korintusi ii levél kapcsolódó igékkel
DESCRIPTION
Pál apostolon keresztül tanít a Szent Szellem.Eredeti feldolgozás szerintTRANSCRIPT
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
1
PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE
2 Kor 1. KÖSZÖNTÉS
2 Kor. 1,1 Pál (kicsi; alacsony, csekély), Jézus Krisztus apostola
[teljhatalmú megbízottja, aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól,
cselekszik]. Az Isten akaratából [határozatából] és Timóteus
(jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; Istenfélő) az atyafi [a testvér, írják e
levelet]. Az Isten (kihívott)gyülekezetének [eklézsiájának], amely
Korinthusban (jelentése: jóllakott) van, mindama szentekkel egybe
[akik kapcsolatba kerültek Istennel], akik egész Akhájában (jelentése:
bajban; gyászban, fájdalomban, szorongásban) vannak.
2 Kor. 1,2 Kegyelem [Isten örömteli jutalma] néktek és békesség [az
az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]
Istentől, a mi Atyánktól, és [Urunktól] az Úr Jézus Krisztustól.
2 Kor. 1,3 Áldott [imádott legyen] az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak
[bátorításnak; buzdításnak] Istene;
2 Kor. 1,4 Aki megvigasztal [buzdítást szól; felbátorít] minket [is]
minden nyomorúságunkban [szomorúságunkban; háborúságunkban;
szorongattatásunkban; kínzásokban, gyötrődés és üldözésben,
megpróbáltatásban,és bajban]. Hogy mi is megvigasztalhassunk
[képesek legyünk bátorítani] bármely nyomorúságba esteket. [azokat,
akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban gyötrődés és
üldözésben vannak] azzal a vigasztalással [buzdítással és
felbátorítással] amellyel Isten vígasztal minket [azt a vigasztalást
(bátorítást) nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk]1
2 Kor. 1,5 Mert amint bőséggel [túláradóan] kijutott nékünk a
Krisztus szenvedéseiből [megpróbáltatásaiból, amin keresztülment,
1 Isten vigasztalása a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz,
ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül
szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó
embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!... Mint férfit, akit anyja
vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben (a kihívott
gyülekezetben) vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok,
mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját
ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
2
amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt (ez nem feltétlenül csak
fizikai „szenvedést” jelent], úgy bőséges a mi vigasztalásunk
[buzdításunk, megbátorodásunk] is Krisztus által2
2 Kor. 1,6 De akár nyomorgattatunk [elnyomást szenvedünk;
szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást
szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk], a ti
vigasztalástokért és üdvösségetekért [vagyis: a bűnbocsánatért,
megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, bajból).
Megszabadításotokért (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/. Oltalmazásotok, biztonságotok;
állandóságotok; jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi javakban);
jóllét azaz egészségetekért); boldogságotok, és megtarttatásotokért]
van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon
szenvedések [amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére
[elhordozására, a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó;
2 Az Ige így bátorítja az apostolt, és valamennyi Krisztusban élő hívőt: „Sok
baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját,
egy sem törik el közülük. A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik
gyűlölik az igazat. Az Úr kimenti az ő szolgái életét, és senki meg nem lakol, aki
Őbenne bízik” (Zsolt. 34,20-23) Dávid így prófétál az Úr Jézusról, és az Ő testéről,
amely az Eklézsia (a kihívottak gyülekezete): „Ha az Úr nem lett volna
segítségül nékem: én már a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy
roskad a lábam, szereteted Uram, támogatott engem. Mikor megsokasodtak
bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámítottak engem. Van-é
köze te hozzád a hamisság székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe
alatt? Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De kőváram
lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; És
visszafordítja reájuk az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket;
elveszti őket az Úr, a mi Istenünk” (Zsolt. 94,17-23) És mert az apostol ismeri az
Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és
remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor,
úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben
maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás
nyereség!... Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz
a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18) Így bátorít a
Szent Szellem Péter apostolon keresztül: „...amennyiben részetek van a Krisztus
szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva
örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert
megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme, amit amazok
káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1 Pét. 4,13-14)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
3
várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk; akár megvigasztaltatunk
a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az3 És a mi reménységünk
erős [szilárd; bizonyos] felőletek.
2 Kor. 1,7 Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok [részt
vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás,
megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban
[buzdítás és felbátorodásban] is4
2 Kor. 1,8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi
nyomorúságunk [háborúságunk; szorongattatásunk; üldöztetésünk]
felől, amely Ázsiában (jelentése: mocsár) esett rajtunk, hogy felette
igen, erőnk felett megterheltettünk [hogy képességünket messze
felülmúló teher (nyomás) nehezedett reánk], úgyhogy életünk [életben
maradásunk] felől is kétségben [bizonytalanok; végsőkig
tanácstalanok, zavarban voltunk, vagyis elcsüggedtek] valánk5
3 Az apostol megvallása: „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem
sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi
pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök
dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17) 4 Kijelentés a szenvedések okáról, és arról, hogy azt kik okozzák: „Mert ti,
atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a
Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját
honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól... Annyira, hogy mi magunk
dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől,
minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok között, amelyeket szenvedtek” (1
Thess. 2,14; 2 Thess. 1,4) „nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon (az Úr
Jézus) mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből
hatalmának angyalaival” (2Thessz. 1,7) Akkor: „… amennyire részesültök a
Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor is ujjongva örülhessetek” (1Pt. 4,13) „Mert azt tartom, hogy a
jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz
rajtunk”(Róm. 8,18) 5 Az apostol utolsó jeruzsálemi útja előtt: „Milétoszból (jelentése: sötét; vörös
vár) azután elküldött Efézusba (Jelentése: vég/végidők), és magához hívatta a
gyülekezet véneit. Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: „Ti
tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem,
hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes
alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók
cselszövései miatt értek... Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez,
testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom
belőle?...” (ApCsel. 20,17-19; 1Kor. 15,31-32)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
4
2 Kor. 1,9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne
bizakodnánk mi magunkban, hanem [abban az] Istenben, aki
feltámasztja [életre kelti] a holtakat6
2 Kor. 1,10 Aki ilyen nagy halálból [halálos veszedelemből]
megszabadított [kiragadott bennünket] és megszabadít minket: akiben
reménykedünk [elváró reménységgel számítunk, és megbízunk], hogy
ezután is meg fog szabadítani [ki fog menteni]7
2 Kor. 1,11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való
könyörgésben [imádságaitokban]8 hogy a sokak által nékünk adatott
6 Mert Isten azt tanácsolja: „Ne bízzatok... egy emberben sem, mert nem tud
megtartani. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban
van a reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak
bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. Igazságot szolgáltat az
elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, Az Úr megszabadítja az
elfogottakat” De: „Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és
(hús)testi erőre támaszkodik!” Mert: „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint
emberben bízni” (Zsolt. 146,3.5-7; Jer. 17,5; Zsolt. 118,8) És hogy ki az az Isten,
Akiben bízni kell, Aki feltámasztja a halottakat, azt az Úr Jézus jelenti ki:
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak
(mert) én feltámasztom azt az utolsó napon” (Ján. 6,47.54) 7 Az Istenben való hit és bizalom teszi lehetővé, hogy az állandó életveszély
ellenére hirdettessék a Krisztus: „hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő
Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a
hívőknek” (1 Tim. 4,10) És bár: „Naponként halál révén állok. A veletek való
dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”
De: „Meg (is) szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei
országába. Övé a dicsőség örökkön örökké” (1 Kor. 15,31; 2Tim. 4,18) De szükség
van imatámogatásra: „Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus
Krisztusra és a Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az
imádkozásokban, én érettem Isten előtt, Hogy szabaduljak meg azoktól, akik
engedetlenek Júdeában...” (Róm. 15,30-31) 8 Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak
érte is, egyben példát adva a szolgálóknak, és a gyülekezet tagjainak:
„Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25) „A mi Urunk Jézus
Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok
imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy megszabaduljak
azoktól, akik hitetlenek Júdeában (képletesen: vallásos emberek), és hogy
jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31) „Minden
imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által.
Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes
szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat,
hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19) „És végül,
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
5
kegyelmi ajándék [a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak
javára bírunk] sokak által háláltassék meg [sok Istenhez emelt arc
tükrözze ezt a hálát] mi érettünk.
2 Kor. 1,12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk [Szellemmel
való együttészlelésünk] bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és
tisztasággal [tettetés vagy önzés nélkül], nem (hús)testi bölcsességgel
[nem evilági értelemben bölcsen], hanem Isten kegyelmével
forgolódtunk [éltünk; jártunk] a világon, kiváltképpen pedig ti
köztetek9
2 Kor. 1,13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem amit olvastok,
vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni
mindvégig; [amit felismertek majd, és teljesen meg fogtok érteni]
2 Kor. 1,14 Aminthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy
dicsekvéstek [büszkeségetek] vagyunk [annak alapján, hogy legalább
részben már kiismertetek minket] amiképpen ti is nékünk [mint ahogy
mi is fogunk veletek] az Úr Jézus napján10
2 Kor. 1,15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb [készültem már
korábban] hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet11
testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék,
ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz
emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2Thessz. 3,1-2) 9 Hiszen: „… mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy
ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét
Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival
hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek
bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék... Mert... azért küldött engem a
Krisztus, ...hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való
bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) hiábavaló ne legyen...
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét;
hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban...Ti
vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk
közöttetek, akik hisztek”(1 Kor. 2,1.4-5; 1,17; 2 Kor. 2,17;1; Thess. 2,10) 10
Ezért: „Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk
nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik
azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van... Életnek
beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy
nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (2Kor. 5,12; Fil. 2,16) 11
Azért:: „Mert kívánlak [sóvárogva (epedve) vágyom] titeket látni, hogy valami
szellemi ajándékot közölhessek veletek [adjak át nektek] a ti megerősítésetekre
[megszilárdításotokra; megalapozásotokra]. Szeretném, testvéreim, ha tudnátok:
sokszor feltettem magamban [már többször szándékoztam], hogy elmegyek
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
6
2 Kor. 1,16 És köztetek [tőletek] általmenni Macedóniába [jelentése:
összezúzás; a „nagy” földje] és Macedóniából ismét hozzátok térni
vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
2 Kor. 1,17 Hát ezt akarva, vajon könnyelműen cselekedtem-é? Vagy
amit akarok, (hús)test szerint akarom-é, hogy nálam az igen, igen és a
nem, nem legyen? [Vagy nálam a tervek csupán földi szándékból
születnek, és nekem az igen és a nem mindegy]12
2 Kor. 1,18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt
[egyszer] igen és [máskor] nem
2 Kor. 1,19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi
hirdettünk [prédikáltunk], én és Silvánus (jelentése: hallgatag) és
Timótheus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő), nem volt igen
és nem [nem volt Igen is, meg Nem is], hanem az igen lett [valósult
meg] Őbenne13
2 Kor. 1,20 Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és
Őbenne lett Ámenné [őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen
is] az Isten dicsőségére miáltalunk. [rajtunk keresztül]
2 Kor. 1,21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és
felken [(Khrió): A Szent Szellem erejével és hatalmával való felkenetés. A küldetés
külső jegye, pecsétje] az Isten az15
hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam [gátolva voltam] abban...” (Róm.
1,11.13) 12
Az Úr Jézus kijelentése: „... a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem
pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van” (Mt. 5,37) Ezért: „ne
esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek
igen és a ti nemetek nem, hogy ítélet (megtévesztés) alá ne essetek” (Jak. 5,12) 13
És Ő nem változott: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13,8) 15
És Ő: „...meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus
Krisztusnak napján. Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus
Krisztussal való közösségre” (1 Kor. 1,8-9) És a mi Urunk kenetet is adott, hogy
ne tudjon senki eltévelyíteni: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent
tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs
szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít
titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket,
úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27) Így lett az Egyház Krisztus eljegyzett
menyasszonya: „Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét,
üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a
megígért Szent Szellemmel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon
népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,13-14) Így lettünk egy néppé, a
Krisztus népévé, Isten választott népévé: „Hiszen egy Szellem által ...
mindnyájan egy testté (szóma = személlyé) meríttettünk be, akár zsidók, akár
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
7
2 Kor. 1,22 Aki el is pecsételt minket [pecsétjével megjelölt (el is
jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott
mennyei erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul]
adta. [a Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot,
amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az
egésznek. Így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet,
amelynek ez a valóság a része]16
a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk
középpontjába]
görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel
itattattunk meg” (1Kor. 12,13) 16
Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a
Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten
gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16) Ő bizonysága megváltásunknak, záloga
örökségünknek: „Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik
előre reménykedtünk a Krisztusban: Akiben ti is, minekutána hallottátok az
igazságnak igéjét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is,
megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével, örökségünk zálogával,
hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,12-14)
Az örökségünk mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten
védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen
bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi
javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett
ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1)
Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én
uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt,
aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én
uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá
mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36) Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy
minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki (az
angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet
a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az
utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak (a
pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és
vágjátok. Ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet,
gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz,
akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik
azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6) János apostol
látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet
felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy
angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván:
Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem
pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
8
2 Kor. 1,23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul [tanúul] az én
lelkemre [önmagam mellett], hogy titeket kímélve nem mentem el
eddig17
Korinthusba. (jelentése: jóllakott)
2 Kor. 1,24 Nem hogy uralkodnánk [hatalmaskodnánk] a ti hiteteken18
hanem munkatársai vagyunk a ti örömötöknek; mert hitben állotok.
[Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok, hiteteken keresztül, nem,
inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis
szilárd]
2 Kor 2. A KÍMÉLET ÉS SZERETET SZAVAI
2 Kor. 2,1 Azt tettem pedig fel [úgy döntöttem] magamban, hogy nem
megyek közétek ismét szomorúsággal. [szomorúságotokra]19
jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld
skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi
zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon
nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4) Ezért hangzik a figyelmeztetés: A
védelemre vigyázzatok és:: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent
Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30) 17
Mert: „Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét
szomorúsággal. Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen
szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve
arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké” (2Kor. 2,1.3) Az apostol mellett maga
Isten tesz bizonyságot: „Mert tanúm az Isten, akinek teljes szellememmel
szolgálok az ő Fia evangéliumával...” (Róm. 1,9) Aki mindig az Úr színe előtt
van: „Amit pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem
hazugság” (Gal. 1,20) 18
Mert hogyan uralkodhatnánk, hiszen: „...kicsoda Pál és kicsoda Apollós?
Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta”
(1 Kor. 3,5). Isten Igéje Péter apostolon keresztül is figyelmezteti a gyülekezet
elöljáróit, azaz véneit: „A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs,
és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese.
Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem
kényszerítésből, hanem örömest. Sem nem rút nyerészkedésből, hanem
jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint
példányképei a nyájnak” (1 Pét. 5,1-3) 19
Az apostol ezt kérdezi a Korinthusban élő hívőktől: „Mit akartok? Vesszővel
menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
9
2 Kor. 2,2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki
megvidámít [megörvendeztet; földerít; fölvidít] engem, hacsak az
nem, akit én megszomorítok?
2 Kor. 2,3 És azért írtam néktek éppen azt [a levelet is], hogy mikor
oda megyek [megérkezem], meg ne szomoríttassam azok miatt
[szomorúság ne érjen azok részéről]20
akiknek örülnöm kellene; meg
lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
2 Kor. 2,4 Mert sok szorongattatás [gyötrődés] és szívbeli háborgás
[szorongás; aggodalom] között írtam néktek sok könnyhullatással
[szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek között], nem
hogy megszomoríttassatok [nem azért, hogy szomorúságot okozzak
nektek], hanem hogy megismerjétek azt a [(agapé): Isten szerinti]
szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. [amely bennem
különösen nagy irántatok]
2 Kor. 2,5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított
meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat21
2 Kor. 2,6 Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen
megbüntetése. [Elég az ilyennek az a korholás (epitimia: dorgálás),
mely a többség részéről érte];
20
Mert: „...félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket,
mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek.
Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás,
felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, úgyhogy amikor odamegyek, ismét
megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik
korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból
és kicsapongásból, amelyet elkövettek” (2 Kor. 12,20-21) „Azért írom ezeket
távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek a szerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott” (2Kor. 13,10) 21
Amivel megszomorította valaki az apostolt, arról így ír: „Mindenfelé az a hír
járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a
pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él”
(1Kor. 5,1) Pedig ő már írt erről: „Mert nem írtunk nektek mást, mint amit
olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni” (2Kor.
1,13). És amit megírt, az nem más, mint Isten kijelentett útmutatása: „… ne régi
kovásszal (a régi romlott természettel) ünnepeljünk, sem rosszaságnak
[álnokságnak] és gonoszságnak [(ponéria): romlottság] kovászával, hanem
tisztaságnak [(eilikrineia): egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség;
nyíltszívűség] és igazságnak [(aletheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában.
[(adzümosz): kovásztalan, azaz: nem romlott, nem megrontott]” (1 Kor. 5,8) Mert:
„Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
10
2 Kor. 2,7 Annyira, hogy éppen ellenkezőleg; ti inkább bocsássatok
meg [(kháridzomáj): szívességből (kegyelemből) elenged, azaz ok nélkül,
kedvességből, (őszintén) megbocsát] néki és vigasztaljátok [(parakaleó):
szó szerint: Mellé hív; magához hív és maga mellé ültet egy bensőséges,
bizalmas beszélgetésre; lelkére beszél, vigasztal. Kérlel, imádkozik], hogy
valamiképpen a felettébb való [a nagyon mély; a túláradó
szomorúság, keserűség] bánat meg ne eméssze [(katapia(n)ó): bele ne
vesszen (pusztuljon = el ne merüljön, el ne nyelje] az ilyet. [nehogy
kétségbe essék]22
2 Kor. 2,8 Azért kérlek [(parakaleó): felhív, felszólít, int szelíden;
buzdítalak tehát] titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet (küroó): Itt:
határozzátok el magatokat szeretetre iránta) [és bizonyítsátok az iránta
való szereteteket]23
2 Kor. 2,9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek,
ha mindenben engedelmesek vagytok-é? [Hiszen evégett írtam is,
hadd ismerjem meg abban kipróbált voltotokat, hogy mindenben
szófogadók vagytok-e]24
2 Kor. 2,10 Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is
megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek
cselekedtem Krisztus színe [orcája] előtt; [Krisztus személyében már
22
Újra és újra figyelmeztet az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Testvéreim,
ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik szellemi emberek vagytok,
igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy
kísértésbe ne essél” (Gal. 6,1) Mert: "Testvéreim, ha valaki közöttetek
eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített
egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét (annak énjét) a haláltól,
és sok bűnt elfedez” (Jak. 5,19-20) Ezért „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten
választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot,
szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha
valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek,
úgy tegyetek ti is” (Kol. 3,12-13) És „...legyetek egymáshoz jóságosak,
irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek
a Krisztusban” (Ef. 4,32) És a legfontosabb, hogy: „Mindenekelőtt az egymás
iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pt. 4,8) 23
Az intés is csak szeretetben történhet: „Minden dolgotok szeretetben menjen
végbe!” (1 Kor. 16,14) És hogy milyen az a szeretet, amelyben inteni lehet, arról
így tesz bizonyságot Isten Igéje: „A szeretet türelmes, jóságos... Nem viselkedik
bántóan... nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Mindent elfedez, mindent
hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Kor. 13,4-5.7) 24
És mi: „...készek vagyunk tisztázni minden engedetlenséget, amikor teljességre
jut a ti engedelmességetek” (2Kor. 10,6)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
11
el is engedtem neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit
elengednem]25
2 Kor. 2,11 hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne
szedjen; túl ne járjon az eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne
foglaltassunk; (hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk)];
mert jól ismerjük [tudjuk] az ő szándékait [mesterkedéseit;
fondorkodásait; törekvéseit]26
25
Úgy kell megbocsátani, ahogy erre példát adott az Úr: „Monda pedig az Úr:
Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De
én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel
megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” „És néked adom a mennyek országának
kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit
megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Luk. 22,31-32; Mát. 16,19) De
ezt csak az teheti, aki „vette” a Szent Szellemet: „És mikor ezt mondta, rájuk
lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet: „Akiknek megbocsátjátok a
bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei
megmaradnak” Mert: „...amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is.
Amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” És mindez azért lesz
meg, mert: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit
kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy
hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” „Ezért mondom
nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek,
megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni,
bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok
is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei
Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket” (Ján. 20,22-23; Mát. 18,18-20; Márk. 11,24-26) 26
A sátán gondolatait így mutatja be Isten Igéje: „Holott te ezt mondád
szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és
lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek,
és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14) Ezt tudva int a Szent
Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint
ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek
lévén a hitben...” És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő
hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy
megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12) Az Úr
Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „…az ördög
… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen
őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és
hazugság atyja” (Ján. 8,44)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
12
2 Kor. 2,12 Mikor pedig Troásba (átfúrás) mentem [érkeztem] a
Krisztus evangéliuma ügyében [hogy Krisztus örömüzenetét
hirdessem] és kapu nyittatott nékem az Úrban27
nem volt
szellememnek nyugodalma [semmi nyugtot nem hagyott a szellemem;
a szellemem nem „oldódott fel”, nem „engedett ki”, „feszült
maradt”], mivelhogy nem találtam [ott] Tituszt, (tisztelt) az én
atyámfiát [testvéremet]28
2 Kor. 2,13 Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
(összezúzás).
2 Kor. 2,14 Hála pedig az Istennek, aki [a Krisztus ereje által]
mindenkor diadalra vezet [győzedelmesekké tesz; diadalmenetben
hordoz] minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden
helyen megjelenti mi általunk. [rajtunk keresztül minden helyen
érezhetővé (érzékelhetővé; nyilvánvalóvá) teszi].
2 Kor. 2,15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek [dicsőségére],
mind az üdvözülők [megmenekülők], mind az elkárhozók
[(apollumenoi): melynek szó szerinti jelentése: Teljes feloldódás (eltűnik,
mint a só a vízben) valamilyen állapot vagy helyzet megszűnése; elpusztul,
elvész, megsemmisül] között29
2 Kor. 2,16 Ezeknek halál [(thanatosz): felbomlás, az élet ellentéte,
megszűnése. Itt az ember egész valóját – lényét – a szellemi halál állapotát
27
Troásba menetelük pedig így történt: „Eljárván pedig Frigiát (szárazság,
aszály) és Galáczia tartományát, mivelhogy eltiltatnak a Szent Szellemtől, hogy
az igét Ázsiában (mocsár) hirdessék, Misia (egerek városa, utálat, undor) felé
menvén, igyekeznek vala Bithiniába (korai sietség) jutni; de nem ereszté őket a
Szellem. Áthaladván azért Misián, lemennek Troásba” (Csel. 16,6-8) 28
Az apostol megvallása: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is
megvigasztalt Titus megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a
vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti
kívánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy
én mégjobban örvendeztem” (2 Kor. 7,6-7) 29
Hirdetve a megváltást: „Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz):
Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak,
akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk,
akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).
Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/.
oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom;
Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,18)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
13
jelöli] illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja [az életből fakadó
illat az] életre30
És ezekre kicsoda alkalmatos?31
2 Kor. 2,17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik
meghamisítják [(kapéleuó): csal, hamisít; megrontják] az Isten igéjét
[logoszát] hanem tisztán [(eilikrineia): szó szerint: keveretlenül,
elkülönítve, pontosan, őszintén]. Sőt szinte Istenből szólunk az Isten
(színe) előtt a Krisztusban32
2Kor 3. AZ ÚJSZÖVETSÉG SZOLGÁLATA: A SZELLEM ÉS ÉLET SZOLGÁLATA.
2 Kor. 3,1 Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán
szükségünk van [rászorulunk], mint némelyeknek, ajánló levelekre
hozzátok, avagy tőletek?33
2 Kor. 3,2 A mi (ajánló)levelünk [(episztolé): - írott üzenetünk] ti
vagytok, beírva [(engráptosz): - bevésve] a mi szívünkbe, amelyet ismer
30
Életre: (dzóé): a természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája.
Mert: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát
életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36) És: „Akié a Fiú, azé az
élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1Jn. 5,12) 31
Az apostol megvallása: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk
erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi
alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az
Újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a
Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6) 32
Az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez,
lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem
(hús)testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon,
kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12) „...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2) „Hiszen,
mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett
kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek,
sem másoktól” (1 Thess. 2,5-6) 33
Hát nem, mert: „Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget
adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak,
akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van” (2
Kor. 5,12) „Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik
önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és
magukhoz hasonlítják önmagukat” (2 Kor. 10,12)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
14
[(anaginoskó): - Újra felismer, pontosan megismer] és olvas minden
ember34
2 Kor. 3,3 Akik felől nyilvánvaló [mert meglátszik rajtatok], hogy
Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett [a mi szolgálatunkból
származó] (nyílt)levele vagytok, [írva és kiadva általunk] nem
tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva [bevésve] nem
kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. [az élő szív lapjaira]35
2 Kor. 3,4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
[ered]36
34
És: „Ha egyebeknek (másoknak) nem vagyok (volnék is) apostoluk, de bizony
néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. Ez
az én védelmem (védekezésem) azok ellenében (azokkal szemben), akik
vádolnak (bírálgatnak) engem” (1 Kor. 9,2-3) Hát: „Fogadjatok be minket; senkit
meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk (károsítottunk), senkit meg nem
csaltunk. Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben
vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk” (2 Kor. 7,2-3) 35
Így teljesedtek be a próféciák, amelyekben azt ígérte az Úr: „Hanem ez (ilyen)
lesz (az) a szövetség, amelyet e napok után (ha eljön az ideje) az Izráel házával
kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő
szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És (akkor)
nem tanítja többé senki az ő felebarátját (egyik ember a másikat), és senki az ő
atyjafiát (ember az embertársát), mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők
mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr,
mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem (nem
gondolok többé). Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal,
aki törvényt szabott (adott szabályt) a holdnak és a csillagoknak, hogy
világítsanak éjjel, aki felháborítja (felriasztja) a tengert és annak habjai
(hullámai) zúgnak, Seregek Ura az ő neve” (Jer. 31,33-35) „És adok nékik egy
szívet, és új szellemet adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő (hús)testükből,
és adok nékik hússzívet; Hogy az én végzéseimben járjanak (rendelkezéseim
szerint éljenek) és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék (törvényeimet
megtartsák és teljesítsék) azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik
Istenük” (Ezék. 11,19-20) „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok,
minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És
adok néktek új szívet (bensőt), és új szellemet adok belétek, és elveszem a
kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom
belétek, és azt cselekszem (művelem veletek), hogy az én parancsolatimban
járjatok (rendelkezéseim szerint éljetek) és az én törvényeimet megőrizzétek
(megtartsátok) és betöltsétek (teljesítsétek)” (Ezék. 36,25-27) 36
Mert: „Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk
(szabad utunk) Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,12)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
15
2 Kor. 3,5 Nem mintha magunktól [mintegy saját erőnkből] volnánk
alkalmatosak [elegendők; képesek] valamit gondolni [bármit is
megítélni], úgy, mint magunkból [mintegy a saját erőnkből; Nem
mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen
gondolataink]; ellenkezőleg a mi alkalmatos [elégséges] voltunk
[képességünk; rátermettségünk] az Istentől van37
2 Kor. 3,6 Aki alkalmassá [képessé] tett minket [elégségeseknek
talált] arra, hogy Újszövetség [(diathéké): - a szó szoros értelmében:
rendelkezés, azaz (speciális értelemben) szerződés (különösen végakarat).
KJV: szövetség, végrendelet. Egyoldalú szerződés: hagyatkozás] szolgái
[diakónusai: mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenységet
végzők; kiszolgálóivá] legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a
betű megöl [(apokteinó): - 1) megöl. 2) elpusztít, megfoszt az élettől. Kioltja
az életét valakinek], a Szellem pedig megelevenít. [éltet; életre kelt;
élővé tesz (dzóopoieó): életet Megelevenít, feltámaszt]38
2 Kor. 3,7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata [a
halált hozó szolgálat] dicsőséges vala [dicsőség vette körül], úgyhogy
37
És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az
ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló…” (1 Kor. 15,10) Mert: „Ha valaki
szól (prédikál, úgy mondja szavait), mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál,
mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben
dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek (akié) dicsőség és hatalom örökkön-
örökké. Ámen” (1 Pét. 4,11) És hogy ezt hogyan tudja megtenni, azt az Úr Jézus
jelenti ki: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én
pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem
cselekedhettek” (Ján. 15,5) 38
Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, ami megelevenít (aki életre kelt), a
(hús)test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem
és élet” (Ján. 6,63) És az apostol megvallása: „Mert a Jézus Krisztusban való élet
[A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a
kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Vagyis: „Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk;
feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk
arra nézve, [annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott
bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új
voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az
Írás elavult régi betűvilágában]” (Róm. 7,6) És ismét: Aki felszabadított: „Az Úr
pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17) Az
maga az Isten, mert: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy
Szellemben és igazságban (alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek. (Isten
Igéje) imádják” (Ján. 4,24)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
16
Izráel fiai nem is nézhettek [tekinthettek] Mózes orcájára arcának
[ábrázatának] elmúló [(katargeó): - abbahagy, eltűnik, semmivé foszló,
megsemmisülő, múlékony, megszűnik] dicsősége [ragyogása;
fényessége] miatt
2 Kor. 3,8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek
szolgálata?
2 Kor. 3,9 Mert ha a kárhoztatás [ítélet; elítélés folyamata, eljárása]
szolgálata dicsőséges »Ha ugyanis már annak szolgálata is
dicsőséges, ami ítéletre vezet«, mennyivel inkább dicsőséges az
igazság [megigazulás; igazságosság] szolgálata?40
2 Kor. 3,10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt
meghaladó dicsőség miatt. [Mert dicsőséges nem lehet, ami ott
fénylett41
a kiváltképpen való dicsőséghez képest]; »Mert hiszen e
szempontból nem is lehet dicsőíteni, a megdicsőültet az őt felülhaladó
dicsőség miatt«
2 Kor. 3,11 Mert ha dicsőséges az elmúlandó [ami eltöröltetik], sokkal
inkább dicsőséges, ami megmarad. [Mert ha az elvesző dicsőségen át
jő, mennyivel több dicsőség veszi körül a megmaradót]; »mert ha a
megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek
kell öveznie a megmaradót«
2 Kor. 3,12 Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal szólunk;
[Miután tehát ilyen [elváró] reménységgel rendelkezünk, teljesen
nyíltan (nagy szabadsággal) élünk is vele]42
40
Mert ez által jelentetik ki, hogy:„Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény
nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten
igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek
[tanúsítják] a törvény és a próféták” (Róm. 3,21) És folytatja az apostol,
megokolva, hogy miért: „Mert az Istennek igazsága (Isten által ajándékozott
megigazulás) jelentetik ki abban. [nyilvánul meg; (igazságosságáról hull le az
örömüzenetben a lepel)] hitből hitbe. [a hívő a hittel nyer el; s ezt az
igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van írva: Az igaz [a
megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek
emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni]” (Róm.
1,17) 41
Mert: „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság”
(Kol. 2,17) „Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a
mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza…”(Zsid. 10,1) 42
És: „A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy
megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett
[kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
17
2 Kor. 3,13 És nem, miként Mózes, aki leplet borított [helyezett] az
orcájára [befödte arcát], hogy ne lássák Izráel fiai [ne kelljen
végignézniük] az elmúlandónak [mulandó dicsőségnek; a
megszüntetendőnek] végét [elmúlását; eltűnését]43
2 Kor. 3,14 De megtompultak [megkérgesedtek; érzéketlenné váltak]
az ő elméik [érzékeik; gondolkozásuk; értelmük; felfogóképességük].
Mert ugyanaz a lepel [fedél; fátyol] mind e mai napig ott van
[megmaradt] az Ószövetség olvasásánál [az Ószövetségen, amikor
olvassák; (anagnószisz): - felolvasás (eredeti jelentése: felismerés)]
felfedetlenül [s rajta is marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el; [De
bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor
a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a
Krisztusban veszti hatályát]44
43
Mózes lepel nélkül csak az Úrral beszélt: „És lőn, amikor Mózes a Sinai
hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről
leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele
(Istennel) szólott. És amint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy
az ő orcájának bőre sugárzik: féltek közelíteni (közel menni) hozzá. Mózes pedig
megszólítá (hívta) őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei (vezetői) mind hozzá
menének, és szóla (beszélt) velük Mózes. Azután az Izráel fiai is mind hozzá
járulának (közel mentek hozzá), és megparancsolá nékik mindazt, amit az Úr
mondott (meghagyott) néki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velük a
beszédet, leplet tőn orcájára. És mikor (valahányszor) Mózes az Úr elébe (színe
elé) méne, hogy vele szóljon (beszéljen), levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén
pedig, elmondá az Izráel fiainak, ami parancsot kapott. És (mivel) az Izráel fiai
láták a Mózes orcáját, hogy sugárzik a Mózes orcájának bőre; Mózes a leplet
ismét orcájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele (Istennel) szóljon
(beszéljen)” (2 Móz. 34,29-35) 44
Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda:
Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok,
és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend
be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne
térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10) „Mert tanács-vesztett (tanácstalan)
nép (nemzet) ez és nincs bennük értelem (és milyen értelmetlen)” (5 Móz. 32,28)
Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „És
beteljesedék rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja. Hallván halljatok, és
ne értsetek. És látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek
szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami
módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek
szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Mát. 13,14-15) Pál
apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem
egyezének meg (nem értettek egyet) egymással eloszlának (szétoszlottak).
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
18
2 Kor. 3,15 Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel
[fátyol] borul [fedél vettetett.] az ő szívökre. [takarja szívüket]
2 Kor. 3,16 Mikor pedig megtérnek [amint odafordulnak] az Úrhoz,
lehull a lepel. [eltűnik (elvétetik) a fátyol (fedél)]45
Miután (s ekkor) Pál ez egy szót (igét) mondá: Jól (helyesen) szólott a Szent
Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak (atyáitokról), mondván: Eredj
(menj) el (ehhez) a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és
nézvén nézzetek, és ne lássatok (meg)! Mert megkövéredett e népnek szíve, és
füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne
lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és
meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra (vegyétek tehát
tudomásul), hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése
(üdvössége), és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének
(eltávoztak) a zsidók, magok között sokat vetekedve (vitatkozva)” (Csel. 28,25-29)
És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett (nem elég világos) a mi
evangéliumunk, azoknak leplezett (csak azok számára nem világos), akik
elvesznek. Akikben (ezeknek) e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit
(gondolkozását, mert hitetlenek), hogy ne lássák (és így nem látják meg) a
Krisztus dicsőséges evangéliumának (a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium)
világosságát, aki az Isten képe (képmása)” (2 Kor. 4,3-4) 45
Ézsaiás próféciáján keresztül jelenti ki az Úr, hogy ez minden nemzetre
vonatkozik: „És elpirul a (sápadt) hold, és megszégyenül (az izzó) nap, mikor a
seregek Ura uralkodik (lesz a király a) Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei
előtt dicsőség lészen (ragyog dicsősége). S elveszi e hegyen a fátyolt (leveszi a
leplet), mely beboríta minden népeket (ráborult minden népre), és a takarót,
mely befödött vala (betakart) minden népségeket (minden nemzetet)” (Ésa. 24,23-
24) Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az
erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jehova), az erős hadakozó Úr. Ti
kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen
be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a
dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10) S az Újszövetség válasza Dávid
kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1) Beleértve
Izráelt is: „Sőt azok is, ha meg nem maradnak [nem tartanak ki] a
hitetlenségben [tagadásban, engedetlenségben] beoltatnak; mert az Isten ismét
beolthatja őket. [mert Istennek van hatalma (képes arra) hogy újra beoltsa
őket]. Mert ha te a természet szerint való [természetednek megfelelő]
vadolajfából kivágattál, és természet ellenére [a természet rendjén
felülemelkedve] beoltattál a szelíd olajfába mennyivel inkább beoltatnak ezek a
természet szerint valók [a természetes ágak] az ő saját [természetüknek
megfelelő] olajfájukba. [akik természet szerint is oda tartoznak]. Mert nem
akarom, hogy ne tudjátok, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat,
hanem akarom, hogy értsétek meg] atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot, hogy
magatokat el ne hitessétek, [nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
19
2 Kor. 3,17 Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]; és ahol
az Úrnak Szelleme, ott a szabadság46
ne bízzátok el magatokat] hogy a megkeményedés [megátalkodottság; a vakság;
konokság; érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt. [Izráelnek
csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig]
ameddig a pogányok [nemzetekből kiválók] teljessége bemegyen. [teljes
számban meg nem térnek]. És így az egész Izráel [háza(népe)] megtartatik,
[üdvözül] amint meg van írva: Eljön Sionból (a harcos vagy a diadalmas Egyház) a
Szabadító [(rüomai): a Megmentő ] és elfordítja [eltörli; elveszi; eltávolítja]
Jákobtól [jelentése: aki a másik helyére lép] a gonoszságukat. [bűneit; az
istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget; (az istentelen gyakorlatokat)] (Róm. 11,23-26) 46
És így folytatja az apostol: „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az
újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a
Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,6) És hogy ki az, az Úr, azt az Úr Jézus
jelenti ki: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és
igazságban imádják” (Ján. 4,24) A szabaddá válás feltételéről így szól az Úr
Jézus: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz
(megszabadít) titeket” (Ján. 8,32) Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy miért
létfontosságú a Szent Szellem bennünk lakása: „A Szellem az, aki életre kelt, a
(hús)test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem
és élet” (Ján. 6,63) „És aki az ő parancsolatait (beszédeit) megtartja, az Őbenne
marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a
Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24) És: „Ez az, aki víz és vér által jő vala,
Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az,
amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság. (Ő az a Jézus Krisztus, aki
eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Szellem
pedig bizonyságot tesz róla, mert a Szellem az Igazság)” (1 Ján. 5,6) Hát:
„Kísértsétek meg magatokat (Önmagatokat tegyétek próbára), ha a hitben
vagytok-e (hogy igazán hisztek-e)? magatokat próbáljátok meg (Önmagatokat
vizsgáljátok meg). Avagy nem ismeritek-e magatokat (Vagy nem ismeritek fel
magatokon), hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok
vagytok (Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok)” (2 Kor. 13,5) Hiszen az
Úr Jézus szenvedése és feltámadása előtt megígérte,az Övéinek: „És én kérem
az Atyát, és más vigasztalót (Pártfogót, bátorítót, szószólót) ád néktek, hogy
veletek maradjon (legyen) mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a
világ be nem fogadhat (nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem ismeri őt; de
ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad (lesz). Nem hagylak titeket
árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé;
de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok
majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Ján.
14,16-20) És az apostol bizonyságtétele: „És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki
feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; (És benne jutottatok el ti is
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
20
2 Kor. 3,18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen
[lepel nélküli] arccal szemlélvén [mint egy tűkörben (katoptridzomai
katoptridzó): - vagyis visszatükrözve lát. KJV: mint egy tükörben
megpillant], ugyanazon ábrázatra [képmásra (eikón)] elváltozunk
(metamorphoó) [ugyanarra a képre formálódunk át], dicsőségről
dicsőségre47
úgy, mint az Úrnak Szellemétől. [Mi pedig mindnyájan,
akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben
fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Szelleme
át, az Úr Szelleme által]48
ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és
hatalmasságnak)” (Kol. 2,10) Azért, hogy: „És (így) megismerjétek a
Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen
beteljesedjetek (hogy teljességre jussatok) az Istennek egész (mindent átfogó)
teljességéig” (Eféz. 3,19) Ha keresztények vagytok – mondja az apostol – akkor:
„Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint [Szellemben] éltek,
ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a
Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem
birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé] Hogyha pedig Krisztus bennetek
van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt [halandó] a bűn miatt, [céltévesztés
következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet)
az igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által] De ha Annak a
Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta [életre keltette] Jézust a halálból,
[halottak közül] ugyanaz, aki feltámasztotta [életre keltette] Krisztus Jézust a
halálból, [halottak közül] megeleveníti [életre kelti] a ti halandó testeiteket
(szóma = személyiségeteket) is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által.” (Róm. 8,9-11)
És :„Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi
szellemünkkel együtt, [szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei
vagyunk” (Róm. 8,16) 47
Krisztus képére (eikón) formálódik, ugyanis a dicsőség a megjelenés, míg az
eikón maga a lényeg, ami a dicsőségben megjelenik. Dicsőségről dicsőségre,
mondja az apostol, ami nem azt jelenti, hogy lépésről lépésre, hanem
kimeríthetetlenül, vég nélkül (ill. mindvégig!). Fontos a metamorfózis szó is,
ami nem csak külső formálódást jelent, a morfé szó ugyanis a lényeget, létmódot
is jelenti – ami azután látható formát is ölthet, vagyis: arról van szó, hogy a
látens valóság válik láthatóvá. Itt is ez a kijelentés értelme: aki Krisztust látja-
láthatja leplezetlenül, az a Szellem által maga is ilyenné formálódik. (Jubileumi
kommentár) 48
De addig, amíg ez bekövetkezik: „… tükör által homályosan látunk, akkor
pedig színről-színre; most rész szerint van bennem (töredékes) az ismeret, akkor
pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem (ahogyan engem is
megismert az Isten)” (1 Kor. 13,12) „De mikor eljő a teljesség [(teleioi); bevégzett;
célba érő; érett korú; befejezett; férfi)], a rész szerint való eltöröltetik” (1 Kor. 13,10)
Hogy ez bekövetkezzen: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
21
2Kor 4. Isten ereje az emberi gyöngeségben
2 Kor. 4,1 Annakokáért, mivelhogy ilyen [diakónusi] szolgálatban
vagyunk, amint a kegyelmet [irgalmasságot] nyertük [könyörületben
részesültünk], nem csüggedünk el; [nem veszítjük el bátorságunkat;
nem lankadunk (restülünk) meg]49
prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és
tanítókul: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének egységére, érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus
teljességével ékeskedő kornak mértékére (nagykorúságra)” (Eféz. 4, 11.13) És Ő
az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló, lealacsonyított, megalázott
ócska, értéktelen) testünket (szóma = énünket, lényünket), hogy hasonló (olyanná
megformázott) legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma = énjéhez, lényéhez), amaz
Ő hatalmas munkája (energeia: hatóereje) szerint, mely által maga alá is vethet
mindeneket” (Fil. 3,21) „Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott;
kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta].
hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek [Fiának
képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia,
akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis
az új emberiség elsőszülöttje, első példánya.] sok atyafi [testvér] között” (Róm.
8,29) Dávid így prófétál erről: „Én igazságban (megigazultan) nézem a te
orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. [Én pedig
meglátom orcádat, mint igaz (megigazult) ember, öröm tölt el, ha meglátlak,
amikor fölébredek]” (Zsolt. 17,15) A nagykorúság, vagyis a Krisztus teljességével
ékeskedő kor eljövetelének feltétele, az Igével való szoros közösség: „Mert ha
valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (de nem cselekszi), az
ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti
ábrázatát (arcát). Mert megnézte (ugyan) magát és (de) elment, és azonnal
(nyomban) elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,23-24) 49
És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetekből
valóknak) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (vagyis mérhetetlen)
gazdagságát” (Eféz. 3,8) „Ki előbb istenkáromló (vagyis Őt káromló, az övéit)
üldöző és erőszakoskodó valék (mert erőszakos ember voltam): de könyörült
rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben;
Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött (el) e
világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül (az) első vagyok én.
De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a
teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik majd
hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13.15-16) Mert Ő az:
„Aki alkalmassá [képessé] tett minket [elégségeseknek talált] arra, hogy
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
22
2 Kor. 4,2 Hanem lemondtunk [a szégyellni való titkokról] a
szégyen [a szégyenletes dolgok (titkos bűnök)] takargatásáról, mint
akik nem járunk ravaszságban [nem alkalmazunk cselt, nem járunk
fortélyoskodásban], és nem is hamisítjuk meg [sem nem használjuk
cselvetésre] az Isten igéjét [logoszát]. De a nyilvánvaló igazsággal
kelletjük [hanem a való(igaz)ság nyílt hirdetésével (kijelentésével;
láthatóvá tételével) ajánljuk] magunkat minden ember
lelkiismeretének [szellemi ismeret – együttészlelés] az Isten előtt [Isten
jelenlétében]50
2 Kor. 4,3 Ha mégis leplezett [homályos; el van takarva; mégsem
érthető világosan] a mi evangéliumunk [örömüzenetünk; jó hír, amit
hirdetünk], azoknak [azokban] leplezett [homályos; azok előtt van
eltakarva; csak azoknak nem érthető], akik elvesznek [elpusztulnak]51
Újszövetség szolgái [kiszolgálóivá; diakónusai: mások javára végzett szellemi,
vagy anyagi tevékenységet végzők] legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a
betű megöl [(apokteinó): - 1) megöl. 2) elpusztít, megfoszt az élettől. Kioltja az életét
valakinek], a Szellem pedig megelevenít. [éltet; életre kelt; élővé tesz (dzóopoieó):
életet megelevenít, feltámaszt]” (2 Kor. 3,6) Ezért vallhatja: „Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13) Azért: „Hogy nyilvánvalóvá
tegyem azt úgy (és hirdethessem), amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,4) Nektek:
„Akik hajdan (egykor) nem (az ő) nép(e) voltatok, most pedig Isten népe
vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok (akik számára nem volt irgalom),
most pedig kegyelmezettek vagytok (és irgalomra találtatok)” (1 Pét. 2,10) 50
És így folytatja az apostol: „Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok,
sem telhetetlenség színében (sem leplezett kapzsisággal) nem léptünk fel soha,
Isten a bizonyság (a tanúnk)” (1 Thess. 2,5) „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint
sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét (és nyerészkednek Isten igéjével);
hanem tisztán (mint akik tiszta szívből), sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt
a Krisztusban” (2 Kor. 2,17) „Mert a mi buzdításunk (igehirdetésünk) nem
hitetésből van (nem tévelygésből ered), sem nem tisztátalanságból (nem is
tisztátalan szándékból), sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3) „Mert nem
tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten”
(1 Thess. 4,7) És: „… (úgy) ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok
tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4) Mert:
„Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (győzünk meg), Isten
előtt pedig nyilván vagyunk (és nyíltan állunk); Remélem azonban, hogy a ti
lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk (és nyíltan állunk)” (2 Kor. 5,11) 51
Mégpedig: „azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett
gondolatait [titkait; titkos dolgait] az én evangéliumom [jó hír, amelyet hirdetek]
szerint Krisztus Jézus által (Róm. 2,16) Azért: „Mert a keresztről [kínoszlopról]
szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság;
képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás,
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
23
2 Kor. 4,4 Akikben [az ilyen hitetleneknek] e világ (e világkorszak:
aion) istene megvakította a hitetlenek elméit [gondolkozását,
értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának
[örömüzenetének] világosságát, aki az Isten képe [képmása]52
»hogy
Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye) ne
ragyogjon fel nekik«53
2 Kor. 4,5 Mert nem magunkat prédikáljuk [hirdetjük], hanem az Úr
Jézus Krisztust [Krisztus Jézust, mint Urat]; magunkat pedig, mint a ti
szolgáitokat [rabszolgáitokat], a Jézusért [az Ő kedvéért]54
elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat.
Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből;
mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz
szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje
[(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,18) 52
És: „Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése (Isten dicsőségének a
kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával
fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a
(mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3) „Aki képe a
láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született” (Kol. 1,15) Filep azt
kéri az Úr Jézustól, hogy mutassa meg nekik az Atyát: „Monda néki Jézus:
Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem
látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”
(Ján. 14,9) 53
Mert: „Mi az Istentől (valók) vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki
nincsen az Istentől, (az) nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
(valóságnak) Szellemét és a tévelygésnek (csalásnak, félrevezetésnek) szellemét”
(1 Ján. 4,6) Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak (az ő elméjükre
sötétség borult), elidegenültek az isteni (az Istennek tetsző) élettől a tudatlanság
miatt (mert megmaradtak tévelygésükben), mely az ő szívük keménysége miatt
van bennük (és megkeményedett a szívük)” (Eféz. 4,18) „Mi [pedig] nem a világ
[világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő [Istenből
való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »g: eidó oida = tudatában
legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott nekünk”
(1Kor 2,12) 54
„Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem
akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a
megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2) Hát: „Úgy tekintsen
[számítson; értékeljen] minket [számoljon velünk] az [minden] ember, mint
Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása
ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt,
megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző,
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
24
2 Kor. 4,6 Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság [fény]
ragyogjon [támadjon], ő gyújtott [maga támasztott] világosságot [Ő
csillant (ragyogott) fel] a mi szívünkben (bensőnkben) az Isten
dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.
[hogy terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus Krisztus
személyében fényeskedik (annak a dicsőséges felismerésnek
sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye)]55
2 Kor. 4,7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van (bírjuk), hogy
amaz erőnek nagy volta [rendkívüli nagysága, mindent felülmúló
hatalma] Istené legyen [Istentől eredőnek tűnjék fel], és nem
magunktól való [belőlünk eredőnek]56
felettesei parancsára cselekvő személy] és Isten [szent] titkainak sáfárait.
[gondnokait; intézőit]” (1 Kor. 4,1) 55
Mert: „… ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság” (1 Móz. 1,3)
Az Úr Jézus azt mondja Pál apostolnak: „Azért küldelek el, hogy megnyissad
szemeiket, hogy a sötétségből világosságra (a fényre) és a Sátánnak
(ellenségnek) hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek
(céltévesztésüknek) bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt
(örökséget) nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18) Az apostol pedig
így szól a hívőkhöz: „Mert valátok (egykor) régen sötétség, most pedig
világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (gyermekei) úgy járjatok
(éljetek)” (Eféz. 5,8) Az Úr Jézus kijelentése: „Én világosságul jöttem e világra,
hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46) Dávid
már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz
nekem mécsest); az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Uram,
fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29) Mert: „Az Úrtól való
szövétnek (az ÚRtól kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki
megvizsgálja a szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27) 56
És az apostol így folytatja: „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem
Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): - erő - speciális értelemben: csodatevő erő«
nyugodjék” (1Kor. 2,5) „[és kérem is] Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene,
a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek
[kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek, kijelentésnek; a lepel lerántása tényről,
igazságról] Szellemét az Ő megismerésében [annak a bölcsességnek és
leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt]” (Eféz. 1,17)
Hogy megtudjátok, hogy: „… mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk
[mibennünk], akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája [hatalmas
erejének hathatóssága; megtartó erősségének bennünk munkálkodása] szerint,
[mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a
mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében
munkálkodni láttuk] (Eféz. 1,19)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
25
2 Kor. 4,8 Mindenütt nyomorgattatunk [mindenfelől szorongatnak
(gyötörnek, zaklatnak) minket], de meg nem szoríttatunk [de össze
nem zúznak, nem szorítanak zsákutcába]; kétségeskedünk [kétségek
között, tanácstalanok vagyunk, bizonytalanságban élünk, nem látjuk a
kiutat], de nem esünk kétségbe57
2 Kor. 4,9 Üldöztetünk [háborúságot szenvedünk, megaláztatunk], de
el nem hagyatunk [cserbenhagyottakká nem leszünk]; tiportatunk
[földre terítenek bennünket; levernek], de el nem veszünk; [el nem
pusztulunk]58
57
És így folytatja az apostol: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a
mi nyomorúságunk [háborúságunk; szorongattatásunk; üldöztetésünk] felől,
amely Ázsiában (jelentése: mocsár) esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett
megterheltettünk [hogy képességünket messze felülmúló teher (nyomás)
nehezedett reánk]. Úgyhogy életünk [életben maradásunk] felől is kétségben
[bizonytalanok; végsőkig tanácstalanok, zavarban voltunk, vagyis elcsüggedtek]
valánk. Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi
magunkban, hanem [abban az] Istenben, aki feltámasztja [életre kelti] a
holtakat. Aki ilyen nagy halálból [halálos veszedelemből] megszabadított
[kiragadott bennünket] és megszabadít minket: akiben reménykedünk [elváró
reménységgel számítunk, és megbízunk], hogy ezután is meg fog szabadítani [ki
fog menteni]” (2 Kor. 1,8-10) „Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi
nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk (gyötrődtünk);
kívül harc, belől félelem” (2 Kor. 7,5) De Dáviddal együtt vallja: „Ha
elfogyatkozik (elenyészik) is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én
örökségem te vagy (és te maradsz), oh Isten, mindörökké!” (Zsolt. 73,26) Mert:
„Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod (és te tartod kezedben)
az én sorsomat” (Zsolt. 16,5) „Azért (tehát) nem csüggedünk; sőt ha a mi külső
emberünk megromol is, a belső mindazáltal (mégis) napról-napra (meg)újul.
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy (minden mértéket
meghaladó) örök dicsőséget szerez nékünk (2 Kor. 4,16-17) „Mert azt tartom,
[állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk
[megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez,
mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő
dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni)
rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek)
szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel,
melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18) 58
És azért nem pusztulunk el, ahogy Dávid megvallja: „Az Úr szilárdítja meg az
igaz ember lépteit, és útját kedveli (az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit,
akinek az útja tetszik neki). Ha elesik (is), nem terül el (nem marad fekve), mert
az Úr támogatja kezével (kézen fogja)” (Zsolt. 37,23-24) „Mert ha hétszer elesik
(összeomlik; megbukik, tönkremegy) is az igaz, ugyan (mégis) felkél azért; az
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
26
2 Kor. 4,10 Mindenkor testünkben [szóma: lényünkben] hordozzuk az
Úr Jézus halálát [halálra adatását (kínszenvedését) azért], hogy a
Jézusnak élete is [szemmel] látható legyen [megnyilvánuljon] a mi
testünkben [szóma: lényünkben]59
2 Kor. 4,11 Mert mi, akik élünk[A természeti, fizikai,biológiai élet],
mindenkor halálra adatunk [állandóan ki vagyunk téve a halálnak] a
Jézusért, hogy a Jézus [természetfeletti (örök)] élete is látható legyen
[megnyilvánuljon; megmutatkozzon] a mi halandó (hús)testünkben.
2 Kor. 4,12 Azért [így hát] a halál mi bennünk munkálkodik
[működik; tevékenykedik, végzi munkáját], az élet pedig ti bennetek60
istentelenek (de az Isten nélkül élők, a hitetlenek) pedig csak egy nyavalyával is
elvesznek (elbuknak a bajban)” (Péld. 24,16) „De én az Úrra nézek, várom az én
szabadításom Istenét (Benne reménykedem); meghallgat engem az én Istenem!
Ne örülj (bajomnak), én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a
setétségben ülnék (lakom) is, az Úr az én világosságom!” (Mik. 7,7-8) Az Úr
Jézus előre figyelmezteti az Övéit, hogy nem rendkívüli dolog történik velük:
„Emlékezzetek meg ama beszédekről (arról az igéről), amelyeket én mondtam
néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is
üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is
megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (teszik) veletek,
mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21) 59
Az apostol megvallása: „Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus
szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk [megbátorodásunk] is Krisztus
által” (2 Kor. 1,5) De: „Most örülök a ti érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek,
és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek [a
Krisztusért való szorongattatásaimnak] az én (hús)testemben az Ő testéért
[(szóma): személyéért], ami az egyház [ekklészia: kihívottak közössége] (Kol. 1,24)
„Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van
nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. [naponként halálos veszélyben
forgok, ami olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus
Jézusban, a mi Urunkban]” (1 Kor. 15,31) „Annakokáért (tehát) mindent
(állhatatosan) elszenvedek (eltűrök, elviselek) [alatta marad, van lelkiereje,
kitart] a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való
üdvösséget (szódzó, ld. fent [így pl. menekülés, szabadulás, egészség,
megváltás, megmentés)] örök (mennyei) dicsőséggel egyben (az örök
dicsőségben)” (2 Tim. 2,10) 60
És így folytatja az apostol: „Mert úgy vélem, [úgy látom] hogy az Isten
minket, az apostolokat [kiküldötteket; az evangélium nagyköveteit], utolsókul
állított [tett szemlére]. »g.(eszkhatosz): „Isten minket utolsókként mutatott be, vagy
állított elő”«, mintegy halálra szántakul: [halálra ítéltnek, kijelöltnek] mert
[színházi] látványossága [csodája] lettünk a világnak [kozmosznak], úgy
angyaloknak, mint embereknek” (1 Kor. 4,9)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
27
2 Kor. 4,13 Mivel pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme
van meg [él], amint [mint amiről] írva van: Hittem és azért szóltam
[beszéltem]; hiszünk mi is, és azért [s annak megfelelően] szólunk
[beszélünk]61
2 Kor. 4,14 Tudván, hogy aki feltámasztotta [életre keltette] az Úr
Jézust, Jézus által minket is feltámaszt [életre kelt], és veletek együtt
előállít. [és maga elé állít veletek együtt]62
61
Dávid is így beszél minden üldözés közepette is: „Hittem, azért szóltam; noha
igen megaláztatott (nyomorult) valék” (Zsolt. 116,10) Mert: „A hit pedig a
reménylett dolgoknak valósága (és a remélt dolgokban való bizalom), és a nem
látott dolgokról (és a nem látható dolgok létéről) való meggyőződés” (Zsid. 11.1)
Az Úr Jézus kijelentése, és ígérete: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt
mondja ennek a hegynek: Kelj (emelkedjél) fel és ugorjál (vesd magadat) a
tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond,
megtörténik, meg lesz néki (annak meg is adatik az), amit mondott. Azért
mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek,
hogy mindazt megnyeritek (megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik
nektek)” (Márk. 11,23-24) Az apostol megvallása: „Mert szívvel hiszünk az
igazságra [hogy megigazuljunk], szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre
[hogy üdvözüljünk, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]” (Róm. 10,10) 62
„Mert: amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a
Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. [mindenki életre is kel; vagyis:
emberen át jött a halottak feltámadása is)] Mindenki pedig a maga rendje szerint
[mindenki, amikor sorra kerül]. Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután
[attól kezdve; ezt követően; közvetlenül azonnal, mindnyájan] akik a Krisztuséi
[akik Krisztushoz tartoznak], az ő eljövetelekor. [megjelenésekor]” (1 Kor. 15,22-
23) Isten az Ő hatalmát: „Amelyet megmutatott [aktívan, hatékonyan munkált] a
Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül],
és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden
fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven
mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e
világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még
KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is” (Eféz. 1,20-21) És hogy
életünk legyen, Isten: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti
(hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,
megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára (kínoszlopra)” (Kol. 2,13-14) „Mert amilyen
magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol
van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt”
(Zsolt. 103,11-13) „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott,
azonképpen (az is bizonyos hogy) az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
28
2 Kor. 4,15 Mert minden ti érettetek van [mindezeket ti érettetek
szenvedjük], hogy a kegyelem sokasodva [mely sokakon általmenve
megsokasodik] sokak által a hálaadást bőségessé [a hálát is
túláradóvá] tegye az Isten dicsőségére.
2 Kor. 4,16 Azért nem csüggedünk [nem fáradunk bele, nem
lankadunk meg, nem merülünk ki, nem restülünk meg, nem veszítjük el
kedvünket (bátorságunkat)]; sőt ha a mi külső emberünk megromol is
[tönkre is megy; elromlik, megbomlik, felemésztetik; elfogyatkozik is],
a belső [emberünk] mindazáltal napról-napra megújul. [minden nap
épül]63
Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat,
minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14) És az apostol
bizonyságtétele: „A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele
együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a
halottak közül (a halálból). És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (félre-
csúszásokban, botlás és eleséseitekben) és a ti (hús)testeteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden
bűnötöket (félre-csúszásotokat, botlás és eleséseiteket)” (Kol. 2,12-13) Mert:
„Minket, kik meg voltunk halva (halottak voltunk) a vétkek (hibás lépés, botlás,
baklövés, melléfogás) miatt, megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal,
(kegyelemből tartattatok meg; kegyelemből van üdvösségetek!) És (vele) együtt
feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben (a mennyeiek világába), Krisztus
Jézusban: (Eféz. 2,5-6) „Annakokáért ha (tehát) feltámadtatok a Krisztussal, az
odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az
odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2) 63
Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok, ha énmiattam
gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek
és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a
prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12) És az apostol megvallása így
hangzik: „Most örülök a ti érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek, és a
magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek [a Krisztusért
való szorongattatásaimnak] az én (hús)testemben az Ő testéért [(szóma):
személyéért], ami az egyház [ekklészia: kihívottak közössége]” (Kol. 1,24) „De ha
kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis
örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal” (Fil. 2,17) „Annakokáért (tehát)
mindent (állhatatosan) elszenvedek (eltűrök, elviselek) [alatta marad, van
lelkiereje, kitart] a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való
üdvösséget (szódzó:… így pl. menekülés, szabadulás, egészség, megváltás, megmentés)]
örök (mennyei) dicsőséggel egyben (az örök dicsőségben)” (2 Tim. 2,10) Már
Dávid is azt vallja az üldözések közepette: „Ha elfogyatkozik (elenyészik) is
(hús)testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy (és te
maradsz), oh Isten, mindörökké!” (Zsolt. 73,26) „Aki jóval tölti be a te
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
29
2 Kor. 4,17 Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen
elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk,
(szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)]
igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget
szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét
szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]64
ékességedet (betölti javaival életedet), és megújul a te ifjúságod, mint a sasé”
(Zsolt. 103,5) Mert: „… a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek,
mint a saskeselyűk (sasok), futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem
fáradnak el!” (Ésa. 40,31) 64
És így folytatódik a kijelentés: „De akár nyomorgattatunk [elnyomást
szenvedünk; szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást
szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk], a ti
vigasztalástokért és üdvösségetekért [vagyis: a bűnbocsánatért,
megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből, mindenfajta problémából, bajból). Megszabadításotokért (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazásotok,
biztonságotok; állandóságotok; jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi
javakban). Jóllét, azaz egészségetekért). Boldogságotok, és megtarttatásotokért]
van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon szenvedések
[amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére [elhordozására, a tehernek alatta
maradására, türelmes, kitartó; várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk. Akár
megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az. És a mi
reménységünk erős [szilárd; bizonyos] felőletek” (2 Kor. 1,6) „Mert azt tartom,
[állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk
[megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez,
mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő
dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni)
rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek)
szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel,
melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18) „Akiket Isten hatalma
őriz (őriz - egy helyőrséggel-, megvéd) hit (bizonyosság, meggyőződés,
hitvallás, hűség) által az üdvösségre (megmenekülésre), amely készen van (vár),
hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék). Amelyben
örvendeztek (ugrál az örömtől, ujjong), noha most kissé, ha meg kell lenni,
szomorkodtok különféle kísértések (próbára tevés, próbatétel, a gonoszság
megtapasztalása által, ingerlés provokáció által) között. (sokféle, sokrétű kísértés
miatt)” (1Pét 1:5-6). Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (idegenkedjetek, ütközzetek)
meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, próbára
tevés, próbatétel, ingerlés provokáció által) végett támadt köztetek. (amelyen kell
átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék
(fordulna elő) veletek” (1Pét 4:12). „Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van
(személyes közösséget vállaltok, részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
30
2 Kor. 4,18 Mivelhogy nem a láthatókra [rövid ideig tartó,
ideiglenes, átmeneti dolgokra és történésekre] nézünk, hanem a
láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók65
(szenvedéseivel), örüljetek (vidám, azaz békésen boldog), hogy az ő
dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva
(túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül, ujjong) örvendezhessetek
(vidám, azaz békésen boldog). Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben
boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak)
titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek
(isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül
beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:13-14) „A minden(fajta) kegyelemnek
(jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség,
bőkezűség)(szerzője) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe)
(ki)hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (keveset)
szenvedtetek (rövid szenvedéstek után), ő maga tegyen (tesz, fog tenni)
tökéletesekké. (alkalmassá) (helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé
tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz,
megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi
ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosokká (megalapoz).” (1Pét 5:10)
Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek)
tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér)
(a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2) Mert: „Aki az ő
tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért
odaadta [áldozatul kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [miért ne adna
ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk?” (Róm. 8,32) 65
És: „Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli,
ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem
kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel
együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy
„belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát
valaki, miért reményli is azt? [Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk,
többé nem remény] Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással
[állhatatosan, örömteli (vagy reményteljes) tűréssel, és kitartással] békességes
tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25) És hogy mire várunk, arról így szól
a Szent Szellem: „arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre,
amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4) A türelmes várakozás
jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget;
az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24) Már Dávidon keresztül is azt
tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7) És
mi: „… hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül
nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
31
2 Kor 5. VÁGYÓDÁS A MENNYEI HAZÁBA
2 Kor. 5,1 Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy ha e mi földi
sátorházunk elbomol [leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül],
épületünk [lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem
kézzel épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló [világkorszakra
szóló,(aioni)] házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a
legfelső égben]66
készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9) Mert: „… hitben járunk, nem
látásban” (2Kor. 5,7) 66
A mi földi házunk – testünk – csak sárház: „Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik
(meg) és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak
lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van (akik agyagházban laknak,
amelynek porban van alapja), és könnyebben szétnyomhatók a molynál (és
szétmorzsolják, mint a molyt)?! Reggeltől estig gyötrődnek (szétzúzzák), s a
nélkül, hogy észrevennék, elvesznek (észrevétlen elpusztulnak) örökre. Ha
kiszakíttatik belőlük sátoruk kötele (ha összeomlik sátruk), nem halnak-é meg, és
pedig bölcsesség nélkül?” (Jób. 4,18-21) Mindenki meghal, vagyis mindenkinek
lebomlik a hústeste, azaz a „háza” akár gazdag, akár bölcs: „Akik
gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Hiszen senki sem
válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan
drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, Még ha örökké élne is,
és nem látná meg a sírgödröt. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész
(pusztul) el bolond és ostoba, és gazdagságukat (vagyonukat) másoknak
hagyják. (Azt képzelik), gondolatuk ez: az ő házuk örökkévaló (hogy házuk
örökké megmarad), lakóhelyeik (lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak,
nevüket hangoztatják a földön (földeket neveznek el róluk). De a gazdag ember
sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak” (Zsolt. 49,7-13) „És
látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál (az oktalanságnál),
miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a
fejében (és a bölcs ember nyitott szemmel jár); a bolond pedig sötétben jár
(botorkál); de ugyan én megismerém (arra is rájöttem), hogy ugyanazon egy
végük lesz mindezeknek (hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek).
Annakokáért mondám az én elmémben (ezt gondoltam magamban): bolondnak
állapota (sorsa) szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb
(akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok)? És mondék az én elmémben (ezt
mondtam magamban): ez is hiábavalóság! Mert nem lesz emlékezete sem a
bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már
mind elfelejtetnek (mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő
időben): és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. Azért
gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, ami történik (mert
rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek) a nap alatt; mert
mindez hiábavalóság, és a léleknek (az embernek) gyötrelme (és hasztalan
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
32
erőlködés)!” (Préd. 2,14-18) Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta
vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába
életnek leheletét (pnoé): Isten életet adó erejét). Így lőn az ember, élő lélekké
(élőlénnyé)” (1 Móz. 2,7) Amikor az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje
helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te
kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por
vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19) És az
embernek: „(Ha) Kimegyen (elszáll) a szelleme; visszatér földébe, és aznapon
elvesznek (semmivé válnak) az ő tervei (okoskodása, számvetése; kételye)”
(Zsolt. 146,4) De: „Aki felülről jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az felette
van mindenkinek). Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből
jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az felette van mindenkinek)” (Ján. 3,31) Ő
pedig nem más, mint a Krisztus: „mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha
(csak) az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia (az Emberfia), aki a
mennyben van” (Ján. 3,13) És mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak
mint ő, vagyis elvesztették Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc
esztendőt, és nemze fiat (magához hasonlót) az ő képére és hasonlatosságára (a
maga képmására) és nevezé annak nevét Séthnek. (jelentése: kárpótlás; pótlás;
elrendelt, odahelyezett)” (1 Móz. 5,3) És így: elvesztettük a mennyei
polgárjogunkat: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a
mennyben van polgárjogunk), honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk
(üdvözítőül); Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket (szómánkat:
egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szómájához:
személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az erővel), mely által
maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21) De az Úr Jézus mennybemenetel
előtt ezt ígéri az övéinek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben,
és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely (hajlék) van; ha
pedig nem (így) volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet
készítsek néktek (a számotokra). És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek,
ismét eljövök és magamhoz (és magam mellé) veszlek titeket; hogy ahol én
vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,1-3) Még a kínoszlopon függő latornak is azt
mondta az Úr: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban”
(Luk. 23,43) Ez a mi reménységünk: „Mely (reménység) lelkünknek (életünknek)
mintegy bátorságos (biztos) és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál
(amely behatol a kárpit mögé). Ahová útnyitóul (elsőként) bement érettünk
Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20) „Azért
nem csüggedünk [nem fáradunk bele, nem lankadunk meg, nem merülünk ki,
nem restülünk meg, nem veszítjük el kedvünket (bátorságunkat)]; sőt ha a mi
külső emberünk megromol is [tönkre is megy; elromlik, megbomlik,
felemésztetik; elfogyatkozik is], a belső [emberünk] mindazáltal napról-napra
megújul. [minden nap épül]” (2 Kor. 4,16) És hogy hol készít helyet az Úr Jézus,
és milyen városban, arról így szól a Szent Szellem János apostolon keresztül:
„És elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt
a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
33
2 Kor. 5,2 Azért is sóhajtozunk [fohászkodunk is] ebben (a testben)
[itt], óhajtván [vágyódva, kívánkozva epekedünk] felöltözni erre a mi
mennyei hajlékunkat; [hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a
földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba]67
2 Kor. 5,3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
[hogy ha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk]68
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága (ragyogása) hasonló vala a
legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta (a kristályfényű) jáspis kőhöz” (Jel.
21,10-11) A hit emberei ezt mindig is tudták: „Hit által (költözött át, és) lakott az
ígéret földén (Ábrahám), mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és
Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal
bíró várost (azt a várost, amelynek szilárd alapja van), melynek építője
(tervezője) és alkotója az Isten” (Zsid. 11,9-10) 67
Pál apostol megvallása: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás
nyereség, De ha e (hús)testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy
melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom [vívódom;
gyötrődök] e kettő között, kívánván [vágyva vágyok] elköltözni [visszatérni,
hazatérni], és a Krisztussal lenni [létezni]; mert ez sokkal inkább jobb; [mind a
kettő vonz: Szeretnék elköltözni (megszabadulni), hogy Krisztussal egyesüljek,
mert ez mindennél jobb volna] De e (hús)testben megmaradnom szükségesebb
tiérettetek. És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok
mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra [fejlődésetekre] és
örömötökre” (Fil. 1,21-25) Ezért az apostol nem meghalásról, hanem
elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én
elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6) „Mert szükség, hogy ez a romlandó,
romolhatatlanságot [rothadatlan természetet] öltsön [öltözzön] magára, és e
halandó [emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes,
múlandó, pusztulásra ítélt] halhatatlanságot öltsön [öltözzön] magára. [a
romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a
halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és e
halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige (logosz), mely meg
vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése]
diadalra [a győzelemben örökre]. »Amikor pedig (ez a romlandó
romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor
teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a
diadal végleg)” (1 Kor. 15,53-54). De csak azoknál: „Akik nem vérből, sem a
(hús)testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek”
(Ján. 1,13) Mert: „Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől
született, szellem az” (Ján. 3,6) Azok: „akik nem romlandó, hanem
romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1
Pét. 1,23) 68
A feltámadott Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz
és őrzi az ő ruháját, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
34
2 Kor. 5,4 Mert [már azalatt is] akik e [földi] sátorban [hajlékban]
vagyunk is, [roskadozva és szorongva] sóhajtozunk megterheltetvén
[és fohászkodunk a teher miatt]; mivelhogy nem kívánunk
levetkőztetni [(ekdüó): lehúz (ruhát), (ruhájától) megfoszt]. Hanem
felöltöztetni [a Mennyből valót a földire ráölteni], hogy ami halandó
[meghalásra képes], elnyelje azt az élet [(katapinó): Hogy diadalt
arasson a halál fölött az élet]69
(szégyenét)” (Jel. 16,15) Ezért: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben
megpróbált (izzított) aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhát, hogy
öltözeted legyen (hogy felöltözz), és ne láttassék ki a te (szégyenletes)
mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy
láss” (Jel. 3,18) János apostol elragadtatásban látja, hogy kik kaptak – és mit
jelent az, hogy – fehér ruhát kaptak: „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság
(volt ott), amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból
(törzsből), és népből és nyelvből. És a királyiszék (a trónus) előtt és a Bárány
előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben (pedig) pálmaágak;
És kiáltanak nagy szóval (hatalmas hangon), mondván: Az üdvösség a mi
Istenünké, aki a királyiszékben (a trónuson) ül, és a Bárányé! Ekkor megszólalt
egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és
honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt:
„Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és
megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke (trónusa)
előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a
királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük (és a trónuson ülő, velük lakik)” (Jel.
7,9-10.13-15) Hát: „Örüljünk és örvendezzünk (és ujjongjunk), és adjunk
dicsőséget néki (és dicsőítsük őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő
felesége (menyasszonya) (fel)elkészítette magát, És adatott annak, hogy
felöltözzék tiszta és ragyogó (fényes) fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a
szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel. 19,7-8) És aki már megkapta a fehér
gyolcsból készült ruhát, azt még további díszes ruhákba öltöztetik. Erről prófétál
Ézsaiás is: „Örvendezvén örvendezek (és nagy örömöm telik) az Úrban, örüljön
lelkem az én Istenemben (mert víg örömre indít Istenem). Mert az üdvösség
ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül (és az
igazság palástját terítette rám), mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát
(ki fölteszi fejdíszét), és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit (ékszereit)” (Ésa. 61,10) 69
Már Ezékiás így panaszkodik a földi sátor levetése miatt: „Ezékiásnak, Júda
királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult. Én azt
mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz (Már
azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba),
megfosztva többi éveimtől! Mondám: nem látom (többé) az Urat, az Urat az élők
földében, nem szemlélek (láthatok) embert többé a nyugalom (a világ) lakói közt.
Porsátorom lerontatik (hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát), és elmegy
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
35
2 Kor. 5,5 Aki pedig minket erre elkészített [felkészített], az Isten az,
aki a Szellem zálogát70
is adta [ajándékozta] minékünk [foglalóul]71
tőlem, mint a pásztor hajléka (megfosztanak tőle)! (Összetekeri életemet, mint
takács a vásznat); Összehajtám, mint a takács, életemet hiszen levágott a
fonalról engem (elvágja életem fonalát); reggeltől estig végzesz velem!” (Ésa.
38,9-12) Péter apostol így inti a mindenkori keresztényeket: „Méltónak vélem
(helyesnek tartom) pedig, amíg ebben a (a földi) /por/sátorban vagyok, hogy
emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; Mint aki tudom, hogy hamar leteszem
(por)sátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.
De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom (elköltözésem) után is
mindenkor megemlékezhessetek ezekről. Mert nem mesterkélt meséket követve
ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét
(megjelenését); hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának (hanem
úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének)” (2 Pét. 1,13-16) Jób így
panaszkodik Istennek: „Napjaim gyorsabbak voltak a (takács) vetélő(jé)nél, és
most reménység nélkül tűnnek (múlnak) el. Emlékezzél (és gondold) meg, hogy
az én életem csak egy lehelet (csak szellő), és az én szemem nem lát többé jót.
Nem lát (nem pillant meg) engem szem, amely rám néz; te rám veted (felém
fordítod) szemed, de már nem vagyok! A felhő eltűnik és elmegy (elszáll), így aki
leszáll a sírba (a holtak hazájába), nem jő fel (nem jön vissza) többé” (Jób. 7,6-9)
„Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál (a futárnál): elfutának
(elszaladnak), nem láttak semmi jót. Ellebbentek (elsuhantak), mint a gyorsan
járó hajók (mint a sáscsónak), miként zsákmányára (le)csap a keselyű (a sas)”
(Jób. 9,25-26) Jákób megvallása a földi életről: „És monda a Fáraó Jákóbnak:
Hány esztendős vagy? Monda pedig Jákób a Fáraónak: Az én bujdosásom
(idegenként, jövevényként való életem/tartózkodásom) esztendeinek napjai
százharminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem
esztendeinek napjai (életem rövid volt, tele rossz napokkal), és nem érték el az
én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak (ameddig
idegenként, jövevényként való életük/tartózkodásuk idejét)” (1 Móz. 47,8-9) 70
Zálog: (arrabón): foglaló, előleg, biztosíték; Az Újszövetségben csak átvitt
értelemben van, vagyis általában olyan valóságot jelöl, amely részben
„kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek; így
„garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a
része. (Egy eljegyzési ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz szükséges pénz vagy
vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő összeg biztosítékát. 71
És így folytatja az apostol: „Aki el is pecsételt minket [pecsétjével megjelölt
(el is jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott
mennyei erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a
Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben
„kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. Így
„garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a
része] a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22) Ő
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
36
2 Kor. 5,6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e
testben (szómati: lényünkben, személyben) lakván, távol vagyunk72
[távol lakunk] az Úrtól. [Más fordítások: „Ezért tölt el a bizalom
minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben (valónkban)
vándorként élünk (jövevényekként vagyunk), távol járunk az Úrtól”
[Más: „Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a
testben (személyiségünkben) otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva,
idegenben vagyunk]73
bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Ez a Szellem
bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt,
[szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16) Ő
bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek: „Aki záloga [foglalója] a
mi örökségünknek [sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására
[arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének
magasztalására. [Egy másik fordítás szerint: s feladata az Istennek megtartott
nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes
szabadságba behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,14) 72
Távol vagyunk (ekdémeó): 1) kivándorol. 2) idegenben, száműzetésben,
hazájától távol él. Elhagyja hazáját, távozik népe köréből; idegenbe megy;
idegenben él. 73
Dávid megvallása: „Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek,
amint a mi atyáink is egyenként (és mint minden ősünk); a mi életünk napjai
olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15)
De kérlek: „Halld meg Uram az én könyörgésemet (imádságomat), figyelmezzél
(segély)kiáltásomra, könnyhullatásomra (könnyeim láttán) ne vesztegelj (ne
légy néma); mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm”
(Zsolt. 39,13) Péter apostol így figyelmezteti a megváltottakat: „Péter, Jézus
Krisztusnak apostola, a Pontusban (jelentése: tenger, hullám). Galáciában,
Kappadócziában (jelentése: nádas vidék). Ázsiában (jelentése: mocsár) és
Bithiniában (jelentése: korai sietség) elszéledt (szétszóródott) jövevényeknek
(idegen, azaz aki rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodik (tehát
olyanok, akiknek nem otthona a világ). És ha Atyának hívjátok őt, aki
személyválogatás nélkül (elfogulatlanul) ítél. (elválaszt, megkülönböztet;
(ki)válogat), kinek-kinek cselekedete (tevékenysége, munkássága) szerint.
(szent) félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek (vándorlásotok, zsellérségetek)
idejét (ideje alatt): Tudván, hogy nem veszendő holmin (romlandó, múlandó),
ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló
(értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás, életmód); Hanem
drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett, mocsoktalan)
bárányén, a Krisztusén. Tehát: Szeretteim, kérlek (kérlellek) titeket, mint
jövevényeket és idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat),
tartóztassátok meg magatokat (tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (érzéki
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
37
2 Kor. 5,7 (Mert hitben járunk [szó szerint: járunk-kelünk,
forgolódunk, életmódot folytatunk], nem látásban [nem szemlélésben,
mert a szemlélet még nem osztályrészünk (nem fizikai érzékelésben)]74
2 Kor. 5,8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni
e testből [(szómato: a földi élet megjelenési formája, a személyiség], és
elköltözni az Úrhoz. [Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban
szeretnénk megválni a testtől [(szómato)] és hazaérkezni az Úrhoz]75
2 Kor. 5,9 Azért igyekezünk is [kedvében járni, neki tetszeni], hogy
akár itt lakunk [akár közel vagyunk hozzá, akár nála vagyunk], akár
elköltözünk [távol járunk (élünk) Tőle], néki kedvesek legyünk76
epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (életetek) ellen vitézkednek
(küzdenek) (hadat viselnek a lélek, életetek ellen)” (1Pét 1,1.17-19.és 2,11) 74
Azért: „Mert most (ma még ugyanis) tükör által [Itt: a teljes mondat:
„tükörből látunk… és a kép rejtélyes, vagy: tükörből kapunk sejtelmes
(rejtélyes, talányos, megfejtésre váró) képet] homályosan [Itt a mondat: tükörből
nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos
marad] látunk. [képes beszédben, talányokban]. Akkor pedig [attól fogva]
színről-színre [Itt: színről-szinre = szemközt, úgy hogy a két személy vagy a
személy és a látnivaló egymással szemben áll) látni]. Most rész szerint van
bennem az ismeret [most még csak töredékes a tudásom; (most részt és
töredékesen ismerek)], akkor pedig úgy ismerek [Itt: jól megismer, azután
megért] majd (a dolgokra rá, vagyis tökéletesen), amint én is megismertettem.
[ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az Isten]” (1 Kor. 13,12) De már:
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,(csak) még nem lett nyilvánvalóvá,
hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha (amikor ez) nyilvánvalóvá lesz,
hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (olyannak
fogjuk őt látni, amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2) 75
És így folytatja az apostol: „Mert szorongattatom [vívódom; gyötrődök] e
kettő között, kívánván [vágyva vágyok] elköltözni [visszatérni, hazatérni], és a
Krisztussal lenni [létezni]; mert ez sokkal inkább jobb; [mind a kettő vonz:
Szeretnék elköltözni (megszabadulni), hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez
mindennél jobb volna]” (Fil. 1,23) 76
És így folytatódik a kijelentés: „Meggondolván (ítéljétek meg tehát), mi
legyen kedves az Úrnak” (Eféz. 5,10) „És ne szabjátok magatokat [ne
igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e
világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok,
formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;
megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes;
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
38
2 Kor. 5,10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk
[leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A
szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az,
ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus
ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a
szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett,
vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos,
káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]77
ami neki tetsző]” (Róm. 12,2) „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok,
hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17) 77
Mert Isten: „Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli ((krinó): megítél,
de nem elítél. Helyrehozza a helytelent) majd a föld kerekségét (oikúmené: az
egész emberiséget) igazságban (dikaioszüné: jogosság és igazságosságban) egy
férfiú (egy személy, egy ember) által, kit arra rendelt (akit erre kiválasztott);
bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból (a
halálból)” (Csel. 17,31) És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt
találja, amit keresett” (Jób. 34,11) „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre
előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)
Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te
atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek]
a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk
[jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm.
14,10) Mert: „(Ő) megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk
bizonyságot (arról), hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
Erről (vagyis Róla) a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek
bocsánatát veszi, (bűnbocsánatot nyer) az ő neve által mindenki, aki hiszen
Őbenne” (Csel. 10,42-43) Ezért: „(Kérve) kérlek azért az Isten és (a) Krisztus
Jézus színe előtt (az ő eljövetelére és országára kérlek), aki ítélni fog élőket és
holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele
alkalmatos, (és) alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts (biztass) teljes
béketűréssel (türelemmel) és tanítással” (2 Tim. 4,1-2) „Mindentől, ami
gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!
Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes
egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (életetek),
mind testetek (szóma: egész személyetek) feddhetetlenül (teljes épségben)
őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére (látogatására)” (1 Thess.
5,22-23) Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján
történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és
gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek
vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye
a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és
Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
39
2 Kor. 5,11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (és
az Igét hirdetjük), Isten előtt pedig nyilván [láthatók] vagyunk [Isten
előtt teljese át vagyunk világítva, nyíltan állunk]; remélem azonban,
hogy a ti lelkiismeretetek [(szüneidészisz): tulajdonképpen: szellemi-
önismeret] előtt is nyilván [láthatók] vagyunk [nyíltan állunk]. [Mivel
az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni (megnyerni) az
embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti
lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk]78
2 Kor. 5,12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem
alkalmat [lehetőséget] adunk tinéktek a velünk való dicsekedésre,
hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek
[hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak
látszat, és nem azzal, ami a szívben van, akik külső megjelenéssel
dicsekednek és nem szívvel, akik dicsőségüket a látszatban keresik és
nem a szívük igazságában]79
2 Kor. 5,13 Ha azért bolondok vagyunk [ha önkívületbe, extázisba
kerülünk; ha elragadtatunk, és magunkon kívül vagyunk], Istenért [van
ez, Istennek]; ha eszesek vagyunk, [ha a józanésznek megfelelően
járunk el; ha mérsékeljük magunkat, és önuralmat tanúsítunk]
érettetek van az [nektek tárulunk fel].
egyetemben” (1 Thess. 3,12-13) „Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által
munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6) 78
Az apostol így figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen
viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is
megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5) És:
„Meglássátok annakokáért (jól vigyázzatok), hogy mimódon okkal járjatok
(hogyan éltek), nem, mint bolondok (ne esztelenül), hanem mint bölcsek: Áron is
megvegyétek az alkalmatosságot (kihasználva az alkalmas időt), mert a napok
(az idők) gonoszok” (Eféz. 5,15-16) És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a
kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög
csapdájába essék” (1Tim. 3,7) 79
Ezek azok: Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni…” (Gal. 6,12) Hát:
„Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van
[rászorulunk], mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?” (2
Kor. 3,1) „Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik
önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és
magukhoz hasonlítják önmagukat” (2 Kor. 10,12)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
40
2 Kor. 5,14 Mert a Krisztusnak szerelme [(agapé):szeretete]
szorongat [ösztönöz] minket80
2 Kor. 5,15 Úgy vélekedvén [arra a meggyőződésre jutottunk], hogy
ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak [következőleg
mindenki meghalt]; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek,
ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és
feltámasztatott81
2 Kor. 5,16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk (hús)test szerint; sőt
ha ismertük is Krisztust (hús)test szerint [ha azelőtt emberileg
ismertük is], de [most] már többé nem [úgy] ismerjük.
2 Kor. 5,17 Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új
[(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új
teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi
megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új
jött létre; új állt elő]82
80
„Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga
idejében” (1 Tim. 2,6) 81
„Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk (Jelentése:
akár élünk, akár meghaltunk), együtt éljünk ő vele” (1 Thess. 5,10) „Hogy többé
ne embereknek kívánságai (emberi vágyak, szenvedélyek), hanem Isten akarata
szerint (akaratának megfelelően) (akaratától [theléma:vágy, tetszés,
elhatározás;szándék] ösztönözve) éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1Pét 4,2)
„Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért
akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel
[kelt életre] és elevenedett meg [lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind
élőkön uralkodjék. [hogy halottnak, élőnek ura legyen]” (Róm. 14,8-9) 82
A kijelentés így hangzik: És monda az, aki a királyiszéken ül vala (a trónuson
ülő): Ímé mindent újjá teszek (újjáteremtek mindent). És monda nékem: Írd meg,
mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak” (Jel. 21,5) Hogy: „A nép,
amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21)
„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi
vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3) „Mert
az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban
jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk
[azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10) „Aki önmagát adta mi érettünk, hogy
megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának
kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)”
(Tit. 2,14) Az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „… Bizony, bizony mondom
néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten
országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született,
szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
41
2 Kor. 5,18 Mindez pedig Istentől van [ezt Isten viszi végbe, és
mindez Istenből támadt], aki minket önmagával megbékéltetett a Jézus
Krisztus által [akit Krisztus kiengesztelt irántunk], és aki nékünk adta
a békéltetés szolgálatát [és aki minket a kiengesztelés szolgálatával
megbízott]83
születnetek” (Ján. 3,5-7) „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából
[vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem
Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13) És aki már újonnan – vagyis a Szent
Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott
(imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy
irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült
minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog
következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli”
remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3) Hiszen:
„Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek
valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18) Az újjászülő beszéd pedig: „…az igazság
beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5) És ti: „…nem romlandó, hanem
romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt.
1,23) Aki: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő
irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által”
(Tit. 3,5) „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák,
sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét.
1,4) Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne
a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat
cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19) „Mert
ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire
nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17) 83
Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki]
mindent [a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének
[kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van,
akár a földön, akár a mennyekben [az egekben]” (Kol. 1,20) Az apostolok azt az
örömhírt hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést
[kiküszöbölte] az Ő [saját] (hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való
törvényét eltörölvén [megszüntetvén; érvénytelenné tette; hatályon kívül
helyezte azért], hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet
szerezvén. [békességszerzővé] „És hogy megbékéltesse [kiengesztelte] az
Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma = személyében) a keresztfa [kínkaró;
kínoszlop] által, megölvén [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést. És eljövén
[örömhírként] békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.
Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk] mindkettőnknek egy Szellemben az
Atyához” (Eféz. 2,15-17) „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket [Megigazulásukat
azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják] miután megváltotta őket a Krisztus
Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
42
2 Kor. 5,19 Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban
megbékéltette önmagával a világot [Isten volt a Krisztusban, amikor
a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő
bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket; (paraptóma): hibás
lépés, botlás, baklövés, melléfogás törvényszegés, áthágás], és reánk
bízta a békéltetésnek [sőt belénk helyezte a kibékítés, a
kiengesztelődés] igéjét [logosz]84
2 Kor. 5,20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne
[maga az Isten buzdít benneteket] mi általunk: Krisztusért [Krisztus
nevében] kérünk, béküljetek meg [engesztelődjetek ki] az Istennel85
2 Kor. 5,21 Mert azt, aki bűnt [(hamartia): céltévesztést] nem ismert,
bűnné [(hamartia): céltévesztéssé] tette értünk [helyettünk], hogy mi
Isten igazsága [igazságossága] legyünk Őbenne [hogy általa
megigazultak legyünk Istenben]86
Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt [eleve] (el)
rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. [nekünk]. Isten ugyanis az előbb
[korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte;
megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25) „Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért
(céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján.
2,2) És: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel
[megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább
megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. [akkor (mennyivel)
inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm. 5,10) „Ez a
szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket,
és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért (céltévesztésünkért)” (1 Ján.
4,10) 84
A nemzetbeliekhez így szól a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan
elidegenültek [azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek] és ellenségek valátok
[ellenséges gondolkozásúak (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben
[haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis
megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]” (Kol. 1,21) 85
És így folytatja az apostol: „Amelyért követséget viselek láncok között
(amelynek követe vagyok a bilincsben is); hogy bátran szóljak arról, amiképpen
kell szólanom (hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell)” (Eféz. 6,20)
86 Péter apostol bizonyságtétele szerint, Őt: „Aki bűnt nem cselekedett (követett
el) (hamartia: nem vétette el a célt), sem a szájában álnokság nem találtatott
(csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában). Aki szidalmaztatván
(becsmérel, ócsárol, gyaláz), viszont nem szidalmazott (a szidalmat nem
viszonozta) (mikor gyalázták, gyalázást vissza nem mondott,), szenvedvén nem
fenyegetőzött. Hanem hagyta az igazságosan ítélőre (mindent az igazságos
bíróra hagyott) (átadta ügyét az igazságosan ítélőnek). Aki a mi bűneinket
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
43
2 Kor 6. Az élő Istenhez méltó szolgálat
2 Kor. 6,1 Mint együttmunkálkodók [mint Isten munkatársai] intünk
is [kérünk, és biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket], hogy hiába
ne vettétek légyen [hogy ne váljék hiábavalóvá (üressé,
(hamartia: céltévesztésünket) maga vitte fel testében (testén) a fára, hogy a
bűnöknek meghalván (hamartia: a céltévesztésre ne legyünk kaphatók), az
igazságnak (igazságosságnak, megigazult életet) éljünk. Akinek sebeivel
gyógyultatok meg (véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket, teljessé, éppé tett)
(az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2:22-24) Ézsaiás így prófétál
Róla: „A fogságból és ítéletből ragadtatott el (fogság és ítélet nélkül hurcolták
el). És kortársainál ki gondolt arra (ki törődött azzal), hogy kivágatott az élők
földéből (hogy amikor kiirtják a földön élők közül), hogy népem bűnéért
(anomia: törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegés) lőn rajta vereség (népe
törvényszegése miatt éri a büntetés)?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a
gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot (nem
követett el gonoszságot), és álnokság sem találtatott szájában (és nem beszélt
álnokul)” (Ésa. 53,8-9) És tette ezt Isten azért: „Mert ami a törvénynek lehetetlen
vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy
erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt
megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés]
(hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés
miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a
(hús)testben levő bűnt (céltévesztést]” (Róm. 8,3) Azért, hogy az embert
kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és
vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által
megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon,
tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt
teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15) „Krisztus váltott meg minket
[kivásárolt bennünket; szabadított fel váltságdíj ellenében] a törvény átkától
[átka alól] átokká [az átok hordozójává] levén [átok alá került] érettünk; mert
meg van írva: Átkozott minden, aki (száraz)fán függ. Hogy az Ábrahám áldása
Krisztus Jézusban legyen a pogányokon [szálljon a nemzetekre], hogy a Szellem
ígéretét elnyerjük [és befogadjuk] hit által. [a hiten keresztül]” (Gal. 3,13-14)
„Őbenne van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek (céltévesztésünknek)
bocsánata (eltörlése, elengedése; megbocsátása). Az Ő kegyelmének
gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7) „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy
Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5) Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban
való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál
törvényétől” (Róm. 8,2)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
44
haszontalanná) az, hogy elfogadtátok] az Isten kegyelmét [(kharisz)
Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását]87
87
És folytatja az apostol: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten
[művelés alatt álló] szántóföldje, Isten épülete [építése; építkezése] vagytok”
(1Kor. 3,9) „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom, és meg akarom
ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet
hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem].
Melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan
kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok), és követtek]. Amely által
üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha
megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel]
hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek
hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek
hivőkké]” (1 Kor. 15,1-2) Ezért buzdítunk, hogy: „Vigyázván (ügyelve) arra, hogy
az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon (el ne hajoljon); nehogy a
keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon (kárt ne okozzon),
és ez által sokan megfertőztettessenek” (Zsid. 12,15) És mivel az Ószövetségben
még nem volt kijelentés a sátánról, a Szent Szellem előképként mutatja be az
Úrtól való elszakadás következményét, úgy mintha minden rossz az Úrtól jönne:
„Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek
szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon
e nemzetek (e népek) isteneinek. Vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő
gyökér! És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek (ennek az átoknak) igéit, és
boldognak állítja magát az ő szívében (és áldásban bizakodva), ezt mondván:
Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is (jó sorom lesz
akkor is, ha megátalkodott szívvel élek). Hogy a részeg és a szomjas együtt
vesszenek (pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt. Nem
akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és
búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e
könyvben, és eltörli az Úr annak (még a) nevét (is) az ég alól. És kiválasztja azt
(különválasztja az ilyet) az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a
szövetségnek minden átka szerint (és romlást hoz rá, a szövetséghez tartozó
átkok szerint), amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben” (5 Móz. 29,18-21) Az
újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem, hogy a különböző csapások, bajok
nem Istentől vannak, hanem az ember szabad akaratából dönthet, hogy kinek
engedelmeskedik: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az
ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, (az) a (hús)testből arat
(majd) veszedelmet (pusztulást); aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat
örök életet” (Gal. 6,7-8) Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket:
„Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen;
ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket
akartok” (Gal. 5,17) Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek?
Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1) Ezért
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
45
2 Kor. 6,2 Mert Ő [és az Írás is azt] mondja: Kellemetes [(kairosz
dektosz): elfogadás/jókedv/szívesség/jóakarat/ meghatározott
időszakában/időpontjában, a kellő] időben [a kegyelem idején]
meghallgattalak, és az üdvösség [a megmenekülés, gyógyulás, ellátás,
áldás, stb.] napján megsegítettelek [ (boétheó): segítségedre siettem,
és kivonultam sereggel]. Ímé [most van] itt a kellemetes [a kellő] idő
[a kegyelem ideje; most van a szívesen fogadott időszak], ímé itt az
üdvösség [most van a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatás] napja88
2 Kor. 6,3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk [(proszkopé:
botlás, megütközés, sértődés, harag); Senkinek semmiféle megütközést
mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és
idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, amelyek a
(phüszé = személyetek, életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11) „Én fiacskáim
(gyermekeim), ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek (tévesszétek
(hibázzátok) el a célpontot). És ha valaki vétkezik (hibázik), van Szószólónk
(Pártfogónk) az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És (mert) Ő engesztelő áldozat
a mi vétkeinkért (hamartia: céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az
egész világért is” (1 Ján. 2,1-2)
88 Dávid imája, amely egyben prófécia is, így hangzik: „Én pedig néked
könyörgök (és hozzád imádkozom), oh Uram; jókedvednek (a kegyelem) idején,
oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest (nagy szeretettel) hallgass meg
engem (és) a te megszabadító hűségeddel (segíts meg)” (Zsolt. 69,14) És az Úr
válasza: „Így szól az Úr: Jókedvem (a kegyelem) idején én meghallgattalak, és a
szabadulás napján segítettelek, megtartlak (megőrizlek) és nép szövetségévé
teszlek (és megajándékozom általad szövetségemmel népemet), hogy megépítsd
a földet (és te állítsd helyre az országot), és kioszd az elpusztult örökségeket”
(Ésa. 49,8) Mert: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és
megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává (és
benned ajándékozom meg szövetségemmel a népeket, világosságommal a
nemzeteket)” (Ésa. 42,6) És az Úr Jézus Názáretben bejelenti küldetését, s hogy
Ő a próféciáknak beteljesítője: „Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy
felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy
a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek
és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat (a
megkínzottakat). Hogy hirdessem az Úrnak (jókedvének, és jóakaratának)
kedves esztendejét, meghatározott időszakát” (Luk. 4,18)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
46
nem okozunk], hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék [(mómaomai):
- gúnyol, ócsárol, gáncsol) hogy a szolgálatot ne gyalázzák; ne
ócsárolják, ne becsmérelhessék]89
2 Kor. 6,4 Hanem [úgy] ajánljuk magunkat mindenben [úgy
viselkedünk], mint Isten szolgái [diakónusai]; sok tűrésben90
[kitartásban, sok állhatatossággal; Nagy türelmet tanúsítva a
megpróbáltatásban], nyomorúságban91
szükségben92
[kényszerhelyzetben], szorongattatásban [türelmesen elviseljük a nehéz
körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat, és amikor hiányt
szenvedünk valamiben].
2 Kor. 6,5 Verésekben [verést szenvedve, mert sokszor megvernek
(megostoroznak) bennünket,], tömlöcben [börtönbe zárnak],
háborúságban [és a tömeg ellenünk támad; lázadások (zendülés)
csődület támasztása közepette, nyugtalanságban. (akatasztaszia: Itt a
görög jelentés. Háborgatás, vagy háborgás, vagyis: olyan körülmény,
ami őt személyében nyugtalanítja, munkájában zavarja)].
Küszködésben [fáradozásban, mert van, amikor keményen kell
dolgoznunk], virrasztásban [nem alhatunk éjjel; álmatlanságban],
böjtölésben [kényszerű éhezésben, mert néha nincs mit ennünk].
2 Kor. 6,6 Tisztaságban [feddhetetlenségben], tudományban
[ismeretben, (Isten ismeretben), tudásban, értésben], hosszútűrésben
[türelemben; béketűrésben; megértőn állhatatosság, és kitartásban],
szívességben [kedvességben, jóságban, szelídségben,
becsületességben, jóindulatban], Szent Szellemben, tettetés nélkül
89
És az apostol újra – és újra figyelmezteti Krisztus népét: „Meg ne
botránkoztassátok [(aproszkoposz): - cselekvő igealakban: ártalmatlan, azaz nem vezet
bűnbe] se a zsidókat, se a görögöket, [pogányokat, azaz: helléneket] se az Isten
(kihívott)gyülekezetét, [eklézsiáját, és megütközésre ne adjatok okot]” (1 Kor.
10,32) Hanem: „Legyetek az én követőim, [utánzóim] mint én is a Krisztusé.
[utánzója (követője) vagyok]” (1 Kor. 11,1) „Kérlek azért [tehát] titeket, legyetek
az én követőim [Szó szerint: Legyetek együttkövetőim]” (1 Kor. 4,16)
90 Tűrés (hüpomoné): - örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás,
állhatatosság. Elvisel, megmarad, kibír, kiáll, kitart, türelmes (-en, -mel van),
elszenved. Alatta marad a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket. 91
Nyomorúságban (thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás;
szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés
(testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás. 92
Szükség: ana(n)gké: kényszerítés, kényszerhelyzet, kényszer;
szükségszerűség; elkerülhetetlen (dolog); Tágabb értelemben: szorultság, szorult
helyzet, nyomorúság.
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
47
való [képmutatás (színészkedés) nélküli, nem színlelt, őszinte]
»(agapé): Isten szerinti« szeretetben. [Más fordításban: Mi valóban
Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat
bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a
bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli
szeretetünk],
2 Kor. 6,7 Igazmondásban [(logoszban) a való(igaz)ság igéjében, az
igazság hirdetésében kitartva], Isten csodatevő erejében [isteni
hatalommal]. Az igazságnak [a megigazultság az igazságosságnak]
jobb [jobboldali (támadó)] és bal felől való [baloldali (védő)]
fegyvereivel [(azaz támadó és védő) fegyverei által] »Más fordítás
szerint: az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely
megmutatkozik rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja, hogy Istennel
összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi
támadó és védekező fegyverekkel«
2 Kor. 6,8 Dicsőség és gyalázat [jó vagy rossz vélemény tisztelet, és
becstelenség, akár dicsőség, akár megszégyenülés] által, rossz és jó
hír [szidalom és rágalom dicséret, vagy megvetés, tiszteletlen
bánásmód] által. Mint hitetők [mint ámítók, tévelyítők, mint csalók,
mint csábítók, félrevezetők], és [mégis] igazak [valóigazat mondók]
>>Más fordításban: Ezekkel harcolunk, amikor az emberek dicsérnek,
vagy szidnak bennünket, amikor rosszat, vagy jót mondanak rólunk.
Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak igazat mondunk>>;
2 Kor. 6,9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek [jól
ismertek]; mint megholtak [halál szélén állók, halálra szántak,
meghalók, halálba menők, vagy: halálra ítéltek], és ím élők; mint
(meg)ostorozottak [mint megfenyítettek; mint megkínzottak
(összevertek) de belé nem haltak], és meg nem ölöttek. »Más
fordításban: Sokan egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól
ismernek. Néha úgy látszik, már közel vagyunk a halálhoz, mégis
élünk! A szenvedések sokszor megkínoznak, de mégsem ölnek meg
bennünket«.
2 Kor. 6,10 Mint bánkódók [szomorkodók], noha mindig örvendezők
[mégis mindig vidámak, derűsek, örülők]; mint szegények, de sokakat
gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók [mint
akiknek semmijük nincs, akiké mégis minden]. »Más fordításban: Sok
szomorúság ér bennünket, de ugyanakkor tele vagyunk örömmel is.
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
48
Igaz, hogy a pénztárcánk majdnem üres, mégis sok embert mi
tettünk gazdaggá. Valóban nincs semmi vagyonunk, mégis minden a
miénk«93
93
Így folytatja az apostol: „Annakokáért, mivelhogy ilyen [diakónusi]
szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet [irgalmasságot] nyertük
[könyörületben részesültünk], nem csüggedünk el; [nem veszítjük el
bátorságunkat; nem lankadunk (restülünk) meg]. Hanem lemondtunk [a
szégyellni való titkokról] a szégyen [a szégyenletes dolgok] takargatásáról, mint
akik nem járunk ravaszságban [nem alkalmazunk cselt, nem járunk
fortélyoskodásban], és nem is hamisítjuk meg [sem nem használjuk cselvetésre]
az Isten igéjét [logoszát]. De a nyilvánvaló igazsággal kelletjük [hanem a
való(igaz)ság nyílt hirdetésével (kijelentésével; láthatóvá tételével) ajánljuk]
magunkat minden ember lelkiismeretének [szellemi ismeret – együttészlelés] az
Isten előtt [Isten jelenlétében]” (2 Kor. 4,1) És ez sok zaklatással, üldözéssel jár:
„Mert amint bőséggel [túláradóan] kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből
[megpróbáltatásaiból, amin keresztülment, amit elszenvedett, átélt és
megtapasztalt], úgy bőséges a mi vigasztalásunk [buzdításunk,
megbátorodásunk] is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk [elnyomást
szenvedünk; szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást
szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk], a ti
vigasztalástokért és üdvösségetekért [vagyis: a bűnbocsánatért,
megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből, mindenfajta problémából, bajból). Megszabadításotokért (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/, oltalmazásotok,
biztonságotok. Állandóságotok. Jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi
javakban). Jóllét, azaz egészségetekért). Boldogságotok, és megtarttatásotokért]
van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon szenvedések
[amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére [elhordozására, a tehernek alatta
maradására, türelmes, kitartó, várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk; akár
megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az” (2 Kor. 1,5-6)
„Mert úgy vélem, [látom] hogy az Isten minket, az apostolokat [kiküldötteket, az
evangélium nagyköveteit], utolsókul állított [tett szemlére]. »g.(eszkhatosz): Isten
minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő«, mintegy halálra szántakul:
[halálra ítéltnek, kijelöltnek] mert [színházi] látványossága [csodája] lettünk a
világnak [kozmosznak], úgy angyaloknak, mint embereknek. Mind ez ideig
éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, [verést
szenvedünk; arcul veretünk] bujdosunk is [bizonytalan helyeken,
(otthontalanul); hajléktalanok, (hazátlanok) vagyunk]. Fáradozunk is, tulajdon
kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva
el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk;
[áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük;
[türelemmel elhordozzuk; helytállunk]. Ha gyaláztatunk, [becsmérelnek,
rágalmaznak; ha szidalmaznak, és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
49
keltve gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk, és] könyörgünk:
[imádkozunk és megvigasztalódunk] szinte [ennek] a világ(egyetemnek)
szemetjévé [salakjává] lettünk, mindeneknek söpredékévé [mocskává] egész
mostanig. [mind a jelen napig]” (1 Kor. 4,9.11-13) „Zsidóktól ötször kaptam
negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek,
háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran
voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között,
veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben
városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között.
Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és
szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” „Mindenütt
nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk
kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem
veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9) De ez nemcsak az apostolokra vonatkozik,
hanem minden Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent Szellem: „De
emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok
szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és
gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek
azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és
vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek
értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát
bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van
szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az
ígéret” (Zsid. 10,32-39) És azt a gyülekezetet is, amely teljesíti Isten akaratát –
azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt – azokat üldözik: „És ti a mi követőinkké
lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent
Szellem örömével. Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és
Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde. De nemcsak Macedóniába
és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre.
Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8) Beteljesült a prófécia:
„Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját ellenünk
minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46) Néha elkeseredünk, és azt mondjuk, hogy:
„Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és
napjaim szégyenben érnek véget?!” (Jer. 20,18) És az imára az Úr válasza:
„Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem
nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha
az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd” (Ján. 15,20)
„Boldogok vagytok, ha (énmiattam) szidalmaznak (gyaláznak) és háborgatnak
(üldöznek) titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek (és
mindenféle rosszat hazudnak rólatok) én érettem. Örüljetek és örvendezzetek (és
ujjongjatok), mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták
(üldözték) a prófétákat is, akik előttetek voltak (éltek)” (Mát. 5,11-12) Az Ige így
bátorítja az apostolt, és valamennyi Krisztusban élő hívőt: „Sok baja van az
igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
50
törik el közülük. A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az
igazat. Az Úr kimenti az ő szolgái életét, és senki meg nem lakol, aki Őbenne
bízik” (Zsolt. 34,20-23) Dávid így prófétál az Úr Jézusról, és az Ő testéről, amely
az Eklézsia: „Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: én már a csend
honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram,
támogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te
vigasztalásaid megvidámítottak engem. Van-é köze te hozzád a hamisság
székének, amely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? Az igaz embernek
életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De kőváram lőn én nékem az Úr, és az
én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; És visszafordítja reájok az ő
álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi
Istenünk” (Zsolt. 94,17-23) És mert az apostol ismeri az Igét és Istennek minden
ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és remélem, hogy semmiben
sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust
egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár
meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!... Mert azt
tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely
láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18) „Mert minden értetek van, hogy a
kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert
a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök
dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17) Ezért ne féljetek, hanem: „Öltözzétek
föl (öltsétek magatokra) az Isten minden fegyverét (fegyverzetét), hogy
megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk (mert a mi harcunk nem test
és vér ellen folyik), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen (erők
és hatalmak ellen), ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei
ellen, melyek a magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek föl az Istennek
minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket
elvégezvén (leküzdve) megállhassatok. Álljatok meg tehát, körül övezvén
derekatokat igazlelkűséggel (igazságszeretettel), és felöltözvén az igazságnak
mellvasába (és magatokra öltve a megigazulás páncélját). És felsaruzván
lábaitokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez
(mindenképpen) fölvevén a hitnek paizsát, amellyel ama gonosznak minden
tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek
kardját, amely az Isten beszéde. >rémája: megnyilatkozása, kijelentése, Igéje>:
(legyetek éberek, és) Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18) „Mert noha
(hús)testben élünk, de nem (hús)test szerint vitézkedünk (hadakozunk). Mert a mi
vitézkedésünk (hadakozásunk) fegyverei (ugyanis) nem (hús)testiek, hanem
erősek az Istennek (kezében), erősségek lerontására (erődítmények
lerombolására). Lerontván (ezekkel rombolunk le) okoskodásokat és minden
magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden
gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2 Kor. 10,3-5)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
51
2 Kor. 6,11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi
szívünk kitárult [kitágult előttetek]. »Más fordításban: „Korinthusi
testvéreink, mi mindent őszintén [nyíltan] elmondtunk nektek!
Kinyitottuk előttetek a szívünket«.
2 Kor. 6,12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban [nem a mi
szívünkben van kevés (szűkös) hely számotokra; Nem mi zárkóztunk el
tőletek]. Hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben [hanem a ti
szívetekben (a saját bensőtökben) van kevés (szűk) hely számunkra,
mert ti nem nyitottátok ki szíveteket] «Más fordításban: Értsétek meg,
a mi szívünkben bőven van számotokra hely! Azonban ti ezt nem
viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe fogadni bennünket».
2 Kor. 6,13 Viszonzásul, mint [édes] gyermekeimnek szólok, tárjátok
ki ti is szíveteket. [előttünk, és fogadjatok be minket]94
2 Kor. 6,14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy
igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van
egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a
törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a
törvénynélküli állapotnak]95
Vagy mi közössége a világosságnak [a
fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel. >Más
fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne
kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha
az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli
Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a
sötétséggel>96
94
Hát: „Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem
rontottunk, (senkit nem károsítottunk meg), senkit meg nem csaltunk” (2 Kor. 7,2) 95
Már Mózesen keresztül figyelmeztet az Úr: „Ne szánts együvé fogott ökörrel
és szamárral!” (5Móz. 22,10) Pál apostolon, keresztül nyer kijelentést, hogy mit
mond Isten igéje az ökrökről: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne
kösd fel // be a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek
gondja. (Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten)? Avagy nem érettünk
mondja-é általában (Nem teljes egészében értünk mondja ezt)? Mert (bizony)
mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt (reménységgel) kell
szántania, és aki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt.
(és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből)” (1
Kor. 9,9-10) És hogy hol folyik a szántás, ahol a nyomtatóökör dolgozik, arról így
szól az ige: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk ti pedig Isten [művelés alatt
álló] szántóföldje… vagytok” (1Kor. 3,9) 96
És így folytatódik a kijelentés: „Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (és
ne vegyetek részt ezekben); Mert valátok régen (egykor) sötétség, most pedig
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
52
2 Kor. 6,15 És mi egyezsége [lehet] Krisztusnak Béliállal >jelentése:
értéktelen vagy gonosz; haszontalan; Béliál, mint a Sátán egyik jelzője>
[vagy mi azonosság, mi összhang van Krisztus és Béliál között;
Hogyan hozható össze Krisztus Béliállal; Hogyan értene egyet
Krisztus Béliállal]? Vagy mi köze [mi része van] hívőnek hitetlenhez
[vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között] »Más fordításban:
„Miben egyezhet meg egymással Krisztus és a Sátán? Lehet-e
valamilyen közösség hívő és hitetlen ember között«
2 Kor. 6,16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal.
[Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal; Hogyan tűri meg
Isten temploma a bálványokat]? Mert ti az élő Istennek temploma
vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük
járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek97
világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok (úgy éljetek).
Meggondolván (ítéljétek meg), mi legyen kedves az Úrnak. És ne vegyetek részt
a sötétség haszontalan (gyümölcstelen) cselekedeteiben, hanem inkább
leplezzétek le (és feddjétek meg) ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról
még beszélni is szégyen” (Eféz. 5,7-8.10-12) „És ezeket azért írjuk néktek, hogy
örömetek teljes legyen. És ez (pedig) az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és
hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; (akkor)
hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk,
amint Őmaga a világosságban van: (akkor) közösségünk van egymással, és
Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7) 97
Isten templomáról hangzik a kijelentés: „Nem tudjátok, hogy ti Isten
temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély]
vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát
megrontja [lerontja; megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt
megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az
Isten temploma szent [(hagiosz): a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a
templom ti vagytok” (1Kor. 3,16-17) És ismét így szól a Szent Szellem: „Avagy
nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyiségetek, legbelső énetek) [amit
Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz): templom
magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten
ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok. „... Mert mi az élő Isten
temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta. Közöttük fogok lakni és járni,
Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” Mert [drága; nagy] áron vétettetek
[vásároltattok] meg. [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és
hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma): egész valótokban] (és
szellemetekben, amelyek az Istenéi) (1 Kor. 6,19.16.20) „Kik fölépíttettetek az
apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus,
Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
53
2 Kor. 6,17 Annakokáért menjetek ki [távozzatok] közülük, és
szakadjatok el [és váljatok külön, és különüljetek el tőlük], azt mondja
az Úr, és tisztátalant ne illessetek [ne érintsetek, tisztátalanhoz
(szennyeshez) ne nyúljatok]; és én magamhoz fogadlak [befogadlak]
titeket
2 Kor. 6,18 És leszek néktek Atyátok [édesapátok], és ti lesztek
fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Mindenható Úr [a Teljhatalmú,
mindent-uraló, mindeneken uralkodó]98
Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-
22) Ezért: „Ti magatok is, mint élő (eleven) kövek épüljetek fel szellemi házzá
(szent templommá), szent papsággá. Hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok,
amelyek kedvesek (jóváhagyott, és elfogadható) Istennek a Jézus Krisztus által
(hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves szellemi áldozatokat mutassatok be)”
(1Pét 2,5) Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő
tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és
növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10) Mert: „ti nem vagytok testben,
(szarki = húsban) hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek.
Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9) Így teljesültek
be a próféciák: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez
velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet
közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők
nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki
megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-
28) Már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „És az Izráel fiai között lakozom,
és nékik Istenük leszek” (2 Móz. 29,45) „És az én hajlékomat közétek helyezem, és
nem utállak meg benneteket. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig
az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12) Dávid így prófétál erről: „A te
bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen
időkig!” (Zsolt. 93,5) Zakariáson keresztül megismétli az Úr az ígéretet: „Ezt
mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én meg/kiszabadítom az én népemet a nap
keltének (napkelet) földéről és a nap nyugtának (napnyugat) földéről. És
elhozom őket, és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig
Istenükké leszek hűséggel és igazsággal (valósággal és igazán). Ezt mondja a
Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e
beszédeket (ezeket az igéket) a próféták szájából, akik szóltak, mikor
megvetteték (lerakták) a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a
templom” (Zak. 8,7-9) Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem a
Seregek Ura házának alapját: „Mert más alapot [fundamentumot] senki sem
vethet a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint
ami már megvan] amely a Jézus Krisztus” (1Kor. 3,11)
98 Minden prófétán keresztül figyelmezteti az Úr az Ő népét: „Menjetek ki
Bábelből. >>jelentése: meglátogatás [ítélettel]>> (Babilóniából >>jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten kapuja/istenek kapuja; ez a város az
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
54
2 Kor 7. Intés megszentelődésre
istentelenség, a bálványimádás és az Isten elleni lázadás foglalata>>). fussatok el
Káldeából >>jelentése: férfias, harcias; nyereség) Ország, fővárosa Babilon>> (a
káldeusok közül) ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg, tudassátok ezt,
(ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és), terjesszétek a föld végső
határáig. Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot (jelentése: aki a más
helyére lép)” (Ésa. 48,20-22) Bizony: „Feltűrte (kinyújtotta) az Úr szent karját
minden népeknek szemei előtt (szeme láttára), hogy lássák a föld minden határai
Istenünk szabadítását! Távozzatok, távozzatok, jertek (vonuljatok) ki, onnan,
tisztátalant (tisztátalan dolgot) ne illessetek (ne érintsetek), jertek ki közülük
(vonuljatok ki belőle), tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit
hordozzátok. Mert ne sietséggel jertek ki (nem kell sietve vonulnotok), és ne
futással menjetek (nem kell futva mennetek); mert előttetek megy (jár) az Úr, és
követni fog Izráel Istene (mögöttetek is Izráel Istene lesz)” (Ésa. 52,10-12) És
hogy honnan kell kimenekülni mindazoknak, akik az Úréi – vagyis mivel és
kikkel nem szabad közösséget vállalni – arról így szól Isten Igéje: „Fussatok
(meneküljetek) ki Babilonból, (e világból, hiszen e világ a bálványimádás és az
Isten elleni lázadás színhelye). És kiki mentse meg az ő lelkét (az életét). Ne
vesszetek el az ő gonoszságáért (az ő bűne miatt), mert az Úr bosszúállásának
ideje ez, megfizet néki érdem szerint (tetteiért)” (Jer. 51,6) Mert: „Megfenyítem
(megbüntetem) Bélt is Babilonban (Bél jelentése: úr, gazda, parancsoló, összezavaró,
birodalma a föld), és kivonom (és kiveszem) szájából, amit be/elnyelt, és többé
nem futnak (nem özönlenek) hozzá a nemzetek (a népek), Babilonnak kőfala is
ledől (várfala is leomlik). Jöjjetek ki belőle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg
lelkét (mentse mindenki az életét) az Úr haragjának tüzétől (hogy el ne érje az
ÚR haragja). És el ne olvadjon (ne lágyuljon meg) a ti szívetek és ne féljetek a
hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő (ez a hír járja),
és a másik esztendőben is a hír (az a hír), hogy erőszakosság van a földön,
uralkodó tör uralkodóra!” (Jer. 51,44-46) Hát: „Fussatok ki (bujdossatok el)
Babilonból és jöjjetek ki Káldea földéből (távozzatok a káldeusok országából),
és olyanok legyetek, mint a kecskebakok (mint a kosok) a nyáj előtt” (Jer. 50,8)
János apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem a prófétai szót: „És hallék
más szózatot a mennyből (egy másik hang szól az égből), amely ezt mondja
vala: Fussatok ki (menjetek ki) belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő
bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból (és hogy a rámért csapások ne érjenek
titeket)” (Jel. 18,4) És a Szent Szellem megvilágítja, hogy mi a prófétákon
keresztül kijelentett Isteni akarat, és annak oka: „Ne szeressétek a világot, se
azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az
Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a
szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És
a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
55
2 Kor. 7,1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak [ezeknek az
ígéreteknek birtokában vagyunk], szeretteim [kedveseim], tisztítsuk
meg magunkat [tartsuk távol magunktól] minden (hús)testi és szellemi
tisztátalanságtól [őrizkedjünk a (hús)test és a szellem minden
szennyétől; tisztítsuk meg magunkat minden szennyezéstől melyet hús
vagy szellem okoz], Isten félelmében vivén véghez [tegyük teljessé;
hajtsuk végre] a mi megszentelésünket. [Isten félelmében jussatok
tökéletességre a szentségben]. >Más fordítás: Kedveseim, micsoda
ígéretek ezek – és éppen nekünk szólnak! Ezért hát tisztítsuk meg
magunkat minden olyan dologtól, ami akár a testünket, akár a
szellemünket beszennyezi. Kitartóan és teljesen szánjuk (szenteljük)
oda magunkat és egész életünket Istennek, hiszen mi tiszteljük
Istent!>99
99
A hús pedig ezekkel szennyez be: „A (hús)testnek cselekedetei pedig
nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések
(viszálykodás), gyűlölködések (féltékenység), harag, patvarkodások (önzés),
visszavonások, (széthúzás), pártütések (pártoskodás), Irigységek, gyilkosságok,
részegségek (részegeskedés), tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre
mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket
cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek” (Gal. 5,19-21) és így
folytatódik a kijelentés: „Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok
[gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne
tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne
vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint
megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi; kicsapongók; cédák] se
bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó]. Se házasságtörők, se
pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem
természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi]. Se
férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes
nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal
paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvaj] se telhetetlenek, [kapzsi;
fösvény; nyerészkedő; haszonleső] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók.
[átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók
[rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors,
hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik
[nem részesülnek] Isten országát. [királyságát. Bizony] Ilyenek voltatok pedig
némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten megmosott;
megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de
megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak
nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,9-11) Már a prófétán keresztül
így szól az Úr: „Mosódjatok, tisztuljatok meg. (Mossátok tisztára magatokat),
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
56
2 Kor. 7,2 Fogadjatok be minket [adjatok helyet nekünk] a
szívetekbe; senkit meg nem bántottunk [senkit nem döntöttünk
romlásba, senkivel szemben hamisságot el nem követtünk], senkit meg
nem rontottunk [senkit nem használtunk ki], senkit meg nem csaltunk.
[Értsétek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem
tettünk, senkit rá nem szedtünk]
2 Kor. 7,3 Nem vádképen [nem elítélésképpen; nem
szemrehányásképpen, nem rosszallásképpen említem] mondom; hisz
előbb mondottam [mert előre kijelentettem; hiszen előrebocsátottam],
hogy szívünkben vagytok [zárva], hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
[Más fordítás: Nem azért mondom ezt, hogy hibáztassalak benneteket.
Hiszen a szívembe zártalak, és annyira szeretlek titeket, hogy veletek
együtt akarok élni is, meghalni is]100
távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát. (Vigyétek el szemem
elől gonosz tetteiteket), szűnjetek meg gonoszt cselekedni. (Ne tegyetek többé
rosszat)” (Ésa. 1,16) És az apostolon keresztül folytatja az Úr: „Mert nem
tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten”
(1 Thess. 4,7) Hogy: „… amiképpen szent az, aki elhívott titeket (a titeket meghívó
Szenthez méltóan), ti is szentek legyetek teljes (egész) életetekben (életvitel,
életvezetés, magatartás, életmód) Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én
szent vagyok” (1Pét 1,15-16) És hogy hogyan szentelődhetünk meg, arról így szól
a szent Szellem: „… Krisztus … szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;
Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével, az Ige által” (Eféz.
5,25-26) „Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a
megszentelteket” (Zsid. 10,14) Ezért: „Ha … a világosságban járunk, amint ő
maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak,
az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,7) Pál apostol
megvallása így hangzik: „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem,
én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a
pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká
legyenek]” (Róm. 15,16) 100
És így folytatja az apostol: „A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi
szívünk kitárult [kitágult előttetek]. »Más fordításban: „Korinthusi testvéreink,
mi mindent őszintén [nyíltan] elmondtunk nektek! Kinyitottuk előttetek a
szívünket«. Nem mi bennünk vagytok szorosságban [nem a mi szívünkben van
kevés (szűkös) hely számotokra; Nem mi zárkóztunk el tőletek]. Hanem
szorosságban vagytok a ti szívetekben [hanem a ti szívetekben (a saját
bensőtökben) van kevés (szűk) hely számunkra, mert ti nem nyitottátok ki
szíveteket] «Más fordításban: Értsétek meg, a mi szívünkben bőven van
számotokra hely! Azonban ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe
fogadni bennünket». Viszonzásul, mint [édes] gyermekeimnek szólok, tárjátok ki
ti is szíveteket. [előttünk, és fogadjatok be minket]” (2 Kor. 6,11-13) „Senkinek
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
57
2 Kor. 7,4 Nagy az én bizodalmam hozzátok [és irántatok. Nagy
szabadságom van a szólásban (nyílt szóval vagyok) felétek], nagy az
én dicsekvésem felőletek [tele vagyok veletek való dicsekvéssel]; telve
vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem [csordultig
vagyok örömmel] minden mi nyomorúságunk [nyomás, szorítás,
szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás]
mellett [minden bajom közepette]. [Más fordítás: Őszintén beszélek
veletek, és nagyon büszke vagyok rátok. Minden gondom ellenére tele
vagyok örömmel és vigasztalással; Nagy a mi szabadságunk a veletek
való szólásra, sok a dicsekednivalónk veletek. Minden
nyomorúságunkban telve vagyok bátorítással, – túlárad örömöm]
2 Kor. 7,5 Mert mikor Macedóniába jöttünk [megérkeztünk], sem volt
semmi nyugodalma a mi (hús)testünknek, sőt mindenképen
nyomorogtunk [mert mindenféle zaklatásban volt részünk,
gyötrődtünk, mindenben szorongattak]; kívül harc [volt, támadtak],
belül félelem [Más fordítás: Amikor megérkeztünk Macedóniába, nem
találtunk nyugalmat. Mindenféle gondok és bajok gyötörtek: kívülről
támadások értek, belül félelem támadott bennünket].
2 Kor. 7,6 De az Isten, a megalázottak [a nyomorultak, a csüggedők, a
letörtek] vigasztalója101
[bátorítója, aki az alázatosokat felbátorítja],
minket is megvigasztalt [megbátorított] Titus megjöttével
[megérkezésével, megjelenésével]. [Más fordítás: Isten azonban
megvigasztalja azokat, akiket a földre tapostak. Igen, ő vigasztalt meg
minket azzal, hogy Titusz megérkezett]
2 Kor. 7,7 Sőt nem [nemcsak a] megjöttével [megérkezésével,
megjelenésével] csupán, hanem azzal a vigasztalással [bátorítással] is,
ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok (is jól) tudjátok,
hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak”
(Csel. 20,33-34) „De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok
(ravasz ember) lévén ravaszsággal (csellel) fogtalak meg titeket. Avagy akiket
hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-e titeket (vagy
valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket)? Megkértem Titust, és vele
együtt elküldtem amaz atyafit (azt a testvért is); csak nem fosztott ki (csalt meg)
titeket Titus? Nem egyazon Szellem szerint jártunk-e? Nem azokon a nyomokon-
e?” (2 Kor. 12,16-18) 101
Az Úr Jézus ígérete: „És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót (bátorítót,
pártfogót) ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama
Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (és nem kaphat meg), mert nem látja őt
és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek
marad” (Ján. 14,16-18)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
58
amellyel ti vigasztaltátok meg [amelyben neki nálatok része volt],
hírül [tudomásunkra] hozván nékünk a ti kívánkozásotokat
[vágyódásotokat, irántam érzett sóvárgásotokat, felbuzdulásotokat], a
ti kesergéseteket [sírásotokat, hogy aggódtok], a ti hozzám való
[buzgó] ragaszkodásotokat; úgyhogy én még jobban örvendeztem.
[úgy, hogy ez még inkább fokozta örömömet]. [Más fordítás: De nem
csak ezzel, hanem azzal a bátorítással is, amit tőletek kapott. Mert jó
híreket hozott tőletek: hogy mennyire szeretnétek már találkozni
velünk, hogy mennyire szomorúak vagytok amiatt, amit rosszul
tettetek, és hogy mennyire ragaszkodtok hozzánk. Ennek azután
nagyon megörültem]
2 Kor. 7,8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem
bánom [nem sajnálom], noha bántam [sajnálkoztam ugyan]; mert
látom, hogy az a levél [szükséges volt], ha ideig-óráig [kis időre] is,
[de] megszomorított titeket. »Más fordítás: Mert lehet, hogy
szomorúságot okoztam nektek az előző levelemmel, de már nem
bánom. Igaz, korábban azt hittem, hogy rosszul tettem, de most már
látom, hogy az a levél csak egy kis időre szomorított el benneteket«.
2 Kor. 7,9 [de] Most [már] örülök, nem azért [nem annak], hogy
megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre [hogy
megszomorodásotok más felismerésre térített titeket; hogy
gondolkodásmód megváltozására (észretérésre)] szomorodtatok meg.
Mert Isten [gondolata] szerint szomorodtatok meg [Istennek tetsző
módon voltatok szomorúak], hogy miattunk semmiben kárt ne
valljatok [hogy mi semmi kárt nem okoztunk nektek]. «Más fordítás:
Most már örülök, hogy megírtam azt a levelet. Persze, nem annak,
hogy szomorúságot okoztam vele, hanem annak, hogy ezáltal
megváltoztattátok a gondolkodásotokat és szíveteket. Az ilyen fajta
szomorúság Isten akarata szerint változtat meg benneteket, és így
semmi bajt nem okozott nektek a levelem».
2 Kor. 7,10 Mert az Isten szerint való [az Istennek tetsző] szomorúság
üdvösségre való megbánhatatlan [megingathatatlan] megtérést szerez
[más felismerésre térést munkál menekülésre, melyben nincs
megbánni való; megbánhatatlan gondolkozásmód megváltoztatást
munkál az üdvösségre]; a világ szerint való szomorúság pedig halált
szerez [munkál; a halálba visz.] «Más fordítás: Mert az a fajta
szomorúság, ami Isten akarata szerint változtatja meg a
gondolkodásotokat és a szíveteket, végül a megmeneküléshez vezet –
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
59
az ilyet utólag soha nem kell megbánni. Ezzel szemben az a fajta
szomorúság, ami a hitetlen emberekre jellemző, a halálhoz vezet».102
2 Kor. 7,11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok [a
ti Istennek tetsző szomorúságotok] milyen nagy buzgóságot
[felbuzdulást, mekkora igyekezetet, erős elszántságot,lelkesedést,
sietséget, komolyságot] keltett [munkált] ti bennetek, sőt védekezést
[mentegetőzést], sőt bosszankodást [méltatlankodást, felháborodást],
sőt félelmet, sőt kívánkozást [vágyakozást], sőt buzgóságot, sőt
bosszúállást [igazságszolgáltatást, sőt a vétkes megbüntetését].
Mindenképen bebizonyítottátok [igazoltátok, és mindenben úgy
mutattátok be magatokat], hogy szentül- tiszták [ártatlanok] vagytok e
dologban [ebben az ügyben]. [Más fordítás: „A ti szomorúságotok
nyilván Isten akarata szerinti változásokat okozott bennetek: nagy
igyekezetet, védekezést, bosszankodást, félelmet és ragaszkodást.
Felkeltette bennetek a kívánságot, hogy újra találkozhassunk. Sőt, meg
is akartátok büntetni, aki vétkezett. Ezek a dolgok mind azt
bizonyítják, hogy ártatlanok vagytok].
2 Kor. 7,12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt [nem aki a
hamisságot elkövette], sem a sértett miatt [és nem is a sértett
érdekében írtam]; hanem hogy nyilvánvaló legyen [ismertté váljon,
megmutatkozzon] nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten
[színe] előtt. [Más fordítás: Ha tehát írtam is nektek, nem amiatt az
ember miatt írtam, aki valami rosszat tett. Sem nem amiatt, akit
megbántottak. Azért írtam, hogy ti magatok is lássátok meg Isten
szemével, milyen nagy igyekezet van bennetek irántunk].
2 Kor. 7,13 Annakokáért megvigasztalódtunk [és felbátorodtunk] a ti
vigasztalástokon; de sokkal inkább örültünk [de
megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk] a Titus örömén,
102
Ezért mondja a Szent Szellem: „Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az
orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív” (Préd. 7,3) „Mert az kedves dolog
(értékes), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istentől felébresztett
lelkiismeretéért) (Istenhez tartozása tudatában) tűr (elvisel, kitart, kibír)
keserűségeket…” (1Pét 2:19) Ezt tudva mégis így ír az apostol: „Mert sok
szorongattatás [gyötrődés] és szívbeli háborgás [szorongás; aggodalom] között
írtam néktek sok könnyhullatással [szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű
könnyek között], nem hogy megszomoríttassatok [nem azért, hogy szomorúságot
okozzak nektek], hanem hogy megismerjétek azt a [(agapé): Isten szerinti]
szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. [amely bennem különösen
nagy irántatok]” (2 Kor. 2,4)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
60
hogy az ő szellemét ti mindnyájan megnyugtattátok: [felvidítottátok,
felüdítettétek, földerítettétek]103
2 Kor. 7,14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem
maradtam szégyenben [nem szégyenültem meg]; de amint ti néktek
mindent igazán szólottam [mindent az igazsághoz [(alétheia): valóság
Isten Igéjéhez] híven mondtunk el nektek], azonképpen a mi Titus előtt
való dicsekvésünk is igazsággá [valósággá] lett [igaznak bizonyult].
»Más fordítás: Ugyanis előzőleg sok jót mondtam Titusznak rólatok,
sőt, dicsekedtem veletek. Nagyon örülök, hogy ezzel nem vallottam
szégyent, mert ő úgy tapasztalta, hogy amit rólatok mondtam, az mind
igaz«
2 Kor. 7,15 És ő még jobb szívvel van irántatok [Az ő szíve (bensője)
még jobban felétek fordult, és felgerjedt irántatok], visszaemlékezvén
mindnyájatoknak engedelmességére [szófogadására], hogy
félelemmel és rettegéssel [reszketéssel, amint félve és aggódva]
fogadtátok őt. [Más fordítás: Így azután Titusz még jobban szeret
benneteket. Örömmel emlékezik arra az engedelmességre, tiszteletre,
sőt félelemre, amellyel fogadtátok]104
2 Kor. 7,16 [Szívből] Örülök, hogy mindenképpen [és minden
tekintetben] bízhatom bennetek.105
103
Hiszen meg van írva, hogy: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal”
(Róm. 12,15) Ezért: „… akár szenved [(paszkhó): kibír (= történik vele valami);
megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved, eltűr, elvisel; ÉRZELEM vagy
érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek, fájdalmasak vagy rosszak: szenved] egy [az
egyik] tag [melosz=valamilyen funkciót ellátó rész]. Vele együtt szenvednek
[(szümpaszkhó): részvéttel van valaki iránt; együtt ÉREZ valakivel; együtt szenved;
közös vagy ugyanolyan jellegű fájdalmat él át, vagy üldöztetést] a tagok mind.
[valamennyi együtt szenved vele; minden tag egyetembe bánkódik] akár
tisztességgel [(doxadzó: megbecsülésben részesül] illettetik [tiszteletben van része;
(dicsőségben részesül)] egy [az egyik] tag, vele együtt örülnek [örvendeznek;
(szünkhairó): - részt vesz a boldogságában] a tagok mind” (1 Kor. 12,26) Mert a
szeretet: „Nem örül [nem örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak;
igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az
igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében
leli]” (1 Kor. 13,6) 104
Így töltötték be a próféciát: „Szolgáljátok az Urat félelemmel [rettegéssel] és
örüljetek [ujjongással, az öröm hangos megnyilvánulásával] reszketéssel
[reszketve vigadjatok; örvendezzetek neki rettegéssel; ujjongjatok előtte
remegve]” (Zsolt 2,11) 105
És más levelei megvilágítják, hogy az ő bizodalma az Úrban van a hívőkkel
kapcsolatban is: „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
61
2 Kor 8. Az adakozásról
2 Kor. 8,1 Tudtotokra adjuk pedig [hírt adunk nektek, hadd
ismertessem meg veletek], atyámfiai [testvéreim], Istennek azt a
kegyelmét, amelyet Macedónia [jelentése: összezúzás] gyülekezeteivel
közlött [amellyel elárasztotta Macedónia (kihívott) gyülekezeteit,
eklézsiáit]106
(amiket parancsolunk), azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni” (2 Thess. 3,4)
És: „Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok
másképp gondolkodni (hogy más értelemben nem lesztek); de aki megzavar
titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10) 106
És így folytatja az apostol, az adakozás Isten kegyelme, ezért: „A szentek
iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. Hiszen ismerem a ti
készségeteket amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész
a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. Mindamellett
(mégis) elküldöttem az atyafiakat (testvéreket), hogy a mi felőletek (veletek)
való dicsekedésünk ebben a részben (ügyben) hiábavaló ne legyen; hogy, amint
mondám, készen legyetek. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak,
és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne
mondjam ti, ebben a dologban (bizodalmunkban). Szükségesnek véltem azért
utasítani az atyafiakat (Szükségesnek tartottam tehát hogy megkérjem a
testvéreket), hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre
megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány
(hálaáldozat), és nem mint ragadomány (nem pedig mint kényszerű adomány).
(2 Kor. 9,1-5) Az adakozásról sok mondanivalója van az apostolnak: „A szentek
szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A
szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]…” (Róm. 12,13) És a kihívott
gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban (ezekben a napokban) pedig
menének Jeruzsálemből Antiókhiába (jelentése: bosszúálló, üldöző) próféták.
Felkelvén pedig (előállt) egy azok közül, név szerint Agabus (jelentése: a
szeretett, szenvedélyes szerelem), megjelenté (megjövendölte) a Szellem által,
hogy az egész föld kerekségén nagy éhség (éhínség) lesz; amely meg is lőn (be is
következett) Klaudius (jelentése: sánta; a megbénult, a síró) császár idejében. A
tanítványok pedig (valamennyien) elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-
kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó
atyafiaknak (testvéreknek): Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez (a
gyülekezet elöljáróihoz) Barnabás (jelentése: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret
fia) és Saulus (jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt), keze által” (Csel. 11,
27-30) És azt tanácsolaja az apostol a gyűjtésre vonatkozóan: „Ami a szentek
számára [javára, részére] való alamizsnát [rendezett adomány gyűjtést] illeti,
amiképpen Galácia [kihívott] gyülekezeteinek [eklézsiáinak] rendeltem
[meghagytam], ti is azonképpen cselekedjetek. [úgy járjatok el] A hétnek első
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
62
2 Kor. 8,2 Hogy a nyomorúság [a nehézségek, bajok] sok próbái
közt is [és a súlyos megpróbáltatások ellenére] bőséges [túláradó] az
ő örömük és igen nagy [mélységes] szegénységük/ből [bőséges
adakozás fakadt, és] jószívűségük [a tisztaszívűség; őszinteségük]
gazdagságává növekedett (sokasodott) [és igen nagy (nyomasztó)
szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága]
2 Kor. 8,3 Mert, bizonyság vagyok rá [tanúskodom arról, hogy],
erejük szerint [hogy képességükhöz mérten], sőt erejük felett
[képességükön felül] is [önként] adakoznak, [Más fordítás:
napján mindenitek tegye félre [és gyűjtse össze] magánál (otthon) [és rakja
össze], amit [hét közben] sikerül összegyűjtenie [ami tőle telik; ami neki tetszik],
hogy ne akkor történjék [legyen] a gyűjtés, amikor odamegyek. [ha majd
megérkezem]. Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok [alkalmasnak
találtok; akiket kipróbáltaknak fogtok látni] leveleitek által, azokat küldöm el
[ajánlólevéllel], hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti [kedves] ajándékotokat
[szeretetadományotokat]. Ha pedig méltó [érdemes] lesz [a gyűjtés arra; (vagyis
ha megéri)], hogy én is elmenjek [elutazzam], velem együtt jönnek” (1 Kor. 16,1-
4) Mert: „Azt mondom (és tudjuk) pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki
bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte (mindenki úgy adjon, ahogyan
előre eldöntötte) szívében, nem szomorúságból (ne kedvetlenül), vagy
kénytelenségből (kényszerűségből); mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az
Isten pedig hatalmas (van hatalma) arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét;
hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén (hogy mindenütt
mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek), minden jótéteményre
bőségben legyetek (és bőségben éljetek minden jó cselekedetre), Amint meg van
írva: Szórt, adott (bőkezűen osztott) a szegényeknek; az ő igazsága örökké
megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád
(megadja) és megsokasítja a ti vetéseteket (vetőmagotokat) és megnöveli
(megszaporítja) a ti igazságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben
meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez (szül)
az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata (ennek a szolgálatnak az ellátása)
nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az
Isten előtt (sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt); Amennyiben e szolgálatnak
próbája által (eredményességéért) dicsőítik (majd) az Istent a ti Krisztus
evangéliumát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való
adakozó jószívűségtekért (amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul).
Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok
való bőséges kegyelme miatt (mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok). Az
Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,6-15)
Tehát: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van
annak megcselekedése (Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy
megtedd)” (Péld. 3,27)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
63
Elmondhatom, hogy annyit adtak, amennyit csak tudtak. Sőt, talán
még annál is többet]
2 Kor. 8,4 Sok [buzdítással, és] könyörgéssel kérvén [igyekeztek
meggyőzni] minket [sok kérleléssel könyörögve és erősen sürgetve
kérték tőlünk azt a kegyelmet], hogy a szentek iránt [a szentek
szükségére] való szolgálat [a szentek megsegítésének] jótéteményébe
[örömébe] és közösségébe fogadjuk be őket [adakozással részt
vehessenek, közösséget vállalhassanak]107
2 Kor. 8,5 És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták
először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratából. [Más fordítás: De
nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem még annál is többet:
először önmagukat adták oda (ajándékozták) az Úrnak, azután nekünk
is, azután adták az ajándékaikat. Ez az, amit Isten akar]
2 Kor. 8,6 Hogy kérnünk kellett [bátorítottuk, buzdítottuk] Titust,
hogy amiképpen [már előbb] elkezdette, azonképpen végezze is be
nálatok [ennek az adománynak az összegyűjtését], ezt a jótéteményt
[kegyelmi munkát] is. [Más fordítás: Hiszen ő volt az, aki ezt elkezdte;
úgyhogy kérlelnünk kellett Tituszt, hogy ahogyan korábban elkezdte,
úgy juttassa befejezéshez is a rátok vonatkozólag adott kegyelmet].
2 Kor. 8,7 Azért, miképpen mindenben bővölködtök [mindenben
kitűntök], hitben, beszédben [(logosz): igében; Isten beszédében],
(Isten)ismeretben [tudományban] és minden buzgóságban és hozzánk
való [irántunk táplált (agapé): Isten szerinti] szeretetben [és a tőlünk
rátok áradó szeretetben], úgy e jótéteményben [ebben az
adakozásban; ebben a kegyelmi munkában] is bővölködjetek.
[legyetek bőkezűek; tűnjetek ki] »Más fordítás: Minden dologban
meggazdagodtatok: hitben, (logosz): beszédben, tudásban, mindenféle
107
„Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [a nagy, a karcsú
földje] és Akhájának, [gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a Jeruzsálembeli
szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére némileg
adakozzanak. [jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést rendezzenek a
jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)]” (Róm. 15,26) Így töltötték be
Isten Igéjét, amely azt parancsolja: „Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze
erőtlenné lesz (és tönkremegy) melletted, segítsd meg őt…” (3 Móz. 25,35) És: „
Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az
országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú
szegény testvéreddel szemben, Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki (és
légy hozzá bőkezű), és örömest adj … néki, amennyi elég az ő szükségére, ami
nélkül szűkölködik (amiben szükséget szenved)” (5 Móz. 15,7-8)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
64
igyekezetben, és a szeretetben, amit tőlünk tanultatok. Most hát
legyetek bőkezűek az adakozásban is«
2 Kor. 8,8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások
buzgósága [lelkesedése] által a ti (agapé): Isten szerinti szeretetetek [a
bennetek levő szeretet] valódiságát [tisztaságát; őszinteségét] is
kipróbáljam [megvizsgáljam]. »Más fordítás: Nem parancsként
mondom, hogy adakozzatok, de szeretném kipróbálni, hogy igazi
szeretet van-e bennetek. Ezért mondtam el nektek, hogy mások milyen
bőségesen adakoznak«108
2 Kor. 8,9 Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak
jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen]
szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által
meggazdagodjatok [gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire
szeret benneteket]109
2 Kor. 8,10 Tanácsot is adok e dologban [véleményt is nyilvánítok
ebben az ügyben]; mert hasznos az néktek [mert javatokra válik], akik
nemcsak a cselekvést, hanem [előzőleg] az akarást is elkezdtétek [és
őszinte szándékotokat is megmutattátok] tavaly óta. [Más fordítás:
Hadd adjak nektek tanácsot. Tavaly ti voltatok az elsők, akik adni
akartak — és adtatok is. Most pedig jó lenne, ha befejeznétek, amit
tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem 108
És így folytatja az apostol: „Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek
mindenkor, azért a kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a
Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben [Őbenne] mindenben
meggazdagodtatok, minden beszédben [(logosz): az Igében] és minden
ismeretben [(gnószisz): Istenismeretben, tudományban]” (1Kor. 1,4-5) Meg van írva,
hogy a megigazult ember: „Osztogat, (bőven) adakozik a szegényeknek ('eḇəjôn:
- szűkölködő, nélkülöző, rászoruló, szükségben levő); igazsága (megigazultsága)
megmarad mindvégig (örökre); az ő szarva (hatalma) felemeltetik dicsőséggel”
(Zsolt. 112,9) „Markát megnyitja (tenyere nyitva van) a szegénynek (nélkülöző,
rászoruló, szükségben lévőnek), és kezeit nyújtja a szűkölködőnek” (Péld. 31,20) 109
És folytatódik a kijelentés: „Aki, mikor Istennek formájában [alakjában] vala
[(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak
[ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan
dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]. Hanem önmagát megüresíté
szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és
külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában
is embernek bizonyult)]. Más fordításban: »hanem azzal, hogy rabszolgai
alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről
önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön
megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga« (Fil. 2,6-7)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
65
tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit
adni akartok — mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van]
2 Kor. 8,11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe [végezzétek el,
fejezzétek be; gyakorlatban is hajtsátok végre]; hogy amiképpen [hogy
amekkora] az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás [véghezvitel,
a befejezés] is ahhoz képest [abból legyen] legyen, amitek van.
2 Kor. 8,12 Mert ha a készség megvan, a szerint [az annak
mértékében, arányában] kedves az; (Istennek), amije kinek-kinek [az
adakozónak] van, és nem a szerint [nem annak mértékében,
arányában], amije nincs. [Más fordítás: Mert ha valóban adni
akartok, akkor ajándékotok kedves és elfogadható lesz. Mégpedig
ahhoz mérten lesz kedves, amitek van. Hiszen senkitől nem kérnek
többet, mint amit képes adni.]
2 Kor. 8,13 Mert nem úgy [ne úgy legyen], hogy [míg] másoknak
könnyebbségük [támad], néktek pedig nyomorúságtok [nyomor]
legyen, hanem egyenlőség szerint [hanem egyenlően legyen]; e
mostani időben a ti bőségetek [a ti fölöslegetek] pótolja [egészítse ki] amazoknak fogyatkozását; [Más fordítás: Nem arról van szó, hogy
amiatt, hogy másokon segítetek, nektek meg hiányotok támadjon; Nem
azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg
bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint]110
110
A szándékotokat, akarásotokat valósítsátok is meg: „Mert Isten az, aki
munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást [cselekvést, véghezvitelt]
jó kedvéből. Más fordításban: „Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot,
s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13) Hiszen: „… ennek a
szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem
sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt” (2Kor. 9,12) Timóteust is így tanítja az
apostol: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan
gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a
mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre); Hogy (a gazdagok) jót tegyenek,
legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,
(javaikat másokkal megosztók)” (1 Tim. 6,17-18) És a figyelmeztetés így hangzik:
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek [az
Egek (Istenének)] országába [királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi
[teszi] az én mennyei [égi] Atyám akaratát” (Mát. 7,21) „Mert [mindenki] aki
cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem],
nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50) És: „… boldogok akik
hallják az Istennek beszédét, és megtartják azt” (Luk. 11,28)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
66
2 Kor. 8,14 Hogy [máskor] amazoknak bősége [fölöslege] is
pótolhassa a ti fogyatkozástokat [hiányotokat] hogy így egyenlőség
legyen [s így a javak kiegyenlítődjenek]. »Más fordítás: Inkább a
kiegyenlítésre törekedjetek. Hiszen most a ti adományotok fogja
kipótolni, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor meg éppen fordítva:
ők fogják a bőségükből kipótolni a ti hiányotokat. Így lesz egyenlőség«
2 Kor. 8,15 Amint megvan írva: aki sokat szedett [gyűjtött], nem volt
többje [nem bővelkedett]; és aki keveset, nem volt kevesebbje [nem
szenvedett hiányt, nem szűkölködött]111
2 Kor. 8,16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot
[lelkesedést, szeretetet] oltotta értetek [adta irántatok] a Titus szívébe.
[bensőjében, ami bennünk is van.]112
2 Kor. 8,17 Mivelhogy intésünket [kérésünket; és a bátorítást,
buzdítást] ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként
[önszántából] ment hozzátok. [Más fordítás: Nem csupán szívesen
fogadta kérésünket, de önként ment el, hogy meglátogasson titeket,
mivel valóban nagyon szeretne segíteni]
2 Kor. 8,18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit [azt a testvért]
is, aki az összes (kihívott)gyülekezetekben [minden eklézsiában jó híre
van, és] dicséretes az Evangéliumért; [azért dicsérik, mert az örömhír
terjesztését szolgálja]
2 Kor. 8,19 Nemcsak [ennyi történt, ezen felül] pedig a
(kihívott)gyülekezetek útitársunknak is megválaszták [kísérőnkül is
rendelték] ebben a jó ügyben [ebben az adománygyűjtésben, ennek a
kegyelemnek szolgálatában], amelyet mi szolgálunk magának az
Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre (hajlandóság, jóindulat,
111
És ez így lett megírva: Az Úr mannát adott Izráel fiainak, és így szólt Mózes:
„Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként
egy ómert (bő három és fél liter), a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki
azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel
fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és
annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett,
nem vala fogyatkozása (hiánya): kiki annyit szedett, amennyit megehetik vala” (2
Móz. 16,16-18) 112
Mert ez is Isten ajándéka: „Az Istennek pedig legyen hála az ő
kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,15) Mert Ő: „Ha hallgatnak rá, és
szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban” (Jób. 36,11) Így
szól az Úr: „Vigadjanak (ujjongjanak) és örüljenek, akik kívánják az én
igazságomat (dikaioszüné: Isten által ajándékozott megigazulást). Beszéljék
mindenkor hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja” (Zsolt. 35,27)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
67
lelkesedés) [És a mi készségünk (elszántságunk) megmutatására, és
a mi buzgóságunk kimutatására végzünk, és megmutassuk, hogy
valóban segíteni akarunk a testvéreinknek]113
2 Kor. 8,20 Óvakodván [ezzel el akarjuk kerülni], hogy
[szolgálatunknak ezért az érett gyümölcséért] senki se ócsárolhasson
[rágalmazzon, gyalázhasson] minket a mi szolgálatunk által való
bőséges jótétemény [gazdag eredménye] miatt; [Ezzel akarjuk
biztosítani, hogy senki se bírálhasson bennünket a bőséges adomány
miatt, amely gondunkra van bízva]
2 Kor. 8,21 Mert gondunk van a tisztességre [arra, hogy jó hírünk
legyen. A becsületre ugyanis vigyázunk.] nemcsak az Úr előtt, hanem
az emberek előtt is114
2 Kor. 8,22 Sőt elküldöttük velük a mi atyánkfiát [azt a testvért] is,
akinek buzgó voltát sok dologban [akinek az alkalmasságát sok
mindenben] sokszor kipróbáltuk [megvizsgáltuk], most pedig még
sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. [Más
fordítás: Elküldtük velük együtt még azt a testvérünket is, aki mindig
készséges volt, hogy segítsen. Ő már többször is bebizonyította, hogy
megbízható segítőtárs. Most még sokkal lelkesebb, mert nagyon bízik
bennetek]
2 Kor. 8,23 Akár Titusról van szó, ő az én társam [vele közösségben
élek] és ti köztetek [ti felétek pedig] segítségem [munkatársam]; akár
a mi atyánkfiai felől [akár a mi testvéreinkről], ők a gyülekezetek
követei [az eklézsiák, a (kihívott) gyülekezetek apostolai, küldöttei],
Krisztus dicsősége: [Más fordítás: Titusz az én munkatársam a
közöttetek végzett munkámban. A többi testvérek pedig, akik vele
utaznak, a gyülekezetek küldöttei. Mindannyian Krisztus dicsőségére
végzik a munkájukat] 113
Ezt kérte az apostol a gyülekezettől: „Mikor pedig megérkezem, akiket
javasoltok [alkalmasnak találtok; akiket kipróbáltaknak fogtok látni] leveleitek
által, azokat küldöm el [ajánlólevéllel], hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti [kedves]
ajándékotokat [szeretetadományotokat]. Ha pedig méltó [érdemes] lesz [a
gyűjtés arra; (vagyis ha megéri)], hogy én is elmenjek [elutazzam], velem együtt
jönnek” (1 Kor. 16,3-4) 114
Újra és újra figyelmeztet az apostol: „… A tisztességre [becsületességre a
Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt, [úgy
hogy azt minden ember lássa]. „Mert aki így szolgál a Krisztusnak, [az] kedves
[és okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált. [megbízható; hiteles]
(Róm. 12,17;14,18) Mert meg van írva, hogy: „Így találsz kedvességre és
jóindulatra Istennél és embereknél” (Péld. 3,4)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
68
2 Kor. 8,24 Adjátok azért [(agapé): Isten szerinti] szereteteteknek és
felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát [tanúsítsatok szeretetet]
irántuk a (kihívott)gyülekezetek [eklézsiák] előtt is. [Más fordítás:
Fogadjátok hát őket szeretettel! Mutassátok meg nekik, hogy nem
hiába dicsekszünk veletek a többi gyülekezetek előtt]
2 Kor. 9. Az adakozás rendje és áldása
2 Kor. 9,1 A szentek iránt való szolgálatról felesleges [dolog] is
néktek [többet] írnom.
2 Kor. 9,2 Hiszen ismerem [tudom] a ti készségeteket
[buzgóságotokat, készséges szíveteket, hajlandóságotokat,
jóindulatotokat, és lelkesedéseteket] amellyel dicsekszem felőletek
[veletek] a macedónoknak, hogy Akhája kész [felkészült, készen áll] a
múlt esztendő [tavaly] óta; és a ti buzgóságtok [(dzélosz): igyekezet,
buzgalom, lelkesedés], sokakat magával ragadt [felindította a többieket].
»Más fordítás: Hiszen tudom, hogy valóban akarjátok segíteni őket. El
is dicsekedtem veletek a macedón testvéreknek. Mondtam nekik, hogy
tavaly óta már ti, ott Akhájában készen álltok arra, hogy segítsetek.
Erre azután a macedón testvérek is elhatározták, hogy ők is fognak a
jeruzsálemieknek adakozni; úgyhogy buzgóságotok a legtöbbjüket
feltüzelte«115
115
A macedón hívőket úgy fellelkesítette Akhája buzgósága, hogy: „Sok
[buzdítással, és] könyörgéssel kérvén [igyekeztek meggyőzni] minket [sok
kérleléssel könyörögve és erősen sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet], hogy
a szentek iránt [a szentek szükségére] való szolgálat [a szentek megsegítésének]
jótéteményébe [örömébe] és közösségébe fogadjuk be őket [adakozással részt
vehessenek, közösséget vállalhassanak]” (2 Kor. 8,4) És így folytatja az apostol,
az adakozás Isten kegyelme, ezért: „A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány]
adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget
szükségeikben]…” (Róm. 12,13) És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte:
„Ez időtájban (ezekben a napokban) pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába
(jelentése: bosszúálló, üldöző) próféták. Felkelvén pedig (előállt) egy azok
közül, név szerint Agabus (jelentése: a szeretett, szenvedélyes szerelem), megjelenté
(megjövendölte) a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség
(éhínség) lesz; amely meg is lőn (be is következett) Klaudius (jelentése: sánta; a
megbénult, a síró) császár idejében. A tanítványok pedig (valamennyien)
elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek
valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak (testvéreknek): Amit meg is
cselekednek, elküldvén a vénekhez (a gyülekezet elöljáróihoz) Barnabás
(jelentése: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret fia) és Saulus keze által” (Csel. 11, 27-
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
69
2 Kor. 9,3 Mindamellett [mégis] elküldöttem az atyafiakat [a
testvéreket], nehogy a mi felőletek [a veletek] való dicsekedésünk
ebben a részben [e tekintetben; ebben az ügyben; e dologban]
hiábavaló ne legyen [alaptalannak ne bizonyuljon,hogy szégyent ne
valljak]; hogy, amint mondám, készen legyetek [Azért is küldtem őket,
hogy ti időben felkészülhessetek, mint ahogy korábban mondtam].
2 Kor. 9,4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak
[megérkeznek] és titeket készületlenül találnak, valamiképpen
szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban
[ebben a bizodalmunkban; azaz, hogy nehogy ti megszégyenüljetek, ha
kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek].
2 Kor. 9,5 Szükségesnek véltem [szükségesnek tartottam] azért
utasítani [buzdítani; felszólítani; bátorítani] az atyafiakat [hogy
rávegyem, hogy megkérjem a testvéreket], hogy előre menjenek el
hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat [az
áldást melyet ti előzőleg megígértetek], hogy az úgy legyen készen,
mint adomány [mint bőséges áldás; mint hálaáldozat], és nem mint
ragadomány [és ne úgy, mint kapzsi haszonvárás; nem mint
kényszeradomány]; »Más fordítás: Azt szeretném, ha adományotok
úgy lenne elkészítve, mint önként adott nagylelkű ajándék. Nem
akarom, hogy kényszerből és kelletlenül adjatok akár egy fillért is;
hogy a bő áldás, ne a szűk alamizsna képét mutassa«
2 Kor. 9,6 Azt mondom pedig,[és tudjuk]: Aki szűken [szűkmarkúan]
vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat [és aki áldással vet,
áldással fog aratni is]; »Más fordítás: Vegyétek figyelembe, hogy aki
kevés magot vet a földbe, az kevés termést is fog aratni. Aki pedig
bőven veti a magokat, annak az aratása is bőséges lesz«116
30) „Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [jelentése: a nagy, a
karcsú földje] és Akhájának, [gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a
Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére
némileg adakozzanak. [jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést
rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)]” (Róm. 15,26)
Betöltve Isten Igéjét, mely arra int, hogy: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól,
akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése (Ne késs jót tenni a
rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd)” (Péld. 3,27) 116
Mert: „Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez (aki könyörül a
nincstelenen); és az ő jótéteményét megfizeti (Ő megtéríti) néki” (Péld. 19,17) És:
„Boldog, aki a nyomorultra gondol (akinek gondja van a nincstelenre); a
veszedelem napján (ha bajba kerül) megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és
élteti (és életben tartja) azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
70
2 Kor. 9,7 Kiki [mindenki] amint eltökélte [előre eldöntötte]
szívében, nem szomorúságból [ne kedvetlenül, kelletlenül], vagy
kénytelenségből [ne is kényszer alatt tegye]; mert a jókedvű adakozót
szereti az Isten [Más fordítás: Mindenki annyit adjon bele a gyűjtésbe,
amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy
később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és
jókedvűen ad]117
kívánságának (és nem engedi át ellenségei dühének). Az Úr megerősíti őt
(enyhülést ad) az ő betegágyán (jobbulást ad neki, valahányszor betegen
fekszik); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében” (Zsolt. 41,2-4) „Az
irgalmas szemű (a jóságos tekintetű) ember megáldatik, mert adott az ő
kenyeréből a szegénynek (a nincstelennek)” (Péld. 22,9) „És bővölködővé tesz
téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak
gyümölcsében (állataid ivadékában) és a te földednek gyümölcsében
(termésében)…” (5 Móz. 28,11) És az Úr Jézus ígérete: „Adjatok, néktek is adatik;
jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet (megtetézett mértékkel)
adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek (viszonzásul) néktek,
amellyel ti mértek” (Luk. 6,38) 117
És hogy kinek a részére, miért és hogyan kell adakozni, arról már a Törvény
beszél. A törvény parancsa szerint a Szent Sátor (a Krisztus testének előképe)
építéséhez önként kell hozzájárulni: „És szóla az Úr Mózeshez, mondván: Szólj
(mondd meg) az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat (hogy
gyűjtsenek részemre felajánlást); minden embertől, akit szíve hajt (indít) arra,
szedjetek nékem ajándékokat (és gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat)”
(2 Móz. 25,1-2) Az Úr (JHVH=Jehovah: Örökkévaló) parancsát így továbbította
Mózes: „És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a
mit az Úr parancsolt, mondván: Szedjetek (gyűjtsetek) magatok közt ajándékot
(felajánlást) az Úrnak (JHVH=örökkévaló), mind, akinek szíve önként hajlandó
arra, hozzon ajándékot (mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást) az
Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet” (2 Móz. 35,4-5) Az Úrnak ad az az ember is,
aki a szegény, szűkölködő testvérén segít: „Bizonyára adj néki, és meg ne
háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg
téged az Úr (jəhóváh: Jahve, Jehovah (eredeti kiejtése bizonytalan) = „létező”;
„Örökkévaló”), a te Istened ('ĕlóhím: Isten) minden munkádban, és mindenben,
amire kezedet veted (Más fordítás: Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az,
hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat
és minden szerzeményedet). Mert a szegény ('eḇəjôn: szűkölködő, nélkülöző,
rászoruló, szükségben levő, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló) nem fogy ki a
földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te
szűkölködő és szegény atyádfiának (testvérednek) a te földeden (és légy bőkezű
az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez)” (5 Móz. 15,10-11) Ne
légy szűk markú, mert: „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább
gazdagodik; és aki megtartóztatja (ḥáśaḵ: megtagadja, visszatartja) a
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
71
2 Kor. 9,8 Az Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy
rátok árassza minden kegyelmét [hogy mindenféle kegyelmet
bőségesen ontson rátok (kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása)]; hogy mindenben [minden tekintetben], mindenkor
teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.
»bőven teljék minden jótettre« [Más fordítás: Mert Ő is szívesen rátok
zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud
áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent
megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy
bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak],
2 Kor. 9,9 Amint meg van írva: Szórt [osztogatott], adott [bőkezűen
ad(akoz)ott] a szegényeknek [(penész): szűkölködőknek]; az Ő igazsága
[igazságossága] örökké megmarad [Más fordítás: Amint meg van írva.
Bőkezűen adott a szegényeknek, jótettei soha nem merülnek feledésbe;
megmarad a (világ)korszakokra (aionokra)].
2 Kor. 9,10 Aki pedig magot ád a magvetőnek [ellátja maggal a
magvetőt] és kenyeret [juttat] eleségül, ád [megadja] és megsokasítja
[megszaporítja, megsokszorozza] a ti vetéseteket [vetőmagotokat] és
megnöveli [megszaporítja] a ti igazságtoknak [megigazulásotoknak]
gyümölcsét »megszaporítja igaz életetek termését, (terméshozamát)«;
[Más fordítás: Isten vetőmagot ad annak, aki a vetést végzi, az
éhezőnek meg kenyeret. Ő fog nektek is szellemi vetőmagokat adni, és
megszaporítja a magokat, amit a földbe vetettetek. Így lesz bőséges,
amit arattok. Ez is tőle származik: így viszonozza nektek, amit
másoknak adtatok]118
járandóságot, de ugyan szűkölködik (Más fordítás: Van, aki bőven osztogat,
mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut). A
mással jól tevő ember megkövéredik (Más fordítás: Az ajándékozó bővelkedik);
és aki mást felüdít, maga is (fel)üdül” (Péld. 11,24-25) 118
Az apostol így buzdítja a mindenkori hívőket: „Az én Istenem pedig be fogja
tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen
(dicsőséggel) a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19) Hiszen azt mondja az Úr: „Enyém
az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agge. 2,8) Dávid
megvallása pedig így hangzik, aki: „Osztogat, (bőven) adakozik a szegényeknek
(eḇəjôn: szűkölködő, nélkülöző, rászoruló, szükségben levő); igazsága
(megigazultsága) megmarad mindvégig (aión: örökkévalóság); az ő szarva
felemeltetik (felmagasztaltatik) dicsőséggel (hatalma dicsőségesen emelkedik)”
(Zsolt. 112,9) Az apostol így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen
bőséggel mindeneket megcselekedhetik [mert hatalma van és képes rá], feljebb
[azon felül is] hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk [amit mi kérünk vagy
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
72
2 Kor. 9,11 Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes
jószívűségre [nagylelkűségre, (bőséges adakozásra)], amely általunk
hálaadást szerez [szül; vált ki, (munkál)] az Istennek [Más fordítás:
Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig
bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk
keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak
érte Istennek]. 2 Kor. 9,12 Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért végzett szent
munka] nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti be], hanem
sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától
megsokasítva ömlik Isten felé«. [Más fordítás: Mert ez a szolgálat,
amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten
népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják,
hálásan megköszönik Istennek];
2 Kor. 9,13 Amennyiben e szolgálatnak próbája [(dokimé): bizonysága]
által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát [(euangelion): jó hír,
örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre] (meg)valló
engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó
jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért (koinónia):
közösségvállalásotokért)] »Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül,
mellyel arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus
örömüzenetének összhangzó szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat
velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent
dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent
magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus
evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és
a többiekkel való közösséget«119
megértünk], a mibennünk munkálkodó (ható)erő [bennünk ható hatalma] szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben, eklézsiában], a
Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába
nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké.
Ámen!” (Eféz. 3,20-21) 119
János apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket, kijelentve, hogy a hit
bizonysága az adakozás is: „A kinek pedig van miből élnie e világon (és világi
javakkal rendelkezik), és elnézi, hogy az ő atyjafia (testvére) szükségben van, és
elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete (abban
hogyan lehetne az Isten szeretete)? Fiacskáim (gyermekeim), ne szóval
szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,17-18)
Timóteust is így tanítja az apostol: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
73
2 Kor. 9,14 Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak
[epekednek] utánatok az Istennek [rátok kiárasztott,és ] rajtatok való
bőséges kegyelme miatt. [Más fordítás: És ők könyörögnek is értetek,
és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok;
Amikor pedig viszonzásul imádkoznak majd értetek, kívánnak majd
látni titeket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok].
2 Kor. 9,15 Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan
[leírhatatlan, kifejezhetetlen, elmondhatatlan] ajándékáért [Más
fordítás: Istenem, hálásan köszönöm ajándékodat, amely
kimondhatatlanul csodálatos]120
2 Kor. 10. AZ APOSTOLI VÉDEKEZÉS
2 Kor. 10,1 Magam pedig, én Pál, kérlek [intelek, emlékeztetlek]
titeket a Krisztus szelídségére [gyöngédségére, jóindulatúságára] és
engedelmességére, aki [némelyek szerint] szemtől szemben ugyan
alázatos [szerény] vagyok [félénken viselkedek] közöttetek, de távol
[távollétemben] bátor [szigorú, erélyes, határozott] vagyok irántatok;
2 Kor. 10,2 [Arra] kérlek pedig [és könyörgöm nektek], hogy amikor
jelen leszek [nálatok], ne kelljen bátornak [szigorúnak, erélyesnek]
lennem [ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal] ama
bizodalomnál fogva [annak a meggyőződésnek az alapján], amellyel
úgy gondolom bátor [szigorú, vakmerő, merész is] lehetek
némelyekkel [egyesekkel] szemben, akik úgy gondolkodnak
[vélekednek, akik azzal számolnak] felőlünk, mintha mi (hús)test
szerint élnénk [hogy mi is a hústól vezetve járunk]; >Más fordítás:
Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne
kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy
gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk<121
(parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne
reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki
bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre);
Hogy (a gazdagok) jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben,
legyenek szíves adakozók, közlők, (javaikat másokkal megosztók)” (1 Tim. 6,17-18) 120
És az apostol tovább is így dicsőíti az Urat:„Akinek [Övé legyen a] dicsőség
mindörökkön örökké [a világkorszakoknak a korszakaiba nyúlóan /aionok
aionaiba/]! Ámen” (Gal. 1,5) 121
És így folytatja az apostol: „Gondolja meg azt, aki ilyen [ember, aki így
beszél; Az ilyen bíráló számoljon azonban azzal], hogy amilyenek vagyunk távol
[távollétünkben], a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
74
2 Kor. 10,3 Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk
[húsban járunk], de nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a hús
szerint harcolunk, hadakozunk].
2 Kor. 10,4 Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei [harci
fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók],
hanem erősek az Istennek [Isten ereje által hatalmasak] erősségek
lerontására; [Más fordítás: A mi fegyvereink különböznek a közönséges
fegyverektől! Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük
minden büszke erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten
megismerését akadályozza]; >Még Másik fordításban: Ellenkezőleg!
Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le,
okoskodásokat bontsanak le; Így megcáfoljuk az ellenérveket és
mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul<
2 Kor. 10,5 Lerontván [ezekkel rombolunk le] okoskodásokat és
minden magaslatot [és vitatkozást, önteltséget], amely Isten ismerete
[megismerése] ellen emeltetett, és foglyul [rabul] ejtvén [meghódítva]
minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak [Más
fordításban: Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget,
amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és hatalmunkba
ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra; (s Krisztus
iránt hódolatra kényszerítünk)];
2 Kor. 10,6 És készen állván megbüntetni [készek vagyunk tisztázni,
számon kérni] minden engedetlenséget [figyelmetlenséget,
szófogadatlanságot,ha valaki elengedi a füle mellett a neki címzett
szavakat], mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek. [Más fordítás:
Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a fegyverekkel minden
megjelenünk, cselekedetben is [ottlétünkkor tetteinkben is]” (2 Kor. 10,11) Mert:
„Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben (ha iskolázatlan vagyok is az
ékesszólásban), de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen (minden
tekintetben) nyilvánvalókká lettünk (nyíltan álltunk) előttetek” (2 Kor. 11,6) Hát:
„Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy [agapéval: Isteni] szeretettel és
szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21) „Mert félek azon, hogy ha odamegyek,
(hogy amikor megérkezem) nem talállak majd olyanoknak, amilyeneknek
szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek; hogy
valamiképpen versengések (viszálykodás), irigységek, indulatoskodások (harag),
visszavonások (önzés), rágalmazások, fondorkodások (vádaskodások),
felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek” (2 Kor. 12,20)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
75
engedetlenséget megbüntessünk (számon kérjünk), de csak akkor, ha
a ti engedelmességetek már tökéletes lesz]122
2 Kor. 10,7 A szem előtt valókra [a látszatra] néztek? Ha valaki azt
hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg
önmagában [magából következtessen tovább, és számoljon azzal],
hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi
vagyunk123
2 Kor. 10,8 Mert ha még egy kissé felettébb [túlzottan is, és a
kelleténél többet] dicsekedem is a mi hatalmunkkal [azzal a
felhatalmazással], amelyet az Úr a ti építésetekre és nem
122
Mert így szólt az Úr a prófétán keresztül: „Lásd, én e mai napon népek fölé
és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs
és plántálj!” (Jer. 1,10) És így szól a kijelentés arról, hogy mit kell pusztítani és
irtani: „Mert meg van írva: „Elvesztem [eltörlöm; elpusztítom] a bölcsek
bölcsességét, [műveltek tudását] és az értelmesek [okosak; éles eszűek,
megfontoltak] értelmét [okosságát; tudását] elvetem.” [megvetem; félretolom;
semmivé teszem; eltörlöm]” (1Kor. 1,19) „Mert [hiszen] e világ bölcsessége
bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva:
Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): mesterkéltség
(álokoskodás)” (1 Kor. 3,19) Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert
kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosz)=igéje) élő és ható, (energész):
aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (tomóterosz tomosz): élesebb,
metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat (és
áthatol) a szívnek (pszükhé: személynek, egész lényének) és szellemének (pneuma:),
az ízeknek (az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: szétválasztás
vagy szétosztás, szétválásáig), és megítéli (kritikosz: megkülönbözteti) a szívnek (a
bensőnek) gondolatait (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás) és
indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló
(aphanész: láthatatlan, rejtett,ismeretlen) nem volna előtte, sőt mindenek
meztelenek és leplezetlenek (trakhélidzó): meztelen, lemeztelenített, csupasz,
fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk (logosz) »Neki kell majd számot
adnunk«. (Zsid. 4,12-13) Az Úr szolgájának pedig olyannak kell lennie: „Aki
szelíden fenyíti (neveli) az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten
megtérést az igazság megismerésére (Más fordítás: hátha az Isten megadja nekik
egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot), És felocsúdnának az ördög
tőréből (csapdájából), foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára
(hogy Isten akaratát teljesítsék)” (2 Tim. 2,25-26)
123 Hát: „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (Ján.
7,24) Mert mi: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz
hatalmában van” (1 Ján. 5,19) Igen: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent,
hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az
igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
76
megrontásotokra adott [nem arra, hogy ártsak vele; és nem
rombolásotokra adott], én nem vallok szégyent [nem szégyenülök
meg];
2 Kor. 10,9 Hogy ne láttassam [nem akarom azt a látszatot kelteni],
mintha csak ijesztgetnélek [fenyegetnélek] a leveleim által.
2 Kor. 10,10 Mert, úgy mondják [állítják], a levelei ugyan súlyosak
[tekintélyesek] és kemények [szigorúak, erősek]; de a maga jelenvolta
[személyes megjelenése] erőtlen, és beszéde [(logosz=Ige] silány
[jelentéktelen, szánalmas; mert ő maga gyenge, és szava megvetendő,
beszéde gyatra, és fellépésében nincs erő].
2 Kor. 10,11 Gondolja meg azt, aki ilyen [az ilyen bíráló számoljon
azonban azzal], hogy amilyenek vagyunk távol [távollétünkben], a
levelek által való beszédben [(logosz):ige], éppen olyanok leszünk, ha
megjelenünk, cselekedetben is [ottlétünkkor tetteinkben is]124
124
Az apostol elmondja, hogy miért vannak ilyen vélekedések róla: „Mert úgy
határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok
semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a
megfeszítettről. [oszlopra feszítettről] És én erőtlenség, [gyöngeség] »(g:
asztheneia): Ebben az igében: a félelem miatti elerőtlenedést jelenti« félelem és nagy
rettegés [reszketés; remegés] között [félve és nagyon elfogódottan] jelentem meg
nálatok. [voltam köztetek] És az én beszédem és az én prédikálásom
[igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség
meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott]
hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): speciális
értelemben: csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában] hogy hitetek
ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): - erő -
speciális értelemben: csodatevő erő« nyugodjék” (1Kor. 2,2-5) „Mert nem önmagunkat
hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat
Jézusért” (2 Kor. 4,5) „Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy az
evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus
kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor. 1,17) És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem
emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a
szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13) „Mert nem
beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20) És: „… ez a mi
dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten
szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten
kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12) „az
igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel”
(2Kor. 6,7) „Ha pedig avatatlan (iskolázatlan) vagyok is a beszédben (az
ékesszólásban), de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen
nyilvánvalókká lettünk (nyíltan álltunk) előttetek (minden tekintetben)” (2 Kor.
11,6) „Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok;
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
77
2 Kor. 10,12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy
hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz
mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.
[Más fordítás: Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani
vagy hasonlítani, (mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azokkal
vessük össze magunkat,) akik ajánlgatják magukat (akik magukat
nagyra tartják). Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek,
és önmagukból veszik az összehasonlítást (és nem veszik észre, hogy
milyen ostobák; értelmetlenek)]125
2 Kor. 10,13 De mi nem dicsekszünk [kérkedünk] mértéktelenül,
hanem ama mérőzsinór [mérővesszőnek] mértéke szerint, amelyet
Isten adott [szabott, osztott ki] nékünk mértékül [A görög szerint: az
Isten normatívája szerinti mérték szerint], hogy hozzátok is elérjünk
[eljussunk]; >Más fordítás: Mi azonban nem fogunk túlságosan
dicsekedni. Csak azzal a munkával, amit Isten ránk bízott. Ebben
azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk<
2 Kor. 10,14 Mert nem feszítjük túl magunkat [mert mi nem mentünk
túl a nekünk kiszabott határon], mintha nem értünk volna el hozzátok;
hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus Evangéliumával
[örömüzenetével]; »Más fordítás: Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk!
Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony
elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték
nektek; Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha
másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával
hozzátok is eljutottunk«
de megtürtőztetem (mérséklem) magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint
aminek lát, vagy amit hall tőlem” (2 Kor. 12,6) És: „Azért írom ezeket
távollétemben, hogy jelenlétemben (ottlétemkor) ne kelljen keményen
viselkednem (bánnom veletek) ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem
építésre és nem rontásra (rombolásra)” (2 Kor. 13,10) 125
És azt kérdezi az apostol: „Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy
talán szükségünk van [rászorulunk], mint némelyeknek, ajánló levelekre
hozzátok, avagy tőletek?” (2 Kor. 3,1) Hát nem: Mert nem ajánljuk ismét
magunkat néktek, hanem alkalmat [lehetőséget] adunk tinéktek a velünk való
dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek
[hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat,
és nem azzal, ami a szívben van, akik külső megjelenéssel dicsekednek és nem
szívvel, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában]”
(2Kor. 5,12) Pedig már a Szent Szellem kijelentette, hogy ahogyan: „Igen sok
mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?” (Péld. 25,27)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
78
2 Kor. 10,15 Akik nem dicsekszünk mértéktelenül mások
munkájával [a mások fáradságának gyümölcsével], de reméljük, hogy
hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk
[mérővesszőnk] szerint [a mi munkaterületünkön] bőségesen. [Csak
arról beszélünk, amit magunk végeztünk. Nem dicsekszünk mások
eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek
megerősödésével (és növekedésével ami hatáskörünket illeti, még
nagyobb megbecsülésben lesz részünk köztetek és) ti is egyre jobban
segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen].
2 Kor. 10,16 Hogy rajtatok túl [a rajtatok túl eső területeken] is
hirdessük az Evangéliumot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a
késszel, [anélkül hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más
végzett el]126
2 Kor. 10,17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
2 Kor. 10,18 Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az
Úr ajánl [Más fordítás: Mert nem az a megbízható (és nem az érdemel
hitelt), aki önmagát annak tartja, hanem az, akit az Úr tart
megbízhatónak]127
2 Kor. 11. Pál és a hamis apostolok
126
Mert: „…tisztességbeli [becsületbeli] dolog, hogy ne ott hirdessem az
evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek: [Más
fordítás: hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta (idegen)
alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették]” (Róm. 15,20)
127 Meg van írva, hogy: „Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen,
és ne a te ajkaid” (Péld. 27,2) És a prófétán keresztül így szól a Szent Szellem:
„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se
dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal
dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem (hogy érti és tudja
rólam), hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet (szeretetet), ítéletet (jogot) és
igazságot gyakorlok (teremtek) e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja
az Úr” (Jer. 9,23-24) Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban
dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (kínoszlopában),
aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14) „Hogy,
amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31) Dávid
megvallása is így hangzik: „Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a
szegények (szelídek) és örülnek” (Zsolt. 34,3) Akik önmagukat ajánlva
dicsekednek, azok: „Nem szépen (nem jó szándékkal) buzgólkodnak érettetek,
hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, el akarnak fordítani benneteket tőlem,
hogy velük tartsatok, hogy mellettük [értük] buzgólkodjatok” (Gal. 4,17)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
79
2 Kor. 11,1 Vajha [bárcsak] elszenvednétek [elviselnétek; eltűrnétek]
tőlem egy kevés balgatagságot [egy kis bolondságot, esztelenséget;
ostobaságot; oktalanságot]! Sőt [kérlek] szenvedjetek [viseljetek] el
engem is.
2 Kor. 11,2 [De hiszen meg is teszitek; el is tűrtök engem] Mert isteni
buzgósággal [(dzélosz): igyekezet] buzgok [dzéloó): lelkesen törekszik,
fáradozik, igyekszik] értetek. [Mert Isten féltő szeretetével féltelek
titeket]; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen
szüzet [szent, érintetlen, tiszta szűzként] állítsalak [benneteket] a
Krisztus elé [Más fordítás: Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Jézus
számára, és arra törekszem, hogy úgy vigyelek hozzá, mint tökéletes
menyasszonyát]128
2 Kor. 11,3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga
álnokságával [ravaszságával; ravasz mesterkedésével] megcsalta
[rászedte, becsapta; elcsalta] Évát [jelentése: minden élők anyja],
akként a ti gondolataitok [(noéma): felfogás, gondolkodásmód] is
megrontatnak >(phtheiró): elpusztít, tönkretesz, lerombol, feldúl< és
eltávolodnak [úgy tántorodnak el; a ti gondolataitokat is el fogja
fordítani; a ti elméteket is megzavarja; úgy a ti értelmetek is elfordul]
a Krisztus iránt való egyenességtől [őszinte, tiszta és szent hűségtől].
»Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte
ragaszkodásotoknak, Krisztus iránti őszinte és tiszta
odaadásotoknak«129
128
És: „Akit mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve,
és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert
minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt,
érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28) Hogy amikor az Úr
elé álltok, azt mondhassa, hogy: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi
szeplő nincs benned (semmi hibád sincsen)!” (Én. 4,7) És ezt úgy érhetitek el,
hogy elfogadjátok azt a tényt, hogy: „Mert ha tízezer [számtalan]
tanítómesteretek [nevelőtök, mint a gyermeket iskolába kísérő rabszolgátok]
lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok [én szültelek
(hoztalak létre; nemzettelek) titeket] a Krisztus Jézusban az Evangélium
[örömüzenet; jó hír] által” (1 Kor. 4,15) És így lettetek hívőkké: „Bizony, hittel (a
hit ajándékával) jegyezlek el téged…, és megismered az Urat” (Hós. 2,19) 129
Az első embert is megcsalta a sátán az Édenben, és az így történt: „A kígyó
pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál (mezei állatnál), melyet az Úr Isten
teremtett (alkotott) vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az
Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
80
2 Kor. 11,4 Mert hogyha az, aki jő [odamegy hozzátok, és] más
Jézust prédikál [hirdet], akit nem prédikáltunk [nem akit mi
hirdettünk], vagy más szellemet vesztek [más szellemet fogadtok be],
amit nem vettetek [nem akit korábban kaptatok, és amit elnyertetek],
vagy más evangéliumot [örömüzenetet hallotok], amit be nem
fogadtatok [nem amelyet elfogadtatok], szépen eltűrnétek; [elviselitek;
szívesen vennétek]130
kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a
kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek
(ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak:
Bizony nem haltok meg” (1 Móz. 3,1-4) De Isten ígéretet tett a bűnbeesés után
azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést
szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között:
az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15) Így
figyelmezteti Péter apostol a mindenkorban élő hívőket: „Józanok (óvatosak,
megfontoltak) legyetek, vigyázzatok (maradjatok ébren, legyetek éberek); mert a
ti ellenségetek, az ördög (vádló, rágalmazó, sátán), mint ordító oroszlán(ként)
szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen: Akinek álljatok
ellen (szálljatok vele szembe keményen a hit erejével), erősek lévén a hitben
(szilárd, stabil hittel, bizonyossággal, hitvallással, hűséggel)…” (1Pét 5:8-9) „A
békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a
Sátánt [ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző]…” (Róm. 16,20) És mert: „hű az Úr, Ő
megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3) És: „Halálos eszközöket
fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14) A tüzes nyíl pedig, amit Isten
készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek
vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)
„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem
kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)
130 Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium
van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom [és
figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai
[testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó
hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben
állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet
be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget,
amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű
beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába
[elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még
hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké]” (1 Kor. 15,1-2). És így folytatja az
apostol, mert: „… nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak
[megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják
ferdíteni [forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha
szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként;
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
81
2 Kor. 11,5 Mert én azt gondolom [úgy ítélem; úgy vélem, hiszem,
feltételezem, úgy mérlegelem, és számítom], hogy semmiben
[semmivel] sem vagyok alábbvaló [hátrább; kisebb; alacsonyabb
örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok.
[átkozott (átok alatt) legyen!]. Amint előbb mondottuk [kijelentettük], most is
ismét mondom [megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet valamit [más
evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk
hallottatok, ( kaptatok)], amit elfogadtatok [átvettetek], átok [alatt; (átkozott)]
legyen” (Gal. 1,7-9) És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el
fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10). Az apostol figyelmezteti a
Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet (vagy
hozzá tesz, vagy elvesz belőle), az a sátán szolgája: Kérlek [buzdítlak, intelek]
pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel
azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást,
meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat
okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül,
[akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak]
melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket;
Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) „Mert az ilyenek hamis apostolok [álapostolok],
álnok [csaló; cselszövő; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá
[kiküldötteinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat [Más
fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük,
hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá
változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus
apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság
angyalává [a világosság angyalának tetteti magát; a fény követévé]. Nem nagy
dolog azért [nem csodálkozom], ha az ő szolgái [kiszolgálói] is átváltoztatják
[tettetik] magukat az igazság szolgáivá; akiknek [megérdemelt] végük az ő
cselekedeteik [az ő munkájuk] szerint lészen [Más fordítás: Nem meglepő tehát,
ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak
látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor.
11,13-15). Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek
[óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó)] és
sadduceusok [jelentése: (igaz, egyenes, őszinte); szekta] kovászától [(dzümé):
erjesztő, tovaterjedő emberi magatartást vagy tanítást is jelent]” azaz: „ ... a
farizeusok és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától
őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12) Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így
szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a
prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő
szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét (szavát,
igéjét) ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha
elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét
(igéjét)” (Jer. 23,16).
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
82
rendű, semmivel sem tettem kevesebbet] a fő-fő [a legfőbb; a
kimagasló] apostoloknál131
2 Kor. 11,6 Ha pedig avatatlan [(idiótész): hozzá nem értő, képzetlen,
járatlan, egyszerű] vagyok is a beszédben [az ékesszólásban], de nem
az (Isten)ismeretben; [a tudományban]; sőt mindenben, mindenképen
nyilvánvalókká [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá ismertté] lettünk
előttetek [különben is nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben];
»Más fordítás: Lehet, hogy nem tudok olyan szépen szónokolni, mint
ők, de tudás dolgában nem maradok el tőlük – ezt már megmutattam
nektek sokszor«132
131
És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok
[az], ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott]
kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem volt
sikertelen); nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres; semmit érő;
céltalan)]; sőt többet munkálkodtam [keményebben dolgoztam; fáradoztam],
mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem
való kegyelme” (1 Kor. 15,10). Dicsekedvén, balgataggá (esztelenné) lettem; ti
kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna (ugyanis) engem ajánlanotok;
mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő (a legfőbb) apostoloknál, noha
semmi vagyok. Apostolságomnak jelei (ismertetőjegyei) megbizonyosodtak
(megnyilvánultak) közöttetek sok tűrésben (a teljes állhatatosságban), jelekben,
csodákban és (isteni) erőkben is” (2 Kor. 12,11-12) 132
Pál apostol megvallása küldetésének céljáról: „Én is, amikor megérkeztem
hozzátok testvéreim, [atyámfiai] nem úgy érkeztem, [nem azért mentem] mint aki
ékesszólás [keresett szavak; magasröptű (fellengző) beszéd] vagy bölcsesség
fölényével hirdeti nektek az Isten [Krisztus] bizonyságtételét. [misztériumát;
szent titkát; tanúságtételét]. Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok
közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról,
[még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]. És az én
beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek
hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott,
[nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak;
hatóerőnek] »(dünamisz): csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában].
hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán]
»(dünamisz): csodatevő erő« nyugodjék” (1Kor. 2,1-2.4-5) „Ezeket hirdetjük
[prédikáljuk] is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, [nem az emberi
tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi
dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva] magyarázva” (1Kor. 2,13). „Mert …
azért küldött engem Krisztus… hogy az evangéliumot [örömüzenetet] hirdessem,
de nem bölcselkedő beszéddel hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) [(sztaurosz):
- egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva] el ne veszítse erejét [tartalom
nélkülivé (hasztalanná, üressé) ne legyen]” (1Kor. 1,17) „Mert nem beszédben
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
83
2 Kor. 11,7 Avagy vétkeztem-é [talán bűnt (hibát) követtem el],
mikor önmagamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok
[felemelkedjetek], hogy ingyen [ajándékképpen] hirdettem
[prédikáltam] néktek az Isten Evangéliumát [Más fordítás: Ingyen
hirdettem nektek Isten örömhírét; örömüzenetét. Megaláztam magam,
hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem]?
2 Kor. 11,8 Más [kihívott] gyülekezeteket [eklézsiákat] fosztottam
meg/ki, zsoldot vévén [amikor támogatást (ellátást) fogadtam el
tőlük], hogy néktek szolgáljak [a nálatok végzendő szolgálatra, hogy
titeket ingyen szolgálhassalak]. És mikor nálatok voltam és
szűkölködtem [szükséget, hiányt szenvedtem, nélkülöztem], nem
voltam terhére senkinek [nem terheltem meg senkit].
2 Kor. 11,9 Mert az én szükségemet [hiányomat] kipótolták a
Macedóniából jött atyafiak [testvérek, ők támogattak az
adományaikkal]; és rajta voltam [minden tekintetben tartózkodtam;
őrizkedtem; ügyeltem rá] és rajta is leszek [és tartózkodni fogok; s a
jövőben is ügyelek], hogy semmiben se legyek terhetekre.
2 Kor. 11,10 Krisztus igazsága [való(igaz)sága] bennem, hogy én
ettől a dicsekvéstől nem esem el [nem fogják elhallgattatni; nem
rekesztik belém] Akhája vidékén [Más fordítás: A Krisztus bennem
levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén
sem fognak megfosztani; hogy ezt a dicsőséget nem lehet megtagadni
tőlem Akhája vidékein].
2 Kor. 11,11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten [Más
fordítás: Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit?
Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól
tudja, mennyire szeretlek titeket].
2 Kor. 11,12 De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam
az alkalmat az alkalomkeresők elől [elvegyem a lehetőséget azoktól,
akik arra keresnek alkalmat]; hogy amivel dicsekesznek, olyanoknak
találtassanak [bizonyuljanak; tűnjenek fel] abban, mint mi is vagyunk
[Más fordítások: De továbbra is ezt fogom tenni, hogy kivegyem a
talajt lábuk alól, hogy azok az „apostolok” ne dicsekedhessenek. Mert
azt akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a
áll [szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten
királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
84
miénk; Akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk
hasonlónak tűnjenek fel]133
2 Kor. 11,13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok [ravasz,
alattomos, csaló; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá
[kiküldötteinek, követeinek] változtatják át [adják ki; tettetik;
hazudják] magukat. [Más fordítás: Mert ezek hamis (ál)apostolok.
Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus
apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a
külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].
2 Kor. 11,14 Nem is csoda [nem is rendkívüli]; hisz maga a sátán is
átváltoztatja magát világosság angyalává. [a fény követévé, és elhiteti
az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság
angyalának képére változik át].
2 Kor. 11,15 Nem nagy dolog azért [nem csodálkozom tehát], ha az ő
szolgái [követei, küldöncei] is átváltoztatják magukat [adják ki
133
És így folytatja az apostol: „Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok
(hátrányba kerültetek) a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én
magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az
igazságtalanságot!” (2 Kor. 12,13) „Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem
kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem
levőkéről ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34) Ugyanis csatlakozott
Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott,
együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2)
„Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel
és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük
nektek az Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9) „Mert magatok is tudjátok, hogyan
kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen
kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem
azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9) „és
tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk,
amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12) „Nemhogy az én szűkölködésemre nézve
szólnék (nem a nélkülözés mondatja ezt velem); mert én megtanultam, hogy
azokban, amelyekben vagyok (hogy körülményeim között), megelégedett legyek.
Tudok megaláztatni (szűkölködni) is, tudok bővölködni is; mindenben és
mindenekben ismerős vagyok (be vagyok avatva mindenbe egészen) a
jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is (egyaránt)”
(Fil. 4,11-12). Mert az apostol ismeri, és követi Urát, aki azt mondta: „És aki
közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok. Valamint [éppen úgy, mint
ahogy] az embernek Fia [az Emberfia] nem azért jött [el a földre], hogy néki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul
[váltságdíjul] sokakért [és ezáltal sok embert megmentsen]” (Mát. 20,27-28)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
85
(tettetik) magukat] az igazság szolgáivá [követeivé, küldönceivé];
akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [az ő munkájuk]
szerint lészen. [Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot
vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban
megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]134
134
És így folytatódik a kijelentés: „Nem szépen [nem jó szándékkal]
buzgólkodnak érettetek, sőt [inkább] minket ki akarnak rekeszteni [el akarnak
titeket tőlem szakítani; el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük
tartsatok], hogy mellettük [értük] buzgólkodjatok. [Más fordítás: Azok az
emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon
mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem
tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek, sőt ki akarnak rekeszteni
titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok]” (Gal. 4,17) Ezért:
„Őrizkedjetek az ebektől (óvakodjatok a kutyáktól), őrizkedjetek (óvakodjatok)
a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetéltektől” (Fil. 3,2) „Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű (fecsegők) és csaló (ámítók), különösen a
körülmetéltek között” (Tit. 1,10) Már az Úr Jézus így figyelmezteti mindenkori
hívőket: „Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek oda,
ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak
ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó
farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről
[tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés
gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16) „… Meglássátok (vigyázzatok), hogy
valaki el ne hitessen (meg ne tévesszen) titeket, mert sokan jőnek majd az én
nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a felkent; és sokakat elhitetnek
(megtévesztenek)” (Mát. 24,4-5) „Mert hamis felkentek és hamis próféták
támadnak (állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy
elhitessék (hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25)
Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, (megtévesztenek)”
(Mát. 24,11) Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a
(nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak,
elbolondítanak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását
szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit az ÚR
adott)” (Jer. 23,16) Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást
tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek]
pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel
azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást,
meghasonlásokat támasztanak. háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat
okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül,
[akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak]
melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket;
térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte
mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
86
2 Kor. 11,16 Ismét mondom: ne tartson [(dokeó): gondol, vél, hisz]
engem senki esztelennek [bolondnak; ostobának; oktalannak]; de ha
mégis [annak gondoltok], fogadjatok be mint esztelent [oktalant] is,
hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
2 Kor. 11,17 Amit mondok, nem az Úr szerint [nem az Úrhoz szabva]
mondom, hanem mintegy esztelenül [oktalanul] a dicsekvésnek ezzel
a merészségével [elszántságával]; »Más fordítás: Ezt most nem úgy
mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt
valóban ostoba lennék; mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy
balgaságomban«
2 Kor. 11,18 Mivelhogy sokan dicsekesznek (hús)test szerint [emberi
módon], dicsekszem én is [Más fordítás: Miután sokan dicsekednek
olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem
hát én is].
néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét
mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet
elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9) „Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem
tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a
kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a
vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás,
istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az
igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés
eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5) Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát
megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2
Tim. 3,5) Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó
ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember
kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak
egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya,
mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne
fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne
köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel”
(2 Ján. 1,9-11) János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés, ezek:
„Közülünk (indultak el és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha
közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá
legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,19) Ezért:
„Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!
Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától
tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22) A prófétán keresztül pedig így szól az Úr:
„… Miként ők így választják újaikat, és lelkük (személyük, ők maguk)
utálatosságaikban gyönyörködött: Akképpen választom én is az ő
megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől félnek…” (Ésa. 66,3-4)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
87
2 Kor. 11,19 Hisz okosak [bölcsek] lévén, örömest [(hédeósz):
szívesen, készségesen] eltűritek az eszteleneket [a „bolondokat,
ostobákat”]. »Más fordítás: Hiszen, miután a ti eszetek helyén van,
öröm nektek az eszteleneket elviselni; és engeditek, hogy a balgák
megnyerjenek benneteket«
2 Kor. 11,20 Mert eltűritek [elviselitek], ha valaki leigáz [igába hajt,
rabszolgává alacsonyít] titeket, ha valaki felfal [kihasznál, élősködik;
ha kifoszt; elnyel], ha valaki megfog [fülön ragad, zsákmányul ejt,
tőrbe ejt titeket], ha valaki felfuvalkodik [hatalmaskodik rajtatok; ha
valaki fölétek emelkedik; ha valaki a fejetekre ül], ha valaki arcul ver
titeket.
2 Kor. 11,21 Szégyenkezve mondom [vallom meg], mivelhogy mi
erőtlenek [gyengék] voltunk [hát ehhez mi csakugyan gyengék voltunk,
hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek, mert ilyesmire mi nem
vállalkoztunk]; de amiben merész valaki [nagyra van], esztelenül
szólok, merész vagyok [nagyra lehetek] én is [De ha valaki merészel
dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok]135
2 Kor. 11,22 Héberek [zsidók] ők [ezek a hamis apostolok]? Én is.
Izráeliták-é [Izrael népéhez tartoznak]? Én is. Ábrahám magva-é
[leszármazottai]? Én is136
135
És az apostol megvallja, hogy ő is zsidó származású, és ezzel dicsekedhetne
is: „Jóllehet énnékem van bizakodásom (hús)test szerint is. Ha bárki más mer
(hús)testben bizakodni, én sokkal inkább; Körülmetéltettem nyolcadnapon,
Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó
(héber a héberek közül), törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az
egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De
amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.
Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus
ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és
szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,3-8) 136
Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a
nemzetekből megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a
ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál,
taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi
törvény szigora szerint), buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam
Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind
halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe
vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4)
Hiszen: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én
népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik
tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
88
2 Kor. 11,23 Krisztus szolgái-é? balgatagul, [esztelenül; mint
oktalan] szólok, én még inkább; több fáradság [(koposz): vesződés,
kimerültség], több vereség [verés], több börtön, gyakorta való halálos
veszedelem által.
2 Kor. 11,24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet [negyven botütést]
egy híján137
2 Kor. 11,25 Háromszor megostoroztak [megkorbácsoltak;
megvesszőztek; megbotoztak], egyszer megköveztek, háromszor
hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem [egy éjszakát
és egy napot hányódtam a tenger hullámain];
2 Kor. 11,26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken,
veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között,
veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,
veszedelemben pusztában [sivatagban], veszedelemben tengeren,
veszedelemben hamis atyafiak [testvérek] közt;
2 Kor. 11,27 Fáradságban és nyomorúságban [vesződségben
gyötrődtem; kínlódtam], gyakorta való virrasztásban, éhségben és
szomjúságban, gyakorta való böjtölésben [koplalásban], hidegben
[sokszorta fagyoskodva] és mezítelenségben [Más fordítás: Sokat
fáradoztam és vesződtem, gyakran ébren töltöttem az éjszakát (sokat
virrasztottam), éheztem és szomjaztam (sőt koplaltam), gyakran nem
volt mit ennem, sokszor fáztam (fagyoskodtam), vagy nem volt ruhám
(és nem volt mit fölvennem)].
vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus (Más fordítás:
Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy
kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus)” (Csel. 26,4-5)
A Galatáknak: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat] én
egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam
[könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét
(eklézsiáját)], és pusztítottam azt. [és a romlására (pusztulására) törtem]. És
felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli]
sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb
(vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14) 137
Mert a törvény kimondja, hogy: „… ha a bűnös ütleget (verést) érdemel,
vonassa (fektesse) le azt a bíró, és üttessen (veressen) arra maga előtt (a
jelenlétében rá annyit, amennyit a bűne miatt megérdemel) annak bűnössége
szerint való számban. De csak negyvenet üttessen (veressen) rá, ne többet, hogy
netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen előtted a te atyádfia
(mert akkor szemed láttára gyalázzák meg atyádfiát)” (5 Móz. 25,2-3)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
89
2 Kor. 11,28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom,
az összes [kihívott] gyülekezetek gondja [Más fordítás: Ezek mellett a
külső bajok és nehézségek mellett (nem számítva mindennapi
megtámadtatásomat) állandóan hordozom az összes gyülekezetek
(eklézsia) gondját-baját]138
138
És megismétli az apostol, hogy az Úr nevéért, és azért, hogy üdvösségre
vezessen embereket, mit kell elviselnie: „…úgy ajánljuk magunkat mindenben
[úgy viselkedünk], mint Isten szolgái [diakónusai]; sok tűrésben [kitartásban,
sok állhatatossággal; Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban],
nyomorúságban szükségben [kényszerhelyzetben], szorongattatásban
[türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat,
és amikor hiányt szenvedünk valamiben]. Verésekben [verést szenvedve, mert
sokszor megvernek (megostoroznak) bennünket], tömlöcben [börtönbe zárnak],
háborúságban [és a tömeg ellenünk támad; lázadások (zendülés) csődület
támasztása közepette, nyugtalanságban. (akatasztaszia: Itt a görög jelentés.
Háborgatás, vagy háborgás, vagyis: olyan körülmény, ami őt személyében nyugtalanítja,
munkájában zavarja)]. Küszködésben [fáradozásban, mert van, amikor keményen
kell dolgoznunk], virrasztásban [nem alhatunk éjjel; álmatlanságban],
böjtölésben [kényszerű éhezésben, mert néha nincs mit ennünk]” (2 Kor. 6,4-5) És
bemutatja Isten Igéje, hogy mindenütt üldözést, és bántalmazást szenvedett az
apostol. Amikor Filippiben kiűzte a jövendőmondás szellemét az őket követő
lányból: „Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett
(hogy odalett az, amiből hasznot reméltek), megfogva (megragadva) Pált és
Silást, vonák a piacra (a főtérre hurcolták őket) a hatóságok elé. És odavezetvén
őket a bírákhoz (az elöljárók elé), mondának: Ezek az emberek zsidó létükre
megháborítják (felforgatták) a mi városunkat, És olyan szertartásokat (olyan
szokásokat) hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem
cselekednünk (sem átvennünk, sem követnünk), mivelhogy rómaiak vagyunk. És
velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (rájuk támadt). A bírák (az
elöljárók) pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették (megbotoztatták) őket. És
miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (börtönbe) veték őket, megparancsolva
a tömlöctartónak (a börtönőrnek), hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen
parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe (a belső börtönbe), és lábaikat
kalodába szorítá” (Csel. 16,19-24) Listrában az apostol szolgálata eredményeként
meggyógyul egy béna, de: „Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból
zsidók, és a sokaságot eláltatván (annyira felbujtották a tömeget, hogy)
megkövezék Pált, és kivonszolták a városból (a városon kívülre), azt gondolván,
hogy meghalt (mert halottnak hitték)” (Csel. 14,19) Timóteust így bátorítja Pál
apostol: „Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat
(életcélomat, életutamat), hitemet [meggyőződésemet], hosszútűrésemet
(kitartásomat, állhatatosságomat), Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek
rajtam estek (amelyek értek) Antiókhiába, Ikóniumban, Listrában: minémű
(milyen) üldöztetéseket szenvedtem (vállaltam, viseltem el) [nehézségen mentem
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
90
2 Kor. 11,29 Ki beteg [gyenge, erőtlen], hogy én is beteg [gyenge;
erőtlen; szenvedő] ne volnék [én is viselem a gyengeségét; hogy én ne
szenvednék]? Ki botránkozik meg [kicsoda tántorodik meg], hogy én
is ne égnék [a szégyentől]?; »Más fordítás: Ha valaki vétkezik, én is
szenvedek vele együtt; Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én ne égnék?«
2 Kor. 11,30 Ha [már] dicsekednem kell, az én gyengeségeimmel
[erőtlenségeimmel] dicsekszem.
2 Kor. 11,31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki
mindörökké [(aion): örökkévalóságban] áldott, tudja, hogy nem
hazudom [hogy igazat mondok].
2 Kor. 11,32 Damaskusban [jelentése: tevékenység, serénység] Aretás
[jelentése: vésnök, faragó] király helytartója őriztette a damaskusiak
városát, akarván engem megfogni [hogy engem elfoghasson];
2 Kor. 11,33 És az ablakon át [a várablakból], kosárban
[vesszőkosárban; gyümölcskosárban] bocsátottak [eresztettek] le a
kőfalon [városfalon], és megmenekültem kezei közül139
2 Kor. 12. Pál látomásai és kijelentései
2 Kor. 12,1 A dicsekvés azonban nem használ nékem [nem ér ugyan
semmit]; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire [mégis
hadd beszéljek az Úrtól kapott látomásokról és kijelentésekről,
kinyilatkoztatásairól; az Úr lelepleződéseiről].
2 Kor. 12,2 Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel
ezelőtt (ha testben-é [(szóma): oszthatatlan egységben], nem tudom [nem
vagyok tisztába vele]; ha testen [(szóma): a személyiségen] kívül-é, nem
keresztül, bírtam ki], de mindezekből (mindegyikből, mindig) megszabadított
(kimentett, kiragadott) engem az Úr” (2 Tim. 3,10-11) 139
Pál apostol megtér, és bemeríttetik Szent Szellembe, és azonnal hirdeti
Damaszkuszban, hogy Jézus a Krisztus: „Több nap elteltével azonban a zsidók
tanácsot tartának (mert elhatározták), hogy őt megöljék: De tudtára esék
Saulusnak az ő leselkedésük (tudomására jutott a merénylet terve). És őrizék
(még) a kapukat (is) mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék; A tanítványok
azért vévén (elvitték) őt éjjel, és a kőfalon (a városfalon) bocsátják alá,
leeresztve egy kosárban” (Csel. 9,23-25) Előképként bemutatja a Szent Szellem az
apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld Jerikóba, és Jerikó királya el
akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna asszony: „Alábocsátá
(leeresztette) azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán
vala, és ő a kőkerítésen lakik vala)” (Józs. 2,15)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
91
tudom; az Isten tudja) elragadtatott [felvittek egy időre] a harmadik
égig.
2 Kor. 12,3 És [csak azt] tudom, hogy az az ember, (ha testben-é
[(szóma): oszthatatlan egységben], ha testen [(szóma): a teljes
személyiségen] kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) [Más fordítás: hogy
azt az ember akár a testével együtt, akár anélkül volt ott, azt csak Isten
tudná megmondani],
2 Kor. 12,4 Elragadtatott [felvitték] a paradicsomba [(paradeiszosz):
Éden, paradicsom, körülkerített hely], és hallott [olyan] kimondhatatlan
[titokzatos szavakat] beszédeket [(réma): Igéket, kijelentéseket; olyan
dolgokat mondtak neki], amelyeket [nem lehet] nem [is] szabad
embernek kibeszélnie [elmondania].
2 Kor. 12,5 Az ilyennel [ilyen dolgokkal] dicsekszem; magammal
pedig nem dicsekszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem140
140
Pál apostol bizonyságtétele elragadtatásáról: „Lőn pedig (történt azután),
hogy mikor Jeruzsálembe megtértem (hüposztrephó: visszatértem) és imádkozám a
templomban, elragadtatám lelkemben »eksztaszisz: önkívület, elragadtatás, extázis«;
révületbe estem). És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar
Jeruzsálemből. Mert nem veszik be (mert nem fogadják el) a te tanúbizonyság-
tételedet én felőlem (a te rólam való bizonyságtételedet)” (Csel. 22,17-18). Hogy
az apostol kit látott, azt Ezékiel prófétán keresztül jelenti ki az Úr, aki különös
létezőket is lát: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint
valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék
mint egy ember formája azon felül (Más fordítás: A fejük fölött levő boltozaton
fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott. a trónus alakja fölött pedig emberhez
hasonló alak látszott). És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett
volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé. és derekának alakjától fogva és
lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte (Más fordítás:
Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná
körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül), Mint
amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a
fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr (JHVH=VAGYOK) dicsőségének (H:
káḇóḏ káḇôḏ: fenség, pompa) formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy
szólónak szavát (A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány,
amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a
látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki
megszólal)” (Ezék. 1,26-28). „És lőn ott az Úrnak (JHVH=VAGYOK) keze (H:
jáḏ: ereje) rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok
veled (Más fordítás: Az ÚR ott megragadott engem, és ezt mondta nekem:
Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni). Fölkelek azért és
kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsősége (H: káḇóḏ káḇôḏ:
fenség, pompa), hasonlatos ahhoz a dicsőséghez (H: káḇóḏ káḇôḏ: fenség, pompa),
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
92
2 Kor. 12,6 Mert ha dicsekedni akarok [akarnék], nem leszek
esztelen [nem lennék ostoba; balga, kérkedő]; mert igazságot
[(alétheia): valóság = Isten Igéjét] mondok. De megtürtőztetem
[mérséklem] magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek
lát, vagy amit hall tőlem. [vagy amilyennek annak alapján gondol,
amit tőlem hallott]141
amelyet a Kébár (jelentése: nagy, hosszú, egyesítő) folyó mellett láttam, és
orcámra esém (arcra borultam)” (Ezék. 3,22-23) „És lőn a hatodik esztendőben,
a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda
vénei ülnek vala előttem és esék reám (megérintett) ott az Úr Istennek (az én
Uramnak, az Úrnak //JHVH=Vagyok) keze (H: jáḏ: ereje). És látám, és ímé vala
mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától
fogva fölfelé vala mint a fényesség (H: 'éš: ragyogás, fényesség), mint az izzó
érc. (Más fordítás: Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától
lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen
csillogónak). És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél
fogva, és fölemelve vitt engem a Szellem a föld és az ég között, és bevive engem
Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, amely északra néz,
ahol vala helye a bosszúság bálványának, amely bosszúságra ingerel vala (Más
fordítás: Mintha egy kéz nyúlt volna ki, megragadott engem a hajamnál fogva.
Fölemelt engem a Szellem az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni
látomásban, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent
bosszúságra ingerlő bálvány foglalt helyet); És ímé (megjelent, és) ott vala
Izráel Istenének dicsősége, a látás szerint, (ugyanolyan volt, mint) amelyet
láttam a völgyben” (Ezék. 8,1-4). Az Úr Jézus ígérete a vele megfeszített
bűnözőnek: „És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a
paradicsomban. (paradeiszosz: Éden, paradicsom, körülkerített hely)” (Luk. 23,43).
János apostolhoz látomásban így szól a Megdicsőült Úr: „Akinek van füle,
hallja, mit mond a Szellem a (kihívott)gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni
adok az élet (dzóé: örök élet = A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési
formájának) fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel. 2,7). És
a teremtéskor így hangzik az ige bizonyságtétele: „És nevele (sarjasztott) az Úr
Isten a (termő)földből mindenféle fát, tekintetre kedvest (szemre kívánatosat) és
eledelre jót, az élet (dzóé: örök élet = A természetfeletti élet; az életnek egy más
létezési formájának) fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának
fáját” (1 Móz. 2,9) 141
És így folytatja az apostol: „Mert ha még egy kissé felettébb [túlzottan is, és a
kelleténél többet] dicsekedem is a mi hatalmunkkal [azzal a felhatalmazással],
amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra adott [nem arra, hogy
ártsak vele, és nem rombolásotokra adott], én nem vallok szégyent [nem
szégyenülök meg].” Ismét mondom: ne tartson [(dokeó): gondol, vél, hisz] engem
senki esztelennek [bolondnak; ostobának; oktalannak]. De ha mégis [annak
gondoltok], fogadjatok be, mint esztelent [oktalant] is, hogy egy kicsit én is
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
93
2 Kor. 12,7 És hogy [az Úrtól kapott különleges] kijelentések
[kinyilatkoztatások különleges] nagysága [a leleplezések túl nagy
volta, rendkívülisége] miatt el ne bizakodjam [hogy fel ne
fuvalkodjam], tövis adatott nékem a (hús)testembe, a Sátán angyala
[követe, küldöttje], hogy gyötörjön [hogy állandóan ököllel verjen]
engem [hogy arcul csapkodjon]. Hogy felettébb el ne bizakodjam
[hogy fel ne fuvalkodjam].
2 Kor. 12,8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak [hívtam
segítségül az Urat], hogy távozzék el ez tőlem [hogy szabadítson meg
ettől a „tövistől”];
2 Kor. 12,9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert
az én erőm erőtlenség által végeztetik el [éri el a célját, erőtlenségben
lesz teljessé, gyöngeségben visz végcélba. Mert az erő a gyöngeségben
nyilvánul meg a maga teljességében]. Nagy örömest [boldogan]
dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus (csodatévő)
ereje lakozzék én bennem [hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék
rajtam]. 2 Kor. 12,10 Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett]
erőtlenségekben, bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás, gyalázás,
erőszak; kár], nyomorúságokban [ana(n)gké: kényszerítések,
kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és
szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz
helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős
[akkor vagyok hatalmas]. »Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a
gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak
rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor
az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a
dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor
vagyok igazán erős«142
dicsekedhessem. Mert: Ha azért bolondok vagyunk [ha önkívületbe, extázisba
kerülünk; ha elragadtatunk, és magunkon kívül vagyunk], Istenért [van ez,
Istentől]; ha eszesek vagyunk, [ha a józanésznek megfelelően járunk el; ha
mérsékeljük magunkat, és önuralmat tanúsítunk] érettetek van az [nektek
tárulunk fel]. (2 Kor. 10,8; 11,16; 5,13). 142
Az apostol bizonyságtétele a hústeste gyengeségének okáról: így ír a
Galatáknak: „[Hiszen] tudjátok pedig, hogy (hús)testem erőtlensége [(asztheneia):
gyengeség, erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az evangéliumot
[(euangelidzó): győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének jó híre] először [az első
alkalommal]. És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
94
megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem
utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek
angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust. [Más fordítás: Ti akkor
arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi
állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem
köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint
magát a Krisztus Jézust]” (Gal. 4,13-14)
. És hogy miért volt erőtlen és gyenge
hústeste, arról így szól Isten Igéje. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy
béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; LISTRA
GALÁCIA EGYIK VÁROSA) hirdette az Evangéliumot: „jövének… Antiókhiából
(jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a
sokaságot eláltatván, megkövezék pált, és kivonszolták a városból, azt
gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén,
beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne
Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a
városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és
Antiókhiába” (Csel. 14,19-21). A Szent Szellem háromszoros bizonyságot tesz
arról, hogy a „tövis” az ellenség, amely üldözi Pált is: „Ha pedig nem űzitek ki
annak a földnek (országnak) lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok
közülük, szálkákká (tüskévé) lesznek a ti szemeitekben. És tövisekké a ti
oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek (és szorongatni fognak benneteket
azon) a földön, amelyen lakoztok.” (4 Móz. 33,55). „Azért igen vigyázzatok
magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! Mert ha (mégis)
elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, amelyek itt
maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ővelük és összeelegyedtek (és
összekeveredtek) velük és ők veletek. Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr,
a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek. sőt inkább lesznek ti néktek
tőrré és hurokká (csapdává), oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig
tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott
ti néktek” (Józs. 23,11-13). „Csakhogy ti se kössetek frigyet (szövetséget) ennek a
földnek lakosival, rontsátok (romboljátok) le az ő oltáraikat; de ti nem
hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt? Annakokáért azt mondom:
Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek, mint tövisek a ti
oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt (csapdául)” (Bír.
2,2-3) Hogy kik voltak az apostol ellenségei, akik mint tövis voltak az ő
hústestében, arról így tesz bizonyságot: „Zsidóktól ötször kaptam negyven
botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor
hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton,
veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem
között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,
veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és
vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori
böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” „Mindenütt nyomorgattatunk, de
meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
95
2 Kor. 12,11 Dicsekedvén, balgataggá [esztelenné] lettem, [Úgy
beszélek, mint egy bolond]; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett
volna engem ajánlanotok [jót mondanotok rólam]; mert semmiben
sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha semmi vagyok.
[Más fordítás: Hiszen semmivel sem vagyok kisebb, mint azok a ti
„híres apostolaitok” - még akkor sem, ha közöttetek nincs sok
becsületem].
2 Kor. 12,12 Apostolságomnak jelei [ismertetőjegyei]
megbizonyosodtak [megnyilvánultak] közöttetek sok tűrésben [teljes
állhatatosságban], jelekben, csodákban, [erő-megnyilvánulásban], és
(csodatevő)erőkben is143
vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2
Kor. 4,8-9). És boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel
szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő
(teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket
szeretett” (Róm. 8,37). Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit: „Emlékezzetek meg
ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az
én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem”
(Ján. 15,20-21). De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak,
gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé
beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle)
gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat
rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok
ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek]
a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat
[az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek
voltak [éltek]” (Mát. 5,11-12). De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak
szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében,
lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és
meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy
kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik
(hogy bűnösként elítéljék). Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az
ő útját (maradj az ő útján); és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és
meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és
szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa (mint egy terebélyes
zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)!
Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).
143 És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok
[az], ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott]
kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem volt
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
96
2 Kor. 12,13 Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok a többi
[kihívott] gyülekezetek mellett [amiben a többi eklézsiákhoz képest
hátrányba kerültetek, megrövidültetek], hanem ha az, hogy én magam
nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg [nézzétek el] nékem
ezt az igazságtalanságot [„megbántást”]!
2 Kor. 12,14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem
leszek terhetekre; mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket
magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak [(opheiló): kötelesek]
kincseket [vagyont] gyűjteni [(thészauridzó): felhalmozni] a szülőknek,
hanem a szülők a gyermekeknek.
2 Kor. 12,15 Én pedig nagy örömest áldozok [nagyon szívesen hozok
áldozatot. (dapanaó): teljesen rátok költöm magamat] és esem áldozatul
[és magamat is feláldozom (ekdapanaó): magát fizetségül adja,
önmagával fizet, vagyis mindenét, (erejét, pénzét, ha kell életét) feláldozza
értük]; a ti lelketekért (a ti életetekért). még ha ti, akiket én igen
szeretek [(agapaó): teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a
szeretetben], kevésbé szerettek [agapaó] is engem.
2 Kor. 12,16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem
álnok [furfangos; ravasz ember] lévén ravaszsággal [csellel;
ármánnyal] fogtalak meg [behálóztalak] titeket.
2 Kor. 12,17 Avagy akiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik
által kifosztottalak-e [megcsaltalak, valaki által megzsaroltalak;
rászedtelek] titeket?
2 Kor. 12,18 Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit
[testvért is]; csak nem fosztott ki [csalt meg; vajon megzsarolt] titeket
sikertelen), nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres; semmit érő;
céltalan)]. Sőt többet munkálkodtam [keményebben dolgoztam; fáradoztam],
mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem
való kegyelme”
(1 Kor. 15,10). „Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni]
semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak
[nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz =
Ige] és tettel. [Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom
beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül
nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti
események, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által,
[hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én
Jeruzsálemtől [jelentése: a béke megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig
[jelentése: barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [Más
fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent
betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
97
Titus? Nem egyazon Szellem szerint jártunk-e? Nem azokon a
nyomokon-e?
2 Kor. 12,19 Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük
magunkat. Az Isten [színe] előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig,
szeretteim, a ti épülésetekért144
2 Kor. 12,20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek [amikor
megérkezem], nem talállak majd olyanoknak, amilyeneknek
szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek nem
szeretnétek, hogy valamiképpen versengések [(erisz): viszálykodás,
versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz értelemben
vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita; vetélkedés; harc]. Irigységek
[(dzélosz): irigység, féltékenység], indulatoskodások [(thümosz): indulat,
düh, harag, bosszúság, indulatkitörés]. Visszavonások [(eritheia): viszály,
irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés, intrika, veszekedés,
amiből pártoskodás születik; leszólások; egyenetlenség], rágalmazások
[(katalalia): gonosz, rosszindulatú beszéd, rágalmazás, becsmérlés].
Fondorkodások [(pszithüriszmosz): suttogás, azaz titokban becsmérlő,
ócsároló szavakat mond, hogy ezzel megszerezzen valamit; rágalmazás,
pletykálkodás, besúgás; vádaskodás; árulkodás], felfuvalkodások
[(phüsziószisz): felfuvalkodás, gőg, beképzeltség]. Pártoskodások lesznek
köztetek [rendetlenséget, felfordulást, ziláltságot, zavargást találok
közöttetek];
144
És így folytatja az apostol: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját
nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem
valókról ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34). Sámuel próféta ugyanezt
vallja meg, példát adva minden Isten emberének: „Itt vagyok, tegyetek
bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét,
és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg (kit nyomtam el), kit
sanyargattam (és kit károsítottam meg), és kitől fogadtam el ajándékot, hogy
amiatt szemet hunyjak? És visszaadom néktek” (1 Sám. 12,3). És Pál apostol így
folytatja: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és
vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk
közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy
önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9). Hogy mivel
kereste meg a kenyerét, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Az apostol
Athénből Korintusba ment, és: „Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi
származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel
Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott
hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott
velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2-3)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
98
2 Kor. 12,21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én
Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok [meggyászolok;
szomorkodni és szégyenkezni, és sírni fogok sokak miatt] azok közül,
akik ezelőtt [korábban] vétkeztek [eltévesztette a célpontot, hibázott]
és meg nem tértek [és nem akarták megváltoztatni az életüket] a
tisztátalanságból [(akatharszia): erkölcstelenség], paráznaságból
[(porneia): házasságtörés] és bujaságból [kicsapongásból], amit
elkövettek145
145
Az apostol sok-sok rossz hírt hallott a gyülekezetről, ami szomorúsággal
töltötte el, és cselekvésre indította: „Általában hallatszik köztetek paráznaság,
[Mindenfelé az a hír járja, (beszélik) hogy paráznaság van (fordul elő)
közöttetek] méghozzá olyan paráznaság is, amilyen a pogányok [nemzetek]
között sem említtetik, [sem fordul elő] hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
[hogy tudniillik valaki apjának feleségével él]. És ti fel vagytok fuvalkodva, [s ti
még kérkedtek] és nem keseredtetek meg inkább, [ahelyett, hogy (sírnátok;
szomorkodnátok) bánkódnátok] hogy kivettetnék közületek, [és kizárnátok
(eltávolítottátok volna; kirekesztenétek; kiemeltetnétek) magatok közül] aki ezt
a dolgot cselekedte. [aki effélét művel]. Mert én távol lévén ugyan testben,
[szóma: egész valómban] de jelen lévén [(pareimi): ott van, jelen van valahol; jelenlévő
személy] szellemben, már elvégeztem, [már ítéletet mondtam a fölött] mintha
jelen [közöttetek] volnék, [mint jelenlevő] hogy azt, aki ekként ezt cselekedte,
[aki így viselkedett]. [Úgy ítéltem, hogy miután] Ti és az én szellemem a mi
Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, [egyesültünk; egybe fonódott a
ti szellemetek és az enyém (szünagó): együttlét; összegyűlni; összegyülekezni] a mi
Urunk Jézus Krisztus hatalmával [erejével]. Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a
sátánnak [(Szátánász): ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló, rátámadó] a (hús)testnek
veszedelmére, [g.(olethrosz): romlására; megsemmisülésére; pusztulására; vesztére]
hogy a szellem megtartassék [megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr Jézusnak
ama napján” (1 Kor. 5,1-5). „Kérlek azonban titeket atyámfiai [testvéreim], a mi
Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne
legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben
[érzéssel] és ugyanazon véleményben [meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz].
Mert azt a hírt kaptam [megtudtam] rólatok, testvéreim, [atyámfiai] Klóé
[jelentése: fiatal hajtás] embereitől, [háza-népe közül valóktól] hogy
viszálykodások [versengések, veszekedések, viták] vannak közöttetek [pártokra
szakadtatok]” (1 Kor. 1,10-11). „Azt hallom, hogy mikor egybegyűltök [közösségbe
gyűltök] a [kihívott] gyülekezetben, [az eklézsiában] hallom, hogy szakadások
[hasadások; meghasonlások, összekülönbözés; megosztás; szétválás;
visszavonás; hitszakadás] vannak [mutatkoznak] köztetek; és valami részben
hiszem is. Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály,
pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek,
[körötökben] hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hiteles]
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
99
2 Kor. 13. Krisztus hatalmas tibennetek
2 Kor. 13,1 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három
tanú vallomása [két vagy három száj tanú(bizony)ságtétele] alapján
megáll minden dolog. [Más fordítás: Ez lesz a harmadik látogatásom
nálatok. Emlékezzetek rá, hogy meg van írva: „Minden vádat két vagy
három embernek kell megerősíteni].
2 Kor. 13,2 Előre megmondtam és előre mondom, mint másodszori
ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, akik ezelőtt
vétkeztek, és a többieknek mind [ismét figyelmeztetek mindenkit],
hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes [nem leszek elnéző];
nyilvánvalókká legyenek [megismertessenek; láthatók; kitűnjenek] ti köztetek.
[mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,18-19). Mert ezek
azért vannak: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és
viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon
viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3). Hiszen: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók,
melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, (viszálykodás),
gyűlölködések, (féltékenység) harag, (önzés) patvarkodások, visszavonások,
(széthúzás) pártütések. Irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások és
ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is
mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem
lesznek” (Gal. 5,19-21). Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez a bölcsesség nem
felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és
viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,15.16)
Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha
pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!”
(Gal. 5,15). Mert: „Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot (arcot) a suttogó
nyelv” (Péld. 25,23). Most: „Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben
(ottlétemkor) ne kelljen keményen viselkednem (keményen bánnom veletek) ama
hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra” (2 Kor.
13,10). „Előre megmondtam és (most is) előre mondom, mint másodszori
ottlétemkor, és most távollétemben is írom azoknak, akik ezelőtt vétkeztek, és a
többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes” (2 Kor. 13,2).
„Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá,
hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon
viselkedünk” (2 Kor. 10,2). A Szent Szellem már Dávidon keresztül kijelenti,
hogy: „Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda
lakozhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár (aki feddhetetlenül él,
törekszik az igazságra, és) igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.
Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez
gyalázatot rokonainak” (Zsolt. 15,1-3)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
100
2 Kor. 13,3 Mert hát az általam [a bennem] szóló Krisztusnak
bizonyságát keresitek, aki irányotokban nem erőtlen, hanem erős
[hatalmas] ti bennetek. [Más fordítás: Szeretnétek biztosan tudni, (és
annak bizonyítékát keresitek) hogy általam valóban a Krisztus szól?
Meg fogjátok látni, hogy Ő (veletek szemben) egyáltalán nem gyenge
(nem erőtlen), hanem nagyon is erőteljes (hatalmas) közöttetek].
2 Kor. 13,4 Mert noha megfeszíttetett erőtlenségből, mindazáltal él
Istennek hatalmából [erejéből]. És noha mi erőtlenek vagyunk Benne,
de vele együtt élünk majd Isten erejéből [hatalmából] ti nálatok146
2 Kor. 13,5 Kísértsétek [vizsgáljátok] meg magatokat, ha a hitben
vagytok-é? Magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é
magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha
méltatlanok [(adokimosz): alkalmatlan, megbízhatatlan; nem állja ki a
próbát] vagytok. [Más fordítás: Vizsgáljátok meg magatokat, hogy
valóban hitben éltek-e! Tegyétek próbára magatokat! Vagy talán nem
tudjátok, hogy Jézus Krisztus bennetek él? Természetesen ez csak
akkor igaz, ha valóban hitben éltek; ha nem, a vizsgát ki nem állók
vagytok]147
146
És így folytatja az apostol: „Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus,
aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a halál
többé rajta nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek [céltévesztés miatt]
halt meg egyszer hogy pedig él az Istennek él. [ami ugyanis benne meghalt azt a
vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti]” (Róm.
6,9-10). Tudnotok kell, hogy: „Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik;
szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem
erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]. Mit akartok? Vesszővel
menjek-e hozzátok, avagy [agapéval, Isteni] szeretettel és szelídségnek
szellemével?” (1 Kor. 4,20-21) 147
Hogy honnan tudjuk, hogy Krisztus bennünk, és mi Őbenne: „Erről ismerjük
meg, hogy Benne maradunk és Ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott
minékünk” (1 Ján. 4,13). „Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt
tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [a mi szellemünkben] hogy Isten
[született] gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16). Ezt kéri is az apostol minden hívő
számára: „Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy
hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben; [Másik
fordítás: „s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében
belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra
juthassatok]. Hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben” (Eféz. 3,16-17)
148 „És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti]
szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
101
2 Kor. 13,6 De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem
vagyunk méltatlanok. [De remélem, felismeritek, hogy mi viszont
kipróbáltak vagyunk; és mibennünk igazán Krisztus él].
2 Kor. 13,7 Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne
cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót
cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk. [Más fordítás:
Azért imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem az a
fontos, hogy rajtunk lássátok és elismerjétek, hogy bennünk Krisztus
él. Fontosabb, hogy valóban azt tegyétek, ami jó és helyes. Még akkor
is, ha rólunk azt gondoljátok, hogy bennünk nem él a Krisztus]148
[teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden
értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben;
érzékelésben]. Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy
mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg
tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében
megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók
[kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem
botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben
senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak
[(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével [hasznos eredményével], melyet
Jézus Krisztus teremt [és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus
Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására.
[dicséretére]” (Fil. 1,9-11). „Továbbá, Atyámfiai (testvéreim), amik csak igazak,
amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak (aléthész: igazi, valóságos, őszinte,
nyílt), amik csak tiszták, amik csak kedvesek (ami szeretetreméltó), amik csak jó
hírűek; ha van valami erény (valami nemes) és ha van valami dicséretes, ezekről
gondolkodjatok (azt vegyétek figyelembe!). Amiket tanultatok is, el is
fogadtatok (és átvettetek), hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat
cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9) 149
Mert: „Nincs (és nem használ a) bölcsesség, és nincs (és nem használ az)
értelem, és nincs tanács az Úr ellen (az Úrral szemben)” (Péld. 21,30) 150
És így folytatja az apostol: „Mi bolondok [oktalanok; ostobák balgák,
esztelenek 148
„És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti]
szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben
[teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden
értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben;
érzékelésben]. Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy
mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg
tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében
megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók
[kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
102
2 Kor. 13,8 Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság [(alétheia):
Ige; Krisztus] ellen [A valósággal (az Igével; Krisztussal) szemben],
hanem csak az igazságért [csak a valóságért; az Igéért; Krisztusért]149
2 Kor. 13,9 Mert örvendünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti meg erősek
vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért [hogy ti
tökéletessé váljatok]. »Más fordítás: Ezért imádkozunk: a ti
helyreállásotokért; Mert örülünk, amikor mi gyöngék vagyunk, ti
pedig erősek (hatóerőben) vagytok, ezért is imádkozunk a ti
rendbejöveteletekért (a ti épülésetekért; hogy ti egyre erősebbek és
tökéletesebbek legyetek)«150
2 Kor. 13,10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne
kelljen keményen viselkednem [keményen, szigorúan bánnom veletek]
ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem
rontásra. [Más fordítás: Mert az Úr hatalmat adott nekem, de nem
arra, hogy romboljalak benneteket, hanem a szellemi felépítésetekre
és megerősítésetekre]151
2 Kor. 13,11 Végezetre [továbbá], atyámfiai [testvéreim], legyetek jó
egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek,
botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben
senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak
[(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével [hasznos eredményével], melyet
Jézus Krisztus teremt [és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus
Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására.
[dicséretére]” (Fil. 1,9-11). „Továbbá, Atyámfiai (testvéreim), amik csak igazak,
amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak (aléthész: igazi, valóságos, őszinte,
nyílt), amik csak tiszták, amik csak kedvesek (ami szeretetreméltó), amik csak jó
hírűek; ha van valami erény (valami nemes) és ha van valami dicséretes, ezekről
gondolkodjatok (azt vegyétek figyelembe!). Amiket tanultatok is, el is
fogadtatok (és átvettetek), hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat
cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9) 149
Mert: „Nincs (és nem használ a) bölcsesség, és nincs (és nem használ az)
értelem, és nincs tanács az Úr ellen (az Úrral szemben)” (Péld. 21,30) 150
És így folytatja az apostol: „Mi bolondok [oktalanok; ostobák balgák,
esztelenek] a Krisztusért, ti pedig bölcsek [okosak; értelmesek; eszesek] a
Krisztusban mi erőtlenek [g. (asztheneia): Ebben az igében: szellemi erőtlenséget,
gyöngeséget jelent] ti pedig erősek [g.(iszkhürosz) erős, szilárd, erőteljes, energikus] ti
dicsőségesek [megbecsültek; jó hírben állók; dicsőítettek; [g. (endoxosz): itt:
tisztaságban ragyogó] mi pedig gyalázatosak [megvetettek; lebecsültek]” (1 Kor.
4,10) 151
„Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy [agapéval, Isteni]
szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
103
békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen
veletek. [Más fordítás: Testvéreim, most búcsúzom: törekedjetek a
tökéletességre, vegyétek komolyan a figyelmeztetésünket, és tegyétek
meg, amire kértelek benneteket! Legyetek egyetértésben, és éljetek
békességben egymással, akkor Isten, aki a szeretet és a békesség
forrása, veletek lesz]152
2 Kor. 13,12 Köszöntsétek egymást szent [megszentelt, tiszta] csókkal.
Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan153
152
És folytatja az apostol: „Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel]
legyetek [Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára
törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint
önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek [Ne legyetek fennhéjázók (nagyra törők);
ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz
szabjátok [tartsátok] magatokat. [alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez;
nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel] Ne legyetek
bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint;
ne legyetek olyanok, akik csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre
építenek]” (Róm. 12,16). És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés
értelmét, azaz: Isten akaratát: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van
szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom
és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek,
ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén.
Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal
különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3). Ezért imádkozik is az
apostol: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek,
hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és
Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az
Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7). Mert meg van írva: „Ne légy felettébb igaz, és
felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)
És: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek [buzdítlak] titeket testvéreim,
hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok. [egyféle beszéd legyen mindnyájatok
ajkán] és ne legyenek közöttetek szakadások [hasonlások]. »(szkhiszmá): Szétválás,
összekülönbözés, meghasonlás«. Hanem [legyetek teljesen egyek;
(egybekötöztettek)] ugyanazzal az érzéssel [gondolkodással; értelemmel].
(görögül: núsz: szellemi értelem; a szív /a benső/ értelme). És ugyanazzal a
meggyőződéssel [felfogással; és ugyanazon véleménnyel; (ítélettel; szándékkal]
igazodjatok egymáshoz [(kátártidzó): Itt: ugyanabban az értelemben és
meggyőződésben teljességre jutva]” (1Kor. 1,10) 153
A Szent Szellem tanácsa a Krisztusban lévőknek, vagyis parancsa a
Krisztusban testvéreknek: „Köszöntsétek egymást szent (megszentelt, tiszta)
csókkal [szeretet csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
104
2 Kor. 13.13 Az Úr Jézus Krisztusnak [Az Úrnak, a Krisztus
Jézusnak] kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Szellem
közössége mindnyájatokkal. Ámen. [E levél küldetett Filippiből,
Macedóniának városából, Titus és Lukács által]
ragaszkodás külső jelével] Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei.
[eklézsiái]” (Róm. 16,16) „Köszöntsétek az összes atyafiakat (minden testvért)
szent csókolással” (1 Thess. 5,26) „Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával.
Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14)