Felelős kiadó:

Jánossomorja Város Önkormányzata

A kiállításvezetőt összeállította:

Aszt Ágnes

(régészet)

Simon Ervin

(néprajz)

Szentkuti Károly

(falutörténet és helytörténet)

Grafikai terv:

Kelemen Benő Benjámin

Nyomdai előkészítés:

Sáfár Szabolcs

Nyomda:

Monocopy Nyomda

JÁNOSSOMORJA

�

A települések rövid történeteJánossomorja nagyközség három falu, Mosonszent-péter, Mosonszentjános, Pusztasomorja egyesítésé-vel jött létre. Az évszázadok során a települések ne-vei több változatban fordultak elő. Szent-János, Szent-Péter és Vízenálló Gesztencze magyar neveit a német betelepítés után a St. Johann, St. Peter, Samarai váltotta fel. Az �908-ban elrendelt köz-ség névváltoztatások után a nevek Moson-szentjánosra, Moson-szentpéterre és Puszta-somorjára módosultak. �950-ben két települést (Szent-János és Szent-Péter) Mosonszentjá-nos néven vontak össze, majd �970-ben Puszta-somorja integrálásával alakult ki a mai János-somorja elnevezés.

MosonszentpéterPecsétnyomójában a fiókáit etető pelikán jelenik meg, mely az újrakezdés szimbóluma. A falu az úgynevezett szentpéteri földnyelv legmagasabb pontjára épült. Az oklevelekben csak a �5. század-ban, �440-ben jelent meg. A Zenthpether névfor-mát kétszáz évvel később, 1659-ben váltotta fel elő-

ször a magyar elnevezés: Szent-Péter. A királyi bir-tokon hol elzálogosítás, hol pedig öröklés folytán többször is bekövetkezett birtokos váltás. Az ad-dig minden valószínűség szerint magyar többsé-get a 16–17. században váltották fel a német lako-sok. Az �700. évi összeíráskor �0 egésztelkes és 35

féltelkes jobbágy, vala-mint �7 házas és �3 kis-házas zsellér volt a falu-ban. Az ipart űzők a három község közös cé-héhez tartoztak, gazda-sági- és társadalmi sze-repük az �800-as évek elejére annyira meg-nőtt, hogy a tekintélyes magyaróvári mészáros céh a szent-péteri Weisz Andrást választotta a vi-déki mesterek céhmes-terévé. Érdekes bi-zonyítéka van a szent-péteri szénával való ré-ges - régi kereskedés-

nek. Az 1848–49-es forradalom és szabadság-harc éveiben az irigység által is táplált Mosony megyei közhangulat Szent Pétert a „gazdag szé-náspórok (parasztok) fészkének” tartotta. Szent-Péteren a földek tagosítása után nem volt ritka a 3–400, sőt ennél is több kataszteri holdat magáé-nak valló parasztcsalád. Lakosságszám: 2056 fő,

Szent-Péter pecsétnyomója a 18. század végéről

� 3

ebből magyar: 171, német: 1783, horvát: 1, egyéb: 9 fő. Önálló közigazgatás, jegyzőség bevezetésé-re csak �874-ben került sor. A főleg szénakeres-kedelem révén meggazdagodott parasztok nem vol-tak fogékonyak a változásokra, mivel nem járultak hozzá a szomszédvárnak nemsokára oly sok hasz-not hozó vasútépítés-hez. �903-ban Ujhelyi Imre magyaróvári gaz-dasági akadémia igaz-gató kezdeményezésé-re létrejön a tejszövetke-zet, mely a környék leg-jobb óvári típusú sajtját készítette. Ez évben ke-rült átadásra az új óvo-da és iskola is. �907-ben megnyílt a falu posta-hivatala. �9�0-ban ipa-ros társaskör alakult. �9�4. október 5-én lep-lezték le az I. világhábo-rús emlékművet, ame-lyen Habsburg Frigyes is részt vett. �939-ben felépült a különleges plé-bánia épület, melyet a helyiek csak „kis kastély-nak” hívtak. A II. világháború alatt a mai szemét-lerakó helyén repülőszázad állomásozott. 1946-ban a kitelepítés teljesen megváltoztatta a falu etnikai összetételét. A kitelepített honos heidebauer csalá-dok helyére új telepesek érkeztek Észak-Magyar-

országról, lakosságcsere során a Csallóközből, illetve a környékbeli településekről is.

MosonszentjánosPecsétnyomója azonos a mosonszentpéterivel, szintén a fiókáit etető pelikánt ábrázolja. A tör-

ténelmi Moson várme-gye egyik legnagyobb hatá r ra l rendelkező községe egész történel-me folyamán kistérségi központ volt. A római kor magas termelési és életviteli kultúráját vil-lagazdaságok egész so-rának nyomai bizonyít-ják. Az Ad Flexumtól (mai Magyaróvár) Car-nuntumig terjedő ha-tárvonalon minden va-lószínűség szerint ezek látták el élelemmel a li-mes védőit. Egy 1296. évi oklevélben – megje-

lenik a véglegesült lakóterület neve: Zenthywan. Német neve először – villa ad S(ankt) Johan nem csak 1450-ben fordult elő. Levéltári forrással iga-zolható, hogy egy a �7. század közepén kiadott birtokrendtartásban az uralkodói kincstár keze-lésében lévő magyaróvári uradalmat nevezik meg a község birtokosaként. Végzetesnek mondható a

törökök 1683. évi második bécsi hadjárata. A tö-rök a Bécs alatt elszenvedett szeptember ��-i ve-resége után dühtől és szégyentől elvakultan pusz-tította el a falut. A szentjánosi határ ezután vég-legesen a Habsburgok tulajdonába került. Munka-erőt a német és az osztrák föld túlnépesedett te-rületeiről hoztak, így a település �50 éven ke-resztül a vármegye egyik legjelentősebb német nyelvterületévé vált. Az �77�. novem-ber 30-ára keltezett és a következő évben beve-zetett Urbárium felmé-rése szerint a község-ben 270 telken 156 tel-kes jobbágy és 44 zsel-lércsalád élt. Ez a szám ��00-nál alig valami-vel több lakost jelentett.

�8��-ben I. Ferenc kancelláriájától elnyer-ték a mezővárosi státus okiratát. A községvezetés �789-ben Marck, tehát (mező)város címmel készíttette el réz pecsétnyo-móját. A lakosságszám a mezővárosi korszakban ��00 körül állandósult. Az �84�-ben kiállított királyi pátens �7 szakma mestereit sorolja fel, kö-zöttük olyanokat is, mint például az esztergályos, szappanfőző, és harisnyakészítő. A 19. századi vá-

sárokat március �9-én József napján, a Szent János napi búcsúkor és Szent István király augusztus �0-i névünnepén, az utolsót Szent Márton püspök ünnepnapján, novemberben tartották. Mezővá-rosi státusukat, ezzel kiváltságaik egy részét eltö-rölték a negyvennyolcas törvények. A tíz évvel ké-

sőbb megtörtént tagosí-tás azonban már jogilag is módos gazdákká tet-te a heidebauereket. A földtulajdon oszthatat-lansága miatt is iskolá-zott családtagokból ki-alakult egy helyi ér-telmiségi réteg, amely az 1860–70-es évektől kezdve hajtóereje lett a nagyközség társadal-mának. A településen született Klafszky Ka-talin (1855–1896) hí-res operaénekes. E szel-lemi kultúra termel-te ki a Mosonszentjá-

nosi Kódexet is, melyet 1809–10-ben másoltak át régi kéziratos könyvekből. A nagyközség hatá-rában �895-ben nyitották meg a víz sötét színe mi-att Fekete metszésnek nevezett, akkor még csak 27 kilométer hosszúságban elkészült Hansági Fő-csatornát. Az immár nagyközségként funkcio-náló községszervezet 1886-tól kezdve területeket

Szent-János pecsétnyomója a 18. század végérőlAz I. világháborús emlékmű, 1924.

4 5

engedett át Pozsony-Szombathelyi Vasúttársaság-nak. Az első vonat 1891. november 8-án, egy va-sárnapi délutánon haladt át, az utolsó kocsiban ülő „vasminisztert”, Baross Gábort a község plé-bánosa, Braun Adolf apátúr köszöntötte. Csak-nem a község egész lakossága jelen volt az új le-ányiskola �909. szept-ember �9-i felszentelé-sén. �9��. október �-jén a vármegye első közsé-gi mozijában megtar-totta előadását Strecker Lajos mozgófénykép-színháza. �894-ben in-dult meg a Szórády-féle hengermalomban az őr-lés. Az üzem szeren-csésen átvészelte a tri-anoni határigazítást is. �9��-ben kért engedélyt Franck Henrik a híres Franck-pótkávé gyártá-sára. A török pusztí-tással egyenértékű volt a trianoni diktátum. A Moson - Magyaróvár, Laj-ta - Bruck és Nezsider háromszög közepén fekvő gazdasági központ hirtelen az országhatáron talál-ta magát. A hagyományos négy országos vásár tel-jesen értékét vesztette. A többségi német lakos-ság mértékadó köreiben ugyan idegen volt a nagy-német eszme, de a Volksbund természetesen itt

is teret kapott. Az orosz katonák �945. április �-jei bevonulása nem találta itt sem a menekülte-ket, sem a leventéket, sem a katonákat. Nem talál-hatták itt azt a mintegy 40 őslakos családot sem, akik a vészjósló hírek és a német propaganda ha-tására Ausztriába menekültek. November ele-

jén az ország északke-leti részéből megérkez-tek az első telepesek, „az éjszaka közepén a fagyos hideg ellenére egész családokat dob-tak ki házaikból. Ez az akció egész télen át tar-tott. Amint a telepesek felélték egy ház tarta-lékait, már be is költöz-tek a másik házba, az ajtókat, bútorokat eltü-zelték.” – számolt be a történtekről a helyi plé-bános. 1946. április �0-án elszállították a ki-telepítésre ítélt németaj-

kúakat, helyükbe először Bősárkányból és Marko-tabödögéről érkeztek telepesek. A tanácsrend-szer első évében, 1950-ben Mosonszentjános né-ven egy közigazgatási egységgé szervezték az addigra már csaknem teljesen összeépült két na-gyobb községet.

pusztasomorjaPecsétnyomója lángoló szívet ábrázol, melyből há-rom virág sarjad, mely a szenvedést és a magyar-ság feltámadását szimbolizálja. Kis magyar szi-get a Moson megyei németség tengerében. �970. július �-jén Mosonszentjános és Pusztasomorja közigazgatási egyesü-lésével létrejött János-somorja. A népszámlá-lás adatai szerint ekkor 5903 lakos élt a telepü-lésen. Okleveles for-rásai ��79-ig, Györffy György történész sze-rint 1226-ig nyúlnak vissza, amikor is Guez-tenche néven találjuk. Két évtizeddel később a Héderváry oklevél-ben már a magyarab-bul hangzó Geztenche néven fordult elő. A So- morjává magyarosodott Samarai név �440-ben jelent meg. Az ősi elnevezés Samarai, Maria el-népiesedett hangváltozásából származik. A német Wűst (Wiss)-Sommerein csak a német közigazga-tási nyelv bevezetése körüli időkben, az 1780-as években jelent meg. Végleges magyar neve (Puszta- Somorja) 1895-től, a hivatalosnak számító Puszta-somorja névváltozat �908 óta ismert. �785-ös hi-

vatalos népszámlálás 693, az 1850-es 879 lakost írt össze. Az 1886-ban kialakult végleges állapot statisztikai adatai szerint Pusztasomorján: lakos-ság 963, ebből magyar 866, német 35, horvát 3, egyéb �. Mivel ez a kicsi földterület nem bizto-sította a megélhetést, az emberek más, nem me-

zőgazdasági tevékeny-ségekben keresték an-nak kiegészítő forrása-it. Az egyik lehetőséget a gyékényfonás általá-nossá válása, a másikat a szövetkezés jelentette.

A község lélekszáma a századfordulón, �900-ban haladta meg először az 1000 főt. A lakosság-szám éppen az �930-as válságos években volt a legmagasabb 1475 fő és ebből mindössze 30 la-kos, főleg német anya-nyelvű volt az „idegen”.

Az első világhábo-rú mintegy �00 bevonultatott lelkes bakájából 30 hősi halottat gyászolt a falu, a második világhábo-rúban 55-en vesztették életüket. A Hanság még a �0. század elején is a falu alá jött, bizonytalanná téve ezzel az egész gazdálkodást. A mocsárvilág szinte kézzel fogható közelsége szigorú korlátok közé szorította a művelhető területek méreteit, és

Puszta Somorja pecsétnyomója 1768.Mosonszentjános

kéziratos emlékező könyve 1819–1836 között

6 7

lehetetlenné tette azok növelését. Az általános szegénység természetesen kihatással volt a község fejlődésére is. Sokáig annak ellenére sem tudták bevezetni a villanyáramot, hogy közvetlen hatá-rában működött a Habsburg nagybirtok villany-fejlesztő telepe. A 20. század harmincas éveiben találó volt a kocsmák-ban mulató legények éneke: „a somorjai csár-dában / jecet ég a lám-pában” �940-ben el-készült a községi vil-lanyhálózat és a közvi-lágítás. Ennek a tiszta magyar és római katoli-kus közösségnek legna-gyobb huszadik száza-di ünnepe akkor volt, amikor �939. január �-jén filiából önál-ló gyülekezetté vál-hatott. A Plébánia-egyház megalakulá-sának és az új plébá-niaépület felépülésének örömére �943. január �4-én tartották meg az ünnepi szentmisét. Bár messze esett a frontvonaltól a második világhá-borút megélt falubeliek emlékeznek, hogy a temp-lomtoronyba befészkelte magát egy német katona és onnan lőtte a mosonszentjánosi úton közeledő oroszokat.

A kiállítás beMutAtásAA kiállítás céljára kialakított térben a moson-magyaróvári Hansági Múzeum régészeti, hely-történeti és a néprajzi, valamint a településen történt gyűjtés során előkerült anyagok kerül-tek bemutatásra.

JánossoMorJA régészeti eMlékei

Jánossomorja terü-letén az első modern szemléletű régészeti kutatás �88�-ben folyt, amikor Sőtér Ágost a mosonszentpéteri késő avar temető feltárását kezdte meg. Ezt kö-vetően rendszeressé és szervezettebbé vál-tak az ásatások, terep- bejárások, felmérések, amelyeknek tanulsága szerint a neolitikum-

tól a késő középkorig folyamatosan lakott volt a város területe. Természetesen korszakonként más területek és más típusú lelőhelyek dominál-nak, így a kiállításban egy általános, átfogó ké-pet szeretnénk bemutatni, áttekintő válogatást adva a terület legszebb illetve legjellemzőbb le-letanyagából.

Megtapasztalható régészet – mikró-ásatásA bejárat után közvetlenül egy kis felületű ásatást – régészeti játszóteret alakítottunk ki. A miniatűr feltárási egység azt a munkát kívánja illusztrálni, amelynek eredményképpen az írott források előt-ti történeti korok megismerhetővé válnak. A régé-szek terepbejárások so-rán, a felszínen talált apró leletek (elsősorban cserépdarabok) segítsé-gével meghatározzák a lelőhelyek jellegét, ko-rát és kiterjedését. Ez-után kerül sor a feltáró munkára, amelynek so-rán minden jelenséget (pl. rétegek), objektu-mot (pl. sír, házmarad-vány stb.) és leletet gon-dosan dokumentálnak, rajzolnak, fotóznak, le-írnak. Ez elengedhetet-len a munka minden fá-zisában, hiszen a feltá-rások egyszeriek és visszafordíthatatlanok, ez ma-gyarázza az ásatások precizitását. A feltárt objek-tumok a helyszínen maradnak, és amennyiben nem konzerválhatóak, visszatemetésre kerülnek, illetve megsemmisülnek. A leletanyagot a szakemberek a múzeum restaurátorműhelyében állagmegóvó keze-lést követően helyreállítják, kiegészítik, majd kiál-

lításra illetve szakmai feldolgozásra készítik elő. A leletanyag nem önmagától fogva értékes, hanem az adja jelentőségét, hogy általa vállnak értelmezhető-vé a feltárt jelenségek, objektumok, nyer tartalmat a lelőhely. A régészeti munka tehát nem kincskeresést jelent (ami persze nem zárja ki a kincs megtalálásá-

nak lehetőségét), hanem egy adott terület egykori életmódjának, szokásai-nak, kultúrájának meg-ismerését és megismer-tetését. Kiállításunkon e munka hangulatába pil-lanthatnak be a legki-sebbek, akik számára le-hetőséget teremtettünk, hogy valódi ásatási bon-tóeszközökkel valódi (őskori, római, középko-ri) leleteket tárhassanak fel, és munkájuk tovább-gondolásával – szó sze-rint – mikró-történelmet írjanak.

Őskori emlékekAz i. e. 5. évezred táján a Kárpát-medencébe dél-ről egy élelemtermelő, letelepült életmódot folyta-tó közösség érkezett, mely Jánossomorja területén is megtelepedett. Állataikat háziasították, növénye-iket megtermelték, állandó faluhelyeket hoztak lét-

Felszíni szórvány leletek (cserepek)dr. Sőtér Ágost,

Moson megye első régésze (1837–1905)

8 9

re a dombokon, árterületeken. E kultúrát jellegze-tes bekarcolt edénydíszítési technikájáról Dunán-túli vonaldíszes kerámia kultúrájának nevezzük, amely kultúrának a zselizi csoportja telepedett meg Mosonszentjános-Tőzegtelepen, illetve egy má-sik zselizi csoport telepnyomait kutatták a Hansá-gi-tanyákon, az Unger-dombon. A neolitikum legjellemzőbb eszkö-zét a csiszolt kőbaltát is megtekinthetik a kiállí-táson, de természetesen a korábbi készítési tech-nikák sem tűntek el, to-vábbéltek a pattintott technikával készített, szilánkokból összeállí-tott kompozit eszközök is. A rézkornak is több emléke ismert a telepü-lésről, ám a látványo-sabb életmódbeli átala-kulások a bronzkorhoz köthetőek, a kiállításon is ez a korszak kapott nagyobb hangsúlyt. Bár a fémek megmunkálása, felhasználása a rézkorban kezdődött, de igazán nagy szerepet a bronzkor idő-szakára nyert, amikor már nem hidegen munkál-ták meg a rezet, hanem ónnal vagy antimónnal öt-vözték, és az így nyert erős és rugalmas fémből, a bronzból öntötték ékszereiket, eszközeiket, fegyve-

reiket. Moson megye legjelentősebb bronzkori kul-túrája a Gáta-kultúra. A Gáta-közösségek jórészt csak temetőkből ismertek, így a község területéről is. Pusztasomorja-Tímárdomb területén két zsugo-rított vázas kirabolt sír került elő, benne arany ék-szerekkel, bronz szekerce töredékével. A leletek az

i.e. 17–16. századra kel-tezhetőek. Nagy, kö-zel 50 kg súlyú bronz-depot (raktárlelet) került elő Alsó Újszegés terü-letén. A késő bronzko-ri leletek között a nagy súlyú bronzcipók mel-lett kések, kardok, pere-mes balták, sarlók jelle-mezték a felszíni leletet.

Az új típusú fémesz-közök mellett, amelye-ket egy bronzbalta kép-visel a jellegzetes, mész-betétes kerámia kapott helyet vitrinünkben.

Az őskor utolsó szaka-szát a vaskor jelenti. Területünket a mai Svájc te-rületéről kirajzott, ún. La Téne kultúrához tartozó népek szállták meg, a kelták, akiknek az Itáliából i. e. �9� után átköltözött boius törzse élt a Kisal-földön. Vasfegyvereket, vaseszközöket használtak, edényeiket már korongon készítették, és náluk je-lenik meg az első általános értékmérő, a pénz is.

A görög mintára készített vereteik ezüstből, arany-ból készültek, és jól kivehető a BOI felirat rajtuk. A boi hatalmi szféra ugyan az i.e. �. század közepé-re szétesett, de az önálló kis kelta közösségek meg-élték a római foglalást, amikor az itt élőket az arra-bonai (ma: Győr) római prefectus uralma alá ren-delték.

római-kori emlékekMagyarország terüle-tén az első saját írással és szervezett állami-sággal bíró nép a ró-mai volt, amely meg-telepedett, létrehoz-va az i.sz. �. század-ban Pannonia provin-ciát. A római idő-szak minden téren ha-talmas technikai vál-tást jelentett, kiépül-tek a (legalább nyom-vonalaiban) részben még ma is használa-tos utak, kőépületeket emeltek, az egészen fi-nom megmunkálású edényeiket korongon for-málták, vékony falú színes üvegedényeket használtak, eszközeik, fegyvereik vasból ké-szültek. Írásuk, törvényük volt. János- somorja területén több római-kori villát sike-rült lokalizálni terepbejárásokkal illetve légi-

fotókkal. Alaposabb régészeti kutatás a Kecs-kedűlő területén folyt. A villafeltárás során 3/4. századi pénzekkel datált terrazzo padlós, ap-szisos fürdőépület, valamint két további épü-let került feltárásra. A villa feltárási és rekonst-rukciós rajzát a tablókon láthatják, míg tár-

gyi emlékeiről a vit-rinben látottak alap-ján alkothatunk képet.

A rómaiak a foglalás első két évszázadában hamvasztották halot-taikat, majd a 3. szá-zadtól terjedt el a vá-zas temetkezés. Az át-meneti időszakra egy igen szép és ritka pél-da Mosonszentpéter-Kecskedűlő rítusvál-tó temetője. A 21 sír zöme vázas, ám két hamvasztásos sírt is feltártak. Szerencsés módon érem is keltezi

a rítusváltás korának temetőjét, az egyik sírból mellékletként egy Iulius Philippus Arabs csá-szár (244–249) bronzérme került elő. A teme-tő talán legszebb sírja a 2. számú, amely saj-nos egy gépektől részben megrongált kőládás sír volt. Az elkorhadt vázcsontok egy fiatal kis-lányé lehettek, aki eredetileg ÉK-DNy-i tájolás-

Kelta leletegyüttes Állatalakokkal díszített római-kori bronz ládaveret

�0 ��

sal, nyújtott testtartásban, hátán feküdt a meg-emelt fejrészű szarkofágban. Felékszerezve te-mették el, nyakát fekete gagát gyöngysor díszí-tette, a lánc közepén egy aranylemezbe foglalt ovális alakú kalcedon betétes medalion lógott. A gagát bitumennel szívott barnakőszén, ami különleges fényezé-se, csiszolása után vá-lik reprezentatív ék-szerré, melyet különö-sen a gyász idején vi-seltek már az ókorban is. E gyöngysor lát-ható a tárlatunkon is, míg a medalion a Han-sági Múzeum állandó kiállításán tekinthető meg. Mosonszentjá-noson a mosonszolnoki határhoz közel eső Szt. Péter kápolna melletti földről került egy fehér-márvány sírkő kalandos úton a mosonmagyaró-vári Hansági Múzeumba. A kissé sérült szép fehér márvány sírkő timpanonos kialakítású, a keretben az elhunyt idősebb férfi domborműképe látható. Állatfrízek díszítik keretesen, a lapján pedig az állító – az elhunyt lánya, Aurellia Caianilla – ál-lít emléket apjának, a tiszteletreméltó ducenarius-nak, Valerius Caianusnak, aki 60 évet élt.

népvándorláskorA Római Birodalom bukását az 5. század utolsó har-madában a megnövekedett területe, és az ezzel járó megnagyobbodott és átláthatatlanná vált adminiszt-ratív, katonai, közigazgatási rendszer összeomlása okozta. Településünk területéről ebből az időszakból

egyetlen lelőhelyet isme-rünk: az Unger-dombon tártak fel egy lovassírt. A � méter mélyen fek-vő É-D-i tájolású felhú-zott lábú vázhoz torzított koponya tartozott. A ko-ponyatorzítás szokása az 4/5. század fordulóján je-lenik meg a Kárpát-me-dencében és a Hun Bi-rodalom bukásakor eltű-nik egy emberöltőn be-lül. A Hun Biroda-lom bukása után terüle-tünk germán kézbe ke-rült, a Kisalföldet a lan-gobardok tartották ellen-

őrzésük alatt, míg 568 húsvétján Itáliába telepedtek át. Jánossomorja területén legnagyobb arányban a késő-avar leletek, temetkezések fordulnak elő, a vit-rinbe helyezett leletanyag is e korszakhoz köthető. Az avarok a 6. század közepén a keleti pusztákról menekültek a Kárpát-medencébe Baján kagán veze-tésével. Kihasználva az itt zajló germán hatalmi har-

cokat, szövetséget kötöttek a langobardokkal, és mi-után együtt leverték a gepidákat, az avarok megkap-ták teljes Gepidiát, és az állatállomány tizedét. Az avarok beköltözésük után tovább kísérleteztek a no-mád legeltető nagyállattartással, ám hamarosan ki-derült, ehhez a Kárpát-medence területe kicsi. 600 majd 626 után, Baján ka-gán halálát követően, il-letve a bizánci háborúk kudarca után megválto-zott a Kaganátus élete. Alapvetően változott a kormányzati rendszer, s kiterjedt a kaganátus te-rülete, ekkor lett lakot-tá területünk is, ami ad-dig csak gyepűként szol-gált. Látványos és meg-határozó változások ész-lelhetőek a régészeti kul-túrában is: megváltozott a települések képe, át-alakult az anyagi kul-túra, megváltozott a te-metkezések tájolása, más típusú mellékletek kerül-tek a sírokba. Pusztasomorja-Tímárdomb területé-ről egy kisebb temetőt ismerünk, amelyben aranyo-zott övveretkészlettel, bronz kar- és nyakpereccel el-temetett avarok nyugodtak. Mosonszentpéter Új Ac-ker területéről két avar sír került elő, a Seschjoch dű-lői kavicsgödrök megnyitásakor pedig 252 sírt tártak

fel. A község legnagyobb avar temetője Mosonszent-jános-Kavicsbánya területén került elő, amelyet még mindig nem sikerült lehatárolni. A feltárások során a jellemző öntött vagy áttört veretek díszítőmotívu-mairól nevet nyert griffes-indás kultúra gazdag le-letanyaga került elő, színes paszta- illetve fekete

dinnyemag alakú gyön-gyökkel, függődíszekkel ékesítették a halottakat és veretes övükről füg-gött szablyájuk, tegezük, benne a nyílvesszőkkel, mellettük feküdt egy-egy lándzsa, fokos, va-lamint az elmaradhatat-lan élelemmelléklet, ami vagy marhalábszár for-májában került a sírba, vagy kis, kézzel formált edényekbe tették az út-ravalót. A kiállítási tár-ló alsó részében a szíj-veretekhez rendezve, az övről lecsüngő jellegze-

tes férfi fegyvereket, használati tárgyakat helyeztük el, míg a felső részen a női ékszerekből, mindennapi egyszerű használati tárgyakból nyújtunk ízelítőt.

középkori emlékekA településrészek neve a középkorban tűnik fel elő-ször az írott forrásokban, ám a régészeti leletek bi-

Részlet Valerius Caianus sírkövéről Indás díszű, késő avarkori szíjvégek

�� �3

zonysága ennél távolabbi idők felé mutat: A ré-gészeti adatokból biztosan tudjuk, hogy az állam-alapítás idején már éltek itt magyarok. Igazolja ezt a Pusztasomorja-Tímárdomb területén feltárt két kora-Árpád-kori sír. A sekély mélységű sírokban keresztény rend szerint fektették a halottakat, az egyház előírásai szerint csak igen kevés mel-lékletet helyeztek mel-léjük: az egyik sírba – az ősi hagyományok to-vábbéléseként – síro-bulust tettek: egy Step-hanus Rex érmét. Szin-tén a korai, talán még a �0. századi megtelepe-dés igazolása lehet a vit-rinben elhelyezett lapos, rombusz alakú nyílcsú-csok együttese. A ko-rai települések közül Szentjános lehatárolá-sa a legbiztosabb, régé-szeti nyomai ismertek a templom körüli telkekről, illetve a kavicsbányá-ból. Szentjános településmagjából származik az a cserépfazék is, amely a vitrinben látható, és amely-nek érdekessége, hogy egykor építőáldozatként he-lyezték a földbe, azt remélve, hogy a benne levő apró hegyes vasszegecsek távol tartják a háziaktól az ártó szellemeket. A település besenyő hagyo-

mányának egyetlen tárgyi emléke, egy ��. századi, köpűs felerősítésű, gúla lakú tüskékkel ellátott csil-lagbuzogány is látható a tárlónkban.A törökkorban a Bécs alól visszavonuló seregek va-lamennyi települést kirabolták, felégették. A moz-galmas évek emléke a kopjacsúcs, a kiállított szab-

lya és a Morion típusú zsoldos sisak. A vitrin viszonylagos szegény-ségének magyarázata, hogy a középkori temet-kezések keresztény rí-tusa tiltotta a melléklet-adást, azok csak rejtve kerülhettek az elhunyt mellé, míg a leletgaz-dagságot eredményező nagyobb felületű telepü-lésásatás nem folyt ed-dig a város területén.

langobard királysírJánossomorja területé-nek egyedülállóan rep-

rezentatív, Magyarországon közvetlen párhuzam nélküli leletegyüttesét sikerült feltárni a moson-szentjánosi kavicsbányában. A langobard király-sírok az avar temető területén kerültek elő 1965–67-ben. A Hun Birodalom bukása után terüle-tünk germán kézbe került, a Kisalföldet a lan-gobardok tartották ellenőrzésük alatt. A hosszú,

jellegzetes szakállról nevet nyert nép az Elba-mel-lékéről származik, ahonnan már a 2. században kitörve támadták Pannoniát Arrabona (Győr) és Brigetio (Szőny) között. 480 körül sikerült megte-lepedniük a Cseh-medencében, ahol azonban he-rul uralom alá kerültek. A herulok bukása után 508 táján önállósódtak és nem egészen fél év-századdal később már a Kárpát-medencei ge-pidákat támadták. A gepida-langobard há-ború során a langobar-dok több véres csatában győzedelmeskedtek, de a gepidák teljes leveré-séhez külső segítségre volt szükségük, hiszen a gepidák bizánci segít-séget élveztek. 567-ben a langobard király, Al-boin szövetséget kö-tött az avarok kagánjá-val, Bajánnal és lever-ték a gepidákat, megölve a királyt, Kunimundot is. A langobardok azonban nem sokáig örülhet-tek a győzelemnek, amely után Alboin új feleségé-nek, a gepida király lányának apja koponyacsont-jából készített csészéből kellett innia az áldomást: 568. április 2-án szervezetten kivonultak Panno-niából, „átengedve” földjüket újdonsült szövetsé-

gesüknek. Az alig húsz éves ittlétüknek egy vi-lághírű emléke való Mosonszentjános-Kavicsbá-nya területéről. A 2 halott cölöpszerkezetes halot-ti házakban feküdt, a harmadik sírban egy szét-dúlt lócsontváz volt, és rajta egy aranyozott zab-lával felszerelt szarvas. A szarvas temetkezésnek

Európából mindössze egy korabeli párhuza-ma ismert (Basel-Ber-nerring). A két magas férfit felékszerezve, fel-fegyverezve gazdag út-ravalóval fektették az igen mély sírokba (az egyik 350 a másik 400 cm mélyen volt). Bronz-tálak, favödör veretek, ezüst övdíszek, ezüst-csatok, festett mintás üvegpohár, aranyozott pajzsveretek, pajzsdu-dor (umbo), kardmarad-vány, lándzsacsúcsok kerültek elő a feltárás

közben. A langobard vezéri sírok érdekes, ám jel-legzetes leletei a csont játékkorongok is megtalál-hatóak voltak itt. A kiállításon a leletanyag leg-szebb darabjainak másolatai láthatóak, míg az eredetiek a Hansági Múzeum állandó kiállításá-nak részét alkotják, és rendszeresen feltűnnek te-matikus nemzetközi tárlatokon is.

Csontnyelű középkori vaskés Festett üvegpohár a királysírból

�4 �5

JánossoMorJA HelYtörténeti eMlékei

A helytörténeti gyűjtemény külön csoportját alkot-ják a településeken működött tűzoltó egyesületek emlékei. A bábun egy pusztasomorjai tűzoltó ruhá-zatát láthatjuk a 20. század elejéről. A zubbony ere-deti, a nadrág és a cipő rekonstrukció. A nem-zeti színű bojttal díszí-tett tűzoltótrombita, a tűzoltócsáklya, az öv és a sisak a tűzoltó fel-szerelésének része volt.

Egy �888-as kor-mányrendelet kötelező-vé tette a tűzoltóságok felállítását. Mindhá-rom településen �889-ben alakultak meg az önkéntes tűzoltó egye-sületek. Mosonszentjá-noson Schleer Pál pos-tamester, Mosonszent-péteren Hautzinger Pál, Pusztasomorján Élő Ágoston voltak az első pa-rancsnokok. Az egyesületek jogutódja a János-somorjai Tűzoltó Egyesület a mai napig működik.

A falon a Mosonszentpéteri Önkéntes Tűzoltó Egylet selyem zászlója, mellette a mosonszentpé-teri és a pusztasomorjai tűzoltók jubileumi szalag-jai láthatók. A zászlót �9�9-ben szentelte fel Belo-

vich István plébános. Piros mezőben Szent Flóri-án alakját, a fehér mezőben Szűz Máriát hímezték a Jó Pásztorok szerzetesnői Budapesten. A felira-tok magyar és német nyelven olvashatók. A zász-lóanya a néhai országgyűlési képviselő özvegye, dr. Neuberger Ferencné volt. A tűzoltó emlékekhez

tartozik a tárlóban lévő díszes sisak, valamint Szent Flóriánt ábrázo-ló, a �8. században ké-szült festett faszobor is.

Szent Flórián a tűz el-leni védekezés és egyben a tűzoltók védőszentje. Divatos szent, sokszor megtaláljuk alakját, hisz a tűz gyakorta pusztí-tott falvainkban. Római katonai ruhában ábrá-zolják őt, jobb kezében vagy zászlót, de gyakor-ta dézsát tart, amelyből vizet önt az égő temp-lomra. A kiállításon lát-

ható szépen faragott faszobor jobb kezében zászlót fog, bal keze letörött. A tűzoltó bábú előtti tár-lóban a tűzoltó egyesületek további emlékeit ta-láljuk. A pusztasomorjai tűzoltó egylet tíz oldalas alapszabálya magyar nyelven, kézzel íródott, záró oldalán a királyi belügyminisztérium pecsétjével. Az ügyeletesek neveit, tűzvizsgálati bejegyzéseket

tartalmaz a szentpéteri tűzoltók „ügyeleti napló-ja” 1926–1931 között. Izgalmas olvasmány a szent-jánosi tűzoltók alakuló ülését is tartalmazó proto-koll könyv. Az 1890–1935 között német és magyar nyelven vezetett naplóból megismerhetjük a tűz-oltással kapcsolatos eseményeket, a szolgálattevő-ket, a tűzoltók oktatásá-nak jellegét és időpont-jait. A könyv utolsó üres lapjaira iskolai osztály-zatok is kerültek, gye-rekírással. A szentpé-teri tűzoltó egylet cso-portképén látható, hogy a tűzoltó egyesületek-nek tűzoltó zenekaruk is volt, bált is szerveztek például a pusztasomor-jai tűzoltók 1936. janu-ár �9-én a Jakschitz-féle vendéglőben. A szem-ben lévő falon a három településről készült fo-tónagyítások láthatók. A kardot tartó kéz Mosonszentjános mezőváros ki-váltságait szimbolizálja. A település �8��-ben nyer-te el I. Ferenc királytól a mezővárosi státuszt, eb-ben benne foglaltatott az országos vásártartási jog, valamint a helyi bíráskodás is. „SzentJános mező-városban négy vásár - mégpedig azon hetek hétfői napján, amelyekre Szent József, keresztelő Szent

János, Szent István király és Szent Márton ünnepe esik és a hét csütörtöki napján, a hetivásárok tartsa-nak mindazon szabadság és kiváltság mellett, ame-lyekkel a szabad királyi városok, mezővárosok és községek vásárait tartják…” – olvashatjuk a pátens-ben. A kardot tartó kezet tíz nappal az országos vá-

sár kezdete előtt helyez-ték ki a községházára, hogy az utazók és a he-lyiek figyelmét is felhív-ják a fontos esemény-re. A Mosonszentjános községi kétnyelvű iro-da táblája a helyi köz-igazgatás emléke. Mo-sonszentjános �873-tól nagyközségi státuszt ka-pott. A falu élén a bíró állt, aki a választott kép-viselőtestület és a jegyző segítségével irányította a falut. A képviselőtes-tület minden lényeges kérdésben döntést hoz-

hatott, jól működött az önkormányzatiság. Mel-lette Jakob Stadler kitűnő portréja egy idős heide-bauer férfiről. A piacon gazdagodó módos német gazdák a heidebauerek (síksági parasztok) szorosan egymás mellé építették fehér házaikat, ami városias hangulatot kölcsönzött az utcasornak. Falvaik hatá-rát háromnyomásban művelték, elsősorban búzát és

Mosonszentpéteri Önkéntes Tűzoltó Egylet zászlaja 1889–1929

Jacob Stadler: Heidebauer férfi portréja, olaj-vászon, 1879.

16 �7

kukoricát termeltek. Hatalmas rétjeik szénatermé-sét távoli vidékeken, főleg Ausztriában és a délné-met piacokon értékesítették. Fejlett tehenészetük a sajtkészítés és a tejforgalmazás alapját képezte. A �9. században gazdasági, kulturális egyesületeket létesítettek, amely élénk városias életet teremtett a két községben Szentjá-noson és Szentpéteren.

A falon található Já-nossomorja nevezetes-ségei című térkép tabló játékra hívja a látogatót.

A térkép a város neve-zetességeinek fotóit tar-talmazza. A látogató a kérdés kártyák segítsé-gével találhatja ki, hogy a képeken milyen épü-letek, szobrok láthatók, utánanézhet ezek törté-netének is. Továbbha-ladva az első világhábo-rúval kapcsolatos em-léktáblát helyeztünk el a falon, amely a mosonszentjánosi hősi halált halt if-jak tiszteletére elültetett fák emlékét őrzi. Az első világháború minden magyarországi falutól jelentős véráldozatot követelt. Mosonszentjánosról �0�, Mo-sonszentpéterről 118, Pusztasomorjáról 30 személy esett el a harcokban. A Földművelési Miniszté-rium könyves szekrénye a két világháború közöt-

ti kultúrpolitika tárgyi emléke. Klebensberg Kuno miniszter és a Julián Egyesület közös akciója azt tűzte célul, hogy a falvakat ellátják magyar nyelvű, hazafias könyvekkel. Ezen akció keretében 467 000 kötetet adtak a magyar vidéknek. Különösen fon-tosnak tartották az akciót a németek lakta területe-

ken a magyar érzés erő-sítése okán. A szekrény-nyi könyv �934-ben ér-kezett a mosonszentjá-nosi tanuló ifjúság szá-mára. A szekrény melletti tárlóban az ok-tatásügy apró emléke ta-lálható, a mosonszent-jánosi iskolaszék �94�. december 8-i program-ja német nyelven. E dá-tum jeles esemény volt a köz-ség életében, hisz ezen a napon avatták fel ünnepélyes keretek kö-zött a három osztályos népiskolát. A program

szerint a Himnusz eléneklése után elsőként Károly főherceg nevében Georg Huss köszöntötte az egy-begyűlteket. Majd szólásra emelkedett Mathias Mogyorossy kerületi alesperes, címzetes apát-ka-nonok az iskola felügyelője. Az iskolamester ek-kor Stephan Luttenberger, segédtanító ifj. Michael Luttenberger. Egy �94�-es kimutatás szerint

Mosonszentjánoson 300, Mosonszentpéteren �00, míg Pusztasomorján 80 a tanulók száma. A két né-met nyelvű községben egy tanító és egy segédta-nító, míg a magyar nyelvű Pusztasomorján egy ta-nító oktatta a nebulókat olvasásra, betűvetésre, számolásra,az ó-és az újtestamentumra, Magyaror-szág történetére, ének-lésre és muzsikára. Az asztalon a helyi adó szá-molásához használatos fagolyós számolót, az Új Magyar Szalon című új-ságot, dokumentum má-solatokat találhat a láto-gató, melyeket kézbe le-het venni. A szekrény előtti üvegtárlóban Mo-sonszentjános történe-tével kapcsolatos erede-ti dokumentumokat, fo-tót, valamint kézzel írt könyveket állítottunk ki. Kezdjük a legfon-tosabb dokumentum be-mutatásával, a mosonszentjánosi vegyes céh latin pergamenre írt négy oldalas latin nyelvű privilégi-umával. Íme magyar nyelvű fordítása: „Mi Első /I./ Ferdinánd Isten kedvező kegyelmé-ből Ausztria császára, Magyarországnak és Cseh-országnak ezen a néven /V./ ötödik apostoli királya […] Jelen oklevelünk erejénél felruházva mindazok

emlékezetére bízzuk, akiket illet, amit határoztunk, a mi híveinknek a mészáros, esztergályos, szappan-főző, kosárfonó, nyereggyártó, üveges, harisnyaké-szítő, váltószabó, kerékgyártó, lakatos, asztalos, kovács, takács, varga, szűcs és kötélgyártó meste-reknek legalázatosabb kérelme tárgyában, akik egy

gyűlésbe gyülekezvén terjesztették ezt be, akik […] Szentjános mezővá-rosában élnek és tartóz-kodnak. […] az engedé-lyezett tartalommal bíró kérést a mi császári-ki-rályi tekintélyünkkel el-fogadjuk, jóváhagyjuk, megerősítjük és hely-benhagyjuk […] és a je-len oklevelünkön lévő titkos pecsétünkkel ér-vényesítetünk. Kelt […] Székhelyi Majláth Mik-lós gróf keze által […] Bécsben július ��. nap-ján az Úr 1841. eszten-

dejében Magyarországi uralkodásunknak […] he-tedik évében.”A 19. század végi mezőgazdasági munkások fog-lalkoztatási viszonyaiba enged bepillantás Groosz János részére �898-ban kiállított munkásigazol-vány. Az irat első lapján nagyon szépen látszik Mo-sonszentjános viaszpecsétje. A személyi adatok-

Az Országos Juliánus Egylet könyves szekrénye, 1934.A mosonszentjánosi

vegyes céh privilégiuma latin nyelven, 1841.

�8 �9

ból kiderül, hogy az �87�-ben született Groosz Já-nos római katolikus vallású, nős, lakhelye Szent Já-nos, termete alacsony, arca hosszúkás, szeme bar-na, szemöldöke fekete, orra és szája rendes, haja fe-kete, fogai épek, szakálla borotvált, bajusza szőke, különös ismertetőjegye nincs. Ez alapján akár port-réját is elkészíthetnénk.

A jómódú heideba-uer életforma lehető-vé tette iskolázott ge-nerációk felnevelését. Ezért találhat a látoga-tó a kiállításban jelen-tős számban kézzel írt könyveket. Ezek közül a múlt kutatója számára az egyik legérdekesebb a Mosonszentjánosról Észak-Amerikába ki-vándoroltak listáját tar-talmazó kötet. Az isme-retlen szerző naplósze-rűen 1819-től 1929-ig jegyzi a fontosabb ese-ményeket. Közbeiktatva találjuk a 909 nevet tar-talmazó kivándoroltak listáját 1874-től 1913-ig, amelyben zömmel német, de magyar nevek is elő-fordulnak. E tárlóban állítottuk ki Hautzinger Já-nos német kéziratos imádságos könyvét. Itt látha-tó a Szent-jánosi Betegsegélyző Egylet korabeli fo-tóját. 1877-től Mosonszentjános körorvosi székhely

lett, ez évben már orvosa és gyógyszertára is volt a településnek. Az önszerveződés erejét mutatja az egészségügyi ellátás területén az �883-ban alakult Szent-jánosi Betegsegélyző Egylet. 50 éves jubileu-ma alkalmából (1933. Pünkösdhétfő) készült fotón a felavatott zászló, a zászlóanya Klafszky Sándor-

né, tőle jobbra az akko-ri egyesületi elnök Kief-ler György asztalosmes-ter látható. Különleges dokumentum egy 1696-ban kelt dokumentum, amely Zákánits Vida 57. esztendős juhász vallo-mását tartalmazza. A kiállítás legrégebbi do-kumentuma, mivel a �7. századi magyar nyel-ven íródott megérdem-li, hogy teljes szövegét közöljük. „Én Záká-nits Vida, mint […] 57 Esztendős Ember mos-tansággal Szent Jván

(?) Várossának Gulyássa. Vallom jo lölki ismere-tem, és […] szerintis, hogy Gyermekségemtül fog-ván az nyulas mezzőben hol Gulyássul, hol Juhá-szul az marha mellet Szolgálván Pásztorkodom, és nyilván tudom, hogy az nagy és fő határtul, melly […] lakom fölé fekszik, bizonyos két határ keő ál-lot, mellyeken én sokszor nyugottam, és rája állot-

tam;, akkoron penigs, az mikor azon keőveket észa-kának […] kiásták és elvitték, éppen Mattly Weisz-nál, ugymint eő Felséges Sáfárjánál Juhászul Szol-gáltam, és azon Uramtul Sokszor hallottam. hogy azon kövek, igaz határ kövek voltak, és eő fölsé-ges Igasságba, vagy Jurisztik […] mind azon kö-vekig légyön és szol-gállyon.” A vallomást az alispán pecsétjével és szignójával hitelesítette.

Mosonszentjános ha-tárvitájában tanúsko-dott a juhász, ugyanis a szentjánosiaknak Nyu-las település határában (Fertő tó északi része, Nezsider mellett) szőlő-ik voltak, és ennek el-birtokolását perrel kí-vánták visszaszerezni, mivelhogy a határköve-ket éjszaka eltüntették.

Jánossomorja helytör-ténetével kapcsolatos to-vábbi emlékeket állítottunk ki a falnál lévő két vit-rinben. A falhoz közelebb álló vitrin alsó részében Matthias Wachtler állatorvos fotóját, valamint egy értekezést helyeztünk el a mosonszentjánosi jobbá-gyok és a magyaróvári uradalom közötti úrbérsza-bályozásról. Mellette szép bőrkötésben a szentek életéről szóló kapcsos könyv. A német gót betűkkel

írt mű 1703-as keltezésű. 1767 oldalon keresztül ja-nuártól decemberig dolgozza fel Jézushoz kapcso-lódó szentek, mártírok életét. A könyvet Krisztus életét bemutató metszetekkel illusztrálták. A vitrin közepén a három település 19–20. századi pecsét-nyomóit mutatjuk be. Mellettük ifj. Palugyay Im-

rének, a Magyar Tudós Társaság levelező tag-jának feljegyzése Pusz-tasomorja község ada-tairól. Az irat jobb felső sarkában vörös viaszpe-csét alá a szerző odaír-ta, hogy a „helység régi pecsétje” látható, mely-ben a falu neve olvasha-tó, valamint három bam-busznád, sás és virágdí-szítés látható. Az újabb pecsétnyomókon láthat-juk, hogy e régi pecsétet a szív alakú forma vál-totta fel. A vitrin felső polcán az �848-as sza-

badságharchoz kapcsolódó dokumentumot állítot-tunk ki. Az 1848. november 16-án Magyaróváron tartott honvédi bizottmányi ülés jegyzőkönyvi ki-vonata, melyet Molnár Lipót főszolgabíró úrnak küldtek meg arról számol be: „ha netalán serege-inknek az ellenség elől visszavonulni kelletnék M. óvár és Mosony tájékán mily számmal szállásoltat-

A Mosonszentjánosi Betegsegélyző Egylet tagjainak fotója, 1933. Zakanits Vida juhász vallomása

�0 ��

hatik be a hadsereg”. A kimutatásban megtaláljuk Mosonszentjánosra és Mosonszentpéterre vonatko-zó adatokat is, Pusztasomorja nem szerepel. A fel-mérés a Jellasitsot üldöző honvéd csapatok számára fontos információkat tartalmazott. Sajnos mindez a schwechati csata után be is következett. A belső vitrin felső polcán kü-lönleges művelődéstör-téneti értéket hordozó, vallásos imákat, éneke-ket tartalmazó kéziratos könyvet állítottunk ki. A szerző nevét és a készí-tés dátumát sajnos nem ismerjük. A könyv bib-liai történeteket ad elő, bájosan egyszerű festett képekkel illusztrálva, de a heidebauerek minden-napi életéről, népi játé-kaikról, hitükről, szoká-saikról is szolgál infor-mációval. A protestáns heidebauer családok-ban a 17–18. században szokás volt vallásos éneke-ket és imákat tartalmazó kéziratos könyvek készí-tése, amely talán a biblia pauperum (a szegények bibliája) műfajához áll a legközelebb. E padlásokon fellelt kéziratokból Sztahovics Remig és a szentpé-teri Kögl J. Szeverin bencés tanárok állítottak ös-sze egy gyűjteményt. Leghíresebb ezek közül Jo-

han Anton Lang �809-ben írott Mosonszentjánosi Kódexe. Középen kéziratos énekeskönyvet helyez-tünk el. �88. oldalán Antonius Lötzel in St. Johann 1827 bejegyzés. A belső borítón a Paul Müllner St. Johan beírásból, valamint Müllner családtagok ne-veinek felsorolásából arra következtethetünk, hogy

a könyv e család tulajdo-nában lehetett. A fejlett zenekultúra bizonyíté-ka a vitrin alsó részében elhelyezett két kottás könyv. Az egyik Baum-holczer János szentjáno-si zenész saját szerzemé-nyeit tartalmazza, a má-sik Georg Mülner: Herz Jesu című miséjének kottás füzete. Nem vé-letlen, hogy a mély zenei kultúrával rendelkező heidebauer faluban, Mo-sonszentjánoson szü-letik meg �855. szept-ember �9-én Klafsz-

ky Katalin híres operaénekes. Halála előtt pár év-vel készült fotó alapján reprodukált ruháját láthat-ják a felöltöztetett bábun. Édesapja foltozóvarga és harangozó, aki híresen szép hangú énekese volt a templomi kórusnak. Katalin az 1866-os kolerajár-vány idején zsoltárokat énekelve kísérte utolsó út-jára a halottakat. Ekkor figyelt fel rá Dány János

kántor - tanító. Sopronban, Bécsben csiszolta tehet-ségét Klafszky Katalin, aki Lipcsében kapta első Wagner szerepeit. Leghíresebb szerepe az Izolda Brémában köszöntött rá, óriási sikerrel énekelte a Wagner opera címszerepét. Ezután �0 éves ham-burgi szerződés következett. Budapesten ő vitte si-kerre Mascagni Paraszt-becsületét. London-ban a Coven-gardenbe-li fellépésekor, Brünhil-da szerepében sikeres.

�895-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol minden nagyobb város-ban sikerrel énekelte a Wagner operákat. Be-tegen tért vissza Euró-pába. 1896. szeptember �-jén elénekelne Fidelio fináléjának örömhim-nuszát, majd csodálatos hangja többé nem szó-lalt meg. 1896. szeptem-ber ��-én hunyt el Ham-burgban, tízezer ember kísérte utolsó útjára az Izol-da szerep ruhájába öltöztetett művésznőt. 1995 óta szülővárosában márványtábla őrzi emlékét.

JánossoMorJA néprAJzi eMlékeiA néprajzi gyűjtemény első enteriőrjével egy Já-nossomorján egykor jellemző kiskereskedelmi for-

mának, a szatócsboltoknak szeretnénk emléket állí-tani. Korábban már szó esett arról, hogy a város módosabb német (heidebauer) gazdái a múlt szá-zadban még élénken részt vettek a német és osztrák piacok felé irányuló széna- és gabonakereskede-lemben, valamint fuvarszervezésben. Az árukeres-

kedelem e kiterjedt, s Já-nossomorján kifejezet-ten élénk formája mel-lett azonban nem feled-kezhetünk el a helybeli-ek vásárlási igényeit ki-elégítő kiskereskedők népes táboráról sem. E kiskereskedők, más szó-val szatócsok vegyeske-reskedéseikben többek között élelmiszereket, italokat, különféle ház-tartási kellékeket, vala-mint a távoli gyarma-tokról származó porté-kákat kínáltak eladásra. A rendszerint családi tu-

lajdonban működtetett üzletek célja az volt, hogy a helyi közösségek (falvak, falurészek) mindennapi igényei során jelentkező változatos áruszükséglete-ket a lehető legteljesebb mértékben kielégítsék. Azaz az árukészlet összeállításakor a változatossá-gon volt a hangsúly, nem pedig azon, hogy kizáró-lag egyféle árut értékesítsenek nagy mennyiség-

Kéziratos könyv a heidebauer életről, színes illusztrációkkal. 18. század

Klafszky Katalin (1855–1896) operaénekesnő fotója

�� �3

ben. Minél változatosabb volt a kínálat, annál több vevőre számíthatott a tulajdonos. Egy igazán jó sza-tócs minden vásárlói kérést azonnal teljesített, eset-leges hiányait pedig rövid időn belül pótolta. A második világháborút megelőző mintegy ötven évből közel egy tucat jánossomorjai vegyeskeres-kedésről, szatócsboltról van tudomásunk külön-féle fényképek, hiteles dokumentumok és szó-beli elbeszélések alap-ján. Legtöbbjük Mo-sonszentjánoson és Mo-sonszentpéteren műkö-dött hosszabb-rövidebb ideig. A mosonszentpé-teriek közül említsük meg a Husz és a Kögl vegyeskereskedéseket. A mosonszentjánosiak közül említést tehetünk például a Weisz-féle üz-letről, vagy Ámon Adolf és Ámon Henrik boltjairól. Utóbbi azért is érdekes számunkra, mi-vel idővel ezt a kereskedést váltotta fel a Birkmay-er-üzletház, amelynek második világháború előtti hangulatát az itt kiállított gazdag tárgyegyüttessel kívánjuk felidézni. A zsidó származású, Moson-szentjánosról Budapestre költöző Ámon család tu-lajdonát képező nívós lakóház és szatócsbolt a leg-

több berendezési tárggyal együtt �9�3-ban került Birkmayer Andor (1887–1971) kereskedő tulajdo-nába. Az �9�3/�9�4 táján beindított családi vállal-kozás egészen 1950-ig működött. Mindössze egy évig volt zárva, ugyanis �945 tavaszán a német származású Birkmayer famíliának is menekülnie

kellett az országból. Az újranyitásra 1946 nya-rán került sor, immár Birkmayer György (�9��-) irányításával. A második korszak azon-ban sokkal rövidebbre sikeredett, miután az 1950-es évek erőszakos szocialista átszervezései és államosításai köze-pette a kiskereskedők-nek kevés érvényesülési és megélhetési lehetőség jutott. A Birkmayer-üzletház valójában nem csupán egy hagyomá-nyos egyhelyiséges sza-

tócsboltként funkcionált, amilyenből több ezer le-hetett szerte az országban. Annál jóval többet jelen-tett. Az egykori Mosonszentjános legnagyobb és leg-összetettebb vegyeskereskedése volt. A lakótér melletti, árukkal zsúfolásig berendezett bolthelyi-séget egy hasonlóan gazdag emeleti raktár egészí-tette ki, sőt a hátsó udvar felé számos további rak-

tárhelyiség sorakozott még. Utóbbiak jobbára a nagy helyigényű áruféleségek elhelyezésére szol-gáltak, például a kályhák, tűzhelyek, varrógépek, biciklik, mezőgazdasági gépek és alkatrészeik tá-rolására. Az üzlet profiljához tartozott az épületfa, deszka, tűzifa, szén, valamint mész, fűrészpor, pet-róleum, szurok és mű-trágya nagy tételben való raktározása és áru-sítása. De a családi vál-lalkozás cementáru-gyártásban, fafűrésze-lésben, sőt dísztemetke-zések lebonyolításában is érdekelt volt. A sza-tócsboltok belterét or-szágszerte a sokfiókos szekrények, rogyásig ra-kott pultok és praktikus tárolóedények formavi-lága, valamint az áru-készlet szinte áttekint-hetetlen gazdagsága és sokszínűsége határozta meg. A Birkmayer vegyeskereskedés eredeti búto-rai ugyan megsemmisültek, de az itt kiállított ha-sonló korú és funkciójú bútorzat hűen visszatükrö-zi a néhai helyiség berendezéseit. A felcímkézett fiókokban, rekeszekben különféle szemes termé-kek, fűszerek, vetőmagvak, porok, festékporok so-rakoztak. A pult alatt, a polcokon és a szekrények

tetején csomagolt és darabos áruk, konzervek, dunctos üvegek, rendelt vagy az üzletben gyártott szeszes italok várták gazdáikat. Felsorolni is hos-szú, hogy mi mindent kaphatott az ember egy sza-tócsboltban: kávéféleségeket, konzerveket, fűszer-árut, teákat, csokoládét és különféle cukorkákat,

gyümölcsöket. Festéke-ket, kenőcsöket, kréme-ket, tisztítószereket, pa-pír- és vegyi árukat, do-hányféleségeket, rövidá-rut. A megjelenített üz-let ruhaneműk, kötött és szövött áruk, játékok és könyvek eladására is fel-készült. Porcelán és zo-máncedények nagy mennyiségben és vá-lasztékban álltak a ve-vők rendelkezésére. Egyebekből szemezget-ve: kosarak, seprűk, va-salók, ernyőtartó, baba-kocsi, bőrönd, fogkefe,

borotva, ceruza, csavarok, marhaláncok, fűrész… Mind-mind olyan termék, amire a mosonszentjáno-si háztartásokban szükség lehetett, ám otthon nem tudták előállítani vagy megtermelni az emberek. A legtöbb bemutatott tárgy a második világháború előtti korszak jellemző hazai és külföldi terméktí-pusa, márkája és felszerelése: Globus konzervek,

A Birkmayer vegyeskereskedés belülről 1939-ben Husz Pál mosonszentpéteri kereskedése 1930-ban

�4 �5

Braun likőrök, Schmoll pasztás tégelyek, Boxy ci-pőkrém, Stella sütőpor, Szikra gyufa, Berndorfer alpakka étkészlet, valamint Berkel mérleg idézi a két világháború között időszakot. Nem egy közülük az eredeti boltból maradt meg. A környékre és Mo-sonszentjánosra oly jellemző gyári termékekkel is találkozhat a látogató: feltűnnek a győri Koest-lin gyár édességes ké-regdobozai, a moson-szentjánosi Franck gyár kávéféleségei, de akad egy szép állapotban megőrzött mosoni Küh-ne ekevas is. Sőt a ma-gyaróvári Főhercegi Serfőzde palackjairól sem feledkezhetünk el. Az idősebb korosztály-nak ismerősek lehetnek a háború előtti évtize-dek finomságai is: krumplicukor, süvegcu-kor, mézeskalács, török-méz. A mérleg mellé helyezett korondi (Erdély) ke-rámiák arra utalnak, hogy Birkmayer Andor még e távoli fazekas központból is hozatott több vagonnyi árut! Határon túli kereskedelmi kapcsolatait szezo-nális jelleggel az akkor még csehszlovákiai Liptó-szentmiklóson is kamatoztatta, ahonnan túrót im-portált. Magyarországi üzleti partnerei sem korlá-

tozódtak kizárólag a környékre: kályha és tűzhely beszállítója a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. volt, a tavasszal rendelt �00-300 ka-szát pedig a Szentgotthárdi Első Magyar Kasza- és Sarlógyárból szerezte be. A polcon látható fehér pa-tikai edény és tartalma arról tanúskodik, hogy a fa-

lubeliek kisebb-nagyobb egészségi problémáikra is találhattak gyógyírt a külföldi tapasztalatai alapján különféle kencé-ket és kenőcsöket össze-állító és árusító Birk-mayer Andor üzletében.

A szatócsboltok – így a Birkmayer vegyeske-reskedés – általános ké-péhez feltétlenül hozzá-tartozott a sok-sok ki-sebb-nagyobb méretű zománcozott reklámtáb-la, esetenként tekintet csalogató, vásárlásra buzdító plakát kifüg-

gesztése is. A kiszolgálást, árusítást változatos for-májú mérlegek, darálók, cukorkásüvegek, mérő-edények és mérőalkalmatosságok könnyítették meg. A változó méretű papírtölcsérek csomagolási célokat szolgáltak. Az üzlet vendégköre jobbára a helyi lakosokból állt, ezért – a többi mosonszentjá-nosi és mosonszentpéteri bolttal egyetemben – gya-

korlatilag elengedhetetlen volt, hogy az eladók leg-alább elemi szinten németül is értsenek. A kommu-nikációt éppen ezért német feliratok könnyítették meg. A kereskedést a helyiek mellett gyakran ke-resték fel Bősárkányból, Tárnokrétiből és Rábcaka-piból is vásárlók a változatos árukínálatra való te-kintettel. A községben rendszeresen feltűnő summások (idénymun-kások) ugyancsak gya-kori vendégek voltak.

A pulton megtekint-hető, a bolthelyiségről készült fotónagyítással az eredeti állapotokba kívánunk izgalmas be-pillantást biztosítani. Egyúttal gyors időuta-zásra invitálni minden-kit. Miként az a fotón és a portékáját kínáló, felöltöztetett bábun lát-ható, a szatócsboltok személyzetének illett igényes ruházatban (pantalló, ing, nyakkendő) ki-szolgálni a vásárlókat. A mindig kifogástalanul tiszta, frissen vasalt ruházatot erre a célra rendsze-resített világos köpennyel igyekeztek megóvni a Birkmayer vegyeskereskedésben is. A boltvezető Birkmayer Andor egyébként is ragyogó tisztaságot és precizitást követelt meg sikeres üzletében: tisztá-

ra súrolt pult, kisepert helyiség várta a vásárlókat. A sok romlandó áru (húsféleségek, gyümölcsök, pékáru stb.) miatt vált nélkülözhetetlenné a légypa-pír alkalmazása. Az üveglap alatt látható, cégjel-zéssel ellátott eredeti dokumentumokat (borítékok, levelezőlapok) üzleti és családi levelezéshez vette

igénybe a családfő. A gazdag árukínálatról rögtön tájékozódhatott, aki kézbe vette őket. Kü-lön figyelmet érdemel a díszes, piros kötésű Be-vásárlási-könyv, amivel csak a megbízható vevő-ket látta el a cégvezető. A havi szintű hitelre vá-sárlás nyomon követésé-re szolgált a füzet. Kéz-írásos oldalai betekin-tést engednek egy-egy hónap vásárlási tételeibe és az aktuális árakba – pengőben! Mellettük helyeztük el a Birkmay-

er família családi portréját. A nyolctagú család majd minden tagja dolgozott hosszabb-rövidebb ideig a családi vegyeskereskedésben. Az alsó sor közepén látható Birkmayer Andor, felette fia Birk-mayer György, a kereskedés egymást követő két ve-zetője. Az ablakban kifüggesztett kétoldalú fotón egy 1925-ből származó ábrázolását szemlélhetjük

A Birkmayer üzletház kályha és tűzhely raktára 1942-ben

Ámon Henrik mosonszentjánosi üzlete (a Birkmayer üzletház előde) egy 1916-os képeslapon

26 �7

meg az üzletháznak. A kiállítás összeállításakor a vegyeskereskedés belső helyiségének bemutatása mellett a külső homlokzat eredeti látványának re-konstruálását is megpróbáltuk. Ennek megtekinté-sére kívülről nyílik a legjobb lehetőség. Az 1865-ben épült téglaépület Mosonszentjános Fő utca 1. szám alatt szerepelt egy-kor. Napjainkra azon-ban már nem látható, mivel helyén a Vadász Vendéglőt találjuk (Sza-badság u. �.). A körülte-kintő látogatónak talán feltűnt, hogy a pulton kiállított dokumentu-mok némelyikén a Birk-mayer-üzletház alapítási éveként �830 szerepel. Nem tévedésről van szó. A dátum azért szerepel-hetett, mivel az 1865-ben felépített téglaépü-let elődje egy vályogtég-lás, nádtetős kis házikó volt, amiben az Ámon família – akiktől Birkmayer Andor �9�3-ban megvásárolta az egész épületet boltostul, lakóházastul – egy szatócsboltot működ-tetett már e korai évektől kezdődően. Azaz Birk-mayer Andor csupán az üzlet folytonosságát hang-súlyozta. A külső esetén szinte biztosan a látvá-nyos, nagy betűkkel szedett névtáblán (Birkmayer

Andor) akad meg először a tekintetünk. Valamen-nyi üzlet ilyen módon adta tudtul cégtulajdonosa nevét s reklámozta magát a vásárlók előtt. Az ablak két oldalán a korabeli állapotokhoz hűen reklám-táblákat helyeztünk el. Ekkoriban nap közben a jár-da sávra kihelyezett Kühne és Hofherr-Schrantz tí-

pusú mezőgazdasági gé-pek (szecskavágók, ré-pavágók, kukorica dará-lók és morzsolók, vase-kék) csalogatták a vevő-ket. Folytatva sétánkat a néprajzi emlékek kö-zött, egy tradicionális ünnepi viseletbe öltözött helyi heidebauer házas-pár fotóját láthatjuk a �9. és �0. század fordulójá-ról. A kép hiteles infor-mációkat nyújt a hajdani emberek általános ru-házkodási szokásairól. Megfigyelhető, hogy férfiak és nők esetében

is a sötét, fekete színek és az egyszerű, visszafogott formák uralkodtak. Az ősi hagyományoktól való eltérés még a századfordulón is alig-alig jellemezte a nőket. Ellenben a férfiak körében mind gyakrab-ban „hódított” a magyaros stílus: magyaros varrás-dísz megjelenése a nadrágon, ezüstpitykés mente, rámás csizma használata. Sőt a nyugat-magyaror-

szági németekre oly sokáig jellemző szarvasbőr nadrágot is mind többen hagyták el a sötét posztó-nadrágért cserébe. Az iménti kép egy hasonló korú (�9. és �0. század fordulója) heidebauer ház tiszta-szobájába vezet át bennünket, melyből a helyi né-met családok lakáskultúráját ismerhetjük meg.

Jánossomorja telepü-lésrészein egy évszá-zaddal ezelőtt többnyire két lakóháztípus hatá-rozta meg a jellemző ut-caképet. A két típus egyúttal árulkodott a tu-lajdonosok vagyoni helyzetéről és sokszor nemzetiségéről is. A ke-vésbé tehetős családok, zsellérek jobbára az alábbi képen látható – rövid oldali csúcsos homlokzatukkal, két-két ablakukkal utcára néző, néha pitvarral kiegészí-tett – házakhoz hasonló épületekben rendezkedtek be. Mivel eleve a falu vé-gén vagy a falut lezáró Huldengasseban / Söllner-gasseban (A Hulden a falusi munkások, a Söllner a zsellérek elterjedt megnevezése.) épültek, területi-leg is elkülönültek a tehetős gazdák (Bauer) zártan egymás mellé épített, az utca felé hosszanti olda-lukkal forduló 3–4 ablakos, fedett ajtó- vagy kapu-

bejáratos házaitól. A Mosoni-síkság tehetős né-met gazdáinak népi építkezésére és lakáskultúrájá-ra az ún. „kettős ház” volt jellemző, melynek alap-rajzi sajátossága az volt, hogy jobb, ill. bal oldalon egy hosszabb és egy rövidebb épületsor futott pár-huzamosan. A két épületsor tetőszerkezetét fedett

kapubejáró kötötte ös-sze. A rövidebb és hos-szabbik oldal alaprajzi beosztása a gazdasági épületekig megegyezett: az utca felöli első szobát (Grosse Stube) egy konyha és a hátsó szoba (Hintere Stube) követte. Eztán következtek a kamrák, a magtár és az istállók, melyekkel együtt a ház akár a 70–�00 m-es hosszúságot is elérhette. Egy hajdani szentpéteri kettős ház mintájára felépített hite-les másolatú épületet

(szentendrei Skanzen) és három helyiségének jel-lemző berendezéseit a falra kihelyezett képernyőn tekinthetünk meg és járhatunk körbe virtuálisan. Sétánkat Sós Antal (1896–1975), a Népművészet Mestere díjjal kitüntetett (�974) jánossomorjai du-dás dallamai kísérik. Jelen kiállításunk egy jó-módú katolikus német család első szobáját mintáz-

Parasztbarokk homlokzatú házak a mosonszentjánosi Kápolna utca elejéről (1960-as évek)

Német házaspár tradicionális viseletben (19. és 20. század fordulója)

�8

za, melyet országszerte emlegettek tiszta szobaként is. A jobbára csak ünnepi alkalmakkor (szülés, ke-resztelés, leánykérés, haláleset), látogatók fogadá-sakor igénybe vett helyiség tehát a használatmód-ban és a díszítettségben ütött el a „fakóbb” hátsó szobától. A mindennapok során ez utóbbi szobában éltek a család tagjai, ezért a mindennapi fog-lalatosság kellékei, az ünnepi használatból ki-kopott, viseltesebb be-rendezési tárgyak ide kerültek át. Az első szoba ellenben ragyo-gott a tisztaságtól s a család féltve óvott tár-gyait, bútorait mind ide helyezték. Természete-sen minél gazdagabb, díszesebb volt a beren-dezés, annál nagyobb presztízst reméltek tőle a háziak. A szoba-részlet arculatát a sarok-ból futó kétszárnyú sarokpad határozza meg. Ez sarkos berendezésről árulkodik, mely azt jelenti, hogy az ajtóval szemközti falszakasz egyik szeg-letében állt az asztal és a pad. A kenyérfiókos asz-talt, melyet faragott székek kerítenek, díszes terítő fedi. A padlón rongyszőnyegek futnak. A pad mel-lett, az asztaltól balra a háromfiókos sublót találha-

tó, tetején poharakkal, dísz- és kegytárgyakkal, melyeket a máriazelli és boldogasszonyi (Frauen-kirchen) zarándoklatokon szereztek be a háziak. A sarokpad fölött a falon feszület, szentképek és csa-ládi emlékek (keretes menyasszonyi koszorú és német nyelvű háziáldás) függnek, középütt Mária

díszes faszobra. A tálas (Schüsselkorb) edények-kel és korsókkal van megrakva. Kissé lejjebb német szövegezésű hím-zett falvédőt láthatunk. Az enteriőrt a generáci-ókon át örökített díszes szekrény zárja. János-somorja valaha volt nép-rajzi gazdagságából tárgyválogatásunk csu-pán ízelítőt adhat. Az emberek hétköznapjait kitöltő és meghatározó jellemző munkák, meg-élhetési formák (nád- és tőzegfelhasználás, ga-

bonatermesztés, állattenyésztés, gyékényszövés) bemutatására vizuális anyagokkal (némafilm a já-nossomorjai gyékényszövésről) biztosítunk lehe-tőséget. Emellett kitelepített jánossomorjai néme-tek dalkincse is felcsendül.

Sós Antal jánossomorjai dudás a „Röpülj páva” országos népzenei vetélkedő rábaközi döntőjén 1974-ben