hudec lászlót, sanghaj nemzetközi hírû építészét puha ...magyar nemzet·magazin 31 ......

1
Magyar Nemzet · Magazin 2013. május 11., szombat 31 Magyar Nemzet · Magazin 2013. május 11., szombat 30 W EKERLE S ZABOLCS anghaj, 1918. A Távol-Kelet legna- gyobb városának fejlõdése hatal- mas robbanás elõtt áll. Annak elle- nére, hogy furcsa módon alakultak a metropolis ügyei a nankingi szer- zõdés 1842-es aláírása óta: az Egye- sült Királyság az ópiumháború le- zárásaként egyenlõtlen feltételek- kel arra kényszerítette Kínát, hogy nyissa meg kikötõit, köztük Sang- hajt a britek elõtt. A britek után a franciák, az ameri- kaiak és a japánok is megkaparintottak belõle egy-egy darabkát, amelyen, élve területenkívüliségük adta jo- gaikkal, saját közigazgatás szerint élték az életüket, s egymástól függetlenül, aktuális érdekeik szerint épít- keztek. Olyannyira, hogy még az egymás mellett álló városrészek csatorna- és vízrendszere vagy épp busz- közlekedése sem volt kompatibilis egymással. Mégis Sanghajnak, lévén Kína „keleti kapuja”, az 1910-es években már majdnem kétmillió lakosa volt, gazdasági és kulturális fejlõdése megállíthatatlannak bizonyult. Lakóinak száma a harmincas évekre 3,6 millióra duzzadt, háromezer gyár, kétszáz nemzet- közi nagyvállalat, több mint harminc fõiskola mûkö- dött itt, és csakhamar – New York, London, Berlin és Chicago után – a világ ötödik legnagyobb városává nõtte ki magát. Ennek a hihetetlen tempójú és mérvû növekedés- nek a kezdetén érkezett meg a városba egy magyar építész. Épp a legjobb pillanatban. S csöppet sem át- lagos körülmények között. Pedig Hudec László életében jó darabig semmi sem utalt arra, hogy ilyen kalandos fordulatokban lesz része. Hugyecz László Ede néven született Besz- tercebányán 1893-ban, a boldog békeidõkben, elma- gyarosodott szlovák apa és magyar anya elsõ fiaként. Édesapja jól menõ építési vállalkozó volt, aki még a budapesti millenniumi földalatti kivitelezésében is részt vett, és fiának is korán megtanította a szakma csínját-bínját. Az ifjú Hugyecz gyerekként elsajátítot- ta a kõmûves-, az ács- és a kõfaragó-mesterség alap- jait, és – bár a régészet, a történelem és a teológia is szenvedélyesen érdekelte – nem is volt kérdés, hogy építésznek tanul. Diplomáját 1914-ben vehette kézbe a budapesti Magyar Királyi József Mûegyetemen, ahol olyan tanárok oktatták, mint Pecz Samu (a pesti nagyvásárcsarnok tervezõje), Schulek Frigyes és Wal- der Gyula (akinek nevéhez többek közt a pasaréti kis lakásos mintatelep megalkotása fûzõdik). Fényes jö- võ állt elõtte, állást kapott Ybl Lajos építészirodájá- ban, tanársegédi kinevezést az egyetem ókori építé- szet tanszékén. Ám közbejött a háború: 1914-ben be- vonult, majd két év frontszolgálat után Oroszország- ban hadifogságba esett. Más talán ott pusztult volna a szibériai vasútépí- téseken, vagy robotol a háború végéig, sõt azon is túl, a maradék hadifoglyok hazatértéig, esetleg út- ban otthona felé áldozatul esik a kelet felé nyomuló, az elmagyarosodott szlovákokra vadászó cseh légió kegyetlenkedéseinek. Ám Hugyeczet nem ilyen fá- ból faragták. Mivel ismerte a szlovák nyelvet, pillanatok alatt megtanult oroszul, és már hadifogolyként kiemelt státust kapott hidak, víztornyok, mozdonyszínek épí- tõjeként – a ma a Bajkálontúlhoz tartozó Hiloki járás- ban talán még látható némelyik ezen alkotásai közül. Ám a ragyogóan tehetséges fiatalembernek esze ágá- ban sem volt beérni ennyivel: máig nem tisztázott kö- rülmények között, alighanem egy vasúti hajtányról leugorva Kínába szökött, és hamis orosz útlevélért kapott menlevél segítségével 1918 októberében Sang- hajba érkezett. Késõbbi világraszóló karrierje színhelyére. Egyet- len fillér, egyetlen ismerõs, bármiféle kilátás nélkül. És az egyszerûség, a jobb kimondhatóság kedvéért új, „visszaszlovákosított” névvel: a kínai metropolis- ban – s késõbb a világban – L. E. Hudecként ismerik majd meg. Alig két hónappal Sanghajba érkezése után rajzo- lóként vállalt munkát R. A. Curry amerikai építész irodájában, majd csakhamar irodavezetõ lett. Fõnö- ke szerezte a megbízásokat, míg õ a rajzokért és a tervekért volt felelõs. Ez nem okozott neki különö- sebb gondot: a budapesti Mûegyetemen megalapo- zott tudásával könnyedén tett eleget a Curryvel dol- goztató, túlnyomórészt nyugati megrendelõk nosz- talgikus igényeinek: az „óhazában” hagyott neostílu- sok kedvelõinek. Az itthon maradottakkal levélben tartotta a kapcsolatot: gyakran panaszkodott az õt ekkor körülvevõ inger- és kihívásszegény közegre. „A piripócsi kõmûvesnek több mûveltsége van” az építészetben, mint kollégáinak, jegyzi meg egyik, 1920-ban kelt levelében. Hiányzik neki az inspiráció, az építészekkel, szobrászokkal, festõkkel való kap- csolat. Nosztalgiával gondol vissza a felvidéki Vih- nyén még ma is látható, pittoreszk kis kápolna terve- zésére, élete elsõ önálló – apjával közösen kivitele- zett – munkájára. Nem csoda, hogy Hudec, noha amerikai fõnöke addigra már társnak emelte maga mellé az irodában, 1924-ben úgy döntött, önálló vállalkozásba kezd. Eh- hez a kezdõtõkét apósától, egy jómódú kékfestõgyá- rostól kapta, akinek leányát, Giselle Meyert két évvel korábban vette el. A Sanghajban élõ német–angol család jó kapcsolatokat ápolt a kialakulófélben lévõ kínai burzsoáziával is, így a megrendelõk köre adott volt – annál is inkább, mert Hudec nevét ekkor már sokan ismerték, többek között a Country Hospital tervei révén: a kórházépületben Amerikát is megelõz- ve alkalmazott klímaberendezést. Hamarosan a rohamosan fejlõdõ nagyváros egyik legfoglalkoztatottabb, irodájában harminc embernek munkát adó építésze lett, aki Sanghaj építészeti arcu- latát máig meghatározó, nem egy emblematikus épü- Kisajátíthatják a szlovákok Hudec Lászlót, Sanghaj nemzetközi hírû építészét Puha ceruzával A Hudec Kulturális Alapítvány a párizsi Balassi Intézetben áprilisban több rendezvényt is szervezett egyik nemzetközi szinten leghíresebb építészünk, a fiatalkorában külföldre szakadt Hudec László népszerûsítésére. „Az ember, aki felépítette Sanghajt”, mindmáig nem foglalhatta el méltó helyét a magyar építészet történetében. Pedig érdemes felfedeznünk, mert ha nem tesszük, a végén szlovák mérnökzseniként vonul be a történelembe. letet alkotott. Ezt ambícióinak, no meg a kínai meg- rendelõknek köszönhette, akikben égett a vágy, hogy megmutassák városuk külföldi – amerikai, angol, francia – „társbérlõinek”: az õ ízlésük, igényességük, nagyravágyásuk semmiben sem marad el amazoké- tól. Sõt. Míg a nyugatiak továbbra is képtelenek vol- tak elszakadni a romantikus, barokk, klasszicista vagy épp Tudor korabeli homlokzatoktól, a kínaiak a legkorszerûbbet, a leginvenciózusabbat akarták. Hudec élt a lehetõséggel, és a legek építésze lett. Közel hatvan, fõképp az 1930-as években készült épülete közül itt most csak hármat emelünk ki. A kí- nai Joint Savings Society nevû pénzintézet 1930-ban pályázatot írt ki huszonkét emeletes székház és lu- xusszálloda tervezésére. A megbízást Hudec nyerte el. Neki való feladat volt: addig már több építész kí- sérletezett magasház építésével a süppedõ talajú vá- rosban, ám mind kudarcot vallott. Hudecnek kapóra jött kiváló technológiai ismerete: egy akkoriban új, vízzáró rétegként fém válaszfalakat alkalmazó német technikát használt az alapozáshoz. Ez olyan jól bevált, hogy a Park Szálló, a térség legelsõ felhõkarcolója mind a mai napig szilárdan áll a helyén, és Sanghaj egyik jelképe lett. Sõt 1980-ig ez volt az egyetlen fel- hõkarcoló a városban – az 1947-ben hatalomra jutott kommunisták nem osztoztak az építészek magashá- zak iránti lelkesedésében. (Mit szólnának, ha ma lát- nák „õsi”, munkásmozgalmi szempontból oly fontos fészküket!) Ám ekkor, a harmincas években még semmi sem akadályozta a fejlõdést, és Hudecet elhalmozták meg- rendelésekkel. A Park Szálló tõszomszédságában, az- zal nagyjából egy idõben építette fel másik világhírû épületét, a Grand Theatre-t, ezt a 2400 nézõ befoga- dására alkalmas szórakoztatókomplexumot, Ázsia akkor legnagyobb ilyen jellegû intézményét. Ma is ér- vényes, lenyûgözõ munka, amelyet a maga korában is felfedezett a világ, olyan szaklapok írtak róla mélta- tó kritikát, mint a L’Architecture d’Aujourd’Hui vagy a Der Baumeister. Harmadik itt említendõ, ugyancsak ünnepelt mû- ve a Sanghaj egyik iparmágnása, Vu Tung-ven meg- rendelésére készített családi villa, mely bármely hala- dó európai építész terveivel felvehette a versenyt, és amelyrõl – egyedüliként a távolba szakadt építészzse- ni mûvei közül – egy magyar szaklap, a Tér és Forma is megemlékezett. E három épület – és még több tucat – ma is lát- ható, jó részük mûemléki védettséget is kapott. Igaz, környezetük jelentõsen átalakult: Sanghaj ma huszonhárommillió lakosú óriásváros, építészeti fejlõdése arányaiban a Hudec korára jellemzõhöz mérhetõ. Hudec hihetetlen karrierjét elõször némileg lassí- totta Sanghaj japán megszállása, majd végképp elle- hetetlenítette a kommunisták hatalomra kerülése. Lánya emlékezett vissza évtizedekkel késõbb, hogy apja, mivel Oroszországban volt alkalma némi ta- pasztalatra szert tenni velük kapcsolatban, ki nem állhatta a vörösöket, ezért minél messzebb szaladt elõlük. A család végül Amerikában kötött ki, ahol Hu- dec nem folytatta a tervezést. Jól megélt korábbi, okos befektetéseibõl, ezenkívül oktatott a Berkeley Egyetemen. 1958-ban hunyt el, miután földrengés közben szívrohamot kapott. Itthon maradt közeli és távolabbi rokonait – tud- juk meg Csejdy Virágtól, az építész Budapesten élõ unokahúgától, a Hudec Kulturális Alapítvány és a Hu- dec Heritage Project kurátorától – õ, majd néhány év- vel ezelõtt elhunyt felesége is mindvégig kisebb-na- gyobb összegekkel támogatta. A család, mondja Csej- dy, magyar kötõdésûnek tudja Hudecet, amit sok minden alátámasztani látszik. Bár sosem tagadta gyö- kereit – „tót is vagyok, magyar is, a Szent István-i Ma- gyarország szülötte”, fogalmazott az építész az 1950- es években –, a mindig hazavágyó Hudec Szirákon vá- sárolt birtokot, hogy késõbb oda térhessen vissza. Be- adta kérelmét a vitézi címre, az 1940-es években a Sanghaji Magyar Egyesület elnökeként, illetve Ma- gyarország tiszteletbeli konzuljaként ténykedett (utóbbi minõségében a háború alatt több tucat ottani magyar zsidó életét mentve meg). Élete végéig szorgo- san küldött leveleit magyarul írta – kivéve néhányat, melyeket Géza öccsének címzett. Ám ezekben sem szlovákul, hanem a nyelvgyakorlás végett angolul adott tanácsokat testvérének, hogyan váljon jó épí- tésszé. Öccsének írta az alábbi, építészi ars poeticájá- nak is beillõ sorokat is 1924-ben: „Gyorsan a lényeget felvázolni, egy-két árnyék, és kész a kép, ami egy épí- tésznek kell. […] Ceruza a legjobb, mert jön egy gon- dolat, nem kell kotorászni tinta vagy toll, ecset után, hanem már lehet is rögzíteni. […] Ha vázolsz, hasz- nálj puha ceruzát, 4B vagy egyes, és puha gumit. Jó Nagy Virgil tanárom mondta, hogy az építész gumival jön a világra. […] Látod, Géza, én itt puha ceruzával keresem meg a kenyeremet.” A szlovákok mindenesetre, miután a sanghaji vi- lágkiállításon tartott magyar prezentációk révén fel- ismerték, micsoda építésztehetséget „adtak a világ- nak”, gõzerõvel kezdtek bele „Ladislav Hudec” nép- szerûsítésébe. Költséget nem kímélve forgatták le és mutatták be Kínában, a Hudec tervezte Grand Theatre-ben a The Man, Who Changed Shanghai (Az ember, aki megváltoztatta Sanghajt) címû dokumen- tumfilmet, s mára elérték, hogy Hudecet egyre több helyen „szlovák–magyar” építészként említik. Ami végül is helytálló. Ám ismerve északi szom- szédunk „híresember-szerzési” szenvedélyét amellyel Rákóczitól Mednyánszky Lászlóig kész bár- kibõl szlovákot faragni –, nem árt, ha azért a mi (kul- túr)politikusaink is résen vannak egy picit. Egy fon- tos lépés már történt: idén januárban a Külügymi- nisztérium helyettes államtitkára, Prõhle Gergely az építész születésének 120. évfordulójára emlékezve annak egykori sanghaji lakóházában megnyitotta a Hudec-emlékszobát. S A Grand Theatre a maga korában Ázsia legnagyobb szórakoztató-központja volt Sanghaj egyik jelképe, a Park Szálló, Hudec talán legfontosabb munkája. Leküzdötte a laza talajt László szüleinek házasságlevele és gyermekeik adatai. Gyökerek Igazi munkamániás volt, a tervezés mellett a kivitelezést is figyelemmel követte F O R R Á S : H U D E C K U L T U R Á L I S A L A P Í T V Á N Y

Upload: others

Post on 17-Jan-2020

2 views

Category:

Documents


0 download

TRANSCRIPT

Page 1: Hudec Lászlót, Sanghaj nemzetközi hírû építészét Puha ...Magyar Nemzet·Magazin 31 ... Ennek a hihetetlen tempójú és mérvû növekedés-nek a kezdetén érkezett meg a

Magyar Nemzet · Magazin 2013. május 11. , szombat

31Magyar Nemzet · Magazin 2013. május 11. , szombat

30

W E K E R L E S Z A B O L C S

anghaj, 1918. A Távol-Kelet legna-gyobb városának fejlõdése hatal-mas robbanás elõtt áll. Annak elle-nére, hogy furcsa módon alakultaka metropolis ügyei a nankingi szer-zõdés 1842-es aláírása óta: az Egye-sült Királyság az ópiumháború le-zárásaként egyenlõtlen feltételek-kel arra kényszerítette Kínát, hogynyissa meg kikötõit, köztük Sang-

hajt a britek elõtt. A britek után a franciák, az ameri-kaiak és a japánok is megkaparintottak belõle egy-egydarabkát, amelyen, élve területenkívüliségük adta jo-gaikkal, saját közigazgatás szerint élték az életüket, segymástól függetlenül, aktuális érdekeik szerint épít-keztek. Olyannyira, hogy még az egymás mellett állóvárosrészek csatorna- és vízrendszere vagy épp busz-közlekedése sem volt kompatibilis egymással.

Mégis Sanghajnak, lévén Kína „keleti kapuja”, az1910-es években már majdnem kétmillió lakosa volt,gazdasági és kulturális fejlõdése megállíthatatlannakbizonyult. Lakóinak száma a harmincas évekre 3,6millióra duzzadt, háromezer gyár, kétszáz nemzet-közi nagyvállalat, több mint harminc fõiskola mûkö-dött itt, és csakhamar – New York, London, Berlin ésChicago után – a világ ötödik legnagyobb városávánõtte ki magát.

Ennek a hihetetlen tempójú és mérvû növekedés-nek a kezdetén érkezett meg a városba egy magyarépítész. Épp a legjobb pillanatban. S csöppet sem át-lagos körülmények között.

Pedig Hudec László életében jó darabig semmisem utalt arra, hogy ilyen kalandos fordulatokbanlesz része. Hugyecz László Ede néven született Besz-tercebányán 1893-ban, a boldog békeidõkben, elma-gyarosodott szlovák apa és magyar anya elsõ fiaként.Édesapja jól menõ építési vállalkozó volt, aki még abudapesti millenniumi földalatti kivitelezésében isrészt vett, és fiának is korán megtanította a szakmacsínját-bínját. Az ifjú Hugyecz gyerekként elsajátítot-ta a kõmûves-, az ács- és a kõfaragó-mesterség alap-jait, és – bár a régészet, a történelem és a teológia isszenvedélyesen érdekelte – nem is volt kérdés, hogyépítésznek tanul. Diplomáját 1914-ben vehette kézbea budapesti Magyar Királyi József Mûegyetemen,ahol olyan tanárok oktatták, mint Pecz Samu (a pestinagyvásárcsarnok tervezõje), Schulek Frigyes és Wal-der Gyula (akinek nevéhez többek közt a pasaréti kislakásos mintatelep megalkotása fûzõdik). Fényes jö-võ állt elõtte, állást kapott Ybl Lajos építészirodájá-ban, tanársegédi kinevezést az egyetem ókori építé-szet tanszékén. Ám közbejött a háború: 1914-ben be-vonult, majd két év frontszolgálat után Oroszország-ban hadifogságba esett.

Más talán ott pusztult volna a szibériai vasútépí-téseken, vagy robotol a háború végéig, sõt azon is

túl, a maradék hadifoglyok hazatértéig, esetleg út-ban otthona felé áldozatul esik a kelet felé nyomuló,az elmagyarosodott szlovákokra vadászó cseh légiókegyetlenkedéseinek. Ám Hugyeczet nem ilyen fá-ból faragták.

Mivel ismerte a szlovák nyelvet, pillanatok alattmegtanult oroszul, és már hadifogolyként kiemeltstátust kapott hidak, víztornyok, mozdonyszínek épí-tõjeként – a ma a Bajkálontúlhoz tartozó Hiloki járás-ban talán még látható némelyik ezen alkotásai közül.Ám a ragyogóan tehetséges fiatalembernek esze ágá-ban sem volt beérni ennyivel: máig nem tisztázott kö-rülmények között, alighanem egy vasúti hajtányrólleugorva Kínába szökött, és hamis orosz útlevélértkapott menlevél segítségével 1918 októberében Sang-hajba érkezett.

Késõbbi világraszóló karrierje színhelyére. Egyet-len fillér, egyetlen ismerõs, bármiféle kilátás nélkül.És az egyszerûség, a jobb kimondhatóság kedvéértúj, „visszaszlovákosított” névvel: a kínai metropolis-ban – s késõbb a világban – L. E. Hudecként ismerikmajd meg.

Alig két hónappal Sanghajba érkezése után rajzo-lóként vállalt munkát R. A. Curry amerikai építészirodájában, majd csakhamar irodavezetõ lett. Fõnö-ke szerezte a megbízásokat, míg õ a rajzokért és atervekért volt felelõs. Ez nem okozott neki különö-sebb gondot: a budapesti Mûegyetemen megalapo-zott tudásával könnyedén tett eleget a Curryvel dol-

goztató, túlnyomórészt nyugati megrendelõk nosz-talgikus igényeinek: az „óhazában” hagyott neostílu-sok kedvelõinek. Az itthon maradottakkal levélbentartotta a kapcsolatot: gyakran panaszkodott az õtekkor körülvevõ inger- és kihívásszegény közegre.„A piripócsi kõmûvesnek több mûveltsége van” azépítészetben, mint kollégáinak, jegyzi meg egyik,1920-ban kelt levelében. Hiányzik neki az inspiráció,az építészekkel, szobrászokkal, festõkkel való kap-csolat. Nosztalgiával gondol vissza a felvidéki Vih-nyén még ma is látható, pittoreszk kis kápolna terve-zésére, élete elsõ önálló – apjával közösen kivitele-zett – munkájára.

Nem csoda, hogy Hudec, noha amerikai fõnökeaddigra már társnak emelte maga mellé az irodában,1924-ben úgy döntött, önálló vállalkozásba kezd. Eh-hez a kezdõtõkét apósától, egy jómódú kékfestõgyá-rostól kapta, akinek leányát, Giselle Meyert két évvelkorábban vette el. A Sanghajban élõ német–angolcsalád jó kapcsolatokat ápolt a kialakulófélben lévõkínai burzsoáziával is, így a megrendelõk köre adottvolt – annál is inkább, mert Hudec nevét ekkor mársokan ismerték, többek között a Country Hospitaltervei révén: a kórházépületben Amerikát is megelõz-ve alkalmazott klímaberendezést.

Hamarosan a rohamosan fejlõdõ nagyváros egyiklegfoglalkoztatottabb, irodájában harminc embernekmunkát adó építésze lett, aki Sanghaj építészeti arcu-latát máig meghatározó, nem egy emblematikus épü-

K i s a j á t í t h a t j á k a s z l o v á k o k H u d e c L á s z l ó t ,

S a n g h a j n e m z e t k ö z i h í r û é p í t é s z é t

Puha ceruzávalA Hudec KulturálisAlapítvány a párizsi Balassi Intézetben áprilisban több rendezvényt is szervezett egyiknemzetközi szintenleghíresebb építészünk, a fiatalkorában külföldre szakadtHudec László népszerûsítésére.„Az ember, aki felépítette Sanghajt”, mindmáig nem foglalhatta el méltóhelyét a magyarépítészet történetében. Pedig érdemes felfedeznünk, mert ha nem tesszük, a végén szlovák mérnökzsenikéntvonul be a történelembe.

letet alkotott. Ezt ambícióinak, no meg a kínai meg-rendelõknek köszönhette, akikben égett a vágy, hogymegmutassák városuk külföldi – amerikai, angol,francia – „társbérlõinek”: az õ ízlésük, igényességük,nagyravágyásuk semmiben sem marad el amazoké-tól. Sõt. Míg a nyugatiak továbbra is képtelenek vol-tak elszakadni a romantikus, barokk, klasszicistavagy épp Tudor korabeli homlokzatoktól, a kínaiak alegkorszerûbbet, a leginvenciózusabbat akarták.

Hudec élt a lehetõséggel, és a legek építésze lett.Közel hatvan, fõképp az 1930-as években készültépülete közül itt most csak hármat emelünk ki. A kí-nai Joint Savings Society nevû pénzintézet 1930-banpályázatot írt ki huszonkét emeletes székház és lu-xusszálloda tervezésére. A megbízást Hudec nyerteel. Neki való feladat volt: addig már több építész kí-sérletezett magasház építésével a süppedõ talajú vá-rosban, ám mind kudarcot vallott. Hudecnek kapórajött kiváló technológiai ismerete: egy akkoriban új,vízzáró rétegként fém válaszfalakat alkalmazó némettechnikát használt az alapozáshoz. Ez olyan jól bevált,hogy a Park Szálló, a térség legelsõ felhõkarcolójamind a mai napig szilárdan áll a helyén, és Sanghajegyik jelképe lett. Sõt 1980-ig ez volt az egyetlen fel-hõkarcoló a városban – az 1947-ben hatalomra jutottkommunisták nem osztoztak az építészek magashá-zak iránti lelkesedésében. (Mit szólnának, ha ma lát-nák „õsi”, munkásmozgalmi szempontból oly fontosfészküket!)

Ám ekkor, a harmincas években még semmi semakadályozta a fejlõdést, és Hudecet elhalmozták meg-rendelésekkel. A Park Szálló tõszomszédságában, az-zal nagyjából egy idõben építette fel másik világhírûépületét, a Grand Theatre-t, ezt a 2400 nézõ befoga-dására alkalmas szórakoztatókomplexumot, Ázsiaakkor legnagyobb ilyen jellegû intézményét. Ma is ér-vényes, lenyûgözõ munka, amelyet a maga korábanis felfedezett a világ, olyan szaklapok írtak róla mélta-tó kritikát, mint a L’Architecture d’Aujourd’Hui vagya Der Baumeister.

Harmadik itt említendõ, ugyancsak ünnepelt mû-ve a Sanghaj egyik iparmágnása, Vu Tung-ven meg-rendelésére készített családi villa, mely bármely hala-dó európai építész terveivel felvehette a versenyt, ésamelyrõl – egyedüliként a távolba szakadt építészzse-ni mûvei közül – egy magyar szaklap, a Tér és Formais megemlékezett.

E három épület – és még több tucat – ma is lát-ható, jó részük mûemléki védettséget is kapott.Igaz, környezetük jelentõsen átalakult: Sanghaj mahuszonhárommillió lakosú óriásváros, építészetifejlõdése arányaiban a Hudec korára jellemzõhözmérhetõ.

Hudec hihetetlen karrierjét elõször némileg lassí-totta Sanghaj japán megszállása, majd végképp elle-hetetlenítette a kommunisták hatalomra kerülése.Lánya emlékezett vissza évtizedekkel késõbb, hogyapja, mivel Oroszországban volt alkalma némi ta-

pasztalatra szert tenni velük kapcsolatban, ki nemállhatta a vörösöket, ezért minél messzebb szaladtelõlük. A család végül Amerikában kötött ki, ahol Hu-dec nem folytatta a tervezést. Jól megélt korábbi,okos befektetéseibõl, ezenkívül oktatott a BerkeleyEgyetemen. 1958-ban hunyt el, miután földrengésközben szívrohamot kapott.

Itthon maradt közeli és távolabbi rokonait – tud-juk meg Csejdy Virágtól, az építész Budapesten élõunokahúgától, a Hudec Kulturális Alapítvány és a Hu-dec Heritage Project kurátorától – õ, majd néhány év-vel ezelõtt elhunyt felesége is mindvégig kisebb-na-gyobb összegekkel támogatta. A család, mondja Csej-dy, magyar kötõdésûnek tudja Hudecet, amit sokminden alátámasztani látszik. Bár sosem tagadta gyö-kereit – „tót is vagyok, magyar is, a Szent István-i Ma-gyarország szülötte”, fogalmazott az építész az 1950-es években –, a mindig hazavágyó Hudec Szirákon vá-sárolt birtokot, hogy késõbb oda térhessen vissza. Be-adta kérelmét a vitézi címre, az 1940-es években aSanghaji Magyar Egyesület elnökeként, illetve Ma-gyarország tiszteletbeli konzuljaként ténykedett(utóbbi minõségében a háború alatt több tucat ottanimagyar zsidó életét mentve meg). Élete végéig szorgo-san küldött leveleit magyarul írta – kivéve néhányat,melyeket Géza öccsének címzett. Ám ezekben semszlovákul, hanem a nyelvgyakorlás végett angoluladott tanácsokat testvérének, hogyan váljon jó épí-tésszé. Öccsének írta az alábbi, építészi ars poeticájá-

nak is beillõ sorokat is 1924-ben: „Gyorsan a lényegetfelvázolni, egy-két árnyék, és kész a kép, ami egy épí-tésznek kell. […] Ceruza a legjobb, mert jön egy gon-dolat, nem kell kotorászni tinta vagy toll, ecset után,hanem már lehet is rögzíteni. […] Ha vázolsz, hasz-nálj puha ceruzát, 4B vagy egyes, és puha gumit. JóNagy Virgil tanárom mondta, hogy az építész gumivaljön a világra. […] Látod, Géza, én itt puha ceruzávalkeresem meg a kenyeremet.”

A szlovákok mindenesetre, miután a sanghaji vi-lágkiállításon tartott magyar prezentációk révén fel-ismerték, micsoda építésztehetséget „adtak a világ-nak”, gõzerõvel kezdtek bele „Ladislav Hudec” nép-szerûsítésébe. Költséget nem kímélve forgatták le ésmutatták be Kínában, a Hudec tervezte GrandTheatre-ben a The Man, Who Changed Shanghai (Azember, aki megváltoztatta Sanghajt) címû dokumen-tumfilmet, s mára elérték, hogy Hudecet egyre többhelyen „szlovák–magyar” építészként említik.

Ami végül is helytálló. Ám ismerve északi szom-szédunk „híresember-szerzési” szenvedélyét –amellyel Rákóczitól Mednyánszky Lászlóig kész bár-kibõl szlovákot faragni –, nem árt, ha azért a mi (kul-túr)politikusaink is résen vannak egy picit. Egy fon-tos lépés már történt: idén januárban a Külügymi-nisztérium helyettes államtitkára, Prõhle Gergely azépítész születésének 120. évfordulójára emlékezveannak egykori sanghaji lakóházában megnyitotta aHudec-emlékszobát.

SA Grand Theatre a maga korában Ázs ia legnagyobb szórakoztató-központ ja vol t Sanghaj egyik je lképe, a Park Szá l ló , Hudec ta lán legfontosabb munkája . Leküzdötte a laza ta la j t Lász ló szüle inek házasságlevele és gyermekeik adata i . Gyökerek

Igaz i munkamániás vol t , a tervezés mel lett a k iv i te lezést i s f igyelemmel követte

F O R R Á S : H U D E C K U L T U R Á L I S A L A P Í T V Á N Y