Magyar Nemzet · Magazin 2013. május 11. , szombat
31Magyar Nemzet · Magazin 2013. május 11. , szombat
30
W E K E R L E S Z A B O L C S
anghaj, 1918. A Távol-Kelet legna-gyobb városának fejlõdése hatal-mas robbanás elõtt áll. Annak elle-nére, hogy furcsa módon alakultaka metropolis ügyei a nankingi szer-zõdés 1842-es aláírása óta: az Egye-sült Királyság az ópiumháború le-zárásaként egyenlõtlen feltételek-kel arra kényszerítette Kínát, hogynyissa meg kikötõit, köztük Sang-
hajt a britek elõtt. A britek után a franciák, az ameri-kaiak és a japánok is megkaparintottak belõle egy-egydarabkát, amelyen, élve területenkívüliségük adta jo-gaikkal, saját közigazgatás szerint élték az életüket, segymástól függetlenül, aktuális érdekeik szerint épít-keztek. Olyannyira, hogy még az egymás mellett állóvárosrészek csatorna- és vízrendszere vagy épp busz-közlekedése sem volt kompatibilis egymással.
Mégis Sanghajnak, lévén Kína „keleti kapuja”, az1910-es években már majdnem kétmillió lakosa volt,gazdasági és kulturális fejlõdése megállíthatatlannakbizonyult. Lakóinak száma a harmincas évekre 3,6millióra duzzadt, háromezer gyár, kétszáz nemzet-közi nagyvállalat, több mint harminc fõiskola mûkö-dött itt, és csakhamar – New York, London, Berlin ésChicago után – a világ ötödik legnagyobb városávánõtte ki magát.
Ennek a hihetetlen tempójú és mérvû növekedés-nek a kezdetén érkezett meg a városba egy magyarépítész. Épp a legjobb pillanatban. S csöppet sem át-lagos körülmények között.
Pedig Hudec László életében jó darabig semmisem utalt arra, hogy ilyen kalandos fordulatokbanlesz része. Hugyecz László Ede néven született Besz-tercebányán 1893-ban, a boldog békeidõkben, elma-gyarosodott szlovák apa és magyar anya elsõ fiaként.Édesapja jól menõ építési vállalkozó volt, aki még abudapesti millenniumi földalatti kivitelezésében isrészt vett, és fiának is korán megtanította a szakmacsínját-bínját. Az ifjú Hugyecz gyerekként elsajátítot-ta a kõmûves-, az ács- és a kõfaragó-mesterség alap-jait, és – bár a régészet, a történelem és a teológia isszenvedélyesen érdekelte – nem is volt kérdés, hogyépítésznek tanul. Diplomáját 1914-ben vehette kézbea budapesti Magyar Királyi József Mûegyetemen,ahol olyan tanárok oktatták, mint Pecz Samu (a pestinagyvásárcsarnok tervezõje), Schulek Frigyes és Wal-der Gyula (akinek nevéhez többek közt a pasaréti kislakásos mintatelep megalkotása fûzõdik). Fényes jö-võ állt elõtte, állást kapott Ybl Lajos építészirodájá-ban, tanársegédi kinevezést az egyetem ókori építé-szet tanszékén. Ám közbejött a háború: 1914-ben be-vonult, majd két év frontszolgálat után Oroszország-ban hadifogságba esett.
Más talán ott pusztult volna a szibériai vasútépí-téseken, vagy robotol a háború végéig, sõt azon is
túl, a maradék hadifoglyok hazatértéig, esetleg út-ban otthona felé áldozatul esik a kelet felé nyomuló,az elmagyarosodott szlovákokra vadászó cseh légiókegyetlenkedéseinek. Ám Hugyeczet nem ilyen fá-ból faragták.
Mivel ismerte a szlovák nyelvet, pillanatok alattmegtanult oroszul, és már hadifogolyként kiemeltstátust kapott hidak, víztornyok, mozdonyszínek épí-tõjeként – a ma a Bajkálontúlhoz tartozó Hiloki járás-ban talán még látható némelyik ezen alkotásai közül.Ám a ragyogóan tehetséges fiatalembernek esze ágá-ban sem volt beérni ennyivel: máig nem tisztázott kö-rülmények között, alighanem egy vasúti hajtányrólleugorva Kínába szökött, és hamis orosz útlevélértkapott menlevél segítségével 1918 októberében Sang-hajba érkezett.
Késõbbi világraszóló karrierje színhelyére. Egyet-len fillér, egyetlen ismerõs, bármiféle kilátás nélkül.És az egyszerûség, a jobb kimondhatóság kedvéértúj, „visszaszlovákosított” névvel: a kínai metropolis-ban – s késõbb a világban – L. E. Hudecként ismerikmajd meg.
Alig két hónappal Sanghajba érkezése után rajzo-lóként vállalt munkát R. A. Curry amerikai építészirodájában, majd csakhamar irodavezetõ lett. Fõnö-ke szerezte a megbízásokat, míg õ a rajzokért és atervekért volt felelõs. Ez nem okozott neki különö-sebb gondot: a budapesti Mûegyetemen megalapo-zott tudásával könnyedén tett eleget a Curryvel dol-
goztató, túlnyomórészt nyugati megrendelõk nosz-talgikus igényeinek: az „óhazában” hagyott neostílu-sok kedvelõinek. Az itthon maradottakkal levélbentartotta a kapcsolatot: gyakran panaszkodott az õtekkor körülvevõ inger- és kihívásszegény közegre.„A piripócsi kõmûvesnek több mûveltsége van” azépítészetben, mint kollégáinak, jegyzi meg egyik,1920-ban kelt levelében. Hiányzik neki az inspiráció,az építészekkel, szobrászokkal, festõkkel való kap-csolat. Nosztalgiával gondol vissza a felvidéki Vih-nyén még ma is látható, pittoreszk kis kápolna terve-zésére, élete elsõ önálló – apjával közösen kivitele-zett – munkájára.
Nem csoda, hogy Hudec, noha amerikai fõnökeaddigra már társnak emelte maga mellé az irodában,1924-ben úgy döntött, önálló vállalkozásba kezd. Eh-hez a kezdõtõkét apósától, egy jómódú kékfestõgyá-rostól kapta, akinek leányát, Giselle Meyert két évvelkorábban vette el. A Sanghajban élõ német–angolcsalád jó kapcsolatokat ápolt a kialakulófélben lévõkínai burzsoáziával is, így a megrendelõk köre adottvolt – annál is inkább, mert Hudec nevét ekkor mársokan ismerték, többek között a Country Hospitaltervei révén: a kórházépületben Amerikát is megelõz-ve alkalmazott klímaberendezést.
Hamarosan a rohamosan fejlõdõ nagyváros egyiklegfoglalkoztatottabb, irodájában harminc embernekmunkát adó építésze lett, aki Sanghaj építészeti arcu-latát máig meghatározó, nem egy emblematikus épü-
K i s a j á t í t h a t j á k a s z l o v á k o k H u d e c L á s z l ó t ,
S a n g h a j n e m z e t k ö z i h í r û é p í t é s z é t
Puha ceruzávalA Hudec KulturálisAlapítvány a párizsi Balassi Intézetben áprilisban több rendezvényt is szervezett egyiknemzetközi szintenleghíresebb építészünk, a fiatalkorában külföldre szakadtHudec László népszerûsítésére.„Az ember, aki felépítette Sanghajt”, mindmáig nem foglalhatta el méltóhelyét a magyarépítészet történetében. Pedig érdemes felfedeznünk, mert ha nem tesszük, a végén szlovák mérnökzsenikéntvonul be a történelembe.
letet alkotott. Ezt ambícióinak, no meg a kínai meg-rendelõknek köszönhette, akikben égett a vágy, hogymegmutassák városuk külföldi – amerikai, angol,francia – „társbérlõinek”: az õ ízlésük, igényességük,nagyravágyásuk semmiben sem marad el amazoké-tól. Sõt. Míg a nyugatiak továbbra is képtelenek vol-tak elszakadni a romantikus, barokk, klasszicistavagy épp Tudor korabeli homlokzatoktól, a kínaiak alegkorszerûbbet, a leginvenciózusabbat akarták.
Hudec élt a lehetõséggel, és a legek építésze lett.Közel hatvan, fõképp az 1930-as években készültépülete közül itt most csak hármat emelünk ki. A kí-nai Joint Savings Society nevû pénzintézet 1930-banpályázatot írt ki huszonkét emeletes székház és lu-xusszálloda tervezésére. A megbízást Hudec nyerteel. Neki való feladat volt: addig már több építész kí-sérletezett magasház építésével a süppedõ talajú vá-rosban, ám mind kudarcot vallott. Hudecnek kapórajött kiváló technológiai ismerete: egy akkoriban új,vízzáró rétegként fém válaszfalakat alkalmazó némettechnikát használt az alapozáshoz. Ez olyan jól bevált,hogy a Park Szálló, a térség legelsõ felhõkarcolójamind a mai napig szilárdan áll a helyén, és Sanghajegyik jelképe lett. Sõt 1980-ig ez volt az egyetlen fel-hõkarcoló a városban – az 1947-ben hatalomra jutottkommunisták nem osztoztak az építészek magashá-zak iránti lelkesedésében. (Mit szólnának, ha ma lát-nák „õsi”, munkásmozgalmi szempontból oly fontosfészküket!)
Ám ekkor, a harmincas években még semmi semakadályozta a fejlõdést, és Hudecet elhalmozták meg-rendelésekkel. A Park Szálló tõszomszédságában, az-zal nagyjából egy idõben építette fel másik világhírûépületét, a Grand Theatre-t, ezt a 2400 nézõ befoga-dására alkalmas szórakoztatókomplexumot, Ázsiaakkor legnagyobb ilyen jellegû intézményét. Ma is ér-vényes, lenyûgözõ munka, amelyet a maga korábanis felfedezett a világ, olyan szaklapok írtak róla mélta-tó kritikát, mint a L’Architecture d’Aujourd’Hui vagya Der Baumeister.
Harmadik itt említendõ, ugyancsak ünnepelt mû-ve a Sanghaj egyik iparmágnása, Vu Tung-ven meg-rendelésére készített családi villa, mely bármely hala-dó európai építész terveivel felvehette a versenyt, ésamelyrõl – egyedüliként a távolba szakadt építészzse-ni mûvei közül – egy magyar szaklap, a Tér és Formais megemlékezett.
E három épület – és még több tucat – ma is lát-ható, jó részük mûemléki védettséget is kapott.Igaz, környezetük jelentõsen átalakult: Sanghaj mahuszonhárommillió lakosú óriásváros, építészetifejlõdése arányaiban a Hudec korára jellemzõhözmérhetõ.
Hudec hihetetlen karrierjét elõször némileg lassí-totta Sanghaj japán megszállása, majd végképp elle-hetetlenítette a kommunisták hatalomra kerülése.Lánya emlékezett vissza évtizedekkel késõbb, hogyapja, mivel Oroszországban volt alkalma némi ta-
pasztalatra szert tenni velük kapcsolatban, ki nemállhatta a vörösöket, ezért minél messzebb szaladtelõlük. A család végül Amerikában kötött ki, ahol Hu-dec nem folytatta a tervezést. Jól megélt korábbi,okos befektetéseibõl, ezenkívül oktatott a BerkeleyEgyetemen. 1958-ban hunyt el, miután földrengésközben szívrohamot kapott.
Itthon maradt közeli és távolabbi rokonait – tud-juk meg Csejdy Virágtól, az építész Budapesten élõunokahúgától, a Hudec Kulturális Alapítvány és a Hu-dec Heritage Project kurátorától – õ, majd néhány év-vel ezelõtt elhunyt felesége is mindvégig kisebb-na-gyobb összegekkel támogatta. A család, mondja Csej-dy, magyar kötõdésûnek tudja Hudecet, amit sokminden alátámasztani látszik. Bár sosem tagadta gyö-kereit – „tót is vagyok, magyar is, a Szent István-i Ma-gyarország szülötte”, fogalmazott az építész az 1950-es években –, a mindig hazavágyó Hudec Szirákon vá-sárolt birtokot, hogy késõbb oda térhessen vissza. Be-adta kérelmét a vitézi címre, az 1940-es években aSanghaji Magyar Egyesület elnökeként, illetve Ma-gyarország tiszteletbeli konzuljaként ténykedett(utóbbi minõségében a háború alatt több tucat ottanimagyar zsidó életét mentve meg). Élete végéig szorgo-san küldött leveleit magyarul írta – kivéve néhányat,melyeket Géza öccsének címzett. Ám ezekben semszlovákul, hanem a nyelvgyakorlás végett angoluladott tanácsokat testvérének, hogyan váljon jó épí-tésszé. Öccsének írta az alábbi, építészi ars poeticájá-
nak is beillõ sorokat is 1924-ben: „Gyorsan a lényegetfelvázolni, egy-két árnyék, és kész a kép, ami egy épí-tésznek kell. […] Ceruza a legjobb, mert jön egy gon-dolat, nem kell kotorászni tinta vagy toll, ecset után,hanem már lehet is rögzíteni. […] Ha vázolsz, hasz-nálj puha ceruzát, 4B vagy egyes, és puha gumit. JóNagy Virgil tanárom mondta, hogy az építész gumivaljön a világra. […] Látod, Géza, én itt puha ceruzávalkeresem meg a kenyeremet.”
A szlovákok mindenesetre, miután a sanghaji vi-lágkiállításon tartott magyar prezentációk révén fel-ismerték, micsoda építésztehetséget „adtak a világ-nak”, gõzerõvel kezdtek bele „Ladislav Hudec” nép-szerûsítésébe. Költséget nem kímélve forgatták le ésmutatták be Kínában, a Hudec tervezte GrandTheatre-ben a The Man, Who Changed Shanghai (Azember, aki megváltoztatta Sanghajt) címû dokumen-tumfilmet, s mára elérték, hogy Hudecet egyre többhelyen „szlovák–magyar” építészként említik.
Ami végül is helytálló. Ám ismerve északi szom-szédunk „híresember-szerzési” szenvedélyét –amellyel Rákóczitól Mednyánszky Lászlóig kész bár-kibõl szlovákot faragni –, nem árt, ha azért a mi (kul-túr)politikusaink is résen vannak egy picit. Egy fon-tos lépés már történt: idén januárban a Külügymi-nisztérium helyettes államtitkára, Prõhle Gergely azépítész születésének 120. évfordulójára emlékezveannak egykori sanghaji lakóházában megnyitotta aHudec-emlékszobát.
SA Grand Theatre a maga korában Ázs ia legnagyobb szórakoztató-központ ja vol t Sanghaj egyik je lképe, a Park Szá l ló , Hudec ta lán legfontosabb munkája . Leküzdötte a laza ta la j t Lász ló szüle inek házasságlevele és gyermekeik adata i . Gyökerek
Igaz i munkamániás vol t , a tervezés mel lett a k iv i te lezést i s f igyelemmel követte
F O R R Á S : H U D E C K U L T U R Á L I S A L A P Í T V Á N Y
