EsztergomKeresztény Múzeum

2009

S a l l a y D ó r a

R affaele Bertinelliés reneszánsz képtáraEgy mûgyûjtemény útja Rómától Esztergomig

Copyright ©2009 Sallay Dóra. Minden jog fenntartva.Fotók: Mudrák Attila

Grafikai terv és tipográfia: Holdacska Bt., Peternák ZoltánNyomtatás: Folpress Nyomda, felelôs vezetô: Várlaki Imre

A kutatást támogatták:Az OTKA T 029970 számú pályázata (1998–2002)

Klebelsberg Kunó ösztöndíj (2001)Kunsthistorisches Institut – Max–Planck–Institut, Firenze (2007, 2008)

A könyv megjelenését támogatta:

Balassi Bálint Intézet

Felelôs kiadó: Cséfalvay Pál, Esztergom, Keresztény Múzeum

ISBN 978-963-7129-23-0

A borítón: Pesellino: Madonna gyermekével. Esztergom, Keresztény Múzeum.

Tartalomjegyzék

Elôszó

Rövidítésjegyzék

Bevezetés

Raffaele Bertinelli (1802–1878): Egy mûgyûjtô életrajzának vázlata

A Bertinelli-képtár története

A képtár rekonstrukciója

Mûvészettörténeti és muzeológiai megjegyzések a képtárhoz

Utóhang – A Bertinelli-gyûjtemény a Keresztény Múzeumban

Adattár

Katalógus

English summary

Idézett irodalom

Névmutató

Képtáblák

5

6

7

8

27

45

66

72

76

87

99

105

117

121

Bartalos Gyula (1839–1932) emlékére

Elôszó

A kutatás, amelynek eredményeit az olvasó a kezében tartja, muzeológiai rutinmunkaként indult. 1997 táján, amikor az esztergomiKeresztény Múzeumba kerültem kutatóként, igyekeztem a lehetô legteljesebben tájékozódni a gyûjtemény történetérôl. A képtár leg-jelentôsebb, korai- és érett olasz reneszánsz festményeket magába foglaló együttesének, a római Bertinelli kanonok egykorigyûjteményének eredetét illetôen azonban falakba ütköztem: az 1878-ban megvásárolt magángyûjtemény történetérôl ugyanismeglepôen szûkszavúan számoltak be a források. A gyûjtô személye, élete, még teljes neve is ismeretlennek bizonyult, a képtártörténetére nézve pedig egy-két, a vásárlás korából származó esztergomi kiadvány híradásán és Prokoppné Stengl Marianna 1960-asalapvetô, de mindössze néhány dokumentumra szorítkozó tanulmányán kívül nem volt más információ. Legkülönösebbnek azonbantalán azt találtam, hogy még ezen ismereteket sem hiányolta senki: a 19. század végén még magyar egyházi körökben is ismertBertinelli kanonokot olyannyira elfeledtük, hogy szinte a kutatás szükségének sem voltunk tudatában.

A következô néhány évben, a Prokoppné által közölt értékes forrásokat is felhasználva az esztergomi Prímási Levéltárban és abudapesti Országos Széchényi Könyvtárban ôrzött levelek alapján sikerült az alapvetô információknak birtokába jutnom Bertinellikanonok személyére és képtárának esztergomi megvásárlására nézve. Ezt a kutatást az OTKA T 029970 számú pályázatának(1998–2002) keretében végeztem. Ezt követôen kerülhetett sor egy négy hónapos ösztöndíjra a Római Magyar Akadémián a NemzetiKulturális Örökség Minisztérium Klebelsberg Kunó ösztöndíjának támogatásával (2001), amely során eljutottam a római levéltárakbaés könyvtárakba, majd a gazdagodó forrásanyag utalásait követve Bertinelli kanonok szûkebb hazájába, a Marche vidéki Fossombronevárosába és a környezô nagyobb városok, Gubbio és Pesaro levéltáraiba. A kutatómunka szervezésében komoly segítséget kaptam aRómai Magyar Akadémiától és Csorba László tudományos igazgatótól. A kötetben közölt forrásanyag legnagyobb részét ebben azidôszakban gyûjtöttem.

További adatgyûjtésre és a Bertinelli-gyûjteményhez tartozó festmények kutatására a firenzei Kunsthistorisches Institut –Max–Planck–Institut egy-egy rövidebb ösztöndíjának segítségével került sor 2007-ben és 2008-ban, amelyért Gerhard Wolf igazgató-nak tartozom hálával; a firenzei intézetben sokféleképp segítette a munkámat Costanza Caraffa, Wolfgang Loseries és az intézet szá-mos további munkatársa is.

A Bertinelli-gyûjtemény kutatását az esztergomi Keresztény Múzeum kutatójaként, majd munkatársaként végeztem, a könyvmegírására azonban már a budapesti Szépmûvészeti Múzeumban került sor. Mind az esztergomi, mind a budapesti kollégáimnakszeretném hálámat kifejezni támogatásukért és segítségükért. Esztergomban Cséfalvay Pál igazgatónak a kutatás ösztönzéséért,Kontsek Ildikónak a könyv kiadásában nyújtott segítségéért, Varga Dezsô restaurátornak a képek állapotára vonatkozó közléseiért tar-tozom köszönettel. Külön hála illeti Mudrák Attilát a teljes gyûjtemény fotódokumentációjáért és türelméért, amellyel a speciálisfotózásra irányuló kéréseimet teljesítette.

A levéltári kutatásban, egyéb jellegû anyaggyûjtésben és a források értelmezésében az alábbiaknak voltak segítségemre: AndorCsaba (OSZK), Giuliana Adorni (Róma, Archivio di Stato), Nicoletta Baldini, Suora Assunta Bressan (FSCJ, Róma), Neven Budak,Valentina Ciancio, Marco Dondero, Erdôs Mónika, Maria Fogliamanzillo (Pesaro, Archivio di Stato), Gálos Miklós, Cheryl Hartup, PeterHenderson, Kiss Péter (Eger, Fôegyházmegyei Levéltár), Britta Lukow-Wilms (Bibliothek der Hansestadt Lübeck), Raffaele Mastrini(Gubbio, Archivio di Stato), Matteo Mazzalupi, Maria Assunta Montori, Matteo Musacchio, Nemerkényi Elôd, Viviana Normando,Johannes Röll, Sallay Balázs, Renzo Savelli (Fossombrone), Lorenzo Sbaraglio, Walter Scotucci, † Stefano Susinno, Tomola Ágnes.Michael Thimanntól (Kunsthistorisches Institut – Max–Planck–Institut) jelentôs segítséget kaptam Bertinelli és Friedrich Overbeckkapcsolatának felderítéséhez, Ignazio Jacometti anguillarai szobrainak fotóját pedig Franco Bernardininek köszönhetem.

A Bertinelli-gyûjtemény katalógusához nagyon sok segítséget kaptam Boskovits Miklóstól és Tátrai Vilmostól, és hálával tartozommég az alábbiaknak megjegyzéseikért, tanácsaikért, és az anyaggyûjtésben nyújtott segítségükért: Francesca Baldassari, Andrea De Marchi,Elisabetta Fadda, Riccardo Massagli, Mauro Minardi, Antonio Natali, Serena Padovani, Andrea Staderini, Angelo Tartuferi, Tóvizi Ágnes,Urbach Zsuzsa, Varga Ágota, Vécsey Axel, Louis A. Waldman.

Támogatásukkal és tanácsaikkal segítette a kiadvány létrejöttét Szôke Mátyás, Laszlovszky József és Klaniczay Gábor. A kézirathozCsorba László, Radványi Orsolya és Dobos Zsuzsa fûzött hasznos megjegyzéseket. Külön köszönettel tartozom végül férjemnek, BuzásGergelynek, valamint barátaimnak, Maria Silvia Romanónak és Giovanna Capitellinek, akiknek biztatása és önzetlensége nélkül ez akiadvány nem születhetett volna meg.

A kutatás eredményeirôl több rövidebb, elôzetes közlés történt.1 A kutatás legnagyobb részének elvégzésére a római levéltárakbanés könyvtárakban mindössze négy hónap állt rendelkezésemre, az ezalatt elôkerült anyag mennyisége azonban egyértelmûen jelzi,hogy még számtalan olyan dokumentum lappanghat, amely a továbbiakban gazdagítani, módosítani fogja ismereteinket.Kordokumentumként is érdekes továbbá az az internetes információrobbanás, amely a munka legutolsó egy-két évében még értékesadatokkal gazdagította az összegyûlt anyagot: sok olyan 19. századi kiadvány digitalizálására és internetes közzétételére került ekkorsor, amelybôl én is meríteni tudtam.

ELÔSZÓ 5

1Sallay 2002, 104; Sallay 2008a, 59–64; Sallay 2009, továbbá ead.: Nineteenth-Century Ecclesiastical Intellectuals and Early Italian Religious Art: Patterns of Collectingin Italy and Hungary, in Sacred Possessions? Italy and Collecting Religious Art, 1500–1900, konferenciakötet (American Academy in Rome, 2007. június 19–21.), szerk.Gail Feigenbaum and Sybille Ebert-Schifferer, megjelenés alatt.

Rövidítésjegyzék

ASP Archivio di Stato di Pesaro

ASR Archivio di Stato di Roma

– TNC Trenta Notai Capitolini

ACS Archivio Centrale dello Stato, Róma

APDF Archivio Parrocchiale del Duomo di Fossombrone

ASVR Archivio Storico del Vicariato di Roma

ASV Archivio Segreto Vaticano

BAV Biblioteca Apostolica Vaticana

BNCR Biblioteca Nazionale Centrale di Roma

– MR Manoscritti e Rari

FSCG Figlie del Sacro Cuore di Gesù, Róma

– AG Archivio Generale

PL Prímási Levéltár, Esztergom

OSZK Országos Széchényi Könyvtár, Budapest

– KT Kézirattár

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK6

Bevezetés

„Simor János bibornok, Magyarország primása 1878. évben, midôn a pápa-választás fontos ügyei személyét Rómához kötötték,Bertinelli római kanonok képgyüjteményét [...] a kanonok hagyatékából 20,000 frtért megvásárolván, ennek 60 drbra rugó képévelöregbitette szóban forgó képtárát.” E szavakkal emlékezett meg az esztergomi Keresztény Múzeum alapítójának legfontosabb vásár-lásáról Rényi Rezsô ügyvéd, az Esztergom címû hetilap fôszerkesztôje, a múzeumot ismertetô 1879-es kiadványában.2 Bertinellikanonok gyûjteménye valóban Simor prímás legnagyobb szabású szerzeményezése volt: az ekkor megvásárolt, zömmel 15–16. száza-di itáliai festmények – az 1920-ban megszerzett, Ipolyi Arnold hagyatékából származó képek mellett – a Keresztény Múzeum olaszgyûjteményének törzsanyagát és javát képezik.

A Bertinelli-gyûjteménybôl származó festmények közül sok jól ismert a hazai és a nemzetközi szakirodalom számára. A néhányelsôrangú mestermû mellett, mint Pietro di Giovanni d’Ambrogiótól a Mária mennybevitele, Pesellinótól a Krisztus a keresztfán és aMadonna gyermekével, vagy Carlo Crivelli koldulórendi szerzeteseket ábrázoló predellaképei, a képtár számos olyan fontos alkotásttartalmaz, amelyek nem hiányozhatnak az olasz reneszánsz festészet történetét taglaló munkákból. Köztük van Mariotto di Nardónaka korai remeték életét ábrázoló táblaképe, a Straus Madonna Mesterének megkapó szépségû Keresztrefeszítése, Giovanni BoccatiKálváriája, Amico Aspertini Heroikus feje, Lorenzo di Creditôl a Mária Magdolna elragadtatása, Marco Palmezzano három mûve,vagy Matteo di Giovanni, Neroccio de’ Landi, Gianpietrino, Francesco Menzocchi és Polidoro da Lanciano egy-egy Madonnája. Olyankülönleges, kevéssé ismert mesterek is képviselve vannak, mint Giovan Battista Rositi vagy Álvaro Pires(?), ezen felül a gyûjteményszámos olyan képet tartalmaz érdekes, másod- vagy akár harmadvonalbeli festôktôl is, akiket még ma is örömmel fedeznek fel éstanulmányoznak nagy érdeklôdéssel a külföldi kutatók.

Vitathatalan értékei ellenére a gyûjtemény története szakmai körökben eddig kevés érdeklôdést váltott ki. A képtár megvásárlásá-nak körülményeivel és összetételével érdemben egyedül Prokoppné Stengl Marianne foglalkozott: 1960-ban publikált tanulmányábanmagyarul közzétette a gyûjteménynek az esztergomi prímási levéltárban fennmaradt jegyzékét, amely Friedrich Overbeck és TommasoMinardi szakvéleményén alapul, valamint azonosította az ebben szereplô 63 kép szinte mindegyikét.3 Szintén az ô érdeme a prímásilevéltárban fennmaradt három kulcsfontosságú, a képtár megvásárlására vonatkozó levél részleteinek közlése, mely alapján pontosí-totta a szerzeményezés körülményeit: rámutatott arra, hogy Simor érsek nem 1878 februári római útja alatt, a pápaválasztás alkalmá-val, hanem 1878 nyarán tett rá szert, mégpedig közvetítôk útján.4

„Bertinelli római kanonok” személyét azonban ezután is teljes homály fedte: életútjáról, mûgyûjteménye létrejöttérôl semmilyeninformáció nem került napvilágra. Az Esztergomban ôrzött archív anyag és az 1878-as vásárlásig visszanyúló hazai szakirodalom mégkeresztnevét sem említi, mûgyûjtôként pedig a nemzetközi kutatás számára is ismeretlen maradt.5

Ki volt tehát Bertinelli kanonok? Mit tudhatunk életérôl, érdeklôdésérôl, ízlésérôl, nézeteirôl és kapcsolatairól? Milyen ösztönzéshatására döntött úgy, hogy a 19. század derekán még messze nem magától értetôdô módon korai- és érett reneszánsz táblaképeketgyûjt? Ô maga állította-e össze az Esztergomba került gyûjteményt, és ha igen, mikor és milyen forrásból? Mi volt a célja a képtárával?Mely mûvek alkották a képtárat, hol volt annak helye, és milyen lehetett elrendezése? Hogyan került végül Esztergomba a gyûjteményés miért éppen oda? A jelen kiadvány e kérdésekre keresi a választ.

BEVEZETÉS 7

2Rényi 1879, 12.

3Prokoppné Stengl 1960, 96–100. A képtárvásárlás történetére röviden 1978-as múzeumtörténetében is visszatér (Prokoppné Stengl 1978, 6–7).

4Az 1878-as vásárlás alkalmával megjelent ismertetések után a képtárról szóló publikációk Prokoppné 1960-as tanulmányáig nem szolgálnak bôvebb információval (vö.Z[ádori] 1885, 520; Kôhalmi-Klimstein 1886, 90–93; Walter 1891, 86–87; Gerevich 1928, 202; Gerevich szerk. 1948, 9). Nem foglalkozott a képtár történeténekkérdésével, viszont kiváló és lényeglátó elemzést adott róla Mojzer Miklós 1964-ben (Mojzer 1964a).

5Elizabeth Gardner (1998, 108) említi csupán a „Bertinelli, canonico” szócikkében, melyben az Otto Mündler naplójából (Togneri Dowd szerk. 1985) ismert adatokatközli és az esztergomi vásárlásról ad hírt.

„Bertinelli római kanonok” kilétének felfedésére azok a leve-lek jelentették a kiindulópontot, amelyeket az 1870-es évekbenRómában tartózkodó és az ott eladásra kínált Bertinelli-képtárközvetítésére felkért egri pap, Bartalos Gyula írt. Ezekben elôszörTárkányi Béla egri kanonoknak, majd a képtár iránt szinténérdeklôdô Simor János érseknek így számolt be az általa megtu-dottakról: „Bertinelli Rafael a Szent Eustachius társaskáptalan-jának tagja, a Sapienza kiérdemült tudós aligazgatója, ki kép-tára felett, melyet részint öröklött, s nagyobb részben önmagavett, teljes hatalommal, minden jogigényes nélkül rendelkezik,s aki azért akarja képeit áruba bocsátani, hogy holta elôttfordíthassa ájtatos célokra (többiközt mint Szoldatics ur említétemplomot akart egy idôben a Sabina hegyek közt építeni)”(Adattár 16.).

E nyomon elindulva, számtalan levéltári és publikált forrásösszegzése és egybevetése után kibontakozik egy életút, amelysok helyen még vázlatos és bizonyára sok tekintetben módosulniis fog a jövôbeli kutatások során, mégis sok információval szolgála gyûjtôrôl, akinek festményei ma az esztergomi múzeum legfél-tettebb kincsei közé tartoznak.

Raffaele Pasquale Aldobrando Bertinelli 1802 tavaszán, talánmárcius 24-én6 született az Urbino melletti kisvárosban, Fossombro-néban. Apja a közeli Scheggiából átköltözött és Fossombronébanközjegyzôként, illetve püspöki kancellárként mûködô LorenzoBertinelli; anyja a fossombronei nemesi családból származóEusebia Buffoni. A házaspár tizenöt gyermeke közül Raffaele voltaz elsôszülött (1. kép); keresztelése április 19-én történt.7

A Bertinelliek Marche vidéki nemesi család. Címerük vágottpajzs, az elsô mezô alján ezüst pólya, fölötte kék mezôben háromaranycsillag; a második, vörös mezôben egyenlô szárú ezüstkereszt.8 Raffaele Bertinelli maga is a családi címert használtakésôbb saját pecsétjében, ami fölött a papi hivatására és rangjára

utaló, 3-3 bojtos kanonoki kalap is megjelenik (3. kép). Egy 1855-ben összeállított, a fossombronei nemesi családok adatait tartal-mazó, kézzel színezett kéziratban Raffaele Bertinelli öccsének,Mattia családjának címerében a jobb oldalon jelenik meg aBertinelli-címer (2. kép).9

Apai vonalon a család az Umbria és Marche határán fekvô,Gubbio melletti Scheggiából származott, ahol a Bertinelliek elsô-sorban kendertermesztéssel foglalkozó, jómódú birtokos föld-mûvesek voltak.10 Raffaele Bertinelli apai nagyapja a scheggiaiPietro Bertinelli (†1815. december 30.),11 aki egy bizonyosAngelo fia. Pietro egyik testvére, Don Giuseppe Bertinelli gazdagpap volt, aki 2000 római scudót ajándékozott Bertinelli szüleinekesküvôjére.12 Úgy tûnik, Don Giuseppe Bertinelli nemScheggiában halt meg,13 halálának dátuma és esetleges végrendelete– amelynek a Bertinelli-képtár öröklött részére vonatkozóan lehetjelentôsége – ismeretlen.

Anyai ágon Raffaele Bertinelli a Buffoni családból szárma-zott.14 Anyai nagyapja, Luigi Buffoni 1816-ban VII. Piusz pápátólkapott grófi rangot. A család gazdagsága a selyemiparból, selyem-szövödékbôl eredt. Luigi Buffoni és Anna Palazzetti házasságábólszületett 1782-ben Raffaele Bertinelli édesanyja, Eusebia Buffoni,aki 1801. április 20-án ment nôül Lorenzo Bertinellihez.15

A Bertinelliek igen jómódúak voltak a 19. század elsô felében.Fossombronéban két házuk, a város környékén három, bérlôkkelmûveltetett birtokuk volt, tanyaházakkal. Lorenzo Bertinelli afossombronei ingatlanain kívül szülôhelyén, Scheggiában is ren-delkezett – testvéreivel közösen – különbözô földbirtokokkal.16

A fiatal Raffaele középiskoláit Fossombronéban végezte,kitûnô eredménnyel.17 1820 ôszén Rómába került, ahol – mintkésôbb öccsei is – a Sapienza egyetemen jogi tanulmányokatfolytatott, és 1824-ben jogászdoktori diplomát szerzett in utroqueiure.18 Az 1820-as évek közepén pápai ügyhallgatóként diplomáciai

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA8

6Raffaele Bertinelli születési dátumát a római San Carlo ai Catinari templom Liber Mortuorumának 1878. március 25-i bejegyzése 1802. március 24-ként határozza meg(ASVR, 276. o., ld. 135. j.). Ez a forrás a római parókiális források gyakori pontatlansága miatt azonban nem feltétlenül mérvadó.

7Fossombrone, Ufficio Anagrafe, ms. átirat, Libro dei Battesimi, 1802.

8A címer leírása: Scorza 1957–[é. n.], V. kötet (a borítón tévesen IV.-ként jelölve), Fasc. 26, 1957, 48.

9Memorie delle Famiglie nobili e distinte compilate del Concittadino D. Modesto Morosini, 1855, kézirat, Fossombrone, Biblioteca Passionei, Manoscritti, FondoMorosini, 8. sz. Itt jegyezném meg, hogy a család leszármazottjai ma Rómában, Fossombronéban, Perugiában, Milánóban és Anconában élnek.

10A gubbiói Archivio di Stato sok dokumentumot ôriz a Bertinelli család történetére nézve, ld. elsôsorban az 1822 és kb. 1866 között mûködô Antonio Peruginigubbiói közjegyzô által kibocsátott iratokat; valamint a család földbirtokaira nézve a Catasto Gregoriano 1, Reg. no. 49 (1815-tôl) és Reg. no. 50 (1807–1813).

11A Pietro Bertinelli halálára vonatkozó forrást az Archivio di Stato di Perugia (Archivi parrocchiali di Scheggia, Libro dei Morti) ôrzi. Ezt eredetiben nem láttam, infor-mációm a levéltáros szíves közlésén alapul.

12ASP, Archivio Notarile di Fossombrone, notaio Pietro Paoloni, vol. RR, 1801. február 16.

13Az Archivio di Stato di Perugia levéltárosának közlése.

14A családhoz, címerükhöz ld. „Buffoni di Fossombrone (Marche)”, in Di Crollalanza 1886–1890, I (1886), 99.

15APDF, Matrimonii, 1745–1801, f. 173r, 1801. április 20., „Lorenzo Bertinelli dalla Scheggia ed ora dimorante in questa città […] sposò Eusebia Buffoni”. A tanúEusebia nagybátyja, Don Mattia Buffoni volt.

16Lorenzo Bertinelli fossombronei és scheggiai birtokait és vagyonát a halála után összeállított hagyatéki okirat veszi számba, ld. 60 j.

17ASV, Università della Sapienza, 1833, Raffaele Bertinelli ajánlóleveleinek kivonata, Andrea Romiti és Luigi Varrini fossombronei retorikatanárok ajánlása, 1820. október10. és 18. A tizenhárom irat (ajánlólevelek, diplomák) rezüméjét tartalmazó, latin nyelvû dokumentumot Filippo Bacchetti közjegyzô állította össze 1832. február 4-én a Bertinelli által bemutatott, majd neki visszaszolgáltatott eredeti példányok alapján.

18Ibid.: „Die 20 Maii 1824. Professores Publici, et juris utriusque Antecessores in Romano Archigymnasio de ejus summa diligentia, studio, assiduitate, qua per tri-ennium ab ineunte Novembris 1820. ad exitum Junii 1823., ipsorum praelectionibus de jure Canonico, Civili, et Criminali interfuit et de singularibus experi-mentis, quae ipse summa laude praebuit, nec non de Magistero in jure publico et Criminali acquisito”, illetve „Die 22 7bris 1824. Ex Diplomate Doctorem inutroque jure creatum esse constat.”

Raffaele Bertinelli (1802–1878)Egy mûgyûjtô életrajzának vázlata

„Ki az öreg kanonok ur?”

A B

er

tin

ell

i c

salá

d l

esz

ár

ma

zá

sa

1. k

ép

tevékenységet folytatott: e célból töltött 1824–1825 körül egyévet Tadeusz L⁄ ubien’skivel Lengyelországban. Innen hazatérvevégleg Rómában telepedett le.19

A következô években Bertinelli gyakran forgott illusztris iro-dalmi körökben. Nemcsak a fossombronei irodalomtudós,Dante-kutató, költô, író és politikus Francesco Maria Torricelligróf (1794–1867) és a szintén Dante-kutató Filippo Mercuri(1799–1864) barátja volt,20 hanem a római szonettek hírnevesszerzôjének, Giuseppe Gioacchino Bellinek (1791–1863) egyiklegközelebbi bizalmasa, a szintén Marche-beli – Recanatiból szár-mazó – Giacomo Leopardi (1798–1837) költônek pedig jóismerôse. Irodalomtörténeti tanulmányokban a Belli és Leopardiismeretségének eredetét körülvevô homály, és egy „Sig. Belli”-revaló utalás Leopardi egyik Bertinellihez írott levelében (1832)arra a feltételezésre adott okot, hogy ha „Sig. Belli” azonosGiuseppe Gioacchino Bellivel, akkor Bertinelli lehetett aközvetítô a két nagy költô között.21 A legújabban elôkerült adatokalapján nem kétséges, hogy „Sig. Belli” valóban a költô Bellivelazonos, az ismeretség létrejöttének körülményei azonban továb-bi kutatást igényelnek.

Bertinelli Leopardit Recanatiban ismerte meg, ahová – mintmaga írja – kifejezetten azért ment, hogy „meghajoljon egy nagyolasz elôtt”.22 Késôbb Rómában, Leopardi 1831–1832-es láto-gatása alkalmával is találkoztak. Bellivel való kapcsolata 1826márciusáig nyúlik vissza. Ismeretségük Francesco Maria Torricelliajánlólevelének köszönhetô, ebben Torricelli így számol beBellinek, amikor bemutatja neki a római elôkelô körökbe bebo-csáttatást remélô fiatal honfitársát:

„Aki ezt a levelet neked viszi, a fossombronei Sig. RaffaeleBertinelli [...]. Olaszul könnyedséggel ír, beszél franciául, egykicsit németül, s néhány szót lengyelül is, melyre e nációnál tettutazása során tett szert. Most tér vissza Rómába, ahol koráb-ban jogi tanulmányokat folytatott, és szívesen tenne szertkiváló emberek ismeretségére. Ha a barátságunk nem homá-lyosítja el az ítélôképességemet, te az egyik legkiválóbb rómaivagy, ki adhatna neki ajánlólevelet. Bánj hát vele jól, mit a teudvariasságod, az ô érdemei, s az én általa néked küldöttszavaim bizonyára lehetôvé tesznek.” 23

A tíz évvel idôsebb pártfogó, a már elismert Belli nemcsak anevesebb római szalonokat nyithatta meg Bertinelli elôtt, hanem

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA10

19Ld. Tadeusz L⁄ ubien’ski (1794–1861, krakkói kanonok, késôbb Wladislavia, azaz Wl/ocl/awek segédpüspöke) 1825. október 10-én kelt ajánlólevelének rezüméjét:„Thaddeus Lubienski Praelatus Domesticus D[omi]ni Nostri, de ejusdem ingenio, aptitudine, atque animi firmitate de quibus certior factus est, cum per annumnegotiis ecclesiasticus gerendis Auditoris munus abievit apud se” (ASV, Università della Sapienza, 1833, Raffaele Bertinelli ajánlóleveleinek kivonata). L⁄ ubien’ski egymásik, ugyanaznap kelt levelében Emmanuele De Gregorio bíborost (1758–1839), a Zsinati Kongregáció prefektusát kéri, hogy legyen Bertinelli pártfogója és min-denben támogassa (ibid.). Bertinelli lengyelországi útjához ld. még Francesco Maria Torricelli leveleit Giuseppe Gioacchino Bellihez, 1825. január 13. (BNCR, MR,A.90.11/1): „Gentilissimo amico […] Il Sig[no]r Bertinelli, che da me tolse le lettere Giulie se ne ito in Polonia con un tal Lubieski, se non erro il nome”; 1826.március 1. (BNCR, MR, A.90.11/7), 1826. március 1. (BNCR, MR, A.90.12/2, ld. 23. j.); 1826. május 5. (BNCR, MR, A.90.12/3): „quell’ ex-polacco”. Bertinelli diplomá-ciai tevékenységére ezekben az években szintén Torricelli céloz Bellinek írt levelében, ahol tréfásan fejezi ki neheztelését, amiért Bertinelli nem méltatja válaszra,1826. május 13. (BNCR, MR, A.90.12/5: „ma il Conte Bertinelli già tuffatosi nell’immenso Oceano della Polacca galenteria non si è degnato rispondermi. E se ciòfa quel finissimo conoscitore di mondo con coloro, ch’ egli appella soavissimi amici, benefattori generosi e genitori secondi (che di sì be’ nomi ha spesso volutomortificarmi) io non so a quante carte staranno gli altri, che hanno l’alto onore di tenere corrispondenza con questa pianticella educata a pompeggiare ne’giardini della diplomazia”).

20Enzo Esposito: „Torricelli di Torricella, Francesco Maria”, in Enciclopedia dantesca 1970–1976, V (1976), 662–663; Pompeo Giannantonio: „Mercuri, Filippo”, inibid., III (1971), 908. Mercurihoz ld. még Bellucci–Trenti szerk. 1998, 196–198, további irodalommal.

21Bertinelli személye iránt e kapcsolatok miatt eddig leginkább irodalomtörténészek érdeklôdtek. Ld. Ianni 1967, III, 675–684; Bellucci–Trenti szerk. 1998, adindicem, különösen Marco Dondero: „Raffaele Bertinelli”, 267–268, 107. kat. sz., Lucio Felici: „Giuseppe Gioacchino Belli”, 269–271, 108. kat. sz., és további bibli-ográfia a 412. o.-on (szerk. Alessandro Capata); Vignali szerk. 2002, 117 és passim; Felici 2005, 141–146. 1832-ben Leopardi Bertinellihez írott levelét mint „suo amicovero e cordiale” írta alá (BAV, Mss., Carte Belli, 676. sz., másolat).

22Ld. Marco Dondero, in Bellucci–Trenti szerk. 1998, 267.

23Torricelli levele Bellihez, 1826. március 1. (BNCR, MR, A.90.12/2, olaszul közölve: Belli 1962, 114: 2. j. és kisebb kihagyásokkal Vigori 1963, 55).

2. kép: A Bertinelli-család címere a Bertinelli-Riccioli címerpajzs jobb felében.

3. kép: Raffaele Bertinelli pecsétje. Róma, ASR, TNC, Ufficio 7, Testamenti,30 marzo 1878, f. 617v.

barátságába is fogadta. Két hónappal késôbb Torricelli azt írjaBellinek, „nagy dolog, hogy a barátságodra érdemesnek talál-tad ôt”.24 Torricelli és Belli a római Biblioteca NazionaleCentraléban ôrzött hosszú levelezésében sok szó esik mégBertinellirôl, általában könyvekkel, irodalommal, de néha fest-ményekkel kapcsolatban is.25 Torricelli Bertinelli életesemé-nyeirôl, mûveltségérôl, ékesszólásáról is többször megemlékezik.Késôbb kapcsolatuk meglazult, Torricelli nem egyszer Bertinellihálátlanságáról, nemtörôdömségérôl panaszkodik Bellinek.26

Bertinelli barátsága késôbb Bellivel is megromlott, ha teljesenmeg nem is szakadt. Viszonyukat a Belli-kutató Massimo Vignaliígy foglalta össze: „Bertinelli és a Belli család között barátságszövôdött tehát, de hosszabb távon elôjöttek Bertinelli jelleménekkevéssé kívánatos oldalai: ügyleteiben nem volt elég korrekt,kárára szerencsétlenül járt hitelezôinek, és nem sok érzékeny-séget mutatott azok felé, akik valamilyen módon jótálltak szemé-lyéért. Utóbbiak között voltak Belliék is, mindazonáltal ez aviselkedésmód nem vezetett a kapcsolat megszakadásához, talánépp amiatt a legyôzhetetlen szimpátia miatt, amit ez a sajátos éseredeti egyéniség sugárzott.”27

Mint látni fogjuk, szinte minden késôbbi személyes megem-lékezés hasonló képet fest Bertinellirôl: joviális, lelkes, hatalmasszívû és szeretetre méltó, vágyait azonban sokszor a realitá-sokhoz igazítani képtelen, valamint tettei következményeivelnem igazán számoló ember képe bontakozik ki belôlük.

Belli és Bertinelli viszonyához egy késôi adalék az a keserûhangú, szatirikus és provokatív költôi episztola, amit 1852decemberében Belli dedikált az akkor már magas pozícióba, aSapienza egyetem rektorhelyettesévé emelkedett DonRaffaelének.28 Az episztola egy tizenkét részes sorozat részétképezi, amelyet Belli 1852 októbere és decembere között írt,mindegyik levelet egy-egy tudósnak címezve, s amelyekbenkeserûen kikel a természettudományok, a jog, az oktatás, akortárs kultúra ellen.

Visszatérve Bertinelli ifjúkorához és irodalmi érdeklôdéséhez,további adalék, hogy Bellivel és öccsével, Mattiával29 együtt tagjavolt a Torricelli által 1824-ben Fossombronében alapított irodal-mi társaságnak, az Accademia Pergamineának.30 E társaságnakmûvészeti érdeklôdésû és fontos mûvészeti kapcsolatokkal ren-delkezô tagjai is voltak: maga Francesco Maria Torricelli ismûkedvelô gyûjtô volt, aki úgy tûnik, Bertinellivel ellentétben a16–17. századot kedvelte leginkább.31 Szintén e társaság tagja volt– számos másik mellett – Melchiore Missirini (1773–1849) forlìapát, Antonio Canova, majd Bertel Thorvaldsen és VincenzoCamuccini magántitkára, a római Szent Lukács Akadémia titkára.Bertinelli hozzá fûzôdô viszonyának részletei még nem ismertek,a Collegio Clementinóból írt neki egy semleges tartalmú, rövidlevelet, ismeretlen idôpontban, de biztosan 1828 – és valószínû-leg 1824 – elôtt.32

Bertinelli életútjának további eseményei egyelôre csak egy-egy pillanatra villannak fel. Torricelli egy megjegyzése („a fényesBertinelli úr, aki a fiatal Benignetti gróf sógorává kíván válni”)arra utalhat, hogy Bertinelli 1826-ban házasságot tervezett aBenignetti család egyik lányával (de lehetséges persze az is, hogyaz eladósorban levô Marianna húgát akarta kiházasítani).33

Az 1826 és 1833 közötti idôszakban pontos tevékenysége nemismert, úgy tûnik, diplomataként és egyházjogászként szoroskapcsolatot ápolt a pápai udvarral. 1831-ben a fossombroneiSante Chiavarelli levelei szerint Bertinellit XVI. Gergely pápa mel-lett fontos feladatra választották ki, s Chiavarelli ezért a kiválóanviselt követség miatt a fossombronei polgárok nevébenköszönetet mond.34 1831. július 1-én Romualdo Roberti CM(1757–1831), a Misszióstársaság (lazaristák) szerzetesrend tagja,Monte Citoriói házfônök írt neki ajánlólevelet, 1832. május 10-énpedig Nagy Britannia szentszéki követe ajánlotta Bertinellit egybizalmas küldetés elvégzésére.35 Ezeknek az adatoknak az életrajztovábbi rekonstruálásban még fontos szerepe lehet. 1832 áprilisából

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA 11

24Torricelli levele Bellihez, 1826. május 13. (BNCR, MR, A.90.12/5): „Il fatto che tu mi conti di M. Bertinello potrebbe entrare nel Decamerone senza scandalo dichicchesia. Ad ogni modo è pur qualche cosa che vi siate riconosciuti alla terza, e molto è che tu lo abbia trovato degno della tua amicizia.” Ld. még Bertinelliés Belli meleg hangú, baráti levelezését: Belli levelei Bertinellihez, Forlì, Biblioteca A. Saffi, Raccolta Piancastelli, 1832–1856 (másolatai BNCR, MR, A.145.15–21 ésBAV, Mss., Carte Belli, 681, 763, 917, 1086, 1720, 2105, 3746 sz.), valamint egy 1832-ben kelt levél Alfredo Baccelli tulajdonában (másolat BNCR, MR, A.143.12 és BAV,Mss., Carte Belli, 671. sz.); Bertinelli levelei Bellihez, BNCR, MR, A.93.15, 1845 (másolata BAV, Mss., Carte Belli, 2422. sz.). Belli Bertinelli marchei rokonait – testvérét,Mattiát, nagybátyját, Andrea Buffoni grófot – is megismerte és kapcsolatot tartott velük.

25BNCR, MR, A.90.10–37 mappákban ôrzött levelek (1824–1847). A festményekre vonatkozó utalásokra, amelyek ezekben a levelekben a mûgyûjtô Torricelli érdek-lôdését tükrözik, késôbb visszatérek.

26Többek között BNCR, MR, A.90.12/5 (1826. május 13., ld. 19. j.); A.90.22/5 (1831. október 18.); A.90.31/4 (1836. január 21.); A.90.34/2 (1844. június 29.).

27Vignali szerk. 2002, 147. Vignali információi a BAV-ban ôrzött, általam teljességében nem ismert Belli-levelezésen alapulnak (Mss., Carte Belli).

28A Bertinellinek írt episztola dátuma 1852. december 5. A költemény Belli halála után két évvel, 1865-ban jelent meg (Poesie inedite 1865, II, 58–65). A Bertinellinekírt episztolát említi Vigori 1963, 54; a tizenkét episztolához általában ld. még Barbini 1991; Teodonio 1993, 296.

29Mattia Raffaele legidôsebb öccse volt, ô is Rómában tanult jogot az 1820-as évek közepén (vö. Francesco Maria Torricelli levelei Giuseppe Gioacchino Bellihez, BNCR,MR, A.90.10 (1824), BNCR, MR, A.90.11/1, 1825. január 13.: „un suo fratello di nome Mattia, che abita nelle vicinanze di Piazza Colonna in Casa la Pellegrino,donna celebre del piano-forte, e pel canto”). Késôbb hazájukba visszaköltözvén, fossombronei városi titkárrá választották (segretario comunale), lovagi címet iskapott.

30Vö. Fossombrone, Archivio del Comune, Fondo Modesto Morosini, no. 13, ff. 50r, 52v, 53r. Ld. még Prudenzano 1881.

31Torricelli levele G. G. Bellihez, BNCR, MR, A.90.36/1. (1847. január 28.) Torricelli viszont nem gondolt képtáralapításra, inkább szabadult volna néhány képétôl, sajátattribúciói szerint Francesco Cairo, Carlo Cignani, Annibale Carracci és Bartolomäus Spranger mûveitôl.

32BNCR, MR, A.46.26. Bertinelli saját tanulmányainak említése („I studi molti, che pel concorso si ricchieggono, anco per riacquistare il tempo perduto non mi con-sentono allontanarmi dal tavolino”) arra utal, hogy korai levélrôl lehet szó. Missirini, akit Bertinelli „Sig[no]r Seg[reta].rio. St[imatissim].o”-ként szólít meg, 1828-ban hagyta el Rómát és végleg Firenzébe költözött. Missirini sokoldalú tudós volt, irodalmár, Dante-kutató, költô, és mûvészeti író, Bertinellivel való számos közösismerôsük, barátjuk között megemlítendô Belli és Leopardi. Missirinire nézve ld. Mambelli 1938; Fallani 1949; Verdone 1965; Leone 2009.

33Torricelli levele Bellihez, 1826. július 1.: „il magnifico Ser Bertinello, che si vuol far cognato del Contino Benignetti” (BNCR, MR, A.90.12/7).

34ASV, Università della Sapienza, 1833, Raffaele Bertinelli ajánlóleveleinek kivonata (Sante Chiavarelli levelei, 1831. április 12. és 1831. május 10.).

35ASV, Università della Sapienza, 1833, Raffaele Bertinelli ajánlóleveleinek kivonata („Ex altera littera Minister Magnae Britanniae, eidem delicatissimam Provinciamperagrandam demandat”).

ismert egy utalás, amely szerint nemsokára grófi címet kaphat, ámennek teljesülésére a késôbbiekben nincs semmilyen utalás.1832. szeptember 19-én elnyeri a San Marino patríciusa címet.36

Ezekbôl az idôkbôl Bertinelli közéleti tevékenységéhezérdekes adalék, hogy a hetente kétszer megjelenô, de rövid életû(1829. július 14 – 1830. január 19.) Lo Zibaldone (Rivista encic-lopedica di letteratura, di scienze, tecnologia, agricoltura, artie mestieri) alapítója és szerkesztôje, melynek célja az olvasók„tudományos, irodalmi, adomák és színház stb. iránti tisztelet-reméltó étvágyának kielégítése” volt. Az újság ünnepeltmûvészek – köztük a Canova- és Thorvaldsen-tanítvány, a VIII.

Piusz síremlékét is elkészítô klasszicista szobrász, Pietro Tenerani– folyamatban lévô munkáiról is gyakran hírt adott.37

Mûvészeti kapcsolatok

Bertinelli ifjúságának éveibôl képzômûvészeti érdek-lôdésérôl, kapcsolatairól egyelôre keveset tudunk. E tekintetbenbizonyára fontos, hogy a német származású, Rómában élônazarénus festô, Friedrich Overbeck, a Bertinelli-gyûjteményegyik késôbbi véleményezôje (4. kép) és a közötte levôismeretség körülbelül 1820-ig visszanyúlik, midôn közös lelkivezetôjük, tanácsadójuk, Pietro Ostini teológusprofesszor révénmegismerték egymást (Adattár 2.).38 Pietro Ostini (1775–1849)személye igen fontos lehetett Bertinelli lelki fejlôdésében, egy-házi és mûvészeti kapcsolatainak formálódásában.39 Az 1810-esévekben Ostini egyháztörténetet tanított a Collegium Romanum-ban, és köré csoportosultak a nazarénus néven ismert, Rómábanélô német mûvészek. Közülük és követôik közül néhánnyalBertinelli egész életében kapcsolatot tartott. Vezetôjük, a lübeckiprotestáns családból származó Overbeck Ostini hatására tért át akatolikus hitre 1813-ban,40 és másokra is nagy hatást tettek azokaz Ostini lakásán tartott összejövetelek, ahol szabadon vitattakmeg hitbéli kérdéseket. Ostini nagyra becsült, befolyásos egyházitanácsadó és diplomata volt, késôbbi pályafutása során több érse-ki és püspöki címet, valamint bíborosi rangot kapott.41

Jó lenne tudni, hogy Ostinin és Overbecken keresztül kap-csolatba került-e a fiatal ügyvéd Bertinelli a nazarénus körrel,hatott-e rá mûvészeti felfogásuk, és ez hogyan befolyásolhattaízlését, gyûjtési kritériumait.42 Elsôsorban a quattrocento mûvésze-tének csodálata és újrafelfedezésének gondolata az, amelyben anazarénusoknak fontos szerepe volt és Bertinellit befolyásolhatta.43

A nazarénus mozgalom Bécsbôl indult. Alapítói, Overbeck,Franz Pforr és mások a szerintük steril, eklektikus és gúzsba kötôakadémiai mûvészeti oktatással való elégedetlenségük kife-jezéseként hozták létre az eredetileg Lukasbrüder elnevezésûcsoportot. 1810-ben Rómába távoztak, hogy ott az igazi, ôszintekeresztény szellemiségû mûvészet autonóm útját járják. A mû-vészi csoportulás a középkori tesvérületek külsô jegyeit is felvéve

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA12

36Torricelli levele G. G. Bellihez, BNCR, MR, A.90.25/1 (1932. április 17.): „Egli è vero che Bertinelli venga conte?” A San Marinói címhez:<http://web.tiscali.it/ARALDICA>: „Bertinelli: […] Patrizia di San Marino per concessione del 19.9.1832 nella persona di Raffaello”. Ekkor Bertinelli a Via delLeoncinón lakik Rómában (ld. Giacomo Leopardi 1832. május 17-én Bertinellinek írt levelének címzését; BAV, Mss., Carte Belli 676, másolat), valamivel 1833 utánpedig a Regola kerületben (Rione VII), a Via dei Pettinari – Via delle Zoccolette – Via del Conservatorio – Via San Paolino alla Regola által határolt háztömbben,amelynek nagyrészét a SS. Trinità dei Pellegrini e dei Convalescenti kórház foglalta el (Mariotti Bianchi 1991, 325, vö. ASVR, Parrocchia di Santa Maria in Monticelli,Stati delle Anime).

37A Lo Zibaldonét említik: Marco Dondero, in Bellucci–Trenti szerk. 1998, 267; Vignali szerk. 2002, 147. Teneranihoz ld. Ovidi 1902, 81; Ana Maria Rybko, in Dictionaryof Art 1996, 30. kötet, 459, korábbi irodalommal. Pietro Tenerani mûvei a Károlyi grófok fóti templomába is eljutottak (Zádor 1976, 148).

38Ld. még 107. j.

39A számos ajánlólevél között, amelyet Bertinelli a Sapienza rektorhelyettesi kinevezése elôtt bemutatott, ott található Pietro Ostinié is, 1828. június 13-i dátummal(ASV, Università della Sapienza, 1833, Raffaele Bertinelli ajánlóleveleinek kivonata). Eszerint Ostini három éven keresztül követte Bertinelli életét (valószínûleg1820–1823 között, római tanulmányainak elsô szakaszában, ld. 18. j.), amely alatt meggyôzôdött „kegyességérôl és helyes életvitelérôl”.

40Ld. Howitt 1886, I, 266–275; Andrews 1964, 28–29.

41Pietro Ostini késôbb pápai nuncius, Tarsus, majd Jesi érseke, végül Albano püspöke. XVI. Gergely nevezte ki kardinálisnak (1831 in pectore, nyilvánosságra hozva1836). A nápolyi katedrálisban nyugszik. Ld. Dictionnaire des cardinaux 1857, col. 1305; Moroni szerk. 1840–1879, L (1851), 56–57 és ad indicem. Ovidi (1902, 80)is említi, hogy Ostini elôszeretettel tartózkodott mûvészek körében.

42Érdekes lenne tudni, nem találkozott-e a nazarénusokon keresztül Bertinelli a festô és restaurátor Johann Anton Ramboux-val is, aki 1818–1822 között Rómábanközeli kapcsolatot tartott a csoporttal, és velük együtt állította ki nemcsak saját mûveit, hanem korai olasz mesterek után készített másolatait is. Ramboux egymásodik, hosszú itáliai tartózkodás alkalmával (1832–1842) szinte páratlan mûgyûjtésbe fogott, melynek során sokszáz korai, 13–15. századi táblakép került a tulaj-donába (vö. Kier–Zehnder szerk. 1998, 536–605). Közülük több mint száz Ipolyi Arnold püspök gyûjteményén keresztül részben a budapesti SzépmûvészetiMúzeumba, részben Esztergomba került. Ez a 14. és kora 15. századi olasz anyag a Keresztény Múzeumban szerencsésen egészíti ki az inkább késô 15. és kora 16.századi képekben gazdag Bertinelli-gyûjteményt.

43A fiatal Overbeck behatóan tanulmányozta a 14–15. századi olasz festészetet (Frank Büttner: „Overbeck, Friedrich”, in Dictionary of Art 1996, 23. kötet, 675–678,fôképp 676). 1833-ban így írt egy képpel kapcsolatosan, amelynek attribuálására Tommaso Minardi kérte meg: „Nem hiszem, hogy tévednék, ha azt állítom, a képa quattrocento második felében kellett, hogy keletkezzen, a mûvészet legszebb korszakában, akkor tehát, amikor a mûvészet a tökéletesség csúcsa felé közeledett,de még nem érintették a romlás kórokozói, amelyek oly hamar megjelentek azután” (Ovidi 1902, 233–234).

4. kép: Friedrich Overbeck: Önarckép Biblával. 1808–1809.Lübeck, Museum für Kunst- und Kulturgeschichte derHansestadt Lübeck, ltsz. G 54.

egy elhagyatott kolostorban, a S. Isidoróban telepedett meg, ahola tagok baráti közösségben élve gyakorolták mûvészetüket. Aromlatlan keresztény mûvészet gyökereihez való visszatérésvágyától hajtva a reneszánsz mûvészet legátszellemültebbmestereihez fordultak inspirációért, mintaképüknek elsôsorbanFra Angelicót, Peruginót, a korai Raffaellót és Dürert tekintették.44

Mikor Bertinelli 1820–1824 között jogi tanulmányait folytattaRómában, a nazarénus kör mint csoportosulás már fellazult éshamarosan fel is bomlott.45 Szellemiségüket azonban Overbecktovábbvitte személyes munkásságában, és az követôiben istovábbélt. A nazarénus mozgalom hatására formálódott a századmásodik negyedében az immár olasz mûvészek által létrehozott,sok vitát kiváltó purista mozgalom, melynek élén TommasoMinardi, a Bertinelli-gyûjtemény másik késôbbi véleményezôjeállt, célkitûzéseit – többek közt a 14. századi mesterek tiszta,szigorú elôadásmódjának követését – pedig irodalomtudományipárhuzamok alapján Antonio Bianchini fogalmazta meg az 1842-es purista kiáltványban, melyet Overbeck, Minardi, és a máremlített szobrász, Pietro Tenerani is aláírt.46

19. századi egyházi körökben általános volt a tágabb értelem-ben vett nazarénus mûvészet csodálata. Az általuk képviselt pit-tura sacrát a régi korok keresztény mûvészete közvetlen foly-tatásának látták, képviselôit pedig a régi mûvészek méltó örökö-seinek, a középkori és új vallásosság közötti kapocsnak.Overbeck – „il pittore cristiano, anzi cattolico per eccelenza”,ahogy egy, a mester korabeli hírnevét híven tükrözô kortárs pub-likáció nevezi47 – és követôinek mûveit sok egyházi mecénáskívánta magáénak tudni. Témánk szempontjából legfigyelem-reméltóbb az a párhuzamosság, amellyel egyházi gyûjtôk ebbenaz idôben a nazarénusokhoz és a korai itáliai festészethezviszonyultak: az utóbbi alkotásai mellett nazarénus mûveket ismegrendeltek és vásároltak. A nazarénus és purista festôk továbbágyakran mûködtek közre tanácsadóként, szakértôként vagyközvetítôként egyházi értelmiségiek mellett korai olasz gyûjte-mények összeállításánál és felbecslésénél (a Bertinelli-gyûjtemény esetében Overbeck, Minardi, Luigi Cochetti48 és amagyar Szoldatics Ferenc). Az egyházi gyûjtôk és a leginkább egy-házi megrendelésre dolgozó mûvészek között további párhuza-

mot jelentett az, hogy a korai olasz festészetet nemcsak vallásos ésesztétikai szempontból tartották nagyra, hanem történeti érdek-lôdéssel is fordultak felé. Ennek jelei Bertinellinél is megtalálhatók.

Valószínû, hogy ebben a háttérben keresendô az ok, amiért akor nem egyházi gyûjtôinek általános preferenciáitól eltérôenRaffaele Bertinelli gyûjteményében nagyrészt korai és érettreneszánsz képeket találunk, s emiatt fontosak azok a személyeskapcsolatok és mûvészeti megrendelések is, amelyek ôt koránakneves keresztény mûvészeihez – Overbeckhez, Minardihoz, GebhardFlatzhoz, Antonio Bianchinihez és Ignazio Jacomettihez – kötik.

Mint azt magától Bertinellitôl tudjuk, 1820 körül történtmegismerkedésük után Overbeckkel kissé eltávolodtakegymástól, de Overbeck fián, Alfonson (1819–1840) keresztülismét kapcsolatba kerültek az 1830-as években (Adattár 2.). Az1850-es években Bertinelli majd egy általa megálmodottkegytemplom díszítési programjába vonja be Overbecket, az1860-as években pedig képgyûjteményének értékelésére kéri fel.

Bertinelli kapcsolata képtárának másik majdani véleménye-zôjével, Tommaso Minardival (1787–1871) is fiatalkorára, legalábbaz 1830-as évekre nyúlik vissza (5. kép). A faenzai származásúMinardi a római Szent Lukács Akadémia tanára volt, számtalanrómai magángyûjtemény szakértôje.49 Bertinelli 1835-ben márbiztosan kapcsolatban volt vele, mint azt egy fennmaradt levéltanúsítja, amelyben az ügyvéd Bertinelli jogi tanácsot ad egybarátjának, a gubbiói származású – így a Gubbio mellettiBertinelli-rokonság révén szinte földijének számító – sebészpro-fesszor és mûgyûjtô (vagy mûkereskedô?) Gaetano Ciccarininekegy olyan ügyben, amely a Ciccarini tulajdonában lévô fest-ményeket is érinti.50 A festmények kapcsán szó esik Minardiközvetítô szerepérôl, akit Bertinelli ekkor már ismer. Bár az ügyrészletei ebbôl az egy levélbôl nem világosak,51 mégis figyelem-reméltó Bertinelli barátsága egy hozzá hasonló érdeklôdésûgyûjtôvel: Ciccarini tulajdonában az eddig ismert kevés adatalapján elsôsorban 15. századi umbriai és marchei festményekvoltak: Olivuccio di Ciccarello, Ottaviano Nelli, a San VerecondoMester, Giovanni Santi mûvei.52 A levél arra is fényt vet, hogyjogászként Bertinelli milyen körültekintô és felkészült módonlépett fel. Bertinelli és Minardi további kapcsolatáról kevés adat

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA 13

44Az Overbeckre és a nazarénusokra vonatkozó hatalmas szakirodalomból itt csak néhány említhetô: Howitt 1886; Andrews 1964; Gallwitz szerk. 1977; Blühm–Gerkensszerk. 1989; Heise 1999; Gossman 2003; Thimann 2005; Thimann 2006.

45Meghatározó személyiségei közül többen visszatértek Németországba (Peter Cornelius, Wilhelm von Schadow, Julius Schnorr von Carolsfeld).

46Ld. Barocchi szerk. 1972, 185–189; Susinno szerk. 1982, 59–61; Harrison–Wood szerk. 1998, 211–213. A kiáltvány elôször két 1842-es újságban jelent meg, majd egyönálló, de évszám nélküli publikációban 1843 körül (Susinno szerk. 1982, 61, 89). A puristákról általában ld. a Minardira vonatkozó szakirodalmat (49. j.).

47Laderchi 1848, 3. Az Overbeckrôl írt elsô monográfia egy másik passzusa annyira jellegzetes a mûvész értékelését illetôen, hogy érdemes teljes terjedelmében idézni.Laderchi gróf olvasói javára idézi Charles de Montalembert gróf írását, aki maga is egy Overbecktôl ajándékba kapott rajz tulajdonosa volt: „Federico Overbeck ma akeresztény mûvészet legnagyobb dicsôsége. Ô állt a vallásos festészet megújhodásának az élén […] és ô maga vitte azt a legnagyobb magasságokba is. Összekötöttea túl régóta elszakadt láncot, amely a modern törekvéseket a mûvészet szent pátriárkáinak munkájával kell, hogy egyesítse. A hiú kritika szarkazmusának és a büszkehitetlenség jóslatainak ellenében megmutatta, hogy a világ nem veszítette el örökké a lángoló és alázatos szeretetet, a teremtô hitet, a feljebbvaló dolgok csodásmegértését, amely Fra Angelico, Perugino, Francia, Luini, Lorenzo di Credi és kegyes követôik áldott ecsetét is vezérelték” (Laderchi 1848, 6–7).

48Ld. 176. j.

49Minardiról általában ld. De Sanctis 1900; Ovidi 1902; Faldi 1950; Manfrini-Orlandi – Scarlini szerk. 1981; Susinno szerk. 1982; Thimann 2005; Ricci 2006 (részleteskorábbi irodalommal) és Saverio Ricci, in Mancini–Zappia szerk. 2006, 100–102, 114–115, 121–122, 125, 134–136, 142–143. Szakértôi mûködéséhez ld. 223. j. Arómai Accademia San Lucáról (melynek Minardi rendes, Overbeck tiszteletbeli professzora volt): Pietrangeli szerk. 1974.

50ASR, Archivio Ernesto Ovidi, Carte Minardi 2, Raffaele Bertinelli levele Gaetano Ciccarinihez, kelt Róma, 1835. augusztus 23., a Minardi-hagyatékban az 1833-as évhezbesorolva.

51Bertinelli figyelmezteti Ciccarinit és felvilágosítást ad neki egy vita értelmezésérôl, amely egy bizonyos Sig. Jamesszel folyik egy társaság (Società) jogi értelembenvett létezésérôl. A dolgok számára kedvezôtlen alakulása esetén Ciccarininek meg kell válnia képeitôl.

52Ottaviano Nellitôl Az Alázatosság Madonnáját Gaetano Ciccarini adta el August Kestnernek, akitôl mai ôrzési helyére, a hannoveri Landesgalerie-be került (Osten1954, 100–101; Silvestrelli 1996, 42 és fôképp 49: 18. j., ahol Silvestrelli kutatásaiból kiderül, hogy Ciccarini egy orvosismerôsének, a perugiai Antonio Mezzanotténekaz olasz „primitíveket” magasztaló Alexis-François Rio írását ajánlotta). Egy, a San Verecondo Mesternek tulajdonítható Szent Tamás tábla, amelyet 1888-ban Ludovicde Spiridon szerzett meg és az 1920-as években a mûkincspiacon adtak el (ma ismeretlen helyen), a hátoldalán a következô felirattal van jelölve: „per il sig. GaetanoCiccorini – Gubbio”, ami arra utal, hogy Ciccarini kezei között is járt (Christiansen 1982, 133; Rossi 1994, 85–87). Ezeket az adatokat Mauro Minardinak köszön-hetem. Ciccarinitól vásárolta 1837-ben a vatikáni könyvtár Olivuccio di Ciccarello hat, a Könyörületesség cselekedeit ábrázoló táblaképét (ma Pinacoteca Vaticana,ltsz. 40196–40201, vö. Costanzi szerk. 2005, 108), és Passavant szerint Ciccarini tulajdonában volt Giovanni Santi egy Madonnája is (Passavant 1839–1858, I, 39).

ismert: 1842-ben Bertinelli két fiatal piemontit ajánlott Minardipártfogásába, akik nála „kívánják tökéletesíteni a rajztudásukat”,53

1862-ben pedig egy levélben, mellyel ajándékokat kísért, kifejezi,mennyire nagyra tartja Minardi mûvészetét.54

A levelek tanúsága szerint Minardival és OverbeckkelBertinelli viszonya formális volt. Bertinelli tisztelettel ír nekik,mindkettejük mûvészetének nagy csodálója. A két mesterköréhez tartozó mûvészek közül Bertinelli a purista LuigiCochetti festôt, Minardi tanítványát ismerte még, aki közre-mûködött képtárának értékelésénél az 1860-as években, valamintGebhart Flatzot (1800–1881), akinek 1855-ben közbenjárásátkérte ahhoz, hogy Overbeck készítsen neki egy mûvészeti

program alapjául szolgáló festményt (Adattár 2., 3.). Flatz1834–1838 és 1840–1870 között Rómában élt, és Overbeckhatása alatt formálódott az egyik legtöbbre becsült nazarénusfestôvé, aki egész Európából kapott megrendeléseket. Olyanegyházi mûpártolóknak és mûgyûjtôknek is dolgozott – JosipJuraj Strossmayer diakovári püspök, Simor János hercegprímás –akik a késôbbiekben a Bertinelli képtár iránt is érdeklôdéstmutattak.55

a Sapienza egyetem és aSant’Eustachio társaskáptalan

1833 fontos fordulat Bertinelli életében: ez év tavaszán ki-nevezik a római Università della Sapienza rektorhelyettesének,mely tisztet 1853-ban történt nyugdíjazásáig töltötte be.56 A pozí-ció havi 35 scudo jövedelemmel járt. A kinevezéshez szükségesajánlások, melyek kivonatát a vatikáni levéltár ôrzi, értékesadalékokkal szolgálnak Bertinelli korábbi életrajzához.57 A pozí-ció adminisztratív jellegû volt: a rektorhelyettes nem tanított,dolga fôleg a közrend, a tanítási és az erkölcsi rend ellenôrzése ésfenntartása (órák kihagyása, professzorok késése) volt. Egy épp aBertinelli kinevezésének évében, 1833-ban hozott módosításszerint a korábbiak mellett a rektorhelyettes felelt többek közt adiákok személyes iratainak rendbentartásáért, a vizsgák rend-jének egyes módosításaiért, a jelentkezô diákok dokumentá-ciójáért, a diákok magatartásáért, valamint azért, hogy a rektorttájékoztassa ezügyekben.58

Apja 1838. szeptember 15-én bekövetkezett halála utánBertinelli élete jelentôsen megváltozott.59 Özvegy édesanyja és öttestvére – a már nagykorú Marianna húga és fiatal öccsei,Giuseppe, Luigi, Gioacchino és Giovanni – két fossombroneiszolgálóval együtt utána költöztek Rómába, Bertinelli pedig acsalád elsôszámú fenntartójává vált. Az apa, Lorenzo Bertinellihalála után felvett, részletes hagyatéki okiratból kiderül, hogy azözvegy édesanya – korára és rossz egészségi állapotára tekintet-tel – csak a legidôsebb kiskorú fiú, Giuseppe gyámságát vállalta akövetkezô évben betöltött nagykorúságáig. A három fiatalabb fiú,Luigi, Gioacchino és Giovanni Raffaele gyámsága alá került,

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA14

53A két fiatal Giuseppe Landa és Francesco Carta, akik „desiderano perfezionarsi nel dissegno” (ASR, Archivio Ernesto Ovidi, Carte Minardi 3, Raffaele Bertinellilevele, kelt Róma, 1842. november 6.). A szardíniai származású Francesco Cartát az 1842–1850 közötti idôszakban Ovidi is felsorolja Minardi tanítványai között (1902,131).

54ASR, Archivio Ernesto Ovidi, Carte Minardi 5, 1862. február 27.: „Rispett[issi].mo Sig[no]r Professore, Perché non mi è dato visitarla nel giorno in cui riceve, sendoio nel Sabato occupato in Confessionale, mi sia permessa almeno una amichevole libertà che le faccia fede ch’io l’amo, lo stimo, e l’ho sempre nella mente enel cuore. […] Ricusare la tenerissima offerta sarebbe il medesimo che ricusare l’affetto e l’amicizia di chi lo venera come sommo artista, e lo ama come lapiù gentile e cara anima a cui mi tengo onorato dichiararmi Um[ilissim] Dev[otissi]mo Serv[ito]re ed A[mi]co, Raffaele Can[oni]co Bertinelli. Da Casa 27Feb[brai]o 1862.”

55Flatz a Mária Magdolna és A feltámadott Krisztus megjelenik Anyjának témájú képeket festette Strossmayernek (Feuß szerk. 1994, 138), Simor érsektôl háromfestménye és egy oltárképterve került a Keresztény Múzeumba (Cséfalvay 2000, 35–37, 12–15. kép). Flatzról általában ld. Feuß szerk. 1994, 18–19 és passim;Gebhard Flatz 2000; H. Swozilek, in AKL 1992–[...], 41 (2004), 102; Valeria Rotili, in Mancini–Zappia szerk. 2006, 129–130.

56A Sapienza egyetem történetéhez általában: Spano 1935. Bertinelli kinevezésére nézve ld. 57 j. Gioacchino Belli 1852. december 5-én még mint rektorhelyettesnekdedikálja neki a szonettjét (ld. 28. j.), 1854-ben viszont már az Almanacco romano, ossia Raccolta dei primari dignitari e funzionari della corte romana, ec. pel1855-1860 (Róma, 1854, 254) nyugalmazott rektorhelyettesként (Vice Rettore Giubilato) említi.

57ASV, Università di Sapienza, 1833, Raffaele Bertinelli ajánlóleveleinek kivonata. Bertinellit 1833. május 4-én értesítették a kinevezésérôl. A kinevezést Torricelli egyikBellihez írott levele is említi (1833. május 22., BNCR, MR, A.90.27/9).

58Az egyetem mûködését, közte a rektorhelyettes dolgát, XII. Leó pápa „Quod Divina Sapientia” bullája (1824. augusztus 24.) szabályozta. Az 1833-as módosításra nézveld. ASR, Università della Sapienza, Busta 1090, Istruzione per Vice-Rettore intorno all’ordinamento degli Studi, ed all’osservanza della Costituzione Quod DivinaSapienzia, ed al Decreto dei 2 7bre 1833 basate sopre la Costituzione, ed al Decreto Sud[ett]o. Ezekért az információkért Dr. Giuliana Adorninak (ASR) tartozomköszönettel.

59APDF, Morti, 1811–1852, f. 280, 1838. szeptember 16.: „Il Sig. Lorenzo Bertinelli di Scheggia marito della Sig.ra Eusebia Buffoni di Fossombrone CancelliereVescovile in Fossombrone munito dell’Estremo Unzione d’anni 60 sepolto in cattedrale.” Halálának napja a hagyatéki okirat (vö. 60. j.) szerint szeptember 15.Giuseppe Gioacchino Belli 1838. szeptember 28-án kelt levelében utal a család gyászára (Belli levele Bertinellihez, BNCR, MR, A.145.19, Fossombronébe címezve).

5. kép: Guglielmo De Sanctis: Tommaso Minardi arcképe. 1853.

elszállásolásukért, ellátásukért, oktatásukért és nevelésükért ôtartozott felelôsséggel.60

Öccse, Mattia Fossombronéban maradt. Gaetano fivére ekkormár néhány éve a tartomány délebbi területén fekvô Amandolá-ban lakott.61 Nem tartott a családdal Agrippina húga sem, aki afossombronei S. Bernardino apátnôje lett Suor Maria Cherubinanéven.62 Raffaelének így nem szakadt meg a kapcsolataszülôvárosával, rokonaival és testvéreivel. 1839-ben egy 734scudo értékû kis vidéki házat vett Fossombrone mellett.63

Számos további jel utal arra, hogy a marchei ismeretségek – acsaládtagokon kívül is – egész életében végigkísérték Bertinellit.

Az 1839-es év során Bertinelli a népes családdal együttátköltözött a Via Piè di Marmo 5–11. szám alá, a Santa Maria sopraMinerva templom mellé.64 Bertinelli ebben a négyemeletespalazzóban tölti élete legnagyobb részét: az 1870-es évekközepéig marad itt.65

Az 1840-es évektôl kezdve megszaporodnak az utalásokBertinelli anyagi helyzetére. 1842-tôl több éven át kéri a Sapienzaegyetemet egy évi 60 scudo összegû többletkifizetésért.Kérvényeiben a testvérei nevelésébôl fakadó pénzügyinehézségeire is hivatkozik.66 1846-ban a rektor azonban úgyvéleményezi a kérvényt az egyetemi fôkancellár kérésére, hogy azindokolatlan, mert Bertinelli havi 35 scudós jövedelme már így is„meglehetôsen magas”. Az 1840-es évek végén körülményeiromolhattak, és anyagi gondjaira az 1850-es években is szintefolyamatosan van adat, valódi helyzetére és ennek kapcsánmûgyûjtéssel összefüggô lehetôségeire azonban egyelôretényleges rálátásunk nincsen. Ez mindenesetre olyan idôszak,amikor valószínû, hogy a képtár gyûjtése már megkezdôdött.

Öccsei közül Giuseppe, Gioacchino és Giovanni is jogottanulnak a Sapienzán.67 Pozíciójánál fogva Raffaele nem egyszermaga írja alá a jóval fiatalabb öccseinek kérvényeit. GioacchinoBertinelli késôbb jogász lesz, a S. Rota bíróság ügyvédje(Procuratore Rotale).68 Giovanni Bertinelli a jog mellett etikát istanult, 1859-ben egy irat szerint ô is ügyvéd (ekkor már nyolc éveProcuratore Innocenziano, vagyis valószínûleg a Montecitoriopalota – a XII. Ince pápa által építtetett igazságügyi palota, aCuria Innocenziana – valamelyik polgári bíróságán mûködôügyvéd). Valamikor 1847 elôtt az egyik további testvér, Gaetano

is Rómába költözött, és nyomdászként mûködött a Via Felicén,mint azt számos általa kiadott könyv tanúsítja.69

1841. január 7-én Bertinelli eltartási szerzôdést kötött a 84éves Gaetano Principével, aki sem ingatlannal nem rendelkezett,sem közeli rokonai nem voltak. A szerzôdés szerint Bertinelli azeltartásért cserébe Principe minden, kétszáz scudo értékûre becsültingóságát megkapja – melyek között étkészletet és más ezüstötigen, képeket azonban nem említenek – cserébe haláláig el kelltartania Principét és húsz scudót adni a temetésére. Mindkettejüklakcímeként a Via Piè di Marmo 11. sz. szerepel. A szerzôdésmegemlíti, hogy a „jómódú, gazdag” Bertinelli számára ez az egyez-ség nem kifizetôdô, kegyességbôl indíttatott a megegyezésre.70

Ugyanezekben az években már papként és a római Sant’Eustachiotemplom tiszteletbeli kanonokjaként találkozunk Bertinellivel.A kisebb papi rendek felvétele után (1840. december 8.) áldozó-pappá szentelése 1841 szeptemberében történt.71 Majd negyvenéves korát tekintve ez mindenképp késôi papi elhivatás jele.Vajon miért döntött úgy egy sikeres ügyvédi és diplomáciai karri-erkezdet után, hogy – a családban nem elsôként – egyházipályára is lép?72 A negyvenes években többször említik tiszteletbe-li kanonokként ilyen-olyan ügyekben a káptalani gyûlések könyvében(Libro delle Congregazioni Capitolari). A Sant’Eustachio temp-lom közvetlenül a Sapienza egyetem régi épülete mögötti térentalálható (6. kép),73 mindkettô rövid sétányira Bertinelli lakásától.Ez a környék tehát római életének fô színtere.

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA 15

60Ld. a Lorenzo Bertinelli halála után összeállított hagyatéki okiratot, amely tartalmazza a család vagyonáról, ingatlanairól felvett jegyzékeket is (ASP, Archivio Notariledi Fossombrone, notaio Giuseppe Bossi, 1838. október 23., ff. 232r–246v, fôképp ff. 237r–v). Lorenzo Bertinelli javainak összértéke 7580 scudo volt, amelybôl azédesanya 2066 scudo értékû hozományát és egyéb költségeket, adósságokat levonva a testvérek öröksége összesen 3223 scudóra rúgott. Ezt a négy nagykorú és négykiskorú testvér között egyenlô arányban osztották el. A kilencedik élô testvér, Agrippina, a kolostorán keresztül kapott 100 scudós juttatástól eltekintve, lemondottrészérôl.

61ASP, Archivio Notarile di Fossombrone, notaio Giuseppe Bossi, 1838, f. 232r (1838. október 23.).

62Ibid., f. 235r.

63ASR, TNC, Ufficio 2, notaio Marco Conflenti junior, 1839. november 4., ff. 192v–209r. Bertinelli római lakcíme ekkor Via Florida 8. sz.

64ASVR, Parrocchia di Santa Maria sopra Minerva, Stato d’Anime, 1843–1848, 36. sz., számozatlan oldalak, Via Piè di Marmo No. 5. és 11.

65Az épület kisebb átépítésektôl eltekintve ma is változatlan formában áll. Két lépcsôháza van, ezért hol 5-ös, hol 11-es számmal szerepel a nyilvántartásokban. A ViaPiè di Marmo 1–26. szám a Santa Maria Sopra Minerva parókiához tartozott (Rufini 1847, 305). Bertinelli lakcímét publikált források is jegyzik, pl. L’indicatore ossiaraccolta d’indirizzi e notizie per l’anno 1842. Róma, 1842, 86; Manuale di Notizie ed Indirizzi della città di Roma per l’anno 1843. Róma, 1842, 2.

66ASR, Congregazione degli Studi, Istanze, Busta 450 (régi számozás szerinti Busta 66, I. rész), „al grave peso dei molti fratelli che mantiene”.

67Ld. ABC-rendbe rendezett mappákban személyes irataikat: ASR, Congregazione degli Studi, Istanze, Busta 450 (régi számozás szerinti Busta 66, I. rész).

68Ld. pl. Pellegrini 1869, 26.

69Pl. Allegrezze di Roma, narrate da Gioacchino Bertinelli. Roma pei tipi di Gaetano A. Bertinelli, 1847. Ld. még Moroni szerk. 1840–1879, LXIX (1854), 136; XCI(1858), 544.

70Censo vitalizio, ASR, TNC, Ufficio 2, Istromenti, 798. kötet, ff. 21–26, notaio Marco Conflenti junior, 1841. január 7. („Sig. Avvocato Raffaele Bertinelli personafacoltosa, e benestante”, „mosso dal desiderio di esercitare un «atto di carità»”). Az ASVR-ban nem maradt fenn a Santa Maria sopra Minerva parókiális összeírása(stato dell’anime) az 1841–1842 évekbôl. 1840-ben és 1843–1848-ban Gaetano Principét nem sorolja fel a Via Piè di Marmo összeírása.

71ASVR, Ordinazione Sacerdoti, 1835–1842 (44. kötet), ff. 335, 391–392.

72Szintén pap volt Bertinelli anyai nagybátyja, Don Mattia Buffoni és atyai nagybátyja, a scheggiai Don Giuseppe Bertinelli (ld. 1. kép). Raffaele Bertinellire a forrásokolykor apátként (Abate) is utalnak, amire még nem találtam magyarázatot.

73A templomról ld. Appetiti 1964; Pericoli Ridolfini 1989, 24–52. A S. Eustachio káptalani levéltára az ASVR-ba került.

6. kép: A Sant’Eustachio templom, háttérben a Sapienza Egyetemtemplomának tornya. 18. századi metszet.

Kapcsolat a Figlie del SacroCuore di Gesù apácarenddel

A Via Piè di Marmo 11-ben a Bertinelli család egyik figyelemreméltó szállóvendége Teresa Eustochio Verzeri (1801–1852) volt,a Bergamóból indult Figlie del Sacro Cuore di Gesù apácarendegyik alapítója.74 A 2001-ben szentté avatott Teresa Verzeri 1845-ben és 1847-ben egy-egy apácatársával hosszú hónapokat töltöttRómában, hogy a rend regulájának (Costituzioni) módosításainés pápai elfogadtatásán, egy római rendház létrehozásán,valamint – 1847-ben, IX. Piusz pápa megválasztása után – a rend-alapítás végsô pápai jóváhagyásán munkálkodjon.

Teresa Verzeri kísérôinek kiadatlan, a Bertinelli családra isgyakran kitérô, részletgazdag naplói érdekes adalékokkal szolgál-nak a családra és körülményeikre nézve.75 Egyikük, IgnaziaGrassi, késôbbi rendfônökhelyettesnô 1845-ös feljegyzéseibôlmegtudjuk, hogy a szállást Giovanni Maria Ratti atya – Bertinellijezsuita gyóntatója – szervezte nekik. Két szobát elfoglaló, havi12 scudót fizetô szállóvendégek voltak, ugyanakkor mindkét félnagyra értékelte a másik mély hitét, keresztény elhivatottságát éserényeit. A Bertinelli család és az apácarend tagjai, valamint azokrokonai között szoros szálak szövôdtek.

„A Család az özvegy, nagyon jámbor Anyából, egy leányábólés hét fiából állt, akik közül a legidôsebb pap és a Sapienzánaknevezett római szeminárium rektorhelyettese. – Nagyvigaszunkra szolgált látni, hogy milyen jámbor és nyugodtcsalád [...]. A hat fiatal élete virágában van, s mind olyan jám-bor és jólnevelt, hogy a ház inkább tûnt egy szerzetesrend novi-ciátusának, mint világi családnak.” 76

Ahogy a rendfônökasszony és kísérôi a rend dolgait intéztékRómában, Bertinelli egyre inkább személyes ügyének tekintette aFiglie del Sacro Cuore di Gesù dolgait, és minden lehetségesmódon támogatta céljaikat. Kiemelten közel állt szívéhez a rómairendház létrehozásának gondolata, és levelezésben állt Ferdinando

Trojával is, a Nápolyi Királyság akkori kultuszminiszterével, arend nápolyi megtelepedését tervezve. Közvetített IX. Piusz pápaés a rendfônöknô között, Teresa Verzeri írásait (Costituzioni, Deidoveri delle Figlie del Sacro Cuore e dello spirito della loro reli-giosa istituzione) kapcsolatain keresztül terjesztette,77 és többbíboros kezébe is eljuttatta.78

Sokszor, mint a római rendház alapításának tervezgetésénélis, annyira belefeledkezett saját terveibe, hogy túlzottlelkesedését a rendfônökasszonynak kellett tapintatosan ésracionális érveléssel visszafogni, amit Bertinelli megértésselfogadott, de „tiszta tûz volt, hogy vágyainak célját elérje”.79

Bertinellire névze egyre-másra bukkannak fel hasonló meg-jegyzések: „Bertinelli annyit, de annyit munkálkodik haté-konyan”,80 „Bertinelli tiszteletesnek nagyon jó lelke van ésnéha, elragadván a hévtôl, tovább viszi a dolgokat, mint amita körülmények megengednek”,81 „A mi jó Bertinellink, akinekannyira le vagyunk kötelezve, rengeteget munkálkodik önértés az ön közösségéért. Magát nem kímélve fáradozik.”82

A Figlie del Sacro Cuore di Gesù apácáitól nem álltak távol ajezsuiták eszméi, többen a követôiknek gondolták ôket, amiértretorziók is érték ôket. Számos jel utal arra, hogy Bertinelli isközeli kapcsolatot ápolt a jezsuitákkal,83 ezért is támogathatta,fôleg a 1846–1850 közötti években, olyan nagy odaadással a ren-det és a római házalapítás tervét, amely végül 1851-ben váltvalóra. Ennek a történetnek számos részlete rávilágít arra, amitmás források is megerôsítenek, hogy Bertinelli nagyon jó kapcso-latot ápolt a pápai udvarral és a bíborosi testület sok tagjával, XVI.Gergely és IX. Piusz Rómájában kiterjedt és befolyásos kapcsolat-rendszerrel rendelkezett.

Különös azonban, hogy a Bertinelli személyére nézve adatokbangazdag többszáz oldalnyi anyagban – naplók, levelek, feljegyzések–, és fôképp a lakásban hosszú ideig lakó vendégek leírásaibanegyetlen szó sem esik képgyûjteményérôl, miközben a számosmeglátogatott római mûemlékhez fûzött megjegyzésük nem

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA16

74A rendrôl ld. P. Calliari – D. T. Donadoni: „Figlie del Sacro Cuore di Gesù”, in Dizionario degli istituti di perfezione 1974–2003, III (1976), coll. 1681–1683 és P. Calliari:„Verzeri, Teresa Eustochio,” ibid., IX (1997), coll. 1942–1944; „Teresa Cornaro, Figlie del Sacro Cuore di Gesù (Beata Verzeri)”, in Rocca szerk. 2000, 592–594, 205. kat. sz.

75Az 1845-ös napló szerzôje Ignazia Grassi, az 1847-esé pedig testvére, Giovanna Francesca Grassi. Hálás vagyok Suora Assunta Bressannak (FSCJ, Róma), aki kivételeskedvességgel bocsátotta rendelkezésemre a rendházban ôrzött, kiadatlan dokumentumokat és számos más tanáccsal, információval is segítette munkámat. Szinténneki köszönhetem, hogy megvizsgálhattam és lefotózhattam Tereza Verzeri képmását (7. kép).

76Teresa Verzeri és Ignazia Grassi hosszú út után, 1845. május 16-án érkeztek Rómába: „Ci dirigemmo subito alla abitazione che ci era stata procurata dal PadreRatti in via Piè di Marmo, N. 11 presso il Sig. Can. Bertinelli Vice-Rettore della Sapienza. Fummo accolte con grande cortesia: ci assegnarono una bella stanzacon due letti – e ci diedero pur l’uso d’una bella sala contigua per ricevimenti. La Famiglia si componeva della Madre vedova di molta pietà, di una figlia e disette figli dei quali il maggiore Sacerdote e Vice Rettore del Seminario Romano detto la Sapienza. – Ci consolammo vedendo essere una famiglia molto pia, equieta: ci accordammo quivi anche per l’intero vitto che fu stabilito in 12 scudi al mese compreso lavandaja, mobili et, solita tassa stabilita pure nel collegiodei Nobili dei Padri Gesuiti.” 1845. május 17. „La sera ebbimo visita dalla padrona di casa che volle presentare alla Mad. Gen. tutti i suoi figli. Sei giovani sulfior dell’età, e tutti tanto pii e ben costumati che la casa pareva piuttosto un noviziato di religiosi che una famiglia da secolari.” Ignazia Grassi: Memorie sulviaggio a Roma nel 1845, kézirat, FSCG, AG, ff. 10–11, f. 15.

77Teresa Verzeri Dei doveri delle Figlie… c. írását a költô és színmûíró Silvio Pellico, a spielbergi börtön egykori híres foglya, a Risorgimento egyik alapmûvénekszerzôje (Le mie Prigioni – Börtöneim) is megkapta Bertinellitôl. Suor Assunta Bressan (FSCG) felveti, hogy ennek alapja az a párhuzam lehet, amely Pellico 1834-esmûvével (Dei doveri degli uomini) vonható (írásos közlés, 2009).

78A vonatkozó nagyszámú dokumentumot, melyeknek csak egy részét láttam, de interneten a jövôben elérhetôk lesznek, a rend központi rendháza ôrzi Rómában(FSCG, AG). Közöttük található Teresa Verzeri két tucat Bertinellihez címzett levele az 1847–1850-es idôszakból.

79Ignazia Grassi: Memorie sul viaggio a Roma nel 1845, kézirat, FSCG, AG, f. 22 (1845. június 23.): „La Sera il Sacerdote presso cui eravamo alloggiati trattò a lungocolla Mad. Generale sull’utilità che ne verrebbe e a Roma e all’Istituto se vi avessimo una casa. Propose varii progetti, chiese di poter parlarne ad alcuniCardinali e Monsignori et. La Mad. Gen. espresse gradire la sua premura, ma procurò moderare alquanto il troppo ardore del buon Sacerdote. [...] Don Raffaeletrovò molto sensate le osservazioni della Mad. Gen. ma era tutto fuoco per raggiungere lo scopo de’ suoi desiderj.”

80Giovanni Maria Ratti levele Teresa Verzerihez, FSCG, AG, Armadio 4, Scatola 17, Busta F, fasc. 1, n° 44.

81Teresa Verzeri levele Patrizi kardinálishoz, FSCG, AG, Armadio 4, Scatola 4, Cartella VIII, fasc. 2, protocollo n° 196, n° 4.

82Giovanni Maria Ratti levele Teresa Verzerihez, FSCG, AG, Armadio 4, Scatola 17, Busta F, fasc. 1, n° 35.

83Mint említettem, Bertinelli gyóntatója Giovanni Maria Ratti jezsuita volt (ld. Raffaele Bertinelli tanúságtétele Teresa Verzeri boldoggá avatási eljárásához, kelt Róma,1864. július 12., FSCG, AG, Armadio 1, Scatola 6/A, fasc. 5, quaderno 14: „Essendo il P. Ratti direttore della medesima e mio Confessore, ed avendo io la fiduciadei segreti dell’uno e dell’altra, col mio mezzo si trasmettevano a vicenda risposta o domande che riguardavano la direzione spirituale della Madre Generale”);élete vége felé egy jezsuita pappal lakott együtt, a Gesùba járt misére (Adattár 15.), és – a halála után felvett hagyatéki leltár tanúsága szerint – nagyobb kölcsöntkapott a jezsuita Collegio Germanicótól.

hagy kétséget afelôl, hogy élénken érdeklôdtek a vallásosmûvészet, festészet iránt. Még Bertinelli kanonok mûtárgyakkalvaló kapcsolatára is csak Teresa Verzeri két, Ignazia Grassinak írtlevele utal 1847–1848(?)-ban, két „szép, aranyozott bronz képet”említve, amelyet Bertinelli egy dohányszelencével együtt küldöttGiacomo Freinadimetz kanonoknak, a trentói egyházmegyesegédpüspökének, hálából a kapott miseszándékokért.84

Bertinelli mint megrendelô:Antonio Bianchini portréja

Teresa Verzerirôl

A Figlie del Sacro Cuore di Gesù apácáival való kapcsolatszempontunkból legérdekesebb hozadéka, hogy Bertinelli 1847-ben egy portréfestményt készíttetett Teresa Verzerirôl, amelyetma a rend központi háza ôriz Rómában (7. kép). Hátoldalánfelirat örökíti meg a megrendelôt: „A tiszteletre méltó AlapítóAnya eredeti portréja, amelyet a tisztelendô Bertinelli kanonokkészíttetett itt Rómában, élet után” (8. kép).85

Mint arról kísérôjének útinaplója tudósít, a kezdeményezésnem Teresa Verzeritôl származott: Bertinelli érte el GiovanniRattinál, bírja rá a rendfônökasszonyt az engedelmességre,„hagyja, hogy portrét készítsen róla egy kiváló és nagyonkeresztény római festô, akinek vezetékneve Bianchi” (Adattár 1.).Bertinelli nemcsak a költségeket vállalta, hanem a festô szemé-lyét is ô választotta ki. Ugyanakkor a leírásból nyilvánvaló, hogy afestônek sem csak a fizetség számított, hanem személyesügyének tekintette, hogy a modell keresztény elhivatottsága éshitének ereje a portréban is méltó kifejezést kapjon. TeresaVerzeri eleinte azt kívánta, „állva fessék le, kezében a Regulával,az Úrhoz imádkozva”, s eszerint is készült a kép elsô változata.„Bianchi” azonban úgy találta, hogy ebben a beállításban nemsikerült neki az „arc jellegét és való külsejét” elég élethûen vissza-adni, ezért önként felajánlotta Bertinellinek, hogy további költségnélkül készít egy második verziót, amelyen „Anyánk ül és aRegulára mutatva úgy tûnik, mintha azt mondaná leányai-nak: Kövessétek”. A leírás alapján a ma Rómában ôrzött portré azelsô verzióval lehet azonos. Ez a puritán, érzelmes portréBertinelli szándékainak megfelelôen mély vallásos ihletet sugall,de minthogy a második verzió nem ismert, nem tudhatjuk, mennyi-ben felelt meg ízlésének.86

„Bianchi, igaz keresztény filozófus” személyére a napló egymásik részlete alapján derül fény. 1847 decemberében TeresaVerzeri kísérôje említi, hogy meglátogatták a bölcs, vallásos,tehetséges és tudós „Sig. Bianchi festôt”, aki akkor már rómaifôtisztviselô (conservatore) és a száz tanácsnok (consigliere)egyike is.87 Ezek alapján egyértelmûen a már említett AntonioBianchini (1803–1884) festô és restaurátorról lehet csak szó, arómai városi tanács tagjáról, aki a mûvészettörténet számára elsô-sorban mint az 1842-ben kelt purista kiáltvány (Del Purismonelle arti) szerzôje ismert.88

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA 17

8. kép: Teresa Verzeri képmásának hátoldalán olvasható felirat.

7. kép: Antonio Bianchini (1803–1884): Teresa Verzeri képmása.Olaj, vászon, 85 x 95 cm. Róma, Istituto Figlie del Sacro Cuoredi Gesù.

841847. szeptember 19.: „ho da Bertinelli due bei quadri di bronzo adorato, con una scatola per recare in dono a suo nome a Monsignore: tutto per gratitudinedelle Messe mandate, e per la speranza dell’avvenire” (FSCG, AG, I. 1Verz. 1, b. 6, fasc. I.2, 67); ismeretlen év, augusztus 25. (késôbbi kézzel ráírva: 1848) „Mandodue quadri che Bertinelli mi diede per Mons. Vicario con una tabacchiera” (FSCG, AG, Scatola 6, Busta L, fascicolo a, n° 65).

85„Ritratto originale della V[enerabile]. M[adre]. Fondatrice fatto fare dal Rev[eren]do Canonico Bertinelli, qui a Roma, dietro posa di Lei [késôbbi kéztôl: 1847]”.Közölve: Teresa Verzeri 2001, 33.

86Lehetséges, hogy egy hasonló méretû, de egyelôre csak egy rossz minôségû reprodukcióról ismert festmény a második verzió, repr.: Teresa Verzeri 2001, 34(ma Teresa Verzeri egy leszármazottjának magántulajdonában).

87Giovanna Francesca Grassi útleírása, FSCG, AG, Armadio 4, Scatola 4, Cartella VII, fascicolo 1, n° 1, f. 161, 1847. december 2.: „Visitammo il Sig. Bianchi Pittore, oggicreato uno dei Conservatori di Roma e uno de’ cento Consiglieri. È uomo religioso, savio e liberamente difensore dell’equo: pieno di talento e di studio. La M.Generale si consolò sentendolo nominato a quelle cariche, nelle quali poteva certo giovare al bene. Fe’ parola con lui di congratulazione: Bianchi l’aggradì,ma egli considerava quel carico nel suo vero, cioè come un peso, e avrebbe amato non averlo; però ad oggetto di giovare non si ricusò. Nominato Conservatore,chiese che sua porzione fosse la sopraintendenza alle opere di beneficenza; e noi pure stabilendoci in Roma, avremo ad esperimentare la sua buona influenza,ec. egli ce ne dà tutta la speranza.”

88Antonio Bianchini, mint a cento consiglieri egyike az 1847-ben felállított tanácsban: Spada 1868–1869, I (1868), 419. Bianchinihoz ld. még G. Di Genova – G. Orioli:„Bianchini, Antonio”, in DBI 1960–[…], X, 180–182; Andreas Stolzenburg: „Bianchini, Antonio”, in AKL 1992–[…], X (1995), 432. De Sanctis (1900, 156) és Ovidi(1902, 109) Tommaso Minardi tanítványai között említik.

A képzett teológus Antonio Bianchini, aki filológusként, poli-tikusként is mûködött, rendkívül sokoldalú ember volt, irodalmiés teológiai szövegek kiadásával is foglalkozott. Két évtizedenkeresztül (1833–1853) volt a római Képzômûvészeti Társulattitkára (Società Romana degli Amatori e Cultori delle Belle Arti).Freskórestaurátorként Orvietóban, Subiacóban és a Vatikánban(Galleria delle Carte Geografiche) dolgozott, sok másolatot iskészített. Bár képzômûvészként nem túl jelentôs, a most azonosí-tott portré mégis lényeges adalék eddig kevéssé ismert élet-mûvéhez. Biztos táblaképei között csak egy nagy oltárképettalálunk a római SS. Trinità dei Pellegrini templomban (A Meg-váltó Szûz Máriával és S. Giovanni de’ Rossival), ami szorosstiláris rokonságot mutat Teresa Verzeri portréjával, valamint egymûkereskedésbôl ismert, szignált Körmenet címû képet, amely atörténeti festészet hatását mutatja.89

Szintén Antonio Bianchini lehet az a „Bianchi”, aki máshol isfelbukkan Bertinelli köreiben: egy tivoli kanonok például „azismert Bianchi mûvésszel saját költségén emlékérmet vésetett amentorellai Szûzrôl”,90 vagyis arról a kegyszoborról (10. kép),amelynél – mint a késôbbi forrásokból kiderül – Bertinelli 1849-ben a római köztársaság idején menedéket talált, és amelyôrzôhelyének közelében késôbb kegytemplomot akart építeni.

A Bertinelli család és a Figlie del Sacro Cuore di Gesù apácáia késôbbiekben is kapcsolatban maradnak. Bertinelli háromunokahúgát a rend Brescia melletti házába, Breno ValleCamonicába viszik nevelni, egyiküket térítés nélkül, a másik ket-tôt térítés ellenében. Úgy tûnik, a felelôsséget Bertinelli vállaljaértük, és az ebbôl származó problémák némi fényt vetnek anyagikörülményeire az 1850-es évek elején. Több levélbôl tudjuk,hogy „a Bertinelli lányok szegények”, és Bertinelli kanonok sok-szor tartozott az utánuk járó díjjal. 1851. július 3-án Ignazia Grassirendfônökhelyettesnô azt írja Teresa Verzerinek Rómából:„Bertinelli nagyon rossz helyzetben van és bármennyire is sür-getem, hogy fizesse meg a múlt októberben lejárt 200 scudót,nincs mód a meggyôzésére, nyíltan azt mondja, hogy nemképes rá és hogy ezt Önnek is megírta. Franzoni bíborosfigyelmeztetett minket, hogy tartsuk rajta a szemünket,másképp mindent elveszítünk, de reménytelen már kérlelni, hacsak nem visszük bíróságra. Az egyetlen mód az lenne, ha mi-sékhez juttathatnánk, ha a Curia tudna neki adni... és Ambiveriis Bergamóban, és a Signor Berardi... de az kellene, hogyAmbiveri nekünk adja a miseszándékokat és a miseadományt,nem Bertinellinek. […] nem tudom kihez forduljak, nyomja aszívemet a hatalmas összeg, amivel tartozik nekünk.”91 200scudo valóban jelentôs összeg volt, Bertinellinek majd félévifizetése a Sapienzián. 1852. január 30-én ismét ezt olvassuk:

„Bertinelli kezébôl is lehetetlennek tûnik egy fillért [bajocco] iskicsikarni”.92

Az említett miseszándékokkal kapcsolatosan, mely Bertinellifontos bevételi forrása lehetett, szintén a rend tagjai között foly-tatott levelezés ad bôvebb felvilágosítást. A megbízásokra már az1840-es évek közepérôl van adat, egy 1853-as levél pedig nagy-számú olyan, Bertinellinek juttatott megbízásról tesz említést,amelyeket valószínûleg az apácákon keresztül kapott annakérdekében, hogy a náluk fennálló tartozását kiegyenlítse. Ebbenaz idôben Bertinelli egy papi egyesület vezetôje volt, amely amel-lett, hogy egy Mariano címû újságot is kiadott, a misemegbízá-sokat elosztotta tagjai között. A szervezômunkát az egyesületvezetôje, Bertinelli végezte: ô vezette a kimutatást a beérkezômiseszándékokról, ô osztotta szét a feladatokat az egyesület tag-jai között, és ô állította ki a misék elvégzését igazoló bizonyla-tokat. Valószínûleg az ô számára küldött megbízásokatugyanebben a rendszerben végezte el.93 E levél keltekor, 1853-ban azonban még mindig fennálltak tartozásai, ami nyilván nehézhelyzetbe hozta a neki mélyen lekötelezett apácákat.

A Figlie del Sacro Cuore di Gesù apácáival párhuzamosankerült kapcsolatba Bertinelli a rendalapító Teresa Verzeri roko-naival, a szavojai nemesi De Maistre család tagjaival.94 ElsôsorbanFrancesca Ottavia De Maistre-rel (1821–1861) tartott fenn szoroslelki kapcsolatot Francesca haláláig: Bertinelli sokszor megosz-totta vele gondjait, tanácsát és segítségét kérte, és Francesca istámaszként, lelki atyjaként tekintett Bertinellire. Francescavalamikor a Bertinelli családnál szállt meg az anyjával együtt,95

majd 1855-tôl Rómában a Piazza del Gesùn96 lakott nagynénjével,Adèle De Maistre-rel, Terray grófnéval, aki 1862 körül érdek-lôdött a Bertinelli-képtár iránt, feltehetôen vásárlási szándékkal.

Egy templomalapítási terv:a Santuario di Guadagnolo

„A Megváltó passiójának és legszentebb drága Szûzanyánk,Mária fájdalmának szentelt szent templom van készülôben aVolturella ormain. E hegy Tivoli fölé magasodik, és hét óra alattlehet Rómából elérni” – írja Raffaele Bertinelli 1855. február 18-ána Camaldoli remeteségbôl Friedrich Overbecknek (Adattár 2.).A kegytemplom felépítésének nagyratörô terve Bertinelli fejébenszületett meg, és további életének egyik meghatározó tényezôjelett; úgy tûnik, fô oka volt annak is, amiért végül képtárát pénzzékívánta tenni.

A Vulturella-, más néven Mentorella-csúcs a Guadagnolo-hegy egy nyúlványa a Praenestei hegyekben (Monti Prenestini)(9. kép). A hegy Rómától körülbelül 55 km-re fekszik a

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA18

89Christie’s, New York, 1990. október 22., 330. tétel; Christie’s, New York, 1991. május 21., 257. tétel.

90Cascioli (1901, 276) említi D. Gioacchino Rosatit, aki „fe’ incidere a sue spese dal noto artista Bianchi una medaglia della Madonna della Mentorella”.

91Ignazia Grassi levele Rómából Teresa Verzerinek Bresciába. FSCG, AG, Armadio 6, Scatola 14, fascicolo 1, protocollo n° 17. A levél többi része kitépve, de a kézírásIgnazia Grassié.

92Ignazia Grassi levele Teresa Verzerinek Bresciába. FSCG, AG, Armadio 6, Scatola 14, fasc. 1, protocollo n° 27.

93Ignazia Grassi levele Gesualda Raile trentói házfônöknek, kelt Róma, 1853. április 14. FSCG, AG, Armadio 4, scatola 18 B, fasc. I d.

94A család legjelentôsebb tagja a konzervatív államférfi, Joseph de Maistre, a restauráció legnagyobb ideológusa. Bertinelli a szorosabb kapcsolatot Joseph de Maistrelányával, Adèle-lel (vö. 171. j.) és unokájával – Rodolphe De Maistre lányával, Adèle unokahúgával – Francescával tartotta. Az említett rokonság azon alapult, hogyTeresa Verzeri unokatestvére, a bergamói Girolamo Medolago-Albani; 1847-ben Benedetta (Bénédicte) De Maistre-t, majd annak 1851-es halála után Filomena(Filomène) De Maistre-t vette nôül. Benedetta és Filomena mindketten Francesca De Maistre testvérei voltak.

95Francesca De Maistre levele Raffaele Bertinellihez, hely és dátum nélkül (BNCR, MR, A.134.47/1).

96Lakhelyük a Piazza del Gesùn említve: BNCR, MR, A.134.47/4; BNCR, MR, A.134.48/3, és Adattár 10.

Tivoli–Palestrina–Subiaco által alkotott háromszög közepén,1218 méteres magasságával Lazio tartomány legmagasabb pontja.E zord, sziklás vidékhez olyan legenda kapcsolódott, amelyösszekötötte a helyet a római Sant’Eustachio templommal:a hagyomány szerint a Vulturellán vadászat közben tért meg a2. században Placidus, a késôbbi Szent Euszták, egy látomás, aszarvas agancsai között megpillantott feszület hatására. A késôbbRómában vértanúságot szenvedett szent testét a rómaiSant’Eustachio templomban ôrizték, az impozáns magasságúMentorella-csúcson pedig a középkorban Mária-kegyhely jöttlétre, amelyben egy kápolna ôrzi Szent Euszták emlékét. ASantuario della Mentorella a századok során zarándoklatokfontos célpontjává vált.97

Nyilvánvaló a kapcsolat a kegyhely és a római Sant’Eustachiotemplom, Bertinelli káptalanja között, a templomalapítás konkrétmotivációja azonban votív eredetû lehetett.98 A helytörténészkanonok Giuseppe Cascioli 1901-ben, amikor felsorolja a men-torellai Szüzet (10. kép) kiváltképp tisztelôket, ezt írja: „Bertinellikanonok [..], a római Egyetem rektorhelyettese, a rómaiköztársaság szörnyû napjaiban hegyünkön, a mentorellaiSzûz lábánál talált menedéket, aminek okáért úgy döntött, aPassiónak és a Fájdalmas Szûzanyának szentelt kegytemplo-mot alapít a magas guadagnolói szirten, aminek már elkezdtea munkálatait.”99

A „magas guadagnolói szirt” a Mentorella kegyhelytôl körül-belül két kilométerre, a hegy legmagasabb pontján, Guadagnolo

városkájában volt. Egy 1855-ös útleírás szemléletesen festi le aváros és a zarándokhely környékét, „épp az a hely, amelymegfelel a világ gondjaiba belefáradt és az elmélkedésben valóelmerülésre áhítozó embernek”. A városka egy kisebb ház-csoportból és a föléjük magasodó harangtoronyból állt. „A kisplébániatemplom mellett emelkedik a harangtorony, egy nagyromos torony közelében, amely a hegy legmagasabb pontjánáll. Most az az elképzelés, hogy ezen a kiszögellésen egycsodálatos templomot emelnek.”100 Ez volt tehát a Bertinelli általmegálmodott kegytemplom pontos helye.

A templomalapítás gondolata ezek szerint a rövid életû RómaiKöztársaság idején, 1849 elsô felében születhetett, a következôévtizedet pedig Bertinelli guadagnolói tervei töltik be.Fennmaradt egy érdekes dokumentum 1850-bôl a kanonok és apiciny város lakóinak kapcsolatáról: Bertinelli ekkor publikáltegy, a kor szokása szerint esküvôkre írt epigrafikus mûvetD. Marino Torlonia herceg elsôszülött fia, Giulio esküvôjénekalkalmából, A Sua Eccellenza il Sig. Duca D. Marino Torloniacímmel.101 Marino Torlonia, a 18–19. században felemelkedettTorlonia család sarja ekkor többek közt Guadagnolo grófja is volt,s a guadagnolóiak, mint a mû elôszava említi, Bertinellit kértékmeg, hogy nevükben fejezze ki örömüket és hálájukat. A szövegmár említi a Máriának szentelt templom tervét, amelyhez aherceg adományozta az építési területet.102

Ami a guadagnolói santuario elrendezésére és díszítésérevonatkozó terveket illeti, az említett 1855. február 18-i,

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA 19

97A Santuario della Mentorella és a környékének történetéhez ld. Moroni szerk. 1840–1879, XVII (1842), 77–78; LXXV (1855), 288–292; Cascioli 1901; Rossi 1905;Belloni 1971. A korábbi szóhasználatban a Vulturella-hegy kifejezés jóval kiterjedtebb földrajzi területre vonatkozott (Cascioli 1901, 5–6). Egy másik, a helyhez kapcso-lódó legenda szerint a Vulturella egyik barlangjába vonult vissza a külvilágtól Szent Benedek is, mielôtt Subiacót megalapította (Rossi 1905, 7; Belloni 1971, 2).

98Az alapítás elhatározásához akár az is hozzájárulhatott, hogy Bertinelli 1850-ben az életét is veszélyeztetô tüdôgyulladáson esett át (vö. Raffaele Bertinelli leveleFerdinando Trojához, Róma, 1850. április 27.; FSCG, AG, Armadio 4, Scatola 4, Cartella VIII, fasc. 2, evasione al protocollo n° 194, n° 2.). A Mentorellán alapított zarán-dokhelyrôl az azt újjáépítô Atanasius Kircher is írt (Historia Eustachio Mariana, Róma, 1665), és ebben a mûvében egy fejezetet a római Sant’Eustachio templom-nak szentelt.

99Cascioli 1901, 275–276. 1849-ben nemcsak a pápa, a bíborosok és fôpapok hagyták el Rómát, hanem sokan azok közül is, akik a pápai udvarhoz kapcsolódtak ésmérsékeltebb politikai nézetet képviseltek.

100Gori 1855, I, 72–80 (Viaggio da Tivoli a Guadagnolo), fôképp 79.

101Bertinelli, Raffaele Can.: A Sua Eccellenza il Sig. Duca D. Marino Torlonia. Róma, 1850. Marino Torlonia herceg (1796–1865) Giovanni Raimondo Torlonia és AnnaMaria Schulteis fia volt. Az ô elsôszülött fia, Giulio (1824–1871) 1850. június 16-án Teresa Chigi-Albanit (1831–1884) vette feleségül.

102„Innalzeremo un tempio / alla Madre di Dio / finché quello starà / vivrà tua casa e tuo tesoro / prosperando”, hozzáfûzve lábjegyzetben: „Il Principe donò l’areaper l’edificazione di una Chiesa.”

9. kép: A Guadagnolo-hegy látképe Tivoli mellett. Balra fönt a Mentorella zarándokhely, jobbra a hegy tetején Guadagnolo városa.

Overbecknek címzett levélben Bertinelli kifejti a kegytemplomikonográfiai programját: „A Fájdalmas Szûzanya tiszteletére épí-tendô templom altemplomában Urunk Szent Sírját kell elhe-lyezni ugyanabban a formában és méretben, ahogy Jeru-zsálemben van, a sírkamra elôtt pedig egy kápolnának kellemelkednie, amelybe a Fájdalmas Szûzanyát a halott fiával,Magdolnával és Szent Jánossal ábrázoló faszobrokat kívánatoselhelyezni. E szoborcsoportot, amelynek fô célja, hogy a híveketlélekben megrendítve a Jézus és Mária fájdalmával való együtt-érzésre indítsa, kívánatos, hogy Ön fesse meg. [...] Önnek e fest-ménye alapján kell aztán életnagyságnál alig kisebb szobrokat,miniatûr képeket, metszeteket készíteni, és ez kell, hogy legyena fô és legfontosabb témája ennek az egész kegyes vállalkozás-nak is” (Adattár 2.).103

Bertinellit nem riasztják a terve kivitelezése elé tornyosulóakadályok. Tudja, hogy Overbeck rendkívül elfoglalt, és számta-

lan megbízása mellett nem vállalhat újabbakat. Mint írja, ekörülmény súlyossága arra indítja, hogy leghatékonyabbeszközként az imádsághoz forduljon, s hosszasan soroljaOverbecknek a vallásos cselekedeteit, amelyekkel Istenfigyelmét a vállalkozásra kívánja irányítani. Az Úrtól kéri, hogy afeladatra Overbecket válassza ki, s a végeredmény isteni inspirá-ció általi mestermû legyen. Overbecknek a legnagyobb szabásúspirituális jutalmakat ígéri, ecseteli a készülô mû fontosságát ésaz általa várható lelki javakat. Célja érdekében némi érzelmizsarolástól sem retten vissza: Overbeck 1840-ben, fiatalon elhunytfiára, Alfonsra hivatkozik – aki a Sapienzán építészetet tanulvaegykor Bertinelli felügyelete alatt állt, s halála nagyon megviselteOverbecket és feleségét – mint aki az „igazak békéjében” szinténkönyörög apjának Bertinelli hô vágyának teljesüléséért (Adattár2.).104

A levelet öt nappal késôbb egy kísérôlevéllel együtt GebhartFlatz festôhöz küldi, akinek közbenjárását kéri, hogy levelét ésügyét prezentálja Overbecknek (Adattár 3.).

Bertinelli mint megrendelô:Friedrich Overbeck és Ignazio

Jacometti Pietàja

Egyelôre nem tudni biztosan, hogy Overbeck teljesítette-eBertinelli kérését, de minden okunk megvan feltételezni, hogyigen. Nem kis kérésrôl volt pedig szó: Overbeck Róma ünnepeltfestôje volt, a vallásos festészet doyenje, akit elhalmoztak jólfizetô megrendelésekkel. Bertinelli viszont szívességbôl, jóté-konyságból kérte az áhított mûvet.105 Az a tény azonban, hogy –mint látni fogjuk – a levélben megálmodott kompozícióra épülôszoborcsoportnak a következô évben már nekilát egy szobrász,mindenképp azt sugallja, hogy Overbeck vagy valaki máselkészített egy kompozíciós tervet, ha nem is feltétlenül egy fest-mény, de legalábbis egy részletes vázlat formájában.

Több, egymást kiegészítô adatból vonhatjuk le a követ-keztetést, hogy a kompozíciós vázlat szerzôje maga Overbeckvolt. Magában az idézett, 1855-ös levélben Bertinelli utal arra,hogy az Overbecktôl kért Pietà-jelenet, amit kegytemplomafô témájának szán, Overbeck ismert Via Crucis-sorozatáhozkapcsolódik, annak legfájdalomtelibb jelenete: „újra közel kerülthozzám Urunk szenvedése legemlékezetesebb eseményeinektémája, amelyet ön ábrázolt a Via Crucisban, és most felmerültbennem, hogy megkérjem önt: fesse meg e nagyon fájdalmastörténet legnagyobb kompassiót kiváltó jelenetét” (Adattár 2.).

Overbeck az 1850-es évek elejétôl 1857-ig folyamatosan dol-gozott a Via Crucis, a Keresztút tizennégy stációját ábrázolóakvarell-sorozaton. Ezek végül IX. Piusz pápa tulajdonába kerül-tek, akinek a sorozat eredeti megrendelôje, Carlo Baldeschi mû-kereskedô Overbeck tudtán kívül mutatta meg az elsôkéntelkészült jeleneteket, köztük a XIII. számút, a Krisztus siratását(Pietà). A pápának ez annyira megtetszett, hogy saját kápolnája

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA20

103A levelet két másikkal együtt (Adattár 3., 9.) Paul Hagen sorolja fel Overbeck Lübeckben ôrzött hagyatékában (1925, 14).

104Családját, egyetlen fiát Overbeck ismert családi portréján örökítette meg (Museum for Kunst und Kulturgeschichte der Hansestadt Lübeck, ltsz. G52, ld.Blühm–Gerkens szerk. 1989, 132–133.)

105Az Overbecknek fizetett összegekrôl jó áttekintést nyújt Howitt 1886, II, 399–432. A teljes, tizennégy darabból álló Via Crucis sorozatért – amelyhez a késôbbiek-ben Bertinelli megrendelését kapcsolni fogom – a festô összesen 3547 scudót és 50 bajoccót kapott. Ennek alapján 250 scudo körüli összegre becsülhetô aBertinellinek végül minden bizonnyal elkészített mû értéke.

10. kép: A Mentorellai Szûz szobra. 12–13. század. Restau-rálás elôtti felvétel. Santuario della Mentorella, Guadagnolo.

számára kívánta a teljes sorozatot, és ezzel kapcsolatosan egy1852. szeptember 2-án kelt levélben tudatta Overbeckkel áldásátés a sorozat tervére vonatkozó helyeslését.106 Ezt a levelet éppBertinelli vitte el személyesen Overbecknek.107 Ekkor minden-képp felfigyelhetett Overbeck megindító ábrázolásaira, és erreutalhat 1855-ben is, amikor Overbecknek azt írja, “újból közelkerült hozzá” a Passió fájdalmas témája, amit Overbeck ábrázolt.

Overbeck a sorozat egyes jeleneit késôbb külön, egyéb meg-bízók számára is megfestette, és szinte biztos, hogy Bertinelli1855-ös kérését is ily módon teljesítette. Egy nagyobb méretûakvarell épp megfelelt Bertinelli kérésének, azaz szolgálhatottkompozíciós vázlatként egy szoborcsoporthoz, majd met-szetekhez, miniatûr képekhez. Két fô érvünk van arra, hogy aztgondoljuk, Overbeck el is készítette a kért kompozíciót. Az egyikaz, hogy Bertinelli tulajdonában volt egy ilyen mû, amelynektémája megegyezett a tervezett guadagnolói szoborcsoporttal(melyet a Pietà-csoport mögött egykor látható kereszt miatt a for-rások egyaránt említenek Pietà, Keresztlevétel és Krisztus siratásanéven) és amely témájában és technikájában is tökéletesenbeleillik Overbeck akkori munkásságába. A Bertinelli halála után,1878-ban felvett hagyatéki leltár a következô, 20 lírára becsültképet írja le háló- és dolgozószobájában: „nagy akvarell, amely aKeresztlevételt ábrázolja, aranyozott keretben, üveg alatt”(Grande acquarello rappresentante la deposizione della croce,cornice dorata con suo cristallo).108 A másik érv az, hogy azelkészült szoborcsoport kompozíciója, mint látni fogjuk,egyértelmû egyezéseket mutat Overbeck komponálási mód-szereivel, azon belül is pontosan a IX. Piusz pápa számára készültVia Crucis-sorozat XIII. jelenetével, a Krisztus siratásával(11–12. kép). A Bertinelli tulajdonában dokumentált „nagyakvarell” holléte ma ismeretlen, de a fentiek fényében alighalehetett más, mint az Overbecktôl 1855-ben kért kompozíció.

A templomépítés munkálatai nem sokkal ezután meg kellett,hogy kezdôdjenek. Francesca De Maistre 1855 márciusában azttanácsolja Bertinellinek, szerezzen egy capomaestrót, aki azegész vállalkozást irányítja, a szobrászt illetôen pedig nefoglalkozzon azzal, hogy német-e vagy olasz, hanem azt válassza,amelyik a legígéretesebb eredménnyel kecsegtet. Ez azértérdekes, mert arra utalhat, hogy a nazarénus mûvészetet nagyra

becsülô Bertinelli is azon a nézeten lehetett, mely szerint sajátkorában a német mûvészek voltak az igazi, tiszta kereszténymûvészet legavatottabb képviselôi. Ebbôl a levélbôl az is kiderül,hogy Bertinelli pápai védnökség alatt szervezett a kegytemplomépítésére egy nagyszabású jótékony adakozást, s egy festôvelszeretett volna Mária-miniatúrákat készíttetni, amelyeket azutánkülönféle uralkodóknak küldött volna el – minden bizonnyalazért, hogy adakozásra biztassa ôket. Francesca igyeksziklebeszélni az ilyesfajta túlzásokról, többek közt azzal érvelve,hogy jelentôs többletköltség nélkül nemigen tudna olyan mester-mûveket küldeni, amelyekre ezekben a körökben bárki felfi-gyelne (Adattár 4.).

A kegytemplomba szánt és a Keresztlevételt (Pietàt) ábrázolószoborcsoport kivitelezése végül a gipszmodellig jutott (12. kép).Bertinelli kanonok Ignazio Jacomettit (1819–1883), a IX. Piuszpápának is dolgozó és általa igen kedvelt klasszicista szobrászt, aVatikáni Múzeumok késôbbi igazgatóját bízta meg azelkészítésével.109 A félig-meddig autodidakta, elsôsorban portré-kat, síremlékeket és szakrális témájú szoborcsoportokat alkotóJacometti leginkább Minardit, Overbecket, Gebhart Flatzotcsodálta, mûvészeti felfogásában hozzájuk állt közel, aBertinellinek korábban dolgozó Antonio Bianchininek pedigközeli barátja volt.110

Ekkorra a terv még ambiciózusabbá vált: a végsô cél egymárványból, nem fából faragott együttes lett volna. Jacometti fiaígy emlékezik meg az 1856–1857 között készült mûrôl apjáról írtéletrajzában: „Egy másik fontos mûve a Keresztlevétel-csoport.Egy marchei kanonok dédelgetett gondolata volt, hogyadományokból nagy kegytemplomot építtet az Appenninek egyormán a Mentorella közelében. Ez a hely már meglehetôsenhíres volt a Szent Eusztáknak megjelenô szarvas sok legendásmegjelenésének egyikérôl, és a konstantini stílusban épült bazi-likáról, amelyet 1000 elôtt építettek [...]. A kanonoknak, úgytûnik, nem volt elég az emlékek és a hely ennyi évszázados val-lásossága, és fejébe vette, hogy az ôsi bazilikától kôhajításra egymásik szentélyt épít Szûz Mária fájdalmának tiszteletére. Apámsosem bízott abban, hogy a Pietà-csoport a guadagnolói csúcsrakerül, ahová a kanonok szánta, de a téma szépségétôl elragadva

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA 21

106A sorozat történetéhez és késôbbi viszontagságaihoz ld. Howitt 1886, II, 244–249, 429. Részletesen beszámol a pápa kívánságáról maga Overbeck unokaöccséhez,Christian Overbeckhez írt levelében (Róma, 1851. április 15.; Lübeck, Stadtbibliothek, Nachlaß Overbeck, V/22): „Sie wissen es nemlich schon, wie ich glaube, daßzu meinen neusten Unternehmungen auch ein Bilderkreis aus der Leidensgeschichte gehört; und zwar sind es die 14 sogenannten Stationsbilder des Kreuz-weges die ich in Aquarellfarben auszuführen begonnen habe, welche bestim[m]t sind auf verschiedene Weise und verschiedenem Format zum Gebrauch derKirchen vervielfältigt zu werden. Von diesen haben nun die Unternehmer die beyden ersten fertig-gewordenen, ohne mein Wissen, dem heiligen Vater gezeigt,und er hat verlangt sämtliche 14 Bilder selber für seine Kapelle zu besitzen. Es ist dies übrigens nur ein einzelner Zug aus den unendlich freundlichenFührungen der göttlichen Vorsehung, die mich täglich mit Freuden aller Art überschüttet, und könnte ich leicht ein langes Verzeichniß von solchen Zügen anfü-gen; ich will es aber bey dem Einen bewenden lassen, damit ich nicht, indem ich die Güte Gottes zu preisen beabsichtige, der sich oft darin gefällt, SeineBarmherzigkeit an den Geringsten glänzen zu lassen, in den Schein der Selbst-gefälligkeit bey Ihnen gerathe.” Hálásan köszönöm Michael Thimannak, hogy ezta közöletlen forrást rendelkezésemre bocsátotta és a Via Crucis-sorozat kérdéseit megvitatta velem.

107Howitt 1886, II, 246: „Schon in Frühjahr 1850 legte er Hand an das erste Bild, wozu er, Baldeschi’s Wunsch entsprechend, «den Leichnam Jesu im Schoos Mariä»wählte. Der Plan selbst wurde dem heiligen Vater vorgelegt, welcher in einem huldvollen Schreiben dem Werke seine aufmunternde Billigung und dem in seinerKunst (in sacris potissimum tabulis affabre elaborandis praestantia) bewährten christlichen Maler seinen Segen ertheilte. Das apostolische Schreiben, datirt 2.September 1852, überbrachte ihm der Vice-Rector der Sapienza, Canonicus Bertinelli, der dreißig Jahre früher Overbecks Bekanntschaft bei Professor Ostini, ihrembeiderseitigen geistlichen Berather, gemacht hatte. Nachher durch verschiedene Beschäftigung getrennt, waren sie noch einmal einander durch Alfons nähergeführt worden, dessen engelgleiche Sitten Bertinelli’s Aufmerksamkeit erregten, als der edle Jüngling an der Universität unter seine Obhut kam.”

108Az 1878-as leltárról (ASR, TNC, Ufficio 7, 646. kötet, notaio Alessandro Venuti, 1878. április 3., a „nagy akvarell” említése: f. 12v) bôvebben ld. 24–26. és 48–50. o.

109A szoborcsoportról ld. többek között Magni 1900–1902, III (1902), 723; Restauro dei gessi di Ignazio Jacometti. Anguillara Sabazia, é. n. [2000]; Normando 2002;S. Slocchi: „Jacometti, Ignazio”, in DBI 1960–[…], 62. kötet (2004), 5–7, fôk. 6–7. A szoborcsoport történetének teljes leírása, amelybôl az Adattár (5.) részletekettartalmaz: Jacometti 1892, 25–31, 50. Jacometti 1855-ben kapta a megbízást, és 1856-ban látott munkához. A szobrok megrendelôjének kiléte mindezidáigismeretlen maradt.

110Ld. Jacometti 1892, 12skk., 21–22 („Ebbe culto per Minardi, venerazione per Owerbeck e Fla[t]z”), 33, 38, 41.

minden erejével nekiállt, hogy a keresztlevétel fájdalommal telijelenetét a mûvészet legkifejezôbb és legvilágosabb formájábanvisszaadja” (Adattár 5.).111

A hosszan folytatódó leírás szerint a szoborcsoport teológiaiprogramjának középpontjában a megváltás misztériuma állt, és anemesebb oldalon, Mária jobbján helyet kapó Szent Jánosalakjában az ártatlanokat, a másik oldalon térdelô Magdolnábanpedig a bûnbánókat kívánta megjeleníteni. A szoborcsoporttalapzatára Lázár feltámadását ábrázoló dombormû került volna,amely a megváltó áldozat által lehetôvé tett dicsôséges feltá-madásra utalt volna. A programot az életrajz szerzôje a szobrász-nak tulajdonítja, a források ismeretében azonban nyilvánvaló,hogy Bertinellihez köthetô (Adattár 2.). Bertinelli Overbeckhezírt levelének tanúsága szerint a szoborcsoport az altemplomban,a Szent Sír pontos másolata elôtt kapott volna helyet. Igenérdekes a Szent Sír másolatának itt felbukkanó eszméje, amelyközépkori gyökerekre vezethetô vissza, és párhuzamba állíthatóBertinellinek a korai itáliai festészet iránti érdeklôdésével.

Mint már említettem, a csoport kompozíciós alapelveitükörképes elrendezésben sok egyezést mutatnak Overbeck ViaCrucis-sorozatába tartozó egyik jelenettel, a Krisztus siratásával(11. kép). A piramis formájú, zárt kompozícióba rendezett alakoka halott Krisztus köré csoportosulnak, akinek teste teljesmivoltában kitárulkozik a nézô felé. Oldalra hanyatló feje a ránéma fájdalommal letekintô Mária ölében nyugszik, aki térdéveltámasztja fia élettelen felsôtestét. A nézô figyelme a Jézus széttártkarjain és haránt kinyújtott lábain lévô szent sebekre irányul.Kétoldalról a fájdalomtól meggörnyedt siratók hajolnak a testfölé.112 A két kompozíció mindazonáltal számos tekintetben el istér egymástól, de ha feltételezésünk helyes, épp az történhetett,hogy a más munkákkal igencsak elfoglalt Overbeck egy már kifor-rott kompozíció változatát készítette el Bertinellinek.

Mind a szoborcsoporthoz kért overbecki kompozíció, amely aIX. Piusz tetszését is kivívó Via Crucis-sorozathoz kapcsolódik,mind a Jacomettinek juttatott megbízás arra utal, hogy Bertinellisaját mûvészeti megrendeléseiben igazodott a pápa éskörnyezete ízléséhez. Ambícióihoz azonban, úgy tûnik, semszervezési képességei, sem anyagi lehetôségei nem értek fel.

Jacometti elkészült gipszmodellje nagy elismerést váltott ki,több korabeli kiállításon vett részt Londonban (1863) ésRómában (1867, 1882), és egy hosszabb költeményt is inspirált.113

A modellt a híres mûpártoló I. Lajos, lemondott bajor király és azorosz cárné is megtekintette114 – valószínûleg azon uralkodó-családok tagjaiként, akiket Bertinelli adakozásra kért fel.Francesco Jacometti apja egyik legtökéletesebb mûvének tartot-ta, s tôle tudjuk azt is, hogy Bertinelli rendkívül büszke volt amegrendelt – de soha ki nem fizetett – mûre: „A ‘tiszteletbeli’

megrendelô kanonok azzal dicsekedett, hogy micsodakiemelkedô mûvel gazdagította a kortárs mûvészetet, és rájellemzôen sosem fáradt bele, hogy beszéljen róla és újcsodálókat szerezzen neki, de az idôtálló márványba valóáttételhez egészen más eszközök kellettek, és lehetôségei nemértek fel jóakaratához. Vallásos víziói elapadtak, és máramindössze néhány, a Mentorellára felgörgetett és szétszórttravertintömb utal az építményre, amelyet sosem építettek fel”(Adattár 5.).

Fia szerint Ignazio Jacometti egész életében hiábareménykedett a fizetségben. A szobrok a mester mûhelyében,majd lakásán maradtak, 1939-ben pedig szülôvárosába, AnguillaraSabaziába szállították ôket, ahol – az ezredfordulón történtrestaurálás után – ma is a Collegiata egyik kápolnájában láthatók.

Sok más forrás is szól arról, hogy a guadagnolói santuarioügye végül nem jól alakult. Azok között, akikhez Bertinelli segít-ségért fordult, ott volt a De Maistre család is – elsôsorbanFrancesca és nagynénje, Terray grófné, szül. Adèle De Maistre.Francesca a kegytemplom ügyeiben, adósságainak rendezésébenjelentôs összeggel segítette Bertinellit valamikor az 1850-es évek

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA22

111Jacometti 1892, 25–26. Az újonnan elôkerült források ismeretében valószínû, hogy Ignazio Jacomettit nem csak a téma szépsége ragadta el, hanem az általa mélyentisztelt Overbeck kompozíciós terve is.

112Overbeck akvarelljei után rézmetszetek is készültek (mint ahogy Bertinelli tervei között is szerepelt, hogy metszeteket készíttet Overbeck guadagnolói képe után)és nagyon is valószínû, hogy Bertinelli az általa csodált Via Crucis metszetsorozatnak is birtokában volt: az 1878-as hagyatéki leltár Bertinelli házikápolnájában említegy tizennégy darabos metszetsorozatot, amely a stációkat ábrázolta: „quattordici piccole cornici di legno dorato a buono con cristalli e stampe incise rappre-sentanti le dodici stazioni della Via Crucis” (f. 15v, vö. 130. j.). Érdemes megemlíteni azt a két közepes nagyságú olajfestményt és – a valószínûleg utánuk készült– két litográfiát is, amely a Keresztvitelt és A fájdalmas Szûzanyát ábrázolta (f. 12v, vö. 130. j.), és Bertinelli hálószobájában függött a Keresztlevételt ábrázoló nagyakvarell mellett. Ezekrôl nem tudunk bôvebbet, de témájuk alapján nagyon valószínû, hogy ezek is a guadagnolói kegytemplom programjához kötôdtek. Itt is arróllehet szó, hogy Bertinelli valakitôl megrendelt két, pendantként összetartozó festményt, majd róluk litográfiákat is készíttetett, amelyeket haláláig magánál ôrzött.

113Jacometti 1892, 26–27. A vers szerzôje Paolo Tarnassi.

114Jacometti 1892, 30, 41–42.

11. kép: Friedrich Overbeck: Krisztus siratása. 1850–1852körül. Akvarell. Róma, Archivio Galleria Vaticana.

második felében, amelyet apja, Rodolfo De Maistre bankszám-lájáról vett fel.115 1858. (?) november 27-én azt írja Bertinellinek:„de ne gondolja, hogy néném dühös Önre, Tisztelendô, csakcsalódott volt, mikor látta, hogy minden reménye a homokraépült. Ó, ha lenne 20 ezer scudónk kézben, meglátná, milyentávol áll tôlünk, hogy bosszankodjunk a guadagnolói templommiatt” (Adattár 7.). Bár 1859 szeptemberében egy bizakodóhangú jelzés is érkezett Francescától („Gratulálok a guada-gnolói templom építésére megnövekedett reményhez”, Adattár8.), az épület – mint Francesco Jacomettitôl is tudjuk – nemvalósult meg. Az, hogy Bertinelli mikor tett le végleg a tervrôl,még nem ismert. Bartalos Gyula 1876-ban így utalt vissza rá:„mint Szoldatics ur említé templomot akart egy idôben aSabina hegyek közt építeni” (Adattár 16.).116

Fontos azonban a közlés, amely szerint Bertinelli épp húsz-ezer scudót kért a guadagnolói templomhoz a De Maistrecsaládtól: késôbbi forrásokból tudjuk, hogy a képtárat is ennyiértkínálta (Adattár 21.). Az egybeesés azért nem lehet véletlen, merta De Maistre családnál kapcsolódik össze elôször a guadagnolóiszentély és a képtár története is: Overbeck 1862-ben Adèle DeMaistre-hez ír Bertinelli kérésére egy hosszú, dicsôítô levelet a

gyûjteményrôl, amelyrôl egyelôre csak Bertinelli válaszábóltudunk (Adattár 9.). Adatunk nincs rá, de kézenfekvônek látszika feltételezés, hogy a kegytemplom építéséhez az adományokonkeresztül nem gyûlt össze elég pénz, ezért Bertinelli saját vagyo-nát, értékes képtárát szerette volna pénzzé tenni, hogy adóssá-gain könnyítsen, a könnyelmûen megrendelt munkákat kifizesse,és az építkezést elômozdítsa. Terray grófné pedig joggal fontolgat-hatta, hogy a húszezer scudótól a képtárért cserébe válik meg. Azegyezséget a grófné 1863-ban bekövetkezett halála hiúsíthatta meg.

A késôi életévek

Bertinelli életének utolsó évtizedeibôl leginkább a képtáreladására vonatkozó dokumentumok ismertek, amelyeket akövetkezô fejezetben tekintünk át. Ezekbôl azt is megtudjuk, aöreg kanonok nem adta fel, legfeljebb módosította a kegyesalapítványra vonatkozó terveit. 1875–1876-ban, mikor képtárátEgernek és Esztergomnak felajánlotta, még mindig egy „áhitatosalapitvány” célja lebegett szeme elôtt; képtárát azért kívántapénzzé tenni, „hogy holta elôtt fordíthassa ájtatos célokra”(Adattár 13., 16.).

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA 23

115Nyilvánvalóan Bertinellire utal ugyanis Francesca De Maistre életrajzában egy passzus (Gastaldi 1885, 237–238), mely szerint „egy különösen jámbor kanonok úgydöntött, hogy Rómától nem messze templomot építtet a Fájdalmas Szûz tiszteletére. Bármennyit is tüsténkedett, az adományok sem bôségesek, sem elégségeseknem voltak. A jó Francescához fordult ilyenkor, ô pedig folyamatosan a segítségére sietett. De egyszer-kétszer a szegény pap igencsak nagy bajban volt,Francesca pedig nem tudott annyit adni neki, amennyit szeretett volna, ezért a Rem-Picci bankhoz ment, ahol Rodolfo gróf a befektetett tôkéjét tartotta. Mivelengedélye volt apjától, hogy tetszése szerint ellássa magát azzal a pénzzel, Francesca egy nagyon szép sommát vett ki és a kanonoknak adta, hogy adósságaitrészben csillapítva szorult helyzetébôl kikerüljön.” Francesca 1855-tôl kezdve élt Rómában özvegy nagynénjével, Terray grófnéval (Gastaldi 1885, 240), 1861-benBeaumesnil várában halt meg, ahová halála elôtt vitték egészsége javulásának reményében (Medolago-Albani 1930, 54–55).

116Bartalos információi persze kissé pontatlanok, hiszen nem a Szabin-hegyekben, hanem a hozzájuk délrôl kapcsolódó Praenestei-hegyekben épült volna a templom(ld. Adattár 2.).

12. kép: Ignazio Jacometti: Levétel a keresztrôl (Pietà). 1856–1857. Gipszmodell. Anguillara Sabazia, Chiesa di Santa Mariadell’Assunta, Cappella Comunale. Fotó: Franco Bernardini.

Életének további alakulásáról kevés adat tanúskodik. 1853-ban Bertinelli visszavonult a Sapienza rektorhelyettesi pozí-ciójából. Egy 1853 végi, IX. Piusz pápához benyújtott kérésébôlkiderül, hogy tudomására jutott a pápa szándéka, hogy ôt alkalom-adtán egy megürülô kanonoki stallumba kinevezze, ô azonbanszívesebben venne egy akár 80 scudo alatti jövedelmû, egyszerûegyházi javadalmat, ami részben pótolná az elôzô állásábanelveszített jövedelemért. Ez pillanatnyi szorult anyagi helyzetéhezis megfelelôbb segítség lenne, és így nem kellene elhagyniaszeretett társaskáptalanját, a S. Eustachio tiszteletreméltó kano-nokjait sem, akikhez nagyon sok hála fûzi, és akik ôt tiszteletbelitagként, csupán saját jóságukból kifolyólag több mint tíz évemaguk közé fogadták.117

Bertinelli 1855. október 4-én végrendelkezett, majd az elôzôtvisszavonva 1862-ben ismét.118 1862-ben, 80 éves korában elhunytanyja, Eusebia Buffoni grófnô, aki haláláig a családdal élt a Via Pièdi Marmón.119 1863 márciusában Ignazio Jacometti posztumuszportrét készített Bertinelli anyjáról.120 Ha ezt is a kanonok ren-delte meg – és ki más –, elég meglepô, hogy a guadagnolóiszoborcsoport után Jacometti újabb megbízást fogadott elBertinellitôl. Nyilván még mindig reménykedett abban, hogy azelôzô munkájáért járó fizetségét megkaphatja.

Egy 1863. augusztus 5-én kelt közjegyzôi iratban RaffaeleBertinelli öccsét, Gaetanót bízta meg azzal, hogy mindenügyében teljes körûen eljárhat, cselekvôképtelensége esetére iskiterjedôen.121 Nem tudni, hogy erre a rendelkezésre esetlegBertinelli betegsége vagy egyéb különleges élethelyzete, talán azédesanya elhunyta után beállt új családi helyzet, a testvérekközötti meghatalmazotti viszony kialakítása adott okot. Úgytûnik, Raffaele ebben az idôben öccsei közül Gaetanóval volt alegszorosabb viszonyban, aki 1861-ben költözött a családhoz.122

Gioacchino 1864, Giovanni pedig 1869 elôtt elköltözött acsaládtól, Mariannát 1862–1863 után nem említik a források.Egyedül Gaetano lakott még 1870-ig Raffaelével a Via Piè diMarmón, különös módon a saját családja nélkül, bár a parókiálisösszeírás szerint ekkor is házas volt.123

Élete utolsó nyolc évében Bertinellinek még szorosabbrafûzôdött kapcsolata szeretett káptalanjával: 1870-ben az évi 48scudo jövedelemmel járó kanonoki stallum, a Canonicato Amidei

ötödik kanonokjává választották.124 Beiktatása 1871. április 30-án,a templom felszentelésének évfordulóján történt. Ezt a kanonokistallumot a poggibonsi Belisario Amidei alapította 1768-ban évi120 scudós jövedelemmel. Ez 1870-re évi 48-ra csökkent, amiszinte névleges összegnek számít (kb. 240 líra).

1871–1874 között Bertinelli már csak három házvezetônôjé-vel lakott a Via Piè di Marmón, illetve egy ideig Don GiuseppeParia jezsuita pappal.125 Élete végén, 1875-ben vagy késôbb,126

átköltözött a Via Torre Argentina 40. szám alatti PalazzoAcquariba, ide már csak három házvezetôje kísérte. E lakásberendezését részletesen ismerjük a kanonok halála után felvetthagyatéki leltárnak köszönhetôen.127

Bertinelli lakásának leltára fontos információkkal szolgáléletkörülményeire, társadalmi rangjára és anyagi helyzetérenézve. A hatalmas lakosztály egy elôcsarnokot, öt szobát, egyhálószobát, egy szalont, a mellette levô házikápolnát, valamint akonyhát és a háromágyas személyzeti hálószobát foglalta magába.A lakosztályban festmények is voltak, amelyek nem képeztéka Bertinelli-képtár részét, ezek listája alább, lábjegyzetben talál-ható.

Az elôcsarnokban egy szófa és harmincöt szék mellett egyfestôállvány állt, a leltár felvételekor üresen. Ez lehetett lak-berendezési tárgy is: lehetséges, hogy a 19. századi szokásnakmegfelelôen Bertinelli korábban egy festmény elhelyezésére,bemutatására használta.

Az elsô helyiségben – az ebédlôben – több kredenc állt, egyaranyozott fém asztalka két porcelánvázával, két diófa szófa, egyasztal és egyéb tárgyak. Az egyik tálalószekrényben leírt számta-lan tálalóedény, tál, tányér és pohár 15–20 fôs terítékre is ele-gendô lehetett. A szobát csonka gipszoszlopok, négy gipszbôlkészült portrébüszt, részletesebben le nem írt, csekély értékûszentképek, egy rusztikus tájjal festett és aranyozott óra, valamint egySzent Jeromost ábrázoló, fára festett kicsiny olajfestmény díszítette.

A második szobában aranyozott berakásos diófabútorok,ingaóra mellett szentképek és két közepes nagyságú gipszszobor,a Mária a gyermekkel és a József pátriárka volt.

A harmadik szobában volt Bertinelli összesen 100 líra értékûkönyvtára, amely – a hasonlóan 100–100 líra értékû kápolnafel-

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA24

117ASR, Congregazione degli Studi, Istanze, Busta 450 (régi számozás szerint Busta 66, I. rész).

118Ld. ASR, TNC, Ufficio 4, notaio A. Bachetti, 1862. szeptember 27., ff. 173r–176v (restituzione del testamento al Bertinelli: „spontaneamente ed in ogni altro migliormodo mi ha fatto istanza per la restituzione del suo testamento che avea consegnato chiuso e sigillato in atti del Successor Valentini mio antecessore nel giorno4 ottobre 1855, registrato qui a Roma 9 ottobre 1855, vol. 293, f. 84r Cas. 8 dal preposto Signor Pieratti.”); ASR, TNC, Ufficio 4, 1862. szeptember 27., notaio Pompei(Bertinelli, Raffaele, restituzione di testamento); ASR, TNC, Ufficio 37, 1862. szeptember 18., notaio Domenico Bartoli (Bertinelli, Raffaele, consegna di testamento).

119Necrologia di Eusebia Buffoni, Osservatore Romano, 1862, 287. sz.

120Francesco Jacometti (1892, 52) apja mûvei között sorolja fel: „1863. Marzo 2. – Ritratto della madre del canonico Bertinelli.” A portré holléte nem ismert, elképzel-hetô, hogy a Bertinelli lakásán található, a halála után felvett hagyatéki leltárban leírt egyik gipsz-portrébüszttel azonos.

121ASR, TNC, Ufficio 37, Istromenti, 731. kötet, notaio Domenico Bartoli, 1863. augusztus 5., ff. 189r–190r.

122ASVR, Parrocchia di Santa Maria sopra Minerva, Stato d’Anime, 1862–1863, f. 80v („Bertinelli Gaetano, marito, 49, possidente, venuta in parrocchia: 1861”).

123Gioacchino elôször a Via della Stamperia 13-ba (1864), majd a Via dei Prefetti 17-be költözött, ahol 1878-ban összeírták. Giovanni 1869 elôtt elköltözött a Via Capole Case 48. sz. alá. 1870-ben a Via Piè di Marmón a családból csak Gaetanót jegyezték fel Raffaele Bertinellivel egy háztartásban (ASVR, Parrocchia di Santa MariaSopra Minerva, Stati d’Anime, 1870, f. 71v). Az 1871-es összeírás szerint Gaetano már nem lakott itt.

124A Canonicato Amideihez ld. elsôsorban ASVR, Archivio del Capitolo di S. Eustachio, Miscellanea, 246h, Canonicato Amidei (fôleg 1878. április 3.). Bertinelli beik-tatása 1871. április 30-án történt (a beiktatási ceremónia hosszú leírását ld.: Memoria del Possesso preso del Can[oni]co Raffaele Bertinelli nel Canonicato Amideiil dì 30 Aprile 1871). Egy 1771-es közjegyzôi okiratnak eleget téve a Canonicato Amidei megüresedését a káptalan mindig közzétette a Giornale di Romában, hogyaz Amidei család leszármazottjai jelentkezhessenek a megüresedett helyre. Csak ezt követôen történt az új kanonok kinevezése (ld. Giornale di Roma, 68. sz., 1870.március 26., 272).

125ASVR, Parrocchia di Santa Maria Sopra Minerva, Stato d’Anime, 1874, f. 78v („Paria D. Giuseppe, sacerdote della C. d. G. [Chiesa del Gesù], Gesuita”).

1261875-ben, 1876-ban és 1877-ben Bertinelli már nem szerepel a Santa Maria sopra Minerva parókiális összeírásaiban, de nem tudni, egyenesen a Via Torre Argentináraköltözött-e. A halála után felvett inventáriumban felsorolt adósságok között még szerepel az elôzô fôbérlôjének járó tartozás.

127Az 1878-as hagyatéki leltár részletes tárgyalását ld. 48–50. o.

szerelés és szalon-ülôgarnitúrával együtt – messze a legértéke-sebb tétel a leltárban. Az inventárium összeállítója szerinttörténelmi és irodalmi témájú könyveket, kegyes („aszketikus”)irodalmat és egyéb mûveket foglalt magába (opere Storiche,Ascetiche, letteratura ed altro). Érdekes lenne tudni, voltak-e akönyvek között teológiai mûvek is; az eddig elôkerült egyéb for-rásokból úgy tûnik azonban, Bertinelli figyeleme nem annyira avallástudomány felé irányult, hanem inkább a személyes vallá-sosság, a devóció foglalkoztathatta. Komoly irodalmi érdek-lôdésére ifjú korából számtalan adat van, így az irodalmi tárgyúkönyvek jelenléte nem meglepô. A történelmi mûvek gyûjtéseugyanúgy történeti érdeklôdésére vall, mint képtárának„klasszikus” képekbôl való összeállítása és képei eredeténekfelkutatására tett erôfeszítése, amire késôbb térünk ki. Talánmûvészeti témájú könyveket is várhatnánk, de ezek lehettek atörténelmi vagy „egyéb” mûvek között, és amúgy is kérdéses,hogy a leltárfelvételben a becslésért felelôs régiségkereskedômennyire figyelte meg a könyvtár tartalmát. Ezt a szobát is egy-két gipszbüszt díszítette.

A következô két helyiség lakószoba volt, amelyek közül azegyiket feltehetôen vendégszobának is használták. Kredenceket,kisebb asztalokat, vasállványos kézmosókat, ágyakat ésebédlôasztalt említ a leltár, a háztartási textilek és Bertinelliruhatárának részletes leírása mellett. A falon három szentkép,amelyeket a leltárban az eredeti festményektôl (quadri a olio) aképek (immagini) szó különböztet meg.

A nagyméretû és gazdagon berendezett hálószobát használ-hatta Bertinelli dolgozó- és lakószobának is. A hatalmasdiókomód, asztalkák, két fotel, az ágy és kézmosóállvány, imazsá-moly és számos egyéb bútor mellett itt állt az íróasztala és 30 líraértékû írószekrénye is. Devóciós célt szolgált a Máriát ábrázolókisméretû aranyozott fémszobor, egy 15 líra értékû, aranysuga-

rakkal övezett talpaskereszt (ébenfa kereszten aranyozott fém-korpusz), egy 7 líra értékû feszület (lazúrkôvel díszített fa-kereszten fémkorpusz), valamint nagyrészt ebben a szobábanhelyezte el Bertinelli azokat a festményeket és litográfiákat is,amelyeket nem tekintett a képtára részének.128 Két olajfestményés egy pár litográfia is a Keresztvivô Krisztust és a FájdalmasSzûzanyát ábrázolta.129 Itt volt a Keresztlevételt ábrázoló „nagyakvarell”, amelyet valószínûleg Friedrich Overbeck készítettBertinelli kérésére, valamint három Madonna-kép (kettô fára, egyvászonra festve), a gyermek Jézust ábrázoló kicsiny fatábla; egynagyobb fatábla Szent Ágnessel és Sienai Szent Katalinnal,valamint egy ennél kisebb fatábla, amely a Szent CsaládotAlexandriai Szent Katalinnal ábrázolta.

Ezután a szalon következett, ahol selyemborítású, griffalakúkarfás kanapé és tíz fotel foglalta el a pazar díszítésû, aranyozott,üveg- és porcelántárgyakkal berendezett terem nagy részét.

A teljesen felszerelt házikápolna leírásában a nemesfémbôlkészült oltárfelszerelésrôl, szertartási könyvekrôl, textíliákról, szá-mos bútorról és – a kápolna méretét is jelzô – hat székrôl esik szó.A képzômûvészeti díszt egy nagy, fából faragott és festett feszületébenfa kereszten, egy Szent Józsefet ábrázoló kisebb faszobor, aKeresztút stációit ábrázoló 14 fametszet, valamint egy 70 líraértékû, aedikula alakú keretbe foglalt, vászonra készült és aMadonnát ábrázoló olajfestmény alkotta.130

A fennmaradó két helyiség a lakás többi részétôl valamilyenmódon elkülönített konyha és a mellette fekvô személyzeti szál-lás. Az utóbbiban elhelyezett három egyszemélyes, egyszerûkovácsoltvas ágy, három komód és hat közönséges szék arra utal,hogy ebben a szobában lakott együtt a három házvezetônô, akikévek óta hûséggel viselték Bertinelli gondját.

A képtár leírása a lakás leírásától elkülönítve, a helyiség meg-jelölése nélkül követi a lakószobákét. A képek elhelyezésére a

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA 25

128Errôl a kérdésrôl a képtár rekonstrukciójáról szóló fejezetben lesz szó.

129Ld. 112. és 130. j.

130Itt adom meg a lakosztályban említett festmények és grafikák teljes listáját. E mûvek közül, úgy tûnik, egy sem került Esztergomba:Szomszédos helyiség [ebédlô]:

Szent Jeromost ábrázoló, fára festett kicsiny olajkép, faragott és aranyozott keretben (4 líra)Hálószoba, a falakon:

Két közepes nagyságú, vászonra festett olajkép, rajta a Keresztvivô Krisztus és a Fájdalmas Szûzanya, aranyozott fakeretben (25 líra)Két kisebb méretû, és ugyanilyen témájú litográfia, ébenfa keretben, üveg alatt (3 líra)Nagy akvarell, amely a Keresztlevételt ábrázolja, aranyozott keretben, üveg alatt (20 líra)Két közepes nagyságú, fára készült olajfestmény, mindkettôn Mária a gyermekkel és angyalokkal, faragott és aranyozott keretben (50 líra)Hasonló [fára készült olajfestmény], Szent Ágnes vértanú szüzet és Sienai Szent Katalint ábrázoló, nagyobb méretû kép, aranyozott keretben (7 líra)Hasonló [fára készült olajfestmény], kisebb méretû kép, rajta a Szent Család Alexandriai Szent Katalinnal (10 líra)Hasonló [fára készült olajfestmény], kisebb méretû kép, rajta a Legszentebb Gyermek (5 líra)Hasonló [olajfestmény] vászonra festett kép, rajta Mária a gyermekkel (3 líra)

Kápolna:Közepes nagyságú, aedikula alakú keretbe foglalt, vászonra készült és a Madonnát ábrázoló olajfestmény (70 líra)Tizennégy kis, aranyozott fakeret üveggel és a Keresztút tizenkét stációját ábrázoló metszetekkel

(Camera appresso [ebédlô]:Quadretto ad olio sopra tavola rappresentante il Dottore S. Girolamo cornice intagliata e dorata a buono

Camera da letto; Alle pareti:Due quadri mezzani ad olio sopra tela rappresentanti Gesù portante la Croce e la Vergine addolorata, cornici di legno dorato Lire VenticinqueDue detti più piccoli in litografia rappresentanti i sopra descritti soggetti cornici ad ebano con cristalli Lire TrèGrande acquarello rappresentante la deposizione della croce, cornice dorata con suo cristallo Lire VentiDue quadri mezzani ad olio sopra tavola rappresentanti ambedue la S[antis]S[i]ma Vergine col bambino ed Angeli cornici intagliate e dorate a buono Lire

cinquantaDetto più grande come sopra rappresentante S. Agnese vergine e Martire e S. Caterina da Siena, con cornice dorata Lire SetteDetto più piccolo come sopra rappresentante Sagra famiglia e S. Caterina di Alessandria Lire DieciDetto più piccolo rappresentante il S[antis]S[simo] Bambino Lire cinqueDetto sopra tela rappresentante la S[antis]S[i]ma Vergine col Bambino Lire Trè

Cappella domestica:Quadro mezzano ad olio sopra tela rappresentante la S[antis]S[i]ma Vergine col Bambino, cornice forma edicola legno intagliato e dorato a buono,

sormontata da croce a suo cristallo Lire SettantaQuattordici piccole cornici di legno dorato a buono con cristalli e stampe incise rappresentanti le dodici stazioni della Via Crucis.)

leltározó semmilyen módon nem utal. A lakás elrendezéseugyanakkor adhat néhány feltételezésre lehetôséget: a nagyszámú szoba és azok funkciója, valamint a leltár felvételénekbejárási sorrendje alapján – a szalon leírására a hálószoba utánkerítettek sort – arra következtethetünk, hogy a szobák nem nyíl-hattak mind egymásból, hanem egy folyosónak vagy galériánakkellett összekötnie ôket. Ezt a folyosót a leltár nem említi, detalán nem túl merész azt feltételeznünk, hogy a képtár a lakás efolyosójának vagy galériájának falain volt elhelyezve. Erre akérdésre még alább visszatérünk.

Ennek az óriási, nagyúri lakásnak a leírása arra utal, hogyBertinelli anyagi körülményei élete utolsó éveiben nemigennevezhetôk szûkösnek. A leírás alapján jellegzetes, biedermeierstílusban berendezett lakás bérlésére a hagyatéki inventáriumbanfelsorolt adósságok tanúsága szerint havi 140 lírát fizetett (kb. 28scudo).

Bertinelli utolsó életéveinek kapcsolataira némi fényt vet ahagyatéki leltár harmadik részének hosszú adósságlistája. A kisebbtételek mellett 350 líra kölcsönt tartozott megadni a jezsuitaCollegio Germanicónak és 700-at egy bizonyos Clementia Piraut-nak. Halálos ágyán a szervitákhoz tartozó Suore Compassioniste(CSM) apácái ápolták.

Raffaele Bertinelli 1878. március 14-én végrendelkezett (testa-mento segreto) betegen, ágyban fekve a lakásán. Reszketeg

aláírásából és a végrendelet bevezetésének betegségére utaló for-mulájából is nyilvánvaló, hogy ekkor már halálos beteg volt.131

A rövid iratban nem esik szó a képtárról, mindössze két unoka-öccsét, Cesare és Alessandro Bertinellit, Gioacchino fivérénekfiait nevezi meg általános örökösökként.132 Nem tudni, hogy akorábban teljes körû megbízottként szereplô Gaetanóval mitörtént, életben volt-e még. A jelentôs örökség mindenesetre egymásik öccs, az akkoriban anyagi gondokkal küszködô Gioacchinocsaládjára szállt.133

Tíz nappal késôbb, 1878. március 24-én – talán épp 76. szüle-tésnapján – Bertinelli kanonok meghalt.134 A gyászszertartásta San Carlo ai Catinari templomban tartották, amely parókiához akanonok utolsó lakhelye, a Via Torre Argentina 40. szám szerinttartozott.135 A San Carlo ai Catinari Liber Mortuoruma szerintezután a köztemetôben temették el, és ez bizonnyal így is történt,annak ellenére, hogy Bertinelli neve nem szerepel Róma egyetlenköztemetôje, a Campo Verano 1878-as temetési jegyzékében.136

Síremléke sem ismert, bár a halála után felvett hagyatéki leltárutal a Campo Veranóra tervezett síremlék várható, 700 lírás költ-ségére.

A kanonok végrendeletét március 30-án hirdették ki.137 Mivelörökösei kiskorúak voltak, ezután teljes leltár készült ingósá-gairól, ami szerencsére fennmaradt és a jelen kutatás során elô-került. Az 1878-as hagyatéki inventárium a legrészletesebb forrása Bertinelli-gyûjteményrôl, a képtár rekonstrukciójáról szólófejezetben még visszatérünk rá.

RAFFAELE BERTINELLI (1802–1878) – EGY MÛGYÛJTÔ ÉLETRAJZÁNAK VÁZLATA26

131Ld. 132. j., f. 613r: „sano di mente e di tutte le facoltà dell’anima e sensi del corpo benché infermo e giacente in letto”.

132Az öt pecséttel lezárt (3. kép) és sajátkezûleg aláírt végrendeletet a halotti anyakönyvi kivonattal együtt Alessandro Venuti közjegyzô csatolta a végrendelet kihir-detési irataihoz (Apertura di testamento segreto, ASR, TNC, Ufficio 7, notaio Alessandro Venuti, Testamenti, 1878. március 30., ff. 610r–619v). A végrendeletfelvételénél egy pap és tanúként a Palazzo Aquari néhány lakója volt jelen. A halotti anyakönyi kivonat: „Comune di Roma […] Bertinelli, Raffaele figlio del fuLorenzo e della fu Buffoni Eusebia è morto in Roma Torre Argentina 40 il giorno Ventiquattro Marzo dell’anno 1878 di Anni settantasei, sacerdote, pensiona-to, nato a Fossombrone, celibe”. […] Végrendelet: „In nome di Dio cosi sia. / Roma il giorno quattordici Marzo milleottocentosettantotto. Io Raffaele CanonicoBertinelli del fu Lorenzo in istato di mente sana, dispongo di ogni mio avere come segue: / Nomino eredi universali i miei nipoti Cesare ed Alessandro Bertinelli,figli del mio fratello Gioacchino quale nomino mio esecutore testamentario. / Tale è il mio testamento che ho sottoscritto di mia mano, annullando siccomeannullo, qualunque altro di data anteriore alla presente. [saját kézírással:] Raffaele Can.[oni]co Bertinelli testo e dispongo di come sopra [szignók:] Cav.reGioacchino Avv. Bertinelli; Antonio Aquari testimonio, Ignazio Aquari testimonio”.

133Az 1876–1878 között anyagi problémákkal küzdô Gioacchino Bertinellit felesége, Rosa Conti Buracci saját pénzébôl segítette ki 25 000 lírával („una sua summaestradotale di Lire Venticinquemila”) a férje ügyvédi mûködéséhez is szükséges, a városközpontba való költözéshez (ASR, TNC, Ufficio 7, notaio Alessandro Venuti,645. kötet, ff. 249r–258v, 1878. február 23., Dichiarazione di proprietà di mobilia emessa Dal Sig. Cav. Avv. Gioacchino Bertinelli a favore della sua consorteSig. Rosa Conti Buracci). Mellékelve a feleség tulajdonába kerülô ingóságok jegyzéke, köztük részletesebben meg nem nevezett családi portrék és egy kép,„rappresentante la morte di Ferrucci” (Francesco Ferrucci zsoldosvezér halála).

134A hivatalos iratok (halotti anyakönyvi kivonat, ld. 132. j.), a hagyatéki leltár, és egyéb iratok is 1878. március 24-ét nevezik meg Bertinelli halálának napjaként. Kivételtcsak a kevésbé megbízható parókiális forrás képez (ld. 135. j.).

135ASVR, San Carlo ai Catinari, Liber Mortuorum, 1878, pag. 276: „Mense Martio die 25 1878 Bertinelli Raphael Sacerdos et Canonicus Sancti Eustachii, filiusLaurentii e Foro Sempronii, annos septuaginta sex natus die 24a huius mensis SSis Sacramenti Poenitentiae, Eucharistiae, ac Extremae Unctionis devotissimesusceptis, pientissime obiit, animae commendatione adiutus. Eius vero cadaver ad hanc parochialem Ecclesiam [...] delatum est ac deinde in publico coeme-terio humatum.” A S. Carlo ai Catinarihoz a Via Torre Argentina 31–54 házszám tartozott (Rufini 1847, 304). Bertinelli nem szerepel a parókia 1877–1878-as lakhelyszerinti összeírásában, ezt talán már halála után állították össze (ASVR, Parocchia di San Carlo ai Catinari, Stati d’Anime, 1877–1878).

136Róma, Cimitero al Verano, Anagrafe Defunti, 1878.

137Ld. 132. j.

Annak ellenére, hogy Raffaele Bertinelli életrajzához ennyiadat elôkerült, a képtár eredetét továbbra is szinte teljes homályveszi körül. Ez részben érthetô, hiszen míg az életeseményeketés -körülményeket sokszor hivatalos iratok dokumentálják, amûgyûjtésrôl annak privát jellege miatt leginkább a nehezebbenfellelhetô magánlevelezésben és személyes jellegû iratokbaneshet szó. Bertinelli kanonok írásos hagyatéka eddig nem kerültelô,138 mégis szinte zavarba ejtô a csend, ami a képtárat öveziaz eddig ismert, Bertinelli környezetébôl származó személyesiratokban, levelekben, naplókban.

Számos kérdésünk így egyelôre részben vagy teljesenmegválaszolatlan marad. Pontosan mikor és minek hatásárakezdett a kanonok gyûjteni? Mûvészeti ízlésének formálódásáramennyiben volt hatással a nazarénus, purista és klasszicistamûvészekkel való közvetlen viszonya, mennyiben a pápai udvar-ral fenntartott kapcsolata, és mennyiben még egyelôreismeretlen tényezôk? Honnan származnak azok az ismeretei,amelyeket nem nélkülözhetett ahhoz a céltudatos, egyenletesszínvonalú gyûjtéshez, amelyrôl a képek árulkodnak?Alkalmazott-e szakértôket, tanácsadókat vásárlásainál? Honnanszerezte be mûveit, és mi lehetett a célja a mûgyûjteménnyel?

Mint alább látni fogjuk, az egyelôre megismert életrajzi adatokazt sugallják, a gyûjtemény a 19. század második negyedében,talán inkább a század közepe felé jött létre. A 19. század elsô felevolt az az idôszak, amikor a 14–15. századi itáliai festmények irántitudományos és gyûjtôi érdeklôdés – a 18. századra visszanyúló kezde-tek után – lassan, fokozatosan növekedni kezdett.139 Az itáliai közép-kor és a reneszánsz alkotásainak értékére elôször a Napóleonáltal Párizsba szállíttatott mûtárgyak kapcsán figyeltek felsokan.140 A század elsô felében már tudományos publikációk sora(többek közt Luigi Lanzi, Jean-Baptiste Séroux d’Agincourt, KarlFriedrich von Rumohr, Alexis-François Rio írásai) segítette ésnagyban befolyásolta is az e terület iránt nyitott gyûjtôket. Azérdeklôdés növekedésében fontos szerepe volt a korábbantárgyalt nazarénus és purista festôknek is, akik a Raffaello elôttifestészetet állították követendô példaként maguk elé.

Mindazonáltal ezeket a gyakran kuriózumnak titulált képeketösszességében véve mégiscsak kevesen gyûjtötték, a nagy itáliaimagángyûjtemények ebben a korban alig tartalmaztak még„primitíveket”, a 14–15. századi festészet alkotásait.141 A nagyeurópai magán- és közgyûjteményekbe – így Magyarországra is –a korai olasz iskolához tartozó képek általában csak a 19. századmásodik felében jutottak el.

Rómában a 19. század elsô felében a legjelentôsebbgyûjtemény, amely nagy számban tartalmazott korai olaszképeket is, Joseph Fesch francia kardinális és diplomata(1763–1839) gyûjteménye volt a római Palazzo Falconieriben(ma a Római Magyar Akadémia székháza), ahol a lyoni érsek,Napóleon (mostoha-)nagybátyja, Franciaországból valószámûzetése után élt.142 XVI. Gergely pápa (1831–1846) alatt aVatikánban is kialakítottak a könyvtáron belül egy korai olaszképekbôl álló gyûjteményt, mely évtizedekig külön gyûjteménymaradt,143 és 1844-ben a Lateránban is létesült egy második, avatikáninál szerényebb képtár.144 Már a század közepe táján majdfélszáz korai itáliai képre tett szert – számtalan ókori (görög,etruszk) szobor, kerámia, iparmûvészeti tárgy, reneszánsz majoli-ka és 16–17. századi festmény mellett – a római bankár GiovanniPietro Campana, a Monte di Pietà zálogház igazgatója is.145

Campana kezdeményezésére hozták létre 1849 után a zálogházmûvészeti galériáját is a kölcsön fedezeteként letétbe helyezettmûtárgyakból, itt is számos korai képrôl emlékeznek meg ajegyzékek és Otto Mündler feljegyzései.146

A napóleoni és a vatikáni múzeumok, Fesch kardinális ésCampana gyûjteményének közös jellegzetessége, hogy a közép-kori és reneszánsz olasz képgyûjtemény részét képezte egy nagyobb,encicklopédikus gyûjteménynek. Fesch kardinális tízezernél istöbb mûtárgya között számtalan mûfaj, korszak és iskola voltképviselve, a történeti érdeklôdésû gyûjtô a korai itáliai festészet-re Séroux d’Agincourt írásai alapján figyelt fel, de gyûjtése nemkifejezetten erre az iskolára irányult. Az újabb kutatások szerint azantikvitás emlékeit gyûjtô családból származó Campana célja isegy átfogó itáliai gyûjtemény létrehozása lehetett egy olyan

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 27

138A család ma élô leszármazottjainak elbeszélése szerint a fossombronei Palazzo Bertinelli (a mai Piazza Dantén) egyik oldalát 1944-ben német bombatalálat érte,amikor sok irat és kép elpusztult. Ugyanakkor nem túl valószínû, hogy az egész életét Rómában töltô Bertinelli hagyatéka visszakerült volna Fossombronéba, inkábbrómai örököseihez, Cesare és Alessandro Bertinellihez kerülhetett.

139A korai olasz festészet késôbbi értékelésére és gyûjtéstörténetére nézve ld. Venturi 1926; Previtali 1964 (a 19. század elejéig); André Chastel, Le gout dePréraphaélites en France, in Laclotte szerk. 1965, vii–ix; Sutton 1965, 254–256; Reitlinger 1961, 119–131; De Benedictis 1991, 125–133. Bertinelli képtára márösszeállt akkorra, amikor 1856-ban Otto Mündler a Palazzo Corsiniban három Fra Angelicónak attribuált képet látva megjegyzi: „These pictures are rising in publicestimation” (Togneri Dowd szerk. 1985, 120).

140Notice des tableaux…1814. Ezen a kiállításon Cimabue, Giotto, Simone Martini, Fra Angelico, Gentile da Fabriano, Lippi, Castagno, Pisanello, Pesellino, Niccolò daFoligno, Perugino, Pinturicchio munkáinak tartott mûvek is szerepeltek. Ld. még Sgarbozza 2002.

141A római magángyûjteményekrôl általában ld. Pietrangeli 1985b.

142Ld. Carrington 1967; Dominique Thiebaut: „Fesch, Joseph”, in Dictionary of Art 1996, 11. kötet, 31–32.

143A vatikáni könyvtárôr mons. Gabriele Laureni a Pápai Államban minden szerzetesrendnek kiküldött egy levelet, arra kérvén ôket, hogy ajánlják fel a Vatikánnak atulajdonukban lévô „opere d’arte bizantina e dei primitivi”-t, vö. Pietrangeli 1985a, 154, korábbi irodalommal.

144Borsellino 1996, 138.

145Nicola Parise: „Campana (Giovanni Pietro)”, in DBI 1960–[…], XVII (1974), 349–355; Sarti 2001. Campana az antikvitás emlékeit már a 1830-as évektôl gyûjtötte,festményeit azonban elôször 1856-tól láthatta csak a közönség, ez a gyûjteményrész az antiknál késôbbi összeállításúnak tûnik (Sarti 2001, 87). Campana sikkasztásibotrányának 1857-es kirobbanása után a gyûjteményt eladták, a korai olasz festmények nagy része ma az avignoni Musée du Petit Palais-ben található.

146Ld. Catalogo 1857; Catalogo 1875. A zálogház képtárához ld. Faldi 1956; Sarti 2001, 124. A zálogház képtárának képeit 1857-tôl kezdve folyamatosan kiárusították,mára csak kis részük maradt Rómában. Az 1857-es jegyzékben dokumentált elôször Michele Pannonio Thalia múzsája (1047. sz.) is. Otto Mündler több mint ezerképrôl készített a zálogházban jegyzeteket 1856 szeptemberében és megjegyzi: „The tempera-paintings are in great number” (Togneri Dowd szerk. 1985, 121).

A Bertinelli-képtár története„ez hazánkban a ker. mûvészet egy hathatós emeltyûje volna”

idôszakban, amikor a nemzetállam kialakulása, Itália politikaiegyesítése aktuális kérdés volt.147

Bertinelli gyûjteménye viszont a korban igen szokatlanmódon szinte kizárólag 15. és kora 16. századi festményeket tar-talmazott, aminek lehetséges okaira az utolsó fejezetben, a kép-tár elemzésénél térek majd ki, e fejezetben csak a képtártörténetére szorítkozom. Annyi azonban elôrebocsátható, hogyez nem egyszerûen csak az ôt ért, a nazarénus és purista festôkáltal képviselt mûvészetszemlélet hatása lehet, amely a 15., sôt14. század szellemiségét és mûvészeti megközelítését tekintettemintaképnek, hanem valószínûleg annak is köszönhetô, hogyBertinelli számára ezek a képek elsôsorban mint a devóciótsegítô alkotások és egy különösen ájtatos kor emlékei voltakérdekesek. Bár van arra utaló igen fontos jel, hogy Bertinellitmûvészettörténeti szempontból is érdekelték saját képei, úgytûnik, a mûvek történeti értéke nem volt számára vallásos tartal-muktól független, és így nem is törekedett arra, hogy tágabbtörténeti kontextusba ágyazza ôket, mint korának más gyûjtôi. Eza megközelítés azonban semmiképp sem vált a gyûjteménykárára: épp ennek a jól meghatározott szándéknak köszönhetô aképtár egységes arculata.

A Bertinelli-képtár összeálltának történetére nézve egy rövid,de rendkívül fontos közlés abban a magyar levélben található,amelyet 1875-ben Bartalos Gyula a képtár megvétele iránt érdek-lôdô Simor János esztergomi érsek, hercegprímás tájékoztatásáraírt. Eszerint a mûgyûjtemény kisebb részét Bertinelli örökölte,nagyobb részét saját maga gyûjtötte (Adattár 16.). E közlés jelen-tôsége abban áll, hogy biztosak lehetünk abban, a képtár nagyrésze Bertinelli személyes ízlését és érdeklôdését tükrözi. Nincsokunk kételkedni az információ hitelességében, minthogy az egymagas rangú fôpap hiteles tájékoztatására írt levélben hangzik el.Nem áll ugyanez Bartalos egy másik kijelentésére, amely szerintBertinelli „lassan lassan [bírta csak képtárát] összegyüjtögetni”(Adattár 15.). Ezt ugyanis egy érzelmi kifakadás alkalmával írta le,s emiatt elképzelhetô, hogy túlzott. Ugyanakkor Bartalos sokattudott a képtár történetérôl, ezért könnyen lehet, hogy ez a kije-lentése is hitelt érdemel, és a képtár valóban egy hosszabb idôszakalatt, folyamatos gyûjtôtevékenység eredményeképp született meg.

Ami a kisebb, öröklött részt illeti, Bertinelli felmenôinek ahagyaték eredetére irányuló vizsgálata eddig nem hozott ered-ményt. Bertinelli anyja, a nemesi családból származó EusebiaBuffoni hozományi inventáriumában a jelentôs pénzösszegenfelül csak ékszerek és fehérnemû szerepelnek, festményeknem.148 Az anya a családjától késôbb így már nemigen örököl-hetett, de ajándékba kapott értékes, a forrásokban részlete-

sebben meg nem nezevett javakat.149 Egyelôre nem került elôadat az apai ágról való öröklésre sem. Az apa, Lorenzo Bertinelli,nem hagyott maga után végrendeletet, de 1838-as halála utánrészletes leltár készült javairól. A sok értékes ingatlan mellett az1158 scudo értékû ingóságokat is számbavették ekkor, ezek jegyzékeazonban – bár többször hivatkoznak rá – sajnos nincs csatolva azokirathoz. Az irat tanúsága szerint az ingóságok részben RaffaeleBertinellihez kerültek, és elméletileg természetesen lehettekközöttük festmények.150 A család ezen ágán belül érdemes lennemég utánanézni Raffaele nagyapja testvérének, Don GiuseppeBertinellinek, aki gazdag egyházi emberként nagy összeggelajándékozta meg Raffaele szüleit esküvôjük alkalmából.151 Elkép-zelhetô persze az is, hogy a képek oldalági rokonoktól származnak,de lehetséges más, például eltartási szerzôdés útján történô örök-lés is, amire, mint láttuk, van példa Bertinelli életében 1841-ben.

Kérdés az is, hogy mely képek alkothatták az öröklött részt.Mivel a gyûjtemény túlnyomó többsége egységes gyûjtési kon-cepciót mutat, elképzelhetô, hogy néhány kép, amely jellegébenelüt a többitôl, az örököltek között lehetett. Stiláris szempontbólleginkább egy 18. századi orosz ikon (LIX.), egy, a stílusából éstölgyfahordozójából ítélve a Németalföldön 1600 körül készült,Szent Jeromost ábrázoló töredék (LVI.) vagy esetleg két ravennaiprovenienciájú tábla (LIV–LV.) jöhet szóba; ikonográfiailagAmico Aspertini császárportét idézô antikizáló ábrázolása (XXXI.)és két cassone-töredék (XXXVI–XXXVII.) idegen a gyûjteményjellegétôl. Ha az öröklés a családon belül történt, az is lehetséges,hogy az umbriai és marchei festmények közül egyik-másik eleveezen a területen került a gyûjteménybe. Erre a kérdésre nézveazonban egyelôre semmilyen forrásunk sincs.152

A gyûjtés idôszakára nézve részben az életrajz adataibólkövetkeztethetünk. Mivel Bertinelli 1824-ig tanult, a századmásodik negyede elôtt nemigen foghatott komoly gyûjtésbe.Anyagi helyzete az 1833-as rektorhelyettesi kinevezése utánvalószínûleg javult, az 1850-es években viszont igen rosszlehetett, de erre nézve nincs még megbízható adatunk. 1833-bólfennmaradt Francesco Maria Torricelli egy levele is, amelybôlarról értesülünk, hogy egy képvásárlásra vonatkozó megbízatásraBertinellit találja alkalmasnak. Ez arra utalhat, hogy Bertinelliekkor már otthonosan mozgott e téren.153 1835-ben dokumentáltkapcsolata mind a 15. századi festményeket gyûjtô barátjával,Gaetano Ciccarinivel, mind a festô és akadémiai tanár-szakértôTommaso Minardival.

Hozzávetôleges támpontunk egyes képek megvásárlásáraazonban csak késôbbrôl van: három képrôl tudunk, amelyekmind a század közepe felé jutottak Bertinelli gyûjteményébe.

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE28

147Sarti 2001, 125–126.

148ASP, Archivio Notarile di Fossombrone, notaio Pietro Paoloni, vol. RR, 1801. február 16., inventario della dota.

149A Lorenzo Bertinelli halála után felvett hagyatéki okirat (ld. 60. j., f. 236r) említi azokat az ajándékokat, amelyeknek Eusebia Buffoni házassága és egyéb körülményeksorán jutott birtokába, és amelyekrôl további 800 scudo értékû ingóságokkal együtt lemond a gyermekei javára 1838-ban.

150Ld. 60. j.

151Ld. 12. j.

152Már Mojzer Miklós (1964a, 215) felfigyelt arra, hogy a gyûjteményben „érdekes módon a Marche-vidék több kisebb mesterét igen jó alkotások képviselik”. Kétmarchei kép (Crivelli és a Paganik mûve), mint alább látni fogjuk, valójában Rómában került Bertinelli kanonok gyûjteményébe, de Boccati Kálváriája (XVI.) vagya Bernardino di Mariotto körébe sorolható Madonna (XXV.) csakugyan ezt a területet képviseli.

153Francesco Maria Torricelli levelei Giuseppe Giacchino Bellihez, 1833. március 11. (BNCR, MR, A.90.27/3): „A proposito quadri. Va a tuo agio in Contrada il Sudariono. 51 secondo piano presso S. Andrea della Valle in Casa i Coniugi Vincenzo e Camilla Conti, e dì loro, che se’ incaricato da fmt [Francesco Maria Torricelli]a vedere i 12 quadri da esso acquistati, e che sono presso di loro; cioè S. Sebastiano del Guerieri, S. Pietro, S. Paolo, S. Girolamo, S. Antonio, S. Lorenzo, Giuditta,Sodoma, Gesù Cristo, S. Giovanni, due Paesaggi. Tutto è vendibile […].” 1833. május 2. (BNCR, MR, A.90.27/7). „[…] poi che tu assai ragionevolmente dubitidel buon esito della cosa, lo affiderò a R. Bertinelli, che potrà forse occuparsi e condurrà a felice sviluppo questa mia briga”; 1833. május 14. (BNCR, MR,A.90.27/8): „[…] Tante mie brighe son convenute a te; quella de’ quadri converrà meglio al Bertinelli.”

Kettôt közülük Rómában vett meg, a harmadikról csak annyiismert, hogy „Rómába vitték”. A három kép mindegyike a PápaiÁllam területérôl került Rómába: Rositi Madonnája Forlìbólhozzávetôlegesen 1845 után, a Pagani oltárkép Ripatransonéból1844 és 1852 között, Carlo Crivelli három szentje pedigArceviából valamikor 1830 után.

A mindössze két biztos mûvel rendelkezô forlì festô, GiovanBattista Rositi 1507-es szignált Madonnája a Bertinelli-gyûjteményegyik ritkasága (XXXIII.). A mû 1841–1845 körül még Forlìbanvolt, ekkor ugyanis a helyi mûértôk az ezzel való összehasonlításeredményeként attribuáltak egy másik Madonnát Rositinak. Azutóbbit a város 1841-ben vagy 1844-ben vásárolta egy helyikönyvkereskedôtôl, és 1845-ben tisztították meg (ma Forlì,Pinacoteca Nazionale). Az összehasonlításról három évtizeddelkésôbb megemlékezô Filippo Guarini képünkrôl, Rositi 1507-esMadonnájáról feljegyezte, hogy egykor Vincenzo Savorelli grófgyûjteményében volt, és – nyilván a képösszehasonlítás után –„késôbb Rómába vitték”.154 Nem tudni, hogy a mûkincspiacrakerült-e ekkor, vagy – mint kevésbé valószínû – már Bertinelli vittevagy vitette oda. Elképzelhetô, hogy Forlìhoz számos további kép isköthetô a Bertinelli-gyûjteményben (itt mûködött FrancescoMenzocchi és a három képpel képviselt Marco Palmezzano is), detúl korai még bármilyen következtetésre jutni azzal kapcsolatban,hogy e halmozódásnak van-e a Bertinelli-gyûjtemény összeálltáranézve jelentôsége.

A másik két mû, amelynek 19. századi provenienciáját ismer-jük, a Marche vidékrôl került Rómába. Legteljesebben annak amonumentális fatáblának dokumentált a története, amelyetGiovanni Pagani és fia, Vincenzo festett 1517–1520 közöttAntonio di Biagio Bonomi számára a Marche vidéki Ripatransonemellett található obszerváns ferences rendi Mária Magdolna-temp-lom egyik oltárára (XLII.). A képet a templom 1810–1811-esszekularizálásakor, a napóleoni idôkben távolították el eredetihelyérôl. Eleinte azt tervezték, hogy elszállítják a párizsi múzeumszámára, végül azonban nem ítélték elég becsesnek és avárosházán hátrahagyták a város podestàjára – mellesleg aBonomi család egy leszármazottjára – bízva. 1844-ben GiuseppeCapparoni XVI. Gergely pápa megbízottjaként a Marchébe utazott,

hogy az akkor létesítendô lateráni képtár számára festményeketkeressen. Az oltárkép másik három mû társaságában Rómábakerült, de a lateráni szakértôk nem találták a múzeum számáraalkalmasnak, ezért pár évvel késôbb visszaszolgáltattákRipatransone város képviselôjének. Hogy elkerülje a rosszállapotban lévô fatábla sérülését és a szállítás és csomagolás hatal-mas költségeit, a képviselô eladta Rómában.155

Lehetséges, hogy Bertinelli kanonoktársaitól és szomszé-daitól, Don Pacifico és Francesco Illuminatótól értesült azoltárkép megvásárlásának lehetôségérôl. Az 1840-es években akét ripatransonei származású Illuminato, szintén a Sant’Eustachiokanonokjai,156 Bertinelli szomszédai voltak a Via Piè di Marmo5–11-ben,157 és könnyen lehettek ôk a kapcsolat városuk megbí-zottja és mûgyûjtô kanonoktársuk között.

Akárhogy is történt, Raffaele Bertinelli 1852 elôtt jutott azoltárkép birtokába, ez évben ugyanis a ripatransonei Filippo BrutiLiberati egy publikációjában megemlíti, hogy Bertinelli levélbenkereste fel ôt azért, hogy a kép eredete felôl érdeklôdjön: „amûkedvelô Sig. Bertinelli kanonok, ügyvéd, a rómaiArchiginnasio rektorhelyettese, aki [a képet] megszerezte ésrestauráltatta, írt nekem, hogy a levéltárunkban kutatva tud-jak meg valamit a festôjérôl, amit még nem sikerült megtalál-nom”.158 Sajnos Bertinelli e levele nem ismert, mivel Filippo BrutiLiberati hagyatéka egy kései örökösének sajnálatos döntésekövetkeztében az 1950-es évek végén szétszóródott a régiségpia-con.159 A levelezés ritka és becses bizonyíték arra nézve, hogyBertinelli mûvészettörténeti érdeklôdést mutatott a saját képeiiránt. Mitöbb, Bruti Liberati egy öt évvel késôbbi publikációjaszerint Bertinelli a kép szerzôjérôl is véleményt nyilvánított: kételyeivoltak aziránt, hogy a festmény Crivellitôl – amely attribúcióvalRómába került – vagy Paganitól származna. A Bertinelli öccsé-nek, Mattiának dedikált írásban Bruti Liberati érdekes módon egymásik Pagani festmény részletes leírásának idézésével igyekszikBertinelli kételyeit eloszlatni.160

Szintén a Marche vidékrôl került Bertinellihez Carlo Crivellihárom szentje, melyek eredetileg a fabrianói San Francescotemplom oltárpredellájához tartoztak. Az oltárt már 1830 elôttszétszedték, ez évben ugyanis egy ismeretlen szerzô a közeli

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 29

154Guarini 1874, 38–39. Guarini leírását elôször Colasanti (1910a, 407–408 és 1910b, iii) kapcsolta össze az esztergomi képpel. A ma is Forlìban ôrzött Madonna – melyet Viroliszerint 1841-ben (1980, 80), Guarini (1874, 39) szerint viszont 1844-ben vett meg a város Bassetti könyvárustól 10 scudóért – valójában nem Rositi mûve (vö. Viroli 1980, 80).

155Ld. 158. j.

156Francesco Illuminatihoz ld. pl. ASVR, Archivio del Capitolo di S. Eustachio, 204, Miscellanea, b. Canonici Onorari (E.4.2.).

157ASVR, Santa Maria sopra Minerva, Stato d’Anime, 1843–1848, 36. sz., számozatlan oldalak, „Via Piè di Marmo No. 5. e 11. – due ingressi: 4o piano, solo ingresso alNo 11: D. Pacifico Illuminato / 50 [éves] / sacerdote / Canonico / Ripa Transone, D. Francesco Illuminato / 25 [éves] / sacerdote / Canonico / Idem [RipaTransone]”. A két kanonok a késôbbi összeírásokban is szerepel: ibid. 1846–1847, 37. sz., f. 70r; ibid. 1848–1849, 38. sz., számozatlan oldalak, Via Piè di Marmo 5. sz.

158Bruti Liberati ebben az Amico Ricci márkinak dedikált, 1852. szeptember 21-én kelt írásában felsorolja a Palazzo Pubblicóban a Podestànál hagyott négy képet,melyet közül az 1. számú „Un quadro rappresentante la Madonna col Bambino, e quattro santi, e di sopra il Padre Eterno”. Bruti Liberati így emlékezik megközülük három képrôl, amit nem fogadott a lateráni gyûjtemény, köztük a Pagani oltárképrôl: „non furono creduti adatti, da chi in Roma li ricevè, onde vari annidopo furono al rappresentante del nostro Comune restituiti, che a scanzo dell’enormi spese d’imballaggio, e trasporto, e per timore di rovina dei medesimi,credè bene di venderli in detta Capitale. Ignoro chi li abbia acquistati, e perciò ove ora siano, sapendo solo di quello segnato al n. 1 poiché il dilettante Sig.Canonico Avv. Bertinelli Vice Rettore dell’Archiginnasio Romano, che l’ha acquistato e fatto restaurare, mi scrisse onde desumere dal nostro Archivio qualchenotizia sull’autore, il che ancora non mi è riuscito trovare” (Bruti Liberati 1852, 5–6). A forrásra hivatkozik Grigioni 1906, 159 és Scotucci–Pierangelini 1994, 104.A kép rossz állapotára („pittura guasta dal tempo”) utal még F. Bruti Liberati egy korábbi mûvében, idézi Grigioni 1906, 159. Nyilván a Pagani oltárkép eredetére ésviszontagságos történetére vonatkozik az Overbeck–Minardi lista egy megjegyzése (LIV. szám alatt), amely szerint a kép „történelmileg ismert”.

159Walter Scotucci szíves közlése, 2007. június 17.

160Bruti Liberati 1857, 3: „Sig. Cavaliere Pregiatissimo mio Padrone […] Per queste ragioni dunque, preferisco di offrirle una descrizione con nota fatta dal nobilesig. Domenico Valentini di S. Severino di un dipinto in Ripatransone, estraendola da un libretto in cui questo chiarissimo Scrittore di arti belle, illustra varidipinti di Ripatransone e Contorni, ove si recò, quando avemmo la fortuna di avere per Vescovo il dottissimo di lui cognato Monsig. Gentili, di cui sempre franoi vive, e viverà la memoria. Il motivo per cui glie La offero, si è perché il Sig. Canonico D. Raffaele Avv. Bertinelli di Lei fratello acquistò uno dei dipinti diRipatransone portati in Roma, prima che il Sig. Valentini onorasse Ripatransone di sua presenza. Questi perciò nol vidde ed il di Lei fratello dubita se taldipinto sia del Crivelli, o del Pagani. Forse colla viva ed esatta descrizione del dipinto del Pagani, che le communico potrà suo fratello farne confrontocoll’acquistato dipinto, e giudicare se sia dello stesso pennello. Certo che il Pagani venne fra noi (mia 29 Mem. Sulle belle arti ec.) ma ignoro quanto vi stasse[következik Pagani festményének leírása]. Rallegrandomi con Lei, e con li Signori sposi, Pieno di stima, ed ossequio mi confermo, Di Lei Sig. cavaliere, DmoOblmo Serv. Filippo Bruti Liberati.” Bruti Liberati ezt az írását Matteo Bertinelli lánya, Anna esküvôjének alkalmából publikálta. Bruti Liberatiról általában ld. Veccia 1868.

Arceviában a S. Giovanni templom plébánosának, Don LuigiOttavianinak a tulajdonában írja le a képeket, Gentile da Fabrianomûveiként.161 A tizenegy predellakép ekkor még együtt volt, aMária koronázását ábrázoló fôkép és a Pietàt ábrázoló lunettaazonban már nem volt velük.162 Egy 1906-os cikkében az arceviaitörténész és mûemlékvédelmi felügyelô, Anselmo Anselmi(1859–1907) utal erre az 1830-as leírásra és hozzáteszi: „megbi-zonyosodhattam afelôl, hogy [a képeket] Rómában adták el, amúlt század közepe körül”.163 A predella két másik töredéke isRómába került egy lateráni kanonok, Mons. Rossi tulajdonába(Áldó Krisztus, Szent Onofriusz, ma az Angyalvár gyûjteményében).

A többi képrôl egyelôre nem ismert hogyan, honnan kerültekBertinelli gyûjteményébe. Nem egy közülük a Pápai Állam

határain kívülrôl érkezett: errôl tanúskodik a hátoldalukon avámpecsét, amelyet a Pápai Állam pénzügyi szerve, a ReverendaCamera Apostolica használt a szárazföldi határokon (13. kép, azernyô és a keresztbe helyezett kulcsok alatt RCA, köriratábanDOGANA DI TERRA).164 Ez a viaszpecsét a 14. századi Rafaelarkangyal és Tóbiás ábrázoláson (III.) maradt fenn, PesellinoMadonnáján (XI.) és a Gherardo di Giovanninak attribuált,

nyolcszögletûre levágott egykori tondón (XX.). A Pápai Állam egymég nem azonosított pecsétje Vincenzo Frediani predellaképén(XXIII.) dokumentált.165 Minthogy a Bertinelli-gyûjteményMagyarországra szállításakor, 1878-ban a Pápai Állam már nemlétezett, ezek a pecsétek csakis a Rómába tartó úton kerülhetteka képekre. A luccai Frediani képén és a firenzei Gherardo diGiovanninak tulajdonított Madonnán emellett ott van egy mûem-léki szerv hivatalos kiviteli engedélyét igazoló pecsét, amelyet –más festményeken fennmaradt példányok alapján – SoniaChiodo és Daniela Parenti az 1847-ben a ToszkánaiNagyhercegségbe beolvadt Luccai Hercegség pecsétjének tart(14. kép, sérült körirata eredetileg CONSERVAZ · DEI MONU-MENTI DI BELLE ARTI).166 Ha ez valóban így van, a valószínûleg

Gherardo di Giovanni által festett és Francesco Caglioti szerintMedici megrendelésre készült kép Luccán keresztül kerülhetettRómába.

Bertinelli kanonok képtára a 19. század közepére már többé-kevésbé összeállhatott. Az 1850-es évekbôl származó sok utalásrossz anyagi helyzetére, a körülmény, hogy meglévô forrásait és

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE30

161A leírás egy ismeretlen szerzô által Pompeo Benedetti mûvéhez illesztett függelékben olvasható (Memorie pittoriche 1830, 2–5: „[...] avvertito dal sullodato Sig.Liberati [Vincenzo L. di Fabriano] che esistevano in Arcevia mirabili opere di Gentile, io vi accorsi con tutta ansietà, ed ebbi il contento di rinvenirle presso ilSig. abbate D. Luigi Ottaviani parroco di s. Giovanni in quella città rappresentano in mezze figure alte circa dodici pollici [kb. 30 cm], santi apostoli, papi,vescovi, frati ed un semibusto del Redentore, il cui volto è simile ad un sudario. Undici sono le figure ripartite tre per tre in due tavolette, lunghe per traversocirca tre piedi, alte circa un piede romano; le altre cinque mezze figure hanno le stesse dimensioni, ma in tante tavolette separate. [...] ben conservate, senzamenomo scrupolo di restaurazione [...]. Ogni figura sebben isolata forma composizione, perché significanti le attitudini e animatissime le espressioni di cuisono investite. [...] talvolta non seppe vincere la smania di mostrarsi eccellente pittore di frutta, e ne ornò qui con bei festoni gl’interstizii delle sei marmoreenicchie che servono di fondo alle principali figure. Nella figura, per ragione di esempio, del s. Paolo che fieramente imbrandisce una scimitarra, gira troppoil di lui capo verso la spalla destra, e ne ricopre impropriamente coll’ondeggiante lunghissima barba tutto il deltoide. [...] Il nudo e gigantesco s. Onofrio nonè invero un Laocoonte, un Polifemo; le sue membra son quelle di un robusto villano, che non cede al peso di lunghissima età: ma l’espressione della figura,l’energia dei muscoli, le grandiose forme del torace, e del volto, tutto involti in lunghissima canizie ed esterminata barba, ricordano il fiero carattere del Mosèimpressovi da Michelangelo.” Matteo Mazzalupinak tartozom köszönettel, amiért ezt a fontos forrást tudomásomra hozta (írásos közlés, 2008. december 19.).

162Ezek 1836-ban kerültek Pietro Oggioni gyûjteményébe, és onnan 1855-ben a milánói Brera képtárba. Az oltár különbözô darabjainak provenienciájához ld. GiorgioFossaluzza, in Di Lorenzo szerk. 2002, 82–85.

163Anselmi 1906, 192: „ho potuto accertarmi che furono vendute a Roma, circa la metà del secolo scorso, quelle tavolette della scuola di Gentile vedute presso DonLuigi Ottaviani dal conte Pompeo di Montevecchio, che le ricordò nell’elogio del sommo pittore pubblicato nel 1830.” A forrás fellelése szintén Matteo Mazzalupiérdeme (írásos közlés, 2009. február 16.).

164Ehhez a pecséthez ld. a következôket is: Volbach 1987, 12, 3. kat. sz., tav. agg., 6. kép; Parenti 2005, 200, 1. kép, korábbi irodalommal.

165Ezen a pecséten az ernyô és a kulcsok körül a köriratban az „N VAT DI ROM” betûk vehetôk ki. A pecsét szinte teljesen elpusztult az 1974-es restaurálás során, deegy kissé elmosódott korábbi fényképrôl ismert.

166Sonia Chiodo, in Boskovits szerk. 2005, 85: 4. j., Parenti 2005, 201 és 3. kép. A pecsétet pontosabban Sonio Chiodo az 1818–1824 között uralkodó Bourbon MáriaLujza pecsétjének tartja. Az azonosításhoz használt mindkét pecsét a vatikáni és az altenburgi gyûjteményben meglehetôsen rongált, mint az esztergomiak is.

13. kép: A Reverenda Camera Apostolica pecsétje a Gherardo diGiovanninak attribuált Madonna (XX.) hátoldalán.

14. kép: A Luccai Hercegség (?) pecsétje Vincenzo Fredianipredellaképének (XXIII.) hátoldalán.

energiáit az 1850-es években a guadagnolói kegytemplomnakszentelte, és fôképp az a tény, hogy a képtárat egy forrás 1857-ben már említi, mind azt sugallja, hogy a gyûjtés nagy része erreaz idôre befejezôdött. Ez nem jelenti azt, hogy késôbb nemkerülhettek még képek a tulajdonába, vannak ugyanis olyanjelek, amelyek a képtár további bôvítésére is utalhatnak: az 1869elôtt összeállított, Overbeck és Minardi szakvéleményén alapulójegyzéket valamikor kibôvítették „késôbbi” (posteriori) képek-kel, amelyeket nem bíráltak a neves mûértôk. Az 1878-as hagya-téki leltár pedig, mint azt a képtár rekonstrukciójáról szólófejezetben tárgyalni fogom, még a bôvített Overbeck–Minardijegyzékhez képest is tartalmaz új képeket, amit leginkább azzallehet magyarázni, hogy ezek még késôbb kerültek a gyûjteménybe.

Összességében a gyûjtés fô idôszakára nézre az 1840-es évektûnnek a legvalószínûbbnek, és így felmerül a kérdés, hogy a pápaiudvart mûvészeti téren mérvadónak tekintô Bertinelli figyelme –legalább részben – nem a korai olasz képek ekkor megindultvatikáni és lateráni gyûjtésének hatására fordult-e a „primitívek” felé.

A képtár elhelyezésére Bertinelli életébôl nem ismerünk sem-milyen utalást. Az 1845-ben és 1847-ben a Bertinelli családnállakó Teresa Verzeri kísérôi egyáltalán nem tesznek említést rólatöbb hónapon át vezetett naplóikban, a képtárat késôbb meglá-togató Otto Mündler (1857) és Bartalos Gyula (1875) pedig hall-gatnak annak helyérôl. A hallgatás ellenére feltételezhetô, hogyaz mindig is Bertinelli lakásán volt, ennek épp az ellenkezôjéttarthatták volna fontosnak megemlíteni a források. Egyedül az1878 nyarán felvett hagyatéki inventárium említi, hogy a fest-mények Bertinelli lakásán találhatók, de mivel ebbe a lakásbaBertinelli csak élete legutolsó éveiben költözött, ebbôl vissza-menôleg csak óvatosan következtethetünk.

Szinte biztos, hogy a képtár sem látogatható, sem különö-sebben ismert nem volt. Ezekben az évtizedekben már nagyszámú vezetôt adtak ki Rómában, amelyekben részletes listákattalálunk a látogatható galériákról, magángyûjteményekrôl, közöt-tük nem szerepel a Bertinelli-képtár.167 A kor mûvészettörténetiszakirodalma, melyek között már adatokban nagyon gazdag ésmagántulajdonban lévô mûveket is felsoroló áttekintéseket ésmonográfiákat is találunk, nem említi Bertinelli képeit.

A Bertinelli-képtáreladási kísérletei

Talán már az 1850-es években, de legkésôbb az 1860-as évekelején Bertinelli kanonok úgy döntött, képtárát értékesíti, s abelôle befolyt összeget kegyes célra, a guadagnolói kegytemplomvagy más „áhítatos alapítvány” létrehozására fordítja. Egyikeladási kísérlet követte a másikat, de Bertinellit mintha a bal-szerencse üldözte volna. Ezekrôl az eseményekrôl már eddig iselég sok kalandos részletre derült fény, és remélhetô, hogy azegyes érdeklôdôk (Terray grófné, Strossmayer püspök, GabrielGarcía Moreno equadori elnök) és közvetítôik (elsôsorbanOverbeck) irányában végzett levéltári kutatásokon keresztül mégsok lényeges információ elôkerül a képtárról és történetérôl.

A képtár iránt érdeklôdôk vagy annak eladásában segédkezôkközött általában olyanokat találunk, akik világnézetileg, hitbéli és

mûvészeti szemléletükben közel álltak Bertinellihez. Részbensaját baráti, ismeretségi körébôl kerültek ki (Terray grófné, SarahPeter), részben pedig mûvészeti, egyházi – és talán politikai –kapcsolatokon keresztül szereztek tudomást a lehetôségrôl(Strossmayer, García Moreno, az egri káptalan és Simor János).Néhány esetben még csak feltételezés, hogy az érdeklôdésmögött valóban vásárlási szándék áll, és esetenként csak egyesképekrôl van szó, nem is a teljes képtárról.

Otto Mündler

A képtár elsô ismert említése 1857 szeptemberébôl szárma-zik, amikor Otto Mündler (1811–1870) bajor mûértô és mûkeres-kedô – a londoni National Gallery megbízottjaként 1855–1858között szédítô ütemben városról városra, templomokat ésgyûjteményeket járva – körülnézett Bertinellinél is (15. kép).168

Mündler nem sok szót vesztegetett a képtárra: „Bertinellikanonoknak van egy képgyûjteménye, amelyben van néhánytûrhetôen jó korai firenzei és más kép, de semmi kiváló”(Adattár 6.). Pár sorral lejjebb visszatérve a gyûjteményre,egyetlen képet említ meg: Marco Palmezzano 1529-es SzentCsalád a kis Keresztelô Jánossal és Alexandriai SzentKatalinnal (?) címû képét (XLVIII.), aminek szignóját átrajzoltanaplójának margójára (16–17. kép). Tény, hogy Bertinelli képeiáltalában véve nem estek abba a minôségi kategóriába, amelyetMündler a londoni képtár számára keresett. A lakonikus fel-jegyzés másik oka az, hogy a gyûjtemény nem bôvelkedett aMündler érdeklôdését kiváltképp felkeltô szignált, így (azesetleges hamis szignóktól eltekintve) biztos attribúciójú

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 31

167Ld. Cappello Romano 1869, 138–139, például: „Idem [Galleria] di Monsignor Badìa recentemente aperta al pubblico Pal. Capranica P[iazz]a Monte Citorio”.

168Mündlerrôl általában ld. Jaynie Anderson: Otto Mündler and his Travel Diary, in Togneri Dowd szerk. 1985, 7–68; Stockhausen 1997 (korábbi irodalommal); Götze 1997.

15. kép: Otto Mündler.

képekben, emiatt szorítkozott az ügynök a „középszerû, deszignált” Palmezzano-képre.

Mündler utazási feljegyzései elsôsorban nem saját magának,hanem kérésre bemutatandó és munkálkodását igazoló jelen-tésként készültek a londoni múzeum kuratóriuma számára.Minthogy Mündler a vásárlás szempontjából szóba jöhetôgyûjteményekrôl és képekrôl készített feljegyzéseket,169 joggalfeltételezhetjük, hogy a Bertinelli-képtárba is e céllal látogatott el.Valószínû tehát, hogy Bertinelli 1857-ben már a képtár egészétôlvagy egy részétôl hajlandó volt megválni, ami kronológiailag jólösszefügg a guadagnolói kegytemplom építése során felmerültnehézségekkel és az ebbôl eredô adóságokkal, valamint Bertinellikijelentéseivel, hogy egy kegyes alapítvány végett kívánja kép-tárát pénzzé tenni.

Mündler útinaplója a leggazdagabb korabeli dokumentáció azolasz magángyûjteményekrôl. Rómába az itáliai útjai soránháromszor látogatott el (1855, 1857, 1858), Bertinellit ebbôl kétalkalommal felkereste. A második látogatás alkalmával, 1858.május 12-én Mündler csak annyit jegyzett a naplójába, hogy„Bertinelli kanonok ígéri, hogy segítséget nyújt” (Adattár 6.). Amegfogalmazásból úgy tûnik, Bertinelli Mündler rómaiszerzeményezéseiben ajánlotta fel segítségét (mivel Mündlermegbízatásának 1858 közepén történt visszavonása után naplójaabbamarad, nem tudjuk a felajánlkozás kimenetét, aszerzeményezést a londoni National Gallery igazgatója, CharlesEastlake folytatta). Egykorú más forrásból úgy tûnik, Bertinellivalóban gondolt arra, hogy olykor közvetítôként lépjen fel,

amibôl nyilván anyagi hasznot is remélt. A mindig józanFrancesca De Maistre írja neki egy talán 1858-ban kelt, szeptem-ber 27-i levelében: „Ami a három kép megvételét illeti, nemtudom mit mondjak önnek, mert én, kinek kevés képzelôereje,s mi talán rosszabb, kevés bizalma van, attól tartok, mihelytmegvette a képeket, az Angol valami jól hangzó kifogássalvisszalép, és ôtisztelendôsége nagyon kellemetlen helyzetbentalálja magát. Nem tudná tudatni az Angollal, hol találhatók aképtárából hiányzó képek, és így nem tenné ki magát egy rosszüzlet veszélyének?” (Adattár 7.).170

Terray grófné,szül. Adèle De Maistre

Már esett szó arról, hogy a guadagnolói santuario építéséhezBertinelli a De Maistre család tagjaitól is kért – és Francescátólkapott – támogatást. Francesca 1861-es halála után Bertinellikapcsolatban maradt annak Rómában élô nagynénjével, Terraygrófnével, szül. Adèle De Maistre-rel (1806–1863).171 Egy 1862-ben kelt levél, melyet Bertinelli Overbecknek írt, s amelybenforrón hálálkodva köszöni meg Overbeck Terray grófnének írtméltató levelét a gyûjteményérôl, ismét leginkább arra utal, hogyszándékában állhatott eladni a gyûjteményt, talán annak a húszezer scudónak az ellentételezéseként, amelyet 1858(?)-banTerray grófnétôl a guadagnolói szentély építésére kért (Adattár 7.).

Overbeck levele, amely eddig sajnos nem került elô (báregykor még másolatban is létezett), a képtár legfontosabb mél-tatása lehetett, amely Bertinelli „minden várakozását felülmúlta”.Bertinelli csodálja a levél logikai rendjét, ahogy a képgalériáróladott általános kedvezô jellemzés után a fontosabb részletekrerátér, majd az elônyös ítéletet a legjelentôsebb festményekalapján fogalmazva meg, egyszer az értékeiket elemezve, másszoregyetlen dicsérettel szólva több kiváló mûrôl, végül a legked-vezôbb képet adja az egész gyûjteményrôl. Bertinelli magasztaljaOverbeck festôi erényeit, világos stílusát, éleslátását, érvelésiképességét, s legôszintébb köszönetét fejezi ki neki a kedvezôítéletéért, leveleiért, jóságáért (Adattár 9.).

Overbeck egyértelmûen pozitív nyilatkozata a képtáregészérôl jelentôs adalék eddigi ismereteinkhez. Nem csak szak-értelmét adta a képek attribúcióihoz, mint arra az eddig ismertOverbeck–Minardi jegyzékbôl következtetni lehetett, hanem aképtár ideáját is támogatta: annak összességében vett értékét iselismerte. Nem Overbeck támogatásának hiányán múlott tehát,hogy az ügyletrôl további hír nem ismert: az feltételezhetôenTerray grófné 1863-as halála miatt hiúsult meg.

Overbeck méltató levelét késôbb a képtár iránt érdeklô másszemélyek is figyelembe vették. Volt belôle egy másolata adiakovári püspöknek, Josip Juraj Strossmayernek (Adattár 10.),és híre több, mint egy évtizeddel késôbb Magyarországra is eljutott:valószínûleg erre, az eredetileg Terray grófnénak írt, deStrossmayer birtokában másolatban meglévô levélre utalt

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE32

169Jaynie Anderson: Otto Mündler and his Travel Diary, in Togneri Dowd szerk. 1985, 7–68, fôképp 7.

170Az „Angol” kiléte nem derül ki a levélbôl. Lehetett akár Charles Eastlake maga is, aki minden év ôszén külföldre utazott szerzeményezés céljából, és 1858 szeptem-berében épp a Pápai Államban utazott képeket keresve, bár Rómába csak október közepén érkezett (vö. Jaynie Anderson: in Togneri Dowd szerk. 1985, 35;Robertson 1978, 180; David Robertson: „Eastlake, Sir Charles Lock”, in Dictionary of Art 1996, 9. kötet, 682–683). A korai itáliai képeket gyûjtô angolokról általábanld. Reitlinger 1961, 119–131; Sutton 1965; Robertson 1978, 34 és passim. Ugyanakkor nem biztos, csak valószínû, hogy Bertinelli ilyen képekhez ígért segítséget az„Angol”-nak.

171Joseph De Maistre gróf (1753–1821) 1786-os házasságból született második gyermeke; 1843-ban Nizzában Claude Hippolyte Terray, Rozières grófjának harmadikfelesége lesz. 1849-ben özvegyen marad, a házasság gyermektelen. A római Il Gesù templom Xavéri Szt. Ferenc kápolnájában nyugszik.

16. kép: Marco Palmezzano: A Szent Család Alexandriai Szt.Katalinnal (?) és a kis Keresztelô Jánossal. 1529 (XLVIII.). A képszignatúrája.

17. kép: Otto Mündler átírása Marco Palmezzano 1529-esszignójáról (XLVIII.).

1879-ben Rényi Rezsô: „[Bertinelli képgyûjteményérôl]Overbeck, a hires müvész, Strossmayer diákovári püspökhözsajátkezüleg irt levelében, mint igen becses gyüjteményrôlemlékezik meg”.172

Ebbôl az idôbôl származhat és vélhetôen az eladás céljábólkészült az a szakvélemény a képtárról, amelyet Bertinelli elsôsor-ban Overbeck és Tommaso Minardi véleménye alapján állítottössze, és amelyrôl a képtár rekonstrukciója kapcsán késôbbrészletesen szó lesz.

Josip Juraj Strossmayer

Friedrich Overbeck volt a közvetítô Bertinelli és Josip JurajStrossmayer (1815–1905) diakovári (Djakovo, Horvátország)püspök között is, akit már biztosan potenciális vevônektekinthetünk (18. kép).

Strossmayer, a zágrábi képtár késôbbi alapítója, 1866. augusz-tus 22-én Overbecket kérte fel a diakovári katedrális freskó-díszítésére egy levélben, amelyet a püspök nevében a diakovárikatedrális építésze és Overbeck barátja, Carl Roesner írt

Diakovárból.173 Ebbôl a levélbôl az is kiderül, hogy Strossmayerekkor már birtokában volt Overbeck négy évvel korábbi, aBertinelli-gyûjteményt dicsérô levele másolatának, ami felkeltettea képtár iránti érdeklôdését (Adattár 10.).174 Overbeck méltatásá-hoz két további levélmásolat is volt csatolva, az egyiket TommasoMinardi írta Gamberini (Garberini?) ügyvédnek,175 a másikat LuigiCochetti176 Bertinellinek. Mindkét levél tartalmazta a magánképtármûvészeti szempontú ítéletét, és mindkét levélíró teljes mérték-ben osztotta Overbeck ítéletét. Ezek a levelek sem ismertekma,177 de Minardi, valamint tanítványa, a szintén római puristafestô, Luigi Cochetti közremûködése ismét jelzi a szoros össze-függést Bertinelli mûvészeti kapcsolatai és képtár-ideája között.

Kifejezetten érdekes Strossmayernek itt megfogalmazott céljaa képtárral, mert rávilágít a 19. századi, nazarénus mûvészetet ispártoló egyházi mûgyûjtésnek a vallás- és mûvészetpedagógiaicélokkal is gyakran összefonódó szempontjaira: „Ôexcellenciájanagyon szívesen vásárol kiváló régi és új, bibliai témájú fest-ményeket, nem annyira azért, hogy rezidenciáját díszítsevelük, hanem hogy az összes szerzett mûkincsét a mostAgramban [Zágrábban] kialakulóban lévô délszláv mûvészetiakadémiának adományozza majd, azzal a céllal, hogy e dél-szláv mûvészeti intézmény lelkesítse a régió mûvészetileg tehet-séges ifjait, és már hazájukban megadja nekik azt a spirituálistáplálékot, amely szükséges, mielôtt külföldre utaznak.”A Bertinelli-képtárra nézve Strossmayer fô kérdése Overbeckhezaz, hogy véleménye szerint a gyûjtemény „alkalmas-e arra, hogya mûvészeti tehetséggel bíró ifjakban a keresztény mûvészetiránti spirituális törekvést felébressze és ôket a helyes útravezesse”. A korábban említett, a régi és új keresztény mûvészetpárhuzamos egyházi gyûjtésének szempontjából lényeges, hogyugyanerre a célra kért Strossmayer Overbecktôl egy bármilyennagyságú és bibliai témájú, akár már elkészült, akár ezután készí-tendô saját festményt is (Adattár 10.). Ezt – a Szent József halálátábrázoló képet – 1867-ben 1000 római scudóért meg is kapta.178

Életében azonban Strossmayer gyûjteménye ugyanúgy lelkijavát szolgálta volna, mint amilyen célt Bertinelli esetében isfeltételezhetünk. Mint Overbecknek személyesen írja késôbb:„Amíg élek, a [gyûjtemény] örömömre és lelki megújulásomraszolgál. Halálom után [a festmények] a nemzetem tulajdonáváválnak, hogy hazánk ifjai ezen a nagyon fontos kulturálisterületeten is rendelkezzenek követendô mintákkal” (Adattár 11.).

Strossmayer a Bertinelli-gyûjtemény megszerzését illetôenannak belsô értékei és ára tekintetében tartja fontosnak a körül-tekintô hozzáállást (Adattár 11.). Az egy évtizeddel késôbb keltmagyar források azt állítják, hogy végül anyagi fedezet híján állt el

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 33

172Rényi 1879, 12, és az ô nyomán Kôhalmi-Klimstein 1886, 91.

1731869. november 12-én bekövetkezett halála miatt Overbeck részvétele a díszítési programban csak a kartonokig jutott. A katedrálisról, Overbeck kartonjairól, és avégül megvalósult festészeti díszítésrôl: Stolna Crkva 1900; Feuß szerk. 1994. Strossmayerrôl ld. Djuro Vandjura: Josip Juraj Strossmayer – Politiker, Bischof, Mäzen,in Feuß szerk. 1994, 9–14, további irodalommal.

174A vonatkozó dokumentumok közlése: Schneider 1935; Feuß szerk. 1994, 121–125. Az elsô levél idején Strossmayer még nem tudta pontosan, milyen gyûjteményrôlvan szó, és további információt kért Overbecktôl Roesneren keresztül. A tulajdonost illetôen tévedésben volt, de a félreértést, mely szerint a képtár nem Terraygrófné, hanem Bertinelli tulajdona, a következô levelek tisztázzák. Nincs adat arra, hogy Bertinelli személyesen kapcsolatba került-e Strossmayerrel, és az semismert, hogy a képtárat méltató három levél másolata hogyan jutott el Strossmayerhez.

175„Gamberini ügyvéd” (Feuß szerk. 1994, 121; ld. Adattár 10.) kilétére még nem derült fény, de bizonyára azonos azzal az „avvocato Garberini”-vel, akit De Sanctis(1900, 138, 220) említ a Minardit látogató és hozzá legközelebb álló neves, mûvelt emberek között (valamint talán az „ottimo signor Orlando Garberini”-vel is, akiegy másik, Minardinak címzett levélben szerepel, vö. Ovidi 1902, 249–250). Mint e dicsérô levél címzettje, lehet, hogy ô is érdeklôdött a Bertinelli-képtár iránt?

176Cochettirôl ld. De Sanctis 1900, 156; Ovidi 1902, 94–96; P. Spadini: „Cochetti, Luigi,” in DBI 1960–[…], XXVI (1982), 551–553; Ricci 2006, 93 és Saverio Ricci, inMancini–Zappia szerk. 2006, 102–103, 109–110 (korábbi irodalommal). Ovidi (1902, 75, 96) szerint Cochetti régi festményeket is restaurált mûkincspiaci értékesítéscéljából.

177Itt szeretném kifejezni köszönetemet Andrija Suljak diakovári levéltárosnak a levelek fellelésére tett erôfeszítéséért.

178Klaus Friedl, in Feuß szerk. 1994, 116–118, és Feuß szerk. 1994, 125, 127.

18. kép: Vlaho Bukovac: Josip Juraj Strossmayer. 1892. Olaj, vászon.Zágráb, Strossmayerova Galerija.

a vételtôl, „épen akkor nem volt hozzá elég apró pénze” (Adattár18., 23.), de Strossmayer és Overbeck levelezése alapjánvalószínûbbnek tûnik, hogy valójában Overbeck véleménye voltaz, ami alapján végül úgy döntött, hogy céljainak nem felel mega Bertinelli-képtár.

Overbeck 1866. november 29-én ezt írja Strossmayernek:„Ami azonban Bertinelli kanonok úr gyûjteményének megvéte-lét illeti, igen kívánatos lenne, ha ôexcellenciája személyesentudna Rómába jönni, hogy saját szemével megnézze éseldöntse, megfelel-e a céljának, minthogy nekem inkább tûnikegy nagyobb gyûjtemény érdekes részének, mint önmagában akívánt célra elégségesnek” (Adattár 12.).179 Bár tudjuk, hogyOverbeck nagyra becsülte a képtár egészét, átfogó kereszténymûvészeti oktatási célra valószínûleg túl szûk keresztmet-szetûnek találta. Ítélete viszont figyelemre méltó módonelôrevetíti a Bertinelli-gyûjtemény szerepét Esztergomban, aholvalóban egy nagyobb gyûjtemény érdekes – és nagyon értékes –részévé vált.

Overbeck 1869-ben elhunyt, 1871-ben Tommaso Minardi is, aszakvéleményük alapján összeállított listát – és talán a képtáratméltató leveleiket is – azonban Bertinelli tovább használta.

Sarah Peter

Bertinelli 1870-ben az ohiói filantróp asszonynak, SarahPeternek (1800–1877) ajánlott fel néhány festményt értékesítéscéljából (19. kép).180 Mint az egy 1870. május 23-i levélbôl kitûnik,itt mindössze néhány kép eladásáról volt szó, amelyben Sarah

Peter csak közvetítô lett volna: „Áldott barátom, a Bertinellikanonok nagyon boldog lesz, ha elviszem magammal néhányképét eladásra. Az irántam való kedvessége mindig oly határ-talan volt, nem is tudom, hogy utasítsam vissza; van köztüknéhány ritka kincs. E drága régi barátom, akinek habitusa igenhasonlít a jó Mr. Peterre mûveltségében, szívének tisztaságábanés jelleme egyszerûségében, nagyon kötôdik hozzám és sosemfárad bele, hogy szívességeket tegyen nekem. Említettem márneked, hogy kaptam tôle, a te számodra, egy gazdagonkeretezett, miniatûr méretû, páratlan gemmát? Be van cso-magolva, mióta csak elküldte.”181 Nem meglepô, hogy a mûpár-toló és a régi mûvészetet, Overbeck és a „pre-raffaeliták” stílusátis kedvelô182 Sarah Peter nagyra értékelte a néhány „ritka kincset”is tartalmazó képtárat, de kérdés, hogy Bertinellinek a szere-tetreméltó személyisége (és az idôs hölgy néhai férjével valóhasonlatossága) elegendô volt-e célja eléréséhez.

Gabriel García Moreno

A következô értékesítési próbálkozás, amelyrôl tudomásunkvan, Equador elnökével, Gabriel García Morenóval (1821–1875)történt annak 1875 augusztusában bekövetkezett halála elôtt(Adattár 13.) (20. kép). Egyelôre nem ismert, Bertinelli hogyankerült García Morenóval kapcsolatba, és milyen szintig jutottakvele a tárgyalások, személyében azonban ismét egy olyan érdek-lôdôre derül fény, akit Bertinelli ideálisnak tarthatott. Nem „egy-házi férfiú” ugyan (a kanonok e kitételéhez vö. Adattár 13.), sôtkarrierje Bertinelliének fordítottja volt – elôször egyházi pályárakészült, majd azt félbeszakítva szerzett jogi diplomát –, elnökségét

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE34

179Strossmayer 1866. december 30-án kelt levele szerint két héttel késôbb már Rómában szándékozott lenni (Feuß szerk. 1994, 127), ekkor megnézhette a képtárat.

180Sarah Peter (Chillicothe, Ohio, 1800 – Cincinnati, 1877) az ohiói kormányzó és szenátus-tag Thomas Worthington lánya volt, az 1853-ban elhunyt philadelphiai britkonzul, William Peter özvegye. Philadelphiában 1850-ben rajziskolát, késôbb Cincinnatiban pedig számos vallási intézetet (Sisters of the Good Shepherd, Sisters ofMercy, Little Sisters of the Poor) alapított nôk számára. A katolikus hitre Rómában 1855-ben tért át. Ld. King 1889.

181King 1889, I, 488: „My blessed friend, the Canonico Bertinelli will be well pleased if I take a few of his pictures with me to be sold. His kindness to me has beenso unbounded, I know not how to refuse; there are some rare gems among them. My dear old friend, who, after his way, much resembles our good Mr. Peter inlearning, purity of heart, and simplicity of character, is really attached to me, and he is never weary of doing me kindnesses. Have I mentioned to you that hegave me an exquisite gem of miniature size, for you, richly framed? It is packed—has been ever since he sent it.”

182Vö. King 1889, I, 509–510.

20. kép: Gabriel García Moreno.19. kép: Sarah Peter.

azonban a római katolikus egyház kifejezett támogatása, a katoli-cizmus államvallássá tétele és a korábban kiûzött jezsuiták vissza-hívása, pártfogolása jellemzi. A kegyes életû államférfi kultúrapár-toló, oktató célú és múzeumalapító munkássága jól illeszkedik akor magas rangú prelátusainak az ifjúság képzômûvészeti és spiri-tuális nevelését megcélzó törekvései közé, és valószínû, hogy aBertinelli-képtárnak is ilyen szerepet szánt Equadorban. GarcíaMoreno ilyen jellegû munkássága terén legjelentôsebb a quitóiképzômûvészeti akadémia (Escuela de Bellas Artes) megalapítása1872-ben, ahol olyan professzorok tanítottak (Luis Cadena, JuanManosalvas, Rafael Salas), akik korábban Rómában, a SzentLukács Akadémián kapták képzésüket. 1867–1875 között GarcíaMoreno nem járt Európában. Így a Bertinelli-képtárról közvetítôkútján kellett tárgyalnia, akiket talán a képzômûvészeti akadémiakörnyékén kell majd keresnünk.183

García Moreno 1861–1865 és 1869–1875 között volt Equadorelnöke. 1875-ben harmadjára is újraválasztották, de beiktatásaelôtt, augusztus 6-án merénylet áldozata lett. Halálával együttBertinelli terve ismét meghiúsult, „az orgyilok ezt is kioltotta”.

Az Egri Érseki Líceum Múzeuma

„egy képgyüjtemény ára sem akad meg minden láda fiában”

Bertinelli kanonok ezután nem sokkal, ekkor már elôrehala-dott kora által is sürgetve (Adattár 14.) bízott meg egy somascaiszerzetest, bizonyos Pater Savarèt, hogy ajánlja fel gyûjteményétMagyarországon a „gazdag püspökök valamelyikének” (Adattár13.). A magyarországi kapcsolatfelvételre Savarè atya184 az egész-ségi problémái miatt hosszabban Rómában tartózkodó egripapot, Bartalos Gyulát kérte meg.

A történész és régész Bartalos Gyula (1839–1923) neve nemismeretlen a kutatás számára.185 A 19. század végének jeles régészkutatója, aki történeti, mûvészettörténeti és irodalmi kérdé-sekkel is foglalkozott tanulmányaiban. Íróként és költôként isismert, több színdarab szerzôje, teológiai, egyházpolitikaimunkássága is jelentôs. Honfoglalás-kori ásatásokat folytatott,élete során többezer darabos régiséggyûjteményt hozott létre,amelyet az Egri Érseki Líceum Múzeumának ajándékozott.Emellett kisebb mûgyûjteménnyel is rendelkezett. Témánk szem-pontjából megemlítendô, hogy 1913-ban az olasz mûvészetrôl ispublikált egy dolgozatot.186

1871 és 1879 között Bartalos az egri egyházmegye ösztöndíja-saként tanult Rómában egyházi és római jogot, majd klasszikusarcheológiát. Bartakovics Béla érsek támogatásával került Rómába,

Bartakovics 1873-as halála után viszont az ösztöndíjat TárkányiBéla egri kanonok eszközölte ki neki és újíttatta meg évrôl évre(Adattár 18.).187

Az egyházi író és költô Tárkányi Béla (1821–1886) Egerbenkorábban Pyrker János László, majd Bartakovics érsek titkára volt,késôbb a fiú-tanítóképzô tanára (21. kép). Elsôsorban irodalmimunkássága, bibliafordítása és az egyházi énekreform területénelért eredményei jelentôsek. A Szent István Társulat alelnöke, aMagyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és aKépzômûvészeti Társulat tagja. Képzômûvészeti érdeklôdésérePyrker és Ipolyi Arnold hatottak elsôsorban. Tárkányi mûpár-tolóként segítette Kovács Mihályt, maga is amatôr mûgyûjtô volt,nem csoda hát, hogy Bartalos arra számított, Tárkányi érdek-lôdéssel fogadja a vásárlási lehetôség hírét (s hosszabb távonebben voltaképpen nem is kellett csalódnia).188

A Bertinelli-gyûjtemény megvételének lehetôségét hallvaBartalos tehát egyenesen mentorához, Tárkányihoz fordult.Számára magától értetôdô volt, hogy „inkább óhajtaná[...] e

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 35

183García Morenóhoz ld. Berthe 1889; Pattee 1941; Alexander szerk. 1988, 179–180; Henderson 2008; a quitói mûvészeti akadémiáról: Berthe 1889, 234; Hartup 1997;Henderson 2008, 166.

184„Padre Savaré” felbukkan Giovanna Francesca Grassi egyik Bertinellinek írott levelében is: „Trovasi a Roma il Padre Savaré il quale è interessatissimo per la vitae per la causa della Benedetta [Francesca De Maistre testvére] nostra Madre” (Bergamo, 1864. április 27., FSCG, AG, In Causa. Cartella 02A”).

185Bartalos 1854-tôl tanult az egri papnevelô intézetben, 1861-ben szentelték pappá. 1871-ig Egerben tartózkodott. Egerben megismerkedett Ipolyi Arnolddal is, aki1863–1871 között volt ott kanonok. Bartalos 1871-ben Rómába ment gyógyulni és tanulni, 1876-ig a római szemináriumban tanult egyházi és római jogot, majd aSan Apollinare fôiskolán jogot és klasszikus régészetet 1879-ig. Kánonjogból doktori fokozatot is szerzett. Késôbb Egerben hitoktatóként, szemináriumi lelkiigaz-gatóként, fôszékesegyházi gyóntatóként, sekrestyeigazgatóként mûködött, egyesületi tisztségeket vállalt. 1909-tôl tiszteletbeli kanonok Egerben. 1912-ben eladott,pontosan nem ismert festménygyûjteményében egy Sebastiano del Piombónak tulajdonított Megkötözött Krisztus is volt, valamint Kovács Mihály tíz mûve. Élet-rajzához újabban ld. Baráz 1997 (korábbi irodalommal); Buzinkay 2001; Bodó–Viga szerk. 2002, 64–65 (korábbi irodalommal); Lengyel szerk. 2008, 8–9; Buzinkay2008, 51–53 (korábbi irodalommal). Régészeti munkásságát Baráz (1997) tárgyalja részletesen.

186Bartalos 1913.

187Ld. Bartalos Gyula levelei Tárkányi Bélához, OSZK, KT, Levelestár, 5. sz. (1875. november 25.); jogi tanulmányaira utalás még ibid., 9. sz. (1876. április 12.)

188Tárkányihoz ld. Pallas 1893–1900, XV (1897), 943–944; Szinnyei 1891–1914, XIII (1909), coll. 1308–1313; Huttkay 1909; Benkóczy 1910, fôképp 66–68, 117(Tárkányi mûvészeti érdeklôdésére, mûpártolására és mûgyûjtésére vonatkozóan), korábbi irodalommal.

21. kép: Kovács Mihály: Tárkányi Béla. 1885. Olaj, vászon, 73 x58 cm. Eger, Dobó István Vármúzeum, ltsz. 55.92.

megbecsülhetetlen mûkincset az egri megyének, mint bárme-lyiknek megszerezni”. E célból eleinte igyekezett elkerülni, hogya Rómában tartózkodó Dankó József (1829–1895)189 esztergomikanonokon keresztül Simor János tudomására jusson a lehetôség(Adattár 13.).

Az ekkor kezdôdô és majd három évig húzódó tárgyalásoksorán, melynek eredményeképpen a képtár végül nem az egri,hanem az esztergomi egyházmegyébe került, Bartalos tûnik azegyetlen szereplônek, aki a kezdetektôl fogva teljes tudatábanvolt annak, milyen „rendkívüli szerencse nyujtja ajándékát”.Már elsô, 1875. november 12-én kelt levelébôl is sugárzik alelkesedés, ahogyan „dythirambokban”, magát nehezen higgadt-ságra intve beszámol Tárkányinak az egyedülálló lehetôségrôl,miszerint „egy rendkívüli mübeccsel bíró magán képgyüjte-mény kézalatt olcsó és méltányos föltétek alatt itt Rómábanokosan és módjával megszerezhetô volna!”

Bartalos röviden összegzi, az „aggastyán kanonok ur” miértóhajtja eladni „régibb, olasz iskolákból származott szentképeit(számszerint körülbelül 60)”, melyek véleménye szerint „erede-tiségük és ódon stiljüknél fogva azonnal lekötik a figyelmet”.A levél részletezi az eladás feltételeit is, amelyek igen figyelem-reméltóak. Bertinelli kitétele, hogy „kész lenne egyházi férfiak-nak jelentékenyen kisebb majdnem felényi áron is eladni, éstízévi részlet fizetéssel is megelégedni, kiemelvén egyuttal alovagias, nagyszivû, és nem kicsinyes fösvénykedô eljárást”,egyrészt arra vet fényt, hogy a kanonok nem akármilyen vevôkedvéért lett volna hajlandó megválni képeitôl, másrészt arra is,hogy szerette volna elkerülni az elhúzódó, részletekbe menô,esetleg a képeket egyenként is érintô tárgyalásokat. A képtáregészére keresett vevôt, akár további képek csatolásával is:„nagyszivû eljárás” esetében Bertinelli „is nagyszivüleg másképeket is csatolhatna képgyüjteményéhez” (Adattár 15.). Hogy„más képek” alatt mit érthetünk, arra a képtár rekonstrukciójá-nak tárgyalásánál térek majd ki. Hajlott korát tekintve a tíz évirészletfizetésre nézve Bertinelli terve valószínûleg az volt, hogyaz esetlegesen fennmaradó követeléseit halála esetén azalapítványára hagyományozza.

A teljes képtár ára Bartalos jelentése szerint 60–70 000 lírakörül mozgott volna, ami „majdnem felényi” árengedménytjelentett a valódi értékéhez képest (Adattár 13.). A képtár egészétnézve egy kb. 100–140 000 lírás (kb. 20–28 000 scudo) értékbecslésegyáltalán nem tûnik túlzottnak, így Bertinelli ajánlata valóbankedvezô volt. Összehasonlítási alapul szolgálhat a rómaitakarékpénztár (Monte di Pietà) képtárából megmaradt fest-ményeket felsoroló 1875-ös katalógus, amit annak az „árlejtésutján” történô értékesítésnek a céljából állítottak össze, amireBartalos is hivatkozik a levelének végén.190 Az itt felsorolt szak-értôk – köztük még korábban Minardi, 1875-ben Giovanni

Battista Cavalcaselle – által felbecsült, több mint 1000 festményértéke általában ötven és ötezer líra között mozog. Bár az ittfelsorolt képek valódi értéke és kvalitása látatlanban megítél-hetetlen, talán megkockáztathatjuk a hasonló tételek össze-vetését. Egy Innocenzo da Imolaként felsorolt, Alexandriai SzentKatalin eljegyzését ábrázoló, 81 x 67 cm-es fatábla becsült értékeitt 1500 líra volt, ami jól összevethetô a Bertinelli tulajdonábanlévô, akkor Innocenzo da Imola mûvének tartott, hasonló témájúképpel (XLVI.). Egy Carlo Dolcinak attribuált 70 x 50 cm-es, oválisEcce Homo vászonkép értéke ugyanebben a katalógusban 4000líra, egy másik, rézlemezre készült, 25 x 19 cm-es Dolci EcceHomóé 1000 líra. Az utóbbi ártól nemigen maradhatott elBertinelli még ma is kiváló állapotú képének értéke, amelyet aszakértôk akkor Dolci mûveként tartottak számon (LVII.)Egy Marco Palmezzanónak attribuált Szent Jeromos (84 x 60 cm)1500 lírát ért, egy szintén Palmezzanónak tulajdonított SzentRókus (115 x 48 cm) csak 500-at, egy lunetta pedig 3000-et.Bertinelli kiváló Szent Sebestyéne csakis a jobbik kategóriábatartozhatott (XLVII.).

Sok egyéb kép összehasonlítása alapján úgy tûnik, a Bertinelli-gyûjteményt alkotó képek között sok lehetett, aminek értékeelérte vagy meg is haladta az 1000–2000 lírát. Overbeck ésMinardi szakvéleményének nagy szerepe volt ebben, hiszen aMonte di Pietà katalógusában az anonim 14–15. századi fatáblákközött nem egy szerepel mindössze 100–500 lírás összeggel, deugyanakkor 1500–4000 lírás tételeket is találunk közöttük.

Az is valószínû, hogy egységes stílusa miatt a képtár egészetöbbet ért, mint az egyes képek összessége, kiváltképp egy olyanmentalitású érdeklôdô, mint Bartalos – és végsô soron Tárkányiés Simor – számára. Bartalosban épp az a haladó, hosszútávúgondolkodásmód a bámulatos, amellyel a képtár jelentôségemellett itt és a késôbbiekben is érvel.

Tisztában van azzal, hogy a quattrocento mûvészete a magyargyûjtôk között még nem tartozik a keresett és magasra értékeltfestôi iskolák közé, ezért apologetikus felhanggal, de történelmitávlatokban gondolkodva így mutatja be Bertinelli képeit: „Elsôtekintetre nem ragadják meg a nézôt, minthogy többnyire arégibb iskolához tartoznak, és lehet, hogy nem egy akadnanálunk, ki azt mondaná felôlük: ugyan volt mit ajánlanirajtuk!” (Adattár 16.). Mint leszögezi azonban: „lehet, hogy eképek nem élvezetesek egy salonban, hanem nincs kétség felüle,hogy mütörténelmi szempontból kimondhatatlanul fontosak,kivált minálunk” (Adattár 21.). A „kivált minálunk” alighaértelmezhetô másképp, mint annak felismeréseként, hogy aközépkor és a reneszánsz elpusztult emlékeit az utókor feladatalehetôségei szerint pótolni, az általuk hagyott ûrt akár külföldivásárlásokkal is betölteni. A régészhallgató Bartalos régi korokemlékei iránti fogékonysága az, ami a kor magyarországi gyûjtôi

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE36

1891868–1889 között esztergomi kanonok, 1868–1874 között az esztergomi papnevelôintézet igazgatója, 1889-tôl pozsonyi prépost, 1890-tôl címzetes pristinai püspök.Simornak könyveket gyûjtött és a mûgyûjtésben is tanácsot adott. 1874 után ideje nagy részét utazásnak, mûvészettörténeti tanulmányoknak, valamint könyv- ésmûgyûjtésnek szentelte: elsôsorban a grafikai és könyvdíszítô mûvészetek emlékeit gyûjtötte, de 75 „függôképe” is volt, közöttük Markó Károly és LeopoldKupelwieser mûvei. Irodalmi és hittudományi munkássága is jelentôs, ez utóbbiért a Magyar Tudományos Akadémia 1881-ben levelezô tagjává választotta. 1890-tôla Mûemlékek Országos Bizottságának tagja. Mûgyûjteményét Pozsony városára kívánta hagyományozni, de ezt halála megakadályozta. Gyûjteményét 1895-benBécsben elárverezték. Ld. Pallas 1893–1900, V (1893), 21–22; Zelliger 1893, 86; Kollányi 1900, 490–492; Szinnyei 1891–1914, II (1893), coll. 610–616; Buzinkay2000; Buzinkay 2008, 46–48 (korábbi irodalommal).

190Catalogo 1875. Az említett képek: „Innocenzo da Imola” (73, 1028. tétel), „Carlo Dolci” (5, 58. tétel; 7, 95. tétel), „Marco Palmezzano”: Szent Jeromos (40, 540. tétel),„Marco Palmezzano”: Szent Rókus (71, 997. tétel), „Marco Palmezzano”: lunetta az Atyaisten alakjával, 80 x 165 cm (83, 1152. tétel). A korai olasz képek gyûjtéséhezés értékének változásaihoz ld. Reitlinger 1961, 119–131.

között csak a „nagyszellemû Ipolyi püspök”-höz hasonlítható, sez teszi ôt a Bertinelli-képtár megvásárlásának kulcsszereplôjévéis, akinek kitartása és meggyôzôdése nélkül ki tudja, valaha ishazánkba jutott volna-e a becses gyûjtemény.

A múlt megôrzésére irányuló erôfeszítés és felelôsségérzetgondolata a képtárat végül megvásárló Simor prímásban is meg-volt. A Keresztény Múzeum megalapításának egyik vezérlôgondolata Simor számára, hogy ami prímás elôdeitôl meg-maradt, összegyûjtse és újra felvirágoztassa a „tudományos ésmûkincseirôl” is egykor különösen nevezetes, de a török korbanelnéptelenedett és romba döntött prímási székhelyet, Eszter-gomot.191 Simor nagyra becsülendô szándékához azonban nemtársult olyan értô tudás, amely az olyan, mûvészeti ügyekben jár-tasabb emberek közremûködése nélkül, mint Bartalosé, lehetôvétette volna egy átfogó gyûjtemény kialakítását.

A múlt mellett Bartalos ugyanakkor a jövôre is gondol: a kormagyar viszonyai között szinte anakronisztikusan ható érvelésselarra céloz, a képtár turisztikai befektetésnek sem utolsó, hiszenára többszörösen visszatérül majd, míg a városnak is dicsôségetszerez: „igaz ugyan, hogy nem kis pénzt kellene érte kiadni; deebben én az olasz észjárással gondolkodom, kik azért állí-tanak a provincialis városokba valami nagyobbszerût, hogy aza késô nemzedékekre is kamatozzék az utasok erszényébôl,nevöknek pedig hirnevet szerezzen. Valóban az orvietóitemplomot többször föllehetett volna építeni azzal a pénzzelamit a touristák megnézésére költöttek az orvietoi nép között”(Adattár 19.).

Figyelemre méltó végül az is, ahogy Bartalos – aki szerintEger ehhez hasonló vásárlások segítségével „nagyszerü kath.tudomány központ lehetne” (Adattár 15.) – ugyanúgy össze-kapcsolja az oktatást a színvonalas katolikus képzômûvészetigyûjteménnyel, mint kortársai közül Strossmayer vagy IpolyiArnold püspök, aki 1869–1871 között a pesti központi szemi-náriumban állította ki saját gyûjteményét a szeminaristák és a közmûvelése céljából.192

Az elsô levél megírásának idôpontjában, 1875-ben Bartalosmár Bertinelli meghívására megtekintette a képtárat, és bir-tokában volt „Overbeck nyilatkozatának” (Adattár 13.), amelyet alevélhez csatolva Tárkányinak megküldött. Ez felhetôleg az 1862-ben Terray grófnének írt dicsérô levél másolata volt, amely koráb-

ban Strossmayer püspökhöz is eljutott másolatban (vö. Adattár10.). Bartalosnak gondja volt arra is, hogy a saját, laikus javaslatátOverbecké mellett még egy szakember véleményével alátá-massza, ezért Szoldatics Ferenctôl, a Rómában élô nazarénus fes-tôtôl, jó barátjától is állásfoglalást kért. Szoldatics is „a legna-gyobb értékûnek vallotta a szóban levô képtárt, miután odanyilatkozott, hogy mint magyar honfiu nem kivánhatna egy-hamar hazájának jobbat, minthogy az ily klassikus képek bir-tokába jussanak”. Komoly érdeklôdés esetén Szoldatics elvállal-ta a gyûjtemény részletes szakvéleményezését is.

Szoldatics Ferenc (1820–1916) neve bizonyára jól csengett amagyar fôpapi megrendelôk elôtt. Az egri egyházmegyének,Samassa József érseknek is dolgozott, Császka György kalocsaiérsektôl is kapott megrendelést, Tárkányi Béla és Simor Jánosesztergomi érsek pedig kifejezetten sokat foglalkoztatta. Magyarviszonylatban egyedül képviselte a késô-nazarénus festészetiirányt. Joseph von Führichnél folytatott bécsi tanulmányai utánRómában telepedett le, a Palazzo Veneziában található mûter-mében sok magyar mûvész és látogató, köztük 1874-ben SimorJános is, megfordult. Mély vallásos ihletbôl fogant képeit sok,erre fogékony magyar és külföldi megrendelô nagyra értékelte.193

A mûvészettörténeti diszciplína hajnalán természetes volt,hogy mûértônek, a régi festmények szakértôjének leginkább azszámított, aki maga is e mûvészetet gyakorolta. Szoldatics tanács-adói szerepe így kézenfekvô volt a Rómában mûkincsvásárlásttervezô egyházi körökben. Szoldatics emellett alkalmankéntmaga is gyûjtött és restaurált középkori festményeket,194 szak-véleményét és segítségét vásárlásoknál pedig mások is kérték –így Pulszky Ferenc Michele Pannonio Múzsájának firenzei„föltalálásánál”.195

Bár Bartalos minden következô lépést megtervezett és kérvekérte Tárkányit, hogy „mentôl elébb nyilatkozni sziveskednék,nehogy a kanonok ur kora és egyeb körülmények által eme jó– tán soha vissza nem térô – alkalmat elszalajtsuk”, Tárkányiválasz nélkül hagyta elsô levelét.

Két héttel késôbb a lehetôség elszalasztása miatt igencsakaggódó, s az egyházmegye ellenvetéseit már elôre látó Bartalosígy ír Tárkányinak: „Várva várom válaszát, s ugy teszek mint agyermek, ki elébe megy szülejének, mintha megakarná osztaniaz utját; igen, újból írok én is; [...] hogy biztos legyek, ha valjonmegkapta-e minapi igen, igen fontos levelemet? Melyben t. i. egy

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 37

191Walter 1891, 90; Mojzer 1964a, 214.

192[Fraknói] 1871; Lepold 1930, 8; Sallay 2008a, 53–54.

193Szoldatics Ferencrôl ld. Lyka Károly: „Szoldatits (Szoldatics), Ferenc”, in Thieme–Becker 1907–1950, XXXII, 380–381 (irodalommal); Cséfalvay 2000, 9, 90–95;Bálványos 2005. Adatokban gazdag, feldolgozatlan forrásként szolgálnak még Szoldatics munkásságához Bartalos Gyula Tárkányi Bélához és Tárkányi Béla SzvorényiJózsefhez írt levelei (OSZK, KT, Levelestár).

194Az ô tulajdonában volt 1879-ben a nem sokkal késôbb Tárkányi Béla által megvásárolt 14. századi, ma Meo da Sienának attribuált körmeneti kereszt, amelyet akkorGiottónak tulajdonítottak (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, ltsz. 26.). A kétoldalán festett keresztet Szoldatics restaurálta (Bíró Béla közlése, ld. Pigler 1967, I,581). Ld. Tárkányi Béla levelét Ipolyi Arnoldhoz, Róma, 1879. május. 3. „van egy Giotto – két oldalon festett tán processionalis kereszt, melyrôl nekem Szoldaticsa télen írt, s tán neked is említettem, – akkor 600 líra volt az ára, most 1200 liráért kérik a berlini muzeum számára, – Szoldatics függôben hagyta a bizonyosberlini vevôt, azon ohajtásánál fogva, hogy ily ritka kincset inkább szeretne Magyarország birtokában látni, azért be akarta várni megérkezésemet, – s én min-den árvíz- és egyéb károm mellett is rátettem a kezemet, hogy mienk legyen” (PL, Ipolyi Arnold Gyûjteménye, Tárkányi Béla levelei, T. 116). Válaszában Ipolyi helye-selte a vételt (OSZK, KT, Levelestár, Ipolyi Arnold levele Tárkányi Bélához, 1879. május 15.), Tárkányi pedig hazatérte után az Országos Képzômûvészeti Tanáccsalvizsgáltatta meg új szerzeményét (PL, Ipolyi Arnold Gyûjteménye, Tárkányi Béla levelei, T. 118, 1879. május 22.). A keresztet végül az Országos Képtárnak ajándékozta1880-ban. Az Ipolyi-terembe szánták „piedesztálra fölállítani valami kristályüveg alá, melyhez a stylszerû formát Schikedanzzal rajzoltatja P. [Pulszky] Károly”(Tárkányi Béla levele Ipolyi Arnoldhoz, 1879. november 2., PL, Ipolyi Arnold Gyûjteménye, Tárkányi Béla levelei, T. 117). A köralakú kristálytartó ma is megvan aSzépmûvészeti Múzeumban.

195A nevezetes mûalkotás Magyarországra kerülésének történetében sokan közrejátszottak. Pulszky Ferenc megbízására Szoldatics Ferenc nézte meg a firenzei Ribletmûkeresedônél 1876-ban és véleményezte a képet. Késôbb, 1878-ban és 1879-ben Ipolyi Arnold megbízásából Fraknói Vilmos (vö. 210. j.) és Tárkányi Béla alkudottrá. Az akkor már „Pesten heverô kép” végül 1100 frankért Ipolyi tulajdonába került, majd az ô ajándékaként az Országos Képtárba 1880-ban. Az erre vonatkozó for-rásokat egy másik alkalommal szeretném közzétenni.

kéz alatt áruba bocsátott képtárra tettem figyelmessé, melynélsem jobbat, sem jutányosabban, sem méltányosabb föltétekmellett egy hamar nem kapunk” (Adattár 14.).

Tárkányi Bartaloshoz írott válaszai egyelôre még nem kerül-tek elô, ám Bartalos következô levelébôl kiderül, hogyindítványáért Tárkányi igen nyersen, „szappan nélkül mosta mega fejét.” Eger ugyanis távolról sem volt olyan anyagi helyzetben,ami egy ekkora összeg kifizetését lehetôvé tette volna.

„In magnis et voluisse sat est”

Bartalos a pártfogójának kijáró tisztelettel, de elkeseredésétés csalódását nehezen leplezve, szarkazmustól sem mentesenvédelmezi magát és ügyét: „az talán nem rovatik hibámul, hogyEgernek [...] emelkedését szivemen hordva, pro posse módotkivántam nyujtani felvirágzásához; ha tehetetlenül bár – azonálmodozom, miszerint az egri nagyszerü lyceum külsôjéhezméltóan egy nagyszerü kath. tudomány központ lehetne [...]látva az egri termek falain a sok olajlenyomatot, – kérdem,nem következtethettem-e azt, hogy Egerben megragadjákáldozatkészen e kedvezô alkalmat mind az egyesek magasabbigényének kielégítésére: ugy a megyei képtárnak kiegészitésére?Én megtettem a magamét. Ha azt felelik reá, hogy nincs hozzáelegendô pénzök: ám, se baj, a dolog abban marad, és én ezen-nel leteszek a gyermekes illusióról, miszerint a gazdag Egerképes volna megszerezni azt, amit egy másodrendû rómaikanonok birt lassan lassan összegyüjtögetni” (Adattár 15.).

Egerben Bartakovics Béla (1791–1873) érsek alapította 1871-ben az egyházmegye tulajdonában lévô Egri Érseki LíceumMúzeumát, amely a képtár mellett régiségtárat is magába foglalt.A képtár Aszalay József több mint száz képbôl álló – a Bartalosáltal kritikával emlegetett olajnyomatokat is tartalmazó – felaján-lásán alapult, majd az érsek unokaöccsétôl, Bartakovics Flóristól30 000 Ft-ért 1873-ban megvásárolt olajképgyûjteménnyel bôvült.Jóval késôbb adományokból, hagyatékokból is gazdagodott agyûjtemény, közöttük a Bartalos levelében említett Pánthy Endrekanonok gyûjteményével 1906-ban.196

Bartalos levelébôl kiderül, hogy több egri kanonok, Tárkányimellett Pánthy és Zsendovics József, sôt maga Samassa érsek iskifejezetten felkérte ôt, hogy „müképek ügyében” tartsa nyitva aszemét, így ô ennek megfelelôen járt el, amikor a Bertinelli-gyûjteményt figyelmükbe ajánlotta (Adattár 15.). Samassa Józseférdeklôdése azonban elsôsorban a magyar mûvek felé irányult,lehet, hogy az ô támogatását végül emiatt nem sikerült megnyerni.

A levélbôl az is kiderül, hogy Tárkányi ebben az idôbenértesítette Simor Jánost, mivel az éppen Rómában tartózkodóesztergomi Dankó kanonok (aki Szoldaticstól közben mégisértesült a lehetôségrôl) nem szólt neki errôl. Simor „a dolgotnagyon is pontos figyelemre méltatta”, és részletes felvilágosítástkért Tárkányin keresztül Bartalostól a kanonok személyére ésgyûjteményének jellegére nézve. Bartalos következô levelébenmegadóan beszámol neki, s tudomásul veszi, hogy nem Eger lesza képtár otthona (Adattár 16.).

Ez a második tájékoztató levél ismét igen fontos adatokatközöl a gyûjteményrôl (22.a–22.c kép). Itt számol be BartalosBertinelli kilétérôl, a képtár eredetérôl, amelyet Bertinelli„részint öröklött, s nagyobb részben önmaga vett”, és az okról,amelyért azt áruba kívánja bocsátani. Tájékoztatja Tárkányit aképek jellegérôl: „(kettôt kivéve) salon nagyságuak, sôt kicsi-nyek is vannak köztük, de ép ezek közt vannak nagybecsüek,mint p. o. a Pinturichióé”, és a levélhez csatolva két különpapíron elküldi a képtár jegyzékét, egyiken a mûvek, a másikona szerzôk listájával. Mint arról a képtár rekonstrukciójánál szólesz, ezek egyike az Esztergomban fennmaradt jegyzék, amelyreTárkányi átmásolta a szerzôk neveit a másik listáról (és sajátmagának is készített egy másolatot, vö. Adattár 24.)

Érdekes módon Tárkányi barátjának, Kovács Mihály festô-nek197 egy levelébôl – melyet Tárkányi február 5-i levelére198 írtválaszul – arra következtethetünk, épp ebben a stádiumbanTárkányi mégiscsak megkísérelt Egerben anyagi alapot teremtenia Bertinelli-gyûjtemény megszerzésére, amely az egri líceumiképtárba került volna. Kovács egy önmagában is figyelemreméltó– az egri káptalanra nézve nem túl hízelgô, de Bartakovics érsekmunkálkodásával szemben kissé igazságtalan és nem is mindenrészletében érthetô – eszmefuttatással maximálisan támogatná atervet, ám az Egerben uralkodó viszonyokat jól ismerve, józanulfigyelmezteti Tárkányit: „de ki 1.000 frt évi járulékkal áldozzékmuzeumotokra, ara azt hiszem híjába vársz!” (Adattár 17.).

Simor János hercegprímás és azesztergomi Keresztény Múzeum

„Dejsz ez nem humbug!”

Marad tehát Simor János (23. kép), mint potenciális vásárló, sTárkányi utasítja Bartalos Gyulát, vigye csak el Simor megbízott-ját, Dankó kanonokot Bertinellihez, és mutassa meg neki agyûjteményt. A mû- és kultúrtörténet iránt élénken érdeklôdô,bibliofil és mûgyûjtô Dankót lenyûgözi a képtár, Bartalos meg isvan sértve, mert Dankó reakciójából azt érzi ki, eddig nem vettékjavaslatát komolyan. 1876 februárjában és márciusában azonbanhatalmas árvíz pusztított Magyarországon, s mire ugyanaznap keltleveleikben mindketten beszámolnak errôl a látogatásról –Bartalos Tárkányinak, Dankó Simornak (Adattár 19., 20.) –, úgytûnik, Simornak már nincsenek mozgatható anyagi forrásai.

A rövid levélben, amelyben Dankó kanonok értesíti Simort a„Bertellininél” tett látogatásáról, épp csak megemlíti az elsôosztályú képeket, amelyek, ugyan magas áron, de megvásárol-hatók Rómában. Látta Bertinelli kanonok szép gyûjteményét,amelyet „teljesen az overbecki dicséretre méltónak” talált, denemigen mer ezekrôl még beszélni sem, mert hallotta, hogySimor az árvíz miatt hatalmas károkat szenvedett (Adattár 20.).E dokumentumok alapján szinte biztosra vehetjük, hogy ezértesett kútba az elsô magyar vásárlási kísérlet 1876 tavaszán.

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE38

196Bartakovicshoz és az egri képtár történetéhez legutóbb: Szilasi 2002; Bodó–Viga szerk. 2002, 64; Lengyel szerk. 2008, 7–10; Pánthy gyûjteményéhez: Pánthy 1896.

197Kovács Mihályról ld. Ludányi 1987; Ludányi szerk. 1992.

198Tárkányi Kovács Mihályhoz írt leveleit nem sikerült fellelnem, de mivel a hozzá érkezett levelekre Tárkányi mindig ráírta a válasz idôpontját, tudható, hogy Kovácselôzô levelére február 5-én válaszolt. Elképzelhetô, hogy amikor Kovács Mihály spanyol felesége a festô halála után visszatért Spanyolországba, férje írásos hagyatékátis magával vitte. A levél dátumához nem fér kétség, s a körülmények ismeretében aligha vonatkozhat másra Kovács válasza, mint a Bertinelli-gyûjteménymegvásárlásának tervére.

22.a kép: Bartalos Gyula levele Tárkányi Bélához. 1876. január 1. OSZK, KT, Levelestár.

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 39

22.b kép: Bartalos Gyula levele Tárkányi Bélához. 1876. január 1. OSZK, KT, Levelestár.

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE40

22.c kép: Bartalos Gyula levele Tárkányi Bélához. 1876. január 1. OSZK, KT, Levelestár.

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 41

Ezután két év csend következik. A forrásokból azonban arrakövetkeztethetünk, hogy Tárkányi 1876 késô tavaszán vagy 1877-benmégiscsak megnézte a Bertinelli képtárat.199 Bár barátainak, IpolyiArnoldnak és Fraknói Vilmosnak beszámol mindkét római útjáról,furcsa módon a Bertinelli-gyûjteményt egy szóval sem említi.

1878-ban, mikor Simor bíboros Rómában idôzött a pápa-választás alatt, a lelkes és fáradhatatlan Bartalos Gyula ismét kísér-letet tett arra, hogy a gyûjteményt, ha nem is Egerbe, de legalábbMagyarországra juttassa. Bertinelli kanonok ekkor még élt, akésôbbi magyar híradásokkal ellentétben örökösöktôl való vásár-lásról tehát szó sem volt ekkor még.

Simor János 1878. február 12-én érkezett Rómába.200 Vele voltMaszlaghy Ferenc levéltáros, a Simor-képtár ôre, Szántóffy Antalesztergomi kanonok, Johannes Montel ügyhallgató, építésze ésmûvészeti tanácsadója, Lippert József és két inas.

Simor és Bartalos korábban nem ismerték egymást, defeszültség volt közöttük Bartalos egy korábbi indítványa miatt,amely nem nyerte el Simor tetszését. Mikor Rómában apápaválasztás ideje alatt személyesen találkoztak, Bartalos szerintSimor gôgösen és megalázóan bánt vele,201 ezért a Bertinelli kép-tár ügyében késôbb Bartalos jónak látta a fôpapot Szoldaticsonkeresztül megközelíteni. Késôbb Tárkányinak így ír errôl: „ÉnPrimás Ô Eminentiajának (– dacára kegytelen fogadásának –)magas tudomására hoztam az ügyet Rómában is Szoldaticsáltal, és miután érdeklôdni látszott a dologról, megszereztem aboldogult kanonok névjegyét, elôkészítettem utját, hogy olcsónmegszerezhesse a mübecscsel bíró képeket, és hogy nehigyje,miszerint borravaló reményében jártam, egészen elvonultam.Ô Eminentiája megigérte megtekintését, azonban hirtelen utjamiatt nem teljesíthette föltételét, helyette azonban – köztünkmaradjon – két Sansovinót vett meg eredetiképen, melyekrôl biztostudomásom van, hogy ügyes másolatok, és hogy fômagasságánakjóakaratát nagyon ügyesen vitték a lépre…” (Adattár 21.).202

XIII. Leó pápát 1878. február 20-án válaszották meg, Simorpedig március 2-án hazaérkezett anélkül, hogy látta volna aképeket..203 Hogy útja hirtelen volt-e vagy sem, már nehezen dönt-hetô el, mint ahogy az sem, hogy a képtár iránt kétségtelenülmeglévô érdeklôdése tulajdonképpen mennyire volt élénk. Azekkor már halálos ágyán fekvô Bertinellinek nyilván megnyugvástjelentett volna, ha tudja, képtára jó kezekbe kerül, reményeiazonban utolsó alkalommal foszlottak szét.

Bartalos bámulatos kitartását azonban mi sem jellemzi job-ban, hogy a sok kudarc ellenére azonnal jelentkezett Bertinellimárcius 24-én bekövetkezett halála után Tárkányinál: „Ámdenagyobbat akarok én ennél most mondani. [...] Bertinellikanonok egy hete hogy meghalt, örökösei nevében fel lettem

szólítva, hogy képtárát ismét felajánlanám Magyarországbanmegvétel végett, [...] amelyért a boldogult husz ezer scudót kért,ma tizezerért sôt még olcsóbban is megszerezhetjük. Valódi Niedagewesen [ha igaz].” Attól való félelmében, hogy a sürgetettvétel ismét meghiúsul, a következô javaslatot teszi: „NagyságosUram! ha nem akad egy csomóban annyi kivetni való pénz,méltóztassanak összeállani – a Prímás, az egri muzeum és anagyszellemû Ipolyi püspökkel. De feleletet tüstént méltóztassékadni... [Részletes fizetéssel is eleget lehet tenni.]” (Adattár 21.).

Felvetése egyáltalán nem volt irreális. A 19. századi magyarmûgyûjtés egy kevéssé felderített oldala az a páratlan hazafias össze-fogás, amellyel ebben az idôben több, hazánk szempontjábólfontosnak ítélt szerzeményezést az egymással jó kapcsolatbanálló gyûjtôk lebonyolítottak. Úgy tûnik, a Bertinelli-képtár eseté-ben is szinte az utolsó pillanatig nem volt egyértelmû, hogy kiállja végül a költségeket: alig pár héttel a vásárlás elôtt, május 3-ánTárkányi még mindig így ír Simor prímásnak: „magam is most mégélesebben megnézem, miután reményem van, hogy e gyüjteménymiénk lehet akár Emi[nenti]ád által, akár más által” (Adattár 23.).

Bartalos március végén kelt sürgetésének egy másik oka isvolt: Gioacchino Bertinelli, az örökösök apja a nagy árenged-

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE42

199Tárkányi élete során több mint tízszer járt Rómában, a májust ebben az idôszakban rendszeresen ott töltötte. A levelezésbôl nyilvánvaló, hogy az 1876-os útjáig csakhallomásból tudott a Bertinelli-gyûjteményrôl, 1878-ban viszont Bartalos még Tárkányi Rómába érkezése elôtt, március végén állítja, hogy „Nagyságod látta eképeket” (Adattár 21.), és Tárkányi is úgy utal a képtárra még római útja elôtt, hogy „magam is most még élesebben megnézem” (Adattár 23.).

200Vö. Esztergom, 1878. február 17., 7. sz.

201Ld. OSZK, KT, Levelestár, Bartalos Gyula levele Tárkányi Bélához, 25. sz., kelt Galloro, 1878. március 14.

202Az említett két hamisítvány (?) a Keresztény Múzeum 56.803 és 56.804 leltári számú képe, két kiváló 19. századi másolat a Salimbeniek (ezt érthették félreSansovinónak, azaz Andrea Contuccinak) urbinói freskóiról. Ezeket a múzeum legelsô, Maszlaghy Ferenc által írt leltárkönyve szerint „Ô Eminentiája 1878-banRómában a conclave alkalmával vásárolta”. Ebben a leltárkönyvben, valamint Maszlaghy két katalógusában (1878, 96–97. sz.; 1891, 96–97. sz.) mint „Andrea Cantacci,XV. század” szerepelnek. 19. századi mivoltukat elsôként Arduino Colasanti ismerte fel (1910c, 437: 1. j.), a múzeum katalógusaiban elsôként 1948-ben szerepelnekmásolatokként (Gerevich szerk. 1948, 145). Ld. még Minardi 2008, 196, 221–222, 106–107. kép.

203Vö. Esztergom, 1878. március 3., 9. sz.

23. kép: Szoldatics Ferenc: Simor János. Olaj, vászon; 88 x 76 cm.Esztergom, Keresztény Múzeum, ltsz. 59.961.

ményt és a részletfizetési kedvezményt nyilván annak fejébentette, hogy a képtártól azonnal szabadulhasson. A képekre ígynem kellett volna megfizetniük a hét százalékos örökösödésiadót, hiszen a hagyatéki leltár felvételekor már „ugy figurálhat-nának mint más tulajdona” (Adattár 21.). A képtár leírása végülmégis belekerült a leltárba, ami másképp nemigen magya-rázható, csak azzal, mégsem sikerült az inventárium lezárásánakhatárideje elôtt elintézni az adásvételt.204

Simor János ekkor, 1878. áprilisának elején dönthetett a képtármegvásárlásáról, talán Tárkányi Béla tanácsára – akinek vélemé-nyére mindig is sokat adott –, talán az új, kedvezô feltételekhatására. Lippert Józsefen keresztül megbízta Szoldaticsot agyûjtemény véleményezésével és felbecslésével, aki 47 000 lírárabecsülte azt, az örökösök azonban 50–60 000 lírát kértek érte(Adattár 22.). Simor ezután Tárkányinak adott megbízást arra,hogy közelgô újabb római útja alkalmával – mely során a SzentIstván Társulat föliratát és 800 lírás adományát kívánta átadni apápának – a Bertinelli-gyûjteményt vásárolja meg a nevében.

Tárkányi május 3-án Simorhoz írt levelében már a vétel részlet-kérdéseit tárgyalja. „Ha az olasz összes mûgyüjteményekfelügyelôje, s az olasz festészetnek világszerte ismert történet-irója, Cavalcaselle, Romában van, – azon leszek, hogy a képeketáltala is szemle alá vétessem...” (Adattár 23.). Egy héttel késôbb,már út közben, viszont már így ír Velencébôl, május 11-én: „A minta jövô héten Romába jutok, elsô gondom lesz Emi[nenti]ád kegyesmegbizásában óvatosan eljárni... Habozom Cavalcasellével,szintúgy kár volt, hogy eszembe jutott” (Adattár 24.). A kiválómûvészettörténész és mûértô Giovanni Battista Cavalcaselle(1819–1897) 1875-tôl a Közoktatásügyi Minisztérium általánosfestészeti és szobrászati felügyelôje volt, és Tárkányi valószínûlega kiviteli tilalomtól való félelmében gondolta meg magát.205

Ehhez a Velencébôl küldött levélhez van csatolva a PrímásiLevéltárban fennmaradt Overbeck–Minardi jegyzék, amelyet Tárkányiazért küldött vissza Simornak, mert megtalálta saját példányát.206

Három napos firenzei pihenô után, mely alatt Fraknói Vilmostmeglátogatta, Tárkányi 1878. május 17-én érkezett Rómába,207 és

21-én már így ír a képtárvásárlás lehetôségérôl: „úgy fejlik adolog, hogy alkalmasint megszerezhetô lesz” (Adattár 25.).

A valamikor 1878. május 21. és június 1. között nyélbe ütöttvásárlásnál Tárkányi, Szoldatics, Lippert és valószínûleg Bartalosis jelen volt. A vételrôl több magyar lap is tudósított (Esztergom,Magyar Korona, Vasárnapi Újság): Az Esztergom szerint „ÔEminentiája Herceg primás ujabban egész képgyüjteményt vettRómában, hogy azt az általa Esztergomban bôkezüen alapítottképtárba bekebelezze. Az emlitett római képtár 60 mûvészi képetfoglal magában a régi olasz iskolából. Tulajdona volt Bertinellirómai kanonoknak ki nagy szorgalommal és mûértelemmelgyûjtögette. Bekövetkezett halálával az örökösök áruba bocsátot-ták és ô Eminentiája 20,000 frt o. é. megvásárolta.”208

A végsô vételár tehát 20 000 forint, azaz kb. 50 000 líra (az1870 elôtti Pápai Államban használt pénznemben számítva 10 000scudo) volt, ami kompromisszumként alakulhatott ki a Szoldaticsbecslése alapján 47 500 lírás kínálat és az örökösök 60 000 lírát iselérô követelése között. Igen kedvezô ár volt ez, mégha GerevichTibor becslése, hogy „nem egy darab megérte az egész vételárat”,az akkori árviszonyok tekintetében túlzottnak is tûnik.209 A piacpangása miatt az örökösök akkoriban nemigen számíthattaktöbbre. „A képek ára Olaszországban igen alacsony. Nem ígenvásárolnak. Ha Méltóságodnak sok pénze volna!” – írjaFirenzébôl alig néhány héttel a Bertinelli-gyûjtemény megvásár-lása elôtt Fraknói Vilmos is Ipolyi Arnoldnak, akinek meg-bízásából akkor Michele Pannonio festményére alkudott.210

Hogy Cavalcaselle végülis látta-e Bertinelli képeit, nem tudnibiztosan, de nem valószínû. Bár több ilyen irányú, egyelôremásképp alá nem támasztott utalást találunk esztergomi forrá-sokban,211 nehezen hihetô, hogy a képtár ismeretének ne lennenyoma Crowe és Cavalcaselle híres mûvészettörténeti publiká-cióiban, amelyek rendszeresen hivatkoznak magántulajdonbanlévô festményekre is.212

Tárkányi még egy ideig Olaszországban maradt,213 a képtáratpedig a nyár folyamán, valamikor a hagyatéki leltár június 24-i

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE 43

204Errôl bôvebben ld. 48. o.

205Cavalcasellérôl ld. Levi 1988, fôképp 326 skk.; Tommasi szerk. 1998.

206Ezt a levelet – talán érezhetô sietsége miatt – Tárkányi nem írta alá, és a levél nehezen olvasható utolsó szavai („örök híve”) késôbb a levélíró kilétének fél-reértéséhez vezettek. A levelet a Prímási Levéltárban „Török István” néven iktatták, Prokoppné pedig „talán Török János”-nak olvasta (1960, 97). A Bertinelli-gyûjtemény megvásárlásával megbízott személy kiléte ezért eddig ismeretlen maradt. Tárkányi szerzôsége sem a kézírás, sem a kontextus alapján nem lehet két-séges. Tárkányi szerepét a Bertinelli-gyûjtemény megvásárlásában egyébként már Benkóczy Emil (1910, 117) jelezte: „Ô szerzi meg az esztergomi érsek meg-bízásából a Bertinelli képgyûjteményt, mire legelôször Bartalos Gyula hívja fel Tárkányi figyelmét”.

207Tárkányi útjáról Fraknói Vilmos is beszámolt Ipolyi Arnoldnak Firenzébôl írt levelében (1878. május 12., OSZK, KT, Levelestár, 128. sz., tévesen az 1879-es évhez besorolva).

208Esztergom, 1878. június 2., V. évf., 22. sz., 183. Hasonló szöveget közölt pár nappal késôbb a Magyar Korona (1878. június 5.) és a Vasárnapi Újság (1878. június9., XXV. évf., 23. sz., 368).

209Gerevich szerk. 1948, 9.

210Fraknói Vilmos levele Ipolyi Arnoldhoz, 1878. május 12. (OSZK, KT, Levelestár, 128. sz., tévesen az 1879-es évhez besorolva).

211A régi leltárkönyben Maszlaghy megjegyzi: „Ezen gyüjtemény Rómában, a magángyüjtemények sorában kiváló helyet foglalt el. Becsesnek tartották azt a legjobb hírûmûvészek, köztük Overbeck, Cavalcaselle s mások.” Rényi Rezsô (1879, 15) a Crivelli szentekrôl (XXVI.) kifejezetten azt állítja, hogy „Cavalcaselle által is említtetik.Barker londoni gyüjteményébôl mása 8500 forintért egy bécsi odondásznál [régiségkereskedônél] kináltatik eladásra.” Cavalcaselle írásaiban az esztergomitöredékeknek nem találtam nyomát, említi viszont a „bécsi ódondásznál” eladásra kínált predelladarabokat (egykor Barker-gyûjt., késôbb Miethke-gyûjt., ma Párizs,Jacquemart–André múzeum, vö: Crowe–Cavalcaselle 1871, I, 94–95, 4. j.), amelyekre Rényi utal, és amelyek ugyanabból a predellából származnak. Lehetségesnektartom, hogy Rényi összekeverte, hogy Cavalcaselle mely darabokra utal. Ugyanakkor Maszlaghy is, Rényi is ismerhetett még olyan forrásokat, amit mi már nem:Maszlaghy a régi leltárkönyvbe a kis Szent Jeromos-kép (LVI.) mellé a következôt jegyezte be: „A Bertinelli jegyzék szerint a legritkább mûvek egyike”; Rényi szerintpedig a kis tondót (XXI.) „nagy becsben tartották a római müértôk” (Rényi 1879, 13.).

212Egy példaként megemlíthetô a Bertinelli-gyûjteményben három képpel képviselt (és már akkoriban is akként számon tartott) Marco Palmezzano részletes tárgyalásaCrowe és Cavalcaselle mûveiben (1864–1866, II, 566–578), amely a szerzôk számára ismert összes mûvét felsorolja, a szignók átírásával. Bertinelli képeire – köztüka biztosan 1857 elôtt a gyûjteménybe került, szignált festményre – nincs utalás. Crowe és Cavalcaselle késôbbi mûvei és azok késôbbi kiadásai sem említik aBertinelli-gyûjteményt. Amikor a késôbbi kiadásokban elôször megjelennek az akkor már Esztergomban ôrzött képek, a szerkesztôk, úgy tûnik, már a kortárs szak-irodalomból értesülnek (ld. Rositi képének említését: Crowe–Cavalcaselle 1914, valószínûleg Colasanti 1910a és 1910b alapján).

213Utal erre Czobor Béla Ipolyi Arnoldhoz írt levelében (1878. június 21., PL, Ipolyi Arnold levelezése, C. 221. sz.)

lezárása után szállították Magyarországra. Ha minden a tervezettszerint ment, a kiviteli vámterheket az örökösök, a szállítás és acsomagolás költségeit Simor prímás állta (Adattár 24.).214

A gyûjtemény kevéssel 1878. augusztus 13. elôtt érkezett megEsztergomba (Adattár 26.), a helyi sajtóban azonnal visszhangotváltva ki.215 Simor ekkor látta elôször új szerzeményeit.216

Tárkányi egy barátjához, Szvorényi Józsefhez írott levelébenmegkönnyebbülve nyugtázza, hogy a „képek [...] igen nagy tet-szést nyertek a Prímásnál. Deo gratia” (Adattár 26.). Ipolyihozírt leveleiben viszont többször sürgeti a püspököt, hogy fogadjael Simor meghívását bírálatra, nézze meg a képeket, és biztosítsaSimort a vétel értékérôl: „jó lesz, ha megnézed, s mint fô aucto-ritás, ráütöd complacentiád pecsétjét, melyet e szerzemény jórésze, nem kétlem, meg fog érdemelni” (Adattár 27.). Ipolyi, bárszerette volna, még egy jó darabig nem tudott ennek a meghívás-nak eleget tenni (Adattár 28.). Tárkányi még 1879-ben is így írneki Firenzébôl, szokásos tavaszi olasz útjáról: „Mikor mégyEsztergomba? El ne rontsd a Prímás gusztusát s az én ember-ségemet a tavalyi római vásárlásomnál, a mitôl különben

keveset tartok, mert ezeket te is legjobb képeknek fogod tartaniaz egész esztergomi gyûjteményben” (Adattár 29.).

A Bertinelli-képek Esztergomban a képtár ôrének, MaszlaghyFerenc (1839–1917) teológus-levéltáros, késôbbi esztergomikanonoknak217 a kezébe kerültek, aki jelzéssel látta el, majdrendezte és leltározta ôket. Alig néhány hónap alatt elkészítette amúzeum teljes anyagának elsô jegyzékét, amely 1878 végénjelent meg.218 Ennek rövid bevezetôje nem említi a nemrégi,nagyszabású vásárlást, néhány éven belül viszont több esztergo-mi kiadvány emlékezik meg – a részleteket illetôen néha pontat-lanul és túlzóan – a képtár jelentôs gyarapodásáról.219 A képtárat„culturtörténeti szempontból” elemzô, már idézett Rényi Rezsôjoggal állítja, hogy „Bertinelli gyüjteménye mindenesetre aprimási képtár magva és dicsôsége,” így elsôsorban Simor Jánosprímás nemes szándékának, mûvészetszeretetének és nagy anya-gi áldozatának, valamint Tárkányi Béla közremûködésének ésSzoldatics Ferenc hozzáértésének is köszönhetôen valóra válha-tott Bartalos Gyula reménye, és a Bertinelli-képtár „hazánkban aker. mûvészet egy hathatós emeltyûjé”-vé vált (Adattár 15.).

A BERTINELLI-KÉPTÁR TÖRTÉNETE44

214Nincs adat arra, hogy a kiviteli engedély kérdése végül problémamentesen zárult-e, mindössze annyit mondhatunk, hogy az illetékes Közoktatásügyi Minisztérium1878. május 27. és augusztus 16. között nem iktatott engedélyt arra, hogy Bertinelli képeit a római megye (Provincia di Roma) területérôl kivigyék (Róma, ACS,Licenze d’Estrazione, 1878). A kivitelt ugyanakkor elméletileg bármelyik másik, akkor mûködô olasz Ufficio Esportazione is engedélyezhette (Firenze, Bologna,Nápoly, Genova, Velence, Milánó). Köszönöm Matteo Musacchio segítségét a kiviteli engedély római fellelésére irányuló kísérletben.

215Esztergom (1878. augusztus 25., V. évf., 34. sz.): „Az érseki képtárról szóllani nemcsak kultur mozgalmi szempontból kötelesség, hanem azért is hogy ország világfigyelmessé tétessék a mûvészet kincseire, melyek nálunk városunkban felhalmoztatnak. E képtár, mely a legközelebb megvásárlott római Bertinelli-féle gyüjteménnyelszaporodott, most ezzel együtt 400 drb. mûremeket tartalmaz [...].”

216Az újonnan elôkerült adatok fényében nem kétséges, hogy Simor Esztergomban látta elôször a Bertinelli-gyûjteményt. Prokoppné Stengl Marianna közlése (1978,6), mely szerint Simor Rómában megnézte a képtárat, egy tényként ható, de valójában értelmezésnek szánt mondat, amely minden alapot és hivatkozást nélkülöz.Figyelemreméltó és rejtélyes ugyanakkor Mojzer Miklós egy megjegyzése 1964-ben, mely szerint Simor látatlanban vásárolta meg a Bertinelli-képtárat (Mojzer 1964a,223: 4. j.). Nem tudok olyan, már korábban is ismert dokumentumról, ahonnan ez Mojzer Miklós tudomására juthatott, és a tanulmány megírása után több évtizeddela szerzô sem emlékszik arra, hogy ezt – a valóságnak teljesen megfelelô – állítást annak idején mire alapozta (Mojzer Miklós szóbeli közlése, 2007).

217Maszlaghy Ferenchez ld. Zelliger 1893, 320–322; Pallas 1893–1900, XII (1896), 396; Kollányi 1900, 518; Szinnyei 1891–1914, VIII, 786.

218Maszlaghy katalógusáról az Esztergom c. hetilap 1878. november 10-én (45. sz.) úgy nyilatkozik, hogy már közvetlen megjelenés elôtt áll, 1879. január 5-én (1. sz.)pedig közli a megjelenés hírét.

219Rényi 1879, 12; Emlékkönyv 1886, 195: „Gyarapodásában rendkívüli momentumot képezett a Bertinelli-féle gyûjtemény megszerzése. Ez a mintegy hatvan darab-ból álló gyûjtemény Rómából került elô, a hol a gazdag magángyûjteményeknek egyik legjelesebbjét képezte. Európai tekintélyek, mint Owerbeck, Cavalcaselle smás híres mûismerôk ezt a gyûjteményt olyan nagyra becsülték, hogy annak eladását a Rómában levô mûkincsek érzékeny megcsorbításának tartották. Nem isismerünk olasz földön, a három nagy képtárt kivéve, olyan gyûjteményt, a melyben a nagy olasz mestereket megelôzô mûvészek remekei ilyen számban és ilyenmûvekben volnának képviselve. E tekintetben hazai gyûjteményeink az esztergomi herczegprimási képtárt meg nem közelítik.”

A Bertinelli-képtárból vásárolt mûvek nagy részét ProkoppnéStengl Marianna azonosította 1960-ban az esztergomi PrímásiLevéltárban fennmaradt Overbeck–Minardi jegyzék és a képekhátoldalán található dokumentáció alapján.220 Prokoppné érde-meihez és a képek túlnyomó többségének esetében az azonosí-tás helyességéhez nem fér kétség, a most elôkerült 1878-ashagyatéki leltár és egyéb források alapján azonban több helyenlehet pontosítani eddigi ismereteinket.

Prokoppné az általa publikált Overbeck–Minardi jegyzékbôlkiindulva 63 képet tartott a gyûjtemény részének, de ezek közülhármat már a jegyzék közzétételekor sem sikerült azonosítani.A vásárlás korából származó források egységesen 60 képmegvételérôl szólnak, Maszlaghy Ferenc képtárôr viszont amúzeum elsô leltárkönyvébe összesen 62 képet vezetett be aBertinelli-gyûjtemény részeként. A képek pontos számánakkérdése tehát továbbra sem tekinthetô megoldottnak.

Hány darabból állt a Bertinelli-képtár? Hány képet vásároltmeg 1878-ban Simor János prímás és melyek voltak azok? Az aláb-biakban amellett fogok érvelni, hogy a megvásárolt képek számaösszesen minden valószínûség szerint épp annyi volt, amennyit akorabeli híradások említenek: 60 db festmény és – a gyûjtemény-hez valószínûleg csak mellékesen csatolt – 1 db grafika. Ugyan-akkor azt is felvetem, hogy a fenti két kérdésre valószínûleg nempontosan ugyanaz a válasz: a „Bertinelli-képtár” mint gondosanösszeállított, tematikailag és stilárisan egységes gyûjteményvalamivel kisebb lehetett, mint a Bertinelli tulajdonában lévôképek összessége, és azt tulajdonosa is külön kezelte. Ilyenmegvilágításban azt mondhatjuk, hogy Simor prímás számáramegbízottjai – elsôsorban Tárkányi Béla, akit Szoldatics Ferencés Lippert József segített – a képtár egészét megvásárolták,néhány további képpel együtt.

Nézzük elôször a megvásárolt képek azonosításának kérdését.Ezt nagyban megkönnyíti, hogy – az eddig ismert Overbeck–Minardi jegyzéktôl eltérôen – az 1878-as hagyatéki leltárméreteket is tartalmaz. Az 1878-as leltár ugyanakkor nemcsakrészletesebb, mint az Overbeck–Minardi jegyzék, hanem el is térattól: három olyan mû szerepel benne, ami a másikban nem, s ezfordítva is igaz, az Overbeck–Minardi jegyzékben felsorolt 63 mûközül hét darab nem szerepel a hagyatéki leltár képtárleírásában.Arra is most derült csak fény, hogy Bertinellinek a képtáron felüla lakószobáiban is voltak festményei, amelyek közül elméletilegkerülhettek Esztergomba képek. A Maszlaghy Ferenc általvezetett leltárkönyv és a provenienciát is tartalmazó, 1891-espublikált katalógus megintcsak más darabokat tart a Bertinelli-gyûjteményhez tartozónak, még egymáshoz képest is. Nem isolyan egyszerû tehát a képtár összetételérôl nyilatkozni, akövetkeztetések levonása elôtt ezért az alábbiakban a képekazonosításának forrásait – a képeken fennmaradt dokumentációt, a

két jegyzéket, a múzeum leltárkönyvét és korai katalógusait –tekintem át, miközben az egyes jegyzékek sajátosságairól is szót ejtek.

A KÉPEK AZONOSÍTÁSÁNAK FORRÁSAI

1. Képtári dokumentáció

A leghitelesebb bizonyíték maga a képek hátoldalán fennmaradtszámozás és felirat. A Bertinelli-gyûjteménynek volt saját szá-mozása: ezek a képek hátoldalának közepére ragasztott nyomta-tott számok, amelyek megfelelnek az Overbeck–Minardi jegyzékszámainak. Közvetlenül ezek alatt helyezett el Maszlaghy Ferencképtárôr egy-egy címkét, amelyre ráírta az Overbeck–Minardijegyzék vonatkozó tételének számát és magyar fordítását. Ez avásárlás idején történhetett, talán a képek Esztergombaérkezésekor, azonnali azonosítás végett. E két címke így kizárólaga Bertinelli-gyûjtemény képeit jellemzi. A harmadik, nagyobbcímkét már a leltárbavételkor ragasztotta Maszlaghy az elôzôkettô alá: ez a Hercegprímási Képtár leltárcímkéje, amely minden,Simor prímás idejében vásárolt képre rákerült, és a Maszlaghy-féleleltári számmal van jelölve (24. kép). A Konkordanciában a háromcímke meglétét B (Bertinelli), M (Maszlaghy) és H (HercegprímásiKéptár) betûkkel jeleztem, jelentôségük értelemszerû.221

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 45

220Prokoppné 1960, 96–100.

221A múzeumi gyakorlatnak megfelelôen a címkéket sokszor próbálták megmenteni a hátoldalak kezelése és a parkettázások során, mégis nem kevés elpusztultközülük restaurálások során, megnehezítve a provenienciai kutatásokat. Néhány megjegyzés a Konkordanciában feltüntetett dokumentációhoz: Két hasonló ikono-gráfiájú kép egyidejû restaurálása során, amikor mindkettôt parkettázták (Endrôdi Sebestyén, 1916), egy levett Bertinelli-címke tévedésbôl egy másikra került át, az55.243 ltsz. (LI.) képrôl a 55.233 ltsz. (LIII.) képre. Az 55.220 ltsz. képen (XXXIII.) a Bertinelli-számot egy D38 számú címkével javították. Az 55.168. ltsz. képen (V.)1991–1992-ig megvolt az M címke, Csúcs László restaurátor restaurálási dokumentációja szerint: „A kép hátoldalán egy 55 x 85 mm méretû papír volt felragasztva,a következô, tollal írt felirattal: „N. 25. Pietro Laureati. sz. Ephrém temetése”. A hercegprímási képtár címkéje természetesen nem a Bertinelli-provenienciát jellemzi,de Simor ideje után nem használták, így megléte esetén segíthet az Ipolyi Arnold gyûjteményébôl 1920-ben bekerült mûvektôl való megkülönböztetésben.

A képtár rekonstrukciója

24. kép: A Bertinelli-gyûjtemény képeire jellemzô dokumentációCarlo Crivelli Szent Domonkosának hátoldalán (XXVI. c.).

2. Az Overbeck–Minardi jegyzék

Az Overbeck–Minardi jegyzék a Bertinelli-képtár hivatalosjegyzéke volt. Csak a képek számát és tárgyát tartalmazta, amihezkiegészítésként adták át az érdeklôdônek a megfelelô számokkaljelölt attribúciók listáját. A fennmaradt példányt az esztergomiPrímási Levéltár ôrzi Tárkányi Béla egyik leveléhez csatolva (vö.Adattár 24.) (28.a–d kép, 58–59. o.). Erre Tárkányi másolta át aszerzôk neveit a másik listáról, amit a fennmaradttal együttküldött meg neki Bartalos Gyula 1876. január 1-én („idemellékeltkép és névjegyzék”, Adattár 16., 22.a kép).

A jegyzék összeállítása minden bizonnyal még azokra azidôkre nyúlik vissza, amikor Bertinelli árulni kezdte a képtárát, sOverbeckkel részletes dicsérô levelet íratott róla Terray grófné-nak (1862. február 28., Adattár 9.); Minardinak ugyanekkorajándékokat küldött egy magasztaló levél kíséretében (1862.február 27.).222 A jó áron való eladásnak fontos feltétele lehetett,hogy a képtár bírja a legkiválóbb szakértôk támogató véleményét,a Szent Lukács Akadémia professzorai pedig széles körben elis-mertek voltak. Minardi rengeteg szakvéleményt írt,223 Overbeckviszont csak ritkán. Az attribúciók a kor mûvészettörténetitudásához viszonyítva sokszor elismerésre méltók, nem egyközülük – Marco Palmezzano, Niccolò da Foligno, Carlo Crivelli,Matteo di Giovanni, Lorenzo di Credi – ma is megállja helyét, sennél jóval nagyobb azoknak a képeknek a száma, amelyeket aszakértôk224 helyesen helyeztek el egy-egy iskola vagy nagyobbmester környezetében.

Bertinelli Overbeckhez és Minardihoz fûzôdô viszonyáról akorábbiakban már esett szó. A szakvélemény Overbeck 1869-esés Minardi 1871-es halála miatt mindenképp ennél korábban –valószínûleg 1862-ben – készült, de tovább használták és szükségszerint bôvítették. A jegyzék 63 tételt tartalmaz, ebbôl azonbancsak az elsô 55-öt véleményezték a mûértôk. A felsorolást ezután

megszakítja Bertinelli figyelmeztetése, mely szerint: „A fentneve-zett képek mindegyikét megvizsgálták és megbírálták hozzáértômûvészek és legfôképpen Owerbeck és Minardi professzorok.A következô képek késôbbiek és nem kerültek az említett kétkiváló szerzô ítélete alá. De azért megvásárolhatók akár külön is,akár együttesen az egész gyûjteménnyel. Nincsen feltüntetve raj-tuk a szerzô neve azért, mert klasszikusokról lévén szó, a hoz-záértôk maguktól is láthatják, a gyûjtemény tulajdonosa pedignem akar elébe vágni mások ítéletének.”

Különös, hogy Bertinelli az általa oly fennen hangoztatott szak-tekintélyek véleményébôl épp a képek kiválóságát leginkábbbizonyító attribúciókat hagyta ki. Számára a szakvéleménybôl ezekszerint inkább a képek eredetiségének és általában vett minôsé-gének tanúsítása volt fontos. Azt, hogy Bertinelli „nem akarelébe vágni mások ítéletének”, Bartalos Gyula is alátámasztja:értesülése szerint a szerzônevek kihagyásának oka az, hogyezeket illetôen „nem mindegyikrôl biztosak” (Adattár 16.).

Nem tudni, hogy a bôvítésben szereplô nyolc képrôl miértnem volt megbízható szakvélemény – Bertinelli megjegyzése szószerint értendô-e, miszerint ezek késôbbiek (posteriori), azazkésôbb kerültek-e be a gyûjteménybe, vagy esetleg a képtártólkülön voltak elhelyezve (ehhez lásd a „Bertinelli-képtár” mintegységes gyûjtemény tárgyalását a következôkben) –„mûtörténelmi” értékük emiatt nyilván alacsonyabb volt.Bizonyára nem véletlen, hogy ezek közül került ki mindháromkép, amelyeknek Prokoppné nem bukkant nyomára az esztergo-mi képtárban (az LVI., LXI., LXIII. számúak), véleményem szerintazért, mert ezeket – sôt még kettôt, a LVII–LVIII. számút – nemis vették meg.

Nem kapott eddig elég figyelmet ugyanis az a tény, hogy abôvített Overbeck–Minardi jegyzék a Bertinelli-gyûjteményeladás elôtti, római állapotát tükrözi. Igaz ugyan, hogy Bertinelliezt a jegyzéket küldette meg a magyar érdeklôdôknek 1876 ele-jén (Adattár 16.), és Simor megbízottja, Tárkányi Béla 1878-banezzel a kezében indult a képtárat megvásárolni (Adattár 24.), deez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az összes benne felsoroltképet meg is vették, és most már azt is biztosan tudjuk, hogy –az ezek szerint legkésôbb 1875 végén kelt – lista nem pontosanfelelt meg a képtár 1878 júniusi állapotának (a hagyatéki inven-tárium tanúsága szerint nem tartalmazza a jelen katalógus VI., VIII.,LX. sz. képeit, ld. Konkordancia, 63–65. o.).

Tartalmaz viszont az Overbeck–Minardi jegyzék két olyanmûvet, amely nem szerepel a hagyatéki leltár képtárleírásában,tehát 1878 júniusában nem Bertinelli képtárában volt elhelyezve.Egyikük a gyûjtemény legnagyobb darabja, a most már szá-munkra is „történelmileg ismert” Pagani-oltárkép (XLII., azOverbeck–Minardi jegyzékben LIV. sz.), amelyet talán éppméretei miatt nem lehetett esztétikusan elhelyezni a lakásbanvagy be sem fért oda. A gyûjtemény egyetlen más képénekhátoldalán sincs a Bertinelli-képtár száma mellett olasz nyelvûmeghatározó felirat, mint ezen a képen volt egykor,225 ami szin-tén azt jelzi, hogy ennek a képnek a többitôl eltérô sorsa volt.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA46

222Ld. 54. j.

223Minardi széleskörû szakértôi mûködésérôl, melyet sokszor szívességbôl végzett, ld. Ovidi 1902, 69, 72–76. Jellemzôen: “Nem volt Rómában olyan hercegi képtár,amelyet ne rendszerezett és ne rendezett volna újra, sem régi értékes kép a piacon vagy magánkézben, amelyre ne ôt kérték volna meg, hogy állapítsa meg szerzôjétés értékét” (Ovidi 1902, 69).

224Bertinellinek a jegyzékbe írt megjegyzése szerint fôleg, de nem kizárólag Overbeck és Minardi.

225Mojzer Miklós (1957, 21, 85) dokumentálta az azóta elpusztult feliratot: „Nr. 54. Pagano, quadro d’Altare, Madonna con 4 santi”. A táblaképet 1965–1966-ban par-kettázták, a feliratról tudomásom szerint nem maradt fenn reprodukció.

25. kép: Innocenzo da Imola mûhelye: Alexandriai SzentKatalin misztikus eljegyzése (XLVI.). A hátoldalra ragasztottcímke Raffaele Bertinelli sajátkezû feliratával.

A másik, Overbeck–Minardi jegyzékben szereplô, de az 1878-asinventáriumban a képtárleírásból hiányzó festményt is a többitôleltérô dokumentáció jellemzi. Az Innocenzo da Imola mûhe-lyében készült fatábla hátoldalán (XLVI., az Overbeck–Minardijegyzékben LXII. sz.) egyedülálló dokumentum a kékszegélyes,nyolcszögletû címke, melyen a következô szerepel Bertinelliszálkás, akadozó kézírásával: „Innocenzo da Imola / Tavola diproprietà di / me Raffaele C[anonic].o Berti/nelli” (Innocenzoda Imola, az én tulajdonomban lévô tábla, Raffaele Bertinellikanonok) (25. kép). A tulajdonosi megjelölés indoka talán épp az,hogy a kép nem a képtárban, hanem letétben volt valahol máshol.226

Az Overbeck–Minardi jegyzékkel kapcsolatos azonosításiproblémák mind olyan képeket érintenek, amelyeket a bôvítménysorol fel. Ezek a következôk:

LVI. szám („Sassoferrato: Madonna gyermekével”)Errôl a képrôl semmit sem tudunk. Az 1878-as képtár-inven-

táriumban nem szerepel, de elképzelhetô, hogy azonos aBertinelli lakosztályában említett három Madonna egyikével. Aleltárkönyvben és az 1891-es katalógusban nincs olyan azonosí-tatlan Madonna, amelyet Maszlaghy Bertinelli-képként leltáro-zott volna be és feltehetô, hogy ez a kép sosem kerültEsztergomba.

LVII. szám („Flamand festô: Menekülés Egyiptomba”)LVIII. szám („Flamand festô: A Szent Család megpihen az

Egyiptomba vezetô úton)Az egymástól sem biztosan megkülönböztethetô két kép

közül a LVII. számút Prokoppné a múzeum 55.342 ltsz. képévelazonosította (26. kép). Ez kevéssé valószínû, hiszen a kép az1878-as hagyatéki inventáriumban nem szerepel, Maszlaghy(201. sz.) nem Bertinelli-képként vette leltárba, és a vászonhátoldalán sem szerepel erre utaló jel.227

Az Overbeck–Minardi jegyzék LVIII. számával hasonló ahelyzet: az 1878-as inventáriumban nem szerepel és valószínû-leg nem is vették meg. Maszlaghy katalógusaiban nem szerepel,a Keresztény Múzeum semelyik képével sem azonosítható. Az56.453 ltsz. kép (Lucas Cranach iskolája: Pihenô Szent Család),amellyel Prokoppné kísérelte meg azonosítani, az Ipolyigyûjteménybôl származik.228

LX. szám („Velencei iskola: Madonna gyermekével és szentekkel”)Mivel az Overbeck–Minardi jegyzék nem tartalmaz méreteket,

Prokoppné joggal gondolhatta, hogy a LX-as számú tétel amúzeum 55.241 ltsz. képének felel meg, amely egy GiovanniBellini követô, talán a Dossenai Mester mûve (27. kép).229

A 55.241-es számú kép Bertinelli-eredetére azonban nincs adat,ezért az Overbeck–Minardi jegyzék LX. tétele szinte biztosaninkább azzal a Szent Családot Szent Katalinnal ábrázoló fest-

ménnyel azonosítható (LXI.), amely az 1878-as inventáriumban(53. sz.) és Maszlaghy katalógusában (94. sz.) is megjelenik.Erre a képre, ami tehát biztosan a Keresztény Múzeumbakerült, de azóta sajnos eltûnt, az 1878-as inventárium tár-gyalásánál visszatérek.

Ami a 55.241-es sz. képet illeti, sem az 1878-as leltár, sem amúzeum korai leltárkönyve, leírásai és katalógusai nem

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 47

226A másik lehetôség, hogy ez azonos azzal a képpel, amit az 1878-as leltár (f. 13r) Bertinelli hálószobájában a következôképp ír le, sajnos a méretek megadása nélkül:„A fentihez hasonló kép [olajjal fára készült festmény, az elôzô képet csak mint közepesnél nagyobbat említi], Szent család Alexandriai Szent Katalinnal, 10 líra” (vö.130. j.). Ezt azért tartom kevésbé valószínûnek, mert a 10 líra nagyon szerény összeg: a képtár többi képénél megadott értékkel összehasonlítva ez a kép legalább100 lírát kellett, hogy érjen.

227Sôt, az attribúció egy egyelôre ismeretlen, de más provenienciára utaló, palmettás kék szélû címkén olvasható: „154. Janssens / 1569–1650”, és a Bertinelli-képekrendszerétôl eltérôen a Hercegprímási képtár címkéje egykor nem fönt középre, hanem a bal alsó sarokba volt ragasztva. A kép hátán egy másik régi címkén ez áll:„No. 49 AO”. A képrôl ld. Maszlaghy 1878 és 1891, 201. sz. (nem jelzi Bertinelli-képként); Gerevich szerk. 1948, 104; Mojzer 1964a, 218 (csak repr.).

228Az Ipolyi-gyûjtemény nagyváradi leltárában 102. sz.: „Madonna fa alatt” (Némethy 1896, 102. sz.), ld. Cséfalvay 1989, 110 is. A fatábla parkettázott, sem hátoldalán,sem keretén nem maradt fenn dokumentáció. A képrôl ld. Végh János, in Keresztény Múzeum 1993, 199–200, 45. sz., korábbi irodalommal.

229A Maestro di Dossena-attribúció Mauro Lucco szóbeli közlésén alapul (2009. február).

26. kép: Victor Honoré Janssensnek tulajdonítva: Pihenô SzentCsalád. Esztergom, Keresztény Múzeum, ltsz. 55.342.

27. kép: Giovanni Bellini követôje (a Dossenai Mester?): Bemutatása templomban. Esztergom, Keresztény Múzeum, ltsz. 55.241.

említik,230 Gerevich 1928-as írásában azonosítható elôször.231

Gyaníthatóan az 1920-ban Esztergomba érkezett Ipolyi-gyûjteménybôl származik.232

LXI. szám („Palma Veneziano: A Bethesda fürdô”)Az 1878-as inventáriumban és Maszlaghy dokumentációiban

nem szerepel, a múzeum semelyik képével sem azonosítható.Nem valószínû, hogy Esztergomba került volna.

LXIII. szám („Albani: Egy gyermek”)Feltehetôen azonos az 1878-as leltár által Bertinelli háló-

szobájában említett, csekély értékû, gyermek Jézust ábrázolóképpel: „Hasonló [olajjal fára festett], kisebb, a LegszentebbGyermeket ábrázoló kép, 5 líra értékû”.233 Maszlaghy dokumen-tációiban nem szerepel, a múzeum egyik képével semazonosítható. Nem valószínû, hogy Esztergomba került volna.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a képtár megvásárlásá-val megbízott Tárkányi azt az 55 képet mind megvette, amirôlmegbízható szakvélemény volt, az ezen túli nyolc festménybôlviszont mindössze azt a három szûkebb vagy bôvebb értelembenvett Madonna-képet (az Overbeck–Minardi jegyzék szerinti LIX.,LX., és LXII. számúakat), amelyek stilárisan és témájukban is jólilleszkedtek a gyûjtemény egészéhez. A további öt kép a leírásokszerint már a késô-reneszánsz–barokk korhoz tartozott („PalmaVeneziano”, „Sassoferrato”, „Albani”) és/vagy nem itáliai volt (két„fiamingo”), továbbá tematikájában is elütött a többitôl(„A Bethesda fürdô”). Minthogy ez az öt kép nem is szerepel az1878-as leltár képtárleírásában, csak arra lehet gondolni, hogyekkor már nem is voltak Bertinelli tulajdonában,234 esetleg egy-kettô közülük – a „Madonna” és a „Gyermek” – a lakószobákbanvolt elhelyezve.

3. Az 1878-as hagyatéki leltár

A jelen kutatás során elôkerült leltár jelentôsége, hogy azeddig ismert Overbeck–Minardi jegyzéktôl eltérôen a képtár

eladásának idôpontjában állították össze, így pontosan az akkoriállapotot tükrözi. Az irat három fô részbôl áll: Bertinelli lakásánakleírásából, a képtár leírásából, valamint az örökösöket terhelôtartozások és költségek listájából. A képtári rész 58 festményt és1 grafikát tartalmaz, amelyek mind azonosíthatók a KeresztényMúzeumban (29.a–b kép és 60–62. o.). Ez a lista nagyrészt átfediaz Overbeck–Minardi jegyzékben felsorolt képeket: 56 azonosközülük. A leltár emellett a lakószobákban is felsorol képeket,amelyek szinte bizonyosan nem kerültek megvételre.

Raffaele Bertinelli hagyatéki inventáriumát, melyet a rómaiArchivio di Stato ôriz, a kanonok 1878. március 24-i halála utánállították össze két idôpontban.235

Az elsô a leltár összeállításának hivatalos idôpontja, 1878.április 3., amikor az irat bevezetôje szerint a közjegyzô és háromtanú Bertinelli lakásán, a Via Torre Argentina 40. szám alatt,Gioacchino Bertinelli – az örökösök apja és a végrendelet végre-hajtója – jelenlétében és Giovanni Battista Contini régiség-kereskedô segítségével összeírta a lakás tizenegy helyiségébentalálható ingóságokat, köztük néhány festményt és grafikát.E képekrôl (melyek közül több a guadagnolói kegytemplomdíszítési programjához kapcsolódhatott),236 a lakás elren-dezésérôl és berendezésérôl már Bertinelli életrajzában volt szó.Az ingóságok összértéke 1934 lírára rúgott.

A leírás végén a késôi órára hivatkozva a leltározástberekesztették, és kijelentették szándékukat annak folytatásáról.A dokumentum összeállításának második, lezáró szakaszáravégül június 24-én került sor, mely dátumot a szövegbe utólagszúrták be. A képtár leírása így több mint három héttel azutántörtént meg, hogy a magyarországi lapok június 2-án hírt adtakSimor prímás nagyszabású vásárlásáról. Ennek oka talán azlehetett, hogy eddig az idôpontig az újsághírek ellenére csakmegállapodás jött létre a felek közt, adásvételi szerzôdés nem, ígyaz örökösök az engedélyezett, Bertinelli halálától számítotthárom hónapos haladék legutolsó napján mégiscsak kénytelenekvoltak – az utókor szerencséjére – leltárba vetetni az értékesképtárat (vö. Adattár 21.237).

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA48

230A késôbbi szakirodalom (Gerevich szerk. 1948, 62) tévesen hivatkozik a 55.241 ltsz. képpel kapcsolatban Rényire (1879, 14), Zádorira (1885, 759–760) ésMaszlaghyra (1878 és 1891, 65. sz.), mivel az ott található utalások mind a mai 55.242 ltsz. képre (XXXIX.) vonatkoznak. Az egyetlen figyelemre méltó körülmény,ami az 55.241 ltsz. kép Bertinelli-eredetét felvethetné, az a kép keretének hátoldalán található két egyforma, egymásra ragasztott, nyolcszögletû kék címke, amelyazonos típusú az Innocenzo da Imola mûhelykép hátoldalán lévôvel (25. kép) és így valószínûleg Bertinelli gyûjteményéhez kapcsolható. A fatábla azonban nemilleszkedik a keretbe: a több centiméteres hézagok nyilvánvalóvá teszik, hogy a keret nem tartozik a képhez. Valószínû tehát, hogy az Ipolyi gyûjteménybôl szár-mazó képet már az esztergomi múzeumban tették át egy korábban valamelyik Bertinelli-képet magába foglaló keretbe. A felsô címkén egy négyjegyû szám (367[?]2)olvasható.

231Gerevich 1928, 238: „Gio. Bellininek Jézus bemutatását a templomban ábrázoló elveszett kompozíciója valamelyik tanítványától, talán Mansuetitôl készített szépmásolatban függ a képtárban. Az eredetinek több kópiája ismeretes; az esztergomi méltán sorakozik a velencei Museo Civico Correrben, a bécsi és berlini képtár-ban ôrzött legjobb példányokhoz.”

232Talán az Ipolyi-gyûjtemény nagyváradi leltárának 219. számával azonos: „Olajfestmény, Madonna, modern másolat. Giovanni Bellini után” (Némethy 1896, 219. sz.),amely Lepold Antal jegyzéke szerint (PL, Cat. H, 1198) Esztergomba került, de eddig nem sikerült azonosítani. A kép korábban át volt festve, restaurálás elôttiállapotáról reprodukció: Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, V/112. kép. A fatábla hátoldalán semmilyen dokumentáció nem maradt fenn.

233Vö. 130. j.

234Minden további nélkül lehet, hogy a „nyugtalan” kanonok úr „mással pactál”-t (Adattár 14.) és ezektôl a képektôl már korábban megszabadult, valamikor 1875 végeés 1878 között. Jól körülhatárolható tárgyuk miatt tudható, hogy 1878-ban a lakásban semmi esetre sem volt „Bethesda-fürdô” vagy „Menekülés Egyiptomba” vagy„Pihenô az egyiptomi úton” témájú kép.

235ASR, TNC, Ufficio 7, notaio Alessandro Venuti, 1878. április 3., Inventario legale de’ beni ereditari della bo: me: Can.co D. Raffaele Bertinelli fatto ad istanza DelSig. Cav. Avv. Gioacchino Bertinelli, ff. 1r-38r.

236Ld. 112. és 130. j.

237Bartalos Gyulának az Adattárban (21.) közölt március 29-i levele segít a részletek megértésben: „(Bár kaphatnék feleletet postafordultával, mivel az olasz kormánya leltárlatot azonnal megteszi, és akkor az erôs százaléktól meg nem menthetjük ellenben pedig ugy figurálhatnának mint más tulajdona [7/00 kiván akormány] (Ad summum tiz tizenöt napig lehet huzniok az összeírást). [a lap aljára beszúrva: mint értesûltem, három hónapig húzható el a leltározás ideje]).”A leltározást tehát az elôírt 10–15 napon belül megkezdték, majd az utólag engedélyezett három hónap utolsó napján zárták le.

A képtár összeírásának napján a közjegyzô ismét expressisverbis említi, hogy a megboldogult Raffaele Bertinelli lakásángyûltek össze. A képtár helyét illetôen ez az eddig ismert egyetlenbiztos adat. Ehhez az összeíráshoz más szakértôt hívtak, azegyébként ismeretlen Francesco Rinaldi „szakavatott festôt”.238

Ezután azonnal a képek leírása következik, a képek pontosabbelhelyezésérôl nincs szó (erre a kérdésre a képtár elemzésénélmég visszatérek).

A hagyatéki leltár képtárleírása 59 mûvet sorol fel, és értelem-szerûen csak a lakásban található mûveket tartalmazza, a Paganioltárképet (XLII.) és az Innocenzo da Imola mûhelyében készültképet (XLVI.) nem. A részletes leírás kitér a képek témájára, for-májára, vélt szerzôjére, méretére, állapotára és becsült értékére.A leltár összeállítója igen precíz volt, a méretekben ritkán téved(leginkább a magasság–szélesség felcserélésére akad példa vagya méret jellemzôen 10–20 cm-es elírására), és sokszor hasznosakaz állapotra vonatkozó információk is.

Az attribúciók és a becsült értékek ugyanakkor fenntartássalkezelendôk a leltározó azon igyekezete miatt, hogy a hagyatékösszértékét minél alacsonyabban határozza meg az örökösödésiadó minimalizálása érdekében. Francesco Rinaldinak nyilván ren-delkezésére állt az Overbeck–Minardi jegyzék. Ennek az attribú-cióiból indul ki, de szinte minden képet átértékel, a névvel sze-replô festôk helyett automatikusan annak „modora”, „iskolája”szerepel és sok az „ismeretlen” szerzô is (lásd Konkordancia).Az már csak paradox következmény, hogy a 19. század néha túlhangzatos meghatározásaihoz képest sokszor így közelebb kerüljelenlegi attribúcióinkhoz, de szándéka az Overbeck–Minardijegyzék szerzôivel ellentétben nyilvánvalóan nem tudományostermészetû volt.

A képek becsült értéke ennek megfelelôen a valódinaktöredéke, és sokszor inkább függ a képek méretétôl, mint belbe-csüktôl. A korábbiakban kitértünk a Bertinelli-képtárnak a kora-beli piachoz viszonyított tényleges értékének kérdésére, s akanonok által eredetileg kért 20 000 scudós ár (kb. 100 000 líra)többé-kevésbé reális mivoltára. A képtárat féláron megvevôSimor János kb. 50 000 lírát (20 000 Ft) fizetett érte, a hagyatékiinventárium ezzel szemben a képtár összértékét 9000 líránál isalacsonyabban, mindössze 8532,50 lírában állapította meg, azazvalódi értékének alig tizedén.

Nem független ez az összeg a hagyatéki inventárium har-madik részének tartalmától sem, amely a tartozásokat és kiadá-sokat tartalmazza. Bertinelli adósságai (két havi elmaradt lakbér,házvezetônôk fizetése, bolti, ápolói és orvosi számlák, személyestartozások) és temetési költségei valamivel 9000 líra fölöttiösszeget tesznek ki, amihez még a közjegyzô díjazása is hozzájöttkésôbb, igaz, hogy Bertinellinek is volt egy 1000 lírás kinnlevô-sége. Összességében a tartozások és költségek nagyjából annyittesznek ki, mint a Bertinelli-képtárnak a leltárban meghatározottértéke.

Az 1878-as hagyatéki leltár képtárleírásában felsorolt 58 fest-mény és 1 rajz mindegyikét megvásárolták az esztergomi prímásiképtár számára. Azonosítással kapcsolatos kérdés mindösszenégy mûvel kapcsolatban merül fel, köztük azzal a hárommal,amely a másik jegyzékbôl hiányzik.239 A négy kép – a jegyzék 50.,53., 57. és 58. tételei – a következô:

50. „Fára festett kép, a halott Megváltót ábrázolja, akit két síróangyal tart, 42 cm magas, 33 cm széles, Gentile da Fabrianomodora, 100 líra értékû.”

A leírás pontosan megfelel a Keresztény Múzeum 55.240. ltsz.képének, A halott Krisztus két angyallal, amelyet – nem mindenszempontból meggyôzô módon – az újabb szakirodalom FraFilippo Lippi mûvének tart (VIII.).240 Az Overbeck–Minardijegyzékbôl hiányzó mû származását helyesen jelezte a múzeumelsô leltárkönyve és Maszlaghy 1891-es katalógusa (54. sz.); aztcsak az Overbeck–Minardi jegyzék publikálása nyomán vontákkétségbe.

53. „Fára festett kép, a Szent Családot ábrázolja Szent Katalinnal,44 cm magas, 34 cm széles, velencei iskola másolata, 80 líraértékû.”

Ezt a képet Maszlaghy Ferenc a 94. sz. alatt és – ki tudja,milyen alapon – Matteo di Giovanni mûveként vette leltárba, s aleltárkönyvben így írja le: „94. A Szent Család, a kis Jézus megáld-ja ker. Sz. Jánost. Mellette Sz. Katalin. Fára festve, GiovanniMatteo da Siena, 35 x 45 cm. A Bertinelli gyûjteménybôl.” A pub-likált katalógusokban (1878, 1891) Maszlaghy mellôzte az ikono-gráfia részletezését – a kép csak mint „Szent Család” szerepel –,

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 49

238f. 23v: „Ho primieramente nominato d’officio all’oggetto di descrivere e stimare la collezione de’ quadri del secolo XV e XVI appartenenti all’eredità il Sig.Francesco Rinaldi figlio del fù …. [üresen hagyva] nativo di….[üresen hagyva] domiciliato in Via de’ Pontefici N. 31 perito Pittore a me cognito.” 1878 körülmûködô Francesco Rinaldi nevû festônek nem találtam nyomát. Nem szerepel sem a Thieme–Becker lexikonban, az Allgemeines Künstlerlexikon (AKL 1992–[…])nyilvántartásában (köszönöm Andrea Schaller segítségét), sem a számtalan korabeli római guidában, amelyek felsorolják a városban mûködô festôk, szobrászokmûhelyeit. A közjegyzô sem ismerhette túl jól, ha még a 19. században szokásos adatként kért apja nevét és származása helyét sem tudta. Kissé késôbb Palermóbanmûködött egy Francesco Rinaldi nevû bábszínházi díszletfestô (1861–1943), de 1878-ban ô mindössze 17 éves volt.

239További két képnek csak a leltáron belüli azonosítása bizonytalan. A 15. és 38. szám leírása szinte azonos: mindkettô egy fatáblára festett, íves lezárású, 62 cm magasSzent Családot ír le. A két kép csak a Bernardino di Mariotto mûhelyében készült Madonnával (XXV.) és Girolamo di Benvenuto Madonnájával (XXXIV.) lehetazonos (33. kép), ezért a témaleírás („Szent Család”) pontatlanságának és a 15. szám alatt jelölt 53 cm-es szélességnek (amely mindkét kép kb. 42 cm-es szé-lességének ellentmond) nem kell nagy jelentôséget tulajdonítani. Mindkét kép erôsen át volt festve korábban (Girolamo di Benvenutóhoz ld. 36. kép, a másikrólNikássy Lajos restaurátor jegyezte fel 1933-ban egy közöletlen dokumentációban, hogy „egy egészen új kép volt erre festve nagyon sötét barna szinekkel, különösena testek, éppen csak a régi kontúrok felhasználásával”), így nehéz eldönteni, melyik számnak felelnek meg a leltárban.

240Andrea De Marchi hipotézise szerint a kép Lippi padovai tartózkodásának elején, 1433-ban készülhetett, s eredetileg talán egy kisméretû triptichon középképétalkotta, melynek szárnyai a sirató Máriát és János apostolt ábrázolták. Ez utóbbit a szerzô egy magángyûjteményben ôrzött Sirató János Evangélista képben azonosí-totta (korábban Princeton, Piasecka Johnson-gyûjt.). Azt, hogy e felvetés megállja-e a helyét, nehéz eldönteni. A festôi megfogalmazás valóban nagyon rokon Lippikorai mûveivel, a kép állapota azonban megnehezíti a szerzôség megítélését. A kép vizsgálatára sajnos az 1997 körül történt restauráláskor nem került sor. A java-solt rekonstrukcióval kapcsolatban is merülnek fel kérdések: bizonytalan – mint azt maga De Marchi is jelzi –, hogy a poncolt aranyalapú János Evangélista kap-csolódhat-e szárnyképként a kék hátterû középképhez. Óvatosságra int továbbá, hogy az evangélista alakja nagyobb léptékû, és a középképtôl eltérôen nem felül-nézetbôl, hanem kissé alulról ábrázolt. Az is kevéssé valószínû, hogy egy fekvô formátumú, merev szárnyú triptichon függôleges szálirányú fatáblákból álljon (mivela Pietà azonos szélességû a feltételezett szárnyképpel, nyilván nem behajtható szárnyú triptichont kell elképzelnünk), valamint, hogy több mint egy centimétereskülönbség legyen a festett felületek magassága között.

viszont a Bertinelli-eredetet az 1891-es kiadásban is jelezte. A fest-mény késôbb elveszett, s az 1954-ben kezdôdött jelenlegileltározásnál sem került elô. Minden bizonnyal fekvô formátumúképrôl lehet szó: ezt sugallja az ikonográfia, és a méreteketilletôen is Maszlaghy közlése a megbízhatóbb, mert az 1878-asleltározó nem egyszer felcserélte azokat. Nagyon valószínû, hogyaz Overbeck–Minardi jegyzék LX. sz. tétele („Madonna, gyermek,és szentek, velencei iskola”) is erre a képre vonatkozik, nem az55.241 leltári számú képre (ld. az Overbeck–Minardi jegyzék tár-gyalásánál). A képrôl semmilyen más információ nem áll ren-delkezésünkre (LXI.).241

57. „Kicsiny chiaroscuro rajz, Máriát ábrázolja ölében a gyermek-kel, modern stílusú, 27 cm magas, 18 cm széles, 5 líra értékû.”

A méret, ikonográfia és technika alapján a Keresztény Múzeum-ban ôrzött egyetlen mû jöhet szóba a tétel azonosításaként –a kissé eltérô magasság miatt az is csak feltételesen –, egy19. századi, igen szerény kvalitású, 21,8 x 18,5 cm-es rajz (ltsz. Gr.4376, LX.), melynek hátoldalán Simor prímás idejébôl származópecsét található. A rajz nincs az Overbeck–Minardi jegyzékben,és az 1878-as inventáriumban is kirí a felsorolt középkori ésreneszánsz festmények közül. Valószínû, hogy Bertinelli nemtekintette a képtára részének, s Esztergomba is csak a képtárralegyütt leltárba vett mûtárgyként jutott.

58. „Fára festett kép, Jézust ábrázolja a keresztfán, alatta a Szûz,Szent János és a földre boruló Szent Ferenc, aki magához szorít-ja a keresztet, 64 cm magas, 34 cm széles, ismeretlen szerzômûve, 50 líra értékû.”

Ez a leírás a Keresztény Múzeum 55.166 ltsz. képére vonatkozik,a Straus Madonna Mesterének tulajdonított Krisztus a keresztfánSzûz Mária, Evangélista Szent János és Assisi Szent Ferencközött (VI.). A kép az Overbeck–Minardi jegyzékben nem szerepel,a Bertinelli-provenienciát azonban helyesen jelezte MaszlaghyFerenc a leltárkönyvben és az 1891-es katalógusban (53. sz.).

4. A Keresztény Múzeum régi leltárkönyve

A Keresztény Múzeum elsô leltárkönyvébe Maszlaghy Ferencképtárôr a Bertinelli-gyûjtemény képeit ezzel a megjegyzésselvezette be: „Az itt következô kizárólag olasz mûvek szerzôi azegykori tulajdonos meghatározása szerint vannak bevezetve.A hatvanöt darabból álló gyüjteményt ô Eminentiája 1878-ban

szerezte meg. Ezen gyüjtemény Rómában, a magángyüjteményeksorában kiváló helyet foglalt el. Becsesnek tartották azt alegjobb hírû mûvészek, köztük Overbeck, Cavalcaselle s mások.”Az egyes tételek tanúsága szerint Maszlaghy Ferenc valójábancsak 62 festményt leltározott be a Bertinelli-gyûjteménybôl szár-mazóként összesen 61 szám alatt (az egy keretbe foglalt kétjelenetet egy szám alatt vette fel, XXXVI–XXXVII.). A képek nagyrészét egy csoportban jegyezte be, de több is található közülükkülön, elszórtan. A plusz két kép abból adódik, hogy egyMadonnát (XXV.) véletlenül kétszer vett leltárba (338. sz. és 340.sz.), egy képet pedig tévesen gondolt a gyûjtemény részének(343. sz., Filippo Lippi követôje: Szent Erasmus mártíromsága,ma ltsz. 55.188).242

Maszlaghy tehát a Bertinelli-képtár mind a 60 festményéthelyesen leltárba vette (rajzokat nem katalogizált). Annak a kétképnek az attribúciójánál, amelyek nem szerepelnek azOverbeck–Minardi jegyzékben, nem tudott mire támaszkodni,így ismeretlen szerzôként vette fel ôket (VI., VIII.).

5. Maszlaghy Ferenc 1878-as képtárkatalógusa

A Keresztény Múzeum elsô, 333 festményt tartalmazó kataló-gusát a Bertinelli-gyûjtemény Esztergomba érkezése utáninéhány hónapban állította össze Maszlaghy Ferenc, és az évvégén jelentette meg. A képek származására vonatkozó adatokatnem tartalmaz. A katalógus sietve készült, két Bertinelli-kép iskimaradt belôle, amelyeket a második kiadásban pótolt a szerzô(a Bertinelli-proveniencia megjelölésével).

6. Maszlaghy Ferenc 1891-es képtárkatalógusa

A múzeum katalógusának második, bôvített kiadása 1891-ben– a múzeumalapító Simor János halálának évében és MaszlaghyFerenc képtárôr mûködésének utolsó jeleként – jelent meg. Ez aképtár elsô publikált katalógusa, amely a Bertinelli-képek prove-nienciáját jelzi. Az elsô kiadásból kimaradt két Bertinelli-kép meg-jelenik ebben (XXV., XXVII.), a leltárkönyv tévedését követveegyikük azonban (XXV.) kétszer is.243 A leltárkönyvhöz képest kétújabb kép is Bertinelliként szerepel, mindkét esetbenegyértelmûen tévedés eredményeképp, az 58. sz. alatt felsoroltés ma az Esztergomi Madonna Mesterének tulajdonítottMadonna gyermekével (ltsz. 55.196),244 valamint a 105. sz. tétel,Andrea Schiavone után: Krisztus Pilátus elôtt (ltsz. 55.309).245

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA50

241Kizárható az 1878-as inventárium e tételének azonosítása a Keresztény Múzeum korábban 55.247 ltsz. képével (1975-ben elcserélték, Balogh Istvánhoz került), amelyegykor Ipolyi tulajdona volt (vö. Némethy 1896, 209. sz., tévesen fatáblaként jelzi). Ezen a 16. századi, velencei képen (Szent Család Alexandriai Szent Katalinnal;44,5 x 52,5 cm) nincs jelen a kis Keresztelô János, vászonra készült, és ki volt állítva Ipolyi képeként az 1930-as ôszi kiállításon (78. kat. sz.). A képrôl ld. Gerevichszerk. 1948, 101.

242A kép hátoldalán csak a Hercegprímási Képtár címkéje található. Minthogy a kép sem az Overbeck–Minardi jegyzékben, sem az 1878-as hagyatéki inventáriumbannem szerepel, és Maszlaghy 1878-as katalógusából is hiányzik, bizonyára téves azonosításról van szó. A leltárkönyv alapján a 1891-es katalógusban is a Bertinelli-gyûjtemény részeként szerepel.

243Maszlaghy 1891, 338. sz. („Ismeretlen. Madonna a kis Jézussal, fennt a két szögletben két angyalfô. Fa. 57 x 42 cm. Bertinelli gyûjtemény”) és 340. sz. („Ismeretlen.Madonna a kis Jézussal, fejük fölött arany csillagok és három angyalfô. Fára festve. 59 cm m. 41 cm sz.”). Mindkét leírás illik a képre (a három angyalfô a képen, aszögletben idézett kettô a kereten van). A fatábla hátán fennmaradt (javítva) a 340-es szám.

244A leltárkönyvbe korábban Maszlaghy Ferenc maga jegyezte be e kép mellé a következôt: „Ezen festmény nem a Bertinelli-gyûjteménybôl való, hanem különvásároltatott.” A kép hátoldalának közepén lent a Herczegprímási Képtár címkéje (ltsz. 58.), más dokumentáció nem található rajta. Az ismeretlen festô szükségneveAndrea De Marchitól származik (1992b, 93: 88. j.).

245Mint ahogy a régi leltárkönyv is említi, ez a kép valójában az Erba–Odescalchi család gyûjteményébôl került Simor prímáshoz 1876-ban. Ld. Boskovits–Mojzer–Mucsi1964, 90, korábbi irodalommal.

A „Bertinelli-képtár”mint egységes gyûjtemény

A fentiekben arra kerestük a választ, hogy mely képek voltakegykor Bertinelli kanonok tulajdonában, és ezek közül melyekkerültek Esztergomba. A képtár-rekonstrukció kérdéséhezazonban az is hozzátartozik, hogy mit tekinthetünk valójábanképtárnak. Több jel utal arra, hogy a Bertinelli tulajdonában lévôképek összessége nem azonos a tulajdonos által elképzelt képtár-ideával: a „Bertinelli-képtár” maga egy valamivel kisebb, különállóegység lehetett, amelyet tulajdonosa felbecsültetett, beszámozottés az egyéb, tulajdonában lévô képektôl elkülönítve helyezett el.

Ezt a képtárat többé-kevésbé az az 55 kép alkothatta, amit azOverbeck–Minardi jegyzék elsô része sorol fel, és ami, úgy tûnik,1878-ra két képpel bôvült (A Straus Madonna Mestere, VI.;Filippo Lippi vagy Filippo Lippi után, VIII.). A képtárhoz tartozódarabok mind „keresztény klasszikusok”, azaz elsôsorbanreneszánsz és szinte kizárólag itáliai mesterek mûvei.

Az Overbeck–Minardi jegyzék bôvítményében szereplô nyolckép, mint már említettem, ebbe a koncepcióba stílusa, kora,témája szerint csak részben illett bele,246 és minden bizonnyalezekre utalt Bertinelli 1875 végén, amikor figyelmeztette BartalosGyulát: a vásárló „nagyszivû eljárással többet nyerhet [...]:ugyanis az esetben ô is nagyszivüleg más képeket is csatolhatnaképgyüjteményéhez” (Adattár 15.). E képeket az Overbeck–Minardi jegyzék figyelmeztetése szerint külön is meg lehetvásárolni, de a képtár egészével együtt is. Mire azonban Simormegbízottjai 1878-ban Rómába mentek, az itt felsorolt képektöbbsége már nem is volt Bertinelli lakásán, ami szintén arra utal,hogy szoros értelemben véve nem tartoztak a képtárhoz. Azekkor, 1878 nyarán felvett leltár arról is tanúskodik, hogyBertinelli számos képet a lakószobáiban (hálószobájában,házikápolnában) helyezett el, ezek szintén olyan képek lehettek,amelyeket nem tekintett a képtára részének.

Összefoglalás

A korabeli híradások szerint Simor János hercegprímás 60képet vásárolt meg 1878-ban Raffaele Bertinelli örököseitôl. Többforrás pontosan „60 mûvészi képet” említ, mások „mintegy hat-van”, „körülbelül hatvan” képrôl emlékeznek meg. A képtárravonatkozó, 63 mûvet felsoroló Overbeck–Minardi jegyzék 1960-as publikálása óta azonban a szakirodalom 63 képet tekint aBertinelli-képtár részének, bár ezek közül már a közzététel idejénsem sikerült mindegyiket azonosítani.

Az újonnan elôkerült 1878-as hagyatéki leltár és a többi mérv-adó korai forrás együttes áttekintése segítségével most pon-tosabban meg lehet határozni a képek számát. Ezek összevetésealapján úgy tûnik, a korabeli híreknek kell hitelt adnunk. Simorprímás 60 festményt és egy rajzot vásárolt meg: mindazt az 59mûvet, amit a hagyatéki leltár említ, és további két festményt,

amely csak az Overbeck–Minardi jegyzékben szerepel. Az utóbbijegyzék, ami a képtár eladás elôtti, legalább két-három évvelkorábbi állapotát tükrözi, valójában csak 58 olyan mûvet tartal-maz, amely biztosan Esztergomba került, a maradék ötöt(Overbeck–Minardi jegyzék, LVI., LVII., LVIII., LXI., LXIII. sz.)minden valószínûség szerint nem vették meg.

A források tanúsága szerint Bertinelli kanonok valószínûlegcsak azt a szakértôk által véleményezett és egységes gyûjtésielvek alapján összeállított, 55 képbôl álló részt tekintette szoro-sabb értelemben a képtárának, amelyet az 1875 végéig összeállí-tott Overbeck–Minardi jegyzék elsô részében sorol fel. Lehet-séges, hogy ez a rész 1878 elejéig két további festménnyel bôvült.

A jelen kiadvány Konkordancia és Katalógus része mindazokata mûveket tartalmazza, amelyeket az új adatok fényében aRaffaelle Bertinelli tulajdonából származó mûveknek tekinthetünk.

A Bertinelli-gyûjteménybôl származó, de korábbanismeretlen vagy vitatott provenienciájú mûvek

1. Duccio di Buoninsegna köre: Jeremiás próféta, ltsz. 55.134(I.).247

2. A Straus Madonna Mestere (Ambrogio di Baldese?): Krisztus akeresztfán Szûz Mária, Evangélista Szent János és Assisi SzentFerenc között, ltsz. 55.166 (VI.).

3. Fra Filippo Lippi vagy korabeli másolat Fra Filippo Lippi után:A halott Krisztus két angyallal, ltsz. 55.240 (VIII.).

4. Ismeretlen festô: A Szent Család, a kis Jézus megáldja a gyer-mek Keresztelô Szent Jánost, mellettük Szent Katalin,Maszlaghy ltsz. 94, a Keresztény Múzeumból ismeretlenidôpontban eltûnt (LXI.).

5. Olasz mester, 19. század: Madonna gyermekével, ltsz. Gr. 4376(LX.).

Korábban a gyûjtemény részeként azonosított képek,amelyek Bertinelli-származása kevéssé valószínû

1. Giovanni Bellini követôje (A Dossenai Mester?): Bemutatás aTemplomban, ltsz. 55.241.

2. Victor Honoré Janssensnek tulajdonítva: A Szent Család meg-pihen az egyiptomi úton, ltsz. 55.342.

Korábban a gyûjtemény részeként azonosított képek,amelyek biztosan nem a Bertinelli-képtárból származnak

1. Az Esztergomi Madonna Mestere: Madonna gyermekével,ltsz. 55.196.

2. Filippo Lippi követôje: Szent Erasmus mártíromsága,ltsz. 55.188.

3. Lucas Cranach iskolája: A Szent Család megpihen az egyipto-mi úton, ltsz. 56.453.

4. Andrea Schiavone után: Krisztus Pilátus elôtt, ltsz. 55.309.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 51

246Mint említettem, e nyolc kép közül valószínûleg csak három került Esztergomba. Közülük ma már csak kettô ismert (XXV., XLVI.), egyikük hátoldalán sem találhatómeg a Bertinelli-képtár számozása.

247Ennek a képnek, a Bertinelli-gyûjtemény egyik legfontosabb darabjának a származása valójában sosem volt kétséges, inkább egy félreértés miatt sorolta a szakiro-dalom gyakran a Ramboux- majd az Ipolyi-gyûjtemény képei közé. A kép Bertinelli-eredetét egyértelmûen bizonyítja minden korai forrás (Overbeck–Minardijegyzék, 1878-as leltár, múzeumi leltárkönyv, Maszlaghy 1891), és Prokoppné is helyesen azonosította 1960-ban a gyûjtemény darabjaként. Ezt a provenienciát azon-ban a múzeum 1964-es katalógusa (Gertrude Coor 1956-os közlését követve és a korai inventáriumok ikonográfiai tévedésére hivatkozva) kétségbe vonta, aminekalapján gyakran így szerepel a szakirodalomban, így a Ramboux-gyûjtemény 1998-as rekonstrukciójában is (Kier–Zehnder szerk. 1998, 550, 74. sz.).

28.a kép: A Bertinelli-gyûjtemény Overbeck–Minardi-féle jegyzéke. Esztergom, Prímási Levéltár.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA52

28.b kép: A Bertinelli-gyûjtemény Overbeck–Minardi-féle jegyzéke. Esztergom, Prímási Levéltár.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 53

28.c kép: A Bertinelli-gyûjtemény Overbeck–Minardi-féle jegyzéke. Esztergom, Prímási Levéltár.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA54

28.d kép: A Bertinelli-gyûjtemény Overbeck–Minardi-féle jegyzéke. Esztergom, Prímási Levéltár.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 55

29.a kép: Raffaele Bertinelli hagyatéki leltára, 1878. A képtár leírásának elsô oldala (f. 24r).

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA56

29.b kép: Raffaele Bertinelli hagyatéki leltára, 1878. A képtár leírásának második oldala (f. 24v).

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 57

A FRIEDRICH OVERBECK ÉS TOMMASO MINARDI SZAKVÉLEMÉNYÉN ALAPULÓ JEGYZÉK(csatolva Tárkányi Béla Simor Jánoshoz írott leveléhez, Esztergom, Prímási Levéltár, Simor magánlevéltár,

iktatva Török István neve alatt, 1878, 417. szám, ld. Adattár 24.)

GGaalllleerriiaa ddii CCllaassssííccii SSaaccrrii

Elenco degli argomenti rappresentati nei quadridi Scuola antica sui quali hanno dato giudizio i Sig.i Professori

Owerbeck e Minardi

jelenlegi katalógus-leltári szám szám

I. Madonna col Bambino. Leonardo da Vinci 55.276 XLI.

II. Madonna Bambino e S. Bernardino. Raffaello di prima maniera eltûnt XXVIII.

III. Mezza figura del Redentore. Autore fiamingo 55.345 XXVII.

IV. Maria Vergine, Bambino S. Sebastiano, S. Caterina V. M. Scuola del Beato Angelico 55.200 XIX.

V. Gesú, Maria, Padre Eterno, S. Michele, 4 Apostoli. Giottino 55.249 II.

VI. Visitazione a S. Elisabetta. Miniatura classica 58.823.1 XLIII.

VII. S. Sebastiano. Marco Palmesano 55.221 XLVII.

VIII. S. Famíglia con S. Giovanni, S. Giuseppe, S. Sebastiano e Marco Palmesano 55.223 XLVIII. S. Caterína.

IX. Maria SS. col Bambino e S. Zaccaría, S. Giovanni Giov. Bellino Veneziano 55.242 XXXIX. Battista e San Giuseppe.

X. María SS. il Bambino, S. Caterína Vergine e Martire, Jacopo Palma vecchio 55.245 XXXVIII.S. Agostino, S. Bonaventura.

XI. S. Famiglia con S. Caterina e S. Giovanni. Marco Palmesano 55.222 XLIX.

XII. María SS. col Bambino che dorme. Cima de Conegliano 55.195 XXX.

XIII. L’Incoronazione di María SS. 6 figure con un paese e Neri di Bicci 55.194 XXIX.campagna dai due lati.

XIV. Gesù fra 2 discepoli deposto dalla Croce. Scuola del Mantegna 55.213 XXXII.

XV. SS. Trinitá e Gesú Crocifisso. Alunno da Foligno 55.204 XVII.

XVI. S. Paolo. Scuola Bizantina 55.134 I.

XVII. S. Famíglia e S. Caterína da Siena ed un Santo che tiene Beccafumi da Siena 55.231 XL. una croce.

XVIII. María SS. Annunziata con sotto il Presepe con 8 figure. Pintoricchio 55.211 XXIV.

XIX. María SS., il fanciullo Gesú, S. Giovanni Batt[ist]a., Pellegrino da Modena discipolo 55.250 XLIV. S. Anna. di Raffaello

XX. María SS., il Bambino e S. Giovanni. Andrea del Varrocchio 55.210 XXXIV.

XXI. María SS. e il Bambino. Crivelli 55.189 XII.

XXII. María SS., Bambino, S. Giovanni Battista, S. Girolamo. Ghirlandajo 55.193 XX.

XXIII. Crocifisso con ai lati Maria SS. e S. Giovanni. Taddeo Bartoli 55.184 X.

XXIV. María SS. Bambino, S. Giovanni, e due altri Santi Gaudenzio Ferrari 55.218 L. S. Girolamo e S. Antonio.

XXV. I funerali di S. Efrem Siro con circa 40 figure. Pietro Laureati 55.168 V.

XXVI. La Maddalena nel suo ritiro a Marsiglia, trasportata Capo d’opera di Lorenzo da Credi 55.191 XXXV. da gli Angeli in Cielo ad ascoltare le celesti armonie.

XXVII. María SS. col Bambino ed un S. Giovanni che dorme. Correggio 55.233 LIII.

XXVIII. S. Girolamo nel deserto. Muziano 55.317 LVI.

XXIX. Il Calvario con 27 figure. Pietro della Francesca 55.206 XVI.

XXX. María SS. Assunta in Cielo con circa 30 figure Starnina 55.185 IX. d’Angeli Apostoli e Profeti.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA58

XXXI. S. Raffaele, Tobía, S. Girolamo. Pisanello 55.178 XV.

XXXII. S. Bernardíno, S. Domenico, S. Bonaventura Capo d’opera di Cesare Crivelli 55.214 XXVI. a-c.

XXXIII. Transito di María SS. con 4 angeli e SS. Apostoli: Filippino Lippi 55.203 XXIII.in tutto 17 figure

XXXIV. Madonna col Bambíno e 2 angeli. Sandro Botticelli 55.190 XXII.

XXXV. Madonna col Bambíno. Nicoletti 55.220 XXXIII.

XXXVI. María SS. col Bambino e S. Giovanni. Tiziano 55.243 LI.

XXXVII. María SS. col Bambino e 2 SS. Wergini. Taddeo Gaddi 55.165 VII.

XXXVIII. María SS. col Bambino in tavola rotonda con Scuola Sienese: stile del Beato 55.192 XXI.Angeli intorno. Angelico

XXXIX. María SS. col Bambino e 2 Santi. (Nome il scritto dietro il Quadro) 55.164 IV.Giotto da Vespignano

XL. Maria SS. col Bambino e 2 angeli. Matteo da Siena 55.176 XVIII.

XLI. Madonna col Bambino. Filippo Lippi 55.187 XI.

XLII. Madonna e Bambjno, S. Bernardino e S. Antonio. Cola della Matrice 55.219 XIV

XLIII. Martirio di S. Margherita Scarsellino da Ferrara 55.239 LV.

XLIV. Altro quadro della stessa dimensione rappresentante Scarzellino da Ferrara 55.238 LVI. il Crocifisso con María SS. e S. Giovanní.

XLV. María SS. il Bambíno e 2 Santi. Pittura Bizantina di gran 56.589 LIX.finitezza ezarito

XLVI. S. Raffaele Arcangelo e Tobía. Pittura Bizantina 55.155 III.

XLVII. Nazareno in rame. Carlo Dolce 58.825 LVII.

XLVIII. Battaglia in due parti. Scuola Perugina 55.207 XXXVI.

XLIX. Incoronazione di una regina. Scuola Perugina 55.208 XXXVII.

L. Maria SS. col Bambino, 2 Santi e 2 angeli. Innocenzo da Imola 55.197 XIII.

LI. Presepe con varie figure di pastori. Tiberio d’Assisi 55.237 XLVI.

LII. Flagellazione di Nostro Signore Gesú Cristo. Sebastiano del Piombo 56.801 LVIII.

LIII. Ritratto Luca Signorelli 55.224 XXXI.

LIV. Quadro d’altare in tavola rappresentante la Vergine Pagano 55.766 XLII.col Divino Infante circondata dai Santi Pietro, Antonio,Giuseppe e Giovanni Battista. Istoricamente conosciuto.

LV. Maria SS. che abbraccia il Bambino S. Giuseppe e Jacopo da Treviso 58.822 LII.S. Giovanni Battista.

Awertenza. I suddetti quadri furono tutti esaminati e guidicati da valenti artisti e principalmente daiProfessori Owerbeck e Minardí. I seguenti sono posteriorí e non hanno subíto il giudiziodi questi 2 insigni autorí. Quindi si possono o comperare separatamente o insieme contutta la Gallería. Si è omesso di porre il nome dei rispettivi autorí perchè quando sitratta di classici, gl’intelligenti possono vederli da se, nè il possessore della Gallería vuolepreveníre l’altrui giudizio.

LVI. Madonna e Bambino Sassoferrato – –LVII. Fuga in Egitto Fiamíngo – –

LVIII. Riposo in Egitto Fiamíngo – –LIX. Madonna e Bambino Gennari 55.215 XXV.LX. Madonna Bambino e Santi Scuola Veneziana eltûnt LXI.

LXI. La probatica piscina. Palma Veneziano – –LXII. S. Famiglia. Innocenzo da Imola 55.225 XLVI.

LXIII. Un Bambino Albani – –

Bertinelli kanonok képeinek jegyzéke Romából

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 59

RAFFAELE BERTINELLI 1878-AS HAGYATÉKI LELTÁRA(Róma, ASR, 30 Notai Capitolini, Ufficio 7, Alessandro Venuti jegyzô, 1878. április 3., ff. 1r-38r, a képtár itt közölt leírása: ff. 24r-34r)

Inventario legale de’ beni ereditari della bo: me: Can[oni]co D[on]. Raffaele Bertinellifatto ad istanza Del Sig[nor]. Cav[aliere]. Avv[ocato]. Gioacchino Bertinelli

jelenlegi katalógus-

leltári szám szám

1. Quadro in tavola a trè spartizioni uguali contenenti trè santi rappresentanti il primo S.Bonaventura, il secondo S. Bernardino, il terzo S. Domenico due dei quali restaurati della lunghezzadi Centimetri novantacinque e alto centimetri ventisei autore Crivelli Lire Trecento.2. Piccolo quadro in tavola in buono stato rappresentante la Vergine col Bambino ed un angiolettodormiente alto Centimetri trentatrè largo Centimetri ventiquattro maniera del Coreggio LireOttantacinque 3. Piccolo quadro in tavola rappresentante il Redentore alto Centimetri tredici largo Centimetri dieciin ottimo stato scuola fiamminga Lire Trenta4. Quadro in tavola di sesto rotondo rappresentante la Vergine col Bambino circondata da varieteste di cherubini molto danneggiato dal restauro del diametro di Centimetri quarantuno di scuolasenese Lire Sessanta5. Piccola tavola rappresentante la Vergine col bambino in trono e due santi ai lati maniera bizan-tina in parte restaurato alto Cent Trentasette largo Centimetri ventisei Lire Ottanta6. Quadro in tavola a sesto acuto rappresentante la Ssma Trinita alto Met 1 e largo Cent. Sessanta inmolte parti danneggiato dal restauro maniera di Alunno di Foligno Lire Cento cinquanta7. Quadro dipinto su rame rappresentante la flagellazione di Gesù Cristo alla Colonna alto Centcinquantotto largo Cent trentanove in buono stato copia dell’epoca dal quadro di Sebastiano delPiombo. Lire Cento8. Quadro in tavola di forma pentagona oblunga rappresentante Gesù Crocifisso con a destra laVergine ed a sinistra S Giovanni di scuola Senese alto Centimetri Ottantatrè largo cent Trentasei benconservato Lire Cento9. Quadro in tavola rappresentante la Vergine col Bambino, con intorno S. Caterina, S. Gio. Battaed un altro santo ben conservato alto Centimetri Ottantatrè largo Cent Sessanta colla firma MarcoPalmesano Lire Trecentocinquanta.10. Quadro in tavola in mediocre stato di conservazione rappresentante la Vergine col Bambino conin mano un uccelletto alto Cent Sessanta largo Cent Trentasei autore incognito Lire Cento11. Piccolo quadro in tavola rappresentante la Vergine il Bambino e S. Bernardino alto Cent Undicilargo Cent. Otto maniera del Puntericchio [sic] valutato Lire Ottantacinque12. Quadro in tavola rappresentante una Sacra famiglia in alcune parti restaurato alto Centquarantatrè largo Centimetri quarantadue di scuola veneziana lire Cento13. Quadro in tavola rappresentante un ritratto ben conservato alto Cento Trentotto largo CentTrentacinque maniera di Luca Signorelli Lire Centoventicinque14. Quadro in tavola rappresentante un Presepio con due pastori alto Centimetri cinquantuno LargoCent quarantatrè maniera di Tiberio d’Assisi Lire Settantacinque.15. Quadro in tavola col sesto rotondo rappresentante una Sacra famiglia in alcune parti restauratoalto Cent Sessantadue largo Cent cinquantatrè copia eseguita da Pellegrino da Siena. Lire Centosettanta.16. Piccolo quadro in tavola a sesto acuto rappresentante l’incoronazione della Vergine con sotto S.Michele in mezzo a quattro apostoli in alcune parti restaurato alto Cent Trentaquattro largo CentTrentasette maniera del Giottino Lire Cento17. Altro quadro in tavola a sesto acuto rappresentante la Vergine col Bambino, due Santi Vescovi edue Sante dell’altezza di Centimetri Settantuno e largo Cent quarantacinque maniera di TaddeoGaddi molto danneggiato dal restauro. Lire novanta.

55.214 XXVI. a-c.

55.233 LIII.

55.345 XXVII.

55.192 XXI.

56.589 LIX.

55.204 XVII.

56.801 LVIII.

55.184 X.

55.222 XLVIII.

55.187 XI.

eltûnt XXVIII.

55.243 LI.

55.224 XXXI.

55.237 XLV.

55.215/ XXV./55.210 XXXIV.55.249 II.

55.165 VII.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA60

55.164 IV.

55.134 I.

55.242 XXXIX.

55.194 XXIX.

55.250 XLIV.

55.176 XVIII.

55.213 XXXII.

55.191 XXXV.

55.195 XXX.

55.231 XL.

58.197 XIII.

55.190 XXII.

55.206 XVI.

55.203 XXIII.

58.825 LVII.

55.200 XIX.

55.178 XV.

55.207 XXXVI.

55.208 XXXVII.55.168 V.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 61

18. Altro simile al descritto rappresentante la Vergine col Bambino, due Sante ai lati una collapalma del martirio, l’altra con un mazzo di fiori in mano al di sotto poi altro quattro Santi incontemplazione Scuola Giottesca molto restaurato Lire Centoottanta.19. Piccolo quadro in tavola a sesto Gotico rappresentante un S. Paolo di Scuola Bizantina moltorestaurato alto Cent Trenta Largo Cent Ventuno. Lire Venticinque.20. Quadro in tavola rappresentante la Vergine col Bambino con accanto S. Giuseppe e SanZaccaria che presenta San Giovanni all’infante Gesù in alcune parti restaurato alto CentCinquantadue largo Cent Settanuno Scuola Veneziana Lire Cento cinquanta.21. Quadro in tavola rappresentante l’Incoronazione della Vergine con sotto i Santi Girolamo edAntonio di Padova ben conservato alto Metro uno e Cent dieci largo Cent settantatrè scuola di Neridi Bicci lire Trecentocinquanta.22. Quadro in tavola rappresentante una Sacra famiglia con S. Elisabetta molto restaurato alto Centcinquantotto largo Cent quarantotto Lire Centotrenta.23. Quadro in tavola rappresentante la Vergine col Bambino con intorno due Angeli Alto CentCinquantasei largo Cent Ventotto restaurato in alcune parti maniera di Matteo da Siena LireCentosessanta.24. Quadro in tavola rappresentante il Redentore morto sostenuto da due figure alto Cent Sessanta,largo Cent quarantotto molto alterato dal restauro maniera del Mantegna Lire Novanta.25. Quadro in tavola rappresentante la Maddalena trasportata in cielo dagli angeli in ottimo statodi conservazione alto Centimetri cinquanta largo Cent trentasette del Sogliani Lire quattrocento 26. Quadro in tavola rappresentante la Vergine in atto di adorazione con Gesù Bambino dormientealto Cent Sessantadue largo Cent quarantaquattro maniera di Cima da Conigliano. LireDuecentocinquanta.27. Quadro in tavola rappresentante la Vergine col Bambino Santa Caterina da Siena ed un altrosanto in varie parti restaurato alto Cent Trentasette largo Cent quarantatrè scuola del Francia LireNovantacinque.28. Altro quadro in tavola rappresentante la Vergine col Bambino, S. Francesco d’Assisi ed unaltro Santo Francescano con due Angioli che suonano, molto danneggiato dal restauro alto Centquarantasette largo Cent trentasei maniera d’Innocenzo d’Imola Lire Ottantacinque.29. Quadro in tavola rappresentante la Vergine sedente in trono col bambino in atto di benedire,con ai lati due Angeli inghirlandati di fiori e con un giglio in mano ben conservato il tutto all’in-fuori del manto della Vergine, totalmente ridipinto alto Cent 73 largo Cent cinquantuno maniera delBotticelli Lire Centodieci.30. Quadro in tavola rappresentante il Calvario con la Vergine svenuta, S. Giovanni la Maddalenae le Marie con altre figure di soldati in ottimo stato di conservazione Alto Centimetri Settantaduelargo Cent quarantasette valutato Lire quattrocento, d’incognito autore.31. Quadro in tavola rappresentante la morte della Vergine assistita dai dodici Apostoli e da cinqueAngioletti ai lati della bara ottimamente conservato alto Cent Trentadue largo sessantatrè manieradi Filippo Lippi valutato Lire quattrocentocinquanta.32. Piccolo rame Ovale copia d’appresso Carlindolce alto Cent ventisette largo Centimetri ventivalutato Lire Trentacinque33. Quadro in tavola col sesto rotondo rappresentante la Vergine col Bambino, S. Caterina martiree S. Sebastiano in alcune parti restarurato alto Cent settantatrè largo Cent cinquanta maniera delBeato Angelico valutato Lire Duecento34. Piccolo quadro in tavola rappresentante un S. Raffaele con Tobia e S. Girolamo moltodanneggiato e restaurato alto Cent Trentaquattro lar [sic] largo Cent Venticinque del PisanelloLire Cinquanta35. Altro piccolo quadro in tavola rappresentante una battaglia alto Cent ventisette largo Centquarantadue d’ignoto autore Lire Dieci36. Altro simile al descritto rappresentante un Rè che incorona una Regina Lire Dieci.37. Quadro in tavola rappresentante la sepoltura di S. Efrem Siro alto Cent Ottanta largo Centsettantasei d’ignoto autore Lire Centocinquanta

38. Quadro in tavola col sesto rotondo rappresentante una Sagra famiglia alto Cent Sessantaduelargo Centimetri quarantatré d’autore incognito Lire Settanta39. Quadro in tavola rappresentante la Vergine col Bambino in braccio alto Cent Sessantatre largoCent cinquantuno maniera del Salaino Lire Ottantacinque40. Quadro in tavola di forma ottagona rappresentante la Vergine col bambino in seno S. Gio.Battista ed un altro santo a destra alto Cent Sessantotto largo Cent Sessantaquattro maniera delGhirlandajo Lire Cinquecento.41. Quadro in tela rappresentante la Vergine col Bambino, S. Gio: Battista e altro due Santi moltorestaurato alto Cent ottantaquattro largo Cent Sessantuno d’autore incognito Lire Novantacinque 42. Quadro in tavola rappresentante un San Sebastiano in atto di subire il martirio ben conservatoalto Cent settantanove largo Cent sessanta maniera del Francia Lire Quattrocento43. Quadro in tavola rappresentante una Sacra famiglia con S. Caterina S. Giuseppe e S. Sebastianoalto Cent Ottantuno largo Cent sessantaquattro maniera del Palmeziano Lire Centoottanta44. Quadro in tavola rappresentante un S. Raffaele che conduce Tobia, maniera Bizantina altoCentim[etri] 33 largo Cent Trenta Lire Quindici 45. Quadro in tavola al sesto acuto rappresentante il martirio di S. Margherita alto Cent trentaseilargo Cent ventisei d’incognito autore Lire Venticinque46. Quadro diviso in tre parti rappresentante la Vergine col Bambino S. Bernardino e S AntonioEremita largo Cent Ottantadue alto Cent quarantasei d’incognito autore Lire Trenta47. Altro simile al descritto al N[umero] 45 rappresentante Gesù Crocifisso con la Madonna e S.Giovanni Lire Venticinque48. Piccolo quadro in tavola di sesto ovale rappresentante S. Girolamo alto Cent quindici largo CentUndici autore incognito Lire Due e Cent cinquanta49. Piccola e ben conservata miniatura di Cartapecora rappresentante la visita di Maria SSma a S.Elisabetta alta Cent quattordici larga Cent dieci autore incognito Lire Trentacinque50. Quadro in tavola rappresentante il Redentore morto sostenuto da due angioletti piangenti altoCent quarantadue largo Cent trentatre maniera di Gentile da Fabriano Lire Cento51. Quadro in tavola rappresentante lo sposalizio di S. Caterina con ai lati i Santi Dottori Agostinoe Girolamo alto Cent ottanta due largo Cent cinquanta tré di scuola veneziana Lire quattrocento 52. Quadro in tavola rappresentante un presepio con sopra la SSma Annunziata ben conservato altoCent Sessantasei largo Cent cinquantasei autore Pintoricchio Lire Cinquecento53. Quadro in tavola rappresentante una Sacra famiglia con Santa Caterina alto Cent quarantaquattro largo Cent Trenta quattro copia di scuola veneziana Lire Ottanta54. Quadro in tavola rappresentante una madonna con bambino che dorme alto Cent quaranta-sette largo Cent Trentotto autore incognito Lire Novanta55. Quadro dipinto su tela rappresentante la Sacra famiglia con Santa Elisabetta alto Metro Uno eCent settantasette e largo Metro uno e Cent cinque scuola di Giacomo da Treviso Lire Duecentocinquanta56. Quadro in tavola col sesto rotondo rappresentante la Vergine che viene assunta in cielo accom-pagnata da angioli, in alto il Padre eterno con ai lati i Profeti, in basso accanto al sepolcro vuoto S.Gio: Batt[ista]. alto Cent sessanta largo Cent quarantotto maniera dello Starnina Lire Cento 57. Piccolo disegno a chiaroscuro rappresentante la Vergine col bambino in braccio stile modernoalto Cent ventisette largo Cent Dieciotto Lire Cinque58. Quadro in tavola rappresentante Gesù Crocifisso con sotto la Vergine S. Giovanni e S. Francescoche prostrato stringe la Croce alto Cent Sessantaquattro largo Cent Trentaquattro d’autore incogni-to Lire Cinquanta 59. Quadro in tavola col sesto rotondo rappresentante la Vergine col Bambino alto Cent SessantadueLargo Cent Trentasei autore incognito Lire Sessantacinque

55.210/ XXXIV./55.215 XXV.55.276 XLI.

55.193 XX.

55.218 L

55.221 XLVII.

55.223 XLIX.

55.155 III.

55.239 LV.

55.219 XIV.

55.238 LIV.

55.317 LVI.

58.823.1 XLIII.

55.240 VIII.

55.245 XXXVIII.

55.211 XXIV.

eltûnt LXI.

55.200 XXXIII.

58.822 LII.

55.185 IX.

Gr. 4376 LX.

55.166 VI.

55.189 XII.

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA62

KONKORDANCIA

A BERTINELLI-GYÛJTEMÉNYBÔL A HERCEGPRÍMÁSI KÉPTÁR SZÁMÁRA MEGVÁSÁROLT

60 FESTMÉNY ÉS 1 GRAFIKA JEGYZÉKE

(B = Bertinelli-címke, M = Maszlaghy-címke, H = Hercegprímási Képtár címkéje)

I. Leonardo da Vinci 39. Salaino modora 106. 55.276 Gianpietrino Madonna gyermekével B-M-H XLI.II. Raffaello korai 11. Pinturicchio 85. eltûnt Pinturicchio Madonna gyermekével és ismeret- XXVIII.

stílusában modora követôje Sienai Szt. Bernardinnal lenIII. flamand mester 3. flamand iskola 335. 55.345 Hans Memling A Fájdalmas Krisztus B-M-H XXVII.

vagy mûhelyeIV. Beato Angelico 33. Beato Angelico 104. 55.200 Neroccio de’ Madonna gyermekével, nincs XIX.

iskolája modora Landi Szt. Sebestyénnel ésAlexandriai Szt. Katalinnal

V. Giottino 16. Giottino modora 78. 55.249 A Poldi Pezzoli Trónoló Mária és Krisztus B-M-H II. Diptichon Mestere szentekkel és egy szeráffal

VI. klasszikus miniatúra 49. ismeretlen 314. 58.823.1 Alvarus (Álvaro Pires?) Vizitáció B-M-H XLIII. VII. Marco Palmezzano 42. Francia modora 71. 55.221 Marco Palmezzano Szent Sebestyén nincs XLVII. VIII. Marco Palmezzano 43. Palmezzano 72. 55.223 Marco Palmezzano A Szent Család Szt. Sebes- B-M-H XLIX.

modora tyénnel, Alexandriai Szt.Katalinnal (?), és a kisKeresztelô Jánossal

IX. Giovanni Bellini 20. velencei iskola 65. 55.242 Francesco di A Szent Család B-M-H XXXIX. Simone da Zakariással és a gyermekSantacroce Keresztelô Jánossal

X. Jacopo Palma 51. velencei iskola 68. 55.245 velencei festô Alexandriai Szt. Katalin B-M-H XXXVIII. vecchio misztikus eljegyzése, szent

püspök és Szt. JeromosXI. Marco Palmezzano 9. Marco Palmezzano 107. 55.222 Marco Palmezzano A Szent Család Alexandriai M-H XLVIII.

szignójával Szt. Katalinnal (?) és a kisKeresztelô Jánossal

XII. Cima da Cone- 26. Cima da Cone- 70. 55.195 Bernardino Luini (?) Mária imádja gyermekét B-M-H XXX. gliano gliano modora

XIII. Neri di Bicci 21. Neri di Bicci 62. 55.194 David Ghirlandaio (?) Mária megkoronázása Szt. nincs XXIX.iskolája Jeromossal és Padovai

Szt. AntallalXIV. Mantegna iskolája 24. Mantegna 92. 55.213 Közép-itáliai festô, A halott Krisztus Nikodé- B-M-H XXXII.

modora 16. sz. eleje mussal (?) és ArimátiaiJózseffel

XV. Niccolò da Foligno 6. Niccolò da Foligno 52. 55.204 Niccolò da Foligno Szentháromság M-H XVII. XVI. bizánci iskola 19. bizánci iskola 45. 55.134 Duccio di Jeremiás próféta H I.

Buoninsegna köreXVII. Domenico 27. Francia iskolája 91. 55.231 olasz festô, Madonna gyermekével, Szt. B-M-H XL.

Beccafumi 16. sz. eleje Andrással és Szt. Erzsébettel (?)XVIII. Pintoricchio 52. Pintoricchio 73. 55.211 Perugino követôje, Jézus születése B-M-H XXIV.

16. sz. elejeXIX. Pellegrino da 22. (nem ad meg 69. 55.250 Raffaello és mûhelye Madonna gyermekével, B-M-H XLIV.

Modena, attribúciót) után, 16. század Szt. Erzsébettel és a kisRaffaello tanítványa elsô fele Keresztelô Jánossal

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 63O

verb

eck–

Min

ardi

szám

Ove

rbec

k–M

inar

diat

tribú

ció

1878

-as le

ltár s

zám

a

1878

-as l

eltá

rat

tribú

ció

Mas

zlagh

y sz

ám

Mai

leltá

ri sz

ám

Mai

attri

búció

Cím

Dok

umen

táci

óa

képe

n

Kat.

szám

XX. Andrea del 15. Pellegrino da Siena 108. 55.210 Girolamo di Madonna gyermekével nincs XXXIV.Verrocchio /38. által készített Benvenuto és a kis Keresztelô

másolat / ismeretlen JánossalXXI. Crivelli 59. ismeretlen 98. 55.189 Filippo Lippi és Madonna gyermekével B-M-H XII.

Pesellino követôje rózsalugasbanXXII. Ghirlandaio 40. Ghirlandaio 51. 55.193 Gherardo di Trónoló Madonna gyerme- B-H XX.

modora Giovanni (?) kével, a fiatal Szent Jeromossalés a kis Keresztelô Jánossal

XXIII. Taddeo di 8. sienai iskola 90. 55.184 Pesellino Krisztus a keresztfán Mária B-M-H X.Bartolo és Evangélista Szt. János

közöttXXIV. Gaudenzio 41. ismeretlen 89. 55.218 Francesco Madonna gyermekével, a kis B-M-H L.

Ferrari Menzocchi Keresztelô Jánossal, Szt. Jero-mossal és Padovai Szt. Antallal

XXV. Pietro Lorenzetti 39. ismeretlen 99. 55.168 Mariotto di Nardo Jelenetek a korai remeték nincs V.életébôl [M doku-

mentált]XXVI. Lorenzo di Credi 25. Sogliani 101. 55.191 Lorenzo di Credi Mária Magdolna elragadtatása B-M-H XXXV.

fômûveXXVII. Correggio 2. Correggio modora 63. 55.233 pármai festô, Madonna gyermekével és az téves B LIII.

16. sz. alvó kis Keresztelô JánossalXXVIII. Muziano 48. ismeretlen 82. 55.317 németalföldi (?) Bûnbánó Szt. Jeromos H LVI.

festô, 16. sz. vége– 17. sz. eleje

XXIX. Piero della 30. ismeretlen 88. 55.206 Giovanni Boccati Kálvária nincs XVI. Francesca

XXX. Starnina 56. Starnina modora 59. 55.185 Pietro di Giovanni Mária mennybevitele B-M-H IX. d’Ambrogio

XXXI. Pisanello 34. Pisanello 83. 55.178 Neri di Bicci Rafael arkangyal Tóbiással B-M-H XV. és Szent Jeromos

XXXII. Cesare Crivelli 1. Crivelli 93. 55.214. Carlo Crivelli Sienai Szt. Bernardin, Padovai B-M-H XXVI. fômûve 1–3 Szt. Antal, Szt. Domonkos a-c.

XXXIII. Filippino Lippi 31. Filippo Lippi 95. 55.203 Vincenzo Frediani Mária halála B-M-H XXIII. modora

XXXIV. Sandro Botticelli 29. Botticelli modora 55. 55.190 Botticelli követôje Madonna gyermekével és B-M-H XXII. két angyallal

XXXV. Nicoletti 54. ismeretlen 84. 55.220 Giovan Battista Madonna gyermekével [B]-M-H XXXIII. Rositi

XXXVI. Tiziano 12. velencei iskola 64. 55.243 Polidoro Madonna gyermekével és a nincs LI. da Lanciano kis Keresztelô Jánossal

XXXVII. Taddeo Gaddi 17. Taddeo Gaddi 56. 55.165 Az 1416-os Mester Madonna gyermekével és M-H VII. modora négy szenttel

XXXVIII. sienai iskola, Beato 4. sienai iskola 49. 55.192 firenzei festô, Madonna gyermekével B-M-H XXI. Angelico stílusa 15. sz. vége mandorlában

XXXIX. Giotto da 18. Giotto iskolája 57. 55.164 Tommaso del Madonna gyermekével és B-M-H IV. Vespignano Mazza hat szenttel

XL. Matteo di 23. Matteo di Giovanni 74. 55.176 Matteo di Madonna gyermekével és B-M-H XVIII. Giovanni modora Giovanni két angyallal

XLI. Filippo Lippi 10. ismeretlen 100. 55.187 Pesellino Madonna gyermekével B-M-H XI. XLII. Cola dell’ 46. ismeretlen 50. 55.219 umbriai (?) festô, Madonna gyermekével B-M-H XIV.

Amatrice 15. sz. harmadik Sienai Szt. Bernardin és negyede Remete Szt. Antal között

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA64O

verb

eck–

Min

ardi

szám

Ove

rbec

k–M

inar

diat

tribú

ció

1878

-as le

ltár s

zám

a

1878

-as l

eltá

rat

tribú

ció

Mas

zlagh

y sz

ám

Mai

leltá

ri sz

ám

Mai

attri

búció

Cím

Dok

umen

táci

óa

képe

n

Kat.

szám

XLIII. Scarsellino da 45. ismeretlen 48. 55.239 Alessandro Antióchiai Szt. Margit B-M-H LV. Ferrara Maganza vértanúsága

XLIV. Scarsellino da 47. ismeretlen 47. 55.238 Alessandro Krisztus a keresztfán Mária B-M-H LIV. Ferrara Maganza és Mária Magdolna között

XLV. bizánci festmény 5. bizánci modor 75. 56.589 orosz festô, 18. sz. Barlangkolostori Istenanya nincs LIX. Szt. Feodoszij és Szt. Antonyijszerzetesekkel

XLVI. bizánci festmény 44. bizánci modor 46. 55.155 Kelet-Mediterrá- Rafael arkangyal Tóbiással B-M-H III. neumból származófestô, 14. sz.

XLVII. Carlo Dolci 32. közeli másolat 66. 58.825 Carlo Dolci Ecce Homo B-M-H LVII. Carlo Dolci után mûhelye

XLVIII. perugiai iskola 35. ismeretlen 61. 55.207 umbriai (?) festô, Lovascsata B-M-H XXXVI.XLIX. perugiai iskola 36. ismeretlen 61. 55.208 16. sz. eleje Koronázás-jelenet B-M-H XXXVII.L. Innocenzo da 28. Innocenzo da 86. 55.197 Ansuino da Madonna gyermekével,

Imola Imola modora Forlì (?) Szt. Ferenc stigmatizációja B-M-H XIII. LI. Tiberio d’Assisi 14. Tiberio d’Assisi 77. 55.237 firenzei festô, Jézus születése nincs XLV.

modora 1520–1530 körülLII. Sebastiano del 7. korabeli másolat 87. 56.801 Sebastiano del Krisztus ostorozása H LVIII.

Piombo Sebastiano del Piombo utánPiombo után

LIII. Luca Signorelli 13. Luca Signorelli 67. 55.224 Amico Aspertini Heroikus fej H XXXI.modora

LIV. Pagani – – 332 56.766 Giovanni és Trónoló Madonna gyermeké- nincs XLII. Vincenzo Pagani vel és négy szenttel [B doku-

mentált] LV. Giacomo da 55. Giacomo da 114. 58.822 Girolamo Mazzola A Szent Család Szt. Erzsébet- B-M-H LII.

Treviso Treviso iskolája Bedoli köre tel és a kis Keresztelô JánossalLIX. Gennari 15. Pellegrino da Siena 338. 55.215 Bernardino di Madonna gyermekével H XXV.

/ 38. által készített máso- és Mariotto mûhelyelat / ismeretlen 340.

LX. velencei iskola 53. velencei iskola 94. eltûnt – A Szent Család Szt. Katalinnal ismeretlen – LXII. Innocenzo da – – 76. 55.225 Innocenzo da Alexandriai Szent Katalin tulajdonosi XLVI.

Imola Imola mûhelye misztikus eljegyzése felirat – – 50. Gentile da Fabriano 54. 55.240 Filippo Lippi vagy A halott Krisztus két angyallal H VIII.

modora követôje – – 57. modern stílusú – Gr. 4365 olasz mester, Madonna gyermekével – LX.

19. sz.– – 58. ismeretlen 53. 55.166 A Straus Madonna Krisztus a keresztfán Mária, H VI.

Mestere Szt. János és Assisi Szt. Ferencközött

A KÉPTÁR REKONSTRUKCIÓJA 65O

verb

eck–

Min

ardi

szám

Ove

rbec

k–M

inar

diat

tribú

ció

1878

-as le

ltár s

zám

a

1878

-as l

eltá

rat

tribú

ció

Mas

zlagh

y sz

ám

Mai

leltá

ri sz

ám

Mai

attri

búció

Cím

Dok

umen

táci

óa

képe

n

Kat.

szám

A Bertinelli-képtár szinte kizárólag szakrális témájú reneszánszfestményekbôl, elsôsorban az 1450–1550 közötti évszázad itáliaialkotásaiból áll. Ezekhez néhány gótikus és késôbizánci hatásalatt készült darab, valamint négy-öt késô 16. és 17. századi mû iscsatlakozik. Felsô- és Közép-Itália jelentôsebb iskolái mindképviselve vannak: legnagyobb számban Firenze, a romagnai ésumbriai területek, kisebb számban Siena, a Marche vidék, éstalálunk néhány emiliai, lombard és velencei körbe tartozó, sôtnémetalföldi vagy akkoriban annak tartott mûvet is.

A képtár sok jó színvonalú darabot tartalmaz, ugyanakkorBertinelli semmiképp sem tartozott a dúsgazdag mûgyûjtôk közé,és a mûvek kimagasló kvalitása, a hírneves festôk alkotásainakbirtoklása bizonyára nem volt elsôdleges szempont számára a

gyûjtésnél. Ugyanakkor egyenletes színvonalra törekedett.Egyetérthetünk Mojzer Miklós értékelésével, aki szerint Bertinellitájékozottan, biztos kézzel választott erôs másodvonalbeliszerzôk mûveibôl, amelyek között „selejtes vagy érdemtelenülgyenge mû jóformán egy sincs”.248 Az eddig elôkerült írott forrá-sok is azt sugallják, hogy Bertinelli kanonok valamennyit, talánnem is keveset, bizonyosan értett a képek mûvészettörténetiértékének megítéléséhez.

Tematika tekintetében érdeklôdése szinte kizárólagosan akeresztény mûvészet felé fordult. Gyûjteményében feltûnô aprofán témák: a portrék, mitológiai, allegorikus vagy történetiábrázolások szinte teljes hiánya. Ritka kivételt jelent AmicoAspertini antikizáló Heroikus feje (XXXI.), amely az antik császár-portré mûfaját idézô, ízig-vérig reneszánsz alkotás, valamint egyismeretlen umbriai (?) festô mitologikus vagy ókori történelmitémájú két jelenete, valószínûleg egy kelengyeláda díszítésénektöredékei (XXXVI–XXXVII.). Mivel azonban a képtár egy részét atulajdonos örökölte, egyelôre nem tudhatjuk, hogy ezek a képekvalóban az ô koncepciójába illeszkedtek-e vagy sem.

Bertinelli a narratív témájú képek iránt sem mutatott sokérdeklôdést. A képtárból szinte teljesen hiányzik az olaszreneszánsz festészet legelterjedtebb keresztény témájú, elbe-szélô mûfaja: a predellakép, amely a szentek élettörténeténeklegfontosabb eseményeit mutatja be. Egyetlen ilyen mû van agyûjteményben, Vincenzo Frediani Mária halálát ábrázoló pre-dellaképe, amelyet a gyûjtô-kanonok bizonyára inkább tekintettegy katolikus dogma, mint egy szent történet ábrázolásának (XXIII.).

Tematikai szempontból a gyûjtemény középpontjában a szám-talan Madonna-ábrázolás áll, köztük több Sacra Conversazione,valamint a Mária megdicsôülését ábrázoló képek: Mária halála(XXIII.), mennybemenetele (IX.), megkoronázása (II.,249 XXIX.).Szintúgy nagy hangsúlyt kap a Passió-történet: az ostorozás(LVIII.), az Ecce Homo (LVII.), a Pietà vagy Fájdalmas Krisztus(VIII., XXVII., XXXII.), a Kálvária (VI., X., XVI.). Emellett egy-egyképen Jézus életének gyakran ábrázolt jeleneteivel (Jézusszületése, pontosabban A Gyermek Jézus imádása, XXIV., XLV.,Vizitáció, XLIII.) találkozhatunk, valamint a keresztény tanok(Szentháromság, XVII., az Eucharisztiára közvetve utaló képek,XXX., XXXV.) és egyes szenteknek (Sebestény, Mária Magdolna,Jeromos, koldulórendi szentek) az ábrázolásával. A két kicsinyRafael arkangyal (III., XV.) minden bizonnyal mint a gyûjtôvédôszentjének ábrázolása került be a gyûjteménybe.250

Összességében a képtár leginkább olyan devóciós, ájtatos-ságra szolgáló képek gyûjteményének tûnik, amelyek csendes,meditatív atmoszférájukkal a legfôbb katolikus hitelvekrôl valóelmélkedést, a teológia érzelmi megközelítésén keresztül ahitbeli meggyôzôdés elmélyülését segítik.

MÛVÉSZETTÖRTÉNETI ÉS MUZEOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A KÉPTÁRHOZ66

248Mojzer 1964a, 215.

249A Poldi Pezzoli Diptichon Mesterének képe pontosabban a megdicsôült, megkoronázott Máriát ábrázolja Krisztus jobbján trónolva (synthronoi). Az Atyaisten alak-ja és a Megváltót szimbolizáló pelikán egy késôbbi átfestés során került a képre.

250Azt, hogy ez a 19. században is még milyen fontos szempont, jól példázza Strossmayer püspök megjegyzése, aki az Overbeck által neki felajánlott Szent József-festménytazzal az örömmel nyugtázza, hogy „Er ist mein Namenspatron” (Klaus Friedl, in Feuß szerk. 1994, 116 és Feuß szerk. 1994, 127).

30. kép: Pesellino: Krisztus a keresztfán Szûz Mária és SzentJános evangélista között (X.).

Mûvészettörténeti és muzeológiaimegjegyzések a képtárhoz

Egy ilyen szakrális ideál-képtár tervszerû összeállításának agondolata eléggé egybevág azokkal az információkkal, amelyekBertinelli kanonok életérôl eddig ismertté váltak: erôsen érzelmibeállítottságú ember, aki teológiát sosem végzett, és felnôttkorában indította ôt valami élmény arra, hogy pappá váljon.Emellett könnyen fellelkesülô, vágyait szívósan megvalósítanitörekvô egyéniség, akinek számára a képtár összeállítása ugyan-olyan program lehetett, mint a guadagnolói santuario meg-valósítása. A hangsúlyos Mária-tiszteletet és a Passió–Megváltásmisztériumának szentelt figyelmet, amit a képtár tematikaiösszetétele sugall, Bertinelli életének ismert tényei is alátá-masztják: 1849-es megmenekülését a Mentorellai Szûznek tulaj-donította, és az eseményt követô évtizedben életének egyikmeghatározó célja volt, hogy a mentorellai kegyhely közelében aMegváltó Passiójának és a Fájdalmas Szûz tiszteletének szentelt újkegytemplomot emeljen (Adattár 2.).

A Bertinelli-képtár, amely a katolikus hit központi tanaitugyanabban az idôtlen, letisztult és idealizált, a narratívátólelvonatkoztatott formában kívánta megjeleníteni, mint az IgnazioJacomettitôl megrendelt Pietà-szobor (12. kép), minden bizony-nyal egykori installációjában is harmóniát tükrözött.

Esztétikai szempontból szembetûnô, hogy a képtár elsôsor-ban – a reneszánsz devóciós képekre jellemzôen – kb. 50–80 cmmagas, sértetlen, jól prezentálható darabokból áll, azok néhánykivételével „salon nagyságuak” (Adattár 16.). Nagyobb együttes,például oltármû töredékeit alig találunk közöttük (ellentétbensok más korai olasz képgyûjteménnyel, köztük Johann AntonRamboux-éval). Ha mégis akad ilyen, mint Pesellino összetettformájú Keresztrefeszítése, amely egykor egy nagy oltárképközépsô koronázó eleme volt, azt a 19. századi keret segítségé-vel négyszögletessé kiegészítve illesztették be a többi kép közé(30. kép), a kisebb töredékeket pedig közös keretbe foglalták(31. kép). Ez a gyakorlat egyébként a középkori töredékekbôl„szalonképeket” formálni kívánó kor mûgyûjtôkultúrájánakáltalánosan megfelelt.

A korabeli szokásnak megfelelôen a képek több sorban,valószínûleg szorosan egymás mellé lehettek függesztve,251 ígyegy tágas folyosón vagy – egyfajta szakrális szalont alkotva – egynagyobb teremben is elférhettek. A gyûjtemény helyérôl, elren-dezésérôl nincs még adatunk az 1878-as hagyatéki leltár már tár-gyalt említésétôl eltekintve, amely abban a lakásban írja le aképeket – elhelyezésük pontosabb meghatározása nélkül –,amelybe néhány évvel halála elôtt költözött Bertinelli. A képtárinstallációjának koncepciójára nézve kézenfekvô lenne a leltár-ban felsorolt képek felvételi sorrendjébôl kiindulni, ezeket azon-ban sajnos már valószínûleg a falakról leszedve és a csomagolás-ra elôkészítve láthatták a leltározók, mivel a leírás sorrendjébensemmilyen rendezési elvet vagy szabályszerûséget nem lehetfelfedezni. A képtár egykori megjelenésére így vajmi kevéstámpontunk van, leginkább csak azok a párdarabok tûnnek fel,amelyek összetartozása annyira nyilvánvaló, hogy sokszor a

Keresztény Múzeum kiállításain is így szerepeltek. Egyértelmûenpendant volt az eredetileg is összetartozó, késôbb kettéfûrészelt,ravennai eredetû tábla két oldala (LIV–LV.), a két fekvô formá-tumú, 16. századi velencei Madonna (XXXVIII–XXXIX., 42. kép),Tommaso del Mazza és az 1416-os Mester Madonnái (IV., VII., 32.kép), továbbá Girolamo di Benvenuto és Bernardino di Mariottomûhelyének azonos méretû, íves lezárású Madonnái, amelyekena keretek ívháromszögeit kerubfejek díszítik (33. kép és 39. kép).Párdarabok lehettek ezen túl Pesellino és követôjének Madonnái(XI., XII., 41. kép), talán a két, íves lezárású fatábla Pietro diGiovanni d’Ambrogiótól és David Ghirlandaiótól (?) (IX., XXIX.),valamint a halott Krisztust két kísérôalakkal ábrázoló egy-egytábla is, amelyek között a méretkülönbséget a kerettel hidalhat-ták át (VIII., XXXII.).

Bertinelli kanonok sokat törôdhetett képeivel. A rosszállapotú Pagani-oltárképet 1852 elôtt restauráltatta (XLII.), és aképeken megfigyelhetô jelek arra utalnak, hogy egy restaurátor aképtár egészével is foglalkozott, a képek nagy részét felújította.A 19. századra jellemzô módon az átfestések elsôsorban és

MÛVÉSZETTÖRTÉNETI ÉS MUZEOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A KÉPTÁRHOZ 67

251A mûtárgyak, mûgyûjtemények bemutatásának és rendezésének történetéhez ld. Christopher Rowell: „Display of Art,” in Dictionary of Art 1996, 9. kötet, 11–33. ABertinelli-képek kereteinek külsô oldalát általában okkersárga, gessoalapra felvitt védôréteg fedi, amely a drágább aranyozást volt hivatott kiváltani és leginkább aszorosan egymás mellé helyezett festményeknél használták.

31. kép: Carlo Crivelli: Sienai Szent Bernardin, Padovai Szent Antal, Szent Domonkos (XXVI.a–c.).

MÛVÉSZETTÖRTÉNETI ÉS MUZEOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A KÉPTÁRHOZ68

32. kép: Tommaso del Mazza: Madonna szentekkel (IV.) és az 1416-os Mester: Madonna szentekkel (VII.).

33. kép: Bernardino di Mariotto mûhelye: Madonna gyermekével (XXV.) és Girolamo di Benvenuto: Madonna gyermekével és a kisKeresztelô Jánossal (XXXIV.).

programszerûen a fô alakok, így leggyakrabban Mária és a gyer-mek Jézus arcát érintik. Sok kép az állapotától függetlenül kapottaz arcokat megszépítô és édeskésebbé tevô átfestést (pl.Tommaso del Mazza Madonnája, IV., Lorenzo di Credi MáriaMagdolnája, XXXV., a korábban Bachiaccának tulajdonított, deépp az átfestések miatt nehezen megítélhetô kép, XLIV.).Emellett archív fotók, képeslapok, régi feljegyzések tanúskodnaka már letisztított képek egykori, jellegüket erôsen megváltoztatóátfestésérôl, például a Straus Madonna Mesterének Kálváriáján(VI., 34. kép) vagy Neroccio (XIX., 35. kép), Girolamo diBenvenuto (XXXIV., 36. kép) és Bernardino di Mariotto mûhelyé-nek Madonnáin.252 Neroccio mûvén máig megmaradt a köpenyzöld bélését fedô, feltehetôen a 19. századból származó durva,barnás átfestés. A megkopott, díszítô jellegû mordent- éskagylóaranyozásokat a restaurátor sok helyen megújította:ugyanolyan, az eredeti mintát többé-kevésbé követô beavatkozásfigyelhetô meg többek közt az 1416-os Mester Madonnájánakelôterében (VII.), Pietro di Giovanni d’Ambrogio Mária mennybe-vitelén az Atyaisten drapériáján (IX.) vagy a kis firenzei Madonna-tondón (XXI.). A legradikálisabb restaurálást sajnos épp azegyik legjelentôsebb mû, Pietro di Giovanni d’Ambrogio Máriamennybevitele szenvedte el, amelyet a tájábrázolás és Tamásapostol alakjának kivételével mindenütt drasztikusan megújítot-tak.253 Egy nem mindennapi beavatkozás, a festékréteg új tölgyfa-hordozóra való teljes átültetése történt meg Marco Palmezzanoegyik Madonnáján (XLIX.), ahol az áttétel után az eredeti fes-tékréteg körüli szabad területeket kiegészítve a festett felületetmegnagyobbították (ezeket a kiegészítéseket a késôbbi,1980–1981-es restaurálás meghagyta). Ennek az áttételnek azidôpontja ismeretlen.254

Bertinelli kanonok számára tehát a gyûjtés elsôdleges szem-pontja a képek vallásos tartalma lehetett. Az árfüggô kvalitás,valamint a spirituális és esztétikai tartalomtól független történetiérték valószínûleg csak másodlagos szerepet kapott. A mélyenhívô kanonoknak a „szentképei” (Adattár 13.) által tapasztalhatólelki felemelkedés lehetett a legfontosabb: a mûalkotások révénkívánhatott vallásos érzéseinek kifejezést adni, belôlük inspirá-ciót, megerôsítést és vigaszt meríteni. A képekkel szemben meg-fogalmazott igényét: a klasszicizáló formát, a vallásos tartalmat ésa régi, hiteles keresztény mesterek követelményét jól illusztráljaképtárának elnevezése: a szent, azaz keresztény klasszikusokgalériája (galleria di classici sacri).

Bertinelli láthatóan eszerint a tudatos koncepció szerint, gon-dosan megválogatva gyûjtötte össze „classicus képeit” (Adattár21.). Vásárlásaiban következetes volt, nem vonzotta sem aromantika szabálytalansága, nyugtalansága és újszerûsége, sema realizmus nyersesége. Határozott irányú preferenciákkal ésízléssel rendelkezett a mûvészetek terén, s az ismeretségiköréhez tartozó nazarénus és purista mûvészek befolyása alatt,

talán az általa jól ismert pápai udvar korabeli gyûjtési szempont-jait is magáévá téve fordulhatott elsôsorban a korai olasz festôkfelé.

A koncepció, amit a képtár sugall, összhangban áll Bertinelliismertté vált mûvészeti megrendeléseivel és kapcsolataival. Sokadat került elô arra nézve, hogy – kora egyházi értelmiségénekízléséhez is igazodva – Bertinelli mennyire nagyra becsültekorának késô-nazarénus, purista és keresztény klasszicistamûvészeit. Bár e mûvészeti irányzatok elméleti kiindulópontjaeltér, a Bertinelli ízlésének megfelelô kortárs mûvészek alkotá-saiban közös a kiegyensúlyozott, sokszor szimmetrikus kompozí-ció, a témának a leglényegesebb elemekre való redukálása, adrámai hatások kerülése, a klasszicizáló alaktípusok és drapériák,a rajzos stílus, a szelíd, didaktikus jellegû vagy vallásos, morálisüzenetet hordozó tartalom.

Mikor megrendelôként Bertinelli ezekhez a mesterekhezfordul, ugyanúgy kirajzolódik már említett preferenciája a klasszi-cizáló forma, a vallásos téma, a mûalkotás által közvetített morálisés misztikus tartalom és az alkotók keresztény hitelessége iránt,mint mûgyûjtése esetében. A nazarénusok emblematikus, széleskörben dicsôített mesterétôl, Friedrich Overbecktôl mindenbizonnyal sikerrel rendelt meg 1855-ben egy akvarellt (Pietà vagyLevétel a Keresztrôl), amelyre egy egész kegytemplom ikonográ-fiai programját kívánta alapozni, és mély reverenciával tekintett anazarénusok útját Itáliában továbbvivô puristák élére álltTommaso Minardi életmûvére is. További megrendeléseiben ekét nagy mester köré gyûlô és egymással is szoros baráti kapcso-latban álló, de másodvonalbeli mûvészekkel dolgoztatott; apurista kiáltványt is jegyzô Antonio Bianchini festôvel 1847-ben,a pápai udvarnak is dolgozó Ignazio Jacometti szobrásszal1856–1857-ben és valószínûleg 1863-ban is. Bertinellinek emûvészeti körökhöz való viszonyulásában, és nemcsak Overbeckés Minardi szakértelmének elismertségében keresendô az ok,amiért képtárát majd két évtizeden keresztül e kereszténymûvészek ajánlásával kívánja áruba bocsátani.

Megrendeléseivel, mint feltehetôen képtárának összeállításá-val is, Bertinelli vallásos érzéseinek és – Teresa Verzeri portréjaesetében – egy mintaképnek tekintett vallási vezetô irántirajongásának kívánt kifejezést adni. A portré (7. kép) megren-delésénél Antonio Bianchini személyének kiválasztásában akövetelmény, hogy a mûvész feddhetetlen keresztény erkölcsûés tiszta lelkû legyen, talán még mûvészeti tehetségénél iselôrébbvaló szempont volt. Formai téren az Ignazio Jacomettitôlmegrendelt és fennmaradt Pietà-csoport (12. kép) tanúsítjaBertinelli vonzódását a canovai és thorvaldseni hagyományt foly-tató klasszicizmushoz: az eredmény egy nyugodt, harmonikuskompozíciójú, pátosszal teli, de visszafogott érzelmi töltetô, antikstíluseszményhez igazodó ábrázolás, amely egy teológiai koncep-ciót, a Megváltás misztériumát testesíti meg.

MÛVÉSZETTÖRTÉNETI ÉS MUZEOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A KÉPTÁRHOZ 69

252Ld. 239. j. A képek közül sokat restaurált késôbb, az 1910-es évek második felében a Csernoch János prímás által 1915-ben megbízott Endrôdi Sebestyén(1862–1927), aki a savas anyagokkal történt tisztítás során sok visszafordíthatatlan kárt is okozott. Utódjának, Nikássy Lajosnak (1897–1959) a módszerei jóval hala-dóbbak voltak: beavatkozásairól naplót vezetett, gondosan mérlegelte a felhasznált anyagokat, és kétely esetén inkább tartózkodott a kezeléstôl.

253Az aranyháttér egy apró területtôl eltekintve teljes egészében modern rekonstrukció, a glóriák, az Atyaisten alakjából kiinduló sugarak és a rajta található felhôk,több kerubfej, számos angyalalak körvonala, az egyik angyal kezében tartott öv, a hangszerek nagy része újkori restaurálás eredménye. Részletes állapotleírás: Sallay2008a, 115–117.

254A Bertinelli-gyûjtemény dokumentációja már ezen az új hordozón található, de nem zárható ki, hogy a címkéket egy késôbbi restaurátor helyezte át az új hordozóraa dokumentáció megôrzése céljából.

MÛVÉSZETTÖRTÉNETI ÉS MUZEOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A KÉPTÁRHOZ70

34. kép: A Straus Madonna Mestere: Krisztus a keresztfán Szûz Mária, Szent János evangélista ésAssisi Szent Ferenc között (VI.). Archív fotó a restaurálás elôtti állapotról.

MÛVÉSZETTÖRTÉNETI ÉS MUZEOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A KÉPTÁRHOZ 71

255Barocchi szerk. 1972, 187; Susinno szerk. 1982, 60.

Bertinelli kanonok a festészetben is e „keresztény klassziciz-mus” ideájának a megfelelôjét kereshette: a letisztult, áttekint-hetô kompozíciót, világos egységeket, tiszta körvonalat, az idillitájháttereket, stabilitást, az örökérvényû mondanivalót, s e térena legkorábbi és legtisztább forráshoz visszanyúlva találhatta megezt a klasszikus reneszánsz mestereiben. Ennek elméleti alapját akésô-nazarénus és purista festôk nézetei alkothatták. A nazarénu-sok eszményképe elsôsorban a klasszikus reneszánsz volt (akorai Raffaello, Dürer, Perugino, Francesco Francia, Luini,Giovanni Bellini, akiknek mûvészetét inkább szellemiségükben,mint szoros értelemben véve stiláris modellként követték), apuristák azonban tovább mentek ennél. Mint Antonio Bianchiniaz Overbeck, Minardi és Tenerani által is aláírt purista manifesz-tumban kifejtette: egyenesen a 14. századi mûvészethez kívánnakvisszatérni, természetesen nem akt- vagy perspektívaábrázolásttanulni, hanem mert példaértékûnek találják a régi mesterekszigorú, egyszerû és világos ábrázolásmódját (severa, semplice,evidente dimostrazione delle cose rappresentate, cioè delsubbietto della pittura).255 A fejlett festôi eszközökkel elért, célnélküli tetszés helyett fontosabbnak tartják a festészet lényegére,értelmére koncentrálni, sôt a természethû festésmódban azt aveszélyt látják, hogy tetszetôs megjelenésével hátráltatja a nézôtabban, hogy lelkével megértse az ábrázolás szellemét.

E tág értelemben vett nazarénus–purista szellemiségnek felelmeg a Bertinelli képtár összetétele. Bertinelli az általuk modell-ként tekintett régi mestereket gyûjtötte. A képtárban találunknéhány 14. századi, aranyalapú képet is, túlnyomó részük pedig akorai és az érett reneszánsz korszakából való. A manieristák ebbea koncepcióba már csak egy-egy szelídebb, a konvencióktól nemtúlságosan elrugaszkodó alkotással fértek bele (LII-LV.). Bertinelliképei között szinte egyáltalán nem találnuk az egyházi mûgyûjtôkköreiben ekkor általánosan elutasított, túlzónak, szertelennektekintett barokk festményeket sem, de a fentiek fényébenérthetô, hogy mindazonáltal nem lehetett ellenére a mélyen val-lásos Carlo Dolci által képviselt érzelmes, vallásos pátosz (LVII.).Mint az Overbeck–Minardi jegyzék bôvítménye tanúsítja,Bertinelli tulajdonában volt még egy-egy további késômanierista,barokk kép is, ezek azonban szoros értelemben véve szinte biz-tosan nem tartoztak képtárához, mint ahogy a lakásban találhatómetszetek, litográfiák sem, amelyek valószínûleg a kegytemplomprogramjához kapcsolhatóak. Bertinelli kortárs mûveket semgyûjtött programszerûen, és az 1878-as leltár arról sem hagy két-séget, hogy kizárólag festmények érdekelték, más mûfajok nem.

36. kép: Girolamo di Benvenuto: Madonna gyermekével és akis Keresztelô Szt. Jánossal (XXXIV.). Archív fotó a restauráláselôtti állapotról.

35. kép: Neroccio de’ Landi: Madonna gyermekével,Szt. Sebestyénnel és Alexandriai Szt. Katalinnal (XIX.).Archív fotó a restaurálás elôtti állapotról.

Raffaele Bertinelli ízlése, vallásosságának jellege, a középkorés a reneszánsz iránti vonzódása, és mindezekbôl következôgyûjtési koncepciója sok szempontból találkozott a 19. századmásodik felének magyar mûgyûjtô fôpapjaiéval és mûértô egy-házi értelmiségével. Ezzel magyarázható az a lelkesedés, ahogyBartalos Gyula, Tárkányi Béla, Dankó József, majd Simor Jánoscsodálta képtárát, és amely lehetôvé tette, hogy az szervesenbeépüljön az esztergomi Keresztény Múzeum gyûjteményébe.Esztergomban ugyanakkor a Bertinelli-képtár más gyûjtemé-nyekkel egyesülve kiteljesedhetett, és a kor nagy európai egyházigyûjteményeihez hasonlóan a keresztény mûvészet enciklope-dikus bemutatásának részesévé, sôt egyik alappillérévé válhatott.

A Bertinelli-képtár történetét feltáró új adatok egyúttal aSimor-képtár történetéhez is új ismeretekkel szolgálnak. A rómaimûgyûjtô életét és mûvészeti nézeteit megismerve világosabbávált, hogy miért találta a képtárat végül megvásárlásra érdemes-nek a szintén elsôsorban „az egyházi mûvészet elvére való tekin-tettel”256 gyûjtô Simor. A megvásárlásra vonatkozó források aSimor-képtár legjelentôsebb gyarapodásának körülményeire isrávilágítanak. Míg korábban Simor építészét, Lippert Józsefetismertük egyedül a prímás mûvészeti vásárlásainál a tanácsadószerepében, a Bertinelli-képtár megszerzésénél Lippertnek csakmarginális feladat jutott. Feltárult viszont a 19. századi egri ésesztergomi egyházi értelmiség fontos szerepe, ami az esztergomimúzeum történetén túlmutatva a kor mûvelt egyházimûgyûjtôinek ízlésére, nézeteire és az ôket összekötô szolidáris,baráti kapcsolatrendszerre is rávilágít.

Bartalos Gyula és Tárkányi Béla jelentôs mértékben hozzá-járult ahhoz, hogy a Bertinelli-gyûjtemény Magyarországra,Esztergomba kerülhetett. Az ismertté vált adatok alapján fôképpTárkányi személyében gyaníthatjuk – Ipolyi Arnold alapvetôhatása mellett – azt a befolyást, amely Simor figyelmét a régikeresztény mûvészetre irányította. 1878 elôtt Simor gyûjte-ményében három korai olasz festmény szerepelt csak,257 nincsokunk tehát azt gondolni, hogy ennek az iskolának kitüntetettfigyelmet szentelt volna a Bertinelli-képtár megvásárlása elôtt.Sok más kortársához hasonlóan ô is a nazarénus festészetcsodálatával párhuzamosan, sôt valószínûleg azon keresztüljuthatott el oda, hogy a „mûvészet szent pátriárkáinakmunkáit”258 nagyra becsülje.

A Bertinelli-gyûjtemény a Keresztény Múzeum állandó kiál-lításain mindig is központi szerepet kapott. Simor gyûjteménye,mely a nagy képtár mellett metszeteket, régiségeket, becseskönyveket, kisebb mértékben szobrokat is tartalmazott, a közokulására már 1875 októbere óta nyitva állt Esztergomban aFôszékesegyházi Könyvtár emeletén. Ezt a kiállítást rendezte újraMaszlaghy Ferenc a Bertinelli-gyûjtemény megérkezése után1878-ban. 1882-ben jelenlegi helyére, a Prímási Palota másodikemeletére költözött az „esztergomi Simor-képtár és gyûjtemény”.Egykori elrendezését egy 1886-os alaprajzból és leírásból ismer-jük: a könyvritkaságok, a metszvénytár, a régészeti és ipar-mûvészeti tárgyak mellett a legnagyobb teret a Bertinelli-gyûjteményt is tartalmazó képtár kapta.259

A múzeum olasz reneszánsz gyûjteményének törzsanyagátalkotó Bertinelli-képek 1920-ban jelentôs mértékben kiegészül-tek Ipolyi Arnold gyûjteményének – javarészt Johann AntonRamboux-tól származó – darabjaival,260 így e stíluskorszak bemu-tatása gazdagodott, és a Bertinelli-képtár ízlésbeli és tematikusegysíkúsága némiképp feloldódott. A múzeum két világháborúközötti kiállításán Gerevich Tibor a gyûjteményt már iskolák éskronológiai rend szerint rendezte: Bertinelli képei itt Ipolyiképeivel kiegészülve voltak láthatók a képtár olasz termében(37–38. kép).261 A Czobor Ágnes rendezésében megvalósult,1954-ben nyílt tágas kiállításon, ahol a mûvek immár egyetlen,szemmagasságban elhelyezett sorban függtek, több szakaszttöltött meg a Bertinelli-képtár (39. kép).262 A Keresztény Múzeummai állandó kiállításán, amely kisebb változtatásokkal 1973 óta áll,az egykori Bertinelli-gyûjteménybe tartozó képek mintegyháromnegyede látható (40–42. kép).

A Bertinelli-gyûjtemény ma is meghatározó szerepet játszikMagyarországon az olasz reneszánsz mûvészet bemutatásában, ésa hozzá tartozó egyes festményeket mind a hazai, mind anemzetközi kutatás nagyra becsüli. Hasonlóan fontos egy-házmûvészeti küldetése, amelyet az esztergomi gyûjteményrészeként, Simor János esztergomi prímás-érsek 1887-es nyi-latkozata óta változatlanul Keresztény Múzeum néven tölt be.263

Bár Bertinelli kanonok nem élhette meg, hogy képei egy jeles„egyházi férfiú” vásárlása jóvoltából végsô helyükre kerültek, kép-tára – oly sok más kiváló, áldozatosan létrehozott gyûjteménysorsát elkerülve – nem szóródott szét a mûkincspiacon, hanemméltó és a gyûjtô eredeti elképzeléseit máig tükrözô helyetkapott az esztergomi Keresztény Múzeumban.

UTÓHANG72

UtóhangA Bertinelli-gyûjtemény a Keresztény Múzeumban

256Kôhalmi-Klimstein 1886, 91.

257Az Esztergomi Madonna Mestere: Mária gyermekével, ltsz. 55.196; Andrea di Bartolo: Joachim elhagyja a várost, ltsz. 55.148; Giovanni di Paolo: A gyermek Jézusimádása, ltsz. 55.183.

258Ld. 47. j.

259Kôhalmi-Klimstein 1886, 90–93, repr. Sallay 2002, 104.

260Az Ipolyi-gyûjtemény történetéhez ld. Gerevich 1928, 204-205, Mojzer 1964a, 218–222, és elsôsorban Cséfalvay 1989.

261Az 1916 után Gerevich Tibor tudományos igazgatása alatt álló gyûjtemény állandó kiállításának alaprajzát ld. Lepold–Lippay [1938], xiii. Az olasz képtár a háromparavánszakaszra osztott második termet foglalta el. Gerevich a festményeknek – azóta nagyrészt feledésbe merült – új számokat is adott: ezek kiállítási számok,nem valódi leltári számok voltak (a mûveken nem találhatók meg), de a korabeli múzeumi feljegyzések és szakirodalom gyakran így hivatkozik rájuk.

262Ezek az archív fotók sok olyan Bertinelli-gyûjteménybôl származó képet is dokumentálnak, amelyek díszkerete azóta sajnos elveszett (III., XV., XIX., XX., XXIII.,XXXI.). 1954-ben indult meg a múzeum anyagának új leltározása és tudományos feldolgozása is.

263Vö. Walter 1891, 91.

UTÓHANG 73

37. kép: A Keresztény Múzeum állandó kiállítása a két világháború között.

38. kép: A Keresztény Múzeum állandó kiállítása a két világháború között.

39. kép: A Keresztény Múzeum állandó kiállítása 1954 és 1969 között.

UTÓHANG74

40. kép: A Bertinelli-gyûjtemény képei a Keresztény Múzeum állandó kiállításán.

42. kép: A Bertinelli-gyûjtemény képei a Keresztény Múzeum állandó kiállításán.

UTÓHANG 75

41. kép: A Bertinelli-gyûjtemény képei a Keresztény Múzeum állandó kiállításán.

Az adattár csak a Raffaele Bertinelli mûvészeti megrendeléseireés gyûjteményére vonatkozó forrásokat tartalmazza. Az élet-rajzi adatokra vonatkozó forrásokat a szöveg lábjegyzeteibentüntettem fel. A [sic] jelzést csak a legindokoltabb, félreérthetôvagy értelmezhetetlen esetekben használtam. Ahol másképpnem jelölt, a forrás közöletlen.

1.Giovanna Francesca Grassi

római útleírása, 1847.

[1847. október 14.][...]

Bertinelli ottenne dal P[adre]. Ratti che dasse obbedienza allaM[adr].e G[eneral].e di lasciarsi fare il ritratto da un bravo e cris-tianissimo pittore romano cognominato Bianchi. La M[adr].eG[eneral].e dopo adotte le sue ragioni per esimersene obbedì.Preferì d’esser dipinta in piedi colle Cost[ituzio]:ni in mano inatto di pregare dal Signore grazia a tutte dell’Istituto di fedel-mente eseguirle. Il pittore aderì; poi trovando di non aver potu-to in quell’atteggiamento cavare la fisionomia in carattere e nelsuo vero, si proferì a Bertinelli di fare senza aggiunta di paga unsecondo dipinto. In questo la Madre nostra stassi seduta e addi-tando le Cost[ituzio]:ni pare che dica alle sue figlie: Osservatele.Bianchi, vero filosofo cristiano, seppe ben presto valutare ilmerito della cariss: nostra Madre. Egli è fatto che quanti trattano,anche per poco seco Lei, ne concepiscono stima e venerazione ereputano a gloria e a fortuna il potersi per lei prestare o leifavorire.[...]

(Róma, FSCG, AG, Armadio 4, Scatola 4, Cartella VII, fascicolo 1,n° 1, ff. 132–133.)

2.Raffaele Bertinelli leveleFriedrich Overbeckhez,

1855. február 18.

Ill[ustrissi]mo e Chiariss[im]o Sig[no]r Owerbeck

Nella tranquilla solitudine di quest’Eremo Le scrivo per inte-ressarla in cosa di gloria di Dio, e che spero ottenere dalla suacarità. Un Santuario sagro alla passione del Redentore e ai doloridella nostra cara Madre Maria SS. si sta preparando nelle vettedella Volturella, monte che sovrasta a Tivoli e dove con sette oredi viaggio vi si può giungere da Roma. La storia dei prodigi chedettero cominciamento e provocarono la pia impresa sarebbetroppo lungo argomento per una lettera, quindi mi reserbo aridirla a voce. Ora mi accade manifestarle che nel sotterraneodella Chiesa da edificarsi in onore di Maria SS. Addolorata devecollocarsi il Santo Sepolcro del N[ost]ro Signore con le mede-sime dimensioni e forma che in Gerusalemme, ed innazi allastanza del medesimo deve sorgere una devota capella dove sidesidera collocare scolpita in legno Maria SS. Addolorata col

morto figlio e la Maddalena, e S. Giovanni. Questo gruppo che haper iscopo principale quello di compungere i fedeli ed intenerirlia compatire i dolori di Gesù e di Maria si desidera che sia dipintoda Lei. Ho imparato però che le commissioni per le quali si trovaimpegnato sono tante da renderle difficile accettarne dellenuove. La gravità di questa circostanza mi ha suggerito un mezzoefficacissimo a superarla, e questo mezzo è la preghiera. Hoimpegnato ordini Religiosi, ho scritto a Monisteri di rigorosaosservanza, ho procurato comunioni, Novene, ho celebrato, efatto celebrare Messe, e proseguirò con perseverante impegnofinché non sia esaudito di questa grazia. Ho chiesto e chiederò alSignore che si degni elegger Lei a questo lavoro, e che non solol’inspirazione e il pensiero le venga dall’alto ma che il Signore loajuti di tanta speciale assistenza da farlo riuscire un capolavoro dacompugnere i cuori e commuoverli a piangere sulla cagione di sìinaudito patire. Questo Suo dipinto poi deve essere tradotto iniscultura poco minore del vero, in miniatura, in incisione, e deveanco essere il soggetto principale, e più importante di tutta ques-ta pia impresa.

Disposto a mostrare gratitudine a questa Sua fatica con quelpremio ch’Ella potrà proporzionare alla Sua carità non al Suomerito, le prometto fino da questo momento anco i più generosicompensi spirituali alcuni dei quali saranno perpetuati in prodell’anima Sua finché durerà il Santuario. Intanto ho applicato, efatto applicare in questi giorni alcune messe per Lei da questiSanti Eremiti Camaldolesi e gli ho impegnati tutti quanti adottenere ciò che sopra ho esposto. Non è senza qualche disegnodi amorosa providenza che il Signore lo chiama a prender partea questa pia impresa.

Piacemi farle osservare come 35 anni addietro il Signore miavvicinava a Lei per la prima volta dall’Abbate, poi CardinaleOstini, ch’era Padre spirituale d’entrambi, poi separati dallediverse occupazioni, ci rincontrammo quando l’angelico suofiglio di cui ammirava le rare virtù mi fù consegnato all’Università,e che ora nella pace de giusti, implora Egli pure che sia consola-to questo mio desiderio; finalmente mi riavvicinava l’argomentodei fatti più memorabili della passione di N[ost]ro Signore ch’Ellaritraeva nella Via Crucis; ed ora mi accade d’interessarla a ritrarrein pittura il punto più compassionevole di quella dolorosissimaistoria. Un Dio che ha compiuto il suo sagrificio per ricomperarcidalla schiavitù ove ci avea condotti la colpa, una madre che aforza di martiri compie la nostra rigenerazione di figliuoli con-segnatili dal figlio negli estremi della vita, i sospiri della penitenteMaddalena, la desolazione dell’innocente Giovanni sono argo-mento che ci ricongiunge in uno scopo tutto spirituale e santo,che non potrà più separarci giammai. Perchè in questo mezzo lenostre anime si uniscono in una opera acetta al Signore, in untesoro di beni spirituali che da quella si sperano si uniscono nellacarità delle preghiere che da tanti si fanno a questo scopo, siuniscono nel Mistero più importante della nostra S. Religione colchiamarci a considerare i patimenti di Gesù e di Maria.

Intanto per sette mesi cioè fino a compiuto il Settembre sifaranno preghiere, Communioni, Novene, si celebreranno edascolteranno messe onde ottenere che il Signore la inspiri, eguidi la Sua mano nell’esecuzione dell’importante argomento; si

ADATTÁR76

Adattár

prega onde implorare che il Signore le renda in tal modo agevoleil lavoro perchè non ne perdano quelli che ha per le mani; siprega che di questa carità le renda il Signore copiosa mercede didoni, e grazie spirituali.

Potrà ora Ella trovar ragioni per ricusarsene? Si tratta di uncaso unico di gran rilievo per la salute delle anime, per glorificarei patimenti del nostro amoroso Redentore, e della nostra caraMadre Maria. Si tratta di farsi autore di un bene da perpertuarsicoi secoli, e non mi terrò sicuro di essere esaudito? Ella a piededi Gesù e di Maria ci preghi, ci pensi, e poi mi consoli.

Mi condurrò in persona a visitarla, e a discorrere sull’argo-mento dopo che una sola riga di riscontro mi abbia data speran-za di non ricevere una dolorosa negativa. Intanto aggradisca checon la ferma fiducia di un favorevole riscontro abbia l’onore disottoscrivermi

Um[ilissim]o Dev[otissim]o Serv[itor]e Obbl[i]g[atissi]moRaffaele Can[onic]o Bertinelli

Dall’Eremo di Camaldoli sopra Frascati18. Feb[brai]o 1855

(Lübeck, Bibliothek der Hansestadt Lübeck, Nachlaß Overbeck,III/4.1.)

3.Raffaele Bertinelli levele

Gebhard Flatzhoz,1855. február 23.

A levél külsején Gebhardt Flatznak címezve.

Ill[ustrissi]mo SignoreAcchiudo al Sig.r Ettore Tito una lettera per il Sig.r Owerberck,

la quale prego voglia Ella compiacersi di presentarla, facendosiefficace intercessore di quanto chiedo. Farà anche le mie scusese nella medesima trova cancellature, per ché mi è mancatotempo a copiarla. La prego di leggerla Ella medesimo prima dipresentarla, perché abbia piena cognizione della cosa che racco-manda, poi potrà presentarla al medesimo, e quando avràottenuto una favorevole decisione avrà la bontà di procurarmiuna risposta del Sig.r Owerberck in iscritto, perché mi serve dimemoria storica per la Chiesa. Al primo momento libero che avròio mi condurrò a visitarla per restare d’accordo della visita dafarsi al Sig.r Owerberck. Intanto aggradisca i sensi di profondavenerazione e stima, evi quali ho l’onore di ripetermi

Di Lei Ill[ustrissi]mo Signore

Um[ilissim]o Dev[otissim]o Serv[itor]eRaffaele Can[onic]o Bertinelli

Casa li 23 Febrajo 1855.[...]

(Lübeck, Bibliothek der Hansestadt Lübeck, Nachlaß Overbeck,III/4.2.)

4.Francesca De Maistre levele

Raffaele Bertinellihez,1855. március 30.264

G. M. G. Lt.30 Marzo, giorno dell’Addolorata

Sig.r Canonico – Padre in Xto Veneratissimo – [...] credo anch’io che sarebbe somma grazia per la quiete

dell’anima sua ed il buon andamento della fabbrica, se piacesseal Signore farle trovare persona di tal capacità da metterla a capodell’impresa ritenendola solo loro direzione generale, però nellascelta vada a rilento assai se non vuol essere gabbato – in quan-to alla scoltura, sceglierei l’artista che mi dà speranza di migliorriuscita senza badare ch’egli sia Tedesco o Italiano, e senza pen-sare tanpoco alla pittura poiché in somma questi sovrani cui V. I.vuol inviare quella miniatura, non ne faranno quel conto checreda 1º perché la maggior parte non ha fede e poco curerannouna pittura divota. 2º perché ne’ palazzi trovansi tanti lavori divalenti maestri che il suo dono in tanta dovizia sarà quasi inosser-vato, se non è un capo lavoro ed in tal caso può far conto che laspesa avanzerà il provente perciò almeno per ora non mipiglierei pensiero del pittore. Ma io dico alla buona il mio poveroparere, e troverà da vicino chi lo consiglierà assai meglio. A chi hafede il nome del Santo Padre che sta a capo della sottoscrizione,quello di Maria addolorata cui è Sacro il Santuario, la promessa dicopioso ajuto di preghiera sono motivi più che sufficienti adaccendere la divozione e l’amore, a chi non ama Maria cheimporta una sua effigie? Al parocco di N. D. del Buon Soccorso,il quale in pochi anni ha raccolto più d’un millione pel suo san-tuario, non è venuto in mente di larghegiare in altro se non se inpreghiera ma non mancano in Roma persone capaci di con-sigliarla assai meglio di me.[...]

(Róma, BNCR, RM, A.234.47/2, ltsz. 269134)

5.Részlet Ignazio Jacometti

életrajzából: a Pietà (1856–1857),1892.

[...]Un’altra opera sua importante è il gruppo della deposizione

dalla croce. Un prete marchigiano accarezzava nella mente l’ideadi costruire a forza di elemosine un grande santuario su d’unavetta dell’apennino in prossimità della Mentorella: luogo giàabbastanza rinomato per una delle tante apparizioni leggendariedel cervo a sant’Eustachio, e per una basilica sullo stile dellecostantiniane, edificatavi avanti il mille su d’un greppo dirupato:sacro e silenzioso richiamo in quella sterminata ed apertissimascena di balze e di monti. Al canonico sembrò che non bastassetanto antica religiosità di memorie e di luogo: e s’era fitto in capo

ADATTÁR 77

264A levél 4. oldalán más kézzel ez olvasható: „Marzo 58, Fran[ces]ca De Maistre” így a BNCR, MR, Autografi katalógusában is 1858-ként szerepel. A szövegösszefüg-gésbôl azonban nem kétséges, hogy Francesca De Maistre az 1855-ben tervezett kegytemplom építésére és mûvészeti programjára reagál, még az olasz szobrászIgnazio Jacometti kiválasztása elôtt. A datálás egyértelmû a levél egyéb részeibôl is, amelyben a szerzô a piemonti Mária Adelheid királyné halálára utal (†1855. január20.), az 1855-ben megözvegyült testvére, Filomena fájdalmára, továbbá élôként említi az 1856-ban elhunyt Giacomo Filippo Franzoni kardinálist is.

di fabbricare a un trar di sasso dalla vetusta basilica un altro san-tuario consacrato ai dolori della Vergine. Mio padre non ebbemai fiducia che il gruppo della pietà sarebbe stato collocato sullavetta di Guadagnolo dove lo aveva destinato il canonico: ma, trat-to dalla bellezza del soggetto, si applicò con tutte le forze atradurre la scena dolorosa della deposizione dalla croce nelleforme più espressive ed evidenti dell’arte.[…]

Forse opera più perfetta, se togli il gruppo del Guida,265 nonuscì dalle sue mani […] Ma fu pure l’opera che lo accompagnòinutilmente col desiderio d’una ricompensa desideratissima pertutta la vita. Giacchè non gli fu dato di eseguirla in marmo, nonostante che, non meno del bacio di Giuda, fosse stata conosciu-ta ed apprezzata. Il canonico committente ad honorem, si vanta-va di aver procurato all’arte contemporanea una così alta mani-festazione, e quanto era da lui, certo, non si stancava di parlarnee procurarle nuovi ammiratori: ma per renderla duratura colmarmo, ci volevano ben altri espedienti; e al buon volere non erauguale la possa. Le sue visioni religiose eransi dileguate; ealquanti travertini squadrati, sparsi o rotolati lassù allaMentorella, restano unico indizio d’una costruzione che no fumai costruita.

(Francesco Jacometti: Vita di Ignazio Jacometti: scultore. Roma,1892, 25–26, 30.)

6.Otto Mündler útinaplója,

1857–1858

[f. 4r, 1857. szeptember 3.]3d September, Rome […] Canonico Bertinelli, has a collec-

tion of pictures, containing some tolerably good early Florentineand other works, but nothing excellent.[…][f. 4r, 1857. szeptember 4.]

Canonico Bertinelli has one [Marco Palmezzano], the Virginadoring the Infant Christ, half-length figures, indifferent butsigned, as on the margin. [a margón a szignó átrajzolása, 17. kép][…][f. 80r, 1858. május 12.]

Went to Canonico Bertinelli, whose pictures we saw onSeptember 3d, 1857, & who promises to lend some assistance.

(London, National Gallery, Archives; Travel Diary of OttoMündler, II, f. 4r, f. 80r; közli: Togneri Dowd szerk. 1985, 163, 234.)

7.Francesca De Maistre levele

Raffaele Bertinellihez,1858(?). szeptember 27.

27 7bre [más kézzel ráírva: 27 9bre 58]Signor Canon[i]co Veneratissimo[…]

Inquanto alla compra de’ tre quadri non saprei che dirle,perche io che ho poca fantasia, e quel che forse è pegio poca

fiducia, temo che comprati i quadri, l’Inglese con qualche vistosopretesto si ritiri e V[ostra]. R[everenda]. si trovi in qualche brut-to impaccio: Non potrebbe indicare all’Inglese dove si trovani[sic: trovano] i quadri mancanti alla sua galleria e non mettersi apericolo d’un cattivo affare? Le due mie zie ancora sono fuori, esolo saranno di ritorno verso la metà di ottobre, farò il possibilepresso di loro, ma veda anch’ella che il momento non è propiziocon tutti que’ monasteri che cercano di tenere in piedi a forza disottoscrizioni: la C[onte].ssa della Trinità è in campagna e noipure non vediamo nessuno proprio: la zia Adele266 viene diperdere in un fallimento l’unico suo capitale di 30000 f ciò che leresta è una pensione vitalizia e non altro, sicchè quello che pos-siamo fare è proprio l’obolo della vedova e non più, ma noncreda che mia zia sia disgustata con V[ostra]. R[everenda]. il solosuo dispiacere era il vedere che tutte le sue speranze pogiaronosull’arena oh se avessimo 20 mila scudi alla mano vedrebbe quan-to siamo lungi d’infastidirci del santuario di Guadagnolo, o caramamma ve lo potessi innalzare a costo del mio sangue, quantomeschina cosa sarebbe, dare la vita, per la gloria di chi ci ha datoGesù!![…]

(Róma, BNCR, MR, A.134.47/4, ltsz. 269139)

8.Francesca De Maistre levele

Raffaele Bertinellihez,1859. szeptember 23.

[Kívül]: Al Reverendo Signor Can[oni]co D. Raffaele BertinelliVia Piè di Marmo N–º11Roma

[…]Mi congratulo delle speranze acresciute per la fabrica del san-

tuario di Guadagnolo e della memoria de Mre Fransoni. Si Deuspro nobis quis contra nos? […]Io sono e sarò sempre con ogni rispetto di V. R.

Indegnissima servaFrancesca

Beaumesnil 23. 7bre 1859

(Róma, BNCR, MR, A.134.48/1, ltsz. 269136)

9.Raffaele Bertinelli leveleFriedrich Overbeckhez,

1862. február 28.

Chiariss.o e Rispet.mo Sig.r ProfessoreLa Sua lettera alla Cont[ess].a Terray intorno alla mia Galleria

ha superata ogni mia aspettazione. L’ordine logico col qualedopo aver data una favorevole idea in generale della mia Galleria,procede innanzi ai particolari più importanti, è veramente mera-

ADATTÁR78

265Ignazio Jacometti: Júdás csókja. Róma, Laterán, Scala Santa átriuma.

266Terray grófné, szül. Adèle De Maistre (1806–1863).

viglioso; poi accompagnando il favorevole giudizio commisuratoal uscito dei principali dipinti, ora analizzando i pregi, ora racchi-udendo in una sola lode molti più distinti, finisce col dare la piùfavorevole idea dell’intera Collezione.

In nome di sì raro ingegno che in ogni argomento che hapreso a trattare col suo angelico pennello ha saputo sì ben con-durlo, sviluppando con tanto accorgimento il pensiero, e giovan-dosi fino degli accessori e degli ornati onde crescere l’evidenza aciò che nella tale effigiare, cioè [?] mi sorprende tanta agius-tatezza di ordinamento di pensieri, e d’idee, ma la purezza dellostile, la chiarezza, e la proprietà che risplende nel dettato fattoitaliano, mi fa sorpresa, sebbene Ella abbia un domicilio di quasinove lustri in Italia. Quindi io mi tengo in obbligo di ringraziarladel Suo favorevole giudizio, delle Sue lettere, della Sua bontà,che tanta delicata ed amorevole mi ha palesata in questa circostan-za, e prego come favore singolarissimo, di cui serberò memoria,di onorarmi di qualche comando per darle una pruova della miagratitudine.

Avendo io il Confessionale nelle Domeniche in cui Ellariceve,267 e dovendo dopo il mezzogiorno condurmi a confessaregl’infermi, mi riesce difficile profittare di quel giorno per con-durmi personalmente a ringraziarlo, vorrei chiederle il permessodi condurmi una volta nei giorni feriali promettendo di nonabusare del suo tempo.

Penetrato dai sensi di sincera riconoscenza al singolarissimofavore compartitomi, col più vivo desiderio di trovare occasionedi mostrarmela grato ho la sorte di ripetermi con altissima stimaed affettuosa venerazione.

Di Lei Rispett[issi].mo Sig[no].r ProfessoreUm[ilissim]o. Dev[otissi]mo. Serv.o Obblgmo.

Raffaele Can[oni].co BertinelliDa Casa 28. Febrajo 1862.

(Lübeck, Bibliothek der Hansestadt Lübeck, Nachlaß Overbeck,III/4.3.)

10.Carl Roesner levele

Johann Friedrich Overbeckhez,1866. augusztus 21.

Hochverehrter teurer Freund.[…]

Ich befinde mich in diesem Augenblicke in Diakovar inSlawonien, und habe von Excellenz dem hochwürdigsten BischofStrossmayer die Abschrift eines Briefes erhalten, welchen Du am22 Februar 1862 in italienischer Sprache an die Nobil Donna LaSig. Contessa Terray nata Demaistre (Piazza del Gesù) schriebst.In diesem Briefe sprachst Du Dich in höchst günstiger Weiseüber den großen künstlerischen Wert der Privatgalerie dieserDame aus. Der Abschrift Deines Briefes folgten die Abschriftender Briefe von Prof. Minardi an den Advokaten Gamberini undvon Luigi Cochetti an den Rmo D. Raffaelle Bertinelli, emeri-tierten Vizerektor der Universität in Rom. Beide Briefe enthielten

die Beurteilung dieser Privatgalerie vom künstlerischenStandpunkte und beide Schriftsteller stimmten Deinem Urteilevollkommen bei.

S. Excellenz lässt Dir Seinen freundlichsten Gruß melden unDich höflichst ersuchen, ihm mitzuteilen, um was es sich hiereigentlich handelt.

S. Excellenz kauft mit großer Vorliebe ausgezeichnete alte undneue Bilder biblischen Inhaltes, nicht sowohl darum, um seineResidenz zu schmücken, sondern, um seinerzei alle seine erwor-benen Kunstschätze der in Agram268 sich bildenden südslavi-schen Kunstakademie zu widmen, damit dieses südslavischeKunstinstitut die kunstbegabte Jugend dieser Landschaften auf-muntere und jene geistige Nahrung im Lande biete, welcheschon notwendig wird, bevor man das Ausland bereist.

S. Excellenz wünscht sehr dringend vornehmlich von Dir zuerfahren, ob die Bildergalerie der Contessa Terray, welche sich inden Händen des Canonico Bertinelli befindet, so wie sie besteht,geeignet ist, bei der kunstbegabten Jugend das geistige Strebenfür christliche Kunst zu wecken und in die rechte Bahn zu leiten,und um welchen nicht zu exagerierten Betrag man einKaufangebot für die ganze Sammlung stellen könnte. Fernerbitte ich Dich, S. Exzellenz zu sagen, ob Du ein fertiges Bild vonDeiner Meisterhand besitzest und es S. Excellenz käuflich über-lassen kannst, oder ob Du vorziehst, ein neues Bild vonbeliebiger Grösse und beliebiger Wahl des biblischen Inhaltes fürS. Excellenz zu malen, denn bei der überaus erfreulichenIntention, alle die erworbenen Bilder der künstlerisch begabtenJugend zum vorbildlichen Studium zu widmen und durch wach-sende künstlerische Bildung auf die südslavischen Völker-schaften überhaupt veredelnd und bildend einzuwirken, ist es S.Excellenz von höchster Wichtigkeit, ein Werk von Dir zubesitzen.[…]

Carl Roesner

(Lübeck, Bibliothek der Hansestadt Lübeck, Nachlaß Overbeck,IV/ 96 (2), 1.; közli: Schneider 1935; Feuß szerk. 1994, 121–122.)

11.Josip Juraj Strossmayer levele

Johann Friedrich Overbeckhez,1866. november 5.

Euer Hochwohlgeboren![…]

Auch habe ich die Absicht, allmählig eine kleine Sammlungvon klassischen alten und neuen Bildern zu veranstalten. Solange ich lebe, diene sie mir zum Vergnügen und zur geistigenErholung. Nach meinem Tode sind sie ein Eigentum meinerNation, damit unsere heimische Jugend auch auf diesem sowichtigen Kulturgebiete Vorbilder besitze, um sie nachzuahmen.Ich besitze bereits eine kleine Sammlung. Aus dem Briefe desHerrn Roesner werden Sie bereits entnommen haben, daß ich,gerade durch splendides Zeugnis zumeist bewogen, nichtungeneigt wäre, die Sammlung des, wie man mir sagt, Domherrn

ADATTÁR 79

267Overbeck mûhelye a Palazzo Cenciben vasárnaponként nyitva állt a látogatók elôtt.

268Zágráb régi német neve.

Bertinelli zu aquirieren. Wie Sie wissen, ist in dieser Beziehung inzweifacher Rücksicht eine Caution notwendig. Erstens hin-sichtlich des inneren Wertes, zweitens hinsichtlich des Preises.Ist man voreilig und unvorsichtig, so kann man in beidenBeziehungen schlecht fahren. […] Was endlich meinen Wunschanbelangt, von Ihrer sehr werten Hand etwas zu besitzen, so hates mich wirklich sehr gefreut, daß Sie bereit sind, mir ein Bild,welches nahe der Vollendung, zu zedieren.[…]

StrossmayerBischof

5. Nvbr. (1)866

(Lübeck, Bibliothek der Hansestadt Lübeck, Nachlaß Overbeck,IV, 96 (3), 1.; közli: Schneider 1935; Feuß szerk. 1994, 122–123.)

12.Johann Friedrich Overbeck levele

Josip Juraj Strossmayerhez,1866. november 29.

Ew. Excellenz[…]

Demnächst vermag ich auch die schöne Absicht EuerExcellenz, allmählig eine Sammlung von Gemälden anzulegen,um auf die Bildung Ihrer Nation zu wirken, als Künstler vollkom-men zu würdigen und begreife gar wohl, wie viel dabei auf eineverständige Auswahl ankommt, weshalb ich mich gerne bereiterkläre, soweit meine Einsicht reicht, dabei gewissenhaften Ratzu erteilen. Was aber den Ankauf der Sammlung des H.Canonicus Bertinelli anlangt, so ist es sehr wünschenswert, daßEuer Excellenz es möglich machen könne, selber nach Rom zukommen, um mit eigenen Augen zu sehen und zu entscheiden,ob sich dieselbe für Ihre Zwecke eignet; indem sie mir mehr alsein interessanter Teil einer größeren Sammlung erscheint als wiefür sich selbst genügend.[…]

Friedr. OverbeckRom, am 29. November 1866

(Zagreb, Archiv der Kroatischen Akademie der Wissenschaftenund der Künste, XI., A/Over. Frie. 1.; közli: Schneider 1935; Feußszerk. 1994, 124–125.)

13.Bartalos Gyula levele

Tárkányi Bélához,1875. november 12.

D[icsértessék]. a. J[ézus]!

Nagyságos Uram![...]

Nunc, autem paulo majora canamus! Igazán az ügy megérdem-li a dythirambokat ( – bár tudnék eléggé higgadt lenni!) más-

részrôl Nagyságod teljes figyelmét, mely ha sikerül Nagyságod ahazának egy kitûnô szolgálatot teend, nagybecsû érdemeit egyjelentékenynyel gazdagítandja, es én ha egyebet nem, azt tánmegnyerem, hogy nem fogják felpanaszolni némelyek amanyugdijat – mint hasztalan elfecsérlettet, – melyet megyémtôlkapok.

A dolog, hogy rövid és szabatos legyek nem egyeb, mint az,hogy egy rendkívüli mübeccsel bíró magán képgyüjteménykézalatt olcsó és méltányos föltétek alatt itt Rómában okosan ésmódjával megszerezhetô volna! Azt mondják a szerencse ritkánmosolyog és a ki jókedvét elszalasztja, ritkán vagy soha nem fogjaviszontlátni, nem tudom, mennyi ebbôl az igaz; de hogy felénkmost egy rendkívüli szerencse nyujtja ajándékát, meg vagyokgyôzôdve.

De dologhoz!Egy kanonok, ki a Sapienzának is vicerectora volt, ritka

mûértékû képgyûjteményét elakarja árusítani (mint ô állítja, egyáhítatos alapítvány végett), és a többi közt Garzia MorenávalEquador meggyilkolt elnökével állt már efelôl alkuban; de azorgyilok ezt is kioltotta; hallván azonközben az említett aggastyánkanonok ur, hogy létezik itt Romában egy magyar pap, – a gazdagmagyar egyház egyik (gyarló) unicuma, – jónak látta egy ismerôsszerzetes által megközelíteni, és képtárát a gazdag püspökökvalamelyikének általam megvételre felajánlani; elôre kijelentvén,hogy régibb, olasz iskolákból származott szentképeit (szám-szerint körülbelül 60) kész lenne egyházi férfiaknak jelentékenyenkisebb majdnem felényi áron is eladni, és tízévi részlet fizetésselfejében is megelégedni, kiemelvén egyuttal a lovagias, nagyszivû,és nem kicsinyes fösvénykedô eljárást. Fogalmat szerzendômeghitt udvariasan a képtár megtekintésére, átadván egyuttalmint legilletékesebb birálatul, Overbeck nyilatkozatának idezártmásolatát.

Hogy a képek eredetiségük és ódon stiljüknél fogva azonnallekötik a figyelmet, nem szükséges mondanom ugy sem vagyokez ügyben illetékes; inkább említem azt, miszerint elsô dolgomvolt Szoldaticshoz menni, és véleményét kikérni; és miután ô is alegnagyobb értékûnek vallotta a szóban levô képtárt, miután odanyilatkozott, hogy mint magyar honfiu nem kivánhatna egyhamarhazájának jobbat, minthogy az ily klassikus képek birtokába jus-sanak, és végül miután kérésemre felvállalta a képtárnak azonesetre való tüzetesebb megvizsgálását, ha Nagyságod annakmegvételébe jónak látná bocsátkozni; mondom – ily biztosalapra támaszkodva elengedhetetlen kötelességemnek tartottamNagyságodat felhivni reá, és kérve kérni, miszerint mentôl elébbnyilatkozni sziveskednék, nehogy a kanonok ur kora és egyebkörülmények által eme jó – tán soha vissza nem térô – alkalmatelszalajtsuk.

Mindenekelôtt pedig legyen ez – amennyire a dolog megenge-di – sub rosa. Ép ezért nem is említém az ép itt idôzô Dankókanonok urnak269 sem; mert ha lehetne – inkább óhajtanám emegbecsülhetetlen mûkincset az egri megyének, mint bárme-lyiknek megszerezni.

Persze az ár hordozza magával; erre ugyan nem tudok még biz-tosan mondani; de ugy vélem 60, 70 ezernél nem fog többrerugni, melyet a mi megyénk 10 év alatt bizvást letudhatna, errôlazonban majd annak idején.

ADATTÁR80

269Dankó József (1829–1895), ld. 189. j.

Gyarló véleményem szerint elsô lenne Nagyságod nyilatkozataután Szoldatics véleményét kikérni, és alkuba ereszkedni, – mintegy lekötni – aztán második dolog lenne, Nagyságodnak lejönni,és pedig hovahamarabb, és ismert ügyes és nobilis modorával azügyet nyélbe ütni, harmadik az elszállítás dolga majd a kanonokur utján történnék meg; (mert nagyobb mûbeccsel bíró képnekkivitelét akadályozni szokták.)

Megemlítem még azt is, hogy a római takarék pénztárNovember 25-tôl egy hónapon átal – árlejtés utján fogja eladni azálogképeket, melyeknek száma körülbelül több 100-ra megy, smelyeknek szerzôik a legjobb nevû mûvészekhez tartoznak, mintReni, Dominichino, Bassano, s. a t.[...]alázatos szolgája

Bartalos GyulaRómában 1875 Nov. 12.

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Bartalos Gyula TárkányiBélához, 4. sz.)

14.Bartalos Gyula levele

Tárkányi Bélához,1875. november 25.

D[icsértessék]. a. J[ézus].!

Nagyságos Uram!Várva várom válaszát, s ugy teszek mint a gyermek, ki elébe

megy szülejének, mintha megakarná osztani az utját; igen, újbólírok én is; nem mintha elhatározásárára befolyással lehetnék; dehogy biztos legyek, ha valjon megkapta-e minapi igen, igenfontos levelemet? Melyben t. i. egy kéz alatt áruba bocsátottképtárra tettem figyelmessé, melynél sem jobbat, sem jutányo-sabban, sem méltányosabb föltétek mellett egy hamar nemkapunk.

Persze a dolog nem fujható fel oly könnyedén; mert hát egykép gyüjtemény ára sem akad meg minden láda fiában, és tudom,hogy megyénkben erre is fog akadni elég ellenvetés – hát mért isvolna a mi megyénk a l e g m a g y a r a b b ? – mindazonáltal haegyebet nem csak annyit szíveskedjék megírni, hogy szóbaállunk-e az illetô kanonok urral, ki mivel nagyon elöhaladt koru– t. i. 70-en jóval felül áll: – ismét egy kissé nyugtalan, és könnyenmással pactál – olasz szokás szerint, – és akkor majd lefordítjuk:Dum Roma consilium init: Saguntum perit. – [...]Róma, 1875 Nov 25 – (ép a nagygyûlés napján) alázatos szolgája:

Bartalos Gyula

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Bartalos Gyula TárkányiBélához, 5. sz.)

15.Bartalos Gyula levele

Tárkányi Bélához,1875. december 10.

Róma, 1875 Dec 10.D[icsértessék]. a. J[ézus].!

Nagyságos Uram![...]

Legyen szintén megengedve megjegyeznem azt is, hogyNagyságod ez idôszerént inkább a számok hatása alatt volt, mintmás különben, midôn becses levelében szappan nélkül mossameg szegény fejemet, csupán csak azért, mivel egy magánkép-gyûjteményt ajánlottam megvenni az egri „ugynevezett” képtárszámára. Nem vélek a Nagyságod iránt mindig melegen érzetttisztelet ellen véteni, ha álláspontomnak – nem vindicálására; delegalább megmagyarázására egyetmást fölemlítek.

A kérdés – ugy vélem – egyedül a drágaság körül forog; mertaz talán nem rovatik hibámul, hogy Egernek, – melyhez a hála isköt – emelkedését szivemen hordva, pro posse módot kivántamnyujtani felvirágzásához; ha tehetetlenül bár – azon álmodozom,miszerint az egri nagyszerü lyceum külsôjéhez méltóan egynagyszerü kath. tudomány központ lehetne, mint erreFranciaország, Belgium Olaszhon nyujt példát a tanitásnak államimonopilizalása [sic] ellenében. –

Nem elvi, hanem kiviteli nehezség tehát az, melynek félreismerése miatt vádoltatom, és ez bizonyára alapos lehet; mert én– valóban nem ismerem a jelen egri ügyek helyzetét; de bocsás-son meg Nagyságod, ha azt állítom, miszerint ez nekem hibáulépen nem róható; sôt tudván azt, hogy Egerben egy képtár ala-kitása körül fáradoznak, tudván azt, hogy a boldogult Érsek270

30000 fton vett már számára egy képgyüjteményt, (?) [sic] tudvánazt, hogy ez valamint a nemes vállalkozók ajándoka nem ad mégelegendô anyagot egy közképtárnak: én csak kötelességemet tel-jesitettem akkor, midön egy oly képgyüjteményt ajánlottam,mely az egri képtárnak ízét savát adhatná meg, igen, kötelessé-gemet annál inkább, mert (– habár nem egyenesen –) többszörés többek által voltam müképek ügyében felszólítva, kik közülemlítem Nagyságodat, Pánthy, Zsendovics271 kanonokokat s. a. t.söt magát jelenlegi Érsekünket272 is, ki egy ebéd felett tett kérdéstez ügyben; valjon ezek után, – ugy látva az egri termek falain asok olajlenyomatot, – kérdem, nem következtethettem-e arraazt, hogy Egerben megragadják áldozatkészen e kedvezô alkal-mat mind az egyesek magasabb igényének kielégítésére: ugy amegyei képtárnak kiegészitésére? Én megtettem a magamét. Haazt felelik reá, hogy nincs hozzá elegendô pénzök: ám, se baj, adolog abban marad, és én ezennel leteszek a gyermekes illusió-ról, miszerint a gazdag Eger képes volna megszerezni azt, amit egymásodrendû római kanonok birt lassan lassan összegyüjtögetni.

Azt a hibát is helyre akarom hozni, miszerint DankónakNagyságod válaszának vételéig, (– melyre 3 héten tul vártam –)mit sem szóltam, teszem pedig ezt a jelen level által, melyet haNagyságod jónak találand: alázatosan kérem, a PrimásnakOverbeck másolatával együtt átalküldeni, Dankó ugyanis a mult

ADATTÁR 81

270Bartakovics Béla (1791–1873)

271Zsendovics József (1831–1890).

272Samassa József (1828–1912).

273„Rossz jel, hogy nem írnak nekünk.”

hó végével ment el innet Cataniába; ki azonban mint Szoldaticsmondá az ô ajánlata folytán – tudomással birt az ügy felül, mivelazonban egy részt nem volt felszólítva, másrészt nem is volt ilydologra megbizva: az ügyet fel nem károlhatta.

Tudom, hogy a Primás ö Eminenciája is jó gazda, ki jól megnézi a helyet, hogy teszi a garast: és igy tán neki is feltünô lesz anagy ár: ámde tán az 50, 60000 nem lesz tán még a legvégsô ár? ste-kintve azt, hogy a képek agioja csökkent, mit az is eléggébizonyít, miszerint a takarékpénztár „Monte di Pietà” zálog képeisem találtak megvevôkre, tekintve, hogy az öreg kanonok urnaka „memento mori” is sietést javasol; lehet, hogy engedni is fog:habár – mint már megirtam – elôre figyelmeztetett, miszerintnagyszivû eljárással többet nyerhetünk: ugyanis az esetben ô isnagyszivüleg más képeket is csatolhatna képgyüjteményéhez;mindez persze Szoldatics utegyengetése után Nagyságod vagyDankó müve lenne.

Ide írom még Szoldaticsunk ez ügyre szóló nyilatkozatait: Ez –ugymond – egy oly alkalom, mely ritkán vagy épen nem fogismétlôdni; s azért kár volna elszalasztani. Ô továbbá ismerve aképek belértékét nem találja az árat nagyon felcsigázottnak, mivela mûképek mindig jól fizetetnek [sic]; szerinte ez hazánkban aker. mûvészet egy hathatós emeltyûje volna, s a t.

Csak arra kérem Nagyságodat, miszerint lehetô gyors választszíveskednék eszközölni: szegény öreg ur ugyanis nyugtalan,minap is megszólított a Gesùban: „Brutto segno – ugymond –che non ci scrivono.” 273

[...][...] magamat további szeretetébe ajánlva mély tisztelettel

vagyok aláz. szolg.:

Bartalos Gyula

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Bartalos Gyula TárkányiBélához, 6. sz.)

16.Bartalos Gyula levele

Tárkányi Bélához,1876. január 1.

Róma 1876 Januar ho 1-jénD[icsértessék]. a. J[ézus]!

Nagyságos Uram!Mindenekelött boldog uj esztendôt kivánok!Könnyü Nagyságodnak azt irnia, hogy nagyon is neki-

gyürkôztem,... ha saját szemeivel látná a szóban forgó kép-gyüjteményt bizonnyára kimentene, hogy egy kis animositástárult el utolsó levelem,... söt több, dicséretére méltatna, hogyhazánknak ily mükincset igyekeztem szerezni. In magnis etvoluisse sat est.

De ime az idemellékelt kép és névjegyzék eléggé igazoland, ésreméllem teljesen kielégíti ô Eminenciáját is, kinek azért nem vél-

tem mindezt elsô ajánlatom alkalmával tudtul adni; mert az nemvolt egyeb mint puszta kérdés, ha van-e szándékába ily ügybenérdeklôdnie? és mivel az illetô kanonok ur sem akarta nevét és azügyet idô elôtt dobra ütni.

Most tehát miután ô Eminenciája a dolgot nagyon is pontosfigyelemre méltatta, kérem Nagyságodat alázatos bizalommal,kegyeskedjék a bíbornok ur kérdéseire következôkben felelni:

Ki az öreg kanonok ur? Bertinelli Rafael a Szent Eustachius tár-saskáptalanjának tagja, a Sapienza kiérdemült tudós aligazgatója,ki képtára felett, melyet részint öröklött, s nagyobb részbenönmaga vett, teljes hatalommal, minden jogigényes nélkül ren-delkezik, s aki azért akarja képeit áruba bocsátani, hogy holtaelôtt fordíthassa ájtatos célokra (többiközt mint Szoldatics uremlíté templomot akart egy idôben a Sabina hegyek köztépíteni), erröl egyebként, minthogy a dologhoz nem tartozik –nem szükséges bôvebben írnom.

Mit ábrázolnak a képek egyenként? Megfelel reá a fentjelöltcatalogus, melyet a jelen level kiséretébe küldött át Pater Savarèsomascai szerzetes, jó ismerôsöm, és az öreg urnak megbizottja.– Ô a szerzôk neveit – megfelelô számmal jelelve – azért véltekülön írni; mert nem mindegyikrôl biztosak; a legjelesebbeketOverbeck és Minardi után a többieket pedig más mûértôk behatónyilatkozatával kellene constatálni, melyre nézve leghivatottabbSzoldatics hazánkfia.

És épen ez volna az ügyben a második stadium; innétNagyságos Uram, ha a dolgot jónak találja, szíveskedjék mostabban érdeklôdni ismert befolyasával, miszerint bizatnék megSzoldatics ur – ki azt szívesen teljesitendi, – hogy a kép-gyüjteményrôl illetékes véleményt mondjon, megtudván egysz-ersmind a képek árát együtt és egyenként? ugy több egyebet,melyet ô Eminenciája a vásárlásba bocsátkozás elôtt tisztába vélhozni, persze hogy az én provinciám, itt véget ér, legfeljebb hamellékes ügyben tehetnék valami szolgálatot.

Ami végül azon kérdést illeti, hogy mi lenne a végsô megalapi-tott ár? Azt ô Eminenciája – csekély véleményem szerint – nemcsak tudós, de egy ügyes férfiura bízhatná; annál is inkább, mertmint az öreg úr mondá a magyar prímás ugy van ismerveRómában, mint aki nagyon olcsón vásárol. Ez lenne a 3ik stadium,melyet vagy Dankó prelátus úr, vagy Nagyságod teljesíthetne.

Ami a képek nagyságát illeti, (kettôt kivéve) salon nagyságuak,sôt kicsinyek is vannak köztük, de ép ezek közt vannak nagybe-csüek, mint p. o. a Pinturichióé ... Elsô tekintetre nem ragadjákmeg a nézôt, minthogy többnyire a régibb iskolához tartoznak, éslehet, hogy nem egy akadna nálunk, ki azt mondaná felôlük:ugyan volt mit ajánlani rajtuk![…]274

[…] mély tisztelettel vagyok alázatos szolgája:

Bartalos Gyula

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Bartalos Gyula TárkányiBélához, 7. sz., 22.a–c. kép)

ADATTÁR82

274Bartalos kéri még Tárkányit, hogy értesítse Simort néhány, a prímási képtárnak Szoldaticson keresztül felajánlott pápaportréról, valamint elújságolja, hogy a prímásDankó József útján 1000 forinttal fizette ki Szoldaticsot egy Szent Tamás képért (Aquinói Szent Tamás, Keresztény Múzeum, ltsz. 56.656; ld. Cséfalvay 2000, 92, 85.sz.), bár Szoldatics 4000 frankban [valamivel kevesebb mint 2000 Ft-ban] állapította meg annak árát.

17.Kovács Mihály levele

Tárkányi Bélához,1876. február 17.

Szeretett kedves Bélám![...]

Ha Isten terved kivitelét kegyes óltalma alá veszi, ugy aNagyméltóságu Káptalan tagjai szemöket szájokat kifogják nyitni,ha ugyan a teremtô egy kis gondolkozási tehetséggel is megál-dotta ôket – a rendes Kanonokokat csak atyafi, ismerôs vagy kár-tyázó Compania szokta meglátogatni – de ahoz kinekkáposztáskerten kivûl mûkincsei is vannak minden mûszeretô ésmás mûvelt ember szívesen betér mert szelleme táplálékot éslelke élvezetet talál – számolj utánna – kiaz, ki Pirker utánEgerben nyomát hagyta vólna e tekintetben rövid földi léttének?ki alapított muzeumot vagy képtárt rajta kívûl? haladott-é az ôhalála óta az ízlés elôre Egerben? az odavaló fiatalság minô benyo-mások által ébresztetik a képzô müvészetre? s ha hajlama lenne,miáltal fejleszthetné azt, ottan, hol semmi sem létezik annakápolására? – Oly tudományos testületben te vagy egyedül egymagad ki ezen magasztos eszmével foglalkozol – igen, mert a teszemeidet hályog nem fedi, sokat láttál, de meg, mert az Istenajándékát neked bôvebben mérte mint más breviariumos col-légádnak, te meg mentetted magadat a vég enyészettôl, müvedetnem nyeli el a sír gödre azért méltán fogsz irigyeket is számlálniés számtalan gáncsoskodókat – de ki 1.000 frt évi járulékkaláldozzék muzeumotokra, ara azt hiszem híjába vársz! Örülj hogyte vagy a kiválasztott. Isten tartson meg sok évekig hogyelkezdett müvednek magad tehesd fel koronáját! Amen![...]Pétrám és én milliószor üdvözlünk és vagyok a te tántoríthatatlanrégi

Miskád

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Kovács Mihály TárkányiBélához, II., 89. sz.)

18.Bartalos Gyula levele

Tárkányi Bélához,1876. február 24.

Róma 1876 Febr. 24.D[icsértessék]. a. J[ézus]!

Nagyságos Uram!Köszönöm, – hálás szívvel köszönöm, hogy Rómában marad-

hatásomat mind elvben, mind gyakorlatilag biztosítani méltózta-tott. [...] Csak már az a Május hamarabb itt lenne! [...] Nagyságodegézségére [sic] is elkelne ez a talián lebegô, és pedig nemcsupán Május havában [...]

Nagyságos Uram! Csapjunk már vásárt! ha a Bertinelli képtárszerzôi annyira megdöbbentették (?) [sic], gondoljon egyet,hogy kettô legyen belôle: azaz ne hagyjuk ezt a szép alkalmatelrepülni; Oly üres az egri liceum!... Higyje el, hogy Eger azonnal

50/00-et fog nyerni általa... Aztán tízévi részlet fizetéssel csak kilehetne valahogy módolni azt a summát!... Ne adjuk oda annak azesztergombi uraknak, kiktôl szegény Bertinelli már elôre is fél.Stroszmayer is kerülgette már e képtárt; de épen akkor nem volthozzá elég apró pénze... Bizzák meg – kérem – Szoldaticsot,hogy legalább nézze meg, és nyilatkozzék felüle;.. a többit pedigsaját személyében!... Csak mentül hamarább jönne már, hogylátná saját szemével, ha igazam van-e, midôn ez ügyben ennyireimportunuskodom.

[...] fogadja mély tiszteletem kifejezését, ki vagyokNagyságodnak alázatos szolgája:

Bartalos Gyula

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Bartalos Gyula TárkányiBélához, 8. sz.)

19.Bartalos Gyula levele

Tárkányi Bélához,1876. április 12.

Róma 1876 Apr. 12D[icsértessék] a. J[ézus]!

Nagyságos Uram!Tán már azóta az a gonosz aróma avagy reóma felszedte sátorfáját[...]

Hagyja Nagyságod is otthon a köszvényt, hadd maradjonkényére ott, és jöjjön ide! [...] Itt van már Május: ez pedig azegrieknek majálist és sárkányt kirándulást jelent, Tárkányikanonok urnak pedig – ex lege consuetudinis – római és nápolyikirándulást [...]

Dankó praelatus urat csakugyan elvezettem – Nagyságodmeghagyása szerint – Bertinelli kanonok képgyüjteményébe –Szoldatics is eljött velünk. – Dankó a legis legelsô pillanatra ismeg el volt ragadva, annyira hogy ekként kiáltott fel: „Dejsz eznem humbug!” Ez ugyan engem vékonyan vigasztalt meg; mertazt adta tudtomra, hogy Nagyságtok szavamat félig meddig hum-bugnak is vélték – csak vallja meg ôszintén! – másodszor azért,mert én ezt a képtárt most is csak Eger számára ohajtanám, azonvárosnak, mely hivatva van egy kath. tudományegyetem székhe-lyévé lenni: igaz ugyan, hogy nem kis pénzt kellene érte kiadni;de ebben én az olasz észjárással gondolkodom, kik azért állítanaka provincialis városokba valami nagyobbszerût, hogy az a késônemzedékekre is kamatozzék az utasok erszényébôl, nevöknekpedig hirnevet szerezzen. Valóban az orvietói templomot több-ször föllehetett volna építeni azzal a pénzzel amit a touristákmegnézésére költöttek az orvietoi nép között. – No de meglátjaNagyságod is, ... Veni, vide et vince![...] A viszontlátásig!Mély tisztelettel alázatos szolgája:

Bartalos Gyula

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Bartalos Gyula TárkányiBélához, 9. sz.)

ADATTÁR 83

20.Dankó József levele

Simor Jánoshoz,1876. április 12.

L[audetur]. J[esus]. C[hristus].

Eminentissime Domine Cardinalis Princeps Primas,Domine Archipraesul benignissime![...]

Ab illustrissimo Domino Episcopo Munkácsiensi audivi ingen-tia illa damna, quae Eminentia Vestra per eluviones perpessa est,et ideo non audeo vel narrare de imaginibus primae classis, quaenunc hic pretio attamen alto comparari possent. Vidi collec-tionem pulchram Canonici Bertellini [sic], illamque ex asse laudeOverbeckiana dignam reperi. [...] obsequentissimus servis

Jos. Dankó.Romae die 12. Aprilis 1876.

(Esztergom, PL, Simor magánlevelezés, Dankó József, D 55. sz.)

21.Bartalos Gyula levele

Tárkányi Bélához,1878. március 29.

Roma Sagrestia degli Orfanelli 1878 29/3D[icsértessék]. a. J[ézus]!

Nagyságos Uram![…]

Ámde nagyobbat akarok én ennél most mondani. KéremNagyságodat méltóztassék figyelmére méltatni.

Bertinelli kanonok egy hete hogy meghalt, örökösei nevébenfel lettem szólítva, hogy képtárát ismét felajánlanám Magyarország-ban megvétel végett; ma azon elônnyel kinálhatom, miszerintclassicus képeit feleáron is meglehet vennünk: ugy hogy amelyérta boldogult husz ezer scudót kért, ma tizezerért sôt még olcsóbbanis megszerezhetjük. Valódi Nie dagewesen [beszúrva: ha igaz].

Nagyságod látta e képeket, bírja felüle Szoldatics, Overbeck,Minardi hiteles nyilatkozatait, lehet, hogy e képek nem élvezete-sek egy salonban, hanem nincs kétség felüle, hogy mütörténelmiszempontból kimondhatatlanul fontosak, kivált minálunk. –

Azt vélem, valódi veszteség lenne, e jó és olcsó alkalmat elsza-lasztanunk… Nagyságod itéljen a hazai viszonyok szám-bavételével a többirôl.

Én Primás ô Eminentiajának (– dacára kegytelen fogadásának–) magas tudomására hoztam az ügyet Rómában is Szoldaticsáltal, és miután érdeklôdni látszott a dologról, megszereztem aboldogult kanonok névjegyét, elôkészítettem utját, hogy olcsónmegszerezhesse a mübecscsel bíró képeket, és hogy nehigyje,miszerint borravaló reményében jártam, egészen elvonultam.

Ô Eminentiája megigérte megtekintését, azonban hirtelen utjamiatt nem teljesíthette föltételét, helyette azonban – köztünkmaradjon – két Sansovinót vett meg eredetiképen, melyekrôlbiztos tudomásom van, hogy ügyes másolatok, és hogy fôma-gasságának jóakaratát nagyon ügyesen vitték a lépre…

Viszont a Bertinelli képek eredetiségérôl nem én szólok, deazok, kiknek szavában teljes hitelt fektethetünk.

Nagyságos Uram! ha nem akad egy csomóban annyi kivetnivaló pénz, méltóztassanak összeállani – a Prímás, az egri muzeum– és a nagyszellemû Ipolyi püspökkel.

De feleletet tüstént méltóztassék adni.Bár kaphatnék feleletet postafordultával, mivel az olasz kor-

mány a leltárlatot azonnal [a lap aljára beszúrva: mint értesül-tem, három hónapig huzható el a leltározás ideje] megteszi, ésakkor az erôs százaléktól meg nem menthetjük: ellenben pedigugy figurálhatnának mint más tulajdona [beszúrva: 7/00 kiván akormány] (Ad summum tiz tizenöt napig lehet huzniok azösszeírást). Gyors válasza után azonnal elenchust kérek ésSzoldaticscsal ellenörizem a dolgot, vagy ha biztosit, mégmáshová is szállíthatjuk a képeket [beszúrva: Részletes fizetésselis eleget lehet tenni. –]

Bár most jönne le Nagyságod! hogy már ne csak Pünköst deHusvétet is a szent városban töltené!

[...] Még egyszer becses figyelmébe ajánlom a Bertinelli képtárügyét. – [beszúrva: A megholt testvérével is értekeztem a dologról.]

Szoldatics igen üdvözli, köszöni szives méltatását, én meg mélytisztelettel vagyok Nagyságodnak alázatos szolgaja:

Bartalos Gyula

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Bartalos Gyula TárkányiBélához, 26. sz.)

22.Szoldatics Ferenc levele

Simor Jánoshoz,1878. április 16.

Fômagasságú Bíbornok Prímás!Lippert lovag ur megbízott Eminentiad nevében, miszerént az

íment Istenben boldogult Bertinelli kanonok képgyüjte-menyének mûbecserôl es p megfelelô értékérôl vélemenytadnék Amily megtisztelô volt reám Eminentiadnak e beli bízalma,oly készeségessen, ígyekeztem abban eljárni; tegnap ugyanis egymûvész barátommal egész nyugodtsággal át vizsgáltuk a szo [sic]es valoban altalában azon véleményben erösödtem meg, misze-rént méltó a megszerzésre egyenként pedig értéke véve negyven-hétezer és ötszáz olasz lirára becsültük Az örökösök követeléseazonban tulhaladja ezt, amenyiben ötven és hatvan ezer lira közottingadozik el nem zárva a tovább egyezkedésnek útját.

A képtár megvetelének esetében nézetem szerént ohajtando,mi szerént a fentjelölt ártúl függetlenül a vámterheket aörökösök vállalnák el mivel azokat ök kevéssel teljesithetnék amireánk jelentékeny kiadas lenne.

Ezek után boldog ünnepeket kivánva áldását kérem önmagam-ra és családomra, ki kezet csokolva vagyokEminentiád legalázatosabb szolgája

Szoldatics FerencRoma 16 april 878Via della Purificazione 35

(Esztergom, PL, Cat. H. 3633/1878, részleteit közli ProkoppnéStengl 1960, 96–97.)

ADATTÁR84

23.Tárkányi Béla levele

Simor Jánoshoz,1878. május 3.

Fômagasságú Bibornok Érsek, Herczeg-Primás!Kegyelmes Uram!275

A Szent István Társulatnak Szentséges Atyánkhoz intézetthódolati iratát 2 példányban azon alázatos kéréssel van szeren-csém Eminentiád elé terjeszteni, hogy azt, mint társulatunkFôvédnöke, aláirni, hozzám visszaküldeni s egyszersmindmegengedni kegyeskedjék, hogy e kegyeleti sorokat az azokhozmegszavazott szeretet-adománnyal együtt személyesen tehessemÔ Szentsége lábaihoz Romában, – hová szokott tavaszi zarándok-utamra Isten segélyével a jövô kedden szándékozom indulni.

Ez alkalmat fölhasználom arra is, hogy parancsát kérjem,hatalán Eminentiád valamivel megbizni kegyeskedik, ebbeneljárni kegyeletes fiúi kötelességemnek tartván.

S mivel értesültem: hogy Emi[nenti]ád a Bertinelli féle kép-gyüjtemény megszerzése iránt Romában lépéseket tétetniméltóztatott... hatalán multkori levelemben elmulasztottamvolna, most bátorkodom emlékeztetni: hogy vétel esetében akiviteli vám költségeket az eladókra rovassa Emi[nenti]ád... Errefigyelmes lesz Lippert úr is, Szoldatics is, ki bizonyosan ügyelnifog, hogy a képeknél valami cserebere ne történjék... E végbôlmagam is siettetni fogom utamat, és ha az olasz összesmûgyüjtemények felügyelôje, s az olasz festészetnek világszerteismert történetirója, Cavalcaselle, Romában van, – azon leszek,hogy a képeket általa is szemle alá vétessem... de magam is mostmég élesebben megnézem, miután reményem van, hogy együjtemény miénk lehet akár Emi[nenti]ád által, akár más által...csak valahogy Diakovárba ne vándoroljon e gyüjtemény, mert apüspök úr, mint hallom, egy ízben már alkuban volt rá, de nemvolt elég aprópénze hozzá, hacsak most a kivágott erdôk árábólnem telik. Szerencsénk, hogy két oly biztos lelkiismeretesemberünk van e czélra Romában, mint Szoldatics és Bartalos,kiket minden önzéstôl ment tiszta lelkû s tiszta kezû embereknekismerek... s kiket nem fog megcsalni az olasz, mire ez a nationagy talentommal bír, mint tapasztaljuk.

Engedje meg Emi[nenti]ád, hogy magamat további magaskegyelmébe ajánlhassam, s romai zarándok-utamra fôpásztoriáldását kérve, s apostoli jobbját fiúi kegyelettel csókolva legmé-lyebb hódolattal vagyok

Emi[nenti]ádnak legalázatosabb szolgája

Tárkányiapát-kanonok

Sz. István társ. alelnökBudapesten május 3 =878

(Esztergom, PL, Cat. C. 2000/1878; részleteit közli Prokoppné 1960,97.)

24.Tárkányi Béla levele

Simor Jánoshoz, 1878. május 11.(Csatolva a Bertinelli-gyûjtemény Overbeck–Minardi-féle jegyzéke)

Venezia május 11 = 878

Eminentiád!A Bertinelli-féle képgyüjtemény jegyzékét elhoztam Em[inen-

tiád]tól, hogy lemásolhassam magamnak, hatalán mását irásaimközött meg nem találtam volna, – de megtaláltam, s szükséges-nek tartom, hogy kezemnél legyen, alku esetében, biztosan cons-tatálni akarván magam is, nem csereberéltek-e ki valamit?... mertén az ilyesekben csak tulajdon szemeimnek hiszek. IdezáromEmi[nenti]ádnak a jegyzéket, hogy szintén kezénél kegyen.

Az Emi[nenti]ád által ajánlott 20ezerfton kivûl a szállitást s hajól emlékezem, a ládák és csomagolás költségét is kegyeskedettelvállalni, – csak a vámköltségeket tartozik viselni az eladó.Hatalán emlékezetem csalna, és csupán csak a szállitást vállaltavolna el, utasítson Emi[nenti]ád, mertnem szeretek másnak fôlegEmi[nenti]ádnak rovására generózuskodni, költségeket csinál-ni....mikor úgy is annyi ezerfelé van igénybe véve erszénye. Hanem utasit Emi[nenti]ád, hallgatását jelûl veszem, hogy jólemlékeztem.

[...] A mint a jövô héten Romába jutok, elsô gondom leszEmi[nenti]ád kegyes megbizásában óvatosan eljárni... HabozomCavalcasellével, szintúgy kár volt, hogy eszembe jutott.

Apostoli jobbját csókolva legmélyebb hódolattal vagyokEminentiádnak legalázatos [sic] szolgája

örök híve

(Esztergom, PL, Simor magánlevéltár, iktatva Török István nevealatt, 1878, 417. sz.; hivatkozik rá Prokoppné 1960, 97.)

25.Tárkányi Béla leveleSzvorényi Józsefhez,

1878. május 21.

Roma máj 21 ’878

Lelkem kedves Józsim!Velencében két napot, Florenzben 3-at töltve, a múlt pén-

teken276 ide segített jutnom a jó Isten, s oly szerencsés voltam,hogy szombaton már utam fôczélját elértem, mi e napot életemegyik legszebb napjává tette, oly fogadtatásban részesültem ÔSzentségénél.[az audencia leírása következik]

A fôdolgot végezve, most a többi után látok, fôleg a Bertinelli-féle képtár megvételével bizott meg a Prímás, 20 ezer ftot ajánlvaérte; s úgy fejlik a dolog, hogy alkalmasint megszerezhetô lesz.

[…] örökhûVJózsid277

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Tárkányi Béla SzvorényiJózsefhez, 16. sz. A levélnek az audenciára vonatkozó részét közliBenkóczy 1910, 112–113.)

ADATTÁR 85

275A Tárkányitól szokatlan formális megszólítás a levél hivatalos jellegének köszönhetô: a Szent István Társulat alelnökeként írt Simornak, a Társulat fôvédnökének.

2761878. május. 17.

277Tárkányi Béla eredeti neve Viperina József volt.

26.Tárkányi Béla leveleSzvorényi Józsefhez,

1878. augusztus 13.

[Levél külsején:] Fôtiszteletû Szvorényi József gymnaziumiIgazgató urnak Egerben. Sürgôs.

+Budapest august. 13-n 878.

Lelkem kedves Józsim![...]

Társulatunk épitkezési és irodalmi ügyei miatt csak szombatonmehetek Egerbe, úgy lehet, Esztergomba is át kell rándulnompénteken, a Romából megérkezett képek miatt, melyek igennagy tetszést nyertek a Prímásnál. Deo gratia.[...]régi hû

VJózsid

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Tárkányi Béla SzvorényiJózsefhez, 17. sz.)

27.Tárkányi Béla leveleIpolyi Arnoldhoz,1878. szeptember 16.

Eger Sept. 16, 1878[...][Tárkányi közli, hogy augusztus 16-án a Prímásnál volt]

A Bertinelli-féle 60 kép már akkor megérkezett Romából…Igen örûl az acquisitiónak, s említette, hogy téged is meghívottbírálatra; jó lesz, ha megnézed, s mint fô auctoritás, ráütöd com-placentiád pecsétjét, melyet e szerzemény jó része, nem kétlem,meg fog érdemelni.[...]

(Esztergom, PL, Ipolyi magánlevelezése, Tárkányi Béla levelei,T. 112)

28.Ipolyi Arnold levele

Tárkányi Bélához,1878. szeptember 20.

Barssz[ent]kereszt, 1878 Sep. 20.[…]

Ohajtanám Esztergomban is látni a képeket, de ez idén máraligha lesz belôle valami. […]

(Budapest, OSZK, KT, Levelestár, Ipolyi Arnold Tárkányi Bélához,15. sz.)

29.Tárkányi Béla levele IpolyiArnoldhoz, 1879. április 25.

Florenz, april 25, 1789[…]

Mikor mégy Esztergomba? El ne rontsd a Prímás gusztusát s azén emberségemet a tavalyi római vásárlásomnál, a mitôl külön-ben keveset tartok, mert ezeket te is legjobb képeknek fogod tar-tani az egész esztergomi gyûjteményben.[…]

(Esztergom, PL, Ipolyi Arnold magánlevelezése, Tárkányi Bélalevelei, T. 115)

ADATTÁR86

A megadott méretek csak a tárgy eredeti részeire vonatkoznak.A Bertinelli-gyûjtemény számainak a képek hátoldalán fenn-maradt és az Overbeck–Minardi jegyzéknek is megfelelôszámokat tekintem.

I. Duccio di Buoninsegna köre

(Siena, 1255 k. – Siena, 1319) Jeremiás prófétaTempera, arany, ezüst, fa; fatábla: 29,9 x 21,6 cm, festett felület:27,2 x 21,6 cm, vastagság: 1,1 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1915; Menráth Péter, 2003–2004.Bertinelli-gyûjtemény, 16. sz. (bizánci iskola); 1878-as leltár, 19.sz. (bizánci iskola).Ltsz. 55.134.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 45. sz. (ismeretlen, „Szt. Pál”,a Bertinelli-gyûjteménybôl) – Berti Toesca 1932, 944 (Duccio) –Gerevich szerk. 1948, 66, korábbi irodalommal (ua.) – Toesca1951, 515: 42. j. (ua.) – Brandi 1951, 141, 154 (Duccio koraimûveivel rokon, inkább Duccio mûhelye) – Coor 1956, 112(Duccio mûhely, 1310 k., Segna di Bonaventura mûvészetévelrokon, a Ramboux-gyûjtemény részeként azonosítja) –Prokoppné 1960, 98 (Duccio, a Bertinelli-gyûjtemény részekéntazonosítja) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 38–40, korábbi iro-dalommal (Duccio mûhelyében készült a 14. sz. elsôévtizedeiben, talán magának a mesternek a mûve, a Ramboux-gyûjteménybôl) – Boskovits 1966, 13 (Duccio vagy mûhelye,1320 k.) – Berenson 1968, I, 119 (Duccio kortárs követôje) –Stubblebine 1979, I, 136, II, 329. kép (Segna di Bonaventura,valószínûleg 1320-as évek, a Ramboux-gyûjteménybôl) –Prokopp 1986, 13 (Duccio, 1310-es évek, a Ramboux-gyûjteménybôl) – Prokopp Mária, in Keresztény Múzeum 1993,211, 64. sz., korábbi irodalommal (Duccio, 1300–1310 között, aBertinelli-gyûjteménybôl) – Kier–Zehnder szerk. 1998, 550, 74.sz. (Duccio vagy mûhelye, a Ramboux-gyûjteménybôl) –Gaudenz Freuler, írásbeli közlés, 2000 (Segna di Bonaventura,1310–1320 k., párdarabja a Dávid prófétát ábrázoló oromkép, ld.Christie’s, London, 1995. december 8., 237. tétel) – Sallay 2008b,5, 15 (Duccio köre, a Bertinelli-gyûjteménybôl).

II. A Poldi Pezzoli Diptichon Mestere

(mûködött Umbriában a 14. század elején)Trónoló Mária és Krisztus szentekkel és egy szeráffalTempera és arany, fa; fatábla: 36 x 18,8 cm, festett felület:32,1 x 16,1 cm, vastagság: 1,5 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1915.Bertinelli-gyûjtemény, 5. sz. (Giottino); 1878-as leltár, 16. sz.(Giottino modora).Ltsz. 55.249.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 78. sz. (Giottino) – BertiToesca 1932, 957 (rimini iskola, 14. sz. közepe) – Gerevich szerk.

1948, 93 (romagnai iskola, 14. sz.) – Dávid 1962, 25 (romagnaiiskola) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 45–46 (umbriai festô,14. sz. eleje, ugyanettôl a kéztôl származik a Poldi Pezzolimúzeum diptichonja) – Boskovits 1965 (a Poldi PezzoliDiptichon Mestere, kevéssel 1320 után) – Boskovits 1966, 20(ua.) – Markova 1983, 10, 12: 15. j. (ua.) – Todini 1989, I, 129(ua.) – Prokopp Mária, in Keresztény Múzeum 1993, 231, 68. sz.(umbriai festô, 1310 körül).

III.Kelet-Mediterráneumból

származó festô,14. sz. közepe vagy második fele

Rafael arkangyal TóbiássalTempera és arany, fa; fatábla és festett felület: 34,5 x 30,4 cm,vastagság: 1,8 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1915.Bertinelli-gyûjtemény, 46. sz. (bizánci festmény); 1878-as leltár,44. sz. (bizánci modor). Ltsz. 55.155.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 46. sz. (ismeretlen) –Gerevich 1928, 223 (Meo da Siena irányához közel álló) –Gerevich szerk. 1948, 79, korábbi irodalommal (Meo da Siena) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 48, korábbi irodalommal (dalmá-ciai festô, 1340–1350 k.) – Boskovits 1966, 48 (dalmáciai [?]festô, 14. sz. második fele) – Prokopp Mária, in KeresztényMúzeum 1993, 218–219, 78. sz. (Paolo Veneziano mûhelye).

IV. Tommaso del Mazza

(mûködött Firenzében a 14. század utolsó harmadábanés a 15. század elején)

Madonna gyermekével mandorlában, Alexandriai SzentKatalin, Keresztelô Szent János, Remete Szent Antal, SzentAndrás, Szent Juliánus (?) és Szent Dorottya kíséretébenTempera és arany, fa; fatábla: 73,7 x 41,7 cm, festett felület:70 x 40,4 cm, vastagság: 2,3–2,4 cmBertinelli-gyûjtemény, 39. sz. („a kép hátára írva a név: Giotto daVespignano”), 1878-as leltár, 18. sz. (giottói iskola).Ltsz. 55.164.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 57. sz. (Giottino Vespigniani)– Gerevich 1928, 227 (Jacopo di Cione) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 30, 32, korábbi irodalommal (Agnolo Gaddimûhelytársa) – Federico Zeri, szóbeli közlés (a Santa VerdianaMester) – Shapley 1966, 41 (ua.) – Boskovits 1966, 31 (a SantaVerdiana Mester mûhelytársa) – Boskovits 1967, 58 (a SantaVerdiana Mester) – Boskovits 1975, 383 (ua., 1385–1390 k.) –Italian Old Master Paintings 1984, 10 (ua.) – Prokopp Mária, inKeresztény Múzeum 1993, 220, 81. sz. (nem a Santa VerdianaMester, hanem Orcagna mûhelye, 1360-as évek) –Pasquinucci–Deimling 2000, 115: 20 j., 120, 238: 1. j., 241: 3. j.,278: 2. j., 281–283 (Tommaso del Mazza, 1385–1390).

KATALÓGUS 87

Katalógus

V. Mariotto di Nardo

(említik Firenzében 1393 és 1424 között) Jelenetek a korai remeték életébôlTempera, fa; fatábla és festett felület: 81 x 82 cm; vastagság (par-ketta nélkül): 0,8 cm.Restaurálta Csúcs László, 1991-1992.Bertinelli-gyûjtemény, 25. sz. (Pietro Laureati), 1878-as leltár,39. sz. (ismeretlen).Ltsz. 55.168.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 99. sz. (Pietro Laureati [PietroLorenzetti]) – Rényi 1879, 17–18 (ua.) – Van Marle 1923–1938,IX (1927), 132 (Lorenzo Monaco budapesti képe régi másolatá-nak tûnik) – Gerevich szerk. 1948, 98 (sienai festô) – RichardOffner, szóbeli közlés, 1955, vö. Callman 1975, 14 (Mariotto diNardo) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 33–34, korábbi iro-dalommal (talán Niccolò Gerini mûhelye) – Boskovits 1968a, 4–5(Niccolo Gerini köre) – Boskovits 1968b, 6–7 (Mariotto di Nardo,1385 k.) – Bellosi 1974 [2003], 19: 15. j. (nagyon közel Mariottodi Mardo korai mûveihez) – Boskovits 1975, 391 (Mariotto diNardo, 1385–1390 k.) – Boskovits 1978, 4–5 (valószínûlegMariotto di Nardo, 14. sz. vége) – Christie’s, London, 1974. június28, 50–51, 47. tétel – Callman 1975, 7–8, 13–14 (firenzei festô,kevéssel 1400 elôtt) – Brigstocke 1976, 585, 44. kép – Mattia1982, 493, 499–500 (ismeretlen, 1380 k.) – De Marchi 1992a,148–149: 53. j. (Mariotto di Nardo, valószínûleg egy elveszettLorenzo Monaco prototípus után) – Prokopp Mária, inKeresztény Múzeum 1993, 223–224, 87. sz. (firenzei festô) –Sonia Chiodo, in Dal Poggetto szerk. 1998, 116 (Mariotto diNardo) – Malquori 2001, 120: 3. j. – Boskovits Miklós, in Bellosiszerk. 2002, 171 (Mariotto di Nardo) – Palladino 2005, 36–37(Orcagna mûhelye [?], 1380 körül) – Fulton 2006, 173, 244–245,92. kép (ismeretlen).

VI. A Straus Madonna Mestere

(Ambrogio di Baldese?)(mûködött Firenzében 1385 k. – 1415 k.)

Krisztus a keresztfán Mária, Evangélista Szent János és AssisiSzent Ferenc közöttTempera és arany, fa; fatábla: 63,9 x 34 cm; festett felület62,5 x 31,7 cm; vastagság (új panel nélkül): 0,8 cm.Restaurálta Nikássy Lajos, 1933.Az Overbeck–Minardi jegyzékben nem szerepel; 1878-as leltár,58. sz. (ismeretlen).Ltsz. 55.166.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 53. sz. (ismeretlen) – BertiToesca 1932, 956 (az átfestés alatt Masolino követôjének tûnik) –Gerevich szerk. 1948, 62–63 (Giovanni del Biondo) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 34–35 (firenzei festô, AgnoloGaddi követôje, 14. sz. vége – 15. sz. eleje) – Boskovits 1966,32–33 (A Straus Madonna Mestere) – Boskovits 1975, 362 (ua.,1395–1400 k.) – Prokopp Mária, in Keresztény Múzeum 1993,224–225, 89. sz. (ua., 1404-hez közel) – Wilson 1996, 115: 4. j.(ua.).

VII. Az 1416-os Mester

(mûködött Firenzében a 15. század elsô harmadában)Trónoló Madonna gyermekével, Mária Magdolnával, egy püspök-szenttel, Antióchiai Szent Ignáccal és egy fiatal nôi szenttelTempera és arany, fa; fatábla: 73,2 x 46,3 cm, festett felület:70,3 x 43,6 cm, vastagság: 2,2–2,6 cmBertinelli-gyûjtemény, 37. sz. (Taddeo Gaddi); 1878-as leltár,17. sz. (Taddeo Gaddi modora).Ltsz. 55.165.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 56. sz. (Taddeo Gaddi) – VanMarle 1923–1938, IX (1927), 36: 3. j. (Bicci di Lorenzo iskolája) –Gerevich 1928, 227 (Agnolo Gaddi bágyadt követôje) – Gerevichszerk. 1948, 69 (firenzei festô, 14. sz.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi1964, 35–36, korábbi irodalommal (a Maestro del Bambino Vispokövetôje, valószínûleg 1410–1420 között készült) – Zeri 1964, 49(az 1416-os Mester) – Zeri 1968, 69 (ua.) – Prokopp Mária, inKeresztény Múzeum 1993, 225–226, 91. sz. (Lorenzo Monacomûhelytársa, 1400 k.) – Weppelmann 2007, 111, 113, 119: 50. j.,121 (az 1416-os Mester) – Topi 2008, 430 (ua.).

VIII.Fra Filippo Lippi vagy korabeli

másolat Filippo Lippi után(Firenze, 1406 k. – Spoleto, 1469)

A halott Krisztus két angyallalTempera és arany, fa; fatábla: 43,2 x 34,5 cm; festett felület: 42,2 x 33,1 cm;vastagság: 0,8–0,9 cm. Restaurálta Varga Dezsô, 1997 körül.Az Overbeck–Minardi jegyzékben nem szerepel; 1878-as leltár,50. sz. (Gentile da Fabriano modora)Ltsz. 55.240.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 54. sz. (ismeretlen festô) –Gerevich 1928, 238 (Basaiti köre) – Berti Toesca 1932, 956–957(talán Liberale da Verona korai mûve) – Van Marle 1923–1938,XVII (1935), 511: 6. j. (Marco Basaitinak attr.; tévesen Angyalkéntemlíti) – Gerevich szerk. 1948, 61, korábbi irodalommal (MarcoBasaiti iskolája) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 91 (GregorioSchiavone után, feltehetôleg Marco Basaiti köre, 16. sz. eleje) –Mojzer 1964a, 217 (Gregorio Schiavone után) – Heinemann1962–1991, I (1962), 304, MB.126. kat. sz., III (1991), 99, MB.126.kat. sz. (1962: fotó alapján inkább Pier Maria Pennacchi modora;1991: a késôi Vincenzo Foppa iskolája) – Romano 1969, 30: 26. j.(Foppa iskolája) – De Marchi 1992a, 146: 14. j. (Filippo Lippi) –De Marchi 1996 (Filippo Lippi, 1433?) – Casu 2000, 44 (ua.) –Andrea De Marchi, in Bellosi szerk. 2002, 190 (ua.) – TátraiVilmos, in Jékely szerk. 2003, 70–71, 118–119, kat. 11 (ua.,1433–34) – Giorgia Mancini, in Banzato – De Nicolò Salmazo –Spiazzi szerk. 2006, 216 (ua.).

IX. Pietro di Giovanni d’Ambrogio

(Siena, 1410 – Siena, 1449)Mária mennybeviteleTempera és nagyrészt modern arany, fatábla: 100 x 65,5 cm,festett felület: 85,8 x 50,2 cm, vastagság: 2,8–2,9 cmBertinelli-gyûjtemény, 30. sz. (Starnina); 1878-as leltár, 56. sz.(Starnina modora).

KATALÓGUS88

Ltsz. 55.185.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 59. sz. (Gherardo Starnina) –Rényi 1879, 18 (ua.) – Colasanti 1910a, 408 és 1910b, iii (Sassetta)– Gerevich 1916b, 3 (ua.) – Van Marle 1923–1938, IX (1927),340–342 (ua., 1430-es évek, Giovanni di Paolo hatása alatt) –Gerevich 1928, 224 (ua.) – Exhibition 1930, 421, 947. kat. sz.(ua.) – Berti Toesca 1932, 946–947 (ua.) – Berenson 1932, 512(ua.) – Berenson 1936, 440 (ua.) – Pope-Hennessy 1939,113–114, 125, 136, 208 (ua.) – Berenson 1946, 52–53 (Pietro diGiovanni) – Gerevich szerk. 1948, 95–97, korábbi irodalommal(Sassetta) – Brandi 1949, 226: 107 j. (Pietro di Giovanni) – Carli1957, 123 (ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 54–56, korábbiirodalommal (ua.) – Berenson 1968, I, 4 (ua.) – Boskovits 1968a,13–14 (ua., 1440-es évek vége) – Os 1969, 177–185, 189–190(ua., 15. sz. 4. évtizede) – Coulonges 1970, 75 (ua.) – Zeri 1973,28–29 (ua.) – Boskovits 1978, 13–14 (ua., 1430–1440) – Polzer1981, 575: 31. j. (ua.) – Christiansen 1982, 77: 52. j. (ua.) – Tátrai1983b, 33 (ua., 1440 k.) – Laclotte 1985, 111: 6. j. (ua.) –Boskovits szerk. 1988, 155 (ua.) – Strehlke 1988, 52 (ua.) – Os1984–1990, II (1990), 147–148 (ua., 1440-es évek) – Os 1992,143–149 (ua., 1430-as évek) – De Marchi 1992a, 149: 57. j. (ua.)– Bongianino-Polton 1993 (ua.) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 227–228, 95. sz., korábbi irodalommal (ua.,1430–1440 között) – Kawsky 1995, 194: 206 j. (ua.) – Prokopp1997, 15–16 (Sassetta?) – Ferretti 2002, 415 (Pietro di Giovanni,1440 k.) – Fargnoli 2004, 24 (ua.) – Raffaelli 2004–2005, 80–81,194–199 (ua., 1437–1440) – Sallay 2008a, 115–125, korábbi iro-dalommal (ua., 1440 k.) – Sallay 2008b, 5, 15 (ua.).

X. Pesellino, eredeti nevénFrancesco di Stefano di

Francesco(Firenze, 1422 k. – Firenze, 1457)

Krisztus a keresztfán Szûz Mária és Szent János evangélista közöttTempera és arany, fa; fatábla: 88,7 x 42 cm (alsó perem szé-lessége: 6 cm); festett felület: 83,5 x 36,2 cm; vastagság: 2,2–2,6 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1916. Bertinelli-gyûjtemény, 23. sz. (Taddeo Bartoli); 1878-as leltár,8. sz. (sienai iskola).Ltsz. 55.184.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 90. sz. (Taddeo Bartoli) –Gerevich 1916b, 3 (Pesellino) – Gerevich 1928, 230 (ua.) – VanMarle 1923–1938, X (1928), 500 (Pesellino, késôi mû) – BertiToesca 1932, 950–952 (Pesellino) – Berenson 1936, 380 (ua.) –Gerevich szerk. 1948, 89–90, korábbi irodalommal (ua.) –Berenson 1963, I, 167 (Pesellino, oltármû oromzati darabja) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 70, korábbi irodalommal(Pesellino, korai mû) – Boskovits 1968a és 1978, 28 (Pesellino,1440-es évek eleje után nem sokkal) – Alessandro Angelini, inBellosi szerk. 1990, 125 (Pesellino, korai mû) – Tátrai Vilmos, inKeresztény Múzeum 1993, 229–230, 99. sz. (Pesellino, 1442körül) – Boskovits 1995, 66: 58. j. (Pesellino, ellenben a berliniKálváriával, amelyben Filippo Lippi mûve) – Boskovits Miklós, inBoskovits–Brown et al. 2003, 568 (Pesellino, 1445 k.) – Staderini2008, 156–158 (Pesellino, 1440 k.).

XI. Pesellino, eredeti nevénFrancesco di Stefano di

Francesco(Firenze, 1422 k. – Firenze, 1457)

Madonna gyermekévelTempera és arany, fa; fatábla és festett felület 60 x 36,6 cm;vastagság: 3–3,1 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1916.Bertinelli-gyûjtemény, 41. sz. (Filippo Lippi); 1878-as leltár,10. sz. (ismeretlen).Ltsz. 55.187.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 100. sz. (Filippo Lippi) –Gerevich 1916b, 3 (Filippo Lippi tanítványa, valószínûleg Lorenzoda Viterbo) – Gerevich 1928, 227, 230 (Filippo Lippi) – Van Marle1923–1938, X (1928), 434 (ua.) – Berti Toesca 1932, 950–951(Compagno di Pesellino) – Berenson 1932, 442 (Pesellino) –Berenson 1936, 380 (ua.) – Friedmann 1946, 149 – Berenson1963, I, 167 (Pesellino, a bostoni kép változata) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 72 (Pesellino mûhelye, 1460–70körül, felsorolja a kép változatait) – Boskovits 1968a és 1978,29–30 (Pesellino, utolsó éveibôl való, korábbi, mint bostoni ver-zió) – Zeri 1976, 81 (Pesellino sajátkezû mûve) – Tátrai Vilmos,in Keresztény Múzeum, 1993, 229–230, 100. sz. (Pesellino, 1450-esévek, korábbi, mint bostoni és müncheni verzió) – Gretchen A.Hirschauer, in Boskovits–Brown et al. 2003, 418 (Pesellino) –Miklós Boskovits, in Boskovits–Brown et al. 2003, 573: 11. j.(Pesellino vagy Jacopo d’Antonio szerzôsége közül az elôbbivalószínûbb) – Holmes 2004, 72–73, 67. j. (másolat a bostoniképrôl; inkább egy korai Lippi és Pesellino követô mûve, mintsajátkezû Pesellino) – Staderini 2008, 106–107, 273–274(Pesellino, késôi mû, a bostoni Madonna az esztergomiról készültsajátkezû replika).

XII. Fra Filippo Lippi és Pesellino

követôje, 1460–1470 k.Madonna gyermekével rózsalugasbanTempera és arany, fa; fatábla: 62,7 x 36,6 cm; festett felület:62,1 x 35,1 cm; vastagság: 1–1,1 cmBertinelli-gyûjtemény, 21. sz. (Crivelli); 1878-as leltár, 59. sz.(ismeretlen).Ltsz. 55.189.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 98. sz. (Carlo Crivelli) – Rényi1879, 15 (ua.) – Gerevich 1916b, 3 (Pierfrancesco Fiorentino) –Bárány-Oberschall 1930, 220 (ua.) – Van Marle 1923–1938, XIII(1931), 455 (Pierfrancesco Fiorentino vagy köre) – Berti Toesca1932, 952–954 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 90 (ua.) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 76, 78 (ua.) – Tátrai 1983a, 147(Lippi és Pesellino utánzóinak mûhelye) – Tátrai Vilmos, inKeresztény Múzeum 1993, 230, 101. sz. (Pesellino után, 15. sz.második fele) – Gretchen A. Hirschauer, in Boskovits–Brown etal. 2003, 416–420, fôk. 420: 19. j. (talán a 1470-ben „A MadonnásRiccardo” ragadványnévvel illetett Riccardo di Benedetto diNiccolò di Ser Rucco).

KATALÓGUS 89

XIII. Ansuino da Forlì (?)

(említik Padovában 1451-tôl)Madonna gyermekével zenélô angyalok között, Assisi SzentFerenc stigmatizációjávalTempera, arany, fa; fatábla és festett felület: 47,3 x 34,5 cm,vastagság: 1,2 cmBertinelli-gyûjtemény, 50. sz. (Innocenzo da Imola); 1878-asleltár, 28. sz. (Innocenzo da Imola modora).Ltsz. 55.197.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 86. sz. (Innocenzo di ImolaFrancucci) – Gerevich szerk. 1948, 97 (Gregorio Schiavone) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 81 (padovai festô, 1470 k.) – DeMarchi 1999, 123–124 (Ansuino da Forlì) – Andrea De Marchi, inDe Marchi – Giannatiempo López szerk. 2002, 208–209, 44. kat.sz. (ua.) – De Marchi 2002, 55 (ua.) – Stefano Casu, in Casuszerk. 2005, 108–109, 30. kat. sz. (ua.) – Nemzeti kincsek 2006,104 (Ansuino da Forlì altenburgi képéhez közel áll).

XIV.Umbriai (?) festô,

15. század harmadik negyedeTrónoló Madonna gyermekével Sienai Szent Bernardin ésRemete Szent Antal közöttTempera és arany, fa; fatábla (modern toldás nélkül): 49,5 x 87,9 cm;vastagság (a részben [?] új, egybeépített keret nélkül): 2,5 cmRestaurálta Varga Dezsô, 2003–2004.Bertinelli-gyûjtemény, 42. sz. (Cola della Matrice); 1878-as leltár,46. sz. (ismeretlen). Ltsz. 55.219.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 50. sz (Cola della Matrice) –Van Marle 1923–1938, VII (1926), 310 (Stefano da Verona iskolá-ja) és XVI (1937), 514 (Sassetta iskolájához távolról kötôdô festô)– Gerevich szerk. 1948, 90 (piemonti iskola, 15. sz.) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 90–91, korábbi irodalommal(veronai [?] festô, Stefano da Verona késôi követôje, valószínûleg1470–1480 között) – Boskovits Miklós, szóbeli közlés, 1989(Squarcione köre) – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993,228, 97. sz., korábbi irodalommal (padovai festô, 1460 körül –Andrea De Marchi, írásbeli közlés, 2008 (umbriai [?] festô).

XV.Neri di Bicci

(Firenze, 1419 – Firenze, 1492)Rafael arkangyal Tóbiással és Szent JeromosTempera és arany, fa; fatábla: 34,8 x 25,7 cm; festett felület:32,8 x 23,9 cm, vastagság (új panel nélkül): 0,9–1 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1916.Bertinelli-gyûjtemény, 31. sz. (Pisanello); 1878-as leltár, 34. sz.(Pisanello).Ltsz. 55.178.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 83. sz. (Vittore Pisanello) –Geverich 1928, 230 (Neri di Bicci) – Van Marle 1923–1938, X(1928), 542 (ua.) – Berti Toesca 1932, 952 (ua.) – Berenson 1936,332 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 81 (ua.) – Berenson 1963, I, 153(ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 74, korábbi irodalommal(ua., valószínûleg az 1460-as évekbôl) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 231, 103. sz., korábbi irodalommal (ua.).

XVI.Giovanni Boccati

(Camerino, 1409 – Camerino, 1486/87)KálváriaTempera, nyárfa; fatábla: 75,5 x 50 cm; festett felület: 72,5 x 47,7 cm;vastagság: 0,8–0,9 cmRestaurálva: 1940-es évek; Varga Dezsô, 1958; Varga Dezsô, 2001.Bertinelli-gyûjtemény, 29. sz. (Pietro della Francesca); 1878-asleltár, 30. sz. (ismeretlen).Ltsz. 55.206.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 88. sz. (Piero della Francesca)– Gerevich 1928, 236 (lombard iskola) – Berti Toesca 1932, 948(Giovanni Boccati) – Van Marle 1923–1938, XV (1934), 7: 2. j.(átfestett, talán Boccati) – Gerevich szerk. 1948, 63, korábbi iro-dalommal (Boccati) – Zeri 1961b, 57 (ua., teljesen átfestett) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 66 (ua., valószínûleg 1440–1450között) – Vitalini Sacconi 1968, 124 (ua., teljesen átfestett) –Bacci 1969, 21, 27, 33: 17. j. (ua., a Pala del Pergolato predel-lájához [1446–1447] áll közel) – Zampetti 1971, 26, 189–190,korábbi irodalommal (ua., 1446–1447 k.) – Berenson 1968, I, 54(ua.) – Zampetti 1988, 397 (ua.) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 231–232, 104. sz., korábbi irodalommal (ua.,1445–1450 között) – Andrea De Marchi: „Boccati Giovanni”, inAKL 1992–[…], XII (1996), 17–18 (ua., 1440-es évek) – PaoloDal Poggetto, in Dal Poggetto szerk. 1992, 278 (ua., nagyon sérültkép) – C. Prete, in DBI 1960–[…], 56. kötet (2001), 159 (ua.) –Minardi 2002, 31 (ua., 1470 k.) – Mauro Minardi, in De Marchi –Giannatiempo López szerk. 2002, 178–179, 25. kat. sz. (ua.,1468–1473 k.) – Mauro Minardi, in De Marchi szerk. 2002,282–283, 24. kat. sz., korábbi irodalommal (ua., 1468–1473 k.) –Impelluso 2003, 284 (a skorpió ikonográfiájáról).

XVII.Niccolò da Foligno, eredetinevén Niccolò di Liberatore

(Foligno, 1430/35 k. – Foligno, 1502)SzentháromságTempera és arany, fa; fatábla (eredeti kerettel): 126 x 68,5 cm;festett felület: 99,5 x 59,5 cm, vastagság: kb. 3,5 cmRestaurálta Nikássy Lajos, 1933.Bertinelli-gyûjtemény, 15. sz. (Alunno da Foligno); 1878-as leltár,6. sz. (Alunno da Foligno).Ltsz. 55.204.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 52. sz. (Allunno da Fuligno[Niccolò da Foligno]) – Rényi 1879, 13 (ua.) – Gerevich 1916a,825 (ua.) – Gerevich 1916b, 3 (ua.) – Berti Toesca 1932, 948 (ua.)– Berenson 1932, 393 (ua.) – Van Marle 1923–1938, XIV (1933),59 (ua.) – Berenson 1936, 337 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 81(ua.) – Dávid 1962, 28 (ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964,68–69, korábbi irodalommal (ua.) – Berenson 1968, I, 296 (ua.)– Omelia 1975, 34 (ua., 1466–1468-ra datálható, talán a PalazzoBarberiniben ôrzött képhez tartozott) – Todini–Lunghi 1987,oldalszám nélkül (ua.) – Todini 1989, I, 241; II, 418, 964. kép(ua.) – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 235, 112. sz.(ua., 15. sz. utolsó negyede) – Lunghi szerk. 1993, 42 (ua.) –Galassi 1994, 199 (ua.) – Todini 2005, 294, 555, IV.30. kat. sz.,korábbi irodalommal (ua.).

KATALÓGUS90

XVIII.Matteo di Giovanni

(Borgo San Sepolcro, 1430 k. – Siena, 1495)Madonna gyermekével és két angyallalTempera és arany, fa; fatábla 64,4 x 46,2 cm; festett felület:56,6 x 38 cm; vastagság: 1,2–1,6 cm Bertinelli-gyûjtemény, 40. sz. (Matteo da Siena); 1878-as leltár,23. sz. (Matteo da Siena).Ltsz. 55.176.Restaurálta Varga Dezsô, 2001.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 74. sz. („Giovanni Matteo daSiena”) – Colasanti 1910a, 408 és 1910b, iii (Matteo di Giovanni,nem sokkal 1470 után) – Berti Toesca 1932, 947 (Matteo diGiovanni) – Van Marle 1923–1938, XVI (1937), 358 (ua.) –Gerevich szerk. 1948, 79, korábbi irodalommal (ua.) – Mojzer1964b, 4–5, 7: 13. j. (Matteo di Giovanni, késôi mû, 1480 k.) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 62 (ua., késôi mû) – Berenson1968, I, 258 (Matteo di Giovanni mûhelye) – Tátrai 1983b, 34(csak repr.) – Trimpi 1987, I, 138, II, 134. kép (Matteo diGiovanni, érett mû) – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum1993, 233, 107. sz. (Matteo di Giovanni, nagyrészt saját kezû mû,15. sz. utolsó harmada) – Sallay 2008a, 299–303 (Matteo diGiovanni, 1485–1495 között) – Sallay 2008b, 8, 16 (ua.).

XIX.Neroccio de’ Landi

(Siena, 1447 – Siena, 1500)Madonna gyermekével, Szent Sebestyénnel és Alexandriai SzentKatalinnalTempera és arany, fa; fatábla és festett felület: 72,5 x 49,7 cm;vastagság: 1,8 cm Bertinelli-gyûjtemény, 4. sz. (Beato Angelico iskolája); 1878-asleltár, 33. sz. (Beato Angelico modora).Ltsz. 55.200.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 104. sz. („Fiesole [FraAngelico] iskolája”) – Colasanti 1910a, 408 és 1910b, iii(Neroccio) – Gerevich 1928, 225 (ua.) – Berenson 1932, 390(ua.) – Berti Tosca 1932, 947 (ua.) – Berenson 1936, 335 (ua.) –Van Marle 1923–1938, XVI (1937), 310 (Neroccio, az 1496-osoltárhoz közel) – Gerevich szerk. 1948, 81, korábbi irodalommal(Neroccio) – Coor 1961, 87–88, 106, 165, 11. sz. (Nerocciomûhelye, valószínûleg az 1490-es évek közepérôl) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 62 (Neroccio, késôi mû) –Goodison–Robertson 1967, 108 (Neroccio mûhelye) – Boskovits1968a és 1978, 20 (Neroccio, 1480-as évek vége) – Berenson1968, I, 291 (Neroccio) – Tátrai 1983b, 35 (Neroccio, 1490 k.) –Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 234, 110. sz.(Neroccio, 1490–1500 között, de az is lehetséges, hogy még az1480-as években készült) – Boskovits Miklós, in Boskovits–Brown et al. 2003, 532 (Neroccio, 1480-as évek közepe) – Hillervon Gaertringen 2004, 310, 314 (Neroccio mûhelye) – Sallay2008a, 245–249, korábbi irodalommal (Neroccio, 1485 k., azalárajz a sajátkezûség mellett szól) – Sallay 2008b, 8, 16 (ua.,1480–1490 között).

XX.Gherardo di Giovanni (?)

(Firenze, 1445/46–1497)Trónoló Madonna gyermekével, a fiatal Szent Jeromossal és akis Keresztelô JánossalTempera és arany, fa; fatábla és festett felület: 68,4 x 65 cm;vastagság: 3,2 cmBertinelli-gyûjtemény, 22. sz. (Ghirlandajo); 1878-as leltár, 40. sz.(Ghirlandajo modora).Ltsz. 55.193.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 51. sz. (DomenicoGhirlandaio) – Rényi 1879, 16 (ua.) – Gerevich 1928, 231(Ghirlandaio tanítványa) – Van Marle 1923–1938, XIII (1931), 224(Mainardi) – Berti Toesca 1932, 954–956 (Ghirlandaio iskolája) –Berenson 1936, 284 (a San Miniato Mester késôi mûve) –Gerevich szerk. 1948, 77, 79, korábbi irodalommal (Mainardi) –Berenson 1963, I, 145 (a San Miniato Mester késôi mûve) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 79–80, korábbi irodalommal(Mainardi) – Fahy 1967, 134: 30. j. (Marradi Mester) – Boskovits1968a, 40 (Marradi Mester, 15. sz. utolsó negyede) – Mucsi 1973,18, 39. sz. (Marradi Mester, 1480–1490 között, Szent Jeromosképében az ifjú donátor) – Holst 1974, 139–140 (Marradi Mester,a Granaccinak tévesen tulajdonított mûvek között említi) – Fahy1976, 114, 181 (Gherardo di Giovanni) – Boskovits 1978, 40(Gherardo di Giovanni, valószínûleg 1470–1475 k.) – TátraiVilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 233–234, 109. sz.(Gherardo di Giovanni, 15. század utolsó harmada) – FrancescoCaglioti, írásbeli közlés, 2008. augusztus 12. (Medici megren-delésre készülhetett 1483–1484 körül, a fiatal Szent Jeromosalakjában utalás az 1475-ben született Giovanni de’ Medicire, akésôbbi X. Leó pápára, aki 7 évesen tonzúrát kapott, 8 évesenprotonotárius, 14 évesen pedig kardinális in pectore).

XXI.Firenzei festô, 15. sz. vége

Madonna gyermekével mandorlábanTempera és arany, fa; fatábla átmérôje: 41,7–42 cm, festett felületátmérôje: 34,2–34,7 cm, vastagság (parketta nélkül): 1,1 cmBertinelli-gyûjtemény, 1878, 38. sz. (sienai iskola, Beato Angelicostílusa); 1878-as leltár, 4. sz. (sienai iskola).Ltsz. 55.192.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 49. sz. (sienai festô, FraAngelico modorában) – Rényi 1879, 13 (ua.) – Gerevich 1928,232 (Pinturicchio ismeretlen tanítványa) – Van Marle 1923–1938,XI (1929), 564 (Verrocchio iskolája) – Gerevich szerk. 1948, 91,korábbi irodalommal (Pinturicchio követôje) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 69–70, korábbi irodalommal (ua.) – Tátrai1983a, 148 (firenzei festô, 1500 körül) – Tátrai Vilmos, inKeresztény Múzeum 1993, 236–237, 116. sz. (ua., 15. sz. vége).

XXII.Sandro Botticelli követôje,

15. sz. utolsó harmadaTrónoló Madonna gyermekével és két angyallalTempera és arany, fa; fatábla: 74 x 50,9 cm; festett felület:73,6 x 50,6 cm; vastagság: 0,7–0,8 cm Restaurálta Endrôdi Sebestyén, 1915; Varga Dezsô, 1974(hátoldal konzerválása).

KATALÓGUS 91

Bertinelli-gyûjtemény, 34. sz. (Sandro Botticelli); 1878-as leltár,29. sz. (Botticelli modora).Ltsz. 55.190.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 55. sz. (Botticelli) – Rényi1879, 13 (ua.) – Gerevich 1928, 231 (Botticelli modorában,Amico di Sandro?) – Van Marle 1923–1938, XII (1931), 269(Botticelli iskolája) – Berti Toesca 1932, 954 (FrancescoBotticini) – Gerevich szerk. 1948, 63, korábbi irodalommal(Botticelli követôje) – A. Scharf szóbeli közlése (A San MiniatoMester) – V. Lazarev szóbeli közlése (A San Miniato Mester) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 78-79, korábbi irodalommal(Botticelli követôje) – Tátrai 1983a, 147–148 (ua., a kompozícióBotticelli ún. Sant’Ambrogio oltárán alapul) – Tátrai Vilmos, inKeresztény Múzeum 1993, 238–239, 121. sz., korábbi irodalom-mal (ua., 15. sz. második fele).

XXIII.Vincenzo Frediani

(Lucca, 1458 – Lucca, 1505)Mária halálaTempera és olaj (?), fa; 33,2 x 63,5 cm, az elô- és hátoldal lesor-vasztva és új hordozóra téve.Restaurálta Velledits Lajos, 1974.Bertinelli-gyûjtemény, 33. sz. (Filippino Lippi); 1878-as leltár, 31.sz. (Filippo Lippi modora).Ltsz. 55.203.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 95. sz. (Filippino Lippi) –Gerevich 1928, 232 (Francesco Granacci) – Gerevich szerk. 1948,73, korábbi irodalommal (ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964,71–72, korábbi irodalommal (ua.) – Mucsi 1975, 46 (FilippinoLippi luccai követôje, a Luccai Szeplôtelen Fogantatás Mestere,15. sz. vége) – Velledits 1981, 33–34 (a restaurálásról) – Ugolini1988, 83 (Vincenzo Frediani) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 236, 115. sz., korábbi irodalommal (a LuccaiSzeplôtelen Fogantatás Mestere) – Sallay 2002, 107 (VincenzoFrediani) – Massagli 2003, 8 (ua.) – Tazartes 2007, 75: 159 j., 68.kép. (ua., 1502–1503).

XXIV.Perugino követôje, 16. sz. eleje

A gyermek Jézus imádása, fent az Angyali ÜdvözletTempera és arany, fa; fatábla: 71 x 57,3 cm; festett felület:68,6 x 55,5 cm; vastagság (parketta nélkül): 0,7 cmBertinelli-gyûjtemény, 18. sz. (Pintoricchio); 1878-as leltár, 52. sz.(Pintoricchio).Ltsz. 55.211.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 73. sz. (Pinturicchio) – Rényi1879, 15 (ua.) – Colasanti 1910a, 408 és 1910b, iii (Spagna) –Gerevich 1928, 232 (Gerino da Pistoia) – Gerevich szerk. 1948,89, korábbi irodalommal (Perugino követôje) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 69, korábbi irodalommal(Perugino követôje) – Mravik László, közlés Mucsi Andrásnak, vö.Mucsi 1975, 44 (Spagna) – Mucsi 1975, 44 (Perugino követôje) –Katona 1983 (Tiberio d’Assisi és mûhelye) – Renata Piccininni, inBianchi–Giunta szerk. 1988, 384–385, 362. sz. (Perugino követô-je, 16. sz. elsô fele, Spagna mûveinek színvonalát nem éri el).

XXV.Bernardino di Mariotto mûhelye

(említik 1498-tôl – Perugia, 1566)Madonna a gyermek Jézussal és három kerubbalTempera és arany, fa; fatábla: 60,1 x 41,7 cm; festett felület:57,6 x 39,8 cm; vastagság: 1,6 cmRestaurálta Nikássy Lajos, 1933–1934.Bertinelli-gyûjtemény, 54. sz. (Gennari); 1878-as leltár, 15. sz.(Pellegrino da Siena által készített másolat) vagy 38. sz.(ismeretlen).Ltsz. 55.215.Irodalom: Maszlaghy 1891, 338. sz. és 340 sz. (ismeretlen festô) –Gerevich szerk. 1948, 63 (Giovanni Boccati) – Mucsi 1975, 45(umbriai, 15. sz. vége, Perugino mûhelyében készülhetett) –Mauro Minardi, írásbeli közlés, 2008 (Bernardino di Mariottomûhelye).

XXVI. a-c.Carlo Crivelli

(Velence, 1430/35 – Marche-vidék, 1494/95)Sienai Szent Bernardin (a), Padovai Szent Antal (b), SzentDomonkos (c)Tempera és arany, faa: fatábla: 34 x 26,8 cm, festett felület: 31,5 x 25 cm, vastagság: 1,2 cm;b: fatábla: 29,8 x 18,3 cm, festett felület: 28 x 17,4 cm, vastagság: 1,4 cm;c: fatábla: 30,1 x 20,3 cm, festett felület: 28 x 17,4 cm, vastagság:1,4 cm Bertinelli-gyûjtemény, 32. sz. (Cesare Crivelli fômûve); 1878-asleltár, 1. sz. (Crivelli).Ltsz. 55.214.1–3.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 93. sz. (Carlo Crivelli) – Rényi1879, 15 (ua.) – Colasanti 1910a, 407 és 1910b, iii (VittoreCrivelli) – Gerevich 1928, 238 (Carlo Crivelli) – Berenson 1932,163 (Vittorio Crivelli) – Berti Toesca 1932, 956 (Carlo Crivelli) –Colasanti 1932, 72–73 (Carlo Crivelli követôje) – Van Marle1923–1938, XVIII (1936), 60 (Carlo Crivelli) – Berenson 1936,140 (Vittorio Crivelli) – Gerevich szerk. 1948, 66 (Carlo Crivelli)– Berenson 1957, I, 71 (Vittorio Crivelli) – Zeri 1961a, 174–176(Carlo Crivelli, 1493, predella rekonstrukciója) – Zampetti 1961,62, 97 (Carlo Crivelli) – Zampetti szerk. 1961, 132–133 (CarloCrivelli késôi mûvei) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 94–98,korábbi irodalommal (Carlo Crivelli) – Bovero 1975, 101 (ua.) –Mravik 1978 (2. kiad. 1983), 31 (ua.) – Zampetti 1986, 299–301(ua.) – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 234–235, 111.sz., korábbi irodalommal (ua.) – Chastel 1993, 60. sz., 196–197,278–279 (ua.) – Montironi 2000 (ua.) – Giorgio Fossaluzza, in DiLorenzo szerk. 2002, 82–85 (ua.) – Lightbown 2004, 455–461(ua.) – Marina Massa, in Costanzi szerk. 2005, 117–118, 42. kat.sz. (ua.).

XXVII.Hans Memling vagy mûhelye

(Seligenstadt, 1435/40 k. – Brugge, 1494)A Fájdalmas KrisztusOlaj, fa; fatábla: 13 x 10, festett felület: 12,3 x 9,2 cm Restaurálta Endrôdi Sebestyén, 1916.

KATALÓGUS92

Bertinelli-gyûjtemény, 3. sz. (flamand mester); 1878-as leltár,3. sz. (flamand iskola).Ltsz. 55.345.Irodalom: Maszlaghy 1891, 335. sz. (állítólag Memling) –Gerevich 1916a, 825 (Memling) – Gerevich 1916b, 3 (ua.) –Gerevich 1928, 242–243 (ua.) – Memling 1939, 76, 34. sz. (ua.) –Schöne 1939, 291: 1. j. (Memling köre) – Gerevich szerk. 1948,105, korábbi irodalommal (Memling) – Boskovits–Mojzer–Mucsi1964, 186, korábbi irodalommal (Memling [?], feltehetôen az1470-es évekbôl) – Faggin 1969, 103, 54. sz. (valószínûleg Memling)– Urbach 1971, 11. sz. (Memling mûhelye) – Harasztiné Takács –Mravik – Szigethi 1971, 14, 38. sz. (Memling?) – Friedländer1971, 2. rész, 112, 145, Add. 256. (Memling? [a szerkesztô attribú-ciója]) – Lane 1980, 86 (vitatott mû) – Katharina Flügel, in Kunstder Reformationszeit 1983, 116–117, 70. kat. sz. (Memling, 1470k.?) – S. Urbach, in Szmodis-Eszláry – Urbach 1990, 16–17, 2. kat.sz. (Memling tanítványa vagy mûhelytársa) – Végh János, inKeresztény Múzeum 1993, 203, 50. sz. (Memling, 1470–1480körül) – De Vos 1994, 287, 316–317, 88. sz. (Memling, 1490 után)– De Vos szerk. 1994, II., 150–151, 38. sz. (ua.) – Lane 2009, 323–324,B3 kat. sz. (Memling mûhelye vagy követôje, 1490–1500 k.).

XXVIII.Pinturicchio, eredeti nevén

Bernardino di Betto di Biagiokövetôje

(Perugia, 1456 k. – Siena, 1513) Madonna gyermekével és Sienai Szent BernardinnalTempera és arany, fa; kb. 10 x 8,5 cmBertinelli-gyûjtemény, 2. sz. (Raffaello korai stílusában); 1878-asleltár, 11. sz. (Pinturicchio modora).1940 körül ellopták.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 85. sz. („Raphael elsô modor-ában”) – Colasanti 1910a, 408 és 1910b, iii (Pinturicchio,1490–1495 között) – Ricci 1912, 110, 337 – Venturi 1901–1940,VII/2 (1913), 661 (nagyon gyenge festô, még Pinturicchio követôiközött sem említhetô) – Gerevich 1928, 232 (Pinturicchio) –Berti Toesca 1932, 948, 950 (Pinturicchio) – Gerevich szerk.1948, 90, korábbi irodalommal (Pinturicchio) – Carli 1960, 57(Pinturicchio követôje) – Nucciarelli 1998, 287 (mint egykorPinturicchiónak tulajdonított mûvet említi).

XXIX.David Ghirlandaio (?)

(Firenze, 1452 – 1525)Mária megkoronázása, Szent Jeromos és Padovai Szent AntalTempera és arany, fa; fatábla: 119,6 x 81,2 cm, festett felület:109,8 x 71,6 cm, vastagság: 2,3–2,8 cm. Hátoldalán az asztalostölgyfalevél-alakú mesterjegye.Bertinelli-gyûjtemény, 13. sz. (Neri di Bicci); 1878-as leltár, 21. sz.(Neri di Bicci iskolája)Ltsz. 55.194.Restaurálta Varga Dezsô, 1998.Irodalom: Maszlaghy 1878, 62. sz. („Neri di Ricci”) – Maszlaghy1891, 62. sz. („Nereo di Ricci”) – Gerevich 1916a, 825 (SebastianoMainardi) – Gerevich 1928, 231 (Mainardi) – Van Marle1923–1938, XIII (1931), 224 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 79,

korábbi irodalommal (ua.) – Dávid 1962, 37 (ua., 1500 k.) –Berenson 1963, I, 126 (Mainardi) – Boskovits–Mojzer–Mucsi1964, 80, korábbi irodalommal (ua.) – Fahy 1967, 137: 34. j. (A St.Louis-i Madonna Mestere) – Boskovits 1968a, 41 (ua.) – Boskovits1978, 41 (ua., 1480–1486 k.) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 237, 117. sz. (A St. Louis-i Madonna Mestere) –Lowe, megjelenés alatt.

XXX.Bernardino Luini (?)

(Dumenza-Luino [?], 1481/82 k. – Milano, 1532)Mária imádja gyermekét („Madonna del Castello”)Tempera és arany, fa; fatábla és festett felület: 62,4 x 44,2 cm,vastagság: kb. 1,5 cmBertinelli-gyûjtemény, 12. sz. (Cima de Conegliano); 1878-asleltár, 26. sz. (Cima de Conegliano modora).Ltsz. 55.195.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 70. sz. (Cima da Conegliano)– Rényi 1879, 14–15 (ua.) – Gerevich 1916a, 825 (VincenzoFoppa) – Gerevich 1928, 236 (Michele da Verona) – Berti Toesca1932, 957 (Andrea Solario mûveihez áll közel) – Berenson 1932,258 (Girolamo dai Libri) – Berenson 1936, 222 (ua.) – Gerevichszerk. 1948, 79–80, korábbi irodalommal (Michele da Verona) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 78, korábbi irodalommal(Vincenzo Foppa követôje, 1510–1520 k.) – Berenson 1968, I,195 (Girolamo dai Libri) – Mauro Natale, szóbeli közlés TátraiVilmosnak, 1984. április 27. (Bernardino Luini?) – Tátrai Vilmos,in Keresztény Múzeum 1993, 247–248, 118. sz. (lombard festô) –Franco Moro, írásbeli közlés Tátrai Vilmosnak, 1994. március 29.(Bernardino Luini korai mûve) – Edoardo Villata, írásbeli közlésTátrai Vilmosnak, 2001. február 7. (Bernardino Luini, 1500–1501k.) – Quattrini 2001–2002 [2003], 57 és 68: 8. j. (ua.) –Agosti–Natale–Romano szerk. 2002, 176 (Bernardino Luini [?],1500 k.) – Giovanni Romani, in Agosti–Natale–Romano szerk.2003, 271, 86. kat. sz. (Bernardino Luini, 1500 k.) – Villata–Baiocco 2004, 18 (ua., 1500 k.) – Ballarin, megjelenés alatt.

XXXI.Amico Aspertini

(Bologna, 1474 – Bologna, 1552)Heroikus fejTempera és olaj (?), fa; fatábla: 37,5 x 36,6 cm, festett felület:37,5 x 36,6 cm, vastagság: 1,7 cmBertinelli-gyûjtemény, 53. sz. (Luca Signorelli); 1878-as leltár, 13. sz.(Luca Signorelli modora).Ltsz. 55.224.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 67. sz. (Luca Signorelli) –Gerevich 1916b, 3 (Aspertini) – Gerevich 1928, 232 (ua.) – BertiToesca 1932, 958–959 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 61 (ua.) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 86 (ua.) – Venturoli 1969, 419,431: 72. j. (ua., 1496–1497 k.) – Tátrai 1983c, 3 (ua., 1496 k.) –H. von Kügelgen: „Aspertini, Amico”, in AKL 1992–[…], 5 (1992),441–444, fôk. 442 – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993,240, 125. sz. (ua., 1497 k.) – Faietti – Scaglietti Kelescian 1995,91, 126, 128, 15. kat. sz. (ua., 1503–1504 k.) – Giovanna DegliEsposti, in Emiliani – Scaglietti Kelescian szerk. 2008, 108–109,13. kat. sz. (ua., 1505 k.).

KATALÓGUS 93

XXXII.Közép-itáliai festô, 16. sz. eleje

A halott Krisztus Nikodémussal (Szent János evangélistával?) ésArimátiai JózseffelTempera és olaj (?), fa; fatábla és festett felület: 60,7 x 49,5 cm,vastagság: 2,1–2,2 cmBertinelli-gyûjtemény, 14. sz. (Mantegna iskolája); 1878-as leltár,24. sz. (Mantegna modora).Ltsz. 55.213.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 92. sz. (Mantegna iskolája) –Gerevich 1928, 232 (Domenico Panetti) – Berti Toesca 1932, 959(ua.) – Gerevich szerk. 1948, 61 (ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi1964, 93–94 (ua.) – Mojzer 1964a, 217 (ua., Perugino után) –Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 239, 122. sz.(Domenico Panetti [?], 16. sz. eleje).

XXXIII.Giovan Battista Rositi

(mûködött Forlìban 1470–1507 között)Madonna gyermekével1507 Tempera és olaj, fa; fatábla: 50,6 x 41,2 cm; festett felület:48,4 x 39,1 cm; vastagság: 1,4–1,8 cmJelezve görög betûkkel jobbra lent a cartellinón: „Joanes Batistade Rositis Forliviensis pinxit theotoco”; a párkányon elöl: „1507”Bertinelli-gyûjtemény, 35. sz. (Nicoletti); 1878-as leltár, 54. sz.(ismeretlen).Ltsz. 55.220.Korábban Forlì, Vincenzo Savorelli gróf gyûjteményében.Forlìból a 19. sz. közepén került Rómába.Irodalom: Guarini 1874, 38–39 (a kép származásáról) –Maszlaghy 1878 és 1891, 84. sz. („Nicolletti-Rosex”) – Colasanti1910a, 407–408 és Colasanti 1910b, iii (Rositi, összekapcsolja F.Guarini leírását az esztergomi képpel, a mûvet minden továbbiszerzô Rositi 1507-es képeként említi) – Venturi 1901–1940,VII/2 (1913), 93–94 – Gerevich 1916a, 825 – Gerevich 1928, 233,236 – Buscaroli 1931, 249 – Berti Toesca 1932, 958 – Van Marle1923–1938, XVII (1935), 460 – Gerevich szerk. 1948, 93–95,korábbi irodalommal – Grigioni 1956, 664 (a kép származásáról)– Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 100, korábbi irodalommal –Mravik 1975, 56, 168 – Zeri 1976, 224 – Viroli 1980, 80 (az 1840-es években vele összehasonlított kép nem Rositi mûve) – Tátrai1983a, 149 – Heinemann 1962–1991, III (1991), 90, V.327. kat. sz.és 172, 152. kép – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993,241–242, 128. sz., korábbi irodalommal – Stefano L’Occaso, inPaolucci–Prati–Tumidei szerk. 2005, 212 – Bliznukov, megje-lenés alatt.

XXXIV.Girolamo di Benvenuto

(Siena, 1470 – Siena, 1524)Madonna gyermekével és a kis Keresztelô JánossalTempera és arany, fa; fatábla és festett felület: 61,8 x 42,4 cm,vastagság: 1,6 cmBertinelli-gyûjtemény, 20. sz. (Andrea del Varrocchio); 1878-asleltár, 15. sz. (Pellegrino da Siena által készített másolat) vagy 38.sz. (ismeretlen).

Ltsz. 55.210.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 108. sz. (Andrea delVerrocchio) – Gerevich 1928, 236 (romagnai festô) – Van Marle1923–1938, XVI (1937), 484 (Bernardino Fungai kérdéses mûve)– Gerevich szerk. 1948, 68 (felsô-olaszországi festô, 15. sz.) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 82–83 (észak-olasz festô, 15. sz.második fele) – Mravik 1975, 62–63, 169 (Giovanni BattistaBertuccinak tulajdonítva; lejegyzi Mojzer Miklós szóbeli közlését,aki korábban javasolta Bertucci szerzôségét) – Tátrai 1983a,148–149 (Girolamo di Benvenuto vagy köre, 16. sz. elsônegyede) – Boskovits Miklós, szóbeli közlés a KeresztényMúzeumnak, 1989 és 1999 (Girolamo di Benvenuto, késôi mû) –Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 240–241, 126. sz. („ABagatti Valsecchi-Oltárkép Mestere”, aki az idôs Girolamo diBenvenutóval lehet azonos, 1510–1520 között) – Sallay 2008a,360–363 (Girolamo di Benvenuto, 1500–1505 k.) – Sallay 2008b,5, 16 (ua.).

XXXV.Lorenzo di Credi

(Firenze, 1460 k. – Firenze, 1537) Mária Magdolna elragadtatásaTempera és olaj, fa; fatábla: 50,7 x 38 cm, festett felület:50,7 x 37,1 cm, vastagság: 0,9–1 cmBertinelli-gyûjtemény, 26. sz. (Lorenzo di Credi fômûve); 1878-asleltár, 25. sz. (Sogliani).Ltsz. 55.191.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 101 sz. (Lorenzo di Credi) –Rényi 1879, 15 (ua.) – Colasanti 1910a, 408 és 1910b, iii (ua.) –Gerevich 1916a, 825 (ua.) – Colasanti 1922–1923, 193–195 (ua.)– Gerevich 1928, 231 (ua.) – Exhibition 1930, 208, 369. kat. sz.(ua.) – Van Marle 1923–1938, XIII (1931), 310–314 (Lorenzo diCredi utolsó éveibôl) – Berti Toesca 1932, 954 (Lorenzo di Credi)– Degenhart 1932, 136 (a kép állapota miatt a szerzôség eldönt-hetetlen, talán Lorenzo di Credi közremûködésével a tanítvány,Antonio del Ceraiolo mûve lehet) – Gerevich szerk. 1948, 65–67,korábbi irodalommal (Lorenzo di Credi) – Berenson 1963, I, 115(ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 76, korábbi irodalommal(ua., a mûvész életének utolsó éveibôl) – Dalli Regoli 1966,23–24, 120–121 (ua., 1485 k., talán azonos azzal a képpel, ame-lyet Gerolamo Casio bolognai költô küldött 1506-ban Isabellad’Estének) – Boskovits 1968a, 48 (ua., a 16. sz. elsô évtizede,esetleg a következô évtized eleje) – Brewer 1970, 98 (Lorenzo diCredi) – Boskovits 1978, 48 (ua., 1510 k.) – Tátrai Vilmos, inKeresztény Múzeum 1993, 241, 127. sz., korábbi irodalommal(ua., 1510 k.) – Galli 1998, 44, 60: 63–64. j. (Lorenzo di Credivagy hozzá nagyon közel álló festô).

XXXVI–XXXVII.Umbriai (?) festô, 16. század eleje

Lovascsata, Koronázás-jelenetOlaj és tempera, fa; fatábla: egyenként 27,5 x 42,5 cm (új hor-dozóra áttéve); festett felület: 26,3 x 41,2 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1915.Bertinelli-gyûjtemény, 48–49. sz. (perugiai iskola); 1878-as leltár,35–36. sz. (ismeretlen).Ltsz. 55.207, 55.208.

KATALÓGUS94

Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 61. sz. (Perugino iskolája) –Gerevich szerk. 1948, 100–101 (umbriai festô, 16. sz. eleje) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 70, korábbi irodalommal (umbri-ai, 16. sz. elsô negyede, valószínûleg cassone-képek) – Moroni2007, 204 (Timoteo Viti, 1500–1520 körül).

XXXVIII.Velencei festô,

16. század elsô harmadaAlexandriai Szent Katalin misztikus eljegyzése egy szent püspökés Szent Jeromos kíséretébenOlaj, fa; fatábla és festett felület: 54,4 x 82 cm, vastagság: 2,1–2,2 cmBertinelli-gyûjtemény, 10. sz. (Jacopo Palma vecchio); 1878-asleltár, 51. sz. (velencei iskola).Restaurálta Endrôdi Sebestyén, 1916.Ltsz. 55.245.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 68. sz. (Palma Vecchio) –Rényi 1879, 14 (ua.) – Gerevich 1928, 238 (Francesco Bissolo) –Berti Toesca 1932, 957 (Bonifazio Veronese középszerû követô-je) – Gerevich szerk. 1948, 63, korábbi irodalommal (FrancescoBissolo) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 88, korábbi irodalom-mal (Bonifazio de’ Pitati da Verona, azaz Bonifacio Veronesekövetôje) – Heinemann 1962–1991, III (1991), 59, S.459bis kat.sz. (Vincenzo de’ Vecchi, tévesen vászonnak írja le) – TátraiVilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 238, 119. sz., korábbi iro-dalommal (velencei festô, leginkább Girolamo da Santacroceegyes munkáival vethetô össze).

XXXIX.Francesco di Simone da

Santacroce (Santa Croce, 1470/75 között – Velence, 1508)

A Szent Család Zakariással és a gyermek Keresztelô JánossalOlaj, fa; fatábla és festett felület: 52,6 x 73,3 cm, vastagság: 2,5 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1916.Bertinelli-gyûjtemény, 9. sz. (Giovanni Bellini); 1878-as leltár,20. sz. (velencei iskola)Ltsz. 55.242.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 65. sz. (Giovanni Bellini) –Rényi 1879, 14 (ua.) – Gerevich 1928, 238 (Francesco daSantacroce) – Gerevich szerk. 1948, 95, korábbi irodalommal(ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 90, korábbi irodalommal(Francesco da Santacroce) – Della Chiesa – Baccheschi 1976, 43,26. sz. (a Santa Croce-beli festôk körébe sorolt, jó minôségû mû,attribúció bizonytalan) – Heinemann 1966–1991, III (1991), 9,55c kat. sz. (Francesco Rizzo da Santacroce fiatalkori mûve,tévesen vászonként idézi) – Tátrai 1983a, 150–152 (Francesco diSimone da Santacroce) – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum1993, 235–236, 113. sz., korábbi irodalommal (ua.).

XL.Olasz festô, 16. sz. eleje

Madonna gyermekével, Szent Andrással és Szent Erzsébettel (?)Olaj, fa; fatábla és festett felület: 56,5 x 42,4 cm, vastagság: 1,6 cmBertinelli-gyûjtemény, 17. sz. (Beccafumi da Siena); 1878-asleltár, 27. sz. (Francia iskolája).Ltsz. 55.231.

Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 91. sz. (Domenico Beccafumida Siena) – Gerevich szerk. 1948, 69 (firenzei festô, 16. sz.,„Madonna a kis Jézussal Szent Anna és Fülöp apostol közt”) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 78 (ua.).

XLI.Gianpietrino, azaz

Giovanni Pietro Rizzoli(említik 1508–1553 között Milánóban)

Madonna gyermekévelOlaj és tempera, fa; fatábla és festett felület: 64,9 x 50,3 cm,vastagság: 1,6 cmRestaurálta Nikássy Lajos, 1935.Bertinelli-gyûjtemény, 1. sz. (Leonardo da Vinci); 1878-as leltár,39. sz. (Salaino modora).Ltsz. 55.276.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1981, 106. sz. (Leonardo da Vinciután) – Colasanti 1910a, 407 és 1910b, iii (Gianpietrino) –Gerevich 1916a, 825 (ua.) – Gerevich 1928, 236 (ua.) – BertiToesca 1932, 959 (ua.) – Berenson 1932, 229 (ua.) – Berenson1936, 197 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 72, korábbi irodalommal(ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 84, korábbi irodalommal(ua., feltehetôen késôi mû) – Berenson 1968, I, 168 (ua., fel-sorolja a kompozíció változatait) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 243–244, 133. sz., korábbi irodalommal (ua.).

XLII.Giovanni Pagani

(Monterubbiano, 1465 [?] – Monterubbiano, 1544) és

Vincenzo Pagani (Monterubbiano [?], 1490 k. – Monterubbiano, 1568)

Trónoló Madonna gyermekével, Keresztelô Szent Jánossal, egyférfiszenttel, Szent Péterrel és Padovai Szent Antallal1517–1520Olaj, fa; fatábla: 223,5 x 159,2 cm, vastagság: 1 cm (parkettázott)Restaurálta Nikássy Lajos, 1933; Varga Dezsô, 1965–1966; VargaDezsô, 1992.Bertinelli-gyûjtemény, 54. sz. (Pagano). Az 1878-as leltárban nemszerepel.Ltsz. 56.766.Irodalom: Bruti Liberati 1852 – Bruti Liberati 1857 – Maszlaghy1878 és 1891, 332. sz. (ismeretlen) – Rényi 1879, 12–13 (ismeret-len, valószínûleg velencei iskola) – Grigioni 1906, 156–159 (aszerzôdés közlése és adatok az oltárkép történetéhez) –Gerevich szerk. 1948, 83 (olasz festô, 1500 k.) – Mojzer 1957(Vincenzo Pagani késôi mûve) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964,98–99, korábbi irodalommal (Vincenzo Pagani) – Berenson1968, I, 311 (Vincenzo Pagani) – Scotucci–Pierangelini 1994, 70(repr.), 103 (repr.), 104, 203, korábbi irodalommal (Vincenzo ésGiovanni Pagani, azonosítja az oltárképet a Grigioni által 1906-ben közölt szerzôdés tárgyával) – Scotucci szerk. 2000, 22, 119 –Costanza Costanzi, in Costanzi szerk. 2005, 163, 170. kat. sz.(Vincenzo és Giovanni Pagani) – Sgarbi szerk. 2006, 154–159,27–28. kat. sz. (ua.) – Scotucci–Pierangelini 2008, 34–35 (ua.).

KATALÓGUS 95

XLIII.Alvarus (Álvaro Pires?)

Mária és Erzsébet találkozása (Vizitáció)1522Pergamen, 15 x 12 cm Bertinelli-gyûjtemény, 6. sz. (klasszikus miniatúra); 1878-as leltár,19. sz. (ismeretlen)Ltsz. 58.823.1.Jelezve középen lent: „IHS | • ALVORO • | GLLZ • | 1522 | • •”Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 314. sz. (ismeretlen) –Gerevich szerk. 1948, 142 (németalföldi festô, 1522) – TóviziÁgnes, írásbeli közlés, 2008 (Alvarus, azaz talán Álvaro Pires, akit1515 és 1539 között említenek I. Mánuel és III. János királyokudvari festôjeként és neki tulajdonítanak egy 1527-es, Alvarusnéven szignált miniatúrát, vö. Deswarte 1977, passim, fôk.215–216).

XLIV.Raffaello és mûhelye után,

16. század elsô feleMadonna gyermekével, Szent Erzsébettel és a kis KeresztelôJánossalOlaj, fa; fatábla: 60,5 x 50,5 cm, festett felület: 57 x 47,3 cm,vastagság: 2–2,2 cmBertinelli-gyûjtemény, 19. sz. (Pellegrino da Modena, Raffaellotanítványa); 1878-as leltár, 22. sz. (nem ad meg attribúciót).Ltsz. 55.250.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 69. sz. (Pellegrino daModena) – Gerevich 1928, 232 (Raffaello követôje) – Gerevichszerk. 1948, 92 (ua.) – Mojzer 1958, 11 (Bachiacca) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 80–81, korábbi irodalommal(Bachiacca, az alakok csoportosítása a Raffaello mûhelyébenkészült Madonna del Divino Amorén alapul, a tájháttérbenLucas van Leyden metszeteinek hatása) – Tátrai 1983c, 11(Bachiacca, 1535–1540 elôtt) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 242–243, 130. sz., korábbi irodalommal(Bachiacca, 1520–1530 között, a kompozíciót MarcantonioRaimondi Pálmafás Madonna címen ismert metszeteközvetítette) – La France 2008, 293: 290 j. (nem Bachiacca vagymûhelye).

XLV.Firenzei festô, 1520–1530 körül

A gyermek Jézus imádásaOlaj, fa; fatábla és festett felület: 51,1 x 43 cm, vastagság (új panelnélkül): 0,8–1,1 cmBertinelli-gyûjtemény, 51. sz. (Tiberio Assisi); 1878-as leltár,14. sz. (Tiberio d’Assisi modora).Ltsz. 55.237.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 77. sz. (Tiberio d’Assisi,1524 k.) – Gerevich 1928, 232–233 (Garofalo mûhelye, replikájaugyanettôl a kéztôl a Vatikáni Képtár raktárában) – Gerevichszerk. 1948, 70 (Garofalo követôje) – Mucsi 1975, 49 (ua.) –Louis Waldman, írásbeli közlés, 2009. május 5. (A HerkulesTemplom Mestere).

XLVI.Innocenzo da Imola mûhelye

(Imola, 1490 k. – Bologna, 1545 k.)Alexandriai Szent Katalin misztikus eljegyzéseOlaj, fa; fatábla és festett felület: 58,5 x 46,5 cm, vastagság:1,5–2,2 cmBertinelli-gyûjtemény, 62. sz. (Innocenzo da Imola); az 1878-asleltárban nem szerepel.Ltsz. 55.225.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 76. sz. (Innocenzo da ImolaFrancucci) – Rényi 1879, 18 (ua.) – Gerevich 1928, 232 (ua.) –Berti Toesca 1932, 958 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 74 (ua.) –Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 84, korábbi irodalommal (ua.) –Tátrai 1983a, 152–153 (Innocenzo da Imola vagy mûhelye).

XLVII.Marco Palmezzano

(Forlì, 1458/63 – Forlì, 1539)Szent SebestyénTempera és olaj, fa; fatábla: 81 x 62,2 cm, festett felület: 81 x 60,7 cm,vastagság: 1,8–2 cmBertinelli-gyûjtemény, 7. sz. (Marco Palmesano); 1878-as leltár,42. sz. (Francia modora).Ltsz. 55.221.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 71. sz. (Marco Palmezzano) –Rényi 1879, 17 (ua.) – Colasanti 1910a, 407 és 1910b, iii (ua.) –Gerevich 1916a, 825 (ua.) – Gerevich 1928, 236 (ua., a mesteregyik legkiválóbb mûve) – Berenson 1932, 414 (ua.) – Berenson1936, 356 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 86, korábbi irodalommal(ua.) – Grigioni 1956, 663–664 (ua., csak irodalmi utalásokbólismeri) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 99 (ua., a többi hason-ló kompozícióhoz képest kiemelkedôen a legjobb) – Berenson1968, I, 314 (ua.) – Mravik 1975, 53–54, 167–68 (ua., valószínû-leg 1515–1520 k.) – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993,243, 131. sz. (ua., 1530 k.) – Mazza 1995–1996, 43 (ua.).

XLVIII.Marco Palmezzano(Forlì, 1458/63 között – Forlì, 1539)

A Szent Család Alexandriai Szent Katalinnal (?) és a kisKeresztelô Jánossal1529Olaj, fa; fatábla (új toldások nélkül) és festett felület: 83,3 x 60,6 cm,vastagság: kb. 1,5 cm Bertinelli-gyûjtemény, 11. sz. (Marco Palmesano); 1878-as leltár,9. sz. (Marco Palmesano, szignált)Jelezve jobbra lent a cartellinón: „Marchus palmezanus |foroliuiensis fatiebat | MCCCCXX9”Ltsz. 55.222.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 107. sz. (Marco Palmesano) –Rényi 1879, 17 (ua.) – Colasanti 1910a, 407 és 1910b, iii (ua., amester egyik legszebb mûve) – Gerevich 1928, 236 (ua., késôimû) – Berti Toesca 1932, 958 (ua.) — Berenson 1932, 414 (ua.)– Berenson 1936, 356 (ua.) – Gerevich szerk. 1948, 86 (ua.) –Grigioni 1956, 103–104, 354, 529 (ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 99, korábbi irodalommal (ua.) – Berenson 1968, I,314 (ua.) – Mravik 1975, 55, 168 (ua.) – Togneri Dowd szerk.

KATALÓGUS96

1985, 163, 306 (Otto Mündler feljegyzése a képrôl 1857-bôl,jelenlegi ôrzési helyét nem említi) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 242, 129. sz. (Palmezzano) – Dittrich–Dittrich2004, 270 (ua., a háttérben szálló darvak ikonográfiájáról).

XLIX.Marco Palmezzano

(Forlì, 1458/63 – Forlì, 1539)A Szent Család Szent Sebestyénnel, Alexandriai SzentKatalinnal (?), és a kis Keresztelô JánossalOlaj, fa; fatábla (új hordozó): 64,6 x 79,8 cm, eredeti festettfelület: kb. 55 x 73,5 cmBertinelli-gyûjtemény, 8. sz. (Marco Palmesano); 1878-as leltár,43. sz. (Palmeziano modora).Ltsz. 55.223.Restaurálta Jankó Márta, Budapest, 1980–1981. Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 72. sz. (Marco Palmesano) –Colasanti 1910a, 407 és 1910b, iii (ua.) – Gerevich 1928, 236 (ua.,késôi mû) – Berti Toesca 1932, 958 (ua.) — Gerevich szerk. 1948,86 (ua.) — Pigler 1954, I, 432 (ua., a budapesti SzépmûvészetiMúzeum 1032 ltsz. variánsával kapcsolatosan említi) — Grigioni1956, 529, 654 (ua.) — Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 99–100,korábbi irodalommal (ua., 1520 k., többször variált kompozíció)— Mojzer 1964a, 216 (ua.) – Berenson 1968, I, 314 (ua.) — Mravik1975, 55, 168 (ua., egészen késôi mû).

L.Francesco Menzocchi

(Forlì, 1502 – Forlì, 1572)Madonna gyermekével, a kis Keresztelô Jánossal, SzentJeromossal és Padovai Szent AntallalOlaj, vászon; 83 x 62 cmBertinelli-gyûjtemény, 24. sz. (Gaudenzio Ferrari); 1878-as leltár,41. sz. (ismeretlen).Ltsz. 55.218.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 89. sz. (Gaudenzio Ferrari) —Gerevich 1928, 233 (Ortolano) — Berti Toesca, 1932, 959(Cavazzola) — Gerevich szerk. 1948, 85 (Ortolano) — Frabetti1966, 67 (nem Ortolano) — Mucsi 1975, 49 (Ortolano) —Boskovits Miklós, szóbeli közlés, 1984 (nem Ortolano) — TátraiVilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 238, 120. sz., (ferrarai festô,1520–1530 között) — Bacchi 2000, 67–76 (Francesco Menzocchi,1530-as évek) — Colombi Ferretti 2003, 41 (ua.) —Bistrot–Ceriana 2003, 94 (ua.)

LI.Polidoro da Lanciano

(Lanciano, 1510/15 k. – Velence, 1565)Madonna gyermekével és a kis Keresztelô JánossalOlaj, fa; fatábla és festett felület (modern toldások nélkül): 48,6 x41 cm, vastagság (parketta nélkül): 0,7–0,9 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1916; Laurentzy Mária, 1984.Bertinelli-gyûjtemény, 36. sz. (Tiziano); 1878-as leltár, 12. sz.(velencei iskola).Ltsz. 55.243.

Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 64. sz. (Tiziano) – Gerevich1928, 238 (Polidoro) – Berti Toesca 1932, 957 (ua.) – Berenson1932, 463 (ua.) – Berenson 1936, 398 (ua.) – Gerevich szerk.1948, 91 (ua.) – Berenson 1957, I, 142 (ua.) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 88, 90, korábbi irodalommal (ua.) – Wethey1976, 199 (ua.) – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 245,136. sz. (ua.) – Mancini 2001, 131–32, 24. kat. sz. (ua., 1535 k.).

LII.Girolamo Mazzola Bedoli köre

(Párma, 1500 k. – Párma, 1569)A Szent Család Szent Erzsébettel és a kis Keresztelô JánossalOlaj, vászon; 178 x 105 cmBertinelli-gyûjtemény, 55. sz. (Jacopo da Treviso); 1878-as leltár,55. sz. (Giacomo da Treviso).Ltsz. 58.822.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 114. sz. (az ifj. Girolamo daTreviso) – Gerevich szerk. 1948, 141 (az id. Girolamo da Treviso)– Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 92 (észak-olasz festô, 16. sz.elsô harmada) – Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 244,134. sz. (emiliai festô) – Elisabetta Fadda, írásbeli közlés, 2008(Girolamo Mazzola Bedoli).

LIII.Pármai festô, 16. század

Madonna gyermekével és az alvó kis Keresztelô JánossalOlaj, fa; fatábla 32,7 x 24,3 cm, festett felület 30 x 22,3 cm,vastagság (parketta nélkül): kb. 1 cmRestaurálta Endrôdi Sebestyén, 1916.Bertinelli-gyûjtemény, 27. sz. (Correggio); 1878-as leltár, 2. sz.(Correggio modora).Ltsz. 55.233.Irodalom: Maszlaghy 1878, 63. sz. (Correggio modorában) –Maszlaghy 1891, 63. sz. (Correggio után régi másolat) – Gerevich1916b, 3 (Correggio sajátkezû mûve vagy elveszett eredetijénekkorabeli másolata) – Gerevich 1928, 232 (Pomponio Allegri) –Gerevich szerk. 1948, 61 (Pomponio Allegri) – Mojzer 1958, 9(Schedoni vagy mûhelye) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 87,91. sz., korábbi irodalommal (Bartolomeo Schedoni mûhelye) –Boskovits Miklós, szóbeli közlés, 1989 (Schedoninál korábbiemíliai festô) – Andrea De Marchi, írásbeli közlés, 1993(Francesco Bachiacca) – Elisabetta Fadda, írásbeli közlés, 2008(Alessandro Mazzola Bedoli).

LIV.Alessandro Maganza(Vicenza, 1556 elôtt – Vicenza, 1632)

Krisztus a keresztfán Szûz Mária és Mária Magdolna közöttOlaj, fa; 36,5 x 25,8 cm, vastagság: 1 cmBertinelli-gyûjtemény, 44. sz. (Scarsellino da Ferrara); 1878-asleltár, 47. sz. (ismeretlen).Ltsz. 55.238.Irodalom: ld. a LV. tételnél.

KATALÓGUS 97

LV.Alessandro Maganza(Vicenza, 1556 elôtt – Vicenza, 1632)

Antióchiai Szent Margit vértanúságaOlaj, fa; 36,7 x 25,9 cm, vastagság: 1 cmBertinelli-gyûjtemény, 43. sz. (Scarsellino da Ferrara); 1878-asleltár, 45. sz. (ismeretlen).Ltsz. 55.239.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 47–48. sz. (Scarzelino diFerrara) – Gerevich 1928, 233 (Scarsellino) – Gerevich szerk.1948, 97 (Scarsellino) – Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964, 92,korábbi irodalommal (ferrarai, Mazzuolihoz hasonlít leginkább,ami a fiatal Scarsellinóval rokon) – Tátrai Vilmos, in KeresztényMúzeum 1993, 246–247, 141. sz., korábbi irodalommal (ferraraifestô) – Mauro Lucco, szóbeli közlés, 2009 (Alessandro Maganza,vö. Giordano Viroli, in Ceroni szerk. 2001, 103–104).

LVI.Németalföldi festô,

16. század vége – 17. század elejeBûnbánó Szent JeromosOlaj, tölgyfa; fatábla és festett felület: 15,4 x 11,6 cm, vastagság:0,5 cm. Vízszintes szálirányú tölgyfából kivágott töredék.Bertinelli-gyûjtemény, 28. sz. (Muziano); 1878-as leltár, 49. sz.(ismeretlen).Ltsz. 55.317.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 82. sz. (Girolamo Muzziani).

LVII.Carlo Dolci mûhelye

(Firenze, 1616 – Firenze, 1686) Ecce HomoOlaj, rézlemez; 27 x 20 cmBertinelli-gyûjtemény, 47. sz. (Carlo Dolce); 1878-as leltár, 32. sz.(közeli másolat Carlino Dolce után).Ltsz. 58.825.Irodalom: Maszlaghy 1878, 12, 66. sz. (Carlo Dolce) – Maszlaghy1891, 23, 66. sz. (Carlo Dolce után) – Francesca Baldassari, szó-beli közlés, 2008 (jó kvalitású replika, amely Dolci mûhelyébenkészülhettett a 17. század közepén).

LVIII.Sebastiano del Piombo után,

17. század elsô fele (?)Krisztus ostorozásaOlaj, rézlemez; 58,5 x 39,5 cmKonzerválta Varga Dezsô 1959-ben és 2008-ban. Bertinelli-gyûjtemény, 52. sz. (Sebastiano del Piombo); 1878-asleltár, 7. sz. (korabeli másolat Sebastiano del Piombo után).Ltsz. 56.801.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 87. sz. (Sebastiano delPiombo) – Gerevich szerk. 1948, 145 (olasz festô, Piombo után).

LIX.Orosz festô, 18. század

Barlangkolostori (Pecserszkaja) Istenanya Szent Feodoszij ésSzent Antonyij szerzetesekkelTempera és arany, fa; 37 x 26 cmBertinelli-gyûjtemény, 45. sz. (bizánci festmény); 1878-as leltár,5. sz. (bizánci modor).Ltsz. 56.589.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 75. sz. (bizánci) – Gerevichszerk. 1948, 60 (bizánci, 18. sz.) – Ruzsa 1978, 25. kat. sz. (orosz,18. sz., meghatározza az ábrázolás tárgyát).

LX.Olasz mester, 19. század

Madonna gyermekévelKrétarajz lavírozva, merített papír; 21,8 x 18,5 cmAz Overbeck–Minardi jegyzékben nem szerepel; 1878-as leltár,57. sz. („modern stílusú”).Ltsz. Grafikai gyûjtemény, 4376. Hátoldalán pecsét: „Herczeg-Prímási Metszvény- és Kézirat-Tár /Doboz XXIV. Szám 66”.Irodalom: közöletlen.

LXI.Ismeretlen mester

A Szent Család Szent Katalinnal, a kis Jézus megáldjaKeresztelô Szent JánostFa, 35 x 45 cm (?)Bertinelli-gyûjtemény, 60. sz. (velencei iskola); 1878-as leltár,53. sz. (velencei iskola másolata)A valószínûleg 15–16. századi képnek nyoma veszett, reproduk-ció nem ismert róla.Irodalom: Maszlaghy 1878 és 1891, 94. sz. (Giovanni Matteo diSiena).

KATALÓGUS98

In 1878, the founder of the Christian Museum inEsztergom, Prince Primate and Archbishop János Simor(1813–1891) purchased an entire picture collection from theheirs of a private Roman collector, Canon Raffaele Bertinelli.This galleria di classici sacri consisted almost exclusively ofItalian Renaissance paintings with religious subjects. The sixtypaintings now form the core of the Italian collection in theChristian Museum and are well known to scholars of Italian art.

However, Bertinelli and the history of his gallery remainunknown to art historians. The present study, which is basedprimarily on archival research and 19th-century publications,provides a brief biography of the collector, and emphasizeshis artistic interests and commissions. A discussion of thepicture gallery follows, and it treats the formation of thecollection as well as its later history. Further aims are to establishwith greater precision than heretofore its original contentsand to define the concept that guided the collector’sacquisitions.

Raffaele Bertinelli (1802–1878):A Biography

Raffaele Bertinelli was born in 1802 in Fossombrone. Hewas the eldest child of Lorenzo, a local public notary (Fig. 1).The Bertinelli had roots in Scheggia, a town near Gubbio,where they were landowners growing mainly hemp. LorenzoBertinelli moved to Fossombrone and in 1801 married a wellplaced daughter of a local family, Eusebia Buffoni. Raffaele’smaternal grandfather, Count Luigi Buffoni was ennobled byPope Pius VII in 1816, and the Buffoni family was rich thanksto the silk industry. The Bertinelli family itself was fairly well-off in the first half of the 19th century, owning several housesin Fossombrone and three estates in the vicinity. The familycoat of arms, which Raffaele Bertinelli used on his seal (Figs.2–3), is parted per fess azure and gules, in the first field threesix-pointed estoiles or and a fess argent, in the second field across couped argent.

Raffaele Bertinelli’s education began in Fossombrone, buthe moved to Rome in the autumn of 1820 to pursue legalstudies in utroque iure at the Sapienza University, which hecompleted by earning a doctoral degree in law in 1824.Sometime around 1824–25, he spent a year in Poland as adiplomat in ecclesiastical service, namely as papal auditor.Subsequently he permanently settled in Rome.

Many sources praise the young Bertinelli’s literary talents.He was eloquent in Italian, and additionally spoke French, aswell as a little German and Polish. Especially noteworthy is hisclose connection to prestigious literary circles in his youth.He was a member of the literary society AccademiaPergaminea of Fossombrone, and the founding editor of theshort-lived Lo Zibaldone (Rivista enciclopedica di letteratura,di scienze, tecnologia, agricoltura, arti e mestieri) which was

published from July 1829 through January 1830. He was anintimate friend of Giuseppe Gioacchino Belli, an acquaintanceof Giacomo Leopardi, and of several literary scholars, includingMelchiore Missirini, Francesco Maria Torricelli, and FilippoMercuri.

In 1826 Bertinelli planned to marry into the Benignettifamily, or to marry his sister into this family. His professionalactivity between 1826 and 1833 cannot be reconstructed atpresent, but he seems to have had close connections with thepapal court, perhaps serving as an ecclesiastical lawyer. Asource from 1831 reports that he had been chosen for animportant task at the side of Pope Gregory XVI; and in 1832the papal legate of Great Britain recommended him for adelicate mission. The year 1833 brought an important turn ofevents in his life: he was nominated vice-rector of theSapienza University. This prestigious position was mainlyadministrative in nature: the vice-rector did not teach; his taskinstead was to ensure that the university was well-run byoverseeing teachers and students in many aspects of theirlives from the curriculum, to morals, and to their single dossiers.For this position he drew a salary of 35 scudi per month.

In September 1838, his father died in Fossombrone, andsubsequently his mother and five of his siblings moved in withhim in Rome. Bertinelli became the main bread-winner of thefamily and also legal guardian for three of his brothers. Threeof his brothers also studied at the Sapienza. From 1839through the mid-1870s, the family lived in a palace that sur-vives in Via Piè di Marmo, Nos. 5-11. Bertinelli’s financialcircumstances seem to have been good in the early 1840s. Heis described as “affluent and wealthy” in 1841 in a contract hemade to support for life the otherwise unknown 84-year-oldGaetano Principe, from whom he received goods in exchange.From 1842 on he repeatedly requested an additional yearlysum of 60 scudi from the Sapienza, but in 1846 the rectorrejected the idea as unjustified, claiming that his salary wasalready “high enough”. His financial situation appears to havedeteriorated by the end of the 1840s and especially by the1850s, but no reliable data in this regard yet exists.

Close to the age of 40, Bertinelli made a comparatively latedecision to become a priest. After taking the minor orders inthe chapel in his residence in 1840, he was ordained inSeptember 1841, and named titular canon of Sant’Eustachio,Rome. From the mid-1840s documents attest to his role as thehead of an association of priests in Rome, which publishedthe journal Mariano, and distributed thousands of massintentions every year among members.

Bertinelli had close relations with the Figlie del SacroCuore di Gesù. The mother superior of this order, TeresaVerzeri stayed with the Bertinelli family in 1845 and again in1847 while she was in Rome to attend to the affairs of theorder, such as its final papal approbation and the amendmentof its rule. Bertinelli assisted her in many ways, acting, for

ENGLISH SUMMARY 99

English summary

example, as her intermediary with the papal court. The diariesand letters written in this period by Verzeri and her companionsprovide much data about Bertinelli and his family. In this periodBertinelli came into contact with the Savoyard De Maistrefamily, related by marriage to Teresa Verzeri’s family.

During the short-lived Roman Republic in 1849 Bertinellifled from Rome, and found refuge “at the feet of the Virgin ofMentorella” (Fig. 10). The Santuario della Mentorella is arenowned pilgrimage site in the Monti Prenestini about 55 kmfrom Rome, near the small town of Guadagnolo (Fig. 9). Theplace is also venerated as the site of Saint Eustache’s conversion,which clearly connects it with Bertinelli’s church in Rome,Sant’Eustachio. Out of gratitude to the Virgin of Mentorella,Bertinelli intended to build a sanctuary church in nearbyGuadagnolo dedicated to the Sorrows of the Virgin and theLord’s Passion, but it was never realized.

Raffaele Bertinelli resigned from his position at theSapienza in 1853. Documents about his later life mostly relateto his attempts to realize the votive sanctuary and to sell hiscollection, both to be discussed below. Bertinelli made a willin 1855, and another in 1862. In 1863 he named his brotherGaetano, a printer and publisher, as his universal procurator.

In 1870, Bertinelli became a regular canon of Sant’Eustachio(fifth canon of the Canonicato Amidei). Alone with his threehousekeepers for some years, in 1875 or later he moved tothe Palazzo Acquari at Via Torre Argentina, No. 40, where hedied on 24 March 1878. His last will names as universal heirstwo of his nephews, Cesare and Alessandro Bertinelli, sons ofhis brother Gioacchino. Since they were minors a detailedinventory of all Bertinelli’s personal effects was drawn up, andfortunately it included the contents of his picture gallery (cf.pp. 60–62) as well as additional works of art displayed inBertinelli’s enormous, eleven-room apartment (cf. note 130).

From contemporary descriptions, Raffaele Bertinelliemerges as a deeply religious, warm-hearted, and zealousman with a tenacious determination to achieve his goals.Despite a certain financial recklessness that various sourcesconcur in attributing to him, he was generally loved by thosearound him. Many indications suggest that he had an exten-sive network of good personal relations, including popesGregory XVI and Pius IX and many cardinals. His contacts withthe Jesuit order seem to have been especially close.

Artistic interests,connections, and commissions

Regarding Bertinelli’s artistic interests, it is significant thatas early as about 1820 he became acquainted with theNazarene painter Friedrich Overbeck through their commonreligious advisor. This was professor – and later cardinal –Pietro Ostini, the spiritual leader of the Nazarenes in Rome(Doc. 2). Bertinelli maintained relations with Overbeck all hislife; later asking him and Tommaso Minardi, the leader of the

Purist movement in Rome and professor of the Academy of St.Luke, to appraise and provide expertise on his collection.Bertinelli was in contact with other Nazarene and Puristpainters (Gebhard Flatz, Antonio Bianchini, Luigi Cochetti),and the views he expressed in letters addressed to Overbeckand Minardi are proof of his high admiration for the pitturasacra produced in these artistic circles.

It seems highly likely that Bertinelli’s precocious interest incollecting Renaissance paintings is explained by his connec-tions with these artists, who turned to early Italian paintingsfor inspiration, simultaneously taking a scholarly interest inthem. This contributed to the general rise of interest in therediscovery of the art of the Middle Ages. Many nineteenth-century ecclesiastical collectors were profoundly impressed byNazarene and Purist art, which they lauded as the heir to, andthe direct continuation of, the pure Christian spirit of earlyItalian painting. Often the collectors’ predilection for earlyItalian religious art went hand in hand with a desire tocommission and possess works by the Nazarenes. Furthermore,Nazarene and Purist painters often took an active role asadvisors, experts, and intermediaries in the formation ofecclesiastical galleries of early Italian works.

Bertinelli too relied on their expertise but he differed fromother collectors in that he did not collect contemporaryreligious paintings systematically. However, he did commis-sion art on occasion. In 1847 he ordered a portrait of TeresaVerzeri from an “able and very Christian painter calledBianchi”, as the diary of Verzeri’s companion states (Figs. 7–8,Doc. 1). This emotional yet stark portrayal conveys the radiantpiety of the sitter. Yet the painter was not satisfied with theresult and offered to make Bertinelli a second version which,however, has not yet been identified. On the basis of anotherpassage of the diary that refers to the political activity of themysterious painter as “Roman conservatore and consigliere”,it is possible to identify him as Antonio Bianchini. He was atheologian and philologist best known in art historical studiesas the author of the Purist manifesto (Del Purismo nelle arti,1842), which was co-signed by Minardi, Overbeck, and PietroTenerani. In view of Bertinelli’s artistic interests outlinedhere, it is not surprising to discover that he commissioned awork from the ideologist of the Purist movement, and theVerzeri portrait is an interesting addition to Bianchini’s littleknown painterly activity.

Bertinelli’s other artistic commissions are connected to hisplans for the sanctuary church in Guadagnolo, about 2 kmfrom the Santuario della Mentorella. It was to stand rightnext to the parish church, which occupies the highest pointof the entire Lazio region. A publication by Bertinelli himself(A Sua Eccellenza il Sig. Duca D. Marino Torlonia, Rome,1850) reveals that the project was under way by 1850, bywhich time the Duke of Guadagnolo, Marino Torlonia, hadalready donated the plot for the building. Bertinelli organizeda campaign that was promoted by the pope to encouragedonations for the construction of the church, and he sought

ENGLISH SUMMARY100

to call the attention of various European sovereigns to theproject (Doc. 4).

As to the layout and decoration of the church, Bertinelliimagined a faithful copy of the Holy Sepulchre in Jerusalemon the lower level. In front of it there was to be a chapelcontaining a wooden sculptural group of the Deposition fromthe Cross. In 1855 he asked Overbeck to provide a painting(dipinto) that would serve as the compositional model for thesculpture which was to present figures of slightly under life size.Prints and miniatures based on Overbeck’s painting wereintended to popularize the composition of the Depositionwhich was expected to be the primary devotional image at thesanctuary (Doc. 2).

There are two reasons to believe that Overbeck satisfiedBertinelli’s wish. One is that a “large watercolour showing theDeposition from the cross, in a gilt frame, and under glass”(Grande acquarello rappresentante la deposizione dellacroce, cornice dorata con suo cristallo, cf. note 130) isrecorded in the 1878 inventory as in Bertinelli’s apartment.The subject and the technique are fully consonant withOverbeck’s activity in the 1850s: between ca. 1850–1857, heexecuted the Via Crucis, a series of 14 watercolours, to whichBertinelli expressly refers in his request for the painting (Doc.2). The first completed scenes of this series – including sceneXIII of the Lamentation (Fig. 11) – so impressed Pope PiusIX that he wished to obtain the entire set for himself. Thepope’s letter of appreciation was delivered to Overbeckpersonally by Bertinelli, at which time he certainly could havetaken notice of Overbeck’s series. The second reason to thinkthat Bertinelli received the Deposition painting is that soonafterwards, in 1856, the sculptor Ignazio Jacometti initiatedwork on Bertinelli’s sculptural group, commissioned the yearbefore (Fig. 12). At this point wood was abandoned for marble.Although mirrored in arrangement, the gesso modelsJacometti executed are so close to Overbeck’s Lamentation inthe pyramidal construct of the composition and in manydetails that one can assume they were based on Overbeck’sdesign, which must have been identical with the lost water-colour recorded in Bertinelli’s possession. After all, a largepainting would have served Jacometti perfectly well andOverbeck, who was exceptionally busy in this period, mightwell have decided to produce a simplified version of anexisting composition.

Financial resources for the sanctuary eventually proved tobe insufficient. The construction was not completed, nor werethe sculptures in marble ever executed (Doc. 5). The gessomodels eventually found their way to Jacometti’s hometownof Anguillara Sabazia, where they are preserved to this day inthe Collegiata. Other works of art documented in Bertinelli’sapartment – two oil paintings and two lithographs, each paircombining Christ Carrying the Cross and the Sorrowful Virgin– may have been related to this failed “pious undertaking”too. Furthermore, it seems very likely that fourteen smallcarved and gilt frames with prints showing the stations of the

Via Crucis (quattordici piccole cornici di legno dorato abuono con cristalli e stampe incise rappresentanti le dodicistazioni della Via Crucis) derived from Overbeck’s stationsof the Cross. Thus they would constitute a further indicationof the early success of the series. A posthumous bust ofBertinelli’s mother executed by Jacometti in 1863 remainsuntraced but was perhaps also in Bertinelli’s apartment,where several such busts are recorded.

In these commissions, Bertinelli turned to artists favouredby Pope Pius IX such as Overbeck and Jacometti. This maysuggest that in some respects he adjusted his taste to that ofthe papal court, where he was a frequent visitor.

History of theBertinelli Collection

Little information has come to light so far regarding theformation of Bertinelli’s gallery, which was comprised almostexclusively of 15th- and 16th-century Italian Renaissance paintings.This exclusive focus was unusual for a period when Italianprimitives were collected by a restricted circle of individualsas additions to their large, encyclopaedic collections, likethose of Cardinal Joseph Fesch or Giovanni Pietro Campana.

The earliest indications regarding Bertinelli’s contacts withany art collecting date from the 1830s. In 1833, his friend, theamateur collector Francesco Maria Torricelli entrustedBertinelli with the purchase of some paintings, finding himbest adapted for this job. In 1835, Bertinelli gave legal adviceto his friend Gaetano Ciccarini, a surgeon from Gubbio and acollector of 15th-century Umbrian and Marchigian panels, in amatter that also involved paintings Ciccarini owned.

A Hungarian source written in 1876 records that CanonBertinelli “inherited a part of [his gallery], and he purchasedthe greater part of it himself” (Doc. 16). This document isimportant insofar as it ensures us that most of the collectionreflects Raffaele Bertinelli’s own taste. An archival search fordocumentation on inherited art has not yet yielded results:paintings appear neither in the list of dowry goods ofBertinelli’s mother, nor in the notarial document of 1838drawn up after the death of Bertinelli’s father. In the latter,the family possessions are listed, but the inventory of movableproperty is not attached. No paintings are mentioned amongthe personal belongings that Bertinelli inherited fromGaetano Principe in 1841.

The earlier provenance can be established for three ofBertinelli’s paintings. Each of these came from the territory ofthe Papal States but Bertinelli acquired them on the Romanart market. Giovan Battista Rositi’s Madonna (XXXIII.) musthave been in Forlì until ca. 1841–45, when local eruditesattributed another Madonna to Rositi on the basis ofcomparison with this signed painting. The work was later“taken to Rome”. Crivelli’s three panels (XXVI.a–c) weredocumented in 1830 with companion pieces from the samepredella in Arcevia. They were in the possession of Don Luigi

ENGLISH SUMMARY 101

Ottaviani, parish priest of the church of S. Giovanni, butsubsequently were sold in Rome “around the middle of the19th century”. Best documented is the history of the largealtarpiece by Giovanni and Vincenzo Pagani, painted in1517–20 for the church of Mary Magdalene near Ripatransone(XLII.). Removed from its original location in 1810–11 and leftbehind by Napoleon’s agents in deposit in Ripatransone, in1844 it was offered for the newly established gallery of theLateran in Rome. Taken to Rome, it was judged by theauthorities to be inadequate, and returned to a representativefrom Ripatransone. This individual later sold it in Rome inorder to avoid transportation of the enormous and fragilepanel back to the Marches. It is possible that Bertinelli wasinformed about it by his neighbours and fellow-canons ofSant’Eustachio, Don Pacifico and Francesco Illuminato fromRipatransone. In any case, Bertinelli came into its possessionbefore 1852, when he wrote a letter to the Marchigian savantFilippo Bruti Liberati, to request information about its painter.At the same time he expressed doubts as to whether the workwas by either Crivelli or by Pagani. This correspondence isprecious documentation on Bertinelli’s art historical interests.

Some other works bearing seals of the Reverenda CameraApostolica (Fig. 13) must have arrived in Rome from outsidethe Papal States (III., XI., XX., XXIII.). Two of these (XX.,XXIII.) also carry the seal of a superintendency for theprotection of monuments thought to be under the Duchy ofLucca (Fig. 14).

With information currently available, it seems most likelythat Bertinelli’s gallery was formed in the 1840s. In hiscollecting – as in his artistic commissions –, it is possible thatBertinelli was partially influenced by the acquisition of Italianprimitives for the papal collections under Pope Gregory XVI.How Bertinelli acquired the knowledge needed for thecreation of his collection or where he got expert advice is notyet known, and these questions are significant because thequality of its contents attests to discerning acquisitions.

There is no record of the location of the gallery until 1878.It is odd that diaries written in 1845 and 1847 by the membersof the Figlie del Sacro Cuore di Gesù, guests of the Bertinellifamily, make no mention of it, although other passages indi-cate they were profoundly interested in religious art.Additionally, there is no trace of the paintings in contemporaryguides of Rome or in art historical publications. At the canon’sdeath the gallery was recorded in his apartment in the PalazzoAcquari.

The first known mention of the gallery dates from 1857,when Otto Mündler, travelling agent for the National Galleryof London between 1855–58, laconically recorded a visit tothe collection (Doc. 6). It seems reasonable to suppose thatBertinelli allowed Mündler to view his pictures because hewas prepared to sell some or all of them. Hungarian sourcesfrom the mid-1870s indeed report that the canon had beentrying to sell his collection for some time in order to raise funds

“for a pious foundation” (Docs. 13, 16). In the 1850s this musthave been the santuario di Guadagnolo. The project wasabandoned by 1876 when sources refer to in the past tense,despite the fact that at the time Bertinelli was still trying to sellhis collection in order “to use its value for pious purposesbefore his death” (Doc. 16).

In 1862 Friedrich Overbeck wrote a detailed letter of praiseabout the Bertinelli gallery to Countess Terray in Rome (cf.Doc. 9). The Countess, born Adèle De Maistre (1806–1863),and her niece Francesca (1821–1861) were on friendlyrelations with Bertinelli. Francesca helped him financially inthe second half of the 1850s during a crisis probably overdebts accrued for the santuario di Guadagnolo. On another (?)occasion, Bertinelli asked the Countess for 20 000 scudi tosupport the latter cause (cf. Doc. 7). Overbeck’s letter ofpraise is best explained by the hypothesis that CountessTerray was considering accepting the gallery in return for her20 000 scudi, especially since an 1878 source records that thecanon had set a price of 20 000 scudi for the gallery “earlier”(Doc. 21). If this was indeed an attempt at sale, its failure mayhave owed to the Countess’ death the following year.Unfortunately Overbeck’s letter, which must have included animportant appraisal of the collection, has not yet been traced.

In 1866 Overbeck acted again as the intermediary betweenBertinelli and the well-known ecclesiastic collector Josip JurajStrossmayer (1815–1905), Bishop of Djakovo, and laterfounder of the picture gallery in Zagreb. Strossmayer possessedcopies of Overbeck’s laudatory letter to the Countess Terrayand of two other positive letters written by Minardi and anotherpainter of the purist movement, Luigi Cochetti (bothuntraced). Strossmayer wished to buy the Bertinelli gallery inhopes of donating it to a south Slavic art academy beingfounded at that time, and asked Overbeck’s opinion about it(Docs. 10–11). His hope was that the paintings might “awakenspiritual striving for Christian art in artistically gifted youthand so lead them on the right track”. Evidently Overbeckjudged Bertinelli’s collection to be too homogeneous for thepurpose of comprehensive art education, because heinformed Strossmayer that it should be seen “more as aninteresting part of a larger collection than sufficient for therequested purpose in itself” (Doc. 12). This was a remarkableprediction of the role the collection eventually played inEsztergom, but it must have also been the reason Strossmayergave up his plan to purchase the gallery.

Overbeck died in 1869, and Tommaso Minardi in 1871,but Bertinelli continued to use the documents with theirexpertise to promote the gallery. New attempts to sell thecollection are documented in 1870, when Bertinelli asked theAmerican philantropist Sarah Peter to help him sell a few ofhis pictures, and in 1875, when the interested client wasGabriel García Moreno (1821–1875), President of Equador,well-known for his strong Catholic sympathies and hispromotion of the arts and education in his country. It is notyet known what precise purpose García Moreno had for the

ENGLISH SUMMARY102

gallery, nor who mediated for him because he did not travelto Rome in this period. Moreno’s assassination in August 1875thwarted Bertinelli’s hopes again.

Now Bertinelli offered his pictures to “one of the richprelates” in Hungary through Gyula Bartalos, a Hungarianpriest from Eger then in Rome and studying law and archaeology.Bertinelli stipulated, among other points, that the buyer be anecclesiastic and spiritually generous, not petty-minded.Bartalos wrote impassioned letters to his mentor, BélaTárkányi, canon of Eger and amateur collector, trying toconvince him that their archdiocese in Eger should buy thecollection. Moved by patriotic considerations, he argued atlength for the exceptional artistic values of the gallery and theintellectual, educational, and spiritual benefits it would bringto the city. He deplored the fact that Eger had oleographsinstead of original paintings, and pointed out that Bertinelli’spictures were “extremely important from an art historicalpoint of view, especially for a country like ours” (i.e., wherethe medieval cultural heritage had been lost due to theTurkish wars). He insisted that this was a unique occasion thatcould contribute to turning Eger into a “magnificent Catholiccentre of studies”, and that the sum invested would be amplyreturned by tourists attracted to the gallery. But, because of alack of funds, his pleas were not honoured (Docs. 13–16,18–19, 21). Instead, Tárkányi called Primate János Simor’sattention to the offer, and Bertinelli’s collection was purchasedfor the collection in Esztergom after intermittent negotiationsthat spanned over two years. The old canon did not live to seehis wish realized: he died in Rome on 24 March 1878. His heirswere left to complete the transaction in the summer of 1878, whenthe gallery was sold for 20 000 forints (approximately 50 000lire). The purchase was realized by the intermediation ofBartalos and Tárkányi, who relied on the advice of the lateNazarene Hungarian painter living in Rome, Ferenc Szoldatics.Primate Simor was content to see his new acquisitions inAugust 1878 when the paintings arrived in Esztergom.

The contents of the Gallery

An overview of sources shows that Primate Simorpurchased 60 paintings – and one odd drawing – fromBertinelli’s heirs.

The contents of the gallery can be reassembled with theaid of documentation on the works, the old inventory bookand the first catalogues of the Christian Museum, and twolists. The first list is the expertise based in great part onOverbeck’s and Minardi’s attributions, which survives in thePrimatial Archives in Esztergom (Figs. 28.a–b and pp. 58–59).It was published in Hungarian by Marianne Prokoppné Stenglin 1960. The second, which does not correspond exactly to theOverbeck–Minardi list, is the newly discovered inventory of 1878(Figs. 29.a–b and pp. 60–62).

The expertise based on the attributions made by Overbeckand Minardi was the official list of the Bertinelli collection: the

owner himself handed it over to those interested in buying hisgallery. It was probably first compiled in 1862, when Overbeckis documented as involved in the appraisal of the gallery.It was later revised to its current form, which dates fromlate 1875 and lists 63 paintings. Of these, 55 bore the artprofessors’ opinions while 8 were later additions.

By 1878 the gallery seems to have been slightly modified.The 1878 inventory lists 58 paintings and 1 drawing in thegallery. The attributions are by the otherwise unknown painterFrancesco Rinaldi, who based them on the Overbeck–Minardilist but relegated most works to the status of school productsor works by followers. Clearly the goal was to reduce theoverall value of the gallery, so as to avoid high inheritance tax.Primate Simor’s emmissary, Béla Tárkányi acquired all of thepieces plus an additional two which are listed only in theOverbeck–Minardi list (XLII., XLVI.). The other works on thatlist but not purchased for Esztergom had either been sold inthe meantime or moved elsewhere; in any case, none of themwere works which fit the concept of an Italian Renaissancepainting gallery.

It seems that Canon Bertinelli did not regard all the paint-ings he owned as parts of his gallery. The gallery was a well-defined entity consistent from the stylistic and iconographicpoints of view, which the owner identified by number andtreated separately by hanging them together, although it isnot clear exactly where. The paintings not included in thegallery were located in his living rooms (cf. note 130).

All of the works now at Esztergom with a provenance fromthe Bertinelli gallery are listed in the Concordance (pp. 63–65)and the Catalogue. None of those hung in the apartmentseem to have been acquired by Primate Simor for Esztergom.

Remarks on the Gallery

The Bertinelli gallery consists mostly of Renaissance paintingswith sacred subject matter, dating from the 15th and first halfof the 16th centuries. There are many works belonging to theFlorentine, Romagna and Umbrian schools, some pieces fromSiena and the Marches, and a few Emilian, Lombard andVenetian, and even Netherlandish works.

Canon Bertinelli followed a conscious scheme of collecting,aiming at an even quality level and at a uniform appearance ofthe gallery. He was not an immensely rich collector, andpossessing works by the most celebrated masters seems tohave been neither among his goals nor within his possibilities.He was probably quite well informed about his paintings, andhad many of them restored.

The main consideration in the formation of the galleryseems to have been iconographic, and in this respect it isremarkably consistent. Works with profane subjects arealmost completely absent, and the few exceptions may havebeen in the inherited part of the gallery. Bertinelli seems tohave showed little interest in narrative Christian subjects –such as predella scenes – as well. Instead, religious works of

ENGLISH SUMMARY 103

a quiet, meditative mood that illustrate basic Christian tenetsdominate the collection. There are above all Madonna paintings.Additional works have Marian subjects – the Death andGlorification of the Virgin (XXIII., IX., II., XXIX.) – or relate toChrist’s Passion (LVIII., LVII., VIII., XXVII., XXXII., VI., X., XVI.).A few paintings show the frequently illustrated events from theLife of Christ – such as the Adoration of the Christ Child(XXIV., XLV.) or the Visitation (XLIII.) –, Christian doctrineslike the Trinity (XVII.), and saints. Two small representationsof the Archangel Raphael (III., XV.) must have entered the col-lection because they depict the collector’s patron saint.

In essence, the gallery appears to be a collection of devo-tional images that facilitate an emotional approach to theology,encourage the deepening of faith through contemplation ofthe principal Christian doctrines, and elicit spiritual elevation.

These guiding ideas in assembling an ideal sacred galleryseem to correspond to what one now knows about Bertinelli’slife. He was an emotional person who became a priest late inlife, about 1840/41, after which period his gallery seems tohave been formed. He was particularly devoted to the Virgin– more precisely to the Mater dolorosa and the story of thePassion – and he hoped to express this in the sanctuary atGuadagnolo.

From the aesthetic point of view, Bertinelli may haveenvisioned his gallery as a sort of sacred art salon. There arehardly any fragments of larger structures in his collection:with few exceptions, he purchased intact pictures with astandard height of about 50–80 centimetres. He apparentlyregarded some works as pendants (Figs. 32–33). Unfortunatelythere is no information regarding the display of works in thegallery, and it is impossible to deduce the arrangement of theinstallation from the 1878 inventory, which was probablydrawn up when the paintings were already removed from thewalls and ready for shipping.

Canon Bertinelli’s collection and his artistic commissionsreveal a classicizing taste as well as the emphasis he placed onreligious subjects and the Christian convictions of the artists.In contemporary art, he found these criteria in the works of

the Nazarene and Purist artists; in his art collecting, he turnedto the “saintly patriarchs of the arts”: the Renaissance masters.His “galleria di classici sacri” is unusual and remarkable forits time, and its rediscovery contributes both to the receptionhistory of early Italian art and to the history of sacred artcollecting in the nineteenth century.

Epilogue – The Bertinelli Galleryin the Christian Museum

Raffaele Bertinelli’s taste and collecting principles were inmany respects in accord with those of Hungarian ecclesiasticintellectuals and art collectors of the second half of thenineteenth century. This explains why his gallery was so muchadmired in these circles, and why it became an essential andintegral part of the Christian Museum.

At the same time, Bertinelli’s gallery shaped the finalconcept of the Christian Museum. Before its arrival in 1878,only two or three early Italian panels are documented in JánosSimor’s possession; thus there is no reason to believe that thePrimate had particular interest for this school before theexceptional opportunity to buy the Bertinelli gallery fell tohim. One suspects, in fact, that Simor, who was a greatsupporter of the late Nazarene painters, came to appreciateItalian Renaissance art only around this time and that thisoccurred thanks to his taste for Nazarene art.

The Bertinelli gallery was later enriched at the ChristianMuseum by further acquisitions, which helped dissolve itshomogeneity. In 1920 the especially large collection of BishopArnold Ipolyi, which included many 14th- and 15th-centuryItalian pieces formerly in Johann Anton Ramboux’s collection,arrived to complement Bertinelli’s gallery in a very fortunate way.

Historic and recent photos demonstrate the central posi-tion of the Bertinelli collection in the permanent exhibition ofthe Christian Museum (Figs. 37–42). The collection fulfils tothis day the role that Gyula Bartalos, the man to whoseadmirable perseverance its presence in Hungary is due, that isas “effective promotion of the Christian arts in Hungary”.

ENGLISH SUMMARY104

Agosti–Natale–Romano szerk. 2002Agosti, Giovanni – Mauro Natale – Giovanni Romano (szerk.): VincenzoFoppa: un protagonista del Rinascimento. Guida alla mostra. Kiáll.kat. (Brescia, Museo Civico di Santa Giulia). Milano, 2002.

Agosti–Natale–Romano szerk. 2003Agosti, Giovanni – Mauro Natale – Giovanni Romano (szerk.): VincenzoFoppa. Kiáll. kat. (Brescia, Museo Civico di Santa Giulia). Milano, 2003.

AKL 1992–[…]Allgemeines Künstlerlexikon: die bildenden Künstler aller Zeiten undVölker. München etc., 1992–[…].

Alexander szerk. 1988Alexander, Robert J. (szerk.): Biographical Dictionary of LatinAmerican and Caribbean Political Leaders. New York, 1988.

Andrews 1964Andrews, Keith: The Nazarenes: A brotherhood of German painters inRome. Oxford, 1964.

Anselmi 1906Anselmi, Anselmo: Due ignoti pittori fabrianesi del Quattrocento(Costantino e Pierfrancesco). Rivista marchigiana illustrata, I (1906),190–192.

Appetiti 1964Appetiti, Carla: S. Eustachio. Roma, 1964.

Bacchi 2000Bacchi, Andrea: Riconsiderando Francesco Menzocchi. Gazette desBeaux-Arts, 142. évf. (2000. február), 67–76.

Bacci 1969Bacci, Mina: Il punto su Giovanni Boccati, I. Paragone, XX/231 (1969),15–33.

Ballarin, megjelenés alattBallarin, Alessandro: Problemi di leonardismo milanese tra Quattro eCinquecento. Giovanni Antonio Boltraffio prima della pala Casio,megjelenés alatt.

Bálványos 2005Bálványos Anna: Szoldatics Ferenc. Szeged, 2005.

Banzato – De Nicolò Salmazo – Spiazzi szerk. 2006Banzato, Davide – Alberta De Nicolò Salmazo – Anna Maria Spiazzi(szerk.): Mantegna e Padova: 1445–1460. Kiáll. kat. (Padova, MuseiCivici). Milano, 2006.

Bárány-Oberschall 1930Bárány-Oberschall, Magda: Un élève inconnu de Fra Filippo Lippi.Gazette des Beaux-Arts, 6 (1930), 216–222.

Baráz 1997Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai.Agria, XXXIII. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve.(Tanulmányok a 80 esztendôs Bakó Ferenc tiszteletére). Eger, 1997,177–249.

Barbini 1991Barbini, Bruno: La scienza secondo il Belli. Biblioteca e Società, XX/3–4(1991), 11–15.

Barocchi szerk. 1972Barocchi, Paola (szerk.): Testimonianze e polemiche figurative inItalia: l’Ottocento, dal bello ideale al preraffaellismo.Messina–Firenze, 1972.

Bartalos 1913Bartalos Gyula: Az olasz irodalom és mûvészet aranykorszaka. Eger, 1913.

Belli 1962Belli, Giuseppe Gioachino: Lettere, giornali, zibaldone. Szerk. GiovanniOrioli, bevezetés: Carlo Muscetta. Torino, 1962.

Belloni 1971 Belloni, Coriolano: Il Guadagnolo e la Mentorella. L’urbe, N.S. XXXIV/6(1971), 1–5.

Bellosi 1974 [2003]Bellosi, Luciano: Buffalmacco e il trionfo della morte. Torino, 1974(idézett kiadás: Milano, 2003).

Bellosi szerk. 1990Bellosi, Luciano (szerk.): Pittura di luce. Giovanni di Francesco e l’artefiorentina di metà Quattrocento. Kiáll. kat. (Firenze, Casa Buonarroti).Milano, 1990.

Bellosi szerk. 2002Masaccio e le origini del Rinascimento. Kiáll. kat. (San GiovanniValdarno, Casa Masaccio). Szerk. Luciano Bellosi, Laura Cavazzini ésAldo Galli közremûködésével, Genf–Milano, 2002.

Bellucci–Trenti szerk. 1998Leopardi e Roma, szerk. Novella Bellucci – Luigi Trenti. Kiáll. kat.(Roma, Museo Napoleonico). Milano, 1998.

Benkóczy 1910Benkóczy Emil: Tárkányi Béla élete és költészete. Eger, 1910.

Berenson 1932Berenson, Bernard: Italian Pictures of the Renaissance. A list of theprincipal artists and their works with an index of places. Oxford, 1932.

Berenson 1936Berenson, Bernard: Pitture italiane del Rinascimento. Milano, 1936.

Berenson 1946Berenson, Bernard: Sassetta. Un pittore della legenda francescana.Firenze, 1946.

Berenson 1957Berenson, Bernard: Italian Pictures of the Renaissance. A List of thePrincipal Artists and their Works with an Index of Places. VenetianSchool. 2 kötet. London, 1957.

Berenson 1963Berenson, Bernard: Italian Pictures of the Renaissance. A List of thePrincipal Artists and their Works with an Index of Places. FlorentineSchool. 2 kötet. London, 1963.

IDÉZETT IRODALOM 105

idézett irodalom

Berenson 1968Berenson, Bernard: Italian Pictures of the Renaissance. A List of thePrincipal Artists and their Works with an Index of Places. CentralItalian and North Italian Schools. 3 kötet. London, 1968.

Berthe 1889Berthe, Augustine: Garcia Moreno, President of Ecuador, 1821–1875.London, 1889.

Berti Toesca 1932Berti Toesca, Elena: Arte italiana a Strigonia. Dedalo, XII (1932), 933–960.

Bianchi–Giunta 1988Bianchi, Lidia – Diega Giunta (szerk.): Iconografia di S. Caterina daSiena. L’immagine, I. Roma, 1988.

Bistrot–Ceriana 2003Bistrot, Annalisa – Matteo Ceriana: „In Venezia ricetto di tutto il benhumano et divino”: Francesco Menzocchi e il Veneto. In FrancescoMenzocchi: Forlì 1502–1574. Szerk. Anna Colombi Ferretti – LucianaPrati. Kiáll. kat. (Forlì, Pinacoteca Civica). Ferrara, 2003, 91–145.

Bliznukov, megjelenés alattBliznukov, Andrei: Per Giovani Battista Rosetti. Arte Cristiana, megje-lenés alatt.

Blühm–Gerkens szerk. 1989Blühm, Andrea – Gerhard Gerkens: Johann Friedrich Overbeck,1789–1869. Kiáll. kat. (Lübeck, Museum für Kunst und Kulturgeschichteder Hansestadt Lübeck). Lübeck, 1989.

Bodó–Viga szerk. 2002Bodó Sándor – Viga Gyula (szerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok.Budapest, 2002.

Bongianino-Polton 1993Bongianino-Polton, Bianca: Deux oeuvres de Pietro di Giovannid’Ambrogio au Keresztény Múzeum di Esztergom. Acta HistoriaeArtium, 36 (1993), 41–56.

Borsellino 1996Borsellino, Enzo: Musei e collezioni a Roma nel XVIII secolo. Roma, 1996.

Boskovits 1965Boskovits Miklós: Ipotesi su un pittore umbro del primo trecento. Arteantica e moderna, 30 (1965), 113–123.

Boskovits 1966Boskovits Miklós: Korai olasz táblaképek. Budapest, 1966.

Boskovits 1967Boskovits, Miklós: Der Meister der Santa Verdiana. Mitteilungen desKunsthistorischen Institutes in Florenz, 13/1-2 (1967), 31–60.

Boskovits 1968aBoskovits Miklós: Toszkán kora reneszánsz táblaképek. Budapest, 1968.

Boskovits 1968bBoskovits, Miklós: Sull’attività giovanile di Mariotto di Nardo. Antichitàviva, VII/5 (1968), 3–13.

Boskovits 1975Boskovits, Miklós: Pittura Fiorentina alla vigilia del Rinascimento1370–1440. Firenze, 1975.

Boskovits 1978Boskovits, Miklós: Toskanische Frührenaissance-Tafelbilder. 2., átdol-gozott kiadás. Budapest, 1978.

Boskovits 1995Boskovits, Miklós: Attorno al Tondo Cook: Precisazioni sul BeatoAngelico su Filippo Lippi e altri. Mitteilungen des KunsthistorischenInstitutes in Florenz, XXXIX/1 (1995), 32–68.

Boskovits szerk. 1988Boskovits, Miklós (szerk.): Frühe italienische Malerei: Katalog derGemälde. Gemäldegalerie Berlin. Staatliche Museen PreussischerKulturbesitz. Berlin, 1988.

Boskovits szerk. 2005Da Bernardo Daddi al Beato Angelico a Botticelli: dipinti fiorentinidel Lindenau-Museum di Altenburg. Szerk. Miklós Boskovits, DanielaParenti közremûködésével. Kiáll. kat. (Firenze, Museo di San Marco).Firenze, 2005.

Boskovits–Brown et al. 2003Boskovits, Miklós – David Alan Brown, et al.: Italian Paintings of theFifteenth Century. The Collections of the National Gallery of Art.Systematic Catalogue. National Gallery of Art, Washington. New Yorkand Oxford, 2003.

Boskovits–Mojzer–Mucsi 1964 Boskovits Miklós – Mojzer Miklós – Mucsi András: Az esztergomiKeresztény Múzeum képtára. Budapest, 1964.

Bovero 1975Bovero, Anna: L’opera completa del Crivelli. Milano, 1975.

Brandi 1949Brandi, Cesare: Quattrocentisti senesi. Milano, 1949.

Brandi 1951Brandi, Cesare: Duccio. Firenze, 1951.

Brewer 1970Brewer, Robert: A Study of Lorenzo di Credi. Firenze, 1970.

Brigstocke 1976Brigstocke, Hugh: Panels showing the ‘Death of St Ephraim’. TheBurlington Magazine, CXVIII/881 (1976), 584–589.

Bruti Liberati 1852Bruti Liberati, Filippo: XVIII memoria sulle belle arti ne’ sagri tempjripani. Ripatransone, 1852.

Bruti Liberati 1857Bruti Liberati, Filippo: XXXVI memoria sulle belle arti ne’ sagri tempjripani. Ripatransone, 1857.

Buscaroli 1931Buscaroli, Rezio: La Pittura Romagnola del Quattrocento. Faenza,1931.

Buzinkay 2000Buzinkay Péter: Dankó József nagyprépost könyv- és mûgyûjteménye(1829–1895). Jel. Spirituális és Kulturális Folyóirat, XII/2 (2000), 15.

IDÉZETT IRODALOM106

Buzinkay 2001Buzinkay Péter: Bartalos Gyula (1839–1923) egri kanonok „kép- ésrégiségtára”. Jel. Spirituális és Kulturális Folyóirat, XIII/1 (2001), 22–23.

Buzinkay 2008Buzinkay Péter: Fôpapi mûgyûjtôink a modern kor hajnalán(1895–1924). Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, XX/1-2 (2008), 43–62.

Callman 1975Callman, Ellen: Thebaid studies. Antichità viva, XIV/3 (1975), 3–22.

Cappello Romano 1869Cappello Romano, Scipione: Nuova Guida di Roma. Roma, 1869.

Carli 1957Carli, Enzo: Sassetta e il Maestro dell’Osservanza. Milano, 1957.

Carli 1960Carli, Enzo: Il Pintoricchio. Milano, 1960.

Carrington 1967Carrington, Dorothy: Cardinal Fesch, a Grand Collector. Apollo, 86(1967), 346–357.

Cascioli 1901Cascioli, Giuseppe: Memorie storico-critiche del Santuario di NostraSignora di Mentorella nella diocesi di Tivoli. Roma, 1901.

Casu 2000Casu, Stefano G.: Giorgio Schiavone e Carlo Crivelli nella bottega delloSquarcione. Proporzioni, N.S., 1 (2000), 37–54.

Casu szerk. 2005Theotokos–Madonna. Szerk. Stefano G. Casu – ChristodoulosHadijchristodoulou – Yiannis Toumazis. Kiáll. kat. (Nicosia, HellenicBank Head Office). Nicosia, 2005.

Catalogo 1857Catalogo de’ quadri, sculture in marmo, musaici, pietre colorate,bronzi ed altri oggetti di belle arti esistenti nella Galleria del SagroMonte di Pietà di Roma. Roma, 1857.

Catalogo 1875Catalogo per la vendita dei Quadri, sculture in marmo, musaici,pietre colorate, bronzi ed altri oggetti di belle arti esistenti nellaGalleria già del Monte di Pietà di Roma, ora della Cassa dei Depositie prestiti. Roma, 1875.

Ceroni szerk. 2001Ceroni, Nadia (szerk.): Pinacoteca Comunale di Ravenna: Museod’Arte della Città. La collezione antica. Ravenna, 2001.

Chastel 1993Chastel, André: La pala ou le retable italien des origines à 1500. Paris,1993.

Christiansen 1982Christiansen, Keith: Gentile da Fabriano. London, 1982.

Colasanti 1910aColasanti, Arduino: Quadri italiani ignorati in una collezione ungherese.Bolletino d’Arte, IV (1910), 407–408.

Colasanti 1910bColasanti, Arduino: Da Budapest. Visioni sconosciuti d’arte italiana.Rassegna d’arte, X/12 (1910), ii–iii.

Colasanti 1910cColasanti, Arduino: Lorenzo e Iacopo Salimbeni di Sanseverino.Bollettino d’arte, IV (1910), 409–457.

Colasanti 1922–1923Colasanti, Arduino: Dipinti inediti di Lorenzo di Credi. Bolletino d’Arte,N.S. II., I. kötet, fasc. V (1922–1923), 193–200.

Colasanti 1932Colasanti, Arduino: Die Malerei des XV. Jahrhunderts in den italie-nischen Marken. Firenze, 1932.

Colombi Ferretti 2003Colombi Ferretti, Anna: Percorso di Francesco Menzocchi. In FrancescoMenzocchi: Forlì 1502–1574, szerk. Anna Colombi Ferretti – LucianaPrati. Kiáll. kat. (Forlì, Pinacoteca Civica). Ferrara, 2003, 25–69.

Coor 1956Coor, Gertrude: Trecento-Gemälde aus der Sammlung Ramboux.Wallraf-Richartz Jahrbuch, XVIII (1956), 111–131.

Coor 1961Coor, Gertrude: Neroccio de’ Landi, 1447–1500. Princeton (NewJersey), 1961.

Costanzi szerk. 2005Costanzi, Costanza (szerk.): Le Marche Disperse. Repertorio di opered’arte dalle Marche al mondo. Cinisello Balsamo (Milano), 2005.

Coulonges 1970Coulonges, Henri: 7 primitifs à Budapest. Connaissance des Arts, 224(1970), 75–81.

Crowe–Cavalcaselle 1864–1866Crowe, J. A. – G. B. Cavalcaselle: A new history of painting in Italy fromthe second to the sixteenth century. 3 kötet. London, 1864–1866.

Crowe–Cavalcaselle 1871Crowe, J. A. – G. B. Cavalcaselle: History of painting in North Italy:Venice, Padua, Vicenza, Verona, Ferrara, Milan, Friuli, Brescia; from14th–16th century. 3 kötet. London, 1871.

Crowe–Cavalcaselle 1914Crowe, J. A. – G. B. Cavalcaselle: A history of painting in Italy: Umbria,Florence and Siena from the 2nd to the 16th century. V. Umbrian andSienese masters of the 15th century. Szerk. Tancred Borenius. London, 1914.

Cséfalvay 1989Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold, a mûgyûjtô. In Ipolyi Arnold Emlékkönyv.Szerk. Cséfalvay Pál – Ugrin Emese. Budapest, 1989, 93–115.

Cséfalvay 2000Cséfalvay Pál: Simor János és a kortárs képzômûvészet. 125 éves aKeresztény Múzeum, Esztergom. Szerk. Kontsek Ildikó. Kiáll. kat.(Esztergom, Keresztény Múzeum). Esztergom, 2000.

Dalli Regoli 1966Dalli Regoli, Gigetta: Lorenzo di Credi. Milano, 1966.

IDÉZETT IRODALOM 107

Dal Poggetto szerk. 1992Dal Poggetto, Paolo (szerk.): Piero e Urbino, Piero e le corti rinasci-mentali. Kiáll. kat. (Urbino, Palazzo Ducale – Oratorio di San GiovanniBattista). Venezia, 1992.

Dal Poggetto szerk. 1998Dal Poggetto, Paolo (szerk.): Fioritura tardogotica nelle Marche. Kiáll.kat. (Urbino, Palazzo Ducale). Milano, 1998.

Dávid 1962Dávid Katalin: Adatok a Trinitas ikonográfiájához. MûvészettörténetiÉrtesítô, 11 (1962), 24–39.

DBI 1960–[…]Dizionario Biografico degli Italiani. Roma, 1960–[…]

De Benedictis 1991De Benedictis, Cristina: Per la storia del collezionismo italiano: fonti edocumenti. Firenze, 1991.

Degenhart 1932Degenhart, Bernhard: Die Schüler des Lorenzo di Credi. MünchnerJahrbuch der bildende Kunst, IX (1932), 95–161.

Della Chiesa – Baccheschi 1976Della Chiesa, Bruno – Edi Baccheschi: I pittori da Santacroce. In I pittoribergamaschi dal XIII al XIX secolo. III. Il Cinquecento. Szerk. PietroZampetti. 2. rész. Bergamo, 1976, 1–83.

De Marchi 1992aDe Marchi, Andrea: Una fonte senese per Ghiberti e per il giovaneAngelico. Artista, 4 (1992), 130–151.

De Marchi 1992bDe Marchi, Andrea: Gentile da Fabriano: Un viaggio nella pittura ita-liana alla fine del gotico. Milano, 1992.

De Marchi 1996De Marchi, Andrea: Un raggio di luce su Filippo Lippi a Padova. NuoviStudi, I/1 (1996), 5–23.

De Marchi 1999De Marchi, Andrea: Problemi aperti su Squarcione pittore e sui roma-gnoli a Padova. In Francesco Squarcione pictorum gymnasiarcasingularis. Szerk. Alberta De Nicolò Salmazo (Atti del convegno, Padova,1998). Padova, 1999, 113–129.

De Marchi 2002De Marchi, Andrea: Pittori a Camerino nel Quattrocento: Le Ombre diGentile e la Luce di Piero. In Pittori a Camerino nel Quattrocento.Szerk. Andrea De Marchi. Milano, 2002, 24–99.

De Marchi szerk. 2002De Marchi, Andrea (szerk.): Pittori a Camerino nel Quattrocento.Milano, 2002.

De Marchi – Giannatiempo López szerk. 2002De Marchi, Andrea – Maria Giannatiempo López (szerk.): IlQuattrocento a Camerino: luce e prospettiva nel cuore della Marca.Kiáll. kat. (Camerino, Convento di San Domenico). Milano, 2002.

De Sanctis 1900De Sanctis, Guglielmo: Tommaso Minardi e il suo tempo. Roma, 1900.

Deswarte 1977Deswarte, Sylvie: Les Enluminures de la Leitura Nova, 1504–1552:étude sur la culture artistique au Portugal au temps de l’humanisme.Paris, 1977.

De Vos 1994De Vos, Dirk: Hans Memling. The Complete Works. Antwerp etc., 1994.

De Vos szerk. 1994De Vos, Dirk (szerk.): Hans Memling. 2 kötet. Kiáll. kat. (Bruges, MuséeCommunal des Beaux-Arts). [Ghent], 1994.

Di Crollalanza 1886–1890Di Crollalanza, Giovanni Battista: Dizionario storico-blasonico dellefamiglie nobili e notabili italiane, estinte e fiorenti, 3 kötet. Pisa,1886–1890.

Dictionary of Art 1996Turner, Jane (szerk.): The Dictionary of Art. 34 kötet. New York, 1996.

Dictionnaire des cardinaux 1857Dictionnaire des cardinaux, contenant des notions générales sur lecardinalat, la nomenclature complète, par ordre alphabétique, descardinaux de tous les temps et de tous les pays...: tome unique, parl’Abbé C. B. Publié par Migne. Paris, 1857 (facsimile kiadás:Farnborough/Hants, 1969).

Di Lorenzo szerk. 2002Di Lorenzo, Andrea (szerk.): Due collezionisti alla scoperta dell’Italia:dipinti e sculture dal Museo Jacquemart-André di Parigi. Kiáll. kat.(Milano, Museo Poldi Pezzoli). Cinisello Balsamo (Milano), 2002.

Dittrich–Dittrich 2004Dittrich, Sigrid – Lothar Dittrich: Lexikon der Tiersymbole. Tiere alsSinnbilder in der Malerei des 14.–17. Jahrhunderts. Studien zur inter-nationalen Architektur- und Kunstgeschichte, 22. Petersberg, 2004.

Dizionario degli istituti di perfezione 1974–2003Dizionario degli istituti di perfezione, 10 kötet. Szerk. GuerrinoPelliccia (1962–1968) és Giancarlo Rocca (1969–2003). Roma,1974–2003.

Emiliani – Scaglietti Kelescian szerk. 2008Emiliani, Andrea – Daniela Scaglietti Kelescian (szerk.): Amico Aspertini1474–1552: artista bizzarro nell’età di Dürer e Raffaello. Kiáll. kat.(Bologna, Pinacoteca Nazionale). Cinisello Balsamo (Milano), 2008.

Emlékkönyv 1886Emlékkönyv fômagasságú és fôtisztelendô Simor János a római szent-egyház bibornoka Magyarország herczeg primása esztergomi érsek úraranymiséjének ünnepére. Esztergom, 1886.

Enciclopedia dantesca 1970–1976Enciclopedia dantesca. 6 kötet. Istituto della Enciclopedia Italiana.Fôszerk. Giorgio Petrocchi. Roma, 1970–1976.

Exhibition 1930Exhibition of Italian Art, 1200–1900. Kiáll. kat. (London, Royal Academyof Arts). London, 1930.

Faggin 1969Faggin, Giorgio T.: L’opera completa di Memling. Milano, 1969.

IDÉZETT IRODALOM108

Fahy 1967Fahy, Everett: Some Early Italian Pictures in the Gambier-ParryCollection. The Burlington Magazine, CIX (1967), 128–139.

Fahy 1976 Fahy, Everett: Some Followers of Domenico Ghirlandaio. Doktori disszer-táció, Harvard University, 1968. New York – London, 1976.

Faietti – Scaglietti Kelescian 1995Faietti, Marzia – Daniela Scaglietti Kelescian: Amico Aspertini. Modena, 1995.

Faldi 1950Faldi, Italo: Il purismo e Tommaso Minardi. Commentari, 1 (1950),238–246.

Faldi 1956Faldi, Italo: La quadreria della Cassa Depositi e Prestiti. Roma, 1956.

Fallani 1949Fallani, Giovanni: Melchiorre Missirini, il segretario del Canova. Roma,1949.

Fargnoli 2004Fargnoli, Narcisa: L’Assunzione del Vecchietta a Montemerano.Restauro e nuove proposte di lettura. Quaderni della Soprintendenzaper il Patrimonio Storico, Artistico e Demoetnoantropologico di Siena eGrosseto. Siena, 2004.

Felici 2005Felici, Lucio: La luna nel cortile. Capitoli leopardiani. Roma, 2005.

Ferretti 2002Ferretti, Ilaria: La Madonna della cintola nell’arte toscana. Sviluppi diun tema iconografico. Arte Cristiana, 90/813 (2002), 411–422.

Feuß szerk. 1994Feuß, Axel (szerk.): Johann Friedrich Overbeck und die Kathedralevon Djakovo/Kroatien. Kiáll. kat. (Regensburg, Museum OstdeutscheGalerie – Lübeck, Museum für Kunst und Kulturgeschichte – Zagreb,Muzejsko-Galerijski Centar). Regensburg, 1994.

Frabetti 1966Frabetti, Giuliano: L’Ortolano. Milano, 1966.

[Fraknói] 1871[Fraknói Vilmos]: Ipolyi Arnold képgyûjteménye. Új Magyar Sion, II(1871), 365–377 (kisebb eltérésekkel közölve még: Pesti Napló, 161. sz.,1871. július 15., reggeli kiadás).

Friedländer 1971Friedländer, Max J.: Early Netherlandish painting, VI. Hans Memlincand Gerard David. Comments and notes by Nicole Veronee-Verhagen.Leiden, 1971.

Friedmann 1946Friedmann, Herbert: The symbolic goldfinch. Its history and signifi-cance in European devotional art. The Bollingen series, VII.Washington, 1946.

Fulton 2006Fulton, Christopher B.: An earthly paradise: the Medici, their collectionand the foundations of modern art. Firenze, 2006.

Galassi 1994Galassi, Cristina: Niccolò di Liberatore: il crocifisso ligneo del museo diS. Francesco a Montefalco e altre opere giovanili. Considerazioni sullaformazione. Storia dell’Arte, 81 (1994), 194–206.

Galli 1998Galli, Aldo: La Maddalena di Staggia. Omaggio ad Antonio delPollaiuolo 1498–1998. H. n., 1998.

Gallwitz szerk. 1977Gallwitz, Klaus (szerk.): Die Nazarener. Kiáll. kat. (Frankfurt am Main,Städtische Galerie im Städelschen Kunstinstitut). Frankfurt am Main,1977.

Gardner 1998Gardner, Elizabeth E.: A Bibliographical Repertory of Italian PrivateCollections, I. (A–C), Vicenza, 1998.

Gastaldi 1885Gastaldi, Pietro Paolo: Francesca Ottavia dei Conti De-Maistre. Torino,1885.

Gebhard Flatz 2000Gebhard Flatz und Nazarener in Voralberg: Eine Austellung derVoralberger Landesmuseum und der Marktgemeinde Wolfurt. Kiáll.kat. (Wolfurt, Cubus). Bregenz, 2000.

Gerevich 1916a Gerevich Tibor: A Prímási Képtár külföldi mesterei. Vasárnapi Újság, 63.évf., 52. sz. (1916), 825–827.

Gerevich 1916b Gerevich Tibor: A külföldi és az ujabb magyar mesterek a primási kép-tárban. Az Ujság, XIV. évf., 200. sz. (1916. július 20.), 3–4.

Gerevich 1928Gerevich Tibor: Esztergomi mûkincsek. In Prímás Album. Dr. SerédiJusztinián Magyarország Bibornok Hercegprímása tiszteletére.Budapest, 1928, 179–263.

Gerevich szerk. 1948Gerevich Tibor (szerk.): Magyarország mûemléki topográfiája. I.Esztergom. 1. Esztergom Mûemlékei. Összeállította Genthon István.Budapest, 1948.

Goodison–Robertson 1967Goodison, J. W. – G. H. Robertson: Fitzwilliam Museum, Cambridge,Catalogue of Paintings, II. Italian School. Cambridge, 1967.

Gori 1855Gori, Fabio: Viaggio pittorico-antiquario da Roma a Tivoli e Subiacosino alla famosa grotta di Collepardo descritto la prima volta daFabio Gori. Roma, 1855.

Gossman 2003Gossman, Lionel: Unwilling Moderns: The Nazarene Painters of theNineteenth Century. 2003. <http://www.19thc-artworldwide.org/autumn_03/articles/goss.html>

Götze 1997Götze, Barbara: Quellen zur Kunstgeschichte: Otto Mündler –Tagebücher. Jahrbuch der Berliner Museen, N.F., 39 (1997), 115–122.

IDÉZETT IRODALOM 109

Grigioni 1906Grigioni, Carlo: Notizie inedite attorno ai pittori Pagani. Rassegna biblio-grafia dell’arte italiana, IX (1906), 153–163.

Grigioni 1956Grigioni, Carlo: Marco Palmezzano, pittore forlivese: nella vita, nelleopere, nell’arte. Faenza, 1956.

Guarini 1874Guarini, Filippo: Notizie storiche e descrittive della PinacotecaComunale di Forlì. Forlì, 1874.

Hagen 1925Hagen, Paul: Friedrich Overbecks Handschriftlicher Nachlaß in derLübeckischen Stadtbiblikothek. Lübeck, 1925.

Harasztiné Takács – Mravik – Szigethi 1971Harasztiné Takács Marianna – Mravik László – Szigethi Ágnes: A közép-kor alkonya. Kiáll. kat. (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum). Budapest,1971.

Harrison–Wood szerk. 1998Harrison, Charles – Paul Wood (szerk.): Art in theory, 1815–1900: AnAnthology of Changing Ideas. Oxford etc., 1998.

Hartup 1997Hartup, Cheryl Diane: Artists and the New Nation: Academic Paintingin Quito During the Presidency of Gabriel García Moreno (1861-1875).M.A. Thesis. The University of Texas at Austin. 1997.

Heinemann 1962–1991Heinemann, Fritz: Giovanni Bellini e i Belliniani. 3 kötet. Velence (I-II)és Hildesheim – Zürich – New York (III), 1962–1991.

Heise 1999Heise, Brigitte: Johann Friedrich Overbeck: das künstlerische Werkund seine literarischen und autobiographischen Quellen. Cologneetc., 1999.

Henderson 2008Henderson, Peter V. N.: Gabriel García Moreno and Conservative StateFormation in the Andes. Austin (Texas), 2008.

Hiller von Gaertringen 2004Hiller von Gaertringen, Rudolf: Italienische Gemälde im Städel1300–1550. Toskana und Umbrien. Mainz am Rhein, 2004.

Holmes 2004Holmes, Megan: Copying practices and marketing strategies in a fif-teenth-century Florentine painter’s workshop. In Artistic exchange andcultural translation in the Italian Renaissance City. Szerk. StephenJohn Campbell. Cambridge etc., 2004, 213–223.

Holst 1974Holst, Christian von: Francesco Granacci. München, 1974.

Howitt 1886Howitt, Margaret: Friedrich Overbeck. 2 kötet. Freiburg in Breisgau, 1886.

Huttkay 1909Huttkay Lipót: Tárkányi Béla élete, kisebb mûvei és biblia-fordításai.Eger, 1909.

Ianni 1967Ianni, Guglielmo: Belli e la sua epoca. 3 kötet. Milano, 1967.

Impelluso 2003Impelluso, Lucia: La natura e i suoi simboli. Piante fiori e animali. IDizionari dell’Arte. Sorozatszerk. Stefano Zuffi. Milano, 2003.

Italian Old Master Paintings 1984Italian Old Master Paintings: 14. to 18. Century. Kiáll. kat. (New York,Piero Corsini Inc.). New York (N.Y.), 1984.

Jacometti 1892Jacometti, Francesco: Vita di Ignazio Jacometti: scultore. Roma, 1892.

Jékely szerk. 2003Jékely Zsombor (szerk.): Verrocchio Krisztusa = Verrocchio’s Christ.Kiáll. kat. (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum). Budapest, 2003.

Katona 1983Katona Ágnes: Az esztergomi Keresztény Múzeum egy umbriai képérôl.Mûvészettörténeti Értesítô, XXXII/3 (1983), 143–146.

Kawsky 1995Kawsky, Deborah Lubera: The Survival, Revival, and Reappraisal ofArtistic Tradition: Civic Art and Civic Identity in Quattrocento Siena.Doktori disszertáció. Princeton University, Princeton (New Jersey), 1995.

Keresztény Múzeum 1993Keresztény Múzeum, Esztergom. Szerk. Cséfalvay Pál. Budapest, 1993.

Kier–Zehnder szerk. 1998Kier, Hiltrud – Frank Günter Zehnder (szerk.): Lust und Verlust II.Corpus-Band zu Kölner Gemäldesammlungen 1800–1860. Köln, 1998.

King 1889King, Margaret R[ives]: Memoirs of the Life of Mrs. Sarah Peter.Cincinnati, 1889.

Kollányi 1900Kollányi Ferencz: Esztergomi kanonokok, 1100–1900. Esztergom, 1900.

Kôhalmi-Klimstein 1886Kôhalmi-Klimstein József: Simor János bibornok, érsek, MagyarországHerczeg-primásának élete és mûködése. Félszázados papi jubileumaalkalmából. Pozsony–Budapest, 1886.

Kunst der Reformationszeit 1983Kunst der Reformationszeit. Szerk. Katharina Flügel – Renate Kroll.Kiáll. kat. (Berlin, Staatliche Museen). Berlin, 1983.

Laclotte 1985Laclotte, Michel: Une prédelle de Pietro di Giovanni d’Ambrogio.Paragone, XXXVI (1985), 107–112.

Laclotte szerk. 1965Laclotte, Michel (szerk.): De Giotto à Bellini: les primitifs italiens dansles musées de France. Kiáll. kat. (Paris, Musée de l’Orangerie). Paris, 1956.

Laderchi 1848Laderchi, Camillo: Sulla vita e sulle opere di Federico Overbeck. Notizieraccolte dal Conte Camillo Laderchi. Roma, 1848.

IDÉZETT IRODALOM110

La France 2008La France, Robert G.: Bachiacca: Artist of the Medici Court. Firenze, 2008.

Lane 1980Lane, Barbara G.: Hans Memling: Werkverzeichnis. Frankfurt etc., 1980.

Lane 2009Lane, Barbara: Hans Memling, Master Painter in Fifteenth-CenturyBruges. London–Turnhout, 2009.

Lengyel szerk. 2008Lengyel László (szerk.): Az egri képtár. Eger, 2008.

Leone 2009Leone, Francesco: Melchior Missirini, segretario e biografo di Canova. InCanova: l’ideale classico tra scultura e pittura. Szerk. Sergej Androsov– Fernando Mazzocca – Antonio Paolucci. Cinisello Balsamo (Milano),2009, 119–133.

Lepold 1930Lepold Antal: Ipolyi Arnold mûgyûjteményének kiállítása. In Az 1930. éviôszi kiállítás képes tárgymutatója. 1930. október 18 – november 16-ig.Budapest, 1930.

Lepold–Lippay [1938]Lepold Antal – Lippay Lajos: Esztergomi útikönyv. Esztergom, é. n. [1938].

Levi 1988Levi, Donata: Cavalcaselle: Il Pioniere della conservazione dell’arteitaliana. Torino, 1988.

Lightbown 2004Lightbown, Ronald: Carlo Crivelli. New Haven etc., 2004.

Lowe, megjelenés alattLowe, Kate: Black Africans’ religious and cultural assimilation to, orappropriation of, Catholicism in Italy, 1470–1520. Renaissance andReformation = Renaissance et Réforme, 31/2 (2008), megjelenés alatt.

Ludányi 1987Ludányi Gabriella: Kovács Mihály (1818–1892). Budapest, 1987.

Ludányi szerk. 1992Ludányi Gabriella (szerk.): Kovács Mihály önéletleírása. StudiaAgriensia, 12. Eger, 1992.

Lunghi szerk. 1993Lunghi, Elvio (szerk.): Niccolò Alunno in Umbria: Guida alle opere diNiccolò di Liberatore detto l’Alunno nelle chiese e nei musei dellaregione. Assisi, 1993.

Magni 1900–1902Magni, Basilio: Storia dell’arte italiana dalle origini al secolo XX, 3kötet. Roma, 1900–1902.

Malquori 2001Malquori, Alessandra: La „Tebaide” degli Uffizi: tradizione letterarie efigurative per l’interpretazione di un tema iconografico. In I Tattistudies, 9. Firenze, 2001, 119–137.

Mambelli 1938Mambelli, Antonio: L’abate Melchior Missirini e i suoi tempi. Forlì, 1938.

Mancini 2001Mancini, Vincenzo: Polidoro da Lanciano. Lanciano, 2001.

Mancini–Zappia szerk. 2006Mancini, Francesco Federico – Caterina Zappia (szerk.): Arte in Umbrianell’Ottocento. Kiáll. kat. (Foligno, Palazzo Trinci etc.). CiniselloBalsamo (Milano), 2006.

Manfrini-Orlandi – Scarlini szerk. 1981Manfrini-Orlandi, Monica – Attilia Scarlini (szerk.): Tommaso Minardi.Disegni, taccuini, lettere nelle collezioni pubbliche di Forlì e Faenza.Kiáll. kat. (Forlì, Palazzo Comunale). Bologna, 1981.

Mariotti Bianchi 1991Mariotti Bianchi, Umberto: L’isolato della Trinità dei Pellegrini. Strennadei Romanisti, LII (1991), 319– 332.

Markova 1983Markova, Victoria: Un cofanetto della collezione del Museo di Kiev ealcuni aspetti dell’attività del „Maestro del dittico Poldi-Pezzoli”.Paragone, 34/397 (1983), 3–12.

Massagli 2003Massagli, Riccardo: Il pittore di Paolo Buonvisi: proposta per un’identità.Paragone, LIV/645, Ser. 3, 52 (2003), 3–23.

Mattia 1982Mattia, Eleonora: Le Tebaidi. In Iconografia di San Benedetto nella pit-tura della Toscana. Immagini e aspetti culturali fino al XVI secolo.Kiáll. kat. (Firenze, Centro d’incontro della Certosa di Firenze). Firenze,1982, 491–502.

Maszlaghy 1878Maszlaghy Ferencz: Az esztergomi Herzegprímási Képtárban lévômûvek jegyzéke. Esztergom, 1878.

Maszlaghy 1891Maszlaghy Ferencz: Az esztergomi Herzegprímási Képtárban lévômûvek jegyzéke. 2., bôvített kiadás. Esztergom, 1891.

Mazza 1995–1996Mazza, Angelo: Marco Palmezzano: frammenti per un San Sebastiano. InAccademia Clementina. Atti e memorie, N.S., 35–36 (1995–1996),39–44.

Medolago-Albani 1930[P. S. S. I]: La madre M.a Teresa Medolago-Albani, Figlia del sacrocuor di Gesù. Cenni biografici. Isola del Liri, 1930.

Memling 1939Memling Tentoonstelling. Catalogus. Kiáll. kat. (Brügge, StedelijkMuseum). Brügge, 1939.

Memorie pittoriche 1830Delle opere di Maestro Gentile da Fabriano. Memorie pittoricheaggiunte alle memorie intorno da Fabriano di Pompeo Benedetti giàMontevecchio, Duca di Ferentillo. Pesaro, 1830.

Minardi 2002Minardi, Mauro: Due Crocifissioni. In Rinascimento a Camerino.Giovanni Boccati e la prospettiva ornata. Brera mai vista. Szerk.Andrea De Marchi – Fabio Marcelli – Mauro Minardi. Kiáll. kat. (Milano,Pinecoteca di Brera, Sala XXI). Milano, 2002, 31–39.

IDÉZETT IRODALOM 111

Minardi 2008Minardi, Mauro: Lorenzo e Jacopo Salimbeni: Vicende e protagonistidella pittura tardogotica nelle Marche e in Umbria. Firenze, 2008.

Mojzer 1957Mojzer Miklós: Deux tableaux inconnus de Vincenzo Pagano =Vincenzo Pagano két ismeretlen képe, Bulletin du Musée Hongrois desBeaux-Arts 10, 1957, 21–25, 85–-86.

Mojzer 1964aMojzer Miklós: Tanulmányok a Keresztény Múzeumban, I.Mûvészettörténeti Értesítô, XIII/3 (1964), 214–226.

Mojzer 1964bMojzer Miklós: Vier sienesische Quattrocento-Tafeln des ChristlichenMuseums zu Esztergom. Pantheon, XXII/1 (1964), 1–8.

Montironi 2000Montironi, Angela: Carlo Crivelli e il suo seguito. In Pittura veneta nelleMarche. Szerk. V. Curzi. Cinisello Balsamo (Milano), 2000, 117–137.

Moroni 2007Moroni, Giovanni: Timoteo Viti nell’ambiente artistico urbinate traQuattrocento e Cinquecento. Urbino, 2007.

Moroni szerk. 1840–1879Moroni, Gaetano (szerk.): Dizionario di erudizione storico-ecclesiasti-ca da S. Pietro sino ai nostri giorni [...]. 106 kötet. Venezia, 1840–1879.

Mravik 1975Mravik László: Tableaux romagnols dans les collections hongroixes =Romagnai festmények magyar gyûjteményekben. Bulletin du MuséeHongroise des Beaux Arts, 44 (1975), 53–70, 167–171.

Mravik 1978Mravik László: Felsô-Itáliai quattrocento festmények. Budapest, 1978 (2.kiadás 1983).

Mucsi 1973Mucsi András: Gótikus és reneszánsz táblaképek az esztergomiKeresztény Múzeumban (XIII.–XVI. század). Esztergom, 1973.

Mucsi 1975Mucsi András: Az esztergomi Keresztény Múzeum Régi Képtáránakkatalógusa. Budapest, 1975.

Némethy 1896Némethy Gyula: Kalauz a biharvármegyei és nagyváradi régészeti éstörténelmi egylet Muzeumához. 1. rész. Az egylet saját gyûjteménye. 2.rész. Az Ipolyi gyûjtemény. Nagyvárad, 1896.

Nemzeti kincsek 2006Nemzeti kincsek Németországból: Luthertôl a Bauhausig. Kiáll. kat.(Budapest, Magyar Nemzeti Galéria). Budapest, 2006.

Normando 2002Normando, Viviana: Il Neoclassicismo sconosciuto. Ignazio Jacomettiscultore (1819–1883). Atti del Convegno (Anguillara Sabazia, 2002.június 29.). Anguillara Sabazia, 2002.

Notice des tableaux 1814Notice des tableaux des écoles primitives de l’Italie, de l’Allemagne, etde plusieurs autres tableaux de différentes écoles, exposés dans legrand Salon du Musée Royal, ouvert le 25 juillet 1814. Paris, 1814.

Nucciarelli 1998Nucciarelli, Franco Ivan: Studi su Pinturicchio dalle prime prove allaCappella Sistina. Ellera Umbra, 1998.

Omelia 1975Omelia, John Ferrata: Niccolò da Foligno and his frescoes for S. Maria-in-Campis. Doktori disszertáció. New York University, 1975.

Os 1969Os, Hendrik Willem van: Marias Demut und Verherrlichung in dersienesischen Malerei 1300–1450. ’s Gravenhage, 1969.

Os 1984–1990Os, Hendrik Willem van: Sienese Altarpieces 1215–1460. Form, Content,Function. 2 kötet. Groningen, 1984–1990.

Os 1992Os, Hendrik Willem van: Studies in Early Tuscan Painting. London,1992.

Osten 1954Osten, Gert von der: Katalog der Gemälde alter Meister in derNiedersächsischen Landesgalerie Hannover. Hannover, 1954.

Ovidi 1902Ovidi, Ernesto: Tommaso Minardi e la sua scuola. Roma, 1902.

Palladino 2005Palladino, Pia: Pilgrims and Desert Fathers: Dominican Spirituality andthe Holy Land. In: Laurence Kanter – Pia Palladino: Fra Angelico. Kiáll.kat. (New York, The Metropolitan Museum of Art). New Haven etc.,2005, 27–39.

Pallas 1893–1900A Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek encicklopédiája tizenhatkötetben. 16 kötet és 2 pótkötet. Budapest, 1893–1900.

Paolucci–Prati–Tumidei szerk. 2005Paolucci, Antonio – Luciana Prati – Stefano Tumidei: MarcoPalmezzano e il rinascimento nelle Romagne. Kiáll. kat. (Forlì, MuseiSan Domenico). Cinisello Balsamo (Milano), 2005.

Pánthy 1896Pánthy Endre nagyprépost magángyûjteménye. Eger, 1896.

Parenti 2005Parenti, Daniela: I sigilli in ceralacca dei dipinti di Bernhard August vonLindenau. In Da Bernardo Daddi al Beato Angelico a Botticelli: dipin-ti fiorentini del Lindenau-Museum di Altenburg. Kiáll. kat. (Firenze,Museo di San Marco). Szerk. Miklós Boskovits, Daniela Parentiközremûködésével. Firenze, 2005, 200–202.

Pasquinucci–Deimling 2000Pasquinucci, Simona – Barbara Deimling: Tradition and innovation inFlorentine Trecento painting: Giovanni Bonsi – Tommaso del Mazza.A Critical and Historical Corpus of Florentine Painting, IV. rész, VIII.kötet. Szerk. Miklós Boskovits. Firenze etc., 2000.

Passavant 1839–1858Passavant, J. D.: Rafael von Urbino und sein Vater Giovanni Santi. 4kötet. Leipzig, 1839–1858.

IDÉZETT IRODALOM112

Pattee 1941Pattee, Richard: Gabriel García Moreno y el Ecuador de su Tiempo.Quito, 1941.

Pellegrini 1869Pellegrini, Angelo: Itinerario o Guida monumentale di Roma antica emoderna e suoi dintorni. Roma, 1869.

Pericoli Ridolfini 1989Pericoli Ridolfini, Cecilia: Guide Rionali di Roma, Rione VIII, S.Eustachio (IV). Roma, 1989.

Pietrangeli szerk. 1974 Pietrangeli, Carlo (szerk.): L’Accademia Nazionale di San Luca... Roma,1974.

Pietrangeli 1985aPietrangeli, Carlo: I musei vaticani. Cinque secoli di storia. Roma, 1985.

Pietrangeli 1985bPietrangeli, Carlo: Le collezioni private romane. Roma, 1985.

Pigler 1967Pigler, Andor: Katalog der Galerie Alter Meister, Museum derBildenden Künste, Budapest. 2 kötet. Budapest, 1967.

Poesie inedite 1865Poesie inedite di Giuseppe Gioacchino Belli romano. 2 kötet. Roma, 1865.

Polzer 1981Polzer, Joseph: The Master of the Rebel Angels Reconsidered. The ArtBulletin, 63/4 (1981), 563–584.

Pope-Hennessy 1939Pope-Hennessy, John: Sassetta. London, 1939.

Previtali 1964Previtali, Giovanni: La fortuna dei primitivi: dal Vasari ai neoclassici.Torino, 1964.

Prokopp 1986Prokopp Mária: Olasz festészet a XIV. században. Budapest, 1986.

Prokopp 1997Prokopp Mária: Sassetta: A budapesti kép elemzése. Budapest, 1997.

Prokoppné Stengl 1960Prokoppné Stengl Marianne: A Keresztény Múzeum elsô évtizedei.Annales Strigoniensis, 1960, 89–103.

Prokoppné Stengl 1978Prokoppné Stengl Marianne: Az esztergomi Keresztény Múzeumtörténete. 2. kiadás. Esztergom, 1978.

Prudenzano 1881Prudenzano, Francesco: Elogio del Conte Francesco Maria Torricelli. 2.kiadás. Fossombrone, 1881.

Quattrini 2001–2002Quattrini, Christina: I primi anni di Bernardino Luini: dal soggiorno inVeneto alla Madonna di Chiaravalle. Nuovi Studi, VI-VII/9, 2001–2002,57–76.

Raffaelli 2004–2005Raffaelli, Giulia: Pietro di Giovanni Ambrosi: pictor et affabilis juvenis.Tesi di laurea, Università degli Studi di Siena, 2004–2005 [2006].

Reitlinger 1961Reitlinger, Gerald: The Economics of Taste. I. The Rise and Fall ofPicture Prices, 1760–1960. London, 1961.

Rényi 1879Rényi Rezsô: Az esztergomi Prímási Kép- és Metszet-tár s annak mûiro-dalma culturtörténeti szempontból. Budapest, 1879.

Ricci 1912Ricci, Corrado: Pintoricchio. Perugia, 1912.

Ricci 2006Ricci, Saverio: Da Roma a Perugia, da Perugia all’Europa: TommasoMinardi, gli artisti tedeschi e i puristi italiani alla scoperta dell’„Umbriasanta”. In Arte in Umbria nell’Ottocento. Szerk. Francesco FedericoMancini – Caterina Zappia. Cinisello Balsamo (Milano), 2006, 88–99.

Robertson 1978Robertson, David: Sir Charles Eastlake and the Victorian Art World.Princeton (N. J.), 1978.

Rocca szerk. 2000Rocca, Giancarlo (szerk.): La sostanza dell’effimero: gli abiti degliOrdini religiosi in Occidente. Kiáll. kat. (Roma, Museo Nazionale diCastel Sant’Angelo). Roma, 2000.

Romano 1969Romano, Giovanni: Il coro di San Lorenzo. Alba, 1969.

Rossi 1905Rossi, Attilio: Santa Maria in Vulturella (Tivoli). Roma, 1905.

Rossi 1994Rossi, Francesco: Il Trecento. Umbria-Marche, Italia del Nord. Conun’appendice sui Toscani, Catalogo della Pinacoteca Vaticana. III.Città del Vaticano, 1994.

Rufini 1847Rufini, Alessandro: Dizionario etimologico-storico delle strade, piazze,borghi e vicoli della città di Roma. Roma, 1847.

Ruzsa 1978Ruzsa György: A Keresztény Múzeum ikonjai. Esztergom, 1978.

Sallay 2002Sallay Dóra: Keresztény Múzeum. In Múzsák Kertje: A magyarmúzeumok születése. Szerk. Holló Szilvia Andrea. Kiáll. kat. (Budapest,Országos Széchényi Könyvtár). Budapest, 2002, 103–107.

Sallay 2008aSallay Dóra: Early Sienese Paintings in Hungarian Collections,1420–1520. Doktori disszertáció. Central European University,Budapest, 2008.

Sallay 2008bSallay Dóra: Dipinti senesi in Ungheria: Vicende storiche e nuovericerche. Accademia dei Rozzi, XIV/28 (2008), 3–16.

IDÉZETT IRODALOM 113

Sallay 2009Sallay Dóra: Raffaele Bertinelli and his Renaissance Painting Collection inthe Keresztény Múzeum in Esztergom, in Forschungsbericht: Herbst2006 – Winter 2008. Kunsthistorisches Institut in Florenz – Max-Plank-Institut. Firenze, 2009, 220.

Sarti 2001Sarti, Susanna: Giovanni Pietro Campana 1808–1880: The Man and hiscollection. Oxford, 2001.

Schneider 1935Schneider, Artur: Strossmayer i religiozno slikarstvo njemackih nazare-naca. In RAD, Jugoslovenske Akademije Znanosti i Umjetnosti, Knjiga252, Umjetnickoga Razreda I. Zagreb, 1935, 1–72.

Schöne 1939Schöne, Wolfgang: Hans Memling: Zur Ausstellung seines Lebenswerkesin Brügge. Pantheon, 24 (1939), 291–299.

Scorza 1957–[é. n.]Scorza, Angelo M. G.: Enciclopedia Araldica Italiana. 18 kötet.Genova, 1957–[é. n.].

Scotucci szerk. 2000Scotucci, Walter (szerk.): Nella terra di Pagani. Itinerari storico-artis-tici nel Cinquecento marchigiano. Cinisello Balsamo (Milano), 2000.

Scotucci–Pierangelini 1994Scotucci, Walter – Paola Pierangelini: Vincenzo Pagani. Szerk. WalterScotucci. Cinisello Balsamo (Milano), 1994.

Scotucci–Pierangelini 2008Scotucci, Walter – Paola Pierangelini: La famiglia Pagani: Una bottega dipittori nella Marca del Cinqucento. Luci e ombre delle umane vicendesulla base di nuovi documenti. In Vincenzo Pagani: Un pittore devototra Crivelli e Raffaello. Szerk. Vittorio Sgarbi, Walter Scotucciközremûködésével. Kiáll. kat. (Fermo, Palazzo dei Priori). CiniselloBalsamo (Milano), 2008, 33–51.

Sgarbi szerk. 2006Sgarbi, Vittorio (szerk.): I pittori del Rinascimento a Sanseverino:Bernardino di Mariotto, Luca Signorelli, Pinturicchio. Kiáll. kat. (SanSeverino Marche, Palazzo Franchi Servanzi). Milano, 2006.

Sgarbozza 2002Sgarbozza, Ilaria: Louvre 1793–1814: la pittura dei primitivi italiani. In Lascoperta dei primitivi fra Sette e Ottocento. Szerk. Orietta Rossi Pinelli.Ricerche di Storia dell’Arte, 77 (2002), 24–40.

Shapley 1966Shapley, Fern Rusk: Paintings from the Samuel H. Kress Collection. I.Italian schools 1. XIII–XV. century. London, 1966.

Silvestrelli 1996Silvestrelli, Maria Rita: Il primo tempo di Ottaviano Nelli fra novità etradizione. In Fondazione di Studi di Storia dell’Arte Roberto Longhi.Annali, III (1996), 39–49.

Spada 1868–1869Spada, Giuseppe: Storia della rivoluzione di Roma e della restau-razione del governo pontificio dal I giugno 1846 al 15 luglio 1849. 3kötet. Firenze, 1868–1869.

Spano 1935Spano, Nicola: L’Università di Roma. Roma, 1935.

Staderini 2008Staderini, Andrea: „Gentile, et in compositione di chose piccole eccel-lente”: Francesco di Stefano detto il Pesellino (1422–57). Doktori disszer-táció, Istituto di Studi Umanistici, Università di Firenze, 2008.

Stockhausen 1997Stockhausen, Tilmann von: Otto Mündler als Agent der BerlinerGemäldegalerie. Jahrbuch der Berliner Museen, N.F., 39 (1997),99–113.

Stolna Crkva 1900Stolna Crkva u Djakovu u Slavu pedesetgodisnjeg biskupovanja svogapokrovitelja Josip Juraj Strossmayera izdala Jugoslavenska Akademijaznanosti i umjetnosti u Zagrebu = La Cathédrale de Djakovo enl’honneur de cinquantenaire de l’évêché de son fondateur Josip JurajStrossmayer publié per l’Académie Sud-Slave des Sciences et des Beaux-Arts a Zagreb. Prague, 1900.

Strehlke 1988Strehlke, Carl B.: Art and Culture in Renaissance Siena. In Painting inRenaissance Siena, 1420–1500. Szerk. Keith Christiansen – Laurence B.Kanter – Carl Brandon Strehlke. Kiáll. kat. (New York, The MetropolitanMuseum of Art). New York, 1988, 33–60.

Stubblebine 1979Stubblebine, James H.: Duccio di Buoninsegna and his school.Princeton (N.J.), 1979.

Susinno szerk. 1982Susinno, Stefano (szerk.): Disegni di Tommaso Minardi (1787–1871).Kiáll. kat. (Roma, Galleria Nazionale d’Arte Moderna). Roma, 1982.

Sutton 1965Editorial [Denis Sutton]: The English and Early Italian Art. Apollo, LXXXI(1965), 254–256.

Szilasi 2002H. Szilasi Ágota: Dobó István Vármúzeum. In Múzsák Kertje: A magyarmúzeumok születése. Szerk. Holló Szilvia Andrea. Kiáll. kat. (Budapest:Országos Széchényi Könyvtár). 2002, 98–102.

Szinnyei 1891–1914Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14 kötet. Budapest,1891–1914.

Szmodis-Eszláry – Urbach 1990Szmodis-Eszláry Éva – Susanne Urbach: Middeleeuwse Nederlandsekunst uit Hongarije: een keuze uit de collecties van het Museum voorSchone Kunsten, Boedapest en het Museum voor Christelijke Kunst,Esztergom. Kiáll. Kat. (Utrecht, Rijksmuseum Het Catharijne Convent).Utrecht, 1990.

Tátrai 1983aTátrai Vilmos: Adalékok az esztergomi Keresztény Múzeum néhány olaszfestményéhez. Mûvészettörténeti Értesítô, XXXII/3 (1983), 147–157.

Tátrai 1983bTátrai Vilmos: Az esztergomi Keresztény Múzeum néhány sienai fest-ménye. Mûvészet, XXIV/5 (1983), 32–35.

IDÉZETT IRODALOM114

Tátrai 1983cTátrai Vilmos: Közép-itáliai Cinquecento festmények. Budapest, 1983.

Tazartes 2007Tazartes, Maurizia: Fucina lucchese: maestri, botteghe, mercanti inuna città del Quattrocento. Pisa, 2007.

Teodonio 1993Teodonio, Marcello: Vita di Belli. Roma–Bari, 1993.

Teresa Verzeri 2001Teresa Verzeri: Il volto della Santità. Atti della tavola rotonda e mostrafotografica 18–27 maggio, 2001. Kiáll. kat. (Bergamo, Banca Popolare diBergamo). Szerk. Suor Eugenia Libratore. Trento, 2001.

Thieme–Becker 1907–1950Thieme, Ulrich – Felix Becker (szerk.): Allgemeines Lexikon der bilden-den Künstler von der Antike bis zu Gegenwart. 37 kötet. Leipzig,1907–1950.

Thimann 2005Thimann, Michael: Vitae parallelae: Friedrich Overbeck, TommasoMinardi und die Reflexion über das religiöse Bild im Purismo. In Pitturaitaliana nell’Ottocento, szerk. Martina Hansmann – Max Seidel. Collanadel Kunsthistorisches Institut in Florenz – Max–Planck–Institut, 9.Venezia, 2005, 255–278.

Thimann 2006Thimann, Michael: Der „glücklichste kleine Freystaat von der Welt”?:Friedrich Overbeck und die Nazarener in Rom. In Vom Künstlerstaat:ästhetische und politische Utopien, szerk. Ulrich Raulff. München etc.,2006, 60–103.

Todini 1989Todini, Filippo: La Pittura umbra dal Duecento al primo Cinquecento.2 kötet. Milano, 1989.

Todini 2005Todini, Filippo, Simonetta Innamorati közremûködésével: NiccolòAlunno e la sua bottega. Perugia, 2005.

Todini–Lunghi 1987Todini, Filippi – Lunghi, Elvio: Niccolò di Liberatore detto l’Alunno.Foligno, 1987.

Toesca 1951Toesca, Pietro: Il trecento. Storia dell’Arte Italiana, II. Torino, 1951.

Togneri Dowd szerk. 1985The Travel Diaries of Otto Mündler, 1855–1858. Szerkesztette és átírtaCarol Togneri Dowd, Jaynie Anderson bevezetésével. The Fifty-FirstVolume of the Walpole Society, 1985.

Tommasi szerk. 1998Tommasi, Anna Chiara (szerk.): Giovanni Battista Cavalcaselleconoscitore e conservatore. (Atti del convegno, Legnano–Verona,1997). Venezia, 1998.

Trexler 1980Trexler, Richard C.: Public Life in Renaissance Florence. New York etc.,1980.

Trimpi 1987Trimpi, Erica Susanna: Matteo di Giovanni: Documents and a CriticalCatalogue of his Panel Paintings. Doktori disszertáció. University ofMichigan, Ann Arbor (Michigan), 1987.

Ugolini 1988Ugolini, Andrea: Due singolari pale ed altri appunti lucchesi. Ricerche diStoria dell’arte, 36 (1988), 81–92.

Urbach 1971Urbach Zsuzsa: Korai németalföldi táblaképek. Budapest, 1971.

Van Marle 1923–1938Van Marle, Raimond: The Development of the Italian Schools ofPainting. 18 kötet és index. The Hague, 1923–1938.

Veccia 1868Veccia, Romualdo: Biografia del Marchese Filippo Bruti Liberati diRipatransone. Ripatransone, 1868.

Velledits 1981Velledits Lajos: A restaurálás (Mûhelytitkok). Budapest, 1981.

Venturi 1901–1940Venturi, Adolfo: Storia dell’arte italiana. 11 kötet. Milano, 1901–1940.

Venturi 1926Venturi, Lionello: Il gusto dei primitivi. Bologna, 1926.

Venturoli 1969Venturoli, Paolo: Amico Aspertini a Gradara. Storia dell’Arte, 1/4 (1969),417–432.

Verdone 1965Verdone, Mario: Belli e Missirini. Studi belliani. 1965, 591–610.

Vignali szerk. 2002Vignali, Massimo (szerk.): Giuseppe Gioachino Belli: Lettere inedite aMariuccia. Roma, 2002.

Vigori 1963Vigori, Giorgio: Il genio del Belli. Esperienza belliana. Saggio sul Belli.2 kötet. Milano, 1963.

Villata–Baiocco 2004Villata, Edoardo – Simone Baiocco: Il giovane Gaudenzio e GerolamoGiovenone: Un avvio e un percorso. Torino, 2004.

Viroli 1980Viroli, Giordano: La Pinacoteca Civica di Forlì. Forlì, 1980.

Vitalini Sacconi 1968Vitalini Sacconi, Giuseppe: Pittura marchigiana. La scuola cameri-nese. Trieste, 1968.

Volbach 1987Volbach, Wolfgang Fritz: Il Trecento: Firenze e Siena. Catalogo dellaPinacoteca Vaticana. Città del Vaticano, 1987.

Walter 1891Walter Gyula: Simor János bibornok herczegprímás emlékezete.Esztergom, 1891.

IDÉZETT IRODALOM 115

Weppelman 2007Weppelmann, Stefan: Lorenzo di Niccolò e la bottega del „Maestro del1416”. In Intorno a Lorenzo Monaco: Nuovi studi sulla pittura tardo-gotica. Szerk. Daniela Parenti – Angelo Tartuferi (Atti del convegno,Fabriano–Foligno–Firenze, 2006). Livorno, 2007, 106–121.

Wethey 1976Wethey, Harold E.: Polidoro Lanzani, problems of Titianesque attribu-tions. Pantheon, 34 (1976), 190–199.

Wilson 1996Wilson, Carolyn Campbell: Italian Paintings XIV–XVI Centuries in theMuseum of Fine Arts, Houston. The Museum of Fine Arts. London, 1996.

Zádor 1976Zádor Anna: A XIX. század mûvészete. Klasszicizmus és romantika.Budapest, 1976.

Z[ádori] 1885Z[ádori János]: Az esztergomi érseki képtár leirása. Új Magyar Sion, XVI(1885), 517–525, 673–678, 758–773, 844–852.

Zampetti 1961Zampetti, Pietro: Carlo Crivelli. Milano, 1961.

Zampetti 1971Zampetti, Pietro: Giovanni Boccati. Milano, 1971.

Zampetti 1986Zampetti, Pietro: Carlo Crivelli. Firenze, 1986.

Zampetti 1988Zampetti, Pietro: Pittura nelle Marche, I. Dalle origini al primoRinascimento. Firenze, 1988.

Zampetti szerk. 1961Zampetti, Pietro (szerk.): Carlo Crivelli e i Crivelleschi. Kiáll. kat.(Velence, Palazzo Ducale). Velence, 1961.

Zelliger 1893Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom-fôegyházmegyei pap-ság irodalmi munkássága. Bio- és biblio-graphiai gyûjtemény.Nagyszombat, 1893.

Zeri 1961aZeri, Federico: Cinque schede per Carlo Crivelli. Arte Antica e Moderna,11–13 (1961), 158–176.

Zeri 1961bZeri, Federico: Due dipinti, la filologia e un nome. Il Maestro delleTavole Barberini. Torino 1961 (új kiadás: in Diario Marchigiano1948–1988, Torino 2000, 132–197).

Zeri 1964Zeri, Federico: Appunti sul Lindenau-Museum di Altenburg. Bolletinod’Arte, XLIX (1964), 45–53.

Zeri 1968Zeri, Federico: Sul catalogo dei dipinti toscani del sec. XIV nelle Galleriedi Firenze. Gazette des beaux-arts, LXXI (1968), 65–78.

Zeri 1973Zeri, Federico: Ricerche sul Sassetta: La Pala dell’Arte della Lana(1423–26). In Quaderni di emblema 2. Bergamo, 1973, 22–34.

Zeri 1976Zeri, Federico: Italian Paintings in the Walters Art Gallery. 2 kötet.Baltimore, 1976.

IDÉZETT IRODALOM116

1416-os Mester (Maestro del 1416) 64, 67, 68, 69, 88

Alvarus (Álvaro Pires?) 7, 63, 96Ambrogio di Baldese 88Amidei, Belisario 24Andrea di Bartolo 72Angelico, Fra 13Anselmi, Anselmo 30Ansuino da Forlì 65, 90Aspertini, Amico 7, 28, 65, 66, 93Aszalay József 38

Bachiacca (Francesco Ubertini) 69, 96, 97Baldeschi, Carlo 20, 21Bartakovics Béla 35, 38, 81Bartakovics Flóris 38Bartalos Gyula 8, 23, 28, 31, 35–44, 46, 48, 51, 72, 80–85, 103, 104Belli, Giuseppe Gioacchino 10, 11, 14, 28, 99Bellini, Giovanni 47–48, 51, 71Benignetti gróf 11, 99Bernardino di Mariotto 28, 49, 65, 67, 68, 69, 92Bertinelli, Agrippina 15Bertinelli, Alessandro 26, 27, 100Bertinelli, Angelo 8Bertinelli, Cesare 26, 27, 100Bertinelli, Gaetano 15, 24, 26, 100Bertinelli, Gioacchino 14, 15, 24, 26, 42, 48, 60, 100Bertinelli, Giovanni 14, 15, 24Bertinelli, Giuseppe 14, 15Bertinelli, Giuseppe Don 8, 15, 28Bertinelli, Lorenzo 8, 14, 15, 26, 28, 99Bertinelli, Luigi 14Bertinelli, Marianna 11, 14, 24Bertinelli, Mattia 8, 11, 15, 29Bertinelli, Pietro 8Bianchini, Antonio 13, 17, 18, 21, 69, 71, 100Boccati, Giovanni 7, 28, 64, 90Bonomi, Antonio di Biagio 29Botticelli, Sandro 64, 91Bourbon Mária Lujza 30Bruti Liberati, Filippo 29, 102Buffoni, Andrea 11Buffoni, Eusebia 8, 14, 24, 26, 28, 99Buffoni, Luigi 8, 99Buffoni, Mattia 8, 15

Cadena, Luis 35Campana, Giovanni Pietro 27, 101Camuccini, Vincenzo 11Canova, Antonio 11, 12Capparoni, Giuseppe 29Carta, Francesco 14Cavalcaselle, Giovanni Battista 36, 43, 44, 50, 85Chiavarelli, Sante 11Chigi-Albani, Teresa 19

Ciccarini, Gaetano 13, 28, 101Cochetti, Luigi 13, 14, 33, 79, 100, 102Conti Buracci, Rosa 26Contini, Giovanni Battista 48Cornelius, Peter 13Crivelli, Carlo 7, 28, 29, 43, 45, 46, 64, 67, 92, 101, 102Czobor Béla 43Császka György 37Csernoch János 69

Dankó József 36, 38, 72, 80–84De Gregorio, Emmanuele 10De Maistre, Adèle (Terray grófné) 18, 22, 23, 31, 32–33, 37, 46,

78, 79, 102De Maistre, Benedetta 18, 35De Maistre, Filomena 18, 77De Maistre, Francesca 18, 21, 22, 23, 32, 35, 77, 78, 102De Maistre, Joseph 18, 32De Maistre, Rodolphe 18, 23Dolci, Carlo 36, 65, 71, 98Dossenai Mester (Maestro di Dossena) 47, 51Duccio di Buoninsegna 51, 63, 87Dürer, Albrecht 13, 71

Eastlake, Charles 32Endrôdi Sebestyén 45, 69Erba-Odescalchi család 50Esztergomi Madonna Mestere 50, 51, 72

Ferrucci, Francesco 26Fesch, Joseph 27, 101Flatz, Gebhard 13, 14, 20, 21, 77, 100Fraknói Vilmos 37, 42, 43Francesco di Simone da Santacroce 63, 95Francia, Francesco 13, 71Franzoni, Giacomo Filippo 18, 77, 78Frediani, Vincenzo 30, 64, 66, 92Freinadimetz, Giacomo 17Führich, Joseph von 37

Gamberini (Garberini, Orlando?) ügyvéd 33, 79García Moreno, Gabriel 31, 34–35, 80, 102–103Gergely XVI. pápa 11, 12, 16, 27, 29, 99, 100, 102Gherardo di Giovanni 30, 64, 91Ghirlandaio, David 63, 67, 93Gianpietrino (Giovanni Pietro Rizzoli) 7, 63, 95Giovanni de’ Medici 91Giovanni di Paolo 72Girolamo di Benvenuto 49, 64, 67, 68, 69, 71, 94Grassi, Giovanna Francesca 16, 17, 35, 76Grassi, Ignazia 16, 17, 18Guarini, Filippo 29

Herkules Templom Mestere 96

Illuminato, Francesco 29, 102Illuminato, Pacifico 29, 102

NÉVMUTATÓ 117

névmutató

Ince XII. pápa 15Innocenzo da Imola 36, 46, 47, 48, 49, 65, 96Ipolyi Arnold 7, 12, 35, 37, 42, 43, 44, 45, 47, 48, 50, 51, 72, 84, 86,

104

Jacometti, Francesco 22–24, 78Jacometti, Ignazio 13, 21–24, 67, 69, 77–78, 101Jacopo d’Antonio 89James, Sig. 13Janssens, Victor Honoré 47, 51

Kestner, August 13Kovács Mihály 35, 38, 83Kupelwieser, Leopold 36

Laderchi, Camillo 13Lajos I. bajor király 22Landa, Giuseppe 14Lanzi, Luigi 27Laureni, Gabriele mons. 27Leó X. pápa 91Leó XII. pápa 14Leó XIII. pápa 42Leopardi, Giacomo 10, 11, 12, 99Lepold Antal 48Lippert József 42, 43, 45, 72, 84, 85Lippi, Filippo Fra 49, 51, 65, 88Lorenzo di Credi 7, 13, 46, 64, 69, 94L⁄ ubien’ski, Tadeusz 10Luini, Bernardino 13, 63, 71, 93

Maganza, Alessandro 65, 97–98Manosalvas, Juan 35Mária Adelheid királyné 77Mariotto di Nardo 7, 64, 88Markó Károly 36Maszlaghy Ferenc 42, 43, 44, 45, 47–50, 72Matteo di Giovanni 7, 46, 49, 64, 91Mazzola Bedoli, Girolamo 65, 97Medolago-Albani, Girolamo 18Memling, Hans 63, 92–93Menzocchi, Francesco 7, 29, 64, 97Meo da Siena 37Mercuri, Filippo 10, 99Mezzanotte, Antonio 13Michele Pannonio 27, 37, 43Minardi, Tommaso 7, 12–14, 17, 21, 28, 31, 33, 34, 36, 46, 69, 71,

79, 82, 84, 100, 102, 103Missirini, Melchiore 11, 99Montalembert, Charles de 13Montel, Johannes 42Mündler, Otto 7, 27, 31–32, 78, 97, 102

Nelli, Ottaviano 13Neri di Bicci 64, 90Neroccio de’ Landi 7, 63, 69, 71, 91Niccolò da Foligno 46, 63, 90Nikássy Lajos 49, 69

Oggioni, Pietro 30Olivuccio di Ciccarello 13Ostini, Pietro 12, 21, 76, 100Ottaviani, Luigi 30, 101–102Overbeck, Alfons 13, 20, 21Overbeck, Christian 21Overbeck, Friedrich 7, 12–14, 18, 20–23, 25, 31, 32, 33–34, 36,

37, 43, 46, 50, 66, 69, 71, 76, 77, 78, 79–80, 82, 84, 100–103

Pagani, Giovanni és Vincenzo 28, 29, 46, 49, 65, 67, 95, 102Palazzetti, Anna 8Palmezzano, Marco 7, 29, 31, 32, 36, 43, 46, 63, 69, 78, 96–97Panetti, Domenico 94Pánthy Endre 38, 81Paria, Giuseppe 24Pellico, Silvio 16Perugino 13, 63, 71, 92Pesellino 7, 30, 64, 66, 67, 89Peter, Sarah 31, 34, 102Pforr, Franz 12Pietro di Giovanni d’Ambrogio 7, 64, 67, 69, 88–89Pinturicchio 38, 63, 82, 93Piraut, Clementia 26Piusz VII. pápa 8, 99Piusz VIII. pápa 12Piusz IX. pápa 16, 20, 21, 22, 24, 100, 101Poldi Pezzoli Diptichon Mestere 63, 66, 87Polidoro da Lanciano 7, 64, 97Principe, Gaetano 15, 99, 101Pulszky Ferenc 37Pulszky Károly 37Pyrker János László 35, 83

Raffaello 13, 27, 63, 71, 96Ramboux, Johann Anton 12, 51, 67, 72, 87, 104Ratti, Giovanni Maria 16, 17, 76Riblet 37Riccardo di Benedetto di Niccolò di Ser Rucco 89Ricci, Amico 29Rinaldi, Franesco 49, 103Rio, Alexis-François 13, 27Roberti, Romualdo CM 11Roesner, Carl 33, 79Romiti, Andrea 8Rosati, Gioacchino 18Rositi, Giovan Battista 7, 29, 43, 64, 94, 101Rossi, Mons. 30Rumohr, Karl Friedrich von 27

Salas, Rafael 35Salimbeni, Lorenzo és Jacopo 42Samassa József 37, 38, 81San Verecondo Mester 13Santi, Giovanni 13Savarè, pater 35Savorelli, Vincenzo 29, 94Schadow, Wilhelm von 13Schiavone, Andrea 50, 51

NÉVMUTATÓ118

Schnorr von Carolsfeld, Julius 13Schulteis, Anna Maria 19Sebastiano del Piombo 35, 65, 98Segna di Bonaventura 87Séroux d’Agincourt, Jean-Baptiste 27Simor János 7, 8, 14, 28, 31, 36, 37, 38–44, 45, 48, 49, 50, 51, 72,

82, 84–85, 99, 103, 104 Spiridon, Ludovic de 13Straus Madonna Mestere 7, 50, 51, 65, 69, 70, 88Strossmayer, Josip Juraj 14, 31, 32, 33–34, 37, 66, 79–80, 83, 102Szántóffy Antal 42Szoldatics Ferenc 8, 13, 23, 37, 38, 42–44, 45, 80–85, 103Szvorényi József 37, 44, 85, 86

Tárkányi Béla 8, 35–44, 45, 46, 48, 72, 80–86, 103Tarnassi, Paolo 22Tenerani, Pietro 12, 13, 71, 100Terray grófné (Adèle De Maistre) 18, 22, 23, 31, 32–33, 37, 46, 78,

79, 102Terray, Claude Hyppolyte 32Thorvaldsen, Bertel 11, 12Tito, Ettore 77Tommaso del Mazza 64, 67, 68, 69, 87Torlonia, Giovanni Raimondo 19Torlonia, Giulio 19Torlonia, Marino 19, 100Torricelli, Francesco Maria 10, 11, 12, 14, 28, 99, 101Troja, Ferdinando 16, 19

Varrini, Luigi 8Verzeri, Teresa 16, 17, 18, 31, 69, 99, 100

Zsendovics József 38, 81

NÉVMUTATÓ 119

121

I. Duccio di Buoninsegna köre: Jeremiás próféta. Ltsz. 55.134.

122

II. A Poldi Pezzoli Diptichon Mestere: Trónoló Mária és Krisztus szentekkel és egy szeráffal.Ltsz. 55.249.

123

III. Kelet-Mediterráneumból származó festô, 14. sz. közepe vagy második fele: Rafael arkangyal Tóbiással. Ltsz. 55.155.

124

IV. Tommaso del Mazza: Madonna gyermekével mandorlában Alexandriai Szt. Katalin, Keresztelô Szt.János, Remete Szt. Antal, Szt. András, Szt. Juliánus (?) és Szt. Dorottya kíséretében. Ltsz. 55.164.

125

V. Mariotto di Nardo: Jelenetek a korai remeték életébôl. Ltsz. 55.168.

126

VI. A Straus Madonna Mestere (Ambrogio di Baldese?): Krisztus a keresztfán Mária, EvangélistaSzt. János és Assisi Szt. Ferenc között. Ltsz. 55.166.

127

VII. Az 1416-os Mester: Trónoló Madonna gyermekével, Mária Magdolnával, egy püspökszenttel, Antióchiai Szt.Ignáccal és egy fiatal nôi szenttel. Ltsz. 55.165.

128

VIII. Fra Filippo Lippi vagy korabeli másolat Filippo Lippi után: A halott Krisztus két angyallal. Ltsz. 55.240.

129

IX. Pietro di Giovanni d’Ambrogio: Mária mennybevitele. Ltsz. 55.185.

130

X. Pesellino: Krisztus a keresztfán Szûz Mária és Evangélista Szt. János között. Ltsz. 55.184.

131

XI. Pesellino: Madonna gyermekével. Ltsz. 55.187.

132

XII. Fra Filippo Lippi és Pesellino követôje, 1460–1470 k.: Madonna gyermekével rózsalugasban.Ltsz. 55.189.

133

XIII. Ansuino da Forlì (?): Madonna gyermekével zenélô angyalok között, Assisi Szent Ferenc stigmatizációjával. Ltsz. 55.197.

134

XIV. Umbriai (?) festô, 15. sz. harmadik negyede: Trónoló Madonna gyermekével Sienai Szent Bernardin és Remete Szent Antalközött. Ltsz. 55.219.

135

XV. Neri di Bicci: Rafael arkangyal Tóbiással és Szent Jeromos. Ltsz. 55.178.

136

XVI. Giovanni Boccati: Kálvária. Ltsz. 55.206.

137

XVII. Niccolò da Foligno: Szentháromság. Ltsz. 55.204.

138

XVIII. Matteo di Giovanni: Madonna gyermekével és két angyallal. Ltsz. 55.176.

139

XIX. Neroccio de’ Landi: Madonna gyermekével, Szt. Sebestyénnel és Alexandriai Szt. Katalinnal. Ltsz. 55.200.

140

XX. Gherardo di Giovanni (?): Trónoló Madonna gyermekével, a fiatal Szent Jeromossal és a kis Keresztelô Jánossal. Ltsz. 55.193.

141

XXI. Firenzei festô, 15. sz. vége: Madonna gyermekével mandorlában. Ltsz. 55.192.

142

XXII. Sandro Botticelli követôje, 15. sz. utolsó harmada: Trónoló Madonna gyermekével és két angyallal. Ltsz. 55.190.

143

XXIII. Vincenzo Frediani: Mária halála. Ltsz.: 55.203.

144

XXIV. Perugino követôje, 16. sz. eleje: A gyermek Jézus imádása, fent az Angyali Üdvözlet. Ltsz. 55.211.

145

XXV. Bernardino di Mariotto mûhelye: Madonna a gyermek Jézussal és három kerubbal. Ltsz. 55.215.

146

XXVI. a–c. Carlo Crivelli: Sienai Szent Bernardin, Padovai Szent Antal, Szent Domonkos. Ltsz. 55.214.1–3.

147

XXVII. Hans Memling vagy mûhelye: A Fájdalmas Krisztus. Ltsz. 55.345.

148

XXVIII. Pinturicchio követôje: Madonna gyermekével és Sienai Szt. Bernardinnal. 1940 körül eltûnt.

149

XXIX. David Ghirlandaio (?): Mária megkoronázása, Szt. Jeromos és Padovai Szt. Antal. Ltsz. 55.194.

150

XXX. Bernardino Luini (?): Mária imádja gyermekét. Ltsz. 55.195.

151

XXXI. Amico Aspertini: Heroikus fej. Ltsz. 55.224.

152

XXXII. Közép-itáliai festô, 16. sz. eleje: A halott Krisztus Nikodémussal (Szt. János evangélistával?) és Arimátiai Józseffel. Ltsz. 55.213.

153

XXXIII. Giovan Battista Rositi: Madonna gyermekével. 1507. Ltsz. 55.220.

154

XXXIV. Girolamo di Benvenuto: Madonna gyermekével és a kis Keresztelô Jánossal. Ltsz. 55.210.

155

XXXV. Lorenzo di Credi: Mária Magdolna elragadtatása. Ltsz. 55.191.

156

XXXVI. Umbriai (?) festô, 16. sz. eleje: Lovascsata. Ltsz. 55.207.

157

XXXVII. Umbriai (?) festô, 16. sz. eleje: Koronázás-jelenet. Ltsz. 55.208.

158

XXXVIII. Velencei festô, 16. sz. elsô harmada: Alexandriai Szt. Katalin misztikus eljegyzése egy szent püspök és Szt. Jeromoskíséretében. Ltsz. 55.245.

159

XXXIX. Francesco di Simone da Santacroce: A Szent Család Zakariással és a gyermek Keresztelô Jánossal. Ltsz. 55.242.

160

XL. Olasz festô, 16. sz. eleje: Madonna gyermekével, Szt. Andrással és Szt. Erzsébettel (?). Ltsz. 55.231.

161

XLI. Gianpietrino: Madonna gyermekével. Ltsz. 55.276.

162

XLII. Giovanni és Vincenzo Pagani: Trónoló Madonna gyermekével, Keresztelô Szt. Jánossal, egy férfiszenttel, Szt. Péterrel ésPadovai Szt. Antallal. 1517–1520. Ltsz. 56.766.

163

XLIII. Alvarus (Álvaro Pires?): Mária és Erzsébet találkozása. 1522. Ltsz. 58.823.1.

164

XLIV. Raffaello és mûhelye után, 16. sz. elsô fele: Madonna gyermekével, Szt. Erzsébettel és a kis Keresztelô Jánossal. Ltsz. 55.250.

165

XLV. Firenzei festô, 1520–1530 k.: A gyermek Jézus imádása. Ltsz. 55.237.

166

XLVI. Innocenzo da Imola mûhelye: Alexandriai Szent Katalin misztikus eljegyzése. Ltsz. 55.225.

167

XLVII. Marco Palmezzano: Szent Sebestyén. Ltsz. 55.221.

168

XLVIII. Marco Palmezzano: A Szent Család Alexandriai Szt. Katalinnal (?) és a kis Keresztelô Jánossal. 1529. Ltsz. 55.222.

169

XLIX. Marco Palmezzano: A Szent Család Szt. Sebestyénnel, Alexandriai Szt. Katalinnal (?), és a kis Keresztelô Jánossal. Ltsz. 55.223.

170

L. Francesco Menzocchi: Madonna gyermekével, a kis Keresztelô Jánossal, Szt. Jeromossal és Padovai Szt. Antallal. Ltsz. 55.218.

171

LI. Polidoro da Lanciano: Madonna gyermekével és a kis Keresztelô Jánossal. Ltsz. 55.243.

172

LII. Girolamo Mazzola Bedoli köre: A Szent Család Szent Erzsébettel és a kis Keresztelô Jánossal. Ltsz. 58.822.

173

LIII. Pármai festô, 16. sz.: Madonna gyermekével és az alvó kis Keresztelô Jánossal. Ltsz. 55.233.

174

LIV. Alessandro Maganza: Krisztus a keresztfán Szûz Mária és Mária Magdolna között. Ltsz. 55.238.

175

LV. Alessandro Maganza: Antióchiai Szt. Margit vértanúsága. Ltsz. 55.239.

176

LVI. Németalföldi festô, 16. sz. vége – 17. sz. eleje: Bûnbánó Szt. Jeromos. Ltsz. 55.317.

177

LVII. Carlo Dolci mûhelye: Ecce Homo. Ltsz. 58.825.

178

LVIII. Sebastiano del Piombo után, 17. sz. elsô fele (?): Krisztus ostorozása. Ltsz. 56.801.

179

LIX. Orosz festô, 18. sz.: Barlangkolostori Istenanya Szt. Feodoszij és Szt. Antonyij szerzetesekkel. Ltsz. 56.589.

180

LX. Olasz mester, 19. sz.: Madonna gyermekével. Ltsz. Gr. 4376.