Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Közigazgatási jogi tanszék

TDK dolgozat

Állatvédelem kontra veszélyes ebek

Konzulens: Dr. habil. Paulovics Anita Készítette: Jámbor Adrienn Intézeti tanszékvezető, Neptun-kód: LR9I4D

egyetemi docens Tankör: J-401 Lezárva: 2010. november 3.

2

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék .....................................................................................................................2 I. fejezet: Az Amerikai pit bull terrier bemutatása és a dolgozat megszületésének okai .......4

1. Az Amerikai pit bull terrier története és jellemvonásai....................................................5

2. A dolgozat megszületésének egyéb okai .........................................................................6 II. fejezet: Az állatvédelem jogi szabályozásának előzményei Magyarországon .......................8

1. Az 1989 előtti állapot......................................................................................................9

2. Az 1989 utáni állapot ....................................................................................................11 III. fejezet: Az állatvédelem általános szabályai, és a veszélyes ebek tartása az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény értelmében ..............................................................15

1. Általános rendelkezések................................................................................................16

2. Az állatvédelem általános szabályai ..............................................................................17

2.1. Az állattartás általános szabályai ............................................................................17

2.2. Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma..................................................................18

3. Az egyes álaltok védelmének külön szabályai ...............................................................22

3.1. A veszélyes eb tartása és az állatviadalok tilalma ...................................................22

4. Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezete, az állatvédelmi bírság.............................25

5. Állatvédelemi hatóságok az Ávt. veszélyes ebekkel kapcsolatos rendelkezéseinek tekintetében ......................................................................................................................28

5.1. A jegyző ................................................................................................................28

5.2. Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központja és területi szervei ......................29

IV. fejezet: A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartása és a tartás engedélyezésének szabályai ..............................................................................................................................31

1. Veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásának engedélyezése................................33

2. A veszélyes eb ivartalanítása.........................................................................................37

3

3. A veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartására szolgáló eszközök és előírások......38

3.1. A biléta ..................................................................................................................38

3.2. A kennel ................................................................................................................38

3.3. „Vigyázat! Veszélyes eb!” .....................................................................................38

3.4. Fém szájkosár, kibújást akadályozó fojtó nyakörv, legfeljebb két méter „hosszú”, nem kihúzható póráz és a tartásra jogosult felügyelete ..................................................39

3.5. Egyéb előírások......................................................................................................39

4. Elkobzott veszélyes vagy veszélyessé minősített eb elhelyezése, megfigyelése .............40

5. Veszélyessé minősített ebekkel kapcsolatos rendelkezések ...........................................40

6. A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítása és nyilvántartása .........42

7. Ellenőrzés .....................................................................................................................43

8. A nem törzskönyvezett pit bull terrier jellegű ebek általános jellemzői..........................44

V. fejezet: A jelenlegi helyzet előnye, hátrányai és a „de lege ferenda” javaslatok................45

1. A jelenlegi helyzet és előnye.........................................................................................46

2. A jelenlegi helyzet hátránya és annak kiküszöbölése.....................................................47 Összefoglaló gondolatok.......................................................................................................49 Felhasznált szakirodalom .....................................................................................................50 Felhasznált jogszabályok ......................................................................................................52

4

I. fejezet: Az Amerikai pit bull terrier

bemutatása és a dolgozat megszületésének

okai

„Ne szégyelld te azt, hogy szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van a

lelkedhez mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.”

/Márai Sándor/

5

1. Az Amerikai pit bull terrier története és jellemvonásai

Az Amerikai pitbull terrier (továbbiakban: APBT) elődjét az angol és ír gyarmatosítók

vitték az Amerikai Egyesült Államokba az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején. Az

1600-as évekig általánosan bulldognak nevezték őket, de ez nem jelenti azt, hogy igazi

egységes fajtát képeztek volna. Ezek a bulldogok nem azonosak a mai bulldoggal, amelyek

mindössze távoli őseiket tisztelhetik bennük. Az akkori példányok sokkal hosszabb lábúak,

karcsúbbak voltak és kevésbé hasonlítottak a későbbi utódaikhoz. Csak a XVIII. század

második felében született meg az az ötlet, hogy olyan fajtát hozzanak létre, amely legfőbb

jellemzője az agresszivitás, az erő, a gyorsaság, a kitartás és a fájdalom tűrése. Az akkori

bulldog rendelkezett ugyan ezen tulajdonságok némelyikével, de az agresszivitás és a

gyorsaság nem tartozott közéjük, éppen ezért olyan kutyákkal akarták keresztezni, amelyek

rendelkeztek ezen tulajdonságokkal. Így esett a választás a terrierekre – hiszen általános

jellemzőjük az agresszivitás – és így születtek meg a bullterrierek, de valódi fajtáról még

mindig nem lehetett beszélni, mivel tenyésztői továbbra is a harci készséget tartották szem

előtt és a többi tulajdonságokkal nem törődtek. Azonban a kutyatenyésztés fejlődésével

akadtak olyan emberek, akik a bullterrierekre támaszkodva új kiállítási típus megjelenésére

törekedtek és formálni kezdték az egyes tulajdonságokat, beleértve az állatok agresszivitását

is. Ennek a tenyésztői munkának az eredménye a mai Amerikai staffordshire terrier. Voltak

azonban olyan tenyésztők is, akik nem akarták elvesztegetni az értékes genetikai örökséget

képviselő harci kutyákra jellemző adottságokat. Mindezek hátterében elsősorban a pénz állt.

A titkos kutyaviadalok fogadói csak a pénzzel törődnek olyannyira, hogy különböző nagyságú

és súlyú kutyákat ugrasszanak egymásnak. Az ennél sportszerűbb versenyeken legalább

azonos súlyú kutyák között, meghatározott szabályok szerint folyt a küzdelem. Ezen emberi

akarat szülötte lett az APBT, amely fajta acélizmokkal és páratlanul erős fogással rendelkezik,

hihetetlenül gyors és bátorsága a vakmerőség határát súrolja. Mindeközben igazán lágyszívű

és az emberrel a leggyengédebb házi kedvenc módjára viselkedik. Az APBT makacsul

elutasítja, hogy az embert megharapja, ahhoz, hogy a csibészkart megtámadja előbb meg kell

győzni arról, hogy ez az egész csak játék, valójában senkinek nem fog semmi bajt okozni.

Csak így érhetjük el, hogy jó őrző-védő kutya váljon belőle és ugyancsak hatékony

segítőtársnak bizonyul, hisz nincs még egy másik kutya, amelyik ennyire erős állkapoccsal

rendelkezik. Az APTB szájberendezése szinte már cápához illő. Zápfogai rendkívül fejlettek

és satuszerű állkapcsából semmi sem szabadulhat, ezért aztán sokan veszélyesnek tekintik és

6

inkább megszabadulnának tőle. Tény, hogyha a póráz másik vége egy „dühöngő őrült” kezébe

kerül, annak súlyos baleset lehet a következménye, de ha a póráz másik végén egy

kiegyensúlyozott, biztos ítéletű gazda áll, az APBT még a tolvajokat is nyájas fogadtatásban

részesíti és boldogan simogattatja magát az útjába kerülő összes emberrel, mert ez az igazi

természete. Még amikor harci kutyaként használták, akkor sem volt szabad soha emberre

támadnia. A legelvakultabb viador kutyatulajdonosok is egy pillanat alatt megfékezték

állataikat, ha az esetleg megkockáztatta, hogy rávicsorítson egy emberre. Annál is inkább,

mert a vicsorgás félelmet jelent, ami egy APBT-nél elfogadhatatlan tulajdonság. Mindebből

az következik, hogy ami az emberrel való kapcsolatát illeti az APBT egyike a világ

legkevésbé agresszív természetű kutyáinak. Persze a gazda kedvéért képes arra, hogy a saját

természete ellenére cselekedjen. Így aztán lehet belőle őrző-védő kutya és nyilvánvaló, hogy

sok-sok munkával igazi gyilkossá is alakítható. De ez akár egy törpe uszkárral is

megtörténhet, elég, ha egy őrült kezébe kerül.

Először ezen gondolatok miatt született meg bennem az elhatározás e dolgozat

megírása mellett.

2. A dolgozat megszületésének egyéb okai

Ami tovább erősítette bennem a téma és az írás iránti vágyat az az emberek

ismerethiánya volt e téma tekintetében. Száz embernek tettem fel azt a kérdést, hogy tudja-e,

ha nem, írja le, hogy szerinte mi a különbség a veszélyes és a veszélyesnek minősített eb

között. Ezt követően 13 fajta kutyát ábrázoló képet mutattam fel és kértem, hogy írják le a

fajtát, illetve azt, hogy veszélyes, veszélyesnek minősített eb vagy egyik sem, indokokkal

alátámasztva. A képek az alábbi fajtákat ábrázolták: amerikai pitbull terrier, amerikai

staffordshire terrier, argentin dog, angol bull terrier, rottweiler, dobermann, kuvasz, magyar

vizsla, si-cu, yorkshire terrier, csivava, mopsz, máltai selyemszőrű kutya. A száz emberből

ketten tudtak helyes választ adni a kérdésre. Nyolcvanketten az első hat, tizenhatan pedig az

első tíz képet jelölték meg veszélyes és veszélyesnek minősített ebként. Választásuk indoka az

volt, hogy ezeknek a fajtáknak egy része harci kutya és ezért veszélyes, másik részük pedig

túl nagytestű és valószínű ezért lehet veszélyesnek minősített eb. További kérésem az volt,

hogy válasszák ki az APBT-t ábrázoló fényképet. A nyolcvankilencen a bull terriert

azonosították APBT-ként. Egy ember az APBT és az amerikai staffordsihre terriert emelte ki

és azt állította, hogy a két fényképen lévő kutya ugyanaz a fajta. A válaszok kiértékeléséből

7

levonható következtetés, hogy az emberek nem ismerik a veszélyes ebeket és még kevesebbet

tudnak a veszélyes és veszélyesnek minősített ebekkel kapcsolatos szabályokról és ez ellen

szeretnék tenni.

A harmadik ok, amiért e témát választottam az az, hogy ennek a fajtának az

elnevezését félreértik az emberek. Azt tekinthetjük az APBT keverékének, amely

megjelenésében és vélhetően a magatartásában is pontosan olyan mint a fajtatiszta társa.

Mivel a kutyák szinte akadálytalanul képesek a fajták között keveredni, így külső

megjelenésében a többedik keresztezés után az APBT keverék már szinte akármilyen méretű,

szőrzetű és formájú lehet, amit értelmetlen lenne automatikusan veszélyes ebnek tekinteni. A

kutyák fajtákba sorolását külső megjelenésük és egyéb belső tulajdonságuk teszi lehetővé.

Hazánkban a kutyatenyésztés gyakorlatilag kizárólag a Nemzetközi Kinológiai Szövetség

(Fédération Cynologique Internationale, továbbiakban: FCI) alárendeltségében működik,

melynek Magyarországi partnere a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE). Az

FCI és ennek megfelelően a hazai ebtenyésztő szervezetek tíz fajtacsoportba sorolják be az

egyes fajtákat, de az APBT-t nem ismerik el önálló fajtának. Ezzel szemben a United Kennel

Club (UKC) a világ legnagyobbnak tartott fajtaregisztrációt nemzetközileg végző szervezete –

amely az FCI-nél is régebbi alapítású – APBT-ként nyilvántartja a fajtát. Az FCI-vel egyidős,

szintén a XX. század elején alapított American Dog Breeders Association (ABDA) és az

amerikai kutyatenyésztés érdekeit képviselő, alig két évtizede alapított American Rare Breed

Association (ARBA) is elismeri önálló fajtának. Mindezek alapján az APBT-t akkor is

alapunk van önálló fajtának tekinteni, ha a hazánkban legtekintélyesebbnek tartott nemzetközi

szervezet ezt valamilyen okból nem teszi.

Mindezek alapján döntöttem el, hogy a veszélyes és a veszélyesnek minősített ebekről

alkotott – vitatható – rendeleteket, a hozzájuk kapcsolódó vonatkozó jogszabályokat és az

emberekben helytelenül kialakult képet prezentálom, hiszen az ebtartás mindennapjainkat

befolyásoló tényező immár hosszú idők óta.

8

II. fejezet: Az állatvédelem jogi

szabályozásának előzményei Magyarországon

„… és amikor elfogadjuk, hogy még a kevésbé fejlett aggyal rendelkezők is éreznek

fájdalmat, új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fűződő

kapcsolatunkat. Nem csak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, mivel

nemtörődömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget okozott.”

/Jane Goodall/

9

1. Az 1989 előtti állapot

Az állatvédelemmel kapcsolatos rendelkezések szabályozás-történetének kezdete a

XVIII. századra tehető. Ekkor került sor a vadászat és madarászat szabályozására III. Károly

1729. évi dekrétumának 22. cikkelyében, mely rögzítette, hogy bármely nem-nemesnek és

nem-honosítottnak Ulászló 5. dekrétumának XVIII. cikkelyében (azoknak a büntetése, akik a

szökevény jobbágyokat befogadják s nem akarják visszaadni) kijelölt büntetés terhe alatt,

tiltva van az agarak és vizslák tartása. A törvénycikk a földesuraknak és nemeseknek tiltotta a

Sinkorán nevű angol vadászkutyák tartását és az azokkal való vadászat űzését. E szabály

indoka az volt, hogy a mezőkön a vetésekben a vadászattal okozott károkat jobban el lehessen

kerülni.

A XVIII. század másik jelentős állat- és természetvédelemmel kapcsolatos, az élővilág

védelmét szolgáló normája az 1790/91. évi LVII. törvénycikk az erdők pusztításának

megakadályozásáról.

A XIX. században részletes szabályok születtek többek között a vadászatról, az

erdőgazdálkodásról, a vízjogról, a halászatról, valamint az állategészségügy rendezéséről

(1888. évi VII. törvénycikk).

A korábban hatályos jogszabályok közül még kiemelendő az:

● 1935. évi IV. törvény az erdőkről és a természetvédelemről,

● 1961. évi 18. törvényerejű rendelet a természetvédelemről,

● 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről,

● 1982. évi 4. törvényerejű rendelet a természetvédelemről1.

Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény jelentősége, hogy

hatályba lépését megelőzően még nem volt olyan jogi norma, amely kifejezetten rendelkezett

a természetvédelemről. E jogszabály részletekbe menően szabályozta az erdők fenntartását és

az erdőgazdálkodást, az erdők megosztását, az erdei termékek szállítását, a közérdekű

erdőtelepítéseket, az erdőbirtokossági társulatokat, a természetvédelmet, az erdőrendészeti

hatóságokat, a jogorvoslatokat, a rendes bírói út igénybevételét, az erdészeti igazoltatás

szervezetét, az Országos Erdei Alapot, valamint ismerteti a büntető rendelkezéseket.

1 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 23. oldal

10

A természetvédelem körében meghatározta a természetvédelem tárgyait, melyek közül

kifejezetten a témához kapcsolódnak „azok a vadon tenyésző állat- és növényfajok, amelyek a

kipusztulás veszélyével szemben oltalomra érdemesek, valamint általában a természetben

jelentősen hasznos vadon tenyésző állatfajok2”.

A jogszabály a védett állat- és növényfajok tenyésző helyét természetvédelmi

területnek, a védelem alá vont egész tájék területét pedig természetvédelmi körzetnek

nyilvánította. Kimondta, hogy a természet védett tárgyait elpusztítani, megrongálni vagy

azoknak eredeti állapotát megváltoztatni, védett fajhoz tartozó állatot vagy növényt

elpusztítani, vagy tenyészetében megzavarni, ily állatot bántalmazni, elfogni vagy fogságban

tartani, ily növényt a földtől elválasztani tilos. E szabályt követően azonban rögzítésre került,

hogy a természetvédelem a vadászatnak a fennálló jogszabályok szerint megengedett

gyakorlását nem érinti, a természetvédelem nem terjed ki használt épületeken rakott

madárfészkekre, valamint a földmívelésügyi miniszter a védett állatnak, növénynek vagy a

védett madár tojásának kizárólag tudományos célra való megszerzésére engedélyt adhat.3

A természetvédelemről szóló 1961. évi 18. törvényerejű rendelet szabályozta a

természetvédelem tárgyait, szólt a védetté nyilvánításról, meghatározta a természetvédelem

szervezetét valamint rendelkezett a természetvédelmi területek és tárgyak kezeléséről,

nyilvántartásáról. E törvényerejű rendelet hatályába lépésével az 1935. évi IV. törvénynek a

természetvédelemre vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztették.

Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény jelentősége abban rejlett,

hogy szabályozta egyrészt a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatti

polgári jogi felelősséget, ugyanis kimondta, hogy „aki az emberi környezetet veszélyeztető

tevékenységével másnak kárt okoz, a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó

tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles a kárt megtéríteni4”.

A polgári jogi felelősség mellett megjelent a büntetőjogi felelősség is, mégpedig egy

új büntetőjogi tényállás keretében. E törvény szubszidiárius bűncselekményként iktatta be a

Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény

rendelkezései közé a környezetvédelmet sértő bűncselekményt. A tényállást az valósította

meg, aki az emberi környezet védelem alatt álló tárgyait úgy szennyezte, ártalomnak vagy

károsodásnak tette ki hogy ezzel az ember életét vagy egészségét jelentős mértékben

2 Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény 212. § d) pont 3 Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény 214. § 4 Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény 46. §

11

kedvezőtlenül befolyásolta. Az elkövető minősített eset miatt volt felelősségre vonható, ha a

bűncselekmény folytán emberi életre veszély származott. A jogalkotó a bűncselekmény

szándékos és gondatlan alakzatát szabadságvesztés büntetéssel sújtotta.

A természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet célul tűzte ki a

természetvédelem hagyományainak megőrzését, eredményeinek továbbfejlesztését, az emberi

környezet védelme érdekében egyes természeti értékek különleges oltalmát, megőrzését és

fenntartásának alapvető szabályainak megállapítását. A jogalkotó az általános rendelkezések

között rögzítette, hogy a természetvédelem érdekeit a nemzetgazdasági tervezés és

szabályozás, továbbá a gazdasági döntések és a hatósági intézkedések során figyelembe kell

venni. A törvényerejű rendelet további jellegzetessége az a normatív szabály, hogy

„gondoskodni kell arról, hogy a természetvédelem célkitűzéseit az egész társadalom

megismerje és tevékenyen vegyen részt azok megvalósításában. Ennek érdekében:

– biztosítani kell, hogy az állampolgárok a természetvédelemmel összefüggő alapvető

ismereteket és feladatokat a közoktatás, ismeretterjesztés és tájékoztatás útján megismerjék,

– az állami, társadalmi szervek a természetvédelmi feladatok megvalósítása során kérjék,

igényeljék a lakosság közreműködését, gondoskodjanak a társadalom öntevékeny

részvételének megszervezéséről.5”

Ebből az időszakból további jelentőséggel bír az 1973-ban megalkotott Washingtoni

egyezmény (a továbbiakban: CITES), amely a fokozott védelmet igénylő élőlények

kereskedelmét szabályozza. Hazánk 1985-ben csatlakozott az egyezményhez [1986. évi 15.

sz. törvényerejű rendelet és a 4/1990. (XII. 7.) KTM-rendelet]. A nemzetközi egyezmény

közel 36 ezer faj kereskedelmét tiltja. A CITES a kipusztulás közvetlen közelében lévő fajok

szabadon élő egyedeinek befogását vagy kereskedelmét tiltja szigorúan, hasonlóképpen az

ezen egyedekből készült bármilyen termék kereskedelmi forgalomba hozatalát is.6

2. Az 1989 utáni állapot

Hazánkban az állatvédelem jogi szabályozására az állatok védelméről és kíméletéről

szóló 1998. évi XXVIII. törvénnyel került sor. E törvény megszületését több mint két évtizedes

emberi, társadalmi összefogás előzte meg.

5 A természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet 4. § 6 Ragályi J. Róbert: Illegális állatkereskedelem. Belügyi Szemle, 1997. évi 4. szám 75-76. oldal

12

Az első komolyabb megmozdulás a Herman Ottó Országos Állat- és Természetvédő

Egyesülethez fűződik, amely civil szervezet 1987-ben készített el egy teljes állatvédelmi

törvénytervezetet, amit megküldött a Környezetvédelmi Minisztériumnak. Az állatvédelmi

törvényjavaslat koncepcióját 1991-re alkotta meg a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási

Minisztérium. A tervezetet 1992-ben az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága

megvitatta és el is fogadta, azonban – a nemzetközi szerződések előírásaival kiegészült –

tervezet nem került az Országgyűlés elé.

A második komolyabb megmozdulás az 1990-es évek közepére tehető. Az állatvédő

szervezetek, a média, valamint a közvélemény egyaránt igényelték az állatvédelmi törvény

megalkotását. Ezen előzmények hatására született meg a jelenleg is hatályos, többször

módosított állatvédelmi törvényünk7. Ezen jogi norma keretjellegű szabályozást tartalmaz, a

részletszabályok kormányrendeletekben és miniszteri rendeletekben kerültek szabályozásra.

Példaként említem a dolgozat fő témáját is alkotó a veszélyes és veszélyesnek minősített eb

tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendeletet,

a veszélyes és a veszélyesnek minősített eb tartása engedélyezésének díjáról szóló 15/1997.

(III. 5.) BM rendeletet, valamint az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági

eljárásokról és az ebek egyedi azonosításának díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) FM rendeletet.

Az állatvédelemmel kapcsolatos szabályozás egyre részletesebbé, korszerűbbé válik.

A közigazgatási jogban és a büntetőjogban is növekszik azon tényállások száma, melyek

szankciókat helyeznek kilátásba az állatok védelmét szolgáló rendelkezések megsértőivel

szemben. A 2004. évi X. törvény az állatkínzást büntetőjogi tényállásként iktatta be a Büntető

Törvénykönyvbe, míg a 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet rendelkezik az állatvédelmi

bírságról.

Az állatvédelem magyar jogi szabályozása sem történhet meg Európára való kitekintés

nélkül. Az állatvédelmi gondolat előretörését jelzik az Európai egyezmények is:

- a 65. sz. Egyezmény az állatok nemzetközi szállításáról (Párizs, 1968. december 13.),

- a 87. sz. Egyezmény a haszonállatok védelméről (Strasbourg, 1976. március 10.),

- a 102. sz. Egyezmény a vágóállatok védelméről (Strasbourg, 1979. május 10.),

- a 103. sz. Jegyzőkönyv az állatok nemzetközi szállításáról szóló Egyezményhez

(Strasbourg, 1979. május 10.),

- a 104. sz. Egyezmény a vadon élő állatvilág és a természeti környezet védelméről

(Bern, 1979. szeptember 19.),

7 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről

13

- a 123. sz. Egyezmény a kísérleti vagy más tudományos célokra használt gerinces

állatok védelméről (Strasbourg, 1986. március 18.),

- a 125. sz. Egyezmény a kedvtelésből tartott állatok védelméről (Strasbourg 1987.

november 13.).8

Magyarország csatlakozott 1989. november 16-án a vadon élő állatok védelméről

szóló Berni egyezményhez, amely 1990. március 1-jén lépett hatályba9. Célként tűzte ki, hogy

megvédjék a vadon élő növényeket és állatokat és azok természetes élőhelyeit, különösképpen

azon fajokat és élőhelyeket, amelyek védelme különböző államok együttműködését igényli.

Hazánk továbbá aláírta a kísérleti állatok védelméről szóló Strasbourg-i egyezményt, amely

ratifikálására a 66/2009. (IV. 2.) Kormányrendelettel került sor. Annak, hogy öt európai

egyezményt Magyarország miért nem írt alá, illetve ezekhez miért nem csatlakozott, különféle

okai lehetnek. Így szóba jöhet az is, hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek

végrehajtását a magyar gazdasági helyzet még nem teszi lehetővé. Az azonban bizonyos,

hogy a magyar állatvédelmi törvénynek feltétlenül be kell illeszkednie az Európában kialakult

és egyre nagyobb erővel érvényesülő állatvédelmi törekvésekbe.10

Az Európai Unió kiemelt jelentőséget tulajdonít az állategészségügynek, azaz a

határokon átterjedő állatbetegségek megelőzésének és megfékezésének. Az Európai Unió

szabályanyagát figyelembe véve született meg hazánkban 2005-ben az állategészségügyi

törvény11, mely 2006. január 1-én lépett hatályba.

Bár a közép-kelet európai országok közül Magyarország alkotta meg utolsóként az

állatvédelmi törvényt, összességében elmondható, hogy a jelenleg hatályos állatvédelemmel

kapcsolatos szabályok megfelelnek az Európai Unió elvárásainak, ennek ellenére

elkerülhetetlen e terület jövőbeni továbbfejlesztése.

Az állatvédelmi szabályok megalkotása során érdemesnek tartom figyelembe venni

Desmond J. Morris angol zoológus és etológus által összefoglalt „tízparancsolatot”.

Véleménye szerint az ember és az állatvilág között új szerződésre van szükség12, amelynek

kötelező tartalmi elemei a következők:

● Az állatokat nem szabad felruházni képzeletbeli jó és rossz tulajdonságokkal, hogy tápot

8 Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi szabályozásáról. Magyar Jog, 1992. évi 7. szám 404. oldal 91990/7. Nemzetközi szerződés a Környezetvédelmi Minisztertől

10 Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi szabályozásáról. Magyar Jog, 1992. évi 7. szám 404. oldal 11 2005. évi CLXXVI. törvény az állategészségügyről 12 Desmond J. Morris: The Animal Contract. Virgin Books, London, 1990.

14

adjunk saját babonás hiedelmeinknek vagy vallásos előítéleteinknek.

● Az állatokat nem szabad az ember szórakoztatására leigázni vagy megalázni.

● Állatokat nem szabad fogságban tartani, illetve csak akkor, ha megfelelő fizikai és társas

környezetet tudunk nekik nyújtani

● Állatot nem szabad társként tartani csak akkor, ha képes alkalmazkodni gazdája

életstílusához.

● Állatfajt közvetlen üldözéssel vagy az emberi népesség további növekedésével nem szabad

kipusztulásra kényszeríteni.

● Állatoknak emberi sport céljából nem szabad fájdalmat vagy szorongást okozni

● Állatoknak szükségtelen kísérletek céljából nem szabad testi vagy lelki gyötrelmet okozni

● Gazdasági állatokat nem szabad nyomorúságos környezetben tartani azért, hogy élelemmel

és más termékkel lássanak el bennünket.

● Állatokat nem szabad kihasználni a prémjükért, a bőrükért, az elefántcsontért, vagy bármi

más luxustermékért.

● Munkavégző állatokat nem szabad nehéz feladatok teljesítésére kényszeríteni, ami stresszt

vagy fájdalmat okoz nekik.

15

III. fejezet: Az állatvédelem általános szabályai,

és a veszélyes ebek tartása az állatok védelméről

és kíméletéről szóló törvény értelmében

„Az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük

biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége.”

/Részlet az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényből/

16

Az Országgyűlés 1998. március 16-án elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről

szóló 1998. évi XXVIII. törvényt (a továbbiakban Ávt.). Ez a magas szintű jogszabály csak

1999. január elsején lépett hatályba. A törvény címe különbséget tesz az állatvédelem és az

állatok kímélete között, holott az állatvédelem fogalmi körébe az állatok kímélete is szorosan

beletartozik. Ez egyébként a törvény számos rendelkezéséből kitűnik.13

Az Ávt. preambulumában rögzítésre került az Országgyűlés azon álláspontja, hogy:

- az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük

biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége, valamint

- az állatvilág és minden egyede nagy értéket jelentenek az emberiség számára, továbbá

- a Magyar Köztársaság aktívan szerepet vállal a nemzetközi törekvésekből az állatok

védelme és kímélete érdekében.

1. Általános rendelkezések

A törvény célja14 az állatvédelem, az emberi felelősségtudat fokozása, valamint az

állatvédelem alapvető szabályainak meghatározása. Mindebből általánosságban három

lényeges következtetést kell levonni:

- az ember erkölcsi kötelessége az állatvédelem és az állatok kímélete,

- szükséges az emberi felelősségtudat növelése,

- rendkívül fontosak az állatvédelmet szolgáló – a törvény céljainak megfelelő – további

jogszabályok, annak érdekében, hogy az állatvédelem és az állatok kímélete egyre teljesebbé

váljék.15

A törvény szabályozási körébe vonja:

● a gazdasági haszon céljából tartott, igénybevett állatokat,

● a kutatási-kísérleti célra szolgáló, illetve a tudományos és oktatási célból tartott állatokat,

● a verseny- és sportcélra tartott állatokat,

● a vadászatra alkalmazott állatokat,

● a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokat,

● az őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokat,

13 Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 215. oldal 14 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 1. § 15 Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 215. oldal

17

● a kedvtelésből tartott állatokat,

● a veszélyes, kóbor- és tenyésző állatokat, valamint a vadon élő fajok bármilyen célból fogva

tartott egyedeit16.

A törvény taxatív módon sorolja fel azokat az állatokat, amelyeket védelemben kíván

részesíteni, azonban ez nem célszerű megoldás, hiszen az állatvédelem lényege épp abban

rejlik, hogy az állatvilág minden egyedét óvni kell.

Mivel a jogszabály negatív taxációt nem tartalmaz, felmerül az a kérdés, hogy azok az

állatok, amelyek a pozitív taxációba nem esnek bele nem élveznek védelmet? E kérdésre

azonban nem adható igenlő válasz. Nyilvánvalóan jogalkotási hiba történt, hisz a jogalkotó

tudatosan nem vonhat ki egyes egyedeket a szabályozás alól, melyre következtetni is lehet a

jogszabály preambulumából. A törvény nem szól pl. az ellenőrizhetetlen módon szaporodni

tudó rovarokról (legyekről, szúnyogokról, csótányokról, stb.) .17

A törvény általános rendelkezései közt találhatók alapfogalmak18, melyek közül az

állattartót emelném ki. „Állattartó az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az

állatállományt gondozza, felügyeli.”19 Vagyis ő az a személy, aki az állattal rendelkezni

jogosult és ő az, aki az állat gondozására köteles.

2. Az állatvédelem általános szabályai

2.1. Az állattartás általános szabályai

Az állattartás általános szabályai20 lényegében az állattartó kötelezettségeit rögzítik.

Az állattartó a jó gazda gondosságával köteles eljárni. Kérdésként merülhet fel, hogy ki a jó

gazda? A törvény értelmében a jó gazda az az állattartó, aki az állat szükségleteinek megfelelő

életfeltételekről gondoskodik és ennek során tekintettel van az állat korára, nemére és élettani

állapotára.

Az állat tartójának kötelezettségei közt szerepel továbbá:

16 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 2. § (1) bekezdés 17 Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 215. oldal 18 Lásd részletesen az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 3. § 19 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 3. § 1. 20 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 4-5. §

18

● az állatok elkülönített tartása, amennyiben azok veszélyt jelentenek egymásra,

● az állat ideális és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról és gondoskodnia kell

szökésének megakadályozásáról,

● az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzése,

● a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségének biztosítása a megkötve

tartott, vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára,

● a szabadon tartott állat védelme a kedvezőtlen időjárástól és az egészségre ártalmas

hatásoktól,

● az állat számára megfelelő mozgástér biztosítása, amennyiben az állatot állandóan zárt

körülmények között tartja,

● az állatkímélő technológiák előnyben részesítése a gazdasági haszon céljából tartott állat

tartása során,

● a „hobbiállat” ürülékének közterületről való eltávolítása.

2.2. Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

Az állatkínzás fogalmát a törvény az alapfogalmak között határozza meg, mégpedig

akként, hogy „az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást

eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása,

amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben

szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása.”21

Az állatkínzás körében a törvény további tilalmakat is rögzít, mégpedig tilos:

● kíméletlen módon mozgatni, szállítani, elhelyezni,

● az állatnak indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni

(kínozni),

● természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni,

● emberre vagy állatra uszítani, illetve állatviadalra idomítani,

● kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű

táplálás esetét,

● teljesítőképességét meghaladó teljesítményre kényszeríteni.22

21 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 3. § 4. 22 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 6. § (1)

19

Itt kiemelném, hogy a Btk.-t módosító 2006. évi X. törvény indokolása szerint nem

minden jellegű testi vagy lelki bántalmazás tekinthető állatkínzásnak: a nevelés, az idomítás, a

hasznosítás céljából történő fizikai ráhatás szükségszerű lehet.23 Véleményem szerint ezen

esetekben sem szükségszerű a bántalmazás, hiszen neveli, idomítani jutalmazó módszerrel és

az állat iránti tisztelettel, szeretettel is lehet és sok esetben ez a megoldás célravezetőbb.

Részemről nem elfogadható és nem támogatható, hogy az állat engedelmességét a gazda iránt

érzett félelem alapozza meg, a bántalmazással elért nevelés pedig épp ezt vonja maga után.

Ugyanakkor elismerem, hogy indokolt a bántalmazás, ha az az állat támadásának elhárítása

érdekében történik.

Az Ávt. a fentiekben felsorolt tilalmak alól kivételeket is megállapít, ugyanis

kimondja egyrészt, hogy az állat kínzása nem terjed ki az érett libatoll házilagos vagy az

engedélyezett technológia szerint végzett tépésére, másrészt pedig azt, hogy a

kényszertakarmányozásra fogás kiterjed házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti

liba- és kacsatömésre.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény az állatkínzást külön

tényállásban szabályozza. E különös részi tényállás elemeinek ismertetését is indokoltnak

tartom e körben. A bűncselekmény jogi tárgya az állat életének, egészségének védelme. A

cselekmény elkövetési tárgyai egyrészt általában a gerinces állatok, továbbá a háziasított

emlősállat és a veszélyes állat. A bűncselekményt az követi el, aki:

a) a gerinces állatot indokolatlanul bántalmazza, illetve olyan bánásmódot alkalmaz, amely

alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére. A

bántalmazás az állat testére irányuló erőszakos ráhatás, amelynek nem feltétele a sérülés

okozása. Az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére

alkalmas bánásmód minden olyan magatartás, amely nem esik a bántalmazás körébe.25

b) állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot

elűzi, elhagyja, illetve kiteszi. E fordulatban a törvényhozó egyrészt a megunt háziállatok

(kutya, macska), illetve a sokszor terhessé vált veszélyes állatok (skorpió, egyes pókfajták)

sorsukra hagyása ellen kíván fellépni.25

23 A Büntető Törvénykönyvet módosító 2006. évi X. törvény indokolása 24 Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika:

Magyar büntetőjog. Különös Rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2009. 375. oldal 25 Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika:

Magyar büntetőjog. Különös Rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2009. 375. oldal

20

c) tiltott vadászati eszközzel vagy módon vadászik, illetve tiltott halfogási eszközzel vagy

módon halászik vagy horgászik. Ilyen lehet bizonyos esetekben a méreg alkalmazásával

történő vadászat, avagy a mérgező vagy kábító hatású anyaggal történő halászat.

A jogalkotó súlyosabban rendeli büntetni azt a bűncselekményt, amely az állatnak

különös szenvedést okoz.26 Különös szenvedésként értékelendő az átlagosat lényegesen

meghaladó, rendkívüli brutalitással véghezvitt, illetve az állatnak az átlagosnál lényegesen

nagyobb szenvedést okozó cselekmény. Így pl. ha a bántalmazás hosszantartó, elhúzódó,

illetve ha az elkövetéskor az állat szenvedése láthatóan rendkívüli mértékű27.

Ezen túlmenően az Ávt. deklarálja az állatviadalok tilalmát. „Az első állatviadalt Kr. e.

2. század első felében tartották meg amikor állítólag 63 afrikai elefánt, 40 medve, továbbá

elefántok, szarvasok, vadkanok, bikák törtek egymásra és agyontépték egymást.”28

Az állatviadalok, azok közül is elsősorban a kutyaviadalok és a harci kakasviadalok

napjainkban is gyakoriak. Jellemzőjük, hogy ezen események helyszínét és időpontját a

szervezők nem hozzák nagy nyilvánosságra, a fogadások során hatalmas pénzek forognak és

az állatok között ténylegesen élet-halál küzdelem folyik. A kutyaviadalokon résztvevő

állatokat durva, az állatkínzás Btk.-beli különös részi tényállását kimerítő módokon,

magatartásokkal képezik. A kutyának ugyanis nem tartozik a természetes ösztönei közé az,

hogy egy másik kutyára rátámadjon és szétmarcangolja azt.

Ennek a magatartásnak az előidézése csakis az ember céltudatos tevékenységének az

eredménye lehet. Egyrészt az által, hogy a tenyésztés során a legagresszívebb egyedeket

kiválogatja, másrészt azáltal, hogy ezen egyedeket olyan viselkedésre képzi, hogy azok

kutyaviadalra alkalmazhatóvá váljanak. Ez esetben a kutyát már nem nevezhetjük az ember

társának.29 Ha adott esetben még sikerül is egy rendkívül agresszív ebet a gazdájától

elkobozni, valószínűsíthető, hogy ez az állat nem lesz örökbe adható, átnevelése a legtöbb

esetben sikertelen.

„A kutyaviadal a kutya számára egy élet-halál harc. Az állatnak nincs arról tudomása,

hogy ennek a küzdelemnek bármi más tétje lehetne mint a másik legyőzése. A kutya azt sem

tudhatja, hogy a harcnak vége lesz-e. Ezt akkor sem tudja, amikor a másik az ő torkát harapja

el a fojtóhuroknál nagyobb fájdalmat okozva. A kutya nem számíthat arra, hogy a gazdája

26 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 266/B. § 27 A 2008. évi LXXXIV. törvény indoklása 28 http://mek.niif.hu/03400/03410/html/8937.html 29 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 51. oldal

21

majd nem engedi elpusztulni és az utolsó pillanatban majd megmenti. Ezért aztán semmi sem

akadályozza meg, hogy igazi halálfélelmet is átéljen a rendkívüli fájdalmak mellett.”30

A tilalmak ismertetése előtt meg kell határozni az állatviadal fogalmát, mely nem más

mint „az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy

másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat.”31

A fogalom értelmében tilos:

● állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés,

● állatviadal szervezése, tartása,

● állatviadal céljára területet vagy anyagi eszközt rendelkezésre bocsátani

● állatviadal céljára állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, más személynek átadni,

forgalmazni32.

E tilalom azonban nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állat kiképzésére,

vadászaton való alkalmazására.

E körben hívnám fel a figyelmet arra, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978.

évi IV. törvényben külön tényállást képez a tiltott állatviadal szervezése33. A Btk. bűntetti és

vétségi alakzatban is szankcionálni rendeli e magatartást. Bűntettként rendeli büntetni az

állatviadal szervezését, tartását, fogadás szervezését vagy kötését, illetve vétségként az állat

állatviadal céljára történő tartását, tenyésztését, kiképzését, idomítását, valamint

forgalmazását. A tényállásnak a Btk. 2004. évi X. törvénnyel történt módosítását követően

bármely gerinces állat részvételével tartott állatviadallal kapcsolatos magatartás tilalmazott. A

korábbi jogszabály a bármely gerinces állat helyett csak az eb részvételével tartott állatviadalt

rendelte büntetni. Ezen új szabály mindenféleképpen pozitív jelentőséggel bír, hiszen így már

pl. a harci kakasviadalok is bűncselekménynek minősülnek. Kijelenthető tehát, hogy

állatvédelmet kifejezésre juttató büntetőjogi tényállás született.

30 Lorászkó Gábor c. egyetemi docens, kisállat-gyógyász szakállatorvos, toxikológus, igazságügyi szakértő

(kézirat) 31 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 7. § (1) bekezdés első mondat 32 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 7. § 33 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 266/A. §

22

3. Az egyes álaltok védelmének külön szabályai

3.1. A veszélyes eb tartása és az állatviadalok tilalma

Az Ávt. meghatározza, hogy veszélyes eb a Kormány által rendeletben meghatározott,

az életre és testi épségre természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes eb. A veszélyes

ebbel kapcsolatban az Átv. tilalmakat sorol fel. E tilalmazott megatartások a következők:

● szaporítás, tenyésztés és vétlen szaporulat,

● export-import,

● elidegenítés,

● versenyeztetés,

● őrző-védő feladatokra tartás, képzés és alkalmazás.

Veszélyesnek minősített eb az olyan eb, amelyet az állatvédelmi hatóság embernek

vagy állatnak ingerlése nélkül okozott súlyos sérülés miatt egyedileg veszélyesnek nyilvánított.

A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb kizárólag az állatvédelmi hatóság által

kiadott engedéllyel, a kormányrendeletben meghatározott feltételek fennállása esetén és

módon, egyedi azonosítóval tartható.

A veszélyes és veszélyesnek minősített ebet vadállatnak kell tekinteni. Polgári jogi

szempontból a vadállat tartása szigorúbb felelősséget jelent, mert ezen állatok tartója úgy felel

mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. A Polgári Törvénykönyv ugyanis

előírja, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat köteles az ebből eredő kárt

megtéríteni. Csak akkor mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a kárt fokozott veszéllyel járó

tevékenység körén kívül eső és elháríthatatlan ok idézte elő.34 Ezeket a szabályokat

alkalmazni kell abban az esetben is, ha az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel

okoz kárt másnak a károkozó. Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult

felróható magatartásából származott.

A német szabályozás elsősorban az állattartó felelősségére helyezi a hangsúlyt abban

az esetben, ha az állat támadóan lép fel. Érdekessége, hogy ebből a szempontból nem tesz

különbséget házi állat és vadállat között: ha az állat embernek sérülést, vagy halált okoz,

34 Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan. Novotni Kiadó, Miskolc, 2002. 114. oldal

23

akkor az állat tartója kártérítést köteles fizetni.35

Vannak olyan országok, ahol a kutya tulajdonosoknak felelősség-biztosítást kell

kötniük. Ausztriában, Spanyolországban, Portugáliában és Angliában a veszélyes ebekre

kötelező. A szabályozás szerint olyan állatokra kell kötelező felelősség biztosítást kötni,

amelynél fennáll az esélye annak, hogy a társadalomban veszélyt, illetve kárt okoznak.36

A veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése37 a Büntető

Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény Különös Részében meghatározott tényállás. A

Btk. rendelkezései szerint veszélyes eb a törvényben, törvény felhatalmazása alapján

kormányrendeletben, valamint hatósági határozatban veszélyes ebbé nyilvánított eb.

A jogalkotó megkülönbözteti e bűncselekmény vétségi és bűntetti alakzatát. Vétséget követ el

a veszélyes eb:

● tenyésztője,

● exportálója és importálója,

● versenyeztetője,

● engedély nélküli tartója,

● elidegenítője,

● megszerzője,

● ivartalanítására vonatkozó jogszabályi kötelezettségének megszegője,

● tartására vonatkozó biztonsági előírás megszegője.

Bűntettet követ el, aki a veszélyes ebet őrző-védő feladat végzésére tartja, kiképzi, illetve a

veszélyes ebbel ilyen feladatot végeztet.

Az állatvédelmi hatóság jogosult egyrészt kezelni a veszélyes és veszélyesnek

minősített eb tartására vonatkozó engedélyezési eljárásban az alábbi adatokat:

● az eb tartási helye (település neve, kerület, házszám),

● az eb tartójának neve, lakcíme, születési helye és ideje,

● az ebtartó nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy nem áll cselekvőképességet érintő

gondnokság alatt.

35 Raymond Youngs: English, French and German comparative law. Cavendish Publishing Limited, London,

1998. 255. p.

36 Insurance in the Baltic countries. In: Policy issues in insurance. Ed: Organisation for Economic Co-operation

and Development. No. 7. 204. p.

37 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 266. §

24

Az állatvédelmi hatóság további jogosultságai közé tartozik a veszélyes és veszélyessé

minősített ebekről való nyilvántartás vezetése, mely tartalmazza:

● az eb tartási helyét,

● az ebtartó nevét, lakcímét, születési helyét és idejét,

● az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, névét, mikrochip számát, marmagasságát,

● az eb egyéb egyedi jellemzőit,

● az ivartalanítás időpontját.

Ezen adatokat az eb elpusztulásától, elvesztésétől, tulajdonosváltozásától számított három

évig kell nyilvántartani.

E tekintetben állatvédelmi hatóságként a 334/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet a jegyzőt,

valamint a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központját és területi szervét jelöli ki.

Az Ávt. rendelkezik továbbá az előírt szabályok megszegése esetén alkalmazandó

szankciókról38. Vagyis, ha a veszélyes ebre vonatkozó ebtartás szabályait megszegik és emiatt

az eb embernek vagy állatnak sérülést okoz, az eb életének kioltását rendeli el az állatvédelmi

hatóság.

Ha a veszélyesnek minősített ebre vonatkozó ebtartási szabályokat megszegik és emiatt az

embernek könnyű testi sérülést vagy állatnak kisebb sérülést okoz az eb ivartalanítását,

illetve ha ismételten okoz ilyen jellegű sérüléseket, vagy embernek, illetve állatnak súlyos

sérülést okoz, az eb életének kioltását rendeli el az állatvédelmi hatóság.

További szankcióként szerepel a törvényben az eb életének kötelező kioltása, melyre

akkor kerül sor, ha az ilyen eb tulajdonosa ellen indított büntető- vagy szabálysértési eljárás

során jogerős határozattal az ebet elkobozták.

Személy szerint nem értek egyet ezen szankciók alkalmazásával. Miért az állat életét kell

kioltani az emberi felelőtlenség miatt?! Az állat életének kioltását csak akkor tartom

indokoltnak, ha az állat már olyannyira elvadult, hogy életben tartása állandó veszélyt jelent a

társadalom tagjaira, mert sajnos ilyen is előfordul.

A törvényben írt szankciók meghatározása a jogalkotó részéről kicsit sem tekinthető

állatvédő megoldásnak, sőt. A fent említett esetekben az állat büntetése helyett a gazda

felelősségét kellene szigorúbban értékelni. Az eb életének kioltása helyett az alábbi hátrányos

jogkövetkezményeket javaslom:

- a gazdát a tartás szabályainak megszegése miatt állatvédelmi bírsággal kell súlytani,

ezzel egyidejűleg

38 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/E. §

25

- tőle az ebet ideiglenesen el kell kobozni és ideiglenesen el kell helyezni más, tartásra

alkalmas személynél vagy állatmenhelyen, mindaddig,

- amíg a gazda a hatóság előtt számot nem ad a tartási szabályok alapos ismeretéről és

biztosítja azt.

Amennyiben az állatvédelmi bírságot megfizeti és az előírt szabályok ismeretéről számot

ad, számára az ebet vissza kell adni.

Az ideiglenes elhelyezés időtartama alatt az eb tartásával kapcsolatosan felmerült

költségeket az eb tulajdonosa köteles viselni.

Ha az eb ismételten sérülést okoz, a gazdától végérvényesen el kell kobozni és

örökbeadásra kell sort keríteni, mellyel egyidejűleg a gazdát az eb által okozott sérülés

jellegétől függően meghatározott időre el kell tiltani az ebtartástól.

Más tartásra alkalmas személy az eb tulajdonosának hozzátartozója, amennyiben az ebet

ideiglenesen befogadja. A tartás költségei a tulajdonost terhelik.

Nem tudom elfogadni azt a megoldást, hogy ki kell oltani az eb életét, ha a gazdától

büntető- vagy szabálysértési eljárásban jogerős határozattal elkobozták. Azért mert az adott

ebtartó a tartásra alkalmatlan, az nem jelenti azt, hogy az eb veszélyt jelent az emberekre,

illetve állatokra. Szükségtelen e szankció léte.

4. Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezete, az állatvédelmi bírság

Az állatvédelemmel kapcsolatos állami feladatok ellátásának, valamint az

önkormányzati feladatok támogatásának három állami pénzügyi forrása van: a) a központi költségvetésben állatvédelemre előirányzott pénzösszegek,

b) az állatvédelmi hozzájárulás,

c) az állatvédelmi bírság.

A központi költségvetésben előirányzott összeg függ az állam gazdasági helyzetétől,

hiszen a költségvetésben elsősorban az állami feladatok finanszírozása történik, ami

rendkívül szerteágazó és ezen belül az állatvédelmi feladatok nyilván csak egy csekély

területet jelentenek. A központi költségvetésben az állatvédelemre előirányzott összeg

megállapításánál ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az állatvédelmi

szabályozás korszerűsítése Magyarországnak az Európai Közösséghez tartozás, valamint a

nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítése szempontjából

26

nélkülözhetetlen.39

Az állatvédelmi hozzájárulás az állami finanszírozás második területe. Az Ávt.

értelmében az állatok védelmével kapcsolatos feladatok ellátásához állatvédelmi hozzájárulást

kell fizetni. Az állatvédelmi hozzájárulásra kötelezett termékek körét, a hozzájárulás mértékét,

valamint fizetésének és felhasználásának szabályait külön törvény állapítja meg. Az

állatvédelmi hozzájárulást mint fizetési kötelezettséget az Ávt. ahhoz hasonlóan kívánja

szabályozni, mint ahogy a vadászatról szóló törvény előírja, hogy az elejtett vad

mennyiségéhez és fajtájához igazodó vadvédelmi hozzájárulást köteles fizetni a vadászatra

jogosult. Ez utóbbi fizetési kötelezettség arra szolgál, hogy ellentételezze a vadvédelmet

veszélyeztető magatartást. Az állatvédelmi hozzájárulás esetén más jellegű anyagi

szolgáltatásról van szó.40

Csak olyan termékek előállítóinak, forgalmazóinak állatvédelmi hozzájárulás

fizetésére való kötelezése tekinthető indokoltnak, amelyek veszélyeztetik vagy

veszélyeztethetik egy hatékony állatvédelem megvalósítását.41 Más termékek esetében az

előállító, illetve a forgalmazó állatvédelmi hozzájárulás fizetésére kötelezésének nincs

megfelelő jogalapja, sőt ellentétben áll az állatvédelem céljával.42

Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezetének harmadik forrása az állatvédelmi

bírság, melyet az Ávt. keretjelleggel szabályoz.43 Az, aki tevékenységével vagy

mulasztásával az állatok kíméletére, védelmére vonatkozó jogszabály vagy hatósági

határozat előírását megsérti – magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó –

állatvédelmi bírságot köteles fizetni.44 Ezt az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv szabja ki. A

bírság kiszabására a szervnek a magatartásról történt tudomásszerzéstől számított egy éven

túl nincs lehetősége. Főszabály szerint az elkövetéstől számított öt éven túl nem szabható ki

a bírság. A főszabály alól azonban van kivétel. Mégpedig, ha a magatartás jogszerűtlen

állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik

meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.45

39 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 86. oldal 40 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 87. oldal 41 Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi rendje. KJK. Bp. 2000. 183. oldal 42 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 87. oldal 43 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 87. oldal 44 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 87. oldal 45 Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 43. § (2)-(3) bekezdés

27

Az állatvédelmi bírság mértékét, megállapításának módját, a kiszabására és

felhasználására vonatkozó részletes szabályokat a 244/1998. (XII. 31.) kormányrendelet

állapítja meg. A kormányrendelet szerint, aki tevékenységével, vagy mulasztásával az

állatok védelmére és kíméletére vonatkozó jogszabály rendelkezését, vagy hatósági

határozat előírását megsérti - magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó -

állatvédelmi bírságot köteles fizetni.46 A bírság összege ötezer forintról százötvenezer

forintig terjedhet. A bírságot feladatkörében:

a) a települési, fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője,

b) a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal illetékes területi szerve, valamint

c) a természetvédelmi hatóság szabja ki.47

Állatvédelmi bírság kiszabását állatvédelmi szervezet is kezdeményezheti.48

A kormányrendelet a 4.§ a)-v) pontokban határozza meg, hogy kivel szemben lehet az

állatvédelmi bírságot kiszabni.

A bírság az azt kiszabó szerv bevételét képezi, amelyet kizárólag az állatvédelemmel

kapcsolatos kiadási többletének fedezeteként lehet felhasználni. Az állatvédelmi bírságból

befolyt összeget elkülönítetten és ellenőrizhetően kell kezelni.49

Egyetértek Zoltán Ödönnel abban, hogy a kormányrendeletnek a bárki által könnyen

elérhető rendőrséget is fel kellene jogosítania az állatvédelmi bírság kiszabására.50

A bírság megfizetése nem mentesít más jogkövetkezmények alól. A bírságtól

függetlenül indítható indokolt esetben pl. büntető vagy polgári peres eljárás.51

46 Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 218. oldal 47 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról 3. § (1) bekezdés 48 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról 3. § (2) bekezdés 49 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról 5. § 50 Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 218. oldal 51 Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 218. oldal

28

5. Állatvédelemi hatóságok az Ávt. veszélyes ebekkel kapcsolatos

rendelkezéseinek tekintetében

5.1. A jegyző

A települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok

nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről az Ávt. mellett a 245/1998.

(XII. 31.) Kormányrendelet rendelkezik. A szakirodalomban is elterjedt az a felfogás, mely

szerint „az önkormányzatoknál működő környezetvédelmi hatóság valójában a jegyző”.52

A jegyző az állattartót az állat megfelelő és biztonságos elhelyezése, valamint

szökésének megakadályozása érdekében meghatározott építési munka elvégzésére

kötelezheti.

Ha a jegyző az állat kíméletére, az állatkínzás tilalmára vonatkozó rendelkezések

megsértését észleli, illetve ezek megsértése miatt hozzá bejelentés érkezik, köteles

haladéktalanul eljárni, illetve az illetékes hatóság intézkedését kezdeményezheti.

A jegyző az állatvédelmi és az állattartási szabályok megsértése esetén

meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére avagy abbahagyására kötelezheti az

állattartót.

A jegyzőt megilleti az állatvédelmi bírság kiszabásának joga, valamint indokolt

esetben kezdeményezheti az állat életének kioltását is.

A jegyző határozatát, ha az természetvédelmi oltalom alatt álló állatot érint, köteles

közölni a természetvédelmi hatósággal is.

A jegyző köteles nyilvántartást vezetni az önkormányzat illetékességi területén tartott

veszélyes állatokról. A nyilvántartásnak a következő adatokat kell tartalmaznia:

● az állat tulajdonosának és tartójának nevét, címét,

● az állat azonosítását szolgáló adatokat és az állat tartási helyének adatait,

● az állat faját, fajtáját, esetleges egyedi azonosításra szolgáló adatait,

● az állattartás kezdetének és megszűnésének időpontját,

52 Miklós László: A környezeti jog és igazgatás új törekvései. In: A magyar jogrendszer átalakulása

1985/1990-2005. II. kötet, (szerk.: Jakab András – Takács Péter) Gondolat – ELTE ÁJK, Budapest, 2007.

874. oldal

29

● az állattartásra vonatkozó hatósági határozatok számát, kibocsátójának megnevezését,

továbbá

● a veszélyes állat országba való behozatala esetén az állat származási (előző tartásának)

helyét.

A veszélyes ebekkel kapcsolatos feladatokba Angliában közreműködnek a helyi

hatóságok is, de eltérően a hazai szabályozástól nem rendelkeznek jogalkotói hatáskörrel.

Feladatuk úgynevezett „dog warden service” (eb igazgatási szolgáltatás) működtetése. Ezek a

„szolgáltató irodák” hatósági és nem hatósági hatáskörrel egyaránt rendelkeznek.53

5.2. Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központja és területi szervei

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (továbbiakban: MgSzH) a vidékfejlesztési

miniszter irányítása alatt álló központi hivatal, székhelye Budapest. A hivatalt az elnök vezeti.

A hivatal feladatát központja és területi szervei útján látja el. Az MgSzH központja és területi

szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A 19 megyei mezőgazdasági

szakigazgatási hivatal élén főigazgató áll.

Az MgSzH központ az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH

területi szerveinek illetékességi területe pedig - amennyiben jogszabály másként nem

rendelkezik - a nevében megjelölt közigazgatási területre terjed ki.

Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó

közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a központ jár el. A

központ közigazgatási hatósági ügyben országos illetékességgel jár el. Döntése ellen

közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs.

A Ket. rendelkezései alapján ugyanakkor a hatósági döntés bírósági felülvizsgálata

kezdeményezhető, a Ket. ugyanis „a bírósági felülvizsgálatot teljes körűvé tette a

közigazgatási határozatok körében”.54

53 Henry Hurrel Clay – W. H. Basset: Clay’ s handbook of environmental health. E and FN Spon, London,

(Eighteenth edition) 1999. 244. p. 54 Szalai Éva: A jogorvoslathoz való jog érvényesülésének néhány problémája a közigazgatási jogban. In:

Ünnepi kötet Sári János egyetemi tanár 70. születésnapja tiszteletére. (szerk: Dezső Márta – Kukorelli

István) Rejtjel Kiadó, Budapest, 2008. 342. oldal

30

Az MgSzH alapfeladatai keretében ellátja

a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, a genetikai anyagok megőrzésével;

a növényfajták állami elismerésével, a növényi szaporítóanyagok minősítésével;

a vegetatív szaporítóanyagok és vetőmagok növény-egészségügyi ellenőrzésével;

a borgazdálkodással, a borellenőrzéssel, borminősítéssel;

a vadgazdálkodással és halászattal;

az erdőgazdálkodással és az erdővagyon védelmével, az elsődleges faipari termeléssel;

valamint az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokkal;

a mezőgazdasági termékforgalommal;

az agrár-környezetvédelemmel, a növényvédelemmel, a talajvédelemmel;

a zöldség–gyümölcs minőségellenőrzéssel, a növényvédő szerek és termésnövelő

anyagok engedélyezésével;

az állategészségüggyel, az állatvédelemmel;

a takarmánybiztonsággal, takarmányhigiéniával, takarmányminőséggel;

az élelmiszer-higiéniával, -biztonsággal, -minőséggel;

az állatgyógyászati termékekkel;

a vágóállatok vágás utáni minősítésével;

a mezőgazdasági célú vízgazdálkodással; továbbá

az agrárpiaci rendtartás működésének szervezésével és ellenőrzésével kapcsolatban

külön jogszabályban hatáskörébe utalt hatósági és mezőgazdasági szakigazgatási

feladatokat, valamint a külön jogszabály szerinti földügyi igazgatási és hatósági

feladatokat.

Az MgSzH továbbá

ellátja a miniszter által meghatározott, alaptevékenységéhez tartozó kutatási,

fejlesztési, laboratóriumi, vizsgálati, tanácsadási, szakértői tervezési és egyéb

feladatokat;

közreműködik a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek végrehajtásában;

szakmai Oktatási Tervet készít, és szervezi a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési

Minisztérium által jóváhagyott terv végrehajtását;

szakkönyvtárat működtet, könyvtári kölcsönzést végez.55

55 Forrás: http://www.mgszh.gov.hu/a_hivatalrol/bemutatkozas

31

IV. fejezet: A veszélyes és veszélyesnek minősített

eb tartása és a tartás engedélyezésének szabályai

"...egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

/Antoine De Saint-Exupéry/

32

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének

szabályairól a 35/1997. (II. 26.) kormányrendelet (továbbiakban: rendelet) rendelkezik. A

rendelet hatálya56 egyrészt a veszélyes eb és a veszélyesnek minősített eb tartására, továbbá

az eb tulajdonosára, illetve az eb felügyeletét ellátó természetes személyekre terjed ki. A

jogszabály veszélyes ebnek minősíti a pit bull terriert és annak keverékeit. A pit bull terrier

jellegű ebek általános jellemzőit a rendelet 1. számú mellékletében találjuk.

Angliában 1991-ben törvényi szinten került szabályozásra a veszélyes ebek kérdése. A

törvény a magyar szabályozáshoz hasonlóan határozta meg a veszélyes ebek körét. Eszerint

veszélyes eb a „pit bull terrier” és a „Japanese Tosa” (Magyarországon: tosa inu) továbbá

bármely más kutya, amelyet miniszteri rendelet annak nyilvánít, azon az alapon, hogy

küzdelem céljából tenyésztik.57

E fejezet elején tartom fontosnak rögzíteni, hogy a rendelet nem tartalmaz utaló

szabályt arra vonatkozóan, hogy a veszélyes és veszélyessé minősített ebekkel kapcsolatos

ügyekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.

évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) az irányadó norma. Bár nem kötelező, hogy a rendelet

tartalmazzon utaló szabályt, de én mindenképpen javaslom a beiktatást, hiszen egyértelműbbé

teszi, hogy melyek az általános eljárási szabályok.

A veszélyes és veszélyesnek minősített ebek tartásával, a tartás engedélyezésével

kapcsolatos ügyek – véleményem szerint - közigazgatási hatósági ügynek minősülnek,

ugyanis a Ket. rögzíti, hogy közigazgatási hatósági ügy:

● minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy

kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást

vezet vagy hatósági ellenőrzést végez,

● a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való

törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését

vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti.58

56 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló

35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 1. § 57 Christian Bouscaren – Rosalind Greenstein – Alexandre Cordahi: les bases du droit anglais: textes,

vocabulaire et exercises. Ophrys, Paris, 1993. 323. p. 58 A hatósági ügy tudományos megközelítéséről lásd részletesen Patyi András: A hatósági eljárási jogviszony

fogalma és tárgya: a hatósági ügy a Ket. szerint. In: Közigazgatási jog II. (szerk: Patyi András) Dialog –

Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007. 55-56. oldal

33

1. Veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásának engedélyezése

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásának engedélyezésére az eb tartási

helye szerint illetékes jegyző hatáskörébe tartozik. Az engedély kiadását az eb tulajdonosa

vagy az eb felügyeletét ellátó személy a tulajdonossal együtt kérheti. A rendelet meghatározza

a kérelem kötelező tartalmi elemeit59, melyek a következők:

● az eb tartási helye,

● a tartási helyének leírását,

● az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, nevét, mikrochip számát és marmagasságát,

● az ebtartó nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét,

● az ebtartó arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy nem áll cselekvőképességét érintő

gondnokság alatt.60

A kérelemhez csatolni kell az ebtartó erkölcsi bizonyítványát, amely egy hónapnál

nem lehet régebbi, a veszélyes eb ivartalanítását, illetve a veszélyesnek minősített eb egyedi

azonosítóval való ellátását igazoló dokumentumot, a tulajdonostársak hozzájáruló

nyilatkozatát, amennyiben a lakás közös tulajdonban van, valamint a többlakásos házban vagy

egy lépcsőházban lakók nevét, címét, a tartáshoz történő hozzájárulását.

Az engedély a kiállítástól számított egy évig érvényes, melybe kérelemre be kell

jegyezni az eb felügyeletét ellátó személyt. Ez azt jelenti, hogy az engedély egy

meghatározott időtartamra szóló hatósági döntés.61

Az ilyen ebek tartása engedélyezésére, illetve az engedély meghosszabbítására

irányuló eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

Az engedélyezésre irányuló eljárás és a tartás engedélyezésére irányuló fellebbezési

eljárás díja egyaránt 25 000 Ft, a meghosszabbításra irányuló eljárás és a meghosszabbításra

irányuló fellebbezési eljárás díja pedig 20 000 Ft. A díjat a tulajdonos a tartás helye szerint

59 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló

35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés 60 A rendelet a Ket. szabályaihoz képest kiegészítő jellegű, mivel több kötelező tartalmi elemet is felsorol,

amelyekről a Ket. nem rendelkezik. A kérelem általános szabályairől: Kilényi Géza: Az elsőfokú eljárás. In:

A közigazgatási eljárási törvény kommentárja. Complex Kiadó, Budapest, 2009. 176. oldal 61 A közigazgatási döntésekről ír részletesen Ivancsics Imre: Döntések a közigazgatási hatósági eljárásban. In:

Formatori Iuris Publici. Ünnepi kötet Kilényi Géza professzor hetvenedik születésnapjára. Szent István

Társulat, Budapest, 2006. 195-206. oldal

34

illetékes önkormányzat költségvetési elszámolási számlájára az eljárás kezdeményezésekor

köteles befizetni és a díj befizetését igazolni. A díj az ügyben eljáró első és másodfokú

hatóságot illeti meg.62

A veszélyes ebek vonatkozásában nem értek egyet az előírt díjfizetési kötelezettséggel,

mert álláspontom szerint nem létezik veszélyes eb. A jogalkotónak nem lenne szabad egy

fajtát a negatív történelmi háttere és típusjegyei alapján kategorizálni, hiszen a fajtán belül

minden egyed más és más egyéniség.

Az engedély csak annak a természetes személynek adható ki, aki:

● 18. életévét betöltötte,

● nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság alatt,

● nem ítéleték el szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt, vagy ha igen,

már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól,

● biztosítja az eb biztonságos tartásának feltételeit.

Biztonságos a tartás, ha az eb tartása helyén az eb elzárása a házon belül vagy zárt

ketrecben, illetőleg kennelben történik, amely megakadályozza elsősorban a gyermekek, de

bármely más illetéktelen személy bejutását, és alkalmas arra, hogy meggátolja az eb kijutását,

illetve felügyelet nélküli közterületre kerülését. A ketrecnek, kennelnek tetővel kell

rendelkezni, és védelmet kell nyújtania az eb számára az időjárás ellen.63

A biztonságos tartás szabályaival teljes mértékben egyetértek. Míg az első mondatban

írtak az ember érdekét szolgálják elsődlegesen, addig a második mondatban foglaltak az eb

érdekeit rögzítik.

A biztonságos tartás szabályai körében tartom indokoltnak bemutatni a kedvtelésből

tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet

(továbbiakban: kormányrendelet) ebtartással kapcsolatos rendelkezéseit.

Ezen szabályok megszületésével az állatvédelem hazai szabályozásának területén

újabb jelentős előrelépés történt. Elmondható, hogy teljes mértékben az állatok érdekeit

kifejező szabályok születtek.

Először is tisztázni kell a kedvtelésből tartott állat fogalmát. Kedvtelésből tartott állat

a rendszertani besorolásától függetlenül minden olyan állat, amelyet nem kizárólag

62 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartása engedélyezésének díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) BM

rendelet 63 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997.

(II. 26.) Korm. rendelet 17. § a)

35

tudományos kutatás, állati eredetű termék előállítása, igavonás, teherhordás,

természetvédelem, géntartalék- védelem és - eb és macska kivételével - közcélú bemutatás

céljából tartanak, tenyésztenek, forgalmaznak, továbbá az az állat, amelyet más kedvtelésből

tartott állat táplálása céljából tartanak és szaporítanak, valamint a nem gazdasági céllal

tartott haszonállat, és a vadászatra használt állat.

A kormányrendelet rögzíti, hogy:

● az állat tartásának lehetővé kell tennie az állat természetes viselkedését, ugyanakkor a

környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül nem

zavarhatja,

● a kedvtelésből tartott állatot és az állat tartási helyét az állattartónak naponta legalább egy

alkalommal ellenőrizni kell,

● az állat tartási helyén a környezeti viszonyoknak meg kell felelnie az állat

szükségleteinek, mely környezeti viszonyok megfelelőségéről az állattartónak kell

gondoskodnia,

● nem szabad állatot állandó fényben vagy állandó sötétségben, valamint állandó zajban

tartani,

● az állat tartási helyének alkalmasnak kell lennie arra, hogy az állat fajára jellemző mozgási

igényét ki tudja elégíteni: eb esetében a mozgási igény az állat mozgatása útján is

kielégíthető, azonban esetükben is törekedni kell az olyan tartási módra, amely lehetővé

teszi az állat kedve szerinti mozgását,

● tilos ebet tartósan 10 m2 -nél kisebb területen, illetve tartósan 4 m-nél rövidebb eszközzel

kikötve tartani,

● ebek csoportos tartása esetén számukra egyedenként legalább 6 m2 akadálytalanul

használható területet kell biztosítani (nem minősül csoportos tartásnak a szuka együtt tartása

a kölykeivel, azok hathetes koráig),

● amennyiben ebet futólánccal - vagy ahhoz hasonló elven működő szerkezettel – kikötve

tartanak, a feszített és futó részek hosszának összege nem lehet kevesebb 5 m-nél, valamint

a futó rész nem lehet rövidebb 3 m-nél,

● a csoportosan tartott állatok esetében a tartási helyet úgy kell kialakítani, hogy mindegyik

egyed versengés és agresszió nélkül egy időben hozzáférjen az etető-, itató-, fürdő-, pihenő-,

illetve búvóhelyhez,

36

● ebet állandó jelleggel kikötve tartani tilos: az ebek kikötéséhez, illetve vezetéséhez

használt eszközöknek az állatra történő rögzítésére kizárólag nyakörv vagy hám használható

oly módon, hogy az az állat egészségét ne veszélyeztesse,

● az állatokat úgy kell tartani, hogy ne veszélyeztethessék más állatok - kivéve a ragadozó

állatok táplálására szánt élő egyedek -, illetve az ember biztonságát,

● különböző fajhoz tartozó állatok csak akkor tarthatók együtt, ha az állatok egymás testi

épségét nem veszélyeztetik, az együtt-tartás idegi megterhelést egyik fajhoz tartozó egyed

számára sem okoz, továbbá ha minden egyed rendelkezik olyan tartózkodási hellyel, ahol

zavarás nélkül nyugalomban táplálkozhat és pihenhet,

● agresszív viselkedésű állatokat tilos más állatokkal együtt tartani,

● a kedvtelésből tartott állatokkal kíméletesen kell bánni, azoknak szükségtelenül fájdalmat,

szenvedést, illetve félelmet okozni nem szabad,

● a kedvtelésből tartott állat tartója köteles az állat életfeltételeinek kialakítása és a tartása

során

a) az adott faj viselkedési és szociális igényeit is figyelembe venni,

b) az állatot a fajának (fajtájának), korának, fiziológiai állapotának és tartási céljának

(használatának) megfelelően olyan takarmánnyal ellátni, amely annak jólétét szolgálja,

● a kedvtelésből tartott állat tartójának meg kell akadályozni azon állatok szaporodását,

amelyeken olyan küllemi, illetve viselkedésbeli hibák fordulnak elő, melyek szenvedést

okoznának az utódaiknak, vagy káros egészségügyi hatással lennének rájuk nézve,

● belterület közterületén - kivéve az ebek futtatására kijelölt területet - ebet csak pórázon

lehet vezetni,

● közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken

tartására képes,

● közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem

embert harapásával ne veszélyeztethessen,

● szájkosarat használni, ha külön jogszabály a szájkosár használatát nem írja elő - kizárólag

az egyed jellemzően agresszív magatartásának ismerete esetén kell.

A veszélyes és veszélyesnek minősített ebek tartásával kapcsolatban kibocsátott

engedélyt vissza kell vonni, ha:

● a kérelmező az engedély kiadását követően cselekvőképességet érintő gondnokság alá

kerül,

● a kérelmező szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt elítélték és még

nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól,

37

● a kérelmező az eb biztonságos tartási feltételeit nem biztosítja,

● az engedéllyel rendelkező kötelezettségeit megszegi,

● az eb tartási helye véglegesen megváltozik,

● más tulajdonába kerül a veszélyesnek minősített eb.

A jegyző feladatai:

● az engedély kiadása előtt helyszíni szemlét tart, amelyen meghívása esetén részt vesz a

hatósági állatorvos és a rendőrség megbízottja,

● szükség esetén tenyésztési és más szakértő bevonásával vizsgálja az engedély

kiadásának előfeltételeit,

● az ebtartás engedélyezéséről határozatot hoz és a határozat jogerőre emelkedése után

kiállítja az engedélyt.

Végül, de nem utolsó sorban a rendelet az ebtartó kötelezettségévé teszi a tartási

körülmények ellenőrzésének elősegítését és tűrését.

2. A veszélyes eb ivartalanítása

Az ivartalanítás fogalmát a rendelet az értelmező rendelkezések között határozza meg.

Az ivartalanítás nem más mint hímivarú ebeknél a herék, nőivarúaknál a petefészkek

eltávolítása.64

A veszélyes és veszélyessé minősített eb ivartalanítása a tulajdonos kötelezettsége,

írásban kell kérnie az állatorvostól.

A veszélyes ebek ivartalanítását csak magángyakorlatra jogosult, működési

engedéllyel rendelkező állatorvos végezheti el.

Az ivartalanításra akár a tulajdonos kérésére, akár államigazgatási határozat alapján

sor kerülhet.

Az ivartalanítás megtörténtét a műtétet végző állatorvos köteles meghatározott

formanyomtatványon igazolni és hét munkanapon belül az illetékes állomásnak jelenteni. A

jelentésben közölni kell a tulajdonos és az eb adatait.65

64 Az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi azonosításának

díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) FM rendelet 17. § b) 65 Az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi azonosításának

díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) FM rendelet 3-4. §

38

3. A veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartására szolgáló eszközök és

előírások

3.1. A biléta

A veszélyes és a veszélyessé minősített eb nyakörvén jó látható bilétát kell elhelyezni.

A biléta beszerzésének költségei az eb tulajdonosát terhelik. A biléta egy piros szegélyű fehér

korong, amelynek legalább öt cm átmérőjűnek kell lennie és tartalmaznia kell:

● egyik oldalán a tulajdonos nevét, lakcímét,

● másik oldalán az eb azonosító számát és „Veszélyes!” fekete színű feliratot.66

3.2. A kennel

A veszélyes és veszélyesnek minősített ebeket kennelben kell tartani. A kennel az eb

tartására szolgáló zárt, bekerített vagy elkerített hely, melynek rendeltetése, hogy

megakadályozza az ebnek közterületre történő, felügyelet nélküli kijutását, valamint azt, hogy

az eb embernek vagy állatnak sérülést okozzon.67

3.3. „Vigyázat! Veszélyes eb!”

Az alcímben szereplő figyelmeztetést tartalmazó táblát a veszélyes és a veszélyessé

minősített eb tartására szolgáló ingatlan be-, illetve kijáratain kell elhelyezni. A szöveg

mellett támadó ebet ábrázoló grafikát kell feltüntetni. A táblát jól látható helyen, megfelelő

módon kell elhelyezni.

66 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló

35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés 67 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló

35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdés

39

3.4. Fém szájkosár, kibújást akadályozó fojtó nyakörv, legfeljebb két méter

„hosszú”, nem kihúzható póráz és a tartásra jogosult felügyelete

A veszélyes és veszélyesnek minősített ebet közterületen vezetni, tömegközlekedési

eszközön szállítani csak a felsorolt eszközök együttes meglétével lehet, azonban a fuvarozási

szabályok szigorúbb követelményeket is megállapíthatnak. A rendelet tiltja, hogy az ebet a

pórázról elengedjük, valamint azt is, hogy a szájkosarat levegyük róla.68

Véleményem szerint e rendelkezések túl szigorúak. A kibújást akadályozó fojtó

nyakörv használatával azért nem értek egyet, mert a felelős állattartó gondoskodik arról, hogy

a kedvence ne tudjon kibújni a nyakörvből, hisz ez azzal a veszéllyel járna, hogy az eb

elszökik, elkóborol. Márpedig az ebtartónak épp ennek az ellenkezője a célja. Az általánosan

elterjedt nyakörvek is képesek elérni a kitűzött célt.

A két méternél nem hosszabb, nem kihúzható póráz sem szükségszerű eszköz, hiszen

egy több órás közterületen való tartózkodás esetén az állat mozgását jelentős mértékben

korlátozza, ami hatására a kutya akár nyugtalanná, ingerültté válhat.

A rendeletben rögzített „a harapás lehetőségét megakadályozó, biztonságos fém

szájkosár” rendelkezést a fém szó használata miatt vitatnám. Nem tartom indokoltnak, hiszen

számos féle-fajta (pl. bőr) szájkosár áll az ebtartók rendelkezésére, melyek szintén

biztonságosak és alkalmasak a harapás lehetőségét megakadályozni. Környezetemben vannak

olyan kutyák, amelyek a bőr szájkosarat különösebb problémák nélkül elviselik, míg a

fémszájkosár használata esetén problémássá válnak.

Ezek a problémák a veszélyes és veszélyesnek minősített ebeknél is előfordulhatnak.

Esetükben sem szükséges kizárni a bőr szájkosarak alkalmazását, hiszen egy nyugodt kutya

könnyebben kezelhető.

3.5. Egyéb előírások

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb felügyelete még ideiglenesen sem ruházható

át a tartási engedélyben meg nem jelölt személyre.

68 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló

35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdés

40

Az ebek elhullását, elveszését, valamint a biztonságos tartás feltételeinek hiánya

esetén a tulajdonos megváltozását huszonnégy órán belül vagy ha az adott nap munkaszüneti

nap, akkor a következő munkanapon jelenteni kell a jegyzőnek.

A rendelet a veszélyes vagy veszélyesnek minősített eb találójának, illetve

befogójának bejelentési és átadási kötelezettséget ír elő. Mégpedig, aki ilyen ebet talált vagy

befogott huszonnégy órán belül köteles ezt a jegyzőnek bejelenteni és az ebet a hatóság

képviselőjének átadni.

A kóbor veszélyes vagy veszélyessé minősített ebet a lehető legrövidebb időn belül be

kell fogni és meg kell kísérelni a tulajdonos értesítését. Ha az állat tulajdonosa a felmerült

(befogás, őrzés, megfigyelés) költségeket megtéríti, az ebet részére vissza kell adni. Ha az

értesítés eredménytelen, vagy a tulajdonos a költségek megfizetést elmulasztotta, az ebet ki

kell irtani. A kiirtást tizennégy napos hatósági állatorvosi megfigyelés előzi meg.

E rendelkezéssel kapcsolatban megjegyezném, hogy a kiirtás csak a legvégső

megoldás lehet, az állat szocializálására, családba adására is sort kellene keríteni.

4. Elkobzott veszélyes vagy veszélyessé minősített eb elhelyezése, megfigyelése

A szabálysértési vagy büntetőeljárás során elkobzott, lefoglalt, továbbá a leadott,

befogadott veszélyes vagy veszélyessé minősített ebet állategészségügyi telepen tizennégy

napos állategészségügyi megfigyelés alatt kell tartani.

A jogerős határozattal elkobzott eb kiirtását a tizennégy napos állategészségügyi

megfigyelés elteltével az állategészségügyi hatóság által kijelölt állatorvos hajtja végre.

Az eb állategészségügyi megfigyelésével, lefoglalásával, elkobzásával és kiirtásával

járó költségeket az eb tulajdonosa köteles megfizetni és nem tarthat igényt kártalanításra.

5. Veszélyessé minősített ebekkel kapcsolatos rendelkezések

Az eb veszélyessé minősítésére irányuló eljárás hivatalból vagy kérelemre indul. Az

eljárás során fokozott gondossággal kell vizsgálni az eb által okozott súlyos sérülés

bekövetkezésének körülményeit, különösen a sértett magatartását. A veszélyessé minősített eb

tulajdonjogának átruházását huszonnégy órán belül vagy ha az átruházás napja munkaszüneti

41

nap, akkor a következő munkanapon kell bejelenteni a jegyzőnél.69

E szabályokat a rendelet rögzíti. Itt fontosnak tartom tisztázni az ügyfél fogalmát. A

Ket. szabályai szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel

nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági

ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Az ügyfél

jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő

szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. A Ket. szabályait alkalmazva tehát ügyfél lehet

a tulajdonos, az akit, illetve akinek állatát az eb megtámadta.

A veszélyessé minősítésre irányuló eljárás során hozott határozat ellen a Ket.

rendelkezései szerint jogorvoslatnak van helye. A jogorvoslat célja, hogy az ügyfél

szempontjából megfelelő döntés szülessen. A jogorvoslati eljárás kérelemre indul. Az igénybe

vehető jogorvoslatok: a fellebbezés, a bírósági felülvizsgálat és az újrafelvételi eljárás.

Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. Fontos rögzíteni, hogy a

fellebbezés nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre

tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja. Fellebbezés során lehet jogszabálysértésre,

ténybeli kérdésre, új tényekre, új bizonyítékokra hivatkozni. A fellebbezést a döntés

közlésétől számított tíz munkanapon belül lehet benyújtani a jegyzőhöz, aki azt az ügy összes

iratával együtt a fellebbezési határidő leteltétől számított öt munkanapon belül felterjeszti a

megyei közigazgatási hivatalhoz. A másodfokú hatóság a döntést helybenhagyja,

megváltoztatja vagy megsemmisíti, és új eljárásra utasítja a jegyzőt.

Bírósági felülvizsgálattal az ügyfél és az élhet, akire nézve a döntés rendelkezést

tartalmaz. A határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani a jegyzőhöz

jogszabálysértés esetén. Minden esetben a megyei bíróság jár el, mely a döntést helyben

hagyhatja, hatályon kívül helyezheti és új eljárásra utasíthat.

Újrafelvételi eljárással az ügyfél, jogerős határozattal szemben élhet. Alapja olyan új

tény vagy bizonyíték, amely az eljárásban elbírálásra nem került, de az alapeljárás lefolytatásának

idejében már megvolt. Várhatóan ennek ismeretében az ügyfélre nézve pozitív döntés fog születni. A

tények illetve bizonyítékok létéről való tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül, de

maximum a jogerőre emelkedéstől számított hat hónapon belül kell a jegyzőhöz benyújtani, aki a

döntést visszavonhatja, és ha szükséges új eljárást folytat le, illetve a döntést módosíthatja. Az ügyfél

különös méltánylást érdemlő érdekének esetében három éven belül kell benyújtani (jogvesztő

69 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló

35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 11-12. §

42

határidő). Fontos kiemelni, hogy ha a hatóság az újrafelvételi kérelemnek helyt ad, az ügyfelet olyan

eljárásjogi helyzetbe kell hozni, mint amilyenben akkor lenne, ha már a korábbi határozat

meghozatalakor ismerte volna az újrafelvételi eljárás alapjául szolgáló tényt, adatot vagy bizonyítékot.

Angliában az állatvédők és a közvélemény nyomására 1997-ben enyhítettek a törvény

szigorán. Ez elsősorban a veszélyessé minősítési eljárást – azon belül is a jogorvoslati

szakaszt – érintette. A módosítás értelmében a veszélyessé minősítő határozat elleni bírósági

felülvizsgálatnak ebben az ügyfajtában a végrehajtásra halasztó hatálya lett, legalábbis abban

az értelemben, hogy a bíróság döntéséig nem lehet az ebet elpusztítani.70 A hazai

szabályozásban ilyen nincs, mert a bírósági felülvizsgálatnak a Ket. szerint a végrehajtásra

nincs halasztó hatálya, de arra van lehetőség, hogy az ügyfél a végrehajtás felfüggesztését

kérje a bíróságtól. Ilyen esetben a végrehajtás felfüggesztése a bíróság mérlegelésén múlik.

Ebből a szempontból véleményem szerint az angol szabályozás garanciálisabb jellegű, jobban

figyelembe veszi az eb érdekét, ha ugyanis a jogorvoslati eljárás folyamán az ebet

elpusztítják, akkor legfeljebb a tulajdonos kaphat elvileg kártalanítást, de a kutya helyzetét

tekintve az eljárás eredménye visszafordíthatatlan.

6. A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítása és

nyilvántartása

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítására a mikrochip szolgál,

melyet minden állat esetében a nyak bal oldalán, a bőr alá kell elhelyezni.

Az ilyen ebek egyedi azonosítását kizárólag az MgSzH területi szerve által kijelölt

állatorvosok végezhetik.

Minden állatorvosnak biztosítani kell mikrochipet és behelyező készüléket. A

mikrochip leolvasására alkalmas készülékkel kell ellátni:

● az eb tartási helye szerint illetékes állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásokat,

● a kerületi főállatorvosokat és

● az állategészségügyi határállomásokat.

Az MgSzH területi szerve és a jegyző nyilvántartást vezet a veszélyes és veszélyessé

minősített ebekről. Az ilyen ebek számítógépes nyilvántartása az MgSZH központjában

70 Henry Hurrel Clay – W. H. Basset: Clay’ s handbook of environmental health. E and FN Spon, London,

(Eighteenth edition) 1999. 244. p.

43

történik. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

● a tulajdonos adatait (név, születési hely és idő, anyja neve, lakcíme),

● az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, nevét,

● a mikrochip adatait,

● az eb egyedi jellemzőit (leírása, tartási helye),

● az ivartalanítás időpontját,

● a nyilvántartásba vétel időpontját.71

Az adatokat az eb elhullásától, elvesztésétől számított három évig kell megőrizni.

A jegyző az ebtulajdonos és az eb adatainak kezelésére jogosult. Az ebek egyedi

azonosításának díja egyedenként 6 000 Ft, amely ÁFA-t nem tartalmaz. A díj az állomás

bevételét képezi, melyet az eljáró állatorvos a tárgyhót követő hónap ötödik napjáig köteles az

állomás számlájára befizetni. Az állatorvos az egyedi azonosításról igazolást állít ki az

ebtartónak, melynek másolatát köteles megküldeni az állomásnak hét munkanapon belül.72

7. Ellenőrzés

A tartási feltételek megtartásának ellenőrzésére:

● a jegyző és meghívása esetén a hatósági állatorvos, a rendőrség megbízottja, valamint

szükség esetén tenyésztési és más szakértő a tartás helyén évente legalább egyszer,

● közterületen a jegyző és a rendőrség jogosult/köteles.

Ha a jegyző elrendeli a hatósági állatorvos végez ellenőrzést az eb tartási helyén,

illetve állatorvosi rendelőben, az eb azonosítására és egészségi állapotára (veszettség elleni

oltás is) vonatkozóan.

Az ebtartó köteles bemutatni a tartási engedélyt, amennyiben erre az ellenőrzésre

jogosult felszólítja.

Az állatorvos köteles tájékoztatni - a tulajdonosra és az ebre vonatkozó rendelkezésre

álló adatok közlésével - a jegyzőt, ha tevékenysége során pit bull terrier vagy keveréke

ivartalanításának hiányát észleli.

71 A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló

35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet 14. § (3) bekezdés 72 Az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi azonosításának

díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) FM rendelet 7. §

44

8. A nem törzskönyvezett pit bull terrier jellegű ebek általános jellemzői

A 35/1997. (II. 26.) Kormányrendelet az 1. számú mellékletében fajta-független

jellemzőket fogalmaz meg, amely alapján a fajtához nem sorolt kutyák esetében is

megítélhető, hogy ez a kormányrendelet vonatkozik-e rá vagy sem.

Testalkat Izmos, erőt sugárzó, atletikus, de nem túl sovány, 35-51 cm marmagasság Szőrzet Sima

Fej Szögletes, a testhez viszonyítva viszonylag nagy, nehéz, doboz formájú, az állkapcsok szélesek, a koponya széles, szemek alatti terület feltűnően széles,

erősen fejlett rágóizmos, pofa nem kiugró Orr Erősen fejlett orrnyereg

Szemek Kerekek, mélyen ülők, aránylag kicsik, egymástól távol vannak Fülek Magasan helyezkednek, hegyesek és vágottak, ránctalanok Nyak Erős, izmos, egészen a koponyáig, rövid

Mellső rész

Nehéz, erőteljes, mély, lefelé kúpot formáló íves bordák, széles

Törzs Könnyű far, oldalról négyszögletes, izmos, rövid hát Lábak Mellső lábak egyenesek, erősek, a csípő széles és hosszú, a hátsó lábak

viszonylag hosszúak Farok Mélyen tűzött, vékony, a testhez viszonyítva rövid (vagy csonkolt), kúp

formában, kis pontban végződik

A pit bull terrierről mint önálló fajtáról fajtaleírást még a legkomolyabb kutyás

könyvekben sem találhatunk. Azt pedig, hogy melyik kutya minősíthető pit bull jellegű ebnek

vagy ilyen fajta keveréknek hazánkban nem sok mindenki tudja megállapítani. A

kormányrendelet 1. számú melléklete tesz erre kísérletet, ez a leírás azonban túl általánosra

sikerült.73 Létezik ugyanis egy olyan, a pit bull terriertől csak genetikai vizsgálattal (DNS-

teszt, ami a gyakorlat számára nem érhető el) elkülöníthető fajta, amely nem minősül

veszélyes ebnek, így legálisan, külön engedély nélkül tartható: az Amerikai staffordshire

terrier.74

73 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest, 2002. 62. oldal 74 Lorászkó Gábor c. egyetemi docens, kisállat-gyógyász szakállatorvos, toxikológus, igazságügyi szakértő

(kézirat)

45

V. fejezet: A jelenlegi helyzet előnye, hátrányai és a „de lege ferenda” javaslatok

„Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy

függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.”

/James Herriot/

46

1. A jelenlegi helyzet és előnye

Az Alkotmánybíróság (továbbiakban: AB) a 49/2010. (IV. 22.) AB határozatában

2010. szeptember 30-ával megsemmisítette a veszélyes és veszélyesnek minősített eb

tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Kormányrendelet

(továbbiakban: Korm.r.), mert nincs összhangban az Átv. vonatkozó szabályaival.

Az indítványozó a Korm.r. mellékletének megsemmisítését indítványozta az AB-

nál. „Az indítványozó úgy véli: a problémát az okozza, hogy a pit bull terriert és a

staffordshire terriert a mellékletben lévő felsorolás alapján nem lehet egyértelműen

megkülönböztetni. Az indítványhoz csatolt szakértői véleményekkel igazolta, hogy nincsenek

olyan objektív külső jegyek, amelyek alapján az e fajtához nem értő személyek egyértelműen

meg tudnák különböztetni az amerikai staffordshire terriert és a pitt bull terriert egymástól.

Mind a két fajta lényegében azonos ősöktől származik, ezért a génállományuk jelentős része

azonos. Küllemükben olyan jelentős hasonlóság van, hogy a megkülönböztetésük még néhány

szakember számára is nehézséget jelent. A szakértői álláspontok egységesek abban, hogy a

megkülönböztetésre csak DNS vizsgálat segítségével van lehetőség. Kártérítési vagy

szabálysértési, büntetőjogi felelősség esetén mindez jogbizonytalanságot okoz, ezért a

Korm.r. melléklete alkotmányellenes.”75

Az AB az indítványban megjelölt indokokat nem vizsgálta, mert úgy ítélte meg,

hogy az egész jogszabály alkotmányellenes.

Az AB határozata alapján tehát 2010. szeptember 30-ától nincsenek hazánkban

veszélyes ebek, ugyanis még nem született új szabályozás. Ez a helyzet állatvédelmi

szempontból mindenképpen előnyt jelent, hiszen így már nem beszélhetünk hátrányos

megkülönböztetésről az ebek között. Így az APBT engedély nélkül tartható, gazdáját 2010.

szeptember 30-tól nem terheli az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének kötelezettsége és

nem kell alkalmazni a tartásra szolgáló eszközöket és – meglehetősen szigorú - előírásokat

sem.

Szerintem nem veszélyesebb az egyik fajta kutya a másiknál, mert nem maga a fajta

hordozza magában a veszélyes jegyeket, hanem az egyed. Ebből kifolyólag nem tartom jó

megoldásnak és támogathatónak a fajta alapú besorolást. Mindig az adott egyedet kell

vizsgálni és erre a célra szolgál a veszélyes ebbé minősítési eljárás.

75 49/2010. (IV. 22.) AB határozat (Magyar Közlöny 2010. évi 59. szám, Budapest, 2010. április 19.)

47

2. A jelenlegi helyzet hátránya és annak kiküszöbölése

Azzal, hogy az AB megsemmisítette a veszélyes és veszélyessé minősített ebek

tartásáról és a tartás engedélyezéséről szóló 35/1997. (III.5). Kormányrendeletet, a

jogrendszerben joghézag keletkezett. Az említett kormányrendeletre hivatkoznak magasabb és

alacsonyabb szintű jogszabályok is. Mivel jelenleg nincsenek veszélyes ebek szükséges lenne

az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. évi törvény, a Büntető

Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, a veszélyes és veszélyesnek minősített eb

tartása engedélyezésének díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) BM rendelet, illetve az ebek

veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi

azonosításának díjáról szóló 15/1997. (III. 5) FM rendelet módosítása is, ezeket ugyanis a

jogalkotó nem igazította hozzá a kialakult helyzethez. További problémát okoz, hogy nincs

szabályozva megfelelően a veszélyes ebbé minősítési eljárás, amire álláspontom szerint

szükség lenne. Jelenleg ugyanis, ha egy eb embernek vagy állatnak sérülést okoz és az érintett

személy hatósághoz fordul, a jegyző nem fog tudni hatékonyan, megfelelően, jogszerűen

eljárni. Erre pedig szükség lenne, mert bármennyire is elhivatottak vagyunk az állatvédelem

iránt, be kell látnunk, hogy vannak olyan egyedek, amelyek problémásabbak társaiknál.

Az említett hátrányok megfelelő, az állatok védelmét is szem előtt tartó szabályok

megalkotásával kiküszöbölhetőek. A probléma megoldásaként javaslom egy új, a

veszélyesnek minősített ebek tartásáról és a tartás engedélyezéséről szóló kormányrendelet

megalkotását és a felsorolt törvények és miniszteri rendeletek módosítását.

Az Átv. veszélyesnek minősített ebekkel kapcsolatban alkalmazandó szankciói

tekintetében elengedhetetlennek tartom a módosítást. Ezzel kapcsolatos javaslataim a

dolgozat 23. oldalán olvashatók részletesen.

Az Átv. 49. § (3) bekezdése ad felhatalmazást a Kormánynak arra vonatkozóan, hogy

mely kérdésekben alkothat rendeletet. A felsorolás azonban nem terjed ki az ebek veszélyessé

minősítésével kapcsolatos eljárásra, ezért javaslom, hogy az Átv. 49. § (3) h) pontjában

kerüljön rögzítésre, hogy „felhatalmazást kap a Kormány, hogy a veszélyesnek minősített eb

tartásának és a tartás engedélyezésének szabályait rendeletben állapítsa meg”.

A veszélyesnek minősített ebek tartásáról és tartása engedélyezéséről szóló új

kormányrendeletben fontosnak tartom annak rögzítését, hogy:

- a Kormány az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. §

(3) h) pontjában kapott felhatalmazás alapján alkotta meg a rendeletet,

48

- a tartásra szolgáló eszközök, előírások megnevezései a következők: a biléta, kennel,

„Vigyázat! Veszélyesnek minősített eb!” figyelmeztető tábla, szájkosár, nyakörv és

póráz,

- amennyiben a jogszabályból más nem következik, a veszélyessé minősítési eljárásra a

Ket. szabályait kell megfelelően alkalmazni.

49

Összefoglaló gondolatok

Véleményem szerint indokolatlan a kutyafajták között különbséget tenni aszerint,

hogy eb vagy veszélyes eb. A jogalkotó a veszélyes eb kategóriába csak a pit bull terriert és

annak keverékeit „száműzte”, majd hozott a tartásukkal kapcsolatban olyan rendelkezéseket,

melyek az állatvédelemmel össze nem egyeztethetők. Véleményem szerint semmiféleképpen

sem lehet állatbarát rendelkezésnek tekinteni a fojtó nyakörv és a maximum két méter

hosszúságú póráz alkalmazását, illetve az eb életének kioltását bármiféle megelőző, átnevelő

megoldás kísérlete előtt. Ha pl. egy pit bull terrier súlyos sérülést okoz, életét el kell venni. De

ha ugyanezt a sérülést egy Amerikai stafforshdire terrier okozza, legfeljebb veszélyes ebbé

minősítik. Érthetetlennek és szakmailag megalapozatlannak tartom, hogy miért pont ezt a

fajtát választotta ki a jogalkotó. Ha mindenképpen szükségesnek tartotta e kategória

megalkotását miért nem terjesztette ki több fajtára, többek között az amerikai staffordshire

terrierre is. Ugyanis e két fajta lényegében közös ősöktől származik, génállományuk nagy

része azonos, szemmel látható különbségtétel küllemüket illetően meglehetősen

problematikus még a szakértők számára is. Azért mert egy fajtának van egy erős, negatív

történelmi háttere nem szabad nekünk, embereknek a fajta minden egyes egyedére

diszkrimináló rendelkezéseket hoznunk. Ha már fajtákat kell e szabályozás körébe vonnunk,

nézzük meg például a médiában is elhíresült kutyatámadások sorát. A legtöbb esetben a

támadó fajta: rottweiler, németjuhász, dobermann és keverék eb volt. E fajtákat előszeretettel

alkalmazzák őrző-védő feladatok ellátására. Ha a jogalkotó valamilyen megfontolásból

indokoltnak tartja a veszélyes eb kategória létrehozását, akkor javaslatom szerint figyelembe

kellett volna vennie a statisztikákat is. Ebben az esetben viszont arra a megállapításra jutna,

hogy meg kellene tiltani pl. a rottweiler, a németjuhász, stb. – mint veszélyes eb - fajták

szaporítását, tenyésztését, vétlen szaporulatát, elidegenítését, export-importját,

versenyeztetését, őrző-védő feladatokra tartását, képzését és alkalmazását. Ilyen értelmezés

ugyanakkor azzal a következménnyel járna, hogy a veszélyes eb kategória egy folyamatosan

bővülő keret lenne, és néhány év alatt a jogi szabályozás eljutna oda, hogy szinte minden

kutyafajta veszélyes eb lenne. Már pedig ez nem így van. Azt gondolom, hogy mindig csak az

adott egyedet szabad vizsgálat alá vonni veszélyes ebbé minősítési eljárás keretében, egy

fajtát – legyen az bármely is – ugyanakkor nem. Ebből következik, hogy indokolatlan a

továbbiakban veszélyes ebekről, mint fajtáról beszélnünk.

50

Felhasznált szakirodalom

● Christian Bouscaren – Rosalind Greenstein – Alexandre Cordahi: les bases du droit anglais:

textes, vocabulaire et exercises. Ophrys, Paris, 1993.

● Desmond J. Morris: The Animal Contract. Virgin Books, London, 1990.

● Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha

Ferenc – Váradi Erika: Magyar büntetőjog Különös Rész, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti

Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2009.

● Henry Hurrel Clay – W. H. Basset: Clay’ s handbook of environmental health. E and FN

Spon, London, (Eighteenth edition) 1999.

● Insurance in the Baltic countries. In: Policy issues in insurance. Ed: Organisation for

Economic Co-operation and Development. No. 7.

● Ivancsics Imre: Döntések a közigazgatási hatósági eljárásban. In: Formatori Iuris Publici.

Ünnepi kötet Kilényi Géza professzor hetvenedik születésnapjára. Szent István Társulat,

Budapest, 2006. 195-206. oldal

● Kilényi Géza: Az elsőfokú eljárás. In: A közigazgatási eljárási törvény kommentárja.

Complex Kiadó, Budapest, 2009. 176. oldal

● Lorászkó Gábor c. egyetemi docens, kisállat-gyógyász szakállatorvos, toxikológus,

igazságügyi szakértő (kézirat)

● Miklós László: A környezeti jog és igazgatás új törekvései. In: A magyar jogrendszer

átalakulása 1985/1990-2005. II. kötet, (szerk.: Jakab András – Takács Péter) Gondolat –

ELTE ÁJK, Budapest, 2007. 874. oldal

● Patyi András: A hatósági eljárási jogviszony fogalma és tárgya: a hatósági ügy a Ket.

szerint. In: Közigazgatási jog II. (szerk: Patyi András) Dialog – Campus Kiadó, Budapest –

Pécs, 2007. 55-56. oldal

● Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó 2002.

● Ragályi J. Róbert: Illegális állatkereskedelem. Belügyi Szemle, 1997. évi 4. szám 74-78.

oldal

● Raymond Youngs: English, French and German comparative law. Cavendish Publishing

Limited, London, 1998.

● Szalai Éva: A jogorvoslathoz való jog érvényesülésének néhány problémája a közigazgatási

jogban. In: Ünnepi kötet Sári János egyetemi tanár 70. születésnapja tiszteletére. (szerk:

51

Dezső Márta – Kukorelli István) Rejtjel Kiadó, Budapest, 2008. 342. oldal

● Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan. Novotni Kiadó, Miskolc 2002

● Zoltán Ödön: Dolgok és állatok. Magyar Jog, 1990. évi 11. szám 912-917. oldal

● Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi szabályozásáról. Magyar Jog, 1992. évi 7. szám 401-

405. oldal

● Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi rendje. KJK Bp. 2000.

● Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény elé. Magyar Jog, 1997. évi 7. szám 407-415. oldal

● Zoltán Ödön: Az állatvédelmi törvény után. Magyar Jog, 1999. évi 4. szám 215-222. oldal

● http://mek.niif.hu/03400/03410/html/8937.html

● http://www.mgszh.gov.hu/a_hivatalrol/bemutatkozas

52

Felhasznált jogszabályok

● III. Károly 1729. évi dekrétumának 22. cikkelye

● 1790/91. évi LVII. törvénycikk az erdők pusztításának megakadályozásáról

● Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény

● A természetvédelemről szóló 1961. évi 18. törvényerejű rendelet

● Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény

● A természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet

● Az 1973-as Washingtoni egyezmény

● 1990/7. Nemzetközi szerződés a Környezetvédelmi Minisztertől

● Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény

● A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.

törvény

● A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény

● A Büntető Törvénykönyvet módosító 2006. évi X. törvény indokolása

● A 2008. évi LXXXIV. törvény indoklása

● 2005. évi CLXXVI. törvény az állategészségügyről

● 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet az állatvédelmi bírságról

● A települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok

nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1998. (XII. 31.)

Kormányrendelet

● A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének

szabályairól szóló 35/1997. évi (II. 26.) Kormányrendelet

● 41/2010 (II. 26.) Kormányrendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és

forgalmazásáról

● A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartása engedélyezésének díjáról szóló

15/1997. (III. 5.) BM rendelet

● Az ebek veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi

azonosításának díjáról szóló 15/1997. évi (III. 5.) FM rendelet

● 49/2010. (IV. 22.) AB határozat