Fáradtan állnak az emberek a gödi Széchenyi-csárda melletti csónakháznál. Dolgoznak a szivattyúk, várfalra emlékeztető

homokzsákrendszeren keresztül pumpálják vissza a Dunába a szi-várgó vizeiket. A csárda üzemel, bár az alkalmazottak a sörcsapolás

mellett folyamatosan söprik a vizet az épületből. Esteledik. A helyiek, köztük képviselő, ifi kajakos, zenész, hidrobiológus, mind

a vizet figyelik, hiszen az elmúlt bő évtizedben immár harmadszor tetőzik az „évezred árvize”. Mielőtt hazaindulnánk, valaki megkérdezitőlem: „Ugye majd erről az árvízről is fogsz írni?” Megígérem, fogok

AZ ÁRTÉR A VÍZÉ

SZÖVEG: SZÁVOSZT-VASS DÁNIEL, KÉP: KÁLLÓ PÉTER

ÁRVÍZ 5554 A FÖLDGÖMB 2013. AUGUSZTUS

Értelmes ember nem építkezik ártérre

Ez egy olyan evidencia, amelybe nem nagyon lehetbelekötni. A helyzet azonban korántsem egyér-telmű. Nézzünk egy történelmi példát! Sokan hal-lottak már a Helytartói Palotáról a Hajógyári-szi-geten. A római építőmérnökök alaposságáhozkétség sem férhet, mégis hogyan fordulhatott elő,hogy Pannonia legfontosabb igazgatási központjátártérre építették, ahol a legutóbbi árvíz egy egészépületszintet elöntött volna? Vagy egy másik példa:Dunakanyar, Helemba-sziget, Róbert esztergomiérsek nyaralója. Ezt a szigetet minden évben elöntiaz árvíz: vajon hogyan építkezhetett az ország leg-fontosabb egyházi méltósága egy ilyen helyre?

A válasz kifejezetten egyszerű: ezek a szigetek azépítkezés időpontjában még ármentes területekvoltak. De hogyan lehetséges ez? Amikor egyfoly-tában arról kapjuk a híreket, hogy a kotrások kö-vetkeztében a Duna medre helyenként 1,5-2 mé-ternyit mélyül?... Éppen most kellene e szigeteknekármentes területté válniuk.

Amióta az ember felhagyott a vándorló élet-móddal és állandó településeket hozott létre, elő-

A DUNA HATALMAS VÍZGYÛJTÔJE — medencehelyzetünk kiszolgáltatottá tesz

A SZENTENDREI PAP-SZIGETEN ÉPÜLT NYARALÓKAT ÉS HÁZAKAT TELJESEN ELÖNTÖTTE A VÍZAz itt élôket kitelepítették. Ôk persze felkészültek az ilyen helyzetekre, mertártérre építkeztek, de a magas vízállás miatt ekkora károkra nem számítottak

FERENC TÓTFALUBAN LAKIK Azt mondja, itt mindig is volt elöntés, de ilyen messzire még sosem jött el az ár.Miközben állunk és beszélgetünk, mögöttünk az út egyik pillanatról a másikra víz alá kerül. Néhány perc múlvamár az addig száraz területen leparkolt motoromon ülök, és a hasáig ér a víz…(jobbra)

ÁRVÍZ 5756 A FÖLDGÖMB 2013. AUGUSZTUS

dása a folyó csökkenő munkavégző képességévelfügg össze. Amikor a vízhozama nőtt, belevágtamagát a saját üledékeibe, és az egykori mederszintje teraszként emelkedett az új fölé. Ezek a tér-színek voltak régen és ma is a legalkalmasabb he-lyek a megtelepedésre. Már az ősember is tisztábanvolt vele: aki ártérre építkezik, „homokra” építiházát, aki folyóteraszra, „kősziklára”.

A Hajógyári-szigeten álló Helytartói Palota épí-tői valószínűleg nem tudták, hogy alig 200 évmúlva – éghajlati okok miatt – a Duna szintje oly-annyira megemelkedik, hogy ki kell üríteniük Pan-nonia Inferior legfontosabb igazgatási központját.Erre ugyanígy nem számítottak azok a birtokosoksem, akiknek a villáit a régészek térdig érő vízből ás-ták ki az óbudai Mocsáros területéről.

Ezekről a római korban elárasztott épületekrőlmindig a Római-part jut eszembe. Valószínűleg az el-múlt száz esztendőben itt is úgy építkeztek a lakók,hogy emberemlékezet óta nem láttak árvizet a par-cellázás idején. Mindenesetre most házaik nemhogyártéren állnak, hanem az árvízvédelmi töltés „rossz”oldalán is, melyet a szakma hullámtérként emleget.Csillaghegy. A töltés (nem gát!) túloldala is ártér,azonban elékerül a „mentesített” szó, azaz elvilegerre az ártérre már nem önthet ki a folyó. Ez azon-ban egyetlen dologtól függ: a települést védelmezőtöltés koronaszintjétől (és nem tetejétől), amelyet azeddig mért legnagyobb árvízszint plusz 1 méter biz-tonsági szintre terveznek. (Ez 1973 óta úgy módo-sult, hogy a fővédvonalnál a 100 évenként egyszerelőforduló legnagyobb árvizeket veszik figyelembe.)

szeretettel telepedik meg folyópartokon. A letele-pedésnél két szempontot vettek figyelembe: egy-részt a lehető legközelebb legyenek a folyóhoz,másrészt az árvizek lehetőleg ne veszélyeztessék azéletüket, értékeiket. Régészeti lelőhelyek vizsgá-lata alapján kiderült, hogy például míg a bronzkoriurnamezős kultúra lelőhelyei közvetlenül a folyómellett helyezkednek el, addig a kora vaskori kul-túrák magasabb térszíneken találhatóak. Az őskorembere tehát együtt mozgott a Dunával, telepeikkövették az aktuális vízállást. Elsősorban az ár-mentes lépcsőket, a folyóteraszokat használtákmegtelepedésre.

E teraszok ugyancsak az éghajlatváltozások ma-radványai, a folyó szakaszjelleg-változásainak kö-vetkeztében jöttek létre. A teraszanyagok lerakó-

A CSÓNAK ILYENKOR FELÉRTÉKELÔDIK Még a térdig érô vízben is hasznos — Pap-sziget (balra lent)

TÓTFALU MELLETT SZÉLES AZ ÁRTÉR és gát is védi, mégis a házak ablakait nyaldossa a víz.Az emberek csak abban bízhattak, hogy házaik fala elég erôs

ÁRVÍZ 5958 A FÖLDGÖMB 2013. AUGUSZTUS

Jeges árvizek

Fontos tisztázni, hogy a töltések koronaszintjét ismeghatározó mértékadó árvízszint (MÁSZ) a jég-mentes árvizekre nem vonatkozik. A jeges árvizeketa hidrológia külön tartja számon, ugyanis ilyen ese-tekben a vízállást a kialakuló jégtorlasz határozzameg. Ez történt 1775-ben, amikor a Gödi-szigetekcsúcsán feltorlódó jégtáblák úgy felduzzasztották a fo-lyót, hogy az özönvíz elpusztította Vác külső város-részeit. Aztán a meginduló, sziklakeménységűre ösz-szefagyott jégtömbök erdőstül, római fürdőstülletarolták az egész Fürdő-szigetet, mely ezek után – a Dagály stranddal szemben – már csak alacsonyabbvízállások idején látszódott kopasz zátonyként.

De említhetnénk a híres 1838-as jeges árvizet is,amikor a Csepel-szigetnél – kis túlzással – a TrónokHarcából ismert, fal nagyságú jégtorlasz alakult kia Dunán. A csepelieknek ekkor lett elegük a fo-lyamból és költöztek a sziget közepére, a mai Fő térhelyére. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Rákos-árokként ismert, ősi Duna-meder a Reitter Ferencáltal megálmodott csatornaként működött az akkormég nem létező Nagykörút helyén.

Ám nem sok hiányzott, hogy ez az eset 1876-ban megismétlődjön: a százhalombattai Kácsás-szigetnél feltorlódó jégtáblák következtében roha-

JEGES ÁRVÍZ BUDAPESTENa 19. században, a Margit hídról fotózva

KISOROSZI TELJESEN ELÖNTÖTT HATÁRA

AZ 1838-AS JEGES ÁRVÍZ BORÍTOTTA TERÜLET A FÔVÁROSBANAz 5. pattantyús ezred által készített térkép (jobbra)

ÁRVÍZ 6160 A FÖLDGÖMB 2013. AUGUSZTUS

mosan emelkedni kezdett a vízállás a frissen egye-sített fővárosban. Az, hogy nem ismétlődött meg az1838. évi katasztrófa, egy töltésszakadásnak voltköszönhető. Már a fővárosi töltések koronáját nyal-dosta a jeges ár, amikor Tökölnél, a Busszista-tónálátszakadt a töltés, amely itt épp egy ősi Duna-medret metszett. A jeges áradat belezúdult a lezártRáckevei-Dunába, melyben az 1872-es teljes lezá-rás óta alig volt víz. Ahol a jeges ár elérte, ott hú-zódik ma örök mementóul a Csépi-szurdok. A szi-getből kimosott több százezer köbméter föld pedigmajdnem betemette a Ráckevei-ágat.

Sokkal kevésbé feldolgozott jeges árvíz az 1945.évi februári, amikor a római-partiak nem csupán aVörös Hadsereggel találkozhattak először, hanem azelső jeges árvízzel is, amely a felrobbantott Össze-kötő vasúti híd roncsain fennakadt jégtáblák miattalakult ki. A torlaszt kikerülő jeges áradat mindkétpartot ellepte, komoly károkat okozva. A ’45-ös ár-víz szintjét jelölő fémtáblácskák itt-ott még meg-találhatók a Római-part és Újpest folyóparti épü-letein.

Magyarországon utoljára 1956-ban volt jegesárvíz, 58 töltésszakadással. Levonulása után Du-naföldvár alatt romba döntött országot hagyottmaga mögött, 57 000 kitelepített emberrel.

Ha Budapesten az 1838-as jeges árvíz szintjelenne a mértékadó, akkor bizony legalább még egyembermagasságú betonfalat kellene építeni a Duna-partra. A tengerszint felett 106 méteres abszolút szin-ten tetőző ár akkor 11 méterrel haladta meg a Vigadótéri vízmérce 0 pontját (94,97 m). A 2013. június 11-i tetőzésnél viszont az LNV, vagyis a legnagyobb mértjégmentes vízállás „csak” 891 cm volt…

ugyanígy tett. A honfoglalástól a kisjégkorszakig(15–19. század) tartó klímaoptimum idején a ma-gyar nép birtokba vette a Duna partját. Követte aszárazabb, melegebb éghajlat következtében csök-kenő vízállást. Településeket, kolostorokat épített azakkor arra alkalmas szinteken, szigeteken. Így épültfel a Helemba-szigeten az érseki nyaraló a barac-kossal (ahol ma csupán füzek és nyárak élnek meg),így épült monostor Szigetmonostoron, a Háros-szigeten és az Ercsi-szigeten is. Hol vannak ezekmár? Romjaikat sem találni, mindet benőtte az ár-téri növényzet.

Ám 1501-ben, még a török hódítás előtt, atörténelmi idők legnagyobb árvize vonult le aDunán. Egy új kor beköszöntét jelentette, a kis-jégkorszakét. Szigetmonostor lakói ezután a so-rozatos árvizek (és a törökök) elől kénytelenekvoltak a folyótól távol, a mai falu helyére költözni.Még a 19. században sem volt ritka, hogy a falunkeresztül ömlött a kiáradt Szentendrei-Duna aVáci-ágba.

KATASZTRÓFAVÉDÔK JÁRJÁK A KITELEPÍTETT PAP-SZIGETET,

ahol a házak nappalijában áll a víz. Mindenkit távozásra szólítanak fel és

védik a hátrahagyott értékeket(balra)

A VÍZ A FÖLDEKBÔL MÛTRÁGYÁT,a csatornákból szennyvizet mos ki, ezáltal mérgezô eleggyé változtatja a megáradt Dunát. Heteknek kell eltelnieaz ár után, hogy ki tudjon tisztulni a víz

Történelmi távlatban legkevésbé az ember az,aki megmondja, mi az ártér és mi nem az – sokkalinkább az állandóan változó Duna. Ártérre pedignéha muszáj épületeket emelni, különben hol áll-nának a révházak, kompkikötők, ivóvízkutak, csó-nakházak és az ezekhez kapcsolódó vendéglátó-ipari egységek?

Már láttuk, hogy az őskor embere követte aDuna vízhozamából adódó változásokat, és ha kel-lett, a rómaiak is veszni hagyták legfontosabb, rep-rezentatív épületüket, és Aquincum légióstáborá-ban építették fel azt újra. A középkor embere

ÁRVÍZ 63

Árvizek és a folyószabályozás

Folyószabályozási munkálatokról már a 15. század-ból vannak okleveles emlékeink, amikor a csallóközijobbágyoknak az év bizonyos hányadában a parti töl-tések megerősítésén kellett dolgozniuk. Ennek elle-nére az 1838-as sokk után meginduló, központilagirányított Duna-szabályozásig a folyó árvizei a ter-mészetes mederben és az ártéren vonultak le.

A szabályozáskor a mérnökök szeme előtt há-rom cél lebegett: egyrészt a meder rendezése annakérdekében, hogy a jég akadálytalanul levonulhas-son, másrészt, hogy az árvizek ne veszélyeztessék azemberi értékeket (nagyvízi szabályozás), de a hajó-zás érdekei (kisvízi szabályozás) is ide kapcsolódtak.

A felépülő töltések, rakpartok, zsilipek, zárások,sarkantyúk alaposan megváltoztatták a folyó arcu-latát. Sodrása felgyorsult, a jegesedés veszélye szinteteljesen megszűnt (utoljára 1963-ban lehetett átsé-tálni a teljesen befagyott Dunán). A sodrás felgyor-sulása mellett az ipari méretű kotrás következtébensüllyedt jelentősen a meder. Egyre gyakrabban mér-tek vízmércéinken negatív értékeket. De vajon hovátűnt a kikotort óriási mennyiségű sóder? Nagy részétott találjuk lakótelepeink panelházaiban.

A bősi duzzasztó felépülése előtt a csallóköziÖreg-Dunán csak kotrással lehetett biztosítani ahajózást, amely az elfajult meder miatt még a kö-zépkorban is a Mosoni-Dunán zajlott. Ha valamelyoknál fogva elmaradt a kotrás – mint például

a II. világháború alatt és után –, a feltöltődés azon-nal megindult, s évente 100-150 000 m3 kavics-mennyiség rakódott le a folyó hullámterén. 1954-benmár 1 méterrel volt magasabban a meder a kotrá-sok elmaradása miatt. E mederbe érkezett aztán azév júliusában az Alpokban két nap alatt lehullotthatalmas mennyiségű eső, mely végigpusztította azegész ausztriai Duna-völgyet. A feltöltődés követ-keztében ez a vízmennyiség már nem fért el azÖreg-Duna medrében, és négy helyen okozott töl-tésszakadást a Szigetközben. 30 000 embert tele-pítettek ki, Győr-Révfaluban az első emeletig ért avíz, teljes falvak dőltek össze.

Az árvíz után első dolog a kotrás és a töltésekkoronaszintjének emelése volt. 1956-ban azonbanegy még pusztítóbb árvíz érkezett, az utolsó jegesárvíz az ország történetében. 1965-re azonban márálltak a töltések, és így sikerült „megúszni” a leg-tartósabb árvizet, amikor a töltéseken 120 naponát volt készültség.

Miután az ipari méretű kotrásokat a 80-as évek-ben beszüntették, az a helyzet állt elő, hogy a szabá-lyozási létesítményekkel szűkített folyó – ahol tudta– tovább mélyítette a medrét, miközben az árvizekegyre több anyagot raktak le a hullámtéren és a fel-számolt mellékágakban. Ezért lehetséges az, hogymiközben egyre nagyobb árvizek érkeznek, sorradőlnek meg a kisvízi (LKV-) rekordok is!

Budapest belvárosában az árvíz a legtöbbeknek látványosság

FELHALMOZOTT, HASZNÁLT ZSÁKOK A RÓMAI-PARTONAz ár levonulásával a megmaradt homokzsákok veszélyes hulladéknak minôsülnek (fent)

NEM CSAK AZ EMBEREKET, AZ ÁLLATOKAT IS VÉDENI KELL!Vadászok motorcsónakkal mentik a vadakat Kisoroszi határában (lent)

ÁRVÍZ 6564 A FÖLDGÖMB 2013. AUGUSZTUS

Az évszázad árvize – immár harmadszor

Emberek sétálnak, látszólag céltalanul a felsőgöditöltésen. Buzgárok után kutatnak, melyek olya-nok, mint a talpszivárgás, csakhogy előbbi finomüledéket is hord magával. Ez azt jelenti, hogy a víz-nyomás már a töltés anyagát is megbontotta.

Kettőt találunk. Gyors tanakodás veszi kezdetéta védekezést irányító szakmai gyakorlatos vízépítőlányokkal, akiket az árvíz a Budapesti Műszaki ésGazdaságtudományi Egyetem gödi mérőtelepénért. Homokzsákokból ellennyomó medencét épí-tünk, mely a mentett oldalra került víz nyomásáthasználja fel, hogy súlyával tartóztassa fel a Duná-ból átszivárgó vizet.

Tizenéves lányok érkeznek a Budapest–Szob-kerékpárúton, és kérés nélkül segítenek megpa-kolni a markolót homokzsákokkal. Miközben lánc-ban adogatjuk a zsákokat, a mögöttünk lévőtalajvízállás-mérő kútból fröcsköl a víz – maga-sabban van a talajvíz, mint a talaj!

Kissrác érkezik biciklivel. Bátortalanul elkiáltjamagát: „Hoztam nektek szendvicset!” – és elkezdikipakolni a hátizsákjából. Kevesen hagyják ott amunkát, ezért hozzáteszi: „Hoztam mellé piros -aranyat is!” Az emberek elindulnak mosolyogva, így

már mindjárt más! Öreg néni érkezik, hangosanránk ripakodik: „Mondtam, hogy ne dobálják széta műanyag poharakat!” – Harcos környezetvédőnyugdíjas talán?

Bűntudatosan indulunk összeszedni őket, ami-kor hozzáteszi: „Holnap is hoznék maguknak ká-vét, csak már minden poharam elfogyott otthon!Miből fognak így inni?”

Lassan elkészülünk a munkával, a töltés meg -erősítve. A tetőzés ideje már a feszült várakozásé –vajon kibírja-e, amit építettünk? Vihar érkezik ke-letről, elkezd esni. Hazaküldenek minket, elbú-csúzunk – vajon jövőre, ugyanitt...?

2013-ban, Mohács és Dunaszekcső kivételével,átlagosan 20 centiméterrel dőltek meg az országosvízállásrekordok a Dunán. A nyomában lerakó-dott szemét-, iszap- és uszadékfacsík még sokáigfogja jelezni, hol a határ. Hová építkezhet az em-ber és hová nem? Ahogy ez a vonal halványul, úgymerül feledésbe az árvíz emléke is. Újabb társas-házak épülnek majd a Rómain, újabb nyaralók Pilismaróton, újabb lakóparkok az ártéren…

RÓMAI-PART, LEÁNYFALU, TAHITÓTFALUMindenhol önkéntesek és helyi lakosok pakolják rendíthetetlenül a zsákokat. A legkisebb munkaerô is számít. Az összefogás ugyanúgy emlékezetes és bizsergetô, akárcsak a tahitótfalui vízmagasság, ahol az út felett méteres szintben nyaldosta a gyenge zsákgátat a Duna