5 T H -

•ä \ ****** ír,

MorQ Nyúz V. évfolyam 2. (20.) szám. A Móra Ferenc Kollégium lapja

I Pissarro: A roueni nagy híd esőben

2004. március 11.

Móra Nyűz Kollégiumi arcok

2004. 03. 11.

Szerkesztői szó

Mindenkinek megvan a maga búja-bánata. és természetesen mindenkinek a maga problémája a legnagyobb - nem vitatom. Szeretném én is elmesélni egyik nagy problémámat: visszatérő rémálmom, hogy egyszerűen nem tudok válaszolni egy kérdésre, mint ahogy a rossz tanuló felelés közben. Csak nehogy megkérdezzék, csak rám se találjon senki, bárcsak ne is léteznék...

Az álom a következő: megyek egy végtelenül hosszúnak tünő folyosón, jobbra is, balra is ajtók, melyek mögül vészjósló hangok szűrődnek ki. Azt tudom, hogy nagyon szeretnék a folyosó végére érni, de közben nem szabad találkoznom senkivel, aki esetleg olyat kérdez, amire nem tudok felelni. De az út hosszú, és ismétlődnek részek (tiszta ..déjà vu"), és esetleg másik dimenzióba is kerülhetek valami kapun keresztül (lehet, hogy túl sok Csillagkaput néztem mostanában?©), és minden ajtó mögött veszély leselkedik rám. Sosem tudhatom, melyik pillanatban ki talál meg... Nem tudni, melyik a jó taktika, a gyors végigviharzás a folyosón, vagy a halk osonás. Lassan haladok előre, közben feszülten figyelem szemem sarkából, hogy melyik kilincs nyikorog, hol villan fel egy kis fény, mikor nyílik egy ajtó és kilép-e rajta valaki. Megyek. Magam sem tudom, miért. Talán, mert mennem kell, mert ezt várják el tőlem. Egyre feszültebb vagyok, és egyre kisebb... Neszt hallok, aztán egyszer csak felcsapódik valahol egy ajtó, kijön rajta valaki, egy démoni arc közelít

felém, és közben suttog valamit, egy kérdést, ami az én fejemben is napok, hetek, sőt talán hónapok óta zúg. Majd egy következő ajtóból egy újabb, majd egy egész sor démon közeleg, és körüllengnek, és csak visszhangzik egyre erőteljesebben, egyre nyomatékosabban a feltett kérdés. Úgy érzem, mindjárt megfulladok, kiabálnék, de nem tudok, csak nyöszörgők szinte hangtalanul valami olyat, hogy nem csak az én hibám..., én akartam már előbb is..., de a többieknek is kellene..., meg a határidő már régen... Aztán felébredek.

Szinte kívülről látom magam vergődni a sok kérdés között, ahogy küzdök, próbálkozok, mentegetőzök és mentegetőznek nekem, halogatok és halogatnak velem, tologatok határidőket, próbálom mindenkinek a kifogásait megérteni, és közben még próbálom megszervezni, hogy végre minden a helyére kerüljön az utolsó pillanatban.

Igyekszem megválaszolni a megválaszolhatatlan kérdést, de ehhez Ti is kelletek, kedves kolitársak... És a kérdés csak tovább libeg előttem, és én még mindig nem tudok rá felelni: .Mikor lesz már újság? " (Talán annyival mégis válaszolnék, hogy ha olvasod ezeket a sorokat, akkor már végre megjelentünk...)

Verbói Barbara moranyuz@mora. u-szeged. hu

r r

Weöres Sándorról, gyerekirodalomról, irodalmi estekről Ocsai Évával

- beszélgetés a második emeleti seniorral -

Köszöntöm Ócsai Évát, a második emeleti seniori szoba lakóját, aki másodéves doktorandusz hallgató a Modern Magyar Irodalmi tanszéken. Hosszas egyeztetéseket követően sikerült

csak sort keríteni erre a beszélgetésre, hiszen nagyon elfoglalt vagy. Milyen elfoglaltságok töltik ki a huszonnégy órádat?

2

Móra Nyűz Kollégiumi arcok

2004. 03. 11.

Az egyetem mellett a Minerva Novánál. egy szegedi gyerekkönyvkiadónál dolgozom, s ott töltöm az időm nagy részét. Mondanál néhányat a kiadványaitok közül? Részben régebbi magyar ifjúsági regényeket adunk ki. például Padisák Mihálytól. Ő ugye az, akit a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorból ismerhettünk? Igen. A szerzők között van még Fehér Klára, Nagy Katalin, Rónaszegi Miklós is, és sok kortárs angol, amerikai, kanadai, német és közé-európai szerző. Készült már klasszikus mesegyűjtemény is Tolsztoj, Benedek Elek és Arany László meséiből válogatva, és a napokban jött ki a nyomdából a mai magyar írók meséinek antológiája többek közt Kányádi Sándor. Páskándi Géza és Mészöly Miklós írásaiból. A cél egyébként elsősorban az, hogy élvezetes olvasmányokon keresztül minél több gyereket bevonjunk az olvasásba. Addig, amíg vissza nem térünk erre a "kiadós dologra", kérlek, mesélj eddigi életutadról! Már az általános iskolában is nagyon jó magyartanáraim voltak. Középiskolába a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumba jártam angol-német tagozatra. Az itteni magyartanárom, Árpás Károly nagyon erősen befolyásolt. O ismertetett meg többek között Baka István költészetével és rengeteg kortárs szerzővel is. Rendkívüli nyitottsággal közelít mindenhez, nemcsak az irodalomhoz. Nagy tudatossággal neveli a diákjait arra, hogy egy-egy jelenséget minél több szempontból járjanak körbe. Ha jól tudom, az egyetemre is hívták tanítani, de ő valószínűleg azt tekinti a küldetésének, hogy ne csak egy szűk körnek "hirdesse az igét". Az angol szakot (ezt is elvégeztem az egyetemen), azért választottam, mert az angol, és általában a nyelvek, mindig is foglalkoztattak. És az egyetemen mi döntött a magyar javára az angollal szemben?

Az Angol Tanszéken Zsélyi Ferenc órái tereltek a modernizmus felé, és az ő óráin hallottam többek között Northrop Frye mítoszkritikájáról is, amelyről úgy éreztem, hogy szerencsésen lehetne modern magyar szerzők írásait is értelmezni az ő nézőpontjából. Magyar nyelven kevés írása hozzáférhető, sok mindennek kell még utánanéznem olyan könyvekből, amelyek csak kanadai könyvtárakon keresztül elérhetők Mindezt igyekszem összekapcsolni a narratológiával. Mikor korábban egyeztettünk, említetted, hogy Weöres Sándorral kapcsolatban folytatsz kutatásokat. Hogyan esett őrá a választásod? Az egyetem elején kezdtem komolyabban foglalkozni vele. később különösen akkor, amikor Újvári Edit szemináriumára jártam. Ott a Psychéből tartottam referátumot, s abból indult ki a szakdolgozatom is. Most ezzel és a drámáival foglalkozom. Esetleg azért, mert vannak felfedezetlen területek e téren a Weöres-kutatásban? Igen. A drámáit egyre több helyen játsszák, de a köztudatban elsősorban költőként él, drámaíróként nem tartják számon, mivel sokat kell faragni a színdarabjain ahhoz, hogy előadhatóak legyenek. Esterházy Péter mondta Weöres Sándorról annak temetésén, hogy őt "az Isten költőnek teremtette." Igen. És a szónak abban az értelmében is költő, ahogy eredetileg értették: sámán és varázsló. És nála - szintén ősi vonásként - a költészet összeforr a zenével. Weöres már ötéves korától irodalmi közegben élt, az édesanyja drámákat olvasott fel neki nemcsak esti meseként, német nyelvű teozófiai beszélgetésekre vitte. és különleges tehetsége mellett a korai olvasmányélményei is segítették abban, hogy zseniális költővé váljon. Sokan megemlítik, hogy Weöres rendkívül magabiztosan bánt a nyelvvel. Mit tudhatott a nyelvről / nyelvvel, amit mások nem? A magyar nyelvnek nagyon sokféle regiszterét ismerte. Igyekezett a magyar

3

Móra Nyűz Kollégiumi arcok

2004. 03. 11.

irodalmi - történelmi hagyományt minél jobban megismerni, s ezzel együtt a különböző korok nyelvezetét is magába szívta. Ugyanakkor a világirodalmi érdeklődése sem ismert határokat. Rengeteget fordított mindenféle kultúrából, s ezek az élmények is nagy hatással voltak rá, nemcsak nyelvi szempontból. Ezekből alakított ki egy teljesen egyéni világot és nyelvet, ami utánozhatatlan. Weöres Sándorról sokan állítják, hogy ő a többiektől leginkább különböző költő. Igen, ugyanis nincsen folytatása annak, amit ő csinált. A hatása viszont annál nagyobb. Ez annak is köszönhető, hogy roppant nagy műveltsége volt. És annak is, hogy már 16-17 évesen teljesen érett verseket írt, s olyan kérdéseket válaszolt meg magának már ekkor, amit mások csak 10-15 évvel később. Lehet, hogy téves a megállapításom: mégis ez az egyediség az, ami miatt kevésbé olvassák, illetve beszélnek róla, nem? Azért sem népszerű, mert egészen más szemléletmód uralkodik az irodalomban, mint ami Weöres Sándorét jellemzi. O a teljesség hagyományához kapcsolódott, amely feltételez a létezés alapjaként egy nagy egészet, egységet. Ma erről sokan úgy gondolkodnak, hogy ez a világlátás valójában elfojtás, az ürességet, a hiányt akarja csak eltakarni, vagyis porhintés a szembe. Most evezzünk más vizekre! A kollégiumban második éve szervezel irodalmi esteket. Melyek voltak ezek? A jó öreg kollégiumi hagyományokhoz kapcsolódva az a szándékunk Erdélyi Ágnessel és mindazokkal, akiknek fontos, hogy szépírókat ismertessenek meg a szegedi egyetemistákkal, hogy egyaránt mutassunk be már jól ismert, és kevésbé ismert, idősebb és fiatalabb szerzőket, költőket, regény- és drámaírókat is. Ennek szellemében járt nálunk tavaly Térey János, Hazai Attila, valamint a Prométheusz Társaság szervezésében Varró Dániel is. Eljött Rakovszky Zsuzsa. Balla Zsófia, Bitó László, Vári Fábián

László. Nyilas Attila. K. Kabai Lóránt és Nádasdy Ádám. Idén a Bárka című folyóirat estjére került sor először, ahol bemutatkozott Grecsó Krisztián. Kiss Ottó, Kiss László, Becsi András, s itt volt a főszerkesztő, Elek Tibor is. Kukorelly Endre és Györe Balázs új regényeiket mutatták be a Kalligram Kiadóval közösen. A legutóbbi Bodor Ádám estje volt, vele Báthori Csaba beszélgetett. Drámaírókat is szeretnénk meghívni, aminek bevezetéseként először Radnóti Zsuzsa és Koltai Tamás meghívását tervezzük, akik a kortárs drámáról beszélgetnének irodalmár és drámakritikus szemmel, ezt követően pedig Spiró Györgyöt és Kárpáti Pétert is szeretnénk felkérni egy-egy estre. Demcsák Katalin is felajánlotta a segítségét ezek szervezésében. Karafiáth Orsolya idecsalogatása is a tervek közt van. Már tavaly is szerettük volna meghívni Nádas Pétert, nagyon reménykedünk abban, hogy ő is eljön egy alkalommal. És milyen volt az eddigi fogadtatás? A népszerű szerzők, így például ahogy Rakovszky Zsuzsa, Hazai Attila és Nádasdy Ádám több érdeklődőt vonzottak, de Balla Zsófia, Bitó László estjére is sokan eljöttek, és az is cél, hogy azokat is meghívjuk, akikre kevesebb fény jut. A kollégisták és az egyetemisták közt vannak visszatérő "nézők" ezeken a rendezvényeken, de eljönnek újabb érdeklődők is. Tavaly tettünk egy kísérletet arra, hogy középiskolai tanárokat is bevonjunk, és néhányan többször is eljöttek. Visszatérve a kiadói tevékenységedre: ott pontosan mivel foglalkozol? Összetett feladat a szerkesztői munka: a kiadásra szánt szövegek kiválasztásából, lefordított szövegek lektorálásából, más kiadókkal, szerzőkkel, illusztrátorokkal, fordítókkal való kapcsolattartásból áll többek közt. Igen sok az adminisztratív feladat is. Ez a kiadó viszont arra is ügyel, hogy a könyvek olvasását is motiválja és segítse. Jonatán Könyvmolyképző néven működik egy játékos program, amely öt

4

Móra Nyűz Kollégiumi arcok

2004. 03. 11.

fordulóból áll. Minden egyes fordulóban a gyerekek kapnak a könyvekhez és könyvrészletekhez egy-egy feladatsort, amelyet meg kell oldaniuk, s visszaküldeniük hozzánk, majd az ötödik forduló után az összpontszámuk alapján oklevelet juttatunk el nekik arról, hogy milyen szintű könyvmolyokká váltak. Közben pedig jókat vitáznak egymással és a tanáraikkal is a feladatokról, és egymásnak is szokták ajánlani a könyveket. Ha már gyerekirodalomról beszélünk, itt sem kerülhetjük meg Weöres Sándor személyét. A Bóbita című kötetét rendszeresen keresik és veszik is, a nyelv zenéjével még most is többek közt az ő közvetítésével ismerkednek meg a gyerekek, örökzöldnek számít. Egyesek azt mondják, a túl sok illusztráció miatt kevésbé élénk a gyerekek fantázia-tevékenysége. Az imént ismertetett kiadói programunkban az is fontos, hogy a gyerekek olvasási és vizuális kultúráját párhuzamosan igyekszünk fejleszteni, értelmeztetni a képek apró részleteit és színvilágát, ami a szövegek megértését is elősegíti, Minél idősebbek a gyerekek,

annál inkább háttérbe szorul az illusztráció. Ezt a fejlődést tudatosan, különféle pedagógiai módszerek felhasználásával lehet elősegíteni. Más könyvek esetében az illusztráció, a képi háttér sokat számít, sokszor idősebb gyerekeknél is. A modern magyaros PhD értekezésed elkészítéséhez visszatérve: mennyi időt tudsz vele foglalkozni? A hétvége és az este az, amit rá tudok szánni. Akkor gyakorlatilag nincs szabadidőd? Nem kimondottan. S ha mégis, akkor azt mivel töltöd? Olvasok: kortárs és modern magyar irodalmat, és azokat a szerzőket, akik ezek kapcsán felmerülnek. Ezenkívül nagy beszélgetések, néha mozi. színház, koncert, kiállítások. Korábban asztal ¡teniszeztem is egy NB II-es csapatban, olykor még ezt is be tudom iktatni. Végezetül köszönöm, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre, és sok sikert kívánok a munkádhoz, tanulmányaidhoz egyaránt. Én is köszönöm, és hasonló jókat kívánok.

Parti Tamás

(UL: Sajnos fényképpel nem tudunk szolgálni, de mindenkit szeretettel várunk az irodalmi estekre, mert ott személyesen is találkozhatunk Évivel! -A szerL)

Interjú Horváth Nórával

Horváth Nóra kollégiumunk megbecsült seniora. Mindnyájan ismerjük kedves, mosolygós arcát. (Hu mégsem ismerné mindenki, hát itt a kiváló alkalom erre! -A szerk.) Nóri 2003 szeptemberétől francia szakon PhD-s képzésben vesz részt. Vele beszélgetek.

1980-ban születtem Nagykanizsán, és ugyanott érettségiztem 1998-ban a Batthyány Lajos Gimnáziumban. Ugyanebben az évben kerültem a bátyám hatására Szegedre francia szakra, ahol 2003-ban diplomáztam.

Gratulálok az egyetem elvégzéséhez. Hogy jött a PhD ötlete?

5

Móra Nyűz Kollégiumi arcok

2004. 03. 11.

A doktori képzésre való jelentkezésemet Dr. Penke Olga. az akkori tanszékvezető és dr. Szász Géza ösztönözték. Úgy gondolták, hogy diplomamunkám alapul szolgálhat egy doktori disszertáció megírásához. Témáin az Európa-egység gondolatának megjelenése volt Montesquieu egyes műveiben. Publikáltál, vagy részt vettél TDK-n, mert, hu jóI tudom ezek előfeltételei a PhD-nek? Ezek nem kötelező feltételek, viszont növelik annak az esélyét, hogy valaki államilag finanszírozott képzésben vehessen részt. A szakdolgozat megírását követően merült fel a témavezetőmben, dr. Szász Gézában, hogy a kutatást érdemes lenne folytatnom. Én mindaddig nem is gondoltam erre. Nem publikáltam és nem is vettem részt TDK-n, így engem „csak"' költségtérítéses képzésre vettek fel. Úgy gondoltam, ezt a lehetőséget meg kell ragadnom. Fontos megemlítenem, hogy amikor ösztöndíjasként kijutottam a franciaországi Aix-en-Provence-ba, sok forrásanyagot tudtam gyűjteni, ami a szakdolgozat megírásánál nagy segítséget jelentett. A ntásik feltétel az egyetemen való tanítás. Nem, nekem még nem kell tanítanom, mert nyelvszakon csak másodévtől kötelező az oktatás. A képzésen meghirdetett órákra kell bejárni, az első publikációmat pedig a második félévben kell elkészítenem, tehát akkor kezdődik majd a komolyabb munka. Nóri, hogy érzed magad ebben az új légkörben, miben más a mostani egyetemi életed, mint az elmúlt öt évben? Egyrészt, ugyan most lényegesen kevesebb órám van. viszont sokkal több időt kell olvasásra fordítanom, mint korábban. Itt már rajtad múlik, hogy mennyit foglalkozol a kutatási területeddel, olvasni. Főleg nekem, mivel szakdolgozati

témámat civilizációtörténeti aspektusból Igazából végeláthatatlanul sokat kellene vizsgáltam, de a francia tanszéken csak irodalomtudományi doktori képzésben lehet részt venni. Ezért új források elhasználásával egy új arculatú témán II kidolgoznom, melyben Montesquieu és a 18. századi olvasóközönség viszonyát elemezném. Másrészt az ,.új életem" abban különbözik az eddigitől, hogy sokkal több időt fordítok magántanításra, tanításra. A sikeres felvételi eredményeként, továbbra is kollégiumunk lakója vagy. Hogy is volt ez? Mivel a doktori felvételi később volt, mint a kollégiumi seniori pályázatok elbírálása, így akkor még csak reménykedtem, hogy továbbra is a kolesz lakója maradhatok. Azonban mind a képzésre való jelentkezésem, mind a seniori pályázatom sikerült. Természetesen nagyon örülök, hogy továbbra is itt lakhatok, ragaszkodok ehhez a kollégiumhoz, az itteni emberekhez, itthon érzem magam. Az elmúlt öt „Mórás év" rengeteg élményt, értéket adott és ezt köszönöm mindenkinek. A seniori tisztség bizonyos feladatokkal, kötelezettségekkel jár. Te mit vállaltán A nyelvekkel kapcsolatos ügyletek koordinálását vállaltam. Ezen kívül francia nyelvet oktatok és oktattam is a kollégistáknak majdnem minden évben, nagyon szeretek ezzel foglalkozni. Távolabbi tervek, célok? Szeretnék idén vagy jövőre német szakra felvételizni, ugyanis később szívesen dolgoznék középiskolai tanárként is. Úgy gondolom, hogy a céljaim megvalósításához szükséges lenne néhány hónapot német nyelvterületen is eltölteni, így ennek megszervezését tekintem most elsődlegesnek.

Kajcsa Szilárd

6

Móra Nyűz Kollégiumi arcok

2004. 03. 11.

Cséfán Gyuri a TTK HÖK élén

Kollégiumunk már nemcsak a BTK HÖK, hanem a TTK HÖK elnökének is otthont ad. Cséfán György novembertől látja el a tisztséget. -Gyulai vagyok, és ott is érettségiztem az Erkel Ferenc Gimnáziumban. Szegedre első jelentkezésem után simán felvettek programtervező matematikus szakra. A kollégiumnak viszont nem vagyok kezdettől fogva lakója. -Erről mesélné! valamit bővebben? - Első évben a belvárosban, a Feketesas utcában, egy eléggé mozgalmas, forgalmas környéken laktam, ezért más albérlet után néztem itt, Újszegeden. Ez viszont az előbbivel ellentétben túl nyugis volt. Közben volt osztálytársamhoz, Briber Fecóhoz kezdtem bejárogatni a kollégiumba. Lassacskán több időt töltöttem itt a koliban, mint az albérletben. Végül tavalyelőtt másodévesként beadtam a pályázatom és felvettek. Azóta nagyon jól érzem magam itt, rengeteg barátot szereztem. -Gratulálok HÖK elnöki tisztségedhez. Hogy kerültél kapcsolatba a HÖK-kel, mi indított arra, hogy indulj a választásokon ? -Köszönöm a gratulációt! Mindez már több mint egy éve, 2002 októberében történt. Ekkor láttam meg egy plakátot, hogy épp a TTK HÖK választások első fordulója zajlik, és jelölhetek én is. Korábban már gondolkodtam rajta, hogy szeretnék HÖK-ös lenni. így mikor néhány barátom megkérdezte, hogy van-e kedvem velük egy csapatban elindulni, belevágtam. Ez a társaság kezdetben eléggé informális volt. Az, hogy koalícióvá váltunk, rengeteg munkába került. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak, amiket nagyon sokan ismerünk. Nagyon hosszú út vezetett addig, amíg ez a mostani HÖK megalakult. Össze tudnád nekünk ezt foglalni? -Csak a negyedik választás volt

eredményes és érvényes. Az első eredménytelen lett, nem volt meg a 25%-os részvételi arány. A második választás előtt

lett a nevünk „Ellenzéki Unió" (EU). Ezt a második választást megnyertük, de az EHÖK 2003. januárjában a választások eredményét megsemmisítette, arra hivatkozva, hogy a választás nem felelt meg minden érvényességi kritériumnak. A harmadik választás, amelyre márciusban került sor, megint eredménytelen lett. Úgy tűnt ekkor, hogy nincs értelme tavasszal további választást kiírni.

Ekkor mi történt? - Ekkor egy tárgyalássorozat kezdődött, aminek eredménye egy, a régi HÖK-kel közösen kidolgozott, új választási szabályzat, valamint egy számítógépes rendszer segítségével lebonyolított őszi választás lett. Erre a rendszerre büszke vagyok, rengeteg munkám volt benne az ötlettől kezdve a megvalósításig. Ennek részeként, az interneten keresztül, egy központi adatbázisba érkeztek a voksok, így el lehetett kerülni, hogy egy hallgató több helyen adja le a voksát. Így egyszerre 4 urnánál folyhatott a szavazás. Ezzel a rendszerrel három nap alatt sikerült elérni a 25%-os küszöböt, szemben a korábbi 9 nappal. A 15 fős testület mára összerázódott, és úgy tűnik remek csapattá fog a későbbiekben kovácsolódni. - Minek köszönhető, hogy végül Te lettél a TTK HÖK első embere? - 400 szavazattal én kaptam a legtöbb voksot. De nem is ez volt a döntő, hanem az, hogy nekem sikerült összehozni, valamint én irányítottam azt a csapatot, amely megnyerte a választásokat. Az

7

Móra Nyúz Kollégiumi élet

2004. 03. 11.

persze, hogy ki milyen "színekben" indult a választásokon, most már szerencsére nem számít. -Milyen a kapcsolat a többi HÖK-ke!? - A BTK HÖK-kel hagyományosan jó a kapcsolat. Itt kell elmondanom, hogy a BTK HÖK-ről nagyon sok segítséget kaptunk az átállásban, az alapvető dolgok megtanulásában és abban, hogy eredményesen kezdhessük el a munkát. Mák Balázs révén, aki jelenleg az EHÖK

elnöke, a jogászokkal is jó kapcsolatokat ápolunk Végül, de nem utolsó sorban, szeretném megköszönni Nagy Zoltánnak a HÖOK elnökség tagjának, hogy kitartásával, munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újra legyen hallgatói érdekképviselet a TTK-n. - Gyuri, eredményes és sikeres munkát kívánok! - Köszönöm szépen!

Kajcsa Szilárd

Mórás irodalmi estek

Ebben a félévben is folytatódnak irodalmi estjeink, melyet reméljük, hogy most is sokan várnak. Hál' Istennek olyannyira gazdag, sokszínű a kortárs irodalom, hogy a bőség zavarával küzdve alig tudunk választani. Végül is úgy gondoltuk, hogy legyen izgalmasan sokrétű a kínálat: többek között megidézzük a 20. századi magyar irodalom egyik nagy legendáriumát, a Karinthy-családot.

Március 2. kedd

Kiemelkedően nagy érdeklődés mellett zajlott Karinthy Márton Ördöggörcs című könyvének bemutatója.

Karín thyáda

Karinthy Márton, Karinthy Frigyes unokája, Karinthy Ferenc író fia színházalapító és színházi rendező több évtizedes várakozás után nem tudta

magában tartani tovább az ,.ördöggörcsöt'', elkezdte írni könyvét a híres nagyapáról és apáról, a nagy famíliáról, saját magáról...

8

Móra Nyúz Kollégiumi élet

2004. 03. 11.

Parti Nagy Lajos, a szétírt lírai hagyomány költője

Parti Nagy Lajos Grafitnesz című verseskötetét mutatjuk be, mely a költő eddigi költészetének összefoglalója, esszenciája; méltán nyerte el 2003-ban a Magyar Irodalmi Díjat. "Nem szükséges különösebb lélektani éleslátás ahhoz, hogy megállapítsuk: aki olvasó hajlandó elmerülni Parti Nagy új kötetének világában, számíthat rá: megváltozik a viszonya az anyanyelvéhez..." Parti Nagy Lajos számára: „Az írás nem csak, vagy tán nem is elsősorban lelkigyakorlat vagy szellemi torna, hanem bárhol, bárki által művelhető érzéki tevékenység. A 'grafitnesz', vagyis a toll vagy a ceruza percegése a papíron ugyanúgy hozzátartozik, mint a 'fitneszelő' manus elméjében felötlő verssorokkal, metafora-töredékekkel való tudatos játék." - írja a kötetről Angyalosi Gergely.

Parti Nagy Lajos ars poétikája lényegileg posztmodern; Szódalovaglás (1990) című kötetében az "új érzékenység" kordivatjának jegyében a műkedvelő ügyetlenségét stilizálta modorrá. A szétírt irodalmi hagyományt iróniával, sokszorosan idézőjelbe tett pátosszal itatja át, s mindezt belengi valami finom és halk melankólia. Amikor megírtad test angyala (1990, 1997) című lányregény paródiáját Sárbogárdi Jolán néven adta ki. Fél ország (pardon: az olvasó fél ország) találgatta, hogy ki lehet a szerző.... Novelláiban (A hullámzó Balaton, 1994), kisprózáiban (Se dobok, se trombiták) és színdarabjaiban (Mauzóleum, Ibusár) a társadalomkritikai komolyság és a bohózat műfajának keverésével kísérletezik. A Hősöm tere

(2001) című regényének ,.hideglelősen otthonos", abszurd, rendszerváltás körüli „szép új világában" a főszereplők galambok illetve galambbá változott emberek.

Parti Nagy Lajos ez idáig két alkalommal járt a Móra Kollégiumban, egyszer saját estjén, majd másodjára ő mutatta be nálunk - egyébként legjobb barátját -Závada Pált.

SZIVLAPAT

(holaha zanzák)

„hezitt állok, mást nem tehetek'

(részletek)

Egy originál haza-ötlet hiányzott péntek éjszaka. Az égbolt füstös, lomha kotlett, Szállongott rím és vér szaga. „Elmentem és megyek haza", de hogy hová, az fel nem ötlött, fáradt agyam, a fel laza

memórin át kikönyöklött. A Duna csak folyt és Plaza, folyott le rajta kurd, török, lett, múlt és jövő híg halmaza, múlt és jövő híg halmaza, folyott le szerzet és öröklet, elmentem és hová haza, s a rím kedvéért negyed öt lett.

Ezernyi fajta népbe töppedt, de hetyke elmebajsza áll, láttam, egy szónok ordibál: csak keze van. mit égbe lökhet, mert bár a múlt merő öröklet, miért, hogy sorsa ily fatál', s csörgőként rázva csontos öklét, azt hiszi, megdeterminál?

Ha nyelvvel és ha felesel, ha Cola Light, ha langy melasz, ha pótkávé, mit teleszel

9

Móra Nyúz Kollégiumi élet

2004. 03. 11.

kenyérrel nénikém tavasz, ha egyfogaddal megeszel, a nyammogásod is vigasz, ha fel-feldobott kő leszel, ha óvatlan vagy épp ravasz, és mondjuk puff, és rámesel. hazám, hazám, te Mol, te Shell, te szép aranykalászvegasz, tiéd vagyok, bármit teszel, tehozzád mindenem ragasz kodik s adyk.

Mentem haza. s a haza hol van? halkan szuszogtak kinn a fák, álltak, mint ágyúk, huzagoltan, s szétágyúzták az éjszakát. A rím kedvéért: bandukoltam, mögöttem már a Jászai, és jöttek vélem szemben holtan kockacsaták vén ászai, aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás, itt minden éjjel hídavattás.

Parti Nagy Lajos Grafitnesz című verseskötetéből. (Bp. 2003. Magvető Kiadó)

Balázs Edit természetfotó kiállítása az alagsori kávézóban

A kollégiumi kávéházi estek keretében február 12.-én megnyílt Balázs Edit természetfotó tárlata.

Edit ötödik éve kollégiumunk lakója, végzős biológia - kémia szakos hallgató, jelenleg az Ökológia Tanszéken tevékenykedik, a Gyálai Holt-Tisza mocsári teknős állományát vizsgálja, ebből a témából készíti diplomamunkáját is. Születése óta a Kis-Duna melletti Ráckevén él. Gyermekkora óta kedveli a természetet, természetfotózással pedig mintegy öt éve foglalkozik. A ráckevei Duna-világ sok ihletet adott képeinek, a vízimadarakat ábrázoló fotók (hattyúk, szárcsák, vadkacsák) is itt készültek, ilyen különlegesség például a hattyúkat a téli

10

Móra Nyúz Kollégiumi élet

2004. 03. 11.

Dunán ábrázoló tabló. A ráckevei templomokról is láthatunk képeket, amelyek naplemente idején készültek.

Edit fotóinak témája a természet apró csodáitól a tájképekig, tehát úgymond a részletektől az egészig terjed. A képek egy-egy élőlényt másként, a környezetükből jobban kiemelve ábrázolnak, sőt egyfajta sajátos szemléletet is adnak neki, megmutatják például, hogyan lehet akár egy rút béka is szép. Néhány fotón az ember is szerepet kap, a képeken ő is a természet része, és mégis szembeötlő, hogy annak egységétől mennyire elkülönül. Ízelítőül bemutatunk néhány fotót itt az újságban is. (A többi, hasonlóim kiváló kép a Móra kávézó-büfében megtekintheti). Érdemes néhány percet szentelni a képeknek, nem fogjátok megbánni. - A szerk.)

Szabó Milán

Kép-Tér. - Móra Galéria Estek

címmel új rendezvénysorozat indult a kollégiumban, melynek helyszíne az alagsori kávézó, azaz mindközönségesen a büfé. A kollégiumi vezetés már régóta tervezte egy oldott hangulatú, változatos tematikájú estsorozat elindítását, melyet fotókiállítás-megnyitókkal egybekötött kerekasztal-jellegű beszélgetések, előadások képeznek. Ezekre az alkalmakra két-háromhetenként kerül majd sor. Célunk hangulatos, bensőséges, ugyanakkor érdekes és emlékezetes estekkel megajándékozni a közönséget.

A galériára felkerülő fotók alkotói egyrészt a kollégium fotólaborosai, másrészt potenciálisan bármelyik kollégista, mivel a következő kiállítás anyagát kollégiumi életképek fogják alkotni, amelyhez pályázatot is meghirdettünk.

A sorozat megnyitójára február 12-én, csütörtökön került sor. A kávézó falán hosszú ideje látható törökországi képeket, melyek Bozsaky Dávid munkái, most

Balázs Edit ötödéves biológia-kémia szakos hallgató természetfotói váltották fel, amelyek az alábbi témák szerint rendeződnek: tájfotók, növényvilág, állatvilág. A kiállítás, melyhez Szabó Milán mondott bevezetőt, március közepéig lesz megtekinthető.

Milán bevezetője előtt Liska Zsanett énektudásában gyönyörködhettünk. Két számot adott elő: egy dalt Frank Sinatrától és egy részletet az Elisabeth című musical-ből.

A fotókiállítás-megnyitót a kollégium irodalmi körének, a Prométheusz Társaságnak a kiállításhoz kapcsolódó tematikájú felolvasóestje követte, melynek gerincét egyik tagunknak, Dávid Péternek novellája képezte. Ennek menetébe ágyazódtak bele a többiek (Benei Fédra, Füleki Gábor, Réfi Veronika) által előadott versek és a Szélkiáltó együttes dalai, szerves egységet alkotva, amit a szép számmal megjelent közönség tetszésnyilvánítása is nyugtázott.

Móra Nyúz Kollégiumi élet

2004. 03. 11.

Köszönet illeti Bácskai Zoltánt a kihangosításban és a zenei betétek kezelésében nyújtott közreműködéséért.

A felolvasóestet a kiállítás megszemlélése és teázás - beszélgetés követte. Reméljük, sokakban sikerült felkelteni az érdeklődést a sorozat további programjai iránt is, melyeknek témái a következők lesznek:

Thanatológia, azaz haláltan; beszélgetés, előadások különböző korok halálfelfogásáról, megjelenéséről a művészetekben, a jó meghalás mikéntjéről, a téma tabutizálódásáról a modern

társadalmakban. Az ezt követő alkalmat az emberi szexualitás témakörének szenteljük, előadást hallhatunk az ember pszichoszexuális fejlődéséről, a szexuális élet zavarairól, problémáiról. Szó lesz vallás és szexualitás kapcsolatáról, valamint a homoszexualitásról is.

Április folyamán, a Költészet Napja alkalmából versfelolvasó-estre kerül sor, melynek lényege az lesz, hogy bárki, aki kedvet érez hozzá, jelentkezhet nálunk kedvenc verseivel (lehet saját is), és lehetőséget kaphat annak/azoknak előadására-felolvasására. Ezt a programot felhívás formájában a maga idejében természetesen plakáton meghirdetjük.

Végül sor kerül majd egy borászattal foglalkozó estre is, amelyen egy neves magyar borász fog előadást tartani, amit borkóstolóval kapcsolunk össze.

A programokról bővebb felvilágosítással a szervezők szolgálnak: Czmarkó László (V/l 6; 3); Füleki Gábor (V/10); és Hornyák Péter (V/13). Az estekre minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Füleki Gábor

Hlöra n mit md? A hagyományokhoz híven ebben az évben is megrendezzük a Móra Ki mit tud?-ot, melynek időpontja:

2004. március 24. szerda

A versenyzők 4 kategóriában tehetik próbára magukat: vers- és próza ének hangszeres zene egyéb (színdarab, humoros-, egyéb jelenet, tánc. énekcsoport, bűvészmutatvány, stb.)

Jelentkezés és információ Kajcsa Szilárdnál (3/a ) és Verbói Barbaránál (16/b) lehet. Jelentkezési határidő: 2004. március 23. éjfél. A produkciókat neves zsűri bírálja el. A nyertesek értékes ajándékokban részesülnek. Mindenkinek jó felkészülést kívánnak a szervezők!

12

Móra Nyúz Öntevékeny csoportok

2004. 03. 11.

Fotószakkör!

Kedves Kollégisták!

Fotószakkört indítunk a kollégiumban az idei tanévben a fotózás iránt érdeklődők számára. A szakkör előreláthatólag két részből fog állni:

1. alapfokú fotózási technikák bemutatása szakember által kéthetente egy-másfél órás foglalkozás keretében (valószínűleg a 2. félévtől) 2. fekete-fehér filmhívás, és -nagyítás rejtelmei, amelyet a kollégium fotólaborjában, gyakorlat formájában szervezünk

A két részre külön-külön, de természetesen együtt is lehet jelentkezni. Az érdeklődőket kérjük, minél előbb jelentkezzenek Bozsaky Dávidnál (42-es szoba), vagy pedig Szabó Milánnál ( l /A szoba).

T r i l ó g i a M a r a t o n F i l m k l u b

Márc. 3. Frank Herbert: Dűne (John Flarrison) Márc. 17. Frank Herbert: A Dűne gyermekei (Greg Yaitanes) Márc. 31. Mátrix (A. Wachowski és L. Wachowski) Ápr. 14. A Keresztapa (Francis Ford Coppola) Apr. 28. Hannibal (Jonathan Demme, Ridley Scott, Brett Ratner) Máj. 12. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (Peter Jackson)

A n i m e F i l m k l u b

Tuda t a burokban (Ghost In The Shell) (Mamoru Oshii) Laputa - kastély az égen (Hayao Miyazaki) Nausz iká a Szél Völgyéből (Hayao Miyazaki) Animátrix (Peter Chung, Takeshi Koike, Mahiro Maeda, Yoshiaki Kawajiri, Andy Jones)

A második félévben is Filmklub!

Az érdeklődőkkel egyeztetett időpontokban

L a r s v o n T r i e r é s a D o g m a ' 9 5

Idióták (Lars von Trier) Dogville — A menedék (Lars von Trier)

Az érdeklődőkkel egyeztetett időpontokban! bácskai Zoltán

13

Móra Nyúz Öntevékeny csoportok

2004.03.11.

Társadalmi célú hirdetés! ©

Énekversenyre, előadásra, vagy a kollégiumi Ki Mit Tudra készülsz? Karaoke partit szeretnétek szervezni? Ke l l ene v a l a m i jó z e n e i a l a p ?

Fordulj bizalommal Bácskai Zoltánhoz (J/A), aki a hangmérnök ön-képző körének keretében (szinte) bármit elkészít Neked olcsóé'!

Társadalmi célú hirdetés! ©

Szereted az Anime filmeket? Szívesen résztvennél egy Igazi Nagy Projektben? Szeretnéd hogy neved örökké éljen a filmnéző utókor emlékezetében?

Legyél Te IS egy japán rajzfilm leszinkronizálását célul kitűző

kis csapatunk tagja mint Szinkronszínész! Jelentkezni lehet Bácskai Zoltánnál (7/A), vagy az animeszinkron.uw.hu honlapon

Koedukált kollégiumi focibajnokság

Bizony, a cím nem véletlen, a Kollégiumi Focibajnokságra csakugyan nevezhetnek lányok is. Hajdanán teljesen megszokott volt, hogy a gyengébbik nem csapatával is találkozhattunk a megmérettetés során. Ez az őszi szezonra leredukálódott egy vegyes alakulatra, amely ellenben igen sok borsot tört a pályán az orrunk alá. Emlékeim szerint a legmegalázóbb gólunkat is tőlük kaptuk. Felhívnám tehát a vállalkozó kedvű leányzók figyelmét arra, hogy bátran nevezhetnek a tavaszi kiírásra. Bulinak és később mókás emléknek sem utolsó, a jó hangulat garantált, a fiúk vigyáznak rátok, ellenben ti bátran rugdosódhattok. Mindezeken túl pedig alkalmatok nyílik sportos fiatalemberekkel közelebbi kapcsolatba kerülni.

Az őszi kiírásra 9 alakulat nevezett (7 szobaválogatott, a már említett koedukált csapat, és egy őskövület, az FC Büknü), bár ezek összegyűjtése is némi utánajárást igényelt: Brukival szobáról szobára jártunk, s néhol némi rábeszélés is szükségeltetett. Reményeink szerint tavasszal is leszünk ennyien. Ösztönzésképpen. a remek szórakozási lehetőség és a más ik nem Tamás (balra) az MVP címet ünnepli!

képviselői mellett, álljon itt még egy-két érv: a torna is segít a tehetségek

felkutatásában© és a kollégiumi válogatott kialakításában, amely indul tavasszal a Károlyi által szervezett kollégiumok közötti kupán (LINK)

- letörhetitek a 12-es szoba jókedvét (ősszel a 2-es szoba is hatalmas bravúrt produkált velük szemben), elhódítva tőlük a kupát

- megszerezhetitek a Torna Legértékesebb Játékosa címet (MVP), melyet ősszel Rácz Tamás kapott áldozatos csapatmunkájáért és páratlan technikai virtuozitásáért.

14

Móra Nyúz Kollégiumi alkotók

2004. 03. 11.

Végezetül néhány mondat a lebonyolításról és a szabályokról.

A tornát a jó időhöz igyekszünk igazítani, hogy senki ne fagyjon meg. ezért márciusnál hamarabb nem írjuk ki. A jelentkezési lapra (mely azidőtájt lesz a faliújságra kifüggesztve) a csapat nevén kívül 8 játékos nevét kell felírni. A későbbiekben ebből az állományból kell gazdálkodni. A csoportok száma és a beosztás az így nevezett alakulatok számától függ. Egy ember legfeljebb csak egy gárdában játszhat.

Lehetőség van maximum egy külsős (aki sosem volt mórás), s egy hajdani mórás igazolására is, ám egyszerre csak egyikük lehet a pályán. A meccsek 2x25 percesek,

játékvezető nincs. Vitatott esetekben nektek kell dönteni. Amennyiben az egyik fél nem hajlandó kiállni, úgy a másik 3-0-val elkönyvelhet magának 3 pontot. Határidőre le nem játszott meccs esetén 0-0 az eredmény, és 0 pont jár mindkét csapatnak. Szerencsére eme szabály puszta jelenléte is elegendő volt ahhoz, hogy ősszel, a korábbi szokással ellentétben, zökkenőmentesen lebonyolíthassuk a tornát.

Ha bármi kérdésetek akadna, bátran forduljatok a szervezőkhöz, Brukihoz (6-os szoba) vagy Socohoz (8-as szoba). Mindenkinek kellő vállalkozó kedvet kívánunk!

Soco

Fiileki Gábor: Apróságok Ikon

Egy év meddőség: fátlan erdőség.

Elfojtott írások: szellemi sírásók.

Tétlen sugár mardos, hullámverte martos.

Esőillat

Tavasz, csepeg a lomb, páráz az aszfalt,

enyhe eső, gyerekhangos est...

Arrébb, lomha gond! Gazdád tapasztalt.

de urad nem ő — tán ura szülőd, a test?

Pontok, vonalak, síkok, terek

Távol tértől és időtől, minden tény s adat felett:

isteni pontba zárulsz.

Ezer lény keres-kutat, te járod csak az Utat.

Térbe és időbe forrva, ősi áramok nyomán:

kozmikus énbe tágulsz.

Kapszuládon üss lyukat, hadd illanjon a tudat.

Térbe és időbe vésett földi lényed messze már:

isteni létbe ájulsz.

Triversum

ISTEN: Alant járnak a lények, nem értve, mi a lényeg.

LÉNYEK: Azért süllyedtünk lénynek: feledni téged. Lényeg.

A SEMMI: Még nem tudják e létlen lények. hogy nincs sem isten, sem lényeg.

Isten

Itt van bennünk: rettenetes féreg.

15

Móra Nyúz Kollégiumi alkotók

2004. 03. 11.

Egy fotókiállítás megnyitójára

- Dávid Péter -

Csak sár és sár. A fiú nehezen haladt előre városi betonra tervezett, kényelmes, most vidéki sárban botorkáló, beázott cipőjében. Hiába igyekezett görcsös indulattal, meg-megcsúszott a sáron, s a pocsolyák miatt nem egyszer jókora kerülőkkel kellett nyújtania amúgy is hosszú, keserves útját. Szitkozódott is rendesen, mintha fizetnének érte, de az arcába vágódó esőcseppek ugyanolyan pimaszul csapkodták mogorva arcát.

- Mér is nem hallgattam magára, vén gazember! - üvöltötte hátra sem fordítva fejét. Úgy gondolta, apja úgyis meghallja, ha ott megy mögötte. Nem csak az esővel, a sárral és általában a világgal volt baja, de még apjára is haragudott. A világra azért, mert igazságtalan, az öregre, mert igaza volt. Megmondta ő:

- Ne induljunk el, fiam, nagy eső jön keletről. Olyan sár lesz a makói úton, hogy géppel nem tudsz átmenni rajta.

Méghogy géppel! - vágta rá sértődötten a fiú. Az ő drága motorbiciklijét senki ne nevezze gépnek! Az minimum egy gép-óriás! Ahogy szárnyal az úton, ahogy a kanyarokban lágy ívben fordul, ahogy muzsikál a kipufogó, ahogy felbődül a kényelmes berugókarra gyakorolt egyetlen piciny érintésre! Egy gép-fejedelem, egy isten-gép!

- De, de, fiam! - akadékoskodott az öreg - Látod azt a felhőt keletre? Meg ez a szél is nagyon gyorsan fúj ám!

- A fiú felnevetett, és megveregette motorjának benzintankját.

- Gyorsabb annál az én gépem, apám! Majd meglátja! Egy csepp eső sem fog elérni minket.

Ezt a mondatot akkor vonta vissza, amikor már harmadjára álltak meg az esőben, hogy a fiú egy faággal próbálja kiszedegetni a sárhányó és a kerék közül a beragadt sarat. A gyenge faág hirtelen

reccsent egyet, és eltörött. A fiú haragosan vágta földhöz a kezében maradt csonkot. - Elég - ordított - Itt hagyom ezt a vacakot! Gyalog megyünk vissza! - azzal dacosan megindult a süppedős sárban. - Nem arra kéne menni! - szólt az apja - Ha a tanyák felé indulunk, hamarabb hazaérünk. Látod az őzeket arra? Ok tudják, merre a legszárazabb. Meg aztán...

A fiúban felforrt a méreg. - Na most már menjen a fenébe az őzeivel, felhőivel, mittomén micsodáival! Én itt megyek, és kész! Vagy utánam jön. vagy itt marad! Nem vagyok már gyerek! Hogy az a... - és szitkozódott, hátra sem nézve, teli torokkal.

Később, ahogy a sárban lépett városi betonra tervezett, kényelmes cipője, a fiú arra gondolt, talán jobb lenne mégis gyereknek lenni. Emlékezett egy hasonló nyári esőre, de akkor minden ázott bokor csodákat kínált, a pocsolyák pedig fénylő tavak voltak, amikben pecázni lehetett, és „kacsázni" a kavicsokkal.

Most csak sár és sár. „Ennyi a természet! - gondolta a fiú -

Ezért van úgy oda az öreg?!" Az apja ismerte a természetet. Nem úgy,

ahogy az ember van az emberrel köszönőviszonyban, nem úgy, ahogy házaspárok anyajegyről anyajegyre fel tudják sorolni egymás hibáit és jó tulajdonságait, de nem is úgy, mint a biológus, aki latin nyelven beszél a természettel, és vaskos könyvekből citálja az osztályokat, rendeket, a párzási időszakokat, a méreteket és egyéb jellemzőket. Nem. Együtt nőtt ő a természettel, mint a fatörzsbe oltott ág. Egyértelmű volt számára, hogy köszön reggel a napsugaraknak, hogy madarakkal beszélget fennhangon, hogy úgy szól a pásztortáskáról és a kutyatejről, mintha emberek lennének - „ő"-vel nevezve azokat. A falu fiataljai, a traktorosok,

16

Móra Nyúz Kollégiumi alkotók

2004. 03. 11.

cséplősök, fuvarosok, akikkel együtt dolgozott, a tanítók, boltosok, diákok, akik háza előtt jártak el nap, mint nap. nem is értették őt igazán. Mert hogyan is lehet társalogni egy muskátlival órákon keresztül? Hogyan lehet a felhőkből történeteket kiolvasni? Ez érthetetlen! Legyintettek hát az öreg felé, és visszafordultak munkájukhoz, traktort vezettek, csépeltek, fuvaroztak, vagy mentek tovább egykedvűen az utcán.

Pedig az öreg valóban értett a madarak és virágok nyelvén. Jóban volt a szivárvánnyal, és sűrűn megajándékozta a szeleket pipája füstjével, akik cserébe békák zenéjét hozták el neki tücsökmuzsikával. Jósolni tudott az ég színéből és a levelek állásából. Nem különleges képesség annak, aki együtt nőtt a természettel, mint a fatörzsbe oltott ág.

A fia is tudta ugyanezeket. Gyerekkorában. Egyetlen gyermekként legtöbbször a bokrokkal játszadozott, akik mindig megértően nyúltak felé ágbogas karjaikkal. Délutánonként a fák koronájában hűsölt, elnézve az aranyló napot. Ha fürdeni ment a tóra, hattyúk és vadkacsák követték - méltó versenytársak a búvárkodásban. Ha a rétre indult apjával, a kis gyerkőc ugrándozva szaladgált, úgy mutatta a virágokat: „Ez a százszorszép, nefelejcs, katáng és gólyahír."

Később a motor-típusokat sorolta ugyanilyen lelkesedéssel: „Az ott egy ETZ, Simson, BMW... Nézd, apa, kétszázzal megy... Ez ennyi meg ennyi köbcenti... Az annyi meg annyi lóerő". Akkor már nem érdekelte őt a dongók röpte meg a föld alatti alagutak, amit a vakondok ásnak nagy munkával. Felnőtt lett lassan, városi ember. Elfelejtette a madarak nyelvét, csak nagy ritkán, ha a folyóparton sétált magányosan a festői, különös hangulatú naplementében, akkor értett meg néhány mondatot a sirályok csőréből. Egy ismeretlen, elveszett tájról krákogtak azok, és cinikusan csapdostak hozzá szárnyaikkal, mintha legyintenének: ,.Azt már keresheted..."

Néha kereste is ezt az elfeledett tájat. Mert elsétált a parkba, felutazott a hegyekbe, horgászott a folyóban. De nem találta. A lombok suttogásába buszok zöreje vegyült, a fű zizegésébe turisták fényképezőgépeinek hangos kattogása. Azután már nem is kereste. Ami elmúlt, elmúlt. Kész.

Dehogy mondta volna ezt kiskorában, amikor társaival csigákat szedegettek az árokparton, hogy versenyeztessék őket. Persze azok össze-vissza másztak, vagy elő sem jöttek házaikból. A fiú mégis mindet megdicsérte gyorsaságukért, életrevalóságukért. Vagy amikor tutajjal járták be a csendes víz titkos nádasait. Nem ismeretlen tájról daloltak akkor a sirályok.

Csak sár és sár. - Ha egyszer hazaérünk. - kezdte megint

a fiú indulatosan - Összepakolok, és eltűnök ebből az átkozott faluból! Torkig vagyok a sárral, a felhőivel meg állataival! Betont akarok látni, szép sima, bársonyos betont! Hogy az a. . .

Hátra sem fordította fejét, ahol úgy gondolta, apja botorkál a sárban. De apja nem válaszolt. Hallgatag ember volt. Nem beszélt életében egy emberrel hosszabban öt percnél. Csak az állatokkal - kutyákkal, tehenekkel, halakkal.

Csak sár és megint sár. A folyó menti töltéshez érkezett. Itt az eddiginél is nagyobb mocsár fogadta a lábait már nehezen emelő vándort. Küzdött azért, nehogy apja hátulról utolérje, küzdött keményen. Egy kiterjedt pocsolya azonban útját állta. Megpróbálta kikerülni, de akkor már érezte, semmi sem állítja meg. Lecsúszott a töltésen egyenesen a folyóba. Átázott ruhájában, hason csúszva kapaszkodott fel újra, fogait összeszorítva, még mindig nem nézve hátrafelé. Odafent feltápászkodott, kirobbanó haraggal rúgott bele egy kőbe. De azzal el is szállt belőle minden méreg. Lenézett a folyóra, és nevetni kezdett. Eszébe jutott a mese a mennyországot elképzelő halakról, és a libáról, aki hattyú akart lenni. Még apja mesélte ezeket gyermekkorában.

17

Móra Nyúz Kollégiumi alkotók

2004. 03. 11.

A falu utcáin már könnyebb volt a járás, s az eső is alábbhagyott. A zöld kerítéses régi ház körvonalai már látszottak a távolban a nyírfával, ami előtte állt. Vagy emiatt, vagy az előző emlék kellemes érintése miatt a fiúnak mosolyra játszott a szája. Didergő, de vidámabb hangon, a hosszú útról hazaérkezők megnyugvással telt hangján azt mondta:

- Na! Nem kellett egy óra sem, és itthon vagyunk! A tanyák között bolyongani még egyszer ugyanennyibe telt volna, ismerd el!

Maga sem vette észre, hogy tegezi apját. Háta mögött azonban nagy csend volt, sőt

most vette észre, hogy az öreg lépteit sem hallotta eddig. Megfordult. A háta mögött nem volt senki. Azután ránézett a zöld kerítéses régi házra, és mindent megértett. Mert a ház ablakából bizonytalan fény integetett ki. Az öreg úgy látszik, mégis a tanyák felé indult - hamarabb hazaért. Kiolvasta azt az őzek járásából, rókák nyomaiból, a fűszálak állásából, merre kell jönnie. A fiú elmosolyodott, mert ahogy a kapuhoz ért, a nyírfa hangos szóval köszöntötte őt hazatérése alkalmából. O odalépett hozzá, „én is üdvözöllek" - mondta, és csendesen megölelte.

rp • T r

Turi Tímea: — Én már láttam a tengert. -

mondta, mikor először mentem el mellette, és még nem tudtam a nevét. Bár siettem haza, még visszanéztem lopva a sarokról, vajon kihez szólhatott ez az addig ismeretlen fiú. Egy utcai szemeteskuka mellett állt, szürke öltözete a minket körülvevő, vastagon borult éghez volt hasonló, s míg hosszan beleszívott a kezében szorosan tartott cigarettába, még mindig engem követett a szemével, talán nevetett is. Nem, nem tétován mosolygott, mint egy félénk udvarló, inkább, azt hiszem, kinevetett, mintha nem érdekelném.

Nincs okom másfele hazamenni, győzködtem magam a következő napon is, mintha a szokás, nem pedig a kíváncsiság tartott volna az ismerős útvonalon. És a fiú ettől kezdve minden nap ott állt, néha már úgy tetszett, várt, az utcakosztól meghatározhatatlan színű szemeteskuka mellett, és én nem tudtam róla semmit, a nevét se még. csak azt. hogy ő már látta a tengert. Tudtam, mert mindig, mikor mellé értem, hangosan és érthetően elmondta ezt nekem, miközben csípte a szemem a cigarettafüst. Eleinte sokat derültem a tengeres fiún, visszatartottam a számra szélesen szertefutni akaró mosolyt, és csak

átni a tengert miután lefordultam a sarkon, tudva, már nem követ azzal a szemtelen tekintetével, engedtem ki a jóleső nevetést. Pár hét után persze idegesíteni kezdett ez az egész, egyszer pedig úgy megcsömörlöttem ettől a soha újat nem hozó, naponta visszatérő helyzettől, hogy arra gondoltam, ráordítok, mint egy torokgyulladástól frusztrált kóristalány, és ha láttad, hékás, akkor mi van? Persze soha nem szóltam, tettem semmit, és semmi nem vett volna rá, hogy más útvonalat válasszak. Néha féltem, hogy nem lesz ott többet, mert már minden nap vártam az ismerős mondatot, egyre többet gondoltam a fiúra, a hangjára és a tengerre természetesen. A lakásom tele volt akkoriban különféle elfelejtett eredetű, haszontalan, de kidobni se mert cetlivel, bevásárlóblokkal, kimaradt kisiskolás vinyettával, mind ugyanazokkal a szavakkal telefirkálva. Egyszer annyira szenvedtem, a fehér tapétára körmöltem rá a már százszor leírt mondatot: ő már látta a tengert.

Mint az első szerelmeket szokás, gyakran annyira erősen gondoltam rá, hogy elfelejtettem; képtelen voltam pontosan felidézni az arcát, a görnyedten is elegáns tartását, a hangszínét. Ilyenkor mormolni kezdtem magamban az egyetlen, de minden nap hallott mondatát, hogy a

18

Móra Nyúz Kollégiumi alkotók

2004. 03. 11.

délután megszokott idejében újra megfigyeljem, persze mintegy titokban és messziről, a fiút. hogy mire mellé érjek, újra boldogan süthessem le a szemem. Olyan kiszámítható volt. olyan biztonságos: ugyanaz az arc, ugyanaz a hangsúly, ugyanaz a mondat. Ugyanaz a tenger...

Felfoghatatlan hibának, véletlen tévedésnek tűnt, amikor egyszer nem találtam a helyén. Zavartan figyeltem az órám, elkéstem, vagy túl hamar jöttem? Mit illik ilyenkor csinálni?! Kit keressek? Hol? Mi a baj? Van egyáltalán? A koszos szemeteskukára kellett támaszkodnom, hogy el ne ájuljak; mikor elengedtem, akkor vettem észre az ujjam nyomán, hogy a kuka eredendő színe milyen élesen és durván tiszta kék.

Másnap persze csúnya, fáradt és figyelmetlen voltam az álmatlanságtól, viszont azt mégse mondhatnám, hogy nem reménykedtem. A remény, mint valami kis makacs kullancs, valami vérszopó, valami kiirthatatlan, befészkelte magát a zsigereimbe. Mikor befordultam azon a sarkon, ahonnan már látni lehetett a tengerlátó törzshelyét, majd belehaltam a szívdobogásba.

És ott volt. Egyszerűen ott volt. A földet nézte, erőtlennek tetsző

kezéből majdnem kiesett a meggyújtott, de nem szívott cigaretta, a fej kókadt, csak a haj zsíros esését látni. Kába volt, mint én. Mikor remegő lábakkal elé értem, szokásomhoz hűtlenül megálltam előtte, vártam, emelje fel a fejét, nézzen rám, a szemembe, ha mer, miközben próbáltam, nagyon próbáltam nem sírni, nem nevetni. Szerettem volna nyugodtabban lélegezni, mint ahogy képes voltam, amikor lassan és szégyenkezve rám emelte az eddig még csak dacosnak látott tekintetét. Nem volt erőm és nem is akartam megkérdezni: hol voltál, te állat, he, te engem megcsaltál, másnak meséltél, elfelejtettél, biztos. Csak a fejem tudtam megrántani, mért szólna az ember, ha nem tud pontosan fogalmazni. O tudott. Mindig csak fontos dolgokról beszélt és mindig csak a lényeget, ezért nem mutatkozott be sokáig. Mégis hazudott.

- Én tegnap láttam először a tengert. - mondta, én pedig szerettem volna nem válaszolni.

Az ablak Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanabban a kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyában egy órácskára, hogy megmozgassa elgémberedett tagjait. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához a közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában a plafont bámulva. Beszélgettek családról, feleségről, gyerekekről, katonakorukról, nyaralásaikról, ahogy az szokásos az ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, hogy mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő

embert egy idő után szinte csak a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmes párok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba feledkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli

19

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy másik ágyon fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezet őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, hogy mi történhetett

A Móra Kollégiumot képviseltük

Amikor kézbe vettem a szegedi Móra Ferenc Múzeum levelét, melyben felkértek, hogy én is olvassak fel egy Móra szöveget február 9-én, az író halálának 70. évfordulójára szervezett emléknapon, arra gondoltam, hogy újra egy penzum. Elég gyorsan arra a következtetésre jutottam, hogy magam helyett egy Móra kollégistát ajánlok inkább erre a szerepre, hiszen a Móra Kollégiumot legjobb, ha az ifjúság képviseli. Azt azonban magam sem hittem, hogy egy felejthetetlenül szép eseménynek lehetünk majd részesei, egy igazi ünnepnek.

András Lőrinc szép szövegmondását ismerhetjük a kollégiumi Ki mit tud -okról, s azon a délutánon is az egyik legszebb interpretálást tőle hallhatta a szegedi közönség, mely nagy számban és nagy érdeklődéssel vett részt a rendezvényen. A mi jelenésünkre délután került sor - hiszen a felolvasások egész nap tartottak meg is jelentünk a kellő időben. Ahogy beléptünk a Múzeum dísztermébe, szinte abban a pillanatban ült a felolvasó fotelba egy fiatal

az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt!- mondta a férfinak. Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Ha bajainkat megosztjuk másokkal, csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat életedben, melyeket nem vehetsz semmi meg pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melynek száma-bármilyen sok is-véges.

képviselő (egyébként Újszegedé), s elkezdte mondani azt a szöveget, melyet

20

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

napokkal azelőtt Lőrinccel gondosan kiválasztottunk. A tárca-novella Széchenyi szegedi látogatását örökíti meg, amikor is gőzhajóval érkezett városunkba a legnagyobb magyar, s nem kevés pikírt megjegyzést tett például annak a térnek lehangoló állapotára, mely néhány évtized elmúltával majd az ő nevét vette fel. Némi suttogó tanakodás után úgy döntöttünk, hogy szégyen-szemre nem ismétlünk, bárha az új értelmezés izgalmasabb is lenne, ezért sebtében másik szöveg után akartunk nézni. Helyesen úgy gondoltuk, elég tágas a Móra-életmü, nem lesz nehéz kikapni valami olyat, mely egyetemistának is való, meg nem is annyira untig ismert, van benne valami pláne. No de a Múzeumban hirtelenjében nem tudtak előadni egyetlen kötetet sem, mert azok vagy érinthetetlenül a tárlókban vagy gondosan bezárt szekrények mélyén szunnyadoztak. Nosza taxit hívtunk, vissza a Mórába. Rögvest elő is került egy részlet (bevalljuk, kicsit talonban volt néhány szöveg még a válogatás idejéből) a számítógép irodalom mappájából nyomtatás, próbaolvasás, időmérés és rajt. S mi volt a részlet? Az író Aranykoporsó című regényéből a Bajae avagy a Szerelem Könyve c. fejezet egy passzusa. Feltételeztük, hogy talán ezt nem bogarássza elő senki, meg különben is, a szerelemről szól. Mórát az olvasó társadalom inkább meseírónak, szegény kisgyerekekről szóló novellák és korrekt tanulmányok szerzőjének vagy élcelődő, közéleti tematikájú tárcák mesterének tartja. (Egy munkásságát kutató irodalomtörténész szellemes közlése szerint a rendkívül népszerű író

publicistaként afféle Friderikusznak számított a maga korában.) Nos, mi egy melankolikus hangulatú, rendkívül érzékenyen, finoman megmunkált, költői szépségű szöveggel rukkoltunk elő, kettős identitással képviselve Mórát és a Mórát. Az antikvitásban, a korai kereszténység idejében játszódó történet nehéz sorsú szerelmes hőseinek, Titanillának és Gránátvirágnak egyik találkozását mondta el a részlet. Lőrinc nem sokkal a szegedi színház igazgatója után következett, utána egy tanárnő énekelt egy megzenésített Móra verset — ez volt a véletlen szerkesztette kontextus. Kollégista társunk - szerintem hősként - a szöveg előzetes megmunkálása nélkül is nagy átéléssel, hibátlan dikcióval, szépen megformálva adta elő az előadnivalót. Például a körülmények miatt izgulhatott volna jobban, de nem, egy profi biztonságával ült a romantikus olvasólámpa tompa fénye alatt. Volt ennek a napnak valami különösen meghitt, furcsa érzülete -valami gyengéd meghatottság uralta el a résztvevőket. Tekintélyes személyiségeket váltogattak „névtelen" szegediek, volt nagyon öreg és kisgyerek, szépen és rosszul olvasó, s a sok-sok festmény közötti múzeumi félhomályban mintha egy titkos irodalmi páholy tagjai gyülekeztek volna.

Mindeközben ismét és hangsúlyosan érvényessé vált. amire nap. mint nap nem is gondolunk, hogy ez a név - ráadásul jogerősen és védjegyként - végtére a miénk is. Jó kis meleg, puha fészek, meg lehet ágyazni benne.

Erdélyi Ágnes

Mediterrán tanulmányok

2003. november 5-én, a Tudomány Napja alkalmából, J. Nagy László szervezésében tudományos konferenciára került sor egyetemünknek a Feketesas utcában található nagy, fehér épületében, illetve a

konferencia részeként a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában tartott előadást 10.30 órától Khaled Ghazal úr, a Palesztin Hatóság magyarországi nagykövete. E konferencia eseményeiről

21

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

szeretnék az alábbiakban - kissé szubjektív módon - beszámolni. Nem áll szándékomban az előadások tartalmát részletesen bemutatni - azok majd egyébként is megjelennek egy tanszéki kiadványban, ha minden jól megy - , inkább csak a témákat és benyomásaimat említeném.

Mint Mediterráneum specképzésesnek, igencsak ajánlott volt megjelennem a hallgatóság soraiban. A reggel 9.00 órai kezdéssel járó „hajnali" 8-kor való kelés rémképe szemmel láthatóan nemcsak engem viselt meg, hiszen a konferencia délelőtti részén rajtam kívül még öt hallgató jelent meg, ezzel a nézősereg alulmúlta az előadók és a szervezők számát. Ebben persze szerepet játszott a szerdai korai időpont is, hiszen egy történészhallgatónak kb. szerda a legzsúfoltabb napja (szerény tapasztalataim szerint). Délelőtt három előadásra került sor a palesztin nagykövet SzAB székházbeli felszólalásáig. Elsőként Balogh Ádám PhD-hallgató tartott előadást A Macedón Harc és a szaloniki görög főkonzulátus 1904-1908 címmel. Talán a korai időpont az oka, vagy csak a téma iránti érdektelenségem, esetleg a felolvasóest jellegű előadás, de e bizonyos főkonzulátus hátsó bejáratának fontos szerepén kívül más lényegi dolog nem igazán ragadt meg emlékezetemben. Ezt Roszik Zoltán Vichy-Franciaország és Magyarország politikai kapcsolatai, 1940-1941 című előadása követte. Bár az előadásmód jobb volt, igazán ez sem fogott meg. Valószínűleg biológiai órám kezdett ébredezni, mert a harmadik előadás -Szajcsán Éva: Levelek és karikatúrák a Jugoszlávia ellenes propaganda szolgálatában - már kimondottan szórakoztató és emlékezetes volt (s nem feltétlenül azért írom ezt. mert hölgy volt az előadó). írásvetítővel megjelenített Rákosi-korszakbeli karikatúrák is kiegészítették a Rákosi-korszakbeli, minisztériumi magánlevél-hamisítványok, helyenként derültséget kiváltó tartalmának ismertetését.

Ezt követően a program a SzAB székházban folytatódott, ahol már sokkal többen tették tiszteletüket oktatók, hallgatók, városi TV, s bizonyára egyetemen kívüli magánszemélyek is. A nagykövet pontosan akkor érkezett, mint mi, s nagyjából pontosan kezdődött az előadás. Mint már korábban említette egyik kurzusom vezetője, a palesztin nagykövetség hazánkban három főből áll: egy nagykövetből, aki jól beszél magyarul, egy titkárból, aki még jobban beszél magyarul, s végül egy tolmácsból, aki egészen kiválóan beszél magyarul. Végül a nagykövetség kétharmada jelent meg, a nagykövet és a tolmács. A nagykövet anyanyelvén tartotta előadását. így eleinte csak a tolmács nyelvismeretéről győződhettünk meg. A téma a meghirdetettel (A palesztin társadalom) ellentétben általános jellegű volt, a nagykövet ismertette a közel-keleti konfliktus gyökereit, a sikertelen rendezési terveket, kitért a palesztin nép problémáira, kirekesztettségükre, a palesztin telepek körül épülő falra - s üde színfoltként - a vízlelőhelyek körüli huzavonára. Mindezt tette - a magyar és külföldi médiából nap, mint nap áradó tájékoztatással szemben -palesztin szemszögből. Az előadást semmi sem zavarta meg, leszámítva megrökönyödésünket a plafonról alászálló porszemcsés vakolat, illetve tanszékünk egyik tanárának elbóbiskolása miatt (nevét most ne említsük). Az előadás második felét a hallgatóság kérdései adták, s ekkor a nagykövet is megcsillantotta nyelvismeretét, azáltal, hogy a magyarul elhangzó kérdésekre azonnal válaszolt, a tolmácsnak csak a választ kellett fordítani (nyílván ez is része a diplomaták által gyakran alkalmazott hatáskeltéseknek). Összességében a program ezen része kb. két órás volt. Ezután szünet következett, majd 14.00 órától a folytatás a Feketesas utcai épület, III. emeleti ,.EU-tárgyaló"-ban.

Először is Anderléné dr. Sajti Enikő tanárnő foglalta el (J. Nagy László és Kövér Lajos tanár urak után) a tanácskozás

22

Móra Nyúz Közéiet

2004. 03. 11.

elnöki székét az immár megszaporodott hallgatóság előtt, majd tisztázódott, hogy egy előadás elmarad (Csoóri-Bányai Réka: A diplomácia kudarca: a: iraki háborúhoz vezető út), s a további menetrendben is némi változás áll be. Ezt - s némi baráti hangvételű huzavonát - követően Pintácsi Katalin folytatta a konferenciát A Mediterrán Paktum és az olasz semlegesség témájával, melyet Hollósi Szonja, kissé modern irodalomtörténeti beütésű, előadása követett Ahmed Sefriouitól Nina Bouraouig: a maghrebi-francia viszony fél évszázada (1954-2002) címmel. Ennek keretében áttekintő képet kaphattunk a Maghreb országok irodalmi műveiről, illetve azok francia fogadtatásáról. Kukovecz György tanár úr kérdései és az előadó válaszai után Wagner Péter következett Identitás és nemzetállam Irakban című remekbeszabott és érdekes előadásával. Az előadó - aki Batiz Andrással közösen, nemrég jelentetett meg egy könyvet hasonló témában - kitért az iraki kisebbségek nemzettudatára, illetve a mindenkori hatalom ezzel szembeni fellépésére, vagy éppen azt támogató voltára. Rövid (cigaretta)szünetet követően Komár Krisztián adott elő - egy saját szavaival élve „abszolút jelentéktelen" eseményről - Egyiptom 19. századi történetéből, egy kissé ideges, de szórakoztató és érdekes tanulmányt (II. Abbász Hilmi trónra kerülése Egyiptomban és a magyar külpolitika). Miután megtudtuk, hogy a fenti eseményben milyen fontos szerep jutott a dátumokkal játszadozó diplomáciának (az ifjú uralkodó 18. születésnapjával kapcsolatban), illetve a Monarchia tengerhajózásának (az egyiptomi trónörökös Bécsben tanult, s osztrák-magyar hajón tért haza), Protovin Csaba következett A víz közel-keleti szerepét áttekintő, nyugodt hangvételű, kiváló előadásával. Az aprólékos földrajzi ismeretekről is árulkodó tanulmányt Prantner Zoltán hallgató. TDK-t és OTDK-t is megjárt dolgozata követte. Az igencsak periférikusnak mondható, majdhogynem

marginális témáról (Magyarország és Jemen diplomáciai kapcsolatai 1957-1963 között) érdekes, humoros eseményekről is beszámoló, aprólékos előadást hallhatott a fogyatkozó publikum. Az újabb (cigaretta)szünetet követően a Történeti Szakkönyvtár vezetőjének, Tandori Máriának igen jó tanulmányát hallgathattuk meg - melyre időben felértünk volna, ha nem várjuk meg, hogy Eördögh tanár úr elszívja rendkívül hosszú, Eve cigarettáját - A korziaki angol királyság és a barbár államok közötti, viszontagságos újkori viszonyokról. Végezetül Szélinger Balázs következett A magyar állami hajózási vállalatok útvonalai a dualizmus korában című, szintén igen részletes és alapos, statisztikai adatokkal teletűzdelt előadásával. A konferencia végül az elnöki tisztet ellátó Sajti Enikő és J. Nagy László értékelő szavaival zárult, kb. negyed hét tájban.

Összességében - véleményem szerint - igen jó, érdekes és rendkívül alapos előadások hangzottak el ezen az egész napos konferencián. Kissé zavaró volt ugyan az előadók általános, néha erőteljes izgatottsága (ez alól csak Wagner Péter, Protovin Csaba és Szélinger Balázs képezett kivételt), de ettől függetlenül a hangulat oldott és kötetlen volt. Az előadások hossza elvileg 15 perc lett volna, ám ezt csak ritkán sikerült betartani (csak Protovin Csabának, Prantner Zoltánnak és Szél inger Balázsnak sikerült), így aztán gyakran derűs mosolyt váltott ki a hallgatóságból, amikor dr. Sajti Enikő tanárnő kis cetlire (a konferencia meghívójára) írt számokkal hadonászva jelezte az előadónak, mennyi van még előadásából hátra. Jómagam pozitív véleménnyel vagyok az előadás - kissé ugyan családias - színvonaláról, s amint a tanácskozás utáni visszhangokból megítéltem nem is voltam egyedül. Szóval, várjuk a következő konferenciát! (Meg a kiadványt is!)

Illés András

23

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

Itt a farsang, áll a bál!

Mi a farsang? A farsang nem köthető pontos napokhoz: minden évben máskor kezdődik és máskor ér véget, de az biztos, hogy vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt első napjáig tart. Vidám, tavaszelőző ünnepség, mely a nagyböjttel ér véget. A farsang a telet, hideget, sötétséget legyőző örömünnep és egyben az élet újraindulását, a termékenységet és a házasságot élteti. Jóval felszabadultabb, mint a többi ünnep és a szigorúan szabályozott hétköznapok rendjével szemben a móka, a játék, a vígság, a tánc, az evés-ivás, az álarcos felvonulás, a tobzódás jellemzi. Egy XVII. századbeli ismeretlen szerzőjű krónika a következőképpen vélekedik a farsangról: "Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá...". A maszk mögé bújva az ember személytelenné válik. Az ölti fel, aki el akarja rejteni magát, s így az álarc mögött feloldódnak gátlásai. Eleinte azért öltöztek az emberek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a gonosz erőket és a hideget. Az ünnep arra is jó alkalom, hogy az egyes tájegységeken utánanézzenek a helyi farsangi népszokásoknak.

A farsang szó eredete A magyar farsang kifejezés a „húshagyókedd, farsang éjszakája" jelentésű német Fastnacht (/•osteH^böjtölés; Nacht=é]je\) szóból, pontosabban annak bajor-osztrák változatából a Faschung vagy Fasching kifejezésből származik. (Ezt a szóformát őrzi a Nyitra megyei farsangi köszöntő, amelyet Kodály Zoltán jegyzett fel 1909-ben. Refrénje így szól: .Agyigó, agyigó,

fassang, fassang\") Ez a fogalom a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző éjszaka elnevezése volt. Az idők folyamán a fogalom már a böjti

napokat megelőző egész időszak jelölésére szolgált. Első írásos jelentkezését 1283-ból ismerjük bajor-osztrák adatokból, de Magyarországon a középkorra tehető a kialakulása. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német mintával kell számolni. Ezt az is bizonyítja, hogy nálunk a latin gyökerű karnevál kifejezés a farsangra vonatkozóan nem honosodott meg, inkább a városi, álarcos, báli mulatságokra használják a hétköznapi szóhasználatban.

Mi a karnevál? Ennek az ünnepi időszaknak egy másik elnevezése a karnevál. A természet újjászületését köszöntő tavaszünnepségeket tartották ilyenkor. A régi görögök Dionüszosznak áldoztak, míg az ókori Rómában a február 15-én rendezett Liipercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A mai napig őrzi ezt a hagyományt a velencei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz. Ez talán Európa leghíresebb karneválja. Farsang idején Velence a színpad, álarcosai pedig a szereplők. Az ókori görög komédia maszkjai és a híres velencei porcelánarcok vegyülnek a jelenkori őrületekkel (pl.: a Csillagok háborúja űrlényeivel). A velencei karnevál sok részletet megőrzött a múltból: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák és az ég hírtelen tele lesz menekülő színekkel, léggömbök százai repülnek, imbolyognak a magasban, mintha Velence is szállni készülne. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipszgalamb. Az emberek kiáltoznak, " Viva Venezia! Ciao VeneziaV, a

24

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

Columbina pedig a magasban kinyitja a hasát, és hullani kezdenek a szalagok és a konfettik. Húshagyókedd a karnevál utolsó napja, és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle, hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, s ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábuval, amit aztán tűzre vetnek. A nép zokogást mímel, majd visonganak, és a seprűjükkel ütik a földet. A szalmabábu jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz, mely a megtisztulást jelképezi. Tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez. Másnap, hamvazószerdán megkezdődik a nagyböjt.

A karnevál szó eredete

A karnevál szó a ,.hús elhagyása" jelentésű, középkori latin carnelevare szóból alakult ki. ami eredetileg a húshagyókeddet jelölte. A szó a carne (hús) szóból vezethető le, hiszen a karnevál időszaka a böjt előtti időszak. A carne vale jelentése: ég veled hús. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal. hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha, csirke) fogyott. Más nézetek szerint a karnevál szó a carrus navalis-ra vezethető vissza, ami ..hajókocsit" jelent. Carrus navalis-nak nevezték azt a kerekeken guruló, hajó

formájú szekeret, amelyet minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin. Ez az eredetmagyarázat valószínűleg téves, ugyanis a carrus (kocsi) szó az olasz nyelvben minden esetben megőrizte a két "r"-es alakot, a carneval szót pedig egyik későbbi változatában sem írják két "r"-rel.

Farsangi szokások

A legtöbb farsangi szokás szerte a világon hasonlít egymásra. A tél temetése, a tavasz köszöntése mindenütt jelentős hagyományokkal bír. A tűz, a maszkok, az álarcok és jelmezek felöltése, de a karneváli hangulat, a bálok és az evés-ivás is mindenütt jellemzője ennek az év eleji hangulatnak. A farsang a tél és a tavasz örökös küzdelmének megjelenítése is egyben, a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A nagy evések és ivások időszaka ez. mellyel szimbolikusan a természetet kívánták nagy bőségre késztetni. Ehhez kapcsolódnak hagyományos népszokásaink, a kormozás, a busójárás, és a téltemetés - melyek a gonosz tél elűzését jelképezték. Ekkor a falusi emberek felöltöztettek egy, a telet jelképező szalmabábut és nagy dirrel-durral sok tréfával, mókával fűszerezve elégették. Voltak olyan települések, ahol a tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt szereplők játszották el. Természetesen a viadalban a tavasz került ki győztesen, a tél pedig szégyenében elbujdosott.

A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a farsangfarká-n tartották. Ilyenkor maskarába bújt emberek jártak házról házra. adományokat gyűjtöttek, köszöntőket mondtak, mellyel az esztendő bőséges termését az emberek jövőbeli sikereit hivatottak megjósolni. Ebben a három napban került sor a zártkörű kocsmai asszonymulatságokra, a farsangi paródiákra (pl. temetésparódiák) és az álesküvőkre. A lakodalmak időszaka is a farsang idejére esett. Ennek oka az volt,

25

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

hogy különös mágikus kapcsolatot képzeltek az egybekelő ifjú pár és az ébredő természet között. A hajadon leányok nagyon várták már a farsang közeledtét, mert ilyenkor sokuknak "bekötötték a fejét". A farsang gondolatköre a házasság témája körül forgott. Szokás volt például azokat a lányokat, akik a farsang végén pártában maradtak, kicsúfolni. Késő téli szelleműzés: A farsang a tél befejeződésére utal. Ennyiben a téli ünnepkör része, de már előre, a tavaszra utaló mozzanatok is megjelennek benne. Eleve egy ősi hiedelem hívta életre a hozzá kapcsolódó zajos mulatságokat. Azt hitték ugyanis az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, alakoskodással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni őket. Itt kell megemlítenünk a busójárást is: Busójárás: téltemetés, télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor ijesztő ruhákba bújtak, mert azt várták, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén a tél halálát szimbolizáló szalmabábu égetése történik. A beöltözött emberek ezenkívül bao-bao kiáltással és kürtszóval, kolompokkal végigjárták a házakat, udvarokat és körbejárták az állatokat, majd hamut szórtak szét a portán. Ettől azt remélték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Az utcán pedig a nők haját húzgálták, hogy minél nagyobbra nőjön. Az ünnepség fénypontja a férfiak közötti főtéri viaskodás volt, ami régen a férfivá avatást jelentette. A szokács Mohácson alakult ki. Kormozás és kiszehajtás: Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre kapjon. A kormozás, busójárás, téltemetés szokásai mind a gonosz tél elűzését jelképezték. A tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. Természetesen a tavasz lett a győztes, és a tél elbujdosott szégyenében. Sok helyen a telet jelképező szalmabábu elégetésével vettek búcsút a hosszú téltől.

A palócoknál pl. virágvasárnapon került sor a kiszehajtásra. A kisze jellegzetes böjti eledel: savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit egy télen át nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle. A leányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, mely a kiszét szimbolizálta. A bábot elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetve a ruháit, vízbe dobták. Ilyenkor abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre viszi, jövendöltek a jelen lévők férjhez meneteléről. Van azonban arra is adat, hogy a bábot elégették.

Farsangi ételek

A farsangi ételek általában húshagyókeddhez kapcsolódnak, mert utána következett a nagyböjt. Ilyenkor sokat és sokfélét ettek, hiszen a sok-sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték. Az ételekhez hiedelmek kapcsolódtak: disznófejet, kolbászt ettek varázsló szándékkal. Fekete tyúkot vágtak, hogy a következő időszakban sok baromfi legyen az udvarukban. A húslevesbe hosszú tésztát főztek, hogy a termés is hosszúra nőjön majd az aratásig. A farsang elengedhetetlen étele hosszú idő óta a fánk. amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. Például a Szerémségben azért sütöttek minden háznál, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Az első sütetből sokan eltettek néhány darabot, megszárították, porrá törték, és az év során megbetegedett állatok takarmányába tették. Miután akkoriban még disznózsírban sütötték, jól mutatta a zsíros és a következő böjtös időszak zsírtalan étkezésének határát.

A fánk története Két változat ismeretes a fánk keletkezéséről. Az egyik szerint egy népszerű bécsi pékmester, Krapfen műhelyében készült, mégpedig a mester halála után. Az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak

26

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

érte az emberek. Özvegye azonban nem tudta a kellő gyorsasággal ellátni a türelmetlen sorbanállókat, kijött a sodrából és mérgében egy darab kenyértésztát akart valakinek a fejéhez vágni. A tészta azonban szerencsére a forró olajban landolt, és pillanatok alatt gyönyörű aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek. A másik változat szerint a francia forradalom áldozatául esett királyné, Marié Antoinette

fedezte fel egy utcai mézeskalácsosnál a fánktésztát, amikor egy farsangi álarcosbál alkalmával álruhában szórakozott a karnevált ünneplő tömegben.

Itt a farsang, áll a bál! Eljött a mulatozás, bálozás ideje. Együnk, igyunk, amennyi belénk fér. Ám ne feledjük a népi bölcsességet: "minden farsangnak van böjtje".

Gaál Anna

A rímek mestere

Túl a Maszat-hegyen -

„Maga az írás az, ami örömet okoz. a költészettel való ismerkedés. Egyrészt nincs olyan nagyon komoly, mély mondanivalóm, amit úgy nagyon meg akarnék osztani a világgal, másfelől olyan igazi, saját hangom sincs "-mondta még 1999-ben. első kötetének megjelenése után Varró Dániel egy vele készült interjúban. Mai világunkban, a munka és a tévé szorításában az embereknek már alig jut idejük olvasásra, s ha könyv után nyúl is valaki (és nem a képernyőt bámulja), feltehetően inkább a prózát a választja. Ritkán olvasunk verseket, ezért is feltűnő, ha egy költő visszhangot vált ki egy kötettel. Főleg, ha az neki az első... Noha az egész országot lázba hozó, országos sikerről Varró Dániel Bögre azúrja kapcsán sem beszélhettünk, de az tény, hogy az akkori könyvhéten feltűnést keltett, s gyors egymásutánban három kiadást is megért. Sokan méltatták az akkor 22 éves, magyar-angol szakos egyetemista fiút, megszerették verseinek könnyed, játékos hangvételét és humorát, és kiemelték bravúros rímelési technikáját, mely bevallott példaképééhez, Kosztolányiéhoz hasonlítva is megállja helyét. Nos, hosszúnak tűnő hallgatás után tavaly újabb művel jelentkezett a fiatal magyar költőnemzedék jeles alakja. A négy éves szünetet egyébként talán az indokolja.

Varró Dániel új kötete

hogy Varró a költészet mellett műfordítással is foglalkozik, és meglehet, erre fordított inkább több energiát. Akik az első kötet játékossága után úgy vélték, hogy a következő kötetet inkább az elmélyültség, a komolyabb mondanivalót hordozó versek fogják dominálni, azok-tévedtek. Túl a Maszat-hegyen - Muhi Andris és a pacák birodalma díszeleg a borítón a cím, egy repülő zsiráfnak (zsiráfmadárnak?) és a rajta lovagló kisfiúnak a társaságában. Ezek után már nem hathat túlzottan nagy meglepetésként az olvasóra a műfaji megjelölés sem: verses meseregényen dolgozott hát ily sokat Varró Dani.

Varró Dániel

27

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a költő ifjabb korában (tizenkét évesen) alkotott már egy hosszabb lélegzetű művet, egy, a Toldihoz hasonló trilógiát: Nyuszika, Nyuszika szerelme. Nyuszika estéje. Úgy látszik, hogy nem szereti magát szűk keretek közé szorítani... Nohát, erre most nem kényszerült: szabadon mesélhet oldalakon keresztül. Meseregény: gyerekeknek szól tehát -gondolhatnánk rögvest, és ebben persze nem is tévednénk sokat. De azt hiszem, mindannyiunkban él valahol a gyerek... Csak van, kiben mélyebben lakozik, s van, akinél könnyebben előbukkan. Bevallom, én megkockáztatva környezetem minden cikizését, egyúttal bátran vállalva a „nagy gyerek" jelzőt rávetettem magam a könyvre; igen, eloroztam húgom elől, és azonnyomban elolvastam. És sajnos, nagyon hamar a végére jutottam, pedig még szívesen barangoltam volna abban a mesevilágban, ahol a Büdös Pizsamázó, Lecsöppenő Kecsöp Benő, Szösz néne és a többiek élnek... Igaza van Parti Nagy Lajosnak: tényleg varázslatos ez a könyv. Legszívesebben odaadnám minden gyereknek, hogy olvassa el (hisz azért mégiscsak nekik íródott). A sztorit homályban hagyom - már csak azért is, mert egy rendkívül szerteágazó, és rengeteg szereplőt felvonultató történetről van szó — ami talán a kisebbeknél a a megértés rovására is mehet.

LV'ARRÓ DÁN IBL

A MASZATtHEC.^ Muhi Andris és * fali;.' hím

De természetesen olvashatunk királylányról, elrablásáról, gonosz cárról,

önfeláldozó, világot járó legényről (ő éppen Muhi Andris), ármányról, szerelemről, harcról a Maszat-hegyiek és Pacacár között. Mindezt humorral átitatva, és - bravúrosan rímbe szedve (kivétel az utolsó fejezet, ahol áttér az időmértékes verselésre). Hihetetlen, hogy tud bánni Varró a szavakkal, mennyire birtokában van nyelvünknek - ezért minden elismerés megilleti. S emellett még arra is marad energiája, hogy megidézze más költők szellemét - ebből a szempontból is érdekes a mű talán legjobb „betétdala", A Bús, Piros Vödör dala, mely formáját tekintve József Attila Születésnapomra című versére „rímel" - egyébként pedig egy magányos vödör panaszolja el benne szerelmi bánatát:

„A Kék Lapát! A Zöld Lavór! Volt életemben pár lamúr -

Zománc románc. "

Hát az ilyen és ehhez hasonló részek miatt lesz nagyon mulatságos és szórakoztató ez a könyv. Varró arra is odafigyelt, hogy a mai fiatalság hangján szóljon, ez jelent egyrészt némi lazaságot; másrészt pedig feltűnnek a műben olyan dolgok is, mint mobil, vagy e-mail. És felbukkan, nem is egyszer, a költő is, mint a főszereplő barátja, valamint egy bizonyos Morzsányi Géza - talán nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy az ő alakjában Varró a Magvető Kiadó vezetőjét, Morcsányi Gézát örökítette meg. És ami még fontos: a kötetet a szerző nővérének, Zsuzsának a rajzai színesítik.

Bár Varró a mű folyamán többször is megemlíti az alkotás nehézségét, és korholja magát csapongásáért, azért szerintem elégedetten tehette le tollát. Lehet, hogy már megtalálta a saját hangját...?! Mindenesetre kíváncsian várhatjuk, hogy mivel jelentkezik legközelebb...

Hraskó István

28

Móra Nyúz Közélet

2004. 03. 11.

Barangolás

Avag}' eg}' elfogult kedvcsináló egy nyugis kis településhez.

A hely, amit röviden be szeretnék mutatni, a szülőfalum Jászszentandrás. Egy kicsiny, kb. 3000 lelket számláló település a Jászság északi részén. Szegedtől 200, Budapesttől 100 kilométerre.

A jászokról tudni érdemes, hogy igen lokálpatrióta, mégis vendégszerető népség. Ez jellemző Szentandrásra is, mely jelenlegi formájában nem túl hosszú múltra tekint vissza. A 13. század végén már megemlített jász település ugyanis a török időkben teljesen eltűnik, majd az 1700-as évek végén találkozunk vele újra, amikor már 1-2 család lakja.

A falu meghatározó jövedelemforrása nagyon sokáig a mezőgazdaság volt, mely manapság is jelentős szerepet tölt be a falu életében. Továbbá igen jelentős az ingázók száma, amely a közeli nagyobb cégeknek, gyáraknak köszönhető (pl.: Electrolux-Lehel stb.). Az utóbbi években azonban a turizmus is jelentős szerepet kapott. Köszönhető ez a hatvanas éveknek, mikor is olaj helyett termálvizet találtak. Ezt az adottságot sokáig nem használták ki. Mára azonban sikerült egy termálstrandot 3 medencével, és egy cirka 150 férőhelyes kempinget kialakítani, melyek egy 3ha nagyságú területen helyezkednek el. A feltörő víz 42°C-os és 36 fokosán kerül a medencékbe, a végtagi és egyéb reumatikus panaszoktól szenvedő vendégek nagy örömére. A vendégkört egyrészt honfitársaink, másrészt külföldi turisták alkotják. Ennek eredményeként a falu mára már számottevő betelepült német és holland ..kisebbséggel" gyarapodott. Ami természetesen nem csak a termálvíznek köszönhető, hanem a falu nyugalmának és fekvésének is. Eger városa 60 kilométer távolságból csalogatja a

Szépasszonyvölgybe vagy a várba igyekvő turistákat, de a Kékes is látótávolságon belül van, ami inkább túrára csábít a hegyek közé. Túráinkat pedig kipihenhetjük egy kis semmittevéssel a termálstrandon, illetve a szentandrási borkultúrát és a helybelieket megismerve egy pohár Szentandrási Háromemberes Rosé Cuvé (ad-hoc elnevezés tájborunkra) társaságában.

Akkor sem kell azonban messzire utaznunk, ha kulturális ismereteinket szeretnénk bővíteni. Kezdhetjük falunk büszkeségével, a század legelején épült római katolikus templommal, melynek falait Abanovák Vilmos (ld. Szeged-Hősök kapuja) és Chiovini Ferenc, régebben nagy port kavart freskói díszítik. A művészek ugyanis a munka közben bámészkodó és lábatlankodó helybelieket belefestették a pokolba. Ennek köszönhetően az oltár bal oldalát díszítő freskókról a pokol tüzében senyvedő eleink arca köszön vissza.

A környék egyéb látnivalókban is gazdag. Jászapátin (kb. 10 km) Vágó Pál festőművész (Szeged, Móra Ferenc Múzeum-Szegedi Nagyárvíz) szülőházában berendezett múzeumot csodálhatjuk meg. Ha távolabb utazunk a Jászok fővárosába, Jászberénybe, megtalálhatjuk Lehel vezér kürtjét (nem bizonyított, hogy az övé), illetve július táján belefuthatunk a Jászexpóba. amely az évente megrendezendő Csángó Fesztiválnak is otthont ad.

Természetesen nem fogom most felsorolni az összes látnivalót és eseményt, csak annyit mondhatok, hogy akiben ez, a teljesség igénye nélkül összeállított kedvcsináló érdeklődést keltett, az bővebb infóért fordulhat hozzám, illetve nagyon szívesen látjuk kis falunkban.

Kálmán

29

Móra Nyúz Szubjektív

2004. 03. 11.

"Mindenütt jó.. ." - első rész

Hazamegy a delikvens, miután megjárta a hadak útját, mondjuk tett egy szokásosnak mondható kört a tanszéke és a TO között, esetleg még néhány órát is meglátogatott, persze hogy minek, azt maga sem tudja, de ha már így alakult, hát így alakult. Szóval hazamegy, persze ez is kinek mi, hogy haza, de maradjunk annyiban, hogy az egyetemhez képest mégis inkább otthona az a hely, ahová tart. Van persze fokozata annak is, hogy haza, de a delikvensnek ezúttal nem ilyetén érzelmek fontosságán kell majd elméláznia. Felballag a sokadik emeletre, persze ez is kinek mi, hogy sokadik, de ha elég fáradt és a lift eléggé otthagyta, akkor minden sokadik. Azt gondolja, hogy most aztán, persze ez is kinek mi, hogy most aztán, de azért gondolja. Mindenek előtt azonban ellátogat a mellékhelyiségbe, vagy -re. ahogy tetszik. Persze elzárja a vízcsapot, ahogy tette ezt előző nap is, meg azelőtt is, és minden bizonnyal fogja tenni következő nap is, meg azután is. Nem azért, mert a csapot nem lehet elzárni, bár a delikvens minden nap azt hiszi, hogy ma már biztosan nem lehet elzárni, de azért mindig el lehet, csak valami rejtélyes okból másoknak ez nem szokott sikerülni. Delikvens meg közel lakik nevezett vízcsaphoz, és mióta rájött, hogy indokolatlanul gyakori mellékhelyiség-látogatási ingerei nem is indokolatlanul gyakoriak, azóta bőszen zárogatja elfele a vízcsapot, hátha. Aztán kivánszorog a konyhába, mely konyha meglepően kulturált állapotot mutat, ez is milyen hülyeség, mióta mutogat egy konyha bármit is, nemhogy állapotot, mindegy. Szóval a konyhában is elvégzi az elvégzendőket, visszaegyensúlyoz vízcsaphoz közeli lakhelyére, közben a hamarost bekövetkező táplálkozás reményének boldog mosolyával ábrázatán lelkesen köszönget a szemből érkezőknek. Aztán elgondolkodik. Vajon az éhségtől hallucinációi támadtak volna? Vagy a

délibáb már lakóhelyén is megszokott jelenséggé vált? A szemből érkező vajon egyáltalán nem létezik, vagy csak problémák vannak a hallásával? Esetleg ő, a delikvens nem létezik? Akkor viszont mi ez a mardosó érzés gyomortájékon, amiről egyébkén honnan tudjuk, hogy az pont gyomortájék? Csak mert mindig mindenki azt mondta, hogy gyomortájékon van? Ki tudja, hol a gyomra? Jelentkezzen, a helyes megfejtők részesülhetnek a helyes megfejtés birtoklásának dicső elégedettségében. Délibáb-hallucináció-nagyothallás problémaköre feledve, a táplálkozás és a mosogatás egy időre elfoglalja delikvens egész elméjét. Aztán az a csábító gondolat fészkeli be magát nevezett elmébe, hogy most icipici lazítás következik. Elmereng azon, hogy hallgasson-e valami kellemes zenét, bár elég sokáig tartana megválaszolni a kérdést, hogy mi felel meg legjobban a kellemes zene megnevezésnek, vagy inkább csak mozdulatlanul feküdjön az ágyán, de ezt a kérdést szerencsére hamar megválaszolják helyette. A hiába elzárt, azóta már újra csöpögő csap megadja az alaphangulatot, a kilincs rendeltetésszerű használatáról fel nem világosított szomszédok ajtócsapkodásai hozzák a ritmust, és a delikvens lakóhelyéhez közeli, túlságosan is közeli mosógép is beszáll a zajkeltésbe. Ennek minden apró zörejét remekül hallhatja kedves hősünk, ugyanis a mosógépközeli lakhely zajosságát súlyosbítandó, a mosógépet használók az ajtó csukott helyzetét mintha abnormális állapotnak tekintenék, ebből is kiderül, még a normális és abnormális állapot is nézőpont kérdése, persze az is lehet, egyszerűen csak senkit nem akarnak megfosztani a "gépzene" élvezetétől. Aki elég naiv, az persze ilyenkor felülkerekedik első dühén, és azzal nyugtatja magát, hogy így legalább megkímélték az éjjel egykor is rokizó masina hallgatásától. Persze téved... és az

30

Móra Nyúz Szubjektív

2004. 03. 11.

ajtó éjjel egykor sincs becsukva. És hogy ne legyen unalmas a rákendroll. valaki biztosan besegít, énekhanggal mégis más... De ha még ez sem lenne elég, reménykedhet a reménykedő, hogy az utca másik oldalán, ahonnan már az öreg Bródy is írt és énekelt, szóval onnan még mindig felcsendülhet néhány kedves taktus, vagy ha minden kötél szakad, bízhat abban, hogy valahol megszólal valami finom gitárnyúzás, mert azt éjfél után jó hallgatni, és minél többel vagyunk éjfél után, csak annál élvezetesebb lesz. Mindenféle delikvensek zenei képzésére egyáltalán nem lehet e helyt panasz. Aki meg aludni akar, az vessen magára, hátha vihart arat. Vagy aludjon reggel. Minek egyetemre járni? Előző nap úgyis megjárta a hadak útját, jár egy kis pihenés. Feltéve ugye. ha hajnali fél kilenckor az éppen műszakban levő portás nem kénytelen felébreszteni a még szundikálókat, mert valaki azt gondolta az este, jobb éjszakája lesz, ha egy gépteremkulcs társaságában tölti... ízlések és ficamok... Storcz Botond is a

barátnője meg a két olimpiai aranyérme mellett éjszakázott...egyszer! De a gépteremkulcs egyes helyeken rendszeres hálóvendég, lassan már ki kell neki utalni egy csekket, hogy befizesse az esedékes összeget az esedékes ottlakásért. Nade. Felébresztett delikvensünk nem morfondírozik a gépteremkulcs szociális problémáin, inkább arra gondol, hogy mégiscsak akkor kellett volna felkelnie, amikor először felburukkolta az ablak mellé költözött galamb. Mert aztán felburukkolta még néhányszor, de ő derekasan ellenállt. Közben arra gondolt, hogy akkoris és csakazértis kialussza magát. Vagy ha mégsem, akkor nemes bosszút áll. Következő héten hazautazik, jó messze a galamboktól, zenei képzéstől, rokizó mosogéptől és hasonlóktól, és aztán akkor teljesen kipiheni magát, és még tanulni is lesz ideje...

Folytatása következik... kat@

Hol van már a szép világ? -avagy egy kabát története-

Pedig minden olyan szépen indult ezen a februári estén. Baráti táraságunk a kollégium büféjében gyűlt össze egy kis „alapozásra". Évfolyamtársunk születésnapját és a vizsgaidőszak végét ünnepeltük. Előkerült több üveg bor, sütemény, és persze a kötelező jó hangulat. Az ajándék is elérte célját, hisz' ünnepeltünk szinte meghatódva vette át azt. Az utolsó busszal a Kis Bajort céloztuk meg, ott még mindegyikünk gondoskodott a további jó hangulatról egy kis vbk segítségével. Innen utunk Szeged egyik legnépszerűbb szórakozóhelyére vezetett. Gyalogosan, még mindig vidáman közelítettünk a diszkó felé. Belépve a „szentélybe" (jómagam sohase rajongtam a helyért!) kezdődtek a problémák. A ruhatárnál a szokásos heringeffektus, kisebbfajta közelharc kezdődött, de

szerencsére nem a túlélésért (bár úgy tűnt, sokaknak ez létkérdés), hanem a kabátok minél előbbi leadásáért. Miután ezt a csatát megnyertük, és a kabátok bekerültek helyükre, (legalábbis ekkor még azt hittük, hogy minden rendben) átadtuk magunkat a féktelen tombolásnak. A zene jó volt, a társaságunk még jobb. szóval minden adott volt egy fergeteges éjszakához. Hajnali fél háromkor társaságunk egy része úgy döntött, hogy hazamegy. Elő a kabátjegyekkel, irány a ruhatár! Ekkor szembesültünk az akkor még kevésbé súlyosnak tűnő gonddal, hogy az egyik bilétának se híre, se hamva. Társaságunk fáradtabb része taxiba szállt és inkább nyugovóra tért. Na semmi baj, mi egy kicsit tovább maradunk, majd a végén úgyis megkapjuk a kabátot. Hát nem ez történt! A kabát eltűnt, mint szürke szamár

31

Móra Nyúz Szubjektív

2004. 03. 11.

a ködben. Lázas keresés a ruhatárakban, pulthelyiségnél, a dj pultnál. Azóta se találtuk meg. Utólag persze sikerült ..rekonstruálni" az eseményeket. A ruhatári közelharc közben a kabát a földön landolt, amelyet többen meg is tapostak. Azt hiszem ez az a fajta emberi mentalitás, amivel nem lehet mit kezdeni. Pedig csak annyit kellett volna tenni, hogy valaki lehajol érte, és beadja. Vagy talán olyan nagy kérés ez manapság? Szerintem nem!!! Azt hiszem, nagyon sokan vannak még olyanok, akiknek nagyon sokat kellene még emberségből, odafigyelésből tanulni. Figyeljünk már egy kicsit, próbáljuk felnőni. Aki képes megtaposni egy kabátot csak azért, hogy előbb jusson a tánctérre, az legközelebb talán embereken fog végigmasírozni, hogy célját minél előbb elérje. Nagyon elkeserítőnek találom, hogy egyesek képesek ilyesmire. Akadt olyan

valaki persze, aki lehajolt a kabátért. de sajnos nem tisztességes szándékkal, hanem a saját maga javára. Hová jutottunk? Kabátot lopkodunk! Az szinte nem is számít már, hogy egy embertársunk a februári éjszakában gyakorlatilag júliusi ruházatban kell, hogy hazamenjen. Hát legyen vele boldog!

Le kell szögeznem, hogy nem magával a szórakozóhellyel van baj, hanem azzal az emberi viselkedéssel és mentalitással, ami ott egyes emberek fejében eluralkodott. Annyira nincs semmi baj a diszkóval, hogy az egyik munkatárs csoporttársamat kocsival hazavitte! Mindnyájunk számára élményekkel, de főleg tanulságokkal teli éjszakát hagytunk ekkor magunk mögött.

Kajcsa Szilárd

Pályaválasztási tanácsadó

Ha jól akarsz élni, ha el akarod kerülni a felesleges csalódásokat, ha azt szeretnéd, hogy nyugodtan végezhesd a dolgod, és azzal foglalkozhass, amit szeretsz, keményen el kell gondolkodnod, mennyi esélyed van az általad választott (vagy hivatásodnak tekintett) pályán. Különben esetleg úgy jársz, mint a JuGyu beszédhibás, történelem szakos hallgatója, aki végignyomta a négy évet, hogy aztán diploma előtt derüljön ki: nincs miről beszélni, ha nem tud hogyan. Azaz felejtse el a tanári hivatást. A továbbiakban a különösen magas rizikófaktorral bíró fiatalokhoz szólnék, hátha kamatoztatni tudják az utóbbi időben ez irányban tett megfigyeléseimet. Ha mélyen vallásos vagy, ám nemi orientációd nem egyezik a többségével (gy.k.: homoszexuális vagy), azt javaslom meleg szeretettel: ne is gondolkozz azon, hogy esetleg lelkészi/papi/hittanári hivatásra szánt az Úr. Eszedbe se jusson. Homokos vagy. Meleg, szinte forró. Bűnös. Hülye buzi, az erkölcsös magyar

keresztény társadalom megrontója. Isten nem szeret téged. Legalábbis a Károli Gáspár Református Egyetem „szakértői" szerint nem. Sem Isten, sem ők. Ne akard ötödévesen átélni, hogy a lelkészed, akitől segítséget kérsz, „feldob", mire az egyetem vezetősége a HÖK-kel karöltve eltanácsol az egyetemről. Hallgatótársaid pedig aláírásokat gyűjtenek ellened, na nehogy már ez a homi hirdesse majd Isten igéjét! Nyilván érzékenyek a melegfrontra, de az nem változtat semmit azon, hogy alapvető emberi jogaidon ugrálnak páros lábbal, kiközösítenek, rád ragasztják a „BŰNÖS" címkét csak azért, mert valamiben más vagy. mint ők. Persze biztos lehetsz benne, hogy segíteni is próbálnának: azaz lebeszélni istentelen életmódodról, rossz szokásodról. Tudomást sem véve arról, hogy ez nem egy rossz szokás, hanem egy adott dolog, és ugyanúgy ártalmatlan vagy a fiaikra, mint (jó esetben!) a heteroszexuális lelkésztársaid a lányaikra. Tehát gondolkodj, elmélkedj, és válassz! Egyházi belügy akarsz-e lenni, vagy

32

Móra Nyúz Szubjektív

2004. 03. 11.

boldog ember, aki azt is megengedheti magának, hogy szerelmes lesz egyszer, mint mindenki más? Viszont ha pedofil vagy. kedves fiatal, ki előtt még ott áll az egész élet, kimondottan javaslom a papi hivatást. így is egyházi belügy leszel ugyan, de egészen más feltételekkel. Kicsit meglepődtem ugyan egyik megyéspüspökünk nyilatkozatán, de örülök, hogy legalább Neked tudok valami olyat ajánlani, ahol kiteljesedhetsz, mint Jacko Disneylandben (Na, hol az a Kisjézus? — kérdi a pedofil a mennyországba érvén). Szóval. A katolikus egyházfi azt válaszolta a papi pedofil iára vonatkozó kérdésre, hogy ha először kapják kihágáson a papot, figyelmeztetésben részesítik. Elvégre emberek vagyunk, mindenki hibázhat. Ha eme munkahelyi balesetként is aposztrofálható kihágás többször is

megesik, a hibázó papot áthelyezik. Ismétlem, ÁTHELYEZIK! Nem lesittelik, nem küldik pszichiáterhez (tudtommal ez a fajta szexuális irányultság tényleg nem igazán egészséges dolog), nem rúgják ki az egyház szervezetéből, csak tovább passzolják, hátha ott majd abbahagyja, vagy lesz pár jó éve, amíg nem jönnek rá, mit művel (arról nincs infóm, szám szerint hány eset vagy gyerek kell ahhoz, hogy valakivel tényleg levetessék a reverendát). Gondolj bele, kedves vallásos, pedofil fiatalember! Még ezzel is jót tesznek veled. Friss husi. Vagy mi. Engedjék csak hozzád a kisdedeket! Csak annyit kérek a tanácsért cserébe: ne az én gyerekemre ess rá véletlenül!

Jucus

Beájultam

A tinibutító slágerkönyvekkel szemben eleve ellenszenvvel viseltetek, így volt ez Salinger Richárd "Apám beájulna., könyvével is. Főleg hogy be kell ismernem, nem mindig tudtam megkülönböztetni egymástól a körülbelül egy időben felbukkanó műalkotásokat és szerzőiket. Mintha a Terézanyutól kezdve mindegyik válasz lenne az előzőre, és azon vetélkednének, hogy lazaságban, poénosságban mennyivel múlják felül az előzőt (bár állítólag a Terézanyu még műfajának életképes példánya, én sajnos ezt sem olvastam...). Az pedig már minimum gyanús, amikor ezekből az úgynevezett slágerkönyvekből még filmet is forgatnak, a "nosza, ragadjuk üstökön a szerencsét, ha a könyvet zabálták, a filmet is fogják., elv alapján. Mégis, valami halvány reménysugártól hajtva úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, hátha a mozi után kedvet kapok elolvasni is a könyvet. Nem kellett volna.

Persze az ember reménykedik, hogy olyan rendezőt, akinek azért volt már egy-két értelmes és elismert filmje, nem lehet nagyon félrevezetni. Sajnos mégis, ennél a mozinál ugyanis Sas Tamás neve nem jelentett garanciát semmire. Azt hiszem, itt már maga az ötlet elvetélt volt a forgatókönyvvel együtt, amit nem más írt, mint maga a könyv szerzője (ismét egy film, aminek irodalmi mű az alapja...). Ez a tény merőben befolyásolta a film sorsát. De kezdjük az elején. Az ember beül egy könnyűnek ígérkező filmre, amitől kb. másfél óra kikapcsolódást és a bemutató alapján befogadható poénokat, meg egy olyan "jaj, de jó itten fiatalnak lenni és kalandozni kicsit ebben a nagy világban,, feelinget vár. Ezzel szemben egy kissé erőltetett, és blődsége ellenére magát halálosan komolyan vevő alkotást kap. Olyan habkönnyűre sikeredett az egész, hogy a végén meg sem érzem. Alapvetően lehet, hogy velem van a probléma. Azt hiszem, a fiatalokhoz szóló filmekhez is lehet öreg az ember. Azért kicsit

33

Móra Nyúz Szubjektív

2004. 03. 11.

megrémültem, hogy valóban ilyen lenne a nálam 4-5 évvel fiatalabb korosztály? Remélem nem. és ezt csak valami agyament harmincas gondolja elmúlt ifjúságának jelenlegi képviselőiről. Maga a sztori annyi, hogy van két nagggyon laza és nagggyon vagány lány. Az egyik csúnya (de annál értelmesebb), a másik pedig nagyon szép (de annál butább), mint a mesében (mellékesen jegyzem meg, hogy itt valahogy mindegyik butának sikeredett, ráadásul a szép is inkább egy prostihoz hasonlít, de hát tudom én, hogy a meséket modernizálni kell...). Ez a két gyöngyszem pedig mondjuk úgy, hogy felkerekedik világot látni. Amiből aztán mindenféle kalandok származnak, olyan érdekes dolgok történnek velük, mint hogy összejönnek egy-két pasival, elhagyják a pénzüket, és egyéb hasonló komoly dolgok. Közben járnak Krétán, Rómában. Barcelonában. Ja, és a Balatonon kezdenek, mint ígéretes pincértehetségek. Érdekes momentum, amikor a csúnya lány, aki Szarka becenévre hallgat (mily meglepő) fogja magát, és az alig néhány napja, órája ismert Barbival nekivág a világnak. Igaz, hogy csak a Balatonra készült dolgozni, de véletlenül pont nála van az útlevele. Meg persze Barbinál is, aki épp szegény lányt játszik, hiszen csak egy családi autó eladásából származó pénz van nála. Szóval elhatározzák, hogy csak úgy, lazán belevetik magukat a nagyvilágba. ennek érdekében lestoppolnak egy kamiont. Mielőtt beszállnak, Barbi. hogy hirtelen felszínre tört szabadságát kifejezze, még a nyakában lógó mobiltelefont is meglepő könnyedséggel hajítja az út szélére (épp aggódó apukája hívja...). Hát így indul a lányok NAGY KALANDJA. Egyébként végig Szarka a mesélő, az ő magvas gondolatait hallgathatja időnként a néző. O természetesen végig Barbira akar hasonlítani, szeretne olyan szexis és kihívó lenni, mint ő (hogy Barbi mit szeretne egy-

két kettyintésen kívül, az számomra nem derült ki...). A lányok eleinte élvezik az életet Barbi pénzéből, ám ez hirtelen erkölcsi gátakat vet fel Szarkában, hogy hát azért mégis, így persze könnyű kijönni, mert mégsem csak úgy pénz nélkül indultak el. Ezzel eléri Barbinál, hogy az megváljon a nála levő összegtől, így viszont szinte semmi pénzük nem marad. Következik tehát a „legyünk szegények és találjuk fel magunkat epizód", amikor is a lányok a luxushotelben, ahol addig laktak, immár szobalányok, illetőleg úszómesterek lesznek (mellesleg nem irigylem azt a szerencsétlen fuldoklót, akire egy Barbi típusú leányzó vigyáz, aki fel-alá sétál a medence partján síppal a szájában, közben pedig a palikon legelteti a szemét...). Itt aztán újabb mesebeli kalandokon mennek keresztül hőseink, természetesen megérkezik Szarka számára a herceg fehér lovon, akiről kiderül, hogy csak egy gagyi együttes egoizmusban túltengő énekese. Szarka még az énekléssel is megpróbálkozik, hogy közelebb kerüljön szíve választottjához, ám az akció sikertelen marad, a lovag ugyanis inkább Barbi bájait részesíti előnyben. így Szarkának nem marad más, mint a Kern András alakította, részeges, idős, de gazdag vendég, aki egyfolytában szerelmi vallomásokat tesz neki. Ebben a filmben egyébként Kern az egyetlen, akin még lelkiismeret furdalás nélkül elmosolyodik az ember. Mondjuk sok mindent nem kell tennie, csak önmagát adnia, mégis többet tesz hozzá az egészhez, mint némely szereplő erőlködése.

Innentől kezdve már nem is tudom pontosan, hogyan zajlik tovább a sűrű történések láncolata, de azt hiszem, nem is érdekes. Legyen elég annyi, hogy mindkét hölgy ikének megpróbálják felkutatni régebbi kedvesét, így kerülnek aztán Barcelonába, majd Rómába. Barcelonában Szarka kedvese Barbi iránt érdeklődik, Rómában Barbi kedvese Szarka iránt. Na, szóval meg vannak keverve rendesen a dolgok, hol az egyik lány bőg, hol a másik.

34

Móra Nyúz Szubjektív / Sport

2004. 03. 11.

Utazásuk végállomása Róma. ahová Barbi kedvese miatt mennek ugye. aki leginkább egy fodrászverseny áldozatává vált madárijesztőhöz hasonlít. Itt jön a csúcspont, amikor is hőseink néhány nap alatt akarják összevakarni a hazaútra valót, ennek érdekében aztán beállnak táncosnőnek egy menő diszkó ketrecébe. Persze az akció sikerül, Barbi is boldog a titokban Szarka kegyeit kereső madárijesztővel, és a két lány ennyi megpróbáltatás után végre hazatérhet. Ebből aztán az lesz, hogy csak Szarka indul haza, Barbi ott ragad imádottjánál. Na és aztán itt jön a másik kedvenc részem, a konklúzió, a film mondanivalójának erőteljes szájbarágása. Ami azért hülyeség, és hangzik roppant bután, mert ilyen sztori, szövegek után ne akarjon senki mélyebb tartalmat hozzáadni művéhez. Ne próbálja meg nekem senki bemagyarázni, hogy valaki attól indul el a felnőtté válás útján, és kezdi komolyan venni az életet, mert néhány napig szülői felügyelet nélkül kalandozott és összeszedett néhány fickót, valamint összemelegedett egy üresfejű libával. Legyen egy tényleg csak szórakoztatásra kitalált mozi a felejthető kategóriában (ami valójában is), de ne törekedjen már arra, hogy mindenféle fellengzős dumával próbálja elgondolkozásra késztetni a nézőket. Ami a szereplőket illeti, Barbi szerepére

tökéletesen választás volt Csősz Boglárka, akinek végül is sokat nem kellett hozzátennie a figurához, elég volt önmagát adnia. Alakítása nem nagyon áll másból, mint csábos pillantásokból, csipőriszáló vonulásból és butácska szövegekből, melyeket teljes mellbedobással igyekszik

Azon a januári vasárnap estén gyászba borult Portugália... Nézők ezrei figyelték döbbenten a helyszínen és otthonukban a tévé előtt, ahogy a guimaresi stadion gyepén egy fiatalember összeesik, és nem mozdul többet...

előadni. Csak az a baj. hogy a szépségversenyeken, fotózáson, videóklip forgatáson edződött leányka azt hiszi, hogy sokat tapasztalt „színészként" tökéletes alakítást nyújtott (legalábbis a vele készült interjúból ez derül ki). Szarka szerepében Gáspár Kata tudott még felmutatni némi színészi képességet, bár mivel szövege tele volt „gigaüber" idióta szlenggel (amit egyébként fogalmam sincs, kik használnak?), nem igazán tudott kibontakozni. Neki minden végig „cool" volt, néha elmerengett az élet nagy kérdésein, próbálta Barbisra venni a figurát, de az általa formált személyiség mégis szerethetőbb volt, mint a szőke plasztikbabáé. A film előnye, hogy másfél órán keresztül legalább gyönyörű képeken legeltethetjük szemünket Ragályi Elemér operatőr jóvoltából. Jön a tengerpart, homok, szabadság, „sunshine feeling". Viszont ezek a képek is sablonosak kissé, a jól ismert nevezetességeket, tereket láthatjuk rajtuk, de aki még nem járt se Rómában, se Barcelonában vagy Krétán, annak ez is elég. Aki tehát másfél óra agyeldobó kikapcsolódásra vágyik hangos popcorn csörgéssel a háttérben, az bátran üljön be erre a mozira. Legalább tisztában lesz vele, mik a „fullmájer" menődumák manapság, hogyan kell bájait bevetve gyorsan pénzt szerezni, és milyen ruhát is vegyen, ha elindul mondjuk Krétán shoppingolni.

És aki ezek után még a könyvet is elolvassa, azzal kezet rázok.

J.

Mindenki odarohant, körülvették, orvosért küldtek, a játékostársak összekapaszkodva sírtak. Még bíztak abban, hogy minden jobbra fordulhat; még pislákolt a remény... De a kórházban végleg kialudt...

Miki

35

Móra Nyúz Sport

2004. 03. 11.

Hirtelen olyan törékenynek tűnt az élet... Azon a

januári hétfő reggelen már Magyarország

on is mindenki tudta: Fehér Miki nincs többé... Aki eddig soha nem hallott

róla, az most megismerte. Honnan indult, milyen csapatokban játszott, hány gólt lőtt... Milliók hallgatták döbbenten a híreket, olvasták az újságokat, és küszködtek könnyeikkel a tévét nézve... És aki látta azokat a képeket, soha nem felejti el. Egy önfeledt mosoly, legyintés a bíróra, és aztán Miki összegörnyed, és hátrabukik... Nem, nem lehet, hogy a halál ilyen alattomosan bukkanjon fel! Egyik pillanatban még mosolyogsz, aztán egy szemvillanás múlva már az életedért küzdesz - a gondolat, hogy a vég bárkit ilyen könnyen, váratlanul elragadhat, önkéntelenül is ott motoszkált a fejekben...

Nemcsak a szurkolók gyászolták a két országban... Sok más ember szíve lett

nehezebb szerte a világon, mikor szembesült a szörnyű képsorokkal. Egy sportoló, ilyen fiatalon... Miért???

Szurkoltunk neki. mikor külföldre igazolt, mikor a Bragában lőtte sorjában a gólokat, és vezette az ottani góllövőlistát, majd mikor a Benficához ment, és küzdenie kellett a csapatba-kerülésért. És hogy örültünk, mikor berámolt egy hármast a litvánoknak, és hogy bosszankodtunk, mikor neki se ment a lettek ellen... Szinte személyesen ismertük...

És most nincs többé. Csak az emlékek, és a csönd, a szomorúság, ha rá gondolunk... De nem felejtünk el, Miki! Őrizzük mosolyodat...!

Hraskó István

Ötven éve...

Ötven éve, ha beszélünk róla, kidüllesztjük mellünket, nemre, vallásra való tekintet nélkül szép szavakkal zengünk róla eposzt, ódát.

Ötven éve tudjuk újra: egy kis nemzetnek igenis lehetnek nagy fiai.

Ötven éve ez az élmény, amely közel viszi a kezdő sportrajongókat a magyar focihoz. Azokat, akik még nem tudják, mire vállalkoznak.

Ötven éve az igazi hungarikum. elsőrangú országimázs Grosics, Hidegkúti, Buzánszky, Puskás (a külföldiek ezek közül persze csak ezt tudják kiejteni, igaz az "s" helyén "sz"-szel) és társaik neve.

Ötven éve ez az egyetlen hivatkozási alap a "Jönnek a csehszlovákok!", "Tizenkettőt harangoztak" szállóigék által jellemzett idők keserűségétől-gyalázatától letaglózott drukkerek számára abban a hitben, hogy van még magyar foci.

Ötven éve, ettől a mérkőzéstől kezdve hisszük azt, hogy vannak még csodák.

Tavaly volt ötven éve a 6-3.

Parti Tamás

36

Móra Nyúz Sport

2004. 03. 11.

Én is értek a focihoz! ©

Szeretve tisztelt kollégiumi lakótársunk, Pintér Lajos, így fejezte be az előző számban megjelent cikkét: „nehogy megtaláljon valaki, hogy a Móra Nyúzban megjelent cikkem rontja a magyar futball üzleti értékét" Eszembe is jutott, hogy „na majd én megtalálom", de aztán rájöttem, hogy ami nincs, azt nem lehet elrontani... Sok dolog van, amiben egyetértek Lajoskával, de van néhány, amiben nem. Először is a szurkolók. Akik manapság kijárnak meccsekre, azok tényleg igazi fanatikusok és a pénzükért azt csinálnak, amit a törvény megenged. Abszolút nem tartom elítélendő dolognak a cigány zöldek, lila majmok és efféle jelzős szerkezetek ordítását, mert ez a „show" része. (Annál elítélendőbb a politikai életben legitimált zsidózás!) De nagyon gusztustalan dolognak tartom, hogy önmagukat szurkolónak nevező bűnözők berohannak a pályára és verik azt, aki eléjük kerül (saját szurkoló, játékos és az ellené is). És itt kell ellentmondanom Lajosnak, mert abszolút rossz döntés egy csapatot, a játékosokat pontlevonással büntetni. Szűcs Lajos, Tököli Attila vajmi keveset tehetnek arról, hogy ilyen „szurkolóik" vannak. Persze lehetett volna súlyosabb büntetést is adni, de avval ne a következő bajnokság szakmai munkáját tegyék tönkre. A szurkolókról még annyit, hogy hasonló eset bármikor előfordulhat, akár ugyanazon személyek részéről is, ugyanis az Üllői úti, siófoki, diósgyőri, stb. balhét okozók nevét a mai napig nem adta át a rendőrség a kluboknak, így azoknak esélyük sincs kitiltani a stadionból a renitenskedőket.

Aztán itt vannak a játékosok. Lajos tel jesen jogosan kritizálja a teljesítményüket. Vannak közöttük olyanok, akik erkölcstelenül tagadják , hogy ők rossz játékosok lennének (pl.: a Vasas volt, az Újpest jelenlegi „gólképes" védője...) és olyan is, aki elismeri, hogy ő akart ugyan a világ legjobb játékosa lenni, edzéseken mindent megcsinált, amit mondtak neki, de ilyenek a képességei... (legutoljára ilyen őszinteséget a sokat emlegetett 1- 12- es magyar- jugó párosmeccs előtt hallottam Dombi Tibitől, aki a továbbjutás esetére megígérte, hogy megtanul focizni...) Bár sírni csak a győztesnek szabad, de érdekes, hogy az elmúlt 17 év kudarcai során egyetlen válogatott játékost sem lehetett látni, aki megkönnyezte volna a csúf leszereplést... Még a jogosan imádott Szabics Imre sem. És hogy miért nem? Talán mert annyira elkényelmesedtek, hogy a válogatottságért járó erkölcsi elismerés meg sem közelíti a klubokban szerzett fizetéseket. Bár ebben néha kételkedem, mert a válogatott sikere esetén hatalmas prémiumokról hallani (talán merő rosszindulatból...© ): győzelem 800 ezer, döntetlen 300 ezer forint fejenként, persze „csak" tétmérkőzéseken... Szerintem ebben rejlik a vezetők felelőssége mind szövetségi-, mind klubszinten: hatalmas összegeket hajlandóak kifizetni követelmények és teljesítmények nélkül. Talán egyszer ők is visszakoznak, hála a sokat szidott gazdasági recessziónak, aminek sajnos talán ez az egyetlen előnye.

Pimpi

Egy hajóban evezünk?

- avagy: kosárkapitányok kerestetnek -

Sokat „dörmögtem" a Móra Nyúz labdarúgás, illetve a magyar labdarúgó-hasábjain az elmúlt években a magyar válogatott problémáiról, amivel talán azt a

37

Móra Nyúz Sport

2004. 03. 11.

látszatot kelthettem, hogy a magyar sportélet egyéb területein kevesebb a baj. Pedig dehogy kevesebb! Ami most „dörmögésre" késztetett, az a férfi és női kosárlabda-válogatottunk körüli káosz, a szakmában dolgozók felelőtlensége, egymásra mutogatása — szóval: amolyan tipikus magyar,.sportbetegségek".

A baj ott kezdődött, hogy a 2003-as esztendő mindkét válogatottunk számára rosszul sikerült. Ez a férfiak esetében azt jelentette, hogy a csapat nem jutott ki a svédországi Európa-bajnokságra, mivel Franciaország és Lettország mögött harmadik lett selejtezőcsoportjában, s csak az első kettő kvalifikálta magát automatikusan a kontinensdöntő tizenhat együttese közé. A gondjaink abból adódtak, hogy előzetesen nyerhetőnek tartott meccseket buktunk el (itthon a lettek, idegenben a lengyelek és az észtek ellen). Utolsó reményünk az volt, hogy a csoportharmadikok közül is kijuthattak a legjobbak az Eb-re, mi pedig ilyenformán Izraellel, egy másik csoport harmadik helyén álló együttessel ,.meccseltünk'' az utolsó fordulóban. Egészen pontosan az izraeliek a román válogatottat fogadták, s pontosan tudták, hány ponttal kell legyőzniük „keleti barátainkat" ahhoz, hogy jobb mutatókkal legyenek harmadikak saját csoportjukban, mint a mieink. A magyar sportdiplomácia itt ugyanis elkövetett egy rá annyira jellemző bakit, mivel nem figyelt arra, hogy az Izrael-Románia meccset a mi találkozónk után egy nappal rendezik, s így van lehetőség számolgatásra (egyezkedésre), hiszen a románok szempontjából tulajdonképpen tét nélküli volt a meccs. Evidens lett volna pedig, hogy az utolsó fordulóban azonos időben rendezzék a még téttel bíró összecsapásokat, csakhogy az izraeliek „ravaszak" voltak, a nemzetközi szövetség belement az egy napos halasztásba, a magyar szövetség részéről pedig senki nem figyelt oda a dologra, pedig már jóval előtte tudtuk, hogy fontos lehet számunkra az izraeli-román meccs eredménye is. Na, ahogy borítékolható

volt: a „közel-kelet-európai" válogatott éppen annyi ponttal verte a románokat, hogy jobb kosáraránnyal végzett csoportjában harmadik helyen, mint mi, így ők utazhattak Svédországba. Nálunk persze megkezdődött az egymásra mutogatás. A fő felelősnek kikiáltott Varga Mátyás szövetségi kapitány azonnal „vette a kalapját", de volt, aki a játékosokat hibáztatta (miért ez játszott, az miért nem játszott, ki miért és mikor nem jött haza stb.), mások a szövetséget (kevés lehetőség nyílt a keret összetartására) - és a maga módján persze mindenkinek igaza volt. A külföldi szakértők, szakmabeliek egyetértettek abban, hogy a több, európai szinten kiváló játékost {Dávid, Gulyás, Báder, Németh stb.) soraiban tudó együttesnek helye lett volna az Eb-n. Ezzel persze semmire nem megyünk... S ami az egészben a legszomorúbb: Varga távozott, ám utódja a mai napig nincs. (S a történet nem októberben, hanem januárban zajlott...)

Gulyás Róbert és társai kudarcot vallottak az EB-selejtezőkön...

Márciusban úgy nyilatkozott Mészáros Lajos, a szövetség szakmai alelnöke, hogy két héten belül lesz szövetségi kapitány (négy jelöltről szólt), de azóta semmi se történt. Az arra illetékesek egy év alatt nem tudtak, vagy nem akartak szövetségi

38

Móra Nyúz Sport

2004. 03. 11.

kapitányt találni. 2003-ban a magyar férfi kosárlabda-válogatott csak virtuálisan létezett! Nincs szövetségi kapitány, nincs keret, értelemszerűen nem voltak összetartások sem. Ezek után tervszerű építőmunkáról, csapatépítésről, taktikai elemek gyakorlásáról már nincs is értelme beszélni. Csakhogy elvárás az, hogy jussunk ki a 2005-ös Eb-re. Nem tudom, hogyan. Edző és csapat nélkül nehéz lesz. Ezt az elvesztegetett időt szinte lehetetlen pótolni, annyira jók azért talán nem vagyunk...

Női fronton annyival jobb a helyzet, hogy a magyar válogatott kijutott az idei Európa-bajnokságra. Rátgéber László csapatával szemben alapvető elvárásként fogalmazódott meg, hogy jusson be a legjobb nyolc közé a tizenkét csapatos kontinensviadalon (ez volt a szövetség, a szakma és maga a kapitány célkitűzése is), derűlátóbb (de kevésbé realista) körök az éremszerzést. így az olimpiai kvótát sem tartották kizártnak. Nos, Iványiék nem jutottak tovább a csoportból, összességében két győzelemmel és öt vereséggel a 10. helyen zárták a viadalt. Azonnal elkezdődött a vita, hogy ez a szereplés rossz, vagy a realitásoknak megfelelő: tény, maga Rátgéber is úgy nyilatkozott indulás előtt, hogy szakmai kudarcként élné meg. amennyiben a lányok nem jutnának be a legjobb nyolcba. De nemcsak az Eb után ment kosárlabdaberkekben a szópárbaj: már a nyári felkészülés sem ment simán. A szövetségi kapitány folyamatosan támadta Bodrogváry Ivánt, a kosárlabda-szövetség főtitkárát, hogy nem biztosítja a szövetség az ideális munkakörülményeket a csapatnak: kevés ideig készülhetett együtt a gárda, nem érkeztek meg a játékosok cipői, késtek az edzésekről a labdák, nem intézték el Újvári Eszter biztosítását, így a kitűnő hátvéd lemondta az Eb-szereplést stb. Bodrogváry persze azonnal visszatámadott, amint lehetősége lett rá: még tartott az Eb. már nekiesett Rátgébernek, mondván, egy személyben ő a felelős a válogatott gyenge játékáért,

kudarcáért. menjen hát Isten h írével... Bartha Ferenc, az MKOSZ elnöke higgadtabban reagált a történtekre: utasította a feleket, hagyják az Eb utánra „peres ügyeiket". Az Eb befejeztével aztán folytatódott a pengeváltás (anyázásnak is nevezhetjük). A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének Buttás Pál által vezetett szakmai bizottsága (idézem!) „másfél gépelt oldalas jelentésben" vádolta meg a szövetségi kapitányt a kudarcért.

Rátgéber László nem ért sikert csapatával az EB-n, de a legfrissebb hírek szerint újra

próbálkozhat...

(Arról nem szól a fáma. hogy hányas sorközzel, hányas betűmérettel dolgoztak Buttásék, mindenesetre egy szakmai bizottságtól ez nem tűnik túlzottan alapos elemzésnek - aki végigolvasná eme cikket, megállapíthatja, mit is lehet írni másfél oldalban... Úgyhogy ha már vádaskodunk, legalább legyünk alaposak!) Az MKOSZ hivatalos lapjában, a Hunbasketben író „bértollnokok" is rúgtak egyet a kapitányba: Botár László szigorúan szakmai elemzése szerint az, hogy Keller Annamária sok faultot gyűjtött össze a meccseken, bizonyítja, hogyan ítélik meg Európában a Rátgéber vezette Pécsi VSK

39

Móra Nyúz Sport

2004. 03. 11.

legendásan kemény védekezését a játékvezetők... (Egy: nem tudom, hogy jön a válogatotthoz a PVSK. Mindamellett, hogy mindkettőnek azonos az edzője, a PVSK védekezését a PVSK eredményei minősítik, a válogatottét pedig a válogatott eredményei. Kettő: nehéz a válogatott védekezését a „leggyengébb láncszem" alapján megítélni. Három: A PVSK védekezését sem Keller alapján kell megítélni, center-, azaz ötös poszton a baranyaiak védekezésének centrumában Tuvics, Béres, Erika stb., tehát nem Keller-szintű játékosok tornyosultak.) Rátgéber az elmaradt sikeres szereplését azzal indokolta, hogy nincs megfelelő tudású magas centerjátékosunk (ami minősíti az utánpótlás-nevelésünket), nem volt jó a formaidőzítés - különösképp a kulcsjátékosok (hányi, Károlyi, Eördögh) esetében (ez mindenképp az ő felelőssége), nem volt a csapatnak igazi vezére, s különösen rossz volt a csapat dobóformája (ez ellen is talán kitalálhatott volna valamit, hiszen a két évvel ezelőtti Eb-n ugyanez volt a baj...). Mit szépítsük: a kapitány felelősségét nehéz lenne tagadni, ha elmarad a siker. Ugyanakkor a tény az tény: komoly bajok vannak a magyar női kosárlabdázásban (is...) az utánpótlás-neveléssel, a klub- és személyi ellentétek megmérgezik a légkört, ellehetetlenítik a komoly szakmai munkát a válogatott háza táján. Az is tény, hogy Rátgéber László nem a legkönnyebben kezelhető ember, ugyanakkor e sorok írója egyetért Bartha Ferenc MKOSZ-elnökkel: nemzetközi szinten szakmailag ő a legelismertebb magyar edző napjainkban, és egyénisége eladhatóvá teszi a női kosárlabdát, a női válogatottat. (Persze erről is ment a vita: jó-e. ha a kapitány egyénisége „viszi" a

csapatot, vagy olyan kapitány kell. aki háttérben marad a játékosok mögött. Olyan ..szakavatott" zsenik is megszólaltak az ügyben, mint Gyárfás Tamás, akinek a saját pénzügyein kívül mindenről van véleménye, és el is mondja a nyilvánosságnak...) A nagy ütésváltás közepette október 31 -ével Rátgéber szövetségi kapitányi szerződése lejárt, úgyhogy a nőknek sincs egyelőre kapitányuk. (Bartha szerint november végére lesz - csak remélni tudjuk...) Akár megújítják Rátgéber szerződését, akár más kapitánya lesz a női csapatnak, valószínűnek látszik, hogy nem fogja osztatlan öröm kísérni a kinevezését. Pedig egységre lenne most szükség a magyar női (és férfi) kosárlabdában, mert anélkül nem lesz eredmény, ismerve az erőviszonyokat urambocsá' előfordulhat, hogy a 2005-ös kontinensviadalokon egyik válogatottunk sem lesz jelen. Szóval: kapitányok kerestetnek, minél gyorsabban, amíg még nem késő. A kapitányok mögött pedig -egyéni és klubsérelmektől függetlenül - fel kell sorakoznia az egész magyar kosárlabdázásnak, különben kellemetlen meglepetésekben lesz részünk válogatott szinten az elkövetkező években...

P. S.: A cikk megírása óta kinevezték Zsoldos Andrási a férfi, Rátgéber Lászlót a női válogatott élére. A férfiak viszonylag elfogadható csoportbeosztást kaptak az EB-selejtezőn, a nőknek viszont nehéz lesz kvalifikálniuk magukat Franciaország, Olaszország és Litvánia ellen. Úgyhogy tényleg szükség lesz az egységre - mindkét fronton -. mert nagy lehet a bukta...

Pintér Lajos

Egy apró „belga" a női tenisz trónján

- Justine Henin lett év végi világelső a női ranglistán -

40

Móra Nyúz Sport

2004. 03. 11.

A történet 1999-ben kezdődik. Május vége. hagyományosan a második Grand Slam-verseny. a Roland Garros, azaz a Francia Nyílt Teniszbajnokság ideje. Az év legnagyobb salakpályás teniszversenyén a női egyes második fordulójában az amerikai sztár, Lindsay Davenport küszködött egy apró, szőke 17 éves belga lánnyal, aki nem ijedt meg nagy nevü ellenfelétől, hatalmasat küzdött, futott minden labda után, s ami azonnal feltűnt: gyönyörű szép egykezes fonákokat ütött. Ez pedig a női mezőnyben felettébb ritka. Ki ez a kis belga? - tette fel a kérdést a teniszközvélemény. Nos, Justine Heninnek hívták a - azt hiszem, mondhatjuk -kislányt. A szakértők számára persze nem volt már ismeretlen a Liége-ben született teniszező, mivel az egyik legjobb junior játékos volt az előző években. 1997-ben megnyerte a juniorok között a Roland Garrost, s az Orange Bowlt, a nem hivatalos junior világbajnokságot. Sőt. 1999 májusában, néhány héttel a Roland Garros előtt, a felnőttek között is nyert már egy - igaz, nem túl rangos - versenyt Antwerpenben. Nos, Henin megizzasztotta Davenportot, de aztán a döntő szettben 7:5-re veszített. A közönség szimpátiáját azonban elnyerte, s letette névjegyét a profik között.

Davenport 1999-ben még lebírkózta Henint...

A 166 centiméter ..magas" Henin 1999-től játszik a profik között. Azt az évet 69. helyen zárta a világranglistán. 2000-ben már a 48. Fejlődése töretlen, azóta is évről évre feljebb jutott a ranglistán. A 2001-es évben sikerül beverekednie magát a legszűkebb elitbe is. Az év vége a 7. helyen találja a profi női teniszezők világszervezete, a WTA világranglistáján, nyer három tornát, a belga válogatottal elhódítja a Federation-kupát, a nem hivatalos női csapat-világbajnokság győztesének trófeáját. S ami a legfontosabb: a Grand Slam-versenyeken is nagyot alkot: elődöntős Párizsban, majd (19 évesen) döntőbe jut a „tenisz Mekkájában", Wimbledonban. Itt az amerikai Venus Williams még túl erős a számára, a 0:6-os döntő szett sem szerepel valószínűleg a tenisztörténelem legemlékezetesebb epizódjai között... Mégis. Henin 200l-re már komoly tényező lett a női teniszben. Sőt: 2002-ben ismét előrelép: két tornagyőzelem, világranglista 5. helyezés. Az igazi áttörést azonban az idei esztendő hozta el a belga lánynak. Akkor, amikor a sportágnak a legnagyobb szüksége volt egy igazi egyéniségre. Sehol Steffi Gráf, sehol Szeles Mónika, Martina Hingist is felőrölte már a Williams-lányok által meghonosított erőtenisz. Kurnyikova bájai is egyre kevesebbeket érdekelnek már, ha egyszer teniszezni nemigen tud. Venus és Serena Williams uralkodása megkérdőjelezhetetlen. Játékuk szépsége annál inkább. Sokak szerint a férfimezőnyben lenne a helyük.... Nos, 2003-ban jött két belga lány (hisz ne feledkezzünk meg az idén szintén remeklő Kim Clijstersxö\ sem. habár ez a cikk nem róla szól), és borította a papírformát. Henin - saját bevallása szerint - élete legkeményebb téli felkészülésével a háta mögött vágott neki az évnek, no meg új néven, immár Henin-Hardenne-kéni, hisz 2002 novemberében bekötötték a fejét. Nos, hogy a kemény edzések vagy a házasság tett-e jót Heninnek, azt nem tudni (állítása szerint mindkettő), a tény viszont

41

Móra Nyúz Sport

2004. 03. 11.

tény: idén tizennyolc versenyen vett részt a belga játékos, tizenegyszer döntőt játszott, s ebből nyolcat meg is nyert. Nyolc tornagyőzelme között két Grand Slam bajnoki cím is akad: győzött Párizsban, a Roland Garroson (immár a felnőttek között is...), majd New Yorkban, az Amerikai Nyílt Teniszbajnokságon, mégpedig úgy, hogy a döntőben mindkétszer ClijstersX múlta felül. (Az is tény, hogy a Williams-nővérek sokat voltak idén sérültek, de mikor játszottak, Henin jó néhányszor elpáholta őket...) Akkor játszott a legjobban, amikor igazán nagy volt a tét -amit viszont Clijsters nem tudott elviselni, a két Grand Slam-döntőn még árnyéka se volt önmagának... A US Open-győzelem után Clijsters táborában elfogyott a cérna: Clijsters apja, ¡11. edzője megvádolták HeninX, hogy nem természetes módszerekkel növelte meg izomzatát, különös tekintettel a lábizomzatára. Sokan a flamand-vallon szembenállással magyarázták a dolgot (Henin vallon, Clijsters flamand — de akkor ki a belga?...), végül győzött a józan ész, a flamand sajtó visszavonulót fújt, Clijsters elhatárolta magát a vádaktól, s gratulált legyőzőjének (barátnőjének). Október közepén, a filderstadti WTA-torna döntőjében (Clijsters-Henin, naná!) már az volt a tét, hogy Henin életében először át tudja-e venni a világranglistán a vezetést.

...2003-ban viszont a kis belga már az egész mezőny fölé nőtt.

Ez ekkor még nem sikerült neki. riválisa nagy csatában felülmúlta őt. egy hét múlva azonban zürichi győzelmével Henin ranglista élére került. Az év vége igen izgalmasan alakult: az idényzáró világbajnokságon, Los Angelesben Heninnek elég volt az elődöntőbe jutást kiharcolnia, hogy honfitársát megelőzve az élen zárja az évet. Ez meg is lett, de milyen körülmények között... HeninX betegség támadta meg a világbajnokság hetében, s az első mérkőzésén falfehéren, lázasan játszott-küzdött az orosz Miskinával (¡11. saját szervezetével), de brutális csatában győzött a meccsen, majd bejutott az elődöntőbe. Ott azonban nem tudott mit kezdeni a fizikai fáradtsággal és a gyengeséggel, veszített a francia Mauresmo ellen, de eldőlt: az ő nevével kezdődik év végén a női teniszezők világranglistája! (Amúgy, hogy teljes legyen a „belga'' öröm: Clijsters nyerte a versenyt, s második helyen zárt a ranglistán...). Szóval, nem férhet hozzá kétség: 2003 Justine Henin éve volt. Felülmúlta a mezőnyt fizikumban, valamint küzdeni tudásban, s a legfontosabb pillanatokban jól viselte a nyomást. Ami a technikai részt illeti: rengeteget fejlődött az adogatása és a röptejátéka is - és persze az egykezes fonákokat sem felejtette el tökéletesen ütni... 1999: 69. hely, 2000: 48. hely, 2001: 7. hely, 2002: 5. hely, 2003: 1. hely. A kérdés csupán az: hová tovább, Justine Henin?

P. S.: így 2004 februárjának végén azt válaszolhatjuk a záró kérdésre: előre a jól bevált, kitaposott úton! Henin ugyanis még vereden az idén, miközben nyert már egy WTA-tornát, valamint győzedelmeskedett az év első Grand Slam versenyén, az Ausztrál Nyílt Bajnokságon is (a döntőben Henin-Clijsters, lehet ehhez még hozzátenni?). De most tényleg: hová tovább, justine Henin?

Pintér Lajos

42

Móra Nyúz Körkérdés

2004. 03. 11.

Megkérdeztük...

Ebben a számban egyrészt az Oktatási Minisztérium. illetve -miniszter ..reformtörekvései nek" ko I légium i visszhangjára voltam kíváncsi. Konkrétan arra, hogy milyen hatást válthat ki a tanárok titoktartási kötelezettsége és az alsó tagozatosok meg nem buktatása. Másrészt az elmúlt hónapok talán legtöbb oldalról „lerágott" kérdését tettem fel kollégista társainknak: vajon hozhat-e pozitív változást a magyar foci életébe Lothar Matthäus? Mindhárom kérdés megosztotta tóközösségünk lakóit, ahogy a nagyközönséget is.

A közoktatási törvény közelmúltban elfogadott módosításai közül az egyik leghevesebb vitát a tanári titoktartási kötelezettség bevezetése váltotta ki. A tanár- és családbarát jobboldal ismét elutasította a liberális kormányzat gyermekpártinak tartott reformjait. Az ellenzék szerint a gyermek nevelése nemcsak alkotmányos joga, de kötelessége is a szülőnek, amit az iskolával közösen gyakorol: márpedig ha megfosztják a szükséges információktól, e kötelezettségének nem tud eleget tenni. Az Alkotmánybíróság határozatban kimondja, hogy ,.a gondoskodás és védelem joga és kötelessége elsősorban a szülőket illetf\ A szülő éppen ezt a védelmi jogát nem tudja gyakorolni, ha a pedagógus, illetve közvetve a gyermeke elzárja azoktól az információktól, amelyek e jog gyakorlásához szükségesek. Gusztos Péter, az SZDSZ vezérszónoka szerint ez a törvény azokat védi, „akik olyan családban élnek, hogy őket ettől a családtól védeni kell. Önök is tudják, hogy vannak ilyen gyermekek, ez a titoktartási kötelezettség az ő érdeküket szolgálja, semmi mást." Az Oktatási Minisztérium kiadta változtatásokkal bővített tervezetét, melynek lényege, hogy a jogszabály egyértelműen kimondja, hogy a pedagógus mérlegelhet: ha a gyereknek nem származik ebből kára, a rábízott titkot

megoszthatja a szülővel, így a gyermek írásbeli hozzájárulása is feleslegessé válik. Ha a pedagógus úgy ítéli meg, hogy a gyermek érdekét sértheti a tudomására jutott bizalmas információ kiadása, továbbra is köteles megőrizni azt. A törvényjavaslat előkészítése október hónapban megkezdődött és szándékaik szerint tavasszal lesz az Országgyűlés előtt. Az ombudsmanok is támogatják a pontosított javaslatot.

A másik reformmal kapcsolatban mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy 2004. szeptemberétől hatályba lép. vagyis ettől kezdve alsó tagozatban a tanárok nem buktathatják meg a diákokat.

És végül Lothar Matthäus. Várhidi Péter szerint: „Szégyen a magyar edzői karra nézve!" Mások a magyar edzőbizottság kicsúfolásának tartják, hasonló véleményen volt Balogh Judit volt válogatott kosarasunk („... a magyar válogatott kapitányi posztját jobb lenne, ha magyar töltené be."), és Kiss Szilárd a Dunaferr női kézilabdacsapatának edzője is. Velük szemben valamennyi labdarúgónk örült a kapitányválasztásnak. Gergely Róbert úgy véli, nekünk már az is jó, hogy valaki próbál segíteni.

Mit mondott Lothar? „Nagy öröm számomra, hogy az MLSZ engem választott a Magyar Nemzeti Csapat kapitányává! ígérem, hogy minden erőmmel és tudásommal azon leszek, hogy a magyar válogatott. a 2006-ban szülőházamban, Németországban rendezendő foci VB-n részt vehessen!" Már Madách Imre is azt tanácsolta: „Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!" Akkor?

43

Móra Nyúz Körkérdés

2004. 03. 11.

Rácz Tamás (8-as szoba) 1. Kicsit már túlzottnak tartom. Az

orvosok esetében még érthető, de nem hiszem, hogy szükség lenne erre az iskolában. Persze lehetnek olyan problémák, melyek csak a tanárra és a diákra tartoznak, de ebből nagyon nehéz kihagyni a szülőt.

2. Jónak tartom, mert az alsó tagozatban még az alapképességek elsajátítása a fontos, nem az, hogy ki megy át, vagy ki bukik meg. Jó lenne, ha első osztály végére minden diák megtanulna olvasni, ha ez nem így történik, akkor a szülő felelőssége, hogy eldöntse, hogy a gyerekének mire van szüksége: arra, hogy inkább maradjon még egy évet, és uralja azokat az alapképességeket, vagy pedig - talán kissé kapkodva -osztálytársaival folyatassa tanulmányait.

3. Igen! Úgy látom, hogy az a szigor, az a fegyelem, az a következetesség, ami a németekre jellemző, az talán átragadhat a magyar játékosokra. Ezáltal jobban hajtanak az edzéseken is, ez pedig kamatozhat a tétmeccseken. Az egész attól függ, hogy mennyire tudja magát függetleníteni a Magyarországon létező edzésmoráltól, mennyire tud együtt dolgozni a magyar edzőkkel, és persze hogy a játékosok mennyire tisztelik és veszik komolyan. Utóbbi - remélem - így történik.

M a r i k a n é n i 1. Tájékoztatni kellene a tanárnak a

szülőt. Az lenne a fontos, hogy együttműködjenek.

2. Ez egy butaság. 3. Azt sem tudom, ki aza a Lothar

Matthäus! ©

Szalay László (V/l l-es szoba)

1. Ezzel nem értek egyet, mert a szülőknek joga van tudni a gyerekről.

2. Kétélű dolog. Lehet úgy gondolni, hogy a tanár tudja, mit tud a gyerek. Ha nem tud haladni a többiekkel, akkor az felső tagozatban úgyis kijön. Egyébként most is meg lenne az a lehetőség, hogy 7. osztályig nem kell osztályozni a tanulókat, hanem szövegesen értékelni. De a tanárok nem használják ezt ki, mert könnyebb osztályozni, pedig nagyon kevés az 5 fokú skála.

A másik éle, hogy a pedagógiai értékelésnek (Báthory könyv szerint) két hibája van: a szubjektív értékelés (a gyerek mennyire szimpatikus), és a relatív értékelés (valamihez viszonyítunk).

3. Nem szeretem a futballt, a küzdősportokat szeretem. (Bár azt tudom, hogy most nyertek két meccset a ciprusi tornán.) Nem igazán hiszem, hogy Lothar Matthäus csodát tesz. A magyar foci pénzorientált, de nem teljesítenek úgy, ahogy kellene. Az viszont lehet, hogy nem szimpátia alapján kerülnek be a játékosok a válogatottba, hanem teljesítmény alapján.

Hajdú Anett (V/l 8-as szoba) 1. A titoktartás a papok dolga. A

nagyon súlyos dolgokat persze kezelni kell. de lehetnek olyan esetek, amiről nem feltétlenül kell beszámolni a szülőnek.

2. Jó, hogy ne buktassanak, de akkor azt a gyereket korrepetálják -segítsenek neki felzárkózni.

3. Hosszú évek óta ránk férne, hogy ezt a langyos állóvízben tengődő magyar focit valaki felkorbácsolja. Megváltást nem fog hozni, mert azt egyedül az hozhatna, ha a legifjabb nemzedéknél kezdenének el alapozni.

44

Móra Nyúz Körkérdés

2004. 03. 11.

Stranszki Mihály (12-es szoba) 1. Attól függ, hogy milyen iskolában.

A diákoknak bizonyos fokig jó, de a tanárnak megnehezíti a dolgát.

2. Ezzel semmit nem oldanak meg, mert akkor majd felső tagozatban fog előjönni a gyerek tudáshiánya.

3. Nagyon-nagyon remélem, hogy hoz!

Horváth Dóra (34-es szoba) 1. Felháborító! Ha már az sem

eszközöm, hogy elmondom a szülőnek, hogy mi van a gyerekével... nem fog tanulni! (pl. 3 hete nem csinál házit, miért ne mondhatnám el?!)

2. Ott kell megtanítani az alapokat. A gyerek hátrányára válik az egész. Ha nem tanulja meg az abc-t, hogy fog olvasni?

3. Egyáltalán nem érdekel. De mindenki fel van buzdulva, hogy 0-1-ről, 10 emberrel tudtunk fordítani - biztos tud valamit, ha feltüzeli a játékosokat! Ha ő sem válik be, akkor vagy ő bukott be, vagy tényleg mi vagyunk ennyire rosszak, hogy egy jó edző sem tud nyerni velünk.

Király Csanád (12-es szoba) 1. Ez nekünk nagyon jó! De nem

biztos, hogy nevelő hatású. Közvetve jó, hosszútávon rossz.

2. Ez szerintem nagy hiba. A gyerek későbbi fejlődésére rossz hatással van.

3. Persze. Akár hozhat eredményt is, de a név - pusztán - nem jelent garanciát.

Tücsi (16-os szoba) 1. Úgy gondolom, ahogy az

orvosoknál, a papoknál megvan ez (megtud valamit, de nem mondja el), alapvetően jó ötlet. Ehhez egy nagyon erős bizalomra van

szükség: jó tanár-diák kapcsolatnak kell működni, hogy érjen valamit.

2. Ezt nagy butaságnak tartom. Az a szó, hogy „megbuktat" nem jó, lehetne helyette valami olyan, amihez nem társítanak negatív tartalmat, pl. „visszatart". Hét tesóm van - tapasztalatból mondom, hogy van olyan, amikor egy gyerek egyszerűen még nem érett ahhoz, hogy felsőbb osztályba kerüljön. (Túl játékos.)

3. Az a helyzet, hogy számomra nem jelent érdekességet a foci. Nem olvasok sport rovatokat. Amennyire én látom, a magyar focinak sok pénzre lenne szüksége! Egy fecske nem csinál nyarat.

Szebeni Tamás (10-es szoba) 1. Bizonyos mértékig jó dolog, de a

szülőnek joga van tudni mindenről, ami a gyereket érinti az iskolában. Nem ez a kérdés az, ami megoldaná az oktatás problémáját. Jó, hogy kicsit nagyobb teret enged a diáknak, de - szerintem - veszélyes is lehet a diákra nézve.

2. Gyengébb képességű diákoknak nem jó, mert túl későn derül ki a probléma, az, hogy pl. lemaradt. Ellehetetlenítené a továbbjutásban. Úgy lenne értelmes, ha az első 4 év alapozó jellegű lenne, és nem egymásra épülő.

3. Szerintem a probléma nem az edzőben van, hanem a focistákban. Valamennyire biztos, hogy hatással lesz a magyar focira, lesznek is eredmények, de annyira nem bízok benne, hogy csodákra képes itthon nálunk - a magyar fociban.

Turi Tímea (15-ös szoba) 1. Kétélű dolognak tartom. Valahol jó

oka van annak, ha egy diák nem akar valamit elmondani otthon, s lehet, hogy a tanárának meg tud nyílni, hátha ő tud neki segíteni. Szomorú, ha odáig fajulnak a

45

Móra Nyúz Körkérdés

2004. 03. 11.

dolgok, hogy otthon nem tudja megbeszélni. Ez valószínűleg ellenérzést válthat ki a szülőtől a tanár felé.

2. Humánus elgondolás, ha el tudják érni, hogy felzárkóztassák azokat, akik egyébként megbuktak volna.

3. Azt sem tudom, ki az a Lothar Matthäus! A magyar fociról is csak annyit tudok, hogy milyen színű a mezük, meg azt, hogy a kapus az véd... De Hajrá Lothar Matthäusnak!

Halasi Ádám (8-as szoba) 1. Biztos vannak előnyei, de én nem

hiszek ebben, mert nincs személyes kapcsolatom a tanárokkal. (Egy-két kivételtől eltekintve.)

2. Egyáltalán nem értek ezzel egyet! A gyereknek érezni kell. hogy tétje van az iskolának. Mindenképp rendelkeznie kell azzal a tudásmennyiséggel, ami ahhoz szükséges, hogy felsőben ne buktassák meg.

3. Fanatikus magyar foci drukkerként nem is mondhatok mást, csak azt, hogy igen! Bízom benne, hogy Matthaus bevezeti nálunk is a rájuk jellemező mentalitást és küzdeni akarást. Ehhez feltétlenül elengedhetetlen, hogy focistáink partnerek legyenek a kemény munkában. Hajrá Magyarok!

Szilágyi Szilvia

46

Móra Nyúz Végszó

2004. 03. 11.

PUZZLE Ki lát ható a képen?

Ez a fotó kollégiumunk egy lakóját ábrázolja, de mi egy kissé átrendeztük a képet. Rakd sorrendbe a puzzle-darabkákat és ismerd fel a képen látható személyt. Nevét egy lapra írva és eljuttatva a 16/b-be könyvutalványt nyerhetsz, melyet a helyes megfejtők között sorsolunk ki. Az élőző számban található gyerekkori képen Kovács Attila látható.

Impresszum

Móra Nyúz - a Móra Ferenc Kollégium lapja. Megjelenik kéthavonta, 120 példányban, ingyenes terjesztéssel.

Szerkesztette: Verbói Barbara Tördelő- és képszerkesztő: Liszkai András Korrektor: Verbói Barbara

Szerzők: Bácskai Zoltán, Bokros Judit, Dávid Péter. Erdélyi Ágnes. Farkas Judit. Farkas Péter (Kálmán), Füleki Gábor, Gaál Anna. Hraskó István. Illés András, Juhász István, Kajcsa Szilárd. Káplár Kat@, Parti Tamás, Pintér Lajos, Solcz László (Soco). Szabó Milán. Szilágyi Szilvia, Túri Tímea, Verbói Barbara

Az utolsó szó mindig az enyém.. .

Következzen há t az aktuális kis cikk, amely az utolsó oldalon mindig fellépő felesleges üres sorokat hivatott betölteni. Talán é rdemes volna mos t megpendí tenem néhány égető problémát , hogy milyen nehezen állt össze ez a szám, meg hogy milyen á ldozatos m u n k a fekszik benne, de valahogy ez mos t nem megy. írjak talán valamilyen aktuális politikai- vagy társadalmi problémáról , netalán valamit a m i n d a n n y i u n k által imádot t Szegedi Tudományegye t emmel kapcsolatban? Úgyis m i n d e n t tudtok, tartok tőle, hogy n e m sok újat tudnék mondani . Hé, tök jól e lhúz tam ezt a dumát , mindjár t itt a lap alja ©. Nézzenek oda, ez már az utolsó sor, h ű akkor írok m é g ide valami okosat, bár lehet, hogy nem lesz hozzá elég he..

47

Móra Nyúz Képregény

2004. 03. 11.

H O i H L H ^ W — y j ^ O Z - U - P F \ H O R R O R ^ U t p s X Í A J I Z \ * z SHBP-:

Í ^ S ^ j j & KJJ&S j ^

—

HCxltélP^utci o.ocs

¿OS.& l

I I f - toui-• • I . _ ^ •iC&Y P ^ H * % H C U cAeíxujce&eT sJ*sr«TT / ' ^ ^ - ^ ¿ W i ' / ^lt

g t t j H s - i ' / -ÍOJLj MAUAroÜ

1MK fej V Ö R ^ W ]

—

U l t i i g X j - ^ t s L , " H C ű ' r t E Ő ^

i Tf\3> A"?- ÚTOÍ--Sé n.-xTkj

, 1 l /

'•"••SETS" - r r }

í S L ^ A • f

í t t

• • • E S u í

' a -'—' " J V-vVW.fcs<5i u fi

AíH\