1

KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT (KHV) Dr. Csorba Péter DEBRECEN, KLTE,

Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék 1997

2

A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT SZÜKSÉGESSÉGE

Az emberi tevékenység egyik leglényegesebb sajátossága, hogy az ember képes előre felmérni cselekedeteinek jövőbeli hatását, következményeit. Ez az előrelátás az ember esetében döntően már nem az ösztönökben gyökerezik, hanem tanulási folyamat eredménye. A mindennapokban azonban ismerős helyzet, amikor “nem tudunk uralkodni magunkon” és valamit a “józan ésszel” nem összeegyeztethető módon teszünk. A megfontolt előrelátás még több negatív példával szolgál társadalmi méretű tevékenységek esetében, amikor a tömeg másképp cselekszik, mint ahogy egy-egy képviselője tenne. Mindennek ellenére az ember környezetalakító tevékenységére egyre inkább jellemző, hogy a tervezés szakaszában igyekeznek alaposan végiggondolni a közvetlen és a közvetett hatásokat. Az emberiség évezredekig alakította úgy a környezetét, hogy ez a következményeket felmérő igény megelégedett a térben és időben közvetlenül várható - sokszor csak a látható - hatások mérlegelésével. A XIX-XX század technikai fejlettsége ért el arra a szintre, hogy a helyi természetformáló beavatkozásoknak térben messzire elérő közvetlen vagy közvetett hatása kezdett lenni - pl. ipari légszennyezés, folyószabályozások, erdőirtások, urbanizáció stb., illetve a természetes rendszerekbe történő beavatkozás egyes következményei időben jóval később jelenkezetek (pl. csúcsragadozók megritkulása, genetikai állomány leromlása, stb.) A természeti adottságoknak és a társadalmi igények az összeegyeztetése egyre növekvő beavatkozást okoz a természeti rendszerekbe, bár az utóbbi évtizedekben megindult egy ezzel ellentétes törekvés is, a még meglévő természet közeli ökszisztémák megőrzése, ill. az ember által már módosított táji rendszerek természetességi fokának növelése. Ennek ellenére globális méretekben nincs remény arra, hogy belátható időn belül csökkenjen a természetre nehezedő antropogén terhelés. Az azonban természetes követelménnyé kezd válni, hogy legalábbis a nagy horderejű beavatkozások esetén a lehető legkisebb maradandó kárt okozzuk a környezetünkben. Azt is be kell látni, hogy nincs az az antropogén beavatkozás, társadalmi tevékenység aminek ne volna valamilyen negatív

3

következménye, ha a negatív következményekbe beleértjük azt is, hogy a korábban meglévő természeti rendszerkapcsolatoknak új körülményekhez kell igazodnia. Ahhoz, hogy meg tudjuk akadályozni a nemkívánatos következményeket, vagy legalábbis csökkentsük annak hatását nyilvánvalóan ismerni kell hogy hogyan működik a rendszer. Az ökoszisztémák és társadalmi-gazdasági rendszerek működését ma még meglehetősen hézagosan ismerjük. Az előrejelzések megbízhatóságát ez lényegesen csökkenti. Mégsem lehet erre hivatkozva letenni a hatások becsléséről, mert ez könnyen oda vezethet, hogy mire minden részletet tisztázunk, addigra már a folyamat visszafordíthatatlanná válik. “Jobb megközelítőleg igaznak lenni kellő időben, mintsem precízen igaznak lenni, de már túl későn” - szögezte le az 1990-ben Bergenben tartott Környezetvédelmi Konferencia záródokumentuma. Ez az ún. “előzetes elővigyázatosság elvének” lényege. Ez a folyamat, ami az egész környezet-ember kapcsolat új alapokra helyezésének (paradigmaváltásnak) egyik jellemző lépcsője az 1940-es, 1950-es években kezdődött. Meghatározó erővel hatott a radioaktív hulladékok elhelyezésének problémája, amikor is az ember által létrehozott szennyező anyagoknak olyan helyet kellett találni, ahol minimum évszázadokra biztonságban tudhatnánk. Ekkor kezdett belegondolni az emberiség abba, hogy pillanatnyi lehetőségeink már messzebb nyúlnak, mint biztos ismereteink. Számtalan környezetformáló beavatkozásnak csak igen homályosan látjuk rendszerelméleti következményeit, illetve tér és időbeli kihatásait. Ez az előrelátást tökéletesítő törekvés két szálon haladt előre, egyrészt a szaktudományos alapkutatások szintjén, másrészt viszont a folyamatosan gyarapodó esettanulmányokból levonható tapasztalatok segítségével. Az előrejelzés minden csökevényessége ellenére ui. a társadalmi igények egyre több mesterséges beavatkozást okoznak, s már az is nagy eredménynek számítana, ha a Földünkön valahol elkövetett hibát máshol nem ismételnénk meg... Az “elkerülni ami elkerülhető” alapállás végülis a legtisztességesebb megoldás, még ha a valóságot látva nem is lehetnek illúzióink e tekintetben sem.

4

KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT FOGALMA ÉS CÉLJA A környezeti hatásvizsgálat fogalmát számtalan változatban definiálták. Fodor L. (1996) szerint pl. csak a németországi szakcikkekben több mint 60 megfogalmazás található az ottani törvényben szereplő “hivatalos” verzión kívül. A KHV fogalmát a nálunk sem rögzítették, sem a megjelent törvényben ( 1995 LIII), sem a 152/1995 (XII.12.) Kormányrendeletben. A szakirodalom (pl. Wathern P. 1988, Kovács E. 1993) gyakran idézi Munn (1979) kissé leegyszerűsített, de a lényeget jól körülíró meghatározását, miszerint a: “ KHV egy olyan folyamat, ami a biogeofizikai környezetet, és az ember egészségét, jólétét érintő beavatkozások várható következményeinek meghatározására szolgál, abban a fázisban, amikor a döntést még lényegesen befolyásolni lehet.” Egy másik definíció részletesebben utal a KHV tartalmára: “A környezeti hatásvizsgálat (KHV) egy, a döntéshozókat arra ösztönző munka, hogy a környezet minőségének fejlesztését, a természeti erőforrások kiaknázását célzó tervek során vegyék figyelembe a megvalósítást kísérő összes lehetséges hatást. Egy olyan eszköz, amely összegyűjti és rendezi a környezetkímélő, hosszútávon fenntartható fejlesztési programokhoz szükséges adatokat. A KHV általában a gazdasági fejlődéshez szükséges erőforrások ésszerűbb, kíméletes felhasználását célzó cselekvési folyamatok támogatására szolgál.” (Clark B. 1993) Mindkét idézett definícióból kitűnik, hogy a környezeti hatásvizsgálat nem maga a döntés, de annak nélkülözhetetlen része. Olyan eszköz, amely hozzásegíti a döntéshozókat, hogy a döntés következményeit előre lássák, arról a lehető legteljesebb képet kapjanak. Ebből az is következik, hogy a KHV-t nem azért dolgozták ki, hogy megakadályozzon egy környezetre káros döntést, hanem azért

5

építették be a döntéshozatali folyamatba, hogy a döntéshozó a lehető legtöbb információ birtokába hozza meg a döntését. A KHV nem a döntés maga, hanem annak egyik előkészítő fázisa. A KHV persze mindig társadalmi gazdasági keretek között érvényesül. Emiatt a környezeti tényező csak egy -, és sokszor alárendelt szerepű - faktor a gazdasági, a szociális, vagy a politikai tényezők mellett. A KHV egyszerre tudomány és “művészet”. Tudomány, mert a környezetünkre vonatkozó ismeretek feltárását, értékelését és a jövőbeli változások előrejelzését szolgálja, művészet pedig abban az értelemben, hogy része az információk kezelésének, a döntéshozás rendkívül bonyolult folyamatának. Minthogy a KHV csatlakozik mindenféle természet és környezetformáló munkához magától érthetően a legszélesebb értelemben vett interdiszciplína. A környezeti hatásvizsgálatból így kiveszi részét minden természettudomány, különösen az ökológia és a geográfia. Az előbbi főképpen az élő természeti rendszerek vizsgálatával, a földtudományok pedig a természetes és mesterséges ökoszisztémák területi kölcsönhatásának, az élő és az élettelen tájalkotó tényezők, valamint a társadalmi tevékenység kapcsolatának elemzésével. Igen fontos szerepe van ezenkívül a KHV folyamatában a szociológiának, a jogtudománynak (környezetvédelmi ill. nemzetközi jog) és az informatikának. Ma a hagyományos tudományterületek környezettel foglalkozó részeit új néven pl. környezetkémiának, környezetfizikának hívják. A KHV célja, hogy: - feltárja a fejlesztést szolgáló alternatívákat, - elősegítse a lehető legszélesebb cselekvési lehetőség és optimális erőforrás kiaknázását, valamint - megtalálja a káros hatások és a költségek csökkentésének módját.

6

A KHV, MINT MÓDSZER KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE

A környezeti hatásvizsgálat elkészítésének kritériumait, annak rögzítését, hogy milyen információkat kell tartalmaznia ill. azokat hogyan kell figyelembe venni a döntéshozatalnál először az USA-ban rögzítették 1969-ben. Az ún. Nemzeti Környezetvédelmi Cselekvési Törvény (National Environmental Policy Act = NEPA) persze mai szemmel elég általánosasan megfogalmazott előírásokat tartalmazott. Pl. biztosítani kell az ember és környezete közti produktív, ugyanakkor komfortélményt nyújtó harmóniát, meg kell akadályozni a környezet leromlását, törekedni kell az egészséges, jóléti környezet biztosítására, ösztönözni kell az USA természeti erőforrásainak és ökológiai állapotának megismerését stb. Létrehoztak egy ún. Minőségi Környezet Tanácsot is, amely adminisztratív jogokat élvezve (minőségbiztosítás, engedélyeztetés) kezdetben igen pozitív szerepet játszott a szövetségi környezetvédelmi vitákban (Wathern, P. 1988). A legfontosabb előrelépésnek mégis az tekinthető, hogy a Törvény világosan kimondta; a Környezeti Hatásvizsgálat (Environmental Impact Assessment = EIA) eredményéről a beruházásról történő döntés előtt kell informálni a döntéshozókat. Ennek ellenére a korai hatásvizsgálatok gyakran jóval nagyobb alapossággal vizsgálták a beruházás műszaki, vagy gazdasági hatékonyságát, mint a várható környezetvédelmi következményeket 1970-ben az USA egyik legtekintélyesebb tagállama, Kalifornia, a NEPA alapján kidolgozta saját KHV szisztémáját, ami hatékonyságában jóval felülmúlta a szövetségi rendeletet. Ezt követően néhány éven belül szinte minden vezető ipari ország megfogalmazta a saját KHV előírásait (Németország 1971, Ausztrália 1972, Kanada 1973) . Ez arra utal, a helyzet megérett arra, hogy kötelezővé tegyék minden nagyobb környezetmódosítással járó beavatkozás hatásának döntéshozatal előtti felmérését. A KHV előírások folyamatos tökéletesítése párhuzamosan haladt az 1970-es évek első felét világméretekben jellemző megnövekedett környezetvédelmi érzékenységgel. A KHV módszerei nagy visszhangot váltottak ki a nevezetes stockholmi Környezetvédelmi Világkonferencián, is 1972-ben. Az évtized második felére kiteljesedő világméretű gazdasági recesszió azonban éreztette hatását ezen a téren

7

is. Az USA-ban a kezdeti lendület után megingott a hit a KHV hatékonyságában, áttekinthetetlenné váltak a nagyszámú metodikai variációk, kiderült, hogy az előrejelzések tekintélyes részét nem igazolták a beruházás elkészülte utáni mérések, utóellenőrzések, ellenben a vizsgálatok sokba kerültek és lelassították a beruházásokat. Egyik sokat idézett elriasztó példa, hogy a Transz-Alaszka olajvezeték környezeti hatásvizsgálata 2 méter (!) vastag áttekinthetetlen dokumentumszörnnyé hízott. A növekvő tanácstalanságot mutatta, hogy az USA Minőségi Környezet Tanácsát az egymást követő elnöki periódusoknak megfelelően egyszer visszafejlesztették, aztán megint támogatták. Különösen nagy visszhangot váltott ki az a kétségbeesett politikusi megnyilvánulás, amikor Schmidt német kancellár a környezetvédelmet konjunktúra gátló bűnbakként említette... A figyelmeztető jelek a földi ökoszisztéma kritikus állapotáról azonban egyre szaporodtak. Globális ökológiai válságjel volt a Szahel-katasztrófa, az ózonritkulás, a mezőgazdasági földhasználat túlzott vegyszerhasználatát kárhoztató és kémiai időzített bombaként (“chemical timebomb”) aposztrofált veszély, valamint természetesen a csernobili nukleáris szennyezési baleset. Mindennek eredményeként széles társadalmi tömegek környezeti tudatossága ugrásszerűen megnőtt, politikai erővé váltak a zöld szervezetek. 1980-85 között az Európai Közösség szakbizottságában kidolgozták az addigi tanulságokat felhasználó közös európai KHV-t. Ez egy újabb fellendülő szakasz kezdete volt, elkészült a Bruntland Jelentés (Közös Jövőnk... 1987), nagy reményt fűztek a fenntartható fejlődés modellhez (Sustainable Development) de az 1992-es Rio de Janeiro-i világértekezlet felemás eredményei megint csak lehűtötték a látványos eredményekben bizakodók reményeit. Közben 1986-ban Magyarországon is megszületett a környezeti hatásvizsgálat kötelezettség első törvényi szabályozása. Ezt folyamatosan megtámogatták pl. a Beruházások Környezeti Hatásvizsgálatának általános tartalma és módszertana c. műszaki irányelvekkel, (1990) a Bányaművelésről szóló 1993-as törvény előírásaival, a KHV-ről szóló 86/1993-as kormányrendelet, majd a folyamat lezárásaként helyet kapott az 1996-ban elfogadott Környezetvédelmi Törvényben is. Ma minden bizonytalanság ellenére a KHV módszertana világszerte tökéletesedik, és ezt a folyamatot hatásosan támogatják olyan tények, hogy pl.a Világbank 1989 óta csak olyan projektekre ad

8

pénzt, amelyhez környezeti hatásvizsgálatot is mellékeltek (Turnbull R. 1993). (Már elkezdődött pl. Budapest körüli autópálya gyűrű megépítése, amikor kiderült, hogy a világbanki támogatáshoz gyorsan egy hatástanulmányt kell készíteni...) Az utóbbi években a környezeti hatásvizsgálatokkal kapcsolatban a következő területeken történt jelentős előrelépés: - a hatásvizsgálat valóban a döntéshozás korai fázisában kerül az illetékesek kezébe - a meggyőzés helyett egyre inkább a törvényi szabályozás ereje érvényesül - nő azoknak a beruházásoknak a köre, amely KHV köteles - a környezeti hatásvizsgálat egyre több folyamatosan működő környezetvédelmi monitoring-állomás adataira támaszkodhat - a hatásvizsgálatok tartalma statisztikailag kimutathatóan egyre megbízhatóbb - csökken a beruházás összköltségéből a KHV részesedése, - csökken az emberi munkabefektetés - csökken a KHV időigénye

A KHV FOLYAMATÁNAK VÁZLATA ÉS ALAPFOGALMAI

A környezeti hatásvizsgálat a metodika tökéletesedésével egyre több lépcsőből álló folyamattá fejlődött, amely állandó visszacsatolással működik, és több fázisában leállítható. A KHV-nek alapvetően: - azonosítani kell a tervezett beavatkozás környezetre gyakorolt hatásait, - lehetőleg méréssel meg kell állapítani ezen hatások jellegét, erősségét, - hacsak lehet mérő-megfigyelő hálózattal (monitoring) figyelemmel kell kísérni a várható, ill. a már bekövetkezett hatásokat, - ezeket értékelni kell,

9

- és az információkat rendszerezve el kell juttatni a döntéshozóknak. (Kovács E. 1993) A hatásvizsgálat tárgya szerint néhány lépés kimaradhat, ill. tartalmilag egyszerűsödhet. Minden KHV-re jellemző alaplépések viszont a következők (Hamhaber J. et al. 1992): - a beruházás jellegének meghatározása - a beruházás KHV-kötelességének megállapítása (screening)

- a tervezett beavatkozás környezeti hatásvizsgálatának behatárolása, egyféle elővizsgálat meglévő adatok felhasználásával, lényegében egy előzetes hatásvizsgálat ( scoping)

- tényleges környezeti hatásvizsgálat eredményeképp a Környezeti Hatástanulmány elkészítése

- a hatástanulmány alapján és egy ellenőrző fázist követően az értékelés, ill. a javaslatok megfogalmazása,

- utóellenőrzés, a beruházás megvalósulása utáni hatás- monitorozás Az 1 és 2. ábrákon egy egyszerűbb, ill. egy összetettebb folyamatvázlat látható. A másodikon, amely az 1991-ben kiadott Műszaki Irányelvekhez készült melléklet (A beruházások...1991), feltüntették az adott munkafázis során érintett érdekcsoportokat, hivatalokat is. Jól látszik az is, hogy a végrehajtási menetrend során több visszacsatolási lehetőség van, a részfolyamatokat pedig mindig szakmai-társadalmi vita zárja le. A KHV tehát egyike az olyan ritka döntés előkészítő fórumoknak, ahol a nyilvánosság törvényben rögzített szerephez jut. A folyamatábra kapcsán arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a KHV nem fejeződik be a döntéshozatallal. Egyre gyakoribb, hogy a beruházás megvalósítása után egy folyamatos, vagy időszakos utóellenőrzés következik. Az utóellenőrzésnek különféle környezetvédelmi rendelkezések révén folyamatosan nő a korrekciót kikényszerítő ereje.

Egyre komolyabb szankcionálási következményekkel jár ha az utóellenőrzés a KHV-ben leírt és a döntéshozatallal felvállalt paraméterektől eltérő hatásokat tapasztal.

10

11

12

Az utóellenőrzés ezenkívül a “puding próbája”, a KHV

megalapozottságának legfőbb lehetősége. (Az ezirányú tapasztalatokra a későbbikben visszatérünk.) Sejthető, hogy a KHV itt felvázolt folyamatának lefutása tekintélyes időt igényel (Szoboszlay D. 1993). Ha csak az ügyrendileg előírt minimális időtartamot nézzük, vagyis nem számolunk az előzetes, ill. a tényleges hatástanulmány elkészítésének időigényével, akkor is több mint egy fél évet vesz igénybe a procedúra jogi szakasza (3. ábra). Nyilvánvaló, hogy a beruházó versenyt fut az idővel, hiszen a befektetés megtérülése csak a beruházás elkészülte után remélhető. Ilyen körülmények között szakmai indokok alapján nagyon nehéz kikényszeríteni pl. a több vegetációs időszakra kiterjedő hatásvizsgálatot. Még a viszonylag bő adatbázisra támaszkodó előzetes hatásvizsgálat esetén is kockázatos, és szakmailag alig elfogadható ha csupán egyéves terepi mérés alapján készült el a hatástanulmány. Az az év lehet pl. az átlagosnál lényegesen csapadékosabb, pl. populációdinamikai szempontból szélsőséges eset stb. A KHV általános áttekintése után meg kell ismerkedni néhány alapfogalommal ( A beruházások... 1991). A környezeti elemek kifejezés a KHV általános szakterminológiájában is úgy használatos, mint ahogy azt a geográfiában értelmezzük. Ilyen környezeti elem - a föld (alapkőzet, ásványi anyagok a talaj), - a víz (karsztvíz, rétegvíz, talajvíz felszíni vizek, valamint a vízfolyásmeder is), - a levegő - az élővilág végül - az épített vagy művi létesítmények. Három környezeti rendszer van :

- az ökoszisztémák - a települési környezet és - a táj Ez utóbbi a hivatalos értelmezés szerint “ a természeti és művi elemek rendszere, a környezet egészének ember szempontú értelmezése”. Megjegyezzük, hogy a tájnak van ennél kevésbé antropogén szemléletű

13

14

felfogása, ahol a táj az embertől független objektív kategóriaként jelenik meg. A hatótényező valamely tevékenységből származó anyag- vagy energia kibocsátás, illetve elvonás. Időben lehet egyszeri megszűnő, ismétlődő, vagy állandó jellegű, erősségét tekintve pedig állandó, gyengülő, erősödő és változó. Környezeti hatásról a meghatározás szerint akkor beszélhetünk, ha valamely hatótényező révén, az egyes környezeti elemek valamilyen tulajdonságában, ill. a környezet egészében változás áll be. Közvetlen környezeti hatás esetén a hatótényező és az érintett környezeti elem között nincs közvetítő közeg, közvetett a hatás, ha van ilyen. A hatás érvényesülhet tartósan vagy rövid ideig, intenzitása pedig lehet állandó, gyengülő, erősödő és változó. Hatásfolyamat: azon térben és időben lejátszódó folyamat, ami a környezeti hatásokat létrehozza. Ennek részei a: - hatótényezők (kibocsátások ill. elvonások) - hatásközvetítő közbenső közeg által

meghatározott folyamat, valamint a - hatásviselők. A fenti terminus technicus-ok a geográfiai szóhasználat számára talán a “kibocsátások ill. elvonások” esetében a legszokatlanabbak, de kétségtelenül jól lefedi mindenféle emberi tevékenység legszélesebb értelemben vett következményét, az anyag ill. energia áthelyeződését. A hatásviselő vagy az a környezeti elem, vagy maga az ember ahol a változás megjelenik. Az embernél beszélhetünk biológiai és társadalmi jellegű változásról. A közvetlen hatások elsődleges hatásviselőket érintenek. Hatástovábbító az a környezeti elem, ahol a beállt változások újabb környezeti hatást okoznak más környezeti elemben vagy az emberben. Igen fontos, - és geográfiai szempontból különös érdeklődésre tarthat számot - a hatásterület definiálása.

“Hatásterület a földkéreg, a földfelszín és a légkör azon része, amelyre egy - a beruházás következtében létrejövő - hatásfolyamat kiterjed. Nagysága függ a kibocsátás/elvonás jellegétől, erősségétől, a hatástovábbító környezeti elemek közvetítő képességétől, a hatásviselő környezeti elemek tűrőképességétől. A

15

hatásterület - e tényezők időbeli alakulásával összefüggésben - időben is változhat.

A kibocsátásokat és elvonásokat eredményező összes emberi tevékenység tehát itt már - műszaki irányelvekről lévén szó - mint “beruházás” jelenik meg. Ezzel kapcsolatban felvetődik, hogy vannak olyan káros környezeti hatások amelyeket nem kifejezetten beruházások váltanak ki. A turista ösvények mentén pl. a jelek felfestésétől eltekintve semmiféle beruházás nem valósul meg, mégis a taposás, az emberi jelenlét komoly környezeti hatással jár (erózió, taposás, zaj környezetszennyezés) amely sok esetben környezeti hatásvizsgálatot érdemelne. A hatásterületnek négy típusa van : - kibocsátási hatásterület az a hová a hatásfolyamatot kiváltó kibocsátás ill. elvonás kiterjed. - közvetett hatásterület ahol újabb hatások jönnek létre a hatástovábbító környezeti elemekben bekövetkezett változások miatt, - teljes hatásterület : minden hatásfolyamat hatásterületének összessége, amelyen kívül nincs a beruházásnak értelmezhető környezeti hatása, - egy környezeti elemre vonatkozó hatásterület pedig a teljes hatásterület azon részeinek összessége, ahol az adott környezeti elem valamely hatásfolyamat miatt megváltozik, azaz hatásviselő. A tudományos igényű hatásvizsgálathoz nélkülözhetetlen egy ún. kontroll környezet megléte, ami tulajdonképpen a teljes hatásterülettel megegyező területen lévő környezet a beruházás nélküli helyzetben. A kontroll környezet kezdeti állapota a beruházás előkészítésekor a KHV során felmért “jelenlegi állapotnak “ más néven “nulla szintnek” felel meg.

A kontroll környezet jelenlegi és várható állapotának mennyiségi, minőségi jellemzői jelentik azt a viszonyítási alapot, amelyekkel a beruházás miatti változásokat össze kell vetni. Persze a beruházás megkezdése eltünteti ezt az eredeti kontrollkörnyezetet, ezért az épülő objektum hatásterületén kívül kell kijelölni egy referenciahelyet is, amelynek adottságai a lehető legjobban hasonlítanak a beruházáséhoz. A Hatásvizsgálatok során a beruházási helyszín adottságait összehasonlítjuk a majdani - beruházás működése által nem érintett -

16

referenciaterület tulajdonságaival, s ez lesz az utóellenőrzések legfontosabb bázisa. Végül van egy ún. háttérhatás, ami a hatásterületen meglévő, a beruházás lététől független környezeti hatás, amely módosítja a beruházás következményeit, pl. összegződő (szinergetikus) okok miatt.

A KHV MÉRLEGELÉSE ( SCREENING) A környezeti hatásvizsgálat céljából következően csak olyan természet ill. környezet átalakító tevékenység megkezdése előtt indokolt a várható hatásokat felmérni, amelyek megvalósulása esetén valóban lényeges változásokra lehet számítani. A beruházások teljes körét tehát nem lehet és nem is érdemes erre a vizsgálatra kötelezni. A KHV köteles tevékenységi körök listája 20-25 év alatt sokat változott, de vannak olyan beruházástípusok, amelyek szinte az első perctől kezdve beleestek ebbe az körbe. Ilyen pl. mindenféle bányászati tevékenység és energiatermelés, a legtöbb fémfeldolgozás, számos vegyipari és élelmiszeripari tevékenység, a gumigyártás és feldolgozás (Wood Ch. 1995). A KHV kötelezettség általánosan megfogalmazott feltétele, az hogy akkor kell erre sort keríteni, ha a tervezett beruházás egy-egy környezeti elemhez tartozó pótolhatatlan, pénzzel meg nem váltható értéket szüntet meg, ill. az elem tényleges vagy potenciális használatát tartósan és jelentősen korlátozza, ill. megszünteti. Egyértelmű a KHV kötelezettség akkor is, ha a tervezett beruházás nagy környezeti kockázattal jár, továbbá a hatásterületen élő lakosság életkörülményeiben tartós, nemkívánatos változásokat idézhet elő. A hatásvizsgálat elkészíttetése olyan beavatkozások esetén jogos, amelytől: - nagysága ( az általa érintett emberek száma) - tevékenységi jellege, ( erőssége, hatásviselők száma), vagy - konkrét helye (ritka, bennszülött élőlények, biológiai sok-színűséget veszélyeztető hatás miatt számottevő környezeti károsodás várható.

17

Ezek a kategóriák még nyilvánvalóan nem adnak biztos támpontot arra nézve hogy akkor pl. egy vízelvezető árok milyen nagyságtól minősül “számottevő” hatás okozójának, nehéz megmondani azt is, hogy pl. egy horgásztanya KHV köteles legyen-e, és természetesen mindig az adott helyszín meglévő adottságai döntik el azt is, hogy pl. az 5 ipartelep mellé “odafér-e” még egy hatodik? Minden konkrét esetre választ adó feleletet tehát a legrészletesebb listától sem várhatunk, jóllehet végigolvasva egy-egy ország hivatalosan közzétett KHV köteles beruházásainak sorát az az érzésünk, hogy az összeállítói a teljességre törekedtek. Ennek bemutatására a Magyar Közlöny 1994/47. számában közzétett listát közöljük (4. ábra). A listát végignézve megállapítható, hogy számos tevékenységtípusnál nagyságrendi kategóriához van kötve a kötelezettség. Igy pl. a mosó- és tisztítószer gyártó beruházás 5000 t/év kapacitás alatt nem, afelett KHV köteles. A vízkészlet igénybevételét is napi vízkivételi mennyiséghez kötik. Másik gyakran előforduló kritérium az igénybevett terület nagysága - pl. fegyveres erők lőterének kialakítása akkor KHV köteles, ha az 100 hektárnál nagyobb kiterjedésű lenne. Érdekes, hogy a mezőgazdasági tevékenységet csak a meliorációs terület nagysága szerint korlátozzák. Vannak olyan tevékenységek, ill. beruházások, amelyekre nézve méret és kapacitástól függetlenül automatikusan vonatkozik a KHV kötelezettség. Ilyen pl. a vízerőmű, a vasúti pálya ill. megálló építése, a szeméttelep, a cementgyártás, vagy pl. mindenféle bányászati tevékenység. Ezek a listák, és a küszöbértékek folyamatosan változnak: többnyire bővülnek és szigorodnak. Egyre több tevékenységre és egyre kisebb nagyságú beruházásnál követelmény a KHV. Magyarországon a KHV köteles beruházások listáját - szakértői javaslatok alapján - a kormány joga megváltoztatni, s erre az előírások szerint a 2 évenkénti felülvizsgálat során van a legnagyobb lehetőség. A lista a konkrét helyszín alkalmatlanságából eredő kötelezettségre nem adhat támpontot. Pl. egy kisméretű, egyébként nem KHV-köteles sertéstelepre is kiterjeszthető a kötelezettség, ha azt pl. olyan tájképi környezetben (pl. egy barokk kastély mellett), vagy pl. egy üdülőtelep szomszédságában tervezik megvalósítani. A területiség elve egyébként a környezetvédelem egyre erősödő alapelve, ami alatt azt értjük, hogy hiába tervezik pl. egy iparcsarnok éjjeli zajkibocsátását csak 25 decibelre, vagyis igazán csendes üzemről lenne szó, ha az ipari

18

4. ábra: A környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységek listája (67/1994. Korm. rendelet

19

20

21

park már meglévő zajterhelése 55 decibel, s ez összegződve meghaladja az adott környékre előírt zajszintet. A szakirodalom ezt a problémát gyakran ún. buborékpolitika néven említi (Sántha A. 1993). Azt jelenti, hogy egy területre, pl. egy tájra nézve megadjuk a maximális szennyezőanyag kibocsátási határértéket, és ennek a “szétosztását “ az ott működő kibocsátók közti megegyezésre bízzák. Ez lehetővé teszi azt is, hogy ha határérték túllépés van, akkor az a vállalat csökkentse legjobban a kibocsátást, amely ezt a legkisebb költséggel megtudja tenni, s ehhez hozzájárulást kérhet a többi szomszédos üzemtől. Így “együttes erővel” tesznek eleget a hatósági előírásoknak. Egy másik elv azon alapul, hogy új beruházást csak akkor engedélyez, hogy ha a meglévő berendezéseknél is legalább olyan mértékű imisszió csökkentést érnek el, mint amekkorát az új beruházás ígér.

A KHV KERETEINEK BEHATÁROLÁSA (SCOPING) A hatásvizsgálat megkezdését közvetlenül megelőző munkafázisban, - amikor már eldőlt, hogy szükség van a hatásvizsgálatra -, körül kell határolni, hogy pontosan milyen keretek között fogunk dolgozni. A szóban forgó munkafázis a következő kérdésekre adja meg a választ: 1. A beruházás jellegének ismeretében a vizsgálat céljának, kérdéskörének meghatározása. 2. A szóba jöhető alternatívák és megoldási változatok felvázolása. 3. A beruházás által érintett terület előzetes behatárolása. 4. A figyelembe veendő tervek és programok felsorolása (pl. regionális, vagy helyi tervek. 5. Összeállítás a beszerzendő adatokról. 6. A legfontosabb hatásösszetevők előzetes jellemzése. 7. A KHV során alkalmazandó módszerek áttekintése. 8. A környezeti változások, terhelések, kockázatok megítéléséhez felhasználandó értékelési rendszer típusa.

9. A szóba jöhető pótlólagos intézkedések ( pl. szanálás) lehetőségei.

22

10. A vizsgálatba bevonandó intézmények, szakértők felsorolása. 11. Az illetékes hatóságok felsorolása. 12. A szükséges engedélyek, hozzájárulások, állásfoglalások felsorolása. 13. A KHV elkészítésének időszükséglete és költségbecslése. (Csokonay J-né 1994.) A felsorolásból látható, hogy ebben a munkaszakaszban már feldolgozzuk a beszerezhető alapadatokat, a meglévő információkból összeállítunk egy adatbázist. Ez alapján többnyire eldönthető, hogy a tervezett beruházással kapcsolatban - annak telepítési, építési, megvalósítási, működési ill. felhagyási szakaszában - milyen környezetet érintő anyag ill. energia kibocsátásra, vagy elvonásra fog sor kerülni. Már ebben a szakaszban fel kell hívni a figyelmet arra, ha fennáll bizonyos környezeti katasztrófák - ún. haváriák - veszélye. Meg kell becsülni a környezeti hatások erősségét, esetleges időbeli változását. Ezek vázlatos felméréséhez is szükség van a beruházás technológiai alapismérveinek környezetvédelmi szempontú értékelésére. Az előzetes hatástanulmány tartalmi mélysége és elkészülésének ideje lényegesen függ attól, hogy milyen adatokhoz, milyen könnyen lehet hozzájutni. Mivel az adat, az információ, pénz és hatalom, minden adatbirtokló igyekszik ebből anyagi hasznot húzni. Ez a KHV készítőknek világszerte egyik leggyakoribb panasza, hogy ti. az adathoz történő hozzájutás idő és pénzigényes. Olyan példák is előfordultak, hogy az előzetes adatbeszerzés aránytalanul nagy költséget jelentett az egész KHV árából. Magyarországon jelenleg a legteljesebb adattár a Környezeti és Területfejlesztési Minisztériumban létrehozott hatásvizsgálati mikrofilmtár feltöltésétől várható (Magyar E. 1996). Ezekhez történő hozzáférés pl. a tudományos kutatás számára ill. a KHV-t végzők számára az Adatvédelmi törvény szabályozza. Az előtanulmány összeállításának figyelembe kell venni, és el kell különíteni a beruházás következtében fellépő közvetlen és közvetett hatásokat. El kell dönteni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján milyen hatástovábbítók milyen áttételeken át milyen kereszthatásokat válthatnak ki. Igen nagy a jelentősége annak, hogy már ebben a munkafázisban megfogalmazódjék, ha a fentiek megállapítására nincs kellő információ.

23

A szerteágazó hatáskapcsolatok áttekintését megkönnyíti egy olyan lista amely tartalmazza az összes szóba jöhető hatásformát. Egy ún. “checklist”, egy ellenőrző lista segítségével végig lehet elemezni, hogy az adott konkrét beruházás feltehetően a környezet melyik elemeire, milyen társadalmi tevékenységi formákra lesz hatással. Ez az első szelekciós lehetőség a szóban forgó antropogén beavatkozás hatásterületének körvonalazását illetően. Számos ilyen listát készítettek, és használnak, ezek közül egy egészen általános típusuk közlünk:

Területfejlesztési projekt hatásterületeinek ellenőrző listája ( Schaenam - in: Wathern P. 1988 )

1. Helyi gazdasági viszonyok: - költségvetési egyensúly - foglalkoztatottság ( munkanélküliség) - közegészségügy 2. Természeti környezet: - levegőminőség - vízminőség - zajhatás - növény és állatvilág - természeti katasztrófák 3. Esztétikai és kulturális értékek: - látványosság ( attraktivitás) - kilátópontok - tájszerkezeti jellegzetességek 4. Privát és közszolgáltatások: - ivóvíz - egészségügyi ellátás (kórház) - bűnözés visszaszorítása - biztonságérzet - tűz elleni védelem - rekreációs közintézmények - rekreáció információs háttere - közoktatás - tömegközlekedés - gyalogos közlekedés - magánjárműves közlekedés - bevásárlás - energiaszolgáltatás - lakhatóság

24

5. Egyéb társadalmi hatások: - egyéni mozgásszabadság - különleges veszélyek - társadalmi kapcsolatteremtés - privát szféra - közvetlen szomszédi viszony Ezeknek a listáknak is van persze hátránya. Sokak szerint a szabad gondolkodást a kelleténél jobban korlátozza a “felkínált” területek számbavétele, belekényszeríti egy előre meghatározott sémába, ami nem biztos, hogy minden eset előzetes áttekintésére alkalmas módon csoportosítja, ill. tartalmazza az elképzelhető hatásterületeket. Másrészt a terjedelmes lista végiggondolása sok esetben fölösleges, ha a várható hatás jelentéktelen, vagy egészen szűk területre (nem topográfiai értelemben) korlátozódik. A fenntartások miatt számos ellenőrző lista készült, de értelemszerűen nem várható, hogy egy minden tekintetben tökéletes szülessen. Egyes ellenőrző listák - pl. az USA Mezőgazdasági Minisztériuma által 1990-ben kiadott - egy konkrét kérdéssort tartalmaznak. Canter L. (1993) alapján ebből idézünk egy rövid részletet: “ A domborzattal kapcsolatban eredményezni fog-e a beruházás: - labilis lejtőket , rézsűket ? - nagy felületen termőtalaj áthelyezést ? - zavart egyedi jellegű földhasználati típusú farmon ? - változást partvonalban, jellegzetes terepformában ? - módosulást egyedi természetföldrajzi adottságokban ? - növekvő deflációt vagy talajeróziót ?

- kötöttséget a helyszín jövőbeli más irányú felhasználása tekintetében ?

A hatáskapcsolatok áttekintésének egy másik módszere a ma már klasszikusnak számító ún. Leopold-féle mátrix. A módszer névadója 1971-ben vezette be a szakirodalomba ezt az eljárást, aminek az a lényege, hogy egy négyzethálós táblázat segítségével eldöntjük a vízszintes és függőleges sorokba felírt tényezők közötti kapcsolat meglétét, vagy hiányát. Eredetileg 88 környezeti paraméter szerepelt a

25

vízszintes sorokba, és pontosan 100-féle tevékenységi típus a függőleges oszlopokba. Ez összesen 8800 négyzet, amibe a hatáskapcsolatot jelző kereszt kerülhetett. Ezt az alapelvet jó áttekinthetősége miatt sokan alkalmazták. Sokan módosítottak az eredeti táblázaton, külön jelölést használnak pl. a meglévő kölcsönhatás erősségére - pl. egy 10 fokozatú relatív skála használatával -, vagy tematikai szűkítéssel éltek, így jóval kisebb lett a táblázat. ( Pl. csak az útépítés és az élettelen környezeti elemek közti kapcsolatok jellemzésére.) Először bemutatjuk az eredeti Leopold-féle mátrixtáblázat egy részletét (5. ábra), majd egy olyan leegyszerűsített változatot, amely inkább csak az előzetes hatástanulmány elkészítésénél használható fel (6.ábra). A Leopold-féle mátrixra jellemző elvi megközelítés igen gyorsan elterjedt a környezetvédelemi hatáskapcsolatok áttekintését célzó szakcikkekben. Schreiber K-F. és Kias U. (1983) tanulmányában pl. a közlekedés által érintett környezeti elemek és a társadalmi tevékenységtípusok lehetséges kapcsolatát tüntették fel ilyen táblázatos formában ( 7.ábra). Egy további példán pedig az mutatjuk be amikor az ilyen mátrixkapcsolat tényén túl a kapcsolat erősségét is minősítették (Scharpf H. 1980 : 8. ábra). Ugyancsak az előkészítő fázis leglényegesebb kérdései közé tartozik a lehetséges hatásterületek megállapítása. Természetesen külön kell választani a közvetlen kibocsátási és a közvetett (hatástovábbítók által kiterjesztett) hatásterületet. A kibocsátási hatásterület jellemzésénél, körülhatárolásánál a rendelkezésre álló adatok alapján részletezni kell az anyag ill. energiamozgás erősségét, jellegét, időbeli változását. Le kell írni azt, hogy a várhatóan bekövetkező anyag- és energia kibocsátás, ill. elvonás milyen környezeti tényező (levegő, víz, talaj stb.) közvetítésével, milyen hatékonysággal (sebességgel) fog lezajlani. Ezt analóg esetek monitoring rendszerei által észlelt adatok alapján lehet valószínűsíteni. A hatásterület behatárolásának alapja, hogy közelítő ismereteink legyenek arról, hogy a kérdéses területet felépítő tájalkotó tényezők - kőzetek, üledékek, domborzati képződmények, talaj, felszíni és felszín alatti vizek, valamint a légköri helyzet mennyire érzékeny a különféle antropogén hatásokra (Bohn P. 1992). Ez egy igen bonyolult kérdés, amelyet számos szaktudomány - köztük a geográfia is - alapkutatási szinten vizsgál. A meglévő ismereteink a tájalkotó tényezők ill. a táji

26

5. ábra: A Leopold-mátrix egy részlete

27

6. ábra: Hulladékártalmatlanító létesítményekkel kapcsolatos környezeti hatások vizsgálatának jelentősége 7. ábra: Az útépítés tájökológiai hatásának mátrix táblázata

28

8. ábra: Különféle szabadidős tevékenységek tájháztartásra ill. tájképre gyakorolt hatásának mártixa

29

rendszerek érzékenységéről, ma még biztosan nem elegendőek a legtöbb konkrét beruházás hatásának pontos felbecslésére, de az

30

alapkutatások és az esettanulmányok szaporodásával egyre csökken a részletes KHV során feltárandó tisztázatlan kérdések köre. Ahogy a jövőben az alapkutatások segítségével gyarapodni fog a tájérzékenységre vonatkozó országos adatbázis, úgy fog csökkenni a konkrét hatásvizsgálatok pénz és időigénye (ld. Csorba P. - Mezősi G. 1995). A tájérzékenység elméleti, alapkutatási megközelítését a 9. ábra (Kerényi A. - Csorba P. 1995) segítségével jellemezzük. Az ábrán “H” hatás(ok) állnak szemben a különböző érzékenységű tájalkotó tényezőkkel (A-F), ahogy nő a hatások száma, úgy válik egyre bonyolultabbá az azt elviselő oldal környezeti állapota. Buckley R. (1991) hasonló problémával kapcsolatban megállapította, hogy a környezet érzékenységi térkép elkészítésében nem a térképezés, nem is a fizikai és biológiai paraméterek összegyűjtése a legproblematikusabb, hanem a hatásokozó és a hatást elszenvedő oldal azonosítása.

Magyarország keleti felének 1 : 500 000 méretarányú tájérzékenységi térképsorozatából (Kerényi A.- Csorba P. 1996) egyet mutatunk be, azt amely a tájak építési tevékenységre való érzékenységét minősíti 5 relatív kategóriával (10.ábra). A térkép a következő alapadatok felhasználásával készült el: településsűrűség, bányászati tevékenység, teraszozott lejtők, vonalas műszaki létesítmények (út, vasút, csővezeték, elektromos távvezeték). Az előtanulmányban külön fejezetet kell szentelni annak, hogy az egyik legérzékenyebb környezeti tényező, az élővilág milyen veszélyeknek lesz kitéve, ill. hogy szükség van-e részletes ökológiai vizsgálatokra is. A társadalom általában sokkal hevesebben reagál az élővilágot veszélyeztető hatásokra, mint általában az élettelen természet épségét, jelenlegi állapotát negatívan érintő antropogén beavatkozásokra. Az előzetes hatástanulmányban a kibocsátások és elvonások hatásterületének felbecslése alapján lehetőség van a lehetséges alternatívák felvázolására. Az alternatív lehetőségek mérlegelésekor előbb a kötött környezetvédelmi határértékeken belül megvalósítható variációkat kell rangsorolni. Ha nincs ilyen, akkor meg kell vizsgálni, hogy van-e olyan alternatíva, amely megvalósítható a tervezett tevékenység intenzitásának csökkentésével, vagyis a kibocsátási ill. elvonási mennyiségek redukálásával. Pl. a kitermelt kőzet, a felhasználandó talajvíz, a kibocsátott légszennyező anyagok mennyiségének vagy pl. a zajhatás mértékének határértékek alá 9. ábra: A tájérzékenység alapeseteinek elméleti sémája

31

10. ábra: Magyarország Dunától keletre eső tájainak érzékenysége a különféle építési tevékenységekre

32

szorításával. Természetesen ezeknek az előzetes becsléseknek meg van a maga bizonytalansági tényezője. Különösen igaz ez a hosszú távú ökológiai hatásokra nézve, vagy pl. a tájszintű következmények

33

felmérését tekintve. Ezzel kapcsolatban ismét az alapkutatási eredmények hiánya okozhat jelentős tévedéseket, illetve hogy a becslések hibahatára túlságosan megnő. Számos tervezett beruházásról a hatásvizsgálatnak ebben a fázisában bizonyosodott be, hogy a megvalósítás irreális, a beruházástól várt gazdasági-társadalmi haszon nem áll arányban a környezetvédelmi követelményeket teljesítő befektetés költségeivel. Az előzetes hatásvizsgálat záró fejezeteiben a fentieknek megfelelően össze kell foglalni, hogy melyek azok a hatásviselők, hatásfolyamatok, és közvetlen ill. közvetett hatásterületek amelyeknek szerepelnie kell a Környezeti Hatásvizsgálatban. Lényegében egy programvázlatot kell készíteni, amely vezérfonala lesz a Környezeti Hatástanulmány elkészítésének. A lehető legnagyobb gondossággal kell megadni azt, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján hol mennyire bizonytalanok a becslések. Melyek azok a kérdések, amelyek pontosítása nélkülözhetetlen, milyen mérések, megfigyelések lesznek elkerülhetetlenek a hatástanulmány elkészítéséhez. Ki kell térni a várható munkák időigényére ill. módszertani kikötésekre. Végül le kell írni az elvégzendő munkákba bevonandó szakintézmények, hatóság és egyéb érintettek szerepkörét, az ellenőrzés, és koordinálás folyamatát. Meg kell adni azokat az érdekcsoportokat, szakmai testületeket, az érintett lakosságot stb. amelyeket be kell vonni a KHV további menetébe. A környezeti hatásvizsgálatokkal foglalkozó hatóságok szerepének - véleményező, javaslattevő, vétóerejű stb. jogának ill. kötelezettségének tisztázása sok vitát és ezzel időt is megtakaríthat. A KHV viszonylag újszerű tevékenység, amivel kapcsolatban még mindig sok hatóság úgy érzi, hogy “ nem az ő asztala”. Ezt a kompetenciahiányt az angol nyelvterületen a “nimby” szóval szokták kifejezni, ami a döntés továbbpasszolását, elhúzását, érdektelenséget jelent. Használatos a szó arra is, hogy “felőlem csinálhatnak akármit, csak ne az én hátsó udvaromban” kerüljön rá sor - amely inkább a lakossági hozzáállást szokta jellemezni. Ez a “ csak nekem ne legyen belőle semmi kellemetlenségem” felfogás társadalmi szinten a környezetvédelem egyik legnagyobb akadálya.

34

A KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNY ELKÉSZITÉSE Ha az előzetes hatásvizsgálat alapján nincs akadálya a beruházásnak, akkor megbízást adnak az előzetes felmérések figyelembevételével elkészítendő hatásvizsgálatokra, ill. az eredmények teljes, ún. Környezetvédelmi Hatástanulmányban (KHT) történő összefoglalására. A KHT feladata tehát az, hogy - kiindulva az előzetes hatástanulmányban leírtakból - a lehető legteljesebb és legmegbízhatóbb előrejelzést adjon arról, hogy milyen környezeti elemekre nézve, milyen területi elrendeződésben milyen mennyiségi és minőségi változások várhatók ha a tervezett beruházás megvalósul. A felmérésnek nem célja az adott terv teljes gazdasági és társadalmi következményeinek feltárása, hanem csakis a környezetet érintő változások prognosztizálása. (Más kérdés, hogy számos környezeti hatásnak van gazdasági vetülete, tehát nem lehet teljesen elhagyni a gazdasági komponenseket - ld. később.) A KHT elkészítése során általában a következő logikai rendet követik (Kovács E. 1993, Wood Ch. 1995) : - a hatásfolyamatok környezeti elemenkénti, és területi szempontok szerinti elemzése, - az eredmények egymással, ( alternatívák rangsorolása!) határértékekkel ill. a kontroll mérési adatokkal történő összevetése, - az eredmények minősítése, értékelése, - összegző állásfoglalás megfogalmazása. Szép számmal vannak olyan környezeti tanulmányok, amelyben a helyzetfeltárást tartalmazó fejezet után külön fejezetet szentelnek a beruházás nélküli és a beruházás megvalósítása esetén várható környezeti állapot előrejelzésére. Természetesen a KHT tartalma a beruházás konkrét jellegétől függően más-más részterületre helyezi a hangsúlyokat, de az utóbbi

35

években egyre határozottabban megfogalmazódik az az igény, hogy a hatástanulmány elkülönítetten foglalkozzon a tervezett beruházás - megvalósítási (építkezési), - működési, továbbá - felhagyási szakasza során várható környezeti változásokkal. Az építkezés alatt ui. gyakran egészen más jellegű környezeti hatások várhatók - pl. porszennyezés, zajterhelés - aminek tartós környezeti következményei lehetnek. Pl. az építkezési zaj elűzi az arra érzékeny állatokat, amelyek esetleg később, a beruházás alacsonyabb zajszinten történő működése során sem fognak visszavándorolni. A KHT-től elvárt további követelmény, hogy lehetőleg korrekt információkat adjon a különleges események ( üzemzavarok, balesetek) bekövetkezése során várható szélsőséges környezeti eseményekre is. A környezetvédelem terén a reálisan bekövetkező katasztrofálisan nagy környezetkárosító eseményekre legalább olyan nagy figyelmet kell fordítani, mint az átlagos környezetterhelésre, sőt még az igen csekély valószínűségű esetekre nézve is szoktak elméleti számításokat végezni. Közismert, pl. hogy az atomerőművek, vagy pl. a vízerőművek kivitelezésekor az adott területre jellemző tektonikus mozgások, földrengések erősségét messze meghaladó “túlbiztosított” technikai előírások vannak (ld. Paks, Bős ). A KHT elkészítéséhez alapvető információkat tartalmaz az előzetes hatásvizsgálat. Ebből kitűnik, hogy mely környezeti elemekkel kapcsolatban, és milyen hatásterületen van szükség a meglévő adatok pótlására. Ma még igen ritka, hogy a helyszíni, terepi munka túlnyomó részét meglévő adatokra hivatkozva el lehetne hagyni. Még a legsűrűbb adatbázissal rendelkező hollandiai, németországi, dániai hatástanulmányok is nagyrészt a konkrét beruházáshoz készített terepi mérések eredményeit tartalmazzák. Az extrapolálás lehetősége tehát eléggé szűkre szabott. Az alapkutatások komoly segítséget inkább metodikai téren ill. háttér információk vonatkozásában jelentenek, mintsem a konkrét adatok tekintetében. A környezeti hatástanulmány elkészítéséhez a beruházás jellegétől függő terepi munkákra van szükség. Ezek elvégzése lényegében megegyezik az adott szakterület - talajtan, meteorológia, geomorfológia stb. - szokásos terepi metodikájával, a terepi analízissel. KHV műfaja ugyanakkor különleges is, mert itt egy később megvalósítandó beruházás jövőben várható hatásait kell megbecsülni.

36

Ez a becslés másféle hozzáállást, gondolkodásmódot igényel, hiszen a pillanatnyilag mérhető folyamatokból, jelenségekből, a kapcsolatrendszer tisztázásából kell következtetni egy közvetlenül nem mérhető, még nem létező, csak valószínűsíthető hatásrendszer jellemző vonásaira. Az elkerülhetetlenül meglévő bizonytalansági tényezőt azzal lehet hatásosan csökkenteni, ha minél pontosabb képünk van a környezeti rendszerek ( ökoszisztémák, települési környezet és a táj) jelenlegi működéséről. A már sokszor hangsúlyozott alapkutatási tapasztalatok pontosan ezzel képeznek nélkülözhetetlen alapot a környezeti hatásvizsgálatok számára. A KHV terepi munkái a jelenlegi állapot felmérésével kezdődnek.

Ez a munkafázis még kevésbé veszi figyelembe a tervezett beruházás jellegét. Azt, hogy egy útépítésről, vagy egy meliorációs munkáról van-e szó. Az állapotfelmérésnek ui. épp az a célja, hogy világossá váljék, milyen működési és funkcionális rendszerbe kell belehelyezni az adott beruházást. A KHT ezen fejezetének voltaképpen klasszikus tájökológiai, tájműködési áttekintést kell tartalmaznia. Szükségszerűen ez lesz ui. az a viszonyítási alap, amihez képest meg fogjuk becsülni a várható változások jellegét, nagyságát, helyét. Nagyon fontos, és ebben a tanulmányrészben szinte elkerülhetetlen, hogy a környezeti rendszer strukturális és funkcionális ismertetése táji keretekre vonatkozzon. Hiába tudjuk pl. az előzetes hatástanulmány alapján, hogy a beruházás hatásterülete nem fog lefedni egy egész természetföldrajzi tájat, vagy pl. várhatóan 2-3 egymással határos táj egy-egy részletét fogja csak érinteni, mindenképpen a táji rendszer nyújtja azt a objektív keretet, amely egyedüli kapaszkodó lesz a rendszerkapcsolatok feltérképezésében. A rendszerelvű tájszemlélet ad biztosítékot arra, hogy majdan nem “felejtünk ki”’ valamilyen lényeges tájalkotó komponenst a beruházás várható hatásainak felmérésekor, nem fogunk átsiklani valamely kevésbé nyilvánvaló kapcsolat felett. Geográfus szemmel a jelenleg készülő környezeti hatástanulmányoknak jelentős részében ez a táji kereteket jelentő helyzetértékelés az egyik gyenge pont. Túlságosan leszűkítik a KHT bevezető fejezeteit a valószínűsíthető közvetlen hatásterületre. Egyrészt nem elég meggyőző a közvetett hatásterület bevonása az elemzésbe, másrészt nem törekednek arra, hogy a kiindulás a természetes táji egységeket vegye alapul. Mivel a táj voltaképpen a természeti folyamatok területi megjelenése, földfelszíni elrendeződése, a geográfus számára természetes, hogy ha egyszer egy tervezett új táji objektum

37

várható hatásáról kell megbízható információkat szerezni, akkor a mindenkori viszonyítási alap csakis a táji keretek lehetnek. Ennél is feltűnőbb hiányosság, hogy a környezeti hatástanulmányok bevezető oldalain szinte mindenütt -, mint valamiféle kötelező penzum - az adott tájegység legáltalánosabb természetföldrajzi jellemzőit olvashatjuk. Az esetek megdöbbentő többségében mint valami leltár sorakoznak az - utóbbi években leginkább a Magyarország kistáj inventárából kimásolt adatok. Az átlagos reliefenergiától a csapadékmennyiségen át az egykori potenciális növénytakaróig. Az ilyen egészen elnagyolt “tájbemutatás” után a tájról sokszor egészen megfeledkeznek, és a továbbiakban feltűnő módon csak a hatásterületre koncentrálnak. Itt kezdődik számos KHT tematikai és területi beszűkülése. Nagyon kevés az olyan KHT amely valóban és informatív áttekintést ad a színhelyül szolgáló tájegység pillanatnyi struktúrájáról működéséről. A KHT - az általunk imént kifogásolt mélységű - áttekintő fejezete után sorra kell hogy vegye a tervezett beruházás várható hatásait minden egyes környezeti elem szerint. Ezek az információk már igazodnak a szóban forgó beruházás jellegéhez, vagyis pl. természetes, hogy egy útépítési KHV alaposabban foglalkozik a domborzati, mint a talajtani adottságokkal. A környezeti elemek teljes körének áttekintése során szükségszerű, hogy megkülönböztessük a beruházás természetes táji keretét, a közvetett, valamint a közvetlen hatásterületét. Ezek elkülönítése nem egyszerű. Egy autópályának pl. egészen más a közvetlen hatásterülete a zaj, a légszennyezés, vagy a talajvízmozgás szempontjából. Más a zaj terjedési távolsága éjjel mint nappal, a légszennyezési hatástávolság változik a szélsebesség és a szélirány szerint, a talajvízmozgás pedig pl. évszakos ritmust mutat. Ha már a közvetlen hatásterület megrajzolása is ilyen problematikus, még bizonytalanabb a közvetett hatóterület behatárolása. Hogy az autópálya példánál maradjunk - egy időszakos vízfolyás pl. messzire szállíthatja a közlekedési eredetű nehézfémeket ( Pb, Cd, Ni, stb. ), de a szennyeződés szétterülése attól függ, hogy milyen az adott év hidrológiai jellege. Csapadékos nyár folyamán a szárazvölgyekbe lefutó vízből nehézfém szennyezés juthat a növényzetbe, míg ha száraz a nyár, már csak a vegetációs periódus végére teríti szét a szennyeződést az őszi csapadék, s az így nem is jelentkezik az azévi növényzetben Ezért pl. nem elegendő a KHV terepi vizsgálatait egy évre szűkíteni.. A tervezett beruházás minden egyes környezeti elemre gyakorolt, térben és időben részletesen feltárt várható hatásának kivetítése a

38

felmérés során tapasztalt viszonyokra nem csekély feladat. Nem lehet receptet adni arra sem, hogy milyen mértékű interpolálás indokolt. Egyenlőre sajnos meglehetősen nagy hibaszázalékkal tudjuk megmondani, hogy pl. egy útépítés “hány százalékkal” csökkenti a talajvízmozgás intenzitását, vagy pl. egy új ipari objektum légszennyezése mennyivel csökkenti néhány védett növényfaj ökotopjának egészségi állapotát, ökológiai stabilitását. Ma már minden KHV nagy terjedelemben foglalkozik azzal, hogy a tervezett beruházás ökológiai károsító hatásait hogyan lehet csökkenteni. Ez a sokszor csak “mitigation”-nek (csökkentés, enyhítés) nevezett felmérés számos tájvédelmi, tájökológiai alapelvet alkalmaz. A beruházás területének meghatározásával kapcsolatban hangsúlyozzák hogy a nagy ökológiai értéket képviselő tájrészleteket lehetőleg el kell kerülni, s ha már mindenképpen azoknak a közelében kell dolgozni, akkor is törekedni kell a természetes, vagy természetközeli élőhelyek megőrzésére ill. ezek területi összeköttetését biztosító tájökológiai folyosók megtartására. A beruházás megvalósítása, ill. majdani működése során törekedni kell hogy az építkezés technikája megfeleljen az adott terület ökológiai érzékenységének, vegyék figyelembe az ökoszisztémák működésének évszakos ritmusát (pl. az állatok utódlétrehozási időszakát), a beruházás helyszínén található értékes élőlények lehetőleg sérülésmentes áttelepítését, s ha van rá mód az építkezés utáni visszatelepítését, a roncsolt felszínek, élőhelyek revitalizálását - pl. a nedves rétek vízellátásának építkezés utáni helyreállítását stb. (Nixon J.A. 1993). A fenti elvárások teljesítése természetesen megfelelő alapismereteket igényel a táji ökoszisztéma, ill. az adott helyszín ökológiai struktúrájáról, működéséről. A földmunkák - pl. az épülő üzemhez vezető földalatti vezetékek nyomvonala mentén szokásos előírás, hogy az értékesebb gyepet az árokásás idejére geotextíliára kell helyezni, és a vezeték betemetése után vissza kell helyezni. Az állatvilág védelme érdekében a különösen érzékeny populációk élőhelyén pl. szokás korlátozni a gépi munkálatokat, s csak kézi árokásást, vezetékfektetést engedélyeznek. Az elektromos vezetékek karbantartásához szolgáló nyiladékok fenntartása elkerülhetetlen, de ha pl. értékes ökotopok kerülhetnek veszélybe, nem engedélyezik az erős vegyszeres növényirtást. A tervezett beruházás következtében várható ökológiai hatások becsléséhez jellemző karakterfajokat vesznek igénybe, ill. ún. bioindikációs módszereket alkalmaznak (Gyulai I. 1993). Az ökológiai jellegű hatásvizsgálatok számára ma már számos jól, és viszonylag

39

egyszerűen használható sémát ( 11. ábra), hatásmátrixot (12. ábra) készítettek. A klasszikus ökológia egyik legnagyobb hatású egyénisége E. Odum az ökoszisztémában végbemenő változások jellemzését már az 1960-as évek eleje óta az anyag és energiafolyamatokon keresztül igyekezett megragadni. Ez a megközelítési mód lényegében megegyezik a környezeti hatásvizsgálat célkitűzésével, amely ugye a tervezett beruházás környezeti rendszerekben várhatóan bekövetkező kibocsátás és elvonás módosulásával foglalkozik. Nem csoda, hogy a KHV egyik metodikai irányzata ezt az anyag- és energiamozgást próbálta a lehető legpontosabban feltárni. A módszer Odum-féle rendszerdiagram néven ismert (Bisset R. 1988). Az eljárás illusztrálására, a részletek ismertetése nélkül közöljük a 13.ábrát. Az energiafolyamatokra koncentráló megközelítésben nagy lehetőséget látott (Lavine et al. -1978- in: Wathern P. 1988), mert szerinte ezzel hidat lehet verni az ökológiai és az ökonómiai alapálláspontok között. Az energiamennyiség ui. pénzzel kifejezhető, vagyis az tervezett beruházások várható környezeti hatásainak energetikai meghatározása után már csak egyszerű árkalkuláció az ökológiai folyamatok ökonomizálása. A módszer életképességének bizonyítására a szerzők készítettek is néhány energetikai KHV-t. Történetesen egy nedves rétek és mezőgazdasági területek között áthaladó 133 km hosszú autópályáról volt szó. A közlekedés okozta légszennyezés, az autópálya építés megbolygatta talajvízszint változás, ill. az út miatt elveszett, ill. parlagon maradt szántóföldek terméskiesése 1975-ös árakon évi 81,9 dollár/m gazdasági veszteséget okozott. Ennyi volt tehát az autópálya pénzben kifejezett környezeti hatása. A módszer persze bonyolultsága miatt nem terjedt el, s megoldatlan maradt pl. a társadalmi környezetet érő hatások “energia egyenértékre “ történő átszámolása is. A tervezett beruházás majdani működése során várható összes környezeti változás közül kiemelendő az ember, mint különleges hatásviselő szempontja. A legfontosabb környezetvédelmi küszöbértéket az emberi egészségmegőrzés érdekében dolgozták ki. A beruházás engedélyezését leggyakrabban azzal vétózzák meg, hogy a KHT szerint valószínűsíthető bizonyos -, emberre nézve fontos - környezetvédelmi határértékek átlépése. 11. ábra: Egyszerűsített határozókulcs víztisztasági vizsgálatokhoz

40

12. ábra: Bükkerdő tarvágásos kitermelésének ökológiai következményei

41

13. ábra: A tájháztartás energiafolyamat szerint történő vázlata

42

43

Mint a fejezet elején említettük ma már külön meg szokás vizsgálni a beruházás során létrejött objektum, vagy mesterséges táji elem majdani felhagyásának, használatáról történő lemondásának környezeti hatásait. E hatásokat többnyire azoknál a beruházásoknál kell alaposabban megnézni, ahol - rekultivációs igény merül fel, ahol - a felhagyás után valamilyen veszélyforrás még létezik, ahol - jelentős mennyiségű hulladékkal jár a felhagyás, de ott is, ahol - a működés kedvező hatásai szűnnek meg a felhagyással. Csak érintőlegesen utalunk a Hatástanulmánynak a beruházás közgazdasági következményeit elemző gondolataira (,A beruházás... 1991). A közgazdasági értékelés a hatásvizsgálattal két ponton minden erőltetés nélkül kapcsolatba hozható. Egyik a gazdasági károk és hasznok becslése ( “cost/benefit analysis”) , a másik a KHT javaslatainak gazdasági következményeit érinti. Az elsővel kapcsolatban az ökonómiai értékelés a környezeti hatások következtében másutt ( nem a beruházásnál) jelentkező:

többletköltség vagy elmaradt haszon, ill. -

ráfordítás csökkenés, vagy többlethaszon megállapítására fekteti a fő hangsúlyt. Pl. egy jól felszerelt balatoni vitorláskikötő létesítése elszívja a szomszédos településekről az addig ott parkolók egy részét, s ezzel csökken az önkormányzat bevétele, vagy pl. az ott lévő szolgáltatások forgalma. Ez az elmaradt haszon fogalma. Valamivel egyszerűbb annak a felbecslése, hogy a beruházás következtében milyen mértékű változás következik be a hatásterületen lévő vagyontárgyak értékében ( Pl. egy ingatlan értékét növeli, ha egy közelben épített gyár miatt rendbe hozzák az úthálózatot. Ez az előny átcsaphat vagyonérték csökkenésbe, ha a gyárhoz vezető megnövekedett forgalmú út épp az ingatlan előtt okoz nagymérvű környezetromlást (zaj, por, rázkódás stb.).

44

A gazdasági vonatkozású elemzésekkor vigyázni kell arra, hogy egy pénzben kifejezhető hatás sohase legyen az értékelés egyetlen szempontja. Közgazdasági kategóriákkal ui. a hatások egy részét le lehet ugyan írni, de gyakran nincs szoros korreláció a környezeti hatások jelentősége és a gazdasági következményeik nagysága között. A hatásviselők állapotában bekövetkezett változások együttes minősítésekor nyilvánvaló, hogy a károk negatív megítélés alá esnek, a kedvező hatások viszont nem semlegesíthetik a káros hatásokat. A KHT-nek ki kell térni a tanulmányban megfogalmazott javaslatok gazdasági következményeire is, vagyis arra, hogy milyen többletráfordítással jár, ha az eredeti beruházási tervet csak módosítással javasolja elfogadni. Ez a végső gazdaságossági számításoknál döntő súlyú tétel lehet, ami épp a mérleg nyelvét fogja játszani. Pl. az út megépítése gazdaságos, de a zajvédő falak felszerelése már akkora többletköltség, amit nem vállal a beruházó. Amikor elkészült a beruházás megépítésekor, működése során ill. felhagyásakor várható összes környezeti elemre gyakorolt hatás áttekintése, következik a határértékekkel, normákkal, a kontrollkörnyezeti állapotokkal történő összehasonlítás. Ekkor ellenőrizzük a határértékeket, megállapítjuk a beruházás megvalósítását kizáró kritériumokat. Megadjuk az egyes alternatívák - helyszínek, technológiák - mellett és ellen szóló érveket. Az összehasonlító értékelés három részterületre bontható: 1, A kibocsátások és a hatásterületek terhelésének összevetése a különféle határértékekkel. Az összehasonlítás ekkor is környezeti elemekként történik. A határértékek betartása még önmagában nem biztosíték arra, hogy a hatásterület megfelelő környezeti állapotát (pl. szinergetikus hatások miatt). 2. A kontroll környezet és a beruházás megvalósítása utáni környezet elemei állapotának összehasonlítása. Ezzel kapcsolatban fontos irányelv, hogy lehetőleg kerülni kell az olyan értékelést, ami átlagadatokon alapul. A környezeti hatásvizsgálat inkább a valószínűsíthető legkedvezőtlenebb helyzetre kell hogy felhívja a figyelmet, hiszen egy erős májusi fagy elviszi az azévi termést, hiába mutatnak a sokévi átlagos csak enyhe átlagos fagyveszélyt a májusi éjszakákra.

45

Az elemzésnek ki kell térni a hatás bekövetkezésének esélyére, tartósságára, visszafordíthatóságára, a hatásterület nagyságára, a hatásviselők érzékenységére, és a hatás egészében kedvező, vagy kedvezőtlen voltának mértékére. 3. A kontroll környezet és a beruházás megvalósítása utáni környezet egésze állapotának összehasonlítása. Ez egy szintetizáló lépés, amelyben új elem, hogy mérlegelni kell az egyes hatások egymáshoz viszonyított jelentőségét. Ez voltaképpen súlyozással végrehajtott korrigálást jelent. A KHT értékelési fejezetében többször találkozunk az embert érő hatások szintetizálását és minősítését. Ezekhez speciális környezetegészségügyi vizsgálatokra is szükség lehet, pl. akkor ha rákkeltő anyagok kibocsátása valószínűsíthető, vagy a beruházást már egy magas szennyezettségi szinttel rendelkező területen kívánják végrehajtani. Az összehasonlítások során természetes módon kialakul egy sorrend ami az alternatívák ill. az egész KHT-t lezáró minősítés, ill. állásfoglalás alapja lesz. Az itt alkalmazott értékelési technikák értelemszerűen igen lényeges szerepet játszanak a végső döntéshez benyújtandó hatásjelentésben. Igen szemléletesek pl. azok a táblázatok, amelyek a beruházásra kiszemelt helyszínek közötti különbségeket ún. súlyozásos-rangsorolással értékelik: Egy ilyen összeállítást olvashatunk a 14. ábrán. A KHT végén egy nagyon tömör összefoglalást szoktak megkívánni. Sok döntéshozó csak ebből a fejezetből fog információkat meríteni. Általában itt írnak részletesen a nemkívánatos hatások elhárítására teendő intézkedésekről, a különféle hatáscsökkentő ( “mitigation”) lehetőségekről. Itt kap helyet a szükséges utóellenőrzések meghatározása, a monitoring rendszerek felállításának részletezése, indoklása. A KHT ezen fázisának elkészítésébe már szerepelnie kell azoknak az információknak, amelyek a mérési eredményeket ellenőrző szakemberek, a hatóságok, főképpen az érintett lakosság véleményét tükrözi.

46

14. ábra: Egy szennyvíztisztító mű 3 elhelyezési alternatíváját elemző táblázat

47

A nyilvánosság a KHV folyamatának legtöbb vihart kiváltó kötelezettsége. Kezdve a nyilvánosságot biztosító meghirdetések előírásaitól - helyi, országos írott sajtó, helyi rádió, személyre szóló meghívók kézbesítése stb. - az információhoz juttatás módozatain át a nyilvános viták (ún. “public hearing”) lebonyolításáig számtalan támadás érte az erre kötelezetteket. A lakossági fórumok gyanúsan gyors előkészítés után, rossz időpontban (pl. kora délután, amikor az érintettek döntő része dolgozik), alkalmatlan helyszínen (pl. a város túlsó végében lévő művelődési házban), történő megrendezése mind végelláthatatlan vitákra adhat alkalmat. Nyilvánvaló az is, hogy a szakmai érveket pl. az érintett lakosság többsége nem szakemberként, hanem inkább érzelmi alapon fogja hallgatni. A nyilvánosság bevonását emiatt idővel ugyanolyan pontosan szabályozták a KHV folyamatában, mint az egyéb munkafázisokat. A nyilvánosság azt jelenti, hogy - az érintettek értesítést kapnak a beruházási szándékról, - a KHV megkezdéséről, - közzé kell tenni az elkészült anyagokat, - biztosítani kell az abba történő betekintés lehetőségét, - alkalmat kell adni a KHT nyilvános megvitatására, - a döntésnek figyelembe kell venni az érintettek véleményét,

- a megvalósuló beruházás megépítése, ill. működése során lehetőséget kell adni a közvetlenül érintett lakosságnak az ellenőrzésre, és végül

- közzé kell tenni az utóellenőrzések eredményeit is. ( A beruházások... 1991)

Az érintettek körét - mint láttuk - már az előzetes hatásvizsgálat tartalmazza, de ez a lista bővülhet is. Bár pontosan definiált az “érintettség” fogalma, - “mindazok, akiknek életkörülményeiben és/ vagy területhasználatában a beruházás környezeti hatásai miatt változás következhet be” - mégsem szűkíthető le a nyilvánosság erre a köre, mert ebbe beleértendő minden olyan ember, szervezet akik pusztán csak érdeklődnek a beruházás iránt. A nyilvánosság bevonásának technikája egyre inkább átgondolt szociológiai módszereken alapul. A nyilvánosság egyúttal megköveteli hogy a KHT szakszerű, jól illusztrált, közérthető stílusban megfogalmazva kerüljön az érdeklődők elé. Amennyiben a szakmai és a társadalmi megítélés között lényeges véleménykülönbség van, akkor sor

48

kerülhet a beruházási terv módosítására, vagy újabb tájékoztatás kiírására. Ez pl. egy visszacsatolási út, amikor visszalépünk a KHV folyamatának egy korábbi munkafázisára. Igen fontos követelmény, hogy a tájékoztatás lebonyolítását a beruházótól független szakemberekre kell bízni. Abban is megegyeznek a KHV készítői, hogy a nyilvánosság bevonása, a társadalmi, lakossági fórumok túl korai fázisban történő megrendezése sok zavarra, félreértésre adhat okot (Wathern P. 1988, Wood Ch. 1995) Spanyolországban és Hollandiában pl. a nyilvánosság bevonása már az elővizsgálati (scoping) fázisban megtörténik. Máshol, pl. Olaszországban érvényes előírások esetében az az álláspont érvényesült, hogy amikor a KHV még csak részeredményeket tud felmutatni, ezekről nem szabad az érintettek véleményét kikérni. Tény, hogy igen nehéz megtalálni a KHV-nak azon optimális készültségi fokát, amikor a nyilvánosság bevonása már nem túl korai de még nem is késő ahhoz, hogy az ott felmerülő új szempontok miatt bizonyos elvégzett munkákat újra el kelljen végezni (Clark B.1993). A KHT-t igényes külalak jellemzi, a jól áttekinthetőség, a világos fogalmazás mellett formai követelmény számos táblázat, rajzos melléket, térkép, esetleg űrfelvétel, légifotó és fénykép. A térképmellékletek ökológiai, tájökológiai mondanivaló illusztrálása esetén általában 1: 5 000-től az 1: 10 000-es méretarányig készülnek, a műszaki létesítményeket ennél részletesebb rajzok mutatják be.

49

A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT ÉRTÉKELŐ FÁZISA

A KHV értékelő fázisában egy újabb, független szakértőkből összeállt fórum felülvizsgálja az elkészült Hatástanulmányt abból a szempontból, hogy az megfelel-e az elővizsgálat alapján leírt tartalmi követelményeknek. Megnézik, hogy a leírt hatások megfelelnek-e a valóságnak, van-e valamilyen hiányosság, amit pótolni kell. A felülvizsgálat “komolysága” országonként változó, van ahol csupán formális, van ahol valódi informális procedúra (Harrop D.O. 1993). Nagy Britanniában pl. a felülvizsgálati jelentés tartalmát is pontosan meghatározták. Eszerint szerepelni kell benne:

- a beruházás céljának, fizikai jellemzőinek, nagyságrendjének, valamint az építkezés, és a működés során tervezett anyagfelhasználásnak,

- a beruházási helyszín leírásának, különös tekintettel a földhasználatban beálló változásokra,

- becslés a hulladékok típusaira, mennyiségére, ezek ártalmatlanítására vonatkozó adatokat, valamint az energia- felhasználást

- le kell írni a beruházás előtti környezeti alapállapotot, majd a felülvizsgálati jelentés viszonylag legrészletesebb fejezeteként következik a

- várható környezeti hatások ismertetése. Ebbe itt már szerepelnie kell a szakértő testületekkel, illetve az érintett lakossággal lezajlott konzultációk, viták eredményének is. A várható változások környezeti elemenkénti elemzésénél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hatásláncolatokra, ( közvetlen és közvetett hatásterület) a kölcsönhatások nyomán kialakuló összképre, ill. az emberi egészségre gyakorolt hatásokra.

- fontos követelmény a környezeti hatások nagyságrendjének megadása, beleértve a havária-esetekben valószínűsíthető környezeti hatásokat is.

50

Ha minden tényszerű részlet elfogadható, akkor megtörténik az értékelés, vagyis annak megállapítása, hogy az ismert adatok alapján helyes konklúziók születtek-e? Ezt a döntési lépést lényegesen befolyásolhatja különféle környezetpolitikai körülmény. Ekkor csapnak össze a környezetvédelmi és a környezetpolitikai érvek. Nem ritka, hogy a beruházási javaslatok ebben a fázisban jelentős változáson mennek keresztül. Ez a tény világszerte a KHV folyamatának egyik neuralgikus pontja. Nyilvánvalóan itt van szükség a legnagyobb kompromisszumkészségre, hiszen a szakmai és politikai csoportérdekek gyakran nehezen összeegyeztethetők. A KHV előkészítésétől kezdve a végső hatásjelentés elkészítéséig sarkalatos kérdés, hogy mennyire biztosítható a beruházótól. ill. a politikai érdekektől való függetlenség. Ennek a függetlenségnek a mértéke nagyjából megfelel a politikai kultúra, az országra jellemző demokrácia szintjének. A KHV beruházás előtti utolsó fontos munkája a Környezeti Hatásjelentés (KHJ) elkészítése ( Wood, Ch. 1995). Voltaképpen ez lesz az az összefoglaló dokumentum ami a döntéshozók asztalára kerül, és sűrítetten, ennek kell tartalmaznia mindazon információkat, amelyektől elvárjuk, hogy a döntéshozókat a környezetvédelmi szempontok figyelembevételére befolyásolja. A hatásjelentés ismerteti a szakmai-társadalmi vitákat, a beruházótól független érintettek által megfogalmazott értékeléseket, a különféle környezetvédelmi hatóságok állásfoglalását. Természetesen tartalmaznia kell a Környezeti Hatástanulmány által megfogalmazott hatásmechanizmusok szakmai összegzését, eredményét is. Ez világos állásfoglalást jelent a különféle alternatív lehetőségek előnyeiről, hátrányairól. Az állásfoglalásnak határozottan el kell különíteni a - megvalósítható, - a feltételekkel megvalósítható ( kötelező módosítási javaslatok), és a - nem megvalósítható variációkat, ez utóbbinál kifejtve a kizárás okait. A feltételekkel megengedhető alternatíva jelenthet tervmódosítást, kiegészítő beruházást, technológiai vagy telephely változtatást, ezenkívül mérő-megfigyelő (monitoring) rendszer kiépítését, vagy olyan biztonsági rendszerek beépítését, amelyek a kifogásolt túlságosan nagy

51

kockázati tényezőket várhatóan a megszabott küszöbértékek alá szorítják. Minden egyes alternatív lehetőségnél külön-külön meg kell adni a káros hatások csökkentésére irányuló megoldások hatékonyságának korlátait, ezeknek megvalósíthatóságát ill. költségigényét.

UTÓVIZSGÁLATOK ( AUDITÁLÁS) A Környezeti Hatástanulmányról kiadott Hatásjelentéssel az ügy időlegesen kikerül a KHV folyamatából. A beruházásról történő döntés megszületéséig azonban érdemes fenntartani az esetleg már működő mérő-megfigyelő állomásokat, a rendszeres észlelést, mert a beruházó számára kedvező végeredmény esetén azonnal életbe lépnek a további környezetvédelmi előírások. A KHV ezt követő szakaszát utóellenőrzés néven foglaljuk össze. A beruházás megkezdésével eljön annak a lehetősége, hogy a KHV-ben felbecsült környezeti hatások bekövetkezését a valóságban megfigyeljük. Természetesen ennek érdekében a beruházás minden szakaszában, majd a működés során is biztosítani kell a mérő-megfigyelő berendezések, műszerek működtetését, az adatok feldolgozását, az eredmények összegzését, valamint a következtetések tudomására hozását az érintettek számára. Precízen fogalmazva: “Az auditálás célja a működés előírásszerűségének ellenőrzése, a gazdasági élet szereplőinek hiteles tájékoztatása, esetenként az eredmények nyilvánosságra hozása. A vállalatvezetés oldaláról egy olyan eszköz, amely : rendszerzett, dokumentált, időközönként megismételt és objektív értékelést nyújt arról, hogy milyen színvonalú és mennyire hatásosan működik akörnyezetvédelem szervezete, irányítása, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos eszköz- állomány” (Nádudvari Z. 1994). (Az auditálásnak nevezik a könyvvizsgálati, számviteli ellenőrzést is, de mi természetesen a környezetvédelmi utóellenőrzéssel foglalkozunk.)

52

A környezetvédelmi auditálásnak komoly szankcionálást megalapozó feladata van a KHV-ban megszabott, és hatóságilag előírt kötelezettségek betartatása szempontjából. Az auditálási adatok elsősorban a biztonság fokozását, a beruházás működésének emberi egészségre való ártalmatlanságát, ill. a szennyezés esetén kiszabott büntetések jogi megalapozását szolgálják. A környezetvédelmi auditálás tehát egy állandó, vagy rendszeres ellenőrzése a kibocsájtásoknak és elvonásoknak, a térbeli anyag és enegiaáramlás egész folyamatának. Lényegében egy olyan ellenőrzési mechanizmus, amely a KHV eredményeinek ismeretében állandóan “rajta tartja a szemét” az adott beruházás működésére jellemző környezeti hatásfolyamatokon, a hatótényezők, a hatásközvetítők és a hatásviselők szempontjából az egész hatásterületre nézve. Látható, hogy az utóellenőrzés ilyen szintű megvalósítása vetekszik magával a KHV során elvégzett sokrétű munka összetettségével. A működtetőknek mégis vállalni kell az ezzel járó kiadásokat, egyrészt mert erre kötelezte annakidején a beruházás engedélyezője, másrészt saját érdeke is, hogy a társadalmi-gazdasági elvárásoknak megfeleljen. A környezetvédő, környezettudatos magatartás demonstrálása ma már minden nagy cégnek nélkülözhetetlen a piaci sikereihez. A nagy környezeti katasztrófákat okozó vegyigyárak, erőművek, stb. mindent megtesznek a jó hírük megóvása érdekében, mert a konkurencia azonnal kihasználja az ilyen esetekből adódó piaci lehetőségeket. A megfelelő auditálási eredményeknek - vagyis a környezeti határértékek betartásának - számos előnyös következménye van a cégre nézve. Anyagi oldalát nézve pl. elkerülhetők a környezetvédelmi bírságok , amelyek világszerte egyre emelkedő összegeket jelentenek. Csökken a baleseti kockázat, az üzemzavar miatti leállásból eredő termeléskiesés, ha csökken a munkahely veszélyessége csökkenthető a veszélyességi pótlék, javul a munkavállalók egészségi állapota, elégedettsége, valamint az objektum ill. a hatásterületén élők kapcsolata ( Nádudvari Z. 1994). Az auditálások sokszor vezetnek anyag- és energiatakarékos megoldások bevezetésére. Az utóellenőrzésekkel megbízott szakértők természetesen nem lehetnek függő viszonyban az auditálandó céggel, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az auditáló személy a munkája során bizalmas információkhoz jut.

53

Az auditálás nemzetközi szabályozása még csak néhány éve kezdődött el, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara csak 1989-ben tette közzé első ilyen modelljét, amely egyenlőre nem tartalmaz kötelező érvényű előírásokat. A jövő útja azonban biztosan erre vezet... Az Európai Unió egy újabb auditálást szabályozó modelljavaslatát a 15. ábrán látjuk. A nemzetközi ajánlások az auditálás gyakoriságát - már ahol nem állandó monitoring rendszer működik (pl. atomerőműveknél) - átlagosan 3 évenként látja indokoltnak. Az állandóan működő mérő-megfigyelő hálózat fenntartása még komolyabb feladat. Ezt csak a legveszélyesebb objektumok tartanak fenn, ott, ahol a haváriák alkalmával igen nagy a hatásterület környezeti károsodása, ill. nagyszámú ember él a veszélyzónában. A monitoring rendszer állandó működésének legfőbb előnye hogy azonnal figyelmeztet a veszélyre. A gyors észlelés számos esetben nagyságrendekkel csökkentheti a bekövetkező környezetkárosodás mértékét. A monitoring hálózatok segítségével kapott adatok mutattak rá arra is, hogy évekkel a beruházás működésének megkezdése után a hatásterület nagyobbnak mutatkozott, mint azt a KHV-ben becsülték. Az ilyen területi alábecsülés a KHV-k egyik viszonylag gyakran előforduló hibájának bizonyult (Bisset R. - Tomlinson P. 1988 ). Ami a KHV - auditálások és egyéb utóellenőrzések során kitűnt - megbízhatóságát illeti a statisztikák nem túlságosan hízelgőek. Azokban az országokban, ahol már 15-20 éves múltja van a KHV készítésnek, és évente több száz ilyen munka készül már jól látszanak a leggyakoribb hibák. Finke L.(1986) tájökológiai könyvében a KHV-k gyenge pontjai között a környezetvédelmi határértékek bizonytalanságait, a táji ökoszisztéma működéséről meglévő ismereteink hiányosságait, ill. a jelenleg készülő hatásvizsgálatok statikus jellegét említi. A KHV szakkönyvek többnyire négy konkrét problémát szoktak elemezni: a KHV : a, - költséges, b, - időigényes, c, - a tartalma megbízhatatlan, és d, - nem segíti a döntéshozók munkáját.

54

15. ábra: Az Európai Unió rendeletében meghatározott környezetvédelmi auditálás elvi vázlata (Nádudvari Z. 1994)

55

Sorra véve a kifogásoltakat a szakértők a KHV-k magas költségét egyértelműen tagadják. Kimutatják, hogy a KHV költségigénye még a kisebb projekteknél sem éri el a beruházás 1 %-át, a nagyobbaknál ennél is kevesebb. (Wood Ch. 1995). Persze ha a beruházó úgy érzi, hogy használhatatlan adatokat kap, akkor azt az 1% alatti összeg is sok. Több szakíró azonban ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a KHV igényelte kiadást tekintsük a kedvező társadalmi közhangulat, a beruházás lakossági elfogadása érdekében fizetett pénz részének! A másik gyakori indoklása a KHV-k költségeknek, hogy a beruházást megelőző vizsgálatok alapján módosított kivitelezés szinte mindig olcsóbb, mintha a változtatásokat a már a megindult építkezés alatt, vagy a működés során kell végrehajtani a rossz környezeti eredmények hatására. A KHV időigényességét illetően már említettük a fő problémát, hogy ti. a természetet nem lehet sürgetni. Hatásviselőként jórészt természeti ökoszisztémákról lévén szó az élővilág működési ritmusához kell igazodni, és mivel a beruházás által kiszemelt helyszíneken állandóan monitoring rendszer ritkán működik a KHV megkezdése előtt, 1-2 vegetációs periódus megfigyelése elengedhetetlen. Az elméleti, alaptudományos ismeretek ill. az esettanulmányok gyarapodó száma néhány évtized alatt majd kissé lerövidítheti a KHV időigényét, de nagyságrendi “sebességváltásra” nem lehet számítani. Egy tipikus KHV elkészítéséhez soha sincs elegendő információ, idő és pénz - vallja a szakértők többsége. Ez persze kényelmes kibúvó is lehet a hatásvizsgálat hiányosságai miatt. A KHV-k során előrejelzett környezeti hatások pontosságát tekintve ugyanis valóban nincs ok az elégedettségre. Buckley R.(1991) sok száz energiatermelő erőmű és ipartelep KHV-jában szereplő előrejelzés bekövetkezését elemezte s talált tökéletesen igaznak bizonyult előrejelzéstől ( pl. a por kibocsátás) a teljesen elhibázott becslésig ( pl. uránbánya Rn-kibocsájtása) minden esetet. A különféle mértékben bevált előrejelzéseket csoportosítva több szerző adatai nagyjából azt mutatják, hogy elfogadható pontosságú előrejelzésre kb. 70-75 %-ban számíthatunk. Minden szerző hangsúlyozza, hogy ráadásul a KHV során tárgyalt előrejelzések igen jelentős - sokszor 70-80%-át (!) - nem is auditálták, vagyis ezeknek beválásáról nincs is információ!

56

Bisset R. és Tomlinson P. (1988) megállapítja, hogy nagyon sok becslés egyszerűen nem közli, hogy az általa megadott előrejelzés milyen időtartamra vonatkozik. A magunk részéről a hiánylistához hozzátehetjük még a környezeti hatástanulmányok tájra vonatkozó részeinek kidolgozatlanságát. Pedig Magyar E. ( 1996) e témakörre vonatkozó áttekintése szerint az előírások megkövetelik a KHV tájszintű elemzését is. Az 1995-ös kormányrendelet alapján pl.a hatástanulmányban szerepelnie kell: “- az újtelepítés helyeként kiválasztott terület jelenlegi állapotának ismertetését, különösen a természeti és a művi értékek, a tájkép és a tájhasználatok bemutatását, - a terület környezet-, természet-, és tájvédelmi funkcióinak elemzését, - ennek becslését, hogy a terület állapota és funkciói miként változnak meg a telepítés következtében...” A szerző 50 utóbbi években készült KHV végigolvasása után megállapítja, hogy a tájra vonatkozó fejezetek vagy hiányoznak, vagy az általunk is említett általánosságok szintjén maradnak. Csupán minden ötödik hazai KHV ( 20%) tartalmaz értékelhető mélységű tájelemzést. Ennél s rosszabb a helyzet, ha a táj struktúrális felépítését és funkcionális működését illető részleteket vesszük nagyító alá. A beruházás tájesztétikai hatásáról, az új objektum tájba illesztésének lehetőségeiről, a hatásterület ökológiai stabilitásáról, biológiai és tájökológiai sokféleségéről, az egyedi tájértékek helyzetéről, a szegélyhatás változásáról, a tájszerkezet és a területhasználat megváltozó viszonyáról, s egyáltalán a táj terhelhetőségében bekövetkező módosulásokról igen kevés információt lehet találni. A viszonylag sok KHV-t véleményező nemzeti parki szakértők véleménye szerint a hatások tájökológiai folyamatokban lecsapódó következményeinek leírása elvétve is alig fordul elő. A táj esztétikai állapotának vizsgálata szinte kivétel nélkül csak a “rálátás-kilátás viszonylatában gondolkodik.” A hazai praxisban eddig még nem fordult elő olyan eset, hogy egy KHV-t a táji fejezetek kidolgozatlansága, vagy táji problémákra való hivatkozással utasítottak volna el. A módosító javaslatok között viszont elég gyakori ennek a hiányosságnak az említése.

57

Tulajdonképpen mindegyik előbbiekben említett probléma nagysága csökkenthető ha Környezeti Hatásvizsgálatok illeszkednek egy nemzeti - regionális - helyi környezetgazdálkodási, környezetvédelmi rendszerbe. Ha van egy állandóan karbantartott, az újabb és újabb társadalmi igényeket folyamatosan feldolgozó tájmenedzsment, egy naprakész elképzelés arról, hogy milyen társadalmi aktivitást milyen területi elrendezésben lehet legjobban fedésbe hozni a környezeti adottságokkal akkor az lényegesen javítja a környezeti hatásvizsgálatok hatékonyságát. A tájgazdálkodás különböző szintjeinek viszonyát mutatja be a 16. ábra. Ebben a munkában nem elhanyagolható szerepet játszhat a tájökológia, a geográfia.

16. ábra: A környezeti hatásvizsgálatok és a tájhasználati tervek különböző

58

megvalósítási szintjei

59

Szakirodalmi hivatkozások

A beruházások környezeti hatásvizsgálatának általános tartalma

és módszertana - KTM Műszaki Irányelv MI-13-45- 1990, 36 p. Bisset, R. 1988: Developments in EIA methods. - In: Wathern P. (Ed.) Environmental Impact Assessment, pp. 47-60. Bisset, R. - Tomlinson, P. 1988: Monitoring and auditing of impacts.- In: Wathern, P. (Ed.) Environmental Impact Assessment , pp. 115-127 Bohn P. 1992: Magyarország geológiai környezeti állapota. - ÖKO, 2.

pp. 55-64. Buckley, R. 1991: Perspectives in Environment Management. - Springer

Verlag. 276 p. Canter, L. 1993: Introduction to EIA methods.- KHV Tanfolyam, Budapest, BME-CEMP, I. kötet, ill. Water Pollution Impacts. - KHV Tanfolyam, Budapest, BME-CEMP, II. kötet Clark, B. 1993: Környezeti hatásvizsgálat - lakossági részvétel. - KHV

Tanfolyam, Budapest, BME-CEMP, III. kötet Csokonay J.-né 1994: A környezetihatás-vizsgálat módszertana, néhány

létesítmény környezetihatás-vizsgálata Németországban. - Környezetvédelmi Füzetek 1994/3. 30 p. Csorba P. - Mezősi G. 1995: Tájökológiai szöveggyűjtemény II. Tájtervezés. - Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 149 p. Fodor L. 1996: A környezeti hatásvizsgálat intézményének kialakulása,

szabályozásának alapkérdései. - Magyar Közigazgatás, 12. pp. 727-734. Gyulai I, 1993: A környezeti hatásvizsgálatok ökológiai szempontjai. -

KHVTanfolyam, Balatonföldvár, BME-CEMP, II. kötet Harrop O. 1993: Környezeti hatásvizsgálat - projekt felülvizsgálata. -

KHV Tanfolyam BME-CEMP II. kötet Hamhaber J. - Rabels M.C. - Barker M.L. 1992: Grundlagen den

Umweltverträglichkeitsprüfung - Recht, Praxis und Metodik. - Arbeiten dem. Geogr. Inst. der Uni. des Saarlandes Sonderheft 6.

Saarbrücken Kerényi A. - Csorba P. 1996: Possibilites of the theorethical and methodological determination of landscape sensitivity shown on examples with small and large scale relations. - Ekológia (Bratislava, Vol. 15. No. 1. pp.27-35. Kovács E. 1993: Környezeti hatásvizsgálatok hulladékégetőművekre. - KHV Tanfolyam, Budapest, BME-CEMP, I. kötet Magyar E. 1996: A környezeti hatástanulmányok tájra vonatkozó munkarészei. - ÖKO VII. évf. 1-2. pp. 108-125 Nádudvari, Z. 1994: Környezetvédelmi auditálás. - Környezetvédelmi

60

Füzetek, 1994/1. 11 p. Nixon, A. 1993: Ökológiai hatásvizsgálat felmérés. - KHV Tanfolyam, Balatonföldvár, BME-CEMP, I. kötet Sántha A. 1993: Környezetgazdálkodás. - Akadémai Kiadó, 146 p. Scharpf, H. 1980:Die Belastungsproblematik im Rahmen der

Freizeitplanung. - In: Buchwald K. Engelhardt W (Hrsg.) Handbuch für Planung, Gestaltung und Schutz der Umwelt - Band

3. pp. 345- 360. Schreiber, K-F. - Kias, U. 1983: A concept for environmental impact

assessment of new roads. - Applied Geography and Development, Vol. 21. Szoboszlay D. 1993: A környezeti hatásvizsgálat alkalmazása Magyarországon. - KHV Tanfolyam, Budapest, BME-CEMP, I.

kötet Turnbull, R. 1993: Környezeti hatásvizsgálatok alkamazása. - KHV

Tanfolyam, Budapest, BME-CEMP, I. kötet Wood, Ch. 1995: Environmental Impact Assessment. - W. Longman Wathern, P. (Ed.) 1988: Environmental Impact Assessment. - Routledge