6. rész

Nem bujkálhatsz örökké!

Zack: Nos, Sonny hogy ment az úszás?

Sonny: Sehogy, elsüllyedek, mint egy kavics.

Nina: Semmi baj. Ez úgy látszik nem neked való. Ennyi az egész.

Chad: Mi az, hogy ennyi az egész?! Egy teljes napot foglalkoztunk vele és még mindig a nullán állunk.

Nina: Ne mondj rosszat Sonnyra! Te talán tudsz korcsolyázni?

Chad: Az teljesen más!

Erre mindenki nevetni kezdett.

Sonny: Mi olyan vicces?

Noel: Csak az, hogy mindig mikor Chad feljön, a pályára elkezd sírni, mint egy kisbaba.

Sonny: Értem.

Chad: Látjátok? Sonny sem nevet.

Nina: Csak azért mert még nem látott téged korcsolyázni.

Televízió: A napokban jelezték egy azonosítatlan tárgy érkezését. Ezt a tárgyat meg is találták és most

vizsgálják. A tudósok szerint még koránt sem biztos, de lehetséges, hogy a tárgy nem földi eredetű.

Sőt úgy tűnik, hogy szállításra tervezték.

Zack: Ez remek, és itt jelezték a közelben. – ujjongott – De szeretnék látni egyszer egy idegent!

Sonny: Ha tényleg szeretne látni, akkor…

Lei: És mit csinálnál vele apa?

Zack: Tudod kicsim, hogy nem szabad belevágni mások mondandójába. De elsősorban azért, hogy

megvizsgálhassam.

Lei: Felboncolnád?

Zack: Lehetséges.

Ettől a választól Sonnynak leállt volna a szívverése, ha lenne szíve.

Zack: Mit is akartál mondani Sonny?

Sonny: Nem fontos.

Nina: Tényleg, Sonny neked nincsenek emlékeid.

Sonny: Mire gondolsz?

Nina: Lehetséges, hogy tényleg jött valami féle űrlény. Állítólag a napokban érkezett és te is.

Szerintem a kettő között van valamilyen összefüggés.

Ők máris rájöttek volna?

Chad átkarolta Sonny nyakát és egy barackot nyomott a fejére.

Chad: Szerintem téged elkaptak az idegenek és kimosták az agyad!

Sonny: Elég már!

Noel: Ez kísérteties! De én kétlem, hogy tényleg űrlények műve lenne. Szerintem megint csak pár

kölyök szórakozik, akiknek sok a szabadideje.

Eszükbe sem jutott én vagyok, aki azzal a tárggyal jött? Hogy én valójában nem is vagyok ember?

A következő nap telt a szokásosan, mintha mi se történt volna.

Nina vigyázott az emberek életére. Nagyon fontos az ő munkája. Az emberek eléggé törékenyek. Akár

a víz is megölheti őket, pedig az egyáltalán nem szilárd.

Noel szokás szerint a kölcsönzőben dolgozott, hogy legyen pénzük.

Zack, Noel és Lei papája sütkérezett egy kicsit lánya parancsára. De mikor lánya nem nézett éppen

oda, tudományos jegyzeteit bújta.

Lei dolga, hogy ügyeljen arra, hogy apja meg ne szökjön. Nem mintha képes lett volna rá.

És Chad… hát ő hogy is mondjam? Fogalmam sincs. De valamit biztosan csinál.

Hát, így telik itt minden nap, de ma valami mégis más lesz.

K32: Meg van a becsapódás helye. Valahol itt a tenger fenéken volt.

K31: Az nagyszerű, akkor az a tor szülött biztos elpusztult.

K32: Nem egészen, nem fogod elhinni, de még látom is.

K31: Hogyan?

K32: Ott van!

De, hiszen én ismerem ezeket az alakokat.

K31: Kapjuk el!

Ebből semmi jó fog kisülni. Gyorsan le kell lépnem innen!

Sonny meg hova fut?

Lei: Noel, Noel, Noel! – rohant a kislány és közben a nővére nevét kiabálta.

Noel: Mi a baj? Apa meglógott?

Lei: Nem, de Sonnyt két búvár üldözi, akik nagyon leégtek.

Noel: Leégtek? – hökkent meg.

Lei: Igen, vörös a bőrük és kopaszak.

Amint ezt elmondta Lei, Noel átugrott a falon és rohant megkeresni Sonnyt.

Chad: Veled meg mi van?

Majd elmondom, addig tartsd a boltot.

Chad: Oké.

Lehet, hogy Sonnyt bántotta valaki és azért vesztette el az emlékeit?

K32: Innen nem menekülsz el!

K31: Most pedig velünk jössz!

Sonny: Nem lehet, én nem akarok innen elmenni!

K32 egy öklössel válaszolt.

K32: Mi az, hogy nem akarsz? Te csak egy veszélyes fegyver vagy.

Sonny: Ez nem igaz!

K31: Annyira utálom, hogy egy ártatlan gyermeki arc mögé rejtette az a bolond ezt a gépet.

K32: Szinte már azt éreztette velem, hogy tényleg csak egy gyerek.

K31: De miért nem védekezett vagy támadott? Mint a múltkor is.

K32: Szerintem megzavartuk a professzor munkáját. Valószínűleg nem fejezte be. Ez a mi

szerencsénk. Ha tudná, hogyan harcoljon, már halottak lennénk.

Noel: Sonny, merre vagy?

Jaj, ne, ez Noel! Ha meglát engem ezekkel a fickókkal…

Sonny: Nem lehet!

A rendőrök nagyon meglepődtek és nem tudták a helyzetüket lereagálni. Így mindketten kaptak egy

cipőnyomot az arcuk közepére.

Noel: Sonny, jól vagy?

Sonny: Igen, miért?

Noel: Lei azt mondta, hogy üldöznek téged.

Sonny: Kik?

Noel: Két leégett búvár.

Sonny: Tényleg? Én nem láttam egy búvárt sem.

K32: A kis szemét!

K31: Ezt még megkeserüli! – nyögték szitkozódásukat.

Sonny: Nagyon élénk a fantáziája Leinek.

Noel: Úgy tűnik. Én rohanok vissza dolgozni.

Sonny megvárta, míg Noel elmegy és csak azután tért vissza a rendőrökhöz.

Sonny: Nos, fiúk, ha nem akartok még több verést, azt ajánlom, hogy szívódjatok fel!

K31: Rendben, visszavonulunk. Ez már nem a mi hatáskörünk.

K32: De egy dolgot jól jegyezz meg! Ezek az emberek már a bűnözők között szerepelnek, mert egy

veszélyes fegyvert rejtegetnek.

Lei: Sonny játszatunk a leégett búvárokkal?

Sonny: Nem, már elmentek.

Lei nagyon csalódottnak látszott.

Sonny: De mi attól még fogócskázhatunk.

Lei: Éljen! Te vagy a fogó!

Ezek az emberek már nincsenek itt biztonságban. Én vagyok az egyetlen, aki meg tudja őket védeni.

Végre tudom, hogy mi a feladatom: Megvédeni a családomat!