RomAn Kac

IForditciiak •'

•

BRAM LORIT7CZi^szamosszeplaki gor. - ka;h. plebanos es

•RE9AI KAROLVaz Crdelyi Irodalmi Tirsasag tagja, a

Teleki Tarsasi^ eir.oke.

Ara 2 korcas.

fLo isS( ,

*333148*

Eloszo.Volt ido es boldog ido volt az, amikor rnzinkban

a nepek testveries szeretetben eltck egymassai. f:ivosanragaszkodtak hazank intezmenyeihez es ncm kivankoz-

-takkifele. *Volt ido, amikor a magyar szivesen beszelte a

nerazetisegek nyelvet s kiilonosen a regi Ercilyben,ainikent Jozsika Maria barqno grof Gyulai joz^efneroman verses gytiitemenye is rriutatja (grof Kuun Geza.k8nyv!araban Marosillyen) meg a legfelsobb kCrokbenis erdeklodtek a roman nepdal irant, megerctick anep keserveit es enekeftek a d a l t :

Gate paseri sunt in lumeToate cinS si s'alina,Numai eu n'am ce cina,Nici unde me alina.

Voit ido, amikor magyar emberek irfak romanul,erdeklodtek a nyelv is neplelek kincsei iram. lokest3dtak^ajrornan kulturanak es megvetetlekannaka\"pjait.

Elmula minden. " ---, ..__~~~ ..,-.-*

A szeretet, a bekesseges egyiitterzes napjat sOtetfelhS boritotta el 6ppen akkor, amikor a magyar a regitogyomanyok alapjan a szabadsagot, a testveriseget es

az egyenloseget a torvcnybc igtatta. BealloU egy kar;;i-ban megtnerheietlen feireertes s azota bizony kOzele-tunkben az egymaskozti erinfkezes hideg es s;v\~r.

Bizom abban, hogy az a felho, amely a naputvasiagon bcboritotta, hogy visszatartson ioliink niindenvilagossagot es meleget, mig el f#g oszolni; elju megaz ido, a melyben hazank nemzetisegei ismet 'megcrtikegymast s egy kozos gondolatban egyesillve ieikcsenfognak egyiitt iniikodni egy kozos czel fele : boidogitania sz<ip Magyarorszagot. Ha nem volna meg ez a re-menysegunk — sokat kellene szomorkodnunk a sotJ;tjOvo inialt, amelyben annyi ero, annyi ertck mcnneliiaba tOnkre, ami a liazat boldogiihatta volna.

Es van is eleg ter, ahol a politikai kiizdelembenmegfasult lelek megpihenliet. Ilyen a kolteszct. A kngylakebleben termo draga gyongy kozkincs, erteke nrindt-niittegy. A koltok Iclkebol, agydbol kipattano nagy gondo-latokat cgyforman megertik a vilag niinden zugaban..Csak kozvetiteni kell a nyelv.utjan tovabb es tovabb sa nepek, s az emberi tudas kozkincseivc valnak min-deniitt.

Azert oszinte orommel vcheliink minden paranyi-munkat, ami ezen a teren megnyilvanul 6s hazafias lel-kesedessel iidvozolhetiink minden munkast, aki ezen a-semleges teren a kolcscinos megismeres utjait egyengeti.

Bizony mondhatom, kevesen dolgozunk ezen at^ren.

A mult eszlendoben Bukarestben elhalalozoltDarin (Vointa Nationala munkalarsaj meg forditgatott

szepirodalmi dolgokat a magyarbol, kiiionoscn Jck<iii\\6r beszclyei irant viseltetett eloszerett-tk!, Ccga re-man kolto, Madden ..Ember tragcdiaja"-nakleforditasa-val uuganak clerhcterlen erdemeket szerzetf, az ,,Un-garia"-ban siiriJn forditjak Pelofif, Aranyt, VorDsinartyts mas kivalo remekirokat a bcszciyirodalombol, —czzel aztan el is v^geztck iniiident; valamclyes nagyobbforgalomnial ezen a teren nem lalalkozunk.

-A magyar irodalomban meg kevesebb munkatforditanak a roman szellem kincscinck megismercsekoiiil. A kivalo kolio cs fordito Rcvai Karoly nyomdo-kain senki sem lialad.

Most a romanok sorabol cmeikedik ki egy lelkcsferfiu Bran Lorincz szamossz^plaki lelkeiz cgy koitoilelek, akinek ezt a verskotetet melegeii ajanlom a ma-gyar olvaso kOzonseg figyelm<5be. Tobb roman kolto-nek (V13hu(a Cugler Matild, Natnn Cosbtic) cgyesjeles kOltem^nyeii adja remek forditasban RevaiKarolylyal egyetemben. LegtObbct szerzo Eminescu-bolfordif, akinek halaia 20 eves fordulojat csak iiem regDnnepelle meg a roman vilag, a nagy kOlto szellemcnokminden Jeheto emberi elismeresscl ad6zvan.

Ez a kotet, bar szereny, ir6janak megszerzi azSlf^ffterfe-koszorujatv inert amig^egyfelo! a magyar iro-dalmat gazdagitja, addig a kftlcsonos megismer^sbenutat mutat, amelyen vajha minel CObben haladnanak.

Ez volna a mi kozos celtink, kOzo's 6hajur.k.Kolozsvart, 1909. augusztus lO-e'n.

Dr. Moldovan Oergely.

BRAN LORJNCZ FORDICA5AI

Mortua cst.(Eminescu.)

Pislogvi mccs mely eg nyirkos kripta ulanHarangnak kongasa az ejfeli oran

-fEgy atom mely szarnyat fajdalomba nuirtja,Ugy kOltoztel tc is egy masik liazaba-

Elmentel a mikor deriis virany az ejEzilst vizck felctt csiilag ozone eg.S a barany felliokct, mik nszuak a it^bcnAz e] kiralynoje vilagitja szepen.

tatlak teged! mint egy fenyes eziist ar.iyatAz dgbe indulva felemeive szarnyad.Pelh6k kozott jarsz mar oly bus halav.;nyanFeriysugar esobcn csiilag havazaslv::-..

Egy sugar, mi viszen, egy dal cmel uged,Feher marvany karod kebeledre tcvc :;JEzt a kaprazatot elbiivolve nez.cni, —Ezflst van a vizen es arany a legbcn.

Hogy halad az urben a te tiszta lelked.Nezeni viss/.arl.^.^Ji fciicr hideg testeJ,Hosszu ruha rajtad, koporsoban vagy mar,S ajkadon egy mosolyt felejtctt a halal.

fis kerdem lelkemet, melyet mar a ketely,Te halavany angyal toliink mert meiitei. el?Kera voltal te bajos, eszmSnyi es tiszta?Vagy tan csillag voltal, mely egbe ter vissza?

T&n lehet hogy ottan Hinder varak vannak,Miket arany ivvel csillagokbol raknak,Tfizes patakokkal es ezilst hidakkal,Gyetnantko partjukon zengo v;ragokkal!

£s te ottan haladsz, te isteni alak!Napkent rag\-og szemed, sugarbol font hajad,Aranynyal behintett kek ruha takarod,£kkoves koszoru Svezi homlokod.

A halal egy Chaos, csiliagoknak arja,Mi^ elted lazado almoknak hazaja;Egy vilag a halal, napok r6zsak benne,

flted eg\r tires, egy egyhangu rege.

lehetseges? oh!hogy higyjem en el!Hiv5 eszemet mar megszallja a ketely! . . .S ha csillagok hullnak s kihiil a nap itten,Nem-e azt kell hinnem, hogy semmiseg

[minden! ? —

' Az £g karpitja is tan leszakad, szcjje!S ala hull a sem:ra kietlen ejjcvel,Fekete lesz ege a setet vilagnak,Mint mulo predaja az orok halalnak.

fis akkor, ha igy iesz, meleg leheleted,Nem tcYvissza be'ed sem az orok lelked;Akkor £des hanged nerna leszen mindeg,Akkor ez az angyal pornal nem volt egyeb.

fe m^gis te halott, te szepseges agyag!Hozzad erintem en eliOiott lantoniat,Ifem panaszlok tobbe, te ott vagy mar tavolOda tevedt sugar viiag chaoszab61 ! ! . .

1 »S azutan ; ki tudja, mi volna jobb itten ?Lenni vagy nem lenni?mertazterzi minden,

az, a minin csen, fajdalmat nem erezeltiink, nem a gyDnyore ez.

tjeant? Egy oriiltseg. egy sivar gondolat,Me^iazudtol filled s szemeid megcsalnalc,

szazad allit, auis tagadja lenni ;sovany alomnal tobbet er a semnii.

T««tet OltQtt alom kergeti az almot,A.llr szaja pedig nyin-a var reajok,QpS^olatim pedig agyammal nem birnak.fifetondkent nevessek? atkozodjam? sirjak?

. - 12 —

Minck is? hiiz sniiidcn nem oriilt fogalom ?Vagy a te hala! <J inert tortent angyaiom?Vagy vau-c tJreimc, te mosolygo alak ?Hogy csak az^-rt eittil, hogy sirba zarjanak??

Hogy hi van ertelme visszas, ateistaS halvanv h in'oxodra nincscn Isten jrvj . . .

E 1 v a*l a s .(Eminescu.)

Draga angyal toled egy enilckel kei jek ?Nem vagy mar magade, men ieged kernelek.Sz6ke fflrtid koziil nom a hcrvadt rozsty,Btii kcrck csak az, hog\- feledosnek adj at !iptJdalHias einleke letiint szerencscmnekHadd enycsszen az is niir.t eg>' e lmult cnck,Mis 6$. mas hab susog. s rogi csak a patak,Banat kOiOtt mit er, ha a; eralek niarad ?Hogy elliinjiink innen sorsunk azt kivaujaMipt egy arnyek alma, mint eg>- alom arnya,

mat61 fogva gondomat viseljed ?szaralalnal napot, mulot lioltak felett ?. . .

Mjfidcgy ha meghalok ma vagy pedig holnap,Tttdotn, bogy csakhamar felejteni fognak,JoM» ha nem emlekszik se:iki tobbe ream ; —

Irnnytegyen az arny, me!y iaiyollal vonja

soha egymast nem ismertilk volna,Mfcltta vagy tanyaja nem leu volua lelkem,

ugy szerettclek, mcg^csatod nckem?tQnjek el cltem, ne turdojel velem,

-r- 14 —

Faradt pillam aiatt jegecedjek szemetn.S majdan ha a porom visszater a porban.Akkor iti tudja maju KI vagyok es honnan VHogy honoljon veleni orok nyugodalom,Imadkoznak ertem gyaszos, siro hangon.Vagyam, hogy valaki Icozel joijon hozzamS raondja k i ' a neved lehajolva ream ,S aztan hagyd dobjak ki utszelre a t^stem,Mcrt jobbdoigom lesz ott, mint talan e percben;A k£k mcsszcsegbo! hollocsapat szalljon,Fe$e el az cget lezart szempillamon,Orkanok jojjenek, ragadjanak velek,Testem fOldnek adva, szivemet a szelnek ! . . .

te virulj szep lany, mint a majtssi nap,A te ajkad bibor, szemed esti csillag,S amtnt most csodalnak, lassanak virulniS Be ludj rolam, amint ^n sem fogok tudni !

— 15 —

Mi£rt nem josz?(Eminescu.)

LSsd a fecskek messze szallnak,Lehull lombja a ven fanak,Eket, pompat elvisz az osz. . . .

nem jossz ? Mi6rt nem jusz ?

K^belemre jojj el megint,Ozd el tolem a but, a kint,Arva fejem hagy pihenjenKebeleden, kebeleden. . . .

Edi&kszei-e iudod regen,EBx>lyongtunk ktinn a reten,S kaqaimmal kedves alakAtfbgtafak, atfogtalak. . . .

E vil£gon vannak nok megK*fawk szeme langokban eg . .-* .Barmify szepek, bajlok azok,

olyanok, nem olyanok ! . .

Szcnieidnek l\r!o> k'nyeRahtiH [ell^™ /-;;-—.Estcsiilagnal szebb vatry nekeinSzeg kcdvesem. ?zJp kodvcscin ! . . .

Lasd a fecskek raassze szalitak,Lombja lehulK a v.;n fanak,£ketj pompat eivitt az osz . . .'.Csak tc ncm"jos>2 ! Csak te neni jOssz !

V;v

— 17

A btivos vadasz.(Eminescu.)

— Blanka lanyom, jol tudod, liogyTiliolt szerelem sziilt tegetl,Azert fogadalmat tettem:A zardaban toltod eltcd.

Krisztusnak l^sz menyasszonya,Fei5!t5d az 5 ruhajat,lit hagyod az alnok nepet,lit hagyod a vilag zajat!

— Kedves atyam, e vilagot,Ki inegunta, hagyja itten,De en boldog vagyok bcnne,Hisz itt olyan kedves minclcn.

Tancz es zene arnyas erdo,Ezekbe szerettem bele,N'cm a zarda bus lakaba,Sirva tronclolnek ki felc!

— Mar kimondtatn es igy leszcn,Elutazol holnap regge!,Hosszu utig rovid ido :Kesziilodni rugtOn men] c!!

Mintha cszet szedud Ossie,Homlokahoz kap a lanyka,Azutau mint criilt nicgycn,Megyen, rohan, meg neia aiiva.

Feh^r lovo, az a kcdvcsKantarozva varja regen,Gyorsan fel ill s megint niegyenAz erdobe mcssze, melyeii.

Bokrok koziil jo az este,Illat teriil szerteszcjjcl,fig azurjan csiliag sereg,Lent a f5ldu'n nema ejel.

Mig eler a ven harsfahoz,Addig mcgyen, addig haiad,Meiyaek fu'dig ero lombjaRejtve tart egy biivOs tavat.

Vradaszkiirt szol nema ejben,Andaliiva vizmorajtol,Erosebben, erosebben,Kuzelebb es kOzelcbb szol.

— 19 -

Oda hagyja rejtett lielyetA kis patak clbiivolve,Pent a hegyen a magasbanOrt all az £j kiralynoje.

Mint varazstol rezzen a lanyS nezi hosszan, csodalkoz6n,Hogy egy ifju all mellettcEjfckcte habz6 lovon.

Szemkaprazat, tiinemeny ez ?Hisz ez va!6! — nezi a lany -Kalapjdban harsfa virag,Eztist ktirt van az oidalan.

A lany fSldre siiii szemet,— Soka elmerengve nezett —Szivet megszallta valami

Edes fajo csodas drzet.

Es az ifju kozelebb joS cs6kot ker, de csakis egyet,Szemet behunyja a lanykaAzt a szep nagy csillagszemet.

Eltaszitja felkezevel,De erzi, hogy 01 be van mar,Keblet — szivet ugy szoritjaKimondhatlan erzelem ar.

- 20 -

Kialtana, megsem teszi,Ifja vallan pihen feje,Es a lanynak bibor ajkatElboritja csdkOzOne.

Dedelgette s beszelt neki,Es a lanyka, arczat rejtveMindenre oly felve felel.Hangja edes s olyan gyengc,

Egymas melielt lovagolnak,Nem iigyelnek senkire mar,Egymasra nez vagyo szcmok,S osszejon ket csillagsugar.

Es 6k mennek, folyton mennek,Nyajas vOlgyen, szakadason,Vadaszkiirt szol nema ejbenOly edesen, olyan vagy6n.

Szelid hangja szeiteriil aCsendes volgyen, hiis vadonba'Tavolabb es lavolabb szol,Hangja halk es olyan tompa.

Pent a hegyen, a magasban6rt all az cj kiralynoje,Rejtek helyet odahagyjaA kis patak elbiivoltc. —

Ha lomb susog. . .(Eminescu.)

Ha lomb susog ablakomnalS nyarfa level reszket, —Azert van, hogy rad gondoljakS feled kozeledjek. —

Ha a ioban csillag fi irdikVilagitva melyo't, —Azert van. hogy felebreszszeSzivem szcnvedelvet.

Ha a felhok satora kuztA hold siit le szepen, —Azert van, hogy rad gondoljakOrok iidvossegem !

22

Kamacleva.(Eminescu.)

A szerelcm fajdalmavalLelkeni gyogyithatui hittem5 el£ hivtam almaimbanKamadeva indtis istent.

6 eljott a kevely ifjuLovagolva papagalyan,Pajzan mosoly jatszadozottAz o piczi korai szajan.

Szarnyi vannak, s fegyvcr gyanantViragokkal teli ove,Melyeket 6 megmergezettS Ganges buja partjan nonek.

Ijjara tett egy viragotS eppen sziven talalt engeni,£s azota minden ejjel£bren sirok fekhelyemen.

— 23 —

Kinozni j i 'H nyilaivalMclyekct 6 iiiorgozcit meg,t\7. Egnck a keve'y fiaS a hivsagos Kcpzcletnck.*)

*) Az indas iriiiiolo^ia szerint Kaniadcva aszerelcm istene. Apja az i:g. anyja a Kepzelet Pa-pngalyon lovago'va rajzoljak, kezeben ijj, az ijj knrjaii'.clickbol van osszea!iitv2. a nyilak peclig az Ambrafan.ik rozsaszinii viragai —

Szcno jcgy;cte.

Ido hullamibol. . . .*•(Eminescu.)

Ido hullamibol feltiinsz draga angyalAlarvanykarjaiddal .; kibontott hajaddal,Ncma, feher orczad bus, halavany nagyon,AtiHt fajdalmaknak arnya rajta vagyon.De szemeid most is oly varazszsal birnak,Csiilagok kozt no vagy, es nok k5z5tt csilkig!A to biivos arczod merengove teszen,Szeinem konynyei telik, s imadatta! nezcinMikeut vennelek ki ido tengerebol ?Az en kebelemhez mint emeljelek fol ?Arczod hadd erintse az en k5nycs orczam,Szivjam ki a lelked ajkam ego csokjan.S hogy felmelegitsem elhidegult kezed,Az en kebelemre, szivem fo!e tcgyed.

De j a j ! hova tiinsz el, ismet hova lettel ?Draga, imadott leny ismet kodbe veszlel! . . .Ismet magam vagyok, leiianyatlik karom,S bennem vizioknak bus emleke vagyon.Hasztalanul nyulok kedves lenycd ulaii,Nem vehetlek hozzam,— visz az idolnillam

Mar az alnios. . . .(Eminescu.)

Mar az alnios Ids madarkaFelkeresi rejtctt lakat,Eltiinik a lombok kozott:— Jo ejszakat!

Mig a setct crdo liallgat,Patak sir a faluvcgen,Szunnvaci a virag a kcrlben— Aludj bekcn!

Alcgy a hattyu lullgatagon,Nyugvo! kercs a nad kozolt. . . .Orangyalod ott lebegjen— Aimed folot t !

Az ej biivos csendje fo!o:tA hold sugar kevet bocsaf,Minden alom, minden osszliang— Jo ejszakat!

Nem ertesz m e g ! . . .(Eminescu.)

E viiagou nincscn olyan becses nekeniMint a varazs, a mely teged kortitveszcn,Hiszen melyik lenyert, hogy !ia neni teertedPazarolndk balul egy remenydus eltet?Mesekert, almokeit merlegeive szavatS enyeszo liangjaval teged atfogjalak.Keprelet lanczaval kossek tiino almotHogy ne iaisain soha a biis valosagot.

Es most, inikor eszeni rabja szepsegediiekS ininden sebet (oled ugy vcszen mint eket,

Mikor olyan szepnek, bajolonak tiinsz fel,Hogylia ram tekintesz csiliagszemeiddcl,Most, inikor szerelmem, asnit erted crzek,Tiszia, mint a varazs, mely koriilvcsz teged,Mint a vagy, mely ott eg egyesiiles utanFeuy es sctetseg kozt, marvany veso utan,A\ikor vagyam oly szent s erzek olyen nieiyen,Hogy iiy eizes nines tobb se fOldOn se egbcn,Mikor bolclogga tesz minden, ami tied,Kezed szoritdsa, szavad, remegesed,A\ikor talanya vagy egesz eletemnck :— .Most latom szavacibol, hogy to ncni cr-

(tesz meg!

Mikor eszembe jutsz. . . .(Eniinescu.)

Mikor eszembe jutsz mint egy tiinder a!omEjszak jeghegyeit magam elott iatom.Csillag nem ragyog mar fent a sziirke egen,Meg a hold is elvesz a tavol kodeben.Huliam hatan usznak je'gbol ezer liegyek,Elfaradt kismadar repul azok fe le t t ;Nyugat fele szallott egy kis madarcsapat,Hiitelen kis tarsa is azokkal haladt.Fajdalom fogja el, busan ne?. utanokS kimcrulve hul l el — viszik a hullamok,Ate'lve a multat egy rovidke perczben. —

Egyre tavolodtmk mi is mind a kcttcn!E porliilvely kiiiiil, egyre liulok, fagyokMig rad orok reggel hajnalfenye ragyog!

Tavol toied. . . .(Eminescu.)

Tavol loled itten, minden oly bus, nema,Boms eletemrc ra gondolok neha.Ugy tctszik, hogy mar is nyolczvan evet eltcm,S hogy ven vagvok, n imta te l s te halott vagy regen.Yisszacmlekezcs fajo harmat cseppjeRahull az en faradt ?ivar kebclemrc,A szel uijaival jatszik ablakomon,Lu meg kcpzeletben regek szalat fononi,S akkor, felhomalyban el(3ttcm clvonulsz,Kezed olyan hideg s szemcd konyckben us;.Sohaj kel ajkadon, szolni akarsz nckcmS altalfogod nyakam karjaiddal szepcn.En meg kebelemhez szoritalak tegcdS csokban egyesii! ket boldogtalan elet. . . .. . . Visszaemlekezes hangja nemuljon cl!Feledjek e! mindent , amit birt a kebcl,Feledjem c! azt is, iriint csaltal te engcm. . . .. . . Yen vagyok. mint a tel, s te meghaliai rcgcii.

Oh, anyam !. . .(Eminescu.)

6li anyam, en anyam! KSdebol a multnakMaltha hangod szolna, ha lombok susognak.Beoiulott sirodnak mohos faja felettT6pik a falombot az oszi zord szelek.Mintha hangod szolna, ha falevel zorog,— OrOkke igy van ez s az almod is oruk!

Ha-meghalok, kis lany, ne gyotorjon banat,T6rj le szaniomra egy szomorufiiz agat,Oltesd le siromra, melycn be a foldbc,Hadd omoljon red szemeidnek konye;Idovel megerzein arnyat sirom folott,— Orok le;z az arnyek 5 az almom is Oruk !

De ha egyiitt halnank.— igy rendelnii sorsoin —Ne a (emetobe, mert az setet odon, —Pafak ztigo partjan temessenek niinkciEs egy koporsoba tegyek teteminket0(t leszel oriikke az en szivem f O l u t t ,— Orok lesz a ir.oraj s az a l m u n k is urOk !

- 30 -

Melancholia.— Eminescu. —

SOtet felhok kuzoft ut nyiloft az egen,A mcla hold azon oly fehercn megycn,E.'er faklya kozOtt oh aludjal, nyugodj. —Eziist lepel iakar, azurkek a sirod. —Mily szep mauzo!eum a Ic sirod, mi szep.£jnek kiralyneja, imadott kiralyne!Neman, clmerengve honol most az ejel.FOld felett egy fenves fatyol teriil szejjeKA leg sziporkazik s minder.t feherbc von,Epiiletet, romot fenves, nema sikon. —6rk5dik a sir-:ert hajlo't keresztjevel,Korhadt, bus fejfara setiH bagoly szall fel.Hangot at a kolomp, iaog a haranglab,Es a setet demon legben haladva atMegerinte hallkan fenn a nagy harangotEs az oiyan tumpa, fajo hangot adott.

Romba' van a templom.Oiyan nema, komor s fala oiyan udon. —Turott ablakokon es ajtonyilasonI l ideg u<z i szcl f u j nedves ejszakakon.

Benl a templom falan s o.-zlopokon sorbatatszik fakult festes idorongalt nyoma.ihip helyelt egy tiicsok cziripel az ejben,Kantor helyett egy szt'i rag a falban melyen.

A hiterzet feste szivemben e ke"pet,Ez iiltetett bele biibajos regeket,Vilagzaja kozoit ezek mind elszalltakS amik megmaradtak. csak blis, rideg arnyak!Benso vilagomat hasztalanul nezem,Olt egy lankadt tiicsok ciripel az e"jben,Kezemet e szivre teszem, de hiaban!Serceg, mint a szu a koporso deszkaban.Ugy tetszik eletem.. hogy ugy folyik, szalacl,Amint elbeszeli egy idegen ajak.Mintha nem is lenne. niintha en sem lennek,Ki az, aki rolam mondja ezt a reget ?Oda tartom fiilem s szavasi nevetek meg,Min! a mas fajdalmaii , mintlia halva lennek. . . .

Gl o ssa .(Eminescu.)

Ido miilik s jo az ido,Minden regi es uj minden;Hogy mi a rossz es a jo mi,Gondolkozva dllj meg itten.Ne reme'lj a sorstol sokat,Ami hulldm akent inegyen,Mikor szolit, mikor nogatMaradj hideg erzektelen. —

Sok tSrtenik szemunk elottS hallomasbol tudtink sokat,Ki tartliatna szamon mindentS liallgatna a bolondokat ?Vonulj el a vilagzajtol,Tcnmagadat vegyed eluHa hivsagos larmajavalIda mnlik s jo az ido. —

S ne billentse serpenyojetMcrlege a rideg esznekA perczekre, niclyek balganKY-pzcIt boldogiagra ne'znek.

— 33 —•

•

£lteti a hiu rcmeny— Pillanat bar lete itten —Annak, aki azt ismeri,Minden re'gi es uj minden!

Mint szinhdzba' e vilagbanCsak nezonek kepzeld magad ;Habar soknak egy parancsol,Erdemei ritkan vannak. —Veszckedjek, avagy sirjon,Ne allj vele vitatkozni,Tanuid meg a jatekab61,Hogy mi a rossz cs a jo ml.

A jovo es ami elmuit,Az idonek Janus arcza,Kezdetet latja a vegen,Aki eztet felfoghatja. —Mind ami volt, mind, ami lesz,A jelenben ir.egvan minden,De hivsagos letelSkrol. . .Gondolkozva allj meg itten!

Ugyanazon torvenyeknekVagyon minden alavetve,Sok ezer ev, hogy a vilagFennall sirva es nevetve.Mas szereplok s a mu csak az,Mas szaj besze'l ismert szokat,S ha csalodas alig ert is,Ne rcmelj a sorslol sokat!

- 34 -

*Ne renielj, ha a meltallanGyozelemre keszit utat,S habar benned langesz honol,Butak m6gis feliilmulnak;S meg ne ijedj a homalybaAmely szulte, visszaternek,Balg^n ne szegSdj hozzajok,Ami littlldm, akent megyen.

Szirenhangot sz61altatvaAranyhalot vet a vilag,SzQks^ge van uj alakra,Orv^nybe csalogatna hat. —Ne menj vakon ! Ne figyelj ra!Kerilld a hivogatokatS ne figyelj a hazug szora,Mikor ?zolit, mikor nogat.

Megbantottak ? Eredj felre !Gyalaztak tan? Ne vedd szamba!Alit keresnel kOzQttuk teAz 6 semmisegiik latva ?Elje at e sivar letet,Aki ennek rabja leszen,Ne hordd a szivedet veled,Maradj hideg, erzeketlen!

Alaradj hideg erzeketlen,Mikor szolit, mikor nogat,

- 35 —

Ami htillam, ake"nt nicgycn,Ne remelj a sorstol sokat.Gondolkozva allj meg "itten,Hogy mi a rossz es a j6 mi,Minden regi es uj minden,A/J ninlik s jo az ido. —

- 36

Ha . . . .(Emlnescu.)

Ha kihdl e bus sziv,Majd ha halott leszek,Hoi kOzel a tenger,Oda temessetek!

Nem kell sze"p kopors6Czifrasdgok, pompa,Agyam legyen a faHervadoz6 lombja.

ErdS kOzetebenEdes lesz az alom,Ring6 habok fOlOttSzello sirjon lagyan.

A vizek panaszdtHallgassam csendesen,Mikor a hold ragyogA kOzel fenyvesen.

-37•J I

En utanam senkiKOnyeit ne ontsa,Oszi szel sirassonS a fa hervadt lombja.

Elenyeszon, tavolNyajkolompja kongjon,Viragjat a harsfaHervaszsza siromon.

Nem bolyongok tobbe",KozOny nem lesz velem,Hir es emlekezetVeszik ele nevem.

Venusz csillag megintRam ragyog estenden,Atikoron athatolA k6zel fenyvesen.

Szenvedelytol sir aTenger vad danaja,En regen por leszek,Maganos es arva !

- 38 —

Esti csillag.— Eminescu. —

,,Volt egyszer" igy kezdtem en is,Mint mesekct talan,Volt egyszer, de nagyon regenEgy szcp kiralyledny.

Sziileinek egyetlene,Bajos, sziizi, tiszta,Hold volt o a csillagok kozt,Asszonyok kozt csillag. '

Esticsillag alkonyatkor,Ha kigyul az cgen,Ablakana! a kiraly JanyMar ott varja regen.

S ahogy nezi ininden este,Megsziiletik vagyaEs az esti csillag szintenSzerelmes a ianyba.

Elenkebb is ragyogasaPent a tiszta egen,Hogyha este a kiralylanyAz ablakhoz megyen.

- 39 —

Fenye lepteit kovetiMindeniitt a lanynak,Fenyes, hideg sugaravalBctOlli a hazat.

S ha nyugvora hajtja fcjetA szep kiralyleany,Ott ragyog az esti csillagAz arany nyoszolyan.

Olt renieg a leany keze"nSzemein es arczan,Fenye visszaverodik aSzoba tukOrfalan.

Es a leany felalombanEs a csillagfenybenHagyja, hogy e sugar keveLelkehez is fe'rjen.

F^lalomban, felig ebrenSzol a kiralyleany :,,Cs6ndes ejnek fenyes i f j a !Miert nem jOsz hozzam.

Szelidfer.yu esticsillagSzallj !e egy sugaron!Jojj el hozzam !e a foldre,Legyel az en parom.

40

Rcmcgvc hallja a csillagEs meg jobban gyul ki,Czikazva szalad az e"gr<5!S a tengerbe bukik.

A tcngerben Orve"ny tamadtAhova esett leEs az ismcretlen melybolFeltiint egy levente.

Konn^eden lep az ablakon,Mikent nyitott ajton,Ekes fejedelmi jogarJobb kez£ben vagyon.

Olyan 6, mint egy kiralyfi,Lagy, aranyos hija,.Mezitelen vallait megKek palast takarja.

Arcza ragyog es oly feherS hidcg olyan nagyon,Do e szep halott szemebenTtiz es e!et vagyon.

..Hivasodra elojottem:— Esti csillag felel —Az eg az en sztiloatyam,Anyam meg a tenger.

- 41 -

Nyoszolyadlloz jottom ime,Utat Itozzad veltem,Ott hagytani a fenyes egetTcngerbol sziiietfem.

Kiinondhaiatian szerelmem te!Oh jojj mostan velem,En vagyok az esti csillag,Menyasszonyom legy te.

Draga gyongyos palotakbaViszlek innen teged,Es az ocean! vilagRabod legyen neked.

,,Szep vagy, milyen almainkbanCsak egy angyal lehet,De az uton, melyet mutalsz,Sohasem kovetlek.

Szavad, rtihad idegenekRagyogsz elettelen,E16 vagyok, halott vagy te,Szenied fagyaszt engem."

^ <:

*Elmult cgy nap, elmult haroinS megint jOn az este,Esticsillag a kiralylanytIsmet folkereste.

- 42

Szep kiralylany is ragondoltAlmaiban talan,Mert a sziv£t vagy szallta megEsti csillag utan.

.,Szelidfenyii esti csillag,Szallj le egy sugaron,Jojj le hozzam, le a foldrc,Legyel az en parom!

E szavakra esti csillagFajdalmasan reszketS odahagyja sziporkazvaA csillagos eget.

Es a legben langsugarakMessze szetteriilnekEs a langok chaoszabolEgy szep ifju j6n meg.

Leomolo hollofiirtinKoronaja ragyogEs a legben fenysugarbanFiirQsztik a napok.

Ejsotet palast van vetveFeher marvany karjan,Szomorusag, gondok illnekSapadt, hideg arczan.

- 43

Csodalatos nagy szcmeiEgnek titkos fenynyel,Mint vegteien ket szenvedelyTele setetseggel.

,,Hivasodra ismet jovok,Szol az esti csillag;A setet ej az en anyam,Sziilo apam a nap.

Kimondhatlan szerelmcm te!Oh, jojj mostan velem,fin vagyok az esti csillag,Menyasszonyom iegy te!

Jojj es szoke fi ir t id kozeCsillagokat teszek.Csillagoknal fenyesebbenRagyogod az eget."

,,Szep vagy, milyen almainkbanCsak egy demon lohet,De az uton, melyet mutatsz,Soliasem kOvetlek!

kiegen a te szerelmedS oly fagyaszto nekem,Mig szemeid tekinteteOsszeeget engem."

— 44 -

,,Te szepseges kiraly leany!line jottem erted,Halhatatlansagom tiltja,Hogy a fOldOn eljek."

,,Ertehnesen besz&sz hozzam,De en meg se' e"rtem,Nem is tudom, hogy lenne hat,De hogy nines jol, erzem.

De ha igazan akarod,Hogy a tied legyek,Halando legy, mint en vagyok,Hagyd el te az eget!"

..Kivanod egy csokert az enHalhatatlansagom,De hogy lassad, mint szeretlek,.\\egteszem, nem banom!

Biinbol fogok megsziiletiii,Emberi lesz sorsomS ezt az orokletet rolamLeveletni fogom!"

S mint a gondolat megy, tiim'k,Uzi nagy szerelmcEs napokig fent az egenOres az 6 helye.

Addig Katalin, a fiuKi asztalnal szolgal,Kupakal tolt vendegeknekS parancssz6ra ott all.

Szolgalatot teljesit 6Kiralynenal szinten,Talalt gyerek, hanem mereszfis nagyon szep legeny.

Szenic ragyog, arcza csiiios,Kedvelt hogy ne legyen?Katalinat latja jOnniS 6 is arra megyen.

Szep kiraly lany KatalinaMost mennyivel szebb lett,E jh ! Katalin itt az 6ra,Probald szerencsedet!

Kiraiyleany derekat 5Szepen atalfogja,— ,,De Katalin! hat mit akarsz?"— Katalina mondja: —

— BMit akarok? Azt akarom,Hogy ne merengj. — Sz61ott —Inkabb nevess, inkabb mulass,Inkabb adj egy csokot."

- 46 -

— ,,Nem tudoni, liogy mit kersz tolemS nem beszelek veled,Esti csillagot szeretem,NelkOle nem elek." —

— ,,Ha nem tudod, liogy mit kerekS liogy mi a szerelem,Megmagyarazom e"n nekcd,Csak gyere el velem.

Mint a vadasz, ha a mada>tTorbe csalni megyen,Ha atfoglak balkarommal,Te is fogi at engem.

Tekinteted mozdulatlanSzemem fele nezzen,Ha honaljboi felemcllek,Labujjra al l j sz^pen.

Pillantasunk talalkozzek,A szemsugar egjen£s Drokke ream nezzel,Ne a szilrke egen.

S hogy a szerelmct ismerjedEgeszen es vegleg,Te is csokolj viszsza engem,Ha csokollak teged."

— 47 —

Hallgatja a lany a f iut ,Remiil a beszeden,Szegyenlos is, talan nem is,Alenne is, tan meg sem.

S mondja lialkan a kiralylany:— BLattalak mar tegedS nagyon sokszor gondoltam, hogyTalalkozzam veled.

De a vegtelen ejibolEsti csillag j5tt felS e ragyogo egi fenytolOlyan szep a tenger.

Es lesiitQm szemeimet. ..— Megtoltik a konyek,Mikor a fenvsugar ragyogTiikren a tengernek.

Kimondhatlan szere'.emtolEg es ragyog ream,Hanem tovabb, tovabb siklik". . .Szol busan a leany. —

Szomoruan koszSnt hozzamEgy masik vilagboi,Or5kke fogom szeretniS orokke lesz tavol. . .

- 48

Azert iiresek en nekeinA ragyogo napokS aze"rt bajos az 6j, ha azEsti csillag ragyog."

— «Abrandos e"s boho leany!Jer, szokjiink meg egyiitt,Elvesz nyomunk, merre megytinkS elfelejtik neviink.

Egyiitt lesziink, egyiitt elunk,Boldogan, vaiahol;Ellelejted almaidatEsti csillagokrol."

Esti csillag gondolatnalSebesebben ment el,Sok ezer ev utjat tetteEgy par rOvid perczben.

Elerte es el is hagytaA csillagok honat,Mint egy rOgzilett villamlasSuhant tovabb, tovabb.

Es a chaos belsejebol,Melyben napok vannak,Latja, hogy mint teremteskor\'ilaeok fakadnak.

- 49 -

S mint valami smaragd tenger,A feny veszi koriil,De 6t tovabb viszi vagya,Innen tovabb rOpiil.

Hova er mar, nincsen hatar,Szern sine?, hogy ismerjenEs sziiletni ezen urbol,Az ido ne rnerjen. —

Semmi sincsen, de szomjusag,Kinozo, mit erez,Orveny, ez, aniely hasonloA vak feledeshez. —

— ,,0rokletnek lanczat alyam,Vedd le rolam keriekEs a foldnek iakoitolDicsoitve iegy te.

Halalt kuldesz le a foidreS toled jo az elet,Nem eietet kerek atyam,Halal, amit kerek!

Vedd el halhatatlansagomEs tiizet a szemnekS mindezekert aclj nekem cgyOianyi szerelmet. .

30

Chaosba te"rne"k teremtom,Onnan jbttem en meg,Nyugalomb61 sziilettem 6n,Nyugalomra t^rek." —

— „ Hyperion egy vilig az,Ami vagyon benned,Ne kerj csod£t, ne ke>j te jelt,Minek nines drtelme.

Te egy ember vagyol lenni,Haland6 6s gyar!6,De az ember, ha meghal is,Mas sziiletik akkor.

OldOzi gyakran a sors is,Szerencse"t is taial,Mi nem tudunk te>t es idot,Nem ismertink lialalt.

OrOk tegnap kebelebGl£1, aki ma meghal,Ha kialudna egy nap fent,£g egy masik nappal.

Rendre mindeg napok gyulnak£s ki^gnek rendben,Meghalni sziiletik mindenS meghal, hogy szulessen.

— 51 —

De tc, Hyperion, niaradsz,Ragyognal te barhol. . .Szolj, hogy egi szora, vagy aBolcsesegre vagyol?

Adjak neked csodas hangot,Alit nem hallott ember,Hallalara mozdllljanakA fold es a tenger?

Adjak neked oly liatalmat,Eros kart es eszet,Hogy e foldet kedved szerintHatalmadba vegyed ?

Adok erot,. vegtelent is,Adok kincset sokat,Adok miiident, a init kivansz,De nem halalodat. —

Es kiert akarsz nieghalni. . .Ini, fordulj meg tehat,Arra a kis bolygo fuldre,Nezzed mi var read,"

* •-:<

Es a kijelolt helyereHyperion megyen,Fenysugara szeiteri-i aVulgyeken es hegyen.

- 52 -

Leszallt a nap, este van mar,Az ej szarnyat bontja,A hold feljOn a tengerbolS mintlia sapacit volna.

Bevilagit utar, bokrotReszketo sugara,S rdbukkan a ven liars alatt,Egy szerelmes parra.

,,0h hagyd fejem, bogy nyugodjek,Kebeleden edes!Teged latva az en szivemBoldogsagot erez.

Szivem dobban tekintetcdBuvos-bajos fenydn,Orok beket hintesz veleSzenvedesem e'je'n. —

Ha ram ragyog szemeci fenye,Odvossegem latom,Elso e\ies szerelmem vagyS legutolso almom." —

Hyperion latja onnan,Amint nez a fOldre,Mint oleli a f iu t aFejedelmi liDlgye.

- 53 —

lilatos a levego is,Virag hull le rajuk.Viragos lesz szoke fiirtiik,Tele minden vagyuk.

S a lany tele szerelemmelFelnez az egboltra,S latja a szep estcsillagotEs ohajat mondja:

,,Szelidfenyii esficsillag!Szalij le egy sugaron,Jojj el hozzam le a foldrc,Legyel az c:; parom!"

Fenye reszket, sugaraiSzeliden ragyognak,Iranyt mu 'a t tengcren a.Maganos iiajoknak.

Do nem esik mint akkor azEgrol a tengerbe:,,En leszek-e. te agyag leny!Vagy mas? — mindegy neked!

A kis kor, a hoi ti eltekSzerencses is gyakran,De en itten vagyok s voltamHideg s hal ihatat lan." ! !

— 54 -

I. Szatira— Eminescu. —

Mikor faradt szempillakkalOltom el a gyertyat este,Csak az ora ketveg halkanIdo utjait kOvetve:Es a fiigg8nyt az ablakon,Hogyha ielre hiizoin tovabb,Az 6 kejtelt fenyarjavalA hold beto'lti a szobat;Eloszedem ejjelebo!A visszaemlekezesnekRegen elmuit fajdalmimat,Melyek most csak alonikepek.Te hold! tenger kiralyneja,Az eg boltjan sikiasz tovabb,Eltel adsz a gondolatnakS elteted az almok honat,Fenysugarad deruj^tolSok pusztasag ragyog ejjelS mennyi eziist patakot rejtA rengeteg szerteszejjel!Oh hany ezer hul lam felettTerjed ki a te uralmad,

— 00 —

Fenysugaraid, amikorHabok felott elsuhannak.Hany viragos partot varatEs hany fenyes palotakatEs kunyhokat latogatsz te,Szemed mennyi mindent lathat!£s hany gondtcit homlokotGondterhesen n£zel onnan!Latsz egy kiralyt, birodalmatJovo szazadokra osztva,Mig a remeny a szegenyhezNem szallhat meg a holnapra;Es ha mas az allapotaKunylionak es palotanak,Egyarant uralja fenyedS Geniusza a' halalnak!Egyik a tiikorbe nezveIgazitja fiirtit szepen,A\ig a mas az igazsagotNezi idoben es terben;Es a regi iratokbol,Mik ott hevernek a porbanElfelejtett nagy neveketFelfedez o ismet sorban.Egy masik meg fejet tQriEs pontosan kiszamitja,Mennyi aranyt visz a hajo,

- 56 -

0 szatnokkal bizouyitja. —Es az oreg veil tanito,Kinek konyoke kilaiszikVegnelkiili szamadasbanKalkulai es 6 is szamit:Es a meilen osszefogjaReszketon a kopott ruhat,Nyakat galleriaba tolja,Fiilebe pedig a vattat.Szaraz. iiyurga es beteges,Alegis s?.anja, aki latja,De azert az egesz vilag,On van az 6 kis ujjaba.Fejeben mul t es a jovoOsszejonnck, taialkoznakS ejet a vegielensegnekAlegf i i t i , hogy c?ak okozat.S epp. amikent rogen Atlasz,X'ailan horda a vilagot,A vegtelen raindenseget,X;i!a megfejtik a szamok.Mig a ho!d baeziistoziTudu? konyvek sokasagat,Kepielete egy percz alattEvezredes multba szall at.A kezdethez, mikor a !enyNeni volt leny, inert neni letezett,

57 —

Mikor iniildenbol hianyzottAz akarat c's az ciet,Mikor semnii sem rcjlozolt,Habar rejtve vala minden,Mikor onmagat furkeszte,Aki kifiirke'szhetetlen,Netn volt meg e'rtelmes vilagEs felfogni ertelem se,Mert egv soiets-?g volt minden,o* o '

Egy elaludt sotet tenger,Nein volt seinmi latni valo,Szein se vala aki lassa,Nein volt meg kibontakozvaA megnem teremtett arnya;Onmagaval kibekulveOrok be'ke uralkodott!S im az eiso s egyediili!Ne'zd mozogni azt a pontot!A Cliaoszbol anya valikEs o maga apa leszen,Szappanbuborekilal gyengebbAz a mozgo pont, pediglcnHatartalan kenyur leszenVilaghatarai feiett. —Es azota orok kounekSavokra bomlani kelleltEs azota csillagsereg,

— 58

Hold es nap szornah vilagotEs azola maiglan isJonnek re"gcltiint vilagokChaosz sziirke vilagabolIsmeredcn 6'svcnyckeuKaprazatos rajban jDnnekS t'akadnak a vegtelenben. —A vilagba hozzak oketHalartalan forro vagyak,.Mi pedig e nagyvilagbanGycnneki a kisvilagnak,Hangyabolyokat epitiink,.\liket halal szele jar at,Aiikroszkopikus kiralyok,Csaszarok, nep es katonak.Mint nemzedek foiytatodunk,Kivaloknak hiszszak magunk,Egy arasznyi kis vilagnakEfemer fiai vagyunk,Eifeledven, hogy e vilag.Megakasztott-szempillantas,Hogy elotte cs utanaSctetfcg van, iir es nem mas..Mint a porszem, amely jatszikEgy fenvsugar birodahnan,Ezer szinben sziporkazikS a sugarral oda van mar.

59 -

Oroktarto ejjelebenEppcn ugy az orokletnekSugar es szenipilianlasiMcgvannak es neni enyesziiek.Mint sotethen visz az arnyek.Ha elalszik, ennek vege,Mert a nemletezes almaA mindeiiseg kepzelt kepe. . .Aki gondolkozo elmeNeni a jelent hanyja-veti,Gondolatja j5vobe nez,Mi jeleniinket kOveti. —A napot, a mely ma fe'nyes,Latja -mint egy kihtilt targyat,Mely eltiinik, mint egy sebhelyFc!ho!< kozStt s olyan bagyadtEs a bolygok alahullnakS rohannak az iirben tavol,Hogy vegre megszabadultakA nap zsarnok hatalmatol;Es az egbolt eisotetiil,Setet iesz a csillagsereg,Amely lehull a magasbol,Mint oszszel a falevelek. —Meghalt ido, kihiiit testeOrok valosagga leszenEs se:nmi sem tortenik majd

— 60 —

A kilialt nagy vegtelenben;Es a ncnilet ejjelebenMind ala hull, minden hallgat,Oiimagaval kibekiilveOrok beke vesz uralmat. . . .

Kozonseges haland<3kt6lKiralyokig fel, ha nezed,Egvarant gyotri agyukatTalanya a fold! letnek.Boldogtalanabbik kSztiikMelyik volna, nem is tudotn,Rcjtelyes az elet utjaS cgyiitt mennek 6k ez uton.Ugyanaz az e^y nyilvanul,Ha kutatod, ha figyeled:Felto'ni magat a tobbinKi telieti, s elehnesebb;Masok addig felreallnakNagyszerenveu az eletbenS mint a vizek habja tiinik,Ugy ti'mnek el eszrevctlen;A vaksors nem jegyezi fol,A\it akartak s gondoltak 6k,Mint a liullam, halad tovaAz eniberi elet folott .

- (31 -

Magasztaljak bar az irok,Mondjak e! ct b5lcsnek, jonak,Mi haszna van mindezekbolAnnak a ven tanit6nak?,,Haihatatlansag,'> mondjatok,Hisz amig o elt es gondolt,Mint az orOkzOld a fahozEgy eszniehez kapaszkodott.Ha meghalok, — szoi magabaIsnicrt lesz a nevem soknak,A szazadok aitaladjakUtanjOvo szazadoknakMindenutt es mindorftkke.Es az eniberi agyakbanMenhelyet lelnek eszmeini,Konyvbe irva, mikct iiagytam!

6 te egyiigyii tudos {e!AUndent tudsz, amit hallottal,Es amiket te beszeiteiS mi clotted elvonult mar:Egy paranyi kepzelodes,A gondolat halvany arnya,De mind, ami veled tortent:Kevesre emlekszej mar ma!Es ha sajat tetteidet

Jegyzes nelkti! te sem tudod,

- 62

Tan mas tori majd a fejetEleted, liogy mike'nt futod.Talan szazadoknak multanHolmi tudos, pedans alak,Konyvedrol Iet6rli a port,Amit evek rea raktakEs kct sorba irva adjaVaskos ktfnyved kivonataf,Atticizmusat dicserveS megdicseri inagamagat.Barmit tegy is, alkossal bar,Avagy don's le vilagokat,Egy mareknyi fold a tied:Koporsodra, mil ra dobnak.A kez, amely birni vagytaJogarat a mindense'gnekEs az esz, mely mindent ura i t :N'egy deszka kOzt jol megfernek!Temetesed fenyes leszen,Nagy tomeg veszen reszt benne,De kozQmbOs lesz a tomeg,Mintha nein temetes lenne.Aki pedig beszedet mond,Hogy hivsagos ez az elet,Az nem is teged magasztal. . .Magarol mond dicseneket —A te ncved arnyekaban. —

— 63 —

Ainit varhatsz inie minden!Sot athatva az utokorE te'vedestoi, ha nincsen,Alivel nem tud ulolerni,Tan megtapsol, azt hiszcd te?Meghallgatjak eletrajzodS igazolva latjak bennc,Hogy te valal jo baratomKicsi elnie, kozonseges,Szoval hozzajuk hasonlo!S mindegyiknek hizelgo ezHogy nem voltal nagyobb na!a.Uniiepe'lyes hangon szolnak .Gyiileseken hogyha nehaA szo beszed folyik rolad.iMegvolt koztiik elozOlegArra nezve allapodas,Hogy csak ilyen dicseretbcnLegyen irva az az iras.Igy aztan ha barmelyik iiKritikat mond, besze'l rolad,A\it meg nem ert kunyvcidbol:Rii fogja, hogy nagyon rosz-zak.Sot mi t5bb, rae'g ezen fcliilEloelted nezik sokat.Hatha foitot lelnek bennc,Avagy kisebb botranyokat.

- 64 -

Igy aztan majd mindezek tanVcliik hasonlova tesznek,Nein a feny, amit arasztal,Foltok, hibak, szoval ezek.Elcsiiggedes, gyenge lelek,Minden rossz, mil ember hordozS vegzetleljesen ragadnakEgy mareknyi r8ghoz, porhoz.Egy agycnkinozott lelekMinden kicsi gyengesegeJobban e"rdekii majd oket,Mint maga a fe'nyes elme.

Bent a parkban hoi viragjatRazza a ven harsfalombja,A hold szelid sugaraiLombok kozott atlopoznakEs a muitak ejele'bolEbresztenek ezer vagyat,Mindegyik csak eltiint alom,Oly szintelen, olyan bagyadt.Kisvilagunkba hatolnakEs a gyertyaoltas utanEzer arnyat tamasztanakEltiink titkos lelki utjan.Hogy ragyog a sivar puszla

- 63 -

A hold szeiid fenye mellettS rejtve marad ezilst vizeErdok kozott a csermelynek.Es ragyogo fenysugarcdMany czer hul'air.on Icpked,Ha a tenger vegtelenjeRingatja a szeiid keped.S mindegyikst, kik e foldonA sors keze alatt allnak,Egyarant uralja fenyedS sieniiisza a hala inak!

Sonett.(Eminescu.)

Ivihal t az ele;e biiszke Velenczenck,Neni lialiasz eneket, l ial lgatnalc a daiok,Ives beinenesre a ho:dsi;gar rcgyogS font az eg szurjan a csiiiagck egnck.

Okennos. akit ne:n veni tn tk :iapok,Enyeszeten i;eserg draga jegyesenek,Latja o rOki f j an , min t t i i n ik az eletS niegtornek az ejben s. panaszlo Iiabolc.

5.

— 65 —

Eialszik a hullam, mint egy varazsszora,S ,,Szent Mark" 6do:i tornyan, mely

[itt maradt papnakAz elmult idokbol: ejfeit tit az ora!

Es Sybiliaszerii zngasa a hangnakMlntha szaggatoltan azt niondotta volna,Ne keress eietet a hoi holtak vannak!

A holnappal . . .(Eminescu.)

A liolnappal toldod eltecl,Mely rovidebb a tegnappalS mincleg szembc taialknzo!Az i)roko5 mai nappal.

Egy leiiinten mas:': jC-n meg,Ho^y kovesse l i t a le iben, .Mint a nap, ha Icinccy na iunk ,

.Miniha csak a nab volna ma;S neni f u t n a a pa tak vcie.

.S r.ias volna tan met az i'^z i?

Boldog rcg'gel kiralyaepEjiink elofutarja csak,Es uj elet kincseshazaA halal is, mcly cs?.k Iatszat.

Mindcn tiiuo cletpercz'oo!Tantiloni az igazsagot,Mely az urokletet tarijaS forgatja a valosagot.

Tiinjek teliat ez az ev i?,Hadd enyesszen el a multba,Az eletnek kincsozoneiTenlelkedben birod ujra.

A holnappal to'dod citedMely rovid'jbb. a tegnappal,S mindeg szenibe talalkozu!Az orokos mai nanpal .

A csillogo latnivalok,Aielyek jonnek eltiink nyaran,Nyugodjanak va! tozatl anOrok eszme fenv;us:aran!

- 63

Kora ifjusagom ota .— Eminescu. —

Kora ifjusagom ota17.szmeirr.ct rnvom en Ic,Kunyvek lapja tele van mar,E!et lapja szinten tele.

De azert :ie kovessetek,Teves irany amii vettemEl ten i alniat a s-itelbeni lamis utakon kovettem.

Fonnatlanok gondolatim,Szabaly, tartalom sines tan itt,Csapongnak, de eltevednek,Eszmem sivar, versem santit

Banalis es kuzonseges.Mi agyamnak sziilemenye,S ielruhazom cleg balganSzep rul iakba, aranyekbe.

Eszineim min t a I i ibr idak ,Egyptomi piramisok,Pent a hegyen A\a«zoleum,Rajta a sok ekirasok.

— 69 —

Sfin.xek vannak ott ket sorbanMonolitak, propiieak,Mikot latva incgeskiidnclHogy beiiil van egy holt vilag

S mikor be'epsz csalodva latsAmit cszed ncni is scjtett,Gyerlyak kozott, ravataloaEgy inaganos szegeny embert

Szall a gyaszos , .

tsz

(Eniinescu.

Szall a gyaszos eji lepkoFaradt szarnya viszi tova,Aiig a gyoinvert setainx'Hulldogal a fanak lombja

A lio'.dvilag prubaikozikLombja kozott a nagy faknakUtat torni valahogyanEgy-egy vekonv feny.-tigarnak.

Pai-javesztett f i i 'emileLagy danaja sir az e jhen ,.\\egrezzen a holdsugaraS bolinicat a iomb is nielven.

- 70 -

S tc szepseges, banatos lanyNem is hallod talan a dalt,Elmerengve iilsz a parkbanS lelked ott repiil a multban.

Parja vesztett fiilemilcPanaszhangjat nem hallod Ic?Mennyi elttint boidogsag vanA bus dalban cnekelve!

E j j e l .(Eminescu.)

Sarokzsolyembcn mcrcngve oit a nielcg kar.daionalNozem a kialvotiizet, kekes langia fel-felgyul,S mig gondolatom elalszik es szempillam iezarulRoam ott a felhomaiyban me leg, edcs alom szaii.

Ekkor te a felhoir.alybol hozzam siclsz r.iosolyogvaMint teli ho, oly feheren, edesen mint nyari hajnal .Terdeimen iilsz szerelmem es alolelsz karjaiddal,Alelyen, a-hat-ian nczei az en halavany arczomba.

dor.ibor, pu l ia , feher kebelednek i i ia ta r ja tPuha karod altal ole!, fejed szcliden ramhajtod,S majd mint alo;r.bol ebredve, fcher kezeddel s imitodKuszalt fi irteimet s fejem, melyct setet banst jar at.

Szereiniesen alimulozva. lior.ilokomra adsz cgy csukot,Ego tiizcs ajkaiddal, tudva. hogy nem vagyok cbren,Szcnieinict is csokolod. fejalomban csokod erzem5 mosolyogsz, inikent egy tiiaekeny edes alomkep szokott.

6 dedelgcss. szep kedvescm inig homlokom sima, dcriiitDodelgcss mig fiatal vagy, mikent e!so napsugar,Mig tiszla vagy, mint egy rozsa, edes, mint az i l lafar ,A\ig nem vagyok megventiive s a szivem meg nem

kihiilt.Forditolla: Simon *.urei.

- 72 -

Folyamba megy . , .(Romanbol A. S. utan,)

Folyamba megy a kis cscrmely,Folyok tengerbe szakadnak,Csokot ad a szel a szelnek,Csok'ot ad a hab a habnak.Boldogsag csak egy van, hogyhaCsokod, cited inassal osztod,De a foldi boldogsagtolAz eg engeni reg megfosztott.

Eg felc tor a nagy Iiegy is,Hab a habbal ossze ernek,Mczes kelyhet a virag isKiiarja a szorgos mehnek,Az eg csokolja a foldet,Tenger hullamit a hold is,Alindentitt csok, en csak egyetRemonytelen varok most is.

- 73 -

Nazdravin.(Roman nepballada.)

Nazdravin bus dalairaZug az crdo, sir a patak.Aleghallja ezt az 6 anyja.— Nazdravin en kedves fiamDalaidban fajdalom van,Csalodasrol dalolsz most teVagy talan varsz kedvesedre?— Dalolok e's busulok en,Szep kcdvesem nem jdn felem!— Nazdravin szerelmes fiamNe o:its banatot a dalbaKertitnk ve'gen csinalj malmot,Csinalj malmot draga erczbolVamot ne vegyel senkitcil,Hire megyen a malomnak,Orolni ott sokan fognak,Kedvesed is oda jon majd.Elment hire a malomnakOrolt is az nagyon soknakDe kedvese nem ment oda.

Nazdravin bus dalairaZug az erdo, sir a patak.Meglialija ezt az 6 anyja.

— 74 -

— Nazdravin en kedves fiamDalaidban fajdalom vanCsalodasrol da!o!sz most <eVagy talan varsz kedvescdrc?— Dalolok es busulok enSzep kedvesem ncm jon felcm!— Nazdravin szereimes fiamNe 6'ntsd banatod a dalba,A viragos kertbe mcnj el,Kutat keszits ivovizzcl,Hire niegy a: ivokutnak,Onnan inni sokan fognak,Kcdvcsed is oda nicgy majd!Mikor liirc ment a kutnak,Sokan j5(tek, sokan ittak,Csak kedvesc nein ment oda.

Nazdravin bus dalairaZug az erdo sir a patakAleghallja ezt az 6 anyja— Nazdravin c'n kedves fiamDalaidban fajdalom van,Csalodasrol dalolsz most tcVagy talan virsz kedvesedre?— Dalolok cs busulok <5nSzep kedvesem nem jOn felcm i— Nazdravin szereimes fiamNe onts banatot a daibaHired koltoin liogy meglialta!

- 75 —

Es hogy kitcritve vagy mar.Hire tnegy a haialodnak,Hozzad sokan jQnni fognak,Kedvesed is ide j5n majd!Hanyan hallottak halalat,Mind eljottek hogy meglassak.Szep kedvese, hogy hallotta,A noveret kiildte odaLatna a hir igaz volna ;Ott latta 6t kiteritveS vissza inent a gyaszos hirrcl.Szep joannat meg is leltcKiinn a gyongyviragos kcrlbeViragokat tepegetve.— Szomoru hir a mit mondok:Draga kedvesed mar halott!Eldobta a viragokatS ajka ilyen szokra fakadt:Nojjetek viragok nagyra,Minden utat betakarva,Nem nyeslck le, csak ugy iiagylak!Nojjetek e's nyiljatok ki,En nem foglak tobbe latni,Ti se latlok tobbe engem,Meghalt az en szep kedvesem!

Mikor a kiiszobhoz ereA sirokat szepen kerte:Vegyetck le a takarot

- 76 —

Lassam liogy ncz ki a lialott;Vegyetek a labarol isCsalfa halalt lattam oit is.— Ilyen csudat meg nem la i tak!Arcza piros mint rozsanak;A ki halott annak sapadt!Szine feher a karokuakPedig sarga a lialotlnak !

Lcugrott a ravatalrolS a lanyt atolcltc . . . akkor.Mcgrepedt a szivok nckik . .S harmadnap cgyiilt temctik,

Pinlvc vitez.w

(Roman ncpbaliada.)

Lej' .njcncl a nagy hegynck.Langja lobog esti tuznek,De tan nem is tiizek vannak,Hap.cm Pintye satora csak.Zsiiulelylyel van zsindelvezve,Oldala pazsittal fedve,Kerek aszta! koriil iilnekValogatott szep IcgcnyekA s.'itoniak kozepeben

Szaznyolczvaiian vannak eppe.;— .\\elyik vitez talalkoznaHogy elmenjen Nagybanyara,Hozni nekiink sot, kenyeret,Obort is do jo erosef,A\it urak isznak valahol,De o:t is csak iinnepnapkor.Pintye legjobbik baratjaVallalkozik egymagaba.Felnyergeli paripajatEs Xagybanyara indul hat.Mikor oda er a vitez,Megremiil mind aki ra ncz.— Jo napot es valoban jot!Te vagy Piatye czimborajaKinek deiczeg a jarasa,— J6 napot cs valoban jo t !En vagyok a czimborajaKinek deiczeg a jarasa,De adjaiok miket mondok,Fizetesrol nem is szolokPintye czimboraja vagyok.Ide kiiklott ti hozzatokDe a penzet nem l a f j a tok !Jo napot es valoban j o t !Te a Pintye czimborajaHogy ha nekiink elbeszeledPintyet mivel olhetnenk megHivatalba tesziink teged!Pintvenek ez a halala:

— 78 —

Vcgyel tavaszbuza szemet,Tcgyel liozza patk6szeget,Bors6maggal is keverjed,S ime Pintyet te megolted.Aczo! inget vesz magara,Hogy a golyo at ne jarja!Elmondvan Piniyenek vesztctNagy liivatalba is tettek,Vasba verve, megkotOzvoBevetettek a bortSnbe. —Ti jo urak szepen kerickBalkezemet eresszetek,Jobbert liiaba is keriek.K'kBtOztek a balkezet,Ezze) irta bus leveiet£s azt Pintyenek kiildottek.Eppcn hoztak az ebedetA\:kor kapta a ievelet,A ^ ebedet abba liagytaA leve'et elolvasta.Szeme konnye is megeredt,/ rczan folynak a konycseppek,Czimboraja levelere;Gyors lovara iil, a melynekNagy sOrenye foldig er le.Egy emberre! talalk070tt:— Jo napot do valoban jot!Te vagy a lios vitez Pintye?Hogy induKal Banyara te?

— Czimboramhoz a bortonbeEs a bortonhoz megy legott,Berugja a borton ajtot,Hogy az darabokra omlott;Pintye akkor imigyen szolt:Jo napot es valoban jot!Jo czimboram in volnal te!lit volnek, te vitez Pintye!AVert tan Isten igy rendelte.De te menj el Pintye kerlekAz urak megiMnek tegedTavaszi btizaszemekkelHozzateve patkoszeggelBorsomaggal is keverve!Pintye akkor atkot mondott,Atkot mondott szornyii nagyotIvi baratjara biz titkot.Es meglottek akkor nyombanS el is temettek meg ottanNagvbanyanak kapujanal.Hogy t'jdjak liogy lialva van mar.

- 80 '-

A szanto-vetokrol.— Goga Octav. —

Hozzatok ter csodalattalOly gyakorta gyotrOlt IclkemReme'nyet a jobb napoknakCsak ti bennetek lelem.Keresztenyek iinnep nclkiilBus lantoni liangja tietek,Tcrmeszet hu fiai, kikKonnyek kozult sziilettclck.

Hatartalan kegyelmevelAz eg gyaszos l^teteknckLegtisztabbik fenysugaratSzcnt deriijebol kiilde meg.Lelket adott fogekonyat.S liogy ertsetek, erzo szivet,Erdo lombja liogyha susogAbdi':rda!f6I zeng a ligct.

Hives m:zon szant cketek,Kora reggel mar ott vagyfok,Tavasz ragyqg kilnn a re'ten,Szemeiekben tavasz ragyog.Velelek a josagos rogTalan titkos nyelven beszel,Minden viragot ismertek,Ismeros tan minden level.

- 81 —

Es a munkat szent terhevelKettos kezze! hordozzatok,Edes nyari reggeleknekHarmatkonnyet tapoljatok.Senki sem szan benneteketCsak az Ur az eg honab6lAki faradt fejetekreQloriat von napsugarbol.

Es faraszto iiiunka utan,Ha sziikmarku gazdatok,Aldon tekint ratok az eg,Alert nem ejt ki panaszt szatok.S ha a hitvany kovel dobal,Alert kenyer a ti munkatok,Eg ura a vigasztaloKegyelemmel tekint ratok.

Alikor pihen az eketekFeher teli ejszakakon,Alesetekben g)'Qnyorkod5mAlig elfog az edes alom.Taltoson kiralyok jOnnekGyemanr, arany rajtok minden,Alennyi feny es mennyi poinpaPer a kis kunyh6ban itt benn.

Erdok, niezok lakoi ti,Fiai a termeszetnek,Termes. fold jut gazdatoknak

4-- konnv tinektek. —

- 82 -

Kunyhotokbol, hoi eldugvaSir a nota, pajkos a dal,Onnan indul nagy utjaraA felszabadito angyal . . .

Enyem a konny, mely ott rezegS niegtorik a pillatokonKin es vagytelt lelketekkel"Az en lelkem szinten rokon.De mint alv6 tenger melyenSziveteknek deriijebenSzazados ds remes viharBosszura var nagyon r£gen!

Nalunk . . .— Ooga Octav. —

Nalunk z51del a nagy erdo,Virag van a reten,Tarka lepkek kergetoznekEs gyaszolunk regen.Dalt tanulni csaloganyok.\\essze tajrol jOnnek,Nalunk virag, dal fakadnakEs temerdek kSnnyek.

Pent az egen e"getobb isAz oreg nap reggel,Miota e viranyokonNein minekilnk kel fel.

- S3 -

Alinalunk az erdo melye -Fajo hangot hallat,Harmas Koros es AlarosonPanaszos hab halad. —

Nalunk menyecskek, leanyokSirva fonnak — szonck,Es fajdalmat cgyiitt sirjaA sziilo es gyermek.Gyaszba borult egiink alatti\\eg a dal is lagyabb.Alindnyajunknak szeineibenOtt sirnak a vagyak.

Es ovatos a lepke is,Ha viragra akad,Alert a harmatcsepp a rozsanSzemeinkbol fakad.Es a hegyek, a nagy erdokZugjak titkos nyelvenHogy konnyeink arja uszikA ven Oit medreben.

Almunk van, mi nem valosul,Fajdalmas es- gyaszos,Teljesultet hasztalanulVarjuk mi a hazlioz.Yen idoknek maradvanyaHivsagos es kinos,Elerhetlen aiomkepunkEijel-nappai kinoz.

84 -

Ejfelt utott,(Eminescu.)

Az erczliarang nyelve ejfelt iitb'tt tompanS az elet vamosa, alom nem jon hozzani.Taposott osvenyre hiv a halal engeni:Kozte s elet kozOtt velemenyein tegyem.De a gondolatom merlegenek nyelveMost is mikent mlndeg, ketto kozott all meg.

Donna Clara.(A. Naum.)

C'etait dans la nuit brune,Sur le chlocber jauni,l.a luncConime un point sur un i.

A. Mtisset.

I.Ott til nielan, 6rahosszat a bajolo Donna ClaraMeggyszinii veranda alatt egesz nap ott vesztegel,Ha a szello arra teved, megcsokolja piczi szajat,Mely a vagyo szerelemrSl egy romanczot enekel.

E vilagon ilyen szep szaj nem is volt tobb, nem is lehet,Kissebb Idbat, mint az ove, nem lattak meg, higyjek el,—£s Murillo. ha meg egyszer madonnat festeni fogna,6 modellnek bizonyara Donna Clarat kerne fel.

— 85 —

Donna Clara sze'p Jaor.bol andaluzi bajos (under,Karja karrarai man-any, keblc mint a lilioni, —De mi bantja, hogy szoinoru, micrt az 6 biborajkiSotet banat szavat ejtik s panasz tanyaz azokon?

,,Donna Clara buslakodik,— azt mondjak a jo szomszedokAmiota Don Fernando tegnap haboruba ment .Sok delczeg if jat niegol a haboru, az atkozott,S ki ma virult , holnap ott pihen asirban lent".

Mikor tegnap haboruba ment a ferje Don FernandoAlkantarai Don Paezt a szep aprodjat is viven. . . .Titkos ejen mennyi konynyet ejtett szegeny Donna ClaraEgyediil az Isten tudja, nem sejtheti foldi leny!

II.

Elnuilt ket nap, elnnilt harom s nem jon hir a csataterrol,,Don Fernando, Don Fernando bubanatom ve'gtelen,Oh inert alkos minden csata, haboruban atok fekszik . . .Es elvittedDon Paezt is, hogy hirt hozzon majcl ennekem"

Donna Clara buslakodik —azt mondjak a jo szomszedok—Amiota Don Fernando messze haboruba me:;t.Sok delczeg if jat megol a haboru az atkozott.S ki ma virult ,holnap ott pihen a sirba' lent.

De mi zaj kel egyszeribe, mi larma van ki inn az u tcan?Habzo murciai menen Fez kapuin sebasenMint a vil lain, min t gor.dolat Don Paez a szep deli aprodSzep levellel, aranyossal, csataterrol itt ter;in.

- 86 -

Erkelyre es ablakra szaladnak mind a Icanyok,Alkantarai Don Paez ott vagtat Madrid terein,Szep termete hajlekony nad, hullamzanak szoke fiini,Sarkantyuja csengo arany, o maga egy cherubim. —

Es az aprod, ahogy belep, terdet hajt a szep no eiott ;Xem sz61 semmit, de a szeme ego vagy es ugy besze'l,Donna Clara mint egy szobor,nembir csak egy szot is szolniDon Paez atadja az irast es a hadba visszate'r.

Esteledik — es az ejjel kiterjeszti setet szarnyat,Elve'sz, eihal Madrid zaja, alszik a taj, a berek.A hold pedig fent az egen fenylik, mint egy aranylampaEs az odon, setet kastely arnyban pihen, szendereg.

Habzo andaluzi menen Fez kapuin lovag vagtat,Dobogasnak tompa zaja nema.ejben eUeriil,Don Paez a szep deli aprod levelet visz Fernandonak.Egyre vagtat, szaguld lova s mint a szelvesz ugy repiil.

De mily arnye'k lopozik be? Egben repiil? Sze'l okozza?Meggyszin veranda alatt egy arnyek suhan es e l b u . . . .Ejjel megcsa! a szemed is, talan csak a kepzet deign,Lehet arnyek, lehet nadszal, lehet aranysarkantyti. . .

Oh a hold lesz, mi lenne mas,Alert ime lasd,

' Halvany, rezgo fenysugaraUtanoz palotat varatS ha sugarat hinti szejje!,Lovagot is nyari ejjel.

Utanoz a fenysugaraGOndor fiirtot,Picziny bajuszt,Hajl6 nadat es sarksntyut.Es a holdnak fenystigaraBehatol az ablakokon,A falakonS onnan szall aSzonyegekre.Reszketve szallA holdsugarAz alvobanS elvesz ottan;Nagy mereszenMinden helyenMcgjelenikAttor csipkenS fclve — lopvaAthatol aFiiggonyokonAz eltiinik a parnak kBzott.Hoi itt latod, hoi ott szaladMint egy kedves, pajkos Hinder,

I Neki minden nyitva, szabad.Oh a hold lesz, mi lenne mas,Mert ime lasd, —Halvany, rezgo fenysugaraUtanoz palotat, varatS ha sugarat hint! szejjelLovagot is nyari ejjel!

- 38 -

III.Leszaitt az ej mar jo regen. A hold felhok ko'zb'tt bujkalRegen elhalt Madrid zaja alszik a taj, a berek:Mig Fernando a harczte"ren nagyon rosszul nyugodhatik,KasteMya a sete"t, odon arnyban pihen, szendereg.

Csakis Fez kapui felol j5n egy lovag nagy vagtatva,Dobogasa, tompa zaja nema ejben citeritl,Don Paez az, a deli aprod, levelet visz Fernandonak,Egyre vagtat, lova szaguld s mint a szelvesz ugy repiil.

Donna Clara most mar boldog — azt tnondjak a jo[szomszedok —

Hisz az oreg Don Fernando irt, mio!a liadba ment. . . .. . Sok delczeg ifjat megol a haboru, az atkozott,

Ki virul ma, holnap ott pihen a sirba' lent.

D a 1 o k.(Cugler Matild.)

I.Mikor mindent elveszite'I,Minden remenyt, minden vagyar,S nem szalijak meg szived tobbeTitkos erzet, forro vagyak,

A rozsanak, amely viritNem kersz akkox orokletet,Orttlsz neki, de ha hervadNem sirsz, hogy nines benne eieh

- S9 —

Nem keriz \\lici, valtozatlant,Nem kersz szerelmet a smgHisz tudod, az eg a f5ldnek,Csak egy pillanatra nyilik.

II.Viszonzatkm szerelmcdetBus dalokba enekeled,S mikent terhet, vegtelen kintUgy (ekinted eletedet.

Hej! Nem tudod, milyen kin azMikor semmi sem fajhat mar,Nincsen hited, nem szeretlietsz,Szived, lelked oly kopar.

Lam en szeretnem erezniFajdalmadat, nagy kinodat,Mert a szivem fasult, tiresS jobban gyotor ez a tudat!

III.Izzo foi ro Etna hegyeDe annyi t f iz nincsen benne,Mennyi kinos ketsegbeesesLakik az en kebe'.embe.

Nem is ragyog annyi csillagTiszta. deriih nyari ejen,Fajdalomto! s nagy kinoktolMennvi kOnnvem hui l t mar nekem.

- 90 —

Es hasoulo nagy kinomhozCsakis egy van a vilagon:A te hideg nagy kozonyodAlely mfgolte boldogsagom !

IV.Hogyha egyszer latba vetnenkSzerelmemet s szerelmedet,Hidd cl, hogy az erzelembolKisebbik resz jutna neked.

Alert a ferfi szerelmebenCsakis onmagat szereti,Alig a no a remenysegct,Istenet csak ebben leli. —

Ez az e"gi, szent erzelemOsztalyresztil kevesnek jut, —A gyonyor a ferf i hite,De szeretni csak a no t u d !

V.Ha az egrol csillag fut le,Azt hallottam eletembeHogy az ember forro vagyaTeljesedik nemsokara.

Oiyan szep volt sokszor latnomCsSndes, nyari ejszakakonEzer csillagot az egenS ezer vagvam tamadt nekem.

"~*

— 91

Kiralyne kivantam lenni,Mint egy tiinder liindokleni,S bar elmondtam ezt a vagyat,Csillagllullas me"g sem tamadt.

S akkor meglattalak teged,Szemedben a deriis eget,Merengtem a csillagokonS egbe szallt a gondolatom.

Ezer vagybol en IstenemCsak egy teljesedjek neki in ,Hogy szeressen, mint szeretemCsakis ezt add meg en nekem.

Ekkor megfogtad a kezemS annyi szepet mondtal nekemHosszan neztel ket szemembeEs az egrol csillag hul l t le.

- 92 -

A inultbol.(Vlalnitia.)

Kiluilt bemiiink a szerelein,A sirkertbe jer hat vclem,Aliol melyen eltemctveAtinyi abrand pihen szepen,Kozony lett a szemfedojeS bus feledes lepe regen.Szanakozast hagyjunk felreHisz nem hibas egyikOnk sc. . .

.Mennyi sirhant, mennyi fejfa!Elso csokunk ime itt van. . . .A hold ezer csiliag koziilElmerengve nezett minketEs a sziporkazo legbcnEziist sugarozont hintett.Megcsokolam selyem fiirlodS orczauk oromkonyben fi irdolt!

Emitt egy vagy. J61 ismered,Vagya volt az ket gyermeknek,S min t egyesiil ket fenysugar,Ugy szamitak 6k is regenEgyutt elni, egyiitt lenni

93 -

E hivsagos fold! letben; —Mi vagyunk az a ket gyermck. . ,Vagy cs remeny — mive ieftek! .

Sirdomb alatt nagyon regenElso eskiink alszik mclycn,Karjaim kozt tarlotfalakUgy csokoltam szemeidet,S almadozva hallgattuk aDobogasat sziveinknek,Reget mondott, tiinder regetMikor 6rok esktit teve"nk,

De mellette, s ez is regen,Sirdomb alatt olyan szepenAluszik az elso sohajAmit nem feledhetek elAz a vegso ,,Isten hozzad ?"S te csak nezted kisirt szemmelAnnyi a!mot, annyi szepetMint hiusit meg a vegzet! . . .

Alit most birunk ime mindenKihait crzes kihtilt szivben,Neman, hosszan nezztik egymast,KozonySs vagy, hanem felek,Talan megis nvugtalanitSzivedben egy kinos erzetGondolatban vissza t^rveM t i l t n n k gyaszos sirkertjebe! . . .

94 -

Kegyelem!(Vlahutia.)

Oh mi sze"p vagy, kedves leany,Mennyi ba"jjal, mennyi ke"jjelHordod g5mb5lyu formaidLepve kecscsel es eszeiylyel,Olyan kimerr, meit6sagos,Olyan kecses mozdulatodMikent a to feliiletenLagyan ringo, rezgo habok.Szemeid az ejsOtetek— Veszedelmes tiinder szemek —Elotiinnek olykor liogyhaPiilaidat felemeleclEppen, mintha ket csillagotFelh6k kozziil bujni latnalE ket csillag ugy tiin ele.Ah ertem en, ttidom en mar,A\iert vesznek teged koriil,Te utanad miert epednck,Kik igezve mosolyodtolRabjai a szepse"gednek :Tiinder vagy te a n6k kozStt,Itt a foldo'n parod nincsen,Arczod pedig hajnal pirja,

Abbol alkota az Isten.Szalonoknak ragyogasa,Balok biiszke kiralyneja: —Tomeg hullamai kozOttHogylia lepdelsz nelia-neliaMegallnak cs elbttvoiienSugva neznek teutanad,Csodalkozas fogja oket,Sohajtozas, titkos vagyak. —

Valjon ki a boldog emberKi ura e draga kincsnelc ?Az eletet ki biivSIiS fajdalmait ki Q\\ meg?Forro ajkid reszegitoCsokjai kOzt ez az eletA kinokat nem ismeriA regek vilagaba teved !

II .Ah a keringo kezdodik,Egy csoportb61 ime kilepAlagas nyulank szoke i f juS leptet iranyitja feled,Te pedig mar fel is alltalMire ott van temellettedS feher puha marvany karodAz 6 nyaka kOre teszedEs repulve es almodvaFejed vallan pihenteted£5 derekad atalfogja

- 96 -

S forro, tiizes leheletedAz 6 heviilt arczat eri.Erzed szive mikent repesEs a kejtol szemeitekFe'lig csukva, niell a mellhez,Eszetek e boldog perczbenEgy vagyon van s gondolaton.Szenvedelyes oriilt tancz ez,Orve'ny, amely szedit nagyon.Labaitok a parkettetAlig e'rik neha IiegygyelS hajad kibomolni k^sziilAmint mentek olyan sebbel,S a vi!ag megall s nezi.Mint repiiltOk, mikent mentek,Titeket a termeszet isEppen egymasnak teremtett! . .

III.Keson, egyediil, faradtanAllsz haloszobadban ne'man,Es elnezed a tiikorbenSzep alakod hosszan, melan.Susog a kifOzott ruhaMagadrol ahogy leveted,Kupeny gyanant hogy elfedjenHosszu hajad leereszted..\\ezitelen karjaidatFejedre kulcsolod sze"pen,Czipo helyet papucsot huzszS ehnerengve nema ejhcn

— 97 -

^Hogy az arczod kigyu!. erzedS ugy tetszik, hogy erte.r.etien,Mert hagyon bus ez az eict.Borzadsz tole, dc ^yszerreMeglepnek a forr6 vagyaiJ.fides restseg fog el teged£s a gondolat elkabitKedves karok kozt pihenr.f. . . .. . . Ah ha mostan csoda csnek.S e!e"d tepne n6" e perczbenFelt^telen rabja lennel.Lealacsonyitna : turned,Hadd hurczoljon sarba teged,Ne*ki adnad eletedet,Hiszen keves ez az dietHa tudnad, hogy akkor 61 meg,Mikor karjai kDzt leszelForr6, heviilt, boldog percten. . . .Kedved jOn, hogy innen menj el,MegSl szobad n^masaga,Zavar helye most az agyad.Ifjak . . . keringo . . . feny. pompaViHakozik s m^gis marad.Fajdalommal n^zesz szejje!,Benned indulatok duinak,Kebeledbfil s6haj szall ki,Karjatd meg alahullnak. . . .£s lefekszel . . . tested ugy egHultemzasba j6 a kebled

— 98 —

Kinyujtozol parnaidnakPuha Glen, mint a . -De az alom keriil teged,Hasztalan zarod a szemed,Mert kozted es alom kOzottGondolatok gatot vetnek. —Viziokkal epp jo magadIzgatod a kepzetedet,Mas ejekre gondolsz visszaMikor a bii nem volt veled,fis e gondolatnal szivedSokkal hangosabban dobog,S tulcsigazott kepzeletednekMagad marlalekul dobod. . . .

Hoi vannak a vagyo szemekMelyek izzo langban egnek,Hogy azoknak tekinteteV^gk^p megig£zne teged ?Hoi vannak a szomjas ajkakHogy beszivjak leheleted ?Ah! ha rajta fflggne moslanA te vagy6 tekinteted !

JPL^ynJiaJlkan, kopogtatnak£s te akkor mozdulatlan,Vontatva mondod hogy Bszabad*S ajtdt nyitva belep mostanEgy koszvenyes, g5tli5s oreg,Gyenge apr6, gdrbe alak.Mint ereklye't fogja karod,

qg

Ahilattal kezef csoko),Vagyo tekintete alaitTe ne"man allsz mint egy szobor.Rimankodik, hogy szdlj hozzaCsak egy szot is; mosolyogjalMivel kinozo szerelme"tNem is meri mondani ma>,Hallgatasod gyiildletrSl,Utalatr61 besze! neki,J61 latja hogy nevetse"ges,S vissza menne, nem teheti!Naiad lenni boldogitd£s kezedet idegssenMegszoritva, eg a vagyt61.Sdhajtozik. — Ah mily guny ez,Kegyetlen guny. Ime ez hatA ki veled ko'te QsszeAz ^letetet meg a sorsat!

ki nem £lt fiatal szivMelyben a ver forr is pezsegSzepsegekben tandOkSlsz te,

-Metyek kis6rtetbe •ejtoclcr*wpn*s

Elbukhatsz te akarhanyszor,Hiszen £des buneidetMegbocsatjak mindannyiszorAz istenek is a szentek! . . .

— 100 —

A mi hazunk . . .— Qoga Oktav. —

Harom csenevesz szilvafaAszott lombjat busan razza.A szel egy maroknyi sarjutFeldobott az egyik agra.

Gyom vere fei a kis udvart,Kapuja is kidalt regen, ,— Mive !ett e nyijas feszek,Miklos szomszed mond meg nekem?

IdSrongait falair6lRendekbe hull a vakolat,Szii orol a kiiszobfaban,Penesz lepi el a falat.

Napsugar. ha erre tevcdS zsindeiy kazott be-belebben,Beragyogia a pokhalot

"S ennyi gyasztdl visszaretten.

S hogy aiusznak eltemetvcHamva aiatt a tuzhelynekSzep mesei nagyaponak,Miket riailgattam, mint gyermek!

— 101 -

S megrezeg 'a hamu neha.' Kihiilt zsarat is megreszket

BiivkOretol, me!y ott maractVilagabol a meseknek.

Juhakrol a rovas irasMestergcrendan meg o(t van,A sok akom-bakom vonasSzomoruan tekint onnan.

£s ekkor a gondolatimA multakba visszaszalnak,S mintha eneloitem latnaniAldott k^pet jo apamnak.

Ostorpattogasat hallom,Befogva a 16 is regen,6des anyam szorgoskoa'ik,Utravalot keszit nekein.

K6nyezvc vcsz bucsut to!e:n,• • Megcsdkolja arczoni, vallan.

,Imadkozz majd edes fian:S J6I tanulj az iskoliban!"

Azutan, mi velem tortentBvoiiutmind dnelflttem . .N^lkulOz^s es a varos,Hoi tanultam s honnan jottem.

Ifjuva lett a kis gyermek— Gyorsan iramlik az c'ct —

— 102 —

Meglctt ferfi jottem e;i meg.

Mennyi notat hailgattain itt,Mennyi dalt es mennyi reget,6 de hanyszor hallgattam enNagy Sandornak tortenetet.

S mint cgy alom, ugy Hint tovaAz e"n gazdag ifjusagom,S a sok abrand, a sok renieny . . .. . . Alom volt csak, mulo alom!

t' • y

Diilcdezo osi hazuukFalaidat megolelcm . . .

De mdrt torulod a szcniedMiklos szomszed, ninndd meg nekem?!

— 103

Jegyzetek.1. Ezen kotet 73. lupjan kozoit nepbaiiada (IVazdravin)

! Si-nak a roman tud. Akademia kiadasaban imegjeientBros! romannepkoltcszeti gyiijtemenyebol van fcrditva.Ennek magyar valtozata ismerctes a Szekeiyfoldon (.Pal-i£p Antal") L. ,Valogatott magyarnepbailadak*. Rendeztcsrezetessel ellatta Morvay (jyozo Budapest, Lampel R.i40-ik lap.1 A 76. lapon kozoit ,,Pintye vitez" nepballadat Bud T. ptis-elynoknek a roman tud. Akademia kiadasaban megjelentn^pkolteszeti gyiijtemenyebol forditottam. — Nem lesz ta-lektelen, ha e ballada hose're nezve a kovetkezp tort^netiitkozlom:.Pintye Gregor a XV/. szazad utolso, e's a XVII. szazadsiben Nagybanya es Kapnikbanya kornveken rablasaival,Ssaival allandoan rettege'sben tartotta a lakosagot Elte utolsoI Rakoczy Ferencz taboraban hadakozott s tobb kumczNagybanyat egy alkalommal megtamadvan,. itt agyonlo-

fagybanya varcsdnak 1703. dvi aug. 14-en kelt jegyzo-szerint BHollomezey Pintye ur" nem mint gonosxtevo ve-t ki, hanem az ostrom kOzben esett el. Vem lehetetlen,lak egy mereszebb kiadasa volt azoknak a kurucz csapat-inek. kik alkalomadtan nem keriiltek el a rablbkalandokat,"

K. ^Nagybanya es kornyeke" cz. muve. ^95—298 lap.)

Bran Lorina:.

01O

Oor

£>-LUCC

- 107 -

Mortua Est.(Eminescu.)

Mint a siri mecsnek vegso lobbanasa,£jfe|i harangszo me"Ia kondulasa,Ides alom szarnya, mely utolsot rebben:•Ugy szall a te lelked a bus vegtelenben.

flrSpiiltel, mikor fakadtak a rozsak,Mikor a foly6ban fiirdolt a ::;enyorszag.Amikor az ejnck fenycs kiralynojcPalotakat rajzoit a sotet felliore.

|s dn latlak most is, mint egy cziist arnyat,jimint a tejuton suliog a te szarnyad:felhok vallan lepkedsz liliomfeheren,Hullo csillagok kozt, sugar ozoncben.

Sfisz a feny elore s cmcl a dal cgbc,Keb|eden kezecsked kercsztbe van love:Miritha csak vafami kaprazatot latnek,EztigtOs, aranyos minden piciny aniyek.

|S mig rOpiil a leiked a vegtelensegben,Kihiilt feher tested banatosan aczem;Imikor a halal koporsoba tette:j^jkad vegmosolyat rajta felejrctte.

— 108 -

jLelkemet sziinetlen mardossa a ketely;Halavany leanykam, midrt is mentel el?Sz£p es ifju voltal, ren:eke tdke'ynek!Vagy tan sziiksege volt csillagra az egnek?

6l tan tul a felhon palota a^ll diszui,Melynek aranyboltja csillagoKbol keszii!:.Lingpatakot tiszta szineziist hid ivez,

•fis gyemantos partot zengo virag liimez?

Tc menyei szepseg, tan oda sietsz felSugaras hajaddal, csillagos szemeddel?^gszinkek ruhadra aranyszal van fiizve,S rubintos kpszoru homlokodra liizvc.

Csillagozon fenylik utjan a lialalnak,Az <51et osvcnyen lazalmok talalnak;A halal egy vilag fakado viraggal,Az elet egy mese sivar pusztasaggal.

Vagy talan maskep van? Hiheletk-n voina!Szivemet. lelkemct ketelybe sodorja.Mikor csiilagokat latok alamenni,.Hiszem, hogy a vilag csak egy puszta senuni.

Ha egyszer az egbolt hasadozna szejjel,S a semmi lehullna zordon ejjelevel:Raszakadna az ^g az e^esz vilagra,S eltemetne mindent az Qr&k hal^lba , . .

O, ha ezt a foldet egykor e sors £ri,A te forro lelked sem fog visszaterni;

— 109 —

Lues-ouvos hangod elenyeszik nyomban,S !i!iomos leikcd por lesz e^y halomban.

Tc gyftnyoru hoittest, te szep ;eges angyal!Megerintiek megis kette"tort ianlomniai.Te mar odafont vagy; tobbe ncm siratlak,Mint cgy odatevedt sugarat a napnak.

Ime a nagy k£rdes: Icuni vagy nem lenni?M£Iyseges erte!me"t erezi mindenki.Ami nem letezik, gyotreime sines annak,

"Az eletben pedig csak fajdalmak vannak.

Ez a let egy sivar, oruletes cszme,Ami erzekiinket meg kell, liogy tevcssze;Srizadok mivolta ellentmond cgymasnak,Legyen inkabb semmi, mint alomlatasok!

| megtestesult almok cgymast iizik sorban,J)e mind odavesznck a temeto-porban;lem tudom folerni eszmejet a sirnak!it tegyek? nevessek? karomoljak? sirjak?

Dejni&rt2--OriHts£g niinden e vilagon!Imulasod okat sehol sem talalom.fegyogo alakja a mi biis sziviinknek,fcsak azert sziilettel, hogy el is liagyj minket!

istentelen rejtely! Erteni ki birja?lines az Isten neve homlokodra irva!

— 110

Miert nem jossz . . ,(Eminescu.)

Neid! mar a fecske utra szall.Di6fa lombja hulldogal;De> ult a tajra, itt az 6sz!Miert nem j5sz, mie>t nem josz?

Oh, jojj ulembe, legy velem,Hadd nezhesselek szQntelen!S fejem ott leljen pihenotSzived folott, szived folott.

Jut-e eszedbe rona, ret,Hoi jatszadoztunk szanaszet?S en fogva gy5nge kezedet,Vezettelek, vezettelek.

A f5ld6n sok leanyka van,Kinek szeme eg\' tiizfolyain;De hoi van annyi kej, inosoly?

•^Fodorn, hogy nines sehbl, sehol!

T«in csillag sincsen ugy lehet,Mely beragyogna lelkemet!Nines rajtad kiviil semmi sem,Ki Udvdt adna edesem!

- Ill -

A termcszet a ludn i lor.Pereg a so(f f^.'^ ^ve>\;Nagy pusztasa> van. iit az osz!S te most so' joss?, meg most sc' jttssz?.

Jo ejszakat.(Eminescu.)

Puha ol^ben a f^szekiiekKis madarak neman neszelnek:Agyat kinal a lomb, az ag.

J6 ejszakat!

A mig az erdo inelye nema,A forras soiiajt nerta-neha;Az alom lonibon s leveleu

Ol szelidert.

A haltyu atevez az eren,Siet, liogy megpihenni terjen:Mely s edes almot hozzatok

Szep angyalok!

Raszal! a fenyes hold sugaraA bovos-bajos ejszakara ;Egy edes Osszhang a vilag.

J6 ^jszakat! . . .

— 112 —

Sonet.(Eminescu.)

Elmult sok eV s meg tiinnek evre-evek,Mi6t' eloszOr mi talalkozank!Mint egett bennem a szerelmi langBuv6s kOr^ben nagy szemed tuzenek.

6, ]8jj megint! Ihlessel edes szora,Tekinteted folOtfem szalijon at;Ragyogjon ram egy sugaras vilag,S uj dalba kezdjen lantom minden hurjj.

Ha kozelitessz, — te nem is tudod,Hogy lelkem milyen melyseges nyugodt,Mikent a csillag fent a nemasagban;

De hogyha.latom gyermek-mosolyod,A .banat tlize gyorsan ellobog;Csak szcmem eg, s lelkemben egy vilag van!

Sonet.(Eminescu.)

Mikor elnemul lelkemben a gond,Dalom egy edes ahitatba csendiil,

— 113 —

Es teced hiv lak! A bus vegtelenbiilKeresztiii uszva, niegielensz-e monridV

Fuifiviria-e szeliden nagy szemetA btikeoszto ejszaka eroje?Alomalakixj csondesen eljo-cA rauitak arnyat bontogatni szet?

Szailj szeliden le! . . . kozelits fe lem!S mikor aiakod mosolygva men,Eg}- sohajban szerelmed' foltalalom.

Szempiiiad selyme simitsa szcmem,Erezzem a viragot kebledenOrokke aidott, elvesztett vilagom!

Sonet.(Eminescu.)

Har osr van; lombok hullnak az avarra^(agy eso csopp veri az ablakot;e sugaras ieve'ibol olvasod,log}- egesz eftunk egy TOvidke 6ra.

Igy lultod idod edes semmiseggel,Latogatora nem vagyik szived;Oe jobb is: mert mig ott kiinn kod lebeg,Te a kalvhaba almodozva nezel.

— 114 —

fin eifelejtem minden gondomatEgy tiinderlanyroi aimodom sokai.Kineu a. Kuuucu ndni kezu aiakia;

Egyszer csak hailok ruhasuhogast,S egy lepestol a padlon paltanast,£s ket hideg kez szemem eitakarja

Foltunsz neha-neha . . .(Eminescu.)

Foltunsz n^ha-neha kedvesem a multbol,Marvany karod' latom, s aranyos hajad ;Arcodon arnyek van a nagy fajdalomtol,A mely olyan tiszta, mint a patyolat.Csillagok legszebbje, asszonyok tokeiyeSzivemnek mamort nyujt biinos mosoiyod;fis amikor arcod' vallamra lehajtodSzemedbe vesz lelkem, s sirva fakadok.0, ha az orvenyb61 kiragadhatnalak,S Sleihetne forron reinegd karom :Lelkemet befojtnam ego cs6kjaimmal,S kOnnyel aztatnalak edes ar,gya!om..QielcLkaioiiiban nyujtanam az enyhetSzivemre szoritott jeghideg kezednek.

De jaj ! Csak csalodas, egy rOvidke alom,Mert elszal! arnyekod, mint a lehelet!Itt 016k magamban, megzsibbadt karokkal,

— 115 -

nerengek eltiint almaim felett.borong a muiton, szettoszlik az arnyek,

it a'akodert csak liiaba jarnek . . .

jeges tenger zug

i\ jeges tenger ztig elottemA mikor read gondoiok;Csillagtalan a szfirke egbolt,S csak sejtelem a sarga hold.Hul^main jeghegyek usznak,S folo'ttiik egy madar kering;Nyugatra szalltak nagy csapatbani 6 huseges tarsi mind.

percig meg a multba nez,itan a hullamokba vesz,zive szakadt a fajdaioiutol.

ii is elvaltunk mar egymaslol!e raig foiotted feny ragyog:n ugy trzem, hogy megfagyok!

ir

116 -

Hasonlitassz(Eminescu.)

Hasonlitassz egy halvanyA cseresznye viraghoz;

A menyorszagbol szalltalHogy ram egy fenysu

A puha szonyeget aligSuhog a selyme lagyatH

Egesz valod tigy .lebeg rajl»,Szep, edes-fenyes alotn,

Karcsu alakod csipke"kMint marvanyszobor

S ezalatt bennem a gydnydrLangolva eg a lelek.

.Te megvaltom, biibajosSzelid niesek tiindere!

Van-e mosoly lobb azMely tieddel folerne !

SQtetitsd e\ az ^jszakaFe'nyet az en ,szememn*k»

Es ott egjek el ajkaid parill4n»Mig karjaid Olelnek.

— 117 —

gondfelho szaii marvany liomiokodra,S borui szemedre fatyoi;

!?^1' t*-.'»- iorrmndiis .^rn'/pUolia

A vagyak orszagabol.

!e!ejtselek e!! Az a kivansagod,Mint porra valt halottat!

pat nem tudod, hogy egy egesz vilagotVeszitek e! miattad.

: en nagy bunom, hogy read talaltam,Ez atka a szivemnek!

ptanad nyujtom jobbomat, — hiaban!Az almok szetroppennek.

| csak mint egy szentkep lebegsz me"g elottem:Kepe a Sziizanyanak,koszoruval felig elfodotten . . .

Hova messz?... Visszavarlak !.,.

- 118 -

Ha eljon . . ,(Eminescu.)

Ha eljon szivemnekUtolso 6raja:Temessetek engemA tenger partjara.

Nem kerek koporsotSemmi fenyesseget;Testem az avarbaGyongen temessetek. V

Legyen kozel erdo,Ott lesz szep az alom:Szello sirdogaljonA ringo hullamon.

Mig a hold sugariAz erdore ttiznek:Panaszos biigasatHallgassam a viznek.

Egy konnye se hulljonSenkinek utanam;Oszi szel 's fa lombjaZokogjanak lagyan.

— 119 —

Legeleszo nyajnakHalljam a kolompjat.Hlatozo harsfaHullassa

Nem fogok bolyongniTobbe a vilagon:Csak cmlekezetemMarad meg utanam.

Esthajnali csillagGyemantos sugaraSzallni fog bus siromElhagyott halmara.

S a mig vad viharbanMorajlik a tenger:En pihenek arvanPorra valt szivemmel .

— 120 -

Fiilemile legendaja.(Dulfu.)

I.

bszer volt, hoi nctn volt cgy kiraly a foldon,Bnnmaradt emleke sok-sok emberolton;feltenetes hire volt, vilagra szolo.fcs; gyoparhoz a lanya hasonio.

int a fenyes napnak aranyos sugara,fan ragyogo volt a kiraiy leanya,ngeren tul s innen jarvan a vilagot,izzaja hasonlot meg senkisem latott.

Spsegenek hiret elvittek a szellok,Ijti.csak telutte, kezet kerni eljott,res nemzettsegek legeslegelsoi,|edelmi cimek biiszke viseloi.

Boe vafoplos' volt "a "kirafy" lanya:iyiket magahoz torpenek talalta,masik unalmas — igy szolt az itelet —irmadiknak pedig a haja sziirkellett;

gyedik kevely volt, — akarcsak a pava —sovany, - a masik hajlott a hizas a;

— Hagviatok bekeben, beket hagyok en is! —Ez a gondolata latszott a kedven is.

Egyszer igy szoit atria: — Jojj ide leanyom,Fond be a hajamat. ez a kivansagom! —— Hagyd apam rniskorra, vagy fonasd be missalIgy felelt a gyermek tteztessegtudassal.

A kiraly rahagyta . . . Es nuiltak az orak,-Siirii csillagos lett nz egesz menyorszag,Bpdito, nagy aloni szallott a szemekre, —Akkor a leanyka folugrott egyszerre.

Hosszu harsfasor voit a kerten keresztiil,Ovaiosan atment felve minden nesztiil,Kiert a szahadba. egy leiek se' iatta,Es ott kedvesenek omlott a nyakab.i.

Egy szegeny juhasz volt. Egyszer a havasro!A viragos volgybe a!a szallt nyajastol,S a paiota mellett legeUette nyajat,S menten elbiivoite a kiraly loanyat.

A juhasz szemeben o!y c^odds feny egett,Hogy a kiraly lanya attol betegge le t t ;"S a midon megfufta fih'nkojat lagyan:Foltamadt sziveben mind, a mi csak vagy van.

Es azota mindic, minden aidott estoA juhaszt a kertben szivdobogva ieste,Ki leszallt a vi'ilgybe bercek okialaro!Ebren almodozva tiinder paLrarol.

— 122 —

II.Telt a nyar; kozelget oszre forduloja,Vandorutra keszii:: da.ru, fee:!;?, gi!yaA kiraly egyszer csak timodesbe esvenKe"telkedes laza futott aital testen:

Lanyomnak keroi dalias viteze'r,Mert nem megyen ferjiiez ? .Majd utana nezek!Igy szolt — es figyelni utjat a feanynak,Adta a parancsot udvari szolgaknak.

Latla ezt a lany is, s csundesen sohajtott,Bezartak elotte minden kaput, ajtpt,Mintha csak egy szentelt kolcstorban. elne,Mindegyre ritkabban talaikozott vele.

Vegtere egy ejjel kiszokiitt hozzaja,S ilyen panaszszora nyilott meg a szaja:— Bus az en eletem, binat utjat jarom,O, akarsz-e lenni az en eletparom?

Ott iiltek a kertbcn csondes suttogassal,Tele volt a szivok edes vagyodassal ;A hold f£nyes area elbujt eleinte,K^sobb egy sugarkat a fejokre hinte.

— Angyalom, szerelmem! — a juhasz igy szolr,Ebren vagyok-e vagy almodom valoba'?Szavaid elottem megnyitak a mennyet,Mar csak egy lepes keH, hogy oda bemenjek.

— 123 —

— Eljovok utanad, ke -z i i l j holnap ejjcl ,Ne remegjen szivcd. megve'diek csak jojj ei,Meg a iabnyomat '.., -i.i ._•..: '.i--^,Zugo sotet erdo eitakarja lassan.

— Vedd magadra himzett patyolatruhadat.Aranyos cipello diszitse a labad:Messze idegenbe elfogunk mi menni,Szegeny juhasznok kozt kiralyne fogsz lenni.

— Jonni fogok! — suga reszketo soliajjal;Messze az eg aljan pirkadott a liajnal,DC 6 nein t5rod5tt a liazamennessel.. . . Sziv a szivre zarult edes epedessel . . .

Vegre felocsudva edes mamorabol.Zajtalan bucsut vett a szegeny juhasztol,Vissza indul t csondben a sotetlo haznak,Berme volt csiraja a szerelmi laznak.

III.Beallott az ejfel, csiindes lett egeszeir, .A kiraly leanya allott utra keszen,Tudta, hogy az erdon szivrepesve varjaAz 6 szemefenye, szep juhaszbojtarja.

Hat amint kiindult, szor:iyii dolgot latott:Ket udvari szolga a haz elott allottEs a juhaszbojtart megkotozve hoztak,Siirii iitlegekkel meg meg is kinoztak.

— 124 —

A kiraly — joi sejiven — liasznaiia az estetAprodokat kiildott, k 'k a kertben iostek:Kiadta parancsat a juliaszra nezve.Hogy elve vagy halva keritsek u't kozrc.

Rettento haraggal ne'zett a fogolyrj.Azutan a lanyhoz ilyetenke'p szola:— Ez a semmi ember hoditott mcgjteged?Mint kiralyi fajnak nincsen bHszkeseged ?

— O apam, tie szolj igy! ne valassz el tole, _E szeg(5ny juhasznak vagyok en a noje,Es 6 az en f^rjem a mai nap ota.Mi6ta meglattam, — szeretcm azota! —

— Olj meg! en nem banom, i t t vagyok kezedben,De mast rajta kiviii soha sem szeretiem;S nem akarok mashoz soha ferjhez menni.Inkabb a halalnak menyasszoitya lenni! —

» ' - •

Mint mikor villamot sujt a remes orkan,Isszonyu hang aradt a kiralynak •to.rkan :-w- Az e"n buszkesegem, fejedelmi liiremBantani nem merte senki, nem hogy ,ilyen!"

Nem te fogsz meghalni! Haljon 6 meg! — S inte!S hogy veres szemekkel kereken tekinte,"'Szolgai mar verre szomjuhoztak sorban.. . . Megv-Hlant a bard, s 6 ott fekiidt a porban .. .

S a szegeny kiralylany — 6 mie'rt is volt ott?Remes fajdalmaban isszonyut fikoitott;

— 125 —

Tatnoiyogva nezett a iehul ln fore,

Alajd mikor ocsudva fula l lo t t a foldroi,Kinozo fajdalmi kezdodtek elolrol,Patakzo konyekkel sirata sziinellenVesztett boidogsagat ketsegheesctten.

Nem talalt nyugalmat a kiralyi varban,Jart a harsfalonibok enyhe arnyekaban;Nem akart beszelni senkivei se' niassal,Csak a jo Istennel hangos zokogassal.

K^nyorgott az eghez: — Vigy el engem inessze,Azt se kerdi lelkem, vajjon boldog lessz-e?Vigy ei ugy, hogy senki ne leljen nyomomra;Istenem, teremtom! 6 ha szarnyam volna! —

Valtoziass madarral-Mindenhato, engem,Hogy a nagyvilagot gyorsan atropiiljem!. . . Es a boles, nagy Isten ineghallgatfa otet,Egy szempillantasra szarnyai kinottek.

Szallt, szallt a magasba sziirke kis madarka".Konnyii pelyhes szarnyat csondesen kitarta,Jlejarta _az erdqt, fiizesberker, ronat,S enekelni kezde szivrepeszto n6tat.

Es azota mindig, esttol virradasigBiivos-bajos hangon szuntelen notazik;Virraszt egesz ejjel harsfalombok aljan,Ugy mint lanykoraban kedvesenek karjan.

— 126 —

£s ezert neveztek e! fiilemilenek.pfipc hilhait araszfr aikvirol az enekA hold fenye mellett. Ha szul a csalhban,Mar mindenki tudja, hogy a dales iit van.

. . . S az6ta csendesen, lia a tajra csend iii,FQlemile daja edesen me^rcsendiil.iMegallitja lUban a sieto holdat,S a zug6 szel hangja susogasha olvad . . .

Enek egy oreg asszonyrol.(Dulfu.) ,

R^g volt, mikor vira^nakMondhatta meg magat!Most mar a ho beleptcSzep fekete hajal.Barazdat szantott arcanA mulando ido;Am mindezek dacaraDalomnak targya 6.

Nines neki uri rangja.Egy kunyho mindene;

" Szep erf^kes ruhakftt-'Nem villog a szeme.De van egy ritkasaga,Mi kincsnel tobbet er:Kebleben gyonge lelke.Sziveben tiszta ver.

- 127 -

Lakasa messze foldonEgy eirejtett tany.?.;Hova a h iu vagyakNem crnek ei soha.Orome. boidogsagaA folytonos dolog;Betegge sirja iclket,Ha nines munkaja sok.

Ht dolgozik, tul huzditMunkara masokat;Es soha el nem farad,Bar piheniit se' tart.A haznal 6 utolsoKi nyngovora szall ;Hajnalban otet criAz elso napsugar.

Mint vedo angyal jar-kelA kis kunyli6 alatt;Vezerel, mint egy csillag,S melegit, mint a nap.Mikor nyomor, s betegsdg-Kopoglat ajtajan:Nem ebred egy sohajtas,Egy panasz ajakan.

Ha beter egy-egy koldus,Es scgelyert f51esd:A mije van a haznal,Megosztja oromest

- 128 -

Ehesen egy se lep kiKunyhuja ki:i'.20bcn;Az ep, erost eikii ldiDologra idejen.

Ha iinnepnap van: ajkanSok imddsag fakad;£s ahitattal zengiA szent zsoltarokat.Meghallgatja a lelkeszInto, komoly szavat;Ilyenkor fenyes nekiA foldi pusztasag.

Magasztos nagy eszrrieketBar konyvboi nem szedett,Szeretf tiszta szivbdlA hazdt s nemzetet.S eltflrne szaz halalnakEmeszto kinjait,De holtig el szivebenAz osi nyelv s a hit.

Ha nyomor jon a hazhoz;A kiizdoterre szal l ;A harcra batonsagofSzive melyen talal.Tudja, hogy a borongastA derii valtja fel.J6t, rosszat egyremasraBekesen elvisel.

— 129 —

Van egy ju c l e f p a r j a ,Egy talpigf f e r f i u ,S kiket szi inctlcn buzdit ,Ket szereto f i n .De hajh! az egyik lulcMar mcssze el sz'akadt!

• S ha latja nelia-neha:Nines iiala* boldogabb!

Mikor fia clindul,Azt sugja szeliden:— Dolgozz fiam, s az IstenA szivedbcn legyen!S.i ia nicgscgit uladban,£s sorsod jora men:6. draga kis fiacskani,Eszodbejussak cu! —

Fuiytatnani szeretettelt rnela enekcf,De fakado konyinitolTovabb mar neni lel'.ei!Es ludja meg miudc i ik i ,Kinek keil (ud i i i a ,Hogy 6 az en anyacskam,Es en vagyok fia! . . .

— 130 —

Varakozasi(Goga) •

Kis falucskam az erdo szelen,A patakig Icnyulsz szerenyen ; •Szalmas kis hazikoidatElonti a bus alkonyat.Jegenye lombok a volgy niclyeCsillagszemek a hegyek elen,S a ftiszal harmat csoppjci, 'Mind bus panaszod liirdeti.

firzed sulyat a sors kezenek,Kivandorolt szep if ju neped;A vegzet ligy rendelte, hogyOres leg>ren sok hazikod.A irefa s enek mind letiintekKorebol csondcs ttizhelyidnek;Szuk volgyeidre meg nagyonRaszallt a kinzo fajdalom.

Ki tudja merrc jar a dalnok,Ki hallgata a titkos hangot,Amely az erdok melyibSl,Mint hegediiszd zenge foi,Elbujdosott az if ju vandor,

Ki a ternie—:-' i,:;- '^73v.ibolMegertetie a s;rs szavat,Mert minder:: a szlvebe zarc.

A viz tiikrere rnosf hiabaHint fjnyt a iyMd eztist stigara;A titkos jcier.etoketAz elnic nia rern erti meg.A nap hiaba kel ragyogva,Hogy az egbolcot atkarolja;A lang kieilcn osvenyenLelektelonul fi:r a fcny.

Az ej nem kcolvoz a fononak,Mely csond v;n. niert ott ncm dalolnak,Magara hagyva kesoregA gyOnyorii ii-ar.yscrog.A leter t .valo 'kVizdelembcnMa fiirfi szive. meg nem rcttcn!A tarka pazsiJ is Ores,Sehol, sehol.egy enekes!

Furulya szo is aiinosabbanSzall a hcgyckroi ala lassan;Koriil az oszf'uo hegyekMind elhagyonak, iiresek.Csak neha-neha arataskor,Egy-egy boiyongo i t j i t vandorKiild valami bus leveletA faluba, — ir.eiy arya left.

9*

— 132 -

Ilyenkor a kis hazikokbsnEgyszerre sok mecs fenyre lobban,S a kis padkan koroskoriilAz ege"sz falu osszegyiii.A ven papnak kony iil szemebcn.S olvassa, mi van a levelben?A hold behinti azalatt-Fenynyel a barna arczokat . . .

Oda.— Alexandra Sterca Sulutz. —

A kdsziklak is megerzik,Hogy a szivem fajon verzik:Messze utra allok keszen,Nagy bt'i az en osztalyreszem.

Ott, a hova utra kelek. —Mint a kakuk, arva leszek;De a lelkem v^lem ncni jon,Itt marad a sztilofoldon!

Kinozhat kony es sohajtas,Azert sorsoni megse' lesz mas!Tblyhat.kohnyem, mint a pataTT"Engem meg nem gyogyitanak!

A k6t szemem megkovultenCsak oda nez, — hoi sziilettem.Onts szemem sok fajo konnyetHogy a terhem legyen konnyebb!

— i >J\J '- -

De lu utam vissza vezet,A.V<.T soiia nein konnyeze-r..\U'>>t sorsomoan nines Kirreiet,Mi::den percz egy orok e!=:!

Sr'vem' orok bii kinozza,S nerti iessz solia vege-hosszaf

Roman dalok.(Cujfer.)

6. liagyjatok engein d;ilo!r:5.Dai az en kincsem, minde.":em.'A gazdagsag legyen tietek..Maradjon csak a dal nckem.

Xe bantsatok gunyos szavakkaiEr egi adomany miatt!Hisi' minden dal vigaszta!culA szivem melycbol fakadL.

S^er.t. s dniga volt a dal n-ekein, inertDajkalta gybnge szivemet:

-EMURI -a*, iloiu! . -^.^liagj^itok.iiatCsondes dalok kOzt halni aeg! . . .

II-Valahol az erdo melyenAssatok meg siromat;

— 134 —

Jeltelen sir kebe'ctenPihenjck a fold alatt.

Szakadatlan ktizdelem voltAz en egesz eletem;Hatha megts megtort szivemValahara megpihen?

Csak egy konnvet aldozzatofr,Nem kell nekem seinmi mas!Eletem se' volt egyeb, mintSzakadatlan zokogas . . .

Edes orom . . .(Sulutz Stcrka Sdndor.)

Edes onim draga szdja,Puszt.a sziv vigasztaloja!Kercstelek a viiagbanS sehol read nem talaltatn.

Csakis cgyszer jatsztal velem,A szerelem lagy oleben;De hii angyal olt sem voltal,

-Mint a villanv eiliutottat.

A tavolbol infegettel,De mellcttem gyaszos lettel;Edes orom dniga szoja.Puszta sziv vigasztaloja !

- 135 —

N'em kereslek seninii modon,.Mert hideg vagy, mint az olom ;K.c /.->7/->n n hits vi!iJ(TOn

Cs.ik ugy jafszol, min t egy alom.

Nines szivemnek, csak remenye,S hogylia ez is elhagy vegre:Itt liagyom a foldet magat,Puszta elet — jo ejszakat! . . .

Ejjel.(Fmincscu Mihaly.)

Az ej beallt, a kalyin kekes langjatKis pamlagomr61 ineian figyelem;S mig gondom alszik, s szempillam lezarul,Egy edes alom szall ram szeliden.

Te hofeheren, s edesen mint napfcny,Mosoly^va josz a sotetben felem;Olembe diilsz es atolelsz karoddal,S tekintetednek langjat erzem en.

A ptiha kcblek illatot lehelnek,Olelgetes kozt ram hajtod fejcd;

Elsimogatod kiisza fiirtimet.

Megczirogatod homlckom redoit,Lehiinyt szememet csokkal illeted;

S mig csokra-csokot Hintcssz homlokoinra,Biivos moiuiv i l i l Mku iJ ?.!-!t.

6 kenyeztess. m;c arcouuin derii van,S mig ifju vagy Te. min t a napsugar!Mig lelked tiszta, s edcs, mint a rozsa,S mig el nem hervad sxivemben a nyar!..

Utolso iizcuct.(Cosbuc.)

Mint nyomorek, ki kuldtil utca szefen, —Tersz sziilofolded bercci ala;Pedig fejedet fetui hordtad kevelyen,I3e most mar mindegy. nem gondoisz rea.Meglatod ujra szep falnd hatarat,A patak menten kis lakocska var rid;S anyad hullatva forro kcinnyeket,A kert osvenyca etodiic siet.

£n hem megyek! A linla! jar el^rtem,

B& iaKi iMJii1' riin!< a

A nap — ugyholnap tan mar nem virrad rea.Ti.

Bus tarsaiinmal dobnak sirhalomba, •S egy laliga a temetif.vi pompa,A jo Istentol nagy kcgy lesz nekOnk,Ha egy fakereszt jelzi uyughelyunk!

— 137 —

Draga baratja szep gyermekkor::"nik,Ki testverncl is hivebhen szcrc::Emlckszel-e, ha egy ilil^.c;;: v;'.: ^r.!t,Azt is megosztam oromest veied?S naiad viszont a szeretet neve.-e-cLangzo szavai ajkidrol kelenek.Aidjon meg erte az igaz a jo.A veghetetlcn bo'cs Mindenlia:-:-!

S most hallgasd meg utolso kiviasagom:Ha a fahiban sorsom kerdereA,Tcdd Uii magad egy gyonged hnugsagon,S mond: mit se' tujsz, vajjon e'iek-e meg?Nem Iiordfuk cgyiitt harci feg>Teriinkct!Mondj barmit, a mi szetvaiasztoct mmket; _Hisz ngyse banja — tndom — a falu,E!o-e, liolt-e a szegeny fiu!

O, csak anyacskam csaliidna h::eben!En Istenem, be kivaiinain nek:!Mondd el, liogy Hi a varfajak ravebenFia sebzetfen van teritve ki;De jonni fog, meggyogyu! neni sokara.Mondd czt, hailgass hived kero szavara!Mert jol tudom, ra teboly szi.'.ina,Ha megtudna, hogy

A valosagot halogasd sokaig.Mondj neki mindent, mi eszedbe jut;Keves van neki ugyis a halaiig.Mar jnt fele a temetoi ut,

— 138 —

S ve'gso orait arva eleie'nckFajo szavakkal inert keserirned i-eg ?Mert reiidiiJdlen a?t h:---i aiegc,-.-. .Legdragabb kincse en vagyok, csak on!

S ha ugy hozna a sors, hogy kcdvesemine!Talalkoznal veletieniil taian:Mondd, azt kivanoti oszinte szivemniel,Hogy uj szeretot leljen a leany.S mikor czt mondod, ne'zz szeir.ebe melyen,Orom vagy banat ebred-a sziveben ?Nem hal!gatja-e erzeketleniil?Vagy szenvedese biis szemebe u!!

Mondd, hogy a nedves, korhadt szllina agyon,Tele sebekkel vergddik hive;S megtepett testen — gyozni a ,'ulalon. —Barazdat vagott az orvos kezo.Mondd, hogy cltemet gyOtreleniben tult<">m,S a fajdalomnak jajszavat iivolto;n;S ha tan a kintol megis meghalok,Veg perccmbcn is rea gondolok!

S ha latod akkor, hogy biivos szemibeaTalari egy konyc^epp megis megielen:Ne vigasztald! Hagvd konnvezo kedveben,•A^i'iC^^ft^O^^v.^.-^-M^.wiSi^s.-^^, . - „ . „ , . . , , . r., ,„-„ f.Mn , v. - '

Az cnyhito szo ott stiksegteleii. """*"-*-•-•--Ha hervadas szall a fa egy lombjara,Nem hoz meg oszt az edes enylie nyarra! •S egy konny, ha neki folcsiilan szemen:Meg ncm tanusag, hogy busul szegeny!

— 139 —

S most arra kerlek, adj kezet baratom!A kur; folharsan, indul a sereg!A rr.essze OltnaK, nieiy atroiy hazdiiun,Y:,r-~ reszemrol egy ho iidvozletet.S '.::: oda ersz a haza szent foldjere,En kerve-kerlek az Isten nevere:B:-ru!j a foldre luiseges barat,S csokold helyettem aidott szent porat! ,

Molnar leany.(Cosbuc.)

A patak :ug a gycr nyarfak toveben,Sze.' nngarfa a sotet lombokat;En el r.erengek a malom kcreken,Es dud3! alkain folyton daira-dalt.Az arok rnentea szallnak e dalok.S egu szemembol konnyet hullatok.

Vak cj borult mar az egcsz vilagra,Eg s fold kozt nines mas, csak sotet pokol;'Rakezdek mindig ugyan egy notara,Es a:k:~rol az unott nota foly.Dlia;:gi:c-k egy percig, bar tudom,Ismet e dal fog csengni ajkimon.

Szolj raecsfeny ott lent jo anyam lakaban,Ugy-e ez'ov illet egykor ream?Most nunyj szemet a malom ablakaban,

— 140 —

Me !isd, inive lett a karcsu icany!.'ih'g birom az acei k.upvcc!;at,A JurzaJt kcbc! majdnem szetszakad.

Aludj anyam, en lelkem jo anyacskarn!Ne "kerdezd, ebren hogy miert vagyok?Kendo ala van eltemelve orcam,Egy eikovetett biint palastolok.Bu:io:n. szcrelmem veste ram nyomat,Neni ismcred fol a bukott leanyt?

A patak zug a gyer nyarfak tovebsn,Szel ringatja a solet lombokat;Es liahotazva hajLnak elebem,Szemembe stijtvn a bantalmakat:nRo:nlott vagy!" zugjak a fak, mind a hinyS a viz ra inordul: nBalga vagy leany!"

Alaiom kerek! fprogj csak szediloen,Orold a buzat szakadatlanui!Az egesz vilag tancol koriilottem,S egy edes vagy a szivemre tolul.Lelkemben rajzik ez a gondolat:J6' lesz pihenni a kerek alatt! . . .

Falusi tortenet.(Combuc)

Ne':e;:£:5; ram anyacskam ?Tan en vagyok hibas?Ye:e:!c:i volt orokkeAz 3. niaikozas.Keren fogott trefabol,Es z:i~ ne tctte von?Tan sir'ak. mint a gycrmek,Ha nfics' is ra okom?A trcfi: eisziveltem,S gor.Joikozam sokat :Ha;;i;::553k. vagy Icszidjam?Az Isren uidja csak! . . .

S .ir.c-st mind fejemre zudu!A sex vad es.panasz!F^cvv'g te fusveny voltal,Csak .iisd be, inert igaz.Ne:- ve::el nekcm ovet, —.0 ;;: iii;L,Hi.S£kinaiti.Akkor lennek csak biinos,Ha ker.eoi von kivalt!Guny eri. — ki e nelkiilEg}- rr.enyegzore men;El keiie hat fogadnom,.Mast nem tehettem en!

— 142 —

Es iniert tartod biinnekE csekelyke liibat?A nuiiikor is elem jottA selymes refen at.Kerdezte jo apamat,Hogy vig-e, nem betcg?Es teged is anyacskam,Kit igazan szeret.Ha elfutok, — az szegycn!Ezt be kell, hogy le lasd;Hallgaitam szep szavara,Mit tcltcm volna mast?

O nem biinos> — azt mondod,Egyedi'il en, csak en!Hat a mikor.egy palionJott szembe a legeny?A szivclicz szoritott,Mcgsem mozdulllatek;Es ugy csokolta ajkam,Hogy majd meg fulladek-!Ha ott, a jegcs palI6nNem hallgatok rea:

Talan a jeg ala!

S most szegdny nyod'Hibaztatod anyaiKikuidtel az erd<A teheniink ulan.

- 143 -

A legony joJt utanam,S ait mondta, hogy segit;De nem iatta soteiben,Hogy szemem konyezik.Csak mondd: nem johb-c vedniYadaktol a tehent ?Aliniha tan szegyenk'ezveOtt h a o n i a l e c n i ? . . .

Husvetkor.(COSOUC.)

Dai. oseveges kel a riigyezo fakon,ts rossafenynyel van tele az eg;A fuz barkaja ringatozik lagyan,Magjjztos beket sug a fold s az eg.Tavas-i szello mit is hozna mastA s-zomju szivnek ? A foltamadast! __

Ah. kis falucskain tele vagy i l l a f t a l !A voigy felol jon a. hivo screg,S taiaikozaskor edes ahitattal^Foiicaiadt Krisztus!,, igy kiisztinieiiek.Szep napstitotte arcukon honolDerengo feny es melazo mosoly.

Tavaszi szello ebredd fuvalmaSusog\-a egy-egy titkos szot rebeg:Mint hogylia kosza, vandor lelke volna

— !44 —

Az-.'Vrrak, kik reg clpii icntenek.Szeiid rezgesse! inganak a fak,Az !?:en#eg ropii! a legen at.

Csoiid. nyugalom; de bent liangos az oltar.A meszszc vo'gyig le-lczug a hang;Ismcielodve folcsendiil a zsoltar,Es 'neha k5zbe kondul a iiarang;Ah Istenem! Lent hal lani lehet,Mint sir a gond, s kacag a szcretct. —

A dorr.b telojen ail az Isten haza,Ma fenyesseggel van telistele; • ,Egy gondplat ejt minden embert lazba,Mely a niagasbo! hozzank szalia ie:Hogy vegzetiink csak tetteinken all , 'Az e!e: minden, — semmi a haial

A dombtctore egyre-masra jonekIfju leanyok, virulo anyak,

.S kGzoirak latod az elaggott nonckFejen, d telnek csilfogo havat;Ki van*zorogva a domb -osvenyeii,Kis unokajat vezeti kezen.

. . . ^nya*m.. anya'mI Te jutottal cszembe!Kis lanytestverim edes ariyja te!Tudom, sok koiiycsepp fakadt ma szemedbe,Mert szeretettel van szived tele,DC lasd! Az Eg ma mosolygasra hiv,Ma husvetnapja! O. anyam ne sirj.! . . .

— 145 —

mat Ural! elwtfei « i i»t! .(Cosbuc.)

Szegeny apa! Haroiu legcny fiamkEgyszerre kelle harcba menr.ic'Leljft</» ezernyi gondok tamn^r.ak:>// Jesz vele! ha nines mar ?;r..<:_;e!

Nehez a hare! Egy pillanat a; i:;ct.Meg ra se gondolsz. — > : ; a vegitelct!

Az ido telt. Bosz harcokrc>A kosza hir: eiore tort az c ;-.:De nemzetiink ujongva talpra .\e!t.S allt mint egy erdo a poganyos ellen.Gyozelmeinkro! szolt a harji k.irr.S a biiszke felhold veresen -i^i.hi!

Majd jott a hir: kiadtak a parar.csot,Johet haza a gyoztes hadsere.;:S kik altai kiizdtek ezt a lr:>?:u harcot.Szeretteiknel hadd piiienjenex!S a falukban nap-nap utan ;e.e.iiek,Hogy itt is, ott is jottek mar ;eventck.

Szegeny oreg! Oromkonynye: szemebenNapestig ult kis haza kiiszo^m:S mind oda bamult, hoi az u:ca vegen

AO

— 146 —

Harom fianak megjeienni ken,De csak nem jottek! Aztan sirni kezaett,Nem biria valla a nehez keresztet.

S a mint sziveben tamadt gotidra-gond,Ugy tiint az elet sapadt homlokaroi ;De megis varra: tan vaiaki mondVigasztal6 liirt harom szep fiarol.Csak mikor latta, hogy ott celt nem er,Ment, hogy keresse: hoi van a vezer?

hadfi jon elebe, s tole kerdi:,,Itt van e Rad, az en kedves fiam?Rad, a legelso! A hadfi megerti,Az apa szive miert nyugtalan!S felel: BNyugodj meg! a te fiad jol van !Plevnanal fekszik a legelso sorban !u

Szegeny oreg! a szive tudta jol,Hogy Rid mar nincsen ezen a vilagon!fis megis most lesujtva meghajol,Mikor valora valt a szornyii alom.MRad mar halott? megint csak kerdezi;S ba> szazszor hallja, — megsem hisz neki.

,,AtOK reaiuK. ooszuii gyiiKOSOK/Hit Gy5rgy fiam, a masodik, mikor jon?",,Ne varj rea! Meghalt! Mint annyi sok,Ott nyugszik 6 is a veres mezokon."„£$ Mircsea? az ifju, deli, szep?"BSmardani volgyben lelte nyughelyet !"

147I t I

Tobbet neni szolt, csak 6'sz fejet lehaitaMarvany szoborkent neman mereveir.Mint Krisztus, mikor lelket elsohajtaA inegvaltas utolso perciben.Lenez a foldre; egy sirt lat kitarva,Es henne fekszik holtan mind a harma.

Aztan megint csak lassan vissza indul.Remego ajka neha felkialt;A lepcsokon meg-megbotlik a kint t i l ,S neve'n szolitja mind harom fiat.S a mint kier, roskadni erzi testet,Tamaszt keres szegeny, nehogy eiessek.

Nem tudta azt sem: elo vagy halott ?A veghetetlen gyongeseg letorte;Onkiviiletlien foldre roskadott,S az utca szelen raborult a kore.Nagy lelki bu magat rea vetette,S elsapadt arcat kezebe temette.

Sokaig iilt ott mozditlatlanul . . .Szep nyari del volt, az eg tiszta, fenyes:A nap haladt, helyet keresve tulA _berc_rni)gptt,. :.J.z...e]i pihenesliez,^S meg akkor is, mikor az est beallt:O ott fekiidt, mint ki halalra valt.

Mellette siiriin emberek haladtak,Kocsik robajjal folvertek a port;

- 148 -

De mikor jottek fsnyes zaszloaljak,A labdobajra fultapdszkodott;S bosz jajgatassal homlokara tamadt:..Harmat llram! Elvetted mind a harmat!

Anyam.(Cosbuc.)

A gatnal hangos csobogassalAla sietnek a habok;A nyarfa nyirkos szurkes^gben .Egy vegtelen gyaszdalt susog.A malom mellett — hoi a vizhezOsveny vezet Osveny utan, —Egy egyszeril kis hazikobanEn teged latlak j6 anyam.

Kezedben orso. KandalodbanA keritesrol tort szilaiikRopog idonkent, es f61jajgatA regi tuzhelyen a lang.Kiizdelmet viv a kialvassal,S fflllobban n^ha fenyre-feny;Arnyek a fenynyel uz jatekotA szoba tavol sz5glete"n.

Melietted ket kicsiny leanyka,Es fonnak 6k is ott veled;Szegeny kis arvak! nincsen atyjok,

- 149 —

Es Gyorgy ki tudja liol lehet?Majd egyikok elkezu ineseiniA tfinderekrol kedvesen:S tc hallgatod a lany meseictMelazva n&m&n, csondesen.

Gyakran szakad a szal az orson,Mert benned gonuuk lUifja dul;Ajkad susog, s nem crti senki,Csak nezel mozdulatlamil.Orsod leejted, s ratekintessz.Kuszaltan hever az cgesz;Egy sz6t se szolsz, nem nyulsz utana,S a ket kis lany bamulva nez.

O, csak Wtseg ne t£pje lelked! . . .Sietve nyitasz ablakot,Hosszan merengsz a sotet ejbe,S egyik lany kerdi: ,,Ki van oft?"wNincs senki, csakis kepzelodtem!"S a banat ujra tep nagyon:Minden szavad ketsegbe ejtoBus temet^si siralom.

Sokaig allsz ott, s suttogassalAz i] sOt^t kutatod:,,A tiboly szallott a szivemreUgy e"rzem mindjart meghalok!Van egy batyatok a vilagban.

— 150 -

ru bNekem ugy remlett, mintha liaikanjeit adott von az ablakon.

,,De, all, tiem d volt! . . . O, ha jonne!Meg at elnek egy eietet!De tobbe meg nem latont 'arcat.Mert a halal felem sict.Tatan az eg is ugy akarja,Nekem ily sorsot rendele,Hogy az en draga jo fiacskamFaradt szemcm' ne fogja Ie!"

\. . . Kiiiin zug a szcl, felhos az cgbulf,fijfelre ford u f t az ido;Kis lanyaid mar elpihentek,DC rad az alom megsc' jo.Te tfuhelyednel strsz, s a kimybeuEgy megraboit sziv vadja szol:S hajnal fele elszenderiilven —Orokke rolam almodol! . . .

— 151 —

Este felc.{Qoga.)

Menyazsiony arcat szclidcnRingatia az eg a vizen;Igezve zsongnak a habok,S csillog az aranyos homok.

A gyemantos harmatflzonVegig terul a sik mezon;A menyorszag a taj felettHus balzsamcsoppet hmleget.

Korul minden nyugodt, szelid,A viz s a nad olelkezik;A sarjuban a fenybogarKis ir.eoseset meggyujtva jar.

A kolomp tavol neszbe fog,A bfikkon zoldharkaly kopog.A fu kozt, hoi a nyaj pihen,Kis, csQagettyu szol szeliden.

Az estharang is szarnyra kap,Terjesztve mela hangokat;Szall, hogy meseljen valamit;Talan hazam fajdalmait! . . .

— 152 —

Gyonaiis.(Cosbuc.)

Nines s-;k. :nit inondjak tisztelendom,Szavam cn"'tlen, fulladok ;Meggyononi a valot illendon,Sukat beszelnt nem ludok.Szereinek szolni jo tettekrdl,De arrui nines mit mondanom;Nerti gunJoikodtam egiekroi,Korlatuit vuit elni^ni nagyon.A ketszer-kettot sem tudom!

Idom se voit. Atyatlan voltam,Kis testvcriniutel elt anyam;ErettOk kiizdteni robotoltamA kenyerszerzes nagy soran.Az ehezoket ugy sajnaltam!Mi lesz veiok, ha meghalok?Nem lattam remet a halalban,

Egy halallai ados vagyok!

Bevallom: sok biin nyomja lelkem';Kacaj es iret'a volt eleg;Vilagi dolgokat szerettem,S mi szep volt, — mindent tisztelek.

— 153 -

A bort pajtasokka! r^girtam,Szavamtol hangus vo.i a aomb;Majd viragos reten szaiadtam,S az est, fondk kcrece vont,S ott tancoltam. mint egy bolond!

Tetszelt nekem, midcq kortiltemUgralt a fiatal sereg: 'Egyik tilinkon foihevu'.tenDudolt egy edes er.eket.A nok negedesen buikaltak,Arcukra ult a kej, a vagy;S &n erezeni egy szep leanynakSajgo szivet ruhain dr.Mikor Olcitem derekat.

Pogany valek es nen kereszteny,Mert keriilem a templomot;De neha niegis folkeresven —Az ima eszeinbe jutorr.Az istenseg bent voit agyamban.S en lattam 6t szunetleniil ;Velem volt minden gondolatban.. . . De hagyjuk! Isten egyedulTudja, hogy mi vaa ;n beliil . . .,

Szand^kkaJ mast neai ingereltemHagyam, hogy barmit mondjanak;A tarsaim kozt senki ellenSztvemben nem tamacit harag,De en sokat eltiirtem mastol,

— 154 -

Pedig nem voltam gyavahad:Nyo'.c hos ledult egy taszitastol!De nem hoztam fejemre bajt.Keriiitem a bolondokat.

Csak egyszer, egy kedves leanyertTiport Ic labam egy legenyt;DC munka kozt, e megbantasertSajnalni kezdtem a szegenyt.Meg barmaim is ehezenek,Hogy ott hagyam ekem vasat:Sietve yagtani a mezonek,Keresve hegyen-volgyon at,Hogy kerjem a bocsanatat.

Uram! Nines tobb, mit elbeszeljek!De megis! . . . Kicsinyes do.Iog:A szomszedom engem becezett.Majd tenyereben hordozott.Yen volt szegeny, s if ju nejenckSirasa meghatott nagyon;S client nem allva szep szeinenek,Megcsdkolam 6t egy napon,£z nem biin, — en ugy gondolom!

Tanum az Isten tisztclendom,Nem nyomja lelkem semmi raas;A gy6nast vegeztem illendon,A mint az nalunk mar szokas.A tobbit — ha tan lenne megis, —

— 155 —

Elmondom t'ent az ur elott.Vezeklek! bar tudoin az eg isMi erttiink mas arcot nem olt,Csak olyart sivar, mint a fold!

Tavol elliagyatva . . .(Eminescu.)

Tavol. elhagyatva bolyongok e foldon,S czeltalan eletem napjain tiinodoni;Ugy tetszik egy szazad reliant el felettein.S a legkedvesebbet regen eltemcttein.Leikeinen az emlek mely barazdat asott.Fo'elesztve minden regi balgasagot;5 mig en bus mcseket szovok egyremasra.Ablakomat a szel viliarosan razza.Latom alakodat kodben clvonulni,Rag\-og6 szemedet konyekbe boruini;Erzem oleleset hofeher karodnak,^•jttogo beszeded sohajtasba olvad.En szerelmes kincsem atolellek teged,,S,?«jJ"?s-''-..eoy.,?s^baii ket megteyedt elet.6 emlekezesek! szalljatok el messze,Feny heiyett szivemet sutetseg ovezze!A felejtes arnya borongjon felettc.... \'en vagyok, s Te regen el vagy mar temetve.

— 156 -

Dal.(Cosbuc Oyorgy.) •

Anyam! mikor ram szal! • alom,Lagy szenderemben mert alomEgy villogo szempar tiizet?F^ny^tol oly nehez az almom,S a szendert vadul uzi szet!

De, hogy mindent felejtenek el,Behinted illatos fuvekkelEnyhet kinaio agyamat;Am haszialan! Joven a reggel —Szivemben ujra tflz fakad.

Anyam, anyain! hiaba varok!.Jobb, hogyha hintessz oly viragotAgyamba, mely merget lehel;S szivem — ha ?bfedni ialalok,Egy szSrnyu hajnalt erjen el!

— 157 —

Forras melleit . . .(Romin nepdal.) •

Forras melletr, bercteion elA romin sze"p eieter.Hoi szabadsag — s nyugalombanUr a terme'szet feleit:S ezereves kfisziklaraHull a tiszta patak arja.£s a v5lgy fel^ siet.

Hoi vaddsztol elmenekultF^radt szarvas megpitten;Hoi a fenyves drnya melvenB£ke fil a sziveken;Hoi a kis bara"nyka beget,S a tilink6 hangja e!edViszhangjaval szaz helyen.

Hoi madarak zengedezikA szabadsag szent dalat;fis beszivjdk a viragokMdmorit6 iilatat;Hoi a sztizek enekereFelpezseg az ifju vereS a szerelem hatja at.

— 158 —

Azert el a forras mellettA roman szep e'leret,Mert a k<3sziklak tetfijenNem lei ellensegeket.Szerelem es szabadsaga!E kettoben eli at aQyorsnn tiino eveket! . .

Boru utan jon a derii.(Sulutz.)

Boru utan jon a derii,Az edesre, a keserii;Szerelemre gyakran tamad,Szomorusag nehez hanat.A mi6ta en sziilettem:Csak a paromat szerettem!De kidolt az ^lelfaja,S elttint szivem boldogsaga.Jarhatok mar akar merre,Arny^k borul a lelkemre,Omlo konnyek veget "otn«»tBubaiutos cletejiiuek.Szent papok a kolostorbanEljOhetnek hozzam sorban;Ezer dldast olvashatnak:Vigasztalast nem adhatnak !Fejedelmek minden kincset,GyonyOreit ream hints^k,

— 159 —

S minden kejet a vilagnak:Meg sem enyhiil ez a banat!Mert nem lei irt fajdalmara,Kinek nincsen eletparja!

Hallgass szivem es ne kOnnyezz!Ne flnts v£rt is konnyeimhez!Nines gyaszomnak vege-hossza,A mi elmult, nem jrtn vissza! , .

Mi a szerelem? . . .(Eminescu)

Mi a szerelem? Fajdalmak sora,Az emberi sziv gyotro zsarnoka!A kOnnyek, a mik ertte liullanak,Ugy zugnak, mint a rohand patak.

Mikor szemebe kacsintas vegyiil;Ragadja leJked nienlhetetlentil;Sohasem erzett kejes laz lievit,S holtig megerzed elso perceit.

RejteJmes a>nyek sotet kiiszobeirLeselkedik rad, mikent egy sziren;Es lelked forro 6hajtasaulSzived a kedves szive"re simul.

De neha aztan faj az erzelem,Vihar szaguld at ti«zta sziveden;

— 160 —

Es annak sorsat, a mi erdekel:Egy sagva ejtett szocska dtfnti el!

Megeondolatlan lepes vaiahol,Egy kezszoritas, — Isten tudja hoi!Piiladaak egy kis remegese tan:Oldoz kegyetlen hetrol-h^t utan,

Mint nap vagy hold, ha pompaval kigyui,Es fenye kiser szakadatlanul:Ugy uzi, jarja minden leptedet,Es ejjel nappal egyutt van veled.

Men irva van, hogy vagyaink soraNe hagyja el a szivunket soha!S vergodjek folyton, mint a kire marRea fonodott a gyilkos hinar! . . .