filippi levél kapcsolódó igékkel
DESCRIPTION
Eredeti feldolgozás szerintTRANSCRIPT
1
Filippibelieknek írt levél
Fil 1. Köszöntés.
Fil. 1,1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái [rabszolgái írják e
levelet], minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben
vannak [jelentése = a lovakat kedvelők városa (a lovak a testi erőt, vagyis
az ember természetes erejét szimbolizálják)], a püspökökkel
[elöljárókkal; felügyelőkkel; felvigyázókkal] és diakónusokkal [az
egyházban szolgálókkal] egyetemben2
Fil. 1,2 Kegyelem [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása] néktek és békesség [az az állapot, amelyben minden a
maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a
közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus
Krisztustól3
Fil. 1,3 Hálát adok az én Istenemnek, minden tirólatok való
emlékezésemben [valahányszor rátok gondolok],
2 Pál apostol: Az Úr így hívja el őket Filippibe. „Egy éjjel látomás jelent meg
Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át
Macedóniába (jelentése: összezúzás; kiterjedt föld), légy segítségünkre. Mihelyt
pedig a látást látta, azonnal igyekeznek elmenni Macedóniába, megértvén, hogy
oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. Elhajóztunk
tehát Tróászból (jelentése: átfúrás); egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap
meg Neápoliszba (jelentése: újváros), onnan pedig Filippibe, amely Macedónia
vidékének első városa, római település volt. (Római polgárjogú veterán katonák
települése) Néhány napot ebben a városban töltöttünk” (Csel. 16,9-12) 3 Az apostol minden levelében így köszönti Isten népét, azt kívánva, hogy Isten
kegyelme (ami mindenre elegendő /2 Kor. 12.9/) és az Úr Jézustól nyert békesség,
vagyis a teljes egészség, anyagi jólét, boldogság legyen osztályrészük:
„Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos
szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus
Krisztustól” (Róm. 1,7) „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a
Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé
tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a
mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: kegyelem néktek és békesség Istentől, a
mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1,2-3) „Pál, Jézus Krisztus
apostola Isten akaratából, az Efézusba lévő és Krisztus Jézusban hívő
szenteknek. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus
Krisztustól” (Eféz. 1,1-2)
2
Fil. 1,4 Mindenkor minden én könyörgésemben [imádságomban]
mindenitekért nagy örömmel könyörögvén4
Fil. 1,5 Mivelhogy részt vettetek [közösséget vállaltatok velem] az
evangélium [örömüzenet] ügyében [szolgálatában; hirdetésében] az
első naptól fogva mind ez ideig;
Fil. 1,6 Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó
dolgot [jó munkát], elvégezi [be is fejezi] a Krisztus Jézusnak napjáig5
Fil. 1,7 Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek [így
érezzek, így viszonyuljak, így gondolkodjam] mindenitek felől, azért,
mert én szívemben [bensőmben] hordalak titeket, mint akik mind az
én fogságomban, mind az evangéliumnak [örömhírnek; jó hírnek]
oltalmazásában és megbizonyításában [megerősítésében] mindnyájan
4 Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és
minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így
imádkozik: A Korinthusbeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért
a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4) A
Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által
mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8) A
Thessalonikabeiekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért,
amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a
mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő
fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek
állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3) Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván
a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a
bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm meg hálát
adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)”
(Eféz. 1,15-16) A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus
Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti
hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez
vagytok (és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek)” (Kol.
1,3-4) Filemonért: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor
megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről,
amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5) 5 A Zsoltár szavaival megvallhatjuk, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is,
megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod
megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne
hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8) Mert Isten az: „Aki meg is
erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján”
(1 Kor. 1,8) Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt
az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13)
3
részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. [társak
bilincseimben, az örömüzenet védelmében és megszilárdításában]6
Fil. 1,8 Mert bizonyságom [tanúm]7 az Isten, mely igen vágyakozom
[epekedem; sóvárgok] mindnyájatok után a Krisztus Jézus
szerelmében [szeretetével]8
Fil. 1,9 És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten
szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon]
(Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban;
megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és
mindenféle észlelésben; érzékelésben]9
6 És így folytatja az apostol: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya
értetek, a pogányokért” (Eféz. 3,1) „Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb
mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk.
Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok
vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel”
(2 Kor. 7,3-4) Hiszen Őáltala: „… kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy
az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé
tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai” (Róm. 1,5-6) Mert: „Ugyanolyan
tusakodástok lévén (és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok), amilyent
láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,30) És azért van tele a
szíve örömmel, mert: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr
pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó
jelekkel” (Márk. 16,20) 7 Minden gyülekezetet imában hordoz Isten előtt az apostol, és vágyakozik
utánuk: „Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint
[szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy
[imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem
felőletek, [említést teszek rólatok]. Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva (epedve)
vágyom] titeket látni…” (Róm. 1,9.11) 8 Szeretetével (szplagkhnon): érzelem, érzés, együttérzés, könyörület, részvét;
szeretet. A belső részek megindulása, könyörületesség; a szív összefacsarodása
valaki elesett, reménytelen, menthetetlen állapotának láttán. Itt szó szerint: a
Krisztus Jézus bensőjével. És azért a Krisztus szeretetében, mert: „Krisztussal
együtt megfeszíttettem (oszlopra szegeztettem). Élek pedig többé nem én, hanem
él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában
való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal.
2,20) 9 Az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő
[nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos;
kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik,
verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik;
(henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös,
nem fújja fel magát]. Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik
bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga
4
Fil. 1,10 Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)],
hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az
eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek
(napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden
hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok;
feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók,
vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki
meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára10
érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik
ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt
[rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]. Nem örül [örvendezik] a hamisságnak
[gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül
[örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének
győzelmében leli]. Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri,
türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig
bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog
következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr,
mindenben állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el
nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül
ki)]” (I Kor. 13,4-7) És az apostol kéri Istent: „… hogy a mi Urunk Jézus Krisztus
Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás
Szellemét, hogy megismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy
meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő
örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagy az ő
hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19) De a Szent Szellem azt is kijelenti,
hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek
Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban
adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden
beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel
megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6) 10
Hiszen: „… ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert
megtanultad a törvényből” (Róm. 2,18) Mégpedig: „Krisztus törvényéből” (1 Kor.
9,21) Ezért: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek
megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami
neki tetsző és tökéletes” (Róm. 12,2) „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne
esztelenül, hanem bölcsen” (Eféz. 5,15) „… mivelhogy levetkeztétek amaz ó
embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek az új embert, aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt”
(Kol. 3,9-10) Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok!
Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22) „Hogy
legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan)
gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette
(nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil.
2,15) „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind
5
Fil. 1,11 Teljesek lévén az igazságnak [(dikaioszüné): megigazulásnak]
gyümölcsével11
[hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt
[és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztuson át,
vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására.
[dicséretére]12
a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát.
5,45.48) „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől
(teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek
(elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben,
kifogástalanul, feddhetelenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus
Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a
szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő
a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)
Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a
NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad
az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt.
84,12) És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem”
(Zsolt. 119,114) 11
Gyümölcsével (karposz): az a kásás vagy húsos anyag, amely bizonyos
növények, fák termésének magját körülveszi. A „gyümölcs” a többi terméstől
abban különbözik, hogy azonnal fogyasztható, míg a többit el kell készíteni,
hogy élvezhető legyen. 12
Az Úr Jézus kijelentette a gyümölcstermés feltételét: „Maradjatok énbennem,
és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha
nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a
szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok
gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad
énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik
valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim
megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és
legyetek nékem tanítványaim” (Ján. 15,4-8) És azért is: „hogy élhessetek az
Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt
mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Minden
erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és
hosszútűrésre örömmel; (Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége
lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra
jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11)
„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint
világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden
jóságban és igazságban és valóságban van)” (Eféz. 5,8-9) Ez pedig: „A Szellem
gyümölcse …(amely): szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
szelídség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22) Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent
Szellem, hogy mi a mi feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig
6
Fil. 1,12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai [testvérek], hogy
az én dolgaim [jelen körülményeim; helyzetem] inkább előmenetelére
lőnek. [gyarapodására; (hasznára) vannak] az evangéliumnak [jó
hírnek]; (Mert): [az örömüzenet előrehaladását (terjedését)
szolgálják]13
Fil. 1,13 Annyira, hogy a Krisztusban híressé [nyilvánvaló; ismert] lett
az én fogságom a [császári] testőrség egész házában [Az egész
pretóriumban] és mindenki más előtt; [és a többiek körében is
köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem]14
Fil. 1,14 És többen az Úrban való atyafiak [testvérek] közül bízván az
én fogságomban [fogságom körülményeiből bizalmat merített,
fölbuzdult az én bilincseimből, és] nagyobb bátorsággal [félelem
nélkül] merik szólani az igét.[terjesztik az Isten szavát, a (logoszt:
Igét)]15
teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó
cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom
mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a
kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember
iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem
tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus
megismerésére nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és
elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9) Mert: „Az
igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg
a bölcs” (Péld. 11,30) 13
És hogy a gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az
apostol: „Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent
elmond nektek Tikhikosz (jelentése: a szerencsés, szerencse fia. Akinek szerencséje
van), az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem
hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket” (Eféz.
6,21-22) 14
Mert az apostolt Jeruzsálemben elfogták, és Rómába szállították, mint foglyot,
de itt is a Krisztust hirdette: „Mikor pedig Rómába jutottunk (megérkeztünk), a
százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban
megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel (katonával). Marada pedig
Pál két egész esztendeig az ő tulajdon (saját) bérelt szállásán, és mindazokat
befogadja vala, kik őhozzá menének (akik felkeresték). Prédikálván (hirdetve)
az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes
bátorsággal, minden tiltás (akadályoztatás) nélkül” (Csel. 28,16.30-31) 15
Már az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek
(akiket üldöznek) az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,10)
Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha szenvedtek (szenvednétek)
is az igazságért, (akkor is) boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne
féljetek, se zavarba ne essetek (és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se
meg ne rettenjetek)” (1 Pét. 3,14) Pál apostol megvallása: „Most örülök a ti
7
Fil. 1,15 Némelyek ugyan irigységből [féltékenységből,
rosszindulatból, gyűlöletből] és versengésből [kételkedve, és
vetélkedésből] is16
de mások jóakaratból [jó szándékkal] is hirdetik a
Krisztust.
Fil. 1,16 Némelyek versengésből [vetélkedésből; számításból]
prédikálják [hirdetik] a Krisztust, nem tiszta lélekkel [szándékkal; nem
tisztességesen], azt hívén [abban bízva; azt feltételezve], hogy
fogságom [bilincseim] nyomorúságait [gyötrelmeit;
megpróbáltatásait] így megnövelik; [megnehezítik]
Fil. 1,17 De mások [(agapé): Isten szerinti] szeretetből, tudván, hogy én
az evangéliumnak [örömüzenetnek; jó hírnek] oltalmazására
[védelmére] rendeltettem [küldettem].
Fil. 1,18 Mert mit mondjak? Csakhogy minden módon, akár színből
[látszatból; színlelésből; érdekből; hátsó gondolattal], akár szívből
[igazán; tiszta (őszinte) szándékkal; meggyőződésből], a Krisztus
prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.
Fil. 1,19 Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre
[megmenekülésemre, megszabadulásomra] lesz a ti könyörgésetek
[imáitok] által és a Jézus Krisztus Szellemének segedelme [segítsége,
és támogatása] által17
érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm (és /hús/testem
elszenvedi mindazt) ami híja van (ami még hátravan) a Krisztus szenvedéseinek
(gyötrelmeiből) az én (hús)testemben az Ő testéért (szóma: lényéért), ami az
egyház” (Kol. 1,24) „Amelyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig
(és még bilincseket is viselek); de az Istennek beszéde (logosza: Igéje) nincs
bilincsbe verve. Annakokáért (ezért tehát) mindent elszenvedek (elviselek) a
választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök
dicsőséggel egyben” (2 Tim. 2,9-10) 16
Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit „Mert az
ilyenek hamis (ál)apostolok, álnok (csaló) munkások, akik a Krisztus apostolaivá
változtatják át (adják ki) magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is
átváltoztatja (adja ki) magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért (nem
meglepő tehát), ha az ő szolgái is átváltoztatják (adják ki) magokat az igazság
szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint (cselekedeteikhez méltó)
lészen” (2 Kor. 11,13-15) „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai
[testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik… más
tudományra tanítanának azon kívül;és az ellenkezőjét tanítják annak, melyet
tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek
ki előlük]” (Róm. 16,17) 17
És így folytatja az apostol: „És ebben bízva (és erről meggyőződve), tudom
(is), hogy megmaradok (életben maradok) és együtt maradok mindnyájatokkal a
ti hitben való gyarapodástokra (növekedésetekre) és örömötökre; Hogy bőven
dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb
8
Fil. 1,20 Amaz én esengő [feszült, intenzív] várásom és [(elpisz): az
Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti)]
reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök. [nem
vallok szégyent]18
Hanem mint mindenkor, úgy most is nagy
bátorsággal [teljes nyíltsággal, akadálytalanul] fog magasztaltatni
[megdicsőülni] Krisztus az én testemben [(szómato: egész valómban],
akár [biológiai, fizikai] életem, akár halálom által19
Fil. 1,21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség20
Fil. 1,22 De ha e (hús)testben való életem munkámat gyümölcsözteti:
hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.
Fil. 1,23 Mert szorongattatom [vívódom; gyötrődök] e kettő között,
kívánván [vágyva vágyok] elköltözni [visszatérni, hazatérni], és a
Krisztussal lenni [létezni]; mert ez sokkal inkább jobb; [mind a kettő
megjelenésem által” (Fil. 1,25-26) Filemonnak is a hit beszédét szólja, amikor így
ír neki: „Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert remélem, hogy a ti
imádságaitokért néktek ajándékoztatom (ajándékul kaptok engem)” (Filem. 1,22) 18
Mert: „A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy
megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett
[kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk
(Róm. 5,5) Mert máskor is: „… az Úr mellém állt, és megerősített, hogy
elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt.
Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr
minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön
örökké. Ámen” (2Tim. 4,17-18) 19
Az apostol megvallása: „mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az
Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm.
14,8) „aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghaltunk, vele együtt éljünk”
(1Thessz. 5.10) És én megvallhatom, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam,
futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az
igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró…” (2
Tim. 4,7-8) 20
Az apostol megvallása így folytatódik: Krisztussal együtt megfeszíttettem
[oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;
amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20) Ezért most már:
„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus
Krisztus keresztjében (g: sztaurosz = kínoszlopában), aki által nékem
megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14) Amíg a világban és szerint
élt, (és amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem
egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7) És
azért nyereség a meghalás, azaz: a (hús)testből való kiköltözés, mert: „…
bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből (szómato: a földi megjelenési
formámból), és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt
lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki” (2 Kor. 5,8-9)
9
vonz: Szeretnék elköltözni (megszabadulni), hogy Krisztussal
egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna]21
Fil. 1,24 De e (hús)testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.
Fil. 1,25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok, és együtt
maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra
[fejlődésetekre] és örömötökre;
Fil. 1,26 Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én
ti nálatok való újabb megjelenésem által.
Fil. 1,27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően
éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra
ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok22
a
Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]23
Hogy akár odamenvén és 21
És így folytatja az apostol: Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy ha e mi
földi sátorházunk elbomol [leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül],
épületünk [lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel
épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló [világkorszakra szóló,(aioni)]
házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a legfelső égben] Azért is
sóhajtozunk [fohászkodunk is] ebben (a testben) [itt], óhajtván [vágyódva,
kívánkozva epekedünk] felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; [hogy
mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei
otthonunkba] ” (2 Kor. 5,1-2) Hiszen az Úr Jézus már kijelentette, hogy: „Aki
nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és
aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26) Még a kínoszlopon függő
latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a
paradicsomban” (Luk. 23,43) Ezért az apostol nem meghalásról, hanem
elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én
elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6) 22
Viselkedik (politeuomai): - állampolgárként viselkedik. Amely városnak,
vagy államnak a polgára, annak megfelelően viselkedik, olyan életmódot folytat. 23
És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van
(nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk”
(= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben
van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek
én követőim (szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik velem együtt
követik Jézust), atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra, akik úgy járnak
(élnek), amiképpen mi néktek példátok vagyunk (példát adtunk). Mert sokan
járnak (élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most
pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (kínoszlopának)
ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel, veszteség, romlás,
pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban
van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel (mert
ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19) Timóteust (jelentése: aki Istent
szereti, tiszteli) így buzdítja Pál apostol: „Te azért a munkának terhét hordozzad
(vállald velem együtt a (kakopatheó): a nehézségeket, nehéz helyzeteket, és tűrd el;
10
látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy
megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal;
szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az
evangélium [örömüzenet] hitéért24
Fil. 1,28 És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed,
félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek
(ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az
ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a
veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig
viseld el, szenvedd el), mint a Jézus Krisztus jó (kalosz: derék, vitéz, bátor, becsületes)
vitéze (katonája, harcosa). Egy harcos (sztrateuomai: hadseregben szolgáló; bajnok)
sem elegyedik bele (emplekó: bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele) a
(biosz): földi) élet (pragmateia: ügyes-bajos) dolgaiba, (ügyeibe, gondjaiba; a világi
dolgokba). Hogy tessék (örömöt okozzon) annak, aki őt harcossá avatta
(fogadta; sztratologeó: besorozta a hadseregbe; harcosává választotta; aki Istenért
harcol). Ha pedig küzd ((athleó): küzd, harcol, versenyez) is valaki, nem
koronáztatik meg (sztephanoó: nem részesül győzelmi díjban), ha nem
szabályszerűen (nomimósz: törvényesen, törvénynek megfelelően, törvénnyel
összhangban, szabályosan) küzd (harcol, versenyez)” (2 Tim. 2,3-5) 24
Az apostolok figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel –
harccal – jár, és ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni:
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik
elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel,
hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezzetek megtartani a
Szellem egységét a békesség kötelékével” (Eféz. 4,1-3) „Vigyázzatok, álljatok meg
a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (1 Kor. 16,13) És hogy „férfiakká”
válhassunk, ezért: „… Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul,
némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. Hogy
felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg
eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének
egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak
mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és
hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés
ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben,
mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-15)
Ha pedig eljutunk az érett férfiúságra, akkor teljesedik be a prófécia, amely
kijelenti, hogy: „Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az ÚR, a föld gyümölcse
pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak” (Ézs. 4,2)
Júdás apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim,
miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak
nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért,
amely egyszer s mindenkorra, a szentekre bízatott” (Jud. 1,3)) Mert meg van írva,
hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem
üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)
11
az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás
megmutatása], és ez az Istentől van25
Fil. 1,29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak
hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette26
25
Az ellenséggel szembeni magatartásról egy történeten keresztül beszél a Szent
Szellem: „Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk,
egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó szellem volt, és
jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így
kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját
hirdetik nektek!” Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez.
Ezért megfordult, és ezt mondta a szellemnek: „Parancsolom neked Jézus
Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment
belőle. Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek,
megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. És
odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre
megháborítják a mi városunkat, És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem
szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.
Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat,
és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és
megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel
ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába
zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A
foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy
megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről
lehulltak a bilincsek” (Csel. 16,16-26) Erről tesz bizonyságot az apostol a
Tessalonikabelieknek is: „Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti
hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; Sőt amint tudjátok, miután előbb
szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot
kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás
közben” (1 Thess. 2,1-2) Minden hívőt így buzdít az apostol: „Vigyázzatok
[legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg
[szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak,
[viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13) „Mert nem félelemnek
(csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem
erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás]
szellemét” (2 Tim. 1,7) „Végezetre, atyámfiai (testvérek), legyetek erősek
(erősödjetek meg) az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10) Megvallva,
hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13) 26
Szenvedjetek (paszkhó): ÉRZELEM; érzések töltik el, amelyek ha
kellemetlenek: fájdalmasak, vagy rosszak = szenved. Kibír; átél; megtapasztal;
valamilyen helyzetbe kerül; elszenved valakiért, vagy valamiért. A jeruzsálemi
apostolokat megverették, amiért hirdették az Úr Jézust, és: „Ők pedig örömmel
távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy
gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti
12
Fil. 1,30 Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén
[hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam
láttatok, és most hallotok felőlem27
Fil 2. Egység és szeretet
Fil. 2,1 Ha annakokáért helye van [ha valóban tényleg ér valamit]
Krisztusban az intésnek [buzdításnak, bátorításnak]. Ha helye van a(z)
(agapé: Isten szerinti) szeretet(ből fakadó) vigasztalásnak. Ha helye
van a Szellemben való közösségnek [szellemi egyesülésnek], ha helye
van a szívnek [a bensőből fakadó irgalmasságnak], és
könyörületességnek, [a résztvevő szeretetnek, és együttérzésnek]. Más
fordítások szerint: »ha telik belőle a szeretetnek valamilyen
vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat
gerjeszteni bennetek«. És még más fordítás: [Kérhetek-e tőletek
valami vigasztalást a Krisztusban? Van-e bennetek szeretetteljes
tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” (Csel. 5,41-
42) És tették ezt azért, ahogy Pál apostol is megvallja, hogy: „Mi [pedig] nem a
világ [világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő
[Istenből való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »g: eidó oida =
tudatában legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott
nekünk. Ezeket hirdetjük [prédikáljuk] is, de nem emberi bölcsességből tanult
szavakkal, [nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent
Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva]
magyarázva” (1 Kor. 2,12-13) Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok
vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat
hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a
mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12) 27
A Szent Szellem pedig így bátorítja a hívőket: „De emlékezzetek a korábbi
napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes
küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan
megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez
történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel
fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok
van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid.
10,32-34) Hát: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az
ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7) „Mert nem vér és test ellen van nékünk
tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek (erők) ellen, a hatalmasságok
ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen (a sötétség világának urai és), a
gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért (éppen
ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama
gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (leküzdve) megállhassatok” (Eféz. 6,12-13)
13
vigasztalás? Valóban közösségünk van egymással a Szent
Szellemben? Van bennetek gyengéd együttérzés a számomra?]
Fil. 2,2 Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal]
hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva),
közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti]
szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon
indulattal lévén [ugyanarra törekedtek]. Más fordításban: [Ha igen,
akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok
szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen
bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes
egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!]
Fil. 2,3 Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből;
önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem
hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból],
hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre
becsülvén] ti magatoknál. Más fordításban: [Ne irányítson benneteket
az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek,
és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak
kívántok!]
Fil. 2,4 Ne nézze [ne keresse] kiki a maga hasznát [javát; ne csak a
magatok érdekeit nézzétek], hanem mindenki a másokét is. [szeme
előtt tartsa, és mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is]
Fil. 2,5 Annakokáért az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a
gondolkodásmód és szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt
a Krisztus Jézusban is [amely a Krisztus Jézust jellemezte]28
28
Az Úr Jézus szeretetéről így hangzik a kijelentés: „A (az Isten szerinti)
szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez],
kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem
féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem
kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem
pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]. Nem cselekszik éktelenül [nem
tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem
keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra
[nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja
számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]. Nem örül [nem
örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak;
istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az
igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli]. Mindent elfedez
[eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat,
magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva]
remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr.
[elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]”
14
(Kor. 13,4-7) Erre a szeretetre hív az Úr Jézus: „Vegyétek föl magatokra az én
igámat [jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű
vagyok: és nyugalmat [megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)”
(Mát. 11,29) Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon,
amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama
kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra
fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot,
amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz:
Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az
erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az
uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5) Ezért így figyelmeztet
az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be)
az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy
közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban
levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is
megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól”
(Zsid. 4,1.10) Ezért… „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek
[egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a
tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10) „A testvéri szeretet legyen
maradandó” (Zsid. 13,1) „Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti
engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta
szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan
magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)
„Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek [éljetek egymással
egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a
gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek [ne
legyetek fennhéjázók (nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon
jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat.
[hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem
együtt érzők az alacsonyrendűekkel] Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek;
értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik
csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek]. Senkinek gonoszért
gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság,
méltatlanság, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre
[becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen
minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm.
12,16-17) És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten
akaratát: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek,
hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és
Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az
Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7) Hát: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az
Úrban, hogy járjatok (éljetek) úgy, mint illik (méltón) elhívatásotokhoz, mellyel
elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel (és
türelemmel), elszenvedvén (viseljétek el) egymást szeretetben, Igyekezvén
15
Fil. 2,6 Aki, mikor Istennek formájában [alakjában]29
vala
[(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta]
zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő,
[olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell] Más
fordításban: [Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt,
egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott
mindenáron, mint jogos tulajdonához]30
megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. (Viszont) legyetek
pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak (bocsássatok
meg), miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek”
(Eféz. 4,1-3.32) „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és
szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget,
hosszútűrést (türelmet). Elszenvedvén (elviselvén) egymást és megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a
Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (tegyetek) ti is; Mindezeknek
fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (mert
az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,12-14) És : „Valakik annakokáért
tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk (így gondolkozzunk): és ha
valamiben (vagy valamit) másképen értetek (gondoltok), az Isten azt is ki fogja
jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint
járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16) „Ne legyünk hiú dicsőség
kívánók (becsvágyók), egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal. 5,26) És:
„Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem
kiki azt, [hanem csak] ami a másé [a másikét]” (1 Kor. 10,24) Azt értem ezalatt,
hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek,
szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak
lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki
felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és
épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó” (Róm. 15,2) „mint
ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam
hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33) Már Dávid
így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily
szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint
mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (jelentése: megvilágosított)
szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (szent;
hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt
hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2) 29
Forma (morphé): - alak, forma, megjelenés, külső. Egy test, tárgy stb. látható
megjelenési formája. Alak, külső megjelenés; képe valakinek, vagy valaminek;
valódi forma (idea). 30
Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (már) vala az Ige
(logosz: - egyszerre jelent szót és dolgot is; - speciális értelemben: (Jánosnál névelővel) az
Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.
Ő kezdetben az Istennél vala. Minden [a mindenség] Őáltala lett (teremtetett;
16
Fil. 2,7 Hanem önmagát megüresíté31
szolgai formát vévén föl
[szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét
rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva)
semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem
lett Őnélküle). És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt)
sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és
láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.
(mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége; //mint az
Atyától származó egyszülött dicsőségét//). Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz:
Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal
(alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE);
akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan
[mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért
(kegyelem fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva). Az Istent soha senki nem
látta; az egyszülött Fiú (Isten), aki az Atya kebelében (ölén) van (nyugszik), az
jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt. (Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül,
tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18) A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése
Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30) A tanítványoknak – vagyis
az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg
engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik)? Aki
engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van?
Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom;
az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem,
magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11) Isten Őbenne vett lakozást,
ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az egész
Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [minthogy az Atya úgy
látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert
Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében), [Mert
testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol.
1,15) Őbenne: Aki képe (képmása) a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született. (az egész teremtés elsőszülöttje //LEGELŐSZÖR
ELŐHOZOTTja//) „Aki (Ő) az ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése
(kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával
fenntartja (és hordozza) a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle
a (mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3) „Pál apostol
vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan,
valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá,
nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult
szellemben (pneuma). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az
angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a
világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16) 31
megüresíté (kenoó): üressé tesz, kiürít. Pál apostol vallástétele: „Mert
ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét (kegyelmét), hogy gazdag
17
tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és
magatartásában is embernek bizonyult)]. Más fordításban: »hanem
azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba
öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és
beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett
és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga«
Fil. 2,8 És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember [(szkhéma):
alakjára nézve embernek bizonyult; vagy formájában embernek
mutatkozott], megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a
keresztfának [kínoszlopon való] haláláig.32
Más fordítások: [sőt még
akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember,
megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a
kereszt (kínoszlopon bekövetkezett) haláláig]. »Még más fordítás:
Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint ember, megalázkodott, és
tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is engedelmes volt,
amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten (kínoszlopon)
történt halála pillanatáig engedelmes maradt«
Fil. 2,9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt [mindenek fölé], és
ajándékoza néki oly nevet, amely minden [más] név fölött való;
[amely minden névnél nagyobb] Más fordítás: „ezért azután Isten a
legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki,
amely minden más név és hatalom fölött áll”
Fil. 2,10 Isten azért tette ezt, mert azt akarja] Hogy a Jézus nevére
minden térd meghajoljon, mennyeieké [égieké], földieké és föld alatt
lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által
meggazdagodjatok” (2 Kor. 8,9) 32
Az apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki az ő (hús)testének napjaiban (Ő
(hús)testi élete idején) könyörgésekkel és esedezésekkel, erős (hangos) kiáltás és
könnyhullatás közben járult ahhoz (az elé), aki képes megszabadítani (akinek
hatalma van arra, hogy kiszabadítsa) őt a halálból, és meghallgattatott az ő
istenfélelméért” (Zsid. 5,7-10) Az Evangélium bizonyságtétele szerint, amikor
elközelgetett az Úr Jézus halálának ideje, így járult az Atyához a Gecsemáné
(jelentése: olajütő, olajprés) kertben: „És egy kissé előre menve, arcra borula,
könyörögvén és (így imádkozott) mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék
(távozzék) el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint (és ahogyan) én
akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39) Az Úr Jézus kijelentése: „Azért szeret
engem az Atya, mert én leteszem (odaadom) az én életemet, hogy újra felvegyem
(visszavegyem) azt. Senki sem veszi (és veheti) azt el éntőlem, hanem én teszem
le azt én magamtól (én magamtól adom oda). Van hatalmam letenni azt (hogy
odaadjam), és van hatalmam ismét felvenni (hogy ismét visszavegyem) azt. Ezt
a parancsolatot vettem (ezt a küldetést kaptam) az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18)
18
valóké [(katakhthoniosz): föld alatti; alvilági, sátáni, sötét: (Mohay
András: Újgörög-Magyar kéziszótár 318. oldal)].
Fil. 2,11 És minden nyelv vallja [hirdesse; vallást tegyen arról], hogy
Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Más fordítás: „Mindenki
el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez
pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek”33
Fil. 2,12 „Annakokáért, szerelmeseim [szeretteim], amiképpen
mindenkor engedelmeskedtetek (hüpakúó: hallgat valakire, figyelmesen
hallgat), nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, [nemcsak amikor
köztetek vagyok], hanem most sokkal inkább az én távollétemben,
félelemmel (phobosz: félelem közepette) és rettegéssel [(tromosz:
reszketés, remegés, rettegés) között is] vigyétek véghez a ti
üdvösségeteket; [munkálkodjatok üdvötökre]. //A görög szöveg szerint
a mondat így is fordítható: ne a saját üdvösségeteken munkálkodjatok,
vagy: még ha félelem és remegés közepette is, éljetek üdvözülttökként//.
[Más fordításban: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek
voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek,
még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és
biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes
tisztelettel vigyétek véghez”]
Fil. 2,13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a
munkálást [cselekvést, véghezvitelt] jó kedvéből. Más fordításban:
„Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a
tettet tetszésének megfelelően” Még másik fordításban: „Hiszen maga
Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy
akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is,
hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket”34
33
Mert engedelmes volt mindhalálig: „aki miután felment a mennybe, az Isten
jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők” (1 Pét. 3,22)
Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a
maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden
fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven,
mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e
világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még
KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az
Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának
(kihívott gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki
[amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben
mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23) 34
És így folytatja az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan
viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén,
19
Fil. 2,14 Mindeneket zúgolódások és versengések [huzavona;
vonakodás; halogatás; habozás; számítgatás; okoskodás,
elégedetlenség és panaszkodás] nélkül cselekedjetek; [tegyetek]35
Fil. 2,15 Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták
[romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen
[ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem
érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis,
ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult]
nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben]. Kik között
fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok
azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megállotok egy Szellemben, egy
érzéssel (egy szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az evangélium hitéért.
Ugyanolyan tusakodástok lévén (és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok),
amilyent láttatok én nálam (tőlem), és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,27.30)
Dávid így bátorítja a hívőket: Szolgáljátok az Urat félelemmel [rettegéssel]. És
örüljetek [ujjongással, az öröm hangos megnyilvánulásával] reszketéssel
[reszketve vigadjatok. örvendezzetek neki rettegéssel; ujjongjatok előtte
remegve]” (Zsolt 2,11) Ézsaiás pedig így prófétál: „Mert így szólott hozzám az
Úr, rajtam lévén erős keze (amikor keze megragadott), hogy tanítson engem (és
arra intett), hogy e népnek útján ne járjak, mondván: Ti ne mondjátok
összeesküvésnek (mindazt), valamit e nép összeesküvésnek mond (és amitől fél),
félelme szerint ne féljetek, és ne rettegjetek. A seregek Urát (tartsátok szentnek):
Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt tiszteljétek!” (Ésa. 8,11-13) És azért
féljenek és rettegjenek, mert: Feltárul előttük Isten dicsősége, irgalmassága,
szeretete és jósága Ennek nyomán erősödik, tudatosodik a hívő istenfélelme,
amelyben már legfeljebb attól fél, hogy vétkezik Isten ellen, holott földi és
örök életében minden jót neki köszönhet. //Keresztény lexikon//
35 Az apostol Izráelt hozza fel tanulságul, rajtuk mutatva be a zúgolódás
következményét: „Se pedig ne zúgolódjatok (go/n/ggüdzó: morog. Félhangosan,
fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő
közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által. [ezért
lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek pedig példaképpen
[(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre), előkép]
estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra,
[figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az
időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó)
időkben élünk]” (1 Kor. 10,10-11) És azért se zúgolódjatok: „Hogy
megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó
[mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni
(vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált,
megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok;
feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis:
nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem
botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)
20
[fénypontok] e világon [a mindenségben]. Más fordítás: „Akkor Isten
ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A
gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a
sötét éjszakában” [ha az élet igéjére figyeltek]36
Fil. 2,16 Életnek beszédét [logosz=Ige] tartván elébük, hogy
dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába,
sem nem fáradtam hiába. [eredménytelenül haszontalanul, hiábavaló
módon]. Más fordításban: „Igen, így fényletek közöttük, amikor Isten
életet adó üzenetét mondjátok nekik. Ezért azután büszke leszek rátok
a Krisztus Napján, amikor Ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem
hiába dolgoztam közöttetek. Akkor látszik meg, hogy a versenypályát
végig futottam, és győztem” És más értelmezésben: Ragaszkodjatok
(erős markolással kapaszkodva) az élet igéjéhez; Krisztus Jézus
napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem
fáradtam fölöslegesen37
Fil. 2,17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál
[hitetekért bemutatott áldozatban] és papi szolgálatánál, mégis örülök,
és együtt örülök [örvendezem] mindnyájatokkal; [Hitetek által egész
36
És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,
aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan,
hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak,
megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek;
engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]. Legyetek azért ti
[valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen
úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött; (a célban van)]”
(Mát. 5,45.48) „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett
gyermekek” (Eféz. 5,1) És hogy te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral,
a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13) „Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis
az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a
balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15) Az
apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden
embert minden (teljes) bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek
állassunk elő (tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28) Mert: „Ti
vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény].
Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő,
elhelyezett] város. Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok
[fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó
cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék
[magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,14.16) 37
Az apostol megvallása: „Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk koronája (koronánk és dicsőségünk)? Avagy nem azok lesztek-é ti
is a mi Urunk Jézus Krisztus (színe) előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a
mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19)
21
életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az
áldozathoz a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is
történik, akkor is boldog vagyok, és együtt örülök veletek]
Fil. 2,18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek [örvendezzetek]
együtt velem38
38
És így folytatja az apostol: „hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát
végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok;
hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká
legyenek. Van okom az ujjongásra a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó
dolgokban. [Isten előtt]” (Róm. 15,16-17) „Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek [ne
veszítsétek el bátorságotokat, ne gyengítsenek] el az én tiérettetek való
nyomorúságaim [megpróbáltatásaim, szenvedéseim] miatt, amelyek néktek
dicsőségetekre vannak. [szolgálnak]” (Eféz. 3,13) Mert én: „… örülök a ti
érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi
híja van a Krisztus szenvedéseinek [a Krisztusért való szorongattatásaimnak] az
én (hús)testemben az Ő testéért [(szóma): személyéért], ami az egyház [ekklészia:
kihívottak közössége]” (Kol. 1,24) „Mert amint bőséggel [túláradóan] kijutott
nékünk a Krisztus szenvedéseiből [megpróbáltatásaiból, amin keresztülment,
amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt], úgy bőséges a mi vigasztalásunk
[buzdításunk, megbátorodásunk] is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk
[elnyomást szenvedünk; szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk,
megpróbáltatást szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk], a
ti vigasztalástokért és üdvösségetekért [vagyis: a bűnbocsánatért,
megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből, mindenfajta problémából, bajból). Megszabadításotokért (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazásotok,
biztonságotok. Állandóságotok. Jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi
javakban). Jóllét, azaz egészségetekért). Boldogságotok, és megtarttatásotokért]
van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon szenvedések
[amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére [elhordozására, a tehernek alatta
maradására, türelmes, kitartó; várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk; akár
megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az. És a mi
reménységünk erős [szilárd; bizonyos] felőletek” (2 Kor. 1,5-6) És mert az apostol
ismeri az Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért
várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint
mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem,
akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a
meghalás nyereség! ... Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem
hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21;
Róm. 8,18) „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre
többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű
szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk”
(2 Kor. 4,15.17) És én: „… semmivel sem gondolok (én mindezekkel nem
gondolok), még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én
futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy
22
Fil. 2,19 Remélem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust rövid nap
[hamarosan] elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak
[megnyugodjam], megértvén a ti dolgaitokat. [és hallva
hogylétetekről, és hogy a jó hírek, amiket rólatok fog hozni,
felvidítsanak]
Fil. 2,20 Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú [érzületű],
aki igazán [őszintén] szívén viselné [törődne] dolgaitokat.[ügyeteket,
gondjaitokat]. Más fordításban: „Nincs senki más, aki ennyire hasonló
lenne hozzám a gondolkodásában. Ő igazán szívén viseli a sorsotokat]
Fil. 2,21 Mert mindenki a maga hasznát [saját javát, érdekét, azt, ami
az övé] keresi [a maga dolgával törődik], nem a Krisztus Jézusét. Más
fordítás: „A többiek ugyanis csak a saját érdekeikkel törődnek, nem a
Jézus Krisztus dolgaival”39
Fil. 2,22 Az ő kipróbált [megbízható] voltát [hogy milyen ember]
pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek [ahogy a fiú az
apjának segít], együtt (rab)szolgált velem az evangélium [jó hír,
örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] ügyében.
[érdekében, terjesztésében,]
bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24) Így
bátorít a Szent Szellem Péter apostolon keresztül minden hívőt: „...amennyiben
részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus
nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az
Istennek Szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1 Pét. 4,13-14)
39 Az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Senki ne keresse,
ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem kiki azt, [hanem
csak] ami a másé [a másikét]” (1 Kor. 10,24) Azt értem ezalatt, hogy:
„Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek,
szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak
lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki
felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és
épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2) „mint
ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam
hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33) „Azért
tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni azt] amik a
békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az
egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]” (Róm. 14,19) Mert a
Szeretet: „… nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát]” (1 Kor. 13,5)
23
Fil. 2,23 Őt azért reménylem, hogy tüstént [azonnal] elküldöm,
mihelyt meglátom [megtudom] az én dolgaimat; [hogyan áll (merre
fordulnak) az ügyem(im); hogyan alakul az én sorsom]40
Fil. 2,24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok
[el tudok] menni. [hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok, és
hamarosan meglátogatlak benneteket]
Fil. 2,25 De szükségesnek tartám [és úgy gondoltam, itt az ideje],
hogy Epafróditust [jelentése: szeretetreméltó], az én atyámfiát
[testvéremet] és munkatársamat és bajtársamat [harcostársamat].
néktek pedig követeteket [a ti apostolotokat, és az én
szükségleteimben pedig szolgálatteljesítő papotokat] és szükségemben
[szűkölködésemben] áldozatot hozó szolgátokat [akit ti küldtetek, hogy
ebben a helyzetben segítsen és szolgáljon nekem] hazaküldjem
[visszaküldjem] hozzátok;
Fil. 2,26 Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után [mert már
nagyon hiányoztatok neki], és gyötrődött [nyugtalankodott, szomorú
volt, bánkódott] amiatt, hogy meghallottátok [hogy ti közben
megtudtátok], hogy ő beteg volt.
Fil. 2,27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel [sőt majdnem meg is
halt]; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én
rajtam is, hogy szomorúság [bánat, fájdalom] ne jöjjön [halmozódjék]
szomorúságomra. [bánatra bánat ne érjen]
Fil. 2,28 Annakokáért hamarabb [még gyorsabban] küldtem őt haza,
hogy meglátván [hogy mikor találkoztok, viszontlátva] őt, ismét
[együtt] örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom [én
pedig szabadabb legyek a bánattól, és megnyugodhatok].
40
És így folytatja az apostol: „Hogyha pedig megérkezik [oda jut] Timótheus
[jelentése: Istent tisztelő Istennek kedves], meglássátok [legyen gondotok rá],
hogy bátorságos [félelem nélküli] maradása legyen [zavartalanul
tartózkodhasson] nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi [végzi ő is], mint én
is” (1 Kor. 16,10) Mert: „Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust, ki
nékem [nagyon] szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható] fiam [gyermekem]
az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek [emlékeztet titeket] az én útjaimat
[tanításomat; utasításaimat] a Krisztusban [Krisztus Jézussal kapcsolatos
módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban],
amint mindenütt, minden [kihívott] gyülekezetben [eklézsiában] tanítok
[hirdetek]” (1 Kor. 4,17) És: „Akit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy
megismerjétek a mi dolgainkat (értesüljetek helyzetünkről), és megvigasztalja a
ti szíveteket” (Eféz. 6,22)
24
Fil. 2,29 Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel [ujjongással];
és az ilyeneket megbecsüljétek [mert az ilyen ember megérdemli, hogy
tiszteljétek]:
Fil. 2,30 Mert a Krisztus dolgáért [ügyéért; munkájáért tevékenységéért] jutott majdnem halálra [került közel a halálhoz],
kockára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett
szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. [hogy az értem végzett papi
szolgálatban a ti hiányzásotokat távollétetekben betöltse]41
Fil 3. Óvás a téves tanítástól Fil. 3,1 Továbbá atyámfiai [testvéreim], örüljetek [örvendezzetek] az
Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem [nincs terhemre;
engem nem fáraszt], tinéktek pedig bátorságos [szükséges; biztonságot
jelent, és titeket megerősít]42
Fil. 3,2 Őrizkedjetek az ebektől [kutyáktól], őrizkedjetek
[óvakodjatok] a gonosz [kontár; alkalmatlan, rossz] munkásoktól,
őrizkedjetek a megmetélkedéstől: [óvakodjatok a megmetéltektől];
»Más fordítás: Legyetek óvatosak, és maradjatok távol azoktól, akik
gonosz ügyet szolgálnak, és azoktól is, akik körülmetélnek« 43
41
Így folytatja az apostol: „Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem
(el vagyok látva), vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot,
kellemes, tetsző áldozatot az Istennek (ami tőletek jött olyan kellemes illatként
és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek). Az én Istenem pedig be fogja
tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus
Jézusban” (Fil. 4,18-19) Az Úr Jézus ilyen szolgáit pedig: „És az ő munkájukért
viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel (és nagyon becsüljétek
őket)…” (1 Thess. 5,13) 42
Az apostol újra-és újra arra buzdítja a Krisztusban élőket, hogy: „Örüljetek az
Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek” (Fil. 4,4). Mert: „… a Szellem
gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22). Már Dávid így prófétál róluk: „Az igazak (a
megigazultak)… örvendeznek és vígadnak az Isten (színe) előtt, és ujjongnak
örömmel (vígan örvendeznek)” (Zsolt. 68,4). Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és
örüljetek [örvendezzetek] együtt velem” (Fil. 2,18). És ismét: „Mindenkor
örüljetek” (1 Thess. 5,16). Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít.
Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).
Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób
Istenének (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób
Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2) 43
És folytatja az apostol: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok [ravasz,
alattomos, csaló; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteinek,
követeinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat. [Más fordítás:
Mert ezek hamis (ál)apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy
25
ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá
változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus
apostolai]. Nem is csoda [nem is rendkívüli]; hisz maga a sátán is átváltoztatja
magát világosság angyalává. [a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő
a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át]. Nem
nagy dolog azért [nem csodálkozom tehát], ha az ő szolgái [követei, küldöncei]
is átváltoztatják magukat [adják ki (tettetik) magukat] az igazság szolgáivá
[követeivé, küldönceivé]; akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [az ő
munkájuk] szerint lészen. [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái
olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban
megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15). Így folytatódik a
kijelentés, ezek: „Nem szépen [nem jó szándékkal] buzgólkodnak érettetek, sőt
[inkább] minket ki akarnak rekeszteni [el akarnak titeket tőlem szakítani; el
akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok], hogy mellettük [értük]
buzgólkodjatok. [Más fordítás: Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak
irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem.
A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek,
sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük
buzgólkodjatok]” (Gal. 4,17). „Annakokáért a szabadságban, melyre minket
Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat
szolgaságnak igájával. [Más fordítás: Krisztus azért szabadított fel bennünket,
hogy éljünk is ebben a szabadságban. Ezért ne engedjétek magatokat újra
rabszolgává tenni]. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek,
Krisztus néktek semmit sem használ [akkor Krisztus nem jelent semmi áldást
számotokra]. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki
körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani [Más fordítás: Most
megismétlem, hogy aki hagyja magát körülmetélni, annak az egész Törvényt be
kell tartania]. Én pedig atyámfiai [testvéreim], ha még a körülmetélést hirdetem,
miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett [megszűnt; megsemmisült] a kereszt
[sztaurosz: a kínoszlop] botránya. Bárcsak ki is metszetnék [kasztrálnák is]
magukat, akik titeket bujtogatnak [megzavarnak; lázítanak; zavart támasztanak].
Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság
ürügy [(aphormé): kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés]
ne legyen a (hús)testnek [Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a
bűnös természetetek kívánságaira; nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a
húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti) szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az
egész törvény ez egy igében [logoszban] teljesedik be: Szeresd [(agapaó): Ez azt
jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni. Vagyis teljesen odaszánni magad]
felebarátodat [(plészion): a másik embert; embertársadat, a hozzád legközelebb levőt,
szomszéd, a másik: vagyis minden embert], mint [saját] magadat (Gal. 5,1-3.11-13).
Ők azok: „Akik testre szépek szeretnének lenni (akik testi értelemben akarnak
tetszést aratni), azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy
a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek. Mert maguk a körülmetélkedettek sem
tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a
ti testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,12-13) „mi [pedig] a megfeszített [oszlopra
feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés,
26
Fil. 3,3 Mert mi vagyunk a körülmetélkedés [(peritomé): körülmetélt
nép], akik Isten Szelleme szerint [Isten Szellemétől hajtva] Isten
Szellemében szolgálunk, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk44
és nem
a (hús)testben bizakodunk
[(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak
[nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság]” (1Kor. 1,23) Ezek még
hústesti emberek, és: „…a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése;
észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen;
minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát]
mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az
elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs
alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)]. Akik pedig (hús) testben
vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem
tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm.
8,7-8). Pedig: „… nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az; sem
nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van [hústesten látható]: Hanem
az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a
szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi
körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.
[származik; jön]” (Róm. 2,28-29). Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy
Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés,
akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és
nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés
és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége
testileg (szóma=személyében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül
való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus
körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11) Így teljesedett be Isten ígérete,
amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te
magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes
lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6) 44
És így folytatja az apostol: „Aki megszabadított [kiragadott] minket a sötétség
hatalmából [fennhatóságából], és általvitt [áthelyezett] az Ő szerelmes
[szeretett] Fiának országába [királyságába]. Akiben van a mi váltságunk
[kiváltásunk; váltságdíjunk kifizetése] az Ő vére által, bűneinknek
[céltévesztésünknek] bocsánata; (eltörlése, elengedése; megbocsátása). [Más
fordítás: aki által a megváltás és a (céltévesztés) bocsánata is birtokunkká lett]”
(Kol. 1,13-14.22). Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy
mint szenteket, tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és
feddhetetleneket [vádtól menteseket, támadhatatlanokat] állasson titeket Őmaga
[az Ő színe] elé. Hiszen a Júdabeliek csak azért akarják, hogy
körülmetélkedjetek: „… hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek [(kaukhaomai):
kérkedik, dicsekedik]. Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi
Urunk Jézus Krisztus keresztjében [kínkarójában], aki által nékem
27
Fil. 3,4 Jóllehet énnékem van [lehetne] bizakodásom (hús)test
szerint is. Ha bárki más mer (hús)testben bizakodni, én sokkal inkább;
Fil. 3,5 Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből,
Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény
tekintetében [törvénytartó] farizeus, [Más fordítás: Nyolcadnapra
körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó
vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus]45
Fil. 3,6 Buzgóság tekintetében az egyházat [az eklézsiát] üldöző, a
törvénybeli igazság tekintetében [törvényben követelt igazság
szempontjából] feddhetetlen voltam. [Más fordítás: Isten kihívott
megfeszíttetett a világ [(koszmosz): látható világ, evilág], és én is a világnak.
»(koszmosz): látható világ, evilág« [Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a
dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével (kínkarójával)
nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak” (Gal.
6,13-14). És ismét. „Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban
dicsekedjék” (1 Kor. 1,31). Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő
bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék
gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és
ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot
gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).
Ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17). Az apostol
dicsekvése pedig így hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás
nyereség” (Fil. 1,21). Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra
szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely
életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20). Az Úr Jézus
kijelentése: „A Szellem az, aki megelevenít (aki életre kelt), a (hús)test nem
használ semmit: a beszédek (réma: kijelentés, Ige), amelyeket én szólok néktek,
Szellem és élet” (Ján. 6,63). És mert: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják,
szükség, hogy Szellemben és igazságban (alétheia: igazság, valóság, Ige) imádják”
(Ján. 4,24). Ezért hangzik a parancs, hogy ezt cselekedhessétek: „Metéljétek azért
körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak” (5 Móz. 10,16). Hát:
„Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda
férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz,
és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt” (Jer. 4,4) 45
A törvény kimondta, hogy: „Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok
minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen
vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén
körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló
szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi pedig,
aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen személy kivágattatik (az
irtassék ki) az ő népe közül, mert felbontotta (mert elutasította) az én
szövetségemet” (1 Móz. 17,12-14)
28
gyülekezetének szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz
életben kifogástalan voltam]46
46
Így folytatja az apostol: „Mivelhogy sokan dicsekesznek (hús)test szerint
[emberi módon], dicsekszem én is [Más fordítás: Miután sokan dicsekednek
olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem hát én is].
Héberek ők [ezek a hamis apostolok]? Én is. Izráeliták-é [Izrael népéhez
tartoznak]? Én is. Ábrahám magva-é [leszármazottai]? Én is” (2 Kor. 11,18.22).
Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből
megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai
Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál,
taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi
törvény szigora szerint). Buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam
Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind
halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe
vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).
Hiszen: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én
népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik
tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi
vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus (Más fordítás:
Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy
kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus)” (Csel. 26,4-5).
A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat]
én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam
[könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét
(eklézsiáját)], és pusztítottam azt. [és a romlására (pusztulására) törtem]. És
felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli]
sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb
(vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14). A
római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet
tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják
(ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől
fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb
felekezete szerint éltem, mint farizeus (Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva
ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata
szerint éltem, mint farizeus). Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala
(elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges
dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek
közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén.
Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden
zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb
dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem őket) mind
az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11). De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra
rendelte, ezért írja: „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus
Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott).
Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és
29
Fil. 3,7 De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a
Krisztusért kárnak [veszteségnek] ítéltem. [Ám amit akkor előnynek
tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem (akadálynak tartom)].
Fil. 3,8 Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram,
Jézus Krisztus [fönséges] ismeretének [túláradó] gazdagsága miatt
[páratlan nagyságáért]: akiért mindent kárba veszni hagytam és
szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, [Más fordítás: Sőt
Uramnak, Krisztus Jézusnak ismeretéhez mérten (mindent fölülmúló
voltáért) mindent szemétnek (veszteségnek) tartok. Érte mindent
elvetettem (veszni hagytam), sőt szemétnek tekintettem, csakhogy
Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam, és benne élhessek]. »Új
fordítás: Mivel hiszek Krisztusban, Isten elfogad engem. Ez azonban
nem a miatt van, mert igyekeztem a Törvényt betartani. Isten ugyanis
a hitem miatt fogad el. Sőt ezenfelül most is kárnak ítélek mindent, az
én Uram Jézus Krisztus ismeretének mindent túlhaladó értékéért.
Őérette mindent kárbaveszni hagytam és szemétnek ítélek, csakhogy a
Krisztust megnyerjem«
Fil. 3,9 És [úgy] találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját
igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit
által [mely a Krisztus Jézus hitéből való], Istentől való igazságom
[megigazulásom] a hit alapján. [Más fordítás: S hogy én Őbenne
legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből
származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből
való, vagyis amely az Istentől van a hit révén]. »Új fordítás: És
Őbenne találjon az Isten, minthogy nincs nekem a törvény alapján
felépített saját igazságosságom, hanem a Krisztusban való hiten át
szerzett, Istenből születő, hiten alapuló igazságosságom«47
erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert
tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13) 47
Az apostol tudja, és hiszi, hogy Isten királysága az Úr Jézusban jött el,és ezért
érdemes mindent kárba veszni hagyni: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa
[az Egek (Istenének) királysága] a szántóföldben elrejtett [elásott] kincshez,
amelyet megtalálván az ember, elrejté, [de titokban tartja] azt. És a felett való
örömében elmegy, És eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a
kereskedőhöz, aki [pompás (eszményi) szép] igazgyöngyöket keres; Aki találván
egy [igen nagy értékűt; egy sokat érő] drágagyöngyre, elméne, és mindenét
eladván, amije volt, megvevé azt” (Mát. 13,44-46). „És aki elhagyta házait, vagy
fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy
gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen
[százszor annyit kap vissza], és örökség szerint nyer örök életet]” (Mát. 19,29). A
megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek
30
Fil. 3,10 Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának
(ható)erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá
lévén az ő halálához. [Más fordítás: Az a célom, hogy egyre jobban
cselekedeteiből egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte: mert a bűn ismerete a
törvény által vagyon. Most pedig a törvény nélkül [Más fordítás: a törvényen
kívül, vagy: a törvénytől függetlenül] jelent meg Isten igazsága, amelyről
bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Istennek igazsága pedig a Jézus
Krisztusban való hit [Jézus Krisztus hite] által mindazokhoz és mindazoknak,
akik hisznek. Mert nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek
az Isten dicsősége nélkül. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből,
miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte
engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát
megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején,
hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá
teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés?
Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a
hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a
törvény cselekedetei nélkül” (Róm. 3,20-28). Mégpedig az Úr Jézusba vetett hit
által: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi
megigazulásunkért” (Róm. 4,25). „Mert azt, aki bűnt [(hamartia): céltévesztést] nem
ismert, bűnné [(hamartia): céltévesztéssé] tette értünk [helyettünk], hogy mi Isten
igazsága [igazságossága] legyünk Őbenne [hogy általa megigazultak legyünk
Istenben]” (2 Kor. 5,21). „Krisztus váltott meg minket [kivásárolt bennünket;
szabadított fel váltságdíj ellenében] a törvény átkától [átka alól] átokká [az átok
hordozójává] levén [átok alá került] érettünk; mert meg van írva: Átkozott
minden, aki (száraz)fán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen
a pogányokon [szálljon a nemzetekre], hogy a Szellem ígéretét elnyerjük [és
befogadjuk] hit által. [a hiten keresztül]” (Gal. 3,13-14). Mert: „Tudván azt, hogy
az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a
Jézus Krisztusban való hit által. [Jézus Krisztus hite által]. Mi is Krisztus
Jézusban hittünk [elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá
váljunk] a Krisztusban való hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény
cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test
sem. [a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16). „Mert akik
a törvény cselekedeteiből vannak [a törvény szerint élnek, és akik a törvény
szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [átok sújtja]; minthogy meg
van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [aki nem tartja
meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
Hogy pedig a törvény által [a törvény útján] senki sem igazul meg Isten előtt,
nyilvánvaló [világos, egyértelmű], mert az igaz ember hitből él” (Gal. 3,10-11.) És
így figyelmezteti az apostol a minden korban élő hívőket. „Senki titeket meg ne
csaljon; [ne vezessen félre, meg ne tévesszen; el ne csaljon; ne ámítson el] üres
beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel]; mert
ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújtja] az Isten haragja a
hitetlenség fiaira” (Eféz. 5,6)
31
megismerjem Krisztust, és megtapasztaljam azt az erőt, amellyel
Isten feltámasztotta őt a halálból. Közösséget akarok vállalni
Krisztussal a szenvedéseiben is. Egyre jobban hasonlítani szeretnék
hozzá, még a halálomban is]
Fil. 3,11 Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. [Más
fordítás: (exanasztaszisz): talpra állás a halálból; pontosabban: a halottak
feltámadását megelőző feltámadásban való részesülés].
Fil. 3,12 Nem mondom, hogy már elértem, vagy, hogy már tökéletes
[(teleioó): bevégzett, érett)] volnék; hanem igyekezem [törekszem rá],
hogy el is érjem [hogy meg is ragadjam], amiért meg is ragadott
engem a Krisztus Jézus. [Más fordítás: Nem mintha már elértem volna
vagy már végcélba értem (jutottam) volna, de futok utána (törekszem
rá), hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott
engem]. »Új fordítás: Nem gondolom, hogy már megkaptam ezt, vagy
hogy már elértem volna a bevégzettséget, de futok utána, hogy
megragadjam, hiszen a Krisztus Jézus már megragadott erre engem.
Igaz, még nem értem el ezt a célt. Még nem vagyok olyan, mint
amilyennek Isten akarja, hogy legyek. De állandóan azon igyekezem,
hogy ezt a célt elérjem, és erősen megragadjam, ahogy Krisztus is
erősen megragadott engem«
Fil. 3,13 Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem
volna: [Más fordítás: Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már
magamhoz ragadtam]
Fil. 3,14 De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak,
elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén
[nekifeszülve; nekilendülök], célegyenest igyekszem [futok egyenest a
cél felé] az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása
jutalmára. [Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott
jutalmáért]. »Új fordítás: s célegyenest futok a pályadíj felé, melyre az
Isten a Krisztus Jézusban oda felhívott; Azért küzdök, hogy elérjem ezt
a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat. Isten maga
hívott el bennünket arra Krisztus Jézus által, hogy ezt a díjat
megkapjuk«.
Fil. 3,15 Valakik annakokáért tökéletesek [(teleiosz): felnőtt, érett korú]
vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen
értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek [feltárja, nyilvánvalóvá
teszi majd előttetek]: >Mindazoknak, akik bevégzettek (végcélra törők;
szellemileg érettek) vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a
ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni<
32
Fil. 3,16 Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály
szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. [Más fordítás: Csak
éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell
állni, azt az igazságot követnünk is kell]48
48
A szentek célba jutásáért imádkozik is az apostol: „[és kérem] Hogy a mi
Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek
és kijelentésnek [kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek] Szellemét az Ő
megismerésében [annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek,
melyet az ő megismerése nyújt]” (Eféz. 1,17). De: „Meg lévén győződve arról,
hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot [jó munkát], elvégezi [be is fejezi] a
Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil. 1,6). Ezt az Úr az Ő küldöttei által el is végzi,
mert amíg el nem érjük a felnőttkort, addig: „… Ő adott némelyeket apostolokul,
némelyeket (másokat) prófétákul, némelyeket (ismét másokat) evangélistákul,
némelyeket (vagy) pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése
[(katartiszmosz): teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy
felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus
testének [(szóma): személye; lényege, ereje] építésére. [Más fordítás: Azért adta
őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra –
hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]: Míg eljutunk
[(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének [(epignószisz): megismerés, felismerés, megértés, teljes
tisztánlátás] egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus
teljességével [(pléróma): teljesség, befejezettség, tökéletes beteljesedés /vagyis: amíg az
egyház lesz az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/] ékeskedő kornak
[(hélikia): érett kor, a fejlődés legnagyobb, vagy legmagasabb foka] mértékére. [Más
fordítás: a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes
beteltség korának mértékéig el nem jutunk]. Hogy [(méketi): ezentúl] többé ne
legyünk gyermekek [(népiosz): kiskorú, oktalan, együgyű, naiv, éretlen hívő], kiket ide s
tova hány a hab [(klüdónidzomai): ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a
tanításnak [(didaszkalia): tudásban, ismeretben való részesítés, vagy az információ]
akármi szele, az embereknek álnoksága által [(kübeia): csalás, becsapás, szeszély,
lelemény, ügyeskedés], a tévelygés [(plané): félrevezetés] ravaszságához [(panúrgia):
ravaszság, csel, mesterkedés, álokoskodás] való csalárdság [(methodeia): metódus,
eljárási mód, vagy módszer, amellyel rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban
rendszeressé teszik a különféle tanításokat] által. [Más fordítás: hogy ne legyünk
tovább kiskorúak (gyermekek), akik mindenféle tanítás szelében ide-oda
hányódnak és sodródnak, (kiket hullámok sodornak el), az emberek csalásától,
(álnokságától), tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély
és ravasz tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés csalárd módszerétől és
álnokságától)]” (Eféz. 4,11-14). „És (így) megismerjétek a Krisztusnak minden
ismeretet felül (meg)haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek
egész teljességéig (hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó
teljességéig)” (Eféz. 3,19) Tehát: „Atyámfiai (Testvéreim), ne legyetek gyermekek
értelemben (a gondolkozásban); hanem a gonoszságban (a rosszban) legyetek
gyermekek (kiskorúak), értelemben (a gondolkozásban) pedig érettek legyetek”
33
Fil. 3,17 Legyetek én követőim [(szümmimétész): együtt követő, együtt
utánzó], atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak [a szerint
élnek,], amiképpen mi néktek példátok vagyunk49
Fil. 3,18 Mert sokan járnak [élnek] másképpen, kik felől sokszor
mondtam néktek, most pedig sírva [könnyezve] is mondom, hogy [ők]
a Krisztus keresztjének [kínoszlop] ellenségei; [Új fordítás: Mert
sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus Keresztjének
(kínoszlop) ellenségei. Ezekről az emberekről már sokszor beszéltem
nektek, és most sírva mondom ezt ismét]
Fil. 3,19 Kiknek végük veszedelem [pusztulás], kiknek Istenük az ő
hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van [azzal
dicsekszenek, ami gyalázatukra válik], akik mindig a földiekkel
törődnek [földiekhez ragaszkodnak; s eszüket földi dolgokon járatják].
»Új fordítás: Mert ezeknek pusztulás lesz a sorsa. Nem Istent imádják,
hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják ki. Szégyellni való
(1 Kor. 14,20) És hogy ez bekövetkezhessen: „Mint most született (újszülött)
csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt
kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2). És: „Hogy
levetkezzétek (vessétek le) ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van
romolva a csalárdság (és gonoszság) kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti
elméteknek szelleme szerint (újuljatok meg szellemetekben és elmétekben), És
felöltözzétek (öltsétek fel) amaz új embert, mely Isten (tetszése) szerint teremtetett
igazságban és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24) 49
Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Kérlek [buzdítlak] azért
titeket, legyetek az én követőim. [utánzóim, akik igyekeznek mindenben
lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]” (1 Kor. 4,16). Vagyis:
„Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1). És hogy hogyan
kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így beszél az Ige: „Legyetek
követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát
adtunk nektek”. Mert: „... a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban,
hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is. amiképpen
tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5-9). És a
mindennapi életben való követésről pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében
pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól,
aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Mert
magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk
közöttetek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy
önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok
voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert
halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem
haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi
Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12)
34
dolgokat tesznek, és még büszkék is rá! Csak földi dolgokon jár az
eszük«50
50
Az apostol megvallása, példaként a mindenkorban élő keresztényeknek:
„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus
Krisztus keresztjében [kínoszlopában], aki által nékem megfeszíttetett a világ
[(koszmosz): látható világ, evilág], és én is a világnak. [Más fordítás: Nálam pedig
szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével
(kínoszlopával) nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a
világnak]” (Gal. 6,14). Hogy betöltsem a próféciát: „Hogy, amint meg van írva:
Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31)
. Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne
dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a
gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik,
hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és
igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr”
(Jer. 9,23-24). „Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és
aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi
nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16). Ezért: „Aki pedig
dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17). Az apostol dicsekvése pedig így
hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).
Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek
pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most
(hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és
önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20). Amíg a világban és a világ szerint
élt, (vagyis amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek
nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7).
Mert Ő a Krisztusé, így buzdítja a mindenkori hívőket: Akik pedig Krisztuséi, a
testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és
vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést
eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus
megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt.
(dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)]
indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24). Akik a földi dolgokra irányítják
figyelmüket, azok a hústesti emberek: „Mert a (hús)test szerint valók [élők (a
húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a
hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre
vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a
Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a
Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)].
Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése; okossága; bölcsessége; a
hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)]; a Szellem
gondolata [vágyódása; törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága;
észjárása] pedig élet és békesség. [mert az elmének a hústestre való irányítása
halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].
Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága;
vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten
35
Fil. 3,20 Mert a mi országunk [(politeuma): polgárjogunk /modern
szóval: állampolgárságunk/= magatartásunkat meghatározó eredetünk és
törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt
nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre
irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten
törvényének, hisz nem is lehet)]. Akik pedig (hús) testben vannak, [hústest
szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem
is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm. 8,5-8). Az
embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás
következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni.
Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a
(hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog
aratni örök életet” (Gal. 6,7-8). Hát: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami
csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a
gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt
haragszik Isten” (Kol. 3,5-6). „És akik élnek [a világ javaival] e világgal,
[felhasználják (igénybe veszik) a világ dolgait; hasznot húznak a világból]
mintha nem élnének: [vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint
használnák; (mintha nem vennék igénybe)] mert elmúlik e világnak ábrázatja.
[alakja; formája; pompája; külső arculata; megjelenési formája; mert változik e
világ színtere]” (1 Kor. 7,31). Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a
világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, a szem kívánsága, és az
élettel (a létezés jelenlegi állapotával) való kérkedés, nem az Atyától, hanem a
világtól van. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát
cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17). Mert: „Bizony árnyékként jár az
ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki
takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7). Ezért: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal,
azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten
jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2). „Mint
akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek
igéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden (hús)test olyan, mint a
fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull,
de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium,
amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,23-25). „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet
rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és
a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik
[tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem
szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a
pénznek]” (Mát. 6,24). És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt
Jakab apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem. Hát: „Parázna férfiak és
asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel?
Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten
ellenségévé lesz” (Jak. 4,4). „Ezek azok, akik különszakadnak, érzékiek (hústesti
emberek), kikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19)
36
hovatartozásunk a] mennyekben van, ahonnét a megtartó [(szótér):
szabadító, megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó; gyógyító] Úr Jézus
Krisztust is [mint üdvözítőt] várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül /
nagyon / sóvárogva vár];
Fil. 3,21 Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket [(szóma):
személyünket, énünket, lényünket], hogy hasonló legyen az Ő
dicsőséges testéhez [(szóma): személyéhez, énjéhez, lényéhez], amaz Ő
hatalmas munkája [(energeia: azzal az erő, energia)] szerint, mely által
maga alá is vethet mindeneket. [Új fordítás: Ő a megalázottságban
hordott (gyarló) testünket átidomítja (átalakítja, és hasonlóvá teszi)
majd az ő dicsőségben viselt testének alakjára (megdicsőült testéhez)
azzal a munkával (energeia: azzal az erővel, energiával), mellyel ő képes
a mindenséget is maga alá vetni (rendelni)]51
51
Mert Isten: „És [vele, Jézussal] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele]
együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket],
Krisztus Jézusban. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek [idegenek],
hanem polgártársai a szenteknek és cselédei [háza népe; családtagjai] az
Istennek” (Eféz. 2,6.19). És tovább folytatja az apostol: Hiszen: „…titeket, kik
holtak valátok a bűnökben és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében,
megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, A bemerítésben
vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten
erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,13.12). És
tette ezt azért: „Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat [hogy
megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát], úgy
hogy azon ne legyen szeplő [folt; szennyfolt], vagy sömörgözés [ránc], vagy
valami afféle [vagy bármi hasonló]. Hanem hogy legyen szent és feddhetetlen
[Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga
számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát]” (Eféz.
5,27). És tovább így buzdít az apostol: „Annakokáért ha feltámadtatok [életre
keltek] a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az
Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal [Az odafent való dolgokkal]
törődjetek [elmélkedjetek], nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek
el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, [aki] a mi
életünk, megjelenik [láthatóvá lesz], akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek
dicsőségben [akkor ti is megdicsőülve vele együtt láthatókká lesztek]” (Kol. 3,1-
4). Hiszen az Úr Jézusé minden erő és hatalom: „Mert tetszett az Atyának [az
egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [Más fordítás:
minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a
teremtést betölti]” (Kol. 1,19). Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő
gyermekeiben: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg
(szóma: énjében)” (Kol. 2,9). Őbenne: Aki képe (képmása) a láthatatlan Istennek,
minden teremtménynek előtte született; (az egész teremtés elsőszülöttje
//LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTTja//)” (Kol. 1,15)
37
Fil. 4. Mindenkor örüljetek!
Fil. 4,1 Annakokáért szerelmes atyámfiai [testvéreim, akiket szeretek;
kedveseim], akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám
[és győzelmi koszorúm], ekképpen álljatok meg az Úrban, én
szerelmeseim! [Új fordítás. Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni
veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm
és győzelmi jutalmam! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret
titeket, és maradjatok benne]52
52
És az apostol újra, és újra megvallja, hogy mennyire szereti a minden korban
élő Krisztus népét: „Mert tanúm az Isten, mely igen epekedem; sóvárgok
mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével” (Fil. 1,8). „Mert kicsoda a mi
reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája [koszorúja; győzelmi
koronánk; és dicsőségünk]? Ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az
Ő megjelenésekor? Bizony ti vagytok a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk koronája” (1 Thess. 2,19-20). „Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai
[testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak,
rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában
[munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [fáradozásotok] nem
hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58). De a figyelmeztetés nekünk is szól:
„Legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek, álljatok meg
szilárdan, mozdíthatatlanul. Tartsatok ki állhatatosan a hitben. Viselkedjetek
bátran, és cselekedjetek férfiasan, és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek” (1
Kor. 16,13). És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög,
mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen,
erősek lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8) „Minden erővel megerősíttetvén
az Ő dicsőségének hatalma (nagysága) szerint minden kitartásra (a teljes
állhatatosságra) és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11) „Mert szinte
megelevenedünk (és egyszerre feléledünk), ha ti erősek vagytok (és szilárdan
álltok) az Úrban” (1 Thess. 3,8) Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki
Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik
magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1) De ti: „Csakhogy a Krisztus
evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván
titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megállotok
egy Szellemben, egy érzéssel (egy szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az
evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy
semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem
(kárhozat: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől
van” (Fil. 1,27-28) „Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem
erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7) „Végezetre,
atyámfiai (testvérek), legyetek erősek (erősödjetek meg) az Úrban, és az ő
hatalmas erejében” (Eféz. 6,10). Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)
38
Fil. 4,2 Evódiát [jelentése: jó illat; hasznos, növekvő; jó előmenetel; jó
út; szerencsés előrehaladás, siker; boldogulás] intem [(parakaleó): felszólít,
kérlel, bátorít, buzdít], Sintikhét is [jelentése: boldog, összeillesztés;
találkozás; eredményes] intem [(parakaleó): felszólít, kérlel, bátorít,
buzdít]. Hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egy észjáráson]
legyenek [hogy értsenek egyet; a görög kifejezés (to autó fronein) még így
is fordítható: ugyanúgy érezzenek/gondolkozzanak] az Úrban. [Új fordítás:
Evódiát és Szüntükhét kérem, hogy egyezzenek meg, és legyenek
összhangban egymással az Úrban]53
Fil. 4,3 Igen, kérlek téged is, igaz [(gnésziosz): igazi, hiteles]
szolgatársam [hűséges munkatársam; én igazi igavonó társam]. Légy
segítségül ezeknek [hogy segíts ennek a két asszonynak. fogadd őket
együtt magadhoz; vedd gondjaidba őket], mint akik az Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének
híre] dolgában [az örömhír terjesztésében; hiszen az örömüzenet
szolgálatában bajtársaim voltak] együtt viaskodtak [együtt küzdöttek,
együtt harcoltak, együtt birkóztak] velem. Kelemennel is [jelentése:
szelíd, elnéző, irgalmas, jóságos, türelmes], és ama többi [(loipoi):
53
A kijelentés fontossága miatt újra – és újra hangzik a figyelmeztetés minden
gyülekezetnek, és minden kor hívő közösségének: „Teljesítsétek be [tegyétek
teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet
akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten
szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon
indulattal lévén [ugyanarra törekedtek]. »Más fordításban: Ha igen, akkor,
tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a
gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni
szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra
törekedjetek« (Fil. 2,2). „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan
[megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra
ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus
örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár
távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben,
egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt
küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27). „Engedelmesek
[készségesek] legyetek [egymás iránt] egymásnak [(hüpotasszó):
alkalmazkodik, tehát: alkalmazkodjatok egymáshoz] Isten félelmében [a
Krisztus iránti tiszteletből]” (Eféz. 5,21). Ennek teljesítéséért imádkozik is az
apostol: „A békességes tűrésnek [állhatatosságnak; türelmes várakozásnak;
kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak, buzdításnak] Istene pedig adja
néktek, hogy ugyanazon indulat [egy cél felé irányultság] legyen bennetek
egymás iránt Krisztus Jézus szerint. [Más fordítás: hogy kölcsönös egyetértés
legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint; (Krisztus Jézushoz igazodva
egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]” (Róm. 15,5)
39
megmaradt, együttműködő; segítő] munkatársaimmal, kiknek neveik
fölírvák [be van írva] az életnek könyvében.
Fil. 4,4 Örüljetek [örvendezzetek] az Úrban mindenkor [szüntelenül;
(pantote): mindenkor, azaz minden időben]; ismét mondom [újra csak azt
mondom], örüljetek [örvendjetek]!54
54
A Szent Szellem újra- és újra arra buzdít az apostolon keresztül, hogy: „…
atyámfiai [testvéreim], örüljetek [örvendezzetek] az Úrban. Ugyanazokat írni
néktek én nem restellem [nincs terhemre; engem nem fáraszt], tinéktek pedig
bátorságos [szükséges; biztonságot jelent, és titeket megerősít]” (Fil. 3,1). És
azért örüljenek: Mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22). Már Dávid
így prófétál róluk: „Az igazak (a megigazultak)… örvendeznek és vígadnak az
Isten (színe) előtt, és ujjongnak örömmel (vígan örvendeznek)” (Zsolt. 68,4). Hát:
„Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek [örvendezzetek] együtt velem” (Fil.
2,18). És ismét: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16). Mert: „Veled van Istened,
az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva
örül neked” (Sof. 3,17). Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek;
ujjongjatok a Jákób Istenének (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk
előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2). Akkor is örüljetek, ha az Úr
Jézus nevéért üldöznek. Hát: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok;
vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség
jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták]
a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is,
akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,12). Örüljetek, mert: „Tudjuk pedig, hogy
azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van [válik; szolgál, összedolgozik;
együttmunkál, minden összejátszik (minden körülmény, esemény] mint akik az
ő végzése szerint hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása
szerint) arra hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek]” (Róm. 8,28). Dávid is
örvendezésre buzdít: „Örvendezzetek (vigadjatok) ti igazak, az Úrban; a
hívekhez (az igaz emberekhez) illik a dicséret” (Zsolt. 33,1). Mert: „Világosság
támad fel (fényözön árad) az igazra, és az egyenes (a tiszta) szívűekre öröm.
Örüljetek (ti) igazak az Úrban, és tiszteljétek (és magasztaljátok) az ő szentséges
emlékezetét (és szent nevét)!” (Zsolt. 97,11). Habakuk is az Úrban való örömről,
és annak okáról prófétál: „Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek
ajkaim; (fájdalom járja át csontjaimat, és) porladni kezdenek csontjaim,
reszketnek lábaim és reszkető léptekkel járok): hogy (bárcsak) nyugtom legyen a
nyomorúság napján, amely feljön a (bennünket fosztogató) népre, mely
megsanyargatja azt. Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben (a
szőlőtőkéken) nem lészen gyümölcs, megcsal (hiányozni fog) az olajfa termése,
a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör
az istállóban. De én örvendezni (vigadozni) fogok az Úrban, és vigadok az én
szabadító Istenemben” (Hab. 3,16-18). Ézsaiás is erről prófétál, és arról, hogy mit
tett az Úr velünk: „Örvendezvén örvendezek (ujjongva, örvendezek, és ugrálok
örömömben, mert nagy örömöm telik) az Úrban, örüljön lelkem (az egész
lényem) az én Istenemben (víg örömre indít Istenem). Mert az üdvnek
(szabadulás, megmentés, biztonság, jólét) ruháival öltöztetett fel engem, az
40
Fil. 4,5 A ti szelídlelkűségetek [szelídségetek, jóindulatotok, elnéző,
méltányos, engedékenységetek] ismert legyen minden ember előtt. Az
Úr közel!55
Fil. 4,6 Semmi felől ne aggódjatok [semmi gondot ne hordozzatok;
semmi felől ne tépelődjetek; ne nyugtalankodjatok], hanem
imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással
tárjátok fel kívánságaitokat [kéréseiteket] az Isten előtt. [Más fordítás:
igazság (a megigazulás) palástjával vett engemet körül (a megigazulás palástját
terítette rám), mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát (ki fölteszi
fejdíszét), és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit (ékszereit). Mert mint a
föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként
sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot (a megigazulást) s a dicsőséget minden nép
előtt (és öröméneket ad minden nép hallatára)” (Ésa. 61,10-11)
55 És hogy ez a gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója
van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen,
becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a
nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (bár
azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó
tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (látogatása)
napján” (1Pét 2:12). „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne
fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel;
igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok]. A tisztességre
[becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen
minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm.
12,17). Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt,
hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21). És ismét hangzik a figyelmeztetés:
„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszért rosszal), avagy szidalommal a
szidalomért (gyalázásért gyalázással, becsületsértéssel, rágalmazással,
szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván (dicséretet, jól beszéljetek róluk; a
kimondott szavatokkal üdvhozó erőt közvetítsetek; hogy áldjatok = Isten
kegyelmébe ajánljátok őket), tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást
örököljetek (áldás legyen az örökrészetek)” (1 Pét. 3,9). Titusznak azt parancsolja
az apostol, hogy a Krétaiakat: „ Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá
magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és
legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit ne szidalmazzanak (senkit se
szóljanak meg), ne veszekedjenek, (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek
(megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,1-
2). És: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül
senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14). Továbbá: „Legyetek … türelemmel,
testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét,
és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is
türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. „Ne
sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai (Ne panaszkodjatok, testvéreim,
egymásra), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,7-9)
41
Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől,
amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát
Istennek]56
56
Az Úr Jézus kijelentése az Övéi részére: „Azért azt mondom néktek: Ne
aggodalmaskodjatok [ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] a ti
éltetek felől [megélhetésetek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek
[(szóma): egész lényetek] felől, mibe öltözködjetek [ruházkodjatok]. Avagy nem
több-e az élet hogysem az eledel [táplálék; étel], és a test [(szóma): egész lényetek]
hogysem az öltözet [ruha]? Tekintsetek az égi madarakra [nézzétek az ég
madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe [magtárakba] nem
takarnak [gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat [táplálja őket].
Nem sokkal különbek [becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal
fontosabbak] vagytok-e azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki
aggodalmaskodásával [tépelődésével; azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti
termetét [ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához] egy arasszal
[Ugyan ki toldhatja meg életét (nyújthatja meg életkorát) csak egy könyöknyivel
(rőfnyivel = kb. 46 cm) is, ha aggodalmaskodik]? Az öltözet felől [a ruházat
miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot;
és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok
el] a mező liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem
munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis]
mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében]
sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is]. Ha pedig a mezőnek
füvét [a mezei virágot], amely ma van [virít], és holnap kemencébe [tűzbe]
vettetik [dobják], így ruházza [öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [vajon
nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]. Ne aggodalmaskodjatok
[nyugtalankodjatok; Nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [ne
kérdezgessétek, ne vegyetek
hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy:
Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra; Mibe öltözünk]? Mert mind
ezeket a pogányok [nemzetekből valók szokták] kérdezik [Mert mindezekre a
pogányok törekszenek; keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind
ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát [a
királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [igazságosságát]; és ezek
[is] mind [ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok pedig
mind elétek lesznek téve ráadásként]. Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva
tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a
holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik
magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a
mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami
rossz benne)]” (Mát. 6,25-34). Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus
kijelentéséről, további részletekkel kibővítve: „Monda pedig az ő
tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti
éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe
öltözködjetek (hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel
42
Fil. 4,7 És az Istennek békessége [(eiréné): ez egy olyan állapotot
jelent, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], mely minden
értelmet felülhalad [(hüperekhó): fölé emelkedik, fölötte áll, felülmúl],
(táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (ruházat).
Tekintsétek (nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak;
kiknek nincs tárházuk (kamrájuk), sem csűrjük; és az Isten (mégis) eltartja őket:
mennyivel drágábbak (értékesebbek) vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig
az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal
(vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét
//életidejét//)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (ha tehát a
legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől?
Tekintsétek (nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem
fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (teljes) ő
dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (bármelyik). Ha pedig a
füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza
(öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek,
mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok).
Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok
pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak (inkább) keressétek az
Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31).
Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak;
kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3). Hiszen Ő az: „Aki megadja
táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak”
(Zsolt. 147,9). Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond,
aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki
gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét
5,7). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel
rólad…” (Zsolt. 55,23). És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az
Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál
benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5). Hiszen: „Isten
dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a
gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire
szükségetek van; Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus
Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében]” (Fil. 4,19). Mert:
„Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett
kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget.
(Zsolt. 127,2). Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem
szűkölködöm” (Zsolt. 23,1). Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem
(öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy)
a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt.
37,25). Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy
ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk,
hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk,
amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15)
43
meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget áll] szíveiteket
[(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás,
gondolkodásmód, gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az
intézkedés] a Krisztus Jézusban.
Fil. 4,8 Továbbá [ezen kívül], Atyámfiai, [testvéreim, vegyétek számba
mindazt] amik csak igazak [(aléthész: ami a valóság, vagyis Isten Igéje)].
Amik csak tisztességesek [(szemnosz): tiszteletre méltó, szent; nemes,
előkelő, ünnepélyes, méltóságteljes], amik csak igazságosak [(dikaiosz):
igazságos, jogos, méltányos, tisztességes, pártatlan; illő; igaz, Isten
jogrendjéhez igazodó, megigazult], amik csak tiszták [(hagnosz): szent,
érintetlen, tisztességes], amik csak kedvesek [ami szeretetreméltó; ami
barátságos; kedves, kellemes], amik csak jó hírűek [(euphémosz):
dicsérő; kedvező, jóindulatú szót mondó; dicséretes]. ha van valami erény
[(areté): kiválóság, érdem; nemes cselekedetek], és ha van valami dicséret
[ha valami magasztalni való; ha valami nemes és dicséretes], ezekről
gondolkodjatok [(logidzeszthe): azon járjon az eszetek. A görög szó a
gondolkodás folytonosságát fejezi ki]. »Más fordítás: Végül, testvéreim,
azokon a dolgokon gondolkodjatok, amik igazak, dicséretre méltók,
igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és
dicséretesek; valami magasztos: azt vegyétek figyelembe (arra
irányuljanak gondolataitok)«
Fil. 4,9 Amiket tanultatok is [(manthanó): tanul, tanulmányozás,
megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szerez, megért]. El is
fogadtatok [és átvettetek], hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat
cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz. [Más fordítás:
amiket tanultatok is és elfogadtatok, hallottatok és láttatok is bennem,
azt váltsátok gyakorlati tetté, és a békesség Istene veletek lesz]57
57
Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Legyetek az én követőim,
mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1). És hogy ez mit jelent, arról így ír az apostol:
„Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim. [az én utánzóim, akik
igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]” (1
Kor. 4,16). És hogy hogyan kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így
beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy
élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”. Mert: „...a mi evangéliomunk ti
nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok
bizodalomban is. amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti
érettetek” (1 Thess. 1,5-9). És a mindennapi életben való követésről pedig: „A mi
Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok
el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint,
amelyet mi tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek
minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha nem volna
meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő
44
Fil. 4,10 Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára
megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben, mely dologban
gondoskodtatok is [amelyre eddig is gondoltatok], de nem volt
alkalmatok. Az Úr közel. [Más fordítás: Nagy volt az örömöm az
Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre.(hogy végre
lehetőségetek nyílt a felőlem való gondoskodásra). Mert
gondoskodtatok volna eddig is, de nem volt rá alkalmatok]; »Ismét
egy másik fordítás: Igen nagy öröm fogott el az Úrban, hogy valahára
újra felvirágoztatok annyira, hogy újra az én dolgaimon jártathattátok
az eszeteket. Jártattátok ugyan eddig is, de hiányzott hozzá az
alkalom«58
példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha
valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül
élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az
ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy
csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12). „Úgy ahogy
tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi
szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív
[hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak”
(Kol. 1,7). „Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (Más fordítás: a
gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)! Maga pedig a békességnek Istene
szenteljen meg titeket (teljesen) mindenestől; és a ti egész valótok, mind
szellemetek, mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül őriztessék meg a
mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,22-23). „A békesség Istene
pedig, aki kihozta a halálból (a halottak közül) a juhoknak nagy pásztorát, örök
szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust. Tegyen készségesekké titeket minden
jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami kedves
Őelőtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen” (Zsid.
13,20-21) 58
Az apostol imában hordozza az adakozó szívű Tesszalonikaiakat, mert az
adakozás az Evangélium munkáját segíti: „Mindenkor minden én
könyörgésemben [imádságomban] mindenitekért nagy örömmel könyörögvén.
Mivelhogy részt vettetek [közösséget vállaltatok velem] az evangélium
[örömüzenet] ügyében [szolgálatában; hirdetésében] az első naptól fogva mind
ez ideig” (Fil. 1,4-5). A Korintusbeliektől – mivel ők még testiek, kisdedek a
Krisztusban, ezért megbotránkoznának – nem fogad el semmilyen adományt az
apostol: „Más [kihívott] gyülekezeteket [eklézsiákat] fosztottam meg/ki, zsoldot
vévén [amikor támogatást (ellátást) fogadtam el tőlük], hogy néktek szolgáljak [a
nálatok végzendő szolgálatra, hogy titeket ingyen szolgálhassalak]. És mikor
nálatok voltam és szűkölködtem [szükséget, hiányt szenvedtem, nélkülöztem],
nem voltam terhére senkinek [nem terheltem meg senkit]. Mert az én
szükségemet [hiányomat] kipótolták a Macedóniából jött atyafiak [testvérek, ők
támogattak az adományaikkal]; és rajta voltam [minden tekintetben
45
Fil. 4,11 Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék [nem a
nélkülözés mondatja ezt velem; Nem az elszenvedett hiány miatt
beszélek erről]; mert én megtanultam, hogy azokban [a
körülményekben, abban az állapotban], amelyekben [éppen] vagyok,
megelégedett legyek. [Más fordítás: Ezt azonban nem azért mondom,
mintha valamiben hiányt szenvednék. Mert megtanultam, hogy mindig
elégedett legyek azzal, amim éppen van].
Fil. 4,12 Tudok megaláztatni [nélkülözni; szűkölködni; tudok alant
élni] is, tudok bővölködni is. Mindenben és mindenekben ismerős
vagyok [egészen kipróbált vagyok mindenben; egészen be vagyok
avatva mindenbe, az élet összes formáiba] a jóllakással is, az
éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel [nélkülözésbe] is.
[Más fordítás: Tudom, hogyan éljek, amikor szegény vagyok, és azt is,
hogyan éljek a gazdagsággal. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a
szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe
bármikor, bármilyen helyzettel].
Fil. 4,13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít
[Más fordítás: Mindenre van erőm az által, aki hatalomra segít
engem; Mindeneket kibírok Abban, Aki megerősít engem; Mindent
elviselek, és mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad]59
Fil. 4,14 Mindazáltal jól [helyesen] tettétek, hogy nyomorúságomban
részesekké lettetek [Más fordítás: Mégis jól tettétek, hogy segítettetek,
amikor szükségem volt rá]60
Fil. 4,15 Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az Evangélium
hirdetésének kezdetén [mikor az örömhír terjesztését elkezdtem, és]
mikor Macedóniából kimentem [elindultam], egyetlen egyház
[egyetlen kihívott gyülekezet (eklézsia)] sem volt részes [sem lépett
közösségbe] velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül.
[Más fordítás: egyetlen más gyülekezettel sem volt ilyen kölcsönös
segítésre épülő kapcsolatom, csak veletek]:
Fil. 4,16 Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is,
küldtetek nékem szükségemre.
tartózkodtam; őrizkedtem; ügyeltem rá] és rajta is leszek [és tartózkodni fogok;
s a jövőben is ügyelek], hogy semmiben se legyek terhetekre” (2 Kor. 11,8-9) 59
Sőt! Minden körülmények között: „… felettébb diadalmaskodunk; döntő
(teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket
szeretett” (Róm. 8,37)
60 És azért tették jól, mert már az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Adjatok, néktek is
adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet (megtetézett
mértékkel) adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek (viszonzásul)
néktek, amellyel ti mértek” (Luk. 6,38)
46
Fil. 4,17 Nem mintha kívánnám az ajándékot [az adományt]; hanem
kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik [növekszik; kamatozik;
mely a ti számlátokon szaporulatot idéz elő] a ti hasznotokra [a ti
javatokra]. »Más fordítás: Ezt nem azért mondom, mintha ajándékokat
várnék. Inkább arra vágyom, hogy áldást kapjatok. Mert aki ad, az
áldást nyer«61
Fil. 4,18 Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem [el
vagyok látva; feleslegem van], vévén Epafróditustól, amit küldöttetek,
mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. [Más
fordítás: Mindenem megvan, ami csak szükséges, sőt még azon felül is.
Amióta ajándékotokat Epafroditosz elhozta, több is van, mint ami
szükséges. Ez az ajándék olyan volt, mint az Istennek felajánlott jó
illatú és kedves áldozat. Ezt Isten szívesen fogadja].
Fil. 4,19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket
az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. [Isten
dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található
(elhelyezett). Ehhez a (dicsőséges) gazdagsághoz mérten fog az én
Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van]62
61
Ha követitek ebben is az Úr Jézust: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk
Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen]
szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok
[gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor.
8,9)
62
Hiszen: „Az Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy rátok
árassza minden kegyelmét [hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok
(kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása)]; hogy mindenben
[minden tekintetben], mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre
bőségben legyetek. »bőven teljék minden jótettre« [Más fordítás: Mert Ő is
szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud
áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire
csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a
rászorulóknak]” (2 Kor. 9,8.11). Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes
jószívűségre [nagylelkűségre, (bőséges adakozásra)], amely általunk hálaadást
szerez [szül; vált ki, (munkál)] az Istennek [Más fordítás: Ilyen módon fogtok
mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen tudjatok adakozni a
rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy
akik kapják, hálát adnak érte Istennek]. Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért
végzett szent munka] nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti be], hanem
sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától megsokasítva
ömlik Isten felé«. [Más fordítás: Mert ez a szolgálat, amit ti az adakozással
végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten népének segíttek vele. Másrészt
azok, akik az adományokat kapják, hálásan megköszönik Istennek]; Amennyiben
47
Fil. 4,20 Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind
örökkön örökké. Ámen63
Fil. 4,21 Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban.
Köszöntenek titeket az atyafiak [a testvérek], akik velem vannak [Más
fordítás: Köszöntsetek mindenkit, aki Isten népéhez tartozik:
mindenkit, aki a Krisztus Jézusban van! A velem lévő testvérek is
köszöntenek benneteket].
Fil. 4,22 Köszöntenek titeket minden szentek [mindazok, akik itt Isten
népéhez tartoznak], mindeneknek felette [főleg] pedig a császár
udvarából [házából] valók [testvérek].
Fil. 4,23 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [(kharisz):
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen
mindnyájatokkal! Ámen. [E levél íratott Rómából Epafróditus
által]
e szolgálatnak próbája [(dokimé): bizonysága] által dicsőítik az Istent a ti Krisztus
evangéliumát [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér
érkezésének híre] (meg)valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és
mindenekhez való adakozó jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért (koinónia):
közösségvállalásotokért)] »Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel
arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének
összhangzó szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel
közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a
jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek
Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a
többiekkel való közösséget« (2 Kor. 9,11-13). Ezért: „Minden gondotokat
(aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) ő reá vessétek (minden
gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok
(törődik veletek, gondoskodik)” (1Pét 5,7). Már Dávid is azt vallja, hogy: „Az Úr
az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt. 23,1) 63
Igen! Néki: „… légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben,
eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok
világkorszakába nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át]
örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,21)
48