22 KÓRHÁZTERVEZÉS KÓRHÁZ 2013/4.

Az utóbbi években több előadásomat is kezdtem Caecilius Balbus idéze-

tével, és meggyőződésem, hogy a kórházak infrastukturális fejlesztése, a szakmai ellá-tási célokon alapuló építészeti-funkcioná-lis gondolkodásmód, a szakági és energeti-kai fejlesztési lehetőségek átgondolása, a kórházépítészeti innováció, mind az alap-vető célt, a betegek gyógyítását, gyógyulá-sát szolgálja.

Kórház Építészeti Kultúránkat a Köz-érzeti Esztétikai Komfort lehetőség szerint többletköltség nélküli növelésével és kör-nyezetünk megvédése érdekében, annak további terhelése nélkül, a fenntartható-ság növelésével kell elképzelnünk.

Kórházaink jó esetben a jelenlegi igé-nyeknek megfelelő állapotban vannak. Az átalakítások, bővítések a meglehető-sen nagy alapterületű épületállomány mi-att egyre nagyobb jelentőséget kapnak. Új épület építése esetén, vagy nagymértékű felújítás esetén különösen fontos a hosz-szú élettartamra alkalmas szerkezet biz-tosítása, hiszen a leggyakrabban a búto-rozás, a berendezés változik, kisebb belső funkcionális átalakítás történik, de az épü-let élettartama során gyakori a technoló-giai, vagy épületgépészeti megújulás is. Nagyobb projektek esetén a technológiai és funkcionális átrendezés akár többször is szükségessé válik. Emiatt a fl exibilitás, mint tervezési követelmény biztosítja a jö-vőbeli változtatási igények megvalósításá-nak lehetőségét.

Kórháztervezésnél az építész általá-ban generáltervezőként működik közre. Az építészethez alapvetően kapcsolódó terü-letek: belsőépítészet, orvostechnológia, tartószerkezet, épületgépészet, épületvil-lamosság, de szinte minden esetben szük-ség van a csatlakozó út kialakítására, te-reprendezésre és kertépítészetre valamint közműtervezésre is. A tervezési szakágak-kal kapcsolatban KÓRHÁZ 2013/3. számá-ban velem készült interjú mellett találha-tó a szakági spektrumot bemutató ábra.

Kórházépítészetünk jelentős történe-ti múlttal rendelkezik. Szívesen egészí-tem ki az ugyancsak az előző számban a kórházépítészet történetével kapcsolat-ban megjelent néhány gondolatomat.A görög iatriék, a római valetudi ná ri umok,

és az első keresztény xeno docheio nok fő-leg a környezet hatásai ellen biztosítot-tak védelmet. Ivóvíz tárolást, ellátást és fűtési lehetőséget nyújtottak, elsősorban a járványok idején szolgáltak betegek el-helyezésére. A különböző korszakok orvos-tudományának fejlettsége, az adott építé-si anyagok és módok, illetve a társadalmi berendezkedés elvárásai segítették a kór-házak kialakítását. Az iszlám világban is különös fi gyelmet fordítottak a betegek gyógyítására. Az oktatási feladatokat is ellátó gyógyító intézményeinek középkori arab neve (marisztán) a perzsa bimarisztán szóból ered, melynek jelentése: „a beteg-ség helye”. Az UNESCO világörökségi listá-ján álló szeldzsuk-török építészet egyik re-mekműve az 1228-1229 között Divrigiben alapított, imaházat és kórházat is tartal-mazó Nagymecset és Kórház komplexum, melynek főbejárata felett a következő fel-irat olvasható: „Ennek a nagymecsetnek az épületét Allah iránti szeretetből a haszná-lóinak szánjuk, akik rászorulnak Allah ir-galmasságára. Ahmed sah, Szlejmán sah

fi a. Allah örökkévaló.” Miközben az iszlám ország kórházaiban többnyire a mecse-tek melletti egészségügyi létesítmények-ről beszélhetünk, Európában a középko-ri monostorok mellett, azok területén, de funkciójában elkülönítve láthatunk kiváló példákat. A középkori kórházak kórtermei általában nagyméretű, téglalap alakú, osz-tatlan, egy vagy kéthajós, dongaboltozatos vagy nyitott fedélszékes terek voltak. A be-tegágyak a hosszanti falak mentén általá-ban egymástól deszkával elválasztott re-keszekben álltak. Ezek a rekeszek egy vagy kétágyasak voltak. Az épület egyik hosz-szanti oldalán többnyire a férfi akat, a má-sik oldalán a nőket helyezték el. Az abla-kok a cellák felett magasan nyíltak, azokat az itt végigfutó galériáról lehetett elérni, amely a lábadozó betegek, illetve a reke-szekben fekvő betegeket megfi gyelő sze-mélyzet számára szolgált. Fontos elem volt az oltár, amelyet istentiszteletek céljára a kórtermek végéből választottak le, sokszor kápolnát építettek a terem felé nyitott elő-csarnokként, vagy a kórteremre merőlege-

Pendlebury, pavilonos gyermekkórház

„Boni futuri spes malorum est remedium.” – A bajok orvossága a jobb jövő reménye.

KórházépítészetKÓRHÁZTÖRTÉNET ÉPÍTÉSZET TARTÓSZERKEZETEK ÉPÜLETGÉPÉSZET ÉPÜLETVILLAMOSSÁG ORVOSTECHNOLÓGIA BELSŐÉPÍTÉSZET

23KÓRHÁZ 2013/4. KÓRHÁZTERVEZÉS

sen, úgy, hogy az oltár a teremből látha-tó legyen.

A XV. század közepén Itáliában kifej-lődött reneszánsz kórháztípus alapraj-zi kialakítása általában kereszt alak volt, ezek az épületek akár több száz ágya-sak is voltak, de járvány idején több ezer beteget is elláttak. Brunelleschi az Ártatlanok Kórháza (Ospedale degli Innocenti) nevű lelencházának építésé-vel, mely Európa első korszerű gyermek-otthona és kórháza volt, a kor elvárása-inak megfelelő funkcionális megoldását tükrözte. Nagyjából ezzel egyidőben ter-veztette meg Francesco Sforza Filaretevel az Ospedale Maggioret, a hatalmas milá-nói kórházat. Az Ospedale San Spiritot, a Szentlélek kórházat IV. Sixtus pápa állít-tatta helyre 1477-ben.

A mai korunkra lejellemzőbb áttörést a Francia Tudományos Akadémia javaslatára a Hotel Dieukban kialakult állapotok meg-szűntetésére a „Memoires sur les Hopitaux de Paris” című művében J.R. Tenon doktor javasolta, ez volt a pavilonos kórház, mely-nek első változatát mintegy hatvan évvel később Gauthier tervezte meg, ez volt a 905 ágyas Lariboisiere-i kórház. Ez a rend-szer a XIX. századi háborúk során nagy-mértékben elterjedt és Magyarországon is több példája van. Ebben a rendszer-ben épült és bővült Budán a Szent János Kórház, Pesten a Szent István Kórház, de számos vidéki kórházunk is. Ennek a rend-szernek létezésével minden előnyével és hátrányával együtt számolnunk kell, több ilyen kórházunk, vagy azok egyes épüle-tei műemléki vagy helyi védelem alatt áll-nak. A XIX. század végén Pasteur, Koch és Semmelweis felfedezései, a diagnosztikai és terápia egyes felszereléseinek megjele-nése is szemléletváltozást idézett elő és lassan bár, de megindult a pavilonrendszer centrális rendszerrel (tömbkórház) történő felváltása.

Ha valaki ma kórházat szeretne épí-teni, ezt zöldmezős beruházás, rekonst-rukció keretében teheti meg, vagy adott alapterület átalakításával, esetleg annak bővítésével. Zöldmezős beruházás jelen gazdasági helyzetben nálunk nem várha-tó, bár kétségtelen annak előnye. A kór-házakat korábban a városok külső részén, a bővíthetőség fi gyelembe vételével ter-vezték, ezekhez meg kellett oldani a köz-lekedési kapcsolatokat is. Több európai példa mutatja a törekvést ebbe az irány-ba korunkban is. Ugyancsak jellemző kon-cepció volt és még ma sem elvetett, hogy a kórház a városszerkezet szoros része, an-nak alsó szintje szinte mindenki számára nyitott, passzázs jellegű, és csak a felsőbb

szinteket különítik el a funkcionális igé-nyeknek megfelelően. Nálunk a realitást a meglévő kórházak területeinek átgon-dolt fejlesztése, azokon belüli tömbösí-tett épületstruktúrák és szakmai alapo-kon álló integráció képviseli.

Az utóbbi években Európai Uniós tá-mogatással jelentős kórházfejlesztések történtek Magyarországon a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programok kereté-ben, például:– TIOP-2.1.2.: A járóbeteg szakellátási

központok fejlesztése, – TIOP-2.2.1.: A földi és légi mentés fej-

lesztése, – TIOP-2.2.2.: A sürgősségi ellátás fej-

lesztése, – TIOP-2.2.3.: A vérellátó központok fej-

lesztése, – TIOP-2.2.4.: A fekvőbeteg ellátás infra-

struktúra fejlesztése,

– TIOP-2.2.5.: A korszerű regionális onko-lógia hálózatok fejlesztése.

Jelenleg pályázati stádiumban van a TIOP-2.2.6.: Sruktúraváltás támogatása az onkológia centrumok, és a járó- és fek-vőbeteg ellátás fejlesztésével, illetve már épülnek az Egészségpólusok fejlesztései a TIOP-2.2.7. konstrukció keretében több helyen. Ugyancsak elkészült jó néhány járóbeteg ellátó központ, sürgősségi osz-tály és több TIOP-2.2.4-es fejlesztés is ki-vitelezés alatt áll.

Bármilyen beruházás jelentős időt vesz igénybe, a pályázatokat azok előzetes meg-jelenése után társadalmi egyeztetés majd a pályázat végleges kiírása követi. A ter-vező végleges kiválasztása a nagyságrend függvényében tervpályázattal, vagy köz-beszerzéssel történik, mindegyiknek több hónapos időigénye van. Az ideális forma

Oslo Rikshospitalet, építész: MEDPLAN AS Arkitekter – Fontos a fény

24 KÓRHÁZTERVEZÉS KÓRHÁZ 2013/4.

a tervpályázat lenne, de ennek sem időbe-li, sem fi nanszírozási keretei nem álltak ren-delkezésre az utóbbi időben. Ugyancsak idő-igényes a nyílt közbeszerzési eljárás, ahol az előzetes minősítés után szinte csak az ár és a vállalt, sokszor irreálisan rövid határ-idő számít. Ez a helyzet valóban „verseny-barát”, de sokszor nem az építészeti minő-ség irányában hat. A pályázat beadásához célszerű olyan léptékű tervdokumentáci-ót készíttetni, melyből már nagy valószínű-séggel becsülhetők a költségek is. Az enge-délyezési tervek elkészíttetésének időszaka értelemszerűen a feladat nagyságrendjé-nek fi gyelembe vételével több hónapos fo-lyamat, számtalan hatósági és szakhatósá-gi egyeztetés szükséges. Egy megalapozott műszaki-kiviteli tervdokumentáció elkészí-tése akár fél évet is igénybe vehet.

A kivitelezést műszaki ellenőrzés és ter-vezői művezetés kíséri, de fi gyelemmel kell lenni a műszaki átadás-átvétel, illetve a beüzemelés időigényére is. Ez a komplikált épületgépészeti és épületfelügyeleti rend-szereknél, de a korszerű orvostechnológiai berendezéseknél is több hét lehet. A mű-szaki átadás-átvételi eljárás, a sokszor óha-tatlanul felmerülő hibajavítás és a projekt elszámolása is hónapokig tarthat.

Központban mindig az ember van, le-gyen az a kórházba bejáró beteg, a kór-házban fekvő beteg, a kórházban dolgozó orvos, nővér, kisegítő ápoló, technikai, gaz-dasági, vagy adminisztratív dolgozó vagy akár látogató. Az ő fi zikális méreteik, moz-gásuk és mozgatásuk adja meg az alapvető berendezések és így a terek helyigényét is.

Már Vitruvius az időszámításunk előtti I. században is részletesen foglalkozott az emberi test harmóniájával, az ujj, a tenyér,

a láb, a könyök és a magasság méreteit ha-sonlította össze:

„4 ujj tesz ki 1 tenyeret, és 4 tenyér tesz ki 1 lábat, 6 tenyér tesz ki 1 könyököt; 4 kö-nyök teszi ki egy ember magasságát. Ezen túl 4 könyök tesz ki egy lépést, és 24 te-nyér tesz ki egy embert. Az ember kinyúj-tott karjainak hossza megegyezik a magas-ságával.” Többek között Vitruvius ihlette az olasz reneszánsz kiváló festőjét, tudó-sát, polihisztorát, Leonardo da Vincit is az emberi test arányainak vizsgálatára másfél évezreddel később, aki több ezer oldalnyi rajzot készített ebben a témakörben. 1948-ban hozta nyilvánosságra Le Corbusier Modulorját, amely az építészettörténet egyik legizgalmasabb kísérlete talán az emberi arányrendszer objektív leírására. Először 175 cm-ben, majd 183 cm-ben ha-tározta meg a testmagasságot és az arany-metszés szabályait alkalmazta. Az emberi

testmagasság természetesen változik nem csak az történelmi idővel, korral, de föld-rajzilag is. Csupán érdekességként emlí-tem, hogy a korszerű kórházi ágyak terve-zésénél a betegbiztonságra fi gyelve a ma legkisebbnek számító Sri Lanka-i nők és a legnagyobbnak számító holland férfi ak méreteit veszik fi gyelembe a becsípődések, beszorulások elkerülésére.

A helyiségekben folyó tevékenység ad-ja azok kapcsolatrendszerét, a funkcionális felépítést és az építészeti térstruktúrákat mindig vízszintes és függőleges térbeli mo-dellként kell elképzelni. A tömbkórházak terjedésével, a technológiák fejlődésével a szintbeli és szintenkénti kapcsolatok egyre bonyolultabbá válnak, ebben kell elsősor-ban áttekinthető közlekedőkkel, világos és szükség szerint elkülönített betegutakkal rendet teremteni. Gyakori megoldás, hogy a műtő-diagnosztikai épületek elvállnak a hotelszárnyaktól, az is előfordul, hogy többszintes épületben a higiéniai követel-mények (Hügieia az egészség és tisztaság görög mitológiai istennője, Aszklépiosz és Épioné leánya volt) messzemenő fi gyelem-be vételével az alsó szinteken a járóbeteg ellátás, felsőbb szinteken fekvőbeteg ellá-tás, még fölsőbb szinteken a még kisebb forgalmat igénylő intenzív osztályok, illet-ve műtőblokkok kialakítása történik.

A kórházak létesítése során a tervezés-fenntartás környezettudatos szempont-rendszerét kell fi gyelembe vennünk, mely-nek a teljesség igénye nélkül sorolom fel néhány elemét:– Telek megfelelő beépítése.– Az épület megfelelő tájolása.– A benapozás biztosítása.– Külső és belső zajforrások csökkentése.– Környezetrendezéssel és árnyékoló szer-

kezetekkel a nyári túlmelegedés meg-előzése.

Kommunikáció

Magkórház

25KÓRHÁZ 2013/4. KÓRHÁZTERVEZÉS

– Természetes megvilágítás előnyben ré-szesítése minden helyiségben.

– A természetes szellőzés előnyben rése-sítése.

– Hulladékkezelés, különös tekintettel a szelektív és a veszélyes hulladék gyűj-tésére.

– Zöldfelületi fejlesztéssel a ház környe-zetbe illesztése.

– A megfelelő épületenergetikai igények-nek megfelelő épületszerkezetek, töb-bek között nyílászárók megválasztása.

– Alacsony energiájú ház tervezési alap-elveinek megjelenítése az építészeti ki-alakításban.

– Alternatív energiák használatának vizs-gálata.

– Környezetbarát hűtő-fűtőközeg alkal-mazása.

– Csapadékvíz felhasználás, például öntö-zésre, bár ez éghajlati viszonyaink mel-lett nehézkes.

– Energiatakarékos fényforrások terve-zése.

– Többszörösen felhasználható anyagok alkalmazása.

– Megvilágítási szintek helyiségtípusok és azok funkciója szerinti méretezése.

– Külső megvilágítás függő működtetés.– Fényszennyezés csökkentése vagy elke-

rülése.– Hűtés-fűtés, szellőzés vezérlő

automatikák logikai együttfuttatása.

– Integrált épületautomatika tervezése.

Mindezek mellett véleményem szerint kór-házaink további fejlesztési koncepcióinak

alakításánál a következő alapvető szem-pontoké a főszerep:– beépítés,– városépítészeti és forgalmi kapcsolatok,– alaprajzi-funkcionális kialakítás,

– pavilonoktól a tömbkórházig elv,– betegutak,– fl exibilitás,– fesztávok és méretrendek,– fejleszthetőség térben és időben,– gazdaságosság hosszú távon is,– humánus kialakítás,

– KÉK (Közérzeti Esztétikai Komfort), – akadálymentesítés.

Az „egyetemes tervezés” és az élet mi-nőségének javítása céljaiban szinte azo-nos, nyitottságunk a komplex akadály-

mentesítésre egyre nő, ezt hazai jogi szabályozás is kötelezővé teszi. A témá-val számos segédlet foglalkozik, ezek az eddigi infrastrukturális fejlesztéseknek is elemei voltak. Fontos, hogy az akadály-mentesítésnél nem csak a mozgáskorlá-tozottakra, hanem a látás- és halláskáro-sodottakra vagy mentálisan sérültekre is gondoljunk.

A tervezési irányelvek betartása mellett mindig gondoljunk a részletekre és a fi nom-ságokra is. Nem vitatom, hogy ezek sokszor költséges elemeknek tűnnek, de ha a köz-lekedő szélességét kell teljes hosszon akár csak húsz centiméterrel növelni egy-egy be-nyíló ajtószárny miatt, már nem kérdéses, hogy a speciális ajtóvasalat gazdaságos.

Számtalan gondot okoznak a falhoz ütődő ajtók, lehulló vakolatok, sérülő bur-kolatok. Egyszerűnek tűnik a padlóba le-fúrt ütköző, csak takarítani nem lehet tő-le, mutatom tehát képen a megoldást: az érkező ajtószárny nyitásakor mágnes eme-li ki az ütközőt.

Az egész tervezési folyamat során az egyik legfontosabb elem a kommunikáció. Gondoljuk végig a folyamatot. Megjelenik a pályázati kiírás, ami önmagában is sok in-formációt tartalmaz. A pályázati kiírásnak számos melléklete van, amelyeket a pályá-zat résztvevőinek szinte mind ismerniük

Speciális ajtóvasalat

Egyedi ütköző

26 KÓRHÁZTERVEZÉS KÓRHÁZ 2013/4.

kell. Az orvosszakma értelemszerűen a le-hető legtöbbet szeretné szakmai ellátá-si céljainak biztosítására, ugyanakkor a feladat megoldására végtelen mennyisé-gű előírás vonatkozik. Gondoljuk csak az Országos Településrendezési és Építési Követelményekre, az Országos Tűzvédelmi Szabályzatra, a Minimumrendeltre, a Helyi építési szabályzatra és Szabályozási tervre. A fi nanszírozási feltételek persze általában szűkösek, tehát a pályázat gya-korlatilag egy iterációs folyamat. Több bizonytalanságot okoz, hogy a bírálóval nem vagy nem mindig lehet közben egye-zetni, a határidők többnyire nagyon rövi-dek. Az adminisztrációs terhek folyama-tosan nőnek. A megrendelőknek illetve a projektmenedzsereknek bizony jelentős szervezési képességekről kell tanúbizo-nyosságot tenni.

Meggyőződésem szerint a jövőbeni fej-lesztéseknél kiemelt fi gyelmet kell fordíta-ni a következőkre:– Jelenlegi infrastrukturális állomány

rögzítése elsősorban a telek és épület-állomány vonatkozásában.

– Egészségpolitikai célok meghatározása, aktualizálása.

– A céloknak megfelelő regionális-terü-leti szakmai program kidolgozása, kar-bantartása.

– A szakmai programoknak megfelelő helyi orvosszakmai koncepciók kidol-gozása.

– A koncepcióknak megfelelő fejlesztési tervek kidolgozása.

– A fejlesztési tervek során az egymásnak ellentmondó részszempontok lehetőség szerinti feloldása.

– Megfelelő kommunikáció az érintett szervezetek között.

A minőségi kivitelezés néhány szempont-ját említem meg.– Az ár fontos, de a minőség igenis számít.– Kivitelezői ajánlatadás során az árkép-

zés legyen racionális és biztosítani kell elég időt az árajánlat megalapozott el-készítésére.

– A pótmunka nem többletköltség a ki-vitelezésre, de számolni kell vele, külö-nösen meglévő épületek átalakításánál, elsősorban a tervezés során nem fel-tárható, eltakart szerkezetek esetében. Tartalékot kell erre biztosítani.

– Hiba mindig van, de ki kell javítani, erre is kell tartalékot biztosítani.

– Az alvállalkozó alvállalkozójánál is legyen minden olyan terv, amiből építeni tud.

– A részlet az részlet, és a végén látszik, akkor is, ha kell hozzá burkoló, aszta-los, villanyszerelő, festő, etc. A részle-

tek fi nomsága adja sokszor a megfele-lő megoldást.

– A sarkoknál többnyire sarokidomok van-nak, kétségtelenül drágább, mintha ki-hagyják azokat, de ha vannak, nem akad be semmi, lehet takarítani és még szép is.

– Fele vastagságú anyag előbb-utóbb re-ped, hajlik, törik, a csere után csak drá-gul a ház.

2012. július 7-én Dr. Hennu Kjisik, az University of Oulu (Finnország) professzora tartott egy érdekes előadást Magyarországon az Egészségügyi Menedzserképző Központban az Építészet a gyógyulásért kiállításhoz kap-csolódóan.

Tapasztalatai szerint amennyiben az épület létrehozásának tőkeigényét 1 egy-ségre becsüljük, akkora tervezési díj 0,1 egység, az első 25 évre vonatkozó üze-meltetési költség 100 egység, az első 25 évre vonatkozó teljes működési költ-ség 400 egység. Meggondolandó, van-e értelme takarékoskodni a tervezési díj-jal, van-e értelme olcsóbb kivitelezés mi-att olcsóbb, de gyengébb minőségű, ke-vésbé tartós, kisebb hőszigetelési értékű anyagokat, termékeket alkalmazni, hiszen épület élettartamra tervezünk.

Ugyancsak az ő tapasztalatai szerint az Utrechti Bouwcollege forrásadatai alapján az európai kórházaknál általában 13% ipa-ri terület (fűtés, hűtés, szellőzés-légtech-nika, épületfelügyelet, épületautomatika, villamos berendezések, ellátás, karbantar-tás területei), 36% irodaterület (igazgatás, adminisztráció területei), 27% hotelszárny és 24% gyógyítási terület. Láthatjuk te-hát, hogy egy kórház egy komplett egész-ségügyi-, ipari-, köz- és lakóépületként de-fi niálható.

Mire is koncentráltunk az elmúlt húsz évben? Az 1990-es években az ágyszá-mok, az osztályok, a műtők és a diag-nosztikai fejlesztés játszotta a legfonto-sabb szerepet.

A 2000-es években a városépítészeti és forgalmi kapcsolatok valamint a kom-fort jelentette a kihívást.

A 2010-es években Magyarországon a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programok keretében a racionális olcsó üzemeltetés illetve a mátrix rendszer irá-nyába mozdultunk el. 2012-től, illetve 2013-tól komplex szemlélettel figyelünk az üzemeltetési költségekre, a környe-zettudatosságra, és a kórházépítészeti kultúránkra.

Láthatók tehát a paradigmaváltás nyo-mai. Túl kell lépnünk a rövidtávú gondol-kodáson, életciklus költségeket kell szá-molnunk, nem szabad a specifi kációkat

misztifi kálnunk, és tudomásul kell vennünk, hogy magasabb minőségű, de költségtaka-rékosabb építészeti-műszaki megoldásokra van szükség.

Care-cure-core, azaz gondoskodás-gyó-gyítás-gondolkodás folyamatát kell állan-dóan szem előtt tartanunk. További kór-házaink tervezésénél, a TIOP programok lezárulása után, a 2014-2020. években remélhetőleg újabb fejlesztési periódus következik, az említett paradigmaváltás fi gyelembevételével. Óhatatlanul számol-nunk kell részben már tömbösített, de jel-lemzően pavilonos kórházaink megmara-dásával, hiszen számos budapesti és vidéki kórházunk és klinikánk is ebben a rendszer-ben készült, egy részük műemléki vagy he-lyi védelem alatt áll. Lehetőség szerint, de ésszerű mérethatárok között a tömbkórház vagy a magkórház irányába kell elmozdul-ni. Számos kutatás foglalkozik a kórházak ideális nagyságával, nálunk az 500-1000 ágyas lehet véleményem szerint az indo-kolt maximum, ez illeszkedik meglévő ál-lományunkhoz is. Sok külföldi országban, de már itthon is találkozunk robot szállító berendezésekkel és néha előfordul a rolle-rező nővér látványa.

A cikkem elején említett fl exibilitás-nak megfelelő raszterrendeket kell biz-tosítani. Hotelszárnyaknál a betegágyak méretéből, a betegágyak mozgatási hely-igényéből adódóan a betegszobák méret-rendjéből kell kiindulni, ez illeszthető a kezelők, vizsgálók, orvosi szobák mérete-ihez. A fektetők, radiológiák, laborok, in-tenzív osztályok, műtők méretrendje az ott folyó tevékenységből származtatha-tó. Nemzetközi kutatások és saját tapasz-talataim szerint a fl exibilitást általában a 7,50×7,50 m illetve a 9,00×9,00 m körü-li raszterméret tudja a legjobban és még megfelelő gazdaságossággal biztosítani, de előfordul külföldön a 10,80×10,80 m-es pillérosztás is. A szükséges hasznos terhe-lés általában 300-500 kg/m2 (3-5 kN/m2) körüli érték, de minden esetben vizsgálni kell, hogy az épület élettartama alatt mi-lyen funkcionális átalakítás várható. Ne fe-ledjük: budai és pesti klinikák, vidéki kór-házak számos épülete több mint száz éves! Mai szerkezeteink akár monolit, akár előre-gyártással készülnek, könnyen illeszkednek a helyszíni eltérésekhez, de a hazai ipari elő-regyártás korszakában készített, például jel-lemzően 6,00×6,00 m-es raszterű UNIVÁZ házaknál át kell gondolni alaposan az át-alakítás lehetőségét. Még rosszabb a hely-zet az alagútzsalus épületeknél, ahol néha a bontást is meg kell fontolni. A hosszfőfa-las szélső folyosós épületekből lehet közép-folyosósat kialakítani, néha újabb traktust

27KÓRHÁZ 2013/4. KÓRHÁZTERVEZÉS

hozzáépíteni, de a fenti elveket mindig cél-szerű fi gyelembe venni.

Míg Európában a vita arról folyik, hogy a betegszobák egy, vagy kétágyasak legyenek, az egyágyas betegszobákhoz külön nappali-dolgozó tér vagy a látogató számára külön hálószoba tartozzék, addig lehetőségeink fi -gyelembevételével nálunk továbbra is szá-molni kell többágyas, megítélésem szerint maximálisan háromágyas betegszobák ter-vezésével. Természetesen az egy és kétágyas szobák növelése céljaink közé tartozik. A be-

tegek fi zikai gyógyítása mellett jelentős az épített környezet. A színek, az anyagok, a fe-lületek, a kertépítészet elemei, a falakra el-helyezett képek, a természetes megvilágí-tás mind hatást gyakorol a lélekre, segíti annak épülését, felépülését, a kiszolgálta-tottsággal, nagy megterheléssel járó hosz-szú kezelési-ápolási időszak elviselését és nem utolsó sorban könnyíti a sokszor 24 órát munkahelyükön töltő orvosok, sze-mélyzet kitartását, koncentráló képességé-nek megtartását. Nem véletlenül forrt ösz-sze évszázadok során a kórház és kápolna, a tudás és a hit, a remény és a szeretet nem elválasztható egymástól.

Európában a kórházépítészet fejlesz-tésére több törekvés történt. Kiemelkedő szerepet játszottak a hollandok és své-dek, a norvégek és fi nnek, de kiváló pél-

dákat láttam Svájcban és Luxemburgban is. Megemlítem a volt keletnémet terü-let kórházainak koncepcionális fejleszté-sével és integrációjával kapcsolatos célter-vezési (Zielplanung) folyamatot, melynek alapvető célja a kórházfenntartó stratégiai tervezése (5-15 évre tervezett időtartamra hozott funkcionális és építészeti beruházá-si döntések előkészítése) minden érintett egyetértésével. A jelentősebb tervezési koncepciók a meglévő állomány üzemel-tetés szempontjából optimális működte-

tésére és új kórházi létesítmények létreho-zására, a meglévők felújítására, bővítésére irányultak. Orvosi-szakellátási és építésze-ti-műszaki szempontok alapján felállított prioritási lista segítségével a stratégiailag hibás döntések kiküszöbölésére töreked-tek. Kórháztervező teamet, mint függet-len moderátort alkalmaztak a teljes do-kumentáció készítése során. A Céltervezés 2005 körül indult és 2020-ig tartó terve-zési folyamat Németországban. Nagy fi -gyelmet fordított a népesség nemenkénti, korcsoportonkénti és betegségcsoporton-kénti mérésére, a kórházak külső és bel-ső feltárásának, közlekedésének, forgalmi kapcsolatainak elemzésére, a belső épület-állomány felmérésére, és ennek fi gyelem-bevételével tett javaslatot ütemezett fej-lesztésre.

Ennek a cél-, illetve koncepcióterve-zési folyamatnak Magyarországon is ké-szült egy változata a GYEMSZI Gyógy-sze ré szeti és Egészségügyi Minőség- és Szer vezetfejlesztési Intézet megbízására. A TIOP-2.2.6. pályázati konstrukció részvevői-nél már elindult a 2014-20-ig tartó fejlesz-tési programok koncepcióalkotási folyamata, várhatóan ez a lehetőség rövidesen a többi kórház számára is elérhetővé válik, így bíz-vást remélhetjük a címben jelzett jobb jövőt az egészségügy infrastruktúra esetében is.

Örömmel üdvözlöm a Kórháztervezés ro va tot, remélem, hogy építészetelméleti-kórháztörténeti-kórháztervezési fejtegeté-seim felkeltik az olvasók érdeklődését, mivel alig ismerek olyan kórházat, ahol hasonló kérdések nem merültek fel. Célunk szerint az építészeti nyitó cikket orvostechnológiai, belsőépítészeti, tartószerkezeti, épületgé-pészeti és épületvillamos szakági kérdések-kel foglalkozó értekezések követik a továb-bi számokban, melyek tartalma jelentősen bővített formában és illusztrációkkal a kö-zel jövőben a témakörről szóló könyv formá-jában, hiánypótló műként is megjelenik.

dr. Kiss Zsolt István építész vezető tervező

Magyar Építőművészek SzövetségeEgészségügyi Munkabizottság vezetője

Basel Rehabilitációs centrum, építész: Herzog & de Meuron

28 KÓRHÁZTERVEZÉS KÓRHÁZ 2013/4.

– Több jelentős magyar kórház tervezője-ként hogyan látja, mitől lesz jó egy kórhá-zi épület?– Szinte a diplomám megszerzése óta fog-lalkozom középület-tervezéssel. Elsőd le-ges, koncepcionális célom a kórházak köz-épületi rangjának visszaállítása. Ez sajnos az 1970-es években silányodott le, nem el-sősorban a panel- és épített szerkezetek iparosítása miatt, hanem a gondolkodás következtében. Ezért én elsősorban abba az irányba próbáltam lépni – és ez meg-valósult, jelentősebbnek ítélhető kórhá-zi munkáimnál fel is lelhető –, hogy az ősi építészeti diszciplínákat, a terek és harma-dik dimenzió tudatos alkalmazását a kór-házaknál is megvalósítsuk. Az iránytervek korszakában, a hetvenes-nyolcvanas évek-ben, kaptunk olyan tervezési megbízáso-kat, amelyek meghatározták, hogy a kór-ház előcsarnokának 320 négyzetméternek kell lennie, a belmagassága pedig 3 méter legyen. Ebből azonban nem lehetett meg-felelő teret, kultúrált előcsarnokot, pláne nem középületi rangú előcsarnokot létre-hozni. Ki kellett hát valamit találni ahhoz, hogy a helyiségeket térré alakítsuk, és az ablakok ritmusán, valamint az ablakok ará-nyán túl a kórházakba belopjuk az elköte-lezett építészetet.

– Mit ért a tér alatt?– A középület-tervezésben ezt úgy tanítot-tam, hogy vegyünk egy 12 négyzetméteres alapterületet, ami lehet egy 2x6 méter mé-retű helyiség, de egy 3x4 méteres szoba is. Az egyiknél egészen más belmagasság lesz a térérzet, mint a másiknál. A terek arányai-hoz kell a belmagasságot hozzárendelni. Ez a gyógyászati helyiségekre nem igaz, mert ott a technológia megszabja a kötelező ma-gasságot. Ahol viszont a betegek, látogatók mozognak, azokat a tereket kell olyanná formálni, hogy ott ne legyen félelemérzet, barátságos legyen a kórház, és ha bejön oda egyébként is összeszorított szájjal, izga-lommal, szorongva a beteg, a tér arányai-val, a dizájnnal, színekkel fel tudjuk olda-ni a feszültséget. Meggyőződésem, hogy a gyógyítást is segítjük ezzel, nem csak a fé-lelemérzetet szüntetjük meg. Nemzetközi tapasztalatok alapján pszichológusok iga-zolják: a helyiség, a tér, a gyógyítás olyan

tudatalatti segítője a gyógyításnak, amit nem is lehet pontosan indokolni, megma-gyarázni. De ugyanez vonatkozik a kísérő-re, a látogatóra. Sokszor az ember azt ta-pasztalta, hogy a beteg nyugodtabb, mint a hisztérikus látogatója.

– Milyen megoldást talált a térérzet létre-hozására?– Visszaállítottam a klasszikus, történel-mi példák alapján a légteret, az aulás tere-ket. Az Uzsoki utcai kórházban sikerült egy felülvilágított aulát létrehozni, ami azon kívül, hogy építészeti látványosság és köz-lekedési térszervező szerepe van, többlet-költséget sem jelent, mert ezeket a nagy légterű tereket a hulladéklevegő felhasz-nálásával sikerül hűteni és fűteni. Ezt a többletet úgy lehetett elérni, hogy a kis belmagasságú helyiségekre nem kényszerí-tettem rá a belmagasság növelését, hanem több szint összefogásával lehetett egy na-gyobb légterű előcsarnokot létrehozni. Ugyanez volt a megoldás a 410 ágyas sze-gedi klinika épületénél, kicsiben pedig a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai-neuroló-giai területén is. Úgy gondolom, ezek min-denképpen segítettek a ház belső hangula-tánál azon szempontok megteremtésében, hogy szinte 4-5 csillagos szállodába érkez-tetjük a beteget, a látogatót, ami a kór-ház imázsában is jelentős pozitív tényező. Ugyanígy a sokkból ébredő beteg számá-ra sem mindegy, hogy milyen kórteremben látja meg a fényt, ezért a betegszobákkal is sokat kell foglalkozni.

– Meddig nyújtózkodhat az építész az esz-tétika megteremtésében?– A világon mindenütt, ahol az adófi zetők pénzéből zajlik a gyógykezelés és az álla-milag fi nanszírozott kórházi betegellátás, természetesen az építésznek tudnia kell minden mozdulatát indokolni. Nem sza-bad megmagyarázhatatlan építészeti bra-vúrokkal, dizájnelemekkel felöltöztetni a műszeres tereket. Nem szabad odáig jut-ni, hogy olyan megjegyzések jelenjenek meg, hogy ha nincs az extravagáns épü-let, akkor több tucat új inkubátort lehetett volna vásárolni. Ezt a labdát nem szabad feldobni, hanem visszafogottság mellett kell építészetileg magasabb igényszint-re emelni az épületet. Az állami működte-tésű kórházaknál a praktikum és gazdasá-gosság alapvető szempont, mint ahogyan a tartósság, az időtállóság is az. Ezt ide-haza még inkább érzékelhetjük, hogy ha egy kórház jelentős állami beruházás ré-vén kap egy komoly épületet, nagy valószí-nűséggel, 30-40 évig biztosan egy fi llért nem fog az adott régió, város, megye kap-ni. Nekünk olyan anyagokat és szerkezete-ket kell alkalmaznunk, amely ezeket az idő-szakokat átvészeli, és kibírja azt a strapát, amit a kórház nagy tömegű betegforgalma és látogatottsága előidéz, és vonatkozik ez nem csak a belső anyaghasználatra, hanem a homlokzatokra is.

– Meddig kell kitartania a belső anyagok-nak vagy a homlokzatnak?– Érdekes példa, hogy Budapesten és az or-szág több nagyvárosában a XIX-XX. század fordulóján tömegesen épültek piros téglás kórházak. Budapesten mindenki számára ismert a Szent János, Szent Margit, Szent László és Szent István Kórház, amelyek nem csak azért készültek téglahomlokzat-tal, mert az volt a kor divatja, hanem azért is, mert akkor felismerték, hogy ez egy időt álló, tartós homlokzat. A sumérok által ki-talált tégla a mai napig időt álló, és éveken keresztül semmit sem kell vele tenni, mert az eső lemossa. Sőt, a téglahomlokzat lét-jogosultságát a háborúk és forradalmak is igazolták, a golyónyomok helyét egy-egy tégla kicserélésével lehetett javítani. Sajnos az ablakok és nyílászárók nem vol-tak ennyire tartósak, ezért ma az energia-

Marosi Miklós

Marosi Miklós Széchenyi- és Ybl-díjas építésszel beszélgettünk.

A kórháztervezés esszenciájaKÓRHÁZTÖRTÉNET ÉPÍTÉSZET TARTÓSZERKEZETEK ÉPÜLETGÉPÉSZET ÉPÜLETVILLAMOSSÁG ORVOSTECHNOLÓGIA BELSŐÉPÍTÉSZET

29KÓRHÁZ 2013/4. KÓRHÁZTERVEZÉS

veszteség csökkentése országosan is fontos kérdéssé válik. Ezeknél a régi, egyébként alaprajzilag ma is jól működtethető kórhá-zaknál a felújítás során fontos a homlokza-tokat olyan megoldással körbezárni, amely a továbbiakban minimális fűtő-hűtő ener-gia felhasználását igényli.

– Mekkora gondot okoz ma a meglévő épü-letek elavultsága?– Meglévő épületállományunk 80-90 szá-zaléka igényli energiahatékonysága fejlesz-tését. Ezeknél mérnöki bravúrokkal lehet megoldani, hogy a korszerű energiaellátás eredményeként az üzemeltetési költségeket is csökkenteni lehessen. Meggyőződésem, hogy a megoldás nem feltétlenül az évszá-zados épületek lebontása és újjáépítése le-het, hanem az a következő időszak legna-gyobb problémája, hogy miként lehet majd szellemesen, olcsón és praktikusan felújíta-ni és átépíteni ezeket az épületeket, hogy közben az energiatakarékosságra is maxi-mális mértékben koncentrálhassunk.

– Hogyan befolyásolja az orvosi technoló-gia fejlődése az építészeti célokat?– Elsősorban a képalkotó diagnosztika fej-lődése formálja át nagymértékben az épü-letekkel kapcsolatos elvárásokat. A modern diagnosztika számtalan olyan lehetőséget teremt a betegségek felismerésére, ami év-századokon keresztül nem létezett. Ezek a nagydiagnosztikai eszközök nagyon drága gépek, elterjedésük rendkívül lassú, hiszen nagy tőkét és szaktudást igényelnek. Nem véletlen, hogy ezeket a klinikai központok-ba, vagy kiemelt gyógyászati központok-ba telepíti az állam. Ebből az is következik, hogy a magyar betegnek számítania kell ar-ra, hogy egyre kevésbé kap meg minden el-látást a lakóhelyén. Az alapellátáson és az

egyszerű szakellátáson túl komplexebb ese-tekben, a modern diagnosztikai iránti elvá-rások miatt csak nagyobb kórházi centru-mokban lehet teljes körű ellátást nyújtani. Ennek a fejlődésnek az az egyenes következ-ménye, hogy az egészségügy, annak orszá-gos szintű megszervezése már nemcsak egy egészségügyi szakértői csapat belügye, ha-nem az egész ország infrastruktúráját érin-tő és befolyásoló tényező. A betegellátás ezért nem csak annak az egy tárcának a ha-táskörébe tartozik, amely ténylegesen ezzel foglalkozik, hiszen ma már minden ágazatra kiterjedő feladatokat és költségeket jelent, hogy a magyar betegellátás korrekt módon, közmegelégedésre működhessen.

– De a kórházakat nem nagyon lehet odébb költöztetni.– Valóban, Magyarországon a kórházi hálózat kialakult. Akkor, amikor a városaink – nem-

csak a fővárosban, hanem a vidéki városok-ban is – megépítették kórházaikat, általában a város külső kerületeiben próbálták a helyü-ket megtalálni, s ez úgy tűnt, lehetőséget ad a hosszú távú fejlesztésre, bővítésre. Ám eze-ket a területeket körülnőtte a város. Ma ott tartunk, hogy ha egy telephelyen belül mo-dernizálni akarunk, és a betegellátást nem akarjuk hosszabb időre szüneteltetni, nincs más lehetőségünk, mint a minimális zöldte-rület felélése, illetve olyan belső korszerűsí-tés megvalósítása, amelynél egy-egy értékte-len épület feláldozásával nyerhető területen építünk újat és korszerűt. Így valójában az ugyanazon a telephelyen már meglévő infra-struktúrát tudjuk korszerűsíteni.

– Mi jellemző a mai modern kórházakra?– Nyugat-Európában a nagy kórház sok esetben jellemzően rendkívül tömör, töm-bösített, gazdaságos, rövid belső forgal-makkal rendelkező épület, óriási, gyárszerű telephely, ahol mintha a humánum gondo-lata háttérbe szorulna. Ezek olyan gyárak, ahol az ember megszületik, élete során be-hozzák „szervizbe”, aztán itt is végzi. Az épí-tész feladata, hogy az épület ellátási haté-konyságát megtartva ezt a gondolatot a kórházba járó ember tudatából kiiktassa, és vonzó környezetet hozzon létre. Az elvárá-sokkal, a hosszú távú fejlesztések lehetősé-geivel a megrendelői oldalnak is tisztában kell lennie, ezért szimpatikus számomra, hogy a Wochna Hospital Kft. kezdeménye-zésére a Kórház szaklap hasábjain végre el-indult egy olyan együttműködés, amely a kórháztervezési szakágakat átfogóan bemu-tatja, az intézményi döntéshozók számá-ra pedig híd szerepet tölt be az építészter-vezők, orvostechnológiai szakemberek és a kórházi menedzsment között.

Az Uzsoki utcai kórház épülete a levegőből

Tágas, világos és elegáns belső tér