ÁRA: 200 FT

A TARTALOMBÓL:

Büky László:

Balázs Géza:Automatikus ragozás

Kerekes Barnabás:Telefontéma

Holczer József:…

Jakab István:Csalóka szavaink

Zimányi Árpád:Nyelvtörténeti, alaktani retró

Dede Éva:Szó és ellenszó

Farkas Eszter:-módi

Kardos Tamás:„Népi” helyesírás

És: új szavak és könyvek,nyelvi játékok,keresztrejtvény

Papperlapapp

közeli

Kvázi

Édes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

2008. ÁPRILIS XXX. ÉVF. 2. SZÁM

Anyanyelvünk

Lotz Károly: Tavasz (1894)

SKANDINÁVKERESZTREJTVÉNNYEL

A nyári idõ-szak egyik legkellemesebb kikapcsolódása a szabad-téri színházi elõadás. A kínálat bõséges, gombamódszaporodnak a játszóterek. Alkalmi társulatok és anyárra szakosodott truppok igyekeznek elnyerni anagyérdemû kegyeit. Talán még idejében számolokbe egy tavalyi példáról.

Az egyik alkalommal túlságosan is bõséges volt akívülrõl érkezõ hanghatás, és ez nem kifejezettentett jót egy kétszereplõs, kamarajellegû elõadásnak.

Beleszólt az elõadásba a közelben elhaladó vo-nat, a szomszédban elterülõ strandon a permetezõmotor erõs, morgó hangja, a szomszéd étterembõl akissé kapatos vendégek dajdajozása. A kutyaugatásés a madárfütty természetesen csak háttérzene voltmindehhez. Eközben a mögöttünk ülõ család egészidõ alatt chipset majszolt, recsegett, kólát ivott, éscuppogott. Hadd egyen-igyon a gyerek, hadd nõjön!

Ha a kedves olvasó azt gondolja, hogy ebben apillanatban pattant el a húr, vagy ahogy mondaniszokták, csapott ki nálam a biztosíték, akkor téved,annak ellenére, hogy a külsõ és belsõ hangkavalkádmiatt az erkélyen (kakasülõn) a színészek hangjátcsak nagy odafigyeléssel és foszlányokban lehetetthallani. A legnagyobb „beszólás” egy mobiltelefonhangja volt. Azonban senki ne gondolja azt, hogy akis készülék gazdája zavartan, kapkodva igyekezettkikapcsolni. Nem. Felvette. A kegyelemdöfést ez

utóbbi adta meg számomra.Beleszólt, halkan, mert azérttudja, mi az illem:

– Szia, Laci, itt vagyok a színházban.Valami válasz, majd középhangosan, kissé fel-

emelt hangon újra megszólalt barátunk:– Nem, nem kórházban, színházban vagyok.Ez a közelben ülõket halk nevetésre késztetõ ki-

jelentés bizony több volt a sok(k)nál. Bizarr, hihe-tetlen. Pedig itt is, mint másutt, kedves hang figyel-meztette a nézõket:

– Az elõadást megkezdjük, kérjük, szíveskedjenekkikapcsolni mobiltelefonjukat!

Sõt Kisvárdán, a határon túli magyar színházakfesztiválján maga a rendezõ jött oda a bebocsátásraváró nézõkhöz, és ezt mondta:

– Kellemes kikapcsolódást kívánok Önöknek ésmobiltelefonjuknak!

Nos, a fent bemutatott esetben egyik sem sike-rült.

Minya Károly

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F I. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 122.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 200 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapkéntkapják.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László, Kemény Gábor,Maróti István

Lapunk kiadását

az Oktatási ésKulturális Minisztérium,

valamint

a Nemzeti Kulturális Alap

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

TARTALOM

Minya Károly: Színház, mobil, kikapcs . . . . . . . . . 2

Büky László: Papperlapapp . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Buvári Márta: Villanások az Édes Anyanyelvünkolvasása közben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes?Automatikus ragozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Kerekes Barnabás: Telefontéma . . . . . . . . . . . . . . 6

Holczer József: … közeli . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Jakab István: Csalóka szavaink . . . . . . . . . . . . . . . 7

Dóra Zoltán: Ki maradt fenn a vízen?. . . . . . . . . . 7

Zimányi Árpád: Nyelvtörténeti, alaktani retró. . . 8

Komári Ágnes: Tanácstalanul . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

H. Varga Márta: Kötelezõ pleonazmusoka magyar nyelvtanban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Dede Éva: Szó és ellenszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Farkas Eszter: Kvázi-módi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Balázs Géza: Kambodzsa – amelyet senkinem ért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Balog Lajos: Álszinonimák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

V. Raisz Rózsa: Világtalan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Kardos Tamás: „Népi” helyesírás . . . . . . . . . . . . . 13

Fekete László: Magyar nyelvhasználati szótár . . . 14

B. G.: Bencédy József: Retorika. . . . . . . . . . . . . . . 14

Hírek, események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Juhász Péter: www.manyszi.hu. . . . . . . . . . . . . . . . 17

Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Új szavak, kifejezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . . 20

Színház, mobil, kikapcs

„nem kórházban,színházban...”

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 3

P a p p e r l a p a p pA hét évtizede, 1938-ban elhunyt Ka-

rinthy Frigyes írói nyelvében számos stí-lusrétegbõl találhatók szavak. Így azután föllelhetjükírásmûveiben a korabeli élõ városi nyelv elemeit is,amelynek szókincséhez tartozott például a haver, a jam-pec és a papperlapapp is.

Egyik karcolata (Az új nemzedék címû) egy a kávéhá-zi világban megjelenõ csecsemõrõl szól. Az elmesélt esetfurcsasága, hogy a kisded felnõtt módra társalog az elbe-szélõvel, aki – egyebek mellett – az irodalomról, a líraiszemléletrõl tesz megállapításokat. A csecsemõ ezekreígy válaszol: „– Eh, papperlapapp. Utálom a költõi, gye-rekes nyavalygást – legyintett erõszakosan férfias, ke-mény ujjával. – Az élet – errõl beszéljen, gondolkodjékaz író. Passz.” Az Így írtok ti-nek Kopperffy Dávid címûCharles Dickens-paródiájában is föllelhetõ a szó:„Neekle asszonyság nagyon derék hölgy volt, szívesenmegbocsátotta neki az ember azt a sajátságot, hogy be-széd közben a kezében levõ sodrófával annak fejét verte,akivel beszélt, és minden ütésnél így szólt: »Hihihi…Papperlapapp!«” Különben állandóan vidám volt, és azembereket »csokoládés brátyuská«-nak nevezte. [Újbek.] – Édes csokoládés brátyuskám – mondta Neekleasszonyság anyámnak –, hát mit szól ezekhez a gyere-kekhez? Hihi, papperlapapp!…” A szó KarinthyFrigyes-i fölhasználásának harmadik példája egy ugyan-csak torzítással ábrázolt élethelyzet (az Irodalom…Einz… Zwei… Übt! címû írásban). Ebben egy õrnagy ahadügyminisztérium óhajára regényt írat egy kapi-tánnyal, aki beszámol az õrnagynak a kész mûrõl, amelya kívánalmak szerint arra alkalmas, mint az õrnagy úr ki-fejti, „[…] hogy a Quo vadis Ausztria [sic!]? címû ellen-séges hadiregényt feldmässig körülkerítse, hadállásábólkiforgassa és teljes kapitulációra kényszerítse.Verstanden?” A különös célú regény elkészül, de az õr-nagy nincs vele megelégedve: „– Hm, hm. Na ja, de hol acsattanó?” A kapitány magyarázkodik: „Utolsó oldal,nyolcszázharminc. Kiderül, hogy a gróf, aki azt hitte…”Ám az õrnagy letorkollja a regénycsináló kapitányt: „–Papperlapapp… ez nem jó… ez egy csattanó?” (Egyéb-ként Karinthy még másutt is használja a szót.)

A papperlapapp-ot hiába keressük szótárainkban. Aszépirodalomban – a régebbiben és az újabban – azon-ban föl-fölbukkan. Mikszáth Kálmán, a csaknem évszá-zada, 1910-ben elhunyt nagy írónk egyik elbeszélésében(A németke) a fõhõs kisgyermekét, hogy majd az élet-ben felnõtt korában könnyen és gyorsan érvényesüljön,nem magyarnak, hanem németnek igyekezik nevelni.Mutassa ez a kissé hosszabb idézet a német nyelvi közegés a magyar kapcsolatát: „Büszke voltam rá, azaz ma-gamra, mert az én eszmém volt, hogy németnek nevel-jük. […] Mint valami újkori csodát nézegették a falurólfeljött rokonok. Bámulatos! Ilyen fiatal, és már németülbeszél. Magyarul pedig egy szót sem tud. Hát nem nagy-szerû dolog ez? Az anyja is kibékült lassan-lassan. Végreis nem árt neki, úgy lesz késõbb a német nyelvvel, minthalyukas hídon találta volna. Aztán mennyi mulatságosrészlete van! Mikor imádkozik reggelenkint, kis ingébenaz ágyon térdelve: »Vater unser, der du bist im Himmel«,mikor megharagszik és felkiált, kis arcát morcosraösszehúzva: »Tausend krucifix!« [,] vagy mikor tagadóanrázza valamire a szöszke fejét: »Papperlapapp!« Az em-

ber halálra kacaghat rajta. [Új bek.] –Ej, nem is nevetnénk – szoktam monda-

ni –, ha ez a német bogarunk nem volna.” – A németténevelés egyébként (szerencsére) nem sikerül, s itt a no-vella csattanója, mert az apa tudtán kívül magyarul ismegtanítják a németkét.

Nos: az imádságot („Vater unser...”) és a szitkozódást(„Tausend krucifix”) is németül tudó gyermektõl azérttermészetes a papperlapapp, mert a szó bizonnyal a né-met plappern ’fecseg, locsog; ostobaságot fecseg’ szár-mazéka. Az imádságnál maradva: sie plappern ihreGebete ’darálják imáikat’. S ide tartoznak a sokat fecse-gõ személyeket jelentõ szavak is: (die) Plapperin’fecsegõ nõ’ – (der) Plapperer ’fecsegõ ember’; maga a’fecsegés, csacsogás’: (die) Plapperei.

A XIX–XX. századi városi – s nem kis részben buda-pesti – nyelvhasználatból mára jócskán kikoptak azok anémet (osztrák) szavak és fordulatok, amelyek mégMikszáth vagy Karinthy mûveiben is voltaképp a kora-beli élõnyelv részei és ugyanakkor megjelenítõi voltak.Így a papperlapapp is,ámbár a német szépiro-dalmat is fordító MártonLászló színmûveiben(Lepkék a kalapon, 1987) tovább él. Ez a részlet szem-lélteti, milyen stílusban és mire használtatik nála a szó:

DAHÓ: (Stifterhez) Talán attól tanul mórest a világ,hogy az ember a rösnyögtõl származik?

STIFTER: Was ist das: rösnyög?DAHÓ: Svábul nem vagyok megmondhatója.

Rösnyög az rösnyög. Bradypus tridactilus.KLÁRI: (beszalad) Doktor bácsi, láttam egy lepkét,

fogjuk meg!OLGA: Már megint ezek a lepkék!STIFTER: Elébb még a tanító bácsi beszélget.DAHÓ: Mit sem tesz az, kergetõzzünk vagy fogjunk

lepkét, közben disputálhatunk a világmindenségrol.MILI: (beszalad) Jaj, be jó! Fogócskázzunk!STIFTER: Szüleid nem jön?KLÁRI: A mama sír, a papa haragszik.STIFTER: Papperlapapp, mindig harax! Egy ilyen

szép nyári napkor!OLGA: De aztán ebédre itt maradjon a tanító úr,

mert elvárjuk ám!DAHÓ: Nagy tisztesség ez nekem, de nem hagyha-

tom otthon egyedül a kislányomat.A Mikszáth mûveit tartalmazó kritikai kiadás a

papperlapapp-ot jegyzeteiben a lárifári szóval magyaráz-za. Ez a német Larifari-ra megy vissza, a németbe való-színûleg az olasz szolmizálás la, re és fa hangjainak nevé-bõl (la-re-fa-re) került, jelentése: ’haszontalan dolog,üres fecsegés’.

Más íróknál is fölbukkan a papperlapapp, használjapéldául Határ Gyõzõ, írásban csevegõ internetes lapo-kon is megtalálhatni, és van ilyen néven nyelvtanuláshozvaló játékkészlet is kisgyermekek számára.

Büky László

„TAUSENDKRUCIFIX”

BÜKY LÁSZLÓ

Borús gondolataim támadtak a decembe-ri Édes Anyanyelvünk olvasása közben.Csak nincs igaza annak a kollégának, aki elkeseredésében amagyar nyelvet már holtnak nyilvánította? Ahol megszûnnek anyelvmûvelõ mûsorok, ahol a bemondókat nem tanítják a pél-damutató beszédre, sõt, rossz példát mutatnak, ahol a színpadés az irodalom nyelve nem emelkedett, sõt, szinte kötelezõenútszéli, mert ugye, ábrázol; ahol, ha magyarul kérek egy árut,az eladó nem érti, visszakérdez idegen szóval, hogy arra gon-dolok-e; ahol mentegetõdznie kell annak, aki kifogásol egyidegen szót: nehogy puristának gondolják; ahol még az a köve-telmény is ellenállást vált ki, hogy minden felirat magyarul ismeglegyen, ahol a nyelvi tanácsadót azzal ostromolják, hogyidegen nevet adhassanak gyerekeiknek vagy cégüknek (BíróÁgnes helyében, ha már valaki mindenáron becézni akarja amagyar királynét, én inkábba magyar írást: a Sziszi alakot java-soltam volna – ha az angoloknak szabad volt átírni Sissyre...);ahol kikötheti egy hazai (értsd: itt bejegyzett) cég, hogy néme-tül tárgyaljanak és levesézzenek vele; ahol még a magyar nyel-vész is idegen szavakkal írja le a magyar nyelvet, és nem nyelv-tan van, hanem grammatika – röviden: „hol nemzet süllyed el”,

hát bizony, ott a nyelvetmúzeumba kell tenni, hogyvalami emléke legalább ma-radjon.

Mert mit is szoktunkmúzeumba tenni? Amitmár nem használunk, csak

meg akarunk õrizni az utókornak. Én inkább házat, szentélyt(együtt: templomot) szeretnék a magyar nyelvnek. Szerencsé-re a széphalmi múzeum gyakorlatilag otthonul is szolgál majda nyelvnek. A konferenciákkal, nyelvi versenyekkel hozzájá-rulhat a nyelv gondozásához. Mert valóban van még élet a ma-gyar nyelvben, miként dr. Bucur-Horváth Ildikó is megállapí-totta ugyancsak a decemberi számban. Igaz, a maroktelefon-tnem sorolnám a legjobb lelemények közé, ez a handynek kisséerõltetett fordítása, a természetes magyar elnevezés a zsebtele-fon lett volna (l. zsebnaptár, zsebszótár, zsebrádió). Nem örven-deznék annak az újdonságnak sem, hogy a közhasznú társa-ságot átkeresztelték nonprofitra. Az utóbbi nemcsak idegenszó, hanem azon belül is azt a furcsa, angolos, visszájáról valómegközelítést mutatja, mint a nem kormányzati szervezet(NGO) vagy az atipikus (öszvér szóval: atípusos) tüdõgyulladás.De a fiataloktól hallani valóban kifejezõ új szavakat, példáulpunnyad. Ez a hangulatfestõ szó – talán magyarázni sem kell –azt jelenti, hogy kedvetlenül ül magában, nem csinál semmit,nem megy sehova. Az új szólások közt is van kifejezõ, például:„Csak néz ki a fejébõl.”

Életjelenség az igekötõk szerepének változása is (mikéntPátrovics Péter 2007-ben a Magyar Professzorok Világtanácsaáltal rendezett konferencián rámutatott), bár néha csakugyanöncélúan és logikátlanul csereberélik õket, fölöslegesen is ki-teszik, néha viszont pontosabb az új használat. Például sokáigragaszkodtak a nyelvmûvelõk ahhoz, hogy a szabályt nem be-tartjuk, hanem megtartjuk, pedig a betart = alkalmazkodik hoz-zá új jelentés ahhoz képest, hogy megtart = megõriz. (Még ak-kor is, ha tükörfordítása az einhalten német szónak.) Már in-kább a megmerevedésre utal, hogy nem választják el az igekö-tõt a melléknévi igenévtõl, pl. „nem elérhetõ”, ahelyett, hogynem érhetõ el.

Nem nagy baj, ha a külhoni magyar behajtást mond a korcszakszó helyett, hiszen a behajtás magyar elemekbõl álló szó,mindenki azonnal érti, a szakmán kívüli még könnyebben is,mint a szakszót. Hasonlóképpen nem baj, hogy Szlovákiábanaz általános iskolát alapiskolának hívják magyarul, ez is egyér-telmû, még jobb kifejezés is, mint a mienk.

Ami az idegen nyelveket illeti, azok csakolyan embernek használnak, aki szilárdan

áll az anyanyelve talaj án. A félmûveltnek, akinek ráadásulnincs kellõ nemzeti öntudata, inkább árt az egyetlen idegennyelv tanulása, mert csodát lát benne, majmolja, szolgaian for-dítja. Az idegennyelv-tanulás nem olyan mindenek fölötti ér-ték (mondom én, fordító létemre), hogy miatta önként le-mondjunk arról az elõnyrõl, hogy nálunk még szokás szinkro-nizálni! A tévében gyakorlatilag élvezhetetlen a film, ha olvas-ni kell, különösen az idõsebbeknek, márpedig õk érnek rá töb-bet tévézni, és õk tudnak kevésbé idegen nyelveket. Nem azérttudunk kevésbé idegen nyelveket, mert szinkronizálják a fil-meket, hanem azért van szükség a hangos fordításra, mert nemmindenki érti az idegen nyelveket, és mindenkinek joga van amagyar tévét magyarul élvezni. Arról inkább érdemes volnabeszélni egy nyelvmûvelõ folyóiratban, hogy milyen rossz aszinkronszínészek hanghordozása (tisztelet a kevés kivétel-nek)!

Nagyszerû, hogy mûszaki értelmiségiek ilyen behatóan fog-lalkoznak a magyar nyelvvel. Lám, ugyanabba a számba egymásik tudós mérnök is írt. Lévai Zoltán jól látja, milyen kava-rodás van az „ikes” ragozás táján. Érdemes megvilágítani: mi-ért. Az s, sz és z végû igék, mint például az ingadoz azért kapott2. személyben -l ragot, mert s, sz, z után nehéz kimondani azsz-et, helyette az -l személyragot használjuk. Ettõl még nemlesz ikes az ige, mint ahogy nem az az ás, a fõz, a mos. Mivelazonban az -l személyrag általában az ikes igékre jellemzõ, sok,fõként -z és -ász képzõs igére átragadt az -ik is (halászik, foci-zik). Az -m rag nem terjed ki ezekre a másodlagos ikes igékre,mert az fõként a tárgyas ragozáshoz tartozik. Az eredeti ikesigéknek nincs is szükségük tárgyas ragozásra, mert azok azalanyt érõ történést fejeznek ki, nem lehet tárgyuk. Pl. nem le-het valamit fázni, valamit esni, valamit ingadozni. (A szakiroda-lom ezeket latinul mediálisoknak, magyarul középigéknek ne-vezi, de ezek a szavak nem mondanak semmit, jobb az önhatóige kifejezés, de ezt használják egyszerû tárgyatlan cselekvõigékre is, mint a szalad.) Az -iknek ez a szerepe még megfigyel-hetõ például a hallik igében. (Hall valamit – hallik: õt hallják.)Még inkább érvényes ez a visszaható igékre: ezeknél a cselek-vés az alanyra hat vissza, az alany és a tárgy ugyanaz. Pl. mosak-szom = mosom magam. (A visszaható igék egyszersmind ike-sek, a különbség csak az, hogy az önható igében az alanypasszív, a visszahatóban pedig cselekvõ, de mind a kettõnek atárgya az alany.) Tehát még logikus is a tárgyas rag, az -m hasz-nálata. Baj csak a kettõs természetû igéknél van, azoknál, ame-lyek lehetnek tárgyasok és tárgyatlanok is, mint például a ját-szik. (Némelyik tájnyelvben el is különül a visszaható alak: „ját-szódjál” – mondják a gyereknek.) A hull eredetileg nem voltikes, de jogosan vált azzá, hiszen önható ige, mégsem mond-juk, hogy lehullol, mert nem hangzana jól, és ha második sze-mélyben -sz, akkor az elsõben -k. Fordított az igazodás, mint a-z végû igéknél. A ragozási sorok igyekeznek rendezõdni, de akülönbözõ minták olykor ellentétesen hatnak. Tehát az -ik és atöbbi rag közt nincs szoros összefüggés. Helyesebb volna úgytanítani, hogy az alanyi ragozás ragjai: 1. személyben -k (né-mely önható igében hagyományosan -m), 2. személyben -szvagy -l, 3. személyben Ø vagy -ik. Tárgyas igék esetében egyál-talán ne erõltessük 1. személyben az -m személyragot, hogy ahatározott (tárgyas) ragozás megkülönböztethetõ legyen. Pl.eszek, eszel, eszik – eszem, eszed, eszi – és engem esz a méreg. (Amagam részérõl meg is próbálok áttérni erre.)

Tehát mutat még a magyar nyelv életjelenségeket, de a vész-harangot legalább annyira idõszerû meghúzni, mint amikorIllyés Gyula tette. Kell egy harang is a Magyar Nyelv Templo-mára, hogy legyen mivel hívogatni az embereket, és legyen mitfélreverni is idõnként.

Buvári Márta

BUVÁRI MÁRTA

4Édes Anyanyelvünk 2008/2.

„Életjelenségaz igekötõkszerepénekváltozása”

A nyelvész számára mindig érdekes,mert vizsgálandó, ha a jól formált mon-datok, azaz a nyelvtani szabályok ellen vétenek a nyelv-használók. Különösen akkor, ha tudatosan. Egy ilyen hi-ba, elvétés figyelhetõ meg a másodlagos (elsõsorbaninternetes) írásbeliségben: az automatikus (vagy önmû-ködõ) ragozás. A lényege az, hogy ha egy szótári szó(lexéma) végzõdése hasonlít egy nyelvtani végzõdésre(toldalékmorfémára), akkor az ismétlés elkerülése ér-dekében a toldalékmorféma törölhetõ.

Eddig leggyakrabban a tárgyeset -t ragját hagyták el:– Szeretem Mozartot� Szeretem Mozart.A jelenség éppen ezért elõbb automatikus tárgyeset

néven fordult elõ. Késõbb újabb és újabb toldalékmorfé-mák kerültek az érdeklõdés körébe, ezért általánosab-ban automatikus ragozásnak nevezhetjük a jelenséget.

– Ajándék csónaknak ne nézd… � Ajándék csónakne nézd…

Ebben az esetben a birtokos jelzõ ragja maradt el, bárebbe belejátszhatott a közmondás eredeti változatábanszereplõ lónak hangsorra való utalás szándéka is. A je-lenség erõltetettnek, erõszakoltnak, sõt akár ellenszen-vesnek is tetszhet, a felsorakoztatható példák inkábbironikusak, a nyelvi tréfákra emlékeztetnek, egyes ese-tekben azonban a másodlagos írásbeliségben elõfordulórövidítési szabályok közé kezd tartozni a jelenség. Ilyenpéldául a gyakori kérdés: „Fenn leszel ma MSN?” (Tel-jes formájában alig fordul elõ: „Fenn leszel ma azMSN-en?”) S az írás végén egy, a nyelvjárásokban meg-lévõ rövidítéses hagyomány esetleges hatása is gyanúbakerül.

„Szeretem az automatikus tárgyeset”Az automatikus tárgyesetre gyûjtött tréfás példák

egyike-másika (amelyben korjelzõ név fordul elõ) aztjelzi, hogy a jelenség már az 1990-es években megjelent:Kiveszem a szádból a falat, Vettem a boltban sajt, Lesza-kítom a bojt, Felástam a kert, Kiválogattam a szemét,Bokros Lajos utálja a Parlament, Kiragasztom a plakát,Vettem kiskabát, Ettem pörkölt, Elolvastam a Riport, Malevertem a vakolat, Olvass Beckett!, Lefektettem a kisMargit, Pionír üdvözlettel köszöntöm a Párt, Nem kap-tam intimbetét. Többszörös (összetett) példa is akad:Kert ásunk, hozz magaddal kapát és lapát, A távolbanmegpillantott egy gémeskút, nem sokkal azután már partis ért.

Önmûködõ célhatározó„Kicsit erõltetett” – írja egyik gyûjtõm az automatikus

célhatározó ragról: Elmegyek kenyér. Ez a példa nem

csak azt tükrözi, hogy az -ért hatá-rozórag (tréfából) elhagyható,

hanem annak tudatát is, hogy az -ért az élõnyelv-ben (pongyolán) leginkább -ér-nek hangzik, tehátrövidül, ezért az -ér végzõdésû szavakban „auto-matikussá” tehetõ. További példák: Harc a légtér,Küzdelem a sumér…

További erõltetésekA gyûjtésekben találkozhatunk a többes szám

-k jelének elhagyásával is: Letörtek a cipõsarok,Zsák a foltjukat megtalálják. Elhagyott birtokosszemélyjel: Ez az én hõhullám, ilyen nincs senkimásnak. (Létezik olyan beszédhelyzet, amelybenilyen mondat elhangzik?) Az -é birtokjel megtaka-rítása már egyszerû szóviccnek hat: Kié ez adosszié? Hát a szekuritáté. Értelmiségi hátterettükröz az önmûködõ helyhatározó mondatpéldá-ja: Nagyot estem ma az Irodalmi Jelen.

Összetett önmûködõ ragozásA Mezei Krisztina nevével jelzett írásban (az

interneten) összetett formákat is láthatunk: Vaktyúk is találnak szemét. (Föltehetõen: Vak tyúknakis találnak szemetet…) Felmásztak a pók a fára,találtak egy elefánt. (Megfej-tés: Felmásztak a pókok a fá-ra, találtak egy elefántot.)Leszaladtam gyömbért, de el-gurultak a peták. (Megfejtés: Leszaladtam gyömbérért,de elgurultak a petákok.) Ajándék csónak ne nézd a la-pát. (Föltehetõen: Ajándék csónaknak ne nézd a lapát-ját…)

A nyelvi játék eredete

Aki megismerte az új nyelvtani alakzat (!), nyilván kí-váncsi annak lehetséges eredetére. A toldalékrövidíté-ses nyelvi játék eredete nyilván a mai folklórból szárma-zik. Az egyik szerzõ „Galla után szabadon” címmel állí-tott össze listát, tehát talán Galla Miklós és társulata islehetett az ihletõ vagy a továbbadó. Egyik adatközlõmegy „Grafit” nevû grafikus reklámszakember honlapjá-tól eredezteti. Baranyai Dávid – tanítványom és a gyûj-tésben segítõtársam – pedig azt is hozzáteszi, hogy azegyes nyelvjárásokban fölfedezhetõ az automatikus idõ-jel (-t végû, tehát a múlt idõ -t-jére már szótövében utalóvégzõdésû igék esetében): futtam (futottam helyett),megüttem (megütöttem helyett).

S bár a cikkben említett, nyelvi tréfából született pél-dák elsõre biztosan furcsának, sõt taszítónak tûnhetnek,a felhozott – rövidítéses – nyelvjárási példa azt mutatja,hogy a motivált rövidítgetés anyanyelvi ösztöne sokkalmélyebben lappang, mint ahogy azt az internetes nyelv-használat alkalminak, múlékonynak tûnõ példái mutat-ják. (Források: Mezei Krisztina: Galla után szabadon.futyi.transindex.ro; hvg.hu/Tudomany/ 20070711_golden_blog_2007_gyoztesek/page7.asp. Külön köszö-net Baranyai Dávid segítségéért.)

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 5

„Fenn leszel maMSN?”

Automatikus ragozásBALÁZS GÉZA

tárgyeset Fõképp nyelvtantanárok bosszantásáraalkalmas, de másokat is zavarba hozhatunk a tárgy-eset tömörített változatával: „Mit?” „Tárgyeset.”;„Mit nézel?” „Telesport.”; „Mit szeretsz?” „Sorosport.” Báli társalgás közben kerüljük ezt a fordulatot:„Beethoven se rossz, mégis jobban szeretem Mozartés Schubert.” (Gyûjtötte: Nyírõ András: Internettozsargon. IDG Lapkiadó, 1997. 70.)

6Édes Anyanyelvünk 2008/2.

T E L E F O N T É M AA megszokott reggeli zötykölõdés a zsúfolt budapesti vil-

lamoson. Van, akin látszik, hogy a lelke még alszik, meredtennéz a semmibe; mások kifelé bámulnak; akad, aki olvasni pró-bál, de a legtöbben telefonálással múlatják az idõt. Nemrégi-ben megtudtam: kilenc és fél millió mobiltelefon-készülék vanMagyarországon, jut hát belõle bõven minden tömegközleke-dési eszközre. Ilyenkor az ember akaratlanul, sõt akarata elle-nére is fültanúja sok-sok beszélgetésnek. Leszállni nem érde-mes, a következõ jármûvön is ugyanazt vagyok kénytelen elvi-selni. A legújabb és leggyakoribb „Hol vagy?" köszönésformaismétlõdõ kérdéssorozatán felül megtudom, hogy ki mit fõzmajd ebédre és/vagy vacsorára, melyek a legfrissebb munkahe-lyi pletykák, kinek hogy telt az éjszakája, ki miért nem kedvelvalakit (érdekes: arról ritkán hallani, hogy miért igen) stb.

Amikor kb. egy évtizede megjelentek az elsõ efféle készülé-kek, viszonylag gyorsan elterjedt a „bunkofon” elnevezés, ami

utalt a telefonok kulturált használatának hiányosságaira, fo-gyatékosságaira. Késõbb némileg javult a helyzet, az írott ésnyomtatott sajtó is sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mivelnekem nem volt – s vélhetõleg nem is lesz – maroktelefonom,csak csendes szemlélõként figyeltem, meg bosszankodtamazon, hogy a legváratlanabb helyeken és alkalmakon (színház,értekezlet, ünnepély, istentisztelet, temetés, verseny és más-hol) szólaltak meg a „szerkezetek”.

A telefonhasználatnak sokakat bosszantó és az Édes Anya-nyelvünk folyóirat hasábjain is többször szóba került témáivalnem foglalkozom, de van két olyan jelenség, amely megérde-mel néhány szót. Ezek régóta foglalkoztatnak, itt-ott beszél-tem is róluk, talán nem érdektelen a szélesebb nyilvánosság elétárni a tapasztalatokat.

Egy alkalommal hazafelé igyekeztem az iskolából. Buda-pestnek egyik nem túl forgalmas utcáján csak néhányan jár-tunk. Egy húsz év körüli ifjú hölgy táskájában megcsörrent atelefon, majd a következõket hallottuk: „Szia! ...nem hallot-tam, hogy kerestél. ...akkor biztosan pisiltem. ...aha, valószínû-leg vécén voltam. ...igen, egészen biztos, hogy akkor pisiltem.”Mivel ellenkezõ irányba mentünk, a beszélgetés további rész-leteit nem hallottam.

Néhány perccel késõbb a 6-os villamoson „heringeztünk”egy jót a délutáni csúcsforgalomban. A Margit híd budai hídfõ-jénél egy tizenéves leány préselõdött föl a jármûre. Kevésselazután, hogy kiharcolt magának néhány négyzetcentiméternyihelyet, az õ telefonja is jelzett. Hallhatóan megörült a hívás-nak, felderült az arca, s rögvest meg is osztotta egy friss és fon-tos élményét a beszélgetõtárssal (meg a körülötte álló-ülõ em-berekkel): „Te, képzeld el, most jövök egy fitneszterembõl, sképzeld el, mit láttam, ...-nak – s itt közölte egy ismert hölgynevét – nincs leborotválva a hónalja!”

Ezek és az efféle esetek kapcsán gondolkodtam el azon,hogy az elmúlt évtizedekben hányszor, hányaktól hallottam te-lefonálás közben: „ez nem telefontéma”. S ritkábban volt en-nek oka a félelem, az aggodalom, hogy „madarak ülnek a dró-ton”, lehallgatják a beszélgetést; sokkal inkább az, hogy – nohanégyszemközt, azaz „két fül közt” voltunk, ennélfogva senkitõlsem zavartatva társaloghattunk volna – természetesnek tartot-tuk, hogy bizonyos bizalmas, intim kérdésekrõl csak személye-sen, a külvilág teljes kizárásával beszélget(het)ünk. Úgy tûnik,sajnos, sokan a „mobilozáskor” teljesen elfeledkeznek arról,hogy számosan vannak körülöttük, akikre egyáltalán nem tar-tozik (tartozna), hogy ki kivel mirõl beszél. Amint a hangerõ-bõl és a belefeledkezésbõl tapasztalni: a „négyszemközti be-szélgetések” témái is kikerülnek az utcára, s ahogy a bulvársaj-tó is gondoskodik arról, hogy lehetõleg semmi ne számítson ta-bunak, bizalmasnak, két emberre tartozónak, úgy a telefono-zók maguk is gondoskodnak arról, hogy a tapintatos, a szemér-mes, a bizalmas kifejezések és a mögöttük levõ tartalom – többmás hagyományos emberi érté ez hasonlóan – lassan visszaszo-ruljanak, eltûnjenek magatartás- és viselkedéskultúránkból.(Persze, okkal mondhatják: az embereknek egy része akkor isösszevissza fecsegi és kibeszéli a legbizalmasabb dolgait, hanincs a kezében mobiltelefon.)

A másik jelenségrõl csak néhány szót. Sokszor tapasztalom,hogy meghitt, jó hangulatú, „emlékezetes-gyanús” beszélgeté-seket rombol szét a mobiltelefon hangja. A hívott fél„zrínyimiklósozik”, azaz (illendõen) felugrik a székrõl vagy ki-rohan a beszélgetõ körbõl, majd visszatér a beszélgetõ-társ(ak)hoz, és azt mondja: „Folytassuk.”, vagy kérdezi: „Holis tartottunk?”. Alig voltam részese olyan jóízû beszélgetés-nek, amely ugyanolyan hangulatban folytatódott volna. Persze,erre a csöndes fölvetésre a gyakorlottabbak azonnal válaszol-hatnak: ki kell kapcsolni, el kell némítani a telefont, így nemzavarják meg ezeket a ritka (és ritkán) jó együttléteket.

Nagyszerû ötlet, érdemes azoknak a figyelmébe ajánlani,akik csak kevésszer élnek ezzel a remek lehetõséggel, ezért túl-ságosan sokszor kerülnek önmagukat vagy másokat bosszantóhelyzetbe.

Kerekes Barnabás

. . . közeli„... tanyát vennék” – hirdetik a sajtóban, újabban egyre

gyakrabban használva a jelzõ elemeként a címbeli szót. Ahelyesírás olykor három, sõt akár négy variánst is nyújt aböngészõ számára. Fõvárosunk nevét említve ekképpen:pestközeli/Pestközeli – Pest-közeli – Pest közeli.

Mentségére mindegyik rossz ortográfiával hirdetõnek: abizonyára az õ kezükben is megforduló AkH11 Szótár részé-ben elõ sem fordul a közeli! Az Osiris Kiadó testes Helyes-írása csupa közszót kerestet meg velünk, mindenütt az egy-beírást szorgalmazva: csõdközeli, csúcsközeli, emberközeli,felszínközeli, halálközeli, kormányközeli, partközeli. Tulaj-donnévre egyetlen példája van, a kötõjelezett Fidesz-közeli.Viszont a pár évvel korábbi Magyar helyesírási szótárban aközeli egyetlen példájául örömünkre ott áll: Pest közeli. ANagy magyar helyesírási szótár szintén a különírás mellettfoglal állást: Pécs közeli. Mintha csak az analóg kapcsolatotolvasnánk, ahol ugyancsak a különírás járja: Pest környéki,Pécs környéki.

Nos, épp ez a tény veti föl azt, hogy a közeli is valamiképpa névutók felé kacsint, pontosabban egy névutószármazék-kal, az ún. névutómelléknévvel rokon. Amikor például nemakarjuk olyan hosszan leírni a milyen? kérdésre válaszolva,hogy Pest/Pécs mellett/mögött/fölött stb. elterülõ ez vagy az,akkor egyszerûbben ezt írjuk-mondjuk: Pest/Pécs mellet-ti/mögötti/fölötti. Kézenfekvõ lenne az egy sorba állítás a kö-zeli esetében is.

Nem sántít ugyan az analógia, de egy kicsit bonyolultabba dolog! Mielõtt az -i képzõt kitennénk, arra a kérdésre vá-laszoljunk a közel szótõ felhasználásával, hogy „Hol van eza tanya (amit vennénk)?” És nem is egy, hanem két válaszadódik: Pest/Pécs közelében valamint Pesthez/Pécshez közel.Véleményünk szerint a közeli egyrészt a jogosnak tûnõ, dekörülményes szóalak, azaz a közelébeni lerövidült formája.Másrészt természetesen a másik lehetõség közel-jét láttukel az i-vel. Amikor végül is mindkettejük közös -i-s végûkapcsolatát (Pest/Pécs közeli) különírt alakban rögzítjük, éshasználatát így írva ajánljuk, lehetetlen még valamit észrenem vennünk: a ’-hez közel’, modell -i-zésekor a -hez el-tûnt! Persze, ha akarjuk, akkor használhatjuk is: Pest-hez/Pécshez közeli. (De nem mondhatom-írhatom: Pest-hez/Pécshez közelébeni!)

Nyelvfejlõdésünk, valamint a toleráns és egyben a nyelviváltozásokkal lépést tartó nyelvtudomány dönti majd el:mikor lesz szófajilag névutó a most még ragos fõnév közelé-ben, de azt is, hogy a valamihez közel-ben a közel tekinthe-tõ-e névutónak. Az viszont máris vitathatatlan, hogy a szer-kezetrövidítõ közeli melléknév – akár névutómelléknévvékiáltjuk ki egyszer, akár nem – nagy nyeresége a nyelv-hasnálatnak.

Holczer József

�

�

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 7

Csalóka szavainkElõfordul olykor, hogy az egyén más jelentést kapcsol

egy-egy szóalakhoz, mint a társadalom. Ez az eset azonbankönnyen korrigálható. Ha rádöbbenünk e tényre: figyelmet-lenségünk miatt talán egy kicsit szégyenkezve, alkalmazko-dunk a közös szóhasználathoz. De arra talán még több példavan, hogy egy-egy közösség: tájegység vagy nyelvjárásterületlakossága a standardtól eltérõ vagy azzal éppen ellentétes je-lentésben ismeri és használja némelyik szavunkat. A ’sze-met-lelket gyönyörködtetõ’ jelentésû kies melléknevet pl. aDunántúlon éppen a kietlen szó jelentésében ismerik; az ottélõknek tehát a kies ezt jelenti: kopár, rideg, félreesõ. De olyanszavaink is akadnak, amelyeknek az idõk folyamán két, egy-mástól alaposan eltérõ jelentésük alakult ki. Az újabb jelentéselterjedése után a régebbi rendszerint elvész, illetve csakegy-egy nyelvjárásterületen, nyelvjárásszigeten marad meg,ahol viszont nem vagy csak kevésbé terjedt el az újabb jelentés.Ezek a szavak olykor kellemetlenül megtréfálhatnak bennün-ket, akár mint szerzõket, akár mint olvasókat.

Egy neves író cikkét olvasva felszisszentem; ez állt benneegy tehetséges, sajnos már elhunyt mûfordítóval kapcsolatban:„... az idejekorán meghalt...” – és itt következett a név. Fel-szisszentem, mert az idejekorán szónak csak ezt a jelentését is-mertem: idejében, kellõ idõben; a szövegbõl azonban nyilván-való volt, hogy az író ebben az értelemben igyekszik használnia szót: hamar, idejéhez képest korán. Kíváncsi voltam arra,melyikünk ismeri jól, illetve rosszul e szó jelentését; esetleg azõ szülõhelyén, vidékén használják-e ez utóbbi jelentésben azidejekorán-t. Telefonon feltett kérdésemre nem tudta hirtelenmegmondani, otthonról hozta-e magával ezt a jelentést, vagypedig nógrádi falujából elkerülve találkozott a szóval ebben azértelemben, esetleg õ tulajdonította neki ezt a jelentést egy kis-sé talán a szó alakjának hatására.

A magyar nyelv értelmezõ szótára segítségével azonbancsakhamar megoldódott a rejtély. Ez az idejekorán szónak kétjelentését tünteti fel. Az elsõ: még kellõ idõben, jókor, idejé-ben. Ebben a jelentésben ismerjük és használjuk ma ezt a szótáltalában. „Idejekorán betakarították a termést”; „Az esõ mégidejekorán érkezett” – ezekben a mondatokban is azt jelenti,hogy idejében, a kellõ idõben, nem késõn. Csakhogy itt áll aszó másik jelentése is: idõ elõtt, túlságosan korán – ilyen példa-mondatok kíséretében: „[Gondolataikból] a férfiak nemigenszeretnek idejekorán közléseket tenni”; „Azt hitték róla azemberek, hogy ez egy idejekorán megvénült ember.” Kétségte-len, ebben a jelentésben használta tehát a szót írónk is. Csak-hogy van itt még egy apróságnak látszó tény. A második jelen-tés elõtt ez a stílusminõsítés áll: elavult. E minõsítést pedig ígymagyarázzák a szótár szerkesztõi: „Elavultnak az olyan szava-kat minõsítettük, amelyeknek a jelentését a mai felnõtt nemze-dék nagy többsége nem ismeri, s magyarázat nélkül nem is érti,vagy amelyeket megértünk ugyan, de már egyáltalán nemhasználunk.”

Nyilván a második jelentés volt a szó régebbi jelentése, hi-szen a szó idejekorán alakja is ezt tükrözi: idejéhez képest ko-rán. Az is érthetõ, hogyan alakult ki a második jelentése: amikorán, vagyis idejekorán történik, az idejében, kellõ idõbentörténik, tehát az idejekorán szó az ’idejében’ jelentésben ishasználatos lett, sõt késõbb ebben vált használatosabbá. (Ha-sonló jelentésváltozás ment végbe jókor szavunkban is – jókoraz történik, ami kellõ idõben vagy meglehetõsen korán megyvégbe –, csak ennek egyik jelentése sem tekinthetõ elavultnak;a második jelentés is használatos az egész nyelvterületen, csaképpen népies stílusúnak tekinthetõ.) Mivel az idejekorán eseté-ben meglehetõsen fonák helyzet keletkezett, érthetõ, hogy arégebbi jelentés fokozatosan kiveszett a standardból, és csakbizonyos nyelvjárásokban vagy nyelvjárásszigeteken maradtmeg. Ez történt írónk esetében is: szülõfalujában még ebben ajelentésben él a szó.

Nem mindig csupán az egyén figyelmetlensége okozza te-hát az effajta nyelvhasználati fonákságokat, hanem olykor ma-ga a nyelv, annak fejlõdése, változása is. Az is igaz viszont, hogyaz egyénnek – fõként a standard nyelvváltozatot használó sze-mélynek – fel kell figyelnie a nyelvhasználatban végbemenõváltozásokra, különösen azokra, amelyek már nyelvi változás-sá váltak.

Jakab István

Ki maradt fenn a vizen?Nemigen szoktam figyelemmel kísérni a sporteseménye-

ket, az egyes mérkõzések eredményeirõl csak úgy értesü-lök, hogy a Híradó végén ezekrõl is tájékoztat a televízió.

Amikor 2007. január 14-én a Magyar Televízió 1-es csa-tornáján a bemondó az Eger–Vasas vízilabda-mérkõzéseredményét ismertette, óhatatlanul is felfigyeltem. Nemcsupán azért, mert minden a szülõvárosomról érkezõ hír ér-dekel, hanem azért is, mert egy meglepõ mondat hangzottel az ismertetésben. Íme: „Az Eger találtatott könnyûnek,ezért a Vasas maradt fenn a vízen.”

A könnyûnek találtatott kifejezés alapja bibliai történet.Belsazár király lakomáján ugyanis egy titkos kéz írta fel azta rejtélyes mondatot, amelyet Dániel próféta fejtett meg,így: „Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál.” Enneka mondatnak egy másik változata is ismeretes: „Megméret-tél, és könnyûnek találtattál.”

A könnyûnek találtattál tehát szállóige. A szállóigék idé-zése gyakran elõfordul a szónoki beszédben és a sajtó nyel-vében is. Használatuk szemléletessé, azaz képszerûvé teszia stílust. Fenti mondatunk azonban nem képszerû, haneminkább „képzavaros” lett.

Az alábbiakból kiderül, hogy miért.!Köztudomású, hogy a képalkotásban a viszonyító és a vi-

szonyított között valamilyen hasonlóság vagy hangulatiegyezés van. A bibliai idézet híjával, ill. könnyûnek találta-tott kifejezésében nem a fizikai értelemben vett könnyûsúlyról van szó, hanem a szónak átvitt értelmû jelentésérõl,az erkölcsi érték hiányáról. Könnyelmû szavunk is ezen aszemléleten alapul, a nyelvújítás korában keletkezett, még-hozzá szóösszevonással: könnyû + elmû. A könnyû itt is át-vitt értelemben szerepel.

A sporthíradásban azt szerette volna közölni a bemon-dó, hogy az Eger csapata gyengébben játszott, mint ellenfe-le. A mérkõzésen, amely megmérettetés volt a csapatok szá-mára, könnyûnek találtatott. De csak átvitt értelemben!

Ha azonban a szó eredeti jelentését vesszük figyelembe,akkor a vízen az a test marad fenn, amelyik könnyebb, per-sze csak akkor, ha a vízénél kisebb a fajsúlya. Ha a fizikatörvényét vesszük figyelembe, a Vasas csapatának el kellettvolna süllyednie.

Ezért a televízió bemondójának mondatában képzavarvolt. Az átvitt értelemben használt kifejezéssel ugyanis azeredetinek éppen az ellenkezõjére utalt, tehát a viszonyítóés a viszonyított között ellentétes értelem van. A képalko-tás, mint fentebb említettem, csak úgy jöhet létre, ha a képelemei, a viszonyított és a viszonyító között hasonlóság van,s ennek alapján azonosítjuk õket.

A bemondó – ha már mindenképpen ragaszkodni akarta könnyûnek találtatott kifejezéshez – így fogalmazhatottvolna: Az Eger könnyûnek találtatott, így a mérkõzés gyõz-tese a Vasas lett.

Meg kell vallanom, hogy az átalakított mondatot mintnyelvmûvelõ elfogadom, de az egriek kudarca miatt nem vi-gasztalódom meg.

Dóra Zoltán

Nyelvtörténeti, alaktani retróMielõtt szó érné a ház elejét – pontosabban az írás címét –,

le kell szögezni, hogy éppen a benne szereplõ idegen szavakkülönféle nyelvi jellemzõit kívánjuk feltárni. A metró, logó,retró fõnevek ugyanis – további példákkal együtt – sajátos cso-portot alkotnak: közös alaktani tulajdonságaik vannak, és he-lyesírásuk is azonos szabályra vezethetõ vissza. Érdemes mégszólni kialakulásukról és jelentésükrõl is.

Szemmel látható közös jegyük a szó végi hosszú magán-hangzó. Az viszont már nem látszik rajtuk, hogy szóalkotás-módjuk is azonos jellegû: rövidüléssel, az utótag elmaradásá-val jöttek létre. A rövidülést nyelvtanaink a ritkább szóalkotás-módok közé sorolják, sokkal ritkább, mint a szóösszetétel vagya szóképzés. Az utóbbi évtizedekben rengeteg szónak alakultki – sokszor bizalmas stílushatású – rövidült formája: irtózatos– irtó, tulajdonos – tulaj, matematika – matek, professzor – prof,

klasszikus vagy klasszis – klassz, laboratórium – labor, szituáció –szitu. Külön csoportot alkotnak a kicsinyítõ képzõvel bõvítettalakulatok: csokoládé – csoki, fagylalt – fagyi, földrajz – föci, is-kola – isi, köszönöm – köszi, pasas – pasi, turkáló – turi, szabad-ság – szabi. Az utóbbiakkal lapunk is számos alkalommal fog-lalkozott. Térjünk inkább vissza kiinduló példáinkhoz!

Aligha gondolunk manapság arra, hogy közkeletû metrószavunk a ’nagyváros’ jelentésû metropolisz rokona, a poliszhallatán pedig az ókori Görögország jut az eszünkbe. A metro-polisz eredetileg ’anyaváros’, elõtagjának latin formája, a materbizonyára sokaknak ismerõsen cseng. Az elsõ földalattit1863-ban adták át Londonban Metropolitan Railway (’városivasút’) néven. Belõle rövidült és önállósodott késõbb a metró.A kontinens elsõ ilyen közlekedési eszközével Budapest büsz-kélkedhetett a millennium évében, ezt még földalattinak hív-ták, de az újabb vonalakat már nálunk is a nemzetközi szóvaljelölik.

Ha megpróbálunk valamilyen idõrendet tartani, akkor afotográfiából származó fotó következik. Nehezebb megállapí-tani az utótagot a rádiózásból ismert sztereó és monó esetében.Mindkettõ eredetileg hangzással kapcsolatos fogalom: a tér-hatású, illetõleg a nem térhatású, szó szerint ’magában, egye-dül szóló’ készüléket vagy sugárzást jelent. Teljes alakjuk nemközismert: sztereofonikus és monofonikus. A hangfelvételeknélmaradva említsünk meg egy szakszót. Az énekesek, együttesekbemutató felvétele – azelõtt kazettája –, a demó a demonstrációrövidülése. Zenével, de más mûvészeti ágakkal is összefüggés-be hozható a retró: a múltat idézõ hangverseny, bemutató vagykiállítás, a retrospektív, azaz ’visszatekintõ’ latin szóból. Divatosmanapság a retró parti, olyasmi ez, mint a nosztalgiaest.

Ma már kétféleképpen értelmezhetjük mikró szavunkat.Néhány évtizeddel ezelõtt távközlési szakszóként a mikrohul-lámú átjátszó adó zsargonszerû rövidülése volt, manapság vi-szont mindenki a konyhában álló mikrohullámú sütõre gondol.Jobban megnézve mikrónkat, bizonyára megtaláljuk rajta agyártó cég logóját. Alig másfél évtizede került nyelvünkbe azangolból a logogram (görög: ’beszéd’+’lenyomat’ rövidültalakja. Jelentése általánosabb, mint összetevõ elemeinekegyüttese: a jelmondaton kívül embléma, márkajel, jelkép, szim-bólum. Mai nyelvhasználatunkból az utóbbiak kezdenek kiszo-rulni, és ebben nagy szerep jut a reklámoknak, melyekben sok-szor emlegetik a cég logóját. A szélesebb értelemben vett rek-lám újabban promóció, jelentésköre a hagyományosnál többeladásösztönzõ eljárást foglal magában: szórólap, áruminta,kóstoló, megállítótábla, kedvezmények, pályázatok, egyéb„akciók”. A latinból származó, de hozzánk az angolból érkezõpromóció a szakzsargonban már egyszerûen csak promó.

Tovább folytathatjuk a sort: a mesefilmekbõl ismert dino-szaurusz – dinó, a korunkra annyira jellemzõ narkotikum –narko, pornográf – pornó mellett talán a legújabb az improvizá-lás – impró, a zenei rögtönzés fogalma. Sõt már igei származék-kal is bõvült: imprózik, azaz improvizál, rögtönöz. Az infó körészócsalád szervezõdik: infovonal, infokommunikáció, info-technológia. Talán mondani sem kell, hogy az elõtag teljes alak-ja az információ. Ebbe a példasorba illik bele a kontinensünknevébõl származó euró is, hasonlóan a latin–angol expositionrövidült formája, a világkiállítást jelentõ expó. Eszünkbe juthatmég a gyerekek régi kedvence, a legó. A remek játék márkane-ve többféleképpen értelmezhetõ, latin és görög szavakkal isegybeesik (pI. latinul ’olvas’), eredetileg azonban a dán leg godt’játsszál jól’ összeolvadása.

Ahogy mindegyik esetben láttuk, ezeknek az idegen szavak-nak a helyesírásában a kiejtés elve érvényesül, a szó végi ma-gánhangzó hosszúságát írásban is jelöljük. De ha összetételielõtagként állnak, rövid magánhangzót írunk.

Ritka szóalkotásmódnak neveztük a rövidülést, de aziméntiek bizonyítják, hogy manapság egyre gyakrabban talál-kozunk vele.

Zimányi Árpád

8Édes Anyanyelvünk 2008/2.

TanácstalanulMostanában egyre többet hallunk, beszélünk társadalmi

elidegenedésrõl, a hagyományok és a korabban megszokottnormák eltûnésérõl. Felháborít, ha valaki egy szó nélkül rá-gyújt mellettem egy cigarettára; a vonaton hallgatom más-nak a bömbölõ zörejládáját vagy a fel-le rohangáló, sikítozókisgyereket; és az az igazság, hogy annyira egyedül érzemilyenkor magam! Évek óta nem voltam tanúja annak, hogybárki szól a cigarettázónak, a zenebömböltetõnek vagy akisgyerek édesanyjának, hogy talán ezt mégsem így kellene.Lehet, hogy csak én ragaszkodom ilyen görcsösen a régi er-kölcsi normákhoz, ahhoz a hozzáálláshoz, amelyet a szüle-imtõl, családomtól, tanáraimtól kaptam?

A minap (szokásomhoz híven) felálltam a villamoson,hogy egy idõs néni leülhessen. Nem megköszönte, hanemhangosan kioktatott, hogy ez neki jár, õ már 70 éves, ez aminimum.

A könyvtárban mellettem ülõ hallgatótársamnak meg-szólalt a telefonja, õ felvette, és gond nélkül tíz percig tár-salgott egy ismerõsével. Mindenki õt hallgatta. Két könyv-táros hölgyünk is van, de egyikük sem szólt neki, hogy ez ti-los, amint hirdeti is a plakát, mások sem figyelmeztették,hogy ez zavaró. Néhányan ugyan ránéztek, összevonták aszemöldöküket, de semmi több.

A társadalmi normáktól eltérõ életmódot, magatartást aszaknyelv deviánsnak nevezi. Mondhatjuk tehát, hogy azimént említett néhány példám fõszereplõje deviáns; de va-lóban az? Milyen normáktól tér el a viselkedése? Azoktól anormáktól, melyek bennünk élnek, melyek azért vannak,hogy egy élhetõ, kulturált társadalomban éljünk; mert itt él-nek ezek a szokások és hagyományok a szívünkben, de vala-hogyan elbújtak, háttérbe szorultak.

Fogalomzavarban vagyok tehát. Mi ma az eltérõ, és mitnevezhetünk társadalmi normának, amit a többség betart?Hiába minden gondolat, mindig az a végkifejlet, hogy mamár a deviáns a normális, és az az ember „lóg ki a sorból”,aki szeretne ama kulturált világban élni.

Tehát deviáns vagyok. Vállalom. Akkor sem adom fel.Nem állok át a másik oldalra, még akkor sem, hogyha ez ké-nyelmesebb, és akkor sem, ha a többség csöndben, bevallat-lanul ezt teszi.

Ez itt nem a „polír” helye, félreértés ne essék. Szó sincsarról, hogy magamat akarom „fényesíteni”; de tény, hogyma már kevesen, egyre kevesebben vannak azok, akik a ha-gyományos normák szerint élnek. Valahogyan szétszóród-tak a nagyvilágban, és ritkán találkozunk velük. Sokakra vi-szont kétfajta én jellemzõ: a külsõ, amit mutat az ember, azértelmes, az illedelmes, és a máz alatt lapul a lényeg: a fo-galmilag meghatározhatatlan viselkedés, ami akkor tör elõ,ha az egyénnek nem kell megjátszania magát, mert társratalál. A begipszelt kezû gimnazista meg hadd-álljon a bu-szon; kapaszkodni ugyan nem tud, de állni igen. Amíg fölnem lökik.

Komári Ágnes

A metrótól a logóig

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 9

Kötelezõ pleonazmusok a magyar nyelvtanbanA stilisztikában a görög eredetû, ’felesleg, többlet, valaminek a

túlzott volta’ jelentésû pleonazmus a kifejezendõ gondolatok meg-formálására használt lexikai és grammatikai eszközök bõségét, is-métlését, a szinonimák halmozását jelenti.

Pleonazmuson elsõsorban tartalmas jelentésû szavak is-métlését, halmozását értjük (ezek az ún. lexikai pleonazmu-sok). Elõfordul továbbá azonos funkciójú grammatikai eszkö-zök ismétlõdése is (ezek a grammatikai pleonazmusok).

Az azonos jelentésû szavak és grammatikai eszközök hal-mozása stilisztikai szempontból Janus-arcú jelenség: nemcsak(stílus)erénynek, hanem (stílus)vétségnek is minõsülhet. Kife-jezésbeli gondatlanságnak, pontatlanságnak, pongyolaságnak,tehát lényegében nyelvhelyességi hibának számít akkor, hatöbb szót használunk, mint amennyi a gondolat világos és sza-batos kifejezéséhez okvetlenül szükséges, pl. fölösleges szósza-porítás, gyors kapkodás, jövõbeli terv, érdekes szenzáció, nõi mell-tartó, vagy ha öncélúan, funkciótlanul halmozunk grammatikaieszközöket, pl. toldalékmorfémákat: eztet, aztat, õtet.

A grammatikai pleonazmusok között célszerû megkülön-böztetni (a) a nyelvi rendszer, illetve a nyelvi norma által sza-bályozott, kötelezõ pleonazmusokat és (b) a fakultatív, stilisz-tikai szerepû pleonazmusokat, amelyek a mondanivaló nyo-matékosítását, a kifejezés expresszivitását szolgálják.

A kötelezõ, a nyelvi rendszer által szabályozott redundánsjelenségek jól ismertek a különféle nyelvek grammatikájában,így a magyarban is. Ilyenek pl.

– az egyeztetés (pl. a diákok olvasnak),– a tárgyas ragozású igealakok használata a (grammatikai

eszközökkel jelölt) határozott tárgy mellett, pl. (A) Pistakönyvét olvasom;

Köztudomású, hogy a magyar igeragozás rendszere az indo-európai ragozási rendszertõl merõben különbözik. Igeragozá-sunk mintegy megkettõzõdik: minden módban és idõben kétparadigmasorral rendelkezik. Míg az alanyi ragozás csupán azalany számát és személyét jelöli, addig a határozott tárgyrautaló ragozás az alany számán és személyén kívül kifejezi a 3.személyû tárgy határozott voltát is. A két paradigma közöttikülönbségben nem a tárgy léte vagy nemléte a döntõ tényezõ,hanem a tárgy minõsége. A határozottság kifejezésére szolgálódeterminánsok többé-kevésbé listázhatók, ilyenek pl. a hatá-rozott névelõ, a mutató névmás, a birtokos személyjelek, avisszaható névmások, a maga és az ön névmások, a kölcsönösnévmás, az -ik képzõt tartalmazó, kiemelést kifejezõ névmások(melyik, akármelyik, bármelyik stb.), a kettejük, hárm(ój)uk stb.gyûjtõ funkciójú szavak, a mindkét számnév, a felsõfokban állómelléknevek, a tárgyi mellékmondat fõmondata. Ezek a deter-minánsok azonban mind igénylik a megerõsítést: esetükbenkötelezõ a tárgyas ragozású igealakok használata.

– az azonos funkciójú igekötõ és határozórag párhuzamoshasználata néhány igei vonzatszerkezetben (pl. bemegy a tante-rembe, ráül az asztalra),

– a határozórag vagy a névutó kétszeres használata a muta-tó névmásos szerkezetekben (pl. azon az asztalon, azok alatt azasztalok alatt),

– az úgynevezett kettõs tagadás (pl. nem láttam senkit),– az úgynevezett kétszeres (legteljesebb) birtokos szerkezet,

amelyben a birtokos a birtokoson és a birtokon is jelölve van, pl. aháznak a teteje / teteje a háznak. Ebben az esetben a sorrend nemkötött, és a birtoknak általában van névelõje (pl. a háznak (a) tete-je, (a) teteje a háznak), amely – a dativusragon és a birtokos sze-mélyjelen kívül – még külön jelöli az említettséget vagy a beszélõés a hallgató elõtti ismertséget,

– a magyar birtoklásmondat, pl. A tanárnak van könyve,amelyben a névszó dativusragos alakjával jelöljük a birtokost, abirtokot pedig a birtokos számának és személyének megfelelõ bir-tokos személyjeles névszóval fejezzük ki. Ezekben a szerkezetek-ben mind a birtokos, mind a birtokszó ugyanarra a személyre ésdologra utal, pl. Péternek van nyakkendõje, (nekem) van autóm,(nekünk) vannak gyerekeink,

– a személyeknek szóló szükségességet, kötelezettséget, lehe-tõséget vagy éppen tiltást kifejezõ ragozott fõnévi igenév + kell,szabad, lehet, tilos mondatszerkezetekben a dativusban levõ logi-kai alanyok mellett a személyragok is jelölik a „címzettet”, pl.Mártának találkoznia kell vele, nekem már sikerült befejeznem amunkát, nektek látnotok kell. A ragozott fõnévi igenévi forma bi-zonyos esetekben határozottan jó szolgálatot tesz, ugyanis kétér-telmûséget szüntethet meg, pl. A barátomnak vissza kell fizetni apénzt: A barátomnak vissza kell fizetnem a pénzt (nekem) ~ A ba-rátomnak vissza kell fizetnie a pénzt. / Nekem is segíteni kell az újmunkatársaknak: Nekem is segítenem kell az új munkatársaknak~ Nekem is segíteniük kell az új munkatársaknak.

A nem kötelezõ grammatikai pleonazmusokról majd a kö-vetkezõ számban!

H. Varga Márta

Szó és ellenszóAz év szava – Oroszországban

2007. decemberi hír szerint Oroszországban is megvá-lasztották az év szavát (hasonló kezdeményezés már van azUSA-ban, Németországban és Japánban). Olyan szót vá-lasztottak, amely kifejezi az elmúlt évet, amely 2007-re jel-lemzõ.

Az egyik orosz honlap olvasói által összeállított listábólválasztott a szakmai zsûri, melyben írók, költõk és nyelvé-szek, filozófusok voltak. Segítséget a MAPRJAL-tól kaptak(ez a nemzetközi szervezet fogja össze világszerte az orosznyelv tanárait), pontosabban annak egyik részlegétõl: AzOrosz Nyelv Fejlõdésének Központjától. A végsõ listába kb.50 szó került. Régi hagyomány szerint („az Isten és az ördögharcol egymással”) elhatározták, hogy a Szó mellett az El-lenszót is megválasztják.

A Szó kategóriában igen nagy fölénnyel nyert a ’varázs-lat, bûbáj’ jelentésû glamour szó (ãëàìóp), amely mindenzsûritagnál helyezést kapott. Az értékelés szerint 2007kulcsszavává vált, újabb szóalakokat lehet belõle képezni(melléknevet, fõnevet, igét egyaránt). Nemcsak az elit hasz-nálja ezt a szót, hanem az orosz társadalom minden terüle-tén ismerik. A második helyezett a nanotechnológia lett, il-letve a nano- elõtag, a harmadik pedig a blog és a blogger.

Az Ellenszó kifejezés némi magyarázatra szorul. Azt je-lenti, hogy egy adott szó, kifejezés elveszíti korábbi jelenté-sét, illetve nagymértékben változik a jelentése. Két szó kap-ta a legtöbb szavazatot, a kreatív és a politikai konkrétság. Akreatív már szinte parodisztikus szó, elcsépelt, közhelyes. Amásik kifejezés, a politikai konkrétság nem azonos a politikaikorrektséggel, hanem sajátosan orosz jelenség, vagyis ami-kor már minden elõre el van rendezve a politikában. (Érzõ-dik a kifejezésbõl a gúny, ahogy a tudatban felvillan mellet-te a pozitív jelentés is: nyugaton politikai korrektség,Oroszországban politikai konkrétság...)

A két elsõ helyezett mögött az örökös végzett. Ennek aszónak van egy hagyományos jelentése, pl. „LermontovPuskin örököse volt az orosz költészetben” de a mai nyelv-ben cinikusan a hatalomátvételnek, -átadásnak nem éppendemokratikus módjára utal. Kezd tehát az utóbbi jelentésismertebbé válni a gyakori használat miatt, s a nyelvész zsû-ritag attól tart, hogy a példamondat jelentése is más leszidõvel...

2007 tehát „a nanotechnológiáról és a politikai konkrét-ságról szóló kreatív álmodozással teli csodálatos év” volt. (Ahttp://www.sterhmedia.ru/comments/43/7293 alapján.)

Dede Éva

Van egy szó, melynek furcsa, idegenhangzása és gyakori alkalmazása felkeltetteaz érdeklõdésemet egy irodalomtudományi elõadáson. Ez aszó a kvázi.

Elõször, hogy megtudjam, voltaképpen mit is jelent ez a ki-fejezés, kikerestem Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezésekszótárában. A következõkre bukkantam: latin eredetû szó, je-lentése ’mintegy’, ’majdnem’, ha pedig elõtagként szerepel, ak-kor ’látszólagos’, ’nem igazi, csak annak a látszatát keltõ, ah-hoz hasonló’.

Miután megismertem jelentéseit, egyre többször lettem fi-gyelmes a szó sûrû elõfordulására, mind szóban, mind pedigírásban, elsõsorban újságokban, folyóiratokban. Legtöbbszörtudományos jellegû elõadásokon, illetve írásokban találkoz-tam vele, de feltûnt az is, hogy a fiatalok, fõként egyetemistákis egyre sûrûbben használják.

Ha nem mint szakszóval találkozom vele, hanem példáulegy egyszerû társalgás során, véleményem szerint zavaró, ide-gesítõ hatást kelt, fõként ha a szót sokszor, cél nélkül használjaa beszédpartnerem.

Meglátásom igazolta a Grétsy László és Kovalovszky Mik-lós által szerkesztett Nyelvmûvelõ kézikönyv, melyben a követ-kezõ állításokra leltem: „A tudományos nyelv, valamint a mû-velt társalgási nyelv latin eredetû divatszava”. Magyar megfe-lelõi: mintegy, úgyszólván, szinte, körülbelül, hozzávetõleg, csak-nem, megközelítõleg. „Minduntalan való ismételgetésekönnyen az álmûveltség, a mûveltségfitogtatás gyanújába ke-verheti használóját. Amikor valóban szükséges, természetesenbátran élhetünk vele. Például a szaknyelvekben nemegyszer jószolgálatot tesz ’látszólagos, nem igazi’ értelemben. Ilyenkortöbbnyire összetételi elõtagnak számít: kváziperiodikus (rend-szer), kvázielektronikus (központ), kvázipotenciálos (mozgás)”.

Grétsy László és Kemény Gábor Nyelvmûvelõ kéziszótáramár „töltelékszónak” nevezi és a „tartalmatlan” jelzõvel illeti.Erre az ezzel kvázi azt állítja, hogy… példát hozza fel. Azt taná-csolja, hogy legjobb, ha elhagyjuk, de ha tudományos szakszó-ban fordul elõ, nem helyettesíthetjük más kifejezéssel.

Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótárában utá-nanéztem a kvázi elõtaggal kezdõdõ terminusoknak. Két mû-szót találtam, ezek a kváziperiodikus („periodikushoz hason-ló”) és a kvázistacionárius szavak. Az utóbbi fizikai szakszó, je-lentése: „idõben olyan lassan változó, hogy a megváltozott ér-tékeknek jóformán nincs jelentõségük”.

Az interneten keresgélve (www.wikipedia.hu) egy érdekesterminusra bukkantam. Ez a szakkifejezés a kvázi-pénz, mely apénz funkcióit (elszámolás, értékmegõrzés, csereeszköz) máshelyen vagy más idõszakokban betöltheti, azaz „helyettesítõfunkciót betöltõ pénzközeli aktíva”.

Hernádi Miklós Közhelyszótárában a következõt írja a kvá-zi szóról: „Bárhol, bármikor, minél sûrûbben, minél értelmet-lenebbül használandó.”

A kvázi szó szófaja lehet határozószó, ’szinte’, ’mintegy’,’majdnem’, ’csaknem’, ’látszólag’, ’úgyszólván’, ’körülbelül’,’megközelítõleg’ értelemben (például: kvázi tizenöt forint).Melléknévként ritkábban használjuk, ekkor jelentése: ’látszó-lagos’ (például: egy kvázi király).

Etimológiájáról az értelmezõ szótárakban és Tótfalusi Ist-ván Idegen szavak etimológiai szótárában találtam leírásokat.A kvázi a latin quasi (quam + si) szóból származik. A kéziköny-vek a kvazár terminusra is utalnak, mely a csillagászatban hasz-nálatos szakkifejezés: „csillagszerû rádióforrás, csillagszerûégitest, amely rádiótávcsövekkel felfogható óriási energiájúsugárzást bocsát ki”. Az angol quasar szóból származik, amely

a QUASi stellAR radio source (’csillagszerûrádióforrás’) kifejezés kiemelt betûibõl állt

össze.A továbbiakban néhány a világhálón keringõ érdekes és

meglepõ cikkre, fórumra és tanulmányra szeretnék rámutatni,melyekben sokszor elõfordul a szóban forgó kifejezés.

A következõ interjúrészletet, melyet egy erdélyi fiataladott, nagyon mulatságosnak találtam:

„– Szerintetek miért olyan ördöngösen népszerû a kvázi szóMagyarországon?– Népszerû? Fogalmam sincs, soha nem hallottam róla, kvázinem is voltam mostanában külföldön.” (www.figyelo.hu)

A alábbi idézetek is igen figyelemreméltók:„A soap-opera-k [magyarul: szappanoperák] egységes vi-

lágmagyarázata a kvázi-mítosz formáját ölti. A kvázi-mítosszerûségbõl eredõen a filmekben szereplõ szubjektumok-nak kvázi-archetípusos jellege lesz, szinte az epitheton ornansis alkalmazható rájuk.” (www.kodolanyi.hu/szabadpart);

„Hacsak nem arra »bankolnak«, hogy ebben az országban amúlt év õszének hirtelenségével kvázi-polgárháborús helyzetalakulhat ki, ahol is õk a hiányzó erõszakot pótolhatják – azegyik oldalon.” (www.nsz.prim.hu);

„Az ilyen jellegû, az ifjúság kvázi-egyházi keretek között tör-ténõ…” (www.epa.hu);

„A legértékesebb idõ az,amikor konkrét mûvekrõlvan szó, kvázi mûelemzés fo-lyik.”(www.balkon.hu);

„Kanada miattuk állította vissza a vízumkötelezettségetMo-al [helyesen: Mo.-gal, azaz Magyarországgal] szemben.Ezek az esetek csak egy-két ezer kvázi menekült megjelenésemiatt történtek.” (www.disputa.hu);

„Az [origo] pedig jelenleg egy kvázi aranybánya ... idáig iskvázi függetlenül mûködtek, ezután is így lesz. Aki meg ottma-radt, jól járt. :-)” (www.mediablog.hvg.hu).

Egy szegedi kommunikáció szakos hallgató internetes hoz-zászólása is jól példázza, hogy a félmûveltség milyen nyelvi tor-zulásokat idéz elõ: „Elektronikus zenei színterek – ez volt a cí-me annak a kvázi izgalmas kvázi elõadásnak, amin kötelezõenrészt kellett venni. Bencét néha a pokolba kívánom. Kvázi. Mittanultunk ebbõl? Pl azt, hogy érdekesnek ígérkezõ témáról islehet k* unalmasan elõadni. Kvázi megtudhattuk, hogy mi a fo-nográf, a gramofon, a szempler és a szekvenszer. Sokszor el-hangzott az, hogy »Ez azért volt rendkívül fontos, mert...«, ésilyenkor mindig valami olyan következett, ami k* nem volt fon-tos. Megismertük, hogy mik a partyszubkultúra kvázi para-digmatikus elemei (scratching, DJ, beat box, loop). Mindeztkvázi kántálva adta elõ. »Ha valaki drogozik, igyon sokat« –mondta a fickó, majd lenyomott egy fél liter ásványvizet. Mégegy kvázi vita is kialakult. Barbi és én generáltuk, mert elhang-zott, hogy a Pink Floyd ambient-e vagy sem. Barbi pro, énkontra. És mindezt kvázi másfél órában. És jött még egy szek-ció, de azt én már nem vártam meg. Kvázi fejvesztve menekül-tem.” (Anami gondolatai, ).

A mindennapos nyelvhasználatban mindig is léteztek és lé-tezni is fognak divatos, nem mindig a jelentésük szerint hasz-nált szavak, de a nyelv folyamatos változása, természetes ön-tisztulási folyamata remélhetõleg minden helytelen szóhasz-nálatot vagy kifejezést helyreigazít. Nagy valószínûséggel ezfog történni a manapság oly indokolatlanul gyakran használtidegen eredetû szavakkal, például a kvázival is.

Farkas Eszter

A szerzõ egyetemi hallgató (PPKE BTK).

FARKAS ESZTER

10Édes Anyanyelvünk 2008/2.

„kvázi függetlenülmûködtek”

Taxival Siem Reapig

Az út nyílegyenes vonal a thaiföldi határállomástól Kambo-dzsa szívéig, Siem Reapig. De maga az út csak ritkán látszik.Mindent elönt a vörös por. Néhol még föltûnik egy kis aszfalt-maradvány, gödör gödör hátán. Mindenki ott megy, ahol a leg-jobb utat sejti. Bal és jobb oldal összekeveredik. A taxi 80–100kilométeres sebességgel száguld. A gödrök iszonyatosakatdobnak a kocsin. Akkora port kavarunk, hogy oldalt és hátulsemmit sem látunk. Kapnak bõven belõle a motorkerékpáros-ok, a nyitott teherautókon utazók (szájukat kendõvel takarjákel, ha leveszik, körülötte fekete az arcuk). Nekik még rosszabb.

A 100 kilométeres út során csak kétszer gázoltunk el majd-nem valakit. Az egyiknél meg sem rezdült a taxis arca, a másik-nál kicsit megijedt. És soha senki nem anyázott, nem rázta azöklét. Sõt mindvégig egyetlen agresszív megnyilvánulást nemláttam.

A kismotorokon a disznókat kerek ketrecben, hátukra fek-tetve szállítják. néha kettõt összekötve. Sírnak szegény mala-cok, és õk is szívják a port... Nekik a legrosszabb.

Gyilkos mezõk

Kétoldalt mezõk, föltehetõleg rizsültetvények.

A most tûzforró mezõk önkéntelenül fölidézik a gyilkosmezõket, ahová a vörös khmerek kiûzték az embereket egyutópista õsközösségi társadalom illúziójától hajtva. A világegyik legszörnyûbb emberirtását az 1970-es évek második felé-ben a vörös khmerek követték el saját lakosaik ellen.

1984-ben Roland Joffé Gyilkos mezõk (The Killing Field)címmel készített filmet a szörnyûségekrõl. De akkor még nemvolt vége a polgárháborúnak. Csak az 1990-es évek második fe-lében teremtõdött viszonylagos nyugalom, s elindult ismét azismeretlenné vált ország gazdasági kibontakozása, turisztikaifölfedezése. Bár a fõvárost, Pnom Penh-t még mindig veszé-lyesnek tartják a turisták számára, mert gyakran elõkerülnekgépfegyverek... Mégis Kambodzsa szíve, a Siem Reap mellettiAngkor lassan kivirágzik, s életet ad a sokat szenvedett Kam-bodzsa népének.

Siem Reap

A földút 100 kilométer után töredezett, majd egyre javulóaszfaltúttá változik. Megérkezünk Siem Reapba. Vadonatújszállodába megyünk. Az útikönyv szellemes szerzõje írja, aszállodákban úgy érezhetjük magunkat, mint az egykori gyar-mati idõk elõkelõségei. Nos, csodás szoba (kilátással a fõútmögött düledezõ házakra), a szálloda közepén uszoda. A fá-rasztó út után ezt ki kell próbálni. Papucs, fürdõköpeny. Seholegy lélek. Úszkálunk, majd kijövünk, az egyik oszlop mögülelõlép egy alkalmazott a törülközõkkel. Két étterem van: egy acsoportoknak, egy nekünk. Minden, mi szem-szájnak ingere.A kellemesen hûtött étteremben a szúnyogok is jól érzik ma-gukat. Néhányan meg is csípnek. Már nem esik annyira jól areggeli. Kambodzsa maláriaveszélyes terület...

AngkorEz a város kétszer veszett el az emberiség számára. A

khmer birodalom csodálatos, a korabeli Európát meg-szégyenítõ fõvárosa 900-tól 1431-ig virágzott, utánamég megpróbálták újraéleszteni, de a dzsungel lassanbenõtte, elfelejtették. 1860-ban a francia HenriMouhot fedezte fel a dzsungel fogságába esett, elve-szett várost. A feltárás és a turizmus a 20. század elsõ fe-lében indult meg, Angkor újból virágzásnak indult, deaz 1970-es években ismét elhagyta az összes régész ésturista a tájat. A vörös khmerek beköltöztek Angkorbagépfegyvereik nyomát a csodás kõfaragványokon mamutogatják a látogatóknak. Óriási kárt mégsem okoz-tak. Sõt, a turizmus visszavetése némiképp óvta is azegyedülálló és gyakorlatilag megvédhetetlen kincseket.A turisták az 1990-es évektõl tértek vissza, és olyan tö-megben, hogy a világ szinte összes szállodalánca luxus-szálloda építésébe kezdett.

Angkor legszebb templomegyütteseinek megtekin-tése sajátos rituálé szerint zajlik. A területre csak kísé-rõvel és valamilyen közlekedési eszközzel: motóval(motortaxi) vagy taxival érdemes belépni. Kismotorvagy kerékpár azoknak való, akiknek már van helyisme-retük. A központ Angkor Wat, a négyszögletes, mester-séges csatornával körülölelt, mérnöki pontossággalmegtervezett Visnu-szentély és palota (amelyben fürdõés könyvár is volt). Szembõl négy csodás tornya látszik,de kísérõnk balra eltérít minket: onnan olyan fényképkészülhet, amelyen mind az öt torony látszik. Az elsõemeleten nyolcszáz méteren át a Visnu-mondakör tör-ténetei vannak kõbe faragva (pl. a Tejóceán köpülése).Elmesélhetetlen csodák sorozata következik: Bayon,216 különbözõ Buddha-arc temploma, az Elefántok te-rasza, a Leprás király terasza, innen nézték az uralko-dók a harcba vonuló elefántok felvonulását, a TaPhrom, amelyet meghagytak az õserdõnek, s azt láthat-juk, milyen lehetett Angkor, amikor rátaláltak. Ámu-lunk, hogy az egyik szentély olyan, mint egy maja pira-mis, végül este a naplementét is egy ilyen magaslatiszentély-városból nézzük, a rokkantak zenei együttese,szerzetesek és talán ezer aznapi turista karéjában, megtisztul-va... Innen föntrõl látszik csak igazán a trópusi õserdõ, amely-bõl csak Angkor Wat öt tornya emelkedik ki.

A kambodzsaiak is szeretik Angkort. Az egyik templomnálesküvõi fényképezés zajlik.

Visszafelé már sötétben botorkálunk, nem feledjük az úti-könyv figyelmeztetését („semmilyen körülmények között netérjünk le a kitaposott ösvényekrõl – mert a kis dologból is le-het nagy bumm! Angkorban sok végtagját vesztett emberrelfogunk találkozni.”) Végre megpillantjuk kísérõnket, aki a ta-xihoz kísér bennünket, a taxisnak elképzelhetetlenül magasnõi hangja van, vacsora, folklórmûsor, csodálatos, valóban cso-dálatos lányok...

Ellenpont: az úszófaluSiem Reap másik oldalán a hatalmas természeti kincs, a

Tonle Sap tó található. A tengernyi tóban található egy vietna-mi úszófalu. Oda is elviszik a turistát. Angkor ellenpólusa. Atóhoz vezetõ út, csatorna partján elképzelhetetlen egyszerû-ségben, nincstelenségben élnek kis vesszõházakban családok.Halászatból és talán inkább turizmusból élnek. A kis motoro-sokkal viszik körbe a csoportokat. Olykor becsap a kanális sár-ga, sáros vize. A szembejövõ csónak utasai arcukat is eltakar-ják. Katasztrófaturizmus. Végre kijutunk a tengernek látszótóra. Itt már takarosabb házak állnak a tavon. A néhány négy-

Kambodzsa – amelyet senki nem ért

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 11

�

Vörös por, vörös khmerek, gyilkos mezõk. Az im-már harmadszor kivirágzó Angkor. Sokasodó szállo-dák. Kismotorok. Mosoly, barátság, szeretet, boldog-ság. Délkelet-Ázsia legszegényebb és legkedvesebbnépe. A hetvenes évek végén a hétmilliós lakosságkétharmadát módszeresen kiirtották. Ma 12 millió-nyian vannak.

12Édes Anyanyelvünk 2008/2.

ÁlszinonimákElõször 2005-ben hökkentett meg a Halasi Tükör

egyik cikke azzal, hogy pataknak aposztrofálja a csator-nát. Aztán a dolognak folytatása is lett: 2006-ban e ket-tõvel a folyó is „egybefolyt”, sõt 2007-ben egy patak máregyenesen folyammá avanzsált az újságíró igyekezetefolytán.

Persze, értem én, hogy a cikkírók nem akartak a szóis-métlés kisiskolás hibájába esni, de azért a csatorna, a pa-tak, a folyó és a folyam nem ugyanaz, hiába folyik mind anégy.

Késõbb aztán újabb példákat találtam az „álszinoni-mákra”: egyszer (sõt többször is) a baltát azonosítják té-vesen a fejszével, máskor a betörõt a tolvajjal, s talánidetartozik az a cikk is, amelyben ugyanazt a hivatást föl-váltva falugondnokként és tanyagondnokként emlegettea szerzõ. Pedíg falu és tanya két külön dolog. Ez utóbbitnem szemléltetem újságkivágásokkal, mert elég terje-delmes szövegrészeket kellene hozzá bemutatnom, azelõbbieket azonban igen.

Ez pedig az m1 esti híradójában hangzott el: „Lovaskocsit sodort le az útról egy teherautó. Meghalt egy kis-fiú, aki a szekéren ült.” A képernyõn egy szokványos gu-mis lovas kocsit láthattunk, ami semmiképpen sem sze-kér. Néhány hónappal késõbb pedig e csatorna ugyan-ezen mûsorában arról szól a tudósítás, hogy „gilisztákkaletetik föl az átcímkézett húsokat”. Aztán kiderül, hogy abiomegsemmisítõk légylárvák – tehát legvégsõ esetben iscsak kukacok (ezen a néven is szó esik róluk a hírben).

A címben álszinonimákat említettem – ezek valójá-ban részleges szinonimák, amelyekrõl tudni kell, hogynem cserélhetõk föl. Aki ezt mégis, az a kívánt stílusja-vulást nem éri el, sõt a szöveg érthetõségét is kockára te-szi.

Balog Lajos

VilágtalanA Pannon Példakép Alapítvány egyik díjazottjáról

szóló, a Magyar Nemzetben megjelent méltatás ezekkela kedves sorokkal kezdõdik:

„Nem árt belegondolnunk, mennyire ostoba dolog avakokat világtalanoknak nevezni. Olyan gazdag világ azövék, amelybõl lehet, hogy hiányzik a hagyományos ér-telemben vett látás, ám különleges képességekre, lelki-erõre tehetnek szert a sérüléssel való megküzdés során.”

Mélységesen egyetértek az idézet második mondatá-ban foglaltakkal: nem látó embertársaink többsége meg-találja helyét a világban, értelmes életet él; az sem kivé-teles, hogy kiváló sportolókká, tudósokká, zenemûvé-szekké képezik magukat.

De valóban „ostoba dolog” a világtalan fõnévnek avak szinonimájaként való használata? Annyira nem az,hogy a tárgyilagos-semleges vak, a hivatalos (és tágabbértelmû) látássérült mellett a világtalan választékos stílu-súnak számít. Nem is új szó a magyar nyelvben: elsõ írá-sos elõfordulása A magyar nyelv történeti-etimológiaiszótára szerint 1508-ból való, a Nádor-kódexbõl. A be-szélt nyelvben nyilván már korábban is használták. Szó-lásainkban is fellelhetõ: Vak veti világtalannak (a szemé-re). – Vak nevet világtalant. – Vak vezet világtalant. Nemsorolhatjuk fel a klasszikus magyar irodalomnak számta-lan szövegrészletét, melyben a szó éppen szépítõ stílus-szándékkal szerepel.

A világtalan nyilvánvalóan a világ fõnév fosztóképzõsszármazéka. A világ azonban – mint szavaink zöme –nem egyetlen jelentésû, tehát nemcsak a mindenséget,minden létezõt, az egész Földet, a rajta lakó összes em-bert stb. értjük rajta, hanem a fényt, a világosságot is.Ezért beszélünk napvilágról, holdvilágról. Petõfi a szel-lem napvilága szókapcsolattal él A XIX. század költõi cí-mû versében. Az embernek a szeme világa a látóképessé-ge: Vigyáz rá, mint a szeme világára – mondjuk szólásha-sonlattal, s szinte szállóigeként idézzük Vörösmarty Amerengõhöz címû költeményének kezdõ sorát: „Hovámerült el szép szemed világa?” – itt a tekintetet értve aszókapcsolaton.

A világtalan tehát, miként a szeme világa a világ szó-nak ’világosság’ jelentésével függ össze, ezért legfeljebbszójátéknak, mégpedig ízetlen szójátéknak tarthatjuk avilágtalan-nak olyan értelmezését, amely a világminden-séggel kapcsolja össze.

V. Raisz Rózsa

zetméternyi területen él a család, a macska, az állatok. A ki-sebb gyerekek lavórokban eveznek, a nagyobbak maguk a csó-nakosok. Egy vendéglõben kötünk ki, krokodilbemutató ésajándékvásár várja a turistákat. Az úszófaluhoz úszó (katoli-kus) templom, vendéglõ, iskola is tartozik.

Nyelvek, gesztusok

Egy európainak a thai és a khmer nyelv egyformán érthetet-len. Pedig a khmer egészen más. Kísérõnk most tanul thaiul,azt mondja, Thaiföld a minta, a jövõ. Megküzd a thai hangszí-nekkel. A thai tonális nyelv. A khmer sokkal egyszerûbb...Megtudjuk, hogy Kambodzsában is ugyanaz a ritka vezeték-név-keresztnév sorrend van, mint nálunk. Pol Pot hírhedt föl-vett nevének vezetékneve a politika szóból származik (korábbineve: Saloth Sar). A khmerek régi írásbeliségû nép, de az

angkori templomok falára írt csekély szöveget nem tudják márelolvasni. A korábbi francia gyarmatosítás miatt régen inkábbfranciául beszéltek, az orosz támogatás miatt sokan tudnakoroszul, ma pedig értelemszerûen leginkább angolt tanulnak.Igazán jól kevesen beszélnek angolul, de rendkívüli empátiá-juk megoldja a nyelvi nehézségeket.

Ne félj, kedves idegen, sohasem leszel egyedül! Ahogy távo-lodunk Angkortól, visszatérünk Bangkokba, majd Budapestre,azon jár az eszem, hogy mindenre annyira pontosan emlék-szem. Nem azért, mert friss az élmény, hanem azért, mert min-den olyan otthonos. Mintha már egyszer bennem lett volna.Mint a gyermekkorom Budapestje. Nem vagyok idegen. Szám-ban az Angkor sör íze, tudom, hol vár a taxink, hogy az utcai ki-fõzdében már kész a rizs és a kókusztej alapú, ananászos samlaktis, és sütik a csirkét.

Balázs Géza

�

„Népi” helyesírásNemegyszer tapasztaljuk, hogy egy bonyolultabb he-

lyesírási szabály – pl. az AkH. 112. pontja – soklépéseslogikai mûveletekre, szélsõséges esetben körmönfontokoskodásra készteti az egyszerû halandót (lásd: Az -ó,-õ képzõs igenévi jelzõk „titkos záradéka” az ÉA.2007/2. számában). Ezzel szemben milyen is a laikusvagy „népi” helyesírási gondolkodás? Mosógépünk el-igazító tábláján ilyen formában szerepelnek a választha-tó programok: elõmosás, mûszálas mosás, tarka mosás,gyapjú mosás. Az elõmosással nincs is gond, annál inkábba többivel. A „logikai-grammatikai” elemzés kideríti,hogy itt mûszálas és tarka anyagok, illetve gyapjú alap-anyagú ruhák mosásáról lehet csak szó, tehát a különírtkifejezéseket mind egybe kellett volna írni, mert azok je-löletlen birtokos jelzõs vagy tárgyas összetételek. Miértvannak mégis különírva? Azért, mert ezek a szerkezetektulajdonképpen elliptikusak: a tömörség céljából ki-hagyták az anyag vagy a ruha szót, így a mûszálas vagy atarka tökéletes melléknevek, amelyek egyébként külön-írt minõségjelzõk szoktak lenni. Ráadásul a mûszálasösszetett szó, amelynek -s képzõje is van. Igaz ugyan,hogy nincsen olyan szabály, amely azt mondaná, hogy azösszetett minõségjelzõt a jelzett szótól külön kell írni, dezavaróan hasonlót elõíró szabálypontok vannak! És ha afenti sorból kettõt már különírt a táblácska készítõje(némi joggal), akkor miért ne írná úgy a harmadikat is?Mindegyik „valamilyen” mosás, nemdebár? És külön-ben is, hogy mutatna az, hogy tarkamosás? A tarka kutyátsem írjuk egybe! (Sajnos a teljesen szabálytalan gyapjúmosást még ennyire sem tudom megvédeni…)

A „népi” helyesírási gondolkodás rendezõ elve (teljesjoggal írhatnám egyébként egybe is: rendezõelv) tehát azanalógia, amely igyekszik röviden elintézni a problémá-kat. S vajon az analógia miért ne lehetne ugyanolyanerõs és elfogadható érv, mint a sokszor öncélú okosko-dás vagy az izzadságos logikának szamárfület mutató ha-gyomány?

Mostanában nem tudok olyan jót derülni az áruházikatalógusokban olvasható férfi ingeken sem, mert mel-lettük szinte mindig ott van egy szabályos nõi cipõ is. Haugyanis elfogadjuk, hogy a helsinki egyezmény vagy abalatonakali strand kifejezések jelzõi részében már„benne van” az -i képzõ, akkor a férfi ingben vajon miértnincsen benne? No és a szabályosnak minõsített férfivegyesúszás vagy a rokon problémát rejtõ nemdohányzószakasz ugyan mivel magyarázható? De igencsak hálát-lan feladat elfogadtatni a nyelvi közönségszolgálatot hí-vó „laikus” telefonálóval azt is – tudom, mert megpró-báltam –, hogy a gyalogosforgalom egybeírandó, a gyalo-gosközlekedés lehet jó egybe- és különírva is, viszont agyalogos-felüljáró csakis kötõjellel szabályos.

S ha már az analógiánál tartunk, jó tudni, hogy a sza-bálypontok között szerencsére vannak olyanok, amelyekegy kaptafára készültek. Például az anyagnévi jelzõsszerkezetek (115. pont), az említett -ó, -õ képzõs igenévijelzõs szerkezetek (112. pont), a színárnyalatot kifejezõ

melléknévi jelzõ (110. pont), valamint a mennyiségjelzõskapcsolatok bizonyos képzõkkel ellátott származékairólszóló 119., illetve a vele gyakorlatilag azonos 117. c)pont. E szabályok közös elvét egy táblázatban mutatombe:

Jól látszik, hogy ezeket akkor írjuk egybe, ha a szerke-zet mindkét fele egyszerû szó, ám ha valamelyik össze-tett, akkor a különírás a helyes. De ennyire különbözõtartalmú szabályok nemigen szoktak egy közös táblázat-ban összeállni az ember fejében, hogy abból aztán elvon-hassa és azonnali használatra készen tarthassa a közöselvet. Ráadásul ez a teljesen formális egyszerû szó –összetett szó szembeállítás (ha ezeknek a szerkezetek-nek a valóságra vonatkozása, a tartalma egyébként telje-sen azonos) olyan messze van a közönséges (nem nyel-vészi) észjárástól, mint Makó Jeruzsálemtõl. Mert mifé-le agyafúrt ötlet az aranygyûrût egybeírni, az arany ék-szert meg külön? Mi indokolhatja a közönséges halandólogikája szerint azt, hogy az ezeresztendõst egybe kell ír-ni, a hat hónapost meg külön? És ha már létezik ilyen el-vont szabály a jelzõs szerkezetek körében, akkor miértnem vonatkozik az olyanokra, mint *kékszemû gyermekvagy *terhes szakrendelés (vagyis: kék szemû, de *kéksze-mû gyermek, illetve terhesrendelés, de *terhes szakrende-lés)? Helyesírásilag még pallérozatlan titkárnõjelöltjeimszinte egyöntetûen a *-os változatot tartják jónak. Ta-pasztalataim szerint mindenki hallott már valamit ha-rangozni a „túl hosszú” szavakról, ezért a kék szemût ál-talában egybeírják (mert rövid), az alumíniumkanalatmeg külön (mert hosszú). Íme a népi helyesírási gondol-kodás!

Úgy érzem, ritkán van okunk irigyelni az angol nyel-vet, de a dog box típusú brutálisan szikár helyesírási meg-oldásai tényleg nem sok esélyt adnak a szõrszálhasogatóértelmezésnek. (A magyar szemmel felháborítóan ag-rammatikus kutyadobozt az egyszerûség kedvéért lefor-dítom hivatalos nyelvi magyarra: kutyaürülék-gyûjtõedény. Ha valakinek az edény ellen lenne kifogása, aztesetleg meggyõzheti a WC-csésze.) A legérdekesebb azegészben viszont az, hogy egy született angol soha nemakad fenn a dog boxon, legfeljebb akkor, ha átesik rajta aNyelvtudományi Intézet elõtt a járdán.

Kardos Tamás

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 13

A szabálypont Egybeírás Különírás

115. (anyagnévi jel-zõs szerkezet)

rézdrót,alumíniumkanál

arany ékszer,kõrisfa bútor

112. (-ó, -õ képzõsigenévi jelzõ)

takarítónõ,mosógép

portörlõ rongy,növényvédõ szer

110. (színt kifejezõmn-i jelzõ) világossárga sötét rózsaszín

119. (mennyiségjel-zõs kapcsolat)

hatéves,száztagú

öt hónapos,tizenöt percn

Magyar nyelvhasználati szótárSzerkesztette: Balázs Géza és Zimányi Árpád

A szótárt olvasva 28 évvel ezelõtti soraim jutottak eszembe:„... nyelvészetileg bármennyire is támadhatók az ejtés szerintgyûjtött szavaink, azok a nyelvi valóságból nyelvhasználat, szö-vegkörnyezet) következnek, ezért nyelvészetileg igazoltak, el-fogadhatók. Félreértés ne legyen! Ezzel nem azt állítom, hogynyelvészetileg minden »népi« szóalkotás helyes, mert általá-nos vagy mert sokan használják. Azonban nyelvünk egyik alap-törvénye: a kiejtés és az írott alak egymáshoz közelítése. Ha aszakmai szókincsben ezt késve követjük, akkor a »nép« a magamódján egyszerûsít: kiejtés szerint használja az idegen vagyidegenszerû alakot. – Az idegen és idegenszerû szavak számanövekedni fog! Ám vigyáznunk kell, hogy ezek használata (túl-zott használata!) ne egy nyelvi elkülönülés, »mûvelt-ség«-fitogtatás eszközévé váljon azokkal szemben, akik ezeketnem használják, akik ezeket nem tudják kiejteni. Ha már nincsjobb magyar szó, akkor az idegen szóalak közelítsen a köznyel-vi kiejtéshez. (Az idegen szó ne a megszégyenítés eszköze le-gyen!”

A Magyar nyelvhasználati szótár (a továbbiakban rövidítve:MNySz.) kitûnõen tájékoztat, segít, irányít, és türelmesen be-folyásol, indokol az idegen szavak használatában is. Álljon ittpéldaként a CD, CD-ROM, CD-R, CD-RW szócikk. Megtud-juk: „betûszó, informatikai szakkifejezés és „az adat külsõ tá-rolására alkalmas optikai tárolóeszköz”. A szemléltetõ rész se-gít abban, hogy megértsem: a CD [cédé] vagy a CD-ROM[cédérom] olyan kompaktlemez, amely csak olvasható. Vi-szont a CD-R-re [cédéerre] már egyszeri felvételt is készíthe-tek, sõt a CD-RW-re [cédéervére] nemcsak írhatok, hanem tör-lés után újra írhatok, mert újraírható. Amikor a címszó alatt,az elsõ sorban ezt találjuk: „informatikai szakkifejezés” (ekkorvalójában megtörténik a második segítõ befolyásolás, mert azelsõ a címszó helyesírása volt), már sejtjük, szükség van a betû-szavas címszóra. Ezt bizonyítja és indokolja az alábbi befejezõrész: „Az idegen kifejzésbõl alkotott betûszók megmaradtak amagyar nyelvhasználatban, nemzetközi használatuk indokoljaezt.” – Csak chat vagy cset, esetleg csat? Itt is mérlegelhetünk,mert itt is adva van a választás lehetõsége. Elsõ lépés: idegenszó (chat); magyarítás (cset); korábban: csat, csati, csatizás; az-tán magyarul egyre többen írják cset formában, majd követke-zik a döntõ érv, hogy szócsaládja van: csetel, csetelés, csetezés(ige, fõnév, fõnév), sõt szóösszetétele, a csetszoba. A szerzõkmellõzik a nyelvészek soha nem nyugvó egyik vitáját, hogy mi anorma, csak csendesen megjegyzik: egyre többen írják cset for-mában. Ez az egyszerûség, ez a mélységes alázat (nyelvünk ésaz olvasó iránt) jellemzõ az egész szótárra. Még egy példa!Mily szerényen megbújik az ejtésváltozatok keletkezésének

egyik törvénye a 104. oldalon, az idegen mozaikszók kiejtéseszócikkben: „Az ejtésmódot a szokás szabályozza.”

Az MNySz. gondolkodásra késztet, magabiztosságot ad, sjátszani is enged. Például az asszonyom (az asszonyok névvise-lete szerint) lehetett volna: Molnár Terézia; Fekete Lászlóné;Fekete Lászlóné Molnár Terézia; Feketéné Molnár Terézia;Fekete Terézia; Fekete-Molnár Terézia; Molnár-Fekete Teré-zia. Én pedig (a férj házassági neve szócikk szerint) lehettemvolna: Fekete László; Molnár László; Fekete-Molnár Lászlóvagy Molnár-Fekete László. – A szótár világosan, egyszerûenad stiláris tanácsot a jelentéstaszítások címû szócikkben: Örö-met szerzünk. Bajt, gondot, fájdalmat okozunk. Hátrányosmegkülönböztetést szenvedünk (nem pedig élvezünk). Ugyan-ilyen hasznos a tanács a jelentkezzen – jelentkezzék részben:aludjon – aludjék, bújjon – bújjék, dolgozzon – dolgozzék, egyen –egyék, igyon – igyék, mosakodjon – mosakodjék, öltözzön – öltöz-zék, utazzon – utazzék. Ezek helyes és használható változatok!Ezzel szemben „az úgynevezett álikes igék felszólító módjasokszor iktelen: kávézzon (nem kávézzék), videózzon (nem vi-deózzék), magnózzon (nem magnózzék), rádiózzon (nem rádi-ózzék).” A szótár további stiláris tanácsát („Lehetõség szerintne használjunk ugyanahhoz az állítmányhoz ugyanolyan ragotviselõ, de a mondatban más szerepet betöltõ tárgyakat és hatá-rozókat, mert ez mulatságos hatást kelt ...”) még humorral isfûszerezi: Reggel kinyitotta a szemét és a hûtõszekrény ajtaját.A teherautó az árokba és lángba borult. Belépett az osztálybaés egy tócsába. Lásd: azonos tárgyrag, határozórag. A Magyarnyelvhasználati szótárt Mutató zárja (255–323). Ez a 68 oldaltartalmazza a legjellemzõbb nyelvi adatokat. „Ha tehát a szó-tárhasználó nem találja a keresett szót, jelenséget, és nem tud-ja meghatározni a nyelvi kategóriát, akkor használja a kötet-hez csatolt nyelvi mutatót” – olvashatjuk az Elõszóban, a 9. ol-dalon.

„Mielõtt zárom soraimat a tisztelettel és köszönettel befeje-zéssel, hadd mondjam el: ez most nem sablon, mert szó szerintértem; mert tisztelettel köszönöm a szerzõknek, hogy nem kellmár makogva kérnem az újraírható lemezt, a CD-RW-t [cédéervét] a szaküzletben. Vagy elmosolyodok majd, mikor az el-adó így köszön elõre nékem: Szívesen! S ha egyszer õ is olvassaezt a könyvet, és elmosolyodik a 235. oldalnál, akkor mondhat-juk: ez az igazi nyelvmûvelés, és ez nem is kevés! (Balázs Gé-za–Zimányi Árpád: Magyar nyelvhasználati szótár. Pauz-Westermann, Celldömölk, 2007. 325 oldal.)

Tisztelettel és köszönettel:Fekete László

Az ékesszólás kiskönyvtáraBencédy József: Retorika. Gyakorlati útmutató

Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor új könyvsorozatának (Azékesszólás kiskönyvtára) immár negyedik kötete látott napvi-lágot. Ez a kötet kapcsolódik legjobban az „ékesszólás”, azaz aszónoklattan témaköréhez, lévén a címe ez: Retorika. Szerzõ-je: Bencédy József. A korábbi kötetek: Bárdosi Vilmos–KissGábor: Közmondások. 3000 magyar közmondás és szójárásbetûrendes értelmezõ dióhéjszótára (2005), Szólások (2005),Minya Károly: Új szavak I. nyelvünk 1250 új szava értelmezé-sekkel és példamondatokkal (2007).

Az utóbbi években megszaporodó retorikák sorozatábanBencédy József könyve – a sorozathoz illõen – dióhéjnyi össze-foglalását adja a legfontosabb klasszikus retorikai és a mai hi-vatalos megszólalók számára fontos tudnivalóknak. A fonto-sabb fejezetek: a szónoki hatás, anyaggyûjtés, közéleti mûfaj-ok, értekezletek-viták, köszönés, megszólítás, kiejtés. A kötet-ben található még egy fejezet a szónoklástan történetébõl, va-lamint kilenc szónoki beszéd és annak rövid elemzése.

A kötet vállaltan „gyakorlati” útmutató, vagyis szinte kizá-rólag olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekre a nyilvános be-szédmódot tanulni akaróknak szükségük lehet. A leghosszabbrész az anyaggyûjtésrõl és a szerkesztésrõl szól. Ide került ajegyzetrõl, a vázlatról szóló ismeretanyag, a címadás, a szer-kesztés alapelvei: egység, haladás, folytonosság, arányosság,befejezettség stb. Nem hiányzik az érvelés alapvetõ módszerei-

nek bemutatása. Jól értelmezhetõ táblázatban mutatja be a vé-lemény és a szóválasztás kapcsolatát. (Tudományosan kettõsminõsítésû lexikáról beszélünk ilyenkor.) Efféle árulkodó szó-és kifejezéspárok találhatók egymás mellett: terrorista – haza-fi, nacionalista – hazafias érzelmû, az elért eredmények meg-õrzése – stagnálás, a finanszírozás nincs megoldva – nincs rápénz, az arcvonal kiigazítása – visszavonulás, hírszerzés – kém-kedés. Ezután rögtön szó esik a demagógiáról… A mûfajok(vagy inkább szövegtípusok) között csak a legfontosabbak sze-repelnek: köszöntõ, búcsú, elõadás, ünnepi beszéd, hozzászó-lás. A nyilvánosságban különösen neuralgikus kérdések, a kö-szönés és a megszólítás külön fejezetet kaptak.

A szerzõ sokszor kérdésként vezeti be tanácsait: Kell-e fog-lalkozni a lehetséges ellenérvekkel? Szabad-e megrázni, sok-kolni hallatóságunkat? Máskor kellemes anekdotákat idéz(például Pais Dezsõrõl, aki 1952-ben Szent Ágostonnal kezdtekonferencia-felszólalását). A szónoklástörténeti rész nincsadatokkal telezsúfolva, jobbára a legfontosabb és legérdeke-sebb beszédek idézetgyûjteménye.

Bencédy József új könyve – a korábbiakhoz hasonlóan –hasznos, gyakorlati kézikönyv, biztosan sokan fogják forgatniés elsajátítani belõle a nyilvános megszólalás alapjait. (TintaKönyvkiadó, Budapest, 2008.)

B. G.14

A nyelvek fontosak!A nyelvek, nyelvünk ünnepei 2008-ban

A nyelvek, és tegyük hozzá, nyel-vünk, a magyar nyelv iránti érdeklõ-dés – fokozódik. 2008-ban számoskiemelkedõ esemény foglalkozik anyelvek ügyével.

Nyelvek nemzetközi éve,2008.

Nem kíséri jelentõs médiavissz-hang, ezért nem árt tudnunk: 2008(sok egyéb mellett) a nyelvek nem-zetközi éve! Mint azt a Gados Lászlószerkesztette, évente többször meg-jelenõ Nyelvi hírek a világból címûkiadványból megtudhatjuk, azENSZ 2008-at a nyelvek nemzetköziévévé nyilvánította, és megbízta azUnescót a program végrehajtásával.Az Unesco felhívja a kormányokat,a civilszervezeteket, az oktatási in-tézményeket a veszélyeztetett nyel-vek támogatására. Ez a támogatásmegnyilvánulhat az oktatásban, a vi-lághálón, a nyelv és alkotás, a nyelvés gazdaság közötti kapcsolatok erõ-sítésével, a nyelvek kutatásával.Mindenhol terjeszteni kell azt a gon-dolatot, hogy: A nyelvek fontosak!

Február 21.Az anyanyelvek napja –

kilencedszerMinden évben február 21-e az

anyanyelvek napja. 2008-ban kilen-cedszer lett volna az. Az Unesco kér-te, hogy lehetõség szerint ezen a na-pon hirdessenek meg az országok-ban nyelvi programokat. A magyarsajtót átnézve 2008. február 21-én ezügyben nem történt semmi… Mi-közben milliárdos tehetséggondozó,reneszánsz, sõt könyvkiadási kultu-rális programokról hallani, a nyel-vekrõl, az anyanyelvekrõl egyetlenszó sem esett. De még van lehetõségaz elmaradás pótlására, ahogy azt atovábbiakban láthatjuk. Az érdekes-ség csak az, hogy ezekre talán nem acivilszervezeteknek kellene fölhívniaz arra hivatott intézmények figyel-mét. Persze megtehetik, megtehet-jük…

Az anyanyelvek napjának elsõmeghirdetésekor, 2000-ben indult a

Magyar Televízió Szószóló (késõbbAnyanyelvi szószóló) címû mûsora,amely aztán 2005-ben szép csende-sen kihunyt. Az elsõ években min-den február 21-én cikkeztek a lapoka nyelvekrõl.

A magyar nyelv múzeumaAhogy arról az Édes Anyanyel-

vünk 2007/5. számában részletesenbeszámoltunk, a Sátoraljaújhelymelletti Széphalmon felépült a ma-gyar nyelv múzeuma. A múzeummûszaki átadása 2008 januárjábanmegtörtént. A múzeum jelenleg asátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumfiliáléjaként mûködik, de a Bor-sod-Abaúj-Zemplén megyei múzeu-mi szervezetben csakhamar önállófunkciót kap: a megye irodalmi ésnyelvi múzeuma lesz, ez utóbbi terü-leten országos gyûjtõkörrel és kiter-jedéssel, remélhetõleg az egész ma-gyar nyelvi kultúrárakiterjedõen.

A Kazinczy-em-lékhely melletti eme-letes épület lenyûgö-zõ látvány. Földszintjén egy 132 ülõ-helyes elõadóterem (színházterem),a megbeszélésekre, kiállításokra al-kalmas Akadémiai terem, valamintegy nagy kiállítóterem kapott helyet.Az emeleten újabb kiállító terem,valamint szemináriumi terem, iro-dák, vendégszobák találhatók.

A magyar nyelv múzeuma tavasz-tól már fogadja a látogatókat. Elõ-ször három ideiglenes kiállítás ké-szül el: Kazinczy könyvtára, Bor-sod-Abaúj-Zemplén megye irodalmiemlékei, Csete Ildikó nyelvi témákatfeldolgozó textiljei. Közben gõzerõ-vel folyik az állandó kiállítások épí-tése, ezek a tervek szerint 2008 októ-berében nyílnak meg. Egyelõreannyit lehet tudni róluk, hogy „Amagyar nyelv múltja, jelene és jövõ-je” témakörében nyelvünk legfonto-sabb tudnivalóit, valamint titkaitgyûjtik össze és állítják ki – interak-tív módon, azaz párbeszédre, kalan-dozásra is lehetõséget nyújtva.

Április 23.– A magyar nyelv hete –

negyvenkettedszerA negyvenkettedik magyar

nyelv hete megnyitója idén –értelemszerûen – Széphal-mon lesz április 23-án. A ter-vek szerint a megnyitót dr.Vizi E. Szilveszter, a MagyarTudományos Akadémia és aTudományos IsmeretterjesztõTársulat elnöke tartja. A meg-nyitón részt vesznek a megyeés a város vezetõi, a múzeum-ügy munkatársai – akik orosz-lánrészt vállaltak a magyarnyelv múzeumának létrehozásában.Lesznek irodalmi és nyelvészeti elõ-adások is – és remélhetjük, hogy amagyar nyelv hete országos megnyi-tója kisugározza hatását minden me-gyébe, és a hajdani, több száz elõ-

adásos rendezvény-sorozat ismét soka-kat hoz közelebb azanyanyelvi kultúrá-hoz, a nyelvek világá-hoz.

Kazinczy-év2009-ben lesz a Kazinczy-év,

amelyre már elkezdõdtek az elõké-születek. Az évet várhatóan ugyan-csak Széphalomban nyitják meg. Jólenne, ha értékes elõadások, pályá-zatok, kiadványok színesítenék az évprogramját. A tervezett események-rõl lapunkban még idõben beszámo-lunk.

További információk: Nyelvi hí-rek a világból 2008. január–február(szerk.: Gados László).

B. G.

HírekEsemé-nyek

Nyelveknemzetközi éve,

2008.

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 15

HelyesbítésKecskés Judit elõzõ számunkban

ismertetett könyvének címe helye-sen: Nyelvemlékelemzõ segédkönyv.Bár a nyelvemlékelemzés is nyelv-elemzés, ettõl a hiba még hiba ma-rad. Az elírásért a szerzõ és olvasó-ink elnézését kérjük. (A szerk.)

Megújuló helyesírás? AzMTA Magyar Nyelvi Bizottsá-gában már harmadik éve foly-nak a 11. helyesírási szabály-zat megújításának munkála-

tai. A Nyomárkay István vezette bizott-ság munkáját Keszler Borbála szervezi.

*A Magyar Rádió Tetten ért szavak cí-

mû anyanyelvi mûsora 1992-ben indult.Az 500. adás 2008. január 13-án hangzottel. A mûsor minden vasárnap reggel8.30-kor jelentkezik az MR1-Kossuthrádióban. Minden hónap elsõ adásábannyelvi játék hallható.

*Minden eddiginél nagyobb érdeklõ-

dés nyilvánult meg az Akadémián mûkö-dõ Szarvas Gábor Asztaltársaság 2008.február 21-i találkozója és vacsorájairánt – tudtuk meg Kiss Gábortól, az asz-taltársaság titkárától. Idén még április17-én, június 19-én, szeptember 18-án ésnovember 20-án találkozik az asztaltár-saság, amelynek tagjai minden érdeklõ-dõt szeretettel látnak.

*Adamik Tamás és munkatársai fordí-

tásában megjelent Marcus FabiusQuintilianus Szónoklattan címû mûve.A könyv bemutatóját 2008. február28-án „telt ház elõtt” tartották az ELTEBölcsészettudományi Karán.

*Megújult a közszolgálati rádió nyelvi

követelményminimuma. A Magyar Rá-dió Zrt. Nyelvi Bizottsága (Aczél Petra,Balázs Géza, Bódi Zoltán, Bóna Judit,Gósy Mária, Markó Alexandra, ZimányiÁrpád) 2007-ben a rádió vezetõinek ké-résére megújította a rádiós nyelvi köve-telményminimumot.

*Mándoky Kongur Istvánnak, a jeles

nyelvésznek, Kelet-kutatónak avattakemléktáblát 2008 februárjában lakóhá-zán, a Bartók Béla úton.

*Anyanyelvi tábor. 2008. július 13–20.

között Balatonfenyvesen egyhetes anya-nyelvi, kommunikációs tábor gyerme-keknek és fiataloknak. Érdeklõdés: Ma-gyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, iro-da@e-nyelv.hu, 30-318-9666.

Rendezvények2008. április 23. A magyar nyelv hete.

Országos megnyitó. (A magyar nyelvmúzeuma, Széphalom)

2008. április 19–20. A szép magyarnyelv, beszéd, versenye 36. országosdöntõ (Nyugat-magyarországi Egyetem,Szombathely)

2008. április 25–26. Nagy J. Béla or-szágos helyesírási verseny (EKF, Eger)

2008. április 26. Mercurius Veridicusközépiskolai retorikai verseny (A ma-gyar nyelv múzeuma, Széphalom)

2008. május 27. Kontextus – Filológia– Kultúra (Bél Mátyás Egyetem, Besz-tercebánya)

2008. május 31. Simonyi Zsigmondhelyesírási verseny (ELTE, Budapest)

2008. június 19. Szarvas Gábor nap,Jelentés a magyar nyelvrõl (Budapest,Szarvas Gábor Asztaltársaság, MTA)

2008. június 24–25. Quo vadisphilologia temporum nostrorum? Ko-runk civilizációjának nyelvi képe. Fel-adatok és lehetõségek (Modern Filoló-giai Társaság, Budapest)

2008. június 27–28. Anyanyelvi-szak-nyelvi konferencia (Magyar Professzo-rok Világtanácsa, Selmecbánya)

2008. július Apáczai Nyári Akadémia,a magyar nyelv napja (Újvidék)

2008. október 9–11. Szarvas GáborNyelvmûvelõ Napok (Ada)

2008. október 17–19. Országos Kö-zépiskolai Kazinczy verseny (Sátoralja-újhely, Széphalom)

2008. október 17–19. 6. SemioticaAgriensis (EKF Eger)

2008. november 7–8. 10. Kossuth re-torikai és szónokverseny (Budapest,ELTE)

F

Közhasznúsági jelëntés(2006)

Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány(Adószám: 18237993-1-41;honlap: http://barczi.uw.hu)

A 2006-os év legfõbb adatai: Számlán-kon az év nyitóösszege 316 000 Ft,záróösszege 260 000 Ft volt.

Összes bevétel: 145 000 Ft. Ebbõl: 22000 Ft adomány; 7000 Ft a szëmélyijövedelëmadó 1%-a (az összegët aBárczi Füzetëk sorozat elõállítására for-dítottuk); 1600 Ft kamat; a többi bevételkönyveink értékësítésébõl származik.Összes kiadás: 184 000 Ft. Ebbõl aBárczi Füzetëk kiadása: 97 000 Ft; köny-velés: 49 000 Ft; bankköltség: 17 000 Ft;irodaszër: 17 000 Ft; posta: 4000 Ft.

Mëgjelënt-füzeteink: V. Bárczi Füzet.Helyësen. ë jelölõ nyelvi eszköz. Ter-mékismertetõ (Szërk. Mészáros And-rás). VI. Bárczi Füzet. Szente Imre:

Nyelvünk szëbbé tëhetëd! Vidámtanversëk nyelvkedvelõknek. MészárosVillõ rajzaival. VII/1—2. Bárczi Füzet.Baranyai Decsi János: SynopsisPhilosophiae. Hasonmás kiadás [1591]és Baranyai Decsi János: A filozófia át-tekintése. Kovács Pétër fordításában.VIII. Bárczi Füzet. Játsszunk ësz-përentét! ëszpérente-magyar szómagya-rázatok és néhány fordítás (Szër-kesztëtte: Mészáros András). Végül s ta-lán elsõsorban: Közremûködésünkkel aMorphoLogic Kft. elkészítëtte a „He-lyësen. ë-jelölõ nyelvi eszköz” lemezeit,ezt a fontos tudományos és gyakorlati se-gédeszközt, amellyel bármely szövegëtë-síteni lëhet!

F

Új nyelvészeti kiadványok

Alkalmazott Nyelvtudomány 2007/1–2.

Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Eu-rópai nyelvmûvelés. Az európai nyelvikultúrák múltja, jelene és jövõje. InterKht.-PRAE.HU, Budapest, 2008.

Bencédy József: Retorika. Gyakorlatiútmutató. Tinta, Budapest, 2008.

Cs. Jónás Erzsébet: Kettõs portré vil-lanófényben. Ratkó József Viszockij for-dításainak elemzése. Krúdy Könyvki-adó, Nyíregyháza, 2008.

Fordítástudomány 2007/2.

Gergely Judit szerk.: MercuriusVeridicus. I. Országos Középiskolai Szó-nokverseny az egyházi középiskolák szá-mára. Ónod 2007. Református Pedagó-giai Intézet, Budapest, 2007.

Gósy Mária szerk.: Beszédkutatás2007. MTA Nyelvtudományi Intézet,Budapest 2007

Guttmann Miklós, Molnár Zoltánszerk.: V. Dialektológiai Szimpozion.Szombathely, 2007. augusztus 22–24.Berzsenyi Dániel Fõiskola, Szombat-hely, 2007.

Kapitány Ágnes–Kapitány Gábor:Túlélési stratégiák. Társadalmi adaptá-ciós módok. Kossuth, Budapest, 2007.

Kerekes Barnabás szerk.: Anyanyelv-ápoló körvezetõink öntovábbképzõ tá-borai Tatától Pécsig. Siklós, 2006.

Magyar Orvosi Nyelv 2007. december

Petöfi, János Sándor: Da un ateneoall’altor. Verso la costruzione di unateoria semiotica del testo. Macerata,2007. (Interaktív DVD)

Zimányi Árpád szerk.: Tanulmányoka magyar nyelvrõl. (Dobóné dr. BerencsiMargit 70. születésnapjára.) Acta Aca-demiae Paedagogicae Agriensis, Eszter-házy Károly Fõiskola, Eger, 2007.

HírekEsemé-nyek

Olvasóbarát szöveg®A jó szöveg segíti céljai elérésében

Hogy ne legyen hiba:Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodawww.manyszi.hu, www.e-nyelv.hu

iroda@-nyelv.huTelefon: +36-30-318-9666

1148 Budapest, Örs vezér tere 11.fszt. 1.

16Édes Anyanyelvünk 2008/2.

Törvénykönyvek helyesírása

? Egy fordítóiroda fordítóinak és lektorainak dilemmája,hogy a törvénykönyvek írása kis vagy nagy kezdõbetûs-e. Aközlönyökben (tehát a hatályos szövegben) és más források-ban (pl. Complex DVD Jogtár [sic!]) Büntetõ Törvénykönyv,Munka Törvénykönyve, Polgári Törvénykönyv alak szerepel. Ez-zel szemben az Osiris-helyesírásban és a Magyar helyesírásiszótárban (2000. évi kiadás) büntetõ törvénykönyv található.

Mi a helyes alak?! Attól függõen, hogy egy törvénykönyv (vagyis: jogszabály-

ok foglalata) a társadalmi együttélés mely részét szabályozza,beszélhetünk polgári törvénykönyvrõl, büntetõ törvénykönyvrõl,kereskedelmi törvénykönyvrõl, a munka törvénykönyvérõl, az ud-variasság törvénykönyvérõl stb. Ezek kisbetûvel írandók, hiszenköznevek. Pl.: Külföldön a kereskedelmi törvénykönyvek a váltó-jogot is tartalmazzák. A társadalmak elfogadták ezeket a törvé-nyeket úgy, hogy a polgári törvénykönyvek is ezeken alapulnak.Stb. Az említett helyesírási szakkönyvek szócikkeiben a bünte-tõ törvénykönyv forma szintén köznévként szerepel, ezért kis-betûs.

Ha azonban egy konkrét (törvény)könyvrõl van szó, amely-nek fajtája egyben a címe is, akkor természetesen – a címekírásszabályának megfelelõen – nagy kezdõbetûvel írjuk: Bünte-tõ törvénykönyv, A munka törvénykönyve (kell a határozott név-elõ), Polgári törvénykönyv. Ugyanez a helyzet A magyar helyes-írás szabályai mint nyomtatott szabálykönyv helyesírása esetén(nem általánosan a helyesírási szabályokról szólunk, hanem amû címét említjük).

Melyik mondat a helyes?? 1. Társaságunk folyamatosan törekszik arra, hogy ügyfele-

ink kérdéseire szakszerû válasszal szolgáljunk.2. Társaságunk folyamatosan törekszik arra, hogy ügyfelei kér-

déseire szakszerû válasszal szolgáljon.

! Valójában nincs a mondatokban egyeztetésbeli probléma.Mindkét mondat helyes.

Az egyedüli nyelvtani különbség, hogy míg az 1. mondatbanaz alárendelt (tehát a második) tagmondat alanya a T/1. sze-mélyû mi, a 2. mondatban az alárendelt tagmondat alanya atársaságunk. (Az alany egyik alárendelt tagmondatban sincs ki-téve, de az állítmányok személyragjai utalnak rá.)

Némi stiláris különbség is van a két mondat között: a 2.mondat kissé távolságtartóbb, hivatalosabb hangvételû.

Szükséges vagy felesleges névmás? „Az elsõ években az újszülöttek bõre folyamatosan fejlõdik,

ilyenkor nem csak könnyebben veszi fel a nedvességet, mint a fel-nõtteké, de sokkal gyorsabban el is veszíti (azt).”

A problémám a zárójelben lévõ szóval van. Régebben ol-vastam egy cikket arról, hogy hasonló esetekben sokan elköve-tik azt a hibát, hogy megerõsítik az elõzõ tagmondat tárgyát,holott erre semmi szükség, mert mindvégig egyértelmû, mirõlvan szó. A kérdésem az, hogy erre van-e valamilyen szabály,vagy pusztán stilisztikai kérdésrõl van szó.

! Felesleges megerõsíteni az elõzõ tagmondat tárgyát vagyakármilyen mondatrészét a következõben, hiszen a legtöbbesetben a kérdéses mondatrészt helyettesítõ (megerõsítõ) név-más kitétele nélkül is teljesen egyértelmû, mirõl van szó: Az el-sõ években az újszülöttek bõre folyamatosan fejlõdik, ilyenkornemcsak könnyebben veszi fel a nedvességet, mint a felnõtteké, desokkal gyorsabban el is veszíti. A zárójelbe tett mutató névmásnélkül sincs semmilyen értelemzavaró a megfogalmazásban,mindenki tudja, hogy az újszülöttek bõre a nedvességet veszítiel, hiába nem jelzi ebben a tagmondatban semmilyen szó, hogymi a tárgy (az alanyt sem jelzi semmi, és az is nyilvánvaló: az új-

szülöttek bõre).Hasonló példák:

Mindenki kibírta az oltást, úgyhogy te is elfogod viselni. Kinyitotta az ajtót, de öt perc múlva be is csukta.

Abban az esetben azonban szükséges kitenni a névmást akövetkezõ tagmondatban, ha megváltozik a mondat alanya.Ugyanis az alanyt helyettesítõ névmás hiánya ilyenkor (sok-szor megmosolyogtató) félreértéseket, zavaros mondatokatszülhet. Pl.: István nagyot dobott a labdával, de mégsem repült áta kerítésen. Mindenki tudja, hogy nem Istvánról van szó, ami-kor repülést említünk, de a mondat nyelvtanilag mégis össze-köti ezt az alanyt ezzel az állítmánnyal. Helyesen: István nagyotdobott a labdával, de az mégsem repült át a kerítésen. Még egy hi-bás példa: A vércsere megmenti az újszülöttet, így ép, egészségesgyermekké fejlõdhet. Helyesen: A vércsere megmenti az újszülöt-tet, aki így ép, egészséges gyermekké fejlõdhet.

Falicsempe, fugázóanyag? Hogyan írjuk helyesen: fali csempe vagy falicsempe? Fugá-

zó anyag vagy fugázó-anyag? Válaszukat elõre is köszönöm.! A fenti szavak helyes írásmódja az egybeírás. A falicsempe

– bár nincs benne egyik helyesírási szótárban sem – egybeíran-dó a következõ szavak analógiájára: falilámpa, falióra,faliszõnyeg, falitábla, falitérkép, falitükör stb.

A fugázóanyag szintén egybeírva helyes (l. az akadémiai he-lyesírási szabályzat 112. pontját). Analógiás, szótárban fellel-hetõ példák: csiszolóanyag, építõanyag, festõanyag, for-rasztóanyag, fûtõanyag, hajtóanyag stb.

Havi díj vagy havidíj?? Az Osiris különírja (797. oldal). De ott a havibér, havibér-

let, havijegy, sõt: napibér, napidíj, napilap. Az egybeírást tá-masztja alá az MTA helyesírási szabályzatának 107. b) pontjais: „A minõségjelzõs összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainakegyüttes jelentése más, mint az elõtag és az utótag jelentésé-nek összege.” A havidíj is talán más: ’havonta fizetett, állandóösszeg egy szolgáltatás elõfizetéséért, a szolgáltatásért fizetettteljes díjnak egy állandó összegû eleme’.

! A magyar helyesírásra elsõsorban a különírás jellemzõ,azonban több okból adódóan is egybeírhatjuk két szó kapcso-latát.

Az egyik ilyen ok a jelentésváltozás (vagyis ha az összetétel„tagjainak együttes jelentése más, mint az elõtag és az utótagjelentésének összege” – a 107. szabálypont b) része). A havidíj„módosult” jelentése nem tér el olyan jelentõs mértékben azelõtag és az utótag jelentésének összegétõl, hogy az oka lehet-ne a különírásnak: havi ’havonként megjelenõ, ismétlõdõ v.esedékes’ + díj ’szolgáltatásért, vminek az igénybevételéért fi-zetett pénzösszeg’. Az csak árnyalatnyi különbség, hogy egyhavonta fizetendõ díj milyen részdíjakból, részelemekbõl adó-dik össze. Ez a szövegkörnyezetbõl, illetve az egyéb jelzõkbõlegyébként is kiderül (állandó havi díj, a havi díj állandó összege,havi elõfizetési díj stb.).

Az egybeírás másik oka lehet az, hogy számos szókapcsolattagjai olyan gyakran szerepelnek egymás mellett, hogy egy idõmúlva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk õket. Ez történtpéldául a következõ szavak esetében: útitárs, légiposta, vízinö-vény, haditerv stb. (l. a 107. szabálypont c) alpontját). Ha valakiegybeírná a kérdéses szót (havidíj), logikusan tenné a havibér,havibérlet szavak analógiájára (ezek esetében sincs jelentésvál-tozás, mégis egybeírandók – a fentiek miatt).

Összegzésül: mivel a magyar helyesírás „természetére” aszavak, szószerkezetek különírása a jellemzõ – ráadásul azegyetlen fellelhetõ példa a helyesírási szótárakban (Osiris)szintén a különírás mellett voksol –, a legjobb választás a kü-lönírás lehet: havi díj.

Juhász Péter

Kérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 17

Grétsy László rovata

18

Mindenekelõtt a 2007. évi 5. számunkban közzétett rejtvé-nyek megfejtését adjuk meg.

I. Csak egy betû! 1 Armada – garmada. 2. Redõ – eredõ. 3.Epedõ – lepedõ. 4. Ehetetlen – lehetetlen. 5. Velõ – évelõ. 6.Ejtõzik – rejtõzik. 7. Gazság – igazság. Az író: Gelléri AndorEndre.

II. Kancsalító szókapcsolatok. 1. Csaló csálé csele. 2. Ravaszrévész rávisz. 3. Szõke szaki széke. 4. Balti bolti balta. 5. Derûs,deres darus. 6. Lakat lükét leköt. 7. Úri ürü ára. 8. Hintós, hin-tás (vagy: hantás) hentes. 9. Bolhás, balhés bálhõs. 10. Hahódhihetõ hahota.

III. Nyolcszor nyolc. 1. Elvhûség. 2. Sparhelt. 3. Kriminál-. 4.Utalvány. 5. Battonya. 6. Úthenger. 7. Delírium. 8. Anyarozs.A költõ Arany János, két elrejtett mûvének címe: Epilogus,Keveháza.

IV. Vasy Géza a nyelvrõl. Az irodalom ügye szétválaszthatat-lan az anyanyelv, legfõbb szellemi kincsünk sorsától.

Azok közül a megfejtõink közül, akik megszerezték a sorso-lásban való részvételhez szükséges 70 pontot, ezúttal a követ-kezõk részesülnek könyvjutalomban: Burián Tibor, Felsõnyár-egyháza, Kossuth telep 53/a (2723); Balla Nóra, Budapest,Ungvár u. 34/b (1142); Dani Margit, Csurgó, Rákóczi u. 42.(8840); Garai János, Szeged, Gyöngyvirág u. 18/a (6723);Kuffart Hajnalka, Kismaros, Árpád út 88. (2623); Kertész Or-solya, Kemecse, Pacsirta út 15. (45); Komlósi Júlia, Budapest,Petõfi u. 23. (1161); Könyvesi Erzsébet, Dunakeszi, Tavasz u.2. (2120); Zagyi Ferencné, Encs, Hunyadi u. 47. (3860);Závoczki Lászlóné, Cibakháza, Újszõlõ u. 3/A (5462). Gratu-lálunk a nyerteseknek!

A Pontozó új feladatai

I. Betûkapcsoló. A feladvány olyan vízszintes sorokból áll,amelyekben a beírandó szó utolsó betûje azonos a következõsorba beírandó szó elsõ betûjével. Ez a betûkapcsolódás, illet-ve betûazonosság a rejtvény minden sorára érvényes. Ha olva-sóink megoldása helyes, akkor az elsõ függõleges sorból egy125 éve elhunyt zeneszerzõ egyik ismert mûvének címét olvas-hatják ki. Beküldendõ a mû címe és alkotójuk neve. Mindket-tõért 8 pont jár, a helyes megfejtés tehát 16 pontot ér.

II. Egy betût a belsejébe! Tessék kiegészíteni az alább felso-rolt szavakat egy-egy odaillõ betûvel oly módon, hogy ezáltal újértelmes szó alakuljon ki. A betoldást mindig a szó belsejébenkell megvalósítania (pl. erdõ > eredõ, leér > ledér, sellõ >szellõ). A megoldás akkor helyes, ha az így betoldott betûkbõlegy 1860—1937 között élt, fõleg a finnugor nyelvekkel foglal-kozó jeles nyelvész és néprajzkutató nevét rakhatják ki. A he-lyes megfejtésért a tizennégy betûjegybõl álló névért betûn-ként/betûjegyenként 1, összesen 14 pontot szerezhetnek.

LAT BABA RANDA SIKLÓ ÉKESKIS BUTA TEREL KIÍR BOLTBOT BAKA FELÜL KÉR

III. Befejezetlen mondat. A cím a 20. század egyik jeles író-jának, Déry Tibornak ismert regényét idézi fel, számunkraazonban csupán egy játékos feladatot jelent. Rejtvényünkbenegy megadott szövegbõl bizonyos betûk kiválogatása s belõlükmeghatározásokra adott válaszok összeállítása vezet el a célig.A rejtvényünkben szereplõ befejezetlen mondat Caius PliniusSecundus Maiornak (az „idõsebb” Pliniusnak) Naturalishistoria címû nagy természetrajzi encikopédiájából való, s ígykezdõdik: „Nincs hasznosabb, mint ...” A mondat befejezése to-vábbi kilenc betûbõl áll. Hogy olvasóink megtudják, mely be-tûkbõl, kilenc meghatározásra kell válaszolniuk. A válaszul írtszavak elsõ betûje tetszés szerinti lehet, a többi betû azonbancsak a megadott mondatkezdet betûjegyeibõl választható ki,de akár az ott elõfordulónál nagyobb számban is. A válaszulbeírandó betûk számát zárójelben mindig megjelöljük. Pliniusmondatának befejezését a válaszok kezdõbetûinek összeolva-sásával kaphatjuk meg. A helyes megfejtésért betûnként 2,összesen 18 pont jár.

1. Olasz város, amelynek neve egyúttal egyközépkori oltárképtípusnak megjelölése: (6)

2. Japán autómárka: (6)3. A derékszögû koordináta-rendszerben a

vízszintes tengely: (10)4. Walt Disney egyik legismertebb rajzfilmjének hõse: (9)5. A görög ábécé hetedik betûje: (3)6. Egyházszakadás görög eredetû szóval: (7)7. A görög mitológiában Pénelopé hangadó kérõje: (9)8. A japánok õsi nemzeti vallásának hívõje: (9)9. Ezüstfehér, könnyen olvadó fémmel bevont: (7)

IV. Keresztül-kasul. Ha olvasóink az ábrát a meghatározá-soknak megfelelõen töltötték ki, akkor a bal felsõ saroktól ajobb alsó sarokig és a jobb felsõ saroktól a bal alsó sarokig Pe-tõfi Sándor egy-egy versének címére bukkanhatnak. A helyesmegfejtésért címenként 8, azaz 16 pont jár.

V. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a mellékelt rejtvénycsattanóját kell beküldeni. Megfejtése 25 pont.

Az e számunkban közzétett fejtörõk együttes értéke 89pont, de már 70 pont is elég ahhoz, hogy valaki részt vehessenmegfejtésével a sorsolásban, és egy értékes könyv nyertese le-hessen. Könyvjutalomban tízen részesülnek. A rejtvényekmegoldását 2008. augusztus 1-jéig kell beküldeni címünkre:Édes Anyanyelvünk, Pontozó, 1364 Budapest, Pf. 122.

Minden rejtvénykedvelõ olvasónak jó szórakozást és sike-res megfejtést kívánnak a rejtvények készítõi:

Bencze Imre (II.), Grétsy László (III.),Harmati Gizella (I.), Láng Miklós (IV.),

SchmidtJános (V.)

Édes Anyanyelvünk 2008/2.

1. Harmonikaszerûennyitható képeskönyv

2. 1819–1884 között éltzeneszerzõ

3. Állásváltás

4. Egyformán

5. Súlyos az állapota6. Koronagyarmat

a Pireneusi-félszigeten7. Õsi

8. A Kalevalacsodakovácsa

9. Nádi hegedû

1. Szerencsétlen

2. Vidám eseményjele lehet

3. Nélkülözhetetlenuszodai „kellék”

4. Piskóta tartozéka

5. Falun közhírré tesz

6. Bátortalan

7. Sportlétesítmény

Szójátékos csattanó

Mosolya konyhában

Mariska, mielõtt tálalná asült malacot, tegyen a szájábaegy citromot! – hangzik az uta-sítás.

(A szakácsnõ csodálkozószavait a rejtvény számozott so-raiban rejtettük el.)

Édes Anyanyelvünk 2008/2. 19

Új szavak, kifejezések(49.)

Az új értelmezõ kéziszótárban nemtalálható szavakból és kifejezésekbõlnem okvetlenül az elsõ elõfordulásokatszemlézzük. Várjuk olvasóink észrevéte-leit is!

bérturista – a megbízó által kiválasz-tott útvonalról filmet készítõ, fizetett tu-rista (M1 Nagy vita, 2006. április 13.)

bulihuligán – szórakozást kedvelõszemély (TV2, Shekbõl az angyal, 2007.december 25.)

Bulvária – a bulvármédia által terem-tett világ (Népszabadság, Jövõ 7 mellék-let, 2006. ápr. 28.)

celeb – híresség, az angol celebrity (hí-resség) szó rövidített formája a magyarnyelvben

fókatrükk – az a focitrükk, amikor afocista a fején dekázva viszi a labdát, tá-mad (Eurosport, Eurogoals, 2007. októ-ber 22.)

gyantaszûz – olyan (nõ), aki koráb-ban nem gyantázta a lábát (Cool Tv,2006. május 3.)

hasihusi – a haspóló alatti hasfelülettréfás megnevezése

indigógyerek – az aurájában túlnyo-mórészt indigókék színt mutató, spiritu-ális képességekkel rendelkezõ gyerek,aki nehezen épít kapcsolatokat, és nehe-zen koncentrál. (Remény Rádió, 2005.december 19.)

kisnagy – ha egy kis tárgy mindenszempontból felér egy nálánál sokkal na-gyobbal (autóreklámban)

kultúrista – kultúrát kedvelõ, kultu-rális céllal utazó személy (MR2-Petõfirádió, 2007. október 10.)

m-learning – a telefon felhasználásaoktatási célokra

motkány – a mókus és a patkány kül-sõ jegyeit egyaránt magán viselõ állat(Jégkorszak 2 címû film)

patchwork gyerek – az a helyzet, ami-kor a gyerek nem mindkét szülõjével élegyütt, hanem hol az egyiknél, hol a má-siknál (M2 Családi Hit, 2005. december28.)

pilot iskola – kísérleti iskola (RádióAktív Pécs, Napi Leltár, 2006. április 7.)

üziszemét – üzenetszemét, a spam szómagyarítására (Gömöri György költõ le-leménye)

vérszörfözés – a szörfösök az izgalomfokozása érdekében véres húst dobnak atengerbe, hogy az odavonzza a cápákat,és elõlük menekülve bizonyítsák bátor-ságukat (RTL Klub, Krokodil 3, 2006.május 12.)

zsírharcos – fogyókúrázó (Cool Tv,Angolkák, 2006. május 27.)

Rovatunkban jórészt Batár Levente(Pécs–Siklós) gyûjtésébõl válogattunk.

A rovat 1998–2005. között megjelentanyagát teljes egészében tartalmazza akövetkezõ kötet: Jelentés a magyarnyelvrõl (2000–2005). Szerk.: Balázs Gé-za. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005.További gyûjtés: Minya Károly: Új sza-vak I. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2007.

B. G.balazsge@due.hu

„Nem mind arany, ami...” (B. G.)

Ne feledjük: Németh (!) László!(Beküldte: Holczer József.)

Ez az újságcikkcím persze helyes, csakhogy teljesen félreérthetõ! Segítünk: hangos mobiltelefonravonatkozik. (B. G.)

A kivágás beküldõje a „csomagban történõ vásárlás” helyett a csomagoltan vagy csomagként való vásárlás formát javasolja. Jólmutatja ez, hogy a csomag szó új használatát mennyien nem értik, félreértik (ti. Vitamax-csomag = díjcsomag). (B. G.)

A címsor helyesírásán láthatólag nem sokat tépelõttek! (Be-küldte Tóth Gergely szombathelyi olvasónk.)

Ez nem érdekesség,hanem kegyeletsértés!(Metro, 2007. november16. Beküldte: HolczerJózsef.)

Nekünk nem ujjong a lelkünk! (Beküldte: Holczer József.)

20