a szóbeli és írásbeli kommunikáció a kommunikáció elmélete és gyakorlata

A SZÓBELI ÉS ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓA KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA

Rendészeti képzés2010-2011

1.-3. előadás

1. A KOMMUNIKÁCIÓ ALAPJAI21. század :

A kommunikáció technikai eszközeinek robbanásszerű fejlődése.

A kommunikációs tér bővülése. Az információáramlás felgyorsulása. Az információ hozzáférhetőségének

kitágulása. Az információ mennyiségének

megnövekedése. A kommunikációs tudás felerősödése.

Ennek következménye: Egy tudásalapú, széleskörű

információ áramláson alapuló világtársadalom építésének elkezdése.

A kommunikáció és az információ felértékelődése.

Az információnak mint társadalom fenntartó és fejlesztő erőnek elsődlegessé válása.

A jelen állapot létrejöttének voltak előzményei: A földi élet kommunikáció nélkül nem működne. Minden élőlény kommunikál. A kommunikáció látható és láthatatlan folyamata

vesz minket körül. Az emberi kommunikáció csak egy kis része a

működő kommunikációnak (biológiai, állati, gépi) A kommunikáció csak bizonyos feltételek

megléte mellett működik. Az érzékszervek kialakulása szolgált arra, hogy a

körülöttünk és bennünk lévő világ jeleit felfogjuk, és ezáltal képesek legyünk ezen területekkel való kommunikálásra.

1.1. A KOMMUNIKÁCIÓRÓL ÁLTALÁBANKommunikál = communicare (latin ige)

Jelentése > megoszt, közöl, közzétesz,közössé tesz

Mára nemzetközi kifejezéssé vált, sokfajta, de rokon értelmezéssel > összeköttetés, érintkezés, tájékoztatás, hírközlés, ismeret/információ átadás és csere.

A kommunikáció annak a két alapvető folyamatnak az egyike, amely minden

élő rendszerre jellemző: A táplálék átalakítása energiává A valóságról szerzett adatok

információk feldolgozásának egyik folyamata.A két folyamat létfontosságú minden

élő szervezet számára.

A kommunikáció felértékelődésének okai korunk társadalmi változásiban keresendőek:

1. A termelés folyamatában az erőátvitelt mind gyakrabban helyettesíti az információátvitel.

2. A társadalmi termelés egyre szélesebb körben kapcsolódik az információk gyűjtéséhez, tárolásához, átadásához, feldolgozásához,a tervezéshez, vagyis a jövőre vonatkozó információk kidolgozásához.

3. A termelőfolyamatban létrehozott új használati értékek mond nagyobb hányada kapcsolódik az kommunikációs folyamatokkal.

4. Az információelmélet, kibernetika és általános rendszerelmélet minden tudományágban megjelent.

5. A tudományok gyors differenciálódása megnövelte és felgyorsította a tudományágak közötti információcserét

6. Növekszik a szabadidő, egyre nagyobb hányadát teszi ki életünknek a tömegkommunikáció. /Szecskő/

1.2. A KOMMUNIKÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA Az emberi élet elképzelhetetlen kölcsönös

érintkezés nélkül. Szükség van érintkezésre a társadalmi

együttműködéshez és a munkamegosztáshoz, de a legelemibb együttéléshez is.

Kommunikáció nélkül nem volna lehetséges emberi együttélés, emberi közösség.

A kommunikáció fogalma eredetileg kifejezetten emberi közlésekre, az érintkezésekre vonatkozott, de ez mára – a tudományok fejlődésével - jelentősen kibővült.

A kommunikáció sokrétűségét az előzőek bizonyították

Ezek után nem meglepő, hogy nincs egy alapvetően elfogadott

tudományos meghatározás.Vizsgáljunk meg néhányat közülük:

Kommunikáció minden olyan tevékenység, melyben információ

továbbítása történik. (alap meghatározás)

A kommunikációkutatás számos területe közül néhány a fontosabbak közül:

Általános információelméleti (kibernetikai) kommunikáció > a kommunikáció általános szabályszerűségeit vizsgálja

Technikai, vagy gépi kommunikáció > a technikai eszközök segítségével történő kommunikáció lehetőségeit vizsgálja

Biológiai kommunikáció > élő szervezetekben és azok között lezajló kommunikáció (saját testünk, növények stb.)

Állati kommunikáció > az állatvilágban létrejövő kapcsolatokat vizsgálja

Emberi, vagy humán kommunikáció (társadalmi) > emberi kódrendszerek és viszonyok, kapcsolatok

Tömegkommunikáció > a társadalmi kommunikáció sajátos formája a médiumok hatásának vizsgálatával

A kommunikáció segítségével, megfelelő szimbólumok, szimbólum rendszerek

használata mellett az emberek információk, érzések, gondolatok közös

értelmezésére törekszenek.A kommunikáció üzenetek segítségével

történő interakció.A kommunikáció olyan folyamat,

amelyben az egyén ingereket továbbít abból a célból, hogy más egyének

viselkedését befolyásolja, módosítsa.

Tehát végül is a kommunikáció valaminek a közlése, közzététele; az egyik legalapvetőbb emberi

tevékenység, amelyet mindannyian, születésünktől kezdve, egészen halálunkig

folyamatosan gyakorlunk, tanulunk és fejlesztünk.A kommunikáció szűkebb eredeti fogalmához

visszatérve két elhatárolást kell tennünk: Az információátadás és a kommunikáció

elkülönítése (információátadás mindenhol és minden esetben zajlik, kommunikáció csak fejlettebb élőlények közötti információcsere során jön létre)

El kell választanunk az emberi és állati kommunikációt (bár mindkét esetben a társas lét velejárója, mégis jelentős különbségek vannak közötte)

1.3. A KOMMUNIKÁCIÓ TERÜLETEI1. Kommunikáció információelméleti (kibernetikai)

értelemben Információelmélet, kibernetika, rendszerelmélet

területe A legáltalánosabb szint Azt mutatja, hogy a visszacsatolás hogyan teszi

lehetővé az adatfeldolgozást a fejünkben és a számítógépen (Norbert Wiener)

Lényege, hogy az információt vizsgálja általános elméleti vonatkozásban.

Keresi minden kommunikációs forma közös vonásait. Vizsgálja a kommunikációnak mint tudománynak

kapcsolatát más tudományokkal.

2. Kommunikáció technikai értelemben Vizsgálja a az információátadás

sajátosságait gépi rendszerekben. Vizsgálja a technikai eszközök

lehetőségeit a kommunikáció működtetésében.

Szabályozott információ továbbítási rendszer valósul meg, ami:

Technikai kérdés Szemantikai / jelentéstani/ kérdés Hatékonysági kérdés

3. Biológiai kommunikáció A molekuláris biológia, sejtbiológia, genetika,

biokémia mint interdiszciplináris területek. Az élő rendszer különféle területein zajló

információátadás (nukleinsavak, enzimek, sejtek).

Az információ kémiai folyamatok csatornáin, kémiai kódban terjed.

Sejtek közötti jelző és átviteli mechanizmus (öröklődés, egyedfejlődés).

Növények kommunikációja. Emberi szervezet belső kommunikációja

(szervek működése, belső jelzőrendszer).

4. Állati kommunikációA következőkben lesz szó róla

5. Emberi kommunikációA következőkben lesz szó róla

6. Tömegkommunikáció A modern társadalom egyik alapkérdése lett. A médiumok társadalomformáló szerepének

vizsgálata. A nyilvános kommunikáció felerősödése. Az egységesülő világ jövőbeni alapvető

kommunikációs formája.

AZ ÁLLATI KOMMUNIKÁCIÓRÓL RÖVIDEN Az állatok esetében is a társas (nem

együttes) lét velejárója a kommunikáció. Abban tér el az emberitől, hogy Genetikailag kódolt Zárt, azaz korlátozott, jelkészlete

kisszámú változatot mutat Több csatorna egyidejű használata a

jellemző Jellege pedig jelzésre és nem gondolatok

megosztására szolgál.

Nem egy esetben fejlettebb a rendszer működése mint az embernél (szagok, színek, mozgás stb.) de ritka a tudatos gondolatcsere > a macskák nem a macskatársadalom kérdéseiről „beszélgetnek”.

Ugyanakkor nem tanult jelzésekkel továbbítják az információt.

A kód biológiailag meghatározott reflexes mozgásformákat vált ki.

AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓRÓL RÖVIDEN Az emberi érintkezés első és legkézenfekvőbb

funkciója a közlés, az információk átadása Másik feladata az expresszív szerep, vagyis az

én-kifejezése (szerepjáték) Harmadik feladata a direktív szerep, amikor a

kommunikációt mások alakítására, befolyásolására használjuk fel (sakkjátszma)

Negyedik a performatív szerep amikor a közlés maga közvetlenül cselekvést valósít meg > az házassági „igen”, vagy „megígérem” stb.

Az emberek közti érintkezés egyben meg is határozza a közlés minőségét

Testi érintkezés (társas viselkedés). Szociális kontaktus

(csoportviselkedés). Szimbolikus kapcsolat (jelek,

szimbólumok alkalmazása).Mindegyik esetben igaz, hogy a

közlések soha nem állnak önmagukban, hanem valamit

kifejeznek, mégpedig a közlésre szánt gondolati tartalmat.

1.4. A KOMMUNIKÁCIÓ FOLYAMATAA kommunikáció szükségszerű és többszintű.

Az ember képtelen nem kommunikálni.A kommunikációs folyamatban az emberi

érzékszervek közösen vesznek részt, de legfőképpen a hallás és a látás.

Minden kommunikáció társadalmi közegben zajlik.

Minden kommunikáció történelmileg meghatározott.

A KOMMUNIKÁCIÓ FELTÉTELRENDSZERE A közös valóság > társadalom-, csoporthelyzet A közös nyelvűség > közös jelrendszer használata Közös előismeretek > műveltség, általános ismeretek

azonossága Közös helyzet, vagy közös előzmények > megkönnyíti

a közös élmény közös helyzet a kommunikációt Beszédhelyzet > intertextus Szöveg, közlemény > kontextus Beszélő, hallgató csatorna

Beszédhelyzetben egy kimondott, vagy leírt tartalom helyzetenként más és más jelentőséggel bír.

A kommunikációnak jó néhány célja lehet, függetlenül az adott helyzettől:

Tájékoztató szerep > tényközlés Kifejező szerep > érzelmek Felhívó szerep > utasítások, figyelem felkeltés Kapcsolatépítés > partner figyelmének felkeltése

a kapcsolat létesítésére Esztétikai szerep > vers, festmény Kapcsolat fenntartás > kommunikációs helyzet

fenntartása Értelmező szerep > amit kimondunk az mit jelent Metakommunikáció > a nyelv értelmezése a

nyelvvel, jelek értelmező szerepe

A kommunikációban a nyelvi és metanyelvi elemek egyszerre vannak

jelen és együttesen hatnak.Szerepük elsődlegessége az adott

szituációtól függ.

A KOMMUNIKÁCIÓ ALAPFOGALMAI Információ Jel Kommunikáló személyek Üzenet Kódolás, dekódolás Átviteli csatorna Hatás Visszajelzés Kontextus Zaj Kommunikációs tér A kommunikáció időbelisége

Az információFelvilágosítás, tájékoztatás, értesülés, hír,

amely a kommunikáló felek bizonytalanságát csökkenti új ismeret,

illetve működést integráló folyamatként. Nem anyagi természetű. Függ az információ kibocsátójától. Időben és térben meghatározott. Mennyiségi változása minőségi változással

járhat. Az információs rendszer terméke és tárgya. Értéke van.

A jel A kommunikáció jelek cseréje, tranzakciója

– pontosabban jelentéseké, hiszen a funkciója az, hogy jelentést hordozzon.

A jelentés hordozása az ami megkülönbözteti a jelet az ábrától, a jelentést az ábrázolástól (a rajz ábrázol, a jel jelöl)

Az ábra és a jel egyaránt a valóságra utal, az első ábrázolja, a második jelöli azt

A jelentés nem a valóságban, hanem a nyelvben képződik.

A nyelvi jelek belső kapcsolatai: Szinonímák (hajnal, pirkadat,

napkelte stb.) Antinómák (kicsi –nagy, fekete fehér

stb.) Szimptómák (tűz-füst, félelem –

remegés, hó –tél stb.) Szimbólumok (vörös csillag,

horogkereszt, lilom stb.)

Minthogy a jel maga is egy dolog, vagy jelenség, és bármely dolog jelenség szolgálhat jelként, tudni kell

hogy amit érzékelünk: 1. Az egy jel.Azt kell tudnunk felismerni, hogy az adott dolog/jelenség

abban a szituációban nem önmagában áll, hanem éppen jelként funkcionál (letört gally, füst, virág stb.)

2. Melyik jel azEl kell határolni más jelektől.

Bármely jel lehet egyedi és eseti is (sztárok öltözködése)Általában meghatározott, véges számú jelelem van

(kódkészlet)Egymástól jól megkülönböztethetőek és azonosíthatóak

legyenek (zászló, katonai uniformisok a régebbi hadseregekben)

3. Melyik jelrendszerhez tartozikSzámtalan jelrendszer létezik (az írásjel és díszítés „ember” magyarul ember és angolul

zsarátnok, kopogás, vagy morzejel)4. Az adott rendszerben elfoglalt helye A rendszeren belül, hogyan tölti be funkcióját az

az ott elfogadott helyétől függ, és attól, hogy milyen módon vesz részt a gondolati tartalom

kifejezésébenA jelek tehát a jelentésüket nem önmagukban

hordozzák, hanem azt a jelrendszeren belül veszik fel ( az O.K. jele, vagy a kézfogás,

böfögés, szürcsölés, csók stb.)

A kommunikáló személyek A személyek akik között a kommunikáció zajlik, a

legalapvetőbb tényezői a folyamatnak. Aki az üzenetet küldi, azt feladónak (küldőnek,

adónak), aki pedig kapja, veszi azt címzettnek (befogadónak, vevőnek) nevezzük.

Általában a vétel utáni reakció a válasz, amikor a szerepek felcserélődnek.

A személyek közötti kommunikációhoz legalább két személyre van szükség (de van intraperszonális kommunikáció is)

A kommunikáció sikerességét nagy mértékben befolyásolja a részt vevő felek ismerete, személyisége, tudása, előítéletei stb.

Fontos a kommunikáló felek kultúrájának ismerete is.

Az üzenet A kommunikációban, a résztvevő személyek

számától függetlenül a felek folyamatosan küldenek egymás felé különféle üzeneteket.

Ezek zöme előre tervezett, céllal rendelkező szándékos üzenetek, de számos kommunikációs forma rejt nem tudatos, tervezett üzenetet.

Ezt közölhetjük nyelvi és nem nyelvi jellel is. Az üzeneteket még megkülönböztethetjük annak

alapján, hogy kinek és milyen céllal fogalmazódnak meg. (magánjellegű, vagy nyilvános).

Bármilyen jel, amelyet az adó vagy a vevő tesz /mond, üzenet lehet, amennyiben van valaki, aki ezt üzenetként fogja fel.

A kódolás Az üzenetet kifejező jeleket kódnak nevezzük. A kommunikációban nyelvi (verbális) és nem

nyelvi (nem verbális) kódokat használunk. A nyelvi kódok a hagyományos írott/beszélt

formában fordulnak elő, de az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb szerepet kapnak a nem nyelvi kódok is (pl. számítógép programjai, nemzetközi jelrendszerekben azonosuló kódok stb.

A feladó által használt kódolás csak akkor ér valamit a kommunikációban, ha a címzett képes a dekódolásra, vagyis a jelrendszer értelmezhető vételére és visszaküldésére.

Az átviteli csatorna A megfogalmazott üzenet az átviteli

csatornán jut a feladódótól a címzettig. A csatorna lehet:

Hallható Látható

Érezhető És ezek kombinációja A kommunikáció általában többféle

csatornán történik. A csatornának mindenképpen alkalmasnak

kell lenni a kódolt információ továbbítására (sötétben nem adhatunk vizuális kódokat)

A hatás A kommunikáció bármilyen jellegű,

valamilyen módon az interakció befolyásolja a résztvevőket, hatással van rájuk.

A kommunikációt tekinthetjük úgy is, mint kölcsönös hatások cseréjét (játszmák, küzdelem)

Ez a hatás lehet fizikai, vagy kognitív (megismerő) is. (egy rossz hír kiválthat testi reakciót, és szomorúságot is)

Ezek a hatások gyakran együttesen is fellépnek.

A visszajelzés A közvetlen kommunikáció adóval szembeni

oldalán van a vevő, aki folyamatosan visszajelez.

Ez többféle lehet (jöhet külső forrásból, lehet verbális és nem verbális)

Fontos szerepe van a kommunikáció további folytatásában (pozitív visszajelzés).

Van belső visszajelzés is (saját magunk értékelése a kommunikációs viselkedésben).

Mindkét fajta minősítésre szükségünk van ahhoz, hogy a kommunikációnk sikeres legyen.

Akik nem figyelnek a visszajelzésekre, könnyen kerülnek kommunikációs zavarba.

A kontextus Minden kommunikáció csak kommunikációs

helyzetben működhet Ez a beszédben meghatározza a

viselkedésünket, befolyásolja az üzenetek megfogalmazását, befogadását és értelmezését.

Értelmezhetjük tágabban és szűkebben is. Szűkebb (nyelvi tényezők, ahogy a szöveget

értjük) Tágabb (szituáció, beszédhelyzet, a kijelentést

kísérő nem nyelvi jeleket) Egy üzenet hatását erősen befolyásolja a kor, a

társadalom melyben elhangzik (ma nincs hatás, régen párbajoztak érte)

A zaj Kommunikációs szempontból zajnak

tekintünk mindent, ami gátolja, vagy nehezíti, torzítja az átviteli csatornán haladó kommunikációs kódokat.

Nem csak fizikai jelenségeket értünk ez alatt, hanem pszichikai, intellektuális, nyelvi tényezőket is (éttermi zene, vagy előítélet).

A kommunikáció folyamán igyekszünk a csatornazaj kiküszöbölésére, csökkentésére.

A kommunikációs tér Sokáig nem fordítottak figyelmet erre

a fontos kísérő jelenségre. Napjainkban a távközlés, űrkutatás,

vagy a mikrobiológia ráirányítja a figyelmet a kommunikációs térre, arra a térre amiben a kommunikáció zajlik.

A kommunikációs tér jelentősen befolyásolja a kommunikáció minőségét, hatásosságát, a válaszadás lehetőségét. (mobiltelefonok térereje, űrből érkező üzenetek stb.)

A kommunikáció időbelisége A kommunikáció lehet egyidejű és eltérő

idejű. A kommunikáció eszköztára lehetővé teszi,

hogy kommunikálni tudjunk régebbi, nem a valós időben élő személyekkel (regények, lemezjátszó stb.)

Tudunk kommunikálni azokkal akik a jövőben kapják majd meg az üzenetünket (alapkőletételnél fémhenger elhelyezése)

Vannak természetes időbeli eltérések, és vannak mesterségesek (számítógép, set top boksz stb., hanglassítás - gyorsítás)

A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT JELLEMZŐIÁltalános jellemzők

Nem lehet nem kommunikálni A kommunikáció többcsatornás és többszintű

(verbális és nem verbális, metakommunikatív kapcsolódás )

A kommunikáció a részt vevő felek között cirkulárisan zajlik (adó- vevő szerepének cseréje).

A kommunikáció digitális (nyelvi jelek) és analóg kódokból (gesztus, mimika) áll.

A kommunikáció mint folyamat kéttípusú (egyenrangú és alárendelt).

Társadalmi jellemzők Az emberi kommunikáció minden esetben

társadalmi szituációban zajlik, mert csak így van értelme.

Ez a kollektív tudatban minősítési lehetőséget képez.

Mindig társadalmilag adott viszonylatban történik (státusz, társadalom helyzete).

Társadalmi meghatározottság (lehet tartós vagy ideiglenes).

Mindig normatív térben zajlik. Kapcsolati háttere van.

A kommunikáció kontextusának jellemzői

A kommunikációs szituációt a társadalmi meghatározottságon túl a kommunikáló felek is alakítják.

Jellemző a kommunikáció helye és környezete.

Jellemző a kommunikáció intimitása, vagy nyilvánossága.

A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMATOK OSZTÁLYOZÁSA

Sokfajta osztályozási rendszer létezik.Ezek közül a legfontosabbak:

A kommunikációban részt vevő személyek száma szerint: Intraperszonális Interperszonális Csoportkommunikáció Tömegkommunikáció

A felek közti kapcsolat jellege és szervezettsége szerint: Személyes vagy tömegkommunikáció Intézményes, vagy nem intézményes

Ebből lesz:Személyes intézményes

Személyes nem intézményestömegkommunikáció

Az alkalmazott jelrendszer függvényében: Verbális Nem verbális

A közlő szándéka szerint: Szándékos Nem szándékosA közölt információ természetét és a befogadóra

tett hatását illetően: Kognitív Affektív-perszonális Vagy: Praktikus Irányító Szórakoztató

Irányultság szerint: Egyirányú KétirányúTérben és időben való elhelyezkedés szerint:

Egyidejű – egyterű (közvetlen) Egyidejű – eltérő terekben (közvetett) Többidejű – egyterű (közvetett) Többidejű – eltérő terekben (közvetett)

Ezeket legtöbbször összekapcsoljuk az irányultság szerinti felosztással (pl. egyidejű

– egyirányú)

A személyközi kommunikáció hat funkciója:Referenciális > a kapcsolatra irányul, a

kontextusraEmotív, vagy expresszív > a feladó magatartására,

illetve az üzenet tárgyára irányul, mit mond és hogyan mondja

Konatív > címzettre irányul, felszólítást, parancsot hordoz

Fatikus > a kontaktusra irányul, célja kommunikáció létrehozása, működtetése

Metanyelvi, magyarázó > feladata a kód ellenőrzése, hogy a felek értik-e egymást

Poétikai > magára a közleményre irányul, annak kifejezésére

2. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓAz emberi kommunikáció kialakulása és

fejlődése:1. A beszélt nyelv előtti időszak (50 ezer év

előtt)2. A beszélt nyelv kezdete (30-50 ezer éve)3. Az írás megjelenése (5-6 ezer éve)4. A nyomtatás megjelenése (1450-től)5. Az elektronikus kommunikáció megjelenése

(a 19.század vége)6. Az elektronikus kommunikáció második

forradalma (1970-től)

2.1. A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ KIALAKULÁSA

„Minden élőlény közül legértelmesebb az ember, minthogy keze van.”

/Anaxagorasz/Ebből is látszik, hogy már az emberi kultúra bölcsőjében az ókori görögök is

belátták azt, hogy az ember munkavégző képessége, volt az ami

kiemelte az állati lét sorából.Ahhoz azonban mindez létrejöhessen egyrészt biológiai, másrészt társadalmi

feltételei voltak.

Biológiai feltételek:Felegyenesedett járás > kéz használata >

hangképző szervek megléte > ezen szervek helyzetének megváltozása a

felegyenesedéssel > hangképző szervek alkalmassá válása az artikulált beszédre.

Társadalmi feltételek:Differenciáltabbá váló létfenntartási

tevékenységek > munkamegosztás > ősi horda, törzs, majd őstársadalom létrejötte.

A kommunikáció tehát az emberi lét velejárója

Hosszú történelmi folyamat eredménye

Az emberi beszéd hasonló a kisgyerek beszédének kialakulásához > a tagolatlan hangok (jelek) > egyszótagú beszéd > többszótagos, tevékenység segítő szavak > egyszerű mondatok > összetett mondatok > fogalmi gondolkodás.

A tudomány mai állása szerint nem tudunk biztosat az emberi nyelv kialakulásáról.

Nem tudjuk pontosan rekonstruálni a természetes emberi kezdetét.

Egy biztos, hogy a cro-magnoni ősember már rendelkezhetett bizonyos alapvető beszédtechnikával, de a homo sapiens megjelenésekor már bizonyosan létezett fogalmi gondolkodás.

A fogalmi gondolkodás pedig lehetővé tette az emberi társadalom működését és az egyre bonyolultabb munkamegosztás erősödését.

A nyelvkialakulás és ősnyelv kutatása két irányban halad:

1. Az egyik irány a monogenezis > mely szerint minden emberi nyelv egyetlen ősi nyelvből ered.

2. A másik a poligenezis > egyszerre több párhuzamosan fejlődő nyelv létezett, melyek alapját képezték a jelenlegi nyelvcsaládoknak.

A verbális kommunikáció mellett természetesen a non verbális kommunikáció is jelentős

szerepet töltött be az emberiség fejlődésében (tánc, rajz, mimika, gesztus, testtartás stb.)

Az emberi kommunikáció további fejlődéseA természetes emberi nyelv kialakulása az

első és legfontosabb lépés volt az emberi kommunikáció fejlődésében.

Ezzel nemzedékeken belül > megoldódott az információ átadásának problémája.

Nemzedékek között > megoldódott az információ átszármaztatás problémája.

De nem oldódott még meg az információ rögzítésének és tárolásának problémája.

Ezért szükség volt több kommunikációs forradalomra, amelyek hatására a mai kommunikáció betöltheti azt a

szerepet ami egy információs , tudásalapú társadalomban megilleti.

Az emberi kommunikáció forradalmai: Az írásbeliség A nyomtatás A tömegkommunikáció és elektromos

hírközlés Az információ forradalma

AZ ÍRÁS FORRADALMA Kialakulásának szükségessége összefügg az

információ szükségességének rögzítésével. Az írás a jelek jelének megalkotása. A beszédbennhasznált jeleket újabb jelekkel

rögzíti. Különböző emberi kultúrák különböző írástípusokat hozott létre (függetlenek, vagy egymásból kialakulók).

Fontossá vált, hogy az információk állandósuló megőrizhetők és felidézhetők legyenek.

A társadalmi változások közül a magántulajdon és az osztálytársadalom létrejötte tette szükségessé, majd az államnak mint erőszakszervezetnek volt rá szüksége.

Először csak gazdasági adatok rögzítésére szolgált, majd a törvények rögzítésére, végül az emlékezeti információk állandósuló megőrzésére vált alkalmassá.

Az írásnak mint kommunikációs formának a jellegzetességei:

Hosszú folyamat eredménye volt Egyedi és átvett, átalakított írásmódok egyaránt

helyet kaptak benne (kipu, rováspálca) Előzményei a tárgyírás és a barlangrajzok,

piktográfia (sematikus rajzok és a piktográfia az indiánoknál)

További fejlődési út a fogalomírás (kínai írás) Ezután kifejlődött a szó- és a szótagírás

(egyiptomi hieroglif írás) Végül megjelenik a hangjelölő írásmód (ehhez

szükséges volt az ember elvonatkoztató képességének kifejlődése)

Az írásbeliség eredménye: Forradalmi változás az emberi

kommunikációban. Időben és térben kitágította az emberi

kommunikáció határát.Sokáig az írásbeliség a társadalom kis

rétegének privilégiuma volt.Ennek a társadalmi jelenségnek a

felszámolási igénye hozta létre a könyvnyomtatást.

A KÖNYVNYOMTATÁS FORRADALMAAz írás meghosszabbította az emberiség

emlékezetét, de kevesen voltak az írástudók.

Ez az ókorban és középkorban elégnek bizonyult mind az állam, mind a

társadalom irányításához, mind pedig a tudományos eredmények rögzítéséhez és az irodalmi művek létrehozásához.

A polgárság megjelenése azonban mindezen környezeteket megváltoztatta.

Az új környezet újfajta tudást képviselt. Megnőtt az információ utáni igény, kiterjedt a

kereskedelem és jelentősen fejlődött a gazdaság.

A vallásban is módosultak az eddigi hitélet dogmái. Megjelent a reformáció, mint a polgári kereszténység új hitfelfogása.

A reformáció tanainak befogadásához szükséges lett a tömegek széles körű írástudása és a Biblia olcsó és nagytömegű előállítása.

Ez megteremtette: A nyomtatást, mint sokszorosítási eljárást

( Kínában már ismerték 400 éve) A mozgatható betűk öntésének szedésének

folyamatát. Elsődlegessé tette a papírt, mint

elsődleges, és tömegesen előállítható információhordozót.Feltalálója Guttenberg ( Magyarországon

Hess András 1473)Rövid idő alatt elterjedt Európában (1480-ban

40 városban van nyomda)

A nyomtatás megjelenésének eredménye a kommunikációban:

Fellendül a könyvkereskedelem Tömeges méretűvé válik a kultúra Könyvtárak jönnek létre (Zrínyi

Miklós) Széles rétegek válnak írástudóvá Szinrelép a sajtó ami elvezet a

tömegkommunikáció forradalmához.

A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ FORRADALMA

A polgárság megerősödése, gazdasági ereje új társadalmi formációt hozott létre a kapitalizmust.

A kapitalizmus működése új igényeket és egyben új lehetőségeket teremtett az információ rögzítése és tárolása valamint továbbítása területén.

Fontossá vált az információ mint hatalom (tőkés társadalmi verseny – információk birtoklása)

Fontossá vált egyre szélesebb társadalmi rétegek írás- és olvasótudóvá tétele (ipari fejlődés szükségszerűsége)

A társadalom információs szükséglete mellett a differenciálódó és rohamléptekben fejlődő tudományok is elősegítik a kommunikáció forradalom újabb lépését.

A tömegkommunikáció jellemzői: Az információ rögzítésének és tárolásának új

módjai jönnek létre (írógép, gépi nyomtatás, hanglemez, magnetofon Tesla stb.)

Az információ gyors továbbítási problémáinak megoldása (távíró Morse 1838)

A sajtó információs hatalommá válása (Reuter 1851)

A kommunikációs távolságok áthidalásának megoldása (telefon Bell 1876)

A rádió megjelenésével más dimenzióba helyeződött az információtovábbítás lehetősége (Popov q1894, Marconi)

Megoldódott az álló-, majd mozgóképek rögzítése is (fotográfia és a mozgókép Lumiere fivérek)

Az utolsó lépések egyike a hang és képrögzítés egyesítése (videomagnetofon, Dd, DVD)

Beköszönt az elektronikus tömegkommunikáció, a közlések mint a tömegbefolyásolás eszközrendszere

(média és elektronikus média).A propaganda világuralma kiköveteli az új kommunikációs forradalmat az információ

forradalmát.

AZ INFORMÁCIÓ FORRADALMA Napjainkban is zajló folyamat. Az információ forradalma a számítógép

forradalma (ENIAC, Neumann J.) A számítógépet eredetileg

információhordozó eszközként tervezték, de hamarosan kapcsolatteremtő eszközzé vált.

A kiterjedés lehetősége ( elektroncső > tranzisztor > integrált áramkör > mikroprocesszor = A PC létrehozása)

A számítógép lehetőségei a kommunikációban: Program alapján az információkat képes állandóan

kontrollálni és szabályozni a működésüket. Rövid idő alatt képes a mechanikus számítási

feladatok elvégzésére. Adatbázisok, adatbankok létrehozásával szinte

korlátlan adattárolást és hozzáférést tesz lehetővé.

Az információkat nem csak tárolja, hanem kezeli-rendezi azokat

Kommunikálásra alkalmassá teszi az információkat és lebonyolítja a kommunikációt

Alkalmas más hasonló számítógépekkel és eszközökkel eszközrendszerekként működni (hálózatok)

2.2. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ ALAPTÍPUSAI

A kommunikáció csatornái, azaz az információ adás-vételének útjai

sokfélék lehetnek, aszerint, hogy nyelvi kódokkal továbbítjuk-e az üzeneteket,

vagy más módon.Az emberi kommunikáció rendelkezik egy

sor jellemzővel, amely jellemző minden zajló humánkommunikációs formára.

Az emberi kommunikáció jellemzői: Kényszerűségből zajlik Többcsatornás Többszintű Körkörösen zajló Digitális és analóg jelekből áll

(elemekre bontható, vagy csak egy oszthatatlan jel)

Folyamat jellegű (szimmetrikus, vagy aszimmetrikus)

Ezen jellemzők és alapfeladatok alapján az emberi kommunikáció lehet:

Verbális (szóbeli, szavakban megnyilvánuló, nyelvi kódokat alkalmazó)

Nem verbális (nem alkalmaz nyelvi kódokat)

A nyelvi eszközökkel történő közlés elsősorban az információ átszármaztatására (20-40%)

A non verbális eszközrendszer igénybevétele az érzelmek, indulatok kifejezésére szolgál (60-80%)

A kommunikációban a nyelvi és metanyelvi elemek egyszerre vannak

jelen és együttesen hatnak.Szerepük és elsődlegességük a

kommunikációs helyzettől függően változik.

2.3. KOMMUNIKÁCIÓS MODELLEKA kommunikációs tényezők felhasználásával

többfajta kommunikációs modellt készítettek az idők folyamán.

Arisztoteleszi modell: beszélő, a beszéd tárgya, akihez beszélnek, és a beszéd célja a hallgatóra irányulás, az arra való ráhatás.

Shannon - Weaver modell: a kommunikáció általános modellje: információs forrás > adó > jel> csatorna> vett jel > vevő> üzenet> címzett és a csatornára ható zajforrás, valamint a redundancia.

Jacobson nyelvi modellje: feladó > címzett > üzenet > kód > kontextus > kontaktus (csak közös valóság esetén működőképes, melyet mindkét fél ismer.

G. R. Miller modellje: a hangsúlyt a kommunikációban résztvevő személyeket ért hatásra helyezi > a küldő valamiféle kényszer hatására fogalmaz meg egy üzentet, melyet a befogadónak továbbít.

Ehhez szükséges kommunikációs készség, beállítódás, tapasztalatok.

Az átvitelhez kell verbális hatás, fizikai hatás és hanghatás.

A befogadónál szükséges kommunikációs készség, beállítódás, tapasztalatok.

Gamble&Gamble modellje: a hangsúlyt a résztvevő felek összevonására helyezik, vagyis a kommunikáció folyamatában …/adó >üzenet/zaj > vevő/adó >üzenet/zaj > vevő/.. körforgás zajlik

Frank Dance modellje: A kommunikáció folyamata két egymásba kapcsolódó spirál, amely minél jobban fedi egymást annál sikeresebb a kommunikáció

A kommunikáció sokféle modelljét három leegyszerűsített modellben

szokták összefoglalni:A kommunikáció mint hatás (A > B)

A kommunikáció mint kölcsönhatás (A > < B )

A kommunikáció mint ügylet, tranzakció, ahol a kommunikáció

menetét a felek együttesen alakítják, folyamatos szerepcserével (A < > B)

2.4. A NYELVI ÉS NEM NYELVI KOMMUNIKÁCIÓ ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Az ember „nyelvi” teremtmény.Szinte folyamatosan beszélünk, írunk, olvasunk.Beszédre van szükségünk minden cselekedetünk

megvalósításához, és a kapcsolta létesítéséhez.

A kommunikációs eszközeink is a beszédre alapulnak.

Ezek a tények könnyen háttérbe szoríthatják azt a tényt, hogy a kommunikációnk legnagyobb

része nem a beszédre, és a nyelvre épül.

A kommunikáció folyamatában: Nyelvi összetevők 30-35%

Nem nyelvi összetevők 65 – 70% (Birdwhistell 1963)

---------------------------------------------------------------------------- Nyelvi összetevők 7%

Vokális jelek 38%Egyéb nem verbális jelek 55%

(Mehrablan 1968)----------------------------------------------------------

Ezeket az adatokat azóta többször vizsgálták, de jelentős eltérést nem tudtak kimutatni.

Okok: A nem verbális kommunikációban analógiás kódot

használunk: Az analóg kód általában nem önkényes jel, hanem

közvetlen kapcsolatban áll az ábrázolt dologgal (kinyújtott mutatóujj > irányjelzés)

Az ilyen egyszerűsített üzenetek is közvetlenül fejezik ki a jelentést

A verbális kommunikáció kódja digitális, jelentései önkényesek (anya, maty, mother, mamma, mutter)

Ha önkényesen kijelölünk egy hangzást pl. huzula és erre azt mondjuk, hogy mától az anyát jelenti, akkor ez lesz az anya.

Vagyis a digitális kód megegyezés kérdése Az analógiás kód jellemzője hogy megvalósulásuk

különböző intenzitású (mosolytól a vigyorig)

A nem verbális kommunikáció nem nyelvi természetű

A verbális kód milyenségét mindig az adott nyelv határozza meg.

A nyelvi jelek mindig szabályszerűségek alapján jönnek létre

A nyelvi jelek fizikai megjelenésükben hangok sorozatából állnak, vagy írásjel

sorozatok összekapcsolásából. A nem verbális jelek sokkal egységesebbek

és tartalmuk szélesebb tömegek között ismert (felemelt ököl, vagy a sikoly)

A nem verbális kommunikáció a jobb agyfélteke működéséhez kapcsolódik.

A verbális kommunikáció pedig a balhoz A két félteke egészséges ember esetében

nem elszigetelten működik, hanem a jelentéseket együttesen dolgozzák fel.

Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a bal agyfélteke a digitális (szimbolikus, és racionális) míg a jobb az analóg (vizuális, érzelemi) tartalmak kódolását és dekódolását végzi

2.4. NYELVHASZNÁLATA nyelv a gondolatok kifejezésének és a

társadalmi érintkezésnek az eszköze.A nyelv:

Felhalmozott tudás. Az emberek közötti kommunikáció közege. Fontos szerepet játszik az egyén társadalomba

történő beilleszkedésében. Kialakulása, működése és fejlődése szorosan

összefügg az emberi elme kialakulásával, működésével és tevékenységével.

A nyelv meghatározásaNyelvtudományi értelemben: olyan elvont

rendszer, amely a nyelvi szerkezetek felépítésének és kapcsolódásainak szabályait tartalmazza. Konkrét megvalósulása a beszéd, amely a nyelvi megnyilvánulások összessége (szóbeli és írásbeli egyaránt)

Általános értelemben: minden jeleket felhasználó kommunikációs rendszer, függetlenül a jelek természetétől és használati szabályaitól. Ez az értelmezés a jeltudomány (szemiotika) szempontjából közelít meg egy-egy jelenséget ( pl. állati nyelvek, számítógépes program)

A világon kb. 6000 nyelvet tartanak nyilván.A nagy szám oka, hogy a nyelvek és nyelvjárások,

vagy rokon nyelvek között nem minden esetben lehet objektív szempontok alapján határt húzni (pl. sziciliai olasz, nápolyi olasz, és etruriai olasz)

Egy bizonyos nyelv beszélőinek számát nem lehet pontosan megmondani.

Függ a népesség számától, a társadalmi és politikai berendezkedéstől, attól, hogy anyanyelvi vagy „gyarmati” nyelvként beszélik-e ?

Nincs civilizált és civilizálatlan nyelv!!

Anyanyelvi beszélők

(millió fő) Hivatalos nyelvként beszélők

(millió fő)

kínai 1000 angol 1400angol 350 kínai 1000spanyol 250 hindi 800arab 150 spanyol 280bengáli 150 francia 220orosz 150 arab 200portugál 135 portugál 160

japán 120 bengáli 150német 100 orosz 150

A magyar nyelvet beszélők adatai.Anyanyelvként: 10135000 főMásodik nyelvként: 239000 főKörnyező országokban:Románia 2000000 főSzlovákia 750000 főSzerbia 400000 főUkrajna 220000 főAusztria 70000 főSzlovénia 15000 főHorvátország 10000 főTávolabbi országokban: kb. 2300000 fő

A magyar nyelv a világ nyelvei között a 30.-35. legbeszéltebb nyelv, és a nyelvekből 0,3% -l

részesedik

A nyelv eredetére sokféle magyarázat született, melyek közül a két alapvető álláspontot a monogenezist (egy ősi nyelv) és a poligenezist (több egyidejű nyelvkifejlődés) már említettük.

Van egy harmadik álláspont amely a két álláspontot egyesíti, amely szerint a ma élő nyelvek egy közös ősi nyelvből származnak ugyan, de ez az ősnyelv csak egyike a korábban egymástól függetlenül kialakult ősnyelveknek (több elő- és ősemberfajta volt)

Jelenleg 17 főbb nyelvcsaládot különböztetünk meg. (urali, altaji, indoeurópai stb.)

3. A KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSAAz emberi kommunikáció gazdag jelenségeivel sokféle

tudomány foglalkozikA következőkben csak arra van lehetőségünk, hogy a

kommunikációval, annak jelenségeit legbehatóbban elemző tudományok legfontosabbjait, és a

kommunikációval összefüggő tartalmukat röviden felvázoljuk. A

Az említett tudományok: Filozófia

Pszichológia és szociálpszichológia Információelmélet

Szemiotika Lingvisztika

Szociolingvisztika

3.1. FILOZÓFIAA filozófia a természeti és társadalmi lét

minden szféráját vizsgálja, köztük a gondolatok megfogalmazását, közlését és megértését kísérő jelenségeket is.A preszokratikusok a természetre, a létezőkre fordították a figyelmüket, s

eredményeik az aritmetikában, a geometriában, a harmóniában és a

deduktív érvelés területén mutatkoztak meg.

A szofisták vándortanítóként keresték a kenyerüket, tanításuk középpontjában azok a dolgok álltak, amit az ember

alkotott, s amit az ember a céljaihoz fel tud használni.

Emberközpontú érveléseiket jól mutatja Protagórasz híressé vált mondása:

„Minden dolgok mértéke az ember.”, vagy a delphoi jósda felirata: „Ismerd

meg önmagadat!”Ajánlatuk tehát használható, hasznos

ismeretek, mesterségek (tekhnai) megtanítására vonatkozott.

Szokratesz még ennél is tovább lépett.Ő is az emberi világot vizsgálta, de nem

piaci áruként bocsátotta tudását közre, hanem az igazság, tudás, és az erény

lehetőségeit kutatta.Azt állította, hogy az igazság örök, de az

erényt és a tudást meg kell teremtenünk, és ebben a filozófus

olyan mint a bábaasszony, neki kell ezeket a világra segíteni.

Az igazi gondolatok megszületésének akadálya, és egyben az emberek közötti zavarok és félreértések, a helytelen és

erkölcstelen viselkedés oka a fogalmak és nyelvi kifejezések pontatlansága,

elnagyoltsága és tévessége. A filozófia feladata ennek elhárítása. A cél elérésének módja a dialógus (a

beszélgetés), melybe beleértette az önmagunkkal folytatott belső beszédet és

a gondolkodást is.

A modern nyelvfilozófia szerint a nyelv arra való, hogy leképezze a világot és közvetítse

mások számára ezt a képet.Ha boldogulni akarunk, akkor ennek a képnek

minél pontosabbnak kell lennie.Az, hogy nem igazodunk el valamiben, annak

egyik oka lehet nyelvünk tökéletlensége.A köznapi nyelv pontatlan, fogyatékos,

félrevezető.A filozófia feladata hogy ezt javítsa, vagy váltsa

fel a köznapi nyelvet egy ideális nyelvre.

Fregel szerint a nyelv kizárólagos funkciója:

A valóság feltérképezése és ténybeli információk átadása

A nyelv elemeit pedig (szavak, mondatok) olyan dologként kezelni, hogy azok a beszélők szándékától és cselekedeteitől függetlenül reprezentálják a valóságot igaz, vagy hamis módon.

Wittgenstein működése nyelvfilozófiai fordulatot hozott, hisz ő a természetes

nyelvhasználatot vizsgálta és nem a nyelvi elemek és a valóság elemei közötti

összefüggést.Azt mondta:

A jelentés nem a nyelv elmei közötti elvont viszony, hanem az amit mi rendelünk a szavakhoz a használatunk során.

A tények közlése csupán egy a nyelv számos használati módja közül.

A nyelv használathoz kötése azzal a következménnyel jár, hogy a nyelv a tevékenység részeként érthető és tanulható meg (életformába ágyazódik)

Aki egy nyelvet meg akar érteni, annak az adott életformát is meg kell értenie. (amazonasi indián törzs nyelve és az európai felfedező).

Rossz felfogás az, ha elvonatkoztatunk a konkrét beszédhelyzettől, mert így nem egy közlés eszköze, hanem az elemzés tárgya lesz.

Austin folytatta ezt a megkezdett elméletet, és legismertebb tevékenysége a beszédaktus elméletének kimunkálása

volt:Alaptétele (Wittgenstein alapján), hogy a nyelvnek nem

kizárólagos funkciója a valóságról tett kijelentések közvetítése. Ennek megfelelően nem csak olyan közlésre

alkalmas és használatos amelyek igazként, vagy hamisként minősíthetők.

Vagyis egyes esetekben nem tényt közöl, hanem ígéretet tesz, (ígérem, hogy.., )

megtilt (megtiltom azt )…vagyis cselekszik.

Ezért vannak:Közlést tartalmazó performatívokÉs ténymegállapító konstatívok.

A nyelv azon használati módját, amely egyben valamely cselekvés megvalósítását jelenti beszédaktusnak

nevezzük.

Elméletének alapja az a tétel, hogy a szavak jelentése nem egydimenziós, vagy egyfunkciós

Ezért a közlések: Lokuciósak (tényközlők) > egyenértékű a jelentés

hagyományos értelmezésével, vagyis értelemmel és jelölettel mondjuk ki. (ott megy valaki)

Illokuciósak > amikor tájékoztatunk, utasítunk és figyelmeztetünk, vagyis a megnyilatkozásoknak van bizonyos ereje (bárcsak haza menne már)

Perlokúciósak > amikor valaminek a mondása révén valósítunk meg, vagy érünk el valamit /meggyőzünk. Elrettentünk, meglepünk, visszatartunk stb/ (tűnj el, elegem van belőled! )

Végső soron a beszéd megnyilvánulása során mindhárom elem egyaránt

jelen van > jelentés hordozása, erő rendelése a közléshez és a kívánt

hatás elérése.A nyelv szabályai lokuciós aktusok, míg annak társadalmi viszonylatban

történő megjelenései illokuciós aktusok.

3.2. PSZICHOLÓGIA ÉS SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAA pszichológián belül a kommunikációkutatás négy

klasszikus kutatási területe alakított ki1. A nyelv és beszéd lélektanát > amely a nyelvekben

kifejeződő lélektani sajátosságokat, és a nyelvhasználók beszédbeli megnyilvánulásaiban kifejeződő

személyiségvonások közötti összefüggéseket vizsgálja.2. A jel- és gesztusbeszéd > a „nyelv fölötti” egyezményes

jelek, gesztusok leírása és kutatása.3. Az emocionális expresszió > a mozdulatok, mimika és a

karakterek kapcsolatát vizsgálja (Lombroso és a bűnöző karakter).

4. Pszichoanalízis > kimunkált kommunikációs viszony a páciens és a terapeuta között.

A 20. század kommunikációja ezt a négy klasszikus változatot kibővítette a

telekommunikáció és a tömegkommunikáció vizsgálatával.

Jelentősen fejlődött az állati kommunikáció vizsgálata, a

kibernetika és a mesterséges intelligencia, valamint a

nyelvtudomány területe is.

A pszichológia határterületén létrejövő szociálpszichológia a kommunikációs relációban azt vizsgálta, hogy az ember mint társas lény

milyen személyközi kapcsolatokat, milyen kölcsönhatásokat hoz létre, ebben mennyi a

tanult, a hozott magatartásminta.A szerepelméletben, hogyan tudja valaki

„lekommunikálni” a szerepét.Milyen szerepek vannak (pervazív, családi,

szervezeti, szituációs és privát) és ezeket milyen kommunikációs tartalommal töltjük meg.

Mennyire vagyunk képesek a szerepben „nem tetszésünk” szerint viselkedni és kommunikálni.

3.3. INFORMÁCIÓELMÉLETAz információelmélet alapja, hogy a világban háromféle

dolog létezik (anyag, energia, információ)Egy üzenet információtartalmának kiszámítása ennek a tudományágnak a feladata (pl. a „Mindjárt esni fog” és

„ holnap délután kettőkor esni fog.” különbsége)A valószínűség kétszintűsége ( én nem születtem meg 0

valószínűség, a feldobott pénz vagy írás, vagy fej lesz ½ valószínűség, meg fogunk halni 1 valószínűség, egy

bábú a sakktábla egy helyén 1/64 valószínűség)Az információelmélet minden információt bináris

egységekben (2-es számrendszer 0 és 1) fejez ki /bit/.

Az információelmélet alapjait Wiener és Shannon kibernetikai tanulmányai alapozták

megEbben a felfogásban az információ a

rendezettség kifejezője, megteremtője. A rendezettség mutatója a valószínűtlenség ( a „papagá” kifejezéshez, jelhez egyetlen

betű hozzáadásával tudunk értelme eredményt csinálni és ez a jel a „j”, míg más esetekben több lehetséges, de véges számú

változat is van pl. „kere” > „t”, „k”, „s”

Shannon Weavwerrel együtt dolgozta ki az információ általános modelljét, amely egy

ideig általánosan elfogadott volt, de ma már hiányolhatunk belőle bizonyos elemeket pl.

a visszacsatolást (feed back)A modell elemeit már említettük, a modell

képe: redundancia

zaj

Forrás> kód > adó> jel > csatorna > jel > vevő > kód > címzett

3.4. SZEMIOTIKAMa a legáltalánosabban vett értelemben

a jelentésképzés alapvető emberi tevékenységének tudománya.

Szemiotiké > jeleket megfigyelőA szemiotika kutatásának központjában a

korábbiakban körülírt jel áll. A jelrendszerek és jelölési folyamatok

vizsgálatával foglalkozik.

Alapproblémái:1. Hogyan alakul át a környező világ emberi környezetté azáltal, hogy jeleken keresztül érzékeljük és fogalmazzuk meg

a magunk számára.2. Hogyan kódoljuk és dekódoljuk a

környező világot, s alakítjuk ezáltal sajátos kulturális tárggyá.

3. Hogyan kommunikálunk és cselekszünk a jelek segítségével, úgy, hogy ezt a

kulturális tárgyat közössé változtassuk.

A szemiotika három fő ága:1. A szintaxis: a jelek egymáshoz való

viszonyának vizsgálata. (elvonatkoztat a szavak jelentésétől, vagyis bármilyen jelentés

nélküli szó, amely alakilag megfelel, ragozható)2. A szemantika: a jel és jelentésének, használatának problémái. ( a nyelv struktúrája végtelen számú helyes mondat előállítást teszi lehetővé, de véges a valós tartalmú mondat)

3. A pragmatika: a jelek tényeleges és célzatos használata során milyen az egymással érintkezők közti viszony. (a szabály és használat közötti viszonyt vizsgálja)

Ezért a szemiotika alapfogalmai mindegyik irányzatában azonosak:

1. A kód: a jelek kiválasztásának és kombinálásának szabályai.

2. A struktúra: az egymással kölcsönhatásban álló elemek zárt rendszere.

3. A jel: bármely dolog, amely egy másik dolog helyett áll.

4. A diskurzus: mint a jelentésképzés és közlés kerete és feltétele.

5. A szöveg: a jelek materiális megnyilvánulása, ahogy a diskurzusban egységbe fejlődik.

3.4. LINGVISZTIKAA nyelvi jelekkel foglalkozik, tehát a

szemiotika részének tekinthető.Egy nyelv elemeinek és szabályinak leírása.

Történeti és összehasonlító módszereket tartalmaz.

A nyelvtudomány a nyelvi rendszerként felfogott nyelvre, a nyelvi elemek

egymáshoz való viszonyára és a rendszer felépítésére, szerkezetére irányul.

A rendszer elemeit a jelek, vagy szavak képezik, amelyek egymáshoz való

viszonya statikus elemek szinkronikus kölcsönkapcsolataira korlátozódik (ez a

nyelvi szerkezet)Ennek elemei:

1. A nyelvezet > beszéd megnyilvánulása, mint pszichofizikai folyamat

2. A beszéd > a nyelvhasználat, mint beszélt nyelv

3. A nyelv > mint rendszert

Előfeltevések:1. A nyelv alkalmas arra, hogy empirikus tudomány

tárgya legyen.2. A nyelvtudományon belül meg kell különböztetni a

nyelvi rendszer adott állapotának tanulmányozását és a változások vizsgálatának

bevonását.3. A nyelvi rendszereken belül nincsenek abszolút

értékeke, csupán jelek kölcsönös függésének viszonyai.

4. A jeleket zárt rendszerként kell felfogni és elemezni.

5. A jel fentieknek megfelelő fogalma nem felel meg annak a felfogásnak, hogy a jel dolog helyett áll.

A generativ grammatika, mint ennek a tudománynak egyik ága abból a

tapasztalatból indul ki, hogy a gyermek nyelvtanulása nem egyszerű utánzás,

hanem vannak velünk született képességek is (pl. a gyerek olyan nyelvi kifejezéseket is

használ, olyan szerkezeteket használ amelyet soha nem mondtunk el neki.

Vizsgálja azt a kérdést, hogy mit tudunk akkor amikor egy idegen nyelvet tudunk beszélni

(mitől tanul könnyebben egy kétnyelvű család gyermeke, mint aki egynyelvűbe

születik)

3.5. SZOCIOLINGVISZTIKAA szociológia és nyelvészet

határterületén önállósodott tudomány.Problémái, hogy különböző

beszédközösségeket vizsgálva bár, de mindegyikük ugyanazt a jelenséget

vizsgálja: a társadalmi tagozódás és a nyelvhasználat összefüggését.

A nyelv horizontális (nyelvjárások) és vertikális (társadalmi hierarchia)

tagozódást is mutat.

Kérdések:1. A nyelvnek mekkora szerepe van a társadalmi

egyenlőtlenségek kifejezésében és újratermelésében?

2. Mennyire összetartó dimenzió a saját nyelvhasználat?

3. Mekkora lehet a nyelvi távolság egy adott nyelven belül csoportok között (tájszólás)?

4. Mennyire befolyásolja a nyelvhasználat szintjét és struktúráját a vagyon és műveltség?

5. A nyelvhasználat (stílus, beszédmód) mennyire jelenik meg és befolyásol egy-egy társadalmi csoporton belül és a csoportok között (csendőrpertu, póri beszéd)

Bernstein: a társadalom kétfajta kóddal rendelkezik:A kidolgozott kóddal, melynek birtokában képesek

vagyunk a tapasztalatok bonyolult fogalmi elrendezésére (pl. többszörösen összetett

mondatok).Valamint a korlátozott kóddal, amely kis szókészlettel,

szaggatott beszédmóddal egyszerű közlések továbbítására alkalmas. (Ugye? Hát nem igaz?)

Korlátozott kóddal valamennyien rendelkezünk és élünk is vele. A személyes szférában ez a kód sok

esetben teljesen elegendő (félszavakból is megértjük egymást) > családi nevelés

Ez a mi helyezet!Az én helyzetben rá vagyunk kényszerítve önmagunk

kifejezésére a kidolgozott kód használatára. > iskolai képzés.

4. SZÓBELI ÉS ÍRÁSBELI KOMMUNKÁCIÓ

4.1.Szóbeli kommunikáció

A verbális kommunikáció nyelvi eszközökkel történő közlés formája, amely történhet

természetes, vagy mesterséges nyelven.A társas élet természetes szükséglete, hogy

legyünk képesek kommunikálni, ne csak beszélni, hanem úgy beszélni, hogy ezzel

sikerüljön átadni gondolatainkat, érzéseinket és céljainkat.

A beszéd természetesen nem csak közlésre, de a világ uralására és alakítására is

szolgál (a szó fegyver).

A beszéd építőkövei a beszédhangok.Ezek lehetnek magasak, vagy

mélyek.Ehhez járul a hangszín és a

hangfekvés és a hangerő (mindkettő egyedi, emberenként

változó).A beszédhiba a rendelkezésre álló hangképző szervek (tüdő, légcső, garat, hangszálak, orr és szájüreg stb.) rossz alkalmazása (pöszeség,

selypítés, dadogás stb.)

A beszédtechnika tudatos fejlesztésével jelentősen lehet az adottságokat

változtatni, a hibákat kijavítani (pl. beszédlégzés gyakorlása,

beszédgyorsaság kordában tartása stb.)

A verbális kommunikáció elemi kérdése a tagolt beszéd elsajátítása (ez segít a különböző hangok elkülönítésében, és

a betűkből álló szavak pontos megértésében)

A nyelv alapja a fonéma, vagyis az elgondolt, vagy megértett kifejezések alapeleme.

A fonema (hang), és írásba való átültetés esetén pedig a graféma (betű) a verbális kommunikáció.

A fonémákból áll össze a morféma (szó). Egy-egy fonéma megváltoztatása teljesen eltérő morféma tartalmakat eredményez. (lép,kép,tép, nép, szép

stb.)Ehhez tartozik, és nagy fontosságú a hangtani megkülönböztető jegyek alkalmazása (zöngés,

zöngétlen, nazális stb. hangok)A megkülönböztető jegyek állandóak, és egy nyelv építkezésének alapköveit alkotják (ami magyarban

fontos pl. „r” hang, az más nyelvben szinte elveszik pl. a francia nyelvben)

Egy nyelv természetesen szabályok által vezérelt rendszert alkot, melyek

a nyelv építkezésében segítenek. Ezek az előre látható elemeket

magyarázzák, de az anyanyelvben mindig vannak kivételek. (a

„házban” szó nem lehet „házben”, de a „kéz” esetében a „kézt” lenne

szabályos, mégis a „kezet” használjuk.

Az élő nyelvek hangrendszere a magánhangzók és mássalhangzók két nagy csoportjára oszlik

A magánhangzók csoportosíthatók: A hangadó szervek helyzete alapján

(nyelvállás,ajak kerekítés, hangok nyíltsága, hang hosszúsága)

Hangrend Illeszkedés alapján

A mássalhangzók csoportosíthatók: A képzés módja (zörej, zengő)

A képzés helye (ajak,torok, fog) És a hangszalagok működése szerint (zöngés,

zöngétlen)

A hangok (fonémák) szótagokká állnak össze, melyben megkülönböztetünk:

Szótagmagot (magánhangzót) Szótagkezdő és lezáró elemet

(mássalhangzót)A szótagok a szótagfűzés esetén a legtöbbször

a szótagok szavakká állnak össze.Vannak önálló hangok, értelmes szóként

funkcionálva (a, e), vannak csak magánhangzót, vagy szótagkezdő - lezáró

mássalhangzó nélküli szótagok (ki – a – la - kit, át – lát )

A szótagok fölött kezdődnek a szavak, a nyelv jelentést hordozó szintjeként.Ezek nem puszta hangsorok, hanem

beszédhangok fölötti jegyeket is hordoznak.

Ezek a vokális jegyek, vagy beszédjegyek: Hangsúly

Hanglejtés (hangmenet –dallamvezetés)

A szóbeli közlés nem ér véget a hangok, szótagok, mondatok megformálásával, hanem

egy átfogó közlés (szöveg, történet) elmondásának eredményességét, megértésének sikerét szolgálja.

Ez kiterjed: A történetre A társalgásra (diskurzus) A beszéd fontos eleme a szünet (légzési,

gondolkodási, ritmikai) Valamint a hallgatás is hallgatás is (aktív,

passzív)

4.2. AZ ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ Mai nyelvfelfogásunk alapját az „írás

fonetizációjában” azaz a fonetikus írás (ábécé) megjelenésében látjuk.

A hangoknak megfeleltetett betűk elmélete (a jel jele) ma már továbbfejlődött, és azt valljuk, hogy az írás a beszéd „könyve”, és mint ilyen képes a valóság helyére lépni (a virtuális világ).

Írásról akkor beszélhetünk, ha egy jelsorozatról bebizonyosodik, hogy az közlési szándékkal született, s hogy a közlést jelek közvetítik.

Az általunk használt lineáris írás fokozatosan alakult ki, melynek folyamatában a hieroglafikus írás volt az első lépés (ma ezt példázzák a számjegyek pl. „3”, de tri, three, drei, tre stb.)

A második lépésben a képszerű jelek vonalakká egyszerűsödtek. (ideogrammok > kínai nyelv 50000)

A harmadik lépés ezeknek a jeleknek az összeállása szótagokká. (japán „kana” írás 48+2)

Majd végül megjelent a betűírás (magyarban a teljes ábécé 40, angol nyelv 26)

Az írás kialakulásától kezdve kétfajta betüjel -csoport különült el, a

kőbevésésre szánt kapitális, és a puhább anyagokra írható unciális

betűtípus.Ezek nyomán különült el a nyomtatott

betűk és az írott betűk (folyóírás) csoportja,

Illetve a nagy és kisbetűk csoportja („A” és „a”)

Az íráskép az egyediséget prezentálja.

Mindenkire jellemző az, hogy a betűket, szavakat, írásrendszerét hogyan használja (grafológia)

A kézírás egyedisége mellett a történelmi korok is kialakítottak jellegzetes írásmódokat (pl. római írás, kódex írás, gótbetűs írás stb.)

A nyomtatás során megjelennek különböző betűtípusok (ariel, new roman, antiqa stb.)

A szóbeli kommunikációhoz hasonlóan az írásbeli kommunikáció sikeréhez is két fél

szükséges, a közlő és a befogadó.Az írásbeli közlés minősége két komponensű :

tartalom és forma (a kettőt meg kell feleltetni egymásnak) > mit és hogyan

közöljünk.A funkcionális analfabetizmus > akik ismerik

ugyan a betűket, képesek a szavakat kiolvasni (formailag értik az írást), azonban

nem tudják a teljes szöveget megérteni (tartalmat nem tudják értelmezni).

5. A NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ Mint tudjuk a közvetlen személyközi

kommunikációnak csak egy kisebb része megy végbe verbális kommunikáció útján (írás,

beszéd).Mellette a testünk és annak környezete számos

egyéb jelet továbbít, melyek kiegészíthetik a verbális kommunikációt, vagy önálló jelentéssel

rendelkeznek.Tény az hogy a nem verbális jeleket

hajlamosabbak vagyunk elfogadni,ha az együtt zajlik a verbálissal, mint a verbális üzeneteket.

A nem verbális kommunikációban elsősorban az érzelmi és viszonyulási tartalmak jelennek

meg.A nem verbális kommunikáció fontos funkciókat

tölt be: Kezeli a társas helyzetet (kapcsolat létesítés

és fenntartás) Énbemutató funkciót képvisel Érzelmeket fejez ki Beállítódásokat közvetít Csatornavezérlési funkciókat lát el

(szabályozza a kommunikáció menetét)

MIMIKAA kommunikációban szavaink mellett elsősorban az

arcunk vesz részt.Az érzelmek jelentős részét arcunk fejezi ki (öröm,

meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor, érdeklődés)

A mimikában nem az egész arc vesz részt, hanem csak néhány mimikai kóddal élünk (szem

pontja,szemöldök, száj körüli izmok és a száj állása.Ez a kifejezési mód univerzális, de a kulturális kódok az

az ingerküszöböt,erősséget, a szabályozottságot, a kommunikatív hatást jelentősen befolyásolhatja.

Felnőttként felelősek vagyunk az arcunkért.

TEKINTETA szemünk az arcunk része, és részt vesz a mimika

működésében, de emellett önálló funkciókkal is rendelkezik.

A pillantás ereje az evolucióban gyökerezik, a látótér, és a szemkontaktus sokkal fontosabb az

állatoknál, mint az embernél.A tekintetben két tényező működik: a szem, és a

nézés.Szemformánk biológiai adottság, de centrális

szerepe miatt jelentést tulajdonítunk neki, a személyiség kifejeződéseként értékeljük.

A tekintetből is üzenetet olvasunk ki.A szem mozgása (pupilla tágulása, szűkülése) nem befolyásolható, ezért az érzelmek egyes

formáit tévedhetetlenül jelzi (érdeklődés, félelem stb.)

Közelséget, távolságot, rokonszenvet, vagy éppen ellenszenvet fejez ki beszélgetés közben

(hivatalos-, társaság-, bizalmi nézés)A nézés időtartama, iránya is jelentős

kommunikációs segítséget útbaigazítást ad. (fixálás, elkapja róla a tekintetét, lesüti a

szemét).

HANGA verbális kommunikációt a nem verbális

kommunikáció egészíti ki, melyben a vokális (paralingvisztikai > nyelven túli) kommunikáció is

jelentéstartalommal bír. Hogyan formálom a szavakat

Milyen a hangsúlyom Milyen a beszédem dallama Hol, mikor tartok szünetet.

Kultúránként jelentős eltérések lehetnek, valamint egy társadalmon belül a társadalmi rétegekben elfoglalt hely is alakíthatja a hanghordozásunkat

(alázatos, parancsoló stb.)Végül a hangban jól nyomon követhető a személyiség

kifejeződése és a kommunikáló érzelmi állapota.

GESZTUSA nagymozgásos kifejezési eszközök egyik csportja

Mozgásos csatorna az amelyben a kommunikációs jelet az izmok által történő mozgásokkal fejezzük ki,

amely jelként funkcionál. A gesztusrendszerünk messziről látható és szembeötlő.Mint sok más nem verbális kommunikáció, ez is kultúra

és társadalmi csoport függő.A gesztusok egy része a kommunikáció szabályozását,

a felek viszonyának kijelölését szolgálja (kar összefonása, elfordulás, bólintás stb.)Más esetben zavarjelként működik.

TESTTARTÁSPoszturális kommunikáció kommunikáció csatornájaként az egész test helyzetével,

mozgásával,állapotával vesz részt a kommunikációban. (földig hajol, karót nyelt,

magába roskad)Alapvetően a tartás felvétele is tudattalan, de

ennek befolyásolását lehet szabályozni, megtanulni.

A testbeszéd különösen fontos a nemek közötti kapcsolatban.

TÉRKÖZA testtartáshoz közel áll, a kommunikáló felek térbeni

elrendezésével folytat kommunikációt (távolságtartó beszélgetés, közeli kapcsolat)

A térköz (proxémia) felosztása többféle lehet, mely közül az egyik:

Nagyon közeli (suttogás is hallható) Közeli (50 centin belüli) még hallható a suttogás Viszonylag közeli (1m >) bizalmi beszélgetés Közeli semleges (1-1,5 m) még lehet bizalmi

beszélgetést folytatni Távoli semleges (1,5-2 m) normál Nyilvános (2-3 méter) hangos beszéd Termen át 3- 10,20 méter)(hallgatóság érti a teremben A távolság nyújtása (elmenet, erősödő hang)

Az ismertebb:Intim (0,75 m – ig)

Bizalmas (1-2 méterig)Személyes (3-4 méterig)Társasági (5-6 méterig)

Nyilvános (6 méter felett)A térköz biztosítja a territorialitást (a

terület védelmét, a nem kívánt érintések kizárását)

SZIGNÁLOKVan még egy kommunikációs eszközünk, ami a

testünkkel van kapcsolatban, ez pedig a testrészek díszítése.

Ez a rendszer egyén-, kor- és társadalomfüggő, a díszítések szimbólumként működnek (hajzat,

tetoválás, ruházat, jelvények )A szignálok statikus jelzések (egy adott kommunikációs helyzetben csak egyféle

jelentéssel bírnak)Kifejezhetik a beszélők egymás közti viszonyát,

vagy kiindulópontot szolgáltatnak hozzá.

EMPÁTIAA verbális üzenetek befogadásához elsősorban intellektuális készségekre van szükség, a nem verbálisakéhoz empátiára (beleélő képesség,

átélő képesség).Sok esetben a nem verbális kommunikációban

nemcsak egyszerűen tudjuk az üzenet tartalmát, hanem érezzük is.

Ebből eredően nem egyforma képességgel rendelkezünk ezen kommunikációs formák

irányában, de fejleszthető, alakítható.Állapotunk, helyzetünk befolyásolja.

6. A KOMMUNIKÁCIÓ PSZICHOLÓGIAI HÁTTERE

6.1. Az emberi viselkedés pszichológiai alapjai

AZ EMBERI MEGISMERÉS ALAPJELENSÉGEI

A megismerési funkciók az ember alkalmazkodását szolgálják és magyarázzák.

A lelki jelenségek életjelenségek, és ezek irányítják a cselekvést és a valóság megismerését.

Ennek a folyamatnak része: Érzékelés Észlelés Figyelem Emlékezés Képzelet Gondolkodás

Érzékelés, észlelés:Lényege, hogy külső ingereket, információkat

szerzünk a világról, és felfogjuk az ingerek összességét.

Az érzékelés az egyes érzéki tulajdonságok visszatükröződése.

Az észlelésben számos jelenség kódolt (velünk született képesség, és tapasztalatok alapján) elvárások, beállítódottságok szerepelnek az

észlelet tárgyakkal szemben.

Az észlelésben vannak fizikai és szociális észlelések.

Az észlelés helyének, elkülönítésének is nagy szerepe van > ezt segíti a

szociális tanulás.A szociális tanulásban a velünk

született lehetőségeket (látás, hallás, tapintás, ízlelés) lehet fejleszteni,

alakítani.

A látás:Szerve a szem, amely a fényt átalakítja idegi

impulzussá.A látás nem csak a tárgyak körvonalait, a

színeknek megfelelő hullámhosszakat, hanem az észlelési távolságot is közli.

Bár mindegyik szemünk két dimenzióban képes kép közvetítésére, az agyban ez három

dimenziós képpé alakul át.Ugyancsak a szem fordított képet közöl, amely a

tudatunk fordul vissza a helyes állásba.A látás (és a szem) a kommunikáció

folyamatában az egyik alapvető felfogó és közvetítő rendszer (írás, rajz, mozgás stb.)

A hallás:Érzékszerve a fül, amely a levegő, vagy

más közvetítőközeg hullámszerű összenyomódását felfogva azt egy

hangszórószerű eszközrendszerrel a belső füllel közvetíti az agyba.

20 és 2000 db. Közötti hangokat vagyunk képesek érzékelni.

A hallás szintén alapvető fontosságú a kommunikációs rendszer fenntartásában

(beszéd, hangképzés, zene)

Az ízlelés:Szerve a nyelv, amely ízlelőbimbóival négy

alapízt (keserű, savanyú, édes, sós) képes érezni, és tudatosítani az agyban.

Nyelvhegy édes, oldalak sós, felül savanyú, hátul keserű.

A nyál, mint közvetítőközeg működik ennek a kommunikációnak a lebonyolításában.Szoros kapcsolata van a szaglással.

Nem elsődleges szerepű a kommunikációban, de fontos jelzéseket továbbít.

A szaglás:Szerve az orr, mely a legegyszerűbb

érzékelő rendszerünk, a levegőben oldott kémiai anyagokat fogja fel és

közvetíti az agynak.Kiegészítő információkat továbbít, és talán a legkevésbé fontos szervünk a

kommunikációt tekintve.

Tapintás:Szervei a bőrérzékelő idegek.

Hideg, meleg, nyomás, fájdalom közvetítésére alkalmasak.

Elsősorban a közvetlen kommunikációban van jelentősége, vagyis az adónak közvetlen kell érintkeznie a vevővel

ahhoz, hogy a bőr részt tudjon venni a kommunikációban.

A belső kommunikációt erősíti (libabőr, bőrfájdalom)

A FIGYELEMOlyan pszichikus folyamat, amely során információ felvételére és feldolgozására kerül sor (külső és belső ingerhatások) a

személy beállítódottságának függvényében.Fajtái: szándékos, önkéntelen, koncentrált,

megosztott.Jelentősége a külvilág ingereinek,

kommunikációs elemeinek elfogadásában, vagy elutasításának mikéntjében rejlik.

AZ EMLÉKEZÉSOlyan pszichológiai folyamat, amely során

információk tárolására és ezek szükség szerinti visszatükrözésére van lehetőség.

Szakaszai: kódolás, tárolás, előhívás.A kódolás az információ megértésének alapja.

Lehet rövid, vagy hosszutávú tárolású (bevésés, megőrzés, felidézés, felismerés)

Lehetőség a múltbéli tapasztalatok, élmények feldolgozására.

Segít az alkalmazkodás szintjének kialakításábanSegít az új ismeretek, tapasztalatok

hasznosításában.

A KÉPZELETA régi emlékképek nyomán új képek

összeállítása.Valós képek időleges kapcsolata,

melynek alakítói a vágyak és az érzelmek.

A munka és tanulás szempontjából fontosak (alkotó, végrehajtó képzelet)

A képzelet nem reális képrendszerben való megjelenése az álmodozás.

A GONDOLKODÁSA legmagasabb szintű megismerési folyamat, melynek

során a valóság visszatükröződése megy végbe.Feltárja a valóság összefüggéseit, és lényeges

kapcsolatait.Típusai: propozicionális (javasló, előterjesztő), képzeleti,

motoros.Új eredményeket hoz létre, melyhez az egyénnek

rendelkeznie kell elvonatkoztató képességgel, rugalmassággal, következtető képességgel,

motivációval, érzelmi stabilitással, fegyelmezettséggel, kitartással.

Megoldási formái a konvergens (már begyakorolt utat választ) és a divergens (ötletek és irányváltások

alapján) gondolkodás.

A SZEMÉLYISÉG ÖSZTÖNZŐ RENDSZERE

Az ember tevékenységének forrásait, mozgatóerőit jelenti.

Az ember és környezet kölcsönhatása a tevékenységben realizálódik, és ebben a

viszonyban fejlődünk, alakulunk.A szükségletek olyan hiányállapotok, amely a

tevékenység ösztönző rendszerének alapjai.Sajátosságai: ereje, tartóssága, dinamikája,

feszültsége.

A szükségletek kialakítása új szükségletek létrejöttéhez vezet (homeosztázis felbomlása).

A Maslow féle piramis öt - hét (egymást feltételező, egymásra épülő) szükségleti csoportot

különböztet meg:Fiziológiai természeti (alap) szükségletét

A védelem,biztonság szükségeltétAz valakihez tartozás (szeretet) szükségletét

Az elismerés (társadalmi megbecsülés) szükségletétKognitív szükségleteket ( tudás,megértés)

Esztétikai szükségleteket (rend, szimmetria)Az önmegvalósítás szükségletét

Az érdeklődés mindig szükséglethez kapcsolódik, és a személyiség általános

irányultságát fejezi ki.Az attitűd (beállítódás) a környezet, az emberi

szükségletek által befolyásolt irányulás.Az akarat a legmagasabb szintű irányulás (drive) egy cél érdekében összpontosítva.

A természet az igény kielégítést akadályozza (frusztráció), melynek legyőzése teszi

cselekvővé az embert.

AZ EMBERI MAGATARTÁS MEGHATÁROZÓI

Szociális meghatározók:Környezet > élő, élettelen

Kultúra > nyelv, életmód, értékekSzocializáció > család, társadalmi

csoportok

A tanulás.Születésünktől halálunkig tanulunk. A tanulás egy

ismeretanyag elsajátítására vonatkozik. Gyakorlás eredményeképpen létrejövő viselkedésváltozás.Habituális > figyelmen kívül hagyjuk az ismerős, vagy következmény nélküli ingereket (napsütés)

Klasszikus > megtanuljuk, hogy bizonyos ingert bizonyos eredmény követ ( a jó út végén étel vár)Operáns kondicionálás > megtanuljuk, hogy a válasz következményekkel járhat (büntetés és

dicséret)Komplex tanulás > asszociációk kialakítását vagy

mentális térkép készítését jelenti.

A legtöbb viselkedés utánzó jellegű. A gyermek utánozza a szüleit,

testvéreit, később a felnőttek nagyobb csoportját (tanítók,

eszményképek stb.)Az utánzás a tanulás egyik különleges

formája, melyben a megerősítés (dicséret, büntetés) rendkívül fontos

szerepet játszik.

AZ ÉRZELMEKAz emoció (érzelem) és a motiváció közös tőből

származik, mindkettő valamilyen irányban kimozdít minket eddigi állapotunkból.

Az érzelmek komplexivitása, differenciáltsága teszi lehetővé, hogy magasabb rendű, tanult

érzelmeket is tudjunk produkálni (esztétikai, erkölcsi)

Legalapvetőbb érzelemfajták a testi öröm és fájdalom (primer érzelmek)

Magasabbrendű a tanult érzelmek csoportja > félelem, szorongás, harag, agresszió.

6.2. A SZEMÉLYISÉGA személyiség a gondolkodás, az érzelmek, a viselkedés különböző jellemzőit jelenti, amelyek meghatározzák az egyén személyes stílusát és befolyásolják a környezettel való kapcsolatát.

Az egyén:Rendelkezik azokkal a jellemzőkkel ami minden

emberre jellemzők.Tartalmazza azokat az egyéni jellemvonásokat,

melyek mindenki mástól megkülönböztetik.A jellemvonások viszonylag tartósak.

ID (Ösztön én)EGO (Én)

SZUPEREGO (Felettes én)Ezek öt fejlődési szakaszban érvényesülnek:

Orális (születés utáni)Anális Fallikus

Látens (kisikoláskor)Genitális (serdülőkor)

A SZEMÉLYISÉG DINAMIKÁJA ÉS EGYENSÚLYA

A dinamikában elsősorban a szervezet egyensúlyi állapotának visszaállítására való

törekvés intenzitását értjük.Ha felborul az egyensúly élet be lép a drive (hajtóerő, késztetés) amely egy aktivizációs

állapot a helyreállítás érdekében.Ehhez a drive-hoz mindenkor meghatározott

érzelmi tónus kapcsolódik (megfosztottság, kielégültség, érzékenység) az ingerek

irányába.

Drive típusok: Fiziológiai : éhség, pihenés, tevékenység Pszichológiai: élményszerzés, tapasztalatszerzés Biztonság és szeretet: a környezet

gondoskodásának megnyilvánulása felém Kíváncsiság és felfedezés: megismerés, megértés Esztétikai és szenzoros: kellemes élmény, érzelmi

kielégülés. Vészhelyzetben fellépő: menekülés, félelem,

harag, agresszió, pánikA drive - k közötti kapcsolatok egységes viselkedés

alakító rendszert képeznek. Ezek kielégítésére megjelenő drive-k egyénileg változóak, a

személyiségnek megfelelő

Az én védő mechanizmusok:Az ember környezethez való

alkalmazkodása mellett fontos a saját személyiségének integritását, egyensúlyát, egészségét is meg kell

óvnia.Ezeket a mechanizmusokat az én védő

mechanizmusoknak nevezzük:

Racionalizáció > amikor igyekszünk megmagyarázni, miért cselekszünk az aktuális énünket megvédése során, úgy, hogy az ideális énünkkel szembekerülünk

Kompenzáció > egy elfogadhatatlan cselekvés helyett egy az eredetivel rokon területen megvalósítható cselekedetet hajtunk végre

Elfojtás > egy megvalósíthatatlannak tűnő cselekvés esetében ideiglenesen, vagy végleg lemondunk annak végrehajtásáról (nem tűnik el a vágy)

Áthelyezés > a cselekvés célbavett tárgya helyett valami könnyebb ellenállást tanúsító tárgyat veszünk célba, vagy a minket ért támadást másokon vezetjük le

Kivetítés > Amikor valaki saját hibáját el nem ismerve másokat kritizál, vagy hibáztat. (önkritika – kritika)

Regresszió > törekvéseink kudarca gyakran olyan eredménnyel jár, hogy visszatérünk valamilyen korábbi én – képünkhöz (sírás, dühkitörés, ujjszopás, körömrágás, hajcsavargatás stb.)

4.2. EMBERI KAPCSOLATOKAz ember társa lény, ezért igénye van

társas kapcsolatok kialakítására és fenntartására.

A kapcsolat két, vagy több személy között létrejövő viszony, ismeretség,

vagy összeköttetésÁltalában nem véletlenszerűek, hanem

valamilyen céllal köttetnek, általában általunk irányítottak.

Az emberi kapcsolatrendszerek formái: Interakció Kommunikáció Vonzalom Hasonlóság Függőség

A kapcsolat alakulásának lépései : személyészlelés > interakció >

benyomás > vonzalom > választás

A kapcsolat alakításában jelentős szerepe van:

A kommunikáció verbális és nem verbális rendszerének (a nem verbális erősebb)

A kapcsolat létesítés terének A bizalomnak A helyzetnek A befolyásolásnak (meggyőzés útján

érhető el) Az engedelmességnek

Az emberi psziché megismerése, és az emberi kapcsolatok számbavétele

minden vonatkozásában alátámasztja a

KOMMUNIKÁCIÓ fontosságát és az emberi léttel történő

szoros kapcsolatát.

Köszönöm a figyelmet:

Vége