Zsolt. 11. Az Úr az igazak menedéke;

Zsolt. 11,1 Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom; hogy

mondhatjátok (nep eš): nekem: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! [Más

fordítás: A karmesternek, a karvezetőnek Dávid / jelentése: szeretett,

egyesítő / zsoltára, éneke. Az Úrhoz (ḥásah): menekülök, Nála keresek

menedéket, oltalmat. Hogy mondhatjátok nekem, (núḏ: fuss, menekülj a

hegyre, bujdoss el, mint a (cippór cippôr): kismadár]

Zsolt. 11,2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat

az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek [Más

fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat

a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az

egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]133

Zsolt. 11,3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, [mert amiket te

állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz [Más fordítás:

Ha (šáṯóṯ): az oszlopokat is lerombolják, (háras): erőszakkal ledöntik, ha

semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult

ember]134

133

Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok;

felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket.

...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója,

igazságos Isten! Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. ...Az utcák

zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az

ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő

barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába

foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. ...Rejts el engem

a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik

nyelvüket, mint a szablyát; irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék

titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14;

7,10-11; 10,8-10; 64,3-5). 134

Mert: „A csalárdnak eszközei gonoszak, / a gonosznak eszközei csalárdok / ő

álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat (az elnyomott, szerencsétlen,

nyomorultakat) hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (Ésa. 32,7). És Isten

válasza: „Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a

gonoszok kezéből!” (Zsolt. 82,4-7). És hogy milyen oszlopokról beszél az Úr, arról

Pál apostol beszél, amikor a kihívottak közösségéről, a Krisztus testéről szól az

apostol: „… Mely az élő Istennek egyháza [a kihívottak közössége, eklézsiája], az

igazságnak oszlopa [(alétheia sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére] és

erőssége [(hedraióma): szilárd, és erős alapja]” (1 Tim. 3,15). És Pál apostolon

keresztül bemutatja a Szent Szellem, hogy mit vár Isten az Ő fiaitól: „Az Istennek

nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de

más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentumot

senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki

aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra;

Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben [áll];

az ő szemei látják [a világot, és a szegényre tekintenek], szemöldökei

megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei vizsgálják)

szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait135

Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat] megpróbálja

[(báḥan): megvizsgálja, megfigyeli, és őrködik felette]. A gonoszt [(rášáʿ):

a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él] pedig, az álnokság

kedvelőjét [(ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás

szeretőjét], gyűlöli az ő lelke [(śáné' nep eš): megveti, és nem adja át

magát neki, és nem köti össze magát vele, vagyis nem vállal közösséget

vele]136

Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben

jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha

valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a

munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön

keresztül” (1 Kor. 3,10-15). 135

Így szól az Úr: „Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj

föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lehelet

nincs benne! Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az

egész föld!” (Hab. 2,19-20) Mert: „Ezt mondja az ÚR: A menny az én trónusom, a

föld pedig lábam zsámolya....” (Ézs. 66,1) Ezért így figyelmeztet az Úr Jézus: „És

aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül” (Mát.

23,22) Dániel így látja azt, Aki a királyiszékben ül: „Nézém, míg királyi székek

tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú.

széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz. Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől.

ezerszer ezren szolgálának néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülnek le,

és könyvek nyittatnak meg” (Dán. 7,9-10) Ezékiel próféta is látja azt, Aki a

királyiszékben ül: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint

valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy

ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett

volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és

lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte” (Ez. 1,26-27) János

apostol pedig így látja az ember Fiát, Aki szól is hozzá: „Megfordulék azért, hogy

lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany

gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő

ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér

vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai

hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a

szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és

a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő

erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az

ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő;

pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen...” (Jel. 1,12-18). 136

Az Urat ismerve, így imádkozik Dávid: „Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg,

kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-

Zsolt. 11,6 Hálókat137

[tüzes parazsat, eleven szeneket] hullat [és

záporoztat] a gonoszokra [(rášáʿ): a célt eltévesztőkre]; tűz, kénkő és

égető [(ziləʿáp áh zaləʿáp áh): perzselő, forró] szél [(rúaḥ): Szellem, mint

szélvihar] az ő osztályrészük [(kôs): kelyhük, poharuknak része]138

Zsolt. 11,7 Mert az Úr igaz [(caddíq): igazságos, méltányos, pártatlan];

igazságot [(cəḏáqáh): igazságosságosságot, jogosságot] szeret, [('áhéḇ

'áhaḇ): kíván, abban gyönyörködik] az igazak [az igaznak nyilvánítottak]

kelek. ...Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg

gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”

(Zsolt. 26,2-3; 139,23-24). „Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban

[álnokságban, hitetlenségben, gonoszságban] gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad

[nem marad meg melletted a] gonosz. (Más fordítás: Istenem, te nem leled örömöd

[nem kedveled, nem tetszik, nem gyönyörködsz] a bűnben (a céltévesztésben). Nem

talál otthonra nálad a gonosz /a rossz /” Nem állhatnak meg szemeid [a Te színed]

előtt a kevélyek [a dicsekvők, elvakultak, hamisak], gyűlölsz [(miszeó): irtózol tőle;

semmibe sem veszed; megvetsz] te minden bűnt [(anomia): törvénytelenség,

törvénysértést, törvényszegést] cselekedőt” (Zsolt. 5,5-6). És ezért: „A bűnösök [a

célt eltévesztők] nem állnak meg az ítéletkor [az elkülönítés, kiválasztáskor] sem a

gonoszok [a hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] az igazak

közösségében [a megigazultak gyülekezetében]” (Zsolt 1,5). 137

A héber szöveg szerint „hálókat hullat a gonoszokra” Itt a pahím = hálók, csapdák

szó helyett a pehám = parázs szó állt: pahamé ’és = tüzes parazsat hullat az Úr a

bűnösökre 138

Az eleven szénről, vagy a tüzes parázsról így hangzik a kijelentés. Ézsaiás próféta

az Úr jelenlétébe kerülve: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan

ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a seregeknek Urát

láták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén (tüzes

parázs) vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá:

Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7).

Jeremiás próféta is erről ír: „És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és

monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,9). És ez pünkösd

napján így következett be: „És mikor a pünkösd napja eljött [betelt, elérkezett],

mindnyájan egy [közös] akarattal [egyetértésben, egy indulattal] együtt valának

[ugyanazon a helyen]. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó

szélnek [(pnoé): lehelet, széllökés] zendülése, és eltelé [betöltötte] az egész házat,

ahol ülnek vala [Más fordítás: Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt

a mennyből, mintha erős sodró szél, heves szélvész jönne, és az betöltötte az egész

házat, amelyben ültek]. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek [a tűz az isteni

hatalom és jelenlét jelképe] és üle [leereszkedtek] mindenikre azok közül. [Más

fordítás: Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és

leszálltak mindegyikükre]. És megtelnek [(pléthó): beteljesedtek] mindnyájan Szent

Szellemmel, és kezdenek szólni [(laleó): tagolt (artikulált), érthető hangokat bocsát ki;

megszólal] más [(heterosz): másféle, másfajta, különböző] nyelveken, amint a

Szellem adta nékik szólniuk [hogy kimondják; hogy megnyilatkozzanak] (Csel. 2,1-4)

meglátják [(horaó): megpillantják] az ő orczáját [(páním): személyét,

jelenlétét]139

Zsolt. 12. Az Úré a szabadítás;

Zsolt. 12,1 Az éneklőmesternek [karvezetőnek, karmesternek] a

seminithre; [nyolc húrra, basszusra, nyolcadra, mélyhangú húros

hangszerekre] Dávid [jelentése: szeretett] zsoltára140

139

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy kik látják meg Istent: „Boldogok, akiknek

szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte. Amibe nincs idegen anyag, elegyítetlen.

A szívükben és a szívükre nézve tiszták, vagyis tisztaszívűek: mert ők az Istent

meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8). Mózes

megvallása: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy,

hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad

(és akit nem lehet megvesztegetni). (5 Móz. 10,17). Dávid vallástétele: „Mert az Úr

igéje igaz, és minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr

kegyelmével telve a föld. ...Tudom, hogy felkarolja az Úr a szegények ügyét, a

nyomorultaknak jogát. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orcád előtt

lakoznak az igazságosak. ...Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a

cédrus a Libanonon. Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban

virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; Hogy

hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

(Zsolt. 33,4-5; 140,13-14; 92,13-16). És hogy kik a plánták, arról Pál apostolon

keresztül hangzik a kijelentés, aki Krisztust hirdetve ezt vallja önmagáról a

szenteknek: „Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést” (1

Kor. 3,6). 140

Dávid kijelöli, hogy kik és hogyan szolgáljanak és prófétáljanak az Úr

templomában, amely előképe az eclézsiának: „Dávid és a sereg fővezérei a

szolgálatra kijelölék az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak citerákkal,

lantokkal és cimbalmokkal... Négyezren ajtónállók; négyezren pedig dicsérik vala az

Urat minden zengő szerszámokkal, melyeket Dávid készíttetett a dicséretre” (1 Krón.

25,1; 23,5) Ezékiás király megtérése után azonnal visszaállítja a templomi szolgálat

rendjét: „És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal

Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja

szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által. Előállnak azért a Léviták a

Dávid zengő szerszámaival; a papok is a trombitákkal. És megparancsolá Ezékiás,

hogy egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás

ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az

Izráel királyának szerszámaival. És az egész gyülekezet leborula, az énekesek

énekelnek, és a trombitások trombitálnak mindaddig, míg az egészen égőáldozatnak

vége lőn. És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók

leborulván arccal, imádkoznak. És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a

Lévitáknak, hogy az Urat dicsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; akik,

mikor nagy örömmel dicsérték az Urat, meghajoltak és leborultak. Azután szóla és

monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jöjjetek, és

hozzatok áldozatokat és dicsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet

Zsolt. 12,2 Segíts [(jášaʿ): szabadíts, és őrizz meg, támogass, és győzelmet

adj] Uram [Jahve], mert elfogyott a kegyes, az [(ḥásíḏ): istenfélő], az

igazak / megigazultak eltűntek az emberek [('áḏám): az ádámi / emberi

faj] fiai közül. [Más fordítás: Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az

emberek közt megszűnt a hűség, az igazmondás, és őszinteség]141

Zsolt. 12,3 Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot, valótlanságot,

hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól, és [(dibbér):

beszél] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél

társával, és felebarátjával. hizelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep eṯ śáp áh):

mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen

beszélnek]142

hoza áldozatokat és dicsérő áldozatokat, és mindaz, akit a szíve indított, egészen

égőáldozatot” (2 Krón. 29,25-31). 141

Isten népének állapotát mutatja be a Szent Szellem a prófétákon keresztül:

„Elveszett e földről az Istent tisztelő, és igaz / megigazult sincs az emberek között.

Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek

a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró fizetésre vár; a

főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttük, olyan

mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor... ...elveszett a hűség; kiszaggattatott az

ő szájukból” (Mik. 7,2-4; Jer. 7,28) Az Úr panasza: „Bárcsak pusztába vinne engem

valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám

tőlük; mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete! Felvonták nyelvüket, mint

kézívüket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból

gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. ... De a

jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak;

sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő

gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint

Gomora. ... Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag,

nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megutálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.

...Járjátok el Jeruzsálem utcáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg

annak piacain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, aki igazán cselekszik,

hűségre törekszik, és én megbocsátok néki! Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony

hamisan esküsznek! (Jer. 9,2-3; 23,14; Ésa. 1,4; Jer. 5,1-2) Mert: „eltávozott a

jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség

nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt

az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen” (Ésa. 59,14-15)

Ezért: „Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők

elragadtatnak, és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az

igaz” (Ésa. 57,1). 142

Dávid újra-és újra erről prófétál: „Nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki

szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige]. Belsejük [szívük] csupa

romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben

gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel

hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]”

(Zsolt. 5,10). „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve

Zsolt. 12,4 Vágja, és [irtsa] ki [veszítse, pusztítsa el, semmisítse meg] az

Úr mind a hizelkedő [(ḥeləqáh): mézesmázos, alakoskodó, sima, álnok,

hazug] ajkakat, [(gəḏóláh gáḏôl): a büszke, gőgös, fennhéjázó, és kérkedő,

dicsekvő, kevély] nyelvet, amely nagyokat mond143

alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7). „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó;

áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4) „Kígyóméreg az ő boruk,

viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33) „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan

vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem

ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki

azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8) „Mert ők rossz úton

futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16) Mert nem ismerték meg azt, aki

kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6) Akiről már a próféták is így

szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6) Aki így bátorítja

az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy

adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

(Ján. 14,27) És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14) Akik

Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az

istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek)! Nincs békesség, szól Istenem, a

hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21). Ezért a hitetlenek csak: „Gúnyolódnak és

gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják

szájukat, és nyelvük eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt

az ő nyelve alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között”

(Zsolt. 73,8-9; Jób. 20,12-13) Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy

eltelhetnek évezredek, de az ember nem változik: „Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a

torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot

beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal, átkozódással,

és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás, baj,

csapás, pusztulás, romok, nyomorúság, és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz

csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség

útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne,

mert nem értik” (Róm. 3,13-17). Mert: „A bűnös (vagyis céltévesztett) ember szíve

mélyén (az ő bensőjében) ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal

hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot

beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem

veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5). Hát: „Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj

azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik” (Péld.

24,1-2). Ezek rombolják a mások hitét: Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők

módszere nem változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem

szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják

az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18) „Ezek... érzékiek, kikben nincsen Szent

Szellem” és: „az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a

gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Júd. 1,19; Fil. 3,19). 143

Mert: „Gúnyolódnak (gonoszul beszélnek) és gonoszságot szólnak; elnyomásról

beszélnek fennhéjázással (és elnyomással fenyegetőznek dölyfösen). Az ég ellen is

feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet” (Zsolt. 73,8-9).

Zsolt. 12,5 [Azokét], akik ezt mondják, és azzal [('ámar): dicsekednek]:

Nyelvünkkel felülkerekedünk, [(gáḇar): győzedelmeskedünk,

diadalmaskodunk, nyelvünkben az erőnk, ezért mindent megtehetünk]

ajkaink velünk vannak, [szánk a segítőnk] ki lehetne Úr felettünk? [Más

fordítás: Akik EZT mondják: "Beszédünk naggyá tesz minket, nyelvünkkel

uralkodunk, ugyan ki lehetne Urrá felettünk]?

Zsolt. 12,6 A szegények [(ʿání): elnyomottak, szerencsétlenek, gyöngék,

szűkölködők, nyomorultak szerencsétlensége, szenvedése, fájdalma],

elnyomása [(šôḏ šóḏ): pusztítása, nyomorúsága, nyomora, kifosztása]

miatt, a nyomorultak [('eḇəjôn): segítségre szoruló, szegény, nincstelen

koldusok] nyögése [('ănáqáh): sóhajtozása, siránkozása, fohászkodása]

miatt legott, vagyis [most azonnal] felkelek, azt mondja az Úr [Jahve].

Biztosságba helyezem, és [(jéšaʿ ješaʿ): segítséget, szabadulást,

biztonságot, jólétet, megmenekülést, oltalmat, védelmet; épséget,

egészséget, megtartást adok mindenkinek] aki arra [sóvárogva] vágyik, és

[megszabadítom azokat, kiket törbe ejtett az ellenség144

s bizalmat

gerjesztek bennük]145

144

A héber szerint: megszabadítom azokat, kik ellen lihegnek vagy fújnak, azaz:

biztosságba helyezem azokat, kik az istentelenektől annyira üldöztetnek. 145

Így panaszkodik a prédikátor: „... látám én mind a nyomorgatásokat, amelyek a

nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, - akik nyomorgattatnak -

könnyhullatások, és vigasztalójuk nincs nékik. És az őket nyomorgatóknak kezekből

erőszaktételt szenvednek, és vigasztalójuk nincs nékik. De ne csodálkozz: „Ha a

szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne

csodálkozz el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig

a még magasabb rangúak” (Préd. 4,1; 5,7) De az Úr nem nézi ezt tétlenül, hanem:

„Az elnyomástól és erőszaktól megmenti őket, és vérük drága az ő szemében” (Zsolt.

72,14) Nemcsak a világi vezetők nyomják el a szegényt, ezért: „Az Úr törvénybe

megy népe véneivel és fejedelmeivel: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rablott

holmi van házaitokban: Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények

orcáját összetöritek? Ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 3,15) Mert: „A

seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges

ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom! Jaj

azoknak, akik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy

helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön! Hallásomra megesküdt a

seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos

nélkül” (Ésa. 5,7-9) „Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megutáltátok e beszédet, és

bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok. Azért e bűn

olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon,

amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása. És romlása olyan lesz, mint a fazekasok

edényének romlása, amely kímélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly

cserepet, amelyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából”

(Ésa. 30,12-14) A prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy milyen állapotban van az

Ő népe: „Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől,

Zsolt. 12,7 Az Úr [Jahve] beszédei [szavai, ígéretei, kijelentései] tiszta

[(ṭáhór ṭáhôr): nem kevert, szent, érintetlen, egyenes] beszédek, mint

földből való kohóban megolvasztott, és [a földtől elválasztott, tűzzel

megpróbált, salaktalan] ezüst, [melyet földbe vájt formába öntöttek],

hétszer megtisztítva146

Zsolt. 12,8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől

örökké. [Más fordítás: URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig

megőrzöl, és megoltalmazol, megvédsz, és megszabadítasz ettől a

nemzedéktől mindenkor]147

szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug

beszédeket. És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség

az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli,

prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen. És

látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít

néki, és igazsága gyámolítja őt” (Ésa. 59,13-16) És válaszol Isten: „Látván láttam az

én népemnek nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és az ő fohászkodásukat

meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jöjj,

elküldelek téged Egyiptomba” (Csel. 7,34) És elküldte az Ő Fiát, Aki kijelenti: „Én

vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én

bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem,

megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők:

Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül

semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15,1.2.5). 146

Dávid újra és újra megvallja, amit megtapasztalt: „Az Istennek útja tökéletes; az

Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, akik bíznak benne” (Zsolt. 18,31)

„Ímé, kívánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod (a Te Igéd)

által” (Zsolt. 119,40) A Szent Szellem megerősíti a kijelentést, s egyben figyelmeztet

is: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy

az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6) És újra

és újra hangzik a figyelmeztetés: „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én

parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti

Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

„Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja:

Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És

ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az

élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel.

22,18-19) Pál apostolon keresztül teszi teljessé a kijelentést a Szent Szellem:

„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más

evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják

ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal

hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint

előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül,

amit elfogadtatok, átok legyen” (Gal. 1,6-9). 147

A testté lett Ige kérése az Atyához: „És nem vagyok többé e világban, de ők a

világban vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a te neved

Zsolt. 12,9 Köröskörül járnak a gonoszok [gáncsoskodók, az istentelenek],

mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. [Más

fordítás: Még ha bűnösök járkálnak, ólálkodnak, kerengnek is körülöttünk,

és az alávalóságot, hitványságot, aljasságot, és értéktelenséget

magasztalják az emberek]148

Zsoltár 13. Felelj nékem, Uram Zsolt. 13,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek, a karvezetőnek]; Dávid zsoltára.

Zsolt. 13,2 Uram [Jahve], meddig felejtkezel el rólam végképen, és [(nécaḥ necaḥ):

teljesen]? Meddig rejted, és [fordítod] el orcádat tőlem?

[Más fordítás: Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam]?149

által, amelyet nekem adtál… Mikor velük valék a világban, én megtartám őket a te

nevedben, amelyet nékem adtál. Megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a

veszedelemnek [a romlás, és pusztulásnak] fia…” (Ján. 17,11-12). 148

A Szent Szellem többszörösen megerősíti a kijelentést: „Mikor örvendeznek, és

(vigadnak) az igazak, nagy ékesség (nagy dicsőséget jelent) az; mikor pedig az

istentelenek (az Isten nélkül élők) feltámadnak (felülkerülnek), keresni kell az

embert” (Péld. 28,12) „Mikor felemeltetnek a gonoszok (az istentelenek, vagyis az

Isten nélkül élők), elrejti magát az ember; de mikor azok megbuknak, (elvesznek, és

elpusztulnak) nő az igazak száma (és sokan lesznek az igazak).” (Péld. 28,28) „Ha

az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha az istentelenek, vagyis (az Isten nélkül

élők) uralkodnak, nyög a nép” (Péld. 29,2). „Az igazak javán örül (vigad) a város; és

mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés (és ujjongás) van. Az igazaknak áldása

által emelkedik (és épül) a város; az istentelenek (az Isten nélkül élők) szája által

pedig megromol” (Péld. 11,10-11). Ezért így imádkozik, és prófétál Dávid: „Rontsd

meg Uram, és oszlasd meg (és zavard össze) az ő nyelvüket; mert erőszakot és

háborgást (és viszályt) látok a városban. Ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és

nyomor van benne. Veszedelem van bensejében; (romlás uralkodik benne) s nem

távozik annak teréről a zsarnokság és csalás” (Zsolt. 55,10-12). 149

Dávid példát adva a mindenkorban élő hívőknek, újra és újra sürgetően kiált

Istenhez, szabadításért: „Avagy mindörökké elvet-é az Úr? És nem lesz-é többé

jóakaró? Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? Vagy megszűnik-é ígérete

nemzedékről nemzedékre? Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? Avagy elzárta-é

haragjában az ő irgalmát? Uram, [Jahve; Örökkévaló] miért állasz [és miért

maradsz] távol [miért vagy oly messze]? Miért rejtőzöl el [és miért rejted el magadat,

és fordulsz el] a szükség, a [(cáráh): nyomorúság, gyötrelem, szorongattatás,

nyomorgatás, elnyomás] idején [amikor bajok érnek]? Könyörülj rajtam [és

kegyelmezz] Uram, mert ellankadtam, [elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és erőtlen

vagyok]: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak [remegnek, és kiszáradtak]

csontjaim [és reszket minden tagom]. Lelkem (egész személyem) is igen

megháborodott [csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen összezavarodott], és

te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még]? Könyörülj rajtam, [légy kegyelmes]

Uram! Lásd meg az én nyomorúságomat, [szorultságomat, szenvedésemet,

elnyomásomat] amely gyűlölőim miatt van, [Nézd, szorongatnak, nyomorgatnak, és

Zsolt. 13,3 Meddig tanakodjam [meddig kell még védekeznem] magamban?

Bánkódjam szívemben naponként? [Meddig emészti még lelkem a fájdalom, a

keserűség, és szívemet a mindennapi gond]? Meddig hatalmaskodik [uralkodik]

fölöttem az én ellenségem? [Más fordítás: Meddig kell gondokat hordoznom

magamban, és szívemben / bensőmben / fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik

fölém ellenségem]?150

Zsolt. 13,4 Nézz ide, [tekints rám, hallgass meg, és] felelj nékem, Uram [(jəhóváh):

Jahve, Örökkévaló] Istenem; világosítsd meg, és [ragyogtasd fel] szemeimet, hogy el

ne aludjam a halálra, [nehogy halálba szenderüljek]151

Zsolt. 13,5 Hogy ne mondja, és ne [dicsekedjék] ellenségem: meggyőztem [végeztem

vele, hatalmat vettem rajta, és legyőztem] őt. Háborgatóim [ellenfeleim,

üldöznek ellenségeim]. De Te vagy, aki felemelsz [és kiszabadítsz] engem a halál

kapuiból [(máveṯ): betegségből, csapásból, pusztulás, és romlásból]. Hogy hirdessem

minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg életemet tombolásaiktól, az

oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el

szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem,

üdvösségemnek Istene! És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom

nagyon: siess, hallgass meg engem! Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az

én ellenségeimért szabadíts meg engem. Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor

szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg

engem! (Zsolt. 77,8-10; 10,1; 6,3; 9,14; 35,17; 27,9; 69,18-19; 102,3). Habakuk is

ugyanígy sürgeti az Urat: „Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz

meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! (Hab. 1,2). 150

Dávid tovább panaszkodik az Úrnak: „Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal,

mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? ...Hallgasd meg, Isten,

az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; Figyelmezz én

reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! Az ellenségnek

szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért... A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig

örvendeznek még a hitetlenek?” (Zsolt. 42,4; 55,2; 94,3). 151

Dávid újra-és újra szabadításért kiált az Úrhoz: „Mikor kiáltok, hallgass meg

engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj

rajtam és halld meg az én imádságomat! ...Szemem a bánattól elbágyadt,

megvénhedett minden szorongatóm miatt. ...Lásd meg szegénységemet és

gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. Lásd meg ellenségeimet, mert

megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őrizd meg, és szabadíts

meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. ...Hadd vigadjak és örüljek a

te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat és megismered a

háborúságokban lelkemet; ...Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én

ügyemért. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne

örüljenek rajtam! ...Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek

világossága. ...Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít

engem” (Zsolt. 4,2; 6,8; 25,18-20; 31,8; 35,23-24; 119,105; 119,50).

szorongatóim] ne örüljenek, [ne örvendezzenek, és ne ujjonghassanak], hogy

tántorgok152

Zsolt. 13,6 Mert én a te kegyelmedben [jóvóltodban, hűségedben, irgalmadban]

bíztam, örüljön [örvendezzen, ujjongjon] a szívem [a bensőm] a te segítségednek,

[szabadításodnak, hogy megsegítesz]; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem

[és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének]. »Más fordítás: Szívből ujjongok, hogy

megsegítesz, és megszabadítasz, hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram.

Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem«153

Zsolt. 14. AZ EMBER ISTEN NÉLKÜL. Zsolt. 14,1 Az éneklőmesternek; [A karmesternek; a karvezetőnek]

Dávidé. [Zsoltár] Azt mondja a balgatag154

[(náḇál): bolond, ostoba,

esztelen, istentelen, vagyis Isten nélkül élő] az ő szívében [magában]:

Nincs Isten, [nem is létezik]. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek;

[utálatosak lettek törekvéseikben, szörnyűség, amit művelnek] nincs, aki jót

cselekedjék [egyetlen egy sincs]155

152

Isten segítségét kéri Dávid az ellenséggel szemben: „Istenem, benned bízom; ne

szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim” (Zsolt. 25,2). „Mert téged

vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem! Mert azt gondolom: csak ne

örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem! És bizony közel

vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van” (Zsolt. 38,16-18). Az

ellenségnek pedig azt mondja: „Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr

megsegített engem. Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul”

(Zsolt. 118,13-14). 153

Isten kegyelméről tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az ember: „Imádkozik

Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az

embernek visszaadja az ő igazságát. Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és

az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; Megváltotta

életemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi” (Jób. 33,26-28). „És

szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr,

akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésa. 25,9). Az ellenség

elvész: „Én pedig mint zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind

örökkön örökké. Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert

jóságos vagy, a te híveid előtt” (Zsolt. 52,10-11)

154

Balgatag: Értelmes, bölcs tájékozódás és az ennek megfelelő helyes magatartás

hiánya. Egyik jele Isten akaratának megvetése. 155

A gonosz – a sátán, és az ő szolgái – így gondolkoznak: „A gonosz [hitetlen,

céltvesztett] az ő haragos kevélységében [fölényességében, és elbizakodottságában]

Zsolt. 14,2 Az Úr [Jahve] letekintett [lenézett] a mennyből az emberek

[('áḏám): az emberi – az ádámi faj] fiaira, hogy meglássa, ha van-é

[köztük] értelmes, [értő lelkű; okos] Istent kereső [aki Istennel gondol]?156

Zsolt. 14,3 Mindnyájan elhajlottak [elfordultak Tőle]; egyetemben

elromlottak, [hiábavalókká, haszontalanokká lettek] nincs, aki jót

cselekedjék, nincsen csak egy sem157

senkit sem tudakoz, és [nem keresi az Urat]. Nincs Isten [egyre csak ezt forgatja

fejében], ez minden gondolatja” (Zsolt. 10,4) „Mert a bolond csak bolondot beszél,

és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr

ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye. A

csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervez, hogy elveszesse az alázatosokat

hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (Ésa. 32,6-7) A Szent Szellem – a

kijelentés fontossága miatt – megismétli Isten véleményét: „Ezt mondta a balgatag

az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs,

aki jót cselekedjék” (Zsolt. 53,2). Sőt: „Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem

akarunk tudni utaidról! Kicsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, (hogy szolgáljuk)

és mit nyerünk vele, (és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk), és ha

esedezünk előtte? (Jób. 21,14-15).A magát mindenhatónak képzelő gonosz előképe

így válaszol az Úr szavára: „A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára

hallgassak…? Nem ismerem az Urat…” (2 Móz. 5,2). És ez nem változik, Pál

apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „amint meg van írva: „Nincsen igaz, és

igazságos, vagy megigazult ember egy sem, nincsen senki, aki értse, aki belássa, és

tudja, nincsen senki, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek

valamennyien. mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak;

hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem”

(Róm. 3,10-12). Ez pedig így lett megírva: „Ezt gondolja, és mondja is a balgatag, a

bolond az ő szívében, az ő bensőjében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos

hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az

emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan

elhajlottak, és elpártoltak tőle, és valamennyien egyaránt megromlottak, nincsen, aki

jót cselekedjék, nincsen csak egy is, vagyis egyetlen ember sincs” (Zsolt. 53,2-4). 156

Az Édenen kívül került emberről, így szól a Szent Szellem: „Tekinte azért Isten a

földre és látta, hogy meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát,

mert mindenki rossz útra tért a földön” (1 Móz. 6,12). Az Úr ismeri a szíveket: „Az

égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. Székhelyéről lenéz a föld minden

lakosára. Ő alkotta mindnyájuk szívét, és jól tudja minden tettüket” (Zsolt. 33,13-15)

És amit lát: „Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, aki megértse,

nincs, aki keresse az Istent” (Róm. 3,10-11) És hogy megértsék Őt: „...Isten

megjelent testben...” (1 Tim. 3,16) És: „...Ő eljött a világba. A világban volt, és a

világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem

fogadták be őt” (Jn. 1,9-11). 157

Pál apostolon keresztül bemutatja Isten Igéje a megváltatlan ember állapotát:

„Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót

cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvükkel álnokságot

szólnak; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szájuk telve átkozódással és

Zsolt. 14,4 Nem tudják-é [(jḏʿ): nem értik-e] ezt mind a gonosztévők [akik

rosszat ('áven páʿal): hiábavalóságot, hazugságot, csalást cselekednek,

aminek következménye a baj, csapás, szerencsétlenség. Nem térnek észre?

Nemde mind értelmetlenek]? Akik megeszik [('áḵal): felemésztik,

pusztítják] az én népemet [(ʿam): és az emberiséget is], mintha kenyeret

ennének, [mint a falat kenyeret], az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az

Örökkévalót] pedig segítségül nem hívják [akik nem kiáltanak segítségért

az Úrhoz]?158

keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És

a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt” (Róm. 3,12-

18) És ez így van a bűneset óta, és ezért elpusztult Noé és családján kívül minden

ember: „A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld

erőszakossággal. És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki

rossz útra tért a földön” (1Móz. 6,11-12) Gonosz beszéd és cselekedet jellemzi őket:

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt... Mert lábaik a

gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására” (Zsolt. 140,4, Péld. 1,16) És eltelnek

évezredek, de az ember megváltozni nem tud: „Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek,

hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és

romlás ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság

kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet.

...Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék, és nem vétkeznék” (Ésa.

59,7-8; Préd. 7,20) És hogy ez miért van így még a Krisztus népe között is, arról így

szól a kijelentés: „Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz” (1 Tim. 5,15). 158

Az Úr Igéje az Ő népét - és az emberiséget is - félrevezetőkről: „Ezt mondtam:

Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a

törvényt? Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a

bőrt, és csontjaikról a húst. Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt,

csontjaikat összetörtétek, és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy

bográcsba kerül. Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik, hanem

elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el. Ezt mondja az ÚR

azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van

harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni: Olyan éjszaka

száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz

jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul rájuk. Szégyent

vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem

kapnak választ Istentől” (Mik. 3,1-7) Ezek: „Nem tudnak, nem értenek, setétségben

járnak; a földnek minden fundamentoma inog” (Zsolt. 82,5) „Mert a bolond csak

bolondot beszél, szívében álnokságot forral, elvetemülten jár el. Tévelygést hirdet az

Úrról, éhezni hagyja az éhes embert, megfosztja italától a szomjazót. A gazembernek

gonoszak az eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az

alázatosokat, még ha a szegénynek igaza van is. (Ézs. 32,6-7) Az apostolokon

keresztül világítja meg a Szent szellem az előbbi próféciákat, és azok beteljesülését:

„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis

tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki

megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak. És

Zsolt. 14,5 Majd rettegnek rettegéssel, [és ott remegnek félelemmel, hol

nem volt félelem; Mert majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem

volt] mert Isten az igaz [a megigazult] nemzedékkel van!

Zsolt. 14,6 A szegénynek [(ʿání): elnyomottnak, szerencsétlen

nyomorultnak, szűkölködőnek] tanácsát [(ʿécáh): tervét, szándékait]

kicsúfoljátok, [(bvš): csúffá tettétek, megszégyenítettétek, megzavartátok,

meghiúsítottátok]. Mert az Úr az ő bizodalma [(maḥəseh maḥaseh):

reménysége, menedéke, védelme, oltalma]. »Más fordítás: Ti

meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad«

Zsolt. 14,7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás

[az üdvösség]! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd

és vigad Izráel [Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az

ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel]159

sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni

fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek

kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad” „Ezek

zúgolódók, panaszolkodók, a maguk kívánságai szerint járók; szájuk kevélységet szól,

haszonlesésből személyimádók. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a

beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Mert azt

mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen

kívánságai szerint járnak. Ezek azok, akik ...érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem (2

Pét. 2,1-3; Júd. 1,16-19) És mert Isten népe ezekre hallgat, ezért azt mondja az Úr:

„Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem

értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!” (Jer. 4,22). 159

Dávid nem szűnik meg buzgón kérni, és megvallani az Úr szabadítását, példát

adva nekünk: „Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr

visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel!” (Zsolt. 53,7) És

ennek a vigadásnak és ujjongásnak hogyan kell történnie, arról így szól Isten Igéje:

„...Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel

Istenének ládáját arra a helyre, amelyet készítettem számára. Minthogy kezdettől

fogva nem mívelték ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem

kerestük őt a rendtartás szerint” (1 Krón. 15,12) A rendtartásról pedig már a

próféták is szóltak, akik azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja

segítségül, megmenekül (vagyis üdvözül); mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben

lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok,

akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32). Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem

kitöltése után: „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja,

üdvözül” (Csel. 2,21). És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról

így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „…akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét

segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2). Isten ládája

– a kijelentés ládája – vagyis az Úr Jézus előképe – sátorban, azaz a mi testünkben

kell hogy lakjon: „Csináltata pedig Dávid magának házakat az ő városában; és

helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel” (1 Krón. 15,1) És itt

állandóan ment – és megy – a dicséret, Isten igéjének megvallása és könyörgés

Zsolt. 15. Ki lakhat Istennél?

Zsolt. 15,1 Dávid zsoltára. [éneke]

Uram, [Jahve] [ki lehet sátradnak vendége]? Kicsoda tartózkodhat [(gúr):

lakozhat, időzhet jövevényként] sátorodban, [ki fog lakni a te hajlékodban]

kicsoda lakozhatik [(šáḵan): kicsoda nyugszik meg, és ki élhet veled] szent

hegyeden?160

énekkel: „Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok

voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig

vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi

foglyainkat, mint patakokat a déli földön!” (Zsolt. 126,1-4) És az Úr válasza: „És ha

majd ...megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint,

amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes

lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és

visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az

Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a

te Istened, és onnét is felvesz téged” (5 Móz. 30,1-4) A második templom építésekor

újra hangzik a könyörgés Isten népéért: „Oh, emlékezzél meg arról a beszédről,

melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg

elszélesztelek titeket a népek között. Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok

parancsolataimat és cselekszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is

szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet

választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!” (Nehem. 1,8-9) Az Úr válasza: „Ímé

én összegyűjtöm őket mindama földekről, amelyekre kiűztem őket haragomban,

felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni

hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenük

leszek” (Jer. 32,37) És hogy honnan és kiket űzött ki az Úr, arról így tesz

bizonyságot a Szent Szellem: A bűneset után az Úr: „...kiűzé az embert, és oda

helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos

lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját” (1 Móz. 3,24). 160 Dávidon keresztül a Szent Szellem újra és újra felteszi a kérdést, és válaszol is rá,

tanítva minket: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent

helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem

esküszik hamisan.” (Zsolt. 24,3-4) Azokról a gyülekezetben (Sionban) lévőkről –

akik látszólag az Úréi, de nem tértek meg igazán – így szól az Úr: „Megrettentek a

bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel,

ki lakhatik közülünk örök hőséggel? Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki

megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja,

hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson” (Ésa. 33,14-

15) Dávid így könyörög az Úrhoz, megvallva könyörgése okát is: „Egyet kérek az

Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében;

hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony

elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében,

sziklára emel fel engem. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség

Zsolt. 15,2 Aki tökéletességben jár, [(támím): aki tökéletes, fogyatkozás

nélküli, hibátlan, ártatlan, feddhetetlen, támadhatatlan]. Igazságot

[(ceḏeq): jogosságot, méltányosságot, a valóságot, vagyis az igét]

cselekszi, [és törekszik a megigazulásra] és igazat [gondol, és] szól az az ő

szívében [és igazságot, az igét forgatja szívében] 161

Zsolt. 15,3 Nem rágalmaz [másokat, nem követ el álnokságot] nyelvével;

nem tesz rosszat [nem árt, nem okoz szenvedést] felebarátjának,

[embertársának] és nem szerez [nem hoz] gyalázatot [(ḥerəpáh):

gúnyolódást, lenézést, megvetést, szégyent] rokonainak, és [(qáróḇ

qárôḇ): ismerőseinek]162

ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid

árnyéka alá!” Mert: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged

szüntelen!” (Zsolt. 27,4-5; 61,4; 84,5) És buzdít arra, hogy: „Magasztaljátok az Urat,

a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!”

(Zsolt. 99,9). [Dávid hol a templom, hol pedig a sátor oltalmáról prófétál, azt

mondva, hogy: a templom, a sátor (vagyis a Krisztus teste) - menedékhely, ahol

a hívő ember az Úr uralma alatt és egyúttal az Úr oltalma alatt áll]. 161

Az jár tökéletességben, aki Istennel jár: „Noénak pedig ez a története: Noé igaz,

tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé” Mert: „Az Isten,

aki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi utamat” (1 Móz. 6,9; Zsolt. 18,33) Az

tudja csak Isten akaratát cselekedni, és csak az tartózkodhat Isten jelenlétében: „Az

ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik

hamisan” (Zsolt. 24,4) Aki az Igét cselekszi, vagyis: „Aki igazságban jár és

egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz

ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy

gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét

megkapja, vize el nem fogy” (Ésa. 33,15-16) Mert az Úr megmondta, hogy mit

cselekjünk: „Ezek azok a dolgok, amelyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az

ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. És senki

ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis esküvést se

szeressétek, mert ezek azok, amiket én mind gyűlölök, így szól az Úr” (Zak. 8,16-17)

És: „Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az

Úr temploma ez! Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és

cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között; Ha

jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki

nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: akkor

megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok…” (Jer. 7,4-7). És Pál apostolon

keresztül jelenti ki az Úr, hogy az Ő akarata nem változott: „Azért levetvén a

hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai

vagyunk” (Eféz. 4,25). 162

Az Úr újra és újra figyelmeztet: „Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és

ajkad ne beszéljen csalárdságot!” (Zsolt. 34,14) Azt is kijelentve, hogy miért fontos

a nyelvünkre vigyázni: „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza

meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló” (Jak.

1,26) Mert: „A nyelv tűz, a gonoszságnak összessége [az igazságtalanságnak egész

Zsolt. 15,4 A megbélyegzett163

[az alávaló, a gonosz, aki az Urat (má'as):

nem választja, hanem elutasítja, visszautasítja] útálatos az ő szemeiben,

[megvetéssel néz az alávalókra, előtte semmivé lett, és nem ér semmit a

gonosz, elutasítóan tekint arra ki megvetésre méltó]. De az Urat [Jahvét]

tisztelőket tiszteli [nagyra tartja, megbecsüli]: aki kárára esküszik, és meg

nem változtatja. [Más fordítás: Megvetéssel néz az alávalókra, a gonoszt

nem veszi sokba, de tiszteli azokat, akik az URat tisztelik. Aki nem szegi

meg, nem vonja vissza, nem másítja meg esküjét, még ha kárt vall is, még

ha veszt is rajta; ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg]164

világa]. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti [beszennyezi] az

egész testet, és lángba borítja életünk folyását [lángba borítja létünk körét, egész

életünket, sőt lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti], maga is lángba boríttatván

a gyehennától [a gyehenna tüzétől] (Jak. 3,6). Az Úr Jézus kijelenti, hogy a beszéd

mutatja meg, hogy ki lakik a szívben: „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon

szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A

jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő

szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden

hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak.

(Mát. 12,34-37) „...mert a szívnek teljességéből szól a ...száj...” (Luk. 6,45) Az Úr

már figyelmeztetett, hogy: „Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod

életére. Én vagyok az ÚR!” (3Móz. 19,16). Hát vigyázz, hogy: „Ne forralj [ne

törekedj, és ne tervezz, és ne eszelj ki gonosz tervet] a te felebarátod [embertársad,

vagy barátod] ellen és gonoszt [gonosz dolgot, vagy káros, ártalmas bajt romlására],

holott ő együtt ül bátorságosan [és bizalommal] te veled, [vagy aki gyanútlanul lakik

melletted]” (Péld. 3,29). Mert, aki a gonosz hatalmába juttatja embertársát, annak

még a fiai is viselik ennek következményét: „Aki prédává juttatja barátait, annak

fiainak szemei elfogyatkoznak. Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai

hiába fognak sóvárogni” (Jób. 17, 4-5). Tehát: „Ki az az ember, akinek tetszik az

élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és

ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet

és kövesd azt.” (Zsolt. 34,13-15). Vagyis: keresd az Urat, és ha megtaláltad, Őt

kövessed, mert: „... Krisztus Jézus... Ő a mi békességünk..” (Eféz. 2,13-14). 163

Megbélyegzett: a bélyeg: Olyan cselekvés, magatartás, mely valamire felhívja a

figyelmet, ismertetőjel, mely tulajdonságot vagy hovatartozást fejez ki; valamely

fogalmat, összefüggést kifejező cselekvés; olyan esemény, tény, melyből valaminek a

meglétére vagy bekövetkezésére lehet gondolni. 164

Az Ige egy történeten keresztül mutatja be, hogy az esküt be kell tartani: A

Gibeoniták hazugsággal kerültek be Izráel fiai közé, s amikor ez kiderült: „De nem

bánták őket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az

Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen” (Józs.

9,18) Az Úr Jézus pedig arra tanít, hogy egyértelmű legyen a beszédünk, és azt

tartsuk is be: „Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre,

mert az az Istennek királyi széke. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya. Se

Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert

Zsolt. 15,5 Pénzét nem adja uzsorára [uzsorakamatra], és nem vesz [nem

fogad] el ajándékot [vesztegetésül] az ártatlan ellen, [és nem hagyja magát

megvesztegetni az ártatlan rovására, kárára]165

Aki ezeket cselekszi, nem

rendül [nem tántorodik meg, nem inog] meg soha örökké166

egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek:

Úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon” (Mát. 5,33-

37). Mert: „A csalárd szív távol van éntőlem, gonoszt nem ismerek, tudni sem akarok

a gonoszságról. Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, (embertársát) azt elnémítom;

a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem (nem tűröm meg). Szemmel

tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az

szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel; aki hazugságot

szól, nem állhat meg szemeim előtt” (Zsolt. 101,4-7). 165

Az Úr figyelmeztetetése: „Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz

melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.

Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen

melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te

eleségedet” (3 Móz. 25,35-37) Az Úr megismétli a figyelmeztetést: „Ha pénzt adsz

kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá

uzsorát!” (2Móz. 22,24) Az Úr Jézus pedig kifejti, hogy miért hangzik a

figyelmeztetés: „És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy

visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a

bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket,

és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok

lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltevő a háládatlanokkal és

gonoszokkal” (Luk. 6,34-35). 166

Ha rendíthetetlen akarsz lenni, tedd, amit az Úr mond: „El ne fordítsd az ítéletet;

személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek

szemeit, és elfordítja az igazak beszédét. Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és

örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked” (5 Móz. 16,19-

20) Mert: „Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az

élni fog” (Péld. 15,27) Éli fiainak történetén keresztül mutatja be az Ige az

engedetlenség következményét, ami az egész népet bűnbe viszi: „Fiai azonban nem

az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot

fogadtak el, és elferdítették az igazságot. Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek

Sámuelhez Rámába. Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te

utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az

minden népnél szokás!” (1Sám. 8,3-5)