Állatnevet viselő erdélyi településnevek

MarosludasA Maros megye nyugati részén helyezkedik el, a Maros két partján húzódik végig, a Mezőségi-patak és a Maros

egybefolyásánál, Nagysármás – Kissármás útkeresztezodésnél, 45 km-re Marosvásárhelytől, 12 km-re Radnóttól, 26 km-re Tordától és 40 km-re Nagysármástól. A város a Marosvásárhely - Székelykocsárd és Marosvásárhely -Nagysármás - Beszterce vasútvonalakon fekszik.

1333-ban Ludas néven említik először. 1960-ban nyilvánították várossá. Az egykor magyar többségű település központjában a magyar történelmi egyházak templomai, a a református és római katolikus templomok állanak. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Marosludasi járásához tartozott.

Lakossága 1910-ben 4632 lakosából 3116 magyar, 1385 román volt. 1992-ben 16 000 lakosából 11 550 román, 3913

magyar, 523 cigány, 14 német volt.A 2002-es népszámlálás adatai szerint a nemzetiségi megoszlás a következő:Románok – 12 190 (69,66%)Magyarok – 4 414 (25,22%)Cigányok – 857 (4, 89%)egyéb nemzetiségek 36Összesen: – 17 497 (100%)[4]Látnivalók [szerkesztés]Bánffy-kastélyReformátus templomRómai katolikus templom(alább marosludasi képek)

SzékelycsókaSzabad székelyek ottthona volt a falu már 1567 előtt. Függetlenségüknek

és szabadságuknak védelmét jelentette az a szűk völgy, mely a Nyárád alsó vidékének egy kis haránt völgyében, a Töm patak eredeténél fekszik. A nagy „ Csókás” erdő fokozatos kiírtása biztosította a megélhetéshez szükséges földet több mint 430 éven át. Az első hivatalos oklevelek által említett három kapuból, az évszázadok folyamán közel 600 lélekszámot kitevő település lett, önálló egyházzal, iskolával, és közigazgatással. 

A falu keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de az 1567-ben készült Registerben Marosszék falvai között már mint önálló település sorolják fel CHJOKAFALVA (Csókafalva) néven 3 kapuval. 

A település nevét a Csókás erdőtől, vagy egy Csóka nevü személytől kaphatta, és 1567-től többször változott, de a „Csóka” szó mindig kísérte. SZÉKELYCSÓKA elnevezéssel 1851-től találkozunk, Ekkor kapta meg igazi, megérdemelt nevét, mely név tükrözi azt a tényt, hogy Marosszéken, tehát a Székelyföldön található, és azt is, hogy szabad székelyek települése volt. 

Székelycsókai képek

KisgalambfalvaGALAMBFALVA község

Galambfalva községet Kisgalambfalva és Nagygalambfalva alkotják, mely települések a Nagyküküllő jobb és bal partján helyezkednek el, a Székelyudvarhelyt Székelykeresztúrral összekötő megyei úton.A községet 1334-ben Galamb néven említik először.Az utcákon végighaladva szembetűnő a községre jellemző hatalmas kőkapuk sokasága, amely eltér a kistérség többi falvaiban fellelhető faragott székely kapuk stílusától. A községbe látogatók megismerkedhetnek a székely népviselet készítésének fortélyaival, Nagygalambfalván pedig megtekinthetik a település csodálatos református műemléktemplomát, felfedezhetik a Rák-tava sejtelmes valamint festői környezetét és elmondhatják, hogy Kányádi Sándor szülőfalujában jártak.

Kisgalambfalva(románul Porumbenii Mici, korábban Golumba Mică) Fekvése :Székelyudvarhelytől 22 km-re délnyugatra a Nagy-Küküllő bal partján, a Kisgalambfalvi-

szoros bejáratánál fekszik, Nagygalambfalához tartozik.Története: Területe ősidők óta lakott. Határában számos őskori, római és népvándorláskori emlék

került elő. A Küküllő jobbpartján emelkedő Várkapuszádán a hagyomány egykori erődöt tart számon. A falutól délnyugatra a Galathtető nevű magas hegycsúcson állt egykor Galath vára, népvándorláskori földvár, melynek kövei a hegyoldalon még megtalálhatók. A viszonylag nagy alapterületű vár a székelyek egyik határvára volt. A legenda szerint a tatárok elfoglalták és ide hordták össze rablott kincseiket melyet a vár beomlott pincéi őriznek. A falu a 13. században népesülhetett be. Régi református temploma a 17. században épülhetett, az 1661-es török pusztításkor megrongálódott, de kijavították. 1790-ben ez a templom leégett. Mai református temploma 1798-ban épült. A falu 1790-ben és 1830-ban teljesen leégett, de újraépült. 1910-ben 664, 1992-ben 471 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott.

Kisgalambfalvi képek

Kisgalambfalvi képekKisgalambfalvának is van első világháborús emlékműve: az akkor mintegy 670 lakosú

falu 26 hősi halottat adott az országnak. Tényleg senkit nem szeretnék számokkal fárasztani, de arányaiban ez annyit tesz, mintha az akkor nagyjából 1,2 milliós Budapest 47 ezer katonát veszített volna.

Kisgalambfalva felnőtt férfilakosa közül minden ötödik meghalt az első világháborús frontokon. Minden ötödik. És ez az arány a második világháborúban gyakorlatilag változatlan maradt: 24 hősi halott a 700 lakosból.

A felirat nem valami szószátyár, de az errefelé élő emberek nem a bőbeszédűségükről híresek: A Hazáért. Majd a két évszám, és egy Bajza József-idézet, ami mellesleg több székelyföldi katonai emlékműről visszaköszön: Nyugosznak ők, a hős fiak, dúló csaták után.

És akkor lássuk a neveket:

Antal Mihály, Csomor Albert, Demeter Mózes, Farkas István, Gábor Miklós, Jakab Sándor, Kovács János, Kovács Gy. Miklós, Márton Mihály, Miklósi Ferenc, Miklósi Lajos, Petre Lajos, Sándor L. József, Sándor L. Miklós, Sándor M. János, Simó János, Simó Lajos, Szabó Ákos, Szappanyos Sándor, Török Albert, Török Ferenc I., Török Ferenc II., Török Sámuel, Varga Dénes, Vaszi Sándor, Zsigmond József

Kisgalambfalvi világháborús emlékmű

FarkaslakaFarkaslaka (románul Lupeni, első román neve 1854-ből való: Fărcaşlăcă, később Fărcăsfălău.

németül Wolfsdorf) falu Romániában Hargita megyében. A Felső-Nyikómente legjelentősebb községe.

FekvéseSzékelyudvarhelytől 13 km-re északnyugatra a Nyikó nevű patak két partján, a Gordon-tető nyugati

előterében fekszik.Nevének eredeteA település neve eredhet a régi pogány időkből a farkas totemállat nevéből, viszont a hagyomány

szerint a közeli erdőkben sok farkas lakott, amelyek néha a faluba is bemerészkedtek, és az őrizetlenül hagyott lovakat megtámadták. Így a farkas lakta névből eredhet a Farkaslaka név.[3] A román Lupeni a magyar név tükörfordítása (román lup = farkas). Bonda János erről így ír Farkaslaka közönség leírása című beszámolójában: "...Itt a határunkon volt egy Péterfalva, És annak létezett tizenhat lakosa, Azok közül egynek volt itt benn egy malma, Hova a többi mind őrölni bejárna, Azok közül egyik őrölni béjönne, 's az egy kantzájával szerencsétlen leve, Mivel a farkasok falásig meg evék, Mig a gabonáját ottan meg örölék, Vissza menve buson panaszlá többinek, Okoskodtak, hogy már azzal mit tegyenek, Feltalálák azt, hogy jöjjenek bé lakni, És a malom mellöl az erdőt kiírtni, Ugy is tettek ök mind irtván épitettek, Rendre egymás után oda helyezkedtek, A' sok farkasokat lakokbol elüzték, És Farkaslakának a helyet nevezték...„

Itt született 1897-ben Tamási Áron író. Tamási Áron (1897-1966) székely író szülőfaluja, sírja két cserfa között a templom mögött áll, síremléke egy kvarcitkődombormű, Szervátiusz Jenő és Tibor alkotása. Szülőháza emlékmúzeum

Farkaslaki képek

AlsórákosAlsórákos (románul Racoş, németül Ratsch, szász nyelvjárással Ruekesch) falu Romániában Brassó

megyében. Mátéfalva tartozik hozzá.

A tatárjárás előtt valószínűleg besenyő település volt, mely elpusztult. 1377-ben Racus néven említik először. A falunak már a középkorban is volt temploma. 1910-ben 1973 lakosából 1844 magyar, 117 román, 7 német, 2 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásához tartozott. 1992-ben társközségével együtt 2996 lakosa volt, melyből 1804 magyar, 657 cigány, 529 román és 5 német volt.

Látnivalók

Református erődtemploma 1676 és 1686 között épült a Kövesoldal tetején, a régi templom maradványai beépültek az új templomba. 1831-ben újjáépítették.

Négy saroktornyos várkastélya romos állapotban áll. 1624-ben építtette Sükösd György mezei kapitány, kaputornyán a kastélyt átépítő Bethlen Sámuel kígyós címere látható 1700-as évszámmal.1918-óta elhanyagolták és fokozatosan pusztult, 1992-ben kezdték restaurálni.

Unitárius temploma 1673 és 1675 között épült a Kalamár-hegyen.Ortodox temploma 1864-ben épült.Római katolikus temploma 1936-ban épült.A falutól félórányira az Olt szorosának jobb oldalán emelkedő hegyormon vár maradványai találhatók.Kissé távolabb a Mihálykő 1500 m magas sziklaormán állott Mihályvára, melynek romjai ma is

láthatók.A szoros bal oldalán magasodó Ürmös-Tepejen egy másik vár csekély maradványai látszanak.

Alsórákosi képek

NagydisznódNagydisznód (románul Cisnădie, németül Heltau, szászul Hielt) város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Nagyszebentől 15 km-re délre, a Csindrel-

hegység lábánál fekszik.Nevének eredete Német neve vagy a Halde ('lejtő') és az Au ('berek') szavak összetétele, vagy magyar nevével párhuzamos jelentésű (Halte középfelnémet 'disznólegelő').[3]

A román név a középkori magyar Gyisznajó névből keletkezett, mely eredetileg patakját jelölte. Történeti névalakjai: Riuetel (1204), Ruetel (1223), Gyznoyo és Helta (1323), Diznow (1366), Helthena (1395), Helthaw (1428), Disznód (1733), Csiznedie mare és Nagy Disznód (1781)[4], Csiznedia (1826)[5] és Csisznedie (1839).

Története A 13. századtól szász lakosságú település. 1323-ban már civitasként említik. A 14. században 24 heltaui diák járt a bécsi egyetemre. 1438-ban, 1442-ben,

1457-ben, 1490-ben és 1493-ban a török pusztította. 1475-ben kovácsai megkapták a sarlóárusítás monopóliumát a Királyföldön. Ettől kezdve három évszázadon át az itt készült sarlókról és kaszákról volt híres. Ez az iparág a 18. század végén, főként a medgyesi kovácsok konkurenciája miatt hanyatlott le.

1513-ban említették először takácscéhét, amelyet később I. Rákóczi György privilégiumokkal látott el. A 18. századi gyapjúkonjunktúra idején földrajzi helyzete Erdély legfontosabb takácsközpontjává tette. 1750-ben 383 családfőjéből 230 volt takács és itt

dolgozott az erdélyi takácsok több mint fele. A 19. század első felében ötszáz céhes mester foglalkozott a posztókészítéssel és szövéssel. Az erdélyi posztótermelés egyharmadát adta és az évi átlagosan 1 millió 250 ezer kilogramm gyapjúból itt készítették a posztót ("szűrvég") a debreceni cifraszűrhöz – évi 200 ezer szűrre elegendőt. 1838-ban manufaktúrái 1400 fonómunkást foglalkoztattak a szomszédos, főként román falvakból. Az 1857-es népszámlálás szerint lakosságának 35%-a volt idegen illetőségű.

1806-ban nyert ismét vásártartási jogot. Vásárai nemcsak a gyapjú felvásárlására jelentettek alkalmat a takácsoknak, de itt árusították híres savanyúkáposztáját (Hêiltner Krojt) és ízletes cseresznyéjét is. 1841 és 1862 között tizenkét tűzvész pusztította. 1888-ban a gyapjúszövő társaság (a takácscéh utóda) alapította textilipari szakiskoláját, amelyet 1894-től a magyar állam is támogatott. Ez volt az egyetlen ilyen iskola az akkori Magyarországon. 1894-ben indult meg a Nagyszeben–Nagydisznód vasútvonal és 1896-ban a códi vízerőműből bevezették az elektromos áramot. 1916. szeptember 20-a és 26-a között a német és román csapatok környékén vívták az ún. nagyszebeni csatát.

1931-ben a brassói Wilhelm Scherg cég állított fel benne posztógyárat. 1944-ben 176 kisebb-nagyobb textilipari műhelye működött, 503 szövőszékkel és 36 850 orsóval. Főként szőnyegeket, ruhákat és ágyhuzatokat állítottak elő, a gyapjú mellett selymet és gyapotszálat is feldolgoztak.

1946-ban kapott városi rangot. Ezután textiliparát államosították és egyetlen állami vállalatba vonták össze. 1960-ban az itt gyártott szőnyegeket a világ harminc országába exportálták. Már az 1950-es években megindult a szász lakosság kivándorlása Németországba, a világháborús hadifoglyok és a Szovjetunióba deportált, később Németországban letelepedett helyi származású férfiak családegyesítése formájában.

1850-ben 2361 lakosából 2202 német és 148 cigány nemzetiségű; 2194 evangélikus és 154 ortodox vallású volt. A cigányok voltak a város pásztorai.1900-ban 3189 lakosából 2338 volt német, 592 román és 238 magyar anyanyelvű (164 fő katona); 2304 evangélikus, 453 ortodox, 153 református, 145 görög

katolikus és 122 római katolikus vallású.2002-ben 15 303 főből 14 789 román, 293 német és 165 magyar nemzetiségű; 14 027 ortodox, 385 evangéliumi keresztény és 311 evangélikus vallású.

Nagydisznódi képek

BogárfalvaBogárfalva (románul Bulgăreni) falu Romániában Hargita megyében.

Közigazgatásilag Farkaslakához tartozik.Fekvése

A falu Székelyudvarhelytől 11 km-re északnyugatra a Bogár-patak völgyében Szentlélekkel összenőve fekszik.

Nevének eredeteNeve valószínűleg az alapító Bogár nevű székely családtól származik.Története1566-ban Bogartfalwa néven említik először. A hagyomány szerint

Bogár András és Bogár Simó alapította. 1910-ben 439 magyar lakta, 1992-ben 270 lakosából 269 magyar és 1 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.

Bogárfalvi képek

KányádKányád (románul Ulieş, korábban Caniadu) falu Romániában, Hargita megyében.

Kányád a Kelet-Erdélyi Udvarhelyszék délnyugati részében található, Székelyudvarhelytől 15 km–re, Székelykeresztúrtól pedig mintegy 25 km–re, a Hodos–pataka völgyteknőjében „eldugottan” húzódik meg, 550–575 m tengerszint feletti magasságban. Miklósfalvától délnyugati irányban haladva közelíthetjük meg a 137A jelzésű kövezett megyei úton. A legközelebbi községközpontok: Székelyderzs (5 km), Felsőboldogfalva (11 km).

A falu egy kis földteknőben települt, szerkezetét tekintve kis dombvidéki halmazfalu. Nyugaton az Erős-tető (777 m) emelkedik, keleten a Kőhát (796 m), délen a Berecki–tető (659 m) és az Őrhegy (756 m) képez határt Petek felé. A falu belterületét az északra folyó Hodos–pataka szeli át, melynek déli folyása már Hidegség–pataka néven ismeretes (ez pedig Berecki–patak néven a Petektől délnyugatra eső Verőfény–tető (735 m) északi oldalából ered). A Hodos–patakba ömlik jobbról (keletről) a Setét–patak, Kendereskert–árka, Szentegyház–pataka, balról a Kerekesné–pataka, a Kiscsere–patakával és a Dengő-árkával. A térség éghajlata mérsékelt szárazföldi. Azonban a dombvidékre jellemző éghajlatot némileg befolyásolja a Hargita tömbjének közelsége, különösen a térség északi településein. Az évi középhőmérséklet 7–8 C° körül alakul, az éves csapadékmennyiség általában 550–650 mm között váltakozik. A vörösesbarna erdei talaj a domináns, csekély arányban a podzoltalaj. A falu határában számos védett növény található: nárcisz, pünkösdi rózsa, lila vadliliom.[3]

Nevének eredeteNevének eredete Kiss Lajos szerint a személynévként is használt „kánya” madárnévnek a –d képzős származéka. A román név a

magyar név tükörfordítása. (román: uliu = héja) [4]

Története

1333-ban és 1334-ben Kanad néven említik a pápai tizedben – "Stephanus sacerdos de Kanad…". Már ekkor volt temploma, amely a Régi temető nevű helyen feküdt és Jásfalvával közös volt. "- Egykor kolostor is tartozott hozzá.-" Kolostora nem volt, amint azt a régészeti feltárások is bizonyították, a hagyományt Orbán Balázs jegyzi fel a pálos kolostorról. 1642-ben javították, a mai templom építésekor bontották le, köveit felhasználták az új templom építéséhez. Mai református temploma 1791 és 1798 között épült, melybe a régi templom sok kövét is beépítették. 1909-ben rossz állaga miatt újjá kellett építeni.

A falunak 1910-ben 443 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 336 lakosából 331 magyar és 5 román, társközségeivel együtt 1312 lakosából 1288 magyar, 18 cigány és 6 román volt.

Kányádi képek

NagysolymosNagysolymos (románul Şoimuşu Mare) falu Romániában Hargita megyében.Fekvése

Székelykeresztúrtól 10 km-re északnyugatra, a Nagysolymosi- (vagy Lok) patak völgyében fekszik.

Története

Egykor székely fejedelmi solymászok faluja, a régi falu a mai alatt, a patak két oldalán terült el. Ősvár nevű határrészén egykor 1,2 hektár területű földvár állott. 1910-ben 951 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1992-ben 423 lakosából 393 magyar, 28 cigány és 2 román volt.

Látnivalók

Református temploma 1848-ban épült, tornya középkori eredetű, 1885-ben magasították.Unitárius temploma 1836-ban épült.A faluban a Simén és a Koncz család nemesi kúriái állnak.

Nagysolymosi képek

KissolymosKissolymos (románul Şoimuşu Mic) falu Romániában Hargita megyében.Székelykeresztúrtól 7 km-re északnyugatra fekszik a Kissolymosi-(vagy Mogyorós) patak mentén.Neve arra utal, hogy egykori lakói fejedelmi solymászok voltak.Története 1318-ban említik először. A Várhegy tetején egykor várszerű erődítmény állott, melyet a helyiek Törökvárként emlegetnek és Domán pasa

várának tekintik. Az egykori földvár nyomai ma is láthatók. Régi református templomának maradványai a Homló nevű temető helyén ma is megvannak. A templomot 1638-ban említik, majd valószínűleg 1642-ben lebontották. Ekkor fatemplomot építettek, majd 1784-ben kőből újjáépítették. Unitárius temploma 1797 és 1811 között épült klasszicizáló késő barokk stílusban. 1910-ben 1089 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1992-ben 518 lakosából 487 magyar, 30 cigány és 1 román volt.

A Solymosok és a sólymok A falu néveredetéhez fűződő tör ténet szerint Apafi Mihály 17. század végi uralkodása idején egy új adónemet vezettek be, melyet

sólyomadónak ne veztek, és amelyet a fejedelmi udvarnak kellett befizetni, a fe jedelem pedig a maga során továbbította ezt a „hatalmaknak”. 1701–1702 között a két Soly mos településből huszon egy, Lövéte községből hét, Var gyas ról öt, Sófalváról pedig öt vennyolc solymász fizette, a vagy pontosabban törlesz tette, sőt – ha megengedik – „tenyésztette” ezt az adót. Hisz a középkorban a sólyom te nyésztés fejedelmi fog lal kozás volt, és egyben szó ra kozást is jelentett. Az adó törlesztésére kijelölt települések feladata volt évente leadni egy bi zonyos számú sólymot, ta lán nyolcat. A két Solymos ne vének eredete feltehetően ezen foglalkozásból szárma zik, vagy a sólymok te nyész tési helyéből következik, mind e zekre vonatkozó hiteles fel jegy zés nincs.

Van még egy legenda, amely a két falu nevéhez kötődik. Egy solymárnak csak két sólyma maradt, és szabadon en ged te őket. A nagyobbik a nagy solymosi, a kisebbik pedig a kissolymosi templom tor nyára szállt rá. Ezért hívják az egyik falut Nagy soly mos nak, a másikat pedig Kis sol y mosnak.

A legendáktól függetlenül tény, hogy a két település már régi idők óta lakott. A feljegy zésekben Kissolymos nevét először 1318-ben említik, az 1567-es adójegyzékben pedig 32 portával szerepel. A most Várhegynek nevezett rész tetején egykor várszerű erődítmény állt, melyet a helybéliek Törökvárként ismernek, és Domán pasa várának tekintenek. Az egykori földvár nyomai ma is láthatók, így lehet alapja a legendának, sőt a történetet alátámasztja a református templomban található, török időkből származó asztalterítő is.

A Kis soly mo si- vagy Mogyorós-patak mentén elterülő Kissolymos te le pülés a közép kor ban katolikus falu volt, a re formáció hatására pedig lako sai nak nagy része áttért az uni tárius vallásra. Jelenleg két temp loma van: a reformátust elős zör 1638-ban említik, az uni táriust pedig 1797 és 1811 kö zött építették.

Kissolymosi képek

Még néhány idetartozó településnév felsorolása

Nagyölyves , Kisölyves NagymedvésHéjjasfalvaAranyosegerbegyDisznajóSzékelykakasdKüküllősolymosBikafalva