Biographiae Óvárienses

79

Bauer Rudolf (1879-1932)

Bauer Rudolf diszkoszvetı a magyaróvári gazdász sportélet közel

130 éves történetének legkiemelkedıbb alakja, az 1900-ban rendezett II. nyári olimpiai játékok egyetlen magyar aranyérmének nyertese. A modern kori olimpiák történetében Hajós Alfréd athéni elsıségei után – két aranyérmet is nyert úszásban – Bauer a magyar sportolók közül másodikként állhatott a dobogó legfelsı fokára, megszerezve ezzel Magyarország elsı atlétikai aranyérmét.

Az ifjú sportember egy évvel a párizsi olimpia elıtt, 1899-ben kezdte meg tanulmányait Magyaróvárott, s lett az akadémiai sportklub, a MOGAAC versenyzıje, illetve egyúttal annak szertárosa, majd diákelnöke.

Bauer Rudolf a sport terén mindenevınek számított. Kezdetben evezett és úszott, majd kipróbálta magát más sportágakban is, így versenyzett birkózásban, tornában és atlétikában, illetve vívott és a labdarúgást is eredményesen őzte. Diszkoszt elıször 1896-ban vett a kezébe, a következı évben pedig már magyar bajnokká avatták a versenyszámban. Bauer nagy reformátor volt, leleményességére utal, hogy az addig alkalmazott – az antik görög szobrok mozdulatsorait leutánzó – diszkoszvetési technikát továbbfejlesztette, újításával pedig megverte a világot. Az általa kialakított ún. modern fordulásos diszkoszvetı mozgást alkalmazzák a sportág versenyzıi mind a mai napig.

Tanulmányai befejezése után Bauer Rudolf gazdálkodni kezdett, de a sporttal sem hagyott fel, a híres Pannónia nyolcas tagjaként evezett, illetve saját örömére még óvári hallgatósága idején is dobálta a diszkoszt, amellyel 43 méterig jutott, 7 méterrel megjavítva a párizsi olimpián elért teljesítményét.

Élete utolsó három évtizedét Kisszálláson segédtisztként, majd a Dunatetétlen melletti Sósér-pusztán saját birtokainak irányításával töltötte. Salánki Miklóst idézve: „ahol nem diszkoszt, hanem búzát,

kukoricát vetett, és boldogan élt. A magyar atlétika elsı olimpiai bajnoka

még idısebb korában is büszke volt arra, hogy a görög diszkoszvetést

Bauer Rudolf

80

megreformálta, és a fordulással való dobást az egész világon átvették, és

ez lett a versenyszám új stílusa”.

A kezdetek és az elsı sportsikerek Bauer Rudolf 1879. január 2-án született Budapesten,

háromgyermekes dunai hajómolnár családban nevelkedett. Apai nagyapja a bécsi és müncheni festıakadémiákon tanult híres festı- és szobrászmővész Bauer Mihály volt, aki tanulmányai után 1821-ben Pesten telepedett le és szobrászmőtermet tartott fenn. A tehetséges felmenınek több mőalkotása is a budapesti Városházát díszíti.

Az ifjú Bauer fiatalkori éveirıl keveset tudunk, dr. Gönczöl László „A magyar olimpiai mozgalom kialakulása – Bauer Rudolf gyızelme a

párizsi olimpián 1900” c. munkájában találunk utalást az olimpiai bajnok gyermekkoráról: „a magyar népbetegségtıl, a tuberkulózistól való

félelem arra késztette édesanyját, hogy gyermekeit egészségesen nevelje

… A gyermek már nagyon fiatal korában megtanult úszni és késıbb tagja

lett a Magyar Úszó Egyletnek”. Walleshausen Gyula is megjegyzi róla, hogy már „középiskolás diákként fıleg evezett és úszott, a Budapesti

Torna Club versenyein vett részt. Neve 1895-ben (alig 16 évesen) szerepelt elıször a sportlapok hasábján: a IV. kerületi fıreáliskola

hatodik osztályos tanulója a «francia rendszerő» birkózásban szerezte

meg elsı gyızelmét”. A párizsi olimpia, illetve a MOGAAC sportköri tagsága elıtt Bauer a

Budapesti Torna Club – amelynek alapító tagja volt, illetve ık adták a magyar labdarúgás elsı bajnokcsapatát – szakosztályaiban több sportágban is versenyzett: evezett, birkózott, atletizált, illetve válogatott labdarúgó is volt. Ahogy Walleshausen is írja „az igazi sportember

ekkoriban «all-rounder» volt, vagyis több sportágnak hódolt.

Bauer számára a nagy „váltást” a diszkoszvetés megismerése jelentette. A találkozás záros idın belül sikerben csúcsosodott ki: „1896.

augusztus 9-én, néhány héttel az után, hogy elıször vette kezébe a

diszkoszt, a siófoki atlétikai versenyen 26,30 méteres dobásával gyızött.

A következı év ıszén 30,50 méteres dobásával magyar bajnok lett” – olvasható a nem hivatalos magyar bajnoki címérıl a kar 175 éves

Biographiae Óvárienses

81

történetét feldolgozó munkában. Egyébként már ezzel a remek eredményével túlszárnyalta az elızı évben rendezett athéni olimpia diszkoszvetı bajnokának, Robert S. Garrettnek aranyérmet hozó legnagyobb dobását is.

A budapesti fıreáliskola elvégzése után Bauer 1898-ban joghallgatóként kezdte meg felsıfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, azonban sportszenvedélyének továbbra is hódolt. 1899 pünkösdjén 31,20 méteres dobással – új országos csúccsal – nyerte meg diszkoszvetésben a tornaegyletek pozsonyi versenyét. Walleshausen szerint „lehetséges, hogy itt hallott valamit a közeli Óvár új atlétikai

klubjáról, és a gazdálkodás is érdekelhette, mert jogi tanulmányának

hátat fordítva, ısszel beiratkozott Óvárra”, Gönczöl szerint a váltásban édesanyja aggódó szeretete is közrejátszhatott, így választva magának a joginál „egészségesebb” életpályát. A féltés egyébként nem volt alaptalan, sajnálatos módon Bauer két testvére is tüdıbajban hunyt el.

A Walleshausen által említett „új atlétikai klub” eredetileg 1881-ben Magyar-Óvári Torna és Vívó Egylet néven jött létre és Bauer pozsonyi versenyzésének évében (1899) alakult át, illetve vette fel a Magyar-Óvári

Gazdasági Akadémiai Atlétikai Club (MOGAAC) nevet. Ahogy az óvári kar monográfusa is írta, a késıbbi olimpiai bajnok az

év ıszén iratkozott be a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára és lett a sportkör tagja, illetve már I. éves korától az egylet szertárosaként, majd ifjúsági elnökeként mőködött.

Ezt a tisztséget a késıbbiek során több kiváló sportoló is betöltötte, köztük szerepel Izinger Pál is, aki az 1930-as években szintén atlétikában remekelt. A 2007-ben 94. életévében elhunyt Izinger már végzett óvári gazdászként a magyar mezıgazdaság korszerő átalakításának és irányításának kiemelkedı személyiségévé vált mint az Állami Gazdaságok Fıigazgatóságának vezetıje. Romány Pál egykori földmővelésügyi miniszter Izingert nekrológjában okkal aposztrofálta úgy mint a „nemzet agrármérnöke”, aki „egymillió holdon” gazdálkodott.

Szintén a MOGAAC egykori diákelnökei sorában szerepel Gundel János, aki az Egyetemi és Fıiskolai Bajnokságon tízpróbában II. helyezést ért el, illetve többek közt a férfi kézilabda szakosztály egyik alapítójaként írta be magát a MOGAAC történetébe. Gundel János neve a

Bauer Rudolf

82

késıbbiekben összefonódott a takarmányozás tudományával, és vált szakterületének nemzetközileg elismert mővelıjévé, többek közt az ÁTK Takarmányozási Kutatóintézetének vezetése során elért eredményeivel. Az idıben kissé elırébb ugorva, ugyancsak az ifjúsági elnökök közt találjuk még Gulyás Lászlót, aki jelenleg az Általános Állattenyésztési Intézeti Tanszék vezetıje, illetve a MOGAAC Elnökségének tagjaként is mőködik.

A sportkör tanárelnöke Bauer idejében az akkora már nemzetközi szaktekintélynek számító agrokémikus, Kosutány Tamás volt. İ 1871-ben egészen fiatalon, 23 éves korában került segédtanárként Óvárra. A tudományos ranglétrán gyorsan haladt felfelé, 1873-ban – a lipcsei egyetemen, német nyelven – védte meg doktori téziseit, majd 1884-tıl már professzorként, illetve a Vegykísérleti Állomás igazgatójaként folytatta pályafutását Magyaróvárott. Tíz évvel késıbb Kosutány Tamás volt az elsı – az Óvári Nagy Tanári Kar tagjaként –, akit az MTA közvetlenül Magyaróvárról választott a tagjai közé, és az elsık között szerepel azon kevesek közt is, akik a XIX. században mezıgazdászként nyertek felvételt a tudós társaságba. Több mint három évtizedes óvári munkásság után 1903-ban az Országos Kémiai Intézet igazgatójává nevezték ki, emellett a Mőegyetem meghívott elıadójaként is tevékenykedett. Kosutányt távozása után a MOGAAC tanár-elnöki posztján Mezey Gyula, dr. Nuricsán József, dr. Ejury Lajos, dr. Karkovány Ákos, dr. Révy Dezsı, Páter Károly, Kovács László, Németh Dezsı, Hegyi Géza, dr. Szabó László, dr. Kocsis Sándor, dr. Márton Géza, dr. Kovács László és Palkovits Gusztáv, valamint ügyvezetı elnökként Szabad Sándor, Gál László és Mészáros Mihály követték.

Visszatérve a századelıre és újra Walleshausent idézve: „a

MOGAAC-nak 1900-ban 28 alapító és 71 «mőködı» tagja volt, tehát a

hallgatóknak mintegy háromnegyed része aktívan sportolt. Bauer nem

volt ismeretlen az óvári sportolók körében, így már 1. éves korában

szertárossá választották … szorgalmasan hallgatja «távol a világ zajától

… a tiszteletreméltó Kosutány professzor elıadásait, szabadidejében

pedig a diszkoszvetés technikáján töri a fejét», melynek lényege a

fordulásos – piruettes – dobás továbbfejlesztése volt.

Biographiae Óvárienses

83

1900 májusában «csak úgy mellékesen» fıiskolai versenyen

birkózásban elsı díjat szerzett, magasugrásban pedig második lett.

Június 14-én otthon, a MOGAAC országos atlétikai versenyén 33,45 m-

es dobásával országos diszkoszvetı rekordot javított...”. Bauer a párizsi olimpiára Budapesten kvalifikálta magát, „az

olimpiai próbaversenyeken indulva fordulva dobós technikájával

diszkoszvetésben 33,21 méteres dobással gyızött és az olimpiai

résztvevık közé került” – olvashatjuk a Moson megyei életrajzi lexikon róla szóló szócikkében.

A párizsi olimpia

A MOGAAC közel 130 éves története alatt rengeteg országos és nemzetközi sikert könyvelhetett el. A sok dicsıség közül azonban Bauer Rudolf hallgatókorában, az akadémiai sportklub színeiben elért párizsi eredménye fénylik a legszebben.

Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon a magyar csapat tagjaként tizenhét sportoló vett részt. Az olimpia mősorán szereplı húsz sportág, illetve szakág közül négyben – atlétika, torna, úszás és vívás – indult magyar versenyzı. Kevesen tudják, de Bauer jelentıs mértékben hozzájárult a magyar csapat párizsi szerepléséhez: leszármazottainak elmondása szerint – szponzorok híján – a saját magáén felül még két másik olimpikonunk kiutazásának költségeit is ı állta.

Arday Attila színes publicisztikája a következıképp emlékezik meg a magyar olimpiai csapat párizsi tartózkodásáról: „a két, Ady által versbe

foglalt helyszín: a Gare de l’Est és a Bois de Boulogne. A Gare de l’Est

pályaudvarra úgy érkeztek meg az olimpia kezdetén, mint eltévedt

idegenek, nem várt rájuk senki, nem is akart. Omnibusszal kutatták fel

szállásukat, a Hotel de’Expositiont, amely inkább volt kaszárnya,

mintsem szálloda, és a személyzetnek sem volt fogalma róla, hogy

olimpikonok ütötték fel náluk tanyájukat.

Párizsban élı magyar mővészek keltek a segítségükre, hogy a

versenyhelyszíneket megkeressék, többek között a francia fıváros ısi

parkját, a Bois de Boulogne-t. Az atlétikai versenyeknek otthont adó

tisztáson volt egy 500 méteres füves futópálya, közepén teniszpályákkal

Bauer Rudolf

84

és termetes tölgyfával nehezítve a dobóatléták küzdelmeit. A

századfordulón megoldották a kör négyszögesítését is, a diszkoszvetıknek

két és fél méteres oldalú, fakeretes négyzetbıl kellett eldobniuk a szert”. A leírtak ellenére a magyar csapat sikeresen szerepelt, összesen öt

érmet – egy arany, két ezüst és két bronz – szereztek, ami igaz, hogy eggyel kevesebb, mint az elızı athéni olimpián, de a nem hivatalos éremtáblázaton Magyarország – Dániával holtversenyben – így is a tizedik helyen végzett. A legeredményesebb magyar versenyzı természetesen az olimpiai válogatott egyetlen elsı helyezését megszerzı Bauer volt, mellette azonban a tizenötszörös magyar bajnok Halmay Zoltán két ezüst- és egy bronzérmet is szerzett, majd a következı, St. Louis-ban rendezett olimpián két aranyéremmel gazdagította hazánkat. A magyar csapat 1900. évi szereplésének reális értékeléséhez tartozik még, hogy az elsı újkori olimpián mindössze 13 nemzet 311 sportolója vett részt, míg a párizsin 22 ország 1320 versenyzıje mérettette meg magát.

A versenyek színvonala és sportértéke felülmúlta az 1896. évi athéni olimpiáét, azonban a felületes rendezés, a versenyzési körülmények alacsony színvonala miatt a párizsi sportesemény a zőrzavarok és a legek olimpiájaként vonult be a sporttörténelembe. A legeké, mert ez volt a legzőrzavarosabb, a legszervezetlenebb és a leghosszabb, de a században mégiscsak a legelsı. A szervezetlenség egyik fı oka az volt, hogy az olimpiák újkori elindítója, a francia Coubertin báró, éppen saját hazájában nem talált kellı megértésre. A hivatalos francia körök az olimpiát az 1900. évi párizsi világkiállítás mellékeseményének tekintették, így az újkori olimpiai játékok elindítója kénytelen volt a rendezés feladatait teljesen átengedni a világkiállítás szervezıbizottságának, amely azonban az olimpiai eszme szempontjait teljesen alárendelte a világkiállítás érdekeinek.

A magyar atlétika elsı jelentıs nemzetközi eredményébıl, sikerébıl szintén kisebb politikai botrány lett: „… az ünnepélyes

eredményhirdetéskor a gyıztes tiszteletére a zenekar elkezdte játszani az

amerikai himnuszt, mert azt hitték, a németes nevő sportoló az Egyesült

Államokból érkezett. A magyar sportvezetık sietve jelezték a tévedést,

azt, hogy Bauer nem amerikai, hanem magyar. A zenekar kottát váltott,

Biographiae Óvárienses

85

újra hangolt, majd elkezdte játszani az osztrák himnuszt, amire a

magyarok hangosan tiltakoztak.

Ráadásul másnap a francia lapok úgy közölték a diszkoszvetés

eredményét, hogy elsı Bauer, Budapest, Ausztria. Az úszó, Halmay

Zoltán vezetésével a kint lévı magyarok felkeresték a szerkesztıségeket,

és helyreigazítást követeltek azzal az indokkal, hogy ugyan

Magyarország a monarchia része, de önálló ország, és sértı a

magyarokat osztráknak tekinteni.

A heves tiltakozás miatt a francia szerkesztık annyira megijedtek,

hogy a 200 méteres úszásban ezüstérmes osztrák versenyzırıl azt írták:

második Wahle, Bécs, Magyarország. Ez ellen pedig az osztrákok

tiltakozhattak...” – olvashatjuk Salánki Miklós tollából. A Vasárnapi

Újság korabeli száma a következı történetet hozta le hasábjain: „Sajnos

azonban, hogy a jó francziák még ma sem tudják, hogy voltaképen mely

nemzet fiai is a magyarok. Az udvarias és szeretetreméltó francziák oly

gyönge lábon állanak földrajzi ismeretek dolgában, hogy szinte

hihetetlen. De botlásaikat annyi szeretetreméltósággal, annyi kedves

naivitással követik el, hogy lehetetlen érte haragudni. A cseh athletákat

magyaroknak nézték. S mikor a csehek ez ellen óvást emeltek, az elnök

finom mosolylyal, csodálkozva kérdezte: – Hogyan uraim, önök nem

magyarok, hiszen Prágában laknak!” – mindhárom írás jól rávilágít arra, hogy az 1900. évi nyári olimpia a francia szervezés által tényleg kiérdemelte a zőrzavaros jelzıt.

Az újság Bauer sikerérıl a továbbiakban így tudósított: „Az amerikai

és az angol athletákkal együtt ott küzdöttek a Racing Club porondján a

magyar fiúk is, s jól esett látnunk, hogy nem vagyunk utolsók az

athletikában sem. Mikor megkezdıdtek a próbamérkızések, Sheldon, a

világhírő amerikai súlydobó oly könnyedén dobta el harminczhat

méternyire a két kilós diszkoszt, hogy már-már a világbajnokot kezdték

tisztelni benne a honfitársai. Akkor egy barna magyar fiú lépett ki a

sorból. Egyet-kettıt lendített a diszkoszon, aztán hirtelen kieresztette a

kezébıl. A diszkosz pedig repült s mégsem állott 38 méter és 10

centiméterig. A magyar fiúk ajkáról elrebbent az elsı «éljen». Elıbb csak

félénken, aztán mind erısebben: «– Éljen! Éljen Bauer Rezsı!» Az

idegenek kissé meghökkentek, de aztán kénytelenek voltak mégis

Bauer Rudolf

86

beismerni, hogy a világ ez idı szerinti legjobb diszkosz-dobója magyar.

És felhangzott az amerikaiak csoportjából is az elismerés. - That's it! Hip

Hip Hurrah! Bauer Rezsı pedig, ez a hatalmas termető, huszonhárom

éves óvári gazdász, szerényen állott a tapsoló közönség elıtt. Másnap a

döntı-versenyben már csak 36 méter és 4 centiméternyire dobta Bauer

Rezsı a diszkoszt, de még így is ı lett a diszkoszdobás világbajnoka”. Korabeli írásokban és késıbbi visszaemlékezésekben többször

találkozhatunk – ahogy az idézett Vasárnapi Újság sorai között is – a Rudolf helyett annak nyelvújítás során létrehozott magyarosított változatával, a Rezsıvel. Ettıl függetlenül Bauer keresztneve helyesen Rudolf volt, mind a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hivatalos közlésein, mind a sírkövén is ez a név szerepel. A cikkben szereplı másik baki újra a francia rendezésnek tudható be: a már említett „zőrzavarok olimpiáját” a gallok még a nevétıl is megfosztották, többször helytelenül azt világbajnokságként tüntették fel. Ezt a téves formulát vette át a Vasárnapi Újság szerzıje is, és „fokozta le” Bauert világbajnokká. Érdekesség még – szintén a leszármazottak elbeszélését megörökítı Mészely Réka jóvoltából tudjuk –, hogy „az ötkarikás

versenyen a diszkoszvetı Bauer nem aranyérmet kapott díjként, hanem

egy ezüst cukortartót, de ezt is utólag küldték el postán. A család büszkén

ırzi ezt a nem mindennapi ereklyét”. Gönczöl László munkájában korabeli feljegyzéseket is idéz,

miszerint Bauer „kiváló testi adottságokkal rendelkezett. 186 cm magas,

85 kg-os súlyú, erıs, hosszú végtagokkal megáldott tehetség volt”. Az olimpiai bajnok méreteit vizsgálták a világ sportszakértıi, akik „karja és

dereka «abnormis» hosszúságával magyarázták a gyızelmet és nem is

fordult meg fejükben, hogy azt Bauer a dobás általa tökéletesített

technikájának köszönheti”. A magyaróvári agrárfelsıoktatás 175 éve c. grandiózus munka ezen

kívül még azt is megjegyzi, hogy „az óvári tudomány és sport Párizsban

találkozott: az oktatói kar jó néhány tagja mellett (akik a világkiállításon szerepeltek) Bauer Rudolf is a dicsıséget jelzı aranyéremmel tért haza”.

Biographiae Óvárienses

87

Olimpiai emlékek

Bauer a párizsi Bois de Boulogne parkjában elért olimpiai teljesítményére, illetve annak elıéletére a következıképpen emlékezett vissza: „… Az elsı olimpiai versenyen, 1896-ban a diszkoszvetésnek a

görögök voltak az egyedüli mővelıi. A görögök az antik diszkoszvetı

szobrok mozdulatait utánozták és eszerint dobtak. Ezek a mozdulatok

nagyon szépek voltak, de nagy eredményt nem lehetett velük elérni. Az

amerikai Garrett ekkor látott életében elıször diszkoszt (súlylökıként

utazott Athénba). Elleste a görögök mozgását, és mindjárt jelentısen

javított is rajta: oldallendítéssel dobta el a szert (a görögök lendületvétel

nélkül, helybıl dobtak), és le is gyızte a görögöket. Az athéni olimpián

jelenlevı magyar sportvezetı, Iszer Károly hazahozott magával néhány

diszkoszt. Megmutatta nekünk a Millenárison a kétféle stílust. Mi fiatalok

azonnal megpróbálkoztunk mindkettıvel, és az ógörög stílust hamarosan

kiszorította a Garrett-féle. Ezzel a stílussal nyertem meg 1897-ben

Magyarország elsı diszkoszvetı bajnokságát 31,15 méteres eredménnyel.

1899-ben és 1900-ban a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója

voltam, és itt már szorgalmasan készültem a párizsi olimpiára. Minthogy

a Garrett-féle stílus nem elégített ki, szakítottam vele és újítással

próbálkoztam. Jó füleslabdázó létemre eszembe jutott, hogy füleslabda

módjára forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal

venni lendületet, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen –

ahol egyedül én dobtam fordulattal – 33,21 méteres dobásommal

legyıztem Crettiert, a MADSZ legjobbját is. … Párizsban az edzéseken

nagyszerően ment a dobás. Egy ízben 38,1 métert dobtam, amellyel

túlszárnyaltam az akkori világrekordot. A versenyen azonban, mint a

legtöbb sportolót, engem is elfogott az idegesség, és bár elsı dobásaim a

selejtezıben jól sikerültek és 36,04 méterre repült a diszkoszom, délután

javítani már nem tudtam. Ám ezzel is elnyertem az olimpiai bajnokságot.

A párizsi olimpiáról hazaérve már csak rövid ideig, és akkor is csak

vidéki, gazdász-versenyeken indultam. Magyaróvárott azonban továbbra

is dobálgattam, és eközben sikerült 42-43 méteres eredményeket is

elérnem. … Olimpiai gyızelmem mellett legalább ennyire örültem annak,

Bauer Rudolf

88

hogy a fordulással való dobást, amelyet én honosítottam meg, minden

atléta átvette, és az lett a diszkoszvetés modern stílusa.”

A világjátékok utáni évek Bauer Párizsból visszatért Magyaróvárra, ahol az Akadémia atlétikai

klubja ifjúsági elnökévé választotta. Tanulmányaiból két szemeszter volt még hátra, amelyet becsülettel teljesített is, emellett a sportolást és a MOGAAC-ot sem hanyagolta el. Ahogy visszaemlékezéseiben írta, Magyaróvárott sikerült az olimpiai elsıséget hozó dobását 6-7 méterrel túlszárnyalnia, Gönczöl sportszervezı-fejlesztı tevékenységérıl pedig egyszerően, de sokatmondóan csak ennyit ír: „lelkes szervezıje,

felfrissítı és összetartó ereje lett az akadémia sportéletének”. Gönczöl megemlíti még, hogy Bauernek volt még egy érdekes ténykedése Óvárott: „megalakította a füleslabda szakosztályt, s a csapatnak

tanulmányai befejeztéig játékosa és edzıje volt” . Bauer az Akadémiától 1901 nyarán vett búcsút, de „diáktársai

kérésének, a magyaróvári ifjúság meghívásainak mindig eleget tett,

estélyeken, kávéházakban, sportünnepélyeken idézte fel sikereinek

színhelyeit, tartott élménybeszámolókat” – írja róla Gönczöl, aki megjegyzi még, hogy „1901. július 14-én a MOGAAC atlétikai

versenyén, az atlétikai klub tagjai hálájuk és elismerésük jeléül

«İfensége a király» különdíját, egy ragyogóan díszített ezüst szivartartót

Bauer Rudolfnak ítéltek oda”. Magyaróvárról elkerülve a versenyszerő atletizálást abbahagyta, de

1901 és 1903 között – újra váltva – a Pannonia Evezıs Club sportolója, és egyben a híres Pannónia evezınyolcas tagja lett.

Bauer Rudolf a Magyaróvárott elsajátított szakmai tudását elsıként a Kiskunhalas és Szabadka között fekvı Kisszálláson mint segédtiszt kamatoztatta. A kisszállási uradalom egy hatalmas földesúri birtok része volt, amely gyakran cserélt gazdát a történelem során, Corvin Jánostól az Orczy családig széles a paletta és a gazdasághoz kapcsolódó anekdotákban és történetekben sincs hiány. Az elhanyagolt uradalom egyik tulajdonosa állítólag eltékozolta hatalmas vagyonát, valószínőleg

Biographiae Óvárienses

89

innen ered az a hiedelem, hogy az új uraság Kisszállást kártyán nyerte (a helyi vendéglı neve is ezt jelzi: Piros Hetes).

Az uradalom és a település életében óriási változást hozott, amikor Stametz Mayer János bécsi bankár megvásárolta a területet. Hamarosan hatalmas építkezések kezdıdtek és néhány év alatt az uradalom egy jelentıs amerikai típusú kapitalista nagybirtokká alakult át. Az ı leszármazottai, San Martino gróf és testvére Boncompagni hercegné voltak a gazdaság utolsó tulajdonosai.

Bauer utódainak visszaemlékezése szerint ısük nem csak a sportot, hanem a gazdálkodást is teljes emberként, szívvel-lélekkel végezte. Bauer Rudolf ráadásul jókor volt jó helyen, a kisszállási nagybirtok a legnagyobb magyarországi gazdaságok egyike volt, és az uradalom fénykorában őzhette szakmáját. A birtokon belül mőködött gızmalom, amely a déli területek gabonáját ırölte, valamint jég- és szeszgyár is. Hatalmas kapacitású magtárral rendelkezett, az uradalom területén kiemelkedı minıségő tenyészállat-állományt tartottak. Híres volt a tüskösi ménes, ugyanúgy, mint a juh- és szarvasmarha-állomány.

Bauer életének következı állomását már saját birtokainak irányítása jelentette: a Solt és Fülöpszállás közt elterülı, ma Dunatetétlenhez tartozó Sósér-pusztán gazdálkodott. Gazdaságának ügyeit a Bauer-kastélyból intézte, amelyet néhány éve szépen felújítottak és ismét magántulajdonban van. Bauer szomszédai közé tartoztak a környékbeli területek tulajdonosai: a Teleki-család és pezsgıgyáros Törley Antal (a Törley major ma is fellelhetı).

Az egykori olimpikon sajnos nem sokáig élvezhette a földi élet örömeit, a halál elég korán, 1932. november 9-én, 53 éves korában elragadta az élık sorából. Bauer Hajós Alfréd után második magyar sportemberként nyert olimpiai bajnokságot és a sors furcsaságaként aranyérmeseink közül másodikként hunyt el. Síremléke a Kerepesi úti temetı baloldali falsírboltjában található.

Bauer Rudolf emlékezete Bauer emlékét az utókor méltón ırzi. A párizsi olimpia 75.

évfordulójának emlékére az óvári kar sporttörténeti kiállítást rendezett,

Bauer Rudolf

90

majd 1979 nyarán, az egykori óvári gazdász születésének századik évfordulóján az egyetem tornacsarnokának falán márvány emléktáblát helyezetek el tiszteletére, illetve a sportlétesítményt is róla nevezték el.

A Gyır-Moson-Sopron Megyei Közgyőlés 1991-ben rendeletet alkotott kitüntetı sportdíj alapításáról és adományozásáról, amelyet az egykori olimpikonról Bauer Rudolf-díjnak neveztek el. A díj minden évben kiosztásra kerül, amelyet olyan személyek kaphatnak meg, akik a megye testnevelési és sportmozgalmában élen jártak, sportteljesítményükkel kiemelkedı eredményeket értek el.

Bauer Rudolf emlékét Mosonmagyaróváron utca is ırzi, itt a névadó tiszteletére 2009. májusában emléktáblát is avattak. A bronzból készült alkotás Dinyés László képzımővész alkotása, aki egyébként Bauer egyik unokájának férje.

Ugyancsak a diszkoszvetés megreformálójának nevét viseli a Nógrád Megyei Atlétikai Dobóklub is. Budapesten, egykori Kinizsi utcai lakóházán szintén emléktáblát helyeztek el az 1900. július 15-én aratott gyızelmének százéves jubileuma alkalmából.

Felhasznált irodalom Arday Attila: A Bois de Boulogne tisztásán megszületett a magyar

atlétika elsı aranya. Nemzeti Sport Online. (www.nsport.hu). dr. Gönczöl László: A magyar olimpiai mozgalom kialakulása – Bauer

Rudolf gyızelme a párizsi olimpián 1900. Gyır-Moson-Sopron megyei Közgyőlés kiadása. Gyır, 1996.

Markó László (fıszerk.): Új magyar életrajzi lexikon IV. Magyar Könyvklub, 2002.

Mészely Réka: Cukortartó az olimpiai bajnoknak. Kisalföld. 2009. május 8. 8.

Kimlei Péter - Tuba László (szerk.): Moson megyei életrajzi lexikon. Huszár Gál Városi Könyvtár. Mosonmagyaróvár, 2006.

Pásztor Mihály: Az olympiai versenyek Párisban. Vasárnapi Újság. 1900. 47. 35. 581-582.

Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1896-2002. Helikon Kiadó, 2004.

Biographiae Óvárienses

91

Sallánki Miklós: Az aranyérem története. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja. (www.mob.hu)

Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsıoktatás 175 éve. PATE. Mosonmagyaróvár, 1993.

www.dunatetétlen.hu www.wikipedia.hu