93

Szabó Miklós (1940) régész,egyetemi tanár, az MTA rendestagja, a Filozófiai és Történettu-dományok Osztály elnöke. Kuta-tási területe a klasszika-archaeo-logia és a kelták régészete.

Legutóbbi írása az Ókorban:Köztársaságkori bazilika Bibrac-téban (2007/1–2).

Szabó Dániel (1979) régész, azELTE Régészettudományi Intéze-tének tudományos munkatársa.Kutatási területe a klasszika-ar-chaeologia.

Legutóbbi írása az Ókorban:Köztársaságkori bazilika Bibrac-téban (2007/1–2).

Kelta arisztokrata sírokPoveglianóban (Verona)

Szabó Miklós – Szabó Dániel

Az Adige és a Mincio folyók között elterülõ veronai síkság határzónának számí-tott a venétek és az Észak-Itáliában megtelepedett kelták között. Az 1980-asévekben megindult régészeti kutatásoknak köszönhetõ, hogy a terület hova-

tartozása az utóbbiak, a cenomanusok javára dõlt el. Valeggio sul Mincio temetõjének33, Casalandri nekropoliszának 111 sírja és a S. Maria di Zevióban feltárt 168 temetke-zés döntõ többsége a mellékletek alapján a La Tène-kultúrába sorolható, s az ebbõl kö-vetkezõ etnikai definíciót egyértelmûen megerõsíti az agyagvázák némelyikére lepon-tinus ábécével bekarcolt kelta személynév: Kutsiu (Valeggio), Ateporix (S. Maria diZevio), Kosio (Casalandri) stb.1

A cenomanusok a Kr. e. 4. század elején az úgynevezett történeti kelta vándorlás so-rán érkeztek Észak-Itáliába, s lettek – Polübiosz szerint (II, 17) – az insuberek, illetve avenetusok szomszédai. Titus Livius úgy tudja (II. 35), hogy Brixia (Brescia) és Veronavidékét foglalták el, míg Sztrabón (V. 1. 9) szerint a henetosok fölött laktak. Plinius(NH III. 130) Cremonát, Ptolemaiosz (III, 1,3) egyebek közt Bergamumot (Bergamo)és Mantuát (Mantova) említi a cenomanusok városaként.

A népcsoport õshazája, ha hihetünk Liviusnak, Galliában keresendõ, ahol Caesar isismert hasonló nevû törzset (B. G. VII. 75). A Loire és a Szajna között, a Sarthe folyómedencéjében, Le Mans (antik Vindinum) központtal a civitas Cenomanorum a csá-szárkorban a korábbi etnikai elnevezést õrizte.2

Visszatérve Itáliába, a cenomanusok territoriumát nyugaton az Oglio, keleten azAdige, északon az Alpok, délen pedig a Pó határolta, fõvárosuk pedig Brixia, a maiBrescia volt. Ami a szomszédságukat illeti, a fentebb idézett antik forrásadatokból azolvasható ki, hogy amíg a keltáktól szokásaiban és ruházatában nem nagy mértékbenkülönbözõ, de velük nem közös nyelvet beszélõ õsi venetus népnek3 szövetségesei vol-tak, addig az ugyancsak kelta insuberekhez fûzõdõ kapcsolatukat általában a szemben-

állás jellemezte. Az ellenségeskedés gyökereit nem is-merjük, mindenesetre a Kr. e. 3. században a választó-víz alighanem a Rómához fûzõdõ viszony lehetett: akenomanusok és a henetosok azonban szövetségre lép-tek velük (ti. a rómaiakkal), már Hannibal elõtt is, ami-kor a boiusok és az insuberek ellen hadakoztak, vala-mint azután is.4 Sztrabón itt a rómaiak Kr. e. 225-benaratott telamoni gyõzelmére utal, valamint a II. punháborúra. Hannibal itáliai kudarca után a Pó-vidéketfenyegetõ római offenzíva hatására a cenomanusok aboiusok és az insuberek Róma-ellenes koalíciójáhozcsatlakoztak, azonban ingatag szövetségesnek bizo-nyultak.5 A bonyolult események egyértelmû fordula-tát hozta C. Cornelius gyõzelme Kr. e. 197-ben a ceno-manusok és az insuberek ellen, amelynek következ-ményeként az elõbbiek újra Róma szövetségeseilettek, s jutalmul fegyvereiket is visszakapták, amelye-ket M. Furius praetor koboztatott el.61. kép. 1. Verona, 2. Povegliano-Veronese

91

Ezután a cenomanusok Róma oltalmát élvezve éltek, s enneka kornak az anyagi kultúrájáról adnak képet a bevezetõben em-lített lelõhelyek. A romanizálódási folyamat döntõ állomásavolt a római polgárjog odaítélése a cenomanusoknak Kr. e.49-ben a lex Iulia alapján (Cass. DioXLI. 36), továbbá Brixiának és „leányá-nak”,7 Veronának municipiummá szer-vezése.8

De mielõtt a poveglianói temetõ2007. évi feltárásának eredményeire rá-térnénk, érdemes röviden áttekinteni azitáliai cenomanusokra vonatkozó régé-szeti ismereteinket. A bresciai Capitoli-um alatt végzett stratigráfiai ásatások aGolasecca-kultúra Kr. e. 5. századi tele-pülésének maradványait hozták napvi-lágra. Tekintettel arra, hogy e kultúrahordozói kelta nyelvet beszéltek, ez akörnyék lakosságának kelta gyökereireutal a cenomanusok bevándorlása elõtt.9

Mai ismereteink szerint a La Tène-kultúra jelenléte a cenomanusok terüle-tén a Kr. e. 4. század végétõl mutathatóki. Ez a megállapítás újabb leletek alapján természetesen mó-dosulhat, azonban a legjelentõsebb nekropolisz, Carzaghetto

temetkezései, továbbá Gottolengo és Castiglione delle Stiveresírjai nem korábbiak a Kr. e. 4. és 3. század fordulójánál. Cispa-danától eltérõen, a bevándorló kelták és az északi etruszk lakos-ság között itt nem alakult ki szimbiózis. Másképpen fogalmaz-va, ezen a területen az italo-kelta kultúra szórványos szimptó-máival szemben az Alpokon túli kelta területekkel valókapcsolatok domináltak. Ez ugyan nem zárja ki, hogy a beván-dorlók, legalábbis részben, integrálódtak a térségben talált vá-rosiasodott kultúrába, azonban ennek bizonyítékai jelenlegmeglehetõsen kis teherbírásúak. Mindössze néhány gazdagabbsír utal (pl. Castiglione delle Stivere) az új típusú italo-kelta elitmegjelenésére. A Kr. e. 3. században a cenomanusok, szembena boiusokkal, nem szegényedtek el. Legalábbis erre utal a car-zaghettói sírokból származó ezüst karperecek és gyûrûk soro-zata. Figyelmet érdemel továbbá az a csavart, Hercules-csomó-val díszített torques-típus, amely a szomszéd venétek között iselterjedt.10

A Kr. e. 2. században, vereségük ellenére, a cenomanusokanyagi kultúrája a Rómához fûzõdõ privilegizált kapcsolatokjóvoltából nemcsak átalakult, hanem gazdagodott is. A La Tè-ne-formák (fegyverzet, ékszerek) megõrzése mellett egyre na-gyobb hangsúlyt kapott a római komponens. S ez az a pont,

ahol a poveglianói ásatás eddigi ismere-teinket jelentõsen gazdagította.

Az ELTE és a Bolognai Egyetem kö-zös expedíciója 2007 júniusa és júliusasorán 50 sírt tárt fel a Verona közelébentalálható Povegliano-Veronese településterületén (1. kép). A feltárást Fábry Ni-cola és Szabó Dániel vezette, DanieleVitali és Szabó Miklós professzorokszakmai felügyelete alatt. A lelõhelyrõlmár régebb óta ismertek késõ vaskori le-letek, 1992-ben egy építkezéshez kap-csolódó megelõzõ feltárás során rómaiés longobárd sírok mellett 75 kelta te-metkezés került napvilágra.11

A 2007-ben feltártak közül, méretétés gazdagságát tekintve 5 hamvasztásos,késõ La Tène (Kr. e. 2–1. század) temet-kezés emelkedik ki. A sírok észak-déli

tájolásúak, és szögletes, 2 × 3-4 méteres sírgödör jellemzi õket(2. kép). A tárgymellékletek száma némelyikben megközelíti a150 darabot. A gödrök két sorban, egymástól pár méter távolság-ra helyezkednek el. A temetkezési rítus mindegyik esetben na-gyon hasonló.12 A feltárás során semmi sem utalt arra, hogy a sí-rokat jelölték volna, lehetséges azonban, hogy a késõbbi korokmezõgazdasági tevékenysége miatt nem maradt ennek nyoma.Az viszont már az ásatás kezdeti szakaszában is világosan lát-szott, hogy a halotti máglya maradványait a sírok földdel valóbetemetésekor a gödörbe beszórták.

A sírokban igen gazdag kerámiamelléklet volt: tányérok, fa-zekak, kancsók, poharak (a pyxisre emlékeztetõ forma feltûnõ-en gyakori) és miniatûr olajos edények (balsamarii), nagymennyiségben (3. kép). Az, hogy mit tettek az elhunyt mellé,vagy hogy mit fogyasztottak belõlük a halotti tor során, a meg-õrzött földminták elemzésébõl derülhet majd ki.

A agyagedények közé helyezve kerültek elõ a talán leglátvá-nyosabb leletek: a több mint 2000 földben töltött év ellenére is

94

Régészet

2. kép. A poveglianói 6. sír

3. kép. Bronzserpenyõ és balsamarii

4. kép. Idria típusú bronzpohár

92

95

Kelta arisztokrata sírok Poveglianóban

szinte tökéletes állapotú bronzedények (4. kép). Ezeket ha-gyományosan dél-itáliai mûhelyekhez (elsõsorban campani-aiakhoz) szokás kötni, azonban a kutatás mai állása szerintszinte bizonyosan készülhettek máshol is, így Etruriában,vagy Észak-Itáliában.13 A két leggyakoribb típus a situla és aserpenyõ (5. kép).14 A situlák a szomszédos venétek hatásárajelenhettek meg a helyi La Tène-együttesekben. Funkcióju-kat tekintve ezek a vedret formázó, díszítetlen bronzedényeka görög keverõedényeknek, a kratéroknak helyi megfelelõi,vagyis a borfogyasztáshoz, a tiszta bor vízzel való elegyíté-sére szolgálhattak. A forma magas és nyitott jellege is erreutal, csakúgy, mint például a jóval korábbi Certosa- vagyKuffarn-situla ábrázolásai is.15 Bár az elõbbi korai ábrázolá-sok alapján nem tudhatjuk biztosan, hogy bort szervíroz-tak-e belõlük, Povegliano esetében azonban egy másik ana-lógia mégis erre utalhat. A temetõ több sírjából elõkerült

ugyanis a jellegzetes észak-itáliai kerámiaforma, az ún.„trottola“ (6. kép).16 Márpedig egy Ornavasso-ból származóhasonló edényben, a bekarcolt lepontinus felirat tanúságaszerint bort tartottak:

Latumarosnak és Sapsutának, naxoszi bor17

A borfogyasztás más kellékei is elõkerültek, így merítõkanál(simpulum) a poveglianói 6. és 37. sírból (7. kép), valamint ezutóbbiból áttört növényi és geometrikus mintával díszített szû-rõ (8. kép).

Négy sírban volt serpenyõ. Az elnevezés megtévesztõ lehet,azonban pusztán az edényforma (nyeles patera) leírására szol-gál, funkciójelölésre nem. Régóta tudott, hogy bizonyos ren-deltetésû antik fémedények barbár környezetben más célt szol-gáltak.18 Az állatfejben végzõdõ nyéllel ellátott Aylesford-tí-

6. kép. Trottola-edény a 24. sírból

7. kép. Egymásra halmozott kerámiavázákés bronz simpulum a 6. sírból

8. kép. Áttört mintával díszített bronzszûrõ 9. kép. Bronzserpenyõ állatfejben végzõdõ nyele

5. kép. Bronz- és kerámiamellékleta 24. sírban (színes fotóját lásd a hátsó borítón)

93

pus19 (9. kép) épen maradt példányai ugyan szinte kizárólagsírokból ismertek, kelta oppidumok területérõl származó töre-dékeik azonban bizonyítják használatukat a mindennapi élet-ben. A sírokból elõkerült példányok helyzete alapján valószí-nûleg ez az edényforma is az italfogyasztáshoz köthetõ.

A sírokon belüli faszerkezetre utaló elszenesedett maradvá-nyokat több esetben feltártunk, de ezentúl a leletek helyzete isarra utal, hogy eredetileg faládákban lehettek (10. kép).

Legtöbbször a sír északi vagy déli végében kerültek elõhamvasztott emberi maradványok. A csontok között Pó-vidékibronz pénzek és köztársaságkori ezüst denariusok20, valamintLa Tène-fibulák feküdtek. Az eltemetettek nemét, az individu-umok számával egyetemben, az antropológiai elemzés fogjamegállapítani. Az azonban jelzés értékû, hogy mindegyik nagysírból került elõ fegyverzet (11. kép). A La Tène-típusú vas-fegyvereket21 egymásra helyezve tették be a gödörbe, s a rajtuklátható égésnyomok azt bizonyítják, hogy megjárták a halottimáglyát. A kard több esetben rituálisan meghajlítva került alándzsák és a pajzsdudor (12. kép) mellé. Érdekesség, hogy kétsírból is került elõ vas sarló (13. kép). Szintén izgalmas és ritkalelet a poveglianói 24. sírban feltárt bronzmérleg (14. kép),mely kis mérete folytán elsõsorban értékes fémek, pénzekmérésére szolgálhatott.22

A halott mellett, a kerámia- és bronzedénymellékletek kö-zött állatcsontok (valószínûleg disznó) kerültek elõ, kés(ek) ésolló társaságában.

96

Régészet

10. kép. A 37. sír feltárása során elõkerült faszerkezetelszenesedett maradványai

11. kép. Rituálisan meghajlított kard és lándzsák a 6. sírból

12. kép. Vas pajzsdudor

13. kép. Bronz situla és vas sarló

94

97

Kelta arisztokrata sírok Poveglianóban

A poveglianói temetõben elõforduló sírok és a bennük fel-tárt mellékletek különbözõsége egyértelmûen a korszak társa-dalmi rétegzõdésére utal. Povegliano nekropolisza mellett szá-mos észak-itáliai sírlelet bizonyítja az úgynevezett kelta „arisz-tokrácia“ jelenlétét a régió késõ vaskori településein.23

Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezúttal nem lokális jelenség-rõl van szó, mivel a korszakból hasonló arisztokrata-sírok azAlpokon túlról is ismertek.24

Az elkövetkezõ két évben a lelõhelyen a feltárások folyta-tódnak. Az ásatások további célja a temetõ teljes feltárása, me-lyet ezután a leletanyag feldolgozása és tudományos publikáci-ója követ.

Jegyzetek

A cikkben szereplõ fotókat Szabó Dániel készítette.1 Salzani, L., La necropoli gallica di Valeggio sul Mincio (Documen-

ti di archeologia 5.), Mantova, 1995; uõ, La necropoli gallica et ro-mana di S. Maria di Zevio (Documenti di archéologia 9.), Mantova,1996; uõ, La necropoli gallica di Casalandri a Isola Rizza (Docu-menti di archeologia 14.), Mantova, 1998. – Vö. Ruta Serafini, A.,„I Celti in Veneto: appunti per una revisione”: I Celti nell’Alto Ad-riatico (Antichità altoadriatiche XLVIII.), Trieste, 2001, 187–201.

2 Vö. Jullian, C., Histoire de la Gaule. I., Paris, 1993, 405.3 Polübiosz II. 17 (ford. Muraközy Gyula).4 Sztrabón V. 1. 9 (ford. Földy József).5 Lásd ehhez Livius XXXI. 10 és XXXII. 30.6 Livius XXXIII. 23 és XXXIX. 3. – A cenomanusok történetéhez:

Kruta, V., Les Celtes. Histoire et dictionnaire, Paris, 2000, 288–294; Denti, M., I Romani a nord del Po (Biblioteca di Archeologia15.), Milano, 1991, 31 skk.

7 Catullus LXVII. 34: Brixia Veronae mater.8 Lásd Chevallier, R., La romanisation de la Celtique du Pô (Bibl.

d’École Fr. d’Athènes et de Rome 249.), Roma, 1983, 91 skk.9 Chevallier, R., La romanisation de la Celtique du Pô, 95; Kruta, V.,

Les Celtes…, 497.10 Lásd ehhez Kruta, V., Les Celtes…, 209–210, 297–298; Defente,

V., Les Celtes en Italie du Nord (Coll. de l’École Fr. de Rome 312.),Roma, 2003, 51 skk.

11 A leggazdagabb akkor feltárt kelta sírhoz lásd Bolla, M. – CavalieriManasse, G. – Salzani, L., „Soprintendenza Archeologica del Ve-neto”: Restituzioni ’93, Opere restaurate, Vicenza, 1993, 7–13.

12 Lásd ehhez Bolla, M. – Cavalieri Manasse, G. – Salzani, L., „Sop-rintendenza Archeologica del Veneto”, 9.

13 Lásd Castoldi, M., „Origini e officine del vasellame in bronzo tar-dorepublico”: La vaisselle tardo-républicaine en bronze, Dijon,1991, 139–143.

14 A különbözõ bronz edényformákhoz lásd Feugère, M. – Rolley, C.(szerk.), La vaisselle tardo-républicaine en bronze. Actes de la tab-le ronde CNRS à Lattes du 26 au 28 avril 1990, Université de Bour-

gogne, Centre de recherches sur les techniques gréco-romaines 13,Dijon, 1991, passim.

15 L. például Kastelic, J., Situla art, New York 1965, XII-XIII, fig. 13,56–57.

16 A forma fejlõdéstörténetéhez és kronológiájához lásd Peyre, C., LaCisalpine gauloise du IIIe au Ier siècle avant J.-C., Paris, 1979, 96,Fig. 35–36.

17 Vö. De Simone, C., „I Galli in Italia: Testimonianze linguistiche,Iscrizioni leponzie“: I Galli e l’Italia, Roma, 1978, 266.

18 Erre jó példa a mediterrán lábmosó edények eltérõ használata illírvagy kelta környezetben: Rolley, C., „Un problème idéologique:est-ce que les Illyriens se lavaient les pieds?”: Revue des ÉtudesGrecques 95 (1982).

19 L. Feugère, M. – De Marinis, R., „Les poêlons”: La vaisselle tar-do-républicaine en bronze, Dijon, 1991, 97–112.

20 Vö. Biondani, F., „Necropoli di località la Mirandola. Le monete”:La necropoli gallica et romana di S. Maria di Zevio (Documenti diarcheologia 9), Mantova, 1996, 207–213.

21 A késõ La Tène fegyverzetrõl jó áttekintést ad: Guillaumet, J.-P. –Szabó, M., „Les fourreaux d’épées de La Tène dans la vallée de laSaône au musée de Chalon-sur-Saône”: Les âges du Fer en Niver-nais, Bourbonnais et Berry oriental, Regards européens sur lesâges du Fer en France. Actes du XVIIe colloque de l’AFEAF, Bib-racte 9, Glux-en-Glenne, 2002, 212–230.

22 Vö. pl. Gruel, K., La monnaie chez les Gaulois, Paris, 1989, 134–136.

23 Vö. Vitali, D., „L’aristocratie celtique de la Gaule cisalpine. Réfle-xions pour une première approche”: L’aristocratie celte à la fin del’âge du Fer (du IIe siècle avant J.-C. au Ier siècle après J.-C.), L’a-ristocratie celte dans les sources littéraires, Bibracte 5, Glux-en-Glenne, 2002, 15–28.

24 Lásd pl. Metzler, J. – Waringo, R. – Bis, R. – Metzler-Zens, N., Cle-mency et les tombes de l’aristocratie en Gaule Belgique, Luxem-bourg, 1991.

14. kép. Bronzból készült mérleg és kancsó a 24. sírból

95