdelembenis. Az étrendi kezelés mineműségének még érdeke-sebb változata, — mert ennek a perspektívája agyógyításban még szélesebb terjedelmű, — az utóbbiévekben felszínre került vitamin-kérdés. Már régebbitapasztalat -volt, hogy kísérleti állatok teljesen tisz-tított, egynemű táplálék mellett nem tarthatók élet-ben. Ez alatt azt kell érteni, hogy tisztán fehérjébőlvagy szénhidrátból, avagy zsírból nem tarthatja fennmagát az állat, hanem ezenfelül a szervezetnek szük-sége van pótanyagokra, amelyek hiányánál különbözőbetegségi formák lépnek fel. A kémiai kutatás, bárlassan, de későbben egész precízen el tudta különíteniegymástól ezeknek a pótanyagoknak különböző alak-jait, így elsősorban a vitamin A-t, melynek hiányánálkezdetben bizonyos szembetegségek léptek fel ésmelynek jellege igen sokáig ismeretlen volt, azonbanúgy látszik, hogy a legutóbbi évek kémiai kutatásá-nak sikerült a vitamin A biológiai jelentőségét fel-deríteni és azt is, hogy milyen nagy a szerepe enneka vitaminfajtának az organizmus fejlődésénél. Ki-mutatták ugyanis, hogy a vitamin A szoros össze-függésben van az úgynevezett Kàrotice-al, melytulajdonképpen növényi festőanyag s mely az egyébnövényi festőanyagoktól abban különbözik, hogyolajban és zsírokban oldható. Feltalálható majdnemminden sárgás színezetű növényben, mint pl. a sáf-rányban, paprikában, narancsban és sárgarépában,innen átmegy a tej zsírjába, továbbá a tojásba és fő-ként a tojás sárgájába. Jelentőségére utal az a körül-

152

mény, hogy a sejtekben fellelhető és bizonyára a sejt-anyagcsere egyik jelentős tényezője; legvalószínűbb,hogy szerepet játszik az oxigénátvitelnél és ilymódona sejtlégzésnél is. Eme vitamin A hiányánál a kísér-leti állatok fejlődésükben megállanak, általános gyen-geségi állapotuk mellett ezenkívül a szemsorvadás(Corneamalacia) tünetei is fellépnek.

Ezzel azonban még nincsen kimerítve a vitami-nok jelentősége az emberi táplálkozásban; továbbialakja a vitamin B, melynek hiánya az olyan félelme-tes scorbut-betegséghez vezet, mely súlyos jellegűnyákhártyavérzéseket idéz elő, továbbá a vitamin C,amely tisztán a gyermeki szervezet fejlődésére döntőjelentőségű, és végül a vitamin D, mely az angolkór(rhachitis) kifejlődését gátolja meg. Ezeknek a sajá-tos tápanyagoknak kémiai alkatáról még nem sokattudunk; csak a vitamin D-t sikerült néhány év előttWindauer-nek, a kiváló német kémikusnak előállí-tania, amiért a Nobel-díjjal jutalmazták. Ezzel azanyaggal, mely azonos a már régebben ismertergosterinnal, a legcsodálatosabb eredményeket sike-rült elérni a régebben olyannyira rettegett gyermek-kori angolkórnál és sikerült megakadályozni annakkésőbbi káros kihatásait is.

Főként a háború alatt és a háború utáni évek-ben lett nagyjelentőségű a vitamin. A kényszerű egy-oldalú táplálkozás, főként Németországban, a gyü-mölcs és friss főzelék hiánya súlyos táplálkozási zava-rokat idézett elő, amelyek az illető vitaminfaj adago-lása által hiánytalanul visszafejlődték. Igen érdekesekaz újabb megfigyelések, melyek szerint a vitaminokbizonyos befolyást gyakorolnak a munkaképességreés a szellemi tevékenység fokára is.

Igen érdekes észleletét tettek egy angol interná-tusban is: A fiúk egy idő alatt meglehetős hanyagsággot tanúsítottak a tanulásban és az előmenetelük isigen meglassult. Amikor kutatni kezdték az okokat,meg lehetett állapítani, hogy a fiúk táplálkozásából

153

hiányoztak a friss tápanyagok, elsősorban a gyümöl-csök.: És tényleg, fokozott gyümölpcsvezetek után, azeredmények szemmelláthatólag megjavultak.

A vitaminok szoros összefüggésben vannak azorganizmus egy másik rejtélyes jellegű anyagával,a hormonokkal. A hormonok alatt bizonyos -anya-gokat kell érteni, melyeket a szervezet mirigyeiválasztanak el és amelyek, ha belekerülnek a vér-keringésbe, tulajdonképpen az egyes szervek egymás-sal összefüggő működését szabályozzák. A hormonoklegismertebb alakja az insulin, a hasnyálmirigybőlelőállítva, mely tudvalevőleg a cukorbántalom keze-lésében legjelentősebb szerepet játszik. Igen való-színűnek látszik, hogy a legutóbbi években felszínrekerült csodálatos hatású májkezelés szintén a vitamin-hatás körébe tartozik. Erre mutat az a körülmény,hogy a frissen adagolt máj az előhaladó vészes vér-szegénységnél (anaemia perniciosa) hatásában messzefelülmúlja a különböző száraz májkészítményeket.

Ismeretes, hogy az amerikai Banting és Beckáltal geniális koncepcióban fölfedezett insulin gyó-gyító hatása milyen kiváló a cukorbetegségnél éslehetővé tette, hogy cukorbajosokon a legsúlyosabbműtétek is végrehajthatók; azonban a gyakorlatbanigen nagy hátránya, hogy eddig csak injekciók alakjá-ban hatásos s ez a körülmény nagymértékben meg-akadályozza hosszú éveken át való alkalmazását.Ezért a belgyógyászat egyik legfőbb óhaja az, hogyaz insulint szájon át alkalmazva is hatásossá tegye.Ebben az irányban a legutóbbi években lázas munkaindult meg és már-már úgy látszik, hogy ezeket azigen nehéz kísérleteket siker fogja koronázni.

Nehezen megoldható feladat, mely gyakran fog-lalkoztatja a belgyógyászokat, a hirtelen fellépőszívgyengeség, amely gyakran katasztrofális és ame-lyet eddig hiába kíséreltek meg leküzdeni. Ilyenekgyakran fordulnak elő műtétek közben, mérgezések-nél és természetszerűleg szívbántalmaknál. Mindeddig

154

a végső kísérlet az volt, hogy magába a szívbe adunkinjekciókat, ez azonban nem ritkán igen veszedelmeskísérlet, mert magának a szívfalazatnak átszúrása,avagy pedig valamelyik szívvéredény sérülése vészt-hozó lehet. Ezek miatt a meggondolások miatt aszívbe történő injekciókat úgyszólván csak a legutolsópillanatokban alkalmazzuk és ilymódon sok értékesidőt veszítünk, mialatt a szívbe direkt alkalmazottgyógyszerek talán még segítséget nyújthatnának.Ez az elgondolás vezette egy német belgyógyászt,Forssmannt arra, hogy megkísérelje a jobb szívszondázását a visszereken keresztül. Elhatározta, hogyönmagán végez egy igen merész és kockázatos kísér-letet. Saját maga érvágást végzett a bal könyök-hajlatban, az így megnyílott visszeren keresztül be-olajozott vékony kathétert vezetett be és 65 cm-retolta előre. Miután a bevezetés megtörtént, saját lábánment a távolfekvő Röntgen-terembe és ott átvilágítás-sal megállapították, hogy a kathéter vége felhatolt aszívig, tudniillik a jobb pitvarig, ő maga elmondja,hogy nem érzett egyéb kellemetlenséget, mint egykis forróságot a kulcscsont mögött és köhögési ingert.Egy súlyos, úgyszólván már haldokló betegnél ki ispróbálta az eljárást. Ez a beteg életét meghosszabbí-totta ugyan, de már megmenteni nem lehetett. Ha eza merész eljárás a további kísérletek kapcsán ténylegveszélytelennek bizonyulna, mindenesetre igen ked-vező perspektívát nyújtana a szívbetegek kezelésénél,mert ilymódon a gyógyszereket egyenesen a szívbetudnók juttatni.

Ezzel a néhány példával, amelyeket felhoztam,kívántam illusztrálni, hogy a modern technika el-kábító haladásával egyetemben a belgyógyászatikutatás sem marad tétlen s még az önveszélyeztetésárán is folyton keresi és kutatja az Utakat, amelyeka betegségek leküzdéséhez és az élet meghosszabbí-tásához vezetnek.

A vitamin-probléma a moderntáplálkozásban

Írta: Dr. A. Scheunertleipzigi egyetemi tanár

*

A napilapokban, népszerű folyóiratokban és elő-

adásokban annyit hallott és olvasott mármindenki a vitaminokról, hogy senkinek sekell megmagyaráznunk, mi is hát az a vita- —min. Az élet-vegytani tudománynak egyik legnagyobbdiadala volt az utolsó negyedszázad folyamán, hogyezeknek az életre oly fontos anyagoknak a létezésétfölfedezte, a fajtákat és a közelebbi természetüketnagyjában kikutatta. De csak nagyjában. A finomabbrészletkutatások még hátra vannak s ez, az a terü-let, melyen a legközelebbi tíz év még sok újat vanhivatva megállapítani. Az alábbiakban, a saját ésmunkatársaim kutatása nyomán csak egy kis példátakarok bemutatni arra, hogy milyen irányúak lehet-nek ezek a részletkutatások.

A vitaminok fölfedezését nyomon követte az amegismerés, hogy gyümölcs és zöldfőzelék fogyasz-tása nagyon fontos abból a szempontból, hogy a szer-vezetünk friss vitamint és elegendő ásványi sót kap-jon, de azért is, mert ezeknek nagy hatásuk van afehérje minőségére. Ám, sajnos, az erre irányuló ésegészséges alapokon nyugvó törekvések túlzásba men-tek és olyan mértékben propagálták a nyerskoszttalvaló táplálkozást, melyet a tömegek táplálkozásaszempontjából mégse lehet helyeselni. Ez a túlzás gaz-dasági és egészségi veszélyekkel jár. Ugyanis odáigmentek ebben, hogy az ételek megfőzését károsnakmondották és azt állították, hogy a főzés az élelmi-szereknek értékes, sőt pótolhatatlan alkatrészeit, így

156

a vitaminokat is megsemmisíti. Nem vették ügye-lembe, hogy évezredes tapasztalat szól ez ellen, merthiszen évezredek óta főzzük az élelmiszereket. Ehhezjárultak még a látszólag tudományosan indokoltérvek, melyekről azonban kiderült, hogy helytelenülvégzett kísérletek eredményei.

Ezért nagyon fontos dolog annak a kérdésnek amegvizsgálása, hogy a háztartásban szokásos elkészí-tésijnódszerek (főzés, gőzölés vagy dunsztolás, sterili-zálás stb.) befolyással vannak-e az élelmiszerek táp-láló értékére s megfosztják-e ezeket a vitamintarta-lomtól? Ennek a roppant fontos kérdésnek eldönté-sére az utóbbi évek folyamán intézetemben én ésmunkatársaim igen széleskörű kutatásokat végeztünkállatkísérletekkel kapcsolatban s ezekről akarok azalábbiakban beszámolni.

Az utóbbi két évtizedben főleg az amerikai kutatóintézetekben fejlődött ki az a szokás, hogy az ilyenkérdéseket hosszantartó táplálási kísérletekkel döntikel erre alkalmas kisebb állatokon, többnyire fiatalpatkányokon.

A mi vizsgálataink a következő táplálék-elegyrcterjedtek ki: 1. Vegyes (nyers és főtt) táplálék, ami-lyet az ember is szokott fogyasztani, még pedig na-ponta változó összetételben: hús, hal, zöldfőzelék,hüvelyesek, burgonya síb. 2. Ugyanez az élelmezésa) nyers tejjel, b) forralt fejjel kombinálva. 3. Nyers-koszt a Mazdaznan-szakácskönyv szerint nyersen ésfőzve.

A főzés tartama különböző volt. Eleinte csaképpen annyira főztük meg az ételeket, hogy emberitáplálkozásra alkalmasak legyenek. Majd az így pu-hára főtt ételeket további 4 órán át 95—98 fokontartottuk, még pedig vagy vízfürdőn, vagy tűzhelyenkavargatással, de süíőszekrényben is. Végül nagyobblégnyomás alatt is főztük az ételeket.

Ezek a kísérletek általában egyforma eredmé-nyekkel jártak. Az ilyen koszttal fölnevelt állatoknak

159

úgy a növekedése, mint a szaporodása normális volt.Viszont azok az állatok, melyeket ugyanilyen, denyers élelmiszerekkel tápláltunk, nemcsak hogy nemfejlődtek jobban, de sokszor még visszamaradtak afőtt ételekkel táplált állatokhoz képest. Ezeket akísérleteket más oldalról is megerősítették s így bizo-nyítottnak vehetjük, hogy az ételek megfőzése apatkány-kísérleteknél semmiféle hátrányt nem mutat.A főzés tehát nem okozhat kárt se a fehérjékben; seaz A és B-vitaminokban. Ennélfogva legfeljebb arróllehet szó, hogy a C-vitamin roncsolódik el, de eztmegint patkánykísérlettel nem lehet megállapítani,mert a patkánynak nem fontos a C-vitamin.

Hogy a főzés milyen hatással van az élelmi-szerekre, erre nézve nagyon fontos annak az eldön-tése, hogy a főzés mennyiben változtatja meg afehérjéket. Azt állították, hogy egyenesen megrontja,mert a főzés egy kicsit megváltoztatja a fehérjék vegyiösszetételét.

Ennek a kérdésnek az eldöntésére Bischoffmunkatársammal együtt megvizsgáltuk az olyan tisztahústáplálkozás hatását, melyet vitaminokkal és ás-ványi sókkal egészítettünk ki. Ezeket a kísérleteketnövésben lévő fiatal patkányokon végeztük olyan mó-don, hogy ugyanazzal a hússal tápláltuk őket, denyersen, rendesen megfőzve, egy órán át 1 légkörinyomás alatt főzve és egy órán át 4 légköri nyomásalatt főzve. Azonban döntő eltéréseket így se talál-tunk. Csupán két olyan nőstény állatnak a fejlődésevolt rosszabb a hímekénél, melyeket 4 légköri nyo-más mellett főzött hússal tápláltunk. De azért ez akét nőstény utódokat is szült, csak ezeket nem lehe-tett fölnevelni. Az az ellenőrző kísérlet se adott máseredményt, melynél kazeint (sajtanyagot) is adagol-tunk az élelmiszerekhez, hogy a fehérjének esetlegcsökkent tápértékét pótoljuk. Mindebből arra kellkövetkeztetnünk, hogy a háztartásokban szokásosfőzés nem árt a hús tápláló értékének.

158

Állították, hogy a tápszerekben lévő vitaminekérzékenyek a meleg iránt. Ez igaz is, de ezt az érzé-kenységet általában túlbecsülik és pedig azért, mertaz idevonatkozó tudományos kutatásokat nem helye-sen értékelték. Csakis a C (a skorbut ellen védő)vitamin bizonyult valóban könnyen elroncsolhatónak,de a C-vitaminre vonatkozólag nem lehet patkányok-kal kísérletezni, mert az ő szervezetüknek ez a vita-min nem fontos, a hiányát nem érzik, nem kapnakskorbutot. Az előbbi kísérletekben tehát a patkányok-nál nem nyilvánulhatott meg a C-vitamin hiányánakhatása, ha ezt a vitamint a főzés valóban megsemmi-sítette, így hát külön kísérletekkel kell megállapítani,hogy a háztartásokban szokásos főzés vagy sütés el-roncsolja-e az élelmiszerekben a C vitamint.

Intézetemben nagyon széleskörű kísérleteket vé-geztünk erre vonatkozólag. Körülbelül 210 nyers éskülönféleképpen elkészített gyümölcs- és főzelék-fajtának a vitamintartalmát vizsgáltuk meg. ígypéldául a gyümölcsök közül vizsgálat alá kerültek:szamóca, málna, áfonya, vörös és fehér ribiszke,bodzabogyó, pöszméte, különféle almák, körték,barackok, cseresznyék, őszi barackok, szilvák stb.Csaknem mindig többféle és különböző évekből valómintákat vizsgáltunk meg. A gyümölcskompótok el-készítése a következőképpen történt: 1. a szokásos be-főzéssel; a mennyiség 2 és 5 liter között változott.2. Egy vagy negyedliteres Weck-féle készülékben agyár előírásai szerint. A hevítés tartama 10 és 25 percközött váltakozott, a hőmérséklet pedig 75 és 100 Cfok között.

Gyümölcsnél a következők voltak az eredmények:Az A-vitamintartalmat a főzés nem csökkentette,tehát a kompót A-vitamintartalma ugyanannyi volt,mint a nyers gyümölcsé. A B-vitamintartalom szinténnem csökkent. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogya főzés egy hajszálnyit se érinti az A és B-vitamino-kat, de mindenesetre csak olyan kis mértékben, hogy

159

ez nem számít. Ellenben a C-vitaminra vonatkozólagigaz, hogy a hevítés iránt érzékeny, mert a tartalmamindig csökkent. Ez a csökkenés a különfélegyümölcsfajtáknál kissé eltérő volt és függött attól is,hogy a nyers gyümölcsben mennyi volt a C-vitamin.Amely gyümölcsöknél nyers állapotban magas aC-vitamintartalom, ott ez a kompótban se nagyoncsökkent. A csökkenés mértéke legföljebb 50% volt,de többnyire csak 10—25%. Az olyan gyümölcsöknél,melvek amúgy is nagyon kevés C-vitamint tartalmaz-nak, kompót- vagy befőttállapotban már semmiC-vitamin nem volt található, összefoglalva tehát, arrakell következtetnünk, hogy a gyümölcs fajtájától isfügg, vájjon a főzés befolyásolja-e a C-vitamintartal-mat.

Főzelékek közül a következőket vizsgáltuk meg:zöldkáposzta, kelvirág, savanyúkáposzta, vörös-káposzta, spenót, cékla, kelkáposzta, bab, borsó,spárga, répa, burgonya stb. Az elkészítés itt is úgy tör-tént, amint az a háztartásokban szokásos, zárt edé-nyekben, 2—6 liternyi mennyiségekben. Továbbá1 vagy ½ literes dobozokban is sterilizáltuk őket.Ezek az eljárások a főzelékeknél se érintik az A ésB-vitamint, vagy csak alig, ami gyakorlati szempont-ból nem jelentős. Ez a csökkenés nem múlja fölül aztaz ingadozást, amit a nyers főzelékek amúgy is mu-tatnak. Légnyomással dolgozó főzőedényeknél pedigcsak akkor csökken az A-vitamin mennyisége, ha3 légköri nyomással főzünk, de még ekkor se semmi-sül meg teljesen az A-vitamin. Alacsonyabb nyomás-nál pedig alig mutatható ki valami csökkenés.Ugyanez áll a B-vitaminra is.

De megint csak érzékenynek mutatkozott a főze-lékeknél is a B-vitamin, még pedig szoros összefüg-gésben az elkészítés módjával. Egyes főzelékeknél aC-vitaminnak erősebben, másoknál kevésbé árt afőzés, de általában elég jelentékeny a csökkenés, azeredeti vitamintartalomnak 1/10, 1/20-ára száll le. A

160

gőzölés (dunsztolás) kevésbé ártalmasán hat, az ere-deti C-vitamintartalmat csak 1/3 — 1/7 -ére csökkenti.Légnyomás alkalmazása annál roncsolóbb hatású,minél nagyobb a nyomás és minél tovább tart. Ha alégnyomás csak rövid ideig hat, akkor nem nagyoncsökken a vitamintartalom, de viszont a főzelék nemis puhul meg. A néptáplálkozás szempontjából nagyonfontos, hogy a burgonya C-vitamintartalma nagyonellentálló a főzéssel és gőzöléssel szemben, mennyiségeáltalában csak 25, de legföljebb 50%-kal csökken. Demagasabb nyomás alkalmazása itt is károsan hat.

*

Az előbbi eredményeket abban foglalhatjuk össze,hogy a sütéssel-főzéssel való elkészítés általában nemigen árt a fehérjéknek és a többi fontos tápszer-alkatrészeknek. Ugyanúgy nem kell félni az A ésB-vitamintartalom jelentékeny csökkenésétől. A sütés-főzés csak a C-vitaminnak árt, de itt az élelmiszerfajtája is szerepet játszik. Tehát nem lehet előre biz-tosan megmondani, hogy a háztartásokban szokásosmelegítési módok milyen mértékben semmisítik megezt a vitamint. Ezt csak még alaposabb tudományosvizsgálatokkal lehetne eldönteni. így tehát az a főző-edény a legcélszerűbb, mellyel leghamarabb elérhet-jük a szükséges hőmérsékletet és melynél az étel alegkisebb felülettel érintkezik a levegővel; ugyanis avitaminokra nem csupán a forróság hat, hanem alevegő oxigénjével való érintkezés is, mert ez oxidáljaa vitaminokat. Ahol nagy tömegekben főzik az élelmi-szereket, s így nagy légköri nyomással dolgozó edé-nyekben főznek, ott inkább lehet tartani a C-vitaminelroncsolásától. Ilyen esetekben a C-vitamin hiányátúgy lehet pótolni, hogy a menüt egy kevés nyersgyümölccsel, salátával, paradicsommal stb. egészítjükkir mert ezekben sok a C-vitamin.

A baktériumok szerepeaz élet körforgásábanÍrta: Dr. Detre László

egyet. m. tanár

*

zegocentrikus világszemlélet béklyóiból az em-beriség csak lassan-lassan szabadult fel. Aprimitív, az egyszerű ember a világegyetem-

nek minden jelenségét, történését, adottságáta saját, a családja, a törzse vagy nemzete érdekeinekszemszögéből nézi: a nap az ő legelőjének füveitszökkend szárba, a hold az ö éjszakai halászatát teszilehetővé, a csillagok az ő horoszkópját adják meg, azüstökös az ő törzsének jelenti háborús veszedelmétavagy eljövendő pestisét. A mezőt az ő nyájai részére,a vadat az ő zsákmányának, az erdő fáját az ő tüze-lőjének teremtette a Teremtő.

És ez a világnézlet, amely mindent, ha már nemis az. Énnek, de legalább is az Emberiségnek szem-szögéből ítél meg, ma is kísért. Még annak a pár mil-lió embernek lelkében is, akik előtt nem ismeretlenekazok a tények, amelyek Földünknek porszem-szere-pét világítják meg a nagy Világegyetem keretében,és másrészt az anyagban rejlő, emberi tudásunkkalmég eddig fel nem szabadítható, de máris elképzelhető,óriási energiamennyiségek titkáról lebbentették fel afátyolt. Még a legkultúráltabbaknak lelkében is ottlakozik egy-két morzsája olyan babonának, amelysokszor nehezen felismerhető maradványa primitívőseink valamelyes egocentrikus képzetének vagyelképzelésének.

A baktériumok fogalma a legtöbb tanult emberlelkében is úgyszólván egybeforrt a fertőző betegsé-gek képzeteivel. Miként a dolgozó társadalom a maga

A

162

világával szembenálló „alvilág”-ban látja olyan ellen-ségét, amellyel szemben minden úton küzdeniekell, akként helyezi szembe azokkal a természetierőkkel és adottságokkal, amelyek az ő javát szol-gálják vagy legalább is az ő javára felhasználhatók,a baktériumok „káros” világát. Mi a káros? Mi ahasznos? A gyomnövény szempontjából a szántóvető„kártékony”, az ekevas káros, a bolíviai őserdőkcsodaszép orchideái szemszögéből a botanikus, agyűjtő „rablógyilkos”. Beleütközünk megint az ego-centrikus világnézletbe, amely pedig talán legnagyobbellensége a nyugodt elmélkedésnek. Nemcsak a világ-egyetemnek, hanem a mi kis Földgolyónknak szem-pontjából is a mi, az emberiség sorsa teljesen közöm-bös, teljesen érdektelen. Hát még az egyes ember sorsa!Évmilliók teltek el, míg az első ember megjelent aföldön, további évszázezrek, míg felismerte annyira,amennyire a természeti erőket: ám ma is, mint azévmilliók előtt, ezek az erők uralkodnak felettünk. Ésmindegy, hány százmillióval lakozunk itt többen,vagy kevesebben.

A baktériumok életéről, fontosságáról, szerepé-ről összehasonlíthatlanul tisztább képet kapunk, hanem azt keressük, hogy hány embert ölnek meg éven-ként, hanem azt a más, sokkal átfogóbb kérdést vizs-gáljuk, vájjon van-e szerepük egyáltalán a földi életnagy körforgásában? Erre a kérdésre akkor kapjukmeg a választ, ha mindenekelőtt bizonyos számada-tokkal vagyunk tisztában, amelyekkel a leíró bakterio-lógia ismertetett meg bennünket.

Az ismert több ezer baktériumfaj közül — ideértve a hozzájuk közelálló élesztők és alsórendű gom-bák csoportjait — alig pár száz „pathogen”. Ezzel amesterszóval jelöljük a kórokozókat, tehát azokat,amelyek az emberek, az állatok, a növények beteg-ségeit okozzák. A baktériumfajták túlnyomó többségetehát a magasabb élőlényekre nem káros. Ezeket acsirafajtákat a tudomány a saprophyták gyűjtőfogal-

163

mába sorozza. Saprein = rothasztani, phytos —növény, saprophyta = rothasztó növény. Ezzel a ki-fejezéssel már el is érkeztünk további fejtegetéseinksarokpillérjéhez. Miként nevük is jelzi: a baktériumoktúlnyomó többsége nem az élő állati vagy növényiszervezetet támadja meg, nem az élő sejtből szerziazokat az energiákat, amelyeket saját életének fenn-tartása, saját testének felépítése, saját fajtájának sza-porítása szempontjából igényel, hanem ezeket azenergiákat elhalt szervezeteknek, vagy ezekből szár-mazó szerves anyagoknak felbontása útján nyeri.

A baktériumoknak, az alsórendű élőlényeknekezt a szerepét a nagy Pasteur már tisztán látta ésértékelte. Az ő átfogó, hatalmas géniusza meglátta,hogy a földi élet szempontjából mennyire fontosabbez a szerepük, mint kórokozó képességük. Az a tény,hogy a legtöbb kórokozó csírát élő állati vagy növé-nyi sejtektől mentesen, kémlőcsövekben növekedésreés szaporodásra bírhatjuk, maga utal arra a gondo-latra, amely szerint minden baktérium eredetilegsaprophyta volt és csak a kiválódásnak, vagy alka-lomszerű véletlennek ereje folytán sodródott a Para-sitismus felé. Ezernyi vizsgálat és észlelés ismertetettmeg azzal az alapvető igazsággal, hogy minden olyanfolyamatban, amely elhalt szervült anyagok bomlá-sával jár, baktériumok szerepelnek. Ez a bomlás alegkülönbözőbb jelenségeknek képe alatt jelentkez-hetik. Megnyilvánulhat mint erjedés, mint korhadás,mint rothadás, mint a vegyi bomlások ezernyi faj-tája. Mindezek a folyamatok rokonok. Ami őketösszefogja, az, hogy mindannyiban komplex összetettvegyületek egyszerűbb vegyületekké alakulnak át.

Az erjedés fogalmában bizonyos utilitárius el-képzelés foglal helyet. Olyan anyagok termeléséveljáró bomlást nevezünk erjedésnek, amelyeket az em-ber akár mint táplálékát vagy élvezeti cikkét, akármint ipari nyersanyagot, a saját szempontjából hasz-nosnak ítél. A különböző cukroknak, a keményítő-

164

féléknek, a tejcukornak alkoholos erjedése, a bornakecetes erjedése, a tej, az ugorka tejsavas, a káposztatej- és vajsavas erjedése, a dohány, a kender erjedése,a takarmányok besavanyítása: ugyanegy fogalom-körhöz tartoznak.

Rothadásról akkor szólunk, ha a baktériumosbomlási folyamatok alatt kellemetlen szagú gázok ke-letkeznek. Főképpen az állati eredésű szerves anya-gok, fehérjék bomlása jár ilyen bűzös illóanyagokképzésével.

A korhadás a növényi hullák rothadása. Rende-sen akkor áll elő, ha az elhalt növényi részek (fű, levél,szár, fa stb.) levegőtől mentes körülmények közöttkerülnek bomlásra. Az erdő lehullott levélmillicibólkeletkezik az erdő televény talaja. Minden kirándulótudja, hogy a legfelsőbb rétegekben még ott találjuka tavalyi elszáradt, de egyébként formailag és szer-kezetileg ép leveleket; minél mélyebbre ásunk, annálkevésbé ismerjük fel a humusz eredését, míg végrebizonyos mélységben már a korhadásnak legtovábbellenálló szárakat és apróbb ágakat sem találjukmár meg. A lehullott növényi sejtek milliárdjai elkor-hadtak, humusszá változtak át. Hasonló folyamat ját-szódik le a nedves rétek elhalt gyökérzetének szöve-dékén, valamint a tavak iszapjába süllyedő levéltöme-geken. Az erdő talajának képződéséhez hozzájárul,,hogy az évente lehulló levéltömegek mind erősebbenzárják el a bomlásra váró régebbi rétegeket a levegő-től, míg a nedves rétek és tóiszap mélyén lejátszódókorhadási folyamatokat a víz segíti elő, amely távol-tartja a levegő oxigénjét a növényi hulláktól. Az el-zárás a második esetben tökéletesebb. Ennek meg-felelően a képződött bomlási termékek is különbö-zők. Míg a humuszképződés közben a növényi hullák-nak szene is elég és széndioxyd alakjában kerül ki aporózus talaj likacsain keresztül az erdő levegőjébe,addig a mocsarak mélyében létrejövő korhadás neméri el a dekompozíciónak ilyen fokát. A szénnek csak

165

kis része ég el, legnagyobb tömege ottmarad és al-kotja a tőzeget. Megismerkedtünk a szénképződésmikéntjével és máris felvetődik bennünk az a kérdés,hogy vájjon a földön, illetve a föld mélyében talál-ható minden szenünk ilyetén módon, a korhadásnakútján keletkezett-e? Erre a kérdésre határozott igen-nel kell felelnünk. A szénképződésnek két tényezőjevan: a levegőtől való elzárás és a korhasztó baktériu-mok serege. A kettő egymással szorosan kapcsolatos.Az idetartozó baktériumok tudniillik levegő-, helye-sebben oxigén nélküli környezetben találják meg azéletükre kedvező feltételeket, és — Pasteur nyomán —anaerob-oknak neveztetnek. A földi szénrétegek azévszázezrek előtt élt erdőknek maradványai, amelyerdők víz alá, avagy más légjárhatlan takaró alá ke-rültek, és az anaerob korhasztó baktériumok hatásaalatt lassankint elszenesedtek. Fehérjetartalmú anya-gaik lassanként elemeikké bomlottak fel, faanyagukpedig szénné redukálódott. (Hogy miként alakult az-tán a fiatal szén, a tőzeg, barnaszénné, kőszénné,anthracittá és grafittá, az már a geológia kérdéseiközé tartozik, és e helyen nem érdekel bennünket.)

Ezek csak legismertebb példái voltak a baktériu-mok bontó tevékenységének. A biológia azonban százés száz változatait ismeri ennek a működésnek: való-jában annyiféle a bomlás, ahányféle az állati és nö-vényvilág termelte szerves anyag. Az az ezernyi faj-tájú baktérium, amely körülöttünk él, tenyészik, sza-porodik — mindenütt, ahol életének föltételeit meg-találja — mind az állati és növényi eredésű szervesanyagokat fúrja, faragja, roncsolja, bontja. Életénekföltételei: nedvesség, bizonyos hőfok, tápláló anya-gok és sók. Ezek a föltételek többnyire jelen vannak:amiből folyik, hogy a bomlási folyamatok is nagyjá-ból egyaránt folynak le Földünkön.

A baktériumok működése folytán tehát az élőszervezetek termelte nagy molekulájú, szóval igenösszetett vegyületek fokozatosan mind egyszerűbb

166

vegyületekké bomlanak fel, amelyek visszakerülnekoda, ahonnan származtak. A szén széndioxyd alakjá-ban a levegőbe, a nitrogén pedig ammoniáksók ésrészben nitrátok alakjában a termőföldbe. Újra meg-jelentek azok a mozaikkockák, amelyekből a Termé-szet, a legnagyobb alkotó művész meg fogja alkotni amaga élővilágát.

Rövid körvonalaiban ugyanis ez az élet körfor-gása. Az állatvilág szervetlen anyagból szerves anya-gok felépítésére képtelen: ennélfogva életföltételeitmásból, mint a növényvilág termelte szerves anyagok-ból (direkte: növényevők, indirekte: húsevők) nemfedezheti. A növényvilág a mi tulajdonképpeni „ter-melő gyárunk”: a levegő belélegzett széndioxydjábólalkotja meg szénvegyületeit, és a földben levő és gyö-kerei útján felszívott nitrogénsókból teremti a fehérjéités egyéb N-tartalmú vegyületeit. Minthogy pedig anövényvilágnak — eltekintve az élősködőktől — egye-nesen szüksége van ezekre a mozaikkövekre, mertmásképpen nem tudja fedezni szükségleteit: látnivaló,hogy a mozaikkő-termelő baktériumok nélkül előbb-utóbb kihalna a növény- és ezzel karöltve az állatvilág.

A baktériumok világa tehát a halál és a követ-kező élet közé van iktatva. Szerepük az, hogy a hiva-tásukat betöltött, vagy elaggott, vagy elhalt növényi ésállati hullákat alkotó elemeikké felbontsák, és ily mó-don lehetővé tegyék, hogy újra meg újra részeseivéváljanak annak a gigászi körforgásnak, amelyet földiéletnek nevezünk.

*

Ha tudatában vagyunk annak, hogy a bakteriológiaalig félévszázados tudomány, szinte elképzelhetetlen,mely arányokban fog fejlődni éppen az a disciplina,amelyet alkalmazott bakteriológiának nevezünk. Két-ségtelen, hogy az alkalmazott bakteriológia nem csakerjedési termékeket, hanem a kívánatos egyéb fontosélelmi és ipari nyers anyagoknak egész sorozatát fogja

167

az „igába fogott” baktériumok útján előállíttatni,aminthogy az a hihetetlen növekedési energia, amely-lyel az alsó élőcsírák rendelkeznek, manapság java-részt kihasználatlan marad az ember részéről. Ne fe-ledjük, hogy egyetlenegy baktérium — átlagos 30perces szaporodási energiát véve alapul — kedvezőfeltételek mellett 24 óra alatt 1000 billiónyi sereggészaporodik el: és képzeljük el, mivé fejlődhetik egészgazdaságunk, ha ezt a növekedési energiát meg tud-juk hatványozni azokkal a káprázatos vegyi energia-formákkal, amelyek a baktériumoknak rendelkezéséreállnak. Máris ismerünk olyan élesztőfajtákat, ame-lyek synthetikus zsír alkotására képesek; ismerünkolyanokat, amelyek a levegő ammóniákos nyomaibólfedezik N-szükségletüket, azaz alkotnak fehérjét; ame-lyek a talajban levő N-sókat felveszik és átadják anövényeknek (gyökérbaktériumok). Ismerünk olyancsírákat, amelyekben az oxigén szerepét a kén töltibe, másokat, amelyek energiakészsége a vas asszimi-lációjának jegyében működik. Erre vonatkozó isme-reteink ma még, és ezt hangsúlyozom, fogyatékosak.

Az ember — az erjedések technológiájában —eddigelé a baktériumoknak csakis bontó működésétvette igénybe és használta fel tudatosan. A baktériu-mok alkotó munkáját csakis az agro-bakteriológiábanvette eddigelé igénybe, amikor a különböző talaj-baktériumok tenyészeteivel való trágyázás útján igye-kezett bizonyos termőföldek javítására.

A jövő bakteriológusai a baktériumok alkotó,asszimilációs képességeinek ma még úgyszólván ki-aknázatlan lehetőségeit fogják az emberiség szolgá-latába állítani és lehetővé fogják tenni, hogy a maiteoretikusok által maximumként jelzett embereknektöbbszöröse is megtalálhassa e földön az emberi mél-tóságnak megfelelő életfeltételeket.

Milyen előnyöket biztosít a MagyarRokkantsegélyző és Nyugdíjegylet?

Egy szociális intézmény, amelynek az elkövetkező évekbenigen nagy jövőt lehet jósolni. Hogyan biztosítsuk a jövőnket?— ezt a kérdést egyformán kell felvetni a kereskedőnek, aziparosnak, a tisztviselőnek, a munkásnak és általán mindendolgozónak, akinek bizonytalan a jövője. A felvetett kérdésrea dolgozók milliónyi tömege nemcsak pontos és kielégítő vá-laszt kap ettől a szociális intézménytől, hanem olyan előnyö-ket is, amilyenekkel semmiféle más intézmény nem szolgálhat.

A Magyar Rokkantsegélyző- és Nyugdíjegylet ez a szociálisszervezet, amely most alakult újjá, illetve újhodott meg, mertmár eddig is hatalmas intézmény volt. 1893-ban alakult, jelen-leg 80.000 tagot számlál. Budapesten 18 elsőrangú palotája, avidéken' 7 nagy bérháza van. Ez az egylet, súlyos veszteségeiellenére, amelyek a hadikölcsönjegyzésekből származtak, any-nyi'ra talpra tudott állani, hogy most a kormány szakértőinekútmutatásai alapján új, biztos és reális alapra helyezkedett aközelmúltban. Az új alapszabályok értelmében az 1920 január1. előtti tagdíjbefizetések 20%-os, az 1920 január 1. utánibefizetéseik pedig 100-% os aranyértéküeknek számittatnak.Semmiféle más hasonló intézmény nem tudja azt az előnytbiztosítani, amit ez az egylet, amikor α befizetések 45%-átadja évi segélyül mindenkinek, aki rokkanttá válik. Aki 30éven alul lép be, 10, év után, aki 30—40 éves kora között, 15éy után, aki pedig 40 éves kora után lesz az egylet tagja, 20tagsági év betöltése után kaphat rendszeres járadékszerű se-gélyt, ezen belül pedig egyszersmindenkorra végkielégítést.

Ha baleset éri a tagot, már 1 évi tagság járadékra jogosíts az egylet 10 évi befizetést számít alapul. A legkisebb tagságidij heti 50 fillér, a legnagyobb heti 6 pengő. A befizetésekilyenformán 8 osztály szerint hetenként is eszközölhetők. Kü-lönösen rendkívüli előnyt jelent az a kedvezmény, hogy rosz-szabb anyagi viszonyok között bárki bármikor átléphet ma-gasabb fizetési osztályból akár a legalacsonyabba is, anélkül,hogy addigi befizetéseit elveszítené. Egyszerű adat, amelyazonban minden ajánlásnál ékesebben beszél: a rendkívülszociális egylet fennállása alatt már eddig is húszmillió pen-gőnél több járadékot fizetett ki.

Mindenkinek érdeke ilyenformán, hogy minél fiatalabbkorban lépjen be az egylet tagjai közé. A gondos szülő már14 éves korban beírathatja a gyermekeit. Bárki tagja lehet aMagyar Rokkantsegélyző- és Nyugdíjegyletnek (Budapest, Jó-zsef ucca 23), mely hétköznapokon d. e. 8—2-ig, vasárnapokond. e. 9—12-ig tart hivatalos órákat.

A D I A D A L M A S TECHNIKA

Marconi:A jövő álmai és a megvalósí-tandó feladatok a dróttalantelegráfía terén

*

Az új csodákra éhes közönséget sohasem lehet

kielégíteni. Mindenféle meséket hallunk ezértazokról a csodálatos dolgokról, amelyeket ajövőben a dróttalan táviratozásnak meg kel-lene valósítania. Azt mondják a publikumnak, hogylesznek pilótanélküli repülőgépeink, vagyis olyanaeroplánok, amelyek irányítható hullámokkal kormá-nyozva, maguktól fognak utazni a levegőben. Atávolbalátásról is túlzott hírek terjednek el és beszél-nek arról, hogy a drótnélküli távírót bolygók köztiközlekedés céljára fogják felhasználni. A Robot, ahelyettünk dolgozó mechanikus ember is olyan csoda,amelyet a képzelet világából a valóságba áthozni adróttalan telegráfia feladatának tartanak.

Nem hiszem, hogy nagyon közel lennénk ezekneka szenzációs újításoknak valóraválásához. Mégis hibalenne őket à priori lehetetlen álmodozásnak minősí-teni. Éppen én vagyok az, akinek nem szabad ilyenálláspontra helyezkedni. Nagyon is jól emlékszem rá,hogy engem is vizionáriusnak néztek kísérletezéseimelején és tudom, hogy a megvalósult csodáknak

170

beharangozott újdonságok terén, melyektől a publi-kum olyan sokat vár, történt már komoly előrehala-dás is. Különösen a távolbalátási kísérletek jártakeredménnyel. Ami a repülést illeti, a pilóták állandódrótnélküli öszeköttetésben állnak a földdel és értesí-tést kapnak az időjárás várható változásairól, de ezmég távol áll attól, hogy a repülőgépek vezető nélkül,pusztán elektromos hullámoktól kormányozva közle-kedjenek.

A Robotot csak érdekes játékszernek látom,melyre semmi reális szükség nincs. Egy gép sohasemlehet emberré, viszont már most is rengeteg olyan gépvan, amely az emberi munkaerőt pótolja. Teljesenfölösleges emberi alakot is adni nekik.

Ha engem kérdeznek meg a drótnélküli távirato-zás jövőjéről, az én képzeletemnek nem nőnek szár-nyai és nem repül mérföldek millióin át más boly-gókra. Nem pazarlom időmet olyasmire, aminél hasz-nosabb célt is szolgálhatok. Fontosabb gyakorlatieredmények eléréséért próbálok dolgozni.

Harminckét év előtti első sikeres kísérletem óta— amikor hosszú eredménytelenség után eljött azelső gyenge jelzés az éteren át felvevőkészülékemig— a dróttalan távíró tudománya és technikája nagyhaladáson ment át. De mégsem érte el azt a tökéletes-ségi fokot, amelyre én harminc év előtt gondoltam.Sokkal gyorsabb fejlődést reméltem.

Míg a drótnélküli távírót általánosan használják,míg a rádió gazdagnak és szegénynek egyaránt ren-delkezésére áll és nemcsak milliók szórakozását szol-gálja, hanem nélkülözhetetlen segédeszköze a repülés-nek és hajózásnak, segítője az iparnak és kereskede-lemnek is, a rádiótudomány területén még sok felnem kutatott vidék van. Itt még az ismeretek hiányá-ban sötétben kell tapogatóznunk és a problémáktömege vár megoldásra.

Bár a tárggyal tisztában nem lévő laikusok azthiszik, hogy a rádió világában minden rendben halad,

171

a kísérletező tudósnak egyáltalán nem ez a vélemé-nye. Állandóan összeütközésbe kerül a légköri viszo-nyokkal. Minden nap találkozik valami nehézséggel,amelyet nem tud megoldani, mely megmutatja mun-kájának tökéletlenségét és szétrombolja terveit. Amígaz éterre és tulajdonságaira vonatkozó tudásunkolyan töredékes, mint ma, semmi értelme sincs olyankomplikált problémákkal foglalkozni, mint a boly-gók közötti közlekedés.

Engem ezek a dolgok sokkal kevésbé érdekelnek,mint az elektromos hullámok irányíthatóságának kér-dése, amelyen az utóbbi évek folyamán dolgoztam?Néhány fontos eredményt már elértem. Már készülLondon és India között egy irányított hullámokraberendezett drótnélküli telegráfszolgálat, mint a britkormány által támogatott kísérleteim eredménye. Azirányítható hullámok gyakorlati jelentősége óriási.Elsősorban csökkenti a költségeket és nagy energia-mennyiséget takarít meg. Mint köztudomású, a rádió-hullámok a tér minden irányában terjednek szét,úgyhogy nagy részük elpocsékolódik, míg ha irányít-juk őket, csak a kívánt irányban mennek, amivel azis együtt jár, hogy csak meghatározott állomás vehetifel azokat. Politikai célok szolgálatában nagy jelentő-sége van ennek.

Az első. harminckét év előtti sikeres kísérletemóta életem legboldogabb pillanata az volt, mikor1923-ban felfogtam a London és Ausztrália köztleadott irányított hullámokat.

Ahelyett, hogy a Marsba akarnánk táviratozni,meggyőződésem szerint sokkal okosabb lenne, ha amár eddig elért eredmények alkalmazását olcsóbbátennők. A tökéletesítés terén is vannak még feladatok.Mekkora tér nyílnék a drótnélküli táviratoknak, ha amostani 500 szó helyett 10.000 szót küldhetnénk átpercenként az óceánon! A mai nagy és tökéletlenkészülékek helyett milyen jó lenne kisebb, alaposab-ban megszerkesztett, egyszerűbb és olcsóbb apparátust

172

készíteni! S milyen haladás lenne, ha a kéziratok ésképek továbbítását olyan általános közlekedési esz-közzé lehetne tenni, mint amilyen a mai posta!

A távolbalátás fejlődésével kapcsolatban megkell emlékezni a filmmel való viszonyáról. Én nemosztom azt a nézetet, hogy a távolbalátás meg fogjaölni a filmet. Viszonyuk körülbelül olyan lesz, minta rádióé és a gramofoné. A rádió és távolbalátás azéppen végbemenő eseményeket hozzák tudomásunkra,de ez korántsem érdekel mindenkit. Sok ember, akilegszívesebben kedvenc színdarabját vagy zenéjét hall-gatja, a jövőben is moziba fog menni, vagy saját pri-vát filmjeit fogja lejátszani, mint ma a gramofon-lemezeit.

Míg az emberiség egyik része túlzott reményeketfűz a rádióhoz, a pesszimisták a Nobile tábornokészaksarki útján történtek alapján kijelentik, hogy arádió csődöt mondott. Itt az volt az eset, hogy a készü-lék nem volt kifogástalan, különösképpen pedig nemvolt a célhoz képest megkonstruált. Különben én eztmeg is mondtam, amikor véleményemet kérték felőle.Byrd kapitány jelenlegi délsarki expedíciójának ké-szüléke viszont hibátlanul működik.

A jövő kétségkívül fokozatos fejlődést fog hoznis most még teljesen ismeretlen új területeket fognakfelfedezni a drótnélküli táviratozás terén.

De bármilyen gyorsasággal jusson is el az emberigondolat a földgömb egyik részéről a másikra és bár-milyen mérveket öltsön is a technikai haladás, nemlehet megmondani, hogy az emberek boldogabbaklesznek-e, mint a postakocsi korában voltak... Mégis:csak az bizonyos, hogy az ember állandóan szomjazika tudásra és haladást követel. ..

És ez az, amiért én is dolgozom.

Öt óra alatt a világ körül!?Fritz Opel a repülés jövőjérőlés a rakétarepülőgépről

z elmúlt év tavaszán sisteregtek az első raké-ták ember által irányított járműveken. Régiálom, fantasztikusnak látszó elképzelés való-

sult meg ezzel a kísérlettel, melynek alapjaitkomoly tudósok: Oberth és Goddard vetették meg.Egy Verne szárnyaló képzeletét meghaladó terv: a ra-kéták által kilőtt járműnek a lövedék gyorsaságát kellbiztosítani, hogy az előírt pályát a lövedék sebességé-vel fussa meg!

„Der Ruf der Stunde” — így nevezi a német arohanó század, a rohanó évek és napok aktualitásait,amelyek mintegy a levegőben lógnak, csak megvaló-sításra, alkalmas körülményekre és alkalmas embe-rekre várnak.

Egy Fritz Opel energiája és vakmerősége kelletthozzá, hogy ez a terv megvalósuljon és a rakétákáltal hajtott járművek útra induljanak, ö maga, FritzOpel is valójában egy rakéta, telítve robbanó vállal-kozási kedvvel, bátorsággal, fiatalos szélsőségekkel.Csak a gyujtózsinórt kellett lángra lobbantani benne spár hét múlva az első rakétakocsi már a rüsselsheimivágányokon száguldott.

Mikor Opel elhatározta, hogy gyakorlatilag alkal-mazza a rakéta-problémát, Németország legelső pyro-technikusaihoz fordult, hogy megtalálja azt az em-bert, aki a robbanóanyagokat olykép tudja meg-fékezni, hogy az az emberi kézben engedelmes esz-közzé váljék. Ez az ember jelentkezett: Sandernekhívják.

Azután elkövetkezett a nap, amely egyike volt alegnagyobb technikai élményeknek a szemlélők ré-

A

174

szere: Opel egy sistergő füst- és tűzoszlop mögött egykocsin, mely magán viselte a kezdet minden gyermek-betegségét, 250 kilométer óránkénti sebességgel fu-tott! Ennek a ténynek hatása nagy volt. Ugyanazok,akik eddig mosolyogtak a lehetetlennek tetsző vállal-kozáson, már idézték szellemükben a világűrhajóképét, mely a Marshoz fog repülni. A várakozásnakez a túlfeszítettsége, az elképzelésnek ezek az extra-vagáns túlzásai sokat ártottak az ügynek. Talán töb-bet, mint amennyit a pionírok első lépései használtak.Magának Opelnek, aki legalább annyira tekin-tendő sportsmannek, mint gyárosnak és kereskedő-nek, egy programja volt csak:

„Tempó! Gyorsaság, eddig el nem ért gyorsa-ság! A kor szellemét érvényesíteni a fejlődés-ben és sebességben egyaránt! Minden eddigelért sebességet legyőzni, a gyorsaság világ-rekordját elérni!”

Egy zsinóregyenességű vasútvonalon, Burgwedelmellett, Hannover közelében robogott egy — szeren-csére. — emberi kísérő nélküli kocsi első ízben „csak”275 kilométer óránkénti sebességgel. Opelnek ez nemvolt elegendő. Sander mérnök, akinek temperamen-tuma ellentétben áll veszedelmes, lobbanékony mes-terségével, csak lépésről-lépésre akart haladni a kísér-letek terén. Opel azonban mingyárt több lépést akarttenni. A kocsit megrakták olyan mennyiségű rakétá-val, hogy azok a fantasztikus 1000 kilométernyi órán-kénti sebességet biztosíthatták volna neki. No, de amegfékezett természeti erők is valami türelmetlenség-félét jeleztek. A kocsi elképzelhetetlen erővel röpült kia sínekből. A hangulat rögtön megváltozott. A bizal-matlanok és fitymálok kerekedtek fölül s a vállalkozástmegvalósíthatatlannak, eszeveszettnek mondották. Sőt,egy macska miatt, mely állítólag az élőlények képvi-selője volt a szerencsétlenül járt kocsin és állítólag kiis múlt azon, még külön hangulatot is támasz-

175

tottak Opel és a többi kísérletező ellen. Pedig a szóban-forgó macska bizonyára most is vidáman fogdossa azegereket.

Végeredményben az első sikertelenség nem ártottaz ügynek, mert féket rakott a túlzott elképzelésekreés fantasztikus programokra. Elhatározták, hogy ko-moly munkához fognak a nyilvánosság kizárásával.És jellemző Opelre, hogy most, mikor a látható sikertalaját kihúzták alóla, amikor hiányzott a vállalkozásiszellemet elősegítő és a közvéleményben gyökeredzőhangulat, fokozott ambícióval hajszolta az eredményt.Technikai tekintetben a burgwedeli fiaskó bölcs ta-náccsal szolgált: a rakéta nem a földre, hanem a leve-gőbe való!

A földhöz kötött forgalmi eszközök elérték sebes-ségi teljesítőképességük maximumát. De a Sander-félerakéta megmutatta, hogy hajtóerőnek feltétlenül al-kalmas. A következő kísérleti állomás ezért a rakéta-repölőgép lett.

Az első kísérletek, melyeket kis modellekkel vé-geztek, sikerültek. Azután Stahmer főpilóta kipróbáltaa Sander-rakétát lebegő vitorlásrepülőgépen. Ez akísérlet is sikerült. És Opel komolyan hozzáfoghatott,hogy az első rakétarepülőgépen startoljon.

Nehéz vállalkozás volt és még nehezebb lettvolna, ha előbb embert kellett volna keresni, aki vál-lalkozott volna a merész feladatra. De ez a kérdésmár nem volt aktuális. Itt volt a vállalkozó, ismétcsak Fritz Opel személyében. Opel repülni tanult. Kö-zönséges, „türelmes” és szelíd repülőgépeken. Kevésbéegyszerű volt megtalálni a repülőgépnek azt a típusát,mely alkalmas volt a rakétarepülőgép rendszerénekalkalmazására. A kísérletek különböző modellekkelmajdnem egy esztendeig tartottak. Végre Hatry mér-nök olyan gépet szerkesztett, mely megfelelt a köve-telményeknek.

Ez az Opel—Sander—Hatry-féle gép hasonlítkülsőleg egy vitorlás repülőgéphez. Duraluminiumból,

176

fából és vászonból készült és összsúlya mindössze 130kilogram.

Magasfedelű gép, különleges indítóké szülék-kel, a mag as kormány on kívül kétoldalt egy-egy oldalkormánya van, a rakétagázok ily-kép a magaskormány és az oldalkormá-nyok között zavartalanul távozhatnak. Arakétaállomány a gép egészen rövid törzsemögött van felhalmozva, a vezetőülés mögöttés ettől egy tűzálló lemez választja el.

1929 szeptember 10-én történtek az első-repülő-gépkísérletek és a várakozásnak és gondos előkészí-tésnek megfelelőleg sikerültek is.

Ennek a napnak előestéjén, melynek dátumátvalamikor bizonyára tanítani fogják az iskolákban, arepülőgépet szétszedték, teherautókra rakták és Frank-furt a/M. közelében egy távoli erdőség közepén elte-rülő nagy tisztásra szállították.

A következő reggelen ezen a nagy tisztáson gyüle-kezett egy pár ember: mechanikusok, mérnökök, azOpel-művek néhány munkása, írók, néhány fotográ-fus. Csöndben és titokban gyülekeztek, csupa komolyés higgadt ember, akiket nem érhetett csalódás, akik-nek nem ígértek semmit, akik tehát nem is voltakszenzációéhesek. Még az Opel-családot sem értesí-tették.

Mégis, mindenki, aki jelen volt, feszült várako-zásban, titkolt borzongással gondolt arra, ami követ-kezik. Érezték, hogy történelmi percek tanúi lesznek.

Csak egy ember volt nyugodt és türelmes. Opelállandóan mosolygott és tréfálkozott.

Opel a kormányhoz ült és a rakétatöltés nélküligépet húsz ember kivonszolta. Húzni! Előre! Rajta!Azután a gép saját nyomása hirtelen engedett, a húszember visszahúzódottt és a gép hangtalanul elsiklotta fejek felett. Jól „feküdt” a levegőben, nagy sebes-séggel haladt, de nem eléggé magasan. Várt a raké-ták segítségére.

177

Az elővigyázatos Sander csak két rakétát „állí-tott be”. Opel „rakétaruhában” (mint ő nevezte) ülta kormánynál, kék bőrkabátban és fehér sportnad-rágban. Harsányan vezényelt. Nem volt neki ínyérea sebesség mérve. Gyorsabban!

Húzni! Előre! Rajta!A gép embermagasságra szállott le. A zsinórt

begyújtották. Azután sistergés, morgás, pöfékelés.Tűz. Fehér gőz ...

Az első rakétarepülőgép felröpült.Egy pillanat és a második rakéta is elsült. Mint

a nyíl süvöltött a gép a távolba, azután lesiklott afűre.

Be kell gyújtani a többi rakétákat!Most már tíz rakétát állítottak be a kormány-

mögötti ládába.Jött a második start.Húzni! Előre! Rajta!A gép tüzet és lángot okádott. Gyors egymásután-

ban robbantak a rakéták. Az erdő visszhangja félel-metesen dörgött.

Pár méter magasságban szédületes iramban szá-guldott a gép a mező felett, mindig kisebb és kisebblett a sűrű fehér füst felhője mögött.

Azután leszállott. A nézők, ahogy lábaik bírták,szaladtak a leszállás irányában. Szerették volna, haőket is rakéták hajtják. Dobogott ia szívük az izgalom-tól. Vájjon élve kötött-e ki Opel?

Mikor odaértek, Opel már a gép mellett állott ésnagy lelkinyugalommal vizsgálgatta a rakétásládát.

Az első emberi rakétarepülőgép tehát fel-szállt. Az első rekord megszületett. 1200 mé-ter, vagyis 1.2 kilométer pár másodperc alatt.

És a legnagyobb biztonsággal!

Opel azonban nem volt megelégedve. „Én nemugrándozni akarok, hanem repülni” — körülbelül eztmondotta az elragadtatott felkiáltásokra válaszul.

178

A próbarepülés után a valódi és komoly start arakétarepülőgéppel szeptember 30-án délután fél 4órakor történt a frankfurti repülőtéren.

Opel a hatalmas repülőtér felét, 3 kilométernyiterületet repült át grandiózus stílusban, mely mindenszemtanút elragadott és a történelmi pillanat magasz-tosságával telített el. A rakétarepülőgép tehát nem utó-pia már, hanem valóság!

Az előkészületek titokban folytak, mert Opel elakarta kerülni, hogy a szenzációhajhászók fokozottvárakozást keltsenek. A burgwedeli balsikerű próbaa jó ügynek igen sokat ártott. Csak egy szűkebb szak-értő és érdeklődő társaság tudott az előkészületekről.

A startpálya 18 méter hosszú színvonal volt, astartkocsi ezúttal 300 kg. súlyú nehéz rakétákkal voltmegrakva, melyeknek égési tartama másfél másod-perc volt. A startvonal végén, ahol a kocsi gumifékek-kel volt leszorítva, a repülőgépnek 100 órakilométersebességgel kellett a levegőbe repülnie. A hajtóraké-tákat egyeidejűleg magának a vezetőnek kellett be-gyújtania.

Sander mérnök montírozta a rakétákat. A film-operatőrök és sajtófotográfusok izgatottan szaladgál-tak állványaikkal. Közben óriási tömeg kíváncsi gyü-lekezett, akiket nem lehetett távoltartani. Még arepülőrendőrség is elvesztette a fejét: rakétarepülésrevonatkozó rendszabályokkal még nem rendelkeztek.

Két startrakéta, összesen 600 kg húzóerővel, 9órakor reggel begyújtásra készen állt. 16 rakéta 25 kghúzóerővel és 28 másodperc égési tartammal a géprövid törzsében, a vezető ülése mögött volt felhal-mozva. Azonkívül még 10 rezervrakéta.

Két sikertelen start után, miután még 300 kgsúlynyi rakétával rakták meg a gépet, hallatlan izga-lom és lázas előkészületek után, a kora délutániórákban megtörtént a repülés.

Tűz! Láng! Gőzfelhő! Sistergés! Zúgás!És már repült is a gép, másfél másodperc alatt

179

120 óra kitométernyi sebességgel! Megfagyottaz emberben a vér és szinte nem hitt a sajátszemeinek és érzékeinek! A repülőgép nem voltmás most, mint egy kilőtt lövedék, mely a lö-vési pályának megfelelőleg, őrült iramban szá-guldott tova! Mögötte és körülötte tüzcsóva éslángtenger, füst, morgás, zúgás, sistergés, robaj!A lélegzet is elállt a nézőkben. Elképzelhetetlenrövid pillanatok alatt már alig észrevehetően szédü-letes messzeségben úszott a láng és ködfelhő s benne agép. .A rakéták pedig folyton és folyton robbantak, sexplózióik, mint tompa, de dobpergésszerű morajhallatszottak a starthelyen ...

A gép hatalmas ívet szántott a levegőben, devisszafordult és megint közeledett. A rakéták még foly-ton robbantak. Szemmel sem lehetett követni a gép szé-dületes száguldását. Mintha üstökös repülne a levegő-ben. Vájjon élőlény megmaradhat-e az üstökösön?A fehér felhőkből hirtelen egy árnyék vált ki, kétkar integetett a levegőből. A gép sebessége hirtelencsökkent, majd a jármű földet ért és Opel msolyogvaszállt ki belőle. A ládában még 8 elhasználatlan rakéta.Mi mindezekből a praktikus haszon, mi ennek anagyszerű kísérletnek gyakorlati haszna, mik a kö-vetkeztetések?

Halljuk magát Opelt. Már beszél is, ia maga hig-gadt, bámulatosan nyugodt és egyszerű modorában:

— A probléma ez volt: a repülőgépet a levegőbekell lőni, mint egy puska-, vagy ágyúgolyót. Motornélkül, rakétákkal és ugyancsak rakétákkal tovább-hajtani. Most egyszerűen hangzik a dolog és mégiskét esztendeig törtük a fejünket és több modellelpróbálkoztunk. De hiszen a laikust nem annyira atechnikai rész érdekli, mint az intellektuális körülmé-nyek. Mit éreztem a rakétagépben? Nem féltem-e abiztosnak látszó haláltól?

— Ó, erről szó sincs, a kísérletek alapján teljeslelkinyugalommal vállalkozhattam a dologra. Semmi-

180

vel sincs bennem több bátorság, mint bárki másban.Az embert az új, a rendkívüli mindig vonzza. Depersze, előbb „össze kell melegedni” a vállalkozással.Előbb meg kell benne gyökeredznie a bizalomnak.Gondos előkészítés, pontos technikai felkészültség,alapos és rendszeres berendezkedés szükséges, akkora többi gyerekjáték. Persze, szükséges az az önbiza-lom és öntudat is, hogy amiért esetleg kockáztatunkvalamit, nagy és magasztos dolog, mely előreviszi azemberiség ügyét.

— Nem állítom persze, hogy némi szorongástnem éreztem, mikor a levegőbe repültem, vagyis in-kább a levegőbe lőttek. Hiszen első pillanatban nemis tudtam tájékozódni a sűrű füstfelhőktől. Feszült-séget és valami nagy-nagy várakozást éreztem. Léleg-zetemet visszafojtva gyújtottam be a kanócokat. Ha-talmas nyomás hátravetette a testemet. Éreztem,amint a gép őrült sebességgel eliramlott és első pil-lanatban az erős légnyomástól valami olyasféle érzé-sem volt, mintha a derekam és a nyakam kettétörtvolna. Még egy rövid ütés, mint a villanyáram sulyko-lása és a gép már szabadon repül a levegőben.

— A szörnyű nyomás enged. Megint tudok léleg-zeni. Megint ura vagyok magamnak és a gépnek.

Begyújtok és magasra kormányzom a gé-pet, mely úgy vágja a levegőt, mintha óriásierők labdaként dobnák előre. A szédületessebességben alig hallok morajt, csak egy tá-voli, egyenletes zúgást. Remek dolog így re-pülni, amikor semmi más erő nem hajtja azembert, mint tűzgázok, amelyek 8000 kilo-méter sebességgel sustorognak a csövekből!

— Mikor tudjuk majd ezeknek a gázoknak telje-sítményét teljes mértékben kihasználni, mikor tudjukmajd öt óra alatt körülrepülni — a földet? Meg vagyokróla győződve, hogy ez az idő el fog érkezni és vi-

181

zióimban látom a jövő világforgalmát, amikor a földösszes népei eggyé olvadnak össze.

— Így repülök őrjöngő sebességgel, a tér és, időérzete nélkül. A gép majdnem magától repül. Aligkell érintenem a kormányt. Csak mámoros és határ-talan örömet érzek ennek az első kísérletnek sikerefölött!

— Egyszerre megszűnik minden moraj. A nyersvalóság visszahív a földre. A rakéták ereje kifogy,vissza kell térnem a talajra. Siklórepüléssel leszállok.Keresek alkalmas terepet. Átugrom egy fát. Egy kisrezervrakéta segítségével százötvenkilométeres sebes-séggel érek földre. Még egy hatalmas lökés és meg-állok. Milyen különös, milyen rossz érzés most állni,mozdulatlanul és csöndesen állni. Elfogódottan nézekkörül és legjobban szeretnék ordítani, mint egygyerek.

— Ha most néhány tárgyi kérdésre kellene vá-laszolnom, melyek a rakétarepülőgép gyakorlati hasz-nával, általában a repülés jövőjével és ezzel rokon-témákkal függnek össze, a következőket mondhatom:Kétségtelen, hogy a repülőtechnika fejlődésének első-sorban azt a kérdést kell megoldania, hogy miképpenlehet starthely és körülményes berendezkedések nél-kül, úgyszólván egy helyből és nekifutás nélkül fel-repülni. A rakétarepülőgép akár egy tetőről, vagy egyteherautóról minden nehézség nélkül startot tudvenni.

— A Sander-rakétának a rakétarepülőgépen kívülmás jelentős szerepe is juthat. Mint könnyű rakéta-pisztolyt máris felhasználják nagy óceánjárók kikö-tési manővereinél. A „Bremen” például négy Sander-féle rakétapisztollyal van felszerelve. Hasonló rakéta-pisztolyokkal égő házak fölé éghetetlen (impregnált)mentővásznakat lehet kilőni, melyek elég erősek többszemély hordozására.

— A Sander-féle rakétának hadicélokra való fel-használására egyáltalában nem gondolunk, csak mint

182

érdekességet említem meg, hogy mint védekező be-rendezés is nagyszerű szolgálatokat tehet, különösenpredesztinált elködösítésre. Pár pillanat alatt 5000méter magas és tetszésszerinti kiterjedésű ködfalat tu-dunk húzni. Két percen belül például Berlin vagy New-York felett 500, vagy 1000 méter magasságban átha-tolhatatlan ködöt tudunk teremteni, mely a városbanalul a közlekedést és forgalmat egyáltalában nemzavarja, de az ellenséges repülőket teljesen meg-fosztja tájékozódásuktól és ködbe burkolja Őket.

— Végeredményben és elsősorban azonban a raké-tát a repülőgéptechnika fejlesztésére állítottuk elő.Aminthogy erre a célra berendezett starthely nélkültud a rakétarepülőgép bárhonnan felszállni, éppenúgy tud bárhol leszállni is, ahol akkora hely van,melyen a repülőgép elfér. Ez szükségleszállásnál rend-kívül fontos.

Én meg vagyok győződve a rakéta abszolútpraktikus hasznáról a repülés terén, de valódi

és végleges értéket erre a célra nem a poralakú,hanem a folyékony rakéta fog jelenteni.

Ennek feltalálása revoluciót jelent majd a repülés te-rén, mert a legkisebb veszedelmet is elhárítja ésamellett a rakéta gyorsaságát és egyéb előnyeit biz-tosítja. Ezek a kísérletek folyamatban vannak és na-gyon közeli jövőben eredménnyel is fognak járni.

— Ambicionálom, hogy a folyékony rakéta általhajtott gépen én repüljem át először az angol csa-tornát. Ez a legközelebbi tervem.

Dr. Forbáth Sándor

Edward R. Armstrong:AZ

Atlanti óceán áthidalása

mesterséges szigetekkel

i.

Mr. Lammont, az Egyesült Államok kereske-

delmi kamarájának titkára szerint az utolsótizennyolc hónapban 500 millió dollárt fek-tettek be a repülésbe, vagy hoztak forga-lomba vele kapcsolatban. Ez a hatalmas pénzösszegaz amerikai üzletembereknek csak azt a meggyőző-dését fejezi ki, hogy a posta-, gyorsam- és utasszállí-tás egyedül hivatott eszközei a légi járatok.

A légi közlekedés fejlesztése minden nagyhata-lom programjában szerepel. 100.000 mérföldet elérőlégi utak terjednek ki Európa, Ázsia, Afrika, Ausztrá-lia, Észak- és Délamerika felett, úgy hogy egy konti-nens átszelése ma csak órák kérdése, holott a repülő-gép korszaka előtt belekerült hetekbe, vagy hóna-pokba is.

Légi utak megteremtése az óceánok felett gazda-ságilag még fontosabb és még nagyobb hatással lesza nemzetközi kereskedelemre, mint azok a milliók,melyeket most a kontinentális légi közlekedésre ki-dobnak. A lehetséges óceánfeletti utak közül közgaz-daságilag egyre követelőbb szükségességgel lép fel atranszatlanti repülőszolgálat. Ez a szükségesség egyreerősebben mutatkozik aszerint, hogy az egyes orszá-gok népei megismerik azt az idő- és pénzmegtakarí-tást, melyet az új közlekedési eszközök tesznek lehe-tővé.

Hogy az óceán átrepülése népszerű és gaz-daságilag értékesíthető legyen, előbb biztossá

kell lennie.

Ma nem az. Az óceán egyhuzamban való átrepülésé-

184

nek megkísérlése szerencsejáték, melyben gyakran ahalál a nyertes. Az óceánrepülés magában véve nemveszélves, hanem körülményei teszik azzá: nagy tá-volságot kell átrepülni és nem lehet új fűtőanyagotfelvenni, a motort megvizsgálni, nincsenek pontosidőjárásjelentések és más hasonló természetű szolgá-latok, melyek a szárazföld fölött való repülést olyegyszerűvé és megbízhatóvá teszik.

Hogy az óceánrepülések berendezése sikeres le-gyen, az pénzbe kerül és hogy magához vonja a for-galom lebonyolítását, ahhoz oly módon kell beren-dezni, hogy a légi szállítás kifizetődjék.

A mai repülőgépek közül még az óceánrepülésrekonstruált típusok sem tudnak egyfolytában többetrepülni, mint 8000 kilométert. Ennek a távolságnakmegkétszerezéséhez pedig már valóságos mérnökicsoda kellene. Ezért az Európa és Amerika közöttilégiforgalom biztonsága és gazdaságossága érdeké-ben a távolságot, mint akadályt, kell eltüntetni. Mi-után ez a helyzet, az óceán feletti légi közlekedésproblémája úgy oldható meg, hogy az utat kisebb ré-szekre osztják. Ezeket a részeket a szárazföldi repü-lés tapasztalatai alapján kell meghatározni.

Állomásokul a mesterséges szigetek szolgál-nak. Nyolc darab lenne szükséges belőlük,amelyek mintegy 700 kilométernyire egy-mástól, kockázatmentessé tennék az óceánfeletti repülést és lehetővé tennék a napi for-galmat, mely egyáltalában nem, vagy na-gyon kevéssel lenne drágább a mostani gyors-hajó járatoknál.

Már az első gondolatra úgy tetszik és én is azon a1

véleményen vagyok, hogy célszerűtlen, ha ugyan nemlehetetlen az, hogy hajóformájú légi kikötőt lehessenlehorgonyozni az Atlanti óceán északi részének mélyvizeiben. Az egyedüli jó megoldás egy különös mes-terséges sziget alkalmazása, amelyet Amerikában

185

„seadrome”-nak neveznek. Ez nem olyan, mint ahajó, mely ki van téve a nagy hullámok pusztító ésrázó erejének, hanem igen mély lemerülésű és telje-sen nyílt alkotmány, mely úgy van megépítve, hogya fedélzet és alapépítmény között a szél és hullámokszabadon járhassanak át rajta, A hullámok még aleghevesebb vihar alkalmával sem mozdítják meg,olyan mélyen van az alapépítmény a hullámzó felületalatt a viszonylag nyugodt vízrétegben, a tartóoszlo-pok és fedélzeti építmények pedig semmi felületetnem nyújtanak a szélnek. Végeredményben tehát aszél és hullámok hatása nem veszélyezteti a lehor-gonyzott alkotmány biztonságát.

A sziget fedélzete 25 méternyire van a tengerszíne felett, hossza 350 méter, 110 méter a szélességea középső részen, mely a 60 méter széles, a felszállás-hoz szükséges futópályán kívül hangároknak, bol-toknak, raktáraknak és szállodáknak ad helyet. 7000tonna acélból és vasból készül a fedélzet építménye,7000 tonnából az alsó-, vagy bójarendszer. Ehhezjárul 8000 tonna vas, mint ballaszt, úgy hogy a víz-kiszorítás 22.000 tonna és ha még az átlagos 60 mé-ter mélység melletti vízballasztot is hozzászámítjuk,összesen 38.000 tonna.

A fedélzet felülete alatt van az őrség és hajó-kikötő számára berendezett kisebb fedélzet. A mentő-csónak-rajon kívül még nagy motoroshajók is tartoz-nak a szigethez, melyek rendkívül rossz idő esetén,amikor a repülőközlekedés lehetetlen, a szomszédosszigetekről készleteket hozhatnak és fenntarthatjákaz összeköttetést.

Minden „searodrome” önálló egység lesz, szállodai ellátással, erőteleppel, rádió-és meteorológiai állo-mással. A hotelberendezés úgy van tervezve, hogyelláthatja az állandó legénységet, az átutazó gépeklegénységét és utasait egyaránt, maximálisan 160embert.

186

A tengerészeti segédeszközök teljes rendszereáll a tengeri út feleit repülő gépek rendelke-

zésére és világítótornyok nyújtanak állan-dóan látható támpontot a pilótáknak.

A világítótornyok jelzéseit megérteni olyan egyszerű,mint leolvasni egy autó sebességmérőjét. Állomás ésállomás, valamint az állomás és gép között állandórádióösszeköttetés biztosítja a közlekedés ellenőrzé-sét és a levegőviszonyok ismeretét az egész utazásalatt. Ezeken a különleges berendezéseken kívül azállomások és repülőgépek el lesznek látva a ma szo-kásos szárazföldi repülés minden segédeszközével is.A sziget világító-apparátusa folytán az éjjeli leszállássemmivel sem lesz nehezebb, mint a nappali.

Fontos része lesz az útvonal működésének a ha-jók segítségével lebonyolított ellátási szolgálat, amelyminden szükséges üzemanyagot és pótlékot eljuttat aszigetekre. Teherhajók a tenger színe alatt fekvő pót-tartályokat is állandóan megtöltik benzinnel és olaj-jal. Ezeket a hajókat gyakran meg kell védeni a hul-lámzástól a rakodás ideje alatt és erről különlegeshullámtörőszerkezet gondoskodik. Perforált csövekenát sűrített levegő áramlik a vízre és a szükséges felü-letet teljesen nyugodttá teszi. A levegő a ballasztrend-szer tartályaiból tör elő, amelyek 50 méterrel a nor-mális felszín alatt vannak, úgy hogy a hatalmas lég-buborékok a tíz méter magas hullámot olyan csekélykis örvényléssé szelídítik, amely fölött nyugodtanevezhetne egy csónak is.

Rakodás alkalmával, ha szükségesnek mutatko-zik, 200 méter hosszú és Í00 méter széles nyugalmizónát lehet előállítani. Ennek a készüléknek köszön-hető, hogy a sziget a tengeren elképzelhető bármilyenidőjárás mellett is vehet fel készleteket a szolgálatotfenntartó hajóktól. Akkor is használható, ha akkoragépeket kell ellátni üzemanyaggal, amelyek a fedél-zeten való kikötéshez túlnagyok.

187

Bár a sziget tulajdonképpen amphiba-tipusúgépek számára készül, amelyek egyformánki tudnak kötni vizén és szárazon, a fedélze-ten többmotoros szárazföldi gépek is leszáll-hatnak és a komprimált levegő által előállí-tott mesterséges kikötőben ki lehet szolgálniés el lehet látni a legnagyobb hidropláno-kat is.

Valószínűleg mind a három típust fogják itt hasz-nálni egyéni előnyeik miatt, melyekkel a transzatlantiközlekedés szolgálatára lehetnek. Nyilvánvaló, hogyha fontos az, hogy egy repülőgép leszállás nélkül te-gye meg az utat, a benzinellátás egy, a szigetről fel-szállott gép segítségével történhetik a levegőben is.

II.

A mesterséges szigetláncolat tervének megvaló-sítása mellett foglal állást egyrészt igen nagyszámúés kiváló mérnök és technikus, akik jártasak a víziépítkezés terén, másrészt a kereskedelmi és pénzügyivilág sok kiválósága. Az ő részvételük biztosítja a tervmegvalósíthatóságát, gyakorlati jelentőségét és kívá-natos voltát. Rendesen nem nehéz meggyőzni azokat,akik időt szentelnek a terv tanulmányozására, hogyα sziget megépítése nem lehetetlenül drága és hogyműködése hibátlan lesz. De még a képzett techni-kusnak is nehéz ugyanilyen biztonsággal gondolkoznia horgonyzószerkezetről és annak feltétlen, mindenidőben való megbízhatóságáról.

A tenger mélysége több állomásnál eléri az 1600—2000 métert. Egyszerű számítás is megmutatja, hogya horgonylánc, melyet a hajókon rendesen használniszoktak, már ennek a mélységnek a felénél saját sú-lyánál fogva részeire esnék szét. A függőhidak épí-téséhez használt kábelek azonban annyival erősebbekezeknél a láncoknál, hogy már többször sikeresen

188

alkalmazták őket két kilométer mély vízben való hor-gonyzásnál.

Az első mesterséges szigetet New York .és aBermuda-szigetek közt fogják lehorgonyozni

az Atlanti óceánban.

Ennek horgonyzó kábelrendszerét a világ legelsőszaktekintélyei tervezték meg. A kábelek hossza6000 m lesz és hat különálló részből tevődik majd össze.A két párhuzamos kábelból álló rendszer ellenálló-képessége sikerrel küzd meg az eddig megfigyeltlegnagyobb hullámok és az óránkint 60 kilométersebességgel haladó vihar együttes erejével. Minthogya kábelek teljesen a víz alatt vannak, a hullámokromboló hatása nem nagy és még galvanizált acél-drótok is védik őket. Az előállító gyár a kábelek húsz-éves használhatóságát garantálja. A viharokat, szelet,ködöt és jéghegyeket elkerülendő, a transzatlanti utatvalamivel délebbre fogják elhelyezni attól, amelyetrendesen a gőzhajók követnek. A negyvenedik szé-lességi körtől délre csaknem az egész éven át jó ésködmentes idő van. Mielőtt az egész útvonal megépí-téséhez hozzáfognának, New York és a Bermudákközött egy teljesen szabályszerű sziget segítségévelpróbajáratot létesítenek. Az Egyesült Államok tenge-részetének hidrográfiai osztálya újabban tüzetesenfelülvizsgálta a tenger mélységét ezen a területen és

egy tengeralatti fensíkra talált, mely kb. 1200 méterrel magasabb, mint a környező tenger- fenék. A fensík 68° ny. hosszúság és 36°40' ész. szélesség alatt fekszik.

A mesterséges szigetek alkalmazásával a repülésugyanolyan biztonságos és olcsó lesz, mint a tengeriközlekedés bármely más faja. Maguk a „seadrome”-okminden időjárás mellett teljesen biztosak és mintmenedékhelyek, mindig elérhetők lesznek. A transz-atlanti repülőúton a gép sohasem lesz messzebb ki-

189

kötőtől és üzemanyagraktártól, mint l60 kilométer-nyire. A rádiótelefonszolgálat állandó lesz a gép és alegközelebbi kikötő közt. Ha a gép előre nem látottesetben kénytelen a vízre leereszkedni, a szigetrőlrögtön gyors hajók siethetnek segítségére. Ha rosszidő fenyeget, arról már előre értesülnek rádió útjánés a gép a kikötőben marad, amíg a veszély elmúlik.Olyan kedvező tényezők is vannak, melyek aszárazföldi repülésnél nincsenek meg: nem kell hegy-ségeket átrepülni és nem olyan hirtelenek az idővál-tozások. A szigetek által megjelölt déli út hosszabbugyan, de biztosabb, mint az északi, melyet Lind-bergh, Chamberlin és Byrd követtek. Jég már soha-sem képződhetik itt sem a szigeteken, sem a repülő-gépeken. Az útvonal teljesen kiesik a jéghegyek ésjégmezők vonulási irányából és az északibb fekvésűhajóutakat érő ciklonoknak is csak kis része és gyen-gén érheti el.

A transzatlanti mesterséges szigetsorozat va-lóban minden nemzet internacionális ország-útja lesz: nemzetközi jellegét biztosítja, hogynem kerül egy ország politikai fennha-tósága alá sem s így komplikációk és kivé-telek nélkül láthatja el minden nemzetre vo-natkozólag a szolgálatot.

Nem túlzó az a követelés, amely a szigetek nagy ésáltalános hasznából folyik, hogy azok külön állam-nak tekintessenek. A repülés és rádió szoros közle-kedést biztosít közöttük és bár a mesterséges szige-tekből álló állam elképzelése fantasztikus, mégsemlehetetlen.

A mostani tervek szerint már 1932 elején elin-dulhatna az első kísérleti járat az Atlanti óceánon át.Feltételezve a nemzetközi együttműködést a repülő-szolgálat kifejlesztéséért és fenntartásáért,

naponta fognak indulni amerikai, kanadai,angol, francia, német, holland, olasz és skan-

190

dináv gépek és a gyorshajójáratokkal verse-nyezve fogják szállítani az utasokat és árúkat.

Ha megfelelő viteldíjat tud majd megállapítani a kol-lektív repülőorganizáció, akkor mindkét iránybannapi 500—1000 lehet az utasforgalom és ehhez járulmég a rengeteg posta és árú.

A közlekedés gyakoriságát és gyorsaságát csaka repülőgép teheti lehetővé, míg a gazdaságosságota mesterséges szigetek biztosítják. Így a „seadro-me”-ok ideáját meg kell valósítani és állandóvá kelltenni. Hatalmas hidroplánok, vagy kormányozhatóléghajók építése és használata az óceán feletti közle-kedésnek csàk átmeneti stádiuma, miután így a for-galom sem sűrű, sem pedig, gazdaságos nem lehet-

Tudós az az ember, aki sokat megtanulta könyvekből, művelt az, aki korának leg-szélesebb körűismereteit és szokásait el-sajátította. Felvilágosodott az az ember, akimegérti az élet értelmét.

(Tolsztoj)

Mi várható a kémiának,mint tudománynak ésa vegyi iparnak fejlő-désétől a közel jövőben?

Írta: Prof. Dr. Cart Oppenheimer, Berlin

ogy a legközelebbi tíz év folyamán milyeneredményekkel fognak járni a vegytani kuta-tások, azt bizony alig lehet megjósolni. Ha az

emberi elme más tevékenységének területeinis ezer kétséggel jár a jóslás, még sokkalta helyén-valóbb a tartózkodás a vegytan területén. Ennek kétfőoka is van. Először is megtörténhetik az, ami márnem egyszer fordult elő, hogy egyszerre csak nagyonérdekesnek és vonzónak találják a vegytan épületénekegy addig nagyon elhanyagolt szárnyát, akár az el-mélet, akár a technika, vagy a gyógyszervegyész etadja erre az indokot: s ilyenkor hirtelen előáll a vá-ratlan óriási fejlődés. Másodszor figyelembe kell venniazt, hogy a vegytan mint tudomány föltartóztathatat-lanul azon az úton van, hogy a fizikának, pontosab-ban az elektromosságtannak egyik mellékterülete le-gyen. Már pedig éppen mostanában ez az anyatudo-mány maga is a legviharosabb fejlődés állapotábanvan, mely szinte naponta új és új, váratlan meglepe-tésekkel szolgál. így aztán nagyon nehéz megmon-dani, hogy ennek milyen hatása lesz a tőle függő vegy-tan fejlődésére.

Nagyon csábító volna itt a részletekbe menőenkimutatni ennek a két roppant fontos tudománynak,a fizikának és vegytannak mind szorosabbá válóösszefüggését. Ez azonban nagyon messzire vezetneés a laikus olvasó bizonyára unalmasnak is találná.

H

192

Ezért megelégszünk azzal, hogy csak egyetlen alap-vető és korszakalkotó dologra mutatunk rá, melyrőlszinte azt lehet mondani, hogy a gyékényt húzkodjaki a vegytan lábai alól.

Mindenki emlékszik meg arra a középiskolábantanult dogmaszerű tételre, hogy: az atom az anyag-nak az a legkisebb részecskéje, mely se fizikai, se ké-miai úton tovább nem bontható. így tanultuk és taní-tották ezt még csak tizenöt évvel ezelőtt is. Erre jöttegy Niels Bohr nevű fiatal dán fizikus és fölállítottahíressé vált új atómelméletét, melynek értelmében azatomok, ezek a csupán milliomod milliméternyi kisegységek, még nem végső egységei az anyagnak, ha-nem nagyon is bonyolult szerkezetek, nagyon is kom-plikált valamik:

minden atom egy-egy naprendszer, pozitív elek-tromos töltésű maggal, mely körül negatív töltésűbolygók (elektronok) keringenek s ez a rendszeregyüttesen határozza meg az illető anyag tulaj-donságait.

Ám még ez se volt elég: egy Schrödinger nevűsvájci fizikus számításokkal egészítette ki és javítottameg Bohr elméletét és kimutatta, hogy az atóm-napokkörül nem pontszerű és nem anyagi természetű elek-trónok keringenek, hanem elektromos hullámrend-szerek. Ezzel szerencsésen áthidalta a régi atómelmé-let fájdalmasan érzett hiányosságait. Most már ki le-hetett számítani és a pályájukon követni az elektró-nokat, melyek nagyság tekintetében úgy aránylanakegy borsószemhez, mint a borsó a földgolyóhoz. Csak-hogy ezzel, mint fentebb mondottuk, kihúzódott agyékény a vegytan lábai alól, mert ennek az elmélet-nek az a lényege, hogy nincs „anyag”, csak „energia”van.

Ennek természetesen egyelőre semmi jelentőségesincs a gyakorlat szempontjából, mert azért a vas vasmarad, a nitrogén pedig nitrogén. A gyakorlati vegy-

193

tan tehát tovább dolgozhatik a régi anyaggal és a régimódszerekkel, de az elméleti vegytannak új orien-'tálódásra van szüksége, hogy, mint lakó, elhelyezked-hessék a fizika új épületében. Az viszont magától értő-dik, hogy az új elméleti orientálódás lényeges válto-zásokat hozhat a gyakorlati módszerekben, de hogya legközelebbi években miben fognak ezek állani, aztmár csak azért sem lehet megjósolni, mert még csaka kezdet legkezdetén vagyunk.

*

Halljuk az olvasó figyelmeztetését, hogy már elégvolt az elméleti fejtegetésekből. Mentségünkre szolgál-jon azonban, hogy ha a vegytan jövőjéről akarunk be-szélni, akkor legalább ennyit el kellett mondanunk,mert az elmélet a gyakorlattól nem választható el tö-kéletesen.

De térjünk most át érdekesebb dolgokra: a vegyitechnika vagy más szóval technológia valószínű kilá-tásaira a legközelebbi években. De ennél a seregszem-lénél természetesen szó sem lehet arról, hogy a szintebeláthatatlanul elágazott vegyi ipar minden területénszéjjelnézzünk és az eddig elért vívmányokból követ-keztessünk arra, hogy mi várható a legközelebbi évek-ben. Meg kell elégednünk azzal, hogy megkeressükazokat a nagy elvi szempontokat, melyek a legköze-lebbi jövőben a vegyészeti ipar tevékenységét irányí-tani fogják. És ha ilyen szempontból vizsgálódunk,különösen előtérbe lép egy nagy elv, melyet főleg anémet ipar követ a németektől megszokott bámulatoskövetkezetességgel:

nyersanyagokhoz jutni olyan módon, hogyne függjenek a természetes és politikai mono-

póliumoktól.

Természetes monopóliumok azok, melyekkel aföldrajzi előfordulás szolgál, amikor bizonyos anyagcsak bizonyos országban található (mint például man-

194

gán csak Hátsó-Indiában és még 1—2 helyen), s ígyaz illető ország megtilthatja, vagy nagy vámokkalsújthatja a kivitelt. — Ez utóbbi már a politikai mo-nopólium.

Lássunk erre néhány tipikus példát. Ami a mes-terséges trágyázó szereket illeti, csak káliból vannakgazdag készleteink; az éppoly szükséges foszforsav atermészetes foszfátok előfordulásához van kötve, ami-lyenekkel nemcsak Németország, hanem egész Európais alig rendelkezik. Ám a nitrogéntartalmú trágyákatma már magunk állítjuk elő a levegő kimeríthetetlennitrogénkészletéből, még pedig a Haber—Bosch-féleeljárással, mely a levegő nitrogénjét hidrogénnel egye-síti, vagyis ammoniákot készít, mely aztán nemcsaktrágyának, hanem sok egyéb célra is fölhasználható.Ma már csupán a német gyárak évenként körülbelül300.000 tonna nitrogént használnak fel a levegőből.Ugyancsak a levegő nitrogénjének felhasználásávalállítják elő a salétromsavat, melyet, mint nagyon fon-tos segédanyagot, óriási tömegekben vesznek igénybea festőanyagok és gyógyszerek előállításánál.

De a szerves vegyi iparban legalább is olyan fon-tos a kénsav. Az éhez szükséges kéndioxidot — azta szürkés fojtógázt, melyet a háziasszony is ismer abefőtteknek kénnel való füstöléséből — eddig csakisidegen eredetű nyersanyagokból, spanyol piritekbői,vagy amerikai és szicíliai nyers kénből lehetett elő-állítani. Most pedig Leverkusenben évek óta dolgozikegy hatalmas kísérleti telep, hogy megtalálja a gazda-ságos módszerét annak, hogyan lehetne a Német-országban és Európában másutt is roppant tömegek-ben előforduló gipszből előállítani a ként. Míg egyéb-ként nagyon tartózkodók vagyunk a jóslásokban, ittnem is kételkedünk, hogy talán tíz év se fog beletelniés többé nem lesz szükség külföldi kéntartalmú nyers-anyagok, vagy tiszta kén behozatalára. Ha aztán ma-gunk állítjuk elő a keni, ezzel kétségtelenül megtör-tük Szicíliának és Amerikának kén-monopóliumát.

195

Ez a kén-példa nagyon alkalmas annak bemuta-tására, hogy a vegyi ipar egyik területén elért vívmá-nyok milyen rendkívüli és sokszor kapóra jövő hatás-sal vannak egy másik területen is. Ugyanis a tis/taelemi kén roppant fontos nyersanyag annak a szén-kénegnek az előállításánál, melyet igen nagy töme-gekben fogyaszt a visconse-müselymet gyártó ipar,melyről mostanában igen gyakran olvashatunk anapilapokban is (lásd Bemberg-selyem). így függet-lenítődik ez az iparág is a külföldi eredetű kén beho-zatalától, bár csak közvetve, mert az a szénkéneget ké-szen veszi a vegyészeti gyáraktól.

Különben

maga az egész műselyemipar is — ha gazda-sági szempontból nézzük a dolgot — szinténharc azoknak az államoknak a monopóliumaellen, melyek egyrészt gyapotot (Amerika,Egyiptom), másrészt természetes állati sely-meket (Olaszország, Franciaország, stb.) ter-melnek és exportálnak.

Tudnunk kell, hogy a műselyemnek többféle fajtájátgyártják; ezek közül a visconse- és acetát-selymet min-denütt elő lehet állítani, míg a réz-műselyem előállí-tása, bár nem lényegesen, de mégis függ a réz-behozataltól. A legközelebbi években ennek az ipar-nak roppant fejlődésére is számíthatunk.

A mai, mind jobban finomodó fémiparnak nagyonfontos nyersanyagai a könnyű fémek. Ezek: a mag-nézium és alumínium, kisebb mértékben a kalcium ésberillium. Ε könnyű fémek kiválóan alkalmasak arra,hogy velük pompás tulajdonságú vas- és rézötvözete-ket állítsanak elő. De gazdasági szempontból nézvemégis az a fődolog, hogy vegyületeik, illetve ásványaikmindenütt előfordulnak és pedig kimeríthetetlen töme-gekben, ellenben azok a nehéz fémek, melyek részbenezek pótlására szolgálnának, — réz, cink, ón, nikkel —egész Európában csak igen jelentéktelen mennyiség-

196

ben fordulnak elő és akkor is többnyire monopóliumtárgyai. Ilyen körülmények között aztán nem csoda,ha a vegyi ipar különös érdeklődéssel és szorgalom-mal tanulmányozza ezeknek a könnyű fémeknek azelőállítását, továbbá az ötvözeteik kombinációit. Ezena területen is igen nagy fejlődést várhatunk a legkö-zelebbi tíz év alatt

*

Ugyanilyen célú és hasonló fontosságú törekvé-sek észlelhetők a szerves vegytan terén. Ha az elméletszempontjából nézzük a dolgokat, úgy azok itt sokkalkedvezőbben állanak. Ugyanis ha a szervetlen vegy-tan területén elemeket keresünk, akkor valahol mindigmegakadunk az elemet magában foglaló nyersanya-gok miatt, mert hiszen nitrogénből nem lehet foszfortés vasból nem lehet alumíniumot csinálni — míg aszerves vegytannak összes anyagait elméletileg előlehet állítani szénből, nitrogénből, hidrogénből és mégnéhány könnyen hozzáférhető elemből.

Egyáltalán semmiféle természetes határanincs annak, hogy szerves anyagokat mester-

ségesen állítsunk elő.

Ennek a határai legföljebb az emberi elme találé-konyságában vannak megszabva. így aztán ezen aterületen mindig el lehetünk készülve a legnagyobbmeglepetésekre.

Hiszen ha alaposabban végignézünk a szervesszíntézis területén, illetve ennek a történetén, akkorlátjuk, hogy ez kezdettől fogva nem volt egyéb, minttermészetes anyagoknak mesterségesekkel való helyet-tesítése. Ez különben az egész emberi kultúrára is áll.Az ősember még csak a természetben készen kapottdolgokat használhatta föl a maga céljaira. Természe-tesen már az is haladás volt, ha valami természetitárgynak a használatára rájött. A kultúrának már na-gyon magas fokát jelentette, mikor ezeket a termé-

197

szeti tárgyakat a maga céljainak megfelelően anya-gukban is átalakította, mikor például a rézércekbőlrezet olvasztott ki. Csak ez a folyamat folytatódott na-gyobb arányokban, amikor a tizenkilencedik századmásodik felében elkezdték mesterségesen is előállítaniazokat a finomabb vegyületeket, melyeket mindaddiga növény- vagy állatországból nyertek, így példáula mesterséges indigótól a mesterséges kámforig egészlégióját a nagyon fontos szerves anyagoknak.

A szerves vegytannak ez a törekvése termé-szeti, sőt a természetben nem is létező anya-goknak mesterséges előállítására nemcsakhogy még ma sem állott meg, hanem ma mégerősebb és intenzívebb, mint valaha. Márcsak azért is, mert a társadalmi és kultúrigé-nyek is mind fokozottabb és bonyolultabbkövetelményekkel lépnek föl. Ezért egysze-rűen beláthatatlan, amit a jövő ezen a térenhozhat.

Annál beláthatatlanabb, mert a modern vegytankét módszert is dolgozott ki arra, hogy az általános éselegendő bőségben rendelkezésünkre álló nyersanya-got, a kőszenet, először is a legegyszerűbb alkatrészeirebontsa, hogy aztán ezekből mesterséges összetétellelállítsa elő a kívánt egyéb anyagokat. Az első módszera szén teljes fölbontása szénoxidra és hidrogénre (ezaz úgynevezett vízgáz), melyből aztán a modern ve-gyész mint valami varázsló állítja elő a legkülönfélébbszerves vegyületeket. A másik módszer az, hogy a sze-net mész segítségével kalciumkarbiddá alakítja át,melyhez csak vizet kell adni, hogy belőle acetilén-gázfejlődjék (ezt mindenki jól ismeri a nem éppen kelle-mes illattal égő acetilén-lámpák révén). Ez az acetilénszolgál aztán kiindulópontul egész sor nagyon fontosanyagnak, így a mesterséges (nem növényi cukorbólnyert) alkoholnak, ecetsavnak, kloroformnak és százmás anyagnak előállításához.

Mikor száz évvel ezelőtt megkezdődött a világító-

198

gáz gyártása kőszénből, a gázgyárak kétségbeesvetörték a fejüket, hogy mit csináljanak egyik nagy tö-megben keletkező melléktermékükkel, a kátránnyal.Teljesen értéktelennek és semmire föl nem használ-hatónak tartották s az időnként való elfuvarozása sokpénzükbe került. És ma? Ma már a kőszénkátránynem is mellékterméke a gázgyártásnak, hanem egyikértékes főterméke, melyet drága pénzen vesznek mega vegyészeti gyárak. Ugyanis ebből az azelőtt megve-tett, bűzös folyadékból varázsolják elő a legszebbanilinfestékeket és a legértékesebb gyógyszereket sennek a jövője egyszerűen beláthatatlan. Miért volnalehetetlen, hogy például a barnaszén kátrányábólnyert paraffinból, vagy a fentebb említett vízgázbőlzsírsavakat állítsanak elő, melyekből aztán szappantlehet előállítani?! Ha figyelembe vesszük, hogy milyenmérhetetlen mennyiségű szappant fogyaszt a kultúr-emberiség s ugyancsak figyelembe vesszük azt is, hogyEurópának jórészt trópusi növényi zsírokat (kókusz-,gyapotmag-, pálmamag-, stb. olajokat) kell behozniaidegen kontinensekről, hogy ezt a roppant tömegűszappant előállítsa, akkor megértjük, hogy nemzet-gazdasági szempontból mit jelent a vegyi iparnak éstudománynak ilyen irányú munkássága. Ugyancsaknem lehetetlen az sem, hogy ha a zsírsavak mestersé-ges előállításának módját megtalálják, akkor ezeket azsírsavakat ugyancsak mesterségesen előállított glice-rinnel vegyítve, létrehozzák a természetesekkel egyenlőértékű mesterséges ételzsírokat. De hogy mindez alegközelebbi tíz éven belül fog-e bekövetkezni, azt ter-mészetesen nem tudjuk megmondani s így nem követ-jük álmodozásaiban azt a fantaszta regényírót sem,aki egyszerűen az ételgyárból a lakásba vezetett csö-vek csapjait nyitja meg s így táplálja a jövő százademberét.

A szinte kimeríthetetlen lehetőségekből és való-színűségekből csupán kettőt ragadunk még ki, mertezek már megfogható közelségben vannak.

199

Az egyik à petróleum-monopólium ellen folyta-tott küzdelem, mely néhány a világgazdaság szem-pontjából figyelembe jövő hatalom között folyik. Ittaztán már egészen bizonyosra kijelenthetjük:

a legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy a kő-szénből mindazt előállítsuk, amit még nem-régen a nyers petróleumból állítottunk elő

desztillálás és nemesítés útján.

És ha fentebb azt mondottuk, hogy a vegyi ipar-nak nemzetgazdasági szempontból egyik legfőbb céljaaz, hogy a nyersanyagok behozatalát fölöslegessétegye, úgy ez legnagyobb mértékben áll a petróleumra.Hiszen az európai országok közül csupán Németországtöbb mint 200 millió aranymárka értékű petróleumotimportált eddig évenként. De nemcsak az egyes, petró-leumban szegény európai országok szempontjábólfontos ez, hanem az egész kultúremberiség jövőjénekszempontjából. Ugyanis statisztikailag meg van álla-pítva, hogy a petróleum-fogyasztás évről évre félelme-tes arányokban fokozódik — 1913 óta a világ petró-leumfogyasztása megháromszorozódott — s ez a fo-kozódás a jövőben beláthatatlan méreteket ölthet,mert nem tudjuk, hová vezet az automobil és a repülő-gép fejlődése. Már pedig az eddig ismert petróleum-készletek a föld belsejében nagyon korlátozottak s ta-lán már két-három évtized múlva kimerülnek. Ezzelszeriben a világ szénfogyasztása az utolsó tizenöt évfolyamán nem emelkedett, ami egyáltalán nem állanaarányban a világ ipari fejlődésével, ha nem szolgálnakellő magyarázattal a fokozott petróleumfogyasztás.

Helmholtz, a világhírű fizikus és életbúvár mondtaegyszer, hogy semmit sem ér az olyan találmány, me-lyet nem lehet egy levélpapírra leírni. Nos, a széncseppfolyósítására ez nem igen áll, de azért megpró-báljuk. Bergius heidelbergi tanárnak tizenkét évigtartó kitartó és tervszerű munkával sikerült megol-dania a szén cseppfolyósításának kérdését. Technikai

200

eljárása nagy vonásokban a következőkön alapszik:Finomra őrölt barnaszént olajjal kevernek össze (eztmaga az eljárás szolgáltatja). Az így nyert tésztát acél-hengerekben 150 légköri nyomás mellett mintegy 400fok hőmérsékletre hevítik és gázalakú hidrogénnelhozzák össze. A nagy nyomás és hőmérséklet melletta szénolajtészta elfolyósodik és egyesül a hidrogén-nel. A keletkezett folyékony terméket fölfogják ésdesztillálással alkatrészeire bontják. De az összesmelléktermékeket is fölfogják és ismét fölhasználják.Az ilyen telepek éjjel-nappal szakadatlanul dolgoz-nak. Hogy a robbanást elkerüljék, a kazánok fűtésenem égő gázokkal történik.

1000 kg Í5% hamut tartalmazó) szénből ilyenmódon 500 kg olajat, 5 kg ammóniákot, 235 kg kok-szot és 240 kg gázt kapnak. Ebből a kokszot magá-ban az üzemben használják el a föntebb említett neméghető gázok fölhevítésére, tehát a kazánok fűtésére.Az 500 kg olajból, mely nagyjában a természetesnyers petróleumhoz hasonlít, kapnak a további föl-dolgozással 150 kg benzint, 200 kg motor- (Diesel-)olajat, 60 kg kenőolajat és 80 kg fűtőolajat. Az egészeljáráshoz csak szénre és hidrogénre van szükség. Alegfőbb dolog tehát a hidrogén olcsó beszerzése. Itthasználják föl a fentebb említett 240 kg. gázt, melyetaz eljárásnál nyernek, ezt vízgőzzel keverve hidro-génné és szénsavvá alakítják át. Utóbbit könnyű ki-vonni a gázkeverékből és így ottmarad a hidrogén ele-gendő tisztaságban.

És most még valamit a gazdaságosság-ról: 1000 kg mesterséges petróleum előállításiköltsége kb. 90 márka, a belőle nyert eladható termé-kek eladási ára pedig legalább 140 márka. A gazda-ságosság tehát kétségtelen.

A modern vegyészeti nagyiparnak ezt az egykorszakalkotó új vívmányát nemcsak azértírtuk le ilyen részletesen, mert nagyon fontos.

201

hanem azért is, hogy a laikus olvasó némi be-pillantást nyerjen a tudománynak abba a ti-tokzatos műhelyébe, melynek a kutatásairól

és kilátásairól állandóan beszélünk.

Hozzátehetjük még, hogy — mint ez a technika soknagy vívmányánál annyiszor történt — Bergiusszalegyidőben mások is megtalálták a szén cseppfolyó-sításának bizonyos módjait, melyek szintén használ-hatók és már alkalmazásban is vannak.

így hát nem kell félni attól, hogy az automobilok ésrepülőgépek üzemanyaga két-három évtized múlva ki-fogy, mert pótolja a fekete gyémánt, melyből van mégvagy ezer évre való készletünk még akkor is, ha csakaz eddig ismert telepeket vesszük számításba. Márpedig addig majd csak fedeznek föl újakat is. De tízéven belül egész bizonyosan mindennapos dolog lesza mesterséges benzin.

Látszólag összefüggésben van ezzel egy manap-ság, de főleg a világháború alatt sokat emlegetettprobléma: a kaucsuk (gumi) mesterséges előállítása.Ennek megértéséhez a következőket kell tudni: hakeményítőt, vagy cellulózét gyenge savakkal keze-lünk, akkor ezek egy kisebb molekulájú anyaggá:szőlőcukorrá alakulnak át; ugyanígy, ha a természeteskaucsukot megfelelő módon kezeljük, szintén egy ki-sebb molekulájú vegyületet kapunk: az izoprént. Minda kettőt ismét át lehet alakítani a nagyobb molekulájútestekké, így az izoprént már gyenge melegítéssel áttudjuk alakítani kaucsukká. Nos: az izoprént ma márelő tudják állítani acetilénből, krezolból, spirituszbólstb., az alapanyag tehát már tizenöt év óta megvan,de az eljárás olyan költséges, hogy a keletkezett ter-mék nem veheti föl a versenyt a természetes növényikaucsukkal, melynek a termelése az ültetvényekenévről évre fokozódik. Azonban ezen a téren is nagymeglepetés várhat ránk, mert az I. G. Farbenindustrietelepei felől olyan hírek jönnek, hogy megtalálták az

202

izoprén előállításának nagyon olcsó módját. Hogy eza módszer miből áll, azt még nem árulták el. de a sza-badalmi leírásokból látni lehet annyit, hogy a nyers-anyag a szén Bergius-féle cseppfolyósításának vala-melyik értéktelen mellékterméke, valószínűleg a köny-nyen folyó pentánok, melyekből így majd

olcsón lehet előállítani a drága anyagot s ígya mesterséges gumi a legközelebbi tíz éven

belül éppen olyan világcikk lesz, mint a mes-terséges benzin.

Ha ez így lesz, — ami pedig ma már nem kétsé-ges — akkor ez szinte iskolapéldájául szolgál majda vegyi ipar egy másik állandó törekvésének. Ugyanisnemcsak a nyersanyagok „házi” előállítása, vagyisaz ezek importjától való függetlenítés okoz olyan nagygondot, hanem a mindenféle eljárásoknál kapottmelléktermékek értékesítése is. Sokszor hiába sikerülvalami anyagnak a házi előállítása, a nyerstermékkelazért nem tudja fölvenni a versenyt, mert a nagy tö-megben keletkező melléktermékekkel nem tudnak mitkezdeni, ezek nem értékesíthetők s így az előállításiköltséget lényegesen emelik. A mai intenzív gazdaságiversenyt csak olyan ipari eljárások állhatják meg,melyeknél semmi sem megy veszendőbe, melyeknélminden termék értékesíthető, felhasználható.

íme tehát nemcsak a kutatók zsenialitása és nem-csak a technikai lehetőségek ügyes fölhasználása az,ami a vegyi ipp^t oly naggyá tette, hanem a gazda-ságosság kérdésének figyelembe vétele is. A vegyiiparnak dicsőséges múltja van és fényes jelene. Ügya tudományos, mint technikai vegytan jövője bizto-sítva van. Tíz éven belül nagyon sok új és friss gyü-mölcsöt látunk majd megérni — és csak akkor derülmajd ki, hogy mennyire látott helyesen a próféta...

Louis Blériot:A repülés fő problémái és jövője

Érdekes feladat megvizsgálni, hogy a repülésnek,

amely még gyermekkorát éli, milyen lesz a jövője?! A dolgok mai állása mellett az egyhuzamban valóhosszútávú repülés egyre veszít jelentőségéből. Tel-jesen feleslegessé vált. Sokkal egyszerűbb gondoskodni többleszállóhelyről, mint növelni a gépek repülési távolságát.Ha van elegendő számú és jól felszerelt légi kikötő, akkora mostani 3200 kilométeres átlagos rádiusz megfelelő leszminden gyakorlati célra. Minden civilizált ország állandóannöveli kikötőinek számát és nemsokára lesz belőlük annyi,hogy lehetővé fogják tenni gyakori és jól szervezett légi já-ratok létesítését. Így a nagy akciórádiusz, mint előny, csakóceánok és nagy, műveletlen földterületek átrepülésénél fogérvényesülni és idők folyamán ez az előny is egyre csökken.

Armstrong és Fonck kapitány úszó szigetei, melyeketéppen építenek, nemsokára rendszeres szolgálatot fognaklehetővé tenni az Atlanti Óceánon át még olyan gépekkel is,amelyeknek akciórádiusza nem nagyon nagy. Az egyedülikifogás, hogy ezek az úszó szigetek nagy összegekbe fognakkerülni. Ezzel szemben tény, hogy nem lesznek sokkaldrágábbak, mintha léghajók számára építenének kikötőketés hangárokat, üzemköltségük pedig kisebb; a léghajó le-szállásához ugyanis nagy és képzett legénység kell, mertenélkül könnyen érheti baleset, amint a Graf Zeppelin pél-dája is mutatja.

A Graf Zeppelin földkörüli útja kétségkívül figyelemre-méltó teljesítmény volt és a kormányozható léghajó hasz-nálhatósága mellett tanúskodott. Nagy tévedés νolna

azon-

204

ban ennek hatása alatt azt gondolni, hogy a jövőben a lég-hajó lesz a légi közlekedés fő eszköze és győztes marad alevegőnél könnyebb és nehezebb légijárművek nagy harcá-ban. Én biztosra veszem, hogy végeredményben az aeroplánfog győzni.

Távol áll tőlem a szándék, hogy lebecsüljem a Zeppelinteljesítményét és győzelmét az elemek fölött. Nem tagadom,hogy némely vonatkozásban felette áll a repülőgépnek. Leg-\főbb előnye a nagyobb akciórádiusz. Mikor a Zeppelin el-hagyta Friedrichshafent, elég tüzelőanyagot vitt magávalegy 32.000 kilométeres útra; ez azt jelenti, hogy elrepülhe-tett volna Los Angelesig, ha nem is áll meg Tokióban.Repülőgépnek még nem sikerült ilyen távolságot egyfolytá-ban átrepülni, miután akciórádiusza jelenleg még mintegy3200 kilométerre van korlátozva.

A rádiusz azonban semmiesetre sem az egyetlen felté-tel, amelyet vizsgálni kell a légi közlekedésben. A repülő-gép előnyei a nagyobb sebesség, kisebb tűzveszély, alacso-nyabb építési és üzemköltségek.

A Zeppelin óránként átlag 96 km-t képes megtenni, amia repülőgépek sebességéhez képest kevés, még ha nem istekintjük a nemrég lefolyt Schneider Cup versenyben spe-ciális építésű gépekkel elért 560 kilométeres sebességeket.Ez a hatalmas eredmény viszonylag rövid kísérletek utánjelentkezett.

Mikor húsz év előtt átrepültem a Csatornát, gépem át-lagos, sőt talán maximális sebessége nem haladta meg az55—60 kilométert. Ma vannak gépeink, melyek megtesznek560 km-t; ez azt jelenti, hogy a mechanikus repülés sebes-sége húsz év alatt tízszeresére emelkedett. Túlzás azonbanazt várni, hogy a következő húsz évben α repülés sebességecsak meg is kétszereződjék és elérje az óránkénti 1100 km-t.Ilyen esetben a repülőgép gyorsabban haladna, mint a hang.A gép már fejünk felett lenne, mielőtt meghallhatnánk amotor zúgását.

205

A sebesség növekedésével az akciórádiusznak mind ke-vesebb lesz a fontossága, mert a gép órák alatt repüli át alegnagyobb távolságokat is. Teljesen nyilvánvaló, hogy aléghajó gyorsaság tekintetében nem versenyezhet a repülő-géppel. Az angol kormány két léghajója, az R. 100 és R.101, melyeket angliai utam alatt volt alkalmam látni, nagy-szerű építmények, de alakjuk folytán még lassúbbak, minta Zeppelin. Az utóbbi többé-kevésbé szivaralakú, míg azangol léghajóknak nagyobb „hasuk” van és így nagyobblevegő ellenállással kell megküzdeniök.

A Schneider Cup eredményei mutatják, hogy mekkorajövője van a mechanikus repülésnek. Nem szabad azonbanelfelejteni, hogy ezeket a nagy sebeségeket vizi repülőgépekérték el. A szárazföldre, kerekek segítségével leszálló gépek-nek veszélyes volna ilyen sebesen repülni, különösen azindulás és leszállás miatt. Ilyen rettenetes sebesség mellettnincsenek elég nagy és elég sima repülőtereink a fel- és le-szállás manővereinek véghezvitelére. De ez a probléma semmegoldhatatlan; több tervet ajánlottak már erre nézve. Leg-praktikusabbnak látszik az ejtőernyővel való kombináció,amellyel Amerikában kísérleteztek. Óriási ejtőernyő van agépre erősítve és amikor a pilóta le akar szállni, megállítjaa gépet, vagy felfelé görbéket ír le, hogy csökkentse a sebes-séget és kinyithassa az ernyőt; ez aztán a leszállás tartamaalatt az egész gép súlyát tartja.

A jövő repülőgépének alakja nagyon fog különbözni amaitól. Hogy nagyobb -sebességet érhessen el, a gép alakjaközeledni fog az ágyúlövegéhez. Nagyobb, koncentrált tel-jesítőképessége lesz, mint jelenlegi elődjének és több utastfog szállítani. A hatalmas, 100 ember befogadására képesRohrbach-gép már megmutatta, hogy a repülőgép is szállít-hat legalább ugyanannyi, ha nem több utast, mint a léghajó.

A repülés ilyenformán még gyermekkorát éli és messzevan attól, hogy elérte volna fejlődésének határát. A haladás-nak még sok lépcsőfokon kell átmenni. Már most kísérletez-

206nek üzemanyagokkal, amelyek a mainál sokkal nagyobb

sebesség elérését fogják lehetővé tenni.

Ilyen úton haladva a levegőnél könnyebb és nehezebblégijárművek küzdelme nagy fölénnyel fog eldőlni — arepülőgép javára.

Az emberek nem tudhatnak és érthetnekmeg mindent, ami a világon történik, ezértítéletük sok dologban helytelen. Az emberek tu-datlanságának rend szerint kétféle alakja van: azegyik tisztára természetes tudatlanság, amelybenaz emberek születnek; a másik, hogy úgymondjuk, az igazi bölcsek tudatlansága. Ha azember minden tudományt megtanul, és ha mind-azt megismeri, amit az emberek valaha tudtakés tudnak, akkor elismeri, hogy ezek az ismere-tek együttesen olyan semmiséget jelentenek, hogylehetetlen velük Isten világát megérteni és arraa meggyőződésre jut, hogy alapjában véve atudós emberek épp úgy nem tudnak semmit,mint az egyszerű és tanulatlan emberek!

Vannak azonban felületes emberek, akiktanultak ugyan valamit, felszippantottak egyesdolgokat a különféle tudományokból és azt hi-szik, hogy okosak. Ezek eltávolodtak ugyan atermészetes tudatlanságból, de nem jutottak elazoknak az embereknek igazi bölcseségéhez,akik elismerték minden emberi tudás tökéletlen-ségét és semmiségét. Ezek azok, akik okosak-nak tartják magukat és megtévesztik a világot.Minden dologról nagy őszinteséggel és sietséggelítélkeznek, és természetesen mindig tévednek.Értik a módját, hogy kell port hinteni az embe-rek szemébe, ezért gyakran tisztelik őket, de azegyszerű nép megveti őket, mert látja haszonta-lanságukat; ők azonban megvetik a népet, merttudatlannak tartják.

(Pascal)

Hogyan fogja a villamosságforradalmosítani a világot?Írta: Sir Hugo Hirst,a londoni General Electric Co. elnöke

A

villamosság lesz a legnagyobb fejlesztő erő és hala-

dási tényező a világnak mind társadalmi, mind gaz-dasági életében. Ma csak a kezdeteit látjuk annak, A hogy az elektromosságot mikép használják fel azemberiség javára. A nemzetközi kereskedelem már ma semboldogulhatna az elektromosság, a távíró, kábel, telefonéltetője nélkül. Segítségével minden fontos esemény másod-percek alatt jut a világ tudomására. Az egész világot a ke-reskedő és gyáros piacává tette. Képzeljük el Londont, Pá-rizst, vagy New Yorkot a villamosságtól megfosztva: ezek avárosok olyan messze lennének egymástól, mint a föld sar-kai. De ma állandóan közlekednek egymással és olyanok,mint a közeli szomszédok.

Ami a jövőt illeti, az ipari fejlődésben az elektromosságmindennél fontosabb helyet fog elfoglalni. Nemcsak a ter-melést fogja olcsóbbá tenni a gyárosnak, hanem lehetővéfogja tenni, hogy bárhol és bármikor az emberileg elérhetőlegkedvezőbb körülmények között lehessen ipart űzni. Aszén nem lesz az ipari erő főforrása, hanem inkább elektro-mos energia előállítására fogják használni. A szenet nemlehet nélkülözni, hanem alkalmazását jobban ki fogjákaknázni, mint most. A szenet intenzívebben fogják alkal-mazni, mint ahogy ez a nagyobb ipari fejlettségből követ-kezik.

Nem túlzás azt mondani, hogy a világ közgazdaságivirágzása a jövőben egyedül a villamosságtól fog függeni,amely megengedi a fokozottabb mérvű termelést és az olcsóbbés kielégítőbb szállítást. A népeknek ez óriási nyereségetjelent az általános gazdasági biztonság és stabilitás terén.A gyáripari cikkek olcsóbb előállítása nagyobb keresletetvon maga után.

Az általános életstandard minden országban magasabb

208

lesz; így fogja a villamosított ipar kihasználása a szociálisviszonyokat is megjavítani.

A tengeri hajózás elektrifikálása sem marad el; a villa-mosságot Diesel-motorok fogják fejleszteni a hajón. Már mais épít néhány vállalkozó szellemű hajógyár teljesen villa-mosságra berendezett hajókat.

Akik α tudományos földmívelést tanulmányozzák, azokelőtt nem ismeretlen, hogy az elektromosságot sikerrel lehethasználni az élelmiszerállomány növelésére: — ez is olyanprobléma, amellyel minden ország szembekerül a népességnövekedése folytán. Délamerikában végzett kísérletek igazol-ják, hogy a föld elektromos kezelés után évente kétszer ishozhat termést. A napfény a termelés egyik főtényezője,villamossággal pedig mesterséges napfényt lehet produkálniés általánosan alkalmazni.

Bár ma még csak kísérleti stádiumban van a gyümölcs-fák gyökereinek ibolyántúli sugarakkal való kezelése, ez azeljárás olyan országokban is lehetővé fogja tenni a gyü-mölcstermelést, amelyekben az időjárási viszonyok külön-ben nem engednék meg. Ugyanígy a lehetőség keretein belülvan, hogy a temperatúra szabályozása érdekében el is lehetmajd vonni a levegőből a meleget. Ilyen találmányok for-radalmat jelentenének a földmívelés minden ágában.

Nagy és komoly kérdés, hogy mennyiben játszhatik sze-repet az elektromosság a világbéke biztosításában. Csakmeg kell emlékeznünk arról, hogy mennyivel tartozik a civi-lizáció a villamosságnak és eszünkbe kell, hogy jusson, hogyolyan erőnek birtokában vagyunk, amelynek minden hala-dást köszönhetünk a kereskedelem, ipar, háztartás, orvoslásés sebészet stb. terén. Ha a világbéke bővebb fogalmáragondolunk, az elektromosság hatását abban kell látnunk,hogy a rádió távolbalátás folytán az egész világot egy csa-láddá tette. A távolság eltűnt, a föld legtávolabb eső sarkainlakó emberek érintkeznek egymással és összebarátkoznak,mert az elektromosság képessé tette őket arra, hogy hall-ják egymás hangját. Ilyen értelemben az elektromossághozzásegítette a világot, hogy békében aknázhassa ki hatal-mas erőforrásait. Haladása mindennapi, gyakorlati irány-ban meg fogja mutatni a háború céltalanságát is, mert anépek be fogják látni, hogy mennyivel hasznosabb a békésmunka.

A világ gazdasági és általános biztonsága együtt halada villamosság fejlődésével.

A közeljövő rádiójaírta: Ε. Ε. Fournier d'Älbe,

a híres tudós és feltaláló

kik az utolsó nyolc évben figyelemmel kísérték a rá-dió fejlődését, azoknak feltűnhetett, hogy mennyirekapkodó és rendszertelen. Mindenütt leadóállomá-

sok nőttek ki a földből, mint a szél által elszórtmagvakból a növények és igyekeztek fennmaradni, ahogytudtak. Minden lehetőt elkövettek, hogy megnyerjék a kö-zönség tetszését, gondoskodtak hírszolgálatról és szórakoz-tatásról, költségeiket pedig előfizetési és hirdetési díjakbólfedezték.

Azt a zűrzavart, amely a hullámhosszak elosztásánálkülönösen Amerikában volt nagy, lassanként rendbehoztákés ma már minden, megfelelő távolságon belül fekvő állo-mást interferencia nélkül lehet hallgatni. De ez még csakaz első lépés a megvalósítandó világrendszer felé.

A leadásra alkalmas ezer különböző hullámhossznakcsaknem a felét osztották eddig szét az állomások közt.Ezeket még kétségkívül felül fogják vizsgálni, amíg csak elnem érnek a lehető legjobb rendszerhez.

A várható fejlődés kilátásai során a következő tíz évalatt ki fogják fejleszteni a rádió minden finomságát és alegválogatósabb ínyenc is meg lesz elégedve a kínálkozóélvezettel. A leadás és vétel technikája kétségtelenül teljesenszabályozódik, úgyhogy a beszélő színész, vagy az előadójelenlétének illúziója is teljes lesz. A távolság a fejlődés eszakaszában nem zavaró tényező többé és a világ összesnagy állomása hallható. Morse-jeleket leadni csak veszély-ben levő hajóknak lesz majd szabad, ami ellen egy hallga-tónak s«m lehet kifogása. Légköri zavarok ezután is okoz-

A

210

hatnak múló kellemetlenséget, de fokozatos megismétlésük-kel az ellenük való küzdelem mind hatásosabb lesz. Az éterelég tiszta lesz ahhoz, hogy továbbítsák rajta keresztül azemberne nézve értékes dolgokat. Ezek közül első a zene, azérzéseknek ez a nemzetközi nyelve. Képviselni kell a nagy-operát, vígoperát, vaudevillet épp úgy, mint szimfonikushangversenyeket, szóló-hangszer- és ének-előadásokat. Mamég ki vagyunk téve annak, hogy — bármelyik állomást isfogjuk, — ugyanolyan, vagy hasonló típusú zenét hallunk. Ajövőt specializálódásra kell berendezni. Amikor egyarántlehet majd hallani Stockholmot és Milánót, Daventryt ésKönigsberget, sokkal egyszerűbb lesz az összes vaudevilletDaventryből, az összes szimfonikus előadásokat Stockholm-ból, a tánczenét Königsbergből es az operákat Milánóbólkapni. Ez lehetővé fogja tenni például azt is, hogy Milánóminden mainál kiválóbb opera-zenekart tartson, rmely állan-dóan azzal a felemelő tudattal játszhatik, hogy az egészvilág figyel rá.

Nagyon kellemes lesz, hogy az ember Budapestről bár-mikor hallhat majd cigányzenét és a rádióhallgatás élvezeteszázszorosára fog növekedni, ha száz állomást kereshetünkmeg és mindegyikről ugyanilyen biztonsággal tudjuk, hogyott pillanatnyi igényünknek megfelelő muzsikát találunk.

Be lehetne rendezni kísérleti állomást is a zene új for-májának és az új skálának tanulmányozására, amelynek„micromusica” a neve. Ezt a zenét igen kis intervallokkalbíró skálán játsszák s az egész skála mindössze félhangnyitávolságra terjed. Az az általános hit, hogy, ha a fül meg-szokja a hangok finomságait, ez a zene ugyanolyan, vagymég nagyobb élvezetet fog nyújtani, mint a régi.

Az eljövendő tíz évien belül rá fognaik jönni egy állandóidőjelző szolgálat szükségességére is, amelynek segítségévelakármikor és akárhonnan meg lehet majd tudni a green-wichi időt.

211

A legfontosabb új vonás, mely bele fog játszani a jövőrádiójába, a képtovábbítás lesz, ideértve a távolbalátást is.Nem szabad azonban egyesek türelmetlensége miatt túlzottjelentőséget tulajdonítani a távolbalátásnak. A hangtovábbí-tás marad mindig a rádió fontosabbik feladata. Az az arány,ahogyan az újságok adják a szöveget és illusztrációt, helyesfogalmat nyújthat a nyomtatott szó és a kép viszonyáról.A szöveg egyenesen az értelemhez fordul, mig a ikép mindigmagyarázatra szorul. A képek főfeladata, hogy illusztráljáka szöveget.

Ezért nem szabad azt várni, hogy a következő tíz évbenmár a rádió leadóállomásai idejük nagy részét a távolba-látásnak fogják szentelni. Kevés lesz az ilyen továbbításraalkalmas objektum. Közérdekű dolgokat azonban, mint pél-dául időjárási grafikonokat, le fognak adni.

A „telecinema”, vagyis a rádió útján továbbított mozi,sokkal könnyebben kivehető, mint a szoros értelemben vetttávolbalátás. Ennek, mint népszerű szórakozási eszköznek,kétségtelenül nagy jövője van.

Három úton lehet a bölcseséghez jutni: elő-ször gondolkodás útján, ez a legnemesebb út;másodszor utánzás útján, ez a legkönnyebb útés harmadszor a tapasztalat útján, ez a legnehe-zebb út.

(Confucius)

A Tegnap, a Maés a Holnap mozija

Írta: Fodor Miklós,a hollywoodi Fox és a londoni Burlingtonfilmgyárak dramaturg-rendezője

örülbelül harminc esztendeje annak, hogy adohos, nyirkosfalú üzlethelyiségekből átala-kított mozgófényképszínházakban és a har-

madrangú kávéházak falára felszerelt vetítő-vásznakon az első mozgófényképek megjelentek. Azakkor még kizárólagosan az alacsony néposztályszórakoztatására szolgáló iparág ma már kétszáz-millió főnyi állandó közönségre számíthat. Egyedülcsak Amerikában több, mint hárommilliárd dollárrarúg az a tőke, amelyet ebbe az iparágba belefektettekés egyedül Hollywoodban harmincezer embernek ad-nak kenyeret az óriási filmipartelepek. Szerte ia világ-ban öt-hatezer néző befogadására épült színházpalo-ták hirdetik a többmillió dollár költséggel készültújabb filmcsodákat s e színházak színpadán a világlegnagyobb muzsikusai, énekesei és artistái szolgál-tatják a filmelőadásokat megelőző prológust.

Nagy utat futott be ez az új iparág a feltalálásátkövető huszonöt esztendőben. A filmműtermek lázassietséggel hbzták piacra az egyre nagyobb és nagyobbköltséggel készített világslágereiket. A sietséget szük-ségessé tette a dramaturgia és a fotografáló tech-nikának az a szinte filmről-filmre történő fejlődése,amely holnap már esetleg elavulttá, elmaradottá tettea tegnap még modern, újszerű, minden korábbináltökéletesebb óriás-filmeket.

Ez a páratlan fejlődési tempó azonban két-három évvel ezelőtt megtorpant. Sem fotografálásban,

Κ

213

sem technikailag, de még dramaturgiailag sem hozottújat, s a szaksajtó egyre hangosabban hangoztatta,hogy a fejlődés megállt, elérte kulminációs pontját,hogy már az összes lehetőségeket kikomponálták éshogy a filmek ahelyett, hogy újat nyújtanának, kime-rülnek a régi dramaturgiai és filmtechnikai ötletek máscsoportosításában való variálásában. Ugyanettől azidőponttól kezdve vették észre a nagy amerikai film-trösztök vezetői a mozilátogató közönség számánakijesztő csökkenését. Ez a visszafejlődési folyamat1927-ben már odáig vezetett, hogy az Egyesült Álla-mok korábban nagyszerűen prosperáló húszezer szín-háza, amely odáig a vagyonszerzés biztos alapjánakbizonyult, kénytelen volt beletörődni a deficites üzlet-menetbe.

Kétségbeesett küzdelem indult meg ekkor a gyá-rak részéről, egyrészt az elveszített közönség vissza-szerzésére, másrészt, hogy megtarthassák a Wall-street bankjainak már-már elmaradó pénzügyi támo-gatását. Ebben a helyzetben látott hozzá a WarnerBrothers-filmgyár hollywoodi műterme az elsőbeszélőfilm, a Jazz-énekes elkészítéséhez. Ez a társa-ság, amely a nagy amerikai filmgyári trösztökhözviszonyítottan egészen jelentéktelen és az iramotdiktáló gyárak kartelljén kívül is áll, arra építettefel számításait, hogy a nagyközönség minden újságrakíváncsi, minden új csodát megnéz és amíg a tökélet-len és a közönségnek való bemutatásra még meg nemérett filmektől elriadnak az emberek, addig éppen elégidő fog rendelkezésükre állani, hogy jelentékenyhasznukat bezsebelhessék és a filmiparból eltűnjenek.Ezek a számításaik, hiába mosolyogták meg őket fölé-nyesen a nagy gyárak, fényesen beváltak. Az aligszázezer dollár költséggel készült film újszerűség^villámgyorsan terjedt el a mozilátogató közönségtáborában és rövid pár hónapon belül már millióshaszon ütötte a vállalkozószellemű gyár vezetőségé-nek zsebeit.

214

A többi nagy gyár igazgatói azonban még mindigcsak mosolyogtak s nem akartak tudomást venni ahelyzet komolyságáról. Egyre jobban felfigyeltekazonban akkor, amikor a Warner-gyár az óriási sike-ren felbuzdulva egymásután dobta piacra újabb ésújabb filmjeit, a Singing Fool-t, a Tenderloin-t, aDoctors Secrêt-et, a Noé barkáját, stb. és mutatott kitöbb mint húszmillió dollár tiszta hasznot a beszélő-filmek gyártásának első tizennyolc hónapja után.Most már lázas sietséggel szerelték fel műtermeiketbeszélőfilm gyártásra a többi gyárak is. Kénytelenekvoltak így cselekedni, mert a gyakorlat azt mutatta,hogy a legnagyszerűbb néma filmeket bemutató szín-házak kongtak az ürességtől ugyanakkor, amikor alegsilányabb beszélőfilmet hirdető mozi előtt mér-földes sorokban várakozott a közönség, hogy jegyek-hez jusson. Az érdeklődés nőttön-nőtt s ezt a legkon-zervatívabban vezetett gyárnak is tudomásul kellettvennie.

Csakhamar beszélőfilmet gyártott ilyenformán aParamounth Trust is, ezt követte a Metro-Goldwyn,majd a Fox-filmgyár is.

Ők azonban már egy lépéssel előbbre vitték abeszélőfilm-gyártás technikáját. Amíg ugyanis a War-ner Brothers cég Vitaphone névre keresztelt talál-mányának lényege abban állott, hogy a felvevő gépútján megörökített színészek játékát ugyanakkor egygramofon-rendszer követte, amely a hangjukat örö-kítette meg, s később e gramofónlemezről kísérték azelőadás alatt lepergő filmeket, addig a nagy gyárakáltal megkezdett beszélőfilm-gyártás már odáig fej-lődött, hogy a hangot nem lemezre vették fel, hanemfotografálták. A felvételeknél két, egymással elektri-kus úton összekötött gép működik, mind a kettő film-negatívot forgat, az egyik negatív az akciót, a másiknegatív a hangeffektusokat fotografálja. A két nega-tívra külön-külön felvett anyagot azután egy közös

215

pozitívra kopírozzák, és ezt a pozitívot egy speciálisanbeszélőfilmleadásra konstruált vetítőgépen pergetik le.

A nagy sietség eredményeképpen rövidesen csakúgy ömlött a sok beszélőfilm a piacra. Az elsők közöttvolt néhány bukás, de volt néhány fantasztikus üzle-tet jelentő diadal is. A legnagyobb sikert a Perfectaliby és a Broadway melody érték el. Előbbi egy al-világi történet, az utóbbi zenés és táncos kulisszákközött lejátszódó dráma. A színházlátogatásról készültstatisztika azt mutatta, hogy a beszélőfilmek beveze-tésével a mozik látogatottsága óriási módon nőtt, segy-egy ilyen fentebb említett nagy siker meggyőztea gyárat arról, hogy a jövő kizárólag a beszélőfilmeké,gazdaságos gyártást csak ezek jelentenek számukra,még akkor is, ha a nyelv megnemértéséből szármiazózavarok miatt összes olyan piacaikat fel is kell hogyadják, ahol angolul nem értenek. Ezzel ugyanis fel-tétlenül számolniok kell. Az még csak elképzelhető,hogy néhány film, amelyben a párbeszédek a mini-mumra vannak redukálva és emellett jelentékenyrészük zenés, énekes, vagy artisztikus produkcióvalfűszerezett, eljuthat a nem-angolnyelvű országokbais, de a kizárólag drámai filmek exportja ezekre aterületekre szóba sem jöhet, legalább is addig nem,amíg meg nem találják azt a módot, hogy miképpenvegyék fel ugyanazt a darabot különböző nyelven,ám mindamellett az előállítási költségeknek olyannagymérvű redukálásával, hogy az így produkált fil-mek illő haszonnal legyenek értékesíthetők a meg-felelő nyelvterületeken. Ma még elképzelhetetlen, aközeljövőben azonban bizonyosan megtalálják a mód-ját ennek is. Amíg ez az idő el nem következik, addigaz európai filmvállalatok, megszabadulva a rettegettamerikai konkurenciától, fokozott mértékben fog-nak nekiállani a néma filmgyártásnak és emellett alegtöbb országban ki fog alakulni a sajátnyelvűbeszélőfilm-gyárlás is.

Az a sűrű köd, amely a problémákat egyelőre be-

216

borítja, rövidesen el fog oszolni és az amerikai film-laboratóriumokban folyó lázas munka meg fogjahozni a várt eredményt. Ha a valószínű fejlődésrőlakarunk bővebben beszélni, meg kell, hogy különböz-tessük azt a két végcélt, amelynek irányában a kísér-letezések haladnak. Az első rész az előállítandó filmekközelebbhozatala a természeteshez: a beszélő, szí-nes és plasztikus fotografálás. A második rész a le-adási technika ideálissá tétele a televíziós úton valóházhoz szállítás.

Ε sorok megjelenéséig a legnagyobb eredménye-ket az úgynevezett beszélőfilm terén érték el. Ha ösz-szehasonlítjuk az ez év októberében, vagy novembe-rében piacra került filmet az első kísérletekkel, mintamilyen volt a nálunk olyan nagy sikert aratott Sin-ging Fool, lehetetlen el nem hinni az amerikai gyárígéretét,” amely szerint a legközelebbi időben mindenmellékzörej nélkül tökéletes illúziót keltő filmeket vár-hatunk az amerikai műtermekből.

A színes fotografálás fejlődése már sokkal las-súbb tempóban halad. Bár az ilyen irányú kísérleteksokkal korábban kezdődtek, mint a beszélőfilm meg-oldását keresők, az elért eredmény még távolról semkielégítő. Itt is két irányban próbálkoznak az ameri-kai laboratóriumok. Az egyik eljárás a már kész pozi-tív film színezésével akar eredményt elérni. Ez azúgynevezett Technicolor találmánya. A másik eljáráslényege abból áll. hogy a speciális felvevőgép szoro-san egymás mellett két negatívot forgat és pedig olyannegatívokat, amelyek mindegyike speciális emulsióvalvan bevonva. Az egyik emulsio összetételénél fogvaaz előhíváskor a piros és sárga, a másik a kék és zöldszíneket és azok vegyülékeit produkálja. Az így nyertkét negatívnak egy közös pozitívre való átkopírozásahozza ki azután az említett négy színt és azok vegyü-leteit. Ez utóbbi az úgynevezett Multicolor eljárás. Atökéletes megoldást ettől az utóbbi eljárástól várhat-juk.

219

A plasztikus, vagy stereoskopikus fotografálástechnikai megoldása izgatja legjobban a nagy film-trösztök vezéreit. A beszélőfilmeknek, amelyeknekgyártása ma már kizárólagossá vált, legnagyobbgyengéjük ugyanis éppen abban rejlik, hogy a közön-ség sehogysem tudja természetesnek találni azt, hogyaz egysíkban mozgó fotográfiák beszélni tudnak.Gondoljunk csak arra, mennyivel hihetőbb lenne,mennyivel természetesebbnek látszana egy film vász-nán lejátszódó jelenet, ha az abban szereplő emberek,állatok plasztikus mélységű terepen mozognának. Aze téren végzett kísérletek a mai napig nem sok ered-ményt értek el. A szaksajtó ugyan már hónapot ótajelentékenyebb eredményekről számol be, az elértsiker azonban egyelőre csak az úgynevezett Magno-scopot és Grandeur-t jelenti, amelyeknek lényegeabban áll, hogv a felvételeket a normálisnál kétszerte-háromszorta nagyobb vászonra vetítik. Ez az új óriásimező sokkal nagyobb befogadóképességű s ezértkülönösen tömeg- és tájfelvételeknél hatásos. Tagad-hatatlan az is, hogy az így nyert fotográfiák plaszti-kusiabbak, jobban rajzoltak az eddigieknél, de abszolútplaszticitásról szó sem lehet. Hátránya viszont, hogyaz úgvnevfzett premierplanoknál óriási, abnormálisannagy képeket nyerünk, amelyek a közönséget zavariák.Képzeljünk el például egy premierplanban hozott há-rom és félméter magas és két és félméter széles fejet,amely a vászonról ránknevet, vagy amelynek szemei-ből dinnyenagyságú könnyek folydogálnak. Sokmilliódollárt fognak elkísérletezni a laboratóriumok, amígezt a problémát megoldják.

Gyorsabb eredményeket ígérnek a filmleadásitechnika tökéletesítésére irányuló kísérletek. Az el-képzelés szerint a mozgófényképleadásokat épnenúgy, mint ahogy ez a rádióelőadásokkal történik, ház-hoz akarják szállítani. A filmgyár központi mozijai-ban pergő előadást televíziós úton fogják eljuttatni azelőfizetőkhöz, akik ezt a lakácsukban fölszerelt vetítő-

218

vászonról fogják élvezni. Teljesen megbízható értesü-lések szerint az American Télégraphe And TelephoneCompany mérnökei az új találmány technikai részétmár teljesen megoldották, olyannyira, hogy elérkezett-nek látszik az idő a gyakorlati értékesítésre is. Azegyetlen megoldatlan probléma: milyen úton lehetneellenőrizni, hogy melyik előfizető hány előadást élve-zett s ezekért mennyit tartozik a mozivállalatnakfizetni?! Valószínű, hogy az automatikus telefon talál-mányát fogják e célra is felhasználni. A mozielőfize-tQkJakásán fel fognak szereim egy telefonállomáshozhasonló kis mozikapcsoló készüléket, amellyel az elő-fizető maga fogja bekapcsolni a moziújságból ki-keresett filmet a lakásán felszerelt házimozi vásznára.Mint minden új találmány, természetesen ez is csaka jómódúak privilégiuma lesz — egy pár évig, hogyazután állandó olcsóbbá válásával egyre több és többlakásba vonuljon be és váljék a legnépszerűbb háziszórakozás eszközévé.

Nem utópia ma már az a gondolat, hogy tíz évmúlva- a modern lakás fogalma nemcsak a központifűtést és állandó melegvízszolgáltatást, hanem a mozi-szobát is jelenteni fogja, egy miniatűr színházacskát,ahova vacsora után bevonul a család, helyet foglal akét-három sorban elhelyezett karosszékekben s aszobának falán elhelyezett vetítővászonra varázsoljaa moziújságból kiválasztott beszélő, színes és plaszti-kus filmeket. Amit a gramofon megkezdett és a rádiófolytatott, a televíziós mozi fogja befejezni: otthonnáfogja változtatni az életben keservesen küszködőembermilliók lakását!

AZ E G É S Z S É G H A J L É K A

Kaufmann Oszkár:A jövő évtized építészete

A világhírű magyar építész, akiállandóan Berlinben lakik, széles vo-násokban rajzolja meg az alábbiak-ban az építészet jövő fejlődését.

A jövő évtized építészete teljesen mechanizáló-

dik. Én a magam részéről félve várom az épí-tészet mechanizálódását, mert nem ez az énművészi ideálom. De haladni kell a korral ésaz építésznek is be kell látnia, hogy ma már nem aza szép, ami azelőtt volt.

A lakás gépszerű lesz. Minden felesleges dolog el-marad és még a díszítőművészet is a praktikusságelvein fog alapulni. Természetesen minden új házkülsején is látni lehet majd, hogy milyen felfogásbankészült, hiszen az építészetben a külső mindig jelzi azépítkezés stílusát és lényegét.

Egészen bizonyos, hogy a jövő évtized házai amagasba épülnek, mert egyre drágább és drágább lesza telek és terjeszkedni így csak a magasba lehet.Ennek ellenére a lakóházak nem bérkaszárnyák lesz-

220

nek, hanem úgy épülnek majd magasságuk ellenére,hogy levegős, szellős legyen minden egyes lakás éshogy kedvező időben több oldalról is érje napfény.

A legegyszerűbb jóslásokba bocsátkozni a köz-épületek új építési irányaival kapcsolatban. Szintebizonyos, hogy a jövő középülete olyan lesz, hogyegy-egy épületben mindent el lehessen intézni, amiodatartozik. Világosabban úgy fejezhetném ki magam,hogy a jövő építészete megszünteti az aktavándorlá-sokat,, Egy épületben lesz az illető minisztérium,vagy középület minden egyes ága.

Példának talán legjobb megemlíteni a rendőrségés az igazságszolgáltatás elhelyezését egyetlen épület-óriásban. Egy épületben lesz a rendőrség, a fogda, azügyészség, a bíróságok, a fegyház, a fellebbezési fóru-mok, az igazságügyminisztérium és minden, ami abűnnel és az igazságszolgáltatással kapcsolatos.

Nem kell az aktákat kocsin átszállítani az egyiképületből a másikba, nem kell a foglyot rabautón aváros egyik végéből a másikba vinni, mert minden ottlesz egyetlen házban.

És így lesz mindennel. Egy épületben lesznek apályaudvarok a postákkal, egy épületcsoportban lesz-nek elhelyezve a vásárcsarnokok a vágóhidakkal,hűtőházakkal és kirakodóhelyekkel és egy házbanlesz például talán a praktikusság elve alapján azállami zálogház a munkaközvetítő hivatallal.

A legérdekesebb a jövő színházának kérdése. Avilágítási lehetőségek óriási haladása bámulatos vál-tozásokat fog előidézni a színházak jövőbeli építései-ben. Valószínű, hogy dekoráció helyett nemsokára

221

mindenütt vetítés lesz és ha lesznek is elvétve deko-rációk, a jövő színházában nem lesz úgynevezett„díszletezés”. A díszletmunkások eltűnnek a színpad-ról és a továbbra is dekorációval dolgozó színházaka zsinórpadlásról fogják leereszteni a díszleteket. Meg-szűnik a felvonásközötti díszletépítés és ott, ahol nema vetítőgép, a zsinórpadlás adja majd a dekorációt.

A színházépítés technikája is gyökerében változikmeg természetesen ezáltal: Nem kell olyan mély szín-pad, mint eddig és így nagyobb lesz a nézőtér. Errenagy szükség van, hiszen a jó színészerő egyre drá-gább lesz és így a bevételt is fokozni kell.

Beleszólnak azonban a színházépítésbe a revükés a színházakban is tért hódító filmjelenetek. Mégnem tudni, mi fog megszületni a színház és a hangosfilm okozta moziválságból, de egy tény, hogy a jövőévtized színháza sok tekintetben egyáltalán nem fogkülsőleg hasonlítani a mostaniakhoz.

Az is bizonyos, hogy a színház is felfelé fog ter-jeszkedni és magasabb lesz.

Ami a jövő évtized kislakását illeti, itt is a száz-százalékos praktikusság fog szerepet játszani. Akonyhai tűzhelyről egyenesen a terített asztalra kerülaz étel. Ez már így van most is a luxuslakásokban, dea jövő évtized meghozza ezt a praktikusságot a kis-lakásnak is

Az is bizonyos, hogy a tetők laposak, kerteseklesznek és mint említettem, a főszempont az lesz,h°gy a jövőben több fény, több levegő jusson alakóra.

Most pedig rátérek az építési anyagra. Évszáza-dok óta nem jöttek rá arra az emberek, hogy esetleg

222

mással is lehet építkezni, mint téglával és malterrel.Most végre megkezdődött a beton, az acél és az üvegkorszaka. A tégla egyre jobban kiszorul az építkezés-ből és a jövő évtized folyamán nagyon kevés házatfognak téglával építeni.

Még csak egyet akarok megjegyezni. A jövő év-tized sem fogja megszülni az úgynevezett gömbházat,mert semmi értelme sincs és ellenkezik a praktikus-ság, meg az ízlés követelményeivel.

Budapesten az 1927-es évben 22.016 épületvolt. Ebből 19.506 lakóház, 2510 egyéb épület.A gyári épületek száma 806, az üzlethelyiségek,raktárak száma 338, iskolák és nevelőintézetekszáma 233, állami közigazgatási épületeké 58,városi, közigazgatási épületeké 36, katonai épü-leteké 16, temploma és kápolnája 42 van Buda-pestnek. Egyéb egyházi és felekezeti jellegű épü-let 35 van Budapesten. Múzeum és könyvtár van20, egyéb tudományos intézet 16, színház és mu-latóhelyiség 38. Kórház és gyógyító intézet 91.Fürdőépület 20, szegényház és hasonló intéz-mény 13, rendőri épület és fogház 21.

Ne félj a tudatlanságtól, hanem félj az ál-tudománytól. Belőle ered minden rossz a világon.

(Tolsztoj)

Ha ma építenénk egy várost?Írta: Molnár Farkas építész

A

jövő városának megtervezésével való foglalkozás-

nak első gyakorlati jelentősége ama szempontokmegkeresésében van, amelyek a mai városok ren-dezésénél irányt adni hivatottak. A városrendezésigen széles tudományág, amely a társadalmi, ipari, közle-kedési ismereteket, az építés, útépítés, világítás, higiénikusberendezkedések technikáját és számos mellékismeret hal-mazát foglalja magában. Fontossága olyan nagy, hogy el-hanyagolása megbéníthatja a város fejlődését, kizárhatjaa népek forgalmából, lakosságának megélhetését tehetitönkre. Azért városrendezés mindenütt van, de ez a mimai viszonyaink szerint csak városfenntartás, mert hiány-zik a pénz nagyszabású tervek keresztülvitelére és hiány-zik sokszor a tervekben is a mindenre előrelátás és követ-kezetesség. Tisztában kell azzal lennünk, hogy egy városrendje alatt nem az egyes uccarészletek szépségét értjük.A város rendszere az egyes látványosságoktól függetlenül,a város térképében, alaprajzában nyilvánul meg. Repülő-gépről letekintve megfigyelhetnénk például a város rend-jét, forgalmának menetét, épülettömbjeinek elosztását. Bát-ran elmondhatjuk, α legtöbb európai város a rendszertelen-ség és zűrzavar képét mutatja. A város térelosztása leg-többször véletlen körülményektől befolyásolt, forgalom he-lyett a forgalomzavaró okokat vennők észre, mert a fő-útvonalak elrendezése és kereszteződése célszerűtlen:hiányzik a tér, a tágasság, a házak egyhelyütt túlzsúfoltak,majd szét vannak szórva, a tömeg levegőtlen, csőszerűUdvarok üregeiben lakik. Mindennek az a főoka, hogy evárosok túlrégiek, fejlődésük megakadt egy középkorialaprajzon, amely valaha egészen más céloknak megfelelőés szép volt, ma ellenben hosszú javítgatások után semalkalmas arra, hogy az a teljesen átalakult élet feltételeitkedvezővé tegye. Nem szabad arra gondolnunk sem, hogyezeket máról holnapra meg tudjuk változtatni, de évről évre

224

épülnek új házak és uccák, amelyeket már helyesebben,tervszerűbben rendezhetünk egymás mellé.

Az értelem gyönyörűségével szemléljük az ókori vá-rosok alaprajzát. Példának vehetjük a kis Pompejit, vagyThébát, vagy akár egy kínai várost, olyan világos és értel-mes ezek architektonikus elrendezése. Szinte azt a benyo-mást kelti, hogy egy ember munkája, annyira kiütközikbelőle a tervszerűség. Magyarázata ennek, hogy e városokmeghatározott mértani rendben épültek, amely nem any-nyira egyes emberek, mint az uralkodó korok jellegzetestudománya volt. A mértan három alapformát ismer, ezek:négyzet, háromszög és kör. De ezeknek annyi formális ésarányi változása van, hogy mindenkor meg tudta a testiés lelki szükségleteinek megfelelőt keresni és bele tudtafektetni minden konkrét és elvont munkájába, így váro-sainak alapjába is. Amilyen mély ezeknek a formáknakszimbolikus jelentősége a korok vallásában és művészeté-ben, oly nagy e formák gyakorlati fontossága az építészet-ben és a tárgyi alkotás minden ágában. A déli népeknél azókorban a tiszta derékszöges formák szeretete, az északinépeknél a középkorban a háromszöges rendszer, végre akör jelentkezése a renaissanceban és a barokkban. Leg-főképpen az érint bennünket, hogy a mi európai nagyvá-rosaink középkori városok hegyesszöges és megtördeltvonalú elrendezésein épültek. így kénytelenek azt nagyjá-ban fenntartani és időnként korrigálni. A középkori várostette ezt az elrendezést szükségessé, melynek fősajátosságaivoltak az elzárkózottság, a nagy, egyenes távolságoktólvaló félelem, a védekezés a belső viszályok ellen. Ennekkövetkezménye látható erősen a mai Párizs térképén,melyet összefutó és csúcsívbe hajló vonalaival egy gótikushomlokzat nagy rozettájához hasonlíthatnánk.

Ezzel szemben a mai élet tempója, a járművek gyor-sasága, a forgalom megnövekedése az egyenes főútvonalakbevezetését tette szükségessé. A mai lélek felszabadulásaés az egyenesség fölötti öröm nyilvánul meg az első sugár-utakban, amelyet már a múlt század építészeinek sikerültitt-ott létrehozni. De majd mindenütt megmaradtak a he-gyes- és tompaszögek az uccák találkozásánál, lehetetlenülferde alaprajzú házakkal és a centrumok, ahol túlsókilyen úttest fut össze, ahol tulajdonképpen nincs is semmi,ami ezt a forgalomtorlódást szükségessé tenné. Csak egy

225

régi épület, vagy emlék, ha ez sincs, akkor állítottak mos-tanában oda új emléket vagy más egyebet, amely a város„szépségét és dicsőségét” hirdeti, de egyúttal emléke asok közlekedési szerencsétlenségnek is, melynek így aka-ratlanul is tanuja lett. A tisztán gyakorlati szükségességek-ből fejlődött, történelmi körülményektől nem befolyásolt újvárosokat Amerikában találjuk. Az amerikai várost jel-lemzi a nagyvonalú négyszöges beosztás. Jellegzetes pél-dája ennek New York. Feltűnő a négyzetes hálózat,a. parallel úttestek, tiszta derékszögben keresztezve egy-mást, egyöntetűen kiépítve, egyszerűen számokkal jelzettuccák, különösebb akcentusok nélkül, szinte számítva azautókon száguldó emberekre, akiknek nincs idejük ahhoz,hogy a részletekben fennakadjanak. Pedig a földrajzi hely-zetet tekintve, e rendszeresség nagy nehézségekbe ütkö-zött. A város szigeten, félszigeten terül el, tengeröblökön,folyamokon kellett ezeket az útvonalakat átvinni s α tech-nika bámulatos eszközeivel megvalósítani.

De térjünk vissza az európai városépítésre. A maiépítészeti meggondolások alapján az amerikai várost semtekinthetjük ideálisnak, hiszen ezeket talán a túlnagy ipariés közlekedési koncentrációk, talán kultúrájának hiányos-sága folytán, kevés parkja és rossz levegője miatt azamerikai sem lakja szívesen.

Három lényeges szempont figyelembevételét kívánjukmeg a korszerű városrendezéstől. Először: induljon ki azegészséges lakások létesítésére alkalmas parcellázásból.Másodszor: adjon elegendő, funkciójuknak megfelelő helyeta középületeknek és parkoknak. Harmadszor: a városköziés helyi forgalom súrlódás nélküli lebonyolítására nyújtsonlehetőséget.

1. A telekosztás (parcellázás) a múlt század óta háromjelentős fázison ment keresztül. Az első tipikus bérkaszár-nya-rendszer, ami nálunk még általánosan dívik és megen-gedett, amikor minden egyes telek külön csinál magánakudvart, néha kevesebbet, mint az egész terület tizedrészeés ezt a levegőtlen sötét területet köröskörül beépíti úgy-nevezett egy-traktusos lakásokkal, vagyis olyanokkal, ame-lyeknek csak egy irányba van ablakuk és így kereszt-szel-lőzésük nincs. Ez a legközépkoribb és legegészségtelenebb.Hozzájárul a bajhoz, hogy a legtöbb így beépített telekmég hozzá szabálytalan, torz-alakú. Evidens az első segít-

224

ség: négy, uccával határolt blokk építsen közös udvart,így a befelé nyúló udvari szárnyak is kétfrontosak lehet-nek és jóval több levegőt kapnak. Ezt a parcellázást írjaelő a legtöbb, jelenleg érvényben lévő németországi építésiszabályzat. A harmadik fázis már lényegesebb javulástmutat, mert itt már csak az uccai frontot szabad beépíteni(ez a Rundbebauung, ami Berlinben előírásos) s az így ke-letkező közös, tágas, belső udvar már valóságos park,friss levegő-rezervoár, amire szinte érdemesebb ablakotnyitni, mint a poros uccára. Ilyen megoldás lenne a nem-régiben épült Phönix-bérház is, ha az udvar nagysága azépület magasságával egészségesebb arányban lenne. Enneka beépítési módszernek legfőbb hibája a lakások rossztájolási lehetősége. Ugyanis hosszú északi frontok kelet-keznek, a körülépített négyszög két oldalán. Másik kikü-szöbölendő hátrány: a saroklakások nehezen megoldhatóvolta. Mindezektől a hibáktól mentes a negyedik, a leg-újabban kialakuló építési rendszer. A sávos beépítésnél(Streifenbau) csak észak-dél irányba húzódó házsorokatépítünk és ilyen módon télen-nyáron napos, tehát egész-séges lakások keletkeznek. A sávos beépítési rendszer alakások szempontjából a legideálisabb, mert zárt levegő-terek nem képződnek, északi front nincs és elesik a nehe-zen megoldható saroklakások szükségessége. Ez az elren-dezés egyelőre csak a Karlsruhe-Dammerstock-lakótelepbenvalósulhatott meg az idén. A jelenleg fennálló építési sza-bály helyett, amely a lakáshigiéne multszázadbeli felfogásaértelmében a lakóépületek magasságát korlátozza, W. Gro-pius a lakósürüségnek, vagyis egy hektáron lakók létszá-mának előírását ajánlja. Mert az eddigi építészeti ered-mények, kísérletek és tudományos elgondolások azt bizo-nyítják, hogy a magas ház-építés nemcsak gazdaságosabb,mint a földszintes és egy-hatemeletes, hanem ha ezeka magas házak még elegendő távolságra is állanak egymás-tól, úgy, hogy a nap túlnyomó részén nem vetnek egy-másra árnyékot, akkor egészségesebbek is. Ennek, a há-zak közti távolságnak szabályzatszerű előírását célozza aíakósürűség meghatározása. így például bebizonyítható,hogy ugyanazon lakósűrűség mellett tízemeletes házakesetében, lévén az elsőnél hetvenméteres háztávolság lehet-séges, míg az utóbbinál marad a szokványos nyolcméteresucca.

227

2. Második probléma a középítmények elhelyezése.Középítmények alatt itt mindazokat az épületeket és be-rendezéseket értjük, amelyek testi és szellemi életünk ne-velésére és fenntartására szükségesek. A sávos beépítés ese-tében a házsorok között maradó, a normális uccánál jó-val szélesebb terület gyermekjátszótérnek, sportterületnek,közös kertnek kiválóan alkalmas, mert igen könnyen el-érhető és mint a következőkben látni fogjuk, a nagy kocsi-forgalom sem zavarja. A lakásokból kellemes látványtnyújt, a levegőt tisztítja dús növényzetével és a házakatolyan távolságba tolja egymástól, hogy a modern elv meg-kívánta nagy és széles ablakok mellett sem látnak egymásgyomrába a szembenlakók. Az iskoláknak szintén a laká-sok közelében kell lenni zöld felületeken. Még pedig ter-jengősen földszintesen, hogy minden tanterem előtt akkoraszabad terület legyen, hogy kedvező időben az egész osz-tály kihurcolkodhasson a szabadba. (Ilyen iskolarendszerretért át a teljesen korszerű színvonalon építkező Frankfurt-Main város.) Az élelmiszerelosztás leggazdaságosabb mód-jának az látszik, hogy a nagyáruházak napi rendelés sze-rint reggelenként kiküldik a helyszínre a kívánt árut. Anagyobb bevásárlások pedig az üzleti negyedekben két-hetenként történnek. Fürdő- és sporttelepek, fedett torna-csarnokok, előadó-termek, színházak, szórakozóhelyek, tes-tületi épületek, adminisztratív és rendfenntartó városházakegészítik ki egy-egy település városépítési programját. Hogymekkora és milyen területet igényelnek ezek a középítmé-nyek s hogy milyen arányban áll ezeknek a térfogata a la-kosság számához, arra az alkalmazott társadalomtudományés statisztika adhat támaszt. Mindenesetre a decentralizá-ció hívei ebben, de különösen kulturális tekintetben, arádióban és hangosfilmben nagy segítségre számíthatnak.

A jövő városának kiindulása mindennel berendezettés önmagát ellátni tudó kompakt lakástelep, melynek fizi-kai életfeltételét megadja a kellő munkahely, alkalom ésösszeköttetés, egyéni életfeltételeit pedig az előbb felsoroltközépítmények. Több ilyen lakótelep egyesítése, a közösadminisztráció és a távforgalomba váló közös bekapcsolódásfolytán keletkezik a nagyváros. Valamennyire hasonló mó-don, mint ahogy Nagyberlin keletkezett az ipari, a kultúr,a hivatalnok, a császári, a sportvárosok összenövése foly-tán, csak organikusabban, funkcionálisabban és kevésbé

228

reprezentatív módon, de sokkal több szociális berendezés-sel. Tehát a modern várostervezés egyedüli reális lehetősé-gét az egyes adott viszonyok között való kisebb lakótelepekszerves megtervezésében látjuk. Hivatkozhatunk ezen a té-ren a modern építési módok által Németországban elérteredményekre. Az elmondottak azt jelentik, hogy a maibelvárosokhoz nem nyúlnak, mert ott a rossz parcellázásmiatt jó lakásokat építeni úgyis lehetetlen, hanem a városkörül olcsó telekkomplexumokat foglalunk le és az újvárosrendezési elvek szerint, mint önálló lakótelepeket épít-jük fel a régi centrummal laza összeköttetésben, de kellő,gyors és olcsó forgalommal (autóbusz). Ilyen módon a mainagyváros legégetőbb forgalmi problémája: a belváros teher-mentesítése is megoldás felé közelednék. A belváros ugyanismindjobban átalakul tisztán üzleti és banknegyeddé, azósdi régi házak helyébe irodaépületek kerülnek és egészenúj uccarendszer képződésére, a lakáskérdéstől függetlenül,nyílik idő és alkalom. Ilyen irányú mozgolódás érezhető ná-lunk is, amikor a tehetősebb lakosság a budai hegyvidékfelé törekszik és lassan, alig vesszük észre, megindul a fej-lődés: a város a maga természetes adottságait kihasználja,a jó levegőjű, erdődús hegyoldalakon lakik és a duna-menti, sík, forgalmas területet népesíti be gyári, üzleti ésadminisztratív negyedekkel.

Csak ilyen laza programot tudunk adni e helyen ajövő városáról. Az önellátás olyan állapota volna kívána-tos, amikor a legkisebb település is magában, mint önállóantermelő és gazdálkodó egység, saját kultúrájával és rend-fenntartásával csatlakozik, mint egyenrangú fél, a szomszéd-jához és tovább, mint az emberi szervezetben az egyik sejt-csoport a másikhoz. Ilyen homogenitás szünteti meg azegyeduralmat, a káros versenyt, a gazdasági és fegyveresháborút. De itt közbeszólnak a természet adottságai: a több-kevesebb ipari és földmívelési lehetőség, a faji és kulturá-lis sajátságok sokfélesége. Azt pedig mindenki tudja, hogymennyire különbözik egy ipari gócpont vagy bányavárosaz egyetemi várostól, vagy egy országrész adminisztratívközéppontja a kikötővárosoktól. Azért marad a valóságtólelvonatkoztatott teoretikus munka minden olyan városterv,amely az előfeltételeiben még megadható lakótelep hatá-rain túlnő és a munkahelyek speciális helyzetével nem szá-mol. Már pedig ezekkel csak egy bizonyos adott helyzetbenlehet számolni.

229

3. A városépítés harmadik, az előbbiekben már érin-tett problémája α súrlódásnélküli forgalom kérdése. Ha va-laki csak a Rákóczi-út—Nagykörút kereszteződés tízeszten-dős múltját végiggondolja és még hozzá másik, az előbbi-nél gazdaságilag jobb tízesztendőt gondol, magától is tisz-tában lesz a közlekedési probléma méretével. A főbb út-kereszteződések túlterhelése a folyton növekvő köz- és ma-gánforgalommal olyan méreteket ölt, hogy a jelenlegi vá-rosok közlekedési csődjéhez vezet. Világos, hogy a jövő vá-rosában ilyesminek nem szabad előfordulná. Ennek kikü-szöbölése céljából olyan mérnöki számítási módszer birto-kába kell jussunk, amely, mint például a vízvezeték és csa-tornázás keresztmetszetének kiszámítása, az egész útháló-zat méreteire és minőségére elegendő számadattal szolgál.Ma azonban ettől még távol vagyunk, mert, míg a vízszük-séglet a fiziológiai tapasztalatokból kiszámítható, addig aközlekedési eszközök szaporodása a gazdasági élet távolijövőjének függvénye. Nevezetesen Amerikában a magán-autók elszaporodása okozza a legnagyobb problémát, ná-lunk meg a mizerábilis lovasfuvarosok, sőt kézitalicskák ki-küszöbölése okoz gondot. Ebből a két példából láthatjuk,hogy egy útrendszer kétféleképpen mondhatja fel a szol-gálatot: először, amikor méreteiben nem elégséges a túlsókközlekedési eszköz számára, másodszor, amikor a vegyes for-galmi eszközök egymásnak okoznak torlódást. Gyors for-galomnál például hosszabb megszakítás nélküli úttestekrevan szükség, mert a száguldó kocsik között hosszantiirányban jelentős közöknek kell maradni; vegyes forga-lomnál pedig a sok kerülgetés miatt szélesebb úttest kívá-natos, esetleg elkülönített párhuzamos járóvonalakkal. Te-hát a járművek gyorsasága, illetve az útvonal jellege szerint, hogy iközeli, vagy távoli forgalmat bonyolít-e le, kellaz utakat egymástól elkülöníteni. A jövő racionálisan ren-dezett városaiban a közlekedést háromféle útrendszer bo-nyolítja le. A főutakon a leggyorsabb jármüvek járnak,alatta a földalatti gyorsvasút és teherforgalom, ez köti összea várost a külvilággal és a repülőterekkel, a város közép-pontját a távolabbi településekkel. A közepes sebességű vo-nalak, melyek a lakótelepek egyes házsorait kötik összeegymással, a munkahelyekkel és közép építményekkel.Ezek az útvonalak vegyes forgalmúak. S végül a gyalog-járók részére az egyes házakhoz vezető kerti utacskák,

230

amelyek lehetnek födöttek vagy pergolaszerűen növényzet-tel befuttatottak.

Visszatérve a sávosbeépítésű lakótelephez, látjuk, hogya lakások helyes orientálása miatt ezek a gyalogutak észak-dél irányúak, a másodrendű utak szabályszerint nyugat-keletiek és az elsőrendű utak, tehát csak a főforgalmi út-vonalak iránya nincs meghatározva, mert azokat a helyiés helvközi szükséglet úgy vághatja a sorok közé, amintéppen a terep megkívánja. A forgalomzavart okozó út-kereszteződések kikerülése, alá- vagy felülépítéssel, áthida-lással speciális problémának marad.

Sok más uccarendszer lehetősége van még természete-sen, így a romantikusan hangzó többemeletes úttest-meg-oldás, az ilyesmi azonban olyan költséges és súlyos ope-ráció, hogy csak egy világrész centrumában rentábilis. Miépítészek általában őrizkedünk a technikai utópiákban valóábrándozásoktól és ideális gazdasági helyzetek beképzelé-sétőJ. Ha a jövő városáról beszélünk, a közel jövőt értjükalatta. Sajnos, ezek olyan égetően fontos kérdések, hogymegoldásukat már a megtörténtek közé kellene sorolni.

1910-ben a főváros minden ezer lakójára25—26 születés és 18—19 halálozás esett. A múltévben pedig minden ezer lakóra 17—18 születésés 16—17 halálozás jutott. Tizennyolc esztendőalatt tehát a születések száma 31 százalékkal, ahalálozások száma pedig 9.7 százalékkal csök-kent.

*

Felvilágosodott ember az, aki tudja, mi arendeltetése az életben és ennek ereje szerintigyekszik megfelelni.

(Tolsztoj)

A jövő lakásaÍrta: Ligeti Pál,építész

*

A lakásról alkotott fogalmak változóban vannak.

A változás irányát már látni — a jövő laká-sának körvonalai már tisztán állnak előttünk. Főleg két szempont, két törekvés az, amely aváltozás mozgató erejeként szerepel. Az egyik: ahigiéné. A másik: az ökonómia. Higiéné: ez; jelenttisztaságot, napot, levegőt. Ökonómia: ez jelent taka-rékosságot a ház előállításában (olcsó építést) ésmunkamegtakarítást a lakás kafbantartása és a ház-tartási teendők végzése körül (racionalizált ház-tartást).

Ez a két szempont sok mindenre kihat. Felüle-tesebb dologra és mélyebben járóra. Kezdjük a felü-letesebb szempontoknál: a felületen magán. A falak,a bútorok felületén.

Ez a felület legyen — így kívánja az új irány —sima, kemény. Ne legyen porfogó, hanem könnyentisztítható. Dísztelen gipszcirádáktól mentes falak.Sima, hézagmentes padló (linoleum, gumi) — és nem— parketta. Egyetlen sima lapból álló, enyvezett lemezzelborított, úgynevezett „Sperrholz”-ajtó. Nagy üvegtáb-lákból álló, kevésosztású ablak.

Magától értetődik, hogy ilyen sima felületeket ke-mény anyagokból jobban lehet előállítani. Az újiránynak minden építőanyag kedves, amelyik ke-mény. Annál inkább, mert a kemény anyag ked-vez az új irány másik vezető elvének, az ökonómiának. Kemény anyagból nemcsak sima felülete-ket lehet jobban előállítani, hanem kemény anyag-ból kevesebb is kell. Ezekkel a kemény, legtöbb-nyire szervetlen anyagokkal: elsősorban vassal,

232

üveggel helyettesíti a fát. Vasablakok, vasból ké-kült ajtótokok; üvegpolcok, üvegasztallapok; ked-ves elemei az új építésnek, amely lehetőleg kiküszö-bölni igyekszik a textilanyagokat. Nem ked-veli a súlyos, porfogó függönyöket, nem kedveli aszőnyegeket és nem kedveli a ülőbútorok vánkosait.A legutolsó években ezekkel is képes volt megbir-kózni: görbített acélcsövek közé feszített lószőrfonat-tal, vagy erős selyemfonattal helyettesíti a régi kár-pitozott ülőbútorokat. Téved, aki azt hiszi, hogy azilyen bútorokban kevésbé jól esnék az ülés, mintakármelyik párnázottban. De míg a párnázottbannem menekülhetünk meg attól a képzettől, hogy avánkosok felülete alatt, a rugók között, a huzatokáltal elrejtve, por, piszok rakódhat le, addig az újbútor első pillantásra érezteti, hogy nincs egy hozzá-férhetetlen porcikája sem, hogy tiszta minden ré-szében.

De van más oka is annak, hogy az új irány ked-veli a keményebb bútoranyagokat. Az ilyen anyagokalkalmasak a gyári előállításra és az ilyen anyagokalkalmasak arra, hogy a bútor mindinkább géppéváljék. Mindkettő modern törekvés. A gyári előállí-tás az egyetlen mód arra, hogy ió minőséget olcsóntermeljünk; a bútorok géphez hasonló módon valómegszerkesztése pedig megsokszorozza a bútor hasz-nálhatóságát. Felcsapható, a falba süllyeszthető vagykihúzható, nappal divánnák használható, vagy szek-rény alatt elrejtett ágyak, felcsapható, eltolható asz-tallapok, xtolóajtók, tolóablakok/ Lehet kombinálniszekrényt és asztalt, szekrényt és ágyat, dívánt éságyat, stb. stb. S ez átvezet a modern lakás egy ma-gasabb fajtájú ökonómiájához, a férőhely takarékoskihasználásához. Az ilyen gondosan, ügyesen meg-konstruált; többféle rendeltetést kielégíteni tudó bú-tordarab talán nem is sokkal olcsóbb, mint más, régi-fajta két külön bútordarab, de olcsóvá válik azáltal,hogy helyet takarít. Aminthogy helyet takarít a

233

beépített bútor is, a modern lakás kedvelt eleme.Természetesen a beépített szekrény azonfelül a tisz-taság szempontjából is nagyon előnyös, mert sokporgyűjtő és nehezen hozzáférhető kuckót és felüle-tet küszöböl ki.) És ha a bútor kevés helyet foglal el,ebből ered, hogy még a kisebb szoba is tágasabbá válik.Lehet a bútorzatot úgy csoportosítani, hogy a szobaüres felületei ne aprozódjanak el, hanem egymástegyetlen, s ígv elég tágasnak ható, nagyobb térréegészítsék ki. A beépített bútor azonfelül — és ezigen fontos — világossá teszi a szobát. Nem vet ár-nyékot sehova és az ablak fénye fennakadás nélküljut el a szoba legmélyébe. És ez az ablak — más,mint régen volt. Hosszú, széles, de nem nagyon ma-gas ablak. Széles: legtöbbször az egész szoba szélté-ben, faltól-falig terjed. És nem nagyon magas: alsóéle ugyanis magasabban fekszik a megszokottnál, sígy az alatta lévő falterület felhasználhatóvá válik.A jövő lakása takarékoskodik a hellyel; általában in-kább több és kisebb szobát nyújt, mint kevesebb ésnagyobb szobát. A konyhát, a fürdőszobát -— de ahálószobát is lecsökkenti a fentírt módon a lehetőlegkisebb méretre. Célja: lehetőleg minden felnőttember számára megadni az elkülönülés lehetőségét.Ugyanakkor azonban igyekszik egy közös nagy lakó-szobát adni: nagyobbat, világosabbat még a mai átlag-nál is és lehetőség szerint magasabbat is, mint amilyena többi szoba, ami nehéz építési probléma ugyan, demár eddig is nem egy érdekes módon oldódott meg.A lakószobának védetten elhelyezett világos fülkéjehelyettesíti azt, amit ma ebédlőnek nevezünk. A kony-hából ételátadón keresztül történik a tálalás az ét-kezőfülkébe. Ebbe a lakószobába kis előtéren átjutunk, amelyből a W. C, és lehetőleg szagzáró át-járón keresztül a konyha nyílik. Viszont a ma mégolyan általános kívánság: hogy a lakás mindegyik szo-bája elérhető legyen az előszobából, vagy annak egynyúlványából, olybá módosul, hogy a szobák az em-

234

lített nagy lakószobából érhetők; el. Még egy közösszobája van a jövő lakásának, melyet dolgozószobá-nak nevezhetünk s melybe a lakószobából vissza le-het vonulni..

Tehát: nagy, közös lakószoba, kis elkülönítettdolgozó, s ezenfelül lehetőleg nagyszámú hálószoba,így fest a jövő lakásának szobaelosztása, éles ellen-tétben azzal a még mindig nagyon dívó elosztással,amelyben egy vagy két hálószoba mellé ebédlő, sza-lon, úriszoba stb. sorakozik fel. Kétségtelen, hogy azúj lakás több családtagnak nyújtja összesen kisebbhelyen, mint eddig, a kultivált lakás lehetőségét.

Ilyen lesz a jövő lakása. Praktikus, higiénikus,ökonomikus. És — sokkal több ennél. Mert téved,aki azt hiszi: mindez csak ráció, csak fizikai hasz-nosság, csak célszerűség. Mindennek, amiről fentebbszó volt, van egy másik oldala is. A tisztaság, mely-nek érzetét az új lakás kelti, nevelő hatással van atesten túl is. A becsületesség, a sallang és dísz kerü-lése a lélekre is hat. Az egyenesség, a kemény, hatá-rozott kontúrok, az egész lakás könnyen áttekinthetővilágos elrendezettsége egy olyan szilárd akaratú, cél-tudatos és kemény életfelfogást sugallnak, amelyre azeljövő nehéz évtizedekben nagy szüksége lesz az em-beriségnek.

Budapesten 1928-ban minden hatodik-hetedik embert a tüdővész, minden nyolca-dik-kilencediket szívbaj, minden kilencedi-ket rákbetegség, minden tizenötödiket tüdő-lob és minderi tizenhat-tizenhetediket ütő-érelmeszesedés ölt meg.

M Ű V É S Z E T ,

I R O D A L O M

A színház a következő tíz

évbenÍrta: Hevesi Sándor,

a Nemzeti Színház igazgatója*■

Nem vagyok jós és nem is akarok jósolni, mert

a színházi jósok az utolsó száz esztendő alattegytől-egyig felsültek. A színházi jósok ugyan-is már régóta jövendölik a színház végleges el-múlását, minden átmeneti színházi válságban a végsőpusztulás tüneteit látják, a faciès Hyppocratica voná-sait nyomozzák, — sa színház mégsem akar elmúlni. A jósok között talán a legelőkelőbb helyen álla-nak a Goncourt-teslvérek, a két finom regényíró ésrégiségélvező, akik több, mint két emberöltővel ezelőtt,amikor ők maguk is a naturalizmus harcát vívták azúgynevezett konvencionális színház ellen, majdnemolyan ádáz nézőtéri verekedéseket idéztek föl a Comé-die Française-ban, mint száz évvel ezelőtt Victor Hugoa maga Hernanijával. Goncourték megjósolták a szín-ház közeli kimúlását, azon az alapon, hogy az iroda-lomtól végleg elszokott színpad azontúl már csakis acsőcselék aljas ösztöneit fogja kiszolgálni, tehát csal-hatatlanul oda fog zülleni, ahova a cirkusz már elér-

236

kezett, — nem lesz számottevő tényező a társadaloméletében. Köztudomású és nyilvánvaló dolog, hogyGoncourték jóslata nemhogy beteljesedett volna, deéppen ellenkezőleg, a naturalista irodalmi irány bu-kása után hatalmas virulás következett a színpadon,egy új rendezői művészet rég elfeledett és rég meguntklasszikusokat támasztott életre és hozott divatba,amíg a néma film kifejlődésével megint elszaporodtaka színházi jósok, akik most már a népszerű, nemzet-közi, korlátlan lehetőségekkel rendelkező filmben lát-ták a Holnap színházát, mely a régi színpadot minde-nestül el fogja temetni. A színházi jósok ezúttal is sza-kasztott úgy jártak, mint a Goncourt-testvérek. Nem aszínház ment tönkre, hanem a film jutott zsákuccába.Egy negyedszázad után az aggkórság jelei ütköztek kirajta, s a probléma nem az volt, hogyan mentsük mega színházat, hanem az: hogyan mentsük meg a filmet?A film — mint ahogy egyebet nem is tehetett —-a technikai lehetőségek csodálatos és végnélküli útjánkereste a maga szabadulását és megváltását s megszü-letett a hangosfilm, a beszélő mozi, amelynek elsőfejlődési stádiumát most éljük. De már alighogy meg-jelent az első hangos film, a jósok tömege lepte el aporondot, akik egyhangúan azt üvöltötték, hogy mostmár igazán elérkezett a színház utolsó órája, mert hi-szen a beszélőfilm, amely a legjobb darab legtökélete-sebb előadását teszi lehetővé a legkisebb faluban, aszínház problémájának olyan megoldása, amely a szín-ház eddigi formáját éppoly fölöslegessé teszi, mint avasút tette a gyorskocsit, vagy az autó fogja tenni avasutat. Még veszedelmesebbé, mondhatni, reményte-lenné teszi a színház helyzetét a rádiónak és gramo-

237

fonnak tüneményes terjedése, mindkettőnek olcsóságaa színházzal szemben, továbbá az a nagyszerű és fel-becsülhetetlen kényelem, hogy szélrohamban, hóvihar-ban, jégesőben ki sem kell mozdulnom a lakásombólés élvezhetem a legtökéletesebb szini előadást.

És mégis — mi azt mondjuk, hogy mindez nemárt a színháznak. A színház halhatatlansága, évezredekóta folyton élő és folyton megújuló szükségessége ésvarázsa, jelentősége és kikerülhetetlensége, ereje éspótolhatatlansága a személyes jelenlétben rejlik, szí-nésznek és közönségnek személyes jelenlétében és egynagy közös élményben való, szinte transcendentális,mindenesetre rejtélyes és mély összeforrásában, amelya közös élés, a közös alkotás, a közös teremtés illúzió-ját adja meg s tetőpontját éri el a mindennapi élet fölévaló közös fölemelkedésben. Ezt éppúgy nem lehetpótolni a legtökéletesebb mechanizmussal, mint a sze-relmi aktust a mesterséges nemzessél. Lehet, hogy ezutóbbit is ki fogják találni, hiszen az orvostudományhétmérföldes csizmákban robog előre, de ki merné aztállítani, hogy azért az emtíerek le fognak mondani aszerelemről?

Én tehát a színház helyzetét minden mai nehézségeés kockázatos volta mellett sem tartom kilátástalannak,sőt inkább: reményteljesnek. Ideiglenes gazdasági,sőt irodalmi válságok semmit sem jelentenek egy intéz-mény életében, amely olyan régi, mint maga az em-beriség. A mai dráma és színház helyzetét különbensem a film, a rádió vagy a gramofon problémája sze-rint kell látni, hanem annak a műfajnak a szemszögé-ből, amelynek emelkedése és hanyatlása állandóanössze volt kapcsolva a színházzal és ez — a regény.

238

Nemrégiben írta egy nagyon kiváló angol kritikus amaga angol irodalomtörténetében — és ez a megálla-pítása teljesen fedi az igazságot, — hogy regény ésdráma egyszerre nem virágozhatnak. Shakespeare,Molière, Calderon idejében a regény alig jutott szóhoz,a színpad minden tárgyat és témát, minden problémátés minden mesét elnyelt és magába olvasztott. A 18-ikszázadban viszont, amikor a regény és a regényolva-sók tábora kifejlődött, a dráma sorvadni kezdett, aszínpadi irodalom hanyatlott s a színházat csakis anagy virtuózok tartották divatban. Ma olyan korbanélünk, amikor a regényírás divatja a tetőpontján áll,s a regény annyira fölvesz és magába olvaszt mindent,hogy a sikeres darabok legnagyobb része is regény-át-dolgozás. A film hatása a színpadra is főképp olyanirányban nyilvánult meg, hogy regényszerübbé tette aszíndarabot, amit igen jellemzően fejez ki a forgó szín-pad legújabb divatja és alkalmazása.

Minthogy a regényszerű és revűszerű színdarabnem fölfelé, hanem inkább lefelé való fejlődés, egyút-tal inkább a nagy tömegek felé való orientálódás, nyil-vánvaló, hogy a színház legközelebbi étappe-ja nemnagyon lehet más, mint a regényből való kibontakozásaz igazi dráma felé. Lehetséges, hogy az efajta tehet-ségek fognak is jelentkezni, akik egy megújhodott,igazi drámai formában tudják majd rögzíteni a való-ságos élet, az élő társadalom problémáit s akkor el-következik a drámának egy újabb virulása, amely csakaz önállóság és függetlenség jelében mehet végber

szemben a mai állapottal, amikor a színpad voltakép-pen — a regényirodalom függvénye.

A jövő évtized regényeÍrta: Bálint Lajos,

a Nemzeti Színház dramaturgja

nnek az egész könyvnek ugyanaz a címe, mint e ki-szakított fejezetnek. A kötet egésze az emberi prob-lémák minden változatában perspektíva az eljö-vendő tíz esztendőre. Ha úgy tetszik, valóban re-

génx.mêrt minden tudományos megalapozottságában is(lényegileg és formailag: elképzelés. A Ma valóságának pil-léreiről széttekintés egy éviizedre előre. Regény, amelynekhőse az ember és az emberiség. Tudomány és technika,gyakorlat és elmélet, — az ember életének minden szük-ségletében, — a legkitűnőbb emberi koponyák és a leg-precízebb műszerek számításával kapja meg ezt a tízesz-tendős távlatot — előre. Sorsdöntő nagy szükségletekről vanitt szó, de egyben az ember életének kisebbrendű követel-ményeiről is. A lényegekről és a formákról. A vázakról éskonstrukciókról, melyek felépülnek, a díszről, amely széppéleszá őket. Tíz esztendő az emberiség életében, ha úgy akar-juk, egy pillanat, ha úgy akarjuk, egy örökkévalóság.Ennek a pillanatnak és ennek az örökkévalóságnak elő-irányzott költségvetése ez a könyv s ennek az előirányzat-nak egyik tétele nem ilyen tág értelemben, hanem a magaszoros valóságában a regény.

Az irodalomnak ez a speciese, amely ennek a jövőbe-nézésnek azért kiváltképpen fontos tényezője, mert mindenidőkben egy kor szellemének nemcsak legpregnánsabb ki-fejezője, hanem összefoglalója is. Százféle probléma vonulvégig ezen a könyvön. Az ember és a valóság, az egyén ésa kollektív társadalom, immanens és transzcendentális, azatom és a kozmosz relációi, a szellem és a matéria, a szel-lem és a tett kapcsolatai szólalnak meg minden fejezetben.

Ε

240

Ha pontosan végigolvassuk őket együttesen, ugyanilyenszámítással adnak feleletet erre a fejezetre is: az iro-dalmi problémára, az eljövendő regény kérdésére.

Úgy gondoljuk, hogy a regény a maga nagy teljesít-ményeiben kifejezése és összefoglalása egy kor lelkének.Határozottan meg (lehet állapítani, hogy az a tíz esztendő,amely mögöttünk van, nem hozott igazi nagy regényt. Nemnehéz és távoleső a föltevés, hogy azért nem, mert nemvolt, amit ilyen összefoglalóan fejezzen ki. Kifejezte amaga többé, vagy kevésbé értékes teljesítményeivel az időt,— az idő tanulságait részletekben, konfliktusokat és prob-lémákat, amelyeket a háború utáni esztendők vetettek fel;— a tegnapra, a mára és a holnapra vonatkozói, de azösszefoglalás lehetősége hiányzott, az egységes világszemlé-leté és az egységes világnézeté. Legoptimisztikusabb mérle-gelői ennek az időnek kénytelenek megállapítani azt, hogyegységes világnézet nem formálódott ki egyik iránybansem. Revíziója, újra alakulása idejét éli minden világnézet.Nyomon .követi e»t ugyanilyen zűrzavara a művészi alko-tás problémainak, lényegi és stiláris kérdéseinek s a regény,mint összefoglaló és kifejező tényező, tehetetlenül áll ezzelaz összevisszasággal szemben.

Ámde ennek a könyvnek a legérdekesebb és talán leg-fontosabb tanulsága, hogy mindazok a tekintélyek, akikbenne megszólalnak, az életnek bármilyen vonatkozásárólbeszéljenek is, mind egytől egyig úgy látják és úgy érzik,hogy az egységes világfelfogás minden nézőpontból kiala-kulóban van. A tisztázódás útja elindult. Idestova 'törté-nelmi perspektívába kerülnek dolgok és események,amelyek megbontották egy-egy kialakult világnézet egészét.Vissza lehet térni igazságokhoz, amelyekben e zavaró mo-mentumok következtében nem mertünk hinni. S el lehetjutni új igazságok kiépítéséhez, új megismerések által deter-minait világnézethez és filozófiához. Ha a múlt minden tör-vényszerűségét nézzük, akkor az új, nagy regény születését

241

percnyi pontossággal kell elkövetkezendőnek várnunk, arraaz időpontra, mint ez a zavaros tisztulási folyamat lezajlott.Ez természetesen olyan számítás, amely nem tűzhet kiprecíz határidőt. S ha kissé fantasztikusan hangzik is, egyúj, nagy regényíró és egy új nagy regény megszületése óra-mutatója lesz az időnek és jelezni fogja pontosan e tisztu-lási folyamat befejezését s azt az időpontot, amikor emberh világ újból elindul a maga természetes fejlődéséneknyugodt útján.

Mindez azonban nem felelet a felvetett kérdésre. Meg-közelítőleg sem az. Mert az már prófétálás, tenyérbőljóslásvagy más hasonló kétséges mulatság lenne optimisztiku-diot feltételezni, hogy a nagy regény megszületésének idő-jelzése erre a tíz esztendőre fog esni. A nagy regényig azon-ban messze az út s ezen az úton komoly értékek teremnekés értékes eredmények. Ha azt mondtuk is, hogy ,a lezajlotttíz esztendőben nem született meg nagy regény, azt koránt-sem állítottuk, hogy ez a periódus nem hozott nemes éstinóm értékeket, sőt megállapítottuk, hogy ezek valóbankifejezői voltak az időnek, csak nem összefoglalói.

Az elmúlt tíz esztendő regényének stiláris problémáipontosan mutatják azt az összevisszaságot, az ellentéteknekés a rokonságoknak azt. a tisztázatlanságát, amely a világ-szemléletben is érvényesül. Ha a regény-tömegtermelés ki-emelkedő egységeit nézzük, e stiláris problémák pontosan ki-fejezik a háború utáni időt és embert a maga tájékozatlantapogatódzásával, a Tegnap és a Holnap felé. A két véglettalám ez: van ember, van művész és van regényíró, aki azthiszi, hogy a világháborút mindazzal, amit hozott, le lehettörölni az élet és a lélek táblájáról és folytatni lehet váltózatlanul a fejlődés és az írás útját ott, ahol ez az út félbe-szakadt. A másik véglet az ember és az író, aki azt hiszi,hogy végleg elszakított a világháború éke minden kapcso-latot a múlt és jövő között. Hogy minden evolúció eredmé-

242

nye elpusztult a harctereken, lényegekben és formákbanegyképpen. Ε két végletpont között emberben és regényben,emberben és az egyetemes művészetben ugyanazok a ten-denciák élnek és hatnak.

Talán éppen, mert szemmellátható, leginkább nyilván-való ez a piktúrában. A valóságtól való elszakadásnak és avalóságon való túlemelkedésnek szándékaival elméletek éselméletből fakadó kísérletek sokfélesége született meg akubizmustól kezdve az expression át a konstruktivizmusig,sőt azon túl a témátlan dekorativizmusig. Mind megannyiaz analízisnek és szintézisnek egy-egy részletéből indul kiés azt, ami az egésznek csak tényezője, kívánja uralkodóvátenni, mint alapvető és egyedül való princípiumot. Ugyaneza zűrzavar és összevisszaság él a regény jelentkezési for-máiban is, természetesen a maga megfelelő változataiban sha nem is akarunk belemélyülni az elmúlt évtized e problé-máinak és stíluskísérleteinek felsorolásába, a formák ésszempontok tisztázatlanságát primitíven é« véglegesen reprezentálja két regény. Minden jó kvalitásuk ellenére nem etíz esztendő legnevezetesebb regénye talán e két könyv, dekínálkozó és jellemző például szolgálhatnak. Az egyikKlahundnak Pjotr című regénye, amely perspektivikus pil-lanatok felsorakoztatásával, rövid lényegekre összefogóitmondatok kifejező erejével egy ötíves könyvben adja NagyPéter egész életét. A másik véglet James Jog ce llissztsze,akinek pszichoanalízise egyetlen hétköznapi ember napjáróltöbb mint negyven íves könyben mondja el események,gondolatok és refleksziók tömegét. Ez nemcsak formaikérdés, sőt nemcsak ellentétes meglátása a háború utániember érdeklődésének és szükségleteinek. Ε két extremitásmögött és között százféle változatban harcol valamely újromanticizmus, egy új felfogású realizmussal.

Hová visz ez az út? Miféle perspektívákat ad az elkö-vetkezendő tíz esztendő stílusbeli jelentkezéseire? Az iménta piktúráról beszéltünk, mint legszemléltetőbb dokumen-

243

hunról. Ha valóban az, akkor csak arra kell gondolnunk,hogy a festői kultúra modern centrumaiban a legújabbjelentkezések már lezárják azoknak a problémáknak az út-ját, amelyek részlet-tényezőiket és a forma kísérleteit akartákalapvető elvvé tenni. A legszélsőségesebb törekvések embereifurcsa visszakanyarodásról újra találkoznak ia valósággalés a természettel. Nem új naturalizmus ez, legalább is annyi-ban nem, hogy mind e lezajlott kísérletek jó tanulságait le-vonja és felhasználja. S a piktúra útja, azt hiszem, közelmutatja a regény útját is. Az ember új megismerések, újeredmények gazdagságával áll szemben a valósággal ezenaz új találkozón. A valóságnak van relációja nemcsak azemberhez, hanem valamihez, ami túl van az emberen. AFiatal olasz regényírók közölt vam néhány új kísérletező,akik az ember életében előforduló csodákat természetesvalóságként állítják be, amely nem szorul magyarázatra,csak elfogtadásra. Amit ők akarnak, az is csak detail prob-léma, — a csoda realitását keresik. Nem elképzelhetetlen,hogy mindaz, amit az elkövetkezendő regény hozhat a szá-mukra, megfordítottja lesz az ő princípiumuknak. A csodarealitásával szemben a realitás csodája, a valóságé, nemtörp<. emberkéhez való viszonylatában, hanem relációjábanpozitív vagy imaginárius egyetemességekhez.

Jobban szeretni a kevés jót, mint a sok rosszat,sőt mint a sok közepest: ez sehol sem oly fontos,mint a tudás terén.

(Tolsztoj)

H. G. Wells és az utópiaÍrta: Szinnai Tivadar

Ha egy ember nem tud segíteni a bajain és helyzete olyanelviselhetetlen, hogy belenyugodni sem lehet: rendszerint ál-modozásban keres vigasztalást. Ez szükséges lelki folyamat.A lélek vészkijárata, az elkeseredés biztonsági szelepe. De nem-csak mákonyos hatású. Néha kitapogatja a megvalósulás útjátés célirányba koncentrálja a titkos lelki erőket, mint az ima,amely reális tényezővé válhatik.

Az emberiség — a kollektív ember — ugyanígy cselekszik.Azokat az elgondolásokat, amelyek az emberiség sorsánakmegjavítását regény formájában tervezik meg, utópiáknakhívjuk, az első ilyen irányú könyv, Morus Tamás könyve után,amely ezit a megvalósítandó álomországot, ahol mindenki bol-dog lesz, Utópiának nevezte. Valójában nem ez az első utópia,hiszen Plató, sőt az összes nagy vallásalapítók világa is utópia.

Az utópia műfaja Angliában fejlődött ki a legerősebben,mert a technikai találmányok első korszaka és a lakosság gyorsszaporodása egy időben az angol néprétegek helyzetét tetteika legelviselhetetlenebbé. Mélyen gyökerező tradíciót követettH. G. Wells, amikor az utópiát felkarolta. A modern utópiák-nak ő a klasszikusa. „Egyelőre” című könyvének hőse utopolő-gus. Egyszerűen ez a foglalkozása, mint az antropológusé azantropológia.

„Ne nézz vágyaid távolába” — mondja a magyar költő,de H. G. Wells ennek éppen az ellenkezőjét vallja. Wells amodern idealista kötelességévé teszi, hogy mindig és fáradha-tatlanul vágyai távolába nézzen. Mert a kívánság a teljesülésapja. Wells könyveinek legalább a fele utópia. Az „Istenembe-rek”, az „Álom”, az „Üstökös” — sőt William Clissold Világais utópia. És Wells kisebb cikkeinek ezrei is az eljövendő bol-dogabb kor úttörői. És ha arra gondolunk, hogy az örök békérőlálmodozó bibliai próféták beszédének lényege szintén utópia,nem túlzás, ha Wells-t a huszadik század prófétájának ne-vezzük.

De Wells próféta abban az értelemben is, hogy valóbanmegjósolt sok mindent, ami akkor még vakmerő, nevetségesjövendölés volt és — megvalósult.

Ez a könyv tulajdonképpen a küszöbön álló évtized utó-piáinak összefoglalása. Hálátlanság volna, ha nem említenémeg H. G. Wells nevét, ha nem hajtaná meg zászlaját nagykortársunk előtt, aki a világ legreálisabb álmodója.

A bor, az új líraés a költőÍrta: Relle Pál

zirodalom kertjének legérzékenyebb virága alíra és legérzékenyebb kertésze a lírikus.Minden kis fényrezgésre, árnyékzuhanásra,

időváltozásra, a legkisebb szellőre mindennél ésmindenkinél jobban is reagál. A líra az irodalomszeizmográfja, s a költő a tű rajta, mely az élet leg-kisebb rezzenéseit, a világ legapróbb hangulatdetoná-cióit, a legcsendesebb lélekrezgéseket és gondolat-kitöréseket is pontosan jelzi, sokszor előre érzi, vagylegalább is elébe vág kortársainak a megérzésben.Korával senki se függ bensőbben és szubjektívebbenössze a lírai költőnél, se a regényíró, se a drámaíró.Csak a kort kell pontosan analizálni, amelyben élünkés már megkapjuk az eredményt: a lírai költő termé-szetrajzát, a feleletet arra a kérdésre, hogy milyenlegyen az új líra megszólaltatója?

Sajnos, az elmélet kényelmét rengeteg mellék-körülmény zavarja. Ilyen elsősorban a kor-analizálás.Ha ma ezt a kort tíz életkémikus lombikjába vetem,bizonyos, hogy tíz vegyképletet kapok. Az egyik pon-tosan kimutatná, hogy ez .a rideg realitások kora, amásik, hogy a szélhámossággal határos irrealitásoké.Lenne olyan, aki pontosan megállapítaná, hogy ko-runk, mely a fel- és lemenő karrierek legizgalmasabbés legváltozatosabb fejezetét írta a történelem anna-leseibe, az emberiség históriájának legromantikusabb

A

246

korszaka, melynek kék virágját csak a közelség szín-vakságából nem látjuk még tisztán. Az ilyen és ha-sonló ellentmondások nagyon megnehezítik az újköltő determinálását.

És azonkívül: kor. Mi az, hogy: kor? A világ-történelem csak beszél korokról, de egységes kor nincsés nem is volt. Csak kordomináns van, amelynek az-tán egy időszakon belül alávetnek mindent és min-denkit. Azt mondom, hogy renaissance és a Mediciek,Borgiák, vagy Sforzák bíborbársonyába, amelyet anémetek, angolok, franciák és még néhányan dicsé-retre méltó kultúrfürgeséggel szabtak testükre, bele-bugyolálom a sziámi négert, a balkáni komitácsit,vagy a spanyol pirátát csak azért, mert történetesenakkor éltek, amikor Raffael festett, Petrarca énekelt,Bramante épített és Macchiavelli forgatta a politikadíszköpenyegét. Tegyük fel, hogy közös nevezőre ho-zom ezt a kort, a miénket, mert hiszen minden kor-nak vannak közösségei. Mit értem el? Lehet, hogyminden kor egyugyanazon anyagból formálódik, dekaméleon-anyagból, mely annyi színben játszik, ahányfelől nézzük.

Mondjuk, hogy megállapodunk a kor karak-terisztikonjában, Mi történik ezzel, ha kontinensekre,vagy még inkább ha egyes országokra szűkítjük. Akor bélyege Amerikában, vagy Európában aligha egynyomdából került ki. Vagy képzeljük e1 a kortörté-nész fényképfelvételét, melyet, teszem, Franciaország-ról és Magyarországról készített. Ki hinné el akárcsak ötven év múlva is, hogy az egy történelmi pilla-natban készült. A táj-, tónus-, atmoszférikus- és

247

kultúrfotográfiai különbségek, azt hiszem, nagyonmegzavarnák a kései szemlélőt.

Aki a zenekarhoz közel ül, a hangszerektől nemhallja az előadott művet. így vagyunk és voltunk min-den kor-orchestcrrel. Túlközel, sőt benne ülünk éshiába fülelünk, a história közeli harsogásából, akörülöttünk zúgó életkakofóniából sohasem tudjuk,vagy legalább is idején nem tudjuk kihallani a vezér-motívumot, mely a kor lírája, vagy akárcsak egytiszta futamát, mely az új költőt perszonifikálja. Deezenkívül: a költő egyéniség, külön világ, mely ön-magát teremti, az élet membrája, akinek a hangrez-géseit ia szívünkkel és az értelmünkkel is csak későntudjuk felfogni, de semmiesetre se logikai termék,főleg pedig nem a történelmi következtetés homun-kulusza.

A költő jön, egyszer csak itt van és rendszerintannyira meglep bennünket, hogy nem tudunk, de nemis akarunk hinni érkezésének. Ez így volt Adyval ésígy lesz azzal is, aki utána jön. Merről jön, milyenúton, iaz Ady árnyékos magyar útján, óceánjárón,vagy repülőgépen? Ki tudja? Csak remélnünk lehet,hogy nem kell még tíz évig várnunk rá. Nagyon nagyszükségünk van a költőre. A kor tombol körülöttünkés ebből a zűrzavarból nem tudjuk kivonatolni aköltőt. Magától kell és fog jönni. Mert a költő a korhármas egysége: hall, lát és érez. Mi pedig hallaniakarjuk végre, hogy miben élünk, végre látni akar-juk magunkat és tudnunk kell, hogy mi az, ami any-nyira fáj a szívünknek.

A képzőművészet útjaiÍrta: Iványi-Grünwald Béla,

festőművész

*

A

művészet jelen problémái sok vonatkozásban

a művészet jövőjének kérdésével függnek össze.

Hiszen a művészi harcokban igen gyakrantörténik a művészet jövőjére való hivatkozás.Sűrűn hallani, hogy ez vagy amaz a jövő iránya, tehátmaguk a művészek is — talán inkább vitáikban, mintalkotásaikban — a jövőre gondolnák. A jövőnek,mint túlértékelt tényezőnek, talán sok esetben zavaróhatása is van

Azt hiszem, sokkal célravezetőbb, ha kissé meg-állunk a jelenben, még a vitatkozás terén is, hiszenalkotásainkon keresztül úgyis a jelenben élünk. A masok új problémát vetett föl, amire régebben nem isgondoltak. Ez figyelmeztetés lehet arranézve, hogy ajövő művészete nem is az lesz, amire e pillanatbangondolunk. A jövőre való állandó hivatkozás tulaj-donképpen merénylet az emberi és az isteni lehetősé-gekkel szemben, amiknek kiszámítása kissé a régihoroszkóp-csinálók és jövendőmondók módszeréreemlékeztet, nem méltányolva eléggé azokat <a lehető-ségeket, amelyekkel a művész, akinek a fantázia azeleme, mindig kell hogy számoljon. Inkább a jelenszempontjai és követelményei szerint legyen erősebbkontroll, merészség, kiutat teremtő fantázia, mintsemörökös jövőbelátás. A jelenben iparkodjunk gyönyörűkonstrukciókat csinálni s elképzelni, nem pedig ki-

249

élni magunkat a jövő megfestésében. Emlékezzünkcsak: annakidején hogy esküdtek a szecesszióra — ésma már hírmondói sem élnek. Nem tudom, mi anagyobb baj: mindig a múltban élni, vagy sohasemvenni tudomásul az újítások tömegét?

Mivel épp a szecesszióról beszéltünk, itt vanpéldául a legújabb stílusú modern művészet, amelya szecessziós próbálgatásokkal semmi szerves kapcso-latban sincs. Hogy nem vagyunk föltétlenül optimis-ták minden olyan kísérlettel szemben, amely a jö-vőre hivatkozik, korántsem jelenti azt, hoigy a maproblémákat kereső és újító törekvésekkel szembenmegértés nélkül állnánk. Kapcsolódjunk bele mindenmodern törekvésbe, de ebben csak a mostani szem-pontjaink legyenek irányadók. Ezeket pedig mindenkisaját egyéni felfogása, temperamentuma és meggyő-ződése szerint alkossa meg. Mert tudjuk, hogy a mű-vészetben az egyéni tényezőknek igen nagy szerepükvan, sokkal fölemelőbb érzés a jelen szavát követvealkotni, — hiszen ez a jövő lehet!

Ami speciálisan a mai magyar képzőművészetproblémáit illeti, sok kitűnő tehetséggel rendelkezünkés sok értékes próbálgatást látunk. Nagy felkészült-ségű művészgárda nőtt fel a szemünk láttára. Azvolna kívánatos, ha az új tehetségékkel intenzívenfoglalkoznánk addig a pontig, amíg kifejthetik ké-pességeiket. Semmiféle újítással sem szabad szembe-szállni a közönségnek, sőt a hivatalos körök is inkábbtámogassák, mintsem megnehezítsék kibontakozásu-kat, mert hiszen ezek az újítások talán már a jelenproblémái. S ezekről bármennyire különböző felfogá-sok is lehetnek, se arra ne hivatkozzunk, hogy valami

250

a jövő útja nem lehet, sem valami szokatlannak látszójelenséggel ne szálljunk szembe, csak azért, mert aztidegennek, vagy nem kívánatosnak tartjuk.

A képzőművészet mai válságos helyzetében ná-lunk két irányzat van kialakulóban: a neoklassziciz-mus és a kolorisztikus törekvés, szemben a teljébenmeddőnek mondható spekulatív és idegeneket maj-moló, semmi egyéni temperamentumot sem éreztetőtörekvéssel, másrészt egy régieskedő, fáradt, kimúltpiktúrával. Én egyénileg a kolorisztikus piktúráhozállok közelebb, sőt véleményem és érzésem szerint akolorisztikus művészet talán inkább megfelel a ma-gyar temperamentumnak, de tudomásul kell ven-nünk a most kialakuló neoklasszicizmus megjelené-sét is. Nem tudom még megmondani, hogy ez a kéttörekvés egymással párhuzamos vonalban fog-e fej-lődni, vagy talán egyik a másik rovására előretör. Deesetleg az is megtörténhetik, hogy egymáshoz köze-ledve, valami egészen sajátos, érdekes piktúra fogmegszületni belőle, amely új csapásokon fogja a világ-művészet széles országútjára vinni a magyar művé-szetet.

V

A tévedéshez ezer út vezet: az igazsághozcsak egy. (Rousseau)

*

Minden igazán nagy dolog lassú, észrevétlennövekedéssel valósul meg. (Seneca)

A zene jövőjeÍrta: Siklós Albert,zeneakadémiai tanár

A

múlt század negyvenes éveinek elején két ifjú

muzsikus vitatta meg a comoi tó partjánakegyik villájában a Zukunftsmusik várhatókialakulását. A két rajongó mester: Wagner ésLiszt volt. Fanatikusan hittek elméletükben, és pon-tosan körvonalazták annak a stílusnak minden alkotóelemét, amit ma neoromantika néven könyvelünk el.

Ez a „Zukunftsmusik” ma már a múlté, sőt túlvagyunk már azóta az impresszionizmuson, a natura-lizmuson is, stílusokon, melyek az utolsó negyvenesztendőben bontakoztak ki előttünk.

Amit a ma muzsikájának nevezünk, ezt a sokatócsárolt, sokat magasztalt, barbár hangorgiát háromkomponensből képzelhetjük összetéve. Ez a muzsikaelsősorban reakció a múlt század neoromantikájávalszemben. Wagner hallatlan zenei autokráciája, melya világháború kitöréséig szinte lenyűgözte, béklyóbaszorította az egész kultúrvilág zeneéletét s megbéní-tott minden új kísérletet és új törekvést. Ezért üzenthadat a ma zenéje a neoromantika édeskés, érzéki,ábrándozó hangulatainak, érzelmi túlfűtöttségének.Szembeszállt azonkívül azokkal az eszközökkel is,melyekkel a neoromantikusok dolgoztak: a harmó-niával, a hangszerek buja színezetének tudatos ki-használásával. Eddig a ma zenéje még nem alkotottújat, nem hozott semmi friss, üdítő új elemet. Egy-előre megelégszik a suszterinas nyelvöltögélésével éshosszúorr-mutatásával: parodizál, persziflál, kigú-nyolván a romantikus pátoszt. Ha Hindemithnek éstársainak műveit halljuk, szinte csodálkozunk azon a

252

merészségen, mellyel a mondottakat tervszerűenkeresztülviszik műveikben. Nagy merészség is eljárá-suk, mert ilyen fölénnyel csak annak van joga ironi-zálni, aki már tökéletesebbet, különbet alkotott annál,amit grimaszokkal tisztel meg.

Ennyit a ma zenéjének érzelmi tartalmáról. Amizenei technikáját illeti, ezt legjobb esetben az anarchiaszóval jelölhetjük meg. A zürichi modernek tárlatánláttam egy képet: portré volt a címe. A vászon köze-pén rosszul megfestett, hullafoltos, csontvázszerű kéz,felső jobb sarkában hatalmas lila színű sasorr, balsarkában meredt szempár és a jobb alsó részén egymásodik elemista modorában megfestett nikkel zseb-óra. Erre a portréra gondolok mindig akaratlanul, haHindemithnek és társainak valamelyik epés, cinikus,semmitmondó, legtöbbször unalmas mestermüvéthallom. Technikájuk azonos a portré megfestést mód-jával. Sok tekintetben üres blöff, melynél a megalko-tásához szükségeltetett bátorsági fok jóval nagyobb,úgy a szépségtartalomnál, mint a technikai készség-nél és költői inspirációnál. A neoromantikától valóeltávolodási törekvés persze átalakította gyökeresena muzsika múltszázadvégi ritmusát, hangszínét ésszerkezetét is. Valami barbár félvad, ritmikai toporzé-kolás, rikoltó, nazális és az ütőhangszerek lármájáraalapított zörej a legjellemzőbb elemei. Klasszikus tán-cok stilizálása helyeit kávéházak és bárok metodikájatört be a műzenébe, egzotikus kontinensek jazz-muzsikája, a tangó, a foxtrott, a shimmy és a ragtimeszinkópái és ritmikus eltolódásai. Mintha a romanti-kától való menekülésben szándékosan keresnék a zeneitrivialitást, mely mentes minden elérzékenyüléstől.

Zsákuccába került a ma zenéje; ezt pártkülönb-ség nélkül el kell ismernie minden objektív gondol-kodónak, ha éles szemmel figyeli Európa hangver-senytermeinek modern produktumait.

Ha föl akarjuk lebbentem a jövő titkának fátyo-lát, megint csak a történelemhez kell folyamodnunk.

253

Az események megismétlődésébe vetett hit adhat csakválaszt arra a kérdésre: milyen irányban fejlődhetika jövőben a muzsika? Hasonló gyors elkanyarodások-kal találkoztunk már a múltban is. A /4. század Arsnova-ja nem volt más, mint felszabadulás az ugyan-csak zsákuccába került spekulatív muzsikától, amikora zene költői tartalmát az előző század komponistáielsekélyesítették túlhajtott kontrapunktikus techniká-zásukkal. A 16. század végén beköszöntött NuovoMusiche se volt más, mint negáció, tiltakozás az imi-tációs stílus túlhajtásai ellen. Ekkor teremtette mega renaissance a megváltó monodiát és megszületettaz új műfaj: az opera.

Ma, egy évtizeddel a békekötés után ugyanotttartunk, mint a zene most vázolt forrongási korszakai-ban. El kell jönnie egy nagy mesternek, aki egy újhangot üt meg, új formát eszel ki, egyszóval alkot, ésnem helyezkedik a kényelmes tagadás álláspontjára.Ennek az új hangnak várható mibenlétében perszeeltérőek a vélemények. Sokan azon az állásponton van-nak, hogy miként a népek politikai mentalitásában, aművészetben is egy erős nacionális áramlat váltja megúgy a képzőművészeteket, mint a zenét eddigi kisik-lásaitól. Ennek a nacionalizmusnak gyökere a nép-zene; lassú beszürődése a müzenébe már a múlt szá-zad végén kezdődött meg, különösen az északi népek-nél, (Grieg, Sinding) és az oroszoknál. (Csajkovszkij,Muszorgszkij és Glazunov.)

Valószínűbb, hogy az átalakulás sokkal gyökere-sebb lesz; nem fog megelégedni pusztán a melódiaképzésmódjának átváltozásával. Meg fog változni, átfog alakulni egész hangrendszerünk, egész zenei gon-dolkodásmódunk. A 12-fokú skálára fölépített melo-dikus és harmonikus kombinációk kiélték magukat.A 12 félhang kombinációja úgy az abcissza, mint akoordináták irányában kimerült. Itt újat hozni alehetetlenséggel határos. Húsz év óta kísérleteznekmár (Hába, Stein és mások) a negyedhangú, az ú. n.

254

hiperkromatikus- és a hatodhangú-skálák meghono-sításával. Egyelőre kevés sikerrel, mert fülünk mégnehezen szokik hozzá ily finom megkülönböztetések-hez, de annál több reménységgel, hiszen e hangsorokalkalmazása beláthatatlan távlatot nyújt úgy a zene-költőnek, mint az előadóművésznek. Képzeljük el,mennyire megnövekszik a kombináció lehetősége akombinatív elemek ilyen szaporulatával Mennyifinom dallamképzési és harmonizálási lehetőség adó-dik a negyedhangok és hatodhangok beiktatásával. Amegváltozott színesebb metodika, valamint a harmó-niák differenciáltabb keresési lehetősége egy új stílus-hoz fog vezetni, melynek körvonalait ma már mindenmuzsikus tisztán látja, aki e téren — egyelőre mégbátortalanul — kísérletezett.

Megint csak a történelemre kell utalnunk, a 18.század elejére, mikor a mai 12-foku temperált han-golást szankcionálták. Bach ifjúkorában élte át azt avajúdási korszakot, mely a különböző temperáltrendszerek egyesítéséhez vezetett. A Wohltemperier-tes Klavier korszakalkotó volt a különféle, addig hasz-nálhatatlan hangnemek egyenrangúsítása terén. Amintátment a köztudatba, egyszerre megszűnt mindenvita és a hangszeres muzsika soha nem sejtett roha-mos fejlődésnek indult.

Ha sikerül a tizenkettőnél több hangra tagoltoktávköz problémáját megoldani, ugyanannak a folya-matnak lehetünk tanúi, mint azok, akik a 18f századmásodik felét élték át. Meg fog szűnni a jelenkornyugtalan, izgalmas tapogatózása, el fog némulni amuzsikában ez az idegekbe hasító disszonanctakere-sés s a változott melódiaképzés és harmónikus kon-strukció önmagától oldja meg majd azokat a stílus-problémákat is, melyek ma még elterelik komponis-táinkat a helyes út megválasztásától.

255

A

könyvkiadás amerikanizálódása — Tö-megkönyv és tömegkultúra — A propa-

ganda és a reklám új útjai — A könyvözön) elnyeli a tájékozatlan olvasót — Új

olvasó-közönségre van szükség

Ismeretlen adatok és titkok a betűbirodalmából

Írta Dr. Kemény István

A

sok siránkozás közepette, amely úton-útfélen felénk

hangzik, rendszerint megfelejtkeznek napjainklegsajnálatraméltóbb áldozatáról. Arról, amely —vagy talán helyesebben — aki egyre nehezebbenküzd meg

azokkal a növekvő feladatokkal, amelyeket ahuszadik század tempója eléje állít. Amely folyton kétség-beesettebben nyög a reázuhanó munka terhe alatt, mind-máig azonban hiába keresi sorsa jobbrafordulásának útjait.

Napjaink legszomorúbb áldozata a szemünk;hiszen ha kissé végiggondoljuk a modern ember huszonnégyóráját, az alvás idejétől eltekintve alig találunk hosszabbidőközt, amelyben ez a legkényesebb érzékszervünk pihennitudna.

Meglehetősen elcsépeltek már a különböző megjelölé-sek, amelyek segítségével századunkat eddig röviden éstalálóan jellemezni akarták. Csak a leginkább kézenfekvőjelzőre nem gondoltunk eddig:

a nyomtatott betű korszaka virradtreánk

és a grafika végigkísér bennünket egész életünk folyamán.A parasztasszony tarka kötényén, a divatházak tömeg-nyakkendőin a nyomtatás teremti meg a .különböző mintá-kat. Mindennapi életünk: állandó és szünetlen rendez-vous

256

a betűvel; az újság, amelyet reggel a kezünkbe veszünk; avillamosjegy, amelyet a kalauz átnyújt; a levél, amelyet a.postás ajtónk hasadékába csúsztat; a fizetési meghagyásokés egyéb gyengéd figyelmeztetések, amelyekkel a közösségemlékezetünkbe idézi, hogy tagjai vagyunk a modern tár-sadalomnak; a plakát, amely az uccán megállít, hogy tudo-mást szerezzünk a legújabb selyemtisztító szerről — ésazután, a közbeeső állomásokat kihagyva, a reánk borulószemfedő: mindez a grafikai tudományoknak, a nyomtatásművészetének korábban el sem képzelhető diadalát hirdeti.Talán ”egyoldalúság, azonban mindenesetre általánosanelfogadott egyoldalúság a nyomtatott betű problémáját ki-zárólag az újság és a könyv szempontjából megvilágítani.Az Viszont kétségtelen, hogy a különböző nyomdai termé-kek közül ez a kettő az, amely a leghatározottabb nyomothagyja kultúránkon, nevelésünkön és világszemléletünkön.

Az új évtized a könyv évtizede lesz:ez a jóslat kissé merésznek hangzik akkor, amikor epillanatban egész néprétegek számára megoldhatatlan kér-déssé vált a mindennapi meleg ebéd megszerzése, de alig-hanem helytelen volna abból pesszimisztikus jóslatokatlevonni a távolabbi jövőre nézve.

1925-ben az Amerikai Egyesült Államok kiadói806,887.417 dollár értékű könyvet hoztak forgalomba423,893.344 példányban; a lapok, folyóiratok, zenei kiadvá-nyok pedig további egymilliárd dollár értéket képviseltek.Áttérve Európára: a legnagyobb könyvfogyasztó területen,Németországban évente 35.000 könyv jelenik meg: százúj könyv naponta — ez a szám szinte kísérteties perspektí-vát nyit. Ami pedig a példányszámot illeti, néhány eszten-dővel ezelőtt még szenzáció volt az Insel der Grossen Mutterfélév alatt elért százezer példánya, ezt azonban éppen nap-jainkban két rekord is felülmúlta: kilenc hónap leforgásaalatt majdnem egymillió példányban fogyott el Remarque

257

Im Westen nichts Neues c. könyve. Enmél talán még meg-lepőbb, hogy Thomas Mann Buddenbrooks-háza jó néhánykiadás után most népszerű kiadásban, olcsó áron —200.000 példányban került forgalomba és ez az irtózatosmennyiség már előjegyzésben elfogyott, úgy hogy jelenlega második 200.000 példány van sajtó alatt. Igaz, hogy akönyv megjelenése egybeesett a Nobel-díj odaítélésével, dehát a Buddenbrooks igazán nem könnyű olvasmány és haennek ellenére új kiadásban még több százezer ember meg-vásárolja, akkor talán még sincs igazuk a pesszimistáknak,aKjilyen például Bernhard Kellermann is, az Alagút híresszerzője, aki a múltkoriban írt egyik cikkében gondolkozá-sunk további elsekélyesedését és mechanizálódását jósoltaa^z elkövetkező évtizedek számára ...

Dehát persze az éremnek másik oldala is van: az iga-zán hatalmas példányszámok bizony rendes körülményekközött a ponyva területén jelentkeznek és

a tömegkönnyvel kapcsolatban felvető-dik a tömegkultúra kérdése is.

Tavaly megjelent Budapesten valamilyen füzetes kiadvány,amely „A cár nevében” hangzatos címet viselte. Ezt a be-láthatatlan terjedelmű regényt csekély 200.000 példánybannyomatták — ugyanakkor, amikor az átlagos példány-száma egy-egy magyar regénynek a két- és háromezer kö-zött mozog. Az olcsó és még olcsóbb kiadások egymást kö-vetik, az 50 filléres regény után megjelent a 28 filléres, hogyazután néhány hónap múlva ezt is felülmúlja olcsóságbana 24 filléres; — nem is beszélve az ingyen hirdetett köny-vekről és könyvsorozatokról. Vájjon mi következhetik mégezután? — ki tudná megjósolni.

Az ingyen-könyv hirdetések mögött eleinte mindenkihamisságot szimatolt, míg azután ki nem derült, hogy azegész akcióinak egyszerű számítás az alapja: elérni olyanpéldányszámot, amelynél egy-egy példány csak a felhasz-

258

nált papiros értékébe kerül, ez pedig bőségesen megtérül abekötött és olcsó pénzen árult kiadás ellenértékéből. Termé-szetes, hogy az így kínált könyveknek mindenütt nagy kö-zönsége támadt és ezzel párhuzamosan a normális áronforgalomba került könyvek közönsége lényegesen meg-csappant. Már-már sokan hajlandók voltak megkondítania halálhanangot a könyvkereskedelem feje felett; a jósok-nak azonban, mint annyiszor máskor, ezúttal sem volt iga-zuk. Bebizonyosodott, hogy az ingyen-akciók semmifélevonatkozásban nem veszedelmesek. Kezdetben ugyan elhó-dítottak elég jelentékeny számú vásárlót a .könyvesboltok-ból, ezek azonban lassanként újra visszatérnek. Ezek azakciók a dolog természeténél fogva ugyanis csak soroza-tokkal dolgozhatnak, a közönség egy része pedig ösztönösenfél minden „összegyűjtött munkától”; másrészt pedig a ki-állításban mutatkozó eltérést sem lehet teljesen kiküszö-bölni. A finomabb papír, az ízléses kötés bizony pénzbekerül és ezen semmiképpen sem lehet változtatni.

Általános kulturális szempontból azonban ezek azakciók meggyőződésem szerint mégis fontos szolgálatot tel-jesítettek. Megnyíltak előttük olyan ajtók is, amelyeketeddig hétpecsétes lakat védett minden nyomtatott betű ellen·És az olvasás olyan, mint minden szenvedély: ha egyszermegkóstoltuk, nehéz leszokni róla. Széles rétegek kapcsolód-tak be ez akciók következtében az olvasóközönség közé ésez hervadhatatlan érdemük marad olyan országokban, aholegyes rétegek megdöbbentő nemtörődömséggel viseltetnek akultúra irányában. Az ingyen-könyv barátja, meg fog ja,sze-retni a könyvet és rövidesen a szép könyv iránt is érez ma-gában vágyat: alighanem ez a jövő perspektívája.

AZ olcsó és a szép könyv harca

is egész bizonyosan kompromisszummal fog végződni. Akiadók eddig két külön úton jártak: a németek és angoloknagy súlyt helyeztek a könyv kiállítására és túlnyomórészt

259

kötött munkákat hoztak forgalomba, míg a franciák inkábbaz olcsó árra törekedtek és könyveik legtöbbnyire fűzvejelentek meg. Ezért volt olyan lényeges különbség például anémet és a francia könyv között; ma azonban már csökkenaz eltérés, minthogy a francia kiadók is törekednek a szépkönyv felé, másrészt pedig a németek igyekeznek áraikatalacsonyabbra leszorítani. Kézenfekvő tehát a jövő könyv-kiadásának jelszava:

szép és jó könyvet gyorsan, tömegesenés olcsón forgalomba hozni.

Igen ám, — mondják a sötétenlátók — csakhogy mitfogunk kezdeni az egész növekvő könyvözönnel? Nem islesz időnk elolvasni ezt a piacra kerülő, rengeteg újdonsá-got, hangoztatja például Jean de Pierrefou, aki a megoldásta termelés kontingentálásában véli felfedezni. így tehátmegszületett az irodalmi numerus clausus gondolata is —alighanem elrettentő példaként jövő generációk számára...

Másrészt az is kétségtelen, hogy az egyre növekvőkönyvlavdna az elhelyezés és propaganda egészen új útjaitteszi szükségessé. Sok könyvet beleszivattyúzni a tömegbe:ez a cél és eközben (bizony nem egyszer kell engedményttenni a tömegízlésnek. A modern kiadó nem ad ki többetegy könyvet csak azért, mert tehetséges írás, hanem figye-lembe veszi a közhangulat szeszélyeit is.

Az amerikai méretekhez alkalmazkodik a legutóbbiévekben

a könyv reklámhadjárata.

More Books in the Home (Több könyvet a lakásodba)és Buy a Book a Week (Hetenként végy könyvet) — hir-detik a transparensek, emellett pedig minden elképzelhetőmódot megragadnak arra, hogy a közönség figyelmét az újkönyvekre felhívják. A kiadókat ebben a munkában magukaz írók is segítik, akik sok esetben szinte kereskedőknek

260

csapnak fel, avagy pedig szándékosan előidézett botrányokrévén igyekeznek maguknak reklámot teremteni. A mün-cheni városi könyvtár könyvtárvillamosokat járat a mun-kásnegyedekben és ezzel igyekszik egyrészt helyesebbirányba terelni az olvasóközönség ízlését, másrészt újhíveket szerezni a könyvnek. A nagyobb külföldikiadók majdnem tisztán a propaganda kedvéért külön folyó-iratot jelentetnek meg, amelyre gyakran ráfizetnek, az azon-ban a másik oldalon busásan megtérül. Ugyanezt a céltszolgálják az évenként megjelenő almanachok is, valaminta napilapokban, folyóiratokban közzétett ismertető cikkek,a körlevelek és plakátok százezeréi; sőt egy idő óta a ber-lini rádió külön „Literarische Stunde”-t tart a könyvújdon-ságok propagálására. A könyvügynök előtt — bármennyireszidják is egyébként — a legszigorúbban elzárt ajtó”is meg-nyílik: valóban tiszteletreméltó az a leleményesség, amellyelezek az emberek a kultúraszolgálatot saját megélhetésiszempontjaikkal össze tudják kötni. De talán minden pro-paganda között a leginkább eredményes a külföldön napról-napra nagyobb tömegeket meghódító

könyvbarát-szövetkezetek eszméje.

Csekély díj fizetésére kötelezik itt magukat a tagok és ennekellenében évente bizonyos számú könyvet kapnak tagillet-mény gyanánt. Az ezirányú alapítások legnagyobbika a berlini Volksverband der Bücherfreunde, amely 1919-ben ala-kult 100 taggal és 3 alkalmazottal, ma pedig saját házábólirányítja az európai államok legnagyobb részére kiterjedőpropagandát és taglétszáma túlhaladja a 700.000-et. Rokon-természetű és talán még figyelemreméltóbb az a gondolat,amely a hamburgi Deutscher Buchklubot hívta életre. En-nek alapítói abból indultak ki, hogy a már-már áttekinthe-tetlen könyvözönben az olvasó útmutatásra szorul. A leg-jobb nevű írók és kritikusok állnak ennek a klubnak azélén és a lehetőség szerint minden valamire való könyvet

261

igyekeznek elolvasni. A hónap végén azután együttes ülésttartanak, alaposan megvitatják az újdonságokat, végül pe-dig kijelölik azt a könyvet, amely véleményük szerint azutolsó négy hét legértékesebb terméke. Ezt felruházzák aBuch des Monats címmel és felajánlják a tagoknak, ugyan-ekkor azonban még 5—6 könyvre is felhívják a figyelmü-ket részletes ismertetés keretében, hogy így módjukbanlegyen saját ízlésük szerint válogatni. A klub eddigi dönté-seit a nagyközönség többnyire szankcionálta és nem egyhatalmas könyvsiker, mint Buch des Monats indult hódítóútjára...

Ez a válogatás azután sokkal egészségesebb gondolat,mint az a másik, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy αvilágirodalam nevesebb alkotásait — kivonatosan ismertessec közönséggel. Ennek a vállalkozásnak kéthetenként meg-jelenő folyóirata 2—3 oldalon összefoglalja akár a legterje-delmesebb munka rövid tartalmát és azt hiszi, hogy ezzelkultúrmissziót teljesít. Már pedig felette kérdéses, hogy kiérdemli meg inkább az „olvasott” megjelölést: az, aki min-den fontosabb könyvnek rövid tartalmát átfutotta, avagypedig az, aki kevesebbet olvasott, azt azonban alaposan ésbelehelyezve magát az író gondolatvilágába. Az „irodalom-esszencia” nagyon is falanszteri gondolat, amelynekméltó párja a Wallace-féle regénygyárak működése, vagyannak az ismert írónak elképzelése, aki szinte már látnivéli a jövő képét:

a cellákat, amelyekben írókat tenyész-tenek.

Ez azonban talán mégis kissé fantasztikus elképzelés ...Ha már most röviden össze akarjuk foglalni a jövő ki-

látásait, ezt alighanem egyetlen mondattal megtehetjük:^olvasóközönségre van szükség, minthogy — legyünkőszinték — a könyv eddigi publikuma (legalább is nálunkés még jó néhány országban) tehetségét és erejét jóval

262

felülmúló arányban vásárolt és olvasott. Valóban megható,hogy a létminimum alatti fizetéssel kínlódó kistisztviselőkés munkások miként mondanak le egészen elsőrendű élet-szükségleteikről csak azért, hogy egy-egy érdekesebb köny-vet megszerezhessenek maguknak. Ez a réteg nagyon iseleget áldozott és áldoz a kultúráért, egészen másfelé kellenetehát a példányszámemelést megkísérelni. A középosztálymegteszi; kötelességét — és talán nem szükséges közelebb-ről megjelölni azokat, akik eddig még nem erőltették megtúlságosan magukat a kulturális célok támogatása terén ...Háború, forradalmak, Β-lista és munkanélküliség elle-nére is hódít a nyomtatott betű és a további elterjedés je-gyében áll majd a most következő évtized is. Az azutánmár a távolabbi jövő perspektívája, hogy — mint egyesekállítják — nemsokára teljesen megszűnik a papirosból ké-szült könyv és újság. Párizsban ugyan tavaly megnyílt egynagy földalatti fürdőhelyiség mesterséges napfénnyel,amelyben a látogatók számára vékony, acéllemezekre nyo-mott vízálló újság készül. Talán ez a jövő útja, talán más.Amint egyelőre még az is kissé merész elgondolásnak lát-szik, hogy a rádió és egyéb találmányok elterjedésével azolvasás a mai formájában teljesen kimegy a divatból. Ekkorazután a fülünkkel fogunk olvasni és szegény, sokat szen-,.vedett szemünk végre nyugalomba vonulhat. Aki szerel,messze elkalandozni a fantasztikumok világában, az nyu-godtan tovább szőheti ezt a különös elgondolást...

GAZDASÁGI PROBLÉMÁK

A stabil pénz az élet igazi bázisa

Írta: Owen Young,Németország volt népszövetségi főbiztosa,a Young-tervezet megalkotója

*

Lehetnek egyesek, akik azt mondják, hogy a leszá-

mítolási kamatláb megállapítása, vagy a bank-ráta, ahogyan például a Bank of England általidőről-időre megállapított kamatlábat hívják,tisztára elvont pénzügyi természetű dolog. Én azonbantudom, sőt tapasztalatból tudom, hogy nem lesz a vilá-gon hatalmasabb erő a következő tíz esztendőben sem,amely minden viszonylatban olyan mélységesen ki-hatna az emberek életére, mint a bankkamatlab meg-állapítása.

A bankkamatlábnak döntő szava van a hiteléletre,ez növeli, vagy csökkenti a tárgyak értékét, a pénz vá-sárló erejét, sőt magát a pénzt is. Ettől függ, hogy a ki-öregedett, nyugdíjba vonult emberek ezreinek jut-e vaja kenyerükre, vagy éhezni kénytelenek-e, ez szabjameg a bérek értékét, ettől függ, hogy a takarékpénztá-rakban elhelyezett parányi tőkék jövedelmeznek-e,

264

vagy sem, ez szabályoz minden viszonyt a hitelező ésadósok között és a bankkamatlábtól függ a világonmindennek az értéke, amit pénzen meg lehet vásárolni.Ezért tartom azt, hogy a bankkamatláb megállapítása alegsúlyosabb erkölcsi felelősséget jelenti azokra, akik-nek ez kötelességük.

Mikor még Németországban voltam a Népszövet-ség főbiztosa, 1924 februárjában szemtanúja lehettema német márka rohamos elértéktelenedésének. Mintahogy a szánkó is annál gyorsabban száguld, mennéljobban közeledünk a lejtő vége felé, épp úgy zuhantegyre gyorsabban és gyorsabban a német márka lefelé.A helyzet már olyan komolya vált, hogy a gyárak, ban-kok és nagy kereskedelmi vállalatok naponként fizet-ték a munkásaik bérét és tisztviselőik havi fizetését.

A bérfizetés délben történt és a fizetőablak előttkettős sorokban állottak fel az emberek. Belül a férfiaksorakoztak és mellettük a másik hosszú sorban felesé-geik, lányaik, testvéreik, akik abban a pillanatban,amint a pénzt kinyújtották az ablakon, kiragadták apénztáros kezéből a bankjegyhalmazt és teljes erejük-ből rohanni kezdtek, hogy minél gyorsabban érjenekaz üzletekbe, nehogy az a pénz, amit éppen akkor kap-tak, teljesen értéktelen papirrongy legyen csupán, mirevásárolni akarnak érte valamit.

Emlékszem, hogy, mint a Dawes-bizottság tagja,megkérdeztem egyszer a német munkások képvise-lőjétől:

— Mit tehetne a Dawes-bizottság a német mun-kásságért?

Bizonyosra vettem, hogy a régi jelszavakkal fog-nak előhozakodni és azt fogják mondani: „Adjon ne-

265

künk a Dawes-bizottság nyolcórás munkaidőt, vagybiztosítsan minket munkanélküliség esetére.” Legna-gyobb meglepetésre azonban nem ezt kaptam válaszul,hanem azt:

—Az egyetlen dolog, amit a német munkásság aDawes-bizottságtól kér, hogy biztosítson stabil pénztNémetországban a munkásosztály érdekében!

—Tudja-e ön azt, — fejtette ki a német munkás-ság szószólója — hogy ma, amikor a pénz vásárló erejepercről-percre csökken, teljes lehetetlenség a háztartásfejének bármiféle módon biztosítani azt a pénzt, amelyolyan váratlan kiadások esetére szól, mint például egygyerek születése, vagy pedig valamilyen öreg szülőtemetési költségeinek fedezése?!

A német munkások szószólójának igaza volt, merta bankokban teljesen elértéktelenedtek a takarékbeté-tek, az értékpapírok áremelkedése korántsem tudottlépést tartani a márka zuhanásával és a leghatalma-sabb német vállalatok sem tudták tőkéjüket megőrizni.A pénz vásárló erejének ingadozása már-már az egésznémet birodalom összeomlásával fenyegetett és ami alegszomorúbb volt a dologban, bárhogyan is próbáltNémetország gátat vetni a márka értékcsökkenésének,ez az egész világ összefogása nélkül nem sikerülhetettneki.

Ekkor láttam be csak teljes valójában, hogy mitjelent a pénz stabilitása és hogy ennek megőrzését kellminden állam férfiúnak és nemzetgazdásznak minde-nekelőtt a szeme előtt tartania. A pénz stabilitása azélet igazi bázisa és abban a pillanatban, amikor a pénzvásárló erejét bármi is megváltoztatja, legkülönbözőbb

266

és legelképzelhetetlenebb viszonylatokban is a népekmilliói szenvednek miatta.

A következő évtized egyik legfontosabb feladataezért — a stabil pénz világszerte.

Budapesten évről-évre kevesebb ember hal mega saját lakásában. 1928-ban a halálozási esetek32 százaléka történt magánlakásban. A lakosság65 százaléka kórházban hal meg.

1783 házasságot bontott fel a bíróság 1928-banBudapesten. 1926-ban 2026 volt a válások száma.A legutolsó esztendőben 1000 új házasságra 164bírói ítélettel felbontott házasság esett.

Budapesten minden 8—9-ik gyermek meghal,mielőtt egyesztendős korát betöltené.

A magyar mezőgazdaságtíz

év múlva

Írta: Staub Elemérnyug. államtitkár, a MezőgazdaságiExportintézet elnöke

*

Tíz év még a mai rohanó világban is nagy távlat.

Különösen nagy távlat akkor, amikor egy ezer-éves országnak gazdasági életét kell egészen újvilágkonstellációba beállítani. Hát még ha meg-gondoljuk, hogy a legkonzervatívabb termelés, a ma-gyar mezőgazdaság modernizálásáról van szó. A ro-hanó világgazdaság üteme azonban nem tűr hosszastöprengést, hanem a harc nemzeti létünkért, boldogu-lásunkért és ideáljainkért gyors cselekvést igényel.

Éppen ezért 10 év múlva azokat a törekvéseket,amelyeket hazánk gazdasági helyzete megkíván, mármind megvalósulva látom és hinni akarom, hogy azelkövetkezendő évtized meghozza Magyarországnak azta fejlődést, amelyre földrajzi helyzete és kitűnő termé-szeti adottsága Középeurópában — predesztinálja.

Hiszem, hogy az a nehezen meginduló fejlődésifolyamat, amely most vajúdik azon, hogy egészségesirányba terelve, ezt a legfőbb üzemágunkat ismét afejlődő rentabilitás vizeire hajtsa, a most kezdődő év-tizedben nemcsak befejezést fog nyerni, hanem jelen-tős sikerekre is fog visszatekinteni.

De vegyük sorra mezőgazdaságunk különbözőüzemágait.

A búzatermelésnél meg fog valósulni a legprímább

268

minőségi fajták országos termelése azokon a vidéke-ken, amelyek erre természeti adottságuknál fogva al-kalmasak. A gépi erővel végrehajtott többszöri talaj-megmunkálás, az istálló-, műtrágya- és zöldtrágya ok-szerű és intenzív használata a föld ősi erejét varázsol-ják vissza. Tíz év múlva a magyar standard búzák a„Tiszavidéki I, II, III.” ismert cikkei lesznek már aközépeurópai piacoknak és visszanyerik távolabbi or-szágokban is vezető hírnevüket a Manitobával szem-ben, amely évről-évre jobban fogja sínyleni a kiveszőőserőt és évről-évre jobban fogja kívánni a hiányzóistállótrágyát.

Standardbúzáink értékesítése is beleilleszkedik amegváltozott modern világkereskedelem menetébe és akörzeti gazdatárházak minden időszakban tudnakegységes nagy tömegeket szállítani felvevőpiacaiknagyszabású fogyasztási szerveinek. Az áralakuláskörül folytatott harc éles fegyverei már pihenni fog-nak és megtalálják a fogyasztó és termelő országok abecsületes kiegyenlítődés útját. Az őstermelés népe pedigismét megbecsült vevőtábora lesz a racionalizált nagy-iparnak. Megszűnik az illegális keresetek korszaka ésmegtalálja minden kategóriája a társadalomnak mun-kája megérdemelt gyümölcsét a társadalmi kiegyenlí-tődés jegyében.

Az úgynevezett mezőgazdasági mellékterményekaz ország több vidékén értékes főterményekké avan-zsálnak és olyan vidékek, melyek ma a reménytelen-ség lethargiájában szenvednek, a modern közlekedésitechnika segítségével értékes termelőterületeivé lesznekegyes gyümölcs- vagy idénycikk-fajtáknak, melyek amagyar állam bizalmi márkájával ellátva indulnak

269

egységes tömegekben gondos elkészítéssel és csomago-lással a fogyasztó piacok felé.

Az idény cikktermelésben meg fognak szaporodnia magyar speciális márkák és a .makói hagymát, a sze-gedi paprikát, a szigetközi zöldséget, a kecskemétiuborkát, stb. egész sora fogja követni hatalmas tételek-ben az új magyar idénycikkmárkáknak.

A gyümölcstermelés előtt óriási perspektíva nyílika következő évtizedben. Európa meg fogja ismerni amagyar Kánaán utolérhetetlen zamatú, sokféle gyü-mölcsét és a tiszaháti alma, a kecskeméti rózsabarack,a sümegi dió, a szegedi szilva, a kőszegi cseresnye stb.bevezetett, megbecsült márkái lesznek az európai pia-coknak, jólétet terjesztve termelő területükön.

A magyar színeket viselő gyümölcsvonatok százaifognak szezonok szerint kifutni az országból és a ma-gyar gyümölcsmárkák jellegzetes plakátjait viselőkocsik várvavárt vendégei lesznek az európai nagy fo-gyasztó centrumok közönségének. Arról nem is beszé-lek, hogy a gyümölcsvédelem soha nem remélt ered-ményeket fog produkálni a termés egészségességébenés mennyiségében.

Külön fejezete lesz a következő évtizednek a ma-gyar szőlőtermelés reorganizációja, a csemegőszőlő ésa márkaborok irányában. Azokat a fajtákat, amelyekmint csemegeszőlők eddig is kiválóan beváltak-, megfogjuk honosítani olyan vidékeken is, amelyeknek talaj-és éghajlati viszonyai kedveznek a termelésükre. Ezzelcsökkenteni fogjuk a bortermelést és csupán a márka-borok termelésére szorítkozunk, amelyeket megfelelőpropagandával, mint magyar specialitásokat vezetünkbe a külföldi piacokon. Ezeket a márkaborokat szi-

270

gorú ellenőrzés alatt működő pinceszövetkezetek fog-ják kezelni és megnyugtató egyforma minőségben vi-szik piacra a százféle individuális, sokszor helytelenkezelés helyett. A pinceszövetkezetek lesznek a magyarinárkaborok felelős forgalombahozói és ők helyettesi-tik azokat az évtizedes, híres magyar cégeket, amelye-ket az utóbbi évtizedek súlyos megrázkódtatásai el-söpörtek a magyar kereskedelmi életből.

A magyar csemegeszőlő — ha azt nagyobb hol-danként! átlagokban tudjuk produkálni az eddiginél,ami szakszerű talajműveléssel minden különösebb ne-hézség nélkül érhető el, — nemcsak minőségben, de ár-ban is könnyen állja a versenyt a nagyvárosok csarno-kaiban.

Az állattenyésztés terén a felvevő piacok kívánal-maihoz alakult tenyésztési irányok szerint tagozódikmajd az ország és míg az alsó Dunántúl, Baranya,Tolna, Somogy, Zala az olasz piacok részére tenyésztia kiscsontú, húsos, fiatal racionálisan hizlalt „Baby-beef'-t, addig a nyugati Dunántúl a nehéz 8—10 qhízott ökröket szállítja a középeurópai nagyvárosokidegenforgalmi centrumaiba. Azért említem a Dunán-túlt az állattenyésztéssel kapcsolatban, mert úgy látom,hogy az országnak ezen a részén, ahol a búzatermelésminőségileg nem megfelelő, igen sok helyen nagy sze-repe lesz a jövő évtizedben a racionális állattenyész-tésnek és hizlalásnak.

A sertéstenyésztésben Magyarországra nagy szerepvár, mert a speciális és ma is veretlen magyar man-galica mellett, ki kell tenyésztenie Középeurópa vezetőhússertésmárkáját, amely alapanyaga lesz nemcsak amagyar Bacon-nak, hanem a középeurópai finom kol-bászgyártásnak is.

271

A juhtenyésztés terén a mai sokféleségek leépítéseután a magyar ipar által szükségelt gyapjút fogjukprodukálni, egységes minőségben és nagyobbtömegben.

Hiszem, hogy a magyar lóanyag — az alföldi ma-gyar és Nónius-keresztezés — még nagyon soká kere-sett lómárkája lesz a világnak és hírneve a technikatovábbi haladásával sem fog elhomályosodni. Ne feled-jük el, hogy a világnak még nagyon sok kultúrálatlanés hódításra váró területe van, amelynek pionírjacsak a ló lehet.

A baromfi és tojástermelésünk is meg fogja találniazt az utat és irányt, amely biztosíthatja fejlődését éspiacát az egyre növekvő világversenyben. Hiszen nap-ról-napra halljuk világlátott külföldi szakemberektől,hogy Magyarország, mint például a Duna—Tisza köze,— egyenesen predesztinálva van a baromfiiparra.Ilyen körülmények között tehát a legnagyobb remény-nyel nézhetünk ennek az üzemágnak jövője elé. A ma-gyar standard baromfi és a magyar standard tojás megfogja találni a biztos utat a boldogulás és fejlődésfelé.

A sertés- és baromfitenyésztéssel testvérág a tej éstejtermékprodukció, — hisz racionális baromfitenyész-tés és hússertésnevelés tejgazdaság nélkül alig képzel-hető. Ez a három termelési ág lesz a melegágya a mo-dern magyar szövetkezeti mozgalom reneszánszának.

A növénytermelés mellékágai szintén nagy remé-nyekre jogosultak. Bizonyos ipari növények (len, ken-der, napraforgó stb) termelése, a magyar smagmárkákkiépítése, a lucerna és lóheremag után a most már nagykeresletnek örvendő kerti magvak tömegtermesztése, a

272

fűmagtermesztés felkarolása a magtermesztéssel kar-öltve, a méhészet nagyobbfokú kultiválása, mind a jövőévtized feladatai közé tartozik.

Nagy feladatok várnak a gondosabb munkameg-osztásra a mezőgazdaságban. Speciális, népies házi-iparok felkarolásával, az agrárcikkek csomagolásáhozszükséges anyagok téli előkészítésével ki kell emelni amagyar agrármunkásságot a téli munkanélküliség lé-lekölő lethargiájából.

Végül joggal remélhetjük, hogy a jövő évtizedvége kereskedelempolitikai szempontból is konszolidál-tabb helyzetet fog találni. Be fogják látni a nemzetek,hogy a harc és egymás létjogosultságának kétségbe-vonása nem alkalmas eszköze a fejlődésnek, hanemcsak nemzeti értékek rombolásának melegágya. Megfog jönni a nemzetek között is egymás megbecsülésé-nek a belátása és egymás érdekeinek tiszteletben tar-tása. Ezen az alapon a gazdasági kiegyenlítődés kor-szaka, amely minden nemzetnek lehetőséget nyújtolyan irányú fejlődésre, melyre földrajzi és természetiviszonyai lehetőséget adnak.

Elképzelhetetlen, hogy az emberiség még egy év-tizedet kibírna a harc stádiumában, annál is inkább,mert a belátás már most is útban van.

És ha már szemem elé képzelem a magyar (mező-gazdaság eljövendő évtizedét, akkor látnom kell azegész gazdasági terület újra való egybekapcsolódá-sát is és a megbontott áruforgalom irányának vissza-állítását, amelyet a régi Magyarország vízirendszere ésközlekedési hálózata évszázados fejlődésen keresztülkialakított.

A jövő bankpolitikája:

Kevesebb banknagyobb tőkeerővel

Írta: Kress Károlykincstári főtanácsos, a Takarékpénztárakés Bankok Egyesületének igazgatója

*

Az 1911—1921-ig és az 1921-től a küszöbön

álló 1930-ig terjedő tíz-tíz esztendő egyenkintolyan hihetetlen nagy változásokat hozott or- szágunk, Európa és az egész világ gazdaságiéletében, hogy az ezekben az időkben beállott struk-túra-változásokból láthatjuk azt, miszerint sokszortíz esztendő akár egy ország gazdasági életében, akára világgazdaság szempontjából olyan nagy idő, amelynagyobb jelentőséggel bír, mint korábbi évszázadok-nak egy évtizednél sokkal hosszabb periódusai. Igaz,hogy 1911 és 1920 közé esik a legnagyobb háború,amelyet a világ valaha látott, amely alatt milliónyiemberéleten kívül a gazdasági javaknak olyan rette-netes mennyisége pusztult el, hogy annak hosszúidőre éreztetnie kell hatását a világgazdaságban.

A fegyveres háború befejezését közvetlen követő1920. évtől a küszöbön álló 1930-ig eltelt tíz esztendővolt az, amely a dolog természetéből folyólag a világ-háború okozta gazdasági és struktúra-változásoknakkihatásait legjobban megérezte. A magukat „győzők-nek” tekintő szövetséges és társult hatalmak diadal-mámorában a „legyőzőitekre” ráoktrojált és meg-hallgatásuk nélkül megalkotott páriskörnyéki úgy-nevezett békeszerződéseknek Európa egész konstruk-cióját és politikai felépítését megváltoztató rendelke-zései és a békedokumentumok pénzügyi rendelkezé-sei, nevezetesen a reparációs és valorizációs rendel-

274

kezések és a legyőzött államok polgárainak a szövet-séges és társult hatalmak területén fekvő vagyoná-nak elkobzása a világgazdaságra is olyan döntő befo-lyást gyakoroltak, amelynek hatása alól hosszú időremagát kivonhatni nem tudja.

A fegyveres háború befejezte óta lefolyt első év-tized alatt az európai hadviselt államok valutái vagyteljesen megsemmisültek, vagy mint a győzőkéi is, azangol valutát kivéve, nagymértékben leromlottak ésa legnagyobb erőmegfeszítés volt szükséges azokstabilizálásához. A szövetséges antant-hatalmaknak aháborúból folyó egymásközti adósságai, (interalliáltadósságok), a reparációs tartozások címén a legyő-zött államok, de különösen Németország részéről tel-jesíteni kényszerített árúszállítások és készpénzbentranszferált összegek, az aranynak részben az előbbikérdésekkel kapcsolatban, részben más okokból fo-lyólag Amerikába történt nagymérvű átszivárgásamindmegannyi tényező, amelyek a háború előtti időkaránylagos stabil világgazdasági viszonyait teljesenmegbénították.

Ennek az évtizednek utolsó esztendejében tör-téntek erőmegfeszítések, hogy az előbbiekben vázoltkörülmények folytán adott káoszból a kivezető út meg-találtassék. Értem ez alatt a Young-tervet, ezzel kap-csolatban az interalliált adósságoknak bizonyos fokúrendezését és a Nemzetközi Banknak felállítását.

Ha arra a kérdésre akarunk feleletet keresni,vájjon milyen lesz a bankoknak helyzete egy évtizedmúlva, úgy először arra kellene tudnunk választadni, hogy elsősorban is a Young-terv, ha sikerül ki-jutni a hágai konferencia Scyllái és Charibdisei kö-zül, miképpen fog a gyakorlatban tényleg alkalmaz-hatóvá válni, nevezetesen lehetséges lesz-e az, hogya német gazdaság évenként másfélmilliárdnyi arany-márkát meghaladó összegeket transzferáljon a jóvá-tételi fizetések címén a szövetséges és társult hatal-maknak, anélkül, hogy a német gazdaság helyzete és

275

Németország valutáris pozíciója összeroppanna?! Ez-zel szorosan kapcsolatos a Nemzetközi Bank kérdése,amelynek működése bizonyára igen lényeges hatástfog gyakorolni a nemzetközi piacra és ezen át előre-láthatólag magukra a pénzintézetekre is. Hogy ez abefolyás milyen mértékű lesz, az természetesen függattól is, vájjon a Nemzetközi Bank a gyakorlatbankizárólag a jóvátételi fizetésekkel kapcsolatos kérdé-sekre fogja tevékenységét szorítani és nem fogja-eesetleg ezzel kapcsolatban a világ bankjai deviza-üzletét részben magához vonni.

A Nemzetközi Bank kérdésével szorosan kapcso-latos a jegybankok együttműködésének kérdése is,amely az összes valuták stabilitása szempontjából isigen nagy fontossággal bír s amely együttműködéstermészetesen szintén nem maradhat hatás nélkül anemzetközi pénzpiacra.

A világ bankjainak tevékenysége szorosan össze-függ az előbb említett problémákkal, különösen pediga jóvátételi és interalliált adósságokkal kapcsolatostőkeáramlási kérdésekkel és az egész világgazdaság ajövőben is mindenesetre ezeknek a problémáknak akihatása alatt fog állni, úgyhogy a fentebb említettkérdések a világ összes bankjainak szerepére és mű-ködésére nézve a jövő évtizedben kétségtelenül kiha-tással fognak bírni.

Az utolsó évtizedben már megindult racionalizá-lási folyamat előreláthatólag folytatódni fog a jövőévtizedben is. Ennek a racionalizálásnak alapfeltételetermészetesen a bankok koncentrációja. A fúziók ál-tali racionalizálási folyamat Angliában, úgy hiszem,már elérte tetőpontját, mert a rendes banküzlettel fog-lalkozó deposite-bankok száma tudvalevőleg öt mam-muth-bankra redukálódott és ezeknek egymással valófúzióját az angol kormány sem látná szívesen, bártermészetesen nem lehetetlen, hogy még Angliában istovábbi fúziókra fognak törekedni, különösen azért,hogy egy ilyen fúzió által egyik vagy másik bank pre-

276

domináló szerephez jusson. Amerikában ez a fúziósmozgalom igen nagy arányokat ölt és előreláthatólagtíz esztendő múlva az Egyesült Államokban sokkalkevesebb bank lesz, mint ma, de azok természetesensokkal nagyobbak lesznek. Németországban már év-tizedek óta megy a koncentrációs folyamat és aDeutsche Banknak és Discontobanknak legutóbbi fú-ziója előreláthatólag impulzust fog adni egyéb bankokösszetevődésére is, mert a többi D-bank aligha fogjatétlenül nézni azt a predomináló szerepet, amely aDedi-banknak (Deutsche Bank und Discontogesell-schaft) a német piacon és nemzetközi vonatkozásbanis a fúzió révén jutott.

így lesz ez minden valószínűség szerint ia többiországokban is és ez alól az általános áramlat alól ne-héz lesz Magyarországnak magát kivonnia.

A koncentrációnak természetes következménye— mert egyik célja — a racionalizálás, amely előállmagából abból a tényből, hogy több intézet egyesü-lése folytán azok igazgatása egyszerűsíttetik és más-részt következménye annak, hogy a pénzintézeteknélmindinkább tért hódít a géprendszer, amely annyivalinkább válik be, minél nagyobb pénzintézetnél kerülalkalmazásra. A banktisztviselői munkának ez a me-chanizálása szociális szempontból ugyan annyibólkönnyebbséget jelent a tisztviselői karnak, hogy soktekintetben lényegesen könnyebben dolgoznak és sokfelesleges munkát megtakarítanak, de éppen ezenmunkamegtakarítás folytán a világnak ezer és ezerbankjában sok tízezer tisztviselő állása fog feleslegesséválni, akiknek lassanként más foglalkozási ágakbakell átrétegeződniök.

A mi bankjaink szempontjából nézve a dolgot,meg vagyok győződve, hogy 1940-ben épp olyan kitű-nően fogják teljesíteni közgazdasági funkciójukat,mint ma és azt remélem, hogy működésük egy na-gyobb ország területére fog kiterjedni.

A tőzsde jövőjeÍrta: Scherz József,a Budapesti Áru- és Értéktőzsde Értéküzleti titkára

tőzsde jövőjéről írni éppen olyan probléma,mint a jóslás akármelyik más kísérlete. Senki,jó lelkiismerettel, pozitívumokat nem állíthat,

csak a sötétben tapogatódzhatik s ha vanvalami mégis, amire támaszkodhatnék, az kizárólagegy gazdasági törvényszerűség, amely a tőzsdék évszá-zados történelmében állandóan megismétlődik, s ame-lyet Wemer-Sombart így fejez ki:

„A tőzsdei árfolyamok szintje madártávlatbólnézve egyenes vonalat mutat. Ha azonban közvet-len közelségből figyeljük ezt a vonalat, akkor egy-formán mutat kilengéseket fölfelé és lefelé, amelykilengések kérlelhetetlenül és fel nem tartóztatha-tólag úgy követik egymást, mint az inga lengésejobbra és balra a függőlegestől.”

Ebből a megállapításból következik, hogy abaisse és a hausse természetes velejárói a tőzsdeipiacnak, s ha kilengéseit mesterséges úton mélyítenilehet is, de maga az alaptünemény mesterségesen felnem idézhető, tartósan fent nem

tartható. Ha tehátszabad jóslásba bocsátkozni, csak oly módon lehet ezttenni, hogy eme törvényszerűség és az okok felderí-tése alapján analog körülményekből analog következ-tetéseket vonunk le. És máskép nem is lehet.

Ha Budapestről is beszélünk, akkor is az egészvilágról beszélünk. Ha az okokat boncoljuk, akkor azösszes nemzetközi kauzalitásokat kell boncolni, mertnem magyar krizis a budapesti tőzsde krízise, hanemeurópai, sőt világkrizis, amelynek analógiája szinténmegtalálható a gazdasági históriában, nem egyszer, ha-

A

278

nem számtalanszor, legutoljára a Szedánt követő idő-ben. Akkor is az történt, ami most. A kereseti lehető-ségek világszerte a minimumra csökkentek, a fogyasz-tás elsorvadt s ennek folyományaként az ipar és keres-kedelem, majd a mezőgazdaság is, példátlan vesztesé-geket és leromlást szenvedett. Érthető, hogy a maikrízis a most lefolyt világégés következményeinekarányaiban minden precedenst felülmúl és az általaokozott gazdasági katasztrófák sorozata még mindignem zárult le. Ausztria például a múlt esztendőbenkulminált s nálunk is csak mostanában számíthatunkarra, hogy elértük a krízis tetőpontját s hogy lassan-ként mégis lefelé megyünk a megnyugvás rég óhaj-tott völgyébe. De nézzük a többieket.

A berlini tőzsdén hónapok óta szintén sötét han-gulat uralkodik. A bomlási processzus ezen a piaconmár annyira előrehaladt, hogy a piac csak nehezenképes normális működésre. A folytonos bankössze-omlások olyan félelmet gerjesztettek, amelyben ob-jektív és rendszeres üzleti tevékenység alig képzelhető.Októberben és novemberben, amint ezt minden lap-olvasó ember tudja, Berlinben és a nagyobb németvárosokban körülbelül 50—60 jelentős fizetésképtelen-ség történt, közöttük néhány hatalmas, megingathatat-lannak tartott intézet. Igaz, hogy ez a szám aránylagnem túlmagas, de mindenesetre elégnek bizonyult ah-hoz, hogy beteges pszichózist váltson ki a piacból,amely igyekezett megszabadulni részben papírjaitól,részben a részvénypiaccal kapcsolatos egyéb angazs-mánjaitól, ami úgy a napi, mint a határidőüzletben aWall-Street runjeinék kisebb fajta kópiáit idézte elő.

Ám nézzük a Wall-Streetet. A newyorki sorozatosbaisse elhatározó csapást mért az amerikai spekulán-sok ezreire. Állapítsuk meg, hogy ezek az embereknem a nagy kapitalisták köréből kerültek ki. Kis em-berek hullottak el ott is és jellemző, hogy a személyihitel Amerikában ezidőszerint majdnem kizárólagéletbiztosítási kötvények lombardírozására szorítkozik.

279

Ámde az így nyert pénzecskék nem a megolcsóbbodottrészvényekbe, hanem a drágán vett és feléért elfecsé-relt papírok feneketlen differenciáiba vándorolnak ésmint nálunk, Amerikában is hirtelen leszokott a nagy-közönség arról, hogy börzeárfolyamokon fedezetlenül,vagy hitelbe spekuláljon. Ennek hatása természetesenmélyebb, mint csupán az árfolyamokban megnyilat-kozó nívókülönbség. A tőkepiac már érzi és érzi fő-ként a tőkepiacra utalt egész sereg nagy vállalat azok-ban a nehézségekben, amelyeket megszokott és nemnélkülözhető forgótőkéinek előteremtésénél tapasztal.Kénytelen lesz tehát nagyszabású osztalékpolitikávaláthidalni a pénzszerzésben jelentkező szakadékokat.Az United States Steel Corporation és az AmericanCan Go. már el is határozták, hogy ezidén rendkívüliosztalékot is fizetnek s ezt a példát bizonyára egészsereg más nagyvállalat fogja követni. Valószínű az is,hogy a társaságok szakítanak a „Stock Dividens”rendszerével, amely abból állott, hogy az évi osztalé-kot ingyen részvények alakjában nyújtottak át. Sehelyett kizárólag cash-dividendákat, tehát készpénztfognak adni. És rengeteg fuzióterv jutott zátonyra atőzsdei események folytán, mint például a NationalCity Bank és a Corn Exchange Bank egyesülése,amelyből pedig az Egyesült Államok legnagyobbbankja lett volna.

Mindez annak ellenére történt így, hogy az ame-rikai pénzpiac voltaképpen el volt készülve arra, amia Wall-Streeten történt. A Federal Reserve Bank tag-jai az „Open Market Policy” szisztémájával, amelybankváltók nagyarányú felvásárlásában nyilvánultmeg, lehetővé tették, hogy a tehermentesített intézetekújabb igényekkel léphessenek fel akkor, amikor abaisse terheinek arányos elosztására került a sor. Egyhét leforgása alatt körülbelül egymilliárd dollár ke-rült így forgalomba a Federal banktagjain keresztül sma az a helyzet, hogy a Federal-bankok hitelviszonyaiismét egyensúlyba kerültek, sőt december hónap első

280

napjai már olyan tendenciát mutatnak, hogy a köz-ponttal szemben fennálló tehertételek 30—40 milliódollárral redukálhatok lesznek, ami körülbelül 25%-osátlagos csökkenésnek felel meg. Előrelátható, hogy aFederal Reserve Board folytatni fogja megkezdett te-hermentesítési politikáját. Erre mutat a newyorki disz-kontmérséklés és a newyorki intézet forszírozott váltó-eladásai. Az is valószínű, hogy konjunkturális szem-pontból a Federal-bankok hosszabb időn át folytatnifogják a hitelnyújtás legliberálisabb módon való keze-lését s ez az oka annak, hogy főleg az ipari vállalatok,dacára a nehéz viszonyoknak, hiteiellátásuk tekinteté-ben optimizmussal néznek a jövő elé.

Ami már most azt a várakozást illeti, amellyel azeurópai piac tekintett és tekint még mindig azok eléa felszabadult, vagy menekülő pénztömegek elé, ame-lyeknek Amerikából Európába kellene átjönniök, megkell állapítani, hogy azok, bizony egyelőre gyéren je-lentkeznek. Kétségtelen, hogy van bizonyos átszivár-gás, de a jelek arra is mutatnak, hogy az Amerikábansúlyos sebeket nyert spekuláció egyelőre szerfölött bi-zalmatlan és ezért a legnagyobb óvatossággal operál.Sem részvényekben nem mer újból elhelyezkedni, deegyelőre még magán Bond-okat sem vásárol, hanemátmenetileg államkötvényekbe és prima bankelfogad-ványokba fekteti tőkéjét.

Ez utóbbi okozta is a magánkamatláb olcsóbbodá-sát, anfelyet követett a hivatalos bankkamatláb leszál-lítása. De viszont kétségtelen és a nagy európai piacok:Németország, Anglia és Franciaország, tisztában isvannak azzal, hogy az amerikai pénztömegek előbb-utóbb feltétlenül átkerülnek a nagy vízen s már mostnagy előkészületeket tesznek arra, hogy ezeknek arezervoárjaivá legyenek. Németország csak elméletimunkát tud e tekintetben végezni, mert maga is sú-lyosan beteg. Annál szorgalmasabban dolgozik azon-ban Franciaország, amely lassan serkenő gazdaságierőil arra szere tué felhasználni, hogy a kínálkozó al-

281

kalomból Newyork és esetleg London elől elragadjaa nemzetközi pénzpiac irányításának pálmáját. Miótaa frank stabilizálódott, Parisban újból és egészségesenindullak meg az intern tőkeképződés folyamatai s mígezelőtt három évvel csak a svéd gyufatrust kölcsönetudta valahogy biztosítani a felbillenéssel fenyegetőpénzügyi egyensúlyt, ma már a francia politikai ésgazdasági tőke ott tart, hogy Amerika és, mint említet-tük, főleg Anglia mellett, de lehetőleg előtte, a világfmancierje óhajt lenni. Cheron pénzügyminiszter Fran-ciaország 1930. évi költségvetésében olyan reformokatszándékozik a parlamentben keresztülvinni, amelyekvilágosan támasztják alá ezt a vágyakozást. Erre szol-gál a külföldi kölcsönök kibocsátási illetékeinek, vala-mint a váltók általános bélyegilletékeinek leszállításaés a nemzetközi arbitrázsüzletek utáni illetékek el-törlése.

Mindez azt jelenti, hogy Franciaország előszörtőkét akar gyűjteni, aztán ezt a tőkét előnyösen akarjakölcsönadni a világnak, még pedig részint rövidlejáratúkereskedelmi váltókra, részint hosszúlejáratú kölcsö-nökre. Mindkét módszer nemzetközi viszonylatokbanértendő. És hogy a francia tőkéképződés komoly ésnagy léptekkel halad előre, annak világos bizonyítékaaz, hogy az első decemberi kimutatás szerint a Banquede France aranyállománya felülmúlja a 40 milliárdfrancia frankot, ami a Bank of England készleténekkörülbelül háromszorosa. De Londonnak meg van amaga szervezete az úgynevezett „Acceptance Bank”-ok-ban, amelyek internationális váltók és kölcsönök elhe-lyezésével foglalkoznak, míg Paris csak most készülezt a szervezetet létesíteni Charles Sergeant ismerttervei szerint. Ez a tervezet a Credit Lyonnais, aBanque de Paris et de Pays Bas és még néhány vezetőfrancia pénzintézet részvételével olyan nemzetköziügyletekkel foglalkozó orgánumot akar létesíteni,amely 100 millió aranyfrank alaptőkével fog hozzáa világ pénzpiacainak meghódításához. Bizonyos termé-

282

szetesen, hogy Anglia nem fogja ezt a francia előre-törést ölhetett kézzel szemlélni. Mindenesetre fon-tos ez a vállvetett készülődés a pénz általános megol-csóbbodásának szempontjából, ami azután természet-szerűleg és elemi erővel fogja éreztetni hatását az ösz-szes európai tőzsdéken, tehát a budapestin is.

Végül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogyebben a küzdelemben Amerika koránt sem tekinthetőlevert ellenfélnek. Igaz, hogy a Wall-Street szomorúnapjai még nem értek véget, A newyorki tőzsde ár-zuhanásai kétségtelenül megteremtették az alapot egyolyan pánikhangulat számára, amely odaát esetlegvégzetessé válhatott volna. Nemcsak a tőzsdére, ha-nem a gazdasági élet minden ágára nézve. Ámde Ame-rika pénzemberei és politikusai imponáló gyorsaság-gal ismerték fel a helyzetet és nyomban hozzáláttakannak szanálásához is. Láttuk, hogy maga Hoowerelnök vette kezébe az irányítást. Egymásután hívtameg magához az ipar, kereskedelem, sőt a mezőgazda-ság korifeusait és hosszú megbeszéléseken tárgyaltameg velük, hogy ki-ki milyen szerepet és feladatotvállaljon magára az általános veszedelem megelőzésé-nek céljából. Nem hagyta ki még a „Public Utilities”,a közművek, a gáztársaságok, a villamostelepek, a csa :

tornázó és útépítő vállalatok vezetőit sem. Megbeszéltea legközelebbi terveiket, buzdította őket, hogy újabbés újabb megrendelésekkel alimentálják az ipart. S azelnök akciója ragyogó példaadássá nőtte ki magát azEgyesült Államokban. Ennek az akciónak köszönhető,hogy az amerikai ipar nem szüntetett be üzemeket,nem szállított le munkabéreket, sőt még attól is tar-tózkodott, hogy a normális munkaidőt redukálja,mindezzel azt akarva dokumentálni, hogy a tőzsdekatasztrófája nincs összefüggésben és nincs kihatássala termelésre s hogy az amerikai nagyipar korlátozásés zökkenés nélkül tudja és akarja előzetesen megálla-pított programját beváltani.

És valahogy úgy érezzük, bár ez paradoxonnak

283

látszik, hogy ebben a hatalmas amerikai példaadás-ban rejlik az európai tőzsdék jövendőjének titka is.Tagadhatatlan, hogy a jóvátételek kérdésének Damok-lesz kardja fejünk felett függ és bizonytalanná teszipénzügyi helyzetünket befelé és kifelé egyaránt. Az isigaz, hogy zálogleveleink kibocsátása és elhelyezéseegyelőre rengeteg akadályba ütközik, de meg belsőhelyzetünk sem adja meg a pénzügyi biztonság kívána-tosan szilárd bázisát s hogy mindez az ipar, kereskede-lem és őstermelés egész területén vigasztalanná teszia kereseti viszonyokat és, így annak a tőkének a kép-ződését, amelynek bevonulásától a tőzsde természetesprosperitása függ. De ha mindez meg is változik, haaz összes előfeltételek meg is születnek majd, hogyolcsó és bőséges pénz álljon e szegény, sokat szenve-dett ország rendelkezésére, akkor is és mindenkor alegfontosabb lesz az önbizalom, a kölcsönös segítségfontosságának felismerése és az amerikai példa lelkesés fanatikus követése arra, hogy a magyar közgazdaságés vele együtt a budapesti tőzsde is lendületet nyerjenés újból elfoglalja azt a helyet, amely őt Közép-Euró-pában hivatottságánál fogva megilleti.

Az első várható stáció ezirányban remélhetőleg anemzetközi kötvénypiac újraéledése lesz, melynek so-rán a magyar záloglevelek ismét megtalálják azt a nor-mális elhelyezési lehetőséget, melyet több mint egy évóta — a Wall-Street ismert eseményei folytán — kény-telenek voltak nélkülözni.

Ötvenezer külföldi kereskedő és iparosaz 1940-ben rendezendő Budapesti

Nemzetközi Árumintavásáronírta: tóvárosi Fischer Emil,a Budapesti Nemzetközi Árumintavásár ügyvezetőelnöke

nemzeiközi árumintavásárok grafikonjának szaka-datlanul felfelé haladó vonalát nem nehéz meg-húzni. A számok és az események mutatják, hogyezek a vásárok világgazdasági szempontból súlyban

és jelentőségben mindinkább növekednek és a nemzetköziárucsereforgalom egyik nélkülözhetetlen eszközeivé váltak.Bizonyos, hogy sokáig tartott, amíg a modern érteilembenvett vásárokig az utat nagy fáradsággal és gondossággalfeltörték. A munka azonban nem veszett kárba és különösenaz utolsó évtizedben érlelődött meg annak gyümölcse, tehátabban az időben, amikor a termelés és a fogyasztás elvesz-tette az egymáshoz való kontinuitását és olyan organizációkiépítéséről kellett gondoskodni, amely a termelő és afogyasztó erőket mindinkább közelebb hozza és a háború,után kizökkent, egyensúlyt helyreállítja.

Nem lehet elvitatni, hogy a nemzetközi árumintavásá-roik jelentősége napról-napra emelkedik, mert ezeknek fennállásához elsőrangú gazdasági és társadalmi érdek fűződik,különösen azokhoz, amelyeknek komoly gazdasági — akármezőgazdasági, akár ipari — jellegük van és megfelelőHinterland felett rendelkeznek. Magyarországon ezek közétartozik a Budapesti Nemzetközi Árumintavásár, valaminta Tenyészállatvásár, a külföldön pedig a lipcsei, vagy alyoni vásár, amelyeken tudvalévően a világ legnagyobbselyemipari vállalatainak produktumait hozzák piacra. Az

A

285

idegenforgalom szempontjából fontos szerep jut ugyancsaka budapesti, nemkülönben a párizsi és a milanói nemzet-közi vásároknak. Másik csoporthoz tartoznak azok, amelyeka termelés számára új fogyasztó területeket tárnak fel. Ilye-nek: a szaloniki-i, a marseille-i, továbbá az utrechti vásá-rok. A szaloniiki-i intézmény a levamtei, a marseillesi azcszakafrikai, az utoedhli pedig a holland gyarmati területettárja fel. A negyedik csoportban foglalnak helyet azok.amelyek egyes igen fontos világcikket jelentő szakmák rész-vételével rendeztetnek és több évtizedes, sőt évszázados,tradícióik vannak. Ezek közé tartoznak többek között alipcsei és a nisnijnovgorodi vásárok.

A Budapesti Nemzetközi Vásár úgy gazdasági Hinter-landjánál, mint földrajzi fekvésénél, hovatovább negyedszá-zados tradícióinál fogva a legéleterősebb vásári intézmé-nyek közé tartozik és e téren Európában előkelő pozíziótsikerült magának kivívnia. Működése nemcsak magyar, ha-nem középeurópai érdek is és miután a gazdaságii megértésKözépeurópában előbb-utóbb mégis csak be fog következni,a budapesti intézmény jelentőségben a legközelebbi évtize-dek alatt csak gyarapodhatik és hathatósan elősegíti adunamenti államok gazdasági kooperációjának gondolatát.

Ha pontosan lerajzoljuk az európai árucsereforgalomvalódi útját, akkor megállapíthatjuk, hogy a forgalmi vo-nal felső állomása Lipcse, az alsó pedig Szaloniki. Nemvéletlen, hogy éppen a legélénkebb forgalmi vonal közepénfejlődött ki a Budapesti Nemzetközi Árumintavásár, amelymaholnap egyik legjelentősebb közvetítője lesz a Nyugatés Kelet termelő és fogyasztó erőinek. Kétségtelen, hogyBudapest rendkívül alkalmas ilyen vásárok rendezésére éselsősorban hivatott arra, hogy gócpontja legyen a Nyugatipari és a Délkelet nyerstermény forgalmának. Mindeztényeken alapuló valóság. A Kelet és a Nyugat kereskedőiés iparosai évről-évre tömegesen keresik fel a budapestinemzetközi vásárt. A külföldi látogatók száma rohamosan

286

emelkedik. 1924-ben 6000, 1926-ban már közel 10.000,1928-ban több mint 12.000, 1929-ben pedig kereken 16.000külföldi érdeklődő, főként kereskedők és iparosok látogat-ták. Bizonyos, hogy a fejlődés további útja már adva, sőtbiztosítva van. Ha azt számítjuk, hogy a külföldi iparos-éskereskedőlátogatók száma évente csupán csak 3000-rel emel-kedik, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1940-ben rende-zendő Budapesti Nemzetközi Vásáron legalább 50.000 kül-földi fog megjelenni. Hogy ez a magyar gazdasági élet, nem-különben az idegenforgalom szempontjából mit jelent, eztnem kell bőségesebben indokolni. Egyébként a fejlődést akiállítók számának gyarapodása is mutatja. 1929-ben mártöbb mint 1.300 cég vett részt a vásáron és csak 'természe-tes, hogy az intézmény vezetőségének szívós munkával éskitartással végül sikerülni fog, hogy Budapesten, a Keletés Nyugat kedvező fekvésű empóriumában a közel jövőbenolyan vásári területet szerezzen, amely kifelé is méltóképpenreprezentálja majd az intézmény nagy társadalmi és gaz-dasági jelentőségét.

S P O R T

Az embersportok jövő fejlődése

Írta: Dr. Mező Ferenc,a szellemi Olímpíász győztese*

Az

ó-görög filozófia egyik mélygondolkodású

alakja, Herakleitos, már a Kr. e. 5. század-ban tanította, hogy a világ nem egyéb, mintörök mozgás, szüntelen változás, s a nyugalomtulajdonképpen csak látszat. Azóta is aligha volt mégegy kor, amelyre a görög bölcselő megállapítása job-ban ráillett volna, mint a mienkre. Immár másfél év-tized óta forr, sistereg minden e sártekén, zakatol avilágmozgató gép, trónok dűlnek össze, országok ke-letkeznek, kilencvenfokos eltolódások mutatkoznakaz ízlésben, szokásokban, a divatban, az irodalom-ban, a művészetben s ki tudja, igaz lesz-e holnap,amit ma annak tartanak?!

Az elkövetkezendő évtized további, nagy változásokat rejt méhében, a repülés, de különösen a rádiósoha el nem képzelt lehetőségeket sejtet s nyomuk-ban életünk egyéb vonatkozásaiban is jelentkezni fogaz evolúció. Jelentkezik majd a testi kultúra terén is.

Új területek kapcsolódnak be a sportba, a sárgafaj a maga sokszázmilliójával megsűrűsíti a sportraj-vonalakat és ezzel újabb, az eddiginél is nagyobb

288

eredmények elérésére teszi azokat képessé. Japánmár mutogatja oroszlánkörmeit: az amsterdami olim-pián Tsuruta maga mögött hagyta a német Rade-machert, a legyőzhetetlennek tartott sokszoros világ-rekordert, kiváló atlétájuk: Oda, megnyerte a hár-masugrást s végeredményben a még exotikus Í port-nemzet két első, két második és egy harmadik díjá-val a tizenhatodik helyre tudott jönni a népek nagyversenyében. A minap a maga otthonában vendégüllátta a világ egyik legjobb atlétaországánák, a német-nek képviselőit s bizony nem egyszer meg tudta té-pázni babéraikat. Aki ismeri a japánok szívósságát,kitartását, akaraterejét, cseppet sem lepődik meg, hamár a legközelebbi időkben a világ első sporlriemze-tei között találja őket. Máris német oktatókat (tréne-reket) keresnek, pedagógusaikat pedig tanulmány-útra küldik a világ minden tájára. Hamarosan betudják hozni hátrányukat, hiszen rendelkezésükre áll-nak a mi tapasztalataink, testnevelési rendszereink,az előkészületnek (tréningnek) minden csinyja-binyja,pályáink titkai, egyszóval minden, amihez Európa ésAmerika sportnemzetei évtizedes nehéz munka és kí-sérletezés után jutottak el. Megismétlődik majd az ajelenség, amelyet futbalsportunkban észlelhetni:Anglia labdarúgósportja már évszázados múltra te-kinthet vissza, hazánkba mindössze három évtizedeplántálták át s mégis utolértük már a szigetorszá-giakat, jóllehet tőlük lestük el e sportág titkait.

Japán mellett Kínával is számolnunk kel. A test-edzésre évszázadok óta nagy gondot fordítanak, derendszereik, játékaik egészen mások, mint a mieink.Ám újabban érdeklődni kezdenek a nyugati testi-kultúra iránt is, az atlétikát már kezdik meghonosí-tani s a fajukban meglevő szorgalom bizonyára ha-marosan megtermi gyümölcseit.

A sárga fajhoz tartozó népeknek az olympiai ésegyéb nagyobb nemzetközi versenyeken való megjele-nése kétségtelenül emelni fogja azok érdekességét, de

289

egyéb eredménye is lesz: a fajok között éles harcindul meg a sporthegemóniáért, közben a világrekor-dok halomra dőlnek, túlszárnyalnak minden eddigelért teljesítményt. Az első modern olimpián. 1896-ban, Athénben még 12 másodpere alatt nyerte y ζamerikai Burke a 100 méteres síkfutást, négy évvelkésőbb Jarvis (Amerika) már 10%-kai jobb, azaz10.8 másodpercnyi idővel győz ugyanebben a szám-ban. Azóta az olimpiai rekord mindössze kéltized, avilágrekord pedig négytized másodperccel lett jobb.Biztosra vehető, hogy a modern olimpiai játékok fel-újításának negyvenéves fordulóján, 1936-ban, elér-keznek a tízmásodperces határhoz. Az imént említettokon kívül erre enged következtetni az atlétáknak sköztük a sprintereknek is mindenfelé egyre növekvőtömege (tömegsport!), de mellette szólnak az évről-évre javuló átlageredmények is. Az oktatók ismeretei-nek s a pályáknak további tökéletesedése, a fényjel-zéssel való indítás, új startgépek szerkesztése és be-vezetése magában is jelenthet néhány tizedmásod-percnyi javulást.

Ha az állóképességet fokozni tudják, nem utópiaa 46 másodperces négyszázméteres, az 1 p. 48 másod-perces nyolcszázméteres eredmény s egy újabb Nurmi—Peltzer—Wide-trió az 1500 méter idejét is leszo-ríthatja 3 p. 45 másodpercig. Mennél följebb megyünka futó távokon, annál nagyobb a fejlődési lehetőség:Nurmiról például elhisszük, hogy egy óra alatt megfog futni 20 kilométert (a ma érvényes egyórás világ-rekordot 19021.9 méterrel a francia Bouin érte el1913-ban).

A diszkoszvetésben a legközelebbi nyár meghoz-hatja már az 50 méteres eredményt, hogy aztán to-vább hajszolják a rekordot fölfelé. Talán nem leszünkrossz jósok, amikor a világrekordlistát az 1940. évbenígy képzeljük:

290

Ebben a díszes sorozatban — úgy érezzükdiszkoszvető-rekord magyar atléta nevéhezződni, egyéb eredményeink közül a magasugró, súly-dobó és középtávú rekordjainkra leszünk büszkék.

De a többi sportágban is épp ilyen javulás vár-ható. Az úszósport világszerte erősödik; elég, ha rá-mutatunk, hogy a 100 yardos világrekord negyed-századdal ezelőtt 58 négyötöd mp. volt. (R. Cavill),ma pedig a 8 m. 60 cm.-rel hosszabb százméteresúszásé 5^4 mp. (Weissmüller, Amerika). Nem hin-ném, hogy e klasszikus távon 1940-ben 55 másod-percnél rosszabb idővel is meg lehet majd nyerni azolimpiai koszorút és ugyanakkor bizonyára lesz egyújabb Arne Borg, akinek a 400 méterre 4 p. 40 mp.-esidőt fognak mérni. A gyorskorcsolyázók 40 másod-perc alatt is megfutják az 500 métert, a kerékpárosok-nak ugyanerre a távra 30 másodperc is elegendő leszés akad jótüdejű versenyző, aki az egy kilométertegy perc alatt karikázza be. Az automobilok és a re-pülőgépek elérik az 500 kilométeres gyorsaságot,hasztalan történik a sok szerencsétlenség, hasztalanhangzik el az intő szó, semmi körülmények közöttnem lesz megállás: audax omnia perpeti gens humanaruit.. . Gyorsasági repülőversenyeket rendeznek, ame-lyek során a versenyző gépek egyazon helyről, egy-időben startolnak. Azok a versenyágak lesznek a leg-népszerűbbek, amelyekben igen nagy sebességet lehetelérni, vagy amelyekben lényleges (manuális) küzde-lem folyik.

Előtérbe nyomul az ökölvívás.

291

Ez a sportág — mindenesetre a tudat alatt —egyrészt levezeti a háború alatt felgyülemlett harcienergiát, másrészt előkészít az új összecsapásra, aközelharcra. Iskolája lesz az önvédelemnek, éppenezért a középosztály is megkedveli s nem lesz többé— mint ahogy nálunk eddig volt — csupán csak azegyszerűbb néposztály sportja. Ez lesz az a sportág,amely diadalmasan veszi fel a harcot a még szinteversenytárs nélkül való labdasportokkal: a rugby veiés a futballal, de előbb meg kell oldania azt a kérdést,hogyan lehet kis területen sok nézőt elhelyezni. Aküzdő sportok (vívás, birkózás, ökölvívás) fejlődésé-nek, vagy talán inkább népszerűsége terjedésének el-eddig az a körülmény szabott gátat, hogy a néző-közönség száma korlátozott volt. Tízezer nézőt nemlehetett úgy elhelyezni, hogy mindegyikük jól lát-hassa az akciók minden árnyalatát, a művészivé fej-lődött készség (technika) minden finomságát, teháthogy mindebben egyformán gyönyörködhessen is.Igaz, hogy látcsővel nagyobb távolságról is nyomonlehet kísérni a küzdelmet, de ehhez már a mai em-bernek is alig vannak megfelelő nyugodt idegei, mégkevésbé lesznek a következő évtized emberének.Nyilvánvaló, hogy a gazdaságosabb elhelyezésnek akérdését emeletes nézőhelyek létesítésével kell majdmegoldani. Minap beszéltem is már e gondolatrólHajós Alfréddal, többszörös olimpiai bajnokunkkal,aki a sportépítészet terén is mérnökeink elejéhez tar-tozik. Véleményét ebben a mondatban sűrítette össze:

— Elméletileg elgondolható, hogy a közönségegy részét emeleteken helyezzük el, csakhogy az eme-leteknek a síkja erősen közelednék a függőlegeshez,különben nem lehetne jól látni, de meg az ilyen meg-oldás tetemesen megdrágítaná az építkezést is.

Pedig ezt a kérdést meg kell oldani, ezt paran-csolja egy másik, mostanában feltörő sportágnak, avízipólónak a létérdeke is. Ma még csak az ötezresnézőszámnál tartanak, de még egy-két Klebelsberg-

292

kupamérkőzés és már tízezrek óhajtanak szemtanúilenni a — vízben is — forró küzdelmeknek, mégpedig úgy, hogy mindent jól láthassanak, ami a vízalatt, víz fölött történik.

De tovább megyünk: ha a fölvetett kérdést meg-oldják — pillanatig sem gondolok az ellenkezőjére —,a fedett uszoda vívó-, ökölvívó- és birkózó-mérkőzé-sek színhelye is lehet, hiszen csak egy összerakható,hídszerű építményt kell szerkeszteni s azon el lehetmajd helyezni a birkózószőnyeget, a ringet, a planst.

A két sportág — az ökölvívás és a vízipóló — elő-retörésének további következménye az lesz, hogy azolimpia hasznothajtó vállalkozás lesz és a legkisebbországok is törik majd magukat utána. Gyarapítanifogják az olimpiai napok számát, vagy pedig meg-kurtítják a műsort. Egyik-másik irányban ez önma-gától adódik! A női versenyek közül el fogják hagyniaz atlétikai számokat! Mennyire ide illik a latin mon-dás: Quod natura negat, nemo féliciter audet! Nemjárhat szerencsével, amit a természet megtagad. Nem .lehet büntetlenül űzni olyan sportágat, amelyre a ter-mészet a női szervezetet nem tette alkalmassá! Vagynem ezt érezte, aki látta az amsterdami olimpián anyolcszázméteres női síkfutóversenyben az eltorzultarcokat, a vánszorgó lábakat? Senkisem mondta ne-kem s így ma sem tudom, mi fogta el inkább a néző-ket: szánalom-e, avagy utálat, de nem lehetetlen,hogy mind a kettő. A női sportnak olyannak kelllenni, hogy a gyengébb nem szervezetét erősebbé, tes-tét szemre szebbé, mozgását kecsesebbé tegye. Inkábbne űzzenek semmi sportot nyilvánosság előtt, mint-sem hogy sportolás közben veszendőbe menjen ked-vességük, bájuk, mert ez csak kiábrándítóan hathata férfiakra. Minap hallatszott, hogy az egyik ökölvívóoktatónk hivatásos női ökölvívókat akar szerződtetni.Ha rajtam múlnék, ezt a vállalkozást meghiúsíta-nám ...

A női úszószámokat meg fogják hagyni (és mél-

293

tán!), de újra felveszik az olimpia műsorára a nőiteniszversenyeket is.

Az evezés népsport lesz, mihelyt a szervezetre valójóhatását mindenfelé fel fogják ismerni, mert sutbadobják azokat a rendeleteket, amelyek fejlődését meg-akadályozzák és az államok ingyen bocsátják majdrendelkezésre a csónakokat ifjúnak, aggastyánnak,polgárnak, katonának egyaránt.

Az ókori Olimpiát egy évezrednél is hosszabbidőn át — jóban-rosszban — egyazon helyen, Olym-piában rendezték. Négyévenként oda zarándokolt azakkori művelt világ minden görögje — barbárokat,vagyis mást, mint görögöt, nem engedtek oda —, hogyegyrészt áldozzon isteneinek, másrészt összemérjeerejét, gyorsaságát, ügyességét testvéreiével. Az 1932.évi losangelesi Olimpia után bizonyosan fölmerül agondolat, nem lehetne-e az ókor mintájára állandóanegyazon helyen rendezni az Olimpiát. A drága úti-költség miatt, de meg mert a gazdaságilag szegényEurópában sokan nem hagyhatják oda foglalkozá-sukat hónapszámra, sok olyan versenyzőnek otthonkell maradni, aki ugyancsak bele tudna szólni a dön-tésbe és akinek részvétele esetén egészen másként fes-tene a — győztesek lajstroma. Vajha jönne rá azegész világ sportközvéleménye az egyedül helyesmegoldásra: fel kellene támasztani romjaiból Olym-piát, fel kellene ásni a stadiont és újra ott kellenenemes viadalra bocsátani a világ legtökéletesebb te-remtéseit. Nem kellene más, csak néhány éven átgyűjtést rendezni Olympia feltámasztására a világminden sporttelepén, minden versenyén, sportlátvá-nyosságán és 1940-ben az olimpia újjászületéséneknegyvennegyedik fordulóján újra a történelem meg-szentelte földön kerülhetnének eldöntésre a klasszikusviadalok.

A hivatásos sportolók száma — különösen Euró-pában — meggyarapodik, mert a gazdasági viszo-nyok további romlása mellett egyre kevesebben en-

294

gedhetik meg maguknak, hogy naponként órák hosz-szat ott hagyják munkájukat, de meg mert rájön-nek, hogy mennél jobbak a sportolók, annál inkábbtudják gyönyörködtetni a nézőt s ez annál szíveseb-ben fizet, mennél szebb látványosságban lesz része.

Az ókori isthmosi, nemeai, pythói játékok min-tájára két-két Olimpia között miden olimpiai szám-ból meg fogják rendezni az egyes világrészek bajnok-ságait.

A futball után az ökölvívásban és a vízipólóbanvárható leginkább a hivatásos versenyzők megjele-nése, illetőleg számuk gyarapodása. A nagy jövedel-mekből azok is részesedni akarnak majd, akik képes-ségeinek, sőt művészetének a bevétel köszönhető,másrészt a megélhetési nehézségek is a hivatásossportolás felé kényszerítik az ifjúságot. Itt is igazalesz a diák-mondásnak: Paupertas maxima meretrixest, — a szegénység a legnagyobb kerítő . ..

Megalakul a Nemzetközi Sport Szövetség, amely-nek alosztályai lesznek az egyes sportágak nemzet-közi szövetségei, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottságis. Az új szerv azonos elvek alapján minden sport-ágban rendezi a még függő kérdéseket (külföldi sze-replés, nemzetközi mérkőzések, vándordíjak, költ-ségmegtérítés, átigazolás, díjazás), szigorúan elhatá-rolja a hivatásos sportolókat a kedvtöltőktől (így pró-bálom magyarra keresztelni az amateur szót) és akettő közé beiktatja a félkedvtöltőket, vagyis azokat,akiknek lesz ugyan foglalkozásuk, de mert belőlemegélni nem tudnak, elfogadnak valamelyes (meg-állapított) megtérítést egyletüktől, szövetségüktől.Ebbe az osztályba kerülnek majd azok is, akiket asport révén — a sportvezérektől függő — állásokbahelyeznek el...

Itthon tető alá kerül az Országos Testnevelésiés Sport Tanács (mert ez a név felel meg műkö-désének) palotája, amely otthont ad a sportszövet-ségeknek, sportintézményeknek, közte a Magyar

295

Sporttudományi Társaságnak és a Magyar TestnevelőkTudományos Társaságának is, világraszóló versenyekkeretében avatják fel a Magyar Stadiont az Angyal-földön ... és az ekkor végbemenő ünnepségek adnakreá először alkalmat, hogy őszinte baráti jobbot nyújt-sanak — évtizedes ellenségeink, ez lesz az első eset,amikor az egész világ tapsolni fog az egyetemes kul-túráért hozott áldozatainkhoz, a testi és szellemikultúra terén elért világraszóló eredményeinkhez...A kultúra két ága: a szellemi és a testi közelednifo£_egymáshoz, mindegyikök segítségére megy a má-siknak és világszerte megértik Voltaire mélyenszántógondolatát, amely a boldogságot úgy határozta meg,hogy az nem más, mint az atléta teste és a bölcslelke.

Budapesten száz élve született gyermek közültizenkilencnél több a törvénytelen.

AZ

ezerkilométeres gyorsaságúautomobilok korszaka

Írta: Lovik Károly

repülőgéptől eltekintve kétségkívül az automobil aza közlekedési eszköz, amely a legtündöklőbb kar-riert futotta be az utolsó két évtizedben. Ma már avasutak kénytelenek a legkomolyabban számolni

az automobil versenyével, úgy a személy- mint a teher-szállítást illetően és még az állam jóakaratú támogatásávalsem nagyon győzik az iramot ezzel az olcsó, gyors és meg-bízható közlekedési eszközzel. Ma már azok is kénytelenekelismerni az automobil győzelmét, akik még nemrégiben isegyszerű játékszernek, gazdag emberek mulatságának tekin-tették az automobilt. Kétségtelen ezért, hogy a jövő évtized-ben még az eddiginél is tüneményesebb karrier vár erre afiatal közlekedési eszközre.

Az automobil megváltoztatta igazi hazájában, Ameri-kában nemcsak az ucca képét, hanem az emberek gondol-kozását is és ha például egy-egy vasárnap szemügyre vesziaz ember New York, Chicago, Boston vagy Sanfrancisco ki-halt és üres uccáit, akkor világlik csak ki teljes jelentőségé-ben az a szerep, amelyet ma az automobil, mint szórakozásis, játszik az emberiség életében. A szürke, unalmas angolvasárnapba, amely nem ismert mulatságot, nem ismert szó-rakozást, az automobil vitt új színt és derűt és az automo-bil festi a munkától elgyötört, fáradt, városi ember orcájáraaz egészségnek azokat a boldogan virító rózsáit, amelyeketcsak a szabadban eltöltött nap tud megadni azoknak, akikkénytelenek a nagyvárosok kőrengetegeiben élni.

Annyi bizonyos, hogy ma már igazán nincs technikaiakadály többé az automobil fejlődése előtt és csupán pénz-

A

297

kérdés, hogy megvalósuljanak olyan álmok is, amelyektalán még Jules Verne agyában sem születtek volna megsoha. A jelenlegi automobilgyorsasági világrekord 372kilométer óránként, de már ma is kétségtelen, hogy ajövő évtized első eredménye az lesz, hogy már 1930-banmeg fogja haladni a 400 kilométert óránként annak azóriási angol versenygépnek gyorsasága, amelyet már építe-nek a Sunbeam-gyár hatalmas telepén Kaye Don számára.

A géptechnika hallatlan fejlődése természetszerűleg ma-gával fogja hozni, hogy esztendőről-esztendőre emelkednifog ezeknek a rekord-javító gépmonstrumoknak gyorsaságaés igazán nem látszik megvalósíthatatlannak már ma sema gondolat, hogy a jövő évtized meghozza majd az óránkiatezer kilométer gyorsasággal száguldó versenygépek korsza-kát. A közönséges, hétköznapi célokat szolgáló automobi-lok persze nem fognak az országutakon ilyen eszeveszettsebességgel száguldani, miután erre nincs is szükség, deminden száz kilométeres gyorsaságnövekedés 15—20 kilo-méteres sebességnövekedést jelent óránkinit a standard sze-mélyszállító automobiloknál is, úgy hogy alig néhány évmúlva nem lesz automobil, amely ne tudna a mai 50—60kilométer helyett legalább is óránként 100 'kilométeres át-lagot betartani. A Bécs-budapesti utat például két és fél óraalatt bárki kényelmesen megteheti, tehát alig feleannyi időalatt juthat majd kényelmes, zárt automobilon BudapestrőlBécsbe, mint a leggyorsabb gyorsvonaton.

Enneik a sebességtöbbletnek a kereskedelmi célokaiszolgáló teherautómobilok is csak hasznát fogják látni, nembeszélve a városok közötti forgalmat ellátó autóbuszokról,és a kirándulók szórakoztatását szolgáló autocarokról.Angliában arra a hírre, hogy jövő esztendőre az új közle-kedési törvény esetleg eltörli az autóbuszok számára felállí-tott sebességi határokat, máris egész sor olyan autóbuszépült, amelyek játszi könnyedséggel röpítenek negyven-öt-ven utast száz kilométeres gyorsasággal egyik helyről a

298

másikra. Nem kell talán hangsúlyozni, milyen jelentőségevan a motortechnika ilyenirányú fejlődésének például agyorsteheráru-forgalom lebonyolítása szempontjából, főlegha tekintetbe vesszük, hogy a motoros szállítás már ma ishallatlanul olcsó, a jövőben pedig alkalmasint még olcsóbblesz.

Az államnak is vannak magától értetődően kötelességeiaz automobilizmussal szemben és ez elsősorban az utaképítésére vonatkozik. Ma már senki sem tagadhatja, hogyaz automobil forradalmat jelent a közlekedés terén és mintahogy Stewenson első lokomotívjának diadalmas próbaútjaután száz esztendővel ezelőtt egymásután épültek óriási in-vesztíciókkal a vasútvonalak, az államnak új vtakat kellépítenie az egyre jobban növekvő autóforgalom lebonyolí-tására, a régi és már meglevő utakat pedig jelentősen kikell szélesítenie amellett, hogy a modern autóforgalom kö-vetelményeinek mindenben megfelelő burkolattal kell úgyaz új, mint a régi utakat ellátnia. Helytelen taktika az, hogymost a nagy útépítési beruházások idején csak a mai köve-teűményekkel számol az állam és olyan keskeny utakat épít,hogy azok alig egy-két esztendő múlva már nem fogjáktudni lebonyolítani a még jobban megnevekedett forgalmat.De helytelen taktika az is, hogy még mindig kísérleteznekolyan olcsóbb — és egyben silányabb — útburkolatokkalis, melyek nemcsak hogy a holnap, hanem még a ma, sőta tegnap automobiljainak sem megfelelőek.

Az Egyesült Államokban minden ötödik emberre esikegy automobil és ha Európában ma még messze tartunk isettől az aránytól, nem lehet kétséges, hogy a jövő évtized-ben itt is hasonló tömegekben vásárolják majd az emberekezt az egyre olcsóbbá és emellett egyre tökéletesebbé, gyor-sabbá, szebbé és megbízhatóbbá váló közlekedési eszközt,amely aránylag kevés pénzért olyan sok szórakozást, örö-met jelent a modern ember életében.

Technikai téren egyre szellemesebb konstrukciók

299

árasztják el a piacot és mint ahogy ma harmadáron három-szor tökéletesebb automobilt vásárolhat az ember, mint tízesztendő előtt, az is biztos, hogy a jövő évtized automobiljamég a mai áraknál is sokkal alacsonyabb árakon, sokszortatökéletesebbet fog nyújtani. A jövő évtized hosszú, alacsony,teljesen zárt automobiljában úgy fog utazni az ember száz-százöitven kilométeres gyorsasággal a legnagyobb távolságrais, mintha a felhők között siklana a teljesen zajtalanuldolgozó,, megbízható, hatalmas teljesítőképességű gép.Amellett pedig a jövő évtizedben az automobil nem lesz el-érhetetlen álom a kispénzű, dolgozó ember számára sem,hanem éppen olyan könnyen megszerezhető valóság, mintahogyan Amerikában már ma is gond nélkül vásárolhatmagának automobilt az egyszerű gyári munkás is.

A közlekedési eszközök fejlődése nemcsak időben hozzamajd közelebb egymáshoz az embereket, hanem gondolko-dásban és szeretetben is és ha a világ nagy országútjain amainál kétszer-háromszor sebesebben rohannak majd egy-mással szemközt az egyes nemzetek fiai, ez nem fog össze-ütközésre vezetni, hanem éppen ellenkezőleg: nagy lépések-kel viszi majd közelebb egymáshoz az emberiséget.

300

301

302

A versenysportés telivértetnyésztés jövője

Írta: Őszi Kornél*

Amikor napról-napra fogy a ló az uccán, az autók

milliószámra szaporodnak a világban, nem anakro-nizmus-e akkor a lóverseny? És mi lesz akkor, haegyetlen szál lovat sem látunk kocsi előtt, lesz-eakkor is telivértenyésztés, lesz-e akkor is futtatás?

Még ugyan nem tartunk az Ember Tragédiájánakannál a felvonásánál, amikor a legutolsó tóról van szó,egyelőre még vígan folyik nemcsak a telivér, hanem a hasz-nálati ló tenyésztése is, az idézett kérdésről első pillanatramégsem mondható, hogy nélkülözné a logikát, az észszerűkövetkeztetést, hiszen elvégre ha nincs szükség lóra, mirevaló akkor tenyészteni, ha pedig nem tenyésztünk, ezzelmár eldőlt az a kérdés is, hogy kell-e azután még futtatás?Az aggodalmas töprenkedőt megnyugtatom. Nemes éskevésbé nemes négylábúink lesznek mindenkor, az autókszaporodása pedig, eltekintve attól, hogy földönfutóvá tetteszegény konflislovainkat, aligha lesz egyéb hatással a teli-,vérek életére, mint hogy a Király-díj és Derby-napokonmég több autó fog várakozni a versenytér parkja előttazokra, akik nem akarnak távol maradni minden turfdicső-ség forrásától, a kék iszalag küzdőimétől. Hiszem az autókszaporodása, konflislovak siralma nem mától datálódik,évek óta tűnnek el kedvenceink a pesti kocsiútról és éppenez a folyamat szülte meg — legalább kalendáriomilag —egy egész világrész belekapcsolódását a telivértenyésztésbeés a futtatásokba. Jugoszlávia, Görögország, Bulgária csak aháború után kezdett futtatni, sőt már Kemál pasa sincs azegykori perzsa sah álláspontján, akit nem érdekelt, hogy

304

melyik ló fut jobban a másiknál, sőt ő maga is egyik boldogtulajdonosa az új Törökország egyik jeles versenyistállójá-nak, aki még hozzá magyar zsokéval aratta le az új hippi-kus ország trufbabérait. De ha mindez az adat sem elégí-tené ki az aggodalmas töprenkedőt a telivértenyésztés ésfuttatás jövendőjéről, hadd jöjjön a „bunkó”: Szovjet-oroszország lókupec ügynökei két év óta egyebet sem tesz-nek, mint verseny- és tenyészanyagot vásárolnak, tőlünkoktóberben vittek el egy kis sereget, nem is szólva arról,hogy az utóbbi években nálunk felbukkant állítólagos„belga” lókereskedő, mint most kiderül, nem Belgiumba,hanem szovjetéknak vitte ki pályáink kiselejtezett, félbe-maradt hőseit s ezek odakint vígan futtatják őket. Moszkva,Pétervár már megint hangos a futtatás zajlásatól és kita-lálták annak a módját is, nehogy valaki meggazdagod-jék a versenydíjakon: a futtatók a szovjetménesek, az őszámlájuk javára íródnak a nyert díjak, a zsokék pedigszázalékban részesülnek győzelmeik után.

Ha már most nemcsak a régi futtató államokban ma-radt életben, sőt lendült is a futtatás, hanem még olt is zaj-lik a turfélet, ahol nem tudták, mi a telivér, minek a jelen-sége ez? Nyilvánvalóan annak, hogy az autók elszaporodásanem érinti a használati ló örök szükségességét, a félvérre,a remondára minden országnak szüksége van s arra márszovjetek is rájöttek, hogy igazán jó felvert nevelni telivérnélkül nem lehet, a nevelésre való alkalmasságnak pedignincs más próbaköve, mint a lóverseny.

Az angol után erre mi magyarok jöttünk rá a leghama-rabb. Csak ez lehet az oka, hogy egy kis ország néhány évti-zeden elől tudott járni a kontinentális államoknak s nemcsakfranciát, németet vertünk ott, ahol értünk, hanem magyarlovak győzelmeitől voltak hangosak az angol pályák is smár Kisbér és Kincsem előtt Berzence és társai szereztekdiadalokat az akkor még Festetics grófnak, illetőleg afenéki ménesnek. De nemcsak mi magyarok jutottunk tuda-

305

lára legelőbb annak, hogy igazi félvértenyésztés nincs teli-vér nélkül, telivér pedig nincs futtatás nélkül, de még amagyar tenyésztők értették a módját is legjobban a telivér-nevelésnek, amint az Angliában élt Batthyány herceg ese-téből is tudjuk, aki két apában Galopin-ben és fiában, St.Simonban olyan két gyöngyét adta a telivértenyésztésnek,amelynek vére végigvonul ma egész Európa telivércsalád-jain. Mindamellett a legnagyobb kompliment mégis csak amagyar földet érheti: hogy egy kis ország aránylag a magakis eszközeivel odáig tudott jutni, hogy telivér s épp úgyfélvér anyaga az angol után évtizedeken át meg tudtaőrizni vezető szerepét a kontinens nagy nyugati államaivalszemben is, nem lehet más oka, mint hogy ez az istenáldottaföld jobban ért a tenyésztéshez, alkalmasabb rá, mint bár-melyik más humusza az európai kontinensnek.

*

Ha arról akarunk elmélkedni, mit hoz a legközelebbitíz év a telivértenyészlés és futtatás körül, milyen lesz aképe, ha már az összeomlás utáni idők meghiggadván,ismét rendes kerékvágásába tér a normális időknek, min-denekelőtt a közelmúlttal és a jelennel kell foglalkoznunk.Földünknek a tenyésztéshez való minden adottságával eltudtuk érni, hogy nemes telivéreink ma is legkeresettebbárúcikkei nemcsak az európai államoknak, de még eljönnekérte az afrikaiak is. Hogy magának a telivérnek, a verseny-lónak belátható időn belül várható színvonaláról írjunk,mindenekelőtt be kell vallanunk — s ez a vallomás nem-csak a háború és összeomlás utáni időkre, hanem a háborútmegelőző évtizedekre is vonatkozik — hogy a telivértenyész-tésben nagyon jelentékenyen visszaestünk. Régebben csakki kellett menni egy lovunknak Hamburgba a németDerbyért s már meg is nyerte, a nemzetközi Baden-Badennem zajlott le soha magyar győzelmek nélkül, ma már csaka magyar fenomén kísérletezhetik halvány reményével a si-kernek. A német már rég elhagyott bennünket és — mittesz a hadi dicsőség! — az eleddig csenevész olasz tenyész-tés olyan páratlan utat futott meg az utolsó három évben,hogy tavaly olasz ló volt az angol pályák legjobb lova,

306

ezidén pedig a franciákat tisztelte meg az olasz tenyésztésazzal, hogy az eddig legnagyobb német: Oleanderrel együttderékba törjön eddig lebírhatatlannak hitt turfkarriereket.

Hogy a ma visszaesésünket mi okozta, nem nehéz kita-lálni: nem tudtunk importukban konkurálni sem a német-tel, sem az olasszal, aminek az lett a szomorú következése,hogy telivéreink nyugati, dúsan hajló piacait elvesztettük.Ma sem a német, sem az olasz nem jön hozzánk verseny-lóért, telivérpiacunk ma már kelet felé orientál, de ezekbenaz országokban, ε még a lengyeleket sem vesszük ki, domi-náns szerep jut a magyar telivérmek. De mert mindennekmeg van a kulminációja, nem kétséges, hogy a visszaesésmélypontját immár elértük s már jelentkezik is a telivéregén a szivárvány — olyan importokban, melyek az utolsóórában értek ide, de talán még nem későn ... A német te-nyésztést az állam nagy áldozatai mellett a nagyiparosWeinberg testvérek menteitek meg, amikor importálnikezdtek elsőosztályú angol telivér kancákat. Egyetlen ilyenkancájuk regenerálta az egész német tenyésztést. Nálunkszintén egy nagyiparos, Dreher Jenő vezet az áldozatokban,az ő importjairól szól most az ének, az erdőháti ménes aza földje az ígéretnek, melybe reményeink horgonyát vetjük.Mert már van pár év óta egy egész sor új kancánk, mely al-kalmas tenyésztésünk regenerálására — vagyis most márlenme mivel, csak egy a bökkenő, egyelőre még nem jött elaz igazi, a — kivel? A magán áldozatkészség ugyan egészsor új ménnel népesítette be a hazai telivér háremeket,de nagyot csak nagy pénzért lehet kapni s itt még a 10.000font sem bizonyult elég nagynak, mert egyelőre még mindiga mi Pázmánunk, magyar büszkeségünk a messze kimagaslóapaménünk. A németek persze tudtak venni egy Flam-boyantot, az olaszok egy Captain Cuttlet, ők már bejelent-hetik belföldi anyagukat akár a newmarketi árverésre is,még Angliában is megvan a piaca a német és az olasz tçli-vérnek. Büszke ugyan az angol, de a német Weissdornhozegy angliai ménesbe mégis el-elküldik egyik-másik kancá-jukat. Captain-Cuttle-hoz Itáliába Európa minden részérőlküldenének kancákat, ha nem lenne olyan messze az állo-máshelye, amint hogy a német Prunus tőlünk Magyar-országról is kap partnert — és hol vagyunk ezzel szembenmi? Igaz, az olaszok 20.000 fontot adtak híres ménjükért,de olcsóbb egy Angliában elsőrendűen próbált Captain

307

Cuttle 20.000 fontért, mint egy Tamar 10.000 fontért. Az„olcsóbb” egyáltalában az, amely kifizeti magát is ami hasz-nos tőkebefektetés is egyúttal.

Már pedig volt-e valaha jövedelmezőbb tőkebefektetéseMagyarországinak — vegyük bár állami életünk akármelyikoldalát — Buccaneernél? A turf dicsőség sokak előtt talánmég neim csengő arany, de a mit évtizedeken át a külföldtőlfélvéreinkért kaptunk, nem mind a Buccaneer érdeme volta hetvenes, nyolcvanas éveikben? Amikor az angolokészbe kaptak Buccaneer elvesztésén, mindenit elkövettek,hogy visszaszerezzék, de már nem lehetett és az „öreg úr”csaknem a férfikor deléig, 36 éves koráig szerezte a va-gyonit Kisbéren az államnak és fiai által à falvakban, pusz-tákon a magyar parasztnak. Az egyetlen Buccaneer talánvéletlen is lehet, mondhatná az aggodalmaskodó, de ott vanCambuscan, Duncaster, főleg pedig Bonravista, melynek el-adását az angol úgy elsiette, hogy fiának, Cyllene-nekkarrierje után nemzeti veszteségnek tartotta minden angoltenyésztő, hogy elkerült Angliából. Sőt Bonavista-kaneákatmaguk az angolok vásároltak tőlünk! Olyan nemzeti kincs-nél, aminőnek ami gazdáink életében a félvér, a magyarhasználati ló bizonyult, számottevő befektetés-e akár a leg-drágább angol fedező mén ára? . ..

Szóval, ha majd lesz — kivel, akkor belénk költözikújra a remény, hogy még mindent visszacsinálhatunk, ami-hez abból meríthetünk tápot, hogy egyenlő import-áldoza-tok mellett mindig a magyar föld lesz az, mely a Kincse-meket és Kisbéreket adja és nem a német, vagy az olasz.

•

De van egy oldala a visszaesésnek, melynek oka nyil-vánvalóan élettani kérdésekre vezethető vissza, ami azon-ban egyetemlegesen áll az egész telivér világra, nemcsak amagyarra. Csakhogy a mienkre hatványozottabb mérték-ben. A telivértenyésztés ugyanis magasfokú beltenyésztésrevan alapítva, nemcsak azért, mert a telivérek Ádámja ésÉvája, ama bizonyos Godolfm Arabian és Bayerly Turk Marenem olyan régen éltek, mint az emberi őspár, hanem méginkább azért, mert olyan elméletek kaptak lábra az időksorán, hogy nagy egyedet csak közeli beltenyésztés útjánszerezhetünk. Miután az igazi telivértenyészlés alig többmásfél száz esztendősnél ha sokáig mendegélünk vissza a

308

pedigrékben, egyszerre csak rátalálunk az elsőidőbeli ősökre,Irish Birdcatcherre, Eclipse-re, a híres ménes matronára,Pocahontusra, akárhogy történjen tehát ia párosítás, a vég-eredmény mégis csak beltenyésztés, mert az egész telivér-család egyelőre még olyan kicsiny, hogy néhány ménes-könyv kötet ki tudja mutatni. Hát még minő beltenyésztésaz, amikor teóriák híve unokatestvéreket házasít össze egy-mással, vagy még közelebbi rokonokat! Nagy beltenyésztés-ből kétségkívül fakadtak nagy versenylovak, de az semkétségtelen, hogy az egész világ telivértenyésztése satnyul,s hogy a satnyulásnak a mesterségesein fokozott beltenyésztésvolt az okozója. Mert a biológia törvénye a telivérnél semlehet más, mint az embernél, az embernél pedig már régentisztában vagyunk az erősebb fokú beltenyésztés hatásaival.

Köztudott dolog a telivérrel foglalkozók előtt, hogy ahajdani telivér fizikailag másiképpen mutatott, mint a inai.Száz év előtt még vasból volt a telivér is, külleme még egy-szer annyi volt, mint a mai s gyakran megesett, hogy egyversenyló egyetlen versenynap délutánján négy versenybenfutott, de nem ám 1000—1000, hanem 4—5000 méterenÉs nem lett kutyabaja sem, sőt mindegyik versenyben mu-tatta formáját. Ma? Ha véletlenül olyan ló fut egy verseny-ben vasárnap, mely szombatom futott, mosolygunk az esé-lyén és „nyúzónak” nevezzük idomárját, hogy a szegénypára teljesítő képességével ilyen módon visszaél. Azt asportsmant, aki netán azon töprengene, hogy mikor voltaka telivérek jobbak, ma vagy régen, nyugodtan felszabadít-hatjuk töprengése alól: ne kívánja, hogy az idei Derby-nyerő Rabló valahogyan összekerüljön akár csakPrzedswittel, egyik ükapjával, mert az idei Derby-nyerő ta-lán most fordulna be az egyenesbe, amikor ükapja márrégen megnyerte volna a Derbyt!

A további puhulásnak, satnyulásnak egyetlen ellen-szere, ha az importoknál lehetőleg friss, indifferens vérkerüljön az országba, különösen pedig a méneknél. Egészanyakanca állományunk annyira szaturálva van a Kincsemcsalád vérétől — de ugyanezen vér dominálja Alice Haw-thorn révén az angol méneseket is — hogy el kell kerülniminden olyan párosítást, mely erre a családra újabb belte-nyésztést jelentene. Régebben azt mondtuk az olyan pedig-rére, melynek első generációiban nem találtuk meg azegyetlen üdvözítő beltenyésztést, hogy rossz, ma már keres-sük az ellentétes véráramokat, keressük a friss vért s azt kell

309

keresni abban az eljövendőben, abban a nagy apaménbenis, amelyre a kisbéri ménesben tenyésztésünk regenerálá-sának feladata vár. Nemes félvér anyagunk ugyan ma isbüszkeségünk, de ha megkapjuk azt, akinek jönni kell,akkor nem tudnak kisgazdáink annyi magyar félvért pro-dukálni, amennyiért akár másnap el ne jönnének még alegnagyobb ellenségeink is, azok, akik előtt csak a magyarlónak van nyitva az útja a vámsorompóikon keresztül.

•

És most hogyan képzelem a tenyésztést és versenyzést10 év múlva? ... Miután az importok, hála a Dreher Jenők-nek, meg nem akadnak, tíz év múlva olyan hatalmas gár-dánk lesz friss angolvérű kancákból, hogy a mai dominánsvéráram túltengése addigra elenyészik. Akkor már megint kimerünk menni Hamburgba, Baden-Badenbe, söt Hazafi,Adulár, Bon Marché módjára Angliába is. Lovtat ugyanmég kevesebbet látunk az uccákon, talán egy szálat sem,de a versenysport megint a fénykorát fogja élni. Perszemások a gazdasági viszonyok, háború elfeledve rég, a pestipálya egy virágzó ország jólétét fogja mutatni Király-díjidején. A mai ötszáz helyett mintegy 1200 ló fog már akkorszaladgálni, Alagon kívül még két tréningpálya lesz, azegyik a pesti versenytéren, a másik Alagon túl Szód mellett;bookmaker központ már rég nem lesz, ellenben 16 könyvesfog önállóan működni egy lüktető életű, akkorra már jókedvű Budapesten. A versenyistállók (kissé demokratizálód-nak, a ménesek kevésbé, mert föld nélkül nem lehet tenyész-teni, ellenben a nagyiparosok, úgy mint a külföldön, itt isbelekapcsolódnak a versenysportba s egy-két telivérelesz minden jóravaló bankvezérnek is.

— Ha pedig — szólal meg az aggodalmaskodó — azautó kiszorítja a használati lovat is, miután pedig háborútöbb úgy sem lesz többé, remonda sem kell, lesz akkor istenyésztés, lesz akkor is futtatás? ...

310

— Ha nem kell többé félvér, nem lesz remonda s nemkell a kocsi elé a magyar jakker, ha megszűnik mindenválfaja a használati lónak, akkor is lesz telivértenyésztés,csak azért, hogy futtatás legyen. Mert a telivérnek, a fut-tatásnak mindig meglesznek a szerelemesei.

A Budapesti ÜgetőversenyEgyesület

1930-ban ünnepli meg fenn-állásának 25 éves jubileumát.Az egyesület ezalatt a negyed-század alatt fáradhatatlanuldolgozott a magyar ügetősportkiépítésén és népszerűsítésén.Az egyesület jelenlegi elnök-sége (dr Stranyavszky Sándorbelügyi államtitkár, mint elnök,báró Kohner Villy és Bernrie-der József, mint alelnökök ésHanzély János, Kohuth Ador-ján, Melczer Béla és PekáryIstván, mint igazgatósági ta-gok, élükön báró SolymossyJenő ügyvezető-igazgatóval)minden eszközt és alkalmatmegragad arra, hogy bebizo-nyítsa az ügetősport életre-valóságát, gazdaságosságát,nagy exportjelentőségét és aztis, hogy ez a népszerű verseny-zési ág épúgy a fejlődés mes-gyéjén halad, mint a techniká-nak bármelyik ága.

Az ügetőegyesület Erzsébetkirályné út 8. szám alatt lévő

versenypályáján kora tavasz-tól úgyszólván januárig folyika versenyzés, még pedig a kö-zönség folyton fokozódó ér-deklődése mellett. A jubilárisesztendő megünneplésére azagilis egyesület külföldi lovakrészvételével nagyobb nemzet-közi meetinget szándékozikrendezni, amelyre már biztosí-totta az osztrák versenyistállókés egyes németországi ügető-trénerek részvételét is. Ez anemzetközi meeting lesz hosszúesztendők után az első alka-lom ahhoz, hogy minden té-nyező kellő értéke és jelentő-sége szerint ismerje meg amagyar ügetősport őserejét ésexportlehetőségeinek nagy ér-tékét.

1930-ban egyébként a rendesversenyek március első heté-ben kezdődnek és heti kétversenynappal egész éven átfognak tartani.

A jövő évtized tenniszjátékaÍrta: Ferdinand Gruber,a Deutscher Tennis-Bund vezértitkára,Európa egyik legnevesebb tennisz-szakértője

Húsz esztendő óta alig változott a tenniszjáték, csak

gyorsabbodott egy kissé a játék irama. Az utolsóévek során azonban olyan jelek mutatkoztak,mintha a tenniszsport is megértené az idők szavátés végre a tenniszben is látnánk új technikát és új lehetősé-geket.

A figyelmes szemlélő azt látja, hogy a jó játékosok ke-resik az új formákat, akárcsak az új festőgeneráció az újművészi lehetőségeket.

Vakmerőség jóslásokba bocsátkozni, de én vállalkozomerre a vakmerőségre. Szerintem a tennisz egyre gyorsabblesz, kissé kevesebb a drive ütés és a játék teljesen a levegő-ülésekkel elért pontokra lesz alapítva. A drive és a szervizcsak előkészítése lesz a háló közelében folyó volley játék-nak. Természetesen ez csak a játék nagyobbik felében leszígy, mert elkerülhetetlen, hogy a jövőben ne legyenekhosszú labdák is.

A nőknél már jobban fog változni a játék képe. Áttér-nek a férfi-stílusra és hogy a tempóbirás ne legyen ennekaz akadálya, erős tréninget vesznek majd. Válószínű, hogyfutni, lovagolni, boxolni és evezni fognak, hogy a versenye-ken ne fullassza ki őket idő előtt az úgynevezett férfi-stílus.Ma az a helyzet, hogy az egész világon csupán egyetlen nő-játékos van, aki valóban férfi-stílusban játszik. Ez a nő-játékos a világbajnoknő, Helene Wills, aki azonban egy sok-kal stílustalanabb férfijátékostól nagy vereségei szenved,mert nem birja tüdővel. A stílusa férfi-stílus, de tíz percmúlva már startjai lassúbbak, ütései erőtlenebbek és a játékelőrehaladásával egyre veszít erejéből minden ütése. Mon-dani sem kell, hogy csak férfijátékos ellen, mert nőjátékos-sal szemben beosztja idejét és nincs szüksége arra, hogymár a játék elején beleadja minden erejét.

312

Ismétlem, a nőknél nagyon nagy változások lesznek,mert nem kedvtelésből, hanem a jó tenniszjáték előkészí-tése érdekében fognak úgynevezett tüdőtréninget vennimás sportágak segítségével.

Egyébként a tennisz szinte elképzelhetetlen aránydkbanfog népszerüsödni. Ez logikus következménye az utolsó kétév hatalmas fejlődési tüneteinek Két év óta Berlinben ésúgy tudom, egész Európában, megkétszereződött a pályákszáma. Például most télen nyolcvan fedett pályán treníroz-nak Németországban a játékosok. Alki tudja, hogy milyenóriási költséggel építenek egy-egy fedett pályát, az tisztábanvan azzal, hogy mit jelent a nyolcvan téli tréninghely.

Hatalmas fejlődés fog mutatkozni az iskolai tennisz-oktatás terén is. Már most is van egyes iskolákban kötelezőtenniszoktatás, de a közeljövőben Németország valamennyiiskolájában kötelezővé teszik a tennisz tanítását. Részben atornaórák keretében, részben külön tenniszórákon fogjáktanítani a gyermekeket a tennisz tudományára és az állami,meg a városi iskolák .. tehetségesebbnek látszó növendékeitkülön is fogják az egyes klubok tenniszmesterekkel tanít-tatni.

Azt hiszem, felesleges ennek az egyetemes tenniszsportfejlődésére kiható lehetőségeit vázolnom. Hiszen mindenkiláthatja ebből, hogy hivatalosan képezik a tehetségeket és ígymire a gyermek versenyre kerül, már az alapos előképzett-sége megvan és a gyakori versenyek csak csiszolják és fej-lesztik a játéktudását.

A jövőben tehát nem kell félni attól, hogy nem leszutánpótlás és attól sem kell majd tartani, hogy a tennisz-sport megmarad azon a fokon, amelyen most áll. Mindenembernek más és más a stílusa és ha a tréner látni fogja,hogy egy kisgyereknek önmagától egyéni stílusa támad,akkor nem fogja más stílusra ráerőszakolni, hanem ezt afriss egyéni stílus fogja csiszolni, nevelni és fejleszteni.

Szerintem tehát a jövő évtized a tenniszsportban is fogegy kis forradalmat előidézni.

B U D A P E S T

A jövendő BudapestjeÍrta: Pásztor Mihály

Tíz esztendővel ezelőtt az összeomlás és Trianon nyo-

masztó hangulata nehezedett a lelkekre. Akkor mégmindenki pesszimista volt és emlékszünk rá, hogy azok, akik szeretnek jósolgatni, megjövendölték, hogyBudapest el fog sorvadni. Vízfejnek csúfolták Budapestet.Azt mondták, hogy ez a mi fővárosunk sokkalta nagyobb,hogy ekkora várost ilyen kis ország «el tudna tartani. Meg-jövendölték, hogy lassacskán el fog néptelenedni Budapest.Elköltöznek az emberek, elszívárog innen a népesség. Nos,a jövendőmondóknak nem volt igazuk. A népesség 1920 ótanem fogyott, hanem nőtt. Lehet ugyan, hogy a jövő évvéginépszámlálás nem talál egymillió embert Budapesten, de azmár az eddigi kalkulációkból is kiderült, hogy az elmúlt tízesztendő alatt legalább 60 ezer lélekkel gyarapodott a fővárosnépessége. Természetesen a háború, a forradalmak és min-den, ami azóta itt átviharzott: alaposan rajta hagyta keze-nyomát ezen a városon. Nem lehet olyan könnyen és ilyenrövid idő alatt kiheverni a gazdasági válságok sorozatát és arettenetes tőkepusztulást, ami a krízisek és krachok nyomántámadt. A temérdek baj azonban mégsem tudta legyűrniBudapestet; él és dolgozik.

De milyen lesz a jövendő idők Budapestje?!Az új évtized küszöbén nem árt elgondolkodni rajta,

hogy mi lesz velünk, mi lesz Budapesttel?! Jobb lesz-e so-runk a jövő évtizedben, gondatlanabb és boldogabb lesz-e a

314

fővárosi ember?! Ki tudná azt megmondani. Temérdektényező összejátsszásától függ, hogy miképpen alakul Buda-pest jövendő élete folyása, gazdasági viszonyai. Annyi azon-ban bizonyos, hogy csak a ma és a tegnap fundamentumánépülhet fel a holnap és a holnapután. A jövendő évtizedBudapestjén, a főváros dolgozó és kereső népességnek kiala-kulásán, foglalkozás szerint való tagozódásán mindenesetremeg fog látszani, hogy a háború gazdasági és lelki likvidá-lása még mindig nem ért véget.

A háború után revízió alá került Budapest dolgozó né-pének foglalkozás szerint való tagozódása. Az egzisztencia-keresés idegessége; az elhelyezkedési láz és a békebeli élet-standardért való tülekedés nyugtalansága bizonyosan meg-mutatkozik majd az 1930. évvégi budapesti népszámlálásadatai alapján készült foglalkozási statisztikán is. De Buda-pest életmegnyilvánulásának sok más titkát is napfényrehozza a jövő évi népszámlálás. Megmutatják majd a statisz-tika számai, hogy Budapest milyen felkészültséggel indulneki az új évtized küzdelmeinek és kenyérharcainak.

A háború kitörése óta máig Budapesten a halálozásokszáma körülbelül 36 ezerrel hagyta maga mögött a születé-sek számát. De ha a születések tempója a háborús évekbenés a háború utáni esztendőkben ugyanaz marad, mint 1913-ban, akkor 15 esztendő alatt — 1928 utoljáig — kereken350 ezer gyermeknek kellett volna születnie, pedig csak252 ezer született. Tehát 98 ezer az emberdeficit; 98 ezergyermek nem tudott megszületni, mert nem engedte meg-születni a háború. Ezek a gyerekek, ha megszületnek, 10—20 esztendő múlva hasznos és munkás tagjai lehettek volnaa magyar társadalomnak és hiányozni fognak Magyarországregenáló munkájánál. Ez az oka annak is, hogy például:

0— 5 éves gyerek.................................. 14.615-tel5—10 „ „ ............................ 14.503-mal

10—15 „ „ ............................ 4.327-tel15—20 „ „ ............................ 12.248-cal20—25 „ „ ............................ 12.006-tal

volt kevesebb Budapesten 1925-ben, mint 1910-ben.A háború az oka, hogy a halál gyakrabban vizitelt az

elmúlt évtizedben Budapesten, mint a gólya és a háború azoka annak is, hogy az utolsó tíz esztendőben ismét nagyongyarapodott Budapest bevándorló népessége. Egy újKlondyke lett Budapest a vidék számára, ahonnan sereges-

315

tol jönnek Pestre a munka- és egzisztenciakeresők.Vannak, akik megelégesznek a mindennapi kenyerükkel,vannak, akiknek útipodgyásza tele van reménységgel, ön-bizalommal, vannak, akik itt akarják megcsinálni a szeren-csét; vannak, akik itt akarják realizálni az álmaikat. Ezek abevándorlók új színt visznek be Budapest életébe és a nagykenyérhajszában komoly konkurrensei az autochtonoknak.A háború kontójára kell írni azt is, hogy az utolsó tízesztendőben a főváros női lakossága számban jelentékenyenmaga mögött hagyta a férfilakosságot. 1910-ben még nemegészen 30 ezerrel volt több nő Budapesten, mint férfi.1925-ben pedig már 84 ezerrel volt több a nő, mint a férfi,úgyhogy minden száz férfire 120 nő jutott. A nők előretörésekülönben megmutatkozik minden téren; erős versenyre kel-nek a férfiakkal a kereső pályákon is; az üzletben, a hivatal-ban és a műhelyben egyaránt. A kenyérkereső nők számafolyton-folyvást nő, ami abbból is kitetszik, hogy az utolsóesztendőkben a házasságkötéseknél a menyasszonyok 26—30 százalékban „kereső” nők. A modern nők tehát két irány-ban küzdenek a férfiakkal szemben, vagy a munkahelyen,vagy azzal, hogy feleségül mennek hozájuk. A férjhezmenésharcában azonban a leányoknak erős konkurrenciát csinál-nak az özvegyek. 1920-ban a népszámlálók 57 ezer özvegyetolvastak össze Budapesten. Ma legalább 65 ezer az özvegyekszáma, akik közül évente átlag 800 megy férjhez és körül-belül ennyi a száma az újraférjhezmenő elvált asszonyok-nak is. A férjjelöltek között, akik özvegy vagy elvált asszonytakarnak feleségül venni, vannak olyanok, akik maguk is öz-vegyek vagy elváltak, de az az érdekes, hogy a legtöbb férj-jelölt, aki özvegyasszonyt vesz el, mégis a nőtlen férfiakseregéből rekrutálódik. Az özvegyasszonyok úgylátszik, azértolyan kapósak, mert berendezett lakással és sok-sok tapasz-talattal várják a jövendőbelit. A berendezett lakásra pediga modern vőlegényeknek — úgylátszik — épp olyan nagyszükségük van, mint a tapasztalatokra, ha boldogan és nyu-godtan akarnak élni.

Egyébként gyárban, hivatalban, egyaránt a racionalizá-lás ma a jelszó és a kenyérért való harcban napról naprakevesebb a szentimentalizmus és több a nyerseség. A munka-helyeken: a gyárban és az irodában egyre nagyobb szerep-hez jut a gép, mely ma már ír és számol; könyvel és kontrol-lál. À gépember eleszi az embergép kenyerét. A küzdelem

316

a jövő évtizedben előreláthatólag még jobban kiélesedik. Amai nagy gazdasági depresszió, a pénztelenség, a fogyasztásiválság és a munkanélküliség bizony nem igen segít enyhítenia tülekedés tempóját. Jellemző, hogy ezekben a krachosidőkben egyre többen cserélik fel a függetlenségüket, azönállóságukat, a fixfizetéses és lehetőleg nyugdíjas állással.A legszerencsésebbek az államnál, vagy a fővárosnál helyez-kednek el és ma az a helyzet, hogy Budapesten átlag mindenötödik kenyérkereső vagy az állam, vagy a város kenyerétesszi.

Nagyon érdekes, hogy Budapest kereső népességénekfoglalkozás szerint való tagozódása folyton-folyvást változik,ingadozik, idomul, módosul a helyzethez és a viszonyokhoz skétségtelen, hogy a jövő évvégi népszámlálás adatai alapjánkészült foglalkozási statisztika nagyon érdekes és nagyontanulságos lesz.

Budapesten 1925-ben volt a legutóbbi népösszeírás.Ugyanabban az esztendőben volt népszámlálás a német vá-rosokban is. Azóta sok minden történt. Sok minden meg-változott. De azért rendkívül érdekes tapasztalatra jutunk,ha a budapesti foglalkozási statisztikát összehasonlítjuknéhány német városéval. Íme:

Mit mondanak ezek a számok?!Azt mutatják, hogy Berlinben, Drezdában, Hamburgban

és Leipzigben a kenyérkereső népesség 70—75 százaléka aziparral, kereskedelemmel, hitellel és közlekedéssel foglalko-zók közül került ki. Ellenben Budapesten az iparral, keres-

317

kedelemmel, hitellel és közlekedéssel foglalkozó népesség a2összes kereső népességnek csak 49.4 százaléka volt 1925-ben,és ebben a 49.4 százalékban is sok a mindenféle ügynök,sok a bizonytalan, az ideiglenes és az átmeneti foglalkozású.

Vájjon miképpen fest majd ez a statisztika a jövő év-tizedben?!

Nemcsak a foglalkozás szerint való tagozódás mutatjaazonban érdekesnek Budapest életét, hanem cselédstatiszti-kája is. A cselédstatisztika rendszerint arra vet világot, hogyegy-egy város lakossága mennyire jómódú és mennyirekényelemszerető. Nos, 1925-ben a cselédek száma volt:

Tehát mialatt a német városokban a cselédek száma a ke-reső népesség 4.5—5.5 százalékát tette ki a kereső népes-ségnek, addig Budapesten kevés hiján tizedrésze volt a cse-lédség a kereső népességnek. Ez pedig azt mutatja, hogy1925-ben a kereső nők közül minden harmadik-negyedikcseléd volt. Egyébként cselédtartás dolgában Budapest min-dig vezetett.

1910-ben..............................70.117 volt a házicseléd1920-ban..............................53.025 „ „ „1927-ben..............................52.816 „ „

1900-ban a kereső nők 49.9 százaléka, szóval kis hijján afele; 1910-ben pedig 39.5 százalék volt házicseléd.

Annyi bizonyos, hogy az utolsó békeesztendő óta telje-sen és tökéletesen megváltozott, átalakult Budapest társadal-mának struktúrája. Nemcsak a születések és halálozásokairánya változott meg, nemcsak a foglalkozási tagozódásmás ma, mint a háború előtt, de még a nyomor előítéleteibőlis sokat engedett Budapest népe. Ma az a helyzet, hogy afővárosban naponta átlag 30—40 ezer ember eszik lóhúst.Erre a legjellemzőbb, hogy a Belvárosban, sőt a Váci uccá-ban közel az új Városházához a lóhúsüzem boltot nyitott ésebben a lóhúsboltban virslit és egyéb ilyenfajta holmit árul-nak a húson kívül és azt mondják, hogy a boltnak igen nagya forgalma. Érdekes és jellemző az is, hogy ma sokkal ke-vesebb marhahúst eszik Pest, mint a békeesztendőkben,

318

ellenben az utolsó békeesztendőkhöz viszonyítva ma két-akkora a kenyér- és a krumplifogyasztás, mint az utolsóbékeesztendőkben volt. Azután még egy titkot kell elárul-nunk. A pesti ember átlagos életkora ma jelentékenyenhosszabb, mint békében volt. A 20 évnél idősebb férfinépes-ség 1912-ben átlag 50 esztendőt élt, 1927-ben 53 évet, 6 hó-napot és 17 napot. A nők 1912-ben átlagosan 54 esztendőtéltek, míg 1927-ben 55 évet, 1 hónapot és 2 napot.

Ha az 5 esztendősnél idősebb népesség átlagos életkorátvesszük, akkor kiderül, hogy Budapesten

1874—75-ben 41 év, 2 hónap és 9 nap,1876—80-ban 42 „ 6 „1906—10-ban 47 „ 1 „ 14 „1927-ben pedig 50 „ 11 „ „ 22 „

volt a férfi és női népesség átlagos életkora. 1874-től 1927-igtehát körülbelül 9 esztendővel nőtt meg Budapesten az átla-gos életkor. Budapest közegészségügyének ez a legnagyobbdicsérete.

Budapest azonban nemcsak folyton fejlődő és javulóegészségügyi berendezkedésével segít meghosszabbítani azátlagos emberi életkort, de az orvostudomány is mindentíz esztendőben megöl, vagy legalább is halálra kerget ésmolesztál egy-egy betegséget. A kolera, mely valamikorhatalmas rendeket vágott Magyarország népességében, mamár szinte ártalmatlan jószág. Azzal, hogy Ehrlich és Halamegtalálta a vérbaj ellenszerét; hogy felfedezték az inzu-lint: a cukorbetegség haragosát; hogy rájöttek a vitami-nokra: ezekkel a felfedezésekkel új fejezetek kezdődneka gyógyászatban és az átlagos életkor egyre hosszabb lesz.Ezeknek az orvostudományi szenzációknak igazi hatásamajd csak a jövő évtizedben fog teljesen kibontakozni.Szeretném hinni, hogy a jövendő évtized fel fogja fedeznia rák ellenszerét is és ártalmatlanná tesz még néhánybetegséget. Ahogy én látom: a jövő évtized racionalizálnifogja a munkát, de racionalizálni fogja az életet is. Keve-sebb energiafogyasztás mellett és csökkentett rezsivelminél nagyobb produkció: ez lesz az egyik princípium. Amásik pedig: egészségesebb élet; takarékoskodás az egész-séggel és az élettel. Ezek a szabályok természetesen átfogják alakítani az étrendünket is. Okosabban fogunk élniés okosabban fogunk enni, csak alighanem boldogabbaknem leszünk soha.

Mit várhatunk a kozmetikától?Írta: Dr. Grünbaum Ernő,

bőrgyógyász-kozmetikus

Nemrégen az egyik francia képes folyóiratban érde-

kes felvételeket láthattunk. A mai divatos színész-nők fényképei mellett azoknak 20 év előtti másaiszemléltetően bizonyították a modern kozmetikaeredményeit; az új felvételeken fiatalabbaknak és szebbek-nek látszanak Thalia felkent papnői, mint voltak 20 évvelezelőtt. A szépségápolás művészete és a megfiatalítás tudo-mánya pedig csak gyermekkorát éli s minden jogos remé-nyünk meg lehet arra nézve, hogy a következő 10 évbentúlszárnyalják az eddigi eredményeket és a fenti színésznők10 év múlva sem látszanak csúnyábbaknak, öregebbeknek.

Ha összehasonlítjuk a kozmetika eredményeit, ugrás-szerű fejlődését a háború előtti idők állapotával, akkor nemnehéz megjósolni, hogy a következő évtizedben a fejlődésigörbe még meredekebben fog emelkedni.

A tetszenivágyás ősrégi ösztöne az embereknek, mindenkorban szépítették magukat a nők és a férfiak. A jó meg-jelenés, kellemes külső, eddig csak a hódítás s hiúság szol-gálatában állottak, viszont ma már szociális szempontokkövetelik, hogy a nagy versengésben szépek, egészségesekés fiatalok legyünk. A kozmetika eddig csak mesterség volt,ma már intenzíven művelt tudomány, melynek célja korri-gálni és gyógyítani mindazokat a hibákat, ímelyeik szépérzé-künket sértik. Ezideig takarták és leplezték a test, nevezetesema bőr hibáit, ma gyógyítják és véglegesen meg is szüntetikazokat. A modern kozmetika a háború óta keletkezett, azintenzívebb és nyilvánosabb társadalmi élet, a divat, a hiú-ság, továbbá az esztétikai érzék differenciálódása és az érvé-nyesülés nehézsége parancsolóan követelik, hogy fokozot-tabb gondot fordítsunk külsőnkre.

A szépápolás voltaképpen egészségápolás, mert a bőra szervezet és az egészség tükre. Éppen ezért kell kozmeti-kával elsősorban orvosoknak foglalkozni, akik a modernorvostudomány újabb és újabb eredményeit a kozmetikaszolgálatába állíthatják. Nemcsak a bőrgyógyászat reszort-

320

jába tartozik a megszépítés, hanem sokszor a belgyógyászat,sebészet, orthopédia és a fogászat is ezt a célt szolgálja. Azorvostudományon kívül a kémia, fizika és technika sietújabb (találmányaival a kozmetika segítségére. Hatalmasgyárak és műhelyek készítik a szépítőszereket, borbélyok,fodrászok és szépségápoló-szalónok egészítik ki az orvosokmunkáját. A testkultusz is a kozmetika szolgálatában áll: akülönféle sportok, a tánc, rithmikus torna egészséges, har-monikus testformákat adnak, az izmokat rugalmassá és azegész szervezetet frissé, fiatalossá teszik, s végeredménybenaz ép testnek ép és üde bőre lesz. Mivel pedig az eddig em-lített tudományos és egyéb eszközök az utóbbi évekbenhallatlan fejlődésnek indultak, biztosak lehetünk abban,hogy a következő évtizedben még hatványozottabban, na-gyobb mértékben állanak a kozmetika rendelkezésére.

A természettől fogva nem lehet mindenki szép és nemlehet örökké ifjú, de tetszetős lehet, ha egészséges, tiszta ésápolt a bőre, ha az azon előforduló feltűnő hibákat korri-gáltatja és észszerű életmóddal, megfelelő ápolással fiatalsá-gát konzerválja. A kozmetika feladata tehát a bőr helyesápolása, a megszépítés és a megfiatalítás.

Ez a fejlődőfélben lévő tudomány is az idők folyamán,egyéni kezdeményezők, javasasszonyok, iparosok tevékeny-sége után került a természettudósok, orvosok hatáskörébe.Ma még laikusok is végeznek mindenféle kozmetikai beavat-kozást, de már nálunk is rövidesen törvény fogja szabá-lyozni és előírni a szépségápolóintézetek működési körét.Ezek az iparosok ugyanis nemcsak a bőr ápolásával és ken-dőzésével, valamint hajfestéssel foglalkoznak, hanem olyanbeavatkozásokat is végeznek, melyek orvosi képzettségetkívánnak. Kuruzslásaikkal rengeteg kárt okoznak, a hozzá-juk fordulók testi épségében, nem teljesíthető Ígéreteikkelpedig a kozmetikába vetett hitet és bizalmat döntik meg.A nagyközönség az orvosok túlzott szerénysége következtébennem igen tudja, hogy majd minden bőrgyógyász foglalkozikma már kozmetikával is. Budapesten 10 évvel azelőtt aligtiz kozmetikus orvos és alig öt iparos működött. Ez a szám10 év alatt megötszöröződött.

Londonban ma ezer ilyen orvos-specialista van. A szép-ségápolás tömegtermeléssé fejlődött és óriási fellendüléséreaz alábbi számokból következtethetünk legjobban: NewYorkban 1920-ban összesen 300 „Beauty shops” működött,

\

321

ma több, mint 300 szépítészeti szalon áll a közönség rendel-kezésére. A legeldugottabb farmokon is tanyát ütöttek azilyen szalónok. Amerikában a városokban lakó nők 75%-atartozik látogatóik közé. Több minit 400 szakiskola, 50 000tanítványt képezett ki. Az elmúlt évben 2 milliárd pengőértékű kozmetikai cikkeit adtak el Amerikában. 2375 tonnarouget, 6500 tonna pudert használtak el egy év alatt, krémetés egyéb anyagot összesen 50.000 tonna mennyiségben.Anglia, Franciaország sem igen marad el ezen fantasztikusszámok mögött. Az angol nők csupán a fejük (a test 8-a)szépítésére 250 millió pengővel többet költöttek egy év alatt,mint a férfiak automobilra és utazásra.

A szépségápolásra fordított összegek a következő tízévben többszörösen fognak emelkedni, még nálunk is, merta fényűzés mértékét a legsúlyosabb gazdasági helyzet semképes csökkenteni. Ha elgondoljuk, hogy a vidéki nők és avárosi férfiak is mind nagyobb mértékben fogják alávetnimagukat a szépségkultusznak, akkor beláthatjuk, hogy afenti számok csak megsokszorozódhatnak.

Do nemcsak a felületes kendőző kozmetika van gyorsfejlődésben, hanem tudományos téren is óriási «haladást ta-pasztalhatunk. Az utolsó évtizedben például a bőrgyógyászatterén mindinkább az az elv, hogy a legtöbb bőrelváltozásoka a szervezetben rejlik. Ezen az alapon nagyon sok hosz-szadalmas lefolyású, makacs bőrbetegséget sikerül ma márcsupán belső úton, orvosságok szedésével, injekciókkal meg-gyógyítani, kvarc- és röntgenbesugárzással, a szervezet át-hangolásával elmulasztani. Tudjuk, hogy a legtöbb kozme-(tikai hiba is belső rendellenességek folytán áll elő, die ezek-nek belgyógyászati úton való kezelése még nem sikerültteljesen, szükségünk van külső gyógyszeres és fizikális be-avatkozásokra is.

A pattanásos arcbőr oka például legtöbbször gyomor- ésbélbántalom, vagy belső mirígyzavar. Ennél agyakori arctisz-tátalanságnál a közel jövőben a mostani kezelések helyettvalószínűleg néhány tubus tabletta, mint „vértisztító” egy csa-pásra el fogja mulasztani a kiütésekeit. Ugyancsak belülrőlkell majd a zsíros és a száraz arcbőr gyógykezelését is meg-oldani. Legnagyobb problémája a kozmetikának a feleslegesszőrszálak kiirtása, arcról, karról és a lábakról. Az utolsóévekben óriási léptekkel tökéletesedett a villanyos epilációtechnikája. Ma diatthermiával óránként 1—2000 szőrszálat

322

ludunk nyomtalanul véglegesen kiirtani, sőt érzéstelenítés-sel a fájdalmat is kiküszöbölhetjük. Kémiai anyagok, hor-zsakő, gyanta, depilátorok csak súlyosbítják a bajt és lehe-tetlen megszüntetni a szőrösödést ezen az úton. Valószínűazonban, hogy a következő évtizedben a röntgen fogjamegoldani praktikusabban a szőreltávolítás problémáját. Mamég veszedelmes ez az eljárás, mert a bőrt is elroncsolhatjáka sugarak. Nincs messze az idő, amikor sikerülni fog a szer-vezet részéről fennálló szőrnövesztő tendenciát, belső keze-léssol teljesen lefokozni és ezúton az arra hajlamosoknál, akóros szőrnövésit megelőzni.

Az anyajegyek, szemölcsök, szeplőfoltok eltüntetésénekmódja már ma is tökéletesnek mondható a villanyos .tűvelvaló kiégetés útján és ezért mindig többen fogják magukatalávetni ennek a kezelésnek.

A tágult pórusokat, mittesszereket ma még legfeljebbpalástolni, kissé összébb húzni tudjuk, bizonnyal sikerülnifog azoknak végleges eltüntetése is rövid időn belül.

A hajhullás leggyakoribb fajtáját, a seborrheas hajhul-lása, melynek biztos következménye a hajritkulás, vagy ko-paszodás, a legutóbbi években már tökéletesen meggyógyítot-tuk. A fejbőr korpásodását kellett elmulasztani és a haj-hagymák táplálkozását elősegíteni. Az idejében kezelés alákerüli esetekben a kopaszodás elkerülhető lesz. Ezek utánvalószínű, hogy a jövőben mindinkább kevesebb kopaszfejet fogunk látni. A beteg fejbőrt jelenleg villanyos keze-lésekkel gyógyítjuk, de kísérletek folynak arra nézve, hogya sorvadófélben lévő hagymákat, belső úton itudjuk rendbe-hozni. Nem lehetetlen az sem, hogy az elkövetkező 10 évbena beállott kopaszodáson is segíthetünk például új hajszálakinplantálásával.

A vörös arc, orr, kéz minden esetben gyógyítható leszmajd, még akkor is, ha ezeknek oka vérkeringési vagy belsőmirigyzavar lenne.

Akinek vastag bokája és lába van, szintén remélheti,hogy a ikedvező kísérletek teljes eredményre fognak vezetni.,

Az arc festése és kikészítése művészi érzéket kíván, ajövőben festőművészeket fognak alkalmazni a szépségápolóintézetekben, akik szín-tónusokkal, a színek elhelyezésévelgömbölyű arcból hosszú, finom arcot, a durva vonásokbólintelligens, érdekes karaktert fognak „kihozni”.

A férfiak is állandó látogatói lesznek a szépségápoló

323

szalonoknak és a kozmetikai rendelőknek. Nem is olyanrégen a nők maguk is titokban jártak a kozmetikusokhoz,ma azonban a kultúrnő részére ez természetes szükséglettévált.

Végül a megfiatalítás terén örvendetes találmányok éssikerek várhatók. Míg ma egyrészről az egészséges életmód,a bőr szakszerű ápolása, massage, arcpaikkolások (villanyosarcmaszk) konzerválják a fiatalságot, másrészről az örege-dés tüneteinek leplezése (kikészítés, sminkelés) és korrigá-lása adnak elég jó eredményeket. A most fejlődőfélben levőkozmetikai sebészet sikerei mindjobban ismertekké lesznekés a ráncok felvarrása, orrok korrigálása, mellplasztikamindennaposokká válnak. A Steinadh- és Voronoff-féle mű-tétek megmutatták, hogy az igazi megfiatalítás úgy vihetőkeresztül, hogy a csiramirigy hormonjait kell az öregedőtestbe juttatni. Az endokrinológia bizonnyal meg fogja ta-lálni a módját annak, hogy kivonatokkal, injekciók vagytabletták útján könnyűszerrel adagolhassuk az életelixírt,mely aztán fiatalságot, valamint az életkort jóval meg-hosszabbítja.

A következő tíz évben tehát a kozmetika terén nagyváltozások várhatók: Fellendül a kozmetika és a rokon-szakmák helyzete, mert megsokszorozódik azok száma, kika szépségkultusz szolgálatában állanak. Faluk népe és aférfiak is igénybe veszik imajd a kozmetika eszközeit. Meg-szaporodik a kozmetikával foglalkozók száma és a szépítő-szereket is mind nagyobb menyiségben fogják gyártani.

Élesen elkülönül az orvosi és az ipari kozmetika, azutóbbi csak felületes, kikészítő szépségápolással foglalkozhats a közönség csakis orvoshoz fog fordulni, ha bőrét „gyógy-kezelni” kell, vagy arról valamely beavatkozással kóros kép-ződményeket kell eltüntetni. Mindtöbben fordulnak kozme-tikus orvoshoz, mert nem fogják tűrni, hogy arcbőrükönfelesleges képződmények (szemölcsök, anyajegyek, szeplők,felesleges szőrszálak, stb.) legyenek, a férfiak nem várjákbe, míg hajhullásuk következtében megkopaszodnak, a nőkpedig, hogy a kezdődő ráncosodás fokozódjon, — hanemkellő ápolással és kezelésekkel a bajt megelőzik. Az oirvositudomány újabb felfedezései lehetővé teszik, hogy az ifjúsá-got konzerváljuk és az életkort kitoljuk. A megfiatalító plasz-tikai műtétek épp oly megszokottak és természetesek lesznek,mint a mandulaműtétek. Azokat bőrelváltozásokat, melye-ket nem sikerült ezideig könnyűszerrel megszüntetni, belső

324

kezeléssel fogjuk gyorsan gyógyítani. Ingyen kozmetikairendelések lesznek kórházakban, klinikákon, sőt a Társada-lom Biztosító sem zárkózhatik el sokáig ilyen tenmészetűkezelések elől. A kémia, fizika és technika várható fejlő-dése és felfedezései, újabb lehetőségeket hoznak a kozmeti-kusok részére és tökéletesítik azok munkáját. A kozmetikaikészítmények megbízhatóbbak lesznek, egyénenként szabjákmeg a szükséges szépítőszereket s ezeket nagyobb tömegekfogják fogyasztani. Az igények nagyobbak s az ízlés kénye-sebb lesz. Megváltozik a szépség fogalma, a mai túlzott fiústesttípus helyett lágyabb, nőiesebb formák kellenek, isméta hosszú haj, természetes szemöldök térnek vissza, a maiuniformizáló kikészítés helyett szolidabb, tompább színeklesznek s az arc egyéni vonásai jobban érvényesülnek. Vég-eredményben több lesz a szép nő s a mostani szép asszonyoktíz év múlva is teljes számban, változatlan fiatalságukkal ésszépségükkel fognak hódítani.

324

Első Magyar ÁltalánosBiztosító Társaság

Magyarország legrégibb éslegnagyobb biztosító intéze-tét a

nemzeti történelemhalhatatlan emlékű alakjaialapították, akiknek élénDeák Ferenc állt. A hazabölcse és nagynevű kortár-sai: báró Eötvös József,Szőgyényi László, grófApponyi György, gróf Ká-rolyi György, gr. DessewffyEmil stb. olyan magyar vál-lalatot kívántak teremteni,mely az értékek és vagyo-nok biztosítás útján valóvédelmét propagálja s ezáltala nemzeti vagyont megóvjaa pusztulástól. A Társaságtörténetének 'kezdete tehátazonos kapcsolatban van anemzet legheroikusabb korá-val, midőn a Bach-korszaksötétségéből új életre kel anemzeti öntudat és erő.

1867-et írnak ekkor ésgróf Széchenyi István: Hitel,Világ, Stádium című mun-kái már megmunkálták alelkek talaját s most már

csak a magot kellett elvetni.A magvetés sikerült. A biz-tosítás szükségérzete az or-szág minden zugát áthatjas ez az eredmény bizonyítjalegjobban, hogy az ElsőMagyar Általános BiztosítóTársaság teljes öntudatos-sággal igyekezett megfelelninemzeti feladatának s ala-pítása nem csupán üzletivállalkozás maradt, hanemegy darab magyar történe-lemmé magasztosult.

Az Első Magyar ÁltalánosBiztosító Társaság — hálaalapítóinak és vezetőinek —a 67-es kiegyezés és az or-szág önállóságának vissza-állítása után nemcsak Ma-gyarország legnagyobb éslegtőkeerősebb biztosító in-tézete lett, hanem már ak-kor a nagy nemzetek legki-tűnőbb biztosító intézeteimagukkal egyenrangú társgyanánt tisztelik s üzletba-rátságát nemcsak szívesenfogadják, hanem keresik is.

326

Vagyonának gyarapodása,üzletének felvirágzása érde-kében a magyar társaságmindig csak előkelő intéze-tekhez méltó fegyverekkelélt. Eleven üzleti szellem,odaadó buzgalom, ernyedet-len munka volt gazdagodá-sának eszköze és ez a puri-tán takarékosság sohasemment biztosított felei, tiszt-viselői, vagy egyéb derékmunkásai rovására.

A biztosítási szerződések-ből folyó minden kötelezett-ségeinek mindenkor a leg-nagyobb tisztességgel, köte-lezettségét felülmúló gyorsa-sággal és előzékenységgelfelel meg.

Az elmúlt hetven év alattfolyton szaporodó, ma márnagyszámú tisztviselőinek él-tük fogytáig s hátrahagyottcsaládjainak ezentúl is olyananyagi létbiztonságot ad,melynél fogva a társaságtisztikara Magyarországon alegrendezettebb hivatalnokitestületek egyike.

Minden közügy a Társaságállandó és bőkezű támogatá-sában részesül. Működésé-nek egész folyama alatt olyanrendkívüli áldozatokat ho-zott a Társaság, melyek ta-núságot tesznek arról, hogyerélyesen előretörő üzleti szel-lemét a legmagasabb etikaifelfogással párosítja.

T E R V E K - U T Ó P I Á K

Εgy szabadnapom 1940-benÍrta: Molnár Jenő

Reggel fél 8—9 óra

Bekapom a reggeli passtillámat és a kellő számú ka-

lóriák birtokában átfutom a „Sajtó-Extrakt” elsőkiadását, amely huszonegy helyi és több mini ezétkülföldi napilap híreit és cikkeit ismerteti egy-kétsorban. Egy helyen azt olvasom, hogy Párizsban ma dél-előtt tíz órakor nyílik meg a Óceánalatti Államok világ-kiállítása. Megnézem az órámat: 8 óra 35 perc, megnézema repülő-menetrendet: kilenckor indul a párizsi aero-expressz. Nagyszerű! Gyorsan pakkolok. Ozsonna-, ebéd-és vacsorapasztillákat teszek a mellényzsebembe, fölszere-lem magam rádió-elhárító készülékkel, ami nem nagyobbkét vattába göngyölt babszemnél, a könyvtáramból kétcédulát húzok ki, az egyikre Victor Hugó „Nyomorultak”-jának, a másikra Shakespeare angol királytragédiáinak bőkivonata van nyomtatva és miután így elegendő olvasmány-nyal láttam el magam, megnyomok egy villanygombot. Eza jeladás a VRT-nek (Városi Repülő-Társaság) szól, hogya legközelebbi állomásról kis repülőtaxit indítson útnak.Két perc múlva az ablakom kiugró párkányára épített meg-állóhelyre leereszkedik a kis repülőtaxi. „A nyugati repülő-pályaudvarra!” — mondom és öt perc múlva simán földet

328

érünk. A párizsi aero-expressz indulásáig húsz egész per-cem van. Bosszankodom, hogy így fecsérlem az időt s ép-pen kapóra jön, mikor egy uccai árus elém áll és Tokiótkínálja. „Mi van off?” — kérdezem. — „Nagy földrengés”— mondja és már a kezembe nyom egy távolbalátót. Le-fizetem az ötven fillért, visszavonulok a várócsarnokba,fölteszem az üveget, a fejem fölött kigyullad egy színeslámpa és nézem a tokiói földrengést. Határozottan mulat-ságos. Úgy omlanak össze a külvárosi házak, mint akártyavárak. De hiszen papírból is vannak, öt perc múlvamár unalmasnak találom, pedig az árus a rádiót is beállí-totta. Hallom az összedűlő házak recsegését, a pánik zsi-vaját, a kivonuló katonák lépteinek döngését . . . Elég volt.„Nincs valami más?” — kérdezem az árustól — „Paran-csolja talán a jéghegyeket, — ajánlja mosolyogva, — mostvan a legnagyobb zajlás.” Leszurkolok még ötven fillért ésegy pillanat múlva az úszó jéghegyek dermesztő óceániszínjátékában gyönyörködöm. Ez érdekelt. Tíz percig néz-tem. A párizsi expressz kalauza beszállást jelez. Elfoglaloma helyemet. Kilenc óra. Startolunk.

D. e. 9—10 óra

Egy szőke amerikai nő a szomszédom. Panaszkodik,hogy Európában milyen szörnyűek a forgalmi viszonyok,ő például két óra alatt tette meg a newyork—párizsi utatés most, ezen a hitvány budapest—párizsi vicinálison egyteljes órát kell kuksolnia. „Minden kisvárosban megáll ezaz öreg propeller” — mérgelődött. — „Dehogy, — mond-tam — csak Bécsben, Münchenben és Strassburgban.” —Mire azt felelte: „Na látja! Hát nincs igazam?” Szégyen-kezve elhallgattam. Képzelem, mi lehet akkor a vélemé-nye Budapestről! De csakhamar kiderült, hogy Budapesttelnagyon szimpatizál. Tudniillik különféle múzeumi tanul-mányok végett jött Budapestre és nagyon meg volt lepődve,mikor az uccán eleven lovakat talált. Másutt csak csont-vázakat mutogatnak a múzeumokban. Az is tetszett neki,hogy a cigányok, akiknek zenéjét csak rádión keresztülismerte, csakugyan bamabőrűek. Eddig azt hitte, hogy

329

hivatáson zenészeket maszkíroznak ki cigányoknak, — atelehorján tudniillik nem volt képes megállapítani, hogytermészetes-e a színük, vagy pedig ki vannak festve. Aligfejeztük be ezt a témát, már Münchent is elhagytuk. Ittkét német professzor szállt fel, akik nagyon megörültek,amikor paprikás-pasztillákkal kínáltam meg őket. Ők vi-szont szilvapudding-pasztillákkal kedveskedtek, de én va-lami atavisztikus ösztönnel (még anyám mesélt undorodvaróla), udvariasan elutasítottam. Nagyon jó hasznát vettema rádió-elhárító készüléknek, mert egész úton üldöztékhallőszerveimet a világ rádió-állomásainak hangversenyei.Tíz órakor leszálltam Párizsban.

D. e. 10—11 óra

A hotel portása megkérdezte, hogy nős vagyok-e, mertez esetben olyan szobát bocsát rendelkezésemre, amelytelehor-elhárító készülékkel van fölszerelve. Legutóbbugyanis — mondta — az történt, hogy egy clevelandi asz-szony válópört indított a férje ellen, aki ebben a hotelbenvolt megszállva és nem volt eléggé óvatos, ennélfogva afelesége meglátta a telehorján, hogy nem egyedül lakik a szo-bájában. A szálló jó h í r n e v é n e k é r d e k é b e n arrakért, hogy amennyiben kellemes szándékaim vannak, okvet-len telehormentes szobát vegyek ki. Mindössze tíz frankkalkerül többe. Tekintettel arra, hogy nőtlen vagyok ugyan,de Budapesten barátnőm van, — ez pedig a súlyosabb eset—~ elfogadtam az ajánlatot. A szoba, amelyet kaptam, tel-jesen üres volt, ellenben a falakon mindenféle felírásokatláttam és minden felírás alatt egy villanygomb volt. Azegyik gomb) mosdótál, amely a falból ugrott ki, a másikgomb: äivany, a harmadik: ágy, a negyedik: geftszaha.^leány, vacuummal a kezében. És a pesti hotelekben mégmindig eleven szobalányokkal kísérleteznek! Mennyivelpraktikusabb és — tegyük hozzá — erkölcsösebb ez a bű-nösnek mondott Párizs!

D. e. fél 12

Az Óceánalatti Államok világkiállítása közönségessvindli. Hogy azokban az országokban is volt drótnélküli

330

telefon, távíró, rádió, repülőgép, tengeralattjáró, távolba-látás, beszélőfilm!... Ugyan, ki hiszi ezt el az óceánokfenekét kutató tudósoknak? Feneketlen ostobaság! Én sok-kal valószínűbbnek tartom, hogy abban az időben — húsz-harmincezer évvel ezelőtt — sokkal boldogabbak voltak azemberek. Es mi bizonyítja, hogy drótnélküli távolbahallásés távolbalátás volt? Talán az, hogy az ásatások közbennem találtak drótot. Nahát!

D. e. 11-1

Gyorsan végeztem. Elég volt a kiállításból. AHogy haza-repültem, egy villanyújságon a buenosayresi futball-mér-kőzés hírét olvasom. Délután öt órakor lesz a meccs aKFC (Kínai Ferencvárosi Club) és a BUFC (BuenosayresiFutball-Club) közt. Megnézem a menetrendet. Délben egy-kor indul a Transzatlantikai Aero-expressz. Bosszant, hogynégy óráig tart az út, mert így a meccs elejéről lemaradok.A hotelban valaki lebeszél az útról. „Nézze csak, — mondta— érdemes azért a pár rúgásért Buenosba menni? Tudokönnek egy jobb mulatságot. Mukdenben délután tizenegyellenforradalmárt akasztanak fel. Velem jön?” Irtózattalutasítottam el az ötletet. S minthogy indulásig még két órámvolt, a hotelportás körutazást csinált velem Párizsban. Ezúgy történt, hogy beültetett egy kényelmes karosszékbe ésPárizs elkezdett forogni körülöttem. Mennyivel praktiku-sebb ez, — gondoltam — mini az az ostoba régi eljárás,hogy az idegent kocsiba ültették és ő forgott a város körül.Egy órakor a Transzatlantik-expresszbe szálltam.

D. u. 1—3Megérkeztem Buenos-Ayrésbe. Rohanok a futball-pályára.

D. U. 5—fél 7Óriási! A kínaiak 3: O-ra verték a buenosiakat. Ezértérdemes volt. Megyek vissza Budapestre. Éjfélkor még otttalálom a fiúkat a Gól-kávéházban. Micsoda hecc lesz, haelmesélem a KFC—BUFC-meccset!...

Két és fél ezer millió év múlva ezen a bolygón, amely

eddig is folytonos változásokon ment keresztül, egynagyon különös állatfajta jutott el az intelligenciamagas fokára. Az az élet, amely ezt megelőzőleg fej-lődött ki a földön és amelynek az Ember képviselte a csúcs-pontját, már régen aludta az álmát az újabbkori földrétegekalatt. A föld sivárabb volt, mint az Ember idejében, a lég-kör nyomása félakkora, mint azelőtt és az oxigéntar-talma még a felénél is (kevesebb volt. A hó, a jég és a gyen-gén melegítő nap korszakában a világűrből a fénynyomáshatása alatt idejutott csirák csak hosszas küzdelem utántudtak megtelepedni a földön és a fejlődésük is más iránybaterelődött. A fejlődés folytonos alkalmazkodás a környezet-hez. A növényzet csak a trópusok körül, a melegebb helye-ken tudott megmaradni, míg a magasabb szélességi fokokona hosszantartó és kemény lelek hamarosan elpusztították.Az állatvilág is alkalmazkodott a viszonyokhoz: az alacso-nyabb légköri nyomást elviselő és kevesebb oxigénnel meg-elégedő fajták maradtak győzteseik a létért való küzdelembenés a legmagasabb fejlődésükben sem hoztak más típustéletre. Valószínű, hogy az intelligencia maradandó tulajdon-sága a szerves életnek, de hovatovább minden faj, amelya fejlődésnek bizonyos határát eléri, megszerzi. A földönakkor uralkodó faj, amely hatalmába kerítette a bolygót,nem hasonlított mindenben az Emberhez. Sőt belső szerke-zetben inkább a vízben élő állatok lényeges tulajdonságaitörökölte. Mert a földek sokkal nagyobb része volt óceánok-

332

kal borítva és a légkör csekélyebb oxigéntartalma is azt ered-ményezte, hogy a lélegző berendezésük a mi halainkéhozhasonlított. Ez képessé tette őket akár szárazföldi, akár víziéletre, amire különben a viszonyok is kényszerítették.A^téli hónapokban pusztító óriási viharok és a nyári hóna-pokban uralkodó rekkenő hőség, (amelyek természetes vele-járói voltak az alacsonyabb légnyomásnak, a tengerek alákényszerítette őket, ahol bizonyos mélységen túl nem éreztéksem a nyár melegét, sem a tél dühöngését, mert ott máregyenletes viszonyok uralkodtak. Tengeralatti villáikbanúgy éltek, mint a régi görög vízi istenek és maguk is nagy-ban hasonlatosak voltak hozzájuk. Tavasszal és ősszel, ami-kor a szárazföldön is elviselhető volt a tartózkodás, a víz-alatti motorosok hatalmas tömege úszott a partok felé és aProteonok — ahogy magukat nevezték —, egy perc alattátalakultak szárazföldi lényekké, amire szervezetük képesí-tette őket.

Bár a földön és a vízben mozgó állatok sebessége na-gyobb lett és a Proteonok technikai találmányai ezt a sebes-séget sokszoroson fokozták, madárfajták nem fejlődtek ésa levegőben csak egynéhány kisebb rovarfajta szállott.

A Proteonok nagy szellemi képességekkel rendelkeztekés bámulatos akaraterővel igázták le a földet. Csodálatos!ösztöneik révén olyan érzékeik fejlődtek, amelyeknek segít-ségével teljesen független egyéni életet élhettek, de mindenpillanatban állandó harmóniában voltak a többiekkel is.Egyéniségük magasba lendülhetett anélkül, hogy sértettevolna a faj érdekét, mert szerencséjükre ennek a két fejlő-désnek az iránya egybeesett. Mechanikai civilizációjukatnem vitték túlzásba és sohasem szaporodtak el túlságosans így az élők ténylegesen átélték az életüket. Amint szüksé-gét érezték, újabb területeket hódítottak el a sivár bolygó-tól, és tették hasznossá a maguk számára, de mindig kellőmegfontolás és beható vizsgálatok alapján. Ahol megteleped-tek, ott a szeleket mesterségesen irányították és felhasznál-ták, de a hőmérsékleti változásokat is kiegyenlítették, ameny-nyire lehetett. Nem voltak hódító vágyaik, de feleslegesensem bitoroltak a maguk számára semmit. Mivel mindenükmegvolt, amit akartak, vagy akarhattak, már nem akartaksemimit és emiatt boldogan éltek.

De ha gazdaságilag nem is akarták birtokolni a földet,tudásvágyuk mégis hajszolta őket és folyton kutatták kisvilágukat. Vizsgálódásuk minden irányba kiterjedt, de fő-

333

képpen a geológia és őslénytan érdekelte őket, ahol mégsok tisztázni való kérdésük volt. Nagy vonásokban már tel-jesen ismerték bolygójuk fejlődésének történetét, csaik egyrégebbi katasztrofális földpusztulást nem tudtak megmagya-rázni. Régi földrétegekben érdekes leletekre bukkantak, ame-lyek már korábban is felkeltették érdeklődésüket és teljesenbeigazolták egy letűnt korszak állatvilágának létezését. Deeltűnésük okát még nem sikerült megállapítaniuk, bár ma-gyarázatára több hipotézist állítottak fel. Proteotropológu-saik — akiik a mi antropológusainknak feleltek meg —, be-bizonyították, hogy az akkori állatfajok magasabb légnyo-máshoz és nagyobb oxigéntartalomhoz vannak szokva, devegyészeik ezt lehetetlennek tartották. A vita általános volt.Egyes megmaradt töredékek és más leletek azt bizonyították,hogy meglehetős nagy civilizációjú fajta uralkodott abbana korban. De hogy mi okból tűntek el ilyen hirtelenül ésnyomtalanul, arra még nem volt bizonyíték.

A hirtelen eltűnésnek magyarázatára a tudományos fel-tevések mellett legendáik is keletkeztek. Meglehetős eszes lé-nyek voltak, de nem tagadták meg érzelmeiket és költői kép-zeletük legendákat teremtett. Egyik ilyen legendájuk szerintvalamiilyen boldog paradicsomot képzeltek el, ahol melegebbéghajlat alatt forróbb vérrel és több oxigénben éltek és ahalálba űzték őket a boldog paradicsomból és hideg, sivárföldet hagytak büntetésképpen az utódaikra. Mások ismétegy elsüllyedt hatalmas világ legendáját tartották valónak.De a tudósok nem adtak hitelt ezeknek a legendáknak. A ku-tatások egyre folytaik.

Egyik kutató csoportjuk a nyugati óceán alatti hegysé-gekben, amelyekről már előzőleg kimutatták, hogy valami-kor szárazföld, volt, véletlenül nagyobb mennyiségű leletrebukkant, A sok, már ismert maradványokon kívül, az egyikkutató véletlenül egy különös alakú azbesztlapra talált,amely felkeltette érdeklődését. Az óceán alatt az erős lám-pák fényében apróbb karcokat veit észre a lemezen és ma-gaávaL vitte a laboratóriumába. A jelek szabályossága nemengedte meg annak a feltevését, hogy véletlenről van szó.Az azbesztlap — vagy óceánkőtábla, ahogy ők elnevezték —jeleiről hosszantartó vita indult meg, míg százötven évi ku-tatás után az egyik tudósuk felfedezte a jelek kulcsát és át-tette az ö írásukba. Természetesen ezzel még nem oldódottmeg a titok, de már akkor sokan sejtették, hogy ez az írásfelderíti majd a régi világ eltűnésének titkát. Egy pár év-

334

százatbeli el, míg azt a nyelvet, amelyet manapság angol-nak neveznek, rekonstruálták és az írás értelmét nagyjábólmegfejteitek. Bár az „óceánkőtábla” valószínűleg olyanember munkája volt, aki az akkori intelligencia magas fokán állott, szerintük mégis olyan gyermekes naivsággal író-doitt, hogy egynéhány fogalmát nem tudták megérteni, mintahogy a felnőtt nem tudja megérteni a gyermek mindenszavát. Sokan, különösen a legendahívőik, misztifikációnakés hamisításnak mondták az egészet.

Az írást, amely szerintük a „primitív faj” nyelvén voltmegírva és amelyet mi könnyen megérthetünk, magyarázójegyzetekkel látták el. A jegyzeteket, habár azok sok helyena számunkra érthetetlenek, szintén közreadjuk.

*

„Most már véglegesen visszavonulok ide Pasa-dena mellé a csillagvizsgálóba és nem törődöm többéaz emberekkel és azt hiszem, nem is érdemes velüktörődni. Éjszaka élek, amikor a távolban szipor-kázó csillagok felé irányítom a távcsövemet és belő-lük merítek vigasztalást, ha ugyan lehet, a hidegsugarakból. 2225-öt írunk és az emberek minthateljesen megbolondultak volna.”

(Az egyes szavaik értelmét ismerjük, de iaz egész lénye-gét nem értjük. A 2225 valószínűleg az időszámításukat je-lölte meg, de hogy milyen kiinduló ponttól, azt nem tudtukmegállapítani. A mi felfogásunk szerint valószínűleg a ne-gyedkori hatodik katasztrófa idejével esett össze.)

„Lenn a völgyben hideg van és minden kopár,pedig ha fiatalabb koromra visszaemlékszem, vala-mikor gyönyörűnek és virágzónak ismertem ezt ahelyet és elődeim szerint azelőtt még szebb volt.”

(Ez érthetetlen számunkra, bár később utalás történikarra, hogyan változhatott meg egy vidék egy ember életealatt, de a magyarázat nagyon valószínűtlen.)

„Hosszú éjszakákon néhány sort jegyzek felerre az azbesztlapra, hogy ha valaki megmaradna a

335

nagy tűz után, amit én várok, legyen fogalma min-denről, ami történt.”

(Számunkra érthetetlen, hogy ha valakinek valami baj-ról tudomása volt, ne értesítse a többit. Bár később magya-rázatát igyekszik adni ennek a lehetetlen viselkedésnek,mégis valószínűtlen, hogy egy magát intelligensnek nevezőfaj hogyan rohant a vesztébe.)

„Háromszáz év előtt, 1925-ben az emberiségmár túl volt az első kisebb méretű csatáján, ame-lyet bár az egykorú feljegyzések világháborúnak ésnépek csatájának neveztek, az újabbkori objektívtörténetírás hamarosan leszállított a kellő mérté-kére. Az emberiség körülbelül akkor jutott el anagy termelés kezdetéhez és a ma mindennapos ésnélkülözhetetlen készülékek, mint a repülőgép, arádió és a televízió, akkor csak játékszer-korukatélték. Az ember akkor kezdett első ízben komolyanbelenyúlni a föld organizmusába. Mert a szén és anyersolaj mértéktelen pocsékolása, amely azoknaka teljes kifogyására vezetett, még nem okozott orga-nikus bajokat a földön. Inkább kis kaparások éssérülések voltak a föld hatalmas hátán. Egyes ki-sebbméretü organikus beavatkozások már előfor-dultak előbb is, de azok inkább egyes földrészeksorsát érdekelték, mint például az első háborút kö-vető áradások, amelyek következményei voltak anagy erdőségek tervszerűtlen és önző kipusztításá-nak. De akkor maga a földrész büntette meg önzőembereit. Az első organikus támadás a dagály-ener-gia felhasználása lett volna, de ennek a felhaszná-lásáig sohasem jutottak el az emberek, bár a maiháborúnak ez volt a közvetlen oka.

A dagály-energiát tehát nem használták fel,mert olyan energiaforrásokat fedeztek fel. amely si-keresnek tetszett ama másik célra való felhaszná-

336

lásra is, ami, úgylátszik, az emberiség főcélja. Aháborúra gondolok,”

(Ennek a szónak intelligens lények számára nincsenértelme. Nálunk csak a/ alacsonyabb fajok háborúskodnak,de azoik ösztönszerűen, intelligencia nélkül, és teljesen ért-hetetlen, hogy az állítólag magasabb képességekkel felruhá-zott emberi faj miiért háborúskodott. Valószínűleg agyi elvál-tozásai lehettek, de ezt, sajnos, nem tudjuk sohasem kimu-tatni, mert nem maradt ránk épségben.)

„Mert a háború volt az emberiség főcélja, abéke mindenütt csak ideiglenes állapot volt. Azegész emberi történelem háborúkkal van tele és azegyes korszakok közötti különbséget nem a tudo-mány, a művészet, vagy a munka fejlődése, hanema hadiszerek és készülékek egyre pusztítóbb mivoltahatározza meg. Sokan a középkor végét például ahumanisták felléptével vagy Amerika felfedezésévelhatározzák meg, pedig valóban a lőfegyverek elter-jedése és bevezetése jellemzi. Az iskolákban még mais, erősen kútárait korunkban, ezt tanítják a törté-nelem legfőbb kelléke gyanánt és a csaták diadal-mas hősei még ma is több tiszteletnek és dicsőség-nek örvendenek, mint például a tüdővész és a rákgyógyításának a felfedezője. És ez a háborús tisz-telet annyira ment, hogy még az ellenséges harco-sokat is nagyobb becsben tartották, mint a sajátbékés polgáraikat és a nagy kapitalista államokhamarabb megbocsátottak az imperialista kommu-nistáknak, mint a saját pacifista polgáraiknak.”

(Érdekes, hogy az idegen államok lakóit olyan ellen-téteseknek rajzolja, mintha más állatfajtákról és nem ugyan-olyan emberekről volna szó.)

„Minden nagyobb felfedezést is ebből a szem-pontból vettek mérlegelés alá és ha hadicélokra fel-használható volt, akkor rettenetes gonddal fejlesz-

337

tették. Még az eminenter békés célokat szolgáló gyó-gyászatot is amiatt kultiválták, hogy egészséges em-bereket tudjanak a hadviselés szolgálatába állítani.A hadviselés minden ország tabuja volt, amelyhezcsak kesztyűs kézzel lehetett hozzányúlni.”

(Érthetetlen, hogy ha már háborúskodtak, miért nema betegeket és a nyomorékokat küldték a harcba, hogy leg-alább a megmaradtak egészségi standardját emeljék.)

„Bár a háromszáz év előtti háborúban sok ta-pasztalatot szereztek és különösképpen várható volt,hogy az újabb háborúkban a nemzetközi szerződé-sekkel erősen tiltott mérges gázok használatánakfognak nagyobb szerepet nyújtani, ez a dolog nemkövetkezett be. A gázokat mégsem tudták annyiraszabályozni, hogy a légáramlat megfordulása a tá-madókat mentesítse és emiatt nem alkalmaztákolyan mértékben, amint várható lett volna. Azon-kívül lélektanilag sem volt alyan borzasztó hatásaa csendes elmúlásnak, mint a robbantószerek okoztademonstratív és ijesztő haláloknak és a modernhaditudomány természetesen felhasználta a lélektanhaladását is.

Emiatt a robbantószereket fejlesztették továbbés ennek a révén nyúltak bele a föld organizmu-sába. Robhantószerekül, amint tudjuk, labilis kémiaivegyületeket használtak fel, amelyek hirtelen ha-tásra egyensúlybomlást szenvednek és végtelen rö-vid idő alatt kiterjeszkedésük sokszorosan meg-nagyobbodik. A legolcsóbban és legkönnyebben elő-állítható ilyen vegyületek a nitrogén bizonyos ve-gyületei. A szükséges nitrogént rendesen a csileisalétromtelepekről szerezték meg. De a huszadikszázad elején lejátszódott háborúban az akkoribanmég létező Németországot teljesen körülzárták ésmegfosztották a robbantószerek gyártásához szük-

338

séges csilei salétrom felhasználásától. A zseniálisnémet vegyészek az addig elméletileg és kis mérték-ben használt levegő nitrogénjének lekötési módsze-reit annyira kifejlesztették, hogy a háború végéreképesek voltak évente több mint ötszáz millió kilo-gramm nitrogént lekötni. Természetesen a háborúvégével minden állam nekifogott a nitrogén leköté-séhez. Békés célokat könnyű volt találni ennek amagyarázatára, mert a nitrogén szükséges a földtrágyázásánál nélkülözhetetlen anyagok előállítá-sához is, amely szükségesség tényleg fennállott,mert a kiuzsorázott föld trágyázás nélkül éhhalállalsújtotta volna lakosait. De természetesen ez nemigényelt annyit, mint amennyire később a nitrogénlekötését fejlesztették.

Látszólagosan a légkörben foglalt nitrogénmennyisége kiaknázhatatlannak tűnt és a számítá-sok kimutatták, hogy a légkörben több mint 5 tril-lió kilogram nitrogén van és ez a rettenetes tömegűmennyiség józan és körültekintő gazdálkodás mel-lett évezredek millióira is elegendő lett volna, de aháborús gazdálkodás odavezetett, hogy a nitrogén-szükséglet tíz évenként megduplázódott és ez hihe-tetlen rövid időre korlátozta a felhasználható nitro-gén mennyiségét”.

(Ezt a számítást a mi kémikusaink helytelennek mond-ják, mert az ö vizsgálataik szerint ennek a nitrogén-mennyi-ségnek körülbelül a fele van meg a légkörünkben. Szerintüka nitrogénnek ilyen óriási mértékben való felhasználása le-hetetlen, és ha mégis megtörtént volna, rettenetes balgaság-nak és bűnnek gondolják.)

„A nitrogén lekötésének csökkentését, amit atermészetes és józan felfogás diktált volna, szóbasem lehetett hozni, mivel hadiszükségletről voltsző, aminek az ellenzése a legnagyobb hazaárulás-

339

sal volt egyenlő. Sokan már látták is a veszedelmeshelyzetet, különösen a költők és gondolkodók tábo-rában. Még egy évszázaddal ezelőtt is többen felszó-laltak ellene, de a felbérelt és felizgatott tömeg min-gyárt lehurrogta őket. Ha még nem voltak nevesemberek, akkor lehurrogásml vagy elhallgatássalártalmatlanná tették őket, ha már híresebbek vol-tak, akiket nem lehetett így elintézni, akkor költőiábrándozóknak nevezték őket és csendes mosoly-gással tisztelték, de nem hallgattak rájuk. Az entel-lektüelek, akik mindjobban elvesztették a hitelüketa tömegek előtt,egy évszázad óta mindinkább vissza-húzódnak az emberektől és mint ártalmatlan szem-lélődök éldegélnek a hamis tisztelet glóriájában.A költők az elefántcsont váraikba húzódtak és alovagkori szerelemről énekeltek és a gondolkodókaz ég felé fordították a tekintetüket és hihetetlenpontossággal határozták meg egy millió évre előrea napfogyatkozásokat. S közben a föld rohant apusztulás felé.

A nitrogénfogyasztás rohamosan növekedett ésfőleg a légkör nitrogénjét használták fel. A terme-lés óriási volt. A három nagyobbméretü és beváltmegkötési mód mindegyike használatban volt és anitrogénnel együtt az oxigént is hatalmas mérték-ben felhasználták, mivel az eljárásokhoz arra isszükség volt. Általában minden kilogram nitrogénrehárom és félszer annyi oxigént használtak fel, da-cára annak, hogy a légkörben az oxigén mennyi-sége csak egy negyedét teszi a nitrogén mennyisé-gének. Voltaképpen tehát a légkör organikus meg-támadásáról volt szó.

A termelés óriási mértékben történt és a követ-kező száz évben már ezer billió kilogrammot hasz-náltak fel a légkörből. Dacára a rettenetes meny-

340

nyiségnek, a légkörben semmi változás nem voltészlelhető, ellenben a fokozott gyártás és a mérték-telen pazarlás teljesen kimerítette a szénbányákat.A termelésben nem állott be fennakadás, mert azemberiségnek sikerült időközben az atojnhomlás^energiáját felhasználni. Egyelőre csak gyenge éslassú bomlásokat tudtak létrehozni, amelyeket nagy-szerűen tudtak felhasználni az ipari termelésben, dehadicélokra eddig még nem tudták alkalmazni és amai világhelyzetben, azt hiszem, nem is lesz szükségrá. Véleményem szerint,ha a világ most elpusztul,azlesz az egyetlen dolog, amit a hadvezérek sajnálnifognak, hogy az atombomlás energiáját nem állít-hatták a szolgálatukba.

A rettenetes mennyiségű robbantószer-gyártásminden pillanatban felborulással fenyegette azamúgy is gyenge lábon álló békét és viszont a há-borús veszély még fokozottabb gyártásra kénysze-rítette a nemzeteket. Ezt az őrült circulus vitiosustkisebb-nagyobb csetepaték, amiket akkoriban szin-tén nagyobb háborúknak fogtak fel, színesítették.De az első komolyabb összecsapás csak 2050 körültortént.

Felfogásom szerint mindennek Európa volt azoka. És ezt nem a harag készteti ki belőlem. Szíve-sen és bámulattal tekintettem mindig Európára,amely a folytonos háborúi közepette is a kultúraelőharcosa tudott lenni, de kicsinysége dacára annyiminden szépet és nagyszerűt alkotott. De mindennagysága mellett saját magát nem tudta legyőzni.Nem tudott annyira fölemelkedni, hogy megmentsemagát és ezzel együtt az emberiséget. Még ma is azttartják sokan, hogy az Egyesült Európai Államoktökéletes egyensúlyba hozta volna a világállamokatés megtartotta volna kulturális és gazdasági vezető-

341

szerepét. De így éppen azért, mert nemzetei nagyokvoltak, gazdasági és kulturális súlyúk mindunta-lan belerántotta a többi világállamot is kisded vitá-jukba. Pedig már a huszadik században is anakro-nizmus volt a kis nemzetek e tömkelege a kifejlő-dött angol, amerikai, orosz és sárga világbirodal-mak mellett. De egymás iránti féltékenységük, ame-lyet főleg a mindig jelenlévő nacionalisták tüzeltekbe a tömegekbe, nem engedte meg az egyesülésü-ket és ez okozta azt az összecsapást, amelynek amostaniak mind csak folyományai, mert az álla-mok nem tudtak egyensúlyba kerülni.

A féltékenység és a fegyverkezés óriási volt éscsak egy szikra kellett, hogy kipattantsa az össze-csapást. Anglia és Amerika azidőszerint nem avat-koztak be a küzdelembe, amely véres, hosszú és kí-méletlen volt. Európa legszebb emlékei dűltekromba az óriási gránátok romboló tüze alatt; kato-nák, polgárok, nők és gyermekek milliói vesztek ela küzdelemben. A nitrogén-lekötő telepek megsem-misítése, amelyre mindkét oldalon törekedtek, nemment olyan egyszerűen és csak belső árulás segít-ségével sikerülhetett. Repülőgépekkel nem lehetettbambázni, mert a folytonosan működésben levőgyárak felett a levegő-szívó gépek olyan légforga-tagot támasztottak, hogy légi úton való megközelí-tésük úgyszólván lehetetlen volt és egynéhánymeddő kísérlet után lemondtak erről.

Azonkívül a telepek modern erődök módjáraúgyszólván a föld alatt feküdtek és erős páncél ésbetonművekkel voltak védvei A teljes kimerülés kö-zeledtére Oroszország avatkozott be a küzdelembeés friss csapatai és belső forradalmak segítségévelnemcsak az ellenséget, hanem saját szövetségeseit isleigázta, vágy amint ők megállapították, felszabadí-

342

totta. A nitrogéntelepek felrobbantását csak az oroszkommunistáknak sikerült elérni, amikor a hosszúháború miatt az elégedetlenség növekedett és a pro-paganda sikeresnek mutatkozott. Egynéhány ellen-séges nitrogénlekötő telep felrobbanása borzalma-san pusztító volt, dacára annak, hogy a kész rob-bantószereket naponta elszállították, mégis a kész-letben levő és a felhalmozott oxigén- és hidrogén-keverékek olyan explóziót okoztak, amely mérföl-dekre elpusztított mindent a telep körül. De sokatnem vesztettek vele, mert a Szovjet minden elpusz-tult gyár helyébe kettőt épített.

Oroszország forradalmasította Európát éselőretolta hadállásait az Atlanti-óceán mellé. Ezzelnemcsak Európa, hanem a föld sorsa is meg-pecsételődött. Eltekintve attól, hogy a többi kapi-talista-hatalom ellenébe a kommunista világrendrémképét állította, de egy szilárd bázist romboltössze és felborította a világ egyensúlyát. Anglia márnem bízhatott a gyarmataiban, hogy megmentik éscsak egy hajszálon múlott, hogy az anyaország nemesett azonnal az új hódító karmai közé. Egyelőreazonban Oroszország nem nyújtotta ki a kezét, mertmeglehetősen zilált állapotban volt. Béke azóta semállott helyre, mert akkoriban nem volt kivel békétkötni és az új helyzetet meg kölcsönösen nem is-merték el.

Az új helyzet nagy gazdasági eltolódásokat idé-zett elő. Amerika teljesen kikapcsolódott a világfor-galomból és csak Amerikán belül gazdálkodott. Ang-lia sorsa teljesen a Szovjet kezében volt, mert azanyaország túlközel feküdt Európához, semhogyvédeni lehetett volna és szétszórtan levő gyarmataitnehezen tudta összetartani. Az összetartásnak egyet-len módja a teljes szabadság és önállóságok oszto-

343

gátasában rejlett és területén teljes szabad kezetengedett a propagandának, amely egyidőre hatásosvédőfegyvernek bizonyult, míg Amerika kénytelenvolt kikapcsolódni a televíziós forgalomból, mert aSzovjet, amely azelőtt a drótnélküli távírót hasz-nálta fel propagandisztikus célokra, most televízióskészülékeken, amelyeket külön erre a célra építettvároskákra kapcsolt rá, az azokban mutatkozógondtalan és vidám élet képét szórta szét a világba.A légkör fogyasztása tovább folytatódott a kö-vetkező évtizedekben. Egy újabb száz év alatt 2125-iga nitrogénből 16 ezer billió kilogramot és az oxigén-ből 56 ezer billiót fogyasztottak és a kémikusoklevegővizsgálatai kimutatták, hogy a levegőbenfoglalt oxigén mennyisége 6.2%-kal csökkent és alégköri nyomás egy százalékkal lett kisebb. Termé-szetesen ezt a kis változást nem érezte meg az em-beriség, bár az első jelentős intésül szolgált, mertmindenki azt remélte, hogy tovább nem mehet. Dea dolgok mentek tovább. A nitrogénlekötő gyárakfolyton működtek. Amerika a teljes semlegesség ésnemtörődömség elvére helyezkedett és gazdaságátcsak Amerikára szorította és nem törődött a többivilágrész ügyeivel. Egyedül Angliával rokonszenve-zett, de közben állandóan oktatta, hogy minek avat-kozik be az európai ügyekbe. Az amerikaiak azthitték, hogy nekik sikerül fenntartani a teljes füg-getlenségüket a világ mai állásában és nem vettékészre, hogy nem lehet büntetlenül elzárkózni a többiállamtól, mihelyt organikus kérdésekről van szó.De aki ebben a kérdésben fel mert szólalni, azt ha-marosan lehurrogták és a dolgok mentek tovább amaguk útján.

2145-ben a Szovjet ismét erősnek érezte magátés háta mögött érezvén a sárgákat, hirtelen lendü-

344

lettel lecsapott Angliára. A Szovjet ágyúi teljesentönkretették az angol partokat és rémületbe ejtet-ték a szigeteket. Mire a gyarmatok segítségre gon-dolhattak volna, az angol munkások hatalmukbakerítették az uralmat és csatlakoztak a Szovjethez,hogy megmentsék a szigeteket a pusztulástól. A sár-gák, akik ténylegesen nem avatkoztak be a hábo-rúba, fellazították az ázsióikat, az „Ázsia azázsiaiaké” jelszóval és Anglia minden erőllcödésedacára elvesztette Indiát és az ázsiai gyarmatokat.Anglia békét kért és a békeszerződés után hatal-mába kerítette egész Afrikát, amely Ausztráliávalegyütt képezte a hajdan hatalmas birodalmat. Ka-nada csatlakozott a 2175-ben nagy ünneplések kö-zepette megalakult Ράη-amerikai Federációhoz.

2185-ben a nitrogénból 128 ezer billió és azoxigénből 448 ezer billió kilogramot használtak fel.A légköri nyomás tizenegy percenttel csökkent ésa levegő oxigéntartalma 16 százalékra süllyedt.Ezt a húszpercentes oxigéncsökkenést az emberi-ség már erősen megérezte és hamarosan felmerülta szüksége annak, hogy szabályozzák a levegő fel-használását. Jegyzékváltások indultak meg az egyesállamok között. De a bizalmatlanság és féltékenységmiatt, amellyel az egyes államok egymás ellen visel-kedtek és amelyet a nacionalista sajtó uszítása foly-ton élesztett, a jegyzékek hangja mindig ellenségesvolt és így sehol sem vezetett eredményre. Valami-lyen örökös félelem és bizonytalanság uralkodottaz emberek lelkén és állandó pánikot teremtett. Dekomolyabb indítvány sehol sem merült fel a fegy-verkezés és ezzel együtt a légkör felhasználása ellen.A gyárak folytonosan működtek és ha itt-ott egyik-másik felrobbant, irtózatos pusztulást hagyva magaután, azonnal új gyár építéséhez fogtak, hogy két-

345

ségbeesett erőlködéssel utolérhessék a többieket.Mivel a jegyzékváltásokkal nem értek el komolyeredményt, mert senki sem gondolt őszintén a le-szerelésre, a fenyegető oxigénhiányt olyan módonigyekeztek enyhíteni, hogy a víz elektrolízise általszabaddá tett oxigénnel pótolták az elhasználtmennyiséget. Amerika kezdte meg a levegő oxigén-telítését, hogy lakóinak a szükségletét legalábbideiglenesen biztosítsa, de a légkör nyomásának vál-tozása miatt nem tudott komolyabb eredményt el-érni. A legközelebbi tíz év alatt a levegő oxigén-tartalma 7 százalékra süllyedt volna, ha a 2191-ikifokvárost egyezménnyel nemzetközileg nem bizto-sítják a megmaradt levegő tízszázalékos oxigén-tartalmát. De a megcsökkent légnyomás és az oxi-génhiány hatása még így is érezhető volt. Az embe-riség nagy része elpusztult, mivel a szervezetüknem tudta követni a rohamosan megváltozott élet-feltételeket és a születések száma még jobban csök-kent. Az alacsonyabb légnyomás folytonos zava-rokat okozott a légkörben, állandó viharokat ho-zott létre és a hőmérséklet fokozatosan esett. A mividékünkön, Kalifornia déli részében, a pompás dél-északi virágaink és növényzetünk eltűnt és a télidő-ben a hó sokszor megmaradt a földön, ami azelőttnagy ritkaság volt.

A korszak fokozatos hidegedésével és sivársá-gával együtt a közhangulat mindinkább elmérgese-dett és a józan megbeszélések már lehetetleneklettek.

2205-ben a légkör nyomása az eredetinek egynegyedére esett. Az oxigén arányszáma emiatt ja-vult, de még így is rettenetes mennyiséget kellettpótolni, hogy fenntartsák a meghatározott tíz szá-zalékot. A háború a levegőben lógott, de még senki

346

sem tudta, hogy milyen irányban fog a mindenkiáltal várt összecsapás kitörni, amely, úgymond,véglegesen elintézi a háború kérdését. A következőtíz évben minden rosszabbodott és már egy trilliókilogram nitrogént használtak fel. A hőmérsékletaz egész földön átlagosan 17 C. fokot esett. Kalifor-niában is átalakult az éghajlat és hosszú telek ésforró nyarak uralkodtak; az északibb helyeken ahideg irtózatossá vált. A kansasi mezőkön már nemtermett meg a búza-és Észak-Amerika szükségletétaz argentiniai és brazíliai melegebb helyekről pó-tolta, ami a megélhetést megdrágította és a szállí-tások biztonságát veszélyeztette. A születések úgy-szólván megállottak és a halálozási arányszám lé-nyegesen felemelkedett. Most derült ki, hogy Ame-rika tartózkodó politikája nem vált be, de a meg-értés helyett az egész világon a bosszú tüze lángoltfel. Csak az alkalomra kellett várni és ez hamaro-san megadódott.

A sárga birodalom ekkor, hogy a földet mes-terségesen melegítse és a termést biztosítsa, a da-gály-energiát akarta felhasználni. Ez ellen termé-szetesen a többi államok tiltakoztak és ez jó alka-lom volt a hadüzenetre. Végeredményben ez a til-takozás nagyon hipokrata volt, mert a légkör ki-rablása után semmivel sem volt jogtalanabb a földdagály-energiájának a kihasználása, de háborúsoknak nem kell logikusnak lenni.

De most nagyon különös helyzet állott elő.Amerika nem akart a kommunista Európával tar-tani a sárgák ellen és ezt a Szovjet kitűnő alkalom-nak vette, hogy a kapitalista Amerika ellen harcol-jon. A háború a három ellenfél között háromfeléfolyt. A háború kíméletlen volt, de az ideális célokmost is jelentkeztek. Európa a világszabadságért har-

347

colt a fehér és sárga kapitalisták ellen, a sárgák aföld energiáinak szabad felhasználásáért, Amerikabiztossá akarta tenni a levegő oxigénjét a világ szá-mára. Anglia gazdasági és katonai okokból Európamellé állott és főleg ázsiai gyarmatait akarta vissza-szerezni.

A sárgák indították meg a harcot. Rettenetesgyorsasággal kerítették hatalmukba Ázsia még meg-maradt részeit, megtámadták Szibériát és rácsap-tak Ausztráliára is. Amerika egyelőre védelmi álla-potot foglalt el, mivel kezdetben közvetlen veszélynem fenyegette. De a háború folyamán a sárgaflotta megjelent Csile partjain és elpusztította amegmaradt salétromföldeket és így Amerika iskénytelen volt fokozottabb mértékben rátérni a nit-rogén lekötésére. Európából rakéta-alapon felszerelttorpedókkal lőtték Amerika keleti partjait és anagy keleti ipari központokat elpusztították. Ame-rika csak ekkor vett tudomást erről a találmányról,amelyet a Szovjet időközben kidolgozott. Hajó-hadával megindult Európa felé, de ott az egyesülteurópai és angol hajóhad állta útját. A moderntechnika minden vívmánya szerepelt ebben az ütkö-zetben, a ködcsináló gépektől az elektromos viha-rokig és az amerikai flotta minden hősiessége da-cára sem tudta az ellenség vonalát áttörni. Ebben aháborúban a hajóhadnak már nem lehetett sok sze-repe. Később a sárgák, egy hatalmas repülőtámadástindítottak Dél-Amerika ellen és gyújtóbombáikkalfelgyújtották az egész termést. Európában és Ázsiá-ban szárazföldön folyt a harc, minden romokbanhevert és a megmaradt lakosság már teljesen no-mád életet élt. A kormányok minden idejüket ahadviselésnek áldozták és a nitrogéngyártás állan-dóan folyamatban volt.

348

2225-ben a légnyomás már több mint a felételvesztette és a hőmérséklet 40 C. fokkal esett.Kaliforniában általános lett a jég és a hó.

Egyes televíziós képek Európa, Ázsia és AfrikavégTeges pusztulását mutatták. A repülőgépek márnem tudtak mozogni, mert a megcsökkent sűrű-ségű közegben lehetetlen volt a közlekedés és kép-telenség volt segítséget nyújtani. Dél-Amerika min-dén részében lángban állott és az őserdők tüze las-san terjedt észak felé. Messziről piroslott az ég ésa muníciós gyárak egymásután robbantak fel. Min-den rend felbomlott és őrület uralkodott a meg-maradt tömegeken. A völgyben, ahol valamikor pál-mafák és rózsák nőttek, most gyilkos gázok kava-rogtak és a lakosság a hegyoldalakra menekült. Azeget a nitrogénoxid gőzei festették rozsdabarna szí-nűre. A felrobbant telepek termékei megmérgeztéka vizeket. Élelmiszereket csak gyilkossággal lehe-tett szerezni. A völgy két oldalán az emberek imád-koztak és átkozódtak. Átkozták a másik oldalonlevőket, akik nem hittek az ő vallásukban, amit aző prófétájuk hirdetett a hegyoldal lejtőin. Úgylát-szik, a világ gyűlöletben hal meg. Körben forgatoma televíziós készülékemet, de mindenütt csak pusz-tulást látok. Lenn a völgyben magasabbra emelke-dik a nitrogénoxidok mérges gőze. Lehetetlen, hogyvalaki életben maradhatott volna. A tenger felől irtó-zatos robbanás hallatszik és a vizsgáló torony ismegrendül... Mindenütt láng és füst... Valamisűrű gázfelhő közeleg most a torony felé ...”

(Itt hirtelen bevégződött az irat. Valószínűleg az írója isott pusztult el és amint jól sejtette, utolsónak abból a fajból,amely intelligens embernek nevezte magát.)

349

A magyarázatok csak ideiglenesek, hiszen a vita mégnem zárult le. Lehet, hogy valamikor jobban megértik azírásit, amely így nagyszerű dokumentuma annak a kornak.De azt az egyet sohasem fogják megérteni, hogyan követ-hetett el egy intelligens faj öngyilkosságot. Csak az a felte-vésük maradt meg, hogy nagymérvű agyi degeneráció eseteállhatott fenn, amit — sajnos —, nem lehet sohasem ellen-őrizni. Lehet, hogy későbbi kutatások újabb iratokat hoznaknapfényre, amelyek több világosságot vetnek erre a kér-désre.

A legendahivők nem nyugodtak bele ebbe az írásba.Hamisításnak minősítették. Végeredményben igazuk volt,mart ez az írás megdöntötte volna az egész legendájukat.Ők isteni és kiválasztott lénynek (tartották az embert, akitvalamilyen bűn miatt kiűztek a paradicsomból. És ez az írásnagyon alacsony színben mutatta be legendás ideáljukat.Inkább hamisításnak mondották.

Tartalomjegyzék

Oldal

Móra Ferenc: Az út az ichorig. (Bevezetés).......................... 5Joseph Caillaux: A civilizáció sorsa......................................... 17Ignotus: A polgár tíz éve.................................................. 28Normann Angell: A kapitalizmus fogja megvalósítani a

szocializmus céljait .................................................... 36Zsolt Béla: Mi valósult meg az utópiákból?........................... 38Vidor Margueritte: A Holnap nője...................................... 46Hantos Elemér: A kapitalizmus jövő célja — a szociál-

kapitalizmus ................................................................. 51Yves le Trocqueur: Milyen lépéseknek kell megelőzniök

az Európai Egyesült Államok megalakulását? …............. 60Fdeky Géza: Európa 1940-ben.............................................. 66Bleier Mór ny. ezredes: A jövő háború képe............................... 72Marczali Henrik: Modern História....................................... 80Cecily Corbett-Fischer: Mit várhatunk a nők teljes egyen-

jogúsításától a legközelebbi években?............................... 86Dr. Bécsi Imre: A jövő évtized fáradt embere ....................... 91Dr. Fülöp Zsigmond: örök béke...........................….............. 105Kavrig Béla: Az új népegészségügyi kultúra szelleme és

jövője.........................................................................….... 116Dr. Péterfl Tibor: Milyen eredmények várhatók a bioló-

giai kutatások terén?........................................................ 117Dr. Hültl Hümér: Fejlődhetik-e a sebészet a jövő 10 év

alatt? ................................................................................. 133Prof. Dr. Eichholtz (Königsberg): Mit várhatunk a gyógy-

szerek és a gyógyszeres terápia terén a következőévtizedben? ................................................................. 137

Dr. Kövesi Géza: Mi várható a közel jövőben a belgyó-gyászat haladásától?.......................................................... 147

Dr. A. Scheunert (Leipzig): A vitamin-probléma a moderntáplálkozásban .............................................................. 155

Dr. Detre László: A baktériumok szerepe az élet körfor-gásában .......................................................................... 161

Marconi: A jövő álmai és a megvalósítandó feladatok adróttalan telegráfia terén.................................................. 169

Fritz Opel: Öt óra alatt a világ körül!?....................................... 173Edward R. Armstrong: Az Atlanti-óceán áthidalása mes-

terséges szigetékkel ...........................................…..... 183Prof. Dr. Carl Oppenheimer: Mi várható a kémiának,

mint tudománynak és a vegyi iparnak fejlődésétőla közel jövőben? ......................................................... 191

352

Oldal

Louis Blériot: A repülés főproblémái és jövője .......................... 203Sir Hugo Hirst: Hogyan fogja a villamosság forradalmo-

sítani a világot? ......................................................... 207E. E. Fournier d'Albe: A közel jövő rádiója............................... 209Fodor Miklós: A Tegnap, a Ma és a Holnap mozija.................... 212Kaufmann Oszkár: A jövő évtized építészete........................... 219Molnár Farkas: Ha ma építenénk egy várost? ......................... 223Ligeti Pál: A jövő lakása........................................................... 231Hevesi Sándor: A színház a következő tíz évben...................... 235Bálint Lajos: A jövő évtized regénye.......................................... 239Relie Pál: A kor, az új líra és a költő.......................................... 245Iványi-Grünwald Béla: A képzőművészet útjai .......................... 248Siklós Albert: A zene jövője....................................................... 251Dr. Kemény István: A könyv jövője........................................... 255Owen Young: A stabil pénz az éjét igazi bázisa.......................... 263Staub Elemér: A magyar mezőgazdaság tíz év múlva................. 267Kresz Károly: A jövő bankpolitikája: Kevesebb bank na- gyobb tőkeerővel ........................................................ 273Scherz József: A tőzsde jövője................................................. 277Tóvárosi Fischer Emil: ötvenezer külföldi kereskedő és

iparos az 1940-ben rendezendő Budapesti NemzetköziÁrumintavásáron ......................................................... 284

Dr. Mező Ferenc: Az embersportok jövő fejlődése.................... 287Lovik Károly: Az ezerkilométeres gyorsaságú automobilok

korszaka ....................................................................... 296Őszi Kornél: A versenysport és telivértenyésztés jövője............. 303Ferdinand Gruber: A jövő évtized tenniszjátéka ....................... 311Pásztor Mihály: A jövendő Budapestje..................................... 313Dr. Grünbaum Ernő: Mit várhatunk a kozmetikától?................. 319Molnár Jenő: Egy szabadnapom 1940-ben............................. 327Gergely Lajos: Utópia: a világ füstben és lángban...................... 331