X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m 2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 11

A CÍMLAPON: Maday Gábor (Horatio) és Bertók Lajos (Hamlet) a Shakespeare-tragédia zsámbéki elôadásában

Koncz Zsuzsa felvétele

A HÁTSÓ BORÍTÓN: Kisvárdai Fesztivál.Skovrán Tünde (Natasa) és Dávid Péter (Andrej) a Szép fehérségmarosvásárhelyi elôadásában

theater.hu Ilovszky Béla felvétele

K R I T I K U S D Í J

■ A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 2003/2004 2

I N T E R J Ú

■ Koltai Tamás: ÁLLVA MEGHALNI 17Beszélgetés Bagossy Lászlóval

K R I T I K A I T Ü K Ö R

■ Urbán Balázs: SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ BÁZIS 25William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

F E S Z T I V Á L

■ SOKSZEMKÖZT 28Tizenhatodszor Kisvárdán

T H E A L T E R

■ Halász Tamás: TETEMREHÍVÁS 35Komuna Otwock: Perechodnik/Bauman

■ Forgách András: ARFEUSZ A PORONDON 38Oleg Zsukovszkij Szegeden

■ TÖBB NYELVEN 40Kritikusok a Thealterrôl

K Ö N Y V

■ Zappe László: FÉL ÉVSZÁZAD PORTRÉKBAN 45Radnóti Zsuzsa: Lázadó dramaturgiák

■ Kovács Dezsô: A KRITIKUS DRÁMÁJA 46Tarján Tamás: Prosperónak nincs pálcája

■ Györffy Miklós: BESZÉDSZÔTTESEK 47Az arab éjszaka – Kortárs német drámaírók antológiája

D R Á M A M E L L É K L E T

Szilágyi Andor: A BÁRÁNY MEGKÍSÉRTÉSE,

AVAGY LEOPOLD DAUER, A FÉRFI,

AKI MEGMENTHETTE VOLNA A VILÁGOT

XXXVII. évfolyam 10. szám ■ 2004. október

Fôszerkesztô: KOLTAI TAMÁSA szerkesztôség: CSÁKI JUDIT ■ CSOMOR MÁRTONNÉ (szerkesztôségi

titkár) ■ KONCZ ZSUZSA (képszerkesztô) ■ KUTSZEGI CSABA (tánc)■ SEBÔK MAGDA (olvasószerkesztô) ■ SZÁNTÓ JUDIT

Szerkesztôség: 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2. Telefon/fax: 214–3770; 214–5937; e-mail: szinhaz.folyoirat@axelero.hu

Kiadó: SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY, 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2.Telefon: 214–3770; 214–5937; www.lap.szinhaz.hu.

Felelôs kiadó: KOLTAI TAMÁS

Terjeszti LAPKER Rt. és alternatív terjesztôk.Elôfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág.

Elôfizethetô közvetlenül a postai kézbesítôknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és

a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII., Orczy tér 1. Tel.: 06 1/477–6300; postacím: Bp., 1900).

További információ: 06 80/444–444; hirlapelofizetes@posta.huPénzforgalmi jelzôszám: 11991102–02102799

Elôfizetés egy évre: 3000 Ft – Egy példány ára: 292 Ft

Tipográfia: Kálmán Tünde. Nyomdai elôkészítés: Dupla StudioNyomás készült: Multiszolg Bt., Vác

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram,

a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága támogatásával készül.

Megjelenik havonta.XXXVII. évfolyam

HU–ISSN 0039–8136

Oleg Zsukovszkij Szegeden

A szarvassá változott fiú – Kisvárda

the

ate

r.h

u I

lovs

zky

Bé

la f

elv

éte

leD

usa

Gáb

or f

elvé

tele

the

ate

r.h

u I

lovs

zky

Bé

la f

elv

éte

le

A M A G Y A R S Z Í N H Á Z I T Á R S A S Á G F O L Y Ó I R A T A

Antigoné – Kisvárda

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

K R I T I K U S D Í J

A színházcsinálás csapatmunka. A kritikusi tevékenység nem.A Színházi Kritikusok Céhe „csapatként” jobbára csak ilyenkor, aSzínikritikusok Díjának odaítélésekor, illetve átadásakor nyilvá-nul meg, bár maga a szavazás is a legteljesebb mértékben individu-ális procedúra, hiszen mindenki egyénileg voksol, s a szavazatokösszessége adja ki a díjazottakat.

Mivel senki nem kíván „föloldódni” a közös akaratban, nemszeretné, hogy véleménye mint egyéni árnyalat eltûnjék a közösenvállalt döntésben, a szavazólapok minden évben – mint most is –nyilvánosságra kerülnek. (Nem mindenütt van ez így, a filmkriti-kusok például vita, egyezkedés után konszenzusra jutva alakítjákki a közös álláspontot.)

Ameddig ki-ki vállalni tudja a saját szavazataitól esetleg eltérôeredményt is, addig a szisztéma mûködôképes. Immár több minthárom évtizede annak bizonyul.

Néhány kérdésben persze elengedhetetlen az együttgondolko-dás – ilyen például a kategóriák, illetve díjak elnevezése. Évek ótavitatott volt az alternatív színház fogalma, így a legjobb alternatívelôadást megilletô díj elnevezése, mi több, léte is. Hogy a változ-tatás mellett döntöttünk, annak oka elsôsorban az, hogy az alter-natív színházak megújult szövetsége is változtatott a nevén. A füg-getlen színház fogalma ugyan mindenekelôtt strukturális megha-tározásnak tetszik – szemben az alternativitással –, de tény, hogypéldául a filmesek körében a függetlenség nemcsak financiális,hanem esztétikai, szellemi értelemben is függetlenséget jelent,szemléleti frissességet, formai útkeresést – a legjobb függetlenelôadás számunkra a színház terén is ezt jelenti. Ahogy korábbanaz alternatív színház fogalma is ezt jelentette. Lényegében tehátsemmi sem változott, legfeljebb ezentúl határozottabban próbál-juk érvényesíteni az úgynevezett „struktúránkívüliség” kritériu-mát, amibe persze az is belefér, hogy egy-egy független színháziprodukciót például alkalmilag a Nemzeti Színház finanszíroz,nem különbözik ugyanis ez bármely más egyszeri támogatástól –állandóságot, biztonságot semmiképpen sem jelent.

A másik ilyen, körünkben is vitatott – és a szavazatokban ismegmutatkozó – probléma a legjobb zenés/szórakoztató elôadáskategóriája, amelyet eredendôen az értékes, minôségi szórakozta-

tás elismerésére hoztunk létre, demonstrálandó, hogy a kultúrapiacosodása nem mentség a színvonaltalanságra; hogy mint min-dent, ezt a mûfajt is lehet nívósan mûvelni. Ám az évek során ki-derült, hogy már a szórakoztatás fogalmát tekintve sincs közöt-tünk konszenzus, így ebben a kategóriában egyetlen elôadás semkapta meg az idén a díj elnyeréséhez szükséges legalább öt szava-zatot. A legjobb nôi mellékszereplô díjára jelölteknél is hasonló ahelyzet; bár számuk jelentôs, a huszonhat nominált mûvész közülsenki sem érte el a szükséges öt voksot, így ez a díj sem adható ki.

A szavazó kritikusok számára persze minden jelöltjük lélekbendíjazott – nem véletlenül élünk sokan a három jelölés lehetôségé-vel (az elsô helyezés három, a második kettô, a harmadik egy pon-tot ér). Olyan ez, mint a mágia; reményeink, hitünk szerint a meg-nevezés által legalább az emlékezetbe bevésôdhetnek fontosmozzanatok, fontos színházi pillanatok, egy-egy évad kiemel-kedô, megôrzendô értékei.

SZÛCS KATALIN ÁGNESA Színházi Kritikusok Céhének elnöke

BOGÁCSI ERZSÉBETNépszabadság

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: BODÓ VIKTOR–VINNAI ANDRÁS:MOTEL

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: THEOMACHIA (Bárka Színház, rendezte: BalázsZoltán)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: ROBERTO ZUCCO (Új Színház, rendezte: Vid-nyánszky Attila)

■ AA lleeggjjoobbbb sszzóórraakkoozzttaattóó//zzeennééss eellôôaaddááss:: SWEET CHARITY (Buda-pesti Operettszínház, rendezte: Alföldi Róbert)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Színház,rendezte: Schilling Árpád)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: VENCZEL VERA (A kaukázusi krétakör,

Vígszínház)

22 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

A Színikritikusok Díja 2003/2004

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS, MOHÁCSI ISTVÁN– MOHÁCSI JÁNOS: CSAK EGY SZÖG

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ(Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: ROBERTO ZUCCO(Új Színház, rendezte: Vidnyánszky Attila)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: BOZGOROK

(Honvéd Kamaraszínház, rendezte: Rusznyák Gábor)■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: HAMUPIPÔKE

(Stúdió „K”– Nemzeti Színház, rendezte: Fodor Tamás)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÉRES ILONA

(Theomachia, Bárka Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: TRILL ZSOLT(Roberto Zucco, Új Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: –■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: HUNYADKÜRTI GYÖRGY

(Csak egy szög, Kaposvár)■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: MEZEI KINGA

(Via Italia, Újvidék)■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: BENEDEK MARI

(A kaukázusi krétakör, Vígszínház; Stuart Mária, Bárka Színház)

■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: SZANTNER ANNA■ KKüüllöönnddííjj:: KOVÁCS MÁRTON (a Csak egy szög zenéjéért)■ AA FFôôvváárroossii ÖÖnnkkoorrmmáánnyyzzaatt kküüllöönnddííjjaa:: KÖVEK

(Kolibri Színház, rendezte: Stefo Nantsou)

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

K R I T I K U S D Í J

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: KOCSIS GERGELY (Motel; Csongor ésTünde, Katona József Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: MOLNÁR PIROSKA (A Senák,Nemzeti Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: KÁLLAI FERENC (A játék vége, Ma-gyar Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: GOMBÁR JUDIT (Theomachia, Bárka Színház)■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: GOMBÁR JUDIT (Theomachia, Bárka Színház)■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: HAUMANN MÁTÉ (Lulu, Radnóti

Színház)■ KKüüllöönnddííjj:: KISS ESZTER, NAGY ERVIN, PELSÔCZY RÉKA, RAJKAI ZOL-

TÁN, SZIRTES ÁGI, VARGA ZOLTÁN a Véred íze címû elôadásbannyújtott teljesítményükért.

Jobb évad volt. De nem annyival jobb, amennyivel több a jelöl-tem. Egy ideje foghíjas szavazólapokat küldtem vissza. Most vilá-gos példákkal szolgált a választék, merre tart a magyar színház, ésmerre nem.

Rendszerint az táplálja kedveszegettségem, hogy nem látok el-mozdulást a hagyományos lélektani realista irányból. Sajnos sû-rûn méltányolják az efféle elôadásokat, mintha nem járt volna el –gyakran a rendezôjükkel együtt – az idô felettük. Nem akkora azörömem a Siráj láttán sem. Kevésnek tetszik Schilling Árpád újabbtörekvése – hogy csakis a napjainkban használatos fesztelen be-széd-, gesztus- és magatartásformákkal éljen. Bár Arkagyina ésTrigorin kapcsolatának értelmezését is ingatagnak vélem, a füg-getlen színházak mezônyében jó helyezése lehet.

Arra kérték céhünk tagjait, ha egy jelöltünk van, azt elsô helyretegyük. Ha e kérés valójában kötelezettség, a szavazatot majd odaszámolják. De a színészi és tervezôi díjak kivételével csak olyanproduktumokat találtam, amelyeket harmadik helyre szánnék.Ezzel is favoritokat (Ivanov, Csak egy szög) elôznek meg az én sze-memben azzal, hogy nem a kitaposott úton járnak.

Amikor a pécsi színházi találkozón a vitaindító befejeztével aTheomachiáról azt mondtam: „akár díjra is érdemesíteném”, udva-riasságnak tetszhetett. Hiszen azt taglaltam, hogy átütô gondolativagy érzelmi hatás helyett eleven szakmai érdeklôdést keltett. Deazt nagyon is. A szemet-fület bombázó, rendszerbe épülô effektu-sok erôs stílust mutattak, ami a huszonéves Balázs Zoltánt dicséri.Noha firtattam, miért határoztak a távol-keleti ihletésû, azon be-lül kultúrákat váltogató látvány mellett, az vitathatatlan, hogyGombár Judit díszletének és jelmezeinek kivételesen erôteljes avilága. A színészek pedig oly pontosan és odaadóan szolgálták arendezôi szándékot, hogy az elôadás dobogós helyre aspirálhat.

Versenghetne a rendezôk között is a szintén huszonéves BodóViktor, de Vinnai Andrással olyan szövegkönyvet hoztak létre,amely a dráma kategóriában példázza, hogy e mûfaj sem toporog-hat egy helyben. Olyasmit tudnak, amire egyre nagyobb szükségvan: hogy a textus már a színjáték, azaz a színrevitel tudatábanszülessék meg.

Szépreményû ifjú emberekrôl szóltam. De nagyon szeretnéklátni olyan – még fiatal – alkotókat, akik valóban beváltják a remé-nyeket. Ezért különösen azokat figyelem, akik nem tagozódtak beszínházi közízlésünkbe. Mert hagyjuk a szakmai hierarchiát, astruktúrát! A gyengébb elôadásaik is jobban érdekelnek. Nem gon-dolom, hogy a Sweet Charity kiugró elôadás volna, ráadásul az or-topéd terû operettszínházi stúdióban a legleleményesebb megol-dások is szerencsétlenül mutatnak, de Alföldi Róbert nem hagytamagát legyûrni a musicalszínházi elvárásoktól. S azt sem hiszem,hogy a Roberto Zucco sokakat magával ragadott volna, az adottdráma sem adja meg magát könnyen a nézônek, de VidnyánszkyAttila ezúttal a legmesszebbre távolodott a valószerûséget ambici-onáló színjátszás röghöz kötöttségétôl.

S olyan színészeket választottam, akiknek a személyisége elô-adásokat fogott össze. Mivé lenne A kaukázusi krétakör, ha VenczelVera figyelmes, koncentrált jelenléte nem szorítaná egységbe?

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 33

A legjobb új magyar dráma: Spiró György: Koccanás. Nagy Ervin, Tóth Zoltán, Varga Zoltán és Gáspár Sándor a Katona József Színház elôadásában K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e

Ugyanilyen kvalitásról tanúskodott Kocsis Gergely, aki más-más-féle színjátékokban szinte a tulajdon szemszögét kölcsönzi a né-zônek. És lyukas garast sem ért volna A játék vége, ha nem KállaiFerenc, a szélütötten üldögélô apa szemével tekintenénk a tisztesfamíliára. Nem látni A Senákban elôadás-hossziglan MolnárPiroskát, de amikor a lánya-veje házában vagyunk, akkor is sûrû ajelenléte, ha egy szót sem szól.

A színház ezeregyféle lehet. Ne csupán egyfélének legyen díj-ra esélye.

BÓTA GÁBOR Magyar Hírlap

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: MOHÁCSI ISTVÁN–MOHÁCSI JÁNOS:CSAK EGY SZÖG – SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS – EGRESSY ZOLTÁN:4 X 100

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: SchillingÁrpád) – CSAK EGY SZÖG (Kaposvár, rendezte: Mohácsi János) –BOLDOGTALANOK (Marosvásárhely, rendezte: Bodó Viktor)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ (Beregszász,rendezte: Vidnyánszky Attila) – A POJÁCA (Újvidék, rendezte:Fodor Tamás) – ROBERTO ZUCCO (Új Színház, rendezte: Vid-nyánszky Attila)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó:: JENUFA ( Magyar Állami Opera-ház, rendezte: Vidnyánszky Attila) – ATTILA (Szabadtér Szín-ház–Debrecen, rendezte: Alföldi Róbert) – A MIKROSZKÓP

FANTOMJA (Mikroszkóp Színpad, rendezte: Sas József)■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: SZEMÉTRE A VÉNASSZONNYAL

(Hólyagcirkusz Társulat) – BARBARA L. (Gergye Krisztián és Zar-nóczai Gizella produkciója) – KADDIS ÖNMAGAMÉRT (SzkénéSzínház, rendezte: Regôs Pál)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: KÖVEK (Kolibri Színház, rendezte: StefoNantson) – MÉDEA GYERMEKEI (Kolibri Színház, rendezte:Novák János) – NOÉ BÁRKÁJA (Budapest Bábszínház, rendezte:Kovács Géza)

■ LLeeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: UDVAROS DOROTTYA (Buborékok, Nem-

zeti Színház) – SZORCSIK KRISZTA (Antigoné, Sepsiszentgyörgy) –SZANTNER ANNNA (Fekete tej, Kamra)

■ LLeeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: TRILL ZSOLT (A szarvassá változott fiú,Gyulai Várszínház– Beregszász; Roberto Zucco, Beregszász–ÚjSzínház) – ZAYZON ZSOLT (Boldogtalanok, Marosvásárhely) –RUSZINA SZABOLCS ÉS SZANITTER DÁVID (Kövek, Kolibri Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: LÁZÁR KATI (Csak egy szög, Ka-posvár) – REZES JUDIT (Fafeye, a tenger ész, Kolibri Színház) –B. FÜLÖP ERZSÉBET (Boldogtalanok, Marosvásárhely)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: SEBESTYÉN ABA (Boldogtalanok, Ma-rosvásárhely) – DIÓSSI GÁBOR (Bozgorok, Honvéd Kamaraszín-ház) – PELLER KÁROLY (Bál a Savoyban, Budapesti Operettszínház)

■ LLeeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: MEZEI KINGA (Via Italia, Újvidék) – KENTAUR

(Sweet Charity, Budapesti Operettszínház) – GOTHÁR PÉTER

(Fekete tej, Kamra)■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: KOVÁCS ANDREA (Fekete tej, Kamra) – ALEK-

SZANDR BELOZUB (Jenufa, Magyar Állami Operaház) – BENEDEK

MARI (Csongor és Tünde, Kamra)■ LLeeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: HAJDUK KÁROLY – SZANTNER ANNA –

PÁLFFY ERVIN

■ KKüüllöönnddííjj:: SZÔKE SZABOLCS (a Hólyagcirkusz Társulatért) –SZABÓ GYÖRGY (a Trafóért) – A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ (a Pantagruelsógornôjéért)

Persze én is húzhatnám a számat, hogy újra meg változatlanulcsapni való évad volt az elôzô, és ebbôl aztán végképp elegem van.És persze sok mindenbôl elegem van. Azoknak a nagyszínpadiprodukcióknak a jelentôs része, amelyeket a legtöbben látnak,tényleg rutinos iparosmunka, vagy még az sem. Valóban hihetet-len méretûre duzzad bizonyos teátrumok repertoárja, a színész el-felejti a szöveget, a súgó nem kötögethet a mindinkább képzelet-beli lyukban, mert annyi dolga támad, a világosító, a díszítô pedig,mire újra mûsorra kerül a produkció, már régen más, mint az, akivalamire még a próbákból emlékezne. Így aztán az a csendes több-ség, amely nem a premier környékén nézi meg az elôadást, magáravessen. Ezenkívül tényleg nemigen jönnek a fiatal színházvezetôk,

44 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb új magyar dráma: Mohácsi István–Mohácsi János: Csak egy szög. Sebesi Tamás, Varga Zsuzsa, Sarkadi Kiss János, Felhôfi Kiss László és Rusznyák Gábor a kaposvári elôadásban

Sim

ara

fotó

vagy ha jönnek, útjukat állják, netán nem is nagyon van kiknekjönniük, szóval az a bizonyos kígyó egyfolytában, unos-untig afarkába harap. És persze nem sikerült rendezni a nemzetközirangú Krétakör Színház és a beregszászi társulat helyzetét sem,amin idônként még talán meglepôdünk, de már azt is kezdjükmegszokni, hogy ha valaki a szigorúan vett struktúrán kívülrôl ko-pogtat, akkor rögtön akadnak, akik összezárnak. Az pedig, hogyaz áfa-kompenzációt sikerült kivívni a kôszínházak számára, di-cséretes, de hogy ebbôl magától értetôdô természetességgel sike-rült kihagyni az alternatívokat, a szabadtérieket, a bábszínházakegy részét, az meglehetôsen kínos.

Akadtak viszont remek produkciók. A határontúliak változatla-nul tartják a formájukat, bár ez a pécsi találkozón rendre nem derülki. Némi holtpont után feljött Marosvásárhely, a Boldogtalanokkiváló színészi teljesítményt mutat, Bodó Viktor rendezése fájdal-masan zaklatott, költôien szép. Bocsárdi László sepsiszentgyörgyiAntigonéja, Szorcsik Krisztával a címszerepben, a kiváló társulat ár-nyaltan kifinomult munkája. Vidnyánszky Attila több formátumosprodukciót is létrehozott. Megrendítôen elementáris A szarvassáváltozott fiúban a beregszászi csapat, benne Trill Zsolt, valamintTörôcsik Mari játéka. A nyáron a beregszásziak által Gyulán bemu-tatott Tóték is izgalmas. Az Operában a Jenufa reveláció, az Új Szín-házban a Roberto Zucco összekapja a nem mindig egységes társula-tot. A társulat erejét harsogja a temérdek színészt felléptetô kapos-vári Csak egy szög, ami Mohácsi János rendezésében megmutatja,hogy a színház foglalkozhat a jelen eseményeivel is, amirôl mosta-nában kezd elfelejtkezni. Ilyen – a szakma bizonyos részénekminden fintorgása ellenére – A Mikroszkóp fantomja címû kabaré is.Ahogy ilyen a Fekete ország is, amibôl a Krétakör tartott elôbemuta-tót a Mûvészetek Völgyében. Egészen más jellegû a szintén a Kré-takör által jegyzett Siráj, amibôl szinte mindenki színészi díjat érde-melne. Jó szezont zárt a Kolibri: Ruszina Szabolcs és SzanitterDávid drámaian humoros összecsapása a Kövekben elementáris.Fontos kísérlet a Médea gyermekei, a szezon leghelyesebb elôadásapedig a Fafeye, a tenger ész. Udvaros Dorottya megszámlálhatatlanszínészi színben pompázik a Buborékok elôadásában a Nemzetiben.

Az általam különdíjra javasoltak közül Szôke Szabolcs hosszúideje megnevettet, és ábrándos szomorúságra késztet a cirkusz vi-lága által ihletett bohócériáival. A Szabó György irányította Trafópedig nívós, rendhagyó, eredetien érdekes produkciókkal szolgál,és szerencsére már arról is leszoktak, hogy jóval a meghirdetettidôpont után kezdjenek – bár a közönséget még mindig tumultu-ózus jelenetekre késztetve gyûjtik össze a bejárat elôtt. A kolozs-vári teátrum sziporkázása, a Pantagruel sógornôje arra kiváló példa,hogy német, francia és magyar színészek milyen harmóniában ké-pesek együtt játszani a sajátos formavilágú produkcióban.

Szóval nem volt ez csapni való évad, az azonban igaz, hogy jónéhány társulat mintha kifulladt volna, kvalifikálható eredmé-nyek gyakran a „végeken” jöttek létre.

CSÁKI JUDIT Színház, Magyar Narancs

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS – MOHÁ-CSI ISTVÁN– MOHÁCSI JÁNOS: CSAK EGY SZÖG

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: SchillingÁrpád) – IVANOV (Katona József Színház, rendezte: AscherTamás) – CSAK EGY SZÖG (Kaposvár, rendezte: Mohácsi János)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: KOCCANÁS (Katona József Színház, ren-dezte: Zsámbéki Gábor) – FEKETE TEJ (Kamra, rendezte: GothárPéter) – THEOMACHIA (Bárka Színház, rendezte: Balázs Zoltán)

■ AA lleeggjjoobbbb sszzóórraakkoozzttaattóó//zzeennééss eellôôaaddááss:: SWEET CHARITY (Buda-pesti Operettszínház, rendezte: Alföldi Róbert)

■ AA lleeggjjoobbbb aalltteerrnnaattíívv sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: ANTIGONÉ (Sepsiszent-györgy, rendezte: Bocsárdi László) – BOZGOROK (HonvédKamaraszínház, rendezte: Rusznyák Gábor)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: HAMUPIPÔKE (Stúdió „K”–NemzetiSzínház, rendezte: Fodor Tamás) – MÉDEA GYERMEKEI (KolibriSzínház, rendezte: Novák János)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÁSTI JULI (A kaukázusi krétakör, Víg-színház) – LÁNG ANNAMÁRIA (Siráj, Krétakör Színház) – BÉRES

ILONA (Theomachia, Bárka Színház; Piszkavas, Madách Kamara)

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 55

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb elôadás: a Schilling Árpád rendezte Siráj. A Krétakör Színház elôadásában: Scherer Péter, Terhes Sándor,Sárosdy Lilla, Katona László, Péterfy Borbála, Csákányi Eszter, Tilo Werner és Nagy Zsolt

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: FEKETE ERNÔ (Ivanov, Katona JózsefSzínház) – TRILL ZSOLT (Roberto Zucco, Új Színház) – BLASKÓ

PÉTER (Titus Andronicus, Gyulai Várszínház)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: CSOMÓS MARI (Fekete tej, Kamra)

– ÓNODI ESZTER (Ivanov, Katona József Színház) – BODNÁR

ERIKA (Csongor és Tünde, Kamra)■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: BEZERÉDI ZOLTÁN (Ivanov; Kocca-

nás, Katona József Színház) – GYABRONKA JÓZSEF (Siráj; Mi-zantróp, Krétakör Színház) – KARDOS RÓBERT (Operett, BárkaSzínház)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: KHELL ZSOLT (Ivanov, Katona József Színház) –AMBRUS MARI (Csongor és Tünde, Kamra; A kaukázusi krétakör,Vígszínház) – GOTHÁR PÉTER (Fekete tej, Kamra)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: BENEDEK MARI (Stuart Mária, Bárka Színház) –KÁRPÁTI ENIKÔ (Piszkavas, Madách Kamara) – SZAKÁCS GYÖRGYI

(Ivanov, Katona József Színház)■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: SZANTNER ANNA (Katona József

Színház) – JÁRÓ ZSUZSA (Madách Kamara)■ KKüüllöönnddííjj:: BÁLINT ANDRÁS ARANY JÁNOS-EST (Radnóti Színház) –

SZORONGÁS ORFEUM (Színház- és Filmmûvészeti Egyetem) –KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ (a Sufni létrehozásáért és két produk-ciójáért)

Most aztán igazán a bôség zavarával küszködtem a szavazatok-nál (miközben nem gondolom, hogy valami frenetikus évad lennemögöttünk), mert viszonylag sok jó elôadás és alakítás volt, tehátnem fértek bele a kötelezô háromba. Fájó szívvel hagytam ki a leg-jobb elôadások és rendezések közül A kaukázusi krétakört, a Cson-gor és Tündét, a Stuart Máriát – miközben Zsótért az elmúlt évadegyik meghatározó színházmûvészének tartom. Ugyanígy fájt aszívem a nagyon jó és fontos Mizantrópért; a legjobb nôi fôsze-replôk közül Csákányi Eszterért, aki fantasztikus volt a Sirájban is,a Mizantrópban is; Spolarics Andrea igazán erôteljesen vitte szinteaz egész Stuart Mária-elôadást; Szorcsik Kriszta az Antigonébanvolt felejthetetlen; Bíró Krisztát a Piszkavasért díjaztam volna

szívesen, Szantner Annát a Fekete tejben nyújtott alakításáért, éskellett volna nagyon, hogy jusson hely Venczel Verának A kauká-zusi krétakörben játszott szerepéért, Bánsági Ildikónak a RobertoZuccóban megformált anyáért, Szirtes Áginak az Ivanov-beli Baba-kináért, Börcsök Enikônek a János vitéz-beli játékáért, TörekyZsuzsának a pécsi Macskajáték Egérkéjéért, Pelsôczy Rékának aKoccanás epizódszerepéért. A férfiak közt szavazat nem, de hely alegjobbak közt jutott még Gáspár Sándornak a Koccanás-beli ala-kításért, Újlaki Dénesnek a Fekete tej-beli remek epizódért, RábaRolandnak a Mizantróp-beli Célimène-ért, Máté Gábornak az Iva-nov-beli játékáért. És jó volt például László Zsolt A Senákban(Nemzeti Színház), Lukáts Andor a Luluban (Radnóti Színház),Gyuricza István Az inishmore-i hadnagyban (Kaposvár).

A díszletek kategóriájában már nem jutott szavazatom Az inish-more-i hadnagyra, a Gyévuskára (Pintér Béla Társulata), A vágy vil-lamosára (Sopron), a Roberto Zuccóra (Új Színház), a Mizantrópra.

Legszívesebben a különdíj kategóriában szavaztam volnaSinkó Lászlóra a Czilleiben nyújtott alakításáért, mert remeknekés az elôadás egészébôl kiemelkedônek tartottam – megint nemjutott hely.

DÖMÖTÖR ADRIENNE

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: –■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: CSAK EGY SZÖG (Kaposvár, rendezte: Mohácsi

János) – IVANOV (Katona József Színház, rendezte: Ascher Ta-más) – A POJÁCA (Újvidék, Fodor Tamás)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: ROBERTO ZUCCO (Új Színház, rendezte:Vidnyánszky Attila) – HAMLET (Temesvár, rendezte: Victor IoanFrunza) – BOLDOGTALANOK (Marosvásárhely, rendezte: BodóViktor)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: PICASSO KALANDJAI (Pesti

Színház, rendezte: Méhes László) ■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekksszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: –

66 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb rendezés: a Vidnyánszky Attila rendezte Roberto Zucco az Új Színházban. A képen Schramek Andrea, Mihályi Orsolya, Falvay Klári és Pálfi Katalin

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

le

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: SZORCSIK KRISZTA (Antigoné, Sepsi-szentgyörgy) – BÉRES ILONA (Theomachia, Bárka Színház) –LÁZÁR KATI (Csak egy szög, Kaposvár)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: TRILL ZSOLT (Roberto Zucco, Új Szín-ház) – EPRES ATTILA (Vaknyugat, Pesti Színház) – KOVÁCS ZSOLT

(Csak egy szög, Kaposvár) ■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: PÁLFI KATA (Roberto Zucco, Új Szín-

ház) – VARGA GABRIELLA (Theomachia, Bárka Színház) – SZIRTES

ÁGI (Ivanov, Katona József Színház; Fekete tej, Kamra) ■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: HUNYADKÜRTI GYÖRGY (Csak egy

szög, Kaposvár) – SZABÓ TIBOR (Antigoné, Sepsiszentgyörgy) –TÓTH JÓZSEF (Gyévuska, Pintér Béla Társulat–Nemzeti Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: ALEKSZANDR BELOZUB (Roberto Zucco, Új Szín-ház) – GOTHÁR PÉTER (Fekete tej, Kamra; Vaknyugat, PestiSzínház) – MEZEI KINGA (Via Italia, Újvidék)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: TRESZ ZSUZSA (Oreszteia, Szolnok) – DOBRE-KÓTHAY JUDIT (Antigoné, Sepsiszentgyörgy) – FÖLDI ANDREA

(Az arab éjszaka, Madách Kamara) ■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: SZANTNER ANNA

■ KKüüllöönnddííjj:: DARVAS FERENC (a János vitéz zenéjéért és elôadásáért)– FODOR EDINA (a Fagyöngyszüretben nyújtott elôadómûvészi tel-jesítményéért)

GABNAI KATALIN Színház- és Filmmûvészeti Egyetem

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS – HÁY

JÁNOS: A SENÁK – TASNÁDI ISTVÁN: NÉZÔMÛVÉSZETI FÔISKOLA

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: SchillingÁrpád) – CSONGOR ÉS TÜNDE (Kamra, rendezte: Zsótér Sándor)– BOLDOGTALANOK (Marosvásárhely, rendezte: Bodó Viktor)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: FEKETE TEJ (Katona József Színház, rendezte:Gothár Péter) – A HERNER FERIKE FATERJA (Zalaegerszeg,rendezte: Pinczés István) – A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR (Vígszínház,rendezte: Zsótér Sándor)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: MIZANTRÓP (KrétakörSzínház, rendezte: Schilling Árpád)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: EMMA, ÁGI, ZSOLT (SámánSzínház, rendezte: Máté Gábor) – SZÉP FEHÉRSÉG (PanboroEgyüttes, rendezte: Uray Péter) – GYÉVUSKA (Pintér Béla Társu-lat–Nemzeti Színház, rendezte: Pintér Béla)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: HAMUPIPÔKE (Stúdió „K”–NemzetiSzínház, rendezte: Fodor Tamás) – KÖVEK (Kolibri Színház,rendezte: Stefo Nantsou)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÉRES ILONA (Theomachia, Bárka Szín-ház) – CSÁKÁNYI ESZTER (Siráj, Krétakör Színház) – LÁNG

ANNAMÁRIA (Siráj, Krétakör Színház)■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: KOCSIS GERGELY (Csongor és Tünde;

Fekete tej, Kamra) – HARKÁNYI ENDRE (A kaukázusi krétakör,Vígszínház) – TRILL ZSOLT (Roberto Zucco, Új Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: BÖRCSÖK ENIKÔ (A kaukázusi kré-takör, Vígszínház) – MÁHR ÁGI (Pulcinella közlegény, Zsámbék) –BOTOS ÉVA (Roberto Zucco, Új Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: HUNYADKÜRTI GYÖRGY (Csak egyszög, Kaposvár) – LENGYEL FERENC (Fekete tej; Csongor és Tünde,Kamra) – BEZERÉDI ZOLTÁN (Ivanov, Katona József Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: KHELL ZSOLT (Csak egy szög, Kaposvár) –HORGAS PÉTER (Gyévuska, Pintér Béla Társulat–Nemzeti Szín-ház) – MEZEI KINGA (Via Italia, Újvidéki Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: BENEDEK MARI (A kaukázusi krétakör, Vígszín-ház; Csongor és Tünde, Kamra; Gyévuska, Pintér Béla Társu-lat–Nemzeti Színház) – ADRIANA GRAND (Hamlet, Temesvár) –SZAKÁCS GYÖRGYI (Ivanov, Katona József Színház)

■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: HAJDUK KÁROLY–PETÔ KATA–CSONKA SZILVIA– LAJOS ANDRÁS

■ KKüüllöönnddííjj:: A CSAK EGY SZÖG (a kaposvári elôadás társadalmifontosságáért) – TALLÉR ZSÓFIA (zeneszerzôi munkáiért: Cson-gor és Tünde; A kaukázusi krétakör) – UNGÁR JÚLIA (fordítói ésdramaturgi tevékenységéért: A kaukázusi krétakör; Csongor ésTünde)

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 77X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb független színházi elôadás: a Rusznyák Gábor rendezte Bozgorok. Domonkos László, Fazakas Júlia, M. Simon Andrea és Gecse Noémi a Honvéd Kamaraszínház elôadásában

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

KARSAI GYÖRGYSzínház- és Filmmûvészeti Egyetem

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: MOHÁCSI ISTVÁN–MOHÁCSI JÁNOS: CSAK EGY SZÖG – KISS

CSABA: VILÁGTALANOK

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád) – THEOMACHIA

(Bárka Színház, rendezte: Balázs Zoltán) – VÁNYA BÁCSI (Kaposvár, rendezte: Jeles András)■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád) – VÁNYA BÁCSI

(Kaposvár, rendezte: Jeles András) – BOLDOGTALANOK (Marosvásárhely, rendezte: BodóViktor)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÉRES ILONA (Theomachia, Bárka Színház) – LÁNG ANNAMÁRIA

(Siráj, Krétakör Színház) – BÁSTI JULI (A kaukázusi krétakör, Vígszínház)■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: TRILL ZSOLT (Roberto Zucco, Új Színház) – KOVÁCS ZSOLT

(Csak egy szög; Ványa bácsi, Kaposvár) – KOCSIS GERGÔ (Fekete tej, Kamra)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: ÓNODI ESZTER (Koccanás; Ivanov, Katona József Színház)■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: GYABRONKA JÓZSEF (Siráj, Krétakör Színház) – BEZERÉDI

ZOLTÁN (Ivanov, Katona József Színház) – CSUJA IMRE (Az arab éjszaka, Madách Kamara)■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: AMBRUS MÁRIA (A kaukázusi krétakör, Vígszínház; Csongor és Tünde,

Kamra) – GOTHÁR PÉTER (Fekete tej, Kamra) – ANTAL CSABA (Az arab éjszaka, MadáchKamara)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: BENEDEK MARI (A kaukázusi krétakör, Vígszínház) – GOMBÁR JUDIT

(Theomachia, Bárka Színház)■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: LAJOS ANDRÁS (Szorongás Orfeum, Színház- és Filmmûvé-

szeti Egyetem; Varrónôk, Pesti Színház) – KOVALIK ÁGI (Roberto Zucco, Új Színház;Szorongás Orfeum, Színház- és Filmmûvészeti Egyetem) – SZANTNER ANNA (Fekete tej,Kamra; Emma, Ági, Zsolt, Sámán Színház)

■ KKüüllöönnddííjj:: BÁLINT ANDRÁS (Arany János-est, Radnóti Színház)

KOLTAI TAMÁSSzínház

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: MOHÁCSI IST-VÁN–MOHÁCSI JÁNOS: CSAK EGY SZÖG –SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS – HÁY JÁNOS:A SENÁK

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: CSAK EGY SZÖG (Ka-posvár, rendezte: Mohácsi János) –IVANOV (Katona József Színház, ren-dezte: Ascher Tamás) – A SZARVASSÁ

VÁLTOZOTT FIÚ (Beregszász, rendezte:Vidnyánszky Attila)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: SIRÁJ (Krétakör Szín-ház, rendezte: Schilling Árpád) – TITUS

ANDRONICUS (Gyulai Várszínház, ren-dezte: Bocsárdi László), – A KAUKÁZUSI

KRÉTAKÖR (Vígszínház, rendezte: ZsótérSándor)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss::PICASSO KALANDJAI (Pesti Színház, rendez-te: Méhes László) – SWEET CHARITY (Bu-dapesti Oprettszínház, rendezte: AlföldiRóbert) – BÁL A SAVOYBAN (BudapestiOperettszínház, rendezte: Eszenyi Enikô)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss::BOZGOROK (Honvéd Kamaraszínház, ren-dezte: Rusznyák Gábor) – KÖNYÖKKANYAR

(IOWA Színház, rendezte: Urbán András)■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: HAMUPIPÔKE

(Stúdió „K”–Nemzeti Színház, rendezte:Fodor Tamás) – MÉDEA GYERMEKEI (Ko-libri Színház, rendezte: Novák János)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÉRES ILONA

(Theomachia, Bárka Színház) – LÁNG AN-NAMÁRIA (Siráj, Krétakör Színház) – HÁ-MORI GABRIELLA (Lulu, Radnóti Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: BLASKÓ PÉTER

(Titus Andronicus, Gyulai Várszínház) –TRILL ZSOLT (A szarvassá változott fiú,Beregszász; Roberto Zucco, Új Színház) –FEKETE ERNÔ (Ivanov, Katona JózsefSzínház)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: MOLNÁR

ERIKA (Ivanov, Katona József Színház) –LÁZÁR KATI (Csak egy szög; Ványa bácsi,Kaposvár) – VENCZEL VERA (A kaukázusikrétakör, Vígszínház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: PÁLFFY

TIBOR (Titus Andronicus, Gyulai Várszín-ház) – HUNYADKÜRTI GYÖRGY (Csak egyszög, Kaposvár) – GYABRONKA JÓZSEF

(Mizantróp, Krétakör Színház)■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: VERECKEI RITA (Don

Juan, Zalaegerszeg) – KHELL ZSOLT

(Ivanov, Katona József Színház) –ADRIANA GRAND (Hamlet, Temesvár)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: DOBRE-KÓTHAY JUDIT

(Titus Andronicus, Gyulai Várszínház) –

88 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb gyerekelôadás: a Fodor Tamás rendezte Hamupipôke.Kakasy Dóra, Nádasi László és Nyakó Júlia a Stúdió „K” és a Nemzeti Színház közös elôadásában

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

le

SZÛCS EDIT (Csak egy szög, Kaposvár) –BÁNKI RÓZA (Ványa bácsi, Kaposvár)

■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: SZANTNER

ANNA (Fekete tej, Kamra; Ivanov, KatonaJózsef Színház) – SIMÉNFALVY ÁGOTA

(Sweet Charity; Bál a Savoyban, BudapestiOperettszínház)

■ KKüüllöönnddííjj:: KOVÁCS MÁRTON (a Csak egyszög zenéjéért) – TÓTH RICHÁRD (a Csakegy szög koreográfiájáért)

KOVÁCS DEZSÔKritika

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: SPIRÓ

GYÖRGY: KOCCANÁS – EGRESSY ZOLTÁN:VESZTETT ÉDEN – HÁY JÁNOS: A SENÁK

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: FEKETE TEJ (Kamra,rendezte: Gothár Péter) – CSAK EGY SZÖG

(Kaposvár, rendezte: Mohácsi János)– A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR (Vígszínház,rendezte: Zsótér Sándor)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: SIRÁJ (Krétakör Szín-ház, rendezte: Schilling Árpád)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss::SZORONGÁS ORFEUM (Színház és Film-mûvészeti Egyetem, rendezte: SimonBalázs)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss::GYÉVUSKA (Pintér Béla Társulat–NemzetiSzínház, rendezte: Pintér Béla)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: FAFEYE, A TEN-GER ÉSZ (Kolibri Színház, rendezte: Pel-sôczy Réka)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÁSTI JULI (A ka-ukázusi krétakör, Vígszínház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: KOVÁCS ZSOLT

(Csak egy szög, Kaposvár) – KOCSIS GER-GELY (Fekete tej, Kamra) – FEKETE ERNÔ

(Ivanov, Katona József Színház)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: TAKÁCS

KATALIN (Még egyszer hátulról, Új Szín-ház) – MARGITAI ÁGI (Virgonc hölgyek,Tatabánya)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: MISKE

LÁSZLÓ (Boldogtalan hold, Debrecen) –KUN VILMOS (Koccanás, Katona JózsefSzínház)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: KHELL ZSOLT (Ivanov,Katona József Színház) – AMBRUS MÁRIA

(A kaukázusi krétakör, Vígszínház)■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: DÔRY VIRÁG (Buborékok,

Nemzeti Színház)■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: LAPIS ERIKA

(Boldogtalan hold, Debrecen)■ KKüüllöönnddííjj:: PACSAY ATTILA (a Szorongás

Orfeum zenéjéért) – KOVÁCS MÁRTON

(a Csak egy szög zenéjéért)

METZ KATALINMagyar Nemzet

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: –■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Szín-

ház, rendezte: Schilling Árpád) – A KA-UKÁZUSI KRÉTAKÖR (Vígszínház, ren-

dezte: Zsótér Sándor) – A KARAMAZOV TESTVÉREK (Szolnok, rendezte: Telihay Péter)■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád) – A KAUKÁZUSI

KRÉTAKÖR (Vígszínház, rendezte: Zsótér Sándor) – ROBERTO ZUCCO; A SZARVASSÁ VÁLTO-ZOTT FIÚ (Új Színház, rendezte: Vidnyánszky Attila)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerrmmeekkeellôôaaddááss:: HAMUPIPÔKE (Stúdió „K”– Nemzeti Színház, rendezte: Fo-

dor Tamás)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÁSTI JULI (A kaukázusi krétakör, Vígszínház) – LÁNG ANNA-

MÁRIA (Siráj, Krétakör Színház) – SZORCSIK KRISZTA (Antigoné, Sepsiszentgyörgy)■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: TRILL ZSOLT (Roberto Zucco, Új Színház) – SERESS ZOLTÁN

(A Karamazov testvérek, Szolnok) – KISS ERNÔ (A Herner Ferike faterja, Zalaegerszeg)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: CSÁKÁNYI ESZTER (Siráj, Krétakör Színház) – TAKÁCS

KATALIN (Roberto Zucco; Biedermann és a gyújtogatók, Új Színház) – FALVAY KLÁRI (RobertoZucco, Új Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: TILO WERNER (Siráj, Krétakör Színház) – BEZERÉDI

ZOLTÁN (Ivanov; Koccanás, Katona József Színház) – HARKÁNYI ENDRE (A kaukázusi kré-takör, Vígszínház)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: MEZEI KINGA (Via Italia, Újvidék) – ÁRVAI GYÖRGY (Biedermann és agyújtogatók, Új Színház) – KOVÁCS YVETTE (A Karamazov testvérek, Szolnok)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: BENEDEK MARI (A kaukázusi krétakör, Vígszínház; Lulu, Radnóti Szín-ház) – SZÛCS EDIT (Biedermann és a gyújtogatók, Új Színház)

■ KKüüllöönnddííjj:: SZÉKELY FONÓ (Szolnok, rendezte: Demény Attila)

NÁNAY ISTVÁN

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: HÁY JÁNOS: A SENÁK – DOMONKOS ISTVÁN–GYARMATI

KATA–MEZEI KINGA: VIA ITALIA – FILÓ VERA: SZOBALÁNYNAK LONDONBAN

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád) – A KAUKÁZUSI

KRÉTAKÖR (Vígszínház, rendezte: Zsótér Sándor) – A POJÁCA (Újvidék, rendezte: FodorTamás)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: THEOMACHIA (Bárka Színház, rendezte: Balázs Zoltán) – TITUS

ANDRONICUS (Gyulai Várszínház, rendezte: Bocsárdi László) – A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT

FIÚ (Beregszász–Gyulai Várszínház, rendezte: Vidnyánszky Attila)■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: A CSAVAR FORDUL EGYET (Magyar Állami Opera-

ház, rendezte: Kovalik Balázs) – A TISZTESSÉGTUDÓ UTCALÁNY (Átrium mozi, rendezte:Mundruczó Kornél) – GYÉVUSKA (Pintér Béla Társulat–Nemzeti Színház, rendezte:Pintér Béla)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: SZINDBÁD (Közép-Európa Táncszínház, rendezô-koreográfus: Horváth Csaba) – BOZGOROK (Honvéd Kamaraszínház–Szkéné Színház,

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 99

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb nôi fôszereplô: Béres Ilona a Theomachiában

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

rendezte: Rusznyák Gábor) – EMMA, ÁGI, ZSOLT (Sámán Színház, rendezte: Máté Gábor)■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: HAMUPIPÔKE (Stúdió „K”–Nemzeti Színház, rendezte: Fodor

Tamás) – KÖVEK (Kolibri Színház, rendezte: Stefo Nantsou) – DO-RE-MI (Közép-Európa Táncszínház, rendezô-koreográfus: Horváth Csaba)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÉRES ILONA (Theomachia, Bárka Színház; Piszkavas, MadáchKamara) – SZORCSIK KRISZTA (Antigoné, Sepsiszentgyörgy; Titus Andronicus, Gyulai Vár-színház; A pojáca, Újvidék; Ahogy tetszik, Vidám Színpad) – BÁSTI JULI (A kaukázusi kré-takör, Vígszínház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: BLASKÓ PÉTER (Titus Andronicus, Gyulai Várszínház) – TRILL

ZSOLT (Roberto Zucco; Még egyszer hátulról, Új Színház; A szarvassá változott fiú, Bereg-szász–Gyulai Várszínház) – PÁLFFY TIBOR (Nôk iskolája, Sepsiszentgyörgy)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: TOMPA KLÁRA (Boldogtalanok, Marosvásárhely) – TAKÁCS

KATI (Roberto Zucco; Még egyszer hátulról, Új Színház) – VARGA GABRIELLA (Theomachia,Bárka Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: KUN VILMOS (Koccanás; Ivanov, Katona József Színház) –HARKÁNYI ENDRE (A kaukázusi krétakör, Vígszínház) – HUNYADKÜRTI GYÖRGY (Csak egyszög, Kaposvár)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: ANTAL CSABA (A csavar fordul egyet, Magyar Állami Operaház) – BARTHA

JÓZSEF (Jacques avagy a behódolás, Kolozsvár; Antigoné, Sepsiszentgyörgy) – MEZEI

KINGA (Via Italia, Újvidék) ■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: SZÛCS EDIT (Csak egy szög, Kaposvár) – BENEDEK MARI (A kaukázusi

krétakör, Vígszínház; A csavar fordul egyet, Magyar Állami Operaház) – DOBRE-KÓTHAY

JUDIT (Antigoné; Nôk iskolája, Sepsiszentgyörgy; Titus Andronicus, Gyulai Várszínház) ■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: TOKAI ANDREA (Hamlet, Temesvár) – KATONA LÁSZLÓ (Siráj;

Mizantróp; Nézômûvészeti fôiskola, Krétakör Színház) – LAPIS ERIKA (Boldogtalan hold,Debrecen)

■ KKüüllöönnddííjj:: KOVÁCS MÁRTON (a Csak egy szög címû elôadás zenéjéért) – FARAGÓ BÉLA (azOperett zenéjéért) – MEZEI SZILÁRD (a Via Italia zenéjéért)

Jó pár kategóriában nekem kevésnek bizonyult a három rubrika: többek teljesítményétugyanolyan vagy csaknem olyan értékesnek tartom, mint azokét, akikre kétszázhatvankét(hatvanöt budapesti, harminckét vidéki, negyvennyolc határon kívüli, huszonöt külföldi,huszonhat hazai báb- és gyerek- s harminchárom független, illetve újranézett) elôadásalapján szavaztam.

A különbözô kategóriákban többek kö-zött Ruszt József Galileijét (Veszprém), Bo-csárdi László Antigonéját (Sepsiszent-györgy), Vidnyánszky Attila Roberto Zuccó-ját (Új Színház) és Jenufáját (Magyar Ál-lami Operaház), Mezei Kinga Via Italiáját(Újvidék), Kövesdy István Nôk iskoláját(Sepsiszentgyörgy), Mohácsi János Csakegy szögét (Kaposvár), Tompa Gábor Jacques-ját (Kolozsvár), Guelmino Sándor Pisz-kavasát (Madách Kamara), Bodó ViktorMoteljét (Katona József Színház) és Bol-dogtalanokját (Marosvásárhely), Valló Pé-ter Holdbeli csónakosát (Nemzeti Színház),Csabai Attila Giselle-jét (Nemzeti Tánc-színház), Goda Gábor Hókirálynôjét (ArtusSzínház), valamint az Atlantis SzínházLear királyát tartom egészében vagy részle-teiben az évad további fontos és értékesprodukciójának.

A színészek között – távolról sem a tel-jesség igényével – még jelöltem lenne: Sen-kálszky Endre és Mende Gaby (Jacquesavagy a behódolás), Szalma Tamás (Galilei),Kovács Zsolt és Lázár Kati (Csak egy szög),Bíró József (Pantagruel sógornôje, Antigoné),Tilo Werner (Siráj), Börcsök Enikô ésVenczel Vera (A kaukázusi krétakör), PuskásZoltán, Balázs Áron, Nagypál Gábor ésMagyar Attila (A pojáca, Vérnász, Chicago,Via Italia), Bíró Kriszta (Piszkavas), Györ-gyi Anna (Hazug képzelet), Bognár Gyöngy-vér (Kurázsi mama), Pálfi Kata (RobertoZucco, Hazug képzelet), Szantner Anna (Fe-kete tej) és nem utolsósorban a csodálato-san mesélô Écsi Györgyi (Élet és halál vize).

Ha lenne bábtervezôi kategória, akkorBoráros Szilárdnak (Holdbeli csónakos),Németh Ilonának (Hamupipôke) és Gros-schmid Eriknek (A kis kéményseprô) adnékdíjat.

S egy nemzetközi produkciót is díjaz-nék: Silviu Purcarete rendezését, a Pantag-ruel sógornôjét.

SÁNDOR L. ISTVÁNEllenfény

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: MOHÁCSI

JÁNOS–MOHÁCSI ISTVÁN: CSAK EGY SZÖG

– HÁY JÁNOS: A SENÁK

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: CSAK EGY SZÖG (Ka-posvár, rendezte: Mohácsi János) – SIRÁJ

(Krétakör Színház, rendezte: SchillingÁrpád) – A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ (Be-regszász, rendezte: Vidnyánszky Attila)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: CSAK EGY SZÖG

(Kaposvár, rendezte: Mohácsi János) –HÁROM MADÁR (Nyíregyháza, rendezte:Forgács Péter) – A POJÁCA (Újvidék, ren-dezte: Fodor Tamás)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss::

BOZGOROK (Honvéd Kamaraszínház, ren-dezte: Rusznyák Gábor) – SZÉP FEHÉRSÉG

(Panboro Színház, rendezte: Uray Péter)

11 00 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb férfi fôszereplô: Trill Zsolt a Roberto Zuccóban

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

le

– CANADIEN PACIFIC (Szárnyak Színháza,rendezte: Deák Varga Rita)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerrmmeekkeellôôaaddááss:: KÖVEK (Ko-libri Színház, rendezte: Stefo Nantson)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: CSÁKÁNYI ESZ-TER (Siráj, Krétakör Színház) – BÉRES

ILONA (Theomachia, Bárka Színház) –SZORCSIK KRISZTA (Antigoné, Sepsiszent-györgy; A pojáca, Újvidék)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: KOVÁCS ZSOLT

(Csak egy szög, Kaposvár) – BEZERÉDI

ZOLTÁN (Ivanov, Katona) – BÍRÓ JÓZSEF

(Antigoné, Sepsiszentgyörgy)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: LÁZÁR KATI

(Csak egy szög, Kaposvár) – MOLNÁR PI-ROSKA (A Senák, Nemzeti Színház) –SZIRTES ÁGI (Fekete tej, Kamra; Ivanov,Katona József Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: GYAB-RONKA JÓZSEF (Siráj, Krétakör Színház) –KATONA LÁSZLÓ (Siráj, Krétakör Színház)– AVASS ATTILA (Három madár; Platonov,Nyíregyháza)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: KHELL ZSOLT (Csak egyszög, Kaposvár) – MEZEI KINGA (Via Italia,Újvidék) – ANTAL CSABA (Az arab éjszaka,Madách Kamara)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: BÁNKI RÓZA (Ványa bá-csi, Kaposvár) – TRESZ ZSUZSA (Oresteia,Szolnok) – SZÛCS EDIT (Csak egy szög,Kaposvár)

■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: BALÁZS ZOL-TÁN (Theomachia, Bárka Színház)

■ KKüüllöönnddííjj:: SZÔKE SZABOLCS ÉS A HÓLYAG-CIRKUSZ TÁRSULAT hatéves kiemelkedôszínvonalú (és szinte észrevétlen) mun-kájáért

Ebben az évadban két kiemelkedôenfontos esemény történt: egyrészt MohácsiJános megrendezte – az irányításával min-dig kiválóan dolgozó – kaposvári társulat-tal a Csak egy szög címû elôadást. Másrészta Schilling Árpád vezette Krétakör Színházelkészítette a maga Sirály-változatát. Ezzela magyar színjátszás érdeklôdésének kö-zéppontjában álló szerzôhöz nyúlt, s amitkorábban a saját mûvekkel, átiratokkal, ke-vésbé népszerû darabok egyéni ízû színre-vitelével nem sikerült elérniük, ezzel a Cse-hov-elôadásukkal elérték: osztatlan sikertarattak.

A Csak egy szöggel Mohácsi arra vállalko-zott, amire rajta kívül senki nem képes:apolitikus színházi közegben merészenpolitikus elôadást rendezett, egy amorálistársadalmi légkörben morális kérdéseketfeszegetett – természetesen kerülve min-denféle moralizálást. Mohácsi képes arra abûvészmutatványra, amire rajta kívülsenki: miközben elôadásai adottságkéntkezelik a világban eluralkodott értékválsá-got, a jelenségek teljes mértékû relativizá-lódását és e viszonylagosság mindenen el-uralkodó tudatát, ezenközben mégiscsak avitathatatlan emberi értékek esélyét kutat-

ja. Miközben a valóságot totálisan eluraló abszurditást ábrázolja, mégiscsak egy élhetô vi-lág reményérôl beszél. Ennek a paradox ábrázolásnak a kulcsa azokban a folyamatosantovábbépülô színpadi eszközökben van, amelyeket – nem a megjelent kritikák, inkább aPOSZT-on elhangzó szakmai vélemények alapján – sokan megkérdôjeleznek: a retorikaipaneleket és közhelyes beszédmódokat ironizáló verbális poénokat, a helyzetek képtelen-ségét fokozatosan kibontó ismétléseket, az ezekbôl a „túlbeszélésekbôl” lassan megszü-letô sajátos játékritmust, amely önkéntelenül is a látottak újraértelmezésére készteti a né-zôket. A Mohácsi-elôadások ezen jellegzetességeinek vitatása olyan, mintha valaki Iones-cótól azt kérné, hogy beszéljenek értelmes mondatokban A kopasz énekesnô szereplôi, vagyBeckettet arra próbálná rábírni, hogy írjon a Godot-ra várva címû darabjához igazi cselek-ményt.

A Csak egy szög nemcsak összetéveszthetetlen egyéni hangvétele és eszközkészlete (ésezáltal megfogalmazódó paradox értékállítása) miatt érdemli meg a legjobb elôadás díját,hanem azért is, mert minden elemében kiváló munka. Értékes a szövegkönyv, remek azene, izgalmas a színpadkép, jók a jelmezek, és kiválóak a színészek: csapatként és külön-álló személyiségekként egyaránt nagyszerû a teljesítményük.

A Krétakör Színház Sirály-elôadása nemcsak darabválasztásában, hanem szemléleté-ben is visszafordult a magyar színjátszás fôsodrához: olyan elôadást hozott létre, amely aszínészi játékot állítja a középpontba. Schilling Árpád személyes darabinterpretációjaelsôsorban a személyes jelenlétet felerôsítô alakítások segítségével fogalmazódik meg.Valójában az lenne igazságos, ha a produkció minden egyes szereplôjét díjra javasolnám.

Az évad két kiemelkedô jelentôségû elôadása mellett létrejött néhány hasonlóképp fon-tos eredmény. Esztétikailag (de nem lehetôségeiket tekintve) megerôsödni látszik a majd-nem középkorú és a fiatal rendezôk nemzedéke. Ismét fontos elôadásokkal jelentkezettNovák Eszter (A negyedik kapu), Bagossy László (Az arab éjszaka), Simon Balázs (Pulcinellaközlegény), Telihay Péter (A Karamazov testvérek), Forgács Péter (Három madár), RusznyákGábor (Bozgorok), Balázs Zoltán (Theomachia). A határon túli magyar színházakban –arányait tekintve – ismét több díjra érdemes elôadás született, mint a hazai színpadokon(A szarvassá változott fiú, Antigoné, Platonov, Nôk iskolája, Boldogtalanok stb.). Kár, hogy eztaz évek óta erôsödô jelenséget a kritikusok nem ismerik el külön díjjal. Ismét jelentôselôadásokkal jelentkeztek a független társulatok. (Öröm, hogy a Honvéd KamaraszínházBozgorok címû produkciója sikert aratott. Kár, hogy a Panboro és a Szárnyak Színháza tel-jesítménye észrevétlen maradt. A kazincbarcikai fesztivál fôdíjai biztosan nem kárpótol-ják ôket, mert errôl az eseményrôl még hírekben sem számolt be a média.) Ismét szület-tek értékes gyerekszínházi elôadások. A Kolibri Színház Kövek címû elôadása a magyarszínjátszás egészének is fontos eseménye. (Kár, hogy a kaposvári fesztivál összességébennem tükrözte a gyerekszínházak progresszív törekvéseit.) Továbbra is készülnek remektáncelôadások. (Jellemzô módon a szegedi alternatív fesztiválon szinte csak táncelôadá-sokat és táncosokat díjaztak.)

Ha ezekre a produkciókra – és a bennük megjelenô nagyszerû színészi teljesítményekre– gondolunk, akkor némileg feledhetjük a magyar színház általános unalmát.

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 11 11

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb férfi mellékszereplô: Hunyadkürti György a Csak egy szögben

the

ate

r.h

u I

lovs

zky

Bé

la f

elv

éte

le

STUBER ANDREAZsöllye

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS – HÁY

JÁNOS: A SENÁK – KÔRÖSI ZOLTÁN: GALAMBOK

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: SchillingÁrpád) – A POJÁCA (Újvidék, rendezte: Fodor Tamás) – HAMLET

(Temesvár, rendezte: Victor Frunza)■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: LOHENGRIN (Magyar Állami Operaház, ren-

dezte: Katharina Wagner) – AZ ARAB ÉJSZAKA (Madách Kamara,rendezte: Bagossy László) – GYÉVUSKA (Pintér Béla Társu-lat–Nemzeti Színház, rendezte: Pintér Béla)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: NÉZÔMÛVÉSZETI FÔISKOLA

(Krétakör Színház, rendezte: Árkosi Árpád) – ALUL SEMMI (Szol-nok, rendezte: Szikora János) – JÁNOS VITÉZ (Pesti Színház, ren-dezte: Forgács Péter)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: GYÉVUSKA (Pintér Béla Tár-sulat–Nemzeti Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: LÁNG ANNAMÁRIA (Siráj, Krétakör Szín-

ház) – NÁDASY ERIKA (Három nôvér, Eger) – VÁRI ÉVA (A szakítás,Budapesti Kamaraszínház; Macskajáték, Pécs)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: BALÁZS ÁRON (A pojáca, Újvidék) –KOCSIS GERGELY (Fekete tej, Kamra) – KOVÁCS ZSOLT (Csak egyszög, Kaposvár)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: PÉTERFY BORBÁLA (Siráj, KrétakörSzínház) – TAKÁCS KATALIN (Roberto Zucco, Új Színház) – B. FÜ-LÖP ERZSÉBET (Boldogtalanok, Marosvásárhely)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: BERTÓK LAJOS (Müller táncosai,Veszprém) – TRILL ZSOLT (Három nôvér, Beregszász) – KATONA

LÁSZLÓ (Siráj, Krétakör Színház)■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: HORESNYI BALÁZS (Három nôvér, Eger; A Senák,

Nemzeti Színház)– MEZEI KINGA (Via Italia, Újvidék) – GOTHÁR

PÉTER (Fekete tej, Kamra)■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: NAGY FRUZSINA (Mizantróp, Krétakör Színház)

– BENEDEK MARI (Csongor és Tünde, Kamra; Az ideális férj, Rad-nóti Színház; Bál a Savoyban, Budapesti Operettszínház) – ZEKE

EDIT (Az öreg hölgy látogatása, Miskolc)

■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: HAJDUK KÁROLY – STEFANOVICS AN-GÉLA – SZANTNER ANNA

■ KKüüllöönnddííjj:: BÉRES ILONÁNAK, A LEGINNOVATÍVABB SZÍNÉSZNÔNEK –BÁLINT ANDRÁSNAK ARANY-ESTJÉÉRT – A MINDENNAPI KENYERÜNK

VIZSGAELÔADÁSÉRT (Meczner János bábosztálya)

Amikor legutóbb szavaztam – nyolc éve –, arra jutottam: nemlehet annyi elôadást megnézni, hogy az ember nyugodt lelkiisme-rettel legjobbakat jelöljön ki. Ezért aztán kiálltam a sorból, majdévrôl évre megállapítottam, hogy a részvételem úgysem befolyá-solná a végeredményt. Egészen tavalyig. Akkor viszont azt láttam,hogy a voksommal együtt Csányi Sándor díjat kapott volna, nél-küle meg nem. Ne forduljon ez elô még egyszer – mondtam ma-gamnak.

Százhatvanegy alkalommal mentem színházba az évad során.(Alternatívból és gyerekelôadásból nem láttam eleget a lista kitöl-téséhez. Bár a Bozgorokat, illetve a Kolibriben a Médea gyermekeiteléggé figyelemreméltónak találtam, de csak a Gyévuska díjazásáraérzek erôs belsô kényszert.) Nézôi teljesítményemet és közérzete-met alaposan feljavította, hogy zsûritagként alkalmam volt végig-ülni a kisvárdai fesztivált. Van mire szavazni. Támpont is akad, hi-szen vezetô kritikusunk idôrôl idôre megírja publicisztikáiban,hogy mely elôadásokat kell szeretni. Csak én sajnos nem mindigtudok megfelelni ennek a normának. Zsótér színházát példáulnem vagyok képes komolyan venni, a Balázs Zoltánét nem is ér-tem, Mohácsi mértéktelenségét az idén rosszul viseltem, Ascherremeg még várok.

Azokat az elôadásokat díjaztam, amelyek csináltak velem vala-mit. Felkavartak vagy megráztak, megleptek vagy felvillanyoz-tak. Elámultam például a Lohengrinen. Ott egy fiatal rendezônôigen érzékletesen bemutatta, mit ér a rendszerváltás, ha az em-berek nem változnak (csak az öltönyeik javulnak). Bagossynál,Az arab éjszakán rácsodálkoztam, hogy mire lehet jó az ülô szín-ház. Hirtelen mintha kinyílt volna a színház teteje: úgy éreztem,itt bármi megtörténhet. A Krétakör Sirájáról azt gondoltam,hogy személy szerint nekem készült. Azután némi durcás öröm-mel konstatáltam, hogy nemcsak engem, hanem összes többinézôjét is boldoggá tette. Díjözönnel szeretnék hódolni neki.

11 22 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb díszlet: Mezei Kinga (Via Italia, Újvidéki Színház)

the

ate

r.h

u I

lovs

zky

Bé

la f

elv

éte

le

SZÁNTÓ JUDITSzínház

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: MOHÁCSI ISTVÁN–MOHÁCSI JÁNOS:CSAK EGY SZÖG

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: SchillingÁrpád) – CSAK EGY SZÖG (Kaposvár, rendezte: Mohácsi János)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: ROBERTO ZUCCO (Új Színház, rendezte: Vid-nyánszky Attila)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: 4 X 100 (Merlin Színház,rendezte: Egressy Zoltán) – SZILVIA, A K. (Radnóti Színház, ren-dezte: Gothár Péter)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddáásstt:: –■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÉRES ILONA (Theomachia, Bárka

Színház; Piszkavas, Madách Kamara) – HÁMORI GABRIELLA

(Lulu, Radnóti Színház) – CSÁKÁNYI ESZTER (Siráj, KrétakörSzínház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: TRILL ZSOLT (Roberto Zucco, Új Színház)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: NAGY MARI (Hazug képzelet, Új

Színház) – SZIRTES ÁGI (Fekete tej, Kamra; Ivanov, Katona JózsefSzínház) – BÖRCSÖK ENIKÔ (Varrónôk, Pesti Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: KULKA JÁNOS (Györgyike, drágagyermek, Nemzeti Színház) – MÁTÉ GÁBOR (A kopasz énekesnô,Madách Kamara) – OLLÉ ERIK (Operett, Bárka Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: KHELL CSÖRSZ (Koccanás, Katona József Szín-ház) – GOMBÁR JUDIT (Theomachia, Bárka Színház) – KHELL

ZSOLT (Csak egy szög, Kaposvár)■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: GOMBÁR JUDIT (Theomachia, Bárka Színház) –

SZÛCS EDIT (Csak egy szög, Kaposvár)■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: OLLÉ ERIK (Operett, Bárka Színház)■ KKüüllöönnddííjj:: AZ OPERETT ZENÉJE ÉS DALSZÖVEGEI (Faragó Béla, illetve

Parti Nagy Lajos)

SZÛCS KATALIN ÁGNESCriticai Lapok

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: MOHÁCSI ISTVÁN–MOHÁCSI JÁNOS:CSAK EGY SZÖG – MEZEI KINGA–GYARMATHY KATA: VIA ITALIA –SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: CSAK EGY SZÖG (Kaposvár, rendezte: MohácsiJános) – A POJÁCA (Újvidék, rendezte: Fodor Tamás) – KOCCA-NÁS (Katona József Színház, rendezte: Zsámbéki Gábor)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: ANTIGONÉ (Sepsiszentgyörgy, rendezte: Bo-csárdi László) – BOLDOGTALANOK (Marosvásárhely, rendezte:Bodó Viktor) – VIA ITALIA (Újvidék, rendezte: Mezei Kinga)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: CHICAGO (Újvidék, ren-dezte: Nagy Viktor) – NÉZÔMÛVÉSZETI FÔISKOLA (Krétakör Szín-ház, rendezte: Árkosi Árpád) – GYÉVUSKA (Pintér Béla Társu-lat–Nemzeti Színház, rendezte: Pintér Béla)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: EMMA, ÁGI, ZSOLT (SámánSzínház, rendezte: Máté Gábor) – HÓKIRÁLYNÔ (Goda GáborTársulat, rendezte: Goda Gábor) – MIA SZERELEM? (Oberon Tár-sulat, rendezte: Szabó Attila)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: KÖVEK (Kolibri Színház, rendezte:Stefo Nantsou) – HAMUPIPÔKE (Stúdió „K”–Nemzeti Színház,rendezte: Fodor Tamás) – SZELLÔ A FÜZESBEN (Színház- és Film-mûvészeti Egyetem, rendezte: Czajlik József)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: VÁRI ÉVA (Macskajáték, Pécs) – BÁSTI

JULI (A kaukázusi krétakör, Vígszínház) – UDVAROS DOROTTYA

(Buborékok, Nemzeti Színház)■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: BLASKÓ PÉTER (Buborékok, Nemzeti

Színház) – PÁLFFY TIBOR (Nôk iskolája, Sepsiszentgyörgy) –BALÁZS ÁRON (A pojáca, Újvidék)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: B. FÜLÖP ERZSÉBET (Boldogtalanok,Marosvásárhely) – TÖRÔCSIK MARI (A szarvassá változott fiú, Be-regszász) – CSOMÓS MARI (Fekete tej, Kamra)

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 11 33X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legjobb jelmez: Benedek Mari (A kaukázusi krétakör, Vígszínház)

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: KUN VILMOS (Koccanás, KatonaJózsef Színház) – SEBESTYÉN ABA (Boldogtalanok, Marosvásár-hely) – KISS ERNÔ (A Herner Ferike faterja, Zalaegerszeg)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: MEZEI KINGA (Via Italia, Újvidék) – KHELL

ZSOLT (Csak egy szög, Kaposvár) – KHELL CSÖRSZ (Koccanás,Katona József Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: DOBRE-KÓTHAY JUDIT (Antigoné, Sepsiszent-györgy) – TRESZ ZSUZSA (Oreszteia, Szolnok) – DÔRY VIRÁG

(Buborékok, Nemzeti Színház)■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: HAJDUK KÁROLY – BODÓ VIKTOR –

BALÁZS ZOLTÁN

■ KKüüllöönnddííjj:: KOVÁCS MÁRTON (a Csak egy szög zenéjéért) – RUSZINA

SZABOLCS ÉS SZANITTER DÁVID (a Kövek elôadásáért)

Kevés elementáris erejû elôadást láttam (jóllehet közel száz-negyvenet néztem meg) az évad során – azok jobbára szerepelnekis valamely kategóriában a szavazólapomon –, ám sok említésreérdemes értéket. A Katona József Színháznak tulajdonképpenbármelyik elôadása szerepelhetne a jelöltjeim között a minôség, aszellemi frissesség, a mûvészi kondíciók okán. Tiszteletre méltóanbátor gesztusnak tartom például a Bodó–Vinnai szerzôpárosMotel címû darabjának nagyszínpadi bemutatóját – sokkal rafi-náltabb, szellemesebb a mû és az elôadás hatásmechanizmusa,mint ami a fogadtatásban tükrözôdött. Vagy remek vállalásnak azeredendôen mozgáskurzusnak indult, elôadássá lett Véred ízecímû produkciót. (Vajon hány színházban dolgoznak ilyenformánszínészek a készségeik fejlesztésén?) És micsoda alakítások látha-tók a Csongor és Tündében, a Fekete tejben vagy az Ivanovban?! Deminôség a Krétakör Színház minden elôadása is, jóllehet magamaz idei produkciókat nem tartom a W – Munkáscirkuszhoz fogható-aknak: a Sirájban kiütköztek a színészi egyenetlenségek, a Mizant-róp pedig számomra erôsen leszûkítette a dráma jelentéstartomá-nyát. És ugyanez a fajta igényesség mutatkozik meg az újvidékiekáltalam látott produkcióiban s a sepsiszentgyörgyiek munkáiban,a Nôk iskolája elôadásában vagy a Bocsárdi László rendezte Jó em-bert keresünk-ben is. Mindenképp érdemes megemlíteni azt a ha-talmas lépést, amit a gyergyói Figura Stúdió tett meg A malom címûprodukcióval vagy a székelyudvarhelyiek egy rendkívül érdekesSirály-elôadással. Sok szépséget, lírát és humort ötvözô a bereg-szásziak Vidnyánszky Attila rendezte legutóbbi munkája, A szar-vassá változott fiú. Izgalmasnak tetszik az az út, amelyen a KolibriSzínház mostanában elindult, s amelynek gyümölcse például aKövek elôadása mellett a Médea gyermekei címû, ugyancsak inkábba kamaszoknak szóló produkció. És ha már a gyermekszínháziprodukcióknál tartunk, fontosnak érzem megemlíteni például aKözép-Európa Táncszínház Dó-ré-mi címû, a fantáziát, az asszo-ciációs készséget erôsen megmozgató elôadását, valamint a Duna-újvárosi Táncszínház gyerekelôadásait – a mozgásszínházak akti-vizálódása e téren jótékonyan tágíthatja a befogadói látószöget. Ésvolt ennek az évadnak még egy örömteli eredménye a gyerekszín-házak terén: a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemen most végzettbábszínészosztály szakmai felkészültsége komoly ígéret.

Most már inkább csak felsorolásszerûen azok a mûvészi teljesít-mények, amelyek kiszorultak ugyan a szavazólapomról, de nem azemlékezetembôl: Béres Ilona lenyûgözô színészi jelenléte a Theo-machiában a Bárkán s ugyanebben az elôadásban Soltész Erzsébetelementáris tehetségének megmutatkozása (nem elôször); SzorcsikKriszta sepsiszentgyörgyi Antigonéja; Tompa Klára visszafogott-ságának ereje a marosvásárhelyi Boldogtalanok Rózájaként; LázárKati lenyûgözô embersége, fájdalmas humora a Csak egy szögben;Rezes Judit bravúrja Ilmaként a kamrabeli Csongor és Tündében;Molnár Erika remek karakterformálása az Ascher Tamás rendezteIvanovban; Szirtes Ági pontossága ugyanebben az elôadásban s aFekete tejben vagy Molnár Piroska ellenállhatatlan anyósa A Senák-ban, Háy János Nemzeti Színházban bemutatott új darabjában.A tavaly Pécsett bemutatott Háy-drámában, A Herner Ferike fater-

jában az idén Zalaegerszegen, Pinczés István kitûnô rendezésébenhárman is remekeltek: Kiss Ernô, Szegezdy Róbert és Kricsár Ka-mill. S áttérve immár a férfialakításokra: Kovács Zsolt a Csak egyszögben (minden elismerésemet leróttam az összes résztvevônek alegjobb elôadás kategóriájában), Bíró József a sepsiszentgyörgyiAntigoné Kreónjaként, Fekete Ernô az Ivanov címszerepében, Ko-csis Gergely a Fekete tejben, Ruszina Szabolcs és Szanitter Dávid aKövekben, Zayzon Zsolt a már említett marosvásárhelyi Boldogta-lanokban, Harkányi Endre A kaukázusi krétakörben, Katona Lász-ló a Sirájban és Ráduly Csaba a Sirályban (a marosvásárhelyibenmint Trepljov) volt emlékezetes. A pályakezdôk közül pedig min-denképp érdemes odafigyelni a listámon felsoroltakon kívül mégsokakra, Kovács Patríciára, Szantner Annára, Jordán Adélra, Mé-száros Bélára és Mészáros Mátéra például – tulajdonképpen a ta-valy végzettek mindegyikére –, a lehengerlô egyéniségû Stefano-vics Angélára, Petô Katára, a temesvári Tokai Andrea ízig-vérigclown lényére – rájuk legközelebb már valószínûleg nem a legígé-retesebb pályakezdô kategóriájában fogunk voksolni…

TOMPA ANDREASzínházi Intézet, Világszínház

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: –■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: ANTIGONÉ (Sepsiszentgyörgy, rendezte:

Bocsárdi László) – PANTAGRUEL SÓGORNÔJE (Kolozsvár, a sze-beni és a lyoni színház közös produkciója, rendezte: Silviu Pur-carete) – SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: CSAK EGY SZÖG (Kaposvár, rendezte: Mohá-csi János) – A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ (Gyulai Várszín-ház–Beregszász, rendezte: Vidnyánszky Attila) – A KAUKÁZUSI

KRÉTAKÖR (Vígszínház, rendezte: Zsótér Sándor)■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: A CSAVAR FORDUL EGYET

(Erkel Színház, rendezte: Kovalik Balázs) – GYÉVUSKA (PintérBéla Társulat–Nemzeti Színház, rendezte: Pintér Béla) – CHICA-GO (Újvidék, rendezte: Nagy Viktor)

■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: BOZGOROK (Honvéd Ka-maraszínház, rendezte: Rusznyák Gábor)

■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: DÓ-RE-MI (Közép-Európa Táncszínház,rendezô-koreográfus: Horváth Csaba) – HAMUPIPÔKE (Stúdió„K”–Nemzeti Színház, rendezte: Fodor Tamás)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: SZORCSIK KRISZTA (Antigoné, Sepsi-

11 44 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A legígéretesebb pályakezdô: Szantner Anna (a Fekete tejben, Kamra)

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

szentgyörgy) – SPOLARICS ANDREA (Stuart Mária, Bárka Színház)– TOMPA KLÁRA (Boldogtalanok, Marosvásárhely)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: PÁLFFY TIBOR (Nôk iskolája, Sepsiszent-györgy) – BÍRÓ JÓZSEF (Antigoné, Sepsiszentgyörgy) – RÁBA RO-LAND (Mizantróp, Krétakör Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: SZALONTAY TÜNDE (Gyévuska, Pin-tér Béla Társulat–Nemzeti Színház) – B. FÜLÖP ERZSÉBET (Bol-dogtalanok, Marosvásárhely) – CSÁKÁNYI ESZTER (Mizantróp,Krétakör Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: TILO WERNER (Siráj, KrétakörSzínház) – SEBESTYÉN ABA (Boldogtalanok, Marosvásárhely) –SZABÓ TIBOR (Antigoné, Sepsiszentgyörgy)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: ANTAL CSABA (A csavar fordul egyet, Erkel Szín-ház) – MEZEI KINGA (Via Italia, Újvidék) – BARTHA JÓZSEF

(Jacques vagy a behódolás, Kolozsvár)■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: CARMENCITA BROJBOIU (Jacques vagy a behódolás,

Kolozsvár) – BENEDEK MARI (Stuart Mária, Bárka Színház; Gyé-vuska, Pintér Béla Társulat–Nemzeti Színház) – GOMBÁR JUDIT

(Theomachia, Bárka Színház)■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: SZANTNER ANNA (Fekete tej, Kamra;

Ivanov, Katona József Színház) – KICSID GIZELLA (Nôk iskolája,Sepsiszentgyörgy) – ZAYZON ZSOLT (Boldogtalanok, Marosvá-sárhely)

■ KKüüllöönnddííjj:: KOVÁCS MÁRTON (a Csak egy szög zenéjéért) – FARAGÓ

BÉLA (az Operett zenéjéért) – ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ (kiemelkedôévadáért)

Jó évad volt. Ez már abból is látszik, hogy alig tudtam tiszta lel-kiismerettel kitölteni a szavazólapot. Az elmúlt évadban százki-lencvenkilenc elôadást láttam (közülük többet külföldi fesztivá-lon). A határon túli elôadásokra összesen tizenhét szavazatot ad-tam le, ugyanannyit, mint a budapestiekre, a vidékiekre pedigösszesen kettôt. Rögtönzött statisztikám azt mutatja, hogy a bu-dapesti és a határon kívüli magyar színházak nálam holtverseny-ben vannak.

Akik kimaradtak: Básti Juli alakítása, amelyet a vígszínházi A ka-ukázusi krétakörben nyújtott; ugyancsak a Vígbôl a Forgács Péterrendezte Valaki kopog; Forgács nyíregyházi rendezése, a Három ma-dár; a pályakezdô Szamosi Zsófia a János vitézbôl (Pesti Színház); afôiskola Szorongás Orfeuma (Simon Balázs rendezése); a KatonaIvanovja (ahol a díszletre és Fekete Ernô alakítására voksoltamvolna); ugyaninnen a furcsa Motel címû darab; a Kamra Fekete teje(ez esetben a szavazás érintettségem okán sem lett volna ízléses);Rezes Judit és Szacsvay László alakítása az amúgy félresikerültCsongor és Tündében. A Krétakör Sirájából viszont szinte minden-kire szavazhattam volna (Láng Annamária, Csákányi Eszter,Scherer Péter); a Bárka Theomachiájában Béres Ilonára; ugyanitt azOperettbôl Parti Nagy Lajos verseire, illetve bizonyos egyéni alakítá-sokra (Ollé Erikére, Lucskay Róbertére és a pályakezdô Varga Ani-kóéra); a Nemzetibôl Kulka Jánoséra a Györgyikében, UdvarosDorottyáéra (Buborékok), Kovács Zsoltéra (Csak egy szög); két szol-noki produkcióra: Holnap érkezem (rendezte Alföldi Róbert) ésA Karamazov testvérek (rendezte Telihay Péter). Az utóbbibanSeress Zoltán Ivan-alakítása is emlékezetes volt, akárcsak Vid-nyánszky A szarvassá változott fiú- és Roberto Zucco-rendezésébenTrill Zsolté. Továbbá nem fért fel a szavazólapomra az OperaházVérnásza (Kovalik Balázs rendezése) és a kiemelkedô Lohengrin(rendezô Katharina Wagner). A zenés produkció kategóriában sza-vazhattam volna a Csak egy szögre vagy a bárkabeli Operettre.

A határon túli elôadások színészei közül Szorcsik Krisztára,Nagypál Gáborra, fôleg Balázs Áronra szavaztam volna szívesenA pojácában, Fodor Tamás újvidéki rendezésében mutatott telje-sítményükért. A színház másik elôadásában, a Via Italiában szin-tén több fontos színészi alakítás született (Nagypál Gáboré,Balázs Ároné, Puskás Zoltáné; az utóbbi a Chicagóban is reme-kelt), ahogyan a gyergyói Figura Színház A malom címû, UrayPéter rendezte mozgásszínházi produkciójában is: Barabás Ár-pádé, Bajkó Lászlóé és Polgár Emíliáé.

Szcenikai díjazottjaim közül hiányzik Ambrus Mária (A kauká-zusi krétakör, Stuart Mária) és Khell Zsolt (Katona, Ivanov).

Az idén nem szavaztam a legjobb új magyar dráma kategóriában:Spiró György Koccanása mint darab nem gyôzött meg eléggé; HáyJános Nemzetiben bemutatott A Senákjából pedig vérszegényelôadás született, ráadásul a szerzô korábban díjazott A Gézagyere-kénél kevésbé formátumos ez a dráma. A kortárs színházban azok aszövegek életképesek, amelyek nem darabok a szó klasszikus értel-mében (azaz más aligha játszhatja el ôket); ilyen volt Mohácsi Csakegy szöge és Pintér Gyévuskája. Az egyetlen meggyôzô mûvet Pécsetthallottam, Kulka János olvasta fel kiválóan és megrázóan: ViskyAndrás Kaddis önmagamért címû darabja komoly ígéret, de elôadásmég nem született belôle, és ez a szavazatszerzés elôfeltétele.

URBÁN BALÁZS

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: –■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: CSAK EGY SZÖG (Kaposvár, rendezte: Mohácsi

János) – ROBERTO ZUCCO (Új Színház, rendezte: VidnyánszkyAttila) – SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: THEOMACHIA (Bárka Színház, rendezte:Balázs Zoltán) – VÁNYA BÁCSI (Kaposvár, rendezte: Jeles András)– A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR (Vígszínház, rendezte: Zsótér Sándor);STUART MÁRIA (Bárka Színház, rendezte: Zsótér Sándor)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: BOZGOROK (Honvéd

Kamaraszínház, rendezte: Rusznyák Gábor)■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: BÉRES ILONA (Theomachia, Bárka Szín-

ház) – LÁNG ANNAMÁRIA (Siráj, Krétakör Színház) – SZORCSIK

KRISZTA (A pojáca, Újvidéki Színház; Antigoné, Sepsiszentgyörgy)■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: TRILL ZSOLT (Roberto Zucco, Új Színház)

– BÍRÓ JÓZSEF (Antigoné, Sepsiszentgyörgy) – BLASKÓ PÉTER (Titus

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 11 55

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A Fôvárosi Önkormányzat különdíja: a Stefo Nantsou rendezteKövek. Szanitter Dávid a Kolibri Színház elôadásában

Szl

ová

k J

ud

it f

elv

éte

le

Andronicus, Gyulai Várszínház; Buborékok, Nemzeti Színház)■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: BOTOS ÉVA (Roberto Zucco, Új Szín-

ház) – VARGA GABRIELLA (Theomachia; Stuart Mária, Bárka Szín-ház) – PÁLFI KATALIN (Roberto Zucco, Új Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: CSUJA IMRE (Az arab éjszaka, Ma-dách Kamara) – HUNYADKÜRTI GYÖRGY (Csak egy szög, Kaposvár)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: MEZEI KINGA (Via Italia, Újvidék) – HORESNYI

BALÁZS (A Senák, Nemzeti Színház) – MENCZEL RÓBERT (Oresteia,Szolnok; A vörös postakocsi, Vígszínház)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: ADRIANA GRAND (Hamlet, Temesvár) – BÁNKI

RÓZA (Ványa bácsi, Kaposvár) – BENEDEK MARI (Stuart Mária,Bárka Színház)

■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: SZANTNER ANNA (Fekete tej, Kamra)■ KKüüllöönnddííjj:: SZORONGÁS ORFEUM (Színház- és Filmmûvészeti Egye-

tem) – KOVÁCS MÁRTONNAK (a Csak egy szög zenéjéért)

Ha csak a csúcsteljesítményeket néznénk, alighanem elmond-hatnánk: az utóbbi idôk legjobb évadja volt a mostani. Sajnos, azátlag viszont egyre érdektelenebb, s aggasztóan nô azon színhá-zak száma, ahol színre kerülhetnek bemutathatatlan színvonalúelôadások is. Az okok boncolgatása helyett azonban most inkábba pozitívumokra szeretnék koncentrálni. Néhány kategória eseté-ben azért ez nem könnyû: jelentôs új magyar darabot nem láttamaz idén színpadon, az alternatív/független/szabad/struktúránkívüli színház pedig válságos idôszakát éli, mivel meghatározóalkotóinak egy része folyamatosan önmagát ismétli, más részepedig egyelôre sikertelenül próbál új utat, új nyelvet találni. (A „né-mi megszorítással” struktúrán kívüli Bozgorok számomra kima-gaslott e mezônybôl, minôségi szempontból még az ArtériaNórája kerülhetett volna jelöltjeim közé – ennek viszont a nyel-ve nem alternatív.)

Született viszont az évadban csaknem tucatnyi kifejezetten je-lentôs elôadás. A különbözô kategóriákban a listámra kerültekenkívül idesorolom még Victor Ioan Frunza nem egészen egyenletes,de lenyûgözô teatralitású temesvári Hamletjét, Bocsárdi Lászlóeredeti módon újraértelmezett sepsiszentgyörgyi Antigonéját, aGothár Péter rendezte Fekete tejet a Kamrában és Fodor Tamás új-vidéki Platonov-változatát, A pojácát. S létrejöttek némileg egyenet-len, problematikus, de eredeti, izgalmas, nemritkán provokatívbemutatók is, melyeknek egy része fontos pontja lehet egy-egyszínház, társulat vagy alkotó pályájának. Ilyennek érzem AscherTamás Ivanovját a Katonában, Forgács Péter két rendezését, a Já-nos vitézt a Pesti Színházban és (minden joggal felróható szakmaihiányosságával együtt is) a Három madárt Nyíregyházán, BodóViktor marosvásárhelyi Boldogtalanok-rendezését, az újvidéki ViaItaliát (rendezte: Mezei Kinga) vagy a Madách Kamara két elôadá-sát, a Bagossy László rendezte Az arab éjszakát és a Keszég Lászlóáltal finoman átértelmezett A hárpia megzabolázását.

Olyan nagyszerû színészi teljesítmények nem fértek fel a lis-támra, mint Györgyi Anna félelmetes intenzitású játéka a Hazugképzeletben, Básti Juli és Börcsök Enikô egyaránt kimagasló alakí-tása A kaukázusi krétakörben, Spolarics Andrea különleges bravúr-ral megoldott kettôs fôszerepe a Stuart Máriában, Pálffy Tibor sa-játosan izgalmas Arnolphe-alakítása a sepsiszentgyörgyi Nôk isko-lájában, Fekete Ernô kevés eszközzel is a szokottnál jóval sokszí-nûbbé formált Ivanovja vagy a kaposvári Csak egy szög nagyszerûgárdája, élén Kovács Zsolttal. S a sor folytatható több névvel:Ónodi Eszter (Ivanov), Balázs Áron, Mezei Kinga (A pojáca),Nagypál Gábor (A pojáca, Via Italia), Kocsis Gergely (Fekete tej),Király Levente (Hazug képzelet), Huszár Zsolt, Takács Katalin(Roberto Zucco), Magyari Etelka (Hamlet), Udvaros Dorottya (Bu-borékok), Hámori Gabriella (Fehér éjszakák, Lulu), Tompa Klára(Boldogtalanok), Ollé Erik (Stuart Mária, Operett).

Szavazataim közül kettô szorul még rövidebb magyarázatra.Csuja Imre Bagossy László rendezôi koncepciójának megfelelôenugyan mindvégig színen van Az arab éjszakában, a darabnak azon-

ban nem az általa játszott figura a központi szereplôje – így sza-vazhattam rá a mellékszereplôk között. S noha a különdíjnál nemszoktam elôadásokra szavazni, most kivételt tettem, mivel a PeerKrisztián írta, Simon Balázs rendezte, Hegedûs D. Géza végzôsosztálya által elôadott Szorongás Orfeum mind vizsgaként, mindelôadásként olyan teljesítmény, amelyet mindenképpen fel akar-tam venni a listámra.

ZAPPE LÁSZLÓNépszabadság

■ AA lleeggjjoobbbb úújj mmaaggyyaarr ddrráámmaa:: SPIRÓ GYÖRGY: KOCCANÁS – KISS

CSABA: A DÖG – HÁY JÁNOS: A SENÁK

■ AA lleeggjjoobbbb eellôôaaddááss:: THEOMACHIA (Bárka Színház, rendezte: BalázsZoltán) – SIRÁJ (Krétakör Színház, rendezte: Schilling Árpád) –STUART MÁRIA (Bárka Színház, rendezte: Zsótér Sándor)

■ AA lleeggjjoobbbb rreennddeezzééss:: KOCCANÁS (Katona József Színház, rendez-te: Zsámbéki Gábor) – IVANOV (Katona József Színház, ren-dezte: Ascher Tamás) – A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR (Vígszínház,rendezte: Zsótér Sándor)

■ AA lleeggjjoobbbb zzeennééss//sszzóórraakkoozzttaattóó eellôôaaddááss:: –■ AA lleeggjjoobbbb ffüüggggeettlleenn sszzíínnhháázzii eellôôaaddááss:: GYÉVUSKA (Pintér Béla Tár-

sulat–Nemzeti Színház, rendezte: Pintér Béla)■ AA lleeggjjoobbbb ggyyeerreekkeellôôaaddááss:: MÉDEA GYERMEKEI (Kolibri Színház,

rendezte: Novák János) – KÖVEK (Kolibri Színház, rendezte:Stefo Nantson) – HAMUPIPÔKE (Stúdió „K”–Nemzeti Színház,rendezte: Fodor Tamás)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii ffôôsszzeerreeppllôô:: SPOLARICS ANDREA (Stuart Mária, BárkaSzínház) – BÉRES ILONA (Theomachia, Bárka Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii ffôôsszzeerreeppllôô:: FEKETE ERNÔ (Ivanov, Katona JózsefSzínház) – BLASKÓ PÉTER (Titus Andronicus, Gyulai Várszínház)– RÁBA ROLAND (Mizantróp, Krétakör Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb nnôôii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: SOLTÉSZ ERZSÉBET (Theomachia,Bárka Színház) – ÓNODI ESZTER (Ivanov, Katona József Színház)

■ AA lleeggjjoobbbb fféérrffii mmeelllléékksszzeerreeppllôô:: HARKÁNYI ENDRE (A kaukázusi kré-takör, Vígszínház)

■ AA lleeggjjoobbbb ddíísszzlleett:: AMBRUS MÁRIA (A kaukázusi krétakör, Vígszín-ház)

■ AA lleeggjjoobbbb jjeellmmeezz:: GOMBÁR JUDIT (Theomachia, Bárka Színház) –BENEDEK MARI (A kaukázusi krétakör, Vígszínház)

■ AA lleeggííggéérreetteesseebbbb ppáállyyaakkeezzddôô:: HAJDUK KÁROLY (Csongor és Tünde,Kamra)

■ KKüüllöönnddííjj:: KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ A SUFNI BEINDÍTÁSÁÉRT

Ez itt általában a panasz és a bosszankodás helye. Ezúttal azon-ban inkább mulattatott a lista kitöltése. Már az is, hogy az elsô ka-tegóriába beírhattam valamennyi új magyar drámát, amelyet azévadban láttam, de legalábbis amelyet fel tudtam idézni. Keményverseny! Bár ez évek óta így van. Aztán a független kategóriávalmég nehezebben boldogulok, mint az alternatívval. Az utóbbi leg-alább stílusirányként is értelmezhetô volt, nem kizárólag a finan-szírozás mikéntje felôl. Szóval volt valami esztétikai tartalmais. A független kategória viszont végképp teljes zavarba hoz. Hi-szen ismereteim szerint a finanszírozás szempontjából függetlena Krétakör, amely a Sirájjal egy halom díjat nyert Pécsett. És abbanis van valami bizarr, hogy végül e rubrikába olyan elôadást írtambe, amelyet a Nemzeti Színházban adtak elô. De leginkább a szí-nészek nemek szerinti besorolása mulattatott. Mi legyen a szem-pont? A színész neme vagy a szerepé? Végül is az elôbbi mellettdöntöttem, de meg kell jegyezzem, ha így haladunk, nem lesz ér-telme e megkülönböztetésnek (sem). Hiszen – és ez egészen ko-moly – a színészek nemek szerinti megkülönböztetésének addigvan értelme, amíg ez szerepköri elkülönülést is jelent. De ha márnem, akkor ez éppen olyan lesz, mintha megkülönböztetnénk férfiés nôi díszlet- és jelmeztervezôt, netán koreográfust vagy zene-szerzôt. Szóval lesz még gondunk elég a jövôben is.

11 66 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

K R I T I K U S D Í J

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

– Induljunk ki legutóbbi rendezésedbôl. Az arab éjszaka olvasva szárazés lapos darabnak tûnik, bár benne van egy szürreális olvasat lehetôsége.Nekem meglepetést okozott a ti mágikus elôadásotok a Madách Kama-rában, annál is inkább, mert a stuttgartiak egyébként érdekes fölfogásaazt a száraz német stílust képviselte, amely megfelel a német új drama-turgia legtöbb darabjának.

– Szerintem Az arab éjszaka már olvasva is csodálatos mû, va-lódi kis gyöngyszem, ahogy mondani szokás; képes teljesen magá-val ragadni az olvasót, és amikorelkezdtem csinálni, nem az volt akérdés – ahogy a legtöbb kortársmû esetében –, hogy ki tudok-ehozni belôle valamit, hanem az,hogy sikerül-e felnônöm a fel-adathoz. Száraznak érezted astuttgarti elôadást?

– A tiedhez képest mindenképp.– Pedig kifejezetten játékos,

fantáziadús és látványos elôadásvolt. Én csak videón láttam, de apesti vendégjáték állítólag na-gyon sikeres volt. Kizárólag elra-gadtatott véleményeket hallot-tam róla.

– Nem azt mondtam, hogy nemtetszett, hanem azt, hogy a szövegelsô, fölszíni rétege mûködött benne.Rendkívül flott színészek játszották,sok humorral, a verbalitásra építve,amiben nem éreztem különösebbmélységet. Ez nem értékítélet, in-kább leírás. Ehhez képest a ti elô-adásotok, nem tudok jobb szót,anyagszerû volt, „humusszal” te-lítôdött. Költôi és mágikus volt.

– A stuttgartiak vendégjátékaviszonyítási pont lett azok szá-mára, akik látták. Ascher példáulegészen frissen olvasta a szöve-get, nagyon meg is szerette, ésvégül azért nem rendezte meg,mert túlságosan erôs hatással volt rá a német elôadás. Kétségte-len, hogy eddig nemigen tudtuk „überelni” azoknak a nézôknekaz élményeit, akik ismerték a stuttgarti változatot. Ez alól kizáró-lag maga a szerzô, Roland Schimmelpfennig és ezek szerint te je-lentetted a kivételt.

– Meglepô hallani, hogy egy vendégjáték ennyire tud hatni. Utoljáratöbb mint harminc éve hallottam ilyesmit, amikor Brookék jártak itt.Nem látom, hogy a szakmában bármi visszhangot keltene azon a né-hány emberen kívül, akik eljárnak az ilyen eseményekre. Nem tartodfurcsának, hogy ez a mi elszigetelt színházunk, amelyet itthon nagy

ritkán ér egy-egy váratlan „idegen” hatás, ilyen fatalista módon képesbefolyásolni a recepciót egyetlen elôadás erejéig?

– Vannak ízlésformáló autoritások, akiknek a véleménye rend-szerint sokat nyom a latban. Ascher is ilyen. Hihetetlenül ér-deklôdô, kíváncsi ember (nekem már a fôpróbámat megnézte), avéleményét pedig mindig nagyon szuggesztíven, kertelés nélkül éspontosan képes megfogalmazni. Revelatív észrevételei szoktaklenni. Velem nagyon jót tett azzal, hogy nem happolta el a darabot

elôlem. Ô viszont valószínûlegnem járt jól, mert ez a mû olyankalandokra kényszeríthette vol-na, amelyek túlmutatnak az ôszínházi rutinján.

– Azt mondtad egy interjúban,hogy elsô olvasásra nem érintett mega darab.

– Mert egy olvasási dömpingkellôs közepén csak itt-ott bele-néztem. Az elôadást sem érthetimeg az, aki tíz percet késik, vagykihagy belôle tíz percet. Ezt a me-sét „egy szippantásra” kell ma-gunkba nyomatni. Hála SzilágyiMarinak, a Kortárs Drámafeszti-vál létrehozójának és a fordító-nak, Perczel Enikônek, amiért ki-tartóan ostoroztak a darabbalkapcsolatos korlátoltságom miatt.Aztán amikor a munkatársuk let-tem Az arab éjszaka címû kortárs-dráma-kötet létrehozásában, ak-kor már fizetve voltam azért, hogyrendesen olvassak, és meg is tör-tént az igazi találkozás. Teljesenlenyûgözött. Azonnal látni akar-tam a stuttgarti videót. És miköz-ben néztem, világossá vált, hogyén egészen másképp olvastam adarabot, mint a stuttgartiak.

– A szakmai visszhang, ha vanegyáltalán, meghatározott közegbe

helyez minden produkciót. Mi a helyzet a közönséggel? Bejársz esténkéntmegfigyelni, hogy az az elfogulatlan nézô, aki elôször találkozik a darab-bal, és nem látta a stuttgarti elôadást, hogyan fogadja?

– Minden elôadáson ott vagyok. Két, két és fél órával elôbb be-érkezik a társaság, és végighaladunk az egész elôadáson fénnyel-hanggal. Üres ház elôtt, teljesen magunkba merülve. Kínomban„jógázásnak” szoktam nevezni ezt a dolgot, mert mindig irtóztama színházi hókuszpókuszoktól. Ahogy Mnouchkine-ék megcsó-kolják a színpadot, mielôtt fellépnek rá stb. De rá kellett jönnünk,hogy csak így tudunk megfelelôen felkészülni, és akusztikailag,

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 11 77

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Állva meghalni■ B E S Z É L G E T É S B A G O S S Y L Á S Z L Ó V A L ■

technikailag is belôni az estét. Az öltözôben lazán, kávé mellett,fotelokban heverve „összelökni” – úgy nem ment. Rettenetesmennyiségû végszó. Rengeteg megoldandó belsô feladat. Összekell rendeznünk hozzá a gondolatainkat. És ezek a lusta színé-szek, ahogyan MGP nevezte ôket, minden elôadás elôtt ilyenhosszú idôt szánnak a felkészülésre. Amikor egyetlenegyszermegengedték maguknak, hogy csak egy rendes másfél órás szö-vegösszemondót tartsanak, az elôadáson mindenki egészen más-honnét, sokkal „kijjebbrôl” szólalt meg, szinte egyenesen a kö-zönséghez. És a sikerük sokkal kitapinthatóbb volt, persze. Mertilyenkor cinkossá válik a viszony. És a nézô – ahogy a stuttgartiakelôadásán is látni lehetett – nagyon szereti az ilyesmit. Csakhogya mi elôadásunk egészen máshogy van hangolva.

– Ezzel elismered: a közönségnek többlet-erôfeszítésre van szüksége,hogy ebbe a formavilágba beleélje magát. Beszéltem nézôkkel, derékértelmiségiekkel, akik meg voltak hökkenve, és azt mondták, hogy ezrádiójáték, nem színház...

– Pedig nem véletlen, hogy eddig minden rádiójáték-kísérletkudarcba fulladt...

– Próbáltam meggyôzni ôket, de tudomásul kell venni, hogy az empa-tikus – nem ellenséges – közönségben is erôsen él az ellenállás az olyanszínházzal szemben, amelynek a befogadásáért meg kell dolgozni.

– Én egyáltalán nem szeretném, hogy a nézônek „meg kelljendolgoznia a befogadásért”. Én sem szeretek megdolgozni érte.Nagyon sok olyan színházi élményem volt, amikor intoleráns, lus-ta, gonosz-rossz hangulatban érkeztem elôadást nézni, és eszem-ben sem volt „megdolgozni a befogadásért”. Aztán egyszer csakmegérintett valami, le tudta kötni a figyelmemet, és az elôadás ké-pes volt kisöpörni belôlem azt a rengeteg szart, amivel odamen-tem. Ez az egyik dolog.

A másik, hogy tapasztalataim szerint az elôadásunk egyáltalánnem a mûveltségük vagy a színházi vájtfülûségük mentén osztjameg a nézôket. Ez a történet ugyanis nem bonyolult, és nem igé-nyel különleges pallérozottságot. Mégis majdnem mindig haza-mennek néhányan. Másra számítanak. Valami szaladgálósra. Volt,amikor tízen-tizenöten is elhagyták a nézôteret, nagy székcsatto-gással, káromkodással, a becsapottság tehetetlen, keserû érzésévela szívükben. A többség azonban jól érzékelhetôen velünk van.

– Nyilvánvaló, hogy az elôadás része a Madách Kamarában beindultkis lépések taktikájának, annak, hogy megpróbál a konvencionális szín-háztól a mûvész-, elit- (egyik elnevezés sem jó), mondjuk így, a kortársnyelven megszólaló színház felé haladni. Mennyire tudatos ez a szándék,ki van-e mondva, hogy ilyen típusú darabot kell keresni?

– Nincs kimondva. Az igényes, gondolkodó színház iránti vágyvan kimondva. Mácsai nagyon szerette Az arab éjszakát, de nemegybôl bólintott rá. Nyilván neki többféle szempontot kell figye-lembe vennie, mint nekem. Én viszont tudok empatikus lenni azigazgatóimmal, ha látom rajtuk a szakmai elkötelezettséget. Má-csain látom. Nagyon jól próbáltunk, és nem hiszem, hogy meg-bánta volna a döntését. Kérdés viszont, hogy egy négyszáz férôhe-lyes színházban hányszor lehet eljátszani egy ilyen elôadást. Nemlehet tudni, hogy az átmenet, a közönség kicserélôdése vagy átfor-málása hogyan megy majd végbe, reális dolog-e. Tényleg csak ar-ról van-e szó, hogy az egyik közönséget be kell hozni, a másikatmeg el kell üldözni? Kicserélni néhány fejet az Ezerfejû Cézáron?A Katona, amely úgyszólván nemzeti intézmény, évtizedes tradí-ciókkal, napról napra érzékelheti a közönség romlását, pusztulá-sát, és azt, hogy a formálására már nincs akkora befolyással, mintkorábban. Számomra megdöbbentô például, hogy a Motelt le kellvenni a mûsorról. Nyilván egyeztetési problémák is adódtak, de ajegyeket tényleg nem lehetett rá eladni. Szerintem a Motel az utób-bi idôk egyik legtehetségesebb elôadása volt a Katonában. A ját-szók maguk is annyira érdekeltek voltak benne, és annyira a helyü-kön voltak minden poszton, hogy öröm volt nézni. Beleolvastamnéhány kritikába, és a kritikusok nem gyôztek fanyalogni. Hogyblöff, és hogy kibírhatatlanul hosszú. Kétségtelen, én egy rövidí-

tett, letisztult változatot láttam, de akkor sem hiszem el, hogy nelehetett volna érzékelni ezt a karakteres, erôs hangot. Ezt az ör-dögi humorral elôvezetett filozófiát a szétszedhetô világunkról,amely ontja a felfedezéseket a mikro- és makrokozmosz világából,de az új meg új felfedezések mögött megint csak a megoldhatat-lannak tûnô kérdések garmadája és végeredményben a semmi nézvissza ránk. Szép konklúzió volt a darabjaira hulló díszlet meg aza diszkrét kis téboly, amellyel az elôadás véget ért. Mindamellett lekellett venni a mûsorról, ami azt mutatja, hogy vannak tehetségesdolgok, amelyek még egy olyan jól bejáratott közönséggel sem mû-ködnek, mint a Katonáé.

– Szerinted ennek mi az oka?– Nyilván a színház nem tud már megküzdeni azzal a pusztítás-

sal, ami az agyakat a nap további huszonkét órájában éri. Ma rek-lámosok, médiaszakemberek és politikusok nevelik a színházénálsokkal hatékonyabb eszközökkel a népet. Hihetetlen, hogy mi-lyen reakciókkal lehet találkozni még a Katona nézôterén is. Azpedig, hogy a Koccanás ekkora siker, számomra maga a döbbenet.Csodálkozom, hogy egy ennyire gyenge irodalmi mûvet a Katonaegyáltalán felvállalt. Nyilván a kortárs magyar drámák és a maimagyar valóság bemutatásának vágyától vezérelve. Alig akartamelhinni, hogy azok a mondatok, amelyeket hallok, tényleg elhang-zanak. Ahogy Móricka elképzeli a mai magyar életet. Persze a te-hetséges társulat sok mindent hitelesít a nézôk szemében. Amirôla fôpróbán még azt éreztem, hogy nem lehet majd bemutatni, azmost operettsiker. A Motel pedig nem megy, el kell tûnnie.

– Ebben nem értek veled egyet. Két merôben eltérô színházi nyelvrôlvan szó, nem hinném, hogy a kettôt ki kellene játszani egymás ellen.A Motel kilép a Katona tradícióiból, s része annak a szükséges stilárisútkeresésnek, amely nem mindig hozott eredményt, lásd régebbrôlMenzel Gozziját vagy a Roberto Zuccót…

– A Roberto Zucco súlyos rendezôi tévedés volt, nem pedig stilá-ris útkeresés…

– …a Koccanásról sokkal jobb a véleményem, nem állítom, hogy aszöveg különleges irodalmi minôség, szándékosan nyers és primitív, mintaz a világ, amelyet ábrázol, és amelyre ironikus, keserû fintorral rálát.Ez természetesen nem egy elemelt, hanem szimpla világ. A Motelé pedigelemelt és stilizált.

– Spiró egy csúcsértelmiségi attitûdjébôl próbál a világunkra te-kinteni, amit én, aki tanulmányaim során (Krlezától Shakespeare-ig) már sokszor haszonélvezôje voltam az ô szellemi potenciáljá-nak, simán el is fogadnék, ha volna öniróniája. De a Parnasszus-ról szemlélni ezt a zûrös, kesze-kusza, otromba, silány, faragatlanmagyar valóságot, ó istenem… hát ki veszi ezt be? (Megjegyzem, aKatona közönsége…) Hiszen mindannyian a saját kis szubkultú-ránkba vagyunk bezárva, és onnét nyomjuk a nagyon is viszonyla-gos bölcsességeinket..

– Ezt értem, de nem arrôl van szó, hogy eleve elutasítod a „való világ”szándékosan irodalmiatlan, reflektálatlan, a Zeitstück nyerseségével va-ló megjelenítését?

– Azért milyen jók és megértôek is tudtok lenni ti, kritikusok!Nem éreztem én itt semmi szándékos irodalmiatlanságot. Rosszirodalmat éreztem. Ez a társulat a saját élményeinek felhasználá-sával sokkal többet el tudott volna mesélni nekünk a „mai magyarvalóságról”, ha szabadjára engedhette volna magát, és nem olyanudvarias Spiró szövegével.

– Mondjuk, hogy így van, bár én továbbra sem hiszem, ebben az eset-ben viszont még kiélezettebben drámai a helyzet, hiszen akkor kataszt-rofális csôdnek tekinthetô, hogy a legjobb magyar társulat két évtizedalatt sem tudta eljuttatni a maga „bejáratott” közönségét egy áttétele-sebb, szublimáltabb kortárs színházi nyelv befogadásáig. Más szóval, hakövetkezetes vagy a saját logikádhoz, akkor ki kell mondanod: a Motelsikertelensége és a Koccanás sikere arra vall, hogy valami alapvetô éshelyrehozhatatlan baj van nálunk a színházi recepcióval.

– Sajnos, ha következetes vagyok a saját logikámhoz, akkorcsupán arról van szó, hogy a Koccanás közönsége nem a Bagossy

11 88 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Laci ízlése szerint kacag, és a Motel címû elôadást sem olyannaklátta, amilyennek azt a Bagossy Laci látta...

– Te a Top Dogsszal jelentôs sikert értél el a Katonában, az emberazt várta volna, hogy rögtön utána visszahívnak….

– Rögtön utána visszahívtak, a King Kong lányait csináltam ott,vegyes sikerrel…

– Sokfelé rendezel, különféle helyeken, úgy tûnik, nem tartozol se-hová. Nem tülekedsz, nem panaszkodsz. Kielégít téged ez a színházilétezés? Úgy értem, jól érzed így magad? Várod, hogy hívjanak, vagy te ismegkeresel színházakat?

– Eddigi taktikám a következô volt: soha nem dolgoztam mégolyan helyen, ahová én jelentkeztem. Viszont ahol munkát vállal-tam, ott megtettem minden tôlem telhetôt. Ahová nem hívnak,oda egyáltalán nem vágyom. (Úgy látszik, lélektanilag szükségemvan rá, hogy ne én jelentkezzem, hanem hívjanak.) Egyre többolyan hely van viszont, ahová annak ellenére sem vágyom, hogyhívnak. Az utóbbi évek során a jó lehetôségek egyre fogynak, arosszak viszont csodálatos ütemben szaporodnak. Az utóbbiakatnem vállalom el, az a kevés jó lehetôség pedig nekem éppen elég.Ha majd ezek sem lesznek, akkor valami mást fogok csinálni.

– Nem merült föl, hogy valahová ne csak rendezni menj el, hanemfôrendezônek, vagyis nemcsak az elôadásodért, hanem az egész társu-latért vállalj felelôsséget?

– Nem merült fel, és nekem bôven elég a saját elôadásaimért fe-lelôsséget vállalnom. Az sem kevés. Ha pedig a közös munka jóminôségû, és a végeredmény is minket igazol, annak rendszerinttársulatépítô hatása szokott lenni, és az igazgatók dolga már csakaz, hogy learassák ennek gyümölcseit. Amúgy pedig a színházakszámára nincs jobb üzlet, mint egy lelkiismeretes vendégrendezô.Fix gázsiért megrendez valamit, azután pedig ingyért is képes otttüsténkedni minden elôadáson, beugró-, javító- és felújítópróbá-kat tartani, amennyit csak kell, merthogy ez nélkülözhetetlen ré-sze az elôadás életének, akár megfizetik, akár nem.

– Etikus ez? Úgy értem, a színház részérôl.– Nem feltétlenül az etika, sokkal inkább a pénz hiányáról van

szó. Nyilván lehetne velük szívózni, alkudozni. De én sosem alku-doztam még sem a gázsimra, sem a szerzôdésem részleteivel kap-csolatban. Utólag szoktam levonni a konzekvenciákat. Mert azsem mindegy, hogy melyik színházról van szó. Életem legalacso-nyabb gázsiját a Katonában kaptam, de a munkából szakmailagott profitáltam a legtöbbet. A Katonában nem azért vagyok ottminden egyes elôadásomon, mert attól félek, hogy bármikor szét-folyhat vagy tönkremehet a munkánk, hanem mert szeretek ottlenni. Ha nekem kellene fizetnem érte, akkor is ott lennék. Ez isegy alkalom a találkozásra azokkal az emberekkel, akikkel együttdolgoztam, és akiket megszerettem. Ascher szájából többször ishallottam már azt a nagyképû kijelentést, hogy „X. vagy Z. örüljönneki, hogy itt dolgozhat”. És a helyzet az, hogy Aschernek igazavan: X. vagy Z. örüljön neki, mert a Katona mára olyan szigettézsugorodott, ahol a színházcsinálásnak még kultúrája van, és ahola díszítôktôl az asszisztensekig nagyon sok elkötelezett, jó ember-rel lehet együtt dolgozni. A Katonában törvényszerûen születnekidôrôl idôre jó elôadások, színházaink zömében azonban csak rit-kán és véletlenszerûen. A Katonában egy rendezô számára min-den körülmény adott, hogy tehetséges legyen, és akinek ez nem si-kerül, annak saját magában kell keresnie a hibát.

– Nem vágysz arra, hogy állandó, folyamatos jelenléttel meghatározóembere legyél egy közösen gondolkodó, azonos nyelvet beszélô csapatnak?

– A fôiskola után ezzel az elképzeléssel indultunk. Ezt tanultuk,és elôdeink tapasztalatai is azt erôsítették, hogy valamilyen formá-cióban, közösségben, társulatban kellene gondolkodni. Több kí-sérletet is tettünk rá, de ezek nem sikerültek. Ha az ember tíz évetdolgozik vándorolva, akkor erre szocializálódik, és ez a szakmaifejlôdésének, megszokásának, rutinjának, egész mûködésének arészévé válik. Társulatot ettôl függetlenül bármikor lehet találni,de hogy nem így történt, az nekem nem okoz szenvedést. Vannak

színész barátaim, és vannak emberek a szakmából, akik fontosaka számomra, de nekem a színház sohasem volt a családom, nem atermészetes közegem, kibírom, ha nem vagyok ott reggeltôl estig.Néha belegondolok, hogy a színészek minden este játszanak, dél-elôtt próbálnak, sôt egyesek úgynevezett mûvészházaspárként él-nek, és az egész napjukat a színház tölti ki. Rémálom. Nekem aszínházcsinálás olyan, a habitusomtól idegen erôfeszítés, amit fo-lyamatosan nem lennék képes fönntartani. Effektív neurológiaiproblémáim támadnak, úgy kell rákészülnöm minden egyes mun-kára, mint bokszolónak a címvédésre, treníroznom kell magam fi-zikailag és pszichésen, mert annál a hét vagy nyolc hétnél többetnem bírnék ki stresszben, álmatlanul.

– Hány elôadást tudsz rendezni évente?– Szerintem kettôt. De nekem egy lenne ideális. 2002-es négy

bemutatóm volt a csúcs, és csak a szerencsének köszönhetem, hogyelég jól jöttem ki belôlük. A négyben benne volt a Top Dogs megA revizor is, meg a horvát nyelvû A színházcsináló. Tulajdonképpencsak a vége sínylette meg az ámokfutást, a King-Kong lányai...

– A sikertelen csoportszínházi „projektek” egyike volt a veszprémi,amely már a pályázati stádiumban elbukott. Abban a csapatban bennevoltál...

– Az már az utolsó állomás volt. Kecskemét és a Bárka után.– Ezek min buktak meg? A körülményeken?– A tehetségtelenségünkön buktak meg. Azon, hogy nem tud-

tuk elvarázsolni a kecskeméti közgyûlést, hogy nem tudtuk egy-más rendezôi munkáját hatékonyabban támogatni, hogy nemtudtuk legyôzni a Csányi János nevû színházi terminátort, hogynem lobbiztunk elég jól, hogy nem rendeztünk elég ütôs elôadáso-kat, és a többi…

– Nem érzel csalódottságot amiatt, hogy ezek a közös vállalkozásokbefulladtak? Nem fájdalmas magányos rendezônek lenni? Vagy a rende-zô amúgy is mindig magányos?

– Szinte hallom, ahogy a hegedûk megszólalnak a háttérben…Nekem a magány drága kincs, ritkán jutok hozzá, imádott gyer-mekeim egész nap a fejemen ugrálnak, és ordítoznak a fülembe,aztán nemsokára elkezdjük a Koldusoperát, ahol ezer ember fog ro-hangálni a színpadon, és mindegyik engem kérdez majd, hogy mia fenét csináljon… Befulladt közös vállalkozások után miért isvágyakoznék? Megpróbálok újakat találni, adott esetben olyanemberekkel, akikkel nem nevelkedtünk ugyan közös alomban, detalán éppen ezért lehetünk érdekesek egymás számára. Nincsokom a szerencsénket kárhoztatni. Kevés pályakezdô rendezôosz-tály kapott annyi lehetôséget a sorstól, mint amennyit mi. Már azis, hogy a Székely osztályába jártunk: óriási szerencse. Ketten azÚj Színházban kezdték a pályájukat, én a Verebes vezette nyíregy-háziban, ami akkor az egyik legjobb színház volt Magyarországon.Bal és Harsányi Laci színházvezetôi helyzetbe került, Simon Ba-lázs Pesten és vidéken is kipróbálhatta magát. Ráadásul az újra-kezdések újra meg újra ránk irányították a figyelmet. A munkáink-kal folyamatosan szem elôtt voltunk. Az, hogy mennyire kedve-zôek voltak a körülmények, arra én magam vagyok a bizonyíték,belôlem ugyanis csak a rendkívül kedvezô körülményeknek kö-szönhetôen válhatott rendezô. Az én rendezôi tevékenységem,amely egyáltalán nem a színház közege iránti olthatatlan szenve-délyen alapul, már a körülmények legkisebb romlása esetén ismenthetetlenül kisiklott volna. Az igazán nagy formátumú szín-házi emberek egyszerre tudtak erôszakos szörnyetegek, rafináltönérvényesítôk, gátlástalan gengszterek és kifinomult, szellemes,bölcs mûvészek lenni. Más kérdés, hogy ez az ambivalencia nekemsohasem imponált.

– Nem akarok a nevetekben apologetikus lenni, de talán Kecskemétentúl fiatalok és tapasztalatlanok voltatok...

– Idôsebbek voltunk, mint annak idején Zsámbéki és Székely,amikor színházvezetôi helyzetbe kerültek, és sokkal puhább, nép-szerûbb színházat csináltunk, mint most ugyanott Bodolay, aki alegvadabb kísérleteket, a leghajmeresztôbb ôrültségeket is megen-

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 11 99

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

gedi magának. Valahogy ki tud jönni a várossal, valahogy ki tudtaalakítani a maga közönségét. Nem feltétlenül az ízlésem szerintvaló az, ami ott zajlik, de a mostani kecskeméti színházban szintebármit ki lehet próbálni, folyamatosan színpadra kerülnek kortársdarabok, legutóbb pedig egy nagyszerû Zsótér-elôadást láttam ott:a Kurázsi mamát.

– Nemzedéked jelentôs részére nem jellemzô ez az önsajnálatot nélkü-lözô szemlélet.

– Nincs miért sajnálni magunkat. Teljesen világos okai voltakannak, hogy miért nem tudtuk megtartani Kecskemétet, vagy mi-ért nem kaptuk meg Veszprémet.

– Pedig ott elég jó referenciáitok voltak...– Peter Brook ajánlására gondolsz? Szerintem az nagyzási hó-

bort volt. Mi köze ehhez Peter Brooknak? Ascherre sokkal inkábboda kellett volna figyelnie a kulturális bizottságnak, és ô sokkalszenvedélyesebben is harcolt értünk, mint mi saját magunkért.

– Nem vagy harcos típus.– Nem. Mert a harchoz hit kell és ambíció. Ezeknek szûkében

vagyok, de a szakmám gyakorlása közben mégis érvényesíteniszoktam bizonyos rögeszméimet. Rögeszméim egyáltalán nem es-nek olyan távol a tieidtôl, csak nem írok róluk esszét a HVG-ben,mert az egy másik szakma, az a te dolgod. Az, hogy mit rendezekés mit nem, hová megyek el dolgozni és hová nem: csupa szemé-lyes demonstráció. Úgy látszik, szükségem van erre. Mindazonál-tal szeretem az agilis emberek társaságát, szeretem, ha vannak,akik szívesen ordibálnak helyettem, ha vannak színészek, akiket aszínpadon egymásra uszíthatok, és akik adott esetben lelkesítenivagy fegyelmezni is képesek egymást. Hajdani osztálytársaimmalmég abban sem sikerült soha megegyeznünk, hogy ki legyen azigazgató – merthogy senki sem akart igazgató lenni.

– Talán az igazgató személyétôl függ, hogy ki tud-e alakulni egy jóhangulatú, jó képességû közösség. A Katona nyilván ilyen. Vannak méghasonlók, vagy nagyítóval kell keresni? A Madách Kamara (most márÖrkény Színház) vajon ilyen?

– Ha jól értem, azt kérdezed tôlem, hogy Mácsai jó igazgató-e…Szerintem az ô színházvezetôi bizonyítványát korai lenne mégkiállítani. Az biztos, hogy az én esetemben képes volt ideálisfeltételeket teremteni a munkához. Korábban egyáltalán nem is-mertük egymást, nekem mindig gyanús volt az ô hihetetlen nép-szerûsége, bölcsész koromban keserû irigységgel néztem hamvasarcképeit a lánykollégiumok szobáinak falán. Viszont azóta semtudtam rajtakapni: nem láttam szerepelni egyetlen reklámfilm-ben vagy sorozatban, vagy más hülyeségben. Friss megismerke-désünket mindjárt azzal tetéztük, hogy rendeztem is ôt Az arabéjszakában, ami veszélyes dolog, sohasem rendeztem még egyet-len igazgatómat sem, ugyanakkor a közös színházi munkánálnincs semmi, ami leplezetlenebbül mutatná be egymásnak abenne résztvevôket. Ez a közös munka minden elôzetes várako-zásomat felülmúlta, de egyszer jól dolgozni, az nem nagy kunszt,az bárkinek sikerülhet, a színház hosszútávfutás, és ez mind-annyiunkra vonatkozik. A próbákon Mácsai igazgatóként is eltudott vegyülni a többi színész között, alázattal tette a dolgát, tü-relemmel viselte a rendezôi ütlegeket, és derekasan birkózott afeladat nehézségeivel.

– Nem volt szokatlan a színészeknek, hogy mozdulatlanságra voltakítélve, és belsô energiákat kellett mozgósítaniuk külsô, gesztikus segítségnélkül?

– Szokatlan volt, de mivel a játék szabályait egy hosszú gondo-latmenet konklúziójaként fogalmaztuk meg mint szükséges meg-oldást, mindenki számára világos volt, hogy mirôl van szó. A vé-gén már az zavarta volna ôket, ha nem így jártunk volna el. Ez amunka mindannyiunk számára kaland volt, korábban egyikünksem csinált még hasonlót.

– Mikor dôlt el, hogy öt szék lesz, és a színészek végig ülni fognak?– Ez már eldôlt, amikor elkezdtük a munkát.– Benned mikor dôlt el?

– Nagyjából mire elkezdôdtek a próbák. Elôtte több verzió volt.Mindenképpen szeparálni akartam a figurákat. Elôször egy cellák-ból álló építményben gondolkodtam, amit aztán elkezdtünk meg-tisztítani a fölösleges elemektôl. Nagyon jó volt Antal Csabávalegyütt dolgozni. Bebizonyosodott, hogy ô a legzártabb, legstatiku-sabb, legminimalistább kereteken belül is képes gazdagon, inspi-rálóan, erôs vizualitással fogalmazni.

– Van egypár zavarba ejtô dolog, nem is tudom, hogy szándékosanakarod-e zavarba hozni a nézôt. Például, hogy végig nyárról van szó, ál-landóan a melegrôl beszélnek, a színészek pedig télikabátban, kesztyû-ben ülnek, és havazik.

– Ez magát a szerzôt is meglepte, amikor egy közös ebédenmegpendítettem neki, mielôtt még látta volna az elôadást. Nemárultam el elôre semmi mást, csak ezt az egy dolgot. Látatlanbannagyon bizarrnak érezte a gondolatot, és azt hiszem, rosszat sej-tett, hiszen Az arab éjszaka jól sikerült elôadásai mellett nyilván kí-nos élményekben is volt része bôven szerte a világon. Végül az ôszámára, ahogy elmondta, ez volt az egyik legfontosabb gondolat,amivel sikerült hozzátennünk valami lényegeset az általa eddiglátott interpretációkhoz. Részemrôl nincs ebben az ötletben sem-miféle meghökkentô szándék, egyszerûen ez is a játék logikájábólkövetkezett. Ez egy elmesélt, felidézett történet, éppen ezért egymásik, képzeletbeli színpadon kell játszódnia. Minden, amit il-lusztrálni próbálunk ezen a mi valóságos színpadunkon, az le-rántja a történetet. Minden gesztussal arra kellett törekednünk,hogy a színpad csak a mesélés helyszíne legyen, maga a történetpedig egy másik világban játszódjon. Ehhez a legnagyobb kont-rasztokat kellett használnunk. Ha törülközôbe csavart meztelennôt, nyári ruhát alkalmazunk, akkor ez a két világ túlságosanközel kerül egymáshoz. Elmeséltem a színészeknek, ahogy mi agyerekeimmel fantáziálni szoktunk téli napokon. Lefekszünk azágyra, és elképzelünk egy szép nyári napot a nyaralóban. Nemtörténik semmi rendkívüli, reggel fölkelünk, süt a nap, vakond

22 00 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

bácsi megint szétbarmolta a pázsitot, ipiapacs a kertben, aztáncseresznyét szedünk, és így tovább. Viszont nyár van, és a nyárminden apró részletét megpróbáljuk a lehetô legerôsebben fel-idézni. Ezt a tevékenységet jobban szeretik, mint bármilyen me-sét. A tél mint a nyártól legtávolabbra esô kontraszt került bele azelôadásba. Mint az elvágyódás terepe. Hogy ne kelljen illusztrál-nunk a nyarat. Hogy semmit se kelljen illusztrálnunk, és egysze-rûen átirányítsuk a nézô fantáziáját arra a „másik színpadra”.

– A tél a hideg, „rideg” magány, ezzel áll kontrasztban a valóságtólelszabaduló, szürreális belsô történet, amelyet mágikusnak, „televényes-nek” neveztem. Számomra ez elég világos.

– Persze egy ötlet akkor jó, ha több dimenziója van. Elmond-tam, hogy mi hogyan jutottunk el a télhez, de ez sok mindenmást is jelenthet. Schimmelpfennig számára azt jelentette, hogyezek megfagyott emberek, az ô számára a mozdulatlanság meg-fagyottság. Ez nekem nem jutott eszembe. De például a tél gon-dolatán keresztül érkeztünk el Schuberthez is, a darab zenei vi-lágához.

– Nem féltél, hogy „zsótérosnak” fogják tartani az elôadást?– … Elképzelem magamat, ahogy otthon ülök a konyhában, és

hirtelen rettegni kezdek, hogy az elôadásomat „zsótérosnak” fog-ják tartani… Az igazság az, hogy munka közben sokszor eszembejutott Sanyi, mert többször is hallottam már tôle szomorú utalá-sokat arra vonatkozóan, hogy egyes színészei milyen nehezen vi-selik a próbákon az ehhez hasonló statikus feladatokat. Eleintenem is tudtam, hogy pontosan hogyan fogjuk ezt heteken át pró-bálni, és fel voltam készülve a konfliktusokra meg az elfásulásra.De egyik sem következett be, mégpedig valószínûleg azért nem,mert a mi eljárásunk teljesen világosan következett a darabból,mindvégig a darabból fakadó követelményekre próbáltam választtalálni. A Zsótér által színpadra állított mûveknek nem mindigvan ilyen evidens közük ahhoz a zárt formához, amelyben mûköd-teti ôket, klasszikus mûvek esetében egy vagon hagyománnyal is

számolni kell, és ebbôl következôen a színészeknek is ezer prekon-cepciójuk lehet az eljátszás módjára vonatkozóan. Aki ért egy ki-csit a színházhoz, van tehát érzéke a részletekhez, az sohasem ke-verné össze a mi elôadásunkat egy Zsótér-elôadással, vagy együcsörgôs Vasziljevvel, vagy egy ücsörgôs Táborival, vagy egy ücsör-gôs Bob Wilsonnal, vagy egy ücsörgôs Halász Péterrel, és ígytovább. S mindezt egyáltalán nem azért mondom, mintha az ori-ginalitás számomra túlságosan fontos lenne. Nem tudom, hogyZsótér számára mennyire fontos, egy nem régi interjújában na-gyon vehemensen jelentette ki, hogy az ötletet, amire az egyikelôadását építette, „még a büdös életben senki sem csinálta”. Taláncsak ironizált az újságíróval, mindenesetre az elôadásai jellegzetesjegyeket viselnek magukon, ami a kritikusok számára mindig nagyboldogság, és ennek következtében mára már egyetlen nagy kulti-kus mámorban mossák össze a nagyszerû és a kevésbé sikerültZsótér-elôadásokat.

– Furcsa dolog ez, a saját gyakorlatomból harmincöt éve tudom, hogyen bloc beszélnek kritikáról, és ami nem illik bele az elôítéletes képbe,azt észre sem veszik, vagy „fordítva” olvassák...

– Szívem szakad meg a magyar színikritikáért...– A Zsótér-féle Krétakörrôl a SZÍNHÁZ-ban egyáltalán nem rajongó

kritika jelent meg, és a szerzôje, Forgách András mesélte, hogy volt, akimegrótta, amiért túldicsérte az elôadást. De ha lehet, ne menjünk ebbebele. Az elôbb azt mondtad, hogy a darab követelményeire akarsz vála-szolni. Mitôl függ, hogy a „követelés” eljut-e hozzád, egyszerûbben szól-va, te találod (keresed) a darabokat, vagy azok találnak meg téged?Még egyszerûbben: te „házalsz” a neked kedves mûvekkel, vagy a szín-igazgatók próbálnak rávenni az ô favoritjukra?

– Nem ismerem a „házalás” fogalmát. Otthon ülô típus va-gyok. Viszont mindig nagy nehézséget okoz döntést hozni a kö-vetkezô munkámról. Általában nincsenek titkos vágyaim vagykedvenc darabjaim.

– Soha?

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 22 11X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A p o r t r é k a t S c h i l l e r K a t a k é s z í t e t t e

– Szinte soha. A „kedvenc darabom” azegy irodalmi kategória. Még akkor is, hakonkrét színházi megoldásokat képzelek elhozzá.

– Mondjuk, konkrét színészeket egy adotttársulatban?

– Egy színdarabot az adott színházihelyzet egésze tesz értelmessé vagy értel-metlenné. Lehet kedvenc darabom, de hanem találkozik a társulat igényeivel és ké-pességeivel, akkor hülyeség erôltetni. Az-tán felbukkanhat egy másik mû, amitegyáltalán nem dédelgettem évek óta, deegyszer csak pofán találja a társaságot, ésizgalmas helyzetet teremt a színészek és arendezô számára is. Sokszor nem is dara-bok, sokkal inkább témák után kutatok.

– A Top Dogs ilyen volt?– A Top Dogs nagyon jó kiindulópont,

izgalmas alapanyag, de hosszú ideig nemtudtuk eldönteni, a Katona melyik színész-generációja játssza. A fiatalok mellettidöntés nem tûnt problémamentesnek,ugyanis a darab nem fiatalokra íródott, ésezt a választást a munka során igazolnikellett. Az is világos volt, hogy a szövegetmenet közben kell megírni, tehát másmunkamódszert feltételezett, mint amihezhozzászoktunk.

– Nálad a rendezés, úgy tûnik, jelentôsmértékben az alkalmazkodás mûvészete. Nemfordul elô, hogy te jelentkezel ötlettel, és azzal,hogy hozzád alkalmazkodjanak?

– Minden színházi helyzetnek, a bennetevékenykedô személyeknek van egy közösönmozgása, amivel szembe lehet ugyanfordulni, de ha tehetséges, jó emberekrôlvan szó, akkor nem érdemes. Ennek a kons-tellációnak én is a része vagyok, a tevé-kenységem nyilván felismerhetô, de hogyez a mindannyiunkból gyúrt gombóc mer-re kezd el gurulni, azt érdemes kifigyelni,mert aztán már csak egyengetni kell az út-ját. Ugyanakkor szívesen gondolkodomegyütt a színházvezetôkkel, sokszor kifeje-zetten inspiráló, amikor számolni kell azévad összeállításából adódó kényszerekkelés törvényszerûségekkel. Azzal, hogy kimilyen szerepeket kapott már, kinek mirelenne még szüksége, milyen darab illenebele az alakuló évadtervbe s a többi. Ezek akötöttségek sokszor jó helyzeteket terem-tenek, míg elôfordul, hogy az abszolút sza-badságnak tehetetlenség a következménye.

– Általában elfogadod az elsô darabjavasla-tot, vagy van lehetôséged alternatívára?

– Sosem mentem bele olyan helyzetbe,ahol nem volt választásom. Idônként elô-fordul, hogy kész szereposztással hívnak,ez nyilván elképzelhetetlen. Amikor Pécsendolgoztam, Balikó kétszer is olyan darabotjavasolt, ami nagyon jó ötletnek bizonyult,A revizort és a Menedékhelyet. Hogy ô át-gondolta-e, vagy egyszerûen csak ráhibá-zott a helyzetre, azt nem tudom, de mindigmérlegelni szoktam, amit az igazgató java-

sol. Abból indulok ki, hogy neki igazán jólkell ismernie a társulatát, átlátja, hogy mi-re van szüksége, ezért megpróbálom fon-tolóra venni az ajánlatát.

– Mondjuk, A revizor meg a Menedék-hely nem azok a darabok, amelyeket fölfede-zésszerûen kell elôkotorni az emlékezetbôl, deeszerint egyik sem járt kifejezetten a fejedben.

– Nem a darabnak kell fölfedezésszerû-nek lenni, hanem a színházi helyzetnek,amit a darab indukál. A Katonában mindigtöbb darab közül lehetett választani ésakár hosszan mérlegelni. A Madách Ka-marában is folyamatos keresgélés zajlik.De mindenütt a társulat adottságai és azévad szerkezete jelölik ki a kereteket. Azo-kon a helyeken, ahova hívnak, valameny-nyire ismernek már, tehát rövidre zárthelyzetbe, ami eleve nehézzé tenné azegyüttmûködést, ritkán kerülök.

– Ez a szakmai létezéstechnika némileg ma-gyarázatot ad arra, hogy nem sikerült rálel-nem a preferenciáidra...

– Milyen értelemben?– Abban, hogy milyen a „színházad”, mi-

lyen karakterû darabokat választasz, milyenjellegû elôadásokból lehet rád ismerni. Eztnem kritikai éllel mondom, hiszen vannak mo-nomániás, könnyen kiismerhetô rendezôk,mások meg változóak, kiismerhetetlenek, amiönmagában nem értékítélet. A te skálád, ahogyén látom, a pszichológiai realizmussal meg-rendezett klasszikustól a „posztmodern” kor-társ drámáig, a publicisztikai társadalmiszatírától az operettig (nem az elitnek szánt, ki-fordított operettig) terjed, és általában mind-egyikbôl jól jössz ki, valami játékos komolyság-gal. Hiányzik belôled a voluntarista, világmeg-váltó görcs, de azért mindenbe belerendezed avéleményed a világról. Mint akinek fontos aszínház, de a színházcsinálás értelmébe vetettkülönösebb illúziók nélkül. Ez ritka és impo-náló magatartás. Ha azt mondod, hogy el vagykeseredve, az sem látszik rajtad...

– Ilyeneket mondok?– Egyszer azt mondtad, hogy valamelyik

igazgatóval már beszélni se lehet, mert haszakmai problémát vetsz fel elôtte, azt vála-szolja, hogy rendben, lehet szó magasabbgázsiról... Nincsenek jó helyzetek, mondtad,nem biztos, hogy neked egyáltalán rendeznedkell, de ebben is volt valami sztoikus nyuga-lom. Mintha nem volnának idegeid, nem utál-nál senkit, ami elég ritka a szakmában...

– Végül is az elôadások a lényegesek,amiket csinálok. Ti színháztörténeti kate-góriákkal bíbelôdtök, én pedig az éppenaktuális munkámmal. A végeredményt te-kintve tök mindegy, hogy vannak-e ide-geim, és hogy utálok-e valakit, és hogy mitpróbálok meg elhitetni magamról egy ilyenbájos kis beszélgetésben a SZÍNHÁZ címûújságban.

– Mégis sérülés nélkül jössz ki a dolgokból,mint aki burokkal veszi magát körül, sôt talánkívül is áll...

– Megfigyelônek lenni és kívül állni, ésnem elfogultnak lenni semmilyen irány-ban: az maga a drámai mûvészet. A szín-ház világában nem olyan könnyû megôriz-ni a szellemi függetlenségünket. Ebbôl aszempontból mindig irigyeltem az írókatvagy a képzômûvészeket… Azt hiszem, aszínház a legalpáribb mûvészet, ami csaklétezik a világon, mert folytonosan ki vanszolgáltatva a közönség és a hatalom óha-jainak. Nagyon ritkán tud felülemelkedniezen a kiszolgáltatottságon, de kétségte-len, hogy olyankor csodálatos pillanatokatképes produkálni…

– Meg is kell élni. Évi két rendezésbôl meglehet élni?

– Szabadúszóként semmiképpen. Sze-rencsére gyermekeim édesanyja alaposankiveszi a részét a családi élet finanszírozá-sából.

– Novák Eszter ugyanebben a lapban aztmondta, hogy egy fiatal, kezdô rendezônek mi-nél többet kellene dolgoznia, ami alkalmasintnincs módjában. Az még kevésbé, hogy megvá-logassa a helyet, ahol dolgozik. Ez nálunkvalahogy úgy mûködik, hogy választhatsz: ké-nyelmesen kivárod, vagy makacs szívóssággalkiverekszed, hogy odafigyeljenek rád. Az elsôesetben megvan a veszélye annak, hogy nemkerülsz a fôtáblára.

– Akkor legyen inkább a második eset:mindenki makacs szívóssággal verekedjeki, hogy odafigyeljenek rá.

– Mennyire kifizetôdô ez? Nem anyagilagértem, hanem szellemileg vagy mûvészileg.Mondjuk, megcsinálsz egy elôadást, beleadszapait-anyait, esetleg még elégedett is vagy vele.Mit kapsz ezért cserébe? A szakmától, a közön-ségtôl, bárkitôl. Van valami súlya annak, hogyadott esetben színház születik?

– Vágyainkat, ugyebár, csak ideig-óráigélhetjük ki, aztán újratermelôdnek. Egyigazi színházi embert maga a csinálás teszboldoggá. És ha sikerül valami jót csinál-nunk, azért állami kitüntetéseket, szakmaidíjakat, közönségdíjakat, rajongói levele-ket lehet kapni, rokonok, barátok, ismerô-sök, munkatársak elismerô szavait, amitôlideig-óráig elégedettnek érezzük magun-kat, boldognak is netán, szebben telik azélet, és az életünk értelmesnek látszik...ideig-óráig...

– Hatszáz bemutató van egy évadban, többtucat színház mûködik, úgymond, virágzik aszínházi élet...

– Virágozzék. Mint ahogy minden vi-rág. Mert akkor én is virágozhatok. Ésfelôlem nyugodtan egymás nyakába borul-hat a Sas József a Csengery Adrienne-nelvagy a Gazsó Gyuri a Csala Zsuzsával, vagya Szulák Andrea a Stohl Andrással, mond-juk, egy kiadós színészfarsangon a Nem-zeti Színházban, csak nekem ne kelljen ottlenni, mert én nem vagyok bulizós típus,és kinek jó az, ha bámulnia kell a sanyarúorcámat? Végül is csak el akarom tölteni

22 22 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

valahogy az idômet, de ez nem léhaság, ha-nem az esélytelenek nyugalma. Néha nyug-talansága. Amikor csinálni kell, akkor va-lami mégis arra ösztökél, hogy jól csinál-jam. Ahhoz képest, hogy milyen halálosprocedúra ez, amiben részt kell vennünk...szóval kinézel az ablakon, és minden szá-mítás szerint az embereknek visítozva kénerohangálniuk a rémülettôl az utcákon...

– Más országban mintha nem lenne ennyirereménytelen a színház...

– Nem a színházról, hanem a Föld nevûbolygóról beszélek.

– Vagy úgy...– Nem tudom, hogy más országban

mennyire reménytelen a színház, gondo-lom, nagyjából ugyanennyire, minthogy aglobalizálódó marketingkultúra korszakátéljük. A piacdemokráciáét. A hatalomnaknem mindegy, hogy a tömegek mit és kitválasztanak. Promóciófüggô hatalmassá-gok, politikusok és kereskedôk rohangál-nak a világban, akiknek a léte azon múlik,hogy a tömegek megválasztják-e ôket, illet-ve hogy azt a terméket választják-e, amibôlaz ô pénzük származik. Éppen ezért min-den erejükkel azon fáradoznak, hogy a népbárgyúságát a kellô szinten tartsák. Ameny-nyiben a színház arra hivatott, hogy elosz-lassa a bárgyúságot, súlyos ellenérdekelt-ségrôl van szó, amiben az a kellemetlen,hogy a színházak sorsáról is a bárgyúság-pártiak hozzák a döntéseket.

– Vannak helyek, ahol azért látsz valami ér-demlegeset?

– Keveset utazom. Meglepett, hogy Len-gyelországban úgy beszéltek a magyarszínházról, mint ahol valami csodálatosmegújulás, fellendülés zajlik. Egyfelôl ér-tem ôket, mert potenciálisan sok van a miszínházunkban, és amit látnak belôle egy-egy fesztiválon, azok a mazsolák. Ha a kul-túrpolitikusok értenének hozzá, világszín-vonalú helyzeteket lehetne teremteni. Denem várhatjuk szegényektôl, hogy min-denhez értsenek, nem igaz? Ráadásul ez azállandó hajsza a választók bizalmáért, eznem tréfadolog, itt nem lehet semmit a vé-letlenre bízni, nem lehet holmi bizonyta-lan esztétikai vitákba és állásfoglalásokbabonyolódni. Hiszen Kant is megmondta,nem igaz, hogy az ízlésrôl nem lehet vitat-kozni. A Katona egyre ijesztôbb defenzí-vába kényszerül, Schillingék nem tudnakmaguknak egy rendes helyet szerezni,Mohácsi csodálatos elôadásainak soka-sága tûnik el a vidéki bérletrendszer süly-lyesztôiben, miközben mûvészileg defici-tes színházak garmadája üzemel szerte ahazában.

– Akkor mégis lehet valami hiba a struktú-rában, amihez senki sem mer hozzányúlni,még szavakban sem. Ha egyszer egy nagyhorderejû kaposvári elôadást nem lehet orszá-gosan hozzáférhetôvé tenni, egy mûvészszínhá-zat – a Katonát – pedig ellátni azokkal az

anyagi eszközökkel, amelyekkel legalábbisszinten tudja tartani a tevékenységét, akkor akultúrpolitika vagy a színházi irányítás – ne-vezzük, aminek akarjuk – „csak” két dolograképtelen. Arra, hogy támogassa az értékek lét-rejöttét, és arra, hogy ha az érték létrejött, szé-les körben hatékonnyá tegye.

– De hát mi az érték? Ez itt a bökkenô.Ki dönti el? Már a politikai marketing semarról szól, hogy az általam vallott értékek-kel a választók elé lépek, és bízom benne,hogy elég szuggesztív és hiteles vagyok ah-hoz, hogy engem válasszanak. Arról szól,hogy megszondáztatom a népet, mi az,amit értéknek tekint, mi az, amit hallaniszeretne, és aztán azt egy hatékony kam-pányban elmondom neki. „Milyen színhá-zat szeretnél, drága népem?” „Éppen ilyet,amilyen most van minekünk!” JordánTamás Nemzeti Színháza tökéletesenmegtestesíti ezeket a szép demokratikuselvárásokat, neki magának eszében sincskultúrharcot folytatni, minden nyilatkoza-tában kitér az esztétikai állásfoglalásokelôl, betemeti az árkokat kormány és ellen-zék, vidék és fôváros, ízlés és ízléstelenség,tehetség és tehetségtelenség között.

– Egy szakmai tekintélyekbôl álló elit képvi-selet nem érhetne el változást, vagy legalábbnem doppingolhatna egy ilyen irányú elôter-jesztést?

– És kik lennének ezek a „szakmai te-kintélyek”? Nem hiszem, hogy konszen-zusra lehetne jutni egy ilyen testület létre-hozásában. Téged beválogatnának? Mond-juk, azok, akiknek a színházát rendszere-sen ütöd-vágod? Gondolom, ôk lennénektöbbségben. „Egy demokratikusan válasz-tott, szakmai tekintélyekbôl álló elit képvi-selet.” „A demokratikusan megválasztottelit.” Ez nagyon reménytelenül hangzik.Hiszen még az a tervezet is feloldhatatlanfeszültséget okoz, amelynek alapján azúgynevezett kôszínházaktól pénzt vonná-nak el az úgynevezett alternatív színházakszámára. Persze kilóra, és nem minôségimegfontolások alapján....

– Van ilyen tervezet?– Állítólag van. Sokan a te nevedhez is

kötik...– Rajtam a meglepetés sora... Nem hallot-

tam ilyesmirôl, pláne nem írtam, és ha írtamvolna is, elôször fordulna elô a praxisomban,hogy hatással van a kultúrpolitikára. A sajtó-ban megjelent írásaimon kívül pedig, szeren-csére, nem vagyok viszonyban az apparátussal,én nem kérdezem ôket, ôk nem kérdeznekengem, úgyszólván kvittek vagyunk. Az alter-natívokat illetôen, szerintem mindenki alter-natív, amikor kezdô, amikor el akar indulni, ésa mûvészi innováció támogatására tényleggyalázatosan nincs forrás, befogadó színház,inkubátorház, ilyesmi.

– Marad tehát a kultúrharc. Fáradhatat-lan dörgedelmeid a különféle sajtóorgánu-mokban. Amit én egyáltalán nem nézek

olyan rossz szemmel, mint ahogy gondo-lod. De mint kritikussal magamban egyretöbbször állok vitában veled. Leginkább azördögi részletek tekintetében. Mert ponto-san lehet látni, milyen erôvonalak menténérvelsz, mi mellett és mi ellen, és számom-ra sohasem volt kérdéses, hogy én is vala-hol a te oldaladon sertepertélek. A dologattól egészségtelen, hogy mint kultúrhar-cos túlságosan nagy blokkokban kénysze-rülsz gondolkodni, és nem tud létrejönniaz a kívánatos helyzet, amelyben az általadszeretett és tisztelt rendezôk adott esetbengyenge rendezéseirôl, hibáiról és tévedé-seirôl finom, leleplezô és kérlelhetetlenérvek sokaságával úgy tudod elmondaniazt, hogy azok gyenge rendezések, hibák éstévedések, hogy közben a szereteted és atámogatásod nem kérdôjelezôdik meg egypillanatra sem. Talán ösztönösen kerülniakarod, hogy az ellenség malmára hajtsda vizet.

– Úgy érzed, nem azt mondom, amit gon-dolok?

– Ez túl sarkos megfogalmazás. Aztmondanám inkább: bajtársias a hozzáállá-sod. A kritikusi meg a kultúrharcosi tevé-kenység észrevétlenül összemosódik. Pél-dául volt egy villámbeszélgetésünk Kapos-várról, arról, hogy Babarczy milyen ka-tasztrofális elôadást csinált a Nosztyból,majd megtudtad, hogy Kaposvár tulajdon-képpen a létéért fog küzdeni a következôhetekben, és ebben a helyzetben rögtönmérlegre tetted a véleményed...

– Arra gondolsz, amikor azt írtam aNosztyról, hogy inkább el kellene dugni, mintfölhozni a vidéki színházak fesztiváljára?

– Pontosítanék. Azt mérlegelted, hogy akialakult helyzetben mi a fontosabb: han-got adni egy rossz elôadással kapcsolatosvéleményednek vagy lándzsát törni a ka-posvári színház hagyományainak folyta-tása mellett. Pedig, szerintem, a két prob-léma együtt is nagyon jól kezelhetô, hiszenBabarczy sosem volt kiemelkedô rendezô,a kaposvári színház soha nem az ô rende-zôi talentumára épült, viszont nagyszerûszínházvezetô volt, és a kincsnek, amit hu-szon-egynehány év alatt létrehozott, nyil-ván nem az ô Noszty-rendezése jelölné ki ajövôjét, hanem azok a nálánál fiatalabbemberek, akikbôl az ô színházában lettekjelentôs színházcsinálók, és akiknek ô átszerette volna adni a stafétabotot.

– Amit kultúrharcnak nevezel, az egyszerû-en értékítélet. A lényeg abban van, hogy a te-hetséges, minôségi emberek gyöngébb teljesít-ményei is toronymagasan nagyobb kvalitást ésesztétikai nívót képviselnek, mint az a tenger-nyi átlag, amelybôl kiemelkednek. A kritikusszerencsétlensége, hogy a tengernyi átlagot islátnia kell, bár ebben ôszintén szólva egyre in-kább kételkedem, és az utóbbi idôben a ma-gam részérôl radikálisan csökkentettem amegnézendô elôadások körét. Régóta elnézô

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 22 33

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

mosollyal figyelem egyébként, hogy a színházi elit egyes képviselôivédôernyôjük alá vonják a színház jelenlegi struktúrájának egészét, ink-luzíve azokat a színházakat is, ahová be nem tennék a lábukat. Ez ter-mészetes, hiszen ha betennék, abban a pillanatban már kínos volna vé-deniük. Ettôl függetlenül, elismerem, hogy létezik esztétikai vakság, és haaz ember százharminc elôadást lát egy évadban, a top 12 értéke relatívemegugrik.

– Valóban nehéz beleélnem magamat abba a tudatállapotba,amely százharminc magyarországi elôadás megtekintése után ala-kul ki az emberi elmében. Viszont eszembe nem jutna az általambecsült színházcsinálókat azzal megalázni, hogy teljesítményüketa nagy magyar átlaghoz mérem.

– Abban az elôadás-mennyiségben, ahányat évadonként látok, a leg-riasztóbb tapasztalatom, hogy össze nem vethetô minôségekrôl van szó.Ez borzasztó nagy csapda. Kétségtelenül érdekesebb, pláne élvezetesebblenne többször megnézni a fontos elôadásokat, és hagyni a fenébe azo-kat, amelyekkel csak az idômet pocsékolom. Bár efelé haladok, vissza-tart, hogy ha ebben túlságosan elôrehaladok, elvesztem azt a pozíciót,amelybôl átlátom a magyar színházat, persze távolról sem a teljes spekt-rumot, de legalább egy mérlegelhetô hányadát.

– Kultúrharcosként kötelességed jól ismerni azt, ami ellenfellépsz.

– Próbálom veled elhitetni, hogy nem vagyok kultúrharcos. Nem isvoltam soha, és egyre kevésbé látom érdemesnek annak lenni. Csak avéleményemet mondom, ebbôl viszont egyelôre igyekszem nem engedni.

– Én pedig próbálom elhitetni veled, hogy minden tiszteletemazoké, akik a véleményüket mondják, és abból igyekeznek nem en-gedni. Ha pedig nem lesz majd tovább, és gyôz az ellen, hidd el,hogy én is jobban szeretnék állva meghalni.

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: KOLTAI TAMÁS

22 44 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Szeretnénk Önt is olvasóink táborában üdvözölni, egy viszonylagszûk, ám rangos szellemi kör tagjai között. Szerzôink, akikkel a lapolvasása révén megismerkedhet, a kortárs irodalom, publicisztikaés grafika élvonalbeli képviselôi.Pénteken keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elô azÉS-re!Elôfizetési díj egy évre: 11 300 Ft, fél évre: 6300 Ft,negyedévre: 3366 Ft

Megrendelem az ÉS-t............................................................................................pld.-ban

.......................................................................................idôtartamra.

Kérem, küldjenek részemre elôfizetési csekket.

Név:………………............................................................................

Cím:……………................................................................................

........................................................................................................

A megrendelôszelvényt kitöltve küldje vissza címünkre: 1089 Budapest,

Rezsô tér 15. Tel.: 303–9211, Fax: 303–9241

hagyománnyá vált zsámbéki tematikus fesztivál az idén is foly-tatódott, még ha az utolsó pillanatban történt lemondások mi-

att a korábbiaknál kevesebb elôadással is. A két bemutatott produkció,Vlad Mugur kolozsvári rendezése és a mostani alkalomra frissen készültmagyar elôadás mindenesetre a szöveg megközelítésének jelentôsen el-térô módjait képviselte – igaz, különbözô színvonalon.

A Jámbor József rendezte zsámbéki elôadás láthatóan jelentôsambícióval készült. Jámbor jól használja ki a hely adottságait; a ra-kétasilók megteremtette tér nemcsak erôteljes atmoszférával bír,de sugároz valami komor fenséget, melyet kikezdett az idô vas-foga. Kevés tárgy kerül a térbe, ezek többnyire egyszerû, funkcio-nális eszközök, melyek kivétel nélkül a mára asszociáltatnak, akárKovalcsik Anikó ruhái vagy a többször is feltûnô gépkocsik. Jám-bor rendezése nem aktualizál erôszakoltan (szerencsére nem jelen-nek meg a „mába helyezés” szimbólumai, a mobiltelefonok, az ak-tatáskák és társaik), inkább a történet idôtlenségét hangsúlyozza.Jó tempóérzék jellemzi a rendezést, pontosak az egyes akusztikaieffektusok, jó a fénykezelés; egy egyszerû, könnyen átlátható szö-vegnek valószínûleg ideális megjelenési formáját jelenthetnék aJámbor által alkalmazott rendezôi eljárások. A Hamlet viszont nemilyen szöveg; megkerülhetetlen az ellentmondások megmagyará-zása, a titkok felfejtése, a szereplôk viszonyainak határozott kiépí-tése, egyszóval a dráma világos, határozott rendezôi olvasata, melysajnos alig-alig rajzolódik ki a zsámbéki elôadásban.

Az elôadás nem a végleges játéktérben kezdôdik; afféle elôjáté-kot láthatunk, mely Hamlet wittenbergai éveit eleveníti meg. Majd

érkezik egy kocsi, mely Hamletet immár Dániába szállítja (ha-sonló kocsi hozza színre késôbb az üggyel-bajjal összeszedettRosencrantzot és Guildensternt). A hangsúlyos prológ szerepeazonban a késôbbiekben megfejtetlen marad; sem Wittenberga,sem az ott töltött évek nem kapnak különösebb jelentôséget. Saj-nos, az elôadás csaknem minden eredetinek tûnô, a játéktradí-cióktól eltérô ötletére jellemzô ez. A Szellem megjelenésekor pél-dául, miközben Hamlet kommunikálni próbál a Claudiusra kísér-tetiesen emlékeztetô, elsuhanó alakkal, annak szavait Bernardóékmondják a vár fokán. Innen többfelé elindulhatna az elôadás;erôsíthetné a dráma transzcendens vonásait, de kibonthatná a„krimiszálat” is (egyszerû manipulációnak mutatván a Szellemmegjelenését). Az elôbbire azonban Jámbor szinte egyáltalán nemtesz kísérletet, míg az utóbbihoz kapcsolódó ötlet lehetne talán az,hogy egyes, a színen meg nem jelenô mellékszereplôk (példáulCornelius és Voltimand) hangját mikrofonból halljuk, miközbennéhány szereplô látványosan próbálja kideríteni, hol találhatóak ahangok gazdái. Ez az ötlet azonban Claudius részérôl feltételezi amanipulációt, ami kevéssé lehet érthetô, s amely ötlethez a továb-biakban nem is kapcsolódik az elôadás. A vándorszínészeket gye-rektrupp jeleníti meg, amelyet egy rezignált, megfáradt, alkoho-lista felnôtt vezet. Az ebbôl az alapötletbôl adódó lehetôségeketJámbor jól használja ki, annak azonban, hogy a gyerekek a játékvégén Fortinbras kísérôiként (egyikük a tolmácsaként) térjenekvissza, megint csak nem sikerült mélyebb értelmét találnom.

Ennél is nagyobb probléma a színészi alakítások összehango-latlansága. Hamletet Bertók Lajos formátumos, erôtôl duzzadó,

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 22 55

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

U r b á n B a l á z s

Színház az egész bázis■ W I L L I A M S H A K E S P E A R E : H A M L E T , D Á N K I R Á L Y F I ■

A Jámbor József rendezte Hamlet. Középen: Tóth József (Színészkirály) és Bertók Lajos (Hamlet)

A

képességes királyfinak mutatja. Gyengesége nem a cselekvésre al-kalmatlan értelmiségi, hanem az igazságról mindenképpen meg-bizonyosodni kívánó morális lény gyengesége. Amikor érzi igazát,rögvest cselekszik. Ôrülete egyértelmûen színlelés, taktika. A pon-tosan felépített, kivételesen szuggesztív (prozódiai szempontbólritkán hallhatóan tökéletes) alakítás kifejezetten erôs Hamletetrajzol ki. Olyat, akinek csak egy különlegesen erôs, formátumosClaudius lehet az ellenfele. Ehhez képest Bíró József (némiképpközelmúltbeli, nagyszerû Kreón-alakítását megidézve) egy uralko-dásra teljesen alkalmatlan, gyenge pojácát játszik. Ezt a Claudiustez a Hamlet pillanatok alatt, a legkisebb kételyek nélkül söpörné lea színrôl, így aztán szeretnénk olyas jelentésre gondolni, mely aztsugallná, a király pusztán báb, valaki(k) áll(nak) mögötte – ám eztaz értelmezést az elôadásban semmi nem támasztja alá. Lehetnejelentése annak is, hogy a Margitai Ági játszotta fád és fáradt Gert-rud érzékelhetôen jóval idôsebb Claudiusnál, lehetne ô az, aki irá-nyítja a férfit, bonyolultabbá tehetné mindez a fiával való kapcso-latát is, de a színésznô játékában a királyné egyszerûen csaköregedô, biztonságot keresô, sajnálatra méltó nônek tûnik.

Nem épülnek ki tehát a drámát meghatározó viszonyok, értel-mezetlenek maradnak a meghatározó konfliktusok. A melléksze-replôk játéka így aztán nem tud hova kapcsolódni, s értelemsze-rûen az elôadástól független szólóvá válik. Derzsi János Polonius-ként színesen, rutinosan játssza az ostoba, narcisztikus hivatal-nokot, Szoták Andrea az ôrülési jelenetek minden klisétôl mentes,szuggesztíven egyszerû megoldásakor látványosan megtaláljaOphelia szerepét, Maday Gábor igyekszik a szokottnál energiku-sabb, Bertók Hamletjéhez hasonulni képes Horatiót játszani,Tokaji Csaba és Szinovál Gyula határozottan egyénítik, felcserél-hetetlenné teszik Rosencrantzot és Guildensternt, Kóti Árpád ésMadaras József sírásói kitûnô clown-kettôsként lépnek fel. Ámalakításaik szinte függetlenek egymástól, mivel nincs olyan jelen-tésháló, melynek részei lehetnének.

A játék elôrehaladtával egyre inkább úgy tûnik, mintha a ren-dezô jelenetrôl jelenetre próbálta volna kitalálni az elôadást. A szi-tuációk többségét megkísérelte a szokottól eltérô módon megol-dani, de e megoldások következményeit mintha egyáltalán nemgondolta volna végig. Egy-egy jelenet kiszámíthatatlansága miattvalóban hatásos, ám hatás jelentés nélkül csak ideig-óráig létezik.Lehet ennek is köze ahhoz, hogy a produkció második részébenmár a korábban kétségkívül fellelhetô játékmesteri erények is el-tûnnek; a vívójelenet megoldása nem csupán értelmetlen, de kife-jezetten suta is. Jámbort eddigi általam látott munkái felkészült,határozott, koncepciózus rendezônek mutatták; merem remélni,hogy ez a félresikerült Hamlet csupán kisiklás az ígéretesen indultalkotói pályán.

■

A kolozsvári Hamlet természetesen nem pusztán színvonalábantér el a zsámbéki bemutatótól; Vlad Mugur jóval elemeltebb szín-padi nyelvet használ, az elôadás elszakad a reálszituációktól, s mi-közben nagyon következetesen épít ki egy stilizált jelrendszert,hangsúlyozottan nem próbál a dráma rejtélyeire racionális magya-rázatot adni. Az elôadás a bizonytalanság, a megfoghatatlanságérzetét vetíti ki, egy nagyon is megfogható, ismerôs közegre vonat-koztatva. A színésztrupp átveszi a hatalmat a történet felett, atruppnak azonban minden szereplô része. Mindenki szerepet ját-szik: festett arcú, álarcos, maszkos figurák nyüzsögnek a színen.Éles hangok, erôs gesztusok, sistergô szcénák veszik körül a veze-tô színészt, Hamletet. Kaotikus világ, nincs fogódzó, mely eliga-zíthatna benne. Egy a biztos: a nemlét kísértése. A maszkok a ha-lállal néznek szembe. A szereplôknek eleinte még a papír is ott vana kezükben, abból olvassák szerepüket. Késôbb a papír eltûnik, deember és szerep nem válik eggyé. Hamlet sem maga szavalja a„Lenni vagy nem lenni” kezdetû monológot; a többiek mondják elhelyette. Látszatok, víziók uralkodnak racionalitás helyett. A szín-

22 66 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Sorin Leoveanu (Hamlet), Liviu Matei (Szellem), Elena Ivanca (Gertrud) és Bogdán Zsolt (Claudius) a Vlad Mugur rendezteelôadásban

ház legyôzi a valóságot; nem tudni, mi az, ami valóban megtörté-nik. Hamlet és Laertes párbaja sem fizikailag játszódik le. Az asz-talra borult hullahegyeket azután egy gyermekkorú Fortinbrastakaríttatja el.

Színészi szempontból a koncepció leginkább a két fôszereplôjátékában valósul meg. Sorin Leoveanu kiismerhetetlen, kiszá-míthatatlan Hamlet, igazi virtuóz komédiás. Maszkjait úgy válto-gatja, hogy mindig kivillan mögülük elszánt, a körülötte levô vi-lágot kétségbeesetten megérteni próbáló tekintete. Váratlangesztusaival, villódzó mozgásával Bogdán Zsolt rendíthetetlenClaudiusa áll szemben, akinek arcán mindvégig fensôbbségesmosoly tükrözôdik, amely csak a leszámolás utolsó pillanataibanfagy rá képére. Elhihetô róla, hogy maga irányítja, mozgatja a ma-sinériát, mely végül ôt is maga alá temeti. Kettejük szuggesztív ésszínes alakítását a többiek, sajnos, meg sem közelítik; a mellék-szereplôk általában túlforszírozott, egysíkú gesztusokkal éshangsúlyokkal dolgoznak, így a fenyegetô, megfejthetetlen, bi-zonytalan világ képét inkább a rendezôi eszközök rajzolják ki.

Nem teljesen egységes ezen a szinten sem az elôadás, Mugur-nak vannak fáradtabb, konvencionálisabb játékötletei, néha szét-esni látszik a produkció. Igaz, ennek oka lehet az is, hogy az elô-adást most játszották elôször szabadtéren (ráadásul ott sem ideá-lis körülmények között: vihar után, jeges szél közepette), s a nem-rég elhunyt rendezônek már nem volt alkalma az eredetitôl eltérôszínre adaptálni elôadását. Ám Mugur más munkáit is a fokozatosérés, változás jellemezte, ami nyilvánvalóan a bemutató utáni

módosítások, alakítgatások következménye volt, s amire Mugur-nak már többé nincs lehetôsége. Nekünk, nézôknek viszont re-mélhetôleg lesz lehetôségünk a közeljövôben kôszínházban isviszontlátni a produkciót.

WILLIAM SHAKESPEARE: HAMLET, DÁN KIRÁLYFI(Zsámbéki Színházi Bázis)

FORDÍTOTTA: Arany János. A SÍRÁSÓ-JELENETET ÍRTA: Garaczi László.DÍSZLET: Dobberman. JELMEZ: Kovalcsik Anikó. ZENE: Weber Kristóf.TECHNIKA: Turjánszky Zoltán. ASSZISZTENS: Gyulay Eszter. RENDEZÔ:Jámbor József.SZEREPLÔK: Bertók Lajos, Bíró József, Margitai Ági, Maday Gábor,Derzsi János, Keresztes Tamás/Poroszlay Gergô, Szoták Andrea, To-kaji Csaba, Szinovál Gyula, Vásári József, Tûzkô Sándor, Baksa Imre,Jánosfalvi Péter, Halmi Gábor, Kóti Árpád, Madaras József, Tóth Jó-zsef, Jéger Zsombor, Vásári Evelin, Jéger Dorka, Jéger Janka.

(Kolozsvári Nemzeti Színház)

DRAMATURG: Roxana Croitoru. DÍSZLET: Helmut Stürmer. KOSZTÜMÖK:Lia Mantoc. MASZKOK: Járó-Varga Ilona. RENDEZÔ: Vlad Mugur.SZEREPLÔK: Sorin Leovanu, Bogdán Zsolt, Anton Tauf, Emanuel Pet-ran, Radu Banzaru, Stelian Rosian, Dan Chiorean, Petre Bacioiu, Ma-ria Seles, Melania Ursu, Miriam Cuibus, Ruslan Barlea, Mihai Costiug,Elena Ivanca, Luiza Cocora, Liviu Matei, Ion Marian.

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 22 77

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Sorin Leoveanu, Luiza Cocora (Ophelia) és Anton Tauf (Polonius) K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e i

ˇˇ

E L H U N Y T H O R V Á T H J Ó Z S E FA következô számunkban emlékezünk rá

harminc elôadást felölelô, jó átlagszínvonalúnak mondható programból három ki-tûnô (A szarvassá változott fiú, A pojáca, Antigoné) és négy jeles (Jacques, Via Italia,

Nôk iskolája, Boldogtalanok) produkció emelkedett ki. Nem rossz arány. A Bán János, Cso-mós Mari, Dobák Lívia, Molnár György és Stuber Andrea összetételû szakmai zsûri isezen elôadások között osztotta ki a legtöbb díjat.

Tehát ezúttal is elmondható, amit tavaly s azelôtt is hangsúlyoztam: a határon túliszínházak kisvárdai mustrája (válogató: Darvay Nagy Adrienne és Szûcs Katalin) még ak-kor is több szellemi és mûvészi érdekességet, újdonságot kínál, mint a hazai színházi élet

pécsi bemutatkozása, ha ebben az évbenott is szerepelt néhány kiemelkedô elô-adás, például a Theomachia (Bárka Szín-ház), a Csak egy szög (Kaposvár), a Siráj(Krétakör Színház), A kaukázusi krétakör(Vígszínház) vagy a Roberto Zucco (Új Szín-ház). S azt is csak ismételni tudom, hogy ezta tendenciát elsôsorban az alkotók fiatal-sága, illetve a színházakat érô multikulturá-lis hatások magyarázzák, ami azonban nemfeltétlenül a vendégrendezések tényébennyilvánul meg.

Kisvárdán tartották osztálytalálkozóju-kat a tíz évvel ezelôtt Marosvásárhelyenvégzett színészek (Balázs Attila, BandiAndrás Zsolt, Bogdán Zsolt, Csiszér Lajos,Csutak Réka, Fodor Piroska, B. Fülöp Er-zsébet, Gajzágó Zsuzsa, Kardos M. Róbert,Mátyás Zsolt, Sajnár György, Sólyom Ka-

22 88 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

F E S Z T I V Á L

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A tíz évvel ezelôtt Marosvásárhelyen végzett színészek osztálytalálkozója

A

KÓLA, TARANTINO, HALÁLHarold Pinter: Étellift

A dráma cselekménye pincelakásban zajlik, mely hermetikusan magába zárja a két fôsze-replôt, Bent és Gust. A két kommunikációs csatorna – azaz az étellift, mely a fenti világgalköti össze ôket, illetve az ajtó, mely a kinti világba vezet – a légmentes elzártságot hangsú-lyozza. A történetet a felsô helyszín „szereplôi” irányítják, de ez a fenti világ nem a jelenva-lósága által válik létezôvé, a cselekmény fô irányítójává. Nem tudjuk, hogy kik azok, akik cé-dulákat küldenek a lenti világba. Óhatatlanul a dürrenmatti megfigyelôk megfigyelôinekmegfigyelôit juttatják eszünkbe, csak más kontextusban: itt a bérgyilkosok bérgyilkosainakbérgyilkosaié a fôszerep.

Pálfi Ervin Bent, a kemény bérgyilkost játssza. Erôltetett nyugalmát, kimértségét para-dox módon hangsúlyozza társa, Szôke Attila (Gus) gyerekes játéka a pisztollyal, hiszen azöregfiú nem tûri, hogy akár csak véletlenül is rátartsák a fegyver csövét. A rádióból meg-megszólaló zene (Quentin Tarantino Ponyvaregény címû filmjének zenéje) mintegy elôre-vetíti a történetet: a pisztoly el fog sülni, és az áldozat csak kettejük közül kerülhet ki.

Szôke Attila alakításában az izgága, túlmozgásos Gus türelmetlensége mögött a kezdôkidegfeszültségét véljük felfedezni. Izeg-mozog, fel-alá járkál, kólát iszik, és chipset zabál,egyik cigarettáról a másikra gyújt; ôrületbe kergeti társát, miközben arra várnak, hogy azújabb áldozat kilétét a fentiek megüzenjék. A külvilág sem biztonságosabb: a két bérgyil-kos félve, egymást fedezve, maffiafilmbe illô mozdulatokkal közelíti meg az ajtót, hiszennem tudhatják, hogy a túloldalon barát vagy ellenség áll-e. És a kételyek igazolódni lát-

szanak a játék utolsó pillanataiban, amikorúj szereplô (Ralbovszki Attila) lép be, hogyátvegye Ben feladatkörét, s ily módon az ál-tala meggyilkolt társ helyére kerüljön. Azördögi kör ismét bezárulni látszik.

Dinamikus, üdítô játék, aktualizált szö-veg, mai zene és miliô, valamint humor jel-lemezte a két tehetséges fiatal eredetilegvizsgaprodukciónak készült, de a Szabad-kai Népszínház mûsorára került elôadását.A háttérbe húzódó Hernyák György tanár ésMezei Zoltán tanársegéd terelgetésével aszínészek Pintert érvényesen újragondolvamai kontextusba helyezték a darabot.

Velin Andrea (Kolozsvár)

SZÉKEK TÁNCASzép fehérség (Csehov: Három nôvér)

Csehov Három nôvére táncban elme-sélve? Miért ne lehetne e mûvet más mû-fajba transzponálni? Gondoljunk arra,hogy például opera is született már belôle.A kolozsvári Ba bes–Bolyai Tudomány-egyetem Színmûvészeti Tanszéke harmad-éves hallgatóinak Szép fehérség címû elô-adása a mozgásra épít, illetve kontakttánc-elemekbôl építkezik. Olyan táncszínházielôadás, mely újat hoz a mûfajba, hiszenUray Péter koreográfus-rendezôtôl nem amegszokott történetmesélést kapjuk. Ittugyanis redukált a zene. Csak néha, kieme-lendôen hangsúlyos pillanatokban szólalmeg egy szaxofon, máskülönben a testekmozgása, összecsapódása, a léptek zaja, alégzés ritmusa a „zene”.

A csehovi történet jól rekonstruálható, aszereplôk közti viszonyok nyomon követ-hetôek. A rendezô keretes szerkezetet vá-lasztott: a cselekmény a kimerevített kez-dôkép és a mozdulatlanná dermedô fináléközött ível. Mintha e történet öröktôl fog-va létezne, s csak a port kell lefújni róla,hogy a szereplôk ismételten eljátszhassák akíváncsiskodóknak.

Sokszemközt■ T I Z E N H A T O D S Z O R K I S V Á R D Á N ■

talin, Szikszai Rémusz és Tordai Tekla).Amikor 1994-ben a Tartuffe-fel és a TomPaine-nel kirobbanó sikert arattak a feszti-válon, nemcsak az erdélyi, de az egész ha-táron túli színházi élet megújulásának le-téteményeseiként ünnepelte ôket a közön-ség. Azok, akik közülük a pályán maradtak,ma már az erdélyi színészet meghatározóderékhadát képezik. Határozott generáció-váltás következett be az erdélyi, a vajdaságiés a felvidéki színházaknál, a beregszászi-ról nem is beszélve.

1992-ben szerepelt elôször a marosvá-sárhelyi Színmûvészeti Akadémia Szent-györgyi István tagozata a fesztiválon: Lo-hinszky Loránd Play Strindberg-rendezésé-ben ismerte meg a szakma az akkor még –kényszerûségbôl – háromfôs osztályt, De-meter Andrást, Hatházi Andrást és Póka

Csillát. Azóta a különbözô fôiskolák színészhallgatói a versenyprogram rendszeres részt-vevôi, tehát a szemünk elôtt nôtt fel ez az új nemzedék. (Idei bemutatkozásukat az esôjórészt elmosta.)

Ezúttal a színészosztályok külön szekcióban mutatkoztak be, s nemcsak néhány leendôrendezô vehetett részt az elôadásokon, a szakmai vitákon s minden más programon,hanem Nagy András kezdeményezésére – valamint Fábry Sándor nagyvonalúságánakköszönhetôen, aki estjének bevételét ajánlotta fel e célra – tizennyolc Kolozsvárról, Maros-vásárhelyrôl és Veszprémbôl érkezô teatrológushallgató is.

Míg a fiatal színészeknek Szigethy Gábor commedia dell’arte-workshopja kínált to-vábbképzési lehetôséget, a teatrológusok megismerkedhettek a fesztivállebonyolításgyakorlati oldalával (a vállalkozóbb kedvûek asszisztensi, jegyszedôi s egyéb feladatokatláttak el), bekapcsolódhattak a fesztiválújság munkájába, s konzultációs alkalmakon kap-hattak választ kérdéseikre.

A teatrológusok jelenlétét rendkívül fontosnak tartom, ugyanis minden színházcsi-náló nemzedéknek szüksége van a törekvéseit értô, elemzô és kritikusan viszszaigazolóelméleti csapatra, amely értelemszerûen leginkább a velük azonos korosztályúakból ver-buválódhat. Az ország-határokon átívelô kezdeményezés ezt a találkozást segítette elô.

E beszámoló is az ô közremûködésükkel született. A legfontosabb produkciók közülmár írt ez a folyóirat a Bocsárdi László rendezte sepsiszentgyörgyi Antigonéról (2001/10.),

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 22 99

F E S Z T I V Á L

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Kolozsi Kilián, Tamás Boglár és Bajkó László A malomban (gyergyószentmiklósiFigura Stúdió)

A tér bal hátsó sarkában ülô háromnôvér fényképszerûsége hangsúlyozza:ezek a szereplôk a múltban élnek, a szaba-dulás, a kitörés csupán megvalósíthatatlanálom számukra. Mereven maguk elé bá-mulnak, kibontott hajukat lassú mozdula-tokkal felkötik, jelezve: készek a játékra, in-dulhat a parádé. Irina (Both Eszter) név-napi ünnepségébe csöppenünk, a társaságfelhôtlenül mulat, székfoglalót játszik. Vi-dámak, harsányak, gondtalanok, ám a szé-kekkel való játék során egymáshoz való vi-szonyuk, konfliktusaik is kirajzolódnak.Szoljonij (Fehérvári Péter) és Tuzenbach(Nagy Attila) már itt eljátsszák párbajjele-netüket, a köztük lévô konfliktus tehát akezdetektôl kiélezett. Az ajándékba hozottkönyvvel a kezében megjelenô Kuligin(Szekrényes László) megzavarja az intimjátékot. Félszeg járása, kétségbeesett igye-kezete, hogy jelenléte a lehetô legkevésbélegyen feltûnô, balul sül el, éppenséggel ôválik a Mása (György Jakab Enikô) és Ver-sinyin (Sinkó Ferenc m. v.) között kibon-takozó szerelmi szál megerôsítôjévé. A sze-relmi háromszög hármójuk összefonódottmozgáskompozíciójában teljesedik ki: aférj kénytelen részt venni a felesége és azezredes erotikától túlfûtött táncában. Másagesztuskészlete, mimikája, szomorúan me-rev arca a múltjától való elszakadni vágyásttükrözi, de azt is, hogy cselekvésképtelen,megtört, a többieknél is jobban belefáradtszürke életébe. Mindezt a jelmeze is hang-súlyozza: egyedül ô hord sötét színû ruhát(mélyzöld-fekete kombináció).

Natasa (Skovrán Tünde) a másik sze-replô, akit a jelmeze is kiemel a társaság-ból. Elsô megjelenésekor égôrózsaszín ru-hát visel, haja kócos, magasra van feltûzve.Töredezett mozgása (mintha hatalmaspóklábakon járna), zavart vihogása, majdaz események elôrehaladtával a család fölékerekedése különállóvá teszi. Ô az egyedü-li, aki „fejlôdésívet” jár be: a megjelenése-

kor elszenvedett megaláztatásból kibontakozva céltudatosan az események irányítójáváválik. Andrejhez (Dávid Péter) fûzôdô viszonya is az egyik végletbôl a másikba tart. Kez-detben zokogva, de engedelmesen tûri, hogy jövendôbelije a fejére másszon, miután Másamindenki szeme láttára kinevette hóbortos öltözékéért. Az események sûrûsödésévelviszont kegyetlensége egyre inkább megmutatkozik. A hálószoba-jelenet már-már gro-teszk képpé torzul: teletömködi Andrej száját, nadrágja, kabátja zsebét a mappából szét-

Tompa Gábor kolozsvári Jacques-járól (2004/4.) és a beregszászi-ak Vidnyánszky Attila színre állításában bemutatott A szarvassáváltozott fiújáról (2003/10.), két újvidéki, egy szentgyörgyi és kétfôiskolás elôadásról pedig a teatrológushallgatóktól kértem kriti-kát. Itt olvasható véleményük nem csupán szárnypróbálgatás,hanem egy generáció nézôpontjának lenyomata is.

■

A tavalyi fesztivál egyik sztáregyüttese a komáromi színház volt,amelynél idôközben – súlyos belsô válságot követôen – igazgató-váltás történt, évadjuk tehát átmenetinek tekinthetô. Ennek is tu-lajdonítható, hogy a Bodolay rendezésében játszott Ház-tûz-nézôtfelemásnak s – nem függetlenül persze az ötletmester-rendezôszemélyétôl – leginkább viccesnek lehet nevezni; kitömött torz ka-rikatúrafigurák, ördögök, álmenyasszony s egyéb furcsaságok lát-hatók benne, s Gogol darabjának fájdalmas groteszkségébôl csakBandor Éva (Agafja) képes ízelítôt adni.

A másik felvidéki együttes, a Kassai Thália is válságos idôszakotél át, amelybôl a frissen szerzôdtetett mûvészeti vezetô, Beke Sán-

dor próbál kivezetô utat találni. Bemutatkozó rendezése, a Pillan-tás a hídról azonban szegényes kivitelével, harsány vagy jellegtelenszínészi teljesítményeivel szintén felemás eredményt mutat.

■

A vajdasági társulatok viszont folytatták tavalyi sikerszériájukat.Az újvidékiek részletesen tárgyalt két elôadásuk mellett még aChicagót is eljátszották. Nagy Viktor elképzelése szerint a lényegé-ben dalokra csupaszított és konferanszié által lebonyolított dara-bot egy börtönszínház adja elô. A vajdaságiakra jellemzô legen-dás együttesteljesítményen belül is kiemelkedik Nagypál Gábor(Billy Flynn), Puskás Zoltán (Mary Sunshine), Balázs Áron (AmosHart), Mezei Kinga (Velma Kelly) és Jankovics Andrea (RoxieHart) alakítása.

A Szabadkán mûködô két színház közül a Kosztolányi Dezsôrôlelnevezett változatlanul a kísérletezést tartja elsôdleges feladatá-nak, ennek jegyében mutatta be Pilinszky János Gyerekek és katonákcímû darabja alapján készített elôadását. Urbán András szenvedés-történet-rendezése meglehetôsen egyenetlen, az elképesztôen fe-

33 00 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

F E S Z T I V Á L

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Tompa Klára (Róza), Zayzon Zsolt (Huber) és Lörincz Rita (Vilma) a Boldogtalanok marosvásárhelyi elôadásában

hulló lapokkal, melyeket Natasa kis vágyaiként is értelmezhetünk.Végül ölébe fekteti a meggyötört Andrejt, és mint egy gyereket el-ringatja. Míg a drámában Natasa nem engedi be az álarcosokat, ittô rendez furcsa elôadást a családtagoknak és barátaiknak. Egy-egykalapot nyom a tér hátsó részén sorba rakott székeken helyet fog-laló nôvérek, valamint Szoljonij és Tuzenbach fejébe, majd eljátsz-sza nekik Andrejjel való különös viszonyát. Furcsa, ijesztô, ekszta-tikus, mégis nevetséges ez a játék. Férje nadrágszíjával addig„korbácsolja” magát, míg az eksztázis állapotába nem jut, majdAndrej szájába nyomva a szíjat, egyre gyorsabban és gyorsabbanforgatja maga körül a férfit.

A finálé beállítása analóg a kezdôképpel: a bábukká merevedettnôvérek a már ismert pózban foglalnak helyet székükön. Natasaszékestôl vonszolja a nôvéreket a tér különbözô részére, lefektetiôket, a székeket, mint sírköveket, rájuk dönti, föléjük helyezi. Ci-nikus, fölényes pillantást vet a megsemmisített szereplôkre: elértecélját, minden úgy történt, ahogyan akarta. Kivonulása diadal-mas, magabiztos, mintha mindezt a kezdetektôl tudta volna.

Az elôadásban gyakoriak a fényképre mint a múltat megörökítôobjektumra utaló asszociációk. Ez a gesztus óhatatlanul a darab-

beli Fedotyik alakját idézi meg, aki azonban ebben az elôadásbannem jelenik meg. A már említett kezdô- és zárókép mellett a tör-ténetet kimerevített, fotóra emlékeztetô pillanatfelvételek tesziktöredezetté. Csupán fragmentumokat kapunk egy léthelyzetébôlkimozdulni képtelen család elsárgult fényképekbôl rekonstruál-ható életébôl, amelynek játékmestere Natasa, ahogy ezt a fénykép-beállítások is elárulják: ô mindig kimozdul a felvett pózból, s szájasarkában diadalmas mosoly jelenik meg.

Velin Andrea (Kolozsvár)

FEMINISTÁK ÖRÖMÉREMolière: Nôk iskolája

Molière mûveiben a szerelem örök – bár, mondjuk, Marivauxszerelemábrázolásához viszonyítva mégiscsak másodlagos –téma, de ennél is lényegesebb a felmutatott jellemtorzulás, a felna-gyított emberi hiba. Mindig felbukkan két szerelmes, akik azértküzdenek, hogy egymáséi legyenek, de ahol szerelem van, ott aféltékenység ördöge is megjelenik. A Nôk iskolájában a féltékeny-ség mint felnagyított jellemhiba válik fontossá. Kövesdy István in-

gyelmezett színészi munka mellett gyönyörû és erôs képek kevered-nek közhelyes megoldásokkal. A Népszínházban pedig KovácsFrigyes rendezésében a Kabaré címû musicalbôl a nacionalizmustérhódításáról és veszélyeirôl szóló, aktuális dráma lett, amelyben– Szilágyi Nándor és Vicei Natália finom játékának is köszön-hetôen – felerôsödött Schulz úr és Schneider kisasszony bûnös-nek deklarált, tragikus szerelmi epizódja, illetve Csernik Árpádárnyalt és félelmetes alakításában a náci Ernst Ludwig figurája.

■

Az erdélyi színházak közül a temesvári az idén is hiányzott, ezút-tal Matei Visniek A kommunizmus története elmebetegeknek címû da-rabjának Victor Ioan Frunza rendezte elôadását technikai (?) okok-ból nem tudták bemutatni, a többi társulat képviseltette magát.

Ebben az évben nem remekeltek a román vendégrendezôk.A legjobban a marosvásárhelyi elôadás két szereplôje, Nagy Istvánés Szélyes Ferenc járt, akik Eric-Emmanuel Schmitt kommerszlélektani krimijét, a Rejtélyes viszonyokat versenyen kívül mutat-ták be; Christian Ioan beérte azzal, hogy pontosan megteremt-

se a két színész jutalomjátékához szükséges külsô kereteket. A nagyváradi stúdióprodukcióban, Sartre Zárt tárgyalásában Emil

Sauciuc azzal, hogy a darab tézisszerûségét emelte ki, közhelyesséegyszerûsítette a mûvet. Vörös fények, füst, hangzatos hanghatá-sok, kínos vetkôzések helyettesítik a szituációk értelmezését, a sze-replôk lelki lemeztelenedésének ábrázolását. Vastapsot kapottviszont Kocsis Gyula, aki szoborként másfél órán át mozdulatlanulült egy kandalló tetején.

Székelyudvarhelyen Sorin Militaru a Sirályt csupán nyers-anyagnak tekintette víziószínházához. A szöveg Csehov helyzeteialapján hatásos vagy annak gondolt képeket asszociál. Az elôadásfôszereplôjévé Szabó Jenô jól megformált, állandóan hegedülô, te-hetetlenkedô, mégis minden eseményt befolyásoló Medvegyen-kója válik, mellette a többiek szinte háttérbe szorulnak, vagy mertfigurájuk színészileg árnyalatlan, vagy mert rendezôileg átgondo-latlan (Szorin például hol a jobb, hol a bal lábára sántít, idônkéntcsúzos, máskor székhez kötözött vegetatív lény). A rendezônekfontosabb, hogy egy hatalmas, terített asztalt tologassanak ki-be,mint hogy a szereplôk közötti kapcsolatok megszülessenek.

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 33 11

F E S Z T I V Á L

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

terpretációjában ennek a beteges érzelemnek lehetünk tanúi, ezlengi be az elôadást a maga nevetségességével, és ennek fényébenkövethetjük nyomon a figurák színpadi életét.

Arnolphe (Pálffy Tibor) mindent megtesz azért, hogy Ágnes(Kicsid Gizella), aki a Nôt jelenti számára, a nagy korkülönbség el-lenére is csak az övé legyen. A lányt kora gyermekségétôl kezdvesaját magának nevelte fel, de úgy, hogy elzárta ôt a külvilágtól, an-nak megismerésétôl. Ugyanakkor vágyában, hogy megkapjaÁgnest, némi pedofília vegyül. Beteges érzelmei annyira hatal-mukba kerítik Arnolphe-ot, hogy rémálmai vannak. Az elôadástulajdonképpen vízió.

Arnolphe hatalmas ágyán hánykolódik, és álmában beszél: mo-nológjainak egy része ebben a szituációban hangzik el, illetve a mûjelenetei ebbôl a helyzetbôl indulnak, vagy ide térnek vissza.Arnolphe hangját mikroport hangosítja fel és torzítja el. A rende-zô valóság és álomvilág kettôsségét teremti meg.

Ebben segítségére van Dobre-Kóthay Judit kiváló díszlete is. Asepsiszentgyörgyi elôadás központi eleme egy magas lábakonálló, kétoldalt létrákon megközelíthetô ágy, amely alatt forgóajtóvan, tehát e díszletelem egyszerre lehet Arnolphe vízióinak és adarab jeleneteinek helyszíne, szolgálhat a bent és a kint jelzésére.Az ágy fölé díszes keretbe foglalt, elôredöntött tükör lóg, amelynemcsak Arnolphe gazdagságát jelképezi, hanem betekintést en-ged a magánélet intimitásába is. A színpadon számos, kerekekengurítható, fekete lepellel borított tárgy látható, amelyeknek funk-ciója változik. Például egyszer a park fái, ezek egyike mögé rejte-zik el Horace; amikor viszont lekerül róluk a fekete lepel, Arcim-boldo alkotásaira emlékeztetô szörnyszobrokká változnak.

Arnolphe a maga módján szereti Ágnest, de érzelmeit nemtudja úgy kimutatni, mint a fiatal, jóképû, sármos Horace (Kol-csár József), aki udvarlásával meghódítja Ágnest. Nem csoda,hogy a lány egy csapásra beleszeret. Egy dolog közös a két férfi-ban: mindketten butának tartják az áhított nôt. Arnolphe ki is je-lenti: ideálja a buta nô.

Horace színre lépésével Arnolphe-ot körülveszik a féltékenységszörnyei: fekete ruhás rémekként sorakoznak a színpadon, ésamikor lekerül róluk a lepel, szörnyû pofájukba tekinthetünk.Ugyanakkor minden egyes lepel egy-egy házassági alapelvet is jel-képez, szabályt, amelyet a férfi szerint be kell tartani, de amelysúlyával szinte megbénítja a nôt: miközben Arnolphe utasításáraÁgnes az „A-lap-el-ve-ket” olvassa szótagolva, a férfi sorban ráte-ríti a lepleket, mígnem a lány a képletes és valóságos súly alattmegroggyan. De ekkorra Kicsid Gizella Ágnese már nem az abuta kislány, aki kezdetben volt. Szemünk elôtt érik szellemileg,érzelmileg és fizikailag nôvé.

Az elôadás abszolút fôszereplôje Pálffy Tibor. Jól kiaknázza aszerepében rejlô komikai lehetôségeket. Jellemzô példa erre kudarc-ba, komikumba fulladó öngyilkossági kísérlete. Mivel Arnolphe mégÁgnesnél is jobban szereti az életet, Pálffy, mielôtt meghúzná a ra-vaszt, nem háromig – ahogy ilyen helyzetben elvárható lenne –,hanem százig számol. A remek színészi teljesítmény révén felejt-hetetlen jelenet születik.

Arnolphe-nak nemcsak ebben az epizódban, hanem máskor isbiztos játszótársa a nézô. A commedia dell’arte zannijaihoz ha-sonlóan, Pálffy állandó kapcsolatot tart a közönséggel: kiszól,beül közéjük, megosztja velük gondolatait. Más megoldások isemlékeztetnek a commedia dell’artéra: amikor például Horace si-kertelenül igyekszik behatolni Arnolphe házába, lassított lazzótlátunk; vagy amikor a szolgák szerepét játszó két bohóc (Mátray

Pálffy Tibor a Nôk iskolája sepsiszentgyörgyi elôadásában

Andreea Vulpénál is kibontatlanok a szi-tuációk. Conor McPherson A gát címû da-rabjában négy férfi áttételesen a halálrólszóló történeteket mesél egy, a kocsmábakeveredett nônek, aki viszont egy ténylege-sen halállal végzôdô eset felidézésével vá-laszol nekik, s közben egymásra talál ötmagányos ember. A Csíki Játékszín elôadá-sában azonban nem jelenik meg a mesélésikényszernek az a furcsa szituációja, amelyhitelesítené ezt a külsô cselekményt nélkü-lözô helyzetet, így a színészek csupán fo-lyamatos ivásra, dohányzásra, sétálgatásrakényszerülnek.

■

A csíki és a szatmári színház az elmúltévekben szoros kooperációban dolgozott,de együttmûködésük – úgy tûnik – lazuló-ban van. Az erdélyi színjátszás két jeles

clownja, a közel két évtizeden át a szatmári színházat erôsítô Czintos József és Fülöp Zol-tán már egy ideje más-más társulathoz kötôdik, s csak nagy ritkán kerül közös produkci-óba. Most is külön láttuk ôket. A közönség örömére a csíkiek – Parászka Miklós korrektenlebonyolító rendezésében – az Anconai szerelmeseket adták elô, amelyben ismételtenkitûnt: milyen remek komédiás Fülöp Zoltán; Czintos József pedig kettôs szerepbenmutatkozott be a szatmárnémetiek elôadásában. A fiatal rendezô, Béres László a kétrészesIV. Henrikbôl Sebestyén Rita Júlia dramaturggal közösen hozta létre Falstaff címû produk-cióját, amelyben Czintos Henrik királyt és Falstaffot, azaz Harry herceg (Rappert Gábor)valóságos apját, illetve a fiatalember tivornyázó életében a pótapa szerepét betöltô hen-cegôt játssza. Rappert Gáboron kívül minden színész két szerepben lép fel, a királyi ud-vart, illetve Falstaff kompániájának egy-egy alakját elevenítve meg, ám az alakításoktöbbsége képtelen realizálni a rendezôi szándékot. Az elôadás legerôsebb rétege a végze-tet képviselô, egyben narráló és jelenetátkötô funkciókat is ellátó kórus, amelynek fe-gyelmezett és pontos mozgása, jelenléte nem kis részben a koreográfus, Uray Péter mun-káját is dicséri.

■

Uray különben két saját produkcióval is szerepelt a fesztiválon. A részletesen ismerte-tett fôiskolás Csehov-táncjáték eredetileg ugyan nem szerepelt a mûsorban, de a végzôsszínészhallgatók elmaradt elôadásai helyett a harmadévesek végül is ezzel képviselték a

33 22 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

F E S Z T I V Á L

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Varga Tamás, Huszta Dániel, Nagypál Gábor és Puskás Gábor a Via Italiaújvidéki elôadásában

the

ate

r.h

u I

lovs

zky

Bé

la f

elv

éte

lei

László, Márton Lóránt) jóravaló imposzto-rok módjára hol az egyik, hol a másik félpártjára áll, tányérokat hajigál, és ha kell,úgy mozog, mint a forgóajtó. Bizonyos pil-lanatokban – a közönséggel összekacsint-va – gazdájukat is kinevetik.

Az elôadás utolsó képében a tükör mögéláthatunk. Arnolphe egyedül marad, smintha álom elevenedne meg: a tükrönmint ablakon keresztül megjelenik Ágnes,miközben belép egy XVII. századi ruhábaöltöztetett kicsi lány (Pál Petra), végig-megy a színpadon, megáll, s visszanéz azágyon szenvedô Arnolphe-ra. Egyszerrelátjuk azt a kislányt, aki a férfi hajdani vá-gyaiban élt, s azt a nôt, akivé vált. Vagykezdôdik minden elölrôl?

A komikus helyzetek ellenére az elôadástmegmagyarázhatatlan szorongás lengi be,ami következhet a játékmód groteszkségé-bôl, s amit fokoz a közönség sajátos ülteté-se: férfiak és nôk szigorúan különválasztva,két elkülönített térfélen foglalhatnak helyet.

A feministák, ha egyes férfi szereplôketnem is kedvelnének, az ültetési rendnekbizonyára örülnének.

Szigeti Réka (Marosvásárhely)

HATÁRTALAN GYEREKJÁTÉKDomonkos István–Gyarmati Kata–

Mezei Kinga: Via Italia

A színpadon elénk táruló sejtelmes, me-seszerû teret a szereplôk már az elsô pillana-tokban belakják, s talán az anderseni han-gulat, az ízes tájszólás vagy a színészekbôláradó báj teszi, hogy mi, nézôk is egy olyankedves és szeretetteli, bár korántsem egyol-dalúan pozitív világba csöppenünk, amely-ben reális és irreális, tragikum és komikum,felnôttség és gyermeklét össze-összecsapvaegymás színeiben játszik. A gyermeki játék-ban kezdettôl jelen van a felnôttélet butaagyonszabályozottsága, a pusztítás vágya, a

maguk közül maguk fölé emelt tanár hatalma s vele együtt a büntetés szükségessége. Fel-idézôdnek A Pál utcai fiúk és más ifjúságiregény-élményeink, a felnôtté válás „klasszikus ese-tei”: a gyermeki lélek világfelforgató álmodozása szembesítve a kiábrándító valóság örökösjelenlétével. Ahogy a gyermeki lélek a maga teljességében éli meg a világot, úgy hozza összea rendezés az álmokat a valósággal, a jót a rosszal, az életet a halállal.

Az elôadás szövege Domonkos István azonos címû kisregényébôl és néhány versébôlszületett Gyarmati Kata dramaturg és Mezei Kinga rendezô közös munkája nyomán.A sok húzás vázlatosabbá tette ugyan a történetet, de cserébe egységes, a gyermeki fantá-ziát érzékien megelevenítô élményt kapunk. Epizódok laza füzérébôl és lírai képekbôl egyvajdasági falu élete bontakozik ki, amelyben a gyerekek lehetetlen szabályok és elfuseráltsorsok között élik a maguk ôszinte és ôszintétlen, tragikus, komikus és gyanútlanfelnôtthétköznapjait. Groteszk alakok, morbid helyzetek és tragédiák teszik mozgalmassákülönben sem egyszerû életüket. A középpontban egy hetedikes osztály-banda áll, rob-bantási tervekkel, elakadt szerelmi postával és bontakozó szerelmi bonyodalmakkal, vala-mint némi habókos felnôttbefolyással. Balázs Feri bandavezér státusával és generációkhatárán táncoló magatartásával már az elsô, iskolaudvaron játszódó képekben kiválik atöbbiek közül. Nagypál Gábor természetes alakításában egyszerre van jelen a gyermekinaivitás, hiszékenység és játékosság, valamint a társaiért és nagyapjáért is felelôsséget vál-laló, felnôni kénytelen hôs attitûdje. A gyermeki világot ellenpontozza, mint a felnôttség

kolozsváriakat. A válogatásban is szerepelt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió A ma-lom címû balladisztikus története, amelyet a fiatal társulat igen magas színvonalon tán-colt el. A koreográfus-rendezô kontakttánc- és néptáncmotívumokból alakította ki azt anyelvet, amelynek segítségével a titkokkal és homállyal teli különös történet – egy mol-nár és halott felesége, egy szegénylegény és arája, valamint három csavargó között –megelevenedik.

A Figura Stúdió megalakulása óta alternatív színházként definiálja magát, BarabásOlga is egyre inkább ilyen típusú színházban gondolkodik. Ezúttal Darvas Ferenc általmegzenésített Burns-versek, skót és ír balladák füzérét adja elô Fodor Edina és Szabó Ti-bor, Fagyöngyszüret címmel. A háttérre vetített természeti képek az évszakok változását jel-zik, s három táncos árnyjátékkal és egyszerû táncmozdulatokkal igyekszik valami északisejtelmességet lopni az elôadásba, amely lényegében – kissé mûvészkedô körítésben –egy kapcsolat történetét villantja fel.

■

A találkozó egyik legerôsebb elôadása Bodó Viktor Füst Milán-adaptációja volt. Az ere-detileg a marosvásárhelyi színház stúdiószínpadára készült Boldogtalanokat Bodó gyakor-latilag újrarendezte, amikor a kisvárdai várszínpad csigalépcsôs, vasajtajú, többszintes te-réhez igazította. Annak, aki az elôadásban Füst Milán darabjának teljes szövegét vagy alegendássá vált Székely Gábor-rendezés mély tragikumát keresné, csalódnia kell, ugyanis

Bodó és színészcsapata öntörvényû, az írószellemiségét maximálisan tiszteletbentartó, de helyzeteit, mondatait a maga élet-érzéséhez szabó verziót készített. Véglete-sen vad és szélsôséges, a bohózatos komé-diát az expresszív színházzal elegyítô, avárszínház színpadát és nézôterét hori-zontálisan és vertikálisan bejátszó produk-ció született, amelybôl a darab egész jele-netei, szerepei hullottak ki, ugyanakkor újalakok jelennek meg benne: ilyen például aHuber másik énjét megtestesítô férfi vagyBeckné, az orvos szótlan s elsô találkozá-suktól kezdve Huber hatása alá kerülô fele-sége, akinek választása zárja ezt a színpaditörténetet. Hangos, roppant erôs, helyen-ként agresszív képekkel teli, idegborzolóelôadás ez. Beég az ember emlékezetébeHubernek és alteregójának ivászata, kár-

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 33 33

F E S Z T I V Á L

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

ambivalens „értékeinek” képviselôje, Deda, a tüdôbajos, sírokat fosztogató, Itália felétörô nagypapa. Puskás Zoltán évtizedeket (századokat) öregedve igen fegyelmezetten,szerepébôl egy percre sem kibillenve gyôz meg kivételes színészi tehetségérôl. E két gyer-mek-felnôtt kapcsolata sokszor vizuálisan is kiemelt helyzetbe kerül: a biciklizés a ház-tetôn, az abszurd tornagyakorlat, az itáliai út tervezése szürreális keretet és lírai hangula-tot ad a történetnek.

A nagyapa és unokája által szôtt „nagyszabású” terv mellett a banda élete és aFeri–Heli–Viki közötti szerelmi „dráma” alkotja a történet fô szálait. Mivel Viki-Radiátor(Kovács Nemes Andor) nem közvetíti az üzeneteket Feri és saját titkos szerelme, a vagányHeli (Ferenc Ágota) között, akaratlanul is a lány gyilkosává válik. Viki és Heli párosa szin-tén különleges: a gyermeki barátság dimenziójában is megmutatják a szerelem játékosharcát; koreográfiáik és akusztikus effektjeik – monoton dalolászások, versikék – stilizál-tan „gyerekes” magatartást idéznek. A többi figura is egyedien van megrajzolva. Jellegze-tes karakter Elemér (Molnár Róbert), a gúnyolódások és agresszív hajlamok földelôje, azseniálisan poentírozott szerb rendôr, Momcilo (Balázs Áron) és a Szállási paraszt(Németh Attila). A Gerdát, Deda (bûn)társát is alakító Elor Emina szinte a teljes életkor-skálát végigjátssza: Heli barátnôjébôl Viki anyjává válik, egy kabát, egy szemüveg és egyosztálynapló pedig Kóra tanárnôvé varázsolja. A karaktereket szemlátomást sok improvi-záció, játékosság, intenzív mûhelymunka teremthette meg.

Az ebbôl a módszerbôl fakadó szabadság következtében viszont egy-két jelenet túlhosszúra nyúlik, a kezdôötlet nem képes végig ébren tartani a nézô figyelmét, inkább a szí-nészeknek nyújt lehetôséget a figurák alaposabb kidolgozására. Deda komikus entrée-ja,ahogy kimászik egy ablaknyílásból, Heli és Viki-Radiátor szépen koreografált tetô-bur-leszkje és az osztály groteszkül komponált szabályfelmondása önálló produkcióként ismegállná a helyét.

A színpadkép, miközben szimbolikusan egységes életteret jelöl ki, egyszersmind számta-lan különféle játékra alkalmas: könnyedén, a határtalan gyermeki fantáziához hasonlóanpillanatok alatt változik át iskolaudvarból budivá, faluból temetôvé. A díszlet stabil eleme azerôsen lejtô, csúszdaként is használható, de be is járható háztetô, amelynek két oldalán min-denféle rejtélyes, kutakodásra, el- és elôbújásra csábító ajtó, ablak és egyéb nyílás van. A je-lenetek egy része ezen a látványában is expresszív, sokfunkciós, egyszerre elvont és konkréttérrészen játszódik, másik része pedig az elôszínpadon, ahol a szereplôk mozgathatóléckerítéselemekkel újabb s állandóan változó helyszíneket alakítanak ki. A léckerítéssel agyerekek és a felnôttek játékukat és életterüket szabályozzák. E mobil „határ” jelképezhetiMomcilo ôrszobáját, de lehetôséget ad egymás vagy épp a nézô kirekesztésére is.

Az alkotók igen jól használják a teret, a fény segítségével az elôadás élô, mozgó részévéteszik. Több jelenet a fény által kimetszett, fényképszerû négyzetben zajlik (fôként a ház-tetô közepén), de fényváltások jelzik az irreális elemeket és az egymásba folyó, néhol szi-multán zajló jelenetek közötti váltást is. Mindezt megfoghatatlan szellemiségû zene (Me-zei Szilárd Ensemble) kíséri, így az elôadás szürreálisan összemontírozott képek, álomés valóság kollázsává válik.

A reális történetet irreális, víziószerû képek, mozgásszínházra emlékeztetô koreográfiák ésdalok, megzenésített versek egészítik ki. Elég egy esernyô és egy hosszú kabát a földöntúli lé-nyek megjelenítésére, egy zsebkendô a tenger és a kerítés eperfa lehet. A történetmorzsákatirreális, költôi képek fûzik össze, melyek meghatározzák a ritmust, és feloldják a tragikus

mozzanatokat. Amikor Balázs Feri a lehetet-len szabályrendszert kifigurázó iskolakép ésa bandaszervezkedés után egy kerítéselemetmint eperfát átölelve „büntiben” énekel, afájdalmas helyzetet a háztetôn lecsúszó két„galamb” tánca oldja fel. A jelenet végén Fe-rit galambok viszik ki a hátukon: az irreálisés a reális sík összemosódik. Ez jellemzi azegész elôadást: a gyermeki világ úgy olvadössze a felnôttléttel, ahogy a jelenetek és aszínpadi mûfajok is egymásba folynak.

A jelen lévô közönség színházi vagy iro-dalmi tapasztalatoktól függetlenül szív-(hat)ja magába és él(het)i meg e „gyerek-játékot”. A történet végére Feri felnô, amitjelmezének változása – addigi világos ru-háját sötét kabát és kalap váltja fel – és ko-moly magatartása is jelez. A tragikus befe-jezést (Viki-Radiátor félreszervezése ésbombája folytán meghal Heli, majd Viki,végül pedig tüdôbajában Deda is) viszontelemelik és feloldják a (szür)reális víziók:Heli halálát meseszerû esernyôlények(maguk a szereplôk) búcsúztatják és bosz-szulják meg, Deda életét pedig Ferivel kö-zös álmai repítik tovább az ereszcsatornánfelúszó kis papírcsónakon. Az élet szenve-déseit és tragikumát feledtetni tudják azálmok, csakúgy, mint az elôadásban is vé-gig jelen levô komikum.

Az utolsó tabló(fény)képen, a határokvégsô feloldása gyanánt egy osztályként ésközösségként jelennek meg gyermekek ésfelnôttek, élôk és halottak.

Fülöp Johanna (Veszprém)

FANYAR HUMOR – FERGETEGES KOMÉDIA

Csehov: A pojáca (Platonov)

„Nem történik semmi, mert nem történ-het semmi; állóvíz az életünk, amelyreszürke esô esik.” (Szerb Antal) Csehov mû-veiben „nem történik semmi”, s ez egyfajta

tyázási jelenete, a kamrába bezárt gyerek fájdalmas, hisztérikusüvöltése, Huber nôinek a vár téglafalára rajzolt sokasodó kontúrja,Sirma emeletrôl ledobott görögdinnyéjének szétfröccsenése...Zayzon Zsolt elhanyagolt, férfias erôvel és önpusztító energiákkalteli Huber Vilmosának vonzása alól senki nem menekülhet: semSebestyén Aba merev tartású Beckje, Berekméri Katus némán ra-jongó Becknéje, B. Fülöp Erzsébet romlott Rózsija, Farkas Ibolyahabókos és magányos Hubernéja, sem Tompa Klára a férfinakegyedül ellenszegülni képes Rózája. Ha írásom elején nemzedék-váltásról beszéltem, ez a Boldogtalanok fekete humorral, jajkiáltás-sal elmondott keserû jelentés e generáció életérzésérôl.

■

A tizenhatodik kisvárdai fesztiválon zömmel ez a színészgene-ráció mutatkozott be; tagjai számos értékes, igaz, hiteles alakítástnyújtottak azokban az elôadásokban is, amelyekrôl kritikusanszóltam. Nem ilyen egyértelmû a helyzet rendezôk tekintetében,hiszen a határon túli színházak nem bôvelkednek sem idôsebb,sem fiatal rendezôkben. Erdélyben Tompa Gábor és három tanít-ványa – Barabás Olga, Bocsárdi László és Kövesdy István –, vala-

mint Parászka Miklós képviseli a felnôttnemzedéket, mellettük ahelyét és hangját keresi Béres László, Szabó K. István, illetve aBudapesten végzett Dézsy Szilárd. Felvidéken mûvészeti veze-tôjük van a színházaknak (ôk természetesen esetenként rendez-nek is), de saját rendezôjük nincs. A Vajdaságban viszonylag ked-vezô a helyzet, mert a két igazgató és Hernyák György mellett aszínészek is kapnak rendezési feladatokat, ennek legékesebb pél-dája Mezei Kinga sikere. Beregszász pedig speciális eset, ott mindezidáig csak Vidnyánszky Attila rendezett. A legtöbb színház te-hát kénytelen vendégrendezôket hívni. Amennyire szellemileg ésmûvészileg gyümölcsözô lehet a velük való munka, annyira prob-lematikussá válhat olyan esetekben, amikor a találkozás egyszeri-nek, felületesnek, a vendég felkészületlensége vagy az egymásrahangolódás gátjai miatt sikertelennek bizonyul. A fesztivál egyér-telmûen igazolta, hogy ahol a társulat és a rendezô mûvészi szem-pontból szerencsésen találkozott – ha úgy tetszik: ahol mûhely-munka alakult ki –, ott jelentôs eredmények születtek, ahol ez va-lamiért nem történt meg, ott az elôadások minôsége meglehetôsenesetlegessé vált.

Nánay István

33 44 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

F E S Z T I V Á L

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

életérzést fejez ki: az emberekben elhal a lendület, szomorúak, sami a legrosszabb, hogy szomorúságukra nincs magyarázat.

Fodor Tamás rendezô Csehov-képe azonban eltér ettôl. SzeredásAndrás átdolgozásában Csehov Platonovja A pojácává degradálódik,és ez meghatározza az elôadás hangvételét. A dramaturgiai építke-zést megtartó szerkezet, a pengeéles, lényegre húzott dialógusokmentesek búskomorságtól, Sztanyiszlavszkij-féle ihletettségtôl, tra-gikus szomorúságtól, nagy lélektani kitörésektôl; a rendezés ironi-kus, fanyar humora visszalopja a komédiát az elôadásba.

A kiinduló képlet egyszerû: adva van egy boldog pár – Vojnyicev(Nagypál Gábor) és Szofja (Mezei Kinga) –, valamint egy szerelmiháromszög Platonov (Balázs Áron), felesége, Szása (Krizsán Szil-via) és az özvegy tábornokné, Anna Petrovna (Szorcsik Kriszta)között. A háromszög azonban Szofja révén hamarosan négy-szöggé, majd sokszöggé válik: belekerül Grekova, a kissé ügyefo-gyott, de szerelmes természetû vegyészhallgató (Jankovics And-rea), általa pedig Trileckij, a falusi orvos (Magyar Attila), illetve amaga szerencsétlen módján Vojnyicev. Sôt, végsô soron az írott ésíratlan törvényeket folyamatosan áthágó, de Anna Petrovnát két-ségbeesetten szeretô, épp ezért Platonovot elveszejteni kész Oszip(Puskás Zoltán) is része lesz e kavarodásnak. A szerelem tehát aza sajátos energiaforrás, amely Csehov szereplôit mozgásba hozza,mert általa, bár csak kis idôre, nemcsak jobbnak, hanem cselek-vôképesnek is érezhetik magukat.

A viszonyok középpontjában Platonov sajátosan negatív lényeáll. Nem ô mozgatja a szálakat és az eseményeket, csak elszenvediazokat, belesodródik a helyzetekbe, nincs ereje szabadulni. Plato-nov ugyanis olyan vidék embere, ahol megállt az idô; minden ne-mes vonása karikatúraszerûen eltorzult, s ezért tragikus hôs he-lyett legfeljebb fanyar bohózattá váló tragikomédia fôszereplôjelehet. Pojáca ô – a mártírkodó önsajnálat szánalmas megtestesítôje.

Szása, aki a végletekig odaadó, és szerelmes Platonovba, naiv egy-ügyûsége és vallásos buzgalma miatt aligha lehet az érett, harcias,vonzó és érzéki Anna Petrovna ellenfele. A két nô közötti ellentétkomikumát fokozza, hogy Fodor Tamás olyan Szását állít elénk,akirôl mindent el tudunk képzelni (fôleg azt, hogy kedvenc étele atöltött káposzta), csak azt nem, hogy bármiféle nôideált képviselne.

Az elôadás alapján Platonov és a tábornokné egymásnak van-nak teremtve, de az élet elválasztotta ôket, így Platonovnak csak a„pallérozott eszû, csodálatos asszony”, Szása maradt. Anna Pet-rovna szerelme igazi, ôszinte érzelem. Egyetlen vágya: szeretniPlatonovot. A falusi tanító viszont nem elég bátor, képtelen felol-dódni a félig titkos kapcsolatban, önmardosásba menekül, s végül

a bukást választja. Elromlott életére a tábornokné szerelme nemgyógyír. Valóságosabb életlehetôségeket kínál diákkori szerelme,Szofja, akivel akár el is utazhatna, de ezt sem vállalja. Egyre mé-lyebbre süllyed, az öngyilkosság gondolatával kacérkodik.

De vajon valóban öngyilkos akar-e lenni ez a Platonov? A darab-ban megölik. Fodor Tamás interpretációjában azonban úgy tûnik,mintha egyik változat sem válnék valóra. Bár a fegyver a csehoviszertartások módjára elsül, a „hulla” kisvártatva feléled, s még felsem kelt a földrôl, máris folytatja álszent filozofálgatását. FodorTamás pojácája minden szereplônél nagyobb képmutató: az ön-sajnálat leple alatt próbálja lerántani másokról a maszkot, amit ôkéjelegve hord.

Itt figyelhetünk fel arra, hogy ebben az elôadásban milyen gyen-gék a férfiak, és milyen erôsek a nôk. A férfiak a botladozó rációjegyében lázadnak egy olyan világrend ellen, amelyet a nôi ihlet ésösztönösség jobban kiismer, sôt merészebben alakít. A nôk mint-ha jobban megsejtenék azt, amirôl a férfiak már-már megfeledkez-tek, vagy ha nem, akkor csak beszélni tudnak róla: a szabadságértés boldogságért való harcot mindenképpen vállalni kell. Az igazibûn: az önfeladás.

Ennek az értelmezésnek a hátterében nem csupán a tudatosrendezôi elhatározás, hanem az újvidéki társulat belsô erôviszo-nyai is állnak. (Az Anna Petrovnát alakító Szorcsik Kriszta uralja aszínpadot, s ugyanez mondható el a Szofját játszó Mezei Kingárólis. Mindkét alakítás sokat megértet velünk abból, hogy miért éppa szerelem van e világ középpontjában.)

Annak ellenére, hogy az elôadás különnemû képekbôl kihagyá-sos technikával építkezik, nem válik szaggatottá, a történet egysé-ges egészként jelenik meg. Fodor Tamásnál az aládúcolt, omlado-zóban lévô ház látványa, a vizuális effektusok és a szöveg egyfor-mán hangsúlyosak. Az erôteljes képiség mellett kivételesen erôs éskoherens a színészi játék is. Mintha nem különülnének el az úgy-nevezett fô- és mellékszereplôk; mindenki egyenlô súlyú karaktertképvisel. A pergô, dinamikus elôadásban nincs kibontatlan hely-zet: a színészek minden szituációt tökéletesen uralnak.

Fodor Tamás rendezése azt sugallja, hogy ha életünknek nincscélja és értéke, reményt vesztett koldusokként botorkálunk úttalanutakon, akár „a vak Oidipusz” avagy az ôt bûvölô, hálójukba fonónôk hívásának engedô Platonov a maga utolsó útján.

Kereskényi Hajnal (Marosvásárhely)

Összeállította: Nánay István

„Igen, könnyû szar emberré válni, / és nem feltétlenül kell a ha-lálba kísérned a / feleséged és a gyereked” – skandálják a ThealterInternational (Szabad Színházak XIV. Nemzetközi Találkozója ésa X. Szegedi Alternatív Színházi Szemle) megrázó elôadása, a len-gyel kisvárosi gettó rendôrének történetérôl szóló Perechodnik/Bauman színpadán a lengyel Komuna Otwock színészei.

Sajátos története van e formációnak, mely a rendszerváltás ide-jén, 1989-ben kezdte tevékenységét. A Varsótól alig több minthúsz kilométerre fekvô kisváros, Otwock anarchista szellemiségmegérintette fiataljai eleinte nem akartak színházat csinálni. Szo-ciális munkába fogtak a rendszerváltó tisztaság illuzórikus napja-iban. Természetet védtek, utcai akciókon hívták fel a figyelmet akörnyezetpusztítás okozta, megállíthatatlannak tûnô változá-sokra. A szejm épülete elôtt sajátos, emlékezetes performanszotadtak elô: fejükre kartondobozokat húztak, melyekre akkori len-gyel politikai vezetôk arcmásait ragasztották. A politizáló utca-színház tagjai rendezvényeket szerveztek, kiállításokat hoztaklétre, miközben – akárcsak napjainkban – civil foglalkozásukat isgyakorolták. Otwock, a kisváros „szûk” lett számukra, ma márszinte mindegyikük a közeli Varsóban él, ahol a társulat próba-terme található. Társadalompolitikai szerepvállalásuk mára elje-lentéktelenedett: energiájukat a színházcsinálásra fordítják, pedigelsô elôadásukat csak a megalakulásukat követô hetedik évbenhozták létre.

A Perechodnik/Baumant megelôzô bemutatójuk Walter Gropius-ról és a Bauhausról szólt, a következôben a Baader–Meinhof-cso-porttal, a Vörös Hadsereg Frakcióval (RAF) foglalkoznak majd. Atársulati tagok között alig létezik hierarchia. A kettôs fesztivál új-ságjában, egy, az elôadás keletkezésérôl Deutsch Andornak adottinterjúban az otwockiak „szóvivôje”, Grzegorz Laszuk így válaszola „Most rendezô voltál?” kérdésre: „Talán igen. De volt olyan,amikor más volt az. Ez a téma [ti.: a holokauszt] engem foglalkoz-tatott a leginkább. Én választottam ki az alapszöveget, ami azelôadás kiindulópontja.”

A lengyel alkotók két nevet választottak negyvenöt perces mû-vük címéül: Perechodnik/Bauman. A fôhôs, Calel Perechodnik(1916–1944) Otwockban élt, egyszerû, fiatal, zsidó kisember, akihuszonöt évesen a helyben felállított gettórendôrségen vállaltmunkát, miután biztosították arról, hogy ezzel megmentheti csa-ládját: azt ígérték, a testület tagjainak rokonai mentesülnek a de-portálás alól. Ez természetesen hazugságnak bizonyult: 1942 au-gusztusában Perechodniknak magának kellett a treblinkai haláltá-borba induló szerelvényhez kísérnie szeretteit: feleségét és kétéveskislányát. Ezt megelôzôen a németek egy vérfürdô során – testvé-reik, vagyis a gettórendôrök szeme láttára – kétezer helyi zsidóvalvégeztek. A zsidó rendôrség megvezetett, hitsorsosaik kirablásában,megalázásában, majd halálba küldésében a németek asszisztenci-ájává lett tagjai azonban végül nem élveztek semmiféle mentessé-

get. A város zsidóságának elszállítását követôen Perechodnik agettórendôrség más tagjaival Otwockban maradt, feladata az elrej-tett értékek, bujkáló zsidók felkutatása lett. Egy hónap után meg-szökött, majd bujdosott: 1943 májusában egy lengyel nô lakásá-ban talált menedéket a közeli fôvárosban. Egy évvel késôbb, a var-sói felkelés napjaiban, mindössze huszonnyolc évesen pusztult el:benn égett egy pincében. Perechodnik varsói menedékén írta megvisszaemlékezéseit: emlékeivel, lelkiismeretével, tehetetlenségé-vel, ha úgy tetszik, „szar emberségével” viaskodva. Ebbôl megtud-juk: egyik rendôrtársa a halálmenet indulásakor letépte egyenru-háját, és csatlakozott a vasútállomásra induló tömegben megleltcsaládjához. De a napló szerzôje nem.

Perechodnik visszaemlékezéseit 1993-ban adták ki elôször len-gyelül, majd sorra a legtöbb világnyelven is. Méltatói kiemelik amû autentikusságát, a rettenetes erkölcsi dilemmát, amely a szö-veg egészét átitatja, valamint felhívják a figyelmet arra a plasztiku-san ábrázolt ambivalenciára, amellyel Perechodnik saját zsidógyökereit, származását kezeli. A kötet címe: Gyilkos vagyok?, (ere-deti, lengyel) alcíme: Egy zsidó család története a német megszállásidején. Frank Fox, a szöveg angol fordítója és szerkesztôje így ír:„Azt kívánjuk, bár soha ne csatlakozott volna Perechodnik arendôri erôkhöz. Hogy bár hasonlított volna a jámbor JanuszKorczakhoz vagy barátjához [az egyenruháját letépô rendôrtárs-hoz – HT], Willendorfhoz. De a holokauszt áldozatait arra kény-szerítették, hogy olyan választási lehetôségeket vegyenek fonto-lóra, amelyek elképzelhetetlenek voltak az emberiség korábbi ta-pasztalatai nyomán. Tudnánk-e kezeskedni viselkedésünkért ha-sonló körülmények között?”

Örkény remekmûve, a Mikor van a háborúnak vége? jut eszembePerechodnikról, a Perechodnik/Baumanról. Nem sikerült kideríte-nem, honnan, hogyan került elô a csak 1993-ban nyilvánossá lett,kötetté formált szöveg, mely a lengyel társulat figyelmét felkel-tette. Úgy-e, mint Radnóti notesza Borban? Vagy mint a varsóigettólázadás tejeskannába rejtett (máig csak részben meglelt) do-kumentumai, Emanuel Ringelblum jegyzetei? Vagy mint a jedwab-nei mészárlás voltaképp soha „el nem rejtett” tényei? Mi lappang-hat még ugyanígy? Meddig bôvülhet még tudásunk? Elôkerülhet-nek-e még a holokauszt újabb „holt-tengeri tekercsei”?

Perechodnik könyve magyarul nem jelent meg, így az otwockiakszegedi vendégjátéka alkalmával nem csupán a társulat, de az év-tizede ismertté vált történet magyarországi bemutatkozásának,ôsbemutatójának is részesei lehettünk. A Varsó közeli, hajdan bé-kés hangulatú kisváros lakosságának egykor több mint felét kitevô(a deportálás idején nyolcezer lelket számláló, azelôtt tizenkétez-res) zsidóság közös és Perechodnik egyéni tragédiáját merészenboncolgató elôadást a Thealter egyik hagyományos játszóhelyén, arégi zsinagógában mutatta be a lengyel társulat. A puritán, hófe-hér térben néhány apró részlettôl eltekintve már nem látunk uta-lást annak eredeti funkciójára. Az 1843-ra felépült, a három közülsorrendben második szegedi zsidó imaház tóraszekrénye azonbanszinte teljes épségben megmaradt. Az épületben játszott máselôadások alkalmával – gyakorlati okokból – ezt el szokták ta-karni. Egyedül a lengyelek nem tettek így. A már idézett, fesztivál-lapbeli interjúban Grzegorz Laszuk így fogalmaz: „Játszottunk

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 33 55

T H E A L T E R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

„A történelem minden katasztrófája elôrevetíti az árnyékát; mindig vannéhány égi jel, amely a vészre figyelmeztet. De csak nagyon kevés emberakad, aki hisz is nekik.”

(Calel Perechodnik)

H a l á s z T a m á s

Tetemrehívás■ K O M U N A O T W O C K : P E R E C H O D N I K / B A U M A N ■

már templomban. Amikor elôször meglát-tuk a zsinagógát, kicsit megrémültünk. Re-mélem, a helyszín az elôadás újabb rétegeitnyitja majd meg. A nézôknek. Mi csaktesszük a dolgunkat.” Szegeden 1930-banmintegy nyolcezer zsidó élt, ma legfeljebbkétszáz. Az elárvult, majd a Thealter ve-zetôi által új, másmilyen életre keltett, széptemplomban – mely a fesztiválfüzet állítá-sával ellentétben soha nem volt ortodoximahely, hanem a nagyzsinagóga meg-épülte után a hétköznapi istentiszteletekettartották benne – kezdetét vette azelôadás.

A színpad két szélén levô állványokonvetítôvásznak. A reájuk projektált, azonosmozgókép adatokat közöl, idézeteket citál(többek közt Rortytól, Arendttôl), illetvearcokat mutat. Otwocki zsidók arcát. Aszaggatott, töredezett, hiányos történetet-cselekménysort e portrék, csoportképek te-szik némiképp személyessé. Némiképp –ugyanis az archív felvételek vadul vibrál-nak, villódznak, egymásra helyezôdnek,nincs idô rá, hogy egy-egy tekintetben el-mélyülhessünk. A felvételek sokfélék: talá-lunk köztük mûtermi és privát felvételeket,arcképet és egész alakos fotót. Igazolvány-képet, melynek sarkán ott a bélyegzô lilaíve. Az egyik felvételen zsidó férfiak térdel-nek esdeklô tekintettel meredve az opti-kába. Ki tudja, milyen pillanatot örökítettmeg a szenvedélyes fényképész szörnye-teg? A vetített képek peremén az „Akcióelôtt”, az „Akció” és az „Akció után” felirat,

illetve a jelenetek sorszáma látható. Az „Akció” a gettó kiürítését jelenti. Más felvételekenrégi, elsárgult otwocki képeslapokat látunk, vagy színes alapon zaklatottan szaladó, szál-kás, fehér vonalakat.

A puszta dobogó a színpad, rajta három idom, egy fagerenda élû, áttört hasáb és kétkocka. A játékosok – fiatal férfiak és nôk – egyforma, pántos, fekete felsôben és nadrág-ban, szalmakalapban. Fülük elôtt egy-egy vászonszalag lóg. Stilizált pajesz, a fürdô- ésszanatóriumvároshoz illô, nyárias fejfedôvel. A színészek játéka a mozgalmi színházakatidézi. Munkásszínpadot vagy a maói, Kim Ir Szen-i távol-keleti, partizántematikájú nép-operákat. A Komuna Otwock játékosai recitálnak, felsorolnak, deklamálnak és deklarál-nak. A lengyel nyelvû szöveget magyar és angol fordításban a kezünkbe adták. Játékuk ke-mény, indulatos, olykor sokkoló. Jelmezük, szerepük nincs, s ha nagy ritkán egy-egy ka-rakterre rálelünk, az azonnal „elillan”, megszûnik, átmegy valami másba. Csoportos nar-rátorként mondják fel a szöveget. Mozgásuk azonban színházi. Mozgásszínházi. Ám aPerechodnik/Bauman nem kategorizálható egykönnyen mégsem.

A játéktér hátsó határvonalát ritkás kerítésként neoncsövek jelölik ki. A térben ezekenés a gerendaidomokon kívül néhány szék és egy hatalmas farostlemez bukkan fel. Egy-szerû kellékeiket pontosan, izgalmasan, tehetséggel stilizálva használják a játékosok. Azelôadásban kevés, rövid – összesen huszonöt tételbe rendezett – szövegrészlet hangzikel. A kezünkbe adott kiadványokból nem derül ki, melyik fragmentum honnan származik.Ha az eredet tisztázott, és lényegesnek tartják azt közreadni, magából a szövegbôl, az idé-zet környezetébôl tudhatjuk meg.

Mint korábban említettem, az elôadás címét két személy családnevébôl nyerte. A másiknév tulajdonosa Zygmunt Bauman lengyelországi születésû szociológus (fômûvénekcíme: Modernitás és holokauszt), aki azt állítja: a soá azért történhetett meg, mert a terve-zés, kivitelezés és adminisztráció modern metódusai – a modern civilizáció bázisai – erremódot adtak. A jó választásának hiánya azzal a következménnyel járt, hogy az emberekfeladták erkölcsi kötelezettségeiket, így továbbra is az elbukás határán állunk. Az elôadás-ban konkrét idézet is elhangzik (a forrás megjelölésével) Baumantól, imigyen szól: „Bau-man azt állítja, hogy mindez [ti. a holokauszt] az állam meg a demokrácia hiánya miatttörtént, és ma is megtörténhetne, mert az emberek és a bürokrácia ugyanolyan hatéko-nyan dolgozik a jó ügyekért, mint a rosszakért.” Kemény szavak – jó helyen idézve, egyanarchista színtársulat elôadásában.

A negyvenöt perces elôadás nagyon-nagyon nyers felütéssel kezdôdik. Nem tudni, kiszólal meg elsôként. A fejét a homokba dugó, egészében a múlttal nem szembesült, nemszembesített társadalom, avagy annak egy konok, tudatosan elzárkózó része? A zsidóságá-

33 66 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A Perechodnik/Bauman a Thealteren

ban meghasonlott Perechodnik, aki ideig-óráig túlélô volt? „Rohadt zsidók, / Nincs hoz-zátok semmi közöm, / Hagyjatok békén a félelmeitekkel és a / haldoklásotokkal, / Mertakkor magamról is mindent tudni fogok.” A következô kép már egyértelmû: „kórus-Pere-chodnik” és „kórus-narrátor” szólal meg egymást váltva: „Neki, Calel Perechodniknak /Jól megy a sora a háború elôtt”, majd: „Jól megy sorom / Család, üzlet, otthon”, és újra:„Párizsban végzett / Széles látókörû zsidó”, aztán így tovább. A színészek jól szerkesztett,kegyetlenül egyszerû, szinte gyermeteg mondatokban ragadják meg és foglalják össze akronologikus sorrendbe helyezett – kommentárbetétekkel övezett – történetrészleteket.„A lengyelek nem szerették a zsidókat a háború elôtt, / A németek sem szerették a zsidó-kat a háború elôtt, / de minden lengyelnek és minden németnek megvolt a / maga zsidója,/ akit kedvelt, / Mert szépen megjavította a cipôjét, / mert meggyógyította a fiát, / deegyütt a zsidók: maga a végveszedelem, / de együtt a zsidók: maga a végveszedelem.”

Jelzésszerû, hûvös, tárgyilagos kommentárok hangzanak el az alaphelyzetrôl („Otwockegy kisváros volt, / Ahol a zsidóknak két mozijuk és három zsinagógájuk volt, / De ez mármind a múlté”) kórusban, és szinte mindig kórusban: karakterek, (fô)szereplôk nélkül.A játékosok a fizikai táncszínházra jellemzô mozdulatokat rendelnek a szövegek mellé.Nem illusztrálnak, inkább a szavak jelentését tágítják, gazdagítják. A felhangzó szöveg-részletek némelyike mintha közömbös, indulattalan naplóíró (aki csak teszi a dolgát)mûve volna, máskor filozofikus strófák következnek, vagy szabad versre, morbid mondó-kára emlékeztetô sorok.

A színészek játéka érzelemmentes, kemény és hûvös. Ha nem ismernénk az elôadás té-máját, nem olvasnánk a szövegek fordítását, és a projektor nem vetítené a színi történé-seket kommentáló mozgóképeket, nehéz volna rájönnünk, hogy az emberi történelemmelyik szégyenletes korát idézik elénk. Egy jelenetben a dobogón ülô színészek ételek ne-vét sorolják (a hagyományos paraszti táplálékok mellett elhangzik a „narancslé” és a„Coca-Cola” is, bár e kettôt nem tüntették fel a magyarra fordított szövegben). Számosjelenet bizonytalanságot, instabilitást érzékeltet. A keskeny oldalára állított hasábhozvastag farostlemezt döntenek. A lap újra meg újra dôlni kezd. A játékosok egymást váltvaeléugranak, és éktelen dörrenéssel visszacsapják azt az idomhoz. Egy másik jelenetben ahasáb asztalnak látszik a színpadon, amelynek tetejére két férfi ugrik. Talpuk alatt az asz-talnak döntött, széles pallók. Akrobataügyességgel ugranak a deszkára, amely felcsapó-dik. Ugyanezek a deszkák késôbb a földön hevernek, felezôjük alatt fahasáb. Libikókátjátszva egy-egy üres üveget helyeznek a vékony idom földön nyugvó felére, majd ráugra-nak a másikra. Az üveg, mintha lassított felvételt látnánk, komótosan pördül a levegôbe,majd az ugrók elkapják ôket.

Közben színtelen, erôs hangon recitáljáka szövegeket: „Egy zsidó öregasszony feljötta pincébôl, / Nem volt mit ennie, nem voltmit innia, / – Csináljanak, amit akarnak,nincs már erôm. / És megölték.” Egy rövidszövegrészlet tizennyolc, a mezôn bujkálózsidó vesztét beszéli el, akiket a németzsandár felfedezett. Elkezdte sorra lelôniôket, de öt után elfogytak a töltényei. Elkül-dött egy fiút az ôrhelyre munícióért. Amikoraztán meghozták a tárakat, lelôtte a többitizenhármat is. Az elhangzó szövegek egyrésze valószínûleg Perechodnik visszaemlé-kezéseibôl származik, máskor viszont tá-gabb kitekintést adnak: „Mindenki lehetEichmann, / egy jó hivatalnok elhányta ma-gát, amikor meglátott egy hullát.”

A rövid, dermesztô sûrûségû elôadás vé-gén a „véleményszínház” epilógusa: „Nemgondolok a jövôre, / arra gondolok, amimost van, / az utópia egy lakatlan sziget, /semmi sem változik, / amikor nincs jó vá-lasztás, / az emberek feladják erkölcsi köte-lességeiket, / vagyis ezerszer is halálba kí-sérem a / feleségem és a gyermekem, / ezer-szer is a halálba kísérem ôket, / mindig abukás szélén állunk / most jobb idôk jár-nak, / ezért kell ügyelnünk rá, / kis bûnök,/ Mindennapi csalások, / Mértéktartó ki-zsákmányolás, / A legjobb, ami az emberi-séggel történhet.” Nem tudjuk, ki beszél.A szöveg egy része lehet az emlékezôé,aki magára maradottan, a biztos pusztu-lással szembenézve, erkölcsi halottkéntmég gyorsan meggyónt fizikai halálaelôtt. A szín elcsitul. A játékosok lassan aszínpad jobb pereméhez lépnek. Sorbarendezôdnek, megadón felteszik a kezüket.Az erôs fények kialszanak, a beszéd, a lép-tek zaja elül. Sötét lesz és csend.

Otwockban, a gettó kiürítésének hatva-nadik évfordulóján közös, zsidó és katoli-kus gyászliturgiával emlékeztek az elhur-coltakra. Tisztelegtek egy helybéli apáca, aVilág Jámbora címmel kitüntetett LudwikaMalkiewicz emléke elôtt is, aki néhányzsidó kisgyereket kimentett a halálme-netbôl. A megemlékezést Otwock plébá-nosa szervezte meg. A tisztelendô templo-mában egy évvel korábban, húsvétkor aholt Krisztus testét úgy jelenítették meg,mintha a porig égett jászol törmeléke ros-kadozna rajta. A romokon felirat állt: „Bo-csássatok meg nekünk!” Az Otwocktól aligszáz kilométerre fekvô kisváros, Jedwabneezerötszáz zsidóját 1941 nyarán a helyi len-gyel lakosok közül verbuvált bandák irtot-ták ki minden emberi képzeletet felülmúlószadizmussal. A mészárlás betetôzésekénta zsidók közül mintegy ezret egy istállóbatereltek, és a faépületet rájuk gyújtották.A helybeliek a háború után emlékoszlopot

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 33 77

T H E A L T E R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Jelenet a Komuna Otwock elôadásából

Ka

tkó

Ta

má

s f

elv

éte

lei

fenti címben az elôadás címét a szerzô-rendezô-színész ké-résének megfelelôen írom, eltérôen attól a címtôl, amelyik

alatt Szegeden futott – Oleg Zsukovszkij tiltakozása ellenére.Ott a szellemes Hárfeusz címet viselte ez a Régi Hungáriában be-mutatott kiérlelt rögtönzés, begyakorolt improvizáció (úgy vélem,Oleg Zsukovszkij nem akart a címmel szellemeskedni, csak egybetût változtatott a görög néven, amelyik – a website-ján[www.lapushkin.de: a mûvész Németországban él, ott próbál meg-élni] található szófejtés szerint – a magányos embert jelenti, az énszótáram tanúsága szerint viszont az ógörög „megfosztott, árva”szóval lehet kapcsolatban, de ezzel a picike hangsúlyváltoztatás-sal, az O betû A-ra cserélésével orosz szóvá lett a görög, és hát ezegy orosz, mélységesen orosz elôadás, nemcsak a nyelve, de a szel-leme is). Az Arfeusz egyszerre volt a tízezer éves színház és az elôt-tünk születô pillanat maradéktalan kifejezôdése, a barlanglakószorongása és a pofátlan punk hôbörgése, a nagy koncentrációjú,testét tökéletesen uraló orosz színész kötéltáncos-mutatványa ésegy kissé esetlegesen odatett, szándékosan dadogó, esendô, se-bezhetô utcai koldusmutatvány. Hozzá kell tenni, talán nem csakéletrajzi adalék, hogy az idén a mûvész kivált anyatársulatából, aDerevóból, és ez az elsô szólóestje, amivel, ha sikere lesz, utaznifog a világban. (Egy magánbeszélgetésen beszámolt annak lelki-fi-zikai fájdalmáról, annak az abszurditásáról, ahogyan a saját tes-tébôl gyúrt szerepeket valaki másnak kell betanítania. Mintha akarját kellene letépnie, vagy a bôrét.) Szegeden kétszer is ment(nem a nagy sikerre való tekintettel, hanem mert egy másik meg-hívott elôadás nem jött el, sajnos legalább négy meghívott elôadásnem jött el, de erre még visszatérek), és bár mindkétszer megtelt a

nézôtér, nem titkolom, és a recenziókat utólag elolvasva is világos,hogy sokaknak nem tetszett. Ezzel nem akarom azt állítani, hogyaz a jó színház, amelyik sokaknak nem tetszik. A jó színházhozszámomra hozzátartozik a nézôtér forrósága – nos, a Hárfeuszalatt tényleg nem volt forró a nézôtér. Én forró voltam, tehát rámhatott. (Eddig még soha nem láttam Zsukovszkijt színpadon.)Sôt: néhány megrögzött híve kivételével ez az elôadás még helyiszimpatizánsait is hidegen (vagy langyosan) hagyta, utána némirezignációval, kissé bágyadtan szédültek ki a forró szegedi estébe.Pedig szerintem az egyik legszebb munka volt, amit a Thealter azidén felkínált. Szép volt, vagyis nemes, persze nem hibátlan, vi-szont végtelenül egyszerû, házilagosan elôállított, szinte látszot-tak a durva öltések, a csapolások nyomai (különösen, ha az embermásodszor is visszament megnézni): tiszta szemlélôdésre és aszínház lényegérôl való elgondolkodásra indított (persze csak azt,aki hagyta magát megindítani). Az elôadás nem dob be nagy trük-köket, modulációja meglehetôsen egyhangú, mondhatni, mono-ton: egy félmeztelen, kopasz, kifestett arcú férfi, persze egy zene-bohóc, ez a lényeg, az orosz zenebohóc, dünnyög, motyog, énekel,hangszereken játszik, de miféléken!, például egy kis pléh játék gi-táron, amit ötéves gyerekeknek vesznek a vásárban, mögötte oly-kor vetített kép fut, egy forgatható diafilm, karcolt, hûvös színeketalkalmazó kék-zöld-fehér festmény, rajta többek között a Hold(nagyon szépen karcolva, karistolva, valósággal világított, minthaErdély Miklós egyik festményérôl lépett volna ide át), vagy az éjsza-kai lakótelepek fényei, vagy egy, a Kis Hercegre emlékeztetô magá-nyos figura, mintha még a sálja is lobogna (maga a mûvész készí-tette a filmre karcolt-festett képet, éspedig ott, Szegeden, mint

33 88 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

T H E A L T E R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

állítottak a tûztenger helyén, melynek hazug felirata azt hirdette:a zsidókkal a náci megszállók végeztek. Lemanski plébános meg-rendítô gesztusa erre a rettenetes történetre reflektált.

A lengyel társadalom egyes köreinek hozzáállása ma is hajme-resztô a honfitársaik szûk csoportja által a zsidók ellen elkövetettbûntettekhez, a tömegeknek a vészkorszak idején tapasztalhatócinkos közönyéhez, az elhagyott zsidó vagyon eltulajdonítása kö-rüli kérdésekhez. Józef Glemp lengyel bíboros – kinek „írói mun-kássága” bôséggel tartalmaz finoman szólva vitatható kitételeket azsidósággal kapcsolatban – megtagadta, hogy a jedwabnei emlék-mû 2001. júniusi újraavatásán megjelenjen. Napjainkban egyJerzy Robert Nowak nevezetû lengyel náci publicista – a LengyelKülügyi Intézet egykori magyar referense – cikksorozatában aszovjetekkel együttmûködô kelet-lengyelországi zsidókat vádoljatömeggyilkosságok elkövetésével. A Komuna Otwock megrendítôdokumentumjátéka éppen csak hegedni kezdô sebek körül kutat.Különös indulattal, gyógyító szándékkal, de még egy nagy útelôtt álló közegbôl vétetetten. A Perechodnik/Bauman felmutat, lát-tat egy sok idô múltán megismert, megrendítô sorsot. Szembesít,számvetésre késztet. Pellengérre állít. Egy (hatvan éve) halottat.A gyûlölet azonban öröknek látszik, hiszen „könnyû szar emberréválni”. Még csak nem is kell hozzá holokauszt, sem zsidó. PéldáulOtwock tizenkétezres zsidóságából tizenegyezer hatszáz pusztultel: ma már egyetlenegy zsidó sem él a városban.

Már többször idézett interjújában az együttes nevében megszó-laló Grzegorz Laszuk ezt mondja: „A zsidóknak a mai napig na-gyon nagy trauma, hogy nemcsak áldozatok, hanem közremû-

ködôk is voltak saját tragédiájukban.” Egy ilyen hiányos, slampos,elnagyolt állítás, az efféle mondatok mögé búvó hárítás – felteszem– nagyobb traumatizáló hatással bír. Laszuk ugyanitt megemlíti,hogy „a vakáció után Otwockban fogunk játszani, ott lesznek olya-nok a nézôink között, akikben ez a történet élô emlékeket ébreszt.Számukra a tartalom lehet sokkoló, az esztétikáját nem tudom,hogy fogják megítélni.” Anyaggyûjtésem során akadtam rá a kisvá-ros kettes számú gimnáziumának angol nyelvû honlapjára. A me-nübôl kiválasztottam az „Otwock története” pontot (a város hiva-talos honlapjának nincs angol verziója). A szöveg egy árva szóval setér ki arra az apró tényre, hogy 1942-ben a település lakosságánakfelét kiirtották, azt viszont megtudhatjuk, hogy 1917-ben a városközel százhatvan üzletének többségét zsidók birtokolták.

A lengyel társulat alkotása erejénél, szókimondásánál fogva al-kalmas lesz rá, hogy „mûködjön” Otwockban, a történet helyszí-nén is. E különös, dokumentarista színház csak kevéssé igyekszikítélkezni. Ábrázol. Minimalista eszközökkel, elvonatkoztatva,egyetemessé téve láttat egy történetet, melybôl, ha sokat egymásmellé teszünk, úgy hívjuk: világégés. Laszuk és társai az emberigyengeség határtalanságára és veszélyeire hívják fel a figyelmet.Menetelô, kórusban kántáló, majd feltett kézzel, a fal felé fordulvasorakozó színész szónokai máig kockázatos történetet beszélnekki. Színházi szempontból igencsak érvényesen. A tartalom, a (tá-gabb) történet azonban – mint látható és tudható – még mindigalakulóban van. Hogy jó irányban menjen, ahhoz ez a rizikós al-kotás is segítséget nyújthat.

F o r g á c h A n d r á s

Arfeusz a porondon■ O L E G Z S U K O V S Z K I J S Z E G E D E N ■

A

utólag megtudtam); különbözô megvilágításokba helyezi a testét,mondjuk, helyben futás közben vízzel spricceli, permetezi, hogy –legalábbis azok, akik a nézôtéren szemben ülnek vele, vagyis anézôtér közepén, és nem süt szemükbe zavaróan a fény – egyfénylô kontúrú, vízporban úszó, világító testetlen szellemnek,szellemsziluettnek érzékeljék ezt a fején mikroportot viselô, ezértolykor autóversenyzônek vagy rock-sztárnak is látszó BolonduskaIvanuskát, ezt az Eizenstein bojárjaira vagy valamelyik cárevicséreemlékeztetô, testén egyetlen fölösleges grammot sem viselô férfit,szóval Zsukovszkij sok mindent csinál, sok mindennel kísérlete-zik. Az egyik dologból nem föltétlenül következik a másik. Példáulaz elôadás vége felé a harmonikáját odaadja egy nézônek. Ahogyanegy érzékeny fanyalgó az elôadás után megfogalmazta: „nincskedvem másfél órán keresztül nézni, hogyan úszkál egy hal az ak-váriumban.” Hiszen éppen errôl van szó! Számomra nincs érde-kesebb, mint hogy errôl is szólhat a színház: ahogyan egy hal úsz-kál az akváriumban. De még másról is van szó. A zenebohóc aszínház leglényegét valósítja meg – ha igazán zenebohóc: ha a ze-ne valamiképpen abból a szomorúságból fakad, ami megnevettet,ha tényleg a testi létezésének a folytatása. Itt minden rezdülésautentikus volt: abból következett, amit láttál, a mozdulatból.Amikor letette a mikroportot a fejérôl, vagy fölvette, ahogyan oda-hátrált egy elôre bekészített kellékhez, abban sem volt semmilyenálcázás, az útvonalak, amelyeket Zsukovszkij ebben az elôadásbanbejár, inkább ösvények, mint kitaposott országutak, harci ösvé-nyek, Ariel ösvényei, bujkálás, rejtôzködés és kitárulkozás egy-szerre mutatkozik meg bennük, szemérem és pofátlan exhibicio-nizmus. Valahol azt nyilatkozta, hogy szeretne olyan lenni, mintez a figura, akit játszik, de sajnos nem mer olyan lenni. Olyannyílt, és olyan naiv, aki csak azt mondja, amit érez. Hát akkor mitcsinál? Az elôadás vége felé a feje elé helyez egy nagy, ovális, fentés lent kihegyesedô csúcsú papírmaszkot: nincs rajta semmi, aszájával fogja, és a szájába egyúttal egy mikrofon került: tartja is aszájával, és hangokat is ad ki általa: nincs arca, és ôserdei arca van,mint egy Amazonas menti indiánnak. A ráadás számokat úgytudja le – mindkét estén három volt belôlük –, hogy az ember nemtudja, végleg kiment-e, vagy visszajön még. Ez a három ráadás

szám, a taps intenzitásától függetlenül, hozzátartozik az elôadás-hoz. A második estén egy mikrofonállványt helyezett ki a színpadközepére, odaállt elé, aztán mégsem szólalt meg, otthagyta, ki-ment. Ekkor kigyulladt a mikrofon helyére becsavart villanykörte.Mondom, filozófusok a zenebohócok, igazi filozófusok! Ez a vég-telenül magányos Arfeusz nem találta meg az ô Auridikéjét, ésnem szállt le érte a pokolba. Még nem tart ott. Az elôadás elôtt egypiciny cetlire kinyomtatott szöveggyûjteményt kaptak a nézôkOleg szövegeibôl, mûsorfüzet gyanánt. Néhány idézet a cetlirôl:

„Korábban, még fiúkként, ostrommal vettük be a hóbuckákat.Most már katonák vagyunk, süvítenek a lövedékek, és mi a földre ro-gyunk, már itt is az utolsó közülünk. Korábban, mikor sötéte-dett, ô az ablakból hívott, te meg azt válaszoltad neki: »Mama, én…«

Úgy táncolt, olyan gyönyörûen – hogy elveszítettük a fejünket, ésazt kérdeztük: mit adjunk neked ezért az örömért? Ô pedig aztmondta: egyikôtök fejét. És mi odaadtuk az egyiket. A próféta fejét.

»Szeretnék, bár kis idôre, felhôként, galambszürke felhôként aszülôházam fölé szállni.«

Önarckép: Nem tud felállni és elindulni. Még akkor sem, ha fektében bele-

rúgnának, vagy megsimogatnák, vagy… semmi sem fog történni.Ott fekszik majd a sarokban egészen addig, amíg el nem repül.

Valahol kerek e világon, ott, ahol örök a fagy, a medvék jéghezdörgölik magukat, könnyeiket sem sajnálva.”

Oleg Zsukovszkij elôadása számomra mindazt magában sûrí-tette, ami miatt ez a szegedi fesztivál olyan rokonszenves, de többannál, gazdagító, mert a fanyalgóknak üzenem: éppen az ilyen „té-vedések” – mint Zsukovszkij magánszáma vagy Urbán Andrásfélig elkészült hátborzongató Csáth-elôadása (utalok a jégtömb-be fagyott hal lángszóróval való kiolvasztására), a 0,1 mg – te-szik, hogy ez a fesztivál nem veszítette el az arcát: a közvetlenség-hez éppen az esendônek, a szenvedélyesnek és a még nem teljesenkiérleltnek van mély köze: a csillogás, a tökéletesség – ide nekem acsillogást, a tökélyt!; szeretem a ragyogó, a pompás, a szellemeselôadásokat is – még nem minden, nem az egész univerzum. Azilyen kerülô utak nélküli munkák is hozzátartoznak, atmoszférátteremtenek, oxigént termelnek, nincs piaci értékük, szerencsére,esetlegesek, mint egy gyerekrajz, és így hibátlanok, ezért fölbecsül-hetetlenek. Balog József még mindig tudja, mitôl döglik a légy.(Holtfáradtan és talán kissé illumináltan éjféltájban nagyon jó be-szélgetést folytatott Jelessel és Peróval a József és testvérei vetítéseután. A nyitottság, a szemlélôdésre való képesség teszi ezt lehetô-vé.) De persze nem minden papsajt.

Elôfordult az is, hogy a Szegedi Nemzeti Színház piaci áratkért egy, a zsinórpadlás nélkül sajnos nem mûködô, meghívottnagyszínházi elôadásért (Jeles Ványa bácsija csak emiatt nem jö-hetett el Szegedre), mintha divatbemutató vagy páholytalálkozólett volna. A szolidaritás ilyen hiánya egy korántsem anyagielônyök miatt megrendezett jó szellemiségû és másfél évtizedemegalapozott helyi színházi fesztivállal, illetve egy másik vidékiszínház ritkán látható produkciójával szemben – hadd fogalmaz-zak eufemisztikusan – szomorú dolog. És amilyen jónak tartot-tam, hogy a háromtagú elôválogató zsûri végre az úgynevezett„kôszínházakból” is beválogatott úgynevezett „alternatív” elôadá-sokat, amelyek egyeztetési okok miatt nem jöhettek el, mint ami-lyen Zsótér Csongor és Tündéje, Jeles kaposvári Csehov-rendezése,avagy Pintér Béla Gyévuskája (miáltal talán sikerülhetett volnavégre újradefiniálni az „alternativitás” idôközben meglehetôsenbornírttá és üressé lett fogalmát), annyira zavarba ejtett, hogy he-lyettük korántsem elég színvonalas (említhetem a diákszínjátszókarakterû, helyenként persze éppen ezért – tudniillik a maga de-duktívan következetes marionett pantomimimitációja miatt –érdekes Pert) vagy pedig kifejezetten konvencionális elôadásokkerültek be a programba (mint amilyen Az üvegfigurák volt). Még-is: második éve nézem ezt a fesztivált, és második éve érzem ott jólmagam. Mert valódi.

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 33 99

T H E A L T E R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Oleg Zsukovszkij a Hárfeuszban

Du

sa

Gá

bo

r fe

lvé

tele

magyar kritikuscéh az idén lépett be – pontosabban többmint egy évtizedes kihagyással vissza – a nemzetközi kriti-

kusok (AICT) szervezetébe. A kilencvenes évek elején logikus lé-pés volt „elhagyni”, leépíteni a tagságot: az AICT, akárcsak azUNESCO többi hasonló szervezete, a rendszerváltással együtt el-vesztette jelentôségét a világnak ezen a térfelén, mert a nemzet-közi kapcsolatok közvetlenné és személyessé váltak, már nem voltszükség egy olyan világszervezetre, amelynek ernyôje alatt lehetkapcsolatokat fenntartani, információkhoz jutni vagy éppenutazni. Ma a világszervezet legfontosabb – a magyar szakma szá-mára kulcsfontosságú – tevékenysége az oktatás, a fiatal kritiku-sok képzése nemzetközi szemináriumokon.

Az idén történt meg elôször, hogy egy magyarországi színházirendezvény, a szegedi Thealter befogadott egy nemzetközi kriti-kusszemináriumot. A komoly költségekkel is járó nemzetközi sze-minárium tíz tagja három kontinens öt országából érkezett, s ezeka fiatal, de már gyakorló szakírók mérlegre tették a fesztivál pro-dukcióit. Mivel a Thealter független és alternatív színházi talál-kozó, maga is „sok nyelven beszél” – akárcsak a kritikusszeminá-rium –, az alkalom szerencsésnek bizonyult. A szemináriumot egysvéd és egy magyar tánckritikus, Margareta Sörenson és HalászTamás vezette. Alább a diákok fesztiválkritikáiból közlünk össze-állítást. Nem véletlen, hogy legtöbben a Bozgorok címû elôadásrólírtak: a színházilag soknyelvû fesztiválon a soknyelvû csoport aBozgorok román–magyar–erdélyi magyar, lokális és shakespeare-isoknyelvûségére volt a legfogékonyabb.

Tompa Andrea

KI AZ ALTERNATÍV?

Az AICT szemináriumának keretében öt napig dolgoztunk: afesztivál elôadásairól beszélgettünk, szövegek készültek, közbenélveztük a forgatagot, a fesztivál szervezôinek és magyar kollégá-inknak a segítôkészségét.

A színházi életben – nemzetközi szinten és a legtöbb európaiország esetében – az „alternatív” gyakran használt címke; azokata színpadmûvészeti formákat jelöli, amelyek vizuális és totáliskoncepciókat egyaránt magukban foglalnak. Mindazt, amit a XIX.és XX. század korai modernistái úgy neveztek: Gesamtkunstwerk.A posztmodern és a poszt-posztmodern stílus legújabb hullámaiéppúgy elérték a színházi közönséget, akárcsak a performansznevû irányzat happeningjei a hetvenes években, majd a nyolcva-nas–kilencvenes évek táncszínháza és így tovább.

A szeminárium idején látott elôadások némelyike – az oroszOleg Zsukovszkij, a német Theater Tetrapiloktomie és a magyarAndaxínház produkciója – joggal nevezhetô „alternatívnak”. Deazért muszáj feltenni a kérdést: mit is jelent pontosan e kifejezés?Az alternatív mindig valami másra hivatkozik, egy döntési helyze-tet vázol fel. Amennyire én láttam, ezek az alternatív elôadások azalternativitás egy korábbi állapotát tartósítják, megmaradnakkonzervatívnak, óvakodnak a kihívásoktól, éppen úgy, mint a lé-lektani realista mainstream színházak; játékstílusukban, az in-terpretációban, a színre állítás módjában egyaránt.

A három fentebb említett elôadás meghökkentôen hasonlít egy-másra, mind „alternativitás”-képében, mind a közönséggel való

kommunikáció hiányát tekintve. Ugyancsak egyformán ráirányít-ják a nézô gondolatait arra a tényre, hogy bár az emberiség felét anôk teszik ki, mégis különösképpen hiányoznak ezeknek azelôadásoknak a színpadáról. Egocentrikus és önhitt férfi színé-szek játszanak önmaguknak – mindez nagyon ódivatúnak látszik,és távol van attól, hogy új alternatívákat mutasson fel. A kellemet-len érzés, amely ezeknek a nagyravágyó „életmúzeumoknak” a lát-tán elfogott, olyan elôadások felé irányította a figyelmem, mint aHólyagcirkuszé vagy a Honvéd Kamaraszínházé. E társulatokatnyitott szellemû kísérletezés, a közönség felé forduló, sokkal kom-munikatívabb pozíció jellemzi. Ugyanez igaz a Barbara L. címûtáncelôadásra, mely bizonyos tekintetben rejtélyes, és a leginkábbérdemes a nézôi tanulmányozásra.

Margareta Sörenson (Stockholm) (Fordította: Halász Tamás)

A DOLGOK SZÉLÉN TÁNCOLÓK (Bozgorok)

Amikor olyan elôadást nézünk, amelynek nem értjük a nyelvét,bizonyos érzékszerveink „kitágulnak”, és megnyílnak érzékelé-sünk rendszerint „alvó” dimenziói. Hiszen a színház nemcsakszó, hanem a szó mögöttese is. Nem véletlen, hogy száz éve egy-folytában Csehov zseniális szövegmögöttiségérôl beszélünk, arról,hogy az ô hôsei ebédelnek, és lényegtelen dolgokról fecsegnek, mi-közben a sorsuk dôl el.

A Bozgorok cselekménye egy Erdély hegyei között megbúvóArdeal nevû büfében zajlik. Hôsei szeretnek, veszekednek, isznak,énekelnek, fôzik a kaját… De minden mozdulatuk, minden érzel-mi kitörésük mögött ott van az elveszettség és kiüresedés érzése,mintha idegenek lennének – a románok és a magyarországiakszámára egyaránt. Ezért aztán élesek az állapotváltások, a sírásbólnevetés, a táncból verekedés lesz, kétségbeesetten nevetnek, ésszappanbuborékokat fújnak – hogy ilyen módon hallgattassák elmagukban reménytelen vágyaikat. Ezek a figurák egyszerre emlé-keztetnek az utcagyerekekre és a vándormadarakra: bármely pil-lanatban készek arra, hogy felröppenjenek, és melegebb éghajla-ton keressenek otthont maguknak.

Amikor az elôadás vége felé megnyílik a mennyezet, és az égbôlrizsszemek hullanak ránk, azt gondoljuk: nahát, végre az Istennekis eszébe jutottak ezek az emberek, és égi mannát bocsát rájuk… Denem. Hiszen a hôsök hirtelen felragadják csomagjaikat, és örökreelhagyják az Isten által is elfelejtett Ardeal nevû büfét. Ôk elmen-nek, a hatalmas fazékban pedig ott párolog az étel – elkészült a pu-liszka. A hosszú asztalnál egyetlen színész marad. Ráérôsen tálalmagának, enni kezd, aztán hirtelen észreveszi a körülötte ülô né-zôket. Ravaszkásan hunyorít, és az asztalhoz invitál bennünket.

A falusi hegedûs egyszerû zenét húz hozzá, a nézôk jóízûencuppognak – a puliszka tényleg nagyon finom lett. De könnyek-kel fôzték.

Alla Senderova (Moszkva)(Fordította: Tompa Andrea)

TELJES JOGÚ ÉS KIZÁRT ÁLLAMPOLGÁROK –MEDDIG MÉG?

Nekem mint montreali polgárnak mindenekelôtt az volt a fon-tos, hogy megértsem a „bozgor” szó jelentését. Ez a sértô megjelö-lés a kirekesztettekre vonatkozik, még akkor is, ha azok teljes jogúállampolgárok, és ugyanolyan státust élveznek, mint azok, akik ki-taszítják ôket. A Honvéd Kamaraszínház fiatal társulat, amelynekeredetileg az volt a becsvágyó szándéka, hogy egy estére bemutassaaz Ahogy tetsziket. A dátumok ezután egymásba folytak. A fiatal

44 00 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

T H E A L T E R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Több nyelven■ K R I T I K U S O K A T H E A L T E R R Ô L ■

A

magyaroknak bizonyára van még mit javítaniuk az elôadáson, detény, hogy közönségükkel sikerül igazán kommunikálniuk: anézôk nevetnek, és látszik rajtuk az elragadtatás.

Az Ahogy tetszik avagy a Bozgorok számos problémakört fog át.Nevezhetjük életkeringônek vagy inkább életkivágásnak, amelyminden rostjában vérzô és fájdalmas, akár társadalmi, akár érzel-mi kérdésekrôl van szó; közben – nyílt színen – a tragikus moz-zanatokat pálinkával locsolják meg. A színészek énekelnek, klim-píroznak, öngyilkosságot követnek el (vagy majdnem), gyilkolász-szák egymást – a sorrend nem mindig pontos, de mindez aszemünk láttára zajlik. A Honvéd Kamaraszínház elkötelezettszínházat kínál, amely megdobogtatja a szíveket, és gondolatokatébreszt. A téma erôs, a tartalom arra a magyar önazonossági vágy-ra reagál, amelyre a magyar nép – akár az országon belül, akár ahatárokon túl – oly mohón szomjazik.

Bizonyos, hogy a megsebzettség hosszú éveit semmilyen nép-szavazás nem teheti jóvá – de kulturális téren újjáépülhet anem-zeti büszkeség. Kívánjuk, hogy a Honvéd Kamaraszínház ésrendezôje, Rusznyák Gábor – akit a szegedi Alternatív SzínháziFesztivál záróünnepségén a legjobb rendezés díjával tüntettek ki –ezen a nyomtávon haladjon tovább.

Nathalie de Han (Kanada)(Fordította: Szántó Judit)

RECEPT NÉLKÜL

Van egy sereg só és bors nélkül készült elôadás, ezeken az emberunatkozik, és azonnal el is felejti ôket, amint kilépett a terembôl.És vannak olyanok, amelyek ugyan nincsenek túlsózva, borsozva,de az ember akkor sem tudná elfelejteni ôket, ha akarná. Talánmert voltak provokatív pillanatai, noha lényegében ezek sem nyúj-tottak semmit. Ilyen a Honvéd Kamaraszínház Bozgorok címûelôadása is.

Amikor belépünk a terembe, tömény ételszag fogad. Az ételhelyben készül, a nézôk szeme láttára. A naturalista színházból

merített ötlet ígéretes. Ahogy mondani szokták: az elôadás jólkezdôdik. De aztán… Merthogy mirôl is lenne itt szó? A shakes-peare-i Ahogy tetszik hôseinek helyzete, akik a városból az ardennes-ierdôbe menekülnek, az erdélyi magyar etnikum helyzetére vetülrá. Találkoznak az Ardeal nevû büfében, elmesélik egymásnakgondjaikat, szerelmi bánataikat. Ez eddig a szöveg lehetséges újra-olvasata. Azonban az elôadás az érdekes „helyi” adaptáció lehetô-ségeit nem aknázza ki. A színpadot számtalan tárgy borítja el, en-nek célja a tér részleteiben való felépítése (akárcsak a naturalistaszínházban), de ezek a tárgyak, mivel feleslegesek, túl is terhelik adíszletet. A színészek játéka intenzív, durva. A sok hamis hang kö-zött a kevés igazi is elvész.

Az elôadás vége azonban, akárcsak az eleje, meglepô. Egy inter-aktív jelenet részesei lehetünk: mindenki elhagyja Erdélyt, és el-indul Magyarországra, egyetlen színész kivételével, aki viszont azasztalhoz invitálja a nézôket. Azt mondhatnánk, hogy az elôadáseleje és vége egy másik produkcióhoz tartozik. Önmagukban ér-dekesek, de az egészet nem mentik meg. Az elôadásnak nincsesztétikai egysége, az a vágy, hogy mindent megcsináljanak ésmegmutassanak, a Honvéd Kamaraszínház elôadását törékeny ésfelületes produkcióvá süllyeszti, amelyben csupán a politizáláskedvéért politizálnak.

Alina Mang (Bukarest)(Fordította: Tompa Andrea)

TRANZITBAN

A Honvéd Kamaraszínház olyan szituációt akar színpadra transz-ponálni, amelyet számos kirekesztett él át, legyenek bár magyarok,románok vagy mások, és e célból Shakespeare Ahogy tetszik címû víg-játékának bonyodalmát és szereplôit veszi kölcsön. A nézôtérrelépve rögtön belesodródunk egy büfébe, ahol máris viharosan zajlikaz élet. Az egészen egyszerû díszlet, valamint a színpad és nézôtérközötti viszony megteremti a hangulatot, a helyszínt, a feszültsége-ket, valamint azokat a vitákat, amelyek ebben az arénában lezajlanak.

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 44 11X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Gyôry András Botond, Fazekas Júlia és Zsákai Júlia a Bozgorokban (Honvéd Kamaraszínház)

A színészek roppant természetességgelformálják meg a szereplôk egész galériáját.Ezek a figurák mind „tranzitban” vannak,átmenetileg, rövid idôre tartózkodnak egyidegen helyen, ahol bármi megtörténhet.Akár Shakespeare darabjainak mitikuserdôje, ez a rossz hírû kocsma is számos ta-lálkozásra és fordulatra ad lehetôséget. En-nek megfelelôen számos konfrontációrakerül sor, fôleg a szerelmi viszonyok terüle-tén, de természetesen abban a vonatkozás-ban is, amely e folyamatos kirekesztettség-ben élô személyek helyzetét érinti. Mégis, emeggyötört lelkek közösségén belül azérterôs a remény is. Többségük jobb helyzetrevágyik, megütköztetik gondolataikat, ésszeretni próbálnak, még ha nagyon esetle-nül is. Bár az elôadásban mindenekelôtt amagányosságról és az önazonosság keresé-sérôl van szó, a produkció erôs ritmusa, anevetségesség iránti kitûnô érzéke, a zene,valamint az étkezési rítus mind hozzájárul,hogy az esemény inkább közösségformáló,semmint megosztó legyen.

Christian Saint-Pierre (Québec)(Fordította: Szántó Judit)

COULEUR LOCALE ÉS L’ART POUR L’ART

A Bozgorok nem fikció, de alapjában vé-ve játék. Játék, melyben Shakespeare víg-játéka csak ürügy arra, hogy arról beszélje-nek, ami személyesen (is) érinti a játszószemélyeket: hogy milyen „bozgornak”,vagyis hontalannak lenni. A fesztiválonjátszott elôadásban csak azt nem lehetetteldönteni, mi az alkotók személyes viszo-nya a bemutatott helyzethez. Távolság-tartó irónia kíséri a mélabús, túlzásba vitttranszszilvanizmust, az embereken nem-csak mosolyogni, egyenesen röhögni kell.Valami mégis hiányzik: talán az intenciótiszta felmutatása, az összetartó erô, a ko-herens színészi játék. Lehet, hogy az za-var, ami „pluszban” van: a túl sok, néhanagyon olcsó poén, a harsányság, a min-dent megmutatni akarás.

Ahhoz, hogy a Rusznyák Gábor és a tár-sulat által kitalált játék igazán élvezhetô le-gyen, meg kellene konstruálnia a saját tör-vényeit. A társulat csak az alaphelyzetet ésa játékteret találta ki, a naturalisztikus kör-nyezetet: egy falusi kocsmát „valahol Er-délyben”. A Shakespeare-tôl kölcsönvettszereplôket ki jól, ki nagyon gyengén játsz-sza el, de a színészek egyetlen geget semhagynak ki a kétórás elôadásból, akárkapcsolódik a bemutatott helyzetekhez,akár nem.

Akad néhány kuriózumszámba menôötlet (például a vert kenyér vagy a „Ma-gyarba mennek” szófordulat, ami valóbanlétezik), de van sok olyan kép is, amelynem igaz az erdélyi helyzetre (például az,

hogy a helyiek úgy bánnak asszonyaikkal, mint a muzulmánok). Kapunk valamennyit agiccses, fenyôfás, borvízforrásos, mofettás Erdély-képbôl is, ehhez egyébként egészségesiróniával viszonyulnak az alkotók, de túlzásokat is látunk, amelyek a barbárképet erôsítikfel (a „ti most akkor románok vagytok?” kérdés sajnos szintén jellemzô). A couleur locale-poénok mellett viszont nagyon sok a l’art pour l’art poénkodás: Zámbó Jimmy hôskéntvaló említése, a földre hajított virág zuhanyrózsának becézése, az olcsó italok elkészítésé-nek elmesélése stb.

Úgy érzem – és tényleg csak érzésrôl beszélhetek, mert legalább annyira érintett vagyoka történetben, mint a szerepeket alakító színészek –, hogy a tûzzel játszanak. Aki csak tu-ristaként látogatott Erdélybe, nem lát a felszín mögötti hétköznapokba, így nem tudja el-dönteni, mi a tréfa, mi az irónia, és mi a fel nem tárt mélyebb értelem az elôadásban…Olyan is akad, aki csak a hôsies helytállást és küzdelmet díjazza, még ha az olykor ironi-kus is, és tapsol a „templom és iskola” hallatán.

A befejezésben két nagyon fontos, de az elôadásban teljesen új, elôkészítetlen, már vagymég aktuális politikai probléma merül fel: a magyarigazolvány és a tömeges kivándorlás.Mindkettô kényszermegoldásnak tûnik arra, hogy a szereplôk valamilyen ürüggyel távoz-hassanak: az igazolvány elônyeit kihasználva mindenki Magyarországra emigrál. A színencsak Jaques marad, aki Orlando fehér egerének mondja el végre a „színház az egész világ”kezdetû monológot; ezt addig nem sikerült elôadni, mert az embereket – ebben az elôadás-ban – egyáltalán nem érdekli a kultúra.

Az, hogy egy társulat a bozgorságról, a hontalanságról beszél, és létrehoz egy aktuáliselôadást, dicséretes dolog. Kár, hogy nem tiszták a játékhelyzetek, a szereplôk közül csaknéhánynak van meghatározható identitása, és közülük is csak néhányan végeznek tisztes-séges színészi munkát. A rendezô slendriánsága és a témakör komolytalan, felületes„tárgyalása” miatt a produkciót sem politikai színháznak, sem figyelemfelkeltô tettneknem lehet nevezni. De az áttelepülés, az erdélyiség, bozgorság problémájával nemcsak a ki-sebbségieknek, hanem a többségieknek is szembe kell nézniük. A magyarigazolvány és akedvezménytörvény sok politikai vitát váltott ki, tehát az elôadás tárgya nem közömbössenki számára. Persze lehetséges, hogy az alkotók nem kívántak a dolgok mélyére ásni, és„csak színházat” szerettek volna csinálni. Döntésük miatt nem lehet elmarasztalni ôket, deamiatt igen, hogy a színházat nem pontosan és szépen játsszák...

Hegyi Réka (Kolozsvár)

GARANCIÁK A SIKERRE

Olyan érzésem van elôadás közben, mint a kora kilencvenes évek Erdélyben játszottszilveszteri mûsorain. Akkoriban a kommunista diktatúrát szidtuk és sírtuk vissza, s mi-vel az egész nem volt már aktuális, tétje sem volt több mint az édes-keserû nosztalgia. Azerdélyi származású színészek által játszott, Magyarországon létrehozott Bozgorok az er-délyi magyarok helyzetét figurázza ki. Aktuálpolitika, öniróniával és önsajnálattal tálalva.Mindenki érintett. A közönség egy része röhög, a másik tapsolni kezd, ha templomról ésiskoláról hall – kinek Ahogy tetszik.

Shakespeare-tôl kölcsönzött az erdô és a számûzetés-szituáció, bár tisztázatlan, hogyRosalindának ugyan miért kellene elhagynia saját országát. Azért, mert teherbe esett?Adaptációról azonban nincs szó: az elôadásban mindössze áthallásként értelmezhetôk ashakespeare-i szövegrészek (Jaques filozofikus monológjai, Rosalinda önmagának udva-roltató incselkedése, a Hercegnek az ardennes-i erdôt dicsérô szavai). Az elôadás szöve-gét meghatározó stílus a karikírozott magyarkodás, az „ööj, be gamatok vajtok, ámber”.Székelykedés, mondanám, de ez sem biztos, mert vegyülnek az akcentusok és szlengek.

Klisé van. Civil modor. Szenvelgôsen eljátszott szerelmesek és hazafik. Ezért marad eldön-tetlen a témaközelítés érzelmi minôsége. Ezért tapsolnak a Remenyik-idézetre, és ezért vantétova csend, amikor Jaques „megmarad” az Ardeal büfében. Nem nézôi szabadság ez, ha-nem az alkotói tudatosság hiánya. A giccsnek azonban mindig jár a közönségsiker. Most is.

Boros Kinga (Kolozsvár)

A LÁTÓHATÁR MESSZE VAN (Via Italia)

Színházat nézni. De hogyan? Milyen szemüveggel? Érteni? Látni? Lehet ezt? Alapkér-dések ezek, melyek végigkísérték a szeminárium négy-öt napját, hiszen a külföldrôl érke-zett fiatal kritikusok folyton a magyarul tudókat kérdezgették a különbözô elôadások cse-lekményérôl, a történetrôl, a szavak jelentésérôl. (De például Oleg Zsukovszkij orosznyelvû elôadás-performanszával kapcsolatban mi futottunk rögtön a jelen lévô oroszkritikushoz, hogy értsük is, amit láttunk.) A szeminárium nemzetközi kontextusában kü-

44 22 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

T H E A L T E R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

lönösen fontossá váltak a megértés fokozatai, mûködése. Sokat mond egy-egy elôadásteatralitásáról, hogy milyen mértékben tapad a szöveghez, és a befogadás racionális as-pektusai mellett mennyire engedi érvényesülni a fület, a szemet és más érzékszerveket.

Pécs és Kisvárda szakmai beszélgetései alapján az egész „megértési probléma” megtes-tesítôje, szent tehene számomra az újvidéki Via Italia lett. Többnyire borzongva hallgat-tam azokat a véleményeket, amelyek a klasszikus történetet kérték számon. Szövegmi-nôségrôl, irodalmi értékrôl hangzottak el megjegyzések, illetve panaszok arról, hogy nemlehet követni, érteni azt, ami a színen zajlik. Mezei Kinga és Gyarmati Kata regény-adap-tációja nem létezik önállóan, csak az elôadás kontextusában. A szöveg nem rendeli magaalá a hatás egyéb összetevôit, a mozgást, a zenét vagy a díszletet. A különféle elemekegyütt hozzák létre a Via Italia egyedi stílusát, jobb szó híján általában költôinek tituláltvilágát. Megnyugtató volt a fiatal külföldi szakemberektôl pozitív véleményeket hallani:értették az elôadást. Még a sokat szövegelô Deda (Puskás Tamás) alakja is mûködött, hi-szen mondatainak reszelôs-krákogós „zenéje”, a figura medvés mozgása, agyonlisztezetthaja, hatalmas fekete kalapja elegendô jel az értéshez. Igen, aki nem bírja a magyar nyel-vet, az kimarad Deda aranyelásással kapcsolatos, gyalázatosan morbid temetkezési elmé-letébôl, de nem marad ki az elôadásból, hiszen gesztikusan a lopás-szerzés, majd az„orgazdáknak való továbbadás” jelenete mûködik, él.

Több szálon fut egyszerre a konkrét cselekmény és a belsô történés is. Olyan ez, mintegy párhuzamos útvonalakon zajló tájékozódási futás: az utakon kiemelkedô szigetek,„ellenôrzô pontok” találhatók, illetve hangsúlyos helyeken össze is futnak a szálak. Ilyenpéldául a statikus zárókép, melyben az eltávozottak, Heli, Deda és Viki jelennek megfelül, mindannyian fehérbe öltözve.

Sôregi Melinda (Budapest)

A BOZGOROK MINT PROBLÉMA

A fesztiválon a Honvéd Kamaraszínház elôadása, a Bozgorok is felvetett hasonló kérdé-seket. Rusznyák Gábor rendezô a színészekkel együtt gyúrta saját nyelvére ShakespeareAhogy tetszik címû vígjátékát. Egyetlen helyszínen, az Ardeal büfében vagyunk végig. Igen,ebben az esetben is felvethetô, hogy a nem erdélyi, Romániáról mit sem tudó nézô értheti-e, amit lát. De ezt a kérdést nem feltétlenül érdemes feltenni, hiszen evidenciaként, azelôadás konvenciójaként kell elfogadnunk, hogy nem tisztán Shakespeare-t látjuk, és vala-

hol Erdélyben vagyunk (bár még odáig is merném tágítani a kört, hogy valahol messze, is-merôs, de mégis távoli helyen járunk). A kérdés inkább az, hogy sikerült-e, ahogy a ViaItalia esetében, „elrabolni” a nézôt, sikerült-e a viszonyokat pontosan megjeleníteni.

A nézôpont furán kettôs: egyrészt külsô, azaz magyarországi, másrészt belsô, tehát er-délyi, annál is inkább, mert a fiatal színészek java Marosvásárhelyrôl települt át az utób-bi években. Az elôadás bizonytalanul lavírozik irónia és könnyes pátosz között, minthanem tudna dönteni abban, hogy az egészet mennyire lehet komolyan venni. A végén az-

tán, az utolsó jelenettel minden irónia po-litikai aktualitássá íródik át: publicisztikátlátunk a színpadon. A képünkbe van vágva,hogy „a ti hibátok, hogy el kell hagyniuk ahazájukat”, és „a ti hibátok, hogy ilyen ki-látástalanul kell az Erdélyben maradóknakélniük”. Fekete és fehér a vélemény.

A nézôpontok kusza keverése, váltoga-tása, elcsúsztatása mellett a Honvéd Ka-maraszínház elôadása egy színházi síkot is„behoz”, mintha a társulatnak a színház-csinálásról lenne mondanivalója. Mindezinkább divatos póz: nem lett belôle ôszintevallomás. A Bozgorok tehát nem válasz-tott stílusa miatt hullik darabokra, éshagyja cserben a nézôt hosszú percekre,hanem mert hiányoznak a töredékességetösszefogó határozott döntések.

Mindennél fontosabbnak tartom mégis,hogy a fesztiválon számos olyan elôadástlehetett látni, amelyek újabb irányokba te-relhetik, s talán „egészségesebbé” tehetika befogadás folyamatát.

Sôregi Melinda (Budapest)

SZAHARAKODÁS (Bon Voyage)

Akárki-történet, jarrys hatások és perfor-manszburkolat a három meghatározó ele-me a Theater Tetrapiloktomie Bon Voyagecímû elôadásának. Két, egymással aligérintkezô ember járkál, lassú léptekkel vagybohócosan ugrándozva, és rendezgeti a te-ret. Egyikük madzagot aggat, képeket tûz-del rá, potrohos férfit rajzol táblára, vécé-kefével dobol mûanyag hordón. A másikvarázsol: tojást rak egy tányérba, majd já-tékcsirkére cseréli. Egyikük szinte észrevét-len a lassúsága miatt, másikuk hallatlanulizgága. Egy abszurd Akárki-figura, Zettel-man két iposztázisa.

Utazás egy apokalipszis utáni vakvágá-nyon – írja a mûsorfüzet, amelyhez gyak-ran és értetlenül fordulok elôadás közbenis, például hogy kilessem belôle, vajon mi-kor lesz már vége. A játszók is érzik a türel-metlenséget. Öt perc múlva vége, utolsóesély ez arra, hogy kérdéseket tegyünk fel –szólít fel egyikük. Az elhangzó kérdéseketazonban nem veszik figyelembe: a nézômegszólítása álgesztus, a játszók nem kí-vánnak bevonni minket. A maguk örömérejátszottak pszeudo színházat, melyhezannyi közünk lehet, mint egy kiállításitárgyhoz a szemlélônek.

Boros Kinga (Kolozsvár)

MINDENT ANYÁMRÓL (Barbara L.)

„A gyerekek eleinte szeretik a szüleiket,azután ítélkeznek fölöttük, végül megbo-csátanak nekik” – írta Marina Cvetajeva.

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 44 33

T H E A L T E R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Jelenet az újvidéki Via Italiából

Gergye Krisztián elôadása, a Barbara L.,nem ítélet egy anya fölött, és nem is a szó-ban forgó anya bûneinek megbocsátása,hanem a nôi magánnyal való együttérzéskifejezése.

A csodálatos Zarnóczai Gizella nincsegyedül a színpadon; két nôalak van mel-lette, akiknek arcát fekete maszk fedi: ôkazok a lányok, akiket a szeretett anya elha-gyott, és akiknek az érzelmeire süketté vált.Az arctalan, szótlan figurák egy szürrea-lisztikus térben, de realisztikus díszletele-meken (székek, gyerekjátékok) kúsznak,vagy éppen egy fehér éjjeliszekrényen –amely az anya tragikus pózainak talapzatátis képezi – vonaglanak. Az anya-lány kap-csolat csúcspontja az a jelenet, amikor akétségbeesett vágyai által ûzött anya úgyhatol át gyermekei közt, mintha tárgykénthasználná ôket…

Zarnóczai Gizella igazi tragikus szí-nésznô. Arca ugyanolyan intenzíven kife-jezô, mint a teste, szemében a szenvedés ésa szenvedély tüze ég, az ember alig állja atekintetét. Ugyanakkor az elôadás folya-mán nem hagyott nyugodni az érzés, hogya színésznô sokkal erôteljesebb, mint azáltala táncolt koreográfia. Ennek az elô-adásnak a lényege Zarnóczai megrázó sze-mélyisége és a klasszikus zene különbözôdarabjai, amelyek a szegedi régi HungáriaHotel romos terében hangzanak fel.

Alla Senderova (Moszkva)(Fordította: Tompa Andrea)

HÁRFEUSZ

A hárfa és az Orfeusz szó játékos nászá-ból jött létre az oroszországi Oleg Zsu-kovszkij elôadásának címe. A mûvész pódi-ummûsorban mutatta be pantomimes-táncos-zenész-csodamesteri tehetségétegy olyan utazásban, amely nem a Ha-dészba, hanem a csillagok közé, egy hold-béli tájra kalauzolja nézôit. Nem derül ki,hogy pontosan kit keres Hárfeusz, ha egy-általán mûvészete erejével szeretne bármitis elérni. Sokkal inkább úgy tûnik, hogy va-rázslatokkal és meglepetésekkel teli társas-utazásra hív, melyben nemcsak vezetônk,hanem a szórakoztatásunkra kieszelt ver-sek, dalok, mókák elôadója is. Közben ki-ki megtalálhatja az etûdökben, amit keres:gyerekkori emléket, az otthon utáni nosz-talgiát, az elveszített kedvest, a fényt, ahangot, az árnyékot.

Oleg Zsukovszkij egyszerû, de hatásoskellékekkel egészíti ki színészi képességeit:a háttérfalra vetített, sápadt Holdat színes,többnyire nonfiguratív rajzok kergetik el, ômaga a lábára erôsített kis lámpásokkaltáncol, mûanyag kannán dobol, amelybôla hang hatására füst szivárog ki, spraybôlvizet permetez maga köré (ez a fénybenköddé változik), holdjáró bakancsában

szteppel, így kíséri mondandóját a Földrôl, a napfelkeltérôl – ezek kortárs szürrealistaköltô sorai is lehetnének. Közben megszólaltat többféle hangszert, sovány, törékeny tes-tével és kifejezô arcával játszik: eljátssza azt is, hogy szegedi közönsége amúgy sem érti,amit mond (cinikus mosolya elárulja); könnyed szösszeneteket mutat be, melyeket bár-melyik pillanatban abba lehet hagyni, a végén pedig ráadást is lehet kérni: újabb kelléke-ket, újabb hangszereket, újabb játékokat.

Hegyi Réka (Kolozsvár)

A NAGY ÜDVÖSSÉG (Hejjegetô)

A Magyar Király Bábszínház a legôsibb magyar mítoszok felélesztésével a színpad népieredetéhez kíván visszanyúlni, és ehhez a legkülönfélébb eszközöket veszi igénybe. Azelôadók, akik maradéktalanul birtokba veszik a közteret, jelentôs sokszínûséget mutatvakomponálják meg a maguk rituális képeit, amelyekben nagy természetességgel olvadnakegybe hagyományos zene, tánc, harci jelenetek, ének és pantomim. A Hejjegetô igen kelle-mesen vezeti be a külföldi nézôket a magyar folklórba, szép képeivel pedig kicsinyek és na-gyok fantáziáját egyaránt megmozgatja.

Ez a világ körüli kalandos utazás, amelyben gazdag bôségben sorjáznak a különbözôeredetû szimbólumok, tele van fôleg spirituális természetû referenciákkal. Bár ez utób-biak kétségkívül a közép-európai kultúrákhoz kötôdnek, mindazonáltal erôs rokonság-ban vannak azokkal, melyek a különbözô kanadai vagy amerikai indiánközösségeketmeghatározzák. Ez az eredeti mese, amely az életet, a halált és az újjászületést ünnepli,és az évszakok elkerülhetetlen és jótékony váltakozását húzza alá, kíméletlenül fejezi kiaz emberi lét erôszakos és boldogságos mozzanatait. Az elbeszélések, amelyek a születésés a halál, az ember és az állat, a bôség és a nyomor közti szoros kapcsolatokat tárják fel,az emberi sors teljességét fogják át. A Hejjegetô, akár egy, a városon áthaladó ünnepifelvonulás, valamennyiünket arra csábít, hogy lépjünk be a legendába.

Christian Saint-Pierre (Québec)(Fordította: Szántó Judit)

Összeállította: Halász Tamás és Tompa Andrea

44 44 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

T H E A L T E R

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Jelenet a Hejjegetôbôl

Ka

tkó

Ta

má

s f

elv

éte

lei

adnóti Zsuzsa bizonyára bármelyik könyvére fölírhatná mottóul: dramaturg vagyok – mitérdekelne engem a dramaturgia maga. Igaza is lenne, meg nem is. Írásai nem szakdrama-

turgiai tanulmányok. A dramaturgiai szaktudást mint természetesen kéznél lévô segédeszközthasznosítja. Másfelôl mélyebb, lényegibb értelemben nagyon is dramaturgi írások az övéi. Egy, amagyar dráma ügyéért töretlen kitartással dolgozó emberéi, aki éppen ezért sajátos szemszögbôlvizsgálja tárgyát, jelen esetben tizenegy kortárs magyar drámaíró munkásságát. Mondhatnámpersze azt is, hogy az utóbbi fél évszázad magyar drámairodalmát. Radnóti Zsuzsa új kötete, aLázadó dramaturgiák ugyanis majdnem monográfiával ér fel. Bevezetô tanulmánya határozottképet vázol föl az utóbbi száz esztendô színházi újítási törekvéseirôl, és kiváltképp arról a korszak-ról, amelyben az elemzett életmûvek megszülettek (1957-tôl lényegében napjainkig), olyan képet,amelyhez nem elegendô a tárgy alapos ismerete, rengeteg darab elolvasása, a részvétel a kor napiszínházi életében. Kell hozzá józan távolságtartás, kritikai érzék, de leginkább a szellemi integri-tás megôrzése a tudományos divatokkal szemben is.

Radnóti Zsuzsa, miközben nyitott – vagy inkább mohón kíváncsi, lázasan érdeklôdô –minden színházi újítás iránt, távol tartja magát a szellemtudományokban mindinkább el-burjánzó elemzôi hablatytól, attól a paradigmaváltásnak becézett szövegeléstôl, amelymindent relativizál, hiszen ha egy új mûvészeti jelenséghez új elemzôi nyelvet találunk ki,akkor éppen az elemzés lényege, a korábbi ismereteinkre való visszavezetés vész el. Rad-nóti Zsuzsa a legújabb, legabszurdabb drámákat is emberi produktumoknak, illetve em-beri történeteknek nézi, és aszerint bánik velük. Emberi, társadalmi, sôt politikai tartal-makat keres és talál a színmûvekben Mészöly Miklós korai abszurdkísérleteitôl KárpátiPéter legújabb mese- és mitológiafeldolgozásaiig.

Ez a módszer, illetve szemlélet különösen alkalmas a Kádár-kor drámairodalmánakplasztikus bemutatására. A kor szellemét, jellegzetes morális problémáit, meghasonlásait,drámáért és színpadért kiáltó konfliktusait pontosan érzékeli a darabokban és azokban aviszonyokban, amelyek között a darabok születtek. Különösen érzékenyen ábrázoljaa legkülönbözôbb szerzôk és darabok esetében azt a paradox helyzetet, amelyet a kemény,majd fokozatosan felpuhuló diktatúra jelentett a drámairodalom számára. A szellemelnyomása, miközben nehezítette az alkotást, bôséggel szolgáltatta az alkotáshoz szüksé-ges életanyagot. A kor igényes drámaírói Mészölytôl Spiróig, Eörsitôl Csurkáig, Sarkadi-tól Örkényig, Nádastól Kornisig küszködtek a cenzurális problémákkal, másfelôl ösztön-zést merítettek a megírásra váró mondandókból, sôt, néhányuk a mind erôteljesebbenmegnyilvánuló közönségigénybôl is. Megtörô és sikeresen kiteljesedônek tetszô pályákrólegyaránt tudósít a kötet.

Radnóti Zsuzsa sokkal jobban ismeri tárgyát annál, hogysem felelôtlenül általánosí-tana, az egyes életmûveket és életpályákat nyomon követve azonban kiviláglik a tanulmá-nyokból ennek az aranykornak is nevezett idôszaknak a mélységes ellentmondásossága.A lázadó dramaturgiák, a gyökeresen újszerû színházi szemléletek, szellemiségek sorsaesetlegesnek bizonyult. Persze szerepet játszhattak egyes pályák alakulásában egyéni, al-kati sajátosságok. Hogy Mészöly és Nádas, késôbb Márton László föladta, hogy Sarkadikorán meghalt, hogy Csurka politikusnak állt, hogy Weöres a legutóbbi idôkig színházi-lag szinte megfejthetetlen rejtélynek bizonyult, hogy Eörsi és Kornis csak alkalmilag ke-rül színpadra, miközben Spiró és Kárpáti makacs kitartással dolgozik, Örkény pedig sike-rei csúcsán átköltözött a klasszikusok birodalmába. Az egyes pályaképekbôl azonban azis kiviláglik, hogy miközben ebben az idôszakban, a hatvanas–hetvenes–nyolcvanasévekben lezajlott egy színházi forradalom, amely elvben kedvezett a kortárs drámairoda-lomnak, és összecsengett a kor drámairodalmához is politikai hátszelet, a rejtetten ki-mondás bátorságának felhajtóerejét is szállító allegorikus-parabolisztikus színházi be-szédmóddal, ez a forradalom nem hatotta át igazán vagy eléggé mélyen a magyar színháziéletet. Nem jutott el például odáig, hogy az írót is magukban foglaló igazi alkotói közös-ségek folyamatosan mûködjenek. A magyar színházi világ lényegében mindvégig éret-lennek bizonyult a legmélyebb, leglényegibb lázadások – például a Nádasé vagy a Weö-resé – befogadásához. S ebbe a színházi világba beleértendô a közönség is. A cenzúra ésa közönség elutasítása nemritkán járt párban. Bizonyos kellemetlen igazságokat a kö-zönség éppoly kevéssé kívánt hallani, mint a kulturális politika irányítói, illetve mint

amennyire kevéssé óhajtottak miattuk ko-molyabb kockázatot vállalni a színházivezetôk. A kor sajátos kompromisszumhá-lózata a kompromisszumokat leleplezôdrámairodalmat is rendesen behálózta.

A kötet írásainak egy része azonban – aszerzô választotta módszer, a portré, a pá-lyakép mûfaja következtében – szükségkép-pen túlmutat e korszakon, átnyúlik a rend-szerváltás nagyon fontos történelmi kor-szakhatárán. Néhány életmû – ha nem issok, a tizenegybôl szigorúan és formálisanvéve négy – átlép ezen a választóvonalon.Ha pedig a lényeget tekintjük, akkor csakSpiró és Kárpáti drámaírói munkásságaágyazódik bele igazán az utóbbi másfél év-tizedbe, Kornisnak a Kádár házaspártmegidézô ikerdarabja és Eörsi Lukács-drá-mája inkább a múlthoz tartozik, noha nemíródhatott meg, illetve nem kerülhetettszínre korábban. A könyvbôl mégis kitet-szik, hogy errôl az újabb idôszakról Rad-nóti Zsuzsának sincs – nyilvánvalóan nemis lehet még – olyan kiérlelt, átgondoltképe, mint a korábbiról. Nem is nyújt iga-zán elégséges alkalmat a tárgyalt anyag ah-hoz, hogy az új politikai-történelmi kor-szak mûvészi-esztétikai problémáinak avégére járjon a szerzô. Ez nyilván egy újabbkönyv, netán egy újabb portrécsokor tárgyalehetne. Radnóti Zsuzsa bevezetôjébenarra is utal, hogy más esetleg másik tizen-egy írót választana. Ezt nem hiszem. A leg-fontosabbak benne vannak a kötetben, ésnincsenek benne jelentéktelenek. Az azon-ban bizonyosnak tetszik, hogy az újabbidôk lázadó dramaturgiáit újabb írók mû-veinek elemzésével lehet majd plasztikusanábrázolni.

Palatinus, 2003

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 44 55

K Ö N Y V

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

Z a p p e L á s z l ó

Fél évszázad portrékban■ R A D N Ó T I Z S U Z S A : L Á Z A D Ó D R A M A T U R G I Á K ■

R

zínikritika-köteteket ritkán olvas el egyszuszra az ember. Inkább szemelget, vá-

logat, csemegézik az írások között: elôszörazokat lapozza föl, amelyek általa is kedveltvagy silánynak tartott elôadásokról szólnak.S akkor megpróbálja egybevetni egykori imp-resszióit a kritikus véleményével, egyúttal aztis kontrollálva, mennyit ôrzött meg a bírálathajdani produkciók hangulatából, drámaierejébôl, fogyatékosságaiból. Mert az emlékekhalványulnak, s az idô hamar kirostálja a sze-szélyes emlékezet tárnáiból ama elôadásokat,amelyek nem érintették zsigerileg a nézôt. El-lenben hosszú évek, akár évtizedek távolából iselôragyognak maradandó pillanatok, egy-egyjellegzetes gesztus, tekintet; képek, hangok,mozdulatok, illatok.

Tarján Tamás ötödik, vaskos színikri-tika-gyûjteménye számos tanulsággalszolgál színésznek, rendezônek, ifjabbvagy egészen fiatal pályatársaknak – sszínházbarát nézôknek is, természetesen.Tarján szigorú rendbe szervezi írásait, salkalmi kritikáiból szerves mûegészt kom-ponál; arra törekszik, hogy az egykori bí-rálatok füzére a textusokon is túlmutatójelentést kapjon, logikus és élvezetes ol-vasmánnyá álljon össze. Olyan könyvvé,amelynek szövegei megállnak az idôben, sforrásul szolgálhatnak a jövendô színház-történészeinek.

A válogatásból kitetszik, miféle dilem-mákkal kellett Tarjánnak ezúttal isszembenéznie. A kérdést úgy is feltehet-ném: hogyan ír kritikát Tarján? Elôször ismûelemzôi-teoretikus énjét össze kellettbékítenie az illékony színházi élményekrefogékony kritikus habitusával, azzal a ka-rakteres mûbíráló egyéniséggel, akit régrôljól ismerhetnek olvasói. Általában egyikénje sem tolakszik elôtérbe, hanem béké-sen kiegészíti egymást. (S egyáltalán: nemönnön egyéniségét kívánja megcsillog-tatni, hanem a színházi élményt megosz-tani olvasójával.) Írásainak ekként mindigjellemzôje az elemzôi alaposság, gondos-ság s a jellegzetes, markáns stílus. S bárTarján nem „véresszájú” kritikus, nemaláz porig alkotókat vagy produkciókat,ám határozottan, egyértelmûen és élveze-tesen nyilvánít véleményt. Nem vagdalko-zik, nem adja el a lelke üdvét egyetlen vit-

riolos jelzôért, furmányos mondatért vagykurzusdiadémért: elsôsorban elemzô szen-vedély hatja át írásait. Akár az érzéki él-mény felôl közelíti meg tárgyát, s jut el ateóriáig, akár fordítva: a mûvet, a színháziprodukciót a maga komplexitásában szem-léli. Alapállása a szemlélôdô nézôé, akihol a rácsodálkozás örömével, hol némirutinos szkepszissel vizsgálja tárgyát.Ugyanakkor kritikusi credója mindvégigaz, hogy a színházi produkciót és a drá-mát vagy textust egységben, a maga össze-tettségében mutassa be. Sôt továbbmegy,s kötete zárszavában arra a következte-tésre jut, hogy „a sok elembôl összetevôdôszínházi produkció a drámai mû irodalmiértelmezéséhez, rétegzettebb befogadásá-hoz is hozzájárulhat, s ebbôl eredôen aszínibírálat bizonyos mértékig az iroda-lomkritikai recepciónak is része lehet”.Feltéve, tegyük hozzá, ha a színielôadás(részben vagy egészben) az irodalmi ká-non szerint is értelmezhetô matériábóljött létre.

A kötet kritikáit fellapozván azonnalszembetûnik a szerzô impozáns mûveltsé-ge, felkészültsége, ami a manapság, elha-rapózó henye és slendrián zsurnálkritikaimezôny nyomulása idején egyáltalán nemelhanyagolható mellékkörülmény. Elem-zései tárgyszerûek, gondolatgazdagok,igényesek: Tarján könnyedén helyezi el azelemzett elôadásokat a dráma- és a szín-háztörténet folyamatában, figyelemmelkísér, élvezettel regisztrál és dokumentálrendezôi, színészi pályaíveket. Kötete cik-lusait úgy válogatta össze, hogy a kedvvelelemzett mûvek és szerzôk blokkjai plasz-tikusan rajzolják elénk egy-egy drámaíróvagy színházmûvész arcélét. Vannak ked-venc rendezôi, akiknek fejlôdését vagy pá-lyaszakaszaik hullámmozgását számosírásában követi nyomon, vannak kedvencdrámái, amelyek színrevitelét kiváltképpélvezettel boncolgatja, s vannak mûfajokvagy színjátéktípusok, amelyek kötete éskritikusi mûködése tartópilléreit képezik.E vaskos könyv kisebb hányadát teszikugyan ki a magyar drámák elôadásairólírott dolgozatok, ám amit Madáchról,Teleki Lászlóról, Weöresrôl, Molnárról,Szomoryról, Füst Milánról, Móriczról,Örkényrôl, Szabó Magdáról, Spiróról,

Kornisról, Darvasiról, Hamvairól elôadá-saikat elemezve leír, abból pontosan kiol-vasható kitüntetett figyelme és kritikusielkötelezettsége a magyar drámai hagyo-mány és a kortárs dráma fejlôdésfolyama-tai iránt. Mindez természetesen egymás-tól idôben is távoli, alkalmi írásokbólrajzolódik elénk: a Kiálts, város! békéscsa-bai elôadásáról írott kritika 1997-ben,Molnár Az üvegcipôjének tatabányai szín-revitelérôl szóló 2003-ban született. A kétdátum között sorozatos botrányok köze-pette felavatták az új Nemzeti Színházat, sTarján hosszú és alapos bírálatot szentel ajeles színház- és politikatörténeti ese-ménynek. Amit ír, az pontos és szakszerûbeszámoló a nevezetes premierrôl. Ahogyír, az kritikusi habitusának, erélyének do-kumentuma. Akárcsak az 1999-es Ma-dách színházi Tragédia-kritika, amelyben– többek között – ilyen mondatokat olvas-hatunk: „A logikátlanságtól az ízléstelen-ségen át a giccsességig hömpölygô, zabo-látlan folyamnak összes hullámát, örvé-nyét, hordalékát, csillanását megterveztevagy megálmodta a rendezô. A darab mo-lekuláit biztos kézzel igazgatta – csaképpen organikus rendszert nem hozottlétre belôlük.”

Mármost csak az a kérdés, mikor járjobban a kritikus: ha csillogó, inspirálóprodukciókról írhat lelkesülve, vagy elhi-bázott elôadásokra zúdíthatja fullánkosharagját? S mit szeret jobban az olvasó: amennybe emelô vagy a „lerántó” kritikát?

A választ megtalálják Tarján Tamás újkötetében.

Savaria University Press, 2003

44 66 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

K Ö N Y V

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

K o v á c s D e z s ô

A kritikus drámája■ T A R J Á N T A M Á S : P R O S P E R Ó N A K N I N C S P Á L C Á J A ■

S

múlt század hetvenes–nyolcvanas éve-inek legfontosabb német nyelvû drá-

maírói Tankred Dorst, Franz Xaver Kroetz,Thomas Bernhard, Botho Strauss és HeinerMüller voltak. Hogy ezek nagy nevek, amelyek-hez formateremtô mûvek kapcsolódnak, aztvalószínûleg minden hazai szakember tudja éselismeri. De hogy ez tükrözôdött volna akárkönyvkiadásunkban, akár színházaink mûso-rában, azt nem mondhatnánk. Egyik-másikszerzônek megjelent ugyan kötete magyarul –inkább régebben, mint újabban –, némelyikü-ket elô is adták – inkább újabban, mint régeb-ben –, de mély nyomot nem hagytak sem szín-házmûvészetünkben, sem a hazai nézôk emlé-kezetében. Hogy ôk vagy mi vesztettünk ezzeltöbbet, ki-ki maga eldöntheti, ha egyáltalánmérlegelésre érdemesnek tartja a kérdést.

Idôközben mindenesetre befutott a né-met drámaírók új nemzedéke. És rájukmintha gyorsabban és élénkebben rezonál-nának magyar kortársaik. Marius vonMayenburg Lángarcát, amelynek 1998-banvolt az ôsbemutatója, már 2000-ben be-mutatta a Radnóti Színház Zsótér Sándorrendezésében. Huszonnyolc éves volt ek-kor a szerzô. Azóta két újabb színmûvét islefordították és játszották Magyarorszá-gon. Egy másik, díjakkal elhalmozott drá-maíró, Ronald Schimmelpfennig (1967)sokat ígérô színházi pályafutása 1996-bankezdôdött, és 2002 óta tôle is láthattunkkét darabot, az egyiket (PUSH UP 1–3) kételôadásban is. Theresia Walser (1967)1998-ban írt darabját, a King Kong lányait2002-ben szintén láthattuk a Kamrában.És nemrég Az arab éjszaka címmel, SzilágyiMária szerkesztésében megjelent a Kortársnémet drámaírók antológiája, benne hatolyan darabbal, amelyek egyike sem ré-gebbi keletû 2000-nél. Az elôzô évtizedektermésére vonatkoztatva ez nagyjából aztjelentette volna, hogy a hetvenes évek vé-gén kiadják és/vagy elôadják például DorstJégkorszakát, Botho Strauss Kicsi és nagyát,Thomas Bernhard A tudatlan és az ôrültjétvagy Kroetz Hajtóvadászatát stb., csupaolyan jelentôs darabot, amelyet tudtommala mai napig nem játszottak nálunk.

Történik tehát valami, ami nemigen illikaz általános képbe? Összefüggésben volnaez azzal, amit a magyar antológia utószava

idéz Theresia Walsertôl a Theater heute1999. októberi számából: „Pillanatnyilagcsak jó dolgokról lehet beszámolni. (…)Mintha a színházak egyszerre ôsbemu-tató-éhesen ébredtek volna, (…) egyszerremindenhol új darabot akarnak, egy szerzônem is elég, öt, hat vagy hét kell…”? A né-met dráma és színház fölpezsdülése –olyan nagy válságban persze azelôtt semvoltak – valami módon éreztetné a jóté-kony hatását nálunk is?

Lehetséges, és ha ez így van, akkor ezfôleg az élénkülô kapcsolatoknak köszön-hetô. Berlinben, a német színház fellegvá-rában nyüzsögnek a kíváncsi, fogékonymagyar fiatalok, Rácz Erzsébet dramaturgés fordító szövi a szálakat, Mayenburg ésSchimmelpfennig ellátogat magyarországibemutatójára, Schimmelpfennig – alighavéletlenül – a Peter Karpati nevet adja egyikszereplôjének, Schilling Árpád a Schau-bühnében rendez, Wulf Twiehaus vi-szonzásul a Krétakör társulatával Mayen-burg-darabot visz színre a Millenárison,Szilágyi Mária és munkatársai évrôl évreKortárs Drámafesztivált rendeznek; Zsó-tér Sándor és Bagossy László kortárs né-met darabok elôadásában remekelnek.

Bagossy éppen a kötet címadó darabját,Schimmelpfennig Az arab éjszakáját ren-dezte meg legutóbb a Madách Kamarában.Ez a virtuóz színdarab „beszédesen” rep-rezentálja az új német darabok egyik para-dox jellegzetességét: egy-két mondatnyi„dôlt betûs” rendezôi utasításon kívül(például: „Csengetnek”) a mû nem más, minta szereplôk szájából elhangzó beszéd meg-szövegezése. Ez a beszéd pedig csak rész-ben párbeszéd, részben egyes szám elsôszemélyû epikus leírás arról, ami az egyesszereplôkkel történik. Ilyenkor egy-kétmondatos monológdarabokkal van dol-gunk, amelyek helyenként akár a klasszi-kus „félre” különleges eseteiként is ért-hetôk. „Beindítom a robogót”, vagy: „Ta-nácstalanul állok a lift sötétzöld fémajtajaelôtt”, mondja például az egyik szereplô,de nem egy másiknak és nem is magában,hanem a színpadi történést helyettesítô (?)közlésként.

Az arab éjszaka mint színdarab tehátmerô verbalitás, ami látszólag szöges ellen-tétben van a kortárs színház autonómiára

irányuló törekvéseivel, totális vagy önref-lektáló jellegével, az irodalmi drámaszövegdegradálásával. Schimmelpfennig darabjalemond a színpadi láttatás változatos tech-nikai eszköztáráról, és a színészi beszédsíkjára helyezi vissza a színházi hatáskel-tést. Bagossy – állítólag a német elôadáso-kénál is következetesebb radikalizmussal– ezt úgy értelmezte, hogy az öt színész vé-gig egymás mellett ül, és a nézôk felé for-dulva mondja el mind az egymásnak szóló,mind a bennük magukban „elhangzó”szövegeit. Ez a beszéd persze korántsem aza beszéd, tudniillik a klasszikus drámaitörténés fô hordozója, hanem egyfajtaakusztikus vagy zenei beszéd, amelynekcsak egyik funkciója az információközlés, amásik a beszédrészletek összeszövése általlétrejövô (kamara)zenei vagy lírai hatás.Az arab éjszaka olyasféle beszédszôttes,mint a Madách Kamara elôadásában a füg-gönyt alkotó perzsaszônyegek.

A verbalitás elvonatkoztató értelmû ésegyben többnyire ironikus-groteszk fel-hangú túltengése nem új jelenség az újabbnémet drámában: más-más mintáit Tho-mas Bernhard, Botho Strauss és PeterHandke teremtette meg. Az utóbbi „Sprech-stücknek” is nevezte korai darabjait. Schim-melpfennig egyik fô újítása az, hogy elôdeipszichologizáló irodalmiasságától és radi-kális végleteitôl eltérôen a lehetô legbaná-lisabb helyzetekbôl és a legközönségesebbemberek szóbeli megnyilatkozásaiból szer-keszt szöveget. Amikor azonban egy pon-ton észrevétlenül groteszk fantasztikumbafordul a játék, kiderül, hogy nincs is ezolyan messze Botho Strausstól – lásd pél-dául a Kicsi és nagyot. Talán nem véletlen,hogy mindketten a berlini Schaubühne amLehniner Platzhoz kötôdtek pályafutásukegy szakaszában.

Theresia Walser is nyelvi síkon teremtimeg öntörvényû színpadi világát a Közelsincs már e vadság erdeinkben címû darabjá-

2 0 0 4 . O K T Ó B E R ■ 44 77

K Ö N Y V

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

A

G y ö r f f y M i k l ó s

Beszédszôttesek■ A Z A R A B É J S Z A K A –

K O R T Á R S N É M E T D R Á M A Í R Ó K A N T O L Ó G I Á J A ■

ban, amelyben a nyelvi megformálás szerepét a magyar fordító, Parti Nagy Lajos még nyo-matékosította is. Míg azonban Az arab éjszakában a beszédmozaikok végül kiadnakvalami történetet, itt a poétizálás és absztrahálás odáig terjed, hogy az egyes jelenetek kö-zött legfeljebb áttételes, motivikus kapcsolatok teremthetôk. Ugyanakkor Walsernél a tár-sadalmi miliô szociológiai jelentéssel telítôdik: egy pályaudvaron vagyunk, és a szereplôka társadalom peremére sodródott, kisemmizett páriák. A túlfeszített nyelvi és kompozici-onális stilizáció azonban eltávolít a társadalmi problematikától, vagy elbizonytalanít arranézve, hogy egyáltalán arról van-e szó.

Marius von Mayenburgtól a Millenáris Fogadóban már játszott A hideg gyermek olvas-ható a kötetben. Ez is bravúros darab, bravúrja megint az abszurdba hajlóan redukált be-széd szövésének módja, a sem térben, sem idôben egymástól el nem különülô és ezértmeghatározatlan színpadi létmódú jelenettöredékek filmszerû vágástechnikája. Az ab-szurd dimenzió a kötet más darabjainak is fontos rétege. David Gieselmann Kolpert úrcímû remek komédiája a Nem félünk a farkastól-t idézve egy vendéglátó és egy vendégeskedôházaspárt léptet föl, akik között az okoz horrorisztikus végkimenetelû bonyodalmat, hogyegy ládában, amely a lakás berendezését képezi, csakugyan ott található-e élve vagy halva,esetleg fel is darabolva Kolpert úr, egyikük hivatali felettese, vagy mégsem. Moritz Rinkekissé túlírt és túlbonyolított Vineta köztársasága viszont Dürrenmatt Fizikusokjára emlé-keztet: egy rezervátumszerûen elkülönült intézetben kiválasztott mérnökök, politikusok,topmenedzserek egy utópisztikus város megalomán tervein dolgoznak, mígnem lassan-ként kiderül, hogy valójában túlpörgött, bekattant világmegváltók foglalkoztatási terápi-áját látjuk. A cím egyébként egy mondabeli elsüllyedt keleti-tengeri városra utal. SybilleBerg Helge élete címû csúfondárosan groteszk darabjának elôjátéka Goethe Faustjának pa-rodisztikus parafrázisa: Isten asszony és a Halál fogadnak, hogy ki kormányozza valójá-ban a világot, és a fogadás tárgya Helge élete, amelyet a földi élet állati túlélôi, a Tapír,élettársa, az Ôz, valamint üzlettársuk, a Hörcsög tévémûsorként néznek végig és kom-mentálnak. A játék szellemes ötlete, hogy megszemélyesített figuraként föllép benneHelge, valamint szerelme félelme, és a két Félelem idônként egymással is kommunikál.Végül nemcsak a hajdani emberpár, hanem Félelmeik is meghalnak, de hogy ki gyôzött,Isten asszony-e vagy a Halál, annak tétje ekkorra végképp értelmét veszti.

A hat kitûnô kortárs német színmû ízléses és igényes kiállítású kötetben, az OrszágosSzínháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint a Creativ Média kiadásában jelent meg.A kitûnô fordításokat Forgách András, Parti Nagy Lajos, Perczel Enikô, Szilágyi Mária ésVeress Anna készítette. Kár, hogy a kötet érdemeit szépséghibák csorbítják: Szilágyi Má-ria szerkesztôi utószavában egy tizenkét soros bekezdés kétszer egymás után olvasható,Sibylle Berg neve a darabja szövegét kísérô felzetben mindvégig Sibyll Berg formában sze-repel, és más sajtó(?)hibák is akadnak. Theresia Walser idézett kijelentését minimálisanmódosítva mégis azzal fejezném be: pillanatnyilag jó dolgokról lehet beszámolni.

Országos Színháztörténeti Múzeum és IntézetCreativ Média, 2004

44 88 ■ 2 0 0 4 . O K T Ó B E R

K Ö N Y V

X X X V I I . é v f o l y a m 1 0 . s z á m

SummarySimilarly to all of our october issues, we publish the results of past season’s critics’ poll which this timeinvolved sixteen theatre critics. (The individual votes appear on our pages as well as the general result.To mention only some of the twelve categories, Collision by György Spiró and Only a Nail by István andJános Mohácsi were voted best plays of the 2003/2004 season, best production is Tchekhov’s TheSeagull by the Chalk Circle Theatre, the prize for best directing went to Attila Vidnyánszky who stagedthe play Roberto Zucco by Bernard-Marie Koltès, while Zsolt Trill who played the title part in this lastwork became best actor in a leading part; as for the ladies, Ilona Béres became best actress. AnnaSzantner (Katona József Theatre) was named as the most promising newcomer, while a special prizewas given to Márton Kovács for the music composed for the Kaposvár musical drama, Only a Nail.

Under the title Solitude is a precious treasure, Tamás Koltai talked to László Bagossy, a remarkabledirector representing modern theatrical tendencies.

Among the first nights of the month Balázs Urbán introduces two productions – a Hungarian and aRumanian one, the latter staged by Vlad Mugur – of Shakespeare’s Hamlet, seen at Zsámbék. Otherreviews concern some further summer festivals. With a group of young critics István Nánay was presentat the 16th Festival of Hungarian ethnic minority theatres (from Slovakia, Rumania and Serbia), orga-nized once more at Kisvárda in Eastern Hungary, while three contributions are centred on the ThealterInternational (a joint venture of the XIV. International Meeting of Free Theatres and the X. AlternativeTheatre Festival of Szeged): Tamás Halász sums up a performance by Poland’s Komuna Otwock:Perechodnik/Bauman, András Forgách presents Arpheus, a fascinating solo performance by Russianauthor-director-actor Oleg Zhukovski, and we also publish a collection of short reviews by Hungarianand foreign (Russian, Swedish, Canadian and Transylvanian) critics on some other Szeged productions.

The issue closes with reviews on four books, all concerned with the theatre: László Zappe read for usDramaturgies in Revolt, a theoretical work by Zsuzsa Radnóti, Dezsô Kovács reports on Prospero BreaksUp his Wand, a collection of recent reviews of Tamás Tarján, while Miklós Györffy introduces a collectionof contemporary German drama (titled The Arabian Night).

The new Hungarian play for October is The Temptation of the Lamb or Leopold Dauer, the Man Who CouldHave Saved the World by Andor Szilágyi.