Ági úgy ment suliba, hogy nem érezte igazán jól magát: fájt a feje és folyt az orra. Az osztályteremben Nati mellé ült le, és nem sokkal később észrevette, hogy Nati sincs jól.

Jól vagy, Nati?

Hát, nem annyira, köhögök, de anyu azt mondta, nem

maradhatok otthon...

Én sem maradhattam otthon, csakhogy én nem köhögök. Azért legalább a

szádat takard el köhögéskor, oké?

Ebédszünetben Ági és Nati elmentek a mosdóba. Nati már nagyon éhes volt, sietett az ebédlőbe.

Gyere már Ági, éhes vagyok!

Egy pillanat, még kezet kell mosnom.

Ugyan! Én sosem mosom meg, még sincs

tőle semmi bajom.

Ebéd közben Ági elmondta egy barátjának, Marcinak, hogy fáj a feje és folyik az orra.

Úgy fáj, azt hiszem, megfázhattam.

Nincs otthon valami antibiotikumotok, amit

bevehetnél?

Á, jó ötlet! A nővéremnek nemrég fülgyulladása volt, szerintem maradt a

gyógyszeréből. Majd megkérdezem anyát.

Várj, idehívom Marcsi nénit!

Jaj, hadd lássam! Nem olyan vészes, teszünk rá

egy sebtapaszt.

Auuu, vérzik a térdem!

Ebéd után a gyerekek kimentek játszani. Marci elesett és jól megütötte a térdét.

Menj csak haza, feküdj le, és vegyél be fájdalomcsillapítót, ha

nem múlik a fejfájás!

De hát beteg! Miért nem ad neki valami

antibiotikumot?!

Sajnálom, de itt az antibiotikum nem segít.

Mikor Ági hazament, édesanyja elhatározta, hogy elviszi orvoshoz. A doki szerint csúnyán megfázott.

Nem jöttél ma suliba, minden oké?

Nem annyira... az éjjel nagyon fájni kezdett a térdem, így anyu elvitt a

dokihoz. Az orvos szerint elfertőződött a sebem.

Hűha, és te is fájdalomcsillapítót kaptál?

Nem, antibiotikumot írt fel, és azt mondta, hogy ez segít leküzdeni a fertőzést, csak szedjem be mindet.

Másnap Marci nem ment iskolába, ezért Ági felhívta, hogy beugorhat-e hozzá suliból hazafelé menet.