Hexrovszrv TavÁs

,,A csillagos ég fölöttemés a morális törvény bennem"

Kant antr op oló giai du alizmus ár ól

A ter"i utókor azzalkivánttísz-telegni Machiavelli előtt, hogy halála után 260 ér,r.el a firenzeiSanta Croce templomban Galilei, Michelangelo és más halhatat-lan nagyságok nvughelye mellett neki is reprezentatív síremlé-ket állított. Az évszátrr és a né.,, fölött ez az epitáfium olvasható:,,Nincs epitáfium, amely méltó volna ekkora névhez," Ha e fei-íratigaz, akkor önmagáról is ítéletet mond: neki magának is mél-tatlannak ke11 lennie ahhoz, akit dicsőíteni hivatott, Nem biztosazonban, hogy ügyetlen volt, aki éppen ezt a szöveget választot-ta. Lehet valakit azz,a], is dicsérni, hogv elismerjük, minden di-cséretünk méltatlan hozzá, Abban a templomban is sokszor di-csőítették így Istent, alrol ez a síremlék á11. Feliratának bizonyáraéppen az a céIja, hogy 32 egekig magasztalja Machiavellit, akirnár évszázadokkal azelőtt, hogv ellrangzott volna NieEsche di-agnózisa: Isten halott, anélküI hlozoíáIt, hogv számításba vettevolna Istent.

Ugyanabban az ér,ben, amikor Machiavelli sírfelirata készült,jelentette meg Kant A gyakorlati ész kritíkáját, amelynek Zársza-va ezekkel a híres sorokka1 kezdődik. ,,Két dolog tölti e1 elmé-met mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minélgvakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég

ft)löttem és a morális töroétu1 bennem."1 Ez a mondat mindenekelőttazért vált az egyik legisnrertebb Kant-aforizmává, mert gyakranidézik Kant sírfelirataként, jóllehet soha nem volt a sírkör,,érevésve, hanem csupán annak a kápolna-szerúí épületrrek a falán

1 Karrt, Tmmanuel: A gtlakorlati ész, kritikájn, ford. l'app Zoltán, Ictrrs, h. n., 1998,-l89-

A csII-LAGos Éc pölörrnlr És a l,ron_ÁrIs rönvÉNy srNxE1,l" 45

r.olt olvasható, amelyet 1880-as exhumálása után ,,a halhatatlanI(ant halandó maradványa7" szárnára emeltek, és amelyet már7924-ben a ma is álló épúlet r,áliott fe1.2 A tér.,edésben, lrogy so-kan mégis Kant sírfeliratának tartják ezt a mondatot, nem kisrésze van annak, hogy (1) eredeti kontextusából nyert értelmemiatt illene egy sírkőre, továbbá, hog1, (2) r,alami jellemzőt és lé-nyegeset ragád ti Kant életművéből, de annak is, hogy (3) aléltó volna ekkora névhez". A következőkben Kant antropológiaidualizmusát e három pontot kifejtve fogom bemutatni. Irásomat(4) rövid kitekintéssel zárom.

1.

A Zárszó a csillagos ég és a morális törvény említése után ígyfolytatódik: ,,Egyiket sém ke1l l-romályba btrrkoltan va1y a szá-*Ómra túlságoiban, látókörömön kívül keresnem; rrem pusztán

2 Kant ]8O4-ben halt meg, és a königsbergi egvetem professzorairr,rk nyughe-Jvón, a professorgervillbe árkádjai alatt ternették cl. koporsójára két,tábláterősitettek,

^. "gi;ik"r-, születésének és halálának pontos dátuma, a másikon

,,A 1ralhatailan k--ani lralarrdó maradr.ányai" íelirat volt olvasható. Sírja fijlécsak'1809-ben helvezett k(il;-rpot J. G. Sclreffnel, aki az árkádsor Kant nyug-he1l,éül szolgáló r:észét egv riccsal is elkc,rítette. A k(ilapon a dátr-rmok mel-1ett csak Kant és az em]ékei állító barát neve állt, az árkádsor falára pedig,ameltet ekkortól a ston kantianának hír,tak, sclreffner és egv társa diszti_clroniát r,ésték. Vij. Jünemann, Franz: Karrts Tod, seine 1eüterr Worte undsein begrábnis. Eirre synoptisclre Studie, in Ko.ttt-Stttdiell 10 (l905/1 3) 162

(156 ]6)), N,{il,cl az épüleihamarosan romossá r,ált, l880-ban úiat emejtekhelr.ette, E neogcitikuJ mauzóleumban az egvik fal,síkot Ralfaello Atltétli isko-

lríldnak másol;rú töltötte ki. El(jtte állt Kani mellszobra e91, ITIa8as talapzaton,amelr.nek ]ábáná1 a Schettner_féle sírkő alá tenették a fiklzófus ilj urnába zártmaraclvárrt.ait. A terem szer"rrben lévij falára kerültek a második kritíka zát-szar,ának Úíres kezdősorai. N,Iiután e mauzóleum is hamar rnéltatlan állapo_iúr,á l,ált, Kant sziiletésének 200. ér,fordulójára moderrr stílusú emlóklrclyetépítettek a hell.ére. Hogl, csontjait ne kelljerr újb(ll megbcll1,gatrri, azokat azúj Optrlet betsÓlébe esőicldigi helyükiln hagvták, az emlókl-relr, középpont

;ábípedig egv üres szarkofágot állítoltak, Vö. Stark, lVerner: Kants Grab inkönigsbeig.

--'1rttp://staff-r.vr1,lv,uni-m.rrbtrrg.de/-stark/filespdf/Oa_kldl,pclf,

Miih|pfortft, HeÁert N,l.: Eu,ige Rr-rhe am Dom. Zr"rm 195. Todestag von Im-*or-,,.,"1 Kant, http://rr,rr,.u.oitp.e.,ssen-itrfo.de/lancl/perk;rnt2.htm (trtolsóletijités: 2016.10.15J Felette azóta is csak Kant neve és ;-r két ér,szám o1r,asha-

tti. A kor.ibbi rnauzólcurn Kant-idézetérrek vjssz.rhelyezéséről az építész, F',

Lahrs nrár csak azért is lenrorrdhatott, mert 20 ér"r,el korábban, Kant 1ralálá-

nak 100. ér,fordtrlcljára éppen ő kószített egl, brorrz emléktáblát a kiinigsbergikirstélv falára, ameir.." Káni ner.e, r,,alamint sziiletésének és halálának ór,e aláezt az idézetet ilta. E tábla és az 1945_ös nregsemmistilése r_rtárr Kiirrigsbergtestl,érvárosában, Dtrisburgban eLhelr.ezett másolata a róltrk készüit fotcjkonkijnnven tiinhetnek egl,síremlék részének. Talárr ez, tor,ábbá az a tény, h6gyaz tdézet egv icleig Kánt rrl,ughg1},érré1 volt olvasható, az oka annak, hogv a

szakirodalómbarr makacsrrl tartja magát az a nézet,lrogv a lríres ic]ézet kantsírfeliI.ata (1,o1t). Lásd pl. Gr_rl,er, Parrl: Introduction. The starrr. lreavens atrd

the moral lar,, irr Pauf Cur,,er (szcrk.): Tlte Cnnúridge Com\lalitltt to Knnt nlúModern Philtlstlpll1, Cambriclge Universitv Press, Canrbridge - New York,2006, 1, (1_27)

HANKOVSZKY TAN{ÁS

pej"tem, hanem magam előtt látom mindkettőt, s közvetlerrül egv-bekapcsolom őket iétezésem ttrdatával. Az első annál a helr,nélkezdődik, amelvet a kütső érzéki világban foglalok el, es a kap-csolatot, amelvben állok, r.égtelenül naggvá tágítja, világokóntírli viiágokkal és rendszereket fe]ölelő rendszerékkel r,aló kap-csolattá, s kiterjeszti ezt periodikr-rs mozgásuk határtalan idejéieis, annak kezdetére és további megmaradására. A másoclik lát-hatatlan önmagamnál, személviségemnéi kezdődik, s vele eg\.o1yan világban jelerrek meg, amelynek igazi végtelensége van, áeamelv csak az értelem számára kitapintható t ] A vilagok rleg-számlálhatatlan tömegérrek első látr,ánva megsemmisíti mintegi,íontosságomat, rnint állltti terenútlűnyét, amélvnek az an\,agói,amelyből lett, rlissza kell adnia 3 |o]1,gónak (a r.itágmindenségegyetlen pontjának), mitrtán egv rövid időre 1nem tllt-Ini, ho-gvarr) életerővel volt felrtrházva. A második látr,ánv ellenbenr,égtelenü 1 f elma ga sítj a értékemet mint tnt ell i.q c t t c i n t t sz eme] l,ise-gem áltai, melvberr a morális törvént, révérr egv, az allatisagfol ésmagátóI az egész érzéki r.ilágtó] független c.let nr-ilatkozik megszámomra[... ]."

A ,,két dolog", a csillagos ég és a morális törvénv tehát azemberi lét kettősségének felel meg, Az előbbi ,,iátr.ánya" anva-gi mivoltunkat, jeléntéktelenségtrnket és halandóságrrnkat,"azutóbbié éppen eJlenkezóleg szeliemi mivolttrrrkat, ebbijl fakaclóméltóságunkat és hallratatlanságunk.Tt iclezi fel. A két egl.má-"-tó1 minden tekirrtetberr kü]önbözó ,,látr,án1," áltaj ébresztett el-]entetes elöielLi kepzetek, ha nem i, szirttetiza|ódnak. legalab[T iskönnyen jelennek meg egyszerre a halállaI szembesülve, hiszenmennél kézzelfoghatóbb a végességünk, annál önkéntelenebberltör fel a hit vagy legalább a reménv, hogv az ember több annái,mint amit a herlál elpusztíthat benne. A}ogy barátai sem tr_rdtaktöbbet vag1, mást írni Kant koporsójára, mint a halandóság ésa halhatatlanság arrtinómiáját, űrgi. későbbi tisztelői részérÓl istaláló választás volt azt a ször,eget helvezni sírja mellé, amelyik-ben maga is a jelentéktelenség és a végtelen érték kettősségbenr.lgadta meg örtmagat.

2.

2.1,.Igaz, a ,,halhatat]an" jelzől,el a barátok a nagv filozóftrst illet-ték, aki pár:atlan életmíivet hagyott hátra, Kani viszont egyálta-Ián az emberről, pontosabban az erkölcsi lényről beszél, imit orA gllakorlati ész kritikája Zárszavában az érzékt világtó1 ftiggetlenéletet és egyfajta végtelenséget tulajdonít magánali. Ezannak, hogv a könyv a lelek hallratatlansasái azért poannak, hog1, a könyv ahogv morális tökéletes

:t tulajdonít magának. Ez megfelelhalhatatlans ágát azért posztulálja,

hogv morális tökéletesedéstink minclen hátaron ttri folvtatód-hasson. ,,Szabad remélnem", még ha nem

3 Kant: A gllakorltttt lsz kritikáia, i. m. ]E9.

aIon tul iolytatodis ,,Iehet tudnom"

46

//A cslLLAGos Éc rörörrrlr És .c, N,lorúrts rönvÉNr- rBxNnu" 47

hogy van örök élet, mert a bennem 1evő morális törvény cím-zettje vagvok, amely kimondja, hogr. ,,mit ke11 tennem", márpe-dig ha pusztán ,,az érzéki világhoz tartozó eszes 1ény" r,olnék,akaratomat létezésem egyetlen pillanatában sem tudnám teljesmegfelelésbe hozni a morális törvénn1,,el,] Ez az érv Kant em-berképének dr"ralista vonásajra támaszkodik. Az ember egvfelőlhajlarnok által uralt ,,ál]ati teremtmény", másfelől ol1,an 1élekvagy akarat, amelv e hajlamok ellenében is képes a morális tör-vénvnek engedelmeskedni, és amelvről elgondoihatő, hogy azérzéki természettől függetlenü1 is létezzen. Azért reménvkedhe-tünk a halhatatlanságban, mert el]enkező esetben a hajlamok el-lenáIlása amiatt sclha nem volna lehetséges, ami pedig kötelező:a morális törr,énvnek való teljes megfeleiésiink. A végességtinketkonstituáló érzéki mir.oltunk tehát nemcsak akadályozza aköte-lesség maradéktalan teljesítését, hanem egyszersmind eg1, r,eleellentétesre, valami r.égtelenre is utal benni.ink. Jóllehet tökélete-sedésünk végtelen folvamat, és csak eg_v az időn kír.,ü1 álló szem-1élő (Isten) tudja a ,,vég nélküli sorban a morális törr,énynek valómegíelelés egészét"j 1átrri, maga a l,éget nem érő tökéletesedésKantnál saját, isteni segítséget nenr igénylő erőfeszítésiink tel-jesítménye, Hasonlóképpen az ennek lehetőségi feltételét jelen-tő hallratatlanság is immanens természetünkhöz tartozik, tehátnem ajándékba kapott vagv ,,dialogikus halhatatlansá9ró1",6 ésmég ker.,ésbé feltámadásról r,an itt szó. Kant egyik fontos,,hitcik-kelve",; hogy az ember mint o1yan végtelen.

2.2. A kötelesség maradéktalan teljesíthetőségének hite teháta lélek halhatatlanságának posztulátumához vezet, de már az iskieme1 minket a pusztán érzéki világbó1, hogv vanrrak köteles-ségeink, arni ,,az ész faktuma".s Kant szerint ugl,anis esztelenvolna az ész, ha o1,van valakinek parancsolna, akibő1 hiányzik a

teljesítés 1egelemibb feltétele, a szabadság.Ezért a törr,ént, általifelszólítottságtrnk tiszta tr.rdata o1_van adat, amelynek alaplán Átiszttt ész kritikájában még csak 1ehetségesnek bizonvult szabad-ság a gvakorlati ész 1,1oszttrlátumává válik.

Az első Kritikában kic1o1gozott antinómiák közüI a harmadikazza], szembesít bennürrket, lrogv a világot egvfelől kielégítőnmeg ke11 hogv magyarázzák a természeti törvények, másfelől az

.1 Uo, 1,15.

5 Uo. ].16.

6 \rij. Kessler, H;rns: Tú] a fund;rmenta]iznrrLsclrr és a raciorralizmtrson. Jézusfeltánlaclásiircjl és a 1roltak fe]tánrasztásáról, ford. Mártonftv NTarce1l, Me rlrj,2006/1. 36. (16 3E)

7 Inlmatlttel K;rnt: .4 tls.ílt rj_s: krítíkLiin, ford. Kis Járros, r\tlar-rtisz, Btlcl.rpest,200,1, 645, (B 85E)

E Kani: A;4vnkorlnti iszkrítíkiln, i. m. -10. \,I;ir maga a kiitelesség is, az a tór-r1,,

lrogt, sziinrr_tnkra ;rcloft nror;ilis ttlrr,énv egv irnperatíl,usz formáj;it ij]ti, arr;-r

utal, hogv o]van lónr-ek vagl,unk, akikei kérrvszeríteni kell, mert a benrrükler,ő más jellegű természette,l r,altj kapcsolata miatt .rkaratrrk rrem magátolkilveti a törr,énvt.

48 HANKOVSZKY TAMAS

ezeken alapuló kauzalitásból nem lehet mindent levezetni, ha-nem a teljei magyarázathoz másfajta kauzalitásra, szabadságbőIeredőre is szükség van.Ez utóbbi tétel szigorúan véve pus1lá1annyit foglal magábary hogy a természeti törvényekkel leírhatóoksági láncok későbbi láncszemei csak akkor érthetők, ha vissza-vezeihetők egy olyan első láncszemre, amely már nincs alávetvea természeti Törvényeknek, tehát nem egy még korábbi ok oko-zataként, hanem önmagától működik. Ami azonban egy pontonlehetséges, arról Kant izerint feltételezhetjük, hogy máskor ismegtöriénhet, ezért ,,azt ís feltehetjük, hogy a világ.rendes_me-netében is önmagától fogva kezdődjék el különböző sorok kau-zalítása, és e soro=k szubsztanciáit íelruházhatjuk a szabadságbóIeredő cselekvés képességével" .9 Ez a lehetőség azonban mindenmellette szóló érv áacáráis ellentmond az antinómia másik téte-lének, amelyet hasonlóan erős érvek támasztanak alá,,és amelykizáqa, hogy |étezzen szabadság. ArLrrak érdekében,_h98y se..a

tézisÍ, se aá-antitézíst ne kelljen elvetnie, Kant különbőző teríj-letekre kor\átozza az érvén}ességüket. Eszerint az érzékekkelfelfogható vitágra minden megszorítás nélkül igaz, hogy b9nneaz eúmények iökéletesen megmagyarázhatők a természeti tör-vények alipján, tehát a szabadságteljes kizárásával, míg azűgy,nevózett nóumenális világban létezik szab adság.

Az ész antinómiáját tehát úgy oldhatjuk fel, hogy a megisme-résünk számárahozzáíérhető vl|ágmellett egy másikat is íeltéte-lezünk, amelyet pusztátnelgondolni vagyunk képesek. Kant sze-rint az embei mindkét vilá§nak polgára,1O hiszen az ész faktumamegalapozza az emberi szabadéág posztulátumát, a szabadságvisionicsak az érzékfe|etti világban cselekvő ágensekről állítha-tó. De hogyan tartozhat valaki egyszeffe két világhoz? Még hafel is oldjúk a metaforá| és inkább létiink két aspektusátóI, vagyarról a két álláspontról beszélünk, amelyről önmagunlat szem-lélhetjü( akkof is nehéz az embert ebben a kettőssé_géb.9n úgyelgondolni, hogy a természeti okok által determinált, illetve a

siabadvalóságá ne szakadjon el egymástól, és empirikusan meg-fi gyelhető cselekedeteinket valamiképpen szab adságunk köveíkóiményeinek is tekinthessük, és így erkölcsi minőséget tulaj-doníthaisunk nekik. Mindennapi tapasztalatunk ugyan, hogyaz érzéki természetünkből fakadó hajlamaink mintegy szem-beszegülnek az erkölcsileg hangolt akaratunkkal, de egyáltalánnem világos, hogy ez az őssze{úzés miképp lehetséges. Hogyanléphet inierakcióba az emberben az a kétvilág.vagy aspektus,amelyeket a harmadik antinómia feloldása kedvéért gondosan elkelleit különíteni egymástól, és hogyan tehet szert a szabadság

I

L9

10Kant: Á tiszta ész kritikája, i. m.384, (B 478)Vö. Kant: A gyakorlati ész kritikája, i. m. 106. Vö. 115, 121, Immanuel Kant:Az erkölcsök Áeta|Uitdianalc alapaetése, ford. Berényi Gábor - Tengelyi László,Raabe Kleü Budapest, 7998,69.

//Á cslLLAGos Éc rörörrrl,r És e l,ronÁris rönvÉxy nBNruru" 49

kauzalitásra egy olyan világban, aho1 mindent a természeti tör-r,énvek szükségszerűsége ural?

Bár Kant komol1, erőfeszítéseket tett ennek a kérdésnek a tisz-tázására, teljesen megnvugtató választ nem adott, és nem is ad-hatott rá, mert e két \.ilágot fiJozófiájának alapvető törésvonalaválasztja el egvmástól. Nála ugvanis a filozófiának - a 1ogikátóle]tekintve - két része van, aho5;y kétfélék a tárgyak és ,,a rajtukuralkodó törl,énvek" is, amelyekkel foglalkozik.11 E kettősségenmit sem envhít, hogv mirrd a természet, mind a szabadság alap-vető törl,ényei a tiszta észbőI fakadnak, hiszen az előbbiek azelméleti észhez, az r_rtóbbiak pedig a gvakorlatihoz tartoznak, ésa kétféle észhasználat viszonyát Kantnak nem sikeri.ilt feltárnia.A 1egtöbb, amit empirikus létezésünk tényeit és az ész íaktumátis figvelembe r.éve biztonsággal állíthatott, hogy az ember mindaz elméleti, mind a gyakorlati ész törr,ényeinek alá van \.etve,következésképpen ezek i:alaniké7l,pen egvséere kell hogy juthas-sanak benne.

2.3. Árn a kétféle észhasználatban megalapozott antropológi-ai dualizmusa egJv o1van nehézséggel is szembesíti Kantot, ame-lv-et csak akkor oldhat fe1, ha eg1. újabb posztulátum segítségé-vel annál szorosabban is összekapcsolja az érzéki természet ésa moralitás világát, mint ahogvan az első két posztulátummaltehette, Ezek éppen csak egvmás mel]é ál]ították e világokat, ésmegadtak egy közös pontot, amelvben találkoznak vagy éppenösszeütközn ek, A l élek hrilh at gtlr-Lrtságának posztttlát ttnut úg;r mu-tatta be az ernbert, mint aki morális természete révén minden vé-gessége el]enére egv végtelen valóságnak is részese; de a kopor-sóba zárt ,,halandó maradr,ánvok" és a lrai]ratatlan lélek annyiraantinorniku san r.iszonvulnak egvmá sához, hogv nelréz belátni,miként kapcsolhatrra e5;r,máshoz két ellentétes világot az a meg-osztott enrber, akinek e maradvánvokhoz éppúg,v köze van, minte léiekhez. A szabadság ptlszttLIátutnn a természeti törr,énvek ural-ma alatt álló embert egyszersmind a noumenátis világ polgáráváis tette, de anélkül, hog,v 1egalább sejtette volna, hogvan tartoz-hat mindkettőhöz. Ráaclásul a ,,crénl1, azaz a harcban álIó moráIisétzűIet" ,12 amelvben a noumenális lény szabadsága kifeleződik,éppen a másik r.ilág polgárárrak 1rajlamait kívánja legvőzní, Bel-ső ellentmondásai miatt telrát az ember legalább annvira szétszn-kad akét l,ilág kclzött, mint amennyire közvetít közötttlk.

Kant azonban neln a rendszere egvségét érintő problémák1áttán érzi magát feijogosítva arra, hog1, újabb posztulátummalíűzze szorosabbá a két világ viszonvát, lranem a grrakorlati ész

Kant: Az erkölcsök metafizikájának alapaetése, i. n. 17 .

Kant: A gyakorlati ész kritikája, i. m. 103.71,

72

I

50 HANKOVSZKY TAMAS

esv nehézsége miatt.13 Ez abban á1l, hogy a ,,legfőbb jó előmcr_z-

aYÍasu akaraúnk a prior! szükségszerri obiekfuma, és a moralts

Ő;l,e".y"i "t

rátu./tnutatlanul ö"sszefiigg, í.gy,a |egíőbb jó,l::hetettensésének egyszersmind a morális törvény hamis. vo]tát

is bizonyiiania kel*l;','a ez a feladat mégi9 teliesen T""ghulu_dl3_ulehetőségeinket. A legfőbb jó ugyanis ké.t megleheló.:"" k"]::]böző koáponensből á1I, az erény9o]

".: ? boldogságboj1,1*ily_"jközött ráaáásuI oksági viszonynak ke]l Iennie: azért kell boldog_

nak lenni.lnk, mert a Éotelessé[tnket teljesítjük,l5 Csakhogy Kant

hiába közelíti egymáshoz ezt a két kornpolenst azaltal, nogy a?

"rO"yi- .e*rk8i p önkényesen - boldo§ságra való méltóságnak

nevŐzi, az erény'ónmagában nem eredmenyez boldo,s,*gol 1boldogság ugyanis Kantnál nem más, mint ,,a vilagbelI. eszes

bnvn8k X, Ű alupota, amikor minden a kívánsága és akarata

;;;'.;"i;hkol",,i,i,,arp"dig kívánságaink jelentős része érzéki

természetünkbőI fakad, és teliesüJésük az érzéki világ tenyetn

;;ail;fiin múIik, ,,e.r, p"dig erkö]csi érdemeinken. }óllehetá"i ári"t a legalapvetOU'U toÖOnyeket mi Tlgunt<

ílrlt ető 1érzékivilágnak,ű mivel ezt elméleti eszünk révén tesszük, amely

"nát"raúincs tekintettel a gyakorlati ész morális törvénylro_

;ZlÁ;,;r:, a természet bennünk lyokerező rendje teljesen közöm-

bös erkölcsi érdemeink, vagyis a morális törvénynek valo meg-

felelésük mértéke iránt.Kant szerint csak úgy kerülhetjük el, hogy a legfőbb i9r,I:.

hetetlennek, a morális törvényt pedig, amely a megvalosltasat

előíria. agvrémnekl8 tartsuk, ,,ha feltételezzjJka termeszet olyan

iá-"i"'*á!áuü okát, amely a áorális érzüIet szerint való kauza_

iit'árr;íúír".|9 Mive] urigy poszfutált Isten morális lény,.meg

tudia ítélni a kötelességtőÍleiitestnt mértékét, és akarja, hogy

,li'.eiára, riuoiaogTS légyen, mivel pedig a természet,végső

oka, boldoggá is tudja tenni. Am ha Isten"lete !?uk |9?í*,uy1lakk'or a se!ÍtségéveÍ megvalósítható legfőbb jó,se több enlei;vagyis .,"r,ibirÖ.,yítható, hogy az erény és a boJdogság togalmat

13 Elméleti érdekeink miatt l<ant szerint nem is vezethetiink be posztulátumot,^' r-ri.r"r.,

"""" ,,olyan eliéleti,de e mivoltában nem bizonyítható, tételt értlijo-'k],

,á"i/"i"ará*íhatatlanu1 csatlakozik egy a priori feltétlenül érvényes gya_

kortati törvényhez" . (Uo.746,)1,4

15Uo. 136.

I6171B1920

r*i.i""tl azt a sztoikusoknak tuiajdonított gondolatot, hogy erény önma-

;ábil;ÜGá t".,.,", e._u"t a, epiku.eus í:'":s:,l 11 T:ly_*^,J*9",:,qeáúu,,, Uotaossá ienne, és azt az

"piku,"", fÓIfogást is, ameiy a boldogság

3Ü"rli';;ki"",l""*"y"lr. Ha viszoirt a legíőbb jó-íogalmában ".,:l,"k,q:::i'

t ei roguto* között nem analitikus a kapJsola!-akkor csak szintetikus lehet,

..i kan' szerint aztjelenti, hogy u, ",Óny

és a boldogság között oksági vi-

szonynak kell lennie, és mivel a boldogságra való törekves nem teremn meg

; "i"iJ az erényhez, az erényes érzúeűek kell boldogságot eredményez-

nie.Uo. 14B.Vö. Kant: A tiszta észkriükája, i. m. 164, (B 159)

Uo. 632. (B 839)Kant: Á gqakorlati ész krííikaja. i. m. 149,

ri".irr"",Í.' a legfőbb jó leÁetősege is poszfulátum! Vö, Uo, ]48, l50,

egybekapcsoló 1egfőbb jó fogalmának objektív realitása volna.Elnek ellenére e poszttrlátlrmokkal rretncsak az az ember nyer,aki azt teszi, amit tenrrie kell - mi,ei így mar sz.rbacl remelnie,amit nem tud nem remélrri,2] a boldogságot -, hanem a filozófusis. A legfőbb jó fogalmában ugvanis szinietikus egr.ségbe olvac1,ami addig antinomikus.keftősségnek tűnt, méghózzáúgy, hogi,a természet, am9ly egyébként nem ninden aspektusábin lgaiŐ-dott az ész törvényeihez, rnégiscsak az észnek'rendelődik ajá.

3.

Azon kíviil, hogy e megoldás ,,hitcikkely'' csupán, és nem tu-dás,_Kant szempontjából r,an egv másik szépséghibája is. Ami-ben.hinniink kell, hogy egysége.sirek láthassuk öirmagr.urkat es avalóságot, az ]-rem az ember, harrem Isten. AntropocÖntrizmusaellenére, amely a minket körülvevő természet lógáltalánosabbtörvénl,einek és a benntink ler.ő morális törrrénr-nek a forrásátegvaránt az emberben jelóli meg, és amelv miatt nemcsak az égnem Isten,lakhelve, de a kötelesség sen az ő p;rrancsa többé,Kant,nem képes az embert írgv felmutatni, mint áki akár egy ri1o-zótiai rendszer, akár eg}, erénves és boldog élet formájábi'n har-To,1i\1: egésszé ttrdná szerl,ezni az érzékiés az erkö]ési világot.Leginkább azért nem, mert az ezeket elr,álasztó szakadék fájáa1-m.lsal 9iltj1 meg rnagát az embert is, akinek kétfajta észhasz-nálatából keletkezett. Ezért kénvtelen l(ant a filozófiaj rendszerés a világrend centrumábol szá"nűzött, rnár-már h.alott Istenhezfellebbezni, aki - detts ex nachina - moráiis szempontok szerirrtikauzális kapcsolatot teremthet a két világ között, és a keitésza-kadt embert ujra eg,vesítheti önmagával.-E megoldás világossáteszi. hog) a,kantiernber me8 1///:n,.,ds,ttt etlt!,r.t.i,Ó" meg nem elegeros ;hlroz, lrog,r eg,.r l-ilozofiai rendszer cc|]trtllnJ legr err, illei-ve gvakorlati síkon testestti]-lelkestül önmagától fiig§ión . Ezért\/a11 azl lrogv bár érdeklődése az emberre iránvu] - hiézen az őtfoglalkoztaió három nlgy kérdés abban u,

"gvb"n clsszegződik,

hogr.,,Mi az ember?"22 -, Kantot nem az ern6Ó. tölti el .Óaálut-tal, hanem a csillagos ég és a moráiis törr,énv,

Kant rnegoldása abbó1 a szempontbó1 -,,iszont kitejezetten sze-rencsés, hogv az érzéki és az ériékfeletti szféra szembenállásátanélkü1 szelídíti egr.rnásmellettiséggé, lrogv a Zársző aíorizmá-jának trtalnia kellene akár az elientlttikre]" akár az egvségükre.Bátran hihütink a legfőbb jóban, remélhetjük, hogy .ééiir-,]k 1"r,benne, csodálni azonban nem keil, mint ahogv Íregtere-mtőjét,a poszttrlátumistent sem. kant csak olr,an mértekig ievitalizáitaIstent, hogv ne sértse a világ imrnar.rer-réiálát. A csillígos égről ígv

//,\ CsILLAGoS Éc rölör,rBl,t És a uon_irrs rönvÉN,- rnNxntul'' 5]

Kant: Á tiszta ész kritikája, i. m. 628. (B B33)Kan! Immanuel: Pölitz-féle metafizikai előadások (1788,89), inKant: Aoallástl puszta ész határain belül és más írások, íord. Vidrányi Katalin, 126, (72g-1,28)

2722

I

52 HANKOVSZKY TAMAS

23 Kant,Immanuel: Az ítélőerő kritikája, íord. Papp Zoltán, Ictus, Szeged, \996-97,1,69.Uo.Kant: A gyakorlati ész kritikája, i. m. 91.Uo.92.

nem kell azonnal a mindenség teremtőjére, a moTális törvény-ről pedig egy transzcendens törvényhozóía asszociáIni, hanemmindkettő a maga nagyságában állhat előttunk, és válhat a cso-dáIat tárgvává.

Így aÉármilyen fontos is az erényes ember boldogságkilátá-sai vágy a hlozőhai rendszer szempontj ából Isten e gysé gteremtőfunkciój a, a Zár szőb anKant a számár a,, tulsá gostól " és,,homáIy -ba burkolttól" visszatér azol<hoz, amiket nemcsak íemél vagyhisz, ,,nem pusztán sejt, hanem maga előtt lát". A,,két dolog", acsillagos ég és a morális törvény különneműsége tanúsítja, hogya természet és a szabadság két önálló világot alkot, amelyek azemberben csak érintkeznek egymással: az egyik kívülrőI veszikörül, a másik személyiségét tölti be. Mindkettő ,,közvetlenülkapcsolódik létezése tudatához", és mindegyik igényt formálrá: az ,,anyagot, amelyből leü vissza kell adnia abolygőnak", atörvény szavapedig feltétlenül parancsol számára.Bár Kant aztemeli ki" hogy az egyik ,,megsemmisíti a fontosságát", a másík,,vé gtelenül f elma gasítj a értékét", vé gső soron mindkettőh ő z lna-sonló a viszonya. Hiszen a csillagos ég a ,,rendszereket felölelőrendszereivel" é s,, periodikus mo zgásának határtalan idej ével"maga a fenséges: ,,v'ele összehasonlítva minden más kicsi".23 En-nek- megfelelÓen nemcsak a végességünkből és jelentéktelensé-gijnkből fakadó örömtelenség érzésével szemléljük, hanem egy-izersmind örömmel is, mert az atény, hogy el tudjuk gondolrriaz ég végtelenségét mint valami adottat, ,,felkelti egy bennünkIévő-&zéken-tútiképesség érzését".24 AzáItaI tehát, hogy e ké-pességünkre utal, a ésillagos ég apusztán érzékí világ fölé emelbennÜnket. Hasonlóképpen gyakorol ránk kettős természetiink-nek megfelelő kétféle hatást a morális törvény ,,látványa" is. Mi-vel a kötelességet is fenségesként éljük meg, tudata nemcsak ér-tékünket ,,magasifia fel", hanem kényszeritő, a vágyainkkal ésegész érzéki önmagunkkal mit sem törődő imperatívuszkéntporba is sújtja az önhittségünket,2s és ,,elkerülhetetlenül meg-a!ázza az embeft"26 mint hajlamok vezérelte lényt.

A Zársző aíorizrnájában Kant a két egymásra visszavezethe-tetlen fenséges ,,dologgal" szembeni csodálat és hódolat pozíciő-jában ragadja meg magát. E mondat akár önarcképe is lehetne,amely éppűgy jellegzetes vonásait tükrözi, mint a sírja fölé ál-lított mellszobra, ezért méltán ftták mauzőleumának ía]'ára. Abelőle kirajzolódó alázatos ember portréja nemcsak a kortársivisszaemlékezésekből rekonstruálható habitusához illik, hanemhlozőfusi arcéléhez is. Kant gondolkodó i alázata talán semmibennem nyilvánul meg jobban, mint hogy csodálata és hódolata ,,két

1Á

25zb

//A csIl.LAGos Éc l,örörrnlr És e r,ton*irts "öovqrf

u!...*]' J9

lolognak" szólt. Hiába kívánta ,,belátn[i] a tiszta észképesség:gésiének egységét (az elméletiét és a gvakorlatiét), s mindent:[yetlen elvből lér,ezetn[i]", hiába vallotta, hogy,,elkerülhetet-lc]n szükségl ete ez az- emberi észnek, meiv csak megismerésenekteljes mértókben szintetikus egységével tud maradéktalanul elé-gedett 1enni",2; tudomástrl vette, hogy képtelen felmutatni ezt azÖgységet. Elment ameddig lehetett, de nem tovább. Még IstentÖ§aóát is segítségiil hirta - anélkü1 persze, hogv írjra.beépí-teÍe volna a terméizet vagy az erköIcsök metafizikájának alap-zatába -, hogy a 1egfőbb jó posztulátuma olyan egységet kínál-hasson számúnkra,-arnell,ben ésszerűen hihetúnk, és am el,vber'

a kötelességteljesítés nehéz pillanataiban reménvkedhetünk, denem hagvoit kétséget afelő], hogy nem azt taláIta,mgg,,.amiv9]az ész,Öaradéktaiánul elégedett' iehet, Iriszen a legfőbb jó tú1

van a megismerlretőség határain. Kant tudomástrl vette az emberredtrkálhátatlan kettősségét, és ezzel együtt azt is, hog1, belőlekiindulr,a nem lehet szintetikus egységbe hoznl az érzéki és amorális világot, Más kiindulópontot l,iszont nem fogadhatott e1.

4.

A Kantot követő első igazán jelentős gondolkodó, Fichte, híresaforizmája szerint .lrog_v r.alaki milven hlozőhát váIaszt, az I",]attól függ, mill,gn em6ór."2s Az ő rendszere azért különbözhetannyiriRant filozótiájatól - jollehet rlem l,itatkozni akart vele,

hanóm csak beteljesíteni -, mert személvisege_és önképe is egé-

szen más volt. Úg1, lrélte, minden igaz, amit Kant állított, csaképpen nem adta meg a premisszákat, amelyekb.ől tételei követ-k'einek. Mivel meggl,ő"Oaés" volt, hogv a filozófiának mindentegyetlen alapelvből kell levezetnie, rnegpróbált mindent a koraikorszakában énnek is nerlezett észből megmagyarázni, Eközbenkét fontos ponton is módosította a kanti örökséget. Az e.gl,ik,

hogy nemciak a képzetek formáját származtaíta az észbőI, ha-n"il u" anyagtrkat i-s, r,agyis a képzeteket teljes egészükben azész törvenveúek r.etette álá. Ez a transzcendentális idealizmusalapelvei s2erirrt azt is jelenti, ho$, a kepzetek tárgyaj is minde-,-,"rtül az észtő7 fiiggtek. Igv mig Kantná1 csak a legfőbb jó posz-tulátr,rnra biztosítlá,-nála már a kiindulópont megválasztásávalteljesü1, hogv a természet az észnek rendelődik alá, A másik kü,tönbség, hogy itt nem az elméleti észrőI van szó, és nem is a gya-korlatiiól, hánern ezek közös gvökeréről, amelyből ezek maguk,s velük egvtitt az érzéki és a morális világ törr,ényei is,levezethe-tők. Mir,ói minderrnek, ami csak a tudatban előfordtrlhat, közösg,vökere rran, a kantj dr,ralizmus hel_vét Fichténé1 a monizmus ve-

27 Uo.110,28 Ficlrte, lolrar"u Cottlieb; Első bel,czetés a tuclománvtanba, in uő: Válir.gafof/

tílozó.ftaí 1r,risok, ford. Er-rclrettr-Zo]tán, C]ondolat, Brrclapest, 19E1,35. (17 52)

54 HANKO\ISZKY T_A.MAS

szi át. Mindebből sok egvéb mellett az is következik, hogy_önma-gában rréve a ,,legfőbb jónak egvaltalan nincs két része, hanem

ieljesen ep;vszerú:'nem más, mint n: 1,_s:cs /citr7 tökéIetes összhnn24in

L)ntnLtgátlnl" .2')

E gondolatok akkor válnak tgazán radikálissá, hallozzátesz-szük,irogv az az ész, amelvről itt szó van/ nem a hagyományo-san értelilezett Isten, hanem az ember esze. Igaz, a róla elnron_

dottak nem alkalmazhatók maradéktalanr.rl egv konkrét szeméIvnkttttilis vaióságára, hanetn legalább trg,vanennl,ire annak 12

esz-

ménYnek feieÉek meg, amell,et meg kel] közelítenie, Ficlrte te,

hát áz indir.,iduális efrberi észt azonosítja is, és nem is ezzel az

ésszel. Csakhogv itt nem az igen és a nem, hanem a núr_igen é.s

a nrtg trcttt a1l üemben egvmással. Az önmagával mirrdenestülilzonos. mey,osztottságokőI mentcs esz olr aIr cel, arnel''et az em_

ber,alamilien mértékben rnaris megr'alosít, és fokozatosan mégjobban ,rr"§ t

"l1 valósítania. Ha ezeket az elveket mindennapi

'életürrkre álkalmazzuk, azt kapjuk, hog_v azért nem vagyyn\minclenestüI azonosak önmagunkka1, például az erkölcsi_jósá_gunk azert nem mindig eredményez bennünk fizikai jót, boldog-!ágot, mert vaiami tólünk egyelőre idegentől is függirnk, |i:h|"ar8l.rbu,.., hisz benne, hogv siábad cselekvéssel a nenr_éri viiágátolyanná átalakíthatjuk, ámilyennek énünk törr,ényei szerint 1en_

niá kell, hogy ígr, á tőle val"ó függésünkben is csak saját törvé-

nveitől: o"frágü"ktol fúggjünk. Áz az én_, ame1l,rő1 itt szó,r,an,

,,ámely önmegiatározása áita1 egyszersmind minden nem-ént is

meghátároz,,,í fogalmilag Istennókíelel.meg. Fichte nyíltan ki is,r,oidlu, ha eszm5nl,i éntinket gondoiatban ,,magunkorr kíviilreheli,eizük, Iakkor] Isterrnek nevezzük",rr

N_vilrránvaló, hog_y ami csak eszmén1,, az éppe1 ezért nemvalóság. Azonban e-§l,reszt valosággá kcl/ válnia, és saját tevé,

kenysé"eem r.*r"n uiÍórágga is t'lirl,-ső[ bizonvara ralosaggá is

Pg "adi, másrészt ez az Ős2mén}, neT csck es_zmenv, 1,Lanem nlril,

i,iJrt,"- különbözik teljesen tőlünk, hiszen éppen azért tu|ulkróla, mert a szabadság i<onkrét aktusai közben felismertiik ön_

magunkban, Íg,u u fichtei én va8},,ész mintegy bekebelezi Istent,

Ezé'rt van, lrog"y a korai Flchte olykor szinte lrimniktrs hangnem_

ben ír az em6Órrő1 . Az ő elméjét nem ,,két dolog" tölti ei cso-

dálatta1 és hódolattal, amelveknek az ember érzéki, illetve mo_

rális mii.,oltában még ala is van vetve, lranem mag,a úz ön.ntng1!

ieliilnítló ernber. Mái_mar szimbolikus, hog}, míg Kant sírjánál

29 Fichte, Joharrn Gottlieb: Elijaclások a tudás ernberér-rek rencleltt'iésérŐ1, irr r-rŐ:

Az erkölt:stttlt rendszerc, forc1. Berényi G;ibor, Gondolat, Budapcst, 1976, 2().

(9-72')

:o iicnt", Tolrann Cott]ieb: Acnesidemus_recc.nzió, forc1. Ilarrkor,szkr, 1amás,

Passll;r 1 1,701317.18. (32 50)

3l Fjchte, Jclharrn Cottlicb: i.cr,é] Jacobihoz (l795,8,30.), irr lieinlrirrcl LautlrHans Jacob (szerk,): Iolnrtn Gtlttlieb fichtc CesLlllttatrs,gnlll ricl'Bayeríscheu.

Aknrl.etrtíe rlcr hlssclrscir,l.ften, l11,2, Fronmantr_TIolzboog, Strrttgari_Bad

Catrnstatt, 1970,392. (391 393)

//A CSILLAGOS Éc rÖLÖrrnlt És e r,ronÁlts r,ÖRr.ÉNy nnNxnl,r" 55

egy olvan szöveget lrelveztek el, amely őt a csillagok nlalí jelenítimeg, Fichte ma is álló szerénvebb sírkör,ére éppírg,v, mint a má-sodik világháborúban megsemnrisirlt eget ostlomló obeliszkjéreis ezt a feliratot r,ésték: ,,az érteni tudók ragvogni fognak, minta fenylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tiindökölnekörökkön-örökké, mikélrt a csillagok". (Dán 12,3)