Migrációs és menekültügyi politika

K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó

S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L

Az Európába i rányuló migrác ió nem új keletű je lenség. Az Európai Unió (EU) a migrác ió tek intetében igyeksz ik közös megközel í tést k ia lak í tani , hogy megragadja a nemzetközi mobi l i tásban re j lő lehetőségeket , ugyanakkor szembeszál l jon a fe lmerülő nehézségekkel . Az EU emel lett közös európai menekültügyi rendszert hozott létre , hogy védje azokat , ak ik Európában keresnek menedéket , mert hazájukban vagy üldöztetésben van részük , vagy fennál l a veszélye , hogy komoly bántódásuk es ik . Ezeken a szakpol i t ika i területeken a nem uniós országokkal is szoros párbeszédre és együttműködésre van szükség.

A cél: biztonságos és nyitott Európát

teremteni

TARTALOM

Miért van szükség közös bevándorlási politikára?Bevándorlás: inkább lehetőség, semmint probléma � � � � � � � � � � � � � � � � � � 3

Mit tesz az Európai Unió?Közös uniós megközelítés a bevándor­lás kezelésével kapcsolatban � � � � � � � � � 4

Kilátások � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 8

Miért van szükség közös menekültügyi megközelítésre?Az EU mint védelmet nyújtó térség � � � � 9

Mit tesz az Európai Unió?A közös európai menekültügyi rendszer � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 10

Kilátások � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � � 12

További információk � � � � � � � � � � � � � 12

KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ

SZAKPOLITIKÁIRÓL

Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról Migrációs és menekültügyi politika

Európai BizottságKommunikációs FőigazgatóságPolgárok tájékoztatása1049 BrüsszelBELGIUM

Kézirat frissítve: 2014 novemberében

Fénykép a fedőlapon és a 2. oldalon © ccvision.de

12 o. – 21 × 29,7 cmISBN 978-92-79-42295-9doi:10.2775/66859

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2014

© Európai Unió, 2014A kiadvány a forrás feltüntetésével szabadon másolható. A fényképeket a szerzői jog tulajdonosának előzetes engedélyével lehet csak felhasználni vagy sokszorosítani. Engedélyért közvetlenül a jogtulajdonosokhoz kell fordulni.

Ez a tájékoztató füzet a „Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról” című sorozat része. A sorozat azt hivatott

bemutatni, mit tesz az EU a hatáskörébe tartozó szakpolitikai területeken, miért van szükség a tevékenységére, és munkája

milyen eredménnyel jár.

A sorozatot alkotó kiadványokat a következő internetcímen lehet letölteni:

http://europa.eu/pol/index_hu.htm http://europa.eu/!Uj47Mc

Hogyan működik az Európai Unió?Európa 12 leckében

Európa 2020 stratégia: Európa növekedési stratégiájaAz EU alapító atyái

AdópolitikaBankok és pénzügy

Belső piacBővítési politika

Csalás elleni küzdelemDigitális menetrend és információs társadalom

EgészségpolitikaÉghajlat-politika

Élelmiszer-biztonsági politikaEnergiapolitika

Foglalkoztatási és szociális politikaFogyasztói ügyek

Gazdasági és monetáris unió és az euróHatárok és biztonság

Humanitárius segítségnyújtás és polgári védelemJogérvényesülés, alapvető jogok és egyenlőség

KereskedelempolitikaKöltségvetés

Környezetvédelmi politikaKözlekedéspolitika

Kulturális és audiovizuális politikaKutatási és innovációs politika

Kül- és biztonságpolitikaMezőgazdasági politika

Migrációs és menekültügyi politikaNemzetközi együttműködés és fejlesztésOktatási, képzési, ifjúsági és sportpolitika

Regionális politikaTengerügy és halászat

VállalkozáspolitikaVámpolitika

Versenypolitika

3M I G R á C I ó S É S M E N E K ü L T ü G y I P O L I T I K A

Az Európába irányuló bevándorlás formájától függetlenül mindennapos jelenség, és ez a jövőben sem lesz másként. Az emberek különböző okokból költözhetnek az EU-ba. Egyesek tanulmányi vagy kutatási célból érkeznek, mások dolgozni szeretnének, megint mások pedig a már az EU-ban élő családtagjaikhoz csatlakoznak. Származási országuk elhagyására sok esetben a mind gyakoribb – ember okozta, illetve természeti eredetű – globális válságok késztetik az embereket. Az EU területén élő mintegy 507 millió főből körülbelül 20 millióan nem uniós országok állampolgárai.

A bevándorlás nemcsak az EU-ba áttelepülő embereknek kedvez, hanem a befogadó társadalomnak is. A bevándorlók a munkaerő valamennyi szintjén betölthetik a meglévő hézagokat: az EU-ban már most „hiánycikknek” számító, magasan kvalifikált szakemberektől kezdve egészen az olyan feladatok ellátásáig, amelyeket az uniós polgárok esetleg már nem szívesen végeznek. A jelenlegi és a jövőben várható demográfiai nehézségek miatt az uniós munkaerő megerősítése egyre fontosabb. A bevándorlók emellett új ötleteket és módszereket hoznak magukkal, ez pedig lendületet adhat a kreativitásnak és az innovációnak.

A vonatkozó adatok egyértelműen alátámasztják, hogy a származási országoknak számottevő előnyük származik a migrációból, például a külföldön dolgozók hazautalásainak és befektetéseinek köszönhetően. A diaszpóra által biztosított pénzügyi, humán és szociális tőke közvetlenül hozzájárulhat a társadalmi fejlődéshez, így például az egészségügyre és az oktatásra vonatkozó millenniumi fejlesztési célok megvalósításához. A bevándorlásnak nem utolsósorban kulturális előnyei is vannak. A helyi lakosok és az újonnan érkezők között kiépülő interkulturális kapcsolatok gazdagíthatják és toleránsabbá tehetik a társadalmat.

A bevándorlás előnyeit azonban csak úgy lehet kiaknázni, ha a bevándorlók sikeresen beilleszkednek a fogadó társadalomba. Ez a folyamat természetesen kétirányú. A bevándorlóknak tiszteletben kell tartaniuk az őket befogadó társadalom szabályait és értékrendjét, utóbbinak pedig lehetőséget kell adni arra, hogy a bevándorlók teljes mértékben részt vehessenek a társadalomban. Ebbe ugyanúgy beletartozik a nyelv elsajátítása, a tanulás vagy a munka, mint ahogyan az uniós polgárokat megillető jogok gyakorlása is.

A bevándorlás egyik árnyoldala, hogy esetenként illegális formában zajlik. Van, aki legálisan, rövid távú tartózkodásra jogosító vízummal érkezik, de túllépi a jogszerű tartózkodási időt. Mások engedély nélkül – esetenként akaratuk ellenére – lépnek be és tartózkodnak az uniós tagállamokban. Az emberkereskedő hálózatok és az embercsempészek könnyen kizsákmányolhatják az okmányokkal nem rendelkező személyeket. A feketemunka piaca ugyancsak vonzza az illegális bevándorlást, amelynek valamennyi formáját kezelni kell ahhoz, hogy a legkiszolgáltatottabb személyek védelemben részesüljenek, és a lakosság továbbra is bízzon a bevándorlási politikában.

A 28 tagállamból álló Unióban, ahol a belső határok többsége már megszűnt, és ahol az emberek ennélfogva szabadon utazhatnak, a migrációt önállóan egyik ország sem tudja kezelni. A migráció jobb kezelése érdekében feltétlen szükség van az uniós tagállamok közötti együttműködésre. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy maximálisan kihasználjuk az EU migrációs és mobilitási politikájának külső dimenziójában rejlő előnyöket, és szorosabbra fűzzük az együttműködést szomszédjainkkal és stratégiai partnereinkkel.

Miért van szükség közös bevándorlási politikára?

Bevándorlás: inkább lehetőség, semmint probléma

Mi lenne, ha a következő 20 évben nem érkezne egyetlen bevándorló sem az EU‑ba?

— Az EU munkaképes korú lakossága 33 millió személlyel (vagyis 11%-kal) csökkenne.

— Az időskori függőségi ráta (vagyis a 65 évnél idősebb korosztályba tartozóknak a munkaképes korúakhoz mért aránya) 28%-ról 44%-ra nőne.

— A fiatal (20 és 30 év közötti korosztályba tartozó) munkavállalóknak a munkaképes korú teljes lakosságon belüli aránya 25%-kal csökkenne, míg a 60 és 70 év közötti munkavállalók aránya 29%-kal emelkedne.

Forrás: „Is what we hear about migration really true? Questioning eight stereotypes” (Migration Policy Centre)

AZ EU 28 TAGORSZÁGÁNAK ÖSSZLAKOSSÁGA 2013-BAN

Uniós polgárok 487 millió (96%)

Nem uniós polgárok 20 millió (4%)

Forrás: Eurostat.

4K ö z É R T H E T ő E N A z E U R ó P A I U N I ó S z A K P O L I T I K á I R ó L

Elsősorban az uniós tagállamok feladata, hogy meghatározzák a területükre beutazó bevándorlókra vonatkozó eljárásokat, és döntsenek a fogadni kívánt bevándorló munkavállalók számáról. A nemzeti bevándorlási politikák kiegészítése és összehangolása érdekében az EU közös jogi keretet hoz létre. Ebbe beletartoznak a bevándorlók bizonyos kategóriáira, például a diákokra, kutatókra vagy munkavállalókra vonatkozó beutazási és tartózkodási feltételek, hogy esetükben egyszerűsödjenek a belépési eljárások, és az Unió egész területén egységes jogokat kapjanak. Az EU egészére érvényes például, hogy a tagállamok valamelyikének területén legalább öt éve jogszerűen tartózkodó, nem uniós állampolgárok jogosultak a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállásra, amellyel az uniós polgárokéhoz hasonló gazdasági és szociális jogokat nyernek.

Az uniós bevándorlási portál a potenciális bevándorlók és a már Európában élők számára gyakorlati információkat ad közre az EU-ban való letelepedésről.

Az Európai Migrációs Hálózat a politikai döntéshozók és a lakosság számára megbízható, naprakész információkat nyújt a migrációról és a menekültügyről.

Tanulmányi vagy kutatási célú bevándorlás

Az EU számára fontos cél, hogy a tanulmányok és a szakképzés terén kiválósági központ legyen. Ennek jegyében harmonizálta a beutazási feltételeket azoknak az Unión kívüli állampolgároknak az esetében, akik:

– felsőoktatási képesítéshez vezető tanulmányokat szeretnének folytatni (hallgatók);

– elismert középfokú oktatási programokban kívánnak részt venni (tanulók);

– fizetés nélküli szakmai gyakorlaton szeretnének részt venni (gyakornokok);

– országos vagy uniós önkéntesi programokban kívánnak részt venni (önkéntesek).

A fenti kategóriák valamelyikébe tartozó bevándorlóknak teljesíteniük kell bizonyos követelményeket ahhoz, hogy beléphessenek az EU-ba, például érvényes úti okmánnyal, egészségbiztosítással, illetve kiskorúak esetén szülői engedéllyel

kell rendelkezniük. Előírás lehet annak igazolása is, hogy rendelkeznek a tartózkodásuk időtartamára a megélhetésükhöz szükséges anyagi fedezettel, illetve kellő mértékben beszélik a fogadó ország nyelvét. Az uniós tagállamok mindezek fejében a bevándorlóknak tartózkodási engedélyt és különféle jogokat adnak, a hallgatók például munkavállalási jogot kapnak, hogy a tanulmányi költségeik egy részét fedezni tudják.

A növekedés és a versenyképesség fellendítéséhez elengedhetetlenül fontos a kutatás. Az EU-nak több kutatóra van szüksége a világ minden tájáról, hogy nemzetközi kutatási központként szerzett pozícióját megerősíthesse. Ennek érdekében gyorsított eljárást dolgozott ki az olyan kutatók beengedésére, akik jóváhagyott kutatási szervezetek meghívására vállalnak munkát valamelyik uniós tagállamban. A kapott tartózkodási engedély automatikusan feljogosítja őket arra, hogy kutatóként dolgozzanak. A kutatók több területen az állampolgárokéhoz hasonló jogokat kapnak, például joguk van a társadalombiztosításhoz, más tagállamban is végezhetnek kutatásokat, emellett joguk van a családegyesítéshez is (azaz a kutatóhoz a befogadó országban csatlakozhatnak közvetlen családtagjai, akik ugyanannyi időre szóló tartózkodási engedélyt kaphatnak).

Munkavállalási célú bevándorlás

Az EU felismerte, hogy a munkaerő bevándorlása milyen fontos szerepet játszhat a gazdasági fejlődés fellendítésében, a munkaerő és a képzettség terén meglévő hiányosságok és a demográfiai nehézségek kezelésében. Ennek megfelelően intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy a bizonyos kategóriákba tartozó bevándorlók könnyebben léphessenek be az EU-ba.

Mit tesz az Európai Unió?

Közös uniós megközelítés a bevándorlás kezelésével kapcsolatban

Közös uniós szabályok léteznek arra vonatkozóan, hogy a nem uniós országokból származó diákok milyen feltételekkel folytathatnak tanulmányokat az EU-ban

© M

onalyn Gracia/Corbis

5M I G R á C I ó S É S M E N E K ü L T ü G y I P O L I T I K A

Az EU versenyképességének erősítéséhez fontos, hogy az Unió vonzó legyen a magasan képzett bevándorló munkavállalók számára. Ezek a bevándorlók az uniós kékkártyával speciális tartózkodási és munkavállalási engedélyt kapnak, ami megkönnyíti a munkába állásukat, és különféle társadalmi-gazdasági jogokat biztosít, köztük a családegyesítési jogot és idővel az EU-n belüli szabad mozgás jogát is. Az uniós kékkártya kiállítására vonatkozó közös kritériumoknak és a harmonizált gyorsított eljárásnak köszönhetően az EU tagállamai rugalmasan tudnak reagálni a munkaerőpiacukon jelentkező keresletre.

Az Unióban tartózkodó és dolgozó bevándorlóknak szóló összevont engedély a bevándorlók és a leendő munkáltatóik szempontjából egyaránt nagymértékben leegyszerűsíti az ügyintézést, hiszen a tartózkodási és a munkavállalási engedély egyetlen kérelmezési eljárás révén szerezhető be. A nem uniós munkavállalók számára pedig az EU egy sor olyan jogot biztosít a munkakörülmények, a végzettség és a képesítés elismerése, valamint a szakképzéshez és társadalombiztosításhoz való hozzáférés terén, amelyek megegyeznek az uniós tagországok állampolgárainak jogaival.

Az idénymunkásokra vonatkozó uniós szabályok lehetővé teszik, hogy a munkáltatók – ideiglenes jelleggel és felelősségteljesen – nem uniós országból származó embereket foglalkoztassanak, ha nem állnak rendelkezésre uniós munkavállalók. Az uniós szabályok segítik megakadályozni az idénymunkások gazdasági és szociális kizsákmányolását, továbbá biztosítékokról és ösztönzőkről gondoskodnak annak érdekében, hogy az ideiglenes munkavállalók az idénymunka végeztével biztosan visszatérjenek hazájukba.

Az EU rendelkezik a világ legnagyobb egységes piacával, ennélfogva érdeke fűződik ahhoz, hogy a nagy multinacionális vállalatok fontos pozíciót betöltő alkalmazottjaikat és szakértőiket meghatározott feladatok elvégzése céljából ideiglenes jelleggel áthelyezhessék az EU országaiba. Ezt a célt szolgálja a vállalaton belüli áthelyezésekről szóló irányelv, amely ugyanakkor azt is biztosítja, hogy ezek az EU-n kívüli országokból érkező munkavállalók ne torzítsák a helyi munkaerőpiacokat.

Családegyesítési célú bevándorlás

Az EU-ba való áttelepülés okait tekintve a családegyesítés még mindig az elsők között szerepel. A már eddig is az Unióban élő bevándorlók családi életének megőrzése különösen fontos ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni a fogadó társadalomba. Az EU-ban közös feltételek vonatkoznak a családegyesítésre és a családtagok kapcsolódó jogaira. Azokhoz a nem uniós állampolgárokhoz, akik már jogszerűen az Unió területén tartózkodnak, csatlakozhat házastársuk, kiskorú gyermekeik és házastársuk gyermekei. A befogadó ország azonban bizonyos feltételekhez kötheti ezt a jogot (például előírhatja a megfelelő szálláshely és a szükséges anyagi források meglétét). Az uniós tagállamok a családegyesítésre jogosult családtagok sorát a nem házas élettárssal, az eltartott felnőtt gyermekekkel és az eltartott idős hozzátartozókkal is kiegészíthetik. A családtagok az EU-ba való beutazáskor tartózkodási engedélyt kapnak, illetve az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz és szakképzéshez való hozzáférést tekintve a többi nem uniós állampolgárral azonos jogosultságokat élveznek.

A bevándorláshoz integráció is kell

Az integrációról szóló európai webhely célja az integrációval foglalkozó politikai döntéshozók és gyakorlati szakemberek európai közösségének létrehozása. A webhely ennek érdekében ismerteti a gyakorlatban bevált módszereket, és helyet ad az EU területén jogszerűen tartózkodó, nem uniós állampolgárok sikeres integrációjával kapcsolatos híreknek, linkeknek, eseményeknek és más érdekességeknek.

Az uniós kékkártya megkönnyíti az európai vállalkozások számára, hogy magasan képzett külföldi munkavállalókat

vegyenek fel

© M

onal

yn G

raci

a/Co

rbis

A családegyesítés fontos szerepet játszik a sikeres integrációban

© Paul Burns/Corbis

6K ö z É R T H E T ő E N A z E U R ó P A I U N I ó S z A K P O L I T I K á I R ó L

Az EU-ban élő bevándorlók csak úgy tudnak sikeresen beilleszkedni a befogadó országba, ha ebben a folyamatban a társadalom minden szintje tevőlegesen részt vesz. A beilleszkedéshez az uniós polgárokéhoz hasonló jogokat kell élvezniük, és lehetőséget kell kapniuk a fogadó ország nyelvének elsajátítására, a tanulásra, a munkavállalásra és általában véve a kötődés kialakítására. A befogadó társadalomban való aktív részvétellel a bevándorlók is hozzájárulhatnak a gazdasági és társadalmi fejlődéshez és az EU kulturális sokszínűségéhez. A bevándorlókra ugyanakkor feladatok is hárulnak: tisztelniük kell és be kell tartaniuk a fogadó ország értékrendjét és szabályait.

Az integrációval kapcsolatos intézkedések meghozatala elsősorban az egyes uniós országok feladata. Az EU ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést, hogy a bevándorlóknak az Unió egész területén hasonló jogaik és lehetőségeik legyenek. A bevándorlók integrációjának elősegítését célzó szakpolitikára vonatkozóan megfogalmazott közös európai uniós alapelvek például megteremtik a keretét annak, hogy a tagállamok együttműködjenek és továbbfejlesszék integrációs politikájukat. A harmadik országbeli állampolgárok integrációjának európai programja pedig a bevándorlóknak a befogadó társadalomban való gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai részvételére összpontosít, és külön hangsúlyt helyez a helyi szintű intézkedésekre és a származási országok által az állampolgáraik beilleszkedésében játszott szerepre. Az integrációval foglalkozó nemzeti kapcsolattartók számára uniós hálózat alakult, amelynek segítségével a kormányok megoszthatják egymással a gyakorlatban bevált módszereiket, és megoldást kereshetnek integrációval kapcsolatos problémáikra. A hálózattal párhuzamosan működő Európai Integrációs Fórum a civil társadalom, a helyi és regionális hatóságok, valamint az uniós intézmények képviselői közötti párbeszédnek ad teret. Az EU létrehozta az integrációs intézkedések „eszköztárát” is, amely a hatóságok és más érdekelt felek munkáját hivatott megkönnyíteni a tagállamokban.

Az illegális bevándorlás kezelése

A bevándorlók illegálisan vagy hamis úti okmánnyal, szárazföldön, légi vagy tengeri úton próbálnak meg belépni az EU területére. Ebben gyakran bűnszervezetek segítik őket, akiktől esetenként az EU-ba való megérkezésük után is függenek. Az illegális bevándorlók többsége azonban rövid távú tartózkodásra jogosító vízummal lép be az EU-ba, csak utána tovább marad. A fenntartható, hiteles európai bevándorlási politika érdekében az EU tagállamainak együtt kell szembeszállniuk az illegális bevándorlás problémájával.

A kihívásnak az is részét képezi, hogy fel kell lépni az emberkereskedő és az embercsempész hálózatok ellen. Az EU bűncselekménynek nyilvánította az emberkereskedelmet, az áldozatoknak pedig támogatást és védelmet nyújt (erről bővebben a Határok és biztonság című kiadványban lehet tájékozódni). Az uniós országoknak most már lehetőségük van arra, hogy tartózkodási engedélyt adjanak azoknak az emberkereskedelem áldozatává vált személyeknek, akik együttműködnek a hatóságokkal a bűnszervezetek felgöngyölítésében.

Az EU az embercsempészetet, vagyis a tagországok területére történő jogellenes beutazáshoz, az Unió területén történő illegális átutazáshoz, valamint a tagországokban való jogellenes tartózkodáshoz történő szándékos segítségnyújtást is bünteti, és bizonyos mértékig harmonizálja az erre a bűncselekményre kiszabható büntetéseket. Az uniós szabályozás célkeresztjében nem a bevándorlók állnak, hanem azok, akik megkönnyítik jogellenes belépésüket az Unióba. A jogszabály lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy ne szankcionálják a humanitárius segítségnyújtást célzó tevékenységeket.

A másik nehézséget ezen a téren a feketemunka okozza, mivel ez egyrészről vonzza az illegális bevándorlókat, másrészről hozzájárul a kizsákmányolásukhoz. Az EU ezért megerősített szankciókkal lép fel a nem bejelentett bevándorlókat foglalkoztató munkaadók ellen, és javított az ilyen munkavállalók védelmére szolgáló intézkedéseken, különösen olyan esetekben, amikor a lelkiismeretlen munkáltatók kizsákmányolják őket.

Az illegális bevándorlók származási országukba való visszaküldése, illetve az önkéntes visszatérésük elősegítése ugyancsak alapvető eleme a fenntartható, hiteles bevándorlási politikának. A tagállamok területén illegálisan tartózkodó, nem uniós állampolgárok visszaküldésére vonatkozó, az EU egészére érvényes előírások és eljárások teljes mértékben tiszteletben tartják a bevándorlók alapvető jogait (az EU Alapjogi Chartájával összhangban), és céljuk mindenekelőtt, hogy elősegítsék e bevándorlók önkéntes távozását, szükség esetén visszailleszkedési támogatást nyújtva a hazatérőknek. Az EU igyekszik összehangolni azokat a tagállami erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az illegális bevándorlók humánus és tisztességes bánásmódban részesüljenek az idegenrendészeti eljárás során, és könnyebben visszailleszkedjenek a származási országban. Ugyanakkor határozottabban kell fellépni azokkal az illegális bevándorlókkal szemben, akik nem hajlandók önszántukból visszatérni hazájukba. Ebbe beletartozik az EU-tagállamok közötti operatív együttműködés, például kitoloncolásra szolgáló közös légi járatok szervezése, valamint azok a származási országokkal folytatott tárgyalások, amelyek visszafogadási megállapodások megkötésére irányulnak (a visszafogadási megállapodások rögzítik, hogy a származási országok milyen szabályok és eljárások mellett hagyják jóvá állampolgáraik visszatérését).

ELFOGOTT ILLEGÁLIS BEVÁNDORLÓK SZÁMA AZ EU-BAN

700 000

600 000

500 000

400 000

300 000

200 000

100 000

02010 2011 20132012

A le

tart

ózta

tott

ak s

zám

a

ÉvForrás: Eurostat.

7M I G R á C I ó S É S M E N E K ü L T ü G y I P O L I T I K A

Párbeszéd és együttműködés a nem uniós országokkal

A bevándorlással összefüggő kérdések rendezése szempontjából kulcsfontosságú, hogy az EU milyen kapcsolatokat ápol a nem uniós országokkal, ezért fontos, hogy javuljon a felek közötti együttműködés, és hogy belső és a külső uniós szakpolitikák szorosabban kapcsolódjanak egymáshoz. Az EU migrációval kapcsolatos általános megközelítése átfogó keretet biztosít a külső migrációs és menekültügyi politikához. Világosan meghatározott prioritások alapján irányt mutat az EU és az EU-n kívüli országok közötti párbeszédhez és együttműködéshez ezeken a szakpolitikai területeken, és igazodik az EU általános szakpolitikai keretrendszeréhez, mely a fejlesztési együttműködést is magában foglalja.

A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés kiegyensúlyozott, átfogó keretet ad az együttműködéshez. A megközelítés négy – egymással azonos fontosságú – célja, hogy:

– segítse a legális migráció szervezését, és erősítse a megfelelően irányított mobilitást;

– megakadályozza és leküzdje az illegális migrációt, és felszámolja az emberkereskedelmet;

– a lehető legnagyobbra növelje a migráció és a mobilitás fejlesztési hatását;

– támogassa a nemzetközi védelmet és erősítse a menekültügyi politika külső dimenzióját.

A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés a migránsokra vonatkozóan is tartalmaz konkrét iránymutatást: folyamatosan ügyelni kell arra, hogy a migránsok – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsok – emberi jogai ne sérüljenek.

A fent ismertetett négy célkitűzés megvalósítása különféle szakpolitikai eszközök (regionális és kétoldalú szakpolitikai párbeszédek és cselekvési tervek), jogi eszközök (vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások), valamint operatív segítségnyújtás és kapacitásépítés (ideértve az EU-ügynökségek, pl. a Frontex és az EASO ilyen jellegű tevékenységét) révén történik. Ezen túlmenően a nem uniós országok közigazgatási szervei és egyéb érdekeltjei (pl. a civil

szervezetek, a migránsok érdekvédő testületei és a nemzetközi szervezetek) széles körű program- és projekttámogatásban részesülnek.

A szakpolitikai párbeszéd révén az EU megoszthatja tapasztalatait és bevált módszereit a partnerországokkal, és megkeresheti az együttműködés konkrét lehetőségeit. A kétoldalú együttműködés keretét elsősorban a mobilitási partnerségek, valamint a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános programok alkotják. Az EU ez idáig az EU Moldovával (2008), a zöld-foki szigetekkel (2008), Grúziával (2009), örményországgal (2011), Marokkóval (2013), Azerbajdzsánnal (2013) és Tunéziával (2014) írt alá mobilitási partnerségről szóló megállapodást.

Uniós támogatás a bevándorlás kezeléséhez

Az EU azzal támogatja a bevándorlás hatékony kezelésére irányuló tagállami erőfeszítéseket, hogy finanszírozási lehetőségeket biztosít a nem uniós polgárok beilleszkedésének támogatására és az illegális bevándorlók kiutasítására, illetve saját országukba történő visszatérésének elősegítésére.

A 2014 és 2020 közötti időszakban például az EU a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap révén 3,137 milliárd eurót fordít azokra a tagállami kezdeményezésekre, amelyek a migrációs hullámok hatékony kezelését, valamint a bevándorlásra vonatkozóan közös uniós közelítésmód végrehajtását, erősítését és fejlesztését hivatottak elősegíteni. Az alap országos és uniós szintű kezdeményezéseket egyaránt támogat. Idetartoznak például a nem uniós országokban szervezett, a jogszerű kivándorlás módjairól szóló tájékoztató rendezvények, kampányok, a bevándorlóknak tartott nyelvtanfolyamok és társadalomismereti kurzusok, az EU-tagországok közötti információcserék és együttműködési projektek, valamint a civil társadalomnak szóló interkulturális képzések. Az alap mindenekelőtt a következő négy cél eléréséhez hivatott hozzájárulni:

– az EU tagállamaiba irányuló jogszerű migráció támogatása a munkaerő-piaci szükségleteknek megfelelően és a nem

A fordítás egyike azoknak a szolgáltatásoknak, melyeket az Üdvhadsereg varsói irodája nyújt. A szervezet működését részben

az Európai Integrációs Alap finanszírozza.

© E

urop

ean

Uni

on

AZ EU-BÓL A HAZÁJUKBA VISSZAKÜLDÖTT ILLEGÁLIS BEVÁNDORLÓK SZÁMA

300 000

250 000

200 000

150 000

100 000

50 000

0

Kiut

asíto

tt s

zem

élye

k sz

áma

ÉvForrás: Eurostat.

2010 2011 20132012

8K ö z É R T H E T ő E N A z E U R ó P A I U N I ó S z A K P O L I T I K á I R ó L

uniós állampolgárok eredményes integrációjának előmozdítása;

– méltányos és hatékony, az illegális migráció felszámolása szempontjából célravezető visszaküldési stratégiák kidolgozása;

– annak biztosítása, hogy a migrációs és a menekülthullámok által leginkább érintett tagországok számíthassanak a többi EU-ország segítségére;

– a közös európai menekültügyi rendszer megerősítése és továbbfejlesztése – mégpedig annak biztosítása révén, hogy az ezzel a területtel foglalkozó uniós jogszabályokat a jogalkalmazók egységesen és hatékonyan hajtsák végre (ezzel kapcsolatban további információkért lásd a menekültügyről szóló lenti fejezetet).

A 2007 és 2013 közötti időszakban az EU a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” keretprogram égisze alatt csaknem 4 milliárd eurót fordított az EU külső határainak igazgatására, valamint a közös bevándorlási és menekültügyi

politika végrehajtására. Ez a keretprogram a következő négy eszközből állt: a Külső Határok Alap, az Európai Visszatérési Alap, az Európai Menekültügyi Alap és a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő Európai Integrációs Alap. Ez utóbbi alap 825 millió euróval segítette az uniós tagállamok azon kezdeményezéseit, amelyek a bevándorlók célországban történő beilleszkedését hivatottak megkönnyíteni.

Az Európai Visszatérési Alapból összesen 676 millió eurót bocsátott a tagállamok rendelkezésére az illegális bevándorlók önkéntes visszatérésével, illetve kényszerű visszatoloncolásával kapcsolatos műveleteikre, ideértve a közös visszaküldési műveleteket. Az alap pénzforrásokat biztosított olyan tevékenységek megvalósítására is, amelyek azt célozták, hogy az illegális bevándorlók jobb tájékoztatásban részesüljenek a hazájukba történő önkéntes visszatérés lehetőségéről és az illegális bevándorlás veszélyeiről. Az EU a tagállamok és a származási országok közötti együttműködést is támogatta annak érdekében, hogy elősegítse a hazájukba visszatérő migránsok sikeres visszailleszkedését.

MENEKÜLTÜGYI, MIGRÁCIÓS ÉS INTEGRÁCIÓS ALAP

Az EU a továbbiakban is arra fog törekedni, hogy a bevándorlás problémájára közös, az európai társadalomnak és a jobb élet reményében Európába költözőknek egyaránt kedvező megoldásokat találjon. Az EU migrációval kapcsolatos közelítésmódja nem lehet egyoldalú. Kiegyensúlyozottnak, átfogónak kell lennie, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok teljes körű tiszteletén kell alapulnia. A bevándorlás hosszú távon az EU érdekeit szolgálja. Ez könnyen belátható, ha figyelembe vesszük az Európában kirajzolódó demográfiai trendet, az európai népesség lassú elöregedését. Fontos tehát, hogy az EU vonzó migrációs célpont maradjon. Országainkba kell

vonzani a tehetséges és jól képzett munkaerőt, és ennek érdekében tökéletesíteni kell az európai uniós kékkártya intézményét. A beutazásra, a tartózkodásra és az EU-n belüli mobilitásra vonatkozó hatékonyabb, átláthatóbb feltételek a kutatók, hallgatók, tanulók és gyakornokok életét is meg fogják könnyíteni. Az EU emellett fejleszteni fogja a partnerországaival folytatott regionális és kétoldalú párbeszédet annak érdekében, hogy ezek az országok megfelelően együttműködjenek a migráció kezelése, az illegális migránsok visszatérésének elősegítése és visszafogadása, valamint a kényszerű migráció kiváltó okainak hathatósabb felszámolása terén.

Kilátások

Telje

s ös

szeg

, 201

4–20

20 (e

uró)

Figyelem: Dánia nem részesül pénzforrásokban a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból.Forrás: Európai Bizottság.

Ausztria

Belgium

Bulgária

Ciprus

Dánia

Észtország

Finn

ország

Fran

ciaország

Görögo

rszá

g

Holla

ndia

Horvátország

Írorszá

g

Leng

yelorszá

g

Letto

rszá

g

Litván

ia

Luxe

mbu

rg

Mag

yarorszá

g

Málta

Németország

Olas

zorszá

g

Portu

gália

Román

ia

Span

yolorszá

g

Svéd

ország

Szlová

kia

Szlové

nia

0

100

50

150

200

250

300

350

400

Cseh

Köztársa

ság

Egye

sült

Királysá

g

9M I G R á C I ó S É S M E N E K ü L T ü G y I P O L I T I K A

Miért van szükség közös menekültügyi megközelítésre?

Az EU mint védelmet nyújtó térségA menedékjog a nemzetközi védelem egyik formája. Azok részesülnek benne, akik azért kénytelenek elmenekülni a hazájukból, mert ott ténylegesen ki vannak téve az üldöztetés veszélyének. Menedékjog illeti meg azokat is, akik joggal tartanak attól, hogy komoly bántódásuk esik, ha visszatérnek hazájukba. Az ENSz Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint 2013-ban szerte a világban csaknem 890 ezer ember kért menedékjogot. A menekültek többségét fejlődő országok fogadják be: a hazájukból elmenekülő emberek elsősorban a szomszédos országokban keresnek menedéket. Ezzel együtt a világszerte benyújtott összes menedékjog iránti kérelem nagyjából 43,5%-át az EU valamelyik országához intézték. A rászorulók védelmére vonatkozó uniós kötelezettség az EU Alapjogi Chartájában és az Európai Unió működéséről szóló szerződésben is szerepel. A védelem a menekültek helyzetére vonatkozó 1951� évi genfi egyezményből eredően nemzetközi kötelezettség is.

Az EU-ba érkező menedékkérők éves száma nem egyformán oszlik meg az egyes tagállamok között. 2013-ban például a menedékjog iránti kérelmek több mint 90%-ával mindössze tíz országban foglalkoztak, ezek közül is Németország és Franciaország állt a lista élén. Ha viszont a népesség méretével vetjük össze az országba érkező menedékkérők számát, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy egy főre számítva Svédországban és Máltán nyújtották be a legtöbb menedékkérelmet.

Egy ország földrajzi elhelyezkedése, gazdagsága, társadalombiztosítási rendszere és menekültügyi politikájának nyitottsága mind-mind magyarázattal szolgál arra, hogy egyes uniós országok miért fogadnak több menedékkérőt, mint mások. Nagyon fontos tehát, hogy az EU szolidáris legyen, és mindegyik ország arányosan kivegye a részét a menekültek védelmével kapcsolatos feladatokból.

MENEDÉKKÉRELMEK SZÁMA AZ EU 28 TAGÁLLAMÁBAN

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

Forrás: Eurostat.

0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

300 000

350 000

400 000

450 000

© iStockphoto/Brian Jackson

Az EU védi az üldöztetés vagy háború elől menekülő embereket

10K ö z É R T H E T ő E N A z E U R ó P A I U N I ó S z A K P O L I T I K á I R ó L

Az EU 1999 óta dolgozik a közös európai menekültügyi rendszer létrehozásán. 2013-ban új jogszabályok elfogadására került sor, melyek segítségével az EU összehangolja a nemzeti menekültügyi eljárások egyes aspektusait, és biztosítja biztonságos, tisztességes, hatékony és visszaélésektől mentes működésüket. A közös rendszer központi eleme az EU-ban érvényes védelmi és befogadási előírások összehangolása. A menedékkérők ilyenformán az Unió egész területén garantáltan ugyanolyan lehetőséget kapnak a nemzetközi védelemre. A közös rendszerhez ugyanakkor az is kell, hogy a tagállamok hatékony gyakorlati együttműködést folytassanak és szolidárisak legyenek egymással, illetve a menedékkérők származási vagy tranzitországaival.

Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) azzal támogatja az uniós tagállamok között a gyakorlatban megvalósuló együttműködést, hogy segíti

a bevált módszerek beazonosítását, megkönnyíti az információcserét, és uniós szintű képzéseket szervez. A hivatal technikai és operatív támogatást is nyújt azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek – például a menedékjog iránti kérelmek nagy száma miatt – különösen nagy terhelésnek vannak kitéve.

Felelősség a menedékjog iránti kérelmekért (a „dublini” rendszer)

Mindegyik uniós tagállamnak el kell tudnia dönteni, hogy felelős-e, illetve milyen esetben felelős egy-egy menedékjogi kérelem kezeléséért. Csak így lehet elkerülni, hogy a menedékkérőket egyik tagállamból a másikba adják át, miközben egyik sem vállalja a felelősséget, vagy azt, hogy egy menedékkérő több uniós tagállamban is benyújtsa a kérelmét (ez az úgynevezett „asylum shopping”). A közös uniós szabályok segítségével gyorsan meg lehet keresni azt az egyetlen országot, amelyik a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felel. Ezek a szabályok olyan kritériumokon alapulnak, hogy hol vannak a menedékkérő családtagjai, hol él, az EU-ba való beutazáskor melyik ország adott neki vízumot, vagy hol lépett be az EU területére. Az EU tagállamait az úgynevezett Eurodac adatbázis segíti ebben a folyamatban. Az adatbázis lehetővé teszi az ujjlenyomatok összehasonlítását, így ellenőrizhető, hogy a menedékkérő a menedékjog iránti kérelmét korábban egy másik tagállamban is beadta-e.

A menedékkérők befogadásának feltételei

Amíg a menedékkérők a kérelmükre vonatkozó döntésre várnak, biztosítani kell számukra a méltó életszínvonalat garantáló alapvető feltételeket. Ha az Unió egész területén hasonló és megfelelő befogadási feltételek vannak érvényben, ez a menedékkérőket is visszatartja attól, hogy a nagyvonalúbb bánásmód reményében egyik tagállamból a másikba menjenek. A menedékkérők befogadására vonatkozó közös uniós minimumszabályok értelmében az uniós tagállamoknak dologi támogatást, például szállást, ruhaneműt, élelmiszert és költőpénzt kell biztosítaniuk a menedékkérők részére. Gondoskodniuk kell a menedékkérők orvosi és pszichológiai ellátásáról, a gyerekek esetében pedig az oktatásról. A menedékkérőknek emellett joguk van a család egységéhez, a szakképzéshez, és bizonyos feltételek mellett a munkavállaláshoz is.

Mit tesz az Európai Unió?

A közös európai menekültügyi rendszer

© European U

nion

Egy menekült az Európai Menekültügyi Alap által támogatott olaszországi gondozási központban, Rómában

11M I G R á C I ó S É S M E N E K ü L T ü G y I P O L I T I K A

Eljárások a menekült jogállás megadására

Saját alkotmányos és közigazgatási hagyományaik folytán a tagállamok között nagy különbségek alakultak ki a menekült jogállás megadásának vagy visszavonásának módját illetően. Az üldöztetés elől menekülő, nemzetközi védelemért folyamodó emberek számára azonban biztosítani kell az alapvető biztosítékokat: a menedékkérőknek tisztességes és hatékony menekültügyi eljárásokhoz kell hozzájutniuk. Az EU ezért szabályokat határozott meg a menedékkérelem teljes eljárására vonatkozóan, többek között a következők tekintetében: hogyan kell menedékjogért folyamodni, milyen szempontok alapján fogják megvizsgálni a kérelmet, milyen segítséget kapnak a menedékkérők, hogyan lehet fellebbezni az elutasító határozat ellen, mi a teendő akkor, ha a kérelmező ismeretlen helyre távozik, illetve hogyan kell kezelni az egymás után többször benyújtott kérelmeket. A szabályok koherens rendszert hoznak létre, amely biztosítja, hogy a menekültügyi határozatok eredményesek és méltányosak legyenek, és hogy mindegyik tagország ugyanolyan magas szintű normák alapján vizsgálja ki a hozzá beérkezett menedékkérelmeket.

A menekült jogállásra való jogosultság

A menedékjog elnyeréséhez előbb el kell ismerni a kérelmezőről, hogy menekült. Éppen ezért fontos, hogy az EU tagállamai egyformán értelmezzék a „menekült” kifejezést. Az EU ennek érdekében összehangolta a jogosultság eldöntéséhez figyelembe vett kritériumokat. Jogosult lehet az a nem uniós állampolgár vagy hontalan személy, aki a származási országa területén kívül tartózkodik, és oda nem kíván visszatérni vagy nem térhet vissza, mert megalapozottan fél a faj, vallás, állampolgárság, politikai nézet vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás alapján történő üldöztetéstől.

Ha valaki nem minősül menekültnek, de származási országába sem térhet vissza, mert valós a veszélye annak, hogy súlyos sérelmet szenvedne el (halálbüntetés vagy kivégzés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, vagy a megkülönböztetés nélküli erőszak következtében az életét vagy testi épségét fenyegető súlyos egyéni veszély), joga van a kiegészítő védelemre.

A nemzetközi védelemben részesülő személyek jogosultak bizonyos minimumjogokra, például a visszaküldés tilalmára (ami azt jelenti, hogy nem küldik vissza őket oda, ahol az üldöztetés veszélye fenyegeti), tartózkodási engedélyre és a tartózkodási országon belüli vagy azon kívüli utazásra. Az ilyen személyeknek joguk van a munkavállaláshoz, a szociális védelemhez, az orvosi ellátáshoz, az oktatáshoz és a tartózkodási országba való beilleszkedésüket segítő programokhoz is. A kiegészítő védelemben részesülőket viszont bizonyos esetekben a nemzeti szabályok szerint kevésbé kedvező bánásmód illeti meg, például a szociális védelem igénybevétele terén.

Párbeszéd és együttműködés a nem uniós országokkal

Az EU a migrációval kapcsolatos általános megközelítés keretében támogatja a nemzetközi védelmet, és segíti az Unión kívüli országokat menekültügyi rendszerük megerősítésében. A cél az, hogy a rászorulók könnyebben hozzájuthassanak a védelemhez, és a lehető legközelebb lehessenek a származási régiójukhoz. Az EU ezért az ENSz Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) együttműködésben regionális védelmi programokat hajt végre, hogy növelje az érintett régiók védelmi kapacitását, és tartós megoldásokkal javítsa a menekültek védelmét (visszatérés, beilleszkedés helyben vagy áttelepülés egy Unión kívüli országba).

Uniós támogatás a menedékkérők és a menekültek befogadásához

A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (2014–2020) segíteni fog az uniós országoknak abban, hogy további erőfeszítések árán teljes körűen és megfelelően végrehajtsák a közös európai menekültügyi rendszert. A tagállamoknak az alapból nyújtott pénzforrások 20%-át ennek a célnak az elérésére kell fordítaniuk. Ki kell alakítani annak feltételeit, hogy a hazájukat elhagyni kényszerülők, valamint a nemzetközi védelem iránt folyamodók, illetve az abban részesülők megfelelő befogadásra találjanak: ez az egyik legfontosabb olyan tevékenység, amelyet az EU ebből az alapból finanszíroz.

Ezeket a tevékenységeket az EU az utóbbi hat évben (a 2008 és 2013 közötti időszakban) az Európai Menekültügyi Alapból támogatta összesen mintegy 678 millió euróval. A támogatást nemzeti és uniós szintű tevékenységekre lehetett igénybe venni, különösen azokban a tagállamokban, amelyek nagy számban fogadtak be menedékkérőket, és ahol különösen nagy nyomás nehezedett a menekültügyi rendszerre és a menekültek befogadását szolgáló infrastruktúrákra. Az alap az uniós tagállamok áttelepítési intézkedéseit is támogatta. Az áttelepítés azt jelenti, hogy a nemzetközi védelemre szorulókat vagy egyik tagállamból a másikba, vagy egy Unión kívüli országból az EU egyik tagállamába telepítik át.

© European U

nion

Az Európai Menekültügyi Alap társfinanszírozásával Lublinban (Lengyelország) családsegítő központ működik csecsen

menekültek számára

12K ö z É R T H E T ő E N A z E U R ó P A I U N I ó S z A K P O L I T I K á I R ó L

Az EU az utóbbi néhány évben folyamatosan azon munkálkodik, hogy javítsa a közös európai menekültügyi rendszer működését. Ennek jegyében nemrég felülvizsgálta a vonatkozó szabályozást, hogy tovább harmonizálja az uniós tagállamok menekültügyi eljárásait, egyszersmind gyorsabbá, tisztességesebbé és hatékonyabbá tegye azokat. Ez nemcsak a tagállamok érdeke, hanem a menedékkérőké is, hiszen így az Unió egész területén egyenlő esélyük van a védelemre. Az EU következő feladata biztosítani, hogy a tagországok teljes

Kilátások

NA-06-14-045-H

U-C

További információk

ISBN 978-92-79-42295-9doi:10.2775/66859

X Az Európai Bizottság Belügyi Főigazgatósága: http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs X Az EU bevándorlási portálja: http://ec.europa.eu/immigration X Európai Migrációs Hálózat:

http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/networks/european_migration_network/index_en.htm X Az integrációról szóló európai webhely: http://ec.europa.eu/ewsi X Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal: http://easo.europa.eu X Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága: http://unhcr.org/cgi-bin/texis/vtx/home X Kérdése van az Európai Unióról? Forduljon a Europe Direct szolgálathoz: 00 800 6 7 8 9 10 11

(http://europedirect.europa.eu)

körűen és következetesen alkalmazzák a közös európai menekültügyi rendszert (KEMR). Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) szerepköre is bővülni fog, különösen a nem uniós országokkal folytatott együttműködés tekintetében. Az EU a jövőben még többet tesz majd azért, hogy támogassa a nem uniós országokat a menekültügyi és menedékjogi kérdések kezelésében, többek között a regionális védelmi programok segítségével.