Lassan hat hónapjaélünk Las Vegasban, ame-lyet egyesek felváltva hol aFény, hol pedig a Bûn Váro-sának neveznek, mindket-tõ illik rá, bár a bûn itt,Amerikában minden nagy-városra vonatkozhat. Ahúsvéti hétvége Chicagó-ban 45 lövöldözéssel zárult,amelynek 9 halálos áldoza-ta volt.

Akik ismerik Chicagót,azok tudják, hogy a lövöl-dözések fõként a város dé-li és nyugati részén fordul-tak elõ. Ott, ahol egymás-sal szemben álló utcai csa-patok, drogot használó ésfõként áruló gangek üt-köznek meg naponta egy-mással, de sokszor telje-sen ártatlan fiatalok és já-rókelõk is belekevered-nek, s válnak áldozataiváaz õrült lövöldözéseknek.

A különféle drogokat,de fõképp kokaint árusítóbandák a játszóterekenkérdezik meg a gyermek-korú fiatalokat, hogy tagja-ik-e valamelyik gangnek,nemleges válasz eseténkezdõdik a lövöldözés.Éppen úgy, mint a '20-asévekben, amikor Al Capo-ne és társai, a maffiózóklövöldöztek és gyilkoltákegymást a városban.

A chicagóiakat nem túl-ságosan érdekli, amíg agangek tagjai egymástgyilkolják, viszont a rend-õrségnek az a feladata,hogy próbálja beszüntetnia város nevét és becsületétrongáló banditák mûködé-sét.

1963-tól kezdve ötvenévig éltünk Chicagóban,és soha semmilyen prob-lémánk nem volt a gangekmiatt, pedig a fiam a köze-li Evanston városban jártiskolába, nõtt fel, s vált fel-nõtté.

Április 27-én, a vasár-napi hírekben közölték,hogy az utóbbi két napalatt 43 ember megsebe-sült a lövöldözések miatt,és további öten haltakmeg, így a mutató egyrerosszabb lesz a városban.Mindez csak péntekre ésszombatra vonatkozott,

bizonyára vasárnapra isjutott egy-két lövöldözésés gyilkosság.

Amint fent írtam, 50évet éltünk Chicagóban,illetve a közeli, északi pe-remvárosban, Evanston-ban. Több mint 30 évenkeresztül volt önálló üze-mem Chicago déli részén,pontosan azon a környé-ken, ahol mostanában alövöldözések folynak.

Használt színestévé-képcsöveket alakítottunkújjá, egy kis mûhelyben, akészárut is magam szállí-tottam a nagykereskedõk-höz, illetve a felhasználók-hoz. Bizony, sok esetbenmentem olyan épületek kö-zötti alleynak nevezettszûk sikátorokba, ahovánormális embere alighamenne, fényes nappal sem.

A vevõnek viszont ottvolt a mûhelye, egyébként,ha tudták, mikor jövök,akkor kint vártak a keskenya keskeny utcákban. Azamerikai-angol nyelv alley-nak nevezi a házak közöttvezetõ szolgálati utacskát,ahol többek között szeme-teskocsik közlekednek, svégzik munkájukat.

Chicago azonbanmindezek dacára nagyonfontos kultúrváros, NewYork után talán a legfejlet-tebb és legfontosabb Ame-rikában. A XX. századbana magyar bevándorlók,menekültek is jelentõsenhozzájárultak a város kul-turális életéhez.

A világhíres szimfoni-kus zenekarnak két alka-lommal volt magyar kar-mestere és zeneigazgató-ja. Fritz Reiner (ReinerFrigyes) 1953 és 1963, mígSir Georg Solti (SoltiGyörgy) 1969 és 1991 kö-zött töltötte be a ChicagoSymphony Orchestra veze-tõ pozícióját.

A zenekarnak tagjai kö-zött is több híres magyarzenészt találunk: AjtayAndor hegedûmûvészhosszú éveken keresztülült az elsõhegedûst illetõszéken. Starker János vi-lághíres gordonkamûvészszintén éveken át vezettea csellistákat, valamintFrancis Akos hegedûmû-vész, aki késõbb az észa-kon lévõ Highland Park-ban vezette a helyi amatõ-rökbõl alakult zenekart.Kitûnõ koncerteket szer-vezett, amelyeken maga isfellépett.

Mindannyian szárma-zásuk miatt kerestek újhazát és menedéket azUSA-ban és Chicagóban.A helyi sajtó mindig elis-meréssel írt velük kapcso-latban, kiemelve magyar –Hungarian – kilétüket.

A Lyric Opera of Chica-go a New York-i Metropo-litan mellett az EgyesültÁllamok egyik leghíre-sebb operatársulata, samint a szimfonikusok-nál, úgy itt sokszor szere-peltek híres magyar ope-raénekesek.

A legismertebb közü-lük Marton Éva drámaiszoprán, aki 1979-benmutatkozott be Chicagó-ban Giordano AndréChérnier címû operájá-

ban. Ezután 1980-banWagner Lohengrin, majd1981-ben BeethovenFidelio címû mûve követ-kezett. 1982-ben PucciniTosca címû örökbecsûoperája címszerepét éne-kelte, s innen kezdve datá-lódik a barátságunk,amely a mai napig is tart.

A Tosca bemutatójaután néhány nappal, ab-ban a Michigan-tó mellettiutcában lévõ hotelban ta-lálkoztunk, amelyben SirGeorge Solti is lakott, ami-kor Chicagóban vezé-nyelt. A hotel lobbyban lé-võ kényelmes fotelben ad-ta az akkor már világhíresszoprán az elsõ interjút,amely számomra örökkéemlékezetes maradt.

Az elsõ kérdésem a fi-náléban látott képre hivat-kozott. „Kedves mûvész-nõ, az általam eddig látottToscák a fináléban lisztes-zsákként zuhantak le a to-ronyból, maga pedig úgyugrott, mint egy tornász-bajnok. Mi ennek a ma-gyarázata?”

Marton Éva arcán lát-szott, hogy nagyon tet-szett neki a kérdés, és mo-solyogva adta rá a választ;illetve visszakérdezett:„Na mit gondol, miért?”Majd folytatta: „Tudja, fi-atalon röplabdáztam azÚjpesti Dózsában, már aválogatott keret tagja vol-tam, csak akkor elhatá-roztam, hogy az énekesikarrier fontosabb szá-momra, mint a röplabda.”

A továbbiakban a család-ról beszélt; férje, dr. MartonZoltán sebész Németor-szágban dolgozott, a kétgyerek, a fiuk és lányuk isott nevelkedett. Mondta,milyen nehéz és nagy áldo-zattal jár a család nélkülkarriert építeni a nemzet-közi operavilágban.

Számos operában láthat-tuk Marton Évát a Lyricbentöltött közel húsz szezonalatt, talán a legemlékezete-sebb a fentebb jelzett Toscamellet a Turandot volt. Azérdekes Lyric-elõadástDavid Hockney rendezte1992-ben, aki a látványosszínpadot szokatlan díszle-tekkel és jelmezekkel töltöt-te meg.

A címszerepet éneklõmagyar díva egyáltalánnem örült a színpadi kö-rülményeknek. A rende-zés 45 fokban lejtõ színpa-dot készített, ahol földigérõ ruhában és hatalmasfejdíszt hordozva kellettmozognia Marton Évá-nak. Az elõadás után el-mondta, hogy bizony sé-tálni is nehéz ilyen körül-mények között, nemhogyénekelni, nem is akár-hogy, talán a legnehezebbszoprán szerepet.

1997-ben a New York-iMetropolitanban is lát-

tunk Franco Zeffireli fan-tasztikusan látványosTurandot produkcióját,amelyben szintén MartonÉva énekelte a címszere-pet. Ez volt az elsõ ésegyetlen alkalom, amikoraz új Metropolitant láthat-tuk. Az öreg, 1967-ban le-bontott Metben, ahol egy-kor Caruso volt a sztár,még a '60-as évek elején,talán '62-ben láttunk egyRigoletto elõadást.

Régi szép emlékek, mamár csak álomnak tûn-nek.

Egyébként Marton Évá-tól nemrég kaptam egy kiscsomagot, amely 11 CD-énkívül egy kis életrajzikönyvet is tartalmazottBatta András tollából,Szemtõl, szemben: Mar-ton Éva címmel. A biográ-fia nagyon érdekes olvas-mány, egy csodás életút is-mertetõje, de intim részle-

tek nem derülnek ki belõ-le, pedig számomra az lettvolna érdekesebb.

Szerencse, hogy azokatjól ismerem a hosszú évekóta tartó közeli baráti kap-csolatunk révén. Férjével,dr. Marton Zoltánnal sok-szor voltak vendégeinkevanstoni lakásunkban,amint mi is többször vol-tunk már náluk a Pasarétitér közeli házukban.

A Pasarét az életembenjelentõs szerepet játszott,itt nõttünk fel Fekete Pistabarátommal, mindig szí-vesen járom a környéket;a templom, ahová vasár-naponként misére men-tünk, sokszor fõképpenazért, mert a lányok is ottvoltak, igaz, legtöbbszörszülõi kísérettel.

Örökké emlékezetesmarad, amikor a kiváló ba-riton, Melis György is ven-dég volt náluk. MelisGyörgy 1994-ben járt Chi-cagóban, jelenléte és vi-

K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. május 17. – 20. szám –

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

dám humora beragyogta atársaságot. Természetesenmindenki becsülte csodá-latos mûvészetét, Chica-góban, a Concertante diChicago kamarazenekarestjén a Háry Jánosbólénekelt dalokat. KésõbbBudapesten, a Magyar Ál-

lami Opereházban MozartCosi fan Tutte operájábanláttuk Don Alfonso szere-pében.

Azt hiszem, ha Melisegy késõbbi korban jön vi-lágra, nagyszerû és sikeresnemzetközi karriert értvolna el. A Rákosi- és Ká-dár-rendszer azonban nemadott lehetõséget a tehetsé-gek nemzetközi kibonta-kozására. Marton Éva is fi-atalon ment külföldre, mi-után, mint mondotta, azÁllami Operaháznál, bekellett állnia a sorba.

Így kikerülte a hosszúsort, és külföldön bizonyí-totta különleges tehetsé-gét. A második világhábo-rút követõ idõben MartonÉváé lett az egyik legsike-resebb operai karrier, an-nak ellenére, hogy Ma-gyarországon az elvtár-sak, ahol tudtak, kereszt-be tettek neki az amúgy isgöröngyös, buktatókkalteli úton.

A bürokrata elvtársakma már eltûntek a pöcegö-dörbe, míg Marton Évaaranybetûkkel írta be a ne-vét a világhíres drámaiszopránok névsorába. Chi-cagótól 1996-ban búcsú-zott, Wagner The Ring cik-lusában Brünnhilde szere-pét énekelte A walkûr és Azistenek alkonya (Götten-dammerung) operáiban.Mindez méltó befejezésevolt egy közel húsz éves si-kersorozatnak.

Sajnos megint elszaladtvelem a szekér, tulajdon-képpen nem készültem asaját emlékeimet beleke-verni a Chicago kulturáliséletérõl készülõ cikkbe.Ilyenkor önkéntelenüleszembe jut az a baráti ta-nács, amit évekkel ezelõttkaptam.

Ez még a '80-as évek-ben történhetett, amikorazt mondtam az egyik ba-rátomnak, hogy sokat kín-lódom az írásaimmal, ne-héz megtalálnom a fona-lat. A felelet erre az volt:„Nézd, te olyan érdekesen,humorosan adod elõ a tör-téneteidet, miért nem írszúgy, ahogy beszélsz?”

Akkor megfogadtam atanácsot, és a meséimetúgy próbálom leírni,ahogy beszélek. Ez a vál-tozás bevált, úgy hiszem,olvasóim is megszoktáktõlem ezt a stílust, minthaegy pohár bor mellett me-sélném a történeteket.

Amikor 2003-ban, Bu-dapesten megjelent akönyvem: A chicagói kró-nikás, a bemutatót ZalánTibor költõ, író, drama-turg tartotta, aki sokszorjárt Chicagóban, és aMózsi Ferenc által alapí-tott Szivárvány címû iro-dalmi folyóirat társszer-kesztõje volt.

Jóban voltunk, amikorfelkértem, azonnal elfogad-ta, és profi módra vezette lea mûsort. Zalán Tibor akönyvben megjelent írásai-mat irodalmi zsurnaliszti-kának nevezte, bár fogal-mam sincs, hogy ez mit je-lent, a kifejezés nagyon tet-szett. Azóta is használom,amikor emlékeim közöttkutatva eszembe jut.

Csillagaink ragyogták be Chicagót

Marton Éva könyvének borítólapja

Marton Éva

Davis Hockney: Turandot-poszter

Melis György a Háry Jánosban

Az amerikai bíróság nem adott helyt a kártérítési igénynek

Elutasították a holokausztpertA Washington D.C-t ma-

gába foglaló Columbia kerü-let bírósága a joghatóság hiá-nyára hivatkozva elutasítot-ta tizennégy holokauszt-túlélõ keresetét, amelyben afelperesek kárpótlást köve-teltek a magyar államtól, aMagyar Államvasutaktól ésa Rail Cargo Hungariátólazon a címen, hogy nemkaptak jóvátételt az alpere-sektõl a vészkorszakban el-szenvedett jogtalanságokért.

Beryl Howell bíró megál-lapította: az amerikai bíró-ságnak nincs joghatósága azügyben. A felperesek, akiknem neveztek meg pontoskárösszeget, két szövetségijogszabályra hivatkoztak.Az egyik kivételeket tesz le-hetõvé a külföldi állam men-tességérõl rendelkezõ tör-vény alól, a másik pedig azamerikai állampolgársággalnem rendelkezõ személyek

számára biztosít lehetõségetarra, hogy az Egyesült Álla-mok területén külföldi ma-gánszervezetek ellen eljárástkezdeményezzenek.

A bíró megállapította,hogy az alpereseket nem le-het perbe fogni az EgyesültÁllamokban. Egy amerikaibíró – írta – nincs abban ahelyzetben, hogy megálla-pítsa, egy külföldi állam ele-gendõ erõfeszítést tett-eazért, hogy jóvátegye a vész-korszakban elkövetett bor-zalmakat.

Holokauszt-túlélõk és aleszármazottaik egy cso-portja 2010-ben másik pertis indított Chicagóban aMÁV és a magyar állam el-len. Ez a per lezárult, miutána fellebbviteli bíróság véglegelutasította a keresetet, merta felperesek nem merítettékki az összes jogorvoslati le-hetõséget Magyarországon.

Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára!

Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!