Szerkesztõk: Hochbauer Gyula,Kovács Lehel István

Független mûvelõdési éshelytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

IX. évfolyam 4. (504.) szám 2003. április 18. – nagypéntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

pag. 7

G o n d o l a t o k h ú s v é t r ó l , n a g y h é t r õ l , v i r á g v a s á r n a p r ó l

A kisiskolásA búza. Húsvét elõtt búzát ültettünk. A

már õsszel megtisztított búzát kis zsákokbanõriztük mostanig. Agyagtálakba fekete bar-casági földet tettünk, ebbe ültettük el, és abúza kicsírázott, szárba szökkent és ki-zöldült. Már nem búzaszem, hanem szár éslevél. Zöld. Feláldozta a formát, amelybenegész télen várakozott. Átalakult. Nõni kez-dett. Gondoskodtunk róla, a nap melegetadott, a víz, a föld és a levegõ pedig táp-anyagot. Mindez a csíra erejének köszön-hetõ. Bennünk is van csíra, mi is erõsekvagyunk.

A tojás. A teremtés, az újjászületés szim-bóluma. Olyan, mint a mag. Hordoz vala-mit magában. Csíra van benne. Erõs. Az a-gyagtálba, a kizöldült búza közé piros tojástteszünk. A feltámadás jelképe.

A nyúl. A húsvéti nyúl nem egy akármi-lyen nyúl. Erõ van benne. A szeretet ereje.Önfeláldozó. Már nem félénk, a feltámadásmegerõsítette. Az Én szimbóluma.

A locsolóEljöttem hezzátok ifjú létemreHogy harmatot öntsek ebbe az

esztendõbe.Mett, ha nem öntök ebbe az esztendõbe,Nem virágzik szépet a jövendõbe.Friss víz kévénkozik ennek a homlokára,Egy pár piros tojás ennek a váltsága.

(Csernátfalu)A mûvészettörténészA képek, a jelképek és a kereszténység

szorosan összetartozik. Ami a beszéd a fül-nek, az a kép a szemnek (DamaszkusziSzent János). A mûvészet szorosan össze-függ a vallással. Az ember mindig megpró-bálta ábrázolni az istenséget, a vallásbanszimbólumokat keresett. Ilyen a húsvét is, afeltámadás, a remény ünnepe, ünnepe aválasztott nép megszabadulásának ésKrisztus feltámadásának. Ó- és újszövetségiünnep egyaránt, s mint ilyen jelentõsszimbolisztikával bír. Két szimbólumhatározza meg leginkább a húsvétot. A Bá-

rány és azÉletfa.

ABárány alegismertebbK r i s z t u s -jelkép (Agnus Dei). Aszimbólum keletkezésénekgyökerei az egyiptomi fog-ságban keresendõk. Isten el-rendeli a bárányok feláldo-zását, hogy ezek vérével kenjebe a választott nép az ajtó-félfáit, s így a csapásokelkerülik õket. Az áldozatibárány vére megmenti a né-pet. Tizenkét évszázaddal ké-sõbb Jézus lesz a Bárány. Íme,az Isten Báránya! (KeresztelõSzent János). És Jézus véremindenkit megmentett az örökhaláltól.

Az Életfa gyökere a terem-tés. Ebbõl a gyökérbõl két fafakadt: az Életfa és a Tudás fá-ja, és innen indul ki az embe-riség drámája is. A jó és rossz tudás fájánaka gyümölcse magával hozta a Paradicsom-ból való kiûzést és a halált. Az Életfa pedigrejtve maradt elõlünk egészen addig, mígmeg nem érkezett a Megváltó, hogy vissza-adja az elveszett örökséget. Ez a golgotaikeresztfa. A kereszt összeköti az ég ma-gasságát és a föld mélységét. A kereszt azéletút jelképe, a születéstõl a halálig, a sze-retet és a szenvedés, a segítés és az elfor-dulás, a hûség és a megtagadás dualizmu-sán keresztül emberi lényünk, mivoltunkkifejezõje. A kereszt a feltámadás jelképe. Azisteni erõé és szereteté. Hisz feltámadásnélkül örök halál lenne. A feláldozott Bárányéletet nyert a Keresztfán. Krisztus fel-támadott!

A csillagászAz egyes kultúrák különbözõ naptárakat

használtak, annak függvényében, hogy ki-

nek milyenü n n e p e kv o l t a kfontosak. A ró-maiak teljesenmás naptárt

használtak, mint például a zsidók, samikor a 4. században akereszténység államvallás lett(Konstantin), a húsvét be kellett vala-hogy épüljön a római naptárba. Ahúsvét szorosan összekapcsolódik azsidó pészach ünneppel, mivel ennekelõestéjén történt Jézus kereszthalála.A pészach a zsidó holdnaptárban azelsõ tavaszi hónap (Nisan) 15. napjánkezdõdött. A keresztények már a 2.század elejétõl e holdtölte utánivasárnapot kezdték megülni húsvétünnepeként, végül a niceai zsinaton(325) az a döntés született, hogy ahúsvét a tavaszi napéjegyenlõségtõlszámított elsõ holdtölte utáni elsõ va-sárnapra esik. A húsvét elszakadt anapévtõl, és a Hold járásáhozigazodva évrõl évre változott. Nap-

tárunkban a húsvét változó ünnep, 35lehetséges napra eshet. Legkorábban akkorvan húsvét, ha március 21-én holdtölte van,és ez szombati napra esik. Ekkor március22. húsvét. Legkésõbben pedig akkor, ha aholdtölte március 20-ára esik, s így akövetkezõ csupán április 18-án lesz, ha ezvasárnap volt, akkor húsvét április 25-éreesik. A keresztény naptárban sok húsvéthozviszonyított ünnep van. Húsvétot 40 naposböjt elõzi meg, amely húshagyókedden(carnisprivium) kezdõdik, ezt követihamvazószerda (dies Cinerum). A húsvételõtti hét a nagyhét (Hebdomada sacravagy magna), benne nagycsütörtök(Coena Domini) és nagypéntek (Parascerevagy Passio Domini). A húsvét utáni elsõ héta fehérhét (alba paschalis, hebdomadaalba), vasárnapja pedig fehérvasárnap (do-minica in albis). A húsvéttól számított 39-dik

nap áldozócsütörtök (Ascensio Domini), 49-dik nap pünkösd (Pentecoste), 56-dik napSzentháromság vasárnapja (dominica Tri-nitatis), illetve a 60-dik nap Úrnapja (fes-tum corporis Christi), amely mindig csü-törtökre esik.

A húsvétszámítás tulajdonképpen vissza-vezethetõ a hold- és a napév összehangolá-sának kérdéskörére. Ezt oldja meg a Me-tón-féle 19-es ciklus (a 29 és fél napos hold-ciklus miatt a Hold fényváltozásai csak 19év múltán esnek ugyanarra a napra). Ezt ésa szökõéveket felhasználva, viszonylagegyszerû olyan öröknaptárt tervezni, amelyminden évre megmondja, hogy mikorraesik húsvét, s így a többi változó ünnep is.

A néprajzkutatóAz ünnepek mindig meghatározzák a

maguk népszokásait. A virágvasárnaptólhúsvétig terjedõ idõszak igencsak gazdagünnepekben és így népszokásokban is. Ahétfalusi csángóknál mindjárt az elsõ ünnep,virágvasárnap, különleges jelentõséggel bír.Ekkor ünneplik a felnõtté válást, ekkorkonfirmálnak a VII–VIII. osztályos fiúk éslányok. A templomdíszítés, népviselet,különbözõ köszöntõk, úrvacsoravétel azünnep nélkülözhetetlen kellékei. Nagyhét atesti és lelki „nagytakarítás” hete. Nagy-csütörtökön felelevenedik az utolsó vacsora,a templomokban is úrvacsoraosztás van.Nagypéntek Krisztus kínszenvedéséneknapja. Szigorú böjti nap. Ekkor éneklik anagypénteki passiót, és ekkor készítik a híresírott tojásokat is. Nagyszombaton éjjelfeltámadási szertartáson vesznek részt, éside kötõdik a katolikusoknál az ételszentelésis. Húsvét elsõ napja a család ünnepe, agyerekek ezen a napon ajándékot kapnak.Húsvét másodnapja a játéké és a locsolásé.A fiúk locsolni indulnak, locsolóversetmondanak és illatos kölnivízzel meglo-csolják a lányokat, akik cserében pirostojástés kalácsot kínálnak.

Kovács Lehel István

Á l d o t t , b é k é s h ú s v é t i ü n n e p e k e t k í v á n u n k m i n d e n k e d v e s o l v a s ó n k n a k

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 2 2 1 2 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 /2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U IX. évf. 4. szám

Hétfalusi csángó tájszógyûjtemény – C, Cs

Istók János év Hétfaluban: Negyedik levél

S a r o k k õV i r á g v a s á r n a p i g o n d o l a t o k

„Áldott, aki jön az Úrnak nevében!”Máté 21, 9.

Nyelvmûvelõ: „Elvet ted a bákot?”

Csaknem kétezer évvel ezelõtt hatalmastömeg hullámzott Jeruzsálem keleti kapujá-nál, ahová a Betániából a városba tartó úttorkollik. A tömeget a reményteljes vára-kozás lengte körül, de a levegõben ott vib-rált az izgalom és a kíváncsiság is.

Aztán felharsant a kiáltás: Jön! – és a tö-meg megbolydult. Sebtében metszett pál-maágak lengtek az út két oldalán, sokanfelsõ ruháikat terítették az útra, s az egyreerõsödõ HOZSÁNNA-kiáltások örömfo-lyamától kísérve, kis csapat haladt át akapun. Az élen, szamárháton, szelídtekintetû, vándorruhás rabbi, körülöttetizenkét, megilletõdöttségében is büszkeember.

Dávid fia, a názáreti Jézus érkezett, aSzabadító, a Messiás. Jött, hogy földi útjautolsó állomásán beteljesítse isteni küldeté-sét: Jeruzsálemben – a béke városában –végre megteremtse az egész világra kiter-jedõ békét.

A fogadtatásról – az örömteli hozsanná-záson túl – annyit mond még az evangéli-um, hogy „megmozdult az egész város”, éserrõl a megmozdulásról nyugodtan el-mondhatjuk, hogy hajtóereje a reményteljesöröm volt. A keresztyén ember azóta is,minden virágvasárnapon, újra átéli ezt azörömöt, azóta is, minden alkalommalvalami megmozdul a lelkekben. Ez a lelki„megmozdulás” tette és teszi egyetemessé avirágvasárnapot, ad lehetõséget arra, hogya Jeruzsálemtõl távol lakók is – mi – meg-élhessék a jézusi bevonulás misztériumánakrejtett szépségeit.

Az idei virágvasárnap azonban mégismás, mint a többi. Más, mert Jeruzsálemtõlalig 800 kilométernyire keletre, egy másiknagyhírû városban, Bagdadban egyteljesen más várakozásban élnek atömegek. Ott a légvédelmi szirénák, rádiók,televíziók kiáltják percenként: Jön! De ottma senki sem hozsannázik. És áldani semtudják a város felé igyekvõ, talpig

fegyverben messiást-játszó, óriás-álmútörpéket, mert érzik, tudják, hogy nem azthozzák, amire õk várnak. A fáradt, porospálmákról csak bombarepeszek metszenekágat s az útra terített ruhákban holttestekbújnak meg. És ha megmozdul is az egészváros, a menekülés, túlélés szinte állatiösztönének hatására teszi. Nem pálmaágértnyúl a kar, hanem fegyverért; jobb esetbengázálarcért, gyógyszeres csomagért,palackozott ivóvízért.

És a jeruzsálemi hozsannás bevonuláshozhasonlóan, ez a másik, a bagdadi is átfogjacsontos karjaival a földgolyót, s a kettõhangulata kíméletlenül egymásnak feszül.Teszik ezt azzal a nyilvánvaló üzenettel,hogy a kompromisszumok ideje lejárt, meg-állapodásra nincs esély, az egyiknekgyõznie, míg a másiknak pusztulnia kell. Eza tényállás.

Mi pedig, itt és most, nem tehetünk egye-bet, mint elfogadni ezt az új virágvasárnapihangulatot. Furcsán kavargó gondo-latokkal, zavart lélekkel állni és várni a vég-kifejletet, miközben izzadt tenyerünk szo-rításában meg-megrezdül a remény kókadtpálmaága. Kell-e még ezek után húsvét?Lesz-e új feltámadása a bölcs belátásnak,az ököl-simító, indulat-zabolázó sze-retetnek? Vagy pedig Bagdad véres-rettegõvilágába sírjuk bele a nagypéntek kudarcát:ELVÉGEZTETETT?

Minden attól függ, hogy ezen a virágva-sárnapon melyik bevonulás sikerében hi-szünk: a jeruzsálemiében vagy a bagdadié-ban. Reményem szerint Jeruzsálem nemcsupán földrajzilag, de lélekben is közelebbvan hozzánk. Adjunk hát esélyt Jézusnak2003-ban is. Õt várjuk, és imádkozzunk a-zért, hogy ne csak Jeruzsálembe, de Bag-dadba és hozzánk is hamarabb érkezzékmeg õ, az ÁLDOTT, mint a pusztítás ÁT-KOZOTT angyalai.

Török László lelkipásztor2003. április 13. – Virágvasárnap

• cakompakk: gyalogos katona teljes fel szerelése

• cárika: hosszú férfikabát• cedele: hiányosan öltözött, szegény nõ• cepletni: kapkodni• cepp: szöglete valaminek• ceppel: tánc• ceppenyes: kötény sarka• cibre: köménymagleves• ciheres: bokros hely• cinege: cinke• cip: csorgós kút• cirhe: bokros hely• cófrál: billegeti, mutogatja magát• cokör: szatyor• cól: takaró, pokróc• cóp: vakarcs, copf• cõk: félökölnyi nagyságú kovász• crinta: sajtnyomó teknõ• csájjon: csináljon• csált: csinált• csámporodott: megsavanyodott• csap: fenyõsudár, száraz faág• csap: pof (Unyan csapot adok, hogy!)• csapa: csipa• csás: jobbra húzó• cseka: sertés, disznó• cselër, csetert: hasáb fa• csenderi: cserebogár• csenderibogár: cserebogár• csepesz: fõkötõ• csépletni: csépeltetni• cserefa: tölgyfa• cserku: hadkiegészítõ központ• csesenye: leveles fenyõág

• csetenye, cselënye: ünnepre vágott zöld fenyõgally

• cseter: méteres fahasáb• csihány: csalán• csikla: a ló bokaforgója• csimma: csizma• csinga: hinta• csingázni: hintázni• csipkesurc: csipkés szélû kötény• csipor: csupor• csipeszkedik: ragaszkodik• csipüs: kócos• csirip: cserép• csirikol: sokat jár a szája, sokat beszél• csitkuó, csitkó, macsi: csikó• csitorgatni: vicsorítani• csitorgós: csikorgó• csobán: pásztor• csobánkutya: juhászkutya• csoklya: gyalogszán, mellyel fát

hoznak az erdõbõl• csokorék: csoport• csongolyítani: göngyölni• csóré: meztelen• csorszok: lábvértek• cõkör: szatyor• csucsu: hús• csuda: farsangi alakoskodó• csügget: ölelget• csukoly: hegynyak• csuma: pestis• csumaing: a pestis elhárítására

szalmával kitömött ing• csürke: csirke

Dr. Papp Béla orvos úrnak,Brassó / Sztálin város / Pavlov 72.

Kedves Béla öcsém!Két leveledre elég hosszú idõ múlva vála-

szolok, rajtam kívül esõ okokból, miket is-mersz.

Októberben akartunk elindulni ZajzoniRab István szobrával együtt, László fiam-mal, de a közbejött események folytán nemlehetett. A szoborügynél egy kis zökkenõtörtént, ez befolyást gyakorolt a szoborügyrendes lebonyolítására. Néhai Sipos Andrásesperes akkori kérdéseire írt válaszomban aszobor bronzba öntését budapesti hellyel je-löltem meg. Különbözõ akadályok folytánTi azonban úgy láttátok, hogy helyesebb,ha gipszben szállítom Brassóba, ahol aztbronzba fogjátok önteni. Ehhez alkalmaz-kodtam. Most várom a román konzulátustóla beutazási engedélyeket. Amint azt meg-kaptam, részletes értesítéssel leszek. A buda-pesti román konzul ígéretet tett, hogy mi-helyt Romániából megjön a határozat, a-

zonnal értesítenek. Írtad leveledben, hogyszeptemberre tervezitek a szobor felállításátés felavatását. Ez a terv kissé el fog tolódni,mindannyiunkon kívülálló okokból, mert aszobor bronzba öntését csak akkor lehet fo-lyamatba tenni, amikor a gipszminta márBrassóban lesz. Az öntödéknek munka te-kintetében sorrendi beosztásuk van, s nemhihetõ, hogy soronkívüliséget engedélyez-nek a szobor kiöntésére. Talapzati rajzokatviszek magammal, ha azonban mást akar-nátok, van nálatok elég kiváló építész.

Nagyon örülök, hogy a román hatósá-gok szép helyet óhajtanak a szobor felállítá-sára adni a városban, ez is jól szolgálja aromán–magyar barátságot és kultúrkap-csolatot.

Csángó testvéri szeretetteljes üdvözlettelköszöntöm a szoborbizottság tagjait, Tégedpedig a mielõbbi viszontlátás reményébenölel:

János bátyád

Budapest, 1957. augusztus 5.

Raktározódott el bennem kellemetlennyelvi emlékként az „Adok egy vizsgát”,„Elvettem a vizsgát” mellé a tavalyi nyár-elõbõl.

Most nemcsak azért morfondírozom,mert átsüt rajtuk az idegen nyelvi jelleg,az „a da examen”, „a lua bacalaureatul”szerkezeteket letükrözve-kopírozva,hanem azért is, mert a magyarra nemjellemzõ szemléletmódot reklámoz.Ugyanis a kifogásoltak helyett ígyszoktuk mondani, kérdezni: „Sikerült azérettségid?”; „Vizsgázom.”; „Sikeresen

vizsgázom.”; „Sikerül a vizsgám.”Az adok-veszek a tanuláshoz, tudáshoz

nem illõ jelentést is társít, s én mindenszóbeszéd ellenére hiszem, hogy a vizsgaa tudás-tanulás függvényében sikerülvagy nem. Az elvetted, adok éppen atudás megszerzéséhez való személyeshozzájárulás jelentését zárja ki a tudástfelmérõ vizsga mellõl; a tanulás sze-mélyességétõl, emberiességétõl idegeníti ela kifejezést, egy primitív ad-veszmozdulattá torzítva azt.

Hochbauer Gyula

pag. 8

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2003. április 18. H É T F A L U 3. oldal

Itthoni személyek H é t f a l u s i t a n u l ó k : K o n f i r m á l t a m . . .A négyfalusi Zajzoni Rab István Középis-

kola hetedikes, nyolcadikos tanulói mondtáka konfirmációról:

A tiszteletes Úr olyanképpen magyaráztaa kátét, hogy a tanulás is kellemes lett, min-denki jókedvvel tanulta. A kihallgatásonmindenki tudott mindent, amit kérdeztek.Ez az alkalom egyedüli, kiváló eseményvolt mindenki számára (szerintem), mertilyen esemény az ember életében csakegyszer fordul elõ. Nem fogom elfelejteni eztaz eseményt. (Márton)

•Akkor vettem elõször Úrvacsorát. Ezt na-

gyon fontosnak tartom. … Azután volt alegjobb. Kaptam sok ajándékot, pénzt, et-tünk, ittunk és mulattunk. Még egyszer kon-firmálnék, nem csak azért, hogy sok aján-dékot kapjak, hanem azért is, hogy átis-mételjem a kátét. (Tímea)

•Én 2002-ben konfirmáltam, csodálatos

élmény volt számomra. A konfirmálásrameghívjuk a hozzánk tartozókat és köszö-netet mondunk nekik. A konfirmálás soránbejutottam az egyházba, felnõtt sorba ésazóta keresztmama lehetek. (Andrea)

•Számomra a konfirmáció az, hogy a gye-

rekek bejutnak a felnõttkorba. Szükséges,hogy megismerjék az egyházuk történetét.Amint én hallottam, a konfirmációt mindengyerek várja… (Anna Mária)

•Soha el nem tudom felejteni, azt az izgal-

mat ahogyan mentem be a templomba.Szombaton, a kikérdezés napján egy kicsitféltem, de vasárnap egyáltalán. Vasárnap,miután hazamentem, a szüleimtõl és a ro-konoktól megkaptam a sok szép ajándékot,amelyek között három habos torta és kétcsokoládés torta volt. Ebédeltünk. Ebéd u-tán magyar zenét hallgattunk és beszélget-tünk. (Andrea)

•Számomra a konfirmálásom egy szép

emlékként maradt meg. Reggel korán kel-lett kelnem, felöltöztem a csángóruhámba,mentem fényképezkedni, illetve fõpróbára.Ezen a vasárnap megvolt a kihallgatás is ésa konfirmálás is, mert csak négy konfirman-dus volt. Az istentisztelet után a Petrom ven-déglõbe gyûltek össze a rokonok, ott tartot-tuk az ünnepi ebédet, amely elhúzódott késõestig. Sohasem szerettem igazán temp-lomba járni, mégis egy csodálatos dolognaktartom a konfirmálást; nemcsak azért, mertsok ajándékot kaptam, hanem azért is, mertmegtisztult a lelkem. (Kinga)

•Ezelõtt egy évvel konfirmáltam. Ezt az e-

seményt soha el nem tudom felejteni, mivelez volt az egyik legizgalmasabb nap az é-letembõl. Arra a napra nagyon sokat ké-szültem én is és társaim is. Ezzel az alka-lommal bemutattuk az egész gyülekezet e-lõtt azt, hogy megérdemeljük azt, hogy be-fogadjanak a felnõtt egyháztagok közé. A

legizgalmasabb pontja a konfirmációnak azvolt, amikor szombat este a tiszteletes úr ki-kérdezte a kátét. Nagyon nehéz kérdésekrevártunk, de végül megnyugodtunk. A va-sárnapi nap volt számomra a legjobb, mivelmiután elmondtuk a verseket, és mindenkitsorra kihívott a pap, majd felolvasta akitûzött áldást, egyféle megnyugvást és egymelegséget éreztem, miután felálltam éskezet fogtam vele. Egyrészt rossz is volt,mivel ruhába kellett öltözni és nem szeret-tük, hogy mindenki nézett. (Imola)

•A konfirmáció számomra azt jelenti, hogy

meg kell tanulni a kötetet. Ha nem konfir-málsz meg, akkor nem vehetsz Úrvacsorát.Ha nem veszel Úrvacsorát, akkor a bûnei-det nem bocsátja meg Isten. Többet nemkell menni vallásórára, ha meg vagy konfir-málva. A templomban akármikor vehetszÚrvacsorát, ha meg vagy konfirmálva. Fel-veszed a kapcsolatot Istennel. (István)

•Még azért kell megkonfirmálni, mert az

elsõ Úrvacsoránkat vesszük, és az egészgyülekezet elõtt megvalljuk a hitünket. Má-sodrészbõl azért konfirmálunk, hogy mi istudjuk Isten tízparancsolatát. Harmadrész-bõl azért, mert ez a szokás az evangéliku-soknál. A katolikusoknál nem konfirmálnak,hanem bérmálkoznak. (Olivér)

•Nekem a konfirmáció tanulást, készülõ-

dést jelent. Hosszú kérdéseket, verset éskérdéseket kell tanuljunk. Fehér ruhát kellvásárolnunk. Azután otthon ünnepi ebédetkell tartani. A konfirmálás folyamán Istenmegerõsíti a hitünket. A konfirmálás után e-lõször Úrvacsorát vehetünk. De végül,majd évekkel késõbb kellemes gondolatokfognak eszünkbe jutni, nemcsak a tanulásraés a készülõdésekre fogunk visszagondolni.Én örülök, hogy konfirmálhatok, mert job-ban megismerem Jézus tanítását. (Edina)

•Az osztálytársaim nagyon készülnek a

konfirmálásra. Minden héten kátéóráramennek, és megtanulnak sok vallásos dol-got, amit ebben a korban már tudni kell.

(Éva)•

Számomra a konfirmálás Istenhez és Jé-zushoz való közeledésemet jelenti, mivel akátéból tanult új dolgok által sokkal köze-lebb jutottam Jézus Krisztushoz és Istenhez.Ugyanakkor lehetõséget kapok a konfirmá-láson keresztül, hogy az elsõ Úrvacsora se-gítségével bocsánatot kérjek Istentõl elköve-tett bûneimért. (Laura)

•A konfirmáció után, mikor belépek a

templomba, én is már másképp érzem ma-gam, mert tovább már nem leszek gyer-mek. Minden ünnepkor veszek Úrvacsorát,mint a más felnõttek. (Zsolt)

•A konfirmáció számomra megerõsödést

jelent. Én megerõsödöm hitben és gyakrab-

ban kell templomba mennem. Azzal, hogyÚrvacsorát vehetek, bekerülök a nagyoksorába. Meg tudom gyónni a bûneimet,melyekbõl elõször van a legtöbb, azutánkevesebb. Bekerülök a nagyobb egyháziközösségbe. Kell hogy fizessem az egyháziadót. (Levente)

•A konfirmáció számomra egy megpró-

báltatás. Ezzel az alkalommal járulok elõ-ször az Úr asztalához. A konfirmációs okta-tás folyamán megtanulunk hinni Istenben,habár nem láthatjuk õt. A konfirmálás szá-momra az elsõ olyan dolog az életemben,amit egyedül teljesítek anélkül, hogy segít-sen valaki. A konfirmáció által belépek azegyháztagok közé, és fogadom, hogy hûsé-ges tagja leszek egyházamnak. (Ibolya)

•Számomra a konfirmálás egy jó dolog.

Egyfelõl szép és másfelõl nehéz. Szép azért,mert csak egyszer van, és akkor mindenkiboldog. Nehéz, mert meg kell tanulni akátékönyvet, amely olyan, mint egy füzet ésazonkívül énekek és versek. Szombat a leg-nehezebb nap, mert mindenki izgul, ugyanisakkor kérdezik ki a kátét, vasárnap pedigverset kell mondani sok ember elõtt. Szerin-tem a konfirmálás megerõsít a hitben és Is-tenhez közelebb kerülök. (Ildikó)

•Én református keresztyén vallású va-

gyok. A konfirmálásra nagyon sokat kellkészülni és két évet kell járni. Csütörtökönkérdezik ki a pluszkérdéseket a gyülekezet,a szülõk, a keresztszülõk és a presbiterek e-lõtt. A Heidelbergi kátét vasárnap kérdezikki. Csütörtökön fehér blúzba, fekete szok-nyába és fehér cipõbe kell öltöznünk, vasár-nap pedig tiszta fehérbe. Vasárnap kérdezikaz egész kátét, aztán Úrvacsorát osztanaka konfirmandusoknak és végül a gyüleke-zetnek. (Imola)

•A konfirmáció által megerõsödöm a hit-

ben. Megerõsítem azt a fogadalmat, ame-lyet szüleink, keresztszüleink tettek. A kon-firmáció által felnövök, általa lesz az elsõÚrvacsoravételem. Megismerem Isten pa-rancsolatait és törvényeit. Bekerülök a fel-nõttek közé. A konfirmáció által megvallombûneimet. (Szabolcs)

Hosszúfalusi minta

Vigofszky Gyula vegyeskereskedõ volt.Leginkább élelmiszert árult, kevés rõfös

árut (kartont, vásznat), némi rövidárut,cérnafélét, szalagot, „pertlit”, gombokat.

Gondos kereskedõ volt, ha valamit kere-sett a vevõ, ami nem volt a boltban, rögtönbeírta egy kis füzetbe, hogy minél elõbb be-szerezhesse. „Könyvre”, azaz hitelbe is lehe-tett vásárolni nála. Mi is így tettük. Amit vá-sároltunk, beírta a füzetünkbe (ezzel men-tünk vásárolni). Be volt írva az áru megne-vezése, a mennyiség, az ár. Hónap végénösszeadta, mi ellenõriztük, egy összegben fi-zettük ki. Soha nem fordult elõ köztünk né-zeteltérés.

Vigofszky bácsi és felesége felváltva, kö-zösen árultak. Nem tartózkodtak egész napa boltban, csak akkor mentek be, amikor azajtóra akasztott kis csengettyû jelezte, hogyvevõ érkezett. Ha nem volt vevõ, a néni aháziasszonyi teendõit végezte, Vigofszkybácsi meg a raktárával, számadásaivalfoglalkozott. (Csengettyû volt abban az idõ-ben csaknem minden bolt- és bodegaajtón.)

A boltos bácsi gondos, komoly ember volt,mindamellett egy kis bohémség is szorultbele. Vidám cimborákkal olykor betért azátellenben levõ bodegába mulatni. Ha fele-sége már megunta várni, utánament és ha-zacibálta. Egy alkalommal éppen akkornyitott be, amikor Vigofszky bácsi az asztaltetején táncolt. (A fejleményeket nem isme-rem, de elképzelem.)

Közvetlenül mellette mûködött Ponyeckibácsi, a borbély.

Szemben velük volt Sánek Ida néni bode-gája. (A bodega olyan kis korcsmaféle volt,ahol az üzlethelyiségben palackozott szeszesitalt árultak, a mellette levõ szobában kisasztalok, székek álltak, ahol magányosanvagy néhány jó baráttal iddogálni lehetett.)

Ida néni a bodegájában édességet is árult:savanyú cukorkát, málnacukrot, kávészemcukrot, toszkát, pralinét (szóval mindenféle„bombócot”) és déligyümölcs-félét: koszo-rúba fûzött fügét, szentjánoskenyeret, man-nát.

(Folytatása a 4. oldalon) Pürkereci minta

pag. 17.

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 2 2 1 2 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 /2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U IX. évf. 4. szám

T a n í t ó k , m a n ó k é s ü n n e p e k( re g é n y r é s z l e t – v á z l a t )

Szerdán az a hír járta, hogy a várost többhelyen felgyújtották. Este nyolckor jutott elhozzám, amikor bizonyára már rég bekó-szálta a falak közötti utcákat s ki is iramod-hatott a Katalin-kapun át a románok közé,s ezzel átellenben a bolonyai magyarokhozis. A kellemesen hûvös estében kimentem azutcára csak azért sétálni, hogy valami hírthalljak.

•A románok egy petíciót adtak át a ma-

gisztrátusnak, de ez kéréseiket nem teljesít-hette. Erre a küldöttség T. kereskedõ kötött-áru-boltjába vonult, ahol B. ügyvéd 80 u-niós kokárdát vásárolt. Ezeket az üzlet elõtta mellükre tûzték s ott álldogáltak, jöttek-mentek csoportosan, hátha döntésváltoz-tatást zsarolnak ki a városatyáktól.

Volt négy kíváncsi sihederecském, akikrõltudtam, hogy vasárnaponként a Fekete-templom harangjának bûvöletébe kerülnek.A harangozó megengedi nekik, hogy velemenjenek a hanghoz közelebb, a toronyba,a kötél alsó végéig. Harangozás elõtt sohanem beszélgettek, de miután a Barcaságelnyelte a csodás kondulás egyre halkulóhangörvényeit, a furcsa öregecske köréültek a lépcsõkre, hogy elzárják elõle avárosba vezetõ utat, s hogy miközben felfe-le tekintve, lesik szájáról a szót, az arca kö-rül tornyosuló magasba az öreg harangotképzelhessék.

•Ismertem az öreg manót, s tudtam, igye-

kezetünk abban találkozik, hogy figyelni ta-nítjuk azokat, akik erre fogékonynak mu-tatkoznak: ezer ember közül legjobb eset-ben négyen-öten. Ilyenszerû volt ez a mos-tani négy manójelöltünk.

•Húsvétra sok udvarhelyi diák érkezett

Brassóba, hogy az unió eszméjét fáklyás-menettel népszerûsítsék. Már jóval szürkületelõtt gyülekeztek a Postaréten, s mihelytelég kontrasztosra sötétedett, meggyújtot-ták a fáklyákat, s énekelve kígyóztak utcá-ról utcára, a belvárosban hármas sorokbanelfoglalva a fél járhelyet. Bizonyára valakiengedélyt szerzett nekik erre a várospa-rancsnokságtól, mert senki nem tartóztattafel õket. A házak ablakaiba kíváncsiskodó-kat vonzott a látvány, s idõnként elkísérteõket, jobbjukon aprítva, egy-két tucatnyisuhancocska. Másként visszafogott csodál-kozás követte õket. A harangozó az öreg-harang mellõl nézett szerte, s másnap kissérosszallóan mesélte a négynek, akik mitnem adtak volna, ha az elbeszélt látvány-ban osztozhatnak mesterükkel.

Itthoni személyek

Tatrangi minta Csernátfalusi minta

(Folytatás a 3. oldalról)A szentjánoskenyér hosszú, fekete hüvely,

jó kemény és mézédes volt, „tartósan” lehe-tett rágcsálni, a manna pedig kémcsõ for-ma, ujjnyi hosszú toktermés. A tokot nemlehetett megenni, csak a benne rejlõ édes,kerek lemezkéket. A mannának azonbanvolt egy igen kellemetlen tulajdonsága: has-menést okozott. Errõl szólt az egykori rek-lámnóta:

„A manna jó, a manna jó, a mannahashajtó.”

Azonban nekünk, gyermekeknek a legkí-vánatosabb a zsákbamacska volt: egy le-ragasztott papírzsákban pár szem cukorkamellett valamilyen apró „meglepetés” – picisíp (cukorka-fütyülõ), matrica (levevõs-kép), ceruzahegyezõ meg ilyesmi volt,minden zacskóban más és más, amit csak azacskót kibontva lehetett látni.

A Szabó-terem a Szabó Gyula vendéglõjemelletti nagyterem volt. Márra tönkrement.Hajdan azonban itt zajlottak a farsangibálok, minden felekezeté külön-külön; évközben néha nagyobb szabású esküvõk is.Itt vendégszerepeltek elég gyakran a

kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváraditársulatok.

Tovább haladva a Fõúton (Nagyútban),a református templom mellett a tanítóilakásban laktunk mi nagyanyámmal, Lu-kács Károlyné Domokos Bertával, kinekharisnyakötõ-gépe volt. Az asszonyok –többnyire román juhosgazdák feleségei –kisebb-nagyobb batyukban hozták a gyap-jút, amit édesanyám megmért és följegyzettegy kétrét hajtott indigós „cédulára”. Ennekegyik felét a batyuba rakta, másikat a„rendelõ” asszonynak adta, rajta a dátum-mal, amikor kész lesz a harisnya. A cédulánállt az is, hogy milyen és mekkora méretûharisnya kell (gyermek – nõi – férfi „fu-székli” – vagy csíkos zokni). Sokszor min-den fiók s még a szekrények teteje is tele volta rendelésekkel. Nagyanyám fiatalabbkorában egy nap alatt 7-8 pár harisnyát ismeg tudott kötni („látástól vakulásig” –ebéd- és uzsonnaszünetekkel), de ezeketmég este „be kellett fejezni”, vagyis ahelyüknél láthatatlanul összevarrni és egyfalábra húzva szépen kivasalni.

A kötés fõ „szezonja” kb. októbertõl ápri-lisig tartott.

Mellettünk Haász nyitott borbélymûhelytott, ahol a késõbbi vasüzlet raktára lett. Akis mûhely fölött, ugyanolyan parányiszobában laktak Haászék. Nem nagyonment a borbélyság, nemsokára kivándorol-tak Amerikába. Többet senki sem hallott fe-lõlük.

Ugyanabban az épületben, a sarkon volta Proca Dumitru vaskereskedése, dugigtömve mindenféle vasáruval, amire falusiembernek szüksége lehetett. Proca bácsi kis,kövér, pocakos ember volt. Kitûnõ kereske-dõ, olyan rábeszélõ képességgel, hogy azt ismegvásároltad, amit nem akartál. Boldogvolt, ha 1-2 lejjel becsaphatott. Agyermekei, Rica, Titu és Mircea, egésznyáron köldökig érõ ingecskébenszaladgáltak az udvaron (egyéb semmi semvolt rajtuk). Sokszor szöktem át a rozogakerítés résein hozzájuk játszani. Ennekrendszerint siralmas vége lett, jól kikaptamotthon a szökés miatt. Ott tanultam meg azelsõ román szavakat.

A református templom és iskola háta mö-gött – a románok között – (utcanév!) lakotta Lux család. Lux „ezermester” volt, kiváló

lakatos, mindenhez értett. Õ javítgatta,mikor elromlott, nagyanyám harisnyakötõ-gépét. (Úgy tudom, Kallós bácsival és CsatóBélával egyidõben települtek leNégyfaluban, az úgynevezett „fehérterror”üldözése elõl menekülve Magyarországról.Tudtuk vagy sejtettük, hogy kommunisták,de nem jelentette fel õket soha senki).

Finna, a cipész, családjával együtt a re-formátus templom háta mögött lakott. Fele-sége is, õ is régi székely nemesi család iva-déka volt. Valamiért családjaik nem enged-ték õket összeházasodni, megszöktek ott-honról, idegenben esküdtek meg. A férfi ki-tanulta a cipészmesterséget, de sehogy semboldogult.

A Proca vaskereskedéssel szemben, a „ro-mánok közé” vivõ út felé, ahol mostanábana galambászegyesület székhelye volt, állt aDakó néni bodegája. Dakó nénire mint kicsiöreg-öreg asszonyra emlékszem. Abodegában szeszes italt meg borvizet árult.Magányosan élt. Bár gyakran szalasztottakoda ásványvízért, egyebet nem tudok róla.

Hochbauer Ferencné Gáspár Sára

Innen semmi más nem látszott, csak amiszép: mikor egymáshoz közelebb voltak,vonalat jelölt a láng, mikor a megbeszéltrend szerint igazodtak, akkor már pon-toztak a fáklyák búzasornyi hosszúságban,amibõl azt gondoltam, hogy az udvar-helyiekhez még háromannyi brassói is csat-lakozott. Valamit énekeltek is, amit én nemismertem, s a nóták végén megállva, há-romszor Uniót kiáltottak, ami a Búzasorrólérthetõen idehallatszott. Beszélt, beszélt amanóképû, bûvölte a gyermekeket, s köz-ben eltelt egy szûk esztendõ.

•„Február 2-án este 6 óra körül a császári

orosz tábornok, V. Engelhard, néhánytörzstiszt és mintegy 100 kozák társasá-gában bevonult Brassóba. Általános öröm-ujjongás fogadta, mely szûnni nem akart, smelyet a közeli hegy ezerszeresre nagyított.Pár perc múlva érkezett egy zászlóalj gya-logos, kiknek élénk és számomra ismeretlenéneke az egész várost bejárta. A piactérenmegálltak, és onnan mi barátságosan há-zainkba fogadtuk õket. Nekem két vendégjutott, akikkel csak némabeszéddel érte-keztünk, s akiket szászos vendégszeretetteltraktáltam, s csak miután elaludtak futottaaz idõmbõl, hogy naplómat elõvegyem, smindezt leírjam. Akkortól jegyzem a tör-ténteket, amikor észrevettem, hogy a ro-mán újság és a szász újság más-másképplátja az udvarhelyiek fáklyás felvonulását, smikor ezekhez hasonlítottam az én élmé-nyemet, meggyõzõdtem, hogyha valamitmeg akarok érteni, akkor ne más szemévelnézzek.”

•Másnap az esti harangszóhoz hozta a hírt

J. (a bolonyai manó, kirõl látszott, hogynemsokára tölti 13-dik évét), aki a talál-kozás szertartásához lelkendezését legyûrveigyekezett igazodni.

– Ma is jöttek csapatok és még egy zász-lóaljat vártak. A tüzérség is jött fényes á-gyúkkal.

– Nemsokára 2000-nél többen lesznekmár a városban – számlázta nekünk a ha-rangozó, s miután a harangkötél bogjától,tenyerével simítva rajta, búcsúzott, indultakhaza, mert mára már ennyi elég volt, s tud-ták, hogy még nem ért meg az idõ arra,hogy ismételhessék a mestert. Tizenkét lépésután visszanézett az egyik a sarokszoborra.Nem kellett tekintetével keresgélnie, rá-nézett, míg elköszönt a Kisdedét vigyázóMáriától. S valamennyien így cselekedtek.

Lukács Gyula

pag. 18