n m

/

3 t

o :j

K

S2SH5HSHJ±2SaSH5H5HHHSH5H5H5H5F-3H 0

eítős szám ára 72 fillér.

cLBEHHHHHHEHSaSHSHHHSHD

MAGYAR KÖNYVTÁR' >C >a!SL<íi eií OSaí iM><c3ö x üSSfcX,

s s T SZERKESZTI ! RADÓ ANTAL.

3 8 0 —881

D r a s c h e - L á z á r A l f r é d

A KUTYABŐRÉ S E G Y É B T Ö R T É N E T E K

SH T H SE SH sij mindek füzet fűtésként kaphatóí — --------------------------------

f Ü S H S H S c S

81 1 p

KIAOJA :L A M P E L R. Kk. (W odianer F. _s Fiai) R.T.

KÖNYV KIADÓVÁLLALATA, BUDAPEST.1 C=SÍSC«Í' X»><BgO<SSD<=i^>í*=^< S><Sa>íSS>33S> < fsmxmmxm&

l&HsHsasHSHsasssssasasBsasasasasagl* Magyar Könyvtár teljes jegyzéke bármely könyvkereskedésben

Üj szépirodalom

korona.

DRASCHE-EÁ3 ÁR AEFRÍ&D

TÜ ZPR Ó BARegény. Harmadik kiadás Ara 6

F A C 3 K Ó G F 2 A

N O ÉM I FIARegény Ára 5 korona. I

LAKATOS ÉÁS^I/Ó

K É T R EG ÉN Y(Rúth könyve. Julié.) Ára 5 korona

MOÉNÁR FERENC^

AZ Ó R I Á Sés egyéb elbeszélések. Ára 5 korona i

MOÉNÁR FEREN CI

ISM ER Ő SÖ K(Feljegyzések, krónikák.) Ara 5 korona.

A Franklin-Társulat kiadásai.

DRASCHE-LÁZÁR ALFRÉD

A K U T Y A B Ő R

S EGYÉB TÖRTÉNETEK

K I A D J A : '

LÁM FEL R. Kk. (W o d ia k e r F. é s F ia i) r . t .

KÖNYVKIADÓVÁLLALATA

BUDAPEST

4i .on'fm

/ / Zp

franklin-társulat nyomdája

A kutyabőr.

Ö lyvö sy F erencznek reális em ber híre vo lt egész életében, m ég pedig joggal. K é t fia vo lt s arra töreked ett, h o g y azo k rosszabb sorra ne jussanak, m in t a m ilyenen m aga kezd te ann ak idején. V a la m ely dun ántúli városban, közjegyző i irodában keresett is an n yit, hogy7 évről-évre félre­teh etett va la m it jövedelm éből. Pedig drága vo lt az élet m ég vid éken is, s a m indennapi szükségle­tekre b eá llíto tt téte lek a budgetjében ijesztően em elkedtek. Persze, a fiúk is n agyra n ő ttek m ár s m íg Sándor, az idősebbik, k i csak néhány eszten ­deje, h o gy m egkezdte orvosi g y a k o rla tá t a fő­városban, m ég lakbérre sem szerzett eleget, addig a fiata labbik, M anczi, a k i épen a huszároknál szolgálta le önkéntesi évét, a nélkül, h o g y ték o zlá s­sal leh etett vo ln a vádoln i, m ajdnem a n n y it k ö l­tö tt, m int a z egész család együ ttvé ve .

A z öreg Ö lyv ö sv n a g yo k a t n yö g ö tt, ha M anczi ú jabb m eglepetésekkel á llo tt elő, de a ztá n csak fizetett, fizetett s a zzal vigasztaló d o tt, h o g y hiszen ennek is vége lesz valam ikor. A zért örömmel, büszkeséggel nézte a huszárfiát, ha a z néha-néha Szom bathelyről e l-ellátogatott a szü lei házhoz s ilyen kor nem igen tu d ta voln a m egtagad ni a k á r­m ilyen kérését sem.

6*

4

E gyszer ism ét m ind e g y ü tt v o lta k s Ö lyvö syn é ebéd után, gonddal és szeretettel k észítette a íek etek á vét a z u rak részére. M anczi egyszerre csak íg y szólt az a ty já h o z :

— H ol van tulajdonképen a ku tyab ő rü n k, édes apám ?

Ö lyv ö sy fö ltek in tett, m int a k it álom ból rá z­n ak föl. H o gy hol va n a ku tyab ő rü k ? E zze l a kérdéssel, b iz Isten, m ég sohasem foglalkozott.

— A k u ty a bőrünk? A z t sem tudom , van-e egyálta lában — felelte kis idő m úlva. — H át ez neked m ire kell?

M anczi fö lugrott.— A z t sem tu d ja , van-e egyálta lában , s m ég

kérdi édes a ty á m , h o g y m ire kell? V alóban cso­dálom , h o gy az ilyen fontos dolgokat m ilyen nem- bánom sággal kezelik!

M ajd Sándorhoz fordult :— H á t te sem érdeklődtél m ég ezek irán t a

dolgok irán t?Sándor m osolyogva nem -et in tett.— H a lla t la n ! — m éltatlan kod ott az önkén­

tes. — H a llatla n ! Ü g y e lh án yják a legértékesebb okm án yo k at, m int a régi ujságpapirost. H isz ez b o rza sztó !

M ost m ár az öreg Ö lyv ö sy k ijö tt a sodrából :— M it akarsz tu lajdonképen a zzal a k u ty a ­

bőrrel? Beszélj m ár!— H o gy m it akarok? — felelte M anczi. —

M egm ondom . K am arás a karo k lenni. Igenis, kam arás. M ost tu d já k .

A z öreg Ö lyv ö sy s az idősebbik fia összenéz­tek , aztán hangosan e ln evették m agu k at. Még

s

Ö lyvö syn é is, a ki százszor m eggondolta, m ielőtt olyasm in n ev etett, a m it M anczi m ondott, fejét rázta és m osolygott.

— E z nem nevetn i való, ezen sírni kellene — szólalt m eg ism ét M anczi kom olyan. — T alán m ég a z t is le fo g ják tagadn i, h o g y nem esek v a ­gyu n k? K ülön ben nem bánom , tegyen ek , a m it akarn ak , de nem tudom belátni, h o g y én, m ikor van jogczím em valam ihez, lem ondjak róla. Én a kam arási m éltóságért akaro k folyam odni, m i­helyest letettem a tiszti v izsgá t s ahhoz első­sorban szükségem van a ku tyabőrün kre H ol van az a ku tyabő r?

— N e beszélj ilyen bad aru kat — v á g o tt közbe Sándor. — Senki sem tagad ja , h o g y nem esek v a ­gyu n k, ez szép dolog is, de abszolúte nincsen g y a k o rla ti értéke. A m i pedig a kam arásságot illeti, engedd m eg, az nem neked va ló !

— D e nem ám , nem is tek in tve , h o g y a lig tudnád k im u ta tn i a szükséges ö tve n k ét v a g y t u ­dom is én, h á n y nemes ősödet — szólt hozzá a z öreg Ö lyvö sy.

— T ize n h a t — rep likázo tt M anczi — s eze­ket k i tu d ju k m utatni. A m am a is nemes csa­ládból szárm azik. U gy-e, m am a?

Ö lyvö syn é szeretetteljesen te k in te tt a fiára.— Igen, a z t hiszem — felelte szelíden.— N o h át! — m ondta M anczi. — É n katona

a k a ro k m aradni s m inden gyerm ek tu d ja , hogy épen ezen a p ályán rang és n év tö b b et ér, m int száz hadiiskola m eg ezer vezérkari vizsga . Ism é­telten kérdem , hol a ku tyab ő r?

A z öreg Ö lyv ö sy gon dolkozott e g y kissé.

6

H átha igaza vo lt M anczinak? Különösen a z, a m it a kato n ai p ályán va ló rem ényeiről m ondott, nem vo lt egészen a lap talan . D e a kam arásság — a z t m ár m aga is abszurdum nak ta rto tta .

— É n soha sem láttam a nem esi o k levelü n ­k et — m ondta kis idő m úlva. — A zért kell, hogy legyen valahol. N álam nincs, az bizonyos.

— H á t kin él legyen ? — kérdezte M anczi.— N em tudom — felelte Ö lyvö sy. — L ehet,

h o gy Sám ogyi A ndor tu d a dologról.— K icsoda a z a Sám ogyi A ndor?— T áv o li rokonunk. N yu g alm a zo tt törvén y-

széki bíró. H a nem tévedek, Pesten la k ik .— N agyszerű ! — k iá lto tta M anczi, m ajd

Sándorhoz fo rd u lt: — Tudod m it, S an yi? T eh et­nél nekem e g y szívességet! H a ism ét fölm ész Pestre, keresd föl a z t a Sám ogyit s kérdezd m eg tőle, m it tu d a k u ty a bőrről, jó?

M anczi ilyen kor, ha kért va lam it, o ly ked ve­sen te tte ezt, h o g y nem igen leh etett n eki ellent- állani. S íg y Sándor b á ty ja is m egigérte, h o g y leg ­közelebb elm egy Sám ogyihoz s utána já r a do­lognak.

M anczi pedig boldog vo lt s m ár egész b iz­tosra vette, ho gy m egkerül a ku tyabő r.

*

Sám ogyi A ndor, a k i huszonöt é v i állam i szolgálat után v isszavon ult a bírói p ályáról, m int n yugdíjas a zza l tö ltö tte id ejét, h o g y törvén y- ja v a s la to k a t szerkesztett s szakm ájába vágó k ö n yvek et írt, a m elyek azonban sem tö rv é n y ­

7

hozóra, sem kiadóra nem a k a d ta k . A zért csak írt, írt szorgalm asan, k u ta tta a k ö n y v- és ira t­tá ra k a t s n a g y tudósnak kép zelte m agát.

Ö zv eg y em ber vo lt s a h ázvezetést egészen Ilona leán yára b ízta , a k i panasz nélkül m eg­o szto tta vele v isszavon ult é letét s nem irig yelte kortársait, a k ik é lv ezték ifjú ság u k a t. Pedig b á ­jos, v id ám terem tés vo lt, a k i m egállta volna a h elyét a zajos, n a g y társaságban, a m elybe a ty ja csak n ag yritk á n , kivételesen v itte . So kat o lva s­g a to tt, a h áztartással fogla lato sko d o tt s ha az a ty ja néha-néha a z t kérdezte tőle, h o g y nem fog-e m ár egyszer férjhez m enni, n evetve csak a zt m ondta, h o g y :

— É n m ég ráérek, édes a ty á m . S ha vén ­leán y m aradok, h á t a z t sem bánom . L egaláb b nem kell h ázvezető n ő t fo g a d n ia !

S a z öreg elég önző v o lt s ebbe a válaszba beletörődött.

E g y napon reggel Ilona b eje len tette a ty já ­nak, h o g y ism ét n ag yta k a rítá st kell rendeznie. E z elől pedig Sám ogyi m inden alkalom m al esze­veszetten m enekült. M ost is gyorsan felö ltözött, fogta a k a la p já t s elm ent a z egyetem i k ö n y vtá rb a , m íg Ilona kend ővel b ekö tötte a h a já t, előszedte legrégibb ru h áját, k ö tén y t v e tt m agára s a cseléd segítségével h o zzá láto tt a m unkához.

M ár körülbelü l el is végezték a z azn ap i fö l­a d a tu k a t s a cseléd épen len t vo lt a boltban , h o gy vegyen va la m it, m ikor csöngettek.

Ilona abban a föltevésben, h o g y a lev él­hordó va n o d a k in t, habozás n élkül a jtó t n yito tt, de a legn agyobb m eglepetésére fiatal úriem berrel

8

á llt szem ben, a k i barátságosan rám osolygott s belép ett az előszobába.

— Itthon van a n agyságos úr? — kérdezte a z ism eretlen.

Ilona föllé legzett, m ert abból, h o g y a n ag ysá ­gos u rat kérdezték, sejtette , h o g y cselédnek nézik. Föl is ta lá lta m agát azonnal.

— Sám ogyi tö rvén yszék i bíró urat tetszik keresni? — m ondta s a m int a z t a tetszik -et k i ­e jte tte , m aga is elcsodálkozott azon, h o gy m ilyen jó l játszsza a szerepét.

— Igen, őt keresem — felelte az idegen. — Ö lyv ö sy Sándor doktor, a n agyságos úrn ak távo li rokona v a g y o k s va lam i családi ügyben ó h ajtan ék vele beszélni.

— A n agyságos úr nincs idehaza — m ondta Ilona, ham iskásan m osolyogva, m ivel pom pásan m u lato tt a z eseten. — D e délután itthon te tszik ta lá ln i a n agyságos urat.

— M ilyen tá jb an ?— Ü g y n ég y órától kezd ve m in dig itth o n van.— H elyes — felelte Ö lyvö sy, m iközben nö­

ve k v ő érdeklődéssel n ézte a z á lszobaleán yt.N a g y tiszte lő je v o lt a szép nem nek, a k á r­

m ilyen a lakb an is ta lá lk o zo tt vele. S ez a leány, a m in t p ajkosan, m ajdnem kih ivó an rán ézett, roppant kedvesnek tű n t neki.

— K ár, h o g y nem úrileány — gondolta m agá­ban, s ezzel érezte, hogy tu lajdon kép en ism ét m ehetne is.

D e va lam i v isszata rto tta s ürü gyet keresett rá, h o gy m ég e g y k icsit m egtoldhassa a beszél­getést.

— A n agyságos úr özvegyem ber, ugyebár? t —

kérdezte.— A z. Ö zvegyem ber.— D e v a n n a k gyerm ekei?— V an e g y leán ya.— A z m ár férjnél van , nem de?— F ájdalom , m ég nincs.Ilona m ajd eln evette m agát.— F ájdalom ? — kérdezte Ö ly v ö sy m eg­

lep etve. — H á t o lyan k iá llh a ta tlan a kisasszony, hogy m eg szeretne szabadulni tőle?

— D eh o gy!— Csinos leá n y legalább?— A k in ek te tszik . . .— A n n y i bizonyos, hogy m agácskánál nem

lehet szebb!— A bban m ár igaza v a n !Ilona m ost m ár hangosan fö lkaczago tt.D e Ö lyv ö sy sem v o lt rest. M agához szorí­

to tta a leá n yt, s m ég m ielőtt Ilona m egakad á­ly o zta voln a, össze-vissza csókolta.

Ilona fö lk iá lto tt, m ajd k iszab a d íto tta m agát s — először életében arczul ü tö tt v a la k it. D e alaposan. Még pedig a fiata l d oktort, a k i ilyen honorárium ban m ég soha sem részesült.

Ö lyv ö sy restelkedve a z arczához k a p o tt, aztán előszedett e g y forin tot a zsebéből s a z t a m eg­lep ett leá n y kezébe n yom va, csak a n n y it m on­d o tt, h o g y :

— Bocsásson m eg . . . L egk ö zelebb délután p róbálok szerencsét . . .

E zze l lesietett a lépcsőn, m agában pedig szidta a M anczi fiút, m int a bokrot.

A z ördög v itte volna a zt a k u ty a b ő r t! . . . — m orm ogta rosszkedvűen.

N apok, h etek te lte k el Ö lyv ö sy első k ísér­lete óta, ho gy Sám ogyi A ndortól m egtudja, mi le tt a k u tyabő rbő l. T öbbször fö lte tte m agában, h o gy m egism étli láto gatását, de an n yira röstelte a szobaleán yn yal va ló esetet, h o gy m indig ta lá lt va lam i okot, h o gy elhalaszsza a dolgot.

M anczi öcscse m ár fenyegető leveleket írt, sőt m ég az a ty ja is sürgette az ü gyet — de se­hogy sem tu d ta m agát elhatározni ú jabb lá to g a ­tásra a rokonnál, s M anczi kérése alighanem örökké teljesü letlen m aradt volna, ha a véletlen nem n y ú jtja kegyesen segédkezét. A z eredm ény persze v á ratlan volt.

Ö lyv ö sy Sándor nem igen já r t társaságba s in kább afféle bohém -életet élt, a m ely B u d a ­pesten a kávéh ázban kezdődik s k isebb-nagyobb vá lto zá sok ka l u gyan csak a kávéházban végződik. Csak n a g y ritk án te tte m eg va lam ely barátja kedvéért, h o g y a z e g y ik v a g y m ásik családnál te tt lá to gatást, a m ire rendesen m eghívás k ö v et­k ezett — teára, néha vacsorára is. E g y ik kartársa révén m egfordult B ih a ry tan ár házán ál is, a k i kevésbbé szép, m in t gazdag leán yai részére a farsang végén b á lt rendezett. Erre Ö lyv ö sy Sándor is h ivata los vo lt.

A fiata l doktor a z utolsó p illan atig habozott, a végén pedig m égis csak elm ent s m iután a h á zia k a t üdvözölte, e ltű n t a sok frakkos a lak között.

M ár jav áb a n fo ly t a tán cz s Ö lyv ö sy azon tűn ődött, nem tett-e m ár eleget társadalm i kö te­

11

lezettségeinek s ne keresse-e föl a kom pániát, á m ely a kávéh ázban b izon yára m ár e g y ü tt vo lt, m ikor a tek in tete m egakad t e g y szép szőke leá­nyon, ■ a k i a sarokban ült s e g y fiatalem berrel élénken csevegett. Ü g y rém lett e lőtte, m intha már lá tta voln a ezt a finom kis arczot, m intha m ár egyszer b elen ézett vo ln a azo kb a a pajkos kék szem ekbe. K iv á lt teh át a frakk oso k szig eté­ből s a m ásik sarokban á llt föl, épen a leá n yn y a l szemben

H osszasan nézegette. M indjobban m e gtet­szett neki. F ek ete selyem ruhájában , egyszerű, közvetetten m odorával valósággal e lragad ón ak t a ­lá lta .

E gyszerre a fiatal h ö lgy is észrevette, hogy a sarokból figyeli v a la k i. R á n ézett a z illetőre, arcza p illan atra elkom olyodott, m ajd elpirult. Ö lyv ö sy ezeket a vá lto zások at persze m ind észre­vette s m ost m ár egész biztos v o lt benne, hogy a zt a szép kis re jtv é n y t o tt a sarokban csa k ­ugyan ism eri.

E bben a p illan atban idősebb úr közeledett feléje s barátságosan m egszólította :

— Nos, nem tán czolu n k m ám a, kedves öcsém ?Ö ly v ö sy m osolyogva m egh ajtotta m agát.— Sohse tán czolok , kedves b á tyá m , — m ondta;

nem értem a tán cz p szik o ló g iá já t!Fogalm a sem vo lt, h o g y a z öreg úr kicsoda,

de felelni kötelessége vo lt s elvégre, ta lá n tu d ta a m ásik, h o g y ő k i?

— E bben m ár igazad van , — felelte az öreg úr keserű m osolylyal. — A tán cz barbár szo k á­saink utolsó m arad ván ya. M indig m ondom a

12

leán yom n ak. A zért nem is m er tán czo ln i előttem , szegény. A !# * 1

— Ü g y m int a z a szép leán y o tt a sarok­ban, — m ondta Ö lyv ö sy m ajdnem önkéntelenül.

— H isz az a leán yom ! — jeg y ezte m eg az öreg, kissé m egsértődve, m ajd p ár lép ést te t t a m ásik sarok irán yába.

— K itű n ő ! — felelte Ö lyv ö sy zav arta n , de azon nal fel is ta lá lta m agát. — A k k o r lég y ke­gyes engem bem utatn i, kedves b á tyá m , — m ondta.

— Szívesen, de, úgy-e, nem veszed rossz néven, kedves öcsém : sehogysem ju t eszem be . . .

— Ö lyv ö sy Sándor doktor va g y o k .— H ogyan m ondod?A fiata l orvos m egism ételte a n evét. Erre

m eg az öreg úr m eglepetve h á tra lép ett s össze­csapta a kezét.

— M icsoda? — k iá lto tta öröm m el. — Ö lyvö sy Sándor? A F erinek a fia? H isz ez n agyszerű!

Ö lyv ö sy bam bán n ézett az öregre. A z egész­ből e g y á rv a szót sem értett. D e az öreg úr karon - fogta s o d avezette a leányához,

— Ilona, — szólt hozzá — m ost v ig y á z z ! B em u tato k neked v a la k it. E g y rokont, e g y igen kedves rokont . . .

A leán y ham iskásan m osolygott :— Ö lyv ö sy Sándort? H isz m i m ár ism erjük

egym ást, ugyebár?S ezzel barátságosan kezet fogott Ö lyvö sy-

vel, a k i egyszerre tisztáb an v o lt m indennel. T u d ta , h o gy Sám ogyi A ndornak h ív já k az öreg urat, h o g y an n ak leá n yá t e g y hónappal ezelőtt

13

szobaleányn ak nézte, s h o gy — no igen, h o gy meg is csókolta, szem telenül.

A m i ezentúl történ t, igen gyorsan m ent véghez. Sándor, (a k i nem értette a tán cz pszi - kológiáját), zavarában felkérte Ilon át a szupé- csárdásra, a m elyről a leán y eddigi gavallérja,, (a k in ek azn ap rettenetesen fá jt a legszebb ty ú k ­szeme), öröm est lem ondott. A tán czo t e g y szabály- szerű szerelm i vallom ás k ö vette, s m ikor Ö lyvö sy hajnalban h azakísérte az a ty á t és leá n yá t, körül­belül m ind a hárm an tisztáb an v o lta k a h elyzette l.

M ásnap Ö lyv ö sy m ár Sám ogyiékn ál tö ltö tte a délután t, de m ég vacsorára is o tt m aradt s többek k ö zö tt a legapróbb részletekig m e gv ita tta az öreg tudóssal a rokonságot. M egállap íto tták , hogy a ty já n a k n a g y a ty ja 1790-ben szü letett, s hogy ennek b á ty ja Ö lyv ö sy M ih ály v o lt , k in ek egyetlen leán ya 1810-ben hozzám ent Sám ogvi Jó­zsefhez, a k i m eg Sám ogjú A ndor a ty ja vo lt. A ne­mesi o klevélrő l azon ban Sám ogyi sem tu d ő tt.

— N em is tu d tam , h o g y van , — m ondta.M ielőtt Ö lyv ö sy hazam ent, Ilona n evetve egy

forin tot n yo m o tt a m arkába, m ire ő a z t a d ta neki cserébe, a m it e g y hónappal ezelőtt ezen az áron a k a rt m egváltan i.

Szóval, rendben vo lt m inden, csak M anczi apprehendált kissé, m ikor m egtudta, h o gy b á ty já ­tól a kö vetkező tá v ira t érkezett :

«kutyaboer nincs de e ljegyeztem sam ogyi ilonat, szuelei áldását kéri boldog fiuk sandor.»

Késő . . . ?

A k is asztaltársaság, a m ely m indennap vendége v o lt a b udai D u n ap art e g y ik vendéglő jének, m in t rendesen, széjjeloszlott a szélrózsa m inden irán yában .

A társaság doyen je, e g y fiatal, am bicziózus á llam titkár, ism ét felsétá lt a várba, h o g y tágas hűs dolgozószobájába becsukódva, fo lytassa a hol délelőtt a b b ah a gy ta , m íg a tö b b iek — ő k is m ind a m inisztérium ok kenyerén é lte k — v a g y h azam en tek sziesztázn i, v a g y valam i, pesti k á v é ­házat kerestek fel.

Csa:k a z e g y ik ü k m aradt m ég o tt, a rögtön ­zö tt kertecske sarkában s sz iv a r já t rágicsálva, belébám ult a b b a a ragyogó fén yten gerbe, a m ely a Duna fö lö tt e lterü lt e lőtte.

É jje li eső után gyö n yörű ta v a sz i n ap volt. A fák , m intha egyszerre b o ru ltak voln a a b b a a m ély zöldbe, a m ely, h iába, m égis m ás, m in t a m ég rü gyező bokrok h a la v á n y színe, s v íg an csicseregve, fecskék h a síto ttá k á t a k r istá lytiszta levegőt.

M ár n ég y óra leh etett s E ő szy B éla m ég m indig o tt ü lt a sarokban. Ő is hazam eh etett vo ln a, m int a tö b b i agglegén y, de m a nem tette . In k á b b o tt m arad t s m aga elé bám ult, m agába

15

szíva a v irág zó fá k illa tá t, a m elyet gyönge, k e l­lemes szellő h o zo tt á t a közeli várkertből. M ás­n ak érezte m agát, m in t rendesen. Szo katlan , de nem ism eretlen érzések já r tá k á t, a nélkül, h o gy tudom ása le tt vo ln a róluk. B oldogn ak, e léged ett­nek érezte m agát s m égis k ív á n t va lam it, v á g y ó ­dott valam iért, a m i o tt vo lt e lőtte, m in t e g y t e l­jesítetlen kíván ság . S ez az érzés m in th a cziró- gatta voln a, ez a z érzés a leikéből m indenféle kedves em léket, érzést csalt k i, a m elyről ré­gen m egfeledkezett vo lt. A h á za k nap fürösztött színe eszébe ju tta tta erdélyi szü lővárosát s csa k ­ham ar felb u k kan t előtte egy kedves leá n y a lak ja , a k in ek m ég jogász korában udvarolt. Pedig m ár huszonöt éve vo lt an n ak s az a k is leán v m ost m ár b izon yára — n agym am a vo lt.

E g y propeller fü stjét a légáram lat éppen arra v itte , a hol E ő szy ült. S egyszerre eltűn t előle a D una, a sétaú t, va la m en n yi h áz, s gon­dolatban fe lv itte őt a vo n at a Szen t-G otthard- szoros m agaslatára s vele szem ben, a fülkében, ü lt e g y bájos angol nő, a kih ez később gyöngéd kötelékek fű zték , persze, nem örökké. S a m ilyen vo lt a k k o r a behatoló va sú ti fü st szaga, sza k a sz­to tt o lyan v o lt m ost a propelleré.

A füst e lvo n u lt s vele e g y ü tt e ltű n t a Szent- G otthard , a fü lke és Miss G reaves.

K özelgő lépések fe lriaszto tták E ő szy t m e­rengéséből. F ia ta l pár vo lt, m ely egym ásba k a ­p aszkodva, egym áshoz sim ulva végig sétált a p a r­ton. N agyon fiata lok leh ettek m in dketten, a fiú barna, a leá n yk a szőke, nem szép, de ren dkívü l bájos. B oldogan n evetve, tré fá lga tva , egym ás

16

kezét szo ro n gatva h a lad ta k el E ő szy e lőtt, se nem lá tv a , se nem h a llva sen kit, sem m it sem.

E ő szy önkéntelenül fö lk elt s a szerelm esek után n ézett. Sokáig kísérte őket tek in tetével, m íg végre nem lá tta többé. D e ő m ég m indig o tt á llt s n ézett utánu k. Ü g y érezte, m in th a ezek az em berek h o ztak , a d tak voln a n eki va lam it, h o g y ism ét e lv eg y ék tőle s e lv ig y é k m agukkal örökre.

— B eh különös! — m ondta E ő szy egyszerre s elm osolyodott. A ztá n k iegyenesedett, pödör- gette deresedő b aju szát, belen ézett az a b la k ­tükörbe, végigsim íto tta a ru h áját, fizetett s h a za ­felé in dult. J ókedvű le tt egyszerrií s va lam i v íg n ótát fü työrészve, sétap álczájáva l hadon ászva, lép kedett a v a k ító a n fehér aszfalton , a h o v á a n ap m a ú g y tű z ö tt, m in t a nyáron.

— Ig az is! — szólt ism ét m agához, m int a k i önm agával fo ly ta t párbeszédet. — Őrült voltam , h o g y közel ö t esztendeig úgy éltem , a m in t éltem . A b b an voltam , h o g y elég vo lt a kön nyű életből, a m úlandó szerelem ből, a léha kalan dokból, arra pedig, h o g y m egnősüljek, v é n ­nek ta rto tta m m agam at s így kom oly férfi le tt belőlem , a k i h iv ata lán s a kaszinón k ívü l sem ­m it sem ism er többé. Ö rdögöt! O lyan fiata ln ak érzem m agam , ú g y pezseg bennem a vér, m in t húszéves korom ban, s boldog voln ék, ha m in t az im ént az a tacskó, én is kísérgethetn ék e g y szőke kis csitri leá n yt, nem k u ta tv a , h o gy m erre is visz az út. H allatlan ! S öt évet h a gy tam eltelni szü rke egyform aságban , n yom ott, utálatosam unal­mas k e d v b e n ! Ö t é v e t !

17

Á tju to tt e közben a Lánczhídon, m ajd a B elváros felé m ent. A D o ro ttya -u tcza sarkán belebotlott Pergedy L aczi főispánba, gyerm ek­kori b a rá tjá b a .

— Szervusz B é la! — r iv a lt rá P erged y n ag y öröm m el. — E zer esztendeje, h o g y lá tta la k !

— A z ám , — felelte E ő szy m osolyogva. — M ikor érkeztél?

— A reggeli vo n atta l. E lhoztam a z asszonyo­k a t is. K om issziózni akarn ak.

— A z asszo n yo kat? — kérdezte E ő szy m eg­lepetve.

Pergedy e ln evette m agát.— N e félj sem m it, — m ondta jó ked vű en , —

odáig m égsem ju to tta m m ég, ja v íth a ta tla n a g g ­legény te ! H á l’ Istenn ek csak e g y feleségem van , de a m ióta szegény G éza b á ty á m m eghalt, E rn a, a sógornőm h ozzán k kö ltözött s a n n y ira össze­szo k ta k M iczivel, h o gy m ár csak ú g y beszélek róluk, h o gy : a z asszonyok! R o p p an t fess, tem p e­ram entum os asszony ez a z E rn a. N em ism ered?

— A zt hiszem , talá lko ztu n k , évekkel ezelőtt, a lóversenyen, m ég szegény G éza életében, — felelte E ő szy kitérően. É rezte , h o g y E rn a em lí­tésére ő, a vén róka elpirult, s ez bosszantotta . H ej, de m ég m ennyire ism erte E rn át, a tearózsát, a m int h ív ta , m ert ez vo lt kedves v irág a . Még leán ykorában ism erte s abban az időben ő t ta r­to tta az egyetlen nőnek, a k it , ha egyálta láb a n el tudn á m agát határozn i a házasságra, gon dolko­zás nélkül feleségül is v e tt vo ln a. D e b izon y nem határozta el m agát a döntő lépésre s E rn a m ásé le tt . A zó ta is g y a k an lá t a :s a f ia 'a l asszony a-

2A kutyában

18

Ián m ég n ag yo b b h a tást te tt rá, m in t azelőtt. És m indig o tt vo lt e g y szál tearózsa a kezében. De ha beszélt is vele, csak a z t gondolta m agában : N ézlek, nézlek, de hiába nézlek . . .

— T udod m it, B éla? — szó la lt m eg ism ét a főispán. — H a nincs jo b b dolgod, gyere k i d é l­után a G erbeaudba. O tt leszünk m in dnyájan s az asszonyok is b izon yára n agyon örülnének a viszontlátásnak.

E ő szy gon dolkozott e g y kissé.— Persze, csak akkor, ha m ás terved nincs, —

fo ly ta tta P ergedy. — N á lato k agglegényekn él az em ber sohase tu d h a tja . . .

— A h, dehogy, — t ilta k o zo tt E ő szy , m ajd hirtelen elhatározással k ije len tette :

— E lm egyek.— N o, ez csakugyan derék uolog, — m on­

d o tta Pergedy, m agához ölelte E ő szyt, a ztá n e l­rohant. E ő szy pedig sarkon fordu lt s m egelége­detten m aga elé m osolyogva hazam ent. T e a ­rózsát lá to tt m aga e lő tt s m inden gondolata ró ­zsás volt.

*

A verőfényes n ap százezreket csá b íto tt ki a városligetbe. A Stefánia-úton élénk korzó vo lt m ár s a gya lo gló közönség irig yk ed ve n ézte a robogó fogatokon h a jta tó k a t, ezek közül b izon y m eg sokan n ézték a m izera plebszet, csakugyan irigyked ik-e rájuk.

A G erbeaudban is jóform án a zn ap kezd ő ­dö tt m eg a z élet. T ele v o lt m inden, a kert, a ter- ra-z s a cz ig á n y h ú zta a téli szezón k e d v lt n ó tá it

19

A kert e g y ik óriási ernyője a la tt n evetve, fecsegve n ag yo b b társaság ü lt. P erg ed yék vo itak . több m egyebeli jó b a rá tta l e g y ü tt, a k ik k e l v é le t­lenül ta lá lk o zta k . D e o tt ü lt m ár E ő szy B í la is, még pedig épen P ergedyn é és a szép ö zv e g y ­asszony kö zö tt. A z első p illan atra az em berek rá sem ism ertek. B eszélgetett, bolondozott s o ly ­ann yira a szem ébe n ézett e g y ik szom szédnőjé­nek, h o g y a czukrászleányok körül settenkedő agglegén yek sorát m áris b efu to tta a z a hír, ho gy — B éla m egnősül. E z m ár ilyen gyorsan m egy, ha a z em ber nem v ig y áz.

E rn a, a gyö n yörű szép E rn a pedig dehogy unta m agát E ő szy tá rsa sá g á b a n ! M osolyogva fo­gadta tüzes udvarlását, néha-néha arczáh oz em elte az előtte levő tearó zsát, a m elyről soha sem feledkezett m eg, ha em berek közé m ent. T udta, hogy illik fekete hajáh oz. S ha íg y a z arcza elé ta rto tta a rózsát s d iszkrét kaczérsággal rá ­p illa n to tt E őszyre, egyszerűen elragad ó vo lt. E z az em ber, a k ibe leán yk o rában igazán sze­relmes vo lt, m ost, h o g y a férfiakat m ás szem m el nézte, m in t an n ak idején, ta lá n m ég jo bban ér­dekelte, s a m ióta asszony le tt belőle, a k ö ztü k levő korkülönbség sem vo lt o ly szem betűnő, m int akkor. S a m ikor E ő szy m aga-m agát k i ­gú n yo lva , tréfásan kije len tette , h o g y m indennap százszor is e lá tko zza a z t a p illan ato t, a m ikor évekkel ezelőtt nem n y ú lt a k ín álk o zó boldog­ságért, E rn a önkéntelenül a z t gon dolta, h o g y m ég jó v á lehetne ten n i m indent. D e a következő p illan atban m egtudta, h o g y E ő szy nem íg y gon­dolkozott.

2 *

2 0

— Erről m ár lekéstem , asszonyom , v é g ­képpen lekéstem . H o gy jó házasem ber legyen egy férfiből, o lyan átalakuláson kell átesnie, h o gy erre én m ár nem vállalk o zh ato m . Rossz férj v o l­nék n agyon , fe ltéve, h o gy egyálta lán volna k e ­lendőségem . D e szeretni, tu d ja asszonyom , még egyszer n agyon , n agyon szeretni, — lássa, a zt hiszem , tu d n ék m ég, talán jobban , m int va la h a!

S a m in t ezt m ondta — halkan, szen vedélye­sen m ondta — feltűnés nélkül az asszonyhoz h a ­jo lt s kereste a tek in tetét. E rn a lesü tö tte a szem ét s nem felelt. M agában azonban a z t gondolta, hogy : — Ig aza van . É n is tu d n ék m ég egyszer n a­gyon , n agyo n sze re tn i! S ekkor érezte, a m int E ő szy keze észrevétlenül az abrosz a la tt hozzá­ért az ő kezéhez, m ajd m egfogta és m egszorí­to tta . Ő p edig nem von ta vissza a m agáét, h a ­nem engedte, engedte csöndesen.

B esö tétü lt, a közönség lassan tá v o zo tt s m ég csak itt-o tt m arad tak a z a sztalo k m ellett. A czi- gá n y a b b a h a g y ta a kerin gőket s m agyaro kat já tszo tt. D e nem ta lp alá va ló t. M élabús n óták vo ltak , a m elyek á trezgettek a párás esti levegőn. K in t, a kert e lőtt, k ik iá lto ttá k a kocsik szám át.

E rn a h irtelen ül összerezzent s k ivo n ta a kezét E őszyéből.

— M it fog rólam gondolni? — suttogta.— M it? A zt, hogy m aga a v ilág legked ve­

sebb, legaran yosabb asszonya, h o gy m a épen o ly szerelm es v a g y o k m agába, m in t régesrégen. D e nem is o ly régen vo lt s ú g y érzem , m intha csak gonosz álom le tt vo ln a a z az egész idő az akkori s a m ai boldogságunk k ö zö tt!

21

— Jaj, be fü lled t a levegő, o lyan m elegem van, — m ondta E rn a hangosan, m ert észrevette, hogy sógornője odafigyel.

— M eleged van ? — Pergedyn é jóízűen fel- kaczagott. — H isz hűvös van , drágám , csak m eg ne fázzu n k it t !

N em sokára Pergedyn é fö lkelt, m ire á lta lá ­nos búcsúzás m ellett szétoszlott a társaság. Csak E ö szv nem búcsúzott, hanem , m in th a a v ilág legterm észetesebb dolga le tt vo ln a, elk ísérte Per- gedyéket a szállóba, a hol ve lü k vacso rázo tt, czi- gán yo zo tt, pezsgőzött s végül, ú g y é jfé l táján , m ámoros fővel m egígérte, h o g y m ásnap beteget jelen t a m inisztérium ban s m ár délelőtt elm egy a h ö lgyekért, h o g y elk ísérje őket a boltokba.

E rn a szíves m osolylval köszönte m eg E ő szy- nek lovagias előzékenységét s az a szem p illan ­tás, a m elyet az asszony rávetett, m ikor a szálló előcsarnokában kezet csókolt neki, valósággal elszédítette.

E rn a m ár a lépcsőn vo lt, m ikor m ég e g y ­szer m egfordult s a rózsáját n evetve dobta E ő szy felé, a k i m ég o tt á llt s utána n ézett. E ő szy fe l­k a p ta a rózsát s boldogan tű zte a go m blyu kába. A ztán kirohan t.

A z utczán friss levegő fú jta m eg a hom lo­kát. Sem m i ked ve sem v o lt hazam enni. A le g ­szen tebb érzelm ei ellen va ló bűn n ek tek in tette volna. K ifo rd u lt teh á t a z e lh a g y a to tt D una- partra, a hol a csillagos ég a la tt m agam agán ak beszám olt boldogságáról.

H o gy is tö rtén t ez m eg vele ily hirtelen ül? Nem tu d ta m egérteni. Pedig m egtörtén t, ta g a d ­

2 2

h a tatla n u l m egtörtén t. Szerelm es v o lt ism ét, tán szerelm esebb, m int va la h a. T alán m ost v o lt csak igazán szerelm es életében.

P ár lépést te tt előre, aztán ism ét m egállt. Szem e elé próbálta varázsoln i E rn a képét s ez si­kerü lt. Ü g y lá tta , m intha csaku gyan o tt le tt voln a m ellette, o tt, a D unaparton. B elékap aszko- do tt, m ajd szenvedélyesen m agához szorította, aztán ho zzáh ajo lt s m egcsókolta illatos, barna h a já t . . .

D e hisz csak képzelődés vo lt a z egész. Is­m ét m agához tért s só h a jto zva ta p a szta lta , ho gy egyedül vo lt, egyedül az e lh ag y ato tt D unaparton.

H azafelé in dult. H iába a k a rta ism ét előbbeni szen záczió ját feleleveníteni, nem sikerült m ásod­szor s E rn á t csak hom ályosan tu d ta elképzelni. Érzelm einek! heve azonban nem a p a d t s v ig aszt ta lá lt abban a tu d a tb an , h o g y m ásnap viszo n t­lá th a tja a z asszon yt. A ztá n eszébe ju to tt, h o gy voltaképpen nem is késett m ég el, h o g y hiszen m ost is m egteh etn é a n ag y, a döntő lépést, a m elyre an n ak idején nem tu d ta m agát elszánni. S ettő l a gon dolattó l nem szab ad u lt m eg többé.

— M eg is teszem , — m ondta m agában a lé p ­csőn, m ikor felm ent a lakásába. — M iért ne tenném ? — gondolta, m ikor leo lto tta v illam os lám p áját.

*

M ásnap re g g e l, a z öreg M ari néni, B ő szy B é la h á zv ezető n ő je nem tu d ta e lk ép zeln i, h o g y ga zd ájá t m i lelte . M ár kilen cz óra v o lt s m ég m in ­dig nem csöngetett. íg y te h á t sa já t jószántából

23

bevitte a reggeli k á v é t s széjjelh ú zta a fü ggön yö­ket a z a b lak e lő tt. A ztá n E őszyre n ézett, a ki csakugyan m ég az ágyb an fekü d t s m orm ogva a fal felé fordult.

— M it a k a r? H agyjon békében ! — m ondta rosszkedvűen.

— K ilen cz óra elm últ m ár, n agyságos úr! — felelte a z öreg asszony jóságosán. — V a g y nem tetszik m a h iv a ta lb a m enni?

— N em . A za z igen . . . K ésőbb.— Csak nincs va lam i baja a n agyságos úrnak?— De. B eteg va gy o k . A fejem fáj . . .— Iste n e m ! M indjárt gondoltam , h o g y ez

lesz a vége, m ikor nem tetsze tt h azajö n n i rendes időben . . \

— N e okoskodjék s h agyjo n aludn i!— H isz m egyek m ár . . .M ari néni kisom p olygott s fe jé t rázva a zt gon­

dolta m agában :— N em való neked m ár a lum polás! Jaj,

ezek a jó baráto k, ezek az a k asztó fára va ló k !E ő szy , bent a szobában, hiába p róbált ism ét

elaludni, nem tu d o tt. M inden nesz b á n to tta , a villam os zakatolása, csöngetése épen úgy, m int fölötte szorgos lép tek kopogása, a hol valóságos m ániával p o ro lták a z ágyn em ű t. M ég a párna a lá is b ú jt a fe jé ve l, de ez sem haszn ált. S fá jt, fá jt a fe je irgalm atlan u l.

V é g ü l fö lü lt az ágyb an s k ö rü lte k in te tt. K in t esett a z eső és verte a z a b la k tá b lá k a t ; o tt, a széken, ren detlen ül h evert a ru hája , ú g y, a m int este h a za jö v e t le te tte , a go m b lyu k b an p ed ig e g y rózsa h erv ad o zo tt . . .

24

— O stobaság! — m ondta E ő szy hangosan s egy ugrással k in t vo lt a z ágyból. — O stobaság, hülyeség, őrü ltség! — ism ételte h alkabban . Majd fö lvette a z o tth o n k ájá t s fejéhez k a p v a leült a kávéja e lőtt. K elletlen ül szürcsölte a z ita lá t, a m ely sehogysem íz le tt neki. A ztá n félretolta a tá lczá t s fö lkelt. T ek in tete véletlenü l a tükörre esett. Jobban odanézett'. Sárgaarczú, dagadtszem ű, borzashajú, k ié lt em ber bám u lt rá a tükörből M aga vo lt. F arkasszem et n éztek egym ással, ő meg a hasonm ása.

— É s te m ég asszonycsábításra gondolsz? Szerelem ről ábrándozol? H ajszolod a ka lan d o ­k a t? M it akarsz vo ltakép p en ? — szólt hozzá a hasonm ása.

— Szeretni a k a rtam m égegyszer, m égegyszer boldog lenni, — felelte E ő szy m eggyőződés nélkül.

— Szeretni te? Szeretni a zzal az odaadás­sal, h évvel, lem ondással, a m elyhez fiatalnak, n agyon fiata ln ak kell lenni? T e pedig m ar nem v a g y a z!

— T egn ap ú g y éreztem . . .— M eg akarsz nősülni? C sak nem akarod

m agadhoz kö tn i a z t a fiatal, vidám terem tést, a kiben csak ú g y pezseg a vér?

— E z t belátom , de nem is k íván om . Erről m ár lem ondtam . D e odaadnám a z életem et is azért, ha egyetlen egyszer a z enyém lehetne, egé­szen a z enyém . . .

— N em o lyan o k a hódítók, m int a m ilyen te v a g y , édes barátom . A ztá n csak képzelődök Nem is k íván od te kom olyan!

26

— D e igen !— Igen ? H á t tudnál hetekig , hónapokig

udvarolni, ostrom olni, jókedvűen , figyelm esen, reggeltől estig k ö vetn i ideálodat, te ljesíten i m in­den k íván ságát, szeszélyét, lem ondani rendes szokásaidról, fö láldozni é jszak ai nyugodalm adat?

— S m in dezt m eg kellen e tennem ?— T ö b b et is. D e nézd m eg m agad jól : b iz ­

tos v a gv -e benne, h o g y a kko r el is érnéd a czé- lodat?

— U tálato s v a g y igazán . . .— Ig a z a t m ondtam -e v a g y sem ?— I g a z a t . . .E ő szy elfordult s ú g y h a llo tta , m intha föl-

ka czag o tt vo ln a v a la k i a tü k ö r m ögött. D e nem nézett v issza többé, hanem m egn yom ta a csen- getyű t.

— E g y pohár jó friss v ize t kérek, — szólt parancsolóan a belépő M ari nénihez.

— Jól teszi a n agyságos úr, — felelte az öreg szolgáló b ó lo gatva — ez a leg job b ilyen ko r!

T íz óra után E ő szy m ár a h iv a ta lb a n volt és a k tá z o tt, m intha soha sen kin ek sem ígérte volna, h o g y m a elm egy érte. O tthon pedig leh ullott egy h ervad t rózsa levele.

Beati possidentes.

P ali ás B a n d i, a két jó b arát és k ioszkbabitü é, m int rendesen o tt ü lt a n a g y fa árn yékában, bizonyos felsőbbséggel szem lélve a z érkezőket. Jóform án m indenkiről tu d tá k , h o gy kicsoda­m icsoda, de különösen tisztáb an v o lta k a h ö l­g y e k jelen ével-m u ltjával. A n n ak a piros nap- ernyős, kékszem ű leán yn ak, a k in ek e g y D o ro tty a - utczabeli bankfiú te tte a szépet, ö tven ezer forin tja vo lt, teh á t nem elég ahhoz, h o g y a z em ber kom o­ly an fo gla lk o zzék vele. \A m ásik a sztaln ál, a z a szőke h ö lgy , a k i o ly ügyesen és m égis olyan szende arczcza l, m intha fogalm a sem voln a az egészről, ism ertette a közönséggel se lyem h a ­risn yáit, — v íg k ed ély ű ö zv eg y vo lt, jelenleg azonban «biztos» kézben, a m i a közeledésnek m ég a legtisztességesebb m ódját is eleve k izárta . Szem ben a z a fekete asszony, a k in ek csak úgy ra gy o g o tt a szem e, m in t reggel a h arm at, jo b b «tipp» v o lt u g y a n s az őt k ö rü lve vő u d varló k hada e g y e tle n ta g ja sem k e lte t t fé le lm e t a k é t jó b a rá t k eb eléb en , de n ála m eg m ás v o lt a b a j. N a gy o n is szen ved élyes vérm érsékletről b eszél­te k a ta p a szta lta k , s azok, a k ik ép bőrrel s m ég a legkisebb k a lib erű re vo lv erg o ly ó n é lk ü l m eg­szab ad u ltak e g y -e g y ilyen gyö n ge v iszo n y tó l a

27

szép m enyecskével, ezért m inden n ap térden állva h á lálk o d ta k a z isteni gondviselésnek.

A tö b b iek m ind, a k ik a ragyogó n y á ri nap m elegétől a csobogó szökőkút m ellé m enekültek, P a lit és B a n d it nem érdekelték, m ert sem m iféle kom olyabb kom bináczióra nem lá tszo tta k a lk a l­m asoknak.

A k é t jó b arát m ár fizetni készült, h o g y szo­kása szerint á th elyezze m űködését a S tefá n ia - úti harcztérre, m ikor a D u na-part felől a zsú fo lt­ságig m egtelt kertheiyiségbe egy em berpár lé ­pett be, a m ely nem csak a n agyközön ség, hanem Pali és B an di figyelm ét is m agára von ta. M ind­ketten, a z asszony m eg a férfi, fö ltű n ő kövérek vo ltak, m in élfogva m ég nehezebben fura kodtak át az a szta lo k kö zt am ú gy is szű k helyen , s a m int to v á b b h a lad ta k , m indenütt rém ületet kel­tettek . A férfi — külsőleg legaláb b — k ö v ér­ségén k ív ü l m ással nem igen tu d o tt eldicsekedni, de a z asszo n yn ak bájos, érdekes kis arcza volt, a m ely a legn agyo bb ellentétben v o lt különben ugyan csak nem szép m egjelenésével. U j «alakok» vo lta k a kioszkban . É p p felk elt e g y társaság s a kövér házaspár boldogan foglalta el az asztalt.

— B o rzasztó — szólalt m eg B an d i kis idő m úlva. — M ajd odaküldöm a pinczért s ajánl- tatom n ekik , m enjenek M arienbadba!

P a li nem fe le lt sem m it, le sem v é v e te k in ­te té t a k ö v ér asszonyról, a k itő l csak a szom ­szédasztal v á la sz to tta el. M ajd köszön t neki, a h ö lgy p ed ig b ó lin to tt.

B an di nem a k a rt hinni sa já t szem ének.— M icsoda? T e ism ered e ze k et? — kér­

28

dezte cso d álk o zva s barátja egyszerre öt ven százaléko t v e szte tt e lő tte értékéből.

— Ism erem — felelte P a li s ném i z a v a r­ban b o tjá v a l m egvakarta kopaszodó fejét.

— K ik ezek a z Isten v ilágáért?— E z va la m i M a k itk a y Járom ér a felesé­

gével. A z asszo n yt leán ykorában Lődös L illin ek h ív tá k ; a férje — abban a z időben — k ö ltő és a z t hiszem , zálogházi tisztv ise lő volt.

— A zt gondoltam : korcsm áros . . .— Nem , kérlek, elsősorban költő.B an di, b e k ap v a m on okliját, jobban szem ­

ügyre ve tte az asszonyt, m ire k ije len tette , h o gy a z va la m iko r h atáro zo ttan szép leh etett.

— Szép, a z sem m i! — felelte P a li. — G y ö ­n yö rű vo lt, is te n i!

— T alán közelebbről ism erted? — kérdezte B an di, nem m inden hátsógondolat nélkül.

— K özelebbről. Sőt — m enyasszonyom volt.B a n d i k ie jte tte a szem éből a m onoklit.— U g y an ne b e sz é lj!— S zavam ra m onaom . E z a nő, a k i, sze ­

gén y, szép kis arczán a k ellenére m a szánalm as m osolyt kelt, va la m iko r n yú lán k, finom kis terem tés vo lt, o lyan , m in t a lehelet, éterikus, m int az egész lelke ; ah m it m o n d o k ! K ö ltem én y volt ez a leá n y . . .

— Sic tra n sit! D e m eséld el a do lgo t! Nem is tu d ta m , h o g y te v a la m ik o r o ly prózai vo ltá l, h o gy családalapításra a k a rta d m agad at adni!

— R égen vo lt, kedves öregem , s m ost, hogy viszontlátom v o lt ideálom at, b izon y . . .

— É rtem , értem ! D e h a llju k a z esetet!

39

P ali czigarettára g y ú jto tt , m ajd úgy h elyez­kedett el, h o g y ne is láthassa a k ö v ér asszo n yt, s íg y szó lt :

— V a g y t íz évvel ezelőtt, m iko r m ég elég ifjú és bohó vo lta m , h o gy zsúrokra, bálokra járjak , H o b ayékn ál b e m u tattak Lődös L illin ek , gazdag a lföldi földbirtokos leán yán ak , a k i néhány hétre n agyn én jével fö ljö tt farsangolni. A zt m esél­ték a z em berek, h o g y a ty ja sertésen gazdagodott meg. L illi o ly helyes, finom úrileány vo lt, hogy csakham ar a z összes p artiva d ászo k kö rü lvették , s a zt, a k i nem ta rto zo tt a «szervezethez», nem is b o csáto tták a kis ara n yh a l közelébe. L illi azonban, úgy lá tszik , é rtett ném iképp a n y á jja l va ló bánás­m ódhoz, m ert úgy osztogatta, a ko sarakat, h o gy a farsang végén a p artivad ászo k m ár mind elm a­radtak m ellőle s n yakra-főre h ird ették a Lődös- vagyon szárm azását.

— M ost m ár én is em lékszem ! — v á g o tt közbe Bandi.

— Te a k k o r m ég iskolába já rh a ttá l — jegyeztemeg P ali, m ajd fo ly ta tta : — E lég a z hozzá,a szép leán yn yal — hála első udvarló i n a g y ­lelkűségének — a lig fo glalkozott v a la k i, s m ikor egy vacsora a lk a lm á v a l m ellette ültem , szerény, kedves m odorával an n yira m egn yerte tetszése­met., h o g y elh atároztam L illi társadalm i m eg­m entését és életre-halálra kezdtem n eki udvarolni.

— Társadalm i m egm entését! — jeg y ezte meg B andi irónikus m osolylyal. — Ö reg, te m ár m egint n a g y o k a t m o n d asz!

— B o csán ato t kérek, abban a z időben, igenis.

30

én ad tam a z irá n yt a fiata lokn ak! B á rk itő l m eg­kérdezheted.

— Jól va n , jó l! H a llju k to vá b b !— Szó val, életre-halálra udvaroltam Idilli­

nek s észre sem vettem , h o g y játszom a tűzzel s h o g y kom olyan beleszeretek p ártfo golto m b a. Idilli ugyan nagyon kedves v o lt irán tam , de, a m int a z a z ily e n fa jta fiata l terem tésekkel, a k ik éppen csak h o g y b eteszik a lá b u k a t a z életbe, gyakran m egesik, kegyéve l sem m iem bert is k itü n ­te te tt, e g y beteges kinézésű, sáp adt, külsőleg e lh an yago lt a lak o t, a k i n yakra-főre költem én yt írt L illire , a m elyekben ő t, családját, szü lővárosát, tudom is én talán m ég a sertéseket is m agasz­ta lta . E z persze h ízelg ett a tap a szta la tlan kis lá n y n a k s ha velem beszélt, m induntalan M a k itk a y verseit h ozta szóba.

B an d i ism ét k ö z b e s z ó lt:— Pardon, kérlek! E z csak nem a z a kövér

em ber, a k iv e l o tt . . .— D e igen, csak hallgasd to vá b b . K é p ze l­

heted, h o g y untam M a k itk a y verseit, s m ivel a z a z em ber nem csak azza l érte be, h o g y kiad ja m agából érzelgős szerelm i b án atát, hanem , L illi kedvességétől fe lb átorítva , fo lyton o tt setten gett körülötte s balszem ével m ajdnem eln yelte , hát egy a lkalom m al őszintén m egm ondtam L illin ek , h o g y ha s ú ly t v e t az én társaságom ra, küldje a pokolba a z t a h azajáró le lket. D e L illi csak n eve­te tt, védelm ezte h á zi kö ltő jét, én pedig m ár a n n yira belé vo ltam bolondulva, h o g y csak tű r­tem a kom édiát, rem élve, h o g y L illi végre csak m aga is m egunja a rettenetes poéta öm lengéseit.

31

Segítségem re jö tt egy kis in flu en za-járvány. M akitkay hatalm as náthára te tt szert s n apokig el sem h a g y h a tta a z á g y á t. Igaz, h o g y verseiből most m ár dup la ad ago t b o csáto tt L illire , de a nátha, ú g y lá tsz ik , írói vén ájá ra is ráad ta m agát, m ert a versek — L illi kije len tése szerin t — te lje ­sen élvezhetetlen ek vo lta k . E k k o r dön tő lépésre szántam m agam at és m egkértem L illi kezét, ő igent m ondott, Lődös bácsi — e g y kétszer akkora em ber, m in t m ost a z asszon y — Pestre jö tt s m eg tarto ttu k a z eljegyzést. V égtelen boldo­gok vo ltu n k m in dketten s L illi csak arra kért, tudassam kím életesen a dolgot a beteg k ö ltő vel is. M aga nem a k a rt n eki írni, m ert a ttó l ta rto tt, hogy ez m ég jo bban fogja b án tan i élhetetlen vetélytársam at. H a nem is épen öröm m el, de mégis készséggel vá llalkoztam e m isszióra s beállí­to ttam M a k itk a y Járom ér lakásán.

Szegény á gyáb an ü lt s épen e g y kö ltem én y­nek a d o tt é letet. M ikor m egp illan tott, h átrad o bta m agát és b izalm atlan u l, kérdőleg te k in te tt rám.

— M ivel szolgálhatok? — kérdezte rekedt hangon és tüsszentett.

— K ötelességem nek tarto tta m egészségi á lla ­potod után kérdezősködni — h azu dtam .

M a k itk a y keserűen elm osolyogta m agát.— Nem tudod m ár bevárn i, h o g y boldogabb

világba s/' r derüljek á t, ugyebár? — m ondta. — A z én isteni szép Liliom om — ú g y h ítta L illit — hűségesen k ita rt m ellettem s nem enged tü re l­m etlen nyom ásodnak? Óh, érzem , ő nem h agy el s ha n- m is épülök föl többé, ha a ta v a sz bűbájos

32

m o so iylya l be is köszönt s a hantom on n y ílik a virágszál, m ég a kko r sem fele tesz el, oh Liliom om !

— L illi ő n agysága nem is fog téged e lfe lej­ten i, — feleltem én — sőt m indig n agyon fog örülni, ha h ázadn ál lá th at. Igen jó l tu d ja , h o gy m ilyen jó ba rá tja v a g y s ezeket a z érzelm eket én is te ljes m értékben m agam évá teszem .

— T e? H á t neked m i közöd L id ih e z ?'— L illi tegn ap óta a m enyasszonyom —

m ondtam egyszerűen.F ogalm ad sincs, barátom , h o gy erre m i k ö v et­

kezett. M a k itk a y láb áv al fö llökte a p ap lan t a levegőbe s a kö vetkező p illan atban , m int a sira­lom ház szökevén ye, úgy á llt előttem . N e vetett, sírt, to m bo lt, m ajd a z íróasztalához u gro tt s abból fo rgó p iszto lyt rá n to tt elő.

— E n n ek m ár fele se tré fa — gondoltam — s ha nem is tu d tam , engem akar-e m egölni v a g y önm agát, m égis odasiettem s k icsavartam a feg y v e rt a kezéből. M a k itk a y térdre boru lt s k ö n yö ­rögve szólt hozzám :

— O h m it akarsz tőlem , te, a k i erősebb v a g y , m int én? Meg a k a ro k halni s ebben nem gátolsz m eg!

Szépen beszéltem neki, m egveregettem a vá llá t, b iz ta tta m , h o g y szerzek n eki is m en yasszon yt, — m indhiába. Ú jra e lk ezd ett böm bölni, m ajd az ab lakh o z ugrott, k in y ito tta s m indenáron le a k a rt ugrani a harm ad ik em eletről. É n hol az ingénél, hol a láb án ál fogtam s vissza a k a rtam húzni az a b laktó l, de ő a z ablakdeszkába k a p aszk o d o tt és to v á b b o rd íto tt, a m i persze felh ívta a járókelők ügyeim é . L egszívesebben m egugrottam voln a,

33

de nem teliettem , ha örökké szem rehán yásokat nem k ív án o k m agam nak ten n i.

M áris szá zával á llta k len t a z em berek, m ikor rendőr lép ett a szobába s egyenesen nekem jö tt, h o g y letartóztasson. A z t h itte , ho gy M akit- ka y á ld ozat s h o gy k i akarom dobni az ablakon. N agynehezen kim agyaráztam a z esetet s ekkor már a m en tők is érkeztek, a k ik M a k itk a y t erő­szakk al fe lö ltö ztették s e lv itté k m agu k kal. N ekem pedig a főkap itán yságra ke llett m ennem , a hol jeg y ző k ö n y ve t v e tte k fel velem .

M ásnap a z összes lap o k tele v o lta k a z esettel. ((Csalódott szerelmest), «A m enyasszony karjaiból a tébolydába)), «Modem Othello», «Meg a k a rta gyilko ln i a vetélytársát)) — ezek v o lta k m ég a legenyhébb czím ek, a m elyek a la tt m egem lékez­tek az érdekeltekről, m ire a z összes szerkesztősé­geknél tisztelegtem s helyreigazíto ttam a téves inform ácziókat. K ö vetk ező n ap m ár m in t «A ne- m esszívű vetélytárst), «A boldog vőlegény)), «Az életmentő)), «A sertéskirály veje» — szerepeltem ugyan tö b b lapban, de a b o trá n y m egvolt s L illi láth ató lag 'elhidegült irányom ban. H iába ip ark o d ­tam ő t ártatlanságom ról s M a k itk a y irá n ti m ély rokonszenvem ről m eggyőzni, ő szen tü l a z t h itte , h o gy a hóbortos költő azért a k a rt ö n gyilkos lenni, m ert kím életlenül ad tam be n eki e ljegyzésün k hírét.

P á r napra rá az öreg Lődös összePako lta leán yát s h a za v itte . É n m eg levele t kap tam L illitő l, a m elyben tudtom ra a d ta , hogy csakis M a k itk a y t szerette a z első p illan attó l fogva s v isszaküldte a jeg ygyű rű m et . . .

A kutyabör.

34

P a li e lh allgato tt s odanézett, a hol a M akit- k a y házasp ár ült. B an di pedig k iván csi vo lt a fo lytatására .

— A fo lytatás? — m ondta P a li flegm atikus m osolylyal. — A z t k ita lálh ato d . A szerencsétlen poéta k ig y ó g y u lt a z influenzából, L ődösék pedig m egh ívták b irto ku kra , a hol nem sokára rá m eg is ta r to ttá k a z esküvőt. H a nem csalódom , M akit- k a y fe lh agy o tt a költészettel s m ost sertésekkel foglalkozik . É s úgy látszik , jo b b at tesz n eki, m int a p o é z is !

— L áto d , barátom , te is íg y m egh ízh attál vo ln a, ha m eg nem m ented M a k itk a y t — jeg yezte m eg B an di.

— A z ám , — felelte P a li — de in kább ő, m int én!

A z udvariatlan.

E g y ü tt á llta k a n ag y terraszon, a m onte- karlói kaszin ó e lőtt s E te le y teleszítta tü d ejét a tengeri levegővel. A tek in tete m essze elkaland o­zott a z előtte e lterü lő végtelenségbe, Cap-M ar- tin tó l á t a m onakói fejedelem ség legvégső csú­csáig. Jobbra, a z öbölben, három franczia á g y ú ­naszád vesztegelt, m íg egyenesen e lő ttü k , mér- fö ldnyi távo lságban hosszú fü stsá v jelezte, h o gy o tt va lam i hajóóriás ig y e k szik a z olasz p arto k felé. S azon tú l a z egész szem határon, m intha néhány h a la v á n y fo lt lá tszo tt vo ln a k i a te n ­gerből. E te le y a z t h itte , h o g y a k o rzik a i h a v a ­so k a t lá tja , m int tizen ö t évve l ezelőtt, m ikor m int fiata l házasok á llta k ugyan ezen a ponton, épp úgy, m in t m a . . .

A z asszony szeretettel h ozzásím ult, s nem szólt sem m it. L á tszo tt ra jta , h o g y boldog vo lt. T a lá n az ő a g y án is á tv illa n ta k a z elm últ évek em lékei, talán neki is eszébe ju to tt, h o g y a k k o ­riban, tizen ö t évvel ezelőtt, m ég m ilyen kis em ­berek vo lta k , a férje tele rem énynyel, tervv el, de állás n élkü l s a z a kis összeg, a m elylyel n ász­ú ira in dultak , m ár fogyófélben vo lt . . .

S m ost? M egvolt m inden, a m it k ív á n h a t­tak . E te le y vasszorgalom m al, k itartássa l, zse­

3*

36

niális ta lá lm á n y á va l v ilá gh írű vé tette a z t a v á l­la la to t, a m elynél m ég h ázasságu k első eszten ­dejében m in t m érnök a lk a lm a zást n ye rt s a m elynek jelenleg m ár ő v o lt a m indenható ig a z ­gató ja . Ig az , h o g y a jó létnek, a gazdagságn ak E teleyn é m egfizette a z árá t. M ert a férje reg­geltől estig ben t vo lt az irodájában , s csak d é l­ben lá th a tta n éhán y perezre, m ikor E te le y sietve bekap ta a z ebédet, h o g y aztá n ism ét a u tó jáb a v á g v a m agát o tt fo lytassa, a hol e lh agyta .

E m ia tt eleinte so k a t sírt is a z asszony, s az egyed ü llétet an n ál nehezebben tu d ta elviseln i, m ert nem v o lta k gyerm ekeik. D e később aztán beletörődött a sorsába, so k a t o lvaso tt, férje he­ly e tt fö n ta rto tta a szükséges társadalm i össze­kö ttetéseket s az utóbbi években gyakrab b an két-három hétre külföldre u ta zo tt a n y ja társa­ságában.

M ost is íg y történ t. E te le y ad dig küldöz­gette, m íg engedve kérelm ének, m am ájával M ontekarlóba m ent. S ekkor váratlan , kedves m eglepetés érte : férjének h irtelen ül Párisban dolga a k a d t s v issza jö vet, kerülő úton ellá to ga­to tt a R iv iérára, h o gy a ztán e g y ü tt h a za u ta z­zan ak.

E z a z előre nem terve ze tt talá lko zás, szo­katlan környezetben, a v ilá gn a k e kies fek ­vésű p ontján , a hol boldogságuk első idejében is tö ltö tte k n éhán y felejthetetlen n ap ot, E te le y t is egészen m e gv álto zta tta s végtelen öröm e te lt a z asszon yn ak abban a z ú gyszólván gyerm ekes jókedvében , a m elyet ez a kis vá ltozás a külön­

37

ben reggeltől-estig csakis a m un kán ak élő férje lelkében ébresztett.

Még jó ideig á llta k o tt s g y ö n y ö rk ö d tek a kilátásban, a ztá n lassan visszam en tek a St. Ja- m es-hotelbe, a hol a hall-ban letelep edtek és kettecskében m egteáztak. H ajósné, a z asszony an yja , egész napra diszkréten félrevonult, nem a k a rvá n zav arn i a <<fiatalok» boldogságát. Csak az étkezéskor ta lá lk o zta k .

E te le y m osolyogva nézte az em bereket, a k ik kö rü lvették . O ly szo k atlan vo lt n eki m indaz, a m it lá to tt, h o gy néha álom nak tek in tette o t t ­létét.

— M iért is jönn ek az em berek ide? — gon­d olkozott hangosan. — A term észet kedvéért? A lig. A já té k m iatt?

— E z t m ár én is kérdeztem m agam tól — h a g y ta rá E teleyn é. — A m ondén-élet, a k a ­szinó, a sporting-klub, galam b lövészet s a többi, m indez csak nem vo n zh atja egyedü l a z em be­reket? K ülönösen ezeket a z an golo k at nem, a k ik benn ün ket körülvesznek!

— O lyan ez, — fejtegette E te le y jó k e d ­vűen — m in t a m ikor téln ek idején a m i b u d a ­pesti verebein k ezrével letelepednek az erzsébet­ié n fák egyikén s n ap n yu gtak o r eszeveszetten ugrándozn ak és csiripelnek, lá tszólag m inden o k nélkül, m íg a tö b b i fára egyetlen egy sem száll, m ár pedig n ekünk, em bereknek, e g y ik fa o lyan , m in t a m ásik. M iért teh át a verebek? T alá n y.

E te le y n é bó lo gato tt, de ebben a p illa n a t­ban h irtelen ül m egválto zo tt a z arczkifejezése.

38

K ön nyed fejbólintással köszönt va la k in ek , za­varb a jö tt, s h o g y ezt elp alásto lja , gyorsan a jk á ­hoz em elte teáscsészéjét.

E te le y önkéntelenül m egfordult s m agas, szőke, boro tvá ltarczú fiatalem bert p illa n to tt meg, a k i tudom ást sem véve környezetéről, lassú lépéssel á th a la d t a halion. R itk a szép férfiú volt, tip ik u s angol, nem leh etett tö b b huszonnégy évesnél. E te le y ism ét rán ézett a feleségére, a ki m ég m ost sem n yerte vo lt vissza e lfo gu latlan ­ságát.

— M intha köszöntél vo ln a va la kin ek? — szóit kis idő m úlva E te le y .

— Igen, — felelte az asszony. — E n n ek a fiatal an goln ak fogadtam a köszöntését. Mr. H ood- n ak h ív já k s i t t la k ik a hotelben.

E teleyn é elh allgato tt s gépiesen rágicsálta a kétszersültet, a m elyet éppen a kezében ta r to tt.

A férj m ereven, tá g ra n y ilt szem m el bám ult az asszonyra. Ism eretlen érzés v e tt ra jta erőt, m intha hirtelen ül h á lyog h u llo tt vo ln a a szem é­ről. L á tta , a m in t egyszerre, e g y csapásra rom ba dől e lőtte a boldogsága, a m elyben jobban b ízott, m int önnönm agában.

A felesége titk o lt v a la m it e lőtte, ezt b izo ­nyosra ve tte . K ülön ben nem jö tt vo ln a zavarb a. S a z is b izonyos volt, h o g y zav ara s a fiata l angol között, a k i az im ént á tsé tá lt a halion, van össze­függés.

E te le y gúnyosan elm osolyodott fájdalm ában . Persze, — íg y okoskodott — hisz ez nem is leh e­te tt m ásként. E n n ek el k e llett kö vetkezn ie! M ia latt ö otthon dolgozott és szerzett, nem ism erve

39

se szórakozást, se pihenést, — a z asszony! H ogy ő erre előbb soha sem gondolt? H o gy ez soha­sem ju to tt eszébe! P edig o ly egyszerű dolog vo lt!

E lsö tétü lt e lő tte a világ . M ár a felesége a la k ­já t is csak h om ályos körvon alakban lá tta . E lk ív á n ­kozott, m essze el onnét, a z irodájába, m u n kájá­hoz, terveih ez, a hol nem tu d o tt, nem hallott sem m it a k ü lvilágró l . . .

Észre sem ve tte , h o g y É v a fehér kis kezét á tn y ú jto tta a z asztalon s csak a m ikor a z ö vét m egérintette, té r t ism ét m agához. Összerezzent.

— M i bajo d ? — kérdezte a z asszony kedvesen, ism ét term észetesen, nyugodtan.

E te le y nem felelt. Sötéten te k in te tt m aga elé.— M aga téved , kedves barátom , — szólt

ism ét a z asszony m osolyogva, m ajd tréfásan h o zzátette : — H a a z t hiszi, h o g y m ost valam iérdekes tito k ra bu k kan t, őszintén sajnálom . K ell, hogy m egfoszszam ettő l az illúziótól.

E te le y e g y szót sem értett a z egészből. Épen- séggel nem vo lt kedve tréfáln i.

— Igen, igen, — fo ly ta tta a z asszony. — M aga szentül m eg van róla győződve, h o g y le ­lep lezett, h o g y ez a fiatal angol, a k i á tsétá lt a halion, a z a bizonyos férfiú, a ki m inden asz- szon y életében előfordul . . . !

E te le y csodálkozva n ézett a z asszonyra. H a tá ­rozottan m egkön nyebbült. A zért m ég m ost sem ism erte ki m agát s m ég g y ö tö rte a rettenetes gyan ú ja.

— H á t a k k o r m iért jö tt zavarb a az im ént? — kérdezte kelletlenül.

— Z avarba jö ttem . N em tagadom . S ahán y-

40

szór Mr. H ood-dal talá lkozni fogok, ezt nem fogom kikerülhetni.

— D e m i tö rtén t? T alán to lakodó vo lt?E llenkezőleg. A ttó l félek, h o gy ő a z t hiszi,

hogy é n . . . D e m aga ezt íg y nem érti m eg. K ell, h o gy az elején kezdjem .

E televn é h átrad ő lt. K ellem etlenül érezte m a­gá t. V allom ása, a m elyre készült, b á n to tta . De m égis m egtette.

— E g y -k é t n ap p al érkezésünk után esett az eső. L ejö ttem a hallba, ho gy le v e le t ír ja k m a gá ­nak. K örülnéztem . V alam enn yi íróasztal el vo lt fo gla lva , csak o tt a sarokban, a hol k e ttő áll egym ással szem ben, az eg y ik szabad vo lt. Oda ültem . A m ásiknál m ár o tt ü lt az a fiata l angol, a ki előbb á tsétá lt. V életlenül ránéztem s ak k o r észrevettem , m in th a bám ulva ra jtam fele jtette volna tek in tetét. O ly kom ikus vo lt ez, hogy önkéntelenül elm osolyodtam s a levelem re hajo lva fo ly ta tta m a z írást. A kö vetkező p illan atban az angol fö lk elt s táv o zo tt. E z legalább tisztességes em ber, nem olyan flirt, m int a legtöbb férfi, — gondoltam m agam ban s nem törődtem tö bbé az egészszel.

D élután kiderü lt a z idő, m am ával e lm entünk sétálni. V issza jö vet. a kaszin ó e lőtt, a z angol szem bejött ve lü n k. M egism ertem s a zt, nem tudom , m ivel, va lah o gyan eláru ltam . S ekkor Mr. H ood — m it m o n d jak csak? — három lépés­sel előttem sarkon fordult és sietve tá v o zo tt. K ülönös, ugy-e bár? M aga a z t fo gja m ondani, h o gy véletlen . Csak hallgasson ide.

M ásnap reggel kézhez vettem a m a gya r ujsá-

41

got, a m elyet a m aga jó vo ltáb ó l utánam kü ld e­nek s ezt n ag yo b b érdeklődéssel, m in t otthon, o lvasva, ism ét i t t ültem a hallban. K is idő inulva észrevettem , h o g y va la k i közeledik és szintén karosszékbe dől. F ö ltek in tettem : Mr. H ood vo lt Baedekerrel a kezében. A lig h o gy ránéztem , ó is fö ltek in tett, észrevett. Se szó, se beszéd : fö l­kelt s egyenesen kim en t a z a jtón . E z m ár igazán gondolkodóba e jte tt. B osszan tott. Mi vo lt ezzel az em berrel? M it vétettem én n eki? M it kép ­zelt? M ert, h o gy engem kerü lt, ez m ár világos volt előttem .

M ikor aztán este a d inem éi m ásik a sz ta l­hoz ültün k, a m elyet azért kértü n k a m aitre d ’hötel-től, m ert a z első helyünkön m am a lég vo ­n atot érzett, o lyasm i történ t, a m i betetőzött m indent. L eü ltü n k s a m ikor körülnézek, látom , hogy épen velem szem ben, külön kis asztaln ál o tt ül Mr. H ood. Z avarba jöttem s m ár föl a k a r­tam kelni, h o g v h e lyet cseréljek m am ával. De ez fölösleges volt. M ert fö lkelt m aga Mr. H ood s úgy h elyezked ett el, h o g y nekem h á ta t fo r­d íto tt.

M ondhatom m agának, közel vo ltam a s írá s­hoz. Sehogysem tudtam m agam nak m egm agya­rázni a dolgot s m élyen sértve éreztem m aga­m at. N em v a g y o k ko k ett nő, soha életem ben nem kerestem kalan dot, sohasem vétettem a tisztesség ellen, ezt a b iz o n y ítv á n y t nem ta g a d ­h a tja m eg tőlem — s ez a z ism eretlen lépten- nyom on egyenesen m egvetését éreztette velem . V a g y o lyan csú n yán ak ta lá lt , h o g y rám sem k ív á n t nézni?

42

A n n yira b á n to tt a dolog, h o gy ebéd után elh elyeztem a z a n yá m at a hallban , a zene köze­lében, m agam pedig fejfá jásra h iv a tk o z v a l i f t ­te l fölm entem a szobába. A m in t elgondolkozva, bosszankodva, vég ig halad ok a folyosón, k in y ílik a z e g y ik szoba a jta ja s férfi lép k i belőle, de a m ikor m egp illan t, v isszah ök ken . F ö ltek in tek . Mr. H ood vo lt. A z arczom ba szö k ött a vér. N em b ír­tam tö bbé m agam m al.

— E g y szóra, u ra m ! — k iá lto tta m rem egve. — Mi kifogása va n ellenem ? M iért sért m eg engem százszor e g y n ap különös viselkedésével?

A z an gol m ozdulatlanul á llt, m ajd v á lla t von t. A ztá n rám tek in tett. K edvesen, bánatosan, bocsán atkérően .

— V égtelenü l szom orú v a g y o k , ho gy önnek a k a ra tla n u l is b án atot okoztam , asszonyom , — hebegte, m ajd h o zzátette : — Ü g y hasonlít v a la ­kihez, a k it . . . n agyon szerettem . . .

E lh a llg a to tt.— M eghalt? — kérdeztem m eghatottan , m áris

m indent m egbocsájtva, p illan at a la tt.— N em , él . . .K érdőleg tek in tette m rá.A z an gol különös kézm ozdulatot te tt.— M ást vettem feleségül, — m ondta. —

K e lle tt . . .Szünet.— M ég nem lá tta m a feleségét, — szóltam ,

h o g y m on djak va lam it.— H o ln ap i t t lesz. K érem , bocsásson m eg . . .Ö nkéntelenül kezet n yú jto tta m M r. Hood-

nak, a m elyet ez tiszte le tte l m egszorított, azután

43

távo ztu n k, m in degyikün k m ás irán yb an . É n a szobám ba m entem s röstelkedtem . M inek is szólí­tottam m eg ezt az em bert? M ost m ár csak v á r­tam a m a gyarázatot, a m elyn ek Mr. H ood kije len ­tése szerint m ásnap kellett elkövetkeznie. Ü g y is történ t. Mrs. H ood délben m egérkezett s a dezsönén meg is jelen t. S a k k o r . . .

E te leyn é hirtelen ül e lh allgato tt s m ereven el­n ézett a. férje m elle tt a b ejárat irán yába.

— M i a z m ár m egin t? — kérdezte E te le y , a ki eddig feszült figyelem m el h a llga tta felesége előadását.

— O tt jönn ek, — m ondta az asszony • élén­ken — m ost m agad lá th ato d Mr. H ood nejét.

E te le y oda n ézett.A z angol oldalán elegánsan ö ltözö tt fiatal nő

lépett a hallba. H a t sor óriás iga z-gyö n g y lógott a n yakáb an . A z egész hallban kellem etlen csend tám adt. M indenki a belépőkre n ézett. D e a m ikor E teley m egp illan totta a nő arczát, m egrém ült. Csún yább n őt m ég nem lá to tt életében. V a ló sá ­gos halálfej vo lt. A fiatal angol p edig nem törődve sen kivel, csak a h ö lgyével fo gla lk o zo tt, udvariasan széket to lt elébe és szeretettel leü ltette.

E te le y egészen m egzavarodva n ézett vissza a feleségére.

— É rted m ost, h o g y m iért kerü lt engem ez az ember, m in th a m aga a sátán voln ék? — kérdezte E teleyn é m eggyőződéssel.

E te le y nem felelt sem m it, csak lassan a fele­sége keze után k a p o tt s leh ajo lva a z asztal a la tt, úgy, h o g y sen ki se lássa, m egcsókolta. •

Kapitányom és a dominója.

R etten etes híre vo lt G ergely A ndrás huszár- k a p itá n yn a k , igaz, csak önkénteseinél, de a m ikor m egh allo ttu k a h a n gját a boldog em lékezetű bécsi józsefvárosi lovassági kaszárn ya udvarán, elsápddtunk. N em vo lt nap, h o g y egyikü n ket- m ásik u n kat le nem csu k atta v a g y legaláb b is a sárga földig le nem hordta volna.

A n n ál érthetetlen ebb vo lt szem ünkben, hogy G ergelyt a tiszttársai a v ilá g legjobb, leg m u la t­ságosabb em berének tek in tetté k . E zé rt k i is fe jlő ­dö tt benn ün k a z a h it, h o g y G ergely épen csak a z önkén teseit nem á llh atja k i s o lyan gazfélének tek in ti őket, a m it k i kellene p u sztítan i. L assan pedig beleéltük m agun kat abba a gondolatba, h o gy a k a p itá n y úr talán azért o lyan jó és m u la t­ságos a z önkéntesi iskolán k ívü l, m ivel m inden­n ap egész m érgét o tt ad ja k i m agából s nem m arad m eg benne fikarczn yi kellem etlenség sem a többi em beriség szám ára.

E n n ek a z á lla p o tn a k a z vo lt a term észetes következm én ye, h o g y szolgálat után a k a szá rn y á ­ból va ló távo zá su n k futólépésben tö rtén t, a mi nem csekély feltűn ést k e lte tt a járókelőknél. Cbak a m ikor biztosságban éreztük m agun kat, la ss íto ttu k m eg a tem p ót s ezzel egy id ejű leg v issza ­

45

tért önérzetünk is. V ígabban p en gett a sarkan ­tyú n k, csö rtettü k a kard ot s egyszerre m i is csak úgy vélekedtün k, m in t m inden önkéntes : hogy ellenállhatatlan ok vagyu n k .

A zért ez sem vo lt egészen tiszta öröm , m ert az ördöngős k a p itá n yu n k — a jó Isten tu d ja , m indenütt o tt v o lt , a hol legkevésbbé vá rtu k : a forgalm asabb utczákon, színházban, kávéházban , orfeum ban, kabaréban. Á llító lag n ag y nő-csábász volt s m i h á lát a d tu n k a M indenhatónak, hogy nem nőnek szü lettün k.

H a az em ber egész biztosságban k ív á n t lenni, akkor v a g y otth on k e llett m aradnia, v a g y k é n y ­telen vo lt zsúrokat, délutáni teá k a t, h ázi táncz- m u latságokat fölkeresni, m ert ezeket a szórako­zásokat G ergely ta lá n m ég jobban u tá lta a gon ­dozására b ízo tt önkénteseinél is.

D e jö tt a farsang s m i is k i a k a rtu k ven n i a m agunk részét a bécsi bálokból. Igaz, h o gy inkább o lyan h elyeken jártu n k, a hol nem csak a tónus, de a h ö lgyek erkölcsi felfogása is kön n yebb volt, m int a z elitbálokon. A z ilyenféle m ulatságból pedig vo lt és van m ég m anapság is Bécsben elég s nem k e llett a fejü n ket törni, h o gy h o vá m enjünk. A rtista-bál, töm érdek jelm ezest, a szín h ázak «házi» bá lja s la st nőt least, az O pera-redut, a m ely m ár akko rib an sem vo lt többé a z a hely, a h o vá igazi dám ák slcrupulus n élkül elm ehettek.

E g y ik önkéntestársam — a z illető neve ma a fiata lab b ném et írók k ö zö tt igen jóhangzású — arról vo lt nevezetes, h o gy a női nem m el szem ben ren dkívül félénk vo lt, a m i azonban abszolúte nem a z t je len tette, h o gy a nőket gyűlö lte. E llen ­

44S

kezőleg : költem ényei k izáró lag szerelem ről szól­ta k , csak h o g y a z t h irdette, h o gy ő szerelm i kalan dba nem elegyedik, m ert szerelm ét szeplőt- lenül a k a rja jöven dő n ejének m egőrizni. E z persze nem m aradt t ito k s e ttő l a p illa n attó l kezdve valósággal arra u taztu n k, h o gy nemes szán dékát m eghiúsítsuk. V it tü k ide-oda, m egpróbáltu k, h o g y valam i kön n yű kalan d b a bonyolítsuk, vá llalk o zó h ö lgy is a k a d t voln a, m indhiába. A hősünk ellent- á llt.

A z állan dó b a lsik er gonosz terve t érlelt meg bennünk, de a dolog nem ú g y sü lt el, a m int re­m éltük. A k i m ásnak verm et ás . . .

E lcsa ltu k a b a rá tu n k a t az O pera-redutba s az vo lt a terv , h o gy v a la m ely ik ü n k női dom inóba b u jta tv a , m egtréfálja a p látói szerelem apostolát. A vá lasztás reám esett, én pedig eléggé el nem ítélh ető am b iczió val lá tta m hozzá, h o g y a belém h elyezett b izalom ra m éltón ak b izo n yu ljak .

G yön yö rű zöld dom inót szereztem be, hozzá va ló csipkés á larcot, beszorítottam lá b am a t m eg­felelő selyem czipőbe s tú lságos óvatosságból le- b o ro tvá ltattam m ég a bajszom at is, a m i egészen fölösleges vo lt, m ert akkoriban m ég nem vo lt bajszom . íg y fö lfegyverkezve, e g y ik barátom karján bevonu ltam a redut-terem be. H ihetetlen sikerem vo lt. A lig h o g y beléptünk, m egszó líto ttak , v irág gal kedveskedtek, b ó k o ltak nekem . E lein te nem igen m ertem feleln i, de m iután lá ttam , h o gy elég jó l sikerül han gom at m egválto zta tn i, b á tra b ­ban is viselkedtem . A ztá n , m in tegy véletlenül, elibém terelték a m it sem se jtő kö ltő t, a k i nagyon boldognak lá tszo tt s proponálta, m enjün k a büffébe.

47

D e ebben a p illan atban olyasm i történ t, a mi teljesen m e gv álto zta tta a helyzetet, s én, a k i még az im ént a lig tu d ta m v isszatartan i a n evetést — s ezzel b izton eláru ltam voln a m agam at — m ajd h o gy sirvafakad tam . U gyan is, m int a sü lyesztő- ből, váratlan u l o tt á llt e lő ttü n k G ergely k a p itá n y n yájas m osolylval, ((gyönyörű m aszk»-nak szólí­to tt s kezét n yu jtó ttá . A m ásik kettő re pedig egyszerűen rá riv a lt :

— A b tr e te n !E z t a vezén yszót nem ke llett m egism ételnie

s a két barátom úgy ellépett, m intha sohse le tt volna o tt. S én, szegény önkéntes, — ó, m ily végtelen irón iája a sorsnak — dehogy is tipegtem ö n k é n t , hanem n agyon is kelletlen ül szű k czipellőm - ben, va d k ap itán yo m oldalán, a bü ffébe! Á l­arczom a la tt k itö rt a hideg vere jték a hom loko­mon s a z t gondoltam , h o g y el fogok á ju ln i. A z ördöngős k a p itá n y t félénk modorom persze csak m ég jobban izg a tta . Meg vo lt róla győződve, h o gy soha életében m ég nem te tt sze rt o lyan igazi b o n n e f o r t u n e - r e , m int m ost. Ü g y bo csáto tta k i m agából a szerelm i vallom ásokat, h o g y rosszul lettem tőle, s kétségbeesésem ben m ár le akartam tépni á ln ok álarcom at s térdreborulva G ergely e lőtt, bocsán atot kérni tőle. D e ehhez nem vo lt bátorságom . N em m aradt m ás h átra , m in t k e d ve ­sen, illedelm esen viselkedni, bűbájosán m osolyogni, flörtölni a hóhérom m al egész addig . . . a m íg . . . igen, a m íg va lam i csoda m eg nem m ent re tte ­netes helyzetem ből.

L eü ltü n k a büffén ek e g y félreeső sarkában s G ergely pezsgőt h o zato tt. E z a költekezése m ég

48

kellem etlenebbé te tte a dolgot. D e m ivel rem él­tem , h o gy a bortól m egjön a bátorságom , itta m , ittam s csakham ar m ásik palaczkra kerü lt a sor.

G ergely m indjobban felh evült, velem pedig kezd ett forogni a világ . F elu grottam . A zon a czím en, h o gy va la m i to a le tth ib á t kell rendbehoz­nom s esküdözve, ho gy m in djárt visszajö vö k , m eg ak a rtam szökni. D e a k a p itá n y úr retten ete­sen n evetett, m aga is felkelt s elk ísért a to a le tt- szobáig, a m ely e lő tt addig strázsá lt, m íg ism ét kijöttem . V isszaü ltü n k a régi helyünkre, pedig m ár késő v o lt s a z em berek k ezd tek elszéledni. B a rá ta im a t egyszerűen e ln yelte a föld. U tolsó kísérletre szán tam m agam at : kezdtem ideges­kedni s bevallo ttam a rettenetes ka p itá n yn a k , hogy férjes asszony v a g y o k s h o gy életem párja, a k i szintén it t van , benn ün ket állandóan m eg­figyel s o tth on borzasztó jelen eteket fog rö gtö ­nözni. E z sem haszn ált. G ergely az asztallapra csapott s k ije len tette , h o g y párbajban m eg fogja ölni férjem et, ha csak e g y rossz szó t m er hozzám szólni, különben pedig ism eri a kötelességét stb.

Szóval a h e lyzet m indinkább kritikussá v á lt s akko r érte el tető p on tját, m ikor G ergely m ár nem is va jm i kedvesen, hanem a legenergikusab- ban követelte , h o gy dem aszkirozzam m agam at. M ikor ez ellen tiltako ztam , m aga a k a rta lerántani az á larczom at. S ekkor ism ét történ t va lam i v á r a t­lan, m eglepő, vérfagyasztó . A n n yira m egfeledkez­tem ugyan is m agam ról, v a g y jobban m ondva, úgy beleéltem m agam at a szerepem be, h o g y G er­ge ly t, a m in t h o zzán yú lt a z álarczom hoz, vég ig legyin tettem a z arczáu . A hatás rettenetes vo lt.

*9

A k a p itá n y e lsápadt s tán torogva fö lkelt. A ztán m orm ogott va la m i bocsánatfélét, b o k á zo tt s a büfféhez lép ett, ho gy fizessen. É n pedig, m iután m agam hoz tértem ijedségem ből, kisurrantam a helyiségből, á t a nagyterm en, le a lépcsőkön, k i az utczára. Szerencsére rögtön kocsit talá ltam s negyedóra m úlva otthon voltam .

M ásnap a lig m ertem a z iskolába m enni. H áth a k itudódott a dolog? H átha m égis rám ism er? G yötrelm es p illan ato k v o lta k ezek, de nem m a­radt m ás h átra, katonalétem re, szem be kellett néznem a veszedelem m el.

B e a v a to tt b arátaim nyom ban körülfogtak, de nem vo lt időm elm esélni a kalan dom at, m ert belépett a k a p itá n y s o lyan csend le tt egyszerre, h o g y m ég a to ll esését is m eghallhatta vo ln a az em ber. G ergely irtózatosan va d szem pillan tásokat lö ve lt m aga köré s o lyan vo lt a han gja az éjjele- zéstől, m in t a repedt fazéké.

Szolgálati sza b á ly za to t a d o tt elő, azu tán , m in t rendesen, fö lte tte kérdéseit, a m i m inden a lk a ­lom m al egy-két becsukatással já rt.

A zn ap épen engem szem elt ki áldozatául s m egkérdezett, m it tu d o k az a ltiszt kötelessé­geiről ?

F elu grottam . E lső p illan atban a lig bírtam szólni. A ztá n összeszedtem egész akaraterőm et s elkezdtem beszélni, v á rva a p illan atot, m ikor belém ü t a m ennydörgősm énkű s le fog ültetn i a k a p itá n y.

F o ly ta tta m jóidéig, végre fö ltekin tettem s ekkor láttam , h o g y G ergely szem e szo k atlan barátsá­gos kifejezéssel, m ondhatnám szeretettel csüng

A fcmyaWár. 4

50

ajkam on . M egakadtam , de a k a p itá n y kedvesen fölszólított, fo lytassam . . .

A zó ta m indennap engem h ív o tt föl az isko lá­ban s akárm ilyen b a d arak at beszéltem is össze­vissza, nem g y ő zö tt h a llgatn i, m iközben ábrán d o ­sán te k in te tt m aga elé, m in th a va lam i különösen kedves em lékei tám a d ta k vo ln a . . .

S a ttó l a p ercztől kezd ve G ergely nem csu k a - to tt le többé sen kit sem.

Zátonyon.

— F eri! — szóltam én.— Jancsi! — k iá lto tta ő. S a következő

pillanatban ú g y összeölelkeztünk a z utczán , hogy az em berek n yu gateurópai jóneveltségükben — hangosan a d ta k k ifejezést legm élyebb m egbo trán ­kozásuknak. E zze l m i ketten azon ban nem tö rő d ­tünk, hanem beü ltü n k a dun aparti k á vé h á za k egyikébe.

F erivel nem talá lko ztam vo lt, a m ióta K a lo csá ­ról e lkerültünk. É n a z állam i kö zigazgatásn ak a ján lottam föl szo lgálataim at, ő pedig B écs­ú jh e ly it a kétfe jű sas védőszárn yai a lá b ú jt, a honnét a ztá n három évi o ktatás után h a d n ag yg y á «m ustráltatott ki» s m egism erkedett a gácsország- beli á llom áshelyek ném ely díszp éldán yával. K ét- szer-három szor írtu n k m ég egym ásn ak, a ztá n ő is, én is a várako zás álláspontjára helyezkedtü nk, a m inek a z v o lt a vége, h o gy éveken á t nem hallo ttu n k tö bbé egym ásról.

E ze k eléggé m egokolják a v á ratlan v iszo n t­látás öröm ét. E lő b b én m ondtam el egyet-m ást, áztán ő lá to tt hozzá élete történ etén ek elbeszé­léséhez.

— V an családod? — kérdezte közben, m inden o k nélkül.

4 *

52

— M it? Családom ? N ekem ? — k iá ltottam . — Csak nem v a g y o k őrü lt! A gglegén y v a g y o k s az fogok m aradni egész életem ben. A h e lyett, hogy m ások udvaro ljan ak az én feleségem nek, in kább én ku rizálok az asszonyokn ak!

F eri zavarb a jö tt, — m ég a z iskolában is ez vo lt a szokása — m ajd hebegte :

— Bocsáss meg, ezt nem tudtam . É n tu d n i­illik házasem ber s n égy gyerm ek ap ja va g y o k .

Erre m ár én jö ttem zavarba, de F eri kisegí­te tt a bajból, m időn íg y szólt :

— K a to n a létem re én sem kív án tam m eg­nősülni, de em ber tervez, Isten végez. Debre- czenbe kerültem s o tt ism erkedtem m eg felesé­gem m el. Szép volt, fiatal vo lt s szép vagyo n n al is rendelkezett. E lein te próbáltu k a kato n ai czigán yéletet folyhatni, de beleuntunk a folytonos hurczolkodásba ; tarta lék b a m entem s m ost B u d a ­pesten a k a ru n k letelepedni. M ár vettem is h ázat B udán, szép kertte l s a családom októberben utánam jön.

— N o hiszen ad dig v a n m ég idő — m ond­tam föllélegezve s m ár előre is örültem a közös lum polásoknak. — H add élvezzen, szegény — gondoltam m agam ban.

F eri nem is idegen kedett e ttő l a z ideától. M indenben engedelm eskedett s o ly tökéletességre te tt szert a z éjjelezésben, h o gy nem csak engem , hanem h ivatásos lum p okat is lefőzött. M ellette pedig m indig a feleségéről ábrándozott, a m it igen különösnek talá ltam .

O któber első n apjaiban ism ét összeölelkez- tiVuk s F eri ez alkalom m ai úgy' viselkedett, m int

53

a k i végk ép búcsú zik s e lm egy A m erikába. Szóval sem h itt, látogassam m eg budai buen-retirójuk- ban. E z kissé m eglepett, de eleinte csak feledé- kenységn ek m inősítettem az egészet. Tévedtem .

M ikor h ón apok m úlva véletlenül talá lkoztam F erive l a z utczán , észrevétlenül el a k a rt suhanni m ellettem , de én m egállítottam . R op pan tu l z a ­varba jö tt s ezer ü rü gyet kereset' a szabadulásra. D e én nem tág íto ttam .

— M ikor fogad a n agyságos asszony? — kér­deztem ; — beláthatod, h o gy régi barátságun kn ál fogva kötelességem , h o gy n ála to k tiszteletem et te g y e m !

— H o gyn e! Persze! T erm észetesen! N agyon fogunk örülni! — felelte F eri, de ez o ly nehezen jö tt ki a torkán , h o gy eln evettem m agam at :

— T e bolond — m ondtam — csak nem félsz, h o gy elárulom közös lum polásainkat a feleséged­nek?

— D ehogy, dehogy! — felelte F eri. — B ecsü­letes em bernek ta r ta la k . . .

— E z igazán szép tőled. D e m égis : v a lld be őszintén, m iért nem akarsz bem utatn i a felesé­gednek?

F eri e g y p illan atig gondolkozott, a ztán íg y szólt :

— T évedsz, m ondom , h o g y tév ed sz. T udod m it? G yere h ozzán k vacsorára, a m ikor ráérsz.

Meg voltam lepetve.— Igen köszönöm , de ha m egengeded, előbb

esak v iz ite le k n álato k , jó lesz?— A h o g y parancsolod, a feleségem m inden

nap öt és h a t óra k ö zt otthon van.

54

F eri to v á b b sietett, én pedig m ásnap átrán dul- tam B udára.

A fiata l asszon y csak m aga vo lt otth on s n a ­gyon kedvesen fo gad o tt. A z vo lt a benyom ásom , h o g y m ár vá rt.

— N agyon örülök, h o g y végre szem élyesen m egism erkedhetem m agával — m ondta.

— Részem ről van a szerencse s m ár régóta vártam a z a lkalm at, h o gy . . .

— M ár régóta? U g yan ! M iért v á rt teh át o lyan soká?

— F eri sohasem szó líto tt fö l . . .— Jó b a rá to t fölösleges külön felszólítani.

De' teljesen értem m agát. H a szereti is F erit, ta lá n nem n agyon érdekli m agát ugyan az az em ber — a z igában !

— M iféle igában?— U g y an kérem , ne tetesse m agát. H iszen

esküdt agglegén y, tudom !— A z nem zárja k i a zt, h o gy ne irigyked jem

a boldog házasem berekre!E bben a p illan atban belép ett a barátom .— Bocsáss m eg, h o g y m eg v á ra tta la k —

m ondta. — Ilyen k o r n a g yo k a t szoktam sétálni,' ezt a z egészségem m egkíván ja s M im i nem szeret gya lo g járn i.

— A z iga z — te tte hozzá a z asszony. — A póstán nem vo lt dolgod?

— M a kivételesen nem . M imi tu d n iillik félté­ken y a p ó stáskisasszo n yra!

— A rról b izon yára m ár m aga is h a llo tt? — kérdezte F eri felesége.

55

— N em én — feleltem — de h azam en et fel­tétlenül benézek a póstára . . .

— V igyá zzo n m agára! — szólt az asszony tréfásan. — F eri m ég fé lték en y lesz m agára!

A b arátom v á lla t von t, m ajd kö rü lvezeteti a lakásban. M egism erkedtem n ég y gyerm ekével ; sorban lebácsiztak, csak a legkisebb kezd ett ordí­tan i, m ikor m egp illan tott, a m iben a szü lők n a ­gyon gyö n yörkö d tek .

M ég e g y .id e ig o tt m aradtam , a ztá n elbúcsúz­tam . F eriék kik ísértek az előszobába és m ásnapra m e g h ív ta k vacsorára.

L áto gatáso m nem elégített k i s m inél többet fo glalkoztam az o tt szerzett benyom ásaim m al, annál in kább örültem ann ak, h o g y agglegény m aradtam . Ig az ugyan, h o gy F eri felesége nagyon bájos és kedves asszony vo lt, de nem teh etek róla, m induntalan hallan i véltem a «házaslánczok» zörgését. Istenem uram ! F éltéken yked n i egy póstáskisasszonyra, a k i o lyan , m int az a b izo ­nyos ! (M egnéztem s m ajdnem a szem ébe n ev et­tem neki.) Szegény F eri! Szegén y M im i!

K ezd tem sajn áln i, h o gy m agam erőltettem a dolgot a lá to gatássa l, de m ost m ár késő vo lt s el k e llett m ennem a vacsorára is.

M ikor beléptem , a szalón m ár tele vo lt ism e­retlen em berekkel. B e m u ta tta k m indenkinek, de m ivel persze m indig csak a m agam n evét ér­tettem , F erivel m egn eveztettem m agam nak a jelenlévőket.

A zöldruhás hölgy a háziasszony m ellett, Szakács m in iszteri tan ácsosn ak v o lt a felesége ; a férje m agas, so ván y, kopasz em ber, o tt á llt a

56

sarokban s tan u lm án yo zta a falon lógó képeket A z a kövér kis em ber, a k i a kandallóhoz tám a sz­kodott s hatalm as óralán czával bab rá lt, H olbach névre h a llga to tt, budai háztu lajdonos s F eri a ty já ­n ak gyerm ekkori b a rá tja vo lt. H olbachné, egy m olett, díszesen ö ltözö tt szőke nő karszékben ült s h a llgatta R é teg y , e g y ö tven körüli, feltűn ő fe­kete b á jszú s vörös orrú tan árn ak a fejtegetéseit, a m ibe néha-néha belepirult. A z e g y ik a b la k e lőtt á llt som m acam pagnai M eier-Felswehr ezredes, a ki egy idősebb h ö lgy — F eri m am ája — elő tt elm ondta a szolferinói ütközet részleteit. Végül F eri a ty ja — barátom hasonm ása — fiata lab b m egjelenésű, de m ég csinosnak sem n evezhető a la p ítv á n y i h ö lg y g y e i — Zöm ök A g lá já v a l — a téli tá r la t szecessiós v o ltá t tárgyalta .

F eri m ég Szakácsék leán yáról is te tt em lí­tést, a k i nekem vo lt szán va, a k i azon ban m eg­betegedett.

A vacsora elég jó vo lt, csak az egyes fo g á ­sok k ö zt félóra is e lte lt. A háziasszon y ip a rk o ­d o tt a m ellette ülő m iniszteri tanácsost fe lv id í­tan i, F eri Szakácsnő m u lattatásán fárad o zo tt, H olbach budai háztu lajdonos engem a k risztin a ­városi kö vezet gya lázato s vo ltáró l in form ált, m íg F eri m am ája éber figyelem m el kísérte a tá la lá st s a z izgalom tól m ár ú gyis rákvörös szobacziczá- n ak visszaad o tt e g y tán y ért, a m elyen k o n y h a ­p árát észlelt.

E z a z egész társaság o ly végtelen ül unalm as vo lt, h o g y a kis M im it szívből kezdtem sajnálni.

M ikor vacsora után m indenki arra töreked ett, h o gy a m esterségesen fo ly ta to tt társalgás fonalát

S7

ism ét felvegye, én a z e lh ag y ato tt p ipázóba vo n u l­tam , karszékbe dűltem s elh atároztam , h o g y az előttem álló kon yakos üvegtől csak a z általános búcsúzás p illan atában fogok e lváln i. A szeszszel e g y ü tt férges id eák rá gtá k a z agy am at, s e lk ép ­zeltem , h o g y egym agám m en n yivel jobban tu d ­nám m u la tta tn i ezt a z aranyos kis asszonykát, a ki nekem pillan atról-p illan atra jobban tetszett.

E gyszerre csak o tt á llt előttem a háziasszon y s e ln evette m agát.

— So kat adnék, ha tudnám , m ire gondol — m ondta varázsos m osolylyal.

— Szerencse, h o g y nem tu d ja — feleltem .— T alán m égis tudom ! P é ld á u l: Jaj, be

unalm as ez a tá rs a s á g ! v a g y : Szam ár vo lt ez a F eri, h o g y m egn ősü lt! Ű gy-e, a zt gondolta?

— D e bo csán ato t kérek . . .— M egbocsátok, de úgy-e, igazam va n ? A zért

h ig y je el, h o g y téved , ha íg y gondolkozik, n agyon té v e d !

— H ogy-h ogy?— T eh át m égis e lta láltam gon dolatait?— E n gedelm et kérek . . .— N incs igaza, h ig y je el. Feri jó l tette , m ikor

m egnősült. M agán ak is csak a z t a ján lh atom , kövesse m ielőbb F eri példáját.

— H iszen a jó szándék m egvoln a, de . . .— G ondolja m eg, h o g y m aga sem m aradhat

örökké fia ta l s h o g y m aholnap . . .E z m ár m égis sok v o lt ! E lh atároztam , hogy

kilépek tartó zk o d ó szerepem ből.— H on nét tu d ja , n agyságos asszonyom , h o g y

az én szívem ben nincsenek kom oly érzések? K i-

58

zártn ak ta rtja , hogy én is szeressek, végtelen ül szeressek s ta lá n rem énytelenül?

H am is pátoszom nem tév eszte tt czélt. A z asszon y velem szem ben h elyet fo gla lt s íg y szólt :

— Jaj kérem , m eséljen!— N agyságos asszonyom m ég n agyon fiatal

arra, h o g y gyón tasson!— H isz n ég y gyerm ekem van !— Nem b a j. D e m ás okból is kell h a llg a t­

nom. S épen m agán ak nem szabad elm on dan om !— Jaj, be k iá llh a ta tlan e g y ilyen a g g le g é n y ! —

m ondta a z asszony s visszazö kken t székével e g y ü tt. E ttő l a m ozdulattól e lőbú jt apró kis lába s önkén ytelenül m egakad t ra jta a szem em . Ilyen szép, form ás lá b at m ég soha életem ben nem lá t­tam . M im i észrevette, h o gy velem m i tö rtén ik s feltűnés n élkül v isszah ú zta a lábát, én pedig csak to vá b b bám ultam m agam elé.

— H á t nem árul el sem m it sem ? — szólalt m eg ism ét F eri felesége.

— H a m inden áron tudni a k a rja , nem bánom . N agyon rövid a z én történetem . V o lt egyszer egy barátom s an n ak vo lt felesége. A z asszon y n agyon szép volt, szellem es is vo lt és n agyon kedves. T alán kissé ka czér . . . D e a férje nekem jó b a rá ­tom vo lt s azért próbáltam ellentállan i a kísértés­nek, a m eddig csak bírtam . E g y szép napon azonban m egpillan tottam va la m it — e g y iczi- p iczi gyö n yörű lá b at, o lyan t, a m ilyen t m űvész m ég soha sem a lk o to tt. S ekkor elijedtem a ttó l, a m it a szívem ben éreztem . T udtam , h o g y a z vo lt a z egyetlen nő a világon , a k in ek szabadságom at, életem et felá ldoztam voln a . . .

M imi kérdőleg te k in te tt rám s kissé e lsápadt. M ajd a z t kérdezte :

— N o, és a vége?— M ég nincs vége . . . — feleltem én.— T örtén ete m egható, de nem valószín ű —

jeg y ezte m eg a z asszony ; m ajd n ev etv e ho zzá­te tte : — N em iszik m ég e g y kis k o n yak o t?

— N agyo n köszönöm — m ondtam k iá b rá n ­dulva — ha m egengedi, kiiszom ezt a pohár v izet.

E b b en a p illan atban belép ett Szakácsné s elbú csúzott a háziasszon ytól. M indenki k ö v ette a példáját, én is a ján lottam m agam at s fe lk ap asz­kodtam a villam osra, de vesztem re, m ert azon som m acam pagnai M eier-Felsw ehr ezredesbe ü t­köztem , a k i lefo go tt s V illafran cáról kezd ett be­szélgetni.

M ikor legelőször betettem láb am at F eriék h ázába, m ég a gon dolattól is irtó ztam vo ln a, ho gy abban a z asszonyban m ást lássak, m int barátom feleségét. Ma m ár kén ytelen vo ltam m agam előtt beism erni, h o g y hűtlen lettem eredeti szán dékom ­hoz, m ert érzéseim lényegesen m e g v á lto zta t. D e erről én csak nem teh ettem ? C sak nem v a g y o k félisten, h o g y elhitethessem önm agám m al, hogy az, a m i nekem szépnek, k íván a to sn ak tetszik , nem a z, v a g y érdektelen?

Szóval, a h e lyzet veszedelm es v o lt s az egyetlen egy helyes dolog, a m it teh ettem vo ln a, a z volt, h o gy soha tö b b é össze nem jö v ö k F eriékkel. D e erre képtelen vo ltam s talán nem is akartam g y á v á n a k látszan i s a já t m agam előtt.

N éh án y hétre rá F eri ism ét m eghitt vacso­rára, de e g y ú tta l k ije len tette, h o g y csak hárm an

60

leszünk s h o gy vacsora után kísérjem zongorán M im i énekét. E lfo ga d ta m a m eghívást, de nem örültem neki. A z a z ú jab b felfedezés, h o gy M imi énekel, teljesen lesú jto tt s ellentállási képessége­m et m ég jobban m eggyö n gítette. A bban az id ő ­ben tu d n iillik valósággal bolondja vo ltam a szép női han gn ak, a m ely bódítóan h a to tt rám s a m elynek hallatára narkózisfélébe estem , úgy, h o g y kissé féltem a z ilyen állap o to k tó l. M ajdnem m inden férfinak va n n a k ilyen furcsa tu la jd o n ­ságai, rám — ab b an a z időben — a n ői han g h a to tt legjobban. S m ár m ost m egtudom , h o gy F eri felesége énekel s én kísérjem őt zongorán! M égis elm entem B u d ára.

F eriék k iv á ló szívességgel fogadtak. F eltű n t, h o gy egész m áskén t viselkednek, m int eddig. O ly szerelm esek v o lta k egym ásba, vacsora a la tt a n n y it b olon doztak , szo ro n gatták egym ás kezét a z a szta l a la tt, k o cczin tg attak , tu rb ék o lta k — a k á r csak egyedü l le ttek vo ln a. M iért te tté k ezt? T alán azért, h o g y lássam , m ilyen h iá b av a ló it t m inden? L eh et, de épen a z ellenkezőt érték el. Soha ú g y nem irig yk ed tem Ferire, m int azn ap este. Vacsora után beü ltü n k a pipázóba s it t M imi — szán dékkal, v a g y sem , nem tudom — ú g y h elyezked ett el, h o gy egész kényelm esen gyön yörködhettem ördöngős szép lábában. P ró ­b áltam m ásfelé nézni, de h iába.

F eri végre felszólíto tt, h o g y zenéljünk m ár, M imi m eg én. F elk eltü n k , én k in y ito ttam a zon ­gorát, a z asszony pedig kottáib an keresgélt, m ajd a z t kérdezte :

— Szereti a M ignon-t?

— Im ádom — suttogtam elhaló hangon s e ljátszottam a z első pár ta k tu st. A ztán az asszony e lkezdett énekelni. F ejem be szá llt a v é r s m inden elsötétü lt e lőttem . Sem m it sem láttam . Mimi a b b ah a gyta .

— Mi b ajod? — kérdezte F eri n evetve .— Mi az? Mi a z? — szólt a z asszony.— M agam sem tudom — hebegtem . — M eg­

akad tam , tán k e zd jü k újra.Mimi ism ét b e leka p ott az énekbe. H angja

nem v o lt erős, de o ly bájos, o ly szívhezszóló, h o g y egyszerűen nem bírtam ki. K a rja im le­h a n y a tlo tta k s autom atikusan .M imi felé fordu l­tam és rábám ultam .

H angos, ezüstcsengésü n evetés k irá n to tt ábrán ­dom ból. M im i e g y m ögötte álló karszékbe dűlt s zsebkendőjével befogta a szá ját. N e ve te tt, n eve­te tt, irgalm atlan u l n evetett.

F eri hol rám n ézett, hol a feleségére.— M it csináltok, az Istenért? — kérdezte

tá jéko zatlan u l.— Jaj, ezt nem bírom k i! N ézd csak , m iiven

kom ikus arczo t csinál — k iá lto tta a z asszony rám m u ta tv a — ja j. Istenem , m eghalok!

E z a la tt teljesen kijózan odtam s m érlegel­tem h elyzetem et. B e láttam , h o g y csak egy utam van : kifelé.• F elk eltem , hebegtem va la m it, h o g y fáj a fejem , v a g y h o g y rosszul va g y o k — tudom is én? — a ztá n elbúcsúztam s kirohan tam az utczára. F eri m ég utánam szólt, de én m eg sem fordultam .

M ég a z ágyam ban is h allottam e g y e zü st­tiszta han g n evetését : — J aj, be kóm ikus, hahaha !

A zó ta e lvbő l kerülöm a házas em berek b a rá t­ságát, különösen, h a jól élnek feleségükkel.

■

■

'

'

v;• ' 'í íf r í ír f t 'i ■ ■■ ■ ■

.,

••

"■•I

TARTALOM.

A k u tv ab ő r _ 1 i ! w|

K éső . . . ? „ _ _ _ _ _ _ _ 14B e a ti possidentes „ _ _ _ __ „ „ 26

A z u d variatla n _ „ - _ _ 35K ap itán yo m és a dom inója... _ - ~ ~ 44Zátonyon _ _ ... - _ 51

KULTÚRA £s TUDOM A Iftúj kötetei:

Pollard A. F.

Anglia történeteFordította Bálint Úrnő.

Ára kötve 2 kor. 40 fill.

Benedetto Croce.

Az esztétika alapelemeiFordította Farkas Zoltán.

Ára kötve 2 korona.

Durkheim.

A szociológia módszereFordította dr. Bállá Antal.

Ára kötve 2 kor. 40 filL

Geréb József

A római kultúra legjelentősebb vonásai.

Ára kötve 2 kor. 80 fill.

A Franklin-Társulat kiadásai.

MAGYAR KÖNYVTÁR.Szerkeszti RAD Ó A N TA L.

E lső ra n g ú hazai és k ü lfö ld i író k regényei, e lb e szé lé sek , ve rse k , sz ín m ű vek , ism ere tte rje sz tő m űvek so rozata .

Jüudeii füzet külön is kapható. * Egy-egy szám ára 36 fillér.i96—798. Vereszájev: Az orosz hadsereg ] 829. Deák Ferencz húsvéti czikke

züllése az orosz-japán háborúban. ! és a kiegyezést védd beszéde. A bc- Emlékirataiból. Fovd.RuUhay György. \ vezetést, irta dr. Fayer Gyula.

799. Nothnagel Herrnann : A Fordította Sohöpflin A lm á i.

800. Gyulai Pál : Bírálatok, összeválo­gatta és bevezetéssel ellátta Benedek Marcell.

801—802. Dr. Mikes Lajos : Az 1370— 71-diki német-franczia háború.

803. Rado Antal: Háborús strófák.804—805. Aage Madelung: A szív.806. Krúdy Gyula: Zenélő óra. Elbe­

szélések.807—808. Roda Roda: A

és egyéb elbeszélések.809. Kenedi Géza: X áiv emlékiratok.810—811. Ludwig Ganghofer: A za­

rándokút. Ford. Benedek Marcell.812. Berzeviczy Albert: Magyar utazók

Olaszországban a m últ század első felében.

813. Alexander Castell: A hadipilóta. Ford. Benedek Marcell.

*814. Keltái J. és Makai E. : A királynő apród ja.

816. Pásztor József: Emberkék. Vi­dám történetek.

816—817. Balmer és Harg: Trant, a psychologus detektív. Fordította Benedek M arcell.

818—819. Gyulai Pál válogatott köl­teményei. K iadta Császár Ernő.

*820—822. Ibsen : llosmersholm. For­d íto tta Ambrus Zoltán.

823. Rudolf Herzog : Az óriás. Fordí­to tta Benedek Marcell.

824. Riedl Frigyes : Shakespeare és a magyar irodalom.

825—826. Keltái Jenő: Végeladás.827—828. Paul Bourget : A hazugság.

Fordította Benedek Marcell.

halál. I 830. Selma Lagerlöf: Marianna. Ford.] Benedek Marcell.■ 831—832. Karinthy Frigyes: Legendáii az Ezerarczu Lélekről és egyéb elb .,

*833—835. Schiller '.S tuart Mária. Poi-J - d ito tta Radő Antal.836. Bállá Ignácz: Kis emberek.

; 837. Merríck : Visszahív a m últ. Ford. J I Sáfár Andor. 1| 838—839. Isolde Kurz: Bálint lovag . I szerelme.

szimuláns 1840—841. Hangay-Kiss-Oláh: Háborús! I versek.

842. Porzsolt Kálmán : Egy színésznő- naplójából. ■ |

843—844. Lengyel elbeszélők. Fordí­to tta Bányay Károly.

845—846. Ambrus Zoltán : Régi és új színművek. II . sorozat.

847. Beöthy Zsolt: Ferencz József ki­rályunk és Erzsébet királynénk em­lékezete. K ét beszéd. \

848—849. Bársony Istv .: Vadásztáska. 850. Villányi Andor: A férj és egyéb-

elbeszélések.851—856. A világháború naplója,

x i—x m .*871—874. Ibsen Henrik: Peer Hynfe.

Drámai költ. Ford. Sebestyén Károly 875. Brődy Sándor : A kőtörő és egyéb

elbeszélések. •876—877. Gagyhy Dénes : A székelyek.

Hangulatok, mondái és történeti vázlatok

878 —879. Orczy bárónő: Lady Molly kalandjai. Detekt,iv-történetek. An­golból lord. Kiéléghi Kálmán.

880—881. Drasche - Lázár Alfréd : Akutyabőr ós egyéb történetek.

A * -g a l je lze tte k sz ín d a ra b o k .Kapható minden könyvkereskedésben.

SZERÉSZTI: RADŐ ANTAL

MINDEK FÖ2ET CETENKÉNT KAPHATÓ

K L .D J A :L A M P E L R. Kk. (W od ianer F . és F ia i) R.T.

KÖNYV KIADÓVÁLLALATA, BUDAPEST.

Hármas szám ára 1 kor. 20 fill.

M O LN Á R F E R E N C Z

APÁL-UTCZAI FIÚK

* Magyar Könyvtár teljes jegyzéke bármely könyvkereskedésbe* ingyen kapható.

iHBaHHsasBSHsasasasBsasHSHSHsaBHScSQ

MAGYAR KÖNYVTÁR.Szerkeszti R A D Ó A N TA L.

E lső ran g ú haza i és k ü lfö ld i író k regényei, ■ elbeszélések, ve rse k , sz ín m ü ve k , ism ere tte rje sz tő művek sorozata.

Hiiiden füzet külön is kapható. * Egy-egy szám ára 10 fillér.799. Nothnagel Hermann: A halál.

Fordította Schöpfiin Aladár.800. Gyulai Pál: Bírálatok, összeválo­

gatta és bevezetéssel ellátta Benedek Marcell.

801—802. Dr. Mikes Lajos : Az 1870— 71-diki német-franczia háború.

803. Radó Antal: Háborús strófák.804- 805. Aage Madelung: A szív.806. Krúdy Gyula: Zenélő óra. Elbe­

szélések.807—808. Roda Roda: A szimuláns

és egyéb elbeszélések.809. Kenedi Géza: Naiv emlékiratok.810—811. Ludwig Gangho^er: A za­

rándokút. lord . Benedek Marcell.812.Berzeviczy Albert: Magyar utazók

Olaszországban a múlt század első felében.

818. Alexander Castell: A hadipilóta. Ford. Benedek Marcell.

*814. Heltai J. és Makai E .: A királyné apródja.

815, Pásztor József: Emberkék. Vi­dám történetek.

816—817. Balmer és Harg: Trant, a psychologus detektív. Fordította Benedek Marcell.

818—819. .Gyulai Pál válogatott köl­teményei. Kiadta Császár Ernő.

•820—822. ibsen : Rosmersholm. Fór* ditotta Am brus Zoltán.

823. Rudolf Herzog : Az óriás. Fordí­totta Benedek Marcell.

824. Ríedl Frigyes: Shakespeare és a magyar irodalom.

825—826. Heltai Jenő : Végeladás.827—828. Paul Bourget : A hazugság.

Fordította Benedek Marcell.829. Deák Ferencz hu-véti czikke

és a kiegyezést védő > zéde. A be­vezetést irta dr. F a y & *lyula

I 830. Selma LágerIö f: Marianna. Forfl.j Benedek Marcell.

831—832. Karinthy Frigyes : Eugénia ; az Ezerarczu Leiekről és egyéb ?.

! *833—835. Schiller: S tuart Mária. Fór- í d ito tta Radó A ntal. || 836. Bállá Ignácz: Kis emberek- n

837. Merrick : Visszahív a,m últ. Ford.; ? j Sáfár Andor.j 838—839. Isolde Kurz: Bálint lovag

szerelme. >840—841. Hangay-Kiss-Oláh: Háborús

versek.842. Porzsolt Kálmán : Egy színésznő

naplójából. ><vj843—844. Lengyel elbeszélők. Fordi- -

tó ttá Bányán Károly.845—846. Ambrus Zoltán: Régi és új

színművek. U . sorozat.847. Beöthy Zsolt: Ferencz .József ki­

rályunk és Erzsébet királynénk em­lékezete, ivét beszéd.

848—849. Bársony Is tv .: Vadásztáska, 850. Villányi Andor: A férj és egyél*

elbeszélések. rS51-—856; A világháború naplója. ,

X I—X III . ,*871—874. Ibsen Henrik: Peer Gynt.

Drámai költ. Ford. Sebestyén Károly., 875. Bródy Sándor : A kőtörő és egyéb

elbeszélések.876—877. Gagyhy Dénes : A székelyek.

Hangulatok, mondái és történeti I vázlatok.

87S—879. Orczy bárónő: Lady Molly kalandjai. Detektív-történetek. An-

i goiból íord. K itléghi Kálmán.880—88t. Drasche - Lázár Aifréd : A

' i kutyabör éa egyéb történetek. | !882—884- Molnár Ferencz : A P á t\! utczai fiók. ■

A -k-gal je lze tte k sz ín d a ra b o k .Kapható minden könyvkereskedésben.

_A___L