1

Az idegrendszer Szerk.: Vizkievicz András

Alapfogalmak Anatómiailag felosztható

• központi idegrendszerre, melynek része az • agy és a • gerincvelő.

Mindkettő szürke- és fehérállományra tagolódik. A szürkeállomány főleg sejttesteket, míg a fehérállomány pályákat tartalmaz.

• A környéki (perifériás) idegrendszer részei:

• agy- és gerincvelői idegek, melyek idegrostok tömegei kötőszövetes pólyával borítva.

• Dúcok, melyek idegsejt csoportosulások a központi idegrendszeren kívül.

Idegsejtcsoportok lehetnek:

• az agyban és a gerincvelőben: agyi magvak. • az agyon és gerincvelőn kívül : idegdúcok.

Idegrostok lehetnek:

• a központi idegrendszerben, akkor pályákat képeznek. o Periféria felől a kp. felé felszálló vagy érzőpálya. o Kp.-ból a periféria felé leszálló vagy mozgató pálya.

• Környéki idegrendszerben, akkor idegeket alkotnak, amelyek lehetnek

o agyidegek (12 pár), o gerincvelői idegek (31 pár).

Funkcionálisan felosztható

• szomatikus idegrendszerre, amely többnyire akaratlagos és a vázizmokkal kapcsolatos, ill.

• vegetatív idegrendszerre (autonóm), amely többnyire akaratunktól független, simaizmokkal, mirigyekkel kapcsolatos (zsigeri idegrendszer). Továbbá lehet:

o szimpatikus, o paraszimpatikus.

Az idegrendszer működése lehet:

• érző (szenzoros), • mozgató (motoros). Mindkettő lehet szomatikus és vegetatív is.

2

A központi idegrendszer

A központi idegrendszer burkai Az egész kp.-i idegrendszert 3 burokrendszer határolja:

1. kemény agyhártya dura mater, amely a csonthártyával határos,

2. pókhálóhártya arachnoidea, 3. lágyagyhártya pia mater, amely közvetlenül az agy,

ill. a gerincvelő felszínéhez tapad. A pókhálóhártya és a lágyagyhártya lemeze közötti teret agy-gerincvelői folyadék tölti ki. Itt futnak a központi idegrendszert tápláló erek.

Az agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) Összetétele:

• vérplazma szűrlet és speciális sejtek váladékának keveréke. • Tartalmaz a vízen kívül szőlőcukrot, ásványi sókat, fehérjét

és kevés limfocitát. Termelődése és áramlása:

• speciális érfonatok termelik, amelyek a III. és IV. agykamrákat szegélyezik.

• A központi idegrendszer üregrendszerének minden részébe eljut, állandó lassú mozgásban van, végül a vénás rendszerbe szívódik fel.

• Felszívódásának zavara az oka a vízfejűségnek. • Különféle kórképekben a liquor összetevőinek

aránya megváltozik, ill. kóros tartalom jelenik meg benne, ezért vizsgálata az idegrendszert érintő betegségek fontos diagnosztikai módszere (agyhártyagyulladás).

• A liquor cerebrospinalis mennyisége kb. 8 óránként újratermelődik (120-250 ml).

A liquor jelentősége:

1. benne az agy úszó testként viselkedik és a kb. 1350g tömegű agy csak kb. 50g súllyal nehezedik a koponyaalapra,

2. minden, a koponyát ért kisebb trauma következtében létrejövő lökéshullám egyenletesen terjed szét a folyadékban, ami mechanikusan védi az agyszövetet.

3. Részt vesz a központi idegrendszer anyagcsere-transzport folyamataiban. Az agyi kamrarendszer kóros tágulatának elvileg a következő okai lehetnek:

• Túlzott liquor termelés. • Elfolyási akadály, valamely fiziológiás szűkület helyén (aqueductus cerebri). Az akadály lehet

veleszületett, ill. szerzett: gyulladás, tumor, vérzés. • Felszívódási akadály.

3

Az akut eseteknél a gyorsan növekvő koponyaűri nyomás sürgős beavatkozásra szorul. A heveny kamratágulat gyorsan fokozódó nyomással társul: a hányinger, hányás, kínzó fejfájás, átmeneti látásvesztés, felfelé tekintési gyengeség, gyorsan romló tudatállapot, és ha késik az egyszerű idegsebészeti segítség (furatlyuk, kamrapunctio, liquor lebocsátás), beáll a halál. A fokozódó nyomás az alsó agytörzsi területeket a vitális központokkal együtt az öreglyukon keresztül a gerincvelő felé átpréseli.

Az agyi szövetközti folyadék összetétele azonos az agy-gerincvelői folyadék összetételével.

A központi idegrendszer üregrendszere

• Gerincvelői csatorna (central canal). • IV. agykamra a nyúltvelő-híd-kisagy szögletében. • Felfelé a középagy területén található agykamra-csatornában folytatódik. • Ezután a köztiagy ürege, a III. agykamra következik, • amelyből a féltekék oldalkamrái nyílnak (I. és II. agykamrák).

Az üregrendszert agy-gerincvelői folyadék tölti ki.

Az agyvelő főbb részei Agytörzs (brain stem)

• Nyúltvelő (medulla oblongata) • Híd (pons) • Középagy (midbrain)

Köztiagy

• Talamusz • Hipotalamusz

Kisagy (cerebellum) Nagyagy

• Kéreg (cerebral cortex)

• Kérgestest (corpus callosum) • Törzsmagvak

4

A gerincvelő • Az idegrendszer ősi része, a gerinccsatornában helyezkedik el. • Nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti szakaszokra osztjuk. • Kisujjnyi vastagságú, fehér, hengeres, agyhártyák borítják. • Kb. 0,5 m, az öreglyuktól kezdődően az első ágyékcsigolya

magasságáig húzódik. • Ettől lefelé a gerinccsatornát a gerincvelőből kilépő idegrostok

kötege tölti ki (lófarok).

A gerincvelő keresztmetszete Kétféle rész.

• Kívül fehérállomány, • belül szürkeállomány.

Szürkeállomány

• Pillangóalakú. • Neuronok sejttestjei alkotják. • Közepén a központi csatorna. • Részei:

• Hátsószarv: asszociációs neuronok. • Oldalsószarv: vegetatív neuronok. • Mellső szarv: motoros neuronok.

Fehérállomány • Pályák alkotják.

A gerincvelő szelvényezettségét a belőle kilépő, ill. belépő idegrostok, az ún. gerincvelői gyökerek okozzák. Mellső gyökér: idegrostjai kizárólag mozgató rostokat tartalmaznak.

Hátsó gyökér: külső részén egy duzzanatot, az ún. csigolyaközti dúcot találjuk, benne érző idegsejteket, a hátsó gyökérben kizárólag érző rostok futnak a receptorok felől a központok felé. A két gyökér a gerinccsatornából való kilépés előtt gerincvelői ideggé egyesül, amely már kevert, érző és mozgató rostokat egyaránt tartalmaz (31 pár).

5

A gerincvelő működése: a gerincvelői reflexek A gerincvelő feladata kettős:

• Közvetíti az agy utasításait a periféria felé és vissza, felszálló érzőpályákat és leszálló mozgató pályákat tartalmaz.

• Reflexközpont, önálló működése van. A gerincvelői reflexek Reflex: a környezet – külső, belső – ingereire szervezett válaszreakció. Reflexív:

• Receptor a periférián. • Bevezetőszár: érző idegsejt a csigolyaközti

dúcokban. • Asszociációs neuron: a hátsó szarvban,

összekapcsolja az érző- és a mozgatósejtet. • Motoros neuron: a mellső szarvban,

axonja a végrehajtó szervben végződik. A gerincvelői reflexek típusai:

• Szomatikus: a végrehajtó szerv valamilyen vázizom. A receptor helye szerint:

o Izomeredetű. o Bőreredetű.

• Vegetatív: a végrehajtó egység zsigerekben található simaizom, ill. mirigyszövet. Izomeredetű reflex: feszítő reflex vagy nyújtási reflex

Ilyen a térd-, ill. a könyökreflex. Amennyiben reflexkalapáccsal a combfeszítő izom térdkalács alatti ínára ütést mérünk, a lábszár kilendül. Az ütés következtében – mivel az inak nem nyújthatók - a combfeszítő izom megnyúlik, aminek hatására a reflexkörnek köszönhetően az izom aktív összehúzódással válaszol. A reflex vizsgálata tájékoztatást nyújt a gerincvelő állapotáról. • Receptor: az izomorsó a combfeszítő izomban, amely az izomrostokra csavarodott

idegvégződés, ingere az izommegnyúlás (inakban az ínorsó). • Bevezetőszár: érző idegsejt centrális nyúlványa 3 felé ágazik:

1. felszállópályán az agyvelőbe tart, ill. 2. a hátsószarvi asszociációs gátló neuronnal

képez szinapszist, amely az alatta lévő gerincvelői szelvényben található hajlítóizom elernyedését váltja ki (elkerülendő az izomszakadást, gátolja a mozgató neuron működését).

3. Mozgató neuron a mellsőszarvban, rostjai az elülső gyökéren keresztül érik el ugyanazt az izmot (combfeszítő izmot), kiváltva annak összehúzódását (a láb kilendül).

6

A nyújtási reflex feladata: • Védi az izmot a túlzott passzív megnyúlástól, így az izomszakadástól. • Jelentős a testtartási, azaz az antigravitációs izmok működésében, testtartási reflex. • Alapvető az izomtónus fenntartásában.

Bőreredetű reflex, keresztezett hajlító reflex

Feladata: a fájdalmas ingerektől a végtagok elhajlítása. Védekező reflex. A fájdalomérző receptorok a bőrben vannak. A reflex működése során a veszélyeztetett végtag hajlító izmainak összehúzódása mellett, a másik oldali végtag feszítő izmainak összehúzódása történik. A reflex feladata a védelem a károsító (fájdalmas) ingerek ellen.

Kisugárzó fájdalom

A gerincvelő asszociációs neuronjain nem csak a bőrből jövő fájdalomérző neuronok végződnek, hanem a zsigerekből jövők is ide tartanak. A központi idegrendszer nem tudja elkülöníteni, melyik inger jön a bőrből, melyik a zsigerekből, így pl. a zsigeri fájdalom adott bőrterületre, vagy a szív ischemiás fájdalma (ischaemiás szívbetegségnek nevezzük a koszorúér szűkületből származó szívizom vérátáramlási zavart) a bal kar felső részébe sugárzik.

A vegetatív reflexek

Fontos különbség a szomatikus reflexhez képest: a mozgató neuron nem a gerincvelőben található, hanem a testben elhelyezkedő perifériális vegetatív dúcokban. Zsigerekben található simaizmokra, mirigyekre hat. A receptorok szintén a zsigerekben találhatók. Ilyen pl. a vizelet- és székletürítés, erekció, ejakuláció, bélmozgások reflexei.

Az agy vérellátása Az agy két irányból kap vért:

• a kétoldali belső feji verőér • és a kétoldali gerinc menti verőér felől.

Az artériák az agyalapon a pókhálóhártya alatti térben helyezkednek el, és egymást összekötő ágaikkal alkotják az agyalapi artériás gyűrűt.

7

A tanulást segítő ábrák