volt egyszer egy karácsony…

Volt egyszer egy karácsony…

Mi így ünnepeljük a karácsonyt otthon és az

iskolában.

Iskolai hagyományaink és

programjaink

Az utolsó napok történéseiről Balogh Blanka 8. b osztályos

tanuló számol be.

2008 utolsó hónapja ismét sok érdekes programot tartogatott. December 5-én

ellátogatott iskolánkba a Mikulás, akinek a kisebbek és a nagyobbak is

egyaránt örültek. Mikulás nap alkalmából minden osztály bulit

szervezett, ahol a tanulók egymást ajándékozták meg.

December 11-én karácsonyi vásár várta az érdeklődőket. Többen úgy döntöttek, hogy eladják az általuk már nem használt dolgokat, vagy amit szorgos munkával készítettek külön erre a napra. Akadtak azonban olyanok is, akik egyik standtól a másikhoz szaladtak, és sok-sok szép áruval tértek haza.

Immáron hagyomány, hogy a 8-os osztályok néhány pénteken Incsi-Fincsi büfét szerveznek. Ilyenkor a gyerekek szülői segítséggel készítenek és árulnak különböző ételeket, amelynek az árát az iskolai

alapítványi bálon résztvevők ruháinak beszerzésére fordítják. Ez alkalommal is alig volt hely az

ebédlőben, mikor a sok gyerek az asztaloknál állt sorba. Ha Incsi- Fincsi büfé délelőtt, akkor Suli-Buli

délután! Ebben a hónapban a 8.b-sek szervezték mind a két programot, igen sikeresen. Mind, akik a Kölyökpartyn (disco alsósoknak), mind, akik a Tini

Discon vettek részt, igazán jól érezhették magukat.Az alsó tagozatosokat kézműves játszóház is várta, ahol mézeskalácsot díszíthettek, gyöngyékszereket

készíthettek, üveget festhettek.

Idén sem maradhatott el a Christmas Party. Itt a 4-6. évfolyamos tanulók angol és német karácsonyi dalokat adtak elő. Jó volt látni, hogy mindenki együtt énekelte a sok gyönyörű dalt. A jó hangulat itt sem maradhatott el, a parti végén teaház várta a gyerekeket.

Az alsós tagozatos diákoknak még egy programmal is kedveskedhettünk, megnézhették a Palánta

Alapítvány bábelőadását is, ami nagy sikert aratott a gyerekek körében.

Iskolánk tanulói a szünet előtti utolsó és utolsó előtti napokon Karácsonyi mesejátékot

nézhettek meg. Ez is hagyomány, hogy minden évben lelkes tanár nénik segítségével egy

karácsonnyal kapcsolatos történetet adhatnak elő a bátor jelentkezők. Ebben az évben már a

közeli községek, faluk óvodái és iskoláiból is jöttek érdeklődő csoportok. A díszletet és a

jelmezeket is sok tanár néni, tanárbácsi, illetve szülő segítette elkészíteni. A színésszé lett

diákok nagyon otthonosan mozogtak a színpadon, aminek a helyi Művelődési Központ

nagy színházterme adott otthont. A több heti próbának meg lett az eredménye, egy

színvonalas és szívhez szóló előadást láthatott a közönség.

A következő oldalakon két szereplő élményeit

olvashatjátok.Szabó Áron így emlékezik vissza:

Iskolánkban minden évben eljátszunk egy mesejátékot a téli szünet előtt.Az idei arról szólt, hogy a Télapó felesége és manói arról próbálják meggyőzni a Mikulást, hogy van értelme a karácsonynak, mivel ő már nem látja benne az igazi szeretetet. Ugyanis a mai világban senki sem hisz a Télapóban, ezért ő úgy tervezi, hogy lefújja az idei ünnepet. A két főmanó, Csengő és Bongó úgy gondolja, ha a Télapó látja, hogy legalább egy valaki hisz benne, akkor mégis megtartja a karácsonyt. Találnak Délvárosban egy Dóri nevű kislányt, akit még érdekel a karácsony. Mikor a Télapó megtudja, hogy a manók elszöktek megkeresni ezt a kislányt, aggódva utánuk indul. Meglátja őket Délvárosban, ahol Dóri vigyázott rájuk, ezért teljesíti egy kívánságát. Mivel még Délvárosban senki sem látott havat, ezért a kislány kívánsága a hóesés, mely még aznap teljesül.

Az én szerepem a Mikulás stylistja volt, aki megpróbálta divatosabbá tenni a Mikulás ruháját.

Háromszor adtuk elő a darabot, ám az előadásokat kemény próbák előzték meg. Sokszor

nevettünk ugyan, de sokszor nem sikerült tökéletesen a szöveg helyes elmondása, és a

színpadon való elhelyezkedés.. Volt olyan jelenet, amit legalább háromszor kellett elejéről kezdeni.

De mindezek ellenére óriási élmény volt számunkra az előadás, és még boldogabbak voltunk, mikor láthattuk osztálytársainkat, szüleinket, ismerőseinket tapsolni a végén.

Tanka Fanni is sok élménnyel gazdagodott.

• Az iskolában volt egy karácsonyi műsor, amiben én is részt vettem. Én voltam Viola, aki Délvárosban élt. Egy idős hölgy volt, akinek már unokái is voltak.

• Viola úgy gondolta, hogy ma már nem tudják az emberek, hogy mi a karácsony valódi lényege. Ő még hitt a hagyományokban és a szeretetben.

• Százhúsz gyerek vett részt összesen a színdarabban, melyet a nagy érdeklődésre való tekintettel háromszor adtunk elő. A szüleim, a nagyszüleim és a testvérem is megnézték a műsort. A testvérem rengeteg fényképet készített. Mindenki nagyon büszke volt rám a családból.

• Nagyon élveztem a próbákat és az előadásokat is. Gyorsan meg tudtam tanulni a szöveget. Egy nálam idősebb lánnyal voltam egy jelenetben. Biztos nagyon jó volt, mert a végén zúgott a taps.

Volt egyszer egy karácsony otthon…

Hovodzák Imiék így ünnepeltek:

• Nálunk az a hagyomány, hogy karácsony előtti napon a család együtt megveszi a fenyőfát, majd 24. délutánján feldíszítjük. Míg elmegyünk nagymamáméhoz, addig „megjönnek” az ajándékok. Anya mindig süt süteményt, s a fánál eszegetjük, énekelünk. Ebédelni délután szoktunk. Karácsony a család, az összetartozás, a szeret ünnepe.

Nálunk így teltek az ünnepek.

Ezúton szeretnénk az egész csoport nevében

békés, boldog új esztendőt kívánni!