amikor én még
TRANSCRIPT
Amikor én Amikor én még…még…
Ha az 50-, 60- vagy 70-es
években voltál gyerek, hogyan vészelted át a
gyermekéveidet ?
1.- A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt
légzsák, hátsó biztonsági öv.
2.- Egy teherautó platóján utazni különleges élmény
volt, most is szívesen emlékszünk rá.
3.- A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó
festékkel voltak pingálva !
4.- Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
5.- Védősisak nélkül bicikliztünk.
6.- A nagymama kerti kútjából húzott vizet
ittuk, ásványvíz és Cola helyett
•77..- Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
•A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereinken.
•Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal,bokrokkal , de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk!
8.- Ha kimentünk játszani egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk
haza.
9.- Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem
talált. Jó volt. Nem ?
10.- Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz,hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban és még sem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség
mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
11.- Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk mégsem voltak
súlyproblémáink mert állandó mozgásban voltunk.
12.- Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból
az üvegből és egyikünk sem halt bele.
13.- Nem volt Playstation-ünk, Nintendonk, X box-unk,
videójátékaink,színes televíziónk 99 csatornával,
videókameránk, dolby surround,mindentudó
telefonjaink, számítógépeink, Internet... De voltak
barátaink.
14.- Vágytunk egymás társaságára rossz volt
egyedül.
15.- Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha
valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az
elszenvedett trauma miatt.
16.- Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még
az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk. Nem
rohantak velünk pszichológushoz, senkit nem
ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, hyperaktív
lett volna. Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha
kapott volna még egy esélyt.
17.- Szabadok voltunk. Voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk.
Megtanultunk minden helyzetben lábon
maradni.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, mondd el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az
évek.
Ők majd azt mondják,hogy tök
unalmasak voltunk,és csak mi fogjuk
tudni,hogy nem unalmasak
voltunk,hanem boldogok!