2000I R O D A L M I É S T Á R S A D A L M I H A V I L A P

Szerkeszti: Barabás András, Bojtár Endre, Czeglédi András, Kovács János Mátyás, Margócsy István, Szilágyi Ákos, Szüts Miklós,Trencsényi Balázs. Olvasószerkesztõ: Nagy Mónika Zsuzsanna

2010. májusÁra: 500 Ft

Esterházy Péter Margócsy István

Kemény Mária Szilágyi Ákos

Török András Czeglédi András

Horváth Iván Barabás András

Nick Elsdorf Kálmán C. György

Trencsényi Balázs Stuart Sutherland

Tandori Dezsõ Jurij Scserbak

Borbély Szilárd G. István László

Bán Zsófia Balogh Beatrix Szüts Miklós

•

•

•

•

•

•

•

•

• •

� ������ ������ ����

Esterházy Péter

Egy nagy hetven

Megöregedett Esti Kornél (contradictio in adjecto), amivel számolt, olvasott errõlezt-azt, tudta, hogy jõni fog, ha jõni kell, nem is nagyon zavarta, eltekintve attól a sok kis szartól,ami egy ideje baszottul zavarta, de avval nem számolt, hogy a barátai is öregszenek, és itt sem azonakadt fönn, hogy látnia kell az idõ orv támadását, a sejtek és a sejti összefüggések szívszorítóanbanális romlását, hanem –

Hanem akár egy fekete felleg, folyamatos fenyegetés függtek a feje fölött az úgynevezett kerekévszámok, az évfordulók („az öttel és kettõvel oszthatók”), az 50, aztán a 60, a 65 kis szerencsévelmegúszható, de a 70 és 75 esetében már nincs esély, csak behajolás – hogy tehát ennyi éveseklesznek a barátai vagy akiket tisztel, akik szellemi teljesítménye ténylegesen fontos neki (vagy mostmár soha nem fogja bevallhatni, hogy ez a fontosság csupán elméleti konstrukció, amitõl akár mégvalóságos is lehet).

Még szerencse, hogy olyan sokan meghaltak már.Esti tudta, de mindenképp úgy érezte, hogy sok embernek sokat köszönhet. Ezt bírta leginkább

abban az egész magyar cuccban, ezt a köszönetet. Nem tud annyi idióta lenni az országban, hogy nelegyen pozitív a szaldó. Szaldó, szép, magyar szó, akár a gyöngy, liliom, édesanya.

Ám a fekete felleg fölött fölragyogott akkor Esti Kornél szerencsecsillaga. Mert ugyan meginthetvenéves lett valaki, a fenti értelemben egy valakije, nem egészen a barátja, mert a barátságkonkrét, ölelés és meccsnézés, ivások, evések, a barátság az földi, mindennapi, nem ünnepivállalkozás, pulóver, nem szmoking (de nem is tréningnaci), de majdnem a barátja, Estinek nemcsakjólesett erre a férfira gondolnia, de ez megnyugtató is volt, aki tehát hetven lett, és itt jõ aszerencsecsillag, mert éppen az õ életmûve az (amely az általa írottakból, az általa mondottakból,illetve az életébõl mint olyanból áll össze), amely nemhogy biztatja, de egyenesen fölhatalmazza õt,Estit, hogy fütyüljön a születésnapiköszöntõkötelességre, erre a báva muszra.

Nem mintha egy ilyen köszöntõnek szükségszerûen üresnek kéne lennie, hiszen az ünnepi alkalomjó lehetõség átgondolni az ünnepelt szûrõjén át, vagyis segítségével dolgainkat, helyzetünket; a jóköszöntõ nem gazsulálás, nem tiszteletkör, hanem valóságos köszönet, nem formalitás, hanem forma,nem külsõség, hanem egzisztenciális.

Hát ez az! A bennünk élõ bojtárbandi éppen azt mondja, kizárólag az életbevágóan fontosdolgokkal foglalkozz, azzal, ami belevág az életedbe. És hogy olyan legyen az életed, hogy legyenekilyen dolgok, ilyen vágósak. Ez nem azonos a naggyal, a jelentõssel, és nem is egészen azonos aszemélyessel. Ezt esetrõl esetre meg kell vizsgálni. Észen lenni, mondja egy másik barátunkkal együtt.Egy szabad és független országban, mondja, nem ébredhetünk fel úgy minden nap, hogy „magyarvagyok!” – hanem inkább úgy: „ez és ez a dolgom, ezt kell csinálnom.”

A munka méltósága. Az olvasás méltósága. Az írás méltósága. Életre-halálra.

2000BOJTÁR 70 3

Esti, mint annyiszor, a szeretet természetén tûnõdött mániákusan. Aztán, mint annyiszor,a számokon. Rémületes-e vagy csupán szükségszerû (vagyis ilyen az élet), hogy egy több mintnegyven évvel ezelõtti, akkor konkrét napi programként értelmezhetõ írás, írása az ünnepeltnekegyszer csak olyannak tûnik fel, mintha ma reggel írták volna? A feladat adva van, véget kell vetnia hangszórók ontotta dumának, a harsány blöffnek, aminek egyébként önmagunkon kívül sohasenki nem dõlt be, idézet vége.

Milyen sokszor idéztem ezt. Okosodtam tõle. Tíz évvel öregebb, mint én, számolgatta Esti. Ez azegyik legállandóbb dolognak mutatkozott Esti életében. Mindig így volt evvel a tíz évvel, így volt,így van, így lesz. Így lesz – egy ideig. Ez az „egy ideig”, de most tényleg, ez Esti Kornél kalandos élete.

Bandikám, Isten éltessen, és méltóztassál a fentieket szigorúan (bûnösen) referenciálisanolvasni. De csak Te. Bár jónak mondom, Dunába vizet…

Ölel,p.

4 2000 BOJTÁR 70

Margócsy István

Milyenek a litvánévszakok?

Emlékezzünk, amennyire lehet, s próbál-juk felidézni: milyen is volt hajdan, a huszadikszázad hetvenes éveiben, ifjú (egyetemista) ko-runkban az a kép (vagy inkább vázlat? térkép?ábrázoló geometrikus rajz?), amelyet a kelet-európai irodalmakról nyerhettünk, akár a fordí-tásokból, akár az irodalomtörténeti leírásokból:különös, összetorlódott történelmi mítoszoknak,felidézhetetlen irodalomtörténeti összefüggések-nek laza és egyre újabb magyarázatok után kiáltóolyan hálózata, mely ráadásul folyamatosan külö-nös szokásoknak, és érthetetlen viszonyoknakmegelevenítésére tör, s állandóan az éppen érin-tett közösségnek végtelen fontosságára apellál ki-zárólagos empátiát feltételezõ hevülettel, állan-dóan hangoztatván az éppen olvasott és meg nemértett mûvek hasonlíthatatlanságának lefordít-hatatlan voltát – s így megközelíthetetlen ide-genségét. (S idézzük fel azt is: mennyire nem voltbenne a magyar köztudatban, hogy mindez, külsõ,azaz nem magyar olvasói pillantás elõtt ugyanígyérvényes lehet a magyar irodalomra is…!) Micso-da változás történt azóta, hogy a század utolsóharmadában rengeteg valóban jó fordítás, s ren-geteg értõ és rokonszenvezõ, az egyediségen túl-mutató összehasonlító (azaz magyarázataival meg-világító), s így önmagunkra, magyar irodalmá-rokra is érvényes leírás és tanulmány született,mely megpróbálta bizonyítani – jó pár esetbenegyértelmû sikerrel –, hogy a többi kelet-európainép és irodalom is fel tud mutatni általánosabbérdeklõdésre is igényt tartó különlegességeket. Smicsoda pazarlás is zajlott (zajlik) e nagy munkaprezentációja és recepciója során: hisz hány olyanremekmû jelent meg már jó ideje magyarul, mely-nek ismertsége, a régi jó közömbös beidegzõdése-ket követve, lényegében máig jelentéktelen ma-radt, többnyire a legszûkebb szakma körében is!

Lássuk mindennek talán legfantasztikusabbpéldáját: azt a kis kétszázötven éves litván eposzt1

melyet Bojtár Endre több mint negyedszázada je-lentetett meg (Tandori Dezsõ kiváló fordításá-

ban), több mint negyedszázada propagál, a legna-gyobb laudációk közepette, s melynek sorsa mégisa visszhangtalanság lett és maradt! Holott Bojtár-nak e téren alighanem mindenben igaza van: azevangélikus lelkipásztor Donelaitis a 18. századutolsó harmadában minden szempontból párat-lan epikus tankölteményt írt (a korban Európa-szerte elterjedt konvenció szerinti mûfajban, anagyon konvencionális Évszakok címmel2) a ter-mészet és a falusi ember kapcsolatáról, a litvánnép és társadalom életrendjérõl és szokásairól; azisteni gondviselésnek a természetben megnyilvá-nuló végtelen bölcsességérõl, valamint arról,hogy ez a bölcsesség az emberi életben tökéleteshasznavehetetlen és hiábavaló; a természet ha-tártalan szépségérõl és gazdagságáról, valamint azemberi élet kiszolgáltatott voltáról, a ridegségrõl,a szegénységnek rémületes szorításáról. Donelai-tis rendre megpróbálja betartani a fiziko-teológianagy konvencióit (vagyis hogy a természet min-den jelensége Isten teremtésének bölcs szándé-kosságát bizonyítja) valamint a pietista erkölcsitanítás rendjét (azaz a derekas, szorgalmas és eré-nyes élet üdvözítõ voltáról való meggyõzõdést),továbbá a klasszicista ábrázolás harmonikus ki-egyensúlyozottságának és egységességének dekó-rumát – ám leírásai mintha mindezen kegyesóhajoknak és elõírásoknak éppen az ellenkezõjétmutatnák be: nyers naturalizmussal és kérlelhe-tetlen (sokszor szélsõséges) durvasággal jellemzifalujának életét, rémes jeleneteket és látványo-kat prezentál, nagyon kemény társadalmi ellen-téteket elevenít meg: olyan falusi világot teremt,melybõl csak éppen a felvilágosodás kori pásztor-idilleknek problémátlan kedélyessége van ki-hagyva.

Ismerjük: a 18. századi nép- és természetleírá-sok mintegy magától értetõdõnek tekintették,hogy a szántóvetõ nép a maga egyszerûségébencsak boldog lehet (vö. pl. Csokonai Vitéz Mi-hálynak Tavasz címû szép, németbõl fordítotttanítókölteményét, melynek témája, amint a be-vezetés írja: „intés az örömre”, „a mezei nép bol-dogsága; erre és a bölcs életre való áhítozás”; smelyben felhangzik a felhõtlen paraszti boldog-ságnak jámbor dicsõítése is: „Óh, százszor boldognemzetség! / Kit semmi gond nem rongál, / Kitsem a kaján veszettség, / Sem kevély gõg megnem száll! // Halkkal folynak el rejtekben / A teélted napjai, / Mint a virágos rétekben / A tisztavíz habjai…”; s mely a leírásokban kizárólag a

52000BOJTÁR 70

kellemetességeknek hagy helyet3), s ugyanígymagától értetõdõnek tekintették a falusi társada-lomnak nemes hierarchiáját, a jó és jómódú bir-tokos úri gazdának munkaadói és társadalom-biz-tosító szerepét (vö. pl. „A szorgalmatos mezei gaz-da” típusú leírásokat;4 vagy a Baróti Szabó Dávidáltal fordított, két kiadást is megért Paraszti ma-jorság címû hexameteres tanító-költeményt5), azirodalmi ábrázolás szintjeit illetõen pedig szinteelõírásszerûen követték az erkölcsi normáknakpreskriptív, nem pedig deskriptív alkalmazását:vagyis csak azt jelenítették meg a nép életébõl,amit derekasnak és javallhatónak tartottak, samely életjelenségeket esetleg kifogásoltak vol-na, azokat egyszerûen nem is vették észre vagyszámba (amint ezt igen szépen példázza a Kis Já-nos által fordított A falusi élet címû könyvecske6).A rousseau-ista primitivista természetfelfogáskeveredik e mûvekben a fiziko-teológia vallásosvilágképével, az erkölcsi-társadalmi kérdések pe-dig úgy vetõdnek fel, hogy a civilizációtól távol-tartott élet mindig alapvetõen erényesként tûnikfel, jámbor és szerény, de mindvégig arányos, har-monikus és békés, mondhatnánk giccsesen roko-kó népszínmû-díszletek között (ismét egy szépCsokonai-példa: „Minden pásztort örömre hoz-nak / A virágok illatjai, / Midõn körülte ugrán-doznak / A halmokon bárányai.”; Ama siónállyánkájával / Szunnyad a pásztor édesen, / Ki õtetkarjával / Átölelte szerelmesen: // Lágy álom ültszemek héjjára, / Lelkek egymás lelkébe jár: / Acsalogány nyájas daljára / Szunnyadt el ez a bol-dog pár…7).

Mennyire más a Donelaitis világa!Itt, e litván falusi életben minden rideg, szegény– még a madarak is kopár körülmények között, el-roncsolt fészkekben élnek, s a tavasz közeledtétsem a gusztusos méhecskék vagy csalogányok, ha-nem a kellemetlen állatok megjelenése jelzi(„Nyirkos odúkból jöttek a patkányok s a göré-nyek, / Hollók, varjak, szarkák, baglyok, egér-pereputty és / Még a vakondok is ujjongott, milyszép az idõ, lám. / Bolhák és szunyogok, legyek ésbogarak gyülekeztek, / Kínzóink hada összesereg-lett s újra kirajzott, / Szúrni az úr- s pórnépeketegyképp, járt a fullánkjuk…”); s tavasszal a falusinép itt nem csak a természet megújulásának ör-vend, hanem a robot megindulásától is szenved(„Ám ti is itt vagytok már munkák, ránk sokasod-

tok, / Gyötrõink! a keserv, a robot kezdõdhetelölrõl, / Ó, de sokat kell gürcölnünk, hogy acsûrbe behordjuk / Mind, ami padláson, hombár-ban most – ki se kelt még…”); a parasztok renge-teget dolgoznak (az urak kinevetik a munkát),ám a parasztok sem „idillien” szenvednek, hanemtetvesen és lustán, éhesen („…a szegény pór-sarj– gyomrában csöppke kis író, / Félholtan vonszol-ja magát, kicsavarva, lenyúzva – / Ördöggel-nya-valyával kezdi naponta a munkát…”), nemegy-szer – elképesztõen konvenció-szegõ ábrázolás-ban – tökrészegen; az emberek szörnyen károm-kodnak („Ily társalgás folyt; de az intézõ odamentés / Oly cifrát bõdült rájuk, toppantva dühében, /Hogy bele rándult rémületében még a világ is. /„Így fene, úgy rosseb…” – nocsak ember, térj ha-mar észhez!… Ám az idétlen még jobban rákezdie szókra, / Megrémíti gonosz szitkával az ég mada-rát is… Ámde a békák és a varangyok is úgy meg-ijedtek! / Nagy-sebesen beleugrál mind kölykös-tül a vízbe. / És a tetõ zugain lapuló patkány- megegérhad, / Sõt, a bagoly, valahány, úgy félt, hogycsaknem elájult, / És a veréb is félholtan potyo-gott az ereszrõl. / Szóval, sejthetitek, hogy üvöl-tött ott e gazember.”) és kegyetlenül verekednek(„…õ is / Oly rútul berugott az erõs sörtõl, hogy avégén / Tántorgott csak, bárgyún bámulván a vi-lágot … Nosza, mind, a / Padlón fetrengnek máregy-csimbókba fonódva, / És úgy marcangoljákegymást, hogy ki az orrát / Törte be végül, más afülét tépette cafatra. … úgy helyben hagyták, aligélt: a családja / Félholtan vonszolta a helyszínrõlhaza, ágyba.”), tudatosan és szándékosan lopnak– s idõnként komoly feszültségeket is kihordanaka fennsõbbséggel szemben. Donelaitis világábansemmi nem maradt az európai paraszt-pásztoridillemelkedett derûjébõl és kecses harmóniájából: azemberek éhesen és gonoszan viselik sorsukat, smég akkor is, mikor pedig a sors elviselhetõségéreinti õket valamely erényes szózat, akkor is olyannyers durvasággal találkozunk, amilyennek aligtaláljuk párját: az úri/paraszti életnek isten elõttvaló antropológiai egyenlõségét azzal szemléltetia mû, hogy részletesen traktálja, miként szarjaössze magát minden gyerek, egyformán…(„Itt aparasztgyerek is meg az úrgyerek is: csupa testvér,/ Együtt rúgja a port … / Mert hisz az úri gyerek fe-nekét épp úgy kiporolják, / Mint a parasztét,hogyha az ágyba csinál a kis édes…”) S csak ezekután részletezi azt is, hogyan jönnek létre rögtönmár a gyermekkorban is az áthatolhatatlan társa-

6 2000 BOJTÁR 70

dalmi különbségek („És a paraszt- meg az úr-cse-metének hogyha beszart, hát / Csöpp hátsóját jópuha ronggyal kell kitörölni… Hisz rossznak szü-letünk mind, nincs itt semmi különbség. / Pom-pás ágy: ez várja az újdonsült nemes úrfit, / Míg aparaszt gyerekének megfelelõ a sötét zug, / Vagybepelenkázzák s kiteszik: van jó puha gyékény; /Ám gondold meg: még ott gazdagságuk ugyanmi?… Lám csak, az úr épp megszületik, pöffeszke-dik immár / Pór-nép közt: a hideg vizen úszikeképp a szalonna / Zsírja; s az árva paraszt zsíroskakalapja leröppen, / Hogyha az úr ordít, s a kemen-ce hideg fala mellé / Bújnak némán, hajlongnaknagy-alázatosan mind. / Ám ha az Isten eképp ki-jelölte helyünk: nosza, járjon / Félelmes-tarajoshercegként fennen az egyik, / Másik, gázolván alatyakban, hordja a trágyát.”). Ez a brutálisan go-romba leírás is mennyivel élesebb hangon szól,mint az a nagy nemzetközi sikert aratott jópofa,eufemizmusokban gazdag szatíra, mely az árnyék-széki ürítkezésnek írta volt le antropológiailagegyenlõsítõ tendenciáit (az osztrák Blumauernem szellemtelen, bölcs és pajkos versének ma-gyarországi sikerét mutatja, hogy Csokonai lefor-dította és Földi János még filológiailag is érteke-zett róla…8).

S mindezt a sok durvaságot és szörnyûségetmégis beragyogja valami homéroszi derû és emel-kedett humor: nem a szatíra kegyetlensége szólitt, nem is a társadalmi lázítás kiáltványa – mint-ha a szerzõ mindezt így tekintené természetesnek,mintha mindez így képviselné az isten végtelengondviselõ kegyelmét. S talán épp ebben rejlikgenuin kelet-európaisága.

S ez az, amiért hála illeti Bojtár Endrét, hogykiemelte e mûvet (s persze még annyi mást is) azismeretlenségbõl; nyersfordításával lehetõvé tet-te gazdag és szellemes magyarítását – adná isten,hogy egykori hõsi gesztusa széleskörû recepciórais találhatna!

JEGYZETEK

1. Kristionas Donelaitis: Évszakok. Ford. Tandori Dezsõ,utószó Bojtár Endre. Európa, 1970. (A szerzõ élt: 1714–1780; a mûvet írta: 1765–1775; megjelent 1818, né-met fordítással együtt.)

2. Csak illusztrációként: e mûfajból ma már csak Haydnhatalmas oratóriuma (1801) nevezhetõ élõnek.

3. Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz. Festõ versezet Kleistnémet munkáiból. In uõ: Minden munkája. (S. a. r. Var-gha Balázs) Szépirodalmi, 1973. I. 1034–1081.

4. Nagyváthy János: A szorgalmatos mezei gazda. A Ma-gyarországban gyakoroltatni szokott gazdaságnak rend-jén keresztül. Pest, 1791. Két kötet.

5. Paraszti majorság. Fordította Vanierbõl Baróti SzabóDávid. Második kiadás, meg-jobbítva. Kassán, Lande-rer, 1794.

6. Kis János: A falusi élet. Delille franczia munkája utánversekben szabadon fordítva. Soprony és Pozsony,1825.

7. Csokonai Vitéz Mihály: Lillához. A Kleist rapszódiáiközül. Id. kiadás I. 1082–1087.

8. Csokonai Vitéz Mihály: Óda az árnyékszékhez. (1800)Alois Blumauer (1755–1798): An den Leibstuhl c. ver-sének fordítása: In: id. kiadás I. 1027–1029. Földi Jánoslevelét (1800. júl. 6.) ld. Csokonai Vitéz Mihály Leve-lezése. S. a. r. Debreczeni Attila. Akadémiai, 1999.101–106.

Kemény Mária

Lónyay utca 17

Ebben a házban megmaradtak az üvegab-lakok, a szecessziós mintájú maratott üvegek és aragyogó színû festett üveg Mária-kép is a lépcsõ-házban. Amikor ott jártam, egy fiatalasszony toll-seprûvel szedte le a pókhálókat a folyosókról és

2000 7BOJTÁR 70

a lépcsõház faláról. Valaki finom mintájú önta-padós tapétafrízt ragasztott a kapualj falának vö-rös kõborítása fölé, annyira illik ide, hogy elsõpillantásra azt hiszed, hogy egykorú.

Lónyay utca és Mátyás utca sarok. A sarokház-nak nagyvárosban kötelessége valahogyan jelez-ni, hogy határponton áll. A nagyratörõ sarokhá-zak nagyon sokszor kupolásak, tornyosak, orom-zatosak. Itt csak két neogót sarki zárterkély adnémi horizontális hangsúlyt az egyébként egyen-letes és meglehetõsen sík homlokzatnak. Részlet-formái epikusak, puttós dombormûvei termé-kenységrõl, gazdagságról mesélnek. A homlokzategészének alaphangja középkorias, gótizáló, ro-manizáló, ám a kapu felett pompás neoreneszánszhölgyemények kínálják az élet gyümölcseit.

Az egykor itt álló, nyilván klasszi-cista, kisvárosias házat 1891-ben J. & H. Ehrlichbécsi bejegyzett cég vette meg, akik Magyarorszá-gon a Meidinger kályhagyár képviselõi voltak, ésközponti légfûtések és szellõzõk szerelésével isfoglalkoztak. Itt dolgozott 1894-ben ifj. DivaldKároly fényképész társa, majd utóda MonostoryGyörgy, aki látképes levelezõlapokat barna észöld színben ezer darabonként igen olcsón árult.Ma egy Utópia nevû hangstúdió mûködik a ház-ban, mindenféle modern technikát felsorakoztat,

egy panzió, amely az olcsó szállások közt hirdetimagát, s az SOS Gyermekfaluk magyarországiszövetsége.

A régi házat 1898. január 4-én 72 000 forintértvette meg Kiss István (1857–1902) építész, egye-temi tanár, aki – ma úgy mondanánk – közel álltaz állami projektekhez. Õ tervezete a veszprémimegyeházát, és számtalan törvényszéki épületet,pl. Komáromban, Kalocsán, Nagyváradon, Mis-kolcon, Brassóban, Besztercebányán és Lõcsén.De a kórházépítészetben is dolgozott, a János Kór-ház egyik pavilonja és a Baross utcai szülészeti kli-nika az õ mûve.

A századfordulón dúló nagy modernizálási láznemcsak a Belvárost forgatta fel (pusztította el),hanem – mint a nagy fejlesztési hullámok általá-ban – kiterjedt a határos területekre, így a Fe-renc- és Józsefváros kiskörúthoz csatlakozó suga-ras utcáira is. Néhány év alatt középületek sora(Mintarajztanoda, Zálogház, Református iskola)épült csak a Lónyay utcában. Kiss István építészebbõl a másodlagos konjunktúrából is kivette ré-szét, õ tervezte a József körút 2., az Üllõi út 80., ésa Hõgyes Endre utca 7–9. számú házakat.

Végül jónak látta, hogy saját bérházát is ezen afejlõdõ terepen tervezze meg. A régit lebontatta,és két év alatt felépítette az új háromemeletes há-zat. A telek jó méretû, de szabálytalan, ennek kö-vetkezménye, hogy a gótikus boltozatokkal fedettkapualj tengelye megtörik. Az épület négy szár-nya közül három kéttraktusos, azaz sikerült a tel-ket nagyon jól kihasználni. Két udvar keletkezik,egy téglalap alakú, szabályos, középen és a szom-széd Lónyay utcai házhoz csatlakozó tört alapraj-zú. Ez az udvar fõleg arra szolgál, hogy a meglepõ-en tágas lépcsõház hatalmas ablakain át áradhas-son be a fény.

A ház modern volt. Villany, lift, minden lakás-ban fürdõszoba, legtöbb helyen külön WC is.Minden lakás háromszobás, cselédszobával. Mégazok is, amelyek csak folyosóról vagy a kisebbudvarról kaphattak világítást. Ez úgy mûködött,mintha vagyoni cenzust vezettek volna be a ház-ban, a bérlõk nagyjából ugyanahhoz a jövedele-mi, társadalmi réteghez tartoztak. Itt már levon-ták körúti házak tanulságait, ott ugyanis az utcaielegáns, sokszobás lakások mellett a hátsó szár-nyakban sötét szoba-konyhás lakásokat is építet-tek, s ezért a kívánatosnál nagyobbak voltak atársadalmi különbségek.

Stabil konzervativizmus, okos mérlegelés, gaz-

20008 BOJTÁR 70

daságos nagyvonalúság, ez itt nemcsak a térben,és a fényekben, hanem az anyagokban is megjele-nik. S kíséri mindezt az ornamentika fülbemászódallama, csábító irracionalitása. Az udvarban afolyosót alátámasztó öntöttvas oszlop hatalmas ésgyönyörû stilizált gyökeret ereszt. S az építész-tu-lajdonos nemcsak gyökeret, lombozatot is rajzoltaz öntöttvas csodafának.

A ház jövedelmezõ volt, 15 év alatt hozottannyit, hogy volt mit befektetni. 1914-ben azépítõ fia, Kiss László (1887–1927 körül) – magais építészmérnök, sõt mûegyetemi tanársegédPecz Samunál – negyedik emeletet tervez a házra.Nem tart ki a középkorias formavilág mellett,egyszerû, de klasszikus ízû kerettel látja el és há-romszögû oromzatokkal zárja a tetõsíkból kiugró(ma unalomig ismételt kutyaólszerû) ablakokat.Ám az udvarban az apja által tervezett öntöttvasálomfa lombozatát felhúzza a negyedik emeletre.

1918. márciusában ómoraviczai Heinrich Gá-bor 1 100 000 koronáért megvette a házat, s még1947-ben is az õ tulajdonában volt. Ekkor márDr. Heinrich Gábor rt. igazgatóként jegyzi ma-gát. 1944-ben igazoláson kell átesnie.

1964-ben, amikor már Bojtár úr is e ház lakója,a kerületi IKV tataroz. A Fõvárosi Levéltárbanfennmaradt az akkor nagyon divatos tudomány,a színdinamika elvei alapján készült utcakép terv,mely a sárgák felfelé egyre citromosabb árnyala-

tait szánta erre a házra. A ház ereje, szilárdságameggyõzõ, majdnem minden megmarad. Valami-nek mégis vesznie kell. Hát eltûnnek a vasból ké-szült fa jövõt ígérõ lombjai.

Szilágyi Ákos

A szótáríró pontossága„»Kár, hogy a magyar nyelvet nem-érti-senki,nem-érti-senki, nem-i-sa-karja megtanulni!« –ahogy a régi Fonográf-nótában énekelték valaha.Hát még a litván nyelvet! A litván nyelvet – haez egyáltalán fokozható – még ennyire »sem-érti-senki, sem-érti-senki, nem-i-sa-karja megtanul-ni!« Akkor hát most már e két egyedülállóan ért-hetetlen és senki által megtanulni nem vágyottnyelv testvérként ismerhet egymásra és ölelkez-het össze a magyar baltisztika vagy baltológiameglapítójának, Bojtár Endrének évtizedes mun-kával összeállított Litván–magyar nagyszótárában.A tudós szerzõ ugyanis a választott kevesek egyi-ke, aki mindkét nyelvet érti: az egyiket, mert – lé-vén anyanyelve – beleszületett, mint afféle sze-rencsefia a készbe, a másikat meg, mert megta-nulta, pontosabban hozzátanulta ahhoz a sok-sokérthetetlen és senki által megtanulni nem kívántkelet-európai nyelvhez, melyeket még azelõttvagy a litvánnal egy idõben tanult meg – csak-azértis.”

E szavakkal csaptam bele a laudáció mûfajánakzengzetes húrjaiba két évvel ezelõtt, amikor Boj-tár Endre Palládium-díjas lett aktuális tudomá-nyos teljesítményéért: a Litván–magyar nagyszó-tárért. Most, hogy a személyes életidõ szerelõcsar-nokából kigördül lassan a tudós szerzõ hetvene-dik évének szép kerek dátuma is, és alkalomadódik e sok évtizedes és szerteágazó tudományospálya egészének áttekintésére, ott szeretnémfolytatni, ahol akkor abbahagytam: a „csakazért-is”-nél.

Elõször is mi az, hogy „csakazértis”? Minden bi-zonnyal valamilyen ellenszegülés. Csak az a kér-dés, minek? Minek szegülhet ellen a tudós, mond-juk azzal, hogy nagyszótárt ír? Vagy azzal, hogyIngardent fordít, Mukaøovskýt értelmez? Így vagyúgy, a „csakazértis” Bojtár Endre tudósi pályáján– ha helyesen látom – kezdettõl fogva mindmáig

2000 9BOJTÁR 70

alapvetõen kettõt jelent: egy magyar, pontosab-ban talán egzisztenciális „csakazértis”-t, KosztolányiDezsõ Lenni vagy nem lenni?-jének szellemében;és egy politikai „csakazértis”-t, ami Kelet-Közép-Európában évszázadok óta szinte a szellemi léte-zés sine qua non-ja.

Kezdjük az elsõvel: a Lenni vagy nemlenni kérdésével. Mert ez itt a kérdés! Személyesethosz, tudósi életpálya és személyes politikai ki-állás kérdése egyszerre. A Lenni vagy nem lennikérdése, mint ismeretes, egyetemes emberi kér-dés, metafizikai kérdés, de különösen éles egzisz-tenciális nyomatékot kap azoknak a népeknek asorsában, amelyek – attól kezdve, hogy nemzet-ként képzelik el magukat – folyvást lét és nem-lét határmezsgyéjén egyensúlyoznak. Olyannyi-ra, hogy a kitartás az önálló létezés, vagyis a sajátnyelv és saját kultúra mellett, rendkívüli, gyak-ran hõsi erõfeszítést követel tõlük. Nem csoda,ha legjobb elméiket idõrõl-idõre megkísérti agondolat: mennyivel egyszerûbb és ésszerûbb vol-na nem-lenni, mennyivel jobb lett volna, ha elõ-deik nem ragadják meg annak idején a veszettfejsze nyelét, hagyják magától kiveszni furcsa, avilág számára érthetetlen nyelvüket, ahelyett,hogy megmentésén és megújításán görcsölnek,mennyivel praktikusabb lett volna – sehr prak-tisch! – egyszerûen áttérni valamilyen sokak általbeszélt birodalmi nyelvre vagy mindenki által jólértett lingua francára. Hisz gondoljunk csak bele:mi haszna, mi értelme van a magyar (vagy litván)egyiptológiának, a magyar klasszika filológiának,a magyar bizantinológiának, a magyar baltiszti-kának, ruszisztikának, patrisztikának, sumeroló-giának, ókorkutatásnak? Hogy mi haszna? Nos,ugyanaz, ami minden szellemi dolognak – min-den haszontalanságnak –, bármely nyelvben ésbármely korban veszi is mûvelés alá a szellemikultúra valamely területét valaki. A kiterjedés, aszámszerû mennyiség, a nyelvterület vagy a né-pesség nagysága, a praktikus külsõ hozzáférhetõ-ség egy nyelvi kultúra kincseihez ebben a tekin-tetben nem oszt és nem szoroz. Egy bizonyos távol-ságból nézve semmivel nem felemelõbb magyar-nak, mint albánnak, semmivel nem kisebb dologa létezésben litvánnak, mint angolnak, franciá-nak, németnek vagy – urambocsá’! – orosznak,netán kínainak lenni. Egyetlen személy szellemiönkimûvelésének semmivel sincs kisebb értéke,

mint egy egész közösség szellemi kifinomodásá-nak. Ha van is különbség közöttük, nem számsze-rûsíthetõ. Annak értelme, jelentõsége, értéke,hogy a dolgok szellemi egyetemét konkrétan melynyelv vette föl magába, mit sem változik attól,hogy az illetõ nyelvet hányan értik és beszélik.Végtére is, merõben praktikus szempontból nemjártunk-e volna valamennyien sokkal jobban, hameg sem születünk, mint azt az ókortól napjain-kig nagy filozófusok és tragédiaköltõk sora kér-dezte meg újra meg újra? Kérdezte, mert kérdez-hette, ha egyszer megszületett és balsorsa úgyakarta, hogy kérdezze: elgondolja, filozófiává, kul-túrává, költészetté párolja létezését és ebben aformában erõsítse meg azt, vonja vissza a kérdés-ben rejlõ léttagadást.

Mit ér a nagy egészhez, a sok-sok millióhoz ésmilliárdhoz képest egyetlen ember? Csakhogy anagy egész, a sok-sok millió és milliárd kizárólagegyesekbõl áll. Egyes emberekbõl, egyes népek-bõl, egyes országokból. Vagyis a mennyiség igéze-tében megfogalmazott összes – belátásra és önfel-számolásra buzdító – praktikus javaslat ugyanarrafut ki: arra, hogy neked, véglénynek, végnépnek,végnemzetnek, ott, valahol a végeken, nem érde-mes lenned, sõt, voltaképpen már nem is létezel.Görcsös akaródzás vagy csupán, puszta ábrándja alétezésnek! Hagyd abba az erõlködést! Ne akarjnyelvnek, külön világnak, szellemi univerzum-nak látszani! Ennyi embernek nem érdemes kü-lön nyelvet – országot, államot, irodalmat – fenn-tartani. Luxus. És természetesen az – luxus. Mintminden, ami a természeti kényszerûségen, a hasz-nosság és szükségesség világán túl van. De ami túlvan – túl van. Nem lehet túl az egyik inkább, amásik kevésbé. Egymillió ember szabadsága nemnagyobb szabadság, mint egyetlen emberé. Vala-mely nyelv kultúrája, irodalma, mûvészete, szel-lemi teljesítménye nem válik feltétlenül nagyob-bá vagy kisebbé attól, hogy százmillióan vagytízmillióan értik meg és beszélik. Vagy-vagy: vagysemminek semmi értelme és akkor az értelmet-lenségek netovábbja minden olyan igény, óhaj,javallat, ami praktikumra és haszonra hivatkozvaennek vagy annak a kis lélekszámú népnek, keve-sek által értett és beszélt nyelvnek az önálló léte-zés feladását és a „nagy, a túlnyomó izéhez” valócsatlakozást ajánlja (a semmi csatlakozását –mihez? a nagyobb semmihez? a kis értelmetlen-ség csatlakozását a nagy értelmetlenséghez?);vagy pedig az igazság az, hogy mi adunk értelmet

10 2000 BOJTÁR 70

mindennek, és akkor az értelemadó szellemi lé-tezésnek minden darabkájára, minden különösmozdulatára, rezzenésére úgy kell vigyáznunk,mintha ezen állna és bukna az egész világ. Mintahogy valóban ezen áll és bukik!

Marad tehát a Kosztolányi által föltett és szószerint végiggondolt kérdésre a Kosztolányi általadott válasz, és ennek a válasznak a folyamatosmegerõsítése szóval és tettel: „Itt felelek arra akérdésre, melyet mellünknek szegeztek, hogy:lenni vagy nem lenni? Hát igenis lenni, lenni: el-sõsorban embernek és emberiesnek lenni, jó euró-painak lenni, és jó magyarnak lenni, kétfelé vívónyugatinak és keletinek, nagyra feszülõ, alkotó aka-ratnak s alázatos munkásnak.” Aligha lehet en-nél pontosabb szavakkal jellemezni azt az ambí-ciót és azt a teljesítményt, amely Bojtár Endreegész eddig szellemi pályafutását – a tudósit épp-úgy, mint a mûfordítóit, a kultúraközvetítõit épp-úgy, mint a szerkesztõit – meghatározza és áthat-ja. És ez az a pont, ahol rátérhetek a „csakazértis”második jelentésére, a politikai „csakazértis”-re.

Bojtár Endrét – jól felismerhetõen –nem csupán tudományos érdeklõdés vagy ifjontitudásszomj vezette, amikor még egyetemistakéntkelet-közép-európai és balkáni nyelvek tanulásá-ra adta fejét. Egy egész nemzedék – a ’60-as évekderekán indulók – kulturális karakterének jelleg-adó vonása lett ez a különös „nyelvi fordulat” aszomszéd népek nyelve, irodalma, kultúrája felé.Szembeötlõ legalábbis, hogy Bojtár nemzedéké-bõl milyen sokan kezdtek el a ’60-as évek köze-pén-végén egyszeriben lengyelül, csehül, szerb-horvátul, szlovákul tanulni (a német, az angol ésegyáltalán nem utolsó sorban az orosz mellett) ahoni bölcsészkarokon. Ezt a hirtelen támadt ta-nulási-ismerkedési vágyat nyilvánvalóan politi-kai érdeklõdés, sõt szenvedély is motiválta: egy-fajta „közös ügy” felismerése és szellemi kimunká-lása, melynek középpontjában a szovjet birodal-mi függésbõl való kulturális kiszabadulás állt, abirodalmi „oszd meg és uralkodj” elvével valószembeszegülés a környezõ országok történelmisorsközösségének tudatosításával, a helyi értel-miségi csoportok közötti közeledés és szolidaritásúj kulturális és politikai formáinak kitapogatásá-val a mindennapi életben, mélyen a hivatalos ál-lami kultúra világa alatt vagy éppen az államikultúra intermundiumaiban. Persze, a ’60-as évek

ifjúságának e téren is (!) új lapot nyitó lelkesült-sége csak keveseknél nõtt át igazi tudományosambícióba és eredményezett nagyszabású teljesít-ményeket, de, még ha valakibõl idõvel az adottnyelvterület és kultúra elismert tudósa lett is –mint azt épp Bojtár Endre tudományos pályafutá-sa mutatja –, sohasem szûnt meg teljesen tudósimûködésének eredendõ politikai motiváltsága.

Persze, a birodalmi-szovjettel, a „kötelezõ-orosszal”, a hivatalos-orosszal való kulturális szem-beszegülés – a kelet-közép-európai országok sors-közössége és a nyelvi és politikai határokon át-nyúló nemzedéki összefogás és közös fellépés je-gyében – nem zárta ki a szovjet állam által föld alászorított, tabuizált, törlésre-feledésre ítélt oroszirodalom és kultúra felõl éppen a ’60-as évekbenérkezõ termékeny szellemi és politikai impulzu-sok befogadását – az orosz avantgárdtól az oroszformalizmusig, Mihail Bahtyintól Mihail Bulga-kovig, Okudzsavától Viszockijig, TarkovszkijtólLjubimovig, a szamizdattól a tamizdatig. Miköz-ben például Bojtár Endre 1968-ben a „prágai ta-vasz” nemzetközi hírû filozófusának, Karel Ko-œiknak A konkrét dialektikája címû könyvét fordít-ja magyarra, mely aztán a magyar hatvannyolca-sok alapolvasmánya lett, egyidejûleg úttörõ és szószerint alapvetõ tanulmányokban elemzi az oroszavantgárd jelenségét, Bulgakov húszéves késésselmegjelent A Mester és Margaritáját (egyebek mel-lett Bahtyin akkor még alig ismert karnevál-el-méletének mûfaji kulcsfogalmát, a menniposziszatírát alkalmazva rá termékenyen és máig érvé-nyesen), majd úttörõ könyvet ír a „szláv struktu-ralizmusról”, amelynek angol nyelvû verziója mel-lesleg nemzetközi hírnevet szerez neki. Emlék-szem, hogy 1988-ban – egy évvel a rendszerváltáselõtt! – a 2000 alapításakor, Bojtár Endre milyennyomatékkal, szinte harciasan beszélt arról, hogya leendõ lap fõ feladata, hogy szembehelyezked-jen a Szovjetunió impériumi terjeszkedésével.Akkor még egyáltalán nem lehetett elõre látni,hogy a rá következõ évben ennek a terjeszkedés-nek örökre vége szakad. De sem akkor, sem ké-sõbb, ez a szembehelyezkedés, egyetlen percigsem jelentette azt, hogy nem közlünk orosz szer-zõket, jelentette viszont, hogy a lap végre annaka nagy kelet-közép-európai kulturális dialógus-nak az egyik fórumává válhat, amelyre BojtárEndre és nemzedéke 1968 óta készült, és amelyetegész addigi tevékenységével elõkészített. Azt hi-szem, az akkori alapítók közül senki nem nyomta

112000BOJTÁR 70

rá annyira szellemi bélyegét a 2000 arculatárasokirányú kelet-közép-európai érdeklõdési és is-meretségi körével, univerzális nyelvtudásával,mint Bojtár Endre. Különösen, ha a 2000-hezmég hozzávesszük azokat a könyvsorozatokat, esz-metörténeti válogatásokat, alapvetõ történettu-dományi munkákat is, amelyek elsõsorban BojtárEndre ösztönzésére és áldásos szerkesztõi-fordítóiközremûködésével láttak napvilágot (fõleg a Szá-zadvég, majd Osiris Könyvkiadó és a 2000 közöskiadásában): ilyen volt például az Arany KözépEurópa könyvprogram vagy Oscar Halecki nagy-szabású történelmi monográfiája, Mihail Hellerés Alekszandr Nyekrics Oroszország- és Szovjet-unió-története.

Bojtár Endre tudósi karakterét nem a karrier-vágy és nem az akadémikusi arisztokratizmus, ha-nem a felfedezõk hódító-, és kalandvágya, a min-dent könnyû szívvel egy lapra föltevõ szerencse-játékosok vakmerõsége határozza meg. Elsõkéntlépni egy másik nyelv kontinensére. Lehetõlegolyan szakmai területeket fedezni fel és hódítanimeg, amelyeken elõttünk még nem járt senki, hapedig járt, nem követte senki és elfelejtették már,olyannyira, hogy õt is legfõbb ideje fölfedezni. Azilyen tudóst az elsüllyedt kontinensek izgatják,csakis a terra incognita vonzza.

Az úttörõ elsõség igényében természetesenbenne van az emberi és tudósi becsvágy is, BojtárEndre esetében azonban sokkal nagyobb súllyalesik latba a már említett szellemi kalandvágy, azismeretlen világok vonzása mellett egy másikmozzanat: a független nyugalom igénye: olyan te-rületet találni, ahol nincs nyüzsgés és tolongás,ahol szinte egyedül lehet, nyugodtan dolgozhat azember, nem zavarja semmi és senki. Ha pedig azújonnan felfedezett területen megjelennek a ta-nítványok, márpedig azért fedezték fel õket, hogymegjelenjenek, ha a tudományterület kezd bené-pesedni, ha elvész az ismeretlenség és a kockázatvarázsa, akkor a felfedezõ fogja magát és odébbáll.Így hagyta maga mögött – az 1970-es évek végé-tõl – a bohemisztika és polonisztika nagy tudo-mányterületein egykor magának kihasított és szé-pen megmûvelt parcellákat és elért tudományospozíciókat, hogy az utóbbi huszonöt évben sajáttudományterületet teremtsen – a baltisztikát –,amely még felparcellázva sincsen, amelynek õ azelsõ igazi felfedezõje, úttörõje, alapító atyja, gazdá-ja és robotosa a magyar tudományosság világában.

És ezen a ponton hadd térjek vissza a már idé-

zett laudáció szövegéhez: „Egy nagyszótár sokmindenre jó. Használhatjuk levélnehezéknek,szeles idõben kitámaszthatjuk vele az ablakot, salkalomadtán hozzá is vághatjuk valakihez.Mondjuk, ha kifogytunk az érvekbõl. Argumen-tum ad hominem. Ez azonban a nagyszótárnaknem rendeltetésszerû használata. A litván–ma-gyar nagyszótárnak sem. A szavakat legfeljebb át-vitt értelemben lehet valakinek a fejéhez vágni.Átvinni a szavak értelmét egyik nyelvbõl, egyikértelmi világból a másikba – ez a szótárkészítés lé-nyege. Minden idegen nyelvi szótár kissé ahhoz abizonyos – Kosztolányi által is említett – »nürn-bergi tölcsérhez« hasonlatos, amely arra szolgál,hogy az idegen szavakat fejünkbe tölthessük. Föl-téve, hogy jó a fejünk. És persze a tölcsérrel sin-csen baj. Vagyis a szótáríró pontosan dolgozott.Pontosan és szépen. Márpedig Bojtár Endre szó-tárírói pontosságáért az a tudósi és értelmiségiethosz kezeskedik, amely egész eddigi tudomá-nyos és irodalmi életmûvét áthatja, s melyet elhí-resült hitvalló esszéjében, az 1970-es évek elejénõ maga nevezett a kelet-européer pontosságának.”

A szabatosság, a „pontosan és szépen” végzettmunka igénye ekkor a kelet-európai „slampe-rájjal”, az általános erkölcsi romlással, a „körülbe-lül” és a „nagyjából-jó-lesz-az-ide” államszocia-lista közérzületével állott szemben. De nem vala-milyen fennhéjázó, gõgös kivonulást jelentett eza kelet-európaiságból, hanem – éppen megfordít-va – bevonulást és térfoglalást: a kelet-európaiságmegformálását, a szellemileg gyatrának és a kivá-lónak, a morálisan infernálisnak és a hõsiesnek, amûvészileg hazugnak és igaznak, igénytelennekés nagyszabásúnak a szétválasztása jegyében. Az-óta, hogy Bojtár Endre e személyes hitvallásátmegfogalmazta, sok idõ telt el és nagyot változotta világ. Változott benne a közép-európai hely ésaz értelmiségi helyzete is, az ambíció és a feladatazonban maradt, mi volt: „A feladat adott. Végetkell vetni a hangszórók ontotta dumának, a har-sány blöffnek, aminek egyébként önmagunkonkívül soha senki nem dõlt be, s tiszta, okos fõvelel kell jutnunk a helyzet felismeréséhez, önma-gunk, Kelet-Európa vállalásához. Kelet-europée-rekké kell válnunk, hogy européerek, s egyszermajd talán emberek lehessünk.” 1989-ben – egypillanatra – eljött az „egyszermajd” ideje, eljött ésrögvest távozott is. Azóta egyre csak távolodik,és így is marad ez most már talán a politikai idõkvégezetéig.

12 2000 BOJTÁR 70

Török András

BB, a nismannBB-t 1988 késõ õszén ismertem meg egy Bajcsy-Zsilinszky úti, könyvekkel és hifiberendezésekkelzsúfolt lakásban. Egy folyóirat alapítása miattgyûltünk össze. Csak róla nem tudtam, kicsoda.Felsõ kapcsolatom, a szegedi irodalmár-üzletem-ber még hazafelé felvilágosított, szeretetteli gúny-nyal. „A legnagyobb magyar balta.”

Már ezen az estén is õ vitte a prímet. Õ mondtaki, hogy ne legyen fõszerkesztõ. Egyszer késõbbmeg is határozta, hogy mi az, ami nincs a lapnál.„A fõszerkesztõ az, aki minden indoklás nélkülkivehet a lapból valamit, és minden indoklás nél-kül betehet valamit.”

Nemsokára megindult a folyóirat (amit a Nyá-jas Olvasó a kezében tart, igen, éppen ez), és aszerkesztõk között kialakult az a delejes áramkör,ami annyira élvezetessé tette az oda tartozást.Mintha az, amit egyikünk olvasott, látott, hal-lott, érzett, kigondolt átvándorolt volna a töb-biekbe is. Mindannyian szellemi Supermanoklettünk. A szerkesztõség érzelmi központja BBvolt. Lelke mélyén talán szeretett volna hagyo-mányos fõszerkesztõ lenni. Pedig a valóság sokkal

jobban illett igazi valójához: a polgár és a bohéméjjel-nappal birkózott benne. Errõl tanúskodottpolgári öltözködése, egyetlenegy felesége és1963-tól változatlan munkahelye, egyfelõl, szív-bõl jövõ röhögése, a lóversenyhez és a futballhozvaló mélységes vonzódása másfelõl.

BB humora a magas és mély kultúra közti szá-guldozáson alapult. A magyar szellemi arisztokrá-cia valóságos titkos belsõ tanácsosa: egy pávatol-lakkal ékeskedõ szürke eminenciás. Aki bûvköré-be került, azt haladéktalanul, kedvtelve hozta lea földre. Annak rövidesen megemlítette, hogy õlényegében egy teherautó vezetõfülkéjében nõttfel: innét hozta plebejus vonzódásait és az ehhezillõ érdes nyelvezetet.

Nem volt nehéz felismerni, hogy szellemi am-bícióinak két külön fókusza van. A balti térséggelkapcsolatos „eredeti tõkefelhalmozás” egyfelõl, aseb-behegesztés, az idegpálya-rekonstrukció más-felõl.

A felhalmozás mindenre kiterjed: eredeti mû-vek fordítása és fordíttatása, történelmi tényekfelderítése és közkinccsé tétele, újraértelmezése alegújabb társadalomtudományi trendek felhasz-nálásával. Erre a legjobb példa a közelmúltban ehasábokon megjelent írása: A litvákok. Meglepe-tés lenne, ha ezt a terminust, amely egy olyan fo-galomra vonatkozik, amely valláson túl van, denépnéven innen, nem õ írta volna le elõször ilyenalapossággal és ilyen megrendítõ együttérzéssel.A forrásokból kiindulva, a mindennapi életet ígybemutatva, az általános tanulságokat sem szemelõl tévesztve.

József Attila- és Széchenyi-díjas barátombanvan valami tagadhatatlanul archaikus – úgy szak-tudós, ahogyan az a 20. század elsõ felében voltkorszerû és általánosan elfogadott: hiszen volta-képpen általános bölcsész a foglalkozása: iroda-lomtörténész és jelzõ nélküli történész, filológus,politológus: ez együtt, szétválaszthatatlanul.

Pedig a bölcsészeten messze túlmutató gya-korlati képességei is vannak: kedvenc projektje-inek általában maga járta ki az anyagi hátteret,könyvsorozatoknak szerkesztõjeként komolyirodalomszervezõi készségeket csillogtatott meg.Nagy intézmény vezetésére alighanem sose vá-gyott, de az nagy kár, hogy nem valósult meg avilniusi követi poszt, amirõl a ’90-es évek elejénsuttogtak. Illett volna hozzá a formális diploma-taszerep – hiszen informálisan egész életében eztmûvelte.

132000BOJTÁR 70

Ugyancsak kitüremkedik a hagyományos böl-csész szerepbõl a politika iránti igen élénk érdek-lõdése. Ide kapcsolódik a már emlegetett „seb-behegesztés” nosztalgikus vágya. Ezt a lehetõ leg-általánosabban értette 1988-as írásában: „újrabele kell helyezkedni a kultúra folyamatosságába.(…) A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy visszakell térnünk abba tér-idõbe, amelynek közép-pontjában a személyiség áll, s amelyet »európai«névvel szokás illetni.”

Az elmúlt 22 év fejleményeivel aligha lehetelégedett. Nem ilyen babaruhát képzelt. Ma márinkább hírhozó szaktudósnak és nagyszerû sza-lon-debattõrnek tekinti a szellemi elit.

És végül, e kis laudáció végén márnem húzható tovább, hogy eláruljuk, ugyan mittakar a címben említett „nismann” kifejezés, aminem található semmilyen idiómaszótárban, és agugli sem ad értelmes találatot rá.

Nem véletlen – a niche angol szót erre az alka-lomra pároztattuk az „ember” jelentésû jól ismertszóval (vö. „untermann”). A niche (kb. „piacirés”) terminus a gazdaságban olyan termékrevagy szolgáltatásra használatos, amely egy szûkkeresletet elégít ki nagyon magas minõségben(mondjuk a megkötendõ csokornyakkendõk vagya csöves erõsítõk piaca.) A nismann jelentése te-hát „a maga által kikanyarított tudományágat,mûvészeti irányt egyedül megteremtõ és konzek-vensen mûvelõ személy”. Ritka, becses ember-fajta.

Születésnapi ajándékul hadd nyújtsunk át nekihárom ajándékot, amely egyik emlékezetes mon-dásának („Nem csak az ördög, az angyal is a rész-letekben lakik”) szellemében azt példázza, hogyvárosunk bizonyos értelemben igenis visszatért azeurópai tér-idõbe.

A Gerlóczy Kávéház délután három óra körül –mert ez nem egy élettelenül döglõdõ újjáélesztett ká-véházkulissza, hanem a dolog maga.

A Corvinus Egyetem új campusa a IX. Közraktárutca 6. szám alatt – mert ennek érzéki és funkcionálisbelsõépítészete azt érezteti, hogy az állam is lehet jómegrendelõ.

Az Elsõ Pesti Rétesház nevû kávéház/étterem fér-fivécéjében lévõ üveg mosdótál alatti kis kiállítás –mert ez azt a polgári férfivilágot idézi, amit hányatottgyerekkora elvett tõle.

Kívánjuk továbbá azt, hogy legyen sok olyan

fiatal tanítványa, akik külön-külön mind tudnakama nyelveken, amelyeken az ünnepelt mindegyedül tud. Hogy megszûnjön az az áldatlanhelyzet, hogy a magyar szellemi élet csak Bécsen,Párizson, New Yorkon keresztül értesül a Kö-zép-Kelet Európa friss szellemi fejleményeirõl.

Éljen a közvetlen kapcsolat Mitteleuropa orszá-gai között!

Az Unió, a kis nyelvek Mekkája kellõs köze-pén.

Czeglédi András

6000 leütésPalacký, Palacký. To je ten, co øekl dejte mi pevnýnàrod a pohnu Evropu?

(Ismeretlen szerzõ)

Örömmel jelenthetem, hogy a városká-ban, ahol élek, nemrég megnyitott KoppányNemzeti Boltja. Némi lokálpatrióta túlzással a vá-roska fõterén – noha a városkának, ahol élnemadatik, éppenséggel nincs fõtere; sok fõtere van,az meg ugye nem fõtér. Természetesen a Temp-lom térrõl van szó, melyet a téren valóban megta-lálható r. kat. templom idõsebb látogatói olykorlebéketereznek. Az új hentes – mert e NemzetiBolt elsõ renden: húsbolt; bár árulnak itt pl. pá-linkát, száraztésztát, mézet is –, igen stílusosan,átellenben található, pontosabban srégen szem-ben, hivatalos számozás szerint már a Stefánia ut-cában: szinte farkasszemet néz egymással elsõ ki-rályunk és legismertebb ellenfelének szelleme.

Mi tagadás, szûkebb családomban többen él-nek-halnak a mangalicafelvágottért, a friss ter-melõi akármiért stb. Ráadásul hajtott a kíváncsi-ság is: kit látok majd a pult mögött? Gárdistát,gárdistalányt – netán egyenesen Müller Nikit? –,gójmotoros Koppány-alkalmazottat? Vagy magáta csimbókba font hajú Koppányt/Koppánynét?Esetleg a Hauptamt für Rassenkunde végzõs ven-déggyakornokát? Hát csudák csudájára, nem.Más látvány fogadott. Leginkább Valentyin Ka-tajev Távolban egy fehér vitorlájába illõ fáradt,unott, mogorva és szomorú halaskofa-aszszonyság(valamiért úgy rémlik, hogy Katajev regénye te-

14 2000 BOJTÁR 70

lis-teli halaskofákkal, persze elég rég olvastam, snem emlékszem tisztán, de azért: Odessza, ma-dám Sztorozsenko).

AKoppány boltok egyébiránt bolt-láncot alkotnak, számuk ígéretesen nõ. Mielõttvalaki a vidéki közállapotokon szörnyülködne:majd felük Pesten (plusz Budán) leledzik.

Mi ebbõl a tanulság? Nem biztos, hogy van. Hacsak az nem, hogy félre kék’ tenni somolygást ésfáradt legyintgetést – a halaskofázást is, semmibajom a halaskofákkal, for Bari, for Brian’s friends:a tejiparra általában gondoltam –, a belsõleg olymegnyugtató, jóízû fasisztázással egyetemben.Viszont érdemes elõvenni józan, civil észt, hu-morérzéket, bátorságot. Kedélyt a bátorsághoz. Ésa kelet-européer pontosságát, de azt nagyon.

No, egyelõre persze kevesebbel is beérném:nem ártana végre tisztázni a cseh mottót – ésmindeközben lehetõleg 6000 n-en belül marad-ni, mert 2000ileg ebben maradtunk.

A max. 6000 n eleve sok mindent eldöntött.Mi fér bele? Mini-marginália (kommentek nél-kül), egy rövid Nickelsdorf, kurtább eszmetörté-neti tanulmány, prózavers (néma hangköltészet),ideiglenes New Jersey-i tudósítónk hazai jelent-kezése. Dejszen ezek majd’ mind nagy valószínû-séggel megszületnek. És lesz még hozzá külsõsanyag, félig külsõs anyag, Öv alatt, néhány mívesfotó. Irgalom, mama, jaj kész ez a szám is. Még-sem.

Mi hiányzik?A 2000 leütés.Már rég nincs. Pedig.Pedig tán érdemes lenne feltámasztani. Legyen

egybõl három élete (vagy akár több is, többszörhárom, hátha valaki más is beszáll 2000 leütni).Ráadásul a terjedelmi korlát és a hiánypótló mû-faj találkozása módszertani elõnnyel is kecsegtet:egyedül így, egy nagyra nõtt 2000 leütésben lehetúgy-ahogy értelemösszefüggést teremteni, inkábbcsak felsejdíteni, a nemzeti húsbolt, Palacký ésBojtár Endre, egyik barátja szavajárásával, talán alegnagyobb magyar balta születésnapi köszöntéseközött.

A cseh mottóval egy karikatúra aláírásakénttalálkoztam. Balázs, Trencsényi Balázs mutatta.Emlékeim szerint két káeurópai értelmiségi (ki-nyúlt pulóveres, szakállas, szemüveges) beszélgeta képen. Hogy Palacký az a fickó lenne-é, aki azt

mondta: adjatok nekem egy szilárd népet, és sar-kaiból forgatom ki Európát.

Ez minden bizonnyal igen hozzávetõleges for-dítás – fel kéne hívni Bandit, hogy pontosítsa, deaz mégis milyen lenne már, hogy most pont õt? –,az Arkhimédész-parafrázis így is átjön (annyit ko-rábban is tudtam, hogy pevný disk = hard disk,meg az oroszból is összeraktam ezt-azt).

A képbõl és a szövegbõl az az ismerõs – s ha vanilyen: megnyugtatóan kellemetlen – érzés kö-szönt vissza, hogy mennyire egyek vagyunk a sa-ját kizárólagosságuktól megszédült és megszédü-lõ, illetve ezen keserûen ironizáló szomszédjaink-kal (ölég kiterjedt szomszédság, az egyszer biztos).Hogy legeslegrosszabb pillanataikban a csehekbéna és gyáva magyarok, a magyarok aljas és su-nyi csehek. Azért vannak jó pillanataink is, csak-úgy mondom.

Meg az is eszembe jutott a képet nézve, hogy ne-künk, pevný nàrodnak még mindig ugyanaz lenneaz egyik legsürgetõbb teendõnk, mint 20 (40 stb.)éve, csak 20 éve ez mintha sokkal evidensebb lettvolna: elgondolkodni a legtágabb értelemben vettkultúrán mint sajátos regionális formanyelven.Persze széttartó és diakrón formanyelven. Azon,hogy miért lettünk észt vesztve hülyébbek a litvá-noknál? Egyáltalán igaz ez: tényleg hülyébbek let-tünk náluk? Hadd lássunk át magunkon. Nemcsak és nem feltétlenül madame Chauchat, in-kább madám Sztorozsenko testén. Lelkén.

Ne kényszeres méricskélésre tessen gondolni –bár az benne van, hogy ha már mérünk-mérege-tünk, akkor ne hruscsovi léptékkel, mikor érjükutol Ausztriát életszínvonalice?, mert erre azegyetlen plauzibilis válasz vélhetõleg az, hogy haminden összeomlik –, hanem régiós-kulturálisegyüttlátásra.

Az elsõ és legnagyobb magyar balta (az össze-hasonlító nyelvtörténeti gyökerektõl eltekintve,a végtelenségig leegyszerûsítve: lányos modorúbaltista), a Bandi, a Bojtár, kinek hogy, megpró-bálta és folyamatosan próbálja, hogy segítsen eb-ben a regionális együttlátásban. Egészen elké-pesztõ, mi minden született a dologból. A 20 évejobbanra visszakanyarodva: nem rajta múlt, ha eza vállalkozás akkor tájt evidensebbnek tûnt.

Kiszolgáltatott és elkeseredett, részint nyilvánvédelemre szoruló, gyorsan megvezethetõ s beva-dítható kistermelõk mindenütt vannak. Mostmár csak azt szeretném megtudni vajon létezik-eMindaugas hentesboltlánc?

2000 15BOJTÁR 70

Horváth Iván

Apafeldolgozás

„Az édesapa szerkezete a következõ.”(Kosztolányi)

Elég sokan voltunk, Hankiss Elemér ésMargócsy István is ott volt, ez a végén vált egy ki-csit kínossá. Margócsy fiatalabb nálam, de Han-kiss jóval öregebb. Mindkettõvel afféle távolibaráti viszonyban vagyok, mely részemrõl nagy-rabecsülésen, részükrõl legalábbis jóakaraton ala-pul. Mindenesetre valahogy nem volt egészen ki-zárva, hogy a kiránduláson õk tulajdonképpen azapám iránti kíváncsiságból vesznek részt, nemcsak az én kedvemért. Úgy elég sokan lekoptak akirándulás vége felé, de õk velünk, családtagok-kal maradtak, emiatt gondoltam ezt, még akkoris, amikor már sötétedett, és mi megérkeztünk aGábor Áron u. 36. elé, ott volt a kirándulás vége,és ott volt találkozónk az apámmal, aki már jóvalkorábban, jóval mi elõttünk meg kellett hogy ér-kezzék. Neki is afféle kirándulás volt ez, perszesokkal szerényebb, hiszen 1963-ban költöztünk ela Gábor Áronból, és hát a háziakkal, a most ottlakókkal való megbeszélés alapján ott vártminket.

Ehhez képest a kertkapu ugyan nyitva, de a házsötét. A fõbejáratnál se ég a lámpa. Egy kicsit kí-nos. A konyha felé kerülünk, azon a bejáraton fo-gunk bemenni; magyarázom, hogy a konyha felõlszoktunk bemenni, ami, egyre kínosabb, csak én-rám igaz, és én gimnazista gyerek voltam akkori-ban. A házbeliek elég lassan fogják föl, hogy mi-rõl van szó, és nekem lassan derengeni kezd aszörnyû valóság, hogy az apám nemcsak hogynem jött el, de meg se beszélte a házbeliekkel,legalább telefonon, hogy mi várhatók vagyunk,hogy megnézzük a régi házat és kertet, hogy mivéalakult az évtizedek alatt. Ezt a normál fiúi dühötérzem, akit az apja cserbenhagyott, ráadásul avendégei elõtt, mert a családtagjaim nem olyanérdekesek, de végül is se Hankiss, se Margócsynem a legszorosabb barátom, és egyre világosabb,hogy fõleg az apám tagadhatatlanul érdekes figu-rája az, aki miatt, pedig már egészen besötétedett,még mindig velünk maradtak.

A házbeliek meglepõen türelmesek. Angolosvendégszeretettel fogadnak minket. Felfogják,hogy félreértés történt, hogy mi ott laktunk vala-ha, és érdekel a ház, és megengedik, hogy bejár-juk a szobákat, miközben õk élik a családi életü-ket, vannak valami gyerekek is, az egyik szobábankét férfi, egy fiatal és egy öreg, egy másikban egynõ olvas egy heverõn, és én ilyen idegenvezetõmódjára magyarázom, hogy ki hol lakott valaha,és közben esz a méreg az apám pontatlansága miatt.

Akkor már nyitva van a szemem, már nem al-szom, de az álom mégis folytatódik, ilyen se esettmeg még velem. Már nyitott szemmel még min-dig mérgelõdöm, és ébren történik meg velem,tehát hosszú másodpercekkel az ébredés után,hogy az apám azért nem jött el, mert 1987 nyaránmeghalt, anyu halála elõtt 4 nappal, és ennekmár huszonhárom éve.

(2010. márc. 24.)

A váratlanul bekövetkezõ emlékezés – nos, ezmár valami. Csak az a baj vele, hogy az emléke-zésnek tényleg váratlanul kell bekövetkeznie.Akarattal nem megy. Trükkökkel azért elõ lehetsegíteni. Kaptam például egyszer egy Helikon ki-adású, bõrkötésû Balzac-sorozatot, épp ugyan-olyant, mint amilyen anyu könyvespolcán állt.Egy-két évig menetrendszerûen bekövetkezett acsoda: ráesett a pillantásom a saját Balzacomra,arról eszembe jutott anyué, és eszembe jutott õmaga – váratlanul. Aztán a dolog egyre várhatób-bá vált, és ma már nem mûködik. Hasonló BojtárBandi irodalomtörténész barátom hangja. Ez ahang a telefonban – sajnos csak ott – valamiértemlékeztet apám hangjára. Amikor fölhív,eszembe jut apám, de persze nem idõzhetek el azemléknél, mert oda kell figyelnem a telefonbe-szélgetésre. Bandi nem azért beszél a kagylóba,hogy én az apámról ábrándozzam, hanem mondvalamit. Azt nemigen kérhetem tõle, hogy csakfecsegjen, mert hasonlít a hangja apáméra. Megattól is joggal tartok, hogy nem volt apám nagyrajongója. Meg nem haragudna, ha tudná, de ta-lán nem örülne a hasonlóságnak.

(Bárczi Ildikó-emlékbeszédembõl,2009. ápr. 10.)

Bojtár Bandi többször sajnálkozott, hogy „nemdolgoztam fel” az apámat (aki PB-tag volt a Rajk-per idején stb. [mekkora visszaélés a „stb.”-vel!],tehát lett volna mit feldolgozni rajta). Ezen per-

16 2000 BOJTÁR 70

sze mindig röhögtem, hogy tudniillik minek (vö.hentesáru) kellett volna feldolgoznom, de ez csakpoénkodás, alapjában igaza van. Álmom is ezt bi-zonyítja, a gyászbeszéd-részlet is. Bandi születés-napján az õ kedvéért veszem elõ a témát, bizonyí-tandó, hogy hozzáláttam, íme, a feldolgozó mun-kához.

(2010. márc. 29.)

Mások is vannak, akik nem tudják feldolgozni –nem a saját apjukat! dehogy! – az én apámat. Elis-mert tudósok közül többen felrótták már nekem,hogy olyan vagyok, mint õ volt. Az ilyen embe-rek irodalmunk talán legvonzóbb regényhõsére,az Aranysárkány Novák Antaljára emlékeztetnek.

„Ebben a pillanatban Nováknak eszébe jutottvalami. Az, hogy minden tanítványáról tudja,hogy mi az apja foglalkozása, még jelentéktele-nekrõl is, kik nem érdekelték õt, csak Glück La-ciról felejtett el kérdezõsködni, kit legtöbbre be-csült, s példaképül állította a többiek elé. És eb-ben a pillanatban más is eszébe jutott, az, aminyolc évig nem jutott eszébe öntudatosan, hogyez a fiú, ki itt ül elõtte fekete dróthajával, szemé-ben a szeretet megnyilatkozni nem merõ vigaszá-val, zsidó. Maga is furcsállta késõi érdeklõdését.Glück Laciról tudta, hogy zsidó, s nyilván aztképzelte, hogy apja egy másik zsidó.”

(Kosztolányi)

Barabás András

Mert bûnösök vagyunk mi

Mármint én, Bandikám. Vétkemet meg-gyónnám, de nem tudom pontosan, mi az. Min-denesetre elmesélem esetemet az Egyesült Álla-mok igazságszolgáltatásával. Évtizeddel korábbiapró közlekedési kihágásról volt szó (még nembûnhõdtem meg a múltat, s nem tudom, mi ahelyzet a jövendõvel), homályos kombinációbana helyi jogosítvány nélküli vezetés friss vétségével.Tavalyi, el nem küldött levélvázlatomból merítek– közvetlenül a történtek után vetettem képer-nyõre, ezért oly hitelesen töredezett és balladai.

Idézésemnek eleget téve megjelentem a VárosiBíróságon (közös épület a rendõrséggel, a hatalmiágak szétválasztása jegyében), és amikor már ki-csit elkeseredtem, hogy ékesszólásomra kell ha-gyatkoznom, ráadásul azt se tudom biztosan, me-lyik helyiségben fogok hagyatkozni rá – vádalkuaz ügyésszel? huzakodás a bírónõvel? –, megjelentügyvédem is, Aaron Kleinman. Jóakaróim kom-mendálták, szigorúan díjmentesen. Kicsit késetttehát, viszont elmondhatom: még meg se pillan-tottam, a filhallásom már elárulta, hogy megjött;a csoszogás, a szuszogás és a koppanás (bot) há-romszólamúsága összetéveszthetetlen volt. Kétfé-leképpen jellemezhetem õt: egy pitagoraszi szám-hármassal és egy Radnóti-idézettel. A háromszám: 120, 160, 200. Becsült adat valamennyi, dereális. Õ maga 120 kg és 160 cm, az irodája pedig200 méterre van a bíróságtól. Ha Radnótival aka-rok jönni, csupán annyit mondok: járkálj csak,halálraítélt. A telefonban még aggastyánnak hit-tem, de a valóság az, hogy egyidõsek vagyunk(esetünkben egy-két év már nem oszt, nem szo-roz). Csakhogy rettenetes állapotban volt az énAaronom az elhízása miatt. Amikor a tárgyalásután hálásan visszakísértem az irodájába (idõ-sík-ugrás a modern prózában: még nem is szóltama tárgyalásról, de már távozunk a bíróságról), te-hát amikor visszakísértem, éppen négy alkalom-mal álltunk meg hosszabb pihenõre. Õ inkábbült: kerítésszegélyen, lépcsõn, ami akadt. I have aleg infection that comes and goes – mondta –, nowit’s come – tette hozzá. De fertõzés se kell ahhoz,hogy rettenetesen érezze magát, ilyen pokoli túl-

172000BOJTÁR 70

súllyal. Oly erõsen kell befelé figyelnie, hogy azthinnõk, az ügy meritumára már nem is marad ere-je, ideje. Csakhogy ez nincs így. Gondolkodott,cselekedett, s közben folyamatosan kedves is volt– igaz, nagyon oda kell figyelni a beszédére, minta kimerült maratoni futóéra célba érkezés után.

Vissza a kályhához. A bíróságon elõször részle-gesen levetkõztem, hogy átverekedjem magam afémdetektoron – öntött vasból van az övcsatom,a kulcscsomóm pedig akkora, mint egy feljelen-tõs házmesteré 1944-ben, sõt aprópénz is volt ná-lam – de ügyes vagyok, nem tartottam fel a sort.Repülõtéri rutin. Azután irány a folyósón magas-ra kifüggesztett faliújság, melyen, talán õsi szokásez itt, bolhabetûkkel írják ki a napi delikvenslis-tát. Sajnos nem volt nálam hû kukkerem, deszemüveg nélkül és kicsinyt a falra mászva megta-láltam a nevem. Utána sorbanállás a tárgyalóte-remben, névsorolvasás. Bágyadt hangon, meg-gyõzõdés nélkül mondtam, hogy se bûnösnek, seártatlannak nem vallom magam, viszont mind-járt jön az ügyvédem. Tíz perc sem telt bele, ésvalóban megjelent, lásd fent.

Kiejtése meg a lihegése miatt nehezen értet-tem szavait – mondtam, hogy figyelni kell –, de abetojtság megélesítette érzékszerveimet. A pánikjó tanácsadó. Elkérte az útlevelemet, a magyar ésa nemzetközi jogosítványomat, és azzal küldöttvissza a folyosóról a tárgyalóterembe, hogy haszólítanak, mondjam, hogy not guilty, és jelezzem:üstöllést ott terem az én ügyvédem. Félórával ké-sõbb, amikor a nyájas, jó kedélyû bírónõ már ki-osztott négy-öt bírságot (igazán jókedvében volt:mindenkinek a legenyhébb büntetést adta), szü-net következett. Ekkor ismét elõkerült Aaron,aki az eltelt idõben megpróbálta rávenni azügyészt, hogy ejtse a vádat, de ez nem sikerült,ezért inkább vádalkut kötött vele. Az új direktívaszerint már azt kellett mondanom, hogy guilty,ami apró módosítás az elõzõhöz képest, viszont:with an amended charge. S mire észre tértem, márott is álltunk, ügyvédem s én a terembe visszatérõbírónõ elõtt, aki megkérdezte, elismerem-e, hogyazon a napon, amikor egy rendõr följelentett,nem volt érvényes New Jersey-i jogosítványom.Ezt a leghatározottabban elismertem, a szárnyasYes, Ma’am szavakkal. Kettõt se pislogtam, ésmár el is voltam ítélve száz tallér pénzbüntetésre,plusz 33 USD perköltség, de nulla büntetõpont,semmi következmény vagy priusz. Rohantam apénztárhoz, hogy túllegyek rajta.

Ezután visszakísértem ügyvédemet az irodájába.Mivel ingyen vállalta védelmemet, ajándékotakarunk adni neki. E célból szükségem volt a név-jegyére, s ezért kísértem vissza. Nemcsak a gyalog-lótempója mérsékelt, az irodai riasztóját sem tudjaoly fürgén kikapcsolni, hogy közben ne lépjen mû-ködésbe az elmés szerkezet – látszott, hogy ezzelnem törõdik, megszokta: mire hatástalanítja, hall-gatnia kell egy kis szirénázást. Amíg a névjegyrevártam, megszólalt a telefon, azt is csak az üzenet-rögzítõ kimenõ szövegének a végére tudta fölven-ni. Viszont ahogyan beszélt egy nyilvánvalóanelõször érdeklõdõ ügyféljelölttel, az csodálatosanbarátságos, nyugalmat sugárzó és informatív volt.

Aaron ismerõsei – a jóakaróim – azt tanácsol-ták, ajándék gyanánt a kedvenc kóser étteremé-ben vegyek neki ebédutalványt. Szerintem ezleplezetlen gyilkossági kísérlet, és ellenzem. Mireaz ismerõsök azt mondják, úgyis mindig odamen-nek enni… Micsoda erkölcsi dilemma.

Adtam utalványt. A kedvenc kóser étterem egylepukkant büfé, de vitathatatlanul kóser kecsöp-pel mérik a kóser hamburgert és sült krumplit.Hogy ellensúlyozzam a fizikai csapást, díszes kiállí-tású, angol nyelvû albumot is vittem neki a Do-hány utcai zsinagógáról. „Örülni fognak a könyv-nek a gyerekek!” – mondta, miközben zsebre vágtaaz utalványt. Pár hétre rá meghalt. Ha azt kérdez-néd, Bandikám, bûnösnek érzem-e magam, a leg-határozottabban beismerném, a szárnyas Yes,Ma’am szavakkal.

A per másnapján ismét hivatalos levelet hoz apostás. Enyhén remegõ gyomorral nyitom ki. Denincs benne más, csak egy idézés az elõzõ napi tár-gyalásra. Odamenjek?

Nick Elsdorf

Saint JussKözel-Nyugati Levél (Endre Öcsémnek)

„Minden népnek valamint meg van geniusa. Úgymeg van saját eleme is, mellybül ha kiesik, vagymellybül ha kiveszed, ketté törik azon költõi zo-máncz, melly nélkül ‘rideg pálya a hosszú élet’ ésmelly varázsnak megsemmisítésével szárnya szegetika bátor felemelkedésnek…“

(Széchenyi István: Kelet népe)

18 2000 BOJTÁR 70

Immár húsz éve küldözgetem leveleim Bécsbõl.Az utóbbi idõben temettem a mûfajt, mert a kétálmos-unalmas ország között – úgy éreztem – egy-re nehezebb ébren maradnom. Nem volt ez min-dig így. Magyar Kelet – melyhez képest osztrákföldön virulna a Közel-Nyugat? Ugyan kérem! –fennhéjáztam még öt-hat éve is, büszkén sorolvaa sebesen amerikanizálódó kuruc kapitalizmus ésa stagnáló labanc jóléti állam rikító különbségeit.A vörös-fekete kétpártrendszer lenne a nyuga-tibb, vagy talán a kamarák közti végeláthatatlankorporatív egyezkedés? Netán a semlegeség ör-vén megejtett élõsködés a NATO-n? Esetleg azállami nyugdíjrendszer, a kincstári televízió túl-hatalma vagy a kötelezõ hitoktatás? A néhaiHaider, utódja Strache és a nagynémet Burschen-schaft-ok? Az amstetteni rém? Az, hogy népvise-letben feszít a fél Alpok? (A minap például lát-tam egy tiroli bõrnadrágot imitáló fürdõgatyát.)Az a Nyugat, hogy Pestre járok bagel-ért? HaNew York-ból nézzük Ausztriát – hencegtem –,bizony, õ van keletebbre Waldheim fõhadnagyos-tul, Habsburg-nosztalgiástul, Mozart-mézmá-zostul. Még akkor is, ha kedélyesen méla polgára-inak van mit a tejbe aprítaniuk. Nekünk megidõnk is alig. Mégis szoptatunk.

Miért a bicska?

Két aligha-Nyugat, közte a Lajta – hajtogattammind enerváltabban, képzeletemben felülírva az1989 elõtti világ szimbolikus földrajzát. Dög una-lom itt is, ott is, sõt egyre dögebb. Mostanábanazonban mintha fordulna a kocka: szülõhazámkezd szürreálisan izgalmassá válni a számomra, sennek arányában nõ érdeklõdésem a féltudomá-nyos összehasonlítások iránt. Restellem, de újab-ban a Volksgeist-et, a népnek az õ finoman csipké-zett lelkét vizslatom. Nevezzük fennkölten men-talité-nek, popular mind-nak, mindegy, az bizonyszaglik a nemzetkarakterológiától. Hát még,ahogy én nézem, fokozódó csõlátással: nyugati azaz ország, ahol (kicsit) ritkábban villan a kés, da-gad a torok, sistereg a fenyegetés, lent és fent egy-aránt. Marcuse-nek üzenem a túlvilágra, már régakartam mondani, de a fonyódi kempingben(„Egydimenziós ember”, könnyû nyári olvas-mány) 1969-ben épp nem mûködött a telefon,hogy nem érdekel, ha „represszív” az a bizonyos„tolerancia”, csak lássam már. Inkább az el- mint

a megfojtás – ha szabad választanom. Kéretik, anépet valahogy rávenni arra, hogy türtõztessemagát. Ha e rábeszélés olyan vaskos élethazugsá-gokat is igényel, mint amilyen Ausztriában volt(van) a „mi voltunk a fasizmus elsõ áldozata”, ámlegyen. Köztudomású, hogy az itteni politikai sze-kértáborok 1945-ben elhitették magukkal, hogya dachaui Lagerstrassén egymásra találtak, így az-óta nem ösztökélik híveiket arra, hogy szabad-idejükben Bécs utcáin lövöldözzenek. Kegyetlenvilág, az embernek el kell zarándokolnia egy mú-zeumba, ha egy Heimwehr- vagy Schutzbund-egyen-ruhában szeretne gyönyörködni. A spájz teli, ho-nol a béke, szõnyeg alá nem kukucskálunk.

Én persze folyton kukucskáltam, ki-zárólag, hogy legyen mitõl idegenkednem. Újab-ban viszont azon kapom magam, hogy inkábbazonosulni vágyom. (Hál’ isten úgysem hagyjákmajd.) Nem fogod elinni, kedves Endre öcsém, azOsztrák Közérzület pár esztendeje mind emelke-dettebbnek tûnik a szememben. Rájöttem, zsige-reimben már réges-rég elkezdtem átrendezõdni.Hát még számtalan gyermekem, akiket máig nemgyõzök korholni, ha nemzetgyalázásra vetemed-nek, piszkosnak, hangosnak, durvának, agresszív-nek, kisstílûnek, lustának, megbízhatatlannak,nagyzolónak, bizalmaskodónak, érzelgõsnek vél-ve szülõhazájuk népét. Azt gondoltam, az asszimi-láció múló tünete csupán, hogy önkéntelen azosztrák orientalista közhelyeket szajkózzák aPußta mulatozó vadjairól. Õk azt állítják, csaka szemüknek hisznek, sûrûn megfordulva magyarboltban, moziban, iskolában, falusi búcsún, váro-si kórházban: miért lökött félre?, miért cigányozikfolyton?, miért iszik annyit?, miért sajnálkozik ál-landóan, miért hord magánál bicskát? Hiába kér-lelem õket, igaz, mind kevesebb meggyõzõdéssel,hogy lássák a színét is, ne csak mindig a visszáját amagyar népléleknek, s fedezzék fel a nyíltságot,vidámságot, közvetlenséget, találékonyságot, ön-iróniát is a nagy összevisszaságban. Legyintésresem méltatnak.

Már akkor nem bírták a feszültségét a hazaimindennapoknak, amikor még nem is parádézotta csõcselék a pesti utcákon. Elõször magát a szótsem értették. Mi az a „csõcsele” – faggattak, jog-gal, hiszen a nyelvi gonosz, aki vagyok kiskoruk-ban már a vakondokkal jól összezavartam õket. Arébéket arra tartogatom, amikor megint megmo-

192000BOJTÁR 70

solyogják törékeny németemet. Bár a másik, azidegen gyûlöletét, vajh miért, azonnal megérzik,kidagadt nyaki erekkel, öldökléssel, rendõrattak-kal még csak a képernyõn találkoztak. Legszíve-sebben már a „sipirc fogat mosni!” felszólításra iskihívnák a jogvédõket.

Óbajor felszabadító

Az összepréselt osztrák ajakak, melyek korábbansivár önfegyelmet és örömhiányt sugalltak, ma-napság azt üzenik a magukfajtámnak, hogy erre-felé kevesebbet vicsorognak az emberek, s a fogukfehérjét leginkább azért mutogatják, mert szépenvilágít. Hála persze bûbájos soproni fogorvosuk-nak (was für ein netter Ungar!), aki meglehet, né-hány hónapja már újnyilas-gyûléseken csápol. Azidegenek ellen, a szittya protézisért. Itt, Cisz-lajtániában ez nem dívik. A hungarizmus példáulmég gyerekcipõben jár. Sejtetni majdnem min-dent lehet, de masszívan, nyílt színen nem xe-nofóbiázik se a nép, se politikusai. A Szabadság-párt természetesen nem riad vissza egy kis négere-zéstõl és minaretezéstõl, nem szólva a „keleti bû-nözés” fölemlegetésérõl, de nem szervez roham-csapatokat, és legalább nem zsidózik és buzizikteli torokból. (Lám, kik jártak már megint jól.)Nem tudok rocker sramlizenekarról, mely kifogá-solná az elsõ világháborút lezáró békeszerzõdése-ket, és – bár itt is járja a szóbeszéd arab, perzsa ésorosz eredetû pártpénzekrõl –, még nem csatla-koztak a szélsõjobbhoz feddhetetlen erkölcsûkärntnerstrassei úriasszonyok, akiknek mélyenfájna a palesztin gyerekek sorsa (a csecseneké va-jon miért nem?). Családban, kocsmában, szalo-nokban, a pártirodák magányában persze szaba-don szárnyal a gyûlöletbeszéd, ez-az ki is szürem-lik belõle, ám a flaszteren nem tombol a düh. AVolksgartent a Parlamenttel szemben rég hugyoz-ták össze ófelnémet varázslókkal együtt búsla-kodó Rapid-drukkerek, és nem adtak még vérbõéletjelt magukról a Germánok Nyilai sem. Ja, ja,Nilaszi, ich weiß, der Típohr – kapisgálta a szót egyidõsebb helyi ismerõsöm. Bólintottam. 2006 ótaelõször fordult elõ, hogy nem kellett restellked-nem. Az idillt egy újságíró törte meg, hogy – mintmondotta – a „gulyásfasizmusról” faggasson. Bün-tetésbõl leöntöttem egy adag honfibúval.

Miért, a négy (magyar) romát kivégzõ felsõõricsõgránát, meg a politikusoknak küldözgetett le-

vélbombák, egyikét a volt bécsi polgármester félkeze bánta, talán smafu? Már hogy lenne az! Ám-bátor az osztrák baloldalt 1993 és 1997 között ret-tegésben tartó ún. Bajuwarische Befreiungsarmee(mondjuk így: Óbajor Felszabadítási Hadsereg) –mint késõbb kiderült – egyetlenegy fanatikusbólállt. Nem kétlem, akadtak jó néhányan, akikszurkoltak neki, de nem molotovoztak merõegyüttérzésbõl politikusok házainál, randalíroz-tak az utcán, és vertek véresre vascsõvel ex-szocicelebet. Így sajnos Haiderék sem küzdhettek(ha netán erre szottyant volna kedvük) kiszaba-dításukért. Utcai erõszakból szánalmasan szûk aválaszték szerte Ausztriában: néhány tucat anar-chista mozgalmár, egy-két török, jugó és többsé-gi-bõrfejû gang – õk lennének egy gazdag és fe-gyelmezett társadalom városi gerillái. Merõ ata-vizmus, tudom, de itt még mindig a verbális,nem pedig a baseball-ütõs/vadászpuskás rassziz-mus van divatban. Megszállottjai nem merik anagyközönség elõtt hollókosztnak mondani a soát,és nem írja az újság, hogy éjszakánként orvlövé-szek ólálkodnának Bécs törökök lakta utcáin.Egyelõre.

Nagy-Ausztria matrica

Addig is hadd bizakodjam. Például, mert éppmost szerepelt le csúfosan az elnökválasztásonegy, a Szabadságpárt és a fõpopulista Neue KronenZeitung által kitalált hölgy, bizonyos BarbaraRosenkranz, becenevén: die mutige Mutti, a bátoranyu. Az újnáci miliõben sem ismeretlen, tízgye-rekes elnökjelölt merész felütéssel kezdte kampá-nyát, megpendítve az immár majd hét évtizedesantifasiszta konszenzus õsdokumentumának, azún. „újraelkövetési törvénynek” a visszavonását.Mit mondjak, pár nap múlva nyilvánosan, köz-jegyzõ elõtt (!) kellett kijelentenie, hogy effajtailletlenség sohasem fordult meg a fejében. AKrone fõszerkesztõje személyesen zavarta a kame-rák elé. A pártfõnök Strache pedig lassan eltán-colt Rosenkranz közelébõl. Mellesleg a konzerva-tív Néppárt eleve nem indított senkit a szocialis-ták Heinz Fischerje ellen, aki így toronymagasgyõzelmet aratott egy ásítóan tétnélküli küzde-lemben. Nos, úgy határoztam, ezentúl szeretnékén is gyakrabban ásítozni.

A szélnél azért fontosabb a közép, s ott talánmég nagyobb ma a kontraszt a Monarchia két fele

20 2000 BOJTÁR 70

között, kedves Endre öcsém. De tudod ezt Te ma-gad is. Mintha Dániával vetnél öszve bármelyex-szovjet balti államot (kivéve persze a napsuga-ras Litvániát). A Néppárt korifeusai még azok-ban a ritka években, amikor haragban voltak aszocialistákkal, sem nevezték azok elnökét elme-betegnek, nem sorozták meg válogatott állat-metaforákkal, kezet ráztak vele a parlamentben,egyszóval nem nyilvánították nem-létezõnek azemberek társadalmában. Elfelejtettek példáulacsarkodókat küldeni a háza elé, akik a kurva-gyurcsánytakarodj mintájára a „Gusenbauer, duHure, schleich dich!” rigmust skandálták volna,kamaszleánya füle hallatára (aki ezt – amilyenmerev a német nyelv – kénytelen lett volna ma-gára érteni). Pedig az osztrák fõszoci még rátar-tibb figura volt, mint magyar kollégája, ráadásulmeg se vallotta válogatott hazugságait. Folytas-sam? Az a gyanúm, hogy valamiféle helytartóta-nács emlegetése is felettébb furán hatna FerencJózsef országában, hacsaknem az Anschlusst köve-tõ német birodalmi közigazgatás a hasonlat tár-gya, ám egy effajta vádat itt nem élne túl kiagya-lója. Úgy értem, politikusként.

A „bankárkormány” szóösszetételtis hosszan magyaráztam bécsi ismerõseimnek,hasztalan, nem jutottunk túl Hilferding Finánc-tõkéjén. Az „alakítsunk polgári köröket!” impe-ratívusza, ha sokáig erõltetem, szükségképp a „kiaz, aki nem Bürger?” nehezen megválaszolhatótörténetfilozófiai kérdésébe torkollott volna.Arisztokraták kizárva? A „ha majd mozdulni kell”orbáni fohásza viszont biztosan jól mutatna egyfitneszklub hirdetéseként Bécs egyik tunya kül-városában. Nagy-Ausztria matricát (van ilyenegyáltalán?) egy magára adó konzervatív politi-kus nem ragasztana a kocsijára; nem kussolna,amikor szétverik az ORF épületét (ki tenne ilyet,das wäre so barbarisch); s rohanna bármely fajilagbántalmazott honfitársa kórházi ágyához, neadj’isten temetésére. Egyenest az elsõ sorba, hogy ottvirítson az esti híradóban. No, és nem nevezné„becsületes, rendes, a nemzeti érdekek iránt elkö-telezett, az élet mélyebb értelmét keresõ fiatalok-nak” a – no még ilyet – hipp-hopp újnácivá át-vedlõ neveltjeit. „Féltõ szeretettel” úgymond.Nem festeném azért az eget. Nemegyszer (nemkétszer) megbicsaklott már a néppártiak kifino-mult ízlése, amióta rajtuk tartom a szemem. Ül-

tek már közös kormányban Haiderrel, és aStrachével kötendõ koalíción is el-elmorfondí-roztak a közelmúltban. Fischer ellen valóbannem indítottak senkit, ám nem gyõzték hangsú-lyozni eközben, hogy egy virtigli fekete nem sza-vaz a vörösökre.

Cirkumcsízió

Egy kis kedves unalom, Langeweile (igen, újabbanegybeírják, talán a lettben nem?), mûvelt-osztrá-kul Fadesse, mi más kellene nekem, hisz újabbankiver a veríték, kerülget az undor, amikor hetirendszerességgel elsüvítek szülõfalum mellett He-gyeshalom irányába. Fessem le hazámban az ösz-szes cigányokat mocskoló graffitit? Vonjak kér-dõre minden szembejövõ gárdistát? Üvöltözzekazzal az úrvezetõvel, aki „zsidómentes autó” fel-iratot ragasztott a kocsijára? Hívjam ki vitára va-lamelyik Tomcatet? Egyáltalán, beszéljek vagyüssek? De ha beszélek, úgyis megütnek, nem jobbmindjárt ezzel kezdeni? Woody Allent követve,zúzzam szét könyörtelenül a térdüket az orrom-mal? Vagy süssem le két szép szemem, és somfor-dáljak odébb? Dacosan persze. És ha õk kötnekbelém, szakáll, szemüveg, egyéb rasszjegyekrõlnem is szólva, legyek békülékeny vagy kanyarít-sak azonmód egy szatírát róluk Juvenalis modo-rában?

Mamámat pár éve már nem faggathatom, mi-lyen is volt egykoron nyilasokkal összefutni az ut-cán. Pedig elkelne egy kis bátorságinjekció. Õannak idején vakmerõen menekítette ki a gettó-ból apátiába süllyedt nagyszüleimet, és vagy hat-szor átgyalogolt a fronton, míg a munkaszolgálat-ból hazakeveredõ papámmal találkozni tudott.Az elõvigyázat tudományát csupán pár évvel ké-sõbb kezdte elsajátítani. Hogy miért jut mindez azeszembe?

Mert nemrég már majdnem megsajnáltam aJobbik hadurát, kinek kiszivárgott fiúkori neve(Zázrivecz – ó, ha Vadnai élne…) és célzottpletykák regéltek mózesi származásáról is. Vár-tam, hogy az utcán felheccelt tömegek daloljákmajd kiváló tapintattal, hogy aszongya „indul aVona Auschwitzba”. Szerencsére együttérzésemnem tartott soká, akkora ízléstelenséggel vágottvissza a hírbehozott. WC-t és gatyaletolást emle-getett büszkén, mondván készen áll a sztriptízre,hisz farkincája – hihi, haha – nem metélt. Felfe-

212000BOJTÁR 70

dek egy szomorú titkot: az enyém sem. Bizonyíté-ka így, mondhatni, kissé szellõs. Mintha már me-séltem volna errõl, de akkortájt kötve hittem,hogy történetem valaha ily magasztos összeha-sonlításokra adhat okot. Amikor phimosis (igen,fitymaszûkület) okán késõ-kamaszkoromban – mamár azt mondanánk – kozmetikai mûtétre vonul-tam a kórházba, mamám ragaszkodott hozzá,hogy kérjek igazolást az orvostól: ami – mint fo-galmazott – fájón hiányozni fog a „ténisz pályán”,nos, az szigorúan gyógyító-megelõzõ okból távo-líttatott el onnan. Én persze hallgattam, mint asír (amikor épp nem üvöltöztem), de az idõs se-bész, mintha tudta volna, mitõl szorong anyukám(még csak 1967-et írtunk), nyisszentett egy ap-rót, s mindenféle cirkumcsízió nélkül oldott atörténelmi görcsökön. Az enyémekkel minthanem törõdött volna senki. A nadráglecibálásitesztet viszont bármikor hõsiesen átvészelném.Egy igazolás a modoromról azért jól jönne.

Hallani vélem szelíd, valósággal vattába cso-magolt kérésed, kedves Endre öcsém, hogy fejez-zem már be végre, b…am meg, legyek szíves, eztaz öregasszonyos siránkozást. Különöst Bécsbõlcímezve fals ez a szöveg. De hát – már megbocsáss– én itthon élek, ott csak lakom. Egyébként se si-ránkozom, legföljebb jammerolok. Akkora baj,hogy nem szeretnék megint Brechtet olvasni?Hát még Ortega y Gassetet. Inkább árválkodomantirassz tüntetéseken Pest városában, ahelyett,hogy futnék Bécs felé sebesen, midõn megpillan-tom az elsõ szoclib városvezetõt a demonstrálókközt tündökölni. Mialatt – érzem – Kubatov Gá-bor valahol fáradhatatlanul strigulázza a „komcsinyuggereket”. Lehet, hogy engem is annak hisz?Milyen más volt régen! Ugye emlékszel a régi ûr-hajós viccre? Farkasbercit megkérdezik a földetéréskor (mjagkaja poszadka egy tarajos kazah szik-lán), hogy érzi magát: én jól vagyok – hangzik aválasz –, de Kubaszov fáradt.

A szemtelen pátriárka

Kellernazi – így hívják Ausztriában a rejtõzködõfasisztoidokat, akikbõl itt is hagyományosan többvan a kelleténél. No de mennyi lenne a „kellete”(vö. Mikszáth és az antiszemitizmus)? Megjegy-zem, amikor elõször hallottam szüleimtõl, alapo-san félreértetem a „jó palóc” mondását: mi az,hogy az antiszemita a Keletinél jobban utálja a

zsidókat? Miért, a Nyugatinál kevésbé? Nekemegyetlen náci is rettentõ sok, de kezdem visszasír-ni azokat a deli idõket, amikor még Szabó Al-berték „népuralmista” fogaskerekein vagy Csurkafajmagyarkodásán mérgelõdhettem. Pincenácik– ízlelgettem a szót akkoriban, egyrészt büszkénarra, hogy mennyivel jobban hangzik magyarul,másrészt a tenyeremet dörzsölve, hogy busongó-vénülõ ideológusaik mily kevéssé képesek hódí-tani az ifjú szívekben. Dohosak, ómódiak, túl le-het élni õket. Ma is szeretném Stirlitz kapitánytotyakos, teszetosza ellenfeleit felfedezni a ma-gyar politika színpadán, ám helyettük harcra készfiatal- vagy fiatal-közeli hímeket látok, akárhovánézek is, akikbõl áradnak a durva és/vagy dagá-lyos, de nagyon is célratörõ mondatok bûnrõl,rendrõl, vérrõl és tisztaságról, jobb esetben – akorai Duce stílusában – mindössze markos legé-nyekrõl, összekapaszkodásról, erõs országról, nem-zeti együttmûködésrõl, csúcstámadásról és forra-dalomról, miközben egyikõjük sem átallja az Úrnevét is sûrûn a szájára venni. Papi ujjongás köze-pette. Kivált a „csúcstámadás” szót szerethetik amennyben.

Hiába vágyom a jótékony unalmat,a „hosszú idõt” (ezt jelentené a Langeweile) a fád-ság ellen, jajcica, családilag be vagyok oltva.Atyai nagyapámat ugyanis Kurzweilnek hívták,mielõtt Érsekújvárról Pestre merészkedett egyszázadelõvel korábban. Telhetne hát az idõ gyor-san, vidáman is, midõn hazámba látogatok, denem akarózik neki. Egyszerûen sarkon fordult. Sérzem, viszi magával maradék iróniámat is. Adühgúnnyal nem próbálkoznék. Tudom, tudom,Bernstein (Borostyán), Bojtár, Neked, kedvesEndre öcsém mennyi minden juthatna eszedbeközös honunk jelenérõl saját neved hallatán: vi-lágosbarna gyönyör, zárvány, kõ kövön – ne hen-cegj, mert szétültetlek, fiam. Még ha Eduard vagyLeonard lennél…

Úgy látom, mostanában sztoikus nyugalmat erõl-tetsz magadra, nevetgélsz, viccelõdsz, nem jajve-székelsz. Te ezt az egészet, úgy, ahogy van, tudtadelõre: nagymamám szép szavaival, nie kommt wasBesseres nach. 1940-ben születni – akárhogy for-gatod is – páratlan perverzió. Ügyesen elérted,hogy egész életedben ne kelljen semmin se meg-lepõdnöd, semmiben se csalódnod. Legfeljebb,ha nagy ritkán támadt egy illúziód. Például, ami-

22 2000 BOJTÁR 70

kor legutóbb azt remélted, Putyint majd a Lit-ván–magyar szótárra esketik fel minden oroszokcárjává. Hát nem Medvegyevet választotta az aszemtelen pátriárka…

Most egy picit tévedtél, pedig már a szovjetrendszer rögvalóságáról is többet tudtál sokunk-nál. Nálam legalábbis. Jobban ki voltál hegyezveannak inherens erõszakosságára, militarizmusára,despotizmusára. Gondolom, aki a szerencsétlenbalti népek története felõl göngyölíti fel a volt bi-rodalomét, mi több, a kelet-európai irodalom akenyere, az ugyanazt a szocializmust másképp ol-vassa, mint mondjuk, egy faragatlan közgazdász,aki meztelen terror és menthetetlen lélekrombo-lás helyett inkább slampos elnyomást, reformok-ba való menekülést, korrupciót, passzív ellenál-lást és a hatalom kicselezését, neadj’ isten, kvá-zi-liberális értékeket lát. Még ott is, ahol bármelypillanatban gyilkolhatnak. És gyilkolnak is. Ne-ked, ha nagyritkán elnézõ hangulatba kerültél,max Svejk jutott az eszedbe a homo sovieticusról.E nagylelkû gesztust azonban legfeljebb cseh ba-rátaid érdemelték ki tõled.

Zsírozom, zsírozom

Értem én honnan a nyugalmad, de osztani nemtudom. Az én világképemben villámcsapás, a ti-édben nem több apró áramütésnél, amikor „Ká-dár, Puskás, Hofi – nevezd, ahogy akarod – vala-mikori népének” 70%-a, már aki elmegy válasz-tani, olyanokra szavaz, akik jó esteben mindösszediákot buktatni, vasárnapi shoppingolást hanya-golni és koronát-szentjobbot imádni köteleznékszámos honfitársukat. Rosszban viszont fenyeget-ni, megfigyelni, sorozni, büntetni, munkára, szü-lésre kényszeríteni, házasodni-tiltani akarjákõket. Még rosszabban bosszúra szomjazva elüldöz-nék, szegregálnák, bebörtönöznék vagy egyenesta Dunába hajítanák jó néhányukat. A maradék30 pedig olyanoknak ajándékozza voksát, akik-nek így-úgy megbocsátja az enyveskezû és gyávakormányzást (mert örül, hogy legalább békénhagyták), vagy olyanoknak, akiknek reményked-ve fogyasztja zöldülõ populizmusát.

Az a sanda gyanúm, hogy ez a nép már nemegyszerûen túlélni akar, összekacsintva, ha kell,maga választotta uraival, pontosabban urával,hanem azt várja tõle, mutasson erõt és irányt, mi-közben biztonságot kínál. Ne nyisson vitát, csele-

kedjen. Kezdetben legyen a tett! Nem ám épp-hogy csak beengedi a parlamentbe, pár százalékelõnnyel tartva sakkban („jó, most épp nincsmás, próbáld meg még egyszer, ha annyira aka-rod, de egy szavadat sem hisszük”), hanem vállonviszi föl a lépcsõn átszellemült mosollyal az arcán.Avagy a vezér árpádsávos klónját isteníti, akinemcsak szítani szereti, de alig várja, hogy gya-korolhassa is az erõszakot. Nemcsak a szellemit,a testit is. Kakastoll vakulásig.

Az erõ kultusza, a rend akarása, agyûlölet boldogsága? Egy ország, mely anno azelsõ rettenet után halálra röhögte magát a mun-kásõrökön („zsírozom, zsírozom”), hát még az IfjúGárdán, most ujjongva, helyeslõ közönnyel vagydermedten szemléli az aszfalt éledezõ hatalmát.S ha nagy néha viccelõdni támad kedve, legfel-jebb a pincérek vagy a kéményseprõk öltözéke jutaz eszébe a fekete uniformisról. A Vonáról a huza.A gárdáról az agyar. A 64 vármegyérõl, az Egész-séges Fejbõrrõl, a gójmotorról semmi. Mialatt Te,kedves Endre öcsém, évtizedeken át a „hazát ésnépet álmodánk” felvilágosult-romantikus utópi-ájának végét nyugtázgattad Kelet-Európában, énbotorul bíztam a magyar Sonderweg-ben: lehet,hogy a térség számos népe igen, de a miénk talánnem „nemzetesedik el” egyhamar megint, a val-lást magánügyének tartja, és nem enged épp-hogy megszerzett szabadságából. Azt hittem, hogy– jóllehet kissé laza jogfelfogása és kollektiviz-mus-undora mást diktálna – józanul belátja, aköztársaságnál képtelen jobbat kitalálni. Fogcsi-korgatva, de beletörõdik például a köztehervise-lésbe. Nem ijed meg se a „piac”, se a „szolidaritás”szótól. Önjelölt diktátorok pedig mindig lesznek,majd hüledezünk-kacarászunk rajtuk. Utópiámlapátnyelét már vagy húsz éve farigcsálom, defogpiszkálóvá alig egy hónapja soványodott.

A Kárpát-medence lakói ez idõ szerint a meg-váltóban reménykednek. Ismerik jól, FelcsúttólSárazsadányig, székháztól borházig mindent tud-nak róla – meglehet, épp ezért. Talán mert olyan,mint õk, vagy inkább amilyenek õk szeretnéneklenni. Mondják, aki még a szegény Horn Gyulá-nál is jobb. Erõs és simlis. Osztogat, cselez és ke-ményen betart, ha nem figyel a bíró. Megbízhatósorozathõs. De nem romantikázik. Rend van kö-rülötte. Munkabíró, fess, udvarias, tiszteli az öre-geket. Családos, templomos, nemzetes. Egy falat

232000BOJTÁR 70

kolbász, egy kupica pálinka. Tanult ember, mégisúgy beszél, mint Józsi a szomszédból. De ha kell,képes olyan szépen is, mint a drága plébános úr.Volt már kapa, böllérkés, kisbalta a kezében.Dolgozott betonkeverõvel. Ravasz a mosolya, detud az tiszteletparancsoló is lenni. Egyszóval: fér-fiember. Zsülien Szorel, Artúro Uji, Csipolla,Miszter Bín – tessék mondani, kik ezek? Nem is-merhet az ember minden feka focistát a tévében.

A fiákeres

Nem, Kádár népe nem tûnt el, csak magára éb-redt (ezennel rosszabbik magára), s félek, nyom-ban humorát is vesztette: cinizmusa kezd fagyossáválni. Puskás, Hofi agyõ – a szellemtelen kiszaba-dult a palackból. Bevallom, nem tudtam, milyen,amikor megharagszik. Természetébõl sosem hiány-zott az erõ akarása, de csak a törvények kijátszásátengedték neki. Meg a ius murmurandi-t. A szün-telen bûnbakkeresést. A mérsékelt, privát gyara-podást. Az informális alku, a potyautazás és abuhera izgalmát. No meg annak örömét, amikorlátja, hogy a szomszéd tehene is döglõdik. Kiszol-gálták ingyen ebéddel, elhalmozták ígéretekkel,majd, mikor robbant a kassza, ezt-azt visszavettektõle, ami pedig járt neki – vallja elemi felháboro-dással. Hitegettek, majd lógva hagytak. Meglop-tak, s a pénzt zsebre tették. Arról nem volt szó –panaszolja –, hogy veszteni is lehet, s meggyõzõ-dése, hogy akik ma a verseny szépségérõl áradoz-nak, mind egy szálig (a multicég menedzserétõl avolt KISZ-titkárig) gyõztesek voltak már jóval arajt elõtt. Miközben pokolba kívánja a korrupci-ót, szereti feledni, hogy õ is egyfolytában veszte-get és adócsal. Elhiszi magának, hogy csak kény-szerbõl teszi, s be nem fizetett adóforintjaiból –mintegy ellenszolgáltatásként – ingyenes javakratart igényt. Most azt reméli, hatalomra jutott,tartozik valahová, s végre rendet csinálhat magakörül. Ott is, ahol nincs is rendetlenség, hát mégromok. Akkor is, ha tudja, a rendetlenség mélynyomorból fakad. Biztos benne, hogy ha a ren-detleneket megfegyelmezik, neki is jobb lesz.Legalább lelkileg. Kijelöli azokat, akik e jobbatnem érdemlik. Mától legyenek egyedül õk az ál-dozatok. Fél, idõnként nagyon fél, és követeli ajussát. A szent jusst. Vissza és elõre. Atyát keres.Hm, akkor már inkább a bécsi fiákeres.

Aki mindig is gyûlölte a hálapénzt, nemrég ro-hant, hogy leszavazza a vizitdíjat. Akirõl annobesúgók jelentettek, ma meg sem rezzen, ha listátvezetnek róla. Közömbösen veszi például tudo-másul, hogy a fél országot felvásárolt bankár nemtiltakozik, amikor (korábban állami, ma magán-)detektívek várják véleményét a telefonban egypártvezér megfigyelésérõl. Aki régen félt a rend-õrtõl, ma azt kívánja, rettegjen a cigány az egyen-ruhától. A csend garanciája a csendõr. Aki sohaegy fillérjét sem bízta volna az államra, ma arravoksol, hogy szûküljön a magántulajdon. Akihajdan bármit megvett, amire rá volt írva, hogyforeign, mostanság azt kívánja, maradjon magoraz ugar. Legalább a paradicsom, ami rajta terem.Aki évtizedeken át rettegte az egypártot, pár hetehatalomba szavazott egy olyat, mely „centrális-nak” tudja magát, s nem titkolja, hogy mindösszeörökre szeretne berendezkedni.

Hogy eltelt húsz esztendõ, és mamár nem egyszerûen Kádár népéé a szavazófülke,hanem annak (lázadó) gyermekeié is? Sovány vi-gasz, de félek, nem csak õk változtak szüleikhez,hanem azok is önmagukhoz képest. Elvileg lehet-ne persze átmeneti is a politikai földindulás. Esze-rint a „töketlen-pofátlan” jól felbõszítette, a „tö-kös-pofátlan” meg ügyesen magához édesgette amagyart. Aki lényegében olyan, mint régen, csu-pán alacsonyabb lett az ingerküszöbe és hiszéke-nyebbé is vált. Annyi biztosan igaz, hogy nemtûnne ilyen kétségbeejtõnek a populus, és ennyirehervasztónak a voxa, ha nem lennének hason-lóan kétségbeejtõek és hervasztóak politikusai,írástudói, ideértve közös barátainkat, Téged (jó,ha nagyon akarod, engem is). De mondd, kedvesEndre öcsém, nem arról volt szó eddig, hogy anép bölcsebb nálunk: legfeljebb eljátssza, hogyhülyíthetõ, de tüstént jelzi is, mégpedig kemé-nyen, hogy csak bizonyos határig? Megvan a ma-gához való esze, nem ad az atyaúristennek sem53%-ot, de ha véletlenül mégis, akkor legalábbigyekszik nem 68-at csinálni belõle két hétre rá.Nem vevõ a morálprédikációra és a csodákra, ta-pasztalatból tudja, hogy ritkán akad jobb megol-dás a second best-nél. Azért mert a „dolgozó nép”megszólítástól hajdanán borsódzott a háta, mégnem ájul el rögtön, ha magyarnak kezdik becézni.Ideje leváltani. Szívesen kezdem magammal.

24 2000 BOJTÁR 70

Luxusgond

Azt mondod, csigavér? Elõbb-utóbb az új undo-kokat is megszorongatják majd, s nem válik min-den egyes ócska ötletbõl sarkalatos törvény.Node jó sokból igen. Halkan kérdem, nem számí-totta el ez a bölcs (fellázadt/fellázított) nép egykicsit magát? Nem sikerült túl nagyra a fegyelme-zõ pofon? Mit tegyünk, sikerült megszabadulniasaját népfelségétõl, de hogy a fenébe fogja vissza-szerezni azt? Tudom, luxusgond, mégis csaknemennyire nyomaszt a néplélek-rejtvény egy másikmegfejtése, melyet pedzegettem már. Mi van, hamár ’89 elõtt is majdnem ilyenek voltunk mi,honfiak, mint most, csak akkor – Tõled eltérõen –nem akartam ezt észrevenni. Az se nagyon vigasz-tal, hogy sokakkal osztoztam a rövidlátásban.Kellett nekünk a „magyar modell”, mint egy falatkenyér (éppúgy csábított a tudományos felfedezésreménye, mint az „azért mégsem vagyunk egyNDK” selyma büszkesége), s feldicsértük a homokadaricus alig-liberális vonásait. Majd ezekhezigazítottuk az átmenet forgatókönyveit, s megle-põdtünk, amikor az árnyékgazdaság nem kért afénybõl, a munkás a privatizációból, a paraszta földpiacból, az egyik vállalkozó a másikból. Ajussához viszont mindenki ragaszkodott. Így mostszégyenszemre nem tudom, vajon Kádárt épp te-meti-e volt népe vagy életre galvanizálja. Vagymindkettõt egyszerre.

Meglepõdtünk és úgy maradtunk. Ölbe tettkézzel néztük az egykor-legalább-valamennyireliberális politika prostituálódását. Néha vakkan-tottunk egyet, körülbelül idáig terjedt civil kurá-zsink. Az erõszakra szorongás volt a válasz, a gyû-löletre legföljebb öngyûlölet. Saját tehetetlensé-günket a hinaus mit uns öngúnyával lepleztük. Defélre a töbes számmal! Én – úgy érzem – leszere-peltem. Sietek a kertbe mûvelõdni.

Kedves Endre öcsém, sose szomor-kodj, öreg barátod – végkövetkeztetése bármilytétova és szentimentális is – nem feledi intelmed:a kelet-européer legyen igenis pontos! ••• Egy-elõre e hárommal köszöntlek innen a közelbõl.

Sveikinu su gimtadieniu!

Bécs, 2010 májusa

Kálmán C. György

A rossz mûvészetrõlA TÁP színház társulatát a rossz színház iránti szen-vedélyes elkötelezettség tartja össze. Túl sok jó szín-ház van a világon. Túl sok jó színész, túl sok jó ren-dezõ. Túl sok jó darab, túl sok jó elõadás. Ki nemunja már a remek világítást, díszletet, jelmezeket? Kitnem altatnak el a zseniális kísérõzenék? A rossz szín-ház ritka kincs, egyre ritkább. Meg kell becsülnünkezt a kincset. Ápolnunk, TÁPlálnunk kell a rosszszínház õsi hagyományát, meg kell õriznünk a követ-kezõ generációk számára.

Van egy színtársulat Budapesten,már több mint tíz éve; a városban mindenfelé ját-szik, kávéházakban, színháztermekben, ahol csakegy kis hely van: TÁP Színház a neve. A színházegyik legsikeresebb produkciójának „Mindenrossz varieté” a címe. Ebben – elõadásról elõadás-ra változó szereplõgárdával, mindig kicsit másmûsorral – a színészek egyenként (vagy olykorkettesben, ritkán többen) olyan mûsorszámokatadnak elõ, amelyek így vagy úgy rosszak: valódivarieté ez, énekszámmal, hangszerszólóval, szava-lattal, konferansszal, tréfás jelenettel, és „mindenrossz” benne (még a címe sincs egészen rendben).

Az elõadás minden „jó” elõadás (színház, vari-eté, magánszám, bármi) kiforgatása; célja a nem-tetszés, ezért idõben megtudjuk, hogy tapsolni ti-los, a negatív érzelemnyilvánításokat viszont el-várják az elõadók: füttyögni, búúúzni szabad, sõtajánlatos. Ami nagyon tetszik (vagy nem tet-szik?), azt a közönség semmiképpen nem jutal-mazhatja a szokásos módon. Ez persze jócskán za-varba is ejti a nézõket – elõször is, mert elõírják aszámára, hogy mit tegyen, mit ne; másodszor,mert „tetszésnyilvánítása” nem tud egyértelmûlenni. Ha tapsol, megszegi a szabályokat, ellen-szegül, így voltaképpen nemtetszését fejezi ki; hafütyül vagy éppen tüntetõen csendben marad,az akár ellenségesnek is tekinthetõ (vagy ép-pen az elégedettség kifejezésének, ki tudja).

A közönséghez fûzõdõ viszonyt az elõadás más-képp is kiforgatja. Ahhoz az elmúlt évszázad szín-játszása már bõven hozzászoktathatta a nézõt,hogy nincs igazán biztonságban – a színpad és aközönség közötti határ (mindig a színpad oldalá-

252000BOJTÁR 70

ról) lebontható, de legalábbis sérülékeny – a né-zõt bizony olykor bevonhatják a játékba, nemajánlatos az elsõ sorba ülni, érdemes merevenmagunk elé bámulni. A varieté kínos késésselkezdõdik, és a rendezõ (?) az idõt azzal is húzza,hogy a közönség soraiból kér fel vállalkozókat, hogy„addig is” álljanak elõ saját produkciójukkal, éskéri, a nézõk közül jelentkezzenek azok, akik va-lamelyik korábbi elõadást látták. Nemigen vanmód arra, hogy a nézõ megõrizze tisztes távolsá-gát, hogy kívülállóként, nézõtéri biztonságbólszemlélje a szereplõk játékát – kis híja, hogy õ isszereplõvé válik.

És az egyes számok, jelenetek persze – rosszak.De úgy rosszak, hogy a közönség dõl a nevetés-

tõl; ha az „esztétikai élmény” túl nagy és túl erõsszó, akkor nevezzük azt a tapasztalatot, amihezekként jut, remek szórakozásnak, ráismerésnek,„morfológiai” élménynek. Ez utóbbi kifejezés uta-lás Bojtár Endre régi, 1972-es cikkére („Az iro-dalmi mû értéke és értékelése”); az írást annakidején nemigen értettem (ma pedig már megintnem értem), de abban a tekintetben megvilágítóerejû volt, hogy érveket szolgáltatott ahhoz: akarcolatról, a krimirõl, a lányregényekrõl is lehetés érdemes racionálisan (akár az esztétika szak-nyelvén) beszélni.

Mitõl tud a rossz olyan mulatságoslenni (például Mozart Falusi muzsikusaitól Karin-thyn keresztül Parti Nagyig)? És miért nem mu-latságos mégsem mindig? Hányféleképpen lehetrossz a mûvészet? A mesterségbeli szabályok benem tartása volna a rossz forrása, ahogyan A nürn-bergi mesterdalnokok sejteti? A grammatikai-sti-lisztikai hiba? A színházi elõadás például megsok-szorozza a lehetõségeket: a nézõ számára kettévál-hat a szöveg és értelmezése, jó szöveget lehet na-gyon rosszul elõadni, és el lehet hitetni a rosszszövegrõl, hogy jó. Volt-e mindig rossz mûvészet?(Horatius vagy Boileau intelmei arra utalnak,hogy igen – de korántsem a populáris és a magasközött húzódott a határ.) Ez a kis írás nem bírja elmindezeket a kérdéseket (majd egyszer megpró-bálok válaszolni rájuk, akkor újra elõ kell venniBojtárt); de hála azoknak, akik kifejezetten arosszat teszik programmá, rákényszerülünk, hogylegalább felületesen átgondoljuk mindezt.

Az elõadás egy jelenetében a színész beszámolarról, hogy egy gyorstalpaló tanfolyamon sok-sok

mesterséget megtanult: tud úgy beszélni, ahogyana burkolók, pontosan el tudja mondani, mitmondanak a tehenészek, hogy milyen kifejezése-ket használnak sok más szakma mûvelõi. Ez a párperces szöveg kicsiben tükrözi az egészet, belsõ tü-kör – arra kérdez rá, hogy mit tud az, aki a szakmát(bármelyiket) tudja: utánozni tud valami kül-sõdlegeset? Vagy csak annyi, hogy papírja van va-lamirõl? Hogy jól eljátssza, hogy tud valamit? Havalami, akkor ez a magatartás az egyik, ami a rosszmûvészet mögött állhat: bizonyos fogások (ésnem is feltétlenül a legfontosabbak) át nem gon-dolt imitálása, a formák (a morfológia) kendõzet-len kiemelése – együtt azzal a meggyõzõdéssel,hogy ez a mûvészet (vagy a szakma) lényege. Ko-moly, fenyegetõ figyelmeztetés ez, mindnyájunk-nak: gondolkodjunk el azon, hogy nemcsak maj-moljuk-e szakmánk bizonyos gesztusait, nem vá-lunk-e nevetségessé azzal, ha eközben ráadásulhencegünk tudásunkkal. Ugyanakkor mind a je-lenet, mind az elõadás egésze a rossz „morfolo-gikus” jellegére világít rá: alakzatot, körvonalat,tartóoszlopokat és vázat látunk, értékelhetjük agesztusokat, mindezt, ami a felület, sõt minderreelismeréssel tekinthetünk – de annál erõtelje-sebb az a felismerés, hogy valami nincs meg.

A rossz mûvészet nagy tanítónk.

26 2000 BOJTÁR 70

Trencsényi Balázs

Rosszkor, rossz helyen:egy liberális kelet-európéerviszontagságai

Akét világháború közötti idõszakban fo-kozatosan marginalizálódó román liberalizmusképviselõi kétségebeesetten igyekeztek összeegyez-tetni a modernitást a nemzeti sajátosságokkal.Mindezt jól példázza az esszéista, irodalomtudós,politikai publicista és amatõr paleontológus,Henric Sanielevici (1875–1951) esete. Hõsünkmoldvai asszimiláns zsidó család sarja, az 1890-esévekben kezdett szocialista sajtóorgánumokbanpublikálni. Nagy hatással volt rá Taine, akit elsõ-sorban azért tekintett korszakalkotónak, mert atársadalomtudományok módszereit az irodalomrais alkalmazta. A pozitivista iskolát követve Sa-nielevici is azt állította, hogy az egyén lelke a köz-szellem alakulásának alapja. Ennek jegyében ametafizikát az uralkodó osztály ideológiájakéntírta le, illetve leszögezte, hogy a romantika reak-ciós volt, Nietzsche pedig filozófiájával a junke-reket kívánta legitimálni. Kilépve a szocialistamozgalomból, Sanielevici beszállt abba a vitába,amely a századfordulón a román modernitásrólfolyt a konzervatívok, a liberálisok és a szocialis-ták között. Arra törekedett, hogy a pozitivizmu-son, racionalizmuson és tudományos szintû törté-netfelfogáson alapuló új, a magyar polgári radiká-lishoz hasonló liberális diskurzust alakítson ki.Ugyanakkor élesen bírálta a nemzeti liberális ha-gyományt, és bizonyos szempontokat és referen-ciákat éppen a szocialista, illetve a konzervatívideológiai hagyományból emelt át.

Egyik legösszetettebb korai szövegében az1848-as forradalom örökségét értékelte újra aDobrogheanu-Gherea által kezdeményezett szo-cialista elméleti vita szempontjainak figyelembe-vételével, a román társadalom feudális és/vagykapitalista természetét állítva középpontba. Sa-nielevici a marxista társadalomelmélet bizonyoselemeit is felhasználta, de végsõ soron egyfajta„polgári radikális” programot dolgozott ki. A tár-sadalomfejlõdés olyan komparatív elemzésével álltelõ, amely a román modernizáció eredményeit az

ideáltipikus nyugat-európai modellhez mérte. Afeudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet ál-talános mechanizmusai közül a legfontosabbnakaz abszolutizmust, a burzsoázia megjelenését és acentralizációt tartotta. Ugyanakkor rámutatotta különbségekre is – a román 1848 és a francia1789 közé nem tehetõ egyenlõségjel, mivel afrancia forradalommal ellentétben az elõbbi nemrombolta le a feudális struktúrákat. A moldvai ésa havasalföldi forradalom nem valódi társadalmiforrongást jelenített meg, hanem a bojárok fiata-labb nemzedéke próbálta meg kiragadni a kor-mánypálcát az idõsebbek kezébõl. Sanielevici azta következtetést vonta le elemzésébõl, hogy a ro-mán társadalom javarészt még feudális berendez-kedésû. Ez a feudalizmus azonban szinkretikus je-lenség. Mivel Sanielevici tagadta a fejlõdési mo-dellek egyvonalúságát, közel járt a román Sonder-weg-elmélet megfogalmazásához, azt állítván,hogy a feudális rendszer törmelékei akadályozzáka polgárság nyugati típusú fejlõdését. 1860 után apolgárság ugyan magához tudta ragadni a politi-kai és intézményi hatalmat, nélkülözte azonban agazdasági-társadalmi alapot, ami azt eredményez-te, hogy végzetesen ráutalódott a hivatali pozí-ciókra, így kialakult egy olyan, felülrõl a társada-lomra oktrojált réteg, amely épp a társadalom fe-udális maradványainak fenntartásában volt érde-kelt. Ez a konceptualizáció egyben arról is tanús-kodik, hogy Sanielevici a román modernizációkonzervatív-organicista (junimista) bírálatából issokat merített. Kritikája azonban nem fordultantimodernista irányba, hisz véleménye szerint anegatív aspektusait mutató román modernitássalszemben a nyugati társadalom kifejlesztette amaga önkorrekciós mechanizmusait, és egyfajta„organikus modernitást” hozott létre. A huszadikszázad második felének Sonderweg-vitái felõl visz-szatekintve paradoxnak hangzik, kortársi szem-szögbõl azonban logikusnak tûnt, hogy Saniele-vici Németországot választotta a nyugati moder-nitás modelljének. Berlint hozta fel példakéntannak az állításának illusztrálására is, hogy a feu-dális-patriarchális rend nem jelent feltétlenül el-idegenedést, sem a szervesség elvesztését az arcta-lan metropoliszban: a modernitás a városiasodáskellemetlen vonásaiért újfajta kompenzációtajánl, például a kertváros formájában.

A román megújulás Sanielevici-féle elképzelé-se olyan új, öntudatos polgárság kialakulásáraösszpontosított, amely nem függ politikai patró-

272000BOJTÁR 70

nusoktól, hanem saját gazdasági eredményeiretámaszkodik. Szerinte az ideális megoldás a libe-ralizmus és a konzervativizmus „egészséges verse-nye”, ahol a szocialisták a közös polgárosító prog-ram nevében idõlegesen a liberálisok táborát tá-mogatják. Véleménye szerint azonban a nemzetiliberális hegemóniát megkérdõjelezõ konzervatí-vok és szocialisták ideológiai programja egyarántigen problematikus volt. Elfogadta ugyan a juni-misták társadalombírálatának erkölcsi alapját,de kultúrkritikai megközelítésüket elhibázottnaktartotta, és azt állította, hogy a junimizmus a né-met kultúrát olyan szerencsétlen pillanatábanigyekezett másolni, amikor a német értelmiségéppen az antiliberális ideológia nyomása alattállt. A szocialistákat viszont félrevezette a törté-neti érzékük, amikor úgy vélték, hogy Romániaszinkronban van a nyugati fejlõdéssel, és így ahe-lyett, hogy építették volna a polgárságot, harcbaszálltak vele, utat engedve a szektásságnak és a„baloldali” antiszemitizmusnak. Sanielevici álta-lánosságban azt tartotta, hogy a romániai „zsidó-kérdés” élessége a feudális mentalitás átható je-lenlétének bizonyítéka, és a protekcionista intéz-kedésekrõl álmodozó, gazdaságilag gyenge pol-gárság táplálja. Ennek megfelelõen Sanielevicinagyra értékelte az 50 000 magyarországi zsi-dó–keresztény vegyesházasságot, és mintának te-kintette az új, dinamikus román polgári társada-lom megteremtéséhez.

A román modernizáció kritikájátSanielevici korai irodalmi és politikai esszéiben anemzetkarakterológia optimista elõfeltevései el-lensúlyozták. Noha az elit torz módon viszonyulta nyugati struktúrákhoz, a román népi alkat fõvonásai – mint a fogékonyság, az érzékenység ésaz új hatások iránti nyitottság – szavatolta az„alulról” katalizált társadalmi és kulturális fejlõ-dés eredendõ lehetõségét. A századfordulós el-mélkedéseiben még csak a periférián megjelenõkarakterológiai diskurzus azután az 1920-as évek-ben született írásaiban központi jelentõségre tettszert, ami jól mutatja az 1918 utáni ideológiaikontextus átalakulását. Ezekben az írásaiban Sa-nielevici igyekezett összedolgozni a faji karakte-rológia toposzrendszerét a polgári politikai prog-rammal. Általában elfogadta a nyelvi alapú nem-zetdefiníciónak rasszista elméletszerzõk által isosztott bírálatát, sõt még Jézust is hajlandó volt

árjának tekinteni. Ugyanakkor azt állította, hogyaz olyan elméletek, mint az indo-europanizmus,tévesen azonosítják a nemzetiséget a fajjal, hisz’ avalóságban minden nemzet különbözõ fajok – ho-mo europaeus, alpinus és mediterraneus – keveréke.H. S. Chamberlain és román követõje A. C.Cuza rasszista elméleteit elutasítva, nem állítottföl semmiféle biológiai hierarchiát a fajok között,a keveredést pedig éppenséggel pozitívumkéntértékelte, azzal érvelve, hogy az igazán kreatívkultúrák – mint a klasszikus görögség – fajok ke-resztezõdésének a terméke.

A földrajzi környezet hatását és a faj pszicho-fiziológiáját elemezve Sanielevici bírálta Dobro-gheanu-Ghereat és Taine-t, amiért túlhajtottáka környezeti determinizmust. Fouillée és Wundtnyomdokain inkább a biológia, pszichológia ésesztétika kölcsönhatását feltételezte, olyan fogal-makat vonva be írásaiba, mint „szelekció”, „atemperamentum pszichológiai fázisai” (Fouillée),„vér-részecskék”, „energia” és „idegi vibráció”(Wundt). Klagesre is hivatkozott, aki a karakterfogalma révén kötötte össze a pszichológiát a fi-ziológiával, és ennek segítségével a román gon-dolkodó megpróbálta megteremteni a mûvészi al-kotás fiziognómiáját, a szubnacionális és a transz-nacionális faji mintákra tekintettel meghaladvaa nemzeti kategóriákat. Így Dantét az etruszk fajmegtestesüléseként, Puskint kreolként, Heinétpedig a zsidó rasszjegyek hordozójaként jellemez-te. Ehhez hasonlóan a híres dél-angliai személyi-ségeket – így Byront, Cromwellt vagy Shakes-peare-t – a kelta hatás példáinak tekintette. Sa-nielevici még Romain Rolland-nal való találko-zását is arra használta, hogy a francia írónak el-magyarázza a karakterológia és a fosszilis emlõsökrágásának kapcsolatát, a fajtípusokat táplálkozásimintáik szempontjából osztályozva.

E (para)teoretikus megfontolásokat a románkontextusra lefordítva, Sanielevici óhatatlanulbelekeveredett a nemzeti karakter regionális kü-lönbségeirõl szóló vitába. A spiritualista és his-toricista érvekkel szemben elsõsorban a lakókö-rülményekbõl és a táplálkozásból vezette le az al-katot, amit Lamarck szerint értelmezett, azaz aszerzett tulajdonságok nemzedékek közötti átörö-kítését feltételezte. A jellemzõen pásztori életvi-telt folytató moldvaiak fõleg gyümölcsöt és halatfogyasztanak, ami lágyságot, elmélkedésre valóhajlamot, északi szentimentalizmust eredményez.Az erdélyieket pedig fõként alpesi karakterûnek

28 2000 BOJTÁR 70

írta le. Ezzel szemben a havasalföldiek elsõsorbanhúst és gyökereket esznek, és sztyeppei mentali-tással jellemezhetõk. A fûszeres ételeket is kedve-lik, ami spirituális nyugtalansághoz vezet. Sanie-levici odáig ment, hogy szerinte a trákoknak tu-lajdonított, és ezért a román – továbbá a bolgár –nemzetépítõk által is kisajátított dionüszoszimisztériumok valójában a fûszerek okozta perma-nens „ételmérgezés” következményei.

A két világháború közötti Romániában az an-tiszemitizmus nyilvánvaló radikalizációja nyo-mán Sanielevici súlyos erõfeszítéseket tett, hogymegfordítsa az etnikai sztereotípiákat, s legiti-málja az urbanizációt és a modernizációt. Utalvaa zsidókat a kapitalizmussal összekapcsoló németszociológus, Werner Sombart elemzésére, Sanie-levici a zsidó jelenlétet a modernizáció katalizá-toraként értékelte. Az asszimilációs projekt mel-lett érvelve határozottan elutasította a cioniz-must (ami szerinte az antiszemitizmusra adott,minden mélyebb spirituális és társadalmi tartal-mat nélkülözõ reakció, amely egy archaikus val-lást, feudális erkölcsiséget és egyfajta zsargont fa-vorizál), és egyben elítélte a román politikaiestablishment antiszemitizmusát, nem habozvaantiszemitaként megbélyegezni a román kulturá-lis élet olyan ünnepelt személyiségeit, mint Ni-colae Iorga. Abban reménykedett, hogy a románpolitikai elit végül felismeri a saját érdekeit, és tá-mogatja a zsidók asszimilációját, ami azzal jármajd, hogy a zsidók társadalmi érdekeiknek meg-felelõen politikailag is megoszlanak, így a polgár-ság a liberálisokhoz, a proletariátus pedig a szo-cialista mozgalomhoz csatlakozik.

A két világháború közötti Európában a polgáricivilizáció válsága központi kérdéssé vált, és bárSanielevici erre is reflektált, végül egyfajta opti-mista forgatókönyv mellett döntött, azt hangsú-lyozva, hogy a válság átmeneti állapot, és a meg-újulás számos jele mutatkozik. Az általa pszeudo-intellektuális mandarinnak nevezett Spenglerrehivatkozva – aki szerinte a kényelmes patriarchá-lis rend után sóvárog, és akit az intellektualizmusfeudális reminiszcenciái mozgatnak – elutasítottaa „neoromantikus mozgalmat”, amely a fiatal ge-nerációt méltatta és a generációs konfliktusthangsúlyozta. Sanielevici ezzel szemben meg voltgyõzõdve róla, hogy az általános irány a társadal-mi integráció, amely felhagy a sovinizmussal, és aszupranacionális együttmûködés új formáit hozzalétre.

Sanielevici a történelem modernista-evolu-cionista felfogására alapozva – amihez fontos hi-vatkozásként használta Marxot és Kautskyt –,folytonos és megállíthatatlan fejlõdést vizionált.Mindezt azzal a metaforával igyekezett megvilá-gítani, miszerint a kapitalizmus vonata egyszerû-en elüti azt, aki fel akarja tartóztatni. Dinamikuspolgári politika mellett emelt szót, amely meg-nyitja a gazdaságot a külföldi tõkebefektetéselõtt, és valódi modern gazdaságot és társadalmatépít, ahol a gazdasági fejlõdés társadalmi jólléttelpárosul. Az 1920-as évek elején született cikkei-ben hosszan tartó békés állapotot jövendöltEurópának, amit a társadalmi és gazdasági szük-ségszerûségek szavatolnak.

Sanielevici a román társadalom esetében is anyugatosodás „tanulási folyamatáról” beszélt:melynek révén az importált spirituális és materiá-lis javak fokozatos asszimilációja révén végül lét-rejön a hazai és külföldi értékek szintézise. A mo-dernista polgári program legitimálása érdekébenSanielevici elõszeretettel használta a nemzeti sa-játosság diskurzusát, de ugyanakkor igyekezett aztaz autochtonisták ellen fordítani. Elutasította a„tradicionalizmust”, a „romantikát”, az „ortodo-xiát”, és a parasztkultuszt, és amellett érvelt, hogya sajátos román kultúra városi teremtmény. Arrólis meg volt gyõzõdve, hogy nem lehet cél a vidékkulturális és szociális nyomorát tartósítani, ha-nem civilizálni kell a parasztokat, növelni az igé-nyeiket, és egyfajta paraszt-polgárságot kell létre-hozni.

Sanielevici bírálata elsõsorban azo-kat a kulturális narratívákat vette célba, amelye-ket polgárellenesnek vélt. Az 1920-as évek ele-jén határozottan elutasította a poporanisták általképviselt „rurális utópiát”, azt emelve ki, lett aparaszti életstílus jellemzõje a depriváltság. Azévtized végén azonban õ is a Nemzeti Paraszt-pártba vetette a reményét, abban a hitben, hogyaz agrár/kispolgári párt legyõzi a Nemzeti Liberá-lis Párt körül gyülekezõ bürokratizált, korrupt oli-garchiát. Bízott benne, hogy a parasztpártiak aszabadpiac politikája és a külföldi tõkét használóiparosítás mellett teszik le a voksukat (attól az el-képzeléstõl vezérelve, hogy a gazdasági világ-válság a háború utáni protekcionista gazdaságifordulat következménye volt). A Parasztpártegyes teoretikusai – elsõsorban Virgil Madgearu –

2000 29BOJTÁR 70

valóban e politika mellett emeltek szót, végülazonban elsodorta õket a gazdasági válság és aII. Károly király visszatérése körüli zûrzavar. Az1930-as évek közepére világossá vált, hogy a pol-gárosodás menetérõl alkotott elképzelése fino-man szólva is túl optimista volt, mivelhogy a to-talitarizmus expresszvonata látnivalóan nagyobblendületet vett, mint a burzsoá kapitalizmusé. Eb-ben a kontextusban Sanielevici folyton változ-tatni kényszerült a politikai preferenciáit, elõbb anemzeti liberálisok felé fordult, majd II. Károlytszólította fel, hogy legyen a román III. Napóleon,vagyis középutat találva abszolutizmus és alkot-mányosság között, felülrõl vezessen be társadal-mi reformokat. Javaslatai azonban hatástalanokmaradtak.

A harmincas években az etnikai diskurzus ta-pintható radikalizálódása, illetve a szárba szökke-nõ antiszemitizmus hatására energiájának javarészét Sanielevici arra volt kénytelen fordítani,hogy kikezdje a szélsõjobboldal faji diskurzusát.Ennek eredményeképp fokozatosan radikalizáló-dott az õ diskurzusa is, ami azonban nem jelentettegyúttal politikai engedményt, hanem a diszkur-zív tér visszanyerésére törekedett. Így a homoge-nizáló narratívával ellentétben a román nemzetheterogenitását hangsúlyozta, miszerint a románalpesi-nordikus faji alapú nemzet, mediterrán/szemita kultúrával. A faji nacionalizmus tartal-mainak kikezdése végett családfakutatásba kez-dett, és megpróbálta bizonyítani Goethe araberedetét (bizonyos középkori szaracén fogoly ré-vén, akit örökbe fogadott egy német lovag), vala-mint a lényegesen pikánsabb tényt, hogy tudni-illik a román antiszemitizmus prófétája A. C.Cuza, valamint a nemzeti költõ, Vasile Alec-sandri egyaránt zsidó felmenõkkel rendelkeztek.Erõfeszítéseit egy igen igen terjedelmes, În slujbaSatanei (A Sátán szolgálatában) címû kötettelkoronázta meg, amely a faji és a nemzeti keret di-vergenciájának bizonyítására irányuló törekvésmellett hevesen bírálta a fajelmélet náci alkal-mazását. A politikai pamfletírók új nemzedéké-nek megjelenésével azonban Sanielevici kényte-len volt szembenézni saját marginalizálódásával.Mint patetikusan megjegyezte: „az emberiség leg-nagyobb alkotója franciát tanít egy líceumban”.

Mindent egybevetve, Sanielevici számos je-lentõs megállapítást tett a román modernitás ter-mészetérõl, egyes rasszista elméleteket pedig sike-rült a fejük tetejére állítania, legalábbis retorikai-

lag. Ugyanakkor a modernista politikai programlegitimálásának szándékával kialakított straté-giája, mely a karakterológia és a fajelmélet ösz-szekapcsolására törekedett, önpusztítónak bizo-nyult: a fajelméletre fogékony közönség a kiindu-ló feltevésekbõl levont következtetéseit, ha még-oly logikusak voltak is, nem találta vonzónak.Akik viszont az 1930-as évek modernista kultu-rális-politikai programjait választották, azok szá-mára a liberalizmus összeolvasztása Lamarck örök-léselméletével és a paleontológiával inkább fur-csa különcködésnek, mintsem releváns érvelésikeretnek tûnt.

Stuart Sutherland

A téves benyomás

A Cápa címû film fõszereplõje egy em-berevõ cápa volt. Amikor a filmet bemutatták,hatására Kalifornia partjainál drámaian vissza-esett a fürdõzõk száma, jóllehet ott a part közelé-ben csak elvétve fordul elõ ez a ragadozó. Számí-tások szerint annak az esélye, hogy egy fürdõzõtelkapjon egy ilyen vízi szörny, lényegesen alacso-nyabb, mint annak, hogy útban a part felé haláloskimenetelû autóbalesetben vész oda a fürdõznivágyó. Az emberek hajlamosak arra, hogy ne avalós tényekkel számoljanak – arra támaszkod-nak, ami a legmélyebb benyomást kelti bennük,vagy ami elõször eszükbe jut.

Amikor az elsõként eszünkbe ötlõ dologra ala-pozzuk az ítéletünket, akkor az úgynevezett „hoz-záférhetõségi hibába” (availability error) eshe-tünk. Tegyük fel, hogy kocsit akarunk venni, ésezt a szándékunkat megemlítjük egy barátunk-nak. Mire õ áradozni kezd a saját kocsijáról. Lel-kesedése nagy hatást gyakorol ránk, és már szala-dunk is, hogy vegyünk egy ugyanolyan modellt,hogy aztán azt tapasztaljuk: a járgány teljesenmegbízhatatlan, és zabálja a benzint. Mivel a ba-rátunk leírása friss volt és eleven (hozzáférhetõ),

30 2000 BOJTÁR 70

Részlet a szerzõnek a Noran Libro Kiadónál a közeljövõbenmegjelenõ Irracionalitás címû könyvébõl.

megfeledkeztünk a fogyasztói magazinok statiszti-káiról.

Gyakran mondják, hogy az elsõ benyomásmeghatározó. Ez azonban mintha ellentétben áll-na a „hozzáférhetõségi hibával”, hiszen annaképp az a lényege, hogy a legutóbb történtek befo-lyásolnak a leginkább, és ezért ezek a legfontosab-bak. E témában az egyik elsõ kísérletet az EgyesültÁllamokban Solomon Asch vezette. Arra kérte akísérleti alanyokat, hogy értékeljenek egy sze-mélyt az õt jellemzõ hat melléknév alapján. Ahat jellemzõ ilyesmi volt: „intelligens, szorgal-mas, impulzív, kritikus, makacs és irigy”. A kísér-leti alanyok egy másik csoportja is ugyanezeket ajelzõket kapta, csak fordított sorrendben: „irigy,makacs, kritikus, impulzív, szorgalmas és intelli-gens”. Ezután minden kísérleti alanynak adtakegy értékelõ lapot, hogy értékelje a személyt.Olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, hogymennyire gondolják boldognak, társasági lény-nek stb. Azok a kísérleti alanyok, akik az elsõ, va-gyis a pozitív jelzõkkel kezdõdõ listát kapták, lé-nyegesen kedvezõbben ítélték meg az illetõt,mint azok, akiknek a második, a kellemetlenebbtulajdonságokkal kezdõdõ lista jutott. Ezt a ha-tást, vagyis, hogy a korábbi tényezõk erõsebbenhatottak a késõbbieknél, „elsõbbségi hibának”(primacy error) nevezzük. Az elsõbbségi hiba ak-kor fordulhat elõ, amikor a rendelkezésre állóadatok egymással összefüggésben állnak, és azutóbbiak értelmezését befolyásolja a megelõzõ ta-pasztalat. Az elsõbbségi hibát a hozzáférhetõségihiba egyik megjelenési formájának tekinthetjük:a legelsõ adatok már rendelkezésre állnak a me-móriánkban, amikor a többivel találkozunk.

A hozzáférhetõségi hibával áll összefüggésbena „holdudvarhatás” (halo effect) is. Ha valakinekvan egy nyilvánvaló (hozzáférhetõ) jó tulajdon-sága, más tulajdonságait is jobbnak ítélik meg,mint amilyenek valójában. A jóképû férfiakat,szép nõket hajlamosak intelligensebbnek, spor-tosabbnak, humorosabbnak stb. értékelni ember-társaik. A külsõ adottságoknak azonban nem sokközük van ezekhez a vonásokhoz: vagyis igen ki-csi a korreláció a jó megjelenés és az intelligenciaközött. De az emberek nem csak ezt a hibát köve-tik el, amikor ítéletet alkotnak. Történetesen lé-tezik ennek az ellenkezõje is, az úgynevezett „ör-dögi hatás” (devil effect). Ha valakinek van egynyilvánvaló rossz tulajdonsága, például önzõ, azemberek ennek alapján hajlamosak lesznek a

többi vonását is leértékelni. Tisztességtelenebb-nek és kevésbé intelligensnek látják, mint ami-lyen valójában.

A holdudvarhatás más veszedelmes következ-ményekkel is járhat. Egy kísérlet során ugyanazo-kat a vizsgadolgozatokat leírták elõször szép, majdpedig csúnya kézírással. A dolgozatokat két cso-port vizsgáztató kapta meg, és mindenki látta azösszes dolgozatot, olyan megoszlásban, hogy azokfele szép, a fele pedig csúnya kézírással készült. Avizsgáztatókat arra kérték, csak a tartalmat osztá-lyozzák, a kézírást ne vegyék figyelembe. Általá-ban elmondható, hogy a szép kézírással írt dolgo-zatok lényegesen jobb osztályzatokat kaptak,mint a csúnya írással készültek. Egy másik, ha-sonló kísérlet még elképesztõbb eredményt ho-zott. Amikor vizsgáztatóknak ugyanazt az esszétmutatták meg, de hol férfi, hol nõi keresztnévszerepelt rajta, ha a vizsgáztató úgy vélte, a szerzõférfi, jobb osztályzatot adott rá.

Azt hihetnénk, hogy a tudományban nem for-dul elõ a holdudvarhatás. Amikor egy, vagy méginkább több tudós benyújt egy dolgozatot egy tu-dományos folyóirathoz, a folyóirat szerkesztõsé-gének döntenie kell, elfogadják-e az írást vagysem. Ennek általában az a menete, hogy az újságelküldi a cikket két-három bírálónak, akik rend-szerint a lap által képviselt viszonylag szûk szakte-rület jeles szakértõi. A fõszerkesztõ a szakértõi je-lentések alapján dönt arról, megjelenteti-e a cik-ket vagy sem. 1982-ben két pszichológus egy ra-vasz, ám igencsak leleplezõ vizsgálatról számoltbe. A tizenkét jól ismert pszichológiai szaklapmindegyikébõl kiválasztottak egy már megjelent,és neves amerikai egyetemek – mint a Harvardvagy a Princeton – tanszékeinek munkatársai ál-tal írt cikket: a szerzõk tehát a legjelesebb pszi-chológusok közül kerültek ki. Ezután a szerzõknevét fiktív nevekre cserélték, és kitalált egyete-mi paraméterekkel látták el õket (pl. Tri-ValleyEmberipotenciál-kutató Központ). Aztán alapo-san áttanulmányozták a szövegeket, és azokat apontokat, amelyek az eredeti szerzõkre utaltak,kicsit megváltoztatták, de a tartalmat lényegébennem módosították. Ezután az összes cikket legé-pelték, és beadták õket fiktív szerzõ- és intéz-ménynévvel ugyanahhoz a laphoz, ahol eredeti-leg megjelentek.

A tizenkét lapból csupán három szúrta ki, hogymár megjelent náluk a tanulmány. Mind a fõszer-kesztõk, mind a bírálók súlyos emlékezet-kiha-

312000BOJTÁR 70

gyásáról árulkodik ez a kísérlet. A maradék ki-lencbõl nyolc (korábban egyaránt publikált) cik-ket elutasítottak. Sõt a tizenhat bíráló és a nyolcszerkesztõ mind a nyolc tanulmányt azzal dobtavissza, hogy nem üti meg a mércét.

Meghökkentõ példa ez a hozzáférhetõségi hi-bára. Arra enged ugyanis következtetni, hogyamikor egy cikk megjelentetésérõl döntenek a bí-rálók és a szerkesztõk, ítéletükben nagyobb súly-lyal esik a latba a szerzõ neve és az intézmény,ahol dolgozik, mint a tudományos teljesítménye.Annak, hogy a bírálók és a szerkesztõk úgy jártakel, ahogy, lehetett volna az oka a következõ kétracionális megfontolás külön-külön, vagy a kettõegyütt is. Az egyik az lehetett volna, hogy a cikk-ben publikált kutatási eredményeket mások ismegjelentették az alatt a két év alatt, amely a ta-nulmányok eredeti publikációja óta eltelt. A bí-rálók jelentésébõl azonban kiderül, hogy nem ezvolt az elutasítás oka: nem azért dobták vissza atanulmányokat, mert az eredményeket nem ta-lálták elég frissnek. A másik érv az lehetett vol-na, hogy akik neves intézményben dolgoznak,azok gondosabban válogatják össze az adatokat,és kevésbé hajlamosak csalásra, mint a névtelenintézmények munkatársai. Ez azonban nem ép-pen meggyõzõ érv, tekintve, hogy egyes jó hírû

intézményekben dolgozó pszichológusok éppen asikeres csalásnak köszönhetik elismertségüket.Nem valószínû, hogy ez lett volna a névtelenszerzõk által szállított tanulmányok elutasításá-nak oka. A bírálók ugyanis részletesen kritizáltáka dolgozatok egyes pontjait, és számos megjegyzé-sük helytállónak bizonyult. Bírálták a statisztikaimódszereket, továbbá efféle megjegyzéseket tet-tek: „A teoretikus felépítés… hiányos… követ-keztetésekkel nem dokumentált… próbálja pó-tolni…”, vagy „Az egész zavaros.”

A legvalószínûbb magyarázat úgy szól, hogymind az eredeti elfogadás, mind a késõbbi elutasí-tás irracionális okokra vezethetõ vissza. Az elsõszavak, amelyeket a bírálók és a szerkesztõk a cik-ket olvasva meglátnak, az a szerzõ és az egyetemneve. Amennyiben elég hangzatos mindkettõ,máris elfogulttá válnak a bírálók, és a dolgozato-kat a lehetõ legjobb színben látják, ám amennyi-ben a szerzõ és az intézmény neve nem csengolyan jól, a bírálók elõbb észreveszik a hibákat,érzékenyebbek lesznek arra, ami nem jó, mintarra, ami jó. Íme, egy drámai példa arra, amikora hozzáférhetõségi hibához az elsõbbségi hiba és aholdudvarhatás is társul.

FORDÍTOTTA NAGY MÓNIKA ZSUZSANNA

32 2000 BOJTÁR 70

Tandori Dezsõ

DUCHAMP-UTÁNP.

Valaha is e földtekekérdései:nem is tudom, hogy érdekelte-e.

Elveszett a központozás:egyik nekifutásolyan volt, mint bármelyik letudás.

S ha homokóra volt bármi idõ:pergés, sutánkönnyen kõnek volt máris képzelhetõ.

Mit sírni a könnyek után.

Tenni: nem, hogy mit kéne,de hogy mit kéne.

S ehhez nem kell hajnali háztetõ,Ottlik-Halászpetár.Külön személyt rá lefoglalni kár.

Tudni akárki tud akármit,vagy ha nem is,mert hát alig,bármi semmivé változik.Hát ha semmit teszel,valamit ugyanis,ami nem semmi.S nem is hamis.

Hirtelen lényegtelenné válnak,lénytelenné, a tárgyi árnyak,személyi árnyak,mert nincsenek így tárgyak és személyek,nincs utólaghoz elõleg,és Apollinaire-nél megvolt a „végleg”.

A mit-tudom-mit képzeli õ (érzékeli stb.),az egészet.S mert holtaknak már úgy híve,hogy nincs szüksége többé senkire.Senki sincs híva.

2000 33BOJTÁR 70

Mit tudsz, kihagyni.Az tud maradni.Munkánál jobb a létezés.Két elfeledhetõ alig-kevés.

Ó, de a palánkok közt!A munka mégis szárnyal.Vagy szárnyalt; madárlábbalbegörcs biceg.Teljes szó nem kell senkinek.

Rövidítek. Duchamp után.Utánp. – de nincs mit pótolni.Nincs mit mire.Mire amit.A vízesés, a világítógázzal,helyben szökik.

Fizikumaik, lelkeikmeglelik a téglabontott kaput.Nem határzanak meg adut.Avítt.

Csak emberre vonatkozik.Madárra nem, angyalra nem.„Akit-amit oly IGEN-NEM szerettem.nem hagyom, hogy uralkodjék felettem.S még én képzeljemcsodálatosnak!”

És mégis: ily falbontott távlatoknakörök zuhatagain,lángjain, áramlásain,csendes eltároltságaintörténik a mit-tudom-én-mi.

Abban a csendben kell kibírni,mely majd magad leszel,a göröngyök nagy kérdéseivel,a földteke titkaival tekézve,minek az eredménye:alig kevés:a Mirabeau-híd-gázlángok alattvízszintezve fut az örök esés.Göröngy-ok.

200034 BOJTÁR 70

Hirtelen,vagy csendesenfel-le épülve,nem leépülvenem tudom, miért is jöttem be,mentem ki,mert nem is kell ilyet megmondani.

A kérdés csak az, ha az,mit nem akarok dönteni,mi kérdésemben mi igaz,mi nem igaz,s ha ezt mind lényegtelennek értem,ah, nem a földtekérõl beszéltem.

Duchamp, Apollinaireelvitte, ami így érdemegyáltalán lehetett.Reszeltsajtozom egyet, kedves felek,édes szivecském,mielõtt versem sajtpapírjait befejezném.

Döntenem,magam emésztenem,ha szikrányit, ha világnyit,ha szikárul, ha túlsúlyulásnyit:mit kéne.Végre volt, ami volt, ezt mondjam?Mi végre.Nem tudok mit szólni, hogy tudnom kellene,mi voltam,láttam fényes síncsiszoló kerekeket,még senki sem keveredhetettki alóluk, szerkocsijuk-toltan,csak holtan.

Egy hatalmas ûrnek asztalára,panírozásra, feleim, filéneknem kerülök.Nyiszáltak, mondom kis szobra tövén ülveKosztolánynak, így, e szobor örvén,a kerekek, a késekalá kerülni sosem törvény,mit ézékelném, mik az ily törvényeks törvényszegések.

352000BOJTÁR 70

Költõ még annyiravagyok, hogy ne legyen elképzelhetetlen,minek miért mi a sora,de hogy ez legyenérzületem:az többé soha.Mert sehova.

Mert a SEHOVA oly igen tevés,hogy jelzõjéül a SEMMI IS KEVÉS,mint Karinthy mondta, a sokból,az, az, megannyi okból.

Én ezt átgyúrtam az Ûrben,félnék mondani, az Úrban:a sok oly nagy baj már, ahogysíncsiszoló keréknekérintõiként elérintenek a fények,nincs már mit. A sokból a kevés úgy ásít,mint ami unja. Melyik a másikát itt?A sok – semmi helyett a csõd.Mint azutánnak az azelõtt.De ezek köz helyek.

„Elmondhatom mindenkinek,úgyse hiszik el senkinek.”

Vagy épp csak elmondhattam.Mindegy, mi,és mi sebben-lobban:nem vendég volt –kilobban.

* * *

Ez, és nem,volt az és Kosztolányi-évem.Mások jegyében és ürügyében.

Közelegvén a hetvenötödikhalálnap, s mások sem feledtetik.

A többi annyi.Mi se rebben:de összetetten:duchamp-i.

Ó, meglehetne kancsal ríme rég:elíziumi mezõbenjönnek ott többen!Duchamps-Elysées.

36 2000 BOJTÁR 70