környezettudományi diákkonferencia -...
TRANSCRIPT
Agrárkörnyezet
Felszíniés
felszínalatti
vizekkörnyezeti
problémái
Környezetegészségügy,
környezettoxikológiaKörnyezeti
biotechnológiaKörnyezeti
földtan,talajvédelem
Környezeti
kémia
Környezeti
nevelés,környezetm
enedzsment
Levegőkörnyezet
Tájvédelem,
tájökológiaTelepülés-
környezetTerm
észetvédelemés
biodiverzitásAgrárkörnyezet
Felszíniés
felszín
március 30. – április 1.
XV. OFKD
Szeged2016
kiadván
y
Kon
ferenciaDiákkonferencia
KörnyezettudományiFelsőoktatásiXV. Országos
XV. OFKD SZEGED 2016
A XV. ORSZÁGOS FELSŐOKTATÁSI
KÖRNYEZETTUDOMÁNYI DIÁKKÖRI
KONFERENCIA ELŐADÁS-KIVONATAI
XV. OFKD
Szeged, 2016. március 30 – április 1.
ISBN 978-963-306-471-9
3
A KONFERENCIA SZERVEZŐI:
SZTE TTIK Környezettudományi és Műszaki Intézet
SZERKESZTŐK:
Dr. Filep Ágnes
Fülöpné Dr. Szolnoki Zsuzsanna
Dr. Gálfi Márta
Dr. Gulyás Ágnes
Kozma Gábor
Dr. László Zsuzsanna
Dr. Perei Katalin
Dr. Rákhely Gábor
Dr. Sipos Pál
KIADÓ:
Szegedi Tudományegyetem
Szeged, 2016. március 22.
4
Tartalom
I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció ....................................................... 5
II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció ........................................................................ 15
III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció ..................................................... 25
IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció ..................................................... 34
V. Környezeti biotechnológia szekció ..................................................................................... 48
VI. Levegőkörnyezet szekció ................................................................................................... 64
VII. Tájvédelem, tájökológia szekció ...................................................................................... 78
VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció ................................................... 90
IX. Agrárkörnyezet szekció .................................................................................................... 104
X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció ............................................ 116
XI. Környezeti kémia szekció ................................................................................................ 127
XII. Településkörnyezet szekció ............................................................................................ 139
XV. OFKD SZEGED 2016
I. KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY ÉS KÖRNYEZETTOXIKOLÓGIA SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Radács Mariann
1. Derdák Diána: Molekuláris kapszulák citrinin mikotoxin kimutatására és
extrakciójára
2. Divinyi Dalma Maja: Rhodococcus fajok aflatoxin-B1 biodetoxifikációjának
vizsgálata sejtmentes rendszerekben
3. Dobronoki Dalma: Cilindrospermopszin tartalmú cianobakteriális kivonatok hatása a
Scenedesmus obtusus zöldalga növekedésére, foszfát-felvételére és foszfatáz
aktivitására
4. Fidrus Eszter: A gadolínium toxicitásának vizsgálata perfúziós rendszerrel
kiegészített Time-Lapse Imaging mikroszkópiával
5. Hopenthaler Dóra: Környezetünk „elektroszmog” terheléseinek vizsgálata biológiai
rendszereken
6. Hudacsek Viktória Vivien: Környezeti nem-ionizáló sugárzás (312nm) hatásának
vizsgálata humán sejteken
7. Papp Dalma: Laboratóriumi módszerfejlesztés az urbanizáció hatásának hatékonyabb
vizsgálatához az ízeltlábúak mikroelem összetételére
8. Svigruha Réka: Antropogén eredetű endogén disztruptorok felmérése és a vízi
szervezetekre gyakorolt élettani hatásai a Balaton vízrendszerében
9. Újvárosy Attila Szabolcs: Integrált optikai bioszenzor készítése E. coli baktériumok
jelölésmentes kimutatására
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
6
Molekuláris kapszulák citrinin mikotoxin kimutatására és extrakciójára
Derdák Diána, I évf. Vegyész MSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Peles-Lemli Beáta, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Kémia Intézet, Általános és Fizikai
Kémia Tanszék
A mikotoxinok különböző penészgombák anyagcserefolyamatainak káros hatású
melléktermékei. Nemcsak állati takarmányban találhatók meg, hanem számottevő
mennyiségben fellelhetők például gabonafélékben, tejben, babban, fűszerekben vagy
gyümölcslevekben is. Ezen méreganyagoknak élelmiszerekben való megjelenésének az
éghajlatváltozás következében kialakuló extrém környezeti körülmények sem szabnak gátat, a
növénytermesztés során a vegyianyagok mellőzése pedig kedvező feltételeket biztosít a
toxintermelő gombák metabolizmusának. Élelmiszerbiztonsági szempontból igen fontos ezért
a mikotoxinok vizsgálata, a bioélelmiszerek egyre népszerűbbé válásával pedig ma az egyik
legnagyobb kihívás a mikotoxinok szelektív és megfelelően érzékeny kimutatása. Ehhez
kapcsolódóan munkánk során makrociklusos vegyületek és Aspergillus és Penicillum
gombafajok által termelt citrinin mikotoxin gazda-vendég típusú kölcsönhatásait
tanulmányoztuk. Lehetséges gazda vegyületeknek a 6, 7 illetve 8 glükopiranóz egységből
felépülő oligoszacharidokat, azaz az α-, β- és γ- ciklodextrineket és ezek kémiailag módosított
származékait, valamint makrociklusok egy másik érdekes csoportját, az orto pozícióban
kapcsolódó fenolgyűrűkből felépülő ciklikus oligomereket, azaz a kalixéreneket választottuk.
A makrociklusos vegyület – citrinin kölcsönhatás vizsgálata során a létrejövő komplexek
fizikai-kémia hátterét tanulmányoztuk. A kölcsönhatások egyensúlyi állandóit valamint a
komplexképződéseket kísérő termodinamikai paramétereket fluoreszcenciás mérésekkel
határoztuk meg. A molekuláris szintű értelmezés céljából méréseinkhez elméleti kémiai
számításokat is végeztünk. Reményeink szerint eredményeink hozzájárulhatnak a
gazdamolekulák módosításának tervezhetőségével és a már rendelkezésre álló származékok
célirányos megválasztásával a toxinmentesítési eljárások továbbfejlesztéséhez, vagy éppen a
széleskörűen alkalmazott HPLC-FLD eljáráson alapuló mennyiségi meghatározás
érzékenységének fejlesztéséhez.
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
7
Rhodococcus fajok aflatoxin-B1 biodetoxifikációjának vizsgálata sejtmentes
rendszerekben
Divinyi Dalma Maja, II.évf. Ökotoxikológus MSc szakos hallgató
Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Krifaton Csilla, egyetemi adjunktus, SZIE MKK, Aquakultúra és Környezetbiztonsági
Intézet, Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék
Risa Anita, PhD hallgató, SZIE MKK, Aquakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,
Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék
Az Aspergillus gombák által termelt aflatoxin-B1 (AFB1) az egyik legveszélyesebb
mikotoxin, genotoxikus, karcinogén, teratogén, immunszupresszív és sejtosztódást gátló
hatással jellemezhető.
Munkánk során célul tűztük ki, hogy két bizonyítottan AFB1 bontó képességgel
rendelkező Rhodococcus sp. törzzsel (R. erythropolis NI1, R. rhodochrous NI2), sejtmentes
rendszerben, sikeres biodetoxifikációt érjünk el.
A kísérletek során arra kerestük a választ, hogy az alkalmazott mikroszervezetek
AFB1 bontásában résztvevő enzimei extra- vagy intracellulárisak, valamint konstitutív vagy
indukált termelődésűek. Az enzimműködés körülményeinek optimálisabb eléréséhez többféle
beállítással végeztünk kísérleteket. A sejtmentes rendszereket eltérő kémhatáson (pH=7; 7,5;
8), valamint fémionok hozzáadásával (Mn2+, Mg2+, Cu2+) vizsgáltuk.
A biológiai hatás nyomon követésére egy genotoxicitást mérő biotesztet, az SOS-
Chromo tesztet alkalmaztuk, melynek tesztszervezete az Escherichia coli PQ37. A teszt
alkalmas az AFB1-bontási folyamat során megjelenő genotoxikus metabolitok kimutatására,
ezáltal a biodetoxifikáció sikerességének ellenőrzésére is.
Eredményeink alapján a R. erythropolis NI1 és a R.rhodochrous NI2 intracelluláris
enzimekkel végzik az AFB1 biodetoxifikációját. Vizsgálataink során azt is kimutattuk, hogy a
Cu2+-ion hozzáadása a bontási rendszerekhez serkentik a biodetoxifikációs képességet.
A sejtmentes kivonatokkal végzett kísérletek nagy jelentőséggel bírnak, hiszen az
Európai Unióban meghatározásra kerültek az élelmiszerláncban biztonságosan alkalmazható
mikroorganizmusok (QPS lista - Qualified Presumption of Safety), amelyen az általunk
vizsgált baktériumok nem szerepelnek. Így egy biodetoxifikáló ágens fejlesztése csak a
Rhodococcus törzsek sejtmentes kivonataival valósítható meg.
Köszönetnyilvánítás: Ezt a munkát a VKSZ-12-1-2013-0078 és az Emberi Erőforrások
Minisztériuma által biztosított Kutató Kari Kiválósági Támogatás 9878/2015/FEKUT
támogatta.
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
8
Cilindrospermopszin tartalmú cianobakteriális kivonatok hatása a
Scenedesmus obtusus zöldalga növekedésére, foszfát-felvételére és foszfatáz
aktivitására
Dobronoki Dalma, II évf. Hidrobiológus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezetők:
Dr. Bácsi István, egyetemi adjunktus, DE TTK, Biológiai és Ökológiai Intézet, Hidrobiológiai
Tanszék
Dr. B-Béres Viktória, biológus, Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal, Környezetvédelmi és
Természetvédelmi Főosztály, Környezetvédelmi Mérőközpont
Az algológiai kutatások megválaszolatlan kérdései közé tartozik, hogy az
algapopulációk közötti interakciós folyamatokban mekkora szerepe lehet az allelopátiának,
illetve, hogy a cianobakteriális toxinok mennyiben tekinthetők allelopatikus vegyületeknek. A
cilindrospermopszin (CYN) a mikrocisztinek után a legismertebb és legjobban kutatott
cianotoxin, a termelését befolyásoló biológiai tényezőkről, az alga-közösségekben betöltött
szerepéről azonban még igen kevés információ áll rendelkezésre. Munkánk során abból a
feltevésből indultunk ki, miszerint a CYN egyik lehetséges szerepe, hogy a termelő szervezet
a környezetében élő fitoplankton fajokat alkalikus foszfatáz termelésére „kényszeríti”, és az
enzim által felszabadított foszfátot a CYN termelő szervezet felveszi. Kísérleteink során
Scenedesmus obtusus planktonikus zöldalga tenyészeteket kezeltünk Chrysosporum
ovalisporum cianobaktérium CYN tartalmú kivonatával, valamint megvizsgáltuk a zöldalga
viselkedését foszfát-hiányos környezetben. Eredményeink igazolni látszanak azt a felvetést,
miszerint a CYN tartalmú kivonatok serkentik a kezelésnek kitett sejtek alkalikus foszfatáz
aktivitását még egy olyan kozmopolita zöldalga esetében is, mely sem a CYN relatíve magas
koncentrációjára, sem a foszfát hiányára nem érzékeny. Megerősítést nyert tehát az a
feltételezés, mely szerint bizonyos koncentrációban a CYN hozzájárulhat a termelő szervezet
foszfáttal való ellátásához azáltal, hogy más fitoplankton szervezetek alkalikus foszfatáz
termelését aktiválja. Annak igazolása, hogy ezek az eredmények kizárólag a CYN
jelenlétének köszönhetők vagy más cianobakteriális anyagcseretermékek is szerepet játszanak
benne, további vizsgálatokat igényel.
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
9
A gadolínium toxicitásának vizsgálata perfúziós rendszerrel kiegészített
Time-Lapse Imaging mikroszkópiával
Fidrus Eszter, II évf. Biotechnológia MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Szemán-Nagy Gábor, egyetemi adjunktus, DE TTK, Biológiai és Ökológiai Intézet,
Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék
A nagyobb városok környezetében található felszíni és talajvizekben mérhető pozitív
gadolínium anomália egy régóta ismert jelenség, melynek eredete antropogén hatásra
vezethető vissza. A gadolínium, ez a rendkívül toxikus ritkaföldfém, a klinikai gyakorlatban
MRI kontrasztanyagok alapanyagaként használatos, ahol stabil, nem metabolizálódó kelát-
komplexként minimális toxicitással bír az emberi szervezetre. A vizelettel a szennyvízbe
ürülve azonban a megváltozott közeg hatására a komplex lebomlik, a felszabaduló szabad
gadolínium pedig kifejtheti mérgező hatását a vízi és az abból táplálkozó szárazföldi
szervezetekre. Munkánk során ezért a gadolínium citotoxicitásának vizsgálatát tűztük ki célul
in vitro emlős sejtkultúrákon, melynek során a sejtek növekedésében, motilitásában és
osztódási képességében bekövetkezett változásokat monitoroztuk kelát-komplexben lévő,
gadolínium tartalmú MRI kontrasztanyagok és tiszta gadolínium-klorid jelenlétében.
Megfigyeléseinkhez egy egyedi, általunk létrehozott, Time-Lapse Imaging technikán alapuló
videomikroszkópos rendszert használtunk, amelynek segítségével hosszú távú, a vizsgált
sejtpopuláció több generációját átfogó citotoxikológiai kísérletek valósíthatóak meg. A
vizsgálatok dinamikusak, a sejtkultúra állapota a kísérlet bármely időpontjában kvantitatív
paraméterek alapján megítélhető. A vizsgálatok során a stabil kelát-komplexek esetében nem
tapasztaltunk számottevő toxicitást, illetve meglepő módon a vizsgált kontrasztanyagok
kismértékben serkentő hatással bírtak a sejtek metabolizmusára nézve. Ezzel ellentétben a
gadolínium-klorid hozzáadása a sejtkultúra osztódási és mozgásképességének teljes
megszűnését okozta. A gadolínium által okozott citotoxikus hatás irreverzibilisnek bizonyult,
a monolayer az oldat eltávolítását követően sem mutatott regenerációt, majd bizonyos idő
elteltével a sejtek lízise következett be.
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
10
Környezetünk „elektroszmog” terheléseinek vizsgálata biológiai
rendszereken
Hopenthaler Dóra, II. évf. Környezetmérnök MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Dr. habil. Gálfi Márta, tanszékvezető főiskolai tanár, SZTE JGYPK, Környezet Biológia és
Környezeti Nevelési tanszék
Dr. Radács Marianna főiskolai docens, SZTE JGYPK, Környezet - Biológia és Környezeti
Nevelési Tanszék
Az evolúció feltételei (fizikai, kémiai, biológiai tényezők) determinálták a földi
viszonyrendszerek kialakulását, működését, fennmaradását. A társadalmak jelenlétével a
természetes feltételek azaz, a földi környezet átalakult, megváltoztatva annak kapcsolati
hálózatait. Ennek megfelelően napjainkban az evolúció az új feltételek (környezet) által
meghatározottan zajlik. A földi környezet változásainak vizsgálatában jelentős hatást
képviselnek a társadalmak által indukált elektromos és/vagy mágneses erőterek, melyek a
köznapi megfogalmazásban „elektroszmog”-ként ismertek. Ez a környezetterhelés módozat
olyan elektromágneses sugárzást jelent, amelyet a társadalom az elektromosság
alkalmazásával generál. Az „elektroszmog” hatásokkal kapcsolatban felvetődik a kérdés,
hogy milyen biológiai következményekkel kell számolnunk a fenti expozíciók kapcsán,
ugyanis a társadalmak technológiai hátterét biztosító szervezetek nyilatkozatai szerint nem
bizonyítható az „elektroszmog” káros hatása a populáris felhasználások során.
Jelen munkában célunk az volt, hogy extrém alacsony energiatartalmú
elektromágneses erőtér (iEMF) hatását tanulmányozzuk sejtszintű biológiai rendszereken,
továbbá keressük azt a standardizálható vizsgálati módszert, amellyel a kiváltott
hatáseredmények követése megbízhatóan elvégezhető.
Munkánk során egészséges, leletezett Wistar törzsű patkányok hipofíziséből és
májából vett szövetmintákból in vitro monolayer sejtkultúra modelleket készítettünk,
amelyeken vizsgáltuk az iEMF (50T, = 60 Hz, 5 napig 6 óránként 20 percig) hatásait a
sejtproliferációra egészséges /kontroll/, és indukált esetekben (dedifferenciáltató /klórbenzol;
benz(c)akridin/; és differenciáltató /krocin+retinsav ágensek jelenlétében/. Kísérleteink során
detektáltuk a DNS - és fehérjeprodukciót, követtük a morfológiai változásokat, valamint a
viabilitást.
Eredményeink szerint az iEMF nem okozott általunk kimutathatóan eltérést az in vitro
modellek proliferációiban egészséges esetben. Viszont az indukált sejtekben a proliferáció
változást szignifikánsan módosították. Vizsgálatainksorán megállapítottuk, hogy az iEMF
promóter hatást mutatott be.
Támogatta: TÁMOP-4.1.1. C-12/1/KONV-2012-0012- és TÁMOP-4.2.2. D-15/1/KONV-
2015-0010
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
11
Környezeti nem-ionizáló sugárzás (312 nm) hatásának vizsgálata humán
sejteken
Hudacsek Viktória Vivien, IV. évf. Biomérnöki BSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Majoros Hajnalka, tudományos segédmunkatárs, SZTE TTIK, Biokémiai és Molekuláris
Biológiai Tanszék
Dr. Pankotai Tibor, tudományos munkatárs, SZTE TTIK, Biokémiai és Molekuláris Biológiai
Tanszék
Életünk során számos olyan ártalmas hatás, környezeti faktor – például az UVB
sugárzás – ér minket, amely károsíthatja örökítő anyagunkat. Ezeknek a DNS hibáknak a
javítása elengedhetetlen egészségünk szempontjából. Napjainkban a Föld ózonrétege csökken,
így több ártalmas sugárzás jut a felszínre, ahol drasztikusan emelkednek az UVB káros hatása
miatt kialakult betegségek. Az UVB sugárzásra adott sejtválasz feltérképezésére a
kutatócsoportunk egy transzkriptom analízist végzet humán bőrsejteken. Kutatatásuk
eredményeként találtak olyan, a szakirodalomban már leírt géneket, amelyek szerepet
játszanak az UVB indukált sejtválaszban. Ezek mellett kimutatták egy olyan fehérjét, a
Bomapint, kódoló gén kifejeződésének megemelkedését is, amelyet eddig még nem hoztak
összefüggésbe az UV válasszal. A Bomapin (SerpinB10) egy szerin proteáz inhibitor, mely
normál körülmények között elősegíti a hematopeatikus és mieloid leukémiás sejtek
proliferációját, azonban növekedési faktorok hiányában apoptózist indukál. További
kísérletekből kiderült, hogy nem csak a Bomapin mRNS szintje növekszik UVB kezelést
követően bőrsejtekben, hanem a fehérje mennyisége is. Ezen eredmények alapján felvetődött
az a kérdés, hogy vajon milyen szerepe lehet a Bomapinnak az UVB indukált sejtválaszban. A
kísérleteink során vizsgáltuk, hogy a Bomapin mennyiségi változása sejt specifikus-e, csak
bőrsejtekben vagy más sejttípusban is történik változás UVB sugárzást követően. Más DNS
károsodást okozó környezeti stressz hatásokat – például radioaktív sugárzással, vagy oxidatív
stresszt – modellezve vizsgáltuk, hogy az indukció kiváltható-e. Végezetül tanulmányoztuk,
hogy a Bomapin fehérje esetlegesen kölcsön hat-e DNS hibajavításban résztvevő fehérjékkel,
szerepet játszik-e DNS javítási mechanizmusokban.
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
12
Laboratóriumi módszerfejlesztés az urbanizáció hatásának hatékonyabb
vizsgálatához az ízeltlábúak mikroelem összetételére
Papp Dalma, II évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Dr. Simon Edina, egyetemi adjunktus, DE TTK, Ökológiai Tanszék
Az urbanizáció negatív hatást gyakorol az ökoszisztéma egészére, ez indokolja az
urbanizáció által okozott környezetszennyezés vizsgálatát, esetünkben bioindikátor
szervezetekkel. Célunk költséghatékony mintafeltárási és előkészítési módszerek tesztelése
volt, különböző taxonok; lisztbogár (Tenebrio molitor), közönséges gömbászka
(Armadillidium vulgare) és tavaszi ganajtúró (Geotrupes vernalis) egyedenkénti és
homogenizált minták elemösszetételének (Ba, Cu, Fe, Mn, Pb, Sr, Zn mikroelemek)
meghatározása alapján. Az atmoszférikus feltárás és a nagy nyomáson történő feltárás, illetve
cézium-klorid hatását tanulmányoztuk a minták mikroelem koncentrációira. A méréseket
mikrohullámú plazma atomemissziós spektrométerrel (MP-AES) végeztük. Kanonikus
diszkriminancia analízis alapján (CDA) a három taxon elkülönül egymástól mikroelem
összetétel alapján. Az eredmények azt igazolják, hogy az atmoszférikus feltárás hatékonyabb
rovarminták feltárása esetén, mint a nagynyomáson történő feltárás, illetve a cézium-klorid
használata az MP-AES mérésnél rovarminták esetében nem indokolt, irodalmi adatokkal
ellentétben.
The effect of urbanization on the terrestrial ecosystem is negative. The aim of our
investigation was to test sample preparation and process types in case of arthropod samples.
The Ba, Cu, Fe, Mn, Pb, Sr and Zn concentration was analysed in three different taxa
(Tenebrio molitor, Armadillidium vulgare and Geotrupes vernalis) with MP-AES.
Differences were found in the elemental concentration between atmospheric and high pressure
digestion samples process. The cesium chloride treatment also caused differences in the
elemental concentrations of samples. Canonical discriminant analysis (CDA) show that the
three studied taxa was separated well from each other based on the elemental concentrations.
Our results demonstrated that the atmospheric digestion process is more efficient method for
testing effect of urbanization based on elemental concentration of arthropods samples.
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
13
Antropogén eredetű endogén disztruptorok felmérése és a vízi
szervezetekre gyakorolt élettani hatásai a Balaton vízrendszerében
Svigruha Réka, II. évf. Környezettudományi MSc szakos hallgató
Pannon Egyetem, Mérnöki kar
Témavezetők:
Prof. Dr. Padisák Judit, egyetemi docens, PE MK, Környezettudományi Intézet, Limnológia
Intézeti Tanszék
Dr. Pirger Zsolt, MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, Kísérletes Állattani Osztály
A tavak és a folyók napjainkban egyre jelentősebb szennyeződéseknek vannak kitéve.
A felszíni vizek eredetileg is tartalmaznak elsősorban geológiai eredetű természetes
szennyezőket, pl. arzént, de a xenobiotikumok legnagyobb része toxikus anyag, a tisztított
ipari, mezőgazdasági,- és kommunilás szennyvizekből jut közvetlenül a felszíni vizekbe,
illetve kimutatták ezekből a vizekből a lakosság által tömegesen használt általános
gyógyszerek, elsősorban fájdalom csillapítok, gyulladáscsökkentők és antibiotikumok
maradványait, valamint azok biológiailag aktív lebomlási termékeit is. A kémiailag rendkívül
stabil, szteránvázas, zsíroldékony molekulák, a szteroid hormonok erőteljes hatást
gyakorolnak a vízi gerinctelen és gerinces szervezetek endokrin szabályozására. A
szteroidoknak ismert ösztrogenikus, androgenikus és egyéb hatásaik vannak, és ezek alapján,
képesek módosítani a vízi szervezetek normál fiziológiai folyamatait. Munkánk során a
szintetikus progesztineket vizsgáltuk, mivel ők a legelterjedtebb fogamzásgátlók fő
hatóanyagai.
A progesztin (pl. progeszteron, drospirenon, levonorgestrel) szennyezésről kevés információ
áll a rendelkezésünkre a hazai természetes vizek tekintetében, illetve ez idáig nem készültek
felmérések a Balaton és a Zala vízgyűjtő területén sem. Ezért ezekre a progestinekre
optimalizáltunk egy gyors, érzékeny és relatív olcsó folyadék kromatográfiás – tömeg
spektrometriai mérési módszert (HPLC-MS/MS), melyben szilárd fázisú extrakciót (SPE)
alkalmaztunk. Az érzékeny módszerünket (LOQ 0.03-0.11 ng/L) alkalmazva, mérni tudtuk a
szintetikus progesztineket már 0.1 és 1 ng/L közötti koncentráció tartományban is.
Dolgozatom elsődleges célja a humán eredetű progesztin hormonok, fogamzásgátló
hatóanyagok felmérése a Balaton és a Zala vízrendszerében, illetve annak a megismerése,
hogy a vízrendszerből kimutatható progesztin típusú hormonok milyen hatást gyakorolhatnak
a vízi gerinctelen (Lymnaea stagnalis) szervezetekre.
XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció
14
Integrált optikai bioszenzor készítése E. coli baktériumok jelölésmentes
kimutatására
Újvárosy Attila Szabolcs, V. évf. Molekuláris bionika BSc szakos hallgató,
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Dr. Valkai Sándor, tudományos munkatárs, MTA SZBK, Biofizikai Intézet, Optikai
Mikromanipuláció Kutatócsoport
Dr. Rákhely Gábor, tanszékvezető helyettes, egyetemi docens, SZTE TTIK, Biotechnológiai
Tanszék
A bioszenzorok olyan vizsgálati eszközök, melyekben egy biológiai komponens egy
fiziko-kémiai detektorral van egyesítve. Évtizedek óta használt detektálási eljárás az ELISA,
ahol több lépésben kell különböző antitestekkel kezelni a felületet. Ez költség- és időigényes,
utóbbi a gyógyászatban kritikus tényező, valamint ilyen kis mintamennyiség nem elegendő
egy ELISA vizsgálat elvégzéséshez.
Dolgozatomban fényre és hőre kötő polimerek (SU-8, NOA-81, PDMS)
felhasználásával egy Mach-Zehnder interferométerből és egy mikrofluidikai csatornából álló
bioszenzort készítettem, ami optikai úton, egy monokromatikus fény evaneszcens
hullámainak segítségével jelölésmentesen tudja E. coli baktériumok jelenlétét kimutatni
oldatban. A kevesebb lépés miatt gyorsabban, olcsóbban és remélhetőleg pontosabban. A
mikrocsatorna hasznos űrtartalma nagyjából 0,04 µl (10 mm x 0,1 mm x 0,04 mm), ebbe a
térfogatba helyeztük a baktériumokat, amit korábban 2% APTES oldattal funkcionalizáltunk
majd Anti E. coli antitestekkel bevontunk. A kitapadás az interferométer karján történik
legnagyobb valószínűséggel, egy órán belül. Az alkalmazott mérőfény hullámhosszával
összemérhető távolság esetén a baktériumok törésmutatóváltozást okoznak az evaneszcens
hullámok tartományában, amik a változással arányosan hatással vannak a szenzor
interferenciaképére. Ez a jel a kimeneten erősítve egy oszcilloszkóppal feldolgozható.
XV. OFKD SZEGED 2016
II. KÖRNYEZETI FÖLDTAN ÉS TALAJVÉDELEM SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Pál-Molnár Elemér
1. Barcsik Szabira: A kulcsi partvédelem
2. Drotár Nikolett: A Zempléni-hegyköz perlit bányászatának környezeti hatásai
3. Gombos Benjámin, Szögyényi Imre: A szénbányászat hatások és azok
területhasználtra gyakorolt hatásainak vizsgálata a Szuha-völgy és környékén
4. Karlik Máté: Városi talajminták toxikus fémtartalmának vizsgálata környezetfizikai
módszerekkel Budapest XI. kerületében
5. Kátai Orsolya Renáta: A parajdi sóban található fluidumzárványok vizsgálata
6. Kinyó Zsolt: Környezeti hatások a Retek-ágban (Baradla-barlang Aggteleki-karszt)
7. Márta László: Nagy-sárréti talajok változásainak vizsgálata a Kreybig adatbázis
mintaszelvényeinek újrafelvételezése alapján
8. Páles Mariann, Sendula Eszter: Agyagásványok reaktivitásának vizsgálata szén-
dioxiddal telített vízben nagy nyomáson és hőmérsékleten
9. Topál Dániel: Töréspontok környezeti adatsorokban: esettanulmány és módszertani
összehasonlítás
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
16
A kulcsi partvédelem
Barcsik Szabira, I évf. Tájépítészmérnöki MSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Dr. Csemez Attila, ny. egyetemi tanár, BCE TÁJK, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Dolgozatomban a mozgásveszélyes partfalakkal foglalkozom, Kulcs település
mintaterületén. Dunaújvárosi születésű vagyok, gyakorlatilag az ott kialakított európai szintű,
több mint ötven éve működő partvédelmi mű közvetlen közelében nőttem fel. A téma már
gimnáziumi éveim alatt is foglalkoztatott, de az egyetemen kerültem vele szoros kapcsolatba,
szakdolgozatomat is ebben a témakörben írtam.
Jelen dolgozatomban a 2011. januárjában Kulcson bekövetkezett katasztrofális omlás
következményeit ismertetem, valamint a nagy összegeket felemésztő életvédelmi helyreállítás
lépéseit vezetem végig. A dolgozat második felében pedig javaslatokat teszek további
stabilizálási, élhetőségi valamint ismeretterjesztési szempontból.
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
17
A Zempléni-hegyköz perlit bányászatának környezeti hatásai
Drotár Nikolett, II. évf. Földrajz- történelem MA szakos hallgató
Nyíregyházi Egyetem, Turizmus és Földrajztudományi Intézet
Témavezető:
Prof. Dr. Hanusz Árpád egyetemi tanár, NYE, Turizmus és Földrajztudományi Intézet
A tanulmány témája, a Zemplén- hegységben, található perlit bányászat környezeti
hatásainak elemzése. Kutatásom arra irányult, hogy a Perlit-92 Kft, amely társadalmi
szempontból nagyon fontos gazdasági tényező a Hegyközben, a hazai és Eu-s
környezetvédelmi előírások betartása mellett, milyen környezeti terhelést jelent a bánya
közvetlen környezetében lévő települések lakói számára. A kutatásom során megvizsgáltam a
felszínt erőteljesen átalakító emberi tevékenységet, a talajszint depózásának helyzetét, a
vízháztartást, a robbantások szeizmikus hatásait és az ezzel járó zaj és por koncentrációt, a
meddőhányók állapotát, kiterjedését, valamint a rekultivációs tevékenységet. A kapott
eredményeket azért tartom fontosnak, hiszen a Zempléni Tájvédelmi Körzet a Páska-tetői
bányatelek határát érinti, még a Natura 2000-es terület teljes mértékben lefedi az egész
Hegyköz területét. A bányaüzem két jelentős környezetvédelmi rendszerrel működik, amely
biztosítja a szárítás és az őrlés pormentes üzemeltetését. A primer és szekunder kutatások
alapján, arra a következtetésre jutottam, hogy a perlit bánya működése a környezetvédelmi
előírásokat betartva működik és a vizsgálati határértékeket nem lépi túl, a rekultiváció során is
az előírásoknak megfelelő eljárásokkal igyekeznek a tájsebeket helyreállítani. A bánya által
felkért külső szakértők vizsgálati anyagának megismerése után jutottam arra megállapításra,
hogy van olyan környezeti hatás, amit sem a hazai sem a nemzetközi szabályok nem
szabályoznak és a bánya sem vizsgáltatja. Ilyen tényező, a robbantásos kitermelés alkalmával
keletkező porszennyezés. Ilyen a bánya területén található tó szennyezése. A csapadék és
csorgó vizeket összegyűjtő tó vizében csak fizikai kiülepedés történik, és úgy kerül átemelésre
a Kemence patakba és ilyen az az emisszió többlet, amit a vonattal való szállítás leállítása
után a szállító kamionok jelentenek a szállítás útvonalán lakók számára, valamint a
közúthálózat gyors romlásával 2 szállítási útvonalon. A robbantásoknál keletkező nagy
mennyiségű porszennyezés összefüggésben van az uralkodó É ÉK –i széliránnyal. A bánya
közvetlen szomszédságában lévő települések lakosságának megkérdezése alapján
megállapítható, hogy különösen a nyári meleg szeles időben mérhető káros porszennyezés
Kishuta településen. A porszennyezés mennyiségi értékeinek megállapítása további műszeres
kutatást igényel.
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
18
A szénbányászat táji hatásainak vizsgálata a Szuha-völgyben és környékén
Gombos Benjámin, II. évf. Földrajz BSc szakos hallgató
Nyíregyházi Főiskola, Turizmus és Földrajztudományi Intézet
Szögyényi Imre, II. évf.Földrajz BSc szakos hallgató
Nyíregyházi Egyetem, Turizmus és Földrajztudományi Intézet
Témavezetők:
Dr. Sütő László, főiskolai docens, NYE, Turizmus és Földrajztudományi Intézet
Adorján Balázs, PhD hallgató, DE TTK, Növénytani Tanszék
Napjaink egyik aktuális kutatása az emberi tevékenységek táji hatásainak
problémaköre. Ezek értékelésére különösen alkalmas, erőteljes tájformáló szerepe miatt a
bányászat.
Kutatásunk során a Sajótól É-ra fekvő Szuha-völgy és mellékpatakjai mentén kialakult
bányaterületeken vizsgáltuk a kőszénbányászat antropogén tájformáló hatását.
Munkánk térinformatikai adatbázisát a szénmedence földtani, bányászati és történeti
felszínborítási adatai alapján állítottuk össze. A közel két évszázados adatsorok és anyagok
tanulmányozását a terepi kutatásokkal egybekötve próbáltunk átfogó képet adni a terület
egykori fő iparágának tájátalakító tevékenységéről. Célunk a terület bolygatottságának
feltérképezése a bányászati térhasználat és formaképzés megjelenítésével.
A munkához használt adatokat bányászati levéltári anyagokból, a három katonai
térkép, az 1997-es EOTR 1:10 000 térképszelvények, a Google Earth térkép és további
térképekről nyertük. Az összegyűjtött információkat bányászati, antropogén geomorfológiai
szakirodalomra alapozva dolgoztuk fel. Az adatbázist ArcGIS és Quantum GIS szoftverek
segítségével építettük fel.
A terepi mérések során volt és jelenleg is aktív bányaterületeken a meddőhányók
kataszteri felmérését végeztük el. A meddőhányókon kialakult eróziós és tömegmozgásos
jelenségek változásait évszakos alkalommal mértük/mérjük. Jelenleg több mint tizenegy
meddőhányó és a hozzá tartozó terület kétszeri felmérésén és vizsgálatán vagyunk túl.
Már az eddigi vizsgálatok alapján is megállapítható, hogy a bányászat érintett területek
felszínfejlődése, környezeti hatásai teljesen vegyes képet mutatnak a térségben. A
felszínsüllyedési elmélet alapján számíthatunk potenciális elmozdulásokra, amelyet terepi
megfigyeléseink is alátámasztanak. A meddőhányók eróziós és fizikai tömegmozgással járó
jelenségei a visszamérések alapján a csapadékmennyiség változásával, a szakirodalom alapján
a fagyhatással is összefüggő folyamatokat mutatnak. Összességében a környezeti hatások az
idő folyamán jelentősen csökkentek, de bármilyen további tájrendezési vagy települési
beavatkozás egyedileg, a környezeti folyamatok tükrében alakítandó.
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
19
Városi talajminták toxikus fémtartalmának vizsgálata környezetfizikai
módszerekkel Budapest XI. kerületében
Karlik Máté, IV.évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Angyal Zsuzsanna, egyetemi tanársegéd, ELTE TTK, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék
A környezetünk egy rendkívül komplex rendszer, melyben folyamatos anyag és
energiaáramlás valósul meg. A városi talajok vizsgálatát az indokolja, hogy népesség több
mint fele, mind hazánkban, mind a fejlett országokban városokba tömörülve él. A magas
népességsűrűségből kifolyólag egy esetleges szennyezés, káros hatás nagyságrendekkel több
személyt veszélyeztet, mint ugyanazon szennyezés egy alacsony népességű területen. A
városi kertészkedés terjedésével az itt termesztett haszonnövények új veszélyeket
hordozhatnak a lakosság számára. Vizsgálataimat Budapest XI. kerületéből származó
talajmintákon végeztem, mely egy korábbi szakdolgozat során került megvételre talajtani célú
vizsgálatokhoz. Célkitűzésem a minták toxikus fémtartalmának meghatározása és azon
pontok beazonosítása, ahol a toxikus fémtartalom meghaladja a jelenlegi jogszabályi
határértéket, ezzel esetlegesen felhívva a döntéshozók figyelmét az ebből fakadó potenciális
veszélyforrásokra. A toxikus fémek kimutatásához hullámhossz diszperzív röntgen
fluoreszcens analízist alkalmaztam. Az eljárással kimutathatóan szennyezett mintákat térképi
vetületben is megjelenítem, ezzel elősegítve az olvasó számára a térbeli elhelyezést. Kísérletet
teszek a kapott eredményeim függvényében néhány mintán a szennyezés formájának s
ásványtani környezetének felderítésére röntgen diffrakció és a pásztázó elektronmikroszkópia
segítségével.
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
20
A parajdi sóban található fluidumzárványok vizsgálata
Kátai Orsolya Renáta, II évf. Geológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Tóth Attila, tanársegéd, Sapientia EMTE, Természettudományi és Művészeti Kar,
Környezettudomány Tanszék
Dr. Szabó Csaba, egyetemi docens, ELTE TTK, Kőzettan-Geokémiai Tanszék
Káldos Réka, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Kőzettan-Geokémiai Tanszék
A parajdi sódiapír az Erdélyi-medence jellegzetes képződménye, amely a medence
keleti peremén helyezkedik el, a Görgényi-havasok lábánál. Jelen dolgozatban a kősóban
található fluidumzárványok vizsgálatának eredményeit mutatom be, amely petrográfiai és
Raman spektroszkópiai vizsgálatokat foglal magába.
A fluidumok vizsgálatával a kősó keletkezésekor és lerakódása után lezajlott
folyamatok nyomonkövetése a cél, amely hozzájárul a medence keleti peremének földtani
fejlődéstörténetének jobb megismeréséhez. A dinamikus fejlődéstörténet a petrográfiai
vizsgálatok során elkülönített szövettípusok segítségével nyomon követhető: a kiindulási
állapotot az idiomorf halitkristályokból álló elsődleges szövet mutatja, a deformáció hatására
végbemenő változásokat inekvigranuláris varratos-mozaikos szövet őrzi, végül a deformáció
előrehaladtával a kőzetben egyensúlyi szöveti bélyegek - 120°-os szöget bezáró hármas
szemcsehatárok - jelennek meg. A vizsgált kősóban azonosított nagy számú fluidumzárvány
generációk is ezt mutatják, amelyek változatos alakkal, mérettel és fázisaránnyal jelennek
meg.
Ezen tulajdonságok, valamint a kősó petrográfiája alapján elkülönítettünk a
növekedési zónák mentén illetve a szemcsék belsejében előforduló, a kősó kiválásával
egyidőben csapdázódott elsődleges fluidumzárványokat, valamint repedések és hasadási síkok
mentén előforduló, a kősó lerakódását követő folyamatok során keletkezett másodlagos
fluidumzárványokat. A fluidumzárványokon végzett Raman spektroszkópos vizsgálatok
alapján a folyadék fázis az elsődleges és másodlagos fluidumzárványokban egyaránt
vízgazdag. A másodlagos fluidumzárványok gázfázisából CH4, CO2 és N2 jelenlétét sikerült
kimutatni. Ezen gázok eredete több - a sót ért utólagos - folyamathoz köthető: származhatnak
diagenezis alatt zajló szerves anyag bomlásából vagy a szénhidrogének migrációja során is
csapdázódhattak, ugyanakkor az Erdélyi-medence keleti peremén zajlott mészalkáli
vulkanizmushoz köthető eredet sem zárható ki.
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
21
Környezeti hatások a Retek-ágban (Baradla-barlang Aggteleki-karszt)
Kinyó Zsolt, II évf. Földrajz MSc szakos hallgató
Nyugat- Magyarországi- Egyetem Savaria Egyetemi Központ Természettudományi Kar
Témavezető:
Prof. Dr. Veress Márton, egyetemi tanár, NYME TTK, Földrajz és Környezettudományi
Intézet
A kutatás célja a Retek-ág vízgyűjtőjén az emberi tevékenység következményeként
lepusztuló üledék hatásának elemzése a barlangi üledékforgalomra. Vizsgáltam a Retek-ág
kezdeténél létrejött üledékfelhalmozódást (annak szemcseméretét, növényhulladékát, korát).
Térképeztem a Retek-ág víznyelőinek vízgyűjtőjét. Az egyik víznyelő (Zombor-lyuk)
vízgyűjtőjén a fedőüledék és a talaj összetételének, azok lepusztulásának a megismeréséhez
kutatógödröket alakítottam ki. Elkülönítettem a lepusztulást elősegítő és gátló emberi
tevékenységeket. A vízgyűjtőn kijelöltem a különböző lepusztulású helyeket. Kimutattam a
barlangi akkumuláció helyeit, következtettem az emberi tevékenység hatására beszállított
üledéknek a barlangi üledékforgalmára (leülepedési helyek, üledék áthalmozódás, üledék
elszállítás a barlangból).
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
22
Nagy-sárréti talajok változásainak vizsgálata a Kreybig adatbázis
mintaszelvényeinek újrafelvételezése alapján
Márta László, III évf. Földrajz BSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Novák Tibor József, egyetemi adjunktus, DE TTK, Földtudományi Intézet, Tájvédelmi és
Környezetföldrajzi Tanszék
Hazánkban a mintegy száz éves múltra visszatekintő talaj-felvételezési munkálatok
eredményeképpen mára óriási mennyiségű talajadat áll rendelkezésre. Ezek közül
kiemelkedik a Kreybig-féle térképezés, amely az első olyan országos szintű helyszíni talajtani
felvételezés volt, amely az egész ország területét lefedte. Az azóta eltelt közel 75 év alatt
viszont a területhasználat és a táj jellege is sok helyen megváltozott.
A dolgozattal az volt a célom, hogy egy mintaterületen belül újrafelvételezett talajszelvények
elemzésével megvizsgáljam, hogy a Kreybig-térképezés során jellemzőnek tartott
típusszelvények adataihoz képest milyen mértékben változtak meg a vizsgált talajkémiai és
fizikai jellemzők a tájat azóta ért változások hatására. További célom volt, hogy az
újrafelvételezett szelvényeket a WRB diagnosztikus rendszere alapján besoroljam. A terepi
adatfelvétel során 6 talajszelvényt létesítettem a Nagy-Sárrét területén. Elvégeztem a terepi
méréseket, majd mintákat gyűjtöttem és laboratóriumi körülmények között meghatároztam a
talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Az eredmények alapján az általam feltárt szelvények
esetében a pH csökkenését figyeltem meg. A korábban szántóként használt talaj kémiai
javítását követően megnövekedett kalciumkarbonát-tartalom mindmáig jellemző maradt. A
gyepként hasznosított területeken az elmúlt időszakban a feltalaj humusztartalmának a
növekedését figyeltem meg. A legtöbb vizsgált talajt az elmúlt évtizedek során jelentős,
vízrendezéssel kapcsolatos hatások értek. Jellemző volt a felszíni vízborítás elvezetése, a
csatornázás következtében a talajvízszint süllyedése és egyes esetekben a rendszeres öntözés.
A vizsgált szelvények a WRB irányelvek alapján besorolva a Solonetz, a Gleysol, a Vertisol,
a Phaeozem és a Chernozem referenciacsoportokba tartoztak. Eredményeim azt mutatják,
hogy a tájhasználatban bekövetkezett változások hatással voltak a nagy-sárréti talajok fizikai
és kémiai tulajdonságaira, elsősorban azok kémhatására és szervesanyag-tartalmára.
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
23
Agyagásványok reaktivitásának vizsgálata szén-dioxiddal telített vízben
nagy nyomáson és hőmérsékleten
Páles Mariann, I évf. Környezettudományi MSc szakos hallgató,
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Sendula Eszter I. évf. geológus PhD hallgató,
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Szabó Csaba, egyetemi docens, ELTE TTK, Kőzettan-Geokémiai Tanszék
Falus György, tudományos főmunkatárs, Magyar Földtani és Geofizikai Intézet
A klímaváltozásért felelős egyik fő üvegházhatású gáznak, a CO2 nagymértékű
kibocsátásának csökkentésére jó megoldást jelenthet a CO2 sósvizes tárolókba történő
geológiai elhelyezése. A szakirodalom az elmúlt néhány évben egyre intenzívebben
foglalkozik a CO2 biztonságos geológiai tárolásához szükséges fedőkőzetek
tanulmányozásával, hiszen ezen kőzettestek kell, hogy meggátolják a besajtolt CO2 felszín
felé való migrációját. Így a fedőkőzetek fizikai és kémiai tulajdonságainak széleskörű
tanulmányozása és ismerete elengedhetetlenné vált a biztonságos tárolási körülmények
megteremtéséhez. Az ideális fedőkőzet kis porozitással és permeabilitással, nagy szorpciós és
ioncserélő képességgel rendelkezik, agyagásvány tartalma nagy (kb. 20-80 v/v%), aminek egy
része duzzadó-képes. A fedőkőzetekben található nagy agyagásvány tartalom miatt fontos
ezen ásványok viselkedésének kiterjedt ismerete CO2-os környezetben.
TDK dolgozatunk célja az ebben a rendszerben történő változások pontosabb
megértése, amelynek érdekében összefoglaltuk a témával kapcsolatos eddigi publikációk
eredményeit. Mindezeket összehasonlítottuk az általunk végzett nagy nyomású (70-180 bar)
és nagy hőmérsékletű (85-105 °C) laboratóriumi kísérletek és geokémiai modellek
eredményeivel. Dolgozatunk kísérleti körülményei magyarországi földtani viszonyokon, kb.
1500-1800 m mélyen található tároló, illetve fedőkőzet paramétereinek felelnek meg (50 °C-
os geotermikus gradiens figyelembe vételével).
TDK munkánk során 3 kísérletsorozat eredményét mutatjuk be, amelyek során
nemzetközi agyagsztenderdeket (illit, kaolinit, Na-montmorillonit) vizsgáltunk. Ezek közül
egyik kísérletsorozat során több időpontban is vettünk folyadékmintát. A kísérletek
időtartama 1-2 hét volt és befejezésük után a szilárd és folyadék fázisokat minden esetben
külön elemeztük, majd az eredményeket összevetettük a kísérletben részt nem vett kontroll
minták adataival. A szilárd fázis elemzéséhez csillapított totálreflexiós Fourier
transzformációs infravörös spektroszkópiát (ATR-FTIR) és röntgen-pordiffrakciót (XRD)
használtunk. A kísérlet során a folyadék fázisban oldódott kationokat induktív csatolású
plazma atomemissziós spektrométer (ICP-AES) segítségével mutattuk ki. TDK dolgozatunk
további célja, hogy geokémiai modellek segítségével megkíséreljük értelmezni a kísérletek
során kapott eredményeket.
XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció
24
Töréspontok környezeti adatsorokban: esettanulmány és módszertani
összehasonlítás
Topál Dániel, II. évf. Földtudományi BSc szakos hallgató,
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Hatvani István Gábor, tudományos munkatárs, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott
Földtani Tanszék;
Dr. Matyasovszky István, D.Sc., egyetemi docens, ELTE TTK Meteorológiai Tanszék
Dr. Kern Zoltán, tudományos munkatárs, MTA CsFK, Földtani és Geokémiai Intézet
A környezeti folyamatok természetükből adódóan tartalmazhatnak különböző eredetű
és fokú töréspontokat, melyek, sokszor csak felületesen kerülnek figyelembevételre. Az
ezeket leíró idősorokban a töréspontok jelentkezhetnek „lépcsőszerűen” (ún „shift-jellegűen),
vagy az adatok trendjében, varianciájában illetve e három kombinációjaként. Vizsgálatukhoz
a töréspont által kettéosztott adatsor két oldalán elhelyezkedő adatcsoportok statisztikáinak
összehasonlításával közelíthetünk.
Fehér-, és vörös zajt generáltam előre meghatározott mértékű és jellegű töréspontokkal
és ezeken hasonlítottam össze három korszerű, szabadon hozzáférhető töréspont analizáló
módszert, melyeket rendre más típusú töréspontok detektálására fejlesztettek ki. A módszerek
érzékenységének összehasonlítása megerősítette, hogy azok töréspont-detektálási
hatékonysága nagyban függ a töréspontok fokától, típusától, illetve a számítás módszertani
háttértől.
Ezen tapasztalatok birtokában végeztem el valós környezeti adatsorok töréspontjainak
analízisét. A klimatológiai példa alapját adó kőszegi szőlő hajtáshossz (hőmérsékleti proxy)
vizsgálata során, az eddigi, irodalomban dokumentált töréspontoktól eltérő eredményeket
kaptam, alapot biztosítva ezzel későbbi hőmérséklet rekonstrukciók pontosításához. A
kőolajkutatásban használt higany-levegő kapilláris nyomásgörbék adatsorában fellelhető
töréspontok vizsgálatával pedig az ott alkalmazott töréspont analízis gyakorlat bizonyos fokú
automatizálására és objektívebbé tételére mutattam lehetőséget.
A dolgozat (i) áttekintést nyújt három korszerű töréspont detektáló módszer
hatékonyságáról és korlátairól, valamint (ii) azok környezettudományi alkalmazásával a
megszerzett tapasztalatok hasznosíthatóságát mutatja be, ezzel (iii) megválaszolva az azokhoz
kapcsolódó környezeti/szakmai kérdéseket.
XV. OFKD SZEGED 2016
III. KÖRNYEZETI NEVELÉS ÉS KÖRNYEZETMENEDZSMENT SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Gálfi Márta
1. Berzi Alexandra: Zöld beruházás kis- és középvállalkozásoknál
2. Budai Ibolya, Sulumán Ádám, Hegyi Péter: Környezeti feltételváltozások és
rendszerdinamika – környezetrendszer változás-követés új megközelítéssel –
3. Petróczky Henrietta: Időjárási előrejelzések és riasztások értelmezése, fogalmi
rendszere és megjelenése a mindennapi életben
4. Rózsa Zsófia Borbála, Finta Kolos: Zöld oktatási intézmények környezetközpontú
fejlesztési lehetőségei
5. Trabak Zoltán: Láthatósági elemzések tájképfotózáshoz
6. Szintai-Major Fanni: Az egészséges fenntartható szervezet – fenntarthatóság a
szervezetfejlesztésben
7. Szopori Zoltán: Okostelefonok alkalmazása a környezettan képzésben
XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció
26
Zöld beruházás kis- és középvállalkozásoknál
Berzi Alexandra, II. évf. Gazdálkodás és menedzsment BSc szakos hallgató
Gábor Dénes Főiskola, Gazdaság és Társadalomtudományi Intézet
Témavezető:
Feierabend Izabella, főiskolai adjunktus, BCE KTK, Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék
Egy cég értéke beazonosítható arról hogyan gondolkodik a vállalati
felelősségvállalás kérdéséről. A 21. században egyre nagyobb szerepet kap a vállalatok
működésében egy hatékony környezeti menedzsment bevezetése, zöldberuházások
megvalósítása. Mégis sok hazai szereplő nincsen tisztában ennek fontosságával. Sokan a
zöldprojektek céljának a friss levegőt, állatok élőhelyének megvédését látják, de egy okos
vállalkozó a kellemeset a hasznossal összekötve kompetitív előnyt tud kovácsolni egy
offenzív környezeti stratégiával. Ha egy jól megtervezett projektet dolgoznak ki a vállalathoz
alkalmazkodva, az pozitív nettó cash flowt eredményez. A dolgozat bebizonyítja, hogy igenis
gazdaságos egy ilyen beruházás a kis- és középvállalkozások számára is. A dolgozat keratein
belül megvizsgálom milyen kulcstényezői vannak egy zöld beruházásnak, milyen
megfontolásokat kell figyelembe venni egy sikeres zöld projektnél, valamint milyen
megtérülési perspektivákkal lehet számolni. Vizsgálatomban kvalitatív és kvantitatív elemzési
módszerekre egyaránt fogok támaszkodni. Magyarországon is egyre több vállalkozás dönt
úgy, hogy egy környezetbarát technológiát használ. Ezek a beruházások költségigényesek de
megtérülnek. Ha egy vállalkozás hosszú távra tervez és fontosnak tartja a környezetvédelmet,
akkor érdemes a zöldberuházást választania, mert későbbiekben esetlegesen kevesebb lesz a
kiadása, mint egy másik versenytársának, aki nem használ zöld technológiát. Az államnak
ezeket a beruházásokat különféle kedvezményekkel kellene támogatnia, hogy az is
környezetbarát legyen, aki esetleg eddig nem foglalkozott ezzel a témával. Egyes külföldi
országban sokkal jobban elterjedt ez a fajta ösztönzés és támogatás.
Feltevésem, hogy a fenntartható termelési struktúrára való átállás a magasabb kezdeti fix
költségek ellenére versenyképességi előnyökhöz vezet, ezáltal rá tudja állítani a gazdaságot
egy stabil növekedési pályára.
XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció
27
Környezeti feltételváltozások és rendszerdinamika
– környezetrendszer változás-követés új megközelítéssel.
Budai Ibolya, II.évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Sulumán Ádám, okleveles környezetmérnök
Hegyi Péter II.évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Témavezetők:
Dr. Molnár Zsolt tanársegéd, SZTE JGYPK, Környezet - Biológia és Környezeti Nevelési
Tanszék
Dr. habil. Gálfi Márta, tanszékvezető főiskolai tanár, SZTE JGYPK, Környezet - Biológia és
Környezeti Nevelési Tanszék
A környezetben értelmezett rendszer egy komplexitás hálózat, mely adott
algoritmusok szerint kooperáló elemeit eltérő dimenziók (pl. idő) szerint iteráltatni képes az
aktuális egyensúly irányába. A földi viszonyok mellett, az élő és élettelen rendszerek
véletlenszerű „viselkedésmintázatait”determinisztikus erők határozzák meg. Ezek a
rendszerek dinamikus egyensúlyt fenntartók, amelyben a rendszer eltérései még
küszöbhatárok között kompenzálhatók. A rendszer paramétereinek követésével jellemezhető,
hogy melyek azok a küszöbhatárok és milyen változások zajlanak a rendszeren belül.
A rendszer és környezete (pl. élőhely abiotikus és biotikus kapcsolatai) egy koherens
egység, amelyben minden változót más változók szabályoznak. Egy rendszer-komplexitásban
karakterisztikus egyszerűsítésekkel összetett-komponensek értelmezettek. Az egyszerűsítés
ugyanakkor el is simíthat kifejező eltéréseket, pl. amelyek rövid idődimenzióban, de erős
hatással jelennek meg. Jól példázhatja ezt napjaink időjárása, amelyben a hirtelen, akut
változások leegyszerűsített hatásai, vagy módosult ciklusperiódusok képviselik a
problémákat.
Célunk az éghajlat egyes jellemző paramétereinek vizsgálatával az adott rendszert
leíró folyamatokról, valamint a biológiai rendszerekre kifejtett hatásairól nyerjünk
információkat.
Munkánk során a Dél-Alföldi régióból (1961-2012) származó, munkacsoportunk által
digitalizált és részben mért, klimatikus adatsorokon (léghőmérséklet, csapadék és
talajhőmérséklet) elemzést végeztünk (szélsőérték vizsgálat és trendvonal illesztés). A kapott
eredmények összehasonlításával kerestük azt az eljárást, amellyel az általunk vizsgált
természeti jelenségekről (léghőmérséklet, csapadék és talajhőmérséklet) a valósághoz
leginkább iteráló eredményinterpretációt végezhetünk.
Eredményeink szerint jól karakterizálható változásokat detektáltunk a vizsgált
klimatikus paramétereken. A trendvonal illesztések után növekvő tendencia jelent meg a
vizsgált lég- és talajhőmérsékleti jellemzők esetében, a csapadék adatok kezelése során az
ingadozások és szélsőértékek megjelenése is hangsúlyosabban jelentkezett. A
XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció
28
rendszervizsgálatok szerint értelmezve eredményeinket megállapítottuk, hogy hangsúlyossá
vált napjainkra a környezetváltozások ok-okozati rendszerinek új szempontok szerinti
elemzési igénye, amit a Dél-Alföldi régió vonatkozásában igazoltunk.
A munkát támogatta: TÁMOP-4.1.1. C-12/1/KONV-2012-0012- és TÁMOP-4.2.2. D-
15/1/KONV-2015-0010
XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció
29
Időjárási előrejelzések és riasztások értelmezése, fogalmi rendszere és
megjelenése a mindennapi életben
Petróczky Henrietta, II.évf. Meteorológia MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Buránszkiné Sallai Márta, vezető-főtanácsos, OMSZ
Konzulens:
Dr. habil. Weidinger Tamás, egyetemi docens, ELTE TTK, Meteorológia Tanszék
Manapság sajnos sokszor halljuk, hogy: „amit a meteorológus mond, annak úgyis az
ellenkezője fog bekövetkezni”. Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy miért
vélekednek így az emberek, hiszen az előrejelzések egyre pontosabbak, egyre
megbízhatóbbak. Egyik lehetséges oknak azt tartom, hogy nem megfelelően értelmezik a
kapott információkat. Sajnos hiába lesz jó egy prognózis szakmai szempontból, ha azt a
nagyközönség nem tudja használni. E gondolatok másokban is felmerültek. Számos hazai és
külföldi felmérés, közvélemény-kutatás készült az 1980-as évektől.
Dolgozatomban azt tűztem ki célul, hogy utánajárjak annak, hogy az emberek hogyan és
milyen formában tájékozódnak az időjárásról, milyen gyakran teszik azt és mit tartanak
fontosnak egy előrejelzésben. Nagyon érdekelt az is, hogy bizonyos fogalmakkal, amelyek az
időjárás-jelentésben is előfordulhatnak, mennyire vannak tisztában. Annak érdekében, hogy
ezt megtudjam két meteorológus és egy szociológus segítségével kérdőívet készítettem. A
kérdőívben 36 kérdést fogalmaztam meg, melyekkel a felmerült kérdésekre szerettem volna
választ kapni. A lekérdezés során két nagy csoportot vizsgáltam, az egyik mintám az
úgynevezett átlagember minta volt, melybe bárki bekerülhetett, a másik minta a MET-ÉSZ
önkéntes észlelők csoportja volt.
A lekérdezés befejezése után létrehoztam az adatbázisokat, kielemeztem az adatokat,
majd különböző összefüggéseket kerestem az SPSS programmal. A kapott eredmények egy
része alátámasztotta a korábban megfogalmazott hipotéziseimet, más része megcáfolta
előzetes feltételezéseimet, mint például azt, hogy a fiatalok meteorológiai ismerete nagyobb,
mint az idősebb generációé.
Munkámban bemutatom a kérdőíves felmérés eredményeit, a leszűrt összefüggéseket,
majd néhány megoldási javaslatra is kitérek.
XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció
30
Zöld oktatási intézmények környezetközpontú fejlesztési lehetőségei
Rózsa Zsófia Borbála, II.évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Finta Kolos, III.évf. Környezettan BSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Témavezető:
Dr. habil Gálfi Márta, tanszékvezető főiskolai tanár, SZTE JGYPK, Környezet - Biológia és
Környezeti Nevelési Tanszék
Napjaink társadalmai számára jelentős globális kihívás a környezeti válság. Az emberi
tevékenységekkel kiváltott természeti és társadalmi folyamatok olyan környezeti változásokat
okoztak, amelyek csak környezettudatos magatartással függeszthetők fel és/vagy tehetők
reverzibilissé. Ezért kell a környezetvédelemnek aktív társadalmi tevékenységgé válnia,
melyben annak minden szervezete és/vagy tagja részt vesz.
Jelen munkánkban a hazai oktatási láncolat környezeti címkritérium rendszerének szabvány-
megfelelőség kontrollját kívánjuk megvalósítani, kiegészítve a hazánkban még nem létező
„Zöld Egyetemek” elvárás-rendszer tervezetével. Mindezt a fenntarthatóság igényei szerinti
oktatás- képzési láncolat környezeti nevelési szempontjainak megfeleltetetten végezzük.
Céljainkhoz minőség- és audittechnikákat használtunk, melyekkel elemzéseket, kockázati
mátrixokat készítettünk. Benchmarking technikákkal zajlottak a címkritériumok szabvány-
megfelelőség integrálásai az EFQM rendszerekbe. Ehhez helyszíni auditokkal nyert adatokat
dolgoztunk fel.
Eredményeink szerint a köznevelési intézményekben a környezettudatos gondolkodás
megalapozása megfelelő. Azonban a szervezeti működések környezetbiztonsági
követelményei szerint, a jelenlegi hazai képzési láncolatban, a környezeti címkritériumok
átalakítása indokolt. Ehhez az átvizsgálási eredmények alapján meghatározásra kerültek a
fejlesztési területek. A képzési láncolatba tartozó intézményeknek a környezetközpontú
feladatok megvalósításához hatékony környezetmenedzsment rendszert kellene működtetniük.
Kidolgoztuk a Zöld Egyetem kritériumrendszer tervezetét, mely kompatibilitást mutat az ISO
14001:2005 és az EMAS szabványkövetelményekkel.
Megállapítható, hogy a hazai teljes képzési vertikum intézményrendszere egységes
elvek szerinti kritériumoknak megfelelően átalakítható. A környezetirányítási
követelményekkel harmonizáltatott szervezeti működések eredményeként a
környezetvédelem gyakorlati tudatosulása fokozható a fiatalokban.
Támogatta: TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0010
XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció
31
Láthatósági elemzések tájképfotózáshoz
Trabak Zoltán, IV évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Dr. Kabai Róbert, egyetemi docens, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék
Tájvizsgálatok során a felmérést végző szakemberek főként fényképekkel
dokumentálják a vizsgált terület és a tájelemek adottságait, melyeket nagymértékben
befolyásolnak bizonyos tényezők, továbbá a fotózás technikája. A vizsgálat eredményeit
megfelelő formában kell tálalni, különösen, ha egy döntéshozatali folyamatot szeretnénk
megalapozni. Ehhez elengedhetetlen a jó minőségű felvételek készítése.
Dolgozatom célja a tájkép és tájelemek láthatóságát befolyásoló külső tényezők
meghatározása, valamint azok módosulásának láthatóságra gyakorolt hatásának megfigyelése.
Ebből kifolyólag egy komplex, több szempontot figyelembe vevő vizsgálatot végeztem el,
melynek eredményeként a tájhasználati konfliktusok és problémák dokumentálásához készülő
fényképek elkészítéséhez tettem javaslatokat. A vizsgálat központjában a megfelelő nézőpont
és időpont megválasztása áll, melyet az időjárási viszonyok nagymértékben befolyásolnak.
Az elemzésekhez általam készített fényképeket használtam, melyeken a láthatóságot
képszerkesztő és rajzszoftverekkel értékeltem. Az értékelés után meghatároztam az adott
képeken kialakult láthatósági viszonyokat kialakító körülményeket a meteorológiai adatok
tükrében.
A vizsgálat során megfigyeltem, hogy a hátulról és oldalról érkező tartományon belül
a megvilágítás horizontális szögének a táj láthatóságát tekintve nincs nagy jelentősége, bár
oldalról érkező megvilágítás és alacsonyabb napmagasság mellett reprezentatívabb képek
készültek. A szemből és oldalról érkező megvilágítási tartományban már sokkal nagyobb a
szerepe a Nap azimutja és a fotózás tengelye által bezárt szögnek, valamint a napmagasság
emelkedése is jelentősen javítja a láthatósági viszonyokat.
A légszennyező anyagok közül a kén-dioxid és a kisméretű részecskeszennyezés
láthatóságot korlátozó hatása jól megfigyelhető volt. A légköri elemek közül ezeknél volt a
legegyértelműbb a negatív hatás. A természetes légköri alkotók tekintetében a páratartalom a
vártnál kisebb mértékben volt meghatározó.
XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció
32
Az egészséges fenntartható szervezet – fenntarthatóság a
szervezetfejlesztésben
Szintai-Major Fanni, II. évf. Vezetés és szervezés MSc szakos hallgató,
Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Kar
Témavezető:
Dr. Pataki György, egyetemi docens, BCE GTK, Vállalatgazdaságtan Intézet, Döntéselmélet
Tanszék
Dolgozatomban a fenntarthatóság és szervezetfejlesztés alapelvi szintű
összeegyeztethetőségét vizsgáltam. Azokra a kérdésekre kerestem a választ, hogy melyek
azok az értékei és eszközei a szervezetfejlesztésnek, amelyek a fenntarthatóság irányába
mozdíthatják a szervezeteket. Hogyan konstruálódik meg a fenntarthatóság és a
szervezetfejlesztés valósága különféle gyakorlati területek képviselői fejében? A
fenntarthatóság elérését alapvető célként értelmeztem társadalmunk számára, melyhez
szervezeti keretek közt juthatunk leginkább közelebb. A szervezetfejlesztés és fenntarthatóság
legfontosabb közös dimenziójaként rendszerszemléletüket és változásorientáltságukat
azonosítottam. További kiemelendő párhuzamok önreflexiót és felelősségvállalást támogató
kultúrájuk, tapasztalati tanulás, proaktivitás, participáció, illetve hiteles, őszinte és konstruktív
kommunikáció. A dolgozat legfontosabb következtetése, hogy felelősségvállalás és
rendszerszemlélet közös alapértékein keresztül fenntarthatóság és szervezetfejlesztés
kölcsönösen erősítik egymást. A szervezetfejlesztés, mint tevékenység előkészíti a talajt a
szervezetben a fenntarthatóságról való érdemi gondolkodáshoz, illetve a szervezet
öndefinícióján keresztül a saját képére formált, fenntartható működési elvek kialakításához.
XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció
33
Okostelefonok alkalmazása a környezettan képzésben
Szopori Zoltán, II évf. Földrajz-környezettantanár MSc szakos hallgató
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Berzsenyi Dániel
Pedagógusképző Kar
Témavezető:
Németh László, főiskolai adjunktus, NYME TTK, Földrajz és Környezettudományi Intézet
A Rocard-jelentés szerint Európában a természettudományos tantárgyak népszerűsége
mélyponton van, a hanyatló érdeklődés legfőbb okaként a természettudományos tantárgyak
oktatási módszerét teszi felelőssé. A legfontosabb újítás a pedagógiai megközelítésben az
lehet, ha sikerül a „hagyományos deduktív” oktatásról áttérni a kutatás-(érdeklődés) alapú
természettudományos oktatásra.
A 2012-ben megjelent Nemzeti alaptantervben megfogalmazódó célok között
hangsúlyosan szerepel a tevékenykedtetés, cselekvő részvétel, kísérlet, megfigyelés
középpontba állítása; az informatika alkalmazása; a szociális kompetenciák sokirányú
fejlesztése; az aktív részvétel, öntevékenység és a kreativitás biztosítása, továbbá a médiumok
alkotó használata.
A mobilkommunikációs technológia egyre elterjedtebb Magyarországon is. A
legnépszerűbbek az Androidos telefonok, piaci részesedésük 85 százalék feletti.
A közép- és felsőoktatásban részt vevő hallgatók szinte kivétel nélkül okostelefont
használnak. Ez a generáció kiemelten fogékony az ilyen eszközök használatára.
A dolgozatban olyan Andorid operációs rendszerekre írt applikációkat vizsgálok, amelyek
felhasználhatók a környezettan tanárképzésben és az iskolai természetismeret oktatásban
tantermi, laboratóriumi és terepi keretek között.
Az olcsón beszerezhető memóriakártyák, a bárhol és bármikor elérhető világháló, a felhő
használat szinte korlátlan számú fénykép, film és hangfelvétel készítését teszi lehetővé. A
korszerű készülékekbe sok szenzort építettek be pl. GPS, digitális iránytű, mágneses érzékelő,
gravitációs- és gyorsulásmérés, fénymérés, zaj és rezgés stb. A szenzorokhoz általában a
mérésekhez jól használható szoftverek tölthetők le.
A dolgozatban szereplő applikációk döntő részben az istage2 által javasoltak. Kiemelten
vizsgálom a magyar nyelvű alkalmazásokat és a QR kódok sokszínű terepi felhasználását.
XV. OFKD SZEGED 2016
IV. TERMÉSZETVÉDELEM ÉS BIODIVERZITÁS – ZOOLÓGIA SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Gallé Róbert
1. Csikós Nándor: A felszínborítás és a tájmintázat, valamint a mezei pacsirta (Alauda
arvensis) denzitás és frekvencia viszonyai közti kapcsolat statisztikai vizsgálata
2. Jakab Dóra: A Sajó és a Hernád alsó szakaszának szitakötő (Odonata) faunája
3. Kelemen Krisztina: Kisemlősök élőhelyfüggő szegregációja mesterséges lékek és zárt
erdőfoltok összehasonlításában
4. Keszte Szilvia: A magyarországi természetes vizek sebespisztráng állományának
genetikai diverzitás vizsgálata
5. Kovács Szabolcs: A látóképi-víztározóban élő pisztrángsügérek (Micropterus
salmoides) szaporodási viselkedése és növekedése
6. Máté Melinda Mária, Kismarci Henrietta: Kisemlősök jelenlét-hiány adatainak
felhasználása a természetvédelmi célú monitorozásban
7. Mészáros Ádám: A dunavirág (Ephoron virgo) és a Caenis robusta kérészfajok
vízszintesen- és függőlegesen poláros fény által kiváltott polarotaxisainak vizsgálata, a
kétféle ingermozgás valószínűsíthető szerepe a fajok rajzási viselkedésében
8. Mizsei Edvárd: Kétéltűek és hüllők elterjedése és diverzitása Albániában
9. Oláh Szabolcs: A sebes-foki vizes élőhely, víztani és természetvédelmi vizsgálata
10. Somogyi Tímea: A zivatar és extrém csapadék hatása a vonuló madarakra
11. Szemán Karola: Agresszivitás Przewalski lónál (Equus ferus przewalskii) [Poliakov
1881]
12. Széchenyi Alexandra, Schmidt Kornél: Vízborítás függő fajkompozíció és közösségi
struktúra változása a lápterületek kisemlős együtteseinél
13. Varga Sámuel Zsolt: Egy borzcsalád aktivitásának megfigyelése vadkamera
alkalmazásával
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
35
A felszínborítás és a tájmintázat, valamint a mezei pacsirta (Alauda
arvensis) denzitás és frekvencia viszonyai közti kapcsolat statisztikai
vizsgálata
Csikós Nándor, II évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Dr. Szilassi Péter, egyetemi docens, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai
Tanszék
A Magyar Madártani Egyesület (MME) adatai szerint egyes madárfajok egyedszáma
drámaian csökkent hazánkban. E folyamat tájökológiai háttere még nem tisztázott, ezért is
szükséges e fajok állománytrendjeinek vizsgálata, illetve élőhely preferenciájuk elemzése. A
mezei pacsirta a mezőgazdasági területek avifaunájának karakterfaja, ezért előfordulási adatai
indikátorként is használhatók.
Kutatásom célja a mezei pacsirta előfordulás csökkenését meghatározó tájökológiai
tényezők azonosítása. Vizsgálataim során az előfordulási adatok és a felszínborítás, valamint
az előfordulási adatok és a tájmintázat közti kapcsolatot elemeztem statisztikai módszerekkel.
Vizsgáltam, hogy melyek azok a felszínborítás típusok, melyek kedvezőek a pacsirta számára
és melyek csökkentik e faj előfordulás gyakoriságát.
A MME Monitoring Programjának mezei pacsirta előfordulás adatait használtam fel
kutatásomhoz, amelyet országosan 2,5 x 2,5 kilométeres UTM rácshálóban mértek fel 1999-
2013 között. Emellett a Corine Land Cover felszínborítási térkép 2000, 2006 és 2012
1:100000 méretarányú állományaival dolgoztam. ArcGis, ArcGis Vlate és SPSS programok
segítségével kiszámoltam az összes felszínborítás típus területét, és a folt és osztály szintű
tájmetriai mutatók területtel súlyozott átlagait kvadrátonként. A kutatási eredményeim szerint
a szántóföldeket, a gyepeket és a réteket kedveli a leginkább, míg a nem-összefüggő
települések területét, a városi zöldterületeket, a komplex művelési szerkezetű területeket, a
lomblevelű erdők és a vízfelületek területét nem kedveli ez a faj. A tájmetriai mutatók közül a
felszínborítás foltok átlagos mérete (AWMPS) mutatott a legerősebb korrelációt a pacsirta
előfordulási adataival. A statisztikai kapcsolat erőssége középtájanként eltér egymástól.
Eredményeim, és a felszínborítás és a tájmintázat változásai alapján elkészítettem a mezei
pacsirta 2000-2012 időszak között becsült országos élőhely változás térképét.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
36
A Sajó és a Hernád alsó szakaszának szitakötő (Odonata) faunája
Jakab Dóra, IV. évf. Természetvédelmi mérnök BSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Témavezető:
Dr. Kátai János, egyetemi tanár, DE-MÉK, Agrokémiai és Talajtani Intézet, Talajtani Tanszék
Munkám során a Sajó és a Hernád mentén jelöltem ki mintavételi területeket, melyek
szitakötő-faunáját vizsgáltam. De miért is aktuális ma a szitakötők megfigyelése és kutatása?
Az emberiség növekedésével egyre nőnek igényei is, egyre több területet vesz el a
természettől. De nem csak a meghódított területeken hagyjuk ott a kezünk nyomát.
Természetes vizeink minőségének romlása, a klímaváltozás fokozása is a mi számlánkra
írható. Ezen folyamatok tendenciáira a természet különböző jelzésekkel válaszol, s ezeket
megfigyelve segítségünkre lehet abban, hogy minél előbb észrevegyük, felmérjük a
változások hatásait. Erre alkalmas indikátor szervezetek többek között a szitakötők.
Célom a mintavételi területek szitakötő faunájának felmérése, az adataim múltbeli
kutatási eredményekkel való összevetése és a különbségek kimutatása volt. Ezután a
mintavételek eredményeinek természetvédelmi szempontú értékelésével foglalkoztam.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
37
Kisemlősök élőhelyfüggő szegregációja mesterséges lékek és zárt
erdőfoltok összehasonlításában
Kelemen Krisztina, I. évf. Biológia MSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Horváth Győző, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
A Bükkhát Erdőrezervátum területén 2014-ben és 2015-ben elevenfogó csapdázással
vizsgáltuk a kisemlősök mikroélőhely szintű asszociáltságát és az itt alkalmazott lékes
felújítóvágás hatását. A pufferzónában négy hónapon keresztül gyűjtött abundancia-adatokkal
dolgoztunk. Az analízishez 4 rágcsálófaj fogási adatait használtuk fel. A lékes felújítóvágás
hatását általánosított becslőegyenlet (GEE) alkalmazásával modelleztük. A GEE modellezés
minden faj esetén kiemelte az eltérő habitatok jelentőségét, mutatva, hogy a fajok a zárt
erdőterületekkel szemben eltérő választ mutatnak a mesterséges lékek megjelenésére.
A fajok mikrohabitat asszociáltságát a csapdapontok körül felmért 15 botanikai
változó alapján többváltozós statisztikai módszerekkel vizsgáltuk, melyek a vegetáció
fiziognómiai struktúrájának több mért változója esetén bizonyították a fajok mikroélőhely-
szintű szegregációjában feltételezett jelentőségét. Az egyes élőhelytípusok vizsgálata során
azt az eredményt kaptuk, hogy a fajok szegregációja a legtöbb esetben jól kifejezett. A
leghatározottabb mikroélőhely léptékű szegregációt az alacsonyabb denztiású évben, 2015-
ben a lékekben írtuk le. A botanikai változók és a fajok abundancia értékei közti összefüggést
redundancia analízissel (RDA) vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy az erdőfoltokban
2014-ben a mezei pocok és a pirók erdeiegér mennyiségi eloszlását leginkább a cserjeszint
magassága és a gyepszint borítása határozta meg, míg az erdeipocok a holtfa mennyiségéhez
kötődött. A 2015-ben a mezei pocok gradáció utáni összeomlása miatt nem jelent meg az
erdőben. Ezzel szemben a pirók erdeiegér sűrűsége nőtt, eloszlását leginkább a gyepszint
magassága befolyásolta. A 2014 évi nagyarányú lékhasználathoz viszonyítva a mezei pocok
2015 évi összeomlása a lékekben egyértelműen jelentkezett, amely nyílt területeken az utóbbi
évben a pirók erdeiegér uralkodott, melynek eloszlását leginkább a gyepszint magassága
határozta meg.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
38
A magyarországi természetes vizek sebespisztráng állományának genetikai
diverzitás vizsgálata
Keszte Szilvia, II.évf. Mezőgazdasági biotechnológus MSc szakos hallgató
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Kovács Balázs, tudományos főmunkatárs, SZIE MKK, Halgazdálkodási Tanszék,
Dr. Horváth Ákos, tudományos főmunkatárs, SZIE MKK, Halgazdálkodási Tanszék,
Ősz Ágnes, PhD hallgató, SZIE MKK, Halgazdálkodási Tanszék
Munkám során a hazai, természetes sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario)
állományok genetikai összetételét vizsgáltam. Az Európában őshonos sebes pisztráng
populációk öt fő vérvonalba sorolhatók (atlanti, dunai, mediterrán, adriai és márvány), melyek
elterjedése a különböző vízgyűjtő területekhez köthető. A mesterséges telepítések miatt
azonban a vérvonalak keveredése és az atlanti vérvonal nagymértékű terjedése figyelhető meg
egész Európában. A magyarországi tenyészállományokban is jelentős a dunai és atlanti
vérvonal hibridizációjának mértéke. A hazai természetes vízi állományok származása és
összetétele ez idáig nem volt ismert, így célul tűztük ki ennek genetikai vizsgálatát.
Munkánkhoz a Bán (25 db), a Jósva (33 db), a Kemence (24 db), az Apátkúti (50 db),
a Kölöntés (14 db) és a Bittva-patakból (9 db) gyűjtöttünk mintákat, amelyek DNS-ét egy
mitokondriális, két sejtmagi PCR-RFLP és öt mikroszatellit markerrel vizsgáltuk.
A markerek alkalmasnak bizonyultak a vizsgált pisztráng állományok vérvonal
vizsgálatára és a populációk genetikai diverzitásának felmérésére. Az eredmények alapján az
állományok, Hardy-Weinberg egyensúlyban vannak, beltenyésztettség nem figyelhető meg. A
populációk egymástól elkülöníthetők. A többitől genetikailag legtávolabb a Bittva patak
állománya áll. A vérvonalvizsgálat kimutatta, hogy az általunk ismert pisztrángos vizekben is
nagymértékű a vérvonalak hibridizációja. Mindegyik populációban kimutathatóak, sőt egyes
markerek esetében fölényben vannak az atlanti allélok. Azonban ezen allélok mellett számos
esetben találtunk ez idáig nem ismert, új allélokat, illetve az egyes populációkra jellemző,
egyedi allélokat is, melyek növelik a populációk értékét, így ezek védelme természetvédelmi
szempontból is kifejezetten fontos.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
39
A látóképi-víztározóban élő pisztrángsügérek (Micropterus Salmoides)
szaporodási viselkedése és növekedése
Kovács Szabolcs, II.évf. Természetvédelmi mérnöki BSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdasági, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Témavezető:
Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens, DE MÉK, Természetvédelmi Állattani és
Vadgazdálkodási Tanszék
Dolgozatom témáját a Látóképi-víztározóban élő pisztrángsügér-állomány vizsgálata
adja. Mivel a horgászat mellett évek óta megszállottan figyelem a faj viselkedését, szokásait,
szerettem volna magamat minél jobban beleásni a témába, és egy tudományos munkát
felépíteni ebből.
Dolgozatom két részből áll: egyrészt a szaporodási viselkedésüket tanulmányoztam,
melynek legfőbb oka, hogy több eltérést is tapasztaltam a szakirodalomban leírtakhoz képest.
A fészek és az ikrák őrzésének ösztöne elég erős ahhoz, hogy a területet óvatosan
megközelítve ne zavarjuk el a halakat, míg a víz jellemzően igen tiszta, így jó lehetőséget
biztosít a megfigyelésre. Fontos megemlíteni, hogy ebben az időszakban csak
megfigyeléseket végeztem, az ívás, illetve az ahhoz kapcsolódó tevékenységek (fészeképítés,
ikra- majd ivadékőrzés) közben semmilyen módon nem avatkoztam be a halak életébe. A
megfigyeléseket három szezonban, 2013, 2014 és 2015-ben végeztem, a jellegzetességeket
pedig feljegyeztem. Ezen felül a 2015-ös évben folyamatosan végeztem vízhőfok-méréseket
az ívásra alkalmas területeken, hogy megtudjam, milyen vízhőmérséklet szükséges az említett
tevékenységek megkezdéséhez.
Ezen kívül a tározóban élő egyedek növekedését vizsgáltam. A halak kifogásához
pergető horgászmódszert alkalmaztam. Mivel az elektromos halászgép használata
engedélyekhez kötött, és a horgászokat is zavarná, ezért a szabályos, mindössze
horgászengedélyhez kötött módszer tűnt a legjobb választásnak. Ezen kívül nem mellékes,
hogy a halászgép nem szelektív, míg a sügérek viselkedését ismerve azok műcsalikkal jól, és
igen szelektíven foghatók.
A kifogott példányoknak lemértem a hosszát (standard testhossz, egész
centiméterben), a tömegét (kilogrammban, két tizedes pontossággal), illetve a kor
meghatározásához 1-1 pikkelymintát is vettem tőlük, egy egyszerű tű segítségével. A levett
mintát simítózáras zacskóban elhelyezett papírlapok közé helyeztem, melyre feljegyeztem a
fogás dátumát, a hal hosszát és tömegét. Később a pikkelyeken található rádiuszok alapján,
nagyító, illetve mikroszkóp segítségével határoztam meg a halak korát. Az eredményeket
különböző diagramokkal tettem szemléletesebbé.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
40
Kisemlősök jelenlét-hiány adatainak felhasználása a természetvédelmi célú
monitorozásban
Máté Melinda Mária, III.évf. Biológia BSc szakos hallgató
Kismarci Henrietta, III.évf. Biológia BSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Horváth Győző, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
A Kis-Balatonon végzett kisemlős monitorozási program elmúlt öt évének adatait
felhasználva a fajkompozíció változását, a jelenlét-hiány adatokat felhasználva a nagyobb
frekvenciával detektált fajok területfoglalási dinamikáját értékeltük. A 2011-2015 között
kiskvadrátok alkalmazásával, 7 különböző lápterületen valósult meg fogás-jelölés-visszafogás
(CMR) alapú rétegzett mintavétel. A kapott adatok alapján értékeltük az évekre jellemző
fajgazdagságot, számítottuk a 100 csapdaéjszakára standardizált fogásszámot. A mintavételi
pontok alapján megadtuk a fajok adott lokalitásban jellemző előfordulási esetszámát, így
meghatároztuk a fajokra évente jellemző konstancia (C%) értéket.
A fajok jelenlét-hiányán alapuló, robusztus területfoglalási modell alapján becsültük a
területfoglalási dinamikát leíró paramétereket. A regisztrált kisemlősök közül az 5 nagyobb
gyakorisággal előforduló faj, erdei cickány (S. araneus), Miller-vízicickány (N. anomalus),
közönséges vízicickány (N. fodiens), törpeegér (M. minutus) és pirók erdeiegér (A. agrarius)
adataiból végeztük a becslést. A kiindulás modellben az 5 gyakori faj külön csoportot
jelentett. A modellszelekció az AICc érték és a modellsúly () alapján történt.
Az 5 év során 17 kisemlős, 6 cickány és 11 rágcsáló jelenlétét regisztráltuk. A cickányokon
kívül további 2 védett és egy fokozottan védett rágcsáló fordult elő. A legnagyobb átlagos
konstancia érték a pirók erdeiegér és az erdei cickány, míg legkisebb a törpecickány és a
keleti cickány esetében volt, így az 5 év alatt a két utóbbi faj a legritkább előfordulású
kisemlős.
A globális modell, azaz a fajok, a mintavételi periódusok és a másodlagos mintavételi
időpontok közötti különbséget feltételező, teljes paraméter számú volt a legjobb. A redukált
modellek elvesztették a jelentőségüket, így a modellezés bizonyította, hogy a területfoglalási
dinamikában jelentős különbség van a vizsgált fajok között és meghatározott jelentősége van
a vízborításban különböző időszakoknak.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
41
A dunavirág (Ephoron virgo) és a Caenis robusta kérészfajok vízszintesen-
és függőlegesen poláros fény által kiváltott polarotaxisainak vizsgálata, a
kétféle ingermozgás valószínűsíthető szerepe a fajok rajzási viselkedésében
Mészáros Ádám, I. évf. Biológia BSc szakos hallgató
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi és Műszaki
Kar
Témavezetők:
Dr. Kriska György, egyetemi adjunktus, ELTE TTK, MTA ÖK Duna-kutató Intézet
Dr. Horváth Gábor, egyetemi docens, ELTE TTK, Biológiai Fizika Tanszék
Többen beszámoltak korábban különböző kérészfajok erős vonzódásáról a
vízszintesen poláros fényhez. A tiszavirággal folytatott újabb kutatások eredményei arra
utalnak, hogy a kérészek rajzásában a függőlegesen poláros fény is szerepet játszhat, ezért
fontos a függőlegesen poláros fényre adott esetleges kérészreakciók vizsgálata és ezek
szerepének feltárása a rajzási viselkedésben.
Az Ephoron virgo és a Caenis robusta kérészfajok esetében azonos fényintenzitású és
spektrális tulajdonságú vízszintesen poláros, függőlegesen poláros, valamint polarizálatlan
fényt kibocsátó fénycsapdák alkalmazásával igazoltuk, hogy a vízszintesen poláros fény által
kiváltott erőteljes pozitív polarotaxis mellett a fajokra a függőlegesen poláros fény által
kiváltott negatív polarotaxis is jellemző. Képalkotó polarimetriai vizsgálatok alapján
föltételezzük, hogy a két faj rajzási viselkedésének kialakításában a vízszintesen poláros fény
által előidézett pozitív és a függőlegesen poláros fény által kiváltott negatív polarotaxis is
fontos szerepet játszik. A vízszintesen poláros fényhez való vonzódás teszi lehetővé, hogy a
kérészrajok a vízfelszín fölött alakuljanak ki. A vizes élőhelyek vízfelületének szegélyén a
parti növényzet tükröződése miatt egy függőlegesen poláros fényt reflektáló sáv alakul ki,
amely negatív polarotaxist válthat ki a kérészeknél. Ennek hatására a part felé repülő rovarok
a növényzettel szegélyezett parttól visszafordulnak és a vízfelszín fölött maradnak a rajzásuk
során.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
42
Kétéltűek és hüllők elterjedése és diverzitása Albániában
Mizsei Edvárd, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezetők:
Dr. Végvári Zsolt, címzetes egyetemi tanár, tanszékvezető, DE TTK, Természetvédelmi
Zoológiai Kihelyezett Tanszék
Dr. Lengyel Szabolcs, tudományos tanácsadó, MTA Ökológiai Kutatóközpont
Külső konzulens:
Szabolcs Márton, tudományos segédmunkatárs, MTA Ökológiai Kutatóközpont
A fajgazdagság térbeli heterogenitása a természet alapvető tulajdonsága, amelynek
hatékony feltérképezése a biodiverzitás hosszú távú megőrzésének kulcsa. A kétéltűek és
hüllők állományai világszerte fogyatkoznak, és a gerincesek legveszélyeztetettebb csoportját
képviselik. Az európai herpetofauna közel egyharmada fordul elő Albániában, ám az
országról rendelkezésre álló eddigi publikációk nem fedték le az ország egész területét és nem
tükrözik a közelmúlt taxonómiai változásait. Vizsgálatom céljai a rendelkezésre álló
ismeretanyag összegyűjtése, feltáratlan területek terepi adatgyűjtése, megkérdőjelezhető
adatok ellenőrzése, a ritka vagy potenciálisan előforduló fajok térképezése, Albánia
herpetofaunisztikai diverzitásának térbeli elemzése, valamint a diverzitást befolyásoló
biotikus és abiotikus tényezők azonosítása voltak. Albániában összesen 17 kétéltűfaj 986, és
40 hüllőfaj 3730 előfordulási adatát georeferáltam szakirodalomból (68,1%), múzeumi
gyűjteményekből (0,6%), online adatbázisokból (0,9%) személyes közlésekből (3,3%) és saját
gyűjtésekből (27,1%). A herpetofauna diverzitási mintázatáról elmondható, hogy a Cika-
hegység, az Albán-Alpok, a Korab hegység, és a Pindosz-hegységrendszer északi hegyei a
legfajgazdagabb alpin és montán élőhelyek. A Shkodrai-, Ohridi- és Preszpa-tavak is jól
kirajzolódnak, valamint a Vjose és Buna folyók völgye és deltája is jelentős biodiverzitási
forrópontok. A herpetofauna tagjainak jelenlétét prediktáló GLMM-re alkalmazott
modellszelekció eredményei alapján mind a kétéltűeknél, mind a hüllőknél a legfontosabb
prediktor az élőhely-diverzitás volt. A kétéltűek esetében a második legfontosabb prediktor a
„csapadékmennyiségi” bioklimatikus főkomponens, hüllők esetében pedig a „hőmérsékleti”
főkomponens bizonyult a legfontosabbnak. A munka során országra új fajok kerültek elő, és a
pontos elterjedésük feltárása hozzájárul hosszú távú megőrzésük megalapozásához.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
43
A sebes-foki vizes élőhely, víztani és természetvédelmi vizsgálata
Oláh Szabolcs, V. évf. Természetvédelmi mérnök BSc szakos hallgató
Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki kar
Témavezetők:
Albert András, természetvédelmi őr, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
Dr. Kalicz Péter, egyetemi docens, NYME EMK, Geomatikai, Erdőfeltárási és
Vízgazdálkodási Intézet
A Tisza folyó a dél-alföldi régióban, egykoron a megélhetést szolgálta, azonban mára
már kevésbé van kihasználva közelsége. A közigazgatásilag Hódmezővásárhely városához
tartozó országos jelentőségű védett terület – a Mártélyi Tájvédelmi Körzet- egyik sajátossága
lehet a hagyományos ártéri gazdálkodás bemutatása, az ősi halászati módszer gyakorlása.
2016 –tól új, módosított halászati törvény lép hatályba, amely teljesen átreformálhatja a
halászat fogalmát azzal, hogy megszünteti a kereskedelmi célú természetes vízi
halgazdálkodást. A törvény elősegíti – halállomány védelme érdekében – a halbölcsőként
szolgáló területek helyreállítását, esetenkénti létesítését. A „halbölcsők” helyreállítása
elősegítheti a vizes élőhelyeken előforduló védett vízi madarak előfordulási gyakoriságát.
A Mártélyi Tájvédelmi körzet értékes madárvilága csak akkor maradhat fenn, ha
rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű táplálék. Meglévő természetközeli élőhelyek és a
védett hal és vízi madár populációk megőrzése kiemelt fontosságú, mivel a körzet szerepel a
ramsari egyezmény vizes élőhelyek listáján, és része a Natura 2000-es hálózatnak.
Témaválasztásommal törekedtem arra, hogy egy aktuális problémát dolgozzak fel. A
sebes-foki élőhely (Kutyafenék) a lakhelyemhez közel, a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben
található. A Körtvélyesi holtág halállomány utánpótlását elősegítő területek kijelölése kiemelt
fontosságú, ezért célom a területen – egykoron használt – a fokgazdálkodási rendszert
helyreállító munkálatok elősegítése, az alap információk megteremtésével.
Dolgozatomban nagy hangsúlyt fektetek az élőhely részletes fás szárú vegetáció
állapotára és a hidrológiai viszonyok bemutatására, melyek ismeretéből esetleges élőhely-
rekonstrukció készíthető. Elsődleges feladatnak tekintettem a leromlásnak indult
természetközeli állapotban lévő halszaporodási helyek felmérését és az eredmények
kiértékelését.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
44
A zivatar és extrém csapadék hatása a vonuló madarakra
Somogyi Tímea, II. évf. Földrajz-környezettan MA szakos hallgató
Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi és Műszaki Kar
Témavezető:
Dr. Puskás János, főiskolai tanár, NyME TTMK, Földrajz és Környezettudományi Intézet,
Természetföldrajz Tanszék
A madarak vonulását és mindennapi életét (aktivitását) több tényező is befolyásolja.
Legfőbb befolyásoló tényezők a táplálék mennyisége és az időjárás, melyek erősen
összefüggnek egymással.
Jelen munkában azt vizsgáltam, hogy miként hat az időjárás 4 madárfaj (foltos
nádiposzáta, cserregő nádiposzáta, füstifecske és partifecske) aktivitására. A madár befogási
adatok a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomáson meggyűrűzött fajok közül
származnak, melyeket a zivataros napokkal és a csapadék mennyiség (5 mm <) függvényében
(OMSZ adatok) vizsgáltam az 1980 és 2012 közötti évek nyári félévében.
A befogott madarak példányszámát fajonként vizsgáltam meg a nagyobb csapadék
illetve a zivataros napok szerint csoportosítva. A vizsgált években foltos nádiposzátából
63477, cserregő nádiposzátából 68236, füstifecskéből 33886 és parti fecskéből 15770 egyedet
gyűrűztek meg Fenékpusztán. Ezen adatokból számoltam a befogott madarak csapadékos
illetve zivataros napokon befogott egyedek számát és az összértékhez (Σ) tartozó átlag értéket.
Utána megvizsgáltam, a madárfajok hogyan reagálnak a különböző időjárási helyzetekben.
Végül a t-próba segítségével kiszámoltam, hogy a zivataros napokon, illetve a csapadékos
napokon, vannak-e szignifikáns eltérések a különböző madárfajok esetében.
A csapadékos napokon a két nádiposzáta faj teljesen azonos aktivitás mutat, míg a 2
fecske faj esetében is szinte teljesen azonos eredményeket kaptam. A zivataros napoknál a
cserregő nádiposzáta esetében több szignifikáns eredményt kaptam, viszont az aktivitásban a
nádiposzáták és a fecskék esetében is eltéréseket figyelhetünk meg.
Kutatásom fontos információkat biztosít a vonuló madarak vonulási szokásairól, az
aktivitás változásából pedig a növényvédelemben betöltött fontos szerepükről (lévén védett és
hasznos fajok, amelyek rovarokkal táplálkoznak).
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
45
Agresszivitás Przewalski lónál (Equus ferus przewalskii) [Poliakov 1881]
Szemán Karola, II. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezetők:
Brabender Kristin, projektvezető, Hortobágyi Nemzeti Park
Dr. Végvári Zsolt, tanszékvezető, DE TTK, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kihelyezett
tanszék
Munkám során öt hónapon keresztül vizsgáltam Przewalski ló (Equus ferus
przewalskii) csődöreinek agresszivitását. A vizsgálat során a Hortobágyi Nemzeti Park
Pentezug nevű pusztáján élő populációval dolgoztam.
Célom az volt, hogy megnézzem van-e egyedi különbség a lovak közt az agresszivitásukat
tekintve, és van-e eltérés az agglegények és a háremcsődörök agresszivitásának mérteke
között.
A vizsgálat során 6 háremcsődörrel és 5 agglegénnyel dolgoztam. A módszerem
tizenöt perces „fókusz mintavételezés” (focal sampling) volt az összes 1. függelékben
felsorolt viselkedési elem esetében. „viselkedés figyelés” (behavior sampling) módszerét
alkalmaztam a csődörharc esetén. A megfigyelés tárgyát képző agresszív viselkedésformákat
A. Glatthaar etogarmmja alapján definiáltam. Ezeket a viselkedésformákat később öt
kategóriába soroltam (1. táblázat).
Először arra a kérdésre kerestem választ, hogy van-e az agresszivitásnak valami féle
havi változatossága. Ennek megválaszolására Kruskal-Wallis-tesztet végeztem és azt kaptam,
hogy szignifikáns különbség adódott a hónapok közt. Ezután azt is megnéztem, hogy vannak-
e egyedi különbségek: itt is találtam eltéréseket.
Másik kérdésem az volt, hogy tapasztalható-e különbség az agglegények és háremcsődörök
között agresszivitást tekintve. A kapott eredmény szerint szignifikáns eltérés van a két csoport
közt. Ebben az esetben χ2 tesztet alkalmaztam. A vizsgálat kimutatta, hogy a két csoport
viselkedéskészlete sem azonos. Végül az agresszív viselkedés elemek (minden kategória
minden eleme) százalékos megoszlása is azt mutatta, hogy a háremmel rendelkező csődörök
agresszívabbak, mint azok, akiknek nincs háreme.
A változások idejét összevetve az egyéb rögzített tényezőkkel (csapatváltozások, ellési
időszak, első csikó születése a csapatban) megállapítottam, hogy a tenyészidőszak,
csapatváltozások és az évszak okozzák a változásokat, tehát ezek a tényezők befolyásolják
adott egyed agresszivitásának mértékét.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
46
Vízborítás függő fajkompozíció és közösségi struktúra változása a
lápterületek kisemlős együtteseinél
Széchenyi Alexandra, V. évf. Biológia BSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Schmidt Kornél, V. évf. Biológia BSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Horváth Győző, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
A Kis-Balaton kisemlős faunájának monitorozása 2014-2015-ben 4 különböző berek
területén CMR módszerrel történt. Az egyes napokon eltérő mennyiségű kvadráttal
(területenként 2-3 6×6-os kvadrát) dolgoztunk, a fogásszámokat 100 csapdaéjszakára
standardizáltuk. A mintavételt 3 csapdázási periódusban végeztük, melyre mindkét évben,
júniustól augusztusig változó vízszint volt jellemző. A két évben összesen 15 kisemlős fajt
mutattunk ki, melyből 3 faj fordult elő minden területen. A legnagyobb fajszámú kisemlős
együttest 2014-ben a Halász-rét, 2015-ben a Keleti-berek, a legkisebbet mindkét évben a
Balatoni-berek területén mutattuk ki. Mindkét évben vizsgáltuk a fajgazdagság, a védett és
nem védett fajok mennyiségi, valamint a standardizált természetvédelmi pontértékek területi
és évenkénti megoszlását, melyek esetében a területek és az évek összehasonlításban egyaránt
szignifikáns különbséget mutattunk ki. A többváltozós beágyazott varianciaanalízis alapú
GLM modellezés eredményei szerint a kiválasztott modell többváltozós tesztje a fajok, a
közösségi paraméterek és a taxon csoportok esetén bizonyította a magyarázó változók minden
beágyazott kombinációjának szignifikáns hatását. A modellezésbe bevitt 5 karakterfaj
abundancia értékére az évek közötti vízborításnak volt a legnagyobb hatása, míg a két cickány
genus (Neomys, Crocidura) és az erdei fajok csoportja abundanciájának változásában a
vizsgált területek évek közötti különbsége jelentette a legnagyobb magyarázó erőt. A GLM
modell által becsült standard regressziós koefficiensek () alapján a 2014-es évre jellemző
alacsony vízszint pozitívan befolyásolta a fajszám értékét. A Shannon-diverzitás alakulásában
a különböző területek esetén figyelembe vett vízborítás különbsége volt meghatározó. A fenti
függőváltozók vonatkozásában vizsgáltuk az időjárási paraméterek közvetlen hatását is, ahol a
többszörös regresszióanalízis alkalmazásával több fajnál is szignifikáns összefüggést
bizonyítottunk.
XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció
47
Egy borzcsalád aktivitásának megfigyelése vadkamera
alkalmazásával
Varga Sámuel Zsolt, II. évf.Természetvédelmi mérnöki MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdasági, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Témavezető:
Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens, DE MÉK, Természetvédelmi Állattani és
Vadgazdálkodási Tanszék
Dolgozatom célja az volt, hogy egy védett erdőben élő borzcsalád életét vadkamera
segítségével nyomon követve felmérjem a borzok éjszakai aktivitását, etogramját,
zavarástűrését és mindezek függvényében a talajon fészkelő madarak tojásira gyakorolt
predáció mértékét. Ennek fontossága természetvédelmi és vadgazdálkodási szempontból is
kiemelkedő. Ezzel a kutatással szerettem volna tesztelni a vadkamera alkalmazhatóságát az
ilyen jellegű vadbiológiai megfigyelésekben, és a kapott eredményekkel segíteni a
vadgazdálkodási egységek munkáját a sikeres ragadozókontrollban.
A helyszín egy bekerített alföldi tölgy-kőris- szil keményfás ligeterdő Debrecentől
keletre. Különlegessége több okból is szembetűnő: egyrészt a 38 ha területű erdőrész teljes
egészében kerítéssel van körülvéve. Emellett a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet részét képező
terület, így rendeltetése a környező, hasonló ökológiájú területhez képest kiemelt. Végül, de
nem utolsó sorban egy több évtizedes múltra visszavezethető borzvár- komplexumnak is
otthont ad, amelynek mindösszesen 11 ismert ürege került feltérképezésre.
A megfigyelés időtartama 2014. február hónapban kezdődött és 2015. augusztus 31-ig
tartott. Ebben az időszakban az általunk használt vadkamerát 2-4 m magasságban helyeztük
ki, a borzvár körül található fák törzsére. A vadkameráról heti rendszerességgel töltöttük le a
képeket, valamint videókat. A képek kiértékelése folyamatosan történt. A fészekpredációra
irányuló vizsgálat eredményét a borzvártól a négy égtáj felé egyenlő távolságra (5-25 m
távolságig, 5 m-res közökkel) kihelyezett műfészkek adták. A kapott eredményeket
matematikai statisztikai módszerekkel elemeztük ki.
Eredményeinkből kiderül, hogy szoros összefüggés van a borzok napi aktivitása és a
naplemente között. A kutatás során fellépő zavarásra a borzok negatívan reagáltak. A talajon
fészkelő madarakra gyakorolt predációs nyomása elenyésző volt, valamint a többi
ragadozóval szembeni versengése növekedett.
XV. OFKD SZEGED 2016
V. KÖRNYEZETI BIOTECHNOLÓGIA SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Perei Katalin
1. Bognár Evelin: Biohidrogén fermentáció nitrogén, szén-dioxid és hélium
atmoszférában
2. Csitári Bianka: Fenolos vegyületek mikrobiológiai lebontásának vizsgálata
természetes és mesterséges környezetekben
3. Frank Tamara: Xanthomonas arboricola pv. juglandis - ellenes fágterápiás
készítmény fejlesztése
4. Hódi Barbara: Hemicellulóz biodegradációjára képes környezeti izolátumok
jellemzése
5. Józsa Ádám: A Hox1 hidrogenáz szerepe a redox egyensúly fenntartásában
6. Kari András: Terméshozam növelést fokozó talajoltó baktériumok, savanyú-
kémhatású mezőgazdasági talajokban történő, nyomon követése egy 16 hetes
vizsgálati periódus során
7. Kavalecz Napsugár: Az Aspergillus nidulans laktóz felvételéért felelős lacpB gén
fenotípusos analízise
8. Mészáros Sándor: Pakurából izolált Rhodococcus törzs jellemzése és potenciális
bioremediációs alkamazása
9. Rédei Eszter: Hulladékhasznosítással kapcsolt innovatív növényi tápanyag-utánpótlás
10. Révész Fruzsina: Vasredukáló mikroszervezetek dúsítása BTEX-vegyületekkel
szennyezett talajvízből
11. Szabó Ádám: Ubikviter baktériumok antibiotikum rezisztenciájának és biofilm képző
képességének vizsgálata
12. Szerdahelyi Gábor Soma: Újonnan izolált mikrobatörzsek szénhidrogén bontó
képességének elemzése
13. Tóth Fanni: A reduktív deklorináció folyamatában résztvevő mikroba közösségek
molekuláris biológiai módszerekkel történő jellemzése anaerob háromfázisú
mikrokozmoszokba
14. Zseni Marietta: Cellulózbontó törzs jellemzése
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
49
Biohidrogén fermentáció nitrogén, szén-dioxid és hélium atmoszférában
Bognár Evelin, VII. évf. Biomérnök BSc szakos hallgató
Pannon Egyetem, Mérnöki kar
Témavezető:
Dr. Nemestóthy Nándor, egyetemi docens, PE MK, Biomérnöki, Membrántechnológiai és
Energetikai Kutató Intézet
Munkám során a biohidrogén fermentáció optimalizálásának egyik lehetséges módját
vizsgáltam. Mivel a reaktor gázterében az egyre növekvő hidrogén parciális nyomása növeli a
folyadékfázisban levő hidrogén koncentrációját, a hidrogénképződés termékinhibíciós hatást
válthat ki.
A hidrogén parciális nyomásának csökkentése érdekében a termelődő hidrogént el kell
távolítani a rendszerből. Ez megvalósítható a reaktor folyamatos inert gázos átöblítésével,
magasabb keverési fordulatszámmal való működtetéssel vagy különböző membrán
szeparációs technikákkal. Kísérleteim során sötét fermentációs úton állítottam elő
biohidrogént Escherichia coli (XL1-BLUE) baktériumtörzsekkel, miközben a rendszert
folyamatos inert gázos átöblítésnek vetettem alá. Először egy kontroll fermentációt végeztem,
ami alatt nem történt inert gázos átöblítés, csupán a fermentáció előtt az anaerob légkör
biztosítása érdekében fél óráig nitrogént buborékoltattam át a rendszeren. A további munkám
során nitrogén, szén-dioxid és hélium gázt vezettem át a reaktortéren és figyeltem a termelődő
gázok (hidrogén, szén-dioxid) mennyiségét és sebességét.
A kutatás eredményeképpen elmondható, hogy a kívülről bevezetett gázokkal sikerült
csökkenteni a hidrogén parciális nyomását, mivel nagyobb hidrogén hozamokat és
gázképződési sebességeket értünk el.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
50
Fenolos vegyületek mikrobiológiai lebontásának vizsgálata természetes és
mesterséges környezetekben
Csitári Bianka, II. Környezettudomány MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Felföldi Tamás, adjunktus, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék
Fenolos vegyületek előfordulhatnak természetes környezetekben (pl. bomló növényi
anyagokban gazdag vizekben), de az emberi tevékenység hatására keletkező szennyvizek is
nagy mennyiségben tartalmazhatnak ilyen anyagokat. Az általuk okozott
környezetszennyezésnek káros hatásai lehetnek az élő szervezetekre, ezért gondoskodni kell
az eltávolításukról, melyre a biológiai módszerek kiválóan alkalmasak. Kutatásunk során a
célunk az volt, hogy olyan törzseket izoláljunk, amelyek képesek hatékonyan lebontani a
fenolos anyagokat. Vizsgálatainkat kiterjesztettük a bomló növényi szerves anyagokban
gazdag vizes élőhelyek baktériumközösségének felmérésére az ezekben a környezetekben
előforduló, természetes úton keletkező fenolos anyagok mennyiségének tükrében. Ezáltal a
fenolos vegyületek természetes élőhelyeken lévő előfordulásának és lehetséges lebontó
szervezeteinek megismerése volt a célunk, hiszen ezeken az élőhelyeken zajló átalakulási
folyamatok kevésbé ismertek még a tudomány számára. A közösségek összetételének
vizsgálata és a fenol biodegradációjára képes törzsek taxonómiai azonosítása a 16S rRNS gén
bázissorrend elemzése alapján történt. A vizsgált hulladéklerakó csurgalékvizét kezelő
bioreaktorból izolált törzsek a Stenotrophomonas, Comamonas, Acinetobacter,
Achromobacter, Arthrobacter, Pusillimonas, Georgenia, Haemophilus, Raoultella és a
Microbacterium nemzetségekbe tartoznak. A törzsek fenolbontó képességét a szennyező
anyagot egyedüli szénforrásként tartalmazó táplevesekkel vizsgáltuk. A biodegradációs
aktivitást mutató törzsekben a többkomponensű fenol-hidroxiláz egyik alegységét kódoló
funkciógén jelenlétének polimeráz-láncreakció módszerrel történő kimutatása is sikerrel járt.
A funkciógén vizsgálatokra az Acinetobacter, Arthrobacter, Raoultella és a Comamonas
nemzetségek lettek pozitívak. A bomló növényi anyagokban gazdag természetes élőhelyeken
szintén sikerült fenolos anyagokat kimutatnunk, azonban a potenciálisan fenolbontó
baktériumközösség itt teljesen más összetétellel rendelkezett. Vélhetőleg a növényi biomassza
minősége és a vizes élőhelyek pH-ja egyaránt meghatározó szereppel bír a természetes
élőhelyeken zajló biodegradációs folyamatokban.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
51
Xanthomonas arboricola pv. juglandis - ellenes fágterápiás készítmény
fejlesztése
Frank Tamara, I. évf. Vegyészmérnöki MSc szakos hallgató
Pannon Egyetem, Mérnöki Kar
Témavezető:
Dr. Kovács Tamás, vezérigazgató-helyettes, Enviroinvest Zrt.
Konzulens:
Bélafiné Dr. Bakó Katalin, egyetemi tanár, PE MK, Biomérnöki, Membrántechnológiai és
Energetikai Kutató Intézet
Egyes bakteriális növénybetegségek ellen jelenleg nem rendelkezünk hatékony
védekezési eljárással. E betegségek közé tartozik a diófák egyik leggyakoribb betegsége, a
baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság is, melyet a Xanthomonas arboricola pv. juglandis
baktérium okoz. A betegség az egész világon komoly károkat okoz a diófákban, így nagy
terméskiesést jelent a diósgazdáknak. A betegségnek jelenleg nincs hatásos ellenszere. Új,
alternatív gyógymódot jelenthet a fágterápia, melynek lényege, hogy a kórokozó baktériumot
a rá specifikus bakteriofággal fertőzzük meg, ezzel visszaszorítva a gyümölcsfák nagymértékű
károsodását. Mivel az eljárás során biológiai rendszereket használunk, a kezelésnek
gyakorlatilag nincs vegyszerigénye. Ebből adódóan teljes mértékig környezetbarát megoldás,
mellyel kiváltható lehet a kémiai növényvédő szerek használata. Végső cél, hogy olyan
hatékony fágterápiás készítményt tudjunk előállítani, mely a gazdák számára is elérhető és
széles körben alkalmazható. Dolgozatomban a Xanthomonas arboricola pv. juglandis -
ellenes fágterápiás növényvédő szer kutatásának, fejlesztésének a részlépéseit mutatom be.
Vizsgálataim alapján a bakteriofágterápia hatékony megoldást nyújthat azon bakteriális
növénypatogén kórokozók elleni küzdelemben, melyek ellen jelenleg nem rendelkezünk
hatásos ellenszerrel.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
52
Hemicellulóz biodegradációjára képes környezeti izolátumok jellemzése
Hódi Barbara, I. évf. Biológia MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Dr. Rákhely Gábor, tanszékvezető egyetemi docens, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék
Szilágyi Árpád, PhD hallgató, Környezettudományi és Technológiai Doktori Iskola, SZTE
TTIK, Biotechnológiai Tanszék
Földünk fosszilis energiahordozó-készletei kimerülőben vannak, emiatt a
folyamatosan növekvő népesség igényeinek fedezése hosszútávon egyre kevésbé oldható meg
az évmilliók alatt kialakult, nem megújuló energiaforrásokból, így a kutatók igyekeznek
hosszútávon fenntartható, környezetkímélő megoldásokat keresni.
Az elsődleges biomassza (növényi eredetű hulladékok) ahogyan a fosszilis
energiahordozók is, szintén a napenergia kémiai energiává való átalakításával jönnek létre
nagy mennyiségben.A növényi eredetű hulladékok fő alkotója a cellulóz, mely sokoldalúan
hasznosítható, megújuló környezetbarát energiaforrás. A cellulóz egy heterogén, komplex
felépítésű mátrixba, a hemicellulózba ágyazottan helyezkedik el, amely megnehezíti a
lebontását.
Kísérleteimhez első lépéseként nyúl vékonybéltartalomból igyekeztem olyan
mikroorganizmusokat izolálni, amelyek hatékonyan képesek a cellulózt, illetve a
hemicellulózt egyedüli szénforrásként aerob módon hasznosítani, átalakítani.
A frissen nevelt kultúrákból készített genomi DNS izolátum 16S rDNS
szekvenciájának analízisével sikerült nemzetség szinten meghatározni a
mikroorganizmusokat. Miután Kongó vörös próba segítségével megbizonyosodtam az adott
organizmus cellulóz- illetve xilán bontó aktivitásáról, a baktérium hatékony működéséhez
igyekeztem a környezeti paramétereket (hőmérséklet) optimalizálni.
Az izolált organizmusok egyéb enzimatikus aktivitásainak meglétét pár napos
inkubációt igénylő biokémiai gyorstesztek segítségével, illetve az exoglükanáz aktivitást
redukáló cukorméréssel vizsgáltam. A cellulóz hatékony bontásának igazolására
gázkromatográf segítségével követtem nyomon a mikroorganizmus által eltérő szénforrások
degradációjának következtében felszabaduló CO2 mennyiségét; valamint HPLC analízissel
vizsgáltam a xilán szénforrás hasznosítása során keletkező anyagcsere-termékek mennyiségét.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
53
A Hox1 hidrogenáz szerepe a redoxegyensúly fenntartásában.
Józsa Ádám, I évf. Biológus MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Dr. Rákhely Gábor, tanszékvezető egyetemi docens, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék
Dr. Tengölics Roland, tudományos munkatárs, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék
A fosszilis energiahordozók környezetkárosító hatása miatt egyre fontosabb szerep
juthat a megújuló energiahordozóknak, köztük a biológiai úton előállított hidrogénnek.
Modellorganizmusunkat a Thiocapsa roseopersicina BBS-t, mely egy fototróf bíbor
kénbaktérium, az teszi különlegessé, hogy biohidrogén termelésre képes sötétfermentatív és
fotoautotróf körülmények között egyaránt. Legalább négy aktív [NiFe] hidrogenázzal
rendelkezik, melyek közül kettő szolubilis NAD+ függő (Hox1, Hox2), és kettő membrán
kötött periplazmatikus (Hyn, Hup).
Számos ismeret áll rendelkezésünkre, hogy mely szubsztrátot befolyásolják a Hox1
hidrogenáz hidrogéntermelését, de ennek az enzimnek a különböző anyagcsere és
elektrontranszport utakban betöltött szerepe ismeretlen. Ezért célul tűztem ki, hogy különböző
körülmények között megvizsgáljam a Hox1 hidrogenáz szerepét a redoxegyensúly
fenntartásában.
A sötétben történő hidrogéntermelés vizsgálata során kimutattam, hogy a Hox1
hidrogenáz hidrogéntermelése sötétben nem csak az eddig ismert elektrondonorok
jelenlétében, hanem hozzáadott borostyánkősav jelenlétében is növekszik, viszont a
hozzáadott almasav a hidrogéntermelést gátolja. A Hox1 hidrogenáz hiányában a sejtek
glükózfelhasználása, és glikogénraktározása egyaránt csökken. Hasonló jellegű, de kisebb
mértékű gátlás figyelhető meg piroszőlősav felhasználás esetében is. A Hox1 hidrogenáz
hiányában nem termelődik se több borostyánkősav, se több tejsav, ami arra utal, hogy a
sejtnek a Hox1 hidrogenáz a legfőbb NADH oxidációs útvonala sötétben.
Továbbá megállapítottam, hogy fotoautotróf körülmények között elemi kén
jelenlétében a Hox1 hidrogenáz hidrogén termelése és sejtek kénhidrogéntermelése
kompetitív folyamatok. A fotoszintetikus reakciócentrumban felszabaduló elektronokat pedig
a protongrádiens irányítja a - középponti redoxpotenciálok alapján- energetikailag kedvezőbb
kénredukciós irányból a protonredukció felé.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
54
Terméshozam növelést fokozó talajoltó baktériumok, savanyú- kémhatású
mezőgazdasági talajokban történő, nyomon követése egy 16 hetes vizsgálati
periódus során
Kari András, I. évf. Környezettudományi PhD hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Környezettudományi Doktori Iskola
Témavezetők:
Nagymáté Zsuzsanna, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Biológiai Intézet,
Mikrobiológiai Tanszék
Romsics Csaba, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Biológiai Intézet, Mikrobiológiai
Tanszék
A fenntartható mezőgazdaság a környezet minőségének és a természeti erőforrásoknak
(levegő, talaj, víz) a megőrzése és növelése mellett képes kielégíteni az emberiség egészséges
élelmiszer- és rostigényét. A környezettudatos gyakorlat részét képezi a növényi növekedést
serkentő rizobaktériumok (PGPR) használata a mezőgazdasági terméshozam növelés
érdekében. A PGPR mikroorganizmusok anyagcsere sajátságaik révén, mint például N2-én
fixáció, hormonok (auxin) és sziderofórok termelése által, jótékony hatással vannak a növény
növekedésére, illetve különböző stressz (víz, szárazság, patogén) állapotok leküzdésére.A
talaj szerkezete, fizikai- és kémiai tulajdonságai, a környezeti tényezők és a talaj mikrobiótája
együttesen befolyásolja a PGPR baktériumok megtelepedését és túlélését.
Célunk volt, hét különböző baktérium törzs jelenlétének, illetve az autochton
baktérium közösségen belüli arányaik változásának nyomon követése az oltást követő 16
héten keresztül. A vizsgálatba vont törzsek detektálását és a teljes bakteriális közösség
szerkezetének feltárását Terminális Restrikciós Fragmenthossz Polimorfizmussal (T-RFLP)
végeztük.
A különböző törzsek elkülönítése céljából egy modell rendszert hoztunk létre, mellyel
olyan primer pár és restrikciós endonukleáz kombinációt kerestünk, melyek az adott
törzsekre, egyedi terminális fragmenteket (T-RF) eredményeznek. A törzsek teljes 16S rDNS
bázissorrendjének meghatározását követően, in silico megkerestük a 16S rDNS
legvariábilisabb ~500 bázis pár hosszúságú régióját közre fogó primer párt. A kiválasztott
génszakaszon in silico számos restrikciós endonukleáz hasító helyét vizsgáltuk a törzsek
egyedi terminális fragmentjeinek megtalálása céljából. Végül egy primer pár és 3 restrikciós
endonukleáz bizonyult alkalmasnak a vizsgált baktérium törzsek elkülönítésére.
Eredményeink alapján az eltérő kezelést kapott, illetve a kezeletlen (kontroll) talajok
közösségszerkezetük alapján elkülönültek egymástól. Továbbá a baktérium közösség
összetételében egy időbeli változás is tapasztalható. A 16 hetes vizsgálati periódus alatt a N2
fixáló és auxin termelő, továbbá a nikkel- és foszfát szolubilizációban szerepet játszó törzsek
közösségen belüli aránya mutatott növekedést a kezelésnek alávetett területeken.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
55
Az Aspergillus nidulans laktóz felvételéért felelős lacpB gén fenotípusos
analízise
Kavalecz Napsugár, II. évf. Biomérnöki MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Fekete Erzsébet, egyetemi docens, DE TTK, Biomérnöki Tanszék
A sajtgyártás melléktermékeként éves szinten millió tonnás nagyságrendben
keletkezik laktózban gazdag tejsavó, melyet a fermentációs biotechnológiai ipar hasznosíthat
táptalajok olcsó szénforrásaként; azonban csak mintegy 15%-a kerül ilyen jellegű
felhasználásra. Ennek legfőbb oka, hogy számos ipari szempontból jelentős gombafaj számára
a laktóz egy rendkívül lassan asszimilálódó szénforrás. Jelenlétében azonban a sejtek karbon
katabolit derepresszált állapotba kerülnek, ami viszont elengedhetetlen szekunder
metabolitok, vagy heterológ fehérjék termeltetéséhez. Ahhoz, hogy a laktóz, illetve a tejipari
melléktermékek fungális fermentációk széleskörűen alkalmazott táptalaj komponensévé
váljanak, fontos az egyes mikrobák laktóz felvételi stratégiájának és metabolizmusának
ismerete. A vizsgált fonalas gombafaj, az Aspergillus nidulans számára esszenciális
transzporterek megléte; ugyanis a cukor hidrolízisére csak az intracelluláris térben képes. A
korábbiakban sikerült azonosítanunk egy laktóz permeázt kódoló gént (lacpA) az A. nidulans-
ban, melynek relevanciáját számos kísérlet alátámasztotta. Az eredmények alapján azonban
jogosan feltételezhettük más, fiziológiásan jelentős, a laktóz felvételben szerepet játszó
transzporter(ek) meglétét. In silico és expressziós analízis után kiválasztottunk egy második
gént, amely putatív laktóz permeázt kódolhat (lacpB). Kísérleteink ezen génre nézve
hiánymutáns A. nidulans törzsek fenotípusos analízisére irányultak. A létrehozott törzsek
laktóz fogyasztását és növekedési képességét mind szilárd, mind folyékony táptalajokon
vizsgáltuk. Az eredmények minden esetben alátámasztották előzetes feltételezésünket,
miszerint lacpB gén egy élettanilag releváns laktóz permeázt kódol. Továbbá azt is
kijelenthetjük, hogy a fonalas gomba laktóz felvételében valószínűleg csak a korábbiakban
identifikált és a jelen kísérletek során vizsgált gén játszik fontos szerepet.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
56
Pakurából izolált Rhodococcus törzs jellemzése és potenciális
bioremediációs alkamazása
Mészáros Sándor, II. évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Dr. Perei Katalin, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék
Bodor Attila, PhD hallgató, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék
A különböző nyersolajak és olajszármazékok nagy mennyiségű, szándékos vagy
véletlen kijuttatása a környezetbe korszakunk egyik legaggasztóbb környezetvédelmi
problémája. A tankerhajók baleseteitől a helytelenül tárolt olajos hulladékok szivárgásáig több
dokumentált esetet is ismerünk. Ezek a hidrofób jellegű, szerves szennyezők komoly
kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre és a természetes életközösségekre is.
Eltávolításukra számos fizikokémiai és bioremediációs módszert kidolgoztak már, de ezek
gyakorlati alkalmazása az érintett földtani közegek eltérő tulajdonságai és a szennyezők
összetettsége miatt mégis nehézkes és fejlesztésre szorul. Emellett a nyersolaj feldolgozása
során keletkező hulladékok, felesleges végtermékek további feldolgozása, eltüntetése tovább
növeli a környezetszennyezés kockázatát, így ezekre is érdemes figyelmet fordítani.
A pakura a nyersolaj atmoszférikus desztillációjának erősen viszkózus fenékterméke.
Összetételét tekintve rendkívül komplex anyag: főleg hosszúláncú alkánok, aszfaltének,
gyanták, cikloalkánok és PAH-vegyületek alkotják, de magas a nehézfém- és kéntartalma is,
mindezen tulajdonságok pedig megnehezíthetik a pakura további felhasználását, továbbá
biodegradációját is. A kőolajszármazékok mikrobiális lebontása évek óta aktívan kutatott
terület, a pakura biodegradációjáról azonban kevesebb információ áll rendelkezésre.
Kiterjedt enzimrendszerüknek köszönhetően a Rhodococcus nemzetség tagjai jól
ismertek sokrétű biotechnológiai felhasználhatóságukról. Dolgozatomban az általam
pakurából izolált Rhodococcus sp. PAE1 törzs fiziológiai és biokémiai jellemzését tűztem ki
célul, annak reményében, hogy a pakura által okozott szennyeződések kármentesítése során
célzott mikrobiális megoldást szolgáltathassak. Az elvégzett kísérletek alapján láthatóvá válik,
hogy az izolátum potenciálisan hasznosítható lehet a jövőben terepi körülmények között.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
57
Hulladékhasznosítással kapcsolt innovatív növényi tápanyag-utánpótlás
Rédei Eszter, okl. biológus
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Dr. Perei Katalin: egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék
Kis Ágnes, doktorjelölt, SZTE TTIK, Környezettudományi Doktori Iskola
Napjainkban a romló környezeti állapot és a számos, mindenkit érintő környezeti
probléma miatt egyre nagyobb az igény a környezetbarát technikák és megoldások kutatására
és kidolgozására. A mezőgazdaságon belül megoldandó feladatok egyike a különböző
műtrágyáktól való függőség megszüntetése, mivel e vegyszerek előállítása, olykor helytelen
használata jelentős környezetterhelést jelent. Foszforműtrágyák esetén gondot okoz, hogy a
nyersanyag– mint nem megújuló forrás –, véges mennyiségben áll rendelkezésre, kitermelése
és feldolgozása környezetkárosító technológiák, anyagok alkalmazásával jár és egyre
gazdaságtalanabb. Ezenfelül túlzott használata is veszélyforrás, főként a természetes vízi
ökoszisztémák számára. Ismert tény, hogy a mikroorganizmusok között számos faj
rendelkezik olyan hasznos tulajdonságokkal, melyek a fenntarthatósági célok elérésében
sokféle módon segítségünkre lehetnek, így kutatásuk és különböző területeken való
alkalmazásuk indokolt.
A munkám során vizsgált baktériumtörzs előzetes adatok alapján képes a szervetlen
foszfátforrásból történő foszfátmobilizálásra, így potenciális lehetőséget teremt arra, hogy a
növények foszforigényét fenntarthatóbb módon lássuk el.
Kísérleteim célja volt meghatározni, hogy az általam használt F1 törzs eltérő
körülmények között hogyan képes egy húsipari melléktermék, a csont pirrolizált és granulált
formájának vízoldhatatlan foszfáttartalmát vízoldékony foszfátokká alakítani. A növények a
folyamat során keletkező foszfátvegyületeket már képesek a talajoldatból felvenni és
hasznosítani, így biztosítható számukra a megfelelő foszforutánpótlás.
A kísérletek során sikeresen bebizonyítottam, hogy a csontszénből történő
foszfátfelszabadítás, különböző szénforrások alkalmazása esetén, eltérő útvonalakon megy
végbe. Az eredmények alapján elmondható, hogy a vizsgált F1 törzs ígéretes alternatívát
jelent a növények foszforigényének ellátására, ezáltal bevethető a mezőgazdaságban
felhasznált foszfortartalmú műtrágyák kiváltására.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
58
Vasredukáló mikroszervezetek dúsítása BTEX-vegyületekkel szennyezett
talajvízből
Révész Fruzsina, II.évf. Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szakos hallgató
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Táncsics András, tudományos munkatárs, SZIE MKK, Környezetipari Regionális
Egyetemi Tudásközpont
Farkas Milán, doktorjelölt, SZIE MKK, Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont
Munkám során célom vasredukáló mikroszervezetek, elsősorban Geobacter és
Rhodoferax nemzetségekbe tartozó baktériumok feldúsítása volt, aromás szénhidrogéneket
tartalmazó közegből. A kívántnemzetségek tagjainak feldúsítására két, kismértékben
különböző, Fe(III) elektron akceptort tartalmazó anaerob dúsító tápoldatot állítottunk össze. E
táplevesek mindössze abban tértek el egymástól, hogy a bevitt magnéziumot MgCl2 vagy
MgSO4 formájában adtuk hozzá a tápoldathoz. Utóbbi esetben a Fe(III) mellett a SO42- is
jelen volt a dúsítóban, mint elektron akceptor. A SO42- alkalmazásával két kérdésre kerestük a
választ: (1) elősegíti-e a SO42- jelenléte, mint kénforrás a Rhodoferax nemzetségbe tartozó
baktériumok feldúsulását, illetve (2) növeli-e a feldúsított mikroszervezetek diverzitását a
SO42- jelenléte. A dúsítás végére kialakult mikrobaközösségek faji összetételének
meghatározására 16S rDNS klónkönyvtárakat hoztunk létre, a dúsítási folyamat során
bekövetkezett változások nyomon követésére pedig T-RFLP vizsgálatot végeztünk.
A kutatás során használt kétféle dúsítóban jelentősen megváltozott a kiindulási
mikrobaközösség összetétele és az eredetileg túlnyomó többségben jelen lévő nitrát-redukáló
mikroszervezetek számát sikerült minimális szintre csökkenteni. A T-RFLP
elektroferogramok alapján számított Shannon-Wiener diverzitás értékeket vizsgálva
elmondható, hogy a MgCl2-os dúsító erősebben szelektál kimondottan Fe(III)-redukáló,
illetve Fe(III)-redukáló közegből kimutatott mikroszervezetekre. A diverzebb, MgSO4-os
dúsítóban azonban több olyan fajt találtunk, melyeknek (közvetett vagy közvetlen) szerepük
lehet az aromás szénhidrogének lebontásában, míg a MgCl2-os minta esetében mindössze a
Geobacter psychrophilus-hoz közeli mikroszervezet volt az egyetlen, amelyre azt
mondhatjuk, hogy szakirodalmi adatok alapján részt vehet a BTEX-vegyületek
biodegradációjában. A SO42-jelenléte pedig nem biztosította a Rhodoferax nemzetségbe
tartozó baktériumok stabil feldúsulását.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
59
Ubikviter baktériumok antibiotikum rezisztenciájának és biofilm képző
képességének vizsgálata
Szabó Ádám, II évf. Ökotoxikológus MSc szakos hallgató
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Szoboszlay Sándor, egyetemi docens, SZIE MKK, Akvakultúra és Környezetbiztonsági
Intézet, Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék
Radó Júlia, PhD hallgató, SZIE MKK, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,
Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék
A Pseudomonas aeruginosa és az Acinetobacterspp. olyan fakultatív patogén
baktériumok, amelyek antibiotikum rezisztenciájuk és a virulencia faktoraik révén klinikai
környezetben halálos kimenetelű megbetegedések okozói lehetnek. Ezen ubikviter
baktériumok természetes eredetű képviselőinek ellenálló- és fertőzőképességéről kevés adat
áll rendelkezésre, ezért munkánk során környezeti mintákból - elsősorban talajvízből – izolált
törzseket vizsgáltunk.
Az orvosi gyakorlatban használt antibiotikumokkal szembeni rezisztencia detektálását
a minimális gátló koncentráció (MIC) mérésére alkalmas teszttel végeztük, rezisztencia gének
jelenlétét polimeráz láncreakcióval (PCR) vizsgáltuk, a biofilm képző képesség erősségét
pedig egy optikai denzitást mérő módszerrel mutattuk ki.
Az összesen 16 P. aeruginosa és 10 Acinetobacter (A. baumannii, A. pittii) fajhoz
tartozó törzs vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a környezeti törzsek esetében is
kimutatható multirezisztencia. PCR segítségével az A. baumannii törzsek esetében az OXA-
51-es génszakaszt, a P. aeruginosa törzseknél pedig az OprD fehérjecsatornát kódoló gént
mutattuk ki, melyek béta-laktám rezisztenciát biztosítanak. A biofilm képző képesség
vizsgálatánál a legtöbb törzs esetében közepes vagy erős biofilm termelést állapítottunk meg.
A vizsgálatba bevont törzsek a legtöbb esetben igazolták a szakirodalmakban leírt,
klinikai környezetben tapasztaltakat, így patogén jellegük és antibiotikum rezisztenciájuk
révén veszélyeztethetik az emberi egészséget. Eredményeink rávilágítanak arra a tényre is,
hogy a felszín alatti vízben élő mikrobák körében annak ellenére ki tud alakulni a rezisztencia
a klinikai gyakorlatban használt szintetikus és félszintetikus antibiotikumokkal szemben, hogy
az ebben a közegben élő opportunista patogén baktériumoknak valaha is módjuk lett volna
ezekkel a szerekkel találkozni.
Köszönetnyilvánítás: Kutató Kari Kiválósági Támogatás – 9878/2015/FEKUT.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
60
Újonnan izolált mikrobatörzsek szénhidrogén bontó képességének elemzése
Szerdahelyi Gábor Soma I. évf. Környezetmérnök MSc szakos hallgató
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Szabó István, egyetemi adjunktus, SZIE MKK Akvakultúra és Környezetbiztonsági
Intézet, Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék
Radó Júlia, PhD hallgató, SZIE MKK Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,
Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék
Dolgozatomban Tanzániából (Kelet-Afrika) származó talajmintákból izoláltam
szénhidrogén bontó baktériumtörzseket. A törzsek identifikációját 16S rDNS szekvencia
analízissel végeztem el. A bázissorrendeket összehasonlítottam az EzTaxon nemzetközi
adatbázisában fellelhető, típus törzsek szekvenciájával, majd ez alapján (a DSMZ előírásait
figyelembe véve) meghatároztam azok patogenitását. A környezeti kockázatot nem jelentő
törzsek szénhidrogén bontó képességét gravimetriás módszerrel vizsgáltam. A biodegradációs
képesség genetikai hátterének meghatározásához alkán monooxigenáz géneket azonosítottam.
A kapott bontási százalékok alapján négy, általam izolált baktérium törzs alkalmazható lehet
szénhidrogénekkel szennyezett kárhelyeken innovatív oltóanyag alkotóként.
A biodegradációra alkalmas oltóanyag fejlesztésen túl dolgozatom egyik lényeges
eredménye, hogy a Serratia fonticola fajról korábban szénhidrogén bontást nem bizonyítottak,
míg az általam izolált KM-BW2 jelű törzsnél igazoltam ezt. Ennél is jelentősebb eredmény,
hogy az izolált TZCO2 jelű törzs 16S rDNS szekvenciája (1420 bp) az EzTaxon adatbázis
alapján egy eddig le nem írt, új (Taibaiella) baktériumfaj, amelyet kollégáimmal közösen
nemzetközi publikációban írtunk le.
Köszönetnyilvánítás: Munkámat a SZIE - MKK Kutató Kari Kiválósági Támogatás -
Research Centre of Excellence-9878/2015/FEKUT segítségével valósítottam meg.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
61
A reduktív deklorináció folyamatában résztvevő mikroba közösségek
molekuláris biológiai módszerekkel történő jellemzése anaerob háromfázisú
mikrokozmoszokba
Tóth Fanni, II. Biológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudomáyni kar
Témavezetők:
Nagymáté Zsuzsanna, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék
Romsics Csaba, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék
A rövidszénláncú alifás klórozott szénhidrogének, mint pl. triklóretén - TCE, cisz-
diklóretén – cDCE, vinil-klorid – VC a környezetre nézve károsak és rendkívül perzisztens
vegyületek, így az egyik leggyakoribb talajvíz szennyezők közé tartoznak. A
Dehalococcoides nemzetség tagjai kevert kultúrában szaporodó szervezetek, melyek anaerob,
energiaszerző reduktív deklorináció folyamat során ártalmatlan eténig képesek bontani a fent
említett vegyületeket, így ezen szervezetek felhasználhatók bioremediációs célokra. A TCE
cDCE-ig, illetve VC-ig történő bontásában a triklóretén-reduktáz (tceA) gén vesz részt. A VC
eténig történő redukcióját vinil-klorid reduktáz (vcrA és bvcA) génekből expresszálodó
enzimek katalizálják. A TCE teljes eténig történő bontásra, jelenlegi tudásunk szerint, csak a
szigorúan anaerob Dehalococcoides nemzetség egyik tagja, a Dehalococcoidesmccartyi 195 –
ös törzse képes.
Célunk volt a triklór-etilén bontására képes, szigorúan anaerob deklorináló
mikrobaközösségek háromfázisú dúsító tenyészetekben való létrehozása, fenntartása és
szaporítása. A tenyészeteket 0,5L térfogatban hoztuk létre, egy TCE-nel szennyezett
talajvízből izolált mikroba közösséggel. Ezt követően a tenyészeteket léptéknöveléssel, 2L,
illetve 5L térfogatba oltottuk át. A TCE biodegradációja során keletkező termékek, illetve a
metán koncentrációjának változását gázkromatográfiás mérési módszerrel folyamatosan
detektáltuk. A biodegradációban szerepet játszó reduktáz gének jelenlétét polimeráz
láncreakció (PCR) módszerével ellenőriztük, illetve16S rDNS alapon történt a
Dehalococcoides nemzetség kimutatása. A teljes bakteriális közösség szerkezetétét
Terminális Restrikciós Fragment Hossz Polimorfizmus (T-RFLP) technika alkalmazásával
tártuk fel. Meghatározásra került továbbá a kiindulási talajvíz minta, illetve a különböző
térfogatú mikrokozmoszok teljes sejtszám értékei fluoreszcens festési eljárás (DAPI)
segítségével.
A kiindulási TCE koncentrációja az inokulálást követő 3 hónap elteltével határozottan
csökkent, ezzel párhuzamosan a cDCE koncentrációja nőtt, továbbá kis koncentrációban VC
jelent meg a mikrokozmoszokban, feltehetően a jelenlevő triklór-etilén reduktáz (tceA)
aktivitása révén. A VC bontásában résztvevő vinil-klorid reduktáz (vcrA és bvcA) gének
jelenléte is kimutatható volt. A deklorináció kulcsszervezetei, a Dehalococcoides nemzetség
tagjai, minden esetben megtalálhatóak voltak a létrehozott tenyészetekben. A talajvízből
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
62
izolált és a létrehozott mikrokozmosz közösségek összetételében időbeli változás volt
tapasztalható. Emellett a közösségszerkezetre a léptéknövelés is befolyásoló hatással bírt. A
talajvíz 108 mL-1 nagyságrendű teljes sejtszám értéke az inokulálást követően a
tenyészetekben 106-107 mL-1 nagyságrendűnek adódott.
XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció
63
Cellulózbontó törzs jellemzése
Zseni Marietta, I évf. Környezetmérnöki MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Dr. Rákhely Gábor, egyetemi docens, SZTE TTIK, Környezettudományi Intézet,
BiotechnológiaiTanszék
Napjaink egyik legtöbbet vitatott témája az energiaforrásokkal való bánásmód. Az
ipari forradalom óta jelentkező egyre növekvő energia használat, emellett társadalmunk
pazarló életvitele is, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nem megújuló nyersanyag
készleteinket (kőolaj, földgáz, kőszén) a kimerülés fenyegeti. A kimerülésük mellett a másik
jelentős problémát az okozza, hogy környezetszennyező hatásaik révén (pl. talaj-, víz-,
levegőszennyezés) jelentősen hozzájárulnak környezetünk állapotának romlásához.
Ezen összetett folyamatok ösztönzik a kor kutatóit arra, hogy minél jobb alternatívákat
keressenek e problémák kiküszöbölésére.
Napjainkban számos alternatív megoldás van kibontakozóban. Egy lehetséges
megoldás például a cellulóz, mint ipari nyersanyag, hasznosítására alapuló technológia, mely
számos előnyt hordoz magában. Amellett, hogy képes helyettesíteni a fosszilis
energiahordozókat, nagy tömegben, megújuló nyersanyagként van jelen a környezetben (a
fotoszintézis során évente mintegy 200 milliárd tonna CO2 alakul át növényi biomasszává a
Földön, melynek túlnyomó többségét a cellulóz adja). A keletkező cellulóz tartalmú szerves
anyag jelentős része hulladékként elveszik, pl. a szalma, kukoricaszár, fahulladék,
papírhulladék, illetve a gyümölcsök fel nem használt részeként. Így ezek a hulladékok kiváló
lehetőségeket nyújtanak arra, hogy iparilag hasznos célokra fordítsuk őket.
A TDK munkám céljául azt tűztem ki, hogy szarvasmarha bendőtartalomból, aerob
körülmények között, cellulózbontó mikroorganizmust izoláljak. Habár a szarvasmarha bendő
anaerob közeg, ennek ellenére az állat táplálkozása, valamint folyadékfelvétele során is jut
oxigén a bendőbe. Ezen feltételezés alapján a helyi mikroflóra tagjai kis mennyiségben el kell,
hogy viseljék az oxigén jelenlétét. Ennek megfelelően kizárólagos szénforrásként csak
karboximetil cellulózt tartalmazó minimál sós táplemezen kezdtem meg az izolációt, melynek
eredményeképp sikeresen izoláltam egy aerob módon, cellulózbontásra képes
mikroorganizmust. Az izolációt követően fajszinten azonosítottam az izolált törzset, valamint
kísérleteim során vizsgáltam a törzs cellulóz bontás szempontjából fontos paramétereit.
XV. OFKD SZEGED 2016
VI. LEVEGŐKÖRNYEZET SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Unger János
1. Balogh Máté: Nagy csapadékot adó ciklonok nedvesség forrásainak vizsgálata
2. Bán Beatrix: Numerikus modellszámításokra (WRF) alapozott napenergia termelési
előrejelzés fejlesztése
3. Dian Csenge: Városklimatológiai mérések Budapest IX. kerületében
4. Fricke Cathy: A városon belüli vegetáció termikus hatásainak elemzése MODIS-
adatok alapján
5. Gulácsi András: A vegetáció-, víz- és aszályindexek szerepe a mezőgazdasági aszály
érzékelésében, aszálymonitoring rendszer kialakítása
6. Gyökös Brigitta: A debreceni légköri PM2.5 aeroszol fosszilis és recens
szénterhelésének vizsgálata
7. Hegedüs Adrienn: Időjárás-előrejelző modellek összehasonlítása intenzív konvektív
légköri folyamatok esetén
8. Kovács Attila: A WRF-Chem levegőkémiával csatolt időjárás előrejelző modell
adaptálása és alkalmazása Budapest légszennyezettségének előrejelzésére
9. Molnár Vanda Éva: Módszertesztelés légszennyezettség hatásának vizsgálatára
falevelek klorofill tartalma és elemösszetétele alapján
10. Rozovits Ferenc Péter: Terepklimatológiai módszerek alkalmazása Zala megye
erdőterületein
11. Sebestyén Anna: Mediterrán ciklonok szinoptikus-klimatológiai vizsgálata
12. Tordai Ágoston Vilmos: Adatfeldolgozási módszerek fejlesztése a 2015-ös PABLS
határréteg mérési program során
13. Vinczéné Kiss Szilvia: Munkahelyi légtér 1,2-dibrómetán koncentrációjának
meghatározása gázkromatográffal
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
65
Nagy csapadékot adó ciklonok nedvesség forrásainak vizsgálata
Balogh Máté, II évf. Meteorológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Horváth Ákos, OMSZ Siófoki Viharjelző Obszervatórium
A csapadék mennyisége, intenzitása, időbeli eloszlása alapvetően befolyással van egy
terület éghajlatára, növényzetére, és hatással van annak gazdaságára, társadalmára. A
csapadék mennyiségének anomáliája szélsőséges helyzeteket eredményezhet, melyek okai a
szinoptikus skálájú folyamatok, időnként pedig a globális cirkuláció sajátosságaira
vezethetőek vissza.
A dolgozat témája a nedvesség forrással kapcsolatos kutatások azon csoportjába
tartozik, ahol az egyes szélsőségesen nagy csapadékos eseményeket elemzik. Magyarországra
vonatkozóan eddig kevés ilyen jellegű tanulmány készült.
Tanulmányunkban lagrange-i szemléletű trajektória alapú módszert használtunk.
Ekkor a nagy csapadékos területről indított légrészek útját háromdimenziós objektív analízis
szélmezők segítségével követjük visszafelé az időben, tehát azok útvonalát próbáljuk
rekonstruálni. A vizsgált légtestek útvonalán vizsgáljuk a légrészek specifikus nedvesség
változását és ez alapján következtetünk a forrásterületekre. A szakirodalom főleg a planetáris
határrétegben történő nedvesség felvételt tekintik forrásnak, és a nedvesség növekményt az ott
zajló párolgásnak tulajdonítják. A szabad légkörben történő nedvesség felvétel forrását
nehezebb meghatározni, konvekciónak, hulló hidrometeorok párolgásának, turbulenciának,
numerikus vagy adat hibának tekintik. Azonban egyik olvasott tanulmány se foglalkozik a
konvergenciával, mint nedvesség összegyűjtő, így adott helyen specifikus nedvességet növelő
tényezővel. A dolgozatban azt tételezzük fel, hogy a nagy csapadékos helyzetek egy jól
behatárolható típusánál meghatározó lehet a szabadlégköri konvergencia szerepe és ezt
próbáljuk meg kimutatni vizsgálataink során.
A trajektória számolásához saját fejlesztésű programot használtunk, mivel így
egyszerűbben átlátjuk a program működési elvét, és ha módosítani kell a számításokhoz,
akkor azt könnyebben megtehetjük.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
66
Numerikus modellszámításokra (WRF) alapozott napenergia termelési
előrejelzés fejlesztése
Bán Beatrix, I. évf. Meteorológus MSc hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. habil. Weidinger Tamás, egyetemi docens, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi
Intézet, Meteorológiai Tanszék
Gyöngyösi András Zénó, tudományos munkatárs, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi
Intézet, Meteorológiai Tanszék
Egy naperőmű tervezése, üzemeltetése, a termelt energia hálózatba jutása megköveteli
a meteorológiai adatok felhasználását, legyenek azok hosszú felhőzeti és sugárzási sorok a
tervezéshez, vagy a sugárzási előrejelzések az áramszolgáltatáshoz. A múltbéli viszonyok
vizsgálata elengedhetetlen a későbbi megbízható előrejelzések készítéséhez.
Elsőként bemutatom a standard meteorológiai mérésekre alapozott direkt, diffúz és
globálsugárzást számító modellt. A számításokat Excel környezetben végeztem, a szükséges
makrókat Basic nyelven írtam. A programot elsőként sík felszínre, majd 32°-os hajlásszögű és
déli kitettségű lejtőkre alkalmaztam. A 2015. március 17. és 23. közötti szegedi eredményeket
mutatom be, ugyanis ide esett a március 20-i részleges napfogyatkozás. A modell által
szolgáltatott globál- és lejtőre jutó rövidhullámú sugárzást összehasonlítottam a Solargate
Energetikai Beruházó Kft. által közzétett közeli Kisteleki Naperőmű órás termelési adataival
(ismerve a napelemek elhelyezését). A modellezett sugárzás és a mért termelési adatok jó
egyezést mutattak. A modell működik.
Következő lépésként bevontuk a vizsgálatokba a WRF időjárás előrejelzési modellt,
amit az ELTE Meteorológiai Tanszék Meteor38-as gépén futtattunk. A WRF modell az egyik
legelterjedtebb időjárás előrejelző modell;alkalmas rövid távú, korlátos tartományú
előrejelzések készítésére. A kezdeti- és peremfeltételek a GFS globális modellből
származnak.
A WRF modellből kinyertem a további vizsgálatokhoz szükséges globálsugárzást, valamint a
felhőzet mennyiségét. Összehasonlítottam a WRF által szolgátott felhőzetet és
globálsugárzást több hazai szinoptikus állomás felhőzeti adataival és az általunk végzett
globálsugárzás számításokkal. Elvégeztem a WRF modellből kapott globálsugárzás és a
Kisteleki Naperőmű termelési adatai közötti összehasonlító vizsgálatokat is. A korrelációs
együttható 0,9 feletti volt 2015 augusztusára. Az esetenkénti hibák a felhőzet pontatlan
előrejelzéséből származnak.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
67
Városklimatológiai mérések Budapest IX. kerületében
Dian Csenge, I évf. Meteorológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Pongrácz Rita, adjunktus, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet,
Meteorológiai Tanszék
Dr. Bartholy Judit, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi
Intézet, Meteorológiai Tanszék
Soósné Dr. Dezső Zsuzsanna, adjunktus, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet,
Meteorológiai Tanszék
A városklimatológia napjainkra a meteorológia fontos részévé vált, hiszen a földi
lakosság nagy része városokban él. A mesterséges burkolatok jelentősen eltérnek a
természetes felszíntől, ezzel lényegesen befolyásolják a környezet éghajlatát, például a városi
hősziget jelensége révén, mely a város beépített részeinek és a városon kívüli területek
hőmérséklet különbségét jelenti.
Magyarországon 2000 óta folynak műholdas felszínhőmérséklet mérések alapján
történő hősziget-intenzitás vizsgálatok. Ezekhez kapcsolódóan korábbi vizsgálataink során
Budapest IX. kerületére műholdas adatokból végeztünk hősziget-intenzitás elemzéseket.2015
tavaszán beindítottunk egy helyszíni mérési expedíció sorozatot, mely azóta is folytatódik, és
ennek elemzését végezzük el jelen dolgozat keretében.
Budapest IX. kerületi önkormányzata fontosnak tartja a lakossága számára az élhetőbb
környezet kialakítását és a városrész fejlesztését. A felújítási tervek egyik fő eleme a zöld
felületek arányának növelése. Ezt megvalósítandó például a Belső-Ferencvárosban a parkokat
felújították; az ún. rehabilitációs területen a régi tömbházakat egybenyitották, és belső zöld
udvarokat építettek ki.
Diákköri dolgozatomban mozgó és egyhelyben történő helyszíni léghőmérséklet és
relatív nedvesség mérések alapján vizsgálom a IX. kerület belvárosi részeinek
városklimatológiai viszonyait. A különböző felszín-borítottságú mérési pontok (parkok, zöld
területek; nagy forgalmú utak, terek) hősziget-intenzitás viszonyait vizsgáljuk tavaszi, nyári
és őszi időszakokban. Ezekből kívánunk arra következtetni, hogy milyen hatással voltak a
kerületi felújítások a városi hősziget jelenségére az éven belül. Célom ezen új eredmények
összevetése a korábbi műholdas mérésekből kapott eredményekkel.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
68
A városon belüli vegetáció termikus hatásainak elemzése MODIS-adatok
alapján
Fricke Cathy I. évf. Meteorológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Pongrácz Rita, adjunktus, ELTE TTK Meteorológia Tanszék
Soósné Dr. Dezső Zsuzsanna, adjunktus, ELTE TTK Meteorológia Tanszék
Dr. Bartholy Judit, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE TTK Meteorológia Tanszék
Az erőteljes urbanizáció hatására egyre nő Földünkön a beépített területek aránya, ezért egyre
fontosabb szerephez jut ezen területek helyi klímára gyakorolt hatásának vizsgálata. A városi
környezetben jellemzően komplex felépítésű vízzáró felületek, épületek váltják fel a
természetes felszínt, mely jelentősen befolyásolja a terület energiaháztartását. Vizsgálataink
helyszínéül Budapest XII. kerületét választottuk, ugyanis a kerület kivételes földrajzi
adottságainak köszönhetően sajátos szerepet tölt be fővárosunk éghajlatában. A városi
hősziget tér- és időbeli szerkezete a műholdas távérzékelési adatok segítségével
tanulmányozható a legfinomabb felbontásban, így a dolgozatban az Aqua és a Terra
műholdon elhelyezett MODIS szenzor méréseit dolgoztuk fel. A termikus sajátosságok
elemzéséhez felszínhőmérsékleti és az ebből származtatott felszíni hősziget-intenzitás
adatokat használtuk fel, míg a növényzet és hatásainak jellemzése a szenzor NDVI vegetációs
index produktumainak segítségével történt. Vizsgálataink során nagyfelbontású műholdképek
alapján három különböző felszíntípushoz tartozó kategóriába soroltunk minden kerülethez
tartozó cellát, majd a különböző csoportba tartozó területekről készítettünk részletes termikus
elemzést. A termikus jellemzők eddigi vizsgálatainak eredményei alapján a Budai-hegyvidék
hűvösebb területei és a beépített területek tavaszi-nyári időszak nappali óráiban mért átlagos
intenzitási értékei között a kerületen belül akár 8 °C különbség is megfigyelhető volt.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
69
A vegetáció-, víz- és aszályindexek szerepe a mezőgazdasági aszály
érzékelésében, aszálymonitoring rendszer kialakítása
Gulácsi András, II évf. Környezettudományi MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Dr. Kovács Ferenc, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és
Geoinformatikai Tanszék
A Terra műhold MODIS multispektrális szenzorjának mérésein alapuló spektrális
indexek az aszály jellemzésében és nyomon követésében megmutatkozó gyakorlati
alkalmazhatóságát vizsgáltam meg az ország egész területére. Ennek bizonyítására lineáris
regressziókat futattam a vizsgált műholdas indexek tenyészidőszaki átlaga és a Pálfai-féle
aszályindex értékei között, statisztikai kapcsolatokat keresve.
Az elemzéshez 2000 és 2014 között, az április-szeptember közötti időszak összes
rendelkezésre álló (358 darab) 8 napos MODIS kompozitképét letöltöttem és feldolgoztam.
Kiszámoltam a 15 éves referencia időszak átlagától vett eltéréseket, így lehetővé vált az
aszály sújtotta területek beazonosítása, lehatárolása. Az aszályra statisztikai definíciót
alkottam: a referencia indexátlagot legalább egyszeres szórásértékkel meghaladó anomáliával
rendelkező területek aszályosak.
Bevezettem az aszály-hurokgörbe fogalmát, valamint kompozitképenként haladva
nyomon követtem az indexátlagok alakulását a referenciaátlaghoz képest, a legsúlyosabb
2003-as és a 2012-es rendkívüli aszály, illetve 2010-2011 esetén. Továbbá magyarázatot
kerestem arra, hogy mi okozhatta a rekord csapadékmennyiségű 2010., majd az azt követő
rekord szárazságú 2011., és végül a rákövetkező súlyosan aszályos 2012. évet.
A MODIS spektrális reflektancia adatokból számított spektrális indexek alkalmasnak
bizonyultak az aszályosság számszerűsítésére, nyomon követésére.Az eredmények
felhasználhatók lehetnek egy aszálymonitoring rendszer kialakítására, valamint előrejelzések
készítéséhez.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
70
A debreceni légköri PM2.5 aeroszol fosszilis és recens szénterhelésének
vizsgálata
Gyökös Brigitta, III. évf. Környezetmérnök BSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Műszaki Kar
Témavezetők:
Dr. Molnár Mihály, tudományos főmunkatárs, DE MK, Környezet- és Vegyészmérnöki
Tanszék
Major István, tudományos segédmunkatárs, DE MK, Környezet- és Vegyészmérnöki Tanszék
A széntartalmú aeroszol kulcsfontosságú hányadát jelenti a légköri szálló pornak,
amely közvetlenül befolyásolja az éghajlat és a környezet minőségének változását illetve
közvetett veszélyt jelent az emberek egészségére. Az aeroszol PM2,5 méretfrakciója esetében
az összes szén tömegkoncentrációja a városi területek teljes aeroszol mennyiségének akár a
20-50%-át is jelentheti. Jelentős szerepe ellenére máig igen keveset tudunk az aeroszolok
szén-forrásainak tulajdonságairól, illetve az emberi és természetes források arányának
alakulásáról.
A mintagyűjtés helyszíne a debreceni Atommagkutató Intézet területén, közvetlen
ipari és mezőgazdasági szennyező forrásoktól távol, társasházi lakóövezetben található. A két
éves folyamatos mintavételezés alatt több mint ötven mintát sikerült gyűjteni a PM2,5
frakcióból izotópanalitikai vizsgálatokra. A fosszilis/biogén szén mennyiségének arányát
mutató C-14 méréseket nagyérzékenységű MICADAS típusú gyorsítós tömegspektrométerrel
végeztük, mely kifejezetten környezeti minták mérésére lett fejlesztve.
A minták széntartalmának mérése Delta +XP típusú tömegspektrométerrel történt, on-
line EA/IRMS módszerrel. Meghatározásra kerültek a légköri aeroszol széntartalmának
fosszilis illetve recens szén frakciói, amelyek utalnak az aeroszol forrására. A két éves
periódus alatt kapott szénizotóp eredmények alapján elmondható, hogy miközben télen jóval
több szén van az aeroszolban addig ennek a fő forrása nem a fosszilis szén fokozott jelenléte,
hanem a friss biológiai szén légköri mennyiségének erőteljes növekedése (a jelenkori szén
aránya átlagosan 0,72 volt, míg télen ~0.8), amelyet valószínűleg a lakossági olcsóbb
fatüzeléstől származó hozzájárulás adhat.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
71
Időjárás-előrejelző modellek összehasonlítása intenzív konvektív légköri
folyamatok esetén
Hegedüs Adrienn, II. évf. Meteorológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Seres András Tamás, meteorológus főtiszt, Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat
Dr. Breuer Hajnalka, egyetemi adjunktus, ELTE TTK, Meteorológiai Tanszék
A heves konvektív időjárási jelenségek meteorológiai tér- és időskáláját tekintve
mezoléptékűnek tekinthetők. Az időben kis és a térben lokális skálára való korlátozódásuk
miatt az időjárás-előrejelző modellek számára sem könnyű e légköri folyamatok leírása.
Gyors időbeli lefolyásuk, illetve az általuk kiváltott, emberi- és vagyonbiztonságot
veszélyeztető meteorológiai jelenségek miatt azonban elengedhetetlen a
zivatartevékenységgel járó légköri események minél pontosabb ismerete ahhoz, hogy
megfelelő megbízhatóságú előrejelzést, illetve veszélyjelzést készíthessünk.
Dolgozatomban két globális időjárás-előrejelző modell objektív analízisei, illetve
ezekből készített előrejelzési időpontokra vonatkozó output adatai alapján szeretném
vizsgálni, hogy az egyes modellek milyen pontossággal képesek leírni a konvektív
folyamatokat. A vizsgálathoz az European Centre for Medium-Range Weather Forecasts
(ECMWF) readingi központjában naponta kétszer, az IFS modell 00 és 12 UTC-s kezdeti
meteorológiai mezőkből származó adatait, illetve a National Centers for Environmental
Prediction (NCEP) fejlesztése alatt álló GFS-modell 6 óránként frissülő kezdeti feltételekből
kapott eredményeit használom fel. A modellek horizontális térbeli rácsfelbontását egységesen
0,25° x 0,25°-nak választottam az összehasonlíthatóság érdekében. A kapott modelladatokat
az Országos Meteorológiai Szolgálat radarméréseivel vetem össze úgy, hogy a TITAN-
módszer segítségével megvizsgálom a heves zivatarokat modellező ellipszisek, ún.
zivatarellipszisek számát és erősségét a megfelelő magyarországi rácsra vonatkozóan. Az
adott napra vonatkozó szinoptikai háttérhelyzet bemutatásán túl a műholdas, illetve a hazai
szinoptikus állomások és rádiószondás felszállások méréseit is felhasználom.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
72
A WRF-Chem levegőkémiával csatolt időjárás előrejelző modell
adaptálása és alkalmazása Budapest légszennyezettségének előrejelzésére
Kovács Attila, II évf. Meteorológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Mészáros Róbert, egyetemi docens, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet,
Meteorológiai Tanszék
Leelőssy Ádám, doktorjelölt, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Meteorológiai
Tanszék
Dr. Lagzi István László, egyetemi docens, BMGE, Fizikai Intézet, Fizika Tanszék
A WRF (Weather Research and Forecasting) modell egy nem-hidrosztatikus
dinamikával futtatható, numerikus időjárás előrejelző modell, amelyet alapvetően a globális
időjárás előrejelző modellek leskálázására használnak. A WRF-Chem a WRF modell
levegőkémiai kiegészítése, ahol a meteorológia és a kémia közötti csatolás online. Az offline
csatolással ellentétben a modell így nem csak a meteorológia kémiára gyakorolt hatását veszi
figyelembe, hanem ennek visszacsatolását is. A modell a nyomanyagok emissziója, légkörben
lejátszódó kémiai és transzport folyamatai, keveredése és ülepedése mellett az aeroszolok
direkt (sugárzás szórása) és indirekt (felhőképző magvak) hatásait is számításba veszi. A
kémiai visszacsatolásnak köszönhetően pedig bizonyos időjárási helyzetekben akár az
időjárás előrejelzés is javulhat.
A WRF-Chem modell sikeres adaptációja után emissziós adatok ismeretében
különböző skálán végeztünk szimulációkat. Elsőként a 2012 júniusában a Szaharából
Európába érkező sivatagi por terjedését modelleztük, és a szimulációk eredményeit budapesti
PM10 koncentráció mérési adatokkal vetettük össze. Ezután a 2011 novemberében a budapesti
Izotóp Intézet telephelyéről származó jód 131-es tömegszámú radioaktív izotóp terjedését
szimuláltuk regionális skálán.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
73
Módszertesztelés légszennyezettség hatásának vizsgálatára falevelek
klorofill tartalma és elemösszetétele alapján
Molnár Vanda Éva, I évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Simon Edina, egyetemi adjunktus, DE TTK, Biológiai és Ökológiai Intézet, Ökológiai
Tanszék
A falevelek klorofill tartalma, illetve a falevelek és a falevelekre ülepedett por
elemösszetétele alkalmas lehet a légszennyezettség becslésére. Vizsgálatom célja annak
tanulmányozása volt, hogy a klorofill tartalom meghatározás előtt a minta előkészítésekor
használt különböző lemosó elegyek (desztillált víz, csapadék víz és csapvíz) befolyásolják-e a
levelek klorofill tartalmát, a levélszövet és a lemosott por elemösszetételét. AQuercus robur
és a Celtis occidentalisleveleiben határoztuk meg a klorofill-a, -b és az összklorofill tartalmat,
valamint az alumínium, bárium, króm, réz, vas, mangán, ólom, stroncium és cink
koncentrációt. Az eredményeink alapján egyik lemosó elegy sincs szignifikáns hatással a
levelek klorofill tartalmára. AC. occidentalis levelének klorofill-a és -b tartalma
szignifikánsan nagyobb, mint a Q. roburé.A lemosó elegyek alapján a levelek alumínium, vas
és cink koncentrációjában tapasztaltunk szignifikáns különbséget.A Q. roburleveleiben a
króm és a mangán, a C. occidentalis leveleiben a bárium, a réz és a stroncium
akkumulálódott. A porban az összes meghatározott elem koncentrációjában tapasztaltunk
szignifikáns különbségeket a lemosó elegyek között. A legnagyobb fémtartalma az esővízzel
lemosott pornak volt. A porok elemkoncentrációiban a fajok között szignifikáns különbséget
csak a bárium és a stroncium esetén tapasztaltunk. Gyakorlati szempontból a klorofill
meghatározásra való minta előkészítéskor egyszerűbb és gazdaságosabb módszer lehet
desztillált víz helyett csapvizet alkalmazni a levelek lemosásához. Mivel a csapvízzel
lemosott levelek elemtartalma a mért elemek közül csak a cink esetében tért el a desztillált
vízzel lemosottakétól, ezen levelek egyben alkalmasak a többi fém meghatározására is a
levélszövetben további előkészítő műveletek után.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
74
Terepklimatológiai módszerek alkalmazása Zala megye erdőterületein
Rozovits Ferenc Péter, V évf. Erdőmérnök szakos hallgató
Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar
Témavezetők:
Dr. Király Géza, egyetemi docens, NYME EMK, Geomatikai, Erdőfeltárási és
Vízgazdálkodási Intézet, Földmérési és Távérzékelési Tanszék
Dr. Vig Péter, nyugalmazott egyetemi docens, NYME EMK, Környezet- és Földtudományi
Intézet, Ökológiai és Bioklimatológiai Intézeti Tanszék
A Zala megyét erdőklimatológiai szempontból vizsgáltam munkám során.
Dolgozatom előkészületeit és elméleti alapjait a már korábbi TDK dolgozatunk szolgáltatta.
Zala megye esetében elsősorban szükségem volt egy részletes digitális domborzat modellre
(DDM), melyet számításaim alapjául használtam fel. Továbbá a (CarpatClim Hun) Kárpát
Klíma Projekt során elkészített klímaadatbázisból exportáltam a Digiterra Map segítségével
éves csapadékösszeg, valamint tenyészidőszaki középhőmérséklet raszteres térkép
fedvényeket.
Kiszámítottam Zala megyére az ArcGIS geoinformatikai program segítségével az
Angström formulával a valós globálsugárzás adatokat, melyben nagy segítségemre volt dr.
Vig Péter által gyűjtött számított napfénytartam adatsor 1981-2010-ig. Az így kapott
sugárzásadatokat, a csapadék és hőmérséklet fedvényeket felhasználva kiszámítottam Zala
megyére a 20 m -es felbontású általunk fejlesztett klímaindex térképfedvényét. Majd
levontam az eredményeim által mutatott következtetéseket.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
75
Mediterrán ciklonok szinoptikus-klimatológiai vizsgálata
Sebestyén Anna, II. évf. Meteorológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Fodor Zoltán, osztályvezető, Országos Meteorológiai Szolgálat
A Földközi-tenger felett kialakuló mediterrán ciklonok hazánk meghatározó időjárási
képződményei. Leggyakrabban akkor alakulnak ki, ha az Észak-Európában felhalmozódott
hideg levegő egy Nyugat-Európában található magassági gerinc keleti oldalán dél felé mozdul
el, majd elérve a Földközi-tengert, keveredik az ottani meleg, nedves légtömeggel. A téli
félévben a szárazföldnél jelentősen melegebb tenger biztosítja a troposzférában a szenzibilis
és látens hőt. Ha a meleg vízfelszín fölé hideg levegő áramlik, a troposzféra alacsony szintjén
pozitív örvényesség generálódik, amely megalapozza a ciklogenezist.
Meteorológiai szakmai körökben gyakran felmerül a kérdés, hogy a Földközi-tenger
felszíni hőmérséklete hatással lehet-e a mediterrán ciklonok gyakoriságára. A dolgozat célja
ennek vizsgálata, amelyhezaz Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatalának
(NOAA) 1900-2012 közötti rekonstruált tengerfelszín hőmérséklet adatai és 20. századi
reanalízis adatsora kerül felhasználásra. Hazánk területét a Földközi-tenger nyugati felében,
különösen a Genovai-öbölben keletkezett ciklonok érintik, ezáltal a dolgozat nem tér ki a
tenger keleti részének tanulmányozására. A vizsgálatok középpontjában a téli félév áll, amely
időszakban a térségben a genovai légörvények kialakulása a legmeghatározóbb. A kapott
eredmények alapján megállapítható, hogy éves szinten nincs kapcsolat a mediterrán ciklonok
gyakorisága és a Földközi-tenger felszíni hőmérsékletének alakulása között, ugyanakkor ezek
20 éves mozgóátlagait tekintve több alkalommal fordul elő közepes korreláció. Az elemzések
alapján feltételezhetjük, hogy a mediterrán ciklonok gyakoriságát elsősorban nem a tengervíz
hőmérséklete, hanem a makroszinoptikus elrendeződés befolyásolja.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
76
Adatfeldolgozási módszerek fejlesztése a 2015-ös PABLS határréteg
mérési program során
Tordai Ágoston Vilmos, III. évf. Földtudományi BSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. habil. Weidinger Tamás, egyetemi docens, ELTE TTK, Meteorológiai Tanszék
Dr. habil. Horváth Gábor, egyetemi docens, ELTE TTK, Biológiai Fizika Tanszék
A dolgozat témája a 2015 nyarán (jún. 16.– szept. 8.) Szegeden megrendezett PABLS
nemzetközi planetáris határréteg (PBL) mérési program (Pannonian Atmospheric Boundary
Layer Experiment Szeged). Célom, hogy bemutassam az előkészületektől, az
eszköztelepítésen és az intenzív mérési periódusokon (IOP’s) át a méréseket követő
adatfeldolgozásig tartó folyamatot, amiben részt vettem.
A program fő feladatai: i) a PBL szerkezetének, napi menetének nyomon követése,
ii) az éjszakai stabil határréteg elemzése, iii) az átmeneti időszakok (naplemente, napnyugta)
vizsgálata kötött ballon és kvadrokopterek segítségével, illetve rádiószondás adatokra
támaszkodva.
Az expedíció központi részét (2015. júl. 10.– 17.) az intenzív mérési periódusok (IOP)
képezték, amelyek során az esti és hajnali átmeneti határréteg mérésén volt a hangsúly.
A mérési eredmények adatbázisba rendezése folyamatban van. Feladatom a
meteorológiai táviratok (SYNOP, METAR (felszíni) és TEMP rádiószondás felszállások)
adatait kinyerni, összesíteni és kezelhető formátumba hozni.
Az expedícióval egy időben a Szegedi OMSZ Magaslégköri Obszervatóriumában
elhelyezésre került egy kísérleti polarimetrikus felhődetektor. Elvégeztem a felhődetektor
adatainak verifikációját korábbi szinoptikus megfigyelések alapján. Az esetek 85%-ában az
észlelt és a mért értékek közötti eltérés 0, vagy 1 okta volt, míg az esetek 95%-ában 0–2 okta.
Bemutatom a többszöri mérésre alkalmassá tett GRAW rádiószondát, amelyet
kvadrokopter, illetve kötött ballon emelt fel. Összevetem az OMSZ által felbocsátott és az
általunk használt GRAW szonda méréseit. A szonda jól vizsgázott. Az eltérés néhány tized
fok volt az alsó 100 m-es rétegben. Összehasonlítottam a mobil GRAW szonda és a spanyol
(UIB – Universitat de les Illes Balears) kötött ballonos mérések adatait is. A két szondát
ugyanaz a héliummal töltött ballon emelte. Számszerűsítettük az eltéréseket, elemeztük a
spanyol szonda adataiban megjelenő hiszterézis lehetséges méréstechnikai okait.
XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció
77
Munkahelyi légtér 1,2-dibrómetán koncentrációjának meghatározása
gázkromatográffal
Vinczéné Kiss Szilvia, IV évf. Környezetmérnök BSc szakos hallgató
Óbudai Egyetem, Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar
Témavezetők:
Prof. Dr. Juvancz Zoltán, egyetemi tanár, OE RKK, KörnyezetmérnökiIntézet
Bacher Gábor Attila, munkabiztonsági laboratóriumvezető, Egis Gyógyszergyár Zrt.
Dolgozatomban a munkavédelem egyik fontos részével, a munkabiztonsággal, a
munkahigiénés körülmények ellenőrzésével foglalkozom, azon belül is a munkahelyi légtér
szennyező anyagának vizsgálatával.
A feladatom egy gyógyszeralapanyag gyártó technológia során felhasznált rákkeltő
vegyület, az 1,2-dibrómetán kimutatása és monitorozása a munkahelyi légtérben,
megállapítva, hogy az ott dolgozókat milyen mértékben éri az expozíció.
Célom, egy olyan légtérvizsgálati módszer kidolgozása volt, amely alkalmas az
1,2-dibrómetán koncentrációjának meghatározására, az adott munkahelyen, az anyag
expozíciós ideje alatt, a tevékenységet végző dolgozó légzészónájában vett mintából.
Vizsgálataim során az aktív szivattyús mintavételi módszert alkalmaztam, ahol aktív
szénnel töltött adszorbenscsőre meghatározott térfogatú levegőmintát vettem. A mintavételi
csőről, oldószeres deszorpcióval, széndiszulfid alkalmazásával szorítottam le a vizsgálandó
komponenst. A mintát ezután lángionizációs detektorral ellátott kapilláris gázkromatográffal
vizsgáltam.
A vizsgálati módszer kidolgozásom az 1,2-dibrómetán gázkromatográfiás módszerrel
mért teljesítményjellemzőinek meghatározására terjedt ki, többek között a szelektivitás
vizsgálatra, az analitikai mérőgörbe meghatározására, a kimutatási és meghatározási határ, a
deszorpciós hatásfok megállapítására és a mérési bizonytalanság becslésére.
A kidolgozott módszerrel lehetőség nyílt az adott gyártási technológia során a
dolgozókat érő 1,2-dibrómetán rákkeltő anyag által okozott expozíció mérésére. A
munkahelyi légtér ilyen jellegű monitorozásával, a gyógyszeralapanyag gyártó vállalat eleget
tud tenni a jogszabályi előírásoknak, biztosítva az érintett munkavállalók biztonságos, és
egészséget nem veszélyeztető munkavégzését, szükség szerint kollektív és/vagy egyéni
védőeszköz alkalmazásával.
XV. OFKD SZEGED 2016
VII. TÁJVÉDELEM, TÁJÖKOLÓGIA SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Mezősi Gábor
1. Kiss Judit: Barlanglakások funkcióváltásai az Egri-Bükkalján
2. Kóbori Dorottya: A koltói Teleki-kastélykert történeti kutatása
3. Lugosi Flóra: A Torna-patak kármentesítésének értékelése a vörösiszap-katasztrófa
során érintett területeken
4. Mánfai Kinga: Agrárdominanciájú és természetközeli élőhelyek arányában eltérő
mozaikos tájmintázat hatása kisemlős közösségek összetételére
5. Novák Zsuzsanna: Tard község egyedi tájértékeinek felmérése
6. Simon Bertalan: Erdő-területváltozások Zala megyében a második katonai
felméréstől napjainkig
7. Szabó Loránd: Multispektrális űrfelvételek elemzése Tisza-tavi mintaterületen
8. Szabó Zsófia Zulejka: A Serházzugi Holt-Tisza tájvizsgálata és értékelése
9. Turi Emese: Rehabilitált kommunális hulladéklerakók tájbaillesztésének vizsgálata
10. Varga Dalma: A Rába folyó két vas megyei szakaszának összehasonlító elemzése,
tájvédelmi szempontú értékelése
11. Varga Liza: Tanyai örökségünk – Tanyahelyek felmérése Békés megyei
mintaterületeken
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
79
Barlanglakások funkcióváltásai az Egri-Bükkalján
Kiss Judit, I. évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Szabó György, egyetemi docens, DE TTK, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék
Vizsgálati területem az Egri-Bükkalja vidékére terjed ki, ahol a barlanglakások
kialakulásának egyik meghatározó tényezője a könnyen vájható vulkáni riolittufa volt. Az
1870-es népszámlás említi meg először a barlanglakásokat a vidéken, melyeket azóta az idő
vasfoga megcsorbított.
Saját korábbi tapasztalataim mellett az irodalmi áttekintések is rávilágítottak a
barlanglakások 21. századi felmérésének szükségességére. Vizsgálati témám alapját Bakó
Ferenc 1977-ben megjelent Bükki barlanglakások című könyve képezte, mely révén 2015
tavaszán 10 települést bejárva mértem föl a barlanglakásokat. A dokumentálás során
értékeltem a változásokat, fényképeket, felméréseket, interjúkat készítve vetettem össze a
lakások jelenlegi állapotát és azok funkcióbeli változásait a 20. századi adatokkal. Táblázat
segítségével tettem szemléletesebbé az egyes települések barlanglakásainak, valamint
barlanglakóinak számában történt változásokat a 20. század elején és a század második
felében. Kutatásom részét képezte, hogy felmérjem, milyen funkcióváltásokkal lehet
fenntartani a barlanglakásokat a jövő generációi számára. Ezekre számos példát találtam
vizsgálatom során, melyeket fotódokumentációval szemléltettem.
Eredményeim és a felhasznált szakirodalom összevetése alapján a barlanglakások
tömeges pusztulásával kell számolni a térségben. Jó hírként szolgál, hogy az általam vizsgált
településeken felfigyeltek a barlanglakások kultúrtörténeti értékeire, és megóvásukra,
renoválásukra törekednek. Fontosnak tartom, hogy jogi tényezőket is figyelembe véve vonják
védelem alá a legjellegzetesebb barlanglakásokat.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
80
A koltói Teleki-kastélykert történeti kutatása
Kóbori Dorottya, IV évf. Kertépítő BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar
Témavezető:
Dr. Sárospataki Máté, egyetemi adjunktus, BCE, TÁJK, Kertművészeti és Kerttechnikai
Tanszék
A széki gróf Teleki család nagy birtokszerző tevékenységének köszönhetően óriási
birtokok, számtalan kastély és kúria tulajdonosa volt. A Kővár-vidéken négy jelentős birtokuk
említhető: Koltó (Coltău, RO), Kővárhosszúfalu (Satulung, RO), Nagysomkút (Șomcuta
Mare, RO) és Pribékfalva (Pribileşti, RO).
Jelen tanulmány az egykori koltói kastélypark kerttörténeti kutatását mutatja be, mely
segítségével talán felfedhető a park hajdani, rég elfelejtett és mindeddig meghatározhatatlan
képe. A kertre vonatkozó dokumentumokat nagyrészt elpusztították a történelem során, így a
kerttörténeti feltárás kezdetben nehezen indult, azonban a kitartó kutatás meghozta a
gyümölcsét. A park történetével részletesen korábban senki sem foglalkozott, így a munka
nagy jelentőségű, hiánypótló információkkal szolgál az egykori park megismerésének
vonatkozásában.
Minthogy a koltói park növényalkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat, így a
tanulmány egy másik egykori Teleki tulajdon, a kővárhosszúfalusi park növényhasználatát
hozza lehetséges párhuzamként. Egyazon család tagjai lévén kapcsolatban álltak egymással,
így elképzelhető, hogy kertjeik kialakításában is hatással voltak egymásra. A Kolozsvári
Levéltárban felkutatott, II. Teleki Imre által precízen vezetett kertészeti leltár alapján
bizonyos, hogy egy rendezett és káprázatosan sokszínű park gyönyörködtethette egykor az
hosszúfalusi Teleki családot.
A koltói kastélyhoz és parkjához nem kisebb személyek nevei fűzhetők, mint Petőfi
Sándor és Jókai Mór. A szerkezetéből, növénykiültetéseiből adódóan tájképi park tökéletes
összhangot teremtett a vidékies, léptékének megfelelő kerti elemekkel és a kastéllyal. A
kastély ura, Teleki Sándor nagy világjáróként jól ismerhette a kertművészeti stílusokat. Ennek
fényében nem meglepő, hogy kastélykertje jól átgondolt kompozíciós elvek mentén létesült.
A magaslatra elhelyezett parkba tudatos tervezéssel komponálták bele a Telekinek oly fontos
tájat.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
81
A Torna-patak kármentesítésének értékelése a vörösiszap-katasztrófa során
érintett területeken
Lugosi Flóra, IV. évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Dr. Boromisza Zsombor, egyetemi adjunktus, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs
Tanszék
A vörösiszap-katasztrófát követő kármentesítés tájépítészeti és környezetvédelmi
szempontból is példátlan kihívást jelentett hazánkban. Az ipari katasztrófát követő munka
összetettsége keltette fel a figyelmem a téma iránt és a dolgozat céljául a kármentesítés
vizsgálatát és értékelését tűztem ki.
A dolgozat készítése során együttműködtem a Pannon Egyetem Környezetmérnöki
Intézetének hallgatójával. A kutatás során célunk az volt, hogy meghatározzuk a tájépítész és
a környezetmérnök szakma által közösen vizsgálható szempontokat és egymás eredményeinek
felhasználásával közös megállapításokra, következtetésekre jussunk.
A vizsgált terület egy körülbelül 5800 méteres szakasz a Torna-patak mentén,
Devecser és Kolontár közigazgatási területén. A vizsgálat során a patak medrének
körömvonalától számított 200-200 méteres tájsávot elemeztem. A helyszíni bejárás során a
meder jellemzői, a művi elemek és a kapcsolódó tájhasználat alapján kisebb szakaszokra
osztottam a területet.
A tájsáv elemzésének módszere a kisvízfolyások állapotfelméréséhez szükséges
szempontok vizsgálata. A kármentesítés értékelését alátámasztó legfontosabb eredmények a
területről készített élőhelytérkép és a Torna-patak vízminőségének elemzéséhez vett 2015.
júniusi vízminták kiértékelése. A kármentesítés értékelésének módszere a tájsáv ökoszisztéma
szolgáltatásainak vizsgálata, ezek mennyiségének is minőségének összehasonlítása a
katasztrófát megelőző állapotéval. A vizsgálat alapján a kármentesítés az ökoszisztéma
szolgáltatások nagyobb arányában sikeresnek ítélhető.
Az elvégzett vizsgálatokról vizsgálati tervlapot készítettem, melyen az ökoszisztéma
szolgáltatásokkal kapcsolatos megállapítások mellett, ábrázoltam a vízfolyás medrének
(partbiztosításának, rézsűviszonyainak) jellemzőit, a tájhasználati konfliktusokat, táji,
természeti értékeit, a patak partjához kapcsolódó zöldfelületi elemeket és a
látványkapcsolatokat.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
82
Agrárdominanciájú és természetközeli élőhelyek arányában eltérő
mozaikos tájmintázat hatása kisemlős közösségek összetételére
Mánfai Kinga, II. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Horváth Győző, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
Elemzésünk a gyöngybagolyköpetek kisemlős adatain alapult, mely indirekt módszer
alapján azt vizsgáltuk, hogy a táj foltmintázatának eltérését mennyiben indikálja a kisemlősök
kvalitatív és kvantitatív adatainak változása. Ehhez a költőhelyeknek tekinthető települések
környezetében jellemző tájmintázat összetételének meghatározásával agrárdominanciájú és
természetközeli területekben gazdagabb élőhely mozaikokat hasonlítottunk össze. Az
elemzésekhez 15 Baranya megyei települést választottunk, melyek körül 2 km sugarú terület
tájmintázata és a 2006-2008 közötti bagolyköpetek elemzéséből származó kisemlős adatai
jelentették a mintavételi egységeket. A 15 településből 7-et tekintettünk vizes élőhelyekben,
és 7-et agrárterületekben domináns foltmozaiknak. A tájmintázat értékelését a CORINE Land
Cover felszínborítású térkép alapján 13 foltkategóriát vettünk figyelembe. A tájmintázat
értékeléséhez 15 tájindexetszámítottunk, amelyhez a Fragstats 4.2 programot használtuk. A
kisemlős-összetétel különbségét a relatív abundancia értékek alapján vizsgáltuk. A változók
közül a kisemlősök tömegességére a kistáblás szántók, erdők vizenyős területen és az
erdőültetvények arányának volt meghatározó jelentősége. Ez alátámasztotta a vizsgálatba
bevont települések csoportosítását, amit a tájindexek alapján a vizes jelleget meghatározó
változók statisztikai különbsége is igazolt. A vizsgálat megerősítette, hogy a mezőgazdasági
területekkel szemben a vizes élőhelyekben domináns foltmozaikokban az élőhely specialista
fajok nagyobb arányú megjelenése várható. A köpetekből nyert faunisztikai adatok, illetve a
kisemlősök tömegességét reprezentáló relatív abundancia tájléptékű értékelése bizonyította,
hogy a fajkompozíció és a közösségi szerkezet változatosságában a természetközeli élőhelyek,
valamint a mezőgazdasági mátrixban szigetszerűen megtalálható nyílt füves területek
meghatározó tájelemek. Ezek elősegítik a mezőgazdasági tájhasználatból eredő diverzitás
csökkenés kompenzációját.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
83
Tard község egyedi tájértékeinek felmérése
Novák Zsuzsanna, III. évf. Természetvédelmi mérnök BSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Konzulens:
Dr. Kozák Lajos, egyetemi adjunktus, DE MÉK, Természetvédelmi Állattani és
Vadgazdálkodási Tanszék
Az egyedi tájértékek olyan természeti képződmények, értékek vagy ember által
létrehozott elemek, amelyek fontos szerepet töltenek be a helyi társadalom életében,
tudományos, kultúrtörténeti vagy esztétikai szempontból értékesek. Már a ’70-es évek óta
folynak különböző felmérések a kultúrtörténeti és tájképi értékekkel kapcsolatban, viszont a
felvételezés mai kereteit a jelenleg hatályos természetvédelmi törvény határozza meg. Ez
kimondja, hogy a helyileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóságok kötelesek a működési
területükön az egyedi tájérték felmérést elvégezni.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkáját segítve Tard község egyedi tájértékeinek
felmérését végeztem el. A felmérés során az 1300 lelkes községben több mint 30 értéket
mértem fel, majd különböző szempontok alapján értékeltem azokat.
A kataszterbe vett és felmért egyedi tájértékek többségükben a kultúrtörténeti kategóriába
sorolhatóak és a település belterületén találhatóak. A településsel kapcsolatos kultúrtörténeti
értékek vizsgálatával végigkövethetjük a társadalom fejlődését, gazdálkodási módjának
modernizálódását valamint betekintést nyerhetünk a falu vallástörténetébe is. Tard település
külterületének nagy része hosszú idő óta mezőgazdasági művelésbe vont, míg a fennmaradó
területrészek természetvédelmi oltalom alatt állnak. A települési gazdálkodás történeti
múltjából adódóan a külterületi egyedi tájértékek mindegyike kultúrtörténeti érték kategóriába
sorolható, hiszen a mezőgazdálkodás teljesen átalakította a táj eredeti természeti értékeit, a
védelem alatt álló területeken pedig természeti és tájképi érték kategóriába sorolható egyedi
tájérték nem található.
A tájértékek olyan korok emlékét őrzik, amikor az ember a természettel viszonylagos
összhangban élt és gazdálkodott, ezért ezek megismerése lehet az első lépés egy
környezettudatosabb életmód kialakításához. Fontosnak tartom, hogy a helyi lakosság
megismerje ezen értékeit és védelmükben, valamint a hozzájuk fűződő hagyományok
ápolásában aktívan részt vegyen.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
84
Erdő-területváltozások Zala megyében a második katonai felméréstől
napjainkig
Simon Bertalan, II. évf. Geográfus MSc hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Majdánné dr. Mohos Mária, egyetemi docens, PTE TTK, Földrajzi Intézet,
Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék
Dr. Gyenizse Péter, egyetemi docens, PTE TTK, Földrajzi Intézet, Térképészeti és
Geoinformatikai Tanszék
Pályamunkám deduktív módon elemzi a Zala megyei erdőfoltok területi kiterjedését,
és annak okait. A tanulmány a mai kereteken kívül történelmi léptékben is gondolkodik, az
egyes egységek időbeli elhelyezkedését térinformatikai módszerekkel kívánja szemléltetni,
ezáltal lehetőségünk nyílik az erdőterület-változások lekövetésére. Az országos szint
vizsgálatán kívül bővebben kitér a zalai viszonyokra és a megyére jellemző kistájak egy-egy
meghatározó településének tanulmányozására. A munkában szerepet kapnak a településekről
készült ortofotók és Landsat műholdfelvételek, amelyek közül utóbbiak akár az erdőterületek
minőségi elemzéséhez, így megfelelő scenáriókhoz is nyújthatnak alapot. A változások
feltérképezésénél a domborzati és lejtőkitettségi viszonyokon túl kiemelt figyelmet fordítok
az időmetszetek éppen aktuális jogi viszonyaira, hiszen ezek gyakran kiemelt mértékben
determinálják egy-egy terület erdősültségét.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
85
Multispektrális űrfelvételek elemzése Tisza-tavi mintaterületen
Szabó Loránd, II. évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Szabó Szilárd, tanszékvezető egyetemi docens, DE TTK, Földtudományi Intézet,
Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék
Az űrfelvételek napjainkban nagyon fontos információkat hordoznak a felszínborítási
vizsgálatokhoz, vagy akár különböző változás vizsgálatokhoz. A tanulmányban négy
különböző műhold szenzorait használtuk fel, hogy összevessük a használhatóságukat egy
adott mintaterületen. A szenzorok a következők voltak: Landsat TM, ETM+, OLI és EO-1
ALI. A feldolgozás során nem ellenőrzött osztályba sorolás mellett szegmentáción alapuló
ellenőrzött osztályba sorolást is végeztünk a legnagyobb valószínűség módszerével. Az utóbbi
módszerrel készült tematikus térképeket pontosságvizsgálatnak vetettük alá, hogy megtudjuk,
milyen a térképeink tematikus pontossága, és melyik szenzor szolgáltatta a legmegbízhatóbb
adatokat. A vizsgálatok alapján a Landsat 8 felvételei bizonyultak a legmegbízhatóbbnak, de
az EO-1 is használható adatokat szolgáltatott.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
86
A Serházzugi Holt-Tisza tájvizsgálata és értékelése
Szabó Zsófia Zulejka IV. évf. Tájrendező és kertépítő mérnöki BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Mészáros Szilvia, PhD hallgató, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék
Kutatásom célja a Serházzugi Holt-Tisza tájvédelmi szempontú tájvizsgálata és
értékelése, a természeti adottságok és értékek feltárása, a meglévő tájhasználati konfliktusok
feltárása, a holtág tájképi megjelenésének vizsgálata és értékelése, valamint környezeti
állapotának vizsgálata.
A téma aktualitását adja, hogy 2009-ben megvalósult a holtág elsősorban
mederkotrásra irányuló rehabilitációja, hozzá tartozik egy ’ex lege’ védelem alatt álló
lápterület, valamint az egész holtágat előzőleg helyi védelemre javasolták. Ezen kívül
elmondható, hogy népszerű rekreációs helyszín a lakosság körében. A mintaterület
elhelyezkedését tekintve is vethet fel szakmai kérdéseket, mivel a belterülettel közvetlenül
határos.
Szakirodalmi kutatással, a tervelőzmények, magasabb szintű tervek áttekintésével, a
természeti adottságok vizsgálatával, valamint terepi bejárásokkal nem csak a holtág
környezeti állapotát vizsgálom, hanem tájképi megjelenését, természeti adottságait is. Először
a holtágak típusait, kialakulásukat, ökológiai szerepüket tekintem át, majd a vizsgálatot
leszűkítem specifikusan a mintaterületemre. Vizsgálom a holtág tájtörténeti vonatkozásait,
kialakulásának körülményeit, elhelyezkedését, valamint természeti adottságait.
A kutatás eredménye, a parti sáv, és a holtágra közvetlen hatást gyakorló
tájhasználatok vizsgálata. Összegyűjtöm a felmerülő tájhasználati konfliktusokat, majd
értékelem őket jellegük, időtartamuk, visszafordíthatóságuk szerint.
Vizsgálatomat két léptékben végzem. A teljes mintaterületre kiterjedő tájvizsgálat, a
holtágat és az azt körülölelő tájsávot (150 m) foglalja magába, egy 1:10000-es méretarányban
készült tervlapon kerül bemutatásra. Míg a parttípus vizsgálatot egy általam kijelölt 20
méteres tájsávon belül elhelyezkedő homogén szakaszok kijelölésével és tipizálásával
végzem, a kapott parttípus kategóriákon belül egy-egy jellemző 20 m X 20 m-es
mintakvadrátra kitöltött adatlapon összegezve a táji jellemzőket.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
87
Rehabilitált kommunális hulladéklerakók tájbaillesztésének vizsgálata
Turi Emese, IV évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Dr. Boromisza Zsombor, egyetemi adjunktus, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs
Tanszék
Dolgozatom témájául azért választottam a kommunális hulladéklerakók
tájbaillesztését, mert - tájrendező szakos hallgatóként - felkeltette a figyelmemet egy ilyen
hétköznapi, ugyanakkor nem egyszerű probléma kérdésköre. A témát kifejezetten aktuálisnak
tartom, mert tájépítészeti szempontból több aspektusban is fontos és az elhelyezéséből,
lerakásból adódó rombolt, sok esetben szennyezett felszín problémájára megoldást kell
találni.
A témát két mintaterület példáján vizsgáltam, melyek a Nyíregyházi Regionális
Hulladékkezelő Üzem és a rakamazi települési hulladéklerakó voltak. Ezek kiválasztásakor a
célom az volt, hogy két egymással jól összehasonlítható és már rehabilitált létesítményt
hasonlítsak össze, elemezzek. A vizsgálat során a rehabilitációs tervek és a helyszíni
bejárások tapasztalatait dolgoztam fel és készítettem vizsgálati tervlapot, élőhelytérképet és a
jellemző nézőpontokból fényképeket is.
Ezt követően az általam kidolgozott értékelési módszer segítségével a tájbaillesztés
sikerességét értékeltem funkcionális, esztétikai és ökológiai szempontok szerint. Ennek során
megállapítottam, hogy az egyes rehabilitált hulladéklerakók önmagukban mennyire kaptak
tájba illő formát és ezt az eredményt mennyire tudják tovább fokozni a környező természeti
elemek. A fotókat értékeltem aszerint, hogy az adott nézőpont milyen messze helyezkedik el a
lerakótól, onnan mennyire válik láthatóvá, valamint vizsgáltam a nézőpont környezetét is. A
későbbiekben kialakítható takarás lehetőségét és az ettől várható hatás mértékét is értékeltem.
Ezen kívül a telepített növényzet és a kialakított forma vonalainak természetességét, jelenlegi
állapotát is figyelembe vettem a dolgozat megírásakor.
Összegezve mindkét hulladéklerakó rehabilitációja jónak mondható, de a funkcionális
értelemben vett tájbaillesztés még számos fejlesztési lehetőséget rejt magában, hiszen jelenleg
egy más funkciókkal nem rendelkező zöldfelület jött létre.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
88
A Rába folyó két vas megyei szakaszának összehasonlító elemzése,
tájvédelmi szempontú értékelése
Varga Dalma, IV évf. Tájépítész mérnök BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Módosné Bugyi Ildikó, tanszéki mérnök, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs
Tanszék
Napjainkban egyre égetőbb feladat nem csupán helyi szinten, hanem globális
mértékben is az ember vagy esetleg a természeti folyamatok által kialakított problémák
megfelelő mértékű kezelése, a tájban létrejött „sebek” helyreállítása.
A Rába folyó hazánk egyetlen vadvize, ami bár a vizsgálati területeimen már
szabályozott, de még mindig több szakaszon természetközeli állapotú. Igaz, nincs akkora
mesterséges beavatkozás a folyó „életébe”, mint egy nagyobb vízfolyás, például a Duna
esetében, de jelentős konfliktusok itt is vannak. Éppen ezért kutatásom célja, hogy
mélyrehatóan foglalkozzak az egyes szakaszok hasznosítási módjaival, mint például a
turizmus hatásaival, az erőművekkel, duzzasztóművekkel és a folyóra települt ipari
létesítmények esetleges szennyezésével. Mindezek mellett pedig az élővilág megismerése is
célom, hiszen e vízfolyás saját ökológiai rendszert, különleges és értékes környezetet alakított
ki maga körül, melynek megőrzése a jelen kor emberének feladata.
Az ember megjelenése óta folyamatos átalakítások, behatások érik a folyót. A
vízfolyás ökológiai rendszerének azonban a megváltozott körülményekhez igazodva is
működni kell, de nem tekinthetünk el e rendszer működésének milyenségétől. Ezért fontos,
hogy megismerjük a jelenlegi élőhelyeket, tájhasználatokat, a folyó életében a korábbiakhoz
képest bekövetkező jelentősebb hidrológiai változásokat, a tájhasználati konfliktusokat,
valamint a természetességi mutatókat.
Az önálló tájértékelés célja a két vizsgálati szakasz közti azonosságok és különbségek
feltárása. Ezen szakaszok közötti eltérésből fakad a konfliktusok különböző mértéke, az
élőhelyek más-más típusú degradációja, valamint a tájpotenciál lehetőségeinek eltérő mértékű
kihasználása. Konklúzióként megállapítható, hogy a vizsgálat eredményei alapján élőhely-
rehabilitációt és fejlesztést lehet véghez vinni a folyó környezetében, hiszen mind megoldásra
váró probléma és konfliktus, mind pedig kihasználatlan lehetőség bőven rejlik a területeken.
XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció
89
Tanyai örökségünk
Tanyahelyek felmérése Békés megyei mintaterületeken
Varga Liza, IV. évf. Tájrendező és kertépítő mérnöki BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Dr. Kabai Róbert, egyetemi docens, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék
Kutatásom témája az alföldi tanyavilág változásának és jelenlegi állapotának
mintaterületen történő vizsgálata. A tanyák szerepe települési, táji és társadalmi szempontból
egyaránt meghatározó, megítélésük azonban változatos. A társadalom többsége úgy gondolja,
a tanyák táji és társadalmi problémák forrásai, ők a mihamarabbi felszámolásukat tartják
célravezetőnek. Ezzel szemben azonban sokan, köztük én is, a tanyákat értéknek tekintik,
amelyek gazdasági és társadalmi lehetőségeket rejtenek magukban.
A téma jelentőségét jelzi továbbá az is, hogy az elmúlt évszázadokban a tanyák száma
lecsökkent. A fennmaradt tanyák állapota változatos, a tapasztalt különbségek oka azonban
ismeretlen; befolyásolhatták gazdasági, társadalmi, településrendezési, tájalakítási és
tájhasznosítási folyamatok, illetve az egyes tanyákat érintő egyedi tényezők is. Az
állapotváltozást előidéző folyamatok, hatások feltárása alapot nyújt a további hanyatlás
megakadályozásához és az optimális fejlesztési lehetőségek meghatározásához.
A kutatásnak két alapvető, valójában összefüggő célja van. A tanyák kultúrtörténeti
szerepének alátámasztása által az egykori tanyasi életformából adódó hagyományok iránti
tisztelet kifejezése, illetve a társadalom figyelmének felhívása a tanyákban rejlő
lehetőségekre.
A téma feldolgozásának menete egy szálon fut, az alföldi tanyavilágra vonatkozó
ismeretek összegyűjtésétől halad a Békés megyei mintaterületek tanyavilágának megismerése
irányába. A kutatás meghatározó lépései közé tartozik a tanyák történetével foglalkozó
szakirodalmak feldolgozása által átfogó történeti kép megalkotása. Mintaterületek kijelölése,
majd ezek természeti, táji adottságainak, tájtörténetének, tanyavilágának feltárását követően
az egyes mintaterületek jelenlegi tanyahelyeinek felmérése. Az összegyűjtött információk
megalapozzák a tanyavilág változását előidéző hatások feltárását, illetve a tanyák kulturális
örökségünk részeként történő megőrzését.
XV. OFKD SZEGED 2016
VIII. TERMÉSZETVÉDELEM ÉS BIODIVERZITÁS - BOTANIKA SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Margóczi Katalin
1. Aszalós Júlia Margit: Extremofil baktériumközösségek diverzitása az Ojos del Salado
vulkán (Száraz Andok) magashegyi tavainak üledékében
2. Fekete Réka: Útszegélyek orchideaflórája
3. Filep Zoltán: A Síkfőkúti kutatóerdő szén tartalmi viszonyainak változása a
klímaváltozás tükrében
4. Hollós Roland: Mesterséges lékek kis léptékű vegetációdinamikájának vizsgálata
SDR-szimplex módszer alkalmazásával
5. Juhász Erika Mária: Az Ásotthalmi Láprétek parlagjainak szukcessziója
6. Kiss Hanga Johanna: Ploidszintek vizsgálata a Janka – tarsóka (Thlaspi jankae Kern)
szlovákiai és magyar populációiban
7. Kitka Dorottya: Egyes özönnövények megjelenését és terjedését befolyásoló földrajzi
tényezők geoinformatikai módszerekkel történő vizsgálata a Dél-alföldi régió példáján
8. Korponai Kristóf: Különböző karakterű kiskunsági szikes tavak
baktériumközösségeinek összehasonlítása
9. Laczkó Levente: A bennszülött medvefülkankalin (Primula auricula agg.)
elkülönülésének vizsgálata filogeográfiai módszerekkel
10. Lázár Diána: A Nitzschia aurariae (Bacillariophyceae) ökofiziológiai vizsgálata
11. Nagy Dóra és Lévai Kata: A fásszárú újulat fajainak pigmentválaszai dél-dunántúli
bükkös erdő kísérleti lékjében
12. Radócz Szilvia: Telepített gyepek fajgazdagságának növelése kolonizációs ablakok
segítségével Egyek-Pusztakócson
13. Süveges Kristóf: Törökországi temetők orchideáinak termésképzési sikere
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
91
Extremofil baktériumközösségek diverzitása az Ojos del Salado vulkán
(Száraz-Andok) magashegyi tavainak üledékében
Aszalós Júlia Margit, I évf. Biológia Doktori Iskola hallgatója
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Borsodi Andrea, egyetemi docens, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék
Az Atacama sivatag száraz környezete a Száraz-Andok területén felnyúlik a
magashegyi régióba, létrehozva a Puna de Atacama fennsík hegyi sivatagát, ahol a világ
legmagasabb vulkánja, az Ojos del Salado (6893 m) magasodik. A hegyi sivatagot
szélsőségesen száraz klíma, extrém mértékű napi hőingás, nagy intenzitású szoláris UV
sugárzás és 4500 m fölött örökfagy jellemzi. Az örökfagyott üledék felső deciméterei nyáron
felengednek, az ebből származó olvadékvíz a lefolyástalan területeken felgyűlik, és a világ
legmagasabban (3770 és 6500 m között) fekvő sekély tavait hozza létre.
A magashegyi tavak olyan tápanyagban szegény oligotróf élőhelyek, ahol szélsőséges
környezeti tényezőkhöz alkalmazkodni képes extremofil mikroorganizmusok jelenléte
valószínűsíthető.
Munkám során az Ojos del Salado magashegyi tavainak üledékében előforduló
baktériumközösségeket vizsgáltam. A különböző tengerszint feletti magasságokban fekvő öt
tó üledékéből 2014 februárjában a Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíció keretében
történt mintavétel. A baktériumközösségek diverzitását a 16S rRNS gén vizsgálatán alapuló
tenyésztéstől független molekuláris módszerrel tártam fel. Az összesen 11 környezeti minta
baktériumközösségeinek szerkezetét egy molekuláris ujjlenyomat módszerrel (DGGE)
hasonlítottam össze. A DGGE eredményei alapján kiválasztott hat minta bakteriális
diverzitásának részletes vizsgálatát molekuláris klóntárak létrehozásával végeztem el.
A klóntárak elemzésével összesen 17 filogenetikai törzs képviselőit mutattam ki,
melyek jelenléte és eloszlása a vizsgált üledékmintákban a tengerszint feletti magasságnak és
vízhőmérsékletnek megfelelően nagymértékben különbözött. A molekuláris klónok a
legnagyobb mértékű egyezést hasonló környezetekből származó extremofil (pszichrofil,
acidofil, halofil) baktériumok szekvenciáival mutatták, melyek között mindkét molekuláris
biológiai módszerrel kimutattam szervetlen anyagok (vas, kén) oxidálására képes litotróf
anyagcseréjű baktériumfajokkal rokon szekvenciákat.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
92
Útszegélyek orchideaflórája
Fekete Réka, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezetők:
Dr. Molnár V. Attila, egyetemi docens, DE TTK, Növénytani Tanszék
Dr. Tökölyi Jácint, egyetemi adjunktus, DE TTK, Evolúciós Állattani Tanszék
Napjainkban a megváltozó tájhasználat miatt folyamatosan csökken az extenzíven
használt természetközeli élőhelyek területe. Az ilyen folyamatokra érzékeny növényfajok
megőrzése szempontjából egyre jelentősebb szerepet töltenek be a kisebb, antropogén eredetű
élőhelyek, mint az útszegélyek és útbevágások. Mivel ezek kialakításakor szabad felszínek
keletkeznek, jó lehetőséget nyújtanak a pionír fajok, így az orchideák megtelepedéséhez.
Célunk volt, hogy felmérjük, az utak mentén mely kosborfajok fordulnak elő, és milyen
termőhelyi tényezők hatnak előfordulásaikra. Magyarországon, Olaszországban valamint a
Balkán öt országában (Szerbia, Koszovó, Albánia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina)
végeztük vizsgálatainkat. Feljegyeztük a lelőhelyek geokoordinátáit, a tengerszint feletti
magasságot, valamint az egyedek magasságát, virágszámát, illetve az útszegélytől való
távolságot, a lejtőszöget, a kitettséget és a fás szárú borítást. Egy faj (Himantoglossum
adriaticum) esetében rendelkeztünk termésképzési adatokkal is. Összesen 33 faj 1212 egyedét
azonosítottuk az útszegélyeken. A fajok között szignifikáns eltéréseket tapasztaltunk a
tengerszint feletti magasságon való előfordulásukat, a lejtőszöget, a kitettséget, a fás szárú
borítást és az úttól való távolságaikat illetően. Fontos és gyakorlati jelentőséggel rendelkező
tanulsága a vizsgálatnak, hogy a legtöbb faj legtöbb egyede északias kitettségű
útbevágásokban fordult elő. A H. adriaticum esetében az egyedek termésképzési sikerére az
úttól való távolság és a hajtásmagasság esetében szignifikáns pozitív korrelációt, míg a
fásszárú borítást illetően szignifikáns negatív korrelációt tapasztaltunk. Vizsgálataink alapján
az útszegélyek változatos termőhelyi körülményeket teremtenek, így különböző környezeti
igényű orchideafajok számára nyújtanak megfelelő élőhelyet. Egyes veszélyeztetett
orchideafajok jelentős és életképes populációi élnek útszegélyeken.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
93
A Síkfőkúti kutatóerdő szén tartalmi viszonyainak változása a
klímaváltozás tükrében.
Filep Zoltán, III. évf. Környezettan BSc szakos hallgató
Nyíregyházi Egyetem, Környezettudományi Intézet
Témavezető:
Dr. Fekete István, főiskolai adjunktus, NYE, Környezettudományi Intézet
Bolygónk meghatározó környezeti problémája a globális felmelegedés, amelyszámos
egyéb – főként negatív – változást idéz elő bolygónkon. Ennek legfőbb okozói az emberi
civilizációkhoz kötődő tevékenységek. A globális felmelegedés jelentős hatást gyakorol a
földi ökoszisztémákra, átalakítja a természetes vegetációt, annak összetételét, de befolyásolja
a talajok összetételét és a talajban végbemenő folyamatokat is.
A klímaváltozás természetes vegetációra gyakorolt hatásait, úgymint az erdőösszetétel
átalakulását, az avarprodukció változását, a talajban lejátszódó folyamatokra gyakorolt
hatását, a szénmegkötő képességet is vizsgálják az erre a célra létrehozott Síkfőkúti
kutatóerdőben. Dolgozatom témája az avarprodukció vizsgálata, a 70-es évek mérési adatai,
és a 2003 óta tartó mérési adatok összehasonlításával. Azt vizsgálom, hogy hogyan alakult át
az erdő összetétele, illetve biomasszájának mennyiségi és minőségi paraméterei az elmúlt 40
év távlatában. Dolgozatomban foglalkozom a 70-es évek végétől jelentkező tölgypusztulás
környezeti okaival, valamint ennek a talajokra és a biomassza szén tartalmára gyakorolt
hatásaival. Ennek keretében összehasonlítom a vizsgált erdőterület szén megtartó
képességének alakulását 4 évtizedes időtávon, a talajok különböző rétegeinek, az élő és a holt
növényzet biomasszájának vizsgálatával.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
94
Mesterséges lékek kis léptékű vegetációdinamikájának vizsgálata SDR-
szimplex módszer alkalmazásával
Hollós Roland, I évf. Környezettan tanári MA szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Ortmann-né Dr. Ajkai Adrienne, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai
és Hidrobiológiai Tanszék
A természetközeli erdők területének folyamatos csökkenésével egyre sürgetőbbé válik
a gazdasági erdők folyamatos erdőborítás melletti felújítása, amit gyakorlatban rendszerint
lékes felújítással oldanak meg. A lékekben és a lékek körül végbemenő erdődinamikai
folyamatok vizsgálata ezért aktuális kutatási kérdés. Kutatásom során a 2010-es évek elejétől
fejlesztett SDR szimplex módszer alkalmazhatóságát vizsgáltam, ehhez R környezetben írtam
szkripteket. Vizsgálatainkat a Bükkhát Erdőrezervátum védőzónájában létrehozott lékekben
végeztük 6 fiatal és 2 idősebb lékben. A lék középpontjára illeszkedő, É-D és K-NY irányú, a
környező erdőbe 50 m hosszan benyúló transzektek mentén 0,5 m2-es mintakörökben
felvételeztük az aljnövényzeti fajok mennyiségi viszonyait. A terepi adatokat R környezetben
(2.18-as verzió) dolgoztam fel, majd a szimplexek összehasonlítását 105 szimulációra
alapozva végeztem el.
A módszert alkalmazva sikerült kimutatnom, hogy a lékbelsők egymásba ágyazottsága
szignifikánsan magasabb, β-diverzitása pedig szignifikánsan alacsonyabb a szegélyénél. Az
előbbi a lékspecifikus fajokra jellemző véletlenszerű kolonizációnak lehet a következménye,
az utóbbi pedig azt jelzi, hogy a lékbelsők finom léptékű szerkezeti változatossága jóval
alacsonyabb, ami egyértelműen degradációt jelez. Az idős lékbelsők β-diverzitása jóval
alacsonyabb volt, egymásba ágyazottsága viszont magasabb a fiatalokénál. Az egymásba
ágyazottság növekedése arra utal, hogy a véletlenszerű kolonizáció szerepe idővel csökken,
míg a kompetícióé növekszik a záródás hatására. Azok a fajok, amelyek forrásfelhasználási
hatásfoka lényegesen nagyobb, fokozatosan kiszorítják a többi lékspecifikus fajt, a
fajkombinációk jóval homogénebbé válnak, a β-diverzitás csökken. Eredményeim alapján a
módszer alkalmas mesterséges lékek ökológiai, fajszerkezeti változásainak hatékony, pontos
és gyors monitorozására.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
95
Az Ásotthalmi Láprétek parlagjainak szukcessziója
Juhász Erika Mária, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Bozsóné Dr. Margóczi Katalin, egyetemi docens, SZTE TTIK, Ökológiai Tanszék
A természetközeli gyepek területe az intenzív művelés előtérbe kerülésével, és a
kaszálás, valamint a legeltetés háttérbe szorulásával csökkenést mutat. A megmaradt gyepek
védelmén kívül fontos feladat a felhagyott mezőgazdasági területek helyreállítása. Ennek
legegyszerűbb módja a spontán regeneráció elősegítése.
Vizsgálatomat az Ásotthalmi Láprét Természetvédelmi Területen végeztem. 2014
nyarán Bozsóné Dr. Margóczi Katalin és munkatársai által 2008-ban, illetve 2009-ben
parlagokon és referenciagyepeken készített cönológiai felvételeket ismételtem meg.
Összehasonlító elemzésem célja az volt, hogy megállapítsam, milyen változások zajlottak a
parlagok növényzetének szerkezetében, fajösszetételében, diverzitásában.
Az előforduló növényfajokat Borhidi (1993) rendszere alapján természetességre utaló
(TERM), zavarástűrő (TZ) és gyom (GY,A) csoportokba soroltam. Főkoordináta-analízissel
vizsgáltam a mintavételi egységek korábbi és 2014-es állapota közötti hasonlóságot (Bray-
Curtis-index, Jaccard-index). A sokszínűség mérésére a Shannon- és a Simpson-diverzitást
használtam, a szignifikancia-analízishez pedig a Kruskal-Wallis-tesztet.
Bár a parlagok és a referenciagyepek fajszáma nem különbözött szignifikánsan, a
parlagokon mindkét évben több volt a Gy,A faj, és kevesebb a TERM faj. A főkoordináta-
analízis alapján elmondható, hogy a régebben (nagyjából a rendszerváltás idején) felhagyott
területeken a regeneráció folyamatában legfeljebb csekély előrelépés történt. Egy esetben a
ruderális kompetitor Elymus repens borításának jelentős növekedését tapasztaltam. A fiatal (9
és 11 éves) parlagok közelebb kerültek a természetes állapothoz, a domináns fajok figyelmen
kívül hagyásával azonban kiderül, hogy az elsőre látványosnak tűnő változás csak e néhány
taxonnak köszönhető, a referenciagyepek számos értékes faja még hiányzik.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
96
Ploidszintek vizsgálata a Janka – tarsóka (Thlaspi jankae Kern) szlovákiai
és magyar populációiban
Kiss Hanga Johanna, I. évf. Természetvédelmi mérnöki MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Témavezetők:
Dr. Lisztes-Szabó Zsuzsa, egyetemi adjunktus, DE MÉK, Növénytudományi Intézet,
Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék
Dr. Sramkó Gábor, posztdoktori kutató, DE TTK, Biológiai és Ökológiai Intézet, Növénytani
Tanszék
A hazai természetvédelem egyik kiemelt jelentőségű, pannon elterjedésű növényfaja a
Janka-tarsóka (Thlaspi jankae Kern). Ez a védett faj számos nemzetközi veszélyeztetettségi
listán szerepel (Berni Egyezmény, IUCN Vörös Listája). Az Élőhelyvédelmi Irányelv II.
függelékére való felkerülése után különleges természet megőrzési területeket jelöltek ki
Szlovákiában és Magyarországon a növényfaj állományainak megőrzése érdekében.
Elsősorban Festucion valesiacae fajnak tekinthető, mely délies kitettségű sztyeppréteken,
löszgyepekben és sziklagyepekben él.
Kerner Antal a Nyitra környéki Zobor hegyről (locus classicus)írta le a fajt. Cseh
szerzők citológiai tanulmányai megállapították, hogy Szlovákia területén a tetraploid,
hazánkban pedig a diploid alak él. A hazai populációkat a ploidszintbeli különbségre alapozva
Th. hungaricum-ként különítették el. Mivel ezen taxonómiai felfogás szerint a szűken
értelmezett, Natura 2000-es jelölő Th. jankae nem él Magyarországon, szükségszerűvé vált a
szlovákiai és hazai állományok populációs szintű ploidszint vizsgálata és tisztázása.
A ploidszinteket áramlási citometriai és citológiai módszerekkel vizsgáltuk2
szlovákiai és 13 hazai populációban. Az áramlási citometriai vizsgálatokhoz sejtmag
szuszpenziót készítettünk tőlevél, szárlevél, és szár részekből, propidium-jodidos festéssel. A
kromoszómaszámlálást csíranövények gyökércsúcsi osztódó szövetének metafázisos
sejtjeiben végeztük Feulgen festéssel. A vizsgált szlovákiai, és két hazai populációban
(Mátrafüred és Komjáti) kizárólag tetraploid növényeket találtunk. A hazai populációk zöme
mixoploid egyedekből áll, melyek szövetei nagyobb részben diploidok, kisebb részben
tetraploidok. Az áramlási citometriai ploidszint becsléseket kromoszómaképekkel is
alátámasztottuk.
Eredményeink alapján a Th. jankae aggregáció populációinak citológiai eltérései nem
feltétlenül indokolják a fajszintű elkülönítést, ezért a Th. hungaricum-ot a Th. jankae
szinonimájának tekinthetjük.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
97
Egyes özönnövények megjelenését és terjedését befolyásoló földrajzi
tényezők geoinformatikai módszerekkel történő vizsgálata a Dél-alföldi
régió példáján
Kitka Dorottya, II. évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Dr. habil. Szilassi Péter, egyetemi docens, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és
Geoinformatikai Tanszék
A kutatás célja a dinamikusan terjedő invazív fajok közül a selyemkóró
(Asclepiassyriaca) és a keskenylevelű ezüstfa (Ealeagnusangustifolia) jelenlétét, a terjedését
befolyásoló földrajzi tényezők vizsgálata. Vizsgáltam e fajok terjedésének talajtani
jellemzőkkel, vízhálózattal, felszínborítással, felszínborítás változással való kapcsolatát, majd
eredményeim alapján elkészítettem e két faj által veszélyeztetett területek térképét a Dél-
alföldi régión belül
A Dél-alföldi régió területén belül az elsősorban agrár területhasználatot bemutató
LUCAS adatbázist alkalmaztam. A felmérés során 2006-ban 2009-ben és 2012-ben évente kb.
1200 pontban, négy égtáj felé földi fényképfelvételek készültek. E fényképfelvételek alapján
azonosítottam, hogy mely pontokban vannak jelen ezek az invazív fajok. Miután leválogattam
az ezüstfával és a selyemkóróval fertőzött LUCAS pontokat, az ArcGISés QGIS
térinformatikai szoftverek segítségével vizsgáltam e fajok előfordulásának
talajtulajdonságokkal (AGROTOPO), víz- és csatornahálózattól mért távolsággal, jelenlegi, és
az 1980-as évek területhasználatával, és területhasználat változásokkal való kapcsolatát.
Eredményeim alapján elmondható, hogy az ezüstfa a természetes gyepeken, réteken,
legelőkön, és állóvizek környékén van jelen a leginkább. A faj terjedésében a szikes talajok
mellett a vízhálózat közelsége is szerepet játszik. Kiemelten veszélyeztetett területek közé
tartozik a Kiskunsági löszös hát, a Dorozsma-Majsai homokhát, a Kiskunsági homokhát, és
Solti-sík DK-i pereme. A selyemkóró elterjedése specifikusabb, mivel ez a főként a
homoktalajokra jellemző faj szinte kizárólag a Duna-Tisza közi síkvidéken jelenik meg.
Jelentős arányban van jelen a felhagyott a szőlőkben, gyümölcsösökben, az alföldi ültetett
erdők, valamint a természetes gyepek, rétek és legelők területén. Az általam a Dél-Alföldi
régióra kidolgozott inváziós veszélyeztetettség térképek készítésének módszertana
adaptálható lesz más területek hasonló célú vizsgálatához is.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
98
Különböző karakterű kiskunsági szikes tavak baktériumközösségeinek
összehasonlítása
Korponai Kristóf, I évf. Biológia Doktori Iskola hallgatója
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Felföldi Tamás, adjunktus, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék
Szabó Attila, doktorandusz, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék
A szikes tavak a Kárpát-medence jellegzetes felszíni formái, különleges és értékes
élőhelyei. Közülük a legjobb állapotban a kiskunsági szikes tavak maradtak fent.
Különlegességük elsősorban alkalikus vizükben, ionösszetételükben, fotikus viszonyaikban,
időnkénti kiszáradásukban rejlik. Emiatt jelen dolgozatban egy zavaros (Zab-szék) és egy
színes vizű (Sós-ér) szikes tavat baktérium-közösségeik alapján, újgenerációs szekvenálással
hasonlítottam össze. A havonkénti mintavételek majdnem két évig tartottak, a 2012
novemberétől 2014 júliusáig. Ugyanezt a DNS-alapú, nagyfelbontású molekuláris módszert
alkalmaztam egy harmadik víztestben, 2014 áprilisában megfigyelt bíborbaktérium-
tömegprodukció vizsgálatához is, amelyet ezzel párhuzamosan a klasszikus mikrobiológia
elsődleges módszerével, tenyésztéses technikával is vizsgáltam. A mintánként több ezer 16S
rDNS szekvenciát referencia-adatbázishoz rendeltem hozzá a baktériumtaxonok
azonosításának érdekében.
Háromféle táptalaj felhasználásával anaerob inkubációval 12, míg aerob módon 51
törzset sikerült kitenyésztenem, amelyek 17 nemzetségbe tartoznak, ezek közül a közösségben
nagyobb arányban előfordulók az Aquiflexum, a Rhodobaca, a Loktanella, a Porphyrobacter,
és az Ectothiorhodospira. A bakteriális közösség közel 60%-át két nemzetség (az
Ectothiorhodospira és a Rhodobaca) tagjai alkották.
A Sós-érből többnyire alacsonyabb fajszámot mutattunk ki, mint a Zab-székből,
viszont itt jellemzően néhány genus kerül időszakosan domináns helyzetbe, míg a Zab-
székben a nemzetségek arányai lényegesen kiegyenlítettebbek. A Zab-székre egyedileg
elsősorban a Nitriliruptor, a Balneola, az Aquiflexum, a Belliella, a Methylophilus és az
Ulvibacter nemzetségek jellemzőek, míg a Sós-érre a Flavobacterium, az Algoriphagus és a
Hydrogenophaga. Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a két tó alapvetően
elkülönül egymástól, valamint a bíborbaktérium tömegprodukció bakteriális közösségétől is,
ennek okai alapvetően a tavak eltérő fizikokémiai jellemzőiben gyökereznek.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
99
A bennszülött medvefülkankalin (Primula auricula agg.) elkülönülésének
vizsgálata filogeográfiai módszerekkel
Laczkó Levente, II. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Sramkó Gábor, posztdoktor, DE TTK, Növénytani Tanszék
A Primula auricula agg. alpi elterjedési központú, hazánkban fokozottan védett taxon,
mely élőhelyei Natura 2000 védelem alatt állnak. Korábbi vizsgálatok alapján két testvérfaj
tartozik ide: az Alpok déli részén élő P. auricula s.str. és az északi részen található P. lutea.
Célunk a Kárpát-medencei populációk eredetének feltárása, ezáltal taxonómiai
hovatartozásának tisztázása molekuláris filogeográfiai módszerek használatával. Első
lépésként legvariábilisabbként a trnH-psbA, rpl32-trnL, trnG-trnS, trnL-trnF és a petA-psbJ
plasztidiális IGS szakaszokat azonosítottuk. Mintáink, melyek említett szekvenciáit
előállítottuk, lefedik a fajcsoport Kárpát-medencei előfordulási helyeit: Dunántúli-
középhegység, Északnyugati-Kárpátok, Magas-Tátra, Domogléd. Emellett a környező
hegyvidékről is bevontunk mintákat: Keleti-, és Déli-Alpok, Kalnik-hegység. Külcsoportként
egy P. palinuri minta szintén általunk előállított szekvenciáit használtuk fel. A fenti régiók
szekvenciáit kombináltuk, így a tíz populáció egy-egy egyedét 3358 bázispár alapján tudtuk
összehasonlítani. Maximális parszimónia módszerrel két leszármazási vonalat azonosítottunk,
mely megfelel a korábbi P. lutea és P. auricula s.str. vonalaknak.Az első csoportba a Keleti-
Alpokból, a Kalnik-hegységből és a Domoglédről származó minták tartoznak, a másodikba a
dunántúli-középhegységi és északnyugat-kárpáti, valamint a déli-alpi minták kerültek. A
korábbi szakirodalmi eredményekkel ellentétben, a Fátra és a Tátra több lelőhelyéről leírt P.
auricula subsp. hungarica és a tátrai P. lutea subsp. tatriaca populációk nem különülnek el
egymástól és a mi középhegységi populációinktól. Nómenklatúrailag a P. auricula subsp.
hungarica élvez prioritást, a dél-alpi populációtól való csekély elkülönülés miatt hazai és
északi-kárpáti állományok is így nevezendők. A hazánkban csak a Dunántúli-
középhegységben élő alak külön evolúciósan szignifikáns egységnek tekinthető, a hazai
természetvédelem számára kiemelt fontosságú kell legyen.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
100
A Nitzschia aurariae (Bacillariophyceae) ökofiziológiai vizsgálata
Lázár Diána, III évf. Környezettudományi MSc szakos hallgató
Pannon Egyetem, Mérnöki Kar
Témavezetők:
Lengyel Edina, tudományos segédmunkatárs, MTA-PE, Limnoökológiai Kutatócsoport
Dr. Stenger Kovács Csilla, egyetemi docens, PE MK, Limnológia Intézeti Tanszék
Az ipari forradalom óta az üvegházhatású gázok megnövekedett koncentrációja
számos változást idézett elő Földünk klímájában és ökológiai rendszereiben. A hidroszférára
gyakorolt hatások között említhetjük többek között a tavak csökkenő vízszintjét, a növekvő
vízhőmérsékletét és só koncentrációját vagy a megváltozott fényviszonyokat. A szélsőséges
környezeti paraméterekkel (pl. magas vezetőképesség, nagy napi hőingás) rendelkező hazai
kis szikes tavainkban ezek az abiotikus változók még extrémebb értékeket vettek fel és
vehetnek fel a jövőben is, mely többszörös stresszt jelent biótájukra nézve. A biótának ezekre
a változásokra adott pontos válaszreakciója ez idáig még nem ismert. A szikes tavak egyik
domináns kovaalga faja a Nitzschia aurariae, melynek fotoszintetikus aktivitását követtem
nyomon. Annak érdekében, hogy megismerjük a faj fiziológiai toleranciáját és optimumát az
ökofiziológiai kísérletet 6 szulfát, 5 klorid,8 hőmérséklet és 9 fény gradiens mentén végeztem
el. A szakirodalomban a Nitzschia aurariae sós vizeket kedvelő fajként szerepel, melyet
kísérletem is alátámasztott, ugyanis vezetőképesség optimuma 10424 µS cm-1. Korábbi
florisztikai vizsgálatokkal ellentétben azt kaptam, hogy a faj dominanciája csupán a
vezetőképesség mértékéhez köthető, azonban az ionösszetétel nem (p=0,382) befolyásolja. A
faj optimális szulfát- és kloridion koncentrációja 5336±332 és 4524±574 mg L-1. Több
Nitzschia fajhoz (pl. N. palea, N. frustulum) hasonlóan ez a faj is a melegebb vizeket kedveli
(Topt= 33,9±2,2 °C). A faj légzése pozitív szignifikáns kapcsolatban van a hőmérséklettel,
azonban az ionkoncentrációval nem korrelált. Fotoinhibíciót nem tapasztaltam, feltehetően a
kovaalgákban található nagymennyiségű másodlagos védő pigmenteknek köszönhetően. Az
eredmények alapján megállapítható, hogy a Nitzschia aurariae a tavak klímaváltozás hatására
bekövetkező növekvő vezetőképességét és hőmérsékletét képes elviselni, így kompetíciós
előnyre tehet szert más fajokkal szemben.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
101
A fásszárú újulat fajainak pigmentválaszai dél-dunántúli bükkös erdő
kísérleti lékjében
Nagy Dóra IV. évf. Biológia BSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Lévai Kata, IV. évf. Biológia BSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Salamonné Dr. Albert Éva, egyetemi docens, PTE TTK, Biológiai Intézet, Növénybiológiai
Tanszék
Az erdei lékek fénykörnyezete jelentősen különbözik a zárt erdőállományoktól, ez
alapvető hatással van az újulat fejlődésére. Kutatásunkban a korai lékdinamika fásszárú
fajainak pigment tartalmát vizsgáltuk. Célunk volt, hogy jellemezzük a fénykörnyezetek és a
fajok különbségeit, feltárjuk a növényi pigment-mintázatokat. Hipotéziseink: a lékés az
erdőközött van különbség a növények pigment tartalmában, mindkét fénykörnyezetben
jelentős eltérés lehet afajok között, és feltárhatók tipizálható tér-időbeli mintázatok.
Vizsgálatainkat északkeletifekvésű lékben végeztükhárom szezonban, a fásszárú újulat
négy faján: közönséges bükk, kocsánytalan tölgy, földi szeder, ezüst hárs. A mérésekhez
hasonló fenológiájú, kifejlett leveleket választottunk, relatív klorofill és flavonoid tartalmat
határoztuk meg. Az eredmények bemutatásához nem-paraméteres variancia analíziseket
alkalmaztunk.
A fénykörnyezetek között legnagyobb különbségek klorofill szempontjából nyáron,
flavonoidok szerint tavasszal jelentkeznek. A lékben a fajok klorofill tartalma tavasszal és
ősszel változó, nyáron kiegyenlített, a flavonoidok mennyisége szezonálisan jelentősen
csökken, ősszel már fajonként is szignifikánsan eltérő.Mindkét pigment mennyisége nyáron
mutatja a legnagyobb változatosságot taxonon belül, ősszel pedig a taxonok között. A lékben
a pigmentek mennyiségében a szezonális hatások dominálnak. Az erdei újulat fajaiban
szezonálisan kiegyenlített, magas és hasonló klorofill tartalom jellemző. A flavonoidok
mennyisége alacsony, ugyanakkor ezek nyáron és ősszel jól differenciálják a fajokat. A térbeli
klorofill-mintázatban a kocsánytalan tölgy és a földi szeder különbözik, flavonoidok szerint a
fajok hasonlóak. Szezonális klorofill mintázat alapján erdőben három típus különböztethető
meg, flavonoidok alapján a lékben a kocsánytalan tölgy, erdőben az európai bükk eltérő.
Eredményeink a forráshasznosítás elemeként hozzájárulhatnak a sikeres erdőgazdálkodás
szempontjaihoz.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
102
Telepített gyepek fajgazdagságának növelése kolonizációs ablakok
segítségével Egyek-Pusztakócson
Radócz Szilvia, I évf. Természetvédelmi mérnöki MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Témavezetők:
Dr. Deák Balázs, tudományos munkatárs, MTA-DE, Biodiverzitás Kutatócsoport
Dr. Valkó Orsolya, egyetemi adjunktus, DE MÉK Ökológia Tanszék
Konzulens:
Dr. Gyüre Péter, egyetemi adjunktus, DE MÉK, Természetvédelmi Állattani és
Vadgazdálkodási Tanszék
Természetvédelmi célú gyeprekonstrukciós vizsgálataimat a Hortobágyi Nemzeti
Parkban végeztem 2013-2015 között. A kutatási területeken, Egyek-Pusztakócson 2005-ben
egykori szántókon végeztek gyeptelepítést szikes- és löszgyepekre jellemző fűfajok magjait
tartalmazó magkeverékekkel. A vetett gyepek fajgazdagságának növelése érdekében 2013-
ban egy sokfajos magkeveréket vetettünk úgynevezett „kolonizációs ablakokba”.
Vizsgálataim során arra kerestem a választ, hogy milyen méretű kolonizációs ablakok a
legmegfelelőbbek a célfajok megtelepítéséhez, illetve, hogy a megtelepedés sikerét hogyan
befolyásolja a legeltetés illetve a legelés-kizárás. Nyolc gyepesített területen, területenként 4
darab (1m2, 4m2 és 16m2 legelt és 16m2 bekerített) kolonizációs ablakot létesítettünk.
Talajmunkákat követően2013 októberébena kolonizációs ablakokba elvetettük a szikes- és
löszgyepi célfajok magjait tartalmazó, 35 fajból álló sokfajos magkeveréket.
A vizsgálat során a vetett fajok mindegyikét sikerült megtalálnunk legalább egy
területen. 31 faj már 2014-ben megtelepedett, 7 faj borítása szignifikánsan nőtt 2015-re.
Kimutattuk, hogy a célfajok fajszáma és összborítása is a nagyobb méretű ablakokban volt a
legnagyobb. A legsikeresebben betelepülő faj a magyar szegfű (Dianthus pontederae)volt,
amelynek minden ablaktípusban növekedett a borítása. A gyomok borítása 2014-ben 26-31%,
2015-ben 16-23% volt, így intenzív gyomosodás nem veszélyezteti a gyepesített területeket.
Eredményeink alapján a legtöbb célfaj a legelt ablakokhoz kötődött.
Vizsgálatunkalapján a kolonizációs ablakok alkalmasak a gyepesített területek
fajgazdagságának növelésére. A talajelőkészítés alkalmas volt a vetett kompetítor füvek
dominanciájának megtörésére, ezáltal csökkentette a mikroélőhely-limitációt, a diverz
magkeverék vetése pedig hatékonyan csökkentette a propagulum-limitációt. Ahhoz, hogy a
célfajok a környező területekre is kiterjedjenek, elengedhetetlen a területek hosszú távú
megfelelő kezelése.
XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció
103
Törökországi temetők orchideáinak termésképzési sikere
Süveges Kristóf, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi- és Technológiai Kar
Témavezetők:
Dr. Molnár V. Attila, egyetemi docens, DE TTK, Növénytani Tanszék,
Dr. Tökölyi Jácint, egyetemi adjunktus, DE TTK, Evolúciós Állattani Tanszék
Az orchideafélék családja egy világszerte elterjedt, diverz növénycsalád, amelynek
eddig 170 faja és alfaja került előTörökországból. Az utóbbi évtizedekben amatőr és
professzionális botanikusok munkájának eredményeképpenfény derült arra, hogy a
törökországi orchideák rendszeresen telepednek meg temetőkben. Habár a jelenség jól ismert
botanikus körökben, az ezeken a másodlagos és antropogén élőhelyeken megjelenő növények
reproduktív biológiai vizsgálta még nem történt meg. Munkánk során két egymástól
fenológiailag, ökológiailag és morfológiailag is eltérő, temetőkben rendszeresen előforduló
orchideafajt választottunk ki termésképzési arány vizsgálatokra. Összesen 32 populációját
vizsgáltuk az őszi füzértekercsnek (Spiranthesspiralis), és 36 populációját a Robert-
sallangvirágnak (Himantoglossumrobertianum). Hogy értékelni tudjuk a kapott termésképzési
arányokat, összehasonlítást végeztünk a temetőkben észlelt és természetes populációkból
származó adatok között. Vizsgáltuk továbbá, hogy a növények két morfológiai jellege,
valamint a temetők valamilyen paramétere van- e hatással a szaporodási sikerükre.
Eredményeink azt mutatják, hogy a H. robertianum termésképzési sikere szignifikánsan
magasabb a (főként nyugat- európai) természetes állományok termésképzési sikerénél, aS.
spiralis esetében nem tapasztaltunk jelentőséggel bíró különbséget a temetők és a természetes
populációk között. A S. spiralis esetében mivel a török temetőkben mért termésképzési
értékek átlaga nem tér el szignifikánsan a faj természetes élőhelyein észlelt átlagos
termésképzési sikerétől, vélhetően nincs ökológiai csapdahatás a vizsgált temetőkben; a H.
robertianum esetében pedig a természetes populációk átlagnál szignifikánsan magasabb
temetőkben kapott termésképzési arányok kizárják a csapdahatás jelenlétét.
XV. OFKD SZEGED 2016
IX. AGRÁRKÖRNYEZET SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Hodúr Cecília
1. Baranyi Gábor István: Az intenzív húslúd előnevelés tartástechnológiai elemeinek
környezeti teljesítményt befolyáspló szerepe
2. Czékus Zalán: Abszcizinsav hiányának vizsgálata sóstressz alatt
3. Dankó Ádám: Leggyakoribb vadjaink kártétele szőlészeti kultúrában
4. Hendinger Virág: Kisemlősök mennyiségi viszonyainak változása Baranya megye
intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló térségében
5. Horváth Adrienn: A mezőgazdasági kártevő mezei pocok (Microtus arvalis)
demográfiai változásának prognosztizálása bagolyköpetek alapján
6. Horváth Dávid: A parlagfű potenciális ízeltlábú ellenségeinek táplálkozási vizsgálatai
7. Kepner Anett: Dirofilaria fajok szűrővizsgálata Baranya megyei szúnyogmintákban és
a dirofilariosis hazai kockázatelemzése
8. Kovács Barnabás Zoltán: Művelési eljárások hatása a szőlő rizoszféra gomba és
fonálféreg közösségeire
9. Kövesi Benjamin: Trichotecénvázas mikotoxinok rövidtávú hatása a gpx4 gének
expressziójára ponty fajban (Cyprinus carpio L.)
10. Sipos Áron: Szarvasmarha-takarmányok penészgomba-fertőzöttsége
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
105
Az intenzív húslúd előnevelés tartástechnológiai elemeinek környezeti
teljesítményt befolyáspló szerepe
Baranyi Gábor István, II. évf. Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Témavezető:
Dr. Kovács Elza, egyetemi docens, DE MÉK, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet
A lúdtartás nemzetgazdasági jelentősége évtizedek óta kiemelt fontosságú és a
baromfiágazatban betöltött szerepe is jelentős emellett elmondható, hogy sehol a világon nem
jellemző olyan koncentrált termelés mint Magyarországon. A pecsenyelúd és a húslúd tartás
nemcsak a hasznosítás módjában, de a nevelés technológiája és időtartama közti
különbségekben is elválik egymástól.A minőségi végtermék előállításhoz mindkét esetben jól
felszerelt, a napjaink technológiai előírásainak megfelelő istállóban szükséges tartani az
állományt intenzív takarmányozás mellett.A technológiai fejlesztések az állatok kondícióján
és az elhullás mértékén keresztül meghatározzák az adott telep gazdasági hatékonyságát,
azonban a környezeti elemek védelmében és a természeti erőforrások optimális
kihasználásában is kiemelt szerepet kell, hogy betöltsenek.
A dolgozat célja hogy megvizsgálja, a gazdasági hatékonyság mellett, mely esetekben
történt környezeti teljesítmény javulás is és ezek milyen mértékű előrelépést jelentettek. Ezen
kívül alternatív megoldások, lehetséges alkalmazására is történik javaslattétel, szintén a
környezeti teljesítmény javulásának vizsgálata mellett. Kutatómunkám során a gyakorlatban
világviszonylatban is a legelterjedtebben alkalmazott két intenzív tartástechnológiával
üzemelő előnevelő épület különböző műszaki megoldásainak környezeti teljesítményre
gyakorolt hatását vizsgáltam
Az egyik megoldás egy hagyományos, félig nyitott oldalfalú, manuálisan állítható
szellőzéssel és fűtéssel ellátott istálló, míg a másik esetében egy beruházás keretében a
gazdasági hatékonyságot és a modern termelési körülményeket figyelem előtt tartva a falak
szigetelését, a szellőzés és a klíma automatikus vezérlését magukba foglaló technológiai
újítások kerültek bevezetésre. A környezeti teljesítmény értékeléséhez alapvetően a két épület
esetében jellemző legfontosabb anyag és energia input és outputok ismerete szükséges. A
vizsgálatokhoz az egyes technológiai berendezések jellemző teljesítmény és fogyasztási
adatait, a telepen vezetett gyorsjelentésekben található összesített anyag és energia input és
output mennyiségeket és a telepen történt mérőberendezések (földgáz, elektromos áram és
vízórák) leolvasásának segítségével kapott napi fogyasztási adatokat használtam fel. A
vizsgált területek az elektromos áram, a víz és a földgáz felhasználás, ezenkívül a termelés
alapjait meghatározó alomanyag felhasználással illetve a vitaminok és gyógyszerek kijuttatott
mennyiségével, valamint output oldalon a keletkező szerves trágya és veszélyes hulladék
mennyiségével.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
106
A megtörtént technikai fejlesztések bizonyos esetben környezeti teljesítmény
javulással is jártak, azonban volt olyan helyzet is amikor kizárólag gazdasági szempontból
nevezhető előnyösnek a beruházás.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
107
Abszcizinsav hiányának vizsgálata sóstressz alatt
Czékus Zalán, I évf. Biológus MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Dr. Poór Péter, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Növénybiológiai Tanszék
Dr. Tari Irma, egyetemi docens, SZTE TTIK, Növénybiológiai Tanszék
A mezőgazdasági növénytermesztés egyik legfontosabb korlátozó tényezője a
környezeti stresszorok közül a sóstressz. A stressz tolerancia kialakításában szerepet játszó
egyik hormon az abszcizinsav (ABA), melynek szerepe a sóstressz indukálta fotoszintetikus
változásokban még kevésbé ismert.
Munkánk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a szubletális (100 mM) és letális
(250 mM) NaCl kezelés hatását vad típusú és ABA bioszintézisére nem képes (sitiens) mutáns
paradicsom növények levelében.
Letális sóstressz hatására a sitiens növények levelében szignifikánsan megemelkedett
az elektrolit kieresztés, mely a sejtek életképességének csökkenésére utal. Mindkét NaCl
kezelés hatására csökken a relatív víztartalom (RWC) és a vízpotenciál a sitiens növényekben.
Már a szubletális sóstressz hatására sztómazáródás és CO2 asszimiláció csökkenés mérhető,
mely értékek az ABA mutáns növények esetében jóval alacsonyabbak. A meghatározott
klorofill a fluoreszcencia indukciós paraméterek közül a II. fotokémiai rendszer (PSII)
maximális kvantumhatásfoka (Fv/Fm) és az effektív kvantumhatásfok (Y(II)) szignifikánsan
csökkent a letális sóval kezelt sitiens növényekben. A PSII szabályozatlan (Y(NO)) valamint
szabályozott (Y(NPQ)) energia disszipációjában bekövetkezett változások alapján
megállapítható, hogy a NaCl hatására a sitiens növényekben a PSII-t károsító folyamatok
dominálnak a védelmi mechanizmusokkal szemben. Az I-es fotokémiai rendszert (PSI)
vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a PSI effektív kvantumhatásfoka (Y(I)) erős gátlást mutat a
sitiens növényekben a vad típusú, NaCl kezelt növényekhez és a kontrollhoz képest, ami
degradációra utalhat a PSI-ben is. Sóstressz hatására a PSI működésének limitációja
elsősorban akceptor oldali gátlás útján valósul meg a sitiens növényekben.
Megállapítható, hogy az ABA hiányos sitiens növények érzékenyebben reagáltak az
alacsonyabb és a magasabb sókoncentrációkra is, mely az ABA protektív szerepét bizonyítja a
sóstressz alatt.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
108
Leggyakoribb vadjaink kártétele szőlészeti kultúrában
Dankó Ádám, II. évf. Növényorvos MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Témavezető:
Dr. Bozsik András, egyetemi docens, DE-MÉK, Növényvédelmi Intézet
A vadkár jelentősége, az ellene való védekezés egy komplex feladat, melynek
elhárításában csakis az összefogás adhat értékelhető eredményt. A termelőknek,
vadgazdálkodóknak és a növényvédelmi szakembereknek össze kell fogniuk és közösen kell
tenniük, hogy a lehető legsikeresebb legyen a védekezés, s ez által biztosabb legyen a várható
termésnek mind a mennyisége, mind a minősége. Ha ez az összefogás nem valósul meg,
illetve valamely részről hiányosságok tapasztalhatóak, akkor ebben az esetben is érvényesülni
fog Justus von Liebig törvénye, miszerint hiába egészséges a legtöbb donga, a hordót mégis
csak a legjobban elkorhadt donga magasságáig lehet feltölteni.
A dolgozatban a Tokaj-Hegyalján lévő szőlészeti vadkárral foglalkozom. A vizsgált
terület a Tokaj-hegyaljai zárt történelmi borvidék, amely földrajzilag az Észak –
Magyarországi - középhegységben, az Abaújszántó, Tokaj és Sátoraljaújhely közötti
háromszögben terül el, vadgazdálkodási szempontból pedig a II/3. Zempléni nagyvadas
vadgazdálkodási körzethez tartozik. Szakirodalmi, terepi munkámat segítette a kérdőívem,
melynek kitöltését 2011 óta vállalták mind kisgazdálkodók, mind pedig a nagytermelők.
Célom a szőlészeti kultúrában fellelhető vadkár típusok, az azokat okozó vadfajok, a
védekezési stratégiák, a szőlészeti vadkár összefüggéseinek feltárása, a kár mértékét
befolyásoló tényezők, vadriasztó berendezés tesztelése, valamint bizonyítása annak, hogy a
fácán jobban kedveli az édes aszúszemeket.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
109
Kisemlősök mennyiségi viszonyainak változása Baranya megye intenzív
mezőgazdasági művelés alatt álló térségében
Hendinger Virág, V. évf. Biológia BSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Horváth Győző, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
A vizsgált 22 éves időszak alatt a Bóly Zrt. üzemgazdálkodási területeit érintve 16
településen gyűjtött 5220 gyöngybagoly köpet feldolgozásával, összesen 12695 kisemlős
egyedet határoztunk meg. Az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló lehatárolt területre
vetítve vizsgáltuk a gyöngybagoly köpetekben leggyakoribb zsákmányként élőforduló
mezőgazdasági kártevő mezei pocok (M. arvalis) és e területen más jellemző fajok és
taxoncsoportok abundancia változását. A mezei pocok demográfia mintázatában a 22 év alatt
13 csúcsot és 8 demográfiai mélypontot (összeomlás) különítettünk el. A 22 év során az
abundancia változás négy jól elkülönülő demográfia szakasza (2 növekvő, 2 csökkenő trend)
volt jellemző. A demográfiai csúcs és összeomlás időszakai közötti több faj és taxon
tömegességi értékében volt szignifikáns különbség. A gyöngybaglyok az összeomlás
időszakaiban az erdeiegerek és a güzüegér nagyobb arányú fogyasztásával kompenzálták a
mezei pocok hiányát. Ekkor a faj-gyakorisági viszonyokat leíró diverzitás indexek
szignifikánsan magasabbak. A csúcs és összeomlás időszaka, mint nominális változó mellett
további magyarázó változókat különítettünk el (a 4 demográfiai trendet leíró periódus, a
gyöngybagoly regionális állományváltozását leíró időszakok, a vizsgálatba bevont
települések), míg az időjárási paraméterek és az egyes kisemlős fajok/csoportok abundancia
értékét, mint folytonos változókat bevonva vizsgáltuk az elkülönített változók minták
csoportosításában szerepet játszó jelentőségét, melyhez regressziós fa-analízist alkalmaztunk.
Az éves adatok alapján a mezei pocok abundanciája (csúcs, összeomlás), mint magyarázó
változó (gyökér) alapján bontva a mintákat, a további osztályozásban az időjárási paraméterek
közül az őszi átlagos csapadék mennyiségnek volt legnagyobb hatása. Az időjárási változók
mellett a különböző taxonok mennyiségi adatait is bevonva, az osztályozásában az
egérféléknek és ezen belül az Apodemus és Mus fajoknak volt legnagyobb jelentősége.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
110
A mezőgazdasági kártevő mezei pocok (Microtus arvalis) demográfiai
változásának prognosztizálása bagolyköpetek alapján
Horváth Adrienn, II. évf. Biológia MSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Horváth Győző, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
A gyöngybagoly köpeteinek vizsgálata felhasználható a kisemlősök faunisztikai és
populációdinamikai elemzésére. A mezei pocok, mint a leggyakoribb zsákmányállat
nagyarányú megjelenése a bagolyköpetekben, alkalmas e kártevő faj demográfiai
változásainak nyomon követésére, így a gradációs időszak kimutatására, illetve
prognosztizálására. Munkám során Baranya megye területén 1994 és 2015 között gyűjtött
köpetek adatait dolgoztuk fel. A kisemlősökrelatív abundancia értékeinek időbeli változását a
megye teljes területére, illetve két középtájra vonatkoztatva szezonális (tavasz, nyár, ősz)
időlépték alapján elemeztük. A mezei pocok gyakoriságának többéves változását idősor
analízist felhasználva additív, dekompozíciós modell alapján vizsgáltuk.A mezei pocok
tömegességének fluktuációját, illetve a demográfiai változás feltételezett ciklikusságáta kapott
simított trendciklus alapján autokorrelációs módszerrel teszteltük. Amezei pocok
népességének változását a szezonok és időjárási paraméterek függvényében általánosított
lineáris modell (GLM) alkalmazásával vizsgáltuk. A többi kisemlős faj esetében a szezonok
és az időjárási paraméterek mellett a mezei pocok hatását is figyelembe vettük.
A vizsgált 22 éves időszakban a simított trendciklus alapján 6 demográfiai csúcs volt
jellemzőa mezei pocok népességének időbeli mintázatában. Az autokorrelációs eredmények
alapján a demográfiai ciklus három évenként megjelenő csúcsokat mutatva változott, amely
2005-ig szabályos volt, ezután kisebb szabálytalanságok figyelhetők meg a fluktuációban. A
GLM felhasználásával kapott eredmények azt mutatták, hogy a szezonok jelentősen
befolyásolták a mezei pocok populációdinamikai alakulását. A gyöngybagoly táplálékában
jellemző egyéb kisemlős fajok esetében az eredmények szerint mind a szezonok, mind a
mezei pocok jelenléte számottevő hatással van e fajok bagolyköpetekből kimutatható
mennyiségére. Több taxon esetén (pl. Crocidura genus) a két változó együttes hatása is
szignifikáns volt.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
111
A parlagfű potenciális ízeltlábú ellenségeinek táplálkozási vizsgálatai
Horváth Dávid IV. évf. Növénytermesztő mérnök BSc szakos hallgató
Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Keszthelyi Sándor, egyetemi docens, KE AKK Növénytudományi Intézet,
Növénytermesztési és Növényvédelmi Tanszék
Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) ma Magyarország legveszélyesebb
gyomnövénye. Az ellene történő védekezés részét kell, hogy képezzék a biológiai módszerek
is, melybe beletartoznak a gyomnövények ellen bevetett természetes ízeltlábú ellenségek. A
herbivor rovarokat a világ számos pontján bevetették már, de az átütő siker eddig elmaradt,
így további kutatásokra van szükség. Különösen figyelemre méltó lenne olyan természetes
ellenséget találni, amely a hazai faunában honos, nem kell más kontinensről betelepíteni azt,
így esetleges további terjedése nem adhatna aggodalomra okot.
E tényekből kiindulva előzetes vizsgálatainkban talajon mozgó ormányosbogár fajok
parlagfű fogyasztását vizsgáltuk. A részletes vizsgálatokba két fajt, a karcsú répabarkót
(Coniocleonus nigrosuturatus) és a fényes gyalogormányost (Otiorhynchus laevigatus)
vontuk be. Ezen fajok mezőgazdasági kártétele nem ismert, és az előzetes vizsgálatok során
mindkét rovar elfogyasztotta a parlagfüvet. Célul tűztük ki tehát e fajok parlagfű
fogyasztásának pontosabb felderítését. Továbbá kíváncsiak voltunk, hogy tápláléknak
tekintik-e a parlagfű mellett, annak rokon kultúrnövényeit (napraforgó, csicsóka) is.
Laboratóriumi vizsgálataink jelentősen hozzájárultak a vizsgálatba vont barkó fajok
hiányos táplálékválasztási ismereteinek bővítéséhez. E fajoknál jelentős parlagfű fogyasztást
tapasztaltunk, de mindkét faj táplálkozott napraforgón, s csicsókán is. A fajok közül a karcsú
répabarkó kultúrnövényeken okozott kismértékű levélrágása mellett, a parlagfűn okozott
levélpusztítása különösen kimagasló volt. A karcsú répabarkó jövőbeni, esetleges biológiai
védekezésben betöltött szerepének tisztázásához, azonban további tápnövény-preferencia
kutatások szükségesek. Csak ezen információk birtokában ítélhető meg a faj parlagfű
visszaszorításban betöltött jövőbeni szerepe. A fényes gyalogormányos szerényebb parlagfű
fogyasztása miatt, kevésbé perspektivikus elem a jövőbeni kutatások szempontjából.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
112
Dirofilaria fajok szűrővizsgálata Baranya megyei szúnyogmintákban és a
dirofilariosis hazai kockázatelemzése
Kepner Anett, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Jakab Ferenc, egyetemi docens, PTE TTK, Biológiai Intézet, Genetikai és Molekuláris
Biológiai Tanszék
A dirofilariosis nevű megbetegedést Dirofilaria fajok okozzák és vektorszervezetek
(szúnyogok) terjesztik. A kórokozó humán- és állategészségügyi jelentősége nagy, ehhez
mérten viszont a terület kutatottsága hazánkban és nemzetközi szinten is igen csekély. Célunk
egy 2011 és 2013 közt gyűjtött csípőszúnyog mintaállomány retrospektív vizsgálata volt,
valamint a Dirofilaria fajok Baranya megyei elterjedésének és potenciális
vektorszervezeteinek felmérése. A paraziták azonosításán túl fontos célunk az adatok
gyakorlati szempontból történő interpretációja, mely főként a szúnyoggyérítési tevékenységek
ütemezését és módjait érinti. A terepi munka során 25 különböző szúnyogfajt gyűjtöttünk be,
ebből 11 faj esetében (pl.: Aedes vexans, Ochlerotatus sticticus) mutattuk ki valamely általunk
vizsgált parazitát. A molekuláris vizsgálatok (PCR, szekvencia analízis) eredményeként
beszámolhattunk Dirofilaria repens, Setaria tundra valamint egy ismeretlen Onchocercidae
családba tartozó faj jelenlétéről a vizsgált területen. A minták rendkívül nagy százaléka volt
D. repensparazitával fertőzött (94,7%). Felmérésünk alapján a S. tundra endémiásnak
tekinthető hazánkban. Környezetegészségügyi szempontból fontos az adatainkból számított
DDU (Dirofilaria Development Unit) mérőszám, valamint a MIR érték (fertőzöttségi ráta)
elemzése. Vizsgálatunk adatai jól tükrözik az éghajlatváltozás közvetett hatásait, mely a
szúnyogfauna időszakos összetételének változásait idézheti elő, és a vizsgált paraziták
esetében komoly fertőzési kockázatot eredményezhet. A probléma megoldásához szükséges a
szúnyogok irtásának megfelelő ütemezése az új kihívások tükrében.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
113
Művelési eljárások hatása a szőlő rizoszféra gomba és fonálféreg
közösségeire
Kovács Barnabás Zoltán, II. évf. Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szakos hallgató
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Kocsis László, egyetemi tanár, PE GK, Kertészeti Tanszék
Nagy Péter István, egyetemi docens, SZIE MKK, Állattani és Állatökológiai Tanszék
Sebők Flóra, tanszéki mérnök, SZIE MKK, Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai
Tanszék
A szőlőre nézve patogén gombák a fonálférgek sebzésein keresztül behatolva
fokozottabbmérvű kórokozó hatást képesek kifejteni, és ezzel jelentős mértékben
hozzájárulnak a tőkepusztuláshoz. Ezen interakciók számos paramétere máig feltáratlan azok
gazdasági és ökológiai jelentőségének ellenére.
Célkitűzésként olyan szőlőültetvények talajbiológiai és -kémiai paramétereinek
vizsgálatát fogalmaztam meg, melyek (a kutatás szempontjából releváns szempontokat alapul
véve) kizárólagaz ott folytatott talajművelési eljárások tekintetében különböznek, azonban
egyéb tényezőik, így a meteorológiai, talajtani körülmények, a szőlőtőkék életkora és
alanyfajtái is megegyezőek.
Ez év márciusa és augusztusa során három szomszédos területről 5-5 talajmintát vettem
a szőlősorokból a vizsgálatoknak megfelelő módon és mélységben. A területek egyikén
intenzív, másikon extenzív mechanikai talajművelést alkalmaznak, harmadikként pedig egy
művelés alól kivett ültetvényt vizsgáltam.
Az agrokémiai paraméterek vizsgálatát a NAIK-SZBKI-Badacsonyi Kutatóállomásának
akkreditált talaj- és növényanalitikai laboratóriumában végeztük.
A talajmintákban talált szőlő-hajszálgyökerekből mikológiai tenyésztéses módszerrel
összesen 250-300 telepből 83 fajreprezentánst izoláltunk, melyek fenotípusos tulajdonságaik
alapján 22 genust képviseltek. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a rizoszféra
gombaközösségek diverzitása az intenzíven művelt területeken alacsonyabb volt, az
opportunista növénypatogén törzsek aránya pedig magasabb.
A fonálféreg denzitás és a táplálkozási csoportok arányának meghatározásához a két
mintavételi időpont és a három ültetvény eredményeit külön-külön statisztikailag elemeztük.
A tavaszi mintákban az extenzív művelésű területen, szignifikánsan magasabb denzitás
értékeket kaptunk, mint az intenzív művelés esetében.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
114
Trichotecénvázas mikotoxinok rövidtávú hatása a gpx4 gének
expressziójára ponty fajban (Cyprinus carpio L.)
Kövesi Benjamin, II. évf. Ökotoxikológus MSc szakos hallgató
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
Témavezetők:
Pelyhe Csilla, tanszéki mérnök, SZIE MKK, Takarmányozástani Tanszék
Dr. Kovács Balázs, tudományos főmunkatárs, SZIE MKK, Halgazdálkodási Tanszék
Dr. Mézes Miklós, egyetemi tanár, SZIE MKK, Takarmányozástani Tanszék
A T-2 toxin és a deoxinivalenol (DON) Fusarium penészek által termelt mikotoxinok.
A DON világszerte a leggyakrabban előforduló mikotoxinok egyike, míg a T-2 toxin a
legtoxikusabbnak ítélt trichotecénvázas mikotoxin. Ugyanakkor a halak szervezetére kifejtett
hatásaikról jelenleg még csak szűkebb ismeretek állnak rendelkezésünkre.
Munkánk során a T-2 toxin és a DON hatásait vizsgáltuk egynyaras pontyok
(n=154testtömeg: 35,92±2,82 g) szervezetére 0,25, 0,50 és 3,00 mg/kg testtömeg dózisban,
két ismétlésben. A mikotoxinokkal mesterségesen szennyezett, illetve kontroll takarmányt egy
hét akklimatizációs időt követően szondán keresztül juttattuk a halak szervezetébe. A
mintavételek a takarmány bejuttatását követően 8 óránként történtek 24 órán
keresztülkezelésenként 6 egyedből vettünk májmintákat.Kísérletünk során a foszfolipid
hidroperoxidáz glutation peroxidáz gének (gpx4a és gpx4b) expressziós változásait mértük.
A legmagasabb T-2 toxin terhelés hatására 18,2 %-os mortalitást tapasztaltunk. A
kísérlet alatt a takarmány tápcsatornán való áthaladásának idejét is megfigyeltük, metilnarancs
indikátorral színezett takarmány segítségével, amely 16 órának adódott. A két mikotoxin
hatására a gpx4a és gpx4besetén hasonló tendenciájú expressziós változásokat figyeltünk
meg. Az első mintavételi időpontban (8 h) a génexpresszió csökkent minden kezelt
csoportban,16h elteltével a legkisebb dózis esetén emelkedést tapasztaltunk, azonban 24 óra
elteltével a gyors felszívódásnak és metabolizációnak köszönhetőenmár nem volt érdemi
hatás kimutatható. A nagyobb dózisoknál az expressziós változás elnyújtottan jelentkezett,
amelyben a nagyobb mennyiségben felszívódott mikotoxin játszhatott szerepet. A két toxint
összevetve a T-2 nagyobb mértékű változásokat idézett elő, mint a DON.
XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció
115
Szarvasmarha-takarmányok penészgomba-fertőzöttsége
Sipos Áron, III. évf. Állattenyésztő mérnök BSc szakos hallgató
Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar
Témavezetők:
Sebők Flóra, tanszéki mérnök, SZIE MKK, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,
Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék
Balláné Dr. Erdélyi Márta, egyetemi docens, SZIE MKK, Állattudományi Alapok Intézet,
Takarmányozástani Tanszék
A takarmány-alapanyagok a penészgombáknak is kedvező tápanyagai, a számukra
előnyös körülmények hatására azokon gyakran nagy mennyiségben elszaporodnak.
Másodlagos anyagcseretermékeik egy csoportja, a mikotoxinok a takarmányokat és az
élelmiszereket világszerte egyre riasztóbb mértékben szennyezik, ezzel súlyos
állategészségügyi, a táplálékláncon keresztül pedig jelentős humán egészségügyi problémákat
okozhatnak.Szarvasmarháknál a különböző mikotoxinokkal szennyezett takarmányok
felvétele súlyos tünetegyütteseket idéz elő. A csökkenő táplálékfelvétel következtében
csökken a testsúlygyarapodás és a tejtermelés, súlyosabb esetekben pedig embrióelhalás ill.
vetélés következik be.
Célul tűztem ki, hogy egy családi és két nagyüzemi tehenészetben használt
takarmányokból mintát veszek, a mintákban jelenlevő penészgombákat leizolálom és a
penészgombák toxintermelő képességét megvizsgálom.
Mikológiai tenyésztéses módszerrel a mintákból összesen 17 faj reprezentánsát
izoláltam. A leggyakoribb nemzetségek (Aspergillus, Penicillium, Fusarium) mellett
Acremonium, Alternaria, Byssochlamys, Rhizopus és Trichoderma nemzetségekbe tartozó
fajokatis találtam.
Tejelő szarvasmarhák esetében a takarmány felvételekor jelenlévő aflatoxin B1-et a szervezet
a metabolizmus során aflatoxin M1-gyé alakítja át, mely a tejjel kiválasztódhat és így humán
élelmiszerbiztonsági kockázatot jelent. Ezért kutatásom során az izolált penészgombák közül
az aflatoxin termelésére képes Aspergillus flavus fajba tartozó törzsek toxintermelő
képességének vizsgálatára helyeztem a hangsúlyt. A 12 mintából 9-ből tudtam kimutatni az
Aspergillus flavus penészgomba jelenlétét, melyek közül csupán 1 törzs nem volt képes az
aflatoxin bioszintézisére. Kutatásom folytatásaként tervezem a többi gombatörzsem
mikotoxin termelő képességének vizsgálatát is elvégezni.
A munka a KTIA_AIK_12-1-2013-0017, valamint a Kutató Kari Kiválósági
Támogatás – Research Centre of Excellence – 9878-3/2015/FEKUT projektek támogatásával
készült.
XV. OFKD SZEGED 2016
X. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK KÖRNYEZETI PROBLÉMÁI
SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Rakonczai János
1. Beinschróth Tamás: Kisvízfolyások Víz Keretirányelv szerinti állapotértékelése a
Dera-patak példáján
2. Csondor Katalin: A Boltív-forrás radon tartalmának lehetséges eredete
Hogyan jut a Boltív-forráshoz radon?
3. Gárdonyi István, Szemes Mátyás,Vetési-Foith Szilárd,Németh Zsuzsanna:
Karsztvizek sérülékenysége: a fedett karsztok vízmozgásának laboratóriumi vizsgálata
4. Káli Szandra: A Dandár Gyógyfürdő medencéinek összehasonlító mikrobiológiai
vizsgálata
5. Kiss Balázs: Gémeskutak állapotfelmérése és környezeti értékelése alföldi
mintaterületeken
6. Koleszár Gergő és Vicei Tibor Tamás: A tápelemterhelés hatása a hínárnövények
versenyére
7. Körmendi Kitti: Kiskunsági szikes tavak kovaalga és kovavázas ciszta összetétele
8. Máthé Ágnes Réka: Kerozinnal szennyezett terület hidraulikai, vízminőségi és
mikrobiológiai szempontú vizsgálata
9. Somlyai Imre: A Tócó, mint időszakos kis vízfolyás, vízminőségi problémái
10. Timár Ágnes: Párolgásbecslő módszerek vizsgálata, az eredmények összevetése a
Fertőn végzett mérésekkel
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
117
Kisvízfolyások Víz Keretirányelv szerinti állapotértékelése a Dera-patak
példáján
Beinschróth Tamás, BSc. III. évf. Környezetmérnüki BSc szakos hallgató
Óbudai Egyetem, Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar
Konzulens:
Bodáné Dr. Kendrovics Rita, egyetemi docens, OE RKK, Környezetmérnöki Intézet
Tudományos Diákköri munkám elkészítését két fő tényező motiválta. Tanulmányaim
során egyre inkább érdeklődni kezdtem a környezetvédelem területén jelentkező problémák,
feladatok gyakorlati megoldásai iránt, pl hogyan lehet a tanult ismeretanyagot a gyakorlatban
használni, milyen adatgyűjtési, mérési, elemzési módszerek léteznek, hogyan lehet a mérések
alapján következtetéseket levonni. Másik fő motivációt munkámhoz az adta, hogy miután
kisgyermek korom óta Pomázon élek, így természetesen érdekel, hogy milyen környezeti
állapotok jellemzik szűkebb lakókörnyezetemet. Így esett a választásom a városon átfolyó
Dera-patak vízminőségének, szennyezettségének vizsgálatára és a kapott eredmények
értékelésére.
Vizsgálataimat a Víz Keretirányelvben (VKI) meghatározott szempontok alapján
végeztem el, mely szerint előtérbe kell helyezni az ökológiai állapotértékeléseket. Ennek
megfelelően értékeltem a patak vízminőségét, szennyezettségének mértékét az ökológiai,
valamint az azt alátámasztó kémiai, fizikai vizsgálatokkal, abból a hipotézisből kiindulva,
hogy a patak mentén elhelyezkedő szennyező források alapvetően befolyásolják/szennyezik a
víz minőségét. Korábbi terepbejárásaim alapján több potenciális szennyező forrást is
azonosítottam, pl. a szentendrei szennyvíz tisztító telepről kifolyó tisztított szennyvíz, a
Csobánka környéki mezőgazdasági művelésű földek és a vélhetően állandó szennyezést
okozó Dera-patakba torkolló kisebb vízfolyások, csatornák, melyek feltételezhetően mérhető
hatással vannak a patakra.
Munkámat egy kisméretű, egyszemélyes projektnek tekintem, melyben tudomásul
vettem, hogy a rendelkezésemre álló erőforrásokkal és időkorlátokkal nem tudok olyan
mértékű és szintű vizsgálatokat végezni, mint egy erre szakosodott, professzionális szervezet.
Ugyanakkor bízom abban, hogy a megszerzett tapasztalatok alapján a későbbiekben
eredményesen tudok részt venni a vízminőség vizsgálatára irányuló valódi projektekben.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
118
A Boltív-forrás radon tartalmának lehetséges eredete
Hogyan jut a Boltív-forráshoz radon?
Csondor Katalin, II. évf. Geológia MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Erőss Anita, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott Földtani
Tanszék
Dr. Horváth Ákos, egyetemi docens, ELTE TTK, Atomfizika Tanszék
Dr. Szieberth Dénes, egyetemi docens, BME, Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék
A Budai Termálkarszt területén fakadó források már a római idők óta szolgálják az
embereket. Az itt felszínre bukkanó vizeket főként balneológiai célokra hasznosítják. A
Rózsadomb előterében található Boltív-forrás egyike a ma is természetesen megcsapolódó
forrásoknak. Langyos vizének (21 °C) egy részét a Lukács-fürdő hasznosítja, túlnyomóan
azonban hasznosítás nélkül folyik a Dunába (CSORDÁSJ.- PATAKI L. 2012).
Dolgozatomban a Boltív-forrás radontartalma eredetének hidrogeológiai azonosítása a
célom. A forrás a Malom-tóval és a Molnár János-barlanggal közös hidrogeológiai rendszert
alkot: a forrás a barlang egy hasadékán keresztül tör a felszínre és a Malom-tavat táplálja. A
területen zajlott korábbi vizsgálatok alapján (BARADÁCS et al. 2002, VÁRHALMI M. 2004,
ERŐSS A. et al. 2012; NAGY H. É. 2012, CSORDÁSJ.- PATAKI L. 2012; BODOR P.-LOVRITY V.
2014; BODOR P. 2014; RESTÁS-GÖNDÖR A. 2015) a Boltív-forrás jóval magasabb radon
tartalommal rendelkezik, mint a többi vizsgált barlangi mérési pont. Feltételezhető tehát, hogy
a magasabb radontartalom eredete a korábbi mintavételi pontok és a forráskilépés közötti
barlang szakaszon keresendő. Mivel a radon egy olyan radioaktív elem a felszín alatti
vizekben, amely rövid felezési idővel rendelkezik és nemesgázként nem lép reakcióba sem a
vízzel, sem a víztartóval, kitűnően használható természetes nyomjelzőként. Mindezek alapján
a dolgozat célja az, hogy a Boltív-forrásból és a Molnár János-barlang forráshoz közelibb
részén olyan térbeli eloszlásban vegyünk mintát, hogy a forrás magas radontartalmának
eredetét a barlang járatrendszereiben is követni tudjuk, illetve annak hidrogeológiai áramlási
eredetének útvonalát meghatározhassuk. A barlang víz alatti részein a mintázás búvárok
segítségével folyt. A minták helyszínen rögzített paraméterei (pH, hőmérséklet, fajlagos
elektromos vezetőképesség) és a radon aktivitás koncentráció mellett az általános vízkémiai
paramétereket is meghatároztam.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
119
Karsztvizek sérülékenysége: a fedett karsztok vízmozgásának
laboratóriumi vizsgálata
Gárdonyi István, III. évf. Földrajz BSc szakos hallgató
Szemes Mátyás, III. évf. Földrajz BSc szakos hallgató
Vetési-Foith Szilárd, III. évf. Földrajz BSc szakos hallgató
Németh Zsuzsanna, III. évf. Földrajz-Testnevelés, osztatlan tanár szakos hallgató
Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi és Műszaki Kar
Témavezető:
Dr. Veress Márton, egyetemi tanár, NYME TMK, Természetföldrajz Intézeti Tanszék
Dr. Deák Györy, ny. főiskolai docens, NYME TMK, Természetföldrajz Intézeti Tanszék
Magyarország vízellátásában a felszín alatti vizeknek, azon belül is a karsztvizeknek
jelentős szerepe van. A karsztos vízbázisok utánpótlását meghatározzák a karsztos kőzet
összlet és a fedőkőzet földtani viszonyai. A munkánk során laboratóriumi körülmények között
vizsgáltuk a fedett karszt fedőjének folyadékháztartását. Vizsgálataink során megállapítottuk
a különböző szemcseátmérőjű fedők vízátadó, vízátengedő és víztároló képességét, valamint
ez előbbi vizsgálatokat gázolajjal is elvégeztük. A fedőben a folyadékok mozgásában
tapasztalt sajátosságokat a különböző szemcseméretű fedők eltérő aggregát- és kapilláris
hézagtérfogatának arányával magyaráztunk. Kísérleteinket gipsztáblákon végeztük, melyeket
eltérő szemcseátmérőjű és vastagságú fedővel borítottunk. A gipsztáblán kialakult oldásos
formák helyzete, mérete és száma függött a fedőből a feküre történő vízátadás jellegétől.
Kísérleteink szerint a fedő szemcseméretétől és vastagságától függően változik a víztest
kifejlődése, valamint a víz mozgása a fedőben, ezek által a karsztvíz utánpótlásának helye és a
vízátadás jellege. Finom szemcséjű fedőben a folyadék szétoszlik a fedőben, a folyadékátadás
és a szennyezés emiatt nagy területen mutatható ki a fedőből, de a fekü irányába a
folyadékátadás csak kitüntetett helyeken mehet végbe. Durva szemcsénél a fedőre adagolt
folyadék nem vagy csak részben képes a fedőben mozogni, emiatt gyorsan eléri a feküt és
nagy felületen történik a folyadék átadása, így szennyezés is. A fedett karsztok fedőjének
fizikai tulajdonságai meghatározzák a vízbázisok sérülékenységét a felszín felől érkező
hatásokkal szemben.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
120
A Dandár Gyógyfürdő medencéinek összehasonlító mikrobiológiai
vizsgálata
Káli Szandra, II. évf. Biológus MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Tóth Erika, docens, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék
Hazánk kiemelkedően gazdag termálvíz-készlettel rendelkezik, ebből adódóan számos
kiépített gyógyfürdő található szerte az országban. Ezen fürdővizek higiéniás vizsgálata
mellett kevés kutatás irányul a termálforrások, illetve a medencékben található vizek
természetes mikrobaközösségeire. Dolgozatomban a budapesti Dandár Gyógyfürdő két
azonos hőmérsékletű (38°C), de különböző elhelyezkedésű, illetve eltérő vízkezelési
rendszerű medencéinek mikrobiológiai vizsgálatát végeztük el tenyésztésen alapuló
módszerekkel.
A tenyésztés során a vízmintákból direkt szélesztéses módszer, illetve dúsítás
alkalmazásával történt a baktériumtörzsek izolálása. Klasszikus táptalajok helyett különféle
speciális, alacsony szervesanyag-tartalmú táptalajokat alkalmaztunk, desztillált víz helyett
magát a fürdővizet felhasználva. Az így tenyésztésbe vont baktériumtörzsek azonosítása a
DNS izolálást követően 16S rRNS génjük szekvencia analízisével történt, ARDRA
csoportosítást követően.
A becsült csíraszámok a két medence esetén hasonló nagyságrendűek, a belső
medencében 4,01 x 105 TKE/ml, míg a szabadtéri medencében 1,31 x 105 TKE/ml értékeket
kaptunk. A valós sejtszámok meghatározása DAPI festést követően epifluoreszcens
mikroszkóp segítségével történt. A két medence esetén az értékek magasabbak,
4,94x106TKE/ml,illetve 7,83x105TKE/ml, ami felhívja a figyelmet a tenyésztéses módszerek
szelektivitására.
Eredményeink szerint mindkét medencében domináns a Brevibacillus choshinensis és
a Brevibacillus brevis taxonok megjelenése. A benti, töltő-ürítő vízkezelésű medence
esetében említendő még a Hydrogenophaga atypica; a kinti, vízforgatásos medencében pedig
előfordultak különböző Pseudomonas fajok is.
A baktériumtörzsek azonosítása során sikerült egy, a tudományra nézve új baktérium
taxont is tenyésztésbe vonnunk, ami a Hydrogenophaga atypica-val áll legközelebbi (96,7%-
os) rokonságban.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
121
Gémeskutak állapotfelmérése és környezeti értékelése alföldi
mintaterületeken
Kiss Balázs, I. évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Tóth Csaba Albert, egyetemi adjunktus, DE TTK, FöldtudományiIntézet,
Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék
A nagyüzemi mezőgazdaság térhódításával, különösen a 20. század közepétől
rohamos ütemben pusztulásnak indultak az Alföld jelképének számító gémeskutak. Védelmük
szempontjából fontos mérföldkőnek számít a 32/2010. (III. 30.) FVM rendelet, amely a
HMKA feltételrendszerébe beillesztette a gémeskutak megőrzésének követelményeit.
Kutatásomban a Hortobágy és a Nagykunság határán, Nagyiván és Tiszaörs települések
közötti közel 160 km2-es mintaterületre eső, jelenleg még meglévő 45 dbgémeskút terepi
azonosítását és adatlapos állapotfelmérését tűztem ki célul. További célom volt a 18.
századtól napjainkig, az I., II. katonai felmérési és EOTR topográfiai térképforrások
felhasználásával a gémeskutak számbeli és térbeli eloszlásának vizsgálata, illetve 10 db
gémeskút hidrológiai jellemzőjének (pH, vezetőképesség, kloridion, ammóniumion, nitrát,
nitrit, ortofoszfát-ion) meghatározása.
Az EOTR felmérés óta (1980) majdnem 100 kút tűnt el a mintaterületről. Véleményem
szerint a tanyavilág felszámolása volt legerősebb hatással a számbeli csökkenésükre, viszont
napjainkban a legelő jószágállomány csökkenése és az infrastruktúra fejlődése jelenti az
elsődleges problémát. Megállapítottam, hogy a legtöbb kút még mindig tanyaudvaron
helyezkedik el. Környezetükben döntő többségében a rét- és legelőgazdálkodás jellemző, míg
3 kút esetében a belterjes állattenyésztés a meghatározó.A gémeskutak lényegesen nagyobb
számban fordulnak elő a zömmel legelő dominanciájú hortobágyi, mint a szántóföldek uralta
nagykunsági mintaterületrészen. Szerencsére még a vízkiemelő szerkezettel ellátott kutak
vannak többségben (60%). A terepen mért talajvízállás jelentősen különbözik a két település
kútjaiban: a tiszaörsi gémeskutakban3,5-5 m, míg a nagyiváni kutakban 0,7-1,5 m-es
talajvízmélységet mértem. A vízkémiai elemzéseket követően sajnos több kút esetében
határértéket meghaladó értékeket kaptam (kloridion, ammóniumion, nitrát), de ennek ellenére
több kút esetében bíztató jeleket fedeztem fel.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
122
A tápelemterhelés hatása a hínárnövények versenyére
Koleszár Gergő, IV. évf. Biológia BSc szakos hallgató
Nyíregyházi Egyetem, Környezettudományi Intézet
Vicei Tibor Tamás, okl. biológus
Témavezető:
Dr. Szabó Sándor, főiskolai tanár, NYE, Környezettudományi Intézet
Magyarázatot kerestünk arra, hogy tápelemterhelés hatására a nem gyökerező
szubmerz és úszó emerz (free-floating) vízinövényzet fényért és tápelemekért folyó
versengésekor a két növénycsoport mely körülmények között alakíthat ki stabil dominanciát.
A vizsgálatokat púpos békalencsén (Lemna gibba) és érdes tócsagazon (Ceratophyllum
demersum) végeztük félig átfolyó (semi static) és statikus tápoldatú akváriumokban,
kontrollált fény és hőmérséklet viszonyok között. Bizonyítást nyert, hogy alacsony és közepes
tápanyag-koncentráción (0,2-1 mg N l-1) tócsagaz dominancia, míg 2 mgN l-1 koncentráció
felett, stabil békalencse dominancia alakul ki. A tócsagaz alacsony tápelem koncentráción (<2
mgN l-1) gátolta erősebben a békalencsék növekedését. A Ceratophyllum addig képes
fenntartani gátlóhatását, amíg a tápelemterhelés nem túl magas. A békalencsékre gyakorolt
gátlóhatásban a tócsagaz mellett a rajta élő perifita algák is jelentős (20%-os) szerepet
játszottak. A perifita algák biomasszáját a pocsolyacsiga (Radix labiata) tizedére
csökkentette, mely fokozta a tócsagaz növekedését. A közepes tápanyag-koncentráción a
szubdomináns békalencse-állomány serkentőleg hatott a tócsagaz növekedésére. A stabil
állapotok közötti átmenetek (szubmerz-úszó emerz) a közeg pH és oldott oxigén koncentráció
értékeivel is jól nyomon követhetők voltak. Az eredmények megerősítik azt a hipotézist, hogy
a szubmerz növények gátolják a tavak úszó emerz növényekkel történő betelepülését.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
123
Kiskunsági szikes tavak kovaalga és kovavázas ciszta összetétele
Körmendi Kitti, III. évf. Környezettan BSc szakos hallgató
Pannon Egyetem, Mérnöki Kar
Témavezető:
Dr. Stenger-Kovács Csilla, egyetemi docens, PE MK, Környezettudományi Intézet,
Limnológia Intézeti Tanszék
A Kárpát-medence szikes tavainak kovaalga összetételéről készült tanulmányokban
legtöbbször csak a diatóma közösségek térbeli eloszlását vizsgálták. E sekély tavak vízkémiai
paramétereinek változása jellemzően időjárás- és évszakfüggő, melyek a fajösszetételt és a
diverzitást erősen befolyásolják, így érdemes a közösségek időbeli változását is
tanulmányozni. A sárgásbarna (Chrysophyceae) algák kovavázas kitartósejtjeiről, a cisztákról
egyre több tanulmány készül, mióta felismerték kvantitatív klímarekonstrukcióra való
alkalmasságukat. Mindkét élőlénycsoport képviselőinek környezeti optimuma és toleranciája
jól leírt, ezáltal széles körben alkalmazható indikátorai a környezeti változásoknak. 2013
májusa és 2014 májusa között havi gyakorisággal vizsgáltuk a Kiskunsági Nemzeti Park
területén található hat szikes tó (Bába-szék, Bogárzó, Böddi-szék, Kelemen-szék, Sós-ér, Zab-
szék) iszapján és vízi növényzetén élő kovavázas algákat, illetve cisztákat. A tavakban
összesen 55 különböző kovaalga fajt azonosítottunk. Az átlagos fajszám 13 volt. A Nitzschia
austriaca(tavasszal és télen), a Navicula veneta, a Nitzschia frustulum, a Ctenophora
pulchella, a Mayamaea atomus var. permitis és a Cocconeis pseudolineata (nyáron), az
Achnanthidium saprophilum, a Nitzschia pusilla és a Surirella hoefleri (ősszel), a
Halamphora veneta (tavasszal, nyáron és ősszel), a Surirella brebissonii és a Craticula
halopannonica (tavasszal), az Anomoeoneis sphaerophora f. sphaerophora (nyár végén és
télen) és a Navicula wiesneri (tavasszal és ősszel) fajok voltak a leggyakoribbak. A vizsgált
minták több, mint 44 százalékában a Nitzschia palea és N. supralitorea voltak az uralkodó
fajok. A fajösszetételt elsősorban a turbiditás, a vezetőképesség, a kloridion koncentrációja és
a pH határozta meg.A Chrysophyceae ciszták a legmagasabb számban 2013 nyarán fordultak
elő. Az átlagos cisztaszám 3,9 darab volt.Az átlagos ciszta-diatóma arány alacsony volt,
köszönhetően a tavak magas trofitásának.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
124
Kerozinnal szennyezett terület hidraulikai, vízminőségi és mikrobiológiai
szempontúvizsgálata
Máthé Ágnes Réka, Környezettudományi MSc szakos hallgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Kovács József, egyetemi adjunktus, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék
Kőhler Artúr, megbízott előadó, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék
Egy kerozinnal szennyezett terület természetes regenerációjának prognózisát tűztem ki
célul. A prognózis elvégzéséhez a terület több szempontú vizsgálatának komplex értékelése
szükséges. Rendelkezésre álltak a szennyezett terület tényfeltárási adatai és a kármentesítési
monitoring (MNA) vízminőségi és hidraulikai adatai, illetve a területen további mérésekre és
mintavételekre volt lehetőség.
A tényfeltárás és monitoring keretében történt vizsgálatokon túl kiegészítő
vizsgálatokat végeztem. Kiegészítő méréseim során végzett vizsgálatok a terület olyan
paramétereit érintik, amelyekre korábban csak áttételes adatok vagy becslések voltak. A
folyamatok mélyebb megismerésének érdekében célszerű volt egyes adatokat (az érintett
vízadó szivárgási együtthatója, és a mikrobiális folyamatok) pontosítani.
A szennyezéssel érintett vízadó szivárgási együtthatója korábban a litológiára jellemző
értékintervallum alapján volt megadva. A pontos meghatározáshoz szivattyúteszteket
végeztem.
A mikrobiális aktivitásra csak áttételes adatok (általános vízkémiai paraméterek)
alapján következtettem, így kísérleteket végeztem a szénhidrogén degradációért felelős
mikrobiális közösség jellegének és aktivitásának jellemzésére, illetve ehhez kapcsolódóan
általános vízkémiai paraméterek (nitrát-, szulfát-, oldott vas koncentrációk) mérését kértem,
mivel kiegészítő vizsgálataim idején az általános vízkémiai paramétereket már nem
vizsgálták.
Az eredmények azt jelzik, hogy a kerozin koncentrációja a területen észlelhető
jelentős mikrobiológiai aktivitás következtében csökken. A vizsgálat eredményei alapján
nagyságrendi becslést adtam a terület regenerálódási idejére.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
125
A Tócó, mint időszakos kis vízfolyás, vízminőségi problémái
Somlyai Imre, II évf. Hidrobiológus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Grigorszky István, egyetemi docens, DE TTK, BiológiaiIntézet, Hidrobiológiai Tanszék
A klímaváltozás hazánkra nézve a drasztikus felmelegedés mellett az aszályos
időszakok hosszának és gyakoriságának növekedését, valamint nem csak a csapadék
mennyiségének változását, hanem időbeli eloszlásának módosulását is jelenti. Ennek
eredményeképpen a kisebb vízfolyásaink hidrobiológiai karaktere jellemzően átalakul,
időszakosan kiszáradhatnak. Így a vízjárást és vízminőséget befolyásoló antropogén hatások
még markánsabbá válnak. Vizsgálatainkat egy alföldi érszerű kis vízfolyáson, a Tócó felső
szakaszán végeztük mintegy 15 km hosszan – melynek partjai mentén változatos
körülményekkel találkozhatunk. Célunk volt, hogy felfedjük a lehetséges antropogén
tényezőket és azok hatását a Tócó vízminőségére. A munka során eltérő hidrometeorológiai
időszakokban, a lehetséges szennyező források figyelembevételével kijelölt mintavételi
helyeken, helyszíni és laboratóriumi fiziko-kémiai vizsgálatokat végeztünk. Azt tapasztaltuk,
hogy a Tócó a vizsgálataink időtartama alatt több helyen kiszáradt, vagy minimális
mennyiségű vizet tartalmazott. Jellegéből adódóan a folyása mentén többször kap talajvíz
utánpótlást, ami csökkenti a hőmérsékletét, vízminőség vonatkozásában „jótékony” hatással
van a mért változókra. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az eredési ág, valamint a
mellékágak körül több helyen nem elég méretű a pufferzóna, ami a mezőgazdasági művelés
alatt álló területeket és a Tócót választja el egymástól. A 35-ös számú főút csapadékvize az
egyik mellékágat tovább terheli. A középső szakasz felső része után eltűnik a Tócó partjait
övező puhafás ligeterdő, majd egy illegális duzzasztás következtében kialakuló pangóvizes
területen, szerves anyag felhalmozódás mellett, anaerob folyamatok jelennek meg. Az alsó
nagyvárosi szakaszon a problémákat illegális vízbekötési pontok, a Tócó medrének szűkülését
okozó kisméretű átereszek, és egy városszépészeti célból kialakított mesterségesen
felduzzasztott szakasz jelenti, ahol a kis vízfolyás szinte állóvízi jelleget mutat.
XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció
126
Párolgásbecslő módszerek vizsgálata, az eredmények összevetése a Fertőn
végzett mérésekkel
Timár Ágnes, I. évf. Meteorológus MSc szakos hallgató
Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezetők:
Dr. habil. Weidinger Tamás, egyetemi docens, ELTE TTK, Meteorológiai Tanszék
Dr. Kiss Melinda, BME, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék
A Fertő Magyarország északnyugati, Ausztria keleti részén fekvő, sekély,
lefolyástalan sztyepptó, így érzékeny az éghajlati változásokra. A tó nagy jelentőségű
természetvédelmi terület, és turisztikai szempontból is kiemelkedő, melyre negatív hatással
van a vízszint jelenlegi, csökkenő tendenciája. A párolgás felelős a veszteség több mint 90%-
áért, ezért elengedhetetlen annak folyamatos nyomon követése.
A dolgozat célja i) a különböző párolgásbecslő módszerek elméleti hátterének
bemutatása, csoportosítása, ii) a különféle formulák alkalmazása a Fertőre, a tavon végzett
mérésekből származó adatok, valamint standard meteorológiai adatok felhasználásával, a
2013-as év jégmentes hónapjaira, iii) a kapott eredmények összehasonlítása, valamint iv) a
módszerek bizonytalanságainak elemzése.
A tavon végzett mérések adatait (léghőmérséklet, légnedvesség, vízhőmérséklet,
szélsebesség, szélirány, sugárzásegyenleg komponensek) a BME Vízépítési és
Vízgazdálkodási Tanszéke bocsátotta rendelkezésünkre (perces, illetve 10 másodperces
felbontásban). A standard meteorológiai adatok alapján órás felbontású adatbázist
készítettünk Fertőrákos állomásra. A TEMP táviratokat az Ogimet.com oldalról töltöttük le, s
excel makrók segítségével rendeztük adatbázisba. A sugárzásegyenleg meghatározásához
szükséges globálsugárzás (Fertőrákos) és felhőzet (Sopron, Kuruc-domb) adatokat az OMSZ
bocsátotta rendelkezésünkre órás felbontásban.
A párolgásbecslés bizonytalanságának számszerűsítéséhez, elemeztük a különböző
formulákkal kapott eredmények közti eltéréseket. A párolgási adatokat(napi, illetve havi)
összevettük a tavon végzett Bowen-arány, illetve örvény-kovariancia mérésekkel. Vizsgáltuk
a standard meteorológiai adatok használatával kapott párolgási értékeket is.
Az alkalmazott eljárások közül legmegbízhatóbbnak a Bowen-arány és a Penman-
módszer bizonyult. Ez utóbbi akár standard meteorológiai adatokkal is jó eredménnyel
alkalmazható.
XV. OFKD SZEGED 2016
XI. KÖRNYEZETI KÉMIA SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Halász János
1. Gorliczay Edit: Baromfitrágya előkezelése Biochar és Zeolit felhasználásával
2. Horváth Éva: Kávésav kimutatására alkalmas kavitand származék vizsgálata
3. Kézsmárki Mónika: Vas-foszfor kölcsönhatásának analízise a gyorsszűrés során
4. Kurucz Júlia: Módszerfejlesztés üzemanyagok biogén tartalmának direkt mérésére
AMS 14C módszerrel
5. Lukács Márton: Terminálisan védett cisztein tartalmú peptidek komplexképző
sajátságainak vizsgálata
6. Reszl Árpád: Borászati szennyvíz és könnyen bontható szerves anyagainak a nitrogén
és foszfor eltávolításra gyakorolt hatásának vizsgálata szakaszosan levegőztetett
eleveniszapos technológiában
7. Stefán Dávid Levente: Módszer kidolgozása atkaölő szerek méhviaszból történő
eltávolítására
8. Szegedi László: Szimulációs szoftver kidolgozása a gradiens kromatográfiára
9. Szenczi Ágnes: Szálerősítésű geopolimer
10. Vizi Klaudia Renáta: Ipari kartonpapír gyártás szennyvízkezelési technológiájának
fejlesztése
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
128
Baromfitrágya előkezelése Biochar és Zeolit felhasználásával
Gorliczay Edit, II. évf. Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság, Élelmiszertudományi- és Környezetgazdálkodási Kar
Témavezető:
Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd, DE MÉK, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet
A többi trágyaféléhez hasonlóan a baromfitrágya is kijuttatható közvetlen formában a
szántóföldekre, s így tápanyag-utánpótlásra használható a növénytermesztési
technológiákban. Azonban egyre több helyen tapasztalható az, hogy a baromfitrágyát
komposztálják, valamint biogáz előállítással hasznosítják.
A mélyalmos tartástechnológiájú broiler csirkenevelésből adódóan a nyírbátori Gastor
Baromfi Kft. 5 telephelyén évente 11.600 t mennyiségben keletkezik baromfi almos trágya.
Az alomanyag jellemzően szecskázott tritikálé szalma.
Jelenleg a baromfitrágya komposztálásra kerül, azonban az elmúlt évek kapacitásbővítő
beruházásai miatt a komposztáló és trágyatároló teret bővíteni szükséges. Ellenkező esetben a
komposztáláshoz szükséges tartózkodási idő nem tartható, valamint magas ammónia-tartalom
mérhető a zárt rendszerű prizmákban.
A baromfitrágya tárolása közben fellépő ammónia-emisszió csökkentése érdekében a
trágyát nyílt és zárt körülmények között előkezeltem zeolit és biochar alkalmazásával. A
kísérleteket félüzemi méretekben valósítottam meg a DE MÉK Víz- és
Környezetgazdálkodási Intézet komposztáló terében. A folyamat során vizsgáltam a
nedvesség-tartalmat, szemcseméretet, hőmérsékletet, pH értéket, sótartalmat,
vezetőképességet, gázösszetételt, toxikus-, tápelem-tartalmat és izzítási veszteséget.
Eredményeim alapján megállapítható, hogy az adalékanyagok bekeverése a tárolt
trágyához jelentősen csökkentette a keletkező ammónia mennyiségét, illetve a nagyobb zeolit
arányok alkalmazása növelte a szervesanyag-feltáródás mértékét.
A kutatás a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2009-2014, Zöld ipari innováció,
Élelmiszeripari zöld innovációs program megvalósítása című projekt (HU09-0015-A1-2013)
támogatásával valósult meg.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
129
Kávésav kimutatására alkalmas kavitand származék vizsgálata
Horváth Éva, I. évf. Vegyész Msc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Czibulya Zsuzsanna, tudományos munkatárs, PTE TTK, Kémia Intézet, Általános és
Fizikai KémiaTanszék
A kávésav a polifenolok közé sorolható vegyület, mely számos mezőgazdasági
termékben (pl. gyümölcsökben, zöldségekben, borban, olívaolajban, kávéban) fellelhető
antioxidáns, ezért fontossá vált, hogy minél érzékenyebb és szelektívebb eszközt fejlesszenek
ki ennek monitorozására. Munkánk során célul tűztük ki olyan gazdamolekula alkalmazását,
mely kölcsönhatva a választott vendégmolekulával, komplexképződés útján megváltoztatja
annak UV-Vis és fluoreszenciás tulajdonságait. Ismert, hogy a kavitandok nagyméretű
üregekkel rendelkező molekulák, melyek bizonyos mérettartomány alatt képesek
vendégmolekulák szelektív befogadására. Szerkezetéből adódóan ígéretesnek mutatkozik
nanoreaktrorként, molekuláris kapszulaként való alkalmazásuk. A kávésav molekula és az
újonnan szintetizált kavitand származék között kialakuló kölcsönhatás vizsgálatát THF-H2O
elegyben végeztük spektrofotometriás, valamint fluorimetriás módszerekkel. Első lépésként
Hyperquad programcsomag segítségével meghatároztuk a stabilitási állandók értékeit
különböző hőmérsékleteken, majd a van’t Hoff egyenletet alkalmazva számítottuk a
különböző folyamatokhoz tartozó termodinamikai paramétereket. Abszorbancia mérések az
entrópia kontrollált, 1:2 sztöchiometriájú komplex kialakulásának folyamatát mutatta.
Fluoreszencia mérések során bizonyítottuk, hogy a kávésav dimerizációjának folyamata
megelőzi az 1:2 sztöchiometriájú komplex forma kialakulását. Továbbá az eredmények
alapján elmondhatjuk, hogy a kávésav dimerizáció, valamint az 1:2 komplexek
kialakulásának folyamata is entrópia kontrollált. A kialakuló komplex sztöchiometriájának
alátámasztása érdekében mind az UV-Vis, mind pedig a spektrofuorimetriás mérések során a
Job-módszert alkalmaztuk.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
130
Vas-foszfor kölcsönhatásának analízise a gyorsszűrés során
Kézsmárki Mónika, IV évf. Építőmérnök BSc szakos hallgató
Eötvös József Főiskola, Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar
Témavezető:
Salamon Endre, műszaki tanár, EJF MK, Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet
A dolgozatomban egy nyírségi vízmű arzénmentesítő technológiájának javítási
lehetőségeit foglaltam össze. A probléma, mely megoldásra vár a foszfát tartalomban rejlik,
mivel a nyersvízben és vas- és mangántalanító gyorsszűrő után is jelentős mennyiségben van
jelen foszfát az eltávolítandó arzén mennyiségéhez képest. Ez az oka annak, hogy az
arzénmentesítésre szolgáló adszorber-, a tervezett idejénél hamarabb kimerül.
A dolgozatom célja a foszfát zavaró hatásának megszüntetésére végzett laboratóriumi
vizsgálatok elvégzése és eredményeinek értékelése. A kísérleteket az Eötvös József Főiskola
Víztechnológiai Oktatóbázisán végeztem, ahol a szemcsés anyagú gyorsszűrővel végzett,
adszorpciós műveletek fejlesztési lehetőségeit vizsgáltam. A vizsgálat célja a vas és foszfor
kölcsönhatásának analízise és a vastalanító gyorsszűrőben fellépő foszfát csökkenést leíró
modell kidolgozása.
A kísérletek a foszfát megkötésére irányultak még adszorber előtt. a vastalanító
szűrőben, különböző módszerekkel elvégzett szűrőbevonásokkal, vegyszeradagokkal,
szemcseátmérőkkel és szűrési sebességekkel.
A kutatás eddigi eredményei alapján a folyamatos vas(III) hatóanyagú vegyszer
adagolás kis koncentrációban hatékonynak bizonyult, a meglévő szakirodalmi adatokkal
összhangban, melyek szerint a friss vas-hidroxid pelyhek jelenléte a szűrőben kedvezőbb a
foszfor és az arzén megkötésére koprecipitációs eljárások során. Kevéssé feltárt azonban az
adszorpciós, egyensúlyi, felületi komplex képződési folyamatok szerepe, melyek a vastalanító
szűrőréteg alsóbb régióban mennek végbe kisebb foszfor és arzén koncentrációk mellett, de a
foszfornak és az arzénnek a szűrőn való áttörésében fontos szerepet játszhatnak.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
131
Módszerfejlesztés üzemanyagok biogén tartalmának direkt mérésére AMS 14C módszerrel
Kurucz Júlia, II évf. Vegyész MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezetők:
Dr. Molnár Mihály, tudományos főmunkatárs, MTA Atommagkutató intézet, Hertelendi Ede
Környezetanalitikai Laboratórium
Major István, tudományos segédmunkatárs, MTA Atommagkutató intézet, Hertelendi Ede
Környezetanalitikai Laboratórium
Az Európai Unió célul tűzte ki a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának
csökkentését. Egyik alkalmazott módszer az, hogy a fosszilis üzemanyagokhoz megfelelő
arányban biogén, komponenseketkevernek. Az alkalmazott biogén vegyületek egy része
azonos, vagy nagyon hasonló kémiai formában a fosszilis energiahordozóban eredetileg is
megtalálható, vagy attól csak nagyon körülményes módon lenne elválasztható, kimutatható.
Ezért a biogén komponens bekeverésének mérhetősége kapcsán felmerül a radiokarbon izotóp
alapú mérésének alkalmazása, hiszen a kémiailag akár teljesen azonos képletek esetén is a
fosszilis forrásból származó anyagból már rég elbomlott a kozmogén C-14, míg a recens
biogén adalékok a légkörivel azonos, jól meghatározott radiokarbon tartalommal bírnak (kb.
226 Bq/ kg C).
Egy egyszerűsített előkészítési és AMS mérési módszert dolgoztunk ki, melynek során
az üzemanyagmintát MnO2-ra pipettázzuk, vákuum alatt leforrasztott üvegcsőben off-line
módon elégetjük egy kemencében, végül a keletkezett CO2-ot megtisztítjuk. A grafit target
előállítása után a minta a 14C/12C arányát a MICADAS AMS berendezéssel mérjük meg. A
kidolgozott módszer megbízhatóságát, hatásfokát, reprodukálhatóságát, szórását s végül a
teljes feltárásra és mérésre vonatkozó tipikus hiba és alsó méréshatár értékét a MOL NyRt-től
kapott különböző biogén tartalmú tesztminták segítségével ellenőriztük. 14 darab különböző
mintán összesen 69 db AMS mérést végeztünk, azaz minden mintát 4-5 alkalommal
egymástól függetlenül preparáltunk és mértünk, hogy az ismételhetőség alapján reális
hiba/bizonytalanság becslést tudjunk adni. A módszerrel tipikusan 0,2-0,3 m/m %
pontossággal megadható a bekevert biogén komponens mennyisége még a 10 m/m %-os
biotartalom szint alatt is.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
132
Terminálisan védett cisztein tartalmú peptidek komplexképző
sajátságainak vizsgálata
Lukács Márton, II évf. Vegyész MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezetők:
Dr. Várnagy Katalin, egyetemi docens, DE TTK, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék
Ismeretes, hogy az enzimek fémkötő helyein leggyakrabban Asp, Cys, Glu, His
aminosavak helyezkedhetnek el. Ezek képesek arra, hogy a szervezet számára szükséges
fémionok mellett (Zn(II)- és Ni(II)-ionok) megkössenek toxikus fémionokat is (Cd(II)-ion). A
toxikus fémionok eltávolítására alkalmazható a kelátterápia, amely során különböző
komplexképző molekulákat alkalmaznak. A munkám során két olyan peptid vizsgálatát
végeztük el, amelyek alkalmasak lehetnek olyan komplexképző ágensek modellezésére,
amelyek a kelátterápia során alkalmazhatók lennének.
A vizsgálatok során az Ac-Ser-Ala-Ala-Cys-NH2és Ac-Cys-Ser-Ser-Cys-NH2peptidek
kadmium(II)-, cink(II)-komplexeit tanulmányoztuk, valamint az Ac-Cys-Ser-Ser-Cys-NH2
esetén a nikkel(II)-komplexeket is. A kialakuló részecskék sztöchiometriájának
meghatározására pH-potencometriás módszert alkalmaztunk, míg a koordinációs mód
alátámasztására UV spektrofotometriás módszert, valamint cirkuláris dikroizmus és 113Cd
NMR spektroszkópiás vizsgálatot alkalmaztunk.
A vizsgálatok rámutattak arra, hogy a ligandumok kadmium(II)-komplexei minden
esetben stabilabbak, mint a cink(II)-komplexek. A két ciszteint tartalmazó peptid esetén
komplex stabilitás növekedés figyelhető meg az egy ciszteint tartalmazó peptidhez képest. A
CXXC szekvencia alkalmas lehet kadmium(II)ion szelektív megkötésére alkalmas kelátor
molekulák tervezésére. Továbbá a nikkel(II)-komplexek stabilak, de nehezen vizsgálhatók,
mert polimer szerkezetek vannak jelen az oldatban.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
133
Borászati szennyvíz és könnyen bontható szerves anyagainak a nitrogén és
foszfor eltávolításra gyakorolt hatásának vizsgálata szakaszosan
levegőztetett eleveniszapos technológiában
Reszl Árpád, IV. évf. Építőmérnöki BSc szakos hallgató
Eötvös József Főiskola, Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet
Témavezető:
Salamon Endre, műszaki tanár, EJF, Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet
Kutatásaimban a borászati szennyvíz eleveniszapos szennyvíztisztítási technológiára
gyakorolt hatását vizsgáltam a soltvadkerti szennyvíztisztító telep példáján keresztül. Helyi
borászati üzemből származó szennyvízmintán kémiai és biológiai vizsgálatokat végeztem. A
mért és a próbaüzemi adatok alapján dinamikus szimulációs modellt készítettem, majd a
modell segítségével vizsgáltam a kritikus paraméterek (BOI, KOI, pH, lúgosság, könnyen
bontható szerves anyag) hatását. A számításhoz a STOAT programot és az IAWQ ASM 2D
modellt alkalmaztam. A kutatást 2015. szeptember és 2015. december között végeztem, a
próbaüzem lezárásával egy időben.
A kutatás fő célja előrejelzéseket tenni a jövőben várható üzemállapotokra, hiszen a
próbaüzem során egyszer sem fordult elő korábban már gyakran tapasztalt kritikus
üzemállapot. A gazdaságos üzemeltetés érdekében elemeztem, hogy mennyivel csökkenthető
a biológia szerves anyag terhelése és a légbefúvás energiaigénye, a biológiai többletfoszfor
eltávolítás maximális kihasználása mellett.
Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a borászati szennyvízzel könnyen
bontható szerves anyag is érkezik, ami a nitrogén és foszfor eltávolítást segíti, de az alacsony
pH mellett jelen van nehezen bontható, nagy szerves anyag terhelést okozó frakció is, aminek
leválasztását meg kellene oldani. Az általam vizsgált borászati szennyvízre 0,54 BOI7 / KOI
arány jellemző és az oxigénfogyasztási vizsgálatok alapján feltehető, hogy a biológiai
oxigénigénynek megfelelő szerves anyag egy frakciója könnyen bontható.
A borászati szennyvíz hatásának modellezésével elemeztem a bejövő szerves anyag
terhelés csökkenésének hatását. A többlet szerves anyag leválasztása szükséges lesz az
üzemeltetés hatékonyságának növelésére és költségeinek csökkentésére, de a megfelelő
módszer kiválasztásához a kevert települési szennyvíz könnyen bontható frakciójának további
részletesebb elemzése lesz szükséges a jövőben.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
134
Módszer kidolgozása atkaölő szerek méhviaszból történő eltávolítására
Stefán Dávid Levente, II. évf. Vegyész MSc szakos hallhgató
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Tatár Enikő, egyetemi docens, ELTE TTK, Kémiai Intézet, Környezettudományi
Kooperációs Kutató Központ
A méhek a virágok beporzásán keresztül kulcs szerepet töltenek be a növényvilág
jelenlegi állapotának fenntartásában. Nagy figyelmet érdemel emiatt a méhecskék új
parazitája, az ázsiai méhatka (Varroa destructor) elleni hatékony védekezés, melynek egyik
módja az atkaölő szerek alkalmazása. Ezek, a méhekre és emberekre egyaránt toxikus
vegyületek, a keretes méhkaptárból visszanyert műlép többszöri újrahasznosítása során
feldúsulhatnak, ami rezisztencia kialakulását eredményezheti. Így elmaradhat a kijuttatott szer
hatása, ami az egész méhcsalád pusztulásához vezethet. A műlép atkaölő szer tartalmának
meghatározásával elkülöníthetők a szennyezett, felhasználásra alkalmatlan adagok és
lehetőség nyílik a tisztított műlép minták minőségének ellenőrzésére. Tudományos diákköri
munkám célkitűzése, hogy nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás módszert dolgozzak ki
méhviasz kumafosz-, -fluvalinát- és amitráz-tartalmának meghatározására és az áttekintett
szakirodalom alapján tisztítási módszert fejlesszek ki az említett atkaölő szerek eltávolítására.
Az analitikai módszer kidolgozásához az atkaölő szerek méhviaszból történő
extrakcióját 70°C-on, n-hexánnal vagy izooktánnal végeztem. Az oldószereket hűthető
centrifugával választottam el a viasztól. Az extrakciós lépést még 2-szer megismételtem. Az
egyesített felülúszók tisztításához szilárd fázisú extrakciót használtam. A mintákat
vákuumban szárazra pároltam, acetonitrilben visszaoldottam, majd az RP-HPLC oszlopra
injektáltam. A két oldószer közül a centrifugálás során könnyebben elváló, olcsóbb n-hexánt
választottam. Megállapítottam, hogy a kumafosz és τ-fluvalinát visszanyerése 85 és 110 %
közötti érték, kimutatási határa egyaránt 0,1 mg/kg. Az amitráz visszanyerése csupán 15 %
körüli, kimutatási határa 0,08 mg/kg. Az anyagvesztés oka a 70°C-os melegítés, a hőérzékeny
amitráz feltehetően 2,4-dimetil-fenilformamiddá alakul át. Amitráz mennyiségi
meghatározására emiatt a módszer nem alkalmas, ugyanakkor az újrahasznosított műlépben a
120 °C-on 2 óra kezelés alatt bizonyosan elbomlik. A vizsgált gyógyszerkönyvi minőségú
viaszpasztilla 1,3 mg/kg τ-fluvalinátot tartalmazott, kumafosz és amitráz nem volt
kimutatható. A viszgált újrahasznosított műlépben a mért koncentráció kumafoszra 27,6
mg/kg, τ-fluvalinátra 3,6 mg/kg volt, és amitráz nem volt kimutatható,
A továbbiakban az atkaölő szereket 10 - 10 ppm koncentrációban tartalmazó viasz
próbatestet állítottam elő a gyógyszerkönyvi minőségű méhviaszból. Homogenitás vizsgálat
után e próbatest felhasználásával optimáltam a műlép tisztítására kifejlesztett eljárás
körülményeit. A legjobb tisztítási hatásfok akkor adódott, mikor ötszörös tömegű n-hexánnal,
70 °C-on végzett extrakciót követően a mintát lassan hűtöttem szobahőmérsékletűre, fél órára
-20 °C-os mélyhűtőbe helyeztem majd 15 percig -9 °C-on centrifugáltam. Az extrakciót még
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
135
egyszer megismételtem. A tisztítási hatásfok kumafoszra, amitrázra és τ-fluvalinátra nézve
rendre 90, 100 és 88 %. A bemért méhviasz 81%-át kaptam vissza. A maradék n-hexánt 120
°C-on vákuumdesztillációval távolítottam el. Az így hexánmentesített mintában GC-MS
módszerrel az oldószer nem volt kimutatható.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
136
Szimulációs szoftver kidolgozása a gradiens kromatográfiára
Szegedi László, IV évf. Környezetmérnöki BSc szakos hallgató
Óbudai Egyetem, Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar
Témavezető:
Prof. Dr. Juvancz Zoltán, egyetemi tanár, ÓE RKK, Környezetmérnöki Intézet
Környezetterhelés vagy környezetszennyezés bekövetkezésekor nagyon fontos feladat
az egyes nyomnyi szennyező anyagok pontos összetételének és mennyiségének
meghatározása. Ma már a kutató-, fejlesztő- és vizsgálólaboratóriumok alapvető és
nélkülözhetetlen kellékeinek számítanak a különböző kromatográfiás elveken működő
eszközök, amelyeket a vizsgált anyagok szétválasztására és összetevőik meghatározására
alkalmaznak. Ezek tükrében érthető, hogy leendő környezetmérnökként fontos feladat a
kromatográfiás vizsgálatok során lejátszódó folyamatok megismerése és megértése.
Szakdolgozatom témájául egy olyan szimulációs program elkészítését választottam,
amely segítséget nyújthat a környezetmérnök szakos hallgatók oktatásában.
A szimulációs szoftverem megalkotásakor a következő problémákat sikerült megoldanom:
A vizsgálni kívánt minta komponenseit jelképező Gauss-görbék kromatográfiás
oszlopon történő végighaladásának és folyamatos változásának mozgó ábrával történő
megjelenítése.
Az izotermikus és hőmérséklet-programozott elúciók közötti sebességbeli
különbségek bemutatása.
Az egyes folyamatok során kialakuló kromatogramok egymáshoz viszonyított
eltérései összehasonlíthatóak legyenek, és valósághűen ábrázolják a bemeneti
paraméterek megváltoztatása után kapott újabb és újabb eredményeket.
Egy olyan szimulációs szoftvert létrehozni, amely segítséget nyújthat a kromatográfiát
oktatóknak a folyamatok bemutatásában, valamint a kromatográfiával ismerkedőknek
az új ismeretek könnyebb feldolgozásához és az összefüggések megértéséhez.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
137
Szálerősítésű geopolimer
Szenczi Ágnes, II. évf. Környezetmérnöki MSc szakos hallgató
Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar
Témavezetők:
Dr. Mucsi Gábor, egyetemi docens, ME-MFK, Nyersanyagelőkészítési és Környezeti
Eljárástechnikai Intézet
Dr. Nagy Sándor, egyetemi adjunktus, ME-MFK, Nyersanyagelőkészítési és Környezeti
Eljárástechnikai Intézet
A gumihulladékok helytelen kezelése által okozott környezeti károk az elmúlt években
világszerte megnövekedtek. Magyarországon évente kb. 45 ezer tonna további használatra
már alkalmatlan gumiabroncs keletkezik, melynek kb. a 75%-a kerül hasznosításra.
A szén égetéséből származó pernye további komoly környezeti problémákat okoz, ezért a
lerakásuk helyett törekednünk kell hasznosításukról. Világviszonylatban 700 millió t,
hazánkban kb. 2 millió t pernye keletkezik évente, amelynek kb. 20%-át hasznosítjuk.
Fentiekkel összefüggésben kutatómunkám során a Mátrai Erőműből származó pernye és
aprított gumiabroncs keverékéből állítottam elő szálerősítésű geopolimert.
Az általam elvégzett kutatás újszerűsége egy szinergikus hasznosítás megvalósítása,
mely során lignit tüzelésű erőműből származó pernyéből állítok elő geopolimer mátrixot. A
geopolimer rideg viselkedésének javítására pedig hulladék áramból kikerülő aprított
gumiabroncsból nyert acélszálat alkalmazok. Több kutató használt fel pernyét geopolimer
előállítására, azonban erősítésként főként kereskedelmi forgalomban kapható primer
alapanyagból előállított különböző típusú szálakat adagoltak.
Kutatómunkám célja megvizsgálni a szál minőségének (aprított gumi és acélszál
keverék, illetve a tisztán acél szál frakció), valamint a szál méretének (<4 mm, 4-8 mm), és
adagolási koncentrációjának (0, 1, 3, 5 m/m%) a hatását a geopolimer nyomó,- és
hajlítószilárdságára. A szilárdság változás okainak felderítése érdekében szkenning elektron
mikroszkópi (SEM) vizsgálatokat végeztem, amellyel nyomon követhető a geopolimer-
acélszál kompozitok szerkezete.
A laboratóriumi kísérletek elvégzését követően megállapítható, hogy a csak acélszálat
tartalmazó próbatestek nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, mint az azonos arányban gumit
és acélszálat tartalmazó geopolimerek. A szálerősítés nélküli geopolimerhez viszonyítva közel
háromszoros hajlítószilárdság növekedést értem el 5 m/m% acélszál adagolás esetén.
XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció
138
Ipari kartonpapír gyártás szennyvízkezelési technológiájának fejlesztése
Vizi Klaudia Renáta, IV. évf. Környezetmérnök BSc szakos hallgató,
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Dr. Halász János, egyetemi tanár, SZTE TTIK, Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék
Vízszükségletünket a természetes vizekből fedezzük, így mindenképpen meg kell
akadályoznunk, hogy kommunális, vagy ipari szennyvizek elszennyezzék vízforrásainkat.
Éppen ezért a technológiai és ipari célokra használt, majd a környezetbe kibocsátott vízzel
szembeni követelmények folyamatosan szigorodnak. A sok ipari folyamat során képződik
szerves anyag szennyeződés, melynek kibocsátása káros lehet a befogadó környezet számára.
A kibocsátás miatt bekövetkező környezeti károk, a szigorodó ellenőrzések és
büntetések azt erősítik meg, hogy olyan technológiákat kell kifejleszteni, melyek
költséghatékonyan képesek megtisztítani az ipari körülmények között keletkező
szennyvizeket az szerves szennyezőktől.
Munkánk során az volt a célunk, hogy környezetkímélő, mégis hatékony módszert
találjunk az kartonpapír gyártás során keletkező nagy szervesanyag-tartalmú szennyvizek
kezelésére, hogy azt az előírásoknak megfelelő paraméterekkel bocsáthassuk ki a befogadóba.
Az ipari eredetű szennyvíz kezelése során a pH megfelelő választásával, beállításával
is értünk el eredményeket, de ez a technológiai lépés nem bizonyult elegendően hatékonynak.
A további kísérleti munka során egy speciális elektroflotációs módszert alkalmaztunk,
melynek során a keletkező H2 buborékokkal kezeltük a szennyvizet. Különböző módszerekkel
próbáltunk buborékokat fejleszteni, eltérő savkoncentrációval, illetve kezelési időt változ-
tatva, kiegészítve adalékok hatásának vizsgálatával. A mérések eredményességét konvencio-
nális KOI-mérésekkel ellenőriztük, illetve fotókat is készítettünk a kísérletek során.
Jó eredményeket értünk el nagy savkoncentrációnál (50 cm3/250 cm3 szennyvíz), ám
itt a túlzott mértékű savazás miatt nem igazán környezetkímélő a folyamat, újabb kezelések
szükségesek a savtalanítás megoldására.
XV. OFKD SZEGED 2016
XII. TELEPÜLÉSKÖRNYEZET SZEKCIÓ
Szekciófelelős: Dr. Kovács Zoltán
1. Békési Dorottya: A nagyvárosi zöldterületek fenntartásának lehetőségei ma a
megváltozott klíma és használat tekintetében
2. Bérczi-Kubina Lilla: Egerszalók és térségében elhelyezkedő települések turisztikai
fejlesztése tájépítészeti eszközökkel
3. Csete Ákos Kristóf: A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) terjedési
dinamikájának vizsgálata Szeged példáján
4. Csonka Zsófia, Jánoska Rita Zsófia: Joseph Paxton XIX. századi közparktervezési
elvei a kortárs magyar tájépítészetben
5. Kolcsár Ronald András: Zalaegerszeg város zöldterületeinek funkcionális vizsgálata
6. Liska Csilla Mariann: A városi környezet nagyfelbontású térképezése és
környezettudományi alkalmazásai
7. Schlosser Aletta Dóra: Városi környezet modellezése Esri CityEngine szoftverben
8. Schmeller Dalma: Zöldtetők, zöldfalak és „kék” vízgazdálkodási módszerek az élő és
élhető város életében
9. Szőke Balázs: Zöld-infrastruktúra városi környezetben
A XII. kerületi zöld-infrastruktúra fejlesztése
10. Szűz Attila: A gyalogos szabadtérhálózat értékelése és fejlesztési lehetőségei Budapest
belvárosában
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
140
A nagyvárosi zöldterületek fenntartásának lehetőségei ma a megváltozott
klíma és használat tekintetében
Békési Dorottya, III. évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Dr. Gerzson László, egyetemi docens, BCE TÁJK, Kert- és Szabadtér Tervezési Tanszék
Rohanó világunkban a fogyasztói társadalom mindig új értékek létrehozásában látja a
megoldást. Szerintem nem feltétlenül az új létrehozása, hanem a már meglévő átalakítása
vezethet eredményre. E szemlélet mentén keresek megoldásokat dolgozatomban a köztereket
és közparkokat érő hatások tanulmányozásával.
Vizsgálatom három részre bonható. Elsőként Budapest éghajlati viszonyait elemeztem
az Országos Meteorológiai Szolgálat adatainak segítségével az elmúlt 115 évben.
Egyértelműen kimutatható, hogy az utóbbi 30 esztendőben a hőmérsékleti értékek
emelkedtek, valamint a szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága megnövekedett, mely a
globális klímaváltozás hatása.
A felmérés eredményeinek megfelelően, a fenntartási munkálatok változását is
kutattam az elmúlt 30 év során a Főkert Nonprofit Zrt. segítségével. Leírást készíttettem a
növényi elemek, a művi elemek, és az általános fenntartási munkálatok alakulásáról az évek
során. 3 közparkot, közteret (Erzsébet tér, a Szent István park és a II. János Pál pápa tér)
választottam ki Budapest területén, melyek eltérő földrajzi elhelyezkedésüket és látogatói
összetételüket tekintve különböző fenntartási munkálatokat igényelnek.
Végezetül a már említett közterek és közpark látogatói között végeztem felmérést egy
saját készítésű kérdőívvel, mely a parklátogatási szokásaikat, kívánalmaikat, valamint
javaslataikat tartalmazza a területek tekintetében. Összesen 300 kitöltő véleménye alkotja a 42
diagramos kutatási eredményemet, mellyel a különböző funkciójú közterek és közparkok
elvárásait és problémáit mutatom be.
A vizsgálatokat összefoglalva és a problémákat kiemelve javaslatokat nyújtok a
fenntartási nehézségek kezelésére: tervezett elemek és műszaki megoldások formájában.
A téma alulkutatottsága miatt remélem, dolgozatommal hozzájárulok ahhoz, hogy
szemléletváltozás következzen be, és a már meglévő értékeinket próbáljuk meg a
megváltozott körülményekhez és felhasználói szokásokhoz igazítani és ezzel élhetőbbé tenni
környezetünket.
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
141
Egerszalók és térségében elhelyezkedő települések turisztikai fejlesztése
tájépítészeti eszközökkel
Bérczi-Kubina Lilla, IV. évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Valánszki István, egyetemi tanársegéd, BCE TÁJK, Tájépítészeti és Településtervezési
tanszék
Az egerszalóki hőforrásról vagy az egri borról mindenki hallott, és sok terv készült
ezeknek a településeknek a fejlesztésére. Nem sokan tudják azonban, hogy a térség
szomszédos, kisebb települései is számos természeti és művi tájértékkel rendelkeznek.
Örömmel ástam bele magam ezeknek a tanulmányozásába, és kerestem különböző
megoldásokat a fejlesztésükre.
Arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a környékbeli településeket turisztikai szempontból
fejlesszem, így decentralizálva az idegenforgalmat. Ennek érdekében részletes vizsgálatot
végeztem az összes településen, majd egy saját értékelési rendszert dolgoztam ki. Az
értékelési fejezetre alapozva javaslatokat tettem arra vonatkozóan, hogy miként lehetne egy
komplex és fenntartható egységként növelni a négy település együttes csoportjának turisztikai
vonzerejét.
Fontosnak tartom, hogy terveim felkeltség majd az érdeklődést és a térség
szomszédos, kisebb települései is figyelemben részesüljenek, hiszen értékes kincseket
hordoznak magukban, és ezek rengeteg lehetőséget tárnak elénk. Ezek a települések is
tartogatnak a látogatók számára érdekességeket, és kiváló utazási célpontok lehetnek.
Úgy gondolom, hogy a kezdetekben megfogalmazott céljaimat sikerült elérhetővé
tennem. Felfedeztem a településekben rejlő lehetőségeket, megláttam a térség azon báját,
melyet érdemes minden ide látogatónak megmutatni. Olyan javaslatokkal álltam elő, melyek
elősegítik majd a térség komplex és fenntartható fejlesztését. Ez nem csak a térség
idegenforgalmára lehet pozitív hatással, hanem egy élhetőbb, harmonikusabb
településcsoportot is eredményez az ott élők számmára.
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
142
A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) terjedési dinamikájának
vizsgálata Szeged példáján
Csete Ákos Kristóf, I évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezetők:
Dr. Gulyás Ágnes, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék
Dr. Tanács Eszter, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék
A mirigyes bálványfa az egyik legagresszívabban terjedő özönfaj, amely hazánkban
több, mint egy évszázada jelen van. Széles ökológiai tűrőképessége miatt elsősorban
városokban ültették és az itt tapasztalható sajátos lokális klímamódosulás vélhetően kedvez a
melegigényes faj elterjedésének, amit a klímaváltozás városi hatásai tovább erősíthetnek. A
faj agresszív szaporodási stratégiáival jelentős kivadulásra képes, így nem csak a városi
vegetáció elszegényítésében játszik szerepet, hanem a városon kívüli természeteshez közelibb
vegetációban is jelentősen csökkenti a biodiverzitást. A városi környezetben erőteljes
gyökérsarjaival réslakóként komoly károkat okoz az épített infrastruktúrában. A téma
fontosságának ellenére kevés kutatás látott napvilágot, ezért dolgozatomban részben arra
keresem a választ, hogy milyen módszerrel vizsgálható ez a bonyolult rendszer a
leghatékonyabban, illetve melyek azok a tényezők, amelyek leginkább befolyásolhatják a faj
városi terjedését. Vizsgálataim során a megelőző városklimatológiai kutatások alapján
kidolgozott Lokális Klíma Zónák szintjén területarányosan, random mintaterületekjelöltem ki
Szegeden a Tisza és a „külső” körút által határolt területén, amelyeken felmértem a bálványfa
populációt. Ebből egy pontos adatbázist hoztam létre, amellyel különböző térinformatikai és
statisztikai módszerekkel elemzéseket végeztem a fák állapotával, a városklimatológiai
szempontból releváns paraméterekkel, valamint az ezek között fennálló lehetséges
összefüggésekkel kapcsolatban. Vizsgálataim első eredményei azt mutatják, hogy faj
elterjedése kapcsolatot mutat a direkt besugárzással, a beépítettséggel valamint a hősziget
intenzitásával. Célom, hogy a mintavételezés és az adatfeldolgozás során megtaláljam azt
legmegfelelőbb módszert, amely a legpontosabban feltárja a faj terjedési sajátosságait városi
környezetben és ezzel segítse a visszaszorítását, vagy a megfelelő keretek között tartását.
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
143
Joseph Paxton XIX. századi közparktervezési elvei a kortárs magyar
tájépítészetben
Csonka Zsófia, II évf. Tájépítészmérnöki MSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájéptészeti és Településtervezési Kar
Jánoska Rita Zsófia, Tájépítész és kertművész mesterképzési MA szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájéptészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Dr. Fekete Albert, tanszékvezető egyetemi tanár, BCE TÁJK, Kertművészeti és
KerttechnikaiTanszék
Minden témában kézikönyvek készülnek, nem laikusok, hanem szakmabeliek számára
azért, hogy egységes és aktuális elvek mentén végezhessék értékteremtő munkájukat. A mai
kortárs tervezésre sok jelző használható, de az egységes bizonyosan nem. Nem célunk ezt a
sokszínűséget még elméleti szinten sem homogenizálni, csupán a tervezői döntések hátterét
megtámogatni egy olyan kutatással, amely a közparkok használhatóságát fokozza. A téma,
ahogy a legtöbb aktuális kérdés egy pályázat kapcsán került előtérbe, a Paxton Design
Competition 2015-tel. A felhívás célja, hogy a pályaművekben a pályázók keressenek
szakmai válaszokat a megváltozott parkhasználati igényekre, elvárásokra, illetve vizsgálják
meg, mennyi létjogosultsága van a saját korában is már ikonikusnak és innovatívnak számító
A pályázat kiírása is tartalmazza, de a mai társadalom is elvárásként támasztja az új
létesítményekkel szemben az alábbi követelményeket. Legyen multifunkcionális, mert a
városok növekednek, a szabad területek fogynak és drágulnak. Legyenek gazdaságok,
majdnem önfenntartók, mint egy-egy kis tökéletesen működő gazdasági és ökológiai rendszer.
Legyen mindenki számára könnyen használható, a kommunikációs eszközök szempontjából is
elérhető. És legyen vonzó, mert ami nem látványos, az nem is modern.
Munkánkban arra keressük a választ, hogyan és milyen eszközökkel lehet ezekre a
kérdésekre válaszolni a valóságban. Javaslati kódunkban bemutatjuk ezen eszközöket egyes
címek alá rendezve, mintegy katalógus, amely nem csak történeti kontextusban vagy
helyszínen használható, hanem új kialakítású tér, park esetén. Aki ismeri kód tartalmát, annak
tervezésnél segítséget jelenthet ez a vizuális emlékeztető, ami a működő parkok lényegét
tartalmazza (hierarchia, önfenntartás, épületek, terepmozgatás, adaptált természet, innovatív
ismeretek). Az általunk végzett vizsgálatok bizonyították, hogy az elveknek ma is van
létjogosultsága.
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
144
Zalaegerszeg város zöldterületeinek funkcionális vizsgálata
Kolcsár Ronald András, I évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Dr. habil. Szilassi Péter, egyetemi docens, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és
GeoinformatikaiTanszék
Diákköri kutatásom témája Zalaegerszeg zöldterületeinek funkcionális vizsgálata,
mely során a földrajztudomány eszközeivel próbálom felmérni a város öt zöldterületének
városökológiai, társadalmi, városszerkezeti és gazdasági funkcióit. Megkísérlek képet kapni e
területek valódi szerepeiről és azok hiányairól, mely a későbbiekben a várostervezés számára
is hasznos lehet.
A funkciók feltérképezésének elsődleges vizsgálati eszköze egy 428 fős online
kérdőíves kutatás volt, melyet zalaegerszegi lakosokkal, illetve a várost jól ismerő egyénekkel
tölttettem ki. A feldolgozás során többek között vizsgáltam a város zöldterületeinek
látogatottságát, és hogy milyen célokra használják azokat Zalaegerszeg lakosai. A
megkérdezettek minősítették a városi zöldterületek természetességét, illetve saját
benyomásaik alapján becsülték a levegő minőségét is a vizsgált parkokban. A városi
zöldterületek használatát a futoterkep.hu adatbázisa segítségével is vizsgáltam. Kikerestem a
felhasználók által feltöltött zalaegerszegi útvonalakat (187 db) és összeszámoltam, hogy ezek
hány százaléka érintette, vagy keresztezte a vizsgált zöldterületeket. Az eredményeimből
kiderült, hogy a parkok aktív rekreációs funkciói csak korlátozottan érvényesülnek.
Várostervezési szempontból fontos kérdés a zöldterületek elérhetőségének vizsgálata,
hisz ily módon lehatárolhatók a település zöldterület hiányos városrészei. E célból
elkészítettem az egyes zöldterületek elérhetőségi térképeit. Minden parkterület közepén
kijelöltem egy pontot, majd a Google Maps útvonaltervezőjében további 1024 darab, a város
úthálózatán egyenletesen elszórt pont alapján gyalogos menetidő izokron térképet
szerkesztettem. A vizsgált öt zöldterület izokron térképének összemetszésével le tudtam
határolni a város zöldterület-elérhetőség szempontjából előnyös területeit.
Véleményem szerint eredményeim adaptálhatók lesznek Zalaegerszeg zöldfelület-
rendszerének tervezéséhez.
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
145
A városi környezet nagyfelbontású térképezése és környezettudományi
alkalmazásai
Liska Csilla Mariann, II évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar
Témavezető:
Dr Mucsi László, egyetemi docens, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai
Tanszék
A természet és a társadalom konfliktusait jól szemléltetik a városok. A környezet
erőforrásait fokozottan igénybevevő települések városökológiai elemzésének egyik
alapfeladata a felszínborítás térképezése, a változások térbeli-időbeli értékelése.
Kulcsszerepet kapnak a távérzékeléses adatok, pl. a nagyfelbontású légifelvételek, a
hiperspektrális felvételek, a 3D-s pontfelhők. A különböző forrású adatok együttes
alkalmazása (adatfúzió) azonban számos módszertani problémát okoz, ezek megoldására több
kutató tesz napjainkban is kísérletet.
Szeged ritkább beépítésű alsóvárosi körzetéből választottam ki egy két háztömb
méretű egységet, ahol a mesterséges felszínek arányát kívántam meghatározni, amelyek
módosító hatással vannak a városklímára, a lefolyásviszonyokra és egyéb környezeti
tényezőkre. Dolgozatomban adatfúziós eljárás segítségével a légifelvételek térbeli és a
hiperspektrális felvételek spektrális információtartalmát használtam fel nagy pontosságú
felszínborítás térkép létrehozására.
A hiperspektrális és az általam mért laboratóriumi spektrális adatok kapcsolatának
numerikus elemzésével csökkentettem az osztályozáshoz szükséges sávok számát.
Létrehoztam egy spektrumkönyvtárat, amelynek segítségével a főbb felszínborítási típusok
elkülöníthetőek. Az objektumok határainak és méreteinek pontosabb meghatározása
érdekében az adatfúziós eljárás során egy nagy térbeli felbontású légifelvételt is bevontam az
osztályozásba, amelyen szegmentáció segítségével homogén egységeket határoztam meg.
Ezekhez a hiperspektrális kép átlagos reflektanciaértékeit rendeltem. A szegmenseket a
spektrális szögeltérés vizsgálattal (Spectral Angle Mapper) osztályoztam. A műveletek során
további megoldásokat nyújtottam nagy mennyiségű adat kezelésére.
A mesterséges felszínek arányát mutató térképen meghatároztam azokat a telkeket,
amelyek az építési szabályzatban meghatározott értékeket túllépik. Valamint kapcsolatot
kerestem a mesterséges felszínek aránya és mért hőmérsékleti adatok között.
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
146
Városi környezet modellezése Esri CityEngine szoftverben
Schlosser Aletta Dóra, II évf. Geográfus MSc szakos hallgató
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar
Témavezető:
Dr. Szabó Gergely, egyetemi adjunktus, DE TTK, Természetföldrajzi és Geoinformatikai
Tanszék
A 3D városmodellezés napjainkban az egyik gyorsan kibontakozó irányzat a
geoinformatika tudományágában. A földfelszín digitális reprezentációjaként alkotott modell
lehetővé teszi a különböző elemzések, városépítészeti problémák és geográfiai
törvényszerűségek vizuális megjelenítését a LoD egyes szintjein. Kutatásom fő
célkitűzéseként egy városi környezet virtuális modellezését valósítottam meg a települési
környezetet érintő analízisek bemutatására. A városrészt az ESRI CityEngine szoftverében
készítettem. A GIS adatok felhasználásával egy hierarchikusan felépített adatbázist alkottam,
amely heterogén adatok alkalmazásával egy komplex virtuális tér felépítését teszi lehetővé.
Mindezt a CGA Shape Grammar programozási folyamat, tehát procedurális modellezés
eredményeképpen hoztam létre. Az általam készített modell így eszközként szolgál egyrészt a
városi környezetet érintő kérdések vizuális szemléltetésére, valamint konkrét méréseket és
térbeli lekérdezéseket végezhetünk segítségével.
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
147
Zöldtetők, zöldfalak és „kék”vízgazdálkodási módszerek az élő és élhető
város életében
Schmeller Dalma, I. évf. Földrajztudományi MSc szakos hallgató
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar
Témavezető:
Dr. Hajnal Klára, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és
Urbanisztika Tanszék
Dolgozatomban elemzésre kerülnek a zöldtetők és zöldfalak, valamint ezek előnyei és
hátrányai. Világszerte és hazánkban is kiemelten fontos a klímavédelem és csapadékvíz-
visszatartás, ezért a dolgozatomban ezek összefüggéseit részletesen kifejtem. A modern
városok életében egyre fontosabbaka zöldterületek, zöldfelületek, ezért kutatásom kiterjed a
pécsi zöldtetőkre és zöldfalakra is, illetve arra, hogy miként és hol lehetne kialakítani ezeket
Pécs városában. Az élő és élhető városok nem csak a sok zöldterülettel emelkednek ki a többi
város közül, hanem a hatékony és fenntartható vízgazdálkodással is, ezért ennek alkalmazása
nélkülözhetetlen lesz városunk életében. Dolgozatomban ezen felül bemutatok pár pécsi
megvalósult vagy még csak tervben lévő városfejlesztési projektet a zöldtetők, zöldfalak és a
fenntartható vízgazdálkodással kapcsolatban.
Szakdolgozatomban kérdőív segítségével vizsgáltam a pécsi lakosság véleményét a
zöldtetőkkel kapcsolatban, valamint interjúkat készítettem, amelyek a dolgozat alapját
jelentik. A zöldtetők és zöldfalak magyar szakirodalma viszonylag kevés, illetve elegendő és
célnak megfelelő számszerűsített adat se áll rendelkezésemre. További nehézség, hogy Pécsett
nem található olyan zöldtető, amelyen méréseket végezhetnék, azonban zöldfalakkal
találkozhatunk a városban, így ezek vizsgálata könnyebben kivitelezhető. Ezen kívül a „kék”
vízgazdálkodási módszerek számos elemét is elemezni fogom. A választott téma elemei
innovatívak, és a rengeteg előnyüknek köszönhetően elősegítik a városok fenntarthatóvá
tételét.
Kulcsszavak: városfejlesztés, vízgazdálkodás, zöldtetők, zöldfalak, fenntarthatóság,
klímavédelem, kék gazdaság
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
148
Zöld-infrastruktúra városi környezetben
A XII. kerületi zöld-infrastruktúra fejlesztése
Szőke Balázs, II. évf. Tájépítészmérnöki MSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Mezősné Dr. Szilágyi Kinga, egyetemi tanár, BCE TÁJK, Kert- és Szabadtértervezési
Tanszék
A zöld infrastruktúra fogalma mára már bevett fogalom a táji léptékű
tervezéselméletben, de települési szinten a fogalom nem tud működni, hiszen a zöldfelületek
elemzése és tervezése a hazai gyakorlatban a települési zöldfelületi rendszer keretében
történik. A kutatás célkitűzése tehát az, hogy a zöld-infrastruktúrát a települési szöveten belül
értelmezzük, különös tekintettel az ökoszisztéma szolgáltatásokra.
Napjainkban egyre súlyosabban érzékelhető a klímaváltozás. A településökológiai
konfliktusok, a kedvezőtlen és szélsőséges klímajelenségek rontják a települések élhetőségét
és fenntarthatóságát, amelyre a zöld-infrastruktúra ökoszisztéma szolgáltatásai révén hatékony
választ tud nyújtani.
A zöld-infrastruktúra települési – városi – léptékre való adaptációja egy városi zöld-
infrastruktúra tipológia megalkotásával készült, amiben a területhasználati szempontok és a
zöldfelületi minőség (állományszerkezet, mozaikosság, szegélyhatás, stb.) is szerepet játszott.
A beépítésre szánt övezetek a jogszabályban rögzített legkisebb megengedett zöldfelületi
mutató szerinti csoportokban jelennek meg, melyeket egy NDVI alapú elemzés aktualizál,
mely a zöldfelületi intenzitást mutatja távérzékeléses módszerrel. A kétféle elemzés alapján
felállítható egy, az ökoszisztéma szolgáltatás hatékonyságát jelző, hierarchia, ill. sorrend az
egyes zöld-infrastruktúra típusok között. A zöld-infrastruktúra városi adaptációjának
módszertani bemutatására a kiváló természeti adottságokkal rendelkező fővárosi XII. kerület
szolgál, ahol bemutathatóak az egyes – zöld-infrastruktúra, ill. zöld-intenzitás – konfliktusok
és az azokra adható válaszok, javaslatok.
XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció
149
A gyalogos szabadtérhálózat értékelése és fejlesztési lehetőségei
Budapest belvárosában
Szűz Attila, IV évf. Tájrendező- kertépítő mérnök BSc szakos hallgató
Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar
Témavezető:
Mezősné Dr. Szilágyi Kinga, egyetemi tanár, BCE TÁJK, Kert- és Szabadtértervezési
Tanszék
Budapest városfejlesztésében több, mint 25 éve célkitűzésként szerepel a belváros
forgalmi tehermentesítése, a „Gyalogos Belváros” víziója. Az ezredforduló utáni
városrehabilitációs programok jórészt ennek szellemében nagy léptékű forgalmi
átszervezéseket, szabadtér-építészeti beavatkozásokat eredményeztek.
Jelen tanulmány a Budapest Szíve Program nyomán, annak akcióterületén vizsgálja a
terület szabadtereit első sorban a gyalogos használat és használati értékük tekintetében. A
dolgozat előzetes szakirodalmi kutatásokra, térinformatikai elemzésekre és helyszíni
felmérésekre alapozva komplex analízis keretében vizsgálja a vizsgálati helyszínek térbeni
adottságait, zöldfelületeit, használatukat és rekreációs értéküket, bele értve a terület szabadtér-
és zöldhálózatának szerkezeti elemzését is.
A kutatás feltárja a budapesti belváros szabadtérhálózatának értékeit és problémáit,
valamint feltérképezi a területen megjelenő kapcsolatot a szabadterek használata és azok
zöldfelület-intenzitása között.
A feltárt problémákra, hiányosságokra reagálva a tanulmány koncepcionális fejlesztési
javaslatokat tartalmaz, melyek a belvárosi szabadterekben rejlő potenciál jobb kihasználására,
a közterületi beavatkozások szabályozásának megújítására, ennek következtében pedig egy
élhetőbb, a „Gyalogos Belváros” víziójának megfelelő történelmi városmag kialakítására
irányulnak.