Seediscussions,stats,andauthorprofilesforthispublicationat:http://www.researchgate.net/publication/250978993

Gyermekkoripszichiátriaikórképekfrontostriatálisérintettségénekneuropszichológiaivizsgálata

ARTICLEinMAGYARPSZICHOLÓGIAISZEMLE·MARCH2008

DOI:10.1556/MPSzle.63.2008.1.8

CITATION

1

DOWNLOADS

16

VIEWS

87

4AUTHORS:

GergelyMészáros

SemmelweisUniversity

4PUBLICATIONS61CITATIONS

SEEPROFILE

ZsanettTárnok

VadaskertChildandAdolescentClinic

25PUBLICATIONS462CITATIONS

SEEPROFILE

SzabinaOláh

1PUBLICATION1CITATION

SEEPROFILE

JuliaGadoros

VadaskertHospital

59PUBLICATIONS570CITATIONS

SEEPROFILE

Availablefrom:GergelyMészáros

Retrievedon:27July2015

Magyar Pszichológiai Szemle, 2008, 63. 1. 117–141. DOI: 10.1556/MPSzle.63.2008.1.8.

117

GYERMEKKORI PSZICHIÁTRIAI KÓRKÉPEK FRONTOSTRIATÁLIS ÉRINTETTSÉGÉNEK

NEUROPSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATA ———

MÉSZÁROS GERGELY – TÁRNOK ZSANETT – OLÁH SZABINA –

GÁDOROS JÚLIA

Vadaskert Kórház, Budapest E-mail: meszaros.gergely@vipmail.hu; tarnok@vadasnet.hu;

olah.szabina@vipmail.hu; gadoros@vadasnet.hu

Beérkezett: 2007. 12. 10. – Elfogadva: 2008. 01. 15. A tanulmány bemutatja a gyermekpszichiátriai kórképekben megfigyelhető végrehajtó működési zavarok klinikai profilját, majd a funkciók vizsgálatára készített és adaptált kognitív eljáráskészletet. A több száz gyermek- és serdülőkorú beteggel és kontrollokkal végzett vizsgálatok lehetővé teszik a komorbiditás pontosabb elemzését is. Az ADHD-s gyermekeknél az összes prefrontális működés zavara kimutatható, míg Tourette-szindrómában a zavar a gátlási funkciókra korlátozódik. Vizsgálataink alapján kényszer-betegségben a prefrontális dorsolaterális kör nem érintett, ellenben az orbitofrontális és elülső cinguláris prefrontális területekhez köthető érzelmi döntéshozatal károsodásának van szerepe. Az anorexiában szenvedő betegek esetében szintén megtaláljuk a prefrontális rendszer érintettségét. A profil a kényszer-betegségben tapasztalthoz hasonló, és ez a két betegség rokonságának neuropszichológiai megerősítését szolgálhatja.

Kulcsszavak: frontostriatális, neuropszichológia, fejlődési zavarok, kényszerbetegség, figyelemza-var/hiperaktivitás, Tourette-szindróma, anorexia nervosa; végrehajtó funkció, dön-téshozatal

ÁLTALÁNOS KLINIKAI MEGFONTOLÁSOK

Az orvosi ellátásban egyre nagyobb igény jelentkezik a gyermekkorban előforduló mentális zavarok osztályozási rendszerbe foglalására és a megismert kórképek diagnosztikai és a terápiás protokolljainak kidolgozására. A betegségek kialakulá-

118 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

118

sának, lefolyásának megértéséhez a nozológiai rendszerek epidemiológiai és leíró pszichopatológiai vizsgálataival párhuzamosan a fejlődéslélektan tudománya, il-letve a fejlődési pszichopatológia fiatal irányzata hoz jelentősen új eredményeket. A mindennapos orvosi gyakorlatban ritkán találkozunk az évek során nagy erőfe-szítésekkel a betegségkategóriák szerint besorolt gyermekkori pszichiátriai kórké-pek izolált formáival. Komorbiditásnak írjuk le a különböző kórképek együttes előfordulását egy-egy beteg esetében, ami a gyermekpopuláción végzett epidemi-ológiai kutatások alapján a gyermekkorban szinte szabály, és az számít inkább kivételnek, amikor a gyermeknél egy pszichiátriai betegség izoláltan, társbetegsé-gek nélkül diagnosztizálható. Az utóbbi években a betegségek szubklinikai formá-inak jelentőségére az életminőség-vizsgálatokban és a genetikai kutatásokban egyre jobban felfigyelünk. A betegségek tüneti kategóriák mentén történő leírása mellett a különböző pszichopatológiai jelenségek együttállása a tünetek dimenzionális feltérképezését teszi szükségessé. A gyermekkori pszichiátriai be-tegségek diagnosztikai kritériumait képező szimptómák a felnövekedés során megfigyelhető sajátosságok kórosnak minősített formái. A jelenleg alkalmazott nozológiai rendszereinkben (BNO–10, DSM IV) a gyermekkori pszichiátriai be-tegségeket különböző fejezetekben találhatjuk meg. A felnőttkori kórképek egy része már gyermekkorban is elkezdődhet, és bár a fejlődés aktuális szintje jelentő-sen befolyásolhatja a tüneteket, ezeket mégis a felnőttkori diagnosztikai kategóri-áknak megfelelően diagnosztizáljuk. A BNO két fejezetbe sorolja a gyermekkori betegségeket. Az egyik elnevezésében (az F8 fejezetben) megjelenik a „pszichés fejlődés zavara” kifejezés, és ide soroljuk a részképesség-zavarokat (beszéd, moz-gás, iskolai készségzavarok), valamint a fejlődés átható zavarait is, melyek az autisztikus spektrumot képezik. Az F9 fejezetben a gyermeki viselkedés és érzelmi élet nagyon heterogén tünetegyütteseit találjuk.

Az utóbbi két évtized kutatásaiban az említett nozológiai rendszerekben kü-lönböző helyekre besorolt gyermekpszichiátriai betegségek (hiperkinetikus zavar [ADHD], a ticekkel járó Gilles de la Tourette-betegség [TS], a gyermekkori kény-szerbetegség [OCD], valamint az autisztikus spektrumba tartozó és a gyermekkori kezdetű szkizofrén és affektív megbetegedések) esetén egyre inkább előtérbe ke-rült az az elképzelés, hogy ezek hátterében a pszichés működésben fontos szere-pet játszó frontostriatális agyi struktúrák és funkcionális körök korai sérülése, illetve fejlődési zavara lenne feltárható (BRADSHAW, 2001). Az utóbbi évek szak-irodalmában ezeket a kórképeket egyre inkább neuropszichiátriai, illetve neuro-developmentális zavarként nevesítjük, és intenzív genetikai, neurokémiai, neuro-anatómiai és neuropszichológiai kutatások folynak a fejlődés sajátosságának, a normáltól való eltérésének vizsgálatára. A gyermekkorban diagnosztizálható be-tegségek kutatása a fejlődési pszichopatológia szempontjából különösen izgalmas, hiszen lehetőséget kínál arra, hogy a kóros működést és a vele járó neurokémiai és funkcionális-anatómiai eltéréseket szinte „in statu nascendi” vizsgálhassuk, és így közelebb juthassunk a folyamatok megértéséhez.

Eddig elvégzett vizsgálataink ennek az újszerű és izgalmas szemléletmódnak a magyarországi viszonyok közötti alkalmazását tűzték ki célul. Közleményünkben az említett gyermekpszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségére vonatko-

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 119

119

zó neuropszichológiai vizsgálataink összefoglalását mutatjuk be. A különböző kór-képek nemzetközi irodalmának rövid áttekintését követően ismertetjük vizsgálata-inkat.

A PREFRONTÁLIS LEBENY ÉS A FRONTOSTRIATÁLIS RENDSZER

A frontális lebeny az evolúció és az egyedfejlődés során is a legkésőbb kifejlődő agyi terület. Fejlődése átnyúlik a serdülőkoron is, és fiatal felnőtt korra zárul le (TÁRNOK, BOGNÁR és munkatársai, 2007). A frontális lebeny, prefrontális (PFL) része gazdag összeköttetésekkel rendelkezik az agy minden területe felé. Az in-formációk áramlása az egyéb agyi központok és a PFL között főként három fel-dolgozó kör segítségével valósul meg, amelyek a kéreg és a thalamusz között te-remtenek kapcsolatot, a bazális ganglionokon átkapcsolódva. A három feldolgozó körhöz eltérő funkciókat rendelnek, elnevezésüket arról kapták, hogy a PFL mely területének funkcionális egységeként működnek. A dorsolaterális kör felelős első-sorban a magasabb rendű kognitív funkciók, vagy más néven a szűkebb értelem-ben vett végrehajtó funkciók (például tervezés, kivitelezés kidolgozása, irányított figyelem, munkamemória, gátlás stb.) szervezéséért. Az orbitofrontális kör leginkább a viselkedés szabályozásáért, a cselekvések kivitelezéséért és az önkontrollért fele-lős, szerepet játszik a magatartás- és viselkedésminták tanulásában és kiválasztásá-ban, így fontos szerepet tölt be a döntéshozatalban. Az elülső cinguláris körnek pedig a motoros aktivitáson kívül szerepe van a figyelem, a memória és az érzelmek szabá-lyozásában (SZIRMAI szerk., 2005).

Természetesen nem vonható éles határ a három kör működése közé, hiszen a PFL különböző területei egymással is szoros kapcsolatban állnak. Némi egyszerű-sítéssel megállapítható, hogy a dorzálisabb régiók, főként a dorzolaterális terüle-tek tisztábban kognitív, míg a ventrálisabb régiók, azaz az orbitofrontális és a cinguláris területek inkább a szociális és érzelmi funkciók szabályozásáért felelősek (CSÉPE, 2005).

A VÉGREHAJTÓ FUNKCIÓK ÉS MÉRÉSÜK

A végrehajtó funkciók fogalmát a különböző tudományterületeken dolgozó szak-emberek számos megközelítésből igyekezetek magyarázni, ESLINGER (1996) pél-dául több mint harminc különböző definícióról tesz említést. A legjelentősebb funkciók között az akarat, a szándékos cselekvés, a célirányos viselkedés, a gátlás – inhibíció –, a tervezés, az időészlelés, a belső szabályozás, a munkamemória, az önmonitorozás, a verbális önszabályozás, a motoros kontroll, a mentális struktú-rák fenntartása és változtatása, valamint az érzelmek és a késztetések szabályozása szerepelt (PENNINGTON, OZONOFF, 2002). Tanulmányunkban a végrehajtó funk-ció fogalmát a strukturalista (DUNCAN, 2001) és a funkcionalista (HUGHES, 2002) szemléletre egyaránt támaszkodva alkalmazzuk, és a végrehajtó funkciókhoz azo-kat a frontális lebenyhez köthető, magasrendű kognitív működésmódokat soroljuk, amelyek a

120 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

120

jövőre irányulva felelősek egy új és nehéz helyzet megoldásáért, tehát a célirányos viselkedé-sért.

Számos neuropszichológiai tesztet ismerünk a kognitív végrehajtó funkciók mérésére (BARON, 2004; CSÉPE, 2005). Kiemelnénk, hogy több tanulmány is iga-zolta: a végrehajtó funkciókat mérő teszteken mutatott teljesítmény és az intelli-genciatesztek eredménye között nincsen szoros összefüggés (WELSH, PENNINGTON, GROISSER, 1991; KORKMAN, KIRK, KEMP, 1998; LUCIANO, WRIGHT és munkatársai, 2001).

AZ ÁLTALUNK VIZSGÁLT KÓRKÉPEK

Mint említettük gyermekkori neuropszichiátriai kórképekként elsősorban az ADHD, a Tourette-szindróma és a kényszerbetegség szerepel a gyermekkori neuropszichológiai vizsgálatokban. Saját vizsgálatainkkal is ezekhez csatlakoztunk. Ezek a neuropszichiátriai kórképek gyakorta fordulnak elő együttesen, a család-ban halmozódnak, lényegesen gyakrabban jelentkeznek fiúknál. A kifejlett kórkép mellett a tünethordozó családjában a többi betegség szubklinikai formában is halmozódik, amely közös genetikai érintettségre utal. A kórképek közös etiológiai gyökereire utalnak a modern funkcionális képalkotó és neurokémiai transzmitter vizsgálatok eredményei (BUSH, VALERA, SEIDMAN, 2005; SWAIN, SCAHILL és mun-katársai, 2007; STEIN, 2002).

Az anorexia nervosával kapcsolatos vizsgálatainkat pedig az egyes szerzők által a különböző tünettani, genetikai és biológiai bizonyítékok alapján az OCD-vel egy csoportba sorolás (BARTZ, HOLLANDER, 2006) indokolja.

A GYERMEKKORI NEUROPSZICHIÁTRIAI ZAVAROK FRONTOSTRIATÁLIS IRODALMÁNAK ÁTTEKINTÉSE

ADHD és végrehajtó funkciók

Az ADHD végrehajtó funkciókra vonatkozó szakirodalma viszonylag egységes, bár nem nélkülöz vitákat. Több évtizedes kutatások és vizsgálatok összegzésének eredményeképpen CASTELLANOS és TANNOCK (2002) az ADHD hátterében a vég-rehajtó funkciók a következőkben vázolt területek érintettségét feltételezi.

Gátlás (Inhibíció)

BARKLEY, KOPLOWITZ és munkatársai szerint (1997) az ADHD-ban a válaszgátlás-zavar a döntő, hiszen ez a funkció, ami a magatartás globális szabályozási nehéz-ségeiben és a végrehajtó funkciók deficitjében egyaránt megnyilvánul. Megjegy-zendő, hogy az ADHD szimptómáin belül nem a hiperaktivitás/impulzivitás tüne-tei, hanem a figyelmetlenség a meglassult válaszgátlás legerősebb prediktora.

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 121

121

Munkamemória-deficit

A munkamemória figyelemben, döntéshozatalban és a viselkedés megszervezésé-ben betöltött szerepe közismert. Ember- és állatkísérletek bizonyítják, hogy a munkamemória a prefrontális kéreghez köthető (JENNINGS, VAN DER VEEN, MELTZER, 2006; WAGER, SMITH, 2003; GOLDMAN-RAKIC, 1987; FUSTER, 1995). A munkamemória-deficit központi probléma ADHD-ban, ami nem is meglepő, hiszen egyre több bizonyíték gyűlik össze amellett, hogy a szindrómában prefron-tális diszfunkcióról van szó (BUSH, VALERA, SEIDMAN, 2005). A kontrollált vizsgá-latok száma nagyon kevés, ami arra a következtetésre juttatott néhány kutatót, hogy a munkamemória érintetlen ADHD-ban (PENNINGTON, OZONOFF, 2002). Ez a megállapítás talán túl elhamarkodott, hiszen a legtöbb eredmény az auditorikus-verbális munkamemóriát vizsgálja, míg a téri-vizuális munkamemória még akkor is elmaradást mutat, ha kontrollálják a komorbid (diszlexia, nyelvi zavarok), szin-tén munkamemória-deficitet mutató állapotokat (BARNETT, MARUFF és munkatár-sai, 2001; KEMPTON, VANCE és munkatársai, 1999; NIGG, BLASKEY és munkatársai, 2002).

A késleltetés zavarai (delay aversion)

A gátlási elméletet vitatva született az újabb kognitív teória, mely szerint a késlelte-tési képtelenséget a jutalmazási rendszer specifikus zavara okozza (SOLANTO, ABIKOFF és munkatársai, 2001; SONUGA-BARKE, 2002). A gyermek nem tud várni a sorára vagy éppenséggel a hamarabb bekövetkező jutalmat választja még ak- kor is, ha kis idő elteltével jutalma megkétszereződne. Egy vizsgálat (ANTROP, ROEYERS és munkatársai, 2000) szerint a késleltetés alatt a hiperaktív tünetek szignifikánsan megnőnek, ami alapján feltételezhetjük, hogy ezek kompenzáló tünetként lépnek fel akkor, ha az ADHD-s gyermeknek a jutalomra várnia kell.

Deficit az időbeli feldolgozás terén

Az időbeli folyamatok reprodukálásának és becslésének zavaráról van szó, ami állandó és változékony figyelmetlenséggel, inkonzisztens (akár túl gyors vagy ép-pen túl lassú) teljesítménnyel jár. Mind a viszonylag hosszú (2–60 s; BARKLEY, KOPLOWITZ és munkatársai, 1997), mind a rövid (400 ms; SMITH, TAYLOR és munkatársai, 2002) időtartam becslésének zavara megtalálható ADHD-ban. A vi-szonylag hosszú idő becslésében a kérgi területek és a munkamemória (MECK, 1997), míg az 1 s alatti idő becslésében a szubkortikális körök (bazális ganglionok és a cerebellum) játszanak szerepet (IVRY, 1996). Ehhez kapcsolódóan megfigyel-ték, hogy a munkamemória teljesítménye és a tanár által kitöltött viselkedési ská-lákon jelentkező hiperaktivitási tünetek szignifikánsan jelzik az idő becslésével kapcsolatos teljesítményt.

Bár a fentiek közül a gátlási (inhibíció) elmélet a leginkább ismert, Castellanos a munkamemória-deficit mellett a késleltetés zavarát tartja a legjobban megalapo-zottnak. A leginkább vitatott egyelőre az időbeli feldolgozás zavarának szerepe.

122 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

122

Végrehajtó funkciók Tourette-szindrómában

Bár a motoros és a vokális ticek jelenléte határozza meg a Tourette-szindróma diagnózisát, perceptuális és kognitív nehézségekkel is gyakran találkozhatunk, melyek legtöbbször sokkal nagyobb problémát okoznak, mint maguk a ticek. A neurobiológiai kutatások leginkább a PFL és a bazális ganglionok szerepét emelik ki az elsődleges motoros tünetek patogenezisében, hiszen anatómiai és funkcioná-lis képalkotó vizsgálatok ezeknek az agyi területeknek a volumenváltozásait írták le TS-ban normál kontrollcsoporthoz viszonyítva (SWAIN, SCAHILL és munkatár-sai, 2007). Ezek a rendszerek nemcsak a motoros, hanem a szindrómát kísérő neurokognitív tüneteket is befolyásolják.

A klinikai képet árnyalja és a kutatásokat bonyolítja, hogy a Tourette-szindró-ma mellett leggyakrabban előforduló ADHD önmagában is számos neuropszicho-lógiai eltéréssel jár együtt. A Tourette-szindrómában előforduló sajátos kognitív nehézségekkel kapcsolatban kevés vizsgálati eredményt ismerünk. Kezdetben ennek vizsgálatára hagyományos rajzteszteket és a Wechsler intelligenciateszt egyes altesztjeit használták (BORNSTEIN, 1990; BORNSTEIN, BAKER és munkatár-sai, 1991). Az újabb keletű vizsgálatok a végrehajtó funkciók egyes elemeit, mint például a fenntartott figyelem, az impulzuskontroll, tervezés, organizáció, kogni-tív flexibilitás, vizuomotoros integráció stb. tanulmányozták (MAHONE, KOTH és munkatársai, 2001; BRAND, GEENEN és munkatársai, 2002; CHANNON, PRATT és munkatársai, 2003b; CRAWDORD, CHANNON, ROBERTSON, 2005).

A szakirodalom sajnos nem mutat egységes képet a szindrómával járó kognitív deficitek meghatározásában, és számos inkonzisztens eredménnyel találkozha-tunk. Ennek több oka van: még a hipotéziseken alapuló (és nem retrospektív), nagyobb elemszámú vizsgálatok is sokszor metodológiai problémákat mutatnak, illetve sok vizsgálatban nagyon alacsony az elemszám, nincs egészséges kontroll-csoport vagy nem kontrollálják megfelelően a komorbiditást. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy társuló ADHD nagyban befolyásolhatja az eredményeket. To-vábbi probléma, hogy a vizsgált TS-populációk nagy része gyógyszeres kezelésben is részesült, és ez a kognitív teljesítményt befolyásolhatja.

A kényszerbetegség neuropszichológiája

Az a megfigyelés, hogy a PFL és a frontostriatális körök morfológiai, funkcionális elváltozásai fedezhetők fel kényszerbetegek körében (STEIN, 2002), ahhoz a felté-telezéshez vezetett, hogy OCD-ben a végrehajtó funkciók károsodást szenvednek, és ez a tesztek eredményén is látszani fog, ahogyan erre összefoglaló tanulmá-nyukban rámutatnak KUELZ, HOHAGEN és VODERHOLZER (2004) is. Azonban az elmúlt évtized 50, kényszerbetegek végrehajtó funkcióit vizsgáló cikkét összevetve, óvatosságra intenek, mondván a vizsgálatok sokszor egymásnak ellentmondó eredményeket hoznak, és egyértelmű deficit csak bizonyos funkciókat illetően (memória, információk szervezése) figyelhető meg. Az utóbbi évek publikációi pedig még inkább megkérdőjelezik a szűkebb értelemben vett végrehajtó funkci-

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 123

123

ók tényleges károsodását kényszerbetegségben (HENRY, 2006; SIMPSON, ROSEN és munkatársai, 2006). Felvetődik azonban a kérdés, hogy hogyan lehetséges ez, ha a PFL és funkcionális körei képalkotó vizsgálatokkal egyértelműen kórosnak mu-tatkoznak az egészséges kontrollhoz képest?

Válaszként a betegség tünetei, valamint a PFL egyéb funkcióinak ismeretében merült fel az érzelmi döntéshozatal vizsgálata OCD-ben szenvedők körében (CAVEDINI, RIBOLDI és munkatársai, 2002; NIELEN, VELTMAN és munkatársai, 2002). Az érzelmi döntéshozatalban fontos szerepet játszó agyi struktúrák ugyanis szintén a PFL, a bazális ganglionok, valamint az ezeket funkcionális egységgé szervező frontostriatális körök. A szűkebb értelemben vett kognitív végrehajtó funkciók épségért felelős dorsolaterális kör helyett azonban a főszerep itt az orbito-frontális és kisebb mértékben az anterior cinguláris körnek jut (SACHDEV, MALHI, 2005). Vagyis lehetséges, hogy kényszerbetegségben inkább az orbitofrontális és elülső cinguláris kör működése szenved zavart, a dorsolaterális kör épsége mellett. A döntéshozatal esetleges szerepét kényszerbetegségben a kórkép tünetei, le-hetséges megnyilvánulási formái is alátámasztják. Gondoljunk csak arra, hogy vizsgálati szituációban kognitív nehézségek, munkamemória-zavar, figyelmi prob-lémák helyett éppen a betegek feszes túlkontrolláltsága, mindenre odafigyelése, jól teljesítése szembeötlő. Egy jól funkcionáló kényszerbeteg számára óriási szer-vezési feladatot jelent mindennapi teendőinek ellátása, valamint a kényszereihez való valamilyen szintű alkalmazkodás, ezeknek a kényszereknek a titkolása, illetve mindennek az egymással való összeegyeztetése. Az ilyen bonyolult szervezés pedig mindenképpen ép, sőt kimondottan jól és gördülékenyen működő kognitív kész-ségeket feltételez. Ezzel szemben a kényszercselekvések végrehajtása során a klasszikus „rossz döntésnek” megfelelően inkább engedelmeskednek megmagya-rázhatatlan késztetésüknek, hogy pillanatnyilag oldják a feszültséget, lemondva ezzel a hosszú távon várható haszonról (például, hogy időben odaérjenek valaho-vá, jusson idejük más dolgokra).

Az utóbbi években több tanulmányt is publikáltak, amely kényszerbetegek ér-zelmi döntéshozatalát (mint emocionálisan befolyásolt kognitív funkciót) vizsgálta. Ezek többsége úgy találta, hogy a kényszerbetegségben szenvedők körében az egészséges kontrollcsoporttal összevetve beszélhetünk egyfajta döntéshozatali deficitről, azonban néhány vizsgálat ezt nem erősítette meg (NIELEN, VELTMAN és munkatársai, 2002; CAVEDINI, RIBOLDI és munkatársai, 2002; CAVALLARO, CAVEDINI és munkatársai, 2003; CAVEDINI, BASSI és munkatársai, 2004a; CAVEDINI, GORINI, BELLODI, 2006).

Az anorexia nervosa neuropszichológiai vizsgálata

A nemzetközi irodalomban több tanulmány is foglalkozik a betegség neuropszi-chológiai vizsgálatával, viszont ezek eredményei ellentmondásosak: a végrehajtó funkciók esetleges érintettségéről több közlemény is megjelent az elmúlt évtized-ben (KINGSTON, SZMUKLER és munkatársai, 1996; FASSINO, PIERO és munkatár-sai, 2002; CAVEDINI, BASSI és munkatársai, 2004b). Azonban ellentétben az álta-

124 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

124

lunk eddig említett három gyermekpszichiátriai zavarral, AN-nál a végrehajtó-funkció-deficit alátámasztására még nincsen neurofunkcionális modell. Bár egyes képalkotó vizsgálatokra épülő tanulmányok felvetik a PFL, a bazális ganglionok és a frontostriatális körök lehetséges szerepét a kórképben (KAYE, FRANK és munka-társai, 2001; TAKANO, SHIGA és munkatársai, 2001).

TCHANTURIA, MORRIS és munkatársai (2004) azonban arra a következtetésre jutnak, hogy korábbi vizsgálatokban talált végrehajtófunkció-deficit csak az ano-rexia betegségként való fennállása alatt figyelhető meg, a gyógyulás, vagyis a súly-gyarapodás után a volt anorexiások a kontrolltól szignifikánsan nem eltérően teljesítenek. Felveti azt is, hogy a korai kezdetű AN tartós kognitív deficit veszélyét jelenti, mivel az éhezés miatt az agyi érés és fiziológiás neuroncsökkenés, azaz a „gallyazás” elmarad. TCHANTURIA, ANDERLUH és munkatársai 2005-ös áttekintő tanulmányukban elvetik a végrehajtó funkciók érintettségének lehetőségét a be-tegségben, s azt a következtetést vonják le, hogy a gondolkodásbeli rigiditáson kívül nincs durva neuropszichológiai deficit, ez azonban olyan finom eltérés, amely vizsgálhatatlan a jelenleg használatos durva funkcióromlás mérésére alkal-mas tesztekkel.

Arra vonatkozó adatok is vannak, hogy az érzelmi döntéshozatali képesség za-varával számolnunk kell anorexiás betegek körében (CAVEDINI, BASSI és munka-társai, 2004b).

A VADASKERT KÓRHÁZ ÉS SZAKAMBULANCIA MUNKATÁRSAI

ÁLTAL VÉGZETT VIZSGÁLATOK

A vizsgálatok során alkalmazott neuropszichológiai tesztek

Trail Making A, B (REITAN, 1958)

A feladat „A” része elsősorban a pszichomotoros gyorsaság mérésére szolgál. Vé-letlenszerűen elhelyezett számokat kell összekötni egymással minél gyorsabban, a ceruzával folyamatosan érintve a papírt.

A „B” részben annyival bonyolódik, hogy nemcsak számok, hanem betűk is szerepelnek, amelyeket az ábécé sorrendjének megfelelően kell a számok közé iktatni, tehát: 1–A–2–B. Ez a rész a gátlási és váltási képességről is tájékoztat, hi-szen a feladat az, hogy a fejben automatikusan tovahaladó (1, 2, 3, 4 stb.) gondo-latmenetet megállítsa, és váltson. Amennyiben a B értékből levonjuk az A értékét, az eredmény a gátlási funkció mérését teszi lehetővé.

Stroop teszt (GOLDEN, 1978)

A jól ismert teszt három részfeladatból áll, melynek első két része szintén a pszi-chomotoros gyorsaságot méri (színneveket kell felolvasni és színt megnevezni). A teszt befejező része egy interferáló helyzetet teremt, ugyanis a vizsgálati személy

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 125

125

más színnel írva látja a különböző színek neveit, feladata pedig az, hogy a látott szavak színét nevezze meg, azaz az olvasás erősebb ingerét gátolnia kell a színfel-ismerés gyengébb ingere kedvéért. Olvasni nem tudó gyermekeknél a Stroop teszt képi változatát használtuk (SZERÉMI, TÁRNOK és munkatársai, 2005). Tehát, hasonlóan a Trail making teszt második feléhez, ebből a feladatból is elsősorban a gátlási funkciók működésére tudunk következtetni.

Rey komplex ábra (REY, 1941)

A vizuomotoros képességek mellett, a tervezés és a munkamemória mérésére is lehetőséget ad ez a feladat. Először le kell másolni egy adott alakzatot, majd incidentális felidézés következik, melynek során megfigyeljük az alkalmazott stra-tégiát, ezt összevethetjük az eredeti másolási stratégiával, melyből a vizuális emlé-kezet minőségére is következtethetünk.

Wisconsin kártyaválogatási teszt (Wisconsin Card Sorting Test – WCST; HEATON, CHELUNE és munkatársai, 1993)

A teszt a kognitív végrehajtó funkciók komplex mérésére használt klasszikus fel-adat, ugyanis ezek közül többnek az egy időben történő vizsgálatára alkalmas. Így például a tervezést, a stratégiaalkotást, a tanulási képességet, a váltás képességét, a gátlási funkciót, a munkamemóriát és a perszeverációt térképezhetjük fel vele.

Szemantikus fluencia teszt (BARON, 2004)

A feladat során a vizsgálati személynek egy perc alatt kell különböző állatfajták neveiből minél többet mondania anélkül, hogy ismételné önmagát, ez a teszt így alkalmas a pszichomotoros gyorsaság, a szemantikus kategóriák betartásának, az alkategóriák létrehozásának és a perszeverációnak a vizsgálatára.

Pieron koncentrált figyelemteszt (LEZAK, 1991)

Célpont ábrák áthúzása egy sok ábrát tartalmazó lapon. A teszt a figyelem két komponensét méri annak alapján, hogy adott idő alatt (5 perc) hány választ pro-dukált a vizsgálati személy, illetve hogy válaszai között milyen arányban fordulnak elő hibák (téves riasztás, illetve kihagyás).

Számterjedelem oda-vissza (LEZAK, 1995)

A MAWI számismétlés próbája a munkamemória-terjedelem leggyakrabban hasz-nált mérőeszköze. A feladatban egyre növekvő számsorokat kell hallás után meg-jegyezni, majd emlékezetből visszamondani. A próba első sorozata kettő, az utolsó kilenc számjegyből áll. Amennyiben a vizsgálati személy helytelenül mondja vissza az adott számsort, egy próbálkozási lehetősége van még. A vizsgálat két mutatója az oda, illetve vissza próba legutoljára megjegyzett számjegyeinek száma.

126 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

126

IGT (Iowa Gambling Task; BECHARA, DAMASIO és munkatársai, 1994)

A számítógépes tesztet elsősorban a döntéshozatal érzelmi összetevőjének vizsgála-tára dolgozták ki. Lényegében egy szerencsejáték-szimuláció, lefordított kártya-paklikra kattintással nyereményhez, illetve veszteséghez juttatja a vizsgálati sze-mélyt. A nyeremény vagy veszteség mértéke azonban különbözik a választott pak-lik függvényében. Az egyén „kártyaválasztása” az érzelmi alapú döntéshozatal so-rán a várható kimenetel becslésére és a hozzá való érzelmi viszonyulásra utal. Ennek megfelelőn a teszt elsősorban azt vizsgálja, hogy az adott egyén mennyire képes a döntése során annak hosszú távú érzelmi kimenetelét megbecsülni, ami nyilvánvalóan akkor lesz pozitív, ha megnyeri a játékot.

FEEST (Facial Expressions of Emotion – Stimuli and Tests) – EK60 (Ekman 60 Faces; YOUNG, PERRETT és munkatársai, 2002)

A számítógépes feladat az érzelemfelismerési képesség meghatározására alkalmas. A teszt során érzelmeket kell azonosítani: minden látott arc az Ekman által leírt hat alapérzelem (boldogság, szomorúság, meglepődés, félelem, harag, undor) egyikének tipikus vonásait hordozza magán, a vizsgálati személynek pedig fel kell ismernie az arcon leginkább felfedezhető érzelmet, melyről közvetlen visszajelzést nem kap.

A vizsgálatok kivitelezése. A résztvevők kiválasztása. A vizsgálati helyzet bemutatása.

Intézményünkben ambulánsan és kórházi osztályon kezelt betegeink neuropszi-chológiai vizsgálatát immár közel 10 évvel ezelőtt indítottuk. Az évek folyamán különböző pályázatokból származó források segítségével fokozatosan bővültek lehetőségeink, így mind módszereink számát, mind a kutatásba bevont betegcso-portokat és a kontrollok számát növeltük.

A vizsgálatainkban részt vevő betegeket a Vadaskert Kórház és Szakambulan-cia páciensei közül választottuk ki, diagnózisukat a kórház gyermekpszichiáter szakorvosai adták a DSM IV (American Psychiatric Association, 1994) kritériumok-nak megfelelően. Felvettünk ezenkívül tünetsúlyosság-becslő skálákat is: az ADHD Tünetbecslő Skálát (ADHD RS) (DUPAUL, 1998) a kényszeres tünetek súlyosságnak mérésére használatos, Child Yale-Brown Obsessive-Compulsive Scale-t (CY-BOCS; SCAHILL, RIDDLE és munkatársai, 1997) és a ticek súlyosságá-nak megítélésére alkalmas Yale Global Tic Severity Scale-t (YGTSS; LECKMANN és munkatársai, 1989), az anorexiás tünetek értékelésére többek között az Evési Atti-tűdök Tesztjét (EAT-26) (GARNER, GARFINKEL, 1979).

A kontrollcsoportok tagjait budapesti általános és középiskolák átlagos diákjai-ból válogattuk az ott dolgozó pedagógusok segítségével, az esetleges pszichiátriai zavarokat a MINI-KID (BALÁZS, BÍRÓ és munkatársai, 2004) félig strukturált interjú alapján készített kérdőívek segítségével szűrtűk ki.

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 127

127

A teszteket és interjúkat a Vadaskert Kórház és Szakambulancia a vizsgálati protokollokat ismerő, azok felvételére kiképzett orvosai, pszichológusai és a Sem-melweis Egyetem és az ELTE tudományos diákköri munkát végző orvos és pszi-chológus hallgatói vezették.

A vizsgálatok etikai engedélyét az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet – megszűnt) Etikai Bizottsága adta ki.

Az évek során született eredményeinkről számos hazai és nemzetközi fórumon számoltunk be, együttműködésben a különböző pályázatok résztvevőivel, közle-mények előadások formájában, szakdolgozatok és PHD-értekezés keretében. A neuropszichológiai vizsgálatainkról eddig két publikáció jelent meg.

A következőkben azokat a bevezetésben említett „frontostriatális” kórképekkel kapcsolatos neuropszichológiai vizsgálatainkból származó eredményeinket mutat-juk be, amelyek eddig közlemény formájában nem jelentek meg.

Végrehajtó funkciók vizsgálata ADHD-ban, Tourette-szindrómában

és kényszerbetegségben

A vizsgálat célkitűzése volt, hogy a Magyarországon gyermekek körében eddig kevésbé használt neuropszichológiai teszteket bemutassa, és megvizsgálja, hogy van-e szignifikáns teljesítménykülönbség a PFL dorzolaterális köre által felügyelt végrehajtó funkciókat mérő teszteken a vizsgálatban szereplő csoportok között.

A vizsgálatba a külföldi irodalmat is figyelembe véve igen magas esetszámot si-került bevonnunk, összesen 205, 8 és 16 év közötti gyermeket vizsgáltunk, az 1. táblázatban látható megoszlás szerint. A diagnosztikai átfedéseket az 1. ábra mutatja.

1. táblázat. A vizsgált diagnosztikai csoportok jellemzői

Nem Csoport Szám Életkor Lány Fiú

ADHD 75 11,04 9 66 TS 49 11,78 8 41 OCD 33 12,01 100 23 Kontroll 48 11,54 7 41

Mind a betegek, mind pedig a kontroll intellektusa, Raven Progressive Matrices (RPM) (RAVEN, 1965) teszttel mérve a normál tartományba esett (IQ > 80). A végrehajtó funkciók mérésére a Stroop tesztet, a Számterjedelem oda-vissza tesztet, a Szemantikus fluencia tesztet, a Trail Making tesztet és a Wisconsin kár-tyaválogatási tesztet használtuk.

128 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

128

1. ábra. A vizsgált betegek diagnosztikai megoszlása és átfedései

A következő ábrákon eredményeink grafikus szemléltetésére kiragadtunk egy-egy példát. Statisztikai módszerünk egyszempontos varianciaanalízis (ANOVA) volt, a grafikonokon a szignifikáns különbségeket *-gal (p < 0,05), illetve **-gal (p < 0,01) jelöltük.

A vizsgálat eredményeként azt tapasztaltuk, hogy a fődiagnózisokat figyelembe véve mind az ADHD-s, mind a TS-s csoport szignifikánsan rosszabbul teljesített a végrehajtó funkciókat mérő teszteken. Érdekes, hogy a TS-s csoport eredményei szignifikánsan rosszabbak csak a gátlási funkciókat is mérő teszteken voltak. Az OCD-s csoport tagjai gyakorlatilag az összes teszten a kontrollhoz hasonlóan, defi-cit nélkül teljesítettek. A komorbiditásokat figyelembe véve a TS-s alcsoportok közül a TS+ADHD csoport a tisztán ADHD csoporthoz hasonlóan teljesített a teszteken, azaz a kontrollnál szignifikánsan rosszabbul. A TS+OCD csoport kife-jezetten érdekes módon pedig jobban teljesített mind a tisztán TS-s, mind pedig a TS+ADHD csoportnál, vagyis az OCD jelenléte a végrehajtófunkció-deficittel szemben protektív faktornak imponált.

A 2. és a 3. ábra a gátló funkciót is mérő teszt (Trail making) eredményeit mu-tatja.

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 129

129

Trail making

0

10

20

30

40

50

60

B B-A

ADHDTouretteOCDKontroll

**

***

**

2. ábra. Trail making B teszt értékei, illetve B-ből az A értékek kivonásának eredménye,

fő diagnosztikai csoportok szerint

Trail making (komorbiditások)

0

10

20

30

40

50

60

B B-A

ADHDTSOCDTS+ADHDTS+OCDKontroll

** **

*

3. ábra. Trail making B teszt értékei, illetve B-ből az A értékek kivonásának eredménye,

a tiszta és az átfedő (komorbid) diagnosztikai csoportok szerint

130 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

130

A következő, 4. ábrán a munkamemória mérésére szolgáló Számterjedelem-vizsgá-lat eredményét mutatjuk be a fő diagnosztikai csoportok megoszlása szerint.

Számterjedelem oda-vissza

0

1

2

3

4

5

6

7

8

Számismétlés oda Számismétlés vissza

ADHDTouretteOCDKontroll**

**

4. ábra. Számterjedelem (oda-vissza) a fő diagnosztikai csoportok szerint

A döntéshozatal és a végrehajtó funkciók vizsgálata serdülőkori kényszerbetegségben és anorexia nervosában

Ez a vizsgálat fő céljaként azt tűzte ki, hogy a kényszerbetegek tüneteinek neuro-pszichológiai objektivizálására új módszert keressen, és ezzel párhuzamosan ma-gyarázatot adjon a kényszerbetegek körében képalkotó vizsgálatokkal egyértel-műen leírt PFL-elváltozásokra, valamint a logikailag ezzel szemben álló, az előző-leg ismertetett vizsgálatban, illetve a nemzetközi irodalomban számos helyen ta-pasztalt végrehajtófunkció-épségre. A további célok között szerepelt, hogy az egyes szerzők által tünettani hasonlóságok, genetikai kapcsolatok és neurobioló-giai bizonyítékok (például PFL esetleges szerepe AN-ban) által az OCD-vel egy csoportba (úgynevezett OC Spektrumba) sorolt anorexia nervosát bevonja a vizs-gálatba. A betegség tüneteinek és annak ismeretében, hogy a nyilvánvalóan érin-tett PFL orbitofrontális része az érzelmi döntéshozatalban vezető szerepet játszik, míg a főként a végrehajtó funkciók épségéért felelős dorsolaterális kör szerepe csekély, evidensnek látszott, hogy megvizsgáljuk ezt az emocionálisan befolyásolt kognitív funkciót. A vizsgálat hipotézise szerint tehát a kognitív végrehajtó funk-ciók épsége mellett az érzelmi döntéshozatal károsodásával kell számolnunk OCD-ben és AN-ban szenvedő serdülőpopulációban.

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 131

131

A vizsgálatban összesen 60, 12 és 17 év közötti serdülő vett részt, az alábbi meg-oszlásban:

2. táblázat. Az anorexiás és kényszeres csoportok jellemzői

Nem Csoport Szám Életkor Lány Fiú

OCD 17 14,37 07 10 AN 21 14,97 10 00 Kontroll 22 15,26 15 07

A vizsgálatban csak normál intellektusú személyek vettek részt (IQ>80), ennek mérésére MAWI-t (Magyar anyagon standardizált Wechsler intelligenciateszt) használtunk (SZEGEDI, CS. BAGDY). A kognitív végrehajtó funkcióik mérése Stroop teszttel, Szemantikus fluencia teszttel, Rey komplex ábrával, Trail making és a Wisconsin Kártyaválogatásos teszttel történt. A vizsgálat célul tűzte ki a résztvevők alapvető érzelemfelismerési képességeinek feltérképezését is, és ez a FEEST–EK60 teszt segítségével történt. Az érzelmi döntéshozatal mérésére pedig az IGT szolgált.

T-érték

0

10

20

30

40

50

60

70

Str. szó Str. szín Str.szó+szín

Str.interferncia

WCST hiba WCSTpersz

WCST p.hib.

WCST n. p.hib.

OCD

AN

Kontroll

5. ábra. A Stroop és a Wisconsin teszt egyes részeredményeinek összehasonlítása

diagnosztikai kategóriák szerint

132 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

132

Az eredmények a hipotézist igazolták, az érzelmi döntéshozatal érintettsége a kórképekben egyértelműen kimondható, azonban mind a kognitív végrehajtó funkciók, mind pedig az alapvető érzelemfelismerési képességek épnek tűnnek. Eredményeink alapján a két betegcsoport döntéshozatali profiljában különbségek mutatkoznak: OCD-ben elsősorban az érzelmi jutalmazásból/büntetésből való tanulási képesség szenved zavart, míg az AN csoport, bár tanul hibájából, összes-ségében mégis rosszabbul teljesít az OCD-s csoportnál is (lásd 6. ábra).

A következő ábrákon eredményeink egy részét grafikusan is szeretnénk bemu-tatni. Statisztikai módszerünk megegyezik az előző vizsgálatban használttal.

A végrehajtó funkciók érintetlenségének bemutatására két teszt (Stroop teszt, WCST), T-értékkel is leírható eredményeit tüntettük fel. Az 5. ábrán jól látszik, hogy szignifikáns különbség a csoportok között egyik mutató esetében sem tapasz-talható, és összességében tendenciákról sem beszélhetünk.

A 6. és 7. ábrán a döntéshozatali teszt eredményeit szemléltetjük.

IGT I.

47,65

52,3550,57

49,43

40,55

59,45

35

40

45

50

55

60

65

A/B összesen C/D összesen

OCDANKontroll* *

6. ábra. A döntéshozatali teszt összesített eredménye

a diagnosztikai kategóriák szerint

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 133

133

IGT II.

11,4110,76

10,0610,41

9,71

11,1410,57

9,5210

8,43

14

10,27

8,95

13,2313

7

8

9

10

11

12

13

14

15

1. - 20. 21. - 40. 41. - 60. 61. - 80. 81. - 100.

OCDANKontroll**

**

7. ábra. A döntéshozatali teszt öt részre bontott elemzése

a diagnosztikai kategóriák szerint

8. ábra. Az érzelmi alapú (IGT) és a tisztán kognitív (WCST) tanulási mutató összehasonlítása

a diagnosztikai kategóriák szerint

IGT tanulás

5,05

1,71

2,71

0

1

2

3

4

5

6

OCDANKontroll

*

WCST tanulás

4,53

3,76 3,77

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

4,5

5

OCDANKontroll

134 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

134

MEGBESZÉLÉS

A prefrontális teória (BRADSHAW, 2001) ihlette, több éve tartó vizsgálataink során immár négy, főként a gyermekpszichiátriában előforduló kórképet hasonlítottunk össze korban és intelligenciában illesztett kontrollcsoporttal különböző neuro-pszichológiai tesztek segítségével. Eredményeinket különböző hazai platformokon folyamatosan igyekeztünk publikálni, ezáltal is törekedve arra, hogy a hazai szak-embereknek bemutassuk a hazánkban újszerű, eddig alig-alig használt módszere-inket. Eredményeink a nemzetközi irodalomban fellelhető eredményekkel egybe-csengenek (CHANNON, PRATT, ROBERTSON, 2003b; CAVEDINI, GORINI, BELLODI, 2006). Hipotéziseinket az esetek többségében igazoltuk, bár néhány alkalommal pont az utólag tévesnek bizonyuló vizsgálat előtti elképzeléseink vezettek minket a kutatás kibővítése, új lehetőségek megvizsgálása felé.

Az általunk vizsgált gyermekpszichiátriai zavarok kapcsán a következő neuro-pszichológiai sajátságokat állapítottuk meg az egyes kórképekre vonatkozóan: A frontostriatális rendszer zavarához köthető neurodevelopmentális kórképek egy része (mint pl. az ADHD vagy TS) diszfunkcionális profilt mutat az általunk hasz-nált végrehajtó funkciókat mérő tesztekben, azonban a két betegség neuropszi-chológiai profiljában különbségek mutatkoznak.

ADHD-ban gyakorlatilag az összes általunk használt teszttel a különböző funk-ciók deficitjét találtuk, és ez ráadásul nem függött a betegség tüneteinek súlyossá-gától. Figyelemre méltó az is, hogy az ADHD jelenléte debilizáló jelleggel hat a végrehajtó funkciókra, amennyiben más fő diagnózis mellett, együtt járó faktor-ként fordul elő. Vagyis ADHD-ban a PFL dorsolaterális köre által felügyelt kognitív végrehajtó funkciók globális károsodásával kell számolnunk, és feltételezhetjük, hogy a diag-nózis kimondása önmagában elegendő a funkcióromlás megállapításához.

Ezzel szemben TS-soknál a végrehajtó funkciókat mérő tesztek csak egy speciá-lis részében találkozunk a kontrollnál gyengébb teljesítménnyel, méghozzá azok-ban a tesztekben, amelyek a gátlást is mérik. Ráadásul ez a teljesítményromlás összefügg a betegség tüneteinek súlyosságával. Azonban, ha a komorbid ADHD jelenlétét is figyelembe vesszük, máris az ADHD-sok körében tapasztalt globális funkcióromlással találjuk szemben magunkat, erre az eredményre jutottak CHANNON, PRATT és ROBERTSON (2003b) is. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a korábbi vizsgálatokban TS-sok körében tapasztalt általános végrehajtó funkció deficit (SHUCHARD, BENEDICT és munkatársai, 1997; SCHULTZ, CARTER és munka-társai, 1998; CHANNON, CRAWFORD és munkatársai, 2003a) elsősorban a TS-s esetek igen nagy százalékában jelen levő komorbid ADHD-nek (GAZE, KEPLEY, WALKUP, 2006) volt köszönhető. TS-ban tehát a végrehajtó funkciók közül elsősorban a gondolkodási automatizmusokat gátló feladatok működése zavart, hasonlóan a betegség tüneteihez, ahol szintén egy gátlási hiány figyelhető meg a motoros rendszer automatizmusa-inak felszínre jutásában. E a két gátlási probléma pedig nem független egymástól, hiszen mindkét gátlási folyamat kiesésében a frontális rendszernek és funkcionális köreinek lehet fontos szerepe.

OCD-ben viszont az általunk használt tesztbattériák segítségével szinte egyik kognitív végrehajtó funkciót mérő teszten sem találtunk deficitet, amely szintén az

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 135

135

utóbbi néhány év nemzetközi vizsgálataiban tapasztaltakhoz hasonló (HENRY, 2006; SIMPSON, ROSEN és munkatársai, 2006). A korábbi években talált deficit vélhetőleg elsősorban metodológiai problémáknak volt köszönhető (KUELZ, HOHAGEN, VODERHOLZER, 2004). Azaz ezen eredmények tükrében feltételezhetjük, hogy a kényszerbetegségben a PFL dorsolaterális köre nem játszik szerepet. Az érzelmi döntés-hozatalt mérő teszten viszont egyértelműen a kontrollcsoportnál gyengébb telje-sítményt tapasztaltunk. Noha a teszt fő mutatójában a különbség nem volt szigni-fikáns, mindössze erős tendencia (p = 0,06) mutatkozott az OCD-s és a kontroll-csoport között (lásd 6. ábra), a tesztet a nemzetközi irodalomban megszokott mó-don (CAVEDINI, GORINI, BELLODI, 2006) öt részletre bontva: a harmadik részben erősen szignifikáns különbséget találtunk. A negyedik és ötödik részben pedig a fő mutatóhoz hasonló erős tendenciákat (p = 0,06) tapasztaltunk (lásd 7. ábra). Meg-vizsgáltuk azt is, hogy a számítógép által küldött pozitív/negatív érzelmi töltetű „jutalmazásból” mennyit tanulnak a résztvevők a teszt első részétől az ötödikig. Azt tapasztaltuk, hogy a kényszerbetegségben szenvedők szignifikánsan kevésbé tanulják meg a hosszú távon előnyös döntést választani. Érdekes, ha összevetjük ezt a WCST tisztán kognitív tanulási mutatójával, ahol – ha nem is szignifikáns mértékben –, de az OCD-s csoport teljesített jobban (lásd 8. ábra)! Ennek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a döntéshozatal, különösen annak érzelmi alapú tanulási aspektusának károsodásával összefüggésben: kényszerbetegségben a PFL orbitofrontális és elülső cinguláris feldolgozó köreinek érintettségével mindenképpen számolni kell.

Az anorexia nervosában szenvedő serdülőpopuláció neuropszichológiai profil-ja a kényszerbeteg csoportéhoz nagyon hasonlóan alakult, vagyis a kognitív vég-rehajtó funkciók épsége mellett a döntéshozatal károsodásával találkoztunk. A döntéshozatali profil azonban kis mértékben különbözött az OCD-s csoporttól. Az anorexiások ugyanis a kényszereseknél jobban megtanulták a hosszú távon előnyösebb döntés választását (lásd 7. ábra és 8. ábra), azonban még így is végig rosszabbul teljesítettek az OCD-s csoportnál (lásd 7. ábra), ők a teszt fő mutatójá-ban is a kontrollnál szignifikánsan rosszabb eredményt értek el (lásd 6. ábra). Ez az eredmény egyrészt alátámasztja a PFL és funkcionális körei szerepét anorexia nervosában, másrészt pedig azt a felvetést is megerősíti, hogy az anorexia nervosa neuropszichológiai bizonyítékaink alapján a kényszerbetegséggel rokon kórkép, és a betegség „kényszerspektrum-ba” sorolásának érvényességét (BARTZ, HOLLANDER, 2006) a mi eredményeink is megerő-sítik.

Vizsgálatainkkal kapcsolatban a fő aggályokat a végrehajtó funkciók mérésével kapcsolatos nem új keletű problémák jelentik, ugyanis a tesztelés kapcsán számos nehézséggel találjuk szemben magunkat. Már önmagában az is nagy gondot okoz, hogy nincsen egységes definíciója ezeknek a magasrendű kognitív funkcióknak, így nehéz adott esetben eldönteni, mely funkciókat soroljuk a végrehajtó funkció körbe. További problémákat vet fel, hogy egyrészről viszonylag kevés olyan teszt áll rendelkezésünkre, amely a mindennapi élethez hasonlóan a végrehajtó funk-ciók egyszerre történő összetett működését igényelné, vagyis a tesztek nem mo-dellezik elég jól a hétköznapi helyzeteket, meglehetősen elvonatkoztatottak, labo-ratóriumi körülmények közé tervezettek, így ökológiai validitásuk alacsony, pedig

136 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

136

a végrehajtó funkciók romlása elsőként a hétköznapokban jelentkezik. Másrészt kutatói oldalról az volna kívánatos, hogy a tesztek mindegyike pontosan egy funk-ciót mérjen, megbízhatóan, s bár a tesztek többsége nem mér néhány funkciónál többet, sokszor mégis előfordul, hogy tesztek eredményét az agy egyéb területei által felügyelt, más magasrendű funkciók is befolyásolják. Például a Rey komplex ábra esetében fontos szerep jut az occipitális kéregterületen lévő másodlagos és harmadlagos, vagyis asszociációs látókéreg teljesítményének is (CSÉPE, 2005). Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egy olyan funkciócsoport vizsgálatát, amely az agy alsóbbrendű kognitív funkcióinak felügyeletét, összehangolását végzi, képte-lenség az egyéb funkcióktól különválasztva vizsgálni. Az sem egyszerűsíti a tesztek eredményének megítélését, hogy a „végrehajtó agy” teljes fejlettségét mindössze fiatal felnőttkorra éri el, s így az általa felügyelt funkciók az adott ember esetében maximális teljesítményüket is csak ekkorra érik el (CSÉPE, 2005).

Vizsgálatainkban ezeket a problémákat azáltal is igyekeztünk kivédeni, hogy olyan soktesztes tesztbattériákat állítottunk össze, amelyek egyrészt a részfunkciók többségét több teszttel is mérik, lehetővé téve így a tesztek egymás általi ellenőrzé-sét is, másrészt pedig olyan komplex, a végrehajtó funkciókat összetetten mérő teszteket is használtunk, mint a WCST. Az életkorból adódó problémák elkerülése végett pedig a kontrollcsoportok korbeli illesztésével védekeztünk.

A kényszerbetegekre és anorexiásokra vonatkozó vizsgálattal kapcsoltban problémákat vet fel a résztvevők viszonylagosan alacsony száma is. Ez részben magyarázhatja, hogy a döntéshozatali teszt fő mutatójában miért nem találtunk szignifikáns különbséget az OCD-s csoport és a kontroll között. A vizsgálatunk eredményeinek megerősítése nagyobb mintán mindenképpen tanácsos volna.

ÖSSZEGZÉS

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az utóbbi években végzett vizsgálataink által sikerült körképet kapnunk a fenti „frontostriatális” gyermekpszichiátriai betegségek neuropszichológiai sajátságairól. A továbbiakban fontosnak tartjuk, hogy a „frontostriatálisként” minősített egyéb kórképek (autisztikus spektrum, szkizofrénia, hangulatzavarok stb.) neuropszichológiai sajátságait is megvizsgál-juk. Lényegesnek gondoljuk eredményeink különböző – az általunk vizsgált kór-képek körében zajló – neurobiológiai, genetikai kutatásokkal való összevetését. Szeretnénk ezenkívül a későbbiekben megvizsgálni, hogy az általunk talált funk-ciózavarok miképpen hasznosíthatóak a betegségek kognitív-viselkedésterápiás, esetleg farmakoterápiás gyógymódjaiban.

Sikerült bizonyos mértékű rálátáshoz jutnunk a frontostriatális érintettség ha-sonlóságaira és eltéréseire. A gyermekkorban alkalmazott neuropszichológiai vizs-gálatok módmódszertani nehézségei dacára is úgy tűnik, hogy érdemes a munkát folytatni. Ez a fajta, neuropszichológia szemlélet, és különösen a vizsgálatok ered-ményei, hozzájárulnak, hogy a jelenleg használatos leíró, elkülönítő nozológiai rendszerek kizárólagos klinikai alkalmazása helyett, az egyes kórképek hátterében meghúzódó rendszerösszefüggésekre is rátekintést kapjunk.

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 137

137

IRODALOM

American Psychiatric Association – Diagnostic and statistical manual of mental disorders. 4th ed. (1994) American Psychiatric Association, Washington DC

ANTROP, I., ROEYERS, H., VAN OOST, P., BUYSSE, A. (2000) Stimulation seeking and hyper-activity in children with ADHD. Journal Child Psychol. Psychiatry, 41, 225–231.

BALÁZS, J., BÍRÓ, A., DALNOKI, D., LEFKOICS, E., TAMAS, Z., NAGY, P., GADOROS, J. (2004) The Hungarian Adaptation of the M.I.N.I. KID. Psychiatria Hungarica, 4, 358–364.

BARKLEY, R. A., KOPLOWITZ, S., ANDERSON, T., MCMURRAY, M. B. (1997) Sense of time in children with ADHD: effects of duration, distraction, and stimulant medication. Journal Int. Neoropsychol. Soc., 3, 359–369.

BARNETT, R., MARUFF, P., VANCE LUK, E. S., COSTIN, J. C., PANTELIS, C. (2001) Abnormal executive function in attention deficit hyperactivity disorder: the effect of stimulant medication and age on spatial working memory. Psychol. Med., 31, 1107–1115.

BARON, I. S. (2004) Executive function tests: fluency. In BARON, I. S. (ed.) Neuropsychological evaluation of the child. 171–185.; 382–387. Oxford University Press, Oxford

BARTZ, J. A., HOLLANDER, E. (2006) Is obsessive-compulsive disorder an anxiety disorder? Progress in Neuro-Psychopharmacology & Biological Psychiatry, 30, 3, 338–352.

BECHARA, A., DAMASIO, A. R., DAMASIO, H., ANDERSON, S. W. (1994) Insensitivity to future consequences following damage to human prefrontal cortex. Cognition, 50, 1–3, 7–15.

BORNSTEIN, R. A. (1990) Neuropsychological performance in children with Tourette’s syndrome. Psychiatry Research, 33, 1, 73–81.

BORNSTEIN, R. A., BAKER, G. B., BAZYLEWICH, T., DOUGLASS, A. B. (1991) Tourette syn-drome and neuropsychological performance. Acta Psychiatrica Scandinavica, 84, 3, 212–216.

BRADSHAW, J. L. (2001) Developmental Disorders of the Frontostriatal System Neuropsychological, Neuropsychiatric and Evolutionary Perspectives Brain Damage. Behavioral and Cognition Se-ries, Psychology Press, Philadelphia

BRAND, N., GEENEN, R., OUDENHOVEN, M., LINDENBORN, B., VAN DER REE, A., COHEN-KETTENIS, P., BUITELAAR, J. K. (2002) Brief report: cognitive functioning in children with Tourette’s syndrome with and without comorbid ADHD. Journal of Pediatric Psy-chology, 27, 2, 203–208.

BUSH, G., VALERA, E. M., SEIDMAN, L. J. (2005) Functional neuroimaging of attention-deficit/hyperactivity disorder: a review and suggested future directions. Biological Psy-chiatry, 57, 11, 1273–1284.

CASTELLANOS, F. X., TANNOCK, R. (2002) Neuroscience of Attention-Deficit / Hyperactivity Disorder: the search for endophenotypes. Nature Neuroscience Reviews, 3, 617–628.

CAVALLARO, R., CAVEDINI, P., MISTRETTA, P., BASSI, T., ANGELONE, S. M., UBBIALI, A., BELLODI, L. (2003) Basal-corticofrontal circuits in schizophrenia and obsessive-compulsive disorder: a controlled, double dissociation study. Biological Psychiatry, 54, 4, 437–343.

CAVEDINI, P., RIBOLDI, G., D’ANNUCCI, A., BELOTTI, P., CISIMA, M., BELLODI, L. (2002) Decision-making heterogeneity in obsessive-compulsive disorder: ventromedial pre-frontal cortex function predicts different treatment outcomes. Neuropsychologia, 40, 2, 205–211.

138 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

138

CAVEDINI, P., BASSI, T., ZORZI, C., BELLODI, L. (2004a) The advantages of choosing antiob-sessive therapy according to decision-making functioning. Journal of Clinical Psychophar-macology, 24, 6, 628–631.

CAVEDINI, P., BASSI, T., UBBIALI, A., CASOLARI, A., GIORDANI, S., ZORZI, C., BELLODI, L. (2004b) Neuropsychological investigation of decision-making in anorexia nervosa. Psy-chiatry Research, 127, 259–266.

CAVEDINI, P., GORINI, A., BELLODI, L. (2006) Understanding obsessive-compulsive disor-der: focus on decision making. Neuropsychology Review, 16, 1, 3–15.

CHANNON, S., CRAWFORD, S., VAKILI, K., ROBERTSON, M. M. (2003a) Real-life-type problem solving in Tourette syndrome. Cogn. Behav. Neurol., 16, 1, 3–15.

CHANNON, S., PRATT, P., ROBERTSON, M. M. (2003b) Executive function, memory, and learning in Tourette’s syndrome. Neuropsychology, 17, 2, 247–254.

CRAWFORD, S., CHANNON, S., ROBERTSON, M. M. (2005) Tourette’s syndrome: performance on tests of behavioural inhibition, working memory and gambling. Journal Child Psychol. Psychiatry, 46, 12, 1327–1336.

CSÉPE V. (2005) A figyelmi és végrehajtó funkciók zavarai. In CSÉPE V. (szerk.) Kognitív fejlő-dés-neuropszichológia. 91–126. Gondolat, Budapest

DUNCAN, J. (2001) An adaptive coding model of neural function in prefrontal cortex. Na-ture Review Neuroscience, 2, 820–829.

DUPAUL, G. J. (1998) ADHD Rating Scale-IV: Checklists, Norms and Clinical Interpretations. Guilford Press, New York

ESLINGER, P. J. (1996) Conceptualizing, describing, and measuring components of execu-tive function. In LYONS, G. R., KRASNEGOR, N. A. (eds) Attention, memory and executive function. 367–395. MD: Brooks, Baltimore

FASSINO, S., PIERO, A., DAGA, G. A., LEOMBRUNI, P., MORTARA, P., ROVERA, G. G. (2002) Attentional biases and frontal functioning in anorexia nervosa. International Journal Eat Disorder, 43, 2, 114–120.

FUSTER, J. M. (1995) Memory in the cerebral cortex. MIT Press, Cambridge, MA GARNER, D. M., GARFINKEL, P. E. (1979) The Eating Attitudes Test: An index of symptoms

of anorexia nervosa. Psychological Medicine, 9, 273–279. GAZE, C., KEPLEY, H. O., WALKUP, J. T. (2006) Co-occurring psychiatric disorders in chil-

dren and adolescents with Tourette syndrome. Journal Child Neurol., 21, 8, 657–664. GOLDEN, C. J. (1978) Stroop Color and Word Test: Manual for clinical and experimental uses.

Stoetling, Chicago GOLDMAN-RAKIC, P. (1987) Circuity of primate prefrontal cortex and regulation of behav-

ior by representational memory. In MOUNTCASTEL, V., PLUM, F., GEIGER, S. (eds) Hand-book of physiology. The nervous system. 373–416. American Psychological Society, Bethesda, MD

HEATON, R. K., CHELUNE, G. J., TALLEY, J. L., KAY, G. G., CURTIS, G. (1993) Wisonsin Card Sorting Test Manual, revised and expanded. Psychological Assessment Resources, USA

HENRY, J. D. (2006) A meta-analytic review of Wisconsin Card Sorting Test and verbal fluency performance in obsessive-compulsive disorder. Cognitive Neuropsychiatry, 11, 2, 156–176.

HUGHES, C. (2002) Executive functions in childhood: Emerging themes. Inf. Child Dev., 2, 201–209.

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 139

139

IVRY, R. B. (1996) The representation of temporal information in perception and motor control. Curr. Opin. Neurobiol., 6, 851–857.

JENNINGS, J. R., VAN DER VEEN, F. M., MELTZER, C. C. (2006) Verbal and spatial working memory in older individuals. A positron emission tomography study. Brain Research, 1092, 1, 177–189.

KAYE, W. H., FRANK, G. K., MELTZER, C. C., PRICE, J. C., MCCONAHA, C. W., CROSSEN, P. J., KLUMP, K. L. (2001) Altered medical orbital frontal serotonin receptor activity after re-covery from bulimia nervosa. American Journal Psychiatry, 158, 1152–1155.

KEMPTON, S., VANCE, A., MARUFF, P., LUK, E., COSTIN, J., PANTELIS, C. (1999) Executive function and attention deficit hyperactivity disorder: stimulant medication and better executive function performance in children. Psychol. Med., 29, 527–538.

KINGSTON, K., SZMUKLER, G., ANDREWES, D., TRESS, B., DESMOND, P. (1996) Neuropsy-chological and Structural Brain Changes in Anorexia Nervosa Before and After Refeeding. From the Departments of Psychiatry and Radiology Royal Melbourne. Hospital and University of Melbourne, Victoria, Australia

KORKMAN, M., KIRK, U., KEMP, S. (1998) NEPSY. A developmental neuropsychological assess-ment. The Psychological Corporation, USA

KUELZ, A. K., HOHAGEN, F., VODERHOLZER, U. (2004) Neuropsychological performance in obsessive-compulsive disorder: a critical review. Biological Psychology, 65, 3, 185–236.

LECKMAN, J. F., RIDDLE, M. A., HARDIN, M. T., ORT, S. I., SWARTZ, K. L., STEVENSON, J., COHEN, D. J. (1989) The Yale-Global Tic Severity Scale (YGTSS): Initial testing of a clinical- rated scale of tic severity. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 28, 566–573.

LEZAK, M. D. (1991) Assessing cognitive function in patients with epilepsy. In DODSON, W. E., KINSBORNE, M., HILTBRUNNER, B. (eds) Assessment of cognitive function in epilepsy. 155–163. Demos Publication, New York

LEZAK, M. D. (1995) Neuropsychological assessment. Oxford University Press, Oxford LUCIANO, M., WRIGHT, M. J., SMITH, G. A., GEFFEN, G. M., GEFFEN, L. B., MARTIN, N. G.

(2001) Genetic covariance among measures of information processing speed, working memory, and IQ. Behav. Genet., 31, 581–592.

MAHONE, E. M., KOTH, C. W., CUTTING, L., SINGER, H. S., DENCKLA, M. B. (2001) Execu-tive function in fluency and recall measures among children with Tourette syndrome or ADHD. Journal Int. Neuropsychol. Soc., 7, 1, 102–111.

MECK, W. H. (1997) Neuropharmacology of timing and time perception. Brain Res. Cogn. Brain Res., 3, 227–242.

NIGG, J. T., BLASKEY, L. G., HUANG-POLLOCK, C. L., RAPPLEY, M. D. (2002) Neuropsy-chological executive functions and DSM-IV ADHD subtypes. Journal Am. Acad. Child Adolesc. Psychiatry, 41, 59–66.

NIELEN, M. M., VELTMAN, D. J., DE JONG, R., MULDER, G., DEN BOER, J. A. (2002) Decision making performance in obsessive compulsive disorder. Journal of Affective Disorders, 69, 1–3, 257–260,

PENNINGTON, B. F., OZONOFF, S. (2002) Executive functions and developmental psychopa-thology. Journal Child Psychol. Psychiatry, 37, 51–87.

RAVEN, J. C. (1965) Guide to using the Coloured Progressive Matrices. H. K. Lewis, New York REITAN, R. M. (1958) The validity of the Trail Making Test as an indicator of organic brain

damage. Perceptual and Motor Skills, 8, 271–276.

140 Mészáros Gergely – Tárnok Zsanett – Oláh Szabina – Gádoros Júlia

140

REY, A (1941) L’examen psychologique dans les cas d’encéphalopatie traumatique. Arch. Psychol., 28, 286–340.

SACHDEV, P. S., MALHI, G. S. (2005) Obsessive-compulsive behaviour: a disorder of deci-sion-making. Australian & New Zealand Journal of Psychiatry, 39, 9, 757–763.

SCAHILL, L., RIDDLE, M. A., MCSWIGGIN-HARDIN, M., ORT, S. I., KING, R. A., GOODMAN, W. K., CICCHETTI, D., LECKMAN, J. F. (1997) Children’s Yale-Brown Obsessive Compul-sive Scale: reliability and validity. Journal of the American Academy of Child & Adolescent Psychiatry, 36, 6, 844–852.

SCHULTZ, R. T., CARTER, A. S., GLADSTONE, M., SCAHILL, L., LECKMAN, J. F., PETERSON, B. S., ZHANG, H., COHEN, D. J., PAULS, D. (1998) Visual-motor integration functioning in children with Tourette syndrome. Neuropsychology, 12, 1, 134–145.

SHUCHARD, D. W., BENEDICT, R. H., TEKOK-KILIC, A., LICHTER, D. G. (1997) Slowed reac-tion time during a continuous performance test in children with Tourette’s syndrome. Neuropsychology, 11, 1, 147–155.

SIMPSON, H. B., ROSEN, W., HUPPERT, J. D., LIN, S. H., FOA, E. B., LIEBOWITZ, M. R. (2006) Are there reliable neuropsychological deficits in obsessive-compulsive disorder? Journal of Psychiatric Research, 40, 3, 247–257.

SMITH, A., TAYLOR, E., ROGERS, J. W., NEWMAN, S., RUBIA, K. (2002) Evidence for a pure time perception deficit in children with ADHD. Journal Child Psychol. Psychiatry, 43, 529–542.

SOLANTO, M. V., ABIKOFF, H., SONUGA-BARKE, E., SCHACHAR, R., LOGAN, G. D., WIGAL, T., HECHTMAN, L., HINSHAW, S., TURKEL, E. (2001) The ecological validity of delay aver-sion and response inhibition as measures of impulsivity in AD/HD: a supplement to the NIMH multimodal treatment study of AD/HD. Journal Abnormal Child Psychology, 29, 215–228.

SOLANTO, M. V. (2002) Dopamine dysfunction in ADHD: integrating clinical and basic neuroscience research. Behav. Brain Res., 130, 65–71.

SONUGA-BARKE, E. J. S. (2002) Psychological heterogenity in AD/HD – a dual pathway model of behaviour and cognition. Behav. Brath Res., 130, 29–36.

STEIN, D. J. (2002) Neurobiology of the obsessive–compulsive spectrum disorders. Biol. Psychiatry, 47, 296–304.

SWAIN, J. E., SCAHILL, L., LOMBROSO, P. J., KING, R. A., LECKMAN, J. F. (2007) Tourette syndrome and tic disorders: a decade of progress Journal of the American Academy of Child & Adolescent Psychiatry, 46, 8, 947–968.

SZEGEDI M., CS. BAGDY E. MAWI (Magyar anyagon standardizált Wechsler Intelligencia vizsgálat). Vademecum sorozat, 30. szám, Intaháza

SZERÉMI A., TÁRNOK ZS., FARKAS L., DÓTZI J., GÁDOROS J. (2005) A kisgyermekkori figye-lemhiányos hiperaktivitási zavar neurokognitív tünetei. Psychiatria Hungarica, 20, 4, 299–311.

SZIRMAI I. (szerk.) (2005) Neurológia. Medicina, Budapest. – III. A mozgatórendszer – A praefrontális körök működése. 86–87.; VIII. Az agyféltekék lebenyei és működésük – Praefrontális areák. 157–162.

TAKANO, A., SHIGA, T., KITAGAWA, N., KOYAMA, T., KATOH, C., TSUKAMOTO, E., TAMAKI, N. (2001) Abnormal neuronal network in anorexia nervosa studied with I-123-IMP SPECT. Psychiatry Research, 107, 1, 45–50.

Gyermekkori pszichiátriai kórképek frontostriatális érintettségének neuropszichológiai vizsgálata 141

141

TÁRNOK ZS., BOGNÁR E., FARKAS L., ACZÉL B., GÁDOROS J. (2007) A végrehajtó funkciók vizsgálata Tourette szindrómában és figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban. In RACS-MÁNY M. (szerk.) A fejlődés zavarai és vizsgálómódszerei. 191–210. Akadémiai kiadó, Buda-pest

TCHANTURIA, K., MORRIS, R. G., ANDERLUH, M. B., COLLIER, D. A., NIKOLAOUM, V., TREAS-URE, J. (2004) Set shifting in anorexia nervosa: an examination before and after weight gain, in full recovery and relationship to childhood and adult OCPD traits. Journal Psy-chiatric Research, 38, 545–552.

TCHANTURIA, K., ANDERLUH, M. B., MORRIS, R. G., RABE-HESKETH, S., COLLIER, D. A., SANCHEZ, P., TREASURE, J. L. (2005) Cognitive flexibility in anorexia nervosa and buli-mia nervosa. Journal of the International Neuropsychological Society, 10, 4, 513–520.

WAGER, T. D., SMITH, E. E. (2003) Neuroimaging studies of working memory: a meta-analysis. Cogn. Affect, Behav. Neuroscience, 3, 4, 255–274.

WELSH, M. C., PENNINGTON, B. F., GROISSER, D. B. (1991) A normative-developmental study of executive function in children. Dev. Neuropsychol., 7, 131–149.

World Health Organization. (1992) The ICD-10 Classification of Mental and Behavioural Disorders: Clinical Descriptions and Diagnostic Guidelines. World Health Organization, Geneva

YOUNG, A., PERRETT, D., CALDER, A., SPRENGELMEYER, R., EKMAN, P. (2002) Facial Expres-sions of Emotion – Stimuli and Tests (FEEST). Thames Valley Test Company

A NEUROPSYCHOLOGICAL STUDY OF THE FRONTOSTRIATAL INVOLVEMENT IN CHILDHOOD PSYCHIATRIC SYNDROMES

MÉSZÁROS, GERGELY – TÁRNOK, ZSANETT – OLÁH, SZABINA – GÁDOROS, JÚLIA

The paper surveys the clinical profile of childhood executive disorders and then presents the test battery adopted and elaborated to investigate these types of disorders. The Hungarian studies done on several hundred clinical and control subjects allow for a careful analysis of comorbidity patterns as well. ADHD was accompanied by a challenge to all prefrontal functions, while Tourette syndrome was typically accompanied by impaired prefrontal inhibitory functions. At the same time the obsessive-compulsive disorder was not accompanied by impairments in the dorsolateral circle. Emotional deci-sions were impaired in this as well, however. In anorexia nervosa the prefrontal system was chal-lenged while according to our neuropsychological data it is a symptom alike obsessive-compulsive disor-der.

Key words: frontostriatal, neuropsychology, developmental disorder, executive function, decision making, obsessive-compulsive disorder, attention deficit hyperactivity disorder, Tourette syndrome, anorexia, OCD, ADHD, TS, AN