Cyan Magenta

Yellow Black

Cyan Magenta

Yellow Black

uv2006-10c.qxd 10/28/2014 7:08 PM Page B4

Közéleti kiadvány –ISSN 0865-0829

A Fokoláre Mozgalom lapja(www.fokolare.hu)

Kiadja: Új Város Alapítvány 1163Budapest, Ágoston Péter u. 25.Számlaszám: 11705008-20434836 Felelõs kiadó: Tóth Ilona

S z e r k e s z t õ s é g i c í m : 1163 Budapest, Kisterenye u. 54.Telefon: 328-0785. Fax: 403-5400.E-mail: ujvaros@fokolare.hu.

Felelõs szerkesztõ: Bartus Sándor

Munkatársak: Aranyi Krisztina, dr. Bakacsi Viktória, Fábián Zsuzsanna, Fábri Andzsej,Ferentzi Éva, id. Frivaldszky János,Himmer László, Hortoványi Emõke, Horváth Viktória, Jármy Noémi, Kiss Imre, Lisztovszki Tünde,Maucha Kristóf, Rieth Zsuzsanna, Romhányi László, Smohai Ferenc,Sudár Balázs, Szalainé Simkó Hilda, Tóth Judit, Tóth Pál, Varga Krisztina, Vizsolyi László

Nyomdai elõkészítés:Arton 2004 BtNyomtatás: Kapitális Kft. Debrecen. Felelõs vezetõ: Kapusi József.

Terjeszti a Magyar Posta Zrt.Hírlap üzletágElõfizethetõ a Kiadónál

Éves elõfizetési díj 2006-ra:4000 Ft. Külföldre: 35 euroTámogatói elõfizetés: 7000 Ft.

Címlap: Horacio CondeHátlap: Maucha Kristóf

Rendhagyó módon, ezeken az ol-dalakon az olvasóinktól beérke-zett legjellemzõbb tapasztalato-kat, élményeket adjuk közre,amiket együtt éltünk meg azEgyetemes Testvériség Hetén.Szándékunk szerint, következõszámunkban folytatjuk, hiszen arendelkezésünkre álló idõ túl rö-vid volt ahhoz, hogy ennek a je-lentõs, több ezer embert érintõeseménynek megfelelõ visszhang-ja lehessen.

ÉrkeztetésSok-sok feladat várt, szervezés,megbeszélés, próba – mégis Jézusolyan erõs jelenlétét tapasztaltammeg, hogy az átsegített az akadá-lyokon.„Kaland”, igazi erõpróba volt a re-pülõtéri recepció: három alkalommalmentem. Egyik este késõn – már 11felé járt – a buszukra várva, elég fá-radtan ültek a francia vendégek.Odamentem az egyik idõsebb hölgy-höz, aki a szemmel látható fáradtsá-gában egyedül üldögélt, és mivel nemtudtam hozzá franciául szólni, csakmegsimogattam a vállát. Azonnalrám mosolygott, jól esett neki ez amozdulat. Késõbb, amikor a buszhozmentek, odajött hozzám elköszönni.Nagy örömömre az Arénában „azén” szektoromban ült. Amikor mu-tattam a helyüket, megismert, s ma-gyarázta, hogy már találkoztunk arepülõtéren. Minden nap külön oda-jött hozzám elköszönni.

Városnézésre mennénekEzer apró csoda, igazából minden pil-lanat egy újabb csoda. Csomagokatjött átvenni valaki a recepcióra a bra-ziloktól 160 fõs „kis csapatának”.Szívesen elmennének várost nézni, denem jelentkeztek rá – ejtette el. És kiállt ott éppen mellette? Egy portugá-lul beszélõ hivatásos idegenvezetõ.

Egység a tizenegyezerbenAz a légkör az Aréná-ban!!! Sok ezer ember, 92 ország-ból, ha szükséges néma csendben (aszínpadra fig yelve, komolyzenéthallgatva, áldozás után a szentmi-sén), ha pedig annak van az ideje,hangos és lelkes ünneplésben (a gi-táros énekek alatt nemcsak tapsol,hanem sokszor felállva táncol, éne-kel, hajladozik, hullámzik, integetés zászlót lenget az egész csarnok).Valami hihetetlen ereje van!

A Szentlélek szólAz elmúlt három nap kapcsán ren-geteg minden kavarog bennem a há-lán túl. Biztos és erõs elhatározássalpróbálom keresni, fig yelni azt ahangot, ami mutatja a pillanatokhelyes lépéseit. És egyszerûen, de el-kötelezetten meg is tenni a nagyobb„testvériségben” – egységben!

FénycsóvákMaga a kezdés, azzal a g yönyörûkoreográfiával, ahogy a fényt behoz-ták az Arénába, nagyon látványosvolt. Eszembe jutott róla az ének:„Gyújts éjszakánkba fényt...” Ésvalóban, olyan tanúságtételekethallhattunk itt, a napokban, amikegy-egy fénypont lettek ebben a sö-tét világban.

Hogyan látnak minket„Csodáljuk azt a nyugalmat és de-rût, ami sugárzik rólatok!” – je-gyezték meg a szervezésben résztve-võ utazási iroda munkatársai, látvaa nagy kavalkádot.

A szeretet fokmérõjeValaki véletlenül kidobta mobiljá-nak a feltöltõ-kártyáját. Ahogy atakarítóasszonyok segítettek nekielõkeríteni másnap a zsákok aljáróla színes kis kártyát, az fokmérõje

2 Új Város – 2006. október

tartalom

TESTVÉRLAPJAINK: Olaszország: Citta Nuova (CN). Amerikai Egyesült Államok: Living City. Argentína:Ciudad nueva. Ausztrália: New City. Belgium: Nieuwe Stad. Brazília: Cidade Nova. Bulgária: Nov Svjat. CsehKöztársaság: Nove mesto. Dánia: Ny Stad. Franciaország: Nouvelle Cité. Fülöp-szigetek: New City.Hollandia: Nieuwe Stad. Horvátország: Novi Svijet. Japán: Uno. Kanada: Nouvelle Cité. Kenya: New City-Nouvelle Cité. Kína: San Sing. Kolumbia: Ciudad Nueva. Korea: Cumul. Lengyelország: Nove Miasto.Libanon: Cité Nouvelle. Litvánia: Naujasis Miestas. Nagy-Britannia: New City. Németország: Neue Stadt.Pakisztán: Hayat. Portugália: Cidade nova. Románia: Oraº Nou. Spanyolország: Ciudad Nueva.Svédország: Enad Värld. Szlovákia: Nové mesto. Szlovénia: Novi svet. Uruguay: Ciudad Nueva. Venezuela:Ciudad Nueva.

Életige

5 Létünk a szeretet

Az ige élete

6 Tiszta beszéd

Nézõpont

7 Lehetett volnasikeres aforradalom?

Az egységlelkisége

8 Történelmet íróLélek

Az életbõlmerítve

12 Ötödszörre:Valencia

14 Bódvaszilasi napló

Kultúra

16 A nagy könyv

Társadalom

18 Értelmiségképzésvagy„diplomagyárak”?

20 A testvériségforradalma

Megkérdeztük

23 Internetrõlmindenkinek (9)

24 Gerincferdülés

25 Az apa szerepe

Hírmozaik

26 Párbeszédértkitüntetve

Filmajánló

26 Mackótestvér

párbeszéd az olvasóval

8

12

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 2

3Új Város – 2006. október

elõszó

Aranyi Krisztina

„FORR A VILÁG BÚS TENGERE”

Ezekben a napokban, 1956. október 23.óta mindig földmozgásokat lehetettészlelni itt Magyarországon, de talánnem is csak azóta. Lehet, hogy korábbankezdõdött, akár ötszáz esztendõvel is…

Szent István királyunk ígérete szerint amagyarok, hogy jóvátegyék a kereszténységfelvétele elõtti kalandozások korában oko-zott sebeket, Európa védelmezõivé lettek amongol és török veszély ellen. Évszázad-okon át tartották a „kereszténység pajzsát”.Ennek a küldetésnek egyik legjelentõsebbeseménye a nándorfehérvári diadal, amikorHunyadi János seregével és azokkal a keresz-tesekkel, akiket Kapisztrán Szent János feren-ces szerzetes toborzott a pápa megbízásá-ból, gyõzelmet aratott a II. Mehmed szultánvezetése alatt álló túlerõben lévõ oszmán-török sereg fölött. E csatában áldozta életétDugovics Titusz, aki inkább magával rántottaa mélybe a török katonát, minthogy enged-je, hogy kitûzze a vár fokára az ellenségeslobogót. Ha külföldieknek mesélem a törté-netét, mindig megrendülnek, és megegye-zünk abban, hogy bár rengeteg katona on-totta a vérét ebben a csatában, ennek azegynek a neve maradt fenn közülük.

Amikor a gyõzelem híre Rómába érke-zett, a korabeli pápa, örök emlékezetül el-rendelte augusztus 6-ra Urunk Színeválto-zásának ünnepét, és mint tudjuk, még agyõzelem kiesdésére szokássá tette a déliharangszót. Ahogy az újkori pápa is arrahívta fel a kereszténységet l956-ban, hogyimádkozzon, mert a világban Isten nevénekkell újra visszhangoznia.

A csata után a táborban pestisjárványtört ki, amely elõbb Hunyadi János, majdoktóber 23-án Kapisztrán halálát is okozta.Kapisztrán Szent János a ferences rend Eu-rópa szerte máig élõ emlékezetû, nagyra be-csült alakja.

Tényleg csak az idõpont kötné össze ezta két eseményt? A magyar forradalom azérttört ki, hogy védelmezzen veszélyeztetett

emberi értékeket, védelmezze nemzeti kul-túránkat, mely a kereszténység évszázadaialatt tovább nemesedett, az Istennel valópárbeszédben sajátos, megismételhetetlenalakot öltött. Mert a sorsforduló, ahogyegész népeket megpróbál, elõhozza az ellen-ségszeretet és a könyörület rejtett erõit is,máskor a hétköznapi áldozatvállalás lele-ményes megnyilvánulásait. Még élete koc-káztatásával vagy boldogulása feladásával isvan, aki képes betölteni a testvér szükségét.Most is felragyog elõttünk egy név, Salka-házi Sáráé, aki tudatos életáldozata jutalma-ként vértanúja lett a II. világháború ember-mentésének. És volt, hogy egy egész falu fo-gott össze az ötvenes években kitelepítettnagycsaládért: a maga kimért készletébõladott tejet, húst és ünnepre süteményt „asoványka gyerekeknek”.

Vereségekrõl és gyõzelmekrõl gondol-kodva nagy-nagy élmény volt Igino Giordaninaplójának néhány mondata: „Az Úr meg-mutatja a dolgok másik oldalát, azt, ahon-nan Õ szemléli azokat. A rossz jóra fordul,a fájdalom szeretetté válik… A börtön sza-badsággá változik a mennyország síkján, azéhség pedig Istennek szánt áldozattá; a sze-génység gazdagsággá, a gyalázat dicsõség-gé, a sötétséget pedig betölti a fény. A rosszszándékú emberek, akik fölénk kerekednilátszottak, társainkká lesznek, akaratlanulis ügynökei szentté válásunknak. A csúfságszépséggé változik, a szerencsétlenség pedigkapu lesz a kegyelem felé. A történelem lár-más és port kavaró malomként õröl, de lisz-tet ad, melybõl kenyeret készítenek. Motor,mely földi eszközökkel, háborúval, harccal,járvánnyal, gyûlölettel, de gabonával és víz-zel is, ércekkel és földi energiákkal felkészíta lélek közeledésére. És látható, amint azegész teremtett világ – ahogy az szent Pálelõtt is megmutatkozott – áhítozik arra,hogy összetalálkozzon Krisztusban, aholvégérvényesen beoltódik az emberi az iste-nibe, a földi az égibe, az anyag a lélekbe.”

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 3

volt az elsõ pillanatoktól tapasztal-ható baráti légkörnek, ami ott min-denkire kiterjedt. Ennek köszönhe-tõ, hogy nem a szemétdombon kö-tött ki egy hónap telefonköltsége.

CsereajándékEgy afrikai asszony pólót keresett.Ezzel a hongkongi önkéntesek lep-ték meg a találkozó résztvevõit. Hi-ába, csak gyorsabban fogyott, merthát jó sokan voltak. Valaki a ma-gyarok közül gyorsan átadta a sa-játját, mire a másik nyakába akasz-totta a saját nyakláncát.Különös, hogy a szép kis gyöngyso-ron a fehér között piros és zöld aprószemek váltakoznak.

ÉszrevettemÖrülök, hogy önkéntes segítõkéntrészt vehettem ezen a programon,ami nem pusztán egy volt a sok kö-zül, hanem egy olyan találkozó, ahola láthatatlan egyház látható formátöltött. A Kapuban beszélgetve gyor-san rájöttem, hogy a mi szolgálatunkszinte eltörpül azok áldozata mellett,akik 15-20 órát repültek Dél-Ame-rikából vagy a távol-keletrõl. Nagyonkedves, közvetlen emberek, akiknekjólesett a magyarok figyelmessége ésvendégszeretete.

Tízezer ember közülA gondviselést ezer és ezer módontapasztaltuk meg, de számomra az

egyik legfelejthetetlenebb az volt,amikor valakinek a kezébe adtamelveszett dokumentumait, amirõlnem is tudta, hogy elhagyta.

Csoda a BazilikábanA városnézést követõen több cso-port választotta az esti hat órai mi-sét a Szent István Bazilikában. Azáldoztatás negyven percig tartott;legalább öt éneket énekeltünk el:hol az egyik, hol a másik csoportkezdte. A pap latinul fejezte be. Mipedig hosszú tapssal. Mise után be-mentem hozzá a sekrestyébe, tártkarokkal fogadott: „Mondja már elmi történt!” Miután elmeséltem,szóhoz sem jutott: „Hát miért nin-csenek tele az újságok ezzel a hírrel,a fokolarinik 92 országból? Hol-napra is készüljek? Miért nem szól-tak elõre? Készültünk volna, és kite-hettük volna a Szent Jobbot is!Megírom a pápának, hogy ez voltSalkaházi Sára elsõ csodája, ugyan-is ha nem konszekráltunk volna va-sárnapra annyi ostyát, nem lett vol-na elég a kb. 3800-4000 ember-nek.” Aztán beengedett minket,hogy megnézzük a Szent Jobbot,bár már zárva lett volna. Úgy tûnt,mintha az a dolgos, a társadalomértannyi mindent tévõ kéz, éppen azönkénteseket jelképezné. Méltánkérhettük Szent István oltalmát azegész világon elterjedt mozgalommunkájára a társadalomban.

párbeszéd az olvasóval

Alapgondolatoku Jézus soha nem szûnt meg

adni: megbocsátást, egészsé-get, életet.

u Nem a mennyiség számít, ha-nem az, ahogyan adunk.

u A szeretet rányitja szemünket akörülöttünk élõk szükségleteire.

u Az adás gyümölcse pedig azöröm lesz: „nagyobb öröm ad-ni, mint kapni”.

ÖsszefüggésA hónap életigéje nagylelkûség-

re hív; ez a keresztények egyik jel-lemzõje, az ember logikus ésszükségszerû válasza a szeretõ,ajándékozó és bõkezû Istennek.Szeretete nem ismer mértéket,még Fiát is feláldozta, hogy meg-mentse az emberiséget. Csakisnagylelkû és mérték nélküli szere-tettel válaszolhat erre az, aki tudja,hogy ennyire szeretik õt.

A bibliai értelemben vett nagy-lelkûség ezért összefûzõdik a bi-zalommal: rá kell hagyatkoznunkIstenre, aki Atya. Õ ismeri gyerme-keit, még a hajuk szálát is számontartja (vö. Mt 10,30). Tudja, hogymire van szükségük és gondosko-dik róluk, amint gondoskodik azég madarairól (vö. Mt 6,25f). Elõ-relátása meghalad minden embe-ri értelmet, s a százszorost ígérimindazoknak, akik teljesen ráha-gyatkoznak (vö. Mt 19,29).

LiturgiaAz októberi életige a Katolikus

Egyház igeliturgiájában a 26.évközi vasárnap evangéliumábantalálható (2006. október 1).

OlvasmányokChiara Lubich:A szeretetet mûvészete

Szolgálni 29. o., Õ tanított megminket 44. o., Mint saját magadat57. o., Szeretetté kell válni 73. o.(Új Város kiadó – 2006.)

Ber

ényi

Szi

lvia

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 4

Jézus az evangéliumban végig arra hív, hogyadjunk: adjunk a szegényeknek1, azoknak,akik kölcsönt kérnek2, adjunk enni azéhezõknek3, adjuk oda a köntösünket is an-nak, aki a köpenyünket kéri4; adjunk viszon-zást nem várva5…

Õ maga elsõként adott: egészséget a bete-geknek, bocsánatot a bûnösöknek, életet min-dannyiunknak6.

A csak önmagára gondoló harácsolást Jézusa nagylelkûséggel, saját igényeink erõltetését amásokra figyeléssel állítja szembe. A birtokláskultúrájával szemben az adás kultúráját hang-súlyozza.

Nem az a lényeg, hogy sokat vagy keveset tu-dunk-e adni. Az számít inkább, hogyan adunk,mennyi szeretet fér a figyelmesség akár csakegy apró gesztusába a másik iránt. Lehet, hogyelég egy pohár vizet adni, egy pohár friss vizet7,ahogyan azt Máté evangéliuma megállapítja.Az ilyen adományt különösen szívesen fogad-ták arrafelé, mert létfontosságú az olyan melegés száraz vidéken, mint Palesztina.

Igen, egy pohár víz: egyszerû, mégis nagytett Isten szemében, ha az Õ nevében tesszük,szeretetbõl.

Mert a szeretetnek megvannak a finomsá-gai: megtalálja, hogyan fejezze ki magát a leg-megfelelõbben.

A szeretet figyelmes: elfelejtkezik magáról.A szeretet szolgálatkész: ha észreveszi, hogy

a másiknak szüksége van valamire, mindentmegtesz, hogy segítségére siessen.

A szeretet lényegre törõ: oda tud lépni a fele-baráthoz úgy is, hogy csak próbálja meghall-gatni, szolgálni, a rendelkezésére állni.

Hányszor megesik, hogy azt hisszük, nagyszolgálatot teszünk egy szenvedõ embernek,pedig csak alkalmatlankodó tanácsokkal lát-juk el, vagy fecsegünk, ami esetleg untatja,vagy nyomasztólag hat rá.

Pedig mennyivel fontosabb lenne, hogymegpróbáljunk szeretetté válni a másik számá-ra! Akkor megtalálnánk a szívéhez vezetõ utatés tudnánk valóban segíteni neki.

Az e havi életige segít, hogy felfedezzük min-den cselekedetünk értékét: legyen az akár házi-munka, földmûvelés vagy gyári munka, hivata-li ügyintézés, iskolai feladat, vagy felelõs társa-dalmi, politikai és vallási tisztség ellátása. Min-den átváltozhat figyelmes és segítõkész szolgá-lattá.

A szeretet új szemeket ad, hogy meglássuk,mire van szüksége másoknak, hogy elébük si-essünk, találékonyan és nagylelkûen.

És az eredmény? Az ajándékokat továbbad-ják, mert a szeretet szeretetet szül. Az örömmegsokszorozódik, mert „nagyobb boldogságadni, mint kapni”8.

Emlékszem, a második világháború idejénvárosunkban, Trentóban egyes körzetekbennagyon szegény családok éltek. Jártunk hozzá-juk, és megosztottuk velük, amink csak volt.Szerettünk volna javítani az élethelyzetükön,hogy eljussunk egyfajta egyenlõségre.

Bár önmagában egyszerû gondolat volt,mégis váratlan eredményt hozott: élelmiszer,ruhanemû és gyógyszer szokatlan bõségbencserélt gazdát. Ezért meggyõ-zõdésünkké vált, hogy a meg-élt evangélium választ ad min-den személyes és társadalmiproblémára.

És ez nem bizonyult utópiá-nak. Ma több száz vállalkozásvesz részt a közösségi gazda-ságban: a cégek az adás kultú-rája szerint alakították át mû-ködésüket, és a hasznot közösbe teszik társa-dalmi célokra. Többek között segítik a nehézhelyzetben lévõket, mert új munkahelyekethoznak létre, és anyagi segítséget nyújtanak alegégetõbb szükségletek enyhítésében.

Rengeteg a nélkülözõ, és ezek a vállalkozásoka megtermelt haszonnal sem képesek orvosolniminden ínséget. Ezért, 1994 óta közülünk sokanajánlanak fel havi rendszerességgel kisebb-na-gyobb összeget a szegények javára.

Ebbõl a pénzbõl jelenleg hétezer embert se-gítünk ötvenöt országban.

Számtalan tanúságtétel jut el hozzánk a „po-hár vízrõl”, amit valaki adott vagy kapott. A Fü-löp-szigetekrõl ezt írták: „Kis húsboltunk egyjárványos állatbetegség miatt tönkrement. Adós-ságokba keveredtünk, és nem tudtuk, hogyan lá-balunk majd ki ebbõl. Hála a rendszeresen érke-zõ segítségnek, minden nap volt mit ennünk.Kis idõ múlva megértettem, hogy nekem is segí-tenem kell ott, ahol nálunk is nagyobb a szük-ség. Szomszédasszonyom súlyos beteg volt. So-kat szenvedett, és segítségre szorult. Segítettemneki végig, amíg át nem ment a mennyországba,és anyagilag támogatom ötödik gyermekénekneveltetését, mert a férje, aki sokkal szegényebbnálunk, nem tudja õt eltartani.”

5Új Város – 2006. október

életige

Hor

acio

Con

de

Chiara Lubich

LÉTÜNK A SZERETET

1 vö. Mk 10,212 vö. Mt 5,423 vö. Mk 6,374 vö. Mt 5,405 vö. Mt 10,86 vö. Mk 10,457 vö. Mt 10,428 ApCsel 20,35

„Aki csak egy pohár vizet ad is

nektek inni az én nevemben (…),

bizony mondom nektek, nem

veszíti el jutalmát.” (Mk 9,41)

október

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 5

EVANGÉLIUM A MINDENNAPOKBAN

6 Új Város – 2006. október

az ige élete olvasóink tollából

Amittovábbadunkegymásnakmindabból,amit azevangéliumhatásáramegélünk, aztovábbfejlõdikés kiteljesedikbennünk; amitmegtartunkmagunknak,az viszontelhal.

Hatosztályos gimnázium-ban tanítok, 12-18 éve-seket. Ebben a szakmá-ban is nagyon fontos az evan-géliumnak az a mondata, hogy„Beszédetek legyen igen, igen,nem, nem.” (vö. Mt 5,37) Azélet védelme például számom-ra nem vitakérdés. A társada-lomban ez sokszor úgy jelenikmeg, mint vita tárgya, és ezzelaz a szemléletmód terjed, hogylehet védeni is az életet, megnem is. A gyerekek viszontigénylik az útmutatást, a tisz-ta beszédet. Fel kell magunkatvértezni érvekkel, sõt érvek so-kaságát kell felsorakoztatni, éspéldákat is az érvek mellé,hogy alátámasszuk a tiszta be-szédet. Lesznek olyan gyere-kek, akik megértik és elfo-gadják. Sokan legyinte-nek, de aki legyint, az islegalább egyszer hal-lotta ezt az álláspon-tot. Ha a magot el-vetettük, akkorszök-ken

szárba, amikor esetleg nem istudunk róla.

Az oktatáson kívüli nevelésitevékenységet is nagyon fon-tosnak tartom. Nem mindigkönnyû az ár ellen úszni, fõlegaz iskolában nem, ahováugyanúgy beözönlik a világ,mint bárhová. A tanárok álta-lában kerülik a konfliktushely-zeteket, de leginkább a nézetel-térést a diákokkal: nem akar-nak népszerûtlen döntéseket,szabályokat hozni, sem korlá-tozó intézkedéseket.

Én viszont Isten önkéntese-ként nem mehetek el szótlanulbizonyos dolgok mellett –ilyen a viselkedés általánosság-ban vagy például az öltözködé-si szokások. Az oktatási tör-

vény miatt is nagyonfélve nyúlnak

az iskolákezekhez akérdések-hez, mert

ott az áll,hogy nemlehet szemé-

lyiségi jogaiban korlátozni agyereket. Világos számomra,hogy bizonyos önkifejezésiformákat mégse hagyhatokszó nélkül.

Nemrég felvetõdött a neve-lõtestületi értekezleteken,hogy az iskola házirendje mó-dosításra szorul. Azt gondol-tam, itt lépnem kell, de nemsokkal késõbb kiderült, hogynem leszek ott a végsõ dön-tést hozó értekezleten, mertelutazunk Rómába. Azzalmár megtettem a magam ré-szét – érveltem –, hogy több-ször is elmondtam a vélemé-nyemet. Ugyanakkor éreztem,nem hagyhatom ennyiben.Levelet írtam a kollegáknak,és az igazgatónak is külön,majd mindent Istenre bíztam.Amikor visszatértem, az igaz-gató maga jött oda hozzám,és elmondta, hogy nagyon kisváltoztatásokkal, pontokbaszedve bekerült az iskola házi-rendjébe az öltözködés álta-lam is javasolt szabályozása,amit elfogadott még a diák-önkormányzat is. Mert egyet-értési joga van a házirendmegalkotásában, s ha a diák-önkormányzat nem ért egyetaz értekezlet állásfoglalásával,akkor kezdõdött volna min-den elölrõl. Sikerült tehát jólfogalmazni, mert õk is úgylátták, hogy ez így rendjén va-ló.

Keszléri Erzsébetbiológia-kémia szakos tanár

TISZTA BESZÉD

Erha

rdt G

ergõ

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 6

T örténelmi mérce a tisz-tességrõl, helytállásról,bátorságról, a szabadságiránti belsõ emberi vágy mélysé-gérõl, az összefogás erejérõl – az1956-os forradalom. A magya-rok számára talán személyesmegmérettetés is. A szabadság-harcosok azonban nem csaknemzeti mércét állítottak azutókor elé, úgymond „hazaihasználatra”. 1956 eszméi min-den nép lelkiismeretébenugyanazt a húrt pendítik meg:kész-e az igazságért, a szabadsá-gért, az elnyomás ellen, az em-beri tisztesség visszaállításáértösszefogni? Mint mérce, nem-zetközi szinten is valós. Ezértvolt egy (vagy több) teljes gene-rációnak, Párizstól Londononát Washingtonig világszerte,személyiségformáló élmény azötvenhatos magyar forradalom.

Hiába minden jó szó, elis-merés, jöjjön az a világpolitikalegnagyobbjaitól, mégis évrõl-évre az 1956-os megemlékezé-sek máig fájó pontja az elha-gyottság: egy nép hitt akkor anemzetközi segítségben. És afájdalom oka nem elsõsorbanaz, hogy a világ magára hagytaharcában, hanem inkább az azáltalános meggyõzõdés, hogyha külsõ segítség érkezett vol-na, a forradalom sikeres lehe-tett volna.

A korabeli valóság ettõl elté-rõ képet mutat. Az ötvenes

éveket a hidegháborús feszültszembenállás jellemezte. A kétnagyhatalom teljes gyanakvás-sal és egy hatalmas, mindenstratégiai gondolkodást alap-jaiban meghatározó fegyverar-zenállal – a nukleáris fegyve-rekkel a háta mögött – nézettfarkasszemet.

A rendelkezésre álló CIA do-kumentumok egyértelmûvéteszik, hogy az amerikai elnök,Eisenhower, biztos volt abban,az orosz vezetés nem fogja rea-gálás nélkül tûrni, hogy a nyu-gat beavatkozzon egy szovjetcsatlósállam életébe. Ha vala-melyik nyugati ország mégisbeavatkozott volna, annak ahidegháború logikájának meg-felelõen a két nagyhatalom kö-zötti katonai összecsapás lettvolna az eredménye. Abban afeszültségben, akkor egyiknagyhatalom sem zárta ki anukleáris fegyver bevetését.Sõt. Mindkét nagyhatalom el-hitte, hogy a másik bevetné, hanem látna más megoldást po-zíciójának megõrzésére.

Az amerikai vezetés számá-ra a kérdés tehát úgy vetõdöttföl: megkockáztatnák-e, hogya hidegháborúból „forró” há-ború váljék. És erre csak egyet-len válasz volt: Nem.

Az atomfegyver bevetéséneklehetõsége más esetekben isvisszafogta az egyik vagy a má-sik nagyhatalmat. Ez történt

1962-ben a kubai rakétaválságidején is, a szovjet vezetés ré-szérõl. Akkor Moszkva hátráltmeg ugyanazért, amiért egy-kor Washington nem avatko-zott be 1956-ban: elhitte, hogyWashington valóban alkal-mazná a rendelkezésére állónukleáris arzenált.

Paradox módon 1956 októ-berében Eisenhower még azt islatolgatta, hogy ha külsõ nyu-gati beavatkozás nincs, akkorMoszkva nem lesz „lépéskény-szerben”, azaz végsõ soron atárgyalásos megoldást is vá-laszthatja a magyar forradal-márokkal szemben, ami akárpolitikai engedményekhez,egyfajta kiegyezéshez is vezet-hetne.

A valóságban 1956 nagy pil-lanata volt a magyar történe-lemnek, de túl sok minden for-gott kockán. Nem Amerikahagyta cserben a magyarokat:a nukleáris háború réme való-di elrettentõ erõként mûkö-dött a hidegháború idején,ezen akkor senki nem tudottváltoztatni. Mint ahogy senki-nek nem kellett „beugratnia” amagyarokat a forradalomba. Atanulság ma éppoly aktuális,mint ötvenhatban volt. A sza-badságharc õszintesége, bátor-sága, igaz volta pedig örökmérce marad minden generá-ció számára az önkéntes, elkö-telezett munkára a közélet job-bításáért. ¢

Új Város – 2006. október

nézõpontvilágpolitika

7

LEHETETT VOLNA SIKERES A FORRADALOM?

SzemerkényiRéka

Ötvenhat és a hidegháború

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 7

Új Város – 2006. október

az egység lelkisége az egyetemes testvériség hete

8

Az EgyetemesTestvériség Napjaszámokban

Résztvevõk:• 92 országból• 5 kontinensrõl• 11700 regisztrált

résztvevõ• külföldi vendégek:

több mint 9000• szinkrontolmácsolás:

27 nyelven

Európából:• 2000 magyar• 3850 olasz• 3680 egyéb európai

országból

Más kontinensekrõl:• 170 közel-keleti,

ebbõl 88 libanoni• 128 afrikai• 591 ázsiai• 41 ausztrál és

óceániai• 343 észak-amerikai• 162 közép-amerikai• 821 dél-amerikai,

ebbõl 811 brazil

Képviselt vallások,felekezetek:• katolikus• ortodox• anglikán• református• evangélikus• muszlim

Fialovszky Dóra

TÖRTÉNELMET ÍRÓ LÉLEKMit jelentett ez a néhány szeptemberi nap, az EgyetemesTestvériség Hete? Egy regény sem lenne elég, hogy visszaadjunkvalami keveset az ott történtekbõl. Több hónapon keresztülkészültek a magyar Fokoláre Mozgalom tagjai ezekre a napokra, a mozgalom önkénteseinek világtalálkozójára, melynek himnuszahirdeti, hogy „a nemzeteknek együtt reményt adhatunk, ha egyetakarunk”. Következõ számunkban részletes képriportot is közlünk.

Szeptember 14-15.Ez a két nap valóban ün-

nep volt, olyan, mint a csa-ládban egy születésnap!Gyakran elõfordul, hogycsak élünk, élünk, telnek anapok, és igazából nem na-gyon vagyunk tudatábanmindannak, amit Isten fo-lyamatosan épít. Míg egy-egy nagyobb évfordulónálgyakran az emberben ösz-szegzõdnek dolgok, a jelen-téktelennek tûnõ hétköz-napok eseményeibõl kiraj-zolódik valami több, valaminagy, hirtelen világosabbá,láthatóbbá válik Isten terverólunk. Fénybe helyezettegy olyan hivatást, amelymár hosszú évek óta renge-teget adott, szolgált a társa-dalomnak. Nem a márólvolt szó, hanem ezeknek az

éveknek a radikális életérõl.Az önkéntesek tapasztalata-it hallgatva megértettük,hogy a társadalom azért vál-tozott meg, mert az embe-rek szíve megváltozott...

Az ajándékozásban ki-kimegtalálja a saját helyét, avalódi létét, s ugyanakkorfelfedezi a másik kilétét,nagyságát Isten elõtt.

Szeptember 16.Nagyon nehéz ilyen na-

pok után megszólalni…Csak érzed, hogy eláll a lé-legzeted, hiszen tanúja le-hetsz, ahogy Isten történel-met ír. Valami hihetetlentörténik velünk, még töre-dékeiben is csak kevéssétudjuk felfogni.

A készülõdés folyamántöbb százan vették ki részü-

ket a munkából, olyanok is,akik csak kevéssé ismerik amozgalmat. A rengeteg apróvagy nagyobb lépésben el-tûnt a személyes „hõsies-ség”, mert aki élt és halt atöbbiekért, abban már nemaz „én” élt, hanem egy igaziélõ test tagja volt. Hogy miis az igazi testvériség, errõltettünk tanúságot – együtt.

Mindenütt a Lélekkel ta-lálkoztam: békével, derûvel,konkrétsággal, egyszerûség-gel, nyitottsággal, tisztaság-gal, a mindenkit magábaölelõ fényével. Egyetlen csa-láddá, egyetlen néppé ková-csolt bennünket.

Rengetegen köszöntékmeg ezeket a napokat, illetveköszöntük meg együtt Isten-nek, különbözõ nyelveken. ¢

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 8

Részlet Erdõ Péter bíboros, prí-más, esztergom-budapesti érsekkelkészült interjúból.

Bíboros úr, amikor felolvasta aSzentatya üzenetét a Fokoláre Moz-galom önkénteseinek, milyen be-nyomást hagyott Önben?

Saját magam számára, de azt hi-szem, hogy az egész magyar katoli-kus közösség, sõt, az egész ma-gyar nép számára nagyon aktuális,amivel a pápai levél kezdõdik: az1956-os magyar forradalom emlé-kébõl indul ki. XII. Piusz pápa ebbõlaz alkalomból többször megszólalt,enciklikát adott ki, és ez volt az ins-pirálója, hogy Chiara Lubich és kö-zössége elkezdte megszervezni Is-ten önkénteseinek a hálózatát. Úgyérezzük, nagy megtiszteltetés, ésvalahol a gondviselés kegyelme,hogy ez az ötvenhatos eseményekajándéka lehetett. Ami a világegy-ház és az emberiség számára ak-kor, általunk nem is ismert utakonmegérkezett, az most visszatér hoz-zánk, hatásaival együtt, és a maiMagyarországot, a mai magyar hí-

võt és a nem hívõk közösségét tud-ja gazdagítani. Különleges öröm ésmegrendülés is: nem tudjuk, hogyaz életünknek, akár a bajainknak is,vagy jó szándékú próbálkozásaink-nak milyen hatása van a világban.Érdemes akkor is törekedni a jóra,ha mi magunk közvetlenül, rövid tá-von nem is látjuk a hatását. A másiknagy üzenet: az egyetemes egyházis jóváhagyja, bátorítja azt a törek-vést, hogy az evilági dolgokban, ahétköznapi életnek a foglalatossá-gaiban kifejezzük Isten iránti szere-tetünket és az evangélium szellemé-hez való hûségünket. Másképpenalakul a környezetünk, ha van ben-nünk szolidaritás, ha van bennünkszeretet. És erre konkrét példákat ishallottunk ezekben a napokban.

Milyen feladatokkal kell szembe-néznünk, hogy a ma társadalmá-ban kovász legyünk?

A kovász mindig nagyon kicsi atészta egészéhez képest, és azok,akik tényleg a keresztény hitük alap-ján vesznek részt a gazdasági élet-ben vagy a politikában vagy a szak-

mai, tudományos, mûszaki és egyébterületeken, azok bizony kevesenvannak – Európában is. Ez az egyikalapvetõ tapasztalat, de ez Krisztusóta a keresztény ember tapasztalata.A másik dolog, hogy nem lineáris fo-lyamatról van szó: amikor a kovászdolgozik a tésztában, nem biztos,hogy megadatik minden nemzedék-nek, hogy meglássa, amint egyre in-kább az evangélium szerint alakul avilág. (…) A meg-megújuló testvéri-ség, alkotóerõ, az evangélium szelle-mében megújuló emberi igyekezet abizonyítéka annak, hogy ez a csön-des üzenet, ami Krisztustól elindult,legyõzhetetlen. Erõsebb mindenrossznál, erõsebb minden sötétség-nél. (…) A Krisztust követõ emberfényt jelent. Nagy érték az igaz em-ber, világít az éjszakában – olvassuka Szentírásban. Ilyen fénypontokat le-het látni a világban, ilyeneket lehet lát-ni hazánkban is. A világosság felékell fordítanunk szemünket, arra kellelindulnunk. Azt hiszem, ez a bátorí-tás, ez az üzenet most is nagyon ak-tuális.

Tóth Pál

9Új Város – 2006. október

ERÕSEBB MINDEN SÖTÉTSÉGNÉL

az egység lelkisége

Cin

zia

Pane

ro (

2)

Domenico Salmaso

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 9

Igen tisztelt Bíboros Úr!

A Szentatya örömmel érte-sült arról, hogy szeptember14. és 16. között a FokoláreMozgalom szervezésébenmegrendezésre kerül Buda-pesten a Volontarifest, „Istenönkénteseinek” ünnepe, szü-letésük 50. évfordulója alkal-mából. Ez a lelki szempont-ból igen jelentõs rendezvényéppen 50 évvel azután zajlik,hogy az 1956 októberébentörtént drámai eseményekvérbe borították Magyaror-szágot, és magukra vonták azegész világ figyelmét.

Még ma is él az emberekemlékezetében Isten szolgájá-nak, XII. Piusz pápának meg-rendítõ rádióüzenete, melybenaz emberi jogok, az igazságos-ság és a népek szabadsága vé-delmében emelte fel szavát.

Válaszul Szent Péter utó-dának szavaira Chiara Lubichnéhány hónappal ezután el-indította „Isten önkéntesei-nek” mozgalmát, azzal a cél-lal, hogy segítse a kereszté-nyeket bátran élni hitük sze-rint, és hogy „az emberek szí-vébe visszahozza az Isteniránti szeretetet”.

Öt évtized elteltével „Istenönkéntesei” most ugyaneb-ben a városban rendkívülikongresszusra gyûltek össze,melynek témája: „Isten ön-kéntesei: 50 év az emberiségszolgálatában”.

Kiváló alkalom ez arra,hogy mérleget vonjanak azeddig megtett útról, és bemu-tassák, milyen hatással van ahit a hétköznapi, a családi, a

munkahelyi és a társadalmiéletükre. Alkalom ugyanak-kor hangsúlyozni folytonosodaadásukat, hogy az egységlelkiségén keresztül nyilváno-san is tanúságot tegyenek akeresztény hitrõl.

Alkalom ez a jövõbe tekin-tésre is, azzal az élõ vággyal,hogy egyre nagylelkûbben tel-jesítsék a küldetést, amire ko-runkban „Isten önkéntesei”hivatottak. Õszentsége szívé-lyes üdvözletét küldi a szerve-zõknek, minden résztvevõnekés mindazoknak, akik lelkilegcsatlakoznak ehhez a találko-zóhoz, és bátorít az eddigieredményes munka folytatá-sára, azért, hogy megtestesít-sük a szeretet evangéliumát ahétköznapokban.

XVI. Benedek pápa szere-tettel üdvözli azo-kat is, akik „Istenö n k é n t e s e i ve l ”együtt részt vesz-nek a nyílt napon,melynek mottója:„Sok kihívás,egyetlen válasz: azegyetemes testvé-riség.” Korunkmai világában,drámai feszültsé-gekkel telve, ezena rendezvényenkeresztül is szeret-né felkínálni aFokoláre Mozga-lom a testvériségetmint lehetségesutat, mely elvezeta békéhez az em-berekkel és a te-

remtett világgal. Elõsegítveegy olyan társadalom felépü-lését, mely így egyetlen névrõltesz tanúságot: Istenrõl.

A Szentatya sok sikert kí-ván a munkához, és mindenrésztvevõt biztosít, hogy kü-lönösen is imáiba foglaljaõket, és kéri anyai pártfogásátMáriának, a Szeretet Anyjá-nak, mindannyiuk számára.A Szentatya kiterjeszti apos-toli áldását, szeretetének jele-ként Önre, bíboros úr és vala-mennyi résztvevõre.

Egyúttal én is szívélyes üd-vözletemet küldöm, és meg-ragadom az alkalmat nagyra-becsülésem kifejezésére.

Maradok hûséges tisztelettel:Angelo Sodano bíboros

államtitkár

Új Város – 2006. október

az egység lelkisége az egyetemes testvériség hete

10

A SZENTATYA ÜZENETE AZEGYETEMES TESTVÉRISÉG NAPJÁRA

XVI. Benedek pá-pa AngeloSodano bíborosleköszönõ állam-titkár által üzene-tet intézett azEgyetemes Test-vériség Napjánakrésztvevõihez. Azüzenetet Erdõ Pé-ter bíboros prí-más, esztergom-budapesti érsektolmácsolta aFokoláre Mozga-lom által rende-zett egész naposprogram kezde-tén, szeptember16-án, a BudapestSportarénában.

Cin

zia

Pane

ro (

2)

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 10

Az elmúlt ötven év alattsok minden megváltozottMagyarországon, Európábanés az egész világon, de az a cél,amit akkor javasoltam, mostis idõszerû: „jöjjön létre egyolyan sereg, melyhez minden-féle életkorú, bõrszínû és élet-állapotú emberek tartoznak,akiket a létezõ legerõsebb kö-telék köt össze: a kölcsönösszeretet. Szeretet, mely a ke-resztényeket meg-ingathatatlan iste-ni egységbe for-rasztja az emberi ésa rossz támadásai-val szemben”. Ezmindig is idõszerûmarad az olyan tár-s a d a l m a k b a n ,mint a mieink, me-lyek ugyan zûrza-varosak, de telvevannak vágyakkalés lehetõségekkel.(...)

Ti, mint világi-ak, ott éltek a csa-ládi, a munkahelyiés a társadalmi életmindennapjaiban,a küldetésetek ép-pen ezért arra szól,hogy – mint a ko-vász a kenyérben –Isten Országáért dolgozza-tok a világban. Igen, ti éppenazzal váltok szentté, hogy avilág dolgaiba merültök... ésazért dolgoztok, hogy újfénnyel ragyogtassátok be avilágot; nemcsak Isten te-remtõ munkáját folytatjá-tok, hanem a dolgok megvál-tását is. Fáradozásotokkal és

munkátokkal hozzájárulhat-tok az „új ég” és „új föld”megvalósulásához. Krisztusugyanis a világmindenséggelegyütt megváltotta az emberalkotásait is, melyek fennma-radnak, ha szeretetbõl ké-szültek. Ti szabadon vála-szoltatok Isten hívására, ésebben áll hivatásotok„lényege”...

Olyan út ez, melyet a ben-

netek élõ egység lelkisége ál-tal egyetlen test tagjaikéntjártok be. Korunkbanugyanis a Szentlélek nyoma-tékosan felhívja az embere-ket, hogy együtt haladjanaka többiekkel, sõt, „egy szív ésegy lélek legyenek”. Mert„errõl ismerik meg, hogy atanítványaim vagytok”. Ez

volt az ismertetõjegye a leg-elsõ, Mária és az apostolokköré összegyûlt jeruzsálemiközösségnek. Errõl tettektanúságot az elsõ kereszté-nyek, és ti arra vagytok hi-vatva, hogy hasonlóképpencselekedjetek a XXI. század-ban. A közösségi életszent-ségnek kellene megjelennieveletek, a tömegek életszent-ségének, mert a tömeget a

világiak alkotják, és ti vezet-hetitek el õket Istenhez. Avilágnak ma hiteles embe-rekre van szüksége, akik azúj emberiséget építik a tár-sadalom különbözõ terüle-tein. Ki valósíthatná megezt, ha nem Jézus közöt-tünk? Egyedül Õ képes a vi-lágot megújítani. (...)

Új Város – 2006. október

az egység lelkisége

11

A LÉTEZÕ LEGERÕSEBB KÖTELÉKRészletek Chiara Lubich üzenetébõl, amit a budapesti találkozó résztvevõinek írt.

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 11

A családok ötödik világ ta-lálkozójára Valenciábankerült sor ebben az év-ben. A nagy nemzetközi ren-dezvénnyel a Katolikus Egyházfigyelmét a családokra akartairányítani, hogy megerõsítseazok identitását és a társada-lom figyelmét is felhívja erre.

A mai család abban is bi-zonytalan, hogy a hitét hogyanadja tovább; szociológiai, szo-ciálpszichológiai szempontbólegyaránt támogatásra szorul.Ezért is volt a világtalálkozó-nak és a megelõzõ háromna-pos pasztorál-teológiai kong-resszusnak a címe: A hit to-vábbadása a családban. A világ-ban olyan értékek jelennekmeg – gyakran a keresztényszeretet köntösében –, amelyek

nagyon szolidárisak, humánu-sak, de nem az emberi személy-nek és a közösségnek a javátszolgálják. Fontos, hogy ez akatolikus hívõk számára is vi-lágos legyen, hiszen a liberálisfelfogás olyan eszméket ter-jeszt a másik megértése, a szo-lidaritás címén, amelyek ellen-tétben állnak az emberi sze-mély méltóságával, az ember ésa társadalom igazi érdekeivel.Ha ezt nem vesszük észre,könnyen összekeverjük a kivé-telt a szabállyal és megpróbál-juk a kivételeket egy új szabályszintjére emelni. Márpedig en-nek hosszú távú hatása nagyonkáros az emberiségre nézve.

Ezért védi, erõsíti és segítiaz egyház a családokat. II. Já-nos Pál pápa világosan megfo-

galmazta, hogy az egyház acsaládokért nem dolgozhat acsaládok nélkül.

A családokért végzett munkaa felnõtt világi keresztény jelen-létének legmarkánsabb módjalehet, amire volt is sok-sok példaa találkozón. A kongresszusonaz egyházban létezõ összes lelki-ségi mozgalom jelen volt, és be-mutatkozott azzal a tevékenysé-gével, amit a család megerõsíté-séért végez. Ezek a mozgalmakszervezetekbe tömörültek, s ígyszületett meg lassanként nem-zetközi szintû képviseletük: ösz-szefognak azért, hogy a politiká-nak megfelelõ beszédpartnereilegyenek. Értékérvényesítõ ere-jük van, az adózástól az egész-ségügyig átfogják a családotérintõ területeket.

A kongresszus hangsúlyozta,hogy Isten saját képére és ha-sonlatosságára, intelligens lény-nek teremtette az embert, demindenekelõtt közösségi lény-nek teremtette a Szenthárom-ság mintájára, ahol a személyek

Új Város – 2006. október

az életbõl merítve családi mûhely

12

Az elmúlt évtizedben nem elõször hívja a Katolikus Egyház a családokat és püspököketvilágtalálkozóra, hogy közösen értékeljék és tekintség át a családok helyzetét,iránymutatásul a jövõt illetõen.

Tóth Pál

Tóth Judit

ÖTÖDSZÖRRE: VALENCIA

CN

(3)

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 12

egyek és ugyanakkor különbö-zõek is. A Szentháromság nemvalamiféle absztrakt tanítás,szoros köze van a családok életé-hez. Nemcsak követendõ minta,hanem közösség, amelybe Jézusáltal bekapcsolódhatunk. Ne-künk, világiaknak olyan konk-rétan kell ezt megélni, hogy azegység és a különbözõség vonzómodelljét tudjuk felajánlani atársadalomnak.

A kongresszuson többször el-hangzott a családegyház fogal-ma, a családban ugyanis kifeje-zõdik az egyház lényege. A csa-lád teljes mértékben egyház azál-tal, ha ott van közöttük Krisz-tus. Errõl szól a világiak általá-nos papsága: lelkileg jelenvalóvátudjuk tenni Jézust, ha szeretjükegymást, házastársak és gyerme-kek. Minden házaspár betölt bi-zonyos papi funkciót: Krisztusttudja adni a társának, a gyerekei-nek és a környezetének. A Kato-likus Egyház nagy kihívása, hogya Krisztus-hívõ családok általá-nos papsága jobban elõtérbe ke-rüljön: az evangéliumot elsõsor-ban a családban éljék, majd ad-ják tovább másoknak is. Ígynagy szerepet vállalnak a világevangelizálásában.

A kongresszus után követ-kezett a találkozás a Szent-

atyával, melyre közel másfélmillióan érkeztek az egész vi-lágból. A rendkívül változatosprogram keretében egymástváltották a nagy horderejû ta-núságtételek, családszerveze-tek bemutatkozása és világhí-rû mûvészek produkciói.Mindennek az volt a célja,hogy megvilágítsa a családbanrejlõ egyedülálló értékeket.Egy olasz házaspár elmondta,hogy egyetlen gyermekük vá-ratlanul meghalt tizennyolcévesen. Évekbe telt, amíg túlju-tottak a tragédián. Majd négyiskoláskorú gyermeket fogad-tak örökbe, akik közül azegyik, könnyeivel küszködve, aszülõk tapasztalata után el-mondta testvérei nevében is,mit jelentett és mit jelent ma isaz, hogy családban élnek.

A program végén a Szent-atya szólt a családokhoz éstöbbek között ezt mondta:„Az egyház folytonosan emlékez-tet az emberi lét igazi szabadságá-ra, ami abban áll, hogy Isten képé-re és hasonlatosságára vagyunk te-remtve. Ezért a keresztény nevelésnem más, mint hogy a szabadság-ra és a szabadságért nevelünk.

Jézus Krisztus, a tökéletes em-ber, a gyermeki szabadság példaké-pe, arra tanít minket, hogy elmond-juk a többieknek Isten szeretetét.

A házasság intézményét elis-merni, segíteni, ez az egyik legfon-tosabb szolgálat. Mert elõmozdítjaa közjót, segíti az emberek és atársadalom igazi fejlõdését, ugyan-akkor biztosítéka is az emberi sze-mély méltóságának, az egyenlõsé-gének, az igazi szabadságának.”

Mindazok, akik közvetle-nül vagy közvetetten részt vet-tek a valenciai találkozón el-mondhatják, hogy az élõKrisztussal találkoztak, amennyország egy darabját ta-pasztalták meg, az egyházatmint családot, mely Isten ott-hona, ahol az emberek szere-tik egymást, és ezzel tanúsá-got tesznek arról, hogy a Fel-támadott jelenlétével képesmindent megújítani. ¢

13Új Város – 2006. október

az életbõl merítve

SZERETET ÉSKÜLDETÉS

Isten a házasság által bölcsenegyesített két nagy emberi valósá-got: az élet továbbadásának külde-tését – ha nem lenne a házasság,ha nem lenne a férfi és a nõ egyesü-lése, nem létezne sem a társada-lom, sem pedig az egyház – és aférfi és nõ kölcsönös és törvényesszeretetének átadását, mely kettõ-jüket eggyé teszi.

1969. október

Igino Giordani:

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 13

„Na jó, kezdjünk el pakolni.Hat nap, akkor ennyi és ennyipóló… Igen, kell hálózsák... Va-jon megtalálom õket a Keleti-ben? A felét sem fogom ismer-ni, áh nincs kedvem elmenni!Jó, igaz, tavaly nagyon jó volt...Akkor hát, kell még tányér,evõeszköz... Hú, most már in-dulnom kell.”

„Rengetegen vagyunk. Ket-ten a nyakamban…, ez a vesémvolt. Na jó, nem szólok, legfel-jebb elõbb hazamegyek. Sze-rencsére van egy-két ismerõs éskedves arc.

Miskolc. Egy órát kell vár-nunk a vonatra, amivel Bód-vaszilasra megyünk. Sok em-berrel megismerkedtem. Tökjó gondolataik vannak ezek-nek a fiataloknak.

Bódvaszilas. Errõl nem voltszó. Ez egy kis falu! Mit fogokén itt csinálni, mert nem bí-rom ki itt sokáig, az biztos! Najó, megyek beszélgetni. Vele ta-valy egy szobában aludtunk.De jó, nem is tudtam, hogy ittvan!”

„Most megyek haza! Ilyennincs! Lavórban kell fürdeni, avizet mi melegítjük, várni kellrá minimum fél órát. És perszea fiúknak van zuhanyzójuk.”

„Hát mégsem megyek haza.Tegnap este egy lánnyal segí-tettünk egymásnak, és közbennagyon jót beszélgettünk!Egész meg lehet szokni ezt alavórozást.”

„Ma reggel reklámokat ele-meztünk. Ha én ezt tudom,hogy a reklámok így befolyá-solnak, egy darabot se nézekmeg! Na nem baj, majd ezen-túl... Nem maradhat el a kirán-dulás sem. Annyira tetszett!Megálltunk félúton, hátizsák-okból építettünk egy oltárt;két fadarabot összekötöttünk– kész a kereszt – és máris kez-dõdhet a szentmise. A mi cso-portunk a túra végén eltévedt,sõt bõrig is áztunk. De szerin-tem enélkül nem is élveztükvolna ennyire.”

„Csoportbeszélgetés a fel-nõttekkel. Hát az is kiderült,hogy vannak „érthetõ” felnõt-

tek. Ajaj, nehéz lesz végig telje-sen tisztán kitartani egy pár-kapcsolatban. Remélem ne-kem sikerülni fog!”

„Még egy túra. Elõtte meg-néztük a Baradla-barlangot.Nagyon szép, csak ne lenneilyen hideg! Néhányan elha-tároztuk, hogy a hosszú túrá-ra megyünk. Útközben a csa-patok felszedik a szemetet;ezzel segítünk az AggtelekiNemzeti Parknak. Leégett anyakam, agyoncsíptek a szú-nyogok, fáj a lábam… Na, eléga nyavalygásból. Jó volt a tú-ra, megismertem vagy ötembert…!!”

„Éljen a táncház! Nincs en-nél jobb. De a legjobb az, hogyközösségi táncokat járunk, ésha nem megy valakinek, rög-tön hárman ugranak segíteni.A mai mûhelyen megtanul-tunk egy koreográfiát, amit

Új Város – 2006. október

az életbõl merítve fiataloktól

14

Körmendy Mária Eszter

BÓDVASZILASI NAPLÓ(részletek)

A Gyerekek azEgységért Moz-galom nyári tá-borában közelszázötvenen: fi-atalok és felnõt-tek a testvériségtapasztalatát él-hették. Az egyikrésztvevõ szer-kesztõségünk-nek beküldöttszemélyes írásátközöljük.

Bohus Vera, Erhardt Gergõ, Kõröshegyi Béla, Lex Tibor, Fekete Regina

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 14

elõadunk a színes esten. Na-gyon jó lett, nekem tetszik.

Még sportolunk is. De nemúgy, hogy mindenképpengyõzni akarunk.”

„Színes este. Ennyi jó fejfiatalt! Kitaláltak az esténekegy kerettörténetet. Beöltöz-tek falusi öreg néniknek ésbácsiknak, annyit nevet-tünk! A koreográfia isjól sikerült. A színház cso-port is készített egy jelenetet,nagyon ötletes, humoros ésfrappáns volt.”

„Szombat. Nem akarok ha-zamenni! Itt sokkal egysze-rûbb volt adni, hiszen min-denki ezt tette. Félek, egyedülnem fog menni… Igaz, van egycsomó e-mail címem, majd atöbbiektõl kérek tanácsot,meg a kártyák, amit minden-nap kaptunk, biztos segítenifognak.

Már most hiányzik min-denki!!” ¢

15Új Város – 2006. október

az életbõl merítve

SI NAPLÓ

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 15

Nem könnyû olvasmány.Egy interjúban Ottlikazt mondja a regényrõl,hogy „miután a szerzõ kiadtaa kezébõl, az olvasóknak húszévig kell olvasniuk, hogy rájöj-jenek, mit is akart mondani.”Nekem jó harminc évre voltszükségem. Errõl a könyvrõlírtam a szakdolgozatomat is, –eleve abban a tudatban, hogynem fogok tudni semmi külö-nöset írni róla, – csak azért,hogy okom legyen rengeteg-szer elolvasni. Magamba akar-tam szívni, ahogy a hegyi leve-gõt, hogy formáljon, építsen,életem szerves részévé váljon avégtelennek tetszõ diktatúrákkorában a remény hitelesenmegírt könyve.

Sokan voltak így. Olvasók,irodalmárok. Egyikük, Adós-ság címû tanulmányában írja:„A magyar szellemi élet […]nem tudott mit kezdeni OttlikGézával, még sokat fogják ma-gyarázni. Az Iskola a határonmegjelenése óta máig tizenhétév telt el… Ennek az idõneklegjobb és legfontosabb ma-gyar regénye az Iskola. A legna-gyobb dolog, ami a magyarprózában történt: Ottlik.”

Másutt ez áll: „Úgy emleget-jük, mint a belsõ szabadság el-

veszíthetetlen történetét,amely a világ keserû ismereténnyugszik.” Napjainkban isegyre több tanulmány, esszészületik a könyvvel kapcsolat-ban. Hadd idézzünk a 2000-ben közzétett Új magyar iro-dalmi lexikonból: „Az Iskola ahatáron növendékei állandóválasztási kényszerben élnek:az autonómia, a szolidaritás ésa behódolás, a nyájszellem ér-tékei között kell választaniuk.Tudatosítaniuk kell, hogy azegyén magára van utalva, akülsõ kiszolgáltatottságotcsakis a belsõ függetlenség el-lensúlyozhatja valamennyire.Nincs igazság és törvény, csakkifürkészhetetlen gondviselésvan; embernek maradni az em-bertelenségben: olyan kegyel-mi állapot, amelynek termé-szetérõl semmit sem tudha-tunk.”

A szerzõ maga így foglaljaössze mûvét röviden egyik le-velében:

,,Idõ, hely: húszas évek, ka-tonaiskola. Szereplõk: 10-11éves korunkban – mint nagyjá-ból elõbb vagy késõbb vagy fo-kozatosabban, de mindenki –az anyai szeretet kiváltságából,a család védettségébõl váratla-nul belezuhanunk itt a

Új Város – 2006. október

kultúra irodalom

16

A NAGY KÖNYVOttlik Géza: Iskola a határon címû könyvét1959-ben adták ki. Az ötven legjobb közésorolták a ma olvasói, egy korábbi méltatójaszerint pedig ez a legmûvészibben megírtmagyar regény. Elsõdleges helyszíne Kõszeg,ahol még ma is áll a katonai alreál, ami pár éveegy máriapoli helyszíne is volt.

Ottlik Géza 1912-ben szüle-tett. Apja belügyminisztériumititkár és császári kamarás, akitmásfél éves korában elveszített.

Gézát a hagyományoknakmegfelelõen katonatisztnekszánták, ezért 1923-tól 1926-iga kõszegi katonai alreáliskola,1926-tól 1929-ig a budai kato-nai fõreáliskola tanulója.

Érettségi után a budapestiegyetem matematika-fizikaszakára iratkozott be.

Elsõ írásai 1931-ben jelentekmeg.

A háború alatt légoltalmiszolgálatra osztották be, és ül-dözötteket mentett, köztük VasIstvánt is.

A háború befejezésekor amagyar szellemi élet megújítá-sát tervezte a Nyugat hagyo-mányait folytatva.

A Rákosi-rendszerben uralko-dó dogmatikus irodalompolitikaéveiben kiszorult az irodalmiéletbõl, fordításokból élt. Újra ír-ta az Iskola a határon címû re-gényét, amely 1959-ben jelentmeg. Alkotói módszeréhez tar-tozott, hogy mûveit évtizedekenát csiszolgatta.

1960 õszén Ottlikot kitûnõfordításaiért az angol kormánytanulmányútra hívta meg Lon-donba. 1981-ben József Attila-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat,1988-ban Szép Ernõ-díjat,1990-ben Örkény-díjat kapott.

1990. október 9-én, Buda-pesten halt meg.

Aranyi Krisztina

Ottlik Géza

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 16

»határon« – amely a gyerekkorés a felnõttség határa, az egyénteljesebb, komplex létének és atársadalmi létnek a határa,egyben az elviselhetõség hatá-ra is és végvár is, Európa hatá-ra, melyet nem akarunk felad-ni – beleesünk egyszerre azerõszaknak – az emberi termé-szet hitelesebbnek tûnõ való-ságának – és a konformizálóterrornak a világába.”

Kicsit lazítva ezen az igentömör megfogalmazáson:tízéves-forma gyerekek Kõ-szegre kerülve az ottani kato-naiskolába, nemcsak a felette-seik durva erõszakos hatal-maskodásainak vannak kitéve,amely elõl még volna némi me-

nekvés, hanem elöljáróik hall-gatólagos beleegyezésével,azon társaikénak is, akikneknincs tapasztalatuk a szeretet-rõl, s talán épp ezért különöserõvel tombolják ki magukatazokon, akiknek van, s akiketígy maguktól különb(özõ)nekéreznek. Behatolva az élet leg-apróbb mozzanataiba, úgy tû-nik semmilyen lehetõségetsem hagynak arra, hogy meg-õrizzünk valamit ember vol-tunkból. Mégis, ebben a hely-zetben is közösség jön létre.Álmokból, bukásokból, pofo-nokból való újjászületés, mertamint a regény elején latinulolvassuk egy régi ház falán:NON EST VOLENTIS,

NEQUE CURRENTIS, SEDMISERENTIS DEI – Békés Gel-lért fordításában „Nem azonmúlik, aki erõlködik, aki tör-tet, hanem az irgalmas Iste-nen.” (vö. Róm 9,16.)

A regényben a megaláztatá-sok, földbe tiprások, bukások,szökések, elfogadott és elhárí-tott kéznyújtások közepetteszületik valami: egy közösség,amely erõsebb minden ember-telenségnél. Mint egy mágne-ses pólus, a szeretet elrendezimaga körül az embereket, adolgokat, nem feltétlenül egy-szer s mindenkorra, hanem né-hányukkal kezdve, akikben alegnagyobb volt ez a szeretet-mag, akik rendre próbálkoztakazzal, hogy elinduljanak egy-más felé, majd egyre többeketbelevonva, újra és újra. Nemvalami massza keletkezik, aszereplõk megélhetik személyvoltukat. Nem eleve adott ez:dinamikus változásban van,mert a felnõtté váló ifjak újraés újra megsértik egymás sze-mélyiségének határterületét.Egy idézet a regénybõl vissza-adja hitelesen ezt a mégis meg-születõ újdonságot: „Mert kon-vergens, egy metszõpontból ki-induló sugárnyaláb tagjainakis tekinthetjük magunkat, hi-szen annál jobban közeledünkegymáshoz, minél beljebb ha-ladunk önmagunkban… Dehát össze vagyunk kötözve, smég csak nem is úgy, mint ahegymászók vagy a szeretõk,nem azzal a részünkkel, ame-lyiknek neve, honossága, lakcí-me van, s tesz-vesz, szerepel,ugrál a világban, hanem igazá-ban nagyobbik részünkkel va-gyunk összekötözve, amelyiknézi mindezt. Tejsav vagy gyan-ta, valami kitermelõdött izom-lázból, sebekbõl, sárból, hóból,életünk gyalázatából és csodái-ból; valami kenyérízû, ami nél-kül most már nehéz volnameglenni.” ¢

17Új Város – 2006. október

kultúra

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 17

A z európai országok jó ré-sze átalakítja felsõokta-tási rendszerét. Az úgy-nevezett „bolognai folyamat”hazánkban is a viták kereszt-tüzében áll.

– Miben áll a reform lé-nyege?

– Az eddigi ötéves egyetemiés négyéves fõiskolai képzés he-lyett egy osztott, háromciklusúrendszer kerül bevezetésre. Azelsõ három év egyetemi alapdip-lomát nyújt, ezt nevezik bachel-lor (BA) fokozatnak, a másodikkét évben pedig meg lehet sze-rezni a mesterfokozatot (MA).Erre épül a szervezett doktoriképzés (PhD). Az eddigi képzésiprogramokat át kell dolgozniaz új rendszer szerint. Eztánmár három év alatt lehet példá-

ul szociológusi diplomát sze-rezni, míg MA szinten szakszo-ciológusokat fognak képezni.Vannak természeten olyan sza-kok, ahol nincs értelme ennek abontásnak. Az orvosok és jogá-szok esetében továbbra is meg-marad az osztatlan rendszer.

– Mik az új rendszer elõ-nyei?

– A folyamat alapvetõ céljaaz, hogy az aláíró országokképzési struktúrája hasonló le-gyen, így az átjárhatóság nem-csak egy országon belül való-sulhat meg, hanem az egészunió szintjén. Aki hazánkbaneddig fõiskolai tanulmányo-kat folytatott, és utána szakjá-ból egyetemi diplomát kívántszerezni, annak át kellett lép-nie egy másik rendszerbe. Azelsajátítandó új ismeretanyagnem épült szervesen a koráb-ban tanultakra. Az új rend-szerben egy Budapesten szer-zett Kommunikáció és média-tudomány BA fokozat után belehet iratkozni egy MA kurzus-ra, mondjuk Milánóban. Adiplomákat tehát elismerik azaláíró országok mindegyiké-ben.

– Nehézségei?– A társadalomnak alkal-

mazkodnia kell az újdonság-hoz. Az angolszász államok-ban a felsõfokú végzettségûeknagy része BA diplomával ren-delkezik, és sok állást, akár ve-zetõ posztot is be lehet vele töl-teni. Várható, hogy nálunk„igazi” diplomának sokáigmég az ötéves képzésben szer-zett végzettséget fogják tarta-ni. Az új képzési rendszer nagyhangsúlyt fektet a diplomákpiacképességére is. A jövõbenvalószínûleg nagyobb szerepelesz annak, hogy ki hol vég-zett, és milyen minõsítéssel.Már most érezhetõ, hogy erõ-teljes verseny van kialakuló-ban az egyetemek között. Azegyetemi képzés klasszikusideálja eddig nemigen foglal-kozott a „piacképességgel”, ha-nem arra törekedett, hogy ala-pos felsõfokú szakmai ismere-teket nyújtson. Egyelõre nemminden szakon világos, hogy akettõt hogy lehet összekap-csolni.

– Személyes gondolatai afelsõoktatás reformjáról?

– Kérdéses, hogy a felsõok-tatás be fogja-e tölteni eredetiküldetését, hogy értelmiséget,szakértelmiséget formáljon. Asok javító szándék ellenére a

társadalom óvodától egyetemig

A bolognai folyamatról és a felsõoktatási reformról készítettünkinterjút Tóth Pállal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójával,aki részt vett a Kommunikáció és médiatudomány BA új típusúegyetemi szak programjának kidolgozásában.

ÉRTELMISÉGKÉPZÉS VAGY „DIPLOMAGYÁRAK”?

Sudár Balázs

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 18

bolognai folyamat nem járulhozzá automatikusan ehhez.Fennáll a veszélye annak, hogyaz egyetemek egyszerû „diplo-magyárakká” alakulnak, hi-szen mûködésükben az elsõd-leges szempont egyre inkább agazdaságosság. Nálunk is ér-zõdik az a folyamat, melyneksorán az egyetemi képzés pia-cosodik, tõkefüggõvé válik. Afelsõoktatási tandíj bevezetéseis arra utal, hogy az egyetemiképzés átkerül a fizetett szol-gáltatás kategóriába. Ez rész-ben azzal magyarázható, hogybizonyos képzések nagyon esz-közigényesek, és fokozott rá-fordítást igényelnek. A felsõ-oktatásban foglalkoztatott ok-tatók bére is nagyon alacsony,másod– és harmad-állásokkalkeresik meg a betevõt. Így ne-hezen lehet emelni a képzésszínvonalát.

A gazdaságossági rációnakmegfelelõen az egyetemekenegyre több az elõadás, és egyrekevesebb a szeminárium, agyakorlati óra, ahol tanárok ésdiákok személyesen is talál-kozhatnak egymással, pedig azilyen tudás-közösségeknekalapvetõ szerepük lenne. Ré-gebben az egyetem lényegéheztartozott, hogy tanárok és ta-nítványok idõt töltenek együt-t, sokat beszélgetnek egymás-sal, bizonyos értelemben élet-közösséget alkotnak. Ez mateljesen háttérbe szorult. Nagylétszámú elõadásokon még avizsga is írásbeli teszt, és hõs-nek kell tekinteni azt a tanárt,aki száz fõ fölötti évfolyamo-kat szóban vizsgáztat.

– Milyen megoldást látnajónak?

– Igyekeztünk a tantervbetöbb szemináriumot és gya-

korlatot iktatni. Hosszú távona cél az volna, hogy az egyete-mek újra közösségek legyenek.Úgy érzem, a katolikus egye-tem jó terep ehhez hiszen ittvannak közösségi hagyomá-nyok, ezeket meg kell õriz-nünk, és tovább kell fejleszte-nünk. Vannak tanárok, akikkülön foglalkozásokat, prog-ramokat, alkotótáborokatszerveznek a diákokkal. Nemellentmondásos számomra,hogy egy egyetem tudomá-nyos, közösségi és gazdaságosis legyen, a kérdés csak az,hogy mit állítunk a közép-pontba. Mondhatjuk, hogyennyi pénz van, tovább nemtehetünk semmit. De ha a kö-zösség az elsõdleges, akkor az

összes körülmény is lehet en-nek a kifejezésmódja és a felté-tele. Tudjuk, hogy az együtt-mûködõ közösség a leggazda-ságosabb rendszer a világon, ésérdemes szellemi energiát éstermészetesen pénzt is befek-tetni a közösségek fejlesztésé-be, mert lesz eredménye kap-csolatokban, mûködõ struk-túrákban, hasznos szellemitermékekben. Véleményemszerint, ha egy közösség felis-meri, mit kell tennie, és egy-mást segítve elindul azon azúton, meg fogja találni a fi-nanszírozás módját is. Azegyik járható út az lehet, hogyjobban kiaknázzuk a profitori-entált szférával való együttmû-ködésben rejlõ lehetõségeket. ¢

19Új Város – 2006. október

társadalom

Sudár Balázs

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:19 PM Page 19

Éppen 1956 januárjátólkezdtem történelmet, és akötelezõ oroszt tanítani,a betiltott francia nyelv he-lyett, a dél-budai GeológiaiTechnikumban. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála és fõ-leg a szovjet kommunista pártXX. kongresszusa után a dik-tatúra valamit enyhült, és a Pe-tõfi körök nyilvános vitáinszámos reformjavaslat is el-hangozott. Szervezõik – nyolcév után elõször – engedélytkaptak egy tüntetés lebonyolí-tására. Kedden, 1956. október23-án, 15 óra tájban csatlakoz-tam a menet egy csoportjáhoza Margit-híd közelében, a tör-

ténész egyetemisták és pro-fesszoraik soraiba.

A Bem-szobornál csupánazt követeltük, hogy hívjákvissza a lengyel reformmozgal-mat fenyegetõ, Varsó felé tartótankokat. Az egyre növekvõ tö-meg miatt azonban átvonul-tunk a Parlament elé, ahol márnégy vagy ötezren lehettünk,majdnem annyian, mint a Dó-zsa György úton, ahol már ne-kiláttak, hogy a lebontott Reg-num Marianum templom he-lyén emelt Sztálin-szobrot le-döntsék. Mi kórusban követel-tük többek között, hogy a be-csületes hazafinak tartottNagy Imre szóljon hozzánk, és

õ legyen az új miniszterelnök.Az egyetemisták által osztottröpcédulán szereplõ 14 pontennél is tovább ment: a szovjetcsapatok kivonását, Magyaror-szág semlegességének kimon-dását, szabad választásokatkövetelt, valamint mindazondemokratikus szabadságjogokvisszaállítását, melyek tiszte-letben tartásához az ország la-kossága azelõtt, három nemze-déken át hozzászokott.

Az Országház ablakai le-hangolóan sötétek maradtak abeállt estében. A hangszórónyugodt hazatérésre szólítottfel. A rádió a tüntetésekrõl

Új Város – 2006. október

társadalom emlékezés

20

A TESTVÉRISÉGFORRADALMAAz 1956-os események ötvenedik évfordulójára készülve lapunkelõfizetõi között megtaláltuk a Párizsban élõ történész Garay M. Ákost,aki részt vett a forradalomban. Aranyi Krisztina pedig Budapesten akkorkezdett iskolába járni. Személyes élményeikben felidézik a történteket.

Garay M. Ákos

Aranyi Krisztina

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:20 PM Page 20

szót sem ejtve klasszikus zenétsugárzott. Késõbb az a hír ter-jedt el, hogy a Szolnok ésVeszprém mellett állomásozószovjet páncélosok indulni ké-szülnek a fõváros felé.

Ahogy azonban nagy kerü-lõvel hazafelé tartottam, arrólis meggyõzõdhettem, hogy azellenállás magától kezdettszervezõdni. Egy útba esõnyomda munkásai tízezerszámra nyomtatták a 14 pon-tot. A Kiskörút és a Rákóczi útsarkán egy kivilágítatlan villa-mos rostokolt, mellette ma-gyar tank, rajta fürtökben fia-talok. A Rádió épülete elõtt atüntetõk tömege kiért a Nem-zeti Múzeumig. A Szabadság-hídnál két fiatal csepeli mun-kás egy teherautóról a „lámpa-gyárból” hozott puskákat osz-tott. Az Üllõi útnál egy felkelõ-nek látszó civil közölte, hogy aSzolnokról jövõ páncélosokfogadására készülnek – Molo-tov-koktélokkal.

Én nem fogtam fegyvert.Igaz, néha ma is bánt, hogynem álltam azok közé, akikmeghalni is készek voltak né-pük szabadságáért és becsületé-ért. Akkor azonban egy fegyve-res felkelés sikere kétségesnektûnt számomra, a fegyverforga-táshoz pedig nem értettem.

Másnap, október 24-énazért én is kimentem – a kijá-

rási tilalom ellenére – a MóriczZsigmond körtérre, farkassze-met nézni a szovjet tankokkal.

Csütörtök délelõtt újból el-indultam az Országház felé,tüntetni a sztálinista Gerõ Er-nõ kinevezése ellen – de csakaz Astoria szállóig jutottam.Elõtte egy fedetlen szovjet pán-célautó állt, benne tucatnyiorosz katona holttestével. AParlament elõtt viszont párszáz magyar tüntetõ feküdtholtan vagy sebesülten: ávósoklõttek rájuk a szomszéd épüle-tekbõl, míg el nem hallgattat-ta õket két vagy három orosztank, amely a tüntetõk melléállt.

A vérontás országszerte óri-ási felháborodást keltett. Aholaddig nem, mostanra leállt amunka: „munkástanácsok”,„forradalmi bizottságok” ala-kultak. Az orosz tankok kivo-nultak Budapestrõl, a Gerõ-kormány lemondott és NagyImre lett a miniszterelnök.

Az új kormány tagjainaktöbbsége, köztük a tíz napmúlva hatalomra jutó KádárJános is, kérte a szovjet csapa-tok kivonását, megszavazta asemlegességi nyilatkozatot, ésmegkezdte a 14 pont program-jának megvalósítását, elsõsor-ban a szabad választások elõ-készítését. Technikumunkban,ahol a kollégák engem válasz-

tottak meg a forradalmi bi-zottság elnökévé, a gyerekekérdekében haladéktalanul új-raindítottuk a tanítást. A leg-több üzemben és hivatalbanelbocsátották a marxista ideo-lógiában járatos, de az üzemekés közügyek vezetésében sem-mi képzettséggel és tapaszta-lattal nem rendelkezõ párttit-károkat és igazgatókat. Mimegtartottuk a véleménycseré-re mindig kész, jó humorúigazgatónkat.

1956. november 4-én, hajna-li 5-kor azonban mindnyájanágyúdörgésre ébredtünk. Atöbb páncélos és gyalogos had-osztályt mozgósító szovjet ka-tonai beavatkozás, a szuezi vál-ságot kihasználva, visszaállí-totta az egypárti diktatúrát,bár a réginél enyhébb formá-ban.

A történelem napnál világo-sabban bizonyította: a magyarnép igazság- és szabadságvá-gyát nem lehet elnyomni. Bá-torsága és áldozatvállalása lé-lektanilag el-mosta benne akét elvesztettháború meg-aláztatásaitis. A magyarfelkelés és annakdurva elnyomásamásfelõl az egészvilágnak megmu-tatta, hogy a „dia-lektikus materializ-mus”, az „osztály-harc” és a „gulág”birodalma nemlehet köve-tendõ minta,az emberisé-get csakzsákutcábavezeti.

Több ezeráldozata elle-

21Új Város – 2006. október

társadalom

Archív (3)

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:20 PM Page 21

nére, ötvenhatot én a testvéri-ség forradalmának nevezem,hiszen a megszállók elleni jo-gos önvédelem arra az idõretestvérekké kovácsolt mindenjó szándékú embert.

Ennek a felkelésnek a hatá-sára hívta életbe „Isten önkén-teseinek” a közösségét ChiaraLubich, a Fokoláre Mozgalomalapítója. Amikor 1956-ban, akétszázezer magyar menekülõ-höz csatlakozva én is kényte-len voltam politikai menedék-jogot kérni Franciaországban,ebbe a közösségbe kapcsolód-va találtam meg az egyetemestestvériség eszményének gya-korlati megvalósulását, melynem utópia, inkább már meg-valósulni látszó lehetõség.Csak hinni kell benne, akarni,és a magunk helyén munkál-kodni érte, áldozatok árán is,bátran és szabadon.

Garay M. Ákos

Az elsõ osztályba jártam.Azon a meleg októberidélutánon nem haza in-dultunk édesanyámmal a nap-közibõl, hanem a Duna-partra,a Petõfi szobor felé. Rengetegember gyûlt oda, és valami, ad-dig számomra nem ismert, na-gyon barátságos, meleg hangu-latban beszélgettek egymással.Ismeretlen volt ez számomra,mert a szüleim még azt is tiltot-ták, hogy a szomszéd néni pa-pagáját alaposabban megnéz-zem. Az emberek itt Pestentöbbnyire féltek egymástól,sokszor nem ok nélkül. A Cor-vin köz és a Rádió között lak-tunk egy kis utcában.

Másnap fegyverropogásraébredtem. Leköltöztünk a pin-cébe, mindenki nagy nyuga-lommal. A felnõttek még jólemlékeztek a város ostromára1944-45-bõl, amikor decem-bertõl februárig az óvóhelyenéltek. Lent újra ez az elõzõ estiélmény fogadott: a szomszé-dok a legnagyobb egyetértés-ben próbálták kitalálni, mit te-hetnek egymásért.

Édesapám kenyérgyárbandolgozott. Egy zsákkal a hátánelindult, udvarokon átmászva,hogy mindannyiunknak le-gyen kenyerünk. Késõbb libátvettünk a szomszéd hentestõl,

vidékrõl küldték. Az asszo-nyok a házból az ínséges ötve-nes években el is felejtették,hogy kell elkészíteni.

Én sem maradhattam min-dig otthon, amikor édesanyám-nak dolga volt a városban. Ígykerültünk tûzharcba, hallottama szörnyû sikoltásokat. Jártamolyan lakásban, amelynek nemvolt meg az utcai fala, láttamjátszóteret tele sírokkal, a fejfá-kon felirat: élt 16 évet. Este olyanvolt, mintha csillagok gyúltakvolna, minden sírnál mécsesekégtek.

Az üzletek kirakata sokszorbe volt törve. Volt, hogy az em-berek odatették a pénzt, miutánelvitték az árut, amire szüksé-gük volt. A szomszédok a pincé-ben szokatlanul nyíltan taglal-ták az esélyeket. Reménykedtek,hogy csoda történik. A város televolt nyugati mentõkocsikkal,jöttek a segélycsomagok, a rádi-ók is buzdítottak. Mégsem cso-dálkoztak, amikor visszajöttek„az oroszok”. De akárhogy isemlegették késõbb a hivatalosnyilatkozatokban ezeket a na-pokat, nevezték ellenforrada-lomnak, csõcseléknek a résztve-võket, bennünk maradt a re-mény, hogy egyszer hangot kap-nak a méltató szavak.

Aranyi Krisztina

Új Város – 2006. október

társadalom emlékezés

22

Elõzõ oldalakon:Korabeli fotók

Lent:A VIII. kerületi SzentRókus-kápolna 50éve és ma.

Arc

hív,

Bod

nár

Sánd

or

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:20 PM Page 22

INTERNETRÕLMINDENKINEK(9)

Elõzõ írásunkban szóesett a világháló veszélyeirõlés a védekezésrõl ellenük.Márpedig, ha valamelyes ok-tatás után kezdjük el hasz-nálni, hamar rájövünk, hogyminden veszély ellenéremennyi hasznos információés szolgáltatás található raj-ta.

A mai internet-tudósok sokesetben a gyerekeink vagy azunokáink.

A http://www.movinet.hu/movinet/bongeszo.htm egy ér-dekes rádiótanfolyam átiratasegít, hogy szót értsünk velük.A http://lg.msn.com/intl/hu/tutorial/default.htm, valaminta http://www.cdromline.com/inter.htm címeken talált anya-gok a helyes didaktikai sorren-det megtartva vezetnek be azinternet világába. Néha azon-ban eléggé száraz a tananyag.Ha zavar bennünket, hogy a vi-lágháló ismertetései tele vannakangol szakkifejezésekkel, az el-igazodáshoz a http://home.iae.nl/users/nickl/mikrosz.htmlhelyen található értelmezõszótár jelenthet segítséget.

A tanuló közremûködésével(úgynevezett interaktív módon)mûködik a http://netezz.t-com.hu/címen található internet-tan-folyam, amit a saját haladásisebességünkhöz igazíthatunk.Az ingyenes bejelentkezés utánkapunk egy leckekönyvet ésmáris olvashatjuk az elsõ leckeanyagát. Ha megtanultuk, ak-kor egy tesztlapot kell kitölte-nünk. Amennyiben ez sikerreljárt, máris léphetünk a követ-kezõ leckére. A tanulást bárholmegszakíthatjuk, a leckekönyv

mindig emlékeztetni fog, holtartottunk.

Ha szeretnénk „szakszerû-en” megismerkedni a világhá-lóval, részt vehetünk oktatá-son. Ilyet minden nagyobbszámítástechnikával foglal-kozó kereskedés indít, de afelnõttképzés intézményei-ben (pl. SZÁMALK) is talá-lunk tanfolyamokat. Csakazokra érdemes beiratkozni,ahol minden hallgató különPC-t kap a gyakorlásra, és egyoktatóra 10 vagy legtöbb 13hallgató jut.

Sok családban az unokáktólkap kedvet a nagyszülõ azinternetezésre. Az õ igényeik-hez alakították a „Kattints rá,Nagyi!” tanfolyamot: http://nagyi.bmknet.hu/. A testresza-bott tananyag és a tapasztaltoktatók sokat tudnak segíteni.Szélesebb körnek szól a jólismert „Mindentudás Egye-teme” elõadás-sorozata:http://www.mindentudas.hu/m i n d e n t u d a s e g y e t e m e /cikkek/20040826internetokt-atas.html.

Ezek csak szemelvények alehetõségekbõl, mert az elõzõrészben már említett „Start-lap” linkgyûjteményben vanegy egész oldal, ami csak a szá-mítógépes internetes oktatá-sokat sorolja fel: http://szami-togepoktatas.lap.hu/.

Az oktatásról szólva megkell még említeni egy jól hasz-nálható bizonyítványt, azEDCL-t, amely az EurópaiUnió bármely országában iga-zolja, hogy tulajdonosa a szá-mítástechnika alapelveivel ésaz alapvetõ programok mûkö-désével – így az internet hasz-nálatával is – tisztában van.

Könyvesboltokban és szá-mítógépes üzletekben mégtöbb, másféle könyvet és CD-rerögzített oktatási anyagot ve-hetünk, de ezek aktualitásanéha megkérdõjelezhetõ. A vi-lághálón tárolt és hozzáférhe-tõ (online) tananyagok köny-nyebben frissíthetõk, az álta-lunk is használt korszerû bön-gészõ vagy más programok ke-zelõi felületei jobb eséllyel fog-nak visszaköszönni róluk.

Romhányi László

23Új Város – 2006. október

megkérdeztük

internetN

C

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:20 PM Page 23

GERINC-FERDÜLÉS

Kislányom 12 éves. Igenfélénk, és kissé ferdén tartjamagát. Legutóbb a gyerekor-vos felhívta a figyelmünket ahanyag vagy ferde tartásra ésa végtagok enyhe aszimmet-riájára. Nagyon aggódom.

egy édesanya

A serdülés kezdete a lányok-nál a 10-13 éves korra esik, a fi-úknál egy-két évvel késõbbre.

A másodlagos nemi jellegkifejlõdésével járó egyreszembetûnõbb testi változá-

sokat gyors növekedés kíséri.Érthetõ, hogy fõleg ebben azidõszakban jelentkeznek avázszerkezetet tartó gerinc-oszloppal kapcsolatos prob-lémák. Lényeges különbségvan azonban a gerincferdülésés a hanyag tartás között. Va-lódi gerincferdülésnél a rönt-genfelvételen látható az elvál-tozás: a csigolyák elfordulnaka gerinc görbületi szakaszánis. Ezért alakul ki itt a púp,ami nem más, mint a gerinckiszögellõ és aszimmetrikusrésze.

A gerincferdülés a serdülõk-nek körülbelül 5 százalékát

érinti, és inkább a lányokat.Általában az elsõ menstruációidõpontja körül jelentkezik, ésegyre súlyosbodik, ha nemavatkoznak közbe idejében. Akezelést az határozza meg,hogy milyen mértékû görbülésvárható még a gerincben a nö-vekedéssel. Fûzõt kell ilyenkorhasználni. Csak a legsúlyosabbés erõsen elõrehaladott esetek-ben van szükség korrekciósmûtétre. A valódi gerincferdü-lésnél a gyógytorna szerepecsekély, csak a légzést és azizomtónust javítja.

Egészen más a helyzet a ge-rincferdüléses tartásnál, amita lánya esetében megállapítot-tak. Ilyenkor a gerinc nem for-dul el a tengelye körül, és álta-lában nem alakul ki ténylegesgerincferdülés. A problémátnéhány év alatt meg lehet ol-dani, ha kislányuknak – veleegyetértésben – olyan sportte-vékenységet vagy mozgásfej-lesztést keresnek, amely meg-növeli az izmok tónusát és ere-jét (például kosárlabda, röp-labda, úszás, dzsúdó stb.).Nem szabad megfeledkezni

persze a rendszeres ellenõrzõvizsgálatról sem.

A törzs elhajlását az is okoz-hatja, hogy az egyik végtag kis-sé hosszabb a másiknál: ebbenaz esetben nem szükségszerûaz ortopédiai kezelés, elég ma-gasító betétet tenni a rövidebbláb cipõjébe. Mindazonáltal agerincferdüléses tartás és avégtagok aszimmetriája magá-tól is javulni szokott a serdülõ-kor után.

Végül, ön félénknek írja le alányát, és a tartását összefüg-gésbe hozza a karakterével.

Megfigyelése jobban rá kell,hogy irányítsa figyelmünket aserdülõk világára. A kisgyer-mekkorból kilépve, ilyenkorújra meg kell találniuk a he-lyüket. Ahogy a változásoknállenni szokott, kényes idõszakez, olyannyira, hogy a serdülõ-kor gyakran az egész családszámára egyet jelent a válság-gal.

Nekünk szülõknek legyenmeg a bátorságunk, hogy elsõ-ként közöljük érzelmeinket,hangulatunkat (akár pozití-vak, akár negatívak). Beszél-jünk egyes szám elsõ személy-ben, ne vádoljuk, ne korhol-juk, ne tegyük nevetségessé aserdülõt, hanem értsük meg,adjunk bizalmat neki, fogad-juk el feltétel nélkül. Inkábbkísérjük, mint irányítsuk,szánjunk idõt a kapcsolatra.Ez a néhány „varázsszó” segít-het, nehogy a családi élet is „el-ferdüljön”! De ez már egy má-sik rovatba tartozik!

Raffaele Arigliani (CN)Fordította: Smohai Ferenc

24 Új Város – 2006. október

megkérdeztük

egészségünk

Sudá

r B

aláz

s

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:20 PM Page 24

25Új Város – 2006. október

megkérdeztük

AZ APA SZEREPE

Néhány napra el kellettutaznom hazulról. Serdülõ-kori krízisét élõ lányom kije-lentette: „Inkább egyedülmaradok, de nem leszekapával!” Teljesen elképed-tem, hiszen gyakran vannakegyütt, játszanak, beszélget-nek mindenfélérõl. Miértannyira más a serdülõk kö-tõdése általában az apjuk-hoz, mint az anyjukhoz?Többet szeretnék tudni azapa szerepérõl.

M.F.

A serdülõkor normális vele-járója, hogy hevesek az érzelmimegnyilvánulások. Nem vélet-len, hogy sokszor a pszicholó-gusok a gyermek „érzelmiszakemberének” tartják azédesanyát, aki gyakran köny-nyebben megtalálja a hangotfiával, lányával ebben az igenkényes életkorban.

Azért csak gyakran, mivel eza kijelentés sem állja meg a he-lyét mindig, ahogy nem lehetmereven szétválasztani a nõi ésa férfi szerepet sem.

Ugyanakkor látnunk kell,hogy – ha nagyon leegyszerû-sítve is – megvannak az apa ésaz anya egymástól különbözõfeladatai, amik összefüggnekaz eltérõ testi adottságokkal, atörténelmi fejlõdéssel meg azadott kultúra sajátosságaival,és még ezelõtt körülbelül öt-ven évvel is egészen egyértel-mûnek tûntek.

Általában az édesanya dolgavolt az otthonról és a gyerme-kekrõl gondoskodni, õ terem-tett a családban bensõséges lég-kört, és õ biztosította az érzelmihátteret. Az apa feladata voltelõteremteni az anyagiakat, õsegítette a felnövekvõ gyerme-ket beilleszkedni a társadalom-ba és a munka világába.

Nagy általánosságban aztmondhatjuk, hogy az anyaiszerep mind a mai napig tisz-teletnek örvend, szinte azegész világon, különösen aziparilag fejlett országokban.Sokkal nehezebb helyzetbenvannak az apák, akik az elural-kodó tekintélyválságban kere-sik gyermekeikhez az új típusúkapcsolatot, az új utakat. Ezmit sem változtat a tényen,hogy az apa személyisége lé-nyegi szerepet játszik a sze-mély kibontakozásában min-den esetben. Õ képviseli azo-kat a társadalmi normákat, el-várásokat, melyekkel szükség-képpen találkozunk mindany-nyian.

Véleményünk szerint azapai tekintély krízisének van-nak pozitív velejárói is. Példáullehetõvé teszi az olyan kapcso-latteremtési formák elsajátítá-sát, amik századok óta kizáró-lag az édesanyákat jellemezték:a gyengédséget, a gondosko-dást, a befogadást, és így to-

vább. A megjelenõben lévõ újtípusú apa gyengéd és gondos-kodó: teljes egészében osztozikaz édesanyával a család irántifelelõsségben. Ugyanakkornem zárkózik be egy tisztán ér-zelmi szerepbe, továbbra is ké-pes az irányításra és a szilárdítéletalkotásra.

Nem könnyû a mi szülõimesterségünk! Manapság egy-re jobban látjuk, hogy nemannyira a hozzáértés hiányzik,mint inkább a tudatos lét. Aképesség, hogy példaképpé vál-junk: tekintettel mások szük-ségleteire is, egymással tisztakapcsolatokban élõ nõk és fér-fiak – nemcsak a családban,hanem a munkahelyen és a ba-rátok között is.

A gyermekben így természe-tesen és magától születik mega vágy, hogy mindkét szülõjé-hez bizalmas legyen, és megtudjon nyílni egyiknek is, má-siknak is.

Maria és Raimondo ScottoFordította: Vizsolyi László

család

Bar

tus S

ándo

r

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:20 PM Page 25

26 Új Város – 2006. október

hírmozaik

MACKÓTESTVÉRJól tudjuk, milyen nehéz gyereke-

inket olyan mesefilm elé leültetni,mely valóban tartalmas kikapcsoló-dást ígér. A Mackótestvér címû ani-mációs film sok-sok kalandot tarto-gat, ugyanakkor a manapság hiány-cikknek számító mondanivalót is.Lássuk tehát a medvét – szó szerint:

A jégkorszak végén járunk, aCsendes-óceán északnyugati part-ján. Megismerkedünk három fiú-testvérrel, õk név szerint Sitka,Denahi és a legifjabb Kenai. Életükszüntelen móka, civakodás és iz-galom. Nem is csoda, hiszen atörzs bölcs öregasszonya a mesé-ben olyan totemmel ajándékozzameg Kenait, amelyet egész életé-ben követnie kell. Hõsünk bátor-ságról, merészségrõl, bölcsesség-rõl ábrándozik, olyan dolgokról,amelyeket idõsebb testvérei vagyharcostársai már megkaptak.

Azonban csalódnia kell, hisz a to-tem, amelyet átnyújtanak neki,nem más, mint a szeretet. Elkese-redésében rögvest olyat tesz, melyajándéka lényegével teljesen ellen-kezik: bosszúból megöl egy élel-met keresõ medvét. Ezt követõenhihetetlen dolog történik vele, ma-ga is medvévé változik. Új helyzeté-ben Kenai másnak kezdi látni a vi-lágot. Elindul felkutatni elvesztettbátyját, Sitkát, idõrõl idõre kitér má-sik bátyja, Denahi tévedésen ala-puló bosszúvágya elõl, és össze-barátkozik Kodával, az eltévedtmackókölyökkel. Ez a kapcsolat újszínt visz életébe, mert Kenai ész-reveszi, azzal lesz egyre boldo-gabb, hogy saját bajait feledve akis medvebocs felé fordul, játszikés törõdik vele. Ebbe a csodálatosutazásba, mint két váratlan ven-dég kapcsolódik be egy rutinos já-vorszarvas pár Rutt és Tuke; õk ké-pesek minden idétlenségük ellené-re leckét adni a figyelembõl és a

barátságból. Poénjaik annyira fá-rasztóak és nevetségesek, hogyépp ettõl szeretjük meg õket.

Aaron Blaise és Robert Walker azalkotás elsõ-filmes rendezõi magukis szerették volna kipróbálni, milyenaz, ha más szemével látják a világot.Így történt, hogy a Mackótestvércsaládhoz különbözõ nemzetiségû,bõrszínû, vallású, roppant tehetsé-ges színésztársulat csatlakozott,hogy megelevenítse a szereplõket,és hangelõadásával ihletet adjon azanimátoroknak.

Az egyik dal refrénjében néhánysor mindent kifejez: „Ha szeretet él aszívedben, boldog útra léptél, hiszenérzés nélkül félig élsz. Minden em-ber testvér, míg világ a világ, kell,hogy itt a földön értsük egymás sza-vát – minden barátunk szavát.”

A film sikere után augusztusra el-készült a folytatás, mely hasonlóanszép perceket szerezhet majd min-den családnak.

Gõbel Ágoston

PárbeszédértkitüntetveI. Bartholomaiosz pátriár-

kának ítélték oda a 2008. éviKlaus-Hemmerle-díjat.

A fogadás során I. Bartholo-maiosz „hi-hetetlenülszívélyes ésugyanakkorünnepélyeslégkört” te-remtett. Ezta vendégeim o n d t á k ,amikor tõlevisszatértek.JúniusbanIsztambul-ban keres-ték fel, hogy

felkérjék a díj elfogadására. Azegyházfõ – mint mondta – na-gyon szívén viseli a kereszté-nyek egységét , és a díj átvételé-vel szeretné kinyilvánítani aFokoláre Mozgalomhoz fûzõ-dõ mély kapcsolatát is. „Barát-jának és testvérének” nevezteKlaus Hemmerlét, az 1994-benelhunyt aacheni püspököt,akirõl a díjat elnevezték. I.Bartholomaiosz a kitüntetést2008 júniusában veszi át szék-helyén, Phanarban. A mélta-tást Karl Lehmann bíboros, anémet püspöki kar elnöketartja.

A Klaus-Hemmerle-díjjal aFokoláre Mozgalom olyan sze-mélyiségeket tüntet ki, akik kü-lönösen sokat tesznek a népek,kultúrák és vallások közötti

párbeszédért. A megokolás sze-rint Bartholomaiosz több minthárom évtizede munkálkodik akeresztények egységéért. Ez idõalatt, kihasználva németországiismeretségeit, szorosabbraszõtte kapcsolatát az evangéli-kus és a katolikus egyházzal. Apátriárka mindig jó viszonybanvolt a pápákkal is.

I. Bartholomaiosz 1940-benszületett, mint török állam-polgár. Ez a tény tette lehetõvé,hogy párbeszédet folytasson amuszlimokkal. Tanult többekközt Rómában, a svájciBossey-ban és Münchenben.1991-ben lett „Konstantiná-poly, az Új Róma érseke, ésökumenikus pátriárka”, és ez-zel az ortodox pátriárkák tisz-teletbeli vezetõje.

filmajánló – DVD

I. Bartholomaiosz(középen) Phanarbana küldöttséggel

Neu

e St

adt

uv2006-10.qxd 10/28/2014 7:20 PM Page 26

27Új Város – 2006. október

utolsó oldalGB & W

1 2 3 4 5 6 7 8 9

10 11 12 13

14

15 16 17 18

19 20

21 22 23 24

25 26 27

28 29 30 31

32 33 34 35

40 41

42É

Beküldendõ Szent-Gály Kata teljes mondása: „Kevesen kapnakhívást munkásnak Isten szõlõjébe, vízszintes 15. és függõleges 1.”

Zárt betûk: Z A A

Vízszintes: 1. Éjfélig tart 3. Táncot jár 6. Táblakép 10. Végtelenül hírbehoz! 12. Pártfogó, támogató hölgy 14. Hatalmas vízesés 19. Elültet (pl.búzát) 20. Mihók párja 21. Nitrogén 22. Majdnem melasz! 24. Babettközepe! 25. Felé megy 26. Oxigén 27. Félig orom! 28. Jód 29. Múlt idõjele 30. Egy helyben maradt 32. Égés maradéka 35. Lelakatolt 36.Távolba 37. Telegráf

Függõleges: 2. Mosópor márka 3. A nap hajnala 4. Össze-visszapatyolat! 5. Parkká alakít 6. Dublini lakos 7. A lakás része 8.