1

Északi Tájakon A BORSOD–ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG KIADVÁNYA

Hogy jókedvü legyél ! Hidd el, hogy nem vagy itt: színház az életed, hidd el: megáll a perc, ha lecsukod szemed, hidd el, hogy minden vágyad tiszta, mint az oltár! gondold, hogy messze száll a gép veled!

Ha megcsodálod még a szép virágokat, ha elhiszed, hogy holnap is fölkél a nap, ha úgy nézel szét, mintha nézőtéren ülnél, akkor már megtaláltad önmagad.

Azért legyél vidám mindegyik reggelen, azért legyél erős: hogy erőt adj nekem, azért kell megbecsülnöd minden egyes órát, mert mindegyik perc új csodát terem.

2008.MÁJUS

2

Északi Tájakon

MÁJUSI ÉNEK Csobog már a kis patak,Zöld a lomb,a rét….

SZÖVETSÉGI HÍREK 2007 évi közhasznúsági beszámoló

ESEMÉNYEK,TÚRABESZÁMOLÓK • Nemzetközi Nagymilic túra • Bicajos túrák • Turista Majális • Helyipari húsvéti túra • MVSC húsvéti túra

TELJESÍTMÉNYTÚRÁK • Vitézlő 2008. • A BÜKK forrásai 2008

A VERSENYZÉS MINT OLYAN… • A Borsodi csapatok eredményei • ENCIÁN KUPA kiírás

BEPILLANTÁS A SZAKOSZTÁLYOK ÉLETÉBE • Bemutatkozik a Helyipari TE

TÚRAMOZGALMAK • A Cserehát Túristája

TANÖSVÉNYEK • Kék hullám tanösvény

BARANGOLÁSOK ANNO…. • Körtúra a Cserehátban • Kalandozó magyarok Párizsban

ANYÁK NAPJA

KISOKOS • Az MTSZ Minősítési Szabályzata • Bölcs mondások, aranyköpések

T A R T A L O M

SZERKESZTETTE A B.A.Z. MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG MEGBÍZÁSÁBÓL

BARTÓK JULIANNA

3

Északi Tájakon

MÁJUSI ÉNEK

Csobog már a kis patak, Zöld a lomb,a rét;

Méhe zsong virág fakad, Szellő zúg mesét.

Illat száll, madár dalol, Felhőtlen a táj.

Halljátok-e gyermekek? Hív a napsugár!

Hív az erdő, hív a völgy,

Hív a szép határ: Menjetek vidulni hát,

Míg virít a nyár. Szedjétek gyümölcseit,

Míg felétek int, Míg az őszi hervadás

Itt nem lesz megint.

Ha megvirrad keleten S fölsuhan a Nap,

Hálaima mondásra Ne légy hallgatag;

És este se késlekedj Fohászt zengeni

Ahhoz, ki a föld porát Átmelengeti.

Ahhoz, ki a hó alól

Zöld tavaszt fakaszt S tarka nyárrá bűvöli

Halkan a tavaszt. Ahhoz, aki őszt ad és

Őszre szép telet, Áldásokkal hintve be

Földi életed.

Piován Győző

4

Északi Tájakon

SZÖVETSÉGI HÍREK

A BORSOD – ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG 2007.ÉVI KÖZ-

HASZNÚSÁGI JELENTÉSE

1. /A szövetség költségvetési támogatást nem kapott 2./Vagyonfelhasználás nem történt 3. /A Szövetség által nyújtott cél szerinti juttatások

Juttatás megnevezése Előző évi összeg

(Ft) Tárgyévi összeg

(Ft) Változás

(Ft)f A Turista pantheon fenntartásának támogatása 20.000 20.000 0 Összesen: 20.000 20.000 0

Támogatás összege (Ft) Támogató megnevezése Támogatott cél Előző évi Tárgyévi Változás (Ft)

Nemzeti Civil Alapprogram Működési költségek 1021000 0 -1021000

Nemzeti Civil Alapprogram Északi tájakon folyóirat kiadása 106000 540000 -520000

Nemzeti Civil Alapprogram

Czárán szobor köztérre állítása, közös túra 1000000 0 -1000000

Nemzeti Civil Alapprogram

A forrástól a torkolatig, végig a Hernád mentén 466400 633600 167200

Nemzeti Civil Alapprogram

B.A.Z. megyei természetjáró szervezetek együttműködésének elősegítése

400000 0 -400000 PÁLY

ÁZA

TO

K

Kárpátok Alapítvány „A Hernád ami összeköt” kerék-páros túramozgalom megvalósítás 2863302 0 -2863302

Támogatás összege (Ft) Támogató megnevezése Támogatott cél Előző évi Tárgyévi Változás (Ft)

B.A.Z. Megye Önkormányzata

Megyei rendezvények, versenyek lebonyolítása 110000 80000 -30000

Önkormányzati és Te-rületfejlesztési Minisztérium

Megyei rendezvények, versenyek lebonyolítása 100000 100000 0

VITUKI Tanösvények megvalósítása 1700000 0 -1700000

Magyar Természetbarát Szövetség

Turista utak jelzésfestése (2006-ban az OKT és Alföldi Kéktúra B.A.Z. megyei szakasza, 2007-ben határátkelési pontokhoz jel-zésfestés

843080 1167200 324120

ÉMÁSZ Nyrt. Közhasznú tevékenység támoga-tása 200000 500000 300000

A jövőért Alapítvány (ÉMÁSZ Nyrt )

Közhasznú tevékenység támoga-tása 150000 0 -150000

Bernáth Marietta Ómassai kulcsosház fűtéskorszerűsítés 32800 0 -32800

TÁM

OG

AT

ÁSO

K

SZJA 1 % Közhasznú tevékenység 1409 48754 47345

Összesen : 9947991 3069554 -6878437

5

Északi Tájakon

5./ A vezetői állású tisztségviselők juttatásban nem részesültek 6./ A Szövetség taglétszáma 2007.végén 27 tagszervezet volt. Szövetségünk célja : természetjáró tevékenység, egészségmegőrző , személyiségformáló, közösségépítő tevékenység és az ifjúság fizikai , erkölcsi nevelése. A természeti értékek megóvása és ápolása . Szövetségünket 8 fős elnökség irányítja , feladatait a gyalog-, vizi-, kerékpáros-, magashegyi-, és autós szakágak, valamint technikai-, verseny-,oktatási-, minősítési-, ifjúsági,- fegyelmi-, marketing és természevédemi bizottságok és albizottságok működetésével látja el. Fontosabb rendezvényeink 2007.évben időrendben : Évnyitó túra, Népek Tavasza Teljesítménytúra, Tvaszi Nagytakarítás a Bükkben, Nemzeközi Nagy-Milic Túra, Turista Majális, Encián Kupa Tájékozódá-si verseny, Tavaszi vizi tábor II. Regionális Gyalogos Természetjáró Találkozó, Mikulátúra voltak. A kapott támogatásokat a pályázati céloknak megfelelően használtuk fel és számoltuk el A kitűzött célok megvalósítása érdekében végzett tevékenységünk az egész társadalom javára szolgált. Miskolc 2008.április 22. Balkányi Ferenc

elnök

ESEMÉNYEK TÚRABESZÁMOLÓK

NAGYMILICI NEMZETKÖZI TÚRA

2008.04.19 –én rendezte a B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség a III. Nemzetközi Nagy-Milic Természetjáró Baráti Találkozót A A túra lényege, hogy mi a magyar oldalról (három különböző erősségű útvonalon), a szlovákok a szlovák oldalról jönnek föl a Nagy-Milic csúcsára, ahol déli 12 órakor találkoztak. Köszönet! Köszönjük a B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség 2008. április 19.-én megren-dezett III. Nagy-Milic Természetjáró Baráti Találkozó megrendezésében és lebonyolí-tásában közreműködők tevékenységét. Reméljük, hogy rendezvényünkkel minden természetet kedvelő sporttársunknak kellemes időtöltést, tartalmas kikapcsolódást tudtunk biztosítani. Külön köszönetet mondunk Hollóháza polgármesterének Koleszár Sándornak és segítőinek, akik a rendezvényen való közreműködésükkel és vendéglátásukkal szín-vonalasabbá tették a találkozót! Köszönetet mondunk a túravezetőknek: Szűcs Jó-zsefnek (DTSK) aki a hosszú túrát vezette, és Tar Gábornak (Görömbölyi TK) aki a B. túrát vezette, és Béres Lajosnak (DTSK) aki a C. túrát vezette! Balogh Sándor főtitkár

Miskolc, 2008. április 21.

6

Északi Tájakon

BeszámolóK a kerékpáros szakág programjáról 2008 Május 2.-án indultunk az Uhornai-hágóra. Sikerült szép napos időben végigkerekezni a kijelölt távot.

Az útvonal röviden: Szögliget - Vidomáj határátkelő - Szádud-varnok - Krasznahorka -Uhornai-hágó - Szmolnik - Gölnic - Jekelfalva - Kassa Béla - Kassa - Kis Ida - Perényhim -Hidasnémeti. A túra megfelelő távolságú volt, a szintek egy kevés bobozással teljesíthetők. Jekelfalván remek szálás és vacsora várta a megfáradt csapatot. A második napon egy kellemes emelkedővel kezdtünk de ezt hamar letudtuk. Legu-rultunk a Csermely-völgybe, ahol megnézhettük a kisvasutat. hamarosan beértünk Kassára és a belvárosban tettünk egy rövidke kirándulást. A város most is szép mint mindig. Kifelé Nagyida felé vettük az irányt és Perényhím érintésével egy földúton jutottunk Hidasnémetibe. Itt vonatra szállt a csapat. Két szép napot töltöttünk el, jól éreztük magunkat. (Béres Sán-dor Bánréve)

Bicajtúra ( Bánréve ) 2008. Május 10.

Ismét sikerült egy jó kis túrát megejtenünk. Amint a mellékelt képek jelzik ismét bicajoztunk egy jót. Reggel Tornanádaskáról indult a csapat, és a határ felé vettük az irányt. Jó tempóban haladtunk Tornáig ahol mellékutakra tértünk át. Így közelítettük meg Szepsit. A város főtere érdemel csak említést ami szép és rendezett. Rövid frissítő után Jászó felé haladtunk ahol meg-néztük az egykori premotrei prépostság épületegyüttesét. A kertjében található egy hatalmas mamutfenyő, ami kb. 200 éves lehet. Folytatva az utunkat egy remek dobságon keresz-tülvergődve értük el előbb Kis Idát majd Bukovec felé kanya-rodva Kassát. Itt sokkal több szintemelkedés volt mint ahogy én azt elképzeltem. Kassán a belvárost csodáltuk meg. Haza-felé szintén mellékutakon Kéked érintésével, Hidasnémetiben zárult a túra. Kellemes, kissé húzós nap volt.

7

Északi Tájakon

KÉPEK A HELYIPAR MECSEKI TÚRÁJÁRÓL

vidáman szomoreszk

medvehagyma medvehagyma

KÉPEK AZ MVSC HÚSVÉTI TÚRÁJÁRÓL

erdei hangverseny barlangászás

8

Északi Tájakon

TELJESÍTMÉNYTÚRÁK

MOTTÓ :HETEKRE TERVEZETT MENETET SEPERCBEN TESZNEK MEG !!!!!!!!!

INDULJ EL AVITÉZLŐN, S EL-NYŰTT TESTBŐL VITÉZ LŐN ...

z idei évben ez a mottó lebegett a vakmerő és bátor „Lo-vagjelöltek” szeme előtt, illetve, ahogy a későbbiekben

kiderült, a szervezők feje felett is. Biztató volt a reggeli ke-lés. Szinte a felhők is érezték, hogy a mai csatát ők nem nyerhetik meg, így még hajnali órákban kereket oldottak.

eggel 5 óra: megindult a nyüzsgés az iskola aulájában, Pontőrök batyustól útra készen, illetve a rajtoltatáshoz

összeállt a csapat is. Lelkiekben felkészülve vártuk a hadsereg megérkezését. Voltak is jó páran.

s 6 órakor útra keltek az első bátor jelöltek. Csoportosam indultak kisdiákok, hallgatók, de voltak idén is kutyusokkal társulók vagy kabalákkal startolók. Az idei év meglepeté-

se a szép 880-as létszámon kívül az alig 1 éves Vitéz-manó volt. Bár ő a papa hátán uta-zott, de így is kíváncsian pislogott a fárasztó nagy út után.

él környékén megérkeztek az első befutók. Aztán az idő múlásával egyre többen let-tek. A beavatási szertartáson túlesett Vitézeket finom zsíros kenyér, üdítő, kitűző és

oklevél fogadta még rajtunk kívül. Túra után jólesett lepihenni egy kicsit, de akinek volt kedve, az kipróbálhatta az idei év újdonságát is. Megragadhatta az alkalmat, hogy ismerős vagy isme-retlen kezébe fényképezőgépet nyomva, ő maga vá-szon mögé bújva pózoljon, mint középkori „trubadúr” lovag vagy piros ruhás dáma.

mlítésre méltó a szervezők teljesítménye is. A technika ördögei (alias regisztrátorok Gyula veze-

tésével) szintén dacoltak az elemekkel, kábelekkel a végtelenül rideg és kegyetlen szoftverekkel, de Vitéz-hez méltóan vették az adminisztrációs dzsungel aka-dályait.

e ezt is túléltük, mint mindent ezen a napon. Mindenki befutott épségben… senki nem halt éhen, és a tavalyi évvel ellentétben,

idén nem kellett senkit a sötét erdőből összeszedni. Összegezve az eddigieket! Köszönjük, jól vagyunk és mások is túlélték a mai napot, nem csak mi!

sápadt arcú indiánoknak üzenjük, hogy az esőtáncukkal jövőre is elmehetnek a bús-ba. És reméljük, hogy mindenki jól érezte magát, és jövőre elhozzák az egész csalá-

dot.

A

R

É

D

E

D

A

9

Északi Tájakon

BÜKKI FORRÁSOK 50

(Ahogy „moiwa” látta)

Ezen a hétvégén elcsendesedésre, igazi természetközeli élményekre vágytam, ezért választottam a Bükköt. A hajnali Rákóczit beszéltük meg C. Bélával (nagy szerencse ez a Rákóczi korábbi indítása és IC-khez mérhető sebessége, mert így tömegközlekedve is elérhető a miskolci túrák többsége). Pesten még csak csepitel az eső, később már intenzívebben szemerkél.

Miskolcon leszállva versenyt futunk napijegyet venni, szerencsénkre pont indul egy busz Diósgyőr felé, mire megvan a jegyünk. A buszból követhetjük, ahogy a szemerkélésből intenzív áztató eső kerekedik. Kedvünket nem szegi... A lillafüredi buszra már zuhogó esőben szállunk fel. A Majális-park után már a hamisítatlan bükki hangulatot látni a buszablakból, csak az eső ne esne... Ahogy a rajt-hoz közeledünk gyalog, fel is szerelkezünk esővédő holmikkal.

A rajtidő vége felé indulunk el, részemről 25-ös rajtszámmal. Esőben is gyönyörű látvány a Hámori-tó, majd a túra vége felé ismét megpillanthatjuk. Összesen 12 forrást kellett érintenünk, ezen kívül további 6 ellenőrzőpontot iktattak be. Tudtuk, hogy a szintemelke-dés 2100 méter körüli lesz, és hogy a sárban mind a távot, mind a szintet többnek fogjuk érezni.

Az első forrásig (Flóra-forrás) 2 jelzésváltás is volt, ráadásul mindenféle kanyarokkal tarkítva. Az eső miatt azt találtuk ki, hogy min-dig a következő pontig megpróbáljuk memorizálni a leírást és a jelzéseket, hogy feleslegesen ne kelljen elővenni se az igazolófüzetet, se a térképet. A Szeleta-tetőre való felkapaszkodás rögtön elég combos, helyenként csúszós. Kellő alázattal és óvatossággal közleke-dünk. A tetőről elénk táruló kilátás pompás, még így esőben is: alattunk Hámor és a Palotaszálló.

A Forrás-völgyben nyugatra fordulunk és lassanként elhaladunk rövidtávos csapatok mellett. Egy szép réten keresztül vezetett a zsák-utcás P kör jelzés a Flóra-forráshoz, amihez mászni kellett egy keveset és elkerülni a piruettezést. Igazolófüzetet nejlonból elő, zsírkré-tával a rendezők által kirakott kódot felírni, majd visszacsomagolni és tovább előre!

Ismételt útvonalmemorizálás következik. Ezen a szakaszon csapódik hozzánk S. Gábor (egykori tájfutó), akivel innentől végig együtt teljesítjük a túrát. Az eső kegyetlenül rázendít, egy vízhatlan anyaggal fedett (!!) esőbeállóban néhány már ott pihenő túrázó mellé beállunk, hátha lecsendesedik az eső, de nem... Pár perc "ráhangolódás" után indulunk is tovább.

A Z sáv elhalad egy újabb forrás mellett, majd jön egy igen kellemetlen meredek, ami száraz időben is gondot tudna okozni. Elő kell venni a trükközéseket, ugyanis nemcsak a mások által kijárt út roppant csúszós, hanem az útról letérve az avar alatt is lehetett csúszós sár. Béla egy 10 pontos lábkicsúszós figurát mutat be.

A Z kör jelzés már egyenesen Andó-kúthoz vezet. Itt emberes pont vár minket az esőházban, ahol az aláíráson kívül csokit is kapunk. Innét visszakapaszkodunk a nyeregbe, ahonnan lejöttünk a forráshoz. A S sávon egyenletesen kapaszkodunk felfelé, időnként keresz-tezve a Szentlélekre vezető műutat. Ezen a szakaszon a sár jóval mérsékeltebb, lehet haladni. Magos-kőnél újabb kód felírása követke-zik, na és persze egy néhány perces megállás, hogy kiélvezzük a nagyon szép panorámát, az esőtől feléledt természetet, és a felszálló pára látványát.

Innentől egy jó darabig ismerős a terep, félig bealudva is odatalálunk Örvény-kőre. Az ismerős rövid de velős emelkedő a P három-szögön, aztán a balkanyar után rövidesen a Jókai emlékműhöz érünk (kód + zsírkréta). Errefelé futunk össze Tibettel és VadMalaccal, akikkel azon örömünkben osztozunk, hogy micsoda csend és gyönyörűség honol itt a Bükkben, amiért is megéri ide eljönni, akárme-lyik évszakban is.

Normális esetben kocogható lejtő következne Mária-forrásig, de most a lejtők talán veszélyesebbek, mint az emelkedők. Csak lassan, méltósággal haladunk. A forrásnál, ami igen bőségesen ontja magából a vizet, természetesen újabb kódot írunk fel. A Barcika túra emlékeit felelevenítve közeledünk Csondró-völgyhöz. Az akkor befagyott patakvölgyből most intenzíven dübörög a víz. Kicsit izgal-masan alakul a patakon való átkelések sorozata, de bepottyanás nélkül megússzuk.

Ismételten megcsodáljuk a völgy egyedi sziklaformációit, aztán hamarabb mint hinnénk, megérkezünk Ámor-forráshoz. Itt találkozunk V. Zolival, aki korábban azt ígérte, hogy egy egész csapattal jön a túrára, de végül ebben az időben csak ő vállalkozott egyedül. A Csondró-völgy aljában a bükkösök továbbra is monumentálisak, az esőtől fekete a kérgük és méregzöldek a leveleik. Hihetetlen lát-vány! Az eső pedig lassan alábbhagy, átmegy csepegésbe.

Mályinkára megérkezvén kecskék legelésznek a réten, Béla pedig egy újabb hátast dob. A kocsmában ellenőrzőpont, erőgyűjtés gya-nánt cukorkát kapunk. Rövid pihenő után irány Dédesvár! Egyenletes tempóban haladunk, tudjuk, hogy a Vár-forrásig még többször is lefele kell mennünk, hogy aztán legyen honnan felfelé kapaszkodnunk. Béla észreveszi, hogy van Dédesvárra egy K rom jelzés is, igaz, hogy ha azt választanánk, kimaradna a Vár-forrás, ráadásul roppant meredek is.

10

Északi Tájakon Vár-forrásnál a szokásos kicsomagolás - kód felzsírkrétázás - becsomagolás szertartást tartjuk meg, majd gyökkettővel felcammogunk a Kisvár melletti nyeregbe. Kisvár sziklái gyönyörű fehérek eső után! Innét megint megtévesztő a dolog, ugyanis a nyeregből még jócskán szintet kell vesztenünk, hogy a K rom leforduljon a Dédesvárhoz. Az egyszerre köves és rézsútos úton nagyon óvatosak próbá-lunk lenni. A sziklamászást sem nélkülöző útvonalon érjük el a várromot. Innét ugyanott vissza, menetközben egy pompás kilátópont marasztal néhány pillanatra. A szint felén már bőven túl vagyunk, a távnak viszont még nem, ennek ellenére komótosan haladunk felfelé a K rom jelzésen. A régi térképeken szereplő jelzés folytatása még szerepel ugyan, mostanára azonban ezt megszüntették és Nyír-kőre már szalagozott út vezet. Az út vége meglehetősen meredeken haladt felfelé. Ez a szakasz Dédesvártól a térkép szerint (és érzésünk szerint is) jóval több volt, mint a megadott 1,8 km. Az erdészháznál lelkes pontőrök fogadnak, lefotóznak bennünket (másutt is tették ugyanezt), valamint sütivel kínálnak. Rövid pihenő után kimegyünk a csúcsra, ahonnan a Tátrát most nem, de az Érchegység vonulatait ki lehet venni. Ezután jött egy újabb rövid meredek mászás a Farkasnyaki elágazásig, ahol is átbuktunk a gerincen és folytattuk a forrásvadászatot: jelentős szintvesztéssel érkeztünk meg a Meteor-forráshoz, ami az eső miatt igen komolyan ontotta ma-gából a vizet. Kódfelírást követően a jelzéskombináció betanulása következett. Majdnem lementünk Ómassáig, azonban előtte balra fordultunk a K+ jelzésre. Béla megemlékezett az onnét induló nagyon meredek Szuszogó nevű útról, amin most már nem vezet turistajelzés. Egy kiadósabb szolgáltatás hiánya kezdte érez-tetni hatását és érezhetően belassultunk. Tetézte a dolgot, hogy menet közben előbukkant a Nap is. Az igen mélyen kimosott vízmosásban haladtunk felfelé és rövidesen elértünk a Jubileumi-forrást. Szokásos koreográfia, de most már pár percre le is kellett ülnünk. Szerencsére az út innen egyáltalán nem volt meredek, kellemes murvás szekérúton jutottunk el a szentléleki romokhoz, majd onnan enyhe lejtéssel a Köpüs-forráshoz, ahol a pontőraláírása mellé némi szőlőcukor is járt. Béla és Gábor is úgy gondolta, hogy itt az idő a saját elemózsiát is elővenni, mert nem érdemes megvárni az eléhezés pillanatát. A S négyzeten haladva érkeztünk meg Garadnára. Menet közben már elkezdett szemerkélni az eső, mertük remélni, hogy nem lesz már olyan intenzív esőben részünk, mint délelőtt. A kisvasút végállomása mellett egy esőbeállóban rendezkedett be a rendezőség, amely nagyon jó hangulatról is gondoskodott. Szörppel, zsíros- és lekváros kenyérrel kínáltak, amit örömmel elfogadtunk :-) Az eső viszont kegyetlenül rákezdett. Távolból dörgés is hallatszott. Még lenyomtunk néhány kenyeret, az eső viszont nem csillapodott. Tovább in-dultunk.

A műúton a bánkúti elágazás után fordultunk balra, a Helyiipari-forrás felé. Az erdő igen sötétbe burkolózott a viharfelhők miatt, mi azonban kitartóan haladtunk. Pár perc múlva máris a forráshoz értünk (szokásos koreográfia). Mivel esett tovább és körülöttünk cikáz-tak a villámok, pihenő nélkül vettük az irányt Csókás felé. Gyakorlatilag minden irányból villámlott, de egy kivételtől eltekintve kellő-en messze volt tőlünk, hogy nagyon félnünk kellett volna.

A műutat már a távolból felfedeztük, és ki is jutottunk rá, de szalagot azt nem találtunk. Gábor emlékeire hagyatkozva jobbra fordul-tunk és egy éles jobbkanyarig mentünk rajta. Onnét már nem volt messze a csókási pont, ahol a jó szó mellé újabb csoki és persze aláírás is járt. Az eső szerencsére alábbhagyott. Komoly szint innét már nem volt vissza, ráadásul egy gyakran járt rész következett. Régi emlékek felelevenítése közben haladtunk el a töbrök, valamint a Dante pokla mellett.

A Z jelzésen jobbra térve átbuktunk a gerincen, hogy aztán meredeken csússzunk lefelé a Lencsés-forrás felé. Részemről a csoszogás játszott, Béla viszont néha bevállalt egy "besietést", aminek nem mindig lett jó vége. A piruetteket néha képtelenek voltunk lepontozni :-) A forrásnál egy lubickoló szalamandra látványa is része volt a túra szolgáltatásainak. Innét már egy egyetlen forrás volt vissza, de odáig még le kellett jutni a műúthoz.

A Z sáv helyenként kellőképpen veszélyes útvonalvezetéssel visz le a Hámori-tóhoz. Kicsit rézsútos, igaz, hogy nagyjából tapad. Jeges időben be nem vállalnám, az biztos. A Hámori-tó gátján majdnem átbukik a víz, azért lazán átsétálunk rajta. A tóparton pecások élve-zik az utolsó világos órákat. A tó körüli sétaúton haladunk egy pár percet, de csak azért, hogy majd alkalmasint a szalagozáson felkúsz-szunk az Eszperantó-forráshoz.

A "felkúszás" a legjobb szó: az előttünk járt sporttársak kellőképpen előkészítették a terepet. Alternatív útvonal nincs, helyenként bizony négykézláb, mindenféle tereptárgyakba kapaszkodva tudunk csak felkapaszkodni. Megvan az utolsó kód, elvben innentől öröm-túra kellene hogy legyen a számunkra. Nade még ugyanazon a csúszós úton le is kell jussunk. Lépésről lépésre lecsoszogunk, szeren-csére egyikünk sem zakózik, pedig itt nagyon könnyen lehetett volna.

A kisvasút síneit elérve felvetődik az ötlet, hogy az utolsó 1 km-t a síneken tegyük meg, így fentről élvezhettük a viadukt élményét, illetve a "célegyenesben" még egy igazi kaland következett: a lillafüredi állomás előtti alagút. Ilyen kései órán már semmilyen vonat sem volt várható, ezért bevállaltuk. Kerek 11 órás idővel érkeztünk be a célba.

A Bükkben nem csalódtam. Esőben talán még szebb a táj, még élénkebb a vegetáció. És mészkőhegységhez hűen olyan nagyon marasztaló sár nem is képződött. A felszíni néhány centis sár azért piruettezésre alkalmat adott, de nem vált a túra "mumusá-vá". Sikerült új útvonalakat, forrásokat megismerni, kikapcsolódni a csendben, nyugalomban. Köszönet a rendezőségnek a túráért!

11

Északi Tájakon SOKAN ISMERJÜK A MONDÁST KÉTFÉLE EMBER VAN : A NORMÁLIS ÉS A TURISTA. A TURISTÁK KÖZÖTT IS VAN AZONBAN EGY CSOPORT AMELY MÉG A TURISTÁNÁL IS TÚRISTÁBB !!!!!!! Ő A TÚRAVERSENYZŐ

A BORSODI CSAPATOK IDEI EREDMÉNYEI

KATEGÓRIA HELYEZÉS MEGNEVÉZÉS ALMÁDI KUPA 2008.03.22.

N 6. Tóth Éva N 7. Bartók Adrienn F 10. Kaszás József F 18. Szalai Zita F 19. Farkas János

BAKANCSOS ATOK KUPA 2008. 03.29. A36 3. AES Tisza TSC (Farkas János,Kaszás József) A36 5. TISZAFA (Tóth Éva, Fehér János) A60 2. MVSC ( Csarnai Béláné,Lugosi Judit, Váradi zsófia, Bartók Julianna) A60 3. MVSC Őszikék ( Pásztro Istvánné, Fucker Anita)i

B 4. TSC( Kemény Mihály, Bálint Tibor,Dobos Tamás) KC 15. Szabó család ( Zoltán, András, Bence, Borka)

REZÉT KUPA 2008.03.29 A 8. Kispatak (Valer Zoltaán,Vinkler Zsolt,Leskó Dánile) A 10. SESE (Szalai András,Kazsomérszki Zsolt)

NAPERNYŐ KUPA 2008. 04.12. CSAPAt A 4. Kispatak (Valler Zoltán, Vinkler Erzsébet, Leskó Dánile)

A36 3. Kotolits család A36 4. Sörösmókus A36 5. AES Tisza TSC ( Farkas János,Bartók Adrienn, kaszás József) A36 7. Tiszafa (Szalai Zita, Tóth Éva)

A50 5. Ugrilfüles MVSC ( Varmuzsa Rezső,Lányi László,Solczer Ágnes, Varmuzsáné Durbák Zita)

A60 1. HETEX ( Andók Lajosné, Simon András ) A60 Egri Leánykák MVSC (Csarnai Béláné,Váradi Zsófia,Lugosi Judit) A60 4. Szőke Tisza ( Borbély József, Hizsnyik Katalin) A60 5. MVSC (Edelény Csaba, Bucsi-Szabó László, Bartók Julianna )

NAPERNYŐ KUPA 2008.04.12. EGYÉNI N 3. Csarnai Béláné N 4. Váradi Zsófia F 5. Zárdai István F 12. Fehér János F 19. Szalai Zita F 20. Bartók Julianna F 21. Kaszás József

Északi

12

Tájakon

Versenykiírás

XXVII. ENCIÁN KUPA Gyalogos Természetjáró Tájékozódási Túraverseny

az Országos Természetjáró Tájékozódási Csapatbajnokság VII. fordulója

Bükk-hegység, varbó 2008. május 17.

A verseny célja: A verseny lehetőséget biztosít arra, hogy a természetjárók és a természetjárással ismerkedő fiatalok részesei legyenek egy nagy hagyományokkal bíró versenynek, ahol a tájékozódási és túravezetési ismereteikről számot adhatnak, illetve gyakorolhatják a túraversenyzést. Baráti találkozó és tapasztalatcsere a versenyzést űző túravezetők részére. A résztvevők versenyzés közben megismerik a Bükk-hegység szépségeit, fejlesztik túravezetési valamint tájékozódási képességeiket.

Találkozó, rajt: Varbó, Horgász Büfé és Kemping Az első rajt 8,00 órakor, az utolsó 10,00 órakor lesz. Rendező: A B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség Versenybíróság: Elnöke: Szalai Zita Pályakitűző: Garadnay Sándor Ellenőrző bíró: Váradi Zsófia Szövetségi ellenőr:Farkas János Tiszaújváros, Árpád u. 4.tel.: 70/228-2743; janosf@freemail.hu A verseny formái és kategóriái: Bontott távú, kötött menetsebességes, felső-, és középfokú egyfordulós, nappali természetjáró tájékozódási túraver-seny. A, A/36 és A/50, A/60 kategóriák: Felsőfokú: tájfutó térképen, tájékozódási feladatokkal nehezített versenypályák, 2-4 fős csapatok részére, a megfelelő életkori kategóriákkal. (Táv: ∼8, illetve ∼7 km, szint: 600, illetve 500 m. Az „A” és „A36” illetve „A50” és „A60” kate-góriák azonos pályán, de különböző menetsebességgel haladnak.) „B” kategória: Középfokú: tájfutó térképen, kevés tájékozódási feladattal nehezített versenypálya, 2-4 fős csapatok részére. (Táv: ∼7 km, szint: 500 m) „B1” (ifi) kategória Ifjúsági kategória a középiskolás bajnokságba nevezettek részére, 19 éves korig (Táv: ~7 km, szint: 500 m) Előzetes jelentkezés esetén lehetőség van túravezetéses túrán részt venni a horgásztó környékén. Díjazás: Kategóriánként az I - III. helyezést elért csapatok érem, az I – VI. helyezést elért csapatok oklevél díjazásban része-sülnek. Minden bajnoki kategória első helyezett csapata elnyeri a kategóriájának megfelelő vándor kupát! Ezen túlmenően a B.-A.-Z. megyei csapatok külön is értékelésre kerülnek. Megyei ifjúsági bajnok: a B1 kategóriában induló B.-A.-Z. megyei csapatok közül a legjobb Megyei felnőtt bajnok: az A, A/36, A/50, A/60 pályán induló B.-A.-Z. megyei csapatok közül a legkevesebb hiba-pontot elérő Megyei női bajnok: az A, A/36, A/50, A/60 pályán induló B.-A.-Z. megyei, tisztán női csapattagokból álló csapatok közül a legkevesebb hibapotot elérő Az eredményhirdetés tervezett időpontja 16,30 óra Érdeklődés e-mail-ben: szalai.zita@vipmail.hu vagy telefonon sms-ben: 70/289-1661 A részletes kiírás a megyei szövetség honlapján található

MINDENKIT SZERETETTEL VÁR A RENDEZŐSÉG !

13

Északi Tájakon

BEPILLANTÁS A SZAKOSZTÁLYOK ÉLETÉBE BEMUTATKOZIK:

A MISKOLCI HELYIPARI TERMÉSZEBARÁT EGYESÜLET

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország"

(Radnóti Miklós)

Vajon ismered-e már ezt a kis országot? Meglehet nem tudjuk mindnyájan vé-gigjárni a kék túra útját Irottkõtõl Hollóházáig, de szûkebb hazánk, Miskolc és környéke, a Bükk, a Mátra, a Cserehát, a Zempléni-hegység, a környezõ folyók

és tavak világa is sok szépséget kínál. Ha velünk jössz túráinkra a Bükkbe, nem csak jó társaságot, barátokat találhatsz, de "ha néha a lábadhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is" lesz akitõl megtanulhatod. Amíg járod a hegyeket, erdõket és mezõket, mindenütt belélegezheted az életet örökkön megújító termõföld illatát, töltekezhetsz a fák, virágok, fények energiáival. Olyan örömök, olyan energiák ezek, amelyek városi betonvilágunkban nem teremnek, pedig de nagy szükségünk van rájuk!

Távolabb is velünk jöhetsz. A várromokban, kolostorokban, kastélyokban és templomokban velünk él a múlt, hazánk történelme. Hozzánk is szól a boldvai Halotti Beszéd, a vizsolyi Biblia, a regéci várban él Rákóczi Ferenc szelleme, s megnézheted hol született Kossuth Lajos. S ha nem a történelemre vagy kíváncsi, velünk jöhetsz a barlangok mélyére Aggteleken, vagy megmászhatjuk együtt a Nagy-Kopaszt, világörökségünk "csúcsát", s közben megkóstolhatjuk Tokaj szõlõvesszeinek nektár-ját.Kívánjuk, hogy ilyesfajta kincsek szolgálják tested - lelked egészségét!

Tarts velünk útjainkon! YESÜLET MEGALAKULÁSÁRÓL

Az egyesület 1960-ban alakult, mint a Miskolci Helyiipari Sportkör Természetjáró Szakosztálya. A sportkör 1971-ben VIMELUX-ra változtatta a nevét és természetjáró szakosztályt nem kívánt létesí-teni. Lehetõség nyílt önálló egyesület alapítására, amelynek neve - tekintettel az igen eredményes 10 éves szakosztályi múltra és a tagság igényére - Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület lett. Az 1971 december 31.-i alakuló közgyûlésen született határozat a szakosztály megszûnésérõl és az egyesület megalakulásáról. A közgyûlésen jelen voltak a patronáló vállalatok (Miskolci Ingatlankezelõ Vállalat, Miskolci Mûanyagfeldolgozó Vállalat, Miskolci Vegyipari Vállalat, Miskolci Vasipari Vállalat) képviselõi is. NKRÓL RÖVIDENA Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület a jogelõdje megalakulásának figyelembe vételével 47. éves szervezet. 2006. végén 197 tagot számláltunk, és azon szervezetek közé tartozunk, amelyik

nem veszti a taglétszámát, hanem folyamatosan növe-li, és az átlagéletkor az utóbbi években folyamatosan csökkent. Korábban jellemzõen a nyugdíjas korosztály alkotta tagságunk nagy részét, mellettük egyre több középkorú, sõt fiatal is bekapcsolódik rendezvényeink-be. Fõ tevékenységünk alapján egyesületünk sportegyesü-letnek minõsül. Célunk a természetjárás mûvelése és népszerûsítése, természeti környezetünk védelme. Rendezvényeink többségét a gyalogtúrák Fő tevékeny-ségünk alapján egyesületünk sportegyesületnek minő-sül. Célunk természeti környeztünk védelme rendezvé-nyeink többségét a gyalgotúrák teszikik ki, a rövid könnyû túráktól egészen a komoly teljesítménytúrákig minden megtalálható, mindenki válogathat kedvére.

14

Északi Tájakon

Részt veszünk országos túramozgalmakban és saját túramozgalmakat is mûködtetünk. Évente néhány alkalommal buszos kirándulást szervezünk az orszá-gunk megismerésére, de minden évben szerepel kül-földi út is a programunkban. A gyalogos túrák mellett az utóbbi egy-két évben megjelentek a kerékpáros túrák (erre külön szakágat hoztunk létre és csatlakoz-tunk a Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetségéhez). Megyei rendezvényekhez csatlakozva vízi és magas-hegyi túrákat is betettünk a programunkba. A honla-pon megtalálható az elmúlt év túráiról készült statisz-tika és az ezévi túraterv is. Tagságunkban sok képzett túravezetõ található. Tag-jaink közül sokan teljesítették az Országos Kék Túra útvonalát (néhányan többször is). Egyesületünk saját kiírású túramozgalmakat is szervez. Túráink során törekszünk a látnivalók, természeti és épített emlékek megismerésére és megismertetésére, a fák, virágok, növények, gombák, kövezetek ismerõi szívesen átadják tudásukat a túratársaknak. A túrák mellett havonta rendszeresen klubgyûlésen találkozunk és megosztjuk az élményeinket, illet-ve ráhangolódunk a következõ túrákra. Évente egyszer zenés esten találkozik a tagság, melyek ha-gyományosan kitûnõ hangulatban zajlanak.

DTSK KRÓNIKA 2007.

Bükk lábánál, Avas alatt, Él vidáman egy csipet-csapat. Télen-nyáron, napsütésben,-hóesésben, Hátizsákkal, jó bakancsban, együtt vannak jóban, rosszban. Az egyesület jó szervezet, Mert a tagság a választáskor jól tervezett. Működik, mint órában a fogaskerék, Mert a jótettekből sosem elég. A vezetőink történelmünk nagyjai, Mind megannyi kipróbált hadvezér, Országunk megbecsült nagyasszonya, Nevüket övezi számos monda. Vezérünk Nagy Lajos, Bár termete nem magos, De elismerésre méltó tetteivel, Felveszi a kesztyűt nagynevű ősével. Szervez, intéz, lót-fut, robotol, Mindent tud e sportról, E mostoha világban is pénzt szerez, Minden lehetőséget megérez.

S hogy lendülete tovább tartson, S hogy elégedettség legyen minden arcon, Tiszta szívvel kívánjuk, mint eddig, Elődjéhez hasonlóan kormányozzon negyven évig. Itt mondunk köszönetet Első Lászlónak, Ezer éve született nagy királyunk Méltó utódjának választott Egyesületi titkárnak. Érces hangján szólt a néphez, Hozzájárult minden széphez. Jóságáról, tetteiről, A tagság előtt megdicsőült. Utódjául megválasztott II. Lajosnak Hálásnak kell lenni a sorsnak, Hogy örökül kapott Egy jó csapatot. Az év során sokszor bizonyított, Szíve mindenki előtt nyitott. Bár volt, hogy hangszere fals hangot adott, Korrigálásra sok energiát fordított.

15

Északi Tájakon

Szervezett számos meglepetést, Mit hálásan köszönt a publikum, Volt jó ebéd s miegymás, S hozzá jó unikum. S van Szent Erzsébetünk, Kire mindnyájan felnézünk, Az egyesület pénzügyminisztere, Gazdasági életünk megbízható őre. Ő családunk második anyja, Kit mindenki a szívébe fogadta. Egy személyben kamarás, tőszakács és pincér, Erejébe, idejébe minden belefér. A királynak jó a vezérkara, Mert benne van Lukács Marika. Névadó őse Diósgyőr várának egykori ura, Utódjának maradt a szervezés s a túra. A szakma kitűnő mesternője, A túrák mindenható szervezője. Az év ötvenkét hetébe, Csak ő tudja, hány túra fér be. Túrát szervez, túrát vezet, Szavainak érvényt szerez. Tiszteljük és szeretjük Őt, Mint az egykori várúrnőt. Tisztelet és köszönet Minden túravezetőnek. Zsófi, Kati, Julika és Veronika A hölgyek legjobbika. A férfiak sorát vezeti Béla, Gábor és a két Józsi, Ők a távolságok és a nagy túrák Koronázatlan királyai. A túravezetők hőse Kisszely Katika, Kinek gyógyszerei árán gazdagszik a Szarvas Patika. Ki lábainak fájdalmát felejtve, Csapatát a völgyekből a hegycsúcsokra vezette. Civilben nagymamák és nagypapák. Nélkülük nincs élet és sivár Garadna, S nem akad túratárs, ki otthon maradna. A csapat fontos emberei a közkatonák,

Apropó, Garadna! Igazságtalan lenne, ha Ildikó kimaradna. Ő volt otthonunk gazdasszonya, Ki tette a dolgát mindig mosolyogva. Az aszályos időkben mindig volt víz, A sütő-főző helyeken lobogott a tűz, Mindig volt illatos fekete S mindezt értünk tette S nem feledkezhetünk meg a lukulluszi lakomákról, Terikéről, Ilikéről s Veronkáról. Az újévi korhelylevesüket megkóstolva, A TV-s Laci bácsi a sajátján keservesen somolyogna. Túráztunk nemcsak a környező hegyekben, Hanem a közeli s mégis messzi idegenben. Miénk volt négy napig a felvidék, Most tudtuk meg igazán, milyen volt réges-rég. Voltunk sok szép városban és várban, És nemcsak a fiúk, hanem a lányok is a bányában. Emlékezetes marad számunkra a Nagybalog, Ahol a restiben minden rántott hús elfogyott. Voltunk nemcsak a felvidéken, Hanem hazánkban a délvidéken. Gyönyörködtünk az őszi Balatonban, Éva, Katika megmártóztak a jéghideg habokban. Csodás sétát tettünk a Kis-Balatonnál, Voltunk Fekete István kunyhójánál. Teszteltük Zalakaros strandját, Láttuk Nagykanizsa és Kaposvár fejlődő világát. A végére maradt a hab a tortára, Úgy emlékszünk mindhalálig a vattai vendéglátásra. Kérünk még repetát a túrára, S az idén újra örömmel mennénk Máriára. Becsüljük és szeressük a természetet! Járjuk hétről-hétre a hegyeket! Köszönet mindenkinek az év minden napjáért, Tegyünk meg továbbra is mindent egymásért. E szavakkal zárja sorait a Krónikás, Mert tollából kifogyott az írás. Mindig volt illatos fekete, S mindezt értünk tette.

16

Északi Tájakon

BARANGOLÁSOK ANNO…

KALANDOZÓ MAGYAROK PÁRIZSBAN 2007.04.28-05.04.2. RÉSZ 3. nap, április 30. hétfő Nyolc órakor indultunk a szállásunkról, ami igen közel épült a főváros központjához, így gyorsan megérkeztünk a La Défense negyedbe. A 130 hektárnyi területet a városrendezési tervek az üzleti élet céljaira szánták. 1955-ben fogtak munkához. Az épületek egy ha-talmas téren állnak. Ezt a teret csak gyalogosok használhatják. A kiszolgáló útrendszer ez alatt húzódik.

A La Défense negyed

La „Grande Arche” a Nagy Diadal Ív 1989-ben avatták fel, mely két 105 méteres to-ronyszerű épületből és az azokat áthidaló vízszin-tes épületszárnyból áll. A carrarai márvánnyal és üveggel borított ív belsejében kifeszítettek egy sátor formájú leplet, az úgynevezett „felhőt”. Négy lift repíti fel a látogatókat a lenyűgöző kilá-táshoz. Tíz órakor terveztük az indulást, a nézelődés, fo-tózás és vásárlás után, de folytatódott az előre nem látható kalandok sorozata. Az egyik boltban 30 eurot nem adott vissza a pénztáros, egyik úti-társunknak. Pénztárzárás, pénzszámlálás követke-

zett. A keresett pénz a kaszában volt, a becsapott visszakapta, de ez negyven perc, késést jelentett.

La Grande Arche

Ezután végre eljutottunk Párizs jelképéhez az Eif-fel toronyhoz. Irdatlan tömeg, tanácstalanság. Mit tegyünk, vár-juk ki a sorunkat, induljunk fel gyalog, menjünk várost nézni? Persze mindenki mást szeretett vol-na tenni. Idegenvezetőnk, megvette a jegyeket, de csak a második emeletig, majd kiosztotta. Ekkor 11 óra 31 percet mutatott az óra. Megkezdődött a csoportok között az előbbre jutásért folyó harc. Ez bő két óráig tartott, de a sorunk alig fogyott. Időn-ként a rendezők sorba tereltek, mint a birkákat, de amint elmentek, kezdődött minden elölről. Néhá-nyan feladták és elindultak felfelé gyalog. Utólag kiderült ők döntöttek helyesen, mert végig felju-tottak, míg mi a többség, a napon aszalódtunk. A nagyon régen várt ihletett perceket a földhözra-gadtság órái váltották fel. Három órás tipródás után, végre feljutottunk a második emeletre

17

Északi Tájakon

Az Eiffel torony

Tour Eiffel, Párizs jelképe 1889-ben állították fel a tornyot a Világkiállítás alkalmából. Teljes magassága 320 méter. Három emelete van, az első 57 méter, a második 115 mé-ter, a harmadik 274 méter magasan található. Minden emeleten éttermek és presszók várják a turistákat. Lábunk alatt terült el a csodálatos Párizs. Bármer-re tekintettünk szebbnél szebb látnivaló tárult elénk. A legkülönbözőbb dicsérő jelzőket hallhat-tuk, ilyet is „hát Csöriné itt vagy Miskolcról a Kassai utcából”, vagy Janitól „a Sajó parti le-gényke ide is eljutott” A Torony alatti zöld park a Mars-mező, amely régen katonai terület volt. A Mars-mező tengelyé-nek déli végét az Écola Militaire palota zárja le. 1773-ban adták át, azzal a céllal, hogy a legszegé-

nyebb fiatalok is itt tanulhassanak, ha a katonai pályát választják. Az épületben ma is katonai ok-

tatás folyik.

Kilátás az Eiffel toronybóll

Mellette emelkedik a Dome des Invalides. A templomot a francia barokk építészet csúcspontjá-nak tartják (épült 1679 és 1706 között), de igazi jelentőségét az adja, hogy itt helyezték örök nyu-

galomra Napóleont, a nép által annyira szeretett, katonái által dicsőített és ellenségeitől rettegett hadvezért. A Mars-mező északi részét egy hatalmas épület-csoport zárja le, már túl a Szajnán. Az 1939-es világkiállításra épült palota előtt, nagy aranyozott bronzszobrok állnak, az épület két ol-dalán pedig hatalmas pavilonokat emeltek, me-lyekben mára múzeumokat rendeztek be. Elröppent a nézelődésre, fotózásra szánt idő. A gyülekezésnél két ember hiányzott, húsz perces várakozás után elindultunk nélkülük, mert roha-mosan fogyott, a múzeumra szánt idő. Ez a döntés mindenkit felborzolt, ki helyeselt, ki az otthagyottak pártjára állt, de menni kellett, ha egyáltalán be akartunk jutni a múzeumba. A Louvre a legnagyobb kiterjedésű párizsi épület, világhírét nemcsak a palota történetének, nem is csupán építészeti értékének, hanem mindenekelőtt annak a tömérdek kincsnek köszönheti, amelyet múzeuma őriz.

A Louvre udvara

16 óra 30 perckor váltottunk jegyet és 18 órakor zárt a kiállítás. Még az Eiffel torony alatti várako-zás idejében vázlatot készítettem, mi érdekel és hol található. Jeggyel a kezünkben megkezdődött a „futóverseny”, megszakítva néhány percnyi né-zelődéssel, és uzsgyi tovább. Irány a Denon pavilon és annak is az első emelete. A híres Daru-lépcsőn haladtunk felfelé, amelynek fordulója fölé a Szamothrake-i Niké szárnyas alakja magasodik. A szobor Kr. e körülbelül 190-ből való. 2,75 méter magas, pároszi márványból van, és kétségkívül az egyik legjelentősebb, legiz-galmasabb alkotás az egész hellenisztikus szobrá-szatban. Csak 1863-ban találták meg.

18

Északi Tájakon

A múzeum másik fő büszkeségéhez siettünk, a milói Vénusz-hoz. Az időszámításunk előtt egy-két évszázaddal, máig ismeretlen szobrász alkotta női alak a görög testkultusz szépségmintája. Egyedül áll egy teremben, körbejárható és a könyveinkben látható fotók helyett, teljes nagysá-gában magasodott elénk, a görög életszeretet jel-képeként. A szűkre szabott idő viszont tovább hajtott. A következő folyosón olasz festmények sorakoztak a reneszánsz idejéből.

A milói Vénusz

A harmadik kiválasztott a Mona Lisa külön te-remben, a bejárattal szemben fogadja az érkezők sokaságát. A képet nem lehet megközelíteni, kor-don választja el, a mindég előtte tolongó tömegtől. Szerencsénkre, éppen egy kínai csoport került elénk, akik fölött ráláthattunk a festményre. Ami a leghíresebbé tette, az asszonyi arc finom szépsége, a legendás mosolyfélével lágyan bontakozik ki a misztikus háttérből, a sziklás hegyek és a kanyar-gó folyók kékes párával fedett tájképéből.

Mona Lisa Végigjárhattuk még az egyiptomi gyűjtemény termeit, melyek szintén világhírűek. Az általam fényképről ismert és egy könyvborítón szereplő szobrocska eredetijét is itt őrzik. Az Írnok ülő szobra, mely Kr. e 2500 körül készült. Felejthe-tetlen élményt nyújtott e régi alkotás. Körbesétálhattuk a koronagyűjtemény és korona-ékszerek termét. Ennyi drágaságot, értéket még nem láttunk így összegyűjtve. 18 óra előtt pár perccel kitereltek valamennyi-ünket, szinte pillanatok alatt. A találkozóig még 45 percünk maradt, ezután már nyugodtan sétál-hattunk a múzeum udvarán. Az üvegpiramisba bementünk, kijöttünk, csodáltuk építészeti megol-dását, mert innen mindenhová el lehet jutni.Az alagsorba, az emeletekre, az udvarra és a busz parkolóba. A Louvre udvarán emelték 1806 és 1808 között az Arc du Carrousel-t, a diadalívet, Bonaparte Na-póleon 1805-ös győzelmének emlékére. A római Septimus Severus diadalívének mása, a falsíkok mezőit pedig a császár győzelméről mesélő dom-borművek borítják.

Napóleon diadalíve

Vacsorázni megint az egyetem éttermébe men-tünk, már tervezgettük, mit választunk a tegnap esti bőséges kínálatból. Csalódnunk kellett, mert már alig maradt valami, a válogatás elmaradt. Esti buszos városnézésre indultunk húsz óra körül. Valamennyien örültünk a kényelmes ülésnek az egész napos járkálás és álldogálás után. A Concorde (egyetértés) teret többször érintettük. Közepén XV. Lajost ábrázoló lovas szobor állt. Ezt a szobrot a forradalom alatt a gillotine-ra cse-rélték fel, így vált vesztőhellyé, itt haltak meg a király és a felesége, számtalan nemes és végül a forradalom vezérei is.

19

Északi Tájakon

1795-ben kapta a Concord nevet. A tér közepén az egyiptomi Luxor-i templom obeliszkje áll, melyre II. Ramszesz fáraó dicsőséges tetteit írták fel hie-roglifákkal. A 23 méter magas oszlop Kr. e a 13. században készült. Nyolc szobor áll a tér sarkain, a legnagyobb fran-cia városokat szimbolizálja. A szökőkutak mintaképei a római Szent Péter té-ren álló két kút volt.

Szökőkút a Condcorde téren

A térről indul észak felé a királyi körút, a Royale Boulevard, amelyen autónk haladt. A busz ablakából egy-egy pillantást vethettünk a La Madeleine templomra, amely egy ókori görög épület utánzata. Jobbra a Vendome tér közepén áll a másik régi híres obeliszk. A 43,5 méter magas oszlopon Napóleon diadalmas csatáit véste kőbe a szobrász a római Trajánusz oszlop mintájára. A tér Jules Mansard egyik fő műve. Róla nevezték el a padlásszobák kialakítását, mely nagyon jel-lemző a város épületeire, hasonlóan a kovácsolt vas erkélyek sokaságára. Majd balra tekeredtünk, mert a világ legnagyobb operaháza mellett haladtunk el, színpadán négy-százötven szereplő is elfér. Ezután jobbra kaptuk a tekintetünket a Palais-Royal hatalmas palotáját láthattuk egy röpke pil-lanatra, udvarán csodálatos kerttel. Ma az állam-tanács székhelye. Elhajtottunk a Moulen Rouge mellett. A szélma-lomból lett híres táncos mulatóhoz kötődik a kán-kán tánca és Toulouse Lautrec festő emléke, aki itt töltötte estéit, hogy megörökítse az éjszakai élet szereplőit. Gyalogos városnézésre váltottunk, Párizs legma-gasabb „hegyére” igyekeztünk, mely 104 méterrel

magasabb a Szajna szigeténél. A kiépített sikló melletti lépcsőn kapaszkodtunk fel. Kezdett sötétedni, lábunk alatt egyre több fény gyulladt ki és csillogó szőnyeggé varázsolta az egész várost, melyből kiemelkedett a kivilágított Eiffel torony. Leültünk a bazilika előtti lépcsőre és csak szívtuk szemünkön át a látnivalókat, va-lamint igyekeztünk sok mindent elraktározni em-lékezetünkbe. Mögöttünk magasodott a Sacré-Coeur, de nem igyekeztünk bemenni, mert marasztott a langyos este, a lépcsőn üldögélő, éneklő sok-sok fiatal. Itt-ott gitár hangja is felcsendült.

A Sacre-Coeur

Az épületet közadakozásból kezdték építeni, amit 1919-ben szenteltek fel. Harangja 19 tonnás, mely egyike a legnagyobbaknak a világon. A templom belseje soha nem látott méretű pompával, a szob-rászat, a festészet, és a mozaikkészítés áradatával agyonnyomja a szemlélőt. 21 órára teljesen besötétedett és megkezdődött az Eiffel torony csillagszóró játéka, amihez hasonlót eddig nem láttunk. Ezután szabadon kószálhat-tunk. A Montmartre a szabad polgárok hazája, a turis-ták zarándokhelye, ahol az öreg házak nagy festők emlékeit őrzik. A Place de Tertre az egykori falu főtere öreg házaival és öreg fáival olyan mintha visszatértünk volna a középkori településre. A házak elé telepített vendéglők, ajándék boltok viszont a jelent idézik. Elbúcsúztunk, az írók és művészek kis világától, amely az 1920-as és az 1940-es évek között volt igazán divatos. A hosszúra sikerült nap áthúzódott a másnapra, ugyanis egy órakor kerültünk ágyba.

20

Északi Tájakon

KÖRTÚRA A CSEREHÁTBAN

Már az éves program kialakításánál felmerült, hogy ezt a hosszú négynapos ünnepet valami nagyobb terv megvaló-sítására kellene felhasználni. Például egy túramozgalom teljesítésére. Miért ne lehetne ez az MVSC-és szívek édes gyermeke a "Cserehát turistája" ? És lőn. Öt vállalkozó szellemű hölgy ( köztük e sorok írója) és két nem kevésbé vállalkozó szellemű férfiú vágott neki 1997. május elsején a 105 km-es távnak, méghozzá teljes menetfelszereléssel, mivel a túrát vándortúraszerűen itt-ott megszállva akartuk végigjárni. Igaz, nagyobb baj már eleve nem történhetett velünk, mert, a túravezetőnk e mozgalom egyik szellemi "atyja" Pásztor Istvánné (Vilma ) volt.

Azért akadtak problémák. A túra mindjárt " tortúrával" indult. Leszállva tornanádaskai vonatról, szembetaláltuk ma-gunkat korunk vívmányával egy maximum tizenöt utasra méretezett áramvonalas mikrobusszal. És még vagy tíz -tizenkét utassal. Így aztán mi heten a hátizsákokkal, a "mezei" utasok nagy csomagokkal, tojásos kosarakkal, május-fákkal stb. megpróbáltunk kultúráltan beszállni a járműbe. Sikerült. Sok jó ember kis helyen is elfér. Mire összerázód-tunk kiderült, hogy Irotán át kell szállni egy hagyományos buszba, és a hátralévő pár kilométert Antal-majorig ezzel kell megtenni ( újabb kiszállás-beszállás, húzás-vonás ).

Megérkeztünk tehát kiinduló pontunkra az Antal-majori buszmegállóba. Ha minden igaz ide fogunk négy nap múlva visszaérkezni, remélhetőleg élményekkel gazdagabban és könnyebb hátizsákkal ( közben elfogy a kaja ).

Utunk első állomása Keresztéte volt, ahol a megjelenésünk rögtön kiváltotta a kis falvakra jellemző "végre történik valami" effektust. Többen megcsodál-ták az egzotikus idegeneket , sokan érdeklődtek, útba irányítottak, segítet-tek. És természetesen "mindenkinek " van rokona Miskolcon. Ezután meg-történt az első pecsételés Perecsén, ahonnan irány Kány. Ami arról neveze-tes, hogy itt végre sikerült jóízű ivóvizet beszerezni, mert addig kizárólag agyon klórozott, vasas vizekkel találkoztunk ( a civilizáció átka), a kocsma pedig vagy nincs, vagy tekintettel az ünnepre zárva . Itt hangzott el egyéb-ként az első " értelmes " kérdés : Hány kilométert jöttek már eddig? Nem azt kérdezték, hogy honnan?, vagy hová?, hanem hogy mennyit ?. Amivel ugye el lehet dicsekedni, mert a turista is hiú ember még ha tagadja is. Kány után már csak egy hosszú ugrás Szemere, ahol első napi szállásunk található. Még elkaptuk a helyi majális utolsó perceit, de már túl fáradtak voltunk ah-hoz, hogy értékelni tudjuk az ilyesmit. Annál jobban örültünk viszont a szál-lásnak. A régi paplak van berendezve kulcsosháznak. Főzési lehetőséggel, fürdőszobával és jó széles, kényelmes ágyakkal ( amelyekbe ekkorra már igen vágytunk!).

Következő reggel vágtunk neki a Szemere-Fáj-Csenyéte-Felsőgagy-Szanticska-Abaújszolnok útvonalnak ami vélemé-nyem szerint legszebb szakasz ( de az is lehet, hogy erősen szubjektív vagyok! ). Fáj és Csenyéte nem túl sok nyomot ha-gyott bennünk. Talán a fáji kastély figyelemre méltó, de a re-konstrukciót ( nyilván anyagi okokból ) itt is leállították. Annál jobban tetszett a felsőgagyi Darvas-kúria, szépen ápolt kertjé-vel, forrásaival. Itt hosszabban el lehetett időzni, pihenni.

Északi Tájakon

21

Felsőgagy után a magashegyi kilátó, majd Szanticska kö-vetkezett. Milyen kicsi a világ ! A kilátónál miskolci turis-tákkal, ismerősökkel alálkoztunk. A kilátás nagyon szép volt .A virágzó kökény hófehér felhőbe burkolta a tájat, látszottak Zempléni hegyek, sőt a " látók" még tokaji té-vétornyot is kivehették.Szanticska szép, gondozott "egy-személyes" falu. Utunk során azonban több hasonló nem kevésbé szép kis faluval találkoztunk. Itt lehetetett meg-győződni arról, hogy milyen ereje van a hírnévnek. Szanticskát "ismerik". A következő falu is nevezetes leg-alább is az MVSC-sek számára. Abaújszolnokra egy

MVSC-és hazamegy. Sőt HAZA ! Itt van ugyanis az MVSC kulcsosháza ( ez a reklám helye ). Ráadásul vártak is bennünket paprikás krumplival , amiért nem győzünk elég hálásnak Vargáné Icánknak. Miután jól bevacsoráltunk , végighallgattuk Vince bácsi ( a gondnok) részletes beszámolóját és lejátszottuk az esedékes kártyapartikat és nyugovóra tértünk.

A harmadik nap programja : Abaújszolnok-Nyésta-Felsővadász-Kupa-Tomor-Lak-Szakácsi-Irota-Rakaca. Ez a szakasz azért szerencsés, mert sűrűn következnek a lakott települések.Szinte egymást váltják a falvak, így mindig van előttünk valami "célpont".

Nyésta eldugott kis hely, arról nevezetes, hogy nincs benne semmi különleges, viszont minden út ide vezet. ( erről azok tudnának mesélni akik például Szanticskára menet ide tévedtek ). Felsővadász az visszont már tényleg nevezetes. Itt található a Rákóczi kastély ( jelen-leg iskola ), szépen gondozott ejtőzésre csábító parkkal, és végre egy nyitvatartó kocsmával, (ahol egyénként jelenleg a bélyegző is található).A következő állomás Kupa, ahol egy lelkes nyugalomba vonult tanár mezőgazdasági múzeu-mot létesített. Aztán sorjáznak a többiek Tomor-Lak-Irota. Lakon sokáig keresgéltük a temetőben a népi rigmusos fejfákat. Találtunk is egy párat, de meg kellett állapítanunk, hogy ez a szokás kihalóban van.Csak a régebbi sírokon vannak búcsúversek.Ezek viszont nagyon szépek. Irotán egyik társunk némi bevásárlást eszközölt. Nem is volt baj semmivel Rakacáig, csak ezt a három tojást pátyolgatta végig, hogy össze ne törjenek. Út közben védett virággal ún. kockás liliommal találkoztunk. Nagyon ritka növény itt is magányosan álldogált az út szélén és csak egyik társunk ( Maradáné) éles szeme fedezte fel. Kellő tisztelettel megcsodáltuk. Ez az eset is felhívja arra a figyelmet, hogy néha a lábunk elé is kell nézni, mert ott is rejtőzhet egy "csoda". Este Rakacán volt a szállás. A gondnok-tiszteletes nagyon kedves-aranyos, csakhát a szállás az már nem annyira. Arról vagy jót vagy semmit.

És eljött az utolsó nap. Rakaca-Debréte-Becskeháza-Antalmajor. A végére hála a gondos beosztásnak, már csak 16 kilométer maradt, amit őszintén szólva nem is bántunk. Ekkorra, már eléggé elfáradtunk, ahhoz, hogy értékelni tudjuk a lazítást. Túránk legkellemesebb meglepetése Debréte volt. Arra számítottunk, hogy a szokásos "tucat" faluval talál-kozunk. Hát nem. Debréte nagyon szép. Gondozott házak, kertek ( van közöttük egy pár hétvégi is), sűrű zöld gyep, kedves emberek. Nevezetessége is van az olajütő, ami már természetesen csak műemlék. Becskeházánál lazítottunk egy kicsit. A füves domboldalon ülve ( gyönyörű kilátás ) jól megozsonnáztunk. Innen már csak tényleg egy ugrás túránk kezdő (vagy végpontja) Antalmajor. A kör bezárult. A buszmegálló előtt még visszaszámlálás ( tíztől) és visszérkeztünk a kezdőpontra. Azért odaföntről még az időjárás felelős megmutatja magát. Búcsúzóul egy igazi zuhét önt a nyakunkba, de már ekkor mi biztonságban a fedett buszmegállóban vagyunk ( igaz kicsit huzatos) . Némi admi-nisztráció következik ( túrajelentés aláírás, a gondosan lepecsételt túrafüzetek leadása , átöltözés stb.) de már semmi nem változtat a tényen hogy mi heten (is) a CSEREHÁT TURISTÁI vagyunk. Milyen érzés ez ? JÓ !

Bartók Julianna MVSC 1997. 05.

Északi Tájakon

22

TÚRAMOZGALMAK

A CSEREHÁT TÚRISTÁJA

Kedves Természetjárók!

Az ismertető előtt szeretnék feltenni pár kérdést az olvasónak ?

Szeretsz túrázni ?

Tudod hol található a Cserehát ?

Jártál már e területen egyszer is ?

Hallottál róla valamit is sajtóban, médiákban?

Lenne kedved eljönni ide, és akár eltölteni pár hangulatos napot ?

Ha legalább egy kérdésre is igennel válaszoltál, már van remény a továbblépésre. A mai napig méltánytalanul háttérbe szorított ismeretlen tájegységről van szó, itt nálunk Magyarországon. Hazánk túraszerető, kedvelő tagjainak kötelessége lenne megis-merni ezt az ezernyi apró szépséget felmutató, a maga valóságában szegény tájat. Aki elszántságot érez, szeretne a Cserehát turistájává válni ne halogassa kapcsolódjon be a mozgalomba.

"Ahol a csend még hallható..." Ez a szlogen híven kifejezi a térség állapotát, helyzetét. Az utóbbi évtizedek (talán évszázadok) idézték elő fokozatos lemaradását, a hátrány növekedését a megye más területeivel szemben. E helyzetben viszont előny, hogy ide még nem ért el az igazi szennyezettség, a tájrombolás, a rohanó, zajos életforma.

A kilencvenes évek elején Csipkerózsika álmát alvó térség most kezd ébredezni. Az utolsó 6-10 évben valósult meg a Cserehét településein a vezetékes vízhálózat, digitális telefonrendszer, túraútvonal-hálózat, a turistatérkép, a vendégvárás-fogadás csírái, első hajtásai.

Az ellátás, a szolgáltatás még nem mindenütt megfelelő, de ezt kompenzálja a "hallható csend", a nyugalom, a hagyományos vendégszeretet.

Dr. G. Fekete Éva így ír az "ismeretlenről": 'A Cserehátnak említésre méltó a régmúltja és - optimisták szerint - a jövője. ... A térség geopolitikai fekvése, belső adottságai és azok külső megítélése nem kedveztek és nem kedveznek a modern kor gazdasági fejlődésének. Nin-csenek országosan kiemelkedő ásványkincsek, a természeti adottságok nem felelnek meg a nagyüzemi intenzív szántóföldi mezőgazdálkodás követelményeinek. A trianoni országhatár elválasztotta a hagyományos gazdasági és kulturális centrumaitól - Kassa elszakításával ez a térség magára maradt. (megj.) - alacsony a közszolgáltatások ki-építésének hatékonysága. ... Cserehát aprófalvaiban az elnéptelenedés mára tragikus méreteket öltött. ... A sokak által megváltoztathatatlannak tartott leépülésbe belenyugodni nem tudó emberek kezdeményezésére, 1989-ben meg-alakult a Csereháti Településszövetség egy új, a modernizáció utáni jövőre való felkészülést tűzte ki célul. A térség fejlesztésére irányuló legújabb törekvések azon meggyőződésen alapulnak, hogy a természeti értékeket egyre inkább megbecsülő, a globalizáció mellett a regionális értékeket, a kicsiben rejlő szépséget is elismerő, az emberi léptékhez, és kapcsolatokhoz visszatérő világban egy ilyen térségnek, mint a Cserehát, van jövője. Azt hiszem van mit tennünk nekünk turistáknak is, hiszen mi mozdíthatja meg igazán a táj világát ? Igen a túra, a falusi túrizmus, ha úgy tetszik az idegenforgalom. Hiszen e térség rendelkezik jelölt gyalogutakban, bővelkedik kerékpáros utakban, vízi túrázási lehetőségben. A kulturális kikapcsolódást biztosítja a környék tájházai és számtalan műemléke. "Aki a kicsit nem becsüli a na-gyot nem érdemli"- szól a mondás, és ez most igazán találó. A mi magyar hazánkhoz, kultúránkhoz a Cserehát is hozzátartozik, ha még oly mostohán bánt is a történelem vele. Az elszakított országrész miatt megszűnt Kassa vonzáskörzetének lenni, és a mai napig a Trianoni görcsben lévő terület nem tud magára találni. De vannak talán már biztató jelek hiszen Kassa szerepét

Északi Tájakon

23

Edelény esetleg Encs tudja átvenni. Segítsük e tájat azzal, hogy elmegyünk turistaként, büszkén körbejárjuk a vidéket, vigyük el a táj egyszerű embereinek hírét, és legyünk mi is a "Cserehát turistái"

Ennek tükrében most már talán mindenki előtt világossá vált, hogy mire is vállalkozott az MVSC túraszakosztálya. Egy ismeret-len tájegység bemutatására, a túraközösség előtt.

A Cserehát a Bódva a Sajó, a Hernád és az államhatár által közrezárt területen fekszik. A Csereháti tájegy-ségen két összefüggő túraút van. Az egyik a kék jelzés ami az Országos Kék Túra 25. sz. csereháti szaka-sza s átszeli a tájegységet. A másik túraút teljes egészében a cserehát területén kanyarog. Ez a piros a "cse-reháti piros", ami a maga 111 km-vel a leghosszabb "körtúra" Magyarországon.Ez utóbbi túraútvonalat gondozza a Miskolci Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztálya (MVSC TSZ). Az MVSC felvállalta a "csereháti piros" útvonalának tisztítását, jeleinek felfestését, hiánypótlását annak érdekében, hogy a túra során ne legyen ok eltévedésre. E munka meghozta gyümölcsét hiszen immáron egy évtizede meglévő "Cserehát turistája" túramozgalmat keltette életre.

A Cserehát turistája jelvényszerző túramozgalom szabályairól -

A túra célja: a Cserehát történelmi, természeti, kulturális emlékeinek és értékeinek megismertetése, az ország e kevésbé ismert részének turisztikai felfedezése, a túrázás népszerűsítése, a szabadidő hasznos eltöltése a testedzéssel párhuzamosan.

A túra távja: 111 km, szintemelkedése 1980 m. A kihelyezett igazolóbélyegzők hiánya esetén más, a helység nevét azonosí-tó bélyegző is elfogadott.

A túra igazolása: A túra teljesítését az erre a célra kiadott füzetben kell igazolni, amelyet postai csekken az aktuális ár befize-tésének igazolásával Pásztor Istvánné (3534 Miskolc, Irinyi u. 29. IX/3.), vagy a Miskolci Vasutas Sport Club (3528 Miskolc, Csokonai út 3. sz.) címen lehet igényelni. A teljesítés után a füzetet a fenti címek valamelyikére kell beküldeni. A túra szervezői a füzetet teljesítési sorszámmal és a teljesítést igazoló kerámia plakettel együtt küldik vissza.

Túra igazoló helyei A túra kiírója:

• MVSC Természetjáró Szakosztálya, • Csereháti Település Szövetség, • B.-A.-Z. Megyei • Természetjáró Szövetség, • Vasutas Természetjáró Szövetség

• Felsővadász • Abaújszolnok • Szemere • Kupa • Irota • Szanticska- • Lak

• Rakaca, görög katolikus templom • Becskeháza, templom • Perecse, templom • Csonka-hegy (Keresztététől északra) • Péter-völgyfő(Laktól északra) • Kőbánya-bérc-nyereg • Darvaspuszta

Tudnivalók:

• A túrát bárki teljesítheti. • A túra bármely irányból elkezdhető, több szakaszban és tetszőleges idő alatt telje-

síthető. • A túra megszervezése a résztvevők feladata. • A terület folyamatos fejlesztés alatt áll (turisztikailag is), ezért a kritikus, illetve segí-

tő szándékú észrevételeiket köszönettel vesszük! • A túra 18, turisztikailag kevésbé ismert településen halad át. Viselkedésünkkel biz-

tosítsuk a turistaság jó hírét! • A túrához javasoljuk a Cserehát turistatérképét használni. (Beszerezhető: köny-

vesboltokban, Abaúj- szolnokon a kulcsosházban, Gagyvendégiben, a Csereháti Településfejlesztési Szövetségnél. • A leágazásokat úgy választottuk meg, hogy minél könnyebben és látványos úton lehessen megközelíteni a körtúra út-

vonalat. (A túra által nem érintett falvakat is javasoljuk felkeresni.)

24

Északi Tájakon

Kulturális és természeti látnivalók:

• Abaújszolnok: Hagyományos településszerkezete teljesen érintetlen. Görög katolikus temploma 1758 körül épült, barokk stílusjegyekkel. Lakossága az 500 főt sohasem érte el. Jelenleg 170 fő lakja.

• Becskeháza: Megőrzött hagyományos településszerkezet, Egres-tető felé vezető úton szép kilátás. • Csenyéte: Régi írásokban először 1308-ban említik. Lakosainak száma kb. 250 fő, melynek 85 % cigányszármazású. • Debréte: Ipari műemlék (olajütő). Jellegzetes lakóházak, megőrzött hagyományos településszerkezet. • Felsőgagy: Ősrégi település. Az Aba nemzetség birtokai közé tartozott. XVIII. sz. római katolikus templom, melynek helyén

valamikor bencés apátság működött. A templomban Gagyi László címeres sírköve található. Klasszicista kúria, kopjafás te-mető.

• Fáj: Királyi birtok volt. A Fáy család a területet 1243-ban kapta IV. Bélától. A család több kiemelkedő személyt adott az or-szágnak. Barokk stílusú Fáy kastély klasszicista átépítésekkel. Dísztermének falán három stukkós dombormű, melynek alko-tója valószínűleg Marco Casagrande. A környéken geológiai feltárások.

• Felsővadász: A község Árpád-házi birtok volt. 1517-ben vette meg a Rákóczi család. Itt született és itt halt meg Rákóczi Zsigmond fejedelem. A Rákóczi kastély alapfalai XVI. századiak, jelentős átépítés a XIX. században volt. A jelenleg iskola-ként működő épületben értékes kiállítást láthatunk (egyedi dokumentumok) a Rákóczi család történelméről. A község déli határában gyűrű alakú földvár, maradványai még láthatók. A római katolikus templomot a Rákócziak építették.

• Gagybátor: (letérés) A vármegye egyik legrégebbi községe. Az Aba nemzetségből származó Báthoryaktól kapta nevét. A családnak 1370-ben vára volt, de a török elpusztította. Több kúria található a faluban. Neoromán református templom, ha-rangja XV. századi.

• Gagyvendégi: Szintén az Abáké volt. Itt élt az Aba fejedelemtől származó Gagyi család utolsó sarja, Vendéghy Gábor nagybirtokos, a vármegye egykori alispánja. Barokk görög katolikus templom, Vendéghy kúria (1800 körül), Csoma kúria

• Irota: Különösen szép kilátás a Kecskepad felé vezető útról. Görög katolikus templom szép ikonosztázionnal, klasszicista kúria, Helytörténeti Múzeum, zsidótemető.

• Kány: Az 1470-es években Kinizsi Pál tulajdonában volt. Görög katolikus templom (1763-1791. között épült). Jelenleg kb. 120 fő lakja, 80 %-a idős ember.

• Keresztéte: Tipikus zsákutcás település, amely megőrizte hagyományos településszerkezetét. Lakossága soha nem halad-ta meg a 200 főt, jelenleg kb. 40 fő lakja.

• Krasznokvajda: (letérés). A közvetlen környék központi települése. Orvos, gyógyszertár, aránylag ellátott bolt itt található! Jelenleg kb. 550fő lakja. Római kat. temploma gótikus csarnoktemplomból 1759-ben barokk stílusúra átalakítva, Szentimrey kastély (XVIII. sz.).

• Kupa: Az egykori kántor-tanító által létrehozott Mezőgazdasági Múzeum. Református temploma az 1700-as évekből, tőle különálló harangláb.

• Lak: Árpád-kori község, a legelső adat 1222-ből való. Már ekkor fennállott a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt egyháza. Verses sírfeliratok.

• Nyésta: A királyi család magánbirtoka volt. Jelenleg 70- 80 lakosa van. Sok abaúji településhez hasonlóan méltatlanul elha-nyagolt, eleven múzeum ez a falu is.

• Perecse: Az abaúji vár földjei közé tartozott. Most 50 lélek lakja. Itt is teljesen érintetlen az egykori faluszerkezet. Pár éve ideköltözött család híressé vált sajtkészítéséről. (A helyszínen vásárolható!)

• Rakaca: A falu lakosságának döntő része cigány származású. Görög katolikus templom, erődfala XV. századi, középkori kolostorrom, templomerőd

• Szanticska: A klinikai halálból feltámasztott község egyre ismertebbé válik. Megőrzött hagyományos településszerkezet. Kiállítások (népművészeti, fotó stb.) helytörténeti gyűjtemény. Két szép kis templom. A közeli Magas-hegyről gyönyörű kilátás.

• Szemere: A Szemere család ősi birtoka, neve is innen származik. Több bronzkori lelet a környéken. Református temploma 1780. körül épült, rokokó és copf stílusban. Volt Szemere, majd Pallavicini kastély. A földszinten gótikus, keresztboltozatos helyiség, XV. sz.-i mennyezet freskónyomok. Parkjában mesterséges kis barlang, előtte tó.

• Romtelepülés: Lyuba-tanya. • Szikszó: (letérés). Határában kőkori, bronzkori leletekre bukkantak. Jelentős történelmi események

színhelye. Többször Abaúj vármegye székhelye. Híres református temploma erődszerű kőfallal van kö-rülvéve (huszita, török harcok). Thököly 1679-ben fényes győzelmet arat a császáriakon. Több híres prédikátor tanított a városban. Perényi kúria, várszerű középrizalittal. Zsidótemető, Szikszótól délre a 3. sz. út mentén "Turul emlékmű". Jelentős vasúti, közúti és kereskedelmi csomópont.

• Tomor: Már a kő- és bronzkorban is lakott hely volt. Gótikus református templom (XIV. sz.), 1755-ben javították, a tornya 1943-ban épült. Népies barokk kúrai, románkori templom, jellegzetes népi lakóhá-zak, eredeti utcasor

25

Északi Tájakon

TANÖSVÉNYEK

KÉK HULLÁM TANÖSVÉNY

A tanösvény útvonalát a B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség hozta létre és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztéri-um támogatta anyagilag az "Élhetőbb faluért" program keretében. Az útvonal hossza jelentős, 25,6 km (a leágazásokkal együtt 29,6 km), szintemelkedése 360 m. Teljesíthető gyalogosan (ajánlott két napra osz-tani); kerékpáron (egy napos program).

Javaslat a túra megtételére A tanösvény bejárását célszerű Vizsolytól a Novajidrány felé vezető műút autóbusz megállójától kezdeni. A túra végén Encs vasútállomásról tudunk Miskolcra eljutni. Állomások a tanösvényen:

1. állomás: Vizsoly 2. állomás: Árpád kori templom 3. állomás: A vizsolyi biblia 4. állomás: Nyomda (emléktábla) 5. állomás: A vizsolyi kőfejtő 6. állomás: Felsőcéce látnivalói 7. állomás: A Hernád rövid bemutatása 8. állomás: Szentiváni földvár 9. állomás: Bodókő (Boldogkő) vára 10. állomás: Péchy-Zichy kastély 11. állomás: Barokk római katolikus templom 12. állomás: Péchy-Zichy kripta 13. állomás: A Kőtenger 14. állomás: Panoráma 15. állomás: Bárczay kúria

16. állomás: Halmos kastély 17. állomás: Történelmi emlékművek 18. állomás: Református templom 19. állomás: Abaújkér Sós-tói Természetvédelmi Terület 20. állomás: Gibárti vízierőmű 21. állomás: Az erőműhöz kapcsolódó műtárgyak

26

Északi Tájakon

27

Északi Tájakon

KISOKOS

Minősítési Szabályzat

A minősítés célja:A rendszeres sport jellegű természetjárás elismerése, ezáltal ilyen tevékenységre való állandó késztetés.

A minősítés feladata: Szakáganként, követelményszint szerint összevethető, egységes teljesítmény rend-szer biztosítása.

A minősítés rendszere: Fizikai teljesítményen alapuló, időhöz kötött, egymásra épülő, folyamatosan növekvő követelményeket támasztó teljesítmény rendszer. A fokozatok többször is megszerezhetők, a

legmagasabb megszerzett minősítés nem évül el.

A minősítés fokozatai: 1.) Bronzjelvényes természetjáró 2.) Ezüstjelvényes természetjáró 3.) Aranyjelvényes természetjáró 4.) Érdemes természetjáró 5.) Kiváló természetjáró Általános feltételek: • Természetjáró minősítést csak az kaphat, aki mind a teljesítés időszaka alatt, mind a minősítés időpontjában érvényes Ma-

gyar Természetbarát Szövetség igazolvánnyal rendelkezik, és a teljesítést egyéni túranaplóval dokumentálja. • Minden fokozat csak a megelőző megszerzése után teljesíthető. - Gyalogtúrázás és síelés szakágakban a teljesítés alsó kor-

határa a betöltött 6. év, más szakágakban a betöltött 10. év. A minősítésnek felső életkori határa nincs. • A minősítés alapegysége a szakágak sajátosságait figyelembevevő pontérték. Az egyes fokozatok megszerzéséhez a sza-

bályzatban megfogalmazott feltételek teljesítése szükséges. A pontok egy vagy több szakágban vegyesen is összegyűjthe-tők. (Egy túrán belül is kombinálhatók a szakágak.)

• A 20 pontot el nem érő egynapos túrák és városnézések nem értékelhetők. • A teljesítési időnek csak felső határa van (rövidebb időn belül is teljesíthető). • Valamennyi fokozat teljesítése egyszer - szülés, betegség, katonai szolgálat stb. miatt - megszakítható.

• A túrák itthon és külföldön egyaránt teljesíthetők.

• A túrák teljesítése nincs létszámhoz köt-ve.

A követelmények részletezése (pontozás), illetve a pontszámítás módja gyalogtúrázás során: • 1 km 1,5 pont, illetve természetjáró tájékozódási versenyeken 1 km légvonaltáv = 3 pont. • Minden 100 m szintemelkedésért plusz 2 pont jár. • Az I-II. és XII. hónapokban túranaponként plusz 3 pont jár. • Többnapos túra esetében naponként

- csillagtúrán plusz 1 pont - vándortúrán plusz 2 pont jár.

• Ha a többnapos túra sátorozással történik, úgy minden éjszakáért - állótáborban plusz 2 pont - mozgótáborban plusz 10 pont jár.

Az egyes fokozatok teljesítésének feltételei: • A bronzjelvényes természetjáró

Legfeljebb 1 éven belül teljesít 500 pontot. • 2. Az ezüstjelvényes természetjáró

Legfeljebb további 1 éven belül teljesít újabb 800 pontot. • 3. Az aranyjelvényes természetjáró

Legfeljebb további 2 éven belül teljesít újabb 2300 pontot. Ebből 500 pontot táj- vagy országismertető túramozgalom vagy más szakág keretében kell igazoltan teljesíteni. (A túramozgalmon belül egy útvonal vagy egynapos túramozgalom csak egy alkalommal számolható el.)

• 4. Az érdemes természetjáró

28

Északi Tájakon

Legfeljebb további három éven belül teljesít újabb 4000 pontot. Ebből 1000 pontot táj- vagy ország ismertető túramozga-lomban vagy más szakágban kell teljesíteni az aranyjelvényes fokozatnál leírt feltételek szerint. Csak gyalogos szakágban feltétel az Országos Kéktúra teljesítése.

• 5. A kiváló természetjáró Időhatár nélkül teljesít újabb 15000 pontot egyéb feltétel nélkül.

Túramozgalom = természetbarát szervezetek által kiirt, nem meghatározott napon (napokon) rendezett, hanem öntevékenyen, folyamatosan teljesíthető hosszabb-rövidebb túrák. Legtöbbször útvonalhoz kötöttek, vagy érintő pontokat tartalmaznak (pl. Országos Kéktúra, ... megye természetjárója, Vízi Nagy Kör, Országos Kerékpáros Körtúra, Lehel-túra, stb.) Az igazolás rendje: A túrázó túranaplóját folyamatosan vezeti (ezüst minősítésig a túrafelelős is vezetheti). • A túranapló alapján a bronz minősítést az egyesület (szakosztály) végzi. • Az ezüst minősítést a városi (kerületi), illetve ahol ilyen nem működik, a megyei (budapesti) minősítési albizottság (felelős)

végzi. • Az arany minősítést a megyei (budapesti) minősítési albizottság (felelős) végzi. • Az érdemes és kiváló minősítést az MTSZ minősítési albizottsága végzi. Jelvények átadása: A jelvény átadásáról, lehetőleg ünnepélyes keretek között a minősítési fokozatot odaítélő szervezetnek kell gondoskodnia. Egyéb: • A minősítési szabályzat 1990. január 1-től lépett hatályba. • A már folyamatban lévő minősítési fokozat a túrázó választása szerint mind az előző, mind a jelen szabályzat szerint érté-

kelhető. • A kiváló természetjáró fokozat elérésének rendszere megváltozott (adományozás helyett teljesítmény-követelmény). • A korábban megszerzett érdemes természetjáró fokozat elnyerése óta a hitelt érdemlően igazolt túrák - visszamenőleg is - a

kiváló fokozatba beszámítandók. A korábban megszerzett minősítések az új szabályzat hatálybalépésével sem évülnek el.

BÖLCS MONDÁSOK ARANYKÖPÉSEK

-Néha a görbe út a legjobb.

-Némely turista akkor is elázik, ha nem esik az eső.

-Nézni és látni nem ugyanaz.

-Se az üres, se a zsúfolt gyomor nem jó turista.

-Semmi sem állandó, csak a változás.

-Sok ember azért nem mer befelé, magába nézni, mert szédül.

-Sok út együtt: útvesztő.

-Szabadság, egyenlőség, testvériség együtt van a turistaságban.

-Túrázás=kéjjárás.

-Tyúkszemet nem jó sétára vinni.

-Télen a természet legalább olyan igéző, mint a pongyolában szendergő szép nő.

-Legjobb kúra a túra.

-Túristatérképpel járni kényelmes, térképen még kényelmesebb.

-Túrán ne hordj magaddal botot, ha nem akarod azt elhagyni.

-Ép testben ép lélek: az emberiség fejlődésének a fontos problémáját oldja meg a turistaság.

-Értékesebb a szabadság a hegy hátán, mint az arany a hegy gyomrában.

-Önkéntes fáradság élvezet, kénytelen pihenés nyűg.