MITSODA SZEMPONTBÓL KELL NÉZNI A’ VALÓSÁGOS DERÉK

EMBERNEK HALÁLÁT?E GY

H A L O T T I BESZÉD,az egéfefe Hazáról fcererretett, betsül·

tccetCj és véletlen haíáiábari kö­zönségesen fájlakaíöfc

Ré SZ. B I R O D A L O M b

ÍDÖSB GRÓF SZ É K IT E L E K I J O

CSÁSZ, KIR. K A M A R Á S URNÁK, az Erdélyi Nagy Fejedelemségbe!! Kir, Fő

igazgató Tanács’ valóságos titkos T a- n á t s ö s s á n a k j és á’ Kolo’svári Nemes Ref. Collegium inspector

Cur a t o r á n a k Kopor­sója felett

H E G E D Ű S S Á M U E L altat

Ki nyomtattatött úgy á' ttiirií el fuóndátiátötfí

K O L O ’S V A R Ο N N

Nyomt. a Reform. Coll* betűivel i Bí p

— — Pudor, et luftitiac foror

Incorrupta Fides, nudaque Veritas,

Quando ullum invenient parem?

Multis ille bonis flebilis occidit $ — ~Horat. Lib. I. Od. 24,

Í ~ Í á t ilyen Véletlenül? ilyen ideje elötr kellett nékem a’ Seretetnek és tiEtelerriek homagíü nác e mellett a’ Koporsó mellett le űzetnem ? ídé állottam azért, hogy vípatztaiásr Éoijak egy meg­rémült Háznépnek és egy meg-Eómorodoct Kö* zohségnek; hogy meg adjam azt a’ t<£teieret, a’ mivel az érzés tartozik a’ valóságos Nagyság* nakí de a' tsapás nagyobb mintsem ott emberi í ó vígafitalhatna! a" fiomora tárgy nagyobb, mintsem az iránta Való Végső tiételetnék én tol* máfSa lehetnék ! Nem minden idő lát égy olyan Ferfíat rrieg-iíalni, a' kinek ki-múlása ilyen ko- zönséges komoiuságot okozzon ! — A’ barátság* nak könnyei és a Hazának fájdalma bizonyöson egyben·találkoznak a’ mái napon jenüél a’ Kö-- porsónál. *-

Ezen koporsóban fekügnek á’ mindenektől betsültetett, Eerettetett R. 5z, Bí-odalombélt Gróf Sz é K t ioósb T E L E K I | O ’S E F Ur­nák hideg tetemei, a’ ki a mig élt, mint a’ Cs„ Kir. és Apostoli Felség’ Arany Koltsös H í v e # az Erdélyi Nagy Fejedelemségbe}! K m Fd Igaz­gató Tanáts' valóságos titkos T a n á ts o s s a, és

a 2 ά Ko-·

a Kolosvari Kel. Collegium egyik tífetelt Fő Inspector C u r a t o r a, az egéVV Hazának Vere- tete és reménysége vólr. Tsak meg mutatta vala Ötét az Ég a’ Földnek, és azután mint magáét, magához vette.

Minden halál Vomoru, mert mint a’ harang­nak ütése az időnek el-telését, úgy juttattya ez tulajdon sorsunkat ebünkben, mennyivel inkább nem Vomoru egy haVnos és valóságos derek em­ber’ halála ? Mint fáj Rómának, mikor az ifiu Marcellus nints’ többet! Mint kéri viVVa a’ Ve­retett Germánikust az el-enyéVés’ kebeléből!

Nagy a’ Virtusnak ereje az emberi leiken, a’ míg él Veretetet, mikor meg-hal, igaz fájdalmat okoz. — Kinek lelkét ne ílletné-meg egy olyan embernek halála, a’ ki (ha valaki) a’ Haza’ boldogságára állott volt elé ? A’ kitol nem egy­nek sorsa függett és a’ kire sok (regénynek a’ Ferne nézett ? — A ’ kit mind azok Verettek és betsültek a’ kik meg-tudják mind azt ítélni, a’ mi a’ karakterben Vép és nemes? a’ ki a’ baráti hűségnek és felebaráti fceretetnek példája vólt? A ’ ki most mikor az emberiségnek nyögése a’ Fívet meg-Vaggatja, cl-érzékenyedve mint egy véd Angyal, meg-nyitotta Vivét, meg-nyitotta tárházát, elol-ment példájával és az éhelhalóknak nagy seregét a’ sic’ Véléröl viVVa-húzta * — ?

E* vóic

* Az idvezüit Gróf vólt Ieg-elsö meg-inditója annak.

4

E’ volt Mark Antoninnak-is princípiuma, eg y

embernek és polgárnak életét meg-tartani a’ leg- Éebb Hazafi ditsösség. — Kit ne ílletne»meg egy clyan embernek halála, a’ ki után egy híven ÉeretÓ özvegy és nyoltz ártatlan árva terjekti-kí kezeit ? — Boldog vala az ö házában: m egol­dotta volt az Isten Ötét Házi boldogsággal és £ép reménységü gyermekekkel, igyekezett ö-is

a 3 a1 ma-

hogy az éhelhaló fegények* fámára Rumford levesse főzessék. Maga négy ezer forintot adott három Falu­nak Kolo’s Vármegyébe, erre a’ végre (a ’ maga embe­reit külön segitetre) és azonban a’ Falukban mingyárt meg-is indult és foly ez a’ fenvedö emberiség* hafnára tzéiozó Instirutum, sör halála, előtt egy-két órával-is, mikor a’ nyavalyának ereje el-nyomta vala Ö tét, akkor·« az Ö nemes lelke evei a* tárgyal foglalatoskodott. — Hála Hazánk* géniussának, nem maradott követés nél­kül ez a’ éép példa. Kolo’svártt egy néhány nagy re- ménységü Ifiu társaságot tsinálván, mindennap 130. Sze­gények’ fámára főzetik a* leg-jobb móddal az Ovárban a* Rumford levessél. Doctor G y a r m a t i Ur ezen Institutum’ Inspectora, és ezen nemes kötelességét nagy buzgósággal fojtatja. Szívreható Scena, látni hogy tér- meg az ei-sáppadt ortzákban az élet, és a’ ki tegnap a’ halált várta, ma még örvendhet a’ léteinek. — Az Eg bizonyoson örömmel néz-le arra a’ helyre és erre a’ tselekedetre. Áldás a* Gróf T E L E K I hamvára! Éizékeny köfönet ezeknek a’ nemes érzésű Ifiaknak 1 Vagyonosok! és Hazafiak 1 ez a’ példa és emberiség £óU hozzátok. -

t ’ maga emberi, destinatiojár.ak meg felelni, és azt a valóságos lelki nagyságot, melyet egy em­ber el-ernet el érni. —

Mitsoda fiempontból kell nézni egy ilyen embernek ' halaiét, önként támad ez a? Éomoru kérdés bennem az ö koporsójánál. — Kettő van itt a’ mit kell meg fontolnunk, i. mitsoda ve£- fés van a’ derék embernek ha.álában ? 2. mitso­da vigaÉtalást kereshetünk es találhatunk itt?

I.Veß.t az, igaz derekaknak halálában d Fa*

m ilia — Sok Tbeátrurnát adott az Isten a hol a’ nagyra termett férfiú a’ maga eket és karak­terei ki nmtathattya — . A’ világgal va ó egyben elegyedés adhat néki nagy és feep Scénákat, a- zok pedig a’ melyeket háza népe’ kebelében ta­lál, érzékenyek, éelidek és boldogok—. Itt az élet egégen egy gép Harmónia, melyet az ér­zések tsináínak. A’ leg-tiktabb boldogság, a’ mit még egy halandó’ give kóstolhat, az a’ Sympa­thia, melynek édes és erős kötelei egy famíliát egyben kötnek — . Említhettyük, érezhettyük, de nevet nem adhatunk néki, le nem rajzolhattuk —. Ez az a’ pont, a’ melyen az egéé élet meg-fo.r- dui — A’ fial ieg-érzékenyebb tehát a £ív, ha ptt íöretik-meg, annál nagyobb a’ fájdalom —. Ezért éppen a’ derék embernek halálában a’ leg­első és Ieg-érzékenyebb vcfctés a’ famíliát illeti—

Mikor

Mikor az a.’ í i v mely a’ hűségnek mindent te­hető erejével kötötte volt magát hozzzád, meg­hal ennek a földnek, akkor nints többet fém a' ki a’ te boldogságodban, lem a’ te fzenvedése- ídben rékt végyen - és mint mikor az ugyan egy tőűól ki nótt virágok kozzül egyik lc-töre- tik, a’ másik-is hervaava hajtja le léjét: iliyen az özvegyen maradt hív Feleség, kedves Férje­nek koporsója mellett! De van még énnél több valami — aval a’ tárgyal, melyet kerettünk és betsültúnk, ki-kakad tavunkból, ez z boldog ér­zés, ’ s egy örökös ürességet ’s sajgást hágy ma­ga után — - A’ több indulatokat mind le lehet rajzolni, az igaz fájdalomnak eleitől fogva az el* fogódott némaság, és a’ gyá£-fátyoi volt a’ öytn- boluoia.

D e m it ttem v e fit egy v ir á g zó háznép egy

derék atyában ? Az atyai keretet erössebb az é- letnél, a* fiúi érzés*is háládatoson hajlik vikka azért az atyához. Ezzel a’ hatalmas kötéllel kö­ti az Isten egyben generatiokon kerektől az em­beriseget.

Ha örvend az atyai £ív, leg-boldogabb ö- röm az ö Öröme, ha komorkodik, leg-méjjcbb az ö Éomorusága: és fordítsuk'meg, lebet-é ér­zékenyebb tsapás, mint mikor egy Éeretctt atyat egy háznépnek zokogásai között ki viknek ?

A’ nt vendék fiútól a’ virtusnak éüi-ké^e ragadtatik el: a’ halál’ halgatása fogja bé azokat

7

ftz ajakokat, mellyeknek tsak egy intéseis az I- fiút a’ jóra íelserktntené: Ö:ök álom fellegei nyomják azt a’ femet, melynek tsak egy tekin­tete is a’ tapafitalatlan Ifiúr a’ félre lépestói yi£- fia tudja hozni, De nem v éé el még-is az Atya’ V/rrussa a fáládatos maradékra nézve, Valamint av le-hanyacló Napnak sugara le-fcstí 'magát a’ holdnak fqmoruán csendes világában: a’ derék a* tyának virtussá is igy sugároz vi££a a’ síron túl lévő tájékokról a’ jó fiúnak emlékezetébe, ~ De* fék Atyától' fiármazni már magában egy nagy boldogság, és sokat tefeen-fe|. A ’ terméket ha <?l-hibázza-is némelykor a’ maga útját, de erő- €ak nélkül soha sem, Ha rajtunk áll, tehát úgy tniénk a kötelesség, hogy a’ forrásnak eredeti tifitasága meg-maradjon; ha »ilyen nagy vefi- |és egy Famíliában, mikor a’ Virtusnak éló pél- dája elrvétetik a’ házból: az egyenes következés beJölle az, hogy fiák ! a’ kik ezt halljátok félje­tek az életnek bizonytalanságától, és becsüljétek tneg azon Sem köteleket, mert nem tudjátok inelyik órában mondjátok édes atyátok’ hóit tes* tg feJetr,( n'mts'· többé !

Atinden nagy. Família ollyan mint egy k ies

Ennek kebeléből ered a’ kú tfő , m ely ál- dást yifieti a z a lsó b b tájékokra: ennek sűrűjében talaipak ártatlan m adárkák menedék helyet, 82 é b ftra d t V án dor az időnek vikon tagságai e f

len ol-

len oltalmat és nyugvó helyet, - Mikor egy meg elemeden: és sokat ígérő fa onnat ki-törik8 érezhető és kitetfő s z s z üresség f · Ifjak! i-

gyekezzetek és nöjjetek nagyra, hogy azt az ürességet ki pótoljátok«.

Ebben a nagy veßtesben ß ám Iá t ó n m indjárt

a barátokat, mert mikor Ók iga. ak, lég-köze­lebb vágynak egy háznépnek mind fomoruságá. hoz mind boldogságához, — Vágyva keresi sz emberi fív a’ barátokat, és mint a’ ki hafnos füveket keresvén, sok fór tövissekben fúrja-meg kezét; így lassú tapafrálássál, (és bár a’ termé- fe t az egyenességnek sugarait a’ femben, ábrá- zatban és ajakban tette) még-is olykori meg- tsa ódás után találjuk-meg a’ jókat — Mentol ritkábbak annál becsesebbek. — A’ fív egéffen nélí fenteli magát a’ kölcsönös feretetnek, és minthogy meg-bctsüili azt, a’ kit feret, ennél­fogva meg betsiilve találja magát annak v ;ffá- felelő feretetében. Azokat a 1 könnyeket, mel- lyeket az igaz barátság meg-bólt barátja mellett ejt-ki, úgy nézem, mint egy bizonyos argumen­tumát annak, hogy az emberekben még sok jó van, és van az-is, a' mi azt a’ jót éeretni és bctsülní tudja.

De a’ hói a7 háznép és barátság nagyot veft, veßt o tt a’ H aza-is. — Mit nem tehet egy ol- lyan Hazafi a’ kinek a' sors vagyont, füietést,

tekjq~

9

tekintetei- adott, és a’ ki hozzá téfii ezekhez a’ talentumnak k;*mivelésér, és a* mi mind ezek­nek koronája a’ katakternek energiáját és egye­nességét ? — Ott a’ hol az életnek bajai mint a’ habok a’ hajó körül egyben.tódulnak, (az i- gazgatás körül) mit nem tehet ott egy olyan ember, a kinek lelke van jót tenni, és ereje ’s okossága azt ki vinni, itt egy boldog intézet kap lába, ott egy hafinos érdem indirtatik út­ba. Itt egy rofifiar gátol-meg az o tekintete; ott egy homályban bonyolódott igazság hoza- tik napfényre. — Mely boldog lehet a’ napja egy olyan ítélő Bírónak, a’ ki a’ maga bajai után titokban érzi azt, hogy ma általa valami jó esett. — I'lyen a frissítő fello a’ nyári rek- kenöségnek esevéjén! — Szereti az ollyan a’ ma­ga nemzetét a’ nélkül, hogy a’ másét meg-vet- né, úgy pedig, hogy él és hal érette. Minden időnek rapafiralásai fierént boldog volt tsak az a’ Haza, a’ melynek ollyan fiai voltak, kik min­den magokra való tekintés nélkül fieretik a* köz-bóldogságot, és abból tsak az egy dicsössé- get tartották magoknak. — Az életnek apróbb interessé]] minden nyom és hang nélkül el-múi- nak, mihelyt a’ halottas harang meg kondúl; de a’ £ép és nagy Cselekedet nem hal-meg. Mi­kor a’ nagy Scipio véletlen meg-hólt, Metellus Jcónybcn lábbogó kémekkel evei a’ fiúval bo­

tsát-

tSítja-ki fíjaif: m ennyetek-e/, és adjátok-m eg a z

utolsó fö ld i l i f t e s séget néleie, nagyobb em bernek bájossá» fog ja tok a z t meg-adni, úgy tetteik mint* ha ezen fiók ma is hangzanának ! Hdlásnak La* riumnak, sőt a’ mi édes Hazánknak és minden Nemzetnek derék emberei ma-is élnek, ámbár sok esméretlén Generatio kerektől tojongotta magát az Ó sirjok felett.

Nagy tehát iJlyen helyt a’ veftés ? mint hajdon a‘ nézőknek ezerei fájdalommal néztek arra, mikor a’ győzedelmes a’ maga pályájának közepében el-esik, úgy néz az Hlyen dereknek halálára mind az, a’ ki a’ jót magában is fiereti, és azt a’ Közönségnek-is kivánnya. — Ki ne £e- retné az élő fát, a melynek kiterjedt ágai alatt sokan ki nyugoffák magokat, és ki ne sajnálná mikor a’ ki-törik ? — Ve£t ilyenkor az em beri­

sé g-is, mert egy kézzel kevesebb a’ mely a7 könyhuliatásokat le-törölje, egy Élvvel kevesebb a földöt), a’ mely a’ sóhajtásokat meg fámlálja — V eft a’ Vallás, mert egy lélekkel kevesebb a’ földön, a’ ki a' Jésusnak tudománnyát életével-is meg*bizoOyitsa, és példájával az erköltsiséget elé mozdítsa. — Veftnek a’ Tudom ányok, mert egy fóvel kevesebb, a* ki azokat becsülje párt» fogoljá, és d&*roozditS3« ~~

í í .

Hogy nyög a’ GerÜtze egy ßaraz ágon a’ Napnak égető rekkenősége alatr, és nem ílieti- meg ötét a’ többinek a’ sűrűben való víg nó­tája: illyen az özvegyen maradott hűség a’ ma­ga jobb óráinak ki ^áradott zöldségei közt. A ’ barátok olyanok mint az egyedül maradott utas; az árvák mint a’ páfEtortól el hagyatott bárányka» és a’ Haza mint a’ gyáéban öltözött édes Anya, kedves iájának sírja felett. Az emberi £ív mikor meg-Éomorodik, ollyan mint az a’ kéz, a’ mely éppen azok közt a’ tövissek között keresi az orvos füvet, melyek Ötét meg sértették: így né- künk is a* halálnak látására ízületnek a’ leg-ví- gaÉtalóbb igazságok. A’ éív és józan okosság olyanok mint két hűséges barátok, az egyik ér­zést ád, a másik pedig tanácsot és víga£talást kölcsönöz vi££a. —

Az egyik fontos víga£talás, mellyet mi kedvesseinknek halálában keresünk, a z Isten aka­

ratjában való t sendet meg-nyúgovás, Tudjuk azt, hogy az Isten a’ közönséges törvények £e- rént igazgatja az eg飣et, és ezen törvények* változhatadanságának, világok’ Systheroaja, az egé£ látható terméíet, sőt maga a’ Vírtus-is fe­jet hajt. Titus tsak két e£tendeig élhet aval a’ gyönyörűséggel, hogy az emberi nemzetet bol­dogítsa, érzi azt hogy közel a’ végső óra, egyet

sóhajt

Ii.

sóhajt az ég felé és meg-hal. Mark Aurei a’ maga leg-betsesebb életének közepébe íefifi egy sujjos nyavalya’ áldozatja. Az ifiu Brutus mi­kor a’ leg nagyobb jót akarja ki-vinni, akkor e- sik-el. Ki tudja, ki meri azt a’ kérdést meg-fej- teni, m iért esik e z úgy ? Az emberiség’ törté­neteiből fiámtalau példa az, hogy a’ virtus és ártatlanság éppen úgy ki-van téve az élet’ vál­tozásainak, mint akár mi egyéb. Mi tsak egy fiempillantást-is alig tudunk meg-fogni, és mel- lyik ember az, a’ ki a’ világnak plánutnát meg­merné és meg-tudná ítélni. Az isten’ akaratjá­ból történik minden. Meg-esik a’ tsapás, meg- némulunk, és nem nyitjuk-meg fiánkat, mett ö tselekedte. Böltsességgel és jósággal igazgatja az Isten ezt a világot, ennek a’ vígafitaló igaz­ságnak kebelébe fiületik a’ Vallásos resignatis^

ez a nehéz es fájdalmas virtussá az emberi fiív· nek. - Fájdalmas virtus, mert leg többe kerül.

Éppen azért hogy a’ Virtus és ártatlanság az élet’ változásainak úgy ki-van téve mint e- gyéb, azért és akkor fiármazik bennünk az a’ mcS’8y®z^íies, hogy a z Istennek a' V irtusra d * úrban és azon túl-is gondja vagyon. Ez a’ kül­ső köntös a’ Test, a’ mely a’ mi Planétánkban a’ jó tselekedeteknek fiólgál efiközül, le-vettetik az utolsó éjjfiakára. A ’ Lélek minden földiektől meg-ttfitulva egy más, egy felsőbb életet kezd,

a’ hói

a’ hói a’ virtust, mellyet itt félben hagy, te- vább fojtatja, a’ hói az igazságot nem tsak tü­kör által, hanem Éembea láthatja, felsőbb és

£ebb terméÉetnek Éépségét nézheti, és az Iste­nt Mindenhatóságnak közelebbről lehet tanúja. Itt a’ halál Éomorun vég.'t vet a’ leg-£ebb é- létnek, amott pedig a’ mi itt félbe ÉakaÉtatik, tovább fojtatódik, a’ mi jó itt esett, meg·jurái* maztatódik. Ott gyűl egyben a’ víttusos embe­rek’ társasága, és egyfelől ebben áll az idveziil- teknek boldogsága. Ott várnak be tehát minket előre ei-ment kedvesseink, és őrt várjuk bé mi­is azokat, a’ kiktől a' sír’ Éélén fájdalommal meg-válunk. —

A’ halálba való meg válás, bár mely fcmci« ru légyen-is az, tsak annyi az örökkévalóságra nézve, mint egy Felvonásnak rövid köze, mely­nek el-tclése után még fobb scena nyíllik-meg.

A ’ Vallás mint egy tsendeSitö bal’samat, úgy adja ezeket a’ fokát a’ mi meg-fomorodott Élvünknek. Mi magunk-is önként keresünk és találunk ott vigaÉtalast. Ha egy Éép Harmonia el.múlt, kedvesen tetteik rnég-is hangzani a’ mi füleinkbe, ha egy Éép képet vagy egy Éép vi­dékét látunk, kedvesen emlékezünk mindenkor viEÉa ieá)a: Hlyen egy pépen le fo jt éleinek é n t'

U kezete a m i füvünkbe. Még tsak az aT mezeivirág is kedves, meiy Barátunknak sírján terem;

mén-

mennyivel inkább az ö életének £e'p Vonásai kedvesek a’ mi emlékezetünknek. Jgaz ugyan» mennyivel inkább bctsűllünk egy ember;, annyi­val nehezebben esik annak el-vektése, de rnég-is valamely fájdalmas nyugalommal nézünk, mikor az ö életének képsége vikka süt sírjából — ta- lám onuat van ez, hogy a’ vív soholt inkább meg-nem győződik és győződhetik a’ jövő élet’ bizonyosságáról, mint egy valóságos jó és de­rék embernek halálában. —

Éppen ez a’ koporsó az a’ hely ! Véletlen volt az a’ tsapás, mely az idvezült G róf T E- L & í í l J O S E F Ur' halálával egy Uri Fami- liát, egy híven f ere tő Feleséget, buzgó baráto­kat, háiádatos gyermekeket es az egek Ötét fáj­laló közönséget erre. Férj egy a’ leg-jobbak köz- 2ül, Atya példás, barát el-íelejtheretíen, ereje e- géfken hivataianak kéméivé —■ az a* Candor az Ö Leikébe, az a’ nyájassággal egyhen-kövött egyenesség, mely az Ö egei?, valóságából ki-sú- gározott, képpé tette ötét, állandó keretetet és kitsinynél, nagynál mindenütt bizodalmát nyert nékie. A Tudományok által képén me^-vílágo- sirva lévén lelke, az Ö kép karaktere, még na­gyobb fényt vetett azokra Minden tselckedeté- ben cs egek életében kí-tetkett az a’ reális kg. raktér, mely fel-kenteit erővel kiván tökeilcte- sedni, és a’ jót nem a’ Hírért névért, hanem ma-

gaert.

gáért a’ jónak Népségéért tselekéfí. — A’ nagyob­bak és öregebbek iránt mindenkor figyelmes tig- telettel volt, a’ kissebbek iránt pedig gelid és

nyájas Ie-eregke léssel. -* A’ tettetésnek és tsal- faságnak tökélletesen ellensége. A’ kevélység és vanitás meggé voltak tölle. — Ámbár, gelid, nyájas ’s a’ maga helyén le-erégkcdö volt, de mindazonáltal azt a’ mérsékelt tüzet, energiát, és nemes tekintetet, mély ivem hogy bántaná, sőt még jól áll egy Férfiban, mindenütt meg­tartotta. — A’ hói Hazafinak kellett lenni, min« denütt fel-emelkedett az Ö lelke, a’ hó! ember­nek kellett lenni, mindenütt érzékeny volt az Ö £ive. Tifitelcttel fogok Őrökké emlékezni äzorl tavaira, melyekkel kedves gyermekeit ez előtt cktendovel nékem általádta, *- A z t a ka rom ,

hogy gyerm ekeim ből a z Isten iránt buzgó, a '

K irályhoz h ív , a H azáért élni és halni kívánó,

’ s minden j ó t p.eretö és meg betsüllö emberek

légyenek. - Egy tóval ember geretettel és val­lásos érzéssel volt tcllyes az ö Lelke, és gép az ö egét rövid élete ! Kicsit tehet az én bé­késiem az ö ditsösségéhez, sőt az ö kelid Lel­ke egéÉ életében soha sem kereste és éppen azért kapta-meg a’ valóságos ditsösséget. Kr volt O tudja Haza népe, tudják barátja!, tudják Hivatal- beli társai, tudja az egég ötét fájlaló Közönség. Ezekben a! terhes ekteudökben, mikor az embe­

riség-

ι6

tilégríek egy réfée mint az aéájtol el*£áradott vidék oda van, és haioványadott orizák minden­felé mutatják a’ nagy tsapást, az ö ember vere­tő Éive, mely buzgósággai gerjedett-fel, és több nemes i.elí ü társaival mely haénoson munka, lód^tt es adakozott, hogy ez a’ köz-ínség a’ le­hetőségig enyhittessek ! es ez az ember nints

többé ! —-Nagyságos Grófné ! méjjen meg-fomoro*

dott özvegy ! Nem akarom de nem-is tu­dom a’ te fájdalmaidat ki-fejezni. Szerentsés volt az a’ nap, melyen egymást meg-láttátok, és az Isten azt a’ napot sok jóval meg-áldotta vólr, és a’ leg-Éort.orubb az, a’ melyen egymás­tól el-váltatok. Az Isten a’ kinél minden kegye­lem és segedelem van, adjon erét a’ te nagy fájdalmadnak ki-állására. Található abban nagy vígafetaiást, hogy egy olyan -Férj után keser­getté, a’ kit az egéé Haza örömest meg-tartotc Volna. —

Mivel vígaétalhatlak én Titeket el-maradott kedves Árvák ! titeket különösön Istv á n és K á ­

ro ly , a’ kik meg értebb éééel ismerhettétek és hallathattátok derék édes Atyátokat. Nyújtsa- tok-ki kezeteket e’ felé a’ koporsó felé. itr fe* Imiének egy leg-jobb Atyának meg-hült te te­mei, és nem tsak most, hanem egééé é le t e -

tekben emlekezzetek-meg erre az órára. N yú j.fe tsátok-

tsátok-ki kezeteket e’ felé a' koporsó felé, és

fogadjátok-fel, hogy édes Atyátoknak nyom­dokában siettek — ember bctsüllok, cökéllete- sední igyekezók és a’ jóért élni kívánó em­berek. A' !eg-6ebb monumentum mellyet ide­je korán el vefitett édes Aryátoknak emelhet­tek a’ icf.é, ha igyekeztek olyanok lenni a miilyen Ö volt.

Méitóságos Gróíi Familia! nagy Méltó­ságú G róf es Udvari Cancellarius Ur, időnk­nek feretvte és betsiillete! Közelebb távo­labb levíí Úri Vers ég ! es hív Barátok, a’ kik az Ö véletlen halálán meg·£c morodtarok ! egy fép kötél fakadt ki a’ ti fivérekből, de él­ni tóg az Ö emlékezete holtig veletek, ó rizzé- n<eg az Isten a’ ti betses egyben-köttetéste- ket több ilíyen véletlen cs toinoru tsapastól. Mikor el jó nektek cgy'feér az utolsó óra, melyben Ötét meg-látjátok, tsendes légyen az, és valamint ti most igaz réfcvétellel eny­hítettétek az Ö végsó feeinpillantását, úgy a ti ha!á!otok-is légyen az igaz atyafiság és

barátság álral meg-vígaiitalva.Nagy Méltóságú Gróf és Gubernátor

U r ! Hazánknak 6e retet« között meg-öknlc betses Fo - Felséges K. F. Igazgató Tanáts!köz boldogságra termett F cihák ! Egy veiét"

len

19len tsapás egy derek Férfit veve ki a* ti be» tses Koronátokból. i i-is fo tárgyai 'voltatok az Ö fierctetenek és tanúi az ü egyenes Ltí- kü munkásságának. Sokáig marad jón-fel elete­tek' napja Hazánk’ egén, sírotokat pedig dí- fiesitse egykor az igaz Hazafi Korona.

Hazánknak )ó reménységii ifia i! egy if- Iyen Éomoruán fontos helyről engedjetek meg, hogy egy igazságot terjedek élőtökben! ol­vassátok az egéz Közönségnek ízeméből azt az igazságot — hogy a k i a közjóért buzgó, és

a kinek fiiv e a másuk boldogságáért v ér, a n ·

v a k nem tsak az. élete, hanem halála-is difies.

Haza hints virágot az ö sírjára! Adjon az isten z te kebeledben sok ilyen Embereket, a’ kiket a’ mig élnek betsülfi, mikor pedig mntsenek többé közönségesen sajnált.

E 1 * m ο n d á m.