I.A. BIOLÓGIA TÉTELA populációk kölcsönhatásainak főbb típusai

Egy adott területen különböző fajok populációi élhetnek együtt. Az együtt élő populációk kisebb- nagyobb mértékben befolyásolhatják egymás működését. Egyes esetekben ez a hatás közvetlen, például egy ragadozó és egy zsákmányállat populációinak viszonyában, tehát ezek egymásból táplálkoznak. Máskor közvetve hatnak a populációk egymásra, mint a bükkpopuláció, amely ez erdő alsóbb szintjein élő növénypopulációk fény- és hőmérsékleti viszonyait változtatja meg. A populációk közötti kölcsönhatásokban egy- egy populációra vonatkozóan megkülönböztethetünk előnyös (+), semleges (0) és hátrányos (-) hatást. E szerint lehet: Asztalközösség: (kommenzalizmus) „0+” Az egyik számára a másik léte közömbös, a másiknak

viszont határozott előnyt jelent a kapcsolat. Pl.: Gólya- veréb; Oroszlán- kígyó; Ragadozóhal- kalózhal.

Hasznos együttélés: (szimbiózis) „++” A jelenségre mind a növény-, mind az állatvilágban rengeteg példát találunk, de jól ismert néhány növény- és állatpopuláció szimbiózisa is. Pl.: Fenyő- gomba; Nitrogénmegkötő baktérium- gyökér; Cellulózbontó baktérium- tehén.

Antibiózis: „-0” Amikor az egyik egyedre nem hat a másik, de másban kért okoz. Ez a jelenség általában mikroorganizmusok között hat. Pl.: Gomba- antibiotikum (Az ecsetpenész termeli a penicillint, tehát rá nem hat, de mást öl)

Élősködés: Parazitizmus: „+-” Egyik élőlény a másikból táplálkozik, de nem pusztítja el. A növényi paraziták lehetnek teljes paraziták (aranka, napraforgó) és fél paraziták (csak szervetlen anyagot szív fel). Az állati paraziták lehetnek külső (tetű) és belső (bélféreg) paraziták.

Táplálkozási kapcsolat: Ilyenkor az egyik populáció, mint zsákmányszerző, táplálékként pusztítja a másik populáció, a zsákmánypopuláció tagjait. Ilyenkor a két populáció szoros kapcsolatban van egymással. Az egyik tagjainak száma meghatározza a másik tagjainak számát. Van olyan, amelyik élőket pusztít. Pl.: ragadozók, növényevők, mindenevők. Van olyan, ami élettelent pusztít. Pl.: dögevők, iszapevők, földevők, ürülékevők, lebontók.

Versengés: „- -„ Ez a leggyakoribb. Azonos ökológiai igényű populációk között alakul ki. Ennek elkerülése végett a teljesen azonos ökológiai igényű populációk földrajzilag is elkülönülnek. Pl.: A trópusi esőerdők liánjai és fán lakó növényei fény felé való törekvése.

II.A. BIOLÓGIA TÉTELA Nyitvatermők törzsének főbb jellemzői

A magvas növények kialakulása oldotta meg a kiszáradás elleni védekezést. A magvas növényeket két nagy törzsbe soroljuk. Az ősibb a nyitvatermők törzse. Nevét onnan kapta, hogy a termőlevelek nem zárják körbe a magvakat, azok fedetlenül alakulnak ki a magkezdeményből. Őseik az őspáfrányok. Testfelépítésük: itt két nagy csoportot különböztetünk meg: vegetatív és generatív.Vegetatív szervek: gyökér fejletlen, gombákkal él szimbiózisban. Szár: mindig fás, gyantát termel. Levél: tűlevél, vagy pikkelyszerű levél. A tűlevél gyantát tartalmaz, jól bírja a hideget, örökzöld.Generatív szervek: ezek a fajfenntartó szervek. A termős virágzata a toboz (elfásult virág). A porzós virágzata olyan, mint a barka virágzat. Szaporodása: a heterospórás nemzedékváltakozás jellemző rá. A virágporszem anyasejt (2n) virágporszem (n, mikrospóra)Embriózsák anyasejt (2n) embriózsáksejt (n, makrospóra) zigóta (n) növény termő embriózsák anyasejt. porzó virágporszem anyasejt.Szaporodásában elszakad a víztől. A szaporító sejtek védelme fokozódik: a spórát burok vesz körül, ezt a termőlevél védi és ez az egész a növényen van.Magkezdemény: A burokkal körülvett makrospóra.Mag: A magkezdemény megtermékenyítés után maggá fejlődik.A mikro- és a makrospóra az ivaros nemzedék. A termő és a porzó az ivartalan nemzedék. A megtermékenyítést a szél végzi el. Páfrányfenyők osztálya: a páfrányfenyő lombhullató növény. A magkezdemény - miután a megporzás megtörtént - sokszor a megtermékenyítés előtt a földre hullik. Itt fejlődik ki a csíra. Fenyők osztálya: Fenyőfélék családja: F. lucfenyő 1-1,5 cm hosszú levelek. F. erdei fenyő: 4-5 cm-es villaalakú levél, kérge vörös. F. erdeifenyő 10-12 cm-es villáslevél, kérge szürke, levegőszennyezésre érzékeny. F. vörösfenyő: lombhullató, szárazságtűrő.

Mellékvesére ható hormon (a mellékvesekéreg szénhidrát anyagcserére ható hormon elválasztását fokozza). Nemi mirigyre ható hormon (tüszőserkentő tejelválasztó, tesztoszteronserkentő)

V.A. BIOLÓGIA TÉTELAz emlősök bélcsatornájának részei és feladatai

Előbéli szakasz: Az ember bélcsatornája hasonló a fejlett gerinces állatokéhoz. Első része a szájüreg. A kisgyermekeknek 6 hónapos kor körül kezd kinőni a tejfoga. Ez a 20 fog serdülőkorig megmarad. (4 metsző-, 1-1 sem-, 5-5 zápfog). Ezután 32 db maradandó fog nő ki. A felaprított táplálékot az izmos nyelv keveri össze a nyállal, s alakítja falattá. A nyelv elől az édeset (kisméretű szerves molekula), oldalt a sósat (kisméretű kation), hátrébb oldalt a savanyút (szerves sav), a leghátul a keserűt (nagyméretű kation, nikotin) érzékeli. A nyálat a fültőmirigy, az állkapocs alatti mirigy, és a nyelvalatti mirigy termeli. A nyál váladékát a vérből választja ki. Ezután a táplálék a garatba kerül. Itt kereszteződik a levegő és a táplálék útja. Az orrüreg felé a lágyszájpad zárja el az utat, a légcső felé pedig a gégefő. A garatban levő mandulák szerepe a védelem. A táplálék a garatból a nyelőcsőbe jut. Ez a légcső mögött található, 12-15 cm hosszú. Belülről hámszövet béleli, ami alatt kötőszövet, illetve simaizomszövet helyezkedik el. S perisztaltikus mozgást végez nyelés közben. Ezután a táplálék a gyomorszájon át a gyomorba kerül. Ez a bélcsatorna legtágasabb része. A gyomorszájtól a gyomorkapuig tart. Hengerhám béleli, alatta kötő- és simaizom. Izmos falát nyálkahártya borítja, amin jól láthatók a gyomormirigyek. Az általuk termelt összes váladék a gyomornedv. Mirigyei közé tartozik a hormont termelő gasztrin. A gyomornedvnek két fontos összetevője van: a sósav feladata a védelem és a pepszin aktiválása. A pepszin a gyomor fehérjebontó enzime. A táplálék és a gyomornedv összekeveredését a gyomor perisztaltikus mozgása végzi. Funkciója a tárolás, adagolás, keverés, védelem, emésztés, és felszívás. H2O-et, sókat, alkoholt és gyógyszert szív fel. A gasztrin hatására epe, gyomornedv, hasnyál termelődik. Betegsége: Gyomorfekély: kiváltója a helytelen táplálkozás, a stressz, örökletes okok. A középbél: A gyomorkaputól a vastagbélig tart. A patkóbélből és a vékonybélből áll. Vékonybélnek a csípőbelet és az éhbelet nevezzük. A patkóbél kb. 30 cm hosszú. A máj és a hasnyálmirigy ide önti váladékát. pH-ja 8-as, tehát lúgos. A hasnyálmirigy a patkóbél kanyarulatában van. Ez kettős elválasztású mirigy. Külső mirigy a hasnyál, belső az inzulin. A fehérjék bontását kisebb peptidekre a tripszin végzi. Keményítőt és szénhidrogént bont cukorra az amiláz. A zsírsavak emésztése a cipáz feladata, a nukleinsavaké pedig a nukleázé. A máj a hasüreg jobb felső részén található. Ez a legnagyobb mirigyes szervünk. Egyik legfontosabb feladata az epe termelése. Ezt a vérből választja ki. Az epe az epehólyagból az epevezetéken át a patkóbélbe ürül. Kiürülése szakaszos. A máj ezen kívül raktároz glikogént, vasat, A, D, B vitaminokat. Feladata a méregtelenítés is, bomlástermékét húgysavvá alakítja. A vékonybél 5-6 m hosszú. Szöveti szerkezetét tekintve simaizom, felszívóhám. A felszívóhámban erek vannak. Ide szívódnak fel a nukleinsavak építőegységei, az aminosavak, és a cukor. Nyirokereket is tartalmaz. Ide szívódnak fel a zsíralkotók. Ezenkívül a vékonybél mirigyes szerkezetű is. Bélnedvet termel, melyben fehérjebontó enzimek vannak: erepszin. Ezenkívül megtalálható itt az amiláz, lipáz, nukleáz is. A vékonybél feladata még az emésztésen és a felszíváson kívül a továbbítás, keverés, védelem. Véd, hiszen benne nyirokcsomók vannak. S itt fejeződik be az összes molekula emésztése.

VI.A. BIOLÓGIA TÉTELA domináns és a recesszív öröklődés jellemzése két nemzedék alapján

Az öröklődé során a tulajdonságok a DNS- ben öröklődnek tovább. Egy- egy tulajdonságot a gének (egy fehérjerecept a DNS- ben) határoznak meg. A géneket pedig kromoszómák alkotják. Az ember 46 kromoszómája 23 kromoszómapárra oszlik. Egy adott génnek a különböző változatait alléloknak nevezzük. A leggyakrabban előfordulókat vad típusúaknak nevezzük. Az öröklődés lehet külső (fenotípus), vagy belső (genotípus). A kromoszómák lehetnek egyformák (homozigóta) és különbözőek (heterozigóta). A kromoszómák lehetnek dominánsak (ez az erősebb, ez érvényesül) és recesszivek (gyengébbek, rejtve maradnak).A genetika alaptörvényeit Mendel vizsgálta. Megállapította, hogy heterozigóta egyedek keresztezésénél a fenotípust tekintve 3:1, genotípust tekintve pedig 1:2:1 arányban oszlanak meg az egyedek. Az első törvénye az uniformitás törvénye: Homozigóta szülői formák kereszteződéséből származó első hibridnemzedék (F1) valamennyi egyede mind genotípusát, mind fenotípusát tekintve azonos lesz. A második törvény a hasadás törvénye volt. E szerint a szülői tulajdonságok nem olvadnak össze az első nemzedék heterozigóta egyedeiben, hanem változás nélkül megjelennek a második nemzedékben (F2). A harmadik törvénye a független öröklődés törvénye volt. E szerint az F2 nemzedékben az eredeti szülői formáktól eltérő kombinációk is létrejöhetnek. Tehát az F2 nemzedék fenotípusa 9:3:3:1 arányban, genotípusa pedig szintén 1:2:1 arányban öröklődnek. Ilyen például egy fekete- tarka és egy fehér tehén keresztezése.

I.A. Biológia tétel (1. Oldal) „Populációk kölcsönhatásai” II.A. Biológia tétel (1. Oldal) „Nyitvatermők” V.A. Biológia tétel (1. Oldal) „A bélcsatorna” VI.A. Biológia tétel (1. Oldal) „Öröklődés”