KÖRNYEZETVÉDELEM ALAPJAI

tantárgy segédanyaga

A környezeti nevelés története I. elõadás dr. Kuti István

A MÚLT

A környezeti nevelés megértéséhez érdemes néhány gondolattal visszanyúlni a történelemhez. Az

emberiség megjelenése, növekedése átrendezte a természetet, kialakult a természetnek egy

sajátos része az EMBER,a TÁRSADALOM.

Az emberréválás folyamatáról azt tanultuk, hogy nagy eredmény volt a tûz meghódítása , a

természet legyõzése, a felette uralkodás. Az EMBER megjelenése óta folyamatosan növekvõ

módon használja, felhasználja, kihasználja a természetet. A kihasználtság fokát talán a

megismerés fokával lehet mérni. Aki megpróbálta megismerni a természetet, azt csodálták,

üldözték vagy féltek tõle. Az igazi tudós soha nem a természet ellen fordította ismereteit, de a

felhasználók nagyon gyakran.

Környezetvédelem az ember kialakulásától

Régi õseink, a gyûjtögetõ életmódot folytató ember ritkán okozott kárt a környezetben. A

földmegmûvelésére való áttérés, az ércek bányászata és a fémkohászat valamint a

közlekedésfejlõdése egyre súlyosabb környezetszennyezést indított el: elõször változtatta meg az

ember az élõvilág élõhelyét, megkezdõdött az erdõk irtása, a védtelenné váló talajt a szél és a víz

elhordta, az alapkõzetig lepusztította.

A növekvõ népesség egyre inkább a városokban telepedett le. Már az ókorban megjelentek azok a

gondok, amelyek ma is környezeti problémát okoznak a nagyvárosokban:

szemétkezelés, vízellátás, szennyvízelvezetés, higiéniai kérdések, amelyek azonnali gondokat is

okoztak betegségek, járványok formájában. Szükséges volt olyan megoldások alkalmazása,

amelyek ma is beletartoznak a környezetvédelem eszköztárába.

Rómában a gravitáció elvén alapuló vízvezeték rendszert építettek. Róma Cloaca Maxima – az

elsõ zárt szennyvízcsatorna, 2500 éve folyamatosan üzemel. Az ember és a környezet viszonya a

középkorban sem volt teljesen harmonikus: alacsony higiéniai színvonal, fertõzött víz, járványok

jellemezték. Tovább folytatódott az erdõirtás, mocsarak lecsapolása, amely az eredeti

ökoszisztémák felszámolásával járt Az ipar fejlõdésével növekedett a bányászat és kohászat

környezetkárosító hatása.

A XIV. században I. Edward angol király betiltotta Londonban a kõszén égetését, mert káros

hatással lehet a lovagok és felségek egészségére. Magyarországon ekkor született meg Zsigmond

király erdõtörvénye is, amely a bányavárosok környékén szabályozta az erdõgazdálkodást. 1543-

ban a sziléziai Bunzlau város építette az elsõ szennyvíztisztító telepet és vízmûvet. A szennyvizet

külön területre szivattyúzták. Ugyanakkor új elemként megjelent a vízenergia és szélenergia

hasznosítása.

Az elsõ ipari forradalomtól az 1960-as évekig

Az ipari termelés gyors ütemû fejlõdése (gõzgép, széntüzelésû kazánok) eredményezte, hogy a

városok levegõjét kéntartalmú füst és por szennyezte, csökkent a napfényes órák száma (szmog),

káros egészségügyi következményei voltak (pl. angolkór), hatalmas mennyiségû ipari és

kommunális szennyvíz került a városokon átfolyó folyókba. 1870-ben végezték az elsõ

levegõszennyezettség vizsgálatokat. Walesben az átlagéletkor 43 év volt, de a városokban csupán

28 év!

1872 - Yellowstone Nemzeti Park – a világ elsõ nemzeti parkja. Célja az élõhelyek, élõlények

védelme.

1879 - Erdõtörvény Magyarországon

1906 - A Madarak és Fák Napja Magyarországon. – Hermann Ottó kezdeményezésére a

miniszter rendeletet adott ki: májusban egy nap az iskola vigye ki a diákokat a természetbe.

Célja: a tantárgyi oktatás helyett érezzék jól magukat.

1935 Az elsõ magyar természetvédelmi törvény.

A II. világháború után az olaj vált olcsó és bõséges energiaforrássá. Hihetetlenül meggyorsult az

iparfejlesztés.

1948 Nemzetközi Természetvédelmi Unió alakul. Célkitûzése: korszerû környezeti világképpel és

kultúrával rendelkezõ személyek nevelése, akik harmóniában élnek környezetükkel.

A tudományos-technikai forradalom hatására a környezeti károk rendkívül rövid idõ alatt

globálissá váltak: a levegõ és a vizek szinte mindenütt elszennyezõdtek (pl. vegyipari

szennyezõdéstõl lángoló Missisipi, habfelhõvel borított Rajna). Egészségkárosodást (londoni

szmog - légzõszervi megbetegedések) és új betegségek megjelenését ( Minamata-kór, Itai-Itai

betegség ) vonta maga után. Minamatában az 1950-es években létesült egy mûanyagokat elõállító

vegyi gyár, mely a gyártáshoz katalizátorként higany tartalmú vegyületet használt. A tisztítatlan

szennyvizet a közeli tengeröbölbe eresztették. A halhúsban felhalmozódott a higany és még 15 év

múlva is mérgezést okozott. Toyama városhoz közeli bánya kadmium tartalmú szennyvizével

öntözték a rizsföldeket. Mindkét esetben, a táplálékláncban halmozódott fel a méreg, s a lánc

csúcsán emberhalált okozott. A lakosság ezeket a jelenségeket sokáig a jólét kísérõ

kellemetlenségeinek tekintette, és nem figyelt oda a talán vészharangot kongató ökológusok

jelzéseire.

Az 1960-as évek elejétõl napjainkig

Környezetvédelemrõl a mai értelemben csak a 60-as évektõl beszélünk. Bár ez az idõszak

történelmi szempontból túl rövid, ennek ellenére mély változásokat hozott. Századunkra jellemzõ

az alábbi folyamatok jelentõs felerõsödése:

♦ a népesség növekedése olyan lendületet vesz, mint még korábban soha,

♦ megnövekszik a városok száma és átlagos mérete, építészetében a beton és a vasbeton lesz a

legfontosabb építõanyag.

A városok a környezetszennyezés fõ forrásai. Hulladékuk sok mérgezõ anyagot (nehézfémek,

savak, mûanyagok, stb.), emberre veszélyes kórokozót tartalmaz.

A levegõ tipikus szennyezõdései: kéndioxid, nitrogén-oxidok, szén-monoxid, ózon, por és

korom.

Újszerû környezeti szennyezõdés a zajszennyezés, a sugárszennyezés, a mezõgazdaságban nõ a

vegyszerek alkalmazása: mûtrágyák, rovarölõszerek, gyomirtók. Ennek következtében

degradálódik a talaj, átformálódnak a természetes élõközösségek, a meg nem újuló energia- és

nyersanyagforrások legtöbbjét exponenciális ütemben aknázza ki az emberiség, a készletek

kimerülõben vannak, nagy ütemben folyik az esõerdõk irtása. Közben a hatvanas években

Magyarországon lecsapoljuk a Hanságot,

♦ Új mesterségesen elõállított anyagok a mûanyagok tömeges méretû gyártása és elterjedése a

termelés és a fogyasztás minden területén.

♦ Mesterséges elektromágneses hullámok (rádió-, radar-, látható fény- ) hang és egyéb rezgések

terjednek a környezetünkben a természetes mértéket sokszorosan meghaladó mennyiségben.

♦ A közlekedés kapacitása megnövekszik. A 20. század teljesen új közlekedési ágazata a légi

közlekedés

♦ Új energiaforrás jelenik meg az iparban (atomerõmûvek), a haditechnikában (atom- és

hidrogénbomba), és a közlekedésben (atommeghajtású tengeralattjárók, jégtörõk): a nukleáris

energia.

A fentiekben leírt jelenségek olyan mértékû környezetszennyezést okoznak, amelyek nemcsak az

élõ rendszereket, hanem közvetlenül magát az embert is veszélyeztetik. Ma már nincs a Földnek

olyan része, ahol ne lenne kimutatható a környezetbe jutott szennyezõdés:

♦ A sarki jégsapkában kimutatták az autók kipufogógázaiból származó ólmot,

♦ A földi légkör magasabb rétegeibe is feljutottak az ózonréteg bomlásában szerepet játszó

vegyületek,

♦ A légköri nukleáris robbantások hosszú felezési idejû radioaktív izotópokat juttatnak a

környezetbe.

Az elsõ, az egész Földön megdöbbenést okozó felfedezés az volt, hogy az általánosan használt

rovarirtó szerek, a klórozott szénhidrogének - DDT, HCH - hosszú ideig nem bomlanak le,

felhalmozódnak, és egészségkárosodást, súlyosabb esetben rákot okozhatnak. A környezeti károk

nagy gyakorisága és méretének növekedése a környezetvédelem ügyét egyre inkább belpolitikai

kérdéssé tette. Majd amikor világossá vált, hogy a szennyezés (pl. légköri mozgásokkal,

vízfolyásokkal terjedõ) nem ismer határokat, hogy a megoldást csak nemzetközi összefogással

lehet megtalálni, akkor a környezetvédelem ügye már külpolitikai kérdéssé vált. A tudomány

fejlõdése, a tudósok igyekezete jelentõs eredményeket hozott a környezetbe történõ

beavatkozásra. A hatásvizsgálatok nélküli alkalmazás visszafordíthatatlan folyamatokat indított

el. A globális veszély felismerése ösztönözte Aurelio Peccei olasz közgazdászt, hogy 1968-ban

létrehozza a Római Klubot 10 országból 30 taggal. Jelenleg 25 ország 70 tudósa és közéleti

személyisége vesz részt a Klub munkájában. A Római Klub állapotjelentése és tevékenysége

rendkívül nagy hatást gyakorolt a 70-es években a tudományos és közgondolkodásra, és

megteremtette a környezetvédelem, a globális gondolkodás tudományos alapjait.

Kezdeményezésükre átfogó vizsgálatok indultak a világ fejlõdésének és az ezzel kapcsolatos

környezeti problémáknak a feltárására. 1969-ben U Thant ENSZ fõtitkár felhívással fordult a

tagállamokhoz. Beszédében kifejtette, hogy az emberiség története során elõször került olyan

helyzetbe, hogy létét válság fenyegeti, a környezet válsága, amely alól egyetlen nemzet sem

vonhatja ki magát. A felhívás hatására 1972-ben Stockholmban összehívták az ENSZ

Környezetvédelmi Világkonferenciát. Világkonferencia javasolja a környezeti oktatás

nemzetközi programjába

– a tudományközi megközelítést,

– iskolai és iskolán kívüli formák kidolgozását,

– és bármiféle egyszerû intézkedéseket a környezet érdekében.

A rádöbbenés korszakában a nevelés felé fordultak a politikusok. (Ez a legolcsóbb!) 1975

Helsinkiben 35 állam megállapodik, hogy

– a lakosság minden csoportja tegyen a környezet védelméért. (Különösen az ifjúság.) Ezt a

politikai sikeresség feltételének fogalmazták meg.

Ettõl kezdve a környezetvédelem már tartósan a világpolitika részévé vált.

A stockholmi konferencia mérföldkõ volt a környezetvédelem történetében. Határozatai alapján a

70-es évek eredményeiként könyvelhetõk el:

♦ A környezetvédelem az érdeklõdés homlokterébe került és hivatalos elismerést nyert,

♦ A tiszta környezethez való jog sok ország alkotmányának részévé vált (nálunk 1972-ben ),

♦ Szinte minden ország létrehozta környezetvédelmi szervezeteit, megalkotta környezetvédelmi

törvényeit. (Hazánkban: 1976. évi II. törvény; 1977 – a környezetvédelmi feladatok ellátására

megalakult az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal),

♦ 1977 Az UNESCO Tbilisziben szervez Környezeti Nevelési Kormányközi Konferenciát.

Ajánlásokat fogalmaztak meg:

– javaslat az iskolai tantervek átalakítására, tankönyvek, segédanyagok készítésére a környezeti

neveléshez,

– vezessenek be korszerû nevelési módszereket, fejlesszék a szakmunkásképzést, a

pedagógusképzést és -továbbképzést.

♦ Létrejött a környezetvédelem nemzetközi szervezete (UNEP - Egyesült Nemzetek

Környezetvédelmi Programja Célja: az ENSZ szakosított szervezetein (UNESCO, FAO, WHO

stb.) belül végrehajtandó környezetvédelmi programok koordinálása, a világ környezetvédelmi

helyzetének figyelemmel kísérése, a tagállamok információkkal történõ ellátása,

♦ Több nemzetközi megállapodás született pld.: Londoni Egyezmény - a tengerek

szennyezésének korlátozását szolgálja, Washingtoni Egyezmény - a veszélyeztetett vadon élõ

növény és állatfajok nemzetközi kereskedelmérõl.

Összességében : a romlási folyamatot nem sikerült megállítani és a globális problémákra

(savasodás, üvegházhatás, ózonlyuk stb. ) vonatkozó elõrejelzések sorra igazolást nyertek. A 80-

as éveket az ember által okozott környezeti katasztrófasorozatok jellemzik. Több olyan súlyos

tragédiát okozó ipari balesetet ismerünk, melyek sok ember életét követelték és jóvátehetetlen

károkat okoztak a környezetben is. A Sandoz cég Bázel melletti üzemének kigyulladása azzal

járt, hogy hosszú idõre elszennyezte az egész Rajnát.

A 800 ezer lakosú indiai Bhopalban egy növényvédõ szereket gyártó üzembõl kiáramló mérgezõ

gáz ( metil-izocianát) több, mint 2500 ember halálát okozta és sokan megvakultak A sorozatok

betetõzése a csernobili katasztrófa volt. 1986. április 26-án a csernobili atomerõmûben

bekövetkezett robbanás közvetlen kiváltó oka felelõtlen emberi beavatkozás volt. Az irányító

személyzet engedély nélkül végzett kísérletet, amelynek során kikapcsolták a biztonsági

berendezést. A robbanást követõen tûz keletkezett, és annak eloltásáig, a legsürgõsebb

intézkedések megtételéig eltelt 10 napon keresztül a veszélyes sugárzó anyagok - uránium,

plutónium, jód-131, cézium-137 - tömege került a légtérbe. A radioaktív felhõben lévõ sugárzó

részecskék a légköri áramlásoknak köszönhetõen eljutottak Észak- és Kelet- Európa jelentõs

részére. A késõbbiek során a nukleáris csapadék nyomait azonosították az USA, Japán, de még

Brazília egyes területein is. A nukleáris baleset mintegy 3,7 millió ember életkörülményeit

érintette. A szennyezettség hozzávetõlegesen 30 ezer km2-nyi területen jelenleg is meglehetõsen

magas. Az erõmû néhány kilométeres körzetében mutációkat tapasztaltak a növény-és

állatvilágban.

Mindez szükségessé tette a környezetvédelmi kutatások fokozását. 1983-ban az ENSZ

közgyûlésén megalakult a Környezet és Fejlesztés Világbizottság. A Bizottság független testület,

amely kapcsolatban áll a tagállamok kormányaival és az ENSZ szervezeteivel, de ugyanakkor

nem tartozik irányításuk alá. A Bizottság " Közös Jövõnk " címmel összefoglaló jelentést

készített munkájának legfontosabb eredményeirõl, mely nem más, mint a Fenntartható és

harmonikus fejlõdés stratégiája. "A harmonikus fejlõdés a fejlõdés olyan formája, amely a jelen

igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövõ generációit saját szükségleteik

kielégítésének lehetõségétõl."

"Ahhoz, hogy sikeresen lépjünk a globális problémák megoldásában, gondolkodásmódunkat kell

megváltoztatnunk, új erkölcs- és értékrendet kell teremtenünk, és nyilvánvalóan változtatnunk

kell eddigi magatartásunkon." Hogy a környezetben belátható idõn belül javulás következzék be,

nemzetkõzi egyezmények születtek, amelyek meghatározott idõre konkrét feladatok megoldását

követelik meg az aláíróktól.

♦ 1985 Helsinki - S02 egyezmény:

♦ 1993-ig 30 %-kal csökkentik a kén-dioxid kibocsátást az 1980-as szinthez viszonyítva,

♦ 1985 Bécs - ózonréteg védelmérõl,

♦ 1987 - Montreal - az ózonkárosító anyagok konkrétabb szabályozása. 1998-ig a klórozott-

fluórozott szénhidrogének (CFC) termelését az 1986-os kibocsátási szint 50 %- ára csökkentik.

2000-ig a CFC vegyületek termelését és felhasználását meg kell szüntetni.,

♦ 1988 - NOx egyezmény- Szófia - az 1994-es kibocsátás nem haladhatja meg az 1987-es

szintet,

♦ 1992 - ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (C02 egyezmény) - New York: a kibocsátás

2000-ig ne haladja meg az 1990-es szintet, Bázeli egyezmény - a hulladékok nemzetközi

szállítását szabályozza.

♦ 1992-ben Rió de Janeiróban tartották az ENSZ Környezet- és Fejlõdés Világkonferenciát,

amelyen 5 dokumentum megvitatására került sor:

Agenda 21 ( feladatok a XXI. századra )

Riói nyilatkozat a Környezetrõl és Fejlõdésrõl

Egyezmény a Biológiai Sokféleségrõl

Keretegyezmény az Éghajlatváltozásról

Nyilatkozat az Erdõkrõl Elvek és Fejlõdés

A Rióban aláírt dokumentumok inkább általános jellegûek, kötelezõ elõírást nem tartalmaznak,

mégis egyfajta kötelezettséget fogalmaznak meg a jövõre vonatkozóan. Ezek után a kormányok

már nem tehetik meg, hogy a környezetvédelem kérdéseivel érdemben ne foglalkozzanak.

"Ha hosszú távon életképes társadalmat akarunk, mindnyájuknak cselekednünk kell!"

Belátható, a megoldás az emberiség kezében van. De alkalmasak vagyunk-e rá? Vagy az

emberiség jövõje az, hogy BIOROBOT? Energiaforrása szintetikus tabletta és szintetikus oxigén?

Környezetébõl eltûnhet az élet minden más formája?

Ha nem vagyunk alkalmasak, önmagunkat pusztítjuk el, mert

MI IS A TERMÉSZET RÉSZE VAGYUNK!

1992 Létrejön a KÖRLÁNC Környezeti Nevelési Projekt. A Kecskeméti Fõiskola Tanítóképzõ

Karának Természettudományi Tanszéke és a Esztergomi Tanítóképzõ Fõiskola alapítója ennek a

kutatásnak. Ma ez a munka a Környezeti Nevelési Egyesületben folyik.

1993 A környezetvédelmi és területfejlesztési valamint a mûvelõdési és közoktatási miniszterek

aláírnak egy együttmûködést, cél a társadalom környezettudatának fejlesztése.

1995 A Magyar Köztársaság Parlamentje elfogadja a Környezetvédelmi Törvényt és a Nemzeti

Alaptantervet.

Mindkét dokumentum rögzíti a környezeti neveléshez való állampolgári jogot és állami

kötelességet.

elkészült a Nemzeti Környezetvédelmi Program

A JELEN –

Mit értünk a környezet fogalom alatt?

A környezet értelmezését fejlõdésében vizsgálhatjuk. A természet és társadalom (TT) felosztást

követte a természet, társadalom és technika (TTT). Természetesen a XX. század vége felé az

informatika is követelte helyét a környezetben, megszületett a TTTI. Mára jellemzõ, hogy a

különbözõ tudományterületek céljaiknak legjobban megfelelõ felosztást használnak. A környezeti

nevelésben, a 90-es években alakult ki, vált elfogadhatóvá a következõ felosztás. Környezet alatt

azt értjük, ami körülvesz bennünket, aminek mi is alkotó elemei vagyunk, amiben az életterünk

van, ahonnan az életfeltételünket biztosítjuk.

A teljes környezetet a természetes és mesterséges, valamint külsõ és belsõ rendezõelvekkel négy

részre oszthatjuk.

TERMÉSZETES

BELSÕ KÜLSÕ

EMBERALKOTTA

A természetes külsõ – az élõ és élettelen természet.

A természetes belsõ – a mi fizikális állapotunk.

A mesterséges külsõ – a technikai rész és az ahhoz tartozó viszonyok.

A mesterséges belsõ – az ÉN-ünk és a tudásunk, lelki állapotunk. Szokásaink, társas

viszonyaink.

A környezet ilyen értelmezése lehetõséget ad a környezeti nevelés megfogalmazására, a

hagyományos neveléstõl való eltérések érzékeltetésére. A környezeti nevelés célja a

környezettudatos magatartás, a környezetért felelõs életvitel kialakulásának elõsegítése.

Megalapozásuk a nevelés korai szakaszaiban megkezdõdik.

Elõször a szokásokat alakítjuk, fõként szociális tanulással. Távolabb tekintve ez a magatartás-,

értékrend-, attitûd-, érzelmi viszonyulások formálását és a környezetrõl -társadalomról

kialakítható tudás befogadását célozza. A környezeti nevelési kutatások eredményeinek elemzése

azt mutatja, hogy a környezeti ismeretek önmagukban nem elegendõek; környezettudatos

életvitelt azok a személyek tanúsítanak, akik azon túl, hogy ismerik a fontosabb környezeti

fogalmakat, az aktuális környezetvédelmi problémákat és tennivalókat, az adott probléma

megoldásához használható cselekvési stratégiákat, ugyanakkor hisznek is a tevékenységük

jelentõségében, elkötelezettek a cselekvésben, és gyakorlatuk van az önálló cselekvésben.

A XXI. század elvárt jellemzõi a környezeti nevelés területén

A környezeti nevelést a következõ tényezõk erõteljesen befolyásolják:

♦ Globalizálódás (gazdaság, információ, bûnözés)

Szükséges egy újfajta humanizmus (erkölcs, tudás, más-más civilizációk szellemi értékeinek

tisztelete, ellensúlyozva a gazdasági és technokrata szemléletet)

♦ a szocializáció erõsítése

ma jellemzõ a társadalmi kapcsolatok válsága, a kirekesztettség, cél - a társadalmi kötõdések

létrejötte, tiszteletben tartva az embercsoportok sokféleségét, a demokratikus társadalmi keretek

biztosítják a tevékeny polgárrá válást

♦ a humánfejlõdés elõtérbe kerülése ne csak a gazdaságfejlõdése legyen mérce probléma az

egyenlõtlen elosztás (gazdasági és humán javak) cél - „meg kell tanítani az emberiséget saját

fejlõdésének kézbentartására”

♦ az oktatás alappillérei:

megtanulni megismerni - a tudás mint a világ megértésének eszköze jelenik meg, az információk

közötti

szelektálás képessége, a gondolkodás képessége, a globalitás.

megtanulni dolgozni - a szakmai képzettség mellett, a szociális viselkedés, csapatmunkára

alkalmasság,

kezdeményezõkészség, kockázatvállalás.

megtanulni együtt élni másokkal - a konfliktusok békés feloldása, erõszak elkerülése, önmaga és a

társ

megismerése, közös célok,

meg kell tanulni élni - „a megszerzett autonómia és felelõsségérzet alapján hatékony cselekvés”,

ehhez kell

innováció, fantázia, kreativitás.

Az értékek kérdései:

♦ életviteli döntéseknél - „létezni vagy birtokolni” tudni mi kell a létezéshez, térben és idõben a

távlatosság, a környezet uralma helyett, a megértés és kímélet,

♦ a Természet és Társadalom törvényeinek tiszteletben tartása, harmonizáló magatartás, az élet

tisztelete, a létezés csodája, a külsõ és belsõ világ összekapcsolása,

♦ mérsékletes, önkorlátozó fogyasztás, a környezetkárosítás megelõzése a jövõ nemzedéke

érdekében. a társadalmi összefogás szükségessége, az oktatás - nevelés megalapozó szerepe

erõsödik, a családban kezdõdik, 3-12 éves alapozó szakasz, majd a kialakítás, befejezése az

elmúláskor.

A JÖVÕ

Nemzeti Környezetvédelmi Program bemutatása Segédanyag a félév áttekintéséhez

Megtalálható http://www.maf.hu/ktm/kvh/teljes.html

Irodalom:

Dr. Kuti István –dr. Kuti Istvánné: Körlánc környezeti nevelés az óvodában, Kecskemét

TKF.1996

Delors: Az oktatás rejtett kincs, Bp. 1995.

Dr. Havas P. http://korlanc.ngo.hu/download/kornyezet.

Városökológia 2. elõadás dr. Tánczos Szabó László

1. A városökológia mint tudományág

1.1. A városökológia értelmezése, tárgya

A városökológia a nagyvárosok belsõ szerkezetével és társadalmi jelenségeivel foglalkozó

tudományos irányzat.

Az 1920-as évek során fejlõdött ki az Egyesült Államokban a városföldrajzból és a

szociológiából.

1.2. A városökológia helye a környezettudományok rendszerében

A környezet rendszerszemléletû felosztása (Enyedi György professzor szerint)

Természetes környezet

Fizikai környezet

Átalakított környezet

KÖRNYEZET

Mûvi környezet

Társadalmi környezet Gazdasági környezet

Mentális környezet

Fizikai környezet

A környezeti nagyrendszer egyik alrendszere (a természeti táj). Ennek további alrendszerei a

természetes környezet illetve az átalakított környezet.

A természetes környezet a Föld felszínén már csak kevés helyen található meg. Hazánkban szinte

egyáltalán nem. Amit itt természetnek nevezünk, az már a társadalmi tevékenység eredménye.

Erdeink ültetettek, vizeink szabályozottak. Nálunk a közvetlen hasznosításra kerülõ tájrészeket

szokás természetes környezetnek nevezni, ám ez is átalakított környezet.

Az átalakított környezet a gazdálkodás vagy más társadalmi tevékenység érdekében jön létre a

természetes környezetbõl. Az átalakítás módosítja a környezetben lejátszódó természeti

folyamatokat.

Társadalmi-gazdasági környezet

A környezeti nagyrendszer másik alrendszere, melynek további három alrendszerét

különböztetjük meg.

A mûvi környezet a természetbe beillesztett építmények, utak, vezetékek, mûszaki létesítmények

rendszere, mellyel a modern társadalom a térben „berendezkedik”. Kifejezi a létrehozó

társadalom céljait, tevékenységének

jellegét, értékeit, kijelöli velük a továbbfejlõdés útjait. Tehetetlensége nagy, csak lassan módosul.

A mûvi környezet a településrendszerben összegzõdik. Összetétele a különbözõ társadalmi

funkciók szerint változó (munkavégzés, szabadidõ felhasználás, családi élet stb.) A mûvi

környezetbe foglalt természeti környezet sajátos. (városi zöldterület, városklíma stb.)

A gazdasági környezet átfedésben van a mûvi környezet a mûvi környezet azon részével, mely

közvetlenül a termelést szolgálja. Hozzá tartozik a gazdaság mûködését biztosító

intézményrendszer. Megjelennek benne nem ateriális elemek is (gazdasági jogszabályok,

fogyasztói szokások, piaci magatartás, információk rendszere stb.)

A mentális környezet nem más, mint a környezet tükrözõdése tudatunkban. Eszmék, ideológiák,

ízlések örnyezete. Az egyénnek a környezettel kapcsolatos döntéseit a mentális környezet

kondícionálja (érdek, skolázottság, társadalmi helyzet, kulturális értékrend, ízlés stb.) Függ attól a

kultúrkörtõl, melyben az egyén egfogalmazza ítéletét a környezetrõl. (Lakóhelyválasztás, üdülés

helyszínének kiválasztása stb.)

A társadalom egyszerre tevékenykedik a teljes környezet alrendszereiben. A városökológia

értelmezése alapján önnyel belátható, hogy kapcsolatban áll a teljes környezettel, annak

alrendszereivel.

1.3. A város mint ökoszisztéma

Az élõlények és a környezet viszonyával, kölcsönhatás-rendszerével, több tudományág

rendszerszemléletû integrálásával az ökológia foglalkozik.

Az ökoszisztémák (ökológiai rendszerek) csoportosítása szabályozás szerint:

- Természetes ökoszisztémák: önszabályozó képességgel rendelkeznek.

- Ember által befolyásolt ökoszisztémák: érvényesül az ember szabályozó szerepe

(mezõgazdaság, erdõgazdaság).

- Mûvi (mesterséges vagy urbán) ökoszisztémák: Az ember által létrehozott és fenntartott

ökoszisztémák, önszabályozó képességüket teljesen elveszítették. Ilyenek például a városok, az

ipari létesítmények stb. A földfelszínnek ugyan csak 1%-át foglalják el, hatásuk, jelentõségük

sokszorosa ennek.

A várost, mint mûvi ökoszisztémát vizsgálja a városökológia.

1.4. A városökológia multidiszciplináris jellegû, hiszen számos természet- és

társadalomtudomány eredményét használja föl és rendszerezi.

2. Az urbanizáció hatása a városok funkcionális átalakulására

2.1. A város fogalma

A település: Klasszikus értelemben a népesség lakó- és munkahelyeként definiálták, ma

értelmezik a társadalom aktivitási tereként is.

A települések fõbb típusai

- Ideiglenes (pl. a mongol jurták)

- Állandó: szórvány (tanya, farm) vagy zárt (falu, város)

Városok: Zárt települések, melyek a falvaknál nagyobb lélekszámúak, lakosságuk zömmel az

iparban és a 3. szektorban dolgozik. Központi funkciókkal rendelkeznek, tehát saját népességük

mellett vonzáskörzetük lakosságának ellátásában is részt vállalnak. A városi funkciók lehetnek

városképzõ illetve városkitöltõ funkciók.

Településhálózat: Egy ország vagy régió településeinek összessége. Benne a települések a

történelem folyamán egymással kölcsönhatásban fejlõdtek, közöttük hierarchikus viszony alakult

ki. Térbeli elhelyezkedésük szabályszerûségét a Christaller-modell szemlélteti.

2.2. Az urbanizáció fogalma: kettõs jelentésû: városodás és városiasodás

Városodás : az a folyamat, melynek során a városi lakosok arány növekszik a népességen belül

(városba költözés, falvak várossá nyilvánítása).

Városiasodás: egy település arculatában, (rendezettségében, infrastruktúrális ellátottságában:

emeletes házak, portalanított utak, helyi tömegközlekedés megjelenése, stb.) és lakosainak

életvitelében (életstílus, magaviselet, öltözködés, napirend stb.) is megnyilvánuló, : a városodás

nyomán kialakuló állapot. (A település lakosságának gyarapodásával együtt növekszik

funkcióinak száma és erõssége is. Ezek a funkcionális változások pedig érzékelhetõen kihatnak a

település, a települést lakók életére.)

2.3. Az urbanizációs folyamat szakaszai

Városrobbanás

- A városok száma és nagysága gyorsan növekszik.

- Az ipari forradalomhoz, extenzív iparosításhoz kapcsolódik.

- „Foglalkozási átrétegzõdés” _ falvakból tömeges elvándorlás a városokba _

nagyarányú koncentrálódás: nagyvárosok, metropolisok hálózata.

- Idõben elhúzódik (A gazdaságilag fejlett országokban a 18. sz. végétõl a 20. sz. 30-as, 40-es

éveiig. Hazánkban az 1800-as évek végétõl az 1970-es évekkel bezárólag. A fejlõdõ országokban

csak az 1900-as évek közepétõl.)

Szuburbanizáció

- Kapcsolódik az ipar egyre „intenzívebb” jellegû fejlesztéséhez.

- Viszonylagos dekoncentráció a népesség elhelyezkedésében.

- A nagyvárosok helyett azok szomszédságában fekvõ településekbe irányul a bevándorlás.

_ nagyarányú agglomerálódás zajlik. (Agglomerációk: területileg és funkcionálisan is szoros

kapcsolatban fejlõdõ településegyüttesek.)

- Megindul a rekreácios (hétvégi üdülõ, pihenõ) övezetek kialakulása.

- Idõben: A fejlett országokban az 1960-as évekkel lezajlik. Hazánkban az 1970-es évek elejétõl

(Bp. esetében korábbtól).

Dezurbanizáció

- A posztindusztriális gazdasági fejlõdéssel (Az ipari termelékenység magas szintje a

foglalkoztatottság csökkenésével, a munkaerõnek a tercier szektorba való átáramlásával jár.) függ

össze.

- Csökken a nagyvárosok népességszáma, lakosságuk jelentõs része rurális (falusi) térségekbe

költözik.

- Idõben: A fejlett országokban az 1970-as évektõl figyelhetõ meg. Hazánkban még alig

érvényesül.

Reurbanizáció

- Összefügg az informatikai forradalommal, a csúcstechnológiák (elektronika, robottechnika,

távközlés stb.) általános elterjedésével, az infrastruktúra felértékelõdésével.

- Végbemehet a munkahelyek erõs decentralizációja, a településrendszer átalakulása.

- Idõben elõször az USA-ban, Kanadában Ausztráliában alakulhat ki, persze legföljebb a 21.

században.

2.5. Településegyüttesek

A településegyüttes a települések térbeli és funkcionális együttese. Többféle „fokozata” lehet.

Agglomeráció (várostömörülés):

Kialakulásuk többnyire a városrobbanás idõszakára tehetõ. Egymáshoz közel fekvõ települések

fejlõdésük során területileg és funkcionálisan is összekapcsolódnak. Szerkezetüket tekintve egy

vagy több, a környezetébõl kiemelkedõ nagyváros körül jönnek létre (pl. Budapesti

agglomeráció).

Konurbáció (városösszenövés):

Az agglomerációk egymás felé történõ növekedését, összekapcsolódását jelenti. Eredményeként

megacity (óriásváros) jön létre (pl. London, Mexico City).

Megalopolisz (városövezet):

Akkor alakul ki, ha a konurbáció eredményeként a térben agglomerációk sora kapcsolódik össze.

Ilyen például az Egyesült Államok atlanti partvidékén húzódó 700 km hosszú megalopolisz. (80

mó lakossal !)

3. Összefüggés a nagyvárosok fejlõdése és szerkezeti átalakulása között

3.1. A nagyvárosok szerkezetének fejlõdése

3.1.1.A nagyvárosi lejtõ

Nagyvárosi lejtõ kifejezés arra utal, hogy a nagyvárosok központjaiból (CBD) a városperem felé

haladva általában csökken a népsûrûség, csökkennek a telekárak , alacsonyabbak a befektetési

költségek illetve kisebb a beruházások haszna is.

3.1.1.1. A népsûrûség alakulásának sémája a nagyvárosban (36 nagyváros vizsgálata alapján)

- Kis mértékben távolodva a városközponttól a népsûrûség értéke meredeken zuhan, nagyobb

távolságra azonban a csökkenés mértéke kisebb. Ezt grafikusan ábrázolva egy a peremek felé

erõsen csökkenõ lejtésû lejtõ képét kapjuk.

- A csökkenés módját és mértékét a különbözõ országok belsõ viszonyai: gazdasági fejlettsége,

társadalmi berendezkedése, az urbanizációs folyamat sajátosságai, a kulturális hagyományok

befolyásolják.

- Nagy különbségek tapasztalhatók a nyugati típusú és az ezektõl eltérõ fejlõdésû nagyvárosok

esetébe.

Fejlett országok

I. szakasz: rendkívül nagy eltérés a belváros és a külsõ kerületek között.

II. szakasz: kiegyenlítõdés tapasztalható, már kevésbé meredek a lejtõ.

III. szakasz: bizonyos távolságig emelkedés van, s csak utána tapasztalható csökkenés.

Eredmény:

- A város gyors terjeszkedése.

- A növekedés súlypontja a peremi részek irányába helyezõdik át.

- A központ zsúfoltsága kevésbé nyomasztó.

Fejlõdõ országok

I., II., III. szakasz: A görbék futása és meredeksége szinte változatlan, bár az egyes területek

népsûrûsége emelkedik.

Eredmény:

- A város csak lassan terjeszkedik a peremek felé, a növekedés inkább a városhatáron belül zajlik.

- A belsõ részek és a peremi területek népsûrûsége közel azonos mértékben emelkedik.

- A központban idõvel szinte elviselhetetlen a zsúfoltság.

3.1.1.2. A telekár alakulása a nagyvárosban

- A nyugati nagyvárosokban szélsõségesen nagy különbségek vannak a belváros és a

peremterületek telekáraiban. (Kansas állam Topeka nevû városában pl. 200-szoros eltérés!)

- Telekár térkép

Klasszikus séma: a CBD felõl gyorsan, majd a peremek felé haladva csökkenõ intenzitással

süllyedõ görbe.

A nyugati nagyvárosok sémája

- A telekárak alakulását a kereslet-kínálat szabja meg. Mindkettõ korlátozott. A fizetõképes

kereslet mértéke attól függ, hogy az illetõ területen folytatott gazdasági tevékenységbõl mekkora

haszon érhetõ el. A különbözõ üzleti tevékenységekbõl eredõ haszon rendkívül eltérõ. (pl. egy

nagyméretû belvárosi lakás irodának vagy turisztikai szálláshelynek vagy lakásnak használva!).

Ezért tehát a telekárak csökkenésének mértékét a peremek felé haladva a különbözõ gazdasági

tevékenységekbõl elérhetõ haszon mértéke szabja meg.

3.1.1.3. A haszon területi alakulása a nagyvárosban

Haszongörbék

- A haszon a CBD-ben a legnagyobb (fejlett infrastuktúra, magas ügyfélforgalom). Például

egy bakközpontra a város szélén nemigen lenne kereslet.

- A haszon a CBD-tõl a peremek felé fokozatosan csökken, de különbözõ tevékenységek

esetében eltérõ mértékben.

- A város valamely pontján a telkek iránti fizetõképes keresletnagyságát az határozza meg, hogy

azon a ponton éppen melyik tevékenységbõl érhetõ el a legnagyobb haszon. Az eltérõ

haszongörbék együttesen alakítják ki a jellegzetes telekár görbét

3.1.2. A nagyvárosok területhasznosítási rendszere

- Optimális hely a vállalkozás telephelyének létesítésére: Alonso-modell

- A központban nagyobb lenne a bevétel, de a költségek is magasak. A peremterületen

alacsonyabbak a költségek, de a haszon is kicsi. A megfelelõ helyet a telekár görbéjének és az

üzleti tevékenység haszongörbéjének találkozási pontja jelöli ki.

- A vállalkozók a költségek és a haszon közötti mérlegeléssel alkalmazkodnak a telekárakhoz,

ennek következtében alakulnak ki a különbözõ területhasznosítási övezetek.

Valamennyi üzleti jellegû tevékenység intenzitása csökken a városok pereme felé haladva, azaz

létrejön a jellegzetes centrum-periféria szerkezet. Az intenzitás csökkenésének mértéke azonban a

különbözõ tevékenységek esetében eltérõ lesz, vagyis a centrum köré különbözõ

területhasznosítási övezetek szervezõdnek.

3.2. A városökológiai kutatások kezdete és fejlõdése

3.2.1. Chicagói iskola

- Ide tartozik a városökológusok elsõ generációja.

- Állítják, hogy a modern nagyváros belsõ felépítésében hasonlóságok vannak.

- Szerintük a városi funkciók térben elkülönülnek, mégpedig a telekárak alakulásának

függvényében.

- Modellek sorát alkotják meg.

3.2.2. Klasszikus városszerkezeti modellek

Koncentrikus modell (Burgess-Park, 1925)

- Legbelül található a városközpont (city). Angol neve a Central Business District (CBD), vagyis

központi

üzleti terület, ami utal az itt elhelyezkedõ városi funkciókra. Itt találhatók a bankok, kereskedelmi

központok, szórakozóhelyek, hotelek, magas színvonalú szolgáltatások. A telekárak igen

magasak. Sok esetben magas beépítés jellemzi (toronyházak, felhõkarcolók), több tízezer

munkahely is lehet km2-enként.

- A city körül helyezkedik el egy belsõ lakóöv, amely zárt beépítésû övezet emeletes

lakóházakkal. Ilyen típusú terület például Budapesten a VII. kerület.

- A belsõ lakóövet az úgynevezett külsõ munkahelyöv veszi körül. Pályaudvarok, kórházak,

raktárak, bizonyos nagyüzemek, sporttelepek, parkok találhatók itt.

- Kifelé haladva egy második, külsõ lakóöv következik. Ez lehet széles kertvárosi gyûrû, vagyis

laza beépítésû övezet (pl. villanegyedek), de beletartozhatnak a városszéli lakótelepek is.

Budapesten ide sorolható Zugló, Kispest, Pestlõrinc, a Budai-hegyvidék területe, Rákospalota,

Újpalota stb.

- Kialakulhat még egy külsõ, nagy területigényû ipari zóna, laza beépítésû területekkel.

Szektorális modell (Hoyt, 1939)

A koncentrikus modellbõl alakul tovább, amikor bizonyos sugárirányú fõútvonalak mentén a

belsõ övekre jellemzõ funkciók kifelé nyomulnak. Vagyis az egyes funkciók már nem csak

koncentrikusan elhelyezkedõ zónákban, hanem a könnyen elérhetõ szektorokban követelnek

maguknak helyet.

Többmagvú modell (Harris-Ullman, 1945)

Akkor alakul ki, ha a város növekedésével a központi városmag szolgáltatásai már nem képesek

megfelelõen ellátni a távolabb esõ városrészeket, és a külsõ lakóövben új, helyi központok

alakulnak ki. Budapest esetében például Kõbánya, Óbuda. Azonos funkciójú területek idõvel a

város több pontján is kialakulhatnak (ipartelepek, lakónegyedek, üzleti negyed stb.)

3.2.3. A klasszikus városszerkezeti modellek értékelése

- Nem számolnak a városok történelmi fejlõdésének sokszínûségével. A különbözõ területek

elhatárolása így néha önkényesnek tûnik.

- Nem tekinthetõk a modellek a modern város általános érvényû sémájának, hiszen

gyakran csak a város egy meghatározott korszakra jellemzõ szerkezetét mutatják.

- Nagy erényük, hogy elõször világítottak rá arra, hogy a nagyvárosok belsõ szerkezetében

sajátos funkciójú területek találhatók, melyek meghatározott rendszert képeznek.

- Elsõként mutattak rá arra is, hogy a modern nagyvárosban a lakosság területi elrendezõdése

nem véletlenszerû, hanem szigorú szabályokat követ.

3.2.4. A nagyvárosok szerkezetének komplex modellje (R.A.Murdie)

Bármilyen modellrõl legyen is szó, a városok szerkezete elválaszthatatlan attól a kérdéstõl, hogy

milyen jellemzõk, dimenziók alapján vizsgáljuk azt.

Például az etnikai hovatartozás alapján zárt területi egységek (városmagok) fedezhetõk fel a

nagyvárosban, a jövedelem alapján elkülöníthetõ rétegek koncentrikus zónák mentén

helyezkednek el, az ipar és kereskedelem viszont többnyire a szektoros elrendezõdést követi.

A különbözõ elrendezõdési módok tehát egy-egy városban egymásra épülve, egymást kiegészítve

jelennek meg. Így képeznek egy összetett területhasznosítási rendszert.

3.3. Összegzõ megállapítások

3.3.1. A nagyvárosok szerkezetérõl

- Sokrétû funkcióknak adnak térbeli kereteket.

- Befolyásolja a szerkezetet, hogy hogyan (milyentörténelmi, gazdasági körülmények között)

alakult ki, és hogy milyen ütemben fejlõdött tovább napjainkig.

- A város szerkezete magán hordja múltjának, az egymástól eltérõ építési periódusoknak

domináns lenyomatait, ami egyszerre eredményezi egyediségét és szerkezeti tagolódását is.

- A városok természetesen – zömmel és az idõszakok zömében – spontán növekedtek, így

szabályos és szabálytalan elemeket is találhatunk az egyes városok alaprajzában.

- Ma sok város szerkezetét nem lehet egy általános típusba besorolni. Csupán egyes fejlõdési

periódusokra jellemzõ szerkezeti formák lelhetõk föl. Ezek esetleges dominanciája testesíti meg a

város szerkezeti egyediségét.

3.3.2. A nagyvárosok kutatásáról

- A II. világháború után nem születtek újabb átfogó város modellek.

- A városkutatások középpontjába a városi lakosság társadalmi különbségeinek pontos területi

megragadása került.

- A legfontosabb társadalomstatisztikai mutatók 3 fõ csoportja:

A lakosság gazdasági helyzete (foglalkozás, képzettség, lakásviszonyok)

Családi-demográfiai jellemzõk (természetes szaporodás, népsûrûség, családnagyság

stb.)

A népesség etnikai összetétele (etnikai kisebbségek száma, részaránya).

- A vizsgálatokkal a városokban úgynevezett társadalmi terek rajzolhatók ki.

4. A nagyvárosok területhasznosításának és társadalmi struktúráltságának összefüggései

4.1. Szegregáció

- A szegregáció a városi társadalom – valamilyen mutatók alapján képzett – csoportjainak a

területi elkülönülése, elhatárolódása a városon belül.

- A nagyvárosban a különbözõ társadalmi rétegek közötti társadalmi távolság egyben térbeli

távolsággá is válik. (A modern társadalom alapvetõ rendezõ elve a különbözõ társadalmi

csoportok területi elhatárolódása, vagyis a szegregáció.)

- Statisztikailag a szegregáció azt jelenti, hogy egyes társadalmi csoportok saját

összlétszámukhoz viszonyítva nagyobb arányban vannak jelen a város bizonyos területein, mint a

többi társadalmi csoport. (például a város egy kerületében él a város összes felsõfokú végzettségû

lakosságának 30 százaléka, és a város más társadalmi csoportjai összlétszámuknak csak 10-10

százalékával vannak itt jelen, akkor a felsõfokú végzettségûek erõs területi elkülönülésével,

szegregációjával van dolgunk.)

- Elõidézõi: piaci viszonyok (lakáspiac, munkaerõpiac), mobilitási folyamatok (tehetõsebb

rétegek a gazdagabbak által lakott részekre költöznek), társadalmi elõítéletek (egy társadalmi

csoport egyre nagyobb hullámokban betelepedik egy városrészbe, mire a korábbi lakosság

menekülésszerûen elhagyja ezt a városrészt).

- A szegregáció különbözõ mértékû lehet annak alapján, hogy milyen társadalmi csoportokat

vizsgálunk. Legélesebben jelentkezik a faji-etnikai dimenzió mentén, gyengébb a szociális

helyzet alapján, míg leggyengébb a demográfiai mutatók szerint vizsgálva.

4.2. Gettóképzõdés

- A gettó az amerikai nagyvárosok szegregációjának szélsõséges formája.

- A gettó két tényezõbõl áll össze: a faji-etnikai csoport erõsen kihangsúlyozott belsõ társadalmi

és kulturális összetartozásából, valamint más csoportoktól való társadalmi és területi

elkülönülésbõl.

- A gettó összetartó ereje lehet a közösen megélt hátrányos társadalmi helyzet, a

nagytársadalomból való kirekesztettség érzése, a faji-etnikai csoport belsõ szolidaritása, a közös

nyelv és a közös kultúra.

- A gettó határát egészen pontosan jelzi a lakóházak leromlott állapota, az ott lakók vásárlási és

egyéb szokásai stb.

- A gettóban a városrész építészeti leromlása párosul a terület társadalmi leértékelõdésével.

- Budapest esetében is kialakulni látszik egy nagy kiterjedésû etnikai gettó (cigányság).

Irodalom:

Cséfalvay Z. 1994: A modern társadalomföldrajz kézikönyve. IKVA Könyvkiadó Kft., Budapest.

Enyedi Gy. (szerk.) 2000: Magyarország településkörnyezete. MTA, Budapest.

Kovács Zoltán. 2001: Társadalomföldrajzi kislexikon, Mûszaki K. Bp.

Szirmai V. 1999: Környezeti érdekek Magyarországon: Pallas Stúdió, Budapest.

Tóth J. – Vuics T. (szerk.) 1998: Általános társadalomföldrajz. Dialóg Campus Kiadó, Budapest

– Pécs.

KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGTAN Segédanyag az elõadáshoz

Vázlat:

I. Az egészség fogalma

II. A betegség fogalma, betegségtípusok

III. Az egészséget befolyásoló tényezõk

1. Ami tõlünk független

2. Ami tõlünk függ

3. Ami nem csak tõlünk függ

I. Az egészség fogalma:

Teljes értékû egészségen – a betegségi tünetek, panaszok hiányán kívül – a különbözõ szervek,

szervrendszerek, az egész szervezet zavartalan mûködését, testi-lelki harmóniáját kell értenünk.

A tágabb értelemben vett egészség: tartalék energiát, ellenállóképességet és

alkalmazkodóképességet is jelent. Az egészség a WHO (Egészségügyi Világszervezet)

megfogalmazásában a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota. Az egészség egy egyensúlyi

állapot, amely sok tényezõtõl függ.

II. A betegség fogalma:

A betegség a testi vagy lelki vagy szellemi egészségünk hiányának, az egyensúly megbomlásának

az

állapota. A betegségek kialakulásában szerepet játszanak az egészségünket veszélyeztetõ

kockázati

tényezõk, a rizikófaktorok, amelyek általában nem önmagukban hatnak és egymás hatását

megsokszorozzák.

Betegségtípusok:

- Fertõzõ betegségek (tífusz, pestis, kolera stb.): régen ez a betegségtípus vezette a halálozási

statisztikát, nagy járványok idején tizedelte a lakosságot. Fõleg vírusok és baktériumok okozta

betegség típus, amely kialakulásában a higiéniás viszonyok nagy szerepet játszottak.

- Szív- és érrendszeri betegségek: ma már magasan vezetnek a halálozási okok között. Ide

tartoznak a magasvérnyomás-betegség: magas vérnyomásról beszélünk, ha a vérnyomás 140/90

Hgmm felett van, ha ez hosszú idõn keresztül fenn áll agyvérzés, szívinfarktus, érelmeszesedés és

keringési rendellenességek létrejöttében játszhat szerepet.

Érelmeszesedés: Az erek falán különbözõ méretû, koleszterin tartalmú simaizomsejtet tartalmazó

lerakódások (plakkok) jönnek létre, melyek bedomborodva az ér belsejébe a véráramlás útjába

akadályként állnak, valamint az érfal megkeményedik, rugalmassága csökken.

Iszkémiás szívbetegségek (vérellátási zavaron alapuló): ha a szívizom vérellátását biztosító

koszorúerek meszesednek el csökken az oxigén- és tápanyagellátást biztosító vér mennyisége,

amely már fokozott igénybevételnél nem elegendõ, heves mellkasi fájdalom alakul ki, melyet

angina pektorisnak hívnak. Ha a koszorúér teljesen elzáródik, akkor az általa ellátott

szívizomrészlet egyáltalán nem jut oxigénhez, ez a szívinfarktus. Az adott szívizomrész elhal, a

folyamat nem visszafordítható.

Agyi érbetegségek : leggyakoribb az agyvérzés és az agyérelzáródás (trombózis). Az agyvérzés

roncsolja az agyállományt, a trombózis károsítja az agy oxigénellátását. Súlyosságuk attól függ,

mekkora és milyen agyi területet érint.

A szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának fõbb okai: a nem megfelelõ életmód,

dohányzás, stressz, magasvérnyomás.

- Daganatos betegségek: ma már szintén a vezetõ halálozási okok között található. Szerveink,

szöveteink sejtjeinek száma genetikailag meghatározott, a sejtosztódások számát nagyon

bonyolult szabályozás tartja ellenõrzése alatt. Elõfordul, hogy egyes sejtcsoportok kiszabadulnak

ezen szabályozás alól és a sejtszaporodás korlátlanná válik, ilyenkor beszélünk daganatról.

Amely lehet jóindulatú: a növekedés korlátozott, a szervi-szöveti határokon nem lépnek át (pl.

egy zsírcsomó), rosszindulatú: nem tartja be a szervi-szöveti határokat, áttétképzõdés jön létre. A

korán felismert rosszindulatú daganatok jelentõs része gyógyítható, ezért fontosak a

szûrõvizsgálatok.

A daganatos betegségek kialakulásában jelentõs szerepe van a környezetszennyezõ anyagok

(rákkeltõ anyagok) felszaporodásának, az életmódnak, az immunrendszer legyengülésének.

- Szenvedély-betegségek:

Alkohol: az etilalkohol méreg, halálos adagja függ attól, hogy rendszeresen ivó vagy

alkalmanként fogyasztó emberrõl van szó, ill. felnõttrõl vagy gyerekrõl van szó, gyermekek

esetén meglepõen kis mennyiség is okozhat halálos mérgezést. Az alkohol fogyasztás

idegrendszeri elváltozásokat, májkárosodást (az alkoholt 90-98 %-ban a máj bontja le, többi része

a verejtékkel, vizelettel és a tüdõn át távozik), hasnyálmirigy-gyulladást okozhat, rontja a

hõszabályozást, növeli a hõleadást, étvágygerjesztõ hatású, jelentõsen csökkenti a szexuális

képességet. Az alkoholizmus lassan fejlõdik ki és szinte észrevétlenül alkoholizmussá válik,

amely testi-lelki függõséget jelent.

Dohányzás: a dohányos a cigarettafüsttel nikotint és más égéstermékeket lélegez be. A nikotin

igen erõs méreg, halálos adagja kb. 0,04 gramm, a beszívott másik veszélyes összetevõje a

szénmonoxid, amely a hemoglobin oxigénszállító képességét akadályozza, így a szövetek

oxigénellátását rontja. A dohányzás során még igen sok más mérgezõ anyag is bejut a

szervezetbe, ezen anyagok száma több, mint százra tehetõ, köztük számos rákkeltõ anyag van. A

dohányzás a magasvérnyomás, az érelmeszesedés, a szívinfarktus és a daganatos megbetegedések

kialakulásának rizikófaktora. A tüdõbe kerülõ égéstermékek csökkentik a szervezet

ellenállóképességét.

Kábítószerek: kábítószereken azokat a mérgeket értjük, amelyek bénító hatása átmeneti, kellemes

közérzet, hallucinációk, a valóságtól való elszakadás, mámoros állapot után következik be. A

mámor utáni vágy (narkománia) teszi e szerek rabjává az embereket és rontja meg idõvel az

egyén egészségét, teszi tönkre egész életét. Függõség alakul ki, amely lehet lelki és testi. A

megszokás

révén a várt hatást csak mind nagyobb és nagyobb adagok hozzák létre, ez a tolerancia. Az

adagok növekedésének arányában mindinkább bekövetkezik a testi leromlás is. A kábítószereket

hatásuk alapján három csoportba oszthatjuk: 1, a nyugtató hatású kábítószerek pl. ópium,

morfium (a legveszélyesebb kábítószer, igen erõs méreg), heroin, 2, izgató hatású kábítószerek

pl. kokain 3, hallucinogének, melyek víziók, hallucinációk okozói pl. LSD. A kábítószerek

közvetlen testet, lelket romboló hatása mellett más közvetett veszélyei is lehetnek pl. különbözõ

fertõzések forrása lehet (AIDS), bódult, meggondolás nélküli cselekvések (emeletrõl való

kilépés), egyensúlyvesztés, öntudat elhomályosodása, kóma, véletlen vagy szándékos

túladagolás. Televízió-, videó- és számítógép függõség: sok szakember eljutott arra a pontra, hogy

kimondja létezik egy olcsó és könnyen hozzáférhetõ, rendkívül alattomos „kábítószer” az

„elektronikus drog”. Sok ember számára, de különösen a fiatalok körében igen jellemzõ a

válogatás nélküli televízió- és videónézés, a mértéktelen számítógép használat, melyek a testi-, a

lelki- és a szellemi egészséget veszélyeztetik. Akadályozza az ember természetes testi aktivitását,

mozgásszervi problémákat, elpuhulást okoz, elidegenít, helytelen életmintákat ad, hamis

ideálokat állít, felszínes mûveltséget ad, leszoktat vagy rá se szoktat az olvasásra, a túl sok

információ jórészt feldolgozatlanul és feldolgozhatatlanul olyan hamis képet festhet a világról,

ami nem is létezik. Mindez a kívánatos értékrend kialakulásának akadálya lehet.

- Mozgásszervi betegségek: a mozgásszegény életmód, amely a fejlett társadalmak ülõ

életmódjának sajátja, mozgásszervünk különbözõ betegségeinek kialakulásához is vezethetnek.

Ezeknek a betegségeknek korban mind elõbb történõ megjelenése is ezt mutatja. A

mozgásszegény életmód számos más betegség rizikófaktora is lehet.

- Allergiás betegségek: környezetünk környezetszennyezõ anyagokkal való mind gyakoribb és

nagyobb szennyezése az immunrendszer túlérzékenységét válthatja ki, amely allergiás tüneteket

vált ki mind több ember esetében.

III. Az egészséget befolyásoló tényezõk:

1. Ami tõlünk független

Földrajzi és gazdasági különbségek : nem lényegtelen körülmény az egészséges életre való esély

szempontjából, hogy hol születünk. Minden harmadik gyerek alultáplált a Földön, évente 3 millió

gyerek hal meg olyan betegségekben, amelyeket védõoltásokkal meg lehetett volna elõzni.

Különbözõ az egészségügyi ellátás a Föld különbözõ országaiban pl. Etiópiában egy orvosra kb.

77 000, Svédországban kb. 370 lakos jut. Ma már minden negyedik ember szegénységben,

nélkülözésben él, egy most megszületõ újszülöttnek nyolcszor nagyobb esélye van nyomorba

születni, mint jólétbe.

Egészséges-e magyarnak lenni?

Hogy jó vagy rossz magyarnak születni, nem megválaszolható. Vannak elõnyei és hátrányai is, a

téma szempontjából sajnos inkább a hátrányairól tudunk beszélni. Mindannyiunk feladata, hogy

néhány évtized múlva inkább az elõnyeirõl lehessen beszélni. Amikor megszületünk, nem

tudhatjuk elõre, hogy hány évig fogunk élni és milyen betegségben fogunk meghalni,

prognosztizálni a statisztikák alapján tudjuk, a statisztikák megmutatják milyen valószínûséggel

érhetjük meg a negyvenedik vagy éppen a nyolcvanadik életévünket, belõlük következtethetünk

arra, hogy mekkora esélyünk van balesetben, szívinfarktusban vagy éppen kolerában meghalni. A

magyar lakosság egészségi állapotát bemutató statisztikák nem éppen szívderítõ helyzetet

mutatnak. Ma egy magyar férfi 65, egy magyar nõ 74 életévet remélhet ez 5 évvel kevesebb mind

két nem esetében az európai átlagnál. Az 1000 lakosra vonatkoztatott halálozások száma

tekintetében elsõk vagyunk Európában. A szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás

nagyságában másodikak vagyunk az európai országok között, folyamatosan és rohamosan

emelkedik a számuk, míg a fejlett országokban jelentõsen csökkent az ilyen okú halálozások

száma az elmúlt években. A daganatos betegségek tekintetében a férfiak esetén miénk az európai

vezetõ hely, a nõk esetében harmadikak vagyunk. Az öngyilkosságok száma Magyarországon

kiemelkedõen magas, a legtöbb európai országénak a többszöröse, és nincs olyan ország, ami

csak megközelítené a mi értékünket. Kérdés, hogy hogyan kerülhetjük el, hogy magunk is e

szomorú statisztikák részévé váljunk? Hogyan védhetjük meg magunkat és a következõ

generációkat?

Ismernünk kell melyek a kockázati tényezõk a környezetünkben, veszélyek, amely ellen tenni és

harcolni kell, ismernünk kell, melyek a kockázati tényezõk az életmódunkban, amin változtatni

kell. Tudnunk kell adott helyzetben azt mondani: köszönöm nem!

Öröklött és világra hozott rendellenességek : már születésünk elõtt sok minden eldõlhet,

örökölhetünk rokonainktól bizonyos betegségeket, rendellenességeket. A terhesség során, a

méhen belüli fejlõdés alatt is számos károsodás jöhet létre, a legérzékenyebb idõszak az elsõ

három hónap. Károsodást okozhatnak az anya fertõzõ betegségei (pl. rubeola), helytelen

életmódja (pl. dohányzás), egyes gyógyszerek (pl. a németországi Contergan-bébik), környezeti

hatások (pl. vegyi anyagok, sugárzások).

Család – nevelés: az egészségesen megszületett gyermek egészsége döntõen családján, szülein,

nevelõin múlik. Testi egészsége attól függ, hogy kap-e korának megfelelõ és elegendõ táplálékot,

megkapja-e idõben a védõoltásokat, eleget alszik-e, megóvják-e balesetektõl, betegségektõl. De a

kisgyermek esetében sem beszélhetünk pusztán testi egészségrõl. Az egész embernek, testnek,

léleknek, értelemnek kell épen, összhangban mûködnie, hogy egészséges emberrõl

beszélhessünk.

A szeretetteljes, kiegyensúlyozott családi légkör, a beszélni és járni tanítástól kezdve a közös

játékokon át egészen a rendszerességre és önállóságra nevelésig biztosítja értelmi-érzelmi

fejlõdésünket. Családunk életmódi, életvezetési mintát ad késõbbi életünkre, az egészség tehát a

családban kezdõdik. De az, hogy mivel indít életre egy család, sok mindentõl függ. Függ az

anyagi és mûveltségi helyzetérõl, lakásviszonyaitól, a jól mûködõ családokhoz jól mûködõ

társadalomra is szükség van.

2. Ami tõlünk függ: az ÉLETMÓD

Egészségünket veszélyeztetõ kockázati tényezõnek tekinthetõ a helytelen táplálkozás, a

mozgáshiány vagy egyenlõtlen fizikai terhelés, káros szenvedélyek, tartós idegrendszeri

túlterheltség.

Egészséges táplálkozás: az emberben nem mûködik az egészséges táplálék-kiválasztási ösztön.

Azt, hogy mit eszünk (és mit nem) az az egyes élelmiszerek hozzáférhetõségétõl, árától,

ízlésünktõl, szokásainktól és az egészséges táplálkozási ismereteinktõl függ. A helyes

táplálkozást tanulnunk kell. Életfolyamataink fenntartása energiát igényel. Az energiát a

tápanyagok „elégetésével” nyerjük. Mértékegysége régebben a kilokalória (kcal) volt, ma a

kilojoule (kJ). A napi szükséges energiamennyiség függ a kortól, a nemtõl, a testtömegtõl és a

fizikai aktivitástól.

Tápanyagaink egy része energiát szolgáltató és az életfolyamatokhoz nélkülözhetetlen anyagok: a

fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok. Energiát nem szolgáltató, de az életfolyamatok mûködéséhet

elengedhetetlenül szükséges anyagok: a víz, a vitaminok és az ásványi sók. A fehérjék

aminosavakból épülnek fel, 9 aminosavat szervezetünk nem tud elõállítani, ezek az esszenciális

aminosavak. A teljesértékû (állati eredetû) fehérjék az esszenciális aminosavakat tartalmazzák, a

nem teljesértéküek (növényi eredetû) nem. A szénhidrátok a legolcsóbb tápanyagok.

Nagyrészüket keményítõ (kenyér, burgonya, tésztafélék, rizs), ill. cukor formájában fogyasztjuk.

A cellulózt megemészteni nem tudjuk, de rendkívül fontos a jó bélmûködéshez, csökkenti a vér

koleszterinszintjét és a vastagbélrák kialakulását. A zsírok két nagy csoportja: a telített (állati

eredetû) és a telítetlen (növényi eredetû) zsírok. A telítetlen zsírok (olajok) nem tartalmaznak

koleszterint. A magas vérkoleszterin-szint az érelmeszesedés rizikófaktora. A vitaminok között

vízben oldódó és zsírban oldódó (A,D,E,K) vitaminokat különböztetünk meg. A vitaminhiányos

táplálkozás különbözõ hiánybetegségeket okoz. Egyes vitaminok túladagolása

vitamintablettákkal szintén betegséget okozhat. Az ásványi anyagok – vegyes és helyes

táplálkozás mellett – jelen vannak ételeinkben. Külön figyelmet érdemel azonban a kalcium (tej,

tejtermékek) és a vastartalmú (húsfélék, máj, tojás) ételek fogyasztása, mert betegségeket elõznek

meg. Nátrium a konyhasóban található meg, a túlzott nátriumfogyasztás (sózás) a magas

vérnyomás kialakulásának rizikófaktora. A hagyományos magyar táplálkozás sok egészségtelen

elemet tartalmaz. Magas az energiafogyasztásunk, túl sok zsírt, túl sok cukrot eszünk,

ugyanakkor rendkívül kevés zöldség- és gyümölcsfélét és kevés tejet, tejterméket. Igen magas az

elhízottak száma. Az elhízás az ideális testtömegtõl (testtömegindex, melyet úgy számolunk ki,

hogy a testtömeget (kg) osztjuk a testmagasság (m) négyzetével, értéke 20-25 között számít

jónak) való, több mint 20 %-os eltérés. Az elhízás okai: öröklött hajlam és az ehhez járuló

kelleténél nagyobb energiafogyasztás. Az elhízás betegségekhez vezet, nagy a magasvérnyomás a

cukor-betegség, a koszorúér-betegség kialakulásának veszélye. Egyes rosszindulatú daganatok is

gyakrabban fordulnak elõ. Az egyoldalú táplálékokra épülõ és drasztikus fogyókúrák

hosszútávon eredménytelenek, az eredményes fogyókúrához a csökkentett kalória-felvételhez

mozogni is kell.

Mozgás, testedzés: a mozgás lételemünk, az egész szervezetünk úgy van „tervezve”, hogy a

mozgás elengedhetetlen része a mûködésének. A fejlett társadalmak ülõ életmódja új-keletû, a

mozgás, a kimerítõ fizikai teljesítmény egyidõs az emberiséggel. Mozgásaink kivitelezõi a

vázizmok, amelyek harántcsíkolt izmok, akaratlagos összehúzódásra képesek. Az

izomtevékenység két formája a statikus és a dinamikus izommunka. A statikus terhelés (body

building) az izomtömeget és az izomerõt növeli, de a szív- és érrendszerünket nem edzi. A

dinamikus izommunka (pl. úszás) rendszeres végzése növeli a pulzustérfogatot (egy

szívösszehúzódás alatt kilökött vér mennyisége), mert az izmok megnövekedett oxigénigényét ki

kell elégíteni. Edzett emberekben a nyugalmi pulzusszám jóval kevesebb, mint edzetlenekben. A

rendszeres sportolás növeli tüdõnk vitálkapacitását (az erõltetett kilégzés után maximálisan

belélegezhetõ levegõ mennyisége) is. Megelõzi a tartási hibák kifejlõdését, javítja lelki

terhelhetõségünket. A mozgás tehát növeli a testi-lelki ellenállóképességünket,

alkalmazkodóképességünket és csökkenti szinte valamennyi civilizációs betegség kialakulásának

esélyét.

Káros szenvedélyek: A káros szenvedélyekrõl az elõzõekben a szenvedélybetegségek kapcsán

szóltunk.

Szex, szerelem, párválasztás: biológiai nemünket három fõ tényezõ szabja meg: a

kromoszómális, a genitális és a hormonális nem. A nemhez illõ viselkedésformákat tanuljuk, ez a

pszichoszexuális fejlõdés, az itt bekövetkezõ zavarok kihathatnak egész életünkre. Serdülés

idején kezdik meg mûködésüket a nemi szervek, majd felébred a nemi vágy a másik nem iránt. A

szerelem csak az emberre jellemzõ, tartós lelkiállapot, amely mély és szoros érzelmi kötõdés egy

társhoz. Az emberi szexualitásnak az utódok létrehozásán túl kölcsönös örömszerzõ feladata van.

Ehhez azonban a testi érettségen túl az „érzelmek” érettsége is szükséges. A teljes értékû szerelmi

kapcsolatra való érettség után kialakul a házasságra való érettség is. A házasság alapfeltétele a

kölcsönös szerelem kell legyen. A házasságra való érettség esetén megfogalmazódik a

véglegesség igénye, a családalapítás és a szülõvé válás szándéka. Férfi és nõ közötti kapcsolatban

mindig jelen van a gyerek, akár arról van szó, hogy legyen, akár arról, hogy ne legyen. A nem

kívánt terhességet megelõzni kell, a terhesség-megszakítás a végsõ megoldás, kockázatokkal jár.

Fiatalok számára a legjobb fogamzásgátló módszer az óvszer. Ez az egyetlen lehetõség az AIDS

elkerülésére is. Az AIDS betegséget a HIV (human immundeficiency vírus) okozza. A vírus az

immunrendszert támadja meg, több évi lappangás után okoz csak tüneteket. A szervezet

védekezõ-rendszere nem tud megbirkózni a kórokozókkal, így a legkülönbözõbb fertõzések

lépnek fel és ezek okozzák a beteg halálát. A HIV vérrel, ondóval, hüvelyváladékkal és anyatejjel

terjedhet. Nem terjed cseppfertõzéssel, kézfogással, használati tárgyakkal stb., tehát a mindennapi

érintkezések során nem lehet megkapni. A HIV különösen veszélyezteti a homoszexuálisokat és

az intravénás kábítószert élvezõket. Jelenleg az egyetlen hatékony védekezés az óvszer

használata, a hû partnerkapcsolat és a steril injekcióstû használata.

Lelki egészségünk: a lelki egészség a kiegyensúlyozott, alkalmazkodóképes, értelmes és örömteli

emberi lét, amelyben megvalósíthatjuk magunkat, képesek vagyunk megoldani

konfliktushelyzeteket, harmonikus emberi kapcsolatokat tudunk teremteni és fenntartani. Nagyon

sok mindennel kell megbirkóznunk, hogy lelki egészségünket megtartsuk. Szervezetünk, egész

lényünk állandóan alkalmazkodni próbál a minket érõ hatásokhoz, a stresszhatásokhoz. A

stresszhatások állandóan jelen vannak, nem lehet, de nem is kell elkerülni mindet. A szervezet

alkalmazkodóképessége azonban kimeríthetõ, amely az egyéni ellenállóképességtõl is függ. A

terhelhetõséget meghaladó hatások tartós fennállása neurotizál. A neurózis betegségeket okoz,

leggyakrabban magasvérnyomást, gyomorfekélyt és különbözõ szenvedélybetegséget. Az állandó

zaj, rohanás, tömeg, a ránk zúduló információhalom, a lakótelepek sivársága, a szûk élettérbe

tömörülés stb. mind-mind alkalmazkodásra késztet, úgy, hogy sokszor ott, ahol menedéket,

biztonságot és támaszt kellene találnunk – családunkban és baráti kapcsolatainkban – is csak

felületes szálakkal kötõdünk egymáshoz, nem érünk rá a másikra figyelni. Az értékrend – a mi

helyes és mi a helytelen – elmosódik, gyakran korunk hamis értékrendje – amely a fogyasztás

színvonalával méri az emberi lét minõségét – alakít ki bennünk elérhetetlen vágyakat. A

létbizonytalanság, az anyagi gondok, a kiszolgáltatottság stb. alaposan megterheli

alkalmazkodóképességünket, ezek a modern élet civilizációs ártalmai, amelyek beilleszkedési

zavarokhoz vezethetnek és felelõsek az önpusztító magatartásformák riasztó terjedéséhez,

növelve az alkoholisták, a drogosok, az öngyilkosok számát, akik így próbálnak menekülni

megoldatlan konfliktusaik elõl, ezzel még elérhetetlenebb messzeségbe kerülve attól, amiért

emberként élni érdemes.

Hogyan védhetjük meg magunkat és egymást? Meg kell ismerni önmagunkat, meg kell vizsgálni

és átértékelni emberi kapcsolatainkat, értékrendünket, vágyainkat. Ezekhez olyan kérdésekre kell

õszintén válaszolnunk önmagunknak, hogy képes vagyok-e változtatni életmódomon,

szokásaimon, van-e olyan bizalmas barátom, akivel megoszthatom legbelsõbb érzéseimet is,

milyen a kapcsolatom a szüleimmel, van-e a környezetemben olyan ember akinek az én

segítségemre van szüksége, melyek a legfõbb rövid és hosszú távú céljaim, tudok-e lazítani,

relaxálni stb.

3. Ami nem csak tõlünk függ:

Egészségünk szempontjából nem csak az nem mindegy, hogy hogyan, de az sem, hogy hol élünk,

milyen a környezetünk minõsége (mennyire tiszta vagy szennyezett a víz, amit megiszunk, a

levegõ, melyet belélegzünk vagy az étel, amelyet megeszünk), ezek a kockázati tényezõk a

környezetünkben. A környezetünk állapota azonban rajtunk is múlik, hogy mennyire vagyunk

képesek megõrizni a még megõrizhetõt és mennyire tudjuk helyrehozni az elrontottat, mennyire

figyelünk és mennyit teszünk környezeti tényezõink tisztaságáért, megóvásáért, mennyire védjük

környezetünket.

A víz: a Föld vízkészletének alig több, mint 1 %-a édesvíz, ezzel kell gazdálkodnunk. Vizet

használunk táplálkozáshoz, háztartási, ipari és mezõgazdasági célokra, a felszíni vizek

közlekedési útvonalak, a sportot és üdülést is szolgálják. Legnagyobb mennyiségben a felszín

alatti karsztvizet, rétegvizeket és parti szûrésû vizeket használunk fel. A víz minõségét fizikai,

kémiai és biológiai sajátosságai jellemzik. Az ivóvíz nem tartalmazhat mérgezõ, radioaktív

anyagokat és korokozó mikroszervezeteket. A legveszélyesebb kémiai szennyezések a

nehézfémek (a mérgezés lehet heveny és idült, az utóbbi alattomos, mert nem szembetûnõen

látványos. Pl. a kadmium az egyik legveszélyesebb a gerincoszlop fájdalmas zsugorodását

okozza, mert elfoglalja a kálcium helyét a csontokban. A nehézfémek ionjai nagyon sokféle

betegséget okozhatnak az idegrendszeri bajokon át a vérképzõ szervek zavaráig (az ólom: a

májat, vesét idegrendszert károsítja, a higany: hasi fájdalmat, véres hasmenést, veseelégtelenséget

okoz), de nagyobb mennyiségük halált is okozhat); a szerves halogénszármazékok (pl.

növényvédõszerek) és a kõolajszármazékok. Több ezer olyan anyagot tartanak számon, amelyek

az ivóvízben az egészségre veszélyesek lehetnek. A vizek élõvilága természetes módon tisztítja a

vizeket, ugyanakkor a vízszennyezés súlyosan károsíthatja a vízi élõlényeket és közvetítésükkel

az embert is, a táplálékláncokban a mérgezõ anyagok feldúsulhatnak. A települési (kommunális)

szennyvíz szervesanyag tartalma jellemzõen magas, a talajvízbe jutva elsõsorban nitrát-ionnal

szennyezi az ivóvizet. A nitrátok különösen a csecsemõkre veszélyes (halálosan mérgezõ, „kék

kornak” is nevezik, mert elkéküléssel és fulladással jár) vegyületek, a magas nitrát-tartalom a

felnõttekre sem veszélytelen: gyomor panaszokat, vérszegénységet, ínysorvadást, az agy rossz

vérellátottsága miatt szellemi visszamaradottságot okozhat, forralással nem távolíthatók el. A

talajvíz nitrát szennyezésének egyik oka a csatornahálózat elmaradottsága, szennyezõ források

még az állattartó telepek szennyvize és a nitrogén-mûtrágyázás is. A rétegvizek lassabban

szennyezõdnek el, ezek természetes szennyezõdéseket (arzén) tartalmazhatnak (amely, gyomor és

húgyuti daganatot, bõrfesték túltengést és gyulladásos megbetegedéseket okozhat).

Magyarországon a szennyvíz tisztítása a szükségletektõl elmarad, csak mintegy egynegyede van

kellõen tisztítva.

A levegõ: levegõt venni nem szeretünk, függünk tõle érzelmi kapcsolat nélkül, jobbára tudomást

csak akkor veszünk róla, ha valamilyen okból nem jutunk hozzá, vagy mint mostanában a

szennyezettsége túlzottan magas. Bár a szennyezõdések a levegõ térfogatának csak rendkívül kis

hányadát alkotják, elegendõ mennyiségben jutnak a szervezetbe ahhoz, hogy ott káros hatást

fejtsenek ki. A levegõt szennyezõ anyagokat halmazállapotuk szerint három csoportra oszthatjuk:

gázok, folyadékok és szilárdak. A leggyakoribb légszennyezõ gázok: kén-dioxid, amely izgatja a

nyálkahártyát, légútszûkületet, nehézlégzést, fulladásos halált okozhat; nitrózus gázok, amelyek

igen veszélyesek, a szem kötõhártyájának, a légutak nyálkahártyájának gyulladását, a vérerek

kitágulását, a tüdõ szöveteinek roncsolódását okozhatják; szén-monoxid, amely már kis

mennyiségben is légzési méreg, fulladáshoz vezet, mivel a hemoglobinhoz kapcsolódik,

akadályozva annak oxigén szállítását. A fluór-klór tartalmú szénhidrogének (pl. freon) az

ózonernyõt roncsolják. A szénhidrogének (közlekedésbõl és a kõolaj-feldolgozó üzemekbõl

származnak) légúti megbetegedéseket, rákot okozhatnak. A porszennyezés az ipari üzemekbõl és

a közlekedésbõl származik, az egészségre különösen az u.n. szálló por ártalmas. A lebegõ

részecskéken kicsapódik a pára (megtörve a Nap fényét opálossá teszi a levegõt), a porszemek

páragyûrûjében oldódnak a légkör szennyezõ gázai. A por veszélyessége attól függ, hogy ülepedõ

vagy lebegõ, mérgezõ vegyületeket tartalmaz-e vagy sem. Az ólom a levegõbõl közvetlenül és

közvetve is a szervezetünkbe jutó erõs méreg. A gépkocsik közvetítésével kerül a légkörbe. A

szmog vagy füstköd a nagyvárosokban fordul elõ, katasztrófa-helyzetet is elõidézhet (ha a szmog

következményeként ugrásszerûen megnõ a légzõszervi és érrendszeri megbetegedések,

halálozások száma, 1952 London, 1989 Budapest, Miskolc). Kiváltja a nagy mennyiségû

levegõszennyezõ anyag és jellegzetes idõjárási tényezõ. A levegõszennyezés Magyarországon

évente több százmilliárd forint kárt okoz, egészség károsító hatása pedig pénzben nem fejezhetõ

ki. Hulladék, talajszennyezés: a gazdálkodásban és a mindennapi keletkeznek hasznavehetetlen –

de máskor vagy másutt esetleg hasznosítható – anyagok, ezeket hulladékoknak nevezzük. A

hulladékok lehetnek kommunális és termelési, szilárd vagy folyékony hulladékok. A hulladék

egy része tûz- vagy robbanásveszélyes, roncsoló hatású, mérgezõ, fertõzõ vagy radioaktív lehet,

ezeket veszélyes hulladékoknak nevezzük, amelyek kezelést igényelnek. A szemetet tárolókban

helyezik el, vagy égetõkben semmisítik meg. A nem megfelelõ szeméttárolókból kikerülõ

anyagok a talajt és a talajvizet szennyezhetik (a nehézfémek mérgezõ hatásai hasonlóak a

vízszennyezésnél tárgyaltakkal). Égetéskor egészségkárosító gázok kerülhetnek a levegõbe. A

legtöbb problémát az emberi gondatlanság okozza (pl.illegális szemétlerakók). A szemét

mennyisége jelentõsen csökkenthetõ lenne az újrahasznosítással, a szelektív hulladékgyûjtéssel.

A radioaktív hulladékok kezelése különösen nagy elõvigyázatosságot igényel, nem

semmisíthetõek meg, tárolásukat a felezési idõtõl függõen több száz, több ezer évre is

biztonságosan kell megoldani. A radioaktív sugárzások a dózistól függõen egészségkárosodást és

halált is okoznak, rosszindulatú daganatokat, fehérvérûséget és örökletes ártalmakat okozva.

Zajszennyezés: a hang annak a közegnek a rezgése, periodikus változása, amelyben terjed. A

hallható hang intenzitásának egysége a bel. A gyakorlatban ennek tizedrészét a decibelt (dB)

használják. Zaj hatására csökken a testhõmérséklet, fokozódik az anyagcsere, az emésztõszervek

mûködése lelassul. Zajos helyen élõk és dolgozók között gyakoribb a magas vérnyomás, a

gyomorhurut, a gyomor- és nyombélfekély. Szaporább a szívverés, megnõ az agyfolyadék

nyomása, felfájásos panaszok, fülkárosodások jelentkeznek. Ha sikerül is elaludni magas

zajszintben, az álom nem pihentetõ. Fokozottan igaz mindez, ha nem egyenletes, hanem

szakaszos a zajhatás. Az emberi környezet pedig évrõl évre zajosabbá válik. A nagy

hangintenzitású zene is egészségtelen. A fájdalomküszöb kb. 140 dB. Nagy teljesítményû gépek

rezgései közvetlenül áttevõdnek az emberre, ezek a vibrációs hatások közvetlenül károsítják a

szervezetet. Izomsorvadást, bénulást okozhatnak.

Irodalom:

Rókusfalvy – Kovács: Egészségre nevelés Eger 1992.

Dési Illés (szerk.): Környezet-egészségtan Szeged 2002.

Nemessányi Zoltánné: Egészségtan Pécs 1998.

Száraz – Német: Ember és környezete Bp. 1993.

Nádai Magda: Gyümölcs a tudás fájáról Bp. 1992.

Összeállította: Ádám Ferencné fõiskolai docens Kecskeméti Fõiskola Tanítóképzõ Kara

Kecskemét, 2002. november 18.

Bevezetés a környezetpszichológiába

A pszichológia egyik legújabb ága, az ember és a környezet kapcsolatának rendszeres

tanulmányozását és elemzését célként maga elé kitûzõ környezetpszichológia alig 30 éves

vállalkozás arra, hogy a pszichológia is hozzájáruljon a környezeti krízis megannyi

problémájának a megoldásához. A pszichológusok érdeklõdése a 60-as évek elejétõl – amikor

Ittelson és Proshansky vizsgálni kezdték a kórházi épületek hatását a pszichiátriai betegek

magatartására, vagy amikor Lynch elemezte az emberekben élõ városképet – lényegében három

kérdés köré csoportosult:

1.) Milyen hatása van a mindennapi fizikai környezetnek az emberre?

2.) Hogyan fogják fel az emberek fizikai környezetüket?

3.) Mit tesznek az emberek a környezetükért?

A környezetpszichológián kívül a pszichológia sok ága foglalkozik az ember és a környezet

kapcsolatával és magával a környezettel is. A környezetet azonban – az „ami körülvesz

bennünket” meghatározás látszólagos evidenciája ellenére. – nem könnyû definiálni. A környezet

természetére vonatkozóan a nem környezetpszichológiai környezetfogalmak egyik jellemzõje,

hogy a pszichológusok gyakran, éppen az emberi tényezõ hangsúlyozása kapcsán, a társas-

társadalmi közeget értik „környezeten”. A környezetpszichológia részben e szemlélet

kritikájaként jött létre, és kezdeti szakaszában a fizikai környezet jelentõségét és szerepét

hangsúlyozta. A késõbbiekben nagyobb hangsúlyt kapott az a szemlélet, hogy minden fizikai

környezet egyben szociális is és fordítva. A környezetpszichológia legfiatalabb ága, a szociális

ökológia képviseli ezt az álláspontot a legmarkánsabban. A szociális ökológia a környezetek

szociofizikai vonatkozásait kutatja, vagyis egyszerre kezeli a környezetek társas és fizikai

sajátosságait az emberi viselkedéssel való interakciójukban.

A környezet természetét illetõen a nem környezetpszichológiai környezetfogalmak másik

jellemzõje, hogy amennyiben fizikai környezetrõl van szó, a pszichológiában gyakran pontosan

definiált, térben és idõben diszkrét eseményt vagy tárgyat értenek az általános értelemben vett

„környezet” fogalmán. A környezetpszichológusok szerint viszont a környezet térben-idõben

nem korlátozott, és számtalan elemet tartalmaz, amelyek hatása kumulatívan definiálja a

környezetet. Ez a holisztikus megközelítés teszi a környezetpszichológiát a kutatás

megkülönböztetett területévé. A környezet-ember viszony tekintetében az 1960 – 70-es évekig a

pszichológiában nem volt általános annak közvetlen figyelembevétele, hogy az emberek élete

fizikai környezetben is zajlik. A kutatókat és a gyakorlati szakembereket elsõsorban a fizikai

környezet emberi viselkedésre gyakorolt hatása érdekelte, mégpedig különös tekintettel arra,

hogy a különbözõ fizikai közegek, illetve ezek egyes vonatkozásai ( szín, hõmérséklet stb. )

hogyan befolyásolják a viselkedés mutatóit, például a feladatteljesítés vagy a munkavégzés

hatékonyságát. A pszichológiában tulajdonképpen ma is az a hagyományos szemlélet, miszerint

az ember és fizikai környezete kapcsolata úgy határozható meg, hogy a környezet a „viselkedés

kontextusa”, vagyis szerepe, hogy a cselekvéseket mintegy mederben tartja, serkent vagy gátol

bizonyos viselkedéseket. A környezetpszichológia viszont ezzel szemben következetesen és

explicit módon tárgyalja a fizikai környezet aktív szerepét a pszichológiai mûködésekben.

A környezetpszichológia kialakulásának fontosabb állomásai

Pszichológián kívüli elõzmények

Az l960 – 70-es években az USA és a nyugat-európai országok nagyarányú és gyors ütemû

fejlõdése volt a legáltalánosabb pszichológián kívüli tényezõ, amely megkívánta és lehetõvé tette,

hogy a nagy volumenû társadalmi és ökológiai-környezeti problémák megértéséhez a kutatók

együtt hívják segítségül a következõ tudományokat:

1.) Építészet és építészetpszichológia. A várostervezés és -alakítás alapjának a városlakók és -

használók fejében élõ „városképnek” (image of the city) kell lennie, amely egyszerre alakul a

város tudatos elrendezése és az ott folyó mindennapi tapasztalat nyomán.

2.) A földrajztudomány és a humán geográfia. A földrajzi területek morfológiájának

tanulmányozásakor figyelembe kell venni az adott terület lakóit jellemzõ társas és kulturális

tulajdonságokat, mint a táj fizikai jellegzetességeinek hosszú távú meghatározóit. Az ember és

környezete dinamikusan együttmûködnek.

3.) Az ökológia. A környezet fizikai és biológiai összetevõk dinamikusan szervezett rendszere, a

környezet egészlegességének fontossága, a viselkedés adaptív természete. Ökológiai és

környezeti problémák megoldása:

1971. UNESCO MAB (Man and Biosphere Programme)

♦ az emberi tényezõ központi szerepe az ökológiai-természeti folyamatban,

♦ „emberi-használati rendszer” (human-use system), központi szerep a pszichológiai-

környezeti folyamatoknak, az ember használati rendszerek három dimenziója:

(1-2) téri és idõi dimenzió,

(3) környezeti percepció dimenzió, (specifikusan emberi összetevõ, amely a rendszert

pszichoszociális jellegûvé definiálja).

Pszichológiai elõzmények.

Azok a pszichológusok, akik elkötelezték magukat az új terület kutatása mellett, igen különbözõ

területekrõl, de döntõen két fõ irányból érkeztek a környezetpszichológiához. Az elsõ, és a

környezetpszichológia körvonalait alapvetõen meghatározó csoport tagjai többségükben

szociálpszichológusok voltak, akik fõleg aziránt érdeklõdtek, hogy a körülmények hogyan

befolyásolják az interperszonális (személyközi) viselkedést, olyan kérdések kutatásával

foglalkoztak, mint a személyes tér, a territorialitás, a magánszféra és a zsúfoltság. Ez az a terület,

amely „proxemika” néven („közelség”) néven vált közismertté, ez ma már a mindennapi

térhasználat tudománya. Ugyancsak nagy hatással volt a terület alakulására a Barker – Wright-

féle „ökológiai pszichológiai” hagyomány. Az „ökológiai pszichológia” nem más, mint a

kölcsönös kapcsolatok tanulmányozása az emberek célszerû tevékenységei és viselkedési

környezetei között, amelyekben ezek a tevékenységek elõfordulnak. Barker és munkatársai

módszeres terepkutatásokban, egy Kansas állambeli, kis településen (Oskaloosa vagy álnéven

„Midwest” településen) több száz, meghatározott jellemzõvel rendelkezõ „viselkedési

környezetet” írtak le, vagyis olyan meghatározott társadalmi/fizikai szituációkat, amelyekben a

lakosok meghatározott tevékenységet végeznek. Késõbb ezt a kutatási módszert kiterjesztették

kisebb vagy nagyobb létszámú iskolák vizsgálatára, alkalmazták a Sierra Nevada hegységben

lévõ Yosemita Nemzeti Park személyzetének viselkedéselemzésére, városkörnyéki lakóhelyek

vagy nagy bevásárlóközpontok kutatására is. Ezekhez a környezetpszichológiát alakító fõ

hatásokhoz még további megközelítésként hozzátehetõk azok, akik a viselkedésmódosító

eljárások új területeken történõ alkalmazásával (például szemetelés megakadályozása,

hulladékfeldolgozás elõsegítése, takarékosság) próbálkoztak. A környezetpszichológia tehát

egészlegesebb szemléletû és interdiszciplináris jellegû megközelítése a viselkedés/élmény és a

környezet közötti kapcsolatoknak.

Az ember és környezet kapcsolat pszichológiai megközelítése

Az ember-környezet kapcsolat pszichológiai megközelítései három csoportba sorolhatók:

♦ 1960-as évek MINIMALISTA nézet,

A környezetet használók viselkedésére a környezetnek nincs lényeges hatása, vagy ez a hatás

elhanyagolható. A fizikai környezet tagadása azzal magyarázható, hogy az 1960-as évekig a

technológiai fejlõdés alapján a környezet feletti teljes kontroll elképzelhetõnek látszott. Így az

egyetlen vizsgálatra méltó változó a társas környezet, amely így egyedüli oka az egyén

viselkedésváltozásának.

♦ az 1970-es években jelentkezik az INSTRUMENTALISTA nézet,

A környezet fontos eszköz bizonyos viselkedési, illetve gazdasági célok eléréséhez, fontos

inspirálója volt ennek a nézetnek a modern mozgalom az építészetben (Le Corbusier, 1968) és a

formatervezésben (Read, 1953). E nézetek szerint a környezet minõsége annál jobb, minél inkább

képes elõsegíteni nemcsak a viselkedési és a

környezeti hatékonyságot, hanem a használók kényelem- és biztonságérzését, pszichológiai

jóllétét.

Körülbelül ebben a szellemben született meg a környezetpszichológia az 1970-es években, a

feladata valós környezetben valós problémák vizsgálata (ökológiai validitás fogalma ).

♦a legutóbbi idõben formálódik meg az ember-környezet viszonyának a SPIRITUÁLIS nézete,

A szociofizikai környezet, azon túl, hogy a mindennapi élet megnyilvánulásait segítõ közegnek

tekintjük, olyan kontextusként kell kezelni, amelyek az emberi élet szimbolikus és affektív

minõségeinek alakításában is szerepet játszanak.

Ebben a szellemben a fizikai környezetet egészen addig földrajzi TÉRNEK (space) tekintjük,

amíg az emberi használat során nem nyer valamiféle pszichológiai jelentést.

A pszichológiailag és/vagy szociokulturálisan jelentéssel bíró terek HELYEKKÉ (place) válnak

és kitüntetett szerepük lesz az egyén vagy csoportok életében.

A helyek érzelmi tulajdonságainak hatása hosszantartó, késõbb, általában a környezet elhagyása

után is jobban emlékszünk annak affektív minõségére, mint a helyre magára. A gyermekkor

fontos helyei a hozzájuk fûzõdõ érzelmi emlékek mentén vésõdnek be és felidézésük is ezek

mentén történik, nem pedig a helyek objektív tulajdonságai alapján.

A környezet jelentése

Sokrétû és gazdag tudásunkat világunkról a környezetpszichológia szerint két osztályba

sorolhatjuk. Van a téri helyre vonatkozó „lokális” tudásunk (mentális atlaszunk) és a különbözõ

helyeken lévõ tárgyakra, személyekre vonatkozó „nem lokális” tudásunk (mentális

enciklopédiánk). Elõbb az utóbbival, a környezet jelentésével foglalkozunk, amely több oldalról

megközelíthetõ:

(1) a környezetrõl való tudás „denotatív”, leíró szintjén,

( fontos, hogy a környezet mennyire megismerhetõ, hogyan lehet benne tájékozódni, kognitív

térkép )

(2) szimbolikus – esztétikai szinten,

(az esztétikai minõségek segítenek az optimális ingerlési szint fenntartásában, csökkentik a

monotóniát a városban, megkönnyítik a tájékozódást)

(3) a viselkedés, a preferenciák szintjén,

(melyik környezet tetszik, a természeti környezet elõnye jelentõs)

(4) a konnotatív jelentés szintjén.

(a környezet ingereire adott érzelmi dimenzión alapuló válaszok szintje, a jelentés „holdudvara”)

A környezetpszichológiában több kísérlet történt a specifikus környezet-személy viszonyt mérõ

eljárások, kérdõívek kidolgozására. Az egyik legkorábbi személyiségelméleti irányultságú

kérdõív az ERI (Environmental Response Inventory ). A kérdõív segítségével arra kapunk

választ, hogyan „bánik” az egyén a környezetével, vagyis a környezet felé irányuló személyes

orientációt írja le kilenc dimenzió mentén.

(1) Antikvárianizmus ( a személy érdeklõdik a történelmi helyek, régi dolgok iránt ).

(2) Kommunalitás ( a személy igényli az emberi kontaktust a környezetben, pl. fontos számára a

jószomszédi viszony fenntartása ).

(3) Adaptáció ( környezet változtatására tart-e igényt).

(4) Bizalom ( mer-e explorálni a környezetben).

(5) Mechanikai orientáció (élvezi-e a közvetlen kapcsolatot a környezettel).

(6) Magánszféra iránti igény

(7) Pasztoralizmus (természetvédelmi szándék mértéke, igény a természeti környezet

fejlesztésére)

(8) Urbanizmus (mennyire szereti az egyén a városokat és a „sûrû” életet ).

(9) Ingerkeresés

Környezet észlelés

A 70-es évek környezetészlelését hangsúlyozó környezetpszichológiája azzal az implicit

szemlélettel indult, hogy a környezet, mint szervezett egész észlelésében egyszerre vannak jelen a

kognitív (értelmi és megismerési) és a motivációs – emocionális folyamatok.

KAPLAN szerint az egyénben a környezet mentális reprezentációjának kialakulását és

mûködését négy környezeti alapszükséglet irányítja:

(1) a felismerés igénye ( szükséglet a környezet megismerésére, ami megkönnyíti a tájékozódást),

(2) a bejóslás igénye (szükséglet a viselkedések következményeinek bejóslására adott

környezetben),

(3) az akció igénye (szükséglet arra , hogy a környezetünkben aktívan megnyilvánuljunk ),

(4) az értékelés igénye ( annak szükséglete, hogy a környezetünket folytonosan értékeljük a

cselekvés hatékonysága vagy kellemessége szerint).

Ezek az alapmotívumok állnak minden ember–környezet kölcsönkapcsolat hátterében. A

környezet reprezentációjában érzelem és kogníció együtt van jelen (pl. anyaföld, szülõváros, édes

otthon).

Irodalom:

Bell, P.A., Fisher, J.D., Baum, A., Greene, T.E. : Environmental Psychology.

Holt,Rinehart, and Winston, New York, 1996

Bonnes, M., Secchiaroli, G. : Environmental Psychology. A psycho-social introduction.

Sage, London, 1995

Dúll, A. : Az otthon környezetpszichológiai aspektusai. Magyar Pszichológiai Szemle, 1995 (35)

5-6, 345-377.

Dúll, A. : A helyidentitásról. Magyar Pszichológiai Szemle, 1996 (36) 4-6, 363-391.

Dúll A., Urbán R.: Az épített környezet konnotatív jelentésének vizsgálata: módszertani

megfontolások.

Pszichológia, 1997 (17) 2, 151-179.

Dúll, A. : A környezetpszichológia története. Magyar Pszichológiai Szemle, 2001 (41) 2, 287-

328

Forgas, J.P. : A társas érintkezés pszichológiája. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989

Hall, E.T. : Rejtett dimenziók. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980

Neisser, U. :Megismerés és valóság. Gondolat Könyvkiadó, Budapest,1984

Séra, L. : A pszichológia és a környezet. Pszichológia, 1990 (10) 4, 609-639.

Szitó, I. : Az ökológiai megközelítés a pszichológiában. Magyar Pszichológiai Szemle, 1991 2,

215-232.