SZ. PÖCZY KLÁRA

DIANA AQUINCUMI KULTUSZÁHOZ

1955 nyarán Óbudán, a Kórház ós Verőfény utcák sarkán Diana-ábrázolással díszített kis márványtábla került elő.1 A tábla alakja eltér a szabályos téglalaptól, felül kiszélesedik, felső sarkait enyhén lekerekítették. Ezen belül a tábla egész felületét, keskeny keretelő sáv kivételével, bemélyített félköríves záródású fülke foglalja el. Ennek hátteréből emelkedik ki a fülke ívéig maga­sodó, frontálisan beállított fiatal lány rövid ingben, ujjatlan tunikában, lábán csizmával. Jobb válla fölött tegez látszik nyílvesszőkkel, ehhez emeli jobb karját, íjat tartó bal karja elmosódott. A nőalak jobb lába mellett kutya ül, fejét a nő felé visszafordítja (1. kép).

A tábla lekerekített sarokvonala és a bemélyített fülke íves záródása nem párhuzamos.2

E mellett a tudatos vonalvezetés mellett feltűnő a fülke ívének eltorzult vonala a relief bal oldalán. Miután Diana jobb karja nem fért el a képmezőben, a kőfaragó belevágott a keretbe, s így tudta csak megrajzolni az alak túlméretezett jobbját.3 Még több aránytalanságra és pongyolaságra is figyelhetünk a kis márványtábla kidolgozásánál. A szögletes fej pl. aránytalanul nagyméretű a zömök testhez képest,4 a bal kézfej rövidülést megkívánó komplikáltabb rajzát csak körvonalazta a kőfaragó. Az ujjakat ós ruharedőket párhuzamos árkok érzékeltetik,5 a haj kidolgozásában parókaszerű.

A vázolt stiláris jellemvonások : a lapos relief kezelés, a mélyenárkolt, fatechnikára emlé­keztető redők, amelyek következtében a relief híján van minden plaszticitásnak, a III . század köze­pére keltezi domborművűnket. Ezek a jellemvonások ugyanis nemcsak a kőfaragó mesterségbeli kezdetlegességéből adódnak, hanem egyszersmind birodalomszerte elterjedt stílusirányzat követ­kezményei, amint azt számos pannóniai korabeli kőemlók illusztrálhatja.6

Tágabb perspektívában tekintve a Kórház utcai emléket, a tunikás, csizmás istennőhöz egy spalatói Diana-relief7 említhető analógiaként. A tábla keretelósóre és reliefkezelósóre is Spalato környéke szolgáltat rokon darabokat.8 Több bulgáriai példa, egy al-dunai Pluto-relief is egészen szoros kapcsolatba hozható domborművűnkkel.9 Továbbmenve, Dácia területéről isme­rünk több votivtáblát, amely felfogásban és kivitelben ugyanehhez a stiláris csoporthoz kapcsol­ható. Egy dévai relief primitív Liber-Libera istenpárja mellett10 egy tordai Liber-ábrázolás11

szépen kidolgozott példánya végső fokon az aquincumi Diana mellé állítható. Pannóniában egy intercisai votivtábla említhető meg legközelebbi analógiaként a Kórház

utcai domborművei kapcsolatban. A hasonló anyagú márványtábla a vadászatra induló Kendri-sost ábrázolja. A tábla — keretelése és stiláris felfogása alapján — Erdélyi G. megállapítása szerint Thrákiából importált darab.12

A felsorolás alapján a szóban forgó votivtábla típus Thrákia, Moesia, Dácia, Pannónia területére korlátozódik. Utóbbi provinciában a csoportot egyelőre néhány példány képviseli az említett provinciák gazdag leletanyaga mellett. A nyugati tartományokból a votivtípus eddig ismeretlen. Az illírthrák alaprétegű vidéken sűrűsödő emlékek elsősorban az itteni helyi lakosság isteneit ábrázolják a felsorolt reliefeken, s ilyen felfogásban értelmezhetjük a Kórház utcai Dianát is.13

Felvázoltuk az aquincumi Diana-relieffel rokon emlékek elterjedési területét, s így közelebb jutottunk ahhoz a kérdéshez is, hol kereshetjük a kőfaragó műhelyt, amelyben votivtáblánk készül­hetett . Ha az aquincumi Diana-reliefet a már említett intercisai Kendrisos-relieffel, vagy pl. a

139

sárkeszi Mithraeum márványkorongjának mellékalakjaival,14 az aquincumi,15 brigetiói,16 fehér­vári Venus-relief ékkel17 hasonlítjuk össze, feltűnő azonosságokat figyelhetünk meg. A kőfaragók mindegyik kőemléken sematikus mozdulatokat rögzítettek. Az alakok kidolgozása bizonyos merev­ség ellenére sem szögletes, hanem hajlékony. A nagy formák összefoglalása lapos kidolgozással történt, mintha az élesen körvonalazott mozdulatokat gondosan elsimították volna. így ezeken az emlékeken igen jól érvényesülnek a fény-árnyék hatások, amit az emlékek egyik csoportjánál át tör t technika is fokoz.18

1. kép. A Kórház utcai Diana-relief

A felsorolt emlékek, amelyekhez stiláris szempontból az aquincumi domborművet kap­csolhattuk, mind dél-pannóniai, vagy talán thrákiai műhelyben készültek. I t t feltételezhető egy kegyszergyártó műhely, amelyben sirmiumi kőfaragóiskolák hatására márvány táblákat19 farag­tak a környéken otthonos kultuszok köréből merítve témát. Diana-Thana, Silvanus-Liber, Dionysos, Mithras, valamint a thrák lovasisten alakjával találkozunk a csoporthoz tartozó emlékeken.

Az igen kedvelt márvány reliefek a III . század közepétől kezdve éppen Pannónia Inferior északkeleti sarkában sűrűsödnek. Talán azt is példázzák, hogy a déli műhelyek részére ekkor nyílnak

140

exportlehetőségek, amikor a zavaros politikai helyzet következtében beálló kereskedelmi kapcsola­tok meglazulnak a nyugati tartományok felé, s az onnan beáramló kőfaragóiskolákkal is megszakad­nak a helyi piac kapcsolatai.

Kerényi K. vallástörténeti tanulmányban foglalta össze a pannóniai Diana-emlékeket.20

Összefoglalásából az is kitűnik, hogy Belső-Pannóniában elsősorban bennszülött jellegű Diana­ábrázolásokat találunk.21 Viszont a limesmenti katonai alakulatok az otthonukban megszokott változatokban tisztelik az istennőt,22 s ebbe a csoportba sorolhatjuk a fenti eredmények alapján a Kórház utcai reliefet is.

Magában Aquincumban egyébként Diana kultusza igen változatos képet mutat . Egy köz­ismert ülő szobor Artemis-vonatkozásban vetíti elénk az istennőt.23 A márványemlék típusának előképe még hellenisztikus mintákra vezethető vissza. Silvanusszal és Silvanakkal együtt szerepel egy oltár feliratán Diana.24 Az emlék erős bennszülött jellege alapján arra utal, hogy Aquincum mezei munkával foglalkozó földművelő rétege ilyen felfogásban érezte közel magához az istennőt. Az aquincumi feliratok nagyrósze, különösen a polgárvárosi amfiteátrum szentélyéből származó oltárköveké, Dianát Nemesisszel azonosítja.25 A többféle felfogás ugyanabban az időben is érvényben volt, amire a jól datálható feliratok alapján következtetni lehetett.26

Diana emlékei a III . században megszaporodnak Aquincumban, az eddigi feldolgozásokból kitűnik, hogy Brigetióban, Intercisában is ez volt a helyzet. A III. századból származó gazdag emlékanyag összhangban van az egyik 259-ből származó oltárkő feliratával, amely szerint ekkor még állott a polgárvárosi Nemesis-szentély, ahol Artemis-vonatkozásban tisztelték az istennőt. A kő állítója Publius Hyliatianus, a szentély főpapja volt.27 A kultusz papjai közül még Aurelius Audentiust ismerjük névszerint egy távolabbi lelhelyről származó felirat alapján,28 tehát több szentélye is állhatott Dianának Aquincumban a III . század folyamán.

Mindennek alapján úgy tűnik, hogy Diana kultusza a Severusok alatt elsősorban a katona­ság körében erősödik.29 Az illírthrákokból toborzott katonai alakulatok mellett szép számmal talá­lunk keletieket is Diana hívei között Intercisában, Brigetióban és éppen az aquincumi polgár­város civil lakossága körében. Ennek magyarázatát részben abban látjuk, hogy Diana-Nemesis a III . század közepére hivatalosan is emelkedett jelentőségében, hiszen a pénzek hátlapján is mind gyakrabban látjuk az istennő alakját.30 A pannóniai katonaanyagban közismerten felerő­södő illy írthrák elem a hazájából magával hozott kultuszt terjeszti új táborhelyén is.31 A század közepétől kezdve, amikor Aquincum térségében egymást érik a háborús pusztítások32 s az élet mind bizonytalanabbá válik, Diana életet formáló alakja és Nemesis életet megőrző képessége nemcsak a gladiátorok és a katonaság, hanem a veszélyeztetett polgári lakosság szívét is bátorság­gal töltötte el.

J E G Y Z E T E K

1 A dombormű m.: 38 cm, sz.: 29 cm, v.: 8 cm. 2 Hasonló táblakeretelés legközelebb : Nagy

T. : Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 10. kép ; Erdélyi G.: Arch. Hung. XXXIH (1955) XC. t. 1 ; BarMczi L., Brigetio. Diss. Pann. II. 22. 1944, XLVHI. t. 1.

3 Vö.: M. Abramic: Eggers Festschrift I (1952) 321. old., VI. t. — I. Welkov: Bulletin Bulgare HI (1925) 252. — Barkóczi i. m. LH. t. 2. — Kuzsinsz-ky B., Aquincum, Ausgrabungen u. Funde. Bp. [1934], 182, 136.

4 Kuzsinszky B. : Bud. Rég. IX. köt. Bp. 1906, 49. 5 Vö.: Nagy T. i. b. 376. kk. «Ehhez: Erdélyi i. h. LXVI. t, 1. (257. old.

irodalommal). — Nagy T.: Arch. Ert . 85 (1958) 13 (78. jegyzet).

7 S. Reinach, Répertoire de reliefs grecs et romains. H. köt. Paris [1912], 168, 2 és 133, 4.

8 Uo. 156, 7. 9 Gr. G. Tocilescu, Monumentele epigrafice si

sculpturali aie Museului National de Antiohitati din Bucuresti. 1902, 511. old., 8. kép.

10 Reinach i. m. 137. 11 Tocilescu i. m. 26. 12 Erdélyi i. h. 192. XC. t. 1. — Vö.: D. Tudor:

Ephemeris Dacoromana VII (1937) 328. kép 64, 40. — Legutóbb: Oroszlán Z.: Dolgozatok 19 (1943) 145. kk.

13 Ehhez : Brelich A. : Laureae Aquincenses. Diss. Pann. IL 10. 1942, 47. — A. Mayer: Glotta (1951) 235. kk.

uNagy T.: Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 58. old., 8. kép.

15 Szilágyi J.: Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 413. old., 33. kép.

141

16 Kállay Ö. gyűjteményében, lt. sz. 1893. Jelenleg a Tatai Múzeumban.

17 Székesfehérvári Múzeumban, lt. sz. 526. is Vö.: Buday Á. : Dolgozatok 7 (1916) 38.

old., 6. kép. — B. Filow: Bulletin Bulgare n i (1912) 26. old., 22. kép.

»Nagy T.: Arch. Ért, 85 (1958) 14. kk. — A sirmiumi műhely kérdéséhez : Barkóczi L. : Arch. Ért. (1946—48) 182. — Soproni 8.: Arch. Ért, 81 (1954) 50. old., VIII. t. 4.

20 Kerényi K. : Pannónia (1938) 231. kk. ai Borner F. : Arch. Közi. 6 (1866) 164. — Ku-

zsinszky, B., A Balaton környékének archeológiája. 1920, 203. old., 126, 167. kép.

22 Vö.: FülepF.: Arch. Hung. XXXIII (1955) LXXIX. t. 4 ; LXXXn. t. 8, 6. — Barkóczi L.: Diss. Pann. H. 22. 1944, 31 ; LXIII. t. 2.

23 Nagy L. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 600. old. és 113. jegyzet. — Hehler A.: Arch.

Ért. 27 (1907) 133. — Kuzsinszky B. : Múz. és Kvtári Ért. 2 (1908) 94. old., 24. kép.

24 Kuzsinszky B.: Bud. Rég. ü l . köt. Bp. 1891, 137.

25 Vö.: Nagy T. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 402. — Brelich i. m. 48.

26 Kuzsinszky B.: Bud. Rég. IX. köt. Bp. 1906, 46. kk.

27 CIL. III. 10440. 28 CIL. III. 8485. 29 Ehhez: Fülep F.: Arch. Hung. XXXIII

(1955) 220. 30 PL: H. Cohen, Description historique des

monnaies. Leipzig 1930, 500. 31 Vö.: Nagy T. : Budapest története. I. köt,

Bp. 1942, 403. kk. — Barkóczi L. : Diss. Pann. II 22. 1944, 31. kk. — Fülep i. h. 231. kk.

32 Alföldi A.: Századok 74 (1940) 129. kk. — Uő.; Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 693.

1 4 2

KLÁRA SZ. PÓCZY

A L C U N I D A T I S U L CTJLTO D l D I A N A D l A Q U I N C U M

L'estate del 1955 fu ritrovato una tabella di marmo ornata con un effigie di Diana a Óbuda all'angolo délie vie Verőfény e Kórház. La forma deila tabella non è quella di un ret-tangolo regolare. La tabella è un po'arrotondata nella parte superiore, e questo tu t ta la super­ficie della tabella, aH'iníuori di una striscia sottile che funziona da cornice, contiene una nicchia che si chiude ad arco. Dal fondo di questa nicchia emerge la figura femminile posta di fronte che è alta da arrivare fino all'arco, in camicia corta, tunica senza maniche, con gli stivali. Sulla schiena porta la faretra e nella mano sinistra piegata si vede oblitératamente l'arco. Vicino al piede destro della figura sta accovacciato un cane che volta la testa verso la donna.

L'autore del saggio si occupa particola-reggiatamente delle caratteristiche stilari del rilievo e con la conclusione che la tabella votiva fu fatta alla meta del secolo III . Dopo, analizzando i gruppi delle scuole scultoree della Pannónia, segnala il fatto che il rilievo della Diana di Aquincum puô essere collegato al gruppo di scultori della Pannónia del sud. 0 è stato fatto in una delle officine di Sirmium stessa, oppure in una delle officine minori dove si fabbricavano oggetti pii di questa città. In questa occasione l'autore del saggio esamina più gruppi di monumenti di pietra trovati nella Pannónia del nord e dei quali durante le ricer-che si è accertato che erano stati esportati dalle officine scultoree di Sirmium.

L'autore dal punto di vista della valuta-zione storico-religiosa del rilievo di Diana di Aquincum paragona il monumento con quelli di Aquincum e della Pannónia. In più vasto campo afferma che il tipo di tabella votiva in questione è ritrovabile solo sul territorio della Tracia, Moesia, Dacia e Pannónia. Per ora nelle provincie occidentali non conosciamo questo tipo di tabella votiva. Cosi l'autore del saggio formula l'ipotesi che i monumenti trovati in grande quantità sul territorio che ha come so-

T A V O L A D E L L E

Fig. 1. II rilievo di

strato-base popolazioni illiriche e tracie, rap-presentano gli dei della popolazione indigena, forse anche il monumento di Diana di Óbuda puô essere inteso in questo senso, in un'epoca quando le officine di oggetti pii della Pannónia del sud con la espansione dei culti locali nella seconda meta del secolo III . inondano anche la Pannónia del nord con i loro prodotti.

In questo riguardo l'autore segnala il fatto, che i monumenti di Diana della Pannónia essenzialmente si dividono in due gruppi essen-ziali. Nel territorio inferiore della Pannónia ed in primo luogo nei paraggi del Balaton si possono trovare dei santuari di Diana di carat-tere indigeno.Invecenegli accampamentivicino ai „limes" i soldati nella maggior parte anche nel nuovo accampamento, interpretano la dea secondo il culto al quale si cono abituati a casa loro, come per esempio ad Intercisa, Brigetio, ecc. . .

I monumenti trovati ad Aquincum rivelano chiaramente i tre aspetti del culto della dea Diana. II rilievo di via Kórház a un carat-tere indigeno. Una altra statua di Diana seduta, di Aquincum, ben conosciuta, risale ad esempi di rappresentazione classica di Arte­mis. Gran parte delle iscrizioni invece iden-tifica Diana con la dea Nemesi. I tre aspetti erano in vigore contemporaneamente, a questo ci farebbero pensare le piètre d'altare ben databili.

Infine l'autore del saggio analizza come si puô inserire la tabella votiva che è stata fatta alla meta del secolo III . nella série dei monumenti di Aquincum della dea, i quali dimostrano che in questa epoca nelle città civili e militari c'erano più dedicati a Diana. Le iscrizioni ufficiali dimostrano che fra i soldati diventa popolare in primo luogo l'aspetto che è collegato con la Nemesi, questo fatto dériva sicuramente dalia situazione politica diventata poco sicura, per la quale i soldati e gli abitanti dei posti vicino ai „limes" cercavano appoggio presso la Diana-Nemesi.

I L L U S T R A Z I O N I

via Kórház : Diana

143