A libériái és Sierra Leone-i (polgár)háborúk háttere és összefüggéseiParagi Beáta

A két szomszédos nyugat-afrikai állam 1990-es években kibontakozó és össze­fonódó véres polgárháborúja a legértelmetlenebb és legkegyetlenebb afrikai háborúk közé tartozott.1 A két ország hasonló történelmi múlttal rendelkezik.

Libériát 1847-ben az amerikai kontinensről visszatelepített afrikai rabszolgák leszár­mazottai alapították; Etiópia mellett Afrika másik olyan országa, mely nem vált gyar­mattá. Sierra Leone angol gyarmat volt, ahová a XIX. század elejétől telepítették vissza a Brit Birodalomban felszabadított rabszolgák egy töredékét, illetve a rabszolgacsem­pész hajókról kiszabadított afrikaiakat; függetlenségét 1961-ben nyerte el. Mindkét ál­lamban komoly törzsi és politikai ellentéteket szült, hogy a visszatelepülő' afrikaiak és leszármazottaik által képviselt uralkodói réteg másfél évszázadon keresztül elnyomta a helyi lakosokat, de 1990-ig nem került sor háborúra. Egyszerűsítés lenne azonban azt állítani, hogy a helyi uralkodó elit és a tömegek közötti konfliktus vezetett a polgár­háborúik) kialakulásához. Hasonlóan a kontinens egyéb államaihoz Sierra Leone és Li­béria is tagolt annyira etnikailag, hogy adott csoport (legyen akár hatalmon, akár ellen­zékben) bármikor kihasználhatja az ebből fakadó megosztottságot saját céljai érdeké­ben. Ha ezeket a célokat mentálisan nem teljesen beszámítható politikai vezetők hatá­rozzák meg, és kihasználják a tájékozatlan tömegek kiszolgáltatottságát, a következ­mények katasztrofálisak lesznek. Mindkét állam, de különösen Libéria gyakorlatilag a szétesés határán áll.2 Az 1990-es évek eseményei hátterében a két ország politikai éle­tének összekapcsolódását jelentő ásványkincs, a gyémánt állt.

Hasonló történelmi múlt

Libéria modern kori történelme az Egyesült Államokban, Sierra Leonéé a Brit Biroda­lomban kezdődött. A felvilágosodás korában, illetve azt követően mindkét esetben prob­lémát jelentett az állam (birodalom) területén élő rabszolgák kérdése. Bár morálisan in­dokolt volt felszabadítani őket, gazdaságilag és társadalmilag kevésbé volt magától érte­

2005. tavasz-nyár 89

Paragi Beáta

tődő, hogyan oldják meg helyzetüket.3 Kézenfekvő megoldásként kínálkozott eredeti (őseik) lakóhelyükre- Afrika területére - történő visszatelepítésük. A mai Sierra Leone te­rületén az 1700-as évek végén vásárolt egy angol filantróp társaság földet, mely a későb­bi Sierra Leone fővárosának (1792; Freetown) alapja lett. A brit parlamentben elhangzott egyik javaslat szerint a rabszolgák Afrikában történő letelepítése kettős célt szolgálhat: egyrészt Anglia megszabadulhat nem kívánt „vendégeitől", másrészt a visszatelepülök Afrikában a keresztény vallás, az európai civilizáció terjesztőivé válhatnak.4 Az Ameri­kai Kolonizációs Társaság, illetve más privát gyarmati társaságok az 1820-es években kezdtek - a Mesurado-foknál5 - földet vásárolni elsősorban a krú törzstől. Monroviát, Li­béria fővárosát 1822-ben alapították, nevét James Monroe amerikai elnök után kapta.

Mind a mai Sierra Leone, mind Libéria területén jellemző volt, hogy a - néhány tíz­ezres nagyságrendben - visszatelepülő felszabadított fekete rabszolgák, illetve azok le­származottai hasonló módon nyomták el a terület őslakosait, ahogy korábban őket, il­letve felmenőiket. A visszatelepülőket Libériában ameriko-libériaiaknak, Sierra Leoné­ban kreoloknak hívták; mindkét állam területén kb. két-három százalék az összlakos­sághoz viszonyított arányuk (ez nem sokat változott az évtizedek folyamán). Kihasz­nálva a törzsek sokféleségét,6 egymással való szembenállását viszonylag gyorsan jutot­tak egyre nagyobb földterületekhez, melyen az ott lakókat primitívnek nyilvánítva ül­tetvényes gazdálkodásba (jellemzően rizst, gyapotot, kávét, kaucsukot, valamint kóla­diót, nemesfát termeltek) kezdtek, illetve egyfajta civilizációs küldetéstudat szellemé­ben megpróbálták - napjaink kedvelt kifejezésével élve - „demokratizálni" roko­naikat.7 A gyakorlatban mindez - ha nem is minden esetben klasszikus rabszolgaságot - de mindenképpen kényszermunka alkalmazását jelentette, mely még a XX. század első évtizedeiben is jellemezte a politikai elit gazdálkodását.

Az első világháborúig Libériában viszonylag jelentős volt a gazdasági fejlődés, no­ha stabil gazdasági egyensúllyal - a nyerstermékek egyenlőtlen (behozatallal kellő mértékben nem kiegyenlített) exportja miatt - nem rendelkezett. A helyzeten nem javí­tott, hogy 1926-ban az amerikai Firestone Tire and Rubber Company Libéria keleti terüle­tén 400 ezer hektár föld hasznosítására - kaucsukültetvény üzemeltetésére - kötött koncessziót, bár cserébe egy nagyobb összegű amerikai kölcsön révén az államháztar­tás teljes csődjét elkerülte az ország.8 A második világháborút követően Monroviától északnyugatra vasércet találtak, melyet a svéd-libériai-amerikai érdekeltségű 1955 óta LAMCO (Liberian-American-Swedish Mining Company) elnevezésű vállalat kezdte kiter­melni. Miután mind a kaucsuk, mind a vasérc világpiaci ára 1950-es években esett az 1950-es években, az ország gazdasági problémái tovább mélyültek. Libéria nemzetkö­zi rendszerben - Afrikában - betöltött politikai szerepe mérete és gazdasági gyengesé­ge ellenére sem volt elhanyagolható. A kontinens sokáig első független, de jure szuve­rén államaként (1847) meghatározó szerepet játszott az afrikai függetlenségi törekvé­sek ösztönzésében, támogatásában, illetve az afrikai egységtörekvések formálásában.9

90 Külügyi Szemle

A libériái és Sierra Leone-i (polgár-)háborúk háttere és összefüggései

Sierra Leone part menti területe 1808-ban lett brit koronagyarmat, azt követően ideig­lenesen vagy a mai Gambiával, Nigériával (Lagossal), vagy Aranyparttal (mai Ghána) állt közös angol irányítás alatt. 1827-ben területén létesítették az egyik első afrikai egyetemet (Fuorah Bay College), mely sokáig a nyugat-afrikai uralkodó elit - így a felszabadított rab­szolgák leszármazottainak - egyetlen képzési helye volt. A belső területeken 1897-ben lé­tesítettek protektorátust, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy félő volt, a Guinea irányából terjeszkedő franciák elfoglalják azt. A nyugat-afrikai brit gyarmatokon már a századfordulón kibontakozott bizonyos gyarmatosítás ellenes harc, mely a XX. század el­ső felében tovább fokozódott (szakszervezetek, sztrájkok). A későbbiekben oly sok prob­lémát okozó gyémántot 1930-ban fedezték fel, kitermelését 1935-ben kezdte meg a De Beers, mely 99 évre szerzett kitermelési jogot szinte az „ország" egész területén.10

A közvetlen előzmények

Libéria. A második világháborút követően Libériában William Tubman (1944-1971) töl­tötte be az elnöki tisztet, aki társadalmi-politikai reformok révén igyekezett a bennszü­lötteket integrálni, illetve gazdaságilag is talpra állítani az országot. Ennek érdekében meghirdette a „nyitott kapuk" politikáját a vasérc kiaknázása, illetve a konszernek be­ruházásainak ösztönzése érdekében. A meglévő mély gazdasági-strukturális problémák és társadalmi feszültségek azonban nem voltak könnyen megoldhatók. Halálát követő­en, utódja, William Tolbert (1971-1980) mérsékelt reformokat követett, de a lakosság tü­relme már fogytán volt: 1980. április 12-én államcsínnyel elmozdították a hatalomból.

Sámuel Kanyon Doe (1962-1990), a hadsereg krán törzsből származó - vagyis nem az addig hatalmat kézben tartó ameriko-libériai elithez tartozó - főtörzsőrmestere a legvéresebb puccsot hajtotta végre Afrika történetében: Tolbertet és kormánya tagjait (összesen 13 embert) a nemzetközi sajtó nyilvánossága előtt a tengerparton egyszerű­en kivégeztette.11 Tette mindezt annak érdekében, hogy a Nemzeti Megmentés Taná­csa (People's Redemption Council) élén egy igazságosabb társadalmi rendszert hozzon létre. Ilyen múlttal nyilván nem volt könnyű dolga: sem nemzetközileg, sem hazáján belül nem örvendett népszerűségnek. Annak érdekében, hogy hatalmát konszolidálja és belső ellenzékétől megszabaduljon az 1980-as évek közepén a demokrácia eszméjét kezdte hirdetni. 1985-ben „helyreállították" a polgári közigazgatást, majd új alkot­mányt készítettek, melynek értelmében az ország lakossága „civil" elnököt választott.12 Az így elnökké választott Doe első intézkedései közé tartozott a hadsereg - többnyire gio törzsbeli - vezérkarának elbocsátása, illetve a kránok vezető tisztségvi­selőkké történő kinevezése (a hadseregben és az államigazgatásban egyaránt). Az en­nek hatására ellene szerveződő puccskísérlet meghiúsult: akiket nem végeztek ki, azok a szomszédos Elefántcsontpart - illetve azon keresztül - Líbia területére menekültek.

2005. tavasz-nyár 91

Paragi Beáta

Líbia 1980-as évek végi nemzetközi elszigeteltségét ismerve nem meglepő, hogy Moammar Kaddáfi minden lehetőséget megragadott, mellyel viszonozhatta az Egye­sült Államok Líbia iránt tanúsított magatartását. Ennek szellemében nyújtott segítsé­get - katonai kiképzést, anyagi támogatást - a libériái ellenzéki erőknek.

Sierra Leone. A világháborút követően Nagy-Britannia ismerte fel leghamarabb, hogy alkalmazkodnia kell a megváltozó nemzetközi rendhez. A nagyobb gyarmattartó ha­talmak közül elsőként biztosította addigi gyarmatai függetlenségét. A háborút követő 10-15 évben a legtöbb gyarmaton - így Sierra Leone területén is - megalakultak azon mozgalmak, pártok, melyek a függetlenség elnyerésekor átvették a hatalmat. Sierra Le­onéban a Milton Margai vezette angolbarát Sierra Leonei Néppárt (SLPP), illetve a Siaka P. Stevens irányítása alatt álló gyarmatosítás-ellenes, a munkásság érdekeit is képviselő Össznépi Kongresszus (APC) lett a két legbefolyásosabb erő. Az ország füg­getlenné válásakor (1961. április 27.) előbb a Sir Milton Margai, majd halála után, test­vére Albert Margai (Big Albert) alakított kormányt. A Londonnal való szoros együtt­működés az 1960-as évektől több államcsínyhez vezetett: polgári és katonai kormá­nyok váltották egymást, melyek jellemzően államcsínnyel kerültek hatalomra. Siaka Stevens (APC) 1968-ban vette át az ország irányítását.

A Sierra Leone-i központi hatalom az ország függetlenné válása óta képtelen a gyé­mántkitermelés és kereskedelem felett teljes ellenőrzést gyakorolni, de ebben az idő­szakban kezdtek elmérgesedni a gyémántlelőhelyek feletti ellenőrzéssel kapcsolatos ellentétek. Stevens hatalma alatt kezdték a gyémántot politikai célra használni - a gyé­mántüzletben érdekelt vállalatok államosításával - bátorítva az illegális bányászatot. Az addig Nemzetközösségen belüli független domínium státusa egy újabb államcsínyt követően (1971) változott meg, mikor az addigi államformát köztársasággá változtat­ták. Bár guineai segítséggel Stevens visszakerült a hatalomba, a köztársasági államfor­mát megtartották. 1973 októberében Libéria és Sierra Leone gazdasági megállapodást kötött egymással: létrejött a Manu River Unió. Ugyanezen év folyamán bevezették az egypártrendszert (APC), mely egészen az 1990-es évek elejéig fennállt.

A libériái polgárháború (1989-1996)

A többek között Líbiában is kiképzésben részesülő libériái gio törzsbeli ellenzékiek az ameriko-libériai gyökerekkel rendelkező Charles Taylor13 vezetésével 1989. december 24- én Elefántcsontpartról meglepetésszerű támadást indítottak Doe rezsimje ellen. A Doe ve­zette adminisztráció gyengeségét részben magyarázta, hogy az amerikai segélyek - a hi­degháború végével átrendeződő geopolitikai prioritások következtében - erre az időszak­ra szinte teljesen elapadtak. A Libériái Nemzeti Hazafias Front (NPFL) hamarosan átvet­te az ország északi - guineai határ felőli - része felett az ellenőrzést. A szervezet vezetése

92 Külügyi Szemle

A libériái és Sierra Leone-i (polgár-)háborúk háttere és összefüggései

azonban nem volt egységes, és „Prince" Yormie Johnson vezetésével még 1990 folyamán az NPFL-ből kivált a Független Libériái Nemzeti Hazafias Front (INPFL). A következő időszakban a különböző érdekekkel rendelkező csoportok és frakciók száma gombamód szaporodott. Hamarosan már nem számított az etnikai hovatartozás sem, a lakosság - kü­lönösen a gyermekkatonák - nagy részének igazán mindegy volt, hogy épp melyik olda­lon, ki ellen harcol, ha önmaga és családja fenntartásához szükséges ellátást megkapta.

Regionális békefenntartás. A társadalom fokozódó nyomására a kibontakozó polgár- háborúban - az ENSZ támogatásával - a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössé­ge, az ECOWAS,14 illetve annak képviseletében Nigéria kezdett közvetíteni. 1990 fo­lyamán Gambiában zajlottak azok a tárgyalások, melyek eredményeképpen a libériái kérdés megoldására létrehozták az ECOMOG nevű békefenntartó erőt,15 mely a had­viselő felek közötti egyeztetést volt hivatott koordinálni. Az ECOMOG az első próbál­kozás volt arra, hogy afrikai államok saját eszközzel próbálják meg rendezni konflik­tusukat. Hatásköre azonban meglehetősen korlátozott volt, csupán a hadviselő felek közötti egyeztetésre, a tűzszünet biztosítására, illetve csapatszétválasztási feladatokra korlátozódott. Az ECOMOG működésének két fő elve volt: egyrészt semlegesnek ma­radni, másrészt fegyvert csupán önvédelem esetén használhattak.

A szervezet kezdettől megosztotta az ECOWAS-t, és legitimitását az érintett felek, különösen Taylor (NPFL) nem ismerte el. Ennek hátterében az állt, hogy miután kide­rült, hogy az NPFL támogatója Líbia, az USA - az ECOMOG katonáinak (kb. 3000 fő) nagy részét adó - Nigériának ígért támogatást annak érdekében, hogy Taylor csapatai ellen katonai sikereket érjen el. Az ECOMOG 1990. augusztusában vonult be Libéria területére. Az 1990. november 27-28-án a Mali fővárosában megrendezett bamakói ér­tekezleten a felek átmenetileg tűzszünetet kötöttek. Taylor hozzájárult, hogy az ECOMOG egész Libéria területére kiterjessze jelenlétét, de követelte azt is, hogy más térségbeli országokban is lépjen fel a béke érdekében.

Közben a libériái polgárháborúban egymással szemben álló felek száma egyre nőtt. A Doe elnökhöz16 hű, krán és mandingo törzsre támaszkodó (illetve a későbbiekben önálló frakciókra bomló) erő, az ULIMO (Libériái Egységmozgalom) Sierra Leone te­rületén rendezte be bázisát. Miután Taylor elutasította az Amos Sawyer17 vezette ide­iglenes nemzeti egységkormánnyal való együttműködést - illetve mivel az ULIMO krán (ULIMO-K) és mandingo (ULIMO-J) katonáinak bázisa Sierra Leone területén volt - a katonai cselekmények hamarosan Sierra Leone területére is átterjedtek. Ebben nagy szerepet játszott, hogy Taylor 1990-91 folyamán jelentős mértékben támogatta az ottani, Foday Sankoh vezetése alatt szerveződő ellenzéket (RUF, Forradalmi Egység­front). Nehéz megállapítani, hogy ez oka vagy következménye volt-e annak, hogy Taylor (Guinea mellett) Sierra Leonét is meggyanúsította azzal, hogy hatalmát veszé­lyezteti - azáltal, hogy az ECOMOG csapatai (melyben a nigériai katonák mellett, Sierra Leone-i, guineai csapatok is részt vettek) beavatkoztak Libéria területén.18

2005. tavasz-nyár 93

Paragi Beáta

A libériái polgárháborúban szemben álló felek 1995-ig több mint tíz fegyverszüneti megállapodást kötöttek és szegtek meg. A végül átmeneti békét hozó abudzsai béke- szerzó'dést 1996. augusztus 17-én írták alá. A hónap közepén befejezó'dtek a harcok. 1997 folyamán több-kevesebb hatékonysággal sor került a választások elkészítésére. A viszonylag normalizálódó politikai életben Taylor jutott vezető szerephez: az 1997. jú­lius 19-én megrendezett választásokat a Nemzeti Hazafias Front (NPP, korábban NPFL) nyerte meg (75 százalékkal). A rövid ideig tartó béke időszakában megkezdték a több, mint 150 ezer menekült helyzetének megoldását, a lefegyverzést, a katonák letelepíté­sét. A monroviai kormány igyekezett a Sierra Leone-i rendezésben is részt venni. Libé­ria nemzetközi kapcsolatai átmeneti időre helyreálltak, de a kormány Sierra Leone-i há­borúban való kétes érintettsége miatt hamarosan kiközösítette a nemzetközi közösség.

A Sierra Leone-i polgárháború (1991-1999)

Miután Sierra Leonében 1991-ben népszavazással megszüntették az egypártrendszert (és módosították az alkotmányt), Foday Sankoh19 vezetésével - a libériái Charles Taylor közre­működésével - az ország keleb részén létrehozták a RUF (Forradalmi Egységfront) nevű szervezetet, mely a nép nevében és érdekében mintegy harmadik erőként kívánt fellépni a civil kormánnyal és a hadsereggel szemben. A Sierra Leone-i Joseph S. Momoh vezette egy­szerre polgári és katonai irányítású (APC) kormány hiába kért segítséget az ECOWAS-tól, az ECOMOG-erők képtelenek voltak a RUF leszerelésére. A Momoh-kormány összeomlá­sát előidéző Valenbne Strasser reformokat ígért. A helyzet azonban annyira elmérgesedett, hogy megélhetésük érdekében a hadsereg katonái kezdtek átállni a RUF oldalára. Az így megerősödő szervezet 1995-re ellenőrzése alá vonta a fontosabb gyémánt-, és aranybányá­kat, illetve közel járt ahhoz, hogy hatalmát kiterjessze Freetownra is.

Részben annak érdekében, hogy Strasser hatalmát megszilárdítsa, részben az ország helyzetének konszolidálása érdekében a Sierra Leone-i vezetésnek nem maradt más választása, mint a demokrácia-kártya kijátszása. Ismét lehetővé tették pártok alapítá­sát, megszervezték a Nemzeti Konferenciát, illetve 1996 februárjára ENSZ-támogatás- sal szabad választásokat terveztek. Érthető módon - a gyémánt-, és aranykitermelés­ből származó bevételek birtokosaként - az ellenzéki RUF-nak sok érdeke nem fűződött a választások lebonyolításhoz. Időközben (1996 januárjában) Strasser hatalmát vérte- len puccsal megdöntötte addigi helyettese, Julius M. Bio. Bár az ENSZ és az ECOWAS nyomására Bio hajlandónak bizonyult azt elnökválasztás megszervezésére, a RUF-ot továbbra sem sikerült meggyőzni. Az első forduló lebonyolítását követően - megaka­dályozandó a számára kedvezőtlen eredményt - brutálisan lépett fel a civilekkel szem­ben. Általánossá vált a végtagok tömeges megcsonkítása annak érdekében, hogy az emberek fizikailag képtelenek legyenek szavazataikat leadni.

94 Külügyi Szemle

A libériái és Sierra Leone-i (polgár-)háborúk háttere és összefüggései

A nemzetközi nyomás hatására a freetown-i kormány Elefántcsontpartot (Hou- phouet-Boigny elnököt) kérte fel közvetíteni, mely elérte, hogy a RUF ne akadályozza meg a második választási fordulót (1996. március 17). Sankoh ennek ellenére a - az SLPP és kisebb pártok koalíciójával - a választásokat megnyerő' elnököt (Ahmad Tejan Kabbah, 70 százalék) nem volt hajlandó elismerni. Többhetes huzavona, kiadott és viszszavont nyilatkozatok és elismerések után, Sankoh végül minden addigi kompro- miszszumot visszavont. Még ugyanebben az évben Nigériába utazott (a források több­sége szerint odacsalták) - abban a reményben, hogy az ECOMOG nigériai katonáinak kivonásáról Sani Abacha nigériai elnökkel tárgyaljon Lagosban -, ahol márciusban le­tartóztatták, majd néhány hónap múlva kiadták Sierra Leonénak.

1997-ben - miután május végén sikeres puccsal guineai száműzetésbe kényszerí­tették Kabbah elnököt - alakult meg (többek között a RUF és a Sierra Leone-i hadsereg katonáinak egy csoportja részvételével) a Fegyveres Erők Forradalmi Tanácsa (AFRC), mely kvázi kormányként, de felhatalmazás nélkül irányította az országot. Az új veze­tés sajátos kompromisszumot kötött, melynek eredményeként a tanács elnöke Johnny Paul Koroma (AFRC), alelnöke Foday Sankoh (RUF) lett. Bár a nemzetközi közösség elvben egyetértett a hatalommegosztás elvével, de Sankoh büntetlensége, kormányba történő bevonása - illetve az erőszak intézményesülése - túl sok volt.

Az eseményekbe - a nyugat helyett, nevében, jóváhagyásával - rendteremtési cél­lal beavatkozó ECOWAS végül elérte célját: az ECOMOG, illetve a Kabbah-vezette ci­vil milíciák (kamajorok, CDF, Civil Defense Forces) 1998 elején visszafoglalták Freetownt, és Kabbah elnököt ismét beiktatták (1998. február). A tűzszünetet (1999. május 18.) biztosító, togói közvetítéssel kidolgozott béke megállapodásokat 1999. jú­lius 7-én, Loméban írta alá a kormány részéről Kabbah elnök, a RUF részéről F. Sankoh. Ennek keretében minden a háborúban érintett fél amnesztiában részesült, a Kabbah-kormányba bevonták a RUF és az AFRC vezetőit is. A DDR-program (disarment, demobilisation, reintegration) keretében megkezdték a lakosság lefegyverzé­sét, illetve társadalmi integrációját. Az ENSZ 1999 októberében ismerte el az egyezményt.20 Ugyanez a BT-határozat hozta létre - az addig megfigyelői feladatokat ellátó UNOMSIL-t felváltó - a tűzszünet betartását, a DDR-t programot felügyelő - eredetileg maximum 6000 főnyi személyzettel rendelkező - békefenntartó erőt (UNAMSIL). Az intézkedések ellenére 2000-2001 folyamán a RUF és az AFRC sorai­ban még mindig 10-15 ezer (6-18 éves korú) gyerekkatonát tartottak fegyverben vala­mint a gyémántbányák feletti ellenőrzés átadására sem került sor.

2005. tavasz-nyár 95

Paragi Beáta

A libériái polgárháború (1999-2003)Bár az 1997-es választások a megbékélés reményét hordozták magukban, a szomszé­dos Sierra Leonében zajló események, a libériái kormány abban való érintettsége meg­akadályozta a konszolidációt. A monroviai kormánynak szembe kellett nézni a civil la­kosság, illetve a szomszédos államokból hazatéró' libériái, valamint a Sierra Leone-i menekültek nyomorúságos helyzetéből adódó rossz közbiztonsággal is. A hivatalos fejlesztési segélyek visszatartása sem javított az ország helyzetén.

Az ország problémáival szemben tehetetlen Taylor-kormánnyal szemben két fő el­lenzéki erő szerveződött: Guinea támogatásával északon a LURD (Liberians United for Reconciliation and Democracy. Megbékélés és Demokrácia Érdekében Egyesült Libériai- ak), illetve az elefántcsontparti területről beavatkozó MODEL (Mozgalom Libéria Fel­szabadításáért). A harcok 1999 augusztusában az északi Lofa megyében kezdődtek, ahol a legnagyobb problémát okozta a Guineából hazatérő libériái és a Sierra Leone-i polgárháború menekültjeinek ellátása. A két ellenzéki erő hamarosan az ország terüle­tének 60-80 százalékára kiterjesztette ellenőrzését. A kormánnyal szembeni ellenállás kibontakozásához hozzájárult a Sierra Leone-i polgárháborúban való érintettsége is. A Taylorral szemben - különösen Nagy-Britannia részéről - megfogalmazott vádak közé tartozott a Sierra Leone-i RUF erőinek kiképzése, számukra fegyverek biztosítá­sa, valamint egyes vezetőinek menekültként történő befogadása21. A nemzetközi kö­zösség követelte, hogy a libériái kormány utasítsa ki a felkelőket, illetve számolja fel a RUF-fal való kapcsolatait22. Miután erre nem került sor - Taylor érvelése szerint az ECOWAS jóváhagyta a libériái kormány Sierra Leone-i polgárháborúba való beavatko­zását - 2001-ben az Egyesült Államok utazási tilalmat rendelt el a libériái vezetőkkel szemben. Ezt követően a nemzetközi közösség egésze - az ENSZ BT 1343. (2001) szá­mú határozatával - szankciókat léptetett életbe: leállították a segélyeket, embargót ve­zettek be a fegyverkereskedelemre, a kormány tagjaira vonatkozóan utazási tilalmat rendeltek el, illetve megtiltották a Sierra Leonéból származó, de Monrovián keresztül piacra kerülő „véres" gyémántok megvásárlását.

Bár 2002-ben Taylor létrehozott egy béke és megbékélési bizottságot, 2003-ra az or­szág területén uralkodó állapotok legalább olyan kilátástalanok voltak, mint 1999-ben. Ebben nyilván komoly szerepet játszott, hogy az ellenzéki mozgalmak vezetőivel Taylor nem volt hajlandó tárgyalni.

Hosszú távon sem a kormány, sem az ellenzéki erők nem értek el olyan pozíciót, melyből a tárgyalási feltéteket diktálhatták volna. Többek között az Egyesült Államok nyomására a felek (libériái kormány, LURD, MODEL) között megkezdődő tárgyaláso­kon ECOWAS képviseletében Mali, illetve Ghána közvetített: az accrai tűzszüneti meg­állapodást 2003. június 17-én írták alá. Miután erre az időre a LURD ellenőrizte az or­szág területének mintegy kétharmadát, lehetősége volt olyan feltételeket támasztania

96 Külügyi Szemle

A libériái és Sierra Leone-i (polgár-)háborúk háttere és összefüggései

- gyakorlatilag Monrovia elfoglalását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Taylor nem hajlandó lemondani - mely végül Taylor távozását eredményezte. Július 6-án Taylor el­fogadta a nigériai kormány által felajánlott menedéket és azóta is Nigéria területén tar­tózkodik. Szeptemberben a LURD deklarálta, hogy a háború véget ért: a csaknem húsz különböző ellenzéki csoportosulás, a civil szervezetek Ghánában folytatták a tárgyalá­sokat. Az átfogó békeszerződést (Comprehensive Peace Agreement) 2003. augusztus 18-án írták alá. Bár létrehozták a nemzeti átmeneti kormányt, a belső rendet az amerikai - Jacques Paul Klein az ENSZ-főtitkár különmegbízottja vezetése - alatt álló UNMIL erők nélkül lehetetlen lenne fenntartani.23

Az összefonódó polgárháborúk hatásai és következményei

A polgárháborúk - gazdasági vonatkozásai mellett - nagy nemzetközi felháborodást kiváltó jelensége volt a gyermekkatonák alkalmazása, illetve a civil lakosság tömeges csonkítása. Az ENSZ Sierra Leone-i háborús és emberiesség ellen elkövetett bűnöket vizsgáló bíróságát (Sierra Leone Special Court) 2002-ben a állították fel. A bíróság Taylort a Sierra Leone területén 1996 óta elkövetett bűncselekményekért legnagyobb mérték­ben felelős személyként jelölte meg.

Emberi jogi vonatkozások: gyermekkatonák. Az 1990-es évek nyugat-afrikai konfliktusai bővelkedtek emberi jogokat érintő jogsértésekben. A polgárháborúk két legproblémá­sabb vonatkozása a nők elleni tömegesen végrehajtott erőszak, illetve a gyermekkato­nák alkalmazása volt. Ez utóbbi nem csupán az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezményének24 (1989) pontjaival, vagy ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) gyermekmunka tilalmára vonatkozó normáival ellentétes (már amennyiben a katona­ságnál végzett tevékenységet munkának tekintjük), de a nemzetközi humanitárius jog szabályaival sem összeegyeztethető.

Gazdasági vonatkozások: gyémánt-kitermelés és kereskedelem. A korábbiakban már történt utalás a gyémánt szerepére. Az egymást követő Sierra Leone-i kormányoknak régóta problémát okoz(ott) az illegális gyémántkitermelésben és -kereskedelemben való libé­riái érdekeltség. Ami a korábbiakhoz képest az 1990-es években újdonságnak számí­tott, az a libériái hivatalos körök érintettsége volt, hiszen ebben az időszakban - külö­nösen a Taylor-kormánynak - egyértelmű érdeke fűződött ahhoz, hogy a Sierra Leone-i kormány működésképtelen legyen, legalábbis központi hatalom ne ellenőrizze a gyé­mántbányászatot. Az 1990-es évek végére gyakorlatilag Libéria lett a gyémánttal össze­függő szervezett bűnözés (fegyver, drog, pénzmosás) központja Afrikában25. A gyé­mántért cserébe a RUF, illetve 1997-ben az AFRC fegyverekhez és logisztikai támoga­táshoz jutott Monrovián keresztül.

2005. tavasz-nyár 97

Paragi Beáta

Miután az 1990-es években Fekete-Afrika háborús-övezeteiben - nem csupán Sierra Leone, Libéria, de Kongó, Angola területén is - a gyémántbevételek fedezték a legitim kormányokkal szemben álló lázadók háborús tevékenységét, a „véres" vagy illegális gyémántkereskedelem visszaszorítására nemzetközi együttműködés kezdődött26. Az ENSZ Közgyűlésének 55/56 (2000) sz. határozata által is támogatott, Belgiumban meg­fogalmazott -Kimberley Process Certification Scheme (2001. április) - folyamat célja, hogy megakadályozza a nyersgyémántok feketekereskedelmét, és annak következményeit. A folyamat kidolgozásban nem csupán az egyes államok, de a gyémántiparban érde­kelt társaságok, civil szervezetek is részt vesznek. Az együttműködés értelmében a vi­lág meghatározó gyémántkitermelő, -kereskedő, -feldolgozó, illetve -importáló álla­mai, gazdasági közösségei megfogalmazták egy olyan származási tanúsítvány rend­szer kidolgozását, mely a csiszolatlan gyémánt útjának követhetőségével azt hivatott biztosítani, hogy a gyémántkereskedelem ne szolgáljon fegyveres, háborús célokat. En­nek értelmében a kitermelőnek minden nyersgyémánt származását igazolnia kell. Amennyiben valamely állam nem tudja bizonyítani a drágakő eredetét, kizárhatják a nemzetközi kereskedelemből.27 Hiányossága - gyengesége - a kezdeményezésnek, hogy nem rendelkezik olyan független, rendszeres, megfigyelő mechanizmussal, melylehetővé tennék az irányelvek érvényesülésének nyomon követését.

Nemzetközi jogi vonatkozások: a Sierra Leone-i háboríts bűnöket vizsgáló ad hoc bíróság te­vékenysége. Miután a loméi megállapodást megkötését (1999) követően a RUF tovább folytatta a támadásokat a kormányerők és a civilek ellen a Kabbah-kormány az ENSZ- hez fordul annak érdekében, hogy kivizsgálja az 1990-es évek második felében- az 1996. november 30-án megkötött első ellenzék és kormány közötti, eredménytelen (abidzsani) békemegállapodást követően - elkövetett jogsértéseket. A Speciális Bíró­ság28 végül 2004. június 3-án kezdte meg működését. Hatáskörébe tartozik többek kö­zött emberiesség elleni bűntettek, háborús bűnök, a nemzetközi humanitárius jog meg­sértéséből fakadó bűncselekmények, valamint a Sierra Leone területén elkövetett és az ország belső joghatósága alá tartozó esetek kivizsgálása. Miután joghatósága nem ter­jed ki harmadik államra - sem Libériára, sem például Nigériára (melynek területén Taylor tartózkodik) - ezért az ott tartózkodókat nem tudja felelősségre vonni. A bíró­ság tevékenysége kapcsán nagy vitákat váltott ki a gyermekkatonák kérdése, annak a több mint 5000 kiskorúnak a felelősségre vonása, akiket erőszakkal (vagy drogokkal, fegyverrel, sok esetben élelemmel) vettek rá a fegyveres konfliktusban való részvétel­re. Végül a 15 évnél fiatalabbakat nem vonják felelősségre, a 15-18 éves korosztályba tartozókat pedig speciális eljárások során hallgatják ki.

A térségben napjainkig problémát okoz a gyémántbányák (és gyémántkereskede­lem) feletti hivatalos ellenőrzés biztosítása; mindazon nehézségek, melyek abból fa­kadnak, hogy a korábbi ellenállók teljes lefegyverzését képtelenség megoldani; a ne­hézkesen haladó kormányreformok, illetve a lakosság egészét jellemző társadalmi

98 Külügyi Szemle

A libériái és Sierra Leone-i (polgár-)háborúk háttere és összefüggései

problémák (menekültek, otthonukból elüldözöttek letelepítése, széles körben elterjedt korrupció, magas munkanélküliség, AIDS, szegénység, stb.). Mindkét állam - különö­sen Libéria - a szétesés állapotában van. A közszolgáltatások nem - vagy csak korláto­zottan - működnek, az igazságszolgáltatás és a törvényhozás akadozik, a képzett mun­kaerő' elhagyta az országot. Az ENSZ jelenléte nélkül az ország ismét káoszba fullad­na. Sierra Leone kedvező példája azonban némi reménnyel kecsegtet: 2002-ben mint­egy 17 ezer kéksisakos tartotta egyben az országot. Kivonásukat követően a brit kikép­zésben és tréningben részesülő Sierra Leone-i hadsereg katonái képesek voltak a rend minimális fenntartására. A valódi béke és stabilitás azonban még mindkét államban meglehetősen távoli.

Felhasznált irodalomKönyvek

Buerghental, T.: Nemzetközi emberi jogok. Helikon, Budapest 2001 Fage, J. D.-Tordoff, W: Afrika története. Osiris Kiadó, Budapest 2004Little, K.: The M ende of Sierra Leone: a West African people in transition. Routledge, London 1998.Reader, J: Africa. A Biography of the Continent. Penguin Books, London 1998.

TanulmányokAryeetey, E.: Regional Integration in West Africa. In: New forms of cooperation and integration in emerging

Africa. OECD-DAC; Technical Papers N2170.Gberie, Lansana: War and Peace in Sierra Leone: Diamonds, Corruption and the Lebanese Connection. The

Diamonds and Human Security Project, 2002.http://action.web.ca/home/pac/attach/sierraleone2002_e.pdf (letöltés dátuma: 2005. május 25.) Sierra Leone: The Sate of Security and governance. ICG Africa Report, N W . 2003. szeptember 2.

DokumentumokENSZ BT 1270. (1999) számú határozata.ENSZ BT 1343. (2001) számú határozata.

Folyóiratok, periodikák, cikkekBah, Alahji M. S.: Exploring the dynamics of the Sierra Leone conflict. In: Peacekeeping & International

Relations, 2000. január-április, Vol 29. N21.Darao-Moris, M.: The Darker Side of Diamonds. In: UN Chronicle, N21. 2005.Eizenstat, S.-Porter, J. E.-Weinstein, J.: Rebuilding Weak States. In Foreign Affairs, 2005. január-február Kemenszky Á.: Háborús bűnösök felelősségre vonása az egykori Jugoszláviában, Ruandában és Sierra

Leonéban, Acta Humana, 2002. 46-47. sz.Okello, T.: More bad news for UN Special Court. In: New African, 2005. április.Ottaway, Marina: Think Again. In: Foreign Policy, 1999. tavasz Rebuilding failed states. From chaos, order. In: Economist, 2005. 03. 05.Robinson, S.: Battle ahead. In: TIM E Europe, 2001. 07.16.Sieh, R. D.: Pain Still Lingers in Liberia. Liberian Daily Observer, 2005. április 12. http://liberianobserver.com/about liberia/RichardJolbert2.html (letöltés dátuma: 2005. május 25.) The cartel isn’t for ever. The Economist, 2004. július 15.

2005. tavasz-nyár 99

Paragi Beáta

Online forrásokCharles Taylor: a Wanted M an. 2003. december 4.http://www.cnn.eom/2003/WORLD/africa/06/10/liberia.taylor/index.html (letöltés: 2005.június 20.) Conflict Diamonds: Sanctions and War. 2001.március 21. UN Department for Public Information

http://www.un.org/peace/africa/Diamond.html (letöltés: 2004. november 20.)Diamonds are Sierra Leone ivar's best friend. 2000.május 24. Diamond Assistance Online;

http://www.dakov.com/printnews.php?row=ll&pop=l&hide_ads=l&page=0 (letöltés: 2004. november 20.)

Donors step up anti-graft figh t with plan to lim it government's powers. IRINnews.org (Un Office for the Coordination of Humanitarian Affairs) http://www.irinnews.org/print.asp?ReportID=47682 (le­töltés: 2005. június 20.)

Hezbollah and the West African Diamond Trade. Middle East Intelligence Bullentine, 2004. június-július.http://www.meib.org/articles/0407_12.htm (2005. június 10.)

Liberian Conflict, http://www.globalsecurity.org/military/world/war/liberia.htm (letöltés: 2004. no­vember 22.)

U N extends sanctions on timber and diamond exports. IRINnews.org (Un Office for the Coordination of Humanitarian Affairs);

http://www.irinnews.org/report.asp?ReportID=47779&SelectRegion= West_Africa&SelectCountry=LIBERIA (letöltés: 2005.június 23.)

U N chief Jacques Klein departs suddenly, saying much still to be done. 2005. április 29.; IRINnews.org (Un Office for the Coordination of Humanitarian Affairs)

http://www.irinnews.org/report.asp?ReportlD=46891&SelectRegion=West Africa&SelectCountry=LIBERIA

Who is Foday Sankoh? Guardian, 2000. május 17. (letöltés: 2005.június 20.) http: / / www.guardian.co.uk/sierra/article/0,2763,221853,00.html Sierra Leone Rebels Release all hostages. 1999. augusztus 10.http://www.cnn.com/WORLD/africa/9908/10/sierra.leone.01/index.html (letöltés: 2005.június 20.)

EgyébA Sierra Leone-i Különleges Bíróság (Special Court for Sierra Leone) honlapja:

http://www.sc-sl.org/Az ENSZ Sierra Leone-i békefenntartó erejének (UNAMSIL) honlapja:

http://www.un.org/Depts/dpko/m issions/unamsil/Az ENSZ libériái békefenntartó erejének (UNMIL) honlapja:

http://www.un.org/Depts/dpko/m issions/unmil/A gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének részes államai:

http://www.unicef.org/crc/opcac-tableweb.htm.Libéria története, kronológia. Az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának honlapja

http://memory.loc.gOv/ammem/gmdhtml/libhtml/liberia.html#onmp.Szépirodalom

Kourouma, Ahmadou: Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban. Ulpius-ház, Budapest 2002.

Greene, Graham: A kezdet és a vég. Európa, Budapest 1987.

100 Külügyi Szemle

A libériái és Sierra Leone-i (polgár-)háborúk háttere és összefüggései

Jegyzetek1 A tanulmány témája a Sierra Leone-i és a libériái polgárháború, de szükséges megjegyezni, hogy az

ottani események nem választhatók el teljes mértékben a guineai és elefántcsontparti zavargások­tól, melyeket azonban jelen dolgozatban elemzünk részletesen.

2 Angol terminológiával élve közel jár ahhoz, hogy az ún. „failed states" - a belső rend fenntartására képes központi hatalmat nélkülöző államok - kategóriájába kerüljön.

3 A Brit Birodalom területén 1807-ben szabadították fel a rabszolgákat. Bár az Egyesült Államok tel­jes területén a rabszolgatartás betiltására csak az amerikai polgárháború (1861-1865) után került sor (13. alkotmánykiegészítés, 1865), az északi államok részéről - a morális szempontok mellett - ko­moly gazdasági érdek fűződött a déli államok rabszolgamunkára épülő gazdasági erejének (fölé­nyének) megtöréséhez. In: Reader, 1998.

4 Uo.5 Ezt a nyugat-afrikai területet - hasonlóan Afrika part menti vidékeihez - portugál hajósok fedezték

fel a XV. században, majd kezdték feltérképezni (illetve indokolt esetben birtokba venni) a nyugati világ számára. Az egyes partszakaszokat a kontinens jellemző exportcikkeiről nevezték el: a mai li­bériái partokat sokáig Bors-partnak hívták (a guineai bors után). In: Fage, 2004.

6 Libéria területén éltek (élnek) a krúk (halászattal, csónaképítéssel foglalkoztak); a kránok, a giók, il­letve az akkor még jellemzően vándorló életmódot folytató kisebb törzsek (pl. kpellék, basszák, dánok, tornák). Sierra Leone hasonlóan tarka, a két nagyobb etnikum, melyet megkülönböztetnek a mande ajkúak közé tartozó mendék (30%) és a nyugat-atlanti nyelvet beszélő temnék (30%). In: Fage, 79-80. o. London és Washington 1903-ban kötött megállapodást a két ország határának kije­löléséről. Forrás: amerikai kongresszusi könyvtár(http://memory.loc.gOv/ammem/gmdhtml/libhtml/liberia.html#onmp).

7 Annak ellenére, hogy Libériában amerikai mintára már a XIX. század első felében megszervezték a pártrendszert, alkotmányt fogalmaztak, választójogot csak 1946-ban (új alkotmány elfogadását kö­vetően) kaptak a bennszülöttek (őslakosok).

8 Reader, 1998.9 Az egyes afrikai országok (vezetői) eltérő módon képzelték a kontinens egységének megteremtését,

de alapvetően az 1960-as évek elejéig két fő áramlatot lehetett elkülöníteni: a Monrovia csoportot, mely inkább nyugatbarát, a kontinens egységét a fokozatos gazdasági integráción keresztül tartot­ta reálisnak, illetve a ghánai Kwame Nkrumah (1909-1972) elnök vezetése alatt álló Casablanca cso­portot, mely az azonnali politikai egység megteremtése mellett szállt síkra. Az Afrikai Egységszer­vezet megalakulásával (Áddisz-Abeba, 1963) e csoportok háttérbe szorultak. A kontinens egységét - szükséges egyáltalán? - sem politikai, sem gazdasági értelemben az eddigiekben nem sikerült megteremteni, noha 2002-ben létrehozták az Afrikai Uniót.

10 Érdekesség, hogy a nyugat-afrikai kereskedelemben - így a Sierra Leone-i gyémántkitermelésben és -kereskedelemben is - jelentős szerepet játszanak a X1X-XX. század fordulóján a térségbe betele­pülő libanoni kereskedők. Nekik köszönhetően a libanoni polgárháború (1975-1990) minden frak­ciója, különösen az 1980-as években megalakuló Hezbollah profitált a nyugat-afrikai gyémántkeres­kedelemből. In: Middle East Intelligence Bulletin, 2004. június-július.

11 Sieh, 2005. http://liberianobserver.com/about_liberia/Richard_tolbert2.html.12 Az 1986-ban életbe lépő alkotmány a második Libériái köztársaság időszakát nyitotta meg. Mind­

két alkotmány (1839; 1986) letölthető: http://www.tlcafrica.com/constitution-1986.htm.13 Charles Taylor („Papa") (1948-) a későbbiekben - a Sierra Leone területén elkövetett bűncselekmé­

nyeket vizsgáló bizottság megállapítása szerint - az itt kibontakozó polgárháború egyik fő felelőse lett. Taylor állítólag az 1980-as években nagy szerepet játszott a libériái államkincstár kifosztásában (900 ezer USD eltüntetésével vádolták). Miután Libériából menekülnie kellett, álnéven az Egyesült Államokban bujkált, ahol elfogták. A börtönből (Massachusetts) megszökve Ghánában kötött ki, ahonnan többek között Elefántcsontpart, Burkina Faso, illetve Líbia vezetőivel a legmagasabb szin­

2005. tavasz-nyár 101

Paragi Beáta

tű kapcsolatokat ápolt. Forrás: http://www.cnn.corn/2003/WORLD/africa/06/10/liberia.taylor/ index.html.

14 Jelenleg a kontinens öt nagy gazdasági régióra (Észak-Afrika, Nyugat-Afrika, Közép-Afrika, Kelet-, illetve Dél-Afrika) osztható, melyek területén eltérő' hatékonysággal működnek gazdasági integrá­ciós szervezetek; egy-egy tagállam több szervezetnek is tagja lehet. Fontosabb szervezetek: Száhel- Szaharai Államok Közössége (CEN-SAD; 1998); az Arab-Magreb Unió (AMU, franciául UMA; 1989); a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS, franciául CEDEAO; 1975), melynek 16 tagállama van; a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECCAS, CEEAC; 1983-ban alapítot­ták; 1992-től működik; elődje: Közép-afrikai Gazdasági- és Vámunió, UDÉAC); a Kelet- és Dél-afri­kai Közös Piac (COMESA, 1994), mely a kontinens 21 tagállamát tömörítő kereskedelmi blokk; a há­rom tagállamból álló, nem csupán gazdasági együttműködést megvalósító Kelet-afrikai Közösség (EAC; 1977; 1999); illetve a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC, 1992), melynek 14 tagállama van

15 ECOMOG (ECOWAS Monitoring Group, ECOWAS Megfigyelő Csoport) - A Nyugat-afrikai Álla­mok Gazdasági Közösségének (ECOWAS, CEDEAO) a békefenntartó ereje. A libériái polgárháborű kapcsán 1990-ben hozták létre.

16 Doe-t 1990. szeptember 9-én az ECOMOG monroviai főhadiszállásán az INPFL erői fogták el, majd hasonló stílusban végezték ki, mint elődjét Doe 1980-ban.

17 Sawyer korábban a Libériái Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánja volt, illetve az 1986-os al­kotmány módosítást előkészítő bizottság elnöke. A Doe elleni puccs után az Egyesült Államokba utazott, ahol a Doe-rezsim érdekében lépett fel. 1990. augusztusában nevezték ki az átmeneti kormány (INUG) élére, majd novembertől 1994-ig (az INUG összeomlásáig) az állam elnöki tisztségét is betöltötte.

18 Fage, 2004. 473. o.19 Foday Sankoh (származását tekintve a temne törzshöz tartozott) az 1960-as évek elején ENSZ-béke-

fenntartóként részt vett a kongói polgárháborúban. 1971-ben szerepet játszott a Siaka Stevens elle­ni államcsínyben, melynek köszönhetően hat év börtönre ítélték. Itt ismerkedett meg közelebbről Mao Ce-tung elveivel. Az 1980-as években Líbiában képezték ki. Forrás. Who is Foday Sankoh? http:// www.guardian.co.uk/sierra/article/0,2763,221853,00.html.

20 ENSZ BT 1270. (1999) számú határozata, mely átfogóan kívánta rendezni a háború utáni helyzetet.21 Fage, 2004. 473. o.22 Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a RUF 1999-ben, illetve később 2000-ben is civileket és ENSZ-

békefenntartókat ejtett túszul, melyhez a technikai segítséget a libériái kormány nyújtotta. Forrás: http://www.cnn.com/WORLD/africa/9908/10/sierra.leone.01/index.html

23 Klein az ENSZ egyik legnagyobb létszámú (15 ezer fő) békefenntartó ereje, az UNMIL élén 2003 szeptemberétől 2005 áprilisáig tartózkodott Libériában, ahonnan meglehetősen hirtelen és közeleb­bi magyarázat nélkül távozott. Tevékenységének köszönhetően Libériában sokat javult a biztonsá­gi helyzet. Forrás: From chaos, order, The Economist, 2005. március 5. és http://www.irinnews.org/report.asp?ReportID=46891&SelectRegion= West_Africa&SelectCountry=LIBERIA

24 A gyermekek jogairól szóló egyezmény tiltja a tizenöt év alatti gyermekek besorozását a részes ál­lamok hadseregeibe. Az egyezményhez két kiegészítő jegyzőkönyv tartozik, melyek egyike a gyer­mekek fegyveres konfliktusokba való bevonásának tilalmára vonatkozik. Ennek második cikke - el­térően a gyermekjogi egyezményben meghatározott alsó korhatártól - kimondja, hogy 18 éves ko­ruk alatt gyermekeket nem lehet hadseregbe toborozni. Sierra Leone 2000-ben írta alá és 2002-ben ratifikálta a kiegészítő jegyzőkönyvet; Libéria 2004. szeptemberében írta alá, de még nem ratifikál­ta. In Buerghental, 2001. 70. o. és http://www.unicef.org/crc/opcac-tableweb.htm.

25 Liberian Conflict, h ttp ://www.globalsecurity.org/military/world/war/liberia.htm.26 Az együttműködést Kimberley városában 2000. május 11-12-én kezdeményezték a dél-afrikai gyé­

mántkitermelő államok. A kimberleyi folyamat 2003. január 1-jén lépett hatályba; minden évben más állam tölti be az elnöki tisztet (2005-ben az Orosz Föderáció, név szerint a nagy gyémántkiter­melést folytató szibériai Jakutföld elnöke, Vjacseszlav Stirov). A folyamat 43 résztvevője (az

102 Külügyi Szemle

A libériái és Sierra Leone-i (polgár-)háborúk háttere és összefüggései

EU/EK-szervezetként vesz részt); melyek a nyersgyémánt világkereskedelem 98%-át fedi le; a szer­ződésnek az EU-tagság révén Magyarország is részese.

27 A gyémántkitermelésben karátban (és nem dollárbevételben) mérve jelenleg (2003) első helyen áll Oroszország, majd Botswana, Ausztrália, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Dél-afrikai Köztá­raság és Kanada következik. Az oroszországi termelés növekedése nagy mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy a nagy óriás, a De Beers részesedése a kitermelésben és a kereskedelemben egyaránt 50% alá szorult vissza. Forrás: The cartel isn't for ever, The Economist, 2004. július 15.

28 A bíróság sajátos vonása, hogy az ENSZ és a Sierra Leone-i kormány közös - egyszerre nemzetkö­zi és nemzeti - irányítása alatt áll. Más ad hoc bíróságokkal ellentétben nem az ENSZ BT hozta lét­re, hanem az ENSZ és Sierra Leone kormánya által megkötött szerződés eredményeképpen jött lét­re. Forrás: http://www.sc-sl.org/

Résíimé

The background of the (civil) wars in Liberia and Sierra Leone

The ability to function of the different actors of the international system - states - can be measured in various ways. No matter what set of rating is chosen, be it economic growth, human growth index, number of the AIDS cases, the majority of the states of black Africa can be found at the bottom. The situation is similar concerning peace and stability as well: it is Africa from among the different continents in which people have to live with the highest number of conflicts and (civil) wars. These wars receive scant attention in the western media, mainly because they do not affect directly the lives of the advanced societies regarding either security or economy. The same holds true with regard to the West African crises too. However, the civil wars, which broke out in Liberia and Sierra Leone in the 1990s, do possess some unique features and lessons which we should learn. Though the number of casualties was not very high, at least as compared to the events in the Middle East or to major natural disasters, the brutality of the war, the crimes committed against the civilian population, the responsibility of the governments are phenomena which deserve closer inspection. It is the diamond, the mineral resource which has been linking the political lives of the two countries for decades, that stands in the background of the war(s). Sierra Leone and Liberia, similar to other states of the continent, is divided ethnically to the extent that one given group, be it in power or in opposition, can always take advantage of the divisions deriving from this situation for its own purposes. If these goals are defined by mentally unstable political leaders who can utilize the defenselessness of the ignorant masses the consequences will be catastrophic. The victims, the problem of supplying the people who have to flee in masses, the fact that each of the parties involved have committed

2005. tavasz-nyár 103

Résumé

war crimes and crimes against humanity resulted in a situation that both states, but especially Liberia, have come very close to collapse in a decade.

D er H intergrund der (Bürger-)-Kriege in Liberia und Sierra Leone und ihre Zusam m enhänge

Die Funktionsfähigkeit der Akteure des internationalen Systems, der Staaten nämlich, kann auf unterschiedliche Weise gemessen werden. Mit Rücksicht auf jede Art von Rangfolge - sei diese das Wirtschaftswachstum, der Index der humanen Entwicklung, der Index der AIDS-Infiziertheit - steht die Mehrheit der Staaten Schwarzafrikas am Ende dieser Folge. Auch im Falle des Friedens und der Stabilität ist dies nicht anders: in unseren Tagen ist Afrika jener Kontinent, auf dessen Gebiet die Menschen mit den meisten Konfliktsituationen, mit den meisten (Bürger-)-Kriegen Zusammenleben müssen. Diese Kriege finden nur wenig Echo in den westlichen Medien, nicht zuletzt deshalb, weil diese das Leben der Gesellschaften der entwickelten Länder weder im (sicherheits-)politischen, noch im wirtschaftlichen Sinne näher berühren. Dies ist auch im Falle der Krisen in Westafrika nicht anders. Dennoch weisen die zu Beginn der 1990er Jahre ausbrechenden und miteinander zusammenhängenden Bürgerkriege in Liberia und in Sierra Leone einige besondere Züge, einige ein besonderes Aufsehen erregenden Lehren auf. Obzwar die Zahl der tödlichen Opfer - z. B. im Vergleich mit den Ereignissen im Nahen Osten oder mit einigen Naturkatastrophen - nicht schockierend hoch waren, sind dennoch die Brutalität des Krieges, die ausgewählten Verbrechen gegen die Zivilbevölkerung, die Betroffenheit und die Verantwortlichkeit der Regierungskräfte solche Erscheinungen, die dafür sprechen würden, die Situation näher zu untersuchen. Im Hintergrund des Krieges / der Kriege stehen die das politische Leben der beiden Länder seit Jahrzehnten verbindenden Bodenschätze, die Diamanten. Ähnlich den anderen Staaten des Kontinents sind auch Sierra Leone und Liberia ethnisch so sehr aufgeteilt, dass eine konkrete Volksgruppe, - sei sie nun an der Macht, oder in der Opposition - die daraus resultierende Zergliedertheit jederzeit im Interesse der eigenen Ziele ausnutzen kann. Wenn diese Ziele von mental nicht ganz zurechnungsfähigen politischen Führern bestimmt werden, indem sie die Ausgeliefertheit der nicht aufgeklärten Massen ausnutzen, werden die Folgen katastrophal sein. Das Problem der Opfer, der Versorgung der massenhaft zu Flüchtlingen gewordenen Bevölkerung, der Fakt, dass die Verbrechen gegen die kriegerischen und gegen die Menschheit gerichteten Verbrechen von jeder der betroffenen Seiten in großer Zahl begangen wurde, hatten zur Folge, dass beide Staaten, doch vor allem Liberia, innerhalb eines Jahrzehnts praktisch am Rand des Zerfalls angelangt sind.

104 Külügyi Szemle